Lam rim. Gen Loszang Szönám tanításai a Lam rim meditációk gyakorlásáról

Lam rim Gen Loszang Szönám tanításai a Lam rim meditációk gyakorlásáról

Köszönetet mondanak tanítványai Gen Loszang Szönám Tanítómesternek, amiért felfedte előttük a valóság megismeréséhez vezető utat.

LAM RIM Gen Loszang Szönám tanításai a Lam rim meditációk gyakorlásáról

1996 – 2001

Gen Loszang Szönám tibeti buddhista szerzetes magyarországi tartózkodása idején, 1996 novembere és 2001 szeptembere között angol nyelven tanításokat adott a Lam rim meditációciklusról, amelyekről hangfelvétel készült. Az elhangzottak szerkesztett változatához Gen Loszang Szönám hozzájárulását adta. Ez a könyv anyagi ellenszolgáltatás nélkül, a Tanítás és a Tanítómester iránti tiszteletből, felajánlásként készült. Csak a világhálón (tanitomester.hu) érhető el, ahonnan szabadon, korlátozás nélkül letölthető vagy másolható. Kereskedelmi forgalomban nem jelenik meg.

Angol és magyar nyelvi lektor : Gaál Eszter. A tanítások rögzítésében, lejegyzésében, fordításában és a könyv szerkesztésében elkövetett hibákért a felelősség egyedül Petróczy Gábort terheli. Nagymaros, 2017.

Atísa Dipamkara-sridzsnána shing rta chen po'i srol 'dzin mar me mdzad (982-1054) Kimagasló indiai Tanítómester. A 11. század elején Tibetbe látogatott. A kadam rend megalapítója. Műve, A megvilágosodáshoz vezető ösvény lámpása (Bodhipatha-pradīpa) a Lam rim néven ismert meditációciklus alapjául szolgált, melyet a nyingma, a kagyü, a szákja és a gelug rendek számos egymást követő generációja fejlesztett tovább.

Dzse Congkhapa tanítványaival rje yab sras gsum

rje tsong kha pa blo bzang grags pa (1357–1419), rgyal tsab dar ma rin chen (1364-1432), mkhas grub dge legs dpal bzang (1385-1438)

Tartalom ◀ ELSŐ KÖTET ▶ Előszó 11 1. Bevezető a Lam rim meditációk gyakorlásába 13

A Lam rim tanítás haszna és a tanítás meghallgatásának feltételei 16 2. előkészítő gyakorlatok 19 A Lam rim meditációk végzésének előfeltételei 19 A hat előkészítő gyakorlat 20 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 33 3. A Guru iránti odaadás 39 A Guru tíz kimagasló képessége 39 A tanítványtól elvárt tulajdonságok és érdeklődésének felkeltése a tanítás iránt 45 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 47 A Guru iránti odaadás kifejlesztése 50 Jótétemények, amelyek a Guru útmutatásainak követéséből származnak 50 Hátrányok, amelyek abból származnak, ha nem követjük a Guru útmutatását 61 A Guru jóakaratának felidézése 65 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 67 4. Az emberi élet értéke 79 Ösztönzés az értékes emberi élet értelmének kiteljesítésére 79 Az emberi élet értékének felismerése 79 Az értékes emberi élet jelentőségének figyelembe vétele 84 Az értékes emberi élet elnyerésének akadályai és a négy sarkalatos pont 86 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 92 Az értékes emberi élet kiteljesítése 100 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 108

AZ ALACSONY CÉLT KITŰZŐ SZEMÉLY KÖZÖS FOKOZATOS ÖSVÉNYE 5. Mulandóság és halál 113

Meditálás a halál figyelmen kívül hagyásának hátrányain 118

Meditálás a halál tudatosításának előnyein 123 A halál tudatosításának tényleges módja 127 A három elhatározás 130 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 134 6. Az alsó világok szenvedései 141 Meditálás a pokollakók szenvedésein 144 Meditálás az éhező szellemek szenvedésein 146 Meditálás az állatok szenvedésein 148 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 150 7. Menedékvétel 153 A menedékvétel alapvető okai 153 A menedékvétel tárgyai 157 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 163 A menedékvétel módja 164 A menedékvétel szabályai 172 A menedékvétel haszna 177 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 181 8. Karmatörvény 183 A karmatörvény filozófiai és logikai megalapozása 183 Hogyan gondolkodjunk a rejtett jelenségekről 196 Elmélkedés a karma általános törvényén 203 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 209 Elmélkedés a karma sajátos törvényén 211 Az erénytelen karma és következményei 211 Az erényes karma és következményei 224 A karma egyéb osztályozásai 228 Hibanélküli elkötelezettség a karmatörvénnyel 246 A négy ellenszer alkalmazása 250 A KÖZÉPSZINTŰ CÉLT KITŰZŐ SZEMÉLY KÖZÖS FOKOZATOS ÖSVÉNYE 9. a szenvedés igazsága 259

Őszinte törekvés a nirvánára 259 A szamszárán belüli szenvedések igazsága 265 A szamszárán belüli szenvedések általános természete 266 A nyolc szenvedés 266 A hat szenvedés 279 A három szenvedés 284 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 286 10. a Felső világok szenvedései 293 A szamszárán belüli szenvedések sajátos természete 293

11. A szenvedés eredete 303

A mérgező érzelmek keletkezése 303 A mérgező érzelmek azonosítása 308 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 330 A mérgező érzelmek keletkezése 335 A mérgező érzelmek okai 338 A mérgező érzelmekkel együtt járó hátrányok 340 A karma felhalmozása 343 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 346 12. Meghalás és újralétesülés 349 Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához 360 13. Függésben keletkezés 365 A függésben keletkezés tizenkét tagú láncolata 365 A függésben keletkezés megtapasztalása 371 Jubileum 377 14. A három magasabb képzés 391 A nirvánához vezető ösvények 391 A lények, akik alkalmasak a szamszára elhagyására 392 Az ösvények, amelyek által a szamszára elhagyható 393 Fegyelmezett erkölcs 394 Összpontosítás 406 Bölcsesség 407

Előszó * A Lam rim meditációt 1996 novemberében kezdtem tanítani néhány diák kérésére, akik őszintén érdeklődtek a buddhista meditálás iránt és a meditálást a legelső lépéstől elindulva kívánták elsajátítani. Az általam választott Lam rim meditáció Congkhapa „LAMRIM CSENMO” című munkáján alapul. E mű a tudat átalakításának technikájára helyezi a hangsúlyt, hogy tudatunk alkalmassá váljon pozitívabb gondolatok felkeltésére és ezáltal enyhítsük érzelmi problémáinkat és egyre békésebbé és nyugodtabbá válva elnyerjük a tökéletesen kiegyensúlyozott tudatállapotot. A Lam rim meditáció tanítását Őszentségétől, a 14. Dalai Lámától kaptam Indiában, Dharamszalában, az 1987. évi nyilvános Dharma tanításakor. Örülök, hogy szóbeli tanításomat Petróczy Gábor önzetlen erőfeszítéssel és élénk érdeklődéssel magyar nyelvre fordította, lehetővé téve, hogy olvasmányként azokhoz a magyar hallgatókhoz is eljusson, akik tudatuk pozitív átalakítása iránt a jövőben érdeklődést mutatnak és gyakorolni kívánják. Bár előmozdítaná erőfeszítésünk, hogy az összes érző lény véget nem érő békességben és boldogságban éljen !

* Outline Teaching on LAMRIM Meditation by Lodoe Losang Sonam. Preface.

1. Bevezető a Lam rim meditációk gyakorlásába A Lam rim meditációk végzéséhez nem elég a kíváncsiság. Csak akkor lesztek képesek a kitartó gyakorlására, ha az előttetek álló utat alaposan megismeritek, és azt a legelejéről elindulva végig is kívánjátok járni. Ehhez pontosan tudnotok kell, hogy honnan hová és hogyan lehet eljutni. Aki az ország keleti felére szeretne utazni, az ne az ország nyugati részén járó vonatok menetrendjét tanulmányozza. Hasonlóképpen, a Lam rimhoz is a jelenlegi szintetekről kezdünk neki és az út végigjárásához meg kell tanulnotok mindazt, ami ennek az útnak a megismeréséhez szükséges. Soha sem szabad megfeledkeznetek arról, hogy a spirituális gyakorlatokban nem lehet lépcsőfokokat kihagyni és nem lehet szinteket átugrani. Lássuk tehát, mi is az, amibe belekezdünk. A Lam rim maradéktalanul felöleli a buddhista hagyományt . Maga a teljes buddhista tanítás. Legjelentősebb forrásának a Buddha szavait őrző Pradnyápáramitá-szútrákat és ezek kommentárját, az Abhiszamajálamkárát * tekintjük. Döntően e művekre támaszkodik, bár tematikai sorrendjüket nem követi. A Buddha tanításait a szent tudós mester, Atísa foglalta egyetlen gyakorlatba **. Általa az Abhiszamajálamkárában lefektetett hetven témakör a meditáció fokozatos, lépésről-lépésre haladó módszerévé vált. Tibeti nyelven ezt Lam rimnek nevezzük. Atísa munkája nyomán Congkhapa, az új kadam – későbbi nevén a gelug – rend alapítója, nagyszabású Lam rim művet*** alkotott . A továbbiakban erre támaszkodunk. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a Lam rim kizárólag a gelug rend gyakorlata. Ez tévedés. Mind a négy tibeti hagyomány rendelkezik a Lam * Skt. Abhisamayālaṁkāra ; tib. mngon rtogs rgyan. A hagyomány szerint a művet Maitreyanātha,

az eljövendő buddha, Asaṅgának adta át. ** Skt. Bodhi-patha-pradipa ; tib. byang chub lam gyi sgron ma. A megvilágosodáshoz vezető ösvény lámpása. *** skyes bu gsum gyi nyams su blang ba'i rim pa thams cad tshang bar ston pa'i byang chub lam gyi rim pa. A háromféle személy gyakorlásának teljes, valamennyi fokozatot bemutató, megvilágosodáshoz vezető fokozatos ösvénye. A további hivatkozásokban a tibeti szöveg : LRCM, angol nyelvű fordítása : LRCM-a, magyar fordítása : LRCM-mf.

14 Gen Loszang Szönám tanításai a Lam rim meditációk gyakorlásáról

rimhoz hasonló módszerrel *, s mivel ezek is Atísa művéhez nyúlnak vissza, nincs lényegi eltérés közöttük. Az viszont tény, hogy a gelug rend a Lam rimnak különösen nagy jelentőséget tulajdonít, ami elsősorban Congkhapának köszönhető, aki a ránk hagyott igen részletes művén keresztül hívta fel a figyelmet a Lam rim gyakorlásának hasznára. Nekünk, gelug szerzeteseknek ezért viszonylag alaposabb Lam rim meditáció praxisunk van. Személy szerint én a tanítást Őszentségétől, a 14. Dalai Lámától kaptam Dharamszalában. A hagyományvonal így néz ki : az Atísha tanításai alapján Congkhapa által megalkotott Lam rimot Őszentsége adta át, aki a tanítást Gyabdzse Jongdzin Tricsáng Rinpocsétől ** kapta. Az átadására és a tanítására szóló felhatalmazással tehát rendelkezem. Bármilyen tevékenységről legyen szó, csak akkor végezzük komolyan, ha tudjuk mi a célunk vele. A célnak nagyon világosnak kell lennie és azt soha sem szabad szem elől téveszteni. Az iménti példával élve : mielőtt utazni szeretnénk, el kell döntenünk, hogy hová akarunk eljutni. Miután pedig elindultunk, vigyáznunk kell, nehogy megfeledkezzünk a célállomásról, különben elvétjük az útirányt és máshol kötünk ki. Ugyanez áll a Lam rimra. A mindent megelőző kérdés, amelyre pontos választ kell kapni tehát így szól : mi a célja a Lam rim meditációnak ? Egyesek úgy gondolják, hogy a meditálás egyfajta lazító, pihentető gyakorlat. Természetesen ahhoz, hogy valamennyi időt nyugodtan, egy helyben töltsünk, bizonyos mértékig el kell lazulnunk, de ezt nem nevezzük meditálásnak. Az ellazulás csupán feltétele a meditálásnak. A meditálást nem a test, hanem a tudat végzi. A cél nem a test átformálása, hanem a tudat átalakítása. Miért van szükség a tudat átalakítására ? Mert ettől függ a boldogságunk. Aki gondtalan, aki jól érzi magát, az ne meditáljon. Minek vesztegetné feleslegesen a drága idejét, ha elégedett ? Ám, aki elméjének jelenlegi állapotával elégedetlen, annak hasznára válik az átalakítás. Ebben az esetben valamilyen technikára is szüksége lesz, amelynek segítségével elméje pozitívabbá alakításába belekezdhet. Amikor azt mondom, hogy pozitívabbá alakítás, akkor ez alatt a test-, a beszéd- és a tudat által keltett gondok és kellemetlenségek csökkentését, a mind teljesebb és tökéletesebb békesség, nyugalom és boldogság megvalósítását értem. A Lam rim tanítása értelmében ez a meditálás célja. Arra a kérdésre tehát, hogy miért végezzünk Lam rim meditációt, a válaszom röviden : hogy megvalósítsuk tudatunk békéjét és boldogságát. * A nyingma hagyományban kun bzang bla ma'i zhel lung, a szákja hagyományban lam 'bras, a kagyü hagyományban thar rgyan. ** skyabs rje yongs 'dzin khri byang rin po che (1901-1981). A Sákjamuni Buddhától eredő teljes átadási láncot ld. Pabongka Rinpoche : Liberation in the Palm of Your Hand. 760. o.

Bevezető a Lam rim meditációk gyakorlásába 15

A következő fontos kérdés, hogy ez miként érhető el. Ismét csak röviden : a problémáktól való megszabadulás, azaz a tudat békessége önmagától csak úgy, „természetes” módon nem jön létre. Tenni kell érte valamit. Valamit meg kell változtatnunk, máskülönben a cél nem valósul meg. Ha nincs ok, miből lesz következmény ? Aki következményt akar, hozza létre az annak megfelelő okot. Ha azt szeretnétek, hogy almafátok legyen, akkor tegyetek érte valamit. Ha csak ültök a szobátokban, mire juttok ? Kell hozzá mag, termőföld, a magot el kell ültetnetek, öntöznötök, gondoznotok kell, mert ezek az almafa okai és feltételei. Az okok és feltételek felhalmozása nélkül nem juttok eredményre. A külső tárgyak esetében érvényesülő logika szellemi síkon is igaz. A tudat békéje, a kiegyensúlyozottság, és így tovább, belső okkal függ össze, nem külsővel. Ez a belső ok a tudat átalakítása. A gondolatok hétköznapi, természetes megnyilvánulásaikban károsak. Ebből pedig nyugtalanság, zavarodottság és sok-sok érzelmi probléma származik. Elemi érdekünk fűződik tehát gondolkodásunk megváltoztatásához. Nem számít, hogy milyen magas szintű gyakorlatokat végez valaki vagy milyen sok időt tölt meditálással, ha gondolkodásában nem jön létre érdemi változás, akkor bizonyosan nem jó irányba tart, számára a gyakorlatok nem hatásosak. Jó irányba azok tartanak, akik a valódi belső megtisztulás egyre magasabb szintjeire jutnak. Pozitív átalakításnak ugyanis a tudat – a gondolatok – tisztulását, megvilágosodásnak pedig a pozitív átalakítás legmagasabb fokát nevezzük. Ez a buddhizmus lényege, és a Lam rim meditációnak is ez a legfőbb célja. Arra a kérdésre, hogy a sokféle gyakorlat közül miért éppen a Lam rimot választjuk, a válasz ez : mert a Lam rim a tudat átalakításának igen hatékony technikája. És miként lehet az átalakítást véghezvinni, és hogyan fog ez végbemenni ? A Lam rim az átalakításhoz csupán technikai segítséget nyújt, mert a Lam rim csak technika. Figyelembe kell venni azt is, hogy bár a Lam rim meditációk segítségével a tudat átalakításának egyre magasabb szintjeire jutva megjelennek bizonyos jelek, belső folyamatról lévén szó, ezeket a jeleket hétköznapi emberek kívülről nem láthatják. Minden eredmény csak és kizárólag a gyakorlatokat végzők saját belső tapasztalása lesz . Másnak nem mutatható be. Az emberek többsége szeret büszkélkedni a teljesítményeivel, ezért többnyire olyan dolgokra kívánnak szert tenni, amelyek megcsodálhatók, amelyekből külsődleges hasznuk származik. Akik mások csodálatának és tiszteletének elnyerésére vagy bárminemű anyagi nyereségre vágynak, akik eredményeikkel hivalkodni szeretnének, azoknak nem való a Lam rim, mert semmire sem jutnak vele. Ráadásul a Lam rim gyakorlásával évek telhetnek el úgy, hogy nem történik számottevő változás.


A tudatot nem könnyű átalakítani. Meg kell küzdenünk természetes gondolkodásmódunkkal, amelyhez kezdettelen idő óta hozzászoktunk. Le kell győzzük káros szokásainkat és ez eléggé keserves munka. Csoda hát, ha az emberek nem mutatnak különösebb érdeklődést elméjük átalakítása iránt ? Pedig a boldogság belülről, belső átalakulásból fakad. Nincs más lehetőség, ez az egyedüli módja annak, hogy egyre kiegyensúlyozottabbak, egyre boldogabbak legyünk. Nem hallgathatom el : aki komolyan nekiindul ennek az útnak, az nehézségekkel fog találkozni. Ám mégis azt mondom, az akadályok ne keserítsenek el senkit. Arra kell gondolni, hogy ez az egyetlen olyan út, amelynek végigjárása megéri a fáradságot. Nem számít meddig tart. Neki kell kezdeni, és majd eljön az idő, amikor az erőfeszítés meghozza gyümölcsét : békésebbekké, nyugodtabbakká és türelmesebbekké váltok. Ez lesz a jele a fejlődésnek és ez lesz a Lam rim gyakorlásának az eredménye. Összefoglalva : a Lam rim megmutatja, hogyan lehet elindulni a tudat átalakításának útján. Tanítása a legelső lépéstől a bódhicsitta- és a bölcsesség meditációkig tart. Minden tekintetben figyelembe veszi a gyakorlók képességeit, egyéni sajátosságait, és ehhez igazítja a gyakorlatokat és az előrehaladás fokozatait.

A Lam rim tanítás haszna és a tanítás meghallgatásának feltételei A hagyományoknak megfelelően először néhány általános gondolatot ismertetek. Legelőször is felsorolom, hogy milyen előnyökkel jár, ha a Lam rim tanítását, illetve tágabb értelemben a Dharmát hallgatjátok, tanulmányozzátok és gyakoroljátok. A Lam rim tanításának segítségével megértitek a szellemi gyakorlatok jelentőségét, és felismeritek, hogy a nirvána elérésének feltétele a káros cselekedeteitek elhagyása és az erényes, hasznos cselekedetek szüntelen gyakorlása. A Lam rim tanítása eloszlatja a tudatlanság homályát. Belső szemetek kinyílik és ráébredtek a Dharma bölcsességére. A Dharma tanulásával a legértékesebb tulajdonra tesztek szert. Minden más tulajdonotok tolvajok kezére kerülhet, ezt a bölcsességet azonban senki sem veheti el tőletek. A Dharma megértése a tudatlanságotok legyőzésének legeredményesebb fegyvere. A Dharma megértése a legjobb barát, mert tévedhetetlen tanácsokkal szolgál, hogy mit tegyetek és mit ne tegyetek. Többé nem kell kívülről várnotok a segítséget, a Dharma megértéséből származó ismeretekkel saját

Bevezető a Lam rim meditációk gyakorlásába 17

magatok oldhatjátok meg problémáitokat. Ez a belső tanácsadó hűségesen kitart mellettetek, ellentétben külső barátaitokkal, akik többnyire a hírnévhez, fizikai megjelenéshez vagy az anyagi lehetőségekhez vonzódnak, és amint a körülmények megváltoznak, ők is megváltoznak. A Dharma megértése akkor is veletek marad, ha hírnevetek hanyatlik, vagyonotok elvész, megbetegedtek vagy megöregedtek. A Dharma tanulmányozása és megértése a legjobb gyógyszer. A gyógyszereknek mellékhatásaik vannak, a gyógyszerként használt Dharmának nincs káros következménye. A Dharma megértése és a belőle származó bölcsesség a legnagyobb ajándék a tudós, bölcs embereknek. A tanult embereket a Dharma boldoggá teszi. A Dharma hallgatásával, tanulmányozásával és megértésével megnyílik az út a valódi gyakorlás felé. A valódi gyakorlás a Dharma megértésén alapul, mert tudnunk kell, hogy mit, miért csinálunk. A Dharma a fény, amely megvilágítja a valóságot és annak valamennyi, eddig nem ismert összetevőjét. A Dharma megértése megszabadít a szenvedések és újralétesülések szüntelen körforgásától. Ezekre a pontokra később még részletesen kitérek.* Tekintsük át ezek után a kezdőknek szóló legalapvetőbb tanácsokat. A Buddha megjelenése kivételes esemény volt, a Buddha-Dharma tehát értékes, ritka kincs. A Dharmával ne tréfálkozzatok, tisztelettel és komolyan hallgassátok, mint súlyos beteg orvosa tanácsát. Ahhoz képest ahonnan elhangzik, a hallgatók üljenek alacsonyabb szinten ; érezzék magukat megtisztelve, hogy jelen lehetnek a tanításon. Nálunk a Dharmát soha nem oktatják és nem hallgatják széken ülve, és nem szokás a tanítványoknak a Tanítómesterrel azonos magasságban elhelyezkedniük. A földön ülünk, a tanító pedig egy kisebb emelvényen, úgynevezett trónuson foglal helyet. Félreértés ne essék, nem a tanító személye, hanem a tanítás miatt. Őszentsége, a Dalai Láma szavaival, aki mielőtt elfoglalja helyét, a büszkeség ellenszereként a számára emelt emelvény előtt háromszor leborul : „A trónus nem a tanító nagyságának kifejezője, hanem a tanítás iránti tiszteletadás”. Sákjamuni Buddha három dologra figyelmeztetett : „Jó motivációval hallgasd a tanítást, nagyon figyelj és tartsd meg emlékezetedben !” A tanítványt csészéhez hasonlítva, az elkövethető hibákat példával világította meg. Akinek elméje nem összeszedetten irányul a tanításra, az hasonlít a lefelé fordított csészéhez. Nem hallja meg a lényeget. A piszkos csészébe bármi is kerül, beszennyeződik. Ez a tanítvány esetében azt jelenti, hogy ügyelnie * 3. fejezet. A Guru iránti odaadás. 50 -61. o.


kell a motivációjára. Rossz motiváció, ha azért hallgatja a Dharmát, hogy tanultnak nyilvánítsák, vagy ha hibákat keres a tanításban. Végül, ahogyan hasznavehetetlen a repedt, lyukas csésze, mert kifolyik belőle, amit beletöltenek, ugyanúgy hiábavaló a tanulás, ha a tanítvány feledékeny, hiszen fejéből kihullanak a bölcsességek. A Dharma meghallgatásának feltétele, hogy a tanítvány tekintse magát beteg embernek. Lehet, hogy fizikai értelemben egészségesek vagytok, mentálisan azonban a ragaszkodás, a gyűlölet és a tudatlanság betegségeiben szenvedtek. Orvosotok az, akitől a tanítást kapjátok, a gyógyszer pedig maga a tanítás. Bíznotok kell a Dharmában. Ha követitek útmutatásait, megszabadulhattok mérgező érzelmeitektől *. Sákjamuni Buddhát, a Tan hirdetőjét és közreadóját szentként tiszteljétek. Szívetek mélyéből kívánjátok, hogy a megszabadulást elősegítő tanítás sokáig jelen legyen a földön, és ehhez járuljatok hozzá azzal, hogy hallgatjátok, tanulmányozzátok és megértitek a Dharmát. Végül röviden felsorolom a tanítvánnyal szemben támasztott követelményeket. Fontos, hogy nyitottak maradjatok és ne legyetek elfogultak. A buddhizmus egyetlen tanítását se kritizáljátok, ne ragaszkodjatok irányzatokhoz vagy iskolákhoz. Hiba, ha önmagatokat buddhistának tartva a más hitűeket megvetitek vagy alacsonyabb rendűeknek gondoljátok ; ha a mahájána út követőjeként a hínajána úton járókat lenézitek és az egyik iskola követése miatt a többit nem becsülitek, vagy miután az egyik tanítási rendszert tanulmányozni kezdtétek, a másikat bíráljátok. Legyetek tárgyilagosak és előítéletektől mentesek. Ellenkező esetben téves kijelentésekre ragadtatjátok magatokat, saját hibáitokat erényeknek hiszitek és öntudatlanul lekicsinylitek mások törekvéseit. A tárgyilagosság és a becsületesség mellett rendelkezzetek a tanítás felfogására és átlátására alkalmas bölcsességgel, és szakadatlan megismerni akarás vezéreljen benneteket. Aki megvalósítja ezeket a feltételeket, annak bármelyik iskolától származó tanítás meghallgatása a hasznára válik.**

* A buddhizmus egyik kulcsfogalma (tib. nyon mongs ; skt. kleśa) Az angol fordításokban leginkább delusion vagy affliction. A magyar nyelvű munkákban szenv, negatív beidegződés, zavaró-, elhomályosító-, gyötrő-, romboló érzelem. Meghatározását ld. 11. fejezet. A szenvedés eredete. 308. o. és tovább. Őszentsége a Dalai Láma megfogalmazásában : „…A fogalom szó szerint azt jelenti : »ami belülről mérgez«, ezért gyakran »tévképzetnek« fordítják. A tibeti nyon mongs kifejezés etimológiailag olyan érzelmi és megismerésbeli eseményre utal, amely spontán mérgezi a szellemet, lerombolja a lelki békét, vagy zavart okoz…” A boldogság művészete. 186. o. ** Köszönöm Végh Józsefnek, hogy a Bevezetőt átolvasta. Észrevételeit a szöveg véglegesítésekor figyelembe vettem.

2. előkészítő gyakorlatok A Lam rim meditációk végzésének előfeltételei A Lam rim meditációk eredményes végzésének hat előfeltétele van :* 1. A meditálás helye háborítatlan legyen. Az ilyen helynek öt jellemzője van : a. Könnyen hozzá lehet férni ételhez és italhoz. A meditálás sok energiát igénylő, fárasztó tevékenység. Gondoskodni kell a jó fizikai állapot fenntartásáról, de ügyelni kell arra, hogy az élelem beszerzése és elkészítése minél kevesebb elfoglaltsággal járjon. b. Nincsenek félelemkeltő állatok és ellenségek ; például ártó szándékú emberek vagy rovarok. Eredeti értelmezésében ez a pont az elmúlt idők körülményeire utal, de ma is igaz, hogy a biztonságérzet hiánya akadályozza az elmélyülést. c. A környezet nem ártalmas az egészségre. d. Hasonló gondolkodású társak vannak jelen. Ellenkező esetben felesleges viták és nézeteltérések alakulhatnak ki. e. Nincs túl sok ember és nincs kellemetlen zaj. Meditálásra a félreeső hely alkalmas, ahol a gyakorló figyelmét nem kötik le a környezetében lévő emberek és tevékenységek. 2. A meditálónak kevés kívánsága legyen. Jelentése : ne vágyakozzon több és jobb ételre, italra, ruhára stb. 3. A megelégedettség fenntartása. Jelentése : a meditáló legyen elégedett, akár jó, akár rossz az étele stb. Az elégedetlenség elvonja a figyelmet az elérendő céltól. Fogadja el amije van, akkor is, ha körülményei romlanak. 4. Minél kevesebb tevékenység végzése. * Gen Loszang Szönám Lam rim meditáció kurzusához angol nyelvű összefoglalót készített The Outline Teaching on Lamrim Meditation by Lodoe Losang Sonam címen, a fontosabb fogalmak tibeti megfelelőinek feltüntetésével, és az ebben felsorolt pontokat fejtette ki a tanításai során. Összefoglalójának szóbeli tanításaihoz igazított szövegrészei félkövér kiskapitális betűkkel kerültek kiemelésre. A meditációk tagolására itt alkalmazott osztályozási rendszer – a teljes ciklust figyelembe véve – a szükséges mértékben eltér a jegyzetben találhatótól.


Jelentése : a meditáló a Lam rim meditáció idejére hagyjon fel minden más elfoglaltsággal, például az üzleteléssel, a nem kapcsolódó témák tanulmányozásával, ismerősökkel való találkozással, telefonálással stb. 5. Tiszta erkölcs. Jelentése : a meditáló tartózkodjon a tíz erénytelen cselekedet * és az ezekhez hasonlók elkövetésétől. 6. A durva mérgező érzelmek elhagyása. Jelentése : a meditáló szabaduljon meg a durva érzelmeitől : a ragaszkodástól, a haragtól, a gyűlölettől stb. A Lam rim általános szerkezetét tekintve két fő részre tagozódik : I. előkészítő gyakorlatokra és II. tényleges gyakorlatokra.

A hat előkészítő gyakorlat Az előkészítő gyakorlatoknak hat része van. 1. A gyakorlásra szolgáló terem vagy hely megtisztítása és a menedékvétel szimbólumainak elrendezése. Meditálásunk alatt meghívjuk a buddhákat és a bódhiszattvákat, környezetünket ezért alkalmassá kell tenni a fogadásukra. Középre a Buddha képét vagy szobrát, jobboldalra szent szöveget, például a Pradnyápáramitá-szútra vagy a Lam rim tanítás egy oldalát, balra kis sztúpát helyezzünk. Ha csak egyetlen Buddha, Tára vagy Mandzsusrí képünk van, az is elég. Vannak, akik túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak az oltár elrendezésének és igen nagy munkát fordítanak a feldíszítésére. Természetesen ez nem helytelen, feltéve, ha buzgalmuk oka az őszinte odaadás. Ám, ha valaki azért készít csodálatos oltárt, hogy a barátja előtt kérkedjen vele, akkor az ilyen embernek a cselekedete világi indíttatású. A barátnak így nem az oltárt, hanem saját büszkeségét mutatja meg. Kezdőkkel ez elég gyakran megesik. Nem túlzás azt állítani, hogy valójában minden tevékenységük mögött hétköznapi megfontolások húzódnak. Akkor is, amikor erényes tettek elkövetésére törekednek vagy meditálni akarnak, és akkor is, amikor oltárt díszítenek. Ez rossz motiváció. Akár egy feldíszített oltárral, akár a saját eredményekkel való hivalkodás nem dharmagyakorlat. Mint ahogyan az sem, ha valaki nyugalmat erőltet magára pusztán azért, hogy azt mások értékeljék. Aki buddhista gyakorló kíván lenni, annak szigorúan meg kell vizsgálnia a cselekedeteit, hogy azok nem szennyeződtek-e be világi gondolatokkal. * Az erénytelen cselekedetek részletezését ld. 8. fejezet. Karmatörvény. 214-218. o.

Előkészítő gyakorlatok 21

A buddhista tanítás a hétköznapi ember nyolc világi beállítottságát különbözteti meg : örül a világi nyereségeknek és bánkódik, ha vesztesége támad ; boldog, ha hírnévre tehet szert és boldogtalan az elismertség hiányától ; örül, amikor megdicsérik és bánkódik, ha mások nincsenek jó véleménnyel róla ; kedveli a világi élvezeteket és búskomor a világi élvezetek hiánya vagy elvesztése miatt. Minden vallási gyakorlat megkezdése előtt ellenőrizni kell a motivációt. Ha a felsoroltak bármelyike az indítékok közé keveredik, a törekvés szennyezetté válik és a gyakorlás hibás eredményre vezet. Végezhet valaki százával leborulásokat, órákon át recitálhat mantrákat, ha mindezt a külvilág felé fordulva teszi, akkor csupán színjátékról van szó. Drámagyakorlatról és nem dharmagyakorlatról. Rendkívül fontos, ezért megismétlem : minden vallási, azaz dharmagyakorlat előtt a motivációt meg kell vizsgálni. Senki se fogjon vallásgyakorlásba nyereségvágyból, hírneve, dicsősége növelése miatt, vagy más hétköznapi megfontolásból, mert abból soha nem lesz dharmagyakorlat. Sok évszázaddal ezelőtt, egy életét a meditálásnak szentelő kadampa mester megtudta, hogy támogatója meglátogatja, ezért oltárát erre az alkalomra különös gonddal rendezte el. Sokkal szebbre, mint azt bármikor tette. Amikor elkészült, belényilallt a felismerés : cselekedetét világi megfontolás vezérelte ! Földdel teleszórta a művét, majd elégedetten megállapította : „Ez a legszebb oltár !” 2. Tiszta, szép felajánlások elhelyezése. Felajánlás végzéséhez hét dolog szükséges. Két csészébe tiszta vizet töltünk, a Buddhának szánt ivóvíz és a tisztálkodására alkalmas folyadék megjelenítéséhez. Melléjük virágot, füstölőt és gyertyát helyezünk el. A virág készülhet papírból, de lehet műanyag is. A füstölőnek sem kell különlegesnek vagy drágának lennie. A fény felajánlásaként elektromos lámpa is megfelel. A következő csészékbe sáfránnyal illatosított vizet és az íz felajánlására gyümölcsöt, süteményt vagy bármilyen más ételt teszünk. A sort – nyolcadikként – csengő zárhatja. 3. Elhelyezkedés egy kényelmes ülőhelyen és a hétágú testtartás felvétele. A hétágú testtartás a következő : a. A lábak keresztezettek vagy félig összekulcsoltak. b. A szem az orrcsúcsra irányul. A kezdőknek rendszerint problémát okoz a szemük nyitva tartása, haladóbb szinten azonban előnyt jelent, ha ehhez a technikához szoktatjátok magatokat. Igyekezzetek a meditáció választott tárgyára összpontosítani, és ne arra, ami a látómezőtökben megjelenik. c. A hát egyenes és feszes, mint egy íj. A laza testtartás álmosít, az egyenes hát segíti az éberség fenntartását.


d. A vállak egyenesek. e. A kéztartás kiegyensúlyozott. Ez azt jelenti, hogy a jobb kézhát a bal tenyérben nyugszik, a hüvelykujjak összeérnek. f. A nyak enyhén előrehajlik. g. A nyelvcsúcs érinti a szájpadlást, így nem szomjazunk meg, a görbület pedig megakadályozza a nedvesség kifolyását. Nem kell szigorúan ragaszkodni az ideális testtartáshoz. Mindenki a számára legkényelmesebb pozíciót vegye fel, ugyanis nem szabad megfeledkezni arról, hogy a meditációt nem a test, hanem a tudat végzi. 4. Az érdemek földjének megjelenítése. Jelentése : a Buddhát vagy egy bódhiszattvát önmagunk előtt a térben elképzelve, a következő gyakorlatsort végezzük : a. Összpontosítás a légzésre. Számoljuk a lélegzeteinket. A ki- és belégzés egy egység ; egy ciklus 21 egységből áll. Amikor a gondolataink elcsendesedtek, megállunk. Ennek eléréséhez lehet, hogy több ciklusra van szükség. Figyelmesen kell végezni a gyakorlatot. Vigyázzatok, hogy ne tévesszétek el a számolást, a ciklust soha ne haladjátok túl ! A légzés megfigyelésén alapuló összeszedettséggel érjük el, hogy a meditálás során a tudatunk az adott tárgyon megmarad. Csak az idejét pazarolja, akinek nem sikerül az összpontosítás egy bizonyos szintjét megvalósítania. Ülhet akármeddig szabályos testtartásban, amíg a gondolatai önálló utakon járnak, meditálásról nem beszélhetünk. Valójában minden buddhista gyakorlat érdemi végzése az összpontosítás mértékétől függ, s mivel ez a siker feltétele, akik komolyan akarnak meditálni, azok jól teszik, ha az összpontosításukat magas szintre fejlesztik. A tudat összpontosítása más szempontból is hasznos. A hibák nagy része a nem tudatosan véghez vitt cselekedetekből származik, amikor „természetesen” teszünk, mondunk vagy gondolunk valamit. Ahhoz, hogy ne kövessünk el hibákat, szigorúan ellenőriznünk kell a cselekedeteinket. Az összpontosítás gyakorlata a test, a beszéd és a tudat minden megnyilvánulásának figyelemmel kísérésére kiterjeszthető. Például séta közben figyeljétek a lépéseiteket, ha pedig írtok, az írást tudatosan végezzétek. Beszéd közben figyeljétek, hogy miről és hogyan beszéltek. Összpontosítsatok arra, amit mondani akartok, szavanként. Gondolkodás közben figyeljétek a tudat működését. A meditálás nem a test és nem is a beszéd cselekedete, ezért a meditálás alatt arra kell figyelni, amit a tudat tesz. Igyekezzetek folyamatosan összpontosítani ; egyetlen pillanatra se lankadjon a figyelmetek. Hosszú távon a cél az érdemek folyamatos felhalmozása, ezért a cselekedetekre való összpontosítással megakadályozhatóak a káros hajlamok meg-


nyilvánulásai és a tettek erényessé változtathatók. Azt persze senki se gondolja, hogy rövid idő alatt az érdemek hatalmas mennyiségét gyűjtheti össze. Hétköznapi ember e téren rendkívüli teljesítményre nem képes. Mi csak az érdemek apró kavicsszemeit rakosgathatjuk egymásra, ám kitartó munkával így is hegyet emelhetünk belőlük. Meditálni csak harmonikus, nyugodt, káros gondolatokkal és érzelmekkel fel nem kavart elmével lehet. Ragaszkodással és haraggal teli szennyezett tudat képtelen rá. Gondoljatok tehát arra, hogy még kicsinyke erényes cselekedetek nap-nap utáni felhalmozásai is jótékonyan befolyásolják előrehaladásotokat, ezért szükség van rájuk. b. A menedék tárgyainak megjelenítése. A tudat lecsendesedését követően elvégezzük az első vizualizációs gyakorlatot. Meghívjuk Sákjamuni Buddhát – vagy más bódhiszattvát – a homlokunk előtt, attól kissé magasabban megjelenítve a térben, lótusztrónon, holdkoronggal körülvéve. Ennek a gyakorlatnak két változata van : vagy úgy képzeljük el, mintha isteni lakóhelyéről hívtuk volna meg, vagy pillanatszerűen, az ürességből idézzük fel. Nagyon fontos, hogy ne élettelen szoborként vagy képként vizualizáljátok, hanem jelen lévő, élő személyként. Teste valóságos legyen, aurája fényt sugározzon. ◆◆ Sákjamuni Buddha fényszerűen is felidézhető ?

Sákjamuni Buddha eljött a világunkba. Embernek született, ezért helyesebb, ha nem fényként, hanem emberként képzelitek el. Miután megjelenítettük a menedék tárgyait, szívünk legmélyéből menedéket veszünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. Ezt háromszor vagy ötször megismételjük. A menedékvétel a küszöb. Itt határolódnak el a buddhisták a nem buddhistáktól. Csak akkor mondhatja valaki magáról, hogy gyakorló buddhista, ha nem külsődlegesen, hanem valóságosan, mélyen átérezve folyamodik a Három Menedékhez. Ez az egyik ok, ami miatt ennek mindjárt a meditáció elején meg kell történnie. A másik ok, hogy a valódi menedékvétel védelmet nyújt, megakadályozza a gyakorlást zavaró ártalmas, külső szellemi befolyást. A menedék szövegének ismétlése történhet hangosan vagy gondolatban. Mindenki maga döntse el, melyik a számára megfelelőbb, de arról nem szabad megfeledkezni, hogy a hangsúly nem a szövegmondáson van. A szöveg másodlagos jelentőségű, csupán emlékeztetőül szolgál. A tényleges menedékvétel nem a szavak ismétléséből származik és csak akkor van foganatja, ha teljes bizalommal végezzük, teljes bizalommal a Buddha, a Dharma és a Szangha, mint védelmezők és menedékek iránt. Ez a gyakorlat lényege, és az ily módon végzett gyakorlatnak tényleges hatása van. Aki például fél valamilyen külső dologtól vagy ártalomtól és a Három Menedéket a szíve legmélyéből segítségül hívja, védelmet nyer. A gyakorlat ezért nem csak a


meditáció részeként, hanem napjában többször is elvégezhető, például ébredéskor, illetőleg amikor aludni térünk. A menedékvétel a Lam rim önálló témaköre, ezért a részletekre majd később fogok kitérni.* Majd megvizsgáljuk, hogy milyen okokra van szükség az őszinte és mély menedékvétel gyakorlásához, és ezekre az okokra miként lehet szert tenni. Itt az előkészítő gyakorlatok részeként úgy gondolom elegendő, ha csak a legszükségesebb tudnivalókat ismertetem. Kezdjük a Buddha, a Dharma és a Szangha fogalmaival. Sákjamuni Buddha, a Buddha. Ő az, akit magunk előtt elképzelünk. De mi a Dharma ? A valóságos Dharma a Buddha belső megvalósítása vagy felismerése : a nirvána és a buddhaság állapota. A buddhista tanítás értelmében a valóságos Szanghát azok a nagyon magas szintű megvalósításokat elért személyek képviselik, akik eljutottak a Látás-, a Meditálás- és az úgynevezett Többet nem tanulás ösvényeire **. Ebben az összefüggésben Sákjamuni Buddha szintén valóságos Szangha. Amikor tehát Sákjamuni Buddhát vizualizáljuk magunk előtt, a Három Menedéket jelenítjük meg. A Buddhát, valamint a végső felismerést – a megvilágosodott mindentudó tudatot, amely a tényleges Dharma –, s mivel megvalósította a Többet nem tanulás ösvényét, egyben a valóságos Szanghát. Felvetődhet a kérdés, hogy a Buddha, a Dharma és a Szangha hogyan védelmez. Sákjamuni Buddha a saját belső felismerését, mint valamilyen használati tárgyat, nem ajándékozhatja nekünk. Az egyik szútrában ezt mondja : „Megmutatom a nirvánába vezető ösvényt. Tőled függ, hogy eljutsz-e oda.” A Buddha a módszer elmagyarázásával nyújt menedéket : megtanít arra, hogy miként tehetünk szert magasabb felismerésekre és hogyan szabadíthatjuk meg önmagunkat a szenvedéstől. Más szavakkal : megtanít a nirvána és a buddhaság megvalósítására. Sákjamuni Buddha tehát szellemi vezetőnkként védelmez minket. És miként nyújt védelmet a Dharma ? Közvetlenül nem képes megvédeni. Ha meg akarunk szabadulni a szenvedéseinktől, ugyanazt a Dharmát kell megvalósítanunk, amit Sákjamuni Buddha vagy a legmagasabb szintre jutott gyakorlók megvalósítottak. Amint létrejönnek a hatalmas mértékű érdemfelhalmozást eredményező magas szintű felismeréseink, vagyis amikor összességében megvalósítjuk a Dharmát, akkor a Dharma közvetlen módon segít megszabadulni minden szenvedésünktől. Miként védelmez a Szangha ? A vinaja tanítása szerint a Szangha legalább négy, teljes felavatásban részesült szerzetesből álló gyülekezet. Ezt névleges Szanghának nevezzük, szemben az említett valóságos vagy végső Szanghával. * 7. fejezet. Menedékvétel. 153-181. o. ** A Lam rim utolsó szintjét követően a gyakorlás – sorrendben – a Felhalmozás-, az Előkészület-, a Látás-, a Meditáció- és a Többet nem tanulás ösvényein folytatódik.


A Szangha a példa erejével védelmez. Mivel Sákjamuni Buddha már nincs köztünk, a névleges Szanghát jelentő szerzetesek és szerzetesnők nyújtanak felvilágosítást, hogy miként kell végezni a buddhista gyakorlatokat és meditációkat, és miként szabadítsuk meg magunkat a szenvedéstől. A menedékvételre vonatkozóan néhány előírást mindenképp figyelembe kell venni. Mindenki korlátozás nélkül, szabadon dönthet arról, hogy vallási gyakorlatot folytat vagy sem, és ugyanígy személyes választás kérdése az is, hogy ki, milyen vallást követ. Ha valaki a buddhista utat választja, akkor a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában menedéket kell vennie. Ez a kapu, ez a bejárat a buddhista gyakorlatokhoz. Aki be akar lépni, annak alá kell vetnie magát ennek az előírásnak. További szabály, hogy a Buddhában menedéket vett személy nem fordulhat oltalomért más istenekhez, például Sívához vagy Brahmához, következésképpen az sem megengedett, hogy teljes odaadással forduljon Jézus Krisztus felé. Fontos megérteni ennek az előírásnak* a valódi jelentését. Aki oltalomért folyamodik mondjuk Sívához, az igazán mélyen és őszintén nem vesz menedéket a Buddhában. Ez logikus. Lehetetlen teljes hittel és bizalommal a Buddha felé fordulnia, hiszen a más istenségbe vetett hite akadályt képez. Ez az egyik ok. A másik ok, hogy aki menedéket vesz a Buddhában, az nem olthat ki életet. Ha Sívában veszünk menedéket, akkor számunkra a hindu vallás olyan szertartásai is követendőek lesznek, amelyekben felajánlási célból állatokat ölnek. A két tanítás jelentősen különbözik egymástól. A buddhizmus legfontosabb szabálya, hogy más lénynek ne ártsunk. Buddhista nem bántalmazhat semmilyen élőlényt, legyen az ember vagy állat, buddhista tehát nem folyamodhat menedékért hindu istenhez. Mindamellett a buddhizmus megengedi, hogy a már menedéket vett személy gyógyító vagy jótevő segítségért más, világi istenséghez forduljon. A Szanghában vett menedék legfőbb szabálya, hogy nem létesíthető közeli, szoros barátság olyan személlyel, aki bírálja vagy lenézi a Buddhát és a Dharmát. Ezt a szabályt sem szabad félreérteni. Nem arra bíztat, hogy az eltérő véleményűeket megvessétek ! Lehettek jó viszonyban más nézeteket valló emberekkel, csak vigyáznotok kell – legalábbis addig, amíg kellően megalapozott ismeretekkel nem rendelkeztek –, hogy túlságosan közel ne engedjétek magatokhoz őket, mert a nagyon szoros baráti kötelékben elhangzó kritikák megzavarhatnak. c. A Négy Mérhetetlen gyakorlata. 1). Mérhetetlen szeretet. Mondjuk ezt : Milyen csodálatos lenne, ha minden érző lény boldog lenne és élvezné a boldogság okait. Bár így lenne. Tenni fogok a megvalósulásáért. Kérem, add áldásod, hogy képes legyek munkálkodni érte. * Tib. skyabs gnyis 'dzin.


2). Mérhetetlen együttérzés. Mondjuk ezt : Milyen csodálatos lenne, ha minden érző lény mentes lenne a szenvedéstől és a szenvedés okaitól. Bár szabadok lennének. Tenni fogok a megvalósulásáért. Kérem, add áldásod, hogy képes legyek munkálkodni érte. 3). Mérhetetlen öröm. Mondjuk ezt : Milyen csodálatos lenne, ha minden érző lény élvezné a tökéletes boldogságot és megszabadulna a szenvedéstől. Bár így lenne. Tenni fogok a megvalósulásáért. Kérem, add áldásod, hogy képes legyek munkálkodni érte. 4). Mérhetetlen kiegyensúlyozottság. Mondjuk ezt : Milyen csodálatos lenne, ha minden érző lény a ragaszkodástól és a gyűlölettől megszabadulva a kiegyensúlyozottság állapotában nyugodna. Bár így lenne. Tenni fogok a megvalósulásáért. Kérem, add áldásod, hogy képes legyek munkálkodni érte. A Mérhetetlen szeretet és a Mérhetetlen együttérzés kívánság vagy vágyakozás, a Mérhetetlen öröm pedig jó érzés : a lehetséges megvalósulás reménye, hogy a lények szabaddá válhatnak a szenvedéstől. A Mérhetetlen kiegyensúlyozottság lényege az a felismerés, hogy a káros érzelmek a részrehajlás következményei. Az emberek azért szenvednek, mert a világ dolgaira szélsőséges érzelmekkel reagálnak. A ragaszkodás és haragvás elhagyásával minden lény egyformán, megkülönböztetés nélkül szemlélhető. Azt kívánjuk tehát, hogy mind a lények, mind saját magunk mentesüljünk a szenvedést okozó elfogultságoktól. Minden gyakorlat hatását a motiváció dönti el. Ettől függ, hogy milyen irányba vezet. Jó motivációval erényessé és nagy erejűvé válik. Mivel a Négy Mérhetetlen a tiszta és erényes motiváció megalapozója, nem csupán fontos, hanem mondhatni a legfontosabb gyakorlat. A buddhizmusban a motivációnak kiemelt jelentősége van. Miért ? Mert a test és a beszéd cselekedeteit a tudat irányítja. Ezeknek a cselekedeteknek az irányvétele alapvetően a tudat szándékától, azaz a motivációtól függ. Ha a motivációnk rossz, akkor a rossz oldalon állunk, és ez a testünk és a beszédünk minden cselekedetét károsan befolyásolja, ám ha a motivációnk tiszta, a cselekedeteink is tiszták lesznek. A mindennapi életben ennek különös jelentősége van. Akinek rossz a motivációja, az szüntelenül problémákkal küzd és rossz légkört teremt nem csupán a családján belül, hanem a tágabb környezetében is, mindenütt, ahol megfordul. Ezzel szemben a jól motivált ember harmóniában él a környezetével, családi élete kiegyensúlyozott, és még a nagyobb emberi közösségre is pozitív hatással van. A motiváció hatalmas erő ! Jó motivációra ezért nemcsak a meditáció végzésekor, hanem az élet


minden pillanatában szükség van. Az őszinte, tiszta motiváció pozitív érzéseket kelt. Valódi szeretetet és együttérzést sugárzó ember felé még az állatok is szeretettel fordulnak, és ezt a maguk módján lépten-nyomon kifejezésre is juttatják. Történetek szólnak a bódhiszattvák vadállatokat megszelídítő tiszta motivációjának erejéről. Hogy az őszinte, tiszta motiváció következménye a pozitív viszonválasz, magatok is tapasztalhatjátok, ha segítőkészek vagytok. Cselekedeteitek ilyenkor szeretetteljes viszonzásra találnak. Amikor Őszentsége, a Dalai Láma tanítást ad, hallgatóságában nagyon mély és nagyon pozitív érzések ébrednek. Ezeket az érzéseket nem a vitathatatlanul magas intellektusa, hanem a természetes, tiszta motivációja kelti. A szeretettől és együttérzéstől áthatott tanításának érzelmi ereje mindenkit magával ragad. Ugyanakkor ismerünk komoly elméleti tudással rendelkező, kiváló képességű embereket, akiknek mondandója nélkülözi ezt a fajta belső átélést. Az ő előadásuk az észből és nem a szívből fakad, ennek megfelelően a következmény is hasonló : a pusztán ismeretszerzésre alkalmas információk a hallgatóságban mélyebb érzéseket nem keltenek. Mivel a szív érintetlen marad, a reakció közömbös, sőt akár elutasító is lehet. A Négy Mérhetetlen gyakorlásával a helyes életszemlélet alapjai – a szeretet és az együttérzés – fokozatosan kifejleszthetőek. Egy régi időkből származó történet szerint az Indiából Tibetbe érkezett Atísa mester mindenkinek ezt a kérdést tette fel : „Jó szívvel voltál ma mások iránt ?” Gondolkodjatok el ezen. Manapság az emberek amikor találkoznak, merő formalitásból „Jó napot” kívánnak egymásnak. Hogyan származhatna jó következmény a nap folyamán elkövetett sok-sok káros cselekedetből ? Semmi jó nem származhat belőlük, még akkor sem, ha tucatnyi ember kíván nekik „Jó napot”, hiszen ténylegesen nem érzik jónak a napjukat. Atísa valójában ezt kérdezte : „Jó napod van ma ?” Ő soha nem kívánt „Jó napot”. Hiszen nem mások miatt lesz valakinek jó a napja, azt mindenki önmagának teremti, cselekedetei következményeként. Ha a nap folyamán a gondolatokat a szeretet és az együttérzés hatja át, ha a beszéd mások megsegítésére szolgál, a testi cselekedetek pedig mások érdekében történnek, akkor a test, a beszéd és a tudat erényei által a nap valóban jó lesz. Ám, aki a napját úgy tölti, hogy problémákat gyárt önmagának, a családjának és mindazoknak, akikkel kapcsolatban áll, azon ezer ember jókívánsága sem segíthet. Atísa története tehát arra figyelmeztet, hogy igyekezzünk helyesen élni az életünket. Mint a menedékvételkor, úgy a Négy Mérhetetlen gyakorlásakor is a kezdők eleinte nem képesek a szavak mélyére hatolni. Folyamatos gyakorlás mellett azonban a felszínesen felkeltett pozitív érzések lassan átalakulnak bensőséges, szívből jövő érzésekké. Csinálni kell és majd eredmény is lesz.


d. A bódhicsitta felkeltésének gyakorlata. Mondjuk ezt : Az érdemeim ereje által bár megvalósítanám a buddhaságot, minden érző lény javára. Ezért fogom komolyan és kitartóan gyakorolni a Lam rim meditációt. A gyakorlat végzése közben ne feledkezzetek meg arról, hogy az érző lények sokaságába a számotokra kellemetlen lények is beletartoznak. Vizualizáljuk, hogy Sákjamuni Guru boldog, a testéből nektár sugárzik, amely áthatja a testünket és a tudatunkat, és minden más érző lény testét és tudatát, megtisztítva a testeket, a beszédeket és a tudatokat. Majd Sákjamuni Guruhoz hasonló lény jön felénk és belénk olvadva megáld mindenkit. A bódhicsitta felkeltésével végzett buddhista gyakorlatok mahájána gyakorlatokká válnak. Bár a Négy Mérhetetlen valójában mahájána törekvést fejez ki, eddig a pontig nincs lényegi különbség a hínajána és a mahájána utak között. Innentől azonban mahájána motivációjú gyakorlókká válunk. Ez azt jelenti, hogy mivel a jelenlegi szellemi szintünkön nem tudunk segíteni az összes lénynek, a legfontosabb célunk a buddhaság elérése, mert így juthatunk a valódi segítségnyújtásra alkalmas hatalmas erők birtokába. Akik a mahájána utat kívánják követni, azok ezentúl ügyeljenek arra, hogy bármilyen gyakorlatot végeznek, azt soha ne önmaguk, hanem minden lény érdekében tegyék. 5. A Hétágú gyakorlat és a világegyetem mandalájának felajánlása.* A Lam rimban érdemgyűjtés és tisztulás nélkül nem lehet előrehaladni. Ezért különösen nagy jelentőségű a Hétágú gyakorlat, mert az a célja, hogy érdemek gyűjtésével és a szennyezettségek tisztításával a későbbi magasabb felismerések megvalósításához szükséges feltételeket létrehozzuk. Kitartó végzéséből, mint jól előkészített talajból fognak a szellemi megvalósításaink kihajtani. a. Leborulás. Akár gondolatban, akár valóságosan hajtjuk végre, teljes odaadással végezzük. A tiszteletteljes meghajlás, vagy az úgynevezett „ötpontos” leborulás – a talaj homlokkal, két tenyérrel és két térddel érintése –, illetve a teljes testtel történő leborulás a gyakorlat fizikai végrehajtása. Háromszor, ötször, tízszer, száznyolcszor ; amennyiszer csak képesek vagyunk rá. Szavakkal recitálni a buddhák magas minőségeinek imáját : a beszéd leborulása. Örömteli megemlékezés a buddhák testének-, beszédének- és tudatának minőségeiről : a tudat leborulása. Ebben a gyakorlatban tehát valóságosan vagy elképzelve a testünkkel, a beszédünkkel és a tudatunkkal nagy tisztelettel meghajolunk Sákjamuni Buddha előtt. * A gyakorlatot részletesebben ld. 20. fejezet. A tényleges bódhicsitta. 551-555. o.


b. Felajánlás. Vizualizáljuk a felajánlásokat : tiszta vizet, virágot, füstölőt, fényt, illatos vizet, ételt, csengőt, a világegyetem mandaláját, és mindezeket tisztelettel felajánljuk Sákjamuni Gurunak. A felajánlásoknak több fajtája van : a ténylegesen elrendezett felajánlások és a gondolatban tett felajánlások, illetőleg a fizikai tárgyak felajánlása és a gyakorlás felajánlása.* A látható és érzékelhető dolgokat, például a vizet, a virágot stb., korlátozott felajánlásoknak nevezzük. Mi azt mondjuk, hogy a nem korlátozott, vagyis az elképzelt felajánlásokat a bódhiszattvák jelenítik meg. A korlátozottakat kitesszük, a bódhiszattvák által megjelenítetteket vizualizáljuk. ◆◆ Milyen jogon ajánlhatom fel a világegyetemet ? A buddhista filozófia értelmezése szerint a világegyetemet mindannyian használjuk, ezért jogunk van a felajánlására. ◆◆ Hogyan képzeljük el a világegyetem mandaláját ? Úgy, ahogyan az Abhidharmakósában olvasható**, de akár modern formában, például bolygókkal. Tény, hogy a vaibhásikák akkori szemlélete és a mai tudomány álláspontja között eléggé nagy az eltérés. Ha valaki a mai tudományos világképnek megfelelő világegyetemet próbál vizualizálni és azt ajánlja fel, az a célnak megfelel. A magam részéről a legfontosabbnak azt tartom, hogy soha ne váljanak el a buddhista filozófiáról szerzett ismeretek a meditációról tanultaktól. Én, amikor buddhista filozófiát tanítok, egyben meditációt is tanítok, mert a filozófia az elemző meditáció megalapozója. E két területet kell eggyé ötvözni. Ismert probléma, hogy a kezdők a filozófiai ismereteikkel egy ideig nem tudnak mit kezdeni a gyakorlatban. Nem tudják, hogy a hallottakat hová és hogyan illesszék be. Pedig elengedhetetlen, hogy az Abhidharmából, a Pradnyápáramitából, illetőleg a madhjamaka filozófiából származó ismeretek közvetlen, napi gyakorlattá váljanak. A buddhista filozófia és a meditáció nem választható el egymástól ! Congkhapa tisztában volt ennek a hibának a lehetőségével és világosan megfogalmazta, hogy mi az, amit nem szabad tenni e téren. Azt mondta : ha a filozófiában tanultakat nem alkalmazzuk a meditációnkban, akkor az olyan, mintha megmutatnánk egy lónak a versenypályát, és utána egy másik versenypályán indítanánk el. Az elmélet és a gyakorlat külön kezelése nemcsak itt nyugaton jellemző, ahol nem érvényesül a buddhizmus ösztönző légköre, hanem sajnos még nálunk, a szerzetesek között is gyakran előfordul. Meghallgatják és megtanulják a * A felajánlások fajtáit részletesen ld. LRCM-mf : 12. fejezet. 191-194. o. tanitomester.hu. ** Gen Loszang Szönám Vasubandhu Abhidharmakośa c. művét A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán 1995 és 2000 között több évfolyamnak tanította. Angol nyelven írt összefoglalóját Végh József fordította magyarra. Az utalás „A világ alapjai” fejezetrészre vonatkozik.


filozófiát, a meditációjukat pedig ettől teljesen függetlenül végzik, holott a buddhista filozófia jelöli ki a meditáció irányát. c. Beismerés. Mondjuk ezt : Mély megbánással beismerem a testem, a beszédem és a tudatom valamennyi káros cselekedetét, amelyeket a ragaszkodástól, a gyűlölettől és a tudatlanságtól befolyásoltan elkövettem. A felhalmozott szennyezettségek megszüntetésére négy erőteljes ellenszert alkalmazunk.* Ezek a következők : 1) A bizalom ereje. Vizualizáljuk a menedék tárgyait és menedékért fordulunk a Buddhához, a Dharmához és a Szanghához. 2) A megbánás ereje. Felidézzük a testünk, a beszédünk és a tudatunk múltbeli érdemtelen, káros cselekedeteit, melyeket a ragaszkodástól, a gyűlölettől és a tudatlanságtól befolyásoltan elkövettünk, és mintha megmérgeztük volna magunkat, mélyen megbánjuk őket. 3) Az ellenszerek alkalmazásának ereje. A testünkkel, a beszédünkkel és a tudatunkkal érdem teli cselekedeteket hajtunk végre : beismerő szútrákat recitálunk, leborulásokat és felajánlásokat végzünk, meditálunk a bódhicsittán és az ürességen, mantrákat mondunk stb. 4) A káros cselekedetek megszüntetésének ereje. Szilárdan elhatározzuk, hogy nem követjük el újra a káros cselekedeteket. A gyakorlat hatása a megbánás és a fogadalom őszinteségétől függ. d. Örvendezés. Jelentése : őszinte örömünket leljük minden erényes cselekedetben, amelyet mások elkövettek, illetve most vagy a jövőben elkövetnek. Amikor másokat akár csak apró jó cselekedetek véghezvitele közben látunk, olyan örömöt érzünk, mint amikor egy koldus kincset talál.** e. Kérés. Mondjuk ezt : Kérem a buddhákat, hogy forgassák a Dharma kerekét. Gondoljunk arra, hogy a buddhák kérésünkbe beleegyezve forgatják a Dharma kerekét. Nem látjuk a buddhákat, amikor hozzájuk fordulunk, ők azonban látnak minket és figyelnek kéréseinkre. Ha folyamodásunk erőteljes és szívből jövő, akkor meghallgatásra talál. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy nem képzelet szülte lényekhez, hanem a világunkban az emanációik révén tet* Lásd még 8. fejezet. Karmatörvény. 250-251. o. ** Magyarázatát ld. 7. fejezet. Menedékvétel. 174. o.


szőleges formában megjelenő valóságos buddhák felé fordulunk. Sákjamuni Buddha már eltávozott, de tudunk olyan buddhákról és bódhiszattvákról, akik most is jelen vannak. f. Könyörgés. Mondjuk ezt : Könyörgök minden gurunak, buddhának, bódhiszatt vának és mindazoknak, akik a parinirvánába kívánnak lépni, hogy ne távozzanak el. Éljenek világkorszakokon át jót téve és örömet okozva minden érző lénynek. Gondoljunk arra, hogy a kérésünkbe beleegyezve köztünk maradnak. Ne higgyétek, hogy csak a képzelet játékáról van szó. A buddhizmus azt tanítja, hogy a buddhák minden időben, mindenhol jelen vannak. Más kérdés, hogy a tudatunkat fedő homály miatt nem láthatjuk a valóságnak azt a tartományát, amelyben léteznek, ezért csak gondolatban jeleníthetjük meg őket. Könyörgésünk a ténylegesen jelen lévő buddhákhoz szóljon és kellően komoly legyen. A buddhák ezt meghallják, hiszen mindent pontosan érzékelnek, még a gondolatainkról is tudomást szereznek. Folyamodásunknak igazi hatása viszont csak akkor lesz, ha a szívünk legmélyéből fakad. g. Felajánlás. Mondjuk ezt : Minden összegyűjtött érdemem és erényem felajánlom az érző lények javára, hogy megvalósítsák a buddhaságot ; felajánlom a buddhizmus terjedéséért, a guruk hosszú életéért, az érző lények örökké tartó békességéért és boldogságáért. Miért tesszük ezt ? Mert ha legnagyobb ellenségünk, a harag feltámad bennünk, annak lángja minden érdemünk és hasznos cselekedetünk jótékony hatását felperzseli. A harag olyan mint a tűz a földeken, elpusztítja az elhintett magokat. Az érző lények javára tett felajánlás a már felhalmozott erényes cselekedeteinket és érdemeinket megóvja a megsemmisüléstől. Az érző lények javára tett felajánlást szeretettel és együttérzéssel végezzük. Összefoglalva : a Hétágú gyakorlat végzésével érdemeket gyűjtünk és a tudatunkat tisztítjuk. A beismerés eredménye az érdemfelhalmozás és a szennyezettségek eltávolítása. Az érdem teli cselekedetek véghezvitele miatti örvendezés felerősíti, a felajánlás pedig kimeríthetetlenné fokozza az érdemeket. Mivel az érdemek gyűjtésének és a szennyezettségek tisztításának minden lényeges összetevőjét magába foglaló Hétágú gyakorlat mind a szútra-, mind a tantra ösvényen nélkülözhetetlen, a gyakorlatot a tökéletességig kell fejleszteni. Mint már említettem, érdemgyűjtés és tisztulás nélkül a Lam rim lépcsőfokain nem lehet előrehaladni. Ha nem halmozunk fel érdemeket és nem hagyjuk el a káros cselekedeteinket, akkor hiába a buddhizmusról szerzett tudásunk, tudatunk átalakítása nem megy végbe. A buddhizmus elméle-


téről és gyakorlatáról széleskörű ismeretekkel rendelkező, kiváló szellemi képességű emberek lexikális tudása önmagában kevés. A csupán fogalmi ismeretekkel rendelkező ember éppen a tanítások lényegét nem érti, ezért a mindennapok során, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, ismereteit nem tudja hasznosítani. Ellenkező oldalon, vannak olyan elméleti tudással szinte egyáltalán nem rendelkező közepes- vagy csekély intelligenciájú gyakorlók, akik pozitív cselekedeteik felhalmozása és a szennyezettségeik elhagyásának következményeként az erények rejtett tárházát birtokolják. Ami keveset tudnak, azt rendkívül jól hasznosítják, és a felvetődő problémákat csekélyke tudásuk alapján is megfelelő módon kezelik. Ne feledjétek tehát : a Hétágú gyakorlat rendszeres, elmélyült gyakorlása a tudat átalakításának elengedhetetlen feltétele. 6. Szívből jövő kívánság és fohász, hogy a három célt elérjük. Elsőként ezt gondoljuk : bár megszűnnének a Lam rim tanításaival össze nem egyeztethető káros gondolatok, és nem emelkednének további akadályok saját magam és mások tudatfolyamatában ! Másodikként ezt gondoljuk : bár képes lennék megalapozni a tudatfolyamatomat a Lam rim tanításaival megegyező hasznos gondolatokkal ! Harmadikként ezt gondoljuk : bár elhárulna minden belső és külső akadály a felismeréseim útjából ! A szívből jövő kívánságokat háromszor ismételjük el, miközben nektárfolyást és megtisztulást vizualizálunk. Tudatunk tisztítása során – az elménkben lévő akadályok eltávolításakor –, szennyezettségeink helyén üdvös gondolatok jelennek meg. Más szavakkal : magasabb minőségek keletkeznek. A felismerések valójában magasabb rendű bölcsességek ; a megtisztulás végeredménye pedig a buddha-természet megnyilvánulása. Az előkészítő gyakorlatok befejeztével pontról-pontra átgondoljuk mindazokat az előnyöket és jótékony hatásokat, amelyeket a Dharma hallgatásával kapcsolatban korábban felsoroltam. Miután ezeket a pontokat felidéztük, az ülés végén a meditálás során felhalmozott érdemeinket szívből jövően ajánljuk fel az összes érző lény javára, hogy elérjék a buddhaságot ; ajánljuk fel a buddhizmus terjedéséért, a Guruk hosszú életéért, az érző lények örökké tartó békességéért és boldogságáért stb. Legvégül pedig azokat a menedéktárgyakat, amelyeket az ülés megkezdésekor magunkkal szemben elképzeltünk, sárga fényként vizualizálva, a szemöldökeink közötti ponton magunkba fogadjuk. Minden meditációt felajánlással és a menedéktárgy fénnyé változtatásával fejezünk be. Erről soha ne feledkezzetek el ! A sárga fényként vizualizált menedéktárgy magunkba olvasztása történhet a fejtetőnkön keresztül, illetve


visszaáramoltathatjuk a buddha-földre, ahonnan meghívtuk. A menedéktárgyat üresség-természetként is magunkba olvaszthatjuk. Utóbbi természetesen csak megfelelő előképzettség után végezhető eredményesen. Döntsétek el, hogy melyik változatot tekintitek a magatok számára legmegfelelőbbnek. ◆◆ Hogyan képzeljük el a nektár áramlását ?

A nektár különleges ital, amelyet istenlények fogyasztanak. Fényként is elképzelhető. Itt jegyzem meg, hogy nem térek ki az alapszöveg összes pontjára. Megítélésem szerint a Lam rimnak vannak olyan részei, amelyek a buddhizmus légkörében nevelkedett gyakorlókhoz szólnak, bőséges magyarázat és életmódbeli azonosulás nélkül nyugati ember számára félreérthetők lehetnek. Végül felhívnám a figyelmet két olvasmányra. Akik ismerik a tibeti nyelvet, azok számára hasznos lehet a Lam rim eredeti szövege*. Ebben az igen terjedelmes, több mint nyolcszáz oldalas könyvben a gyakorlatok részletes magyarázatai találhatók. Javaslom még elolvasásra Őszentségének, a Dalai Lámának a tanítását**. Legfontosabb azonban a pontokba foglalt meditációk megtanulása, mind alaposabb megértése és begyakorlása.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához Úgy gondolom, hasznos lesz, ha elmondom a Lam rim meditációk végzésének néhány technikai szabályát. Az első és legfontosabb, hogy kezdetben nem szabad hosszú üléseket tartani ; a meditálást még kifáradás előtt abba kell hagyni. Teljes kimerülésig folytatva a gyakorlást a tudat eltompul, mi több, ellenállás ébred benne, ami nyomot hagy és a következő alkalommal majd nehezetekre esik újra leülni, mivel emlékeitek szerint nem éreztétek jól magatokat. Lassanként így már akkor is kedvetlenné váltok, ha csak a meditálásra gondoltok, végül pedig az egészet abbahagyjátok. Álljatok fel akkor, amikor még jól érzitek magatokat és még éberek vagytok. Jelentősebb mértékben pedig csak akkor növeljétek az üléseitek hosszát, amikor a meditációtok kezd megszilárdulni és az összeszedettséget huzamosabb ideig képesek vagytok fenntartani. A legjobban akkor teszitek, ha napjában inkább többször, rövidebb ideig gyakoroltok. Fontos, hogy ne legyetek túl feszesek vagy túl elengedettek. Az egyik szélsőség, amikor kényszerítitek magatokat, a másik, amikor csak ímmel* mnyam med tsong kha pa chen pos mdzad pa'i byang chub lam rim che ba. ** Path to Bliss. A Practical Guide to Stages of Meditation.


ámmal, igen is, nem is végzitek a gyakorlatokat. Érezni kell a középutat, és igyekezni kell azon megmaradni a meditáció alatt, különben vagy görcsössé váltok, vagy eleresztitek a tárgyat és elfelejtitek, hogy valójában mit is kellene tennetek. Néhány gyakorlati tanács főleg olyan alkalmakra szól, amikor intenzív meditálásra nyílik lehetőség. Ami a gyakorlás időpontját illeti, ideálisan négy ülés javasolt : hajnalban, reggel vagy kora délelőtt, este, valamint lefekvés előtt. Aki ezt túl soknak érzi, az természetesen kevesebbel is beérheti. A megfelelő időpont kiválasztásához figyelembe kell venni, hogy napközben a gondolatok felélénkülnek és igen nehéz lecsendesíteni őket. Az alvás elménk túlzottan élénk működését lecsendesíti, ezért az ébredést követően a tudatunk viszonylag tiszta. Ha tehát választani lehet, akkor a hajnali időpont a legmegfelelőbb. Felkelés után mossátok meg az arcotokat, és még étkezés előtt kezdjetek gyakorolni. Kevéske tapasztalatom alapján javasolom a rendszeres napi meditálást, mert így lehetővé válik a gyakorlatok lényegének átlátása. Folyamatos gyakorlás mellett a hajnali vagy reggeli órákban a még tiszta tudatnak lesz egy pillanata, amikor felismeri a meditáció hasznosságát, hogy valójában miért is végzi az adott gyakorlatot. Az ilyen élményekre nagy szükség van, mivel ezek ösztönöznek a rendszeres és fokozódó mértékű gyakorlásra. Tekintsétek értékesnek, amire ráébredtek, akár írjátok le, a további gyakorlásotokat pedig erre alapozzátok. A tiszta tudat által belátott lényeg megőrzése azért is nagyon fontos, mert mindannyiunk számára annak van leginkább bizonyító ereje, amit a saját tapasztalatunk támaszt alá. Erről hiába beszél másvalaki, a tudat saját belső tapasztalása nélkül valódi felismerés nem jöhet létre. Mindazonáltal senki se várjon gyors eredményt. Rendszeres gyakorlás mellett is akár több hónapig tarthat, amíg sikerül a gyakorlatokhoz hozzászoktatni magatokat. Kitartónak kell lennetek. A meditálások közötti időben ügyeljetek arra, hogy a gyakorlattól idegen tevékenységek ne vonják el a figyelmeteket. Tanulmányozhattok szent iratokat, buddhista filozófiát, hallgathattok idevonatkozó hangfelvételeket. Aki érdemeket akar gyűjteni, az mantrákat recitálhat, vagy – ha van a közelben – szertartásosan megkerülhet egy sztúpát. Találjátok meg a két ülés közötti idő hasznos eltöltésének a módját. Minden elfoglaltság, amely a meditáció témájához kapcsolódik, erősíti a következő ülést. Ha teljesen kikapcsolódtok, akkor a gyakorlást a már elérthez képest alacsonyabb szintről folytatjátok. A táplálkozásról is olvashatók tanácsok. Tudnotok kell, hogy mennyi étel elegendő számotokra a következő étkezésig. Ha nagyon keveset esztek és egy óra múlva megint éhesek lesztek, akkor az értékes időt ismét étkezésre fordítjátok. A koplalás viszont nem vezet jó eredményre : az üres gyomor


megnehezíti az összpontosítást. Fontos tehát, hogy ne egyetek ésszerűtlenül keveset, mert akkor éhesen gyakoroltok vagy az időtöket újra és újra az ételkészítés köti le, és arra is vigyázzatok, hogy túl sokat se egyetek, mert attól elnehezedik a test, a légzés akadályozottá válik és a tudat eltompul. Az álmosság alkalmatlanná teszi a testet a meditálásra. Lényeges az is, hogy az étkezés jó motivációval történjen. Gondoljatok arra, hogy azért esztek, mert életben akartok maradni, életben maradásotokra pedig azért van szükség, hogy gyakorolhassátok a Dharmát, minden lény javára. Az alvással kapcsolatban is megemlítek néhány szempontot. A régebbi írások a lábunk lefekvés előtti megmosására figyelmeztetnek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ennél alaposabb tisztálkodás nem végezhető. Az alváshoz az úgynevezett „oroszlán” póz a legmegfelelőbb. Ezalatt a Buddha parinirvánába térése előtt felvett testhelyzetét értjük : jobb oldalunkon fekszünk, jobb kezünket a fejünk alá, balkezünket kinyújtva a testünkön helyezzük el. A tanítások szerint így megőrizzük emlékezetünkben mindazt, amit nem akarunk elfelejteni, nem merülünk túl mély álomba, akkor ébredünk fel, amikor akarunk, és nincsenek rossz álmaink, azaz nyugodtabban alszunk. Javasolt továbbá elalvás előtt vázlatosan áttekinteni a napközben vizsgált témaköröket és felidézni magunkban a „tiszta fényt”. ◆◆ Próbáljak napközben meditálni akkor is, ha nagyon sok elfoglaltságom van ?

Érdemes megpróbálni, de az ilyen meditáció nem lesz hatékony. Csekély tapasztalatom alapján is megerősíthetem, hogy annál erőteljesebb a gyakorlás, minél kevesebb más irányú tevékenységet végzünk, és természetesen minél több időt fordítunk meditálásra, illetve a témakörrel azonos könyvek vagy jegyzetek olvasására és tanulására. A leghelyesebb azonban, ha elsősorban a saját tapasztalatra támaszkodtok. Tapasztalatok viszont csak kísérletezés útján szerezhetők. Mint már említettem, például reggel, közvetlenül a felkelés után valószínűleg jobb eredmény érhető el, mint este. Éjjel, az alvás folyamán a napi aktivitások elcsendesülnek és reggel a tudat még nem túl élénk. Legalábbis békésebb és nyugodtabb, mint nappal, amikor a különböző tevékenységek nagymértékben felkavarják. ◆◆ Korán kelek, ezért rendszerint a felkelés után még álmos vagyok, aztán lázasan gondolkodni kezdek a napi teendőimen, ettől pedig túlságosan aktívvá válok…

Talán még így is a reggeli időpont a megfelelőbb. Maga a probléma jól ismert, még egy történet is fennmaradt róla. Egy hajdani tibeti kormánytisztviselő reggelente meditált és imákat mondott, s ilyenkor mindig papírt és ceruzát tett maga mellé. Egyszer megkérdezték tőle : „Mondd, mi szükséged ezekre ?” Mire így felelt : „Amint meditálni kezdek, az elmém rendkívül tevékennyé válik és számos ötletem támad, hogy mit csináljak a nap folyamán !”


Valóban, amikor az ember leül meditálni, a tudata meglódul és az oda nem illő gondolatok özönét produkálja. Kezdőknél ez különösen így van. Ismert akadály, amelyet csak az egyre komolyabb gyakorlás képes csökkenteni, majd lassanként megszüntetni. Ne akarjatok mindjárt tökéletesek lenni. Ezen az állapoton a legtöbbet a motiváció javíthat. Mert bár valóban ezernyi teendő várhat rátok és temérdek egyéb dologra gondolhattok, ám azt a negyed órát – vagy kinél mennyi időt – próbáljátok úgy eltölteni, hogy közben minden másról megfeledkeztek. Azzal a szilárd elhatározással üljetek le, hogy erre az időre az összes oda nem illő gondolatot félreteszitek. Ha csak öt- vagy tíz perc telik el így, már abból is hasznos benyomások származhatnak. A meditálásra fordítható idő soha nem áll számolatlanul a rendelkezésünkre. Nekünk kell kiszakítanunk a többi elfoglaltságunk közül. Mi lenne az a minimum, amit az eredmény érdekében, ha lassan is, de teljesíteni kellene ? Először is növeljétek az összpontosítás erejét a légzés figyelésének technikájával és Sákjamuni Buddha vizualizálásával. Egy percig, két percig, és csak nagyon lassan és megfontoltan emeljétek az ülések időtartamát. Miért is végezzük elsőként az összpontosítás gyakorlatát ? Azért hogy összeszedjük és nyugalomban tartsuk a tudatunkat. Mivel csak összpontosított tudat alkalmas a meditálásra, a kezdetben érdemes több időt fordítani az összeszedettség fejlesztésére, az úgynevezett samathá* meditációra, jóllehet erről a szöveg csak később tesz említést. A Lam rim valamennyi gyakorlata elemző meditáció. Hogy ez alatt pontosan mit kell érteni, arról később fogok beszélni. A samathá meditáció ezektől annyiban különbözik, hogy végzésekor az elemző, gondolati tevékenységet korlátozzuk. Akinek az ideje megengedi és képes is rá, megteheti, hogy a napi ülések közül egyet a samathá meditációnak szentel, vagy másik lehetőségként a meditálás kezdetén, a légzésre történő összpontosítást samathá meditációként végzi. Az összpontosítás gyakorlásakor az elterelődések megszüntetésének két legfontosabb ellenszere az éberség – a tudat önellenőrzése – és az emlékezet fenntartása. Megszakítás nélkül figyelnetek kell, hogy a tudat végzi a meditációt vagy sem, máskülönben megfeledkeztek arról, amit csinálnotok kellene, és a gondolataitok csapongóvá és túlzottan élénkké válnak. A figyelem szétszóródása vagy a meditáció tárgyával össze nem függő témára terelődése jelzi, hogy az emlékezet fonala megszakadt. Meditálás közben tehát szüntelenül emlékeztessétek magatokat a meditációtok tárgyára. Mindenki * Skt. śamathā ; tib. zhi gnas. A gyakorlatot a Lam rim külön fejezetben tárgyalja. (LRCMmf : Meditatív nyugalom. tanitomester.hu.) A śamathā a figyelem egyhegyű, elterelődéstől mentes, kitartó összpontosítását jelenti. Itt csupán az összpontosítás gyakorlása értendő alatta. Ld. erről 644. o.


a saját képességeit figyelembe véve döntheti el, hogy egy-, kettő-, öt- vagy ennél több percet szán erre a gyakorlatra, de legalább addig szükséges végezni, amíg a gondolatok elcsendesednek. Ez néha hosszú ideig is eltarthat. Őszentsége, a Dalai Láma a samathá meditációt rendszeresen, napi meditálása részeként végzi. Mindannyiunknak hasonlóképpen kellene tennünk. Gyors eredményre azonban ne számítsatok ; a samathá meditációban az előrehaladás igen lassú. ◆◆ Őszentsége könyvében néhány eltérés található ahhoz képest, amit tanulunk*. Figyelembe vegyük az ott leírtakat ?

Valóban vannak különbségek. Én az előkészítő gyakorlatoknak csupán a szerkezetéről beszéltem. A Hétágú gyakorlat például sokkal részletezőbb is lehet. Őszentsége könyvében jóval terjedelmesebb változat olvasható. Aki úgy érzi, hogy számára az a hasznosabb, szánjon rá több időt és végezze hos�szabban. Bizonyosan jól jár vele. A jövőt tekintve azonban nem árt óvatosnak lenni. Vigyázni kell, mert ha túl sok időt szántok az előkészítő gyakorlatokra, még azelőtt elfáradtok, hogy a lényeghez hozzákezdenétek. Minden attól függ, hogy mire vagytok képesek. A hangsúly ugyanis a tényleges gyakorlatokon lesz. Az előkészítő gyakorlat lehet nagyon hosszú és nagyon rövid. Eltarthat akár egy óra hosszat is, de létezik tibeti nyelven egyetlen versbe sűrített változata**. Ha kevés idő áll rendelkezésünkre, ezt szoktuk recitálni. A magam részéről azt hiszem célszerűbb az általam ismertetett rövidebb változatot gyakorolni, mert így marad majd idő a lényegre, a tényleges Lam rim meditációkra. ◆◆ Mi a megfelelőbb, ha az imákat tibetiül vagy magyarul mondjuk, esetleg tibetiül is és magyarul is ?

Hogyan lehet egyszerre két nyelven beszélni vagy gondolkodni ? Az imák nem nyelvi szempontból érdekesek. A szövegmondás csak másodlagos jelentőségű, a hangsúly a hangok mögötti jelentésen van. A jelentésre kell összpontosítani. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek a számára érthető nyelv a legmegfelelőbb. Magyarországon jobb egy imát magyarul recitálni, mint tibeti szavakat kántálni, mindenféle értelem nélkül. A menedékvételt is inkább saját nyelven érdemes végezni. Ha a recitáció pontosan felidézi a jelentést, ha a gyakorló összeszedett, éles a vizualizációja, jó a motivációja, akkor lényegtelen, hogy milyen nyelven hangzik el a szöveg. Ami pedig az imát illeti, nem szükséges, hogy hangosan történjen. Gondolatban is elvégezhető. A tantrikus tanításoknál használt felosztás szerint * Path to Bliss. 35-75. o. ** phyag 'tshal ba dang mchod cing bshags pa dang // rjes su yi rang bskul zhing gsol ba yi // dge ba cung zad bdag gis ci bsags pa // tham cad bdag gis byang chub phyir bsngo'o. Tibeti írásjelekkel ld. IV. Függelék. 809-810. o. Magyar fordítása az 555. oldalon („Érdemek felajánlása”) olvasható.


a mantrák beszéd formájában és gondolati úton recitálhatók. Mi általában szóbeli recitációt végzünk, de a cél az, hogy az összpontosítás képességét fejlesztve egyre inkább a tudat végezze a gyakorlatot. Hang nélkül. ◆◆ Úgy hallottam, hogy ha nem tibetiül hangzik el egy ima szövege, akkor nincs áldása.

A nyelvnek kisebb a jelentősége, mint azt néhányan gondolják. Ezzel persze nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs jelentősége, de kicsi az előbb említettekhez képest. Ugyanez mondható a szanszkrit szövegmondásra is. ◆◆ Annak is van hatása, ha a szövegmondásban nincs erő ?

Természetesen annak is van valamilyen hatása, ha csak felmondjátok a szöveget. Valójában a szövegmondás – a recitáció – emlékeztető. Figyelmeztet, hogy ezt vagy azt nem szabad elfelejteni, valamit meg kell csinálni. Annak idején az indiai mahásziddháknak és a nagy gyakorlóknak nem volt szükségük szöveges felidézésre. Tudták, hogy mi után mi következik. Szóbeli emlékeztető nélkül végezték a meditációkat. Sajnos a folyamatos romlás miatt mindinkább támaszkodni kellett a szövegmondásra, végül elkezdték leírni a gyakorlatvégzés sorrendjét. Ami pedig a hatékonyságot illeti, ha például a felajánlást nemcsak szavakkal mondjátok el, nemcsak vizualizáljátok, hanem teljes odaadással, a szívetek legmélyéből kívánva valóságosan is elhelyezitek, a hatás erősebb lesz. Különösen nagy ereje lesz az ártalmas cselekedeteitek szívből jövő beismerésének és megbánásának, ha valóban komolyan elhatározzátok, hogy a hibákat többé nem ismétlitek meg. Ugyanez áll a leborulásokra is, feltéve, hogy úgy végezitek őket, ahogyan kell. ◆◆ A vizualizálás nem csak a tantrikus gyakorlás sajátossága ?

Nem. Ezt a technikát a szútrajána is alkalmazza. Szeretnék mindenkit arra bátorítani, hogy a számára fontos kérdéseket tegye fel. Ne féljen attól, hogy a kérdése ostoba, ezért jobb, ha megtartja magának. Amíg egy bennünk bujkáló probléma nem nyer megoldást, addig az újabb ismeretek megértését gátolja. Továbblépni csak akkor tudunk, ha minden felmerülő kérdésre magyarázatot kapunk. Különösen itt, nyugaton, ahol nincs hagyománya a buddhizmusnak és a környezet túl sok hatást közvetít, fontos, hogy a kérdések válaszra találjanak. Azt hiszem, a buddhizmus képes minden válasz megadására, ami nem jelenti azt, hogy minden kérdésre én is válaszolni tudok.*

* Köszönöm Végh Józsefnek, hogy az Előkésztő gyakorlatok fejezetet átolvasta. Észrevételeit a szöveg véglegesítésekor figyelembe vettem.

3. A Guru ir ánti oda adás A Guru tíz kimagasló képessége A Lam rim meditáció megkezdése előtt meg kell ismerni a Lam rim meditációk végzésének módját. A gyakorlás és a szellemi fejlődés legmeghatározóbb feltétele, hogy a Lam rim meditáció hiba nélküli teljes tanításának átvétele minősített Gurutól történjen. A Guru a nirvánába, illetve a buddhasághoz vezető ösvény kapuja. Erre a kapura kell rátalálni. Miért olyan fontos ez ? Mert igazi gyakorlás és tényleges fejlődés minősített Guru nélkül aligha lehetséges. A Guru iránti odaadás a feltétele, hogy a gyakorlást hosszú időn át folyamatosan végezzük. Teljes odaadás, szilárd hit és feltétlen bizalom nélkül a kezdeti energia elvész, a lendület megtörik és a gyakorlás végleg abbamarad. Ebben a meditációban mindazok, akik meg akarnak szabadulni a létforgatag szenvedéseitől, akik meg akarják valósítani a nirvánát és a buddhaságot, felismerik, hogy útjukon szellemi vezető nélkül nem juthatnak messzire. A Guru a kapu, amelyen keresztül haladva újabb bölcsességekre és magas szintű felismerésekre tehetnek szert. Ez a meditáció arra is figyelmeztet, hogy akárki nem fogadható el szellemi vezetőnek, csak az a kivételes személy, aki tanítványát a nirvánáig vagy a buddhaságig képes elvezetni. Megtudható belőle, hogy milyen jótéteményekre számíthat, akinek lépéseit Guru irányítja, és milyen hátrány származik abból, ha nem támaszkodunk szellemi vezetőre. Mindezek végső soron és a lényegüket tekintve a buddhizmus tanulásának és gyakorlásának fontosságára világítanak rá és azzal a felismeréssel járnak, hogy a helyes életvitel megvalósításához, valamint a nirvána – a szenvedéstől való végleges megszabadulás – és a megvilágosodás – vagyis a buddhaság – eléréséhez a Guru szellemi irányítása szükséges. A Lam rim tanítása ezért ismerteti a Guru kimagasló képességeit. Maitréja a Mahájána-szútra-alamkárában a Guru tíz kimagasló képességét sorolja fel : 1. Alázatos, mert erkölcsisége magas szintű. Szerénységének és alázatának szilárd alapja a tíz erényes cselekedet szüntelen gyakorlása, az ezekkel ellentétes káros tettek elkerülése, valamint fogadalmainak megtartása.


2. Nyugodt, mert összpontosítása magas szintű. A samathá meditáció kitartó gyakorlásával elméjét egyhegyűen összpontosította. 3. Békés, mert bölcsessége magas szintű. Elemző meditálásokkal felismerte a Négy Nemes Igazságot, a Két Igazságot és más fontos filozófiai tételeket. A bölcsesség magas szintjének birtokában elméje békés és kiegyensúlyozott. 4. Szóbeli átadások sokaságával rendelkezik. Jelen összefüggésben ez azt jelenti, hogy képzett a Hármas gyűjtemény * tanításaiban. 5. Megértette az üresség-természetet. 6. Képzettebb a tanítványainál. 7. Tanítása meggyőző. Tanításai igazodnak tanítványai képességéhez és tudásszintjéhez. 8. Együtt érző. Jóindulatot és megértést tanúsít tanítványai és az összes érző lény iránt. Mentes az én-központú világi befolyásoktól : cselekedeteit nem a hírnév és a dicséret iránti vágy, nem anyagi érdek, hanem az együttérzés vezérli. 9. Fáradhatatlan. Soha nem lanyhuló erőfeszítéssel mások javára tevékenykedik. 10. Nem bánkódik és nem fárad el. Türelmesen meghallgatja és akár újra és újra elmagyarázza ugyanazt a sokadszor feltett kérdést. Tanítványainak megtorpanásai és elbizonytalanodásai nem kedvetlenítik el. Ezekre a képességekre nagyon nehéz szert tenni, következésképp szinte lehetetlen mind a tíz kimagasló képességgel rendelkező mestert találni. A Lam rim ezért elmagyarázza, hogy a Guru kiválasztásakor milyen engedmények tehetők. A Lam rim tanításában az áll, hogy a kiválasztott Guru legalább öt kimagasló képességgel rendelkezzen : a fent említettek közül az elsővel, a másodikkal, a harmadikkal, a hetedikkel és a nyolcadikkal. Erkölcsisége révén legyen szerény és alázatos, összpontosítása által nyugodt, bölcsességének következményeként békés, értse az üresség-természetet, és legyen együtt érző a lények iránt. Potova**, a híres kadampa mester, saját szellemi vezetőjét így jellemezte : „Nem különösebben jártas a szentiratok ismeretében és képtelen felülkerekedni az elkedvetlenítő körülményeken. * Skt. Tripiṭaka. A teljes Buddhista Kánon, amely magába foglalja a vinaya (szerzetesekre vonatkozó szabályok gyűjteménye), a sūtra (a Buddha tanbeszédei) és az Abhidharma (a legfontosabb tanítások magyarázatainak rendszerezése) szentiratokat. ** Po to ba rin chen gsal (1027-1105).

A Guru iránti odaadás 41

Emiatt még köszönetet sem mond azoknak, akik a segítségére vannak. Viszont rendelkezik az öt kimagasló tulajdonsággal, ezért hasznos mindazok számára, akik mellé szegődnek.” A minimális feltételek úgy is meghatározhatók, hogy a szellemi vezetőnek az erkölcs-, az összpontosítás- és a bölcsesség magas szintű képzéseiből tapasztalati tudása származzon, részese legyen a hagyományok élő átadási láncolatának, és tanultabb legyen a tanítványainál. Bár rendkívül nehéz megfelelő szellemi vezetőt találni, hiánya mégsem indokolja, hogy ne tanuljunk és bele se fogjunk a gyakorlásba. Fogadjuk el, hogy hanyatló korszakban élünk, a törekvésünket pedig ne adjuk fel. Mindenképp érdemes tanulni és gyakorolni, ezért próbáljatok olyasvalakit találni, akiben a felsorolt követelmények közül legalább egyet-kettőt felismertek. A felsorolt öt minősítésnél kevesebbel rendelkező személyt tekintsétek Tanítómestereteknek, aki segíti gyakorlásotokat és általa fokozatosan mégis csak előbbre juthattok. Mindez rám is igaz. Megítélésem szerint a tíz kimagasló tulajdonságból én mindössze eggyel rendelkezem : valamivel többet tudok a tanítványaimnál, és ez is pusztán amiatt van így, mert eléggé hosszú ideig tanultam és több időt töltöttem gyakorlással. Akit érdekel a Lam rim, az jöjjön el, hallgassa meg a tanításomat, ennek alapján gyakoroljon szorgalmasan és majd döntse el, hogy számára mindez mennyire hasznos. Mivel a Lam rim gyakorlásának fontos része a Guru iránti odaadás kifejlesztése, aki megfelelőnek találja, mert érzi, hogy belső kapcsolatban áll vele, vizualizálja Őszentségét, a Dalai Lámát. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy mind a tíz kimagasló képességgel rendelkezik, sőt ennél többel is. A tíz pont ugyanis a szútra mesterre vonatkozik. A tantrikus mesternek, amilyen Őszentsége, ezen felül még további kimagasló tulajdonságok vannak a birtokában. Aki pedig nem talál rá a szellemi vezetőjére, az majd „A Guru jóakaratának felidézése” című záró meditációt egyszerűen hagyja el. Ugyanígy, ha valakinek nincs Gyökérguruja, mert még nem jött létre ez a kapcsolata, tekintse Sákjamuni Buddhát annak. Erről annyit kell tudni, hogy a szútrajánában a számunkra legkedvesebb személy a Gyökérguru, aki a nirvána felé vezető utat megmutatja. A tantrikus úton a Gyökérguru adja a beavatást, elmagyarázza a meditációkat és különleges technikákra tanít. A gyakran tapasztalható félreértések miatt talán hasznos lesz, ha röviden elmondom, hogy miként választhattok magatoknak szellemi vezetőt. Az első és legfontosabb, hogy nem szabad elkapkodni. Egy tibeti mondás szerint a meggondolatlanság olyan, mint amikor a kutya elé tüdőt dobnak. A kutya habozás nélkül felfalja. Szellemi vezető választásának nem ez a módja. Bármilyen hosszadalmas is a keresés, legyetek óvatosak és körültekintőek, mert ha egyszer döntöttetek, többet nincs visszaút, az elhatározáson változ-


tatni nem lehet. A döntésetek meghozatala előtt ezért érdemes eljárnotok a kiszemelt személy tanításaira. Hallgassátok, mint Tanítómestert, gondolkodjatok el a magyarázatain és gyakoroljátok amit tőle megtanulhattok. Ám, még ha odaadóan is vagytok jelen ezeken az alkalmakon, végső döntést nem kell hoznotok. Tudnotok kell ugyanis, hogy nem a tanító dönti el, hogy elfogadja-e a tanítványt. A tanítvány választ. A tanítvány elhatározásától függ, hogy a tanítóját szellemi vezetőjének tekinti vagy sem. Más a helyzet, ha valakitől teljes beavatást kaptok. Aki ilyen beavatást kap – ami azt jelenti, hogy pontosan végrehajtotta az utasításokat, különösképpen a vizualizációkat –, annak a beavatást adó Tanítómester azonnal a Guruja lesz. Meg nem történtté tenni a dolgot később már nem lehet. Ez egyfelől figyelmeztetésként szolgálhat, hogy csupán a kíváncsiság miatt senki se szaladgáljon beavatásokra, másfelől jó tudni, hogy aki csak meghallgatja a tanítást, mert szeretné megtanulni mindazt, amiről ott szó esik és nem végzi el a vizualizációt, annak nem kell Gurujának tekintenie a beavatást adó mestert. A Tanítómester tehát csak akkor válik a Gurutokká, ha szándékotokban áll a beavatást megkapni és elvégzitek a vizualizációkat. Következésképpen, ajánlatos előre eldöntenetek, hogy milyen célból mentek egy beavatásra, és ajánlatos bizonyos ismeretekre szert tenni arról a személyről, aki a beavatást adja. Tudnotok kell, hogy milyen minősítésekkel rendelkezik, mert ha később olyasmire bukkantok vele kapcsolatban, amit helytelennek ítéltek, visszavonulásra már nincs lehetőségetek. A buddhista világban fontos ismerni ezeket a szabályokat. Itt nyugaton sajnos a szükséges figyelmeztetések nem hangzanak el. Az emberek nem tudják mit és hogyan tegyenek. Belesodródnak az eseményekbe anélkül, hogy átgondolnák valójában mit is akarnak. Van úgy, hogy valaki elmegy egy beavatásra, mert azt hallja, hogy az „nagyon titkos” vagy „nagyon magas szintű”, és mert képessége is van hozzá, elvégzi a vizualizációt és megkapja a beavatást. Utána kiderül néhány dolog a beavatást adóról, akit vádolni kezd, ami nagyon súlyos hiba. Éppen ezért akkor jártok el helyesen, ha fokozatosan férkőztök a fontosnak tűnő személy közelébe. Legyetek nagyon körültekintőek, mert a vádaskodásért nem a Guru a felelős ! A kiválasztás és a döntés a tanítvány dolga és felelőssége. A megtalált szellemi vezető szavait viszont nem kell parancsként elfogadnotok. Ellenkezőleg : ha észreveszitek, hogy magyarázatai ellentmondanak a Buddha tanításainak, akkor megengedett, sőt szükséges, hogy békés, nyugodt formában vitába bocsátkozzatok vele. Különleges esetben – természetesen csak akkor, ha úgy érzitek, hogy hosszútávon veszélyeztet titeket –, akár a helytelennek tartott utasításait sem szükséges követnetek. Ez még akkor is megengedett, ha a Gyökérgururól van szó.


◆◆ Hogyan értelmezzük a nagy mestereknek, Tilopának, Naropának, Marpának, a tanítványaikhoz fűződő sajátos kapcsolatait, a súlyos próbatételeket ?

Ne keverjük össze a dolgokat ! Gondoljunk csak bele : a magas szintű felismerésekre jutott személyek hozzánk képest hová jutottak. A mi szintünkön, a saját, mindennapi életünkben vizsgált Tanítómester-tanítvány viszony nem hasonlítható a tantrikus mester és tanítványa kapcsolatához. Az említett esetekben nagyon magas szintekről volt szó. Tilopa* kifogott egy halat a folyóból, majd életre keltette és a hal elrepült. Nagyon fontos, hogy világosan lássuk, mire vagyunk képesek. Aki egy halott lényt feltámaszt, annak az ölés mást jelent, mint nekünk, mert tudja, hogy mit tesz. Ilyen képességgel mi nem rendelkezünk. Esetünkben ez sima gyilkosság lenne az összes súlyos következményével együtt. Mindig a teljes történetet kell figyelembe venni. Csak az hasonlíthatja magát hozzájuk, aki úgy érzi, a mestere is és önmaga is rendelkezik ilyen és ehhez hasonló magas felismerésekkel. Amíg ez nem áll fenn, addig a mi szintünkön érthetetlenek és felfoghatatlanok ezek a kívülről szemlélve nagyon károsnak tűnő, a felismerések szempontjából viszont akkor és ott legmegfelelőbb cselekedetek. Még egyszer mondom : nincs összehasonlítási alapunk. Teljességgel helytelen elképzelés, hogy a Gurunak a tanítványa felett korlátlan hatalma van, ellenőrzése alatt tarthatja, terrorizálhatja, diktálhatja minden tevékenységét, hogy mindent el kell fogadni tőle, tekintet nélkül arra, hogy mit is mond valójában. A valóság ezzel szemben az, hogy bár helyesen tesszük, ha mindent megőrzünk emlékezetünkben, ami a mestertől eltanulható, de ha a tanításai vagy az utasításai ellentmondanak ismereteinknek, akkor higgadtan és nyugodtan érvelve vitába bocsátkozhatunk vele. Ezt az iránta érzett tiszteletünk sem akadályozhatja meg. ◆◆ Kizárólag egyetlen személyt tekinthetünk Gurunknak ?

Két lehetőség van a választásra. Az egyik, hogy a tíz képességtől függetlenül több szellemi vezetőt választunk. Ha a tanítvány úgy érzi, hogy őt egy bizonyos személy például a magasabb erkölcsi képzés terén hatékonyan taníthatja, akkor azt az embert ebben a vonatkozásban a vezetőjének tekintheti. Másvalakit pedig egy másik területen. A döntést mindig a tanítvány hozza : bárkit, aki a segítségére van, szellemi Tanítómesterének választhat. A másik változat ennél szigorúbb. Ebben az esetben is lehetőség van arra, hogy a tanítvány több mestertől tanuljon. Meghallgatja őket és elfogadja amit fontosnak tart, de az említett kimagasló képességeket figyelembe véve egyet vagy kettőt kiválaszt közülük. Itt is a tanítvány dönt, de mérlegeli, hogy képes-e önmagát – időt, energiát nem kímélve – feltétel nélkül a Gurujának szentelni. Ha képes rá, akkor választja, ha nem, akkor nem választja. * Más néven Talika vagy Tilopada (988-1069)


Ahogyan említettem, különbség van a szútra tanítások és a tantra tanítások Guruinak a minősítései és kiválasztása között. A tantrában, ha valakitől érdemi beavatást kaptok, akkor az választásnak számít. De mindig ott a lehetőség, hogy előre eldöntsétek, pusztán érdeklődésből vagy tanulási céllal mentek egy beavatásra. Ha a vizualizációkat nem végzitek el, csak gondolkodtok a hallottakon, akkor azt a Tanítómestert nem szükséges a Gurutoknak tekinteni. Ám ha kifejezetten azzal a szándékkal vagytok jelen az eseményen, hogy elvégzitek a vizualizációt, és azt meg is teszitek, akkor a beavatásban részesítő a Gurutok lesz. A szútra tanításokban ilyen nem fordulhat elő. Szútra tanítást kaphattok akár évtizedeken keresztül valakitől, akit természetesen tekinthettek a szellemi Tanítómestereteknek, de még ilyen hosszú idő után sem szükséges, hogy Gurunak nevezzétek. Ha Gurutoknak tekintitek, akkor az a saját elhatározásotokból történik. Ehhez talán még annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a szútra tanítások Gurujának Maitréja által meghatározott tíz kimagasló képességéből világosan kiderül, hogy milyen szintre kell eljutnia annak, aki Guru akar lenni. Nagyon magasak a követelmények ! ◆◆ Ezek szerint bárki a Gurunk lehet, akitől tanulni tudunk. De akkor mi a jelentése a lámának ?

A láma az a személy, aki pontosan érti azt a buddhista gyakorlatot, amit éppen tanít. Ez a tudásszintjétől és az általa vállalt feladattól függő minősítés. A Guru más ; ő kizárólag a tanítványtól függ. Csakis a tanítvány dönti el, hogy egy személy számára Guru vagy sem. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felsorolt minőségi követelményeknek akár világi ember is megfelelhet, nem szükséges szerzetesnek lennie. ◆◆ De az lehet szempont a választásban, hogy a Guru láma legyen…

A láma nem biztos, hogy Guru, csak azért mert láma. A lámának alapos ismeretekkel kell rendelkeznie arról, amit tanít és ügyesen kell tanítania. Ugyanakkor a Guru lehet, hogy nem olyan jól tájékozott és nem olyan tanult, mint a láma, a tanítványok mégis elfogadják. A tanítványainak ugyanis hatékonyan adja át a tudását, és ami a leglényegesebb : ez a tudás a tanítványok mindennapi életében működőképes. Lehet, hogy viszonylag kevés dolgot tud, de azt jól adja át. A láma szellemi Tanítómester, de nem biztos, hogy magas spiritualitása van. A „láma” fogalom különben is sokféle jelentést takar. Például a tulkuk inkarnálódott lámák. De tulku lehet egy kisfiú is, egy inkarnálódott személy, aki még nem láma. Egy lámának viszont nem szükséges tulkunak lennie. A szerzetesek is lámák, bár ez egy kicsit bonyolultabb dolog. A kagyü tradícióban például három év elvonulás teljesítése után neveznek valakit lámának. Nepálban láma kasztok vannak. Sok-sok kaszt és mindegyik a láma nevet használja. Az eltérő kultúráktól és tradíci-


óktól függ, hogy ki, mit ért láma alatt. Csak a név ugyanaz. Igazi jelentése : szellemi Tanítómester, akinek spirituális gyakorlata és spirituális tudása van, amit tanítás formájában képes másoknak átadni. A szellemi Tanítómesterek között a kimagasló személyeket „magas lámák”nak, tulkuknak vagy rinpocséknak nevezik. Mindamellett itt is érdemes óvatosnak lenni, mert az ilyen megnevezéseknek egy része csupán cím, nem áll mögöttük valódi tulku vagy rinpocse. Talán százból, ha ötven a valóban magasrendű személy. Néhányuknak ezt a titulust valamilyen különleges ok miatt adományozták, holott valójában nem azok. ◆◆ Helyesen értelmezem, hogy a tibeti szövegek a tantrikus gyakorlatban láma alatt Gurut értenek ?

Igen. Például Őszentsége, a Dalai Láma természetesen Guru.

◆◆ Mi történik akkor, ha valaki Gurut választott, de később nem kívánatos tulajdonságokat fedez fel benne, valamiféle zűrzavart észlel ?

Fontos, hogy a Guru cselekedeteit ne akarjátok minden áron feddhetetlennek látni. Mindamellett az iránta érzett odaadást sem szabad feladnotok. Az odaadás mindent felülmúló legyen, miközben ne tegyetek úgy, mintha nem tudnátok a helytelenről, különösképpen, ha a Guru az általatok ismert tanításnak mond ellent. A Guru nem maga a tökéletesség ! Sehol sincs leírva, hogy annak kell lennie. De ne a szennyezettségeire figyeljetek. Próbáljátok tisztázni a vitatható kérdéseket, mindenekelőtt önmagatokban, de akár úgy is, hogy a fenntartásaitokat megbeszélitek vele. Kellően megindokolva el lehet mondani, hogy ezt vagy azt nem tudjátok elfogadni, ám ez ne befolyásolja az iránta érzett tiszteletet és odaadást. Nagyon fontos, hogy a közelségét ne veszítsétek el !

A tanítványtól elvárt tulajdonságok és érdeklődésének felkeltése a tanítás iránt A tanítványra vonatkozóan a Lam rim öt képességet tart szükségesnek : 1. Legyen elfogulatlan. 2. Bölcs életfelfogással rendelkezzen. 3. Érdeklődjön a gyakorlás iránt. 4. Legyen tisztelettudó. 5. Legyen odaadó. A kezdő tanítványok olyanok, mint a kisgyerekek. Érdeklődésük még nagyon ingatag, kitartásuk egyenetlen, cselekedeteik pedig többnyire kiszámíthatatlanok. Amíg nem állandósul érdeklődésük a tanítás iránt, fennáll a veszélye, hogy gyakorlásuk abbamarad. A változékony elme könnyen le-


mond az erőfeszítésről, aki pedig abbahagyja a gyakorlást, annak a spirituális fejlődése megreked. Meditálásnak nem azt nevezzük, hogy valaki pár héten keresztül egy párnán napi néhány percet keresztbevetett lábakkal eltölt. A Lam rim esetében sem elegendő, ha pusztán ennyit teszünk. Gondjainknak csak akkor vethetünk véget, ha nagyon komolyan gyakorolunk mindaddig, amíg a végső célunkat el nem érjük. Nem tíz vagy húsz évig, még csak nem is a teljes jelenlegi életünkön át, hanem sokkal tovább, számos elkövetkező életen keresztül ! Hogyan lehetséges ez ? Csak úgy, ha érdeklődésünk töretlen és eltökéltségünk szilárd. Egyedül ezek biztosítják, hogy megtorpanás és elbizonytalanodás nélkül folyamatosan gyakoroljunk. Akiben nincs kellő érdeklődés, az rövid időn belül abbahagyja a tanulást és a gyakorlást. De miként lehet szert tenni élénk érdeklődésre és szilárd eltökéltségre ? Szinte minden buddhista tanítás, köztük a Lam rim is felsorolja az általa javasolt módszer előnyeit. Ugyanez történik a mindennapi életben. A kereskedő felkelti az érdeklődést áruja iránt. Természetesen jelentős különbség van az üzleti fogás és a buddhista szemlélet között. Az üzleti életben az eladó a saját haszna reményében reklámozza portékáját, a buddhizmus a tanítvány érdekében kelt figyelmet. Akiben a buddhista tanítás iránt őszinte érdeklődés ébred, az eltökélten nekikezd a gyakorlásnak. Az előnyök világos felismerése pedig nem csak az induláshoz szolgál lendítőerőként, hanem sok-sok életen keresztül a gyakorlás folyamatosságát is biztosítja. Példaként álljanak előttünk a bódhiszattvák. Rendíthetetlen bátorsággal születnek szenvedések, bajok és megpróbáltatások közé, csak azért, hogy másokon segíthessenek. Imádkoznak, hogy a létforgatag olyan helyére szülessenek, ahol minél több lehetőségük adódik a segítségnyújtásra. Ez az igazi bátorság ! Csak akkor mondhatjátok, hogy a buddhizmus útján megtettétek a legelső lépést, ha kitartó, élénk érdeklődéssel tanuljátok és gyakoroljátok a Dharmát. Amíg az érdeklődésetek felszínes, addig a meditálásotok is és a tanításnak a mindennapi életben való alkalmazása is bizonytalan marad. Valódi érdeklődés nélkül talán néhány hónapig kitartotok, de aztán belefáradtok az erőlködésbe és végleg lemondtok a gyakorlásról. Ez a tét. Neki kell tehát kezdeni az alapok lerakásának az itt következő témakörök megértésével és tisztázásával, hogy az alapok megszilárdulását követően belekezdhessetek a magasabb tanulmányokba, a magasabb fokú meditációkba. Ha kihagyjátok ezt a lépést és érdeklődés nélkül fogtok a magasabb szintekbe, a gyakorlatokat túlságosan nehéznek fogjátok találni, ezért majd nem tudjátok azokat megfelelően és kitartóan végezni. A hétköznapi életben is hasonlót tapasztalhattok. Legyen szó fárasztó munkáról vagy sportról, könnyen megy, ha értelmét látjátok, ha lelkesedéssel csináljátok. Milarepa* és számos tibeti gyakorló sokszor * rje btsun mi la ras pa (1052 –1135).


harminc-negyven éven át magányosan, számunkra alig elképzelhető nehézségi fokozatú meditációkat végzett. Hogyan voltak képesek ilyen hatalmas teljesítményre ? Úgy, hogy kristálytisztán megértették, mit kell tenniük, és ezért célratörően és eltökélten gyakoroltak. Az összefüggés egyértelmű : a Dharma folyamatos tanulása és gyakorlása iránti őszinte érdeklődést csak a tanítás mély és alapos megértése és belátása képes fenntartani. Aki valóban eltökélt, az egyetlen meditációt sem talál megterhelőnek vagy elvégezhetetlennek. Ez a magyarázata annak, hogy a Guru iránti odaadás kifejlesztése a Lam rim első gyakorlata. Mindent egybevetve, előrehaladásotok feltétele annak belátása, hogy csak abban az esetben tanultok, gyakoroltok és meditáltok, ha sikerül élénk érdeklődést keltenetek magatokban a Dharma iránt. A meditálás nem más, mint a tanultak elmélyítése, a tanulásra pedig senki más, csakis saját magatok vehetitek rá önmagatokat. Folyamatos tanulásra az őszinte érdeklődés sarkall, az őszinte érdeklődés pedig a Dharma tanulásának és gyakorlásának előnyeit feltáró meditálásból fakad. Ahhoz, hogy tanuljatok és gyakoroljátok a Dharmát, ismernetek kell a Dharma tanulásának és gyakorlásának előnyeit, valamint a hátrányokat, hogy mi történik, ha ezt nem teszitek, azaz tudnotok kell, hogy mit nyerhettek és mit veszíthettek. Az érdeklődés mindennek világos felismeréséből fakad. Az érdeklődés folyamatos tanulásra, gyakorlásra és a nirvána, valamint a buddhaság elérésének a feltételére : meditálásra ösztönöz. Itt tehát az emberi tudat és gondolkodásmód természetén alapuló szoros összefüggésről van szó. Olyan technikáról, amelynek segítségével a tudat átalakításának útja végigjárható. A Dharma tanulásának és gyakorlásának előnyeit és hátrányait taglaló Lam rim meditációk a valódi érdeklődés természetes érzését keltik a tanulás, a gyakorlás és a meditálás iránt. Rövid távon ez a célja ennek a meditációnak. Akiben ez az érzés létrejön, jó úton jár. Többé nem adja fel törekvését, mert nem lesz kedvetlen vagy fáradt a gyakorláskor. Folyamatos tanulásának és meditálásának eredményeként pedig létrejönnek az alsó-, közép- és felső szintű felismerései, a legvégsőt pedig majd úgy nevezzük, hogy nirvána, illetve buddhaság. Erre a szintre eljutva megszabadul minden szenvedéstől és nem kell többé újralétesülnie a létforgatagban. Az igazi, kitartóan végzett meditálásnak ez a végső célja.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához Vannak módszerek, amelyek bezárják a tudatot, ugyanúgy, ahogyan a másokkal haragban álló ember tudata is zárt. Lehet, hogy a harag rövid ideig segít, de hogyan lehet megszüntetni ezt az állapotot ? A fizikai tárgyak eltá-


volíthatók vagy megsemmisíthetők, a tudat azonban nem anyagi természetű. Egyes megnyilvánulásai átmenetileg csillapíthatóak, de aztán újra életre kelnek. A tudat lezárása csak pillanatnyi haszonnal járhat, hosszú távon nem segít. Mivel zárt tudatot nem lehet átalakítani, a buddhista meditációk a tudatot szélesre tárják, hogy mint a szem kinyíljon és olyan dolgokat is észleljen, amelyeket azelőtt soha. A Lam rim meditációk által felismerjük, hogy gondjaink és bajaink miként keletkeznek, és arra is választ kapunk, hogy a problémáink okait miként szüntethetjük meg. A buddhista tanítás az okok megszüntetésére összpontosít. Hosszú távon ez jelent igazi segítséget, mert a bajok így örökre kiküszöbölhetőek. Nem kétséges, hogy néha hasznosnak tűnhet elmenekülni a problémák elől, de a menekülő ember gyakorlatilag semmit sem old meg. Ha mérges kígyó van a szobánkban, nem félünk tőle, ha nem gondolunk rá. Ez azonban csak átmeneti megoldás. A tudat bezárása csupán menekülés a félelem kellemetlen érzésétől. Rövid ideig nyugalmat biztosít, de mi lesz utána ? A buddhizmus azt mondja : kígyó van a szobádban ? Keresd meg ! Ha megtaláltad, fogd meg és dobd ki ! A buddhizmus felkészít a a problémákkal való szembenézésre, a buddhista gyakorló ezért a mindennapi életében nem menekül el gondjai megoldása elől, mi több, elébük megy, megpróbálja azokat minden vonatkozásukban tisztázni és kideríteni, hogy miből fakadnak, és igyekszik megoldást találni rájuk. Ami a meditációk helyes végzésének technikáját illeti, a Lam rim kétféleképpen gyakorolható. Az egyik módszert akkor alkalmazzuk, amikor kevés idő áll rendelkezésre. Célunk ilyenkor a teljes szerkezetnek, vagy mondhatjuk úgy is, a „meditáció térképé”-nek az áttekintése. Úgy teszünk, mint egy utazó, aki gyors benyomást kíván szerezni mondjuk Budapestről, ezért a Gellérthegy tetejéről végigtekint a városon. Erre a módszerre a tibetieknek külön fogalmuk van *. Bár ez a technika nem haszontalan, helytelen lenne mindig így gyakorolni. Igazi fejlődés az egyes pontok alapos vizsgálatával érhető el. Ez utóbbi a másik módszer, amelyet elemző meditálásnak nevezünk. Korábban már említettem, hogy a samathá meditáció kivételével a Lam rim összes gyakorlata elemző jellegű. Ez alatt azt értjük, hogy az egyes témaköröket tárgyilagosan, mélyrehatóan és széleskörűen addig vizsgáljuk, amíg minden kétséget kizáróan rá nem ébredünk, hogy nem életidegen elképzelések. Az elemzés háromféleképpen végezhető. Az egyik módszer, hogy példák segítségével igyekszünk a lényegre rálátni. A másik lehetőség, hogy logikai érveket használunk. Minden lehetséges kérdést felteszünk : miért , hogyan, milyen célból és így tovább, és megpróbálunk ezekre ésszerű válaszokat adni. * Tib. shar sgom.


Akinek ellentétes a véleménye a tanítással, az tüzetesen vizsgálja meg az eltérés okát. Minél több érvet sorakoztattok fel a pontok igazolására és alátámasztására, annál inkább meggyőződtök róla, hogy valóban igazak. Ehhez minden bölcsességet latba kell vetni. Az elemzés harmadik technikája az adott kérdéssel kapcsolatba hozható saját múltbeli tapasztalataink és élményeink felidézése. Ami pedig igazán fontos, az az elfogulatlan elemzés. Csak ez vezethet világos, tiszta megértésre. A világos, tiszta megértés szilárd és tartós, senki és semmi nem ingathatja meg. Itt van egy pohár mellettem. Ha valaki azt mondaná : „Ez nem pohár”, megingathatná a meggyőződésünket ? Aligha. Még ha maga a Buddha mondaná, neki sem hinnénk el. Mert azt, hogy a pohár itt mellettem van, nagyon világosan értjük. Ehhez hasonló világossággal próbáljátok az elmagyarázásra kerülő pontok mindegyikét megérteni, mert a cél az, hogy a felismeréseitek szilárdak és kikezdhetetlenek legyen, azokat senki és semmi ne változtathassa meg. Aki minden egyes pontot példákra, logikai érvekre és a saját tapasztalataira támaszkodva mélyrehatóan elemez, az nem csupán a buddhista tanítás igazságára ébred rá, hanem egyszersmind arra is, hogy a dolgait mennyire helytelenül intézi. Minél világosabb és tisztább a megértés, annál magasabb szintű felismerésekre lehet jutni. Következésképp, nem az a cél, hogy egy ülés alkalmával minél nagyobb anyagrészen essetek túl. Elegendő egy vagy két ponton elgondolkodnotok, ebből viszont származzon világos megértés, a megértésből pedig határozott érzés. Amíg a megértéseitek és az érzéseitek egymástól függetlenek, addig nem látjátok át a lényeget, ezért újra és újra próbálkozzatok. Összességében ezt nevezzük elemző meditálásnak. Mindamellett nem állítom, hogy a világos, tiszta megértés egykönnyen létrejön. Függ a meditáló szellemi adottságától és nem kis részben a gyakorlásba fektetett energiájától. De még komoly gyakorlás mellett is lassú az előrehaladás. Ahogyan említettem, a helyesen végzett elemző meditálás végső célja nem a fogalmi megértés, hanem a nem-verbális érzések létrejötte. Ezek az érzések jelzik, hogy helyes úton járunk vagy sem. Akinek nincsenek a korábbitól eltérő érzései, az még nem látta át a kérdéses pont lényegét, a gyakorlatot tehát tovább kell végeznie, hiszen eltérő érzés létrejötte nélkül hogyan mondhatná bárki is, hogy tudata átalakítása végbement ? Ez egyébként nem csak a Lam rimra, hanem minden más buddhista szútra- vagy tantra gyakorlatra igaz. A tudat átalakulását sajátos belső érzés létrejötte jelzi, és az ilyen átalakulás felső szintjeit nevezi a buddhizmus magas felismeréseknek. A bódhicsitta, a lemondás *, a hínajána és a mahájána különböző ösvényei, mind-mind rendkívül tiszta és világos megértésen alapuló érzések. Akinek a gyakorlásából * Tib. nges 'byung. A fogalom értelmezéséről ld. még a 83. o. jegyzetet.


és a meditálásából származó tiszta megértése és az ebből fakadó érzésének ereje átalakította a tudatát, az mindig boldog, mert a külső körülmények nincsenek hatással rá. Nincsenek problémái, elméjének nyugalma és boldogsága zavartalan.

a Guru iránti odaadás kifejlesztése A tényleges Lam rim gyakorlatoknak két része van : A. A Guru iránti odaadás kifejlesztése. B. A tudat képzése. A Guru iránti odaadás kifejlesztése három részből áll : 1. Jótétemények, amelyek a Guru útmutatásainak a követéséből származnak. 2. Hátrányok, amelyek abból származnak, ha nem követjük a Guru útmutatásait. 3. A Guru jóakaratának felidézése.

