riám... Neuilly

6

f^iSS

XXX. évf.

E sajtótermék

J o ^ S E p

szétküldését

eqom. l- ut

H A R A S Z T I Z O L T Á N : In riám . . . Neuilly.

7 a. c/

memó-

D U T K A Á K O S : F o h á s z az ö t é v e s k i s f i ú k h o z . (Vers.) BALÁZS S Á N D O R : (Novella ) MÁLNÁSSY (Vers.)

A

temetés.

TIVADAR:

Árnyak.

T o l l és T ő r . FALUD1 IVÁN : Uj

oroszok.

B A L Z A C : A z i s t e n t a g a d ó m i s é j e . 11. (Flbeszélés.)

H E E

R I L K E - M I N D S Z E N T I ISTVÁN : A szegényekről. (Műfordítás). KÁRPÁTI

AURÉL:

ördögszekér.

lnnen-Onnan. B Á L I N T L A J O S : T u d o m á n y o s irodalom meg egyebek. KÁZMÉR

ERNŐ:

A fekete lovas.

K. E. : A M ű c s a r n o k t é l i Színházi és művészeti Közgazdaság. Heti

tárlata.

események. pósta.

GRÓF APFONVI ALBERT a m a g y a r békedelegáció elnöke.

( K o l l e r t a n á r u t ó d a felvé

1919. december 11. Ára 3 korona.

Megjelen minden csütörtökön.

Félévre

.

Negyedévre

.

70,—

»

35.—

t

T

V 1 1—1 • JKL. i JLm

r \

k o r . 140. — »

f

\ / \

—

Előfizetési feltételek Egész évre .

18. szám.

1919.

X X X . évfolyam.

jBLm

POLITIKAI

i i 1 / r i á JmLrn^m

ÉS I R O D A L M I

r r ^

1 1 i m^Lm

SZEMLE.

Főszerkesztői KISS J Ó Z S E F .

Eiyca szám árs 3 korona

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V.,

Országház-tér 16. sz. .

T E L E F O N .

H i r d e t é s e k felvétele

ugya

nott.

Budapest, december h ó 11.

Krónika. In memóriám . . . Neuilly.

—dec. 10.

Aki ott volt azon az októberi képviselőházi ülésen, melyen Lovászy a zsivaj o-s lármában felemelkedett helyéről, s odakiáltott a túloldal felé: — Vegyék tudomásul, mi igenis ántánt-barátok vagyunk! . . . , ' „ . emlékezni fog arra is, hogy a -pillanatnyi döbbent csend után, a felviharzó, tomboló tumultus^ ban, mint ugrott ki egy széties. állkápcsu, széles Vállú -férfi — -az amerikai kivándorlással kapcsolatban nevezetes Lévay -báró — -a fenem közepére, s öklét mégrázva, minit orditotta: Gazemberek!' Aztán a -kavarodás a folyosón1, heves találgatások: hazaárulás..-, haditörvényszék?- Izgalom, de nem forró'láz, inkább fázékony bizonytalanság. Hosszú tanácskozás áz elnöki szobában, Tiszával és Lo-vászyval is, s'. mikor félórával később Szász Károly megnyitotta újra áz ülést, már nyugodt csendben jelen-tette ki, bogy . . . „félreértés" történt, mietrt hisz'ia -képviselő ur csak. annak -adott kifej-ezést — „ami-t különben 'hivatalos köreink is szakadatlan hangsúlyoznak a háború kezd-e te óta" —: hogy -a magyar nemzet, m-ely -á háborúba önhibáján kivül sodortatott, n-em ellensége egy népnek sem, s igy természetesen az ántánt népeinek sem . . . . • A gyorsb-eszódiü elnök szavaiban' igy találkozott a rebelli-s Lovászy — Tisza Istvánnal, s rajta keresztül Ludendorffal -és Tirpitz -admirálissal. Igy festett az ántánt-barátság a leglázadóbb órában, — két héttel >a vég előtt, s egy héttel -az előtt, hogy Tisza odafordult Károlyi felé, s száraz szentimentalizmussal azt mondta:. — Fájdalom, a képviselő urnák .igaza volt, a 'háborút -eliveszitettük . . . *

Ez az ántánt-barátság tehát nem ártott meg a háb-orus kitartásnak. Magyarország — ahogy -felelős férfiúi a nevében annyiszor mondták és fogadták becsülettel végiigküzdötte a háborút, a végső — vereségig. A buvárhajó-harc 'kudarca, Amerika beavatkozása, a nyugati -front szer-encsétl-eji offenzivái után az egész világ tudta már, 'hogy menthetetlenül megbuktunk, sőt elbuktunk, csak Némeországban, s főleg nálunk, nem iakarták hinni. Mi győzelemről beszéltünk még'mindig, nem u politikusok, hanem — ami rosszabb — a

nép, s október első napjaiban ámulatos szenzáció volt a pesti szerkesztőségekben is az -éjszakai hir, hogy az osztrák miniszterelnök közölte a pártok vezéreivel: Bulgária kiugrott a szövetségből, ennek folytán Törökországtól is él vagyunk zárva, s igy előreláthatólag a monarchia sem tehet egyebet, mint hogy . / . „követi Bulgária példáját". Ekkor kezdődött el a végső verseny, s Magyarország, mintha feltett volna mindent a kétes dicsőségre, hogy ő tud legmerészebben, és a legmélyebbre, zuhanni. Korona-tanács volt Bécsiben, Wekerle és Tisza felutazott a királyhoz, s harmadnap Wekerle kijelentette bizalmais körben, hogy. Hussarek, az egy, . . . s a háborút folytatni fogjuk. Derűs jókedvében volt az öreg ur, a Lavalliérenyakkendő nyugodtan kéklett -a fehér mellény fölött, s ő maga is nevetett rajta, -ahogy mondta: --- Igazán nincs semmi ok rá, hogy ia végső győzelmet .illetően ne a legjobb reményekkel lehetnénk . . . Két héttel ezután történt, hogy . , . Tisza István igazat adott Károlyi Mihálynak. M'a már nem árthat a végső kitartásnak «— ma -már tudjuk -azt is, hogy semmi sem árthatott volna j-öbhan, mint a végső kitartás —- ma már szabad tehát gondolni riá: mi lett volna, ha Magyarországon csakugyan van egy igazi ántánt-párt, •mely ahelyett, hogy megszavazza a hadi-kölcsönöket, forradalniat csinál a háború ellen? Mi lett volna . . . Mindenekelőtt, ez be sem következhetett volna. Magyarországon nem lehetett áritánt-barát politikát csinálni, bármenynyire is akarták volna egyesek, mert magának az országnak nem kél,lett. A -közvéleményben nem volt talaja, s igy az -első percben dezavuálták volna. Minden termékeny hatás nélkül, csak arra lett volna jó, hogy magára vegye a későbbi háború-vesztés ódiumát is. Az elkábult ország hitt a német-barátság megváltó erejében. Nemcsak at zért mert a mai nemzedék a német-bámulatban nőtt fel, mért tanuja volt egy nemzet olyan erőretörés-én-ek, amilyent a -történelem nem isimetr, — hánem azért is, mert -a -magyarság ö-ntudatlanul is érez-té, -hogy minden érdekszália igenis Németországhoz köti, hogy államiságának fenmmiaraldás-a a Németországgal val'ó, minél szorosabb kapcsolatot -kivánja. Ha Németországnak, világpolitikai oélo'k miatt, legfejlettebb im-p-erializmusia mellett szüksége -volt a mi támogatásunkra, — nékünk, hogy csak a statusquo-t biztosithassuk, szüksé-

270. günk volt a német imperializmus . támogatására. „Magyarország csupán, épségét akarta megoltalmazni, nem hód'itó, hanem védíelmi háborút folytatott" . . . — szent igaz, csakhogy épp erre az épségre fenekedtek a legéhesebb vágyak. Hogy ez •épséget megőrizhessük, kellett odakötni külpolitikánkat a német hóditó politikához, — s ezért k e l l e t t ugy alakitani belpolitikánkat, h o g y militarizmusunkhoz, egész belső szervezettségünkhöz,ujjal se lehessen nyúlni. Mi lett volna . . . Az ántántnak nem egyesek N szimpátiája kellett, hanem a tömegek szimpátiája, és . . — állapitsák meg külön ezt is — még az egyesek szimpátiája is csak f ö l t é t e l e volt. Mert az ántáritlhoz való barátság lehetett a háború e l ő t t egyesek szivbeli vágya, a háború kitörése pillanatában azonban már az egyesek is tudták, hogy e z a barátság nem elég ahhoz, hogy — miint ellenségesség el ne veszejtsen, holott a óriásik . . . a mas-iüc tálán még megmenthet. Massarykot, Kriamarzot in contuimaciam halálra Ítélték, Károlyi Mihály pedig -elment katonának, is ez igy volt rendjén, ebiben nincs semmi érthetetlenség: a magyar „ántánt-párt" előtt, eleinte főleg, minidig ott lebegett a h á t h - a , s ha érzelmei egyébként még oly őszinték iis voltak, az ántánt-barátsága p o l i t i k a volt, mig a csehnek, románnak, szerbnek é l e t e l e m is, az egyetlen kijelölt ut. S ezt — csak hi|gyjük ei — nagyon tudták Párisban. Áz a forradalmi szerep, -amelyben a francia lapok Károlyit feltüntették,' a Quai d'Orsay -előtt — ahonnan lanszirozták — -arra jó volt, 'hogy a francia közönség előtt dezoláitabbnak tüntesse fel az itteni állapotokat, igazi természetét azonban kitűnően ismerték ottan. A Massaryk és Kramarz. barátsága cseh brigádokat jelentett a Champagne-ban, -a magyar tüzéreket azonban — Tisza István küldte. Hogy pedig Tisza István a hadüzenet ellen volt, s a buvárhajó-harc ellen, s a békekötés mellett, erről tudhattak az udvari kan. celláriákbain, :s tudhatott róla Tirpitz -és Ludendorff: Clemenceau és a nagykőrösi paraszt azonban — fájidalom — csak igen későn értesült már róla. S addig, akármit próbáljon — -a KramarzokkaL s z e m b e n — nagyon nehéz lett volna Parisban is a magyar rebellis dolga.

Persze, naiv dolog volna -azt -áUitani, hogy a belpolitika igazodik a külpolitikához, s nem inkább foridittva, — d e a kiegyez,és a belpolitikával ' együtt m e g á l ' l a p i t o 11 a mindjárt a külpolitikánkat is. Sokszor hangzott a panasz, hogy a magyar politikusok nem törődtek a külpolitikával... holott azáltal törődtek leginkább vele, hogy- nagyon sokat törődtek -a belpolitikával. (Hogy ezi a szervezet viégül is nem v-olt szilárd, Ihaniem csak merev, hogy ahelyett, hogy hajlékony lett volna:, összetört a végső roppanásnál: ez volt ennek a számításnak éppen az alapvető hibáj-a). A külpolitikát a belpolitikától Magyarország esetében még elválasztani sem lelhet: a külpolitika tenge-. l'yiériek megfordlulásával egyidejűleg be kellett következni -a belpolitika tengely-fordulásának is . . ; sőt, mert reális külpolitika csak megfelelő és kialakult. belpolitikán alapulhat, ennek már előbb készen,, vagy legalább is éldkészitve, kellett volna lenni. (Mennyi mindent lehetett volna megcsinálni még a háború alatt is!) Magyarország az utolsó héten, pár. óra zavart kapkodásában lett volna kénytelen pótolni mindent, meg is próbálta . . . hasztalan. A magyar forradalom már a születése pillanatában megbukott. Ha Magyarország — mint utólag bebizonyosodott: é p p e n államiságának fennmaradása érdekében — idejében rálép a demokrácia útjára, ugy az alsóbb néposztályokkal, mint ia nemzetisié-geikkel szemben . . . há — mint Apponyi csak a minap megállapitotta — -az alsóbb néposztály oknak nem kellett volna jogosan bizalmatlansággal njézni a törvényhozás m u n k á j á t . . . ha a nemzetislégek már a békében látják, hogy nincs miért1 kifelé kereskedniök: akkor talán nincs is rá -szükség, ho-gy egy 'rá-szakadó világ-égésben a magyarság feltegyen mindent egyetlen kártyalapra, a Németországgal való szövetségre, s a győzelemre. Nem bizonyos, hogy ez megmentett volna. D-e ma már kétsfégtelen, hogy ez volt az egyetlen, ami megmenthetett volna. A bolsevi'zmusnak éppúgy, mint a faji irredentizmusnak, a -demokrácia a legfőbb lekötője. Igy: a háborúval együtt, a forradalmat i's el kellett vesziteni. • c

Azt azonban már semmiféle elmélet sem maKülpolitikánkihoz k e l l e t t alakítani a belpo- gyarázza meg, az már egyenesen patholóigia volt, litikánkat . . . A Németországgal való „elválasztha- hogy mikor, világosan látták, mindennek vége: tatlan." szövetség k-érlielhe te tl-enü 1 megszab t-a a képtelenek 'voltunk még minidig c s a k a saját sorbelső politika útját: ennlek a szövetségnek legerő- sunkat nézni, a monarchia rothadt másik felét idesebb támasza az a nagybirtok és. nagyiba-nk, mely jében elrúgni magunktól. Itt jelentkezett égész már természeténél fogva ellensége az intéz- -szerencsétlenségében, hogy nemcsak önállóak nem ményes demokráciának, mely viszont -a -miilitariz- voltunk, -s a k e r e t e i - r i ' k nem voltok meg hozzá, musniak ellensége természeténél fogva . . holott . de el is szoktunk ,az önállóságnak még a a mi'Iitarizmusra államiságunk érdekéiben volt gondolatától is. : „Hozzák haza a csapatoszükség. A militarizmusra nagyobb szükség volt, kat!" . . . — a vágyó kiáltás volt a szimbómint a demokráciára: Tisza István tehát nem ha- luma nem csupán annak, hogy önálló élebozhatott. Az a Tisza István, aki reggel. hattól tet akarunk, hanem -annak iis, hogy egyáltalán -élni késő éjszakáig dolgozott mindennap, cúgos cipő- akarunk. Egy heroikus akarat, egy gigantikus öszben járt és évekig (hordta ugyalnazt a kopott kabá- szefogás talán még segitbetett volná. E helyett a tot, az a Tisza István, aki zsoltárokat énekelt a gödöllői napok következtek. Tisza pedig . . . Tisízalontai templom padijában, s névsze-rint ismerte 1 sza, -aki azt vallotta, hogy a Iháborus kitartás a a faluja .összes parasztját, de aki- amellett, amit lét vagy nemilét kérdését -dönti el, talán arra gonkimondott, megállóit mint a márvány s miint ia dolt, hogy a kérdés, bizony, már úgyis eldőlt. bálvány, ezért 'jelentkezik ugy, minit a demokrácia Akkor még meg lehetett volnia menteni sok ősi ellensége. mindent, — halljuk ma egyre gyakrabban. Igen, *

271. Neuilly egy heroikus akarat, egy gigászi összefogás: n,em Esztendők k-étiségbeesett, kilátástálan vergőa további háborúra — egyediül szemben az ántánttal! — de legalább arra, hogy megmutassuk, déslében — miost már tudóm — ez a sző bujkált, erősek vagyunk, még nem lelhet csak dobálni ben- rejtőzött /bennünk. Azon az októberi ülésen, a folyosó kusza kavarodásában, mig — mint megzanünket. Most utóbb, egy esztendő szörnyű tanulságai vart bábok, — ide-oda rángtak az alakok, ez a szó után — s éppen ez után — azt kell' hinnünk, hogy csendült meg belül mélyen ,és tompán, s mégis ez sem bizonyos. N e m azért, mert Franche.t d'Es- élesen. Mélyen, mint fájdalom, és élesen, mint peray offenzív sereggel .állott a Szávánál, (a Fél- szakadó, de szabadiuló kiáltás. Neuilly . . . Mikor tőidét néhány martatóc-csapat foglalta el) — ha- félórára kigyúltak az arcok, s volt őszi rózsia és nem. épipen aizért mert erőt mutattunk volna. trikolór, és szabadság és függetlenség és béke: sziM e r t erőt mutattunk volna. Az ántánt azt várvány és selyem, napsugár és langy, csókoló akarta, hogy, n e legyünk erősek, — a csehekkel melegség és minden földi jó volt ez a szó. Egy szerbiekkel, románokkal való megegyezés nemcsak félórára. A zürichi-tó partján, 'ahol az esti ködben a cseheknek, szerbeknek, románoknak volt fontos1, Sétáltam magamban (Rapperswil ifelőí csillogtak a hanem az ántántnak is, elsősorban persze Francia- - lámpák, s ezer fényfolt táncolt a liláiskék vizén), országnak. Franciaországnak, amely Németország niefcem már ájult Szorongás Volt és nehéz sóhajtás, mellett Magyarországban' látta a háborús: ellenál- isi ahogy Pest felé néztem, a 'szivemhez nyúltam: lás legfőbb bázisát, a magyarság erejének végleges — Otthon még nem tudják, hogy mindennek megtörésé kellett. S mint ahogy Franciaországnak vége . . . . Németországgal szemben a versáillesi béke sem Neuilly . i . Egy esztendő szörnyű örvényéelég, dle ma is készen áll, hogy a szövetségesekkel ben, eksztázisok és porbáomlások közt, lidérc átvonuljon a Rajnán, s miniduntaian ujabb fojto- volt, mely feltűnt, meg elmerült. Most itt van újra gató szereket talál ki, hogy az elpusztíthatatlan — Neiűilly, vagy. Sévres, egy francia város". . . — óriást mégis megölje, — a 'belső konstrukciója bus sorsunkon a fekete pecsét. • folytán, tehát s z ü k s é g s z e r ű e n német-barát (A zord bizonyosságban is titok még mindig. erős Magyarország ugyancsak ú t j á b a n lett volna Vörös szegélye van a fekete pecsétnek). mindig a clemenceau-i politikának. Ez a politika Haraszti Zoltán. pedig a félutoin nem áll meg; ennék föltétlen : és teljes leveretés kell. »