Jótétemények, amelyek a Guru útmutatásainak követéséből származnak 1. A soron következő meditáció első része a Guru útmutatásainak a követéséből származó jótétemények számbavétele, vagy másként mondva : a Guru tanításának meghallgatásából és az általa átadott dharmagyakorla tokból származó hasznokon való gondolkodás. Azaz, milyen jótétemények származnak abból, ha a Dharmát tanuljuk, a tanultakat elemző meditációban elmélyítjük és a mindennapjaink során alkalmazzuk ? Mihez nyújt segítséget az őszinte érdeklődés a Dharma iránt ? Egyáltalán, mit nyerünk azzal, hogy a Dharma gyakorlásával töltjük az időnket ? a. Új, bölcs megértésekre teszünk szert a Dharma elméletéről és gyakorlásáról. Ez nyilvánvalóan igaz. Aki tanul, új megértésekre jut. Megértései mélységétől függően pedig gyakorolni fog. Mert mit értünk gyakorlás alatt ? A tanultak alkalmazását a mindennapi életben. A buddhizmus azt mondja : „Ne árts másoknak !” Amikor ezt megvalósítjuk – bár lehetőségünk nyílna ártalmas cselekedet elkövetésére –, akkor az a tanítás életre keltése a gyakorlatban. Az első lépés tehát a tanulás. Ahhoz, hogy valaki saját maga felépíthessen egy házat, tudnia kell, hogyan kell házat építeni. Ha megtanulta és megértette, belekezdhet a munkába. Ugyanerről van szó a dharmagyakorlás esetében is. Ha tanuljuk a


Dharmát, megértjük a célját és módszereit. Ha nem tanuljuk, természetesen nem lesznek ismereteink róla. Megértése nélkül pedig nem gyakorolunk, ezért a tanítást sem alkalmazhatjuk a mindennapjainkban. A Dharma megértésével nem csak új bölcsességek, hanem új tapasztalatok birtokába is jutunk, amelyek belső vezetőinkké válva irányítanak, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk. Minél kitartóbban tanuljuk a Dharmát, annál nagyobb bölcsességre teszünk szert. Bölcsességünk fokozódása növeli érdeklődésünket a Dharma iránti. Minél élénkebben érdeklődünk a Dharma iránt, annál inkább igyekszünk megértéseinket a gyakorlatba átültetni és ennek eredményeként egyre több tapasztalatot szerzünk. Fontos, hogy ebben egyetértsünk. Nem elég csupán bólintani rá, mert egyszerű logikai következtetés. Mélységében kell átlátni, hogy a valódi érdeklődést csak a világos és pontos ismeretek alapozhatják meg. A Lam rim harmadik fejezetében, az együttérzés gyakorlatában ez áll : hogyan lehetne másokért fohászkodni, ha nem vagyunk kellően motiválva ? Ha a szeretetteljes együttérzés felszínes, akkor a fohász is felszínes. Ugyanígy, ha a megértés felszínes, az érdeklődés is az. Ha az érdeklődés felszínes, akkor a gyakorlás is felszínes. Ezek egymástól függnek. Tiszta, világos megértés, valódi, őszinte érdeklődés, igazi gyakorlás. Kölcsönösen egymáshoz kapcsolódnak. Vannak, akik úgy gondolják, a leghelyesebb az, ha semmi mást nem tesznek, csak ülnek a párnájukon és „meditálnak” ; ettől minden homályban lévő kérdés egy csapásra világossá válik előttük. Ez pontosan az ellenkezője a Lam rim szemléletének. Nagy hiba azt képzelni, hogy ily módon célba lehet érni. Mi értelme lenne „csak úgy” belekezdeni a meditálásba ? „Értsd meg, azután csináld !” Erre bíztat a buddhizmus. A meditálás kiszélesíti és elmélyíti a megértést. Az első jótétemény tehát a tanulás - meditálás - gyakorlás szoros összefüggésének bölcs felismerése. b. A tiszta megértésekre támaszkodva tartózkodunk a testünk, a beszédünk és a tudatunk problémáinkat és életünk boldogtalanságát okozó káros cselekedeteitől. Nincs senki ezen a földön, akinek ne lennének problémái, aki ne szenvedne. Az embereknek személyes-, családi-, közösségi-, országos- és világméretű, globális problémáik vannak. A problémák olyanok, mint az óceán hullámai. Szüntelenül követik egymást és soha nincs végük. A buddhizmus mélyrehatóan vizsgálja a keletkezésük okát, mert e kérdés megválaszolásától függ a boldogságunk és a boldogtalanságunk. Aki tanulmányozza a Dharmát, megkapja a feleletet. Megérti a szenvedéseinek az okát, más szavakkal : megérti, hogy mi a jó és mi a rossz. Temérdek boldogtalan embert látunk magunk körül, és mit tesznek a boldogtalanságuk ellen ? Semmit. Holott ez nagyon ésszerűtlen magatartás, hiszen a boldogtalanság sohasem oldja meg magát a problémát. A boldog-


talanság még több problémát, még több boldogtalanságot okoz. Érdemes ezzel a ténnyel szembenézni, mert ameddig a létforgatagban élünk, addig bizonyosan nagyon sok gondunk és bajunk lesz. Ráadásul soha nem tudhatjuk előre, hogy milyen újabb kellemetlenséggel találkozunk. „Ez a szamszára természete” – mondja a buddhista tanítás. Olyan, mint a víz folyékony halmazállapota. Azért folyékony, mert ez a víz természete. Nem mondhatjuk, hogy vizet szeretnénk, de az ne legyen folyékony. A létforgatagban az a természetes, hogy problémáink vannak és szenvedünk miattuk. Nagy hiba, hogy az emberek nagy része a boldogtalansága ellen nem tesz semmit. Nagy hiba, hogy nem gondolkodnak a megoldáson. A boldogtalanság ugyanis nyilvánvaló jele annak, hogy valami nincs rendben. A boldogtalanság nem más, mint a következmény közvetlen megtapasztalása. A következmény jelez valamit. A fejfájás vagy bármilyen más fájdalom tünet, amely figyelmeztet, hogy a testben valami nincs rendben. A boldogtalanság, ami nem fizikai jelenség és összefüggésben áll a tudattal, jelzi, hogy a tudattal valami nincs rendben. A testi fájdalom gyógyszerekkel, orvosi beavatkozással vagy testgyakorlatokkal szüntethető meg, a tudattal összefüggésben álló, nem fizikai jellegű problémák kiküszöbölése pedig mentális úton történhet. A tudati problémák megoldásának módja a Dharma tanulásából és gyakorlásából fakadó, logikus gondolkodásra alapozott belátás. A boldogtalanság esetében a legfontosabb magának a problémának a felismerése. Ez az első lépés. Ezt követően tehető fel a kérdés : mi a megoldás ? Ha csak homályosan érzékelek egy fenyegető lényt, akkor nem tudok megküzdeni vele. Ahhoz, hogy védekezni tudjak, mindenekelőtt tisztán és világosan fel kell ismernem a támadót. Ugyanígy, csak azután kereshetünk megoldást a problémáinkra, miután világosan látjuk, miben is áll a lényegük. És itt két változat lehetséges : bizonyos problémákra van megoldás, másokra nincs. Például nem tudjuk a halálunk időpontját, holott kikerülhetetlen, és ez mindannyiunk számára gondot okoz. Sok-sok élet után egyszer majd kiszabadulunk újralétesüléseink körforgásából, azaz elérjük a nirvánát, de amíg ez nem következik be, a halállal nehezen tudunk egyetérteni. Nagyon hasznos tanács olvasható Sántidéva művében, a Bódhicsarjáavatárában : „Ha a baj orvosolható, miért vagy boldogtalan ? Ha nincs megoldása, mit segít, ha boldogtalan vagy ?” * Akinek gondja van, csak ismételje el magában. Mi értelme van a boldogtalanságnak ? Mi hasznunk származik abból, hogy nem keresünk megoldást a problémáinkra ? Ha pedig bizonyosan nincs megoldás, milyen előnnyel jár a szomorkodás ? A buddhista tanítás egyedüli értelme, hogy a gyakorlatban alkalmazzuk. Sok dolog tanulmányozható. Vizsgálhatjuk a növények színét a különböző évszakokban, de mit kezdünk ezzel a saját életünkben ? Mi történik, ha * VI/10. (6. fejezet 10. vers). A mű címe a további jegyzetekben : BCA.


megtudjuk, hogy kétezer évvel ezelőtt melyik országokból melyik országokba repültek a madarak ? Ebből nem származik tapasztalati tudásunk arra nézve, hogy miként kellene élnünk. A buddhizmus azokat a dolgokat vizsgálja, amelyek közvetlen összefüggésben állnak a mindennapi életünkkel. Számunkra az a legfontosabb, hogy problémáink vannak, és ha meg akarjuk oldani őket, akkor tudnunk kell, hogy miként keletkeznek. Természetesen a keletkezésükben külső körülmények is szerepet játszanak, de a döntő okok a saját, káros cselekedeteink. Elsődlegesen a káros gondolatok, a hibás motivációk azok, amelyekből a beszéd szennyezettsége származik és ennek lehetséges változata a veszekedés, testi vonatkozásban pedig nem ritkán a tettlegesség. A külső körülmények nem meghatározók. Ami a káros tettre rávesz, az a haragos, gyűlölettel teli tudat. A káros gondolatok a beszédet és a testi cselekedeteket kártékonnyá változtatják, a tudat-, a beszéd- és a test káros cselekedetei pedig életre keltik a boldogtalanságot. Amíg nem értitek világosan, hogy a problémáitok honnan származnak, addig boldogtalanok lesztek. A megértést a buddhizmus tanulásából, gyakorlati alkalmazásából és a meditálásból nyerhetitek, és amint ez a megértés, másképpen mondva : a tiszta belátás létrejön, azt is tudni fogjátok, miként szüntessétek meg a szennyezettségeiteket, hiszen miért akarnátok boldogtalanok lenni ? A tiszta belátás létrejöttéig azt gondolhatjátok, hogy a problémáitok kívülről törnek rátok. A megértés eredménye e tévedés felismerése : a baj és a boldogtalanság belülről, a tudatból fakad. A külső körülmények nem jelentősek és nem is annyira erőteljesek ; az igazi problémát a káros gondolkodás jelenti. Ez okozza a zavarodottságot. Üdvös gondolatok mellett mit számítanak a külső körülmények ? Zavartalan tudat birtokában mi okozhat problémát ? Ha valaki durva hangon beszél velünk, de ettől nem leszünk mérgesek, mondhatja a magáét, mi jelentőségük van a hangoknak és a szavaknak ? Miért is lennének problémáink és ebből következően miért lennénk boldogtalanok, ha nem érezzük a dolgokat és eseményeket a problémáink okozóinak ? Ám akinek a tudata zavart, annak akkor is gondjai támadnak, ha valaki jó szívvel segíteni próbál neki, hiszen a baj önmagán belül van. Mivel a gondok a tudatból erednek, ha abban zavarok támadnak, minden problémává változik. Már attól is mérgesek lesztek, ha valaki rátok mosolyog. Világos megértés birtokában, békés, nyugodt tudattal semmi sem zavaró, még az sem, ha haragosan tekintenek rátok. Komoly gyakorlással és meditálással a nap minden percében boldogok lehetünk, legyenek akármilyenek a körülményeink. Ez a második pontból származó felismerés jótéteménye, amit majd az a vágy követ, hogy a boldogság ne csak a jelen életre, hanem a következőre is biztosítva legyen, illetve az a további törekvés, hogy a létforgatag minden szenvedésétől megszabadulva tartós boldogságot érjünk el.


Az élet boldoggá tételéhez tehát a buddhista tanítás valódi segítséget nyújt. A tanítások jótékony hatása viszont csak akkor érvényesül, ha szellemi képességeiteket a jelenleginél sokkal jobban hasznosítjátok, mert mint mondottam, mély benyomások csak a Dharma tanulásából és a tanultak tiszta megértéséből származhatnak. Lassan, egy-, két- vagy talán tíz év múlva létrejön az a bizonyos belső érzés. Most ne törődjetek vele, hogy pontosan mikor, amint eljuttok oda, megszabadultok a szobátokban lévő kígyótól. Akkor majd senkire sem kell ráhagyatkoznotok, hogy megmondja mit tegyetek, automatikusan helyesen fogtok cselekedni. Magától értetődően tudni fogjátok, hogy miként szüntessétek meg ártalmas cselekedeteiteket és ezzel rengeteg problémátok megoldódik. A második pont tehát arról is szól, hogy miért szükséges gyakorolni a Dharmát a mindennapi életben. A Guru útmutatásának a követéséből származó jótétemények második pontjának lényege tehát az a felismerés, hogy a test-, a beszéd- és a tudat ártalmas tettei okozzák a boldogtalanságot mind a jelenlegi, mind az elkövetkező életekben. Aki ezt megérti, azaz felismeri, hogy mi a jó és mi a rossz – úgy, ahogyan azt a buddhizmus tanítja –, az egyben azt is felismeri, hogy valójában az ártalmas tudata veszi rá beszédét és testét olyan tettek végrehajtására, amelyek következménye a boldogtalansága. Ártalmas cselekedetei miatt a boldogtalanságérzete pedig szintén a tudatában ereszt gyökeret. Ha ezt felismeri, akkor nem használ durva szavakat, nem bántalmaz másokat, nem tiszteletlen, és egyáltalán, semmilyen ártalmas cselekedetet nem követ el, mert tudja, hogy káros cselekedetei káros következményekre vezetnek. Arra a kérdésre tehát, hogy miért tanuljuk a Dharmát, és mit nyerhetünk általa, a lényegi felelet ez : problémáink okait a Dharma tanulmányozása és gyakorlása révén szüntethetjük meg. Ez a felismerés a jótétemény. c. Elhagyjuk mérgező érzelmeinket – a haragot, a gyűlöletet, a ragaszkodást, a rosszindulatot stb. – és a tudatlanságunkat, minden szenvedésünk és boldogtalanságunk lényegi okait. Figyelmesen szemlélve környezetünket láthatjuk, hogy minden történés és jelenség a tanítás szavait igazolja. Egy tibeti mondás szerint : „Ha jó termést akarsz, tekintsd példának a szomszédod !” Körülnézve számos példát találhattok arra, hogy miként okoznak szenvedést a mérgező érzelmek és a tudatlanság. Vizsgáljátok meg, hogyan kezdődnek a veszekedések. Tudatlanságra, haragra, gyűlöletre, ragaszkodásra, féltékenységre, rosszindulatra, vagyis a mérgező érzelmek burjánzó sokaságára bukkantok. A buddhista meditációk célja ezeknek a szenvedést kiváltó okoknak a megszüntetése. d. A Dharma gyakorlásával megállítjuk újralétesüléseink körforgását a létforgatagban és elérjük a nirvánát, a megszabadulást minden szenvedésünktől.


Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy mit is értünk a létforgatagban történő újralétesülés alatt. Itt nyugaton, az emberek nagy része egyetlen életben hisz. Úgy gondolják jelen életük az első és egyben az utolsó is. A buddhizmus ezzel szemben vallja, hogy a jelenlegi élettel nem ér véget minden, ezt újabb születések követik. Újralétesüléskor csak a test cserélődik ki ; a tudat ugyanis kezdet nélküli, megszakítatlan folyamat. Dharmakírti a Pramánavárttikában a megelőző és az elkövetkező életek bizonyítására számos logikai érvet sorakoztatott fel. Erről később még beszélni fogok, most röviden csak annyit, hogy ha bizonyítani lehet az előző életet, akkor bizonyítottá válik a jövőbeni is. Magától adódik viszont a kérdés : ha bizonyítható, hogy voltak megelőző életeink, akkor miért nem emlékezünk rájuk ? Nagyon általánosan a felelet erre egyrészről az, hogy Indiában és Tibetben előfordul, hogy gyerekek tisztán emlékeznek előző szüleikre, testvéreikre, akiket néha meg is találnak. Természetesen ez ott sem gyakori. Másrészről, gondoljunk arra, hogy az emlékezetünket baleset során is elveszíthetjük. Ha ez megtörténhet a jelen életünkben, miért ne történhetne meg még inkább két egymást követő életben, amikor a testünk is és az agyunk is kicserélődik ? Az hogy egyes embereknek ennek ellenére fennmaradnak emlékeik, többek között megelőző haláluk sajátos folyamata és körülményei miatt válik lehetővé. A megelőző és az elkövetkező életek megértése nem történhet egy csapásra. Nyilvánvaló, hogy mindenki azzal a nézettel ért egyet, amelyet számára több és megalapozottabb érv támaszt alá. Amennyiben valaki úgy találja, hogy az újralétesülés nem lehetséges ilyen vagy olyan okok miatt, akkor ne fogadja el. Ha viszont meggyőzőnek találja a mellette szóló érveket, maradjon e nézet mellett. Arra viszont ügyelni kell, hogy miután az egyik álláspontot elfogadta, igyekezzen annak minden következményével egyetérteni, mert a két felfogás nem egyeztethető össze egymással. Lehetetlen egyformán egyetérteni az egyetlen élet és a megelőző életek sokaságának nézetével. A magam részéről semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy egy nyugati, buddhizmus iránt érdeklődő ember eleinte idegenkedik az újralétesülés elméletétől. Lehetséges azonban, hogy bizonyos idő elteltével, ahogyan egyre komolyabban elmélyed ebben a gondolatkörben, számára is ez a nézet válik meghatározóvá. Tudni kell viszont azt, hogy a buddhizmus nem csak egyszerűen elfogadja az újralétesülést, hanem ez az egyik legfontosabb tantétele. Számunkra a kérdés ezért pusztán az, hogy miként megy végbe. De miért is kell újra megszületnünk ? Ki vagy mi dönti el, hogy újra megszülessünk ? A buddhizmus azt tanítja, hogy az újralétesülésért a jelenlegi életünkben, illetőleg a kezdet nélküli előző életeinkben felhalmozott tetteink a felelősek, más szóval, a szüntelenül ismétlődő születéseinkről a karmánk dönt. Akinek sikerül felszámolnia a mérgező érzelmeit, az megszünteti a szennyezett karmáját,


és megszabadul az újralétesüléstől. Ez a kapcsolat a mérgező érzelmek és a létforgatagban történő folytonos újraszületések között. A teljes folyamatot – a mérgező érzelmek, a karmikus cselekedetek és az újralétesülések közötti összefüggéseket – a függésben keletkezés tizenkét tagú oksági láncolatáról szóló tanítás tárgyalja, amelyről a Lam rim egy későbbi részében fogok beszélni. A gyakorlatban a Dharma tanulása és megvalósítása valójában azt jelenti, hogy nekikezdünk a szenvedéseink okainak : a mérgező érzelmeinknek – azaz a létforgatagban történő újralétesüléseink okainak – a felszámolásának. Amikor a mérgező érzelmeinket véglegesen megszüntetjük, megvalósul a nirvána. Vigyázat ! A nirvána nem egy hely, ahová elutazunk. A nirvána a saját tudatunkban jön létre. Ez az igazán nagy jótéteménye a Dharma tanulásának és gyakorlásának. Az elmondottakból talán kitűnik, hogy a jótétemények ez utóbbi, tömören megfogalmazott pontja milyen széleskörűen értelmezhető. A Lam rimban olvasható hasonlat szerint a buddhista tanítás olyan, mint az asztalterítő. Bármelyik sarkát meghúzzuk, az egész felület elmozdul. A buddhizmusban minden mindennel összefügg. Bármit vizsgálunk, legyen az a mulandóság, az újralétesülés a létforgatagban, a nirvána vagy a mérgező érzelmek, közvetve vagy közvetlenül az egész buddhista tanítást áttekintjük. Egy-egy meditálás alkalmával akár több órát is eltölthetünk ezeknek a témaköröknek a vizsgálatával. Gondolunk valamire, abból következik egy újabb dolog, ismét egy újabb, és így tovább. Akkor mondhatjátok el magatokról, hogy kellő áttekintéssel rendelkeztek a buddhizmusról, amikor ezek az összefüggések életre kelnek bennetek. Amíg az egyes kérdéseket a többitől függetlenül szemlélitek, nem értitek világosan a tanítást. e. A Dharma gyakorlása elősegíti a három magasabb képzést : az erkölcsi fegyelem-, az összpontosítás- és a bölcsesség képzését. Szintén nagyon fontos megállapítás, mivel e három kategória az összes buddhista gyakorlatot és meditációt magába foglalja. Az erkölcsi fegyelem képzése alatt itt, a Lam rim első szintjén, elsősorban a test három-, a beszéd négy-, és a tudat három erényes cselekedetének gyakorlását értjük, amelyeket Nágárdzsuna a Drágakőfűzér egyik bevezető versében még további hattal kiegészített.* Az összpontosítás képzése a samathá meditációval történik. Gyakorlatok sorát takarja a bölcsesség képzése, lévén a Lam rim összes meditációja – a samathá kivételével – bölcsességet fejlesztő elemző meditáció. Mivel a három magasabb képzés alá tartozó gyakorlatok a létforgatagban történő újralétesülés végső okainak, a mérgező érzelmeknek az ellenszerei, kitartó gyakorlásuk a nirvána elérésének a feltétele. * Ratnāvali : I/10. Tartózkodás a bódító szerek használatától, tisztességes megélhetés, erőszakmentesség, alázattal adás, a tiszteletet érdemlő tisztelete és a szeretet.


f. A Dharma megértése és gyakorlása a legragyogóbb fény, amely eloszlatja a tudatlanság sötétjét. Kétféle sötétség van : külső és belső. Belső sötétség alatt a tudatlanságot értjük, amelyet a buddhizmus tanulása, a tanultak megvalósítása a gyakorlatban, és a meditálás szüntethet meg. A szenvedések a káros és a semleges cselekedetek, végeredményképpen a tudatlanság következményei. A tudatlan ember cselekedetei hibásak, és aki hibát követ el, az elkerülhetetlenül szenved. Aki nem ért az elektromossághoz, de mégis nekilát televíziója szerelésének, azt amellett, hogy semmire sem jut vele, még az áram is megrázhatja. A tudatlanság és a szenvedés közötti kapcsolat szoros. Ha nem törődünk a tudatlanságunkkal, akkor arra sem fordítunk gondot, hogy megértsük, miért és milyen mértékben vagyunk tudatlanok. A tudatlanságot a világos megértés, a valóság tiszta átlátása szünteti meg. A világos megértés tehát azt jelenti, hogy a szenvedések és a létforgatagban történő újralétesülések végső okát, a tudatlanságot megszüntetjük. Ezért mondjuk, hogy a Dharma megértése és gyakorlása eloszlatja a tudatlanság sötétjét. g. A Dharma megértése és gyakorlása a legértékesebb tulajdon, amelyet sem tolvaj, sem rabló nem orozhat el. Bármilyen külső tárgy elveszíthető vagy tolvajok kezére kerülhet. A Dharma megértése nem fizikai természetű tulajdonunk. Mindig velünk van és seregnyi rossz szándékú ember sem foszthat meg tőle. Ezért mondjuk, hogy a legértékesebb tulajdonunk. h. A Dharma megértése és gyakorlása tökéletes fegyver, amely elpusztítja a belső ellenségeket : a gyűlöletet, a haragot, a tudatlanságot stb. Ellenségnek nevezzük, akivel szemben megbántottnak érezzük magunkat, és akire emiatt mérgesek vagyunk. A meghatározás a bennünket ért sérelmen alapul, ennél fogva belső dologra : a mérgező érzelmekkel – haraggal és gyűlölettel – telített tudatunkra vonatkozik, nem arra a külső emberi lényre, akire a szót ráragasztjuk. Az ellenség tehát önmagunkon belül van. Belső ellenségünk megfékezéséhez és elpusztításához szükségünk van valamilyen fegyverre. A külső világ fizikai fegyverei, legyenek bár nagy erejűek, erre alkalmatlanok. Az esetünkben használható fegyvereket tanulásnak, gyakorlásnak és meditálásnak nevezzük. Ezek a legjobb fegyverek, mert olyan hatalmas ellenséget pusztítanak el, amely még a következő életünkbe is követ minket. A külső ellenségek csak átmenetiek és közülük a legádázabb is megváltozhat, rövid időn belül akár a legjobb barátunkká válhat. Belső ellenségünktől ilyen fordulatra nem számíthatunk. Soha nem jön el az az idő, amikor gyűlöletünk a segítségünkre lesz. Ez az érzés szüntelenül árt. Gondoljunk


csak bele : reménytelen vállalkozás lenne minden egyes nekünk nem tetsző dologgal felvenni a küzdelmet. Hogyan juthatnánk valamire is, hiszen oly sok van belőlük. Mit tegyünk akkor ? A válasz egyszerű : hagyjuk el haragunkat és gyűlöletünket, s ezzel az összes külső ellenségünk egy csapásra megsemmisül. Kit tekintsünk ellenségnek, ha senkire sem haragszunk ? Sántidéva így érvel a Bódhicsarjá-avatárában : „Hol található annyi bőr, amennyivel a föld felszíne beborítható ? A cipő talpán, amely felér a hatalmas felülettel.” * Ez azt jelenti, hogyha megsemmisítjük a belső ellenségünket, akkor ezáltal minden külső ellenségünket elpusztítjuk. Egyetlen ellenséggel kell tehát csak leszámolni, és ez a tudatban lakozik. i. A Dharma megértése és gyakorlása a legjobb barát, amely mindig velünk van és mindig jó tanácsokkal szolgál, amikor bajban vagyunk. Barátaink, szüleink vagy testvéreink számos problémánkon könnyíthetnek, de nem mindegyiken. A saját tudatunk okozta gondjainkra csak önmagunk találhatunk megoldást. Meglehet, hogy hozzátartozóink ebben is szívesen a segítségünkre lennének, de valójában semmit sem tehetnek érdekünkben. Nem jár eredménnyel az sem, ha a kikapcsolódásban vagy a pihenésben keressük a megoldást. Bár lehetséges, hogy átmenetileg megnyugszunk, gondjaink kis idő múlva újra felélednek. Valódi segítség a buddhista tanítások megértéséből, a tanítások gyakorlati alkalmazásából és a meditálásból származik. Minden attól függ ugyanis, hogy miként szemléljük a dolgokat és hogyan gondolkodunk róluk. A tanulásból, a gyakorlásból és a meditálásból származó helyes gondolkodás megoldja a problémáinkat. A buddhista filozófia tanulmányozásából, a gyakorlásból és a meditálásból származó csekélyke tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy ez a társam mindig nagyon segítőkész volt. Megtanított a problémáim megoldására, és megmutatta, hogy mit, hogyan tegyek. Nagyon világos útmutatásokkal szolgált. Számomra ezért ez a jótétemény egyértelmű, bár az is igaz, hogy sok függ a megértés mélységétől. Az előrehaladás fokozatosan, lépésről-lépésre történik : minél pontosabban értjük a Dharmát, annál inkább a hasznunkra van. j. A Dharma megértése és gyakorlása a leghatásosabb gyógyszer, amelynek nincsenek káros mellékhatásai csak jótékony következményei. A gyógyszerek néha segítenek, néha viszont kifejezetten ártalmasak és szenvedést okoznak. Aki sok gyógyszert szed hosszabb időn keresztül, annak újabb egészségi problémái támadhatnak, amelyekre újabb gyógyszereket szedhet. A Dharma mellékhatások nélkül gyógyítja a tudat betegségeit, ezért a leghatásosabb gyógyszer. Bízhatunk abban, hogy a pontos megértésnek és a helyesen végzett gyakorlásnak kizárólag hasznos következményei * BCA, V/13.


lesznek. Csak tőlünk függ, hogy a tanítás milyen mélységéig jutunk el és az ismereteinket milyen hatékonyan hasznosítjuk. k. A Dharma megértése és gyakorlása a legjobb ajándék, amely a gyakorlókat, a tudásra vágyókat és a tanult embereket boldoggá teszi. Tanulatlan emberek számára a tudás nem érték. Akik viszont a tanulásnak szentelik életüket, azoknak az új ismeretek és a mind mélyebb megértés nagyobb örömet okoz, mint bármilyen anyagi természetű nyereség. A tibetieknek erre külön fogalmuk van : a „bölcsesség ajándéka”. Öröm nagy tudású, tapasztalatokkal rendelkező gyakorlóval találkozni, mivel a vele folytatott akár csak rövidke beszélgetésből is számos újabb ismeret és bölcsesség származik. „Bölcsnek, bölcsek közt csodálatos” – mondják a tibetiek. A buddhista Dharmát világosan értő komoly gyakorlót a tanult emberek megbecsülik és a bölcsek megosztják vele a tudásukat. l. A Dharma megértése és gyakorlása a legélesebb szem, mert segít tisztán látni a valóságot. Szemünkkel csupán a színeket és a durva formákat látjuk, a valóság számos finomabb szerkezetű összetevőjét nem. Ezek kizárólag a bölcsesség által ismerhetők fel. A Dharma világos megértése nem csupán a finomabb jelenségek megfigyelését, hanem azok tapasztalását is lehetővé teszi. Ezért mondjuk, hogy a Dharma megértése a legélesebb szem. m. A Dharma megértése és gyakorlása segít elkerülni az alsó világokba – például állatként – történő újraszületést. Az alsó világokba – az állatok, az éhező szellemek vagy a pokollakók közé – születés okai a test-, a beszéd- és a tudat káros cselekedetei. Miért követnek el annyi káros cselekedetet az emberek, ha ilyen súlyosak a következmények ? – kérdezhetnénk. A felelet egyszerű : tudatlanságuk miatt . Tudatlanság alatt a buddhizmus a jó és a rossz, a helyes és a helytelen ismeretének hiányát érti. Ebből a hiányból fakad a hibák elkövetése. A tudatlanság megszüntetése tehát a jó és a rossz, a helyes és a helytelen felismerését jelenti. Soha sem szabad megfeledkezni arról, hogy a száraz, lexikális ismeretek önmagukban nem sokat érnek. Nem számíthat igazi jótéteményre, aki a tanítást ugyan megérti, de ismereteit nem alkalmazza a gyakorlatban. A puszta ismeretek gyakorlatban történő alkalmazása nélkül nem szűnik meg a szenvedés. A gyakorlat a megértés fölött áll ! Egy hasonlattal élve : hiába ismeri valaki pontosan a gyógyszerek összetételét, hogy milyen betegségek ellen, milyen feltételek mellett használhatók, ha a betegsége idején nem vesz be egyet sem közülük, a hozzáértése nem segít rajta. Tudásunk csak akkor válik jótéteménnyé, ha alkalmazzuk. A példánál maradva, kívülről egészségesnek tűnhettek, a buddhista tanítás értelmében azonban elmétek beteg. Kórokozói a gyűlölet, a harag, a féltékenység, a ragaszkodás, és így tovább. Betegsége-


tekből csak erős és hatásos gyógyszer : a Dharma segítségével épülhettek fel. A problémák és szenvedések nem csupán a jelenlegi, hanem a következő életeinkben is a Dharma gyakorlásával és a meditálással szűntethetők meg. Arra kell tehát törekedni, hogy az elkövetkező életeinkben is folytathassuk a buddhizmus tanulását, a gyakorlást és a meditálást, mivel a nirvána, illetve a buddhaság eléréséhez egyetlen élet nem elegendő. Bár egyes szövegekben az áll, hogy ez a hatalmas teljesítmény akár egyetlen életen, vagy ahogyan mi mondjuk : egyetlen testen belül megvalósítható, a kijelentést nem szabad félreérteni. Akikről ezek az írások szólnak, azok sok-sok élettel korábban kezdték el a nagyon komoly gyakorlást. E hosszú út végigjárásához számos életre van szükség, a cél megvalósításának pedig alapfeltétele, hogy a gyakorlás folyamatos maradjon, ezért nem csupán a jelenlegi életet követően kell „jó helyre” születnünk, hanem azt követően is magasabb létszférában létrejövő életekre kellene szert tennünk. Ezt a tíz erénytelen cselekedettől való tartózkodás – mint legfőbb ok és egyben minimális feltétel – biztosítja. A gyakorlásra és meditálásra vonatkozó általános tanács tehát így hangzik : a buddhaságot csak távoli, végső célnak, majdani végállomásnak tekintsük, amely cél viszont állandóan a szemünk előtt lebegjen. Erre emlékeztet a bódhicsitta felkeltését szolgáló előkészítő gyakorlat : figyelmeztetjük magunkat, hogy a buddhaság elérése érdekében teszünk erőfeszítést. Érdemes mélyebben elgondolkodni az alsó világok elkerülésének jelentőségén. Figyeljétek meg hogyan élnek az állatok és próbáljátok elképzelni, hogy mit tennétek a helyzetükben. Akármelyik állatról is legyen szó – nem számít a mérete, formája, színe, lehet kedves vagy a maga módján értelmes is –, egyikről sem mondható el, hogy alkalmas a Dharma tanulására. Sorsukkal összevetve a sajátunkat, felismerhetjük különös szerencsénket, hogy nem csupán emberek vagyunk, hanem egyben olyan kivételezettek, akik a Dharma gyakorlásához szükséges kedvező feltételekkel is rendelkezünk. E feltételek birtokában komoly haladást érhetünk el, és ennek valóban jótékony következményei lesznek, feltéve, hogy életünk minden pillanatát megfelelően kihasználjuk. Röviden tehát : a Dharma megértésével és gyakorlásával, valamint a meditálással véget vethetünk a testünk-, a beszédünk- és a tudatunk káros cselekedeteinek. Káros tettek híján, vagyis ok nélkül, nem születhetünk az alsó világok egyikébe sem, és ez valóban jótétemény. n. A Dharma megértése és gyakorlása segít elérni a buddhaságot. A Dharma világos, tiszta megértésén alapuló gyakorlással és meditálással egyre közelebb kerülünk a legmagasabb szinthez. Az utolsó lépés a buddhaság, a megvilágosodás. Ez a legnagyszerűbb jótétemény, amely a Dharma tanulásából, gyakorlásából és a meditálásból származhat. De ismétlem : nem


ebben az életben ! Majd. Ki tudná megmondani, hány élet elmúltával nyílik rá lehetőség ? Számunkra egyetlen életen belül, igen komoly erőfeszítés árán talán a Felhalmozás ösvényének elérésére nyílhat lehetőség. Hogy ez hínajána vagy mahájána ösvényen valósul meg, az a motivációtól függ.

Hátrányok, amelyek abból származnak, ha nem követjük a Guru útmutatását 2. Most azokat a hátrányokat gondoljuk át, amelyek abból fakadnak, ha nem hallgatjuk a Guru tanításait és nem gyakoroljuk az általa átadott Dharmát. Mit veszíthetünk azzal, ha nem tanuljuk és a mindennapi életünkben nem alkalmazzuk a Dharmát, és ha nem meditálunk ? Aki úgy gondolja, hogy eddig is megvolt és ezután is meglesz nélküle, az ne gyakoroljon. A Lam rim tanítása azonban határozottan állítja, hogy sokat veszíthetünk, ha nem tanulunk, nem gyakorolunk és nem meditálunk. Akinek az egész életét börtönben kell töltenie, s hirtelen lehetősége nyílik a szökésre, a legjobb, ha megragadja az alkalmat és azonnal kereket old. Nem szükséges elmagyarázni, hogy milyen hátrány éri, ha elszalasztja az alkalmat. De mit veszíthetünk mi, ha nem ragadjuk meg a Dharma gyakorlására nyíló lehetőséget ? A Dharma tanulásával, gyakorlásával és a meditálással megszabadulhatunk szűnni nem akaró problémáinktól és szenvedéseinktől, végső értelemben véget vethetünk a létforgatagba születéseinknek. Megszabadulásunkra az esélyt a jelen életünk kínálja. Most kell mindent megtennünk, mert ki tudja, mit rejteget számunkra a jövő. Kapunk-e majd újabb lehetőséget ? Annyi bizonyos, hogy most különleges helyzetben vagyunk. Az életünkből azonban már sokat felhasználtunk, a rendelkezésünkre álló idő pedig korlátozott, nem tudhatjuk, mennyi van még hátra. Lehet, hogy néhány év, de lehet, hogy csak pár nap. Minden pillanat nagyon értékes, ezért habozás nélkül kezdjetek gyakorolni, mert ezzel biztosíthatjátok, hogy következő életetek ne az alsó világok valamelyikében valósuljon meg. Akkor végzitek megfelelő módon a soron következő meditációkat, ha elhatalmasodik rajtatok az érzés, hogy nincs több vesztegetni való időtök. Ha ez az érzés járja át gondolataitokat, ráébredtek arra, hogy lényegtelen dolgokba nincs értelme belefeledkeznetek, és valóban komolyan nekikezdtek a Dharma gyakorlásának. a. Ha nem hallgatjuk a tanítást, tudatlanok maradunk a Dharma elméletét és gyakorlatát illetően. Hogyan érthetné meg a tanítást, aki nem tanul ? Márpedig, aki nem érti a tanítást, az hibát hibára halmoz ; az elkövetett hibákból problémái származ-


nak, a problémái miatt pedig szenvedni fog. A bajt a tudatlanság, a tanítás megértésének a hiánya okozza. Józan ésszel is belátható tehát, hogy első a tanulás. Ha tanultok, megértitek a Dharmát és azt is megtudjátok, hogy miért és miként gyakoroljatok és meditáljatok. b. Belebonyolódunk a testünk-, a beszédünk- és a tudatunk káros cselekedeteibe, amelyek szenvedést, boldogtalanságot és problémát okoznak önmagunknak és másoknak egyaránt. A test, a beszéd és a tudat cselekedetei a tudatlanság miatt károsak. Ebből folyamatosan gondok származnak, a gondokból pedig szenvedés, amelyet nem csak a tettek elkövetői, hanem családtagjaik és a környezetükben élők is kénytelenek viselni. Elképzelni sem lehet, hány erőszakos cselekedetet követnek el családon belül. Hány és hány házastárs gyötri, kínozza, terrorizálja egymást és a gyermekeit ! Emiatt gyakran nem csak az egy fedél alatt élők, hanem a barátaik és a hozzátartozóik is boldogtalanok. Ki tudná számba venni, hány ember szenved bántásoktól érzelmileg és sokszor fizikailag is ? Lehet, hogy sokan azt gondolják : „Én nem akarok problémát okozni másoknak”, de a tudatlanságuk miatt hibát hibára halmozva önkéntelenül is szenvedést okoznak. A Dharma tanulására, gyakorlására és a meditálásra alapozott, jól motivált cselekedetekből bizonyosan nem származnak problémák. A komoly gyakorló akkor is nyugodt és kiegyensúlyozott, amikor a felesége vagy a gyermeke bajt okoz. Sok függ a viszonválasztól. A türelmes válaszok lecsendesítik a felzaklatott kedélyeket, nyugodt légkört teremtenek, és ezzel a problémának is vége szakad. A boldogság másokra is hatással van. Ha egy család boldog, a barátaik és a hozzátartozóik is boldogok. c. Hagyjuk, hogy a bármikor feltámadó mérgező érzelmeink és a tudatlanságunk olyan cselekedetekre késztessenek, amelyek lényegi okai a szenvedéseinknek és a boldogtalanságunknak. Aki nem tanulja és nem gyakorolja a Dharmát, az nem jut meghatározó jelentőségű felismerésekre. Felismerések nélkül tudatlan marad, tudatlanként pedig kiszolgáltatottjává válik vadul feltörő érzelmeinek és káros hajlamainak : a gyűlöletnek, haragnak, büszkeségnek, féltékenységnek, ártó szándéknak, rosszindulatnak, és így tovább. Ilyen késztetések mellett milyen cselekedetekre és a cselekedeteinek milyen következményeire számíthat ? Az eredményt lépten-nyomon tapasztalhatja fizikális és mentális gondok formájában, melyekből a saját és a mások boldogtalansága származik. Aki nem tanul és nem gyakorol, az minduntalan szabad utat enged tudatlansága és mérgező érzelmei megnyilvánulásának, ezzel pedig szenvedései létrejövetelének. Mélyrehatóan át kell gondolni a buddhista tanítás legalapvetőbb kérdését, nevezetesen, hogy miből fakad az emberek szenvedése ? Ki


teremti a problémákat ? Aki ezt megérti, az megízleli a Buddha tanítását, és felismeri a buddhista gyakorlás és meditálás jelentőségét. d. Ha nem tanuljuk és nem gyakoroljuk a Dharmát, bennrekedünk a létforgatagban – újralétesüléseink körforgásában és a szenvedésben – és ez megakadályozza a nirvána megvalósítását – megszabadulásunkat valamennyi szenvedésünktől – és a buddhaság elérését. A létforgatagban az elkövetett káros cselekedeteink következményeként vagyunk. Világosan kell látni, hogy mit veszítünk a létforgatagba szüntelenül visszatérő újralétesüléseinkkel. A létforgatag természete a szenvedés, következésképpen amíg itt vagyunk, bajokkal és gondokkal találkozunk. A csalóka mindebben az, hogy néha úgy tűnik, simán mennek a dolgaink. Ez azonban senkit ne tévesszen meg. A létforgatag végeláthatatlanul hosszú, kacskaringós, göröngyös út, amelyen vándorolva valahol, valamikor, bizonyosan elesünk. Lehet, hogy úgy érezzük, most minden rendben van. Talán képesek is vagyunk egy rövid útszakaszt botladozás nélkül átvészelni. Ám nincs messze az idő, amikor újra elesünk. Ha valaki leveti magát egy magas épület tetejéről, zuhanás közben nem érez fájdalmat, ami nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Akár még jól is érezheti magát, amíg földet nem ér. Jelenleg éppen zuhanunk. Nézzetek szét magatok körül. Láthatjátok, hogy mennyi ember szenved. Miért gondolhatja valaki is, hogy vele nem eshetnek meg a bajok ? Csak idő kérdése ! Persze mondhatja erre valaki, hogy mindez pusztán filozófiai felvetés ; ám attól még igaz lehet. Nagyon mélyen át kell érezni, hogy a problémák minket is utolérnek. Az emberek általában azt gondolják : „mások ugyan szenvednek, de engem nem érhet baj”. Ha valaki elesik mellettünk, mondhatjuk azt, hogy velünk ilyen nem történhet meg ? Mégis, az a meggyökeresedett szemlélet, hogy a mi oldalunkon mindennek rendben kell lennie, csak mások szenvedhetnek, holott a most éppen szenvedő embereknek a megpróbáltatásaik előtt ugyanolyan érzéseik voltak, mint most nekünk. Ne áltassuk magunkat ; eljön a saját szenvedésünk ideje ! Ahogyan a buddhizmus mondja : „A szamszára természete a szenvedés”. Ennek megtapasztalásához nem szükséges a nap huszonnégy óráján keresztül folyvást kínokat átélni. Azt mondjuk : „élünk”, de mit értünk ezalatt ? Az élet nem más, mint gyaloglás a halálunk felé. Ha ebbe alaposan belegondolunk, rájövünk, hogy valójában semmi sincs rendben. Amíg ez nem tudatosul bennünk, folyvást azt képzeljük, hogy nincs baj. Ha a halálraítélt nem ismeri ítélete végrehajtásának helyszínét, ettől úgy érezheti, hogy nem fenyegeti veszély ? Hisszük, hogy minden rendben van, ám a dolgaink éppenséggel rosszul állnak. Megállás nélkül rohanunk ítéletünk végrehajtásának helyszíne felé. Valójában ezt nevezzük a szamszára természetének. Lehet, hogy nem válunk túlságosan boldoggá


e törvényszerűség felismerésétől, de legalább ráébredünk arra, hogy meg kellene kísérelnünk kiszabadítani magunkat a szenvedéseink láncolatából. A szabadulásra azonban, mint mondottam, nem elegendő egyetlen élet, sőt a következő és még az azutáni sem. A buddhista gyakorló mégsem eshet a türelmetlenség csapdájába. Be kell látnia, hogy nincs más választása : nagyon hosszú utat kell végigjárnia, türelemmel. e. A Dharma iránt tanúsított érdektelenség megakadályozza a három magasabb képzés – az erkölcsi fegyelem, az összpontosítás és a bölcsesség – megvalósítását. Hogyan lehetne tanulás nélkül a bölcsességről-, az összpontosításról- és az erkölcsről szóló tanításokat megérteni ? Megértés nélkül pedig miként lehetne azokat gyakorolni ? Ha nem gyakoroltok, nem lesznek felismeréseitek és nélkülözni fogjátok a felismerésekkel együtt járó jótéteményeket. f. Vakon bolyongunk tudatlanságunk sötétjében, és a gyűlölet, a harag, a büszkeség, a féltékenység, a rosszindulat, az erőszak, az ártó szándék stb. belső ellenségeinek alávetve megrekedünk a szenvedések forgatagában, a boldogtalanságban és a problémákban. Erről az összefüggésről már beszéltem. g. Ha nem tanúsítunk érdeklődést a Dharma iránt és azt nem gyakoroljuk, a testünk-, a beszédünk- és a tudatunk káros cselekedeteinek következményeként az alsó létbirodalomban – például állatként – születünk újjá. A tudat ellenőrizetlen, öntudatlan állapotából hibás, káros cselekedetek származnak. Amíg a szennyezettségek a tudatban, a beszédben és a testben jelen vannak, addig az alsó világokba születés okai halmozódnak fel. Ez a karmatörvény. h. Az óvatlan embert könnyen legyőzhetik és bántalmazhatják külső ártalmas, gonosz lények. Elegendő, ha itt csupán a hétköznapi tapasztalatainkra támaszkodunk. Aki nem látja át világosan, hogy mi a jó és mi a rossz, az szinte felkínálja magát a káros befolyásoknak. Elegendő bölcsesség és belső erő híján nem lát semmi kivetnivalót abban, ha mindenben követi a tőle akár homlokegyenest eltérő gondolkodásúakat. Ebből nagyon sok kellemetlensége származik. i. A jelenségek helyes megítélésének képességével nem rendelkező ember felett szinte bárki uralkodhat, könnyen befolyásolhatóvá válik, és a hamis barátok visszavezetik az élet szenvedéseibe. Különösképpen a közeletekben álló, zavaros gondolkodású, helytelen életvitelű személyek hatása veszélyes ; szinte észrevétlenül a befolyásuk alá kerítenek, ami jelentős mértékben visszavetheti szellemi fejlődéseteket.


A Guru jóakaratának felidézése 3. A Guru iránti odaadás témakörének záró meditációja a Guru jóakaratának felidézése. Mivel ez a meditáció feltételezi, hogy a tanítvány szellemi vezetővel rendelkezik, a mester kiválasztása pedig esetenként hosszabb ideig is eltarthat, itt most csak az ide vonatkozó pontokat sorolom fel : a. A guruk felébresztenek sötét tudatlanságom mély álmából. b. A guruk kimentenek a létforgatag hatalmas óceánjából. c. A guruk megmutatják a boldogság és a békesség felé vezető helyes utat. d. A guruk kiszabadítanak a létforgatag börtönéből. e. A guruk orvosokként segítenek kigyógyulnom mérgező érzelmeim okozta betegségemből. f. A guruk mint az esőfellegek, kioltják gyűlöletem és haragom tüzét. g. A guruk az oltalmazóim, mert megvédenek az alsó világokba születéstől. h. A guruk bölcsessége által megértem, hogy mi a helyes és mi a helytelen. i. A guruk megmutatják a nirvána és a buddhaság felé vezető utat. j. A guruk az orvosok, akik a Dharma gyógyszerével megszabadítanak a betegség-, az öregség- és a halál szenvedéseitől. k. A guruk megakadályozzák, hogy elmerüljek a testem-, a beszédemés a tudatom káros cselekedeteiben. l. A guruk segítenek megvalósítani az erkölcsi fegyelem-, az összpontosítás- és a bölcsesség magasabb képzéseit. Összefoglalva az eddigieket : a Guru iránti odaadás művelésének célja a tanítások követéséből származó hasznok világos megértése és a hátrányok felismerése, amelyek abból fakadnak, ha nem követjük a Guru útmutatásait. E megértések segítségével őszinte és folyamatos érdeklődést keltünk magunkban a Dharma meghallgatása és tanulása, valamint a gyakorlás, az elmélyülés és a meditálás iránt. A Guru jóakaratának felidézése azt a célt szolgálja, hogy tisztán megértsük a Guru jó szándékát, és erre támaszkodva, a Guruba vetett szilárd hittel, komoly erőfeszítéssel és nagy tisztelettel kövessük a Guru tanításait és útmutatásait. A követőknek, illetve a tanítványoknak szóló tanács, hogy a Guru iránti odaadás nem jelenti azt, hogy a Guru minden tanítását el kell fogadniuk. Ha a Guru tanítása ellenkezik Sákjamuni Buddha tanításával, akkor a követőknek illetve a tanítványoknak nem kell meghallgatniuk


vagy elfogadniuk a Guru tanítását és utasítását, hanem megengedett, hogy a Guru iránti tiszteletet fenntartva békésen érvelve vitába bocsátkozzanak. Fontos, hogy mindenki megértse : a Guru és a tanítvány kapcsolata nem egyszerűen tanár-diák viszony. Sokkal több annál. A tanítvány a megszabadulásához vezető utat csak a szellemi vezetője segítségével járhatja végig. Ezt tudatosítja ez a meditáció, miközben tiszteletet és bizalmat kelt a Guru iránt, s így a tanítvány a bizalma révén áldásban részesülhet. Felhívnám itt a figyelmet egy gyakori tévedésre. Az áldás nem csodatétel, hanem a szellemi vezető hozzájárulása a tanítványa előmeneteléhez. A buddhizmus tanítása értelmében azok a felismerések, amelyek a tudatot megnyugtatják és lecsendesítik, a Guru áldásának a természetes erejével állnak összefüggésben. Valóságos áldásnak nevezzük, ha általa a tudatunk kinyílik és olyan felismerésekre jutunk, amelyek szívünket melegséggel és szeretettel töltik el, azaz nyugodtabbá, békésebbé, mások iránt együtt érzővé válunk. Mindennek következménye a boldogság. Ez az áldás igazi lényege. Valószínűnek tartom, hogy ha megkérdeznék az embereket : mit választanának inkább, meleg szívet vagy természetfeletti erőket, többségük az utóbbi mellett döntene. A buddhizmus szerint azonban ez rossz választásnak bizonyulna, mert a különleges képességgel megáldott ember pusztán a természetfeletti erejétől nem válik boldoggá. Bizonyos azonban, hogy meleg, jóságos szív birtokában boldogok leszünk, hiszen állandó ösztönzést érzünk, hogy mások segítségére legyünk, és az ilyeténképpen folyamatosan felhalmozott erényeink örömteli következményeit magunk élvezhetjük. Mivel bármit is teszünk ebben az életünkben, az hatással van a következő életeinkre, a csendesebb, türelmesebb, megértőbb, együtt érzőbb, haragtól mentesebb tudatunk nem csupán a jelenlegi életünk boldogságát biztosítja. Tudatunk átalakítása tehát befolyással lesz sok-sok elkövetkező életünkre. Ez a legfőbb ok, amiért a buddhista tanítás a tudat átalakítására irányuló erőfeszítésnek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a természetfeletti erők megszerzésének. A természetfeletti erők nem helyezhetők át a következő életbe, csak a jelenlegi életben használhatóak, az átformált tudat viszont folyamatosan jó életfeltételeket biztosít, egészen addig, amíg el nem érjük a nirvánát és a buddhaságot. Emlékszem, még tanuló éveimben, a tibeti szerzetesek közösségében, bár mindannyian ugyanazt tanultuk, ugyanazokat a gyakorlatokat végeztük, mégis látnunk kellett, hogy közülünk néhányan gyorsabban haladtak előre, világosabb megértésre és magasabb felismerésekre jutottak. Miért van ez ? – kérdeztük. A buddhista felelet erre így hangzik : az elmúlt életeik miatt. Ha valaki az elmúlt életeiben hozzászokott a gyakorláshoz, akkor a jelenlegi


életében különösebb erőfeszítés nélkül is magasabb felismerésekre juthat. Aki pedig most úgy érzi, hogy a gyakorláshoz nagyon nagy erőkifejtésre van szüksége, miközben alig-alig halad előre, az még az út legelején tart. Az életek közötti összefüggés – a tudatfolytonosság – elve világossá teszi, hogy jelenlegi szorgalmunk segíteni fogja jövőbeni gyakorlásunkat, és alátámasztja az imént elmondottakat, hogy teendőink közül a tudat átváltoztatása a legfontosabb. Hangunk, vagy testünk megváltoztatásának nincs különösebb jelentősége. A mantrák recitálása például csak a hangunkat alakítja – bár tény, hogy néha a segítségünkre lehet.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához Most, hogy a tényleges Lam rim meditációk első témakörét befejeztük, megkérdezem, hogy kinek, milyen tapasztalata van a meditálással kapcsolatban ? ◆◆ Még csak tanulom a pontokat, ezért túlságosan sok nem történt. Idáig csak néha sikerült elmerülnöm egy-egy témakörben. Ilyenkor igyekeztem hozzátenni a magam személyes kiegészítéseit.

Célunk az, hogy új megértésekre, új felismerésekre jussunk. A röviden végzett meditáláskor tanuljuk, illetőleg áttekintjük a gyakorlatsor szerkezetét. Mélyebb benyomásra azonban csak részletező meditálással juthatunk. Kezdetben azonban még ettől se várjatok túl sokat. Az átalakulás érzékelhető szintjéig az egyik ember hosszabb, a másik rövidebb idő alatt jut el. Az eredmény sok mindentől, nem utolsó sorban a hozzáállástól és a gyakorlásra fordított időtől függ. ◆◆ Amikor közösen meditálunk, valaki felolvassa a meditáció egyes pontjait. Otthon ezt magamnak kell megtennem, ami állandóan kizökkent és képtelen vagyok összpontosítani.

Mindenekelőtt meg kell tanulni a pontokat. Ez a legcélravezetőbb módszer. De ha ez valami miatt nem sikerül, akkor lehet magnetofont is használni. Fel lehet venni a szöveget lassan, szünetekkel, és ha több időt akartok szánni egy pontra, akkor megállítjátok a készüléket. Hogy melyik pontnál legyen a megállás, abban a gyakorlás megkezdése előtt érdemes megállapodni. Ugyanígy a szünetek hosszát is előre el kell dönteni. De meg lehet azt is próbálni, hogy a meditáció vezetője az egyes pontok közötti szünetekben olyan további szempontokat fűz az alapszöveghez, amelyet önmaga már átgondolt. Az előkészítő gyakorlatokkal nem szükséges sok időt eltölteni. Ezt követően viszont akár öt-tíz percig is el lehet időzni egy kiválasztott témán, hogy minél mélyebb, és minél átfogóbb legyen az elemzés. Ha sikerül az otthoni meditáláson kívül


kétszer egy héten közösen gyakorolni, a hatás megsokszorozódik. A rendszeresség miatt a pontok is jobban megmaradnak az emlékezetben. ◆◆ Ha minden pont átgondolására ennyi időt fordítunk, akkor egy ülés nagyon hosszú ideig eltarthat.

Ez nem probléma, mert mint mondtam, nem fontos végigmenni minden ponton. A lényeg az, hogy a gyakorlást még kifáradás előtt abba kell hagyni. ◆◆ Az előkészítő gyakorlatok után hajlamos vagyok elfáradni, de ilyenkor mégsem jó felállni. Mi lenne a helyes megoldás ?

Az ülés megszakítható és kis szünet után folytatható a következő résszel. Ha nem áll rendelkezésre elegendő idő, akkor még az sem szükséges, hogy az előkészítő gyakorlatokkal kezdjétek az ülést, különösen, ha aznap folytatni tudjátok a meditálást. Nagyon fontos, hogy amint észreveszitek elmétek tompulását, ne erőltessétek tovább a dolgot. Álljatok fel, sétáljatok egy kicsit, mossátok meg az arcotokat hideg vízzel. Mindenki próbálja megtalálni a felfrissülés számára legmegfelelőbb módját. Ezek a meditációk egyébként bármikor, bárhol, bármilyen testhelyzetben, akár séta közben, széken ülve, ágyon fekve is végezhetők, mivel elemző típusúak, amelyekhez az agyunkat használjuk. Én általában nem szoktam meditációs testhelyzetet felvenni. Akkor csinálom, amikor pihenek. Gondolkodom a pontokon ott, ahol éppen vagyok. Három-négy pont a villamoson is elemezhető. Sokszor egy nem túl világos szobában, az előírásnak megfelelő testhelyzetben a tudat tompa marad, amikor pedig kimegyünk a fényre, a levegőre, a fejünk azonnal kitisztul. Természetesen az a legjobb, ha egyedül vagyunk. A társaság zavarja az összpontosítást ; a külső körülmények viszont közvetlen, jól hasznosítható példákkal szolgálhatnak. Egy idő után eljutunk odáig, hogy bármit látunk, az a buddhista tanításokat igazolja. A Lam rim azt mondja : ha világosan és tisztán megértetted a jelenségek szüntelenül változó természetét, akkor számodra minden szüntelenül változóként mutatkozik meg. Korábban már említettem a samathá meditáció hasznát. A meditálás legelején a légzésre összpontosítás minden nap elvégezhető. Akinek az ideje megengedi és képes a gyakorlására, az egy külön ülést kizárólag az összpontosításnak szentelhet. Ez történhet akár többször is egy nap. Az is elképzelhető, hogy valaki egy ideig kizárólag samathá meditációt végez. Mondjuk reggel és este öt-, vagy inkább tíz percet. Folyamatos, kitartó munkával egy-két év múlva ebből is eredmény származhat. A hangsúlyt azonban az eddig tanult meditációkra érdemes helyezni. Gyakorlásuk közben amint észreveszitek, hogy a figyelmetek elkalandozik, próbáljatok samathá meditációt végezni. Összpontosított tudattal ugyanis hosszabb ideig és intenzívebben meditálhattok.


◆◆ Hallhatnánk valamivel többet a samathá meditációról ?

Részletesebben az Abhidharmában olvashattok róla, a Lam rim utolsó előtti fejezete pedig kifejezetten erről szó.* Kilenc szintje van, a kilencedik elérése után megvalósul a tudat nyugalma, a valóságos samathá. A samathát megvalósító gyakorló különleges szellemi boldogságra és testi örömre tesz szert, miközben tudatának különleges hajlékonyságát, alakíthatóságát éri el. Aki idáig eljut, az a tudatát és a testét valóban a megfelelő módon képes használni és maradéktalanul elkötelezi magát az erényekkel. A samathá meditációnak nem célja, de egyik lehetséges eredménye az öt magasrendű képesség megszerzése **, továbbá a samathá és az éleslátás meditációjának egyesítésével lehetővé válik a jelenségek végső természetének a megismerése ***. Ez utóbbi szünteti meg végérvényesen a szenvedés lényegi okait. Az első lépés, hogy meg kell határozni a meditáció tárgyát. Ez lehet az öt halmaz, az észlelés tizenkét forrása, a Négy Nemes Igazság, a négy elem, a három létbirodalom ****, valamelyik istenség, vagy ehhez hasonlók. A legegyszerűbb azonban a légzés figyelése. Mindenki a számára legalkalmasabb tárgyat válassza, mert a szabály az, hogy ezt később csak nagyon indokolt esetben szabad megváltoztatni. A meditálás tárgyának cseréje akadályozza az előrehaladást. Aki túlságosan kötődik a testéhez, annak ajánlatos a test visszataszító mivoltát választania, akinek pedig a figyelme elkalandozó, az inkább a légzését figyelje. Ennek a meditáció típusnak két összetevője van : a meditáció tárgyának tökéletesen tisztán látása vagy érzékelése, valamint az egyhegyű összpontosítás a meditáció tárgyára. A samathá végzésekor mindkettő lényeges. A tárgy tisztán látása egyhegyűség nélkül, vagy fordítva, egyhegyűség a tárgy tiszta megjelenítése nélkül, nem elég. Amíg a tárgy ugyan élesen és tisztán megjelenik, de az összpontosítás akadozik, addig a figyelem elterelődik, azaz az izgalmi állapot képez akadályt, illetve, ha kellő összpontosítás mellett a tárgy nem jelenik meg tisztán, a tompaság akadályozza a samathá megvalósítását. Az előrehaladás során összesen öt gátló tényezőt kell legyőzni : a lustaságot vagy érdektelenséget, az útmutatásokról való megfeledkezést, a két végletet – a tudat tompaságát és izgalmi állapotát –, az ellenszerek alkalmazásának * A samathá meditáció. 644-651. o. ** Az ún. "öt szem", más néven a tisztánlátás képességei : az isteni szem, az isteni fül, a mások tudatának ismerete, a megelőző életekre emlékezés és a szennyezettségek kioltásának ismerete. *** Az éleslátás a vipasjaná (skt . vipaśyanā ; tib . lhag mthong) meditációval valósítható meg, amikor a meditáló egyhegyűen összpontosítva elemzi a meditáció tárgyát, az ürességet. **** Sorrendben : 5 skandha (phung po lnga), 12 āyatana (skye mched bcu gnyis), catvāri āryasatyāni (bden pa bzhi), catudhātu ('byung ba bzhi) és traidhātu (khams gsum).


elhanyagolását és az ellenszerek alkalmazásának túlzásba vitelét. Két ellenszer áll rendelkezésünkre : az emlékezet fenntartása * és az éberség **. Az előbbi megakadályozza, hogy megfeledkezzünk a meditálás tárgyáról, az utóbbi pedig, mint valamiféle rendőr, felügyeli, hogy a figyelmünk nem kalandozik-e el a tárgyáról. Ez a két ellenszer ugyan a tanításokban külön szerepel, valójában azonban egyidejű tevékenységről van szó. Az ellenszerek alkalmazásának túlzásba vitele alatt azt értjük, hogy magasabb szinten, amikor már leküzdöttük tudatunk tompaságát és izgatottságát, az előmenetelünket illetően kételkedünk önmagunkban, ezért még mindig alkalmazzuk az ellenszereket, és ezzel akadályozzuk a továbbhaladásunkat. Röviden ennyit érdemes tudni erről a meditáció típusról. Ami pedig a Lam rim elemző típusú meditációit illeti, a fejlődés itt több fokozatban történik. Az általam nyújtott Lam rim tanítás sem nem túl rövid, sem nem túl részletes. Ennek a szerkezetnek az átlátása az első fokozat. Lényeges, hogy mindig e váz mentén haladjatok. A második fokozat az összes pont lehető legátfogóbb vizsgálata. Általános szabály, hogy semmit se tegyetek mechanikusan. A témakörök egyenkénti elemzéséhez használjátok és alkalmazzátok a buddhizmusról szerzett összes eddigi ismereteiteket, vessétek latba bölcsességeteket és tapasztalataitokat. Törekedjetek arra, hogy a pontokat ne elvont eszmékként, hanem tényekként vizsgáljátok. A harmadik fokozat megértéseitek átalakítása, a pozitív transzformáció : egy sajátos érzés életre keltése. De még ennek az érzésnek a létrejötte sem elegendő ! Kezdetben ugyanis a transzformáció csak egy-egy pillanatra valósul meg, aztán ahogyan jött, tüstént el is illan. Tovább kell tehát gyakorolni mindaddig, amíg az érzés állandósul. ◆◆ Amikor a megjelenítéssel próbálkozom, csak nagyon lassan sikerül képet előidéznem. Aztán néha túl tiszta és nagyon színes képet látok, amit viszont nem tudok megtartani.

Mi itt a probléma ? Nagyon jó, ha tiszta a kép ! Kezdetben ugyanis a vizualizálás nem szokott sikerülni. Amúgy pedig mindig lesz valami, ami miatt elégedetlenek maradtok. Hogyan is képzelhetnétek, hogy mindjárt az elején minden tökéletesen sikerül ? Mi szükség van akkor a gyakorlásra ? Általában a vizualizálni szándékozott kép egyáltalán nem tiszta. Különösen a samathá meditáció esetében nem szabad a tisztaságot vagy élességet erőltetni. Eleinte sokkal fontosabb a megszilárdítás, az összpontosítás képességének fokozása. A tisztulás csak lassan, lépésről lépésre valósul meg. Reményt keltő, ha a kép ugyan még nem tiszta, de az összpontosítás

* Tib. dran pa. Figyelmesség vagy tudatos jelenlét. (Angol fordításokban : mindfulness.) ** Tib. shes bzhin. Őrködő figyelem, önmegfigyelés. (Angol fordításokban : mental alertness, introspection, vigilance.)


fejlődik. Ennek egyre magasabb szintje lassan megteremti a tárgy tiszta megjelenését. Lényeges, hogy az összes felmerülő nehézség elhárításához legyen elegendő elszántságotok, máskülönben hamar a kedveteket vesztitek. Például gondot okozhat a tökéletességre törekvés. A kezdők gyakori hibája, hogy túlságosan is pontosan akarják végezni a gyakorlatokat. Mivel hiba nélküli gyakorlatvégzés esetükben még nem lehetséges, maximalizmusuk miatt sikertelennek érzik magukat, ettől elbátortalanodnak és hátat fordítanak a gyakorlásnak. Nem ritkán végérvényesen. Nagyon tiszteletreméltó törekvés, ha valaki a gyakorlatait hibátlanul akarja végezni, de ha ezzel teljesíthetetlen követelményeket támaszt önmagával szemben, akkor többet árt vele, mint használ. Ami pedig még ennél is rosszabb, ha mindezért a buddhista tanítást hibáztatja. Ez sajnos szintén gyakori hiba. A kezdőknek el kell fogadniuk, hogy valószínűleg még évekig nagyon sok problémával kell megküzdeniük. A hiba nélküli gyakorlás csak távolabbi célként tűzhető ki. A közvetlen cél csupán az lehet, hogy próbáljatok felismerni egy hibát, aztán egy másikat, és igyekezzetek a mértéküket csökkenteni, majd pedig a hibákat elhagyni. Így lassan, fokról fokra tisztul a gyakorlásotok. Emlékeztessétek magatokat a folyó példájára, amely lassan hömpölyögve halad előre. ◆◆ Amikor elgondolkodom egy ponton, mindig eszembe jutnak közvetlen napi események és ezeket próbálom megérteni. Helyes, hogy így teszek ?

Attól függ, hogy ezek a példák világosabbá teszik az adott pontokat vagy sem. Ha segítik a tisztább megértést, akkor helyes. Az összefüggések a mindennapi élettel elmélyítik az adott témakör megértését. A példák nagyon fontosak ; példák nélkül nem látjuk át a lényeget. Logikus okfejtés, példák, tapasztalat. Kéz a kézben járnak. A buddhista tanítás közvetve vagy közvetlenül a logikára támaszkodik. Valóságos felismerésekre akkor juttok, ha a logika segítségével értitek meg a tanítást. Ellenkező esetben fennáll a veszélye, hogy valamilyen külsőségben – túlzott hagyománytiszteletben, szertartásosságban stb. – megrekedtek, vagy esetleg belefeledkeztek a történelmi háttér tanulmányozásába. Egyre több ismeretre tesztek szert arról, hogy ki, mikor élt, mit csinált, kik voltak a királyok és a híres emberek, mit mond a buddhizmus ilyen vagy olyan régebbi vagy újabb keletű irata erről vagy arról a kérdésről. Ezekről az ismereteitekről hasonló érdeklődésű emberekkel kellemesen elbeszélgethettek, ám mindennek semmi köze sincs a valódi tanításhoz. A buddhizmus, mint történelemi tárgy érdektelen. Ne ilyen ismeretek halmozására, ne a felszínes külsőségekbe merülő vallásosságra, hanem életszerűségre törekedjetek. A buddhizmus már nagyon hosszú idő óta foglalkozik a valóság mélyreható elemzésével. A buddhizmus az emberi élet és a dharmagyakorlás közötti elválaszthatatlan


kapcsolat bizonyítéka. Soha, egyetlen pillanatra se feledkezzetek meg arról, hogy ennek a tanításnak az értelme a gyakorlatiasságában rejlik, és a lényege az, hogy életünk megsegítését szolgálja. ◆◆ Néha azon kapom magam, hogy nagyon levertté válok. Nem érzek elég késztetést arra, hogy a problémáimra megoldást találjak, és a próbálkozásaimat a dolgok bizonyos átlátása ellenére is feladom. Végül is ez kettős állapot : belenyugszom a szenvedésbe, miközben haragszom.

Ilyen van és sajnos szélsőséges esetben öngyilkossághoz is vezethet. Gyökere a tudatlanság. A depresszióba süllyedő ember vagy nem keres megoldást a problémáira, vagy ha keres, képtelen bármiféle kiutat találni és ezért kilátástalannak érzi a helyzetét. Egyszerűen nem gondol arra, hogy van remény. Pedig számtalan lehetőség van ! A legrosszabb megoldás az öngyilkosság. Buddhista nézőpontból ez nagyfokú tudatlanságot jelez, a dolgok tökéletes meg nem értését, a bölcsesség szinte teljes hiányát, az elme hibás használatát. Az öngyilkosságra egyszerűen nem lehet ok, ugyanis nem szükségszerű cselekedet. Az öngyilkosság az élet erőszakos megszüntetése, ami a buddhizmusban főbenjáró vétség. Ha megöljük magunkat, egy emberi lény elpusztításának káros cselekedetét követjük el. Semmiféle megoldást sem találni pedig annyit tesz, mint sötét tudatlanságban élni. Aki igazán tanulmányozza a Dharmát, az a létezést csillogó szupermarketnek találja, telis-tele jobbnál jobb, neki való különlegességekkel. Lépten-nyomon az alkatának megfelelő, és a képességeihez igazodó lehetőségekre bukkan, egyedi igényeit kielégítő utakat, módszereket és eszközöket fedez fel. ◆◆ Azt hiszem hosszú még az út odáig, amikor kizárólag emelkedetten fogok reagálni a hétköznapi életemben előforduló komolyabb problémáimra. Előfordul, hogy egy esemény nagyon mélyen érint, és ilyenkor szükségem van valamilyen külső kapaszkodóra vagy magyarázatra, hogy miért történt velem az a bizonyos dolog. Úgy érzem, sok időnek kell eltelnie addig, amíg egyetlen magyarázatként elfogadom, hogy „a szamszára szenvedés”, mégha talán ez is az igazság.

Ez a mindennapok érzése, nem buddhista megközelítés. Soha nem mondtam, hogy azonnali eredményre lehet számítani. A kezdők ne azzal foglalkozzanak, hogy mennyi ideig fog tartani, amíg idáig vagy odáig elérnek, hanem, hogy miként is viszonyulnak ténylegesen a gyakorláshoz. Még ha az eredmény nagyon hosszú ideig is várat magára, akkor is az egyedüli út az, hogy végezzék a gyakorlatokat. A gyakorláshoz hozzá kell szokni. Aki nem indul el, az soha nem jut át a túlsó partra. Lehet, hogy egy cél eléréséig sok ezer kilométert kell gyalogolni, de csak akkor érhetünk oda, ha elindulunk, és ha folyamatosan haladunk. Ha nem megyünk, megérkezni sem fogunk. A kezdők számára ne legyen fontos, hogy az milyen messze van. Amit tudniuk kell, az csupán annyi, hogy akarnak menni, vagy sem. Sok gyakorlat nem


egyetlen életen, hanem életek sokaságán keresztül tart. Ha azzal foglalkozol, hogy mikor lesz már vége, hamar elveszíted a kedvedet és felhagysz az erőfeszítéssel. A kérdés ezért egyedül csak ez lehet : át akarsz jutni a túlsó partra, vagy sem ? Itt nyugaton az időnek túlzottan nagy értéke van. Keleten nincs ekkora jelentősége, ezért máshogyan is tekintenek rá. Egy év, vagy tíz év ? Nem mindegy ? A kérdés nálunk inkább az, hogy miként érünk oda. Tibetben vannak, akik negyven-ötven éve szívós kitartással gyakorolnak. Nem az idő a lényeges számukra, hanem amit akarnak, és az, ahogyan csinálják. Ha egy iskolában mondjuk tizenkét éven át kell tanulni, akkor senki sem kívánhatja, hogy az ennyi idő alatt megszerezhető tudást egyetlen hónap alatt elsajátítsa. Aki néhány nap alatt akar eljutni az érettségiig, az csupán arról tesz tanúbizonyságot, hogy fogalma sincs a tanítási rendszerről és arról, amit tanulni szeretne. A buddhista felismerésekhez nem, hogy sok év, hanem sok élet szükséges ! Lehetetlen az elvetett gabonaszemet egy hét múlva learatni, mivel ez ellenkezik a természet törvényével. Ehhez hónapokra van szükség. Ugyanígy, nem lehet gyorsan felismerésekre jutni, következésképpen az idővel sem törődhetünk. A kérdés egyedül csak az lehet, hogy ki, mennyi időt képes gyakorlásra fordítani. A Lam rim megemlít egy igaz történetet. Valamikor egy tanítvány így szólt a mesteréhez : „Bár gyakorolom a Dharmát, mégsem értem el semmit.” „Te azt mondod, hogy gyakorolod a Dharmát ? – kérdi a Mester. – Mikor gyakorolod ? Napközben össze-vissza csatangolnak a gondolataid. Éjjel alszol. Ne hazudj nekem !” Ténylegesen mennyi időt szántok naponta a gyakorlásra ? Fél órát ? Netán egy, vagy két órát ? Akkor 22-23 óra gyakorlás nélkül múlik el ! Vannak, akik két-három év eltelte után nincsenek megelégedve az előrehaladásukkal, mert szerintük nem eléggé magas szintű gyakorlatokat végeznek. Hogyan lenne elég ennyi idő ahhoz, hogy bármit is elérjenek ? Ne a gyakorlatokat hibáztassátok ! Aki arról beszél, hogy már évek óta gyakorol, az valójában nem mond igazat. Mert ténylegesen alig gyakorol. ◆◆ Mennyi időt kellene egy nap gyakorolni ? Mennyi időt töltenek ezzel a komolyabb gyakorlók ?

Természetesen minél több időt tölt valaki gyakorlással, annál gyorsabban fejlődik. Amúgy, egyénenként nagyon különböző. Mindenkinek a saját adottságait kell figyelembe vennie, ahhoz kell igazodnia. Amikor a Lam rim tanításokat kaptam Őszentségétől, a Dalai Lámától, azt mondta : „Ötven-ötven százalék. Ötven százalék a jelenlegi életünk-, ötven százalék a következő életünk érdekében.” Nem könnyű az ötven százalékot teljesíteni, mert legalább öt-hat óra gyakorlást követel egy nap. Kezdő erre még nem képes. A legfontosabb egyelőre az, hogy az arra szánt idő valóban gyakorlással teljen.


Ha már itt tartunk, emlékeztetni szeretnék mindenkit Őszentségének erre a mondatára : „Vallást változtatni nem könnyű.” Mindenki hallhatta, mert ez itt, Budapesten hangzott el.* Nagyon fontos tanács a nyugati gyakorlók számára ! Minden érdeklődőnek vigyáznia kell, nehogy hirtelen túl messzire rugaszkodjon, mert nem lesz hol földet érnie. Csak fél lábbal szabadna a buddhista útra lépnetek, a másikkal továbbra is a nyugati életformátok megszokott, szilárd talaján kellene maradnotok. Csak akik már eléggé biztonságban érzik magukat, akikben a gyakorlatok valódi megelégedést keltenek, azok merészkedjenek beljebb. Akit a gyakorlás elbizonytalanít, akinek mentális problémái támadnak vagy boldogtalannak érzi magát, az maradjon meg teljes emberként nyugati életformájában. Ez egyáltalán nem baj. Sokkal jobb, mint megrekedni és elveszni a két lehetőség között. Óva intek mindenkit attól, hogy mindent egy lapra tegyen fel ! Megtörténhet, hogy pár évi próbálkozás után érzelmi zavarai támadnak és a lába alól végleg kicsúszhat a talaj. Annak szabad csak a buddhista út mellett dönteni, aki már egészen biztos a dolgában. A buddhista út egyébként is lassú menetelés, nem hirtelen, nagy ugrás. Ez a szemlélet alapvetően különbözik a nyugati gondolkodásmódtól. A magam részéről nem hiszem, hogy boldog lennék, ha nekem nyugati ember módjára kellene élnem. Nem ismerem eléggé a rendszerét, nem szoktam hozzá, nagyon eltérő környezetben és nagyon eltérő körülmények között nevelkedtem. Bizonyos vagyok abban, hogy ha egyetlen nekirugaszkodással nyugati akarnék lenni, komoly problémákkal kellene szembenéznem. Legyetek tehát óvatosak és körültekintőek. ◆◆ Szinte áthidalhatatlan különbség van a keleti és a nyugati életfelfogás között. Nyilván kockázatot vállal, aki nem csupán szimpatizál, hanem esetleg át is lép a másik térfelére. Nem tartom véletlennek, hogy ilyen kevesen vagyunk itt, de éppen a jelentős különbségek miatt azt sem gondolom, hogy az egyik lábbal itt, a másikkal pedig ott állhatunk…

Az igazi kérdés az, hogy miként érzi magát az ember. Gyakorló vagy nem gyakorló, üzletember vagy hivatalnok, a lényeg ugyanaz : boldog vagy boldogtalan ? Ha boldog a buddhista úton, akkor jó. Ha nem érez több boldogságot, miután elhagyta a saját bázisát, akkor abból komoly bajok származhatnak. Ahogy az imént mondtam, tudom, hogy problémáim származnának abból, ha áttérnék a nyugati életformára. Egy ilyen változtatás valójában azt jelentené, hogy meg kellene váljak a szemléletmódomtól. Más kérdés, ha látok olyat, ami itt nyugaton jó, akkor azt hozzáteszem a magaméhoz. De ez nem jár együtt a saját alapom elvesztésével. Ezt a fajta óvatosságot javasolom mindenkinek. Éberen figyeljétek, hogy a buddhista tanítás miként érvényesül * 1996. október 28. Építők-Liget Kongresszusi Központ.


a mindennapjaitokban. A tanítás önmagában nem sokat ér. A lényeges az, hogy miként valósítjátok meg a hétköznapok során. Minden ettől függ. Ha a tanítás nem járul hozzá a kívánt módon az életetekhez, akkor nem érdemes foglalkozni vele. Felejtsétek el. Bármilyen szellemi útról is legyen szó, a legkevesebb, amit elvárhatunk tőle, hogy ne okozzon zavart. Csak akkor van értelme, ha a mindennapjainkat jó irányba változtatja. A nyugati életstílus valóban jelentős mértékben különbözik a keletitől, éppen ezért sokak számára a buddhista szemlélet kifejezetten zavaró lehet, ami nem a tanítás hibája, hanem annak a következménye, hogy nem felel meg az itteni emberek elvárásának és szemléletének, nem illeszthető be mindennapi tevékenységeik közé, következésképpen nem tud a kívánt módon hozzájárulni az életükhöz. Kritikusan kell tehát közelíteni a tanításhoz, körültekintőnek kell lenni a gyakorlásakor és a meditációk végzésekor, és különösképpen vigyázni kell, nehogy a hitbe temetkezés megzavarja a normális gondolkodást és életvitelt. Természetesen akire ez a tanítás jó hatással van, az csak folytassa a tanulást és a gyakorlást. Arra azonban ne számítson, hogy az eredmények majd gyorsan jelentkeznek. Legbiztosabban akkor vallunk kudarcot, ha gyorsan akarunk eredményre jutni. Miért nem lehetséges a gyors előrehaladás ? Mert a Lam rim meditáció célja az erősen szennyezett, mérgező érzelmekkel átitatott tudat megtisztítása, pozitív irányultságúvá alakítása. Badarság lenne azt képzelni, hogy e téren pár heti vagy hónapi gyakorlással eredmény érhető el. Itt nyugaton az emberek többsége mindent azonnal el akar érni, ezért mindent túlságosan gyorsan és túlzottan élénken csinál. Az életritmus túlfeszített. Nem véletlen, ha egyesek megpróbálják ugyanezt a tempót a dharmagyakorlásban is alkalmazni. Ez nem vezet sehová. A Dharmát komolyan csak türelemmel lehet gyakorolni. A Lam rim a dharmagyakorlást hatalmas folyamhoz hasonlítja, amely lassan hömpölyögve halad, sok ezer kilométeren át. Ugyanígy, ti is csak rendíthetetlen nyugalommal és türelemmel juthattok lépésről-lépésre előbbre. Kitartóan végezve a gyakorlatokat, öt-, tíz- vagy tizenöt év múlva a következmények majd biztosan jelentkeznek. Húsz-harminc év múlva pedig a megfelelő hozzáállásból már komolyabb eredmény is születhet. Amit kiérdemeltek, az a részetekké válik, és még ha nem is lesz látványos a fejlődésetek, akkor is örülhettek neki, mert fontos előrelépést tettetek. A lényeg az, hogy csináljátok, állhatatosan és türelmesen. Tanuljatok, a tanultakat ültessétek át a gyakorlatba, és meditáljatok, megszakítás nélkül. Lényeges az is, hogy a Lam rim gyakorlása közben a tapasztalataitokat folyamatosan vessétek össze az alapszövegben leírt célokkal. Erről sem szabad megfeledkezni. Ehhez persze meg kell tanulni a leírtakat, az eddig ismertetett összes pontot – mondhatjuk úgy is, hogy a térképet –, a meditációk menetét


és értelmét. Amikor az érzéseitek összecsengenek a tanításban leírtakkal, az előrehaladásotok jó irányba történik. Itt nem csak a meditálás közben felmerülő érzéseitekre, hanem a mindennapjaitok során felmerülő valamen�nyi érzésetekre gondolok. Ha érzéseitek ellentétbe kerülnek a leírtakkal, a gyakorlatokat helytelenül végzitek. Ebben az esetben hiába fáradoztok, az irányvételetek hibás. A rosszul végzett meditáció pedig veszélyessé válhat, különösen, ha a boldogtalanság érzését kelti, vagy ha megzavarja a normális gondolkodásotokat. Ezekre a jelzésekre nagyon oda kell figyelni. A tibeti közösségben ismeretlen, hogy a meditáló a mindennapjai során boldogtalannak érzi magát. Tény, hogy általában nem is végeznek túlságosan komoly meditációkat, de bármilyen gyakorlatról is legyen szó, az nem fordulhat elő, hogy kedvetlenné válnak. Meditáló szerzetesek között is aligha akad olyan, aki boldogtalannak érezné magát vagy elveszítené az életkedvét és az ítélőképességét. A meditálásnak semmiképpen sem szabad ilyen következményekre vezetnie. Helyesen végzett gyakorlás mellett a gyakorló megőrzi a józan eszét. Vigyáznotok kell tehát, nehogy a szemléletváltás megfosszon a gyökereitektől. Mindenki legyen nagyon óvatos ! Csak lépésről-lépésre, megfontoltan szabad előrehaladni. Amikor azt mondom, hogy a meditálások során nyert érzéseknek össze kell csengeniük a leírtakkal, akkor ezzel nem állítom, hogy minden esetben kellemes érzésről lesz szó. Például a jelenségek végső természetének megértését elősegítő ürességmeditáció a megrettenés érzését válthatja ki. Több életen keresztül végzett gyakorlás szükséges ahhoz, hogy az üresség meditáció ne keltse ezt az érzést. A meditáló úgy érzi, elveszíti önmagát és minden egyebet ; minden megoldatlanná válik számára. A megrettenés ez esetben a valóság természetének megértéséből fakad. De ez a megértés csökkenti az erős ragaszkodást és az erős gyűlöletet, valamint az „én”-hez való tapadást, ezért ezt az érzést érdemes életre kelteni. Vagy vegyünk egy másik példát. A Lam rim kezdő szintjén majd az első meditáció témája a „mulandóság és a halál” lesz. Ezt a gyakorlatot végezve eleinte kellemetlen, szorongó érzésre számíthattok, nem kizárt, hogy lesznek, akik megrémülnek. Ez az amúgy nem kívánatos érzés azonban a hasznotokra válik. Hogyan lehetséges ez ? A hasonlatot már említettem. Ha megrémülünk a szobánkban lévő mérges kígyótól, megmenekülünk, feltéve, hogy megkíséreljük elhárítani a veszélyt. Ha közömbösek maradunk, a kígyó elbánik velünk. Ugyanezzel a módszerrel alakítjuk át a meditálás során ránk törő aggodalmat számunkra hasznos cselekedetté. Ha a halál természetéről gondolkodunk, arról a halálról, ami biztosan eljön, és ez nem vált ki riadalmat belőlünk, akkor az nagyon rossz, mert semmit sem fogunk tenni. Az aggodalom tudatosítja, hogy a tetteinkért felelősséggel tartozunk magunknak. Ez a nagyobb tudatosság mozdítja


elő kedvező létformába jutásunkat azáltal, hogy hasznos cselekedetekre és a buddhista gyakorlás segítségével érdemek felhalmozására ösztönöz bennünket. Amúgy persze önmagában az aggodalom boldogtalanná tesz, és egyáltalán nem jár hasznos következménnyel. Jóllehet a meditációk által keltett érzések egyértelműek, kívülről, külső szemmel senkiről sem állapítható meg, hogy gyakorol vagy sem, még ha az illető esetleg komoly erőfeszítéssel sikeresen is munkálkodik tudatának átalakításán. A külsődlegesség vajmi keveset számít. Végezhet valaki százezer leborulást, ismételgethet akár sokszázezerszer mantrákat, a valódi buddhista gyakorlástól távol áll, ha a mindennapi élete során a gondolkodásmódja, a dolgokhoz való viszonyulása változatlan, ha a mentalitása ugyanolyan marad, mint gyakorlásának megkezdése előtt volt, vagy ami ennél is rosszabb, esetleg még büszkébb és rátartibb lett. A test-, a beszéd-, és a tudat cselekedetei közül a tudaté a vezető szerep. Tudatunk az irányító mind a jelenlegi, mind az elkövetkező életeinkben, ezért a Lam rim középpontjában a tudat lépésről lépésre történő átalakítása áll. A beszéd és a test megnyilvánulásai másodlagosak. Minőségük a tudat motiváltságának függvénye, azaz követik a tudat változását. Olyan nem történhet, hogy pozitív irányultságú tudat mellett a test és a beszéd cselekedetei károsak és ártalmasak maradnak. Fordítva viszont lehet, hogy valakinek a beszéde kellemes, testi cselekedetei megnyerők, ám a fejében káros gondolatok sokasága hemzseg. Végezetül, ami pedig magát a gyakorlást illeti, eredményességének feltétele az állandó ismétlés. A meditálás valójában egy gyakorlat ismételt elvégzését jelenti. Úgy is mondhatjuk, a meditálás nem más, mint önmagunk hozzászoktatása a meditáció tárgyához. Erényes erőfeszítés alatt pedig azt értjük, hogy ismételten gyakorolunk és gyakorolunk.

4. Az emberi élet értéke B. A tudat képzése két részből áll : 1. Ösztönzés az értékes emberi élet értelmének kiteljesítésére. 2. Az értékes emberi élet kiteljesítése. Az értékes emberi élet értelmének kiteljesítésére ösztönző meditáció három részből áll : a. Az emberi élet értékének felismerése. b. Az értékes emberi élet jelentőségének figyelembe vétele. c. Az értékes emberi élet elnyerésével szemben felmerülő akadályok figyelembe vétele.

Ösztönzés az értékes emberi élet értelmének kiteljesítésére

Az emberi élet értékének felismerése a. A Lam rim következő témaköre az emberi élet – vagy mondhatjuk úgy is : az emberi test – értékének felismerése. Ennek a meditációnak két része van : 1) a nyolc szabadság, és 2) a tíz kedvező lehetőség. Sok ember élete céltalan. Napjaik szinte észrevétlenül múlnak el, pedig ha felismernék jelenlegi életük különleges értékét, igyekeznének kihasználni a benne rejlő hatalmas lehetőséget. Ez a tanítás életünk nagy kihívását tárja elénk. Sorba veszi a dharmagyakorlásra jelen életünkben rendelkezésünkre álló körülményeket – a nyolc szabadságot és a tíz a kedvező lehetőséget –, és rámutat azokra a magasabb feltételekre és felismerésekre, amelyeket a jelenlegi életünk és testünk megfelelő használatával elnyerhetünk. A következőkben tehát kétféle gyakorlatról lesz szó. 1) Az emberi életünket jellemző nyolc szabadság által az alábbi módon válunk alkalmassá a Dharma gyakorlására : a) Nem vallunk helytelen nézeteket. Helytelen nézeteket vallanak, akik nem fogadják el az ok és okozat-, más néven a karmatörvényt, nem hisznek a megelőző- és az elkövetkező életek-


ben, és nem tulajdonítanak jelentőséget a szeretetnek, az együttérzésnek és az üdvös gondolatoknak. A buddhizmus tanítása szerint nem számít, hogy a felsoroltakról mit mondunk, azokat szavakkal elfogadjuk vagy elutasítjuk ; ha természetes módon megnyilvánuló helytelen nézeteink vannak, akkor ártalmas gondolataink és érzelmeink befolyása alatt állunk. Miért baj ez ? Tekintsünk körbe, és meglátjuk, milyen következményekkel jár, hogy az emberek az ártalmas érzelmeikre hagyatkoznak. Milyen cselekedetek származnak a haragjukból, gyűlöletükből, ragaszkodásukból, féltékenységükből, rosszakaratukból és hazudozásaikból ? Zavarodott, mások boldogságát feldúló, káros cselekedetek. Elég, ha a környezetünkben megtörtént esetekre gondolunk. Miképpen szenvednek az emberek a hibás cselekedeteik miatt ? Milyen következményekre vezetnek ezek a hibák a családokban, a szülők és a gyerekek viszonyában ? Ez a meditáció más szempontból is hasznos lehet. Megfigyelhetjük, hogy sokan már a legkisebb probléma felmerülésekor boldogtalannak érzik magukat. „Miért nem kell másoknak ugyanúgy szenvedniük, mint nekem ? Miért mindig engem érnek bajok ?” – kérdezik méltatlankodva. Az ilyen hozzáállás igazságtalan és csak fokozza az elkeseredést. Helyesebb lenne, ha a kérdést így tennék fel : „Miért nem tapasztalom én is azokat a hatalmas szenvedéseket, amelyeket mások ?” Nyugodtabb, probléma mentesebb időszakokban szoktassátok magatokat ehhez a gondolkodáshoz : „Most rendben van minden körülöttem, ennek örülök, de miért van az, hogy nem kell olyan szenvedéseket átélnem, mint sok más embernek ?” Az érzelmek lecsendesítésének ez az ésszerű gondolkodáson alapuló technikája segítségetekre lehet, amikor valóban komoly nehézséggel kell szembenéznetek. Mert azt ne várja senki, hogy problémáinak valamikor is vége szakad. Ahogyan korábban mondtam : a bajok és a gondok olyanok, mint az óceán hullámzása. Soha nem érnek véget. Balgaság lenne azt kívánni, hogy úszás közben ne legyünk vizesek. Amíg vízben vagyunk, addig ez elkerülhetetlen. Hasonlóképpen : amíg a létforgatagban élünk, addig szenvedni fogunk. Aki nem akar vizes lenni, jöjjön ki a medencéből. Az emberek azonban szüntelenül a problémák világába vezető utat választják. Tudatlanságuk miatt önkéntelenül is helytelenül cselekednek, cselekedeteik következményei miatt pedig elégedetlenek. Sántidéva művében ezt olvassuk : „Bár a szenvedést akarják elkerülni, a szenvedésükbe rohannak. Boldogok akarnak lenni, de tudatlanságuk miatt a boldogságukat, mint ellenséget pusztítják el.” * A buddhizmus szembesít a valósággal. Rávezet arra, hogy miként szüntethetjük meg, amit nem akarunk és hogyan nyerhetjük el azt, amit akarunk. A buddhizmus nem életidegen ideológia, nem elvont elmélet, hanem az általunk tapasztalt valóság tükre. A tanítvány e tükörbe * BCA, I/28.

Az emberi élet értéke 81

tekintve önmagát látja kendőzetlenül. Meglátja benne a valódi arcát, és a valóságot felismerve megérti, hogy mi a helyes és mi a helytelen. b) Nem születtünk elmaradott országba. „Elmaradott ország” alatt olyan helyet értünk, ahol nem ismerik és nem gyakorolják a Dharmát, az ott élők cselekedetei pedig ártalmasak. Az ide születőknek hiába van emberi testük, fejlődésük akadályozott. Szellemi vezető útmutatását nélkülözve követik szüleik és környezetük cselekvési mintáit. A világ nagyobbik részén ezek az uralkodó viszonyok. Jelen életünkben szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy nem ilyen helyen élünk. c) Nem születtünk olyan helyre, ahol a Buddha tanítása ismeretlen. Vizsgáljuk meg, mit is jelent a tanítás hiánya. Hogyan gondolkodnak és miként töltik idejüket azok az emberek, akiknek az életében nincs jelen a Buddha tanítása, akik nem hallottak a szeretet és együttérzés erejéről ? Természetesnek veszik, hogy a gondjaikat okozó ártalmas hajlamaikra hallgatnak és negatív érzelmeiket korlátozás nélkül hagyják eluralkodni. Hová vezet az ilyen élet ? Ha mindezt élénken elképzelitek, felismeritek, hogy kiváltságos helyzetben vagytok, hiszen ebben az országban nem ismeretlen a Buddha tanítása. E felismerés belső hajtóerővé válva komoly és kitartó dharmagyakorlásra ösztönöz. d) Nem születtünk némának vagy együgyűnek. Lehet, hogy egyesek úgy vélik, nincs abban semmi különös, hogy nem születtünk némának vagy együgyűnek. De nézzetek csak széjjel magatok körül. Hányan kénytelenek testi- és szellemi fogyatékosságokkal együtt élni ! Hány és hány ember hallása, beszéde, látása korlátozott, vagy érzékszerveik ugyan épek, de a tudatuk súlyosan károsodott. Ne vonjátok meg tehát a vállatokat és ne legyetek közömbösek. Gondolkodjatok el ezen is alaposan, és érezzétek át, mit jelent nem teljes értékűnek lenni. Képzeljétek el, hogy nem láttok, nem hallotok, tolószékhez vagytok láncolva, vagy bármilyen más, helyre nem hozható fogyatékosságban szenvedtek. Mire jutnátok ilyen állapotban ? A süketség, vakság, némaság, gyenge értelmi képesség akadályozzák vagy akár lehetetlenné teszik a Dharma gyakorlását. Ismét azt találjuk tehát, hogy szerencsések vagyunk. Éles a hallásunk, ezért élő tanításokban részesülhetünk, beszédkészségünk, elmeállapotunk pedig alkalmassá tesz a gyakorlásra és a meditálásra. Hatalmas lehetőség birtokába jutottunk, de nem feledhetjük, a rendelkezésünkre álló idő véges ! Nem maradhatunk itt örökre, előbb vagy utóbb e kivételes állapot megszűnik. Ha csak evéssel, ivással, pihenéssel akarjuk tölteni napjainkat, ha gondtalan, kényelmes életre vágyunk, akkor miben különbözünk az állatoktól ? Az állatok is azt teszik, ami számukra pillanatnyilag a legjobb. Ha mit sem törődve csodálatos lehetőségeinkkel, kizárólag a jelenlegi életünkre és az anyagiakra összpontosítva múlatjuk időnket, köztünk


és mondjuk egy kutya között nincs nagy eltérés. Itt nyugaton már a kutyák is házakban laknak, gondoskodnak róluk, nem ritkán olyan ételeket esznek és olyan körülmények között élnek, amilyenekről az emberek nagy része csak álmodik. A Lam rim figyelmeztet : különleges időket élünk, körülményeink most olyanok, amelyekkel a más létformákban élők nem rendelkeznek. Tegyünk valami igazán hasznosat, a kínálkozó lehetőséget ne hagyjuk kihasználatlanul ! A fizikai és mentális problémák átélése értékes emberi létünk értelmére, a dharmagyakorlás jelentőségére hívja fel figyelmünket. Amint ez az érzés eluralkodik, megszűnik minden fáradság és a gyakorlás sokkal hatékonyabbá válik. e)-g) A következő három pontban arról a szerencsénkről gondolkodunk el, hogy nem születtünk az alsó világok egyikébe sem, azaz nem születtünk pokollakónak, éhező szellemnek és állatnak. Ezekben a világokban a Dharma gyakorlására nincs lehetőség. Egyelőre tekintsünk el a pokollakóktól és az éhező szellemektől. Róluk később fogok beszélni. Itt most elegendő azt látni, hogy környezetünkben az embereket messze fölülmúló számban élnek állatok. Tegyétek fel magatoknak a kérdést : ha az érző lényeknek ilyen nagy száma él állatként, ti miért nem vagytok azok ? Ne érezzétek biztonságban magatokat : a buddhizmus szerint csupán idő kérdése az alsó régiók szenvedéseinek megtapasztalása ! Most azonban emberek vagyunk és jelen létformánk a dharmagyakorlás hatalmas lehetőségét rejti magában. Ne késlekedjetek, használjátok ki a rendelkezésetekre álló időt, hogy kiszabadíthassátok magatokat szenvedéseitek börtönéből. h) Nem születtünk hosszú életű istennek. A sokféle istenlény közül a Lam rim itt a formavilág istenlényeire utal. Az ilyen létformába születők megelégedéssel veszik tudomásul, hogy hová jutottak, majd pedig sok ezer öntudatlanul eltöltött év után, közvetlenül az elmúlásuk előtt ráébrednek arra, hogy idejük lejárt. Az ilyen lényeknek tehát két tudatos pillanatuk van : az életük kezdetekor és az életük végén. E két időpont között álomszerű állapotban, világi örömöket élvezve illan el az életük, érdemleges cselekedetekre, kiváltképp dharmagyakorlásra nincs lehetőségük. Lényeges, hogy pontosan értsétek az utolsó négy meditáció valódi értelmét. A buddhista gyakorlás három fő pilléren nyugszik : a kiemelkedésen, a bódhicsittán és az ürességet megértő bölcsességen.* Közülük a kiemelkedés csak problémák és szenvedések közepette valósulhat meg. Nekünk, emberi lényeknek ugyan temérdek problémánk van, de egyben kiváló értelmi képességgel is rendelkezünk. Értelmi képességünk segítségével * Tib.: lam gtso rnam gsum : nges 'byung, byang sems, yang dag pa'i lta ba.


felismerhetjük a létforgatag és a szenvedések közötti összefüggést, valamint e felismerés alapján a létforgatag meghaladásának lehetőségét és a meghaladás jelentőségét, amit kiemelkedésnek * nevezünk. A pokollakók és az állatok szenvedéseinek mértéke a miénkénél ugyan sokkalta jelentősebb, de nem rendelkeznek a kiemelkedéssel együtt járó előnyök felismeréséhez szükséges értelmi képességgel. Az istenlényeknél minden tökéletes rendben folyik. Életük gondtalan, az önfeledt gyönyörűségek közepette képtelenek a kiemelkedést gyakorolni, hiszen nincs probléma és baj, amitől meg akarnának szabadulni. A buddhista tanítás ezért különleges jelentőséget tulajdonít az emberi létformának, mert a létforgatagról történő őszinte lemondásra csak emberi lények képesek. Szüntelenül megújuló mindennapi gondjaink és szenvedéseink tehát arra ösztönözhetnek, hogy a megszabadulás útját keressük. Mi úgy mondjuk : „A szenvedés a boldogság bevezetője”. A szemét értéktelen lomok halmaza, ám a szükségtelen dolgok újrahasznosítással ismét értékesekké válnak. A buddhizmus ugyanezt a technikát alkalmazza. Bár nem akarjuk a szenvedést és a létforgatag természete ellen sem tehetünk, a bajokat a saját hasznunkra fordíthatjuk. A buddhista gyakorló szenvedése által érti meg létezésének természetét, és ezt a felismerését eszközként használja a kiemelkedéshez. E módszer alkalmazása hatalmas hozzájárulás az élet értelmessé tételéhez, mivel általa maradéktalanul boldog életünk lehet, hiszen, ha a nyakunkba szakadó gondokat jótéteménynek tekintjük, problémáink soha nem zavarják meg a tudatunkat. Összefoglalva : a nyolc szabadságról folytatott meditáció lényege, hogy elgondolkodunk szerencsés adottságainkon. Pontról-pontra megvizsgáljuk, hogy mi történne, ha nem ismernénk az ok-okozat törvényét, ha olyan helyre születnénk, ahol a gyilkolás és az erőszak mindennapos, ha soha nem hallanánk a Dharmáról. Elképzeljük, hogy mit tennénk fogyatékosként, hogy milyen sorsuk lehet a pokollakó lényeknek, az éhező szellemeknek, az állatoknak és a hosszú életű isteneknek. Aki szerint nem teljes a felsorolás, az bátran egészítse ki a nyolc pontot. Minél alaposabb vizsgálatot végzünk, annál világosabban ismerjük fel jelenlegi különleges helyzetünket. 2) A tíz kedvező lehetőség, amely előmozdítja a Dharma gyakorlását : a) Emberi létforma. b) Olyan helyen születni, ahol a buddhizmust tanítják. c) Érzékszervek épsége. d) Bizalom a Dharmában. * A tibeti nges 'byung fogalom szó szerinti fordítása : „elszánt kiemelkedés” (a létforgatagból). A szövegkörnyezetnek megfelelően ennek többnyire tartalmi megfelelője, a „lemondás” (a létforgatagról) kifejezés használatos.


e) Mentesség a szélsőséges cselekedetektől *. f) Olyan korszakban élni, amelyben a Buddha megjelent és g) tanította a Dharmát. Vannak ugyanis olyan világkorszakok, amikor nem jelennek meg buddhák, vagy ha megjelennek, nem tanítják a Dharmát. h) Virágzik a Buddha tanítása. i) A tanításának követői vannak. j) Együttérzés nyilvánul meg mások felé. Ez alatt azt kell érteni, hogy környezetünkben olyan tanítók vannak, akik megosztják velünk a Dharma bölcsességét. Ebben a meditációban is azt vizsgáljuk, hogy milyen helyzetben lennénk, ha a felsoroltak ellenkezője érvényesülne. Egy tibeti mondás szerint : „Nem tudod az édes ízt értékelni, amíg nem találkoztál a savanyúval”. Alaposan mérlegelve mindazokat az akadályokat, amelyekkel szembesülhetnénk, felismerjük adottságainkat, valamint a szellemi előrehaladásunkat segítő feltételeink hatalmas értékét.

Az értékes emberi élet jelentőségének figyelembe vétele A Lam rim következő meditációja feltárja az értékes emberi életben rejlő lehetőségeket, s ezzel arra ösztönöz, hogy jelen életünket arra használjuk, amire csak emberi lényeknek nyílik alkalmuk. b. Az értékes emberi élet több szempontból rendkívül jelentős : 1) Jelen emberi életünkkel kiváló és dicsőséges, magasabb és jobb újralétesülésben lehet részünk, kívánságunktól függően ember- vagy istenlényként. Az emberi élet lehetőséget nyújt magasabb újralétesülések elnyerésére ; akár az isteni létbirodalmak kapui is kinyílhatnak előttünk. Vizsgáljuk meg, hogy állati létformával elérhető-e magasabb újralétesülés. Ha pusztán a kényelmünkkel, a lakásunkkal, a ruházkodásunkkal, a jóllakottságunkkal és még néhány olyan dologgal foglalkozunk, amit egy állat is megtehet, akkor köztünk és az állatok között csak formai különbség van. Ha viszont emberi létünket a megfelelő módon használjuk, akkor jobb újralétesülést eredményező okokat és feltételeket halmozunk fel. Erre egy állat nem képes. 2) Jelen emberi életünkkel – a magasabb és jobb létszférába születéssel – kívánságunknak megfelelő hosszú életet, gazdagságot, kiváló képességeket, jó családi körülményeket stb. valósíthatunk meg. * Az öt szélsőséges cselekedet : szülőapa-, szülőanya-, arhat megölése, egy buddha vérének szándékos fakasztása és szakadás előidézése a közösségben.


Ahhoz, hogy a következő életünkben biztonságos háttérrel, nagy fizikai és lelki erővel, szép megjelenéssel rendelkezzünk, követnünk kell a Lam rim útmutatását. 3) Jelen emberi életünkkel magasabb újralétesülést valósíthatunk meg a Tiszta Földön, ahol csak buddhák és bódhiszattvák élnek. Ilyen helyre állati létformából nem lehet eljutni. 4) Jelen emberi életünkkel megvalósíthatjuk a nirvána örök békéjét és boldogságát : megszabadulhatunk a születés-, az öregség-, a betegségés a halál létforgatagon belüli szenvedéseitől. Aki felismeri, hogy mindez kizárólag az emberi élet segítségével, az emberi élet megfelelő használatával érhető el, az egyben azt is felismeri, hogy az emberi élet különleges és rendkívüli jelentőségű. 5) Jelen emberi életünkkel megvalósíthatjuk a Buddha dicsőséges és tökéletes négy testét : a Természet-igazság Testet, a Bölcsesség-igazság Testet, a Teljes gyönyörűség Testet és az Emanációs Testet. 6) Jelen emberi életünkkel megvalósíthatjuk egy buddha Forma Testének és Igazság Testének egyesítését, egyetlen életen belül, a legmagasabb jóga tantra segítségével. Egyedül az ember valósíthatja meg ezt az egyesítést. Ennek jelentősége felbecsülhetetlen, az emberi élet tehát rendkívül értékes. ◆◆ Hallhatnánk valamit a buddhák négy testéről ? Hogyan képzeljük el ezeket ?

A részletes magyarázatot a Pradnyápáramitában találjuk. A Természetigazság test a mindentudó tudat üressége ; valamennyi mérgező érzelem, illetőleg a szennyezett és a szennyezetlen nem-tudások megszűnése. A buddhák Természet-igazság teste a mindentudó tudat végső igazsága. A Bölcsesség-igazság test a megvilágosult tudat, azaz a mindentudó tudat. A Teljes gyönyörűség test az összes buddha-kiáradás forrása. A buddhák Emanáció-, vagy másképpen mondva Kiáradás teste, a Teljes gyönyörűség testből valósul meg. Ha az ötös, komplett felosztást nézzük, akkor a Természet-igazság testnek két összetevője van. Az egyik a mindentudó tudat üressége, a másik a szennyezett és nem szennyezett nem-tudások megszűnése. Az Igazság-testnek két jelentése van : a megvilágosodott tudat homályának végső megszüntetése, illetőleg a mindentudó tudat végső természete, vagyis az üresség. A legmagasabb filozófiai iskola, a praszangika-madhjamaka alatti szinteken ezt a két testet különállónak tekintik. A mindentudó tudat végső természete nem a megszüntetés, a megszüntetés pedig nem a mindentudó tudat végső természete. Amikor elhagyjuk a megvilágosodás útjában álló akadályokat, megvalósul az üresség. A végső megszüntetés maga az üresség. A mindentudó tudat végső természete pedig nem más, mint a mérgező érzelmek végleges megszüntetése.


Az értékes emberi élet elnyerésének akadályai és a négy sarkalatos pont c. Az értékes emberi életet nagyon nehéz elnyerni a következők miatt : 1) Az emberi élet legfőbb oka a tíz erény gyakorlása, s mert ilyen okokat nehéz felhalmozni, az emberi életet nehéz elnyerni. Aszerint születhetünk tehát emberi vagy isteni létbirodalmakba, hogy a mindennapi életünk során sikerül-e elegendő erényes cselekedetet összegyűjtenünk. Logikai megközelítésben ez azt jelenti, hogy a kívánt következmények megtapasztalásához a megfelelő okokat fel kell halmoznunk. Ha nem vetjük el a magot, nem arathatjuk le a termést. Ha jelen életünk mindennapjai során nem fordítunk gondot arra, hogy minél több erényes cselekedetet hajtsunk végre, akkor aligha lesz esélyünk magasabb világba – például emberként – újjászületnünk. A szükséges okokat azonban nehéz felhalmozni, ezért emberi életre is nagyon nehéz szert tenni. Felmerülhet a kérdés : ha az emberi élet megszerzése nehéz, miért küzd földünk túlnépesedési problémával ? A buddhista felelet erre az, hogy az állatok számával, különösen a rovarokéval összevetve, az emberek száma jelentéktelen. 2) A nyolc szabadság és a tíz kedvező lehetőség okai : a tíz erény kifinomult gyakorlása, a Hat Tökéletesség művelése, buzgó imádkozás és felajánlások végzése. Mivel ilyen okok felhalmozása nehéz, az értékes emberi életet nehéz elnyerni. A nyolc szabadsággal és tíz lehetőséggel rendelkező emberi életre sokkal nehezebb szert tenni, mint az általános értelemben vett emberi életre. Ugyanezt tapasztaljuk a külső jelenségek világában is, ahol egy bonyolultabb, jobb és drágább dolgot nehezebb megszerezni, mint az egyszerűt, olcsót. 3) Még ha az említett okokat sikerül is felhalmozni, az ismételten feléledő gyűlölet és harag, valamint a helytelen nézetek – a karmatörvénynek, és a megelőző- és elkövetkező életek lehetőségének elutasításai – megsemmisítik a felhalmozott érdemeket, ezért az értékes emberi életet nehéz elnyerni. Legfőbb ellenségünk a gyűlölet és a harag ! Romboló hatásuk megsemmisíti a dharmagyakorlás minden eredményét és az erényes cselekedetek összes jótékony következményét. 4) Még ha a felhalmozott érdemek nem is semmisülnek meg, a jelenlegi életben véghezvitt nagyszámú erénytelen- és kisszámú erényes cselekedet miatt bizonytalan, hogy a következő életben az erénytelen-, illetve az erényes következmények közül elsőként melyik kerül megtapasztalásra, ezért az értékes emberi életet nehéz elnyerni.


Soha nem lehetünk biztosak afelől, hogy abban a döntő pillanatban, amelytől az elkövetkező életünk függ, a hasznos cselekedeteink következményei érnek-e be. Sokkal nagyobb valószínűséggel számíthatunk káros következményekre, hiszen jóval többször követünk el ártalmas cselekedetet, mint hasznosat. 5) Sákjamuni Buddha egy alkalommal csipetnyi homokot vett a kezébe és így szólt : „Ez itt azoknak a száma, akik a magasabb világokba születnek. Az összes többi homokszem a földön pedig azoké, akik az alsó világokba.” E tanítás alapján megértjük, hogy miért él oly nagyszámú apró teremtmény nyáron egy kis piszkos pocsolyában. Következésképpen, az értékes emberi életet nehéz elnyerni. Az emberek száma eltörpül a többi lényéhez viszonyítva. Miért ? Mert az értékes emberi életet rendkívül nehéz elnyerni. Nehéz összegyűjteni az elnyeréséhez szükséges okokat, s ha az okok összegyűjtése nehéz, akkor természetesen az okozat, a hasznos tulajdonságokkal felruházott emberi élet elnyerése is nagyon nehéz. 6) Az emberi lényeken belül vessük össze a hívők számát a nem hívők számával. A hívőkön belül pedig hasonlítsuk össze, hogy hányan rendelkeznek és hányan nem rendelkeznek a Dharma gyakorlását biztosító nyolc szabadsággal és tíz kedvező lehetőséggel. Ebből megértjük, hogy a tizennyolc hasznos tulajdonsággal felruházott értékes emberi élet elnyerése nehéz. Boldogok lehetünk, mert emberi lények vagyunk és rendelkezünk valamennyi hasznos feltétellel, de nem érezhetjük biztonságban magunkat. Ácsárja Sántidéva az Útmutató a bódhiszattva életviteléhez című művében ezt mondja : „Rábízva magad értékes emberi életed hajójára, átszelheted a szenvedések hatalmas folyamát. Mivel ilyen hajót a jövőben nehéz lesz újra találnod, e sorsdöntő időben ne aludj, ostoba !” * Az emberi test kiváló eszköz. Kényelmes, a célnak leginkább megfelel. Örüljünk, hogy most emberi életünk van és rendelkezünk mind a tizennyolc hasznos tulajdonsággal, de mikor találunk rá ismét erre az eszközre ? Megpróbálhatjuk az erények folyamatos felhalmozásával újra és újra megszerezni, de ez nem lesz könnyű. Most itt a lehetőség. Használjuk emberi életünket céljának megfelelően : segítségével próbáljunk átkelni a szenvedések áradatán. Ha jelen életünkben csak pihenni akarunk, mondván majd a következő életünkben vágunk neki az útnak, akkor nem biztos, hogy sikerrel járunk. Ilyen kitűnő alkalom nem adódik újra és újra. Annak idején a nagy mestert, Gung thang pát, egyik tanítványa a megvilágosodásának történetéről kérdezte. A mester így felelt : „Az első húsz évben rá se hederítettem a dharmagyakorlásra. A következő * BCA, VII/14.


húsz évben azon gondolkodtam, hogy majd elkezdek gyakorolni. Tíz éve pedig minden reggel azon bánkódom, hogy nem korábban kezdtem el a gyakorlást. Ez az én történetem, ahogyan egy tartalom nélküli emberi élet elmúlik.”* A mester itt közvetett módon rólunk beszél, akik céltalanul töltöttük, jelenleg céltalanul töltjük, és talán a jövőben is céltalanul fogjuk tölteni az életünket, ahelyett, hogy céltudatosan a Dharmát gyakorolnánk. Szemben a mi élettörténetünkkel, a Mester egész élete tanulással, meditálással és dharmagyakorlással telt. Mi húsz-huszonöt éven át egyáltalán nem foglalkozunk a Tanítással, aztán újabb húsz-harminc évig jó, ha egyáltalán érdeklődünk utána, de igazán akkor sem gyakorolunk, és amikor már ötven évesek is elmúltunk, sajnálkozunk, hogy időnket feleslegesen elpazaroltuk. Az emberi élet jelentőségének és értékének a felismerése az alábbi négy pont átgondolásával történik : Gyakorolnom kell a Dharmát, mert boldog akarok lenni és nem akarok szenvedni. Boldogságom elérése és megszabadulásom a szenvedéstől, a Dharma gyakorlásától függ. Az alapvető kérdés az, hogy akarjuk-e gyakorolni a Dharmát . Ha igen, akkor arra is feleletet kell adnunk, hogy miért, ezen belül pedig, hogy miért a Lam rim meditációt akarjuk végezni . Valódi indíték és cél nélkül olyanok vagyunk, mint egy vaksötét kamrában tapogatódzó ember, akinek fogalma sincs arról, hogy mit keres. A Lam rim tanításában ez áll : „Azért gyakoroljuk a Dharmát, mert boldogok akarunk lenni és meg akarunk szabadulni a szenvedéseinktől.” Ez a legfőbb okunk a gyakorlásra. Minden lény, legyen akár ember vagy állat, boldogságra vágyik. Senki sem akar szenvedni, mindenki szeretné a szenvedést elkerüli. De miért a Dharmát válasszuk erre célra ? Miért nem valami mást ? Egyáltalán, miért gyakoroljuk a Dharmát, amikor éppen boldogok vagyunk, amikor nem szenvedünk ? Ezek fontos kérdések, próbáljunk meg felelni rájuk. Miért dolgoznak az emberek reggeltől estig, nyolc-, tíz-, akár tizenkét órán keresztül ? Mert boldogok akarnak lenni ! Nyilvánvaló, hogy az anyagiak közvetlen kapcsolatban állnak a boldogsággal és a boldogtalansággal. Azért vállalnak munkát, hogy a boldogságuk forrásának tekintett pénzt megkeressék. Ez természetesen nem helytelen, hiszen mindenkinek szüksége van élelemre, italra, lakásra. És mi a helyzet a dharmagyakorlással ? Meditálásért senki sem kap fizetést. E téren egy másik hagyomány érvényesül. Itt azok a buddhista gyakorlók és * Gungtang Rinpoche (rje gung thang pa dkon mchog bstan pa'i sgron me ; 1762-1823) eredeti formájában verses példabeszédét idézi Phabonka Rinpoche (1878-1941): Liberation in Our Hands. Part Two. The Fundamentals. 122. o.


filozófusok az irányadók, akik sok évszázadon át, mindenre kiterjedő részletességgel megvizsgálták és a saját tapasztalataikon keresztül igazolták, hogy a Dharma gyakorlása és a boldogság szorosan összefügg egymással. Törekvésük ugyanaz volt, mint az imént mondottak : boldogok akartak lenni és nem akartak szenvedni. Ezért tanultak, ezért meditáltak és ezért fejlesztették ki a boldogság elérésére és a szenvedés megszüntetésére alkalmas módszereket és technikákat. Nagyon fontos ennek a kapcsolatnak a megértése. Aki nem lát összefüggést a Dharma tanulása, gyakorlása és a saját élete és boldogsága között, az jobb, ha nem vesztegeti ilyenre az idejét. Ha mi, emberi lények gépek lennénk, a külső fizikai tárgyak maradéktalanul kielégítenék a szükségleteinket. Az ember azonban több, mint gép. Az anyagi fejlődés természetesen fontos része az életünknek, ezt senki sem tagadja, de nekünk valami másra is szükségünk van. Ezt a valamit „mentális táplálék”-nak nevezhetjük. Őszentsége, a Dalai Láma már sokszor kifejtette, hogy a technikai-tudományos fejlődés nagyon hasznos az emberi közösség számára, de ugyanakkor tudatunk és érzéseink vannak, mert nem vagyunk gépek. A tudatot szellemi téren kell kiszolgálnunk és fejlesztenünk. Csak így teremthető meg az egyensúly. Itt nyugaton a hatalmas fejlődés ellenére ez a rész valahogyan hiányzik. Anyagi értelemben szinte már minden lényeges dolog rendelkezésre áll, az emberek mégsem elégedettek. Képzeljétek magatokat egy olyan személy helyébe, aki az anyagi jólét nagyon magas fokán áll. Tökéletesen elégedett és maradéktalanul boldog pusztán az anyagi bőség miatt ? Nyilván nem. És itt ne a vallásosság esetleges hiányára gondoljatok. A fő kérdés nem az, hogy az illető hívő vagy nem hívő. A döntő az életének a minősége, ahogyan az életét megéli, a maga teljességében. Bármit is tesz az ember, mögöttes szándéka ugyanaz : boldog akar lenni, és nem akar szenvedni. Vannak, akik a boldogságuk eléréséhez a Dharma gyakorlását választják, a többség azonban más úton jár. Akik a dharmagyakorlást választják, bizonyosan egyre boldogabbak, és akik más tevékenységekben keresik a boldogságukat, azok közül is nem kevesen ugyanezt mondják. Kérdés, hogy melyik út célravezetőbb ? Melyik biztosít több boldogságot és kevesebb szenvedést ? Akik a dharmagyakorlást választják, mérgező érzelmeik legyőzésén munkálkodnak : ellenállnak haragjuk, gyűlöletük, ragaszkodásuk és féltékenységük feltámadásának. Akik nem a Dharma útját járják, azokon kártékony hajlamaik uralkodnak. Ki szenved kevesebbet ? Ki a boldogabb ? Persze nem fizikai, hanem mentális értelemben. Hogyan lehetnének igazán boldogok a haragosak és gyűlölködők, vagy azok, akik görcsösen ragaszkodnak személyekhez és tárgyakhoz, akik féltékenyek másokra ? Téved, aki úgy gondolja, hogy boldog, miközben mérgelődik egész nap. Lehetetlen, hogy igazán boldog legyen. Csak azok tapasztalhatják a boldogság érzését, akik


nem adnak esélyt haragjuk és más ártalmas érzelmeik fellángolásának. Erre tanít a Dharma. A boldogság elérése és a szenvedés elkerülése tehát szorosan összefügg a Dharma gyakorlásával. Tanulmányaitok előrehaladásával párhuzamosan, lépésről-lépésre fedezhetitek fel a kapcsolatot a Dharma gyakorlása és a mindennapi életben megtapasztalható boldogság és boldogtalanság között. Ha valóban átlátjátok, hogy ez a kapcsolat szoros és megbonthatatlan, elkötelezitek magatokat a komoly dharmagyakorlással. Ezt követően pedig érdektelenné válnak számotokra az új, látványos, meggyőzőnek tűnő ideológiák és elképzelések ; azok egyike sem lesz hatással rátok. A buddhista tanítás és a saját életünk boldogsága közötti kapcsolat felismerése tehát szellemi fejlődésünk kulcsa. Képes vagyok a Dharma gyakorlására, mert rendelkezem a szükséges külső feltétellel : van szellemi vezetőm, aki megmutatja hogyan gyakoroljak, és rendelkezem a belső feltételekkel : a szabadságokkal és a kedvező lehetőségekkel, amelyek alkalmassá tesznek a Dharma gyakorlására. Nem elegendő csupán könyvekből megismerni a tanítást. Hatalmas különbség van egy könyv elolvasása és a szellemi vezető meghallgatása között ! A Tanítómester szájából elhangzó magyarázatok által a tanítások jelentései sokkal világosabbá válnak. Itt nyugaton az emberek szinte mindent könyvből tanulnak. Keleten ez is másképpen van. Mi közvetlenül a tanítótól tanulunk, és csak az alapok megértése után olvassuk el a magyarázó szövegeket. Az olvasás egyetlen filozófiai tárgykörben sem tisztázza a problémáinkat. Olvasáskor kulcsként használjuk a tanítóinktól kapott tudásunkat, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a hallgatóknak az igazi segítséget a Tanítómestertől kapott tudás jelenti. Kolostorainkban is így tanítanak, mert ez a megfelelő módszer. Nyugaton a buddhizmust sok esetben könyvből tanulják, az érdeklődők ezért a szövegek jelentését nem igazán látják át. Nem értik a filozófiai hátteret, általában csak a felületes, szó szerinti jelentésekig * jutnak el, ami nem elegendő. A Lam rim vagy más filozófiai munkák szó szerinti megértéséből még egyáltalán nem következik, hogy a tanításokban rejlő jelentésárnyalatokat is megértették. A tanító feltárja előttünk a hátteret és elmagyarázza a mélyebb jelentéseket. Különösen a tantrikus tanításoknál elengedhetetlen, hogy személyesen a tanítótól tanuljunk. Itt különösen igaz a mondás : „Tanulj a tanító szájából közvetlenül !” A tantrikus tanítások többnyire szimbolikusak, a szavak sajátos kapcsolatban állnak a gyakorlatokkal és a megvalósításokkal, s nem utolsó sorban a tantrikus tanítást adó szellemi vezetővel. Azt javasolom tehát mindenkinek, hogy akkor is közvetlenül tanítótól tanuljon, * Tib. tshig don.


ha megérti az adott könyvben leírtakat, a tanító saját tapasztalatait ugyanis semmi sem pótolhatja. Gyakorolnom kell a Dharmát már a jelen életemben, mert nagyon nehéz újra értékes emberi életet nyernem. Emlékezzetek vissza a börtön példájára. Ha elítéltek lennénk és a börtönőr azt mondaná : „Adok huszonnégy órát, hogy megszökhess”, nem hiszem, hogy sokat kellene teketóriáznunk, mert aligha kapnánk újabb esélyt. Ugyanerről van szó itt is. Jelenlegi emberi életünk nagyon értékes, mert rendelkezünk a Dharma gyakorlásához szükséges valamennyi kedvező külső és belső feltétellel. De közel sem lehetünk biztosak abban, hogy a soron következő életünkben ismét emberként a megfelelő helyre és a megfelelő körülmények közé születünk. Használjátok ki ezt a hatalmas lehetőséget és kezdjetek neki a Dharma gyakorlásának még ebben az életben. Gyakorolnom kell a Dharmát, most azonnal, mert halálom eljövetelének időpontja bizonytalan. Ha azt mondjátok, hogy még ebben az életben gyakorolni akarjátok a Dharmát, de közben arra gondoltok, hogy elegendő ha egy hónap múlva, vagy a nyári szünetben, netán a jövő évben vagy majd akkor kezdtek neki, amikor nyugdíjba vonultok, akkor jusson eszetekbe a börtönőr, aki nagyon kevés időt engedélyezett a szökéshez. Ki tudja, mit hoz a holnap ? Hány váratlan eseménnyel találkoztatok már eddigi életetekben ? Ha azt hiszitek, hogy majd eljön az az idő, amikor napi tevékenységeiteknek vége szakad, akkor valószínűleg tévedtek. Elfoglaltságaink csak akkor szűnnek meg végérvényesen, amikor életünk is véget ér. Nincs olyan ember, aki azt mondhatná : „Minden dolgomat egyszer, s mindenkorra befejeztem.” Azonnal hozzá kell tehát kezdeni a Dharma gyakorlásához, mert a jövő bizonytalan. Fogadjátok meg a buddhista tanítás intelmét : „Ki tudhatja, mi jön előbb : a holnap vagy a következő élet ?” Az emberek többnyire úgy gondolják, hogy a haláluk majd sok-sok év múlva következik be. Igaz ez ? Vizsgáljuk meg, hogy ez az elképzelés logikailag miért megalapozatlan. A halál okaként többnyire csak az egészség megrendülését tartják számon, holott nagyon sok ember hal meg hirtelen baleset vagy természeti katasztrófa következtében. Ezekre, mint nem tipikusakra, nem szoktak gondolni. Az elképzelések és a valóság között tehát szakadék tátong. Szüntelenül vizsgálnotok kell a gondolataitokat, máskülönben áltatjátok magatokat, hogy azok helytállóak. A hétköznapi szemlélet és a valóság többnyire köszönőviszonyban sem áll egymással. Különösképpen a madhjamaka filozófiát tanulmányozva juthattok arra a felismerésre, hogy a nap huszonnégy órájának közel kilencven százalékában a gondolkodásotok hibás. Gondolkodásotok eredendően hibás voltának felismerése önmagában azonban nem


elegendő. A valósághű látásmódhoz közelítéssel párhuzamosan ellenőriznetek kell gondolataitok helyes vagy helytelen irányultságát is. Hiszen gyakorta megtörténik, hogy valakinek a gondolatai megfelelőek, ám helytelen motiváltsága miatt tudásának alkalmazása káros következményre vezet. A buddhista tanítás ezért nagy súlyt helyez a jó motivációra és az érdemek gyűjtésére, hogy ezáltal a tudásunk erényes, hasznos oldala érvényesüljön.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához ◆◆ Egy furcsa problémám van, tudniillik nem igazán tudom, hogy minek is tekintsem magam. A buddhizmus gyakorlójának ? Én ugyanis valójában keresztény vagyok, mivel nálunk ez az emberek vallása. Kezembe akadt néhány buddhizmusról szóló könyv, ezeket elolvastam, aztán rátaláltam erre az iskolára és rátaláltam a tanítómra. Szerencsésnek tartom magam, hogy így történt, de mindez még nem igazán mély bennem…

A buddhisták erre azt mondják : ez a karma. Akik nem tanultak a karmatörvényről, úgy érzik, valami nagyon rejtélyes dologról van szó. Gondoljunk csak bele, hány olyan esemény volt már az életünk során, ami váratlanul ért bennünket, amire nem voltunk felkészülve ? Ilyen ez is. Öt vagy tíz évvel ezelőtt valószínűleg az itt lévők egyike sem gondolta, hogy meditálni fog. De az életben majdnem minden a szokásostól vagy a tervezettől eltérően alakul. Közülük néhányra azt mondjuk : „Jó, hogy így lett !”, másokra pedig, hogy „Sajnos így történt, sok problémát okozott, amit nem akartam”. A buddhistáknak erre vonatkozóan két kérdésük van : miért történnek meg ezek az események és miért akkor, éppen abban az időben mennek végbe ? Nem előtte és nem utána. Komoly filozófiai problémák. Világosan kell látnunk, hogy nem tehetünk meg bármit. Akárhogyan is igyekszünk, képtelenek vagyunk száz százalékosan sikeresek lenni. Néha már úgy érezzük, elértük, amit szeretnénk, de aztán kudarcot vallunk. Sok mindenre vágyakozunk, többségük azonban soha nem valósul meg. Nem akarunk dolgokat, ám nem eggyel mégis szembe találjuk magunkat. Miért nem kapjuk meg, amit szeretnénk, és miért kell szembesülnünk olyan eseményekkel, amelyeket inkább elkerülnénk ? E kérdéseket közvetlen, napi tapasztalataink alapján tesszük fel, gondolkodni rajtuk viszont csak a filozófia segítségével lehet. Alaposabban megfigyelve életeseményeinket, kialakulhat bennünk az érzés, hogy léteznie kell egyfajta erőnek, amely kényszerítő módon, közvetlenül befolyásolja életünket. A buddhista filozófia ezt karmatörvénynek nevezi. Ennek a lényege az, hogy a kényszerítést mi magunk, a cselekedeteinkkel teremtjük az életeink során. A karmatörvény pontosabb


megértése igen hasznos és különösen akkor válik segítségünkre, amikor komolyabb nehézséggel szembesülünk. Egy buddhista gyakorló, aki világosan megértette a karmatörvényt, ha súlyos beteg lesz, teste bár gyenge és elesett, a tudata békés és kiegyensúlyozott, mert biztos benne, hogy állapotát kiérdemelte. Tudja, hogy egy korábban elkövetett cselekedetének a következményét tapasztalja. Őszentsége, a Dalai Láma mindig boldog, arca mosolygós, beszéde nyugodt, a sok probléma és veszély ellenére, ami országát a határokon kívül és belül sújtja. Őszentsége világosan érti a karmatörvényt ! Tény persze, hogy derűjének és kiegyensúlyozottságának más oka is van : a szeretetet és az együttérzést magas szinten gyakorolja. Minél erősebben munkál ugyanis valakiben az együttérzés, annál bátrabban néz szembe a nehézségekkel. Erről majd a Lam rim harmadik szintjének ismertetésekor beszélek. ◆◆ Nekem nem igazán tesz jót a meditálás. Túlságosan elfoglalt vagyok, nem marad időm és energiám a gyakorlásra, és talán a kellő érdeklődés is hiányzik belőlem. Arra gondoltam, hogy jobb lenne, ha a meditálás helyett a Lam rim tibeti szövegét olvasnám.