Az a forradalom, mely a budapesti aszfaltból csírázott ki, s néhány óra alatt akarta helyrehozni a katasztrófát, amihez, hogy ily teljéssé váljon, néhány évtized előkészitő miunká|ja kellett, — • amely üdvözlő táviratok Morse-kppogásával . akarta élfeledtetni a verduni és yperni harminc és feles magyar mozsarak üvöltését, már nem volt fontos az ántámtnak. A szerelmi vallomásra Belgrádban a francia tábornok á lábával dobbantott, s ez nem volt merő véletlen, valamint nem volt -vé-. letlen az sem, hogy később a tehetetlenség szörnyű hónapjaiban is, egy francia' alezredes jelentette számunkra legfőbb fokon 'az áintánt-hatalmat. A 'forradalom külpolitikája megbukott a születése pillanatában, annyira, 'hogy . az ántánt mlég azzal sem törődött, hogy ezáltal — -a belpolitikája is menthetetlenül elvész. A forradalomban fogant szociális demokrácia ügye nyomban halálos •veszedelembe is jütott, az ántántnak azonban nem a demokrácia megerősítése, hanem az eddigi hatatom: tényezők ölsszetörése volt a fontos, —• az ántántnak nem az kellett, hogy az uralomra jutott ' fris's demokrácia barátságát megnyerje, hanem, hogy a földre tiport hatatonasak esengő szavát halljlai, — azt akarta, hogy a z lássa benne végül a szabaditót, aki eddig rá nézve a) veszedelmes volt. A- hatalmi rétegek mpgpuhitá'Sia és megalázása: ez volt előtte a g a r a n c i a is, mert hisz... ez volt a nemzet igazi nagy része. Magára hagyott hánykódásában igy jutott el aztán az októberi forradalom lékkel indult h a j ó j a a bolsevizmus biztos zátonyáig. . Most . . . most ki vagyunk már készítve az • áiitán t-nak eléiggé.. Most már nem b á n j a — sőt sietteti — hadd 1 jöjjön . . . Neuilly..

Fohász az ötéves kisfiúkhoz.

»• Hozzátok • küldöm, lángoló hitemmel Szegény megkínzott, sebzett lelkemet: , E véres világon; kacagva járó Pillángót hajtó apró gyermekek. •

Ü

N'

•

Mire husz éves szivetek kigyulad U j hittel, dallal zeng majd a világ; S véres csatáknak borzadalmas könyvin ' Tűnődik majd a jövendő diák. Hozzátok küldi bánatos sóhaját Elgázolt"lelkünk; jövő emberek, — — Éltünk néhányan itt e vérözönben S ujjongó hittel hittünk bennetek.

,

Hittük, e bomlott véres gombolyagban: Hogy az igazság még sem az ököl. A ti hősötök már nem. vérrel csatázik D e titkokat fejt, babonákat öl. Hittük; mikor a bün máglyája lángolt S örvénylett, forrott velünk a pokol: — Velünk elég a mult minden salakja S boldog jövendő kél a hamuból. Szánkon kosárral, éhen, iszonyattal 1 Egy vértenger szent sülyedő kövén Égő hitünkkel' belétek fogóztunk És sirtunk a világnak egy-egy szegletén. Dutka Ákos.

272.

A temetés. Irta: B A L Á Z S SÁNDOR. Hidegen szikrázott a téli nap az utca kövén és Mihály éppen arra gomd-olt, hogy milyen jó lesz egyet sétálni a friss levegőben, amikor a cseléd sürgönyt hozott be. Kalocsáról jött, nézzük csak. Mihály nyugodtam tépte fel, biztosiam Gábor akar valamit, d e mikor belemézett, hirtelen elsötétült a szeme előtt a papiros. Mi ez . . . mit . . . hogy Gábor . . . ez nem lehet. Ú j r a meg újra elolvasta s a keze közben erősen reszketett.' A sürgönyben ez volt: Gábort tegnap operálták .remény kevés jöjj azonnal, Jolán. . Milhály megszédült, a falhoz kellett támaszkodnia. Gábor! . . . Az lehetetlen! Mi baja volt? Az a vasgyúró! Megoperálták és most meghal, talán már meg is halt, mert az a „remény kevés" nyilván annyit jelent, mindenki ismeri már a sürgöny-stilust. Gyorsam összepakolt és kocsit rendelt, még a déli vonatot elérheti. De akármit csinált, csak egy gondolat zakatolt az agyában, akkor is, mikor jegyet váltott s a pénztáros mogorva arcába nézett, vagy amikor beült a kupéba s a hordárt kifizette: meghalni Gábornak, aki az életet ugy szerette s ákit az élet is annyira szeretett — micsoda rettentő dolog! Még neki is az, hát még Gábornak, hogy fájhatott itthagyni mindent, a szép kis feleségét, ezt az egész komisz, drága, egyetlen földi x életeit. c Kinézett az ablakon s ahogy a havas tájék elsiklott szeme előtt, a sok-sok emlék felrajzott a mültból és a vonattal együtt vágtatott, kisérte. Tesvéné volt neki Gábor, egy évvel idősebb csak, mint ő és gyermekkoruktól fogva együtt birkóztak, tanultak, támciskolázitlak, együtt kisérték ki az anyjukat — a n y j u k a t a temetőbe és ha azóta, hogy megemberesédtek, el is szakadtak egymástól1, azért valahogy mindegyikük maga mellett érezte 'a másikat iés most tessék . . . • ' Mihálynak keserű könny égette a torkát és vad idüh fojtogatta. Valami súlyos és nagy szót szeretett volna kiáltani, az öklével betörni az üveget, s az eget fölverni átkaival!. De aztán lassan, ahogy az itíő /telt, csöndesedett fájdalma és haragja. A z utasok beszélgetése kizökkentette bus 'gondolatai közüli, kezdett' már a tájra is'figyelmi és azom kapta magát, hogy egy messze kutágason elmosolyodott, mert olyan volt az, mint egy óriás csősz, ahogy gyerekek rajzolnák, botjára — a küt gémjére — támaszkodva. És amit eddig tagadott, m'ost ébredezett benne a- remény is, hogy hátha — . háthla mégis, történt már ilyen csoda és Gábornak vasból van a szervezete. Mikőr pedig m'egette a magával hozott ennivalót, 'és utána rágyújtott egy szivarra, m a j d n e m azt lehet mondani, jókedve lett. Próbálta ugyan többször összeráncolni 1 a homlokát és visszakomolyodni az első döbbenetbe, de ez többé nem .sikerült teljesen. Ugy érezte, de egész határozottan', hogy minden jóra fordul és Gábor újra egészséges lesz. Csak, .amikor megérkezett) Kalocsára és • o t t .sápadt arcok ós könnytől bágyadt szemek fogadták, tudta meg, hogy hiába remélt. Gábor niár

akkor halott volt, mikor ő a vonatra ült. Egy semmi, egy pattanásból a nyakán lett az egész és három napra megölte. Mihály egész éjjel fent volt ós Jolán vigasztalan panaszait hallgatta. Hogy Gábor mennyire várta őt, hányszor kérdezte és még utoljára is, mikor eszméletnél volt, a szeme végig kutatott az ágya körül állókon és a szájia mozgásán látni lehetett, ahogy leheli: Mi-há-ly... De ki gondolta volna, még. akkor is, hogy meghal! Ilyen ember! A másnap a temetés körüli dolgokkal telt el. Érkezte^ mindenfelől az atyafiak, .a városból a jóbarátok, feketeruhás asszonyok, egész nap hangos volt a ház a jövés-menéstőL, ajtócsapkodástól, orrfuvástól ós fejosóválástól. 'Mihály, mikor elintézett mindent, ami ilyenkor kell, észrevétlenül bement a halottas szobába és sokiáig ott maradt. Elnézte a fekete posztóból élesen kirajzolódó sápadt arcólt és búcsúzott tőle. Isten veled testvér, valóban jó lett volna még egyszer legalább .kezet szőri tani! . . . Mélységes, olthatatlan gyászt érzett, valami olyat, hogy az ő jókedvének örökre vége , és ez a felhő, amit most Gábor halála ráborított, sohasem fog eloszlani többé. II. Megvolt a temetés, nagy tömeg emberrel szép beszédekkel, fekfeltörő isácásisal, asszonyi ájulással és a koporsóra hulló rög ama szörnyű dübörgésével, ami beivódik a fülbe és nehá éjszaka felriasztja az alvót álmából. Lezajlott az ebéd is, komoron, szótlanul ós elbéd után az egész család beült a szalonba. Nagy csend volt itt is, csak a sóhajtás nem szűnt meg, hol ebből, hol abból a sarokból hangzott fel. A nap besütött az ablakon ós két fényes csikót húzott a falra és a szőnyegre. H a valaki megszólalt, felnéztek, bólintgattak a fejükkel és tovább hallgattak. Mihály az egyik szögletbe hu: zódva keserűen nézte őket. H a volna itt egy bát.or, szókimondó emlber, >annak . möst igy kellene beszélnie: — Tisztelt társaság, önök itt mind mélyen hallgatnak, d e ez a csend már nem a gyászé és emlékezésé, 'hanem — n e haragudjanak, hogy őszintén kimondom — az unalomé. Világért sem akarom ezzel azt állítani, hogy önök a szegény elhunytat nem szerették. Meg vagyok győződve róla, hogy igen és nagyon, de azt i:s hiszem, hogy önök'most minid mást szeretnének csinálni, mint itt ülni és egymás sóhajtását nyelni. Például ön mélyen tisztelt özvegy, bármily nagy- is az ön fájdalma, mosit mégis, ha telhetné, előszedné a ruháit és válogatna köztük, hogy melyiket festtesse feketére. Vagy ön tisztelt uram (— é s most odafordulna Jolán apjához —) nyilván azon tűnődik, hogy ia lánya hozománya megvan-e még.egészem amit férjhezmenéskor kapott. És itt van ön aszszonyom, akit mint jó anyát, súlyos gondok bántanak, mert alig négy éve adta férjhez a lányát és most ime ujiia kell kezdeni a férjkeresést. Jolán mindöslsze huszonkét éves, igy nem maradhat, még szerencse, hogy nincs gyerek. Igaz, hogy itt van a kisebbik is — ön az, szép kisasszony, aki az egész farsangot itt akarta Jolánoknál tölteni és moist vége. egy kicsit ezért is könnyes a szeme, nemcsak Gáborért, ö n pedig kedves nagybácsi,

i

273 már ebéd óta tűkön ül, legjobb szeretné a kocsist kiáltani és befogatni a szánba és repülni haza a pusztára, mert fél, hogy az a pernábajder Jancsi megint nem ad -elég szénát az ökröknek. Es vegul ön, ia szegény távoli rokon, aki mindig csiak a saját szomorú sorsán rágódik, irigyli a többiek jómódját, alázatosan 1-esi az ajándékot, amit az útra remél, és mit b á n j a ön, hogy kinek volt itt ma a temetése. N e üljenek hát itt, keljenek fel, nézzen mindenki -a dolga után, a halóttat ezzelnem sertik meg. M a j d lesznek perceik és óráik, amikor ismét őszinte gyásszal áldozhatnak emlékének, de most ne erőltessék. Látják, ha Gábor élne, ha ma nem őt temették volna, hanem valaki mást itt önök köziül, -amilyen egyenes em-b-er volt, -már régen kiment volna a szabadba megszellőztetni a fej-ét. Az élet, a nagy 'és diadalmas, az hívja önöket, az élet, mely kezdettől fogva van és mindig lesz, rni'g csak az Ur tiltó keze meg n-em derimeszti folyamát, az -éffiet, -amely — amig önök itt ülnek — Afrika sivatagján, Brazília ősierdejében, a pápuák földjén, tengerek vizében, és a tömérdek csillagok közt,, városokban és falvakban zug, kering, jajgat, kacag, mámort habzsol és halált nyöszörög, az élet, a .mindent magába foglaló, amelynek az -egyén nem fontos és visz, sodor mindnyájunkat végtelen árjával, ez az élet, -amelynek bármityen parányi, de mégis csiak része&ei, ez Ihivja önöket, nie szégyellj enek hallgatni szavára! . . . Miikor -idáig jutott Mihály, hirtelen -eszébe ötlött, hogy ni, hisze-n holnap lesz annak -a Fodorféle ügynek a tárgyalása, egész megfeledkezett róla -éls nem is gondoskodott h-elyettes-rői és aztán még valami — Ihlo-lniatn szerda Van és Margit szerdára ' mondta ;a találkozót — most fölemelkedett a .székéből és .tiszta, csengő hangon mondta: —• Isten velük. Én aiz ötórai vonattal utazom.

Arnyak. Árnyak, ti bénitó, bús barna árnyak, Mostohái könyes, vén éjszakának, T i elfojtjátok sok fényes napom S körülvesztek, ha zilált, kusza hajjal Álmatlanul pirkad reám a hajnal' S ráncosra torzul sima homlokom. '

i

Árnyák, ti duhaj, mindigifju vének, Semmiből és semmivé lett remények, Ködarcok fehér, szomorú falon, ' T i Vándorlásaimban elkísértek, ' ' "' Mint meséből kelt, éjszakás kisértet S én futok tőletek nagy utakon . . . Arnyak, ti lelketverő hollós szárnyak, Nézzétek: álmaim valóra válnak, Oh hagyjátok meg sugaras napom! V a g y hadd lihegjek tovább üldözötten S győzzetek ott, ahonnan futva jöttem — Menekülök a halálba vakon . . . Málnássy Tivadar.

Toll és tőr. I S T V Á N apostol, mintha dülhös arkangyal szólott voln-a a s z á j á n , tűzvésszel és kénes esővel f e n y e g e t t e m-eg a felfuvalkodott hitetleneket, , körúti p o g á n y o k a t és •egyéb izmaelitákat. István apostol, ki ezelőtt s z e r é n y e n megelégedett azzal, h o g y egyszerűen • és profánul magyar j o g f o r r á s n a k tartsák, csak most, h o g y joblban ráér, eszközölt-e ki magán-ak a mennyei megbízatást. A z emelkedést m i n d e n e s e t r e rohamosnak lehet nevezni. M i g névrokona, k i n e k pedig szintén volt némi -köz-e a m a g y a r jog-álapitáshoz, annakidején nem iis törekedett többre az apostoli rangnál, ő már e g y e n e s e n m a g a is apostol. Sőt, p r ó f é t a : „Én azt a k a r o m " . . . „én n-em t ű r ö m " . . . — s á s k a e v ő -és v a d m é z z e l t á p l á l k o z ó K e r e s z t e l ő János n e m ostorozta t ü z e s e b b h a r a g g a l a z elbizakodott farizeusokat a Jordán-vize mellett, mint a h o g y e z a kései i v a d é k a a Jordánokat ,a D u n a - v i z e mellett. C s a k h o g y : K e r e s z t e l ő János meztélláb járt, kecskebőrrel -takarózott, s részint sivatagban, részint erdőben élt, — -mig István .apostoli apostol létére s e m veti meg & -bőrfoteles autót, s fa-faragványos, csilláros teremben prédikál. T e h á t , semmik-épen s e m vagyunk az erdőben.. Félő az is, h o g y amint a k a d t a k , -akik m e g z a v a r t á k a j o g f o r r á s méla csörgedezését, .akadni fognak, akik . m a j d érdeklődnek a mennyen m gbizólevél után- is. Noha meg kell adni, h o g y István apostolnak, u g y is mint prófétának, jóslatai k e z d e n e k c s o d á s pontossággal beteljesedni. V a g y talán -épen ezért. M e r t ma már — f á j d a lom — n e m a j ó s l a t o k é s -csodák, korát éljük. Renan i r j a a mai c s o d a t e t t e k r ő l : közelebbi vizsgálatnál kiderül mindegyikről, h o g y v o l t a k é p e n n-em egyebek . . . büntetendő cselekedeteknél.

ÖRÜLNI kell, hogy együtt van végre katholikus és protestáns, a protestánsok minden felekezete, nincs többé vallási viszály, ami elválassza a magyart a magyartól. Ma, mikor köröskörül a magyar ellen acsarkodik minden nép, fontos és üdvös ez a keresztényi vagy akár keresztyéni egység, különösen, ha nem akar maga is választófal lenni. Megértjük az örömet, sőt azt is, hogy némelyek kissé túlzásba is esnek a mámortól. Az azonban már többnek számit az elragadtatásnál, amit nagy, kéthasábos cikkben a Virradat ir, hogy tudniillik a keresztények és keresztyének egymásra-találásával „megszűnt a kétezer éves ellentét" . . . . Mi megelégszünk azzal is, hogy csak — a négyszáz éves ellentét •szűnt meg, sőt mégbocsátjuk az önfeledt rajongást is a Virradat-nak, ha viszont ő meg . . . a kétezer éves ellentét dolgában lesz valamivel kevésbé szigorú. 'AZ Á C S O R G Ó K dolgában -s-emki többször n-em szólalt fel -a -régi parlamentben Huszár Károly képviselő urnái A véifoeld újságíró riport* jati, ia jó ember nyuigodni niem tudó, mélységes részvétének nem-es (megnyilatkozásiad voltaik -ezek ,a felszólalások, csupa tüz és csupa tenni-akarás mind, friss ötletek és életrevaló javaslatok,. — Huszár Károly kiéip* viselő ur .ugy a nép*, mint ia néppárti' 'képviselőséget ugy iér* telmezte mindig, 'hogy laizért valóban «' népnek tartozik doT, igozni. A nép . viszont -sohasem a klubfoteM: mélyén poffitfizállgató urak- társasága volít -az ő szemében, hanem éppen flKO-k, akiknek -a legtöbb szükségük volt » nyugtalanságára-

ro-kfeainíaik, öz,vegyek, -árváik, imimlclein ;rain,gu és rendii ti'yomor* gók, kik éheznek és fáznak és 'ácsorognak üres zsebbel -a bolb toki efléitt, osafk áicsorognaik imfadig a meigvört ólfeibbieni, -s imaiguk sem itu-dlják, szegények, m é r t . Ez.t :nem 'dtesére-tképén imon-dljuk i)tt most Huszár volt képviselő úriról, -hanem -mert jólesik és érdictmos eAmondlaim róla,, s .mert . . . mert a mtadszteirefalölk -nyiiliváin szintén, tudja,, hogy a-z éhezők éheseik ma is, sőt éhe« •seblbek -tadiá-n, núnt valaha,, öt! háibo.ru,s elsztemdő -alatt mém vol* talk solba- oly clheseik), -miin-t mlost. Hogy itizesizteindiős gyerekek* tőit fölt hetVenévesi br.eg.aisszanyoklig dél'l -egy éráitól másnap ki* feniciig .százsizálmra áiüniak -a -b,ol;t előt egy kilő kenyérért, . . . •ami -talián- meglesz, ha csakugyan juit is belőíe. Tudja a mi* iniszteirelnök, hogy . . .'„mi lesz az éhezőkkel?" ez a. fölkér* -dós mostan1, a 'logfőbib, a kgcsilegfőblb kérdés. Csak sajnálni le|hict, incim Mgyeílnii a- ivoilit képviisdllő -urat, ibogiy noha- iái liegjoibfoa-n szeretne, w i m tűid' m-ost is aiz öklével' az asztalira csapni. De aiz uj miniszterrel tóliá,n könnyelb-ben megy majd1 m'égis.. A' .régi iniaigyioin is közeli vonla tkozáslban. állt «t prófétáival!', « igy -nem 1 éhet csodáW, Iha azit hitte, 'hogy a jegyieket ki- fehet f-i* zetni fezt Ih'clyott . . . égi mannáival.

Krónika II. Uj oroszok. -

dec. 10.

Valami érthetetlen, merész gesztusuk vari ezeknek a keletieknek; valami hihetetlen makacsság fanatizálja őket miniden tekervényes utjukon, minden hajmeresztő próbálkozásukban. Niin.cs1 különbség a Gorkij fórumgyűlölő politikus egyénisége, meg a Rerenszkij paragráfusokon hizlalt haz'afisága között; nem látunk a százszor megtépázott Kolcsak és ezerszer klcs-ufolt ellenfele, Lenin között csak hajszálnyi differenciákat. Bresko-Breskovsz'kája asszony évtizedes szibir rabság után ma is megbabonázza hallgatóit, ha az orosz szószékre, a hordóra lép és Nikoiliaj Nifcolájevics arról- álmodozik délo-rolsz fogságában-, hogy valahá még iaz 'összes orthodox-keleti népek koronáját fejére ,teheti. „Álmodoznak" — igy képz-eltük a muszka -embert, iamikor svájci penziók halljában boru-s szemmel -meredtek -szótlan- — maguk elé. Álmodoznak, — mondtuk ki -a merész ítéletet a Feltámadás hősei ós irója felett, amikor Magyarországon, még •niem az öldöklő vagy felforgató eszméket 'kutatták elő rég elcsendesedett pétervári forradalmárok iriás-aliiból. Álmodoznak, — mentegettük és- Sajnáltuk (és gyűlöltük) -távol kelet karacisukás generálisait, mikor Debrecen térképét kotortuk, ki -elesett' vezérkariak zsebéből. P-edig; a Nikóllaj eár hóditó gesztusa osakugy a kipihent, nyújtózkodó óriás nekilendülése volt, mint később Rasputin meggyilkolása;, vagy Kere-nszíkiijék önzetlen forradalma; Len-in világfelforgató törekvéseit ugyanaz az orosz szív táplálja, mint a Bechterev prof-essizor pszichiátriai kísérleteit. Alz évtizedeken át- -beharangozott „német csodát" nagy ugrásokkal pár- év alatt utói-érte a „Drang niach Westen"-es moszkovita nép. Hiába -akarjuk könyvtárunkba és memóriánkba skatulyázott regényekben a mai orosz típust fölfedezni', hiába szeretnők ama grófi anarchista „Háború és béke"jébep ;a cselekvés péteryári hőseit észrevenni.

E g y regiényhős lehetne talán, a ma embereinek előfutárja: Iván Karamászov. (Talán azért is, mivel Dosz-toje-vszkij n e m r e g é n y h ő s t kalapált belőle!) ' Iván Karamaszoiv, -az akarat onarohilájánjak Szenf : Gy,örgy lovagja, -aki .megöli a nemzetiségi családi és vallási meghatározás hétfejű sárkányát, ma niem egy példányban vágtat, harcol és.-bukik el a hó és szilv országában. Iván Karamaszoy (és Dljánov-Lenin. meg Makszim Gorkij) a lcigenergikusiabb, tagadása a csendes. tolsz-toji anarchistának. A töm-eget a fajtájiabelíek nem tudják .megmozgatni, de állandó passzivitását- ügyesen felhasználják. Nem Judeniics tábornok előnyomulásia, hanem a'pétervári nép ietlhargi'ában .tartása a problémájuk. Nem a- külső erők ostromának feszitik -akarat páncéljába szorított mellüket, hanem, a tulajdon akaratuk lökő-er-ejével -tapossák ki,százezreik számára az utat. Judenicsiet talián nem is a tulajdon tehetetlensége hajtotta el Car&zikoje Sz-éló alól, hanem a Leniniek sziszifuszi erőlködése. Ó, a másik .típust, az -európai fakiír befelé élő esemónytéíen, mindenbe beletörődő embeTvariansát is .megtaláljuk Pétervárott. Csak el kell menni a Neyszkiij valamelyik kávócsarmoká-ba, -ahol vállóságois- Trubeckája iheseegnők patyolatfceizc szolgálja.fel -a- cukortalan csaját,; oda kell állni a Mosztovaja kihalt aszfaltjára, ahol Volinszkij gróf, a cár testőre, mossa a 'konflislovát. Be k-éll kopogtatni finlandi határfalvak virágos ablakain, hogy észrevegyük az átbujdosott, sorsával megbékélt ellenforradalmárt, amint a dekadens Amdréjevet olvassa. Nem ők a m-i ideáljaink, de ők a testvéae-ink., Megértjük őket, szeretjük őket ia megalkuvás ökölbeszorított .mozdulataiban, sajnáljuk a kikopott, hanyag élettiaposásukban. Az u j tipust nem az 1905-iki forradalom dobta felszin-rie. Akkor még álmodozók rajzolták a nagy Testvérvilág határtalan, -egyszínű térképét. Kicsi gimnazüstalányok, regényolvasásba bódult kadétIskolások akarták -atyuskának élőirmi a földi és mennyei konstituciót. Mások kezqvonásával kívánták szent esi teni a bennük -szunnyadó szépeit. Ni'kolaij cár egy -másfajta kezevoniáeia -aztán el is törölte őkie-t a térképeikkel, verseikkel és csodavár, ásukkíal együtt. 'Pedig a csodának jönnie kellett. A csodára órietlt volt a bomladozó-ijedező cári biro-dlalom talaja. Azt hittük, hogy a Volga bársonyfövenyéből, vagy messzi Turkesztán miivélletlen földjéből sarjad ki az uj ember: a muzsik. Moszkvában erősen készülődtek -a1 klulturcsoda népies g y e r i m é k é n e í k magijielenésére: készült sz-ámára az irodalmi jászol, melybe minden talentumo-s panasztfiut be kell, fektetni tudós tanár uraknak; gazdájára várt a művészet jászola, melyből vallóban remeket faragott a -dédelgetett pórfiu: Zsukov. A politikái bölcsőbe viszont bele sem fért Rasputin, a csodapápa, aki a néki szánt jászolból — egész Pétervárit megetette. Nem' ő volt az u j ember, mert varázsos férfi-egyéniségével sem tudott határozott célokra törni, de annyi bizonyos, hogy általa mások — megbabonázott udvari ihiszt-erikák — sok, rolsS-z 'fát -tettek az Alliisz cárnő tüzére. És mégis Rá-sputiin holttestén á t ' ' törtetett elénk a várva-Várt meglepetés fia: nem a távdli .parlaisztt,anyák mezitlábas individuuma, ha-

275. niem lethargiás mágnás családok gyermeke: RaspuAz istentagadó miséje. tin Griska négy hercefi gyilkosa. Irta: BALZAC. Ez volt az Ciiső íólkós a régi, rozzant állami gáton, melyet csakhamar patlamenti beszédeivel 1 kez(2.) dett megpiiszkajni a tvaiiiKezes prónato r-xepvisei-ő: A két orivos ekkor a rue des Quatre-Ventsban Kenenlszkilj. Ne,m akaródzott eüünnünk, hogy ez volt, mely Párizs légyik legförtelmeseibb utcája. a cselekvés embere a bolseviki forradalom győDiesjpléin kezével egy toronymagasságú ház, a nyozéiime után svéd cukorgyári munkásnak szegőA mor egyik nyilvánvaló kaszárnyájának hatodik dött. Kereniszkijkre minden rosszat ráfoghatnak bál- é|s jobboldali ellenfeleik, csak azt nem, hogy emeletére mutatott. — Ott f ö n n tanyáztam egyszer két esztenfélszeg gesztusokkal hadonásznak elvesztett polideig! — mondotta keményen. tikai szélmalmok felé, vagy, hogy gyufát szállita•' — Beszélték nékem, ^ jegyezte meg Biamdhon. nak a Truheckája hercegnők szamovárjához. A Desplein folytatta: Kereins'zkij zsánere Párisban is éltenzéke lesz min— A mise, melyet az imént hallgattunk, szoden idegen, vagy régi kurzusnak; tiltakozik KoE rosan összefügg élményekkel, melyek akkor j á t csák becózése ellen, agitál a demokrata függetlenszódtak le,, amikor én ott fönn laktam a kis padlásség érdekében és nem indit sajtóhaidjiáratot — rég szobában. Látod-e ott az ablakot, ahol fehérnemű kivégzett, letiprott éllHenlfelléi mellett. , lobog k ö t é l e n . . . virágcserép fölött? Kedves baráA Volgán kell utazni, viharos, nyárutói éjjel- tom, eleinte olyan rossz helyzetben voltam, hogy ien, puszta, üresfedélzetü hajón, hogy megértse az a párizsi nyomor pálmáját tőlem aligha tudná vaember a kitaszítottak, a valbanik-játékosok ernyé- laki elvitatni. Végigéltem mindent: éhséget, szomdetDen hiitiét, ' . b e f e l é is sziklaszilárd önbizalmát. jat, pénztelenséget! N e m volt tisztességes 'kabáAz orosz folyó, a „matuska" magányos utasa érzi tom, rendes cipőm, fehérneműm. Nagyon komiminiden idegében az izmosodó, hitté vált rögesz- szul ment a dolgom. Gyötört a hideg. Egy egész mét, hogy e z a h a j ó ' a z ő h a j ó j a , m e l y e t télen át (fűtetlen - szobában kellett dolgoznom. A b c k o s m á m y o z széliben-viharban t á v o l t e n- lehelletem gőzölgött, ahogyan ezt fagyos napokon g e r i k i k ö t ő k b e. A volgai utas magánya nem lehet megfigyelni a lovakon. Ma nem tudom mega finlahdi száműzetés jegyében érlel sziklaszilárd érteni, honnan van az embernek bátorsága továbbelhatározásokat, neim a józan földszag erős, szűzi folytatni egy ilyen életet! Magányosan éltem, semámorával lakatja, jól a gerinces embert, Ihanem gély nélkül, garas nélkül, barát nélkül. Hátráa kemén'y német pszichológusok „Ich"-tud l at'ába nyomra még ezenfelül hirtelenharagú, hozzáférheszédíti. Egész Oroszországiban a Volga az egyetlen tetlen meg ideges voltam-. Senkinek eszeágába sem nyugtalanító, megrázón felséges „elem". És Gor- jütott, hogy ingerlékeny állapotom mögött feliskij Makszim völga'i h a j ó n inaskodott. • merje a 'belső elégedetlenséget s a munkadühöt, A dekaidenici'a kora — talán viéglieig — kiimult mely az olyan emberiben rejlik, 'aki ta társadalmi a ma Oroszországábiól. Az u j irány az acélos, tett- mélységből, ahol van, felküzdi magát a fölszinre. erős varégek hagyományát szólítja 'életre. -Akár De volt valamim, néked megmondhatom, néked, kiegyezéssel, akár csúfos bukásisial végződjék a ki előtt nem kell, hogy takargassak bármit is manépbiztosok aranykora, annyi bizonyos;, hogy az gamon: önbecsülésem és érző szivem. Ez a hozouj orosz isteniek nem könyvek fölé hajolva lesik mánya azoknak a férfiaknák, kiknek megadatott, majd' népük szive dobbanását; annyi bizonyos, (hogy megmásszék az élet. valamelyik magaslatát, hogy á z u j istenek könyvespolc-olimpusaik magas- bármeddig tespednének is a lét mélységeiben. ságából vissza fognak sietni1 erre ia szerencsétlen Diákéveimben hazulról édes-keveset kaptam. 'Akde izgató, problémákat igérő bolygóra. Aiz uj is- koriban a reggelim egy darabka kenyérből állott, tenek (nem Denákiin és nem Lenin!) megfognak melyet a szomszédos házban a pék olcsóbban szálválni isteni elmeiktől, hogy. ú j r a föl n e döntsék lított, mert tegnapról vagy tegnapélőttről maradt büszke Olimpiu stukát. volt. T e j b e aprítottam. Ez a reggeli egy fél garasba Három esztendeje, hogy szuronyos, mogorva került. Ebédet minden második -nap ettem, még cári katonák között ott álltunk — csípős, őszi pedig nyolc garasért. Igy tehát naponta négy és este — a szamarai hajó hidján. Szélesvállu, kevés- fél gárast költöttem. Ruhára, cipőire már jóformán beszédü matrózok hajélköteíl'et bogoztak. És egy nem .tellett. A z t hiszem, későbbi életem folyamán nagybajusza, fékete-tengeri „elvtárs" titokban hoz- baráti árulás nem f á j t nékem annyira, mint- akkor zánk lépett. Szólni akart, d e az őrség nem engedte, egy szakadó csizma vagy feslő kabát csúfondáros A mi matrózunk visszatorpant, azután félrelökte képe. N e m itt am mást, csak'vizet. A kávéházat a a katoniáfcat: „Engedjetek hozzájuk, beszélni aka- boldogság szigetének néztem s a Zoppi vendéglőt a paradicsomnak, melybe csak a szerencse fia léprok velük, mint ember embertársához.' Szorításra n y ú j t o t t a a z izmos, kérgels kezét het. „Viszem-e majd valaha annyira", kérdeztem ós vádiul felénk harsogta: „Testvéreim, testvé- gyakran magiamtól, „hogy ott Ibaboskávét szürcsölhetek és dominót játiszhatom?" A nagy nyomorreim!" ' Ugy hiszem, ő is része volt az u j orosz isten- tól elfogott a. munkadüh. Azon voltam, hogy igazi tudást szerezzek magamnak; jókora személyi föségnek. lénnyel akartam egy napon meghóditani azt a maUgy hiszem, őt siem a Leninek vagy Kerenszgas (helyet, melyet alacsony sorsomban megálmodkijk, hanem a benne birkózó hit és szeretet mentik tam. Több lámpaolajat fogyasztottam, mint kemeg az ájult orosz pesszimizmustól. nyeret. A lámpa ,mely nékem azokon a céltudatos Faludi Iván. éjtszakákoin világitott, több pénzembe volt, mint ami a testemnek kellett. A küzdés hosszú, makacs