Semmi baj. Aki nem érzi hasznosnak, hagyja abba és mélyedjen el a tanulásban. Később, több ismeret birtokában már tudni fogja, hogy valójában mi a leginkább megfelelő számára és megfontoltabban választhat. Ami az alapmű olvasását illeti, az nagyon hasznos, de nem szabad elfelejteni, hogy ez gyakorlat és nem elmélet. Csak olvasni nem elég. Ráadásul, ha elegendő nyelvismeret hiányában a jelentés nem világos, akkor az csupán a tibeti kiejtés gyakorlása. Általánosságban mondva, először is nagyon fontos, hogy még azt megelőzően, hogy komolyan belefognátok a Lam rim gyakorlásába, tisztázzátok, mi a célotok vele. Ehhez korábban már próbáltam támpontokkal szolgálni. Azt hiszem, a hozzáállás tekintetében alapvetően különböznek egymástól a keleti és a nyugati gyakorlók. A keletiek többsége viszonylag keveset tud a Dharmáról, gyakorlásuk és életvitelük között azonban nincs ellentmondás. Hitüktől – néha a vakhitüktől – senki és semmi nem tántoríthatja el ; mély meggyőződéssel egész életükön át komolyan gyakorolnak. A nyugati életfelfogást pusztán a hitre alapozva nehéz hozzáigazítani a buddhizmus szemléletéhez. Sok nyugati ember kezd gyakorolni a tanítás világos megértése nélkül, sokszor csak amiatt, mivel a környezetükben mások így tesznek. Esetleg olvastak vagy valakitől hallottak róla, de nem lelnek örömet benne, ezért nyugtalanná és zaklatottá válnak, ami egyértelműen jelzi, hogy nem a megfelelő irányba indultak el. Ők jobban tennék, ha felhagynának a próbálkozással. A lelki egyensúly mindennél fontosabb. Senkinek sem lehet célja, hogy rosszabb helyzetbe kerüljön, mint előtte volt.


Véleményem szerint itt nyugaton a világos megértésre alapozott meggyőződés vezethet eredményre. Ennek hatása amúgy is sokkal erőteljesebb. A jó intellektuális képességekkel rendelkező tanítványok helyesebben teszik, ha ezt az utat követik. Számukra az a legcélravezetőbb, ha állandóan kérdéseket tesznek fel : „miért csinálom ?”, „hogyan csináljam ?”, „mi a célom vele ?”, és így tovább. Akarják megtudni, hogy mit és miért tesznek. Mivel a filozófia segít a kérdések tisztázásában, számukra különösen fontos a buddhista filozófia tanulása. Ezzel a háttérrel a gyakorlásuk valóban erőteljes és biztonságos lesz, és magasabb felismerésekre is vezethet. A magas felismerések amúgy sem a puszta hitből, hanem sokkal inkább a világos megértésből fakadnak. Mantrák recitálásából, szertartásokon való részvételből, leborulásokból magas felismerés nem jön létre. Aki nyugati emberként komolyan elkötelezett gyakorló kíván lenni, az igyekezzen világosan megérteni az okokat és a módszereket. Az intellektuális megközelítésnek persze megvan a maga veszélye. Vigyázni kell, nehogy közben maga a lényeg sikkadjon el. Soha sem szabad megfeledkezni arról, hogy a buddhista filozófia valójában nem más, mint elemző meditáció. A buddhizmus tanulásának csak akkor van értelme, ha szüntelenül a tanítás és a valóság közötti kapcsolat kiderítésére törekszünk. Ha megtaláljuk a kapcsolatot, megértettük a tanítást. Semmit sem tud meg a lényegről, aki csupán az ismereteit kívánja bővíteni. Jómagam a Lam rimot ennek a szellemében tanítom. Éppen ezért a látványos haladásnál fontosabbnak tartom az egyes kérdések okainak és jelentőségének a tisztázását. Időt szeretnék hagyni a feldolgozásra és emiatt lassan haladok az anyaggal. Ne feledjük tehát : fokozott óvatosságra van szükség ! Legyen szó bármilyen szellemi útról, a legkevesebb, amit megkövetelünk tőle, hogy a tudat normális működését ne zavarja meg. Természetesen nem könnyű a buddhizmust hozzáigazítani a mindennapi élethez, de a tanultak gyakorlati alkalmazása nélkül a dolognak semmi értelme. Ha nem lehet a kettőt összeegyeztetni, ha e téren zavarok mutatkoznak, akkor jobb az egészet abbahagyni. Ellenkező esetben viszont, ha az egyeztetés sikeres, érdemes csinálni, még akkor is, ha hónapokon, vagy netán éveken át a gyakorló nem érzékel különösebb változást. A következmények egyszer bizonyosan beérnek. ◆◆ Sokszor elhangzik, hogy a buddhizmus révén jobb élet valósítható meg. De mit jelent ez a mi esetünkben, akik itt, nyugaton élünk, az itteni feltételek mellett ?

Ez nagyon jó kérdés. Tudjuk, az idő korlátozottan áll a rendelkezésünkre. Akár akarjuk, akár nem, folyvást rohanunk életünk befejezése felé és egyhamar szembe találjuk magunkat azzal a megmásíthatatlan ténnyel, hogy nincs tovább. Ez ellen semmit sem tehetünk. Alapvető kérdés tehát, hogy mi történik a jelen életünket követően. Ha valaki úgy gondolja, hogy ezzel a dolognak vége, nincs újralétesülés, akkor néhány bonyolult kérdés


megválaszolásától megkíméli magát. Számára ez esetben nincs más, csak a jelen élete. Próbáljon minél kényelmesebben élni, idejének minél nagyobb részét fordítsa saját pillanatnyi boldogságának a megteremtésére. De mi van akkor, ha tudatfolyamatunk nem szakad meg, ha halálunkkal nem ér véget minden, azaz valószínűsíthető az újralétesülés ? Rendkívüli jelentőségű filozófiai kérdés, amelynek megválaszolása számunkra különösen fontos, persze csak akkor, ha felelősséget érzünk a jövőnk iránt.* Az egyszer biztos, hogy akár hiszünk az újralétesülésben, akár nem, akár hívők vagyunk, akár nem, tudatunk pozitív beállítottságára mindenképpen szükségünk van. A békés, nyugodt, csendes tudat mindenki számára hasznos. Próbáljuk meg tehát legalább azokat a káros tudati tényezőket kiiktatni, amelyek elménk békéjét leginkább megzavarják, és amennyire csak lehetséges, igyekezzünk ártalmas gondolatainkat lecsendesíteni. Ha ennyit elérünk, az már életünkre közvetlen módon jótékony hatással lesz és vallási gyakorlatként is valódi haszonnal jár. Hiszen ha feltételezzük, hogy életünk a halálunkkal nem ér véget, tudatunk pedig a következő életünkben is jelen lesz, tudatunk képzésével a következő életünket szolgáló „Nagy Következmény”-t hozhatunk létre. Ezért olyan fontos, hogy most miként töltjük az időnket. Mindamellett, a nyugati embereknek csak olyan módszereket érdemes elfogadniuk, amelyek a nyugati életformának és mentalitásnak megfelelnek. Nem hiszem, hogy válogatás nélkül bármit át lehet venni a keleti szemléletből ; számos megoldás biztosan nem alkalmazható az itteni viszonyok mellett. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, annál a nyugati életforma és a keleti vallási szemlélet közötti különbségek komoly gondokat okozhatnak. Nagy baj származhat abból, ha valaki alól kicsúszik a talaj, mert miközben semmire sem jut szellemi téren, még a normális életvitele is összeomlik. Rendkívül fontos, hogy senki se adja fel a normális, megszokott életvitelét ! Nyugaton a buddhizmusnak nincsenek hagyományai, ezért tradicionális keretek között nem gyakorolható. Itt semmi értelme sincs a tibetiek által őrzött és művelt hagyományok szerint eljárni. Ahogyan azt már elmondtam, nyugaton a buddhista filozófiának és a különböző buddhista tanításoknak a lehetőségek szerinti legmélyebb megértésére érdemes törekedni. Nálunk többnyire még a komolyabb gyakorlók sem értik túlságosan mélyen a tanítást, a hagyományos életvitellel viszont tökéletesen összeegyeztethető az egész életükön át folytatott gyakorlásuk. Itt ezt nagyon nehéz megvalósítani, hiszen állandóan fennáll annak a veszélye, hogy kisiklik a normális élet, és nem kis részben a talajvesztés kockázata miatt teljes értékű vallási gyakorlatot sem sikerül folytatni. * A klasszikus valószínűségelméleti érveléssel : arra a kérdésre, hogy létezik-e túlvilág, érdemes igennel felelni. Abból ugyanis semmi kárunk nem származik, hogy hiszünk benne, de még sincs. Abból viszont hatalmas baj származhat, ha nem hiszünk benne, de mégis van.


◆◆ Mit értsünk „normális élet” alatt ?

A „normális élet”-nek különböző jelentései lehetnek, a különböző életstílusoknak megfelelően. Aki napi nyolc órát tölt a munkahelyén, annak az a normális. Aki családban él, annak a családi élet. Mindenki más és más aktivitásokat tart szükségesnek, amelyekhez oly mértékben hozzászoktatja önmagát, hogy végzésük szinte a saját természetévé válik. Éppen ezért helytelen lenne, ha a kezdők a megszokott életformájuknak hátat fordítanának. Más kérdés, hogy törekedni lehet a buddhizmus napi rendszerességgel végzett fél-, egy- vagy esetleg két órányi tanulására és a meditálásra. Ha valaki a normális életrendjének megzavarása nélkül képes szellemi gyakorlatokat végezni, akkor az nagyon jó. Azonban semmi sem garantálja, hogy a buddhizmus mindenkinek egyaránt megfelel és mindenki számára hasznos. Ha erre azt követően jön rá valaki, hogy feladta a munkáját és otthagyta a családját, akkor abból nagy baj származik. Fokozott figyelemmel kell tehát lenni mindkét oldalra és csak nagyon óvatosan és körültekintően szabad előrehaladni. Meg kell tartani a kapcsolatot a családdal, a hozzátartozókkal, a barátokkal, a munkát nem szabad feladni és éberen figyelni kell, hogy milyen haszon származik a tanításból. Természetesen minél több időt tölt valaki a buddhizmussal, annál inkább a közelébe kerül és annál nagyobb hasznot húzhat belőle. De vigyázat, itt nem vesz körül senkit sem a buddhizmus láthatatlan védőburka. Itt az emberek nem a buddhizmus légkörében nőnek fel. Nem ezt a hitet sugározza a környezet, nincsenek jelen a a gyakorlást támogató szokások. Nyugaton ezért a kezdők nincsenek könnyű helyzetben. Néhány éve itt élek, és az eddigi tapasztalatom az, hogy a buddhizmus filozófiai vonatkozásai a szokásos nyugati életforma elhagyása nélkül is megérthetők, és ilyen feltételek mellett is lehetőség nyílik bizonyos gyakorlatok elvégzésére. A kezdőknek mindenekelőtt azt kellene alaposan megvizsgálniuk, hogy milyen kapcsolat áll fenn a tanítás és a mindennapi életük között, és a tanultakat miként lehet vagy miként érdemes átültetniük a gyakorlatba. Ugyanakkor azt is körültekintően meg kell vizsgálniuk, hogy mely vonatkozásaiban és milyen mértékben fogadható el számukra az általánosságban mondott nyugati mentalitás, érdemes-e ettől eltérő gondolkodás- és viselkedésmódot kialakítaniuk. Csak lépésről-lépésre haladva dönthetik el, hogy valóban jobban járnak-e, ha ily módon igyekeznek tudatuk békéjét, boldogságát és nyugalmát megteremteni. Sok-sok tapasztalatra van szükség annak eldöntéséhez, hogy a tanításokban elhangzottak megfelelnek saját vérmérsékletünknek vagy sem, ezért mindenki csak azt követően válasszon, miután már biztosan tudja és érzi, hogy megszokott, normális életvitelét a buddhista szemléletmód nem zavarja meg. A magam részéről ezt rendkívül fontosnak tartom, az itt látottak ugyanis óvatosságra intenek. Még annak is


csak körültekintően szabadna a megértett tanításokat a gyakorlatba átültetnie, aki már úgy gondolja, hogy a mentalitásában változás állt be. A kezdőknek tehát két feltételt mindenképp szem előtt kell tartaniuk. Az egyik, hogy ne adják fel szokásos, normális életvitelüket. A másik feltétel, hogy próbáljanak minél világosabb megértésekre jutni. Ennek a két, egyébiránt minden vallásgyakorlásra igaz alapfeltételnek a megléte esetén annyi idő fordítható tanulásra, gyakorlásra és meditálásra, amennyi csak lehetséges. Miért olyan fontos ez a két feltétel ? Mert ha a normális életvitel felborul, minden elveszhet. Mindannyian hozzászoktunk egy bizonyos életstílushoz, nem ugorhatunk át felelőtlenül egyikből a másikba. Káros következmények nélkül csak megszokott életvitelünk mellett létezhetünk, szilárd létalapunk fenntartásával viszont sok minden megtehető. Ami a második feltételt illeti, nyugati gyakorlók számára a buddhista tanítások mélyreható megértése éppen amiatt fontos, mert a gyakorlatok nem kis hányadát nehéz összeegyeztetni a nyugati életstílussal. Keleten az élet egésze a buddhizmus egyenletes, komoly gyakorlásával kitölthető. Itt, mivel a nyugaton uralkodó értékrendből hiányzik a valóban komoly gyakorlásra késztetés, elsődlegesen azt kell tisztázni, hogy miért érdemes a buddhizmust gyakorolni és ennek érdekében pontosan mit is kell tenni. Aki tiszta és világos megértés birtokába jut, azt a buddhizmus tanulása, gyakorlása és a meditálás soha, egyetlen pillanatra sem zökkenti ki a normális életviteléből, az ilyen ember nyugalmát semmi sem zavarja meg. E két alapfeltétel megléte esetén tehát nyitott a pálya. Csak a rendelkezésre álló idő szab korlátot. Az elmondottakra figyelemmel azt javasolom, hogy a nyugati érdeklődők kezdetben a rendelkezésükre álló időt a buddhista tanítások megértésére fordítsák, az olvasásból, a tanulásból és az elmélyedésből származó ismereteiket pedig fokozatosan alkalmazzák a mindennapi életükben, miközben éberen figyeljék a gondolkodásmódjukban létrejövő változásokat. Ez nagyon fontos. Rendszeresen tegyenek fel maguknak kérdéseket : „Mit nyújt a buddhizmus tanulmányozása az eddigiekhez képest ? Nyerek-e valamit általa ?” A legtöbb megértésre a gyakorlatokon keresztül juthatnak. A gyakorlat világítja meg, hogy miért pont azt, és miért pont úgy kell csinálni. ◆◆ Tudom, hogy előbb vagy utóbb el kell döntenem, akarok-e komolyabban gyakorolni. Ha a folytatás mellett határozok, még szembetűnőbbé válnak a környezetem és a gyakorláshoz szükséges feltételek közötti ellentmondások. Eléggé nehéznek látszik az ellentétek feloldása.

Pontosan emiatt mondom, hogy senki se veszítse el a talajt a lába alól. Nehéz az ellentétek feloldása ? Hát persze, hogy az. Ha nem így lenne, nem figyelmeztetnék mindenkit, hogy igyekezzen szilárdan megállni a lábán. Az élet természete, hogy a fenntartásához erőfeszítésre van szükség, máskülön-


ben nem kellene a megélhetés érdekében különböző munkákat végezni. Ebből a szempontból nincs különbség üzletember vagy fizikai munkás között. Természetesen semmi rossz nincs abban, ha valaki dolgozik. A lényeg azonban az, hogy akik idáig az idejüket szinte kizárólag az anyagiak megszerzésével töltöttétek, most, a buddhizmussal való találkozásukat követően kíséreljék meg a napjaiknak mondjuk öt százalékát szellemi gyakorlatokra fordítani, majd pedig fokozatosan növeljék az időt tíz százalékra, és így tovább. Lassan szabad csak előrehaladni. Meg kell találni az egyensúlyt a külső anyagi előmenetel és a belső szellemi fejlődés között, és nem szabad hagyni, hogy az egyensúly felboruljon. Csak így érhető el, hogy a szellemi fejlődéssel egyidejűleg az élet fenntartásához szükséges eszközök megszerzése sem lesz elhanyagolva. Mindkettőre szükség van ! Azzal a tévedéssel is le kell számolni, hogy kezdőkként azonnal elkötelezett, komoly buddhista gyakorlókká válhattok. Ez lehetetlen. Aki nem veszíti el a talajt a lába alól és idejének legalább öt százalékát szellemi gyakorlatokra fordítja, annak a pénzszerzésre kilencvenöt százaléknyi ideje marad. Lehetséges, hogy egyeseknek ez az arány lesz a legmegfelelőbb, ez teremti meg számukra a kiegyensúlyozott életet. Anyagi vonatkozásban kényelmet, szellemi téren pedig boldogságot nyernek ebben az életükben, de a következő életük boldogságához is hozzájárulnak. Ahogyan pedig előrehaladnak, elképzelhető, hogy majd az idejüknek már csak a felét fogják anyagi ügyekre fordítani és majd egyszer eljutnak oda, ahová Milarepa. Ha a buddhizmus iránt érdeklődők mindjárt a kezdetben ugyanazzal próbálkoznának, mint a legnagyobb gyakorlók, akkor ezzel nevetségessé tennék magukat. Ez ugyanis túlságosan nagy ugrás lenne. A kezdőknek szellemi téren nem, hogy nagyot, de egyáltalán nem szabad ugraniuk. Az élet teljes egészének szellemi gyakorlattá alakítása nagyszerű dolog, de nem a kezdőknek találták ki. Még ha nem is annyira örvendetes, de az adottságainkhoz és a képességeinkhez kell igazodnunk. Előrehaladásunkban elsődlegesen nem az elképzeléseink, hanem a jelenlegi mentalitásunk és az életlehetőségeink döntenek. Rengeteg, kifejezetten a kezdők számára alkalmas gyakorlat van. Mindenki válassza ki közülük azokat, amelyeket hasznosnak érez. Ne olyanokkal próbálkozzon, amelyek nehezek, bonyolultak vagy magas szintűek, hanem azokkal, amelyek kifejezetten neki valók, mert számára azok lesznek a leghasznosabbak. Vannak tanításként kiváló, más embereknek nagyon hasznos gyakorlatok, amelyekkel most még nem lehet mit kezdeni. A buddhista tanítást az ételhez szokták hasonlítani. Nem minden ízt fogad el a gyomrunk, csak azt tudjuk megemészteni, ami számunkra megfelelő. Az ilyen táplálék viszont életünk fenntartását elősegíti és belőle egyetlen falat is jótékony hatású. Lehet, hogy szeretnénk hatalmas men�-


nyiségű különleges ételt enni, de ha megfekszi a gyomrunkat, mit érünk vele ? A buddhista tanítás hasonló ehhez. Olyan gyakorlatokat végezzetek, amelyek szellemi szintetekhez és mentalitásotokhoz igazodnak. Ez akkor is jó és hasznos lesz, ha másoknak esetleg nem felelnek meg. Kizárólag azt nézzétek, hogy mi az, ami nektek jó. Az időt most tanulásra, a tanultak megértésére, valamint annak kikísérletezésére kellene fordítanotok, hogy miként lehet a megértett tanítást mindennapjaitok során alkalmazni. Keleten nekünk nincs szükségünk kísérletezésre, mert kételkedés nélkül elfogadjuk a tanítást és megszakítás nélkül nagyon komolyan gyakorolunk. Ez boldoggá tesz minket és nem okoz semmiféle problémát. Mivel itt a buddhizmus még zavarba ejtően új dolog, a szemlélete nagyon szokatlan, nem része az itteni kultúrának, idegen a megszokott társadalmi normáktól, idegen a családokban kialakult szokásoktól, eltér a nagy- és a kisközösségi-, valamint az egyéni életfelfogásoktól, a nyugati érdeklődőknek célszerű a gyakorlati alkalmazásával kísérletezniük. Ami pedig a feltett kérdést, az általánosságban vett környezeti hatást illeti, azt mondhatom, hogy egy komoly gyakorló számára nem lényeges szempont, mert nincs befolyásoló ereje. A kezdők esetében azonban ez is másképp van. Számukra a környezet sok veszélyt rejt. Ám, ahogyan a megértés tisztul, úgy válik egyre kevésbé meghatározóvá, mígnem teljességgel elveszti zavaró jellegét és végül bármilyen környezetben képesek lesztek a Dharmát gyakorolni. Ezért mondja a buddhista tanítás, hogy „az őszinte gyakorlónak a nirvána a családban van”, vagyis a nirvánát a családi élet mellett is meg tudja valósítani. Ellenkező esetben „még ha magányosan a hegyekbe vonul, akkor is csak az alsó világokba születik újjá”. Aki valóban komolyan gyakorol, az össze tudja egyeztetni az életmódját a gyakorlással. Elhagyhatja valaki a családját, távol minden emberi lénytől bujdokolhat erdőben vagy barlangban, de ha nem megfelelően gyakorol, a kívánt következményekre nem számíthat. Jó következmények csak helyesen végzett, komoly gyakorlásból származnak. Az igazi megértés hiányából viszont rossz karma keletkezik, és emiatt rossz újralétesülés az alsó világokban. Lényeges még az is, hogy a buddhizmusról hallottakat nem szabad feltétel nélkül elfogadni. Figyelni kell és próbálkozni. Az idő múlásával nem a tanító, hanem a saját tapasztalataink figyelmeztetnek, hogy mit és hogyan tegyünk, hogyan és mivel töltsük napjainkat, melyik irány a nekünk való. Csak azzal értsetek egyet, amit a saját tapasztalatotok alátámaszt és megerősít. Ha a belső hang azt mondja : „Ne tedd !”, ne erőltessétek a dolgot. De ha azt sugallja, hogy ez jó, akkor szabad az út, bele lehet fogni a komolyabb gyakorlásba. Így már biztos, hogy nem zavarja meg a mindennapi normális életet és valóban a kívánt békességet és boldogságot eredményezi.


◆◆ Kezdetben a meditáció jól ment és közben szinte mindig jól éreztem magam. Mostanában többször van úgy, hogy nem sikerül…

Ez természetes a kezdőknél. Ilyenkor az érdeklődés még nagyon felszínes és emiatt a hozzáállás is változékony. Senki se várja, hogy ez az állapot egy-két hónap alatt elmúlik. A kezdők néha jól érzik magukat meditálás közben, néha nem, de a Lam rimnak nem is a jó érzés közvetlen felkeltése, hanem a tudat átalakítása a célja. Minden fejezete mást akar megvalósítani, ezért a gyakorló számára mást és mást mond. Egyes meditációk kellemes érzéseket kelthetnek, de mint már említettem, vannak olyan részei, amelyek kellemetlen hatást váltanak ki. Ilyen esetekben a felmerülő kellemetlen érzések miatt nem kell aggódni. Persze ha valaki a meditálás közben boldog, akkor az nagyon jó, mert az pozitív jel, de ha nem olyan boldog mint azt remélte, az sem feltétlenül baj. Egyedül amiatt nyugtalankodhat, hogy jó-e az irány, amerre tart. Márpedig a legfontosabb az, hogy jó irányba haladjatok, egyre közelebb kerüljetek a meditációk céljához és folyamatosan gyakoroljatok.

Az értékes emberi élet kiteljesítése Beszéltem arról, hogy az emberi élet nagyon értékes, és arról is szó volt, hogy elnyerése igen nehéz. Ennek a ciklusnak a záró kérdése így hangzik : hogyan ragadható meg az értékes emberi élet lényege ? Más szavakkal : hogyan kellene a legcélravezetőbb módon használnunk emberi életünket ? Bármit is tartsunk róla, emberi lények vagyunk, akik erre a bolygóra születtünk, különböző helyekre, eltérő körülmények közé. Egy tibeti mondás szerint : „Ha van szemed, akkor láss meg mindent magad körül”. Tegyetek ti is így. Figyeljétek meg, hogy a körülöttetek élők miként töltik a napjaikat. „Ahányan, annyiféleképp” – vághatná rá valaki, ám nem nehéz észrevenni, hogy a szellemiekkel nem igazán törődő hétköznapi emberek napjai alig különböznek egymástól ; többnyire egyhangúan ismétlődő rutintevékenységek körforgásában élnek. Reggel felébrednek, megreggeliznek, elmennek a munkahelyükre, dolgoznak vagy tanulnak, amikor eljön az ideje megebédelnek, munka után esetleg találkoznak a barátaikkal, ismerőseikkel, együtt vannak a családjukkal, beszélgetnek, nézik a televíziót, lefekszenek és alszanak, aztán újra kezdődik minden elölről. Ez lenne az élet értelme ? A munka ? A pihenés ? A kikapcsolódás vagy a találkozások és a beszélgetések ? Mert ezeket ismétlik szüntelenül, évtizedeken át. És mire jutnak a testük használatával ? Mit tudnak vele megvalósítani ? Sokan a pénzszerzést hajszolják, mások kényelemre vágynak vagy híresek akarnak lenni. Ez lenne az élet értelme ?


Nem hiszem. Aztán egyszer csak szembe találják magukat jelenlegi életük utolsó pillanatával, ahonnan már nincs visszaút. A Lam rim nem csupán az értékes emberi élet értelmét tárja elénk, hanem annak kiteljesítéséhez is hozzásegít. Hasonlóan az iskolai oktatáshoz, az élet értelmét a gyakorlók eltérő szintjéhez és mentalitásához igazítva magyarázza el, tudva, hogy az alsóbb szinteken járókat értelmetlen lenne felsőfokú ismeretekkel terhelni. A Lam rim tanítása az eltérő tudati szinteken lévő gyakorlókhoz igazodva, az értékes emberi élet lényegének megragadásához az eszközök és fokozatok három szintjét különbözteti meg. Mire juthatunk fizikai és mentális képességeink teljes tárházával ? Mit nyerhetünk kiváló adottságainkkal ? Összehasonlítva emberi tulajdonságainkat az állatokéval, látszólag elégedettek lehetünk. Rendelkezünk egy kiváló szervvel, az agyunkkal, ám az emberek nagy része az ebben rejlő lehetőségeknek csupán elenyésző hányadát használja ki. Ugyanígy vész el energiájuk túlnyomó többsége. Folyvást hasznos dolgokat kellene cselekedniük, ehelyett hagyják, hogy idejük kihasználatlanul teljen : alacsony szintű dolgokra vágyakoznak, a valóban magas szintű célokról pedig tudomást sem vesznek. Hiába hozna hatalmas hasznot tulajdonosának egy kőzetbe rejtett aranyrög, ha nincs tisztában ezzel az értékkel, a kincset a szemétbe dobja. Hasonlóképpen, ha nem ébredünk rá, hogy a jelenlegi emberi életünk mennyire értékes, akkor kihasználatlanul hagyjuk a tényleges lehetőségeit. Minden lénynek, legyen az ember vagy állat, a jelenlegi élete mindennél fontosabb. Ez a természetes alapérzésünk, amelyet nem kell megtanulnunk, és a begyakorlására sincs szükség. Mire buzdít ez ? Hogy csupán a jelen életünkkel törődjünk és erőfeszítéseink a minél jobb életkörülményeink megteremtésére irányuljanak. A gyárban, az irodában vagy az otthon végzett munkát a buddhizmus többnyire semleges, azaz sem nem erényes, sem nem erénytelen cselekedetnek tekinti. A jelen életükre összpontosító emberek ehhez hasonló semleges tevékenységekkel töltik az idejüket, míg életük véget nem ér. Eközben azonban a csak a jelen életükre irányuló szemléletük miatt számos ártalmas és káros cselekedetet követnek el. A buddhizmus szerint ez a motiváció felelős azért, hogy az emberek helytelenül élik az életüket. Ennek az életszemléletnek az átalakítására a Lam rim könnyen alkalmazható technikát ajánl. Segítségével a motivációnkat megváltoztathatjuk, ezzel pedig alapvetően megváltozik az élethez való hozzáállásunk. A Lam rim motivációinktól függően három fokozatot különböztet meg : kezdő-, középső-, és felső szintet. Más szavakkal : az alacsony célt kitűző


személy közös, fokozatos ösvényét, a középszintű célt kitűző személy közös, fokozatos ösvényét, és a magas célt kitűző személy fokozatos ösvényét. Miért van szükség a Lam rim gyakorlatok három eltérő szintjére ? Mert a fokozatosság e három eltérő szintje felel meg a gondolkodásmódunknak, és ezek a szintek foglalják magukba az összes buddhista tanítást, gyakorlatot és meditációt. Az első lépcsőfok a Lam rim kezdő szintje. Aki itt tartózkodik, az a Dharmát gyakorlók legalacsonyabb szintű célkitűzését tudja a magáénak. Arra törekszik, hogy a következő életében a nyolc szabadsággal és a tíz kedvező lehetőséggel rendelkező emberi életet nyerjen. Ha csupán a jelenlegi élet lenne az egyedüli, ha nem lenne következő élet, akkor értelmetlen lenne magasabb újralétesülésről beszélni. Miért áldoznánk energiát arra, ami nincs ? Korábban már röviden kitértem arra, hogy a buddhizmus nem vakon hisz a következő életekben, hanem a filozófiára, a logikára és a tapasztalatra alapozva állítja, hogy azok valóban léteznek. A logika és a filozófia módszereit alkalmazva a tudat természetének megismerésével bizonyosodhatunk meg arról, hogy halálunk után szükségképp tovább kell mennünk egy következő életbe. Ha pedig ez így van, akkor igen nagy jelentőségű kérdés, hogy melyik fontosabb a számunkra : a jelenlegi vagy a következő életünk ? Korábban egyik tanítványom erre a kérdésre azt felelte, hogy mindkettő fontos, de amikor rákérdeztem, hogy valóban komolyan gondolja-e, elbizonytalanodott. Válasza nem szívből jövő volt, hanem az értelme diktálta. Ha a hétköznapi emberek vagy a buddhizmus iránt érdeklődő kezdők számára mindkettő valóban fontos lenne, akkor a mindennapi cselekedeteik másmilyenek lennének. Hová jöttünk és mit akarunk itt ? Miért pont ide jöttünk ? Hogyan jöttünk ide, s hogyan és hová fogunk távozni ? Miért fogunk majd odakerülni ? Mit kellene tennünk ebben az életünkben, hogy nekünk tetsző legyen a folytatás ? Mire törekedjünk és hogyan nyerjük el azt, amit akarunk ? Ezekre a kérdésekre a buddhista filozófia ad feleletet. Jelen életünk rendkívül fontos, mert alkalmas arra, hogy a jövőnket nagymértékben befolyásoló előkészületeket tegyünk hosszú távú boldogságunk elérésére. Miért a hosszú távúra ? Mert ez az életünk rövid, jó esetben is csak néhány tíz évig tarthat. És hány évet élünk majd ezután, nem csupán a következő életünkben, hanem az azt követő életeinkben ? A Lam rim tanítása ezért azt mondja : „A következő élet fontosabb, mint a jelenlegi !”. Eleinte nem könnyű elfogadni ezt a szemléletet, és ugyanígy a logikai okfejtés következetes alkalmazása sem egyszerű.


Természetesen senki sem állítja, hogy a következő élet fontosságának belátása értelmetlenné teszi a jelen élethez fűződő érzéseinket. Nem arról van szó, hogy a jelenlegi életünkről meg kellene feledkeznünk. Ha egy folyó másik partján van dolgunk, akkor az átkeléshez csónakra van szükségünk. Nyilvánvalóan fontosnak kell tartanunk a csónakot, különben hogyan érnénk el a célunkat ? Jelenlegi életünk a csónak, amelynek segítségével még jobb csónakot, azaz a jelenleginél is jobb következő életet nyerhetünk. A folyó ugyanis nagyon széles, egyetlen nekirugaszkodással nem tudunk átkelni rajta ; ehhez több csónakra lesz szükségünk. Új csónakunk pedig annak megfelelően lesz jobb vagy rosszabb, hogy a jelenlegi csónakunkat, vagyis a jelenlegi életünket, miként használjuk. Jelen életünk ezért értékes, mert általa hatalmas jótéteményre tehetünk szert. A Lam rim kezdő szintjén létrejövő motiváció felkelti bennünk az érzést, hogy a következő életünk nagyon fontos. Fontosabb, mint a jelenlegi. Következésképp, legfőbb célunk ezután az lesz, hogy jobb újralétesülést érjünk el. E motiváció kiteljesedése fokozatosan átjárja gondolkodásunkat és megváltoztatja teljes életvitelünket. Felismerjük, hogy jelenlegi életünk már adottság, és mivel bizton számíthatunk következő életre, igyekszünk felkészülni rá. Egyre komolyabban fordulunk a dharmagyakorlás felé, mert a gyakorlás nem csupán a jelen életünkhöz, hanem a következőhöz is segítséget nyújt. A Lam rim kezdő szintjén tehát a gyakorló világosan megérti és átérzi, hogy a Dharma gyakorlásával a jelenleginél jobb újralétesülést nyerhet a következő életében. Amikor a Lam rim kezdő szintről beszél, közvetetten azt is mondja, hogy ez a szint nem kerülhető meg, nem lehet átlépni rajta. Tudatunk alaptermészete, hogy csak fokozatosan formálható . Az egymást követő szintek a tudat tényleges fejlettségi fokához igazodnak, a haladás pedig attól függ, hogy sikerül-e a gyakorlás éppen aktuális szintjén valódi, tartós átalakítást végrehajtani. Számos buddhista tanítás nagyon magas szintű gyakorlatot ismertet. Ezekről itt nyugaton könyvek jelennek meg. Ha valakit érdekel, olvassa el őket. Ebben nincs semmi rossz. Probléma abból származhat, ha úgy gondolja, hogy a bennük foglaltakat gyakorolná, mivel hosszú előképzettség nélkül, egyetlen ugrással lehetetlen magas szintre jutni. Azoknak a tanításoknak és gyakorlatoknak a megértése, amelyek iránt az itteni kezdők különös érdeklődést mutatnak, csak nagyon hosszú idő után következhet be. Ez a megértés kellő előkészülettel, a kellő időben létrejön, ám ha egyetlen, idő előtti nagy ugrást tesznek, soha nem érik el a céljukat. Gondoljunk arra, hogy egy távoli helyre szeretnénk eljutni. Ha nekiindulunk gyalog vagy valamilyen közlekedési eszközzel, egyszer biztosan odaérünk. Annyi időt kell rászánnunk, amennyi az út megtételéhez szükséges. Aki egyből ott akar teremni, az soha


nem fog megérkezni. Mi értelme olyat akarni, amivel semmire sem megyünk ? Nem az a megfelelőbb, ha nekiindulunk ? Ebből egészen biztosan eredmény születhet, még ha nem is látványos és nem is azonnali. Akiket a vágyaik és a saját elképzeléseik idő előtt magas szintű gyakorlatok végzésére ösztökélnek, azoknak a tudata ebbe a kalandba nem fog beleegyezni, s ennek egyenes következménye lesz a sikertelenségük. Tudniuk kell, hogy a saját tudatuk természete állít akadályt ! Csak akkor van esélyünk a valóban pozitív változásra, ha a tudatunk saját természete szerint járunk el. Lehetséges, hogy ily módon nem jutunk túlságosan messzire, de mindenképpen elnyerjük azt, amit gyakorlásunkkal megérdemlünk. Lépésről-lépésre haladva kell egyensúlyt tartanunk gyakorlásunk és mentalitásunk között. A Lam rim mindenkinek a saját szintjének és mentalitásának megfelelő haladási tempót javasol, s ezt a vezérelvet mindvégig következetesen alkalmazza. Máskülönben ez a buddhizmus egészére igaz, legyen szó tanulásról, a tanultak gyakorlati alkalmazásáról vagy meditálásról. Alapszabály legyen, hogy soha ne akarjatok olyat, amelynek megszerzésére még nem vagytok jogosultak, amit még nem érdemeltetek ki ! Én már sok éve tanulok és nem nevezem magam komoly gyakorlónak. Elfogadtam azt az általános alapelvet, hogy sem fizikálisan, sem beszéddel, sem gondolatban másoknak ártani nem szabad. Ez még csak nem is vallási kérdés. Megértve és átérezve a jelentőségét, bárki elfogadhatja vezérlő eszméjének. A buddhista gyakorlásnak pedig jelenlegi stúdiumunk, a Lam rim kezdő szintje az alapja. A mai napig erre támaszkodom. Voltam elvonuláson, amikor a Lam rimot gyakoroltam újra és újra, és nagyon sok éven át figyeltem és vizsgáltam a hatását. A jelentések lehető legpontosabb megértéséig akartam eljutni, érdekelt, hogy miként jönnek létre a felismerések és milyen következményekkel járnak a mindennapi életemben, de mégsem hiszem, hogy magas szintre jutottam volna. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy megkaptam, amit megérdemeltem. Mivel soha sem akartam olyat elérni, amire jogosulatlan lennék, soha nem bátortalanodtam el és soha nem veszítettem el a kedvem. Persze jó lenne magas felismerésekre jutni, de mivel ezeket még nem érdemeltem ki, nem bánt, hogy még nem rendelkezem velük. Úgy vélem, ilyesfajta hozzáállás talán az itteni buddhista gyakorlatokat végzőknek is hasznára válna. Nagy-nagy türelemre lenne szükségük, türelmük pedig a saját természetük megértéséből fakadhat. Előbb vagy utóbb, pontosan nem tudni mikor, otthon vagy egy kórházban, egyszer csak bekövetkezik az a pillanat, amikor nincs tovább. Aki ekkor nem sajnálkozik amiatt, hogy miként múlt el az élete, valamit már elért. Aki az élete folyamán önmagának, környezetének, családjának, barátainak és embertársainak gondot okozott, az az utolsó pillanatban majd megbánást érez, függetlenül attól, hogy élete során milyen magas szintű gyakorlatokkal


próbálkozott. Akkor majd visszaemlékszik ártalmas cselekedeteire és fel fog sóhajtani : „Oh, mennyi hibát követtem el !” De akkor már késő lesz. Nagyon késő. A megtörténteken semmit sem változtathat. Az idő nem fordítható vissza, a múlt nem ismételhető meg. Erre még a Buddha sem képes. A boldogság, a nirvána és a buddhaság elérése tőlünk függ. A kérdés csupán az, hogy élünk-e a jelenleg kínálkozó lehetőséggel. A buddhizmusban saját magunk vagyunk felelősek azért, ami történt, ami történik, és ami történni fog velünk. A Buddha csak az utat mutatja nekünk, a lépéseket magunknak kell megtennünk. „Nem tudom tisztára mosni a vétkeidet – mondta. – Nem tudom megszüntetni a szenvedéseidet, nem tudom átadni a saját felismeréseimet. Csak az utat mutathatom.” Abban az utolsó pillanatban sem fog segíteni senki. Ha jókat tettünk, akkor jó következményekre, ha rosszat, rossz következményekre számíthatunk. Az előbbiből boldogság, az utóbbiból boldogtalanság származik. Ez a karmatörvény, és ez a törvény önmagunkon belül működik. Aki pozitív változást szeretne, az tegyen érte. A tanító csak a hogyant tudja megmondani, többet nem tehet. Gondoljatok a gyógyszer példájára. Ha más gyógyszert szedünk be mint amit kellene, vagy nem szedjük be, amit az orvos előír, mi történik ? Miénk a felelősség. Ha meg akarunk gyógyulni, tennünk kell érte, más nem tud meggyógyulni helyettünk. Hogyan tartalmazza a három szint az összes buddhista tanítást, gyakorlatot és meditációt ? Két dologra van szükségünk : magasabb újralétesülésre, amely az elérés ideiglenes tárgya, és nirvánára – a megszabadulásra minden szenvedéstől –, amely az elérés végső tárgya. Az alsó vagy kezdő szint – az alacsony célt kitűző személy közös, fokozatos ösvénye – minden olyan buddhista tanítást, gyakorlatot és meditációt magában foglal, amely a magasabb újralétesülés elérésére irányul. Alacsony célt kitűző személy alatt itt azt a gyakorlót értjük, aki már nem tulajdonít túlzott jelentőséget a jelenlegi életének, aki magasabb újralétesülésre vágyakozik, és okokat és feltételeket halmoz fel, hogy magasabb újralétesülést érjen el. Aki úgy érzi, hogy a következő élete fontosabb mint a jelenlegi és megpróbál tenni is azért, hogy jobb újralétesülést érjen el, az a Lam rim első szintjét járja. Akiben nincs jelen ez az érzés és aki semmi érdemlegeset nem tesz annak érdekében, hogy a következő élete jobb legyen, az nem érte el az első fokozatot. Nem számít, hogy a megértésnek milyen magaslatára jutott, lehetnek részletekig menő ismeretei a buddhista filozófia legmagasabb fokozatáról, akár még taníthatja is a buddhizmust, ha ezt a feltételt nem teljesíti, még az első szinten sem tart. Csak kívülálló, ugyanis nem a külsődleges ismeretei, hanem a cselekedetei és az érzései döntik el, hogy ténylegesen meddig jutott.


Értekezhet magas szintű tantrikus gyakorlatokról és meditációkról, de ha még ki sem bontakozott benne az érzés, hogy a következő élete fontosabb, mint a jelenlegi, a Lam rim, azaz a tudat fokozatos átalakításának a bejáratához sem érkezett el, nemhogy annak valamelyik szintjét járná. Ezzel szemben, aki akár csekély filozófiai ismeretei ellenére határozottan érzi, hogy a következő élete fontosabb mint a jelenlegi, s ennek megfelelően él és cselekszik, az teljesítette a Lam rim első szintjének a követelményét. A Lam rim középső szintjén olyan gyakorlatokat fogunk végezni, amelyek hatására ismét változik a motivációnk. Már nem érezzük elegendőnek, hogy jobb életet nyerjünk a következő újralétesülésünkkor. Ennél többet szeretnénk. Végleg meg akarunk szabadulni újralétesüléseink szüntelen körforgásától, vég nélküli szenvedéseinktől a létforgatagban. El akarjuk érni a nirvánát. A nirvánának két típusa van : a megszabadulás, amely csupán az összes szenvedéstől akar mentesülni, és a buddhaság, vagy megvilágosodás. A megszabadulást, amely csupán a szenvedésektől akar mentesülni, hínajána nirvánának nevezzük. A hínajána gyakorló vágya az, hogy többé ne szülessen a létforgatagba. A buddhaság elérése a mahájána utat követők célja. A középszint – a középszintű célt kitűző személy közös, fokozatos ösvénye – minden olyan buddhista tanítást, gyakorlatot és meditációt magában foglal, amely a nirvána első típusának elérésére irányul. Középszintű célt kitűző személy alatt azt a gyakorlót értjük, aki megcsömörlött a létforgatagon belüli szenvedésektől, aki vágyakozik és törekszik arra, hogy minden szenvedéstől megszabaduljon, és azért halmozza fel az okokat és a feltételeket – a három magasabb képzést –, hogy a megszabadulást elérje. Akiben tehát természetes érzésként megjelenik a létforgatagtól való megszabadulás vágya, és ezért komolyan tesz is valamit, a Lam rim középső szintjét járja. ◆◆ Akik el akarják érni a nirvánát, azok számára a jelenlegi életük nem fontos ?

Miért akarjuk elérni a nirvánát ? Mert nem akarunk szenvedni a következő életeinkben. Ha erre nem készülünk fel a jelenlegi életünkben, akkor szenvedni fogunk a következőkben. A nirvána vagy a buddhaság elérésének akarása is abból az érzésből fakad, hogy a következő élet fontosabb, mint a jelenlegi, ami nem azt jelenti, hogy a jelenlegi élet nem fontos ! Itt két különböző dologról van szó. A jelenlegi életünk nagyon értékes, de a feltételei már adottak, azokat nem változtathatjuk meg. Ráadásul nem tudhatjuk, hogy meddig fogunk élni, és azt sem tudhatjuk, hogy mire számíthatunk a következő életünkben, ha nem gyakorolunk : kutyának, macskának, vagy valamilyen más állatnak, netán az alsó világok bármelyikének lakójaként


születünk-e meg. Mindezeket megértve és átérezve, a meditációk segítségével felismerjük : jelenlegi életünk nagy lehetősége, hogy befolyásolhatjuk következő életünket. A következő életünk iránt érzett felelősségünk egyértelművé teszi, hogy az miért fontosabb, mint a jelenlegi. Ösztönözni fog a következő életre való felkészülésre, vagyis az igazi dharmagyakorlásra. A nirvána eléréséhez nagyon komoly gyakorlásra van szükség. Azt már a létforgatagtól megszabadulni akarás elhatározottsága motiválja, más szavakkal : a lemondás a világi életről. Lemondani pedig csak akkor tudunk róla, ha végképp megcsömörlünk a létforgatagtól. Amíg görcsösen ragaszkodunk ehhez a világhoz, addig nem alakulhat ki az undor érzése. Nem véletlen, hogy ez csak a Lam rim középső szintjén jöhet létre. ◆◆ Itt egy fontos kérdés merül fel. Sok fiatal érez undort, és ez széleskörűen elterjedt társadalmi szinten is. A modern kornak ezt a szindrómáját elidegenedésnek nevezik, ami úgy gondolom, helytelen út, rossz megközelítés. Szerintem nem más, mint menekülés a világból, amit agresszívnak, szörnyűnek találnak, ezért hátat fordítanak neki. A probléma az a nyugati gondolkodásmóddal, hogy a különböző minőségek kizárólagosakként jelentkeznek. Az egyik kilöki a másikat. Azt hogy a következő élet fontosabb, mint a jelenlegi, a nyugati logika úgy értelmezi, hogy ez az élet nem fontos. A minőségek úgy vannak megalapozva, hogy logikailag elpusztítsák az ellentétest. A visszataszító szamszárát és az élet értékeinek a megbecsülését a nyugati tudat nem tudja együtt értelmezni.

Ugyanezek az érvek megtalálhatóak a buddhista tanításban is. Nekünk azt kell tudnunk, hogy mindez hasonló ahhoz, mint amikor át akarunk kelni egy széles folyón. Ehhez csónak kell. A csónak nagyon fontos. Amikor viszont megérkezünk a másik oldalra, már nincs szükségünk csónakra. Miért értékes az emberi élet ? Mert olyan, mint a csónak. Miért fontosabb a következő élet, mint a jelenlegi, még ha a következő is a szamszárában, azaz a létforgatagban van ? Azért, mert ez a csónak – az emberi élet – segít eljutni a nirvánába. Elméletileg nem lehetetlen elérni a nirvánát a jelenlegi életünkben, gyakorlatilag azonban alig elképzelhető, hogy a túlpartra még ebben az életünkben átjuthatunk. Márpedig ha ez így van, akkor a következő életünk nagyon fontos. Ha a túlpartra jutáshoz elég lenne egyetlen csónak, akkor a következő – a jelenleginél is jobb csónak – nem lenne fontos a számunkra. A legvégén viszont, amikor majd megérkezünk a nirvánába, a csónakot, azaz az emberi életet végleg elhagyhatjuk. De az induláskor és útközben nem hagyható el. Ragaszkodásunk a jelenlegi életünkhöz megakadályoz minket abban, hogy a Dharma igazi, komoly gyakorlói legyünk. Ahogyan a szákja tanításban áll : „Ha ragaszkodsz ehhez az életedhez, nem vagy dharmagyakorló. Ha ragaszkodsz a szamszárához, nem vagy lemondó. Ha ragaszkodsz a saját


céljaidhoz, nincs bódhicsittád. Ha a ragaszkodás feléled benned, nincs helyes szemléleted.” * A dharmagyakorló nem erre az életére készíti fel magát, hanem a következőre. Aki erre az életére készül, az lehet sikeres üzletember, de nem a Dharma gyakorlója. A Lam rim legfelső szintjén kiteljesedik az önzetlenség motivációja, ami arra ösztönöz, hogy ne elégedjünk meg önmagunk megszabadításával, tegyünk azért, hogy mások is kiszabadulhassanak a létforgatagból. A felső szint – a magas célt kitűző személy fokozatos ösvénye – minden olyan buddhista tanítást, gyakorlatot és meditációt magában foglal, amely a buddhaság elérésére irányul. Magas célt kitűző személy alatt azt a gyakorlót értjük, akit teljességgel eltölt a minden lény iránti hatalmas szeretete és együttérzése, aki vágyakozik és törekszik arra, hogy minden lény javára a buddhaságot megvalósítsa, és elkötelezze magát a mahájána szútra és tantra gyakorlatokkal. A felső szinten a szeretet és az együttérzés valódi, őszinte érzése kiteljesedik. Fontos tudni, hogy ez az érzés a saját tapasztalaton alapul. Aki valóban együtt érez egy szenvedő lénnyel, akiben valódi szánalom ébred mások fájdalma láttán, az átérzi, hogy ő maga miként szenvedne hasonló helyzetben. Aki ezt nem tudja elképzelni, aki nem gondol semmit a látottakról, hallottakról, az szánalmat sem érez. Ha nincs viszonyítási alapunk, mások szenvedése nem kelt visszhangot bennünk. A Lam rim felső szintjének a gyakorlatai ezen az egyszerű technikán alapulnak. Itt, az utolsó szinten végezzük majd a bódhiszattva gyakorlatokat. Tanácsos lesz a bódhiszattva fogadalmat letenni és a Hat Tökéletességet életünk részévé emelni. Amikor pedig a bódhiszattva gyakorlatok által a nagy átalakulást ténylegesen megvalósítjuk, nekifoghatunk a tantrikus gyakorlásnak. Beavatásokon vehetünk részt és végezhetjük a szádhana meditációkat. A tantrikus útnak négy szintje, pontosabban mondva négy típusa van. Nem szükséges az első szintről indulni ; a gyakorlás akár a negyedik szinten is elkezdődhet. Minden a gyakorló képességétől függ. A tantrikus gyakorlatok beteljesítésével pedig elérjük a megvilágosodást.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához A tényleges Lam rim a Guru iránti odaadás gyakorlatával kezdődik. Ez a meditáció nem a kezdő szint része, mert nem függ a gyakorló célkitűzésétől. Ugyanúgy végezzük a középső- és a felső szinten, sőt majd a tantrikus * Elszakadás a négy ragaszkodástól. 9. o.


fokozatban is, ahol majd Gurujógának nevezzük. Nagyon fontos gyakorlat tehát. Az ezt követő meditáció az emberi test értékének felismeréséről, szintén nem a Lam rim kezdő szintjének a része, mivel csupán felvilágosítással szolgál. Általa értjük meg, hogy mi az, amit meg kellene valósítanunk ebben az életünkben, egyben arról is tudósít, hogy ehhez milyen lehetőségek állnak a rendelkezésünkre. Ha nem tudjuk, hogy milyen érték van a birtokunkban, s hogy ennek révén milyen távlatok nyílhatnak meg előttünk, az életünket csak hétköznapi módon, rövid távú célok megvalósítására használjuk. Hatalmas lehetőségeinket felismerve kezdhetünk hozzá tudatunk tényleges átalakításához, amelynek első gyakorlata a halálon és a mulandóságon való meditálás lesz. Tudatunk átalakítása azonban nem automatikusan történik. Ahhoz, hogy a Lam rim tényleges gyakorlásába belekezdhessünk, a szükséges külső és belső feltételeknek együtt kell állniuk. Mint azt már korábban is hangsúlyoztam, az idő nem számít. Érdektelen, hogy milyen hosszú ideig tart, amíg magasabb szintre jutunk. Milarepa, aki elérte a megvilágosodást, egész életében meditált, dacolva minden nélkülözéssel. A kezdő gyakorlók persze erre még alkalmatlanok, és ezért az is elképzelhetetlen, hogy rövid idő alatt nagy eredményeket érjenek el. Ám, akinek a mindennapjai részévé válik a meditálás, aki hozzászoktatja magát a gyakorláshoz, az fokozatosan nem csupán a tanítás megértésének egyre magasabb szintjére jut, hanem a gyakorlása közvetlen hatással lesz a mindennapjaira. A legfontosabb pedig éppen az, hogy kapcsolat jöjjön létre a meditálás és a mindennapi élet között. Az önmagáért végzett meditálás nem változtatja meg az életszemléletet. Állandóan keresni kell tehát a kapcsolatot a tanulmányok és a mindennapi élet között. Állandóan vizsgálni kell, hogy a tanítás alapján mit kellene és mit nem kellene tenni. Ez az igazi módszere a gyakorlásnak. Ez a gyakorlás és a meditáció lényege. Törekedni kell arra is, hogy a mindennapok során felmerülő érzéseket egyre világosabban megértsük. Szüntelenül ellenőrizzük önmagunkat. Milyen átalakulásokat okoznak az újabb tapasztalatok ? A tudat csupán intellektuális átalakítása nem elegendő, megtörténhet ugyanis, hogy valaki a tanítás megértése ellenére rossz irányba tér el. Inkább álljon meg, aki nem biztos a dolgában. „A tudatod pozitívabb legyen” – mondja a tanítás. Ha komolyan akartok gyakorolni, akkor a tanítás szellemének megfelelően kell haladnotok. ◆◆ A Lam rim melyik vonulathoz sorolható : a szútrajánához vagy a tantrajánához ?

Szútrajána gyakorlat. A megvilágosodás eléréséhez, a buddhasághoz vezető hosszú út végigjárását a Lam rim alapozza meg. Az alapozáshoz nem szükséges más gyakorlatot végezni. Ha valaki elvonul hat hónapra, egy évre vagy akár három évre, tantrikus gyakorlásának eredményessége felerészt abból származik, hogy képes volt-e jól elsajátítani a Lam rim meditációt.


◆◆ Az egyik versbe foglalt tibeti Lam rim szövegben az áll, hogy a gyakorlás egy bizonyos szint elérése után a tantrában folytatódik. Ha folyamatosan akarok haladni, akkor a Lam rim után egy másik út következik ?

A buddhista út szerkezete tömören így foglalható össze : először a szútra, aztán a tantra. Igazán komoly gyakorlónak eszerint kell haladnia. Komolytalan gyakorlók rendszerint a tantra szintjén kezdenek, aztán fokozatosan egyre lejjebb kerülnek. A komoly gyakorlók az emberi tudat természetén alapuló utat követik. Mind a négy tibeti hagyománynak megvan a maga Lam rimhoz hasonló gyakorlata.* Nem így nevezik, de megegyeznek abban, hogy bármilyen tantrikus gyakorlat elkezdéséhez szilárd alapokra van szükség és a Lam rim erre kiválóan alkalmas. Amikor a Lam rim gyakorlója elér a megfelelő pontra, ráléphet a tantrikus útra. Ehhez feltétlenül tudni kell, hogy amíg a Lam rim különböző szintjeinek megvalósítását bizonyító felismerések nem jönnek létre, addig nem ajánlatos belekezdeni a tantrikus gyakorlatokba. Mindamellett, ha valaki nem is minden részletében, de mélységében már ráérzett a Lam rim tanításaira, akkor az elegendő ahhoz, hogy a beteljesítést a tantrikus gyakorlatokkal végezze el. A tantrikus fogadalom letételére egyébként a bódhiszattva fogadalom után kerülhet sor. Aki odáig eljut, annak tisztáznia kell önmagával, hogy mivel jár, ha leteszi a bódhiszattva-, illetve a tantrikus fogadalmakat. Át kell látnia, hogy ezek betartására képes lesz-e egyáltalán. A Lam rim legutolsó fejezete az első mahájána ösvénybe – a Felhalmozás Ösvényébe – torkollik. Az ezt követő négy, már nagyon magas szintű mahájána ösvény bejárása tantrikus módszerrel történik, mivel ott a tudat átalakításának igen hatékony technikáira lesz szükség. Ezt nevezzük „rövid út”-nak. De ismétlem : a tantrikus gyakorlatokat csak a Lam rim harmadik szintjén érdemes elkezdeni, miután a gyakorló már tapasztalatokra tett szert és létrejöttek a szükséges benyomások. Végül is minden attól függ, hogy ki, milyen komolyan kötelezi el magát a gyakorlással. Szilárd eltökéltséggel úgy gondolom, tíz- vagy inkább húsz év múlva magas szintű gyakorló, meditációs mester vagy bódhiszattva lehet bárki. Most viszont az a legfontosabb, hogy minden egyes lépésnél tudjátok, mi az, ami felé haladunk és mi az értelme az éppen esedékes meditációnak. Ha ezzel tisztában vagytok, akkor azt is tudni fogjátok, hogy miért akarjátok végezni. Ha nem értitek a miérteket, elszántságotok lendülete megtörik, és beleuntok az egészbe. Aki viszont elkötelezett marad, sőt a kitartása erősödik, annak nem kell élete végéig várnia, hogy tantrikus gyakorlatokat végezzen. Milarepa felismerései is a Lam rim meditációval kezdődtek. A tantra ezután következett. * Ld. Bevezető. 14. o. * jegyzetet.

I. AZ ALACSONY CÉLT KITŰZŐ SZEMÉLY KÖZÖS FOKOZATOS ÖSVÉNYE

5. Mulandóság és halál Az alacsony célt kitűző személy közös, fokozatos ösvényén a Lam rim tanításának megfelelően a következő meditációkat végezzük : A. Meditálás a mulandóságon és a halálon. B. Meditálás az alsó világok szenvedésein. C. A menedékvétel gyakorlata részletesen. D. Elmélkedés a karmatörvényen.

Miért a mulandóság és a halál a kezdő szint legelső témaköre ? A feleletet erre Sákjamuni Buddha adta meg : „A lábnyomok közül az elefánté mindent fölülmúló. Az eszmék közül a mulandóság és a halál eszméje mindent fölülmúló, mert általa a ragaszkodás, a tudatlanság és a büszkeség három birodalma megsemmisíthető.” Hogy e kijelentés bizonyossága milyen mély gyökeret ereszt bennünk, az attól függ, hogy a mulandóságnak és a halálnak mennyire alapos és széleskörű elemzésére vagyunk képesek. A meditálás a mulandóságon és a halálon tudatosítja, hogy a halál elkerülhetetlen. Bármennyire is magától értetődő ez a kijelentés, igazságára önmagunktól, hétköznapi, természetes gondolkodásmódunkkal nem igazán ébredünk rá. Az emberek döntő többségében csupán halvány sejtésként él, hogy ittlétük talán nem tarthat örökké, ezért azzal sem törődnek, hogy mi történik majd velük akkor, ott, életük utolsó pillanatában. Az átlagember könnyűszerrel azt mondja : „élni akarok és élni is fogok !” és ez a szemlélete belehajszolja a kizárólag ebben az életében hasznosnak ígérkező cselekedetekbe. Minden csak meghatározott ideig létezik. Még az univerzum is. Ez az épület, amiben most vagyunk, szintén nem marad fenn örökké, valamikor lebontják vagy romba dől. Ha eljön az időnk, mi is eltávozunk. A „nagy átalakulás” könyörtelenül bekövetkezik. A kérdés nem is az, hogy eljön értünk a halál vagy sem, hanem, hogy mi történik utána ? Mi lesz a következő életünkben ? Ezen elgondolkodva ráébredünk arra, hogy felelősek vagyunk a jövőnkért, következésképpen tennünk kell valamit a következő életünkért. A következő életünkre való felkészülés elhanyagolása, még inkább a felkészülés elutasítása, sajnálatra méltó hozzáállás, hiszen akár a


legrosszabbra is számíthatunk. De miként lehet felkészülni a legrosszabbra és hogyan lehet változtatni az „élni akarok és élni is fogok” természetes alapérzésén ? A módszer röviden a következő : elemző meditálásaink során alaposan megvizsgáljuk, hogy mely nézeteink helytelenek és e nézeteinkre vonatkozóan mi a buddhista filozófia álláspontja. A helyes szemlélet egyre világosabb átlátásával tudatosul bennünk a halálunk elkerülhetetlensége, s mivel két ellentétes gondolat nem fér meg egymás mellett, a természetes alapérzés helyébe a valóság felismerése lép, ami következményét tekintve valódi gyakorlásra ösztönöz. Kitartó gyakorlásunkkal pedig felkészülünk az elkövetkező életünkben várható legrosszabb elkerülésére. Figyeljük meg alaposan a körülöttünk lévő emberek tevékenységeit. Hogyan töltik mindennapjaikat és miért így élnek ? Általánosságban azt mondhatjuk, hogy tevékenységeik a jelen életük számára hasznosak. Természetes életérzésük miatt úgy gondolják, biztosan élni fognak holnap, holnap után, tíz év múlva, harminc év múlva, ezért kizárólag a jelenlegi életükkel törődnek és tökéletesen megfeledkeznek arról, ami utána történhet. A mindent eluraló életérzésük megakadályozza, hogy bármit is tegyenek a következő életükért. Mi tehát a teendő ? Legelőször is kételkednünk kell a hosszú életünkbe vetett reményeinkben. A Lam rim ehhez technikai segítséget nyújt : figyelmeztet, hogy a halálunk után mire számíthatunk és megkérdőjelezi az eddig biztonságot nyújtó, hosszú életünkben való bizakodásunk létjogosultságát, azaz tudatosítja halálunk elkerülhetetlenségét. Mindez arra késztet, hogy felkészüljünk következő életünkre. Ugyanarról az eljárásról van szó, mint amit egy szomszédja miatt nyugtalan ország kormánya alkalmaz. Mivel félti országa jövőjét, felkészül az esetleges konfliktus elhárítására. Tetszik vagy sem – mondja a Lam rim –, előbb vagy utóbb meg kell halnunk. E vitathatatlan tény mély átérzése fokról fokra elhalványítja természetes alapérzésünket, helyet adva a felismerésnek, hogy „akár ma vagy holnap meghalhatunk.” A meditálás kezdeti szakaszában a megbizonyosodásunk persze még nem lesz túl jelentős, de a gyakorlás folytatásával, az érvek hatására felerősödik. Egy idő után reggel ezzel az érzéssel ébredünk : „Milyen különös, hogy ismét kinyithatom a szemem”. Ha valóban megértettük a Lam rim halálunk elkerülhetetlenségére vonatkozó tanítását, akkor így gondolkodunk : „Előbb vagy utóbb meg fogok halni, ezért fel kell készülnöm arra, ami a halálom után következik.” Ennek az érzésnek a kiteljesedése kitartó dharmagyakorlásra ösztönöz. Alapvető fontosságú, hogy felismerjétek : az elmélyült dharmagyakorlás legfőbb akadálya a hosszú életben reménykedő természetes életérzés. Amíg ezen nem változtattok, addig a világi ténykedéseitek elkötelezettjei maradtok.

Mulandóság és halál 115

Azért kell meditálnotok a halál elkerülhetetlenségén, mert még nem érdeklődtök élénken a buddhizmus tanításai iránt, és azért nem mutattok élénk érdeklődést, mert a hosszú életben való bizakodásotok szorosan hozzáláncol a jelen életetekhez és a csupán világi dolgok megszerzésére irányuló mindennapi cselekedeteitekhez. A magasabb létszférába történő újralétesülésnek, valamint a nirvána- és a buddhaság megvalósításának feltétele a Dharma nagyon komoly gyakorlása. Elmélyült gyakorlás pedig kizárólag a Dharma iránti őszinte, élénk érdeklődés mellett lehetséges. A Lam rim meditáció szembesít a valósággal. Semmilyen érv nem hozható fel az ellen, hogy előbb vagy utóbb meg kell halnunk. Már pedig aki ezzel a ténnyel nem törődik, bármilyen vallásgyakorlattal is próbálkozzon, az nem fog segíteni rajta. Még ha kedvvel végzi is a meditációkat, azokból számára valódi, őszinte, mély érzés nem származhat. Gyakorlása e tény felismerése nélkül világi megfontolásokkal keveredik, ennél fogva csak felesleges időpazarlás. Aki viszont a halála elkerülhetetlenségét valóban őszintén és mélyen átérzi, annak a gyakorlása valódi, őszinte és mély lesz, és nem keveredik világi megfontolásokkal. Sokan próbálnak különféle buddhista gyakorlatokat végezni, de kérdés, hogy igyekezetük egyáltalán dharmagyakorlásnak nevezhető-e. Ha gyakorlásukat akár közvetve, akár közvetlenül világi megfontolások hatják át, akkor semmiképpen sem. Esetükben pusztán arról van szó, hogy világi céljaik elnyeréséhez nem a szokásos világi módszereket alkalmazzák. A világi célok sokfélék lehetnek : anyagi nyereség, hírnévszerzés, a becsvágy kielégítése és ehhez hasonlók. Ilyen például, ha valaki a „komoly gyakorló” látszatát igyekszik kelteni azért, hogy tiszteletet ébresszen környezetében a saját személye iránt. A felsoroltak bármelyikével szennyezett gyakorlás elveszti vallási jellegét. Nem számít, hogy ilyen motivációval hány ezer leborulást hajtunk végre, és nem számít, milyen testhelyzetet veszünk fel a meditálásunk alatt, hogy mondjuk képesek vagyunk a „vadzsra” ülésre, világi megfontolástól vezérelve kidekorálhatjuk az oltárunkat drága és látványos szobrokkal, drapériákkal, százszámra helyezhetünk el mécseseket, ha tudatunk a világi életre tekint, ha gondolataink a jelen életünkre irányulnak, akkor buddhista nézőpontból nem vagyunk dharmagyakorlók. Az őszinte, tiszta dharmagyakorlásnak mentesnek kell lennie a világi céloktól. Tiszta motivációval viszont akár egyetlen leborulás igazi dharmagyakorlatnak minősül és egyetlen szál gyertya vagy füstölő elhelyezése a Buddha szobra előtt valódi dharmagyakorlat lesz. Tudni kell : a világi megfontolások valójában jelzések, amelyek arra utalnak, hogy a jelenlegi életünkhöz ragaszkodva úgy gondoljuk, még hosszú ideig élni fogunk.


A buddhizmus a dharmagyakorlóknak általánosságban ezt tanácsolja : „Készülj a legrosszabbra, célozd meg a legjobbat !” Az előrelátó emberek többnyire ugyanígy tesznek a mindennapi életük során. Igyekeznek bebiztosítani magukat a bajok és nélkülözések ellen. Céljaikat magasra állítva szorgalmasan dolgoznak és felkészülnek arra az eshetőségre, ha netán a sorsuk rosszabbra fordulna. A dharmagyakorlásban ez azt jelenti, hogy mindent megteszünk a rossz elviselésére a jelenlegi életünkben, miközben arra törekszünk, hogy a lehető legjobb körülmények közé kerüljünk a következő életünkben. De mi a „rossz” ? Például a halál eljövetele rossz. Most valószínűleg így gondolkodtok : „Ma biztosan nem fogok meghalni”. Ezt esetleg az orvosotok is megerősíti, mondván : egészségesek vagytok, nincs semmi bajotok. De valóban, minden kétséget kizáróan biztonságban érezhetitek magatokat ? Semmiképpen sem, hiszen a halálnak temérdek oka lehet. Márpedig ebből logikusan következik, hogy a létezés minden pillanata halálos veszélyeket rejteget és ez alól a mai nap sem kivétel. Az az ember, aki autóbaleset áldozata lett, a katasztrófa pillanatáig szilárdan hitte, hogy hosszú ideig fog élni. Akár még húsz- vagy harminc évig, ami azonban nem igazolódott be ; balesete megcáfolta az érzését. Miért lennénk pont mi bebiztosítva mindazon halálokok ellen, amelyekkel az elementáris életvágyú embereknek idáig szembe kellett nézniük ? Ami megtörténhet másokkal, az velünk is megtörténhet ; bármelyik pillanatban meghalhatunk. Ezzel az okfejtéssel végleg felszámolható a téveszmékre alapozott természetes életérzés. Az emberek nem akarják tudomásul venni a rosszat, holott számukra egyáltalán nem lenne rossz, ha elfogadnák, hogy akár ma is meghalhatnak. Ha gyanútlanok vagyunk és nem készülünk a halálunkra, akkor felmerülhetnek kevésbé nyilvánvaló, rejtett veszélyek, amelyekkel szemben nem leszünk kellően elővigyázatosak. Ha nem menekülünk az elmúlás bizonyosságának gondolata elől, akkor a halálunk eljövetelekor – legyen az ma vagy egy hónap múlva –, felkészülésünk segítségünkre lesz. Ez a szemlélet az imént említett ország hozzáállásához hasonló, amelyik meg akarja védeni magát ellenséges szomszédjától, ezért állandó készenlétben áll. De mi történik, ha az ellenség ma vagy holnap mégsem támad ? Helytelen volt, hogy sokat áldozott a védekezésre ? Egyáltalán nem. Jól tette, hogy alaposan felkészült, mert ha bármikor megtámadják, tudja, mit kell tennie. Ugyanez mondható a halál elkerülhetetlenségének meditációjáról : segít szembenézni halálunkkal és segít felkészülnünk következő életünkre. Persze nem bánkódunk, ha ma még nem kell eltávoznunk, legalább több lehetőségünk marad a még alaposabb felkészülésre. Joggal kérdezhetné bárki, hogy nem leszünk boldogtalanok, ha az elmúlás témakörében ilyen mértékben elmélyedünk ? Nem lesz ez a gondolat nagyon


zavaró számunkra ? Való igaz, hogy ilyen megeshet. Mivel nyugtalanságot kelthet, ebbe a meditációba addig nem is szabad belekezdeni, amíg a gyakorlás nem nyugszik kellően szilárd alapon. Különösen itt, nyugaton, nem árt az óvatosság, hiszen a Lam rim az ellenkezőjét tanítja annak, ahogyan e témáról gondolkodni szokás. Azonban azt is világosan kell látni, hogy az aggodalomként vagy rémületként ránk törő boldogtalanság érzés hasznunkra van. Emlékezzünk a mérges kígyó esetére a szobánkban. Meg kell rémülnünk tőle, különben bajba kerülünk. Sürgősen tennünk kell valamit, mert ha nem törődünk vele, ha közömbösek maradunk, ha kényelmesen ledőlünk az ágyunkra és úgy teszünk, mintha ott sem lenne, lehet, hogy a következő reggelt már nem éljük meg. Akkor inkább rémüljünk meg, mert a kellemetlen érzés a segítségünkre lesz. A Lam rim tanítása ugyanezt a hatást váltja ki. Még ha eleinte ránk is tör a félelem, a Lam rim a zavaró érzést pozitív érzéssé változtatja és ez a pozitív érzés bizonyosan világi céloktól mentes, valódi dharmagyakorlásra késztet. Aggodalmunktól ösztönözve bátran és eltökélten kezdünk a komoly gyakorlásba, mert világosan felismerjük, hogy mit kell tennünk : meg kell szabadulnunk még a lehetőségétől is annak, hogy az alsó birodalmak bármelyikébe születhessünk. Ezzel egyetemben a mindennapi, világi dolgainkhoz fűződő ragaszkodásunk is gyengül és már nem leszünk annyira boldogok a jelen életünk miatt. Ha pedig az orvosunk azt mondja : „már csak óráid vannak hátra”, nem esünk kétségbe. Ennek a technikának a lényege tehát az, hogy megtanuljuk aggodalmainkat a helyes irányba haladásunk előmozdítására használni. Ezért, ha kellemetlen érzéseitek támadnának meditálás közben, jusson eszetekbe, hogy az a hasznotokra válik, egyben tekintsétek a komolyan végzett gyakorlásotokra utaló pozitív jelzésnek. Ám, ha nem értitek a módszer lényegét, akkor csak megrémültök és boldogtalanná váltok. Több nem történik. Ezt a meditációt én 1975 óta gyakorlom. Nem végeztem túl komoly gyakorlatokat, de ezt igen, mégsem mondom, hogy általa magas szintet értem el, sőt azt hiszem, ez nagyon alacsony szint ; a vele kapcsolatos érzést viszont elnyertem. Bár az elért eredménnyel egyáltalán nem vagyok elégedett, az érzés nagyon jó. Sokkoló, de jó értelemben sokkol. Ennek az érzésnek a birtokában még soha nem bátortalanodtam el, a buddhista tanítások gyakorlása iránti eltökéltségem pedig fokozódott. Kijelenthetem, hogy a Lam rim halálra és mulandóságra vonatkozó tanácsait követve az ember saját létezésével kapcsolatos biztonságérzete mérséklődik. Az a természetes érzés válik egyre kevésbé meghatározóvá, amely miatt annyira ragaszkodunk a jelen életünkhöz és amely belehajszol a jelen életünk számtalan tevékenységébe, megakadályozva, hogy bármi ezen túlmutatót tegyünk, nem hogy a nirvána elérése, de akár csak a jövő életünk érdekében. A Lam rim tudatosítja, hogy előbb vagy utóbb bizonyo-


san meghalunk és felhívja a figyelmünket arra, hogy amilyen mértékben átérezzük halálunk elkerülhetetlenségét, olyan mértékben folytatunk mind komolyabb és mélyrehatóbb dharmagyakorlást. Ezzel a megalapozottsággal gyakorlásunk közben egyre kevésbé érzünk fáradtságot, még akkor is, ha meditálásunk több órán keresztül tart, hiszen világosan felismertük, hogy gyakorolnunk kell. Olyan ez, mint a hétköznapi életben a fizikai erőpróba. Aki nagyon szeret futballozni, fáradhatatlanul kergeti a labdát órákon át. Aki nem szeret, annak pár perc is túl sok belőle. A halál elkerülhetetlenségének és a mulandóság lényegének a felismerését pedig automatikusan követni fogja sok más felismerés.

Meditálás a halál figyelmen kívül hagyásának hátrányain A mulandóságon és a halálon történő meditálás három részből áll : 1. Meditálás a halál figyelmen kívül hagyásának hátrányain. 2. Meditálás a halál tudatosításának előnyein. 3. A halál tudatosításának tényleges módja. Elsőként vizsgáljuk meg, hogy milyen hátrányokkal és milyen következményekkel jár, ha nem törődünk a halállal. A Lam rim tanításában felsorolt szempontok közül itt csak a legfontosabbakat ragadom ki. a. A halál tudatosításának hiánya megakadályozza a Dharma gyakorlását. Aki meg van győződve arról, hogy sokáig él, az nem foglalkozik a halálával. Minden energiáját jelen életébe fekteti, mintha csupán ez az élete lenne az egyetlen. Létezését kizárólag evilági érdekeinek rendeli alá, csak önmagával, esetleg néhány hozzátartozójával törődik. Mire juthat így ? Lehet, hogy vagyont halmoz fel vagy hírnévre tesz szert, de cselekedetei többségükben károsak lesznek. A Lam rim tanításának végső célja, hogy minden erőnkkel mások hasznára tevékenykedjünk. Aki ezt megvalósítja, eléri a bódhiszattva szintet. Az emberek túlnyomó többsége ettől persze nagyon távol van, ám ahhoz képest ahogyan élnek, még az is elfogadhatóbb lenne, ha életerejük legalább egy részét a saját maguk szempontjából hasznosabb célok érdekében mozgósítanák. Mi a hasznosabb cél ? Az alapvető probléma az, hogy kizárólag a jelenlegi életükért hajlandók tenni valamit is. Ezt a kijelentést azonban nem szabad félreérteni. A buddhizmus nem azt tanítja, hogy helytelen a jelenlegi életünkért munkálkodni, arra pedig semmiképpen sem bíztat, hogy semmit se tegyünk érte ! Életünk fenntartásához természetesen sok mindenre szük-


ségünk van. Ahhoz például, hogy gyakorolhassunk, meg kell teremtenünk gyakorlásunk feltételeit. Legyengülve hogyan tudnánk leborulásokat végezni ? Lakás és ruha nélkül hogyan tudnánk meditálni ? Helytelen viszont minden fizikai és szellemi energiánkat jelen életünk fenntartására és kiszolgálására fordítani. Persze, aki úgy gondolja, hogy csak egyetlen élete van, miért ne tehetne így ? Miért pazarolná az erejét arra, ami nem létezik ? Aki így gondolkodik, az ne változtasson az életvitelén. A buddhizmus azonban az élet kezdet nélküli folyamatosságát tanítja. Ha elfogadjuk, hogy voltak korábbi életeink és még lesznek továbbiak, akkor joggal tehető fel a kérdés, hogy miért csak a jelenlegire gondolunk ? Miért nem készülünk a következő életünkre ? A Lam rim első lépcsőfokának ez a kulcskérdése. Ha most még úgy érzitek, hogy a jelenlegi életetek a legfontosabb, akkor a Lam rim tanítását követve nézzetek szembe az életfelfogásotokból fakadó hátrányokkal és a nem kívánt következményekkel. Az első és legfontosabb, hogy megértsétek, miért nem gyakoroljátok a Dharmát szívvel-lélekkel. A Lam rim rámutat ennek okára : természetes életérzésetekre. Amíg úgy érzitek, hogy létezéseteket semmi sem veszélyezteti igazán és vakon bíztok a „biztosan élni fogok, akár húsz év múlva is” gondolatban, addig minden időtöket és energiátokat hétköznapi dolgaitok intézésére fordítjátok. Hivatali előmenetelt és szakmai karriert egyengettek, vásárolgattok, jöttök-mentek, kapcsolatokat építgettek, hogy az életet kellemessé tegyétek. A „nem fogok meghalni” képzetet a halál tudatosításának a hiánya tartja fenn, ami akadályt állít a dharmagyakorlás elé. Ha nem változtattok ezen a szemléleten, akkor ez az akadály életetek utolsó pillanatáig fennmarad. b. Még ha gyakoroljuk is a Dharmát, de túlságosan elmélyedünk jelen életünk eseményeiben, gyakorlásunk erőtlen marad. Figyeljétek meg, hogy milyen intenzitással vetitek bele magatokat a mindennapi élet különböző eseményeibe és milyen dolgokkal, milyen mélységben foglalkoztok. Vessétek össze mindezt a gyakorlásotokkal ! Látni fogjátok, hogy mennyire semmitmondó és jelentéktelen, amit szellemi téren végeztek. Energiátok egy százalékát is alig fordítjátok a Dharma gyakorlására, míg a többit világi dolgaitok emésztik fel. Senki se gondolja, hogy egyetlen százaléknyi energia befektetésből megelégedésére szolgáló komoly következmények származhatnak. És energiátoknak miért csak elenyésző hányadát fordítjátok dharmagyakorlásra ? Mert szilárdan hisztek abban, hogy meghatározatlan ideig fogtok élni. Amíg napjaitok kilencvenkilenc százaléka ennek a gondolatnak a jegyében telik, addig dharmagyakorlásotok erőtlen marad. c. Még ha gyakoroljuk is a Dharmát következő életünk érdekében, halogató lustaságunk megakadályozza, hogy dharmagyakorlásunk valóban komoly erőfeszítéssel történjen.


Nem elég felismerni, hogy következő életünk érdekében gyakorolnunk kellene, ha ragaszkodunk a jelen életünk dolgaihoz, ha mindig csak odáig jutunk, hogy „majd komolyan hozzákezdek, amint a munkám befejezem”, „miután anyagilag összeszedem magam”, „majd ha idősebb leszek”, és így tovább. Az „egy hét múlva”, „pár hónap múlva”, „majd néhány év múlva” halogatások a halál tudatosításának hiányából fakadnak. Amíg ez a szemlélet nem változik meg, addig az éppen esedékes dolgok intézései nyernek elsőbbséget, mivel mindig az az érzésetek támad, hogy csak akkor kezdhettek neki a komoly dharmagyakorlásnak, ha azokkal elkészültetek. Ez a szemlélet az élet utolsó pillanatáig kitarthat. Persze aki azt mondja, hogy holnap komolyan elkezd gyakorolni és holnap valóban így tesz, akkor az rendben van. De ha eljön a holnap és ismét azt mondja, hogy „majd holnap…”, mert még ezt vagy azt meg kell csinálnia, akkor halogatással telik el az élete. Gondoljuk át alaposan, hogy mire számíthatunk, ha nem gyakorolunk. Idézzük fel magunkban az értékes emberi élet felismerésének összefoglaló meditációját, amely így kezdődött : „Gyakorolnom kell a Dharmát…”. * Milyen következményekre vezet, ha napjaink csak a jelen életünket kiszolgáló rutintevékenységekkel telnek ? Képzeljük el azt az embert, aki minden energiáját a jelen életére összpontosítva hatalmas vagyont gyűjt. Nagy háza van, számtalan kényelmét szolgáló tárgy veszi körül, mindenfelé utazgat. Tegyük fel, hogy ezek a javak mind a mieink és ugyanígy élhetünk. Mit érünk el általuk ? Luxusélet mellett sem akadályozhatjuk meg öregedésünket, megbetegedésünket és halálunkat. Ez utóbbi órája az előbbieknél is biztosabban bekövetkezhet. Ha úgy gondoljuk, hogy az élet hosszúságán sok múlik, tételezzük fel, hogy a befejezésre majd száz éves korunkban kerül sor. És akkor majd mi történik ? Hiába gyűjtöttünk annyi pénzt, erre a végső utunkra egyetlen fillért sem vihetünk magunkkal. Végül is mit veszítünk, ha halogatjuk a gyakorlás megkezdését ? Egy csodálatos lehetőséget, amelyről már sokat beszéltem. Jelenlegi emberi életünk nagyon értékes, mert igazán jelentős dolgok megvalósítására alkalmas fizikai-testi feltétel áll rendelkezésünkre : az emberi agyunk. De a benne rejlő csodálatos lehetőséget csak akkor aknázhatjuk ki a maga teljességében, ha gyakoroljuk a Dharmát. A halál bizonyosságával szembesülni nem kívánó „élni fogok” szemlélettel bele sem kezdtek a Dharma gyakorlásába, vagy ha hozzá is fogtok, nemsokára felhagytok vele. d. Görcsösen ragaszkodunk jelen életünk földi javaihoz. Amíg nem tudatosítjátok, hogy bármikor meghalhattok, addig görcsösen ragaszkodtok a világtól várható előnyökhöz, minden olyan dologhoz, * 4. fejezet. Az emberi élet értéke. 88-91. o.


amelyről azt gondoljátok, hogy a jelen élet számára hasznos. Ez természetes következménye az erős életvágynak. A Lam rim technikáját alkalmazva képzeljetek el, hogy halálos ágyatokon tudomásotokra jut, hogy valamelyik fontosnak tartott vagyontárgyatoktól meg kell válnotok. Neheztelni fogtok a veszteség miatt ? e. Felháborodunk és zaklatottá válunk, ha valaki földi javainkra tör. Az „élni fogok” szemlélet miatt a javak fenyegetettsége súlyos érzelmi problémákat okoz. Csak a halálunk közvetlen közelében látjuk be, hogy már semmire sincs szükségünk. Csak ekkor nem ébred harag bennünk, ha tulajdonunktól meg akarnak fosztani. Ezt a sajátos állapotot átérezve megértjük, hogy mérgező érzelmeink – a harag és a zaklatottság – szoros kapcsolatban állnak a jelen életünkhöz való ragaszkodásunkkal. f. Belebonyolódunk a testünk-, a beszédünk- és a tudatunk különösen ártalmas cselekedeteibe, amelyek következményeként alsó világba születünk. Az emberek nagyon erős életvágyuk miatt követik el ártalmas cselekedeteiket. Ölnek, lopnak, másokat zaklatnak. Az ilyen tettek ártalmas gondolataikból származnak, holott – mint mondják – csak problémamentesen szeretnének élni, nagyon boldogan, luxuskörülmények között. Egyesek tudják, hogy káros, amit tesznek, mégis úgy gondolják, az adott esetben nincs más választásuk. Mások még csak nem is tartják helytelennek, hogy javakat tulajdonítanak el és életeket oltanak ki. A hatalmas életvágyú emberek pazarló és fényűző körülményekre áhítoznak, anyagi dolgokért sóvárognak. Jóllehet tisztességes munkával sok minden megszerezhető lenne, vágyakozásuk tárgyait azonnal birtokolni akarják, ezért attól sem riadnak vissza, hogy azokat másoktól erőszakkal elvegyék. Testük- és beszédük káros cselekedetei szoros kapcsolatban állnak tudatuk negatív irányultságával. Negatív irányultságú tudatuk pedig szoros kapcsolatban áll erős életvágyukkal, ami belehajszolja őket a hitvány cselekedetekbe. Képzeljük el, hogy ma meg kell halnunk : a gyógykezelés nem vezetett eredményre, nincs esélyünk az életben maradásra. Ebben az állapotunkban miért ártanánk másoknak ? Miért vennénk el mások tulajdonát, miért törnénk mások életére ? g. Eltávolodunk a dharmagyakorlástól, ezért nem tudjuk kiszabadítani magunkat szenvedéseink körforgásából és nem valósíthatjuk meg a nirvánát és a buddhaságot. Aki nem tudatosítja, hogy halála bármikor bekövetkezhet, azt elementáris életvágya nap mint nap a jelenlegi életét szolgáló világi javak megszerzésére és a jelenlegi élete szempontjából hasznosnak ígérkező számtalan tevékenység végzésére készteti. Tanulásra és dharmagyakorlásra nem marad ideje.


Az emberek amint bajba kerülnek, rögvest buzgó vallásgyakorlókká válnak : segítségért könyörögnek, imádkoznak, templomba járnak. Amint azonban a dolgaik kedvező fordulatot vesznek, az imádkozásról, templomról megfeledkeznek. Aztán amikor körülményeik ismét nehezebbé válnak, minden újra kezdődik. Amíg nem tudatosítjátok, hogy halálotok bármelyik pillanatban bekövetkezhet, addig ti is hasonlóan tesztek. Az „élni fogok”, a „nem történhet velem semmi baj” alapérzés nem ösztönöz vallásgyakorlásra, csak kivételes alkalmakkor, ha nagy bajba kerültök. Akinek minden idejét és energiáját hétköznapi élete köti le, az nem érdeklődik a Dharma tanulása és gyakorlása iránt. Inkább eltávolodik tőle. Sok ember dolgozik nagyon keményen, nem ritkán tíz-tizenkét órát egy nap. Mivel boldogságuk forrásának a pénzt és a vagyont tekintik, ezért ezeket akarják megszerezni. Őszentsége, a Dalai Láma erről így beszélt : „Az élet fenntartásáért természetesen tennünk kell valamit. Ám minden időnket és energiánkat kizárólag a jelen életünkre fordítani felettébb veszélyes, mert akkor nem tudunk felkészülni a következő életünkre.” Mint azt korábban már említettem, Őszentsége azt tanácsolta, hogy életben maradásunk biztosítására a rendelkezésünkre álló idő felét fordítsuk a jelenlegi életünkre, a másik felét pedig a Dharma tanulásával, meditálással és különböző gyakorlatok végzésével töltsük. Aki ezt megvalósítja, az egyensúlyt teremt jelenlegi és következő élete között. A Dharma gyakorlásával nem csupán jelenlegi életünk boldogságát valósíthatjuk meg, hanem következő életünk boldogságához is jelentősen hozzájárulunk. Ha minden pillanatban érezzük, hogy „készen állunk az elmenetelre”, akkor odaadóan gyakorolunk, felkészülésünk eredménye pedig mind a jelenlegi, mind a további életeinkre jótékony hatással lesz. Ezzel egyensúlyt teremtünk. Természetesen ezt nem könnyű megvalósítani. Szilárd elhatározásra és komoly erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a nap felét gyakorlással töltsük. Kezdők erre még nem képesek, nekik a fokozatosságot kell szem előtt tartaniuk. Ők csak idejük egy-, majd öt százalékát fordítsák gyakorlásra és csak lassan növeljék az időtartamot.* A kérdés jelen pillanatban tehát az, hogy képesek vagytok-e legalább ezt az egy- vagy öt százaléknyi időt tanulásra és gyakorlásra fordítani ? Mert ez a feltétele boldogságotok elnyerésének. Aki ráfordítja, az néhány év múlva már érezni fogja, hogy a tanítás megértésének magasabb fokára jutott, s ez a tudatában is érzékelhető változást idéz elő. Bárhol is legyen, bármilyen körülmények közé kerüljön, boldog lesz. Boldog, ha egyedül * Korábban elhangzott, hogy az ötven százalék öt-hat órányi gyakorlást jelent. (3. fejezet. A Guru iránti odaadás. 74. o.) Ezt alapul véve az egy százalék kb. 3-4 percnek, az öt százalék pedig 15-20 percnek felel meg.


él, és akkor is, ha barátok veszi körül. Boldog lesz, hogy gyakorolhat. A tudat megingathatatlan boldogságát a buddhista gyakorlatok végzése és a Dharma tiszta megértése idézi elő. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy aki idáig eljut, annak többé nem kell nehézségekkel szembesülnie ! Erről szó sincs. Ám, még ha anyagi értelemben nélkülöznie is kell, ha magára marad, vagy bármi más gond, baj éri, gondolkodásának helyes módja megakadályozza, hogy a kedvezőtlen feltételektől kedvetlenné váljon. Megőrzi tudata békéjét bármilyen zavaró körülménnyel szemben. Ha pedig a buddhizmus gyakorlójaként boldog lesz ebben az életében, akkor joggal érezheti, hogy olyasvalamit kapott, ami sokkal fontosabb az anyagi javaknál. Lehetséges, hogy nem lesz luxusélete, de miért ne tartaná elegendőnek, ha azzal rendelkezik, ami után a tehetős emberek is sóvárognak ? Ha nem is előkelő környezetben, de élete sokkal boldogabb, mint azoké, akik luxuskörülmények között élnek. Ekkor már valószínűleg értékes idejének tíz-tizenöt százalékát, vagy akár többet is a Dharma tanulásával, gyakorlásával és meditálással fog tölteni. Mindezt fontos tudni ahhoz, hogy megértsétek, miért olyan nagy jelentőségű a dharmagyakorlás a mindennapi életünkben, és gyakorlásunk miként járul hozzá áldásos módon a következő életünkhöz. Ezzel befejeztem azoknak a hátrányoknak az ismertetését, amelyeket a halál tudatosításának a hiánya okoz. Mint mondtam : a Lam rim tanítása ennél több szempontot említ, ezért arra szeretnék bíztatni mindenkit, hogy ne elégedjen meg a felsoroltakkal. A saját tapasztalatok és ismeretek alapján a pontokat ki lehet egészíteni. Arra azonban vigyázni kell, hogy a kiegészítéseket érvek támasszák alá. A szempontok elemzésekor pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem egy-egy mondatról, hanem sokrétű, összetett gondolatsorokról van szó. A Lam rim meditáció témakörei hatalmas teremhez hasonlíthatók, amelynek ablakai különböző irányokba nyílnak. Én csak az ablakokat mutatom meg. Azokat mindenkinek saját magának kell kinyitnia, hogy ráeszmélhessen a rajtuk keresztül feltárulkozó világra.

Meditálás a halál tudatosításának előnyein 2. Számos előnnyel jár a halál tudatosítása : a. Enyhítjük a tárgyakhoz és a dolgokhoz való ragaszkodásunkat és ezzel megszüntetjük az erőteljes ragaszkodás okozta érzelmi problémáinkat. Az „előbb vagy utóbb meg kell halnom” érzése nem a képzelet játéka, hanem az igazság felismerése. A halál tudatosulása enyhíti a szülőkhöz,


hozzátartozókhoz, vagyontárgyakhoz fűződő erőteljes ragaszkodást, ezáltal csökkennek, végül pedig megszűnnek a ragaszkodásból eredő érzelmi problémák. Gondoljatok arra, hogy ha a szomszédban betörik az ablak, nem mérgelődtök miatta. Miért ? Mert úgy érzitek, hogy az az ablak nem tartozik hozzátok, ezért ahhoz az ablakhoz nem ragaszkodtok. De törjék csak be a ti ablakotokat, mivel ragaszkodtok hozzá, bizonyosan mérgesek is lesztek miatta. A buddhista gyakorlatok és meditációk a problémák okozóit, a tudat mérgező érzelmeit csillapítják. Ha nincs mérgező érzelem, probléma sincs. A halál tudatosítása a ragaszkodás mérgező érzelmét csillapítja. A tulajdonhoz, rokonokhoz, barátokhoz ragaszkodás enyhülése csökkenti, majd megszűnteti mindazokat az érzelmi problémákat, amelyek abból származnak, hogy a ragaszkodás e tárgyait baj érheti. Aki pedig megszűnteti a ragaszkodását, az boldog lesz, bármilyenek is legyenek a körülményei. Az sem zavarja, ha megsemmisül minden vagyona, mert úgy tekint rá, mintha tulajdona eleve másvalakihez tartozott volna. A halál tényének tudatosításával felismerjük, hogy előbb vagy utóbb a jelen életünkkel összefüggésben álló valamennyi dolgunktól meg kell válnunk. Ez a felismerés a nagylelkűség gyakorlására ösztönöz, mondván : „mivel ezek a dolgok amúgy sem tartoznak hozzám, elajándékozom őket, mert helyesebb, ha a nagylelkűség gyakorlásának feltételeiként tekintek rájuk”. b. Erényes és pozitív cselekedetekkel kötelezzük el magunkat, ezáltal békét és boldogságot teremtünk mind a saját, mind a környezetünkben lévők életében. Halálunk tudatosításának kiteljesedése arra ösztönöz, hogy életünk minden pillanatát jelentőssé tegyük. De mitől válik jelentőssé az élet ? Korábban már beszéltem erről. Elmondtam, hogy ha ittlétünk csupán abban merül ki, hogy alapvető szükségleteinket kielégítjük – eszünk, iszunk, járkálunk, fárasztó rutinmunkákat végzünk, és így tovább –, akkor nincs lényegi különbség köztünk és az állatok között. Természetesen a testünk felépítése és külső formája eltérő, de ez önmagában kevés. Az igazi különbség a csak ránk jellemző egyedi szervünkben, emberi agyunkban és annak különleges képességében rejlik. Ám, ha agyunkat az állatokétól nem sokban különböző módon használjuk, nincs okunk büszkélkedni vele. Mihelyt halálunk tudatosításával kiteljesedik bennünk az érzés, hogy életünket jelentőségteljesen kellene leélnünk, elkötelezzük magunkat testünk-, beszédünk- és tudatunk erényes cselekedeteivel. Az erényeket gyakorolva életünk kiegyensúlyozottá válik, s majd nem érzünk megbánást a halálunk eljövetelekor.


A magas szintre jutott gyakorló örömmel hal meg. Számára a halál csupán lakóhelycsere. Régi testét leveti és újra cseréli. A középszintre jutott gyakorló halálakor nyugodt, tudata nem háborog. A kezdő szint gyakorlójától pedig elvárható, hogy ne érezzen megbánást, amikor visszavonhatatlanul el kell távoznia. A legalsó fokozat beteljesítéséhez tehát legalább annyit el kell érnetek, hogy a halál eljövetelekor ne sajnálkozzatok az elkövetett sok-sok negatív cselekedet miatt és azzal az érzéssel távozzatok, hogy minden tőletek telhetőt megtettetek : a legjobb tudásotok szerint gyakoroltátok a Dharmát. Ez az érzés a halál tudatosításával nyerhető el. c. Elkötelezzük magunkat a komoly dharmagyakorlással. Sokan végeznek dharmagyakorlatokat komolytalanul, a halál tudatosítása nélkül. A halál biztos eljövetelének tudatosításával az érdeklődés középpontjába a következő élet kerül. Ez a felismerés komoly dharmagyakorlásra ösztönöz. d. Megálljt parancsolunk a nem csupán saját magunknak, hanem a családtagjainknak és a környezetünkben lévőknek is problémákat és szenvedést okozó negatív cselekedeteinknek. A halál tudatosításával átérezzük, hogy előbb vagy utóbb el kell mennünk. Világossá válik számunkra, hogy nem élhetünk örökké a jelenlegi körülményeink között. Továbbá az is világossá válik, hogy amikor eljön a „nagy változás”, számolnunk kell a jelen életünkben elkövetett cselekedeteink következményeivel. Amilyen mélységben átlátjuk ezt a helyzetet, olyan határozottsággal állunk ellent a további káros cselekedetek elkövetésének. Életünk hátralévő szakaszában undorral fordulunk el mindenfajta ártalmas tettől. e. Megálljt parancsolunk a mindennapi életünkben problémákat és szenvedést okozó mérgező érzelmeinknek : a haragnak és a gyűlöletnek. Álmunkból felébredve csak a puszta emlékezés marad, semmi több. A halál ugyanilyen. Az élet végén egy szempillantásnak tűnik az eltelt idő, mintha minden csupán álom lett volna és abból hirtelen felébrednénk. Akiben munkálkodik ez az érzés, az miért sodródna ártalmas cselekedetek elkövetésébe ? Erre a rövid időre, amíg itt vagyunk, mi értelme a haragnak, a gyűlöletnek vagy a féltékenységnek ? Nem ésszerűbb a mérgező érzelmeket, amint megjelennek, azonnal leállítani ? Ezzel problémáinkat is megszüntethetjük, mivel azok kivétel nélkül a mérgező érzelmekkel átitatott tudatunkból származnak. Ha erre képesek vagyunk, zavartalan boldogságban élhetünk és erényes cselekedeteink révén jobb következő életet és jobb feltételeket nyerhetünk a Dharma gyakorlásához. Máskülönben, nem törődve a halállal, belefeledkezünk mindennapjainkba, görcsösen ragaszkodunk a kényelmünket és biztonságunkat szolgáló dolgokhoz, amelyek megszerzése és birtoklása miatt önkéntelenül sodródunk újabb és újabb káros tettek elkövetésébe. A rablást, az erőszakot és más hitvány cselekedetet a jelen élet


kényelmét szolgáló javakhoz való ragaszkodás, a világ dolgainak az akarása miatt követik el. Ez a mentalitás az „élni fogok !” képzetből fakad. A halál tudatosítása tökéletes ellentéte a hétköznapi ember mérgező érzelmektől befolyásolt életérzésének : gyengíti a mérgező érzelmeket. f. A halál tudatosítása a dharmagyakorlás kapuja ; ahogyan a Buddha mondta : a halálra emlékezés a legnagyszerűbb felismerés. A halál emlékezetben tartása a valódi dharmagyakorlás feltétele. A halál tudatosítása nélkül bármilyen szellemi gyakorlat csupán a jelen élet számára hasznos és csak a jelenlegi élet boldogabbá tételét szolgálja. A jelen élet érdekében végzett gyakorlás pedig semmiben sem különbözik bármilyen más világi munkavégzéstől, pusztán a szokásostól eltérő névvel látjuk el. Hogyan nevezhetnénk tisztának a világi megfontolásokkal szennyezett dharmagyakorlást ? Ne feledjük a szákja hagyomány már idézett alaptanításának első sorát : „Ha ragaszkodsz ehhez az életedhez, nem vagy dharmagyakorló.” A halál tudatosítása megváltoztatja a helytelen szemléletet. Általa válunk valódi dharmagyakorlókká. g. Megértjük, hogy minden világi jelenség illúzió, olyan mint az álom. Az álmot felébredésünkig valóságosnak képzeljük. Az élet ugyanilyen, a vége kivételével. Életünk befejezése a felébredés, amikor elgondolkodunk álmunkon, hogy miként is töltöttük az életünket. Álomszerű életünkből csupán az emlékezésünk marad, a következő életünkbe pedig még az emlékezetünk sem kísér el minket. A tárgyak nagyon valóságosakként, nagyon szilárdakként történő érzékelésében mérgező érzelmeink játsszák a főszerepet. Valójában a harag, a gyűlölet és a többi mérgező érzelem miatt tűnnek a dolgok valóságosnak. A halál mind erőteljesebb tudatosulásával a körülöttünk lévő világot illúzióként vagy álomszerűként érzékeljük, ami nagymértékben hozzájárul a mérgező érzelmeink enyhítéséhez. Amint úgy érezzük, hogy a dolgok álomszerűek, a szilárdságukba vetett hitünk is megrendül. h. Rátalálunk életünk értelmére és az életünket jelentőségteljesebbé változtatjuk. Erről már beszéltem. i. Amikor eljön a halálunk ideje, boldogan és békésen halunk meg. Az emberek többsége legyen akár gyakorló vagy nem gyakorló, élete során sok bajt és gondot okoz. Megzavarnak másokat és önmagukat, ezért a haláluk eljövetelekor megbánást éreznek. Felismerik, hogy a cselekedeteik nagy része helytelen és káros volt, az időpont azonban a tényleges megbánásra már nem alkalmas. Az eseményeket bárhogyan is szeretnék, nem tudják megváltoztatni. Ezért mindenkinek úgy kellene leélnie az életét, hogy a


legvégén semmit se kelljen megbánnia. Aki a halála előtt elfogadja az életét, az nyugodtan hal meg. j. Sikeresek leszünk a dharma gyakorlásában. Minél tudatosabban tekintünk a halálra, annál sikeresebbek leszünk a dharmagyakorlásban. Ahogyan a Buddha mondta : „A halálra emlékezés a dharmagyakorlás kapuja.” Aki szert tesz erre az érzésre, de hagyja kihunyni, az ezután a Dharmához vezető bejáratot sem fogja megtalálni. Visszakerül oda, ahonnan elindult ; számára újra a jelen élete válik meghatározóvá.

A halál tudatosításának tényleges módja 3. A halál ténylegesen három nyilvánvaló tény átgondolásával tudatosítható. E tények mindegyike három szempontból igaz és általuk három elhatározásra juthatunk. A három nyilvánvaló tény : a. A halál bizonyossága. Erről már sok mindent elmondtam. b. A halál bekövetkeztének bizonytalansága. Ki tudja megmondani, hogy a halála mikor következik be ? Holnap, holnap után, egy év vagy sok év múlva ? A hétköznapi ember úgy érzi még nagyon sokáig fog élni. De milyen érvekkel tudja ezt az érzését alátámasztani ? Mondhatja például, hogy „az életem hosszú lesz, mert egészséges vagyok”. Kijelentése azonban nem igazolható. Egy órával ezelőtt még egészséges emberek mostanra halottak lehetnek. Ezek az egészséges emberek semmi okát nem látták annak, hogy egy óra múlva meg kell halniuk. Ez tehát helytelen érv, amelyet egyértelműen bizonyítani nem lehet. Sorba véve a különböző érveket, felismerjük, hogy az életük várható időtartamát illetően az emberek csupán felszínes érzéseikre hagyatkoznak. Az ilyen érzések nem bizonyosságokon, hanem hibás szemléletmódon alapulnak. c. A halál időpontjában csak a Dharma segíthet. Ha eljön a halálunk, milyen segítségre számíthatunk ? Mert nem kétséges, hogy abban a különleges időpontban szükségünk lesz segítségre. Segíthetnek a vagyontárgyaink, a szüleink, a hozzátartozóink vagy a barátaink ? Senki és semmi más nem segíthet, csak és kizárólag a dharmagyakorlásunk. Ez alatt azt kell érteni, hogy a karmatörvénynek megfelelően az életünk során véghezvitt pozitív cselekedeteink segíthetnek, hiszen csakis olyan következményekre számíthatunk, amilyen tetteket elkövettünk. Mivel a Dharma gyakorlásával érjük el a cselekedeteink pozitív irányú változását, halálunkkor


a dharmagyakorlásunk lesz a segítségünkre. Dolgok vagy személyek semmit sem tehetnek az érdekünkben. a. Az első nyilvánvaló tény három indoka : 1) A halál bizonyosan bekövetkezik, ezt semmilyen körülmény nem akadályozhatja meg. Létezik olyan emberi lény, aki kétszáz évvel ezelőtt született ? Vagy gondoljunk arra, hogy akár csak a legutóbbi száz évben hány milliárd ember élt ezen a földön, akik ma már nincsenek közöttünk ? Miért lennénk mi kivételek ? A mai naptól számított öt-, tíz-, vagy ötven év múlva már nagy valószínűséggel nem leszünk. Az ilyen összehasonlításokból világosan megértjük a halál bizonyosságát. Persze még így is lehet, hogy valaki közületek azt mondja : „természetesen meghalok” és arra gondol, hogy azért mégis tovább fog élni. Az „élni fogok” természetes alapérzése rendkívül erős. De hiába nem szereti a halál tényét, hiába próbál kibúvókat keresni, ez a valóság. Akkor pedig jobb szembenézni vele. 2) Az életünk szakadatlanul rövidül. Amikor eljön a halálunk ideje, az életünk nem hosszabbítható meg. Nem tudjuk, mikor jön el halálunk órája, de amikor itt lesz, mennünk kell. Az életünk születésünktől kezdődően pillanatról-pillanatra, megállás nélkül rövidül. Rohanunk a halálunk felé, amely időpont már vár ránk. Ha ma reggel még tíz évünk volt hátra, akkor most, ebben a pillanatban már nincs tíz évünk. Amíg nem gondoljuk át alaposan, hogy megállás nélkül közeledünk életünk végéhez, addig nem érezzük át e tény rendkívüli jelentőségét. Le kell leplezzük az ellentmondást a valóság és a között, ahogyan érzünk. 3) A halálunk váratlanul fog lecsapni ránk, mielőtt időnk lenne felkészülni rá. Nem akkor, amikor szeretnénk, dharmagyakorlás közben. A halál olyan, mint a felhő, amelynek mozgását nem tudjuk befolyásolni. Aki azt gondolja, hogy majd azt követően gyakorolja a Dharmát, amikor már minden jelenlegi kötelezettségét teljesítette és befejezte a munkáit, az soha sem fog gyakorolni. Halálunk váratlanul fog megérkezni, még mielőtt bármi előkészületet tehetnénk. b. A második nyilvánvaló tény három indoka : 1) Az érző lények élettartama ebben a világban nagyon bizonytalan. Az emberek többnyire azt gondolják, hogy még sok idejük van. Terveket szőnek, hogy majd idős korukban mit és hogyan fognak csinálni. De ki vagy mi garantálja, hogy nem halhatnak meg idős koruk előtt ? Hány és hány gyermek hal meg korábban, mint a szülei. Már a megszületésük előtt meghalhatnak ! Vannak gyermekek, akik hamarabb eltávoznak, mint a környezetükben élő betegek és öregek. A halál eljövetele kiszámíthatatlan. Tanulsággal szolgálhatnak történetek arról, hogy hány éves korukban és


hogyan haltak meg emberek. A halál időpontját nem az egészségi állapot és nem a kor határozza meg. Nem függ az iskolázottságtól és a vagyoni helyzettől. 2) Sokkal nagyobb az esélye a halál bekövetkeztének, mint az életben maradásnak. Talán úgy találjátok, hogy ez a kijelentés nem felel meg a valóságnak, de ha alaposan belegondoltok, valószínűleg egyet fogtok érteni vele. A buddhizmus azt tanítja, hogy testünk ellentétes elemekből tevődik össze. Amikor egyensúlyba kerülnek, azt mondjuk, egészségesek vagyunk. Olyan ez, mint amikor négy mérges kígyó folyvást küzd egymással és egy pillanatra megpihennek. Akkor éppen békesség van közöttük. De a küzdelem tovább folytatódik. Testünk egyensúlyának felbomlása bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Ugyanakkor gondoljuk csak meg, hány olyan dolog van, amit életünk fenntartására vagy megkönnyítésére használunk, ám néha kifejezetten ártalmas. Ilyenek lehetnek a különféle ételek, gyógyszerek, és így tovább. Megbízhatunk száz százalékosan az életfeltételeinkben ? Nem ritkán az életfeltételeink válnak a legnagyobb ellenségeinkké. És akkor még itt vannak a természeti katasztrófák, az áradások, a szélviharok, vulkánkitörések, villámcsapások, amelyek mind-mind az életben maradásunk bizonytalanságának előidézői. Életünk megannyi ismeretlen feltétel között zajlik. Az igazi kérdés valójában az, hogy miként vagyunk képesek élni egyáltalán ? Hogyan lehetséges, hogy még életben vagyunk ? Ha ezt megértitek, reggel felébredve az első gondolatotok ez lesz : „Milyen különös szerencse, hogy megéltem ezt az újabb napot”, hiszen megannyi, az életünkre nagy veszélyt jelentő körülmény közepette élünk. Kimeríthetetlenül sok oka lehet a halálnak. Nagy részüket általában sikerül túlélnünk vagy elkerülnünk, de nem mindegyiket ! 3) Testünk rendkívül törékeny. Minden kétséget kizáróan biztosak lehetünk abban, hogy egészségesek vagyunk ? A test nagyon gyenge és a szervei rendkívül sérülékenyek. Bármikor meghibásodhatnak és bármelyik hiba a halál oka lehet. Ezt érdemes nagyon részletesen átgondolni. A harmadik nyilvánvaló ténynek – a halál időpontjában csak a Dharma segíthet – három indoka van : 1) A barátok és a család nem segíthet. Nem számít hány barátunk van és milyen család vesz körül bennünket. Akkor sem tehetnek majd semmit értünk, ha most minden időnket rájuk áldozzuk. 2) A vagyon nem segíthet. Ez természetesen szintén igaz.


3) A testünk segítségére sem számíthatunk. Egy egész életen át használjuk a testünket. Jóban-rosszban együtt vagyunk, de a halál időpontjában elhagy minket és többé nem támaszkodhatunk rá.

A három elhatározás A három nyilvánvaló tény három-három indoka alapján három döntést hozunk. Mivel a halál biztosan bekövetkezik, elhatározzuk, hogy gyakorolnunk kell a Dharmát. Akár szeretjük, akár nem, szembe kell néznünk a halállal. Ez a szamszára természete. Aki ebbe a világba születik, annak ezt a világot el is kell hagynia. Gondoljuk át alaposan : amikor a halálunk órája eljön, segítségünkre lesznek a munkáink, a tanulmányaink és a különféle tevékenységeink ? Aligha segíthetnek abban a helyzetünkben. Életünk során bizonyára rengeteg dolgot halmozunk fel, de mit kezdhetünk velük a halálunkat követően ? Bármi is legyen a tulajdonunkban, csak jelen életünkben vehetjük hasznát, semmi sem vihető át közülük a következőbe. Kivéve egyetlen dolgot : a Dharma gyakorlását. Mivel kizárólag a Dharma segítségére számíthatunk, a dharmagyakorlás mellett kell döntenünk. A dharmagyakorlás általánosságban azt jelenti, hogy átalakítjuk a tudatunkat, valamint testünk- és beszédünk cselekedeteit. Mindhárom átalakítás fontos, de a legfontosabb a tudat pozitív átalakítása, hiszen testünk és beszédünk minden tevékenységét a tudatunk irányítja és a tudatunk megy tovább a következő életünkbe. Ez utóbbi megállapítással mindenkinek egyet kell értenie, ugyanis a halálról és a mulandóságról folytatott meditáció sarokpontja, hogy lesz következő élet. Sokan úgy gondolják, hogy a megelőző- és az elkövetkező életek nem léteznek.* Azt mondják, ha léteznének, akkor valamilyen módon tapasztalniuk kellene, ami alatt azt értik, hogy látniuk, azaz a szemükkel érzékelniük kellene az erre vonatkozó bizonyítékokat. Annak megállapítására, hogy hallunk valamit vagy sem, hiába meresztgetjük a szemeinket. Abból, hogy a szemünk nem érzékeli a hangot, nem következik a hang nem létezése. A különféle tárgyakat a nekik megfelelő érzékszervekkel érzékeljük, ennek megfelelően a hang létezésének megállapítására a fülünket használjuk. Ezek a sajátos összefüggések rendkívül fontosak a buddhista filozófiában. Hogyan lehetne a megelőző- és az elkövetkező életekről a szemtudatossággal megbizonyosodni ? Csak azért, mert nem látjuk őket, nem állíthatjuk, hogy nem * A megelőző- és elkövetkező életek filozófiai hátteréről ld. még : 8. fejezet. Karmatörvény. 190-194. o.


léteznek. A megelőző és az elkövetkező életek úgynevezett „nem-fizikai rejtett jelenségek”, amelyeknek alanyi oldalon a hat érzékszervi tudatosság közül a tudat tudatossága felel meg, ezen belül is a tudat tudatosságának egy bizonyos szintje. Ennek tárgyalására pedig a logika alkalmas. Következésképpen a tudomány technikai eszközei a megismerésükre alkalmatlanok. Csak akkor mondhatjuk, hogy a megelőző- és az elkövetkező életek nem léteznek, ha a következtetés helyes módszerét hiba nélkül alkalmazva kizárjuk a létezésüket. A rejtett jelenségek megközelítésére a filozófián kívül más módszer nem hiszem, hogy alkalmas. Mivel a megelőző- és az elkövetkező életek, a nirvána, a karma stb. rejtett jelenségek, a buddhizmus kiemelt jelentőséget tulajdonít a filozófiának és a logikának. Akik az ésszerű gondolkodást kedvelik, nyugodtan eltekinthetnek a különböző tradícióktól, elfelejthetik a hagyományvonalakat és a filozófiai iskolákat. A leghelyesebb, ha minden esetben a tárgyilagos elemzést részesítik előnyben. A legalaposabb vizsgálatokat ugyanis semleges helyzetből lehet elvégezni. A Pramána tanítása elmagyarázza, hogy a buddhisták miért fogadják el az eljövendő életet és milyen filozófiai- és logikai háttérrel bizonyítható az újabb élet bekövetkezése. Az alapot a tudat természete képezi. A buddhista filozófia értelmezésében a fizikai jelenségek nem változhatnak át tudattá és a tudat nem változhat át fizikai jelenségekké. A tudat és a fizikai jelenségek két különálló entitás. Mindannyiunkat fizikai és nem fizikai természetű összetevők alkotnak. Fizikai a testünk és a beszédünk, nem fizikai a tudatunk. Fizikai testünk nem valamely elmúlt életünkből, hanem a szüleinktől származik. A szüleink teste az ő szüleikétől, és így tovább. Hogy miként és mikor indult el ez a folyamat, az nem releváns kérdés. De mi történik a nem fizikai résszel, amit tudatnak nevezünk ? A buddhista filozófia így érvel : mivel a tudat és a fizikai test két különálló entitás, értelmetlen lenne azt kijelenteni, hogy a fizikai test a tudat lényegi oka. Mivel pedig a fizikai test nem lehet a tudat lényegi oka, maga a tudat a lényegi ok. A mai tudatnak a tegnapi tudat, a tegnapinak a tegnapelőtti, és így tovább egészen az anyaméhig. De hol van a lényegi oka egy magzat tudatának ? A szülei testében vagy a tudatában ? Mi a tényleges oka az első pillanatban, az anyaméhben ? Mondhatnánk például, hogy a szülő tudata a gyermek tudatának az oka. Az ezzel szemben felhozható érveket a Pramána tanításában találjuk. Itt most eltekintek a felidézésüktől. Hasonlóképpen a fizikai testből való származtatásra vonatkozó sok-sok érv felsorolása is hosszadalmas és bonyolult lenne. A részletek a második fejezetben elolvashatók. A bizonyítás végeredménye : mivel az anyaméhben lévő gyermek tudata sem a szülők tudatából, sem a szülők testéből nem származhat, a tudatnak a múlt életből kell erednie. Nincs egyéb választási lehetőség. Az-


zal hogy a Pramána tanítása megcáfol minden más lehetőséget, csupán ez az egyetlen helyes filozófiai álláspont marad. Ha pedig van megelőző élet, akkor elkövetkező életnek is lennie kell. Ez a végkövetkeztetése a Pramána tanítás helyesen elvégzett filozófiai és logikai vizsgálatának. Megjegyzem, nem hiszem, hogy a tudomány jelenleg egyértelműen bizonyítja a megelőző- és az elkövetkező életek nemlétét. Az ugyanis, hogy a létezésükre nem találtak bizonyítékot, még nem jelenti, hogy nem léteznek vagy megtalálták a nem-létezésük bizonyítékát. Annak, hogy nem találunk valamit, két jelentése van. Az egyik, hogy éppen keressük, de nem találjuk. Azért, mert ebben a szobában most nem találunk macskát, nem jelenthetjük ki általános igazságként, hogy „macska nem létezik”. Ha ezt tennénk, az ugyanolyan lenne, mintha csak a fél szobát kutatnánk át és ott nem találva állítanánk, hogy az egész szobában nincs. Az tehát, hogy most nem találunk itt macskát, nem jelenti a macska nem-létezésének bizonyítékát.* A tudomány jelenlegi technikai eszközei segítségével nem érzékeli a megelőző- és az elkövetkező életek – nem fizikai – jelenségeit, de ezzel nem bizonyítja a nemlétezésüket. Ez csak azt követően válna kijelenthetővé, miután már minden lehetséges vizsgálatot elvégeztek – ahogyan mondani szokás : minden követ megmozgattak –, és nem találják. Ebben az esetben valóban mondhatnák, hogy bizonyították a megelőző- és az elkövetkező életek nem–létezését. Ez a második lehetőség. Visszatérve az alapkérdéshez, előbb vagy utóbb szembe kell néznünk a halállal, így azzal a dilemmával is, hogy akkor majd mit tegyünk. Mint mondtam : eminens érdekünk fűződik ahhoz, hogy világosan felismerjük, mit vihetünk magunkkal, ami hasznunkra lehet a következő életünkben. Minden, amivel most kapcsolatban állunk : a vagyontárgyaink, a hozzátartozóink, a barátaink, a pénzünk, a hírnevünk vagy a magas rangunk véget ér a jelen életünkben. Kivételt képez a gyakorlásunk által erényesebbé átalakított tudatunk, amely halálunk lefolyásakor, majd pedig a következő életünkben is a segítségünkre lesz. Mindezzel összefüggésben itt még egy másik fontos kérdés is felvetődik, nevezetesen a karmatörvény, – hogy miként gyűjtjük össze a karmánkat, az hogyan érik be, és így tovább –, de végül is alapvetően a halál elkerülhetetlenségének a bizonyosságán elgondolkodva juthatunk arra az elhatározásra, hogy a Dharma gyakorlását kell választanunk, ha érdemlegesen tenni akarunk valamit a jövő életünk érdekében. Mivel a halál időpontja bizonytalan, elhatározzuk, hogy azonnal elkezdjük gyakorolni a Dharmát. * A hallgatóság itt felnevetett, mert a mondat elhangzása közben váratlanul besétált egy macska a dharmaterembe.