276. és keserves volt. Jóakarót sehol se találtam. Hogy az ember barátot szerezzen, társaságba kell járnia, pénzesnek -kell lennie; együtt kell tivornyázni a többiekkel s ott kell lenni mindenütt, ahová diákok járnak. Nékem nem volt semmim. És Párizsban a semmiből nem lesz semmi. Ha lett is Volna kinek feltárjam magamat, egy szót se tudtam volna szólani; olyan lett volna a torkom, mintha hurokkal szorítanák. Később kérdezték tőlem emberek, akik gazdagságban születvén, sohasem ismerték meg a nyomort: '„Miért 'is csinált annyi adósságot? Miért vállalt olyan súlyos kötelezettségeket?" Az 'ilyen együgyüek mindig emlékeztettek annak a 'királykisasszonynak a történetére, ki, mikor az országban igen nagy volt az éhínség, azt kérdezte: „Miért nem vesznek az emberek maguknak zsemlyét?" Ez az a népség, mely jajt és jajt kiált, ha sokai egy műtétért járó dijazást. Csak egyszer ha láthatnék egy ilyen gazdagot: égy árva garas nélkül, barát nélkül, hitel nélkül, mikor muszáj megmozgatnia a kezét, hogy élhessen! Ki tudja, mit tenne, hogy -éhen ne vesszen! Bianchon, ha engem néha keménynék ós kegyetlennek láttál, azért voltam ilyen, hogy elkábítsam tulajdon tapasztalatomból nőtt- fájdalmamat az uralkodó osztályok keményszivüsége és önzése felett. Nem tudtam elfelejteni a gátakat, melyéket irigység,. gyűlölet, féltékenység meg rágall'om raktak volna elém s élőirejutásom útjába. Amikor Párizsiban az emberek látják, hogy valaki ép azon van, hogy. lábát -a kengyelbe tegye, rögtön akad olyan, ki rángatja hátul a-z embert a kabátja szárnyánál; egy másik kicsatolja a nyeregszijiait, lovaglás közben hadd zuhanjunk le, hadd szegjük nyakunkat. Lazítják a patkót, ellopjiák a lova g'lóp álé á't és így tovább. A legbecsületesebb még az, ki eléd áll szemtelenül s pisztollyal fenyeget. Te magad nem. vagy eléggé átlagember, kedves öcsém, csakhamar meg fogod érni azt a förtelmes küzdelmet, melyet az „honimé siupérieur"-n.ek kell folyt-'on-folyvást vívnia a középszerűséggel. Ha egyszer egy este játékbari elveszítesz néhány száz frankot, másnap reggel már.leszólnak megrögzött hazárdjátékosnak, s legjobb barátaid kikürtöÜk, hogy tegnap elvesztettél 25.000 frankot. Ha egyszer kissé ideges vagy, az;t fogják rólad beszélni, hogy megbolondultál. Ha egyszer heves vagy, akkor olyan fickó leszel, akivel senki sem tud meglenni. Aki ezzel a törpe néppel szembe száll, aki neki fog, hogy magasabbra repüljön, azt a jóbarátok lázadónak bélyegzik, bolondnak, ki uralkodni vágyik. Végül pedig a tehetségünket hibának róják fej, a hibáinkat gonoszságnak és jótulajdonságainikat véteknek. Ha megmentettünk egy beteget, életét veszélyeztető eljárással értük ezt el. Ha még nem halott, legközelebb bizonyosan -meghal. Ha egyszer megbotlasz, rögtön azt mondják: elestél. Ha feltalálsz valamit, ha követeled jogaidat, alkalmatlankodó ember vagy, cselszövő, ki nem hágy senkit felszínre jutni . . . Látod, kedvesem, Istenben nem hiszek, de még kevésbé hiszek az emberben! T e azonban énbennem olyan Despleint ismersz, aki egészen más, mint amilyennek ő,t rágalmazói mondják. Elég ebből a bolondságból! . Hallgass meg! Itt laktam' tehát ebben a ház-

ban. Magoltam erősen első vizsgámra s nem volt egy árva garasom se. Annyira jutottam, amikor az ember így szól fnagához: „Most eladom a lelkemet az ördögnek!" Volt még egy utolsó reményem. Haztílról vártam egy ládát tal'e fehérneművel, egy öreg néni ajándékát, akinek fogalma se volt Párizsról és aki azt hitte, hogy néhány tucat ing a főszükségHetem. Azt képzelte, hogy a kisöccse havi harminc frankkal nagyszerűen és örömben él. A láda megjött, amikor előadáson voltam. A fuvardíj negyven frankot tett ki. A házmester, német suszter,aki egy függő padláson tanyázott, váltotta ki a ládát, de nem adta ide nékem. Végig sétáltam a ru© des Fossés-Saint-Germain-desPrés-n meg a rue de l'École de Médecine-en s hiába töprengtem így meg. úgy, milyen ravasz módon tudnám mgkapni -a ládámat a negyven frank megfizetése nélkül', melyeket persze nem is . tudtam megfizetni hamarább, míg a fehérneműt el1 nem adtam. Az ekkor nyilvánuló! korlátoltságom ugyancsak világosan felismertette velem, hogy nem vagyok másnak, mint kirurgusnak való. Kedive© barátom, gyengéd lelkületü embernek, akinek ereje a mindennapiság fölött magasan alkot, egyáltalában nincsen tehetsége, cselszövéshez, mely ki nem apad akkor, amikor arról van szó, hogy mindenféle utat-módot találjon. Segítsen rajta jó csillagzata. Az ilyen nem keres, az ilyen talál." Késő este jöttem végre haza, ép abban a pillar natban, amikor a szomszédos szoba lakója,, egy Bourgeat nevű vizárus, Saint-Flourból. Ismertük egymást, mint ahogyan ismeri egymást két ember, kik szomszédos, szobákban laknak, hallják a másikat köhögni, horkolni, öltözködni, és végül megszokják egymást. Szomszédom közölte velem, hogy a házigazda, kinek három havi bérrel voltam már adósa, kitett az utcára. Másnap kellett kimennem. Neki is felmondtak volt, még pedig a foglalkozása miatt. Életem legkeservesebb éjtszakáját éltem át. Miből fizessem a hordárt, ki elvinne szegényes holmimat s a könyveimet? Miből fizessem a házmestert? Hová menjek? Ezeket a kérdéseket, melyekre nem volt félelet, ú j r a meg újra ismételgettem magamban, sírva, mint egy bolond. Végre elaludtam. Másnap reggel, amikor tejbe aprítom a száraz kenyeret, Bourgeat lép a szöbámba, s furcsa tájszólásos beszédj'én ezt mondja: „Diák úr, szegény fickó vagyok; talált gyermek, se apám, se anyám, nem elég vagyonos, hogy megnősüljek. E úgy látom, magának se jutott bőven se rokonság, se jómód. Nézze-e, lenn áll kis kézi kocsim, melyet béreltem magamnak, fizetek óránként egy- garast. Elég kettőnknek. Ha akarja, keresünk együtt új hajlékot magunknak. Hiszen együtt tettek ki minket. No, ez a bódé itten se volt földi paradicsom!" . „Ez. így van, kedves Bourgeat", felleltem neki'. „Nagy bajban vagyok? Lenn a házmesternél-van egy ládám tele fehérneművel, az értéke száz tallér. Ezzel ki tudnám fizetni a házigazdát. De elébb a házmesternek kellene adnom negyven frankot, s még három frankom'Sincsen". „Ha csak ez a baj!" mondotta Bourgeat nevetve s előhúzott egy ócska erszényt, -piszkos bőrből. „Van itt néhány aranyam. Tartsa meg a fehérneműt!"

/

277. Bourgeat kifizette a három hónap bérét, meg a házmestert. Azután a kis kocsira rakta bútorainkat meg a. fleh-érn-emüs Midlámat, s húzta végig, az utcákon. Minden ház előtt, mélyre cédula volt kiragasztva, megállt. Én 'bementem a házakba és megnéztem a bérbe adandó lakás v a l ó / kettőnknek. Dél lett és mi még mindig tévelyegtünk a diáknegyedben, és nem találtunk megfelelő helyiséget. A Ibért sokalltuk mindenütt. Bourgieat most azt ajánlotta, ebédéljünk meg -egy kis kocsmában. A kocsit'kinn hagytuk az ajtó'előtt. Estefelé aztán, a ' Rohan-u dvarb an, -a Passage du Com-meroe mellett, a padlá-s alatt találtam két szobát, a lépcsőtől jobbra és balra. Évi hatvan frank -b-ért kellett fizetnünk fejenként. Igy végre tető alá jutottunk, én meg egyszerű barátom. Ezentúl együtt ettünk. Bourgeat megkeresett naponta körülbelül két és fél frankot. Száz tallért takarított volt meg -magának, s azzal a tervvel járt, hogy lovat és kis kocsit vesz. Ez volt nagyravágyásának tetőpontja. Amikor megtudta helyzetemet —• értett hozzá, hogy kicsalja belőlem minden titkomat kedélybeli ravaszkodással^, mely még m-a is, mint ráemlékezés, meghatja szivemet — megint l-emondott egy' időre életének ananyálmáról. Bourgeat huszonkét esztendeje volt utcai árus. Feláldozta -száz tallérját az én j övömnek . . . Desplein hevesen karon ragadta B'ianchont. — ö adta a vizsgáimhoz sz-ük'séges. pénzt. Ez az ember, ez a barát megértette, hogy nékem missziót fcdll 'teljesítenem, hogy az én szükségleteim előb'brevalók. Nekem szentelte magát, úgy hitt: „öregem", kölcsönadta a pénzt, hogy meg vehessem a szükséges könyveket. Néha belopózott hozzám halkan, hogy dolgozni lásson. Végül mint egy anya gondoisko-dott -róla, /hogy a -fogyatékos komisz -étel helyébe, melyre el voltam kárhoztatva, egészséges meg busás táiplálék jusson. Bourgeat mintegy negyven -éves volt. Ugy hatott, mint egy a középkoriból való -polgárember. Olyan volt a homloka, mint a bi-káé. Fejét a festő -mintának vehette volna egy Lykurgoshoz. Ennek a szegény embern-ek a szive túláradt a szeretettől. Egész életében soha más nem szerette, csak egy uszkárszuka, nemrég, hogy meghalt volt. Gyakran m-eséit nékem róla. Egyszer azt kérdezte tőlem, ki'fogásolná-e az egyház, h a ő az állat lelke -nyugalmáért misét rendelne. „A kutyám", mondotta, „igazi keresztény volt. Tizenkét éven át rendesen eljárt velem a templomba. Egyszer sem ugatott. Ha megszólalt az orgona, meg se mukkant. Mellettem ült összekuporodva, olyan k-épp-el, mintha velem imádkozna". Bourgeat 'bennem látta rftindenét a világon. Megvédett -engem, mint egy elhagyott, szenvedő lényt, ő volt nékem leggondosabb anyám, leggyöngédebb jótevőm, szóval,' esz-ményi megtestesülése annak az erénynek, mely művében lesz tökéletes. Ha az utcán találkoztam vele, megértőn nézett rám. Szemlében -titokzatos llelki nemesség csillogott. Ilyenkor iparkodott úgy járni, mintha nem vinne terhet. Szemlátomást boldog volt, ha látta, hogy egészséges vagyok és jó ruha van rajtam. Hűséges vazallusom v-oiilt. Ilyen iléhet egy grízeit kutyahű odaadása, akit -fölemelték volt a társaságba. Bourgeat gondoskodott mindenről. Meghatá-

rozott időben fölkeltett. Rendben tartotta asztali lámpámat, felmosta a lépcsőt és így tovább. Ép oly kitűnő szolgám mint jó atyám volt, emellett kifogástalanul tiszta. Főzött, fát aprított, s mindezt egyszerűen, méltósággal végezte. Tudta nyilván, ho-gy a cél mindent nemesit. , Amikor elhagytam ezt a derék embert, mert llakálst kaptam a klinikáin, le nem irható komor fájdalom fogta el őt. Nagyon bántotta, hogy már nem lakhatik velem, de -erőt vett magán, főleg annak gondolat-ára, hogy 'disszertációmnak nyomdai költségeit néki kell összekaparnia. Meg kellett ígérnem neki, hogy a szabad napokon meglátogatom. Ha előveszed disszertációmat, láthatod, hogy Bourgeatnak van ajánlva. A klinikán való asszisztenskedésem utolsó évében elég sóikat tudtam félre rakni, hogy visszafizessem neki minden tartozásomat. Lovat vettem neki s egy hordós-kocsit. Oda volt -felháborodásában, amikor megtudta, hogy kiadtam minden megtakarított pénzemet, de egyszersmind nagyonnagyon boldog volt, amikor teljesítve látta szive kívánságát. Szitkozódott és nevetett, nézte -a lovát és törülgette -könnyes szemét. „Ez igazán nem szép tőled!" mondotta. „Igazán pompás kis kocsi! De azért ezt mégsem kellett volna tenned. Nem, n-em- A ló derék, mintha csak Auvergneből való lenne!" Soha enmél meghatőbb jelenetet nem éltem át. Bourgeat-t nem lehetett eltéríteni attól, hogy ne vegyen nékem egy ezüst sebészeti műtőkészletet. Láttad dolgozó-szobámban; legértékesebb tulajdonom. Még első sikereim örömmámorában sem szaladt ki egyetlen szó sem ajakán, a leghalkabb mozdulat sem rezdült, mely 'kifejezte vol-na: »» Nékem köszönheti a világ ezt az emib-ert!" És mégis, Bourgeat nélkül tönkre mentem volna a nyomorban. ő , ki maga szegény volt, feláldozta magát érettem-, ö mlegelégedett kenyérrel meg fokhagymával, hogy kávém legyen, hogy végig dolgozhassam éjészaikákiat. Egy napon beteg lett. Elgondolhatod, éjjeleket virrasztottam az ágya mellett. Sikerült megmentenem. D e két 'év múlva visszaesés érte s -a tudomány legnagyobb erőfeszitése ellenére a barátomnak el kellett vesznie, Fejedelmet nem lehetett volna gondosabban ápolni. -Hidd el nékem, Bianchon, megpróbáltam, -amit csak lehetett, hogy ezt az életet kitépjem, a halál karmai közü-L Az volt kivánságom, hogy megtartsam életét oly soká, hogy élvezhesse tettének .mind-en sikerét s teljesi-tlhlesisem minden kívánságát. Meg: akartam felellni teljesen -az egyetlen hálálko-dási vágynak, melyet valaha szivemben hoir-dottam. El akartam oltani egy tüzet, mely im-ég ma is lö-bog bennem • • • Desplein láthatólag meg volt hatva. Kis vártatva folytatta: — Máso-dik aty-ám karjaimban halt m-eg. Nekem hagyta mindenét egy vég-rendelettel, melyet a birólságon helyezett volt el. Ez az irás abból az évből való volt, amikor mi együtt ju-tottunk fedél' alá -a Rohan-u dvarb an. Bourgeat vakihitü volt. Szerette a Madonnát, ahogyan a feles-égét szerette volna, h-a jut néki egy valaha. Rajongó katholikus volt. És mégsem illette egy szóval -sem soha a hitetl-enségemet. Betegsége alatt kért, hogy n-e takarékoskodjam a lelkiüdvéért. Na-ponta misét mon-

278. dattam .érte. Éjjelente többször elmondta nékem vallásos aggodalmait a másvilágra vonatkozón,. N e m élt elég jáimbor életet, vélte. Szegény ember! Egész életében reggeltől' estig súlyos munkát végzett! Kinek szabad a .paradicsomiba jutnia, ha van ilyen, ha nem néki? Szentet láttam benne. Valóban az is volt. Halála méltó volt életéhez. Utolsó ú t j á n én egyedül kisértem őt. Amikor visszaadtam volt a földnek egyetlen jótevőmet, elgondolkodtam, hogyan lelhetnék hálás iránta. Tudtam, rokonai nem voltak, se felesége, se gyermeke, se barátja. D e volt hite, ezt kellett tiszteletben tartanom! Egyszer beszél félénkem a misékről, melyeket a halottak békéjéért mondanak. N e m akart engem erre kötelezni. Ez olybá tűnhetett volna, mintlba végül ő mégis csak megifi; zettetné a niékem tett szolgálatokat. Amint módomban állott, átutaltam szent Sulpicius templomának a szükséges összeget, hogy az elhunytért minden évben négy misét mondjanak, miniden évszak első napján. Mást, mint jótevőm jámbor óhajait teljesíteni, érette nem tehettem. Minden negyedévben, azon a napon, amikor mondják ,a néki szentelt misét, elzarándokolok abba a templomba és imádkozom érte, A szabad szellemek vallásában így szólok ekkor: „Isten, ha van hely, ahová összegyűjtőd a holtakat, kik életükben tökéletesek voltak, akkor vedd fel oda a derék Bourgeat-t! Ha terheli őt valamilyen vétek, h a d d vezekeljek érte én, hogy ő minden haladék nélkül bejuthasson a paradicsomba!" Kedves barátom', miniden tudományos megismerés mellett ezt megengedtem magamnak! És esküszöm neked: odaadnám minden vagyonomat, ha az agyvelőmbe be tudna vonulni a Bourgeat hite. 1836. január. Moly Tamás fordítása.

A szegényekről. (Rainer Maria Rilke.) Mert íme: élnek ők és áldva vannak, S tőlük fogan az idő méhe majd. És nőnek ők: bogyói a vadonnak, kik édességgel rejtik a talajt. Ó' boldog az mind, aki tűrve ázott, akit esőben nem védett eresz: mert bennük érftek minden aratások, s lészen gyümölcsük majd ezersizeres. ö k megmaradnak: túl enyésző renden s hatalmon, melyet romló veszte hí — s ők megmozdulnak, új kezek, pihenten, ha már ájulva hullnak vissza minden királyok s népek kezei . . . Mindszenti István.

Saison. Ördög szekér. - dec. 10. Miikor ilyen keskeny a hold karéja, mindig eszembe jut találkozásom az ördögszekérrel. Felejthetetlen nyáréjszaka volt. A vonat nagyokat kattogva húzott iát a váltók o n s érezlhetőleg lassitotta futását. A 'huszonkettes őrház zöld lámpája csendesen siklott el 'a félhomályos fülke ablaka előtt. — Végállomás! — 'kiáltotta egy mély, rekedt hang s a kocsisor zökkenve állott meg. Kiszálltunk. . , Tizenegy óira 'lehetett. A félemeletes falusi állomás nehéz tömege köröskörül egybeolvadt az éjszaka feketeségével. Csak a kijárat fölött himbálódzó lámpa álmos fényében villant .elő itt-ott egy piros tégla sora. A szemafórjelző hosszain1, egyhangúan csilingelt s a mező felől tücskök, muzsik á j á t hozta 'felénk a juliusi éjszaka langyos íszel'iője, A vonat dohogva ,indult a gépház1 felé. Skuibinyák, a jiegyszedö dörmögve ment le a töltés szélén: ' Egyedül maradtunk. — Menjünk, nagyon fáradt vagyok, — mondta Leontin s bélekapászkodott a karomba, De mikor kiértünk az állomás mögé, meghökkenve álltunk meg. A kocsi nem Volt séholsem. — Istenem;, apáék imagint elfeledkeztek rólunk, — mondta Leontin panaszosan s én is boszszankoidva barnultam a z országút szürke sávját, amely alig pár lépésnyire látszott csak előttünk. — Jó egy órába télik, mig hazaérünk, — mondt a m inkább magiamnak, mint Leontimnak, aki tanácstalanul tekintgetett körül. — Hiába, a kocsi most már úgysem jön, legjobb lesz, ha nekiindulunk. • Sűrű, meleg, bársonyos ihoimá'ly borult mindenre. A z útszéli j egenyék alig váltak el az ég- sötétjétől. Szorongató, vaksi homály terpeszkedett kétoldalt s alig hüsz lépésre előttünk is keresztülfeküdt laz utón. N é h a szinte ugy tünt fel, mintha élne s gyűrűzve, lomhám kúszna, csúszkálva körülöttünk. Éreztem, hogy a húgomnak remeg a karja. Az országút niyilegyenesen 'húzódott a falu ' félé, d é néhol lejtett, majd ismét -erősen kaptatóra vált. ' Egyszerre, minthla világosodni kezdett volna. A nagy kőhi'd vastag korlátjai kiváltak a homályhói, az országút fakó szalagja hosszabbra nyúl ott s a sötét jegenyék silhouettejei élesebben, rajzolódtak rá a nyugati égre. Messze, .a temető mögött, a ihold1 keskeny, halvány sarlója bátortalanul szállt fölfelé. Leontin beszélhi kezdett, halkan, erőltetetten, de mégis m a j d n e m vidáman, mint azok az emberek, akik fölül valami rettenetes, nyomasztó érzés múlott él s ami után nem lehet tovább ibirni a hallgatást. Hirtelen megakadt. Fojtott, tompa zúgás vágta ketté a csendet.

279. Egyre erősödő, berregő hang verte föl az éjszakát. Hátunk mögött két-háromszáz méternyire . két óriási, fehér szem villogott a sötétben. — Automobil, — rezzent meg! Leontin s ijedten rántott az út szele felé. — Várjuk meg, mig élmegy, — mondtam kelletlenül s félre húzódtunk, egy kőrakás mellé. De az automobil nem közeledett. Ugy látszott,mintha egyhelyben állana s félelmesen1 búgott. Néha felhorkant s utána még rettenetesebb berrégésbe kezdett. Két lámpa-szeme mereven, furcsán villogott, mintha egyenesen ránk nézne. — Eh, menjünk, — szóltam türelmetlenül, — majd kitér, ha . . . És' már indultunk is tovább. - Ismét felhangzott a gép vésztjósló bőgése s a kiét éhes, csillogó szem nagyobbnak tűnt föl előttem, amint visszanéztem. Az automobil lassan közeledett. Megdöbbenve álltunk meg. A gép is megállt. ' Egy pillanatra rettenetes csend lett. A szám széle fázósan reszketett s valami oktalan félélemtől1 megriadva meredtem bele a nagy, kerek tűzszemekbe. Azok fenyegetően, -hideg mozdulatlansággal ragyogtak vissza. . — Mi ez? — kérdezte a hugóm megborzadva. Egész testében reszketett, és rettenetesen sápadt volt! Nem tudtam válaszolni. Aztán egyszerre erősen magamhoz rántottam é§ szinte rohanva vittem magammal. Egy kaptatóhoz értünk. Zihálva, 'elfulladva, száraz torokkal kapkodva lélegzet' után, siettünk előre. A szemünk kitágult s verejtékező homlokkal, hangosain dohogó szívvel iramodtunk el a szikár jegenyék mellett. A ho'lld már feljebb hágott, csak a kőrakások és -a fák tövében gyűlt össze egyre sünülbb és hoszszabb foltokban .a feketeség. Elakadva gázoltunk a süppedő, mély porban előre. Halálosan kifáradva értük el a lankás tetejét. V—i—s—s—z—a1—n—é—z—t—<ü—n—k. Mélyen, leinln a homályban égett a két parázs iszeml, de már nem volt beiiDn'e semmi borzalmas. Föllélegzettünk s 'nyugodtan, lépésben indultunk lefelé a. hosszú lejtőn. Szólni nem tudott egyikünk sem. A S i r a t ó ) mellié értünk. A zizegő sás feje koppanva ütődött ösislze a gyenge, simogató szél-, ben. A falu felől szakadozott tülökszó hangzott. A toronyőr félítizenkettőt jelzett. \ Már csak félórai út odáig. Csendes és nyugodt volt minden1. Az automobil elmaradt. A szörnyű szempár niem látszott. Egyszerre rettenetes bődüíés harsant fel szinte 1 a fejünk fölött. A két óriásira megnőtt, kegyetlenül villogó Szem a dombtetőről .gúnyosain hunyorított utánunk. Ugató, hörgő üvöltés szakakdozott föl a szörnyeteg torkából s mi csüggedten, halálra gyötrötten hajtottuk le a fejünket. Megadtuk magunkat és fásülltan, megalázva siettünk tovább. Tovább, egyre tovább. Most már ő parancsolt, nem lehetett elmenekülni előle. Űzött, haljtoft maga előtt és mi megrogyó térddel kábultan vonszoltuk magunkat. — Át kellene vágni a mezőn, —gondoltam és mentünk tovább az utón, áz ismeretlén rém előtt, amerre ő akarta,

Néha futottunk. Kövek gurultak iszét a lábaink alatt. Majd megállítunk és szembenéztünk a kisértetitel. Néha elmaradt s csak távoli, rohanó dübörgése hallatszott. Aztán megint utánunk jött és mi legyőzve, agyonhajszolva, tehetetlenül vánszorogtunk tovább, előre. Már nem tudtunk visszafordulni sem. Csak mentünk, rohantunk, menekültünk. Végre föltűnt a falu. A fák fekete foltjai köziül fehéren ütköztek ki ia házak s á torony magas sudara, amelynek élén, mint egy- megakadt, villódzó sélyemfonál, ragyogott a fogyó hold sápadt fénye. A sürü akáctömegből kicsillant a nyaraló .ablaksora'. A terras'z széles ernyője alatt lámpák égtek s rózsaszín fényük átverődött a világos vászon falon. — Még fönn vannak, — gondoltuk egyszerre megkönnyeibülten és megálltunk. Hátrafordultunk. A homályt és csendet nem zavarta semmi. Messziről a tücskök monoton csiripelése hallatszott, úgy, mintha álomban hallanánk. Az -automobil eltűnt. Kimerülten vánszorogtunk haza. A terrasz lépcsőjén alig bírtunk felmenni. Vendégek ültek a nagy kerti asztal mellett s mindnyájain meglepődve bámultak ránk. Sápadtan, szótlanul álltunk ott a vakitó támpafényben. Hirtelen hosszú, elnyújtott, rekedt üvöltés hangzott az országút felől S a kivilágított terrasz előtt, mint valami elszabadult szörnyeteg-, nagyokat ugorva, bömbölve rohant el egy óriási, vörös 1 automobil. Nem ült rajta senki . . . Másnap az újságok első helyen közölték laz általános mozgositást elrendelő parancsot. A -világháború görgetege azon az éjszakán indült el a lejtőn. Kárpáti Aurél. INNEN-ONNAN. Neugebauer László. Ö is elment tehát, a leglelkesebb amatcurje ,a magyar irodaiamnak. Kisfalud! társasági tag, Petőfi társasági tag és a jó isten, tudja, hány társaságnak a tagja ós tisztviselője!. Hasznos tag volt, mert ő tartotta rendben valamennyi társaságnak a pénzügyeit. Neklí köszönhető, hogy a- Petőfi társaság anyagi helyzete évről-évre gyarapodott. Társadalmi összeköttetéseinél fogva sikerült neki olyan tőkét összeboronálni, mely a Petőfi táreiaiságot anyagilag függetlenítette, ugy, hogy évről-évre tekintélyesebb dijakat tűzhetett ki. Mint műfordító nevet szerzett magának. Petőfi versem kivül'., melyeket tulajdoniképpen ő ismertetett meg a művelt nyugattal, nagy előszeretettel! fordította Kiss József költéményeit. Concilliiáns, kedves, fáradlhatían buzgailmu ember volt. Legyen könnyű a fölld néki!

Sihederek. Pest utcáin felvonultak, divatos jelszavakkal, amilyeneket Török Elemértől és Oláh Dániel nyugalmazott minisztertől hallani módjukba volt s ml'g délelőtt a Népszava irodáiból a karosszékek drága bőrhuzatát rabolták el1, addig A z Esttől pénzt és 'könyveket hurcoltak e l A politikái meggyőződés jelszava igy lett cégére kiskorú fosztogatóknak, akik az Esttől különböző osomago'kbani gondoíi választékban

280. akarták hazavinni a könyveket, kiki azt, amit olvasni szeretett volna. A z egyik művészeti, a másik szociológiai, a harmadik szépirodalmi munkákat. Amint látjuk, az erőszakos szándék mellett igen jól megfér az olvasás utáni vágy iils s ha a derék „ébredők" hazavihettéik volna a nagy gonddal összeválogatott könyveket,- azoknak elolvasása után, bizonyára megbánták volna éretlen viselkedésüket. Mert a művészet, a szociológia s Vol-taireen át Zola, Anatole Francé, Chesterton, meg mások közvetlen nevelői lettek volna .az ifjaknak shaegyülkiük-' nek, másikuknak talán az uj-testámentum is kezükbe kerül), végre alkalmuk lett volna megtanultai, milyen másképen fest az a krisztusi szeretet, -amelyet a nyugalmazott miniszter ur hirdetett, s -milyen más az, amlilt a nagy. szellemek 'hirdetnek, akár A z Est, akár a Népszava, vagy akár -ai Nemzeti Újság könyvesboltjában-. «• Zágoni

Mikes

Kelemelnt

0

0

körözik.

A

finom

hangulatok

ezüstszálaival kiszőtt, gyönyörű verset juttatott el hozzánk lapunk egyik, Erdélyből menekült régi olvasója, -amelynek írója egy román hadifogságban sínylődő székely hadnagy. A vers szerint tavaszra megjön Rákóczi hű kísérője, Zágoni Mikes Kelemen s élére áll- a szanaszét bujdosó, rejtőző székelyeknek. A prilmitiv téebnikáju vers hangulatai ugy hatott reánk, . mint a szétszórt székelység tragikus keserűsége és jajja s eltudjuk képzelni, hogy az elnyomott Erdéfy mindten magyarjára ez a vers keményen, komolyan hatott. De a magyarokon kivül a románok is tudomást szereztek erről a boborongós versről s mivel abba-n egy Zágoni Mi-kés Kelement vártak haza- véreink, több se bellett a szemfüles roimán hatóságoknak: a Tisziától keletre fekvő • egész területre elfogató parancsot adtak ki a Miiikes nevü „veszedelmes, magyar rebellis" ellen, akit ha elfognak, vasba verve kell beszállítani a legelső tömlöcbe. A z t nem tudjuk, hogy akadt e valaki, aki „cine mintye"-éket erre a • meghatottan, finom tévedésükre figyelmeztette, de az biztos, hogy Zág-onSI Mikes Keltement, a veszedelmes bujtogatót nem sikerül elfogniok. Ho-gy helyette százan m-eg százan járnak és bujtogatnak mindenütt, egészen addig, ameddig „Zágon fe'é mutat egy halovány csillag", az bizonyos, mert az a csillag tavaszig,ott ragyog majd -a-z égen

IRODALOM. Tudományos irodalom meg egyebek. (Hevesi

Sándor: Az igazi

Shakespeare.)