Bár a halál biztosan bekövetkezik, de ha eljövetelének időpontját ismerjük, ha biztosak vagyunk abban, hogy majd tíz-, húsz- vagy harminc év múlva jön értünk, akkor nincs nagy baj, még pihenhetünk, mert van időnk. Ám senki sem lehet biztos abban, hogy itteni létezésének mikor kell végleg búcsút mondania. A Lam rim meditáció figyelmeztet, hogy a halál időpontja bizonytalan, a távozás lehetősége állandóan jelen van életünkben. Mondhatja bárki, hogy „még fiatal vagyok, még sok időm van.” Mondhatja, de hány fiatalt látunk meghalni ? Megszületésük előtt, az anyaméhben is meghalnak magzatok. Hogyan lehetne azt állítani, hogy azért mert valaki fiatal, sokáig fog élni ? Ez helytelen érvelés. Vannak akik azt gondolják : „Jól érzem magam, nincs semmi bajom. Biztosan sokáig fogok élni.” Szintén helytelen érvelés. Mi a biztosíték arra, hogy ez az állapot nem változik meg ? Nagyon sok ember halt meg úgy, hogy az előző nap még egészséges volt. Az emberek betegségben, balesetben, természeti katasztrófákban, és ezerféle más ok következtében halnak meg. Állíthatjuk, hogy ezek közül nekünk egyetlen okkal sem kell majd szembenéznünk ? Az az ember, aki ma meghal, tegnap még azt mondta : „Évek múlva fogok meghalni”. Az összes ember aki idáig meghalt, ugyanazt érezte, mint mi. „Még sokáig fogok élni” – gondolták. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem élhetünk sokáig. A kérdés a halálunk időpontja. A Lam rim felnyitja a szemünket. Ha alaposan megvizsgáljuk a halál bekövetkeztének lehetőségeit, felismerjük, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk, következésképpen szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán itt lehetünk. Ki tudná megmondani, hogy holnap is így lesz-e ? A halál temérdek jelenlévő oka közepette szerencsés túlélők vagyunk mindannyian, de ki tudja, hogy mennyi időnk van még hátra ? Terveink vannak, de van rá biztosíték, hogy azokat végre is tudjuk hajtani ? Annak az embernek, aki ma fog meghalni, még rengeteg elképzelése van, de ma meghal és a tervei nem teljesülhetnek. Éppen ezért, amint valóban átérzitek, hogy a halál időpontja bizonytalan, határozzátok el, hogy a Dharmát most, azonnal, nagyon komolyan elkezditek gyakorolni, mert egyáltalán nem lehettek biztosak abban, hogy ezt a szándékotokat később is megvalósíthatjátok. Mivel a halál idején csak a Dharma segíthet, elhatározzuk, hogy kizárólag a Dharma gyakorlásával kötelezzük el magunkat és elhagyjuk testünk, beszédünk és tudatunk önmagunknak és más érző lényeknek ártó káros cselekedeteit. Halálunk pillanatában barát, hozzátartozó, orvos nem segíthet. Még testünk sem fog támogatni, holott egész életünk során a legértékesebb tu-


lajdonunknak tartottuk. Akkor majd búcsút mond nekünk. Egyedül dharmagyakorlásunkra számíthatunk. Bár ahhoz megszakítás nélkül gyakorolnunk kell, hogy testünk, beszédünk és tudatunk önmagunknak és másoknak fájdalmat és szenvedést okozó szennyezettségeit elhagyjuk, félreértés lenne, ha eközben minden másról megfeledkeznénk. A felismerés arra vonatkozik, hogy mélységében átérezzük : túlélők vagyunk, s ha jelenlegi kivételezett állapotunk megszűnik, nem lesz lehetőségünk gyakorolni. Nem feledkezhetünk meg tehát a mindennapi élet diktálta kötelezettségeinkről. Még Milarepa is főzött magának valamit, holott lankadatlan kitartással és nem hétköznapi eltökéltséggel gyakorolt. Nem felejtett el enni, inni, mivel élni akart. A mi esetünkben sem engedhető meg, hogy felismerésünk miatt messzire rugaszkodjunk a normális emberi élettől. Mindamellett az is igaz, hogy aki minden idejét az életben maradására fordítja, az csupán túlélő lesz, semmi több. Íme tehát a három döntés, amit a három minden kétséget kizáró tényen és azok kilenc indoklásán meditálva meg kell hozni. Elhatározzuk, hogy a Dharmát folyamatosan gyakoroljuk, éspedig amiatt, hogy káros gondolatainkat és cselekedeteinket felmerülésük pillanatában azonnal megállíthassuk. Az így végzett tényleges dharmagyakorlás valódi segítséget nyújt a jelenlegi- és az elkövetkező életünkhöz. Tudatunk békesebbé, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik, türelmesebbek és együtt érzőbbek, s mindezek eredményeként boldogok leszünk. Végül nézzük meg, hogy a halál és a mulandóság meditációval a tudat milyen változását kellene elérni. Amíg csupán páni félelmet kelt bennünk a gondolat, hogy „jaj, meghalhatok !”, hogy „elveszthetem a féltett tárgyaimat !”, addig az átalakulás nem valósult meg és az ilyesfajta érzések felkeltése nem is célja ennek a meditációnak. Azt a meggyőződést kell elnyernünk általa, hogy ha ma meghalunk, akkor elveszíthetjük a rendkívüli lehetőségét a Dharma gyakorlásának és ezzel az esélyét annak, hogy megszabadulhatunk a szenvedéseinktől. A félelem tehát kizárólag a hatalmas lehetőség elszalasztása miatt támadhat, hogy semmi sem garantálja a magasabb létszférába születésünket. Ennek az érzésnek kell kiteljesednie. Az ilyen megrettenés valódi segítség ahhoz, hogy a jelen életünket az anyagi dolgok helyett a szellemiekre összpontosítva, dharmagyakorlással töltsük.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához A Lam rim a hétköznapi életérzés ellenkezőjét tanítja. Amilyen mélységben megértitek a tanítását, olyan mértékben gyengül a természetes alapérzésetek,


mert ez a kettő nem fér meg egymás mellett. Gondoljatok a szeretet és a gyűlölet érzésére. A szeretet erősödésével enyhül a gyűlölet. Rendkívül jó és gyakorlatias technika, bár nehéz vagy legalábbis nem könnyű megvalósítani. A legfőbb akadályt a nem csupán a születésünktől, hanem a kezdetnélküli életeink során belénk vésődött negatív beállítottságunk jelenti. Eredendő gondolkodásmódunkkal nem könnyű birokra kelnünk, de nincs más lehetőségünk. Részünkről a kérdés csak ez lehet, hogy elkötelezzük magunkat a komoly gyakorlással és meditálással vagy sem ? Hiába használhatóak, hiába van erejük, nélkülünk nem oldják meg a problémáinkat. Mindamellett nyomatékosan megismétlem : a gyakorlás kedvéért senki se hanyagolja el a mindennapi életét, a munkáját és a kapcsolatát a családtagjaival és a barátaival. Radikális változtatásra még nem jött el az idő. A mindennapi élet normális menetét fenntartva próbáljatok kiszakítani valamennyi időt tanulásra és meditálásra. Csak ha már úgy érzitek, hogy a tanulmányaitok és a gyakorlásotok valóban a segítségetekre vannak, akkor növeljétek jelentősebben a rájuk fordítandó időt. Előrehaladásotok lépései a saját tapasztalataitokhoz és érzéseitekhez igazodjanak, ne ahhoz, amit mások csinálnak és mondanak. Mindenkinek önmagára kell figyelnie. Aki pedig úgy érzi, hogy ez a tanítás megzavarja, vagy valami elvész általa az életéből, az hagyja abba, vagy ne foglalkozzon vele egy-két hónapig, vagy akár egy évig is. Ha nem hasznos, akkor nem hasznos. Ennek semmilyen további mélyebb jelentése nincs. Egyszerűen álljon le vele. Egy hónap vagy egy év múlva pedig ha úgy érzi szüksége van rá, kezdje újra. Erre van lehetőség. Az emberek mentalitása, tapasztalatai, problémái és szokásai eltérőek. Mindenkinek saját magának kell tudnia, hogy még több időt szeretne gyakorlással tölteni, vagy abba akarja hagyni. A saját érzéseket és tapasztalatot kell megkérdezni. Akinek viszont a Dharma tanulása és a meditálás nem zavarja meg a normális életvitelét, az jól teszi, ha még akkor is gyakorol, ha egyelőre nem érzi túlságosan hasznosnak. Majd eljön az ideje, amikor pozitív változást észlel. A pozitív irányú változás az erőfeszítéssel arányosan, de nagyon lassan megy végbe. Hasonló az öregedés folyamatához, ami szinte észrevétlen. Minden mulandó jelenség változik ; a tudat is mulandó, tehát a tudat is változik. A Lam rimban ez áll : „Mivel a mulandó jelenségek soha nem maradhatnak ugyanazok, eléred azt, amit kezdetben úgy éreztél, hogy száz évnyi meditálással sem leszel képes rá.” Vigyázzatok, hogy ne siessetek el semmit se. Ha mindjárt a kezdetben olyan terhet vesztek magatokra, amelyet még nem bírtok el, akkor rövidesen abba fogjátok hagyni a gyakorlást. Aki nem a saját szintjén és nem a saját tempójában gyakorol, az egészen biztosan sikertelen lesz. Fontos ezért, hogy


pontosan mérjétek fel a körülményeiteket és lehetőségeiteket, s önmagatokkal szemben ügyesek és körültekintőek legyetek. Az embereknek eltérő az intelligenciájuk, nem egyforma a bölcsességük, a türelmük és a hátterük. A Lam rim tanítása ezért figyelmeztet, hogy kezdetben a saját tapasztalatokra és életvitelre kell támaszkodni. Ne a közép- és ne a magas szintek elvárásai legyenek mérvadóak, mivel az előrehaladás a saját körülmények és lehetőségek helyes megítélésétől függ. Alapok nélkül, közép- vagy magas szinten kezdeni a gyakorlást olyan, mintha valaki egy palota építéséhez az égben próbálna hozzáfogni. Atísa és Congkhapa a gyakorlás mércéjét a mi tudatunkhoz igazította. Azokhoz a szintekhez, ahol mi vagyunk. Én például még mindig végzem a Lam rim első szintjének a meditációit is, és amikor a halálról szóló részen gondolkodom, nagyon jó érzés tölt el, mert megértem, hogy mi az élet. Ami pedig a Dharma tényleges gyakorlását illeti, soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Dharma gyakorlása nem választható el a mindennapi élettől, az emberekhez való viszonyulástól, a munkától. A Dharma bármikor, bárhol gyakorolható ! Családban és társaságban, pihenés és utazás közben, azáltal, hogy állandóan ellenőrizzük a motivációnkat, figyelünk a hibáinkra és igyekszünk elkerülni és megakadályozni ártalmas és helytelen gondolataink felmerülését. Így lassan minden tevékenység dharmagyakorlássá válik, meditációs testhelyzet felvétele nélkül. Lakáson kívül és belül, az emberekkel való beszélgetés közben, mindig, minden tevékenységünket dharmagyakorlássá változtatva barátságosabbak, harmonikusabbak, nyugodtabbak és békésebbek leszünk. Ezt nevezzük a buddhista tanítás szellemében végzett tényleges dharmagyakorlásnak. Nem csak a Lam rim, hanem más dharmagyakorlatok középpontjában is a tudat pozitív irányú átalakítása áll. Ezt a pozitív átalakítást nevezzük a Dharma felismerésének, másképpen mondva Sákjamuni Buddha valóságos áldásának. Mit számít, hogy milyen magas szintűnek mondott gyakorlatokat végez valaki, ha nem képes a tudata pozitív átalakítására ? Ez az átalakítás azonban csak akkor valósul meg, ha a Dharma tanítását összekapcsoljuk az életünkkel. A gyakorlásunk és az életünk nem válhat el egymástól. Ha gyakorlásunk és az életünk között szakadék tátong, akkor akárhány évig, akármilyen magas szintű gyakorlatokat is végzünk, semmire se jutunk. Tudatunk pozitív irányú átalakításának eredményeként viszont üdvös változás jön létre a mentalitásunkban, az életünkben, a megértésünkben és a jellemünkben. Kitartó, komoly gyakorlással, ha lassan is, de elnyerhető a tudat nyugalma és békessége, s ehhez az sem szükséges, hogy a külső környezet megváltozzon. A változás akkor is létrejön, ha ugyanolyan körülmények


között, ugyanolyan légkörben éltek, mint most. Az igazi változás az lesz, hogy a külső tényezők majd nem zavarnak titeket. A Dharma gyakorlása nem azt jelenti, hogy mantrákat ismételgetünk, leborulások tömkelegét hajtjuk végre, csengővel vagy vadzsrával szertartásokat végzünk. A dharmagyakorlás lényege a tudat pozitív átalakítása a szeretet, a jóindulat és az együttérzés felkeltésével, mert ezek a valódi ellenszerei a haragnak, a gyűlöletnek és a tudat többi mérgező érzelmének. Csak az ilyen fajta átalakítás csökkenti a káros gondolatokat és gyarapítja az üdvöseket. Ez a tényleges dharmagyakorlás. Csak azután érdemes különféle vallási gyakorlatokat végezni – mantrákat recitálni, szútra részleteket idézni és leborulásokat végrehajtani – miután üdvös gondolatok motiválják a beszéd- és a test minden cselekedetét. Kizárólag a tudat erényessé, üdvössé, pozitívvá alakítása után ! A Dharma ténylegesen ugyanis csak megfelelően motivált tudattal gyakorolható. A tudat negatív állapotának a megváltoztatása nélkül akár órákon át tartó leborulások sem nevezhetők dharmagyakorlásnak. Bár külső megjelenésében az ilyen serénykedés dharmagyakorlásnak tűnhet, valójában a különbség óriási. Nem számít, hány leborulást végez valaki vagy hányszor ismételget titkos mantrákat, ha gyakorlásának alapja nem az átalakított tudata. Sokan gondolják például, hogy a meditálás testhelyzetének előírásszerű felvétele már maga a meditálás. A test a legszabályosabb helyzetben sem végez meditációt. A meditálást a tudat végzi. Nem történik meditálás, ha a tudat össze-vissza kószál, ha hemzsegnek benne a negatív gondolatok. Ilyen tudattal csupán a meditálás testhelyzete gyakorolható, semmi több. Ismétlem : a Dharma gyakorlása nem más, mint a tudat pozitív átalakítása, az önmagunknak és másoknak egyaránt zavart, nyugtalanságot és problémákat okozó mérgező érzelmeknek : a haragnak, a gyűlöletnek és a féltékenységnek a minimalizálása, s helyükbe pozitív gondolatok helyezése. Ezt egyébként még azok is gyakorolhatják, akik nem buddhisták, jóllehet ez a valódi, tényleges dharmagyakorlás. A tudat pozitív átalakításának a feltétele az egyes Lam rim meditációk lényegének felismerése. Akár harmincszor, ötvenszer vagy ha szükséges, akár még többször vissza lehet térni ugyanarra a témára, addig, amíg közvetlenül fel nem ismerjük, hogy „erről van szó !” Nem az számít, hogy ki meddig ül a párnáján. A fürdőszobában éppúgy lehetőség van a felismerésre, mint utazás közben. Megtörténhet, hogy otthon nem jövünk rá a megoldásra, aztán kint az utcán világossá válik az igazi jelentés. A kolostorban vasárnap kivételével minden nap három vita óra volt és néha bizonyos kérdéseket még így sem tudtunk megoldani, bármennyire is igyekeztünk körbejárni. Aztán elhagyva az épületet vagy éppen pihenés közben hirtelen felötlött a megoldás. Mert


az adott kérdéshez hozzá kell magunkat szoktatni, aztán sokszori ismétlés után hirtelen áttörés jön létre. A pozitív cselekedetek pozitív gondolatokból származnak, ám a pozitív gondolatok nem maguktól jönnek létre. Felkeltésükhöz a tudat edzésére van szükség. Ez az, amit gyakorlásnak és meditációnak nevezünk. A tudat pozitív irányú átalakításának a következménye pedig, hogy nem használunk durva szavakat, amelyek sértenek, megbántanak másokat, amelyek felzaklatják az érzelmeket, hanem éppen ellenkezőleg, beszédünkkel segíteni, harmonikus légkört teremteni igyekszünk. Ugyanígy a testi cselekedeteink sem lesznek ártalmasak vagy fájdalmat okozók. A Dharma valódi gyakorlásának ezért mind a jelenlegi, és ahogyan arról részletesen szóltam, mind az elkövetkező életre nézve különös jelentősége van. Végül mondanék pár mondatot a meditálás technikai részéről. A felsorolt pontok, illetőleg a hozzájuk fűzött magyarázatok akár hangfelvételről is meghallgathatók. Itt a saját példámra is hivatkozhatom. Évekkel ezelőtt, amikor még Dharamszalában voltam, Őszentsége, a Dalai Láma három héten át Lam rim tanítást adott, tibeti nyelven, amiről hangfelvétel is készült. * Ezt szoktam hallgatni. Nem párnán, hanem kötetlenül, néha még a konyhában is. Sokszor megismétlek egy-egy részt. A mondatok mindig ugyanúgy hangzanak, de a megértésemben időről-időre hirtelen változás történik. A sokszori meghallgatás még azzal az előnnyel is jár, hogy egy idő után az ember pontosan emlékszik a szövegre. Például most, a halálról és a mulandóságról szóló részt újra és újra, nagyon sokszor meghallgattam. Hallgattam reggelizés vagy mosakodás közben, amikor csak lehetett. Összpontosítva bizonyos pontokra, néha merőben új értelmezési lehetőségeket ismertem fel és megértettem az egyes részek jelentőségét. Korábban, bár értettem a szavakat és értettem a jelentésüket, de néha nem jutottam el a mögöttük húzódó lényegig. Aztán sokszori meghallgatás után hirtelen, közvetlenül felismertem, hogy valójában miről is van szó. Nagyon hatékony módszer. Ha kitartóan végzi az ember, eljuthat a szöveg lényegi, rejtett tartalmaihoz. Nem sokat ülök keresztbetett lábakkal, meditációs pózban ; nekem egy szék megfelelőbb, és összpontosítok a jelentésre. Ez az én technikám, de véletlenül sem mondom, hogy ez a legcélravezetőbb megoldás. Mindenkinek magának kell rájönnie a számára leginkább üdvözítő módszerre. Korábban a nagy mesterek kívülről megtanulták a meditációik teljes szövegét. Így aztán bárhová mentek, a szövegek mindig velük voltak. Manapság a tudomány fejlődik, de a meditálás és általában a vallásgyakorlás hanyatlik. Képtelenek vagyunk azokra a teljesítményekre, amelyek az előző generációkat * byang chub lam rim chen mo'i bka' khrid.


jellemezték. Nem tehetünk mást, mint, hogy fejet hajtunk e tény előtt. Az imént mondottakat is figyelembe véve javasolom, hogy aki semmiképpen sem képes megjegyezni a Lam rim meditáció eddig elhangzott pontjait, az a saját tempójában, a saját igényeinek megfelelő hangsúlyozással és az elmélyedéshez szükséges szünetek közbeiktatásával mondja rá azokat egy kazettára. Aztán próbáljon összpontosítani erre a felvett szövegre. Befejezésként felhívom a figyelmet egy Lam rim tanításról szóló könyvre. * Abban az időben, amikor Dharamszalában éltem, szerzője – aki gese fokozatú láma – a könyvtár egyik tanítómestere volt. Bár gondolkodásmódja jellegzetesen keleti és olyan gyakorlókhoz szól, akiknek nagyon erős a hitük, sok új szempont nyerhető belőle.

* Geshe Ngawang Dhargyey : An Anthology of Well-spoken Advice on the Graded Paths of the Mind.

6. Az alsó világok szenvedései A buddhizmus a létkör öt szféráját különbözteti meg. Alapvetően azonban két egymástól jelentősen eltérő lehetőségről beszél : magas- és alsó világokról. Halálunk után is csupán két lehetőségünk van : vagy a magas- vagy az alsó világok valamelyikébe kerülünk. A magas világokba emberként vagy istenlényként, az alsó világokba állatként, éhes szellemként vagy pokollakóként születhetünk.* Most, nagy szerencsénkre, a magas világban vagyunk, de a jelenlegi emberi létünk önmagában nem biztosítja, hogy a következő születésünk is a magas világok valamelyikébe történik. Balgaság lenne ezt állítani. Gondoljunk csak bele : ha a reggelünk jól alakul, az azt jelenti, hogy az esténk is jó lesz ? Még a nap huszonnégy óráján belül sem vagyunk biztonságban ! Hogyan állíthatnánk akkor, hogy a jelenlegi elfogadható életünket ugyanilyen élet követi ? Jövőnk attól függ, hogy miként élünk, nem attól, hogy most emberek vagyunk. Ha a mindennapok nyugtalanul, zaklatottan telnek, ha a haraggal, gyűlölettel és féltékenységgel teli tudat a testet és beszédet ártalmas cselekedetek elkövetésére ösztönzi, akkor abból rossz karma keletkezik, és ennek következményeként nagy valószínűséggel az alsó világok valamelyikében kötünk ki. És ott majd mi történik velünk ? Milyen szenvedések zúdulnak ránk ? A Lam rim tanítás soron következő meditációja ennek a lehetőségnek a következményeit tárja elénk. Az alsó világok szenvedéseivel foglalkozó meditációnak három része van : a) meditálás a pokollakók szenvedésein, b) meditálás az éhező szellemek szenvedésein, c) meditálás az állatok szenvedésein. Az állatokat látjuk magunk körül, de mit mondhatunk a pokollakókról és az éhező szellemekről ? Amikor a Lam rim felidézi a pokollakók szenvedéseit * A teljes rendszer alulról felfelé : 8 forró- és 8 jéghideg pokol (vegyítve négyféle szomszédos pokollal valamint számos alkalmi pokollal), éhező szellemek, állatok, emberek (típustól függően négy kontinensen és 8 alkontinensen), a vágyvilági istenek 6 szintje (az ún. félistenek szintjét egyes felsorolások külön csoportként kezelik), és az istenségek 17 forma- valamint 4 forma nélküli világa.


például a „forró pokol”-ban, akkor szinte elképzelhetetlenül hatalmas kínokat jelenít meg. De hogyan bizonyítható, hogy valóban léteznek ilyen rendkívüli megpróbáltatásoknak alávetett lények ? A bizonyítékok a buddhista filozófia tanításaiban gyökereznek, szoros összefüggésben a karmatörvénnyel. Kétségtelen, hogy a buddhizmus légkörében felnövekedett gyakorlóknak nincs szükségük túl sok magyarázatra. A pokollakók és az éhező szellemek létezésébe vetett hitüket a buddhizmus által felvázolt világkép feltétel nélküli elfogadására alapozzák. Bár ismereteim szerint a keresztény tanítás a buddhizmuséhoz hasonló magyarázattal szolgál a pokolról, mégis úgy vélem, hogy akik nem a buddhista tanításokon nevelkedtek, azoknak nem lesz könnyű meggyőzni magukat ezeknek a lényeknek a létezéséről, ha nem tesznek szert a megértésükhöz szükséges filozófiai gondolkodásmódra, vagy ha nem értik, vagy nem fogadják el a karmatörvényt. Bizonyos azonban, hogy akik ezeknek a lényeknek a megismerésére eleve „nem”-et mondanak, azok még a lehetőségét is kizárják, hogy a megértésük közelébe jussanak. Akik viszont nem zárkóznak el a megismerésüktől, persze fenntartva, hogy nem száz százalékos bizonyosságról van szó, azok nagy valószínűséggel megfontolandó érvekkel fognak találkozni. Nekik azt javasolom : keressék az okát, hogy a buddhizmus miért helyezkedett ilyen álláspontra és vizsgálják meg, hogy kételyeiket ténylegesen mire alapozzák. Egyik érvük például az lehet, hogy nem állnak kézzelfogható bizonyítékok a rendelkezésükre ; nevezetesen, hogy még nem láttak pokollakókat és éhező szellemeket. Ez a kifogás valóban felvethető, ugyanakkor könnyen belátható, hogy logikailag támadható álláspont, hiszen számos szemünkkel nem látható jelenség létezése bizonyítható. Például a bolygónkon kimeríthetetlen formai és méretbeli változatossággal jelenlévő számtalan élőlény közül a durva tudatosságunkkal nem érzékelhető, közvetlen módon nem tapasztalható mikroszkopikus lényeket a tudomány műszerei révén már láthatóvá tette. Megfontolandó az is, hogy bár hosszú ideig a tudomány nem észlelte a legparányibb anyagi részecskéket, ezek nem-létezése nem volt bizonyítható. Ha tehát elfogadjuk, hogy vannak parányi lények, amelyek számunkra láthatatlanok, holott léteznek, akkor értelmes lehetőségnek kell tekintenünk azt a feltevést is, hogy más helyen, más feltételek mellett létezhetnek az általunk ismertektől eltérő megjelenésű, az általunk ismerteknél is finomabb szerkezetű lények – nevezhetjük őket pokollakóknak vagy éhező szellemeknek – , amelyek láthatatlanok, ám nem-létezésük logikailag elfogadható érvekkel nem bizonyítható. A másik, amit mindenképp tudni kell, hogy a halálunk után ránk leselkedő nagy veszély szoros összefüggésben áll a karmatörvénnyel. Mi ennek a törvénynek a lényege ? Tudjuk, hogy az emberek különböző

Az alsó világok szenvedései 143

mértékű megpróbáltatásokat kénytelenek elviselni. Nem egy közülük szűnni nem akaró problémákkal küzd és szinte szünet nélkül szenved. Gondjaikra hiába próbálnak megoldást találni, hiába igyekeznek javítani a helyzetükön, egész életük a fizikai- és mentális gyötrelmek nyomasztó súlya alatt telik. Miért van bizonyos emberekre oly sok szenvedés kimérve és másoknak miért könnyebb az élete ? Miért van az, hogy bár mindenki, amennyire csak tőle telik, menekülni próbál a problémái elől, egyeseknek ez szinte egyáltalán nem sikerül ? A buddhista filozófia logikailag elfogadhatatlannak tartja azt a választ, hogy csupán véletlenről van szó, és azt állítja, hogy az eseményeket egy rejtett kényszerítő erő mozdítja meghatározott irányba. Ez a kényszer mozgásba hoz egy törvényt – a karmatörvényt –, amely irányt szab a „véletlen”-nek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha minden az elképzeléseink szerint alakulhatna, akkor senki sem szenvedne. Mindennek akkor van igazán nagy jelentősége, ha megértjük : a szenvedés és a boldogság szorosan összefügg a karmával, s egyben megértjük ennek filozófiai következményét, nevezetesen, hogy felhalmozott negatív karmáink miatt bizonyosan szenvedni fogunk. Bár az emberek eltérő karmáik miatt különböző gondokkal és problémákkal küszködnek, mégis sokszor azt tapasztaljuk, hogy bizonyos embereknek többé-kevésbé hasonló jellegűek a szenvedéseik. Az alsó világok lényei is bizonyos típusú szenvedéseket élnek át. Ahhoz, hogy fogalmat nyerjünk e rájuk jellemző megpróbáltatásokról, legelőször is általános értelemben tisztáznunk kell, hogy a szenvedések mértéke behatárolható-e. Alaptételként kijelenthető, hogy amennyiben a szenvedések okai nem korlátozhatóak, nem korlátozhatóak a következményeik sem. Azaz, nem állítható, hogy ez vagy az a negatív cselekedet a legsúlyosabb és annál súlyosabb már nem követhető el. Figyelembe véve az emberek és az állatok szenvedéseit és elgondolkodva a szenvedés természetén, miért ne tarthatnánk lehetségesnek ezeknél még sokkalta nagyobb szenvedések és fájdalmak meglétét ? Amennyiben ez utóbbi kérdésre, ha nem is teljes bizonyossággal, de azt feleljük, hogy „igen, ezeknél még nagyobb szenvedések is lehetségesek”, akkor azt sem utasíthatjuk el, hogy a nagyon finom testtel összefüggésben, a negatív karma kényszere alatt, szűnni nem akaró, különlegesen nagy fájdalmak valósulhatnak meg. Mindezt pedig saját magunkra vonatkoztatva, gondolkodjunk el azon, hogy számtalan megelőző életünk során hatalmas mennyiségű negatív karmát halmozhattunk fel, amelyek egyikéről sem feltételezhetjük, hogy annál rosszabb vagy helytelenebb tettet nem követhettünk el. Vagyis figyelemmel az okokra, ahogyan a karmánkat felhalmozhattuk, valamint arra, hogy lehetetlen megszabni a negatív cselekedetek határát, akár a legrosszabb következményre is számíthatunk.


E ponton szeretnék kitérni egy gyakran hallható kritikára, miszerint a buddhizmus kizárólag a szenvedéssel foglalkozik. Tény, hogy a most következő meditációknak a középpontjában is a szenvedés áll, ám tudni kell, hogy a buddhizmus a szenvedést nem önmagáért tárgyalja. Tanításának célja a szenvedés megértése. Elvesztegetett idő lenne olyan szenvedéstípusokkal foglalkozni, amelyek pusztán elméleti feltevések, amelyek átélésére soha nem kerülhet sor. Viszont igen hasznos azoknak a szenvedéseknek a megismerése, amelyekre a jövőben számíthatunk, mert minél többet értünk meg belőlük, annál inkább felkészülhetünk az elkerülésükre. A pokollakó lények és az éhező szellemek szenvedésein való meditálás jelentősége pontosan ebben rejlik : megpróbáltatásaik átélése egyértelművé teszi, hogy ha az alsó birodalmak valamelyikébe születünk, az ott tapasztalható szenvedések számunkra elviselhetetlenek lesznek, az ennek az átélése miatt bennünk elhatalmasodó félelem pedig a legrosszabb elkerülésére felkészítő Dharma komoly és kitartó gyakorlására ösztönöz. Ez a filozófiai háttere és átmeneti célja ennek a meditációnak.

Meditálás a pokollakók szenvedésein Most röviden ismertetem a pokollakók szenvedéseit.* Akik képtelenek elfogadni az alsó világok lényeinek létezését, vagy akiknek nehezére esik a részleteken elgondolkodni, azok egyelőre csak ismerkedjenek a szempontokkal. Akik viszont még ha fenntartásokkal is, de nem utasítják el a pokollakók létezésének a lehetőségét, azok alaposan gondolják át az elkövetkezőket. Nekik nagyon hasznos lesz ez a gyakorlat. 1. A meditálás a pokollakók szenvedésein az alábbiak átgondolásával történik : a. Egyes pokollakó lények a mások iránt érzett állandó gyűlöletüktől vezérelve egymás elpusztítására törekednek és eközben folyamatosan rendkívüli kínokat élnek át. Így töltik életüket évezredeken keresztül a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában. Mindez hasonló ahhoz, ahogyan az emberi lények is éreznek. Az emberek is gyűlölik és megölik egymást, és hatalmas fájdalmakat kénytelenek elviselni anélkül, hogy pokollakók lennének. Kicserélve az alanyokat – az emberi lények helyébe pokollakókat helyezve –, próbáljátok elképzelni a földi lények által tapasztalható kínoknál is sokkalta hatalmasabb, szinte végeláthatatlanul hosszú ideig tartó megpróbáltatásokat. * A poklok részletezett leírását ld. LRCM-mf : 10. fejezet. 155-161. o. tanitomester.hu.


b. Egyes pokollakó lények folyamatosan rendkívüli kínokat élnek át, miközben testüket mások darabokra szaggatják. Így töltik életüket évezredeken keresztül, a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában. Ugyanez megtörténhet emberi lényekkel is. Az emberek egy része ugyanígy szenved, amikor levágják a kezüket vagy a testüket megcsonkítják. Bizonyos országokban még napjainkban is ez a büntetés egyik módja. c. Egyes pokollakó lények folyamatosan rendkívüli kínokat élnek át miközben az égből rájuk hulló hatalmas súlyok szétzúzzák a testüket. Így töltik életüket évezredeken keresztül, a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában. Ennek a szenvedéstípusnak felelhet meg, amikor erős földrengéskor házak omlanak össze és maguk alá temetnek embereket. A megpróbáltatások alanyainak a felcserélésekor azonban vegyétek figyelembe, hogy ugyanolyan típusú szenvedések esetén is az emberek a pokollakók által átéltekhez képest a kínoknak csupán a tört részét érzékelik. A poklokban tapasztalható szenvedések mértéke nagyságrendekkel nagyobb az általunk átélhetőknél. d. Egyes pokollakó lények folyamatosan rendkívüli mentális kínokat élnek át miközben félelmetes kínzóik elől menekülnek. Így töltik életüket évezredeken keresztül, a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában. Ilyesfajta szenvedéseink nekünk, embereknek is vannak, például a háborúk során. Nem a képzelet játékáról van tehát szó. Gondolkozzatok el azon, hogy milyen kínzásoknak vetettek már alá embereket, vagy mit élhetnek át a börtönökben raboskodók. A pokollakó lények által tapasztalt fájdalmak azonban mindezek többszörösei. A kételkedők számára talán még ezek a leginkább átélhető szempontok. Congkhapa művében további megpróbáltatások olvashatók, amelyeket itt csak felsorolok : e. egyes pokollakó lények folyamatosan rendkívüli mentális és fizikai kínokat élnek át miközben tüzesen izzó fémház csapdájában vergődnek. Így töltik életüket évezredeken keresztül, a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában. f. Egyes pokollakó lények folyamatosan rendkívüli mentális és fizikai kínokat élnek át miközben hatalmas katlanban, olvadt rézben főnek. Így töltik életüket évezredeken keresztül, a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában. g. Egyes pokollakó lények folyamatosan rendkívüli mentális és fizikai kínokat élnek át miközben élve elégetik őket úgy, ahogyan a fémet hevíti a


kovács és testük a lángokkal eggyé válik. Így töltik életüket évezredeken keresztül, a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában. h. Egyes pokollakó lények folyamatosan rendkívüli mentális és fizikai kínokat élnek át miközben tűzforró szénbe merülnek alá és éles pengék során lépkednek. Így töltik életüket évezredeken keresztül, a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában. i. Egyes pokollakó lények folyamatosan rendkívüli mentális és fizikai kínokat élnek át, miközben dermesztő hideg veremben testük szilánkokra pattogzik. Így töltik életüket évezredeken keresztül, a szenvedéseiknek ugyanabban a körforgásában.

Meditálás az éhező szellemek szenvedésein Azokat a szemünkkel nem látható, finom szerkezetű testtel rendelkező lényeket, akik rendkívüli szenvedéseket élnek át éhség- és szomjúságérzetük miatt, éhező szellemeknek nevezzük. Az ilyen lények számára szélsőségesen megnehezítetté vagy akár lehetetlenné válik éhségük vagy szomjúságuk csillapítása. Bár az emberek előtt sem ismeretlenek ezek a megpróbáltatások, az éhező szellemeket az emberek által tapasztalhatónál sokszorta nagyobb szenvedések sújtják. 2. A meditálás az éhező szellemek szenvedésein az alábbiak átgondolásával történik : a. Egyes éhező szellemek rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek, amikor csak ételt vesznek magukhoz, mivel a táplálék tűzzé válik a gyomrukban. Az éhező szellemek közül azok, akik hozzájutnak ételhez és italhoz, az elviselhetetlen, égető fájdalom miatt képtelenek a táplálkozásra. Másik részük sohasem jut ételhez és italhoz, és így kell több száz- vagy ezer évet leélniük. b. Egyes éhező szellemek rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek, amikor csak italhoz jutnak, mivel az savként marja a gyomrukat. Mindez a karmájukkal, illetőleg a testük szerkezetével áll összefüggésben. Mi, emberek sem tartjuk egyformán ízletesnek a különféle ételeket. Például a chilit Indiában vagy Tibetben sokszor egyedüli fűszerként használják, és nagyon kedvelik. A nyugatiak többsége számára az ételízesítés e módja bizonyára fájdalmas következményekkel járna. A buddhizmus a fiziológiai magyarázatot nem tartja elégségesnek ; az éhség által elgyötört szellemlények tipikus szenvedését – nevezetesen, hogy amint enni vagy inni próbálnak, a gyomrukban keletkező iszonytató fájdalmak miatt az éhezésnél is nagyobb kínokat kell átélniük – karmikus okra vezeti vissza.


c. Egyes éhező szellemek rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek, mivel kimeríti őket az étel és ital utáni szüntelen rohanásuk, mely ételek és italok csupán káprázatok, s eltűnnek, mihelyt elérnék őket. Szárazság idején a szomjas állatok is néha a délibábként feltűnő víz tüneménye felé rohannak a teljes kimerülésükig. Az állatokénál finomabb szerkezetű testtel rendelkező lények sok ezer éven át szenvedhetnek hasonlóképpen. d. Egyes éhező szellemek rendkívüli félelmet éreznek, amint rohanva az étel vagy ital káprázata után, még mielőtt azt elérnék, ijesztő óriást látnak, aki arra készül, hogy feldarabolja őket. Álmunkban nekünk is lehetnek hasonló élményeink. Félelmetes alakok üldözhetnek, fenyegethetnek, életünkre törhetnek. Ha mi ily módon szenvedhetünk, akkor miért ne szenvedhetnének más lények is hasonlóképpen ? e. Egyes éhező szellemek rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek iszonyú éhségük és szomjúságuk miatt, miközben nem látják az ételt és az italt még akkor sem, ha azok közvetlenül előttük vannak. Ami az emberi világban vízzel teli folyó, az számukra kiszáradt meder, a zöldellő mezők és gyümölcsösök pedig kopár, sivatagi tájak. Aszanga tizenkét éven át kitartóan végzett meditálása árán láthatta meg Maitréját, és amikor megkérdezte, hogy miért nem jelent meg számára korábban, Maitréja így felelt : „Én mindvégig veled voltam, de nem láthattál, amíg a tudatod az észlelésem elé akadályt állított”. * Az olyan finom testszerkezetű lényeket, mint a buddhákat vagy a bódhiszattvákat, a tudatunkban lévő akadályok miatt akkor sem láthatjuk, ha itt vannak ebben a szobában. Ugyanez történik az éhező szellemekkel is, akik előtt bár ott van az étel és az ital, a tudatukban létesült karmikus akadályok miatt azokat nem láthatják, vagy elfogyaszthatatlan, undorító dolgokként észlelik. Ennek megértéséhez vegyétek figyelembe, hogy eltérő karmikus akadályaink miatt mi sem egyformán érzékeljük ugyanazt a velünk szemben lévő tárgyat. Itt most nem a fénysugár különböző nézőpontokhoz viszonyított eltérő visszaverődésére gondolok. Bár tudományos értelemben ez a magyarázat helyes, a buddhista tanítás ennél mélyebbre nyúl, amikor azt mondja : még ha ugyanabból a helyzetből nézünk is egy tárgyat, akkor is eltérő módon jelenik meg a tudatunkban, mivel észleléseinket és tapasztalásainkat a csak ránk jellemző karmikus akadályaink befolyásolják. Ugyanígy, az éhező szellemek karmikus akadályaik miatt nem látják az előttük lévő ételt és italt. Például a Dunát mi, emberi lények, bővizű folyóként észleljük, ám ugyanezt az éhező szellemek kiszáradt medernek érzékelik, a pokollakók vért, vagy más visszataszító * A történetet ld. Indian Buddhist Pandits from „The Jewel Garland of Buddhist History”. 28-29. o.


dolgot látnak benne, és ha ugyanerre a Dunára egy istenlény tekint, akkor az számára nektárfolyamként jelenik meg. Négy különböző megjelenés, négy különböző lény számára. A buddhizmus erre vonatkozó magyarázatairól már számos filozófiai vita zajlott, kiváltképp a csittamátra iskolában. Általánosságban azt mondjuk : ez a karmikus erő miatt van. Vagy vegyünk egy másik példát, a színvakságot. Az orvostudomány szerint ez a szem sajátos problémája, a látóképesség hibája. Ám, ha feltesszük a kérdést, hogy miért pont az a személy szenved ilyen betegségben, akkor nem kapunk feleletet. A buddhista tanítás értelmezésében a karma kényszerítő ereje miatt vannak sajátos, csak ránk jellemző érzéseink, tapasztalataink és problémáink. Hasonlóképpen, a karmikus erők meghatározott lényeket keletkeztetnek : olyanokat mint mi, és olyanokat, mint például az éhező szellemek. Ez utóbbiak előtt pedig hiába hömpölyög bővizű folyó, azt kiszáradt mederként érzékelik. A vak ember a Duna partján a folyónak csak a hangját hallja, egy süket ember mellett pedig hiába szól csodálatos zene, azt tökéletes csendként érzékeli. Ezek az emberi világ tényei, fizikai problémák, ahogyan a tudomány is leírja. A fizikai problémák mögött húzódó összefüggések feltárására viszont a filozófia illetékes. A buddhista filozófiára támaszkodó alapos vizsgálattal végül is arra a megállapításra juthatunk, hogy létezhetnek olyan lények, akik az éhségtől és a szomjúságtól szélsőséges módon szenvednek, kiszáradtnak látják a bővizű folyót, és nem érzékelik az előttük lévő ételt. A felsorolt öt ponton kívül még az éhező szellemekre vonatkozó számos részlet olvasható más szövegekben.

Meditálás az állatok szenvedésein Mivel az állatok nagy része körülöttünk él, ez a meditáció bizonyára senkinek nem okoz majd gondot. Hat pontot sorolok fel csupán gondolatébresztőnek, amelyeket a saját tapasztalatokat felhasználva ki lehet egészíteni. 3. A meditálás az állatok szenvedésein az alábbiak átgondolásával történik : a. Egyes állatok rendkívüli fájdalmakat érezve szenvednek, mivel más állatok vagy emberek kínozzák, megölik és megeszik őket. Ez nyilván igaz, ám amíg közönyösen úgy viszonyultok a szenvedéseikhez, mintha televízió műsort vagy színházi előadást néznétek, addig nem éreztek semmi rendkívülit. A valóságnak megfelelően képzeljétek el a szenvedéseiket, például ahogyan kínozzák őket. Ebben a meditációban nagyon fontosak a részletek ! Milyen kínzásokat és gyötréseket kell az állatoknak elviselniük ? Vagy ha a megölésükre gondolunk, akkor a legyilkolásuknak milyen mó-


dozatai lehetnek ? Mert vannak nagyon fájdalmasak közöttük. Nem tudom, hogy itt miként történnek ezek a dolgok, de aki Indiában járt, láthatta, hogy az állatoknak ott sokféle szenvedést kell elviselniük. Keressetek példákat és azokat saját magatokra vonatkoztatva tegyétek fel a kérdést : „Mi a biztosíték arra, hogy ugyanilyen szenvedéseket nem élhetek át a következő életemben ?” Figyelembe véve a hétköznapi cselekedetek nagy részét, ez valóban fenyegető lehetőség. Gondoljátok át : az állatok szenvedése vitán felül álló tény. Aki a feltett kérdésre azt a feleletet adja, hogy nem lehet biztos abban, hogy hasonló szenvedéseket nem élhet át a következő életében, akkor ez egy másik tény. Következésképpen számolnia kell a fenyegető lehetőséggel. Márpedig, ha hasonló szenvedéseket átélhetünk, ha hasonló módon kínozhatnak és megölhetnek bennünket, akkor azon is el kell gondolkodnunk, hogy miként lennénk képesek elviselni ezeket a megpróbáltatásokat. b. Egyes állatok rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek, mivel életüket választási lehetőség nélkül forróságban vagy jéghidegben kell leélniük. c. Egyes állatok rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek az éhségük és szomjúságuk miatt. d. Egyes állatok rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek kihasználásuk és munkára fogásuk miatt. Mi, emberi lények a beszéd képességével rendelkezünk és a biztonságunk érdekében szabályokat hozunk létre és törvényeket alkotunk. Az állatok nem tudnak beszélni és nem tudnak a jogaikért harcolni. Bár az utóbbi időben létrejött néhány szervezet, amely szót emel az állatok védelmében, ez azonban vajmi kevés ; az állatok sorsa továbbra is szánalomra méltó. Az állatok védtelenek, az emberek pedig visszaélnek a gyengeségükkel és kimondhatatlan szenvedéseket okoznak nekik. Most emberi lények vagyunk, ezért ezeket a szenvedéseket nem kell megtapasztalnunk, ám ahogyan a bevezetőben mondtam, emberi életünk önmagában nem garantálja, hogy következő életünk is ilyen szerencsésen alakul. Újralétesülésünk következő állomása talán éppen az állati létforma valamelyike lesz. Helytelen tehát, ha székünkön kényelmesen hátradőlve most úgy gondoljuk, minket, emberi lényeket nem fenyegetnek az állati létformák megpróbáltatásai. Sokkal helyesebb, ha ezt mondjuk : „Szerencsés vagyok, mert emberként kiváló alkalmam nyílik megakadályozni, hogy a következő életemben az állatok szenvedéseit kelljen átélnem.” e. Egyes állatok rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek a tudatlanságuk miatt. Az emberi problémák és szenvedések megoldása összefügg az iskolázottsággal. Példa erre a betegségek gyógyítása. Mi, ha megbetegszünk, orvoshoz


fordulunk, aki megvizsgál, gyógyszert ír, ha pedig állapotunk súlyos, kórházi ellátásban részesülünk. De mit tehet egy állat ? Korlátozott szellemi képességeik miatt szenvedniük kell. f. Egyes állatok rendkívüli fájdalmat érezve szenvednek, mert egész életükben ketrecbe zártan vagy összekötözve, magányos elszigeteltségben élnek, az emberek kedvteléseinek kiszolgáltatva. Gyakran látjuk, hogy visszaélnek az állatok kiszolgáltatottságával. A bikaviadalokon például ezernyi ember ujjongó lelkesedéssel nézi az életéért küzdő szerencsétlen állatot. Senki sem törődik azzal, hogy eközben mit érez. Tapsolnak, amikor dárdákat szúrnak a hátába. Az emberek az állatok kínzásán tréfálkoznak, szenvedésüket szórakozásuk tárgyának tekintik. ◆◆ Az állatok újjászülethetnek a magas világokban ?

Igen, erre van lehetőség. De nem azért, mert pozitív tetteket halmoznak fel. Erre aligha képesek. A buddhista tanítás értelmében az elmúlt életek száma végtelen, ennél fogva a jelenlegit megelőző életeik során valamikor alkalmuk nyílhatott erényes cselekedeteket elkövetni. Emberi- vagy akár magas létformát e korábbi tetteik kényszerítő ereje révén nyerhetnek el. Természetesen ugyanez fordítva is megtörténhet : mi, emberi lények a következő életünkben állatként születhetünk meg. Minden a karmatörvény szerint alakul. A meditálás az alsó létbirodalmak szenvedésein véget vet a Dharma gyakorlásával és a meditálással szembeni lustaságnak, és arra ösztönöz, hogy olyan előrelátó intézkedéseket tegyünk, amelyek a dharmagyakorlás és a nirvána – a szenvedések körforgásából való teljes megszabadulás – irányába vezetnek. Ha az alsó világok szenvedésein meditálva belátjuk, hogy helyzetünk kritikus, akkor az hatékony ellenszere lesz a lustaságunknak. A lustaság itt azt jelenti, hogy nem él bennünk a dharmagyakorlás iránti vágy. Pontosabban, nélkülözzük a dharmagyakorlásra ösztönző tudati tényezőt. Kritikus helyzetünk felismerése a nirvána elérésére ösztönöz. Ez a valódi célja ennek a meditációnak.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához A pokollakó lényekben és az éhező szellemekben kételkedők helyesen teszik, ha meditálásuk kezdeti szakaszában az emberek különleges szenvedéseire összpontosítanak. Milyen szenvedéseket élhetnek át az emberek itt a Földön ? Gondoljanak például a háborúkra vagy a természeti katasztrófákra. Csak a huszadik században milyen iszonyú szenvedéseken mentek keresztül embermilliók ! Megpróbáltatásaikra semmiképpen sem mondható, hogy a


képzelet játékai voltak. Mivel filozófiai értelemben ezek egyedi jelenségek : nem akárhol, hanem a Földön történtek, meghatározott időben és sajátos lények – emberek – éltek át rendkívüli szenvedéseket, tegyék fel maguknak a kérdést : elképzelhető-e, hogy más lények, nem ezen a bolygón, hasonló vagy ennél még nagyobb szenvedéseket éljenek át ? A kérdésre – természetesen nem száz százalékos bizonyossággal– „igen”-t kell felelniük. A tudomány számtalan naprendszerről tud. Márpedig, ha a mi naprendszerünkben élőlények vannak, akkor miért ne lehetnének más naprendszerekben is ? Ha pedig a bolygónkon a lények szenvedéseknek vannak kitéve, hogyan mondhatnánk, hogy más helyeken nem létezhetnek olyan lények, amelyek hasonló, vagy akár az ittenieknél is nagyobb szenvedéseket tapasztalhatnak ? Továbbá, a kételkedők gondolkodjanak el azon, hogy a finom testszerkezetű lények miként érzékelhetik a megpróbáltatásaikat. Vegyék figyelembe, hogy álmunkban megrémülünk, ha valamilyen szörnyű dologgal szembesülünk, ha bántalmaznak vagy üldöznek bennünket. Bár ez nem az ébrenlét realitása, az adott eseményt mégis valóságosként tapasztaljuk, rémisztő álmaink közben tehát ténylegesen szenvedünk, annak ellenére, hogy csak a képzeletünk tárgyai riogatnak. A pokollakó lények és az éhező szellemek képzetei hasonlóak a mi álombeli tapasztalatainkhoz. De amíg mi rémálmainkban csupán öt-tíz percig kerülünk a sokkoló hatások alá és aztán felriadunk, addig e finom testszerkezetű lények elképzelhetetlenül hosszú ideig szenvedhetnek. Általánosságban mondva, két módon meditálhatunk az alsó világok lényeinek a szenvedésein. Az egyik módszer az, amikor pontról pontra haladva próbáljuk megérteni szenvedéseik sajátos természetét. Ez a kezdetben megfelelő, de ne rekedjetek meg ennél a technikánál. Hagyományosan a tanács úgy szól, hogy a hangsúlyt ne a szenvedések önmagukban való elképzelésére helyezzük, hanem a minél erőteljesebb érzések felkeltésére, azaz az alsó világok szenvedésein meditálva képzeljük önmagunkat a szenvedés alanyának és próbáljuk ténylegesen átélni megpróbáltatásaikat. A későbbiekben tehát úgy végezzétek a meditációt, mintha ti magatok lennétek a pokollakók, az éhező szellemek vagy az állatok, majd pedig vizsgáljátok meg, hogy képesek lennétek-e elviselni iszonyú megpróbáltatásaikat, különös tekintettel arra az eshetőségre, hogy szenvedéseik előbb vagy utóbb számotokra is valósággá válhatnak. Ha helyesen végezzük a meditációt, akkor félelem tölt el bennünket. De erre vonatkozóan is ugyanaz mondható, mint a halálon történő meditáció esetében : a cél nem a puszta félelem vagy rettegés érzésének a felkeltése. A félelem csak akkor válik hasznunkra, ha azzal a felismeréssel párosul, hogy gyakorolnunk kell a Dharmát, mert ez az egyetlen módja a szenvedésektől való megszabadulásunknak. Másképpen mondva : a megszabadulásra csak


akkor törekszünk igazán, ha elborzadunk a létforgatagban tapasztalható rendkívüli szenvedéseken. Tegyétek fel önmagatoknak a kérdést : „Miért nem gyakorolom komolyan a Dharmát ? Melyek azok az akadályok, amelyek miatt nem vagyok képes a rendelkezésemre álló időt a Dharma komoly gyakorlásával tölteni ?” Mert a gyakorlásotok bizonyosan akadályozott. A válasz erre az, hogy nem érzitek a felelősségetek súlyát, hogy most kell elejét venni a következő élet során fenyegető szenvedéseknek. Akik úgy gondolkodnak, hogy „a következő élet már nem az én életem”, azok nem érzékelik a veszélyt. Holott a következő életük is az övék lesz, jóllehet az az „énük” majd egy másik „én” lesz. Csak akkor kezd bárki komolyan gyakorolni, ha valóban ráébred arra, hogy veszélyben van. Komoly dharmagyakorlással pedig magas felismerésekre juthatunk, amelyek által elkerülhetjük az alsó világok bármelyikébe születésünket, legalább a következő életünkben. Nem az összes további életünkben, de legalább a következőben. A valódi, mélyről jövő szándék és a kitartó gyakorlás tehát feljogosít a reményre, hogy még a jelen életünkben valódi eredményt érhetünk el. Ellenkező esetben az akadály életünk végéig gátolja e szándékunk valóra váltását. Gyakorlatilag nem érünk el semmit sem. Összességében tehát az alsó világok szenvedésein meditálva belátjuk, hogy mindenképp el kell kerülnünk a ránk váró megpróbáltatásokat. Helyzetünk átérzése nem engedi tovább vesztegetni az időnket ; azt a világos üzenetet közvetíti, hogy itt a nagy lehetőség, a kínálkozó alkalom a szenvedésektől való megszabadulásra.

7. Menedékvétel Következő nagy témakörünk a menedékvétel gyakorlata részletesen. Ez a gyakorlat négy részből áll : 1. A Buddhában, a Dharmában és a Szanghában való menedékvétel alapvető okai. 2. A menedékvétel tárgyai. 3. A menedékvétel módja. 4. A Buddhában, a Dharmában és a Szanghában vett menedék szabályai. Meditálásainkat eddig is menedékvétellel kezdtük. A következőkben ugyanennek a menedékvételnek a részletes kifejtéséről lesz szó. Elsőként megvizsgáljuk, mi késztet arra, hogy ehhez a három tárgyhoz folyamodjunk menedékért. Másodikként, közelebbről megtekintjük a menedékvétel tárgyait : ki a Buddha, mit jelent az, hogy Dharma, kik tartoznak a Szanghába ? Ezután részletezni fogom a menedékvétel módját, végül pedig ismertetem a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában való menedékvétel szabályait. Itt majd kitérek arra, hogy aki menedékért folyamodik, milyen kötelezettségeket vállal.

A menedékvétel alapvető okai 1. Számos okát találjuk, hogy menedéket keressünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában : a. A halál bizonyosságának megfontolása. Ha örökké élnénk, nem lenne okunk menedékvételre. De nincs választásunk, mindnyájunknak elkerülhetetlenül meg kell halnia. Akár a kívánatos módon, akár helytelenül éltük életünket, el kell hagyjuk jelenlegi testünket. Ennek mély átérzése válik okká, hogy oltalmat keressünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. b. Megfontolása annak, hogy nem határozhatjuk meg a halálunkat követő újralétesülésünk helyét. Ha halálunkat követően megválaszthatnánk születésünk helyét, nem lenne okunk menedékért folyamodni. Nekünk azonban nem csak meg kell halnunk, és nem csak abba nincs beleszólásunk, hogy melyik országba szülessünk,


hanem még abban sem lehetünk biztosak, hogy melyik létbirodalomban születünk újra. Testünk életről életre cserélődik. Ha emberi testünk van, azt mondjuk emberi lények vagyunk. Ha a testünk állati test, akkor állatokként létezünk. A most éppen állatokként létező lények lehet, hogy előző életükben emberek voltak. Emberi testünk állati testre cserélésének egyedül a pontos ideje kérdéses. Ez a komor perspektíva késztet arra, hogy menedéket keressünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. c. Megfontolása annak, hogy újralétesülésünket a múltban felhalmozott karmánk határozza meg. Meg kell halnunk és nem választhatjuk meg következő életünk helyszínét. Miért ? Mert a karmánk uralma alatt állunk. A karmánk határoz arról, hogy milyen irányba kell továbbmennünk. Arra fogunk menni, amerre majd kényszerít minket. Ennek iránya pedig attól függ, hogy miként éljük az életünket. A karma nem valamiféle titokzatos, észrevehetetlen jelenség. Karma a test-, a beszéd- és a tudat valamennyi cselekedete. Amikor az élet eltöltésének módjáról beszélek, akkor ez alatt a test-, a beszéd- és a tudat pozitív-, negatív- vagy semleges cselekedeteit értem. Az életet e háromféle irányultsággal lehet leélni. Ez a karma. A cselekedetek ugyan elmúlnak, de a tudaton belül nyomot hagynak. Bár a különböző buddhista filozófiai iskolák eltérően vélekednek a karmikus lenyomatok természetéről, létezésüket mindegyik elfogadja. A karmikus lenyomat hasonló ahhoz, mint amikor egy tárgyon rajta hagyjuk az ujjaink nyomát. Jóllehet szabad szemmel nem láthatóak, mégis ott vannak és akkor is ott maradnának, ha valamilyen oknál fogva elveszítenénk a kezünket. A karmikus lenyomatok a nekik megfelelő külső feltételekkel találkozva beérnek és aktívvá válva többek között a következő életünk helyét is meghatározzák. Csak a nagyon magas szintű felismerésekre jutott személy képes megválasztani, hogy a halálát követően milyen helyre, illetve milyen családba szülessen. Nekünk nincsenek ilyen felismeréseink, ezért felettünk a karmánk uralkodik. Mivel a választás nem a mi kezünkben van, a Buddhától, a Dharmától és a Szanghától várunk oltalmat, azaz bennük keresünk menedéket. d. A múltban felhalmozott pozitív karmánk gyengeségének és a negatív karmánk erejének a megfontolása. Akár uralkodhat is felettünk a karmánk, ha ez a karma pozitív, mert ennek következménye igen kellemes létállapot lesz. Ebben az esetben semmi okunk az aggodalomra és természetesen menedékvételre sincs szükségünk. Ám mindenki idézze fel magában, hogy miként telnek a napjai. Például ma mennyi időt töltöttetek pozitív módon, mennyit semlegesen és mennyit negatív hozzáállással ? Az ilyen számadás igen hasznos, mert reálisabb kép nyerhető arról, hogy a pozitív, erényes cselekedetekkel mennyi pozitív karmát

Menedékvétel 155

sikerül felhalmozni. Ha nem is teljes pontossággal, de számszerűsíthető, hogy tegnap óta vagy az elmúlt egy hétben, egy hónapban, a cselekedetek mekkora hányada volt pozitív és mekkora hányada negatív. Mindebből pedig világossá válhat, hogy a pozitív karmátok mennyire erőtlen, a negatív karmátok pedig mennyire erőteljes. Tanulságos megfigyelnetek magatokat attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitjátok a szemeteket : gondolataitok mennyire telítődnek ragaszkodással, haraggal, sértettséggel, rosszakarattal, ártó szándékkal, gyűlölködtök-e, féltékenyek vagytok-e másokra, használtok-e durva szavakat, és így tovább. Figyeljétek meg, hogy a nap döntő részében, még ha közvetlenül nem is követtek el negatív cselekedeteket a testetekkel vagy a beszédetekkel, elmétek cselekedetei – a gondolataitok –milyen mértékben negatívak. Általában automatikusan azok. Feltehetően a pozitív karma súlya elenyésző, az egyenleg : hatalmas negatív karma. Ez a karma uralkodik felettetek, s ez az oka annak, hogy keresni kell a segítséget, a menedéket a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. e. Megfontolása annak, hogy a múltban felhalmozott erőteljes negatív karma következménye az alsó világokba születés, ami kínzó félelmet kelt bennünk, hogy alsó világba zuhanhatunk. Mit jelent az, hogy a döntő részben negatív karmánk uralkodik felettünk ? Azt, hogy az alsó világok valamelyikébe születésünk esélye rendkívül nagy, mivel az erős negatív karma az alsó világokba taszítja az embert. Márpedig, ha erős negatív karmánk miatt nagy eséllyel az egyik alsó világba születhetünk, akkor ott majd milyen szenvedéseket kell megtapasztalnunk ? Ezekről a szenvedés típusokról elmélkedtünk az előző meditációban. Az emberek túlnyomó többségét kizárólag jelenlegi élete érdekli. Csupán arra figyel, hogy mi lesz ma, holnap, vagy rövid idő múlva. A Lam rim tanítása viszont előrelátó. Nem csak arra van tekintettel, hogy jelenlegi életben mi történik holnap, vagy akár tíz-, húsz- vagy ötven év múlva, hanem a jövő élettel és a jövő utáni életekkel is foglalkozik. Azt nem mondja, hogy feledkezzünk meg erről az életünkről. Éppen ellenkezőleg. Hogy ez az életünk mennyire fontos, arra az emberi test értékét bemutató meditáció feleletet adott. Jelenlegi, különösen értékes emberi testünket ki kell szolgálnunk. Törődnünk kell vele, vigyáznunk kell rá. Ám, ha minden időnket a testünkkel való foglalatosság, más szóval a jelen életünk köti le, akkor az helytelen. Helytelen, mert nem csak ez az egyetlen életünk van. A Lam rim tanítása figyelmeztet, hogy a test kiszolgálása önmagában kevés. Célunk egy új értékes emberi élet elnyerése. Az alsó világokba születés pedig nem csupán kimondhatatlan szenvedésekkel jár, hanem általa elvész az értékes emberi létezésünk lehetősége. Félelmünk miatt, hogy ez bekövetkezhet, menedéket keresünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában.


f. A Buddha, a Dharma és a Szangha erejéről való szilárd meggyőződés kifejlesztése, hogy segítségükkel kiszabadulhatunk az alsó világok szenvedéseinek körforgásából. Ha valóban mélyen belegondolunk abba, hogy meg kell halnunk és nincs lehetőségünk megválasztani újralétesülésünk helyét, mert a karmánk uralma alatt állunk, miközben ennek a negatív karmának a következményeként az alsó világok valamelyikébe születhetünk, és még csak elképzelni sem tudjuk, hogy az ott tapasztalható szenvedéseket hogyan viselhetjük el, akkor meggyökeresedik bennünk az érzés, hogy szükségünk van oltalomra, menedékre, mely menedéket a Buddha, a Dharma és a Szangha védelmező ereje nyújtja. Ha belátjuk, hogy csupán önmagunkra utaltan képtelenek vagyunk megmenekülni a létforgatag szenvedéseitől, hittel és meggyőződéssel fordulunk feléjük. A tanítás nagyon erős hitet említ, ám amikor azt mondom „hit”, ez alatt semmi esetre se vakhitet értsetek. A buddhista felfogás kétféle hitet különböztet meg : érveket nélkülöző hitet, illetve mély és pontos megértésre alapozottat, amelyet „megindokolható” vagy „megértésen alapuló” hitnek nevezünk. * A Lam rim gyakorlói között sokféle ember van, következésképpen sokféle megközelítési mód lehetséges. A tibeti gyakorlók közösségében is igen eltérő hozzáállásokkal találkozhatunk. Vannak közöttük olyanok, akik alig tanulnak, de hitük töretlen és rendkívüli erejű. Egész életüket a gyakorlásnak rendelik alá. Aztán vannak jó szellemi adottsággal rendelkező emberek, akik először meg akarják érteni, amit majd gyakorolni fognak. Ezek tehát különböző megközelítési módok, ahogyan erről korábban is beszéltem. Hogy melyiket tartjátok megfelelőnek a magatok számára, az a saját választásotoktól függ. Én azt mondom, hogy talán megfelelőbb, ha először tanultok és azt követően mélyedtek el a gyakorlásban. Ezt tartom jobbnak, mert szilárdabb és biztonságosabb alapot teremt. Ezért mindent megelőzően, alaposan gondoljátok át a menedék tárgyak jelentését. Ki a Buddha, mi az, hogy Dharma és ki a Szangha ? Hogyan és milyen módon képesek segíteni ? Ha az ezekre a kérdésekre adott válaszokat megértitek, létrejön az a szilárd alap, amelyre támaszkodva a menedékvételébe vetett erőteljes bizalmatok kifejlődhet. Az ilyen hit az értelemből, azaz bölcsességből fakad. Röviden, két olyan motiváció van, amely arra ösztönöz, hogy menedéket keressünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában : a félelem az alsó világokba születéstől, és a szilárd hit, hogy az alsó világokba születéstől a Buddha, a Dharma és a Szangha képes megmenteni. * Tib. dad pa és mos pa.

Menedékvétel 157

Félelemérzet nélkül a menedékvétel nem más, mint szavak monoton ismételgetése. Félelem nélkül nem számít, hány százezerszer ismételitek el a menedékvétel formuláját. Gondoljatok arra, hogy amíg a fennálló törvénnyel nincsenek gondjaitok, az a kijelentésetek, hogy „elmegyek egy ügyvédhez, mert beszélnem kell vele”, pusztán szavak, érzések nélkül. A várható bírósági tárgyalás, ahol majd küzdenetek kell a törvény képviselőivel, kiváltképp egy rátok nézve elmarasztaló ítélet lehetősége, erős érzéseket kelt bennetek. Mivel önmagatokat nem tudjátok megvédeni, valódi szükségét érzitek, hogy egy ügyvéd legyen a segítségetekre. Hasonlóképpen, menedékvételetek is csak akkor lesz hiteles, ha a következő élet bizonytalansága miatt igazi félelmet éreztek, és szilárdan hisztek abban, hogy a Buddha, a Dharma és a Szangha képes megszabadítani az alsó világokba születéstől. Hit félelemből. Ez a megfelelő technika. Mint a megelőző meditációk során, úgy itt is a félelmet pozitív irányultsággal alkalmazzuk. Mert a félelem amúgy kártékony érzés. Kezdő Lam rim gyakorlóknak ne is legyenek oktalan félelmei. A meditáció közben feltámadó félelem viszont a menedékért folyamodás odaadással történő gyakorolásának okává válik. A félelem érzésének okká változtatása késztet a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában való, szívetek legmélyéből fakadó, meggyőződéssel teli menedékvételre. E nélkül csak szavakat ismételgettek gépiesen, amit mindennek nevezhetünk, csak menedékvételnek nem. Mindenek előtt tehát a félelemérzetet kell felkelteni magatokban, ami egyben világos magyarázatául szolgál annak, hogy ezt megelőzően miért az alsó világok szenvedésein meditáltunk.

A menedékvétel tárgyai 2. A menedékvétel tárgyai : a Buddha, a Dharma és a Szangha. Ez a három. Nagyon fontos, hogy pontosan tudjátok, mit kell érteni e három fogalom alatt. a. A Buddha olyan megvilágosodott lény, aki mérgező érzelmeit elhagyta, birtokában van minden felismerésnek és az összes jelenséget közvetlenül ismeri. A legmagasabb szint elérése azt jelenti, hogy a meditálás és a gyakorlás minden tekintetben kiteljesedett. Az ilyen gyakorlóra azt mondjuk „Buddha”, vagy „megvilágosodott”. A buddhista tanítás nem ért egyet azzal, hogy a buddhák megvilágosodása kezdettelen. Egy Buddha – például Sákjamuni Buddha – a megvilágosodása előtt hasonló volt hozzánk. Gyakorlással és meditálással érte el a buddhaságot. Ennél magasabb szint nincs, elérte mindazt, amit el lehet érni. A felismerésnek ezt a legmagasabb szintjét, ahol a gyakorló megvilágosodottá, vagyis Buddhává válik, „mindentudó tudat”nak is nevezzük.


Felmerülhet a kérdés, hogy miként változhat a tudat „mindentudóvá”. A buddhista tanításban kétféle buddha-természetről beszélünk. Az egyik a tudat fénytermészete, világossága vagy tisztasága, amely lappangó lehetőségként él mindannyiunkban. A másik a buddha-természet zavartalanul megnyilvánuló állapota, amely az összes jelenséget egyidejűleg és közvetlenül képes felismerni. Tudatunk fénytermészete az alap. Mivel mérgező érzelmeink és szennyezettségeink megakadályozzák e fénytermészet tiszta megnyilvánulását, csak a szemünkkel látható, valamint az öt érzékszervi tudatosságunkkal észlelhető jelenségeket ismerjük fel. A gyakorlás során fokozatosan elhagyjuk szennyezettségeinket és mérgező érzelmeinket, ezáltal tudatunk fénytermészete fokról fokra előtűnik. Az akadályok eltávolításának természetes következménye, hogy az összes jelenséget a tudat egyidejűleg érzékeli, a tudat végsőként tökéletesen megnyilvánuló fénytermészetét ezért „mindentudó tudat”-nak nevezzük. Ezen a szinten alany és tárgy között már nincs akadály. Aki ezt megvalósítja, megvilágosodik, vagyis Buddha lesz. A Buddhában vett menedéknek két módja van : az ok jellegű és a következmény jellegű menedékvétel * az ok jellegű és a következmény jellegű Buddhában. Az ok jellegű Buddhára példa Sákjamuni Buddha és még sok más buddha, akik tőlünk különálló személyek. Az ok jellegű menedékvétel a tőlünk különálló Buddhában történik. A következmény jellegű menedékvétel viszont azt jelenti, hogy abban a megvilágosodott személyben, majdan megvalósuló Buddhában veszünk menedéket, akivé saját magunk válunk. Ez a Buddha önmagunktól nem különálló, hanem a saját folyamatosságunk része. Miért van szükségünk a következmény jellegű menedékvételre ? Mert ugyanazokat a felismeréseket nem valósíthatjuk meg, amelyeket Sákjamuni Buddha. Sákjamuni Buddhává nem válhatunk. De buddhák, megvilágosodott személyek lehetünk a tőlünk nem különálló saját folyamatosságunkban. Ezért a menedékvétel végzésekor az ismert szavakat használva menedékért folyamodunk a tőlünk különálló Buddhához, és erős vágyakozást érzünk a következmény jellegű menedékvétel megvalósulására, hogy a Buddha ne tőlünk különálló, hanem a saját folyamatosságunk legyen ; azaz törekedni fogunk arra, hogy ilyen Buddhává váljunk. Ennek a gondolatnak a jegyében igyekezzetek gyakorolni. b. A Dharma számos magas felismerést és a mérgező érzelmek különböző szintjeinek maradéktalan megszüntetését foglalja magába. Amikor Dharmáról beszélünk – nem önmagában, hanem a menedékvétel tárgyaként –, akkor a Buddha és a Szangha belső tulajdonságaira gondolunk. Az ösvények felől nézve, a Látás-, a Meditáció- és a Többet nem tanulás ös* Tib. rgyu skyabs és 'bras skyabs.

Menedékvétel 159

vényeit valóságos Dharma-menedéknek nevezzük. Mind a hínajána, mind a mahájána gyakorlók ezen a három utolsó ösvényen maradéktalanul megszüntetik mérgező érzelmeiket. A megszüntetésnek, mint menedéktárgynak, szintén valóságos Dharma a neve. Azért veszünk menedéket a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában, hogy megszabaduljunk a szenvedéseinktől. A tényleges, vagyis közvetlen megszabaduláshoz olyan felismerésekre kell szert tennünk, amelyek által mérgező érzelmeink megsemmisíthetők. Ezek a felismerések csak önmagunkon belül jöhetnek létre, a Buddha a saját megvalósításait nem adhatja át nekünk. A Buddha szellemi tanítómesterként, szellemi vezetőként nyújt menedéket. A valóságos Dharma alatt ezért azt a belső képességünket értjük, amellyel önmagunkat megmentjük a szenvedésektől. A Dharmában vett menedéknek is két módja van : ok jellegű és következmény jellegű menedékvétel. A Dharmára vonatkozó ok jellegű menedékvételnek a gyakorlótól különálló személyek – Sákjamuni Buddha, Nágárdzsuna, Aszanga és a többi arhat – belső, magas felismerésit nevezzük. Következmény jellegű menedékvételnek pedig, amikor valóban megvalósítottuk a tényleges Dharmát, azaz a Harmadik- és a Negyedik Nemes Igazságot, a felismeréseken, vagyis a mérgező érzelmek megszüntetésén keresztül. A Harmadik- és a Negyedik Nemes Igazság a tényleges, valóságos Dharma. Amikor közvetlen módon megvalósulnak, megszabadulunk a szenvedésektől. Ezért, ha a Dharmában veszünk menedéket, akkor annak két gyakorlási módja van. Az egyik : menedéket veszünk a tőlünk különálló Dharmában, az arhatok magas megvalósításaiban. A másik, amit következmény jellegű menedéknek nevezünk, amikor abban a Dharmában veszünk menedéket, amit megvalósítani kívánunk. Ez utóbbi gyakorlat erős vágyakozást kelt bennünk, hogy olyan magas szintű felismerésekre jussunk, amelyek által mérgező érzelmeinket megszüntethetjük és elérhetjük a nirvánát. A Dharma, a Buddha és a Szangha belső tulajdonsága. A Dharma minden mahájána- és hínajána magas belső szellemi értéket magába foglal. Ez azt jelenti, hogy tekintet nélkül a buddhizmus két fő irányzatára, a Harmadik- és a Negyedik Nemes Igazság hordozója. A nirvána a Dharma példája. Amikor azt halljátok, hogy „nirvána”, akkor ne egy gyönyörű, kellemes helyre gondoljatok ! A nirvánát megvalósító személy nem távoli, nyugalmas, békés helyen születik újjá. A buddhizmus nem ért egyet a hindu filozófia magyarázatával, miszerint ez külön világ, ahová születni lehet. A nirvána önmagunkon belül van ! Nem külső hely, ahová el lehet utazni. A nirvána a tudat állapota, amit a mérgező érzelmek megszüntetésével önmagunkon belül valósíthatunk meg. A valódi szabadság nem más, mint megszabadulás a szamszárától, vagyis a létforgatagtól. A


létforgatagba történő szüntelen újralétesülésnek és ezáltal a létforgatagbeli szenvedéseknek legfőbb okai a mérgező érzelmek : a ragaszkodás, a gyűlölet, a harag, a féltékenység és így tovább. Ha meg akarunk szabadulni a létforgatag szenvedéseitől, akkor meg kell szüntetnünk azokat az okokat, amelyek a létforgatagba kényszerítenek. Ha megszüntetjük az okokat, megvalósul a nirvána. A nirvána a mérgező érzelmek megszüntetése. Ha megszüntetjük mérgező érzelmeinket, elhagyjuk a szamszárát. A szamszárától való megszabadulásnak ezért önmagunkon belül kell létrejönnie, nem valami külső helyen. c. A Szangha alatt a magas belső szellemi értékekkel rendelkező személyeket értjük, akik nem szükséges, hogy buddhák legyenek. A Szangha tehát a mahájána és a hínajána magas szintű gyakorlóit foglalja magába. A Szangha fogalmának két jelentése van. Egyrészről a valóságos Szangha, amely olyan személyekre utal, akik megvalósították a Harmadik- és a Negyedik Nemes Igazságot, ezért őket valóságos Szangha menedéknek tekintjük. Ebben az értelmezésben a Szangha akár egyetlen személy is lehet. Másrészről, a Vinaja-szútrában található magyarázat értelmében, a Szangha legkevesebb négy, teljesen felavatott szerzetes gyülekezetét jelenti. Hasonlóan az előbbiekhez, itt is kétféle Szangha menedékről beszélünk. Ok jellegű menedék a tőlünk különálló Szangha, vagyis az arhatok, mint például Nágárdzsuna, Aszanga, Csandrakírti, Sántidéva, és így tovább. A következmény jellegű menedék pedig az a Szangha, amelyet egy nap majd mi önmagunk valósítunk meg, amikor mi magunk válunk Szanghává a saját folyamatosságunkban. Fontos azonban, hogy itt tisztázzunk néhány félreértést. Menedéket az a személy vesz, aki el akarja kerülni az alsó világokba zuhanását, illetve aki meg akar szabadulni a szamszárától. A menedékvétel gyakorlása tehát azoknak a személyeknek ajánlható, akik arra törekednek, hogy kiszabaduljanak a szenvedéseik körforgásából. Egyesek azt kérdezik : „A menedékvétel ténylegesen is segít megszabadulni a szenvedésektől ? Betegség esetén közvetlen segítséget nyújt a gyógyuláshoz ?” Világosan kell látni, hogy a menedékvétel gyakorlata a szenvedések körforgásából való megszabadulás vágyára, kívánalmára épül, éspedig a jövőt illetően. Nem arra, hogy szabadulni szeretnénk mondjuk az éhség érzetétől, ami éppen kínoz bennünket. Az éhségtől szenvedőknek nem szükséges menedékért folyamodniuk a Buddhához, a Dharmához és a Szanghához. Ha valaki éhes, menjen le a boltba vagy menjen étterembe. Ez sokkal hatékonyabb lesz, mint meditálni és menedékért folyamodni. Ugyanígy, aki beteg, ahelyett, hogy meditáló pózban menedéket venne, inkább menjen orvoshoz. A Buddha, a Dharma és a Szangha megszabadít a szenvedéstől, de nem szabadít meg közvetlen módon az éhségtől, szomjúságtól, beteg-

Menedékvétel 161

ségtől. Nagy félreértés lenne ezt képzelni ! A Buddhában, a Dharmában és a Szanghában vett menedék valóban segít abban, hogy kiszabadulhassunk a szenvedések körforgásából, de ez a megszabadítás a jövőre vonatkozik. Valamelyik következő életünkre. Egy másik félreértés. Az imént említettem, hogy a menedékvételnek két módja van. Amikor majd a következmény jellegű menedéket megvalósítjuk, megszabadulunk. Például a Dharmát tekintve a Harmadik- és a Negyedik Nemes Igazság megvalósítása ténylegesen megszünteti a szenvedést, azaz megszünteti az újralétesülést a szamszárába. Ám, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezzel a tanítással párhuzamosan a buddhizmus részletes magyarázatot ad a karmatörvényről. Ennek lényege, hogy hatalmas mennyiségű negatív karmát halmoztunk fel a múltban és amíg ilyen karmánk van, a szenvedést közvetlen módon tapasztaljuk. Fontos tudni, hogy amint a negatív karma beérik, már nem tehetünk ellene semmit. A menedékvétel dacára, a karma beérését követően – akár tetszik, akár nem – már csak a következmények puszta elviseléséről lehet szó. Esélyünk a beavatkozásra csak a negatív karma beérése előtt van. A buddhisták emiatt végzik a beismerést, a negatív cselekedetek megvallásának gyakorlatát. Ennek több változata is lehetséges, például egyes változatok a hangsúlyt az érdemek felhalmozására helyezik, de értelmük ugyanaz : a negatív karmák kiküszöbölése. Amikor azt mondjuk, hogy e gyakorlat által a negatívitásoktól meg lehet szabadulni, akkor ez azt jelenti, hogy negatív karmáink beérését megakadályozzuk. Akik meg akarnak szabadulni a létforgatag szenvedéseitől, négy ok miatt a Buddhát, a Dharmát és a Szanghát menedékvételük legfőbb tárgyaiként fogadják el : 1) Mert a Buddha önmagát megszabadította a szenvedésektől, illetve a szenvedések nem győzték le. Nagyon fontos ok. Hogyan tudna másokon segíteni, aki a saját szenvedéseit sem képes leküzdeni ? Aki nem tud úszni, miként tudna fuldoklót kimenteni a folyóból ? Aki fuldoklót akar kimenteni, tanuljon meg úszni. Nekünk is csak olyan menedékhez érdemes folyamodnunk, aki már megszabadult a szenvedésektől. Ha valaki megkér bennünket, hogy segítsünk megoldani a gondjait, de mi magunk is megoldatlan problémák sokaságával küzdünk, joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miként találhatnánk a bajára megoldást, ha a sajátjainkat sem tudjuk orvosolni . Először a saját gondjainktól kell megszabadulnunk. A buddhista tanítás ezért azt mondja : olyan tárgyakban vegyünk menedéket, amelyek önmaguk már mentesek a szenvedéstől. 2) A módszerei ügyesek és jól ismeri, hogyan kell más érző lényeket örökre megszabadítani minden szenvedéstől.


Maradva az előbbi példánál, még ha az illető tud is úszni, ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valóban képes legyen kimenteni másokat a folyóból. Azt is tudnia kell, hogy miként lehet folyóból embert menteni. Meg kell ismerje a különféle mentési technikákat és csak ezután próbálkozhat a segítségnyújtással. Sákjamuni Buddha nem egyetlen filozófiát tanított, amelyet akár értünk, akár nem, kizárólag azt fogadhatjuk el. A szellemi képességek különböző szintjein álló embereknek eltérő tanításokat adott. Ez a magyarázata a négy filozófiai iskola eltérő nézőpontjainak és egymástól eltérő értelmezéseinek. A szemléletmód Sákjamuni Buddhától ered, aki a szellemi képességekhez igazodó tanításaiban rendkívül ügyes módszereket alkalmazott. Hogy egy példát említsek, az üresség magyarázata is így történik. A legmagasabb szintű, minden tekintetben helyes nézettel a praszangika iskola rendelkezik. Ezt a tanítást azonban nem adják át mindenkinek. Emellett sok, más módszerrel közelítő értelmezés létezik, a különböző emberek nem csupán eltérő szellemi színvonalához, hanem eltérő motivációjához és törekvéséhez is igazodva. Nem kell tehát az ürességet sem „csak úgy” elfogadni, mert a különböző törekvésekhez, motivációkhoz és intellektusokhoz igazodó tanítások közül mindenki kiválaszthatja az önmaga számára legmegfelelőbbet. A második ok tehát szintén nagyon fontos : a menedék tárgyának rendkívül ügyesnek és képzettnek kell lennie, hogy a lények sokaságát megszabadíthassa szenvedéseiktől. 3) Megkülönböztetés nélkül együtt érez minden érző lénnyel. Hiába rendelkezik valaki ügyes módszerrel, ha közömbösen vagy netán ellenszenvvel viseltetik azok iránt, akiken segítenie kellene. Ha olyan lényhez folyamodnánk menedékért, akinek együttérzése nem megkülönböztetés nélküli, akkor lehet, hogy megtagadná tőlünk a segítséget. Az ilyen hozzáállás a hétköznapi emberekéhez lenne hasonlatos. Náluk ez a megszokott. Segítenek, de csak a barátaiknak vagy a hozzátartozóiknak ; akikkel nem állnak kapcsolatban vagy akiket nem kedvelnek, azoknak nem. Részrehajlásuk távol áll a valódi szeretettől. Amit éreznek, az pusztán ragaszkodás. A valódi szeretet és együttérzés ettől lényegesen különbözik. A harmadik ok tehát ismét nagyon fontos : a menedék tárgya megkülönböztetés nélkül együtt érez minden érző lénnyel. 4) Teljes védelmet és menedéket nyújt mindazoknak, akik az összes szükséges feltétellel rendelkeznek. Bizonyára vannak, akik így gondolkodnak : „Menedéket veszek a Buddha-Dharmában idestova tíz éve, de elégedetlen vagyok a következményekkel. Még mindig temérdek problémám van, megbetegszem, kudarcok

Menedékvétel 163

érnek…”, és így tovább. Igen, ez nagyon is elképzelhető, ám a hiba saját magukban keresendő. Ők a felkészületlenek. Ha valaki azt akarja, hogy egy számára fontos növénye fejlődjön, akkor a növekedéséhez szükséges összes feltételt biztosítania kell. Ha elhanyagolja, mert például nem öntözi, akkor a növény kiszárad. De, ha gondoskodik megfelelő talajról, napfényről, vízről és minden egyébről, ami a növekedéséhez szükséges, fejlődni fog. Ugyanez vonatkozik ránk is. Magunkban kell megteremtenünk a szellemi fejlődésünkhöz szükséges összes feltételt. Ezen a téren azonban még bizonyosan vannak hiányosságaink. Sokan évekig odaadás és meggyőződés nélkül meditálnak, aztán elégedetlenek. A tibetiek szemlélete alapvetően különbözik az itteni gyakorlókétól. Ha minden rendben van, azt mondják : „A Buddha, a Dharma és a Szangha jó hozzám.” Ha pedig rosszra fordulnak a dolgaik : „Ez az én karmám.” Magukat kárhoztatják, a problémáikat a múltban felhalmozott karmájuk következményének tekintik. És ez így helyes és igaz is, mert honnan származik a pozitív karma ? Közvetve vagy közvetlenül a Buddha tanításaiból. A rossz karma pedig önmagunkból fakad, a saját felhalmozott negatív cselekedeteink következménye. Ezért elengedhetetlen a negyedik ok. Készen kell állnunk a védelem és menedék elnyerésére. Számos, ezt az állítást alátámasztó történet ismert a múltból. Ilyen a korábban említett Aszangáé is, aki tizenkét éven át kitartóan folytatott meditálása után láthatta meg Maitréját, miután együttérzésének kiteljesedésével a benne lévő akadályok eltűntek. Holott Maitréja mindvégig ott volt mellette. Ha készen állunk, a Buddha is ott lesz a meditációs teremben. Az akadály azonban most elhomályosítja a tudatunkat. Ha az akadály eltűnik, a Buddha megjelenik.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához Alapvető fontosságú a menedékvétel pontos jelentésének megértése. Véletlenül se gondoljátok, hogy az csupán szavak ismételgetése. A menedékvétel alatt azt értjük, hogy a Buddhához, a Dharmához és a Szanghához a tudatunkkal folyamodunk. Vegyük az említett példát. Ha komolyabb jogi problémánk adódik, ügyvédhez fordulunk. Mikor kérjük a segítségét ? Amikor már végképp tanácstalannak és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Ebben a helyzetben az ügyvéd egyfajta menedék lesz a számunkra. Ő lesz az, akiben őszintén megbízunk, akinek a kezébe adjuk magunkat. Hiszünk abban, hogy segítségével képesek leszünk súlyos gondunkból kilábalni. Meghallgatjuk, amit mond és megtes�-


szük, amit tanácsol. Még ha hónapokig vagy évekig is eltart, amíg ügyünk megoldódik, bizalommal leszünk iránta. Ugyanerről a tudati beállítottságról van szó akkor is, amikor a szenvedéseinktől akarunk megszabadulni. Csak a menedék tárgya eltérő. Vessétek össze ezzel a példával a Buddhával, a Dharmával és a Szanghával szembeni bizalmatok mértékét. Ha gyakorlatvégzésetek komolyságát egybevetitek azzal az őszinte, mély érintettséggel, amikor valóban súlyos problémával ügyvédhez kell fordulnotok, ráébredtek, hogy menedékvételetek gyenge és erőtlen. Majd, ha a bizalmatok azzal megegyező lesz, elmondhatjátok, hogy ténylegesen, igazán, mélyen és őszintén fordultok menedékért. Nem számít, hogy mennyi ideje végzitek ezt a gyakorlatot, amíg a saját magatokban meglévő hibát nem küszöbölitek ki, addig nem juthattok pozitív következményre. Eredmény a megértés mélységéből és a komolyan vett gyakorlásból származik, nem a menedékvételnek nevezett szóismétlésekkel eltöltött évek számából. A valódi gyakorlást végző esetében nem lényeges, hogy ismétli a szavakat vagy sem, és annak sincs különösebb jelentősége, hogy a menedékhez dharmateremben folyamodik vagy bárhol másutt. Az igazi menedékvétel a tudatból származik és egy átalakulási folyamat eredménye. Általánosságban mondva : a legfontosabb, hogy megértsétek mi a helyes és mi a helytelen, mi igaz és mi nem, melyek a tények és melyek nem azok. Az ismeretek birtokában láthattok neki a tudat átalakításának. A buddhista meditáció kezdeti, átmenetinek tekintett célja a tudat pozitív irányú, egyelőre csak látszólagos átalakítása. Folytatva a meditálást, a tudatnak a meditálás tárgyához való fokozatos hozzászoktatásával a látszólagosság helyébe egyre inkább a természetesség lép. Abban a pillanatban, amikor a természetesség létrejön, a gyakorlat erőteljes lesz. A Lam rim meditáció esetében a legbiztosabb jele, hogy valóban a nirvána és a megvilágosodás felé haladtok, ha egyre természetesebben valósítjátok meg az egyes szintekre előírt célokat. Később, amikor majd a természetessé vált gyakorlatokat összekapcsoljátok a tantrikus gyakorlatokkal, ezek hatékonysága hatványozottan megnő. Ez tehát a váza annak, ahogyan lépésenként haladva, az ügyvédről szóló példában elmondott tudatállapothoz hasonló mélységben megvalósíthatjátok a menedékvételt.

A menedékvétel módja A menedékvétel módja alatt a következőket értjük : a. A létforgatag szenvedéseitől való megszabadulásunk érdekében a Buddha teste-, beszéde- és tudata különleges értékeinek megértésére

Menedékvétel 165

támaszkodva keresünk menedéket a Buddhában, mint szellemi tanítómesterben és vezetőben. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a menedékért eltökélten folyamodók között jelentős különbségek vannak. Előbbi példánknál maradva, aki jól ismeri ügyvéde képességeit, emberi tulajdonságait, szakmai rátermettségét, az sokkal nagyobb bizalommal fordul hozzá, mint akinek ugyanezt a jogban járatos személyt egy ismerőse ajánlotta. Bár ez az ember is komolyan gondolhatja, hogy a számára ismeretlen ügyvéd segíthet, biztos azonban nem lehet a dolgában, hiszen valójában alig tud róla valamit. A bizalom mértékében mutatkozó különbség e két esetben nyilvánvalóan nagy. Ugyanígy, a menedékért folyamodók között is sokkal mélyrehatóbb azoknak a gyakorlata, akik ismerik a buddhák értékeit, mint akiknek nincs tudomásuk ezekről a tulajdonságokról. Ez akkor is így van, ha az utóbbiak szándéka komoly. A Buddhában, mint szellemi tanítómesterben és szellemi vezetőben vett menedék alapja tehát a bizalom, amely bizalmat a buddhák értékeinek az ismerete szilárdít meg. Pontosan kell tudni, hogy valójában ki is a Buddha és milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ezen ismeretek birtokában – ha tudjuk az okokat – a menedékvétel igazi értelmet nyer. Ellenkező esetben, még ha komolyan is folyamodnánk oltalomért, gyakorlásunk hibás lenne, mert pusztán megértést nélkülöző hitre támaszkodna. 1) A Buddha testi jellegzetességeinek harminckét fő és nyolcvan másodlagos jele van. A buddhák testére vonatkozó fő- és másodlagos jellegzetességek részletes megtárgyalására itt nem keríthetünk sort. Akinek van ideje, nézzen utána a szútra irodalomban, főképp a Pradnyápáramitában.* A felsorolás a buddhaföldről származó emanációs test megjelenési formáit és jeleit tartalmazza, elsősorban Sákjamuni Buddha testére vonatkozóan. Természetesen félreértés lenne azt gondolni, hogy az akkoriban élő emberek Sákjamuni Buddha összes különleges testi jellegzetességét láthatták. Erre valószínűleg csak a rendkívül tiszta karmával rendelkező keveseknek nyílt lehetőségük. A jelek egyike, hogy a Buddha tenyere és talpa a kerék jelét hordozza. Különleges, egyedi megkülönböztető sajátosság, bár a Pradnyápáramitá tanításában azt olvashatjuk, hogy a nagyon magas szinten lévő bódhiszattvák szintén rendelkeznek ezekkel a jelekkel. A Buddhának hét feltűnő testi jellegzetessége van : terjedelmes sarkak, terjedelmes kezek, terjedelmes lapocka csontok és terjedelmes nyak. Manapság a szobrászok, amikor a Buddha képmását készítik, egyedül talán az arcát formálják a hagyománynak megfelelően, a testét * The Large Sutra on Perfect Wisdom. 73. fejezet. 586-587. o.


többnyire a saját elképzeléseik szerint alakítják ki. Akinek sikerül eljutnia Indiába, olyan helyekre, mint például Bodhgaya vagy Varanasi, az láthat régi Buddha szobrokat, amelyeken ezek a jellegzetességek még tisztán felismerhetőek. Bokacsontja nem domborodik ki. Ez a szépség jele. Teste aranyszínű, főleg az aurája miatt. Ez szintén olyan testi jellegzetesség, amelyet csak nagyon kevesek érzékelhettek annak idején. Feltehetően néhány magas szellemi szintre jutott tanítvány láthatta, részben tiszta karmájuknak, részben a szellemi vezetőjükhöz fűződő szoros kapcsolatuknak köszönhetően. Azok a hinduk, akik szembehelyezkedtek a tanításaival, bizonyára nem észlelték. Minden hajszála jobbra göndörödő. Egyes szobrokon és festményeken még látható. Szintén a szépség jele. Arca a szemöldökei között egy göndör hajtinccsel díszített. Élvezetesnek érzi az ízeket akkor is, ha azok kellemetlenek. Fejtetője kidudorodott.* Körmei vörösréz színűek. Erei nem domborodnak ki és mentesek a csomóktól. Teste szeplő- és anyajegy nélküli, valamint elszíneződéstől mentes. Mindezek csak kiragadott példák, a leírásokban még számos sajátosság olvasható. 2) A Buddha beszédének hatvan jellegzetessége van.** néhány közülük : Hangja szelíd és lágy. Hangja mézédes. Hangja megnyugtató a fülnek. Hangja kellemes és elragadó. Hangja világos és érthető. Hangjának tónusa éppen a megfelelő és nem változó. Hangja egyidejűleg válaszol ezernyi nyelven feltett kérdésre. Ha sok ezer ember azonos időben, eltérő nyelveken, különböző kérdést tesz fel a Buddhának, akkor mindenki a saját anyanyelvén kapja meg a neki szánt választ. Hangja a ragaszkodás, a gyűlölet, a harag, a büszkeség, a tudatlanság stb. ellenszere. A Buddha tanítása a mérgező érzelmek mérséklésére irányul, ezért a mérgező érzelmekkel teli tudat ellenszere. * Tib. gtsug tor. ** Egyes forrásokban hatvannégy jellegzetesség olvasható. Teljes körű felsorolását ld. pl. Geshe Ngawang Dhargyey : An Anthology of Well-spoken Advice on the Graded Paths of the Mind. Volume I. 250-257. o.

Menedékvétel 167

Célszerű elolvasni és tanulmányozni a többi jellegzetességet is, mert a menedékvétel az összes sajátosság megismerésével és megértésével nyeri el valódi értelmét. 3) A Buddha tudatát jellemző tökéletesen szennyezetlen bölcsességnek huszonegy jellegzetessége van. Erről a témakörről is csak röviden beszélek. Akinek ideje megengedi, nézzen utána a további részleteknek.* Az első nagyon fontos jellegzetesség, hogy a Buddha tudatát az összes érző lény felé mindörökre megnyilvánuló Nagy Együttérzés uralja. A hétköznapi emberek tudatát mérgező érzelmek, például a ragaszkodás és a harag uralják. Ez hatalmas különbség a Buddha tudatához képest. Mindamellett tudni kell, hogy a Buddha felismerései és tudatának jellegzetességei nem azonnal és nem a semmiből keletkeztek. Legyenek bár tökéletesek, kifejlesztésük nagyon alacsony szinten kezdődött. Onnan, ahol most mi vagyunk. Vegyük a bölcsesség példáját. Kivétel nélkül minden érző lény rendelkezik – természetesen különböző szintű – bölcsességgel. Ennek révén még az állatok is valamilyen módon képesek a tárgyak vizsgálatára. Meg tudják állapítani, hogy mi ehető és mi nem, tudati érzékelő képességeik – szaglásuk, hallásuk és a szemük – segítségével tájékozódnak. Jóllehet ez a bölcsesség igen korlátozott, de létezik. Bármilyen kicsinyke, ez az alapja a Buddha tökéletesen kifejlesztett bölcsességének. Ezt az alapot, amely minden érző lény sajátja, buddha-természetnek, másképpen mondva : a tudat fénytermészetének nevezzük. Ha nem rendelkeznénk buddha-természettel, soha nem érhetnénk el a buddhaságot. A buddhizmus technikákat ajánl a tudat fénytermészetének tökéletes kifejlesztésére, és amikor ezek segítségével a teljes kifejlődés megtörténik, az eredményt „mindentudó tudat”-nak nevezzük. Ugyanígy, mindannyiunkban jelen van az együttérzés, legalábbis valamilyen kezdetleges formában. Ha például az utcán megpillantunk egy szerencsétlen helyzetbe került állatot, szánalom ébred bennünk. Ez az alapérzés a buddhizmus által ajánlott technikákkal továbbfejleszthető „ Nagy Együttérzés”-sé. A Buddha belső, tudati jellegzetességei tehát minden esetben a mi szintünkön meglévő tudati jellegzetességekből jöttek létre. Mivel pedig a nirvána és a buddhaság alapjaival kivétel nélkül minden lény rendelkezik, a kérdés kizárólag az, hogy ki akarjuk bontakoztatni az önmagunkban meglévő lehetőséget vagy sem. Egyedül tőlünk függ. Senki se feledje, amit a Buddha mondott : „Egyedül rajtad áll, hogy segítsek. A tényleges lépéseket neked kell megtenned !” A Buddha a tanításaiban megmutatja a helyes irányba vezető út bejárásához szükséges módszereket és technikákat, mert feltételezi, hogy rendelkezünk * A huszonegy szennyezetlen bölcsesség felsorolását és magyarázatát ld. pl. Pabongka Rinpoche : Liberation in Our Hands. Part Two : The Fundamentals. Appendix E. 294-307. o.


az együttérzés, a szeretet, a kedvesség és a bölcsesség alacsony szintű, de a buddha-tudat tökéletesen megérlelt belső tulajdonságává fejleszthető alapjellegzetességekkel. Ha a Buddha minden érző lény iránt hatalmas együttérzéssel viseltetik, hogyan lehetséges, hogy mégis ennyi problémánk van ? A Buddha erre világos feleletet ad, amikor azt mondja : tőled függ ! Neked kell lépned ! Ha mi nem próbálkozunk, a Buddha nem tud helyettünk cselekedni. Itt nyugaton az új buddhisták között azt hiszem, jó néhányan vannak, akik hallván a Buddha kivételes képességeiről, úgy gondolják, majd ezek mindenkit, és természetesen őket saját magukat is, közvetlenül megsegítik. Ez teljes félreértés ! Az éppen aktuális problémáik és szenvedéseik ügyében a Buddha semmit sem tehet. Hiába méltatlankodnak, hogy „minden nap menedéket veszek, de hol van most a Buddha ?” A Buddha semmit sem tehet, ha csupán menedéket vesznek. Ha csak ennyit tesznek. A Buddha soha sem mondta, hogy csak menedéket kell venni és akkor minden rendben lesz. Tanításaiban számos gyakorlatról és meditációról beszél. Aki csak menedéket vesz vagy mantrákat ismételget, aki csak olvasgat, és mindezeket még csak rövid ideje, az ne gondolja, hogy a Buddha bármit tehet érte, hiszen még nem hozta létre önmagában a segítséghez szükséges feltételeket. Gondoljatok Aszanga már idézett történetére Maitréjával. Amint minden feltétel teljesül, amikor minden olyan gyakorlatot elvégeztünk, amelyet a Buddha szükségesnek tartott, akkor majd bárhol is tartózkodjon a Buddha, mindig velünk lesz. A teljes magyarázatot adó mahájána szemlélet szerint ez biztosan bekövetkezik. A hínajána megközelítés ebben a kérdésben, azt hiszem, nem teljes körű. Annak megértéséhez, hogy a Buddha valójában hol is tartózkodhat, illetve egyáltalán hogyan lehetséges, hogy bárhol is tartózkodhasson, különösképpen a praszangika iskola magyarázata szolgáltatja a kulcsot, a három test magyarázatán keresztül. Aki a három – vagy más kifejtésben négy – test működését és lényegét megérti, az tiszta képet nyer arról, hogy mit jelent a „bárhol is legyünk, a buddhák jelen vannak” kijelentés. Világosan kell látni tehát, hogy a Buddha által biztosított feltételek a dolognak csak az egyik fele. A másik oldalon is teljesülniük kell a feltételeknek. Az biztos, hogy nem elegendő, amit idáig megvalósítottunk. Amíg számottevő hiányosságaink vannak, ne méltatlankodjunk, hogy nem találjuk a Buddhát, amikor éppen bajban vagyunk. Sákjamuni Buddha vagy éppenséggel a buddhista tanítás hibáztatása előtt meg kell érteni, hogy a kívánságok beteljesítéséhez mely feltételek szükségességéről beszél a tanítás és habozás nélkül hozzá kell fogni a hiányzó feltételek létrehozásához, nem törődve azzal, hogy az mennyi ideig fog tartani. Ha megértitek, hogy ez az egyetlen értelmes út,

Menedékvétel 169

amelynek bejárása megéri a fáradságot, akkor tekintet nélkül az időre, eltökélten fogtok gyakorolni. Őszentsége, a Dalai Láma szokta idézni Sántidévától a következő sorokat : „Amíg tér létezik, amíg érző lények lesznek, addig szeretnék maradni, hogy enyhítsem szenvedésüket.” * E versben foglaltakat Őszentsége szilárdan hiszi és elkötelezetten gyakorolja. Így kíván cselekedni „amíg tér létezik” . Ez a bódhiszattva belső ereje és bátorsága. Nem három év visszavonulás alatt akarja elérni a megvilágosodást. Az ilyen szemléletet nem fogadja el. Minden nap elismétli a sorokat, és ha mi is ezt tesszük, akkor az hatalmasat lendít a motivációnkon. A bódhiszattva gyakorlat alaptézise, hogy ha igazán segíteni akarjuk az érző lényeket, akkor nem nézhetjük az időt. A bódhiszattva belső elhatározása szilárdan kitart addig, „amíg érző lények lesznek”. Ha átérzitek, hogy ez az egyedüli helyes út, ha felismeritek, hogy csak ez lehet a követendő irány és mindez nem zavar össze titeket, akkor kezdjetek bele, mert megéri a fáradságot ! Mit számít, hogy rámegy ez az élet, a végén biztosan nem éreztek majd megbánást. Ennek a motivációnak a birtokában ki állíthatna meg benneteket ? Ki tilthatná meg, hogy gyakorlatokat végezzetek, hogy meditáljatok ? Máskülönben, ha állandóan az időt figyelitek, egy nap majd arra eszméltek, hogy végleg abbahagytátok a gyakorlást. Ez a saját magatok által teremtett akadályok következménye lesz, nem külső dologtól fog származni. Itt nyugaton, ahol nincs jelen a buddhizmus eredeti légköre, az emberek könnyedén lesznek buddhisták, aztán nem buddhisták. A tibeti közösséget a buddhizmus atmoszférája hatja át. Ott nehezen találni olyasvalakit, aki feladja a hitét. A kínaiak kényszerítése ellenére sem. Jóllehet durván követelték, hogy tagadják meg a buddhista tanításokat, a tanárokat és a gurukat, ezt nem tették, inkább feláldozták az életüket. És még csak azt sem lehet mondani, hogy ezeknek az embereknek a zöme a tanítások mély megértésére jutott. Támaszuk és erejük az a légkör volt, amibe beleszülettek. Itt nyugaton a buddhista tanítás nagyon új, és mint minden új dolog, most vonzó. Könnyen találni okot a változtatásra, és persze ebből a helyzetből nagyon sok félreértés származik. Ezért is fontos megérteni a buddhista mentalitás lényegét. A Buddha tudatának másik jellegzetessége a tökéletességig fejlesztett Négy Mérhetetlen. A Négy Mérhetetlen témakörén már ti is meditáltok, de bizonyára csak felületesen. Majd ha lassan hozzászoktok ehhez a gyakorlathoz és komolyan, a megértésre alapozva tovább végzitek, akkor egy nap létrejön a természetesség érzése. Ennek a mind magasabb és magasabb szintre fejlesztett természetes érzésnek a hatása is egyre erőteljesebbé válik, mígnem * BCA, X/55.


teljesen kifejlődött állapotában a buddha-tudat része lesz. Ez a legmagasabb szint, ami a Négy Mérhetetlen gyakorlata révén elérhető. A Buddha tudatának további jellegzetessége a Tíz Tökéletesség. Először a Hat-, majd a további Négy Tökéletességet a bódhiszattvák gyakorolják.* Egyszerű formában mi is gyakoroljuk ezeket. Ha egy szerencsétlen embert látunk, adunk neki pár forintot, bizonyos előírások betartásával a cselekedeteinket többé kevésbé szabályozzuk, megtartóztatjuk magunkat az öléstől, a lopástól, és így tovább. A nagylelkűség és az erkölcs gyakorlásának ez persze rendkívül alacsony szintje. Ugyanígy néha igyekszünk türelmesebbek lenni, többnyire éppen csak elfogadható mértékben. A mindennapi élet során alacsony szinten gyakorolt nagylelkűség, erkölcs és türelem sorába az erőfeszítés is beletartozik. Valódi erőfeszítésnek nem azt nevezzük, ami a szútrákból való idézgetésekre vagy a meditációk szövegeinek a felmondására vesz rá. Az erőfeszítés nem a testi cselekedetek aktivitásának a kifejezője, hanem a Dharma életgyakorlattá tételére ösztönző belső erő. Továbbá, az összpontosítás képességével is rendelkezünk, jóllehet a tudatunk egyelőre csak alig pár másodpercig képes rögzülni egy adott tárgyon. Mégis, ennek a képességnek is birtokoljuk az alapját. Mindezen képességeinkre tehát szükségünk van a buddhista gyakorlatainkhoz és meditációinkhoz, és amikor majd a tökéletességig fejlesztjük őket, a buddha-tudatunk részévé válnak. Végül még egy példát említek a Buddha tudatának jellegzetességei közül, a mindentudó tudatot, amely az összes jelenséget közvetlenül felismeri, örökidőre szólóan. A mindentudó tudatra vonatkozó nézetet a hindu filozófusok és egyes buddhista gondolkodók nem fogadják el. Ennek a sajátos buddhista elképzelésnek a megalapozására szolgáló érvek főleg a Pramána tanításában találhatók. Ebben a műben kerülnek megválaszolásra az olyan kérdések, hogy lehetséges-e a nirvána és a megvilágosodás, mit jelentenek a különböző ösvények, vannak-e megelőző és eljövendő életek, mi a karmatörvény, és így tovább. Részletes kifejtésük és magyarázatuk filozófiai és logikai okfejtéssel történik. b. A Dharma mint közvetlen menedék, közvetlen módon szabadít ki a szenvedések körforgásából. Korábban már elmagyaráztam, hogy mit értsünk Dharma alatt. Amint a Dharmát megvalósítjuk önmagunkban, megszabadulunk a szenvedéseinktől. A Dharma tehát közvetlen menedéket nyújt. A nirvána – a valódi megszabadulás a szenvedések körforgásából – akkor jön létre, amikor a Dharma megvalósul bennünk. * A Hat Tökéletesség : nagylelkűség, erkölcs, türelem, törekvés, összpontosítás és bölcsesség. A további Négy Tökéletesség : ügyes módszerek alkalmazása, fogadalom (elszántság), szellemi erő (fohászkodás) és az önvaló nélküli létezést megértő bölcsesség. A Hat Tökéletesség a magas célt kitűző személy fokozatos ösvényének záró témaköre. (Ld. a 23. fejezetet.)

Menedékvétel 171

c. A Szangha mint szellemi barát, példát szolgáltat, hogy miként szabadíthatjuk ki magunkat a szenvedések körforgásából. Beszéltem róla, hogy kétféle Szangha van. A Lam rim tanításában Szangha az a személy, aki akár a hínajána, akár a mahájána út követőjeként elérte a Látás Ösvényét. A Buddha halála óta nagyon sok gyakorlót tekinthetünk valóságos Szanghának. Gondoljunk Nágárdzsunára, Aszangára és a többi nagy szentre, akik megmutatták, hogy mit, hogyan kell gyakorolni. Ha követjük a példájukat, egy nap mi is megszabadítjuk önmagunkat a szenvedéseinktől. Összefoglalásként tekintsük át, hogy miért van szükség a Buddha-, a Dharma- és a Szangha menedékére, miért nem elegendő csupán gyakorolni és meditálni. Mi azt mondjuk : a menedékvétel a kapu, amelyen keresztül egy buddhista a Dharmához és a meditációkhoz eljuthat. Aki belekezd a Lam rim gyakorlásába, annak tehát menedéket kell vennie, mert csak ezáltal léphet erre a szellemi területre. A menedékvétel gyakorlata tölti ki a bennetek is egyelőre még meglévő hasadékot, ami elválaszt a buddhista gyakorlatok tényleges végzésétől. A menedékvételnek, mint önálló meditáció témakörnek a lényege az, hogy a részletekbe belemerülve alapos és pontos megértést nyerjetek a Buddháról, a Dharmáról és a Szangháról . Fontos, hogy világosan felismerjétek és megértsétek a Buddha-, a Dharma- és a Szangha jellegzetességeit, mert ez a feltétele a menedékvétel magasabb szintre fejlesztésének, hatékonyabbá és erőteljesebbé válásának. Máskülönben, ismereteitek nem mélyülnek el, ha nem a megértésre alapozódnak. Ha pedig nem elmélyült ismereteteket használtok a gyakorláshoz, akkor csupán a menedékvétel szavait ismételgetitek, az pedig nem más, mint amit úgy nevezünk, hogy a „menedékvétel szavakban”. Legbelül érintetlenek maradtok, mert valódi érzés nem jön létre bennetek. Az eredmény alig lesz több, mint a semmi. Ellenkező esetben viszont, ha a jellegzetességek megértésére támaszkodva végzitek a gyakorlást, a fokozatosan mélyülő érzés által egyre szorosabb kapcsolat létesül köztetek és a Buddha, a Dharma és a Szangha között, mígnem ennek a köteléknek az eredményeként egy nap – nagy valószínűséggel nem ebben, hanem valamelyik elkövetkező életetekben – tanítást kaphattok egy valóságos Szanghától. Mivel túl sok részlet elmagyarázására nincs időnk, azt javasolom, hogy mindenki próbáljon amennyire csak lehetséges utána olvasni az itt elhangzottaknak. Behoztam egy Lam rim meditációról szóló kommentárt . * Verses formában, tibetiül íródott. Bizonyos pontokat megvilágít, ezért aki tud tibetiül és érdekli, annak hasznos, ha tanulmányozza. A meditációkhoz is fontos kiegészítésekkel szolgál. * lam rim bdud rtsi snying po. Szerzője : Kongpo Phagmo Láma Jeshe Cöndü (kong po phag mgo bla ma ye shes brtson 'grus ; bla ma phag mgo ; 1760-1816).


A menedékvétel szabályai A szabályok betartása elengedhetetlen feltétele a menedékvétel eredményes gyakorolásának. Aki nem követi az előírásokat, annak a menedékvétele csak szavak ismételgetése, mondhatni egyfajta mutatvány lesz, nem komolyan véghezvitt gyakorlat. A menedékvétel a szabályokat betartva válik hatékon�nyá, hatásában erőteljesebbé és egészébe véve komollyá. A szútrajánában a szabályok döntően az erkölcsi fegyelemre irányulnak, ezért nagyon fontos a követésük. A fegyelmezett erkölcsöt a termőtalajhoz szokás hasonlítani. Ha nincs talaj, nem lesz termés, hiszen hajtás az égből nem sarjadhat. A szabályok betartása, ha lehet, akkor még sokkalta fontosabb lesz a tantrikus gyakorlatok végzésekor. A tantrikus gyakorlót a fogadalmán túl még egy sor más előírás is kötelezi. A tantra rendkívül hatékony, de csak abban az esetben, ha a fogadalmakat és a tantrikus előírásokat a gyakorló pontosan betartja. Ezek igen szigorúak és nagyon komolyan kell venni őket. Aki nem törődik a szabályokkal, annál nem számít, milyen beavatásokkal rendelkezik, végezhet bármilyen és bármennyi gyakorlatot, azokkal szinte semmit sem ér el, mert alig lesz erejük. Nem véletlen tehát, hogy mind a szútra, mind a tantra esetében hangsúlyos szerepet kapnak az előírások és a fogadalmak, mivel ezekre az alapokra épülnek rá a gyakorlatok és a meditációk, és ugyanezekből fakadnak a felismerések is. A Buddhában, a Dharmában és a Szanghában vett menedék szabályai alatt a menedékvétel utáni teendőket kell érteni. Következményeket, amelyekkel a menedékvétel együtt jár. A menedékvétel szabályainak két része van : a kizárás szabályai és a művelés szabályai. A kizárás szabálya, hogy aki menedéket vett a Buddhában, az nem fordulhat menedékért világi istenségekhez – például Visnuhoz vagy Sívához – , de megengedett, hogy gyógyító vagy jótevő segítségért időnként világi istenségekhez folyamodjon. Sok nagy erejű istenség létezik. Ez az előírás tekintet nélkül a képességeikre, minden szamszárán belüli istenlényre vonatkozik. A segítségkérésnek nincs akadálya, de feltétel, hogy bármelyik világi istenséghez is fordulunk, az nem tekinthető egyenrangúnak a Buddhával. Meg kell tehát különböztetni a menedékvétel magasabb rendű aktusát az eseti segítségkéréstől. Azért, mert betegek vagyunk és egy orvos segít rajtunk, nem fogunk oltalomért folyamodni hozzá. Nem tekintjük az orvost a Buddhának vagy vele egyenrangúnak. Aki menedéket vett a Dharmában, az nem árthat más élőlényeknek, sem mentálisan, sem fizikailag. A Dharma döntően az együttérzés gyakorlatára épül. A buddhista tanítás és a különböző gyakorlatok közvetlenül vagy közvetve arra irányulnak, hogy ne ártsunk másoknak.

Menedékvétel 173

A mindennapi gyakorlatok során első lépésként a fizikai bántalmazásokat kell megszüntetni, vagyis a test és a beszéd mások ellen irányuló negatív cselekedeteit. Ez azt jelenti, hogy ha mérgesek vagytok, fékezzétek meg a durva beszédet, és egyáltalán minden, testtel elkövethető negatív tettet, amely másoknak sérelmet vagy fájdalmat okoz. Kezdő gyakorlók az ártalmas gondolatok megállítására kevésbé képesek. A buddhista tanítás ugyan pontosan megmondja, hogy miként lehet a tudatban e téren pozitív változást előidézni, de ezek a tanácsok nem kezdőkhöz szólnak. Ezért egyelőre a test és a beszéd által elkövethető ártalmas cselekedeteket igyekezzetek megfékezni. A Szanghában történt menedékvételt követően nem megengedett az olyan személyekkel létesített szorosabb barátság, akik bírálják vagy vádolják a Buddhát és a Szanghát. Ezt a szabályt nem szabad félreérteni ! Nem azt jelenti, hogy a Szanghában menedéket vett személynek nem lehetnek nem-buddhista barátai. Arra figyelmeztet, hogy a nem-buddhisták sokfélék, és közöttük a buddhizmussal szemben ellenséges, Dharma ellenes és buddhizmus ellenes nézeteket hirdető emberek is vannak. Az ilyen emberekkel jó nagyon óvatosnak lennetek. Miért ? Mert a velük létesített szoros barátság oda vezethet, hogy szinte észrevétlenül a befolyásuk alá kerültök. Elképzelhető, hogy nézetük nem marad hatástalan, és a buddhizmust ellenzőkké váltok. Ez a veszély természetesen csak a kezdőket fenyegeti, akik mint friss hajtások, még nagyon kiszolgáltatottak a környezetüknek. Gondoljatok arra, hogy ha a gyenge hajtás növekedéséhez nincsenek meg a kellő feltételek, ha hó esik, vagy túl sok eső, akkor elhal és soha nem lesz belőle termés. A kezdőt nagyon könnyű összezavarni, különösképpen egy közeli barátjának a gondolatai alkalmasak erre. Ismétlem, alapvetően nem arról van szó, hogy a buddhistáknak nem lehetnek nem-buddhista barátai ! Nem szabad összekeverni a dolgokat. A buddhizmus azt tanítja, hogy a különböző kultúráknak, hiteknek, embereknek, harmóniában és békében kellene együtt élniük. Helytelennek tartja mások hitének a kritizálását. Mivel sokféle ember van, arra bíztat, hogy mindenki olyan utat és olyan irányt válasszon, amely önmaga számára segítséget jelent és a saját mentalitásának és hitének a leginkább megfelel. Sákjamuni Buddha sem egyetlen filozófiai megközelítés szerint tanított. Eltérő filozófiai szinteken, a hozzá fordulók mentalitásához, ismereteihez, felfogóképességéhez igazodó, különböző tanításokat adott. Ugyanez az alapelv kellene, hogy érvényesüljön az emberi közösségeken belül. A vallási tanítás olyan, mint az étel. Azt hiszem, sok embernek okozna szenvedést, ha csak egyetlen fajta étel létezne ezen a bolygón. A sokféle étel hasznos, mert mindenki azt választhatja, ami a saját ízlésének a leginkább megfelel.


Ennek a gondolatmenetnek a kapcsán látható be például, hogy miért olyan fontos az örvendezés gyakorlatának megfelelő végzése.* Az örvendezés nem azt jelenti, hogy csupán a saját erényes tetteinknek örülünk. Mások törekvéseinek és eredményeinek, eltérő vallásokba vetett hitének is örülnünk kell. Át kell érezni, hogy mások azért tesznek így vagy úgy, mert az jó nekik. Örülni kell ennek, még akkor is, ha gyökeresen különböznek attól, amit és ahogyan mi csinálunk. Nem számít, hogy a tanulmányaik vagy a gyakorlataik mások, mint a mieink. Ha kielégítik az alapfeltételt, nevezetesen, hogy amit tesznek, nem árt nekik és számukra hosszú távon jó és haszonnal jár, akkor örüljünk. Az örvendezés gyakorlatának ez a célja. Általánosságban tehát ez a megfelelő hozzáállás, ám emellett lényeges fontolóra venni a következőket. Eljön annak is az ideje, amikor tanulás közben felvetődik a kérdés : „Melyik a helyes filozófia ?” , „Mi igaz és mi nem igaz ?” , „Mi a valóság ?” , „Mik a tények ?” . És itt, ezen a ponton, nem szabad összekeverni a dolgokat. Itt már választani kell. Amit alapos vizsgálat után sem találtok megfelelőnek, azt cáfoljátok meg. A tanulás időszakában nagyon sok olyan tétel lesz, amit bizonyítani kell vagy el kell vetni. Mert ez a filozófia megértésének az útja. Mindamellett nagyon vigyázzatok arra, hogy az érvelés és a kritika nem ugyanaz. Ha egy másik ember hisz a saját gondolatában, vagy nagy szüksége van a saját elképzelésére, akkor azt nem szabad kritizálni. Még akkor sem, ha az a hit, eszme vagy gyakorlat rossz. Mert bár lehet, hogy hibás, de ha csalatkozik benne, akkor segítség és támasz nélkül marad. Hány és hány ember boldog, mert elfogadja az Isten általi teremtés gondolatát ! Ha elveszítenék hitüket, boldogtalanokká válnának. A kérdés lényege nem elvi, hanem gyakorlati jellegű : hogyan tudják és akarják az emberek az életüket elrendezni, illetve rendbe hozni. A buddhista tanítás is bővelkedik a hindu filozófia cáfolatával. De ezzel egyidejűleg soha sem vetemedett a hindu vallás és filozófia kritizálásához vagy lenézéséhez. Nektek is nagyon vigyáznotok kell erre. Itt két merőben különböző dologról van szó. Ezeket nem szabad összekeverni. Amikor a saját megerősítésünkön, a saját eszméink megalapozásán dolgozunk, természetesen sok mindent meg kell cáfolnunk, hiszen nem fogadhatjuk el azt, ami ellentétes a nézeteinkkel. A hétköznapi életben viszont bárkiről is legyen szó, még ha tökéletesen ellentétes a véleménye vagy a viselkedése a mienkéhez képest, akkor sem engedhetjük meg magunknak a kritikát vele szemben. Sőt, örüljünk, hogy olyan, amilyen. Ha ezt alaposan megértitek, képesek lesztek a megfelelő helyén kezelni a buddhista tanítással kapcsolatos valamennyi kérdést, mert tudni fogjátok, hogy azokat hol, mikor, milyen körülmények között és hogyan alkalmazzátok. * Ld. 2. fejezet. Előkészítő gyakorlatok. 30. o.

Menedékvétel 175

Nézzük ezek után a művelés szabályait. Egyik legfontosabb közülük, hogy aki menedéket vett a Buddhában, annak úgy kell tisztelnie a Buddha hasonmását – legyen az szobor, fotó vagy festmény –, mintha maga az élő Buddha lenne. Tisztelete legmagasabb rendű kinyilvánításával bízza magát minősített szellemi tanítómesterre és kerülje a tiszteletlenség minden megnyilvánulását. A Buddha képmásának készítésekor ügyelni kell az ábrázolás teljességére. Ez alapkövetelmény. Hiányos szobrot készíteni tiszteletlenség. Gondoljatok csak bele, ha valaki szobrot formázna rólatok, mondjuk hiányzó karral vagy szem nélkül, mit éreznétek ? Ez a felétek megnyilvánuló tiszteletlenség jele lenne, nem „művészet”. Őszentsége egyik tanításában külön felhívta a thangka festők és szobrászok figyelmét műveik körültekintő, pontos, teljes és szép elkészítésének fontosságára. Ha egy szobor a szállítása vagy a használata során sérül meg, az érthető. De eleve nem teljesre készíteni, nagyfokú tiszteletlenség. Hogy a szobrász mit gondol, amikor hiányos szobrot készít, nem tudom. A buddhista álláspont viszont egyértelmű : ez nem művészet.* Úgyszintén nagy tiszteletlenség a Buddha már elkészült szobrát valamilyen tisztátalan helyre tenni, ahol például járnak, vagy ahol cipőket tárolnak. Nem szabad megkülönböztetést tenni az anyagokat illetően sem. Azért mert egy szobor aranyból készült, még nem illeti meg nagyobb tisztelet, mint azt, amelyiket fából faragtak ki. Az ilyen hozzáállás nem más, mint az anyagok közti különbség dicsőítése és a Buddha összekeverése a matériával. Vagy például, akármilyen is legyen a minősége egy fotónak – mondjuk életlen vagy megkopott –, akkor is a Buddha képmása. Ugyanolyan tiszteletet érdemel, mintha maga az élő Buddha lenne. A Buddhában menedéket vett személynek a tiszteletlensége legcsekélyebb megnyilvánulásával is fel kell hagynia valamennyi szellemi tanítómesterrel szemben. Őszentsége mondta a legutóbbi Lam rim tanításán : „Az hogy az iskolában milyen a tanuló műveltsége és képzettsége, a tanítójától függ.” Ugyanez igaz szellemi téren. Ezért különös tisztelet illeti a Gurut és a szellemi tanítómestert. A szellemi fejlődés döntően a Gurutól függ. A minősített Guru és tanítványának előrehaladása között nagyon szoros a kapcsolat. Ez a magyarázata, hogy a Guru iránti odaadás érzésének kifejlesztéséről mindjárt a Lam rim elején meditálunk. Alapvető fontosságú tehát, hogy felismerjétek a Guru iránti odaadás jelentőségét, és azt igazán komolyan, napi gyakorlatként végezzétek. A Lam rim azt tanítja, hogy a Gurut úgy kell tekinteni, mint a Buddhát. Őszentsége ehhez hozzáfűzte, hogy a Lam rim-ban a Guru iránti * A gondolatmenet hátterében egy kiállítás állt, amelyen több „modern hangvételű” buddha ábrázolás is helyet kapott.


odaadás érzésének felkeltése a tantrikus gyakorlatokból származik. Valóban, a tantrában a Gurunak különleges jelentősége van. A tibeti buddhizmus pedig nagymértékben a tantrikus gyakorlatokat veszi alapul. Aki menedéket vett a Dharmában, annak tisztelnie kell a Buddha tanításának minden formáját, legyen az szentirat, könyv vagy beszéd. Amíg a tényleges Dharma nincs jelen bennünk, a Dharmát, azaz a tanítást, szimbolizáljuk. Ilyen szimbólumok a buddhista szentiratok, könyvek, magnókazetták vagy videó tekercsek, amelyek a tényleges Dharmát megjelenítik. Ezért a Dharmában vett menedék arra kötelez, hogy ugyanazzal a tisztelettel viszonyuljunk hozzájuk, mint a tényleges Dharmához. Szemmel láthatóan ezt még nem érti az a tanuló, aki a nála lévő buddhista szöveget tartalmazó könyvet, szentiratot vagy akár egy magnetofont, amellyel az előadást felveszi, a padlóra teszi, oda, ahová az ételt vagy a cipőt szokás tenni. Ez a tanítás felé megnyilvánuló nagyfokú tiszteletlenség, ami nem megengedett. Ugyanez igaz azokra, akik szemüveget, kávés csészét vagy ételt tesznek szentiratra. Tiszteletlenség Dharma szöveget tartalmazó könyvet vagy szentiratot székre tenni, mert oda ülni szokás. Mint, ahogy az is tiszteletlenség, ha abba a táskába helyezzük ezeket, ahol a cipőnket vagy valami más ehhez hasonló tárgyat tartunk. Persze, ha valakinek csak ez az egyetlen táskája van, az egészen más. De amúgy erre gondosan oda kell figyelni. Ide tartozik még, hogy aki menedéket vett a Dharmában, annak tanulnia kell a Dharmát, gondolkodnia és meditálnia kell a tanultakon, valamint együttérzést kell tanúsítania minden érző lény iránt. Aki menedéket vett a Szanghában, annak tisztelnie kell a szerzetesi közösségeket és minden más dharmagyakorlót, valamint kerülnie kell a tiszteletlenség összes megnyilvánulását. Tisztelet illeti a Dharma védelmezőit és a kolostorokat is. Ebből következik, hogy egymást is tisztelni kell. Ez itt most nem valódi Szangha, hanem a Szangha szimbóluma, hasonlóan az előbb tárgyalt Dharmához. Mondjuk azt, hogy „egy csoport a dharma-központban”. Sok dharmaközpont van, és tiszteletlenség az olyan megjegyzés, hogy „az a kagyüsökhöz tartozik” vagy „az a nyingmásoké”. Nem számít, hogy ki, melyik hagyományhoz tartozónak vallja magát. Az összes tradíció Sákjamuni Buddha követője, ezért tisztelet illeti az összes dharmaközpontot. További szabályok, hogy a menedékvételt a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában újra és újra meg kell ismételni, illetve, hogy a menedékvevő a menedéktárgyak különleges értékeiről ismételten emlékezzen meg. Általánosságban azt szoktuk mondani, hogy háromszor reggel és háromszor este, de ez nem azt jelenti, hogy egy nap csak hatszor lehet menedékért folyamodni. Akárhányszor megtehető. A lényeg, hogy ne csupán szavakban

Menedékvétel 177

történjen, hanem döntően a tudat által, emlékeztetve magunkat a Buddha-, a Dharma- és a Szangha kimagasló értékeire. Felajánlások végzendők a menedék három tárgyának és a sztúpának. A felajánlások között legyen tiszta víz, szép virág, füstölő, fény, étel, zene stb. Fontos, hogy a felajánlás végzésekor ne az anyagokra figyeljetek, hanem a felajánlásra összpontosítsatok. Ugyanaz vonatkozik erre is, mint amit a Buddha hasonmásairól mondtam. Itt sem szabad összekeverni a felajánlás aktusát a matériával. Nem számít, hány csészétek van, hogy az milyen anyagból készült, aranyból vagy műanyagból. Az étel esetében is csak az a fontos, hogy ehető legyen. A lényeg úgy is az, hogy tesztek felajánlást vagy sem. Ez számít. A menedékért folyamodó végezzen leborulásokat, járjon körül sztúpát vagy a Buddha képmását. Erkölcsösen éljen és gyakorolja az összpontosítást és a bölcsességet. Miután menedéket vettetek a Buddhában, követőjévé váltok a Buddha által adott összes tanításnak. Ebbe kivétel nélkül minden gyakorlat beletartozik. Annyit végezzetek belőlük, amennyire csak képesek vagytok.

A menedékvétel haszna A menedékvétel témakörének befejező részéhez érkeztünk. Most arról fogok beszélni, hogy mi várható a gyakorlat végzésétől. A Lam rim tanításában az áll, hogy temérdek jótéteményre számíthat a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában menedéket kereső. A félreértések elkerülése miatt szeretném újra megerősíteni : csupán a menedékvétel gyakorlásától ne várjatok különösebb jótéteményt ! A mondat pontos jelentése az, hogy a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában vett menedék döntően hozzájárul a jótétemények elnyeréséhez. A menedékért folyamodó többek között képes lesz elhagyni a múltban felhalmozott valamennyi negatív karmáját. A negatív karma elhagyásához önmagában a menedékvétel nem elegendő, ehhez még a szútra és a tantra tanításokban felsorolt ellenszerek alkalmazására is szükség van. A negatív karma elhagyása igen bonyolult és hosszadalmas, a sikeres végrehajtáshoz viszont a menedékvétel hozzájárul. Ha el akarjátok hagyni a negatív karmátokat, akkor törekedjetek arra, hogy hiánytalanul gyűjtsétek össze az elhagyáshoz szükséges okokat és feltételeket. A menedékvétel az egyik ok a szükséges nagyon sok ok és feltétel között. Ahhoz, hogy a magból hajtás legyen és a hajtás megnövekedve termést érleljen, a mag önmagában nem elegendő. Ehhez még sok egyéb feltételre van szükség.


Azt hiszem, e téren nagyon sok félreértés van. Érdeklődő emberek hallván bizonyos vallási, főként tantrikus gyakorlatokról, azt gondolják, ha majd ennyi és ennyi mantrát elismételnek, különleges jótéteményekre számíthatnak. Ez tévedés . Csupán mantrák recitálásától semmi sem várható. Tény, hogy a tanítások beszélnek ilyesmiről, de ez nem azt jelenti, hogy kizárólag a szövegmondás elegendő lenne komolyabb következmény eléréséhez. Itt is ugyanarról van szó, mint az előbb elmondottaknál. A mantra az egyik ok a sok közül. A kívánt eredményhez ezen kívül még további okok és feltételek szükségesek. Sajnálatos módon a „mantrázás” sikertelenségéért többnyire a tanítót vagy a tanítást szokás hibáztatni. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy itt nyugaton az emberek nagy részének alapvetően hibás elképzelései vannak a buddhizmusról. Azt gondolják, hogy tele van rejtélyekkel és titokzatossággal. A buddhizmus azonban egyáltalán nem misztikus dolog. Nem titkokról beszél. A buddhizmus és ezen belül a buddhista meditáció rendkívül gyakorlatias. Nem a misztikumra, hanem a tapasztalatra, a logikára és a filozófiára támaszkodik. Sajnos a hibás elképzelések túlságosan széles körben terjedtek el. Temérdek rosszul tájékozott és megértést nélkülöző könyv van forgalomban. Holott a buddhizmus teljes szerkezetét tekintve látható, hogy egy maroknyi misztikus személyt kivéve, a döntő többség nem a rejtélyekre, hanem a tapasztalatra, a logikára és a filozófiára alapozta az előmenetelét. Ide tartozik az is, hogy a buddhizmus számos gyakorlata közül valamelyik kiragadása, és csupán ennek az egyetlen egynek a végzése semmire sem lesz elegendő. A Pramána tanítása világosan leszögezi : „A következmény elnyeréséhez rendelkezned kell az összes szükséges okkal és feltétellel.” A külső okok és feltételek törvényének logikája igaz a szellemi fejlődés belső okaira és feltételeire. Nincs különbség. Attól függően, hogy milyen következményt, vagyis szellemi előrehaladást akarunk elérni, az ahhoz szükséges okokkal és feltételekkel rendelkeznünk kell. Másik jótétemény, hogy a menedékért folyamodó nem születik az állatok stb. alsó létbirodalmaiba. Itt is arról van szó, hogy a menedékvétel valóban őszintén és komolyan véghezvitt gyakorlása segítséget jelent e cél eléréséhez. A menedékért folyamodó hatalmas mennyiségű erényt és érdemet halmoz fel. Ez valóban igaz. A szövegekben általában az olvasható, hogy a menedékvételt háromszor ismételjük meg, ami nem azt jelenti, hogy csak ennyiszer lehet elvégezni, többször nem. A háromszori ismétlés hagyomány és valószínűleg azt kívánja kihangsúlyozni, hogy ne egyszer történjen, hanem többször. Elvégezhető akár négyszer, tízszer, hússzor, akárhányszor. Ez nem rossz, sőt nagyon is jó. Persze kellő odaadással, őszinte és teljes átéléssel egyszer is elég. Nem túl erőteljes menedékvételből viszont a három sem valószínű,

Menedékvétel 179

hogy elegendő. Általánosságban mondva, a mélyebb átérzés létrejöttéig kellene végezni a gyakorlatot. Ugyanez áll a mantrák recitálására is. Százezerszer elismételni egy mantrát… hát igen. A szám szerintem egyáltalán nem lényeges. Ami lényeges, az a gyakorlatvégzés minősége. Tény, hogy bizonyos esetekben előírják például a százezres számot, de azt hiszem, nem ez a döntő. Mindegy, hogy egy- vagy kétmillió. A minőség a fontos. E nélkül, nem hiszem, hogy túl sok következménnyel jár a gyakorlat. Elég lenne száz is belőle. Szóval egyedül a minőségre fektessétek a hangsúlyt, ne a számokra vagy a gyakorlatvégzés idejére. A minőségre összpontosítsatok, miközben ne gondoljátok, hogy a gyakorlatot hibátlanul képesek lesztek végrehajtani. A túlzott precizitás veszélyeiről egy korábbi alkalommal már beszéltem. Ne nézzétek az időt és ne számoljátok, hogy mit, hányszor végeztek, csak egyszerűen csináljátok mindaddig, amíg nem éreztek változást. Megéri a fáradságot. A menedékért folyamodó megszabadul minden ártalomtól. A tanítás ezzel nem csak az emberek és az állatok, hanem a gonosz szellemek ellen is védelmet ígér. Valóban képes erre a gyakorlat ! Őszentsége egy alkalommal ezzel a jótéteménnyel kapcsolatban azt mondta nekünk : „Szó szerint értsétek a mondatot. Ennek nincs kifejtendő jelentése.” Bár ez így igaz, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez is a menedékvétel minőségének a függvénye. Véletlenül se gondoljátok, hogy aki elismétli a menedékvétel szövegét, azonnal védelmet nyer és attól kezdve senki és semmi nem árthat neki. Ahogyan egy példával igyekeztem rávilágítani, menedékvételeteknek ugyanolyan mélyen átérzettnek kellene lennie, mint amikor súlyos jogi problémával ügyvédhez fordultok. Az az érzésetek biztosan nem mesterkélt. Ha ugyanazt az érintettséget megvalósítjátok a menedékvételben, akkor a gyakorlat által valóban védelmet nyerhettek mind az emberi, mind a nem emberi lények ártó szándékaival szemben. A menedékért folyamodó felavatott szerzetessé vagy apácává válhat. Ez szintén igaz. A szerzetesek és apácák felavatása ugyanis a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában vett menedéken alapul. A menedékért folyamodó buddha-természete beérik. Ahogyan arról már beszéltem, a buddhizmus azt tanítja, hogy minden érző lény buddhatermészettel rendelkezik, amelynek tiszta megnyilvánulását a mérgező érzelmek és a szennyezettségek akadályozzák. A menedékvétel hozzájárul a buddha-természet megérleléséhez, általa gyorsabban érhető el a nirvána és a buddhaság. Idáig arról volt szó, hogy milyen teendőink vannak nekünk a menedékvétellel kapcsolatosan. Ez volt az alanyi oldal. De mi történik a tárgyi oldalon ? Mire képesek menedékünk tárgyai ? A Buddha, a Dharma és a Szangha hogyan szabadít meg a szenvedésektől ? Melyek az ő teendőik ?


Általánosságban mondva, a Buddha szellemi vezetőként mutatja a helyes irányt és módszert, melyek révén a szenvedések hosszú távon teljességgel megszüntethetők. Mást ne várjatok. A Buddha világosan fogalmazott : „Én megmutatom a megszabadulás útját, hogy miként lehet eljutni a nirvánába, de a lépéseket magadnak kell megtenned !”. Többet valóban nem tehet. Hiú remény, ha valaki azzal áltatja magát, hogy ma menedéket vesz és ettől holnap kigyógyul a betegségéből. Aki beteg, keresse fel az orvosát. A tanítás nem ígéri a problémák és a szenvedések közvetlen, azonnali megszűntetését. Minden esetben hosszú távon, az érdemek és az erények felhalmozásán, valamint a negatív karma elhagyásán keresztül valósulhat meg a változás. Ha elhagyjuk a negatív karmánkat, akkor többé nem lesznek negatív következmények, és megszűnnek a problémáink. De ez nem egy-két nap alatt történik, hanem rendkívül hosszú ideig tartó folyamat eredménye. Sok gyakorló azt képzeli, hogy nagyon gyorsan nagy eredményekre juthat. Aztán problémái támadnak, és méltatlankodni kezd : „Most hol van a Buddha és a Dharma ? Miért nem segít ?” Óriási félreértés ! A tanítás nagyon hosszú időről beszél. Milliárd és milliárd negatív karmánk van ! Hogyan képzelhető el, hogy néhány hónapnyi gyakorlással megszabadulhatunk a következményeiktől ? Ez képtelenség ! Türelmesnek kell lennetek. Újra és újra elmondom : ne az időt nézzétek. Csak a gyakorlás minőségére figyeljetek. Tekintsétek magatokat mondjuk tarka babnak, amit nagyon nehéz megfőzni. Attól, hogy idegesek és türelmetlenek vagytok, hamarabb fog megpuhulni ? Nem hiszem. Ha annak egy órát kell főnie, akkor hiába siettetitek, az egy órán keresztül puhul. A türelmetlenség nem segít. Sőt, újabb problémákat okoz, amelyeket negatív hozzáállásotok miatt magatok idéztek elő. Különösen kezdőként nagyon fontos tudni, hogy mit és hogyan kell csinálni. Csak a minőségre figyeljetek és ne akadjatok fenn azon, hogy ez a minőség még nagyon alacsony. Továbbá, a Buddha a mindennapi életünkben csökkentheti az önmagunk által előidézett szenvedéseket és problémákat. Ez is igaz. A szenvedések és a problémák elsősorban a negatív gondolatokból származnak. A buddhista tanítás – eredendően maga a Buddha – olyan gyakorlatokat kínál, amelyek a negatív gondolatokat semlegesíthetik, ezért a gyakorlatok segítségével ténylegesen enyhíthetők a gondok, sőt esetenként meg is szüntethetők. A Dharma közvetlen menedékként szabadíthat meg, oly módon, hogy amint önmagunkon belül megvalósul a valóságos Dharma-menedék, megszabadulunk a szenvedések bizonyos szintjétől. A Dharma a mérgező érzelmek megszüntetője. Ilyen mérgező érzelem például a gyűlölet. Aki ezt

Menedékvétel 181

megszünteti, annak nem lesz többé gyűlöletből fakadó problémája. Ha nincs ok, nincs következmény sem. Ez a karmatörvény. A Szangha szellemi barátként példát szolgáltat, hogy mit és hogyan tegyünk a szenvedéseinktől való megszabadulás érdekében. Mint mondtam, mi nem vagyunk igazi Szangha, de szimbolizáljuk a tényleges Szanghát, a szerzetesek közösségét. A tanulással megkíséreljük követni a kolostorok példáját. A Szangha ily módon segít a menedékért folyamadóknak abban, hogy a szenvedéseiktől megszabadulhassanak. A valóságos Dharma-menedék a belső realizációnak attól a szintjétől kezdődik, amelyiken már megszüntetésre kerül a negatívitások bizonyos hányada. Ezért tanácsos elhagynunk a testünk-, a beszédünkés a tudatunk negatív tetteit (negatív karmáját) és egyben elkötelezni magunkat a testünk-, a beszédünk- és a tudatunk pozitív tetteivel (pozitív karmájával). Mindez a karma megértésén alapul, feltéve, hogy nagyobb boldogságra vágyunk és a szenvedésektől és a problémáktól meg akarunk szabadulni. Nagyon fontos tehát a meditálás a karmán és a hibanélküli karmával való elkötelezettség. A problémák és a szenvedések meghatározott cselekedetekből származnak. A karma nem más, mint maga a cselekedet. A kérdés az, hogy ez a cselekedet milyen : pozitív vagy negatív ? A karmatörvény leegyszerűsített formában így hangzik : jó cselekedetből jó következmény, rossz cselekedetből rossz következmény származik. Ezen a ponton tehát elérkeztünk oda, amikor szükségessé válik, hogy részletesebben foglalkozzunk a karmával. A menedékről folytatott meditációt tehát a karma bemutatása követi. Beszélni fogok a karmáról és arról, hogy miként lehet a karmatörvény felismerésének segítségével a hiba nélküli cselekedetekkel elköteleződni. Így kapcsolódik össze jelenlegi témánk a következővel.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához A meditálást minden nap, a rendelkezésre álló időtöktől függően akár napjában többször – aki teheti, akár négyszer is –, rövidebb ülésekkel végezzétek. Azt hogy pontosan mennyi időt fordítsatok rá, nem tudom megmondani, mert ez személyenként változó. A lényeg, hogy amint fáradni kezdtek, hagyjátok abba. Ne kényszerítsétek magatokat a teljesítőképességeteken túl. Ha nem figyeltek erre, egyre rosszabb hatást értek el. Kimerültek és kedvetlenek lesztek, és egyhamar azon kapjátok magatokat, hogy nincs kedvetek csinálni. Persze aki úgy érzi, hogy bírja, az végezheti fél órán vagy


akár egy órán keresztül is. Mindennél fontosabb, hogy ne veszítsétek el az érdeklődéseteket a meditálás iránt, mert csak így maradhat fenn a gyakorlás folyamatossága éveken át. Ami a Lam rim gyakorlásának a technikai részét illeti, a hangsúly az ismétlésen van. A legtöbb ember miután valamit elolvasott egyszer, azt mondja : „ezt értem”. Ha újra olvasná, talán nem találna benne ismeretlen szavakat, de biztos, hogy új felismerésekre jutna. A filozófia tanulásának ez a módszere. Újra és újra elolvassuk a szöveget, nagyon sokszor. Elsőre megértünk valamit, másodszorra már többet, harmadszorra pedig valószínűleg olyan értelmet nyer a szöveg, amelyet előtte nem fedeztünk fel benne. Olvasás közben és utána pedig mélyen elgondolkodunk a szavak és gondolatok értelmén. Az ismétlésnek legalább két haszna van. Az egyik, az újabb és egyre mélyebb megértések. A másik, hogy ez a technika megőrzi és frissen tartja a memóriát. Még ha tíz vagy húsz évig nem is kerül kezünkbe a szöveg, amikor újra találkozunk vele, emlékezni fogunk rá. Az állandó tanulással kifejleszthető nagyon jó emlékezőképességet az intenzív, koncentrált gondolkodás és a viták tovább mélyítik. A jó emlékezőképességből mindenképpen nagy hasznunk származik. Bárhová is menjünk, a Lam rim tanítását mindig magunkkal visszük, miközben nem szükséges könyveket és szentiratokat cipelnünk. Bárhová kerüljünk, a megtanult szövegek velünk lesznek.

8. K armatörvény Elérkeztünk a Lam rim kezdő szintjének utolsó témaköréhez, a karmatörvényhez. Ha ezt is befejezzük, akkor áttekintettük az „alacsony célt kitűző személy közös fokozatos ösvényét”-t. Persze csak olymódon, ahogyan a Gellért hegyről végignézünk a városon. Ha lejövünk a hegyről és elindulunk az utcákon, számos, onnan felülről nem látható dolgot veszünk észre. Ugyanígy, mindenki pontról-pontra részletekbe menően gondolja át az eddig tárgyalt témaköröket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden ülés alkalmával valamennyi ponttal foglalkozzatok. Megtehetitek, hogy a teljes ciklusra egy hetet szántok. A témakörök részletes elemzéséhez az itt elhangzott magyarázatokból, saját tanulmányaitokból és olvasmányaitokból szempontokat nyerhettek, amelyeket először is alaposan meg kell értenetek. A megértett szempontok a tudat pozitív átalakítására alkalmas eszközként, már igazságokként használhatók. Mindig a cél lebegjen a szemetek előtt : gondolkodásotok és motivációtok pozitív irányú átalakítása.

A karmatörvény filozófiai és logikai megalapozása Mielőtt belemélyednék a karmatörvénnyel kapcsolatos meditációk ismertetésébe, szükségesnek tartom, hogy a buddhizmus karmára vonatkozó nézetéről beszéljek. Mi az, hogy karma ? Mi a helye az életünkben ? Tapasztalva a minket körülvevő világot, különösképpen a Földet, ahol élünk, az élőlényeket és azok eltérő természetét, önkéntelenül is felvetődik a kérdés : hogyan kezdődött mindez ? Ki teremtette a világegyetemet és az érző lényeket ? A kérdéskör filozófiai és egyben tudományos, ennek megfelelően tudósok és a különféle vallások képviselői már sokat gondolkodtak róla. Abban senki sem kételkedhet, hogy ez a világegyetem, részeként a Föld és rajta az élőlények, egymástól sok tekintetben eltérő megjelenési formáikkal, van, létezik. Ez kell legyen a kiindulási alap ahhoz, hogy bárki a saját következtetésére jusson. A tudomány manapság azt mondja : a kezdet a „nagy bumm” volt. A felelet azonban nem állhat meg ezen a ponton. Filozófiailag ugyanis joggal


vethető fel : és mi volt a „bumm” előtt ? Egy nagy robbanás nem történhet csak úgy. A kérdés tehát továbbra is fennáll. Persze más feleletek is vannak. A keresztények például azt mondják, hogy mindent, amit tapasztalunk – a teljes világegyetemet – Isten teremtette. Ezzel a nézettel kapcsolatban szintén számos filozófiai kérdés vethető fel. A buddhizmus ismereteit a helyes érvelésre alapozza. Mivel saját szemünkkel nem láthatjuk a születésünk előtt vagy a halálunk után történteket, a fenti kérdésre a feleletet a filozófia és a logika segítségével adja meg. A buddhista filozófia álláspontja szerint a világegyetemet és benne a különféle érző lényeket a karma, vagyis az érző lények cselekedete teremtette. A karma kezdet nélküli, mivel a tudat kezdet nélküli. Általánosságban mondva, cselekedetek alatt az érző lények testével-, beszédével- és tudatával véghez vitt tetteket értjük. Minden ilyen tettet karmának nevezünk. Ennek megfelelően, a buddhisták nem kételkednek abban, hogy létezik vagy sem a karma, mert csak az ésszerűtlenül gondolkodó ember mondhatja, hogy nincs cselekedet. Hol van a karma ? A cselekedetekben. Ha egy cselekedet pozitív, azt pozitív cselekedetnek, azaz pozitív karmának nevezzük. Megfordítva ugyanez áll a negatív karmára. A sem pozitív, sem negatív cselekedetek semlegesek, ezért harmadikként semleges karmáról is beszélünk. Mi a karmatörvény ? A karmának, vagyis a cselekedetnek következménye van. A pozitív karmának pozitív-, a negatívnak negatív-, a semlegesnek semleges következménye. Másképpen mondva : a jó cselekedet jó következménnyel, a rossz cselekedet rossz következménnyel, a semleges pedig semleges következménnyel jár. Ez a karmatörvény. Egyszerű példával élve, ezt az épületet amelyben vagyunk, sok ember készítette a testi-, a beszédük általi- és a tudati cselekedetével. Itt most ezeknek a cselekedeteknek a következményeiként lehetünk. A karmatörvény alatt tehát a cselekedetek és a következményeik közötti összefüggést értjük, ezért az okok és következmények törvényének is nevezzük. Ésszerűen gondolkodó ember nem kételkedhet ebben a törvényszerűségben. Alapvetően a filozófiai megközelítések közti különbségek indokolják a világegyetem létrejöttére vonatkozó magyarázatok eltéréseit. Gondoljunk például a teremtés elméletére, amellyel mind a keresztényeknél, mind a hinduknál találkozhatunk. Hogy a keresztények meddig jutottak a következtetéseikben, nem tudom. A hindu filozófia – különösképpen a szánkhja filozófia, ami a legmagasabb szintű – igen messzire. Mégis, a messzi távolban van egy végső pont, ahol már nincs válasz. Ez az Isten. Ha megkérdezzük : „Miért ?” A válasz : „Ennek Istennek kell lennie !” Nem hiszem, hogy azonnal létrejöhet ilyen magyarázat. Ilyen következtetésre csak gondolkodás és ana-

Karmatörvény 185

lízis útján juthatnak az emberek, amikor már nincs semmilyen más válasz. Ez lesz az Isten. „És miként lett az Isten ?” – kérdezhetjük, vagy „Az Istent ki teremtette ?” A felelet : „Az Istent nem teremtette senki sem. Az Isten kezdet nélküli”. Innen már nem lehet tovább menni. Tudósok néha azt mondják, hogy a buddhizmus nem vallás, hanem filozófia vagy a tudattal foglalkozó tudomány. Őszentsége, a Dalai Láma is felvetette a kérdést egy korábbi nyilvános tanításán*: vallás a buddhizmus vagy sem ? A válasz attól függ, hogy miként határozzuk meg a vallást. A nyugatiak szerint ateisták vagyunk, mert nem fogadjuk el a teremtés elméletet és az egyetlen teremtő Isten létét. Őszentsége erre azt mondja : „A buddhizmus nem szélsőségesen ateista !”, ami azt jelenti, hogy nem szélsőséges, azokhoz az ateistákhoz képest, akik szerint a szellemi gyakorlatok értéktelenek. Mi megvagyunk győződve arról, hogy hatalmas jelentősége van a vallási sokszínűségnek és örömmel látjuk, hogy a különböző vallások és filozófiák melegszívű embereket formálnak. Természetesen az alapok eltérőek, de például a keresztény tanítás, miközben azt a nézetet vallja, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk, a minden emberi lény felé megnyilvánuló szeretetet hirdeti. A végeredmény a fontos : a melegszívűség, a megkülönböztetés nélküli valódi, önzetlen, mélyről jövő szeretet. Ez a lényeg. Minden vallás megérdemli a tiszteletet, függetlenül az eltérő filozófiai alapjaiktól, ha általuk az ember jobbá válhat. Többször beszéltem arról, hogy a Buddha is sokféle tanítást adott, de a szavaiban felfedezhető ellentmondások csupán módszertani kérdéseket vethetnek fel. Sokféle tanításának egyedüli lényege az, hogy hozzásegítse a tanítványt ahhoz, hogy az együttérzést és szeretetet valóban gyakorló, melegszívű, jóságos emberi lény váljon belőle. Teljesen mindegy, hogy ki, melyik vallást követi ; aki ebbe az irányba változik, az a helyes utat járja. Éppen ezért semmi sem indokolja, hogy tiszteletlenek legyünk az összes olyan vallás iránt, amelyik ennek a célnak – a valódi szeretetnek és együttérzésnek – a megvalósítását elősegíti. Ha nem így tennénk, olyanok lennénk, mint az éhes ember, aki egy ízletes ételt meglátva csupán az iránt érdeklődne, hogy azt ki készítette ? Ti is, amennyiben valóban fontosnak tartjátok a szeretet és az együttérzés kiteljesedését az életben, csak azzal törődjetek, hogy azt a vallások megvalósítják vagy sem. Más kérdés, hogy mi buddhisták, egyes filozófiai nézeteket – különösképpen a teremtés gondolatát – logikátlannak és megalapozatlannak, ezért helytelennek és elfogadhatatlannak tartjuk, de hangsúlyozom, mindennek dacára, ha ilyen nézetekből az általunk is fontosnak tartott emberi minőségek jönnek létre, akkor őszinte tisztelettel vagyunk irántuk. Számunkra az a fontos, hogy a céljaink azonosak. Őszentsége szemléletére világít rá, hogy írt egy Bibliát * Melbourne, National Tennis Centre. 1992. május 4.


ismertető könyvet – természetesen buddhista nézőpontból –, amelyből úgy gondolom a keresztények számára is értékes gondolatok nyerhetők.* A buddhista filozófia és logika módszereit alkalmazva nekünk az a határozott érzésünk, hogy az alany és a tárgy között kapcsolatnak kell lennie. Kapcsolatnak kell lennie a szubjektum és a között, ami történik vele. Ez nagyon finom és rejtett szint. A vizsgálódás elmélyítésével persze a kérdések nem szűnnek meg. Teljes megelégedésre szolgáló végleges választ nem kaphatunk. Viszont, aki ilyen vizsgálatot végez, az lassan elérkezik addig a pontig, amikor felismeri, hogy bár nagyon rejtett és finom formában, de a kapcsolat a szubjektum és az objektum között fennállhat. Ezt nevezzük karmatörvénynek. A karmatörvénynek mindenképp léteznie kell. A modern fizika terén az anyagi részecskék kutatói a gondolkodás magas szintjére jutottak. Azt hallottam, bár meg nem bizonyosodtam felőle, hogy egyes tudósok kezdenek fejet hajtani a szubjektum előtt. Felismerték, hogy lehetetlenség csupán az anyag oldaláról abszolút megállapításokat tenni. Ez azt jelenti, hogy miközben a tárgyról beszélnek, nem tekinthetnek el az alanytól, mert nélküle teljes felelet nem adható. Az hogy csak az alany figyelembe vételével adható helyes felelet, a praszangika nézethez közelítő tudományos álláspont. Általánosságban mondva, az összes buddhista filozófiai iskola azt vallja, hogy az alany és a tárgy szoros kapcsolatban áll egymással. Az egyre magasabb szintű filozófiák pedig egyre kidolgozottabb magyarázatokkal szolgálnak ennek az összefüggésnek a részleteit illetően. A magasabb szintű nézetekben a tárgy mindinkább az alanytól függ. Másfelől, ahogyan egyre közelebb kerülünk a szubjektumhoz, annál fontosabbá válik a cselekedete. Az alany cselekvés nélkül elképzelhetetlen. Márpedig, amikor az alany cselekvéséről beszélünk, akkor a karmáról van szó : a test-, a beszéd- és a tudat cselekedeteiről. Végül is tehát a karmához kerülünk egyre közelebb. A kérdés az, hogy a tárggyal összefüggésben ez miként működik. A működés törvénye a karmatörvény. Nem könnyű a megértése, de ha filozófiai-logikai módszerek igénybe vételével elgondolkodunk rajta, megérezhetjük az „illatát”. És ha megértjük a lényegét, akkor az jelentős hatással lesz a mindennapi életünkre. Bármilyen szerencsétlen dolog történik, nem fog megzavarni minket, mert érezzük, hogy az a saját felelősségünk, a saját magunk részéről történik úgy, ahogyan. Ez nem csak hit, hanem a karmatörvény filozófiai érvek általi megértése. * His Holiness the Dalai Lama : The Good Heart. A buddhist perspective on the teachings of Jesus. A keresztény/keresztyén – buddhista párbeszéd előmozdítására 1983-ban Őszentsége a Dalai Láma Vallási és Kulturális Tanácsának megbízásából Gen Loszang Szönám két szerzetestársával fél éven át Amerikában tizenhárom katolikus és protestáns vallási központot, valamint szerzetesi közösségeket, többek között benedekrendieket és cisztercitákat (trappistákat) látogatott meg. Ezeken a helyeken egyebek mellett közös imádságokat tartottak.

Karmatörvény 187

Ha különböző nézőpontokból tekintjük a dolgokat, azok nagyon különbözőeknek tűnnek. Például, ha valaki eltör egy üveget, az emberek aligha gondolják, hogy ezért az üveg a felelős. Azt mondják : a felelősség azé, aki eltörte. A buddhizmus szerint azonban az üveg eltöréséért az üveget is felelősség terheli. Miért ? Mert eltörhető. Ha nem lenne eltörhető, tehetnénk bármit, az épségben maradna. Ez tehát a másik irány, ahonnan nézhetjük a dolgokat. Amikor azt kérdezzük : „miért tört el az üveg ?”, a felelet erre nem csak az kell legyen : „mert eltörtem”, hanem az is, hogy „mert ez az üveg természete”. Mivel az üveg eltörhető, amikor az eltöréséhez szükséges külső feltételek együtt állnak, akkor például valamilyen cselekedet által eltörik. Észre kell tehát venni, hogy a velünk történő dolgok külső körülményekkel állnak összefüggésben, a történésben pedig fel kell ismernünk a saját felelősségünket. Ennek a szemléletnek a birtokában történjen akár valami nagyon jó velünk, nem leszünk túlzottan boldogok, és ugyanígy a nagyon rossz miatt sem érzünk végletes elkeseredettséget. A tudatunk minden esemény bekövetkeztekor többé-kevésbé szilárd és kiegyensúlyozott marad. Miért lenne az ember túlzottan boldog ? Honnan tudhatnánk, hogy mi vár ránk akár a következő pillanatban ? Minden állandó változásban van, semmi sem tartós, ezért semmi okunk arra, hogy túláradó érzelmi kitöréseink legyenek. Itt nyugaton, az emberek nagyon szélsőségesen reagálnak az eseményekre. Néha búskomoran magukba zárkóznak, máskor repesnek a boldogságtól. A keleti emberek is boldogok, de nem ilyen mértéktelenül. Ha a dolgaik rosszul mennek, akkor szomorúak, de nem nagyon boldogtalanok. Nem omlanak össze a problémáik súlya alatt. A cél végül is az, hogy a karmatörvény megértése a mindennapok részévé váljon. Keresni kell a kapcsolatokat önmagunk, a bennünket körülvevő dolgok és a velünk történő események között. Bár ezek a kapcsolatok rejtettek, mégis kialakulhat egy érzésünk mindarról, amire nem tudunk befolyást gyakorolni. Olyan embert sehol sem találunk, aki maradéktalanul elégedett lenne. Márpedig ez azt jelenti, hogy nincs minden a kezünkben. Valami áll a dolgok mögött. Valami, ami a dolgokat az ellenőrzése alatt tartja. Mindegy, hogy mekkora erőfeszítéssel próbálkozunk, teljes megelégedettségre soha nem jutunk, mert a dolgokat ellenőrző karmatörvény rendre akadályokat állít. De mit tekintsünk pozitív és mit negatív karmának ? Másképpen mondva, milyen alapon beszélhetünk pozitív és negatív tettekről ? Ki dönti el, hogy mi a pozitív és mi a negatív ? Milyen tekintélyre hivatkozva mondhatjuk, hogy az egyik következmény kívánatos, a másik pedig nem ? Ami az utóbbi kérdést illeti, a válasz egyértelműen az, hogy ilyen tekintély nincs ! Nem mondhatjuk, hogy a megfellebbezhetetlen tekintélyt például a Buddha képviseli. Nem a


Buddha döntött ebben a kérdésben. Félreértés lenne az is, ha úgy gondolnánk, a buddhizmus határozta meg, hogy melyek a pozitív-, a negatív- és a semleges cselekedetek. Ám, ha sem ez, sem az, akkor mi az alap, amire támaszkodhatunk, ahonnan kiindulhatunk ? A buddhista tanítás nem elvonatkoztatott elképzelések tárháza. Hasonló a tükörhöz. A tükörbe belenézve soha nem fogunk olyat látni, ami nincs a tükörrel szemben, mert a tükör a valóságot vetíti felénk. Ugyanígy, a buddhizmus is tükörként közvetíti számunkra a teljes valóságot. Az ürességet * nem Nágárdzsuna, de még csak nem is Sákjamuni Buddha teremtette. Ők csupán a létezés természetéről beszéltek. Bevezetnek minket a létezés törvényszerűségébe. Mindebből az is következik, hogy nem a tanítás hibája, ha valaki fejében kérdőjelek maradnak vagy netán zavarok mutatkoznak a valóság tényleges mivoltát illetőn, hanem annak a legbiztosabb jele, hogy az illető még nem érti világosan az erre vonatkozó magyarázatokat. Lehet, hogy a szavak jelentését felfogta, de a lényeg megértéséig, magának a valóságnak a felismeréséig még nem jutott el. Amíg csupán arra hivatkozik, hogy ebben és ebben a szövegben így és így van, Sákjamuni Buddha, Nágárdzsuna vagy Aszanga így vagy úgy beszélt erről vagy arról a kérdésről, addig nem állíthatja magáról, hogy érti a buddhista tanítást. Az ilyen tudálékos hozzáállás egyébként is tipikus jele a nagyon felszínes ismereteknek. Annak jele, hogy az illető még messze jár a valódi megértéstől. Mély és igazi megértés akkor jön létre, amikor sikerül megtalálni a tanításban elhangzottak és a valóság közötti kapcsolatot. Végül is tehát ki dönti el, hogy egy cselekedet jó vagy rossz ? A Buddha vagy Isten ? Miért rossz vagy jó egy cselekedet ? Mi azt mondjuk : akkor tartunk egy cselekedetet rossznak, ha szenvedést okoz nekünk. Itt arra utalunk, hogy ezt az érzést nem akarjuk. A dolog lényege tehát abban rejlik, hogy mit akarunk és mit nem akarunk. Ez az érzés dönt és nem a Buddha. A döntésünk attól a szokásos és valóságos érzésünktől függ, hogy boldogok akarunk lenni és nem akarunk szenvedni. Röviden tehát : egy cselekedetet a hétköznapi tapasztalataink alapján minősítünk rossznak, jónak vagy semlegesnek. A megkülönböztetés nem a buddhizmustól származik. A dolog mélyén a saját akaratunk áll. Senki se keressen ideológiát mögötte. Azt tehát, hogy egy cselekedet jó, rossz vagy semleges, hogy erényes vagy erénytelen, a tapasztalataink alapján döntjük el. Senki sem kételkedik abban, hogy számára mi a pozitív és mi a negatív. Ez persze csak általános megközelítés. Mélyebbre ásva a kérdés összetettebb. Mindenesetre a karma, vagyis a különböző előjelű tettek, olyan tények, amelyekben nincs okunk kételkedni, * Skt. śunyatā ; tib. stong pa nyid.

Karmatörvény 189

amelyek meglétében még a különböző vallások is egyetértenek. Abban sincs vita, hogy a tetteknek következményeik vannak, hogy a két oldal között kapcsolat áll fenn. Mi ezt karmatörvénynek nevezzük. A buddhizmus ebben a vonatkozásban csupán annyiban tér el más vallásoktól, hogy a „jó-rossz” kifejezések helyett az „erényes-erénytelen”, „pozitív-negatív” fogalmakat használja. Lényegtelen, hogy valaki – elfogadva a jelentésüket – a szavak valamelyikével nem ért egyet. A hangsúly a jelentésen van, nem a szavakon. Bár a karmatörvény által szenvedjük el mindazt, amit nem akarunk, és ez maga a valóság, tanulás nélkül senki sem képes felismerni, hogy a törvény hogyan működik az életében. Az emberek csupán azt az érzésüket ismerik, hogy boldogságra vágynak és nem akarnak szenvedni. Többet nem. Képtelenek meglátni az összefüggéseket, nevezetesen, hogy miként jön létre a szenvedésük, szenvedéseiknek melyek a durvább és a finomabb okai és feltételei, hogy ez a folyamat miként működik rövidebb és hosszabb távon. A karmatörvényre a buddhizmus hívja fel a figyelmet. A buddhizmus különböző tanításainak és eljárásainak az a célja, hogy elvezessen minket ahhoz, amit ténylegesen el akarunk érni. A buddhista tanítás elmagyarázza, hogy miként jussunk el belső úton – azaz nem anyagi, hanem spirituális értelemben – a célunkhoz. Elmondja, hogy a boldogság elérésének melyek az okai és a feltételei, és melyek a legfőbb akadályai. Mi a teendője annak, aki jobb újralétesülést szeretne elérni a következő életében, mit kell tennie és elhagynia annak, aki a nirvánába kíván eljutni, és mit annak, aki megvilágosodni szeretne. A buddhista tanítás a valóságra mutat rá, amikor a pozitív – negatív, az erény – erénytelenség, érdem – érdemtelenség különféle elnevezéseit és fogalmait használva beszél az általunk tapasztalható alapvető érzésekről. Nem Sákjamuni Buddha, Nágárdzsuna vagy a nagy buddhista filozófusok nézeteiről van tehát szó, viszont a tanításaikon keresztül vezet az út a valóság felismeréséhez, végső soron a legnagyobb boldogság, a nirvána – az örökké tartó béke –, valamint a buddhaság eléréséhez. Nézzük meg ezek után, hogy mit értsünk „a pozitív cselekedeteknek pozitív, a negatívaknak negatív, a semlegeseknek semleges következményei vannak” kijelentés alatt. Azáltal, hogy nem szenvedésre, hanem boldogságra vágyakozunk, valójában kedvező következmények megvalósulására áhítozunk. A boldogság és a boldogtalanság nem ok, hanem következmény. Boldogtalanságot, más szavakkal mondva rossz következményeket, nem akarunk. Mi azt mondjuk : a jó karma jó következményeket, a rossz karma rossz következményeket eredményez. Igaz ez vagy sem ? A kérdés filozófiai : kapcsolat áll fenn a jó karma és a jó következmény között ? Ezt a kérdést amiatt is fontos megválaszolni, mert ha nincs ilyen kapcsolat, akkor mi szükség arra, hogy jó karmával, vagyis jó cselekedetekkel kötelezzük el magunkat ? Mi, buddhisták, azért választunk a


cselekedeteink között, mert megértjük, hogy eltérő következményeik vannak. Következmény nem a semmiből lesz. A boldogsághoz okok szükségesek. A boldogság oka pedig a jó karma. Nehéz lenne megvédeni egy olyan álláspontot, amely szerint valamely következménynek nincs oka és feltétele. Mondható az, hogy a boldogságnak vagy boldogtalanságnak nincsenek okai és feltételei ? Mondható, hogy ezek a semmiből jönnek létre ? Ilyet állítani logikátlan lenne és ellentmondana a realitásnak. A dolgok okok és feltételek által jönnek létre. Ha elfogadjuk, hogy a boldogságnak okai, mégpedig olyan okai vannak, amelyek jók – amit jó karmának nevezünk –, akkor természetesen azt is el kell fogadnunk, hogy kapcsolat áll fenn a pozitív okok és a pozitív következmények között. Ugyanez áll a negatív oldalra, megegyezően a tapasztalatainkkal. Ez a karmatörvény a buddhista tanítás szerint. Mélyebben átgondolva, nem mondhatjuk azt, hogy elfogadjuk a jó és a rossz cselekedetek létezését, de nem fogadjuk el az eltérő következményeiket. Ilyen kijelentés ellenkezne a tapasztalatainkkal. Végül is nem csupán általános értelemben vett karmáról, hanem pozitív-, negatív- és semleges karmáról beszélünk, amelyek pozitív-, negatív- és semleges következményekkel járnak. Amikor majd a meditációtokban erről elmélkedtek, gondoljatok a mindennapi tapasztalataitokra. Egybevetve ezeket az elmondottakkal, látni fogjátok, hogy semmiféle új találmányról nincs szó. A buddhizmus a valóságról beszél. Következő lépésként, a karmával összefüggésben megvizsgáljuk, hogy mi a buddhizmus tanítása a megelőző- és elkövetkező életekről. Mi a kapcsolat az elmúlt életünk és a jelenlegi életünkben tapasztalt következmények között ? Ez a kérdés már mélyebb rétegeket érint és összetettebb elemzést igényel, amelynek a megértéséhez mindenekelőtt tisztázni kell : egyetérthetünk-e azzal, hogy voltak előző életeink és lesznek következő életeink, vagy sem. Mivel általánosan elfogadott, hogy a testünk a szüleinktől származik és nem valamelyik megelőző életünkből, a fő kérdés az, hogy a tudatunknak mi az előzménye. Szintén a szüleinktől származik ? Vagy az előző életünkből ? Mindkettőből vagy netalán egyikből sem ? Ha okoktól és feltételektől függően jön létre, akkor melyek ezek ? Vagy a semmiből keletkezik hirtelen ? Komoly filozófiai kérdések ! Egyik feltevést sem utasíthatjuk el azonnal. Minden lehetőséget külön-külön gondos elemzésnek kell alávetnünk és egyenként kell leellenőriznünk felvetéseik jogosultságát. Sajnos most sem lesz időnk mindenre kiterjedő vizsgálatra. Akit érdekel, az érvek nagy részét megtalálhatja egyik korábbi tanulmányomban.* A buddhista filozófia a megelőző- és az elkövetkező életeket a tudat természetére alapozva fogadja el. Ahogyan erről már korábban röviden beszél* skye ba snga phyi yod dam.

Karmatörvény 191

tem, e kérdéskör kulcsa, hogy a test és a tudat különböző lényegiségek. A buddhizmus nézete ezen alapul. Mivel teljességgel különböző lényegiségek, a lényegi okuk is teljességgel különböző kell legyen. Gondoljunk arra, hogy a narancs magjából nem teremhet mangó, mivel a mangó lényegi oka nem a narancsmag. A narancs és a mangó két különböző leszármazási ág, bár bizonyos feltételek – víz, hőmérséklet, termőtalaj, és így tovább – mind a narancs, mind a mangó létrejöttéhez egyformán szükségesek. Márpedig, ha a lényegi okaik különböznek, a következmények is különbözni fognak. Jelenlegi testünknek a szüleink a lényegi okai, és ha a tudatunknak is a szüleink az okai, akkor filozófiailag bizonyos, hogy nincs megelőző élet és ebben az esetben következő élet sincs. A szülők élete azonban jelentősen különbözik a gyermekük életétől. Gyakran megfigyelhető, hogy egy szülő haragos és ingerlékeny, a gyermeke viszont szelíd és türelmes. Vagy fordítva. Ha a tudat a szülőktől származna, minden bizonnyal a gyermeknek a szüleivel azonos mentalitásúnak kellene lennie. A szülőknek viszont tőlük teljesen különböző és egymástól is nagyon eltérő gyermekeik lehetnek. Ezért is nehéz bizonyossággal állítani, hogy a tudat a szülőktől származik. Másik lehetőségként felvethető, hogy a tudat az agy valamely funkciója. Amennyiben ez igaz, a megelőző élet szintén nem lehetséges. Az agy a jelenlegi testtel együtt jön létre és azzal együtt semmisül meg. Következésképpen, akkor jövőbeni életre sincs mód. Az ezzel a nézettel szemben felvethető ellenérveket az említett tanulmányomban olvashatjátok. Komoly filozófiai problémák származnak egy ilyen állításból. Például, ha a tudat csupán az agy egyik funkciója, mindennek, amit gondolunk, már előre készen kellene állnia. Ez azt jelentené, hogy amit gondolunk, ahogyan gondolkodunk, valamint a gondolataink sorrendjének a meghatározása, nem a mi kezünkben van. Holott tapasztaljuk, hogy nem ez a helyzet. Mindamellett a buddhizmus nem állítja, hogy a tudat független az agytól és a testtől. Jóllehet a lényegüket illetően különböznek, szoros és kölcsönös kapcsolat áll fenn közöttük. A kölcsönösség miatt az agy károsodásával a gondolkodás is károsodhat. Ebben nincs vita. A buddhizmus azonban a tudat állapotának eltérő szintjeit különbözteti meg, amelyek közül a durva szint függ nagymértékben az agytól. Ezen a szinten figyelhető meg, hogy az agyat ért károsodás a gondolkozásra is befolyással van, és ilyen esetben például egy balesetet szenvedett személy akár teljes mértékben elveszítheti az emlékezőképességét. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a tudat csupán az agy egyik funkciója lenne. Nehéz lenne egy ilyen állítást megvédeni. További lehetőség, hogy a tudat nem a szülőktől származik, nem az agy funkciója, de nem is az elmúlt életből származik. Ami az utóbbi felvetést illeti, az erre vonatkozó szokásos érv : ha a tudatunk a múlt életből származ-


na, emlékeznénk a korábbi életeinkre. Ez valóban jogosan felvethető, de a cáfolat is kézenfekvő. Ismertek olyan esetek, amikor többnyire gyerekek emlékeztek megelőző életük egy s más történésére. Ilyen gyerekek például Indiában manapság is vannak. Hogy ez nyugaton mennyire közkeletű jelenség, nem tudom. Itt persze csak néhány esetről van szó, de buddhista szempontból ennyi is elég. A nyugati tudomány szemszögéből nézve nyilván nem egyszerűen belátható jelenségről van szó. Számunkra a kérdés viszont inkább az, hogy miért csak kevés ember emlékezik az előző életére és az elsöprő többség nem ? Gondoljunk arra, hogy ha az emlékezőképességet agykárosodás következtében is elveszíthetjük, vajon mennyire akadályozott a visszaemlékezés az elmúlt életre az agy tökéletes kicserélődése esetén ! Vagy még egyszerűbben mondva, hogyan lehetséges az emlékezés, ha a közöttünk élő, agykárosodást sem szenvedett emberek nem kis hányada akár még egy közelmúltban történt eseményre sem képes visszaemlékezni ? Más oldalról tekintve, egyáltalán nem állítható, hogy semmire sem emlékezünk az előző életünkből. Legkézenfekvőbb példa erre a ragaszkodás, a gyűlölet és a harag. Sehol nem tanultuk, hogy miként váljunk haragossá vagy gyűlölködővé. Erre szülő nemigen tanítja a gyerekét. Ennek ellenére születésünk óta „tudjuk” ezeket. A buddhizmus azt mondja : az ilyen „természetes mentalitás” a múlt életből származik. Amihez ugyanis nagymértékben hozzászokunk, az a természetünkké válik és a múlt életből is átjön. Ez is egyfajta emlékezés, hiszen emlékezés alatt nem csak egy házra vagy a szülőkre való emlékezést értjük. A tudat a harag, a gyűlölet, a féltékenység, a ragaszkodás stb. hajlamait megőrzi. Ezeket tehát nem kell tanulnunk, nem kell begyakorolnunk, mégis természetes kényszerrel nyilvánulnak meg, a legvilágosabban jelezve, hogy elmúlt sok-sok életünk során hozzájuk szoktunk. Minden lehetőséget sorba kell tehát venni és gondosan kielemezni ahhoz, hogy a buddhista nézőpontnak megfelelő álláspontot igazolva lássuk. A buddhizmus megalapozottan állítja, hogy megelőző élet szükségszerűen van. Ha pedig létezik megelőző élet, ha a jelenlegi élet egy előző életből származik, akkor logikailag egyértelműen és könnyen bizonyítható, hogy jövőbeni életnek is lennie kell. De mi mondható el a különböző életlehetőségekről és környezetekről, az érzések sokféleségéről, az emberek megjelenési formáinak, színének, mentalitásának, tapasztalatainak eltéréseiről, az anyagi, életmódbeli különbségekről ? Hogyan és miért jönnek ezek létre ? Nézzünk erre egy példát. Valahol mondjuk autóbaleset történik. Az autóban négy személy ül, közülük három meghal, egy megmenekül. A kérdés az eset lényegét illetően filozófiai : miért így történt ? A legtöbb ember, aki nem foglalkozik filozófiával így felel : „balszerencse miatt”. A buddhista filozófia ismeretében ezzel a felelettel

Karmatörvény 193

nem érthetünk egyet. Mit jelent az, hogy „balszerencse” ? Kitől vagy mitől származik a „balszerencse” ? A semmiből lesz, vagy okokból és feltételekből jön létre ? Azt állítani, hogy a semmiből áll elő, nagyon logikátlan. Ha azt mondjuk, hogy okokból és feltételekből jön létre, akkor viszont feleletet kell adnunk arra, hogy mik ezek az okok és feltételek. Ki vagy mi dönti el, hogy három ember meghaljon, egy pedig megmeneküljön ? Tény, hogy itt már valóban nagyon mély filozófiai kérdésekkel állunk szemben. Nem könnyű a megértés. Erre csak mélyreható gondolkodás útján leszünk képesek. Rejtett, ám közvetlen kényszerítés alatt élünk. Hogy milyen az életminőségünk, azt ez a rejtett erő határozza meg. Ismerünk embereket, akik szinte bármit tehetnek, sohasem lesznek sikeresek. Mások szinte semmit sem tesznek érte, mégis sikeres életet tudhatnak a magukénak. Világos, hogy a hangsúly nem a befektetett erőfeszítésen vagy a birtokolt külső dolgokon van, hiszen szinte teljesen azonos feltételek között élő emberek tapasztalatai is alapvetően különböznek egymástól. Következésképpen, csak filozófiailag tudjuk átlátni, pontosabban megérezni azt a valamit, ami a dolgok mögött munkálkodik. Éspedig : a történések mögött ott húzódik mindaz, ami előttük történt. Ez az, amit karmikus erőnek nevezünk. A múltban összegyűjtött karmikus erők közül azok nyilvánulnak meg, amelyek még mindig aktívak, amelyek működésbe lépéséhez az idő elérkezett. Ezt nevezzük karmatörvénynek. Szembe kell tehát néznünk azzal, hogy nincs minden a kezünkben. Mindenki a számára legjobbat szeretné elérni és el akarja kerülni, amit nem akar. Teljesen elégedettek azonban soha nem vagyunk. Ez a világos jele annak, hogy nem vagyunk képesek a dolgainkat teljes egészében saját magunk befolyásolni. Bármi is történjen velünk, képtelenek vagyunk az eseményeket minden részletre kiterjedően ellenőrzésünk alatt tartani. Ha a dolgaink valóban tőlünk függnének, ha képesek lennénk teljes ellenőrzést megvalósítani felettük, akkor nem lenne közöttünk egyetlen ember sem, akiben elégedetlenség élne. Márpedig, ha a dolgok alakulása nem tőlünk függ, akkor kell lennie valaminek, ami befolyásolja a kimenetelüket. Ez az, amit karmikus erőnek nevezünk. Filozófiai értelemben kapcsolat áll fenn a karmikus erő és a között, ami az életünkben történik. A karmatörvény pedig nem más, mint az emberek eltérő eredményekre vezető erőfeszítései és cselekedetei mögött húzódó, a jelen és a jövőbeni életek történéseit ellenőrzése alatt tartó rejtett erő. A karmatörvény életünk egészét közvetlenül befolyásolja. A mindennapok oldaláról nézve, a karmatörvény elfogadása még annak is nagy segítséget jelenthet, aki nem érti pontosan a filozófiai magyarázatát. Például a tibeti közösségben, ahol mindenki elfogadja, mert elhiszi a karmatörvényt, az emberek életét igazán jótékonyan befolyásolja. Ha valaki nagyon beteg és az orvosi kezelés, a gyógyszerek és az ima ellenére sem


javul az állapota, azt mondja : „ez karmikus betegség”. Annak felismerése, hogy az állapotát a saját cselekedetei miatt érdemelte ki, erőt ad a beteg embernek. „Ezt érdemlem”– mondja, és a betegsége nem zavarja össze a tudatát. Az elfogadás, a rossz karmikus következménybe való belenyugvást eredményezi. Az ilyen ember tudata nyugodt marad, ami nagyon hasznos. Ezzel a szemlélettel nem rendelkező személy viszont, látva kilátástalan helyzetét, zavarodottá válik. Aggodalmaskodik, szomorú és elégedetlen, holott a betegsége, mint probléma, éppen eléggé megterhelő. Mi szüksége van még további problémák felkeltésére ? Mintha egy baj nem is lenne elég. Izgatottságával, panaszaival, elkeseredettségével, sírásával pedig nem csak önmagát, hanem hozzátartozóit és környezetét is felzaklatja. Így ez az egész egy nagyon sajnálatos esemény lesz. Ezek lennének a fontosabb tudnivalók, amelyekre a karmatörvényen való meditáció ráépíthető. Persze még sok egyébről szót ejthetnénk. Elgondolkodhatnánk például azon, hogy egy bizonyos esemény miért pont abban az időpontban történik. Miért nem egy másik nap, másik órában ? Ha az ilyen kérdéseket filozófiailag és logikailag elemezzük, akkor végeredményként a karma elméletének egyre újabb és mélyebb rétegéig hatolunk. Részleteket tisztázó választ csak így nyerhetünk. ◆◆ Ahhoz, hogy valakinek a viselkedése megfelelő legyen, szükséges a karmatörvény ismerete és figyelembe vétele ? Nem lehetséges a kényszerítés felismerése nélkül megvalósítani a helyes viselkedést ?

Egyáltalán nem szükséges, hogy valaki a buddhizmus álláspontját elfogadja. A helyes viselkedés sokkal fontosabb, mint a karmatörvény fogalmi ismerete. Úgy is mondhatom, hogy a cél elérése lényegesebb, mint az odajutás folyamata, azaz a cél elérése a lényeg, a megvalósítására alkalmas módszer másodlagos jelentőségű. Sokféle ember van és közöttük természetesen nagyon sokan vannak, akik a buddhista nézetet nem fogadják el. Mindamellett, a buddhista megközelítés meggyőző érveket szolgáltat az elmúlt- és a jövőbeni életek, valamint a karmatörvény megismertetésével a cél eléréséhez, nevezetesen, hogy miért is kell az életet sokkal pozitívabb módon leélni. Ezek az érvek racionálisak. Persze lehetnek olyanok, akik úgy gondolhatják, hogy ez a szemlélet túlságosan szigorú és kényszerítő. Akit ez a fajta kényszer hozzásegít céljának eléréséhez, mert racionálisan gondolkodó típus, annak éppen erre a módszerre van szüksége, és az ilyen ember egyáltalán nem érzi kényszernek, hogy e magyarázatok szerint jár el. Helyes és szilárd alapnak tekinti, amelyre támaszkodva pozitívabb életet valósíthat meg. Mi úgy tartjuk, hogy a megelőző- és a következő életekről, valamint a karmatörvényről szóló tanítások ténylegesen nem kényszerítő erejűek, sokkal inkább a szemünk felnyitására alkalmas eszközök. Segítségükkel érthetjük meg tisztán és világosan, hogy

Karmatörvény 195

miért is kell pozitívabb módon leélnünk az életünket. Például, ha valakivel valamilyen problémánk adódik, miért jobb türelmesnek lennünk ? Milyen következményekkel jár, ha szabadjára engedjük a haragunkat ? A karmatörvény ismerete ezeknek a kérdéseknek a tisztázásához nagy mértékben hozzájárul. Természetesen, ha a megértése nem teljes körű, ha csupán hitről van szó, akkor elképzelhető, hogy a puszta kényszer dominál. De még ekkor is, ez a kényszer is pozitívnak mondható. Nem lehet ugyanis negatív az, ami pozitív cél elérését szolgálja. Mindezek miatt rendkívül fontos, hogy még a meditálás megkezdése előtt pontosan értsétek a karmatörvény lényegét, mert a meditációk során így majd értelmet nyernek az ebből fakadó teendőitek. Aki eljut erre a szintre, érezni fogja, hogy megéri a fáradságot az ezzel való foglalkozás. A buddhista tanítás intelmeit tehát ne a tradíció követése miatt vegyétek figyelembe. Bármilyen tradícióról legyen szó, követésének önmagában nincs különösebb jelentősége. Ezernyi hagyomány van körülöttünk. Ha viszont a buddhizmust úgy tekintitek, mint a valósággal és a saját tapasztalataitokkal összhangban álló tanítást, akkor akár egyetlen leborulás, vagy bármely csekélyke gyakorlat elvégzése is jelentőségteljessé válik. Ezért mindennél fontosabb a pontos megértés. Ez legyen a legelső, amit majd követhet a meditálás. A komoly elkötelezettségnek ez a legmegfelelőbb módszere. Alapos és mély megértés nélkül egy „nagy ugrás” csupán a dolgok összezavarását eredményezi. Ilyen veszély itt nyugaton sajnos fennáll. Keleten sokkal kevésbé, mivel ott a környezet más. Nem tudok arról, hogy keleten egy új tanítás meghallgatása vagy tanulása mentális problémákat okozott volna. Nyugaton azonban az új tanítások, bár segítséget jelenthetnek, nem ritkán a helyes és jó megértés hiányában komoly mentális problémák okozói. Éppen ezért kérem, hogy lépéseitek e téren nagyon óvatosak legyenek ! Vigyázva haladjatok, hogy utólag ne kelljen semmit se megbánnotok. Ha nem így tesztek, a tanítás nem segít, sőt éppenséggel árthat. Aki megválik mindennapi normális életvitelétől, annak nem lesz biztonságot nyújtó támasza. Mihez kezd nélküle ? Ez az oka annak, amiért Őszentsége, a Dalai Láma olyan sokszor hangsúlyozza, hogy vallást változtatni nem könnyű. Annak, aki gyorsan és figyelmetlenül radikális változást hajt végre, szembe kell néznie a következményekkel : zavarok keletkezhetnek a gondolkodásában, az emberekhez és a dolgokhoz való viszonyulásaiban és a mindennapi élete felborul. Ám, ha a változtatást óvatosan, kis lépésekkel haladva hajtjátok végre, akkor nem lesz baj. A szilárd alap megőrzése mellett a buddhista tanítás valóban pozitív módon járulhat hozzá a mindennapi életetekhez. Figyelmetekbe ajánlom Őszentsége tanításait. Sokszor nagyon egyszerűek és éppen ezért különösen alkalmasak arra, hogy a hétköznapok során


hasznosítsuk a gondolatait. Kiváló gyakorlatokat ajánl, de ismétlem : ez nem azt jelenti, hogy miatta vallást kellene változtatni ! Tradíciócsere nélkül is alkalmazhatók, hiszen amit mond, különösen itt nyugaton, rendkívül fontosak. Nagyon-nagyon fontosak.

Hogyan gondolkodjunk a rejtett jelenségekről * A Pramána tanítása a logikai okfejtés és a tapasztalataink közti összefüggéseket vizsgálja, nevezetesen, hogy mely tények támasztják alá a tapasztalatainkat. Önmagában a logikának nem sok értelme van, tapasztalati tények nélkül a tisztán logikai következtés nem bizonyító erejű. Az olyan finom jelenségek viszont, mint a karmatörvény, a megelőző- és az elkövetkező életek, a nirvána stb., a tapasztalaton alapuló logika segítségével vizsgálhatók, s ha nem is tökéletesen, de többé-kevésbé megismerhetőek. E módszert használva állítja a buddhizmus, hogy ezeknek a finom jelenségeknek a létezése lehetséges. Ezt a logikai következtetést az illathoz hasonlíthatjuk. Magát az ételt nem látjuk, de érezzük az illatát. Évekkel ezelőtt még Dharamszalában, ottani tanulmányaimra támaszkodva két tanulmányt írtam : „Létezik a karmatörvény ?” és „Léteznek előző- és következő életek ?” címeken**, amelyek a kolostor időszaki folyóiratában jelentek meg. A karmatörvényről készült tanulmányt tavaly két tanítványommal lefordítottam angolra, és ennek már magyar változata is van, amely a Lam rim részeként fog megjelenni. *** Megpróbáltam a saját gondolataim alapján a lehető legegyszerűbben értelmezni ezeket a kérdéseket. Azt nem mondom, hogy teljes körű magyarázatokat adtam. Azt sem állítom száz százalékos bizonyossággal, hogy a karmatörvény, valamint a megelőző- és a következő életek léteznek, de logikai megközelítéssel, a természet törvényére és a mindennapi tapasztalatra alapozva kimondhatom, hogy lehetségesek. Lehetséges a karmatörvény, a megelőző- és a következő életek, a nirvána és a buddhaság. De teljesen biztos nem vagyok bennük. Olyanok, mint az étel illata, nem maga az étel. ◆◆ A karmatörvény, valamint a megelőző- és a következő életek a buddhizmus alapját képezik. Ha ezek bizonytalanok, akkor a buddhizmus sem száz százalékosan biztos tanítás…

* Ez a tanítás a Lam rim meditáció kurzus egy későbbi időpontjában hangzott el, nem szorosan kapcsolódva a Lam rim témaköréhez. A felvetett gondolatok miatt közlése e helyen látszik hasznosnak. ** las rgyu 'bras yod dam és skye ba snga phyi yod dam. *** Ld. II. Függelék. Létezik a karmatörvény ? 761-795. o.

Karmatörvény 197

Nem általánosságban beszéltem, azt mondtam, hogy én nem látom száz százalékosan biztosan. Az „illatát” azonban érzem. Aki valóban törekszik rá, az előbb vagy utóbb megbizonyosodhat róluk. Természetesen vannak olyan buddhista tanítások, amelyekben egészen bizonyos vagyok. Például biztos vagyok benne, hogy a különböző típusú mérgező érzelmek megzavarják az embert. Mérgező érzelmek nélkül a tudat békés és nyugodt. Ezt tapasztalhatjuk, tehát bizonyosak lehetünk felőle. Ha viszont a megelőző- és a következő életek vagy a karmatörvény létezéséről van szó, akkor ezeket már csak úgy tekinthetem, mint a példában említett, szemünkkel éppen nem látható ételt, aminek érezzük az illatát, azaz közvetett bizonyíték nyerhető róla. Közelebb és közelebb kerülhetek hozzá, de valódi „ételként” nem ízlelhetem meg. Éppen ezért az ilyen eljárásra nem mondhatom, hogy száz százalékosan biztos. De ez engem egyáltalán nem keserít el. Egyébként is, a magam részéről úgy gondolom, hogy még ha nem is jutok különlegesen magasra, akkor sem veszítek semmit se. Különben sem hiszem, hogy bármi áron nagyon magasra kellene eljutni. Kísérletezhettek önmagatokkal a buddhizmus tanításának alapjait gyakorolva is. Ez biztosan haszonnal jár. Hogy ez segíteni fogja-e a jövőbeni életeteket vagy sem, egy másik kérdés. Ha segíti a jelenlegi életet, akkor az már jó. Fontos, hogy ne ártson. Minden egyes részletére és vonatkozására kiterjedően csak nagyon hosszú folyamat eredményeként bizonyosodhatunk meg valamiről. A tibetieknek, mondhatnám szinte mindegyike száz százalékosan hisz a buddhizmus szavaiban. De ez, az esetek döntő többségében, ismereteket nélkülöző hit. Szilárd és kikezdhetetlen érvekre támaszkodó erős hitre csak nagyon hosszú folyamat eredményeként lehet szert tenni. Ezért mondom, hogy az „illat” megérzésének állapota nem rossz. Aki ilyet érez, az már tudja, hogy valahol „ételnek” is kell lennie. Ha tovább halad ezen az úton, előbb-utóbb teljes bizonyosságra tehet szert. Kezdetben egyébként nem is tehetünk mást, minthogy elhisszük és elfogadjuk, amit hallunk. A hitünkbe többnyire beleszületünk. Elhisszük, amit mondanak nekünk, mert ilyen uralkodó szokás vesz körül minket, a környezetünk ezt a hagyományt követi. Csak akkor láthatjuk meg az adott szokás hátterét, amikor tanulni kezdjük. És miközben tanuljuk, kétségeink támadnak. Aki a tanultakon elgondolkodik, az már a tárgyilagosság szintjén, az „igen” és a „nem” között helyezkedik el. Az ilyen ember is hisz, de a hite egyre inkább filozófiai magyarázatokra és logikára támaszkodik. Ezt a folyamatot a Pramána tanítása világosan leírja. A legelső szintet feltételezésnek nevezi. Ennek három típusa van. A kijelentések – az érvek –valószínűnek tűnnek, de bizonyítékkal nem rendelkezünk róluk. Az érveken gondolkodunk, és ebből a gondolkodásból születik a kételkedés. Innentől kezdve a tudat a logikai érvelés útját követi. Az átalakulás következő állomása a helyes megismerés,


vagy ahogyan mi nevezzük : a realizáció. A helyes megismerés fogalmi szintje fokozatos hozzászoktatás mellett nem fogalmi helyes megismeréssé változik. Eddig a pontig a megismerési szintek szennyezettek. Következő lépés a szennyezetlen állapot megvalósítása, majd pedig a nirvána és mindentudó tudat létrejötte. Mivel a transzformációra mindenkinek lehetősége van, kizárólag tőlünk függ, hogy elindulunk ezen az úton vagy sem. Tény, hogy az átalakulás nagyon lassan megy végbe, és az út lerövidítésére sincs lehetőség. Az biztosan nem történhet meg, hogy ebben az életünkben nekikezdünk és az életünk befejeztével a folyamat végére érünk. A Lam rim által kínált út hasonló az elmondottakhoz. Aki nem utasítja el az előadások során hallottakat, elsőként a hitében erősödhet meg. Komolyan és kitartóan végzett analitikus meditációi során érvek sokasága merül fel, amelyeket saját tapasztalataival kell összevetnie, és ennek hatására lassan kiteljesedhet a realizációnak nevezett meggyőződése. A realizáció alacsonyabb szintjén a fogalmi megértés az uralkodó, amely szintén nagyon lassan, fogalom nélküli felismeréssé alakul át. Ez utóbbi még szennyezett, mígnem majd valamikor szennyezetlenné válik. Nehéz eljutni idáig, de mi úgy gondoljuk, hogy ez a nirvána, illetve a buddhaság, vagy legalábbis egy jobb elkövetkező élet elérésének a módja. Fontos kérdés, hogy ennek az útnak a bejárásához van-e más lehetőségünk ? Mi azt gondoljuk, hogy a rejtett jelenségek megértésének egyedüli módja a filozófiai megközelítés. Ha van más, egyszerűbb módszer, akkor az nagyon jó, de ilyennel még nem találkoztunk. Vegyük példának a megelőző életet. Aki már meghalt, nem beszélhet róla, aki él, nem emlékezik rá. Hogyan érthetnénk meg ezt a jelenséget másként, mint filozófiai-logikai okfejtéssel ? Márpedig, ha a filozófiai megközelítés ennyire fontos, akkor az analitikus meditáció is fontos. E kettő ugyanis nem választható el egymástól. Az analitikus meditáció a filozófia módszereit és következtetéseit használja. Mondhatjuk úgy is, hogy az analitikus meditáció nem más, mint a filozófiai eljárás egyik változata. Én magam is a hit szintjéről indultam, de nem állítom, hogy a folyamatnak feltétlenül a hittel kell kezdődnie. A Pradnyápáramitá tanítása magas- és alacsony intellektussal rendelkező tanítványokat különböztet meg. Úgy is mondhatjuk, hogy vannak éles eszűek és nehezebb felfogásúak. A magas intellektussal rendelkezők elemző módon, gondolkodás útján közelítik meg a tárgyat. A vakhit az alacsony intellektus sajátja. Nem szükségszerű tehát, hogy minden esetben a hit legyen az elsődleges. Sokféle hit van, de a nagy kérdés az, hogy milyen eszközök és módszerek segítségével bizonyosodhatunk meg arról, amiben hiszünk ? A buddhizmus szerint ez a filozófia eljárása. Az alapkérdés így hangzik : mi a helyes megismerés módja ?

Karmatörvény 199

Annak idején a kolostorban az első évben azt vizsgáltuk, ami a szövegekben áll. Megtanultuk a meghatározásokat és a felosztásokat. Ezek csupán alapanyagként szolgáltak a komolyabb elmélyedéshez, mivel a realizáció a helyes fogalmi megismerés szintjén kezdődik. A valódi transzformáció talapzata az érvek általi helyes megértés. Az érvek kétfélék lehetnek : helyesek és helytelenek. Elképzelhető, hogy helytelen érvekre alapozódik a tudat átalakítása és akkor az eredmény is ennek megfelelő lesz. A Pramána ezért nagy súlyt fektet a helyes érvelés bemutatására. Lehet olyan filozófia, ami azt mondja, hogy ez a vizes palack itt mellettem létezik, és olyan, ami azt mondja, hogy ez itt nem létezik. A valóságban azonban ez a palack nem lehet mindkét létformában. Például a keresztények azt mondják, hogy létezik teremtő Isten. Mi ezt nem tartjuk értelmezhető kijelentésnek. A kérdést úgy is feltehetjük, hogy milyen módszer által érthetjük meg ténylegesen a teremtő Isten létét ? Mit kell tennünk a megértés érdekében ? A megnyilvánult jelenségeknél az érzékszerveinket, a rejtett jelenségek esetében pedig a logika módszerét használjuk. Olyan dolog nincs, ami egyszerre létező és nem létező. Azt hogy éppen melyik esetről van szó, a logika tisztázhatja. Hogyan jöhet létre határozott vélemény, ha az ember nem tud ebben dönteni ? Az egyik a kettő közül nem megfelelő. Nem lehetséges együtt a teremtő Isten és az evolúció gondolata. Vagy ez van, vagy az van. Van más lehetőség ennek eldöntésére a filozófiai-logikai eljáráson kívül ? Ha igen, az nagyon jó, mert a filozófiai módszer eléggé bonyolult. De ilyet nem ismerünk, ezért van akkora jelentősége a buddhista filozófiának. Meggyőződésem, hogy minden vallás alkalmas a boldogság megvalósítására, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden vallásos hit helyesen látja a valóságot. Hogy egy hit kifogástalan vagy sem, azt hosszadalmas és bonyolult eljárással a filozófia és logika döntheti el. Tisztán látni abban, hogy Isten teremtette-e a világegyetemet, korántsem egyszerű dolog. ◆◆ Kaphatunk erre egyértelmű választ ?

Nem hiszem. De a Pramána-várttika második fejezete erre a kérdésre is kitér. Nem a keresztény-, hanem a hindu nézettel vitázik, amelyik szintén elfogadja a teremtő létezését. Erről itt most részletesen amiatt nem tudok beszélni, mert bonyolult és hosszadalmas érvelést kellene ismertetnem, amire nincs időnk és amelynek a megértéséhez a szükséges alapok is hiányoznak. Nagyon leegyszerűsítve, a karmatörvényre, a nem teremtettség alappillérére hivatkozhatom. Ennek ellenére nem állítom száz százalékos bizonyossággal, hogy nem Isten teremtette a világot. Amit én állítok az az, hogy a kettő nem lehetséges együtt. Ez a logika. A két kijelentés közül az egyik hibás. Vagy az, hogy a világot Isten teremtette, vagy az, hogy nem teremtette. Itt a legelső lépés a módszer tisztázása, nevezetesen, hogy a kérdés eldöntéséhez filozófiai eljárásra van szükség. Ezt követően a második lépés annak megál-


lapítása, hogy a döntéshez milyen sajátos filozófiára van szükség. Ez nagyon hosszadalmas. Amikor ezt vizsgáljuk, akkor nem az érzéseinkről, hanem a valóságról beszélünk. Ha az érzéseinkről beszélünk, akkor látnunk kell, hogy sok millió ember hisz a teremtő Istenben és nagyon boldog ettől az érzéstől. Ebben nincs semmi rossz.

◆◆ Logikailag nem vethető fel az a további lehetőség, hogy az Isten sem teremtő, sem nem teremtő, illetve, hogy egyformán teremtő és nem teremtő…

Azt hiszem, ez nem lehetséges. Két oka is van, hogy miért nem. Egyfelől, ha azt mondjuk : Isten létezik, akkor teremtőnek vagy nem teremtőnek kell lennie. Harmadik lehetőség nincs. Másfelől, ha nem létezik, akkor teremtő sem lehet. Itt sincs harmadik változat. Az hogy az Isten teremtő vagy nem teremtő, eleve feltételezi a létezését. Egyéb változat nincs. Ha megállapodunk abban, hogy Isten létezik, és azt kérdezem, hogy teremtő-e ez az Isten, és erre azt feleli valaki, hogy nem, akkor számára nem teremtő. Ha igennel válaszol, akkor teremtő. De ez a választás nem egyenlő a valósággal.

◆◆ Ez az okfejtés különbözik az üveg létezésének példájától ? Az üvegre vonatkozóan elhangzott, hogy vagy létezőnek vagy nem létezőnek tekinthetjük. Az üveg természetesen létezik, de a buddhizmus szerint nem olyan módon, mint ahogyan azt tapasztaljuk. Ez nem alkalmazható a teremtő Istenre ?

Értem a nézőpontodat. De ez egy másik jelentéstartomány. Akkor fontos, ha valaki komolyan átbeszéli a témát egy opponenssel. Ennek során ezt fel kell vetni. A Pramána tanítása szerint azonban ez egy úgynevezett beugrató kérdés, amelyet annak idején a buddhistáknak hinduk tettek fel. A beugrató kérdés jellemzője, hogy szóhasználatában hétköznapi, a kérdező számára azonban sajátos, egyedi jelentést hordoz. A hinduk sokszor ugyanazt a terminológiát különböző jelentésekkel használták, amiről persze hallgattak. Ezért a buddhisták mindig megkérdezték, mi a valódi jelentése a fogalomnak ? Vita csak a használt fogalmak azonos jelentése mellett lehetséges, e nélkül hasztalan időtöltés. Ha a felek tudják, hogy ki, mit ért a fogalmak alatt – még ha eltérő jelentéseket is használnak – , akkor nincs probléma. Ezért az említett kérdés is egy másik eset. Én nem erről beszéltem. Amikor Istenről, mint teremtőről vagy nem teremtőről szólunk, akkor nem lehet ilyen is és olyan is, illetve sem ilyen, sem olyan. Máskülönben nem négy, hanem akármennyi lehetőség felvethető. Ahány ember, annyi változat lehetséges. Fontos megérteni magát a filozófiai eljárást. Előfordul, hogy két ember eltérő filozófiai nézetet vall és más bizonyítási és érvelési módszert alkalmaz. Mi dönti el, hogy melyik helyes a kettő közül ? Végső soron a tapasztalatnak kell igazolnia az eredményt. Ha a vita érvei nem támaszkodnak a tapasztalatra, akkor valójában nincs valós kiindulópont. Ezért alapvetően fontos az a kérdés, hogy miként tapasztalunk.

Karmatörvény 201

A karmatörvénynek is – ami rejtett jelenség – a tapasztalaton kell alapulnia. Egyszerű példával élve, ez az almamag esete. Almamagból almafa lesz és nem narancsfa. Ez az, amit tapasztalunk. Miért nem lesz az almamagból narancsfa ? A karma bemutatása innen indulhat és valójában a lényege ebben a példában összegezhető. Amúgy persze bonyolult dolog. ◆◆ Ha a tapasztalatnak ennyire fontos szerep jut, akkor itt tulajdonképpen csak szubjektív következtetésről lehet szó.

A tapasztalat szubjektív, de az, hogy a tapasztalásunk tárgyát képező dolog miként létezik, már nem feltétlenül az. Ha azt mondjuk, hogy ez az üveg létezik, akkor ez szubjektív megállapítás ? Persze abban az értelemben igen, hogy a kijelentésünk a szemtudatosságunkon alapul, amely mindenkinek a saját tapasztalása. Az üveg létezése azonban nem szubjektív, hanem objektív. Ez a megkülönböztetés igen lényeges. Minden, amit objektívként magyarázunk, a szubjektum tapasztalatára alapozódik. A szubjektív választás azonban nem feltétlenül alapul tapasztalaton. Éppenséggel az ellenkezője is megtörténhet. A rossz választást nevezzük szubjektívnek. Ha azt mondjuk, egyetértünk azzal, hogy az üveg itt van, akkor ez objektív döntés, ami a saját szubjektív tapasztalatunkra támaszkodik. Éppen ezért, a Tanítás alapszelleméhez igazodva a buddhizmus egészének a tapasztalaton kell alapulnia, de ez a megértés folyamatában csak nagyon lassan valósul meg. Máskülönben, ha nem a tapasztalatra épül, akkor nincs kiindulópont. Valós kiindulópont nélkül pedig minden megkérdőjeleződik. ◆◆ Érzékelhetjük a kis mértékben- és a különösen rejtett jelenségeket ?*

Azt nem mondom, hogy érzékelhetőek. Az ezekben a jelenségekben való hitünk gyakran más személyek szaván alapul. De ki az a személy ? A nagyon komoly gyakorlóknak hiszünk. Ha azt halljuk, hogy Őszentsége, a Dalai Láma nagyon komoly gyakorló, akkor ezek számunkra először csak szavak. Tanulmányozva élettörténetét, figyelemmel kísérve tanításait, kijelentéseit, meggyőződésünkké válhat, hogy valóban komoly gyakorló. Hitről van szó, de ez a hit a tapasztalatunkon alapul. Azt persze nem mondom, hogy ez logikailag helyes érv. Ugyanarról van szó, mint az egyszerű példában : egy gyermek esetében kinek higgyünk, az anyjának vagy a gyerek hasonló korú barátjának ? Bizonyára akkor tesszük helyesen, ha az anyjának, aki együtt él a gyermekével, mert ő ismeri jobban. Hitről van szó ebben az esetben is, de nem csak hitről, mivel érvek szólnak az anya mellett. Amit az anya mond, bizonyára igaz, ha nem is tekinthető száz százalékosan megbízhatónak. Ugyanezt a módszert * A buddhista filozófia háromféle jelenségről beszél : az érzékszervek számára megnyilvánuló (mdon gyur), illetve a közvetlenül nem érzékelhető, rejtett jelenségekről, amelyeknek két alváltozata van : kis mértékben rejtett (cung zad lkog gyur) és különösen rejtett (shin tu lkog gyur) jelenségek.


ajánlja a Pramána tanítása a különösen rejtett jelenségek esetében : egy személy véleményét. Itt természetesen meg kell felelnünk a kérdést, hogy ki az a személy ? Ahogy az imént mondtam, azt hisszük el inkább, amit az anya mond a gyermekéről. Mert emellett szólnak az érvek. A kis mértékben rejtett jelenségek esetében is lehetséges a tapasztalás, ha azonosítjuk őket meglévő ismereteinkkel. Általánosságban mondva : mindannyiunknak vannak tapasztalatai a kevésbé rejtett jelenségekről, de felismerésük és tapasztalásuk mikéntjének tisztázása esetenként bonyolult, hosszadalmas eljárás. A tüzet a füst segítségével azonosíthatjuk. Ennek a tapasztalatunknak közelebbi megvizsgálása egy sor logikai eljárással történik, amelynek a végeredménye a tűz. A Pramána csupán bevezet ebbe a folyamatba, tisztázza, hogy miként tapasztalunk. Akinek nincs fogalma a tűzről, vagy nem ismeri a tűz és a füst közötti kapcsolatot, az hiába érzékel füstöt, nem következtet tűzre. Mi itt most érzékeljük, hogy nincs tűz és nincs füst, és rendelkezünk azzal a tapasztalattal, hogy tűz esetén füst is van. Hasonló tapasztalatokat más dolgokról is felhalmoztunk. A Pramána nem tesz mást, mint feltárja a tapasztalataink közötti kapcsolatok lehetőségeit : mivel füst van, tűz is van ; tűz van, mert füst is van ; nincs füst, mert nincs tűz, a füst a tűzből keletkezik, ha ismerjük a füstöt, ismerjük a tüzet is, és így tovább. Ez természetesen logika, de a tapasztalatunkon alapul. Ezen a jelenség páron való gondolkodás a logikai eljárás, és ha ezt megértjük, amikor füstöt látunk, kételkedés nélkül tudjuk, hogy ott tűznek is kell lennie. Ha azt kérdeznétek, hogy melyik filozófiai eljárás a mérvadó, akkor a feleletem erre az lenne : amelyik a tapasztalaton alapul. Máskülönben nincs kiindulópont. Amikor a kolostorban ezt tanultuk, kialakult bennünk egy érzés ennek a szerkezetéről, és arról, hogy a buddhizmusban miért hasznos és fontos a szellemi felismerés. Aki megelégszik azzal, hogy ellenőrzés nélkül hisz valamiben, aki ellenőrizetlenül elfogad bármit, annak nincs szüksége filozófiára. De aki valóban komolyan törekszik tudatának átalakítására, az nem nélkülözheti a filozófiai eljárást. Mindez alkalmazható a Lam rim meditációra és a napi gyakorlatokra. Ha a hangok iránt érdeklődünk, nem a szemtudatosságunkat használjuk. Ez a természet törvénye miatt van így. A különböző tárgyakhoz különböző alanyok tartoznak. Nem használhatjuk mindenhez ugyanazt az alanyt. A rejtett jelenségekhez nem használhatjuk az érzékszerveinket. Ehhez a hatodik tudatosságunkra, a tudat tudatosságára van szükség. És hogyan használjuk ezt ? A logika útján. Akiket nem vonz különösebben a logikus gondolkodás, azok számára a Pramána tanítása nagyon fárasztó. Csak azok élvezik, akik érdeklődnek

Karmatörvény 203

a logikában rejlő lehetőségek iránt. A tanulók természetesen nem egyformák. Vannak, akiket vonz a gondolkodás és vannak, akik nem szeretnek gondolkodni. Utóbbiak számára egy rövid mondatban összefoglalom az elmondottak lényegét : a rejtett jelenségekről való gondolkodáshoz érvekre van szükség és ez filozófiai-logikai eljárás. Persze, azért nekik sem árt tudni : hogyha nem értünk bizonyos dolgokat, vagy nem beszélünk róluk, még nem jelenti azt, hogy azok nem léteznek. Ha pedig mindenről úgy gondoljuk, hogy „talán”, akkor semmiben sem lehetünk biztosak, és akkor semmit sem lehet bizonyítani.

Elmélkedés a karma általános törvényén A testhez és más tárgyakhoz való ragaszkodás – a legfőbb ok – pozitív vagy negatív irányba motiválja a test-, a beszéd- és tudat cselekedeteit. A test-, a beszéd- és a tudat cselekedetei lenyomatokat – lappangó mintázatokat – hagynak a tudat folyamatosságában, amelyek külső körülményekkel találkozva pozitív- illetve negatív következményekkel járnak. A testünkkel, a beszédünkkel és a tudatunkkal szüntelenül cselekedeteket hajtunk végre. A folyamatosan létrejövő cselekedetek pedig lenyomatokat hagynak maguk után. Úgy, mint amikor a tenyerünket ráhelyezzük mondjuk a szőnyegre és azon – bár nem láthatóan – nyom marad utána. A tenyerünknek ez a mozdulata egy tett volt, a lenyomata pedig megmaradt. Hasonlóképpen, a test-, a beszéd- és a tudat különböző tetteinek, vagyis karmájának megtörténte után lenyomatok maradnak a tudatban. A praszangika filozófia azt mondja : a karmikus lenyomatok kötőanyaga az erős „én-tudat”. Az „én csinálom”, az „én mondom”, az „én gondolom”, az „én használom a testemet” alapja az „én”. A praszangikák a tettek lenyomatát az „én-folytonosság”-on belülinek tekintik. Itt kerülnek megőrzésre olyan gondosan, hogy elhagyásukra, elvesztésükre nincs lehetőség. A korábban elkövetett karmikus tettek következményeinek későbbi megtapasztalását az „én-folytonosság” szakadásmentessége biztosítja. Amikor a karma a neki megfelelő külső feltételekkel találkozik, beérik, és szerencsés vagy szerencsétlen történések, boldogság vagy boldogtalanság formájában megnyilvánul. A következmények megtapasztalásához a külső feltételekre mindenképpen szükség van, a fő okok azonban a lappangó karmikus lenyomatok az „én-folytonosság”-on belül. De hogyan származik a karmából lenyomat ? Segítheti a megértést, ha találunk egy jól érzékelhető példát. Nagyjából úgy is elképzelhető, mint amikor


egy labdát nekigurítunk egy másiknak. A nekiütődés pillanata mondhatni „visszamarad”, és mint hatás érvényesül a továbbiakban. A karma is felfogható ilyen pillanatrésznek, mivel minden tett befejezésének pillanata nyomot hagy maga után. Ezt a fizikailag meg nem jelenő maradványt nevezzük karmikus lenyomatnak a tudaton, illetve az „én-folytonosság”-on belül. Ennek a lenyomatnak az alapja rendkívül stabil, ezért ha már keletkezett egy lenyomat, az nem veszhet el. A Lam rim tanítása a karmatörvényen, más szavakkal kifejezve : a tettek törvényén való elmélkedést három részre tagolja : 1. Elmélkedés a karma általános törvényén. 2. Elmélkedés a karma sajátos törvényén. 3. Hibanélküli elkötelezettség a karmatörvénnyel. E három részből az első kettő a buddhizmus karmatörvényre vonatkozó tanításának a megértését segíti. A karmatörvény megértése azonban önmagában nem elegendő. Igyekeznünk kell mindennapi életünk során olyan karmával, azaz cselekedetekkel elkötelezni magunkat, amelyek hibátlan következménnyel járnak és tartózkodnunk kell minden olyan karmától, amely boldogtalanságot okoz. Ezen elmélkedünk majd a meditáció harmadik részében. Utóbbi, valójában a lényeget jelentő gyakorlati rész fontosságát az előző pontok világítják meg. 1. A karma általános törvényére vonatkozóan négy pontot kell megfontolni. a. A karma meghatározott. Általános értelemben ez azt jelenti, hogy pozitív következmény mindig pozitív karmából, vagyis pozitív tettből származik. Negatív karmából soha. Negatív következmény mindig negatív karmából, vagyis negatív tettből származik. Pozitív karmából soha. Következésképpen, a buddhista filozófia egy isten általi teremtés elméletét vagy valaminek a semmiből keletkezését nem fogadja el. A „meghatározott” kifejezés az ok és annak következménye között fennálló törvényszerűségre utal. Egyszerűen mondva : a karma meghatározottsága alatt azt kell érteni, hogy almamagból almafa lesz és nem narancsfa. Bármilyen következmény, amit tapasztalunk, legyen az pozitív vagy negatív, többnyire karmikus cselekedetekből származik, de azt nem mondjuk, hogy kizárólag karmikus cselekedetekből. Főleg azokból. Ez az általános megközelítés. Hogy milyen összefüggés áll fenn a karma és következménye között, már egy másik kérdés. Fontos következmény még, hogy ha elfogadjuk a karmatörvényt, nem fogadhatjuk el a teremtő Isten létét vagy egy istenség általi teremtés teóriáját, a kezdetek nélküli Isten létezését, illetve azt az elképzelést, hogy a dolgok a semmiből jöhetnek létre. Ezek logikátlan feltevések és a karmatörvénnyel tökéletesen ellentétes álláspontot képviselnek. Ez az

Karmatörvény 205

a filozófia továbbá, amely alapján nem fogadjuk el, hogy egyfelől vagyunk mi, hétköznapi érző lények, másfelől van(nak) lény(ek), aki(k) állandóan isten(ek). Nem értünk egyet ezzel az elmélettel, mert azt mondjuk, hogy még a buddhák vagy a bódhiszattvák is a mi szintünkről indultak el egykoron, és a gyakorlataikon keresztül valósították meg rendkívül magas szintre fejlesztett tudatállapotukat. Ezek a megközelítési módok tehát teljességgel kizárják egymást. Bárki, aki elfogadja az Isten általi teremtést, ellentétes álláspontra helyezkedik a karmatörvénnyel. Felmerülhet viszont a következő kérdés : ha igaz, hogy pozitív következmény pozitív karmából, negatív következmény pedig negatívból karmából származik, akkor mivel magyarázható például egy bankból pénzt lopó ember e tettét követő boldogságérzete ? A cselekedet – a lopás – negatív, de az elkövetője boldog, hiszen megszerezte, amit akart. Hogyan függ össze egymással a negatív cselekedet és pozitív következménye a boldogság, mondjuk a luxusélet megvalósulása ? Hasonlóképpen, megtörténhet, hogy valaki védelmez vagy támogat másokat, ugyanakkor saját magának komoly problémákkal kell szembenéznie, sőt akár magából a pozitív cselekedeteiből származhatnak gondjai. Ilyen esetekkel a mindennapi életben nem egyszer találkozunk. Mi ezekkel kapcsolatban a buddhizmus álláspontja ? Amikor azt mondjuk : „a karma meghatározott”, nem rövid időre gondolunk. Ez a kijelentés az okok és következmények hosszútávon érvényesülő összefüggésére utal. Többször mondtam már, ha valaki éhes, ne meditálni menjen, hanem menjen étterembe. Ha valaki beteg, keresse fel az orvosát, ne a dharmateremben ücsörögjön. A meditálás segítség lehet, de közvetlenül nem oszlatja el minden problémánkat és szenvedésünket. Hosszú távon igen, rövid távon nem. Ugyanígy, az okokból származó következmények is hosszabb távon érvényesülnek. Vagy legalábbis nem feltétlenül rövid idő alatt fejtik ki hatásukat. A példában a tolvaj boldogságérzete csak az átmeneti feltételek létrejötte miatt következik be. De a tettének nem ez lesz a fő következménye. Mivel boldogság, mint fő következmény, csak egy korábban véghezvitt pozitív cselekedetből származhat, a fő következmény itt majd szenvedés lesz. Ugyanígy lehetséges, hogy nagyon pozitív cselekedetből rövid távon rossz feltételek jönnek létre, amelyek szenvedést okoznak. A fő következmény itt is majd hosszú távon érvényesül, és ezért mondjuk azt, hogy „a karma meghatározott”. Hosszú távon a következmények mindig megfelelnek az okoknak. Ezt fontos tudni, különben kétségek támadhatnak az emberben, látva például egyes lámákat, tulkukat, akiknek fizikai problémáik vannak és szenvednek. Rengeteg időt töltenek meditálással és mégis megbetegednek. b. A második pont így hangzik : a karma hatalmas mértékben megsokszorozódik, ami azt jelenti, hogy még egy kicsinyke maradék negatív karma


is – ami nem lett elhagyva – hatalmas negatív következményekkel járhat, éppen úgy, ahogyan a méreg egy cseppje képes elpusztítani az életet. Mint mondtam, testünk-, beszédünk – és tudatunk minden befejezett cselekedete nyomot hagy maga után. Ez a tartósan rögzült lenyomat pedig megsokszorozhatja önmagát. A megőrzött karmikus lenyomat sokszorozódik majd akkor is, amikor az együttérzésen fogunk meditálni a Lam rim felső szintjén. Kezdetben ez az érzés még csak nagyon mesterkélt és erőtlen lesz, a gyakorlat kitartó végzésével azonban egyre erőteljesebbé válik. Miért ? A folyamatosság, azaz a hozzászokás miatt. Ez a karma sokszorozódásának, vagyis növekedési hajlandóságának is a lényege. Lehet, hogy a karmikus lenyomat önmagában gyenge, de mivel az alap rendkívül szilárd, a folyamatosság ereje mind nagyobbá és erőteljesebbé fejleszti. Nem számít, hogy a karma pozitív vagy negatív, minden esetben ugyanarról van szó. Ebből pedig az következik, hogy még egy kicsinyke megmaradt negatív karma is, lenyomatának folyamatossága miatt, akár hatalmas negatív következményeket előidézésére képes. Ugyanígy, még egy kicsinyke pozitív karma is – ami nem lett megsemmisítve – hatalmas pozitív következményekkel járhat. Éppen úgy, ahogyan egy kis pirula meggyógyíthat súlyos betegséget vagy egy apró mag bőséges termést eredményezhet. A karma erejének önmagunkon belüli megsokszorozódása az okság – a kauzalitás elvének – belső törvényszerűsége miatt lehetséges. Sántidéva művében olvasható ez a fontos intelem : „Nincs nagyobb vétség, mint a harag és a gyűlölet. Nincs erényesebb törekvés, mint a türelem.” * Ez a két sor rávilágít arra, hogy a harag és a gyűlölet a legfőbb oka a pozitív karma lerombolásának. Az elpusztított magból többé nem nőhet hajtás. Hiába gyűjt tehát valaki apránként pozitív karmát – például leborulásokat hajt végre, imákat recitál, jószívű stb. –, feléledő haragja vagy gyűlölete tetteinek minden pozitív következményét megsemmisíti. Ellenkező esetben viszont, aki megszünteti a haragvása és a gyűlölete által motivált negatív cselekedeteit, annak egyetlen csekélyke felhalmozott pozitív tette is hatalmas érdemmé válva segíti belső felismeréseinek megvalósulását. A tanulság számotokra mindebből az legyen, hogy ha hetente egy-két alkalommal néhány rövidke gyakorlatot végeztek, a gyakorlásaitok közti időben pedig harag vagy gyűlölet munkálkodik bennetek, akkor ezzel még azt a kevés erényt is megsemmisítitek, amit a gyakorlásotokkal összegyűjtöttetek. Rendkívül fontos tehát, hogy távol tartsátok magatokat a harag és a gyűlölet romboló érzéseitől. Persze az indulatok sokszor természetesen törnek fel és szinte lehetetlenség azonnal * BCA, VI/2.

Karmatörvény 207

megálljt parancsolni nekik. A Buddha arra figyelmeztetett, hogy elsőként a test- és a beszéd haragból és gyűlöletből fakadó negatív cselekedeteit kell megfékezni, majd pedig minden erővel a tudat haragjának és gyűlöletének a kiiktatására kell törekedni. A test és a beszéd haragból és gyűlöletből fakadó cselekedeteinek megállítását mindenképp el kell érni. Aki pedig a tudatát is saját ellenőrzése alá tudja vonni, az képes megakadályozni valamennyi negatív cselekedetének létrejöttét. c. A következő pont így szól : a felhalmozatlan karmát nem tapasztaljuk meg. Ezen szintén érdemes elgondolkodni. Főleg a mindennapi élet szempontjából fontos a megértése. ha nem követtünk el pozitív- vagy negatív karmát, akkor következménnyel sem találkozunk, ugyanúgy, ahogyan háborúban vagy tömegbaleset során sok ember meghal, de vannak, akik sértetlenül megmenekülnek. Nézzük ismét az autóbaleset példáját. Az utasok közül mondjuk két ember meghal, kettő megmenekül. Azok, akik nem foglalkoznak filozófiával, többnyire úgy magyarázzák az esetet, hogy a megmenekülteknek „szerencséjük” volt, netán valamiféle „csoda” történt. Tovább nem vizsgálják az eseményt, megelégednek ennyivel. Buddhista filozófus a „szerencse” vagy a „csoda” válaszával nem elégedhet meg. A hangsúly itt nem a filozófián van, hanem a valóságon, de a valóság többnyire csak akkor érthető, ha filozófiailag értelmezzük. Zárójelben megjegyzem, hogy a filozófiát nem az újdonság értéke minősíti. Teljesen hibás azt gondolni, hogy az újabb elképzelések vagy módszerek egyben jobbak is. Filozófiailag tehát a „csoda” és a „szerencse” nem lehet teljes körű magyarázat. Ha „csoda”, akkor mi az oka a „csodá”-nak ? Milyen okok és feltételek hatására következik be valamely személlyel kapcsolatos sajátos „csoda” ? Filozófiai értelemben elfogadhatatlan, ha a kérdésre, hogy a csodának vannak-e okai és feltételei, a válasz nemleges. A „csoda” feltevése illogikus, mert ilyen alapon nem magyarázható meg, hogy a másik két ember esetében az esemény miért nem járt ugyanazzal a következménnyel. A mi válaszunk az, hogy ilyen események nem ok nélkül történnek és rávilágítanak a karma belső törvényszerűségére. Nevezetesen, hogy a felhalmozatlan karmát nem tapasztaljuk meg. Ez a kulcs. Ha az életben maradt személyek nem halmoztak fel olyan karmát, mint a másik két ember, akik a balesetben meghaltak, „csodálatosan” megmenekülnek. A magyarázat tehát az, hogy nem tapasztalták meg azt a karmát, amelyet korábban nem követtek el. d. Végül nézzük a karma általános törvényének utolsó pontját : az elkövetett karma nem tűnik el. A mindennapi életből vett példák bizonyára igazolni fogják ezt is. Induljunk ki abból, hogy akarunk valamit, akár hosszabb időn át próbálkozunk, különböző cselekményeket követünk el, míg végül


elérjük célunkat. A lényeg itt az, hogy a törekvéseink eléréséhez folyamatosan cselekedeteket kell végrehajtanunk. Ha cselekvésünket beszüntetjük a cél elérése előtt, nem jutunk eredményre. Tartson akár rövid-, akár hosszú ideig, a célunk – a következmény – igazolja, hogy az elérés érdekében kifejtett korábbi próbálkozásaink, azaz a tetteink, amelyeket folyamatosan végrehajtottunk, nem tűntek el. A karmánk nem vált semmivé. Az idő múlásával tehát megtapasztaljuk a következményeket. Erre az állandó tapasztalatunkra alapozva tanítja a buddhizmus, hogy a pozitív- és negatív karmák a tudatfolyamatban nem vesznek el következmények megtörténte nélkül. Amint a feltételek együtt állnak, a karmák minden kétséget kizáróan beérnek. Az időről itt általánosságban van szó. Tetteink következményeit ugyanis nem feltétlenül ebben az életünkben fogjuk megtapasztalni. Előbb vagy utóbb szembe kell néznünk valamennyi múltban elkövetett karmánk következményével. Hiábavaló lenne minden törekvésünk, hogy valamely korábban elkövetett rossz karmánk következményét elkerüljük. Amiatt érezhetjük, hogy erre lehetőségünk van, mivel nem tapasztalunk azonnali visszahatást a cselekedeteinkre. A buddhizmus azt mondja : nem az a kérdés, hogy elkerülhető a következmény vagy sem. A kérdés egyedül az idő. Ha nem érezzük a következményét valamely tettünknek, akkor az pusztán amiatt van, mert még nem jött el a megtapasztalásának ideje. Néha egy nap leforgása alatt, néha egy hónap múlva, néha évek múltával szembesülünk valamely korábbi cselekedetünkkel. Hiába mondja valaki, hogy kérem a nyugdíjamat, mert már ennyi és ennyi évet ledolgoztam egy gyárban, ha csak harminc éves. Ennek még nem jött el az ideje. Az ilyen követelésnek nincs alapja, miközben az sem igaz, hogy a munkahelyén odáig eltöltött ideje kárba vész. Az általunk felhalmozott karmának is hasonló a természete. Amíg a következmények létrejöttéhez szükséges okoknak és feltételeknek csak egy része van jelen, addig várni kell, akár nagyon hosszú ideig. Ahogyan a szútrában áll : „Az érző lények heves cselekedetei nem múlnak el még sok száz eonnyi idő elteltével sem. Amikor minden feltétel és az alkalmas idő együtt áll, megtermik gyümölcsüket.” * Vagy a Pramána tanításának világos megfogalmazásában : „Amikor létrejön a találkozás az okok és feltételek teljességével, * Vínaya vastu. Az eon időtartamára vonatkozóan Őszentsége a Dalai Láma a következőket mondja: „Ennek meghatározásához az Abhidharma rendszerben lefektetett buddhista mértékegységet használjuk, azaz „eonok” alatt a húsz középhosszúságú eont magába foglaló »nagy eon« értendő. A buddhista kozmológiában az univerzum összes fejlődésben lévő folyamata magyarázatot nyer. Az Abhidharma kozmológia szerint az időbeni fejlődés például négy szakaszra osztható : az üres tér, a kifejlődés, a megmaradás és a lebomlás idejére.” Sántidéva: Útmutató a bódhiszattva életviteléhez. Türelem fejezet. Részletek Őszentsége a XIV. Dala Láma tanításából. 18. o. tanitomester.hu. Ld. még az 596. o. jegyzetet.

Karmatörvény 209

senki sem állíthatja meg a következményeket.” Erre még a Buddha sem képes. Ez a karmatörvény. A valóság természete.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához Már többször beszéltem arról, hogy itt nyugaton a dharmagyakorlók gyakran elégedetlenek azzal, amit elértek. Úgy érzik, már túl sok időt töltöttek gyakorlással, holott a valóság az, hogy esetükben az okok és a feltételek hiányoznak, nem a következmény. A hiányosságot a saját oldalukon kellene keresniük, hibáztatni emiatt elsősorban önmagukat kellene, nem a tanárt vagy a tanítást. A valóság tisztánlátása tehát rendkívül fontos, és ehhez a tisztánlátáshoz a filozófia és a logika nyújt segítséget. Az hogy valaki nem elégedett az eredményeivel, vagyis a következményekkel, egyértelműen jelzi, hogy esetében még nem találkoztak össze az okok és a feltételek. Ezeknek az embereknek meg kellene vizsgálniuk, hogy milyen típusú gyakorlatokat végeznek és naponta mennyit gyakorolnak. Ennek alapján megérthetnék, hogy valami nincs rendben. Lehet, hogy a gyakorlatuk megfelelő, de a gyakorlat végzésére fordított idő nem elegendő. Ha egy nap csupán egyetlen órát fordítanak rá, akkor az szinte semmi. Ebben az esetben a várt következmény elmaradásában az időtényező játszik szerepet. Más esetben lehet, hogy a gyakorlatuk nem megfelelő. Korábban, a Gururól szólva idéztem egy idekívánkozó történet.* Az elégedetlenek ehhez hasonlók. Azt mondják, már ennyi és ennyi évet gyakorlással eltöltöttek, ám az ilyen beszéd tévedésen alapul. Igen, annyi évet eltöltöttek, de nem tényleges gyakorlással. Aki rendszeresen ellenőrzi önmagát, efféle nyilatkozatot soha nem tesz. Mikor gyakorol az, akinek a tudata nappal össze-vissza tekereg, éjjel pedig alszik ? Az idővel kapcsolatos problematikáról már korábban többször is beszéltem. Figyelmeztettelek titeket, hogy a dharmagyakorlatok hatása csak lassan válik érzékelhetővé. Ez máshogy nem is történhet, kivéve, ha a gyakorlatvégzés intenzív, vagy a karmikus kényszerítő erő különösen nagy. Egyébként gyors eredmény nem várható. Annyi azonban bizton állítható, hogy hosszú távon a következmények összhangban állnak az okokkal. Itt nyugaton viszonylag sokan eléggé sajátos nézetekkel válnak új-buddhistává. A legkülönfélébb magyarázatokkal találkoznak és gyakran azt hallják, hogy a haladás gyorsan történik. Ez nem így van. Az igazi gyakorló amúgy sem az időt nézi. Az olyan elégedetlenség, hogy az illető már egy éve, két éve vagy több éve végzi a meditációt, de semmit sem ért el, azt mutatja, hogy * 3. fejezet. A Guru iránti odaadás. 73. o.


valójában a gyakorlásra fordított idejével törődik és nem azzal, hogy miként kellene a gyakorlatokat helyesen végeznie. Hogy a gyakorlata magas szintre jut vagy sem, elsődlegesen a gyakorlás minőségétől függ. Számos félreértést kellene tisztázni. Példának itt vagyok én. 17 éves koromban kezdtem a buddhizmust tanulni és meditálni, és soha nem az volt a célom, hogy valami rendkívüli eredményt érjek el ebben az életemben. Nekem nem számít, hogy mióta csinálom, mivel tudom, hogy amit teszek, megéri a fáradságot. Ha különlegesen nagy eredményt nem érek el ebben az életben, majd a következőben, vagy az azt követőkben ügyesebb leszek. Soha nem a hatalmas eredményt nézem, csak csinálom, amennyire csinálni tudom. Ennyi a célom, nem több. Ha rendesen végzem a dolgom, elérem azt, amit megérdemlek. Az eredmény persze attól is függ, hogy ténylegesen mennyi időt töltök meditálással, tanulással, gyakorlással, de elégedett vagyok azzal, amit már elértem, még ha ez kevéske is. Elégedett vagyok, mert azt kaptam, amit megérdemeltem. Megfelel a ráfordított erőfeszítésemnek. Ez a szemlélet nyugalmat biztosít számomra. Ti is tegyétek meg e téren mindazt, amivel kapcsolatban úgy érzitek, hogy jót tesz az életeteknek, arra pedig rendkívüli módon vigyázzatok, hogy olyat ne csináljatok, ami megzavar benneteket, vagy árt nektek. Gyakoroljatok ! Egy évig, két évig, tíz évig és tovább, de ne számoljátok, hogy mennyi idő telt el a gyakorlásotok megkezdése óta. Ez általában az itteni kezdőket jellemzi. Mérik az időt, ettől egyre elégedetlenebbekké válnak és elbátortalanodnak. Egyre kevésbé végzik a gyakorlatokat, aztán végérvényesen abbahagyják az egészet. Azt kellene látnotok, hogy az elégedetlenség és a bátortalanság nem a buddhizmus hiányosságai miatt áll elő, hanem a létrejövő hibák miatt következik be. Ezért is gondolom, hogy a buddhista tanítás, a buddhista nézőpont eléggé idegen itt a nyugati országokban. Az emberek általános szemlélete, hogy nagyon nagy eredményeket nagyon rövid idő alatt érjenek el, ellentétes a buddhizmus szellemiségével. Ami még szintén nagyon fontos : aki a legkisebb jelét is észleli, hogy az elhangzottak összezavarják, az azonnal térjen vissza a megszokott, normális életéhez. Nincs garancia arra nézve, hogy a buddhizmus mindenkinek a hasznára válik. Sákjamuni Buddha a különböző emberek eltérő mentalitásának megfelelően tanított. Soha nem mondta, hogy ez a tanítás kivétel nélkül mindenki számára egyformán hasznos. Az az étel, ami egy kisgyereknek most javára válik, nem biztos, hogy később is alkalmas táplálékául szolgál. Mindenkinek pontosan tudnia kellene, hogy milyen szinten áll, melyek a valódi képességei, mit tud elviselni és valójában mire alkalmas. Ha viszont úgy érzitek, hogy ezek a gyakorlatok a segítségetekre vannak, akkor csak bátran végezzétek őket. Talán majd tíz-húsz év múlva változás történik elmétekben, és akkor majd boldogabbak lesztek. Ahogyan

Karmatörvény 211

Őszentsége mondta : „Ha tíz évvel korábbi önmagatokra visszatekintetek, valószínűleg nagy változást fogtok érzékelni.” Azt hiszem, ez akkor is megszívlelendő, ha a változás nem lesz hatalmas, csak kicsinyke. Mivel az is pozitív változás lesz. A hangsúly ezen van. Ha így tesztek, soha nem fogtok elbátortalanodni. A bódhiszattvákra kell gondolni, akik azt kívánják, hogy mindaddig szolgálhassák az érző lényeket, amíg azok szenvednek. Ilyen mértékű bátorsággal természetesen nem rendelkezhettek, de legalább ahhoz legyen elegendő kitartásotok, hogy pozitív változást idézzetek elő a saját mentalitásotokban. A buddhista gyakorlatokat végző kezdők számára ez a legeslegfontosabb.

Elmélkedés a karma sajátos törvényén

Az erénytelen karma és következményei 2. A karmatörvényen való meditálás második témaköre az elmélkedés a karma sajátos törvényén. Ennek három része van : a. Erénytelen karma és annak következményei. b. Erényes karma és annak következményei. c. A karma egyéb osztályozásai. Itt egy kis változtatást hajtottam végre a Lam rim eredeti szövegéhez képest, ahol ez a hármas felosztás a karma változatainak a bemutatása alatt szerepel. * Ez nem lényegi eltérés, csupán tagolási különbség. Elöljáróban szeretném ismét leszögezni, hogy ha a karma témakörével komolyan akartok foglalkozni, akkor nem elegendő a meditációk puszta el végzése. A cél az, hogy a meditálás során egyre mélyebben megértett törvényszerűségeket a meditálást követően, a mindennapi életben alkalmazzátok. Ez a legfontosabb ! A valódi célt addig nem éritek el, amíg csak a gondolatáig juttok el, hogy „mit kellene csinálni” és „mit nem kellene csinálni”, amíg nem válik napi gyakorlattá a meditációtokban felismert hiba nélküli elkötelezettségetek a karma törvénnyel. Annak oka után kutatva, hogy miért fontos a karmatörvénnyel hiba nélkül elkötelezni magunkat, a boldogság elérésének és a szenvedés elkerülésének velünk született vágyát találjuk. Nagyon lényeges ennek az összefüggésnek a világos felismerése. Rá kell ébredni arra, hogy önmagától, természetes módon sem a tartós boldogság nem érhető el, sem a boldogtalanság nem fog megszűnni. Ha a boldogság „csak úgy”, természetesen * Az LRCM ezt a hármas felosztást a karmán és annak következményein általánosságban történő elmélkedés részeként, nevezetesen az „Elmélkedés a karma változatainak megkülönböztetésén” fejezetrészben tárgyalja. LRCM-mf : 14. fejezet. tanitomester.hu.


létrejönne, a boldogtalanság és a szenvedés pedig önmagától elmúlna, mi szükség lenne arra, hogy emiatt bárki a legcsekélyebb erőfeszítést tegye ? Ám láthatjuk az embereknek a boldogságuk elérésére és a boldogtalanságuk elkerülésére irányuló, szűnni nem akaró igyekezetét, mivel ezek sehogyan sem akarnak önmaguktól megvalósulni. Aki valóban boldog akar lenni és valóban meg akar szabadulni a szenvedésektől, annak magának kell megtennie mindazokat a lépéseket, amelyek révén megkaphatja, amit szeretne és megszabadulhat mindattól, amit nem szeret. Ez a magyarázata a buddhizmus figyelmeztetésének : „A boldogságod és a boldogtalanságod a saját kezedben van, nem valamely istenségtől függ !” És ez a magyarázata – többek között – annak, amiért a buddhista filozófia nem fogadja el a teremtés elméletét. De még azok sem maradhatnak tétlenek, akik elfogadják a teremtés gondolatát. Nem ülhetnek a szobájukban ölbe tett kézzel, várakozva, hogy majd mindent megkapnak a Jóistentől, hiszen tudják, hogy olyat nem érhetnek el, amiért nem tesznek semmit sem. Ha egy isten teremtette volna a lényeket, a tartós boldogságukat is meg kellett volna teremtenie. Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy miért ne teremthetett volna másoknak is tartós boldogságot. Sietve megjegyzem, hogy én a buddhista filozófia szemszögéből beszélek, nem a keresztény elgondolást kritizálom ! Mi valóban tiszteljük mások vallását, mivel világosan látjuk, hogy a különböző vallások pozitívan járulnak hozzá az emberek életéhez. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy például a keresztények között nagy számban találkozhatunk olyanokkal, akik talán boldogabbak, mint számos buddhista. Következésképpen, minden vallásra nagy szükség van és ezért mi őszintén tiszteljük valamennyit. Végül is a különböző emberek, különböző ízeket szeretnek. Nagyon sok ember a boldogságát a keresztény filozófiából meríti. Éppen ettől a szemlélettől válik boldogabbá. A filozófiákban természetesen vannak különbségek, és amikor filozófiailag értelmezhető magyarázatokról beszélünk, nagyon pontosnak kell lennünk. Szigorú logikával kell eljárnunk a buddhista filozófián belül, és természetesen világosan kell látnunk akkor is, amikor a keresztény filozófiáról van szó. Itt nem vehetjük figyelembe, hogy más filozófiákkal ellentmondásba kerülünk vagy sem. Ha erre tekintettel kellene lenni, értelmetlen lenne a buddhista filozófiával való foglalkozás. Nézetünk szerint tehát a saját cselekedeteinkkel érhetjük el mindazt, amit akarunk, és cselekedeteink révén hagyhatjuk el, amiket nem akarunk. A mindennapi tapasztalataink is ezt igazolják. Ahhoz pedig, hogy valamit elérjünk, tennünk kell érte. Semmit sem fogunk megkapni a Buddhától vagy egy istentől. Mindebből pedig tisztán megérthetjük, hogy a saját cselekedeteink a mérvadóak. Márpedig ha ez igaz, akkor a lényegi kérdés így

Karmatörvény 213

hangzik : mit kell tennünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk, és mit kell elhagynunk, illetve mit nem kell megtennünk ahhoz, hogy a szenvedést, a boldogtalanságot, elkerüljük ? A Lam rim meditáció válasza erre a karmatörvény. Ezt mondja : gondolkodjatok el tetteitek törvényszerűségén és következményein. Nem a Buddha vagy valamely istenség cselekedeteit tanítja, hanem a saját cselekedeteinkről beszél. Mi történik, ha ilyen és ilyen tettekkel kötelezzük el magunkat ? Mi lesz a várható következmény ? A kívánt következmények eléréséhez milyen cselekedeteket kell végrehajtanunk ? A buddhista filozófiának nem véletlenül ez a legsarkalatosabb pontja. A karmatörvény belátásából arra a felismerésre jutunk, hogy amennyire csak lehetséges, elkötelezzük magunkat a pozitív, erényes cselekedetekkel és tartózkodunk minden negatív, más szóval erénytelen cselekedettől. Alapvetően legbensőbb vágyunk, a boldogság elérése miatt. Mivel pedig a jobb vagy rosszabb újralétesülés is kizárólag az elkövetett cselekedetektől függ – és nem attól, hogy valaki buddhista vagy sem –, a karmatörvénnyel való hibanélküli elkötelezettség nem csupán a jelenlegi életben vezet pozitív következményekre, hanem az elkövetkező élet alakulását is jótékonyan befolyásolja. Mi buddhisták tehát nem fogadjuk el a teremtés elméletét. A karmatörvényt fogadjuk el pontos magyarázataként annak, hogy miért élünk itt és most, emberi lényként. Ittlétünk okát a múlt életünkben elkövetett cselekedeteinkben keressük. „Nézd meg a tested és meglátod, mit tettél a múltban. Nézd meg a tudatod és meglátod, hová kerülsz a jövő életedben” – tanítja egy tibeti buddhista mondás. Jelenlegi értékes emberi testünk jelzi, hogy pozitív cselekedeteket hajtottunk végre előző életünkben. Ám, ahogyan azt már korábban annyiszor hangsúlyoztam, jelenlegi értékes emberi testünk nem garantálja, hogy a következő életünk is hasonlóan alakul. Hogy milyen lesz, azt a jelenlegi tudatunk állapota szabja meg. Pozitív tudat pozitívan motiválja a test- és a beszéd cselekedeteit és pozitív karmát halmoz fel, a következmény pedig – akár hisz benne valaki, akár nem – a jobb újralétesülés. Mert ez a karmatörvény. A kérdés tehát az, hogy erényesek vagy erénytelenek a gondolataink, végeredményében, hogy megfelelően töltjük-e napjainkat. Ettől függ, hogy milyen lesz a következő életünk. Ezért lényegében az sem számít, hogy éppen milyen meditációkat végzünk. Egyedül az a fontos, hogy az adott meditáció segíti a tudatunk pozitívabbá, erényesebbé válását vagy sem. A gyakorlatotok megválasztásakor kizárólag ez legyen a szempont. Minden olyan meditáció, amely közvetlenül nem járul hozzá a tudat pozitívabbá tételéhez, értelmetlen. Csupán az idő múlatására, kikapcsolódásra jó, esetleg az észbeli képességet csiszolhatja. Többre nem alkalmas. Csak az olyan gyakorlat éri meg a fáradtságot, amely képes a tudatot a mindennapi élet terén valóban


pozitív irányba befolyásolni. Ezt kellene egyedül figyelnetek, ahelyett, hogy a különféle gyakorlatokkal eltöltött időtöket számoljátok. Ami engem illet, én ezt az utat választottam. Tanítás és gyakorlat ugyanis temérdek van. Én kizárólag azt nézem, hogy az adott tanítás képes a tudat pozitív átalakítására vagy sem. Ha igen, akkor érdemes foglalkozni vele. A tanítások és a meditációk a meleg szív kiteljesítésére és a pozitív gondolatok felkeltésére valók. Ha alkalmasak rá, akkor nagyon jók és akkor nem számít, hogy új vagy régi a tanítás. Mert amúgy óvatosnak kell lenni. Számos ember áll elő új gondolatokkal, sok a divatos irányzat. Napjaink korlátlan információ áradatában könnyű hozzáférni szinte bármihez, a megszerezhető információk valódi megismeréséhez viszont egy teljes élet is kevés. A tibetiek azt mondják : „A méh képes kiválasztani sok-sok növény közül azt, amely hasznos a számára.” Nektek is az információáradatból a mindennapi életetek szempontjából hasznosat, a boldogságotokat és boldogtalanságotokat befolyásolókat kellene kiválasztanotok. A buddhista tanítás, -filozófia, -meditáció, -gyakorlás, sőt még az ima célja is az, hogy a tudatban pozitív átalakulás jöjjön létre. Olyan információkkal foglalkozni, amelyeknek nincs hatása a mindennapi életre, csak elvesztegetett idő. Aki kellő megalapozottság nélkül egyre több és több információ megszerzésére törekszik, végül elveszhet ebben a rengetegben. Ilyen nem történhet meg akkor, ha az információkat az életünk pozitív átalakításának figyelembe vételével válogatjuk. Végső soron egyáltalán nem számít, hogy ki milyen vallás mellett kötelezte el magát, lehet keresztény, muszlim vagy buddhista, ha helyesen cselekszik, boldog élete lehet. Ez a karmatörvény, ami nem függ a vallástól. a. Az erénytelen karmán és annak következményein való meditációnak három része van : 1) Erénytelen karma. 2) Súlyos és könnyű erénytelen karma. 3) Az erénytelen karma következményei. 1) Nem részletező kifejtéssel az erénytelen karmára vonatkozóan a buddhista tanítás tíz erénytelen cselekedetet sorol fel. a)A tíz erénytelen cselekedet közül az ölés, a lopás és a helytelen szexuális viselkedés a test három erénytelen cselekedete. Általánosságban mondva, a test minden erénytelen cselekedetének elkövetése szenvedést von maga után. i) Ölés alatt bármilyen érző lény megölését értjük, beleértve az összes állatot. Ha valaki megöl egy embert, esetleg megmenekülhet a felelősségre vonástól, de mélyen a tudatában állandó zavar keletkezik, hiszen a tettét önmaga előtt nem tagadhatja le. Ha pedig a cselekedetéről más emberek tudomást szereznek, ha elterjed róla, hogy gyilkos, akkor ezt a

Karmatörvény 215

bélyeget viselnie kell. A környezetében megvetésben lesz része, a családja, a hozzátartozói és az ismerősei ellenségévé válnak. Lehet így boldogan élni ? Ez az ember természetesen boldogtalan lesz. Elkövetése számos olyan következménnyel jár, amit az illető nem akart, de folyamatosan tapasztalnia kell. Nem a buddhista tanítás, hanem mindennapi tapasztalata tudatja vele, hogy tette helytelen, rossz cselekedet volt. Akár önmaga követi el a gyilkosságot, akár más végzi el helyette a cselekményt, a következmény ugyanaz. A személy akkor is gyilkossá válik és ezáltal az ölés erénytelen tettét halmozza fel, ha másvalakit kér meg egy érző lény meggyilkolására. Bár közvetlenül a felbérelt személy hajtja végre a gyilkosságot, a megbízó mégis elköveti a tettet. Ugyanis nem csupán maga a fizikai cselekmény, hanem a cselekedethez való viszonyulás is lényeges. Például, ha tíz ember egyességre jut, hogy valakit megölnek, még ha a konkrét tettet más személlyel végeztetik is el, az összes egyetértő az áldozat gyilkosa lesz. Az elmondottak az állatok megölésére is vonatkoznak, legyenek azok akár csak apró rovarok. Ahogyan az imában áll : a törvény „minden érző lényre” egyformán igaz. A buddhizmus ebben jelentősen különbözik más vallásoktól. Nemrég láttam a televízióban egy műsort. Egy híres futballsztárral beszélgetett a riporter. A fiatalember elmondta, hogy ő buddhista, nem sokkal utána pedig büszkén közölte, hogy kedvenc időtöltése a vadászat ! Hogyan lehetne egy buddhista számára a vadászat megengedhető cselekedet ? ! Ezen a helyen beszélnem kell a húsevésről. Sok ember lát ellentmondást abban, hogy a buddhisták húst esznek, miközben az összes érző lény védelméről beszélnek. Tény, hogy buddhista tanításokban olvashatunk húsevésről. Manapság különösen nem könnyű választ adni arra, hogy helyes vagy nem helyes, ha egy buddhista húst eszik. Az én nézetem az, hogy a húsevés nagy általánosságban tekintve nem elítélendő. Például, ha egy nagyon éhes ember halott madártestet talál, akkor a kérdés csak az lehet, hogy valóban nagyon éhes vagy sem, mivel a madár már halott. Ha személy szerint sem közvetlenül, sem közvetve nem ártott a madárnak, akkor nem helytelen a cselekedete. Az igazi kérdés persze nem ez, hanem a bolti hús vásárlása. Őszentsége, a Dalai Láma a tibetieket a vegetáriánus életmódra bátorítja, különösképpen a nagy társasági összejövetelekkor. Indiában és Nepálban sajnos a nagyobb összejövetelek alkalmával sok állatot megölnek. Hogy itt nyugaton pontosan mi a helyzet e téren, nem tudom, mivel az élelmiszerboltokban bárki annyi húst vehet, amennyit csak akar. A társadalmak alapjaikban megváltoztak a korábbiakhoz képest. Tibet számos vidékén vendégfogadáskor csirkéket öltek, mivel nem volt módjuk arra, hogy a húst boltban vegyék meg. Tény, hogy azok a vendégek, akik nem ettek ebből a húsból, nem befolyásolták


az állatok megölését. Manapság hasonló a helyzet. Az a néhány ember, aki nem eszik húst, nincs hatással az állatok megölésére. Persze, ha tömeges méreteket öltene a húsfogyasztástól való tartózkodás, annak már lenne eredménye és valóban védelmet nyújthatna az állatoknak. Általánosságban a szabály az kell legyen, hogy a szándékos ölés minden formája kerülendő, legyen szó akár csak apró rovarról. Az öléstől amennyire csak lehet, tartsátok távol magatokat. ii) A test második erénytelen cselekedete a lopás. A lopás tárgya lehet minden olyan dolog, ami másnak a tulajdona, illetve nem hozzánk tartozik. Ennek az erénytelen tettnek nagyon sok típusa van. Alapesetben azt értjük alatta, ha valaki behatol egy lakásba és elvisz onnan valamit. Az is elköveti a lopást, és ezáltal a lopás erénytelen tettét halmozza fel, aki másvalakit bíz meg az eltulajdonítással vagy aki kölcsön kapott dolgot nem szolgáltat vissza. Van úgy, hogy az illető hagyja, hogy a kölcsönadó megfeledkezzen a kölcsönről. Abban a pillanatban, amikor megszületik az elhatározása, hogy azt a bizonyos dolgot nem fogja visszaadni, a lopás tettét elköveti. Ugyanez az eset, ha valaki olyan dolgot ad tovább, amelyet mások rábíztak. Amikor ez megtörténik, beszennyeződik a lopás negatív tettével. iii) A test harmadik erénytelen cselekedete a helytelen szexuális viselkedés. A buddhizmus tanítása értelmében ez az azonos neműek közötti viszonyra, illetve a más feleségével-, férjével-, mennyasszonyával- vagy vőlegényével folytatott kapcsolatra vonatkozik. Az elv itt az, hogy a partner nem tartozhat máshoz, nem lehet elkötelezett más személy irányába. Ugyancsak ide tartozik a megtartóztatásban élő teljesen felavatott, vagy akár csupán egy napos fogadalmat tett világi személlyel létesített kapcsolat. Továbbá a nem szokványos szexuális cselekedetek, illetve a szent helyeken, például dharmateremben vagy nyilvános területeken végzett aktus. Hasonlóképpen nem engedélyezett a Guru, a szülő, vagy bármilyen más tiszteletreméltó személy jelenlétében történő szexuális cselekmény. A Lam rim tanítás kitér arra is, hogy a nemi érintkezés negatív tettnek minősül a terhesség kilencedik hónapjában, majd pedig az azt követő csecsemőgondozás idején. Az ennek okaira vonatkozó érveket nem ismerem pontosan, feltehetően ebben az esetben a gyermek védelméről is szó van. Negatív az olyan szexuális cselekmény, amelyet a partner nem akar, ha az kényszerítéssel jön létre, és végül ha a kapcsolat bármilyen ártalmat vagy betegséget okozhat akármelyik fél számára. Ezek a legfontosabb pontok. b) A beszéd által négy erénytelen cselekedet követhető el. A hazugság, rágalmazás, durva beszéd és haszontalan fecsegés erénytelen tettei akkor is felhalmozásra kerülnek, ha azok elkövetésére másokat bíztatunk.