M i n d e n e k e l ő t t v a l a m i m e g n y u g t a t ó v a n ebben a k ö n y v b e n és abban, h o g y m e g j e l e n t , -hogy é p p e n m o s t j e l e n t meg. E z ű r z a v a r o k és n a g y k o n f l i k t u s o k világában-, m e l y b e n h ó n a p o k ó t a élünk, m i n d e n f é l e szom o r ú k é t s é g e i n k k ö z ö t t h e l y e t talál az is, h o g y m i lesz s h o g y a n lesz a m a g y a r t u d o m á n y o s élettel és tudb u m-ányos literalturával, m e l y — ezt m e g kell állapitanunk, — g y e r m e k c i p ő k b ő l k i b ú j v a , g y o r s lábbal és sikerrel m e n t már a m a g a uit-ján. M i lesz v e l e most — k é r d e z t ü k a g g o d a l m a s k o d v a — s mi lesz a z o k k a l , akik jó ügyhöz m é l t ó sikerrel és i g y e k v é s s e l művelték? K i n e k van- k e d v e mostanság, o d a a d á s a és n y u g a l m a hozzá, hogy dolgozószoba négy fala között komoly s t u d i u m o k o n d o l g o z z é k s el tudjon: z á r k ó z n i m o s t a nyugtalani-tó b i z o n y t a l a n s á g t ó l , a m e l y k ö r ü l v e s z mindn y á j u n k a t . N e m a régi r e c e p t sz-erint v a l ó s z o b a t u d ó s a k r ó l v a n szó, m i n d e n k o r -elrejtett emberekről, a k i k m á s k o r is e l b ú j v a , az élet l e g f ő b b t u d o m á n y á t l á t j á k az e betű f e j l ő d é s -történetében m o n d j u k a zűrjén- votyá-k n y e l v j á r á s b a n . E z e k a t u d ó s o k , tiszteletreméltó m u n k á j u k k a l , v a l ó b a n minden i d ő k b e n eltudnak zárk ó z n i az é l e t elől. N-em is esik n e h e z ü k r e az, annál is k e v é s b é , miért soha semmi -közvetlen k o n t a k t u s u k a valóságos élettel n-em volt. L e g a l á b b is a t u d o m á n y u k ban nem. L e g g y a k r a b b a n n e k i k m a g u k n a k sem.

V a n azonban, e g y m á s f a j t a t u d o m á n y o s inoda-lom is, szükségszerint n e m k e v é s b é e l m é l y e d ő , mint az, de témái és p r o b l é m á i kejz-elebb álln-ak eleven v a l ó s á g u n k h o z , é r d e k l ő d é s ü n k h ö z és u g y a n c s a k szükségszerin-t, az emberei is o l y a n o k , akik intenzivebben- benne álln a k az , életben, m á s i r á n y b a n is p r o d u k á l ó k és tárgyaik a t , m e g o l d a n d ó k é r d é s e i k e t a t u d o m á n y o s v a g y műv é s z i élet aktuális e s e m é n y e i b ő l merítik v a g y a h h o z -kapcsolják -hozzá. A m o d e r n m a g y a r essaysták t á b o r a s várj-a haza, Zágoni Mn.kes Kelement s hűséges székelyeit n e m tul nagy, de n é h á n y é v ó t a k o m o l y és jelenté0 0 k e n y p r o d u k c i ó k n y o m á n a h a t á r o k o n tul is t u d o m á s t 0 v e t t e k róluk. E k e v e s e k k ö z ü l e g é s z b i z o n n y a l e g y i k : E g y milliárd hamisított cseh p é n z v a n f o r g a l o m b a n K a s i n H e v e s i Sán-dor i r o d a l o m t ö r t é n é s z és aestethikus a s z ó volt pénzügyminiszter jelentése szerin-t s alig van hét, hogy a cseh-szlövák kormány erős ellenőrzése • melltett rajta ne előkelő értelmében, főleg a színház -és a d r á m a k i t ű n ő ismerője, n-agy apparátussal és felkészültséggel prodűcsípjenek egy csomó hamis bankjegyet A k i -hamisitotta őket k á ' ó iró. E z é r t m e g n y u g t a t ó ez a k ö n y v , m-ely b i z o n y azokat természetesen nehezebb megcsípni. A nyilatkoz-atba-n s á g o t ad róla, h o g y e í e j e t e t e j é n álló i d ő k b e n is lehet olvassuk, hogy főként az egykoronásak hamisak. Pedig az ezres bankó többet ér, mint az egy korona s -a száziais is, dolgozni, lehet elvonulni, e g y k é t órára a n-ap e g y é b dolmint -a tiz korona. A z ezres lefotografálása sem nagyobb gai k ö z ö t t , s h o g y a t u d o m á n y lehet szépség, h a ki-n-t munka, a papirosa sem kerül sokik-al többe, legalább semmi v i h a r o k v a n n a k is, s ő t éppen .azért lehet s z é p s é g és esetre se annyival, hogy a többlet számításba jöhetne, ollyan n y u g a l o m és b é k e — a z o k n a k , akik hisznek a m a g u k kiválóan jövedelmező mesterségnél, mint a cseh bankjegyek m u n k á j á b a n . hamisítása. Honnan van mégis, hogy mindezek dacára százE s o r o k s z e r é n y í r ó j á t egyszer a z z a l c s ú f o l t a ki szor hamisitanak ad'dig egy koro-nát, mig egyszer ezrest vagy e g y újság, h o g y az e'iső f o r r a d a l o m m á s o d i k n a p j á n , a valami kiadósabb bankót? A büntetés nagysága nem lehet legviharosabb ó r á k b a n o t t ült nyugodtan- és v a l a m i anma-gya-rázat. Erkölcsileg egy szikrányit se enyhébb a hely- gol történelmi m u n k á t olvasott. A m a g y a r t ö r t é n e l e m zete annak, akit egykoronások hamisításán érnek, mint akinél egy f e j e z e t e k é s z ü l t a k k o r — n e m is t u d t u k m i l y e n hamis ezreseket találta-ak, de különben is, -aki pénziha-milsitásra s z o m o r ú f e j e z e t — s s z e r é n y m a g a m v a l ó b a n e g y órá-t, adja ma-gát, az úgyis arra számit, hogy turpissága nem fog v a g y talán k e t t ő t is, olvasással t ö l t ö t t e m , magam-nak kisülni s igy a rajtavesztés lehetőségében -sincs különbség. A és m a g a m b a n . K ö z ö m b ö s s é g b ő l ? N e m . Semmiesetre. nagy bankókat — s ezt egy kissé kétkedve irjuk le — a volt N a r k o t i k u m k é n t i n k á b b , e v i h a r o k és z u g á s o k i d e j é n — pénzügyminiszter ur szerint csak a respektu-s óvja meg a ha- lázadt és riadt -idegek m.egcsillapitójául. S z a b a d e z t ? mi-sötástól, az a bizonyos félsz, hogy a mai viszonyok mellett D e m e n n y i r e ! Mások' .ittak, és f e k e t é z t e k , v a g y holmi is, az ezres mégis csak nagy ur s mert a hamisító is nagy ur r a f f i n á l t a n k e v e r t p o r o k a t s z e d t e k ugyan-e célból. Heszeretne lenni1, hát rug egyet a nála sokkal ki-sebben- s koroná- vesi Sándor, a k i v e l s a k i n e k m u n k á j á v a l k a p c s o l a t sokat hamisít, ezresek helyett. ' b a n e l m o n d o m e z e k e t — b i z o n y á r a u g y a n í g y állította

össze ezt a k ö n y v é t , — megnyugtatásul) s a j á t magának. H a kit ilyen nagy és vehemens izgalmak ráznak meg, csillapítóul megkeresi igazi szenvedélyének eszközét: k á r t y á s a k á r t y á t , morfinista a drága droguát, a szenvedélyes olvasó a -könyv-eti. s igazi tudós és igazi iró — elvont, llegelvontabb munkáját. Igy juthatott el Hevesi Sándor ahhoz, -hogy egy kötet essayt adjon színházról, irodalomról és zen-érői, akkor mikor mások nem tudnak és nem akarnak másról beszélni, mint napi politikai problémákról. A mii megnyugtatásunkra szolgál pedig — j ó és helyes érzés ez — hogy ime vannak, akik egyrészt fanatikus biztossággal hisznek ennek az országnak a j ö v ő j é b e n , s ugyanígy t u d j á k azt is, hogy ha ennek az országnak újraépítése s-ikerül, tudományra és irodalomra legkivált szüksége van. Itt bent a továbbépítéshez, k i felié pedig — reprezentálásra, sőt több: exportra. Ez is valami ama k e v é s dolgok közül, amelyek e t tisztes haszonnal exportálhatunk. *

Hevesi Sándor és e z a kötete egyébként még egy másik aktuális problémát is elénk vet. H a Hevesi Sándort összes minőségei-ben a személyi érvényesülés szempontjából nézem — talán tulisok felé és nagyon is sok helyen t a l á l k o z o m a nevével. H o g y mind e területeken szerényen mondva: a középszerűn felül állót produkál — néma-képen- megnyugtatás: mert a termelése sokfélesége n-em árt é s z r e v e h e t ő i g , magának a produkciónak. Semmi olyat nem találok egy-egy munkájában, a .mi akkor -lehetne csak jobb, ha termelőkészsége nem olyan sokfelé keresne elhelyeződési területet. V a n azonban valami, a mi ennél fontosabb. Hevesi Sándor különös típus s éppen itt Ke'ieten az, a hol a Balkán levegője máshatásu lesz, legalább is abban, hogy az emberek kevéssé szívesen és keveset dolgoznak. Hevesi Sándor — emberként is közelről d-smerem hibáival és erényeivel egyetemben — mindenek fölött a kíméletlen- dolgozó ember tipusa, kimé-Letlen saját magával' szemben, mi-kor a munkáról van szó, mely minden bizonnyal szenvedélye — s kíméletlen mindennel és minden-kivel szemben, ha munkájának korlátozásáról v a g y akadályozásáról van szó. A k i k köze'iről ismerik és -közelről látj á k a m u n k á j á t is, megdöbbenve állapítják meg: enynyi munka a lehetetlenség határán- jár. Lehet, sőt valószínű, h o g y így van. D e figyelmébe mindazoknak, a kik ma nagy szavaikkal hird-etik az újjáépítés programmját: — itt és a közel j ö v ő b e n mindig lehetet'fenségek megvalósításáról v a n szó. S e látszólagos lehetetlenségek k ö z ö t t első sorban áll a dolgozó ember feladata. M o n d j á k : a németek — a sokat dolgozó németek — egy órával többet dolgoznak naponta. N e k ü n k nem szabad órákra néznünk, nem szabad időben számitanunk a többet produkálásunkat. H á n y a n vannak, akik kábán csak élték itt a drága életet és semmit sem dolig o z t a k ? Ez a Hevesi Sándor és az a kettő-három még, a kiket, mint szinte szertelen dolgozókat ismerünk — most elbizatott iskolamesterek. A tanulság, melyet tőlük kapunk ez: a murikának van trainingje, a melynek során válóban a lehetetlenség határáig lehet fokozni a te'ijesitményt. Ime ezen az owerworki-ng példán okuljanak, akiknek igazán szivük-dolga e magyar jövendő. E lehetetlenségek határain j á r j a n a k s a primi-tiv kőhordozástól a tudomány munkájáig vállalják és cselekedj é k •— kávéházi buson-gások és szomorú lázadozáso.k • helyett. Amii pedig a személyi érvényesülést illeti — ime egy szóvá! nem mondtam, itt, -hogy e Hevesi Sándor

n a g y e m b e r ; hogy senki -különbet s j o b b a t -nála nemi produkált. Ilyesmik megállapítása e minden nézőpontunkban bizonytalan időben, olyan esztelen és gyerekes dolog, b o g y besz-élni sem' érdemes róla. Ám semmi Sem akadályozhat, h o g y meg ne állapítsam, hogy ez a Hevesi hasznos ember volna mindenütt, de legkivált itt és most nálunk, a hol legkivált ilyen hasznosokra van szükségünk. N e m azért, mert darabot ir, mert' fordit, mert színházat rendez, s ki t u d j a miket csinál még — s végül- nem is mert -tudományos munkákat ir — hanem mert mindezt együtt cselekszi szinte példátlan lázassággal — példaadásul mindazoknak, a kik most dolgozni akarnak tanulni. •Most.mégjelent kötele egy sereg kisebb essay, ennek a formának sok jótulájdonságával, melyek' jóformán teljesen a színjátszásra és a szin-ház történetére vonatkoznak. A z első és legnagyobb tanulmány az igazi Shakespeareről szól s ez minden bizonnyal legjobb foglalata is mindazoknak az értékeknek, a m e l y e k e t Hevesi hoz. Shakespeare igazi képét, igazi színpadi formáját keresi, még pedig mind ama változásokon át, a mélyekkel egymásután k ö v e t k e z ő k o r o k változó ízlése és más-más szépségkeresése nyúlt h o z z á a shakespearei alkotásokhoz. Itt aztán ez okos é s józan, nézőpontról Hevesinek m ó d j á b a n van, h o g y egész készültségét felvonultassa. Ismereteinek tág gazdagsága és biztonsága igaz-i európai és tudományos n-ivót képvisel. N e m c s a k a l a p o s . é s jó érvei vannak, de az igazi tudományos munka adatgazdagsága áll rendelkezésére, h o g y uj gondolatait megalapozza. írása azonfelül világos, -tiszta és formás s az érdeklődést, melyet témája kelt, nem öli el fárasztó és nyakatekert' külső formával. Igy aztán- e k ö n y v , .melynek egyes darabjai a legutóbbi -nyolc esztendőből valók, nemcsak a szakmabeliek figyelmére számithaitlnak,'hanem fölöttébb alkalmasok arra is, h o g y a nagy publikum is érdeklődjék irántuk. T u l a j donképen a kötet mind-en egyes cikkével külön kellen-e foglalkozni értékelni v a g y vitatkozni vele, v a g y pedig meg k e l i elégednünk e szimpla kis összefoglalással, h o g y a színház e lméleti irodalmának, mely nálunk két marokkal összefogható s mely a külföldieket számítva sem nagyon tölt meg egy k ö n y v s z e k r é n y t — e színpadi- litteratura — de egyben az irodalomtöntémet is értékes k ö t e t t e l szaporodott. Jó és oko-s -könyvvel, még akkor is, ha nem keressük vele kapcsolatban .azokat a mai jellegű tanulságokat, a melyekről fenti okok miatt többet beszélttünk ma, mint e finoman irt tanulmányok jelentős belső értékéről. Bálintt Lajos..

SZÍNHÁZ. A fekete lovas. Herczeg Ferenc színműve a Nemzeti Színházban. 1. Szépen és nemesen adták a mul-t hót péntek estéjén a N e m z e t i Színházban a H e r c z e g Ferenc F e k e t e l o v a s á t , olyan szépen és olyan nemesén s ha e szó nem furcsa paradoxon, olyan nagy sikerrel', hogy a komplikáltabb lelkű kritikusokat is, akik egyéniségükkel, egymással' ne-m vetélkedve, d-e leggyakrabban veszekedve, uj művészi egységekben és szépségekben igyekeznek egymással, megbékülni, még azokat is elragadta, -megkönnyezt'ette és tapsia ingerelte. Pedig, s ezt k i kell emelnünk, Herczeg Ferenc, k i t elbeszélő

282. m u n k á i b a n u g y a n a z a tud'atos ösztön v e z e t , mint drámáiban, kritikusai elöl elir'ta azt a z őszinte megállapítást, h o g y ezt a m e g g y ő z ő d é s e r e j é v e l h a t ó és; megg y ő z ő e r e j ű költői hitvallást, mint a m i l y e n az uj darabja, t u l a j d o n k é p e n lelkének titkos ura irattá, v e i é : a hazaszeretet.

niak ellen polgárőrséget _alakítanak s a császári osztrák katonaság fondorlatai egyesitik ő k e t a m a g y a r h o n v é d e k k e l . A színpadi m o n d a n i v a l ó k n a g y határtalansága! e b b e n a történelmi k e r e t b e n e r é n y e k k é válnak, menü ilyen n a g y alap érzést csak ilyen -tagolatlan, egyenrangú a t o m o k alkotta, t ö m e g p s y c h o l ó g i á t megn y e r ő hatásra lehet felépiteni . s ez az e g y e t l e n lehetőN a g y , néma összeomlások? és mérhetetlen, szótalan sége áninak; h o g y a d r á m a alapérzése, a történelmi önc s a l ó d á s o k é r t e k b e n n ü n k e t az elmúlt f o r r a d a l m a k b a n . V e r e j t é k ü n k e t , v é r ü n k e t hullattuk a súlyos keresztre, . tudat, -n-e hasson ö n k é n y e s n e k . A m i ezen az alapérzéa m e l y e t h o r d o z t a t t a k velünk, csak azért, h o g y végre sen belül t ö r t é n i k , az epizódikusság s a n n a k a szimbom e g t u d j u k , h o g y miért élünk és miikor leszünk v é g r e likusságig v a l ó felifokozása, m e l y é p e n a d r á m a elneigaz e m b e r e k . A f o r r a d a l m a k n e m a d t a k e z e k r e a kér- v e z é s é v e l a l'egmegokolatlanabb és a l e g g y e n g é b b . A' darab, minit minden r e g é n y b ő l d r á m á v á erőszad é s e k r e f e l e l e t e k e t s minden k é t s é g e n feliül arra a végső m e g g y ő z ő d é s r e kellett j u t n u n k , h o g y megkell k o l t m u n k a , nem t ö k é l e t e s és a f e l é p í t é s e csak l a z a j-elieimeitiek aláhúzása árán j ö h e t e t t létre. A n y e l v e : zengő, térnünk .magyarságunkhoz, h a z a f i s á g u n k h o z , a m e l y e t , liraian dekoratív, k ü l ö n ö s e n az első és az mint a nacionalista érzés uj ideálját, s z e m b e kell állí- gazdag, tanunk mindiem s z é p s é g n e k , minden érzéki, g y ö n y ö r ű - utolsó j e l e n e t b e n , a „ S c h u b e r t : S t á n d c h e n " éneklésés é g n e k altern'ativ i d e á l j á v a l . S mióta t u d j u k , h o g y n e k és a P e t ő f i v e r s e k s z a v a l á s á n a k e g y s z e r r e lírikus A r a n y János B u d a H a l á l á b a n n e m c s a k a leghatalma- és novellista, e r é n y ü jeleneteiben, a m e l y e k a „ B i z á n c " brigadéros" Írójára emlékeztettek, sabb m a g y a r é p o s z t irta m.eg, h'ariiem e g y ú t t a l leg- és az „ O c s k a y a h o g y H e r c z e g Ferenc, ebből a n a g y érzésből' m o s t is, m e g r á z ó b b erejű m a g y a r d r á m á t is, a z ó t a a s z e m , a m e l y p o n t o s a n , u r a l k o d ó a n k a l a n d o z o t t szűzi int-ell-ek- mint régen, minden s z é p e t és n a g y o t , ami benne van, tualitásával, a hitetlenek k o r s z a k á b a n a s z é l r ó z s a min- k i h o z o t t . den irányába, az a s z e m , az e'-őbbeni t a p a s z t a l a t o k ke4. serűségével v i s s z a n é z a múltba, az a g y a k b a és a sziA N e m z e t i S z i - n - h á z előadása, alkalmasint a v e k b e , h o g y az internacionalista optimizmussal szemtörténelmi s'tilus és a nemes páthosz k i d o m b o r í t ása b e s z ö g e z z e a keserű, a nemzeti: pesszimizmust. S a kedvéért vontatott volt s a felvonások tableauszerü szem, a m e l y n e k s z á m á r a az egész világ, épen u g y beállítása nem v o l t ötletes. G á l1 G y u l a férfiasságát, mint a figurális f e s t ő s z e m é n e k , csupa folt, szin és ár- Á g h y B ö s k e b á j o s s á g á t és S u g á r K á r o l y apró han y é k vollt, az a szem, a végtelen -messzeségig érő f e k e t e , tásokra b o n t o t t alakítását külön ki k e l l e m e l n ü n k abt e r m é k e n y m a g y a r f ö l d e t l á t j a újra maga előtt s bából a z értékes színészi munkából, a m e l y e t a d r á m á b a n nattal, r e m é n n y e l telik m e g az emberig érzés, u j misz- j á t s z ó s z í n é s z e k k i v é t e l nélkül v i r t u ó z készséggel teltikumánál, áthatolhatatlan uj l e h e t ő s é g e k k e l : e g y s é - j esitettek. Kázmér Ernő. ges, n a g y Magyarország. Orkesztika. Alig egy éve még csak kevesen tudtál*, rmi a-z. -S e kevesek közlött is csaik a -kiis-ebb rész volt 'híve: -a nagyabb cso-port lenézite, gúnyolta. Extrava-ganiciának tartották. Ha itánic,' — imon-d'ták a 'Laikusok, — -hát leigyen koszton v-agy E b b e n a g o n d o l a t m e n e t b e n t ü k r ö z ő d i k vissza legi n k á b b az az e g y h a n g ú megállapítás, h o g y H e r c z e g Fe- one-step, de ne értelmetlen ugratás Chopinra, meg Bachra. Viszont, ha Bach, Obopie? .Brialh-mis -muzsikára .tán-cohralk, akikor renc d r á m á j a n e m a s z i n p a d o n j á t s z i k , v a g y helyeseb- •a-z tegyem Nijinslky, haliéit, Liucy Kies-el-hau.s.en vaigy Anna ben, az a dráma, amelyeit a szinpadon j á t s z a n a k nem is Pawtova. Pedig -az orkesztika lényege, felszabadítani a testet a költött• mozgási formák -alóli' s a mozgást öntudatossá, úgy* lehet igazi és nem is j ó dráma. T ö r t é n e l m i dráma s Versec városának szenvedését, küzdelmét, győzel- -szólván: — egyszerűségében- és természetességeiben — tervszer rüvé és mint ilyent szokássá tenni. Mert 'a -test-mozdulatok. mét és v e r e s é g é t v á z o l j a az egész darab, 1849. őszén. ka-r és jlábimozdlukliofc -formai -fejlődésük -alatt olyan -mester* V a l a h a azt t a r t o t t u k , h o g y a h a z a f i a s szinmüvek ségtesen-tenm-észetesen lauitoim-afi-kuBs-á válltak. hogy szinte ne* írása nem f i n o m mesterség s Ibsen Heveiéiből t u d j u k , vetség-esnek tartható az, 'hogy -a -mozdlul'at-okat lehet olyan — természetesen• végezni, -hogy -azolk öntudatosak legyenek. A z h o g y r ö s t e l k e d v e g o n d o l t v i s s z a a Catü-in-ára és az orkesztika volt annak felismerője^ hogy a testet a mozgástól, O e s t r o t i úrnőre, a m e l y e k e t a „Solhaugi ü n n e p s é g " előtt cninek tudatossá tétele által, függetleníteni keli: hogy a irt. D e a H e r c z e g Ferenc h a z a f i s á g a és n a g y érzéseiben mozgás -n-e legyen •automatikusan jó. de inkább -a-u-to-maitikusan is m i n d n y á j u n k k a l egységes v á g y ó d á s a a régi M a g y a r - esetlen, indokolatlan és természetellenes. (Nálunk ez -még meglehetős-en idegen dolog. Külföldön, különösen Fraineiiaior* országért annyira túlnő a drámai és a szin.padi -törvén y e k keretein, annyira minden e g y e s m a g y a r ember száiglbami, .az orkesztikad mev-e-llcs -m-áram-ár egyenlő fontosságú az árn-UóIvasni tanítással). -S a felszabadított m-o-z-dulaitoka-t sorsa legvitáMsabb részébe k a p c s o l ó d i k bele a „ F e k e t e tánccá egybefog™, tán lovas," h o g y m i n d e n j e l e n e t é b e n u g y a n a z a sors, ugyan-ocá -tökefetesite-ni: ez a-z -a-rkesztikai művészet. A -klasszikus' görög -mozgásihoz való vi-s-sz-aitcrés, a z z a l a végzetsz-erüséggel szólal m e g b e n n e . E z a n a g y azután mielódia' t a r t j a össze az egészet, a z elődeink és a ma- jobban: -annak rekonstruálása és tökéletesítése, ez az orkesztika gunk s o r s á n a k ez a p a r a d o x v o l t á b a n is m a g á b a n zárt- tánccá egybefogni, tánccá tökéletesiteni: elemi célja. A imö-z-fjás elemeit -kere-si és ezekből -a -mozgás* sága és összeáll-ása, h o g y m i n d e g y i k ü n k v á g y a han-g a e-lemiekbóH- -sziint-étizál'j-a a természetes mozgást. Aztán -tovább: nagy m e l ó d i á b a n é s ez a h a n g o l y a n erős kapocs, h o g y — akárcsak a hangjegyekből- a zenedarabot — -az olem-ekhő! ha a történelmi r a j z m é g s z é l e s e b b és m é g d ö n t ő b b ha- kompozíciót ad\. először f-rá'zliisokait. mo-tivumokát; verslálbak dlal-laimra-jtásura r é s z l e t e z e t t lenne is, a k k o r sem v á l h a t n a epi- -mozgássali érzékeltetésével! •nitm-usaössizetétclekat, zclt, -rooind'atfoit. T-uUlajdömlképien szo-ros öissiz-efüggés-e elsőso-r* zódszerüvé. ban -a ritmussal -van: puszta ritmus, kopog-ás, ritm-usos vers is kifejezhető táncc-al, -Hogy Leginkább zenét érzékeltet Mit* 3. hiaitó formává, azétt van-, -mert ia zene -az érzékekre Legík'özvet* R e g é n y b ő l , „ A hét s v á b " - b ó l ' Íródott a „ F e k e t e , lo- •Ilemiebbül b-altó la-laipj-á laz orkdszltikaii elgondolásnak A m i a tánc* v a s " s h á r o m k é p s o r o z a t a ez a darab, — h á r o m fel- kompozíciót illteti: teljesen -szabad' tere va.n- -a fantáziának. A v o n á s — a történelmi háttér l e g f o n t o s a b b stádiumainak' -mozgásforma és -elemeik felhasználásával érzés, gondoláit, csee g y m á s után-i s o r o z á s a . A hősei délvidéki s v á b o k , b é - _ lekmény fejezhető ki. Éhez t-enmiés-zctcsen -a- z-cn-e ad-j-a -a- lle-g* m-élitó -anyagot. k é s k i s polgárok, akik az o r v p l r e á j u k t á m a d ó balká- 'nagyobb és Ieghiatá-sosaiblb, feldolgozá-sra Diynes Valéria iskolája vasárnap mutatta be az orkosz2.

'

"

-

283. tikai táncművészetet. Növendékei a legjobbat nyújtották, az elemi dolgoktól kezdve a magasabb formákig; mű* vésznövemlékc itűi (Markos György, Eisenburger Emmi, Min kovszky Mánia, Hermann Ili ésMessinger Magda) teljes iTliu* ziót kel1 tő itáncprodu kc lokált láttunk. Kósa György, a fiaital zenésze rző-pi anista, szépen kisérite a táncokat. (k. f.)

MŰVÉSZET. A Műcsarnok téli tárlata. Megint tél van ós künn, a hervadó ligetben, a komor és hideg Műcsarnokban újra itt van a téli tárlat, amelynek már évek hcisszu sora óta nincsen semmi más jogosultsága, csakhogy épen tél van és télen, karácsony előtt, műkiállitást szokás rendezni. A világ mindennemű és minden jellegű müintézetei, egyesületei évszakck szerint rendezik a maguk kiállításait és ha elkövetkezik az időváltozás, feltétlenül uj kiállítás nyilik meg. A Műcsarnok is e szerint verklizi a maga műsorát, bár ehhez a dátumos berendezéshez az uj magyar piktúrának nagyon kevés köze van s a magyar műértő közönségnek sincs semmi szüksége arra, hogy ismételten olyan képek kerüljenek szeme elé, amilyeneket évről-évre állandóan visszautasít. Az uj tárlat felett a legsivárabb módon ott lebeg a diadalmas magyar művészet enyészetének szelleme; s ettől a tárlattól a régen pusztulásra kárhoztatott irányok végső erőfeszítései, ártalmatlan illúziói tartják itávol a mai művészeti viszonyok senyvedt karakteréből is kimagasodó előkelő mestereinket. Mert a Műcsarnok téli tárlatainak termei elhagyott vidéki muzeumok zugaiként hatnak s a sivár, egytónusu képek tömkelegében, csupa apró táj, zsáner, tanulmány, kínosan beállított portré van a nagy felfogásnak minden megcsillámlása nélkül. Sehol egy megdöbbentő, egy kielégítő tehetség, mely messze maga mögö'tt hagyná a többit, sehol egy hang, mely messze kiharsogna a többi közül: csak merő kompromisszum, az ellentétes művészi irányok megbékülése igen alacsony színvonalú középszerűségben, ami azonban még a nivellálódáshoz sem jó alap. S a tárlaton most is, mint már évek óta ott szerepelnek azok a magyar művészeti életbe beférkőzött kis kulik, akik nagy szorgalommal és kitűnő üzleti érzékkel űzik azt a közönyös felfogású és közömbös irányú művészetet, melybe sem uj formát, sem uj életet nem adnak. Műtermeikbe sáncolják el magukat és nem akarnak, vagy nem tudnak meglátni semmit abból, ami az egyetemes művészetben már évtizedek óta hullámzik és forr, hogy micsoda nagy átalakuláson megy át a világ, a társadalom, a morál s a gazdasági élet, amelyeknek elvégre a művészethez is van valami kis közük. A nyugati népek művészetének alkotásai nem voltak csak 1' art pour 1' art, hanem a leghűbb tükrei szellemi, társadalmi és morális állapotaiknak s mi festményeikből hü képet tudunk magunknak alkotni arról a korról, amelyben azok készültek. Erre a nagyon is mütörténeti szagú hivatkozásra most nagy szükségünk van, mert meg kell végre kérdeznünk, hogy a mai magyar élet realitásával, (ami természetesen nem tévesztendő össze a művészi naturalizmussal) vagy csak a mai élőt általánosságaival mennyire kapcsolódik öszsze például az a magyar művészet, melynek alkotásai között a gellérthegyi citadella is szerepel', nyers zöldszinü fák között, a citadellán egy rikító vörös pont s a kép cirne: „A kommunizmus végső napjaiból!" (Lásd: A téli tárlat 90. sz. képét.) Ilyen tervszerű és j ó l k i s z á m í t o t t elhatározásu ké-

pek, bronzok, gipszek és grafikák töltik meg a Műcsarnok tizenhárom termét s a „szabad", a „független" és- az „uj" művészek az egyesített szobrászati csoportokkal együtt sem tudják uj életre éleszteni a lethargiájába sülyedt művészetet. Jelszavak ezek, minden megfontolt, meggondolt művészeti munka nélkül s ha itt-ott akadna is valaki, megemlitésrcméltó, a szomorúan egyhangú környezet még a maguk nemében kiválóak hatását is letompítják. Igaz hittel és meggyőződéssel vall'juk, hogy a műértő magyar közönségnek egy pillanatig sem volt szüksége arra, hogy ezek a képek, szobrok a szeme elé kerüljenek és tudjuk, hogy a Műcsarnok sem lehet nagyon büszke reájuk. De hát akkor miért állította ki őket? Csak azért, mert tél van, a korácsony is közier ledik s szent bürokrata szokás a téli tárl'at még akkor is, ha a magyar piktúra nincs kiállító kedvében és erejében? A műértő magyar közönség ettől a határidőre kitűzött kiállítástól a Műcsarnokot szívesen mentesítette volna. K. E. Pierre-August

Renoir meghalt. A z impresszionizmus

nagy

mestere R e n o i r , hetvennyolc éves korában meghalt Párisban, maga után hagyva Monot-t, aki most már az utolsó atabóí a diadalmas csoportból; mely a fiiaincia művészetet a viliág első művészetévé avatta s amelynek diadalmas napjuji után az elkövetkezett uj művészet nem tudott egységes természet-szemléletet adni. Ganguin, majd Matisse és Picasso jöttek utánuk, elkik a legforrongóbb, örökéletű mű vésetek voltaik, de sem színeik, sem formáik nem voltak oJlyan erősek, olyan hangsulyozottak, hogy a francia művészet ösztönszerűen nagyszerű megnyilatkozásait olyan törhetetlen energiával adhatták volna . Manet, Monet, de főként R en o i r szinei és formái a francia művészet legragyogóbb alkatásaii Renoir tisztán festői problémái, térérzéke, a szinei, sokszor paszteljed, a vonalai is olyanok, mintha mégis nem a piktúra eredményei lennének, hanem olyan irodalmi sfcemlélct kincsei, amelyéktnek alapjai: mélységes problémák, gondolatok. szubtilis érzelmek. Mintegy két évtizeddel ezelőtt Renoir félig megbénult d e ez a csapás sem ütötte ki fáradhatatlan kezéből az ecsetet. Még azután is megmaradt annak a nagy mesternek, akinek minden képében száz meg száz finom különös tehetség rejtőzött. Magángyüjtőink Renoirnak legszebb képeit birják. Rohncr Adolf báró és Hatvany Ferenc gyűjteményét művészetének drágakövei diiszitik, s azokat legutoljára a tanácsköztársaság által rendezett „szocializált" műtárgyak kiállításán láttuk. Akkor elkáprázva állottunk az ősz mester képei előtt, ma már gyászolnunk kellene a nagy veszteséget, ami már nem is veszteség, hanem méltó befejezése fáradhatatlan munkásságának.

^Vjuililt,< ut i niiiuti IIIIIII11III

^jllli " # ^ t m r j^m'y^' 4

massagkaícmölci-tshajeltavoii tas villamyn y a l , mAmiamtAs, kozmetikai m e r i k

% J p S M A Y E B JELL&

^ ü s s ^ KOZMETIKAI INTEZETÉBEN

vi. a n d r á s a y - l j t sz. ii.em. B ő r f e h é r i t ő k r é m t ő l h ó f e h é r b ő r e lesz. Manikűr. Ondulálás.

284.