Karmatörvény 217

i) A hazugság, a motiváció tudatos megváltoztatásából eredő negatív tett. Például, ha valaki megkérdezi, hogy egy bizonyos személyt láttunk-e, és bár láttuk, ennek ellenkezőjét állítjuk. A hazugság alapvetően tehát a motivációval áll összefüggésben, mert mást mondunk, mint amit gondolunk, tudunk vagy hiszünk. Máskülönben, ha ugyan láttuk azt a személyt, de valamilyen oknál fogva meg vagyunk győződve róla, hogy nem láttuk, a fenti kérdésre adott nemleges válasz nem minősül hazugságnak. Jóllehet az esemény ugyanaz, az elhangzott szavak is megegyeznek, a cselekedet ebben a formájában öntudatlan volt és a motivációban sem történt változás. A két motiváció közti jelentős különbség miatt az első esetben a cselekedet negatív, a második esetben viszont nem az. ii) A rágalmazás is rossz motiváltságból fakad. Barátságtalan légkört teremtve megpróbál embereket szétválasztani egymástól. Akár igazságon, akár valótlanságon alapul, a rágalmazás erénytelen tettét halmozza fel, aki barátok vagy ellenségek között ellentétet szít. Utóbbi esetben amiatt, mert az egymást nem kedvelő személyeket még inkább szétválasztja. iii) A durva beszéd harag vagy gyűlölet következtében jön létre. Ha egy beszéd más emberek érzéseit sérti, ha másoknak árt, akkor negatív cselekedet. iv) Haszontalan fecsegés alatt az olyan társalgást értjük, amely során a résztvevők tudatában gyűlölet, harag, ragaszkodás, féltékenység, vagy más mérgező érzelem támad. Megfigyelhető, hogy az emberek beszélgetései gyakran térnek el ilyen irányba. Fecsegéseik közben haragossá válnak, vágyakat élesztenek egymásban vagy féltékenységet keltenek. Itt most ne a semleges témákról folyó, akár hosszan tartó beszélgetésekre gondoljatok, hanem kifejezetten azokra az esetekre, amikor a jelenlévők tudata mérgező érzelmekkel telítődik. A beszélgetés formája nem számít. Mindegy, hogy történetek hangzanak el vagy a társalgás kötetlen formában zajlik. c) A tudat három erénytelen cselekedete. i) Az első a mohóság vagy sóvárság. Többféle típusa lehetséges. A mohóság erénytelen tette az olyan feltételek teljesülésekor halmozódik fel maradéktalanul, amikor valaki nagyon erősen ragaszkodik más tulajdonához, vagy nagyon erősen ragaszkodik saját vagyona gyarapításához, illetve másvalaki vagyonát szeretné megszerezni stb. Sok ember vágyakozik jó ételek, italok után, szeretnék megszerezni a legjobb lakást, autót, cipőt, bármit. Ez a negatív gondolkodás egyik fajtája. ii) A rosszakarat olyan negatív gondolat, amely másoknak ártani kíván. iii) Végül a tudat erénytelen tetteinek utolsó típusa a helytelen nézet, amely alatt itt olyan nihilista álláspontokat értünk, mint a karma-


törvény-, a megelőző és következő életek-, a nirvána-, a buddhaság stb. létezésének a tagadása. Általánosságban mondva, aki nem fogadja el a karmatörvényt, annak a cselekedetei féktelenek vagy legalábbis fegyelmezetlenek. Sok esetben a különösen erénytelen cselekedetek ebből a szemléletből fakadnak, mivel elkövetőjük a saját tettei iránt nem érez felelősséget, nem törődik azzal, hogy azok helytelenek vagy helyesek, ártalmasak vagy segítők. Akik elfogadják a karmatörvényt, azok számára viszont nem számít, hogy körülöttük a szabályokat rendőrség vigyázza, mivel minden cselekedetüket saját belső „rendőrségük” felügyeli. Nem attól teszik függővé mit és hogyan tegyenek, hogy másoknak tudomásuk van róla vagy sem. Számukra egyedül az a fontos, hogy cselekedeteik helyesek vagy helytelenek. Ahelyett, hogy mások gyengeségeit igyekeznének kihasználni, a saját gyengeségeiket vigyázzák. A karmatörvényt elutasító személy minden olyan esetben negatív cselekedetet követhet el, amikor tettéről mások nem szerezhetnek tudomást. Ha a környezetében nem tartózkodik senki, akkor például megpróbál dolgokat eltulajdonítani és így tovább. Ez az oka annak, hogy a hibás nézetet a buddhista tanítás súlyos erénytelen karmának tekinti. Hibás nézet az is, ha valaki elutasítja a megelőző- és elkövetkező életek lehetőségét. Mivel az ilyen személy nézete szerint a jelenlegi az egyetlen élete, mindent meg akar kapni és bármit meg is tesz a szükségesnek tartott dolgok megszerzése érdekében, függetlenül attól, hogy a cselekedete helyes vagy helytelen. Egyedül azt tartja fontosnak, hogy számára most éppen mi lenne a jó, a cselekedetéből milyen haszna származik jelen életében. Általánosságban mondva tehát a helytelen nézet felelőtlen cselekedetekre és féktelen viselkedésre vezet. A helytelen nézet erénytelensége maradéktalanul felhalmozódik a személy teljes tudatlansága, a negatívitások elkövetésének élvezete, és ezekhez hasonló feltételek fennállása esetén. Akinek nincs tudomása a karmatörvényről és nem hisz a megelőző- és következő életekben, abban fel sem ötlik a gondolat, hogy esetleg szembe kell néznie tetteinek negatív következményeivel. Még élvezi is, ha káros cselekedeteket követ el, ha másokat megtéveszt, ha mások dolgait eltulajdonítja, ha mások életére tör, és így tovább, hiszen szerinte csak ez az egyetlen élete van, amit maradéktalanul élvezni akar. Szemlélete – és következménye, a féktelen viselkedés – révén végzetesen belebonyolódhat a negatív cselekedetekbe, ami nagy mennyiségű erénytelen karma felhalmozására vezet. Ellenkező esetben, aki elfogadja a karmatörvényt, tudja, hogy negatív cselekedeteinek negatív következményeivel előbb vagy utóbb feltétlenül szembe kell néznie. Minden tette iránt megnyilvánuló állandó felelősségérzete pozitív, erényes karma gyűjtésére

Karmatörvény 219

serkenti. Tudja, hogy ha pozitív karmát halmoz fel, akkor annak pozitív következményei lesznek. Ösztönző, állandó vágyat érez tehát, hogy negatív cselekedeteket egyáltalán ne kövessen el, pozitív tettet viszont minél többet hajtson végre. Így jó újralétesülésben lehet része, valamint lehetőséget nyer arra, hogy majd elérhesse a nirvánát. Ez volt a rövid magyarázata az erénytelen karmának. Gondolkodjatok el az elmondottakon, és ismerjétek fel, hogy a felsorolt erénytelen karmák nem csak a leírásokban léteznek, hanem természetes, ösztönző erőkként bennetek lappanganak. Ha hagyjátok szabadon megnyilvánulni őket, a következményeikkel közvetlenül vagy közvetett módon számolnotok kell. Az ölés, a lopás, a helytelen szexuális cselekedet és a többi erénytelenség károsít, sért másokat. Ezek ellentettje, a bármilyen másoknak ártó cselekedettől való tartózkodás, a buddhizmus alapgyakorlata. A buddhizmus középpontjában az együttérzés áll, mivel az együttérzés felkeltése révén szüntethetők meg a mások ellen irányuló cselekedetek. A tanítás lényegi üzenete ezért az, hogy minden gyakorlat alappillére az együttérzés kell legyen. Jó lenne, ha megértenétek ezt a legfőbb tanácsot, mert akkor a cselekedeteitekre figyelve megvalósíthatjátok a buddhizmusban elvárható minimumot, hogy ne ártsatok másoknak sem közvetlenül, sem közvetve. Ha ezt megszívlelitek, akkor majd valóban komolyan veszitek a hétköznapi cselekedeteiteket, tartózkodtok a tíz erénytelenségtől, hiszen ez biztosítja, hogy következő születésetek a jobb világok valamelyikébe történjen. Nágárdzsuna a Drágakőfüzér című munkájában a magasabb létbirodalmakba kerülés tizenhat okát sorolta fel. A többletként szereplő hat ok, illetve gyakorlat, a magasabb létbirodalmakon belüli további még jobb körülmények eléréséhez szükséges.* Ennek a résznek a lezárásaként még feltétlenül meg kell említenem, hogy a Lam rim tanítása minden cselekedetet négy szempont szerint vizsgál. Megkülönbözteti egymástól a tárgyat, a motivációt – amely lehet közvetlen és közvetett –, a cselekményt és annak eredményét. Ezzel kapcsolatban sok kérdés vetődhet fel, amelyekre sokféle magyarázat adható. Felhalmozhatunk olyan cselekedetet, amelyet nem követtünk el ? Elkövethetünk olyan cselekedetet, amit nem halmozunk fel ? És így tovább. Ezekről később, a karma egyéb osztályozásai során még beszélni fogok. Itt most csak az általános magyarázatra tértem ki, de a meditációtokat kibővíthetitek ilyen szempontokkal is. Ehhez segítségként olvassátok Congkhapa részletes kifejtését és használjátok a rövid Lam rim szöveget **, amit a korábbi előadásokkal kiegé* Ratnāvali : I/10. Felsorolását ld. 3. fejezet. Guru iránti odaadás. 56. o. * jegyzet. ** byang chub lam rim mdor bsdus. Congkhapa rövid, mindössze 27 versből álló Lam rim művét Gen Loszang Szönám a karmatörvényről tartott tanításait megszakítva, 1999. február 25. és április 22. között nyolc alkalommal magyarázta el.


szíthettek. Más tibeti tradíciók idevonatkozó tanításait is felhasználhatjátok. Ugyanígy Őszentsége, a Dalai Láma könyvében* is találtok számos fontos szempontot. Ezeket mélyítsétek el mind jobban és jobban. A cél a tudat pozitív irányban történő átalakítása. Bízzatok abban, hogy évről-évre egyre magasabb szintre emelkedtek, és egy idő után megvalósul a tényleges belső, mély, szellemi átalakulásotok. 2) A karma típusok osztályozásában tovább haladva a súlyos és a könnyű karmáról fogok beszélni. Mivel általánosságokról lesz szó, a magyarázatok egyaránt vonatkoznak a súlyos és a könnyű erénytelen és erényes karmára. Az alapszövegben nagyon sok pont van felsorolva. Közülük csak a legfontosabbakat emelem ki. a) Az első hét erénytelen karma esetében a megelőző súlyosabb az utána következőnél. Például az ölés súlyosabb karma, mint a lopás. A lopás súlyosabb, mint a helytelen szexuális viselkedés, és így tovább. Az általános magyarázat szerint a sorban megelőző cselekedetek másokra nézve ártalmasabbak, mint az utánuk következők. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az általános magyarázat nem alkalmazható minden konkrét, egyedi esetre. Az utolsó három erénytelen karma esetében az utóbbi súlyosabb, mint a megelőző. Az általános magyarázat szempontja itt az, hogy a tudat mely cselekedetei ártalmasabbak saját magunkra nézve. Ha valaki úgy gondolja, hogy nem létezik a karmatörvény, nem lehetnek megelőző- és következő életek, és így tovább, akkor ez a buddhista tanítás szerint nagyon súlyos karmának minősül. Súlyosságát jelzi, ha egy bódhiszattva- vagy tantrikus fogadalmat tett személynek ilyesfajta nézetei támadnának, a fogadalma azonnal megsemmisülne. De nem csak nekik, mindenki számára nagyon ártalmasak a helytelen nézetek, mert megsemmisítik a múltban összegyűjtött erényes cselekedeteket. Mindamellett a kezdőknél természetes, hogy még bizonytalanok annak eldöntésében, hogy például létezhetnek-e megelőző- és elkövetkező életek. Nektek is számos kételyetek lehet, ezért azt tanácsolom, hogy jobb, ha még nem hoztok döntést és nem jelentitek ki azonnal, hogy a buddhizmus ilyen vagy olyan kitétele hibás. Próbáljátok minél alaposabban megvizsgálni ezeket a kérdéseket. Egyetértés nélkül azonban ne fogadjatok el semmit se. A leghelyesebb, ha középre álltok. Jobb, mint elutasítónak lenni. Semmiképp se mondjátok, hogy például a Három Menedék vagy a karmatörvény nem létezik. Végtére az sem kizárt, hogy – bár a buddhizmus legfontosabb szellemi alappilléreiről van szó –, egyszerűen nem tudtok egyetérteni velük. Akkor se legyetek elutasítóak. Ez a kezdők számára nagyon fontos tanács ! * Path to Bliss. 127-131. o.

Karmatörvény 221

b) Ugyanannak a pozitív vagy negatív karmának ismételt elkövetése súlyos karmává válik. Az egyszer elkövetett cselekedet könnyű karma. Például könnyű a karma, ha valaki egyszer gyilkol. Ha állandóan elköveti a tettét, akkor az nagyon súlyossá válik. c) Ha akár pozitív, akár negatív irányban erősen motivált karmát nagy öröm követ, a karma súlyossá válik. A karma gyenge motivációval könnyű lesz. A jó motivációval induló, örvendezéssel befejeződő pozitív tett, rendkívül erőteljes pozitív karma lesz. Ugyanígy az ellentettje : az erős negatív motivációval megkezdett negatív cselekedet, amelyet nagy öröm követ, rendkívül erőteljes negatív karmát eredményez. Örülni a gyilkolásnak vagy a rombolásnak, nagyon súlyos karmát jelent. Gyengébbnek minősül, ha az elkövető a negatív cselekedete végén legalább nem érez örömet. Gyenge motivációjú negatív tett, amelyet még megbánás is követ, nagyon gyenge karmával jár. d) Segítőkész szülővel vagy magas szellemi felismerésre jutott személlyel szemben elkövetett akár pozitív, akár negatív karma, súlyos. Itt a hangsúly a cselekedet tárgyán van. Bármilyen negatív cselekedet, beleértve a durva vagy bántó beszédet, amelyet valaki a szüleivel szemben megenged magának, súlyos negatív karma. A szüleinknek nagyon sokat köszönhetünk. Azért kell őket szolgálnunk, mert a szüleink. Próbáljátok elképzelni a megszületéseteket. Milyen körülmények között voltatok akkor ? A szüleitek szeretete, ragaszkodása és gondoskodása nélkül hogyan maradhattatok volna életben ? Éppen ezért, bárhol is éljenek, mindig hozzájuk tartoztok, és bármilyen apró negatív tettet követtek el ellenük, az nagyon erős negatív karma lesz. Ugyanígy, az irányukban megnyilvánuló kicsinyke pozitív tett is nagyon erős pozitív karma. Hasonlóképpen, a magas realizációt elért személyekkel – mint a Buddha, a Guru vagy egy bódhiszattva – szemben elkövetett bármilyen negatív vagy pozitív cselekedet, súlyos pozitív vagy negatív karmát eredményez. Ugyanez vonatkozik a szerzetesi közösség bármely tagjára, mivel a Szangha menedéket szimbolizálja. e) Az olyan karma, amelyet felavatott és fogadalmat tett személy követ el, súlyos. A mások által elkövetett karma könnyű. Például egy rovar megölése fogadalmat tett személy számára – legyen az teljesen felavatott szerzetes vagy laikus, aki például egynapos fogadalmat tett- súlyos karma. Ugyanez a cselekedet nem fogadalom alatt álló személy esetén könnyű. Hasonlóképpen, az öléstől való tartózkodás súlyos pozitív karma a felavatottak, és könnyű a hétköznapi személyek esetében. f) Könnyebb az a karma, amit a személy önmaga követ el, mint amelynek elkövetését másra bízza. Tisztázzunk egy félreértést. Például van egy szúnyog itt a teremben, amit mi, mert buddhisták vagyunk, nem ölhetünk meg. Megkérünk ezért egy nem buddhistát, hogy ölje meg helyettünk. He-


lyesen cselekszünk ? Egyáltalán nem ! Ez nagyon helytelen lenne, mert így még súlyosabb karmát halmoznánk fel. Akkor már sokkal jobban tennénk, ha magunk ölnénk meg, mert könnyebb lenne a karmánk. Vagy nézzünk egy pozitív példát. Ha valaki például leborulásokat végez és megkér egy másik személyt, hogy ő is csinálja, a karmája erőteljesebb lesz. Természetesen a kérést nem szabad összetéveszteni a kényszerítéssel ! A másik személynek szabad akaratából kell csatlakoznia. Ugyanilyen megsokszorozódó következménnyel jár, ha valaki tanítást ad másoknak. Az egyedül végzett pozitív cselekedet tehát mindig könnyebb karmát eredményez. 3) Egy további osztályozási lehetőség az erénytelen karma következménye i nek vizsgálata. Eszerint beérett- és okkal összhangban álló következményről beszélhetünk. a) Beérett következmény alatt a szamszára alsó létszféráiba születéseket értjük. Pokollakónak a súlyos tíz erénytelen karma-, éhező szellemnek a közepesen súlyos tíz erénytelen karma-, állatnak a könnyű tíz erénytelen karma beérett következményeként lehet megszületni. A beérett következmény tehát az öt halmaz * által meghatározott valamelyik szamszárikus test elnyerése lesz. b) Az okkal összhangban álló következmény azonos állapotú vagy hasonló természetű a neki megfelelő okkal. Például annak, aki az elmúlt életében hosszú időn keresztül állatokat ölt, megmarad az ölésre irányuló tudati beállítottsága. Megfigyelhető, hogy a kisgyerekek mentalitása jelentősen eltér egymástól. Vannak közöttük, akik nagy élvezettel állatokat ölnek, holott erre senki sem tanította őket. A buddhizmus szerint ez nem tulajdonítható kizárólag a környezet hatásának. A környezeti hatás persze mint feltétel jelen van, de nem ez az ok. A lényegi ok a megelőző életükben keresendő. Ezek a gyerekek nagymértékben hozzászoktak az öléshez. Mivel az elmúlt életeikben az ölés tettét hosszú időn keresztül elkövették, a cselekedetükkel összhangban álló következményként tudati beállítottságuk a jelen életükben is az ölésre irányul. Amiatt pedig, hogy másoknak elvették az életét, a tapasztalatukkal összhangban álló következményként, mintegy ráadásként, a jelenlegi emberi életük rövid lesz. A súlyos, erénytelen karma tehát több következménnyel jár. Legelőször is a tett elkövetője újralétesülésekor beérett következményként megtapasztalja az alsó világok valamelyikét. Ezt követően, ha a magasabb világot jelentő emberi létszférába születik, az ölésre, lopásra, helytelen szexuális viselkedésre stb. irányuló tudati beállítottsága megmarad, és ha például emberi lényt ölt, rövid időn belül szembe kell néznie a saját halálával. Ugyanígy, aki az elmúlt életében hosszú * Skt. skandha ; tib. phung po. Ld. még a 236. o. jegyzetet.

Karmatörvény 223

időn keresztül mások dolgait eltulajdonította, beérett következményként valamelyik alsó világban létesül újra, ezt követően pedig megmarad a lopásra irányuló tudati beállítottsága és meg kell tapasztalnia mindazt, amit saját maga elkövetett. Eleve nagyon szegény családba születik és állandó szegénységben éli le az életét. Természetesen körülményeinek ilyen alakulásában a külső feltételek is szerepet játszhatnak, de a legfőbb ok a múlt életéből származik. Mivel jogos tulajdonosát megfosztotta, vagy másképpen mondva, elválasztotta valamely tulajdonától, neki is ugyanezt a típusú következményt kell elszenvednie. Majd az ő tulajdona is megválik tőle, például abban a formában, hogy a vagyontárgyait újra és újra elveszíti. Hasonló történik a helytelen szexuális viselkedés esetében. A tett elkövetője elsőként az alsó világok valamelyikébe születik, s még ha innen valamikor meg is szabadul, a következmények nem szűnnek meg. Embernek születve, a férjével vagy a feleségével állandó vitái és konfliktusai támadnak, majd pedig szétválnak, következményeként a múlt életében elkövetett helytelen szexuális cselekedeteinek. Emellett továbbra is fennmarad negatív beállítottsága. Congkhapa Lam rim tanításában a tíz erénytelen cselekedet elkövetésének számos következménye olvasható. * Tanulmányozzátok őket, és külön-külön gondolkodjatok el a hazugság, a durva beszéd és az összes többi erénytelen tett várható következményeiről. Az elmondottakból következik, hogy a mindennapi életünk során tapasztalható valamennyi negatív hajlamunk példa az okaikkal összhangban álló következményekre. A ragaszkodást, haragot, gyűlölködést nem kell senkitől sem megtanulni. A buddhizmus azt mondja : negatív érzelmeink számtalan elmúlt életünk során váltak saját természetünkké és ez okozza a korábbival megegyező, jelenlegi tudati beállítottságunkat. Az erénytelen karma beérett következménye és okkal összhangban álló következménye mellett még úgynevezett környezeti következményről is beszélünk. Ennek példája, amikor valaki emberként születik szellemi fejlődése szempontjából előnyös helyre, élete azonban rendkívül rossz feltételek között valósul meg. A rossz helyre, rossz körülmények közé születés oka szintén a múlt életben elkövetett ölés. Mindent egybevetve, mivel valamennyi következmény oka egy élőlény testének-, beszédének- vagy tudatának karmája, mindezeket élőlény által okozott következménynek nevezzük. ◆◆ Ha emberi lényként olyan negatív karmát halmozok fel, amelynek következményeként alsó létbirodalomba születek, képes leszek a negativitást ott csökkenteni ? Jó kérdés. Ez az egyik érv, ami miatt azt mondjuk, hogy a jelenlegi emberi életünk nagyon értékes. Hatalmas lehetőség ! Egy alsó világban megvalósult * LRCM-mf : 14. fejezet. 216-225. o.


életben majdnem lehetetlen a negativitások csökkentése. Egy állat nem tud Dharmát gyakorolni, arra viszont módja van, hogy egyre negatívabbá váljon. Vagyis a dolog egyre rosszabb lesz. Mi viszont, a jelenlegi életünk lehetőségeinek kihasználásával egyre jobb és jobb életeket nyerhetünk. Ha tehát a következő életünkben lezuhanunk egy alsó régióba és mondjuk állatként születünk újra, a magasabb szférák elérésére kevés esélyünk marad. Gondoljátok át alaposan, hogy mire képes egy állat, mivel tölti az életét. Miközben pozitív tettekre alig van lehetősége, az erénytelen cselekedeteknek : a haragnak és a gyűlöletnek a tömegét halmozhatja fel. Persze az is igaz, hogy az emberi létformán belül is hatalmas különbségek vannak. Ha emberként születünk olyan közösségbe, ahol a Dharma tanítását hírből sem ismerik, honnan tudhatnánk meg, hogy miként kellene helyesen leélni az életünket ? De még ha Dharmát ismerő helyre is születünk, olyan családba, ahol a szellemi gyakorlatokkal szemben érdektelen, vagy ellenszenvvel teli személyek élnek, óhatatlanul a hatásuk alá kerülünk. ◆◆ A családi környezet befolyása ilyen törvényszerű ?

Lehetnek természetesen kivételek, de nagyon nagy a valószínűsége, hogy az ember ugyanazon a pályán halad, mint a környezete. Ezért is gondolkodjatok el azon a hatalmas lehetőségen, amellyel most rendelkeztek. Könnyen semmivé válhat. Ha ezt mélyen átérzitek, rá fogtok ébredni, hogy különleges időt éltek, a legjobb lehetőségekkel rendelkeztek, következésképpen a mostani életetek nagyon-nagyon értékes. Idézzétek fel magatokban a nyolc szabadságról és a tíz kedvező lehetőségről mondottakat. Mélyedjetek el ezekben a gondolatokban, és megérzitek, hogy ezt a kedvező alkalmat valóban meg kell ragadnotok.

Az erényes karma és következményei b. A következő pont az elmélkedés az erényes karmán és annak következményein. Ennek két része van : az erényes karma és az erényes karma következményei. 1) Erényes karma alatt röviden a tíz erénytelen karmától való szándékos tartózkodás cselekedeteit értjük. Mindenek előtt tisztázni kell : attól hogy ha csak üldögélünk, eszünk, iszunk és közben nem ölünk meg senkit, még nem halmozzuk fel az élet védelmének pozitív karmáját. A tíz erényes karma azt jelenti, hogy szándékosan tartózkodunk a tíz erénytelen karma elkövetésétől. Például olyan helyen, ahol szúnyogok vannak, megteremtődnek az öléshez alkalmas körülmények. Ha tudatosan nem öljük meg a nekünk ártó állatot, erényes tettet hajtunk végre, mert tartózkodunk az öléstől. Ugyanígy,

Karmatörvény 225

ha mondjuk őrizetlenül hagyott pénzt látunk egy szobában, létrejön a lopás feltétele. Abban a pillanatban, amint felismerjük, hogy a pénz valakihez tartozik és ezért otthagyjuk, erényes tettet követünk el. A hangsúly itt a sajátos feltételen és az adott erénytelen cselekedet elkövetésétől való szándékos tartózkodáson van. Hasonló módon vizsgálható a hazugság, mint az egyik leggyakrabban előforduló cselekedet. Bizonyos emberek beszédének nagy része hazugság. Amikor létrejön a hazugságra késztető alkalom, és mégis képesek vagyunk a helyzeten felülemelkedve igazat mondani, a hazugságtól tartózkodás erényes tettét hajtjuk végre. Világosan kell tehát látni, hogy nem válik erényes tetté a cselekvésektől való tartózkodás. Erényes tett megvalósításához tenni kell valamit. Cselekvő módon vissza kell tartani magunkat az erénytelen tettek elkövetésétől, éppen akkor, amikor az okok és a feltételek ezek elkövetésére együttállnak. Mindezt figyelembe véve, ha tüzetesen megvizsgáljátok mindennapi tevékenységeiteket, felfedezhetitek, hogy mit kellene közülük megszüntetnetek és mely cselekedetekkel kellene elköteleznetek magatokat. A test és a beszéd temérdek erénytelen cselekedetét tudatosan meg kellene szüntetnetek, és számos erényes cselekedetet folyamatosan gyakorolnotok kellene. Ez a módja, ahogyan a hétköznapokban buddhista gyakorlatokat folytathattok. Mert a buddhizmus, a hiedelmekkel ellentétben nem passzív, hanem nagyon is aktív életre ösztönöz. Próbáljatok napról-napra, óráról-órára, sőt percről-percre mind kevesebb erénytelen cselekedetet elkövetni. Ezzel a mindennapi, szüntelen aktív gyakorlással járulhattok hozzá életetek pozitív átalakításához. Akik nem törődnek a szellemi gyakorlatokkal, azok hagyják, hogy testük- és beszédük cselekedetei korlátozás nélkül, a maguk természetességében menjenek végbe, akármilyenek is legyenek azok. Hibát hibára halmoznak, állandóan megfeledkeznek arról, hogy valójában hogyan is kellene helyesen cselekedniük. Rendszerint csak rövidebb-hosszabb idővel negatív cselekedeteik bekövetkezte után ismerik fel, hogy egyáltalán mit tettek és ehelyett mit kellett volna tenniük. Akkor rendszerint már késő, hiszen a dolog megtörtént. Gondatlanságuk következményeként problémák halmazával kell szembenézniük, a problémáik miatt pedig szenvednek. Mindennek elkerülése miatt alapvető fontosságú, hogy soha, egyetlen pillanatra se felejtsétek el, miként kellene gondolkodnotok, beszélnetek, fizikailag megnyilvánulnotok. Alapvető fontosságú, hogy azonnal állítsatok le minden károsnak induló cselekedetet. Ha ehhez napi szinten hozzászoktok, akkor ebből igen nagy hasznotok származik. Lassan kifejlődik bennetek a helyes viselkedésre emlékezés képessége, és ha nem is máról holnapra, de eléritek, hogy még időben felismeritek a megnyilvánulni


készülő negativitást és ezzel meg tudjátok előzni a tényleges létrejöttét. Talán segítségül szolgálhat, ha saját kevéske tapasztalatomat megosztom veletek. A mindennapok során, amikor kapcsolatba kerülök emberekkel, a helyes teendőkre irányuló gondolataimat megerősítem és pozitív érzéseket keltek magamban. Ez minden esetben nagyon hasznos. Nektek is jó lenne rendszeresen felidézni önmagatokban, hogy mit kellene tennetek, mert a helyes cselekedet nem jön létre természetes módon. Ébresszetek pozitív gondolatokat magatokban. Pozitív gondolatok mellett nem lesznek konfliktusaitok, bárkivel is kerüljetek kapcsolatba. Még egyszer tehát : az erényes cselekedet nem cselekvésnélküliség, hanem az erénytelen tettekkel szembeni aktív ellenlépések megtétele. 2) Az erényes karma következményei. a) Az erényes karma beérett következménye alatt a szamszára magasabb létszféráiba születéseket értjük. Embernek a könnyű tíz erényes karma-, vágyvilági istenlénynek a közepesen súlyos tíz erényes karma-, a forma- vagy forma nélküli világok istenének a súlyos tíz erényes karma beérett következményeként lehet születni. b) Az okkal összhangban álló következmény azonos állapotú vagy hasonló természetű az okával. Például, aki az elmúlt életében hosszú időn keresztül tartózkodott az állatok megölésétől, az megtartja az öléssel szembeni tudati beállítottságát és a jelenlegi emberi élete hosszú lesz. Az erénytelen karmával kapcsolatban felhozott példával ellentétben megfigyelhető az is, hogy a gyerekek egy része soha nem öl állatot, mert rokonszenvet és szánalmat érez még egy kicsinyke rovar iránt is. Ezek a gyerekek megőrizték korábbi életük pozitív hajlamát, tartózkodásukat az öléstől. Az ilyen beállítottságban ugyan külső befolyások is szerepet játszhatnak, mivel azonban gyerekeknél az ilyesfajta mentalitás természetes módon nyilvánul meg, a buddhista tanítás azt mondja : ez az okkal összhangban álló következménye annak, hogy a múlt életükben az ölés erénytelen cselekedetétől szándékosan távol tartották magukat. Aki pedig nem rövidíti meg más életét, annak a saját élettartama sem fog megrövidülni. Ezért az öléstől tartózkodás további következménye a hosszú élet. Manapság főleg Indiában egyes szent helyeken az emberek megölésre szánt állatokat vesznek a mészárosoktól azért, hogy megmentsék őket. Ezt amiatt teszik, hogy létrehozzák az okát egy elkövetkező hosszú életüknek. Egy másik példa. Annak, aki az elmúlt életében hosszú időn keresztül távol tartotta magát a lopástól, megmarad a lopástól való tartózkodásának tudati beállítottsága, miközben a jelenlegi emberi életében vagyonos lesz vagy a vagyonát nem veszíti el. Ezek az emberek belső,

Karmatörvény 227

természetes érzésükre hallgatva tudják, hogy a lopás helytelen cselekedet, bár ezt senki sem tanította nekik. Gondoljatok arra, hogy vannak lakások, amelyeket a tolvajok újra és újra kifosztanak. Miért pont azt a lakást szemelik ki ? A tolvajnak, ha tudja, hogy a ház több lakásában sem tartózkodnak otthon, választania kell. A buddhizmus szerint itt nem csak a tolvaj dönt. Döntése összefüggésben áll a kifosztott személy karmájával, aki saját maga hozta létre a lopás feltételét. Ugyanígy, ahogyan azt már mondtam, egyes emberek állandóan elveszítik dolgaikat, mert ellopják tőlük, vagy elhagyják az utcán. Ez is összefüggésben áll a korábbi életek erénytelen karmikus cselekedeteivel. Ugyanígy, vannak családok, amelyekben a kapcsolatok egész életen át zavartalanok és békések. A férj és a feleség együttélése gondtalan és boldog. Más családokban békétlenség, veszekedés és állandó problémák vannak, néha a tettlegességig elfajulóan. Itt is kapcsolat áll fenn a korábbi cselekedetek és a jelenlegi élet történései között. ◆◆ Bizonyára valamelyik megelőző negatív tettem következményeként elloptak tőlem egy számomra fontos dolgot. Bár meglett, mégis túladtam rajta, mert az esemény miatt felismertem, hogy semmi szükségem rá. Azt kell mondjam, végül is jót tettek velem. Azóta, hogy nincs, kifejezetten jobban érzem magam.

Néha olyan eseményeket, amelyekre azt mondjuk : „szerencsétlenek”, képesek vagyunk pozitív irányúvá alakítani. Jóllehet, ezek következményei korábbi negatív cselekedeteknek, de a történést saját hasznunkra fordíthatjuk. Emlékezzetek vissza a korábban mondott idézetre : „A szenvedés a boldogság bevezetője.” Általánosságban mondva, ha nincsenek problémáink, ha nem szenvedünk, nem jön létre bennünk a valódi lemondás iránti igény, holott ez rendkívül fontos a buddhista gyakorlatban. A problémák és a szenvedés nagymértékben segítik a mélyről fakadó lemondást, a szamszárától való megszabadulás őszinte vágyának felélesztését. Beszéltem már róla : olyan ez, mint a szemét hasznosítása. Senki sem akarja a szemetet, mindenki igyekszik megszabadulni tőle. De ha mondjuk pénzt kaphatunk érte, már másként nézünk rá. A „szerencsétlenség” hasonlóvá válhat a szemét újrahasznosításához. Egy ilyen esemény nagyon jó tanítást adhat, nagy lehetőséget láthatunk benne. Persze minden attól függ, hogy a dolgok megértésében milyen szintre jutottunk. Visszatérve a meditációkhoz, gyakorlásotok akkor lesz megfelelő, ha az elmondottakat még sok részlettel kiegészítitek. Próbáljatok minél több példát találni és azokon, amilyen mélyen és kiterjedten csak tudtok, gondolkodjatok el. Az egyre pontosabb megértésből pozitív ösztönzések származnak. Ez azt jelenti, hogy mindinkább felismeritek, mit kellene és mit nem kellene tennetek, azaz milyen típusú karmát kellene összegyűjtenetek és milyet elhagynotok. A meditációból származó pozitív ösztönző erő hatására ténylegesen


változtathattok mindennapi cselekedeteiteken. Minél inkább meg tudjátok változtatni a cselekedeteiteket, annál közelebb kerültök a nirvánához, a szamszára meghaladásához. Ez a helyesen végzett buddhista gyakorlat.

A karma egyéb osztályozásai 1) A karma egyéb osztályozásai közül először az előrevetítő- és a beteljesítő karmákat vizsgáljuk meg. a) Az előrevetítő karma okozza a szamszára bármelyik szintjére történő újralétesülést. Az új életnek a szülők csupán külső feltételei, nem lényegi okai. A lényegi ok az előrevetítő karmánk, amelyet a múltban gyűjtöttünk össze. Önmagunk vagyunk tehát a saját teremtőink, nem egy isten teremtett minket. Saját magunk vagyunk felelősek a létezésünkért, a saját magunk által felhalmozott karmánk a teremtő. A magasabb – emberi és isteni – létbirodalmakba történő újralétesülést az erényes előrevetítő karma okozza. Az alsó létbirodalmakba – állatként és pokollakóként – történő újralétesülést pedig az erénytelen előrevetítő karma okozza. A karmatörvénynek megfelelően pozitív tetteink eredményeként pozitív-, negatív tetteink eredményeként pedig negatív következményeket tapasztalunk. A jó és a rossz következmények a hozzájuk hasonló okokból származnak. Ahogyan korábban is mondtam : ha narancsfát akartok, akkor narancsmagot ültessetek, ne banánmagot. Ez amiatt jelenthető ki teljes bizonyossággal, mert az okok és következmények külső törvényén alapuló tényekben nem kételkedünk. Ezek az okok és következményeik megfelelnek egymásnak. A buddhizmus ugyanezt a felismerést alkalmazza a belső jelenségek, a tettek és azok következményeinek az értelmezésére. Jelenlegi emberi létformánkban kiválóan működő agyunk van, ezért úgy tekinthetünk emberi létünkre, mint amelyik bizonyosan jobb, mint az állatoké. A jobb létezéshez jobb okokra, a jó újralétesüléshez pedig jó karmára van szükség. Ezt a jó karmát nevezzük erényes előrevetítő karmának. b) Amikor azt mondjuk : „emberi test”, akkor nagyon általános fogalmat használunk. Közelebbről megvizsgálva, a testi eltérések milliónyi változatát figyelhetjük meg. Még a látszólag nagyon hasonlónak tűnő ikrek sem egyformák. A jelenlegi mintegy hatmilliárd ember mindegyike különbözik a másiktól, színben, testformában, életmódban, körülményekben, és így tovább. A buddhista filozófia szerint az eltérő sajátosságokat a környezetben, a fizikai megjelenésben, a személyiségben stb. a beteljesítő karma okozza Emberi életünk oka az előrevetítő karma, de hogy életünk milyen körülmények között valósul meg, az a beteljesítő karmától függ. Ez a karma is

Karmatörvény 229

erényes és erénytelen, s mivel a következmények összhangban állnak az okokkal, ettől függően alakul pozitív vagy negatív módon a környezet, a fizikai megjelenés és a személyiség. A szép testi megjelenést, a szép arcvonásokat, az erényes beteljesítő karma okozza. Másik oldalon, az emberek egy részének különféle fizikai problémái vannak : vakok, mozgássérültek, vagy valamilyen kellemetlen, csúf vonással rendelkeznek. Ezek a hiányosságok az erénytelen beteljesítő karma következményei. Az előrevetítő- és a beteljesítő karmáknak négy változata van. i) Az első lehetőség, hogy az előrevetítő karma erényes, a beteljesítő karma erénytelen. Az erényes előrevetítő karma következményeként valamelyik magasabb világba születhetünk, az erénytelen beteljesítő karma miatt viszont a körülményeink nem lesznek megfelelőek. Példa erre, ha valaki ugyan embernek születik, de hátrányos körülmények között kell élnie : fogyatékosan, csúnyán, rövid élettel, betegeskedve, szegényen stb. Mivel már többször hivatkoztam az emberek testi-szellemi fogyatékosságaira, e helyen szeretném tisztázni, hogy mi nem nézzük le a csökkent képességű embereket. Éppen ellenkezőleg : őszintén együtt érzünk velük. A buddhizmus karmatörvényre vonatkozó tanítása szerint egyébként csak idő kérdése, hogy mikor kell nekünk is hasonló problémákkal szembenéznünk. Itt nyugaton, az emberek egy része a kelleténél érzékenyebb. Többnyire a félreértéseik miatt. Amikor az okok és azok következményeivel összefüggésben fizikai hiányosságokról van szó, akkor tényekről beszélünk és nem arról, hogy ki több vagy ki kevesebb. Sem lenézésről, sem csodálatról nincs szó. Ha egy narancsfa hiányosságait tudós vizsgálja, akkor a sejtjeiben vagy a DNS szerkezetében lévő elváltozásokra fog hivatkozni, ami nem azt jelenti, hogy a tudós a narancsfáról megvetően nyilatkozik. Ugyanígy az orvos, amikor megállapítja valakinek a betegségét, a problémája miatt nem nézi le a páciensét. Csak a tényeket közli. ii) A másik lehetőség, hogy mind az előrevetítő, mind a beteljesítő karma erényes. Példa erre, ha valaki istenlénynek vagy embernek születik, rendelkezik az összes képességgel és az egész életét boldogan éli le. iii) A harmadik, amikor az előrevetítő karma erénytelen, a beteljesítő karma erényes. Példa erre a nagyon jó körülmények között élő állat, mondjuk egy kutya, valamilyen gazdag ember házában. Ez az állat sokkal boldogabban töltheti az életét, mint az emberek nagy többsége. Külön szobája van, pompásan ellátják, télen még fel is öltöztetik, nehogy megfázzon. iv) Utolsó lehetőség, amikor mindkét karma erénytelen. Példa erre, ha valaki pokollakónak vagy temérdek megpróbáltatásnak kitett állatnak születik. Nekik az egész életük szenvedés.


2) Folytatva a karma egyéb felosztásainak az ismertetését, a következő kérdésünk az lesz, hogy feltétlenül meg kell tapasztalnunk minden karmánk következményét vagy sem. A következmények megtapasztalása a karma súlyától függ. Ennek megfelelően beszélhetünk olyan karmáról, amelynek következményét biztosan-, illetve amelynek következményét nem biztos, hogy megtapasztaljuk. A biztos megtapasztalás természetesen olyan karmára vonatkozik, amely ellenszerek alkalmazásával nem lett megsemmisítve. a) Általánosságban mondva, három lehetőség van olyan karma felhalmozására, amelynek következményét biztosan megtapasztaljuk. i) Az első a tárgy ereje által történő megtapasztalás. Ilyen tárgyak : a Három Menedék, a bódhiszattvák, a gyakorlás nagy mesterei, a szülők, a szent helyek stb. E tárgyakkal szemben elkövetett bármilyen pozitív vagy negatív cselekedet következményét a tárgyak ereje miatt biztosan megtapasztaljuk. A cselekedet következménye gyengének vagy erőteljesnek minősül, attól függően, hogy milyen tárgyra irányul. Egyszerű példával élve : kaviccsal megdobni egy utcai járókelőt természetesen helytelen, de ha ugyanezt a miniszterelnökkel szemben követik el, akkor a cselekedet nagyon súlyosnak minősül. Az első esetben a károsulton kívül nem valószínű, hogy bárkit különösebben zavarni fog a dolog, míg utóbbi esetben az elkövetőt letartóztatják és akár börtönbe is csukhatják. A tett mindkét esetben ugyanaz, a következményben mutatkozó különbség oka tehát nem a cselekvő oldalán, hanem a tárgyi oldalon van. A buddhizmus ugyanezt a logikát alkalmazza, amikor azt mondja, hogy például a Buddhával, a Dharmával vagy a Szanghával szemben elkövetett pozitív vagy negatív tett súlyosabb megítélés alá esik. Ugyanígy súlyosabb minden bódhiszattvára irányuló cselekedet is. Miért ? Mert a bódhiszattva az a személy, aki minden érző lény boldogsága iránt felelősséget érez. A példában említett miniszterelnök az ország összes polgára iránt felelősséggel tartozik, ezért a vele kapcsolatos cselekmények más megítélés alá esnek, mintha azok egy átlagpolgárral történnének meg. Hasonló mondható a magas realizációkat elért nagy gyakorlókról és a szülőkről. Gondoljatok szüleitek áldozatvállalására. Az igaz, hogy születésünk lényegi oka a saját beteljesítő karmánk, de életben maradásunk legfőbb feltételei a szüleink. A szüleink adták a testünket. Már az anyaméhben megkezdődött a szülői gondoskodás, és a születésünket követően törődésük és kedvességük nélkül nem maradhattunk volna életben. Az hogy erős és egészséges testtel most itt vagyunk ebben a dharmateremben, az a sok-sok éven át tartó gondoskodásuk következménye. Ezt soha sem szabad elfelejteni. Ezért bármilyen cselekedet – legyen az pozitív vagy negatív –, amelyet a szüleinkkel szemben elkövetünk, nagy hatású lesz. És ez nem a cseleke-

Karmatörvény 231

detünk, hanem a cselekedetünk tárgyának a jelentősége miatt van. Ami a felsorolásban szereplő szent helyeket illeti, ilyenek például ahol Sákjamuni Buddha született, megvilágosodott, tanításokat adott vagy ahol a parinirvánába tért. Hasonlóképpen, azok a helyek is fokozott jelentőségűek, ahol a nagy mesterek meditáltak. Bármilyen cselekedet, amely összefüggésben áll ezekkel a szent helyekkel, súlyossá válik. ii) A második a motiváció ereje. Az erős- illetve a gyenge motivációtól függően a cselekedet erőteljes vagy gyenge. Bármilyen tettet követünk el erős pozitív vagy negatív motivációval, annak következményét a szándék határozottsága miatt előbb vagy utóbb biztosan megtapasztaljuk. Ami a pozitív következményeket illeti, a buddhizmus azt tanítja, hogy a test-, a beszéd- és a tudat jól motivált cselekedeteire pozitív válaszok érkeznek. Mindenki saját maga megbizonyosodhat ennek igazáról. Őszentségének, a Dalai Lámának egyik Lam rim tanításán egy idős, beteg hölgy kiment az emelvényhez és segítséget kért. Őszentsége adott néhány tanácsot, mire a hölgy heves zokogásba kezdett és szemmel láthatóan még rosszabb állapotba került. Látva a helyzetet, Őszentségében szánalom és együttérzés ébredt, mire az idős nő szinte azonnal megnyugodott, minden kellemetlen érzése megszűnt. Akkor Őszentsége azt mondta : „Ez egy példa a pozitív gondolat erejére.” iii) A harmadik az alkalmazás ereje. A rendszeresen elkövetett pozitív- vagy negatív karma következményét a folyamatos művelés miatt biztosan megtapasztaljuk. Aki kis köveket rendszeresen egy helyre hord, az évek alatt hatalmas építményt emelhet. A felhalmozott milliónyi gyenge karma is erőteljessé válik és következménye egy nap biztosan tapasztalásra kerül. Mivel pozitív, erényes cselekedet bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben felhalmozható, nem szabad lebecsülni egyetlen kicsinyke erényes cselekedetet sem – például örömöt, mert valaki jót cselekedett, vagy jó motivációval végzett tanácsadást, egy leborulást –mert jóllehet ezek nem túl jelentősek, de belőlük majd valamikor pozitív következmény származik. Mindamellett a nagyon erős pozitív vagy negatív karmák önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy a következményeikkel szembesüljünk. További feltétel, hogy ezek a karmák megmaradjanak. Csak akkor kell a következményekkel előbb vagy utóbb számolni, ha időközben az erős pozitív karma nem semmisül meg vagy a negatív karmát az erős ellenszerek alkalmazása nem távolította el. A buddhista tanítás arra figyelmeztet, hogy a harag és a gyűlölet felemészti a múltban felhalmozott pozitív karmát. Még a nagyon erős pozitív karma felhalmozására is igaz, hogy a mások iránt ébredő harag vagy gyűlölet negatív ereje megsemmisíti és ezáltal a jótékony következmény nem érvényesülhet.


Az olyan karmának nem feltétlenül tapasztaljuk meg a következményét, amelyik nem tartozik a felsorolt három lehetőség közé. Ezek a karmák ugyanis nagyon gyengék. A karma, amelynek a következményét biztosan megtapasztaljuk, háromféle lehet : a következményt már ebben az életben- vagy a következő életünkben- vagy valamelyik később elkövetkező életünkben tapasztaljuk. Általánosságban mondva, az életét rombolóan és ártalmas módon élő embernek a negatív következményekkel előbb vagy utóbb még ebben az életében szembesülnie kell. Legyen az akár a halála, ami súlyos és fájdalmas lesz, tele zaklató látomásokkal. Ugyanígy, aki különösen erényesen él, annál a pozitív következmények már a jelen életében jelentkeznek. Az erős karmák következményeivel tehát valamikor – ebben vagy valamelyik következő életben – szembetalálkozunk. Azt nem tudjuk megmondani, hogy mi történik majd valamelyik következő életünkben, de ami a jelen életet illeti, próbáljatok a pozitív és a negatív esetekre példákat találni, nem csak a saját életetekre, hanem a környezetetekben lévőkére vonatkozóan is, esetleg a történelmi ismereteiteket felidézve. Vizsgáljátok meg, igaz-e, hogy a nagyon pozitívan vagy negatívan leélt életek valamelyik későbbi szakaszában a következmények valóban megjelentek. 3) A karma, mint azt már tudjátok, jellege szerint háromféle lehet : erényes, erénytelen és semleges. Megbeszéltük azt is, hogy nem Sákjamuni Buddha, hanem a saját érzésünk, a saját tapasztalatunk dönti el, mely cselekedetek, vagyis karmák tekinthetők pozitívnak, más szavakkal : erényesnek, vagy negatívnak, azaz erénytelennek, és melyek semlegesnek. Kiindulási alapként a már többször említett törvény szolgál : jó következmény jó okból, vagyis erényes cselekedetből származik, és fordítva, a kellemetlen következmény oka a megelőző erénytelen, ártalmas tett. Általános értelemben tehát az erényes karma következménye pozitív, az erénytelen karma következménye negatív, a semleges karma következménye pedig sem pozitív, sem negatív. Mindennapjaink során a karmák sokaságának következményeivel kell szembenéznünk. Lehetséges, hogy a most megtapasztalásra kerülő következmények egy része elmúlt életeink valamelyikéből származik : száz, ezer vagy akár millió élettel ezelőtt halmoztuk fel. Beszéltem róla, hogy a buddhizmus tanítása értelmében a szamszárában az életnek nincs kezdete. Ez nem zárja ki, hogy jelenlegi világegyetemünk valamikor elkezdődhetett. Amikor azt mondjuk „világegyetem”, a buddhizmus nem csak erre a jelenlegi univerzumra gondol. A buddhizmus tanítása értelmében számtalan világegyetem létezhet és létezhetett. Ezzel összefüggésben állítja, hogy a tudatunk kezdet-

Karmatörvény 233

telen, ezért az életeinknek sincs kezdete. Logikailag ebből pedig az következik, hogy a buddhizmus nem fogadja el egy isten vagy valamely más dolog általi teremtés elméletét. Mi, saját magunk vagyunk a teremtők. Mi magunk vagyunk felelősek mindazért, amiket tapasztalunk. A tapasztalataink a saját cselekedeteink – és nem egy istenség cselekedetének – következményei. Ez a filozófia tehát nem csak különbözik számos ismert vallásétól, hanem szinte azok tökéletes ellentéte. A filozófiai szakadék, amely elválasztja egymástól ezeket a gondolkodásmódokat viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy a buddhizmus lenézi a tőle különböző elképzeléseket. Meggyőződésem, hogy az eltérő filozófiákra épülő vallások az emberek szolgálatára jöttek létre. A jobb élethez kívánnak hozzájárulni, természetesen nem anyagi, hanem szellemi értelemben. Ebből a szemszögből nézve, egyáltalán nem számítanak a filozófiai megközelítésekben mutatkozó különbségek. Mindenki hatalmas segítséget meríthet a saját hitéből, a jobb emberi viszonyok megteremtéséhez, problémáinak csökkentéséhez, a nagyobb békesség, nyugalom, boldogság és kiegyensúlyozottság eléréséhez. Ebben biztos vagyok. Sajnos, a különböző elnevezésű vallások és elképzelések követői közül sokan feszültséget keltenek. Valószínűleg ez amiatt van, mert nem eléggé komolyan és őszintén követik a tanításokat. a) Az erényes karmának négy típusa van : végső-, természetes-, összhangban álló- és motivált erény. i) A végső erény a nirvána – a megszabadulás minden erénytelenségtől és szenvedéstől –, mert a nirvána az örökké tartó békesség megvalósulása. A nirvána minden mérgező érzelem elhagyását jelenti. Példája a betegség hiánya miatt érzett boldogság. A mérgező érzelmek hiánya a nirvána. ii) Természetes erény a vágy- és gyűlöletnélküliség, a tudatlanság hiánya, a lelkiismeret, a szemrehányás miatti aggodalom vagy a szégyenérzet, mert ezek más erényes tudati tényezők nélkül, önmaguk válnak erényekké. Itt ne a vágy, a gyűlölet vagy a nem-tudás hiányára gondoljatok, hanem az ezekkel ellentétes tudatállapotokra. Olyan ellenszereket és ellenintézkedéseket értsetek alattuk, amelyek megszüntetik a mérgező érzelmeket. Természetes erények, mert nem külső hatásra válnak erényessé, hanem önmagunk által. Például ilyen természetes erény az együttérzés is. Önmaga válik erénnyé. És mit mondhatunk a lelkiismeretről ? A lelkiismeret olyan tudatállapot, amikor az ember érzi, hogy egy még nem véghezvitt negatív tette okká válhat, ezért tartózkodik az elkövetésétől. Gondoljatok arra a helyzetre, hogy egyedül vagytok valahol és megpillantotok egy pénztárcát. Ha első gondolatotok az, hogy „De jó lesz nekem !”, akkor egyfajta lopást követtek el. Ha viszont azt mondjátok magatokban : „Nem az enyém, nem


tartom meg” és azzal érveltek, hogy „Nem vagyok tolvaj”, akkor a lelkiismeretetek, saját magatok őrködő figyelése visszatart a negatív cselekedet elkövetésétől. Ebben az esetben önmagatok vagytok az érv. Más a helyzet, ha valaki mondjuk itt, a főiskolán akar valamit ellopni. Az ilyen ember nem csak a saját hírnevét, hanem az iskola jó hírét is kockáztatja. Tettének nem csak önmagára, hanem a főiskolára nézve is negatív következményei lesznek. Felelősségérzetnek itt azt nevezzük, ha lopásra irányuló szándékát azzal az érveléssel fékezi meg, hogy a tett elkövetésével rossz fényt vetne az intézményre. Az érv ebben az esetben nem önmaga, hanem az iskola közössége lesz. a természetes erény hasonló a gyógyszerhez. Az orvos többnyire közvetett segítséget nyújt, a gyógyszer viszont közvetlenül hat a betegségre. A természetes erények ugyanígy, közvetlenül szüntetik meg a negativitásokat. iii) A természetes erényekkel együtt járó tudatot és tudati tényezőket összhangban álló erénynek nevezzük. A vágy-, a gyűlölet- vagy a nem-tudás hiánya olyan tudati tényezők, amelyeken belül több más tudati tényező munkálkodik. Vegyük példának a spirituális szeretetet. A spirituális szeretet – ellentétben a világi szeretettel – feltételekhez nem kötött, őszinte érzés. Annak kívánása, hogy a lények megszabaduljanak a boldogtalanságtól és a szenvedéstől. Ez az érzés olyan tudati tényezők együttesét jelenti, mint a felismerés, a figyelem, az összpontosítás, a bölcsesség, és így tovább, mely tudati tényezők a természetes szeretet által válnak erényesekké. Az együttérzést is számos tudati tényező alkotja és az összes együtt erényes. Az összhangban álló erények estében tehát a tudat és a tudati tényezők nem önmagukban erényesek, hanem a természetes erényekkel együtt válnak erényesekké, ezért az összhangban álló erények hasonlóak a vízben feloldott gyógyszerhez. A vízben feloldott gyógyszert, ha megisszuk, meggyógyulunk, mert a víz, amelynek önmagában nincs gyógyító hatása a gyógyszerhez hasonlóvá válik. A természetes erénnyel rendelkező embernek a természetes erényével összefüggésben álló valamennyi tudati tényezője erényes. iv) Végül a test és a beszéd erényes gondolatok által motivált cselekedeteit motivált erényeknek nevezzük. Általánosságban mondva, a test és a beszéd erényes motivációval ösztönzött bármilyen cselekedete erényes, jó szándékú. Az ok itt a saját motivációnk. A motivált erény olyan ostyához hasonlít, amelyet vízben feloldott gyógyszerrel itatnak át. Az ostya ugyan nem gyógyszer, de gyógyszerrel átitatva gyógyító erejűvé válik. Korábban már többször felhívtam a figyelmet arra, hogy a buddhizmus különösen nagy jelentőséget tulajdonít a motivációnak, mivel a motivációtól függ a cselekedetek irányultsága. A test és a beszéd negatív, romboló cselekedetei a rossz motiváció következményei. Ezen a ponton érdemes elgondol-

Karmatörvény 235

kodni a világban és a körülöttünk zajló erőszakos cselekményeken.* Emberek ölik egymást eltérő vallási meggyőződésük, etnikai, nemzeti ellentéteik miatt. Nem szükséges nagy műveltség annak megértéséhez, hogy az öldöklés és a romboló cselekedet nem szeretetből és együttérzésből fakad, hanem haragból és gyűlöletből. A negatív motiváció természetes módon vezet rosszakaratú, gyűlöletkeltő beszédre, és a test pusztító, negatív cselekedeteihez, amelyekből biztosan szenvedés származik. Őszentsége, a Dalai Láma emiatt figyelmeztetett, hogy „…a világbéke megteremtéséhez mindenek előtt önmagunkban kell békét teremtenünk.” A külső leszerelést a belső leszereléssel kell elkezdeni. A belső leszerelés – a harag és a gyűlölet megszüntetése – nélkül soha nem leszünk képesek megszüntetni az esztelen öldöklést. A buddhizmus tanítása szerint a felbujtó ugyanis a tudat, a motiváció. Ezért tartja annyira fontosnak a buddhista tanítás a meditálás, a tanulás és egyáltalán, bármilyen napi tevékenység megkezdése előtt a motiváció ellenőrzését. Általános, megszívlelendő szabály, hogy csak jó motivációval kezdjetek bele bármilyen cselekedetbe, különösképpen a buddhista gyakorlásba. Ha a meditációtokat világi megfontolások befolyásolják, ha gyakorlásotok által bármilyen világi nyereségre törekedtek, akkor akárhány órát vagytok meditációs teremben, gyakorlásotok nem lesz erényes. Pozitív, erényes motivációval viszont a munkahelyeteken eltöltött időtök is erényessé válik. Az élet fenntartása miatt dolgozni, tevékenykedni kell, ez természetes, és ha ebbe jó motivációval fogtok, akkor építő szándékúvá és pozitívvá válik, a következménye pedig kellemes, harmonikus és békés lesz. Jó motivációval minden cselekedet erényessé válhat. Még az alvás is. A buddhizmus szerint az alvás is egyfajta tudati tényező, amelyet a motiváció nagymértékben befolyásol. Ha erényes gondolatokkal tértek nyugovóra, alvásotok minden perce erényes lesz. És fordítva : ha negatív, erénytelen gondolatokkal hunyjátok le a szemeteket, az elalvástól a felébredésig tartó időtök erénytelenül telik el. Fontos tehát, hogy megjegyezzétek : minden cselekedet kimenetele a pozitív, negatív vagy semleges motivációtól függ. A motivációtok figyelemmel kísérése mindennél fontosabb. Erényes cselekedet pedig bárhol és bármikor gyűjthető. A buddhista tanítás rugalmasságához képest rendkívül merev és korlátolt elképzelés, ha valaki azt gondolja, hogy jó karmát csak meditálásai alkalmával halmozhat fel. Egy óra olvasás jó motivációval, erényes cselekedet. A beteg embernek nyújtott bárminemű segítség – kísérjétek akár az utcán, utazzatok vele a villamoson – erény. Bizonyos vagyok abban, hogy minél erényesebbé változtatjátok a motivációtokat, annál békésebb és nyugodtabb tudatra tesztek szert. Márpedig, ha a tudat nyugodt, ha nem háborog, akkor * Gen Loszang Szönám Lam rim tanítása idején dúlt a délszláv háború.


hol lehet probléma ? Akkor semmi gondotok és bajotok nem lesz. Az emberek lépten-nyomon azt mondják, hogy ez vagy az probléma, holott a probléma nem ott van, ahová mutatnak, hanem a tudatukon belül. Ha a saját tudatukon belül problémáik vannak, akkor minden problematikussá válik a számukra. Ezt a belső problémát kellene megszüntetniük és akkor minden gondjuk és bajuk eltűnne. Ha valami nem képes ártani nekünk, miért mondanánk, hogy az probléma ? Ha nincs alapja a gondnak, akkor gond sincs. Ha belül minden rendben van, kívül sincsenek ellenségek. Lehetetlenség a külső dolgokat a vágyakhoz igazítani. Senki sem képes az összes külső problémát megszüntetni. Ez még akkor sem lenne lehetséges, ha ezer évig élnénk. Ha megoldunk egyet közülük, azonnal két másik keletkezik helyette. Tíz megoldott bajunkból húsz újabb gond lesz. Egyedül arra van lehetőségünk, hogy a tudatunkon belül rendezzük el a dolgainkat, és ha belül nem érzünk problémát, akkor minden külső problémánk megoldódik. Ez a buddhizmus technikája. Próbáljátok a mindennapjaitok során alkalmazni. b) Hasonlóan az erényes karma iménti felosztásához, az erénytelen karmára vonatkozóan is megkülönböztetünk végső-, természetes-, összhangban álló- és motivált karmákat. i) A végső erénytelenség a szamszára, mert amíg újralétesülünk a szamszárában, addig erénytelenségeink lesznek és szenvedni fogunk. A kérdés legelőször is az, hogy valójában mi a szamszára ? Talán azt gondolhatja valaki, hogy a bolygónk a szamszára. A buddhista tanítás szerint ez hibás elképzelés. „Szamszára”, alatt nem konkrét, külső helyet értünk. Ez a fogalom nem a „világ”-ra, nem a bolygónkra vonatkozik, nem arra a helyre, ahol élünk, különösképpen nem arra, ahol lakunk : egy házra vagy a lakásunkra. Akkor mi a szamszára ? Amikor a buddhizmus szamszáráról beszél, akkor azt az öt szennyezett halmazt érti alatta, amivel mindannyian rendelkezünk.* Pontosabban, a szennyezett halmazoknak itt két okát kell figyelembe vennünk : a szennyezett testet és a szennyezett tudatot. Ezek a béklyóink. Nem magáról a testünkről és a tudatunkról van tehát szó, hanem ezeknek a szennyezett mivoltáról. Amíg minket e két szennyezettség korlátoz, addig a szamszárán belül vagyunk, és addig a szenvedések, a problémák és újralétesülések körforgásában kell léteznünk. Ez a körforgás nem szakad meg mindaddig, amíg nem szabadulunk meg a béklyóinktól. Szennyezett testünk és szennyezett tudatunk a mérgező érzelmekkel teli tudatunk által motivált szennyezett karmánk következményei. Végeredmény* Gen Loszang Szönám a szennyezett halmazokat (skandha ; phung po) az Abhidharma tanításai során részletezte. Az öt halmaz : formák (rūpa ; gzugs), érzetek (vedanā ; tshor ba), észleletek (samjñā ; 'du shes), összetevő tényezők vagy viszonyulások/késztetések (samskāra ; 'du byed) és a megkülönböztető tudatosság (vijñāna ; rnam par shes pa).

Karmatörvény 237

ben mindez az én-központú gondolkodásmódból, az „én-megragadás”-ból * fakad. Ez az, ami kínozza és mérgező érzelmekkel telíti a tudatot. A mérgező érzelmek miatt pedig szennyezett cselekedeteket hajtunk végre ; legyenek azok a cselekedetek akár pozitívak, akár negatívak. Szennyezett erényes tetteink következményeként emberként vagy istenlényként a magasabb létbirodalmak valamelyikében létesülünk újra, ami ugyanúgy a szamszárában van, mint a szennyezett erénytelen cselekedeteink következményeként történő újralétesülésünk az alsó világok valamelyikébe állatként, pokollakóként vagy gonosz szellemként. Az újralétesülések és a különböző megjelenési formák – akár finom, akár durva testek- a mérgező érzelmekkel és az „énmegragadás”-sal szennyezett karmák következményei. A viszonylagosság és kölcsönös összefüggések elméletére alapozva a buddhizmus megalkotta a maga technikáját és módszerét az újralétesülés – „én-megragadás” – mérgező érzelmek – karma – kapcsolatrendszerből és az ezek következményeiből, a problémák állandó körforgásából való megszabadulásra. Az alap tehát az, ahogyan a szamszárában létezünk. A buddhista tanítás ezt figyelembe véve magyarázza el a módszert, nevezetesen, hogy milyen okok felhalmozásának következményeként érhetjük el a nirvánát és a buddhaságot. A technika pedig nem más, mint amit meditálásnak és buddhista gyakorlatnak nevezünk. Ez a váza a buddhista tanításnak és filozófiának. Nézzük még egyszer, más szavakkal. A bolygónk nem a szamszára. Sehol sem találkozhattok a buddhista tanításokban azzal, hogy ez a bolygó lenne a szamszára. Bolygónk az a hely, ahol mi a szamszárához béklyózzuk magunkat. Amikor azt mondjuk : „megszabadulunk a szamszárától”, nem arra gondolunk, hogy „megszabadulunk ettől a világtól”. Az ilyen elképzelés hibás. A „megszabadulás a szamszárától” nem azt jelenti, hogy megszabadulunk a tudat és a test létezésétől, hanem azt, hogy megszabadulunk a tudatunk és a testünk szennyezettségeitől. A nirvána – a megszabadulás a szamszárától – a tudatban és a testben jön létre. A megszabadulás formája pedig a szennyezetlenség lesz. A nirvána és a buddhaság szintjén a tudat és a test már nem a mérgező érzelmeknek és az „én-megragadás”-nak, hanem a nem szennyezett tudatnak és a nem szennyezett ösvénynek a következményei. Ebből megérthetitek, hogy ha valamikor, a távoli jövőben elérjük a nirvánát és a buddhaságot, akkor az majd a tudatunkban és a testünkben jön létre azáltal, hogy azok nagyon tisztákká, a szennyeződésektől teljesen megtisztultakká válnak. Éppen ezért, a szamszárától való megszabadulás nem azzal jön létre, hogy a buddhizmus gyakorlója elhagyja a családját vagy az emberi közösséget, hogy elmenekül a lakásából. A megszabadulás azt jelenti, hogy olyan * Másképpen : önösség. Tib. bdag 'dzin.


módszerekkel és technikákkal kötelezzük el magunkat, amelyek segítségével a szennyezett tudatunktól és a szennyezett testünktől megszabadulhatunk. Csak ez vezethet a szamszára tényleges elhagyásához. Elképzelhető, hogy elegetek lesz a családotokból, hogy megnehezteltek a szomszédotokra vagy a nagyobb emberi közösségre és minden igyekezettel azon lesztek, hogy megszabaduljatok tőlük. Lehet, hogy sikerrel is jártok és mondjuk elhagyjátok a családotokat és ezáltal elszakadtok mindazoktól a problémáktól, amelyek a velük való együttélésből fakadtak ; ám azonnal új problémáitok támadnak. Az új problémák majd az új körülményekből származnak. Egészen bizonyos, hogy így lesz. Ha mondjuk egy ember nagyon szegény és alapvető megélhetési gondjai vannak, éhezik, nincs elegendő ruhája, télen fázik, mert nincs tüzelője, és így tovább, akkor természetesen az anyagi nélkülözései miatt rengeteg a gondja. Lehetséges, hogy valamilyen váratlan körülmény következtében ez az ember az elegendőnél is több élelemhez, szebbnél szebb ruhákhoz, komfortos környezethez jut, de bár megoldódnak a korábbi problémái, mégsem lesz elégedett, mert más, újabb bajokkal kell szembenéznie. Minden embernek – legyen akármilyen életkörülményük, élethelyzetük és életvitelük – problémái vannak, még ha egymástól sok tekintetben különbözőek is. Senkit sem fogtok találni a hatmilliárd jelenleg itt élő között, aki teljesen elégedett lehetne, aki teljesen szabad lenne minden gondtól. És ez nem amiatt van, mert gyengék és élhetetlenek vagyunk, hanem amiatt, mert abban a szamszárában élünk, amelynek a természete a probléma és a szenvedés. Amíg itt élünk, addig találkoznunk kell a szenvedésekkel és a problémákkal. Buddhista nézőpontból tekintve semmi különös nincs abban, hogy mindez így történik. Ahogyan azt már korábban is mondtam : aki uszodába megy, ne csodálkozzon, ha vizes lesz. Amíg a szamszárában, a szenvedés-természetben élünk, addig szenvedésekkel és problémákkal kell szembenéznünk. Persze a problémák sohasem ugyanazok, mindig változnak, de ezektől teljesen nem függetleníthetjük magunkat. Könnyen leellenőrizhetitek, hogy ez mennyire igaz. Csak tekintsétek át az eddig eltöltött életeteket. A buddhizmus emiatt azt mondja : a szamszára hasonló a betegséghez. Amikor betegek vagyunk, bizonyosan problémánk van. Nem azért, mert valami okozza a betegségünket. A betegség önmaga lesz a közvetlen problémánk. Más egyéb nem szükséges hozzá. Ha azt mondjuk : „a szamszára a végső erénytelenség”, akkor ezzel azt állítjuk, hogy a szamszára önmaga a végső erénytelenség. ii) Az erénytelen karma következő típusa a természetes erénytelenség. Ilyen például a ragaszkodás. A „ragaszkodás valamihez” és a „vágyakozás valami után” jelentése eltérő, jóllehet sokszor együtt említjük őket például a

Karmatörvény 239

„vágy-ragaszkodás” kifejezésben *. Sajnos a fordítások során a fogalomhasználatokkal sokszor baj van. Mindenesetre a vágyakozáshoz képest a ragaszkodás – legalább is a tibeti fogalom használat szerint – közelebb áll a mérgező érzelemhez, a tudat negatív késztetéséhez, vagyis ahhoz, ami megzavarja a tudatot. Ha azt mondjuk „mérgező érzelem”, akkor ez alatt olyan tudati tényezőt értünk, amely háborgatja a tudatot, amely megzavarja a békességét és kizökkenti a nyugalmából. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Mondjuk egy családi összejövetel alkalmával mindenki boldog, élvezi az együttlétet, a felszolgált ételeket és italokat. Ha ekkor hirtelen valamelyik családtag dühödten ordibálni kezd, a békés hangulat egy szempillantás alatt szertefoszlik. A harag és a gyűlölet azonnal, a feltámadásával egy időben megsemmisíti a békességet és mindenki zavarttá válik. A békés hangulat megsemmisülésével tökéletesen megsemmisül a tudat békéje, és nyugtalanság, aggodalom válik uralkodóvá. Mérgező érzelmeink ugyanilyen következményekkel járnak. Azt a vágyakozást, amely már megzavarja a tudatot, ragaszkodásnak nevezzük. A ragaszkodás ezért nem puszta kívánság. A ragaszkodás, a gyűlölet, a tudatlanság, az elbizakodottság és a szégyentelenség természetes erénytelenségek, mert más, erénytelen tudati tényezők nélkül, önmaguk válnak erénytelenekké. Olyanok, mint a méreg, amely betegséget okoz. Világosan kell látni, hogy nem a méreggel, mint anyaggal van a baj. A hatása, a betegség a probléma. Tőlünk nem messze most harcok dúlnak. A szemben álló felek automata fegyverekkel öldöklik egymást. Buddhista nézőpontból tekintve nem a fegyverek a problémák. A fegyverek önmaguktól képtelenek öldöklésre. Nem a fegyverek kezdenek harcolni, hanem az emberek. A fegyverek nem lőnének automatikusan, önmaguktól, ha nem volna használójuk. A problémát a fegyverek emberek általi használata okozza. Ennek következménye a halál és minden ezzel együtt járó szenvedés. Ha nem használnák a fegyvereket, nem lennének a fegyvereknek káros következményei. iii) A természetes erénytelenségekkel együtt járó tudatot és tudati tényezőket összhangban álló erénytelenségnek nevezzük, mert a természetes erénytelenségek hatására válnak erénytelenné. A ragaszkodáshoz, a haraghoz vagy a gyűlölethez érzés, észlelés, tárggyal való érintkezés, szándék, bölcsesség, és még sok más tudati tényező kapcsolódik, ennélfogva ezek mindegyike erénytelenné válik. Erénytelenné válásuknak nem önmaguk az okai, hanem a mérgező érzelmek : a ragaszkodás, a harag vagy a gyűlölet. Az összhangban álló erénytelenség ezért hasonló a vízhez, amelybe mérget kevertek. * Tib. 'dod chags.


iv) Végül a test és a beszéd erénytelen gondolatok által motivált cselekedeteit motivált erénytelenségeknek nevezzük, mivel az erénytelen motiváció következtében válnak erénytelenekké, hasonlóan az ostyához, amelyet vízben feloldott méreggel itattak át. Erénytelen gondolat, ha az ellenségeteknek tartott személyt fájdalmas, megalázó körülmények között képzelitek el, vagy azt kívánjátok, hogy a dolgai semmisüljenek meg. Az ilyen gondolatokból ártó szándékú beszéd és kártékony fizikai tettek származnak, mivel a rossz motiváció szinte beletaszít a negatív cselekedetekbe. 4) A karma egy további felosztás szerint négyféle lehet : karma, amely okozott és egyben felhalmozott ; karma, amely okozott, de nem felhalmozott ; karma, amely felhalmozott, de nem okozott ; valamint nem okozott és nem felhalmozott karma. A tibeti fogalmak jelentéseit a fordítások csak megközelítő pontossággal képesek visszaadni. Ezért legelőször is nézzük meg, hogy mit kell érteni okozott és felhalmozott karma alatt. Okozott karma az olyan cselekedet, amelyet a személy önmaga követ el. Nem kér meg másokat arra, hogy lopjanak neki valamit egy üzletből, hanem saját maga megteszi. Felhalmozott karma minden olyan cselekedet, amely nem sorolható az alábbi tíz eset közé : i) Álomban elkövetett karma. Ha például valaki álmában egy boltból ellop valamit, akkor ez a karma nem halmozódik fel, annak ellenére, hogy okozott karma. ii) Tudatlanságból elkövetett karma. iii) Nem szándékosan elkövetett karma. Ide általában a véletlenül vagy félreértésből elkövetett karmákat soroljuk. Ha valaki fog egy követ, azt jó magasra feldobja és amikor leesik, egy éppen arra járó embert agyonüt, akkor az ölés tette nem halmozódik fel. Ez ugyanis sajnálatos, de nem szándékolt cselekedet. iv) Könnyű és nem folytatólagosan elkövetett karma. Ha egy nem jelentős tettet mondjuk egy évben egyszer elkövet valaki, akkor az nem kerül felhalmozásra. v) Tévedésből elkövetett karma. Például, valaki meglát egy ismerős pénztárcát itt az asztalon, s mert azt gondolja, hogy az övé, elteszi, holott valójában tévedett, hiszen valaki másé volt. Az ilyen cselekedet nem minősül lopásnak, ezért nem halmozódik fel. vi) Feledékenységből elkövetett karma. Ennek szélsőséges esete lehet, amikor valaki egy baleset vagy betegség következtében elveszíti emlékezőképességét és kitörlődik belőle annak ismerete, hogy mi a helyes és a mi a helytelen. Ennek a személynek a karmái nem halmozódnak fel.

Karmatörvény 241

vii) Nem önszántunkból elkövetett karma. Ha valakire fegyvert fognak és arra kényszerítik, hogy öljön meg valakit vagy lopjon el valamit, akkor ez a személy nem ura a saját cselekedeteinek, ezért az ilyen karma sem halmozódik fel. viii) Semleges karma. A sem pozitív, sem negatív cselekedet, – mint például egy séta – rendkívül gyenge karma, ezért nem halmozódik fel. ix) Karma, amely a megbánástól erőtlenné válik. Ha ugyan tudjátok, hogy a lopás erősen negatív cselekedet, ellenkezik az erkölccsel és az emberi együttélés szabályaival, de mégis, ismereteitek ellenére elkövetitek, viszont a következő pillanatban már rá is döbbentek, hogy milyen hatalmas hibát követtetek el, és valódi, őszinte, nagyon mély megbánás ébred bennetek, akkor ez az érzésetek az erős negatív karmát meggyengíti, ezért nem kerül felhalmozásra. x) Végezetül az a karma, amelyet az ellenszerek alkalmazása meggyengít. Ennek példája, ha az előbb említett lopást nem csupán megbánás, hanem a Lam rim tanításában felsorolt ellenszerek – pozitív, érdemteli cselekedetek – alkalmazása követ, akkor még a nagyon súlyos negatív karma is elenyészően könnyűvé válik. Ez tehát a tíz kivétel, amelyeken kívül bármilyen más cselekedet felhalmozásra kerül. Most vizsgáljuk meg az okozott és felhalmozott karmák négy lehetőséget. a) Az első ezek közül az a karma, amely egyaránt okozott és felhalmozott. Ilyen cselekedet például az ölés, lopás stb., amit az elkövető saját maga, rendszeresen és szándékosan hajt végre. b) Okozott, de nem felhalmozott karma. Ilyen cselekedet például az ölés, lopás stb., amit az elkövető saját maga nem szándékosan vagy az álmában hajt végre. Ide tartozik a felsorolt tíz eset. c) Felhalmozott, de nem okozott karma. Ilyen cselekedet például az ölés, lopás stb. gondolatával hosszú időn át tartó foglalkozás, amely gondolat végül nem kerül megvalósításra. Bár a végrehajtás fizikai értelemben elmarad, az ölés vagy a lopás karmája a folyamatosság miatt felhalmozásra kerül. d) Nem okozott és nem felhalmozott karma. Ilyen cselekedet például az ölés, lopás stb. gondolatának egy pillanatra történő felmerülése, amit azonnal a negatív gondolat beismerése és megbánása követ. 5) Egy további osztályozási lehetőség a megnyilvánuló és a nem megnyilvánuló karmák megkülönböztetése. a) Megnyilvánuló karma jön létre a beszéd által, illetve a testi cselekedetekkel. Ezek a cselekedetek információkkal szolgálnak a cselekvés végrehajtójának másokkal szembeni motivációjáról. Például


a hazugság, a durva beszéd vagy a rágalmazás a megnyilvánuló karma beszéd általi kifejeződései. Az ölés, a lopás, a sétálás vagy a leborulás a megnyilvánuló karma testi kifejeződései. A buddhizmus tanítása értelmében nekünk, érző- vagy más néven élőlényeknek háromféle : a testünkkel, a beszédünkkel és a tudatunkkal véghezvitt cselekedetünk lehet. Természetesen minden attól függ, hogy miként definiáljuk az életet. A tudomány álláspontja szerint a növények is élőlények, ám ha az „érző lény” fogalmát a tudati funkciók bizonyos mértékével összefüggésben használjuk, akkor kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a növények nem érző lények. Életük van, érzékelnek bizonyos dolgokat, de azt a tudósok sem állítják, hogy tudati tevékenységük lenne. Tudatunk tevékenysége külső szemlélő számára nem látható, de szóbeli közléseink és a testbeszédünk világosan jelzik indítékainkat, végeredményképpen a tudatunk állapotáról informálnak. Általánosságban mondva, abból, hogy valaki lop vagy gyilkol, eléggé egyértelműen megértjük a motivációját. Ugyanígy a hazugság, a rágalmazás, a durva beszéd vagy a kiabálás is rávilágít az elkövető gondolkodására és motivációjára. Az ilyen cselekedeteket ezért „negatív megnyilvánuló karmák”-nak nevezzük. Másrészről, például a Buddha szobra előtt végrehajtott leborulásból, egy koldusnak vagy szegény embernek adott adományból, vagy egy beteg ember megsegítéséből a pozitív motivációk válnak világossá, ezért ezeket „pozitív megnyilvánuló karmák”-nak nevezzük. A sétálgatás, könyvolvasás, pihenés általában „semleges megnyilvánuló karma”. b) Nem megnyilvánuló karma az olyan cselekedet, amelynek elkövetésekor nem ismerhető fel a cselekvés indítéka. Ilyenek a tudat tettei, mivel nem látjuk és nem halljuk, hogy mit gondolnak más emberek. Ebbe a kategóriába soroljuk a fogadalmakat és az ellen-fogadalmakat. Fogadalmat szerzetes vagy laikus személy valamilyen szertartás keretében tehet. A szertartás folyamán megtörténik a szerzetes felavatása miközben a felavatásra került személyben bizonyos feltételek jönnek létre. Ilyen például a lemondás szándéka. A kérdés az, hogy a szertartás befejezését követően mi történik . Hol található majd a fogadalom ? A buddhizmus erre többféle magyarázattal szolgál. Az egyik nézet szerint a szertartás alatt a tudat cselekvő ereje finom szerkezetű formát hoz létre a testen belül, amelyet a buddhizmusban „nem megnyilvánuló formá”-nak* neveznek. Hasonló történik az úgynevezett ellen-fogadalmak esetében. Ez utóbbiak alatt az olyan foglalkozásszerűen űzött tevékenységeket kell érteni, mint például az állatok megölése. Ilyen foglalkozások a mészáros, a halász, a vadász * Tib. rnam par rig byed ma yin pa'i gzugs.

Karmatörvény 243

stb. Mivel ezek a folytatólagosan végzett cselekmények tökéletes ellenpólusai a fogadalmaknak, ezért ellen-fogadalmaknak nevezzük őket. Az erényes oldalon tehát valamely szertartás keretében fogadalmat tesz az ember, hogy minden tekintetben tartózkodni fog más lények életének a kioltásától, míg a másik oldalon, az illető ország szabályainak és törvényeinek oltalma alatt álló másik személy élethivatásának választja például a vadászatot, az állatok megölését, vagy bíró és hóhér esetében halálos ítélet kiszabását, illetve a büntetés végrehajtását. Ez az erénytelen oldal. Mindkét oldalon nem megnyilvánuló formák keletkeznek, amelyek kívülről nem láthatóak, következésképpen nem informálnak a tudat motivációjáról. A nem megnyilvánuló karma csak erényes és erénytelen lehet. Semleges nem. A buddhizmus tanítása szerint a semleges tudat nagyon gyenge, nem megnyilvánuló forma létrehozására alkalmatlan. Könnyen meggyőződhettek erről, ha elmétek semleges állapotát összehasonlítjátok az erényes- vagy erénytelen gondolataitok feltámadásával. Alvás közben az agyhullámok többnyire csillapodottak, a felébredést követően azonban felélénkülnek, különösen erős érzelmi felinduláskor. A tudomány ennek kimutatásához sajátos műszerekkel rendelkezik. A buddhista mesterek természetesen nem műszerrel mérték az agyhullámokat, hanem logikai és tapasztalati úton jutottak arra a következtetésre, hogy a semleges tudat erőtlen, az erényesés erénytelen gondolatokkal teli tudat pedig erőteljes. Megjegyzem, azt hiszem, minél fejlettebb a tudomány, annál inkább alátámasztja mindazokat a megfigyeléseket, amelyeket a buddhizmus tanít. Az elmúlt években többször került sor tudósok és buddhista tanult emberek közötti párbeszédre, különösen a pszichológia és a fizika területein. Úgy vélem, a tudomány és a buddhista filozófia egyhamar kéz a kézben fog járni és egymást fogják segíteni és támogatni. Persze, ami az univerzumról alkotott elképzeléseket illeti, egyelőre e téren eltérőek a vélemények a tudósok és a buddhisták között, de mi nyitottak vagyunk. Ha a tudomány új, bizonyított felfedezésekkel áll elő, akkor azokat elfogadjuk és alkalmazzuk a saját gondolatkörünkben.* Főleg az Abhidharma tanítások között néhány valóban különös elképzelés olvasható az univerzummal kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy emiatt a buddhista filozófia hibás. Annak idején ezeknek a magyarázatoknak bizonyára megvolt a maguk funkciója. Gondoljatok arra, hogy vannak magyarázatok, amelyek, ha nem megfelelő időben, nem megfelelő alkalommal, a meghallgatásukra nem felkészült személyek számára hangzanak el, akkor sokkal többet ártanak, mint használnak. A Buddha ezért adott különböző szintű tanításokat * A tanítás elhangzása óta eltelt több mint két évtizedben egyre gyakrabban hallani az ősrobbanáson túlmutató elméletekről. A tudomány például "multiversum" néven felveti a buddhista univerzum elképzeléshez hasonló párhuzamos világegyetemek lehetőségét.


a tanítványainak. Erről korábban már beszéltem. Nem hiszem tehát, hogy a buddhizmus magyarázatai hibásak lettek volna, csupán arról lehetett szó, hogy az akkori közgondolkodásnak feleltek meg. Ez persze csak a személyes véleményem. A tárgyi és a pszichológiai jelenségekre vonatkozóan viszont a buddhizmusnak olyan részletes, mélyreható és pontos tanításai vannak, amelyek mind a mai napig helyesnek bizonyulnak. Nektek is állandóan ellenőriznetek, a tapasztalataitokkal szembesítenetek és vizsgálnotok célszerű a tanítások igazságtartalmát, mert így sokkal többre tesztek szert, mintha csupán a hagyományt követnétek. 6) Most pedig tekintsük át a karma néhány egyedi esetét és ezek következményeit. Először is a filozófiai alapot kell világosan megérteni. Miért nem fog mangó teremni az elültetett narancsmagból ? Az ok és okozat törvénye miatt. A körülöttünk megfigyelhető számtalan példa alapján bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a következmények a nekik megfelelő okokból jönnek létre. Ez a külső okok és következmények törvénye, amit nem mi, emberi lények, nem valamely istenség, de még csak nem is a buddhizmus alkotott. A buddhizmus csupán felismerte, hogy ez a valóság, és rámutatott arra, hogy a belső okok és következmények törvénye ezzel megegyező. Az egészségesen és betegen, az anyagi gazdagságban és szegénységben, a hosszan és röviden leélt életek, végeredményében pedig a boldogság és a boldogtalanság is a belső okok és következmények törvényének engedelmeskedve alakulnak. Aki tartózkodik attól, hogy másoknak ártson, vagy megmenti más emberek vagy állatok életét, az a felhalmozott karmája következményeként hosszú életű lesz. Ha hosszú életet akartok élni, akkor hosszú élet elnyeréséhez szükséges karmát kell felhalmoznotok. Ez a karmatörvény. Aki beteg embert vagy állatot ápol, illetve beteg embernek vagy állatnak gyógyszert ad, az a felhalmozott karmája következményeként egészséges életet fog élni. Ugyanarról van szó, mint az előbbi esetben. Természetesen hiba lenne azt képzelni, hogy az erényes cselekedet következménye még ugyanabban az életben feltétlenül beérik. Minden a felhalmozott karma erejétől függ. Persze elképzelhető, hogy a következmény még ugyanabban az életben megtapasztalható, amelyben a cselekvés végbement, de többnyire két egymást követő élet között jön létre az ok és okozat közötti kapcsolat. Az is lehet, hogy a következménnyel csak két-, három- vagy több élet eltelte után szembesülünk. Aki nagy tisztelettel fordul a tanára, a szülei és minden más ember felé, az a felhalmozott karmája következményeként maga is nagy tiszteletben részesül. Valószínűleg nem ebben az életetekben, hanem majd egy elkövetkezőben nagy tiszteletnek örvendhettek, ha most nem csak a

Karmatörvény 245

tanáraitoknak, a szüleiteknek, a testvéreteknek és a szomszédotoknak, hanem számotokra idegen embereknek is megadjátok a tiszteletet. Aki rászoruló emberekkel és állatokkal szemben nagylelkű, az a felhalmozott karmája következményeként jómódban fog élni. A most jómódban élő üzletember, a megelőző életében koldusoknak vagy szegényeknek adományokat juttatott. Persze mondhatja valaki, hogy ez vagy az az üzletember a saját erejéből, a saját képességei révén vált sikeressé. Ha azonban alaposan mélyére nézünk a dolognak, észrevehetjük, hogy nem minden üzletember sikeres. A kérdés éppen az, hogy miért sikeres az egyik és miért nem sikeres a másik ? Miért megy csődbe a rátermett szakember és miért olyan szerencsés a nem különösebben hozzáértő ? Mi azt mondjuk : a rejtett erő miatt. Ez befolyásolja, ez tartja ellenőrzése alatt az eseményeket. A rejtett erő pedig nem más, mint a megelőző valamelyik életben felhalmozott karma. Az hogy üzletember valaki, csak külső körülmény. A sikeresség vagy a sikertelenség irányába ez a rejtett erő kényszeríti az embert. Bármit teszünk, az csupán körülmény. Olyan, mint a termőtalaj, a víz vagy a napfény, amelyek ahhoz kellenek, hogy egy magból hajtás legyen. Sem önmagában a mag, sem önmagában a víz vagy a nap nem elegendő. A növekedéshez az összes feltételre szükség van. Ha pedig minden együtt áll, akkor a magból a hajtás hatalmasra növekedhet. Például a gaz körülöttünk, akár szeretjük, akár nem. Ugyanez az eset a karmatörvény érvényesülésekor. Aki tartózkodik a tíz erénytelen cselekedet elkövetésétől és erkölcsös életet él, az a felhalmozott karmája következményeként embernek vagy istenlénynek születik. Ennek megértéséhez gondoljatok arra, hogy a legjobb minőségű narancs termesztéséhez a legjobb minőségű narancsmagra van szükség. Egy drága és ritka dolgot sokkal nehezebb megszerezni, mint a kevésbé értékeset. Egyszerűbb, olcsóbb dolgokhoz kisebb erőfeszítés árán is hozzájuthatunk. Erről a mindennapi tényről van szó itt is. Ahhoz, hogy istenlényként újralétesülhessünk, több erényes, pozitív cselekedet felhalmozására van szükségünk, mint az istenlények alatti világba kerüléshez. Itt most nem részletezem a tíz erénytelen cselekedettől való tartózkodás és a magasabb világokba születés közötti kapcsolatot. Ennek pontosabb megértése a buddhista filozófia alaposabb ismeretét igényli. Aki a türelmet gyakorolja, az a felhalmozott karmája következményeként gyönyörű testet fog elnyerni. Bizonyára megfigyeltétek, hogy akármilyen szép egy férfi vagy nő, ha mérges, eltorzul az arca. Ez például látható, érzékelhető összefüggés a türelem és a szépség között. Aki gyakorolja a samathá meditációt, az a felhalmozott karmája következményeként békés tudattal fog rendelkezni. Logikailag egyszerű kapcsolatról van szó a samathá, azaz az összpontosító meditáció és a tudat


békéje között, hiszen az összpontosítás gyakorlása a tudat lecsendesítésére, megnyugtatására szolgál. Aki gyakorolja a Négy Nemes Igazságot és a Két Igazságot megértő bölcsességet, az a felhalmozott karmája következményeként megszabadul az újralétesülések körforgásától és a szamszára szenvedéseitől. Ezek a realizációk lesznek az okok, amelyek következményeként kiszabadíthatjuk magunkat a szenvedések körforgásából. Ehhez azonban mindenek előtt tudni kell, hogy miért vagyunk a szamszárában és miért jelent problémát számunkra a szamszárikus lét. Mindenki szeretne megszabadulni a problémáitól, mégis miért kényszerülünk mindannyian újra és újra vissza a szenvedések körforgásába ? Mi kényszerít minket erre a körforgásra ? Már korábban is mondtam : amilyen mértékben elmélyül a szeretetet, olyan mértékben gyengül a gyűlölet érzése, mert ez a két ellentétes érzés egyidejűleg nem fér meg egymás mellett. A gyűlölet ellenszere a szeretet. Ugyanígy, a buddhista tanítás által olyan technikák birtokába jutunk, amelyek ellenszerei azoknak az okoknak, amelyek az újralétesülések és szenvedések körforgásába kényszerítenek. A realizációk eredménye, hogy felismerjük, miként képes a Négy Nemes Igazság és a Két Igazság segíteni a szenvedésektől és az újraszületésektől való megszabadulásban. Ez lesz a témája a Lam rim következő szintjének : a közepes célt kitűző személy közös, fokozatos ösvényének.

Hibanélküli elkötelezettség a karmatörvénnyel A karma törvénnyel való hibanélküli elkötelezettséghez mindenek előtt ismerni kell, hogy mi a pozitív- és mi a negatív karma. A buddhista filozófia a bölcsesség három szintjét, másképpen mondva : három eltérő típusát különbözteti meg. Az első ezek közül az a bölcsesség, amely a tanulásból – a tanítások meghallgatásából vagy olvasásából – származik. A tanulás azonban nem elegendő, mert csupán felszínes megértések származhatnak belőle. A tanultak jelentésének tiszta, világos megértésére szolgál a második szint, az elmélyítés. Az elmélyítés azt jelenti, hogy ismételten, újra és újra elgondolkodunk mindazon, amit hallottunk vagy olvastunk. De az ismeretek elmélyítéséből származó tiszta megértés sem elegendő. A bölcsesség harmadik szintjén ezért a megértésekhez hozzászoktatjuk magunkat. Ez a meditáció. Ha megszokjátok, hogy a haragvásotoknak és a gyűlölködéseteknek rendszeresen utat engedtek, akkor a szeretet érzése visszaszorul bennetek. Itt nem arról van szó, hogy egyszer-egyszer dühösek lesztek, mert az még nem olyan nagy baj. A baj az, ha hozzászoktok a haragvó, gyűlölködő tudatállapothoz, mert akkor bizonyosan elvész belőletek a szeretet érzése. És ugyanígy fordítva :

Karmatörvény 247

ha hozzászoktatjátok magatokat a szeretet és emberi gyengédség érzéseihez, akkor ez csökkenti a harag és a gyűlölet szintjét. Ezen a tapasztalati tényen és logikán alapul a meditáció. Mindahhoz, amit tudati szinten el akarunk érni vagy el akarunk hagyni, hozzá kell szoktatni magunkat. A bölcsesség a meditáció forrásából fakad. Más szavakkal : a bölcsesség a hozzászokottságból származik. Amikor valamihez hozzászoktatjuk magunkat, akkor ezzel párhuzamosan valamitől megszabadulunk. Ahogyan a buddhista meditáció során fokról-fokra hozzászoktatjuk magunkat az erényes gondolatokhoz, úgy hagyjuk el lassan, fokról-fokra az erénytelenségeket. A buddhista filozófia azon a nagyon erős hiten alapul, hogy képesek vagyunk az összes erénytelenséget örökre elhagyni. Mi azt mondjuk : lehetséges a nirvána elérése és a megvilágosodás. A bizonyításhoz szükséges összefüggések részleteinek bemutatásához nagyon aprólékos és kimerítő magyarázatokra lenne szükség, amire itt most nincs mód. A lényeg az, hogy a buddhista filozófia állítja : a negativitások nem részei a tudat természetének. Ha a negativitások a tudat természetét képeznék, akkor negativitásaink elhagyásával a tudatunkat is elhagynánk. Tudat nélkül pedig nincs élőlény. Ki érné el akkor a nirvánát ? Hol valósulhatna meg a nirvána ? Ezek komoly filozófiai kérdések. Pusztán egyszerű logikai megközelítéssel azt mondhatjuk, hogy a negativitások, vagyis a mérgező érzelmek, azért nem tartoznak a tudat természetéhez, mert – mint például a harag és a gyűlölet – nem keletkeznek állandóan. Csak alkalomszerűek, következésképpen külön állnak a tudattól. Más oldalról nézve, miközben hozzászoktatjuk magunkat a feltétlen szeretethez és együttérzéshez, enyhül a haragunk és a gyűlöletünk. Ez semmiképp sem történhetne meg abban az esetben, ha ezek a negativitások a tudat természetéhez tartoznának. Abból, hogy lecsökkenthetők és elhagyhatók, megértjük a tudattól különálló mivoltukat, egyben azt is, hogy a tudat mentes a szennyezettségektől, valójában tökéletesen tiszta, következésképpen a mindentudó tudat elérése lehetséges. Ez így persze túl egyszerű magyarázat, ennél sokkal bonyolultabb dologról van szó. Mindamellett, a hindu filozófiák közül nem egy az elmondottakkal szemben azt állítja, hogy a mérgező érzelmek, például a harag és a gyűlölet, a tudat természetes részei. Amikor a mérgező érzelmek megszűnnek, maga a tudat is megszűnik. Semmivé válik. A buddhista filozófia a logikára és a tapasztalatra alapozva szembehelyezkedik ezzel a nézettel. Visszatérve az alapkérdéshez, a tanulás útján megismerhető, a gondolkodás és a meditálás révén pedig megérthető, hogy mi a pozitív- és mi a negatív karma, vagyis megbizonyosodunk a karmatörvény igazságáról. De az így nyert teljes körű megértés sem elegendő. A beteg embernek tudnia kell, hogy milyen gyógyszert vegyen be, ám ha csak arról elmélkedik, hogy


melyik gyógyszer milyen hatású, semmit sem ér el. Csupán az ismeretei által nem gyógyul meg. A gyógyszert be kell szednie. Ugyanígy, a karmatörvény megértése nagyon fontos, ennek mindent megelőzően meg kell történnie, de a törvény puszta megértése nem segít. Csak abból származhat kézzelfogható eredmény, ha újra és újra elgondolkodunk a karmát hibátlanul bemutató tanításon, és ezzel egy időben a nap minden pillanatában figyelve és ellenőrizve testünk- és beszédünk cselekedeteit, ténylegesen elkötelezzük magunkat a pozitív karmával és elhagyjuk a negatív karmákat. A buddhizmusnak ez a technikája tehát a test-, a beszéd- és a tudat cselekedeteinek a megfigyelésén alapul. Megfigyeléseket persze minden ember végez, de ezek döntően a mások cselekedeteire irányulnak. Bizonyára kitűnő megfigyelésekkel rendelkeztek ti is arra nézve, hogy mások hogyan gondolkodnak, mit, mikor és hogyan csinálnak. E téren gyökeres fordulatra van szükség. Foglalkozzatok behatóbban a saját dolgaitokkal. A saját testetek-, beszédetek- és elmétek cselekedeteit tegyétek alapos megfigyelésetek tárgyává. Szoktassátok magatok hozzá az éberen figyelő állapothoz, mert ennek mértékétől függően váltok egyre érzékenyebbé. Gyakorlás nélkül még csak fel sem ismeritek a hibákat, a negativitások egyszerűen megtörténnek. A tudat tevékenységének folyamatos ellenőrzésével viszont majd egyre korábban figyeltek fel a negatív cselekedetre való késztetésre, bár még sokáig a „túl késő” érzése lesz az uralkodó. Kitartó gyakorlással aztán eléritek, hogy amint a negatív késztetés felmerül, azonnal felismeritek, végül már a felmerülése előtt reagálni fogtok és ezáltal minden negatív cselekedetet még a megtörténte előtt képesek lesztek megállítani. Ez természetesen az érzékenységnek igen magas szintjén jön létre. A test- a beszéd- és a tudat megfigyelése és ellenőrzése közben, ha rés támad a spirituális tanítások és a mindennapi élet között, akkor ezt – amennyire csak lehetséges- meg kell próbálni szűkíteni és nem kitágítani a büszkeség, a gőg, a féltékenység stb. által. Ez a valódi spirituális gyakorlás és ezt nevezzük a karmatörvénnyel való hibanélküli elköteleződésnek. Megtörténhet, hogy a gyakorlóban az egyre mélyebb megértése miatt büszkeség ébred és beképzeltté, gőgössé válik. A buddhizmus szerint ez hatalmas hiba. A spirituális tanítások megértése és a mások lenézése, így együtt, óriási ellentmondás. Mivel a spirituális tanítások arra irányulnak, hogy miként kell az önösséget csökkenteni, a beképzeltség és a gőg erősödése világosan jelzi, hogy az illető a kívánttal ellentétes irányba tart. Nagyon óvatosnak kell tehát lenni. Van egy tibeti mondás, aminek az egyik fele így hangzik : „A tanulás külső jele a békesség és a szelídség”. Akinek a tanulása hibátlan, az egyre nyugodtabbá, barátságosabbá és békeszeretőbbé válik. Ez a jele annak, hogy a tanulmányai jó irányba haladnak. A büszkeség

Karmatörvény 249

és a zavarodottság felerősödése pedig jelzi, hogy nem kapta meg azt, amit a tanulmányaitól megkaphatott volna. A tibeti mondás másik fele : „A meditálás belső jele, hogy csökkennek a mérgező érzelmek”. Ha a meditálás eredményeként a gyűlölet, a harag, a ragaszkodás, a féltékenység, a gőg, a másoknak ártás és a többi mérgező érzelem egyre erőtlenebbé válik, akkor a gyakorlás a helyes irányba történik. Ha nincs változás, ha a meditálás következményeként a negativitások nem csökkennek, sürgősen utána kell nézni a hibának. Ha pedig a mérgező érzelmek felerősödnek, egészen biztos, hogy a meditálás teljesen rossz úton halad. Általános értelemben a fentiek megértésével és életgyakorlattá tételével megállítható az újralétesülés és a szenvedés a szamszárában, sajátos értelemben pedig az alsó létbirodalmakba születés. Rendszeres napi gyakorlással annyi mindenképp elérhető, hogy a következő élet az emberi létbirodalomban valósuljon meg. Ez a legkevesebb, amit el kellene érni. A legtöbb pedig, hogy majd sok-sok életet követően elérjük a nirvánát : azt a szellemi szintet, ahonnan már nem kell újralétesülni a szamszárában. Akkor majd megszűnik minden problémánk és minden szenvedésünk. Amíg viszont ide születünk, addig akár szeretjük, akár nem, szenvedni fogunk a betegségektől, az öregedéstől, és még sok minden egyébtől. Ha pedig meghalunk, minden újra elölről kezdődik. Ugyanaz, egy másik életben. Amíg nem ismerjük a karmatörvényt, vagy ha ismerjük is, de korlátozatlan viselkedéseinknek szabad utat engedünk, addig az ajtót nyitva hagyjuk a létforgatagba történő újralétesüléseink előtt. Mindezt kezdettelenül, végtelen számú újralétesülés során tesszük, de a buddhizmus tanítására hallgatva lehetőségünk van arra, hogy megszabaduljunk a körforgásból. a. Négy olyan karmatípus van, amellyel tanácsos elkötelezni magunkat, illetve amelyektől érdemes megszabadulni. 1) Olyan karmával tanácsos elkötelezni magunkat, amelynek rövid és hosszú távon egyaránt pozitív következménye van. Ez egyértelmű. 2) Olyan karmával tanácsos elkötelezni magunkat, amely még ha rövid távon negatív következményekkel is jár, hosszú távon a következménye pozitív. A hosszú táv mindig sokkal fontosabb, mint a rövid. Példa erre a meditálás. Meditálás közben nem egyszer megfájdul az ember háta, görcsbe rándulnak a lábai, a térde és a bokája hasogat, fejfájás kínozhatja, és mégis, mivel hosszú távon a következménye pozitív, csinálni kell ! Akármilyen kínlódással is jár. 3) És mit ne tegyünk ? Olyan karmával nem tanácsos elkötelezni magunkat, amelynek rövid és hosszú távon egyaránt negatív következménye van. Erre nagyon vigyázni kell.


4) Olyan karmával sem tanácsos elkötelezni magunkat, amely bár rövid távon pozitív következménnyel jár, hosszú távon negatív következménye van. Például ha valaki pénzt lop, rövid távon elképzelhető, hogy valameddig élvezni fogja a szerzett pénzen megvásárolható dolgokat. Hosszabb távon azonban negatív következményekkel kell szembenéznie. Börtönbe kerülhet, ahol megpróbáltatásokban lesz része, bántalmazhatják, elveszítheti a jó hírét, az emberek menekülni fognak előle, és így tovább.

A négy ellenszer alkalmazása b. Lehetőség van arra, hogy a múltban akár tudatlanságból, akár félreértésből, akár szándékoltan elkövetett negatív karma negatív következményét ne kelljen megtapasztalni a jövőben, amennyiben – még a negatív következmények bekövetkezte előtt – alkalmazzuk a négy ellenszert. Az erénytelen, káros cselekedetek beismeréséről annak idején, az előkészítő gyakorlatok ismertetésekor már beszéltem.* A beismerés buddhista gyakorlata más módon történik, mint a keresztény emberek gyónása. A keresztények a templomban elvonulnak egy fülkébe és ott egy papnak bevallják elkövetett bűneiket, vagy ahogyan mi mondanánk : beismerik negatív cselekedeteiket. A buddhista hagyományban a beismerés a négy erős ellenszer alkalmazását jelenti, amely gyakorlatot bárki, önmagában elvégezheti. Ez a négy gyakorlat az alap. Nagy általánosságban mondva, a beismerés gyakorlata kétféle lehet. Az egyik, amikor azért végzi az ember a beismerést, mert negatív cselekedeteket követett el, függetlenül attól, hogy fogadalmat tett vagy sem. A másik esetben a beismerés amiatt történik, mert az illető megszegte valamelyik – szerzetesi, világi, bódhiszattva vagy tantrikus – fogadalmát. Ebben az esetben meghatározott recitációkra kerül sor. A kolostorban hagyományosan a fő szertartásteremben, minden hónapban kétszer, újholdkor és holdtöltekor végezzük a beismerés és megbánás gyakorlatát.** A négy erős ellenszer részletezve a következő : 1) Az első ellenszer a bizalom ereje. Negatív cselekedeteink vagy szent objektumokkal – a Buddhával, a Dharmával és a Szanghával – , vagy más érző lényekkel állnak összefüggésben. Ez a két lehetőség van. Bármelyik erénytelenség elkövethető mind az érző lények, mind a buddhák vagy a bódhiszattvák kárára. Az utóbbiakkal szemben elkövetett cselekedetek között lehet a tanítások kritizálása, * 2. fejezet. Előkészítő gyakorlatok. 30. o. ** spyi bshags (általános beismerés) és ltung bshags (a hibák megbánása).

Karmatörvény 251

tiszteletlenség és így tovább. E két vonatkozási rendszernek megfelelően a bizalom erejét is két típusba szokás sorolni. Ha az erénytelenség a Buddhával, a Dharmával és a Szanghával szemben került elkövetésre, az ellenszernek is a Buddhával, a Dharmával és a Szanghával kell összefüggésben állnia. „Ha elesünk – mondja a tanítás –, akkor ugyanarról a helyről kell felállnunk.” Vagyis az ellenszernek hasonlónak kell lennie a felhalmozott erénytelenség jellegéhez. Ebben az esetben az ellenszer az őszinte menedékvétel a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. Ugyanígy, az érző lényekkel szemben elkövetett erénytelenség ellenszerének az érző lényekkel kell összefüggésben állnia. Itt az ellenszer a bódhicsitta gyakorlat, azaz az összes érző lény iránt érzett fölérendelt szereteten és nagy együttérzésen alapuló, a buddhaságot a minden érző lény javára megvalósítani vágyó tudat gyakorlata. 2) A második ellenszer : a megbánás ereje. Felidézzük a testünknek-, a beszédünknek- és a tudatunknak a múltban a ragaszkodás, a gyűlölet és a tudatlanság befolyása alatt elkövetett negatív cselekedeteit, amelyeket olyan mélyen, őszintén és intenzíven megbánunk, mintha megmérgeztük volna magunkat. Az elkövetett erénytelenségek eltüntetéséhez a megbánást nagyon nagy odaadással kell végezni. 3) A harmadik ellenszer : az ellenszerek alkalmazásának ereje. Erényes, érdemteli cselekedeteket hajtunk végre : a Buddha szobra- vagy egy sztúpa előtt leborulásokat és felajánlásokat végzünk ; beismerő szútrákat és a Pradnyápáramitá-szútrát recitáljuk ; Buddha szobrot készítünk vagy javítunk ; mantrákat recitálunk ; meditálunk az ürességen. 4) A negyedik ellenszer : a negatív tettek megismétlésétől való tartózkodás ereje. Őszintén és szilárdan elhatározzuk, hogy többé nem ismételjük meg negatív cselekedeteinket. A négy erőteljes ellenszer valóban képes megakadályozni, hogy a múltban elkövetett erénytelenségek következményeit tapasztalnunk kelljen, feltéve, hogy még a következmények beérése előtt kerülnek alkalmazásra. Fontos tehát, hogy a gyakorlatot időben elvégezzük, mert minden erénytelenség következményével szembe kell nézni, amely nem lett megszüntetve, akkor is, ha a hibás tettet akár száz vagy ezer élettel ezelőtt követtük el. A szútrák felsorolnak bizonyos álmokat, amelyek jelzik, hogy a komoly gyakorlás és az erős ellenszerek alkalmazásának eredményeként a negatív lenyomatok egy része megszűnt. Aki a beismerés gyakorlatát komolyan végzi, annál elképzelhető, hogy álmaiban jeleket észlel. Legyetek azonban nagyon óvatosak ezekkel, mert mindazok az álomban megjelenő jelek, amelyekről itt szó esik, nem a hétköznapi tudatállapottal függnek össze.


Mostanság sok, újabb szokások követőjévé vált ember veszi rendkívül komolyan az álmait. Ezektől aztán túlzottan elszomorodnak és boldogtalanokká válnak. A szútra tanításokban azt olvashatjuk, hogy az álom nem más, mint a tudat hibás, mérgező érzelmektől befolyásolt működésének a példája. A lényegét tekintve érzékcsalódás. Hogyan lehetne egy illúzióban megbízni ? A buddhista tanítás általában azt tanácsolja, hogy bármilyen is legyen az álom, azt ne vegyük komolyan, ugyanis tévedésekre vezethet, ha megbízunk benne. Azért mert nagyon jó álmunk volt, még nem jelenti, hogy amiatt örülnünk kellene. Éppenséggel valamilyen akadályra is utalhat. Ugyanígy egy rossz álom miatt sem kell elszomorodni. A legjobb, ha tudomást sem veszünk róluk. Jobb, ha elfelejtjük őket, hiszen mint mondtam, az álmok csupán a tudat mérgező érzelmeinek a spontán megnyilvánulásai. Az álmok komolyan vétele ahhoz hasonlítható, mintha egy hazug embernek a szavait komolyan vennénk. Az állandóan valótlanságokat állító ember akár jó, akár rossz hírei nélkülözik a valóságot. Mindezt amiatt is mondom, mert félreértésekre adhatnak okot az egyes tantrikus gyakorlatokról hallottak, amelyekben néha szó esik az álmok tudatos használatáról. Majd, ha eléritek azt a magas szintet, amelyekről ott szó esik, akkor az álmaitokat is pozitív irányban használhatjátok. Már többször mondtam, ahhoz, hogy spirituális téren bármit is sikerüljön megvalósítanotok, világosan kell látnotok, hogy éppen hol tartotok. Aki már tud autót vezetni, az akár nagy sebességgel száguldva, hatalmas távolságokat megtehet. Aki még nem tanult meg vezetni – bár autója képes lenne a haladásra-, egy centimétert sem fog előrehaladni. A magas tanítás önmagában nem elegendő. Meg kell felelnie a gyakorló szintjének. Mindamellett, vannak bizonyos álmok, amelyeknek – ha rendszeresen visszatérnek, különösképpen a hajnali órákban – jelentésük van. Mint mondtam, a tanítás nem a hétköznapi álmokról beszél. Csak akkor tekinthetők pozitív jeleknek a felsorolásra kerülő álomképek, ha valóban komoly erőfeszítéssel végzett gyakorlást követően merülnek fel azok számára, akik hosszú éveken át tudatukat hozzászoktatták a gyakorláshoz, és valóban kezdetét vette a szennyezettségektől való megtisztulásuk folyamata. Ilyen álom lehet a joghurt vagy tejivás. Ezeket mi „fehér ital”-oknak nevezzük. Nyilvánvalóan a fehér szín a fehér karmával, azaz a pozitív cselekedettel áll összefüggésben. Nagyon jó jel napot és holdat látni, mert mint magasan elhelyezkedő minőségek, a gyakorlás magas szintjére utalnak. A megtisztulást szimbolizálja a levegőben repülés, és a hányás is ! A tanítás ugyan nem magyarázza meg a jeleket, csak felsorolást ad, de könnyen belátható, hogy egyértelmű vallási utalásaik miatt például teljes felavatásban részesült szerzetest vagy szerzetesnőt látni egy álom során, csakis pozitív

Karmatörvény 253

jelzések lehetnek. Az erénytelenségek bizonyos szintjének a megszüntetését követően azt is álmodhatjátok, hogy elefánton lovagoltok. Az elefánt az élőlények között a magasabbrendűség kifejezője. Ugyanígy a pozitív irányú fejlődést jelzi a hegymászás is. A Lam rimban felsorolt további példa, ha hóoroszlán trónján ülünk. A hóoroszlán vallási jel, az uralom szimbóluma Pozitív az álom, ha felfelé megyünk egy előkelő házban, és végül, ha a Dharma tanítását hallgatjuk. Adtam egy képet nektek, amelyen az öt külső tárgy szimbólumai láthatók*. Középen van a tükör, a látható tárgyak kifejezője. Mellette, a gyümölcsök az íznek, a kagyló az illatnak, a csengő a hangnak, valamint a sál a tapintásnak a szimbóluma. Ez a kép – ezen a helyen – most kifejezi, hogy befejeztük a Lam rim meditáció első szintjét, az „alacsony célt kitűző személy fokozatos ösvényé”-t, amelyen a gyakorlók arra törekednek, hogy jobb újralétesülésben lehessen részük. Ez a szamszárán belüli cél. A következő jobb élet ugyanis egy jobb világi élet élvezetét jelenti. Amikor mi a jobb világi életről beszélünk, akkor a jobb formai megjelenésre, a jó ételekre, illatokra, ruhákra és a kellemes hangokra gondolunk. Ezek a magas életminőség megtestesítői. Mit nevezhetünk luxuséletnek ? Az öt külső forma élvezetét. Ezek által valósul meg a világi luxusélet. Ez a kép tehát azt mondja nektek, hogy ha a Lam rim meditáció első, kezdő szintjét valóban teljesítitek, következményként jó újralétesülésben lesz részetek. A Lam rim meditációnak ezen a szintjén ez a kitűzött cél, de ez még nagyon alacsony szint. Az a gyakorló tehát, aki csupán jobb újralétesülésre és a világi élet élvezetére vágyakozik, annak a Lam rim meditáció első szintjének az elvégzése elegendő. Többre nem kell törekednie. Ha minden nap komolyan elvégzi a meditációkat és életének részévé teszi a bennük foglalt intelmeket, akkor lehetősége nyílik az öt külső forma élvezetére.

* Tib. 'dod yon sna lnga.

II. A középszintű CÉLT KITŰZŐ SZEMÉLY KÖZÖS FOKOZATOS ÖSVÉNYE

Létkerék srid pa'i khor lo

9. A szenvedés igazsága ŐSZINTE TÖREKVÉS A NIRVÁNÁRA A kezdő szint meditációit azért gyakoroljuk, hogy a magasabb világok valamelyikében születhessünk újra. Mindössze ennyi a cél. Összehasonlítva a Lam rim középső- és felső szintjeinek törekvéseivel, ez valóban nem sok. A kezdő szinten gyakorlót ezért „alacsony célt kitűző személy”-nek nevezzük. A középső szinten a gyakorló már a létforgatagtól szeretne megszabadulni és a nirvánát akarja elérni. Az eddig végzett, döntően a hínajána tanításokhoz kapcsolódó meditációk a „közös ösvény” részei, mert ezeket a mahájána ösvényt követők is gyakorolják. Nem nevezzük „közös ösvény”-nek, amikor a gyakorló mindössze jobb újralétesülést szeretne elérni önmaga számára és csupán önmagát akarja megszabadítani. A „közös” azt jelenti, hogy aki a mahájána ösvényen kíván haladni, annak a Lam rim kezdő szintjét, majd pedig a középső szintjét végig kell járnia. Az „alacsony célt kitűző személy közös fokozatos ösvényé”-nek gyakorlatait tehát azzal a szándékkal végezzétek, hogy majd a mahájána ösvényre kívántok lépni, ahol a cél a megvilágosodás, a buddhaság megvalósítása lesz. Tantrikus szövegekben gyakran találkozhattok olyan kijelentéssel, hogy a megvilágosodás egyetlen életen vagy egyetlen testen belül elérhető, de ahogyan korábban is mondtam, ez nem azt jelenti, hogy a gyakorlásotok a jelenlegi életetekben befejeződhet. Elképzelhetetlen, hogy valaki ebben az életében kezd el gyakorolni és még ugyanebben az életében megvilágosodik. A Buddha „egy életben, egy testben” érte el a megvilágosodását, mivel megelőző életeiben a feltételek döntő többségét már teljesítette és számos magas szintű felismeréssel rendelkezett. Csak ilyen előzményeket követően érhető el egyetlen életen belül a mindent betetőző cél. Általánosságban mondva, mi mindannyian kezdők vagyunk, ezért a megvilágosodást – a buddhaságot – sem tudjuk egyetlen élet során elérni. Ehhez rengeteg életre van szükségünk, éspedig nem állatokként vagy pokollakókként, hanem a magas világokban emberként vagy istenlényként létezve. A buddhaság eléréséhez ugyanis folyamatosan gyakorolnunk kell és az alsó világokban erre nincs lehetőség.


Hogy a magasabb világokba jutás érdekében milyen cselekedeteket, milyen gyakorlatokat és milyen meditációkat kell végezni, azt elmagyaráztam a Lam rim kezdő szintjének ismertetésekor. Ha ezeket naponta kitartóan és komolyan végzitek, jó eséllyel majd egy ilyen világba születhettek. Bár a kezdő szint teljesítése az emberi vagy az ennél is magasabb világokba kerülést elősegíti, ám mindez két ok miatt sem megnyugtató eredmény. Az egyik ok, hogy a szamszárán belül minden bizonytalan. Egy, két vagy valamivel több életen keresztül talán magasabb világokba kerülhettek, de mi történik utána ? És még ha a következő életben emberként is születtek, ki mondhatná meg, hogy folytatjátok a gyakorlást vagy sem ? Ha olyan helyre születtek, ahol nem ismerik és nem gyakorolják a Dharmát, az ott élők cselekedetei pedig ártalmasak, az utána következő születésetek már nem a megfelelő helyen lesz ; jó eséllyel valamelyik alsó világba zuhantok. Aki pedig egyszer lezuhan, az nehezen jut feljebb. Állatként vagy még alacsonyabb szintű világok lakójaként erényes cselekedetek elkövetésére szinte egyáltalán nincs lehetőség, erénytelen és semleges cselekedetek felhalmozására viszont annál inkább. A születés helyének bizonytalansága, annak „hol fenn, hol lenn” tendenciája mellett a másik ok, hogy valójában nem számít, melyik magas világba kerültök, létezésetek lényegi természete továbbra is a szenvedés marad. Amíg a szamszárában vagytok, addig szenvedni fogtok. Olyan ez, mint amikor jó magasra feldobunk egy követ és miután felrepült, leesik. Nem számít, milyen magasra dobtuk fel, a kőnek le kell esnie. Ez a létforgatag – a szamszára – természete. Nézzetek csak körül : hol találtok szilárd és tartós boldogságot ? A szamszárán belül sehol. Feljutunk valameddig, aztán az élet halállal végződik. Senki sem szeret meghalni, mégis meg kell halnunk. Ameddig a szamszárában élünk, nem menekülhetünk előle. A befejezés pedig mindig szerencsétlen, mindig szomorú. Vannak, akik öngyilkosságot követnek el, de nem amiatt, mert szeretnek meghalni. A végsőkig elkeseredettek, már semmilyen megoldást sem találnak, és azt képzelik, hogy elmenekülhetnek a problémáik elől. Ez különösen boldogtalan befejezés. Létezésünk lényegi természete a szenvedés, következésképp az élet befejezése is szenvedés. A Lam rim középső szintjén a cél ezért a megszabadulás a szamszárától. Itt már a nirvánát akarjuk elérni és a kezdő szint gyakorlataival előkészített meditációkat végezzük. Akik a hínajána utat kívánják követni, azok a középső szint teljesítésével elérhetik a nirvánát. Többre nincs szükségük. A Lam rim harmadik, felső szintjén ugyanis kizárólag mahájána gyakorlatok vannak, amelyeket az a „magas célt kitűző személy” végez, aki úgy érzi, számára nem elegendő, ha megszabadul a szamszárától ; még a buddhaságot is meg akarja

A szenvedés igazsága 261

valósítani. A buddhaság nem más, mint megszabadulás a mindentudó tudat akadályaitól. Ez a végállomás. A beteljesített utolsó szint az összes lehetséges legmagasabb szintű képesség és tulajdonság birtoklását jelenti. Akkor tehát induljunk tovább, és nézzük meg, melyek a teendők a kezdő szint elvégzése után. A középszintű célt kitűző személy közös fokozatos ösvényének megismeréséhez két nagy témakört tekintünk át : 1. meditálás a nirvánára való őszinte törekvés kiteljesítésének módszerein, és 2. meditálás a nirvánához vezető tényleges ösvényeken. A buddhista meditációk három fő pilléren nyugszanak : a lemondáson, a bódhicsittán – a megvilágosodásra törekvő önzetlen tudaton – és az ürességet megértő bölcsességen.* Közülük a lemondás és az ürességet megértő bölcsesség a Lam rim középső szintjén valósítható meg. Miért tulajdonít a buddhista tanítás ilyen nagy jelentőséget a lemondásnak ? A felelet szorosan összefügg azzal, ahogyan a szamszárában, az újralétesüléseink szüntelen körforgásában létezünk. Tudatunk hatalmas erővel kötődik a szamszárához, ezért minden elkövetett és felhalmozott cselekedetünk a szamszárikus létezéshez láncol. Következésképpen, a szamszárától való megszabaduláshoz a hétköznapi szemlélet tökéletes ellentettjére, mondhatjuk úgy is, hogy olyan technikára van szükség, amely e ragaszkodás láncát eloldja. A lemondás nélkül végzett buddhista gyakorlatok a következő életben bár jó megjelenést, kellemes orgánumot, biztonságos családi hátteret, jólétet, akár luxuskörülményeket is biztosíthatnak, a szamszárához ragaszkodást nem szüntetik meg. Amíg folyvást az eddig megszokott módon gondolkodunk és cselekszünk, addig ugyanaz történik, mint idáig : újralétesüléseink állandó körforgására kényszerülünk. Aki nem elégedett azzal, ami idáig történt, annak gyökeresen meg kell változtatnia a szemléletét, más szavakkal : azt az okot kell megváltoztatnia, amely miatt újra és újra a létforgatagba kényszerül. A szamszárikus létezés okának közvetlen ellentettje a lemondás gyakorlása. Ezért tulajdonít a lemondásnak különösen nagy jelentőséget a buddhista filozófia. De valójában mit kell érteni a szamszárikus létről való lemondás alatt ? Véletlenül sem azt, hogy kidobjátok a televíziótokat, a számítógépeteket és minden egyéb kényelmet szolgáló dolgotokat a lakásotokból, és azt sem, hogy elhagyjátok a családotokat, a barátaitokat és kivonultok az emberi közösségből. A lemondás belülről, a tudatból fakadó távolságtartást jelent a világi dolgoktól, a tulajdontól és a világi élettől. Nem fizikai, hanem tudati értelemben. * Tib. lam gtso rnam gsum. A három pillér : nges 'byung, byang sems, yang dag pa'i lta ba.


Fizikailag semmitől sem kell megválni és semmi elől nem kell elmenekülni. Helyváltoztatásra sincs szükség. A gyakorlatban a lemondás a szamszárikus körforgástól való megszabadulás őszinte, mélyről fakadó vágyának felkeltését jelenti. Megtarthatjátok a televíziótokat és minden más dolgotokat, aki pedig családban él, maradjon együtt a családtagjaival, de belül, az elmétekben, próbáljatok megválni – ha tetszik elmenekülni – a dolgaitoktól. És hogyan valósítható meg az őszinte, valódi lemondás ? Ha a börtönbe zárt ember mindennel elégedett, ha boldognak érzi magát a cellájában, akkor nem gondol menekülésre. Ugyanígy, bennetek sem merül fel a szamszárából való kiemelkedés vágya – a lemondás –, amíg mindennel elégedettek vagytok. Miért akarnátok kiszabadulni újralétesüléseitek körforgásából, ha jól érzitek magatokat, ha boldogok vagytok ? Csak akkor fogtok bármit is tenni megszabadulásotok érdekében, ha belső ösztönző erőtök erre buzdít. Ilyen motiváció pedig nem jöhet létre a „minden rendben van” érzéséből. Ahhoz, hogy vágyakozzatok a megszabadulásra, világosan fel kell ismerjétek, mi a valódi probléma a szamszárával, mi az a tényleges helyzet, amelyben vagytok és mi az, ami fogva tart. Amíg ezt kellő részletességgel nem ismeritek, problémáitok ellenére váltig azt gondoljátok, hogy minden rendben van. Az igazi ösztönző erő tehát a hibák felismerése. Amilyen mélységben felismeritek a szamszára valóságos problémáit, olyan mértékben valósítjátok meg a lemondást. A valóságos problémák megismerése és átérzése a szenvedések különféle típusainak átgondolásával történik. A buddhizmus azért beszél részletesen a szamszára szenvedéseiről, mert ismeretük és tényleges átérzésük nélkül lehetetlen, hogy a megszabadulás iránti őszinte vágy felébredjen. Amíg a problémáitokról csupán felszínes ismereteitek vannak, addig a megszabadulásra is csak felszínesen törekedtek. Itt álljunk meg egy pillanatra. Sajnos igen sok buddhista tanítások iránt érdeklődő ember gondolja, hogy a buddhizmus a létezést túlságosan sötéten látó, pesszimista álláspontot képvisel. Magam is találkoztam hallgatókkal, akik ezt mondták. Nem lehet eléggé hangsúlyozni : nem a buddhizmus pesszimista, hanem ők értik félre a tanítást. Ha a lakásunkkal problémáink vannak, mert kicsi vagy sötét, rossz a beosztása, akkor ez azt jelenti, hogy pesszimisták vagyunk ? Ez nem pesszimizmus, hanem maga a valóság. Hasonló okból tárgyalja a Lam rim részletesen a szenvedéstípusokat. Nem a pesszimizmus, hanem a tényleges, valóságos, mindenki által tapasztalható élet bemutatása vezérli, éspedig amiatt, hogy megváltoztassuk szemléletünket és felkeltsük magunkban az őszinte lemondás érzését. Hogyan festhetne a Lam rim gyönyörű színes képet a létezésről, amikor a tapasztalat ezt nem igazolja ? Azért beszél szenvedésekről, mert ezek tények, és mert egyes szenvedésfajtákat nehéz felismerni. Márpedig minél több összetevőjét ismerjük a problémáinknak, annál inkább felkészülhetünk az elkerülésükre.