KÖZGAZDASAG. M a g y a r Agrár- és J á r a d é k b a n k R é s z v é n y t á r s a s á g . A M a g y a r A g r á r - és J á r a d é k b a n k Részvénytársaság i g a z g a t ó s i g a F e l m e r Frigyes dr. ü g y v e z e t ő igazgatót vezérigazgatóhelyettessé, Elek Sándor, Révész A l f r é d és Rózsa Lajos igazgatókat pedig ügyvezető igazgatókká n e v e z t e ki. A

Salgótarjáni

Kőszénbánya

Részvénytársulat

igazgató-

sága megállapította aai 1918. évi zárszámadásokat és elhatározta, hogy a december hó 23-án tartandó ötvenegyik közgyűlésnek részvényenként 25 korona osztaléki fizetését fogja indítványozni (az 1917-re fizetett 35 karonányi osztalékkal szemben.) Javasolni fogja továbbá, hogy az értékcsökkenési tartalékalapra 4.500.000 K-t, a tartalékalapra 500.000 K-t, a tisztviselői nyugdijalapra 600.000 K-t, a munkástársládák javadalmazására 800.000 K-t, a Chorin Ferenc dr. mun'klásgyermekeket segítő alapítvány céljaira 100.000 K-t fordítson és a háborúban elesett társulati munkások özvegyeit és árváit gyámolító alapítvány további gyarapítására 400.000 K-t sziavazzcin meg. ( A

Magyar

őstermelő

Részvénytársaság

nov.

29*én (tar-

totta meg Horváth Lipót dr. olnöklósével I. évi rendes közgyűléséit, melyen Elek Gyula vezérigazgató előterjesztette az igazgatóság jelentését. A vállalat koncernjéhcz tartozó mezőgazdasági vállalatok teüjes üzemben vannak és az intézetet többtermeilési programon járnak megvalósításában segítik. A z intézet konzervgyára, erdőkitarmelései, valamint miagkereske* dolmi vállalat eteő üzletévüket eredményesen zárták. A z ellő* terjesztett mérleg bőséges tartalékolások után 638.631.29 ko* rona tiszta nyereséget tüntet fel. Ezt az eredmény,t csonka üzletéiben, 10 müildó korona alaptőke után érték el, miután a 15 millió karonára való tőkeemelés csupán az 1918. év vé* gén fizettetett be. A közgyűlés az előterjesztett mérleget egy* hangulag jóváhagyta és ,elhatározta, hogy az 1. számú szelvény 1919. december 5*tő! kezdődőlég 11 koronával (pro rata tem* patás 6 százalék) a Magyar általános talaapókpénztár rt. főpénztáránál kerül beváltásra. Végül Heniez Ferenc rósizvényest beválasztották az igazgatóságiba.

Értesitjük előfizetőinket és olvasóinkat, hogy „ A H é t " az egész ország m e g n e m szállott területén szabadon árusítható, t e r j e s z t h e t ő és s e n k i n e k sincsen joga ahhoz, hogy „A Hét"-et akár valamelyik vasúti állomáson, akár a hová irányítva van, elkobozza és elárusítóinkat a lap terjesztésében gátolja. A z o k az olvasóink, akik példányonként veszik meg lapunkat, ottani elárusítóinknál megérkezés után azonnal megszerezhetik lapunk legújabb példányszámát. V i d é k i e l ő f i z e t ő i n k a z e g é s z o r s z á g m e g n e m szállott területén, a m e n n y i r e a mai vasúti k ö z l e k e d é s folytán lehetséges, rendesen kézhez k a p j á k lapunkat. „A Hét"-et, ugy mint régebben, a postahivatal kézbesiti és u g y a n c s a k a p o s t a h i v a t a l utján lehet utalvánnyal vagy p o s t a t a k a r é k p é n z t á r i befizető lappal előfizetni. Tisztelettel k é r j ü k azokat a vidéki előfizetőinket, a k i k n e k előfizetésük m á r r é g e b b e n lejárt, hogy a megújítás dolgában minél előbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap küldése az előfizetési összeg késedelm e s b e é r k e z é s e m i a t t m e g a k a d j o n . A z o k a t i s z t e l t előfizetők, akiknek eddig n e m volt m ó d j u k b a n megküldeni a régi és u j előfizetési összeg k ü l ö n b ö z e t é t , v a g y egyáltalában az előfizetési összeget, szíveskedjenek azt postautalvány felhasználásával minél előbb hozzánk juttatni. „A H É T "

kiadóhivatala.

H a j s z á l a k a t hölgyek arcáról, karjáról végleg kiirtja felelőséggel Pollák Sarolta, Andrássy-ut 38. I. (Telefon 157—98.) Ártalmatlan, fájdalomnélküli kezelés. Rögtöni hatás. „Miraele" ha jeltávoli tóiszor szétküldése utasítással. Szépségápolás. Szemölcsártás. Fiaigykezelések.

TERNBER&

k

Heti posta.

HANGJZER GYÁR

„Nemzeti." Versei ezúttal sem ütötték meg azt a mértéket, hogy közölhetnénk. Ego: A „Győzelem" ciimü novellát érdekes történése dacára sem közölhetjük. Megírásában nincs erő, csak kuszaság, mesterkéltség, erőltetcttség. N e m közölhető versek: Ezüstvizéki Én vagyok. Boldogság. A pásztor és az árnya. Dal Ignezhez. Magdolna. Harmónia. Egy bűvös éjjel. Decresccndo. őszi dalok. H. B. „A szegény öregasszony." Nem közöljük és neon biztatjuk. A beküldött novollc nagyon gyönge.

Felelős szerkesztő : K Á Z M É R E R N Ő . Felelős kiadó: BOROS J Á N O S . m

m

m

m

m

k

i

h

í

m

.

N a g y karácsonyi hangszer-vásár. Olvasóink figyelmébe a j á n l j u k , h e g y a R á k ó c z i - u t 60. s z á m ú „ Z e n e p a l o t á " - b a n meg-

nyílt a karáosonryi hangszer-vásár, melynek keretében gyönyörű zenélő ajánidéki-tárgyak kerülnek árusításra, önműködő süllőin zeneszekrénykék, a gyermdkszobák zenekara: a Sternbcrg-féle verkli, a tökéletesített „Etophon" beszélőgépek uj modeljei, és ezer meg ezer különféle hangszer kábító választéka ós külön szenzáció'képen a művészi szoborcsoportozatokkal ókcs zenélő karácsonyfa forgató talapzatok.

gazdag választékú nyakkendők, kézelőgombkészletek, selyem zsebkendők, parfőmök, sétabotok stb., uridivat-cikkek.

Karácsonyra

Nyakkendőház

IV., Kigyó-utca 5 (Klotildpalota) V., Deák Ferenc-u. 14.

« A D R I A » Magyar Tengerhajózási

Részvénytársaság. A Budapest! ÁltGiános Telcsarnck R

Meghívó az «ADRIA» Magyar Tengerhajózási Részvénytársaság

folyó évi december h ó 16-án délelőtt Vs 12 ói tartja meg a M a g y a r Élelmiszerszállitó Rész\ társaságnak a Pesti M a g y a r Kereskedelmi épületében (V., Fürdő-utca 2.) levő helyiség

rendes évi közgyűlésére,

rendes évi közgyűlését,

amely 1919. évi december hó 18-án délután 4 órakor Budapesten, a társaság melyre üléstermében (V., Szabadság-tér 16. szám alatt) fog megtartatni. TÁRGYSOROZAT: 1. A z igazgatóság jelentése, az 1918. évre szóló zárszámadások és az 1918. évi mérleg beterjesztése. 2. A felügyelőbizottság jelentése. 3. A mérleg megállapítása és a nyereség hovaforditása iránti határozathozatal. 4. Határozathozatal az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak a d a n d ó felmentvény tárgyában. 5. A z alapszabálvok 2 — 4., 6., 13—14., 19., 2 1 - 2 5 . , 2 7 - 2 8 . , 30 32., 34—37. és 4 5 - 4 7 . §-ainak módosítása. 6. A felügyelőbizottság tagjainak megválasztása.

a

t.

részvényeseket

ezennel

meghi

A részvényesek l e g k é s ő b b a közgyűlés h á r o m nappal vagy a társaság pénztáránál, a Pesti M a g y a r Kereskedelmi Bank főpénztá részvényeiket helyezzék letétbe. A z o k a ré: nyesek, akik részvényeiket fenti i d ő p o n t i g le nem helyezik, a közgyűlésen szavazati joggal birnak. NAPIREND:

>

A z o k a részvényesek, kik a közgyűlésen személyesen vagy kép1. A z igazgatóság jelentése a lefolyt üzleté viselőik által résztvenni kivánnak, tartoznak részvényeiket a még le nem 2. A felügyelőbizottság jelentése. járt szelvényekkel együtt az alapszabályok 12. §-a értelmében f. évi 3. A számadások megvizsgálása, a mérleg i december hó 11-ig a Pesti M a g y a r Kere-kedelmi Bank b u d a p e s t i , vagy az österreichische Lánderbank bécsi főpénztárainál letenni. A letett részvé- állapítása és határozathozatal az üzleteredr n y e k r ő l elismervény és egy igazolvány adatik, mely igazolásul szolgál a tárgyában. 4. A felmentvény megadása az igazgatósa közgyűlésen való részvételre. felügyelóbizottság részére. A z évi mérleg, valamint az igazgatóság és a felügyelőbizottság 5. A felügyelőbizottság megválasztása. jelentései folyó évi december h ó 11-től kezdve a társaság budapesti igazgatóságánál közszemlére lesznek kitéve és minden részvényesnek rendelKelt Budapesten, 1919 december havában. kezésére állanak. Budapest, 1919 december h ó b a n . AZ

IGAZGATÓSÁG.

Szerkesztőségünket és

k iádóh i v a t a l u n k a t V., Országházítér, 16, sz. alá helyeztük át és felkérjük l a p u n k barátait és olvasóit, h o g y ezentúl b e n n ü n k e t fenti " cimen minél s ű r ű b b e n keressenek fel.

A Budapesti Általános Tejcsarnok 1 igazgatósága.

SALGÓTARJÁNI KŐSZÉN BANYA RÉSZ VÉNYTÁRSUL AT.

VARGA

FEST

kelmefestő és vegytisztitó

Meghívó. évi december hó 2^-án délelőtt 11 órakor tartja meg Budapesten, V., Arany János-utca 25. szám alatt levő központi irodahelyiségében

51. rendes évi közgyűlését, re az igazgatóság a t. c. r é s z v é n y e s e k e t ezennel tisztelettel m e g h i v j a .

Gyásztestés 1 0 óra alatt!

AZ

IGAZGATÓSÁG.

06

25 darab amerikai irógép (Underwood, Remington, stb.) érkezett. Azonnal

S m i t h Bros szállíthatók.

Eckstein Gyula irodaberendezési vállalata. IV. ker., Párisi-utca 1. szám, I. emelet.

oi

Házilag

09

készült

Női-, férfi- é s gyermek-fehérnemüek kézzel hímzett

B u d a p e s t , 1919 d e c e m b e r 1.

Mintafestés!

Külön vidék-osztályunk postai megbízásokat soron kívül intéz el.

n a p i r e n d : 1. A z i g a z g a t ó s á g és f e l ü g y e l ő b i z o t t s á g jelentése az 1918. üzleti I. 2. A z 1918. évi z á r s z á m a d á s o k előterjesztése, h a t á r o z a t h o z a t a l ezek tiszta n y e r e s é g h o v a f o r d i t á s a felett. 3. F e l m e n t v é n y m e g a d á s a az jatóságnak és a f e l ü g y e l ó b i z o t t s á g n a k . 4. Két f e l ü g y e l ó b i z o t t s á g i t a g >ztása.

gyára

Gyár és központ: VII., Ilka-utca 30. sz. Főüzlet: IV., K a m m e r m a y e r K á r o l y - u . 3. Fióküzletek: VI., A n d r á s s y - u t 61. szám, V I I I . , J ó z s e f - u t c a 6. szám.

A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat

ágyhuzatok, asztalnemüek, vásznak, schifíonok 2

SZÉKELY

J E N Ő-nél

F e l k é r j ü k azon t. c. részvényeseket, kik a k ö z g y ű l é s e n résztvenni nak, h o g y részvényeiket a s z e l v é n y e k k e l e g y ü t t f o l y ó évi d e c e m b e r ; bezárólag vagy a t á r s u l a t f e n t j e l z e t t helyén levő k ö z p o n t i p é n z t á r á n á l , ' p e d i g W i e n b e n a K. k. priv. alig. ö s t e r r . B o d e n - C r e d i t - A n s t a l t - n á l T e i n f a l t s t r a s s e 8) tegyék le. 25 részvény egy szavazatra j o g o s í t . Rákóczi-ut 32. I.

Dr. Füredi

(Utánnyomás nem

TISZTIT

féle o r v o s i rendelőb e n férfiak é s n ő k betegségei szakszerűen gyógyíttatnak.

Rendelés egész nap.

02

dijaztatik.)

Magyar Cukoripar Részvénytársaság.

LOHR

M Á R I A (KRONFUSZ)

A főváros első és legrégibb csipketisztitó, vegytisztitó és kelmefestő gyári intézete.

Tisztelettel m e g h í v j u k a M a g y a r C u k o r i p a r R é s z v é n y t á r s a s á g t. c. vényeseit a társaságnak 1919. évi d e c e m b e r h ó 20-án déli 12 ó r a k o r apesten, a társaság i r o d a h e l y i s é g e i b e n (V., Z r i n y i - u t c a 14. sz.) t a r t a n d ó

Gyár

és föüzlet:

10

11ÓKOK : II.. fóutci 21. IV.. P.skii-ut 6. IV . Kecs kernéti-utcj 14. V., Hsrminczad-utca 4 VI., Terezkörút 39. VI . Andrássy-ut 16. VIII, Uzsef-körut 2,

VIII.,

Baross-utca

85.

szám.

rendes közgyűlésére. A KÖZGYŰLÉS

TÁRGYAI:

1. Az i g a z g a t ó s á g jelentése és a lefolyt 1918/1919-iki üzleti év z á m a d á s á n a k előterjesztése. 2. A f e l ü g y e l ő b i z o t t s á g jelentése az igaz-1 >ság által az 1918/1919. üzletévre felállított évi zárszámadás és a m é r l e g ;vizsgálásáról, v a l a m i n t a tiszta n y e r e s é g h o v a f o r d í t á s á r ó l ; a mérleg .állapítása s a f e l m e n t v é n y m e g a d á s a az igazgatóság és a felügyelő-., >ttság részére. 3. A tiszta n y e r e s é g h o v a f o r d i t á s a iránti h a t á r o z a t h o z a 4. Á n y u g d i j a l a p a l a p s z a b á l y a i n a k m ó d o s í t á s a . 5. Választás az igaziságba. 6. A z i g a z g a t ó s á g j á r a n d ó s á g á n a k az • 1919/1920. üzletévre való [állapításai 7. A f e l ü g y e l ó b i z o t t s á g t a g j a i n a k megválasztása és tiszteletik megállapítása. A z o n t. részvényesek, kik a közgyűlésen résztvenni ó h a j t a n a k , e s k e d j e n e k részvényeiket l e g k é s ő b b f o l y ó évi d e c e m b e r h ó 17-ig Budapesten a társaság f ő p é n z t á r á n á l vagy a ' M a g y a r Á l t a l á n o s e l b a n k n á l , vagy Bécsben S. M . R o t s c h i l d b a n k á r n á l , v a g y Berlinben i l e i c h r ö d e r b a n k h á z n á l letenni. A mérleg és a f e l ü g y e l ó b i z o t t s á g jelentése az a l a p s z a b á l y o k 40. §-a l m é b e n n y o m t a t o t t p é l d á n y o k b a n f o l y ó évi d e c e m b e r 12-tól k e z d v e a des hivatalos ó r á k b a n a társaság b u d a p e s t i i r o d á j á b a n a t. c. részvések rendelkezésére állanak. B u d a p e s t , 1919 d e c e m b e r 3-án.

AZ

IGAZGATÓSAG.

MEREI ÉS TARSA F É N Y K É P É S Z E T I ÉS F E S T É S Z E T I

MŰTERME

HIRDETÉSEK ÍK A HÉT K

FELVÉTETNEK

KIADÓJÁBAN

B U D A P E S T , V., O R S Z Á G H Á Z - T É R 16. TELEFON

VASÚTI ÁLLOMÁSOKON DOHANYTÖZSDÉKBEN KÖNYVÁRUSOKNÁL RIKKANCSOKNÁL KÉRJE

ÉS

MEGKAPJA

A HÉT LEGÚJABB

ARA

SZÁMÁT

3 KOR.