Borúlátás egy ország részéről, ha felismerve a fenyegető nukleáris veszélyt, lépéseket tesz a védekezésre ? Egyáltalán nem. Addig kell az előkészületeket megtennie, amíg nincs túl késő. Akár szeretjük, akár nem, most ide születtünk. Itt a Földön sok mindent megtapasztalunk. Néha jól mennek a dolgaink, de többnyire problémákkal találkozunk, végül a halállal is szembe kell néznünk. Érjük be ennyivel ? A buddhizmus szerint az újralétesülések körforgásának okát megszüntethetjük, azaz mindörökre megszabadulhatunk a problémáinktól, amelyekkel szüntelenül szembetalálkozunk. Kérdés azonban, hogy a megszabadulás valóban véghezvihető ? * A keresztény ember bármilyen buzgalommal gyakorolja hitét, Istenné soha nem válhat. A buddhizmus viszont azt állítja, hogy a megvilágosodás nem kezdettelen, ha komolyan akarjuk, buddhák lehetünk. Megvilágosodásuk előtt a buddhák hozzánk hasonló lények voltak. Sákjamuni Buddha is ugyanolyan hétköznapi ember volt, mint most mi, mindaddig, amíg gyakorlása és meditálásai által megvilágosodott. Minden tőlünk függ tehát. Aki a következő életében a magas világok valamelyikében akar újralétesülni, annak a már ismertetett gyakorlatokat kell végeznie és bizonyos dolgokat el kell hagynia. Ugyanígy, aki minden problémájától meg akar szabadulni, aki el akarja érni a nirvánát, annak még további gyakorlatokat kell végeznie. Hogy melyeket, azt a Buddha, szellemi vezetőnkként elénk tárta. Mást nem tehet. „Te vagy a saját mestered !”-figyelmeztetett, ami azt jelenti, hogy csak saját magunk szabadíthatjuk meg önmagunkat. Ha ugyanazt az utat bejárjuk, amit bejárt, a végső szintet is elérhetjük, amelyen a megvilágosodás bekövetkezik. Gondoljatok arra, ha ugyanolyan betegségben szenvedtek, mint amilyenből korábban egy ismerősötök már felépült, akkor nektek is ugyanazt kell tennetek, amit ő tett a gyógyulása érdekében. Szedjétek ugyanazokat a gyógyszereket és ugyanolyan életmódot folytassatok. A sorrend is fontos. Nem lehet siettetni a gyógyulást, nem tehetitek meg, hogy a kúra első felét elhagyjátok. Itt sok ember végez különböző istenség-meditációkat, arra számítva, hogy e lényeket elképzelve, hozzájuk fog hasonlítani. De ez így nem vezethet igazi eredményre. Ahhoz, hogy sikeresek legyenek, még nagyon sok alacsonyabb szintű, a magas szint megalapozásához feltétlenül szükséges gyakorlatot kellene végezniük. Összefoglalva tehát, a Lam rim középső szintje az élet valóságára világít rá. Elmondja, hogy miként lehet megszabadulni ebből a szerencsétlen helyzetből és a lemondás gyakorlására helyezi a hangsúlyt. Ahhoz, hogy vágyakozzatok a megszabadulásra, világosan fel kell ismerjétek a valódi problémákat : mi az a tényleges helyzet, amelyben vagytok és mi az, ami fogva tart. Rengeteg * Ld. erről 8. fejezet. Karmatörvény. 247. o.


rendben lévőnek hitt dolog van az életben, valójában pedig szerencsétlen és szánalmas körülmények közepette élünk. A buddhista tanítás felébreszt a kábaságból. Rávilágít a szenvedések sokféleségére. Ha elgondolkodtok rajtuk és megértitek a lényegüket, feltámad bennetek a vágy, hogy megszabaduljatok tőlük. Többé nem akarjátok ugyanazt ismételgetni, amit a múltban tettetek, az új útirányotok a nirvána elérése lesz. A középszintű célt kitűző személy közös fokozatos ösvényének első nagyobb témaköre a meditálás a nirvánára való őszinte törekvés kiteljesítésének módszerein. Az őszinteség amiatt kerül kihangsúlyozásra, mert ha az okok nem megalapozottak, a következmények is hasonlók lesznek. Milyen eredményre számíthattok, ha csupán néhány feltételt, és azokat is csak részben elégítitek ki ? A nirvána eléréséhez nagyon komolyan és őszintén kell megvalósítani a lemondást. De mi a nirvána ? A különböző vallások és tanítások eltérő magyarázatokkal és meghatározásokkal szolgálnak a fogalomról. A hindu filozófia szerint a nirvána egy hely, ahová el lehet jutni. Hasonlóképpen, a manapság hallható számos új elképzelés között vannak világűrbéli vagy univerzumon túli csodálatos szférákról szólóak. Ezek a modern világ nirvánái. A buddhizmus határozottan állítja, hogy a nirvána nem hely, ahová űrruhában vagy űrhajóban, időutazással, netán a képzelet szárnyán, csak úgy el lehet jutni. Ezért számunkra értelmetlen és szomorú, ha szektákba tömörült emberek tömeges öngyilkosságot követnek el valamilyen tévhit áldozataiként, hogy ily módon jussanak a vágyott világon túli helyre. * Az öngyilkosság nem jelenti az élet megszűnését. A halált újralétesülés követi. Amikor azt mondjuk : „nirvána”, ez alatt a teljes megszabadulást értjük a véget nem érő újralétesülésektől. A nirvána az örökké tartó béke és boldogság állapota, amely állapot a tudat megtisztításának azon a szintjén jön létre, ahol már nincsenek mérgező érzelmek. A nirvána a mérgező érzelmek teljes megszüntetését jelenti. Természetesen addig, amíg a nirvána tudatállapotát nem érjük el, közvetlen tapasztalataink sem lehetnek róla, mégis, a jelenlegi szintünk is alkalmas arra, hogy mondhatni „megszimatolhassuk”, milyen is lehet valójában. Mivel a problémák és szenvedések legfőbb okai a mérgező érzelmek, a nirvána pedig a problémák kiváltóinak, a mérgező érzelmeknek – kiváltképp a tudatlanságnak, a ragaszkodásnak, a haragnak és a gyűlöletnek – a megszüntetését jelenti, ezért amilyen mértékben elhagyjuk a haragot, a gyűlöletet, a féltékenységet, az ártó szándékot, és így tovább, olyan mértékben érezzük egyre jobban és jobban magunkat. Ez persze még * 1997. március 27-én San Diego-ban (Kalifornia állam) a „Menny kapuja” szekta 39 tagja követett el öngyilkosságot abban a hitben, hogy haláluk után lelküket az akkor feltűnt HaleBopp üstököst követő UFO a létezés magasabb szintjére juttatja.


nem a valóságos nirvána, de már az „illata”. A nirvána olyan, mint a finom étel, amelynek illata távolról is érezhető. Minél kifinomultabb érzékelésére a minél békésebb, nyugodtabb és csendesebb tudat alkalmas. A középszintű célt kitűző személy közös fokozatos ösvényén a „meditálás a nirvánára való őszinte törekvés kiteljesítésének módszerein” önmagában még nem hozza meg a kívánt eredményt. A rabnak, ha ki akar szabadulni börtönéből, nem elég vágyakoznia a szabadságra, a módját is meg kell találnia, hogy valóban megszökhessen. Ezt a célt szolgálja a meditálás a nirvánához vezető tényleges ösvényeken, vagyis az eddigi útirány megváltoztatása.

A szamszárán belüli szenvedések igazsága A nirvána eléréséhez a Sákjamuni Buddha által kinyilatkoztatott Négy Nemes Igazság tanítást annak teljes mélységében meg kell érteni. A Négy Nemes Igazságot a Pradnyápáramitá órákon részletesen elmagyaráztam *, ezért itt most elég annyi, hogy a Négy Igazság sorrendje – a Szenvedés Igazsága, a Szenvedés Eredetének Igazsága, a Megszüntetés Igazsága és az Ösvény Igazsága – a felismerésük sorrendjének felel meg. Eszerint a szenvedés az okozat, a szenvedés eredete az ok, a megszüntetés lehetősége az okozat és a megszüntetés ösvénye az ok. ** A nirvánára való őszinte törekvés kiteljesítésének módszerein történő meditációnak három része van : 1. meditálás a szamszárán belüli szenvedések igazságán, 2. meditálás a szamszárán belüli szenvedések eredetén, 3. meditálás a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatán. Az első témakör rávilágít arra, hogy milyen szánalomra méltó helyzetben vagyunk. Akár tudomásunk van róla, akár nem, helyzetünk aggasztó. A második témakör megmutatja az okot, amely ebbe a szánalomra méltó helyzetbe kényszerít. Ezzel kell megküzdeni, ezt kell elhagyni. A harmadik meditáció témája a szamszára teljességének megismerése, más szavakkal, mit is jelent, hogy megszületünk a szamszárába. 1. A szamszárán belüli szenvedések igazságán történő meditációnak két része van : a. meditálás a szamszárán belüli szenvedések általános természetén , b. meditálás a szamszárán belüli szenvedések sajátos természetén. * Gen Loszang Szönám A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanította a Pradnyápáramitá tárgyat, amelynek 1. fejezete 2. témakörének 2. témája volt a Négy Nemes Igazság. The Outline Teachings on Prajnaparamita. 31-33. o. ** Erről ld. részletesebben : LRCM-mf. 17. fejezet. A nyolc szenvedés. 275-277. o. tanitomester.hu.


A szamszárán belüli szenvedések általános természete a. A szamszárán belüli szenvedések általános természetén történő meditációnak három része van : 1) meditálás a nyolc szenvedésen, 2) meditálás a hat szenvedésen, 3) meditálás a három szenvedésen. Az emberek tudják, hogy sok gonddal és bajjal kell szembenézniük. Ezek azonban csupán kisebbik részét képezik valódi problémáiknak. Mindennapjaik során is többnyire csak a közvetlen fájdalmat észlelik, miközben szenvedéseiknek számos, nem tudatosult megnyilvánulásával kénytelenek együtt élni. A buddhista tanítás teljes képet ad a szánalomra méltó helyzetről. Aki ezt megérti, azt a gondok és bajok soha nem zavarják meg, mert felismeri, hogy bennük a létezés természete nyilvánul meg. Ki háborodik fel azon, ha az uszodában vizes lesz ? A létezés valóságos természetét felismerő ember a problémákat könnyebben viseli és eszébe sem jut arra gondolni, hogy másoknak ártson vagy önmagában kárt tegyen. Az ártalmas cselekedeteket elkövetők problémáikat egyedieknek és indokolatlanoknak tartják, mert nem ismerik fel bennük a létezés természetét. „Miért énvelem ?”-kérdezik kétségbeesetten. „Miért nem másokkal történik ilyen ?” Aki tisztában van a szamszára természetével, soha, semmilyen problémája esetén nem érzi úgy, hogy az indokolatlan lenne. Nem kesereg az elviselhetetlenségén és nem gondolja, hogy az szokatlan vagy egyedi. Ellenkezőleg, tudja, hogy ez így természetes és megszokott. Továbbá azt is tudja, hogy itt, a szamszárában, amikor a probléma megjelenik, már túl késő, hogy azon változtasson. Pusztán az ismereteivel a már folyamatban lévő tapasztalást nem állíthatja meg, mert senki sem tud a múltba, a bajt kiváltó okhoz visszalépni. Erre még a Buddha sem lenne képes. Egyedül a jövő befolyásolható. Azt el lehet érni, hogy a jövőben ne kelljen hasonló problémákkal szembenézni.

A nyolc szenvedés A Lam rim meditáció a szamszárán belüli szenvedések nyolc típusát sorolja fel : a születést, az öregedést, a betegséget, a halált, a szeretett dolgoktól megválást, a kényszerű találkozást kellemetlen dolgokkal, a vágyott dolgok hiányát és az öt halmazt. a) A születés szenvedésének öt magyarázata van.


i) A szamszárába születés a szenvedés tapasztalásával történik, mert ilyen a szenvedés természete. Az élet szenvedései abban a pillanatban megkezdődnek, amint ebbe a világba megérkezünk. A magzatnak már az anyaméhben megpróbáltatásokban van része. * A magzatra befolyást gyakorol az anya táplálkozása és viselkedése, azaz nem csak a testi, hanem a tudati cselekedetei is. Nem ismerem a tudomány álláspontját a magzat szenvedéséről a terhesség idején. Csak egy-két kirívóbb példát hallottam, például ha az anya dohányzik, a magzati agykárosodás veszélye megnövekszik. De miért a sírás az újszülött első életjele ? Az anyaméhhez képest a külvilág valami olyasmi lehet, mint amikor az ember tüskés bokorba esik. A külvilág az addig tapasztalt környezethez képest nagyon durva, a megszületés fizikailag hatalmas megpróbáltatás. Az újszülött azért sír, mert szenved. Ez az élet kezdete. Átérezve a születés megpróbáltatását **, megértitek, hogy az élet szenvedés-természetű. ii) A szamszárába születés nem segíti az elkötelezettséget a pozitív tettekkel és a negatív tettek elhagyását, ahogyan azt szeretnénk, mert ilyen a szenvedés természete. Fizikális és mentális képességeink korlátozottak. Nyilván megfigyeltétek, hogy meditáláskor már néhány perc elteltével kellemetlen érzéseitek támadnak. Nem tudtok órákon át keresztbe vetett lábakkal ülni egy párnán úgy, hogy ne éreznétek testi fájdalmat. El kell fogadni, hogy a test különböző akadályokat állít : fejfájást, kellemetlen érzést a lábakban, a nyakban, a háton vagy a gyomorban. Az ember jót szeretne tenni, de a teste nem segíti vágyának teljesülését. Testünk nem egyezik bele az elképzeléseinkbe. A buddhista tanítás szerint ez a test saját természete, a „test hasznavehetetlensége”, amely mindig újabb és újabb akadályokat teremt, mihelyt valamit tenni akarunk. Ez az ellenállás nem attól függ, hogy kinek milyen alakú vagy színű a teste, milyen méretű vagy erejű az illető személy. Mindannyiunk teste gyenge. A test nem áll készen. Ami a tudatot illeti, szintén megfigyelhettétek, hogy ha az összpontosítás gyakorlatát végzitek, rövid időn belül jelzést kaptok, hogy „elég”. Ha elterelődés nélkül, egy-két órán keresztül szeretnétek összpontosított állapotban maradni, akkor ez a próbálkozásotok szinte azonnal a tudat ellenállásába ütközik. A tudat még nem áll készen az ilyen cselekedetre. Hamar elfárad és valamilyen más tárgyat választ magának, mondjuk a vásárlással vagy egy koncerttel fog foglalkozni, de semmiképpen sem azzal, amivel eredetileg szerettétek volna. Ez a jele a „tudat hasznavehetetlenségé”-nek, vagyis a tudat gyengeségének. A tudatot tehát nem lehet a vágyaknak megfelelően használni, mert felülbírálja az elképzeléseket. A tudat az uralkodó. Persze, * A magzati állapot Gaṇda-vyūha-sūtrából (tib. sdong po bkod pa'i mdo) idézett drámai megjelenítését ld. LRCM-mf : 17. fejezet. A nyolc szenvedés. 280. o. tanitomester.hu. ** Uo. 281. o.


ha valaki jó irányba halad, akkor nem baj, ha a tudata uralkodik. Ám ha az irány rossz, ennek következménye a problémákkal szembesülés és a szenvedés. A test és a tudat korlátozott használatán elgondolkodva megértitek a szamszára természetét. iii) A szamszárába születés megalapozza az öregedés, a betegség, a halál stb. szenvedéseit, mert ilyen a szenvedés természete. Egyszerűen mondva : ha feldobtok egy követ, akkor az leesik. Ha nem dobjátok fel, nem esik le. A leesés a feldobással kezdődik. Hasonlóképpen, ha valaki megszakítja kellemetlenné vált kapcsolatát a barátjával, ennek a cselekedetének a kezdete az a találkozás volt, amikor kapcsolata az illető személlyel létrejött. E kapcsolat létrehozása nélkül fel sem merülne a szakítás gondolata. Ugyanígy, szomorú esemény, ha valakinek meg kell válnia szeretett hozzátartozójától, annak halála miatt. De mikor kezdődött az elválás ? A születéskor. Ez a kezdet. Ha nincs születés, a halál nem okoz szenvedést. A születéssel indul a halál folyamata. A születés a legelső lépés a halálhoz. Azzal hogy a szamszárába megszülettünk, az öregedéssel is szembesülnünk kell. Az öregedésnek két jelentése lehet. Az egyik a hétköznapi gondolkodásnak felel meg, amikor a hatvan vagy hetvenéves emberekre azt mondják : „öreg”. Itt nyilvánvaló dolgokról van szó : az életforma megváltozásáról és a szemmel látható testi jelekről : a ráncosodásról, az erőnlét rohamos csökkenéséről, a mozgás lassulásáról, a látás és a hallás romlásáról, és így tovább. A másik, a filozófiai megközelítés, amely szerint az öregedés folyamata a születéssel veszi kezdetét. Amikor a szülő azt mondja : „Gyermekem már egy napos”, a gyerek már egy napot öregedett. Azért öregszünk, mert megszülettünk. Ez a folyamat a születéstől kezdődően, megszakítás nélkül halad a befejezés felé. Nem számít, hogy egynapos vagy többéves az illető, fiatalabb nem lett. Visszafelé soha nem haladhat az időben. Itt is ugyanaz mondható : ha nem születtünk volna meg, nem beszélhetnénk az öregedésünkről. Mindezeken elgondolkodva felismerhetitek, hogy a szamszárába születni nem szerencsés. A születéssel megkezdődik az öregedés és a halál, amelyeket nem akarunk és nem szeretünk. Megkezdődnek a szenvedéseink, például megbetegedünk. Sokféle betegségünk lehet. Miért ? Mert a szamszárába születtünk. Ha ez nem történt volna meg, betegségünk sem lenne, és nem kellene mindazokat a szenvedéseket átélnünk, amelyeket most tapasztalunk. A születés ezt jelenti. iv) A szamszárába születés megalapozza a mérgező érzelmeket, amelyekből tudati és fizikális szenvedések származnak, mert ilyen a szenvedés természete. Aki megszületik, szembesül mérgező érzelmeivel : a haraggal,


a gyűlölettel, a féltékenységgel, az ártó gondolatokkal. Könnyen ellenőrizhető, hogy ezek a születéstől jelenlévő negatív hajlamok miként zavarják a tudat nyugalmát : indulatvezérelt viselkedésre, a beszéd és a test ártalmas cselekedeteinek elkövetésére ösztönöznek, durva szavak használatára és akár még tettlegességre is késztetnek, végeredményként pedig szenvedések okozóivá válnak. v) A szamszárába születés önmagában az élet végének kezdete, mert ilyen a szenvedés természete. A buddhista filozófia tanításának értelmében minden dolog pillanatról pillanatra változik. Az a dolog, ami az első pillanatban létezett, a második pillanatban már nem létezik. Az ok, amely létrehozza a következményt, a következmény befejeződésének kezdete. Másképpen úgy is mondhatjuk, hogy az ok a változás kezdete. A születés önmaga az élet végének kezdete. Ha nincs születés, nincs halál. A szamszárába születés ezért önmaga szenvedés-természet. Ahogyan a buddhizmus mondja : „születés-szenvedés”. b) Az öregedés szenvedésének öt magyarázata van. i) A fiatal test csúffá változik. Egy gyönyörű gyermek lassan, szinte észrevétlenül veszít szépségéből, mert ez az élettel együtt jár. Az idő előrehaladásával az élet valódi természete minden kétséget kizáróan megnyilvánul, világossá téve, hogy a szamszárán belüli dolgok végső, igazi természete a szenvedés. Ahogyan már korábban is mondtam : nincs „boldog befejezés”. A befejezés mindig lesújtó. Miért ebbe az irányba megy az életünk és minden dolgunk ? Mert ez a következménye annak, hogy szenvedés-természetű szamszárában élünk. ii) A testi erő meggyengül. Lehet, hogy fiatalon valaki nagyon erős. Fél kézzel felemel száz kilót, de mi történik majd a befejezéskor ? Talán még a teáscsészéjét sem lesz képes megemelni. Élete során sokakat legyőzött, az öregedéssel azonban nem szállhat szembe. iii) A test és a tudat ép és egészséges érzékelő képességei meggyengülnek. Fiatalon éles a látás, tiszta a hallás, kiváló a szaglás és az ízlelés, de ezek a képességek folyamatosan hanyatlanak. Az idős ember már azt sem látja tisztán, ami a közvetlen közelében van és a kiabálást is alig hallja. Az élet folyamán előbb vagy utóbb megjelenik és mind nyilvánvalóbbá válik a szamszára szenvedés-természete. Akár szeretjük, akár nem, ezzel szembe kell nézni. iv) Az öt külső forma érzékelése elsorvad. Az illatok, az ízek, a tapinthatóság, a hangok és a látványok ereje a kor előrehaladásával nagymértékben csökken. Ezek az öregedés szembetűnő jelei. Miért öregednek meg az emberek, holott fiatalok szeretnének maradni ? Mert ez a szamszárában létezés velejárója.


v) Életünk nagyobb része már befejeződött, közeledünk a halálunkhoz, ami inkább előbb, mint később be is következik. Az emberek többnyire hirtelen eszmélnek rá, hogy újabb évek teltek el életükből, és ettől elszomorodnak. Az élettartam gyorsan kimerül. Rossz érzés erre gondolni. Pedig ez az élet természete a szamszárában. Amikor ez a természet megnyilvánul előttünk, szenvedünk. A tudomány manapság megpróbálja az életet meghosszabbítani. Igyekszik a fiatal kor határát tágítani. Valamennyivel bizonyára meghosszabbítható az életkor, a fiatalos megjelenés is ideig-óráig fenntartható különféle műtétekkel, bőr és hajátültetésekkel, de ez csupán látszatmegoldás, ügyeskedés a külső formával. Nem számít, hogy a tudomány milyen magaslatokra emelkedik, az öregedést és a halált alapvetően nem befolyásolhatja, az a legeslegújabb találmányokkal sem érhető el, hogy az emberek állandóan fiatalok maradjanak, mert ezt lehetetlen megvalósítani. A buddhista filozófia megváltoztathatatlan álláspontja, hogy amíg a szamszárában élünk, a szamszára természetétől nem függetleníthetjük magunkat. A tudomány eredményei csak felszínesek, az élet lényegi természetének radikális átalakítására nem alkalmasak. A létezés eme alapvető ténye mindenki számára előbb vagy utóbb megnyilvánul és figyelmeztet, hogy a befejezés szenvedés-természete nem változtatható. Az ugyanolyan marad, mint amilyen sok ezer évvel ezelőtt is volt, a tudományos kutatásokat jóval megelőzően. Aki a születéstől folyvást tartó öregedésen nem gondolkodik el, annak persze nem lesznek erre vonatkozóan rossz érzései, mert egyszerűen nem vesz tudomást az ágya alatt lapuló mérges kígyóról. Aki viszont ezen mélyen elgondolkodik, valószínűleg elborzad. A Lam rimban ez olvasható : „A jó az, hogy az öregedés nagyon lassú folyamat. Ha hirtelen történne, elviselhetetlen lenne.” Buddhista nézőpontból ezért is különös, hogy itt nyugaton az emberek mennyire boldogok, amikor születésnapjuk van. Keleten, például a tibeti közösségben, a születésnapot nem ünneplik az emberek. Egyszerűen nem érezzük szükségét egy ilyen ünneplésnek. Kivételt képez Őszentsége, a Dalai Láma és egy-két nagyon magas szellemi szintet elért láma születésnapja. Ők mutatják nekünk az utat, ezért ők kivételek. Amúgy egyáltalán nem fontos a születésnap. A születés napja – nem a hagyományok felől nézve – az az időpont, amikor életünkből ismét eltelt egy év. Ez a tényleges üzenete a születésnapnak. Így rövidül behatárolt életünk évről-évre, és ilyen sebességgel közeledünk a halálunkhoz. Félreértés ne essék, természetesen nem azt mondom, hogy bizonyos hagyományok tisztelete helytelen. Ha a szokás itt úgy kívánja, ünnepeljétek meg ezt a napot. De ugyanakkor ne feledkezzetek meg ennek a napnak az igazi üzenetéről sem. Bár manapság a tibeti közösségen belül is terjednek nyugatról átvett minták, és ennek hatására néhány tibeti


család is elkezdett születésnapokat tartani, főleg a gyermekeiket ünnepelve, hagyományosan a tibetiek életkora egyszerre változik a tibeti újév napján. Ez a nyugatiak számára bizonyára mulatságosan hangzik. Újévkor minden tibeti egy évvel idősebb lesz, ami jól megfér az újév ünneplésével, amely amúgy örömteli alkalom. Azok a tibetiek, akik valóban komolyan végzik a Lam rim meditációt, ekkor sem feledkeznek meg a nap üzenetéről : egy újabb év telt el kiszabott élettartamukból. Nem felejtik el, hogy minden lélegzetvételükkel közelebb kerülnek a halálukhoz. Aki megérti a Lam rim tanítását, az egyben azt is felismeri, hogy az élet minden egyes pillanata rendkívül fontos, mert minden pillanata felhasználható a szenvedésektől való megszabadulásra. Akit ez az érzés motivál, annak szinte egyetlen perce sem vész kárba. Ha eléritek ezt a szintet, nagyon komolyan fogtok gyakorolni, és ebből igazi, kézzelfogható eredmények származnak. Ebbe az irányba akar a Lam rim vezetni. c) A betegség szenvedésének öt magyarázata van. i) A betegség szenvedése a test természetes változásának következménye. Ha új dolgot vásárolunk, örülünk, hogy újdonság, de bármennyire drágán vásároltuk, nem tudjuk megakadályozni, hogy divatjamúlttá vagy használhatatlanná váljon. A test ugyanígy, pillanatról pillanatra változik és a változás folyamata közben megbetegszünk. Most például talán mindannyian egészségesek vagyunk. De mivel végződik az egészségünk ? Betegséggel, amelynek valódi oka a szamszárába születéssel együtt járó szenvedés-természet. ii) A betegség szenvedése a testet alkotó elemek egyensúlyvesztése miatt következik be. Amikor a négy elem * egyensúlyban van, kellemesen érezzük magunkat. Úgy gondoljuk, egészségesek vagyunk. De nem tarthat sokáig ez az állapot, hiszen az ellentét óriási közöttük. Olyanok, mint a rossz házasságban élő, állandóan veszekedő férj és feleség, akik átmenetileg szüneteltetik a hadiállapotot. Bár az orvostudomány által javasolt gyógyszerekkel, különféle kezelési módokkal és egészséges életmóddal – helyes táplálkozással, rendszeres mozgással stb. – a betegség nélküli időszak valamelyest meghos�szabbítható, arra nem számíthatunk, hogy soha nem leszünk betegek és nem halunk meg. Mivel a betegség szamszárában létezésünk természetes velejárója, ellene a Lam rim meditáció végzése sem nyújt védelmet. Mi ugyanúgy megbetegedhetünk, mint akik soha nem hallottak a Lam rimról. A különbség annyi, hogy a Lam rimot helyesen, napi gyakorlatként végzőket a betegség érzelmileg nem befolyásolja. Tudják, hogy akár szeretik, akár nem, szembe kell nézzenek vele. Testüknek persze lehetnek fájdalmai, de ez a tudatuk nyugalmát nem zavarja meg. * A négy elem ('byung ba bzhi) : a föld (sa), a víz (chu), a tűz (me) és a levegő (rlung).


Megjegyezem, nem kell ragaszkodni a „négy elem” fogalmához. Helyettesíthetjük őket a mai tudományban használatos kifejezésekkel. Ha orvosokat kérdezünk arról, hogy szerintük mi az egészség jelentése, valószínűleg azt fogják mondani, hogy az egészségnek okai és feltételei vannak és idegrendszeri vagy szervi eredetű problémákat említenek. Mi erre azt mondjuk : a „négy elem”. A kifejezni kívánt lényeg, hogy a testünk rendkívül változékony. Ha ma akár több kiváló orvos megvizsgál minket és egybehangzóan kijelenti : „Makkegészségesek vagytok !”, bizonyosak lehetünk benne, hogy holnap nem leszünk betegek ? A kérdésre a választ a test változékonysága adja meg, itt nyugaton pedig a betegségbiztosítás intézménye. A tényeket, az élet szenvedés-természetét megértve, tehát szomorúnak ítélhetjük a helyzetünket. iii) Szenvedés, mert a betegség miatt tartózkodni kell a kedvelt dolgoktól. A beteg embernek be kell tartania orvosa tanácsait. Nem táplálkozhat úgy, ahogyan szeretne. Csak bizonyos ételeket és italokat fogyaszthat, amelyeket többnyire nem szeret. Enne valamit, ami jól esne, orvosa azonban figyelmezteti, hogy nem teheti. Jönne-menne, de feküdnie, pihennie kell. A betegség egyáltalán nem vonzó állapot. A betegség önmagában is szenvedés, és ezt tetézi, hogy fel kell hagyni a szokásokkal, meg kell válni a kedvelt dolgoktól. iv) Szenvedés, mert a betegség miatt kellemetlen dolgokat kell elviselni. Betegségünk alatt számos olyan dolgot kell megtenni, amelyet nem szeretünk. El kell viselnünk a kezeléssel járó kellemetlenségeket és megpróbáltatásokat, rossz ízű gyógyszereket kell bevennünk, amelyek nem kívánt mellékhatásokkal is járhatnak. v) Szenvedés amiatt, hogy a betegség halált okozhat. A beteg ember szenved, mert úgy érzi közeledik halálának órája. Pedig a halálhoz nem csupán a betegsége idején, hanem születése pillanatától megszakítás nélkül közelebb kerül. Betegség idején a folyamat nyilvánvalóvá válik, és ez a felismerés szenvedéssel jár. d) A halál szenvedésének öt magyarázata van. i) Szenvedés amiatt, hogy a halál elválaszt a szeretett dolgoktól. Az emberek ragaszkodnak társadalmi helyzetükhöz, a róluk kialakult képhez és az anyagi dolgaikhoz. Vegyétek számba ti is, hogy mennyi mindent halmoztatok fel idáig. Ezek fontosak a számotokra, szeretitek őket, de a végső útra közülük semmit sem vihettek magatokkal. Ott majd minden szeretett dolgotoktól meg kell válnotok. A Lam rim tanítása arra figyelmeztet, hogy nincs különbség király vagy koldus, tanult vagy tanulatlan ember halála között. Nem számít, ki, melyik országban született, milyen a bőrszíne vagy a vallása, bárkiről legyen szó, azon az úton kizárólag egyedül mehet tovább. Bármit is gyűjtött össze az élete során, csak a többségében negatív karmáját


viheti magával, éppen azt, amelyet a pénz, a hírnév, a vagyontárgyak és más világi dolog megszerzése miatt halmozott fel, miközben mindazokról, amiért mindezt tette, örökre le kell mondania. A hátrahagyott tárgyait majd mások széthordják, és ebbe nem lesz beleszólása, vagy kidobálják, és ezt nem lesz lehetősége megakadályozni. Mindamellett, annak felismerése, hogy a halál elválaszt a szeretett dolgoktól, nem azt jelenti, hogy helytelen, ha világi tulajdonaitok vannak. A élet fenntartásához számos dologra van szükség. A meditálás sorrendben csak ezek után következik. Aki nem képes megfelelő módon fenntartani az életét, annál a meditálás és a gyakorlás szóba sem jöhet. Itt a hangsúly elsődlegesen azon van, hogy a szükséges világi dolgokat becsületes és törvényes úton szerezzétek meg, semmiképpen sem másoknak ártva, másokat megkárosítva. Ez nagyon fontos. Tisztességesen akármennyi világi dolog felhalmozható, mert a buddhizmus ezt nem tiltja. De mindeközben ne feledkezzetek meg arról, hogy odaátra egyedül mentek. Megszerzett dolgaitokat ezért tekintsétek úgy, mint másoktól kölcsönkapottakat. Mivel a saját tulajdonaitokhoz nyilván sokkal erősebben ragaszkodtok, mint a mások dolgaihoz, ha így gondolkodtok, kötődéseitek nagy részétől megszabadultok. Miért kapaszkodnátok olyan tárgyakba, amelyeket majd valamikor vissza kell szolgáltatnotok ? Ez a szemlélet sok problémát megold. ii) Szenvedés amiatt, hogy a halál elválaszt a szeretett hozzátartozóktól. Nem számít, mekkora családotok van, nem számít, hány hozzátartozótok és ismerősötök vesz körül benneteket. Amikor a karma ellentmondást nem tűrően kijelenti : „…az idő eljött”, mindenkitől el kell válnotok. Akár tetszik, akár nem, menni kell a következő életbe. Ez az érzés szenvedést okoz. iii) Szenvedés amiatt, hogy a halál elválaszt a szeretett barátoktól. Itt elsősorban a túlzott ragaszkodásra gondoljatok. Egy tibeti mondás szerint : „Mi haszna a sok barátnak, fontosabb egy jó kapcsolat.” A folytatása : „Mi haszna a nagyon hosszú sálnak, sokkal fontosabb, hogy fehér és tiszta legyen.” Tibeti szokás, hogy üdvözléskor selyemsálat nyújtanak át. Ez régen többnyire fehér színű volt, manapság már sárga színűek is forgalomban vannak, köztük némelyik akár öt-hat méter hosszú. De ezekre is vonatkozik, hogy fontosabb a tisztaságuk, mint a színük és a méretük. Hogyan fejezhetnék ki a tiszteletet, ha piszkosak ? Ti is tiszta emberi érzésen alapuló kapcsolatokra, és ne önérdekkel szennyezett ragaszkodáson alapuló felszínes barátságokra törekedjetek. Az ilyen tiszta érzés az elválást is megkönnyíti. iv) Szenvedés amiatt, hogy a halál elválaszt a szeretett testtől. Testünket születésünktől fogva a legközelebbi barátunknak tekintjük, hiszen megszakítás nélkül együtt vagyunk. Amikor a halál eljön értünk, ennek a kapcsolatnak is vége szakad. Ezt is el kell hagyjuk. Vagy ha tetszik, a testünk


hagy el minket és nem nyújt több védelmet, holott egész életünk során ápoljuk, óvjuk, igyekszünk a legjobb ételekkel és italokkal táplálni. Ki tudná megmondani, mi pénzt költünk rá, mennyi erőfeszítésünkbe telik a kényeztetése, mi mennyiségű energiát fordítunk rá. Túlontúl sokat. Mi értelme ennek ? Sántidéva a Bódhicsarjá-avatárában ezt mondja : adjuk meg mindazt a testnek, amire szüksége van és a segítségével valósítsunk meg jelentőségteljes életet. Más szavakkal : teremtsük meg életben maradásának feltételeit, de eközben ne feledkezzünk meg arról, hogy a test valójában csónak, amely arra való, hogy segítségével átkeljünk a szamszára széles folyamán. * A test szellemi utunk eszköze. Szükségünk van rá, hogy gyakorolni és meditálni tudjunk. Milyen előnyünk származna abból, ha nem így tekintenénk rá ? v) Szenvedés amiatt, hogy haldokláskor mentális és fizikai kellemetlenségek támadnak. Talán láttatok haldokló embert, amint megpróbáltatásokban van része. Ha még nem találkoztatok ilyennel, akkor jól tennétek, ha tájékozódnátok, hogy a valóságot minél inkább megközelítően elképzelhessétek ezt az állapotot. Azt nem mondom, hogy kivétel nélkül mindenki szenvedésként éli meg a halálát, de nagyon sokan halnak meg mentális és fizikai fájdalmak közepette. Ezért jó esélyünk van rá, hogy nekünk is át kell majd esnünk a kellemetlen folyamaton. Talán nem is kevesekben él egy olyasfajta remény, hogy utolsó útjukon vallásuk szertartása segítségükre lesz. Például a tibeti közösségben, amikor egy ember meghal, a barátai és a hozzátartozói imákat mondanak és szertartásokat végeznek. Kérdés azonban, hogy valóban segíti az ima az elhunytat ? Nehéz lenne egyértelműen azt állítani, hogy az ima segít. Csupán annyi mondható a hatásáról, hogy a semminél több. Az eltávozotton az élete során elkövetett saját pozitív cselekedetei, vagyis a felhalmozott pozitív karmája nélkül az ima nem fog segíteni. Ahogyan azt a karmával kapcsolatban elmagyaráztam, senki sem tapasztalhatja meg a mások által felhalmozott karmák következményeit. Ha ez nem így lenne, a karmatörvényben zavar támadna. Akkor az ezernyi buddha mindent elvégezne helyettünk és nekünk nem kellene meditálunk, nem kellene gyakorolunk, és nem kellene ügyelnünk arra, hogy életünk során milyen cselekedeteket kövessünk el. Ami teljes képtelenség. Mivel a karmatörvény értelmében kizárólag a saját cselekedeteink következményeit tapasztalhatjuk meg, ha majd akkor, ott mások próbálnak értünk tenni valamit, az alig lesz több a semminél. Ezzel természetesen nem állítom azt, hogy a halottakért végzett ima rossz hagyomány lenne. Erről szó sincs. Ez jó hagyomány. Amiről én beszélek, az az, hogy az ima valóban segíthet a halott emberen vagy sem. * BCA, V/69-70.


e) A szenvedésnek, hogy a szeretett dolgoktól meg kell válni, öt magyarázata van. i) Szomorúság amiatt, hogy el kell szakadni a tulajdontól, a szeretett rokonoktól és barátoktól. Ez a fajta szomorúság korántsem korlátozódik csupán a halálunkra. Minden ember élete során sokszor tapasztalhatja az elválással és elszakadással együtt járó fájdalmat. El kell hagyjuk a rokonainkat, szeretett ismerőseinket. De miért hagyjuk el őket ? Mert összetalálkoztunk velük. Az elválás kezdete a találkozás. Ez a legfőbb ok. A szamszárában abban a pillanatban, amint kapunk valamit, kezdetét veszi ugyanannak a dolognak az elvesztése. Senki sem akarja a számára fontos vagy kedves dolgokat elveszíteni, de azáltal hogy megszerezte, szükségszerűen meg kell váljon tőlük. ii) A szomorúság kifejezésének szenvedése amiatt, hogy a szeretett dolgoktól meg kell válni. A szomorúság és a szenvedés jelei láthatóak. A mély fájdalmat megélő ember sír és az érzelmeit szavakban is kifejezésre juttatja. Senki sem szereti, ha mások ebben az elesett állapotában látják, de többnyire nem tudja megakadályozni érzelmei kitörését. Ez szánalomra méltó helyzet. iii) Szenvedés amiatt, mert a szeretett dolgaitól megváló ember önmagában kárt okoz. Vannak emberek, akik képtelenek elviselni a veszteséget, és ha ez megtörténik velük, testi fájdalmat okoznak önmaguknak. Szélsőséges esetben, ha nem látnak más kiutat, öngyilkosságot követnek el. Egyesek az ilyen cselekedetre értetlenkedve azt mondják : „Nem értem, hogy ez miként történhetett meg vele”. Lehet, hogy nincs messze a nap, amikor erre a tapasztalatra majd ők is szert tesznek. Minden csak idő kérdése. iv) A kétségbeesés szenvedése, hogy meg kellett válni a szeretett dolgoktól. Ez különösen az úgynevezett „fejlett országok”-ban okoz problémát. Például egy bank csődbe jutásával megtakarított pénzek veszhetnek el. Vagy gondoljatok arra, hogy milyen veszteségekkel járna, ha a millenniumi évszámváltással valóban összeomlana az országok, mi több, a világ számítógépes rendszere. * Már az is nyugtalanságot kelt, hogy ez a lehetőség fennáll. Amikor a legcsekélyebb jele felvetődik annak, hogy a szeretett dolgoktól meg kell válni, eluralkodik az aggodalom és a szomorúság. Tanulságos nézni a televízió híreit. Nemrég valaki kalapáccsal megölte a feleségét és két kisgyermekét azért, mert minden pénzét elveszítette a tőzsdén. Utolsó szavai állítólag ezek voltak : „Ha nem ölném meg őket, a nélkülözések miatt még jobban szenvednének.” Úgy gondolta, hogy tette csupán néhány percnyi szenvedést okoz. Ennél a sajnálatos eseménynél gyakoribb, hogy a veszteségük miatt a * Gen Loszang Szönámnak ez a tanítása 1999. december 9-én hangzott el. A közelgő ezredfordulót számos találgatás előzte meg. Voltak, akik az úgynevezett „Y2K probléma” miatt a számítógépes világrendszer összeomlását jósolták.


helyzetüket reménytelennek ítélők ugyan megkímélik a környezetüket, de végeznek önmagukkal. Ezrével történnek körülöttünk hasonló esetek, amelyekről közvetlenül nem szerzünk tudomást. Miért történnek meg ? Mert ez a létezés természete a szamszárában. v) Szenvedés a világi javak, hozzátartozók és barátok hiánya miatt. Attól a pillanattól kezdve, hogy bizonyos dolgok hozzátok tartoznak, problémáitok is vannak, mert zavart okoz, ha bárki és bármi veszélyezteti őket. Akinek tulajdona van, annak számolnia kell ezzel. Ha nincs semmitek sem, akkor ilyen gondjaitok nincsenek. Ebben az esetben persze az élet sem könnyű. Sőt, nagyon nehéz életre kell annak számítania, aki nélkülözi a szükséges létfeltételeket. Ha van valamitek, szenvedtek, ha nincs, úgyszintén szenvedtek. Ilyen a létezés valódi természete a szamszárában. f) A szenvedésnek, hogy kellemetlen dolgokkal kell találkozni, öt magyarázata van. i) Szenvedés az ellenség miatt. Ki szereti az ellenséget ? Létezik olyan ember, aki még több ellenséget vagy rosszakarót kíván magának ? Pedig hiába igyekszünk, nem tudjuk elkerülni őket. Van úgy, hogy éppen segíteni akarunk valakinek, de félreérti szándékunkat, és azt gondolja, hogy ártani akarunk neki. Ez az ember szembefordul velünk. Amíg itt élünk a szamszárában, lesznek barátaink, lesznek számunkra közömbös emberek és lesznek ellenségeink. A szamszára természetét nem változtathatjuk meg. ii) Szenvedés az ellenség bántalmazásai miatt. Már az is elég, ha rosszakarónk van. Akkor is kellemetlenül érezzük magunkat, ha egy ellenséges érzületű ember éppen nem tesz semmit. De ha közvetlenül árt nekünk, ha fizikailag bántalmaz, kínoz, rágalmaz, megkárosít, kifoszt minket, akkor komoly megpróbáltatásban van részünk. iii) Szenvedés az ellenség durva beszéde miatt. Gyakran nem a fizikai tettlegesség, hanem a bántó szavak okoznak fájdalmat. Ki szereti, ha kiabálnak vele ? A hangos, durva beszéd megzavarja a tudatot. Nagyon kellemetlen élmény és az életünk során akár többször is szembesülhetünk vele. De ilyen a szamszára természete. iv) Szenvedés a halálfélelem miatt. Gondolkodjatok el azon, hogy mit éreznétek végsőkig kiszolgáltatott helyzetben, mondjuk egy háborúban a harctéren, vagy ha vallásotok, etnikai hová tartozásotok miatt vagy bármi más okból üldöztetésben lenne részetek. Ha az életetekre törnének vagy megtudnátok, hogy súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek. Mert a szamszárában ezek mindegyike bármikor megtörténhet. v) Szenvedés a félelem miatt, hogy halálunk után az egyik alsó világba kerülünk. Abban a pillanatban, amint erre a világra megérkeztünk,


jelenlegi életünk vége elkezdődött. Ki szereti ezt ? De nem csak a haláltól tarthatunk, hanem attól is, hogy mi lesz velünk azután. Valami biztosan történni fog. Különösen azokban élhet félelem, akik nem utasítják el az elmúlt és az elkövetkező életek, a poklok és a szellemlények világainak lehetőségét. De azokban is nyugtalanság és szorongás lakozik, akik nem vallásosak, akik nem hisznek a „túlvilág”-ban. Persze, aki a jelenlegi helyzetén nem töpreng, érezheti, hogy „bizonyos dolgokat leszámítva” most éppen minden rendben van, ám ez nem más, mint a tudatlanság mentsége, mert ténylegesen semmi sincs rendben. Nagyon nagy bajban vagyunk. Attól, hogy valaki nem néz szembe a tényekkel, szánalomra méltó helyzetéből nem szabadult meg és a kilátásai sem javulnak. g) Szenvedés a vágyott dolgok hiánya miatt. Ennek a pontnak a magyarázatai megegyeznek a szeretett dolgoktól megválás szenvedésének magyarázataival, azzal a különbséggel, hogy az első pont itt a szenvedés amiatt, mert nem kapunk meg valamit, amit szeretnénk megkapni, a második pont pedig a szenvedés amiatt, mert miután megkaptuk a szeretett dolgot, meg kell válnunk tőle. Már egy kisgyermek sem gondtalan. Sok mindent szeretne és vannak olyan dolgai, amiket különösen félt. Rettenetesen szomorú, amikor nem tudja megszerezni amire vágyakozik, amikor pedig megkapja, fél, hogy elveszítheti. Mindez már jelzi, hogy mire számíthat később, amikor még több vágya és még több dolga lesz. Mindenki megpróbálja a tőle telhető legtöbbet megtenni a boldogságáért, ennek ellenére szüntelenül problémákkal kell szembenézni. Sokan úgy gondolják, ha anyagi téren mindenük meglenne, az összes bajuk megoldódna. Ez csupán vágyálom, amit a valóság nem igazol. Anyagi jólétben élő emberek is számos gondjukról és bajukról panaszkodnak. Természetesen ezek többnyire különböznek a nélkülöző emberek létfenntartási problémáitól, de ugyanúgy problémák. Akinek nincs lakása és azon igyekszik, hogy ne fagyjon meg a hideg téli éjszakán a szabadban, bizonyára úgy érzi, az anyagiak minden baját megoldanák. Ám még ha sikerülne is a kívánt dolgokra szert tennie, nem lenne gondtalan az élete, mivel minden megszerzett új dolog, újabb problémát teremt. A szamszárán belül előbb vagy utóbb – bár eltérő módokon és formákban – minden dologban megnyilvánul a szamszára valódi természete. Az emberek szenvednek, ha olyasvalamit akarnak, amivel nem rendelkeznek, és azt nem tudják megszerezni, amikor pedig megszerzik – bár ez a problémájuk látszólag megoldódott –, újabb gondjuk keletkezik. Itt aligha található olyan, ami minden tekintetben tökéletes, minden problémától mentes. Ez nem a mi gyengeségünk, hanem ilyen a szamszára természete.


h) Az öt halmaz * szenvedésének öt magyarázata van. i) Jövőbeni szenvedéseink alapja az öt szennyezett halmaz. Az érzelmileg kiegyensúlyozatlan emberek gyakran panaszkodnak, mondván : „én nagyon szenvedek”, „nekem nagyon sok problémám van”. De hol van ez az „én” ? A testben vagy a tudatban ? Sem itt, sem ott nem találjuk. A szenvedés vagy a testtel vagy a tudattal áll összefüggésben. Ezeken kívül más nem szenvedhet, mivel egyéb lehetőség nincs. A testünk vagy a tudatunk szenvedéséért a jelenlegi testünk és tudatunk a felelős, mert a testünk és a tudatunk alkalmas a szenvedésre. Sokan úgy gondolják : „…az én testem nagyon erős”, mások hangoztatják, hogy nagy lelkierejük van. De mekkora ez az erő ? A fájdalom és a szenvedés könnyen legyőzi az erős embereket is. Fájdalmat a test és a tudat nagy mértékű szennyezettsége miatt könnyű okozni. A szenvedést illetően tehát a felelősség a szennyezett testünket és a szennyezett tudatunkat terheli, amit szennyezett természetnek nevezünk. Mindezt figyelembe véve, már nem igazán találhatjuk vonzónak a testet és a tudatot, hiszen minden jövőbeli fájdalmunk és szenvedésünk megalapozói. ii) Jelen szenvedéseink alapja az öt szennyezett halmaz. Jelenlegi életünkben a betegségeinket és az öregedésünket a testünk és tudatunk szennyezett természete alapozza meg. iii-v) A fájdalom, a változás és a mindent átható szenvedés alapja az öt szennyezett halmaz. Ha elvágjuk a kezünket, azonnal fájdalmat érzünk. Minél tovább vágjuk, annál kellemetlenebb és annál nagyobb szenvedést élünk át. A fájdalmat a buddhizmus a „fájdalom szenvedésé”-nek nevezi. A „változás szenvedésé”-ről akkor beszélünk, amikor kellemes érzésünk van. Jóllehet ez éppen nem szenvedés, valódi természete mégis az. Általános vélekedés, hogy minél tovább élvezhetnénk boldogságunk tárgyát, annál kellemesebben éreznénk magunkat. Ez egyáltalán nem így van. Ha valaki nagyon szereti a hamburgert és megeszik hármat, ötöt, tizet belőle, még ezután is ugyanolyan finomnak fogja érezni ? A buddhista tanítás azt mondja : a szenvedés természete, hogy minél tovább tart, annál kellemetlenebb. A boldogság érzése pontosan ilyen. Megtapasztalásának élménye csak átmeneti, rövid időn belül ahogyan jött, úgy el is illan, és ellentettje, valamilyen probléma lesz belőle. A buddhista * Az Abhidharma állandó és mulandó jelenségeket különböztet meg. Utóbbiak öt főcsoportjába – az öt halmazba – minden összetett jelenség besorolható, így a test és a tudat is. Ld. Outline of Losang Sonam's Lectures on Vasubhandu's Abhidharmakosha at Gate of Dharma Buddhist Collage in 1996. Az Abhidharmára történő gyakori hivatkozások miatt érdemes megjegyezni, hogy az Abhidharma tanulmányok átmeneti célja mind a szennyezett, mind a szennyezetlen jelenségek valódi természetét felismerő „eredeti bölcsesség” (tib. ye shes) kifejlesztése, és e bölcsesség által a szenvedés okainak a megszüntetése, azaz a végső (hínajána) cél megvalósítása : a nirvána elérése.


tanítás tehát amiatt beszél a „változás szenvedésé”-ről, mert minden kellemes dolognak a példában említetthez hasonló szenvedés-természete van. Végül tudni kell, hogy mindaddig, amíg a „fájdalom szenvedésé”-nek és a „változás szenvedésé”-nek alapjául szolgáló öt halmazzal rendelkezünk, szükségképp megtapasztaljuk a „mindent átható szenvedés”-t is. * Röviden összefoglalom az eddig elmondottak lényegét. Beszéltem arról, hogy az élet szenvedéssel kezdődik. A születés pillanatában a gyermek felsír. Ez önmagáért beszél. Ezután, hogy mi történik, azt mindenki gondolja át eddigi tapasztalatai alapján. Amikor a listát készítitek ne feledkezzetek meg a betegségekről és az öregedésről sem. Az élet vége – hasonlóan a születéshez – sírással záródhat. Életünk csetlés-botlás : elesünk, feltápászkodunk, újra elesünk, és a létezésnek ez a valóságos természete ismétlődik életről-életre. Egyáltalán nem vonzó perspektíva. A meditálás során ezt kell felismerni, és ahogyan a létezés valódi természete lassan feldereng, úgy jön létre az őszinte, mélyről fakadó vágyakozás a szamszárából való kiszabadulás iránt, amit lemondásnak nevezünk. Akiben ez az érzés kezd elhatalmasodni, az bizonyosan a helyes irányba halad.

A hat szenvedés 2) A Lam rim tanítása egy másik csoportosításban a szenvedések hat típusát különbözteti meg. a) Az első a bizonytalanság szenvedése. Ez azt jelenti, hogy a szamszárában a hozzátartozók, a barátok, az ellenségek stb. nem végérvényesek, részben a jelen életben, részben a következő életben végbemenő változások miatt. Most nézzük csak a jelenlegi életet, hagyjuk a következőt. Gondoljatok bele, hányszor változott egyes személyekre vonatkozó megítélésetek eddigi életetek során. Miért válnak ellenségek barátokká és barátok ellenségekké ? Miért nem maradnak korábban közömbösnek tűnő emberek később is közömbösek ? Ne csodálkozzatok azon, hogy ilyen változások lépten-nyomon megesnek, mert ezek a szamszárikus lét természetéből következnek. Házasságkötéskor a házastársak a templomban örök hűséget esküsznek egymásnak. Megfogadják, hogy jóban, rosszban összetartanak és minden tulajdonukon megosztoznak. Mennyi ideig tart a fogadalmuk ? Egy hónapig, egy évig, öt évig ? Aztán megszegik az ünnepélyes eskütételt. Ez is a változás mindenhol jelenlévő természetére utal. Nem új dolog. A tanítás ismeretében erre azt mondjuk : „szokásos”. Ezért, ami* Ezekről a szenvedéstípusokról részletesebben a 284-286. oldalakon esik szó.


kor éppen ti vagytok a kárvallottak, ne bánkódjatok túlzottan. Amíg itt vagytok a szamszárában, számítanotok kell rá, hogy minden állandó változásban van, a szenvedés-természet elől nem menekülhettek. A bizonytalanság lehetőségként ugyan állandóan jelen van, de a buddhista tanítás azt mondja : a bizonyosság önmagunkban megteremthető. Mit jelent ez ? Például, ha valaki valamilyen dolgot ellop, ártatlannak minősül, ha tettét nem tudják rábizonyítani. Ártatlanságát azonban csak a bíróság előtt tanúsíthatja. Önmagával nem hitetheti el, hogy nem lopott. Cselekedetének nyomát hordozza, annak ellenére, hogy mások előtt vétlennek tűnik. Fordított esetben, ha valakire rábizonyítják, hogy tolvaj, holott semmit sem tulajdonított el, belül tiszta marad, mert tudja, hogy ártatlan. A bizonytalanságban tehát saját tanúinkként szolgálhatunk bizonyossággal. Ez az egyik dolog. A másik : ügyeljetek arra, hogy cselekedeteitek hibátlanok legyenek. Még ha ellenségeitek és rosszakaróitok is vannak, tartózkodjatok minden testileg vagy mentálisan ártalmas megnyilvánulástól. Ne feledjétek, a „másoknak nem ártani”, nem azt jelenti, hogy éppen nem követtek el erőszakos cselekményt. Az erőszakmentesség nem a cselekvés hiánya, hanem az ártalmas cselekvéstől való akaratlagos tartózkodás, amikor az erőszakos tett elkövetésének feltételei adottak. Az erőszakmentesség tehát egy sajátos cselekedet. Minden magasabb buddhista gyakorlat és meditáció erre épül. Aki így éli az életét boldog, még akkor is, ha anyagi téren nem minden tökéletes, boldog, még a bizonytalanság szenvedése közepette is. Változnak a családi körülményei, a barátai, de tudata nyugodt és zavartalan marad. A szamszárában nem lehetünk biztosak barátaink segítőkészségében és ellenségeink ártalmasságában. Az emberek általában határozottan és magabiztosan ítélkeznek, „jó”-nak és „rossz”-nak minősítve társaikat, holott az emberi természet változékonysága miatt ez indokolatlan. A legeslegjobb barátotok a legádázabb ellenségetekké válhat. Ilyen változás komolyabb sérelem nélkül is bekövetkezhet. Évekig meghitt barátságban élő emberek pár odavetett szó miatt egyik pillanatról a másikra egymás ellenségeivé válnak. Nincs biztosíték a jó viszony fennmaradására és ti sem lehettek biztosak abban, hogy jó kapcsolataitok tartósan megmaradnak. Hasonlóképpen, szíve legmélyéből gyűlölheti valaki az ellenségét, de egyáltalán nem biztos, hogy az a személy élete végéig az ellensége marad. A legmegátalkodottabb ellenség is megváltozhat és akár a legjobb baráttá válhat. Mivel a szamszárában a létezés bizonytalan és kiszámíthatatlan, a változások pedig nem tőlünk függnek, a buddhizmus a barátokhoz fűződő túlzott ragaszkodás csökkentésére és az ellenségekkel vagy rosszakarókkal szembeni gyűlölet enyhítésére buzdít. Mi értelme a túlzott ragaszkodásnak, ha a barátokból ellenségek válhatnak ? Mi szükség az ellenség izzó gyűlöletére, amikor azok


akár a legjobb barátok lehetnek ? Nincs értelme a szélsőséges érzelmeknek, mert nincs minden tekintetben tökéletes barát és nincs minden tekintetben hitvány ellenség. Ha nem lehettek abszolút bizonyosak felőlük, akkor miért ragaszkodtok túlzottan a kedvelt személyekhez és miért kellene gyűlölnötök azokat, akik holnap akár a jó barátaitok is lehetnek ? E módszert alkalmazva, a mindennapi életben megteremthetitek elmétek stabilitását. Mindamellett, ne értsétek félre az elmondottakat : a Lam rim a változás természetéről beszél, és nem arról, hogy nincs szükség barátokra. Legyen több barátotok és kevesebb rosszakarótok, mert az nagyon jó, de az abszolút és megingathatatlan ragaszkodás vagy gyűlölet veszélyezteti a tudat stabilitását. b) Második az elégedetlenség szenvedése. Ez azt jelenti, hogy nem vezet teljes megelégedettségre a szamszárán belül tapasztalható bármilyen kényelemből származó világi öröm vagy boldogság. bár a világi öröm és boldogság megtapasztalásának célja a teljes megelégedettség elnyerése, soha nem lehet teljes megelégedettségre szert tenni, akármennyi ideig, akármennyi világi kényelem tapasztalható. Az embereknek rengeteg vágyuk van. Szeretnék, ha mind teljesülne, mert szeretnék, ha a teljes megelégedettség érzése töltené el őket. És sikerrel járnak ? Semmiképpen sem. Bizonyosak lehettek abban, hogy még a világ leggazdagabb embere sem érzi magát teljesen elégedettnek. Márpedig ha neki is vannak problémái, akkor mi hogyan lehetnénk kivételek ? itt a szamszárában nincs minden tekintetben biztos és kétségtelen világi öröm és boldogság. Ilyen a világi öröm és boldogság természete. Lehetetlenség, hogy a teljes megelégedettség létrejöhessen. Ha mindezt felismeritek, enyhül a tulajdonszerzés- és a dolgok birtoklása iránti vágyatok, valamint a világi boldogulás- és a világi jólét felé megnyilvánuló ragaszkodásotok. Alábbhagy a hevességetek, hogy a dolgokat azonnal megszerezzétek és a végsőkig ragaszkodjatok hozzájuk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy szélsőségesen nélkülöző körülmények közé kényszerítsétek magatokat. A buddhizmus arra tanít, hogy a megélhetést igyekezzetek középúton tartani. Másképpen mondva, az ideális az, ha a normális életvitelhez szükséges valamennyi dologgal rendelkeztek. Aki túlságosan szegényes körülmények közepette él, annak az élete nagyon nehéz. Az alapfeltételek – étel, ruha, lakás, gyógyszer, és így tovább – megléte nélkül gyakorolni sem lehet. Az ilyen szélsőséget, ha lehet, el kell kerülni. A másik véglet a luxuskörülmények iránti túlzott igény. Aki féktelenül, korlátozás nélkül hajszolja a luxust, az a másik végletbe esik, ami szintén akadályozza a szellemi fejlődést. c) A harmadik a szenvedés, mert újra és újra meg kell válni a testtől. Ez azt jelenti, hogy a szamszárában trilliószor trillió eltérő testet


öltünk és mindezektől kényszerűen megválunk. Ennek mindaddig nem lesz vége, amíg nem szüntetjük meg a szamszárába születés okait. Ez a pont az újralétesülés – az elmúlt és az elkövetkező életek – figyelembe vételén alapul. Ha elfogadjátok, hogy vannak elmúlt és elkövetkező életek, akkor ebből mind filozófiailag, mind logikailag következik, hogy az életnek nincs kezdete, azaz újra és újra meg kell születnünk, megszámlálhatatlan életen keresztül. E végeláthatatlan folyamatból egyedül a jelenlegi testet öltésünket tapasztaljuk, ami néhány évig tart, aztán ismét minden kezdődik elölről. A test és az élet eme szüntelen változása súlyos probléma. Van olyan lény, aki szeret meghalni, aki a jelenlegi életétől szívesen megválna ? Már trilliószor trillió élettől meg kellett válnunk, de ezt nem tudjuk megszokni. A szamszárikus lét szenvedés-természetének mindaddig nem lesz vége, amíg a létkörben vándorlásunk okát nem számoljuk fel. Nem lesz vége csak azért, mert nem szeretjük. Itt a szamszárában teljesen nem bízhatunk meg a testben. Rendkívüli módon kötődünk a testünkhöz. Születésünktől fogva számunkra a testünk a legkedvesebb, több mint a legjobb barátunk. Valójában a testünk rabszolgáiként élünk. De végső soron nem számít, hogy elégedettek vagyunk vele vagy sem, amikor eljön az idő, végleg elhagy minket. Márpedig, ha ez így van, akkor miért bízzunk meg benne feltétel nélkül ? És ha ennyire bizonytalan minden, ha még a legjobb barátunkban – a testünkben – sem bízhatunk, akkor mi értelme túlzottan ragaszkodni bármi máshoz, gyűlölni bárkit is ? d) A negyedik szenvedés az ismétlődő újralétesülések miatt. Ez azt jelenti, hogy a szamszárában az újralétesülések számtalan anyától származó, kezdet nélküli folytonosságához vagyunk láncolva. Ezért itt a szamszárában a születés nem megbízható. Születésnapján hosszú életet szokás kívánni az ünnepeltnek, de mindezidáig még nem történt meg, hogy valaki örök életre szóló születésnapot tarthatott volna. Amíg élnek az emberek, addig születésük évfordulóit a lakásaikban ünneplik, aztán változik a helyzet, s amikor már csak az emlékük él, a haláluk évfordulóit a temetőben tartják a hozzátartozóik. Eddig ez csak másokkal történt meg, ám közeledik a mi időnk. Sorban állunk, és a következők valamelyike menthetetlenül mi leszünk. Azt persze nem tudjuk, hogy milyen hosszú a sor. e) Az ötödik szenvedés a helyzetünk folyamatos változása miatt. Ez azt jelenti, hogy számtalanszor voltunk királyok, és számtalanszor a legalantasabb szolgák a szamszárában. Most hagyjuk az elmúlt és a következő életek lehetséges változásait, hiszen csak körül kell nézni és a változásokra a példák sokaságát találjuk. Lehet, hogy jelenleg valaki nagyon gazdag, de életének egy későbbi szakaszában a


létezésének fenntartásához szükséges legalapvetőbb feltételeket is nélkülözni fogja. És fordítva : rossz sorban, szegényes körülmények között élő ember irigyelten gazdaggá válhat. Aztán ismét szegénnyé. Az emberek magas társadalmi rangra vágynak és egy elesett ember is rendkívül magasra kerülhet a társadalmi ranglétrán. Néha ez valóban sikerülhet, de aztán egy nap talán meg kell válnia az elért hivataltól és ismét a ranglétra alacsony szintjére zuhan. A történelem telis-tele van ilyen esetekkel. Az az ember, aki például a parlamentben a legmagasabb pozíciót tölti be, a következő fordulóban, egy hatalomra kerülő új párt jóvoltából akár börtönbe kerülhet. Bízhat bárki is megszerzett hivatalának folyamatos megtartásában ? Egyetlen abszolút biztos pozíció sincs. Helyzetünk a szamszárában kiszámíthatatlan, és ez az állandóan jelen lévő bizonytalanság egyáltalán nem felemelő érzés, de ellene aligha tehetünk bármit is, mert ez a szamszára természete. Az elmúlt életeket nézve számtalanszor voltunk istenlények és számtalanszor pokollakók. Még ha nem is emlékezünk rá, istenlényként nagyon kényelmes és élvezetes életben volt részünk. A világi létezés azonban rendkívül változékony, szüntelenül ismétlődve a jót rossz követi. Életeink során számos ilyen változás történt : számtalanszor voltunk nagyon gazdagok és számtalanszor nagyon szegények ; számtalanszor gyönyörű szépek és számtalanszor visszataszítóan csúnyák ; számtalanszor rendkívüli erők birtokosai és számtalanszor könnyen sebezhetőek ; számtalanszor kiváló intelligenciával megáldottak és számtalanszor csökkent szellemi képességűek. Ezért itt a szamszárában nem bízhatunk a világi jólétben és kényelemben, és semmi sem biztosítja, hogy kedvező helyzetünk megmarad. A világi jólét és kényelem mulandó és nagyon változékony. Ti se reménykedjetek abban, hogy jelenlegi helyzetetek változatlan marad. f) Az utolsó pont a szenvedés a magánytól. Ez azt jelenti, hogy a szamszárába magányosan születtünk és magányosan halunk meg. Sokan még e két időpont között is egyedül érzik magukat. Nélkülözik más emberek társaságát, szenvednek a magánytól. Az emberek növekvő hányada életének nagy részét egyre inkább számítógép mellett tölti. Nem ritkán sokkal szívesebben élnek együtt a gépeikkel, mint embertársaikkal. A személyes kapcsolatok helyét az ember-gép kapcsolat foglalja el. Ez az elkorcsosulás szembetűnő jele. A nyomasztó egyedüllét családban és ismerősök között is létrejön. Magány a megérkezéskor, magány az elmenetelkor és magány az ittlétkor. Itt a szamszárában nem bízhatunk abban, hogy társaink lesznek vagy kapcsolatba kerülünk másokkal. Nem vonzó és nem felemelő érzés. Ez volt a hat szenvedés rövid magyarázata.


A három szenvedés 3) A szenvedések következő csoportja a három szenvedés. a) Az első a szenvedés a fájdalomtól. Ez az a szenvedés, amelyet rendszerint fájdalom esetén tapasztalunk, például ha fáj a fejünk vagy megvágjuk, illetve megégetjük a testünket. Alapvetően kétféle lehet : testi fájdalom és érzelmi problémák okozta mentális fájdalom, például mély szomorúság. Ez a szenvedésfajta nem igényel magyarázatot. Amint a fájdalomérzet megjelenik – nem ritkán rendkívül durván és erőteljesen –, a szenvedés automatikusan kezdetét veszi. b) A második a szenvedés a változástól. Ennek a szenvedésfajtának a megértéséhez ismerni kell az öröm és a boldogság természetét. A szamszárában a boldogság és az öröm vége az elégedetlenség vagy a szenvedés. Mindannyian boldogok akarunk lenni. Ez a legfőbb vágyunk és egyben ez az egyetlen értelmes magyarázat arra, hogy miért próbálkozunk annyi mindennel a hétköznapjaink során. A probléma nem is ezzel van. A kérdés az, hogy mi történik a fizikális és mentális örömmel, hová lesz a boldogság érzése ? A végeredmény nem túl vonzó. A jó érzés megszűnik, helyét elégedetlenség és szenvedés veszi át. Ha rajongtok egy zeneszámért és azt meghallgatjátok egyszer-kétszer, biztosan jól érzitek magatokat, de az ötvenedik meghallgatás után már valószínűleg unni kezditek, aztán egyre idegesebbek lesztek tőle. A szamszárában az öröm és a boldogság zavaró érzéssé – szenvedéssé – változik. Az öröm- és boldogságérzet megértéséhez nézzünk egy példát : testi örömöt érzünk, amikor hideg vizes borogatást teszünk megégett bőrünkre. Mi történik ilyenkor ? Örülünk annak, hogy a fájdalmunk enyhül. Általánosságban mondva, amikor szenvedésünk mértéke csökken, jól érezzük magunkat, amikor erősödik, rosszabbul. Felszínes benyomás alapján örömről és boldogságról beszélünk, közelebbről megvizsgálva viszont a szenvedés mértékének örökké változó, enyhébb-erősebb tendenciáját látjuk. A test szennyezett örömérzése, a tudat szennyezett örömérzése, és minden külső szennyezett dolog, amely a testben és a tudatban örömérzetet kelt, a változás szenvedése. Akiket mélyen megrendítenek a fizikai fájdalmak és a problémák, azok úgy gondolják, hogy az ilyen események létrejövetele kivételes vagy szokatlan az ember életében. Akik megértik a világi öröm és boldogság szenvedés-természetét, azok viszont tudják, hogy csupán a szenvedés mértéke változik. Minden szennyezett külső dolog, bármi is legyen, akár nagy vagy kicsi, akár vonzó vagy taszító, előbb-utóbb szemétbe kerül vagy valamilyen nem kívánatos dolog lesz belőle. Következésképpen, a szennyezett külső dolgok szenvedés-természetűek, ezért ezeket a változás szenvedésének


nevezzük. Életünk során számos dolgot megkedvelünk, de előbb vagy utóbb meg kell válnunk tőlük. Az elválás még életünk során, de legkésőbb az életünk végén megtörténik. A szamszárában az öröm és a boldogság elégedetlenségbe és szenvedésbe fordul át. A test szennyezett örömérzete és a tudat szennyezett örömérzete végül semleges érzéssé vagy szenvedéssé változik. Itt a szamszárában az öröm és a boldogság nem élvezhető örökké. Öt percig, tíz percig, netán egy órán át örülhetünk, de aztán mindez megszűnik, és semleges vagy rossz érzés lép a helyébe. Figyelmesen vizsgálva a test és a tudat öröm- és boldogságérzetét, megértjük, hogy ezek akkor jönnek létre, amikor a semleges érzés vagy a szenvedés érzése eltűnik. Minél nagyobb mértékben tűnik el a szenvedés és a semleges érzés, annál inkább kiteljesedik az öröm és a boldogság érzése. Minél kevésbé tűnik el a szenvedés és a semleges érzés, annál kevésbé érzünk örömöt és boldogságot. Ilyenformán az öröm és a boldogság csupán a szenvedés és a semleges érzés átmeneti megszűnése, ám, mi mégis úgy érezzük, mintha szilárdan meglévő, abszolút öröm és boldogság lenne. Következésképpen, félreértjük az öröm és a boldogság érzését. Minderre jó példa a nehéz hátizsákot cipelő ember, aki kellemetlenül érzi magát, és ettől szenved. Egy óra múlva, amikor a terhét leteszi, kellemes, boldog érzés tölti el. Kérdés, hogy mi ez az érzése. Ha közelebbről megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy csupán a kellemetlenség és a szenvedés átmeneti megszakadása tűnik számára megkönnyebbülésnek és kellemesnek. Ilyenformán tehát minden szennyezett érzésnek szenvedés-természete van, ezért a test szennyezett örömérzetét és a tudat szennyezett boldogságérzetét a változás szenvedésének nevezzük. Az emberek túlságosan lehangoltak és túlságosan szomorúak, ha életükben éppen nehézségek mutatkoznak. Használ a problémáik megoldásának az elkeseredettségük ? Bizonyosan nem. A zaklatottság vagy felindultság a saját negatív hozzájárulásuk az amúgy is meglévő bajhoz. Ezzel pontosan az ellenkezőjét érik el annak, amit szeretnének : miközben azt kívánják, hogy megszűnjön a problémájuk, azt még nagyobbra növelik. A negatív érzelmek által keltett rossz lelkiállapot megszüntetése csak pozitív érzelmek felkeltésével lehetséges. Ha megértitek, hogy itt valójában miről van szó, akkor problémáitokat szinte egy szempillantás alatt megoldhatjátok. Mert minden attól függ, hogy miként gondolkodtok a dolgokról. c) A harmadik típus a mindent átható szenvedés, amely mint szennyezett jelenség, a szennyezett karma és a mérgező érzelmek kényszere által keletkezik. Ilyen például a jelenlegi szennyezett testünk, valamint az érzéseink. A buddhista filozófia szerint az öt szennyezett halmaz a


szenvedések tartálya és a szenvedések terhének hordozója. Amikor a tűz megégeti a kezet, a kéz maga is felelős az égésért. Ez azt jelenti, hogy a kezünk anyagai : a hús, a csont és a vér éghetőek. Ugyanígy, a szenvedésünkért mi magunk is felelősek vagyunk, nevezetesen a szennyezett halmazaink, miután ebbe a világba születtünk. Ezért a szennyezett halmazokat mindent átható szenvedésnek nevezzük. Mindezek alapján az összes buddhista filozófiai iskola elfogadja és megállapítja, hogy minden szennyezett dolog szenvedés teli. Miért nem lehet az öröm és a boldogság állandó ? Ennek egyik oka a szenvedés-természet, másik oka, hogy testünk és tudatunk alkalmas a szenvedés létrejövetelére. Ezt a szenvedésfajtát, amelynek alapja saját szenvedéstermészetünk, „mindent átható szenvedés”-nek nevezzük. Mivel az öröm és a boldogság érzésének felszíne alatt a mindent átható szenvedésből fakadó szenvedés-természetünk munkálkodik, alaptermészetünk következményeként örömünk és boldogságunk szenvedéssé változik. Másképpen mondva : valamennyi dolgunkat a mindent átható szenvedés járja át. A mindent átható szenvedés ezért nem más, mint az a képességünk, hogy amikor a külső feltételek együtt állnak, szenvedés-természetünk – amit nevezhetünk akár energia természetnek is – megnyilvánul. Ez tehát a három szenvedés rövid magyarázata, ahogyan a Lam rim tanításában szerepelnek. Megtudható általuk, hogy kik vagyunk, hogy milyen a természetünk és valójában milyen feltételek között létezünk. Csupán felszínesen tekintve a világra persze mást láttok és mást hallotok. A televízióból, az újságokból vagy az internetről a valóság nem ismerhető meg. A mélyebb szintek megértéséhez – mint amilyenek a szamszárikus élet jellemzői – bölcsességre van szükség. Ha a meditálást kellő odaadással végzitek, akkor felismeritek a szamszára természetét és egyre inkább úgy gondoljátok, hogy meg kell szabadulnotok a szamszárától és el kell jutnotok a nirvána állapotába.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához Manapság rendkívüli eseménynek számítana, ha a napi hírek nem erőszakos cselekmények sokaságáról szólnának. Nagyon megváltoztak az idők. Régebben, azt hiszem az lehetett szokatlan, amikor erőszakos cselekményről lehetett hallani. Ez az elkorcsosulás szembetűnő jele, amit másképpen úgy hívunk : „magas civilizáció”. A „magas” kizárólag a tudomány és a technológia fejlettségére értendő. A „mélyben” egyetlen nap sem múlhat el negatív, többnyire hátborzongató események nélkül. Buddhista szemszögből nézve persze mindebben nincs semmi különös ; ilyen a szamszára természete,


amellyel számolni kell. Ez alatt természetesen ne azt értsétek, hogy a dolgok jelenlegi állásába csendesen bele kell törődni, sőt arra bíztatok mindenkit, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a helyzet javítására, és közösen is próbáljunk kiutakat keresni, de azt azért tudni kell, hogy akármit is teszünk, alapvetően nem változtathatjuk meg a szamszára természetét. Tökéletes megoldás a szamszárán belül nem lehetséges. Egyetlen tökéletes megoldás van : megszabadulni tőle. Megpróbálhatjuk javítgatni a rendszert, minimalizálni a problémákat, arra azonban nem számíthatunk, hogy „megoldjuk a szamszára problémáját”, kiváltképp amiatt, mert megoldást hiába keresünk magában a szamszárában. Ami nem történhetett meg ezelőtt, az nem történik meg ma, és nem fog megtörténni a jövőben sem. A teljes megoldás a nirvána, a tökéletes megszabadulás a szamszárikus léttől. Az országok ügynököket alkalmaznak és hatalmas összegeket költenek információk beszerzésére. Miért ? Mert ahhoz, hogy legyőzhessék ellenfeleiket, szinte mindent tudniuk kell róluk. A Lam rim középső szintje ugyanezt a technikát alkalmazza. A mi ellenségünk a szamszárikus élet, és ahhoz, hogy legyőzhessük, hogy kiemelkedhessünk belőle, vagy ahogyan mondani szoktuk : lemondjunk róla, mindent tudnunk kell vele kapcsolatban. A nyolc-, a hat- és a három szenvedésfajta a létezés valódi arcát kendőzetlen őszinteséggel tárja elétek. Általuk teljes képet nyerhettek a szamszárában zajló élet hátrányairól. Minél több ismerettel rendelkeztek a szamszárában létezésetek hátrányairól, annál erősebb lesz a lemondás iránti vágyatok. Mert a szamszárikus lét okának közvetlen ellenszere a lemondás. A Lam rim felébreszt. Megmutatja, hogy miként tehettek szert olyan kitartó ösztönző erőre, amely állandó komoly gyakorlásra serkent. E nélkül a tanulást és a meditálást csak felületesen végzitek. A nem teljes odaadással végzett gyakorlás pedig annak a jele, hogy még nem ismertétek fel a szamszárikus élet lényegét. Ezeknek a meditációknak a célja és értelme tehát az, hogy hozzászokjatok a valóság átéléséhez, hogy felismerjétek : a felsorolt pontok nem kitalálások, hanem az élet tényei. A hozzászokás eredményeként pedig olyasmit nyertek el, amelynek megszerzését a meditáció megkezdése előtt talán lehetetlennek tartottátok. Ha eredményesek akartok lenni, akkor lényeges, hogy a szamszára természetét ne kívülről, távolságtartóan szemléljétek. Annak nem lesz hatása, ha a meditálást úgy végzitek, mintha a televízióban filmet néznétek. A példákat tekintsétek úgy, hogy azok rólatok szólnak, ti magatok lesztek a következők, akinek azt a szenvedést majd tapasztalnia kell, és annak a szenvedésnek a megtapasztalására nagyon hamar sor kerül. Így teremthetitek meg a kapcsolatot szellemi fejlődésetek és a szamszára lényegének minél hitelesebb megértése között. Máskülönben meditálásotok csupán agytorna


lesz és semmi gyakorlati haszonnal nem jár. Korábban már beszéltem arról, hogy vannak tanulók, akik viszonylag sok dologról szereznek tudomást, de fogalmuk sincs arról, hogy miként végezzék a meditációkat és az ismereteikkel mit kezdjenek a mindennapi életükben. Mások ugyan megtanulták a tennivalókat, de egyszerűen nem érzik szükségét, hogy eszerint is cselekedjenek. Ezek a feltűnő jelei annak, hogy valami nincs rendben az elmélet és a gyakorlat között. Másrészről olyan tanulók is vannak, akik talán nem rendelkeznek részletes és alapos ismeretekkel, de azt a kevés tudást amit birtokolnak, nagyon jól hasznosítják a mindennapjaikban. Korábban azt is említettem, hogy ez nem csak itt, hanem a kolostorokban is megfigyelhető. Vannak nem túlságosan magas intelligenciával megáldott szerzetesek, akik csekély ismereteiket rendkívül jól alkalmazzák a hétköznapi életükben. A másik oldalon pedig olyanokkal is találkozhatunk, akik kiváló értelmi képességükkel igen magas szintű megértésre tesznek szert, parádésan vitáznak filozófiai kérdésekről, a saját álláspontjukat akár tíz-húsz kihívóval szemben is mesteri módon védelmezik, ám a valóságos életükre nézve mindez szinte semmi hatással sincs. A szellemi teljesítményeiket függetlenítik a gyakorlattól, és így az életükben szinte semmi változás nem történik. Ez nagy hiba. Téves úton jár, aki nem találja meg a kapcsolatot az ész és a szív között. Az ész nem minden. Szív nélkül az ész olyan, mint a számítógép. Az ilyen ember az agyában dolgozó „egér”-rel rákattint egy témára és kiírja a képernyőjére, ami belé van táplálva. Aki valódi segítségre számít a buddhista tanítástól, annak az eszét és a szívét ötvöznie kell. Ténylegesen nem az számít, hogy milyen magas tanításokkal, mennyire titkos dolgokkal foglalkoztok. Egyedül az számít, hogy a tanítás megfeleljen annak a szintnek, ahol éppen vagytok. Minden más csak a zavarokat növeli. Ha komolyan veszitek a nektek szóló tanítást, akkor megtaláljátok a kapcsolatot az intellektusotok és a szívetek között. Ebből pedig nagyon jó és segítő érzések származnak. Ha valaki eltulajdonít vagy megsemmisít egy számotokra értékes dolgot, ti nyugodtak maradtok. Ha durva szavakat használnak veletek szemben, nem lesztek mérgesek. Hasonlókká váltok ehhez a pillérhez, itt a terem közepén. Ahogyan Sántidéva mondja : „Olyan maradok, mint a farönk.” * Ha valaki bántalmaz vagy hibáztat titeket, majd ilyennek tekintitek magatokat. Mérges a fa azért, mert egyik ágát letörjük ? Boldog amiatt, ha szép és drága dolgokat aggatunk rá ? Ami pedig a gyakorlásotok technikai részét illeti, a szenvedéseken meditálva első lépésben a tapasztalható szenvedésfajtákat igyekezzetek világosan megérteni. De a megértés önmagában nem elegendő. A szenvedés-természet – azaz a * BCA, V/48, 50, 51, 52, 53. versek refrénje.


valóság és a tények – megértéséből keltsétek életre a szenvedésektől való megszabadulásotoknak – a lemondásnak – őszinte, mély érzését. Ennek az érzésnek kell mind erősebbé válnia, hogy mindent felülmúló vágyakozást érezzetek a nirvána elérésére. A szenvedésekről folytatott meditálásotoknak éppen ezért semmiképpen sem szabad megrekednie a szomorú dolgok puszta felidézésében. Helytelen lenne tehát, ha bárkin is a pesszimizmus, a kilátástalanság érzése vagy a tehetetlen elkeseredettség venne erőt, mert ez a meditáció egyáltalán nem erről szól. Ezek a meditációk a szamszárán belüli valóságos helyzet megértését hivatottak elősegíteni. A minél tisztább és mélyrehatóbb megértéssel a szenvedésektől való megszabadulást, a nirvánára törekvést kell erősítenetek, hogy az egyre erőteljesebb törekvés komoly tanulásra, komoly gyakorlásra és komolyan végzett meditálásra, más szavakkal : életvezetésetek gyökeres megváltoztatására ösztönözzön, és ezáltal ténylegesen is elinduljatok a megszabaduláshoz vezető ösvényen. Éppen ezért nagy hiba lenne, ha a Lam rim szenvedésekről szóló tanításain meditálva borúlátókká válnátok. Amiről itt szó van, az alapjaiban különbözik az elidegenedés életérzésétől és ideológiájától. A Lam rim nem az élet megvetését tanítja, még kevésbé azt, hogy igyekezzetek megszabadulni a jelenlegi élettől. A korábban mondottakat megerősítve nyomatékkal figyelmeztetlek benneteket : ne akarjatok megszökni az emberi közösségből és a mindennapi kötelezettségeitek elől. Kezdőként ilyennel próbálkozni nagyon helytelen lenne és bizonyosan hibás eredményre vezetne. Igen rossz következményekkel járhat, ha valaki még nem jutott el a komoly tanulás, gyakorlás és meditálás szintjére és elfordul az emberektől, abbahagyja a munkáját vagy elhagyja a családját. A megszokott életvezetést megváltoztatni nagyon nehéz és egyben nagyon kockázatos dolog. Ilyen lépésre csak alapos megfontolás és körültekintő előkészületek után szánhatja rá magát az ember. Idővel, a meditálásaitok során létrejövő felismeréseitek majd megmondják, hogy egyáltalán kell-e változtatnotok, és ha igen, akkor az mikor és milyen formában történjen. Amikor világossá és egyértelművé válnak a teendők, akkor persze lépni kell. De kezdőként, meggondolatlanul semmiképpen sem. Mindazonáltal, a Lam rim középső szintjén végzendő meditálásaitoknak csak akkor lesz eredménye, ha nem ragaszkodtok túlzottan a hozzátartozóitokhoz, barátaitokhoz, ismerőseitekhez. Az persze nem baj, ha valakinek jó barátai vannak és valóban szereti őket, de a túlzott kötődés, a kelleténél nagyobb ragaszkodás, már egyáltalán nem hasznos. Észre kell venni, hogy nincs értelme az erős vonzódásnak, és ugyanígy, nincs értelme az ellenségek gyűlöletének sem, ha egyszer úgyis mindenkit itt kell hagyni. A haláltól nem menthetnek meg a családtagok és a barátok. A távozás örök időkre szól. A hozzátartozókkal, a barátokkal és bárki mással szemben elkövetett összes korábbi negatív cselekedetét azonban mindenki magával cipeli. Ezek


a negatív tettek szintén nem segítenek. A következményeiket majd meg kell tapasztalni, éspedig egyedül az elkövetőnek. Külső segítség nélkül. Ismételten leszögezem : a túlzott ragaszkodás értelmetlensége természetesen nem azt jelenti, hogy semmibe vegyétek a másik embert. Törekedni kell a minél jobb kapcsolatok kialakítására és fenntartására úgy, hogy a szülő és a gyermek, a férj és a feleség, és valamennyi emberek közötti viszony ne a ragaszkodáson, hanem pozitív emberi érzésen alapuljon. A nem ragaszkodó szeretet őszinte, igaz emberi érzés, amely nem változik. A családtagok és a barátok közötti érzések viszont nagyon változékonyak. Azért változnak olyan gyorsan, mert az önzésen, a saját érdek érvényre juttatásának igényén alapulnak. Ez a ragaszkodás. A ragaszkodás, mint az időjárás, szinte pillanatról-pillanatra változik. Délelőtt sütött a nap, délután már esik az eső. Amint sérül az érdek, a szeretet elpárolog. Ez lehet az oka a rövid ideig tartó házasságoknak is. Kezdetben azért kelnek egybe a párok, mert nem képesek egymás nélkül élni. Aztán elválnak, mert nem képesek egymással élni. Miért változik meg ennyire az érzésük ? Mert nem felelnek meg egymás érdeklődésének. Ezzel elmúlik az úgynevezett szeretet, ami szenvedéssel jár. Ők is szenvednek, de különösen a gyermekük szenved. Anya vagy apa nélkül kell felnövekednie, és a negatív élmények okozta sérelmeket talán élete végéig hordozza. A helyesen értelmezett megszabadulásra vágyakozás tehát semmiképpen sem menekülést a jelenlegi élettől, hanem éppen ellenkezőleg, a jelenlegi élet okos, értelmes használatát jelenti. Emlékezzetek vissza, a Lam rim gyakorlatok elején az értékes emberi életen meditáltunk. Az emberi élet bár szenvedés-természetű, de értékének megfelelően használva, alkalmas arra, hogy segítségével átkelhessünk a szamszára széles folyamán. Lényeges tehát, hogy világosan értsétek : a jelenlegi élet nem minden, de természetesen nagyon fontos, szükségünk van rá. Csak akkor nem értékes, ha nem tudjuk a megfelelős módon használni, és csak akkor értékes, ha igazán tudunk vele mit kezdeni. A Lam rim rámutat létezésünk szenvedés-természetére, ezért arra buzdít, hogy az emberi létezésünkben rejlő hatalmas lehetőséget felhasználva törekedjünk a szenvedésektől való megszabadulásra. A Lam rim erről beszél. De valóban megszabadulhatunk minden szenvedésünktől ? Rendkívül fontos kérdés ! Mert ha lehetetlenség megszabadulni a szenvedés-természettől, akkor minek fáradozunk ? Nem jobb, ha elhárítjuk magunktól a kellemetlenségeknek még a gondolatát is ? A buddhista filozófia határozottan állítja, hogy képesek vagyunk meghaladni a jelenlegi állapotunkat, mert mindannyian, beleértve az állatokat is, rendkívüli erőforrással rendelkezünk a nirvána és a buddhaság eléréséhez : a buddha-természettel. E nélkül esélyünk sem lenne a megszabadulásra, akármekkora erőfeszítéssel és odaadással, akármennyi és akármilyen gyakorlatot végeznénk. Őszentsége, a Dalai Láma egy alkalom-


mal ezt mondta : „Az emberi természet nem erőszakos. Az emberi természet alapvetően békés.” Reményt adó tanítás. Utal a hatalmas erőforrásra, amellyel ténylegesen rendelkezünk. Jóllehet magunk körül lépten nyomon azt látjuk, hogy az emberek nagy része erőszakos, az emberi alaptermészet – amellyel ők is rendelkeznek – mindennek ellenére békés. Erőszakosságuk csupán időleges, mivel minden emberben az együttérzés bizonyos szintje jelen van. Mindenkinek buddha-természete van, és ez valóban reményt keltő.

10. A felső világok szenvedései A szamszárán belüli szenvedések sajátos természete b. A szamszárában tapasztalható sajátos szenvedések hatfélék lehetnek : 1-3) a három alsó és 4-6) a három felső világ szenvedései. A három alsó világ szenvedéseiről a Lam rim kezdő szintjén már beszéltem *, ezért most csak a három felső világ szenvedéseire térek ki. 4) Az emberek szenvedései : a születés, az öregedés, a betegség, a halál, a fájdalom és más szenvedések. Ebben a meditációban részletesen és nagyon alaposan át kell gondolni mindazokat a szenvedésfajtákat, amelyeket az emberek közvetlenül tapasztalhatnak. Az elmagyarázott nyolcféle- és hatféle szenvedés meditációiból példák nyerhetőek az emberi szenvedések különböző válfajairól. Szokás mondani, hogy az emberek manapság „fejlett, civilizált” társadalmakban élnek. Érdemes megfigyelni, hogy mik történnek ezekben a „fejlett, civilizált” társadalmakban. Barbár tettek sokaságai. Vetekedve a természeti katasztrófák pusztításaival, vallási, faji indíttatással vagy anyagi érdekből az emberek hihetetlen szenvedéseket okoznak egymásnak. Esztelen háborúkat folytatnak, védtelenek sokaságát gyilkolják halomra, levágják egymás testrészeit és sok más kegyetlenséget követnek el. Gyermekek és felnőttek ezrei szenvednek. Ha ötletekre van szükségetek, nézzétek a televíziót, és nap mint nap elképzelhetetlen eseményekkel fogtok találkozni. Tegnap például az egyik hírműsor vallási összetűzéseket közvetített. ** Magukból kikelt emberek élve megégettek másokat. Szörnyű szenvedések, és csupán egyetlen példa a rendszeresen látható megpróbáltatások közül. Sok száz ember, köztük kisgyerekek és idős nők estek áldozatul. Borzalmas képek voltak. Megégett testrészek, óriási fájdalmak. Ezt tanítanák a vallások ? * 6. fejezet. Az alsó világok szenvedései. 141-152. o. ** A műsor 2000. március 1-én, az észak-nigériai Kadunában 2000. február és május között fellángolt keresztény-muszlim vallási összetűzések egyik különösen kegyetlen epizódjáról tudósított.


Képtelenség, hogy így legyen. Nem hiszem, hogy a vallások ezt javasolnák a követőiknek, sokkal inkább a konfliktusok megelőzésére és elkerülésére buzdítanak. Ezek az emberek szélsőséges tetteiket a vallás nevében és nem a vallás szellemében követték el. A vallás nevében elkövetett erőszakos cselekmények pedig a vallással szemben elkövetett bűntények. Ezt tapasztalhatjuk tehát ma, de nem szabad elfelejteni, hogy a jövőben is hasonló szenvedésekkel fogunk találkozni. Elgondolkodtató számomra, hogy a buddhizmus számos nagyon komoly gyakorlója sok évszázadon át mélyrehatóan vizsgálta a problémák keletkezésének mechanizmusát, és miközben e téren hatalmas eredményeket értek el, nem foglalkoztak a külső jelenségek világával. Például nem élt bennük mohó kíváncsiság más bolygók megismerése iránt. Nem izgatta őket, hogy van-e víz a Holdon vagy van-e élet a Marson. A belső jelenségeket kutatták nagyon intenzíven, és azt hiszem – ami a problémák megszüntetésének módját és technikáit illeti –, felismeréseik révén azokra a buddhizmus teljes magyarázattal szolgál. Manapság anyagi és technikai lehetőségek híján sok millió ember hal meg valamilyen – nem kis részben gyógyítható – betegségben. Nekik semmi hasznuk nem származik az olyan irdatlan költségű kutatásokból, hogy a Marson található-e víz vagy sem. A tudománynak talán nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a betegségek okának és legyőzésének a kutatására, és inkább ebbe a területbe kellene befektetni, mint távoli bolygók geológiai viszonyainak a megismerésébe. Ugyanígy, kormányok és intézmények elképesztő összegeket áldoznak a régmúlt felderítésére. Archeológusok serege túrja a földet. Keresik a már elmúltat. Hihetetlen gondossággal, centiről centire haladnak, mígnem találnak egy darabka csontot vagy egy fazékdarabkát és megállapítják : „Ez nagyon régi !” Ha nagyon régi, akkor nagy értéke van, nagyon drága dolog. Megítélésem szerint ezeknek a pénzeknek jóval nagyobb hányadát inkább a jelen problémáinak a megoldására kellene fordítani. Sokkal nagyobb haszonnal járna. Emberek tömegei halnak meg, mert nincs elegendő élelmük, vagy mert betegek. Óriási mértékű a szegénység és hasonlóképpen a tudatlanság, mivel az iskolázottság még mindig csak kevesek kiváltsága. Bizonyára sokakban ellenérzést váltanak ki az ilyen mondatok és hangzatos, szemellenzős naivitásnak tartják vagy megmosolyogják, de itt tényekről van szó, a dolgok összevetéséről : hatalmas pénzek elköltéséről a távoli múlt és a távoli helyek felkutatására, és közben a jelenben milliónyi ember szenvedéséről olyan problémáktól, amelyeknek a megoldásához hiányoznak az anyagi erők. Végül is mindegy, hogy minek nevezik önmagukat, „magas civilizációnak” vagy bármi másnak. A valóság ez. Ez a jelenlegi gondolkodásmód.

A felső világok szenvedései 295

A Lam rim tanítása megemlíti, hogy nekünk, emberi lényeknek közel azonos szenvedéseink vannak, mint amilyeneket az állatok, az éhező szellemek és a pokollakó lények tapasztalnak. Itt nyugaton többen is megkérdezik : „és hol van a pokol ?” Tény, hogy a buddhizmus beszél a pokolról, de megítélésem szerint egyáltalán nem szükséges, hogy különleges helyre gondoljatok. A Lam rim sem feltétlenül amiatt említi a poklot, mert az valahol létezik, hanem a szenvedések azon típusaira akarja felhívni a figyelmet, amelyeket „pokolbeliek”-nek vagy „pokoliak”-nak nevezünk, és mi, emberi lények is tapasztalhatunk. Életszerűbb megközelítésben mindezt tehát úgy is felfoghatjátok, hogy nektek hasonló szenvedéseitek lehetnek, mint a pokollakó lényeknek. Példának okáért a Lam rim részletezi a forró poklokat. Gondoljátok csak meg, milyen fájdalmat kell átélnetek, ha véletlenül egyetlen pillanatig is megégetitek az ujjatokat. Mit okozhat akkor az, ha élő embert gyújtanak meg ? Pedig, ahogyan az imént elmondtam, ez a napokban, nem túlságos messze tőlünk megtörtént, és nem is egy emberrel, hanem százakkal. Figyelembe véve az emberiség történelmét, napjainkig bizonyára már milliókkal. Milyen szenvedéseken mentek keresztül emberek csak a legutóbbi háborúk és népirtások során ? Nem szükséges tehát arról vitázni, hogy pontosan hol is van a pokol, elegendő, ha a poklokkal összefüggésben elhangzó, emberként is átélhető szenvedésekről elmélkedtek. Ez a lényeg, függetlenül attól, hogy létezik pokol valahol vagy sem. Az emberek világából továbblépve, nézzük a magasabb létszférákat A régi időkben sokszor megtörtént, hogy egy szellemlény emberi testbe költözött és különféle dolgokat művelt. De még manapság is, ebben az alaposan megváltozott világban, a tibeti közösség ismer az istenek és az emberek közötti köztes létformában élő lényeket. Ilyenek például a dharma védelmezői, akik közül néhány az emberi test közvetítésével jóslatokat mond. Ez egyáltalán nem képzelődés. Számos közösség és vallási csoport végez hasonló rituálékat. Ezek a szellemlények nem istenek, legalábbis a buddhizmus nem tekinti őket isteneknek. Általánosságban mondva, az istenlények a hierarchia legmagasabb szintjén helyezkednek el. Egyesek úgy gondolják, hogy azért mert istenek, maradéktalan boldogságban élnek. Tény, hogy a szamszárán túl létező istenek már ilyen különleges helyzetben vannak, de a szamszárán belüliekre – akik sokfélék lehetnek – a szamszára törvényei érvényesek. Nem számít tehát, hogy melyik világba születünk, amíg a szamszárában vagyunk, szenvedni fogunk. A szenvedéstől akkor sem szabadulhatunk meg, ha a szamszárán belüli istenként születünk meg.


A szamszárában háromféle istenlényről beszélünk : a vágyvilágban-, a formavilágban- és a forma nélküli világban élőkről. Vágyvilági istenek közé a felhalmozott erényes cselekedetek következményeként, a forma- és a formanélküli világok istenei közé pedig a megvalósított valódi samathá és vipasjaná * meditációk egyesítésével, ahogyan egyes szövegekben olvasható : a vágyvilág legdurvább szennyeződéseinek – a ragaszkodásnak, a féltékenységnek, a gyűlöletnek, a rosszakaratnak, a haragnak, az ártó szándéknak stb. – elhagyásával születhetünk. Amint a komolyan és kitartóan végzett meditálás eredményeként a durva mérgező érzelmek már nem nyilvánulnak meg, az előrevetítő karma ereje által a forma- vagy a forma nélküli világok valamelyikébe születünk. A dolog lényege az, hogy a samathá és a vipasjaná meditációk egyesítésekor az öt érzékszervi tárgy feloldódik és szertefoszlik, a meditálás tárgya pedig a „semmin” – szándékosan nem használom az üresség fogalmát – való elmélkedés. Mindent összevetve, az említett valamennyi istenlény még a szamszárán belül létezik, ezért egyikük sem mentes a szenvedéstől. A vágyvilági istenek két fő típusát szokás megkülönböztetni : az úgynevezett félisteneket és az isteneket. Mint ahogyan az emberek sem egyformák, mert vannak köztünk jó- és kevésbé jó szellemi képességűek, tehetősek és szegények, szépek és csúnyák, úgy a vágyvilági istenek is eltérő fizikai megjelenésűek, szemléletűek, és így tovább. A fejlettségüket tekintve alacsonyabban állókat, a negatívabb szemléletűeket és cselekedetűeket nevezzük félisteneknek. Ők is istenlények, de sok tekintetben alacsonyabb rendűek. Hasonlóak ahhoz, mint amikor az erőszakos és durva emberekre azt mondjuk : „ezek nem emberek”, jóllehet ugyanúgy emberi lények, mint mi, csak összevetve tetteiket az emberi normákkal, minősítésükkel arra utalunk, hogy cselekedeteik sokszor embertelenek. Mondhatni ők a „félemberek” közöttünk. A félistenek ugyanilyenek az ő világukban. 5) A félistenek mentálisan szenvednek, mert féltékenyek az istenekre, akik náluknál sokkal nagyobb kényelemben élnek. Az emberek ugyanilyenek. Féltékenyek egymásra, és minél féltékenyebbek, annál zavartabbak, és minél kevésbé féltékenyek, annál nyugodtabbak és békésebbek. Nem lehet boldogság dühödt féltékenység mellett, márpedig aki állandóan azzal foglalkozik, hogy hozzá képest másoknak mennyivel több, szebb és jobb dolga van, az boldogtalan. A tanulság adódik : ne a külső körülményeket akarjátok befolyásolni, hanem inkább azzal foglalkozzatok, amire valóban hatással lehettek. Őszentsége, a Dalai Láma ezt „belső új millennium”-nak nevezi. Ha önmagatokon belül sikerül változást elérne* Tib. lhag mthong.


tek, akkor valóban valami egészen újat : a belső boldogságot és békességet megtapasztalhatjátok. A félistenek fizikai szenvedéseket élnek át azáltal, hogy testüket az istenlények háborúskodások közben megcsonkítják. Ahogyan itt, földi körülmények között az embertelen lények az emberekkel viaskodnak, ugyanúgy a félistenek és a vágyvilági istenek alsóbb szintjei között is háborúskodás folyik. Bár a félistenek sokkal magasabb szintű fizikai kényelemben élnek, mint mi emberek, és a fizikai adottságaik is sokkalta kedvezőbbek a mienkénél, mivel a harcok során megsebesítik és meggyilkolják őket, szenvedéseket kell átélniük. 6) A vágyvilági istenek hatalmas szenvedéseket élnek át, amint megjelennek közelgő haláluk látható jelei. Egyetlen lényt sem tölti el a boldogság érzése, ha tudomást szerez rövid időn belül bekövetkező haláláról. Nagyon fájdalmas szembesülni ezzel a gondolattal. Az istenek megszületésük után szinte tökéletes állapotban élnek, egészen addig, amíg megjelennek közelgő haláluk jelei. Amint tudomást szereznek elmúlásukról, szörnyű kínokat élnek át. a) Az istenlények nem bizonyosan bekövetkező halálára utaló öt jel közül az egyik, hogy ijesztő hangok hallatszanak a ruháikból és díszeikből. b) Másik figyelmeztető jel, hogy testük fénye halványodik. Az isteneknek fénylő aurájuk van. Manapság itt nyugaton egyesek azt állítják, hogy nekünk embereknek is van auránk. Nekem is beszéltek erről, sőt azt is bizonygatták, hogy nem csupán látják mások auráját, hanem annak alapján, hogy egyikünknek nagyobb, másoknak meg kisebb, képesek megítélni az embereket. Számomra ez újdonság, mert ilyenről keleten nem hallani és a buddhista tanításokban sem találkoztam erre vonatkozó utalásokkal. Azt persze nem tudom, hogy más egyéb szövegekben erről mit írnak, de ha tudományosan igazolják, elfogadom. Mindazonáltal, a buddhizmus az emberi létformával összefüggésben említést tesz arról, hogy világegyetemünk kialakulásának kezdetekor, amikor az emberek még közel azonosak voltak az istenekkel, mint nagyon tiszta lényeknek, aurájuk is volt. Ebben az időben a javak még mindenki számára bőségesen rendelkezésre álltak, ezért nem folyt termelő munka, táplálékul pedig nem a jelenlegi durva ételek szolgáltak. Később, ahogy a tudati és a testi romlás fokozatosan elhatalmasodott, a durva ételek fogyasztására rátért emberek aurája is eltűnt. A folyamat másik velejárója lett, hogy a nemi jellegében korábban megkülönböztetés nélküli emberi lény férfi és női egyedekre vált szét. A tudatban végbemenő romlás – döntően a mohóság elhatalmasodása – következményeként megkezdődött a javak felhalmozása, majd lassan a termelő munka. Hogy a buddhizmus mind-


ezt mennyire tudja bizonyítani, nem tudom, de ehhez hasonló leírásokkal különböző szövegekben találkozhattok. A „Négy egyetértő barát”-ról szóló tibeti tanmese * – amelynek legalábbis a szemléletét igaznak érzem – rávilágít a tudat állapota és a külső dolgok megnyilvánulása közötti összefüggésre. Eszerint, minél negatívabb légkört teremt valaki önmagában, annál negatívabb légkör generálódik a környezetében. Ugyanígy fordítva : a tudat pozitív belső állapota, ennek mértékével arányos pozitív külső viszonyokat hoz létre. Végül is ezt a buddhizmus állítja és nem a tudomány – a két álláspont között gyakran jelentős különbség van – és erre mutat rá az említett kis történet is, ha nem értitek félre a meseszerű formát. A lényeg tehát az, hogy a tudat belső állapota és a külső körülmények között összefüggés van. Mindezt figyelembe véve nem igazán hiszem, hogy a manapság hallható emberi aurákról szóló feltevések helyénvalóak lennének, az emberi lény rendkívül nagyfokú tudati romlása miatt. Ki tudhatja, hogy akik ilyeneket mondanak, azok valóban látják, vagy csak úgy tesznek, mintha látnák. Mivel az emberek nem képesek eldönteni, hogy mi lehet igaz és mi nem, könnyű félrevezetni őket. Ne feledjük, a csalás és a megtévesztés az érvényesülés egyik bevált módszere. Ha tudom, hogy nem látom, de úgy teszek mintha látnám, akkor az csalás. Ám, ha érzésem szerint látom, bár ténylegesen nem látom, akkor az nem csalás. Aki tisztánlátónak nevezi magát, miközben tudja, hogy ilyen képessége nincs, hazudik. De a buddhizmus nem tartja hazugságnak, ha valaki meg van győződve arról, hogy tisztánlátó, holott nem az. c) Az istenek esetleg nem bizonyosan bekövetkező halálának harmadik jele, hogy testükön a vízcseppek megmaradnak. Nehéz helyzetekbe kerülve az emberek megizzadnak, az istenlények azonban ezt az állapotot többnyire nem ismerik. „Vízcsepp” alatt a testükön megjelenő nektárszerű folyadékot kell érteni. d) További jel, hogy bizonyos tárgyak nagyon szilárdan rögzülnek a tudatukban. Ha mi, emberek valamire vagy valakire kitartóan gondolunk, ha memorizálunk egy szöveget vagy egy tárgyon kitartóan meditálunk, akkor azt a tudatunk megőrzi . Ezt leszámítva, gondolataink tárgyai nem kötődnek erősen a tudatunkhoz. Jönnek-mennek. Az említett rögzülések sajátosak, és ezeket mi nem tekintjük rossz jeleknek. Az istenek hozzánk hasonlóan sokféle dologra gondolnak és az is előfordulhat velük, hogy a meditálásukat követően a meditációjuk tárgya erősen rögzül a tudatukban, ami szintén nem különleges. * Tib. mthun pa spun bzhi. A mesében a madár, a nyúl, a majom és az elefánt a bölcs jógi segítségével felismeri a külső látszat (testük méretbeli különbsége) és a valóságról alkotott elképzelésük közti lényegbeli eltérést (korkülönbségük a méretükkel fordítottan arányos). A történet tágabb értelemben a különböző korosztályok, társadalmi csoportok és beállítódások harmonikus együttműködésének pozitív következményét példázza.


Sajátos állapot akkor következik be náluk, amikor egy dolog „véletlenszerűen” igen erősen megtelepedik a tudatukban. Ez esetükben igen rosszat jelent. e) Kinyitják és becsukják a szemüket. Mivel szemük állandóan nyitva van, rossz jelnek minősül, amikor – mint mi – pislogni kezdenek. Ez szomorúságot okoz számukra. A biztosan bekövetkező haláluk öt jele : a) Ruhájukból áradó rossz szag. Ilyet korábban nem éreztek. b) Virágfüzéreik elhervadnak. Mivel virágdíszeik állandóan frissek, a hervadás számukra a vég közeledtét jelzi. c) Testük verejtékezni kezd és rossz szagú. Biztos jelei a közelgő halálnak, ezért nagyon rossz előjelek. d) Nem szeretnek ülni a párnájukon. Ahogyan mi a ránk jellemző módon élünk – lakásban lakunk, székünk és ágyunk van-, úgy az istenlényeknek is tartózkodási helyük van, ahol állandó jelleggel, valamilyen kényelmes alkalmatosságon ülve nagyon jól érzik magukat. A rossz irányú változás közeledtét jelzi, amint egyre kellemetlenebbé válik számukra ez a hely. Gondoljatok arra, hogy a meditációkat helyesen végző gyakorló ahányszor csak leül a párnájára jól érzi magát,. Ha egyre inkább rossz érzése támad, akkor az biztos jele annak, hogy meditációs praxisának befejezése viharos gyorsasággal közeleg. A vágyvilági istenek szenvednek attól, hogy következő életük valamelyik alsó világban valósul meg. Az istenlények többnyire tisztánlátó képességgel rendelkeznek. Meglátják jövőjüket, a következő születésük helyét és jellegét, így az a felismerésük, hogy majdan le kell zuhanniuk az állatok, az éhező szellemek vagy a pokollakók létbirodalmainak valamelyikébe, nagy fájdalmat és nyugtalanságot kelt bennük. Nekünk fogalmunk sincs arról, hogy milyen testben kell leélnünk a következő életünket, ezért nyugodtak vagyunk, holott nyugalmunk kizárólag a tudatlanságunkból fakad. Mit éreznénk, ha biztosak lennénk abban, hogy állatként – mondjuk kutyaként vagy macskaként – kell majd megszületnünk ? Az állati létforma az emberi élettel összevetve egyáltalán nem tűnik megnyugtató perspektívának, ezért ez az ismeret alighanem aggodalmat keltene bennünk. Mi abban lehetünk biztosak, hogy amíg nem valósítjuk meg a samathá és a vipasjaná meditációk egyesítését, addig nincs lehetőségünk a forma- vagy a formanélküli világokba születni. A vágyvilág azonban nyitva áll számunkra : a következő életünkben lehetünk állatok, éhező szellemek, pokollakók, de emberek és vágyvilági istenek is, és aki ez utóbbiak közé kerül, az amiatt fog szenvedni, hogy közeledvén a halála, meglátja újralétesülését egy alsó világban. A vágyvilági istenek szenvednek amiatt, mert nem birtokolnak olyan kiváló világi tulajdonságokat, mint amilyeneket más, magasabb rendű istenlények. Az emberek körülményei és életlehetőségei jelentősen külön-


böznek egymástól. Egyesek élete minden kényelemmel el van látva, másoknak szinte semmilye sincs, és a két szélsőség között megszámlálhatatlanul sok fokozat létezik. Aki rosszabb körülmények között él, az irigykedik a nála jobb helyzetben lévőre. Ugyanígy, az alacsonyabb szinten lévő istenlények is irigyek a magasabb szinteken lévők fizikai megjelenésére és körülményeire. Ahogyan itt, a mi világunkban, úgy az istenek között is, ez a tudat zavarát eredményezi. Szenvedés azért, mert a félistenekkel vívott háborúban megcsonkítják a testeket. Mint említettem, nem csupán az emberek hadakoznak, a vágyvilági istenek alsóbb szintjein is háborúskodás folyik a félistenek és az istenek között. Nehéz bizonyítani, de a szövegben azt olvashatjuk, hogy ebben a háborúskodásban elvágják a küzdők torkát, akik ezáltal meg is halnak, és levágják egymás tagjait, ami hatalmas szenvedést – bár halált nem – okoz. Sajátossága ennek a világnak, hogy az esemény megtörténte után a megcsonkított testrész újraéled és minden folytatódik tovább. Hogy miért van itt is békétlenség ? Mert a vágyvilági istenek még nem hagyták el a haragjukat és gyűlöletüket, és amíg a mérgező érzelmeik munkálkodnak, okot is találnak rá, hogy küzdjenek egymással. Nyilvánvaló, hogy a szeretet és az együttérzés nevében az érző lények egyike sem harcolna a másikkal. Szenvedés azért, mert az erősebb istenek elkergetik helyükről a gyengébbeket. Mint az emberek, úgy az istenlények is meghatározott területeken élnek. Az emberek is elkergetnek másokat a saját helyeikről. Kényszerítik a náluk gyengébbeket, hogy elhagyják a lakásaikat, földjeiket sőt még az országukat is. Ugyanez történik a vágyvilági istenek körében, ami szintén hatalmas tudati szenvedést okoz. A forma- és a forma nélküli világok istenei a mérgező érzelmeik és az olyan akadályaik miatt szenvednek, hogy nem képesek megszabadulni az élet és a halál körforgásából, hogy élettartamuk és haláluk nem a saját akaratuktól, hanem a megelőzően felhalmozott szennyezett karmájuktól függ. Mint már elmondtam, ezekbe a világokba a samathá és a vipasjaná meditációkat egyesíteni képes gyakorlók születhetnek. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csupán a minimális feltétel, ennél azért többről van szó. A lényeg, hogy e meditációk során – amely meditációk gyakorlására az emberi létformában kerülhet sor – a gyakorló a durva mérgező érzelmeit csak átmeneti jelleggel hagyja el. Amikor a meditációk egyesítésének kitartó gyakorlása során durva mérgező érzelmek már nem keletkeznek – még akkor sem, ha a haragra és ragaszkodásra okot adó külső feltételek jelen vannak –, a gyakorló, a meditálása által felhalmozott erényes, előrevetítő karmájának következményeként a forma- vagy a forma nélküli világok valamelyikébe születik. A realizációnak erre a szintjére vonatkozóan a tanítás bizonyos tisztánlátó képességek és egyéb


„nem szokványos cselekedetek” – például mások gondolataiba való betekintés – meglétéről tesz említést. Megjegyzem, ugyanez elérhető meditálás nélkül is a köztes létben, a karma kényszerítő erejének hatására. A formavilágnak négy szintje van. * Az első három szinten élők a meditálásukból fakadóan megszakítás nélkül boldogok. A negyedik szinten és a forma nélküli világ további négy szintjén élők érzései semlegesek, azaz nem boldogok és nem boldogtalanok. Mivel már nincsenek durva mérgező érzelmeik és negatív gondolataik, a fájdalom szenvedését sem érzékelik. Ennek ellenére ez nem azt jelenti, hogy minden szenvedéstől megszabadultak. Nekik is vannak csak rájuk jellemző mérgező érzelmeik, nem szabadultak meg az élettől és a haláltól, valamint a nirvána és a buddhaság elérésének számos akadályától. Jóllehet nagyon hosszú ideig tartózkodnak ezekben a létformákban, életükről és halálukról nem saját maguk, hanem karmikus kényszerítő erejük dönt. Innen nézve tehát ezek a létformák sem tökéletesek, a lét itt is átmeneti jellegű. Amint a halál eljön értük, ezek az istenek is lezuhannak egy alsóbb világba. Samathá és vipasjaná meditációkat a hinduk és a buddhisták egyaránt végeznek. A hinduk nem fogadják el a buddhizmus nirvánára és buddhaságra vonatkozó tanítását, elképzelésük szerint, amikor elérik a samathá és a vipasjaná meditációk egyesítését és elhagyják valamennyi durva mérgező érzelmüket, elérik a megszabadulást. Számunkra azonban világos, hogy csupán a vágyvilágot hagyják el, és a forma- vagy a forma nélküli birodalmak szintjeit érik el. Mivel ez átmeneti állapot, egy bizonyos idő elteltével lezuhannak valamelyik alsó létszférába, mérgező érzelmeik pedig újraélednek. Az persze tény, hogy az erre a szintre eljutó hindu gyakorlók a meditálás igen magas fokát művelik és a durva mérgező érzelmeiket is elhagyják, de nem örökre. Másrészről, vannak olyan tisztánlátó képességgel rendelkező személyek, akik – mivel nem látják az elmúlt és az elkövetkező életeket – azt állítják, hogy azok nincsenek. Innen származik az az elmélet, hogy elmúlt és elkövetkező életek nem léteznek. Holott a tisztánlátásnak nagyon sok szintje van, a magasabb szinten lévők pedig valóban képesek nem csak a saját, hanem más emberek megelőző és elkövetkező életeinek észlelésére. Más magas szintű tisztánlátók az emberek gondolatainak olvasására is képesek. Az ilyen személyek például keresztül látnak egy falon, ami minket természetesen megakadályoz az azon túli dolgok közvetlen megismerésében. A tisztánlátást tehát mind a buddhisták, mind a hinduk megvalósíthatják, de a buddhizmus nem hangsúlyozza ennek jelentőségét. * A magas szintre fejlesztett összpontosítás (samathá) és a forma- illetve a forma nélküli létbirodalmak közti összefüggésekről ld. III. Függelék. Samathá meditáció. 801-806. o.


Az egyesített samathá és vipasjaná meditációk gyakorlásával felhalmozott karmájának kényszerítő ereje által tehát a gyakorló a forma- vagy a forma nélküli világokba születik. Az imént mondottakból következik, hogy aki azt gondolja, itt már minden rendben van, téved, mivel az élet itt sem tart örökké. Miután idejük lejár, valamelyik alsóbb szinten születnek újjá. A lényeg itt az, hogy belássátok : a szamszárában minden születési mód és létforma szenvedés-természetű, ez alól a létezés csúcsai sem kivételek. Tibeti szóhasználattal : „világok közötti vándorok” * vagyunk. Most éppen embernek születtünk, de következő életünk a hat létszféra bármelyikében megvalósulhat. Akárhová is kerüljünk, a szamszárán belül maradunk, a szenvedést tehát nem kerülhetjük el. Röviden összefoglalva az eddigieket : a szenvedés-természeten meditálva minél mélyebben érintve érzitek magatokat, annál inkább felébred a vágy bennetek, hogy megszabaduljatok a szenvedésektől. A megszabadulás iránt érzett erős, természetes és őszinte vágyat valódi lemondásnak nevezzük. A valódi lemondás érzése nélkül végzett dharmagyakorlatok, például leborulások, mantrák recitálása, felajánlások következményeinek megtapasztalása – jóllehet ezek erényes cselekedetek – a szamszárán belül történik. Minden olyan erényes cselekedet viszont, amelyet valódi lemondással halmoztok fel, szamszárán túli következményre vezet, azaz a nirvána elérését segíti.

* Tib. 'gro ba.

11. A szenvedés eredete Következő témakörünk a meditáció a szamszára szenvedéseinek eredetéről. Gondoljunk bele, mit tesz egy ország egészségügyi kormányzata, ha ismeretlen, veszélyes betegség terjedéséről szerez tudomást. Legelső lépésük bizonyára a betegség felismerése és azonosítása lesz, amit a betegség okának megállapítása követ, majd pedig az ok ismeretében meghatározzák, hogy a gyógyításhoz milyen gyógyszerre vagy védőoltásra van szükség. Hasonlóképpen kell tennünk, ha a szenvedéseinktől akarunk megszabadulni. Meg kellett ismernünk magát a problémát, a szenvedés-természetet – ezt tettük az előző meditációk során –, most pedig megkeressük az okokat : honnan ered a szenvedés-természet , miért vagyunk a szamszárába bezárva, milyen okai és a feltételei vannak a szamszárába zártságunknak, és így tovább. Ha ezeket megválaszoljuk, akkor azt is tudni fogjuk, hogy milyen ellenszerekre van szükségünk, és azokat hogyan alkalmazzuk. Az ellenszerek alkalmazásával megszüntethetjük az okokat, és ha majd nem lesznek okok, nem lesz következmény sem, ami azt jelenti, hogy végérvényesen megszabadulunk a szamszárától. Lássuk mindezt részletesen. Miután a szamszárán belüli szenvedésekről folytatott meditálás eredményeként létrejön a valódi lemondás a szamszáráról, arról elmélkedünk, hogy mi okozza a szenvedéseket a szamszárában. Ennek a meditációnak három része van : a. A mérgező érzelmek keletkezése. b. Miként halmoznak fel karmát a mérgező érzelmek. c. A meghalás és kapcsolat a következő élettel.

A mérgező érzelmek keletkezése a. A mérgező érzelmek keletkezése. Két oka van a szamszárán belüli újralétesülések körforgására kényszerülésnek : a szennyezett karma és a mérgező érzelmek, de a legfőbb ok a mérgező érzelmek, mert mérgező érzelmek nélkül a számtalan


szennyezett karma csupán olyan, mint a száraz mag. Belőlük termőföld, nedvesség stb. híján hajtás nem válhat. A két fő meghatározó közül a karmáról a kezdő szint utolsó témaköreként már részletesen beszéltem, ezért erre vonatkozóan itt csak a legszükségesebbeket ismétlem meg. A cselekvő személy karmikus kényszerítő ereje és életeseményei közötti összefüggésre példa mindannyiunk élete. Ez az életünk az előrevetítő karmánk* következménye. Ha ez az előrevetítő karma erényes, a magasabb létbirodalmak valamelyikébe kerülünk, ha erénytelen, az alsó világok valamelyikében létesülünk újra. A kérdés számunkra itt az, hogy miképpen jön létre az előrevetítő karmánk. A buddhizmus felelete : az előrevetítő karmát a mérgező érzelmekkel teli tudatunk halmozza fel. Ez azt jelenti, hogy újralétesülésünk középpontjában a karma felhalmozásában és a felhalmozást követően a karma beérésében is döntő szerepet játszó mérgező érzelmek állnak. Ebben az összefüggésben a karma a maghoz hasonlítható, a mérgező érzelmek pedig a termőföldhöz, vízhez és egyéb feltételekhez, amelyek a mag életre keltéséhez szükségesek. A halál folyamatában a tudat mérgező érzelmei megnyilvánulnak, kiváltképp az erőteljes ragaszkodás önmagunkhoz. Ez az erőteljes ragaszkodás serkenti a múltban felhalmozott előrevetítő karma beérését. Amikor a mérgező érzelmekkel teli tudat ebben az állapotában megérleli az előrevetítő karmát, a tudat következő állomása az úgynevezett köztes lét** lesz. Például, ha valaki Magyarországon hal meg és a következő születése egy másik országban történik, akkor a személynek el kell jutnia innen a másik helyre. A buddhizmus szerint a kapcsolatot a köztes lét biztosítja, amit úgy is tekinthetünk, mint egyfajta tudat-test állapotot. A tudat lesz az, ami elutazik az anyaméhig, illetve a testet létrehozó maghoz. A találkozás első pillanata az újralétesülés. Ettől a pillanattól kezdve megindul a karmák felhalmozása, majd újra meghalunk, és így tovább, szüntelen körforgásban. Hogy ez a folyamat megszakítás nélkül zajlik, abban a mérgező érzelmek játsszák a főszerepet. Először a karmák felhalmozásában serénykednek, majd pedig elősegítik, hogy a felhalmozott karmák beérjenek. Egy karma önmagában csupán olyan, mint a száraz mag, mérgező érzelmek nélkül következmény nem származik belőle. A termőföldhöz hasonló mérgező érzelmek nélkül tehát számtalan szennyezett karma sem képes önmagában újralétesülést előidézni vagy szenvedést okozni. A mérgező érzelmek jelenlétével viszont megkezdődik az új karma felhalmozása, amely a jövőben újralétesülést és szenvedést eredményez a szamszárában. Ezért olyan fontos a * Tib. 'phen byed kyi las. Az előrevetítő karmáról részletesen ld. 8. fejezet. Karmatörvény. 228-229. o. ** Tib. bar do.

A szenvedés eredete 305

mérgező érzelmekkel szemben ellenszereket alkalmaznia mindazoknak, akik arra vágyakoznak, hogy a szamszárából örökre megmeneküljenek. Ez egyben azt jelenti, hogy amilyen mértékben sikerül a mérgező érzelmeket csillapítani, olyan mértékben csökken az előrevetítő karma felhalmozásának lehetősége, és annál kisebb esélye lesz a karmák beérésének. A hatás olyan, mint amikor egy öntözéses gazdálkodásban elzárják a vízcsapokat. Jóllehet a hatalmas földterület mélyén megszámlálhatatlan mag van, víz nélkül egyikükből sem lesz hajtás. Ha nem akarják, hogy termés legyen, akkor ezt a módszert kell alkalmazniuk, mivel képtelenség minden magot egyenként eltávolítani a földből. A buddhizmus az ellenszerek alkalmazásával ugyanezt a módszert javasolja. Nem azt mondja, hogy szüntessük meg a karmákat. Létfolyamatunk kezdet nélküli, következésképpen megszámlálhatatlan karmát halmoztunk fel idáig ; elhagyásuk lehetetlen lenne. Ezért arra bíztat, hogy a mérgező érzelmeinket szüntessük meg, mert ez hasonló lesz ahhoz, mint amikor a vízcsapokat elzárják az említett öntözéses gazdálkodásban. Mérgező érzelmek nélkül új előrevetítő karma nem keletkezik. Természetesen még temérdek régi előrevetítő karma marad, de mérgező érzelmek nélkül ezek következmények létrehozására nem képesek. Olyanok lesznek, mint a kiszáradt magok. Aki eléri ezt a szintet, megszabadul a szamszárától, mivel okok és feltételek nélkül nincs újralétesülés. És mi történik ezután ? Említettem, hogy a nirvána nem valamiféle különálló hely, hanem állapot, amit önmagunkon belül valósíthatunk meg. Mivel a nirvána az összes mérgező érzelemtől való megszabadulást jelenti, ezért ezt az állapotot az emberi életben lehet megvalósítani. Ha valaki a jelen emberi életében eléri a nirvánát, akkor következő újralétesülésben nem lesz része, pontosabban egy olyan következő életet nyer, amely már nem a szamszárán belüli. Mivel kilép a szamszárikus létezés körforgásából, a szamszára szenvedés-természetét többé nem kell tapasztalnia. Ezek tehát az összefüggések, amelyeket ismerni kell. Ha az elmondottakat alaposan átgondoljátok, valószínűleg egyet fogtok érteni azzal, hogy a buddhizmus tanulásának, a tanultak gyakorlattá tételének és a meditálásnak valódi célja a mérgező érzelmek lehető legalacsonyabb szintre csökkentése. Amikor egy láma a Lam rim tanítást ad, többnyire ezzel a tibeti mondással emlékezteti a tanulót az elérendő célra : „A tanulás külső jele a békesség és szelídség, a meditálás belső jele a mérgező érzelmek csökkenése.” * Ha gyakorlásotok során a gyűlölet, harag, féltékenység, ragaszkodás, rosszindulat, ártó szándék stb. késztetései nem csökkennek, az azt jelenti, hogy valamit nem jól csináltok, mert nincs pozitív következménye a tanulásotoknak és a meditálásotoknak. A mérgező érzelmek korábbi szintjének * thos rtags zhi zhing 'dul / bsgoms rtags nyon mongs chung.


csökkenését viszont bíztató jelnek tekinthetitek, mert azt mutatja, hogy a gyakorlásotok és a meditálásotok jó irányba halad. Mivel a szamszárában való szenvedések létrejövetelében és a szüntelen újralétesülésekre kényszerülésben a már meglévő karmák megérlelői és az új karmák életre keltői – a mérgező érzelmek – játsszák a főszerepet, a megszabadulás elé tornyosuló akadályok lebontásának alapfeltétele, hogy részletes és pontos ismeretekkel rendelkezzetek a mérgező érzelmekről. Minél mélyebbek és alaposabbak lesznek az ismereteitek, annál erősebb vágyat fogtok érezni a mérgező érzelmek elhagyására, és e vágyakozásotok ösztönözni fog a mérgező érzelmek csillapítására, azaz valóban elindultok a nirvána irányába. A továbbiakban négy témakört szükséges megismerni : 1) a mérgező érzelmek azonosítását, 2) a mérgező érzelmek keletkezésének folyamatát, 3) a mérgező érzelmek okait és 4) a mérgező érzelmekkel együtt járó hátrányokat. A mérgező érzelmek és a karmák felhalmozása közti összefüggés egyértelmű. Ha valaki megöl egy embert, akkor ezt a negatív karmáját a harag és a gyűlölet motiválja. Negatív cselekedete negatív indíttatása következményeként jön létre. A lopás és a helytelen szexuális viselkedés a tulajdonhoz ragaszkodásból fakad. Egyértelmű, hogy a test és a beszéd negatív cselekedetei mögött minden esetben mérgező érzelmek munkálkodnak. Ezek ösztönöznek, ezek adnak zöld jelzést a bántalmazás, az ölés, a lopás és más negatív tettek elkövetésére. Minél több példát vizsgáltok meg, annál pontosabban és mélyebben ismerhetitek fel a mérgező érzelmek szerepét a negatív karma felhalmozásában. Az emberek nem sokat törődnek ezekkel az összefüggésekkel. Negatív tetteik elkövetésekor rutinszerűen másokra mutogatnak, tudatlanságuk miatt a felelősöket kizárólag önmagukon kívül keresik, holott sérelmeik oka elsősorban önmagukon belül található. A konfliktusoknak és a problémáknak így soha nincs vége, s mivel az alapvető ok megmarad, az emberiségnek nagy valószínűséggel az előtte álló második évezredben is az eddigiekhez hasonló problémákkal kell majd szembesülnie. Amíg az emberek nem értik meg a valódi okokat, és ezeket nem próbálják megszüntetni, addig esély sincs a változásra. A buddhizmus figyelmeztetése világos : a külső dolgok csupán feltételek. Minden a mérgező érzelmeken – a haragon, a gyűlöleten, a féltékenységen és így tovább – múlik, amelyek önmagunkon belül keresendők, és amíg ezek megnyilvánulhatnak, addig az elmozdulás a negatív irányba történik. Gondoljatok csak arra, hogy az elmúlt időben mennyi minden történt a világban a konfliktusok megakadályozása érdekében, ám az igyekezetek csupán a testi


cselekedetek ellenőrzésére korlátozódnak, holott mind a globális, mind a lokális konfliktusveszély gyökere a mérgező érzelmek megléte. Amíg ezek jelen vannak, addig számítani lehet a megnyilvánulásukra, az érzelmi problémák pedig továbbra is negatív tettek elkövetésére ösztönöznek. Nem kétséges, hogy aki képes a saját negativitásait mérsékelni, annak a természete békésebb és nyugodtabb, következésképpen az ilyen ember kevésbé vagy egyáltalán nem árt másoknak. Ez a legfőbb oka Őszentsége, a Dalai Láma figyelmeztetésének, hogy a külső lefegyverzést mindenképpen meg kell előzze a belső lefegyverzés. * Utóbbi nélkül igazi változás nem következhet be. Hogyan képzelhető el megnyugvás a belső harag és gyűlölet megszüntetése nélkül ? Hogyan lehetne boldog a haragos, a gyűlölködő vagy a féltékeny ember ? Mindenekelőtt tehát azt kell megszüntetni, ami zaklatottságot és nyugtalanságot kelt. A belső lefegyverzés a mérgező érzelmek csökkentését jelenti. Belső békesség és nyugalom mellett pedig mi szükség van fegyverekre ? Akinek tudatában hemzsegnek a negativitások, még akkor is rosszul érzi magát, ha háborítatlan magányban él. Senki sem bántja, mondhatni a légy sem árt neki, mégis boldogtalannak érzi magát. Nyugtalanul alszik, az egészségével bajlódik, étvágytalan, lehangolt és állandóan rosszkedvű. Hiába kíván neki a szomszédja „jó napot !”, attól nem lesz jobban. Ha a tudatában hemzsegő negativitásoktól megszabadulna, akár ezer ember is mondhatná neki, hogy „rossz napot !”, akkor is boldog lenne. Mert kizárólag tőlünk függ, hogy milyenek a napjaink. Ahogyan azt a Buddha mondta : mi magunk vagyunk a saját mestereink. Boldogságunk és boldogtalanságunk a saját testi-, beszédünk általi- és tudati cselekedeteink függvénye. Senki más nem ajándékozhat nekünk boldogságot. A tudomány manapság már beszél arról, hogy az egészség és a tudat állapota szorosan összefügg. A buddhizmus ezt már két és félezer éve tudja. Aki hosszabb életet akar élni, az teremtsen egyensúlyt a tudatában. Az „egyensúly” persze nagyon általános fogalom. Konkrét jelentése a kevesebb harag, ragaszkodás és féltékenység. Amikor ennek fontosságáról beszélünk, ne gondoljatok se vallásra, se különleges meditációkra. Őszentsége szavaival : „…ez nem vallási kérdés, hanem mindenkire érvényes szekuláris etika”. A tudat egyensúlya, tekintet nélkül országra, kultúrára, vallásra, a boldogság univerzális forrása. Félreértés tehát azt képzelni, hogy most a buddhizmus sajátos, belső ügyét tárgyaljuk. A buddhizmus nem tesz mást, mint tükröt tart elénk, amelyben felfedezhetjük a valóságot. Ebben az esetben tehát ne a nirvána vagy a buddhaság elérésére gondoljatok, hanem * Szállóigévé lett szavai : „Nem valósíthatjuk meg a világbékét addig, amíg előtte önmagunkon belül nem valósítjuk meg a békét. A gyűlölet, a harag, a versengés és az erőszak légkörében nem érhető el tartós béke. Ezeket a negatív, romboló erőket a Buddha tanításának lényegét jelentő együttérzésnek, szeretetnek és önzetlenségnek kell legyőznie.”


hétköznapi gyakorlatra, amely a mérgező érzelmek csökkentését tűzi ki célul, éspedig saját, jól felfogott érdekünkből. Aki így tesz, az valóságos dharmagyakorló, akkor is, ha ezt nem buddhista gyakorlatként végzi. Még ha hallani sem akar a Buddháról, a Dharmáról és a Szangháról, de valóban minden erejével mérgező érzelmeinek minimalizálására törekszik, igazi buddhista gyakorlónak számít, mivel ez a buddhista gyakorlatok lényege. A nirvána megvalósítása végül is nem attól függ, hogy hiszünk-e létezésében vagy sem. Kizárólag cselekedeteink függvénye. Bárkiről is legyen szó, aki elhagyja a mérgező érzelmeit, ahhoz eljön a nirvána. Ellenkező esetben, akármilyen mélységben fogadja el valaki a buddhista tanítást – és ezen belül a nirvána létezését –, ha cselekedetei nem megfelelőek, a nirvánát soha nem éri el. Talán ebből világosan megérthető, hogy miért olyan fontos a mérgező érzelmekkel szemben az ellenszerek folyamatos alkalmazása. A tét ugyanis a boldogság vagy a boldogtalanság. Általánosságban mondva : egészen bizonyos, hogy a boldogság nem a buddhizmusról összegyűjtött ismeretek mennyiségétől, hanem a meglévő ismeretek alkalmazásától függ. Hiába van a birtokotokban hatalmas mennyiségű ismeret, ha nem alkalmazzátok a mindennapi életben. Minden a gyakorlatban dől el.

A mérgező érzelmek azonosítása 1) Mindezek előrebocsátása után rátérek első témakörünkre, a mérgező érzelmek azonosítására. Mit nevezünk mérgező érzelemnek ? Általános értelemben a mérgező érzelem nyugtalanságot és zaklatottságot előidéző, a tudat békéjét és boldogságát megzavaró tudatállapot.* A mérgező érzelmek egyetlen funkciója a zavarkeltés. Más egyébre nem képesek. A buddhizmus ezért a mérgező érzelmeket„belső ellenség”-nek nevezi. Ahogyan Sántidéva mondja : ez a belső ellenség csak ártani tud. ** Az elviselhetetlennek tartott külső ellenségnek bizonyára vannak pozitív tulajdonságai is, a belső ellenségnek azonban semmilyen pozitív tulajdonsága sincs, és ez éppen elegendő ok arra, hogy megszabaduljunk tőle. Tény, hogy nem ritkán az emberek úgy érzik, a mérgező érzelmeik szabadjára engedése pozitív következményekkel jár. A buddhizmus azonban határozottan leszögezi : a mérgező érzelmek bizonyosan boldogtalanságot okoznak, a tudat békéje csak akkor érhető el, ha elhagyjuk azokat. * A mérgező érzelem leggyakrabban használt tibeti kifejezése a nyon mongs (skt. kleśa). Az Abhidharma tanítása e mellett a zag pa (szennyeződés) és a kun dkris (belekeveredés, tágabb értelemben a tudat teljes ellenőrzés alatt tartása) fogalmakat is használja. ** BCA, IV/33.


Vegyük például azt a zavartalannak nevezhető helyzetet, amelyben éppen most vagyunk. Ha hirtelen közületek valaki haragra gerjed, és mondjuk üvölteni kezd, akkor ez minden valószínűség szerint mindannyiunkban zavart fog kelteni. Vagyis a jelenlegi békés hangulat egy szempillantás alatt szertefoszlik. Ez a mérgező érzelem lényege, az önmagának és többnyire a környezetnek is zavart okozó tudatállapot. Nem szükséges, hogy a környezet is részesüljön ebből az „adományból”, de az esetek nagy részében a belső zaklatottság a külső környezetben is érezteti a hatását. Minél telítettebb a tudat mérgező érzelmekkel, annál zavaróbb légkört teremt. Végső állapotában, amikor minden ellenőrzés alól kiszabadul, az egyén öngyilkosságot követhet el, illetve még ennél is rosszabbként, nem csak önmagával, hanem a környezetében élőkkel is végez. Teljesen mindegy, hogy egy ilyen cselekedetet milyen eszmére hivatkozva vagy kinek a nevében követ el valaki, hogy vallási vagy politikai fanatikus, vagy a saját, személyes sérelmének lángja csap a magasba, a lényeg, hogy az ellenőrzés alól elszabadult, mérgező érzelmekkel telített, zavarodott tudat cselekszik. Mivel a hatékony beavatkozásra sokszor csak a belendülés első szakaszában van lehetőség, az elme háborgását azonnal meg kell fékezni, még mielőtt ilyen pusztító pályára tévedne. Aki semmibe veszi tudatának háborgó állapotát, aki tétlenül hagyja, hogy haragja vagy gyűlölete, ragaszkodása vagy féltékenysége a saját útját járja, az ne csodálkozzon, ha a végeredmény önmagának és környezetének a pusztítása – legrosszabb esetben elpusztítása – lesz. Gondoljuk csak meg, hány millió embert öltek meg háborúk során, hány millió ember szenvedett közvetve és közvetlenül megtorló hadjáratokban és különböző emberi csoportok között fellobbant konfliktusokban. Ahogyan azt korábban is mondtam, a háború sohasem a szeretet miatt dúl. A gyűlölet és a tudat zavart állapota a forrása, amelyeket mérgező érzelmeknek nevezünk. Éppen ezért a kérdés nem egyszerűen a mérgező érzelmek lecsökkentése, a tét az életben maradás, a túlélés. Mivel már sok-sok millió ember vesztette életét a gyűlölet feltámadása miatt, a gyűlölet lecsillapítása az életben maradás feltétele. A hírekből gyakran értesülhetünk arról, hogy pusztító erejű fegyvereket árusítanak és vesznek országok. Az üzleti megfontolások csupán a felszín, a dolog enyhébb része. Az erőteljesebb motiváció az önmagukhoz, a saját országhoz vagy csoporthoz való szélsőséges ragaszkodás. Az ilyen történések mögé nézve mindig mérgező érzelmeket találunk. Megtévesztő lehet, hogy a baj sokszor nem azonnal következik be, ám csak idő kérdése, hogy a harag, a gyűlölet, a ragaszkodás vagy a tudatlanság következményeivel mikor kell szembesülni. Az sem számít, hogy az országok milyen eszközökkel és módszerekkel próbálják ellenőrizni a külső körülményeket, mivel a külső dolgokat teljes ellenőrzésük alá úgy sem vonhatják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy minden erőfeszítés da-


cára egyetlen nap sem múlik el úgy, hogy valamilyen ember által teremtett problémával ne találkoznánk a közmédia híreiben. Mi az, ami teremti őket ? A tudat mérgező érzelmei. Részletesebb kifejtésben a Lam rim tíz mérgező érzelmet ismertet : a vágyakozással teli ragaszkodást, a gyűlöletet, a büszkeséget, a tudatlanságot, a szenvedés teli kétséget, a mulandó halmazok nézetét, a szélsőséges nézetet, a helytelen nézetet, a helytelen nézet magasrendűnek tekintését, valamint a rossz erkölcsök és szabályok magasrendűnek tekintését. Akik az Abhidharma filozófia keretében tanultak a tudatról és a tudati tényezőkről, azok ennél bővebb felsorolásokkal is találkozhattak, például a hat gyökér- és húsz másodlagos mérgező érzelemmel. * Az egyes mérgező érzelmek pontos azonosítása nagyon fontos, mert néha könnyen összetéveszthetőek egymással. a) Itt van mindjárt az első, a vágyakozással teli ragaszkodás. Helytelen lenne azt gondolni, hogy minden vágyakozás egyben ragaszkodás. Természetesen, ha a negatív változatról van szó, akkor törekedni kell az elhagyására, de a vágyakozás a nirvánára, a megvilágosodásra vagy a Dharma gyakorlására nagy érték, ezt, amennyire csak lehetséges, erősíteni és elmélyíteni érdemes. Ezekre természetesen nem mondjuk, hogy ragaszkodások. Vigyázzatok tehát, nehogy összekeverjétek a helyeset a helytelennel. Hogyan határozza meg a buddhizmus a vágyakozással teli ragaszkodást ? A vágyakozással teli ragaszkodás olyan tudati tényező, amely úgy vágyakozik a szennyezett tárgyra, hogy eltúlozza annak vonzerejét. Itt a hangsúly az „eltúlzás” fogalmán van. Gondoljatok az egyik kebelbéli barátotokra vagy hozzátartozótokra, akit szinte minden tekintetben pozitívnak láttok. Lehetséges, hogy kellemes külsejű és van néhány jó tulajdonsága, de erős ragaszkodásotok miatt minden vele kapcsolatos dolgot eltúloztok, és ezért ez a személy úgy jelenik meg előttetek, mint a tökéletesség megtestesítője. Vagy közismert, hogy nagyon közeli barátok között a kapcsolat egyik napról a másikra megromolhat, a tegnap még oly csodálatra méltónak tartott személyből, mára ádáz ellenség lesz. Jóllehet ugyanarról az emberről van szó, a harag és a gyűlölet szemüvegén át a száz százalékosan vonzó ember, száz százalékosan visszataszítónak tűnhet. Az ilyen példák alapján válik világossá, hogy a ragaszkodás miként fokozza a vonzerőt, a harag és a gyűlölet pedig hogyan túlozza el a negatív tulajdonságokat. Nem szabad tehát összekeverni a vágyakozással teli ragaszkodást a szeretettel. Már korábban is beszéltem róla, hogy hétköznapi szinten az emberek * Felsorolásukat ld. Langri Thangpa Dordzse Szenge (glang ri thang pa rdo rje seng ge , 10541123) : Nyolc vers a tudat képzéséről. Őszentsége a XIV. Dalai Láma kommentárjai. 4. sz. jegyzet. 26. o. tanitomester.hu.


a ragaszkodásukat szeretetnek nevezik, és meg vannak győződve arról, hogy ez így tökéletes, holott létezik olyan szeretet is, amely nem ragaszkodó. Az alapvető különbség abban van, hogy a valódi szeretet feltétel nélküli. A feltételekhez kötött „szeretet” pusztán ragaszkodás, amely mögött – többnyire kimondatlanul – a saját érdek a meghatározó. Temérdek feltétele lehet annak, hogy akár a szülő és gyermeke, a férj és feleség vagy a barátok miért vonzódnak egymáshoz, de bármiről is legyen szó, a háttérben húzódó feltételek lényege többnyire az önző gondolat. Persze feltétel nélküli, igazi spirituális szeretet is létrejöhet a családtagok, házastársak és barátok között, és természetesen a buddhista tanítás ennek a megteremtésére, művelésére és fejlesztésére biztat. A feltétel nélküli szeretet az őszinte és mély mahájána gyakorlás megalapozója, ezért aki ezt megvalósítja, valódi mahájána gyakorló, ami egyben azt is jelenti, hogy mindennapi életszemlélete és gyakorlata által egyre közelebb kerül a megvilágosodáshoz. Ezek alapján már bizonyosan megértitek, hogy miért nem szabad összekeverni a szeretetet a ragaszkodással. A tudatot rendkívül nehéz elválasztani ragaszkodásának tárgyától, ezért a ragaszkodás valamely tárgyhoz hasonló az olajjal beszen�nyezett ruhához. A ragaszkodással teli tudat hozzátapad a tárgyához. A ragasztóanyag a vonzó tulajdonságok túlértékelése. Minél erőteljesebb a túlértékelésből fakadó ragaszkodás, annál nehezebb leválasztani a tárgyat a tudatról, miközben a ragaszkodással nagymértékben szennyezett tudat elveszíti a valóság helyes meglátásának képességét. A ragaszkodó ember képtelen észrevenni a rajongott személy hibáit és nyilvánvaló tévedéseit. A vágyakozással teli ragaszkodás kétféle lehet . i) Vágyvilági vágyakozással teli ragaszkodás. Az iménti példák erre vonatkoztak. ii) Szamszárán belüli vágyakozással teli ragaszkodás. A szamszárán belüli vágyakozással teli ragaszkodás alatt a magasabb – a forma és a formanélküli – világok iránti vágyakozással teli ragaszkodást értjük. Ez azon a félreértésen alapul, hogy a magasabb világokban történő újralétesülést eredményező meditatív elmélyülés nirvána ösvény, illetve a magasabb világok a nirvánával azonosak. Az Abhidharmakósában az áll, hogy az ilyen ragaszkodás nem a nirvánára, hanem a szamszárára vágyakozás. Korábban említettem, hogy hindu gyakorlók samathá meditációjuk magasabb szintjére jutva – amikor összpontosításukat akadálytalanul, minimum négy órán keresztül, folyamatosan képesek fenntartani – felfokozott örömöt tapasztalnak, ezért úgy gondolják, hogy elérték a nirvána boldogságát. Ezen az érzésükön fellelkesülve erős ragaszkodás ébred bennük e gyakorlat iránt, és tévedésből messze túlbecsülik a jelentőségét. A buddhista tanítás felhívja a figyelmet arra, hogy a samathá


meditáció nem a nirvánába vezető tényleges ösvény, az eredmény pedig, amire vezet, még a szamszárán belüli, következésképpen az ilyen gyakorláshoz ragaszkodás a szamszárára való vágyakozással teli ragaszkodás. b) A gyűlölet olyan tudati tényező, amely a tudatot zaklatja azáltal, hogy szándékában áll másoknak készakarva rosszat tenni. A gyűlölködő ember másoknak ártani akar, és ezzel a saját és mások békességét és boldogságát megzavarja. Harag rendszerint a sérelmet okozó személy, maga a sérelem vagy a sérelmet okozó dolog – például méreg, fegyver stb. – iránt támad. E három haragot kiváltó lehetőség közül a legnyilvánvalóbb az a személy, aki ártott nektek, illetve aki éppen most okoz kellemetlenséget, vagy akitől a jövőben tartanotok kell. Az ilyen személyre szokás azt mondani, hogy ellenség. Sok esetben azonban a haragot már az elszenvedett bántáshoz vagy sérelemhez hasonló cselekedet látványa, vagy akár csak annak puszta megemlítése is kiválthatja. Ugyanígy, harag támadhat az ártalmat okozó tárgy iránt, legyen az méreg, fegyver vagy bármi más, akár egy apró kavics, amivel betörték az ablakotokat. c) A mérgező érzelmek további fontos típusa a büszkeség. Ha nem tudjátok, hogy pontosan mit kell büszkeség alatt érteni, könnyen összetéveszthetitek az olyan pozitív tudati tényezőkkel, mint az önbizalom, az eltökéltség, a bátorság vagy a magabiztosság. A büszkeség olyan tudati tényező, amely önmagát hibás önértékelés miatt felsőbbrendűnek vagy másoknál különbnek tekinti. Aki nyilvánvaló tévedés alapján úgy érzi, hogy tökéletesebb, okosabb, erősebb, vallásosabb stb. másoknál, az büszke ember, és ez természetesen mérgező érzelem. Ám, ha az érzései – hogy másoknál tanultabb, törekvőbb, fizikailag erősebb stb. – a valóságnak megfelelnek, akkor nem mondjuk, hogy az illető büszke. Tévedés lenne azt gondolni, hogy a buddhizmus a magasabb szintű és az alacsonyabb szintű, az értékesebb és az értéktelenebb közti különbségeket nem veszi figyelembe. Például, nyilvánvalóan vannak magasabban iskolázott, tanultabb, értelmesebb emberek, és vannak, akik szinte semmit vagy csak keveset tanultak és a szellemi képességeik is meglehetősen alacsonyak. Ezek a különbségek léteznek. Ha egy iskolázott ember úgy érzi, hogy komolyabb és több ismerete van, pontosabban érti a dolgokat, mint azok, akik tanulatlanok, akkor ezt nem a büszkeség mondatja vele, mivel érzése tényeken alapul. Más a helyzet, ha két közel hasonlóan képzett ember közül az egyik sokkal többnek képzeli magát a másiknál. A büszke vagy gőgös ember a saját képességeit túlértékeli, a másokét lebecsüli. Lehetséges, hogy jó szellemi adottságokkal rendelkezik, de ha a ténylegesnél sokkal többnek képzeli magát, akkor félreismeri önmagát. Vannak olyanok is, akik mindenkinél kiválóbbnak gondolják magukat és beképzeltségük miatt úgy érzik, minden tökéletes, amit tesznek. A büszkeség


alapjául sok minden szolgálhat : intelligencia, testi adottság, tulajdon, fizikai, szellemi vagy akár spirituális képességek. A buddhista tanítás nem véletlenül tanácsolja a megalapozatlan büszkeség elhagyását, hiszen rengeteg probléma származik belőle. A büszke ember tiszteletlen, mindenkit lenéz és hibáztat, mások tulajdonságait, ismereteit, hitét kritizálja, következésképpen negatív légkört teremt, amelyben mindenki rosszul érzi magát. A büszkeség másik káros következménye, hogy megakadályozza a magasabb tudás megszerzését és a magasabb felismeréseket. Az önmagával elégedett, büszke ember úgy gondolja, hogy valójában már mindent tud. Nem képezi magát, nem végez gyakorlatokat, hiszen a „csúcson van”. Önteltsége gátat szab a fejlődésének. A tibetiek erre azt mondják : „A büszkeség hegycsúcsán a tudás vize nem marad meg. A megvilágosodás helye a völgyben van.” Aki minden pillanatban úgy érzi, hogy még rengeteg pótolnivalója van, hogy másokhoz képest csekélyebb a tudása, az ösztönzést érez az előbbre jutásra, s mert magasabbra törekszik, többet tanul, gyakorol és meditál. Amint ez az érzés meggyökeresedik bennetek, fejlődésetek is komolyabb lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy a büszkeség hasonló a „vasfüggöny”-höz, amelyet annak idején a kommunista országok hoztak létre, hogy megakadályozzák az érintkezést a nyugati világgal. Ezt a „vasfüggöny”-t a tudat építi önmaga és a többi ember közé, lehetetlenné téve mások pozitív tulajdonságainak felismerését. A „Nyolc vers a tudat képzéséről” * egyik versszaka arra tanít, hogy miként kellene önmagunkat mindenkinél kevesebbnek tekinteni. Ez az az érzés, amelyet minden helyzetben fenn kellene tartani. Röviden tehát : a büszkeség helytelen és káros, ezért minden erővel törekedjetek a megszüntetésére, különösképpen, ha más hitű, más kultúrájú, más nézetű emberrel találkoztok. A büszkeség hét változatát különböztetjük meg. i) Az első, a büszkeség alacsony szinten. Jelentése : az ily módon büszke ember önmagát az alacsony szinten lévők között valamilyen tekintetben – például a tisztségét, a jövedelmét, az iskolázottságát, az intelligenciáját, a népszerűségét, a fizikai megjelenését, a szellemi gyakorlatait, a meditálását stb. illetően – felsőbbrendűnek vagy magasabb szinten állónak tekinti. Ez a fajta büszkeség az alacsony szempontok és minőségek összevetésével keletkezik. Ide soroljuk például azt az alacsony beosztású hivatalnokot, aki – megalapozatlanul – a hasonló, alacsony beosztású munkatársainál sokkal többre tartja magát. Vagy ilyen az a hajléktalan, akinek ugyan szinte semmilye sincs, de tehetősebbnek érzi magát a tőle nem különböző sorstársainál, és lenézi őket. Példa lehet erre az a korlátolt * Langri Thangpa Dordzse Szenge: Nyolc vers a tudat képzéséről (blo sbyong tshigs brgyad ma). 2. vers. Ld. tanitomester.hu.


intelligenciájú személy is, aki a hozzá hasonló szellemi színvonalon állókat műveletlenebbeknek és rosszabb szellemi képességűeknek tartja. És ilyen a kezdő meditálók csoportjának tanulója, aki a vele egy szinten lévő kezdő gyakorlóknál magasabb szinten állónak képzeli magát. ii) Emelkedett büszkeség. Jelentése : az ily módon büszke ember önmagát a hasonló iskolázottságú, intelligenciájú, népszerűségű stb. emberekhez képest valamilyen tekintetben – például a tisztségét vagy a jövedelmét illetően – felsőbbrendűnek vagy magasabb szinten állónak tekinti. Ez a fajta büszkeség az azonos szempontok és minőségek összevetésével keletkezik. Az összehasonlítás alapja ebben az esetben az átlagos szint, ezért ez az átlagos szintűek közti hivalkodás kategóriája. iii) Magasan túlértékelő büszkeség. Jelentése : az ily módon büszke ember önmagát a hozzá hasonlóan magas iskolázottságú, intelligenciájú, népszerűségű stb. emberekhez képest valamilyen tekintetben – például a tisztségét vagy a jövedelmét illetően – felsőbbrendűnek vagy még magasabb szinten állónak tekinti. Ez a fajta büszkeség a magas szempontok és minőségek összevetésével keletkezik. A pöffeszkedés csúcskategóriájába az olyan személyt soroljuk, aki önmagát a kiválóak között is sokkalta kiválóbbnak tartja. Ez a típus a rendkívül gazdag emberek között éppúgy előfordulhat, mint a legnagyobb tudású vagy a legmagasabb rangú vezetők soraiban. iv) Önző büszkeség. Jelentése : az ily módon büszke ember téveszmés egoizmusa miatt önmagát felsőbbrendűnek vagy magas szinten állónak tekinti. Ez az érzés nem az iskolázottságból vagy a jómódból meríti erejét, hanem az „én-kép” felmagasztalása dagasztja. Az önmagát túlbecsülő ember messziről felismerhető : a fejét felszegve elnéz mások felett, ezzel is kifejezve, hogy mindenkinél különb. Mindannyian ismerjük az ilyen emberek beszédstílusát. v) Önhitt büszkeség. Jelentése : az ily módon büszke ember alacsony szintű, szerény képességeit hibásan észlelve, önmagát felsőbbrendűnek vagy magas szinten állónak tekinti. Úgy érzi, hogy a szellemi megvalósítás nagyon magas szintjére jutott és természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, miközben ezt a szintet még nem érte el. Az önhitt ember például a ténylegesnél sokkal komolyabbnak képzeli meditálásainak eredményeit, és azt hiszi, hogy egészen különös élményekben van része. Tény, hogy a szellemi úton mind magasabbra jutva a gyakorlóknak különféle vízióik lehetnek, és egy bizonyos szintre eljutva szert tehetnek úgynevezett „természetfeletti” képességekre : kivételes erőre, tisztánlátásra, illetve realizálhatják az ürességet. Az önhitt, büszke gyakorló – jóllehet még nagyon alacsony szinten van – úgy gondolja, hogy már elért ezek közül néhányat. „Tisztánlátó vagyok !” – mondja,


bár erről szó sincs. Azt képzeli magáról, hogy a megvilágosodás közvetlen közelébe ért, holott attól még nagyon messzire van. vi) Az alacsonyabb rendűség mérséklésének büszkesége. Jelentése : az ily módon büszke ember a másokhoz képest valamilyen tekintetben – például a hivatali tisztségét, a jövedelmét és népszerűségét illetően – alacsonyabb helyzetét a ténylegesnél kedvezőbbnek mutatva, önmagát magasabb szinten állónak tünteti fel Az ilyen ember a valóságosnál többnek akar látszani, ezért úgy tesz, mintha a közte és a nálánál jobb helyzetben lévők közti különbség kisebb lenne. Tanulók közt megesik, hogy egy szót sem értenek az előadásból, de azt mondják : „…elmagyaráznád ezt az egy mondatot ? A többi világos előttem…”. A buddhizmus ezt szintén büszkeségnek tartja. vii) Megalapozatlan büszkeség. Jelentése : az ily módon büszke ember arra a minden alapot nélkülöző hibás észlelésére támaszkodva, hogy magas minőségek birtokába jutott, és a szellemi megvalósítás magas szintjét érte el, önmagát felsőbbrendűnek vagy magas szinten állónak tekinti. Egy vagyonos ember, ha jövedelmét a ténylegesnél nagyobbnak tünteti fel, akkor azt nem teljesen légből kapottan teszi. Aki magasabb iskolákba járt és jól vág az esze, úgyszintén nem alaptalanul büszke tanultságára és szellemi képességeire, még akkor is, ha a beképzeltsége miatt eltúlozza a valóságot. A megalapozatlan büszkeség abban különbözik a többitől, hogy semmi kézzelfogható alappal nem rendelkezik. Mindössze egy érzés. „Én nagyon intelligens vagyok” – mondja az öntelt ember, holott ezt a kijelentését semmi sem támasztja alá. Ezek voltak a büszkeség különböző típusai, amelyeket célszerű a mindennapok során felidézni magatokban, amint észreveszitek, hogy valamelyik felülkerekedik bennetek. Ne feledjétek, a legtöbbet a tapasztalataitokból tanulhattok. d) A következő mérgező érzelem a tudatlanság, amely alatt az ismeret hiányból fakadó megtévesztett állapotot, illetve a karmatörvényről, a Négy Nemes Igazságról stb. kialakított zavaros nézetet értjük. A tudatlanság az összes mérgező érzelem megalapozója. A mindennapi élet számtalan negatív tapasztalata a bizonyíték arra, hogy mennyire fontos a dolgok helyes megértése. A tudatlanság negatív következményekkel jár. Bár mindenki tökéletes szeretne lenni, mégis az emberek hibát hibára halmoznak, mert fogalmuk sincs arról, hogy mit hogyan kellene tenniük. A hibákból problémák lesznek, például félreértések a barátok, a családtagok vagy az ismerősök között. A „félreértés” – amire oly gyakran hivatkoznak – nem más, mint tudatlanság, amiből veszekedések és összetűzések támadnak, nem ritkán a tettlegességig fajulva.


Mára már sok ország felismerte, hogy a problémák kezelése az iskolázottsággal szorosan összefügg, ezért nagy súlyt fektetnek az oktatásra. A tanulatlanság temérdek egyéni és közösségi probléma melegágya. Csak egyetlen példa : az írástudatlan, tanulatlan emberek között gyakori, hogy nem ismerik fel az egészség jelentőségét, holott nem nehéz belátni, hogy ennek hiánya mennyi szenvedés és baj forrása. A hétköznapi, vagy mondhatjuk úgy is, a vallástalan világban, világos ismeretekre van szükség, amelyek segítségével a mindennapi élet gyakorlati problémái kezelhetők. Végső soron itt nem másról, mint a boldogságról vagy a szenvedésről van szó. Bizonyos, hogy az anyagi fejlődést – ami gyakorlatilag nem más, mint törekvés a szenvedés elkerülésére és a boldogság megvalósítására – a modern iskolarendszerek valamennyire elősegítik. A szenvedés megszüntetésének és a boldogság elérésének mélyebb összefüggéseit azonban nem tárják fel. Buddhista nézőpontból minden probléma és szenvedés a karma által jön létre és szoros kapcsolatban áll a mérgező érzelmekkel telített tudattal. Amíg valakiben harag és gyűlölet munkálkodik, addig zavaró gondolatai és érzelmi problémái miatt egyetlen pillanatra sem élvezheti a tudat békéjét. Ezért is olyan fontos tisztán látni, hogy miként keletkezik a harag és a gyűlölet. A buddhizmus azt tanítja, hogy a harag és a gyűlölet szoros összefüggésben áll a tudatlansággal. A tudatlanság a karmatörvénynek, a Négy Nemes Igazságnak, végeredményében a valóság megértésének a hiánya. A tudatlanság miatt a dolgokat hibásan észleljük, a helytelen észlelés és a dolgok hibás felfogása pedig megteremti a különböző típusú, a tudatban zavart keltő, a tudat nyugtalanságát okozó mérgező érzelmek feléledésének feltételét. Ezért mondjuk azt, hogy a tudatlanság a szamszára – azaz minden problémánk és szenvedésünk – gyökéroka. Lényeges megérteni, hogy „a tudatlanság a szamszára gyökéroka” kijelentésben a tudatlanság sajátos, egyedi jelentéséről van szó. Nem a hétköznapi élethez szükséges ismeretek hiányát értjük alatta, például, hogy egy ház felépítéséhez nem rendelkezünk kellő tudással. Tudatlanság az, ami miatt a dolgokat a valóságos természetüktől eltérően észleljük. Mivel attól függően vagyunk boldogok vagy boldogtalanok, ahogyan észleljük és felfogjuk a dolgokat, a buddhista tanítás, gyakorlat és meditáció ennek a kapcsolatnak a jelentőségére helyezi a hangsúlyt, és egyben arra ösztönöz, hogy saját tapasztalataink állandó megfigyelésén keresztül ellenőrizzük a dolgok észlelése és felfogása, valamint a boldogságunk és a boldogtalanságunk közti összefüggést. A dolgok helytelen felfogásának pozitív irányú megváltozása a mérgező érzelmek csökkenését eredményezi, ami által enyhülnek a szenvedéseink és problémáink. Erre a technikára és logikára alapozódik a szamszára, a nirvána és a buddhaság magyarázata. Ha ennek figyelembevételével


nagyon alaposan vizsgáljátok a Lam rim tanítását, megértitek, hogy miért helyes a buddhista nézőpont. Általánosságban kétfajta tudatlanságról beszélünk : a végső természetre és az ok és következmény törvényre vonatkozó tudatlanságról. i) A végső természetre vonatkozó tudatlanság a tárgyak létezési módjának hibás felfogása. Minél erősebben kapaszkodtok a független „én” képzetébe, annál jelentősebb különbséget éreztek az „én” és a „te” között. Minél inkább megkülönböztetitek az „én”-t és a „te”-t, annál jelentősebb különbséget éreztek az „enyém” és a „tiéd” között. „Az én tulajdonom” és a „te tulajdonod”, „az én barátom” és a „te barátod”, „az én gyermekem” és a „te gyermeked”, „az én országom és az én anyanyelvem” és a „te országod és a te anyanyelved” erőteljesen szétválasztó érzései a közvetlen példák, amelyek alapján az elmúlt évszázadok, ha nem ezredek problémái világossá válhatnak előttetek. A történelemkönyveket lapozva szembesülhettek a különböző nézetű, vallású és érdekeltségű emberek között lezajlott konfliktusokkal, a faji, etnikai, kulturális és hitbeli negatív megkülönböztetésekkel, amelyek az „enyém” és a „tiéd” közötti, nem a tényeken alapuló, mesterségesen szított ellentétek miatt jöttek létre. Mindezek középpontjában a görcsösen megragadott „én”-képzet, az „én” hibás felfogása állt. Egy olyan „én”, amely valójában nem is létezik, amely nem más, mint a tudatlanság miatt az „én” valóságos természetét eltorzító nézet. Ez a negatív megkülönböztetések katalizátora. Az ilyen szemléletű ember nem riad vissza attól, hogy elpusztítsa a nem az ő csoportjához tartozókat, hiszen nem az „övéiről”, hanem „másokról” van szó. Az „én” végső természetére vonatkozó tudatlanság és a szenvedés között az összefüggés tehát egyértelműen kimutatható. Mivel a dolgok természetének hibás észlelése és a zaklatott tudat valamen�nyi szintje szoros összefüggésben áll egymással, az „üresség” – a magánvalón létezés hiánya* – megértésének rendkívüli jelentősége van, mert ez az a felismerés, amely elvezet a szamszárikus újralétesülésektől való megszabaduláshoz, majd pedig a buddhaság eléréséhez. Természetesen a külső körülmények sem hanyagolhatók el teljes egészében, de a buddhizmus határozott álláspontja, hogy a problémák, és ezáltal a szenvedések a tudat állapotától függnek. Amíg a tudat zavart, vagyis mérgező érzelmekkel telített, addig problémákat és szenvedéseket kelt. Az ilyen tudatállapot a dolgok természetének hibás felfogásából, másképpen mondva : tudatlanságból fakad. A buddhizmus tehát megalapozottan állítja, hogy a tudatlanság a szamszára gyökéroka. Elvágva ezt a gyökeret, a mérgező érzelmek megsemmisülnek, és a trilliárdnyi felhalmozott karma feltételek híján nem hozhat létre kö* Másképpen : az önlét hiánya. Tib. rang bzhin gyis grub pa.


vetkezményeket, és egyben új karmák sem keletkezhetnek. Ahogyan már elmagyaráztam, mérgező érzelmekkel teli tudatállapottal a karmák sokaságát halmozzuk fel, és amint közülük egyetlen karmának a következményét megtapasztaljuk, újabb karmák sokaságát hozzuk létre. Ezért olyan rendkívüli jelentőségű, hogy a tudat zavart állapotát megszüntessük. ii) A tudatlanság általános értelmezésének másik fajtája az ok és következmény törvényére vonatkozó tudatlanság. Ezt itt most nem részletezem, mert erről már beszéltem a karmatörvény ismertetésekor.* e) A következő mérgező érzelem a zavarodott kétség. Olyan hamis tudati tényező, amely megtévesztve, bizonytalanul ingadozik két vagy több nézet között, és ezzel megzavarja vagy akadályozza a pozitív, erényes cselekedetek véghezvitelét. Például ilyen a kételkedés a karmatörvényben, a Négy Nemes Igazságban, a Három Menedékben, és így tovább. Vegyük példaként a felsoroltak közül a karmatörvényt. A karmatörvényben kételkedő nem csupán bizonytalan abban, hogy létezik ilyen törvény. Ennél többről van szó. Cselekedeteinek irányvétele rossz. Aki szerint a cselekedetek és azok következményei között nincs összefüggés, az úgy érzi, bármit megtehet, ami éppen eszébe jut. Számára nincs jelentősége a „jó”-nak és a „rossz”-nak. Mivel a tudatot többnyire a mérgező érzelmek befolyásolják, nem nehéz megmondani, hová vezet ez a szemlélet. A mérgező érzelmek – a harag, a gyűlölet vagy a ragaszkodás – megnyilvánulásához nincs szükség erőfeszítésre. Az ösztönösen, korlátozás nélkül elkövetett cselekedetek ezért jobbára a negativitások természetes életre keltői, amelyek szükségszerűen negatív következményekkel járnak, ezért egészen biztos, hogy az ilyen szemléletű embereknek problémákkal kell szembenézniük. És ez nem vallási kérdés. A karmatörvény elfogadásához nem kell vallásosnak lenni. Csupán annak felismeréséről van szó, hogy a következmények a saját cselekedeteinktől függnek. Manapság számos „emberi jog és alapvető szabadság” létezik. Szólásszabadság, a helyváltoztatás és költözés szabadsága, vallásszabadság stb., de látnunk kell, hogy a megannyi szabadságjog mellett igen komoly korlátok is vannak. Nem tehetjük meg azt, ami éppen eszünkbe jut. Nem vagyunk teljesen szabadok, annak az országnak a szabályait kell figyelembe vennünk, ahol élünk. Egyrészről tehát vannak a szabadságjogok, másrészről pedig a törvények. A szabadság korlátozott. Nem nehéz belátni, hogy milyen következményekkel járna, ha mindenki azt tehetné, amit akar. Nem, hogy éjszaka, de még világos nappal sem mernénk kimenni az utcára. Fontos a szabadság, de nyakló nélkül megelégedettség helyett szenvedésre vezet. Világos, hogy a szabadságjogok közvetlen összefüggésben állnak a boldogsággal és a boldog* 8. fejezet. Karmatörvény. 217-219. o.


talansággal. Az hogy mind több és több ország igyekszik demokratikusabb viszonyokat teremteni, nem elvont társadalomszervezési megfontolások eredménye, hanem szoros összefüggésben áll a nagyobb boldogságra és kevesebb problémára törekvéssel. A mélyben legalábbis ez munkál, az emberek emiatt döntenek szívesebben a demokratikus rendszerek mellett. A tanulás szabadsága, a személyes élet szabadságjogai vagy a vallás szabad gyakorlása mind csak elnevezések, a lényegük egyértelműen a teljesebb boldogság megvalósulásának igénye. De mint mondtam, ha ezek a szabadságjogok az emberi együttélés alapvető szabályainak áthágását eredményezik, akkor nem boldogság, hanem szenvedés, vagyis boldogtalanság lesz a következményük. Korlátozásra tehát ugyanúgy szükség van, mint szabadságjogokra. A két oldal között egyensúlynak kell fennállnia, máskülönben olyan következményekre számíthatunk, amelyeket egyáltalán nem akartunk. A tét a boldogság vagy a boldogtalanság, mely végső soron a karmatörvény figyelembevételén alapul, ám a hangsúly egyáltalán nem a „karmatörvény” kifejezésen van. Nincs különösebb jelentősége annak, hogy minek nevezzük. Egyedül az a fontos, hogy milyen cselekedetekkel kötelezzük el magunkat, mert a cselekedeteinknek megfelelő következményeket fogjuk megtapasztalni. Az sem döntő, hogy vallásos vagy ateista valaki, ha elfogadja, hogy a szabadságjogain belül cselekedetei korlátozottak. Úgy is mondhatjuk : az oknak megfelelő következmény törvényét tiszteletben tartó ember cselekedetei és szabadságtörekvése között egyensúly van. Valamely ország jogszabályokba foglalt előírásainak tiszteletben tartása segíti az adott emberi közösségen belül a problémák megoldását. A kommunista rendszerekben például rengeteg szabályt kell betartani, miközben az emberi jogokat és a személyes szabadságot nagymértékben korlátozzák. Jóval több szabály van a kelleténél, amitől az emberek természetesen szenvednek. Az ellenkező oldalon viszont olyan rendszereket is láthatunk, amelyekben a szabadságjogok érvényesülnek a kelleténél sokkalta nagyobb mértékben, és ebből rengeteg újabb, a kommunista rendszerekben nem tapasztalt probléma támad. Egyedül az egyensúly megteremtése révén érhető el nagyobb békesség és nagyobb biztonság. Mindazok a társadalmi szabályok és törvények, amelyekhez a mindennapi életünkben igazodnunk kell, szintén a karmatörvény érvényesülései, de csupán egyetlen emberi életre vonatkoznak és azon belül is csak nagyon felszínesen. Ezek a szabályok nem korlátozzák a negatív gondolatokat, a szabadságjogok akár harag, gyűlölet, rosszakarat vagy állandó ingerültség mellett is érvényesíthetők. A Lam rim tanítása az ok és következmény törvényt sokkal mélyebb és finomabb összefüggésben értelmezi. Tudjuk, hogy a szélesebb emberi közösség szintjén felállított szabályok bizonyos problémákat megoldhatnak, de nem gondoljuk azt, hogy a valódi szabadság alkotmányban


biztosított jogként megvalósulhat. Aki emberi szabadságjogaira hivatkozva él, az még emellett másoknak és saját magának is szenvedést okozhat, szűnni nem akaró érzelmi problémái lehetnek és reménytelenül boldogtalannak érezheti magát. A szabadságjogok biztosítása mellett személyes szinten megmarad a zaklatottság, felindultság, nyugtalanság és boldogtalanság, nem ritkán öngyilkosságba torkollva. Hogyan lehet személyes szinten megoldást találni a szenvedésre és boldogtalanságra ? Ez a fő kérdés, amelyre a megoldás, a buddhizmus egyes emberekre vonatkozó sokkal szigorúbb szabályának, a karmatörvénynek a követése. Mert a szabályok önmagukban sohasem elégségesek. A kérdés minden esetben az, hogy milyen mértékben tartjuk tiszteletben őket. Egy nemzet írott alkotmánya csak akkor érvényesülhet, ha az emberek döntő többsége elfogadja és követi. Ha elfogadják, a nemzet anyagi jóléte fejlődhet, ellenkező esetben viszont még a legalapvetőbb fizikai biztonságot sem szavatolja. A törvényben előírtak követése azonban nem a papírra vetett jogszabályokból vagy a szóbeli nyilatkozatokból fakad. A társadalmat szabályozó törvények csak a törvényeket betartó, természetessé vált cselekedetek által érvényesülhetnek. Ugyanígy, a buddhizmus által tanított karmatörvény puszta ismerete sem elegendő. Csak az elfogadása, tényleges követése és gyakorlása révén érhető el spirituális eredmény : boldog, békés, nyugodt, kiegyensúlyozott tudat, a zaklatottság alacsonyabb szintje. Aki nem ért egyet ezzel a törvénnyel, annak az életében természetesen ez nem érvényesül. Ezt nevezzük a buddhizmusban „rossz, zavart nézet”-nek. Akik a karmatörvényt nem utasítják el, de nem is fogadják el minden tekintetben, akik azt mondják : „…lehet, hogy igaz, de az is lehet, hogy nem…”, azok saját bizonytalanságuk és főleg az érvényességében való kételkedésük miatt nem követik az előírásait, és mivel az ilyen nézet valójában a „valószínűleg nem igaz” álláspontjára helyezkedik, a karmatörvény az ő életükben sincs jelen. A Lam rim tanítása az ilyen valóságot nélkülöző és elutasító szemléletet nevezi „zavarodott kétség”-nek. Az egyet nem értés egyértelműségével szemben ez utóbbi esetben a bizonytalan kétarcúság áll, amely – ugyanúgy, mint a konzekvens elutasítók esetében – nem veszi figyelembe a karmatörvényre vonatkozó rendkívül fontos tanításokat. Pedig az csak annak válik hasznára, aki a kétségeit, bizonytalankodásait és ellentétes nézetét elhagyja. Kétség és elfogadás nem fér meg egymás mellett. A példaként felsorolt kételkedés a Négy Nemes Igazságban vagy Három Menedékben ugyanúgy a pozitív, helyes irányvétellel szembeni belső ellenállást és akadályozottságot jelenti. Akiben zavarodott kétség él a Három Menedékkel kapcsolatban, az nyilvánvalóan nem ért egyet ezekkel, ami azt jelenti, hogy nem követi a Buddha tanításait, következésképpen az életében nem működik a tanítás. Az ellentétes nézetet és a zavarodott kétséget csak az


egyetértés szüntetheti meg, mivel azok egymással ellentétes tudati tényezők, amelyek nem férnek meg egy időben, egymás mellett. f) A Lam rim felsorolásában a következő mérgező érzelem a mulandó halmazok nézete. Ez alatt olyan zavarodott bölcsességet értünk, amely a testtel és a tudattal összefüggésben egoista „én”-t vagy „enyém”-et tételez. Először is tisztázzuk : a „mulandó halmazok” az öt szkandha. Azért beszélünk „mulandó”-ról, mert a szkandhák nem állandó természetűek, pillanatról-pillanatra változnak, soha nem maradnak ugyanolyanok, mint megelőzően voltak. A „halmaz” kifejezés pedig arra utal, hogy a szkandhák számtalan részből tevődnek össze. Például a forma szkandha – az emberi test – elemekből és sok más egyéb részből áll. A nem fizikai természetű szkandhák, amelyeket általánosságban tudatnak nevezünk – ilyen például az érzés – nem fizikai részekre, hanem időpillanatokra oszthatók. Amikor az „én” vagy az „enyém” érzete nem áll egyensúlyban a mulandó halmazokkal, vagyis a szkandhákkal, akkor ezt a „mulandó halmazok nézeté”-nek nevezzük. Következményeként mérgező érzelmeket tapasztalunk. Egy átlagos hétköznap a mérgező érzelmek számos fajtájának megnyilvánulását figyelhetitek meg. A kérdés itt az, hogy mi a legfőbb oka a féltékenységnek, ragaszkodásnak, ártó szándéknak, haragnak, és így tovább. A buddhizmus szerint a legfőbb ok a „mulandó halmazok nézete”. E sajátos tibeti filozófiai fogalom * alatt olyan zavarodott nézetet – vagy ahogyan a filozófiában mondjuk : zavarodott bölcsességet **– értünk, amely különálló „én”-t vagy „enyém”-et feltételez. Minél erősebb az „én” illetve „enyém” képzete, annál erőteljesebben tapasztaljuk a mérgező érzelmeket. Korábban már említettem egy példát. Ha számotokra ismeretlen vagy közömbös embernek valaki kővel betöri az ablakát, nem éreztek semmi rendkívülit. „Betört” – mondjátok, és kész. Nem mérgelődtök, mivel nem a tiétek, nem a barátotoké, nem valamelyik szeretett rokonotoké vagy jó ismerősötöké, és még csak nem is az ellenségeteké. Közömbös esemény, amit úgy néztek, mintha moziban lennétek. A buddhizmus tanítása szerint ez amiatt van, mert nincs jelen az ablakhoz kötődő egoista „én” vagy „enyém” érzése. Ám, ha ugyanaz az elkövető, ugyanazzal a kővel az ellenségetek ablakát töri be, örülni fogtok, míg ha a tiéteket vagy a szeretteitekét, ingerültté váltok. A „mulandó halmazok” tehát a testre, illetve a tudatra vonatkoznak, más szavakkal : az „én” vagy „enyém” képzet a saját testtel vagy tudattal összefüggésben jön létre. Minél kevésbé érvényesül az egoista „én” vagy „enyém” képzet, annál kevesebb az érzelmi probléma, és minél erőteljesebb az „én” * Tib. 'jig tshogs la lta ba. ** Congkhapa a lta ba'i shes rab nyon mongs can fogalmat használja. LRCM : 234.


illetve az „enyém” képzet, annál erősebbek a negatív érzelmek. Mivel a mérgező érzelmek felmerülése közvetlen vagy közvetett összefüggésben áll a „mulandó halmazok”-ra – a testre és a tudatra – alapozódó egoista „én” vagy „enyém” képzetével, azt mondjuk, hogy ez a képzet a gyökéroka minden mérgező érzelem feltámadásának. Ez az oka a negatív megkülönböztetéseknek, és ebből fakadnak a különböző hőfokú érzelmi problémák. g) A következő mérgező érzelem a szélsőséges nézet. Ez alatt olyan zavarodott bölcsességet értünk, amely vagy független, örökkévaló „én”-t és „enyém”-et tételez, vagy a szemlélete nihilista. Ez a nézet nem természetes érzésként jön létre, nem a születéstől fogva létezik, hanem tanulás útján sajátítható el, azaz intellektuális befolyás következménye. Ha valaki mondjuk hindu családba születik és hindu filozófiát tanul, akkor ilyen szemléletű lesz. Elfogadja, hogy az „én” független létező – átman –, részek nélküli, állandó természetű, kezdet- és vég nélküli, vagyis örökkévaló. A buddhizmus szintén kezdet- és vég nélküli „én”-ről beszél, de azt nem mondja, hogy ez az „én” részek nélküli és független. Éppen ellenkezőleg : a buddhista tanítás szerint az „én” a halmazok – a test és a tudat – függvénye. Ezért ezt az – egyik fajta – hindu megközelítést szélsőséges nézetnek nevezi, mivel túlzottan messze esik a helyes szemlélettől, amely helyes szemlélet szerint az „én” függésben lévő, részekkel rendelkező, és mulandó. Ami például az utóbbit illeti, könnyen belátható, hiszen változékonyak vagyunk, lehet, hogy az előbb nem éreztük jól magunkat, de most remek hangulatunk van. Egy másik hindu iskola szerint, jelenleg természetesen létezik az „én”-ünk, de a halálunkat követően végérvényesen megszűnik vagy – szintén egy másik iskola szerint – néhány újralétesülés után szűnik meg véglegesen. Ezeket a nézeteket a buddhizmus nihilistának, következésképpen szélsőségesnek nevezi. Itt csak megjegyzem, hogy a filozófiai megközelítéstől meglehetősen távol áll a hétköznapi „én érzet”. Akinek fáj a feje, így panaszkodik : „Nem jól érzem magam”. Senki sem fogja megkérdezni, hogy „Miért mondod ezt, amikor a fejed nem te vagy”. Ha fájdalmunk van, úgy érezzük, hogy „nekünk” van fájdalmunk. Ha a kezünket használva írunk, azt mondjuk : „én írok”, holott a kéz nem azonos az „én”-nel. Minden cselekedettel kapcsolatban ugyanez mondható. h) A Lam rimban részletezésre kerülő következő mérgező érzelem az elferdített nézet. Ez alatt olyan zavarodott bölcsességet értünk, amely nem létező dolgot létezőnek vagy létező dolgot nem létezőnek tekint. Például ilyen a karmatörvény nem létezőnek nyilvánítása. Ide soroljuk a valósággal tökéletesen szembenálló, a tényeket aláásó nézeteket. Ami a dolgok megítélését illeti, a Lam rim tanításában már idáig is több olyan kijelentéssel és magyarázattal találkozhattatok, amelyek ellentmondásban állnak más hagyományok és vallások elképzeléseivel. Soha nem állítottam, hogy a Lam


rimban lefektetett nézetek minden tekintetben harmonizálnak más tradíciók szemléletével. Ha mindenáron egyetértésre törekednék, akkor nem a Lam rimot, hanem valamilyen egészen egyéni, új elképzelést tanítanék. A karmatörvénye például ellentmondásban áll más, különösképpen a teremtettség gondolatára épülő filozófiákkal, de a mi véleményünk nagyon határozott, mivel már soksok évszázaddal ezelőtt olyan kiváló buddhista gondolkodók, mint Dignána és Dharmakírti, cáfolták a teremtés lehetőségét. i) További mérgező érzelem a hibás nézetek magasrendűeknek tételezése. Ez alatt olyan zavarodottságot értünk, amely egy negatív elképzelést magasrendűnek, emelkedettnek, felülmúlhatatlannak, leglényegibbnek vagy szentnek tart. Például ilyen a megelőző három hibás nézet magasrendűnek tekintése. Az ide sorolt nézet valamilyen hibás elképzelést túlértékel. Például a mulandó halmazok nézetét olyan felülmúlhatatlan szemléletnek tekinti, amellyel a független, részek nélküli, állandó „én” vagy „enyém” képzete megalapozható. Természetesen minden filozófia és minden vallás a saját elképzelését más elképzeléseknél magasabb rendűnek tartja. Ez még a buddhizmuson belül a négy filozófiai iskola esetében is igaz. Csak egyetlen példát kiragadva : mindegyikük azt gondolja, hogy az „éntelenség” legmegfelelőbb magyarázatával szolgál, és ezért az ő álláspontja a legmagasabb rendű. Ugyanígy, minden vallás követője meg van győződve arról, hogy az egyedül helyes utat járja, és a saját hite, életvezetése a legcélravezetőbb, az univerzumra vonatkozó elképzelése pedig vitathatatlan. A Lam rim tanítása, és nyilvánvalóan e tanítás követői is, úgy érzik, hogy a helyes úton járnak. Márpedig, ha ez így van, akkor ennyi önmagát tévedhetetlennek tartó filozófia és vallási elképzelés között hogyan dönthető el, hogy melyik közülük a helyes és melyik a helytelen ? Erre egyetlen szabály van : használjátok az eszeteket és bölcsességeteket, mert a választás a ti kezetekben van. Magatok döntitek el, hogy mit fogadtok el, és mit nem. Például a buddhista tanításban általános értelemben, a Lam rim tanításában pedig sajátos értelemben, számos olyan magyarázattal találkozhattok, amelyek alapjául rejtett jelenségek szolgálnak.* Minél mélyebben és minél finomabb módszerekkel kutatunk, vizsgálatunk tárgya annál inkább rejtett jelenség lesz. Ennek két változatát különböztetjük meg : a csekély mértékben és a különösen rejtett jelenséget. Mivel a jelenségek világa ennyire összetett, első nekifutásra nem szabad elfogadni minden magyarázatot. A tibetiek úgy tartják : „A bolondot istránggal vezetik”, vagyis hiba vizsgálat és ellenőrzés nélkül elfogadni ismeretlen dolgokat. Alaposan gondoljátok át és ellenőrizzétek a hallottakat ; próbáljátok összehasonlítani * Ld erről korábban : Hogyan gondolkodjunk a rejtett jelenségekről. 196. o. és tovább.


a tapasztalataitokkal, és csak ezt követően válasszatok. Ha mindent, amit a tanítók mondanak, azonnal készpénznek vesztek, akkor a döntés jogát a tanítókra és a tanításokra bízzátok. Aki így tesz, az a buddhista filozófiát soha nem fogja tisztán és világosan megérteni. Aki viszont fenntartja magának a döntés jogát, az csupán figyel és tanul, aztán egy idő után a tapasztalatai és a bölcsessége alapján eldönti, hogy mi is a valóság. Nem állítom, hogy ez könnyű és rövid folyamat. Ha egy számotokra nem megfelelő dologgal mindjárt az elején elkötelezitek magatokat, akkor szinte biztos, hogy rossz irányba fogtok haladni. Ne a Buddha, ne a hagyomány, ne egy magas rangú tanító tisztelete miatt, de még csak ne is valamelyik barátotok tanácsára kövessétek a buddhizmust ! j) A Lam rim által ismertetett mérgező érzelmek utolsó tagjával kapcsolatban felmerülhetnek félreértések, ezért szükségesnek tartom néhány gondolat előrebocsátását. A Lam rim három szintje közül most a középsőn vagyunk. Ezen a szinten a cél a nirvána elérése, a megszabadulás a szenvedésektől, a születések szűnni nem akaró körforgásától. Itt tehát azokat az okokat és feltételeket kell számba vennünk, amelyek ennek a célnak az eléréséhez szükségesek, és amely okok és feltételek erre nem alkalmasak, azok – legalábbis ehhez a célhoz mérten – alacsonyabb rendűek. Hogy a Lam rim ezen a helyen használt fogalmait világosan megértsétek, vegyük az alacsonyabb szintet példaként. Akinek mindössze az a célja, hogy ebben az életében jól érezze magát, annak ezért tennie kell valamit. A jó érzés, a boldogság, okoktól és feltételektől függő következmény, önmagától nem jön létre. Ahhoz, hogy elérhetővé váljon, az összes szükséges okot és feltételt – a megfelelő cselekedeteket – fel kell halmozni. Aki ezeknek az okoknak és feltételeknek csupán egy részét hozza létre, és eközben elégedetten azt képzeli, hogy mindent megtett céljának eléréséért, az nyilvánvalóan helytelenül gondolkodik. Ugyanígy, ha valaki jobb újjászületést szeretne elérni a következő életében, annak a tíz erényes cselekedetet kell gyakorolnia, komolyan és kitartóan. Ez elegendő. Ám, ha úgy érzi, hogy akkor is jobb újjászületést ér el, ha mindössze az ölés elkövetésétől tartózkodik, akkor az helytelen szemlélet. Más szavakkal mondva : egy kisebb vagy alacsonyabb értékű gyakorlatot nagyobb hatóerejűnek, magasabb rendűnek képzel, mint amilyen az valójában. Csupán az öléstől tartózkodással ugyanis magasabb újjászületés nem érhető el a következő életben. Ezekkel az egyszerű példákkal arra kívántam felhívni a figyelmeteket, hogy ha nem is általános értelemben, de a a céloknak megfelelően beszélhetünk „alacsonyrendű”-ről és „magasrendű”-ről. Az előírt gyakorlatok a különböző szintű célok megvalósítását szolgálják, ezért az elérendő célhoz viszonyítva egy gyakorlat lehet „alacsonyrendű” vagy „magasrendű”.


Ennek a szintnek a célja tehát a nirvána elérése, aminek feltétele az összes mérgező érzelem megszüntetése. A buddhizmus – hasonlóan a tudományban használt módszerhez – feltérképezi a teljes folyamatot : számba veszi a mérgező érzelmeket, megállapítja, hogy azok miként keletkeznek, mi a céljuk és funkciójuk, milyen szabályszerűségeknek engedelmeskednek, gyengítésükre, csökkentésükre és megsemmisítésükre vonatkozóan mik a teendők. Aki úgy érzi, hogy a nirvána eléréséhez nem szükséges az összes előírt gyakorlat, hanem például az erkölcs gyakorlása elegendő, az egy alacsonyabb szinten lévő – alacsonyabb rendű, ezért „rossz” – gyakorlatot magasrendűnek képzel, hiszen kizárólag az erényes cselekedetek gyakorlásával a nirvána nem érhető el. Ez a valódi jelentése a Lam rim által itt használt, az adott céllal összefüggésben álló „rossz gyakorlat”, „rossz erkölcs”, illetve „rossz szabályok” fogalmainak. Előfordul, hogy más tradíciók vagy vallások által igen fontosnak tartott gyakorlatok a buddhizmusban kevésbé fontosnak vagy éppenséggel alacsony értékűnek minősülnek. Ezt a tényt szintén nem szabad félreérteni. A buddhizmus nem nézi le más tradíciók gyakorlatait. Ténylegesen itt is az elérendő célról van szó, amelynek a fényében bizonyos gyakorlatok fontosabbnak, ezáltal „magasabb rendű”-nek vagy „jó”-nak, mások kevésbé fontosnak, ezért „alacsonyabb rendű”-nek, ezért „rossz”-nak minősülnek. Például, amikor a buddhizmus a dolgok természetéről beszél, a hindu filozófia számos nézetét cáfolja. Ami nem jelenti azt, hogy ezeket a nézeteket megveti. A hangsúly a dolgok valódi természetén, a tényeken van. A buddhizmus a tényeket figyelembe véve beszél „jó”-ról és „rossz”-ról, arról, hogy mi a teljes és mi a hiányos. Könnyen belátható, hogy ezekben a kérdésekben a választás nem lehet akaratlagos. Érzelmi alapon nem lehet dönteni „jó” és „rossz” felől. Erről a tények döntenek. Persze azonnal felvetődik a kérdés, hogy mit nevezünk „tény”-nek. Ahogyan azt mondani szokás : „ez jó kérdés”. Amikor tényről beszélünk, valójában az alany és a tárgy viszonyáról van szó. Alany nélkül nincs értelme tényről beszélni. Tény – leegyszerűsítve – az, ami megegyezik normális tapasztalatainkkal. Hogy mit tartunk jónak és rossznak, mi teljes és mi hiányos, mi a rész és mi az egész, mi a magasrendű és mi az alacsonyrendű, azt az irányultságunknak, a mentalitásunknak és a tapasztalatainknak megfelelő normális, természetes érzésünk dönti el. Mi értelme lenne annak, hogy egy áruházban, a rengeteg különféle minőségű és értékű árucikk közül az olcsóbbakat vagy a gyengébb minőségűeket megvessük ? Elég annyi, hogy tényként megállapítjuk, melyik képvisel számunkra alacsonyabb és melyik magasabb értéket. Ezt nevezzük ténynek. Tehát semmiképpen sem a mások nézetének a megvetéséről van szó.


Csandrakírti a A középút magyarázata című művében rámutat arra, hogy nem lehetséges egymással ellentétes dolgokat vallani, ezért a valóság bármely részét magyarázzuk, ezzel számos más nézetet megsemmisítünk. Ha egy tárgy fehér, nem fogadhatjuk el, ha valaki azt mondja rá, hogy fekete. Természetesen cáfolni fogjuk. „…Más filozófiai nézetet megsemmisíteni nem hiba” * – figyelmeztet Csandrakírti. Bármit is próbáljunk bizonyítani, eközben azt is bizonyítjuk, hogy az ellentétes nézet miért és hogyan nem megfelelő. Az ellentétes nézetet kötelezően el kell utasítani. Mi, emberi lények nem tudunk egyszerre nemet és igent mondani, aki ilyennel próbálkozik, azt az emberi közösség értelmileg zavarodottnak tekinti. Szeretném, ha megértenétek, amit mondani akarok : itt nem felelőtlen kritikáról, negatív megkülönböztetésről, kötekedésről vagy mások nézeteinek a lenézéséről van szó, hanem az emberi természetről, gondolkodásunk, észjárásunk mechanizmusáról. Közvetve vagy közvetlenül el kell, hogy utasítsuk a velünk szembenálló nézeteket, annak megállapításával, hogy mi a rossz, illetve helytelen bennük. A Lam rim tanításában a pontosan meghatározott célokra vonatkozóan megtudhatjuk, hogy mi fontos és mi nem velük kapcsolatban, mit kell tennünk és mire van szükség az elérésükhöz, és mit kell elkerülni velük kapcsolatban. Ennek a másik oldala az, hogy ez a határozott álláspont nagyon sok más irányzat, nézet és iskola véleményét utasítja el. A karmatörvényről beszélve például elmagyarázzuk – ahogy azt korábban már megtettem –, hogy mi a helytelen a teremtés elméletében. Ez nem bírálat. Pontos és komoly érvek figyelembevételével a karmatörvény elfogadása a teremtés gondolatában rejlő hiba világos felismerését jelenti. Aki ezt nem érti, az nem érti tisztán a karmatörvényt. Mi cáfoljuk a keresztények teremtés tanát, de nem győzöm hangsúlyozni : eközben nem bíráljuk őket. Meggyőződésem, hogy azok a keresztények, akik feltétel nélkül elfogadják a teremtés gondolatát, cáfolják a karmatörvényt. Mi ezt nem tekintjük bírálatnak vagy ellenünk irányuló támadásnak. Ha ugyanis a teremtés elmélete helyes, a karmatörvénynek kötelezően helytelennek kell lennie. És fordítva : ha a karmatörvény helytálló, a teremtés elmélete nem igaz. Semmi másról, mint tényekről van szó. Sajnos, itt nyugaton az emberek túlérzékenyek, legalábbis érzékenyebbek a kelleténél, és emiatt gyakori a félreértés. Saját tapasztalatom többnyire ezt igazolja. Már nekem szegezték a kérdést, hogy miként mondhatom ezt vagy azt. Nehéz helyzet, mert sok mindent kellene elmondani, amire nincs lehetőség, viszont a számonkérés félreértésen alapul. Árjadéva, a minden vitán felülálló, elismert, hatalmas tanítónál ezt olvashatjuk : „Nincs másik kapu a nirvánához” **, tegyük hozzá, mint az ürességet megértő bölcsesség. * „gzhan gzhung 'jig par 'gyur na nyes pa med.” dbu ma la 'jug pa (Madhyamakāvatāra), VI/118d. ** Catuḥ-śataka, 288. vers (XII/13).


Hogyan mondhatnám azt, hogy a boldogság elérésének számtalan lehetősége van, amikor Árjadéva világosan leszögezte, hogy nincs más lehetőség. A buddhizmus elmondja, hogy szerinte mi a pontos és tiszta cél, és melyek az eléréséhez szükséges módszerek. Mi megpróbáljuk megérteni, hogy miért helytelenek azok a nézetek és módszerek, amelyek kívül esnek ezen a szerkezeten. Azt mindenképp tudni kell, hogy nagyon határozott szerkezetről, célokról, módszerekről és eszközökről van szó. Én ezt próbálom nektek, nem másokat bírálva, bemutatni. Ezek után talán érthetőbb lesz a Lam rimban részletezésre kerülő tizedik mérgező érzelem : a rossz erkölcsi szabályok és előírások magasrendűnek tartása. Ez alatt olyan zavarodott bölcsességet értünk, amely a tudat szennyeződéseinek megtisztítását, és a megszabadulást a tudat szennyeződéseitől pusztán önsanyargatással és alacsony rendű erkölcsök stb. által lehetségesnek tartja. Más helyen már említettem, hogy a buddhizmus a földrajzi-történelmi adottságok miatt elsődlegesen a hindu hagyománnyal szemben sorakoztatta fel az érveit. A Lam rimban is a példák egy része erre a hagyománykörre vonatkozik. A teendőnk itt mindössze az, hogy meg kell próbálnunk a saját viszonyainkhoz igazítani őket. Alapvetően miről is van szó ? Aki megölt állatok vérének vagy húsának a felajánlásával akar jobb újralétesülést elérni vagy szenvedéseitől örökre megszabadulni – amire egyébként manapság is láthatunk példákat –, az helytelen, alacsonyrendű erkölcsöt magasrendűnek gondol. Bármilyen immorális cselekedetet magasrendűnek tekinteni hibás nézet. A nirvánát elérni kívánó, de a nirvána elérésének okán az elérés feltételeivel teljességgel ellentétes lopás, ölés, hazugság stb. cselekedeteit elfogadhatónak tartó személy alacsonyrendű etikát magasrendűnek képzel. Itt nem feltétlenül csak a rossz erkölcsökről, hanem az alacsony rendű vagy alacsonyabb szintű szokások követéséről is szó van. Ennek megfelelően a rossz erkölcs magasrendűnek tételezése alatt az állatok – közöttük a madarak – egyes szokásainak átvételét értjük, mint például az év bizonyos időszakaiban a szexuális érintkezéstől való tartózkodást, amelyet a megtisztulás módjának képzelnek. A Lam rim itt – természetesen ismét egy hindu szokást bírálva – arra utal, hogy az ilyen erkölcsi gyakorlat kétségkívül bizonyos fokú önmegtartóztatás, de „magasrendű”-nek mégsem mondható. A példaként hivatkozott állatok nem szabad elhatározásukból, hanem a saját természetüket követve viselkednek így. A buddhizmus tehát az ilyesfajta cselekedeteket nem tekinti az erkölcs gyakorlásának, sokkal inkább olyan hibás nézetnek, amely alacsonyrendű szokást magasrendű erkölcsnek gondol. A rossz erkölcsi szabályok és előírások magasrendűnek képzelése nem csak hindu példák alapján értelmezhető. A buddhista tanítás az erkölcs gyakor-


lásának különböző szintjeiről beszél. Laikusok – nem szerzetesek – erkölcs gyakorlásának is része a tartózkodás a tíz erénytelen tett elkövetésétől. Ezen a körön belül bizonyos meghatalmazásokban és beavatásokban is részesülhetnek. A szerzetesek között az erkölcs gyakorlásának más szintjén vannak a novíciusok és máson a teljes felavatásban részesültek. Ha tehát egy laikus a tíz erényt gyakorolja, az nagyon jó, de ha eközben azt gondolja, hogy cselekedete olyan magasrendű, hogy általa elérheti a nirvánát, akkor ez alapvetően helytelen nézet. Erre azt mondjuk, hogy ez a „rossz erkölcsi szabályok és előírások magasrendűnek tartása”. Természetesen a tartózkodás a tíz erénytelen cselekedettől segíti a nirvána elérését, de ha az illető személy úgy érzi, hogy ezzel már mindent megtett, mert ez a legmagasabb rendű gyakorlat, akkor téved. Ugyanígy, ha a szerzetesek vagy az apácák azt gondolják, hogy többet nem kell tenniük a nirvánába jutásukhoz, mint betartaniuk a szerzetesi előírásokat, az szintén tévedés. Erre hasonlóképpen azt mondjuk, hogy alacsonyrendű – vagyis ez esetben ”rossz” – erkölcs magasrendűnek tartása, hiszen gondoljunk csak a bódhiszattva fogadalmat tett személy erkölcsére, majd pedig a tantrikus fogadalmakra, amelyek a növendékek és a teljes felavatásban részesült szerzetesek fogadalmai után következnek. Általánosságban mondva, a nirvána eléréséhez, illetve a teljes megtisztuláshoz – a megvilágosodáshoz – alapvető feltétel az erkölcs gyakorlása, de ezen kívül még az összpontosítást és a bölcsességet is magas szinten kell gyakorolni. Az erkölcs tehát önmagában csak egyike a szükséges okoknak és feltételeknek. A buddhista tanítás értelmében a rossz előírások magasrendűnek tartása az aszkézis, például a kéz ujjainak megégetése, három lecövekelt lándzsa átugrása, szent fürdő vétele, szakadék átugrása, a saját test korbácsolása, éles tárgyakkal a test átszúrása és a test egyéb kínzása, valamint öngyilkosság elkövetése egy vallás nevében amiatt, mert ezeket felsőrendűnek, vagy a magasabb létbirodalmakba születés, illetve a megtisztulás és az összes szenvedéstől megszabadulás legfőbb okainak gondolják. A felsoroltakat hindu aszkéták mind a mai napig végzik, azzal a meggyőződéssel, hogy ezek a gyakorlatok a nirvánába juttatják őket. És ismét nem csupán a hindukra hivatkozhatunk. A világban temérdek olyan elképzelés és gyakorlási mód van, amelynek célja a mérgező érzelmek csökkentése, miközben a buddhista tanítás értelmében ezek a gyakorlatok nem a nirvána irányába tartanak. Mondok egy másik példát : ha valaki kizárólag mantrákat ismételget, mert úgy gondolja, hogy ezzel a legmagasabb szintre juthat, akkor erre szintén azt mondjuk, hogy hibás nézet, amely egy alacsonyabb rendű gyakorlatot túlértékel. Még ha az ilyen, és még sorolható egyéb gyakorlatok – például százával végzett leborulások – közül néhány közvetve segítség is lehet a nirvána vagy a magasabb újralétesülés


eléréséhez, ezek egyike sem a fő ok. Aki viszont így képzeli, annak a nézete hibás, ugyanis a tudat jelentős átalakítása, megváltoztatása nélkül a nirvána nem érhető el. A tudat megváltoztatása pedig azt jelenti, hogy a tudatot a mérgező érzelmektől megszabadulttá, tisztátalanból tisztává, szennyezettből szennyezetlenné kell változtatni. Fontos tehát, hogy jól ismerjétek a magasabb újralétesüléshez, a nirvánához és a buddhasághoz vezető út állomásait. Jól használható és valóban hiteles térkép nélkül, azaz a teljes szerkezet ismerete híján, elképzelhető, hogy csupán az erkölcs, az összpontosítás vagy a bölcsesség valamely részletét gyakoroljátok, miközben úgy érzitek, hogy ez elegendő. Ez pedig nem más, mint valamely helytelen nézet magasrendűnek tartása. Mert ha nélkülözve a teljes szerkezet ismeretét valaki úgy érzi, hogy a szútrák szerinti gyakorlás elegendő, és a megvilágosodáshoz nincs szükség tantrikus gyakorlásra, akkor az helytelen nézet. Ugyanígy fordítva : téved az a tantrikus gyakorló, aki azt képzeli, hogy számára a szútrák szerinti gyakorlás felesleges, mert kizárólag az istenségek vizualizálásának gyakorlásával célba érhet. Azt gondolni, hogy ezek a részek önmagukban véve teljesek és kizárólagosak, hiba, és nem más, mint egy részlet magasrendűnek képzelése. A megvilágosodáshoz mind a szútrák, mind a tantrák szerinti gyakorlásra szükség van. Hibás az is, ha a szútra gyakorlatokat tekintve valaki azt gondolja, hogy például a Hat Tökéletesség közül elegendő csupán az adás gyakorlása a megvilágosodás eléréséhez és szükségtelen az erkölcs, a türelem, a törekvés, az összpontosítás és a bölcsesség gyakorlása. Vagy elegendő csupán az erkölcs- vagy a türelemgyakorlat, és így tovább, mert ezek mind helytelen szemléletek. Helytelen továbbá, ha valaki szerint kizárólag mahájána gyakorlatok végzésével elérhető a megvilágosodás, mivel ennek a végső szintnek az eléréséhez rengeteg hínajána gyakorlatra van szükség, amilyenek például a tíz erénytelen cselekedettől tartózkodás vagy a szerzetesi fogadalmak. Vannak olyan gyakorlók is, akik szerint a samathá meditáció az egyetlen, amit a tökéletességig kell fejleszteni, mert szerintük a gondolatok felolvasztására törekvés vezet el a nirvánába, és ez a módja a tudat végső természete felismerésének, az üresség megértésének is. De ez tévedés. Amikor a tudat végső természetéről beszélünk, akkor ez nem valamely tárgy hiánya, hanem a tárgyról nyert bizonyosság. E felismeréshez pedig részletes vizsgálatok során lehet eljutni, amihez bölcsességre van szükség. Gondoljatok csak a tudományra, amely a fizikai tárgyak természetére vonatkozóan részletes magyarázatok sokaságával szolgál. Elképzelhetőek lennének ezek a megismerések a gondolkodás leállítása, az agy működésének felolvasztása által ? Ily módon semmit sem értenénk meg. Ehhez sok-sok tanulásra, egyetem elvégzésére és még azután is az


ismeretek szüntelen elsajátítására és feldolgozására van szükség. A tudat végső természetének a megértéséhez a bölcsesség latba vetésével ugyanezt az utat kell bejárni. Azt gondolni, hogy a samathá meditáció elégséges a végső természet vagyis az üresség felismeréséhez, nem más, mint egy alacsonyrendű gyakorlat magasrendűnek tekintése, ami hibás szemlélet. A Buddha pontos magyarázattal szolgált : a nirvána és a buddhaság eléréséhez az erkölcs, az összpontosítás és a bölcsesség gyakorlására egyaránt szükség van. Ennek a három gyakorlatnak kéz a kézben kell járnia. Az erkölcs az alap, az összpontosítás pedig azáltal, hogy a tudatot szilárdan rajta tartja a tárgyon, a bölcsesség megnyilvánulását kiteljesíti. A végső lényeg felismeréséhez bölcsességre van szükség. Ezért fontos tehát, hogy tisztában legyetek a teljes szerkezettel, egyben azzal is, hogy a haladás csak lépésről-lépésre, fokról-fokra történhet, és hogy nagyon sok lépést kell megtenni.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához Talán nem haszontalan, ha a Lam rim középső szintjének célkitűzéseit figyelembe véve, néhány alapvető szempontra ismételten felhívom a figyelmeteket. * A buddhizmusról tanultak közvetlenül alkalmazhatók a mindennapi életben. Bármikor, bárhol, bármilyen körülmények között. Nagy félreértés azt gondolni, hogy a buddhista gyakorlás azt jelenti, hogy keresztbevetett lábakkal ülünk a dharmateremben. A testtartás csak feltétele a gyakorlásnak. A szemek lezárása és a tudat bezárása nem meditáció. Ha az lenne, akkor minden éjjel meditálnánk. A buddhista meditáció azt jelenti, hogy megbízható forrásokból származó szövegeken elmélkedünk. Elgondolkodunk azon, hogy miként alkalmazhatjuk a tanultakat a mindennapi életünkben. A buddhista tanítás és a buddhista meditáció tehát nem két különböző dolog. Ezt sokan egyáltalán nem veszik figyelembe. Tanulnak, aztán amikor a meditációra kerül a sor megkérdezik : „Mit csináljak ? Hogyan csináljam ?” A feleletem erre az, hogy mindent, amit a buddhista filozófiáról tanultok, alkalmaznotok kellene a mindennapi életben. Aki nem tudja, hogy a tanulmányaival mit kezdjen, az a hibát önmagában keresse. Sokféle buddhista meditáció van. Megfelelő szemlélettel természetesen bármelyik végezhető. A gyakorlónak minden esetben ugyanazt kell meg* A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanmenetébe illeszkedő meditációs üléseken résztvevő hallgatók összetétele viszonylag gyakran változott. Voltak, akik csak később csatlakoztak a csoporthoz, mások egy idő után lemorzsolódtak, aztán újra érdeklődni kezdtek a Lam rim meditációk iránt, illetve néhányan a Lam rim éppen aktuális szintjénél magasabb szintű gyakorlatokat végeztek. Az itt következő tanítás elsősorban nekik szólt.


vizsgálnia : mit akar rövid és hosszú távon, és mire alkalmas a meditáció. Azért gyakorolunk, mert akarunk valamit. Pusztán unalomból, az idő múlatása miatt kár meditálni. Az hogy valakinek sok felesleges ideje van és nem tudja értelmesen elfoglalni magát, még nem elegendő ok a buddhista gyakorlásra. Csak akkor érdemes foglalkoznotok az itt elhangzó meditációkkal, ha világosan tudjátok, hogy mi a célotok velük. Lehet, hogy valaki azt mondja : „Békésebb és boldogabb akarok lenni”, de kérdés, hogy milyen békességre és boldogságra vágyakozik. A nirvána békességére vágyakozás nem ugyanaz, mint arra vágyakozni, hogy egy kellemetlen szomszédtól vagy munkatárstól megszabaduljatok. Továbbá, azt is világosan látnotok kell, hogy célotok megvalósítását az adott meditáció elősegíti-e vagy sem. Mi értelme olyan meditációt végeznetek, amely semmi kapcsolatban nem áll azzal, amit akartok ? Csak elfecsérelt idő a vele való foglalkozás. Ennek a másik oldala, hogy nem azért van többféle meditáció, és a meditációknak számos eltérő szintje, mert a tanító számára azok kedvesek, hanem azért, mert a tanulók mentalitása különböző. Aki nem a céljának és szintjének megfelelő meditációt végzi, az hiába tölt vele sok időt, nem kapja meg, amit akar, viszont nagy valószínűséggel olyasvalamivel szembesül, amit nem akart. Következésképpen, elégedetlen lesz, mert az eredmény nem az, amire számított. Aki nem eléggé óvatos, aki nem használja az eszét és intelligenciáját, azzal ez megtörténhet. Ha a lépések vakon történnek, akkor a következmény is hasonló lesz. A tibetiek így mondják : „A butaság butaságra vezet.” Másra nem érdemes számítani. A célnak megfelelő következmény eléréséhez tehát nagyon gyakorlatiasnak kell lenni. Általánosságban mondva, a szellemi gyakorlatot folytatóknak először a könnyebben végrehajtható feladatokkal kellene megbirkózniuk. Úgy látom azonban, hogy vannak, akik azonnal nehezebb fokozatokon indulnak, sőt mi több, a legbonyolultabb szinteken kezdenek a gyakorlásba. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan működhet, de az biztos, hogy nem ez a dharmagyakorlás helyes módja. Tudnotok kell, hogy nem az jelenti a komoly dharmagyakorlást, ha valaki rögvest nehéz gyakorlatokkal kísérletezik. Éppen ellenkezőleg : aki komoly dharmagyakorló szeretne lenni, annak nem szabad azonnal a nehéz vagy még inkább a legnehezebb gyakorlatokba belekezdenie. Ennek ugyanis nincs gyakorlati haszna. Az általános iskola azért van, hogy megalapozza a felsőbb tanulmányokat. A tananyag évről évre bonyolultabbá válik és aki együtt halad vele, a végén a legbonyolultabb ismeretekre is szert tehet. Belátható, hogy mi történne azzal az általános iskola alsó tagozatának szintjén álló diákkal, aki azonnal egyetemi tanulmányokat akarna folytatni. Jó dolog magas ismeretekkel rendelkezni, de ez egyetlen ugrással nem valósítható meg, és ebben az akadályt nem a gyengeségünk, hanem az elménk sajátos természete jelenti. Ugyanez áll


a szellemi úton haladásra. Az a dharmagyakorló, aki az ellenkező oldalról – a legmagasabb pontról – indul, biztosan kudarcot vall. A dharmagyakorlást lépésenként haladva, a legalacsonyabb szinten kell elkezdeni, a nagyon könnyen végrehajtható gyakorlatokkal, például leborulások, recitációk végzésével. Fizikailag egészséges embereknek ezek nem okoznak nehézséget, sőt ettől talán még egészségesebbek lesznek. Erről a szintről lehet később valamivel feljebb lépni és megkezdeni a tudat képzését fokozatosan, mert ezek a gyakorlatok már jóval bonyolultabbak. A tudat képzésének számos szintje van. A Buddha tanításainak a lépésenként történő előrehaladás a módszere. Hogy egy példát említsek : a tíz erénytelen tett közül az első hét a test és a beszéd cselekedete, és csak ezután kerül felsorolásra a tudat három negativitása, mert a tíz erény felsorolása a könnyebbektől halad a nehezebbek felé. Mindez világosan jelzi, hogy a Buddha nem a tudat cselekedeteinek átalakítását javasolta első lépésként. Vagy, ha a hétköznapi gyakorlatiasságot szem előtt tartva a Lam rim középső szintjén eddig elmagyarázott meditációk közül például a büszkeség mérgező érzelmének a megszüntetését nézzük, akkor a sikeresség érdekében itt is ügyelni kell a fokozatosságra. Arra ugyanis ne számítsatok, hogy a megnyilvánuló büszkeségetek azonosítása egy füst alatt megszünteti magát a mérgező érzelmet. Kezdetben a legfontosabb az, hogy az érzést ne hagyjátok kiteljesedni. Ez azt jelenti, hogy amikor a büszkeség – vagy bármilyen más negatív érzelem – felmerül, próbáljátok megállítani. Hosszú ideig tartó komoly és kitartó gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy a keletkezést és a felmerülést is képesek legyetek megakadályozni. Ahogyan az imént említettem, a Buddha a kezdők esetében a test és a beszéd negatív cselekedeteinek a megállítására helyezte a hangsúlyt. Azt tanította, hogy a test és a beszéd durvább negativitásainak a megszüntetésétől haladhatunk a finomabb tudati cselekedetek megszüntetése irányába. Ezért, ha a test és a beszéd negatív cselekedeteinek csökkentése terén már eredményt értetek el, továbbléphettek a magasabb lépcsőfokra, és elkezdhettek mind erőteljesebben összpontosítani a tudat negativitásaira. Abban egyébként egészen biztos vagyok, hogy ha akár csak kis mértékben is sikerül csökkentenetek ezeknek a negatív cselekedeteiteknek és a mérgező érzelmeiteknek a megnyilvánulását, a békességet és boldogságot – a csökkentés mértékének megfelelő szinten – érzékelni fogjátok. Szeretnék még néhány gondolatot megosztani veletek a hagyományok értelmezésével és a hozzájuk való viszonyulással kapcsolatban. Kétség nem férhet hozzá, hogy a vallások, különösképpen pedig a buddhizmus középpontjában a boldogság és a boldogtalanság kérdése áll. Nem azért végzünk gyakorlatokat, mert nincs más dolgunk, és nem is a tradíciók tisztelete miatt. Ha valamelyik tradíció életben tartása mellett kötelezitek el


magatokat, akkor azt is vizsgáljátok meg, hogy mit értek el vele. Ha nem hasznosítható a mindennapi életben, akkor mi értelme van bármilyen hagyomány ápolásának ? A gyakorlati jelentőség mindenek felett áll. Megfigyelhető, hogy nyugalmasabb időszakokban sok mindent csupán a hagyomány kedvéért tesznek az emberek, ám amikor nehéz idők járnak, amikor azonnal kell cselekedni, félreteszik a hagyományt. A tibetiek között szokás, hogy nyakra-főre kikérik az asztrológusok véleményét. Ha el akarnak utazni valahová, meg sem mozdulnak addig, amíg meg nem tudják, hogy melyik nap melyik órája lesz az indulás legkedvezőbb időpontja. Amikor a kínaiak betörtek Tibetbe és iszonyú öldöklés kezdődött, senkinek sem maradt ideje, hogy menekülésének időpontját asztrológusokkal egyeztesse. Azonnal menekülni kellett, mivel a tét az életben maradás volt. Ki törődött akkor azzal, hogy az asztrológia szerint melyik nap és melyik óra lenne a legalkalmasabb az induláshoz ? Mindenki legjobb belátása szerint, ésszerűen cselekedett. Ez a leghelyesebb, amit az ember az élete megmentése érdekében tehet. Ugyanez mondható a buddhista gyakorlásról. Bármit is gyakoroljatok, egyedül azt nézzétek, hogy számotokra mi a közvetlen jelentősége. Ne a másik ország hagyományát tekintsétek, még kevésbé, hogy az adott gyakorlat milyen különös, titkos vagy érdekes. Következmény kizárólag a gyakorlati hasznából származhat, és nem a hagyománytiszteletből. A hagyományok között sokszor eléggé jelentős különbségek vannak. Például, úgy tudom, vannak vallások, amelyek a hallgatóság kérdéseit bizonyos mértékig korlátozzák. Azt gondolják, hogy vannak illetlen vagy támadó jellegű kérdések, amelyek azért kerülnek felvetésre, mert például a kérdező ateista. Ami a buddhizmust illeti, itt nincs semmilyen korlátozás. Bármilyen kérdés felvethető, akár homlokegyenest eltérő nézőpontból is, és nincs olyan téma, amiről ne lehetne beszélni. Erre minket a Buddhának ismert szavai hatalmaznak fel : „Ne az irántam tanúsított tisztelet miatt fogadjátok el a tanításomat”. Bármit lehet kérdezni, ami valójában azt jelenti, hogy az összes elképzelhető szemlélet és megközelítési mód közül lehet kiválasztani a valóságnak leginkább megfelelőt. Ez a módszer nagymértékben segíti a megértést. Máskülönben, ha a megértés folyamata korlátozva van, mindig marad egyfajta vaksághoz hasonló bizonytalanság, Ha úgymond behunyt szemmel kell elfogadni bizonyos dolgokat, akkor a korlátozott megértés csupán vakhit, a bölcsesség teljes megnyilvánulása nélkül. A korlátozás a mély, alapos és tiszta megértés akadálya. Ha már szóba hoztam, a hagyományokhoz viszonyulást illetően mindenképp említést kell tennem itteni tapasztalatomról, miszerint sok embernek alapvetően hibás elképzelése van a tibeti négy hagyományvonalról. Úgy gondolják, hogy a legkisebb egyetértés nélkül, mint tűz-víz – vagy ahogyan a buddhista filozófiában


példaként szoktuk használni – varjúként * állnak egymással szemben. Ez teljes félreértés, ugyanis nincs ellentmondás a hagyományok között. Kivétel nélkül a mahájána ösvényt követik, teljes tanítását adják a módszer és a bölcsesség oldali ismereteknek, valamint a legmagasabb – praszangika – filozófia szemléletét vallják. Természetesen az egyes tradíciók nem ugyanazokra a gyakorlatokra helyezik a hangsúlyt, különböznek a tanítóik, és helyenként eltérő fogalmakat használnak. De ez nem azt jelenti, hogy közülük bármelyik is felesleges vagy hibás lenne, éppen ellenkezőleg, mindegyikre szükség van, mert mind egymást támogatják. Ahogyan annak idején elmondtam, a gelug hagyomány Lam rim gyakorlatát a szákják lam dre-nek nevezik. Közelebbről megvizsgálva nem kétséges, hogy szinte szó szerint ugyanarról van szó. Ugyanígy a kagyü és a nyingma ** hagyományoknak is létezik hasonló tanítása, és mindegyik Atísa tanítására vezethető vissza. Ez a szútra oldal. Ha a tantrikus részt nézzük, a gyakorlatok itt is különböznek, eltérőek a meditációs istenségek, de ismétlem, nem az ellentétek miatt. A tantrikus oldalak is egymást erősítik. Nem rossz, ha valaki odaadóan követ egy tibeti hagyományvonalat, de eközben ne forduljon szembe a többi hagyománnyal. Ha olyan érzése támad, hogy az általa követett a legjobb, akkor az a félreértésének biztos jele. Ha az egyik a legjobb, akkor az összes többinek is a legjobbnak kell lennie, mert mindegyik közel hasonló. A helyes módszer az, hogy tanuljon mindegyiktől, és aztán válasszon közülük. Csupán egyetlen egynek az ismerete alapján kijelenteni, hogy az a „legjobb”, nem több, mint tudatlanságának hangoztatása. Őszentsége, a Dalai Láma szokta mondani : „Mind a négy tradíció követői támogassák egymást.” Ily módon sokkal mélyebb megértés érhető el, különféle technikák és terminológiák ismerhetők meg. Itt nyugaton erre különösképpen vigyázni kell, mert tapasztalatom szerint igen sajátosan állnak hozzá ehhez a kérdéshez. Amikor találkozom valakivel, szinte a legelső kérdése ez : „Melyik tradícióhoz tartozol ?” Mulatságos, de világossá teszi, hogy legfontosabbnak a valamelyik szektához tartozást tekintik, máskülönben nem ez lenne az első kérdésük. Példaként az én esetemet véve, a tanárom gelug rendi szerzetes volt, ezért én a kezdettől a legmagasabb szintű tanulmányokig gelug szövegek szerint tanultam. Hasonlóképpen, a kolostor is Dharamszalában, ahol tanultam, a gelug rendhez tartozott. De én akkor is és most is, valóban tiszteltem és tisztelem az összes többi tradíciót, mert egészen bizonyos vagyok abban, hogy mindegyik rendelkezik a teljes módszerrel, elmélettel és gyakorlattal. Sajnos nekem nem adatott meg az a lehetőség, hogy más hagyományoktól is tanulhassak, de ma már a volt kolostoromban is szektáktól függetlenül tanulnak, azaz már nem gelug in* bya rog. A tibetiek szerint ez a madár állandó küzdelemben él a környezetével. ** Ld. 1. Fejezet. Bevezető. 14. o. * jegyzetet.


tézmény. Két éve teljesen új program szerint folyik a tanítás és mind a négy tradícióból jönnek hallgatók. Természetesen az immáron több mint 25 éve tananyagként használt alapszövegek ugyanazok maradtak, de az alapképzést követően – úgy tíz év múlva – , a tanulók maguk döntik el, hogy a szákja, a kagyü, a nyingma vagy a gelug hagyományok magasan képzett tanárainak irányításával, a választott hagyomány szövegei szerint kívánnak-e tovább tanulni. Persze nem tagadható, hogy mind a négy tradícióban mindig voltak olyan szerzők, akik kritizálták a többieket. De ezek kisebbségben maradtak és ezért kivételeknek tekinthetők. Az ellentét nem a hagyományok között, hanem ezekben az emberekben munkálkodott. A saját tudatukban gyártott ellentétekkel vitáztak, és ezt nevezték „tradíció követés”-nek.

A mérgező érzelmek keletkezése 2) Következő témánk a mérgező érzelmek keletkezésének folyamata. Kezdjük mindjárt a gyakorlás szempontjából nagyon fontos megállapítással : az egoista „én”-t vagy „enyém”-et észlelő mulandó halmazok nézete az összes mérgező érzelem gyökéroka. Tegnapelőtt a Szabad Tibet rádió beszámolt arról, hogy ismert nyugati, főleg amerikai tudósok és buddhista filozófusok közreműködésével megbeszélést tartottak, amelyen Őszentsége, a Dalai Láma is részt vett.* Ez már a nyolcadik alkalom, amikor pszichológusok, fizikusok, biológusok és más szakterületeken tevékenykedő elismert tudósok buddhistákkal folytatnak eszmecserét. A legutóbbi is nagyon érdekes lehetett, ahogyan erről egy gese fokozatú tibeti tudós, a tibetiek tolmácsa beszélt. Az egyik kérdés például így hangzott : „Voltak olyan tudósok ezelőtt, akik elképzelhetőnek tartották, hogy a tudomány a buddhizmussal egyetértésben haladhat ?” A felelet : „Igen. Például Einstein egy ízben a következő nyilatkozatot tette : «Ha létezik olyan vallás, amely a mai tudományos igényekkel szemben is megállja a helyét, akkor az bizonyosan a buddhizmus !»” ** Azt hiszem, mindenképpen figyelemreméltó fejlemény, hogy manapság a buddhisták részvételével párbeszédekre kerül sor, amelyeken a valóság megismerésére vonatkozó tudományos elképzeléseket * A Szabad Tibet Rádió említett adása 2000. május 2-án hangzott el. ** Ezzel a forrásmegjelölés nélküli idézettel könyvekben, előadásokon és az internet számos oldalán találkozhatunk. Donald S. Lopez Jr., a Buddhism and Science című mű szerzője (és az LRCM egyik fordítója) szerint, bár sokan hivatkoznak rá, Einstein ezt soha nem mondta, jóllehet beszélgetései során időnként hivatkozott a Buddhára. (www.press.uchicago.edu/ Misc/Chicago/493121.html.) Az idézet hitelességével szemben felmerülő kétség természetesen nem kisebbíti a buddhizmus világlátásának és felismeréseinek a tudomány számos képviselője által elismert igazságtartalmát.


és módszereket a buddhista filozófiával vetik egybe. Mert a tudomány sok mindent elért és sok mindenre képes, de az igazán komoly probléma mégis az, hogy miként lehet harmonikus, békés emberi közösséget megvalósítani. Például az Egyesült Államokban, a valóban komoly gazdasági és technikai fejlettség ellenére, az ott élőknek rengeteg problémával kell szembenézniük. Gondoljunk csak a sok erőszakos cselekményre és ezek között is főként azokra a gyerekekre, akiket osztálytársaik vagy iskolatársaik gyilkoltak meg.* Hogyan lehetséges ezt a szélsőségesen agresszív viselkedésmódot befolyásolni és megváltoztatni ? A nyugat saját maga által kifejlesztett pszichológia-tudományát a buddhizmus sokban segítheti. Erre vonatkozóan az említett gese a következőket mondta : „A fő téma a három méreg volt : a ragaszkodás, a harag és a tudatlanság.” Kapcsolat létesíthető tehát a társadalmi méretű erőszak és a buddhista tanítás között. Őszentsége, a Dalai Láma a nagyobb kolostorokban járva, számos alkalommal elmondta, hogy a régi időkben, amikor még Tibet független volt, a buddhista tanok opponensei döntően hinduk voltak. Ez egyébként magától értetődő, mivel számos nézetük szinte a tökéletes ellentettje a buddhistákénak. A tibetiek ezért a saját filozófiájukkal együtt tanulták a hindu filozófiát. Sok évszázadon át ez volt a meghatározó, de ma már ez nem működik, mivel nincs ellenfél, nincs ilyesfajta ellentétes nézet. Őszentsége ezért azt mondja : ma arra kell figyelnünk, hogy miről beszél a nyugati tudomány, és azt kell megvizsgálnunk, hogy melyek a kapcsolódási pontok a buddhizmus magyarázatai és a tudományos megfigyelések és elképzelések között. A párbeszéd mind a két oldalt ösztönözheti. A buddhista tanítás az egoista „én”-t tekinti minden mérgező érzelmünk, vagy ami ezzel egyenértékű : valamennyi problémánk gyökérokának. Ennek a lényeges kijelentésnek a megértéséhez először is tisztázni kell, hogy mit értsünk egoista „én” alatt. Az egoista „én” nem saját magunk észlelését vagy önazonosításunkat jelenti, továbbá helytelen lenne azt gondolni, hogy az „én”-ünket szünet nélkül eltúlozzuk és folyvást mindenek felett állónak tekintjük. Időszakosan, de állandóan visszatérő tapasztalásról van szó, amikor az „én”-ünket a valóságtól és a tényektől elrugaszkodva észleljük. Az ilyen „én” csupán kitalált, a valóságban nem létezik. Vegyünk egy egyszerű példát : hasonlítsátok össze, miként érzékelitek az „én”-eteket, ha mérgesek vagy valamihez erősen kötődők, ragaszkodók vagytok, és miként, amikor nyugodtnak és megelégedettnek érzitek magatokat. Óriási a különbség a két állapot között. Nyugodt, békés állapotban az „én” a testtel és a tudattal egységet alkot, a * Ennek a tanításnak az elhangzása előtt pár héttel, 2000. február 29-én, Michigan államban egy hatéves gyermek lőtte le osztálytársát. Az Egyesült Államokban a 90-es években 31 iskolában több, mint 70 tanuló, illetve tanár esett áldozatául az iskolai erőszaknak. (List of school shootings in the United States. Wikipedia.org.)


harag vagy a ragaszkodás idején viszont az „én”-képzet a test és a tudat fölé emelkedik, függetlenné és magasabb rendűvé válik, mintegy uralkodik a halmazok felett. Ez az egoista „én” a gyökérok, amely életre kelti az „én” és a „te”, az „enyém” és a „tiéd” érzését. Amikor tehát a mulandó halmazok nézete egoista „én”-t vagy „enyém”-et észlel, megkülönböztetést tesz a saját és a mások térfele között, és e megkülönböztetés következményeként ragaszkodás ébred benne a saját térfele iránt és gyűlölködővé válik másokkal, büszke lesz, és így tovább. A félreértések elkerülése miatt hangsúlyozni kell : az „én” és a „te”, az „enyém” és a „tiéd” konvencionális értelmezéseit a buddhizmus nem utasítja el. Kizárólag arról az esetről beszél, amikor az egoista „én” fölülkerekedik és negatív megkülönböztetéseket tesz, vagyis amikor túllép a konvencionális szinten és a realitáson. Amikor ez megvalósul, feléled a ragaszkodás a saját oldal iránt, és ezzel egy időben gyűlölet és elutasítás ébred a másik oldal irányába. A mérgező érzelmektől a tudat háborgóvá, zaklatottá válik, ebből pedig előbb vagy utóbb goromba, durva, nyers és agresszív cselekedetek származnak, vagyis az okokozat törvénye érvényesül : létrejönnek az okkal megegyező következmények. A negatív megkülönböztetés következményei jól érzékelhetőek mind az egyén, mind az emberi közösség szintjén. Az emberek győzni akarnak és ezért sok mindent hajlandóak elkövetni. De ha az egyikük győz, a másiknak veszítenie kell, ezzel pedig az „én” és a „te” negatív megkülönböztetésén alapuló emberi problémák újraélednek. Összességében tehát : a tudatban ébredő mérgező érzelmek felzaklatnak ahelyett, hogy nyugodtabbá tennének, zavart keltenek ahelyett, hogy építő szándékot generálnának, és háborgóvá tesznek ahelyett, hogy békességet teremtenének. Ezzel a test és a beszéd nekik megfelelő, hasonló típusú negatív cselekedeteit hozzák létre, amely cselekedetekből bizonyosan problémák támadnak. Ez a kapcsolat az egoista „én”, a mérgező érzelmek, a cselekedetek és következményeik között. Jóllehet a saját magunk által előidézett bajok és ártalmak szoros kapcsolatban állnak a tudat belső folyamataival, az emberek többsége mégis azon mesterkedik, hogy ezeknek a problémáknak a létrejöttét külső történésekkel magyarázza. Természetesen vannak külső feltételek, de ha a belső okokat érintetlenül hagyva csupán a külső feltételek megszüntetésére törekszünk, a problémáink ugyanazok maradnak. Remélem közelebb kerültök ennek a nagyon fontos témakörnek a megértéséhez, bár e helyen a teljes magyarázattal nem szolgálhatok, mivel ehhez a madhjamaka filozófia mélyebb ismerete szükséges. Az egoista „én”-ről beszélve ugyanis fel kell ismerni a közvetlen kapcsolatot az „én” végső természetével vagy ahogyan mondani szoktuk az „én” ürességével. Az egoista „én” közvetlen ellentettje az „én” ürességé”-nek. A teljes magyarázatot tehát a madhjamaka filozófia szolgáltatja. Jelen esetben


számotokra most az a fontos, hogy megértsétek : egyáltalán nem arról van szó, hogy minden ”én”-ről vagy „enyém”-ről alkotott nézet helytelen. A buddhizmus elfogadja az „én” és az „enyém” létezését, konvencionális természetként. Kizárólag a valóságnak nem megfelelően észlelt „én”-t és „enyém”-et tekintjük eltorzított nézetnek ; az olyan észlelést, amely függetlennek látja azokat az öt halmaztól és felsőbbrendűnek gondolja azokat a halmazoknál vagy másképpen mondva : az „én”-t és az „enyém”-et önléttel rendelkezőkként érzékeli. A praszangika madhjamaka filozófia szerint az „én” és az „enyém” csupán a halmazokkal összefüggésben álló tulajdonítás. Többé-kevésbé egyensúlynak kell fennállnia az „én” és „az én halmazaim” között. Az önző „én” esetében az egyensúly megbomlik, itt az „én” több és magasabb rendű, mint a halmazok. Ez a probléma, vagyis a gyökérok, amelyből a különböző mérgező érzelmek származnak. A ragaszkodás, a harag és a többi mérgező érzelem tehát az olyan „én” érzékeléséből ered, amely nem áll egyensúlyban a halmazokkal. Ilyenformán a mulandó halmazok nézete idézi elő a megkülönböztetést a saját térfél és a mások térfele között, és ez a megkülönböztetés ragaszkodást kelt a saját térfél iránt és gyűlöletet másokkal szemben, valamint esetenként a büszkeség, a zavarodott tudat, a szélsőséges, elferdített nézetek, és a magasrendűnek képzelt rossz nézetek, illetve rossz erkölcsök és előírások stb. előidézője. Amíg az eltúlzott „én” jelen van, addig természetesen a tudat zavarodott lesz, és a mérgező érzelmek is megnyilvánulnak.

A mérgező érzelmek okai 3) A mérgező érzelmeknek többnyire hat okát különböztetjük meg. a) Közülük az első az alap : a hajlam vagy a nem tudatos mérgező érzelem. Ahogyan azt már korábban többször is elmondtam, nincs szükségünk tanulásra ahhoz, hogy haragudjunk valakire vagy ragaszkodjunk valakihez. A buddhizmus szerint a hosszú hozzászokás eredményeként ezek természetes hajlamaink. Kezdettelen életeink végeláthatatlan során át különböző típusú hajlamaink tudatfolyamatunkban őrződtek, így megszületésünk első pillanatától tudat alatt bennünk élnek. Megnyilvánulatlan állapotukban azonban csupán lappangó lehetőségek. Ismerünk gyakran mérgelődő embereket, de ők sem bosszankodnak a nap 24 óráján keresztül, megszakítás nélkül. Csak akkor kelnek életre a hajlamok, amikor a nekik megfelelő külső feltételekkel találkoznak. Ilyenkor hangzik el a „mérges vagyok”, „gyűlölöm ezt vagy azt” kijelentés. Aki nem alkalmaz ellenszereket, az könnyen megtapasztalja mérgező érzelmeinek feléledését. Ezek az életre kelt hajlamok a belső ellenségeink,


amelyeknek egyetlen feladata a tudatunk megzavarása. A hajlam tehát önmaga az egyik ok, amely miatt a mérgező érzelmek megnyilvánulnak. b) Valamely tárgy, mint külső feltétele a mérgező érzelemnek. A tudat alatt lappangó hajlamok megnyilvánuláshoz külső feltételekre van szükség. Amikor hajlam és feltétel összetalálkozik, megtapasztaljuk a mérgező érzelmet. A buddhizmus azt tanácsolja, hogy a kezdő gyakorlók inkább a mérgező érzelem felkeltését szolgáló tárgyra koncentráljanak, mint az ellenszerek alkalmazására, mivel sokkal könnyebb a tárgyi feltételektől tartózkodni, mint ellenszereket alkalmazni. Egyszerűen mondva : egy kezdő gyakorló, ha nagyon mérges a vele szemben álló emberre, jobban teszi, ha sarkon fordul és elhagyja a helyszínt. Könnyebb ezt tennie, mint ellenszerek alkalmazásával próbálkoznia. Kis idő múlva úgyis lecsillapodik és megnyugszik. Itt megismétlem, amit már annyiszor elmondtam : a buddhista gyakorlást a legkönnyebben elvégezhető műveletekkel kezdjétek. Rendkívül fontos, hogy így tegyetek. A magasabb szintű gyakorlatok ezen a szinten még nem működnek, ezért kizárólag azt nézzétek, hogy mi az, ami a számotokra hatásos. c) A rossz barát, mint külső környezete a mérgező érzelemnek. Mindenekelőtt gondoljatok a buddhizmus alapfeltételére : ne zavarjatok és ne zaklassatok fel másokat. Ebből kell kiindulni a „rossz barát” fogalmának értelmezéséhez. A rossz barát olyan környezeti feltétel, amely erősen negatív befolyást gyakorol a mindennapi életre. A jó baráttal természetesen nincs baj, de a rossz hatással lévő barát a mérgező érzelmek felkeltését elősegítő, veszélyes külső feltétel. Az ilyen ember rávehet negatív cselekedetek elkövetésére, például, hogy más emberekre mérgesek legyetek, holott korábban nem voltatok azok, vagy valamilyen negatív érzelmeteket még tovább növelheti. A rossz barát hatására, ha nem is azonnal, de rövid időn belül zaklatottá, agresszívvé válhattok. Manapság óriási probléma a drogfüggőség. A kezdő lépés megtételéhez egy már drogfüggő barát hozzásegíthet. Bátorítására aztán lassan kialakul a pusztító, elszakíthatatlan kötelék. d) A rossz minta vagy helytelen tanítás, mint életre keltője a mérgező érzelemnek. Ha csendben meghúzódtok egy rossz barát környezetében, akkor abból talán különösebb baj nem származik. A barát azonban azért barát, hogy tanácsokkal lásson el. Aki még nincs felvértezve erős belső védelemmel és önmaga nincs tisztában azzal, hogy valójában mi a jó és mi a rossz, azt a tanácsok rossz irányba befolyásolhatják. A kellő alapokkal nem rendelkező személyt nagyon könnyű helytelen irányba eltéríteni. Ám rossz, káros tanácsokat nem csak barát, hanem valamely filozófia, hit vagy tanítás is adhat. A Lam rimban olvasható példát említve , ilyen buzdítás lehet, hogy saját magunk megtisztítása céljából valamely istenségnek megölt állatokat ajánljunk fel.


e) A múltban a mérgező érzelmekhez való nagymértékű hozzászokottság. Mérgező érzelmeinkhez megszámlálhatatlan életen keresztül szoktunk hozzá, ezért olyan virulensek. Márpedig, ha ez így van, akkor a kérdés így is feltehető : miért ne szokhatnánk ugyanígy hozzá a pozitív gondolatokhoz ? Miért ne történhetne meg ugyanaz a pozitív oldalon, ami megtörtént a negatívon ? Ha a pozitív szemléletet gyakoroljuk szüntelenül, akkor a pozitív gondolkodás válik természetes hajlamunkká. A buddhista technikák nagy része ezen az elven alapul : az értelmezés megfordításával az ellentétes oldal működését serkenti. f) Végül : a helytelen tudati hozzáállás, amely egy tárgy stb. vonzó vagy taszító tulajdonságait eltúlozza. Bármilyen személyről vagy dologról legyen szó, ha a róluk alkotott felfogás megfelel a valóságnak, a tudatban nem ébrednek mérgező érzelmek. Mivel a mérgező érzelmek feltámadásának oka a szembehelyezkedés a tényekkel, bármilyen vonzónak tetsző tulajdonság túlértékelése ragaszkodást kelt, illetve bármilyen nem tetsző tulajdonság eltúlzása haragot és gyűlöletet ébreszt. Érdemes összevetni a haragtól és gyűlölettől elvakult érzést, amely egy személyt kizárólag negatívnak lát, a békés, kiegyensúlyozott tudat nyugodt értékítéletével, amikor ugyanannak a személynek számos pozitív tulajdonsága válik nyilvánvalóvá. Hasonlóképpen, összehasonlítva a rajongástól elvakult ember nézetét a higgadt, mértéktartó szemlélettel, a különbség itt is jelentős. A Lam rim ezt a hat okot sorolja fel. Ha a mérgező érzelmek nem zavarnák meg a tudatot, nem lenne okunk aggodalomra. A mérgező érzelmek azonban zavart keltenek, a tudatban negatív érzelmeket ébresztenek, amit szenvedésként élünk meg. Ezt pedig senki sem akarja, mivel az emberi élet alapcélja ennek pont az ellenkezője : a minél teljesebb boldogság elérése. Ne feledjétek, ez nem vallási kérdés. A mérgező érzelmek meglétének vagy kiiktatásnak tétje a boldogság vagy a boldogtalanság, ami mindenkit egyformán érint.

A mérgező érzelmekkel együtt járó hátrányok 4) A mérgező érzelmek vizsgálatának utolsó témaköre a mérgező érzelmekkel együtt járó hátrányok megismerése. A buddhizmus arra figyelmeztet, hogy soha ne adjunk esélyt a mérgező érzelmek feléledésének. Ilyet csak az tegyen, aki úgy érzi, boldogabb amikor haragszik, amikor féltékeny, durva vagy erőszakos. De mindenki más, aki nem kívánja, hogy mérgező érzelmei megzavarják, igyekezzen azokat féken tartani. A békésebb, nyugodtabb, boldogabb tudatállapotnak két akadálya van : a belső mérgező érzelmek és a


külső feltételek. Tény, hogy számos külső feltétel zavaró, de néhány kivételtől eltekintve ezeket nem tudjuk megszüntetni. A mi hatáskörünkbe a saját mérgező érzelmeink lecsillapítása tartozik. Ha a külső dolgokba akarunk beavatkozni, akkor az mások érdekeit sérti, egy megszüntetett külső akadály helyébe pedig azonnal kettő lép. A belső negatív hajlamaink korlátozása ellen azonban senki sem fog tiltakozni. Ki kéri ki magának, hogy türelmesek, elnézőek, megbocsátóak vagyunk ? Amikor azt mondom, hogy a mérgező érzelmeket csillapítani kell és meg kell szabadulni tőlük, akkor a mindennapi életből származó tapasztalatra utalok, nevezetesen, hogy a mérgező érzelmek egyetlen funkciója az elménk megzavarása. Vannak persze, akik úgy érzik, hogy a mérgező érzelmeik bizonyos védelmet nyújtanak számukra. A buddhizmus ezzel a hozzáállással nem ért egyet. Lehet ugyanis, hogy egy adott helyzetben az érzelmi kitörés átmeneti előnyt biztosít, de mindenképp megzavar. Például, ha valaki ártani akar nekünk és mi haragosak és agresszívek leszünk, akkor amellett, hogy zaklatottá válunk, a magatartásunk nem előrelátó. Lehet, hogy így a bajból valahogyan kikerülünk, de a létrejövő állapot csak átmeneti, nem lesz stabil. Az általunk legyőzött személy nem felejti el a veszteségét, és igyekszik elégtételt venni. Másrészről, az ellenünk fellépő személy éppen azt akarja, hogy megzavarjon minket. Ha ez bekövetkezik, elérte a célját. A buddhizmus tehát nem ért egyet azzal, hogy az ilyen jellegű események megállítása kizárólag a saját magunk megzavarásával történhet. Lehet, hogy hosszabb időbe telik, de a cél békés, nem erőszakos eszközökkel is elérhető. Márpedig, ha ez elérhető, akkor miért ne inkább ezzel próbálkozzunk ? Ez az állapot tartós és szilárd lesz. Meg kell állítanunk mérgező érzelmeinket, hogy célunkat, a boldogságot elérhessük. Aki boldog, nem panaszkodik arról, hogy zavart vagy nyugtalan, és aki zavarodott, az nem lehet boldog. A kettő együtt nem létezhet. A külső ellenség barátunkká válhat, de a belső ellenséggel minél inkább megbarátkozunk, annál rosszabb helyzetbe kerülünk, annál zavarodottabbak és boldogtalanabbak leszünk. A buddhizmus azt mondja : a mérgező érzelmeknek mindössze egyetlen pozitív tulajdonságuk van, hogy meg lehet tőlük szabadulni. Ha nem tudnánk megszabadulni tőlük, akkor az valóban aggasztó lenne, mert a mérgező érzelmek megnyilvánulásának számos, általunk nem kívánt negatív következménye van. a) A Lam rimban említésre kerülő negatív következmények közül az első, hogy a mérgező érzelmek megzavarják a tudatot. A mérgező érzelmek elhomályosítják a tiszta tudatot. Ha a harag eluralkodik, az ítélőképesség nagyon alacsony szintre zuhan. Ilyen állapotban egyetlen döntés sem megfelelő, a haragvó ember hibát hibára halmoz. Ugyanígy, az erős kötődés


valamely tárgyhoz megakadályozza a tárgy elfogulatlan, józan megítélését. A tudatlanság szintén a valóság reális értékelését károsítja. b) A mérgező érzelmek eltorzítják a tudatot. A mérgező érzelmek az elmét kizökkentik éppen nyugodt állapotából és eltorzítják ítélőképességét, ami által a valóság meglátására képtelenné válik. c) A mérgező érzelmek megszilárdítják a negatív hajlamokat. A mérgező érzelmek újabb és újabb lenyomatokat hoznak létre a tudatfolyamatban, és az így megszilárdult lenyomatok könnyebben megnyilvánulnak, amint a külső feltételek együttállnak. d) A mérgező érzelmek fenntartják a mérgező érzelmek folyamatosságát. Az újonnan keletkezett mérgező érzelmek a hajlamként meglévő mérgező érzelmek folyamatosságát biztosítják. e) A mérgező érzelmek ártalmasak mind magunk, mind mások számára. A mérgező érzelmek nem csupán nyugtalanságságot és zaklatottságot keltenek, hanem kifejezetten ártalmas következményekre vezetnek. Nem csak a haragvó ember szenved, szenved a környezete is. A haragból veszekedés, fenyegetés és erőszakoskodás válhat. Nem ritkán a haragra gyúlt emberek egymás életére törnek. A haragvó ember nem törődik azzal, hogy mit tesz. Tör-zúz, semmit és senkit nem kímél, és amikor lecsillapodik, sajnálkozik a tette miatt. A ragaszkodásból szintén számtalan gond és probléma származik. Elhatalmasodása néha öngyilkossághoz vezet. f) A mérgező érzelmek szenvedést okoznak a jelen életben, a következő életben, illetve mindkettőben. A mérgező érzelmek a test és a beszéd negatív cselekedeteinek előidézői, ily módon negatív karma okozói. Ennek a negatív karmának negatív következménye lesz nem csak ebben, hanem a következő életben is. g) A mérgező érzelmek a tudatot újralétesülésre kényszerítik a szamszárában. A mérgező érzelmek felelnek a múlt életből a jelen életbe és a jelen életből a jövő életbe való átmenetért. Ahogyan azt már elmondtam, a mérgező érzelmek a szennyezett karma felhalmozásának indító okai és a lappangó karma csírák beérésének elősegítői. Végül a halál folyamatában a test iránt ébredő erős ragaszkodás mérgező érzelme aktiválja a következő életbe kényszerítő előrevetítő karma beérését. Ez utóbbiról még szó lesz a függésben keletkezés ismertetésekor. h) A mérgező érzelmek megakadályozzák a nirvána megvalósítását. Mivel a nirvána a mérgező érzelmek megszüntetésének szintjén jön létre, a mérgező érzelmek elhagyása nélkül a nirvánát nem lehet megvalósítani. Ehhez gyökerestül el kell hagyni a mérgező érzelmeket. i) A mérgező érzelmek megakadályozzák az erényes, pozitív cselekedetek felhalmozását. A mérgező érzelmek szüntelenül negatív karma


felhalmozására ösztönöznek. Következésképp, akadályozzák a pozitív karma létrehozását. j) A mérgező érzelmek lerombolják az ember népszerűségét és a róla alkotott jó benyomást. A haragos embert a környezete kerüli. Lenézik, még ha szemtől szembe talán nem is mondják el a véleményüket. Ugyanígy az agresszív embert is megvetik. Vagy gondoljatok például az amerikai elnök szégyenletes botrányára. Tekintélyének lerombolása a vágyakozás és ragaszkodás szenvedélyéből fakadt, amit a test és a beszéd negatív cselekedete követett : házasságtörése, és amikor ezzel szembesítették, a nyilvánosság előtti szemérmetlen hazudozása. Ráadásként, az amerikai adófizetők pénzéből sok millió dollárt költöttek ennek a kapcsolatnak a felgöngyölítésére. k) A mérgező érzelmek megbánást és szomorúságot keltenek a halál folyamatában. Egy másoknak ártó, zavarodott, nyugtalan életet élő ember halálakor visszagondolva a cselekedeteire, megbánást érez. l) A mérgező érzelmek miatt az alsó világok valamelyikében születünk újra. A mérgező érzelmekből negatív előrevetítő karma, és ebből rossz újralétesülés származik. m) A mérgező érzelmek számos másodlagos mérgező érzelmet keltenek. Minden mérgező érzelemből több más típusú mérgező érzelem támad, és minél több mérgező érzelem hatalmasodik el rajtunk, annál zavarodottabbakká válunk. n) A mérgező érzelmek a test, a beszéd és a tudat szennyezett karmikus cselekedeteinek okai. Erről már sok mindent elmondtam. o) A mérgező érzelmek üdvös vagy erényes cselekedetek véghezvitele helyett tévútra vezetnek. p) A mérgező érzelmek a megtévesztő létbirodalmakhoz láncolnak, ezzel megakadályozzák a meghaladásukat, és a szüntelen újralétesülések miatt a szenvedések nem szűnnek meg.

A karma felhalmozása Amikor a mérgező érzelmek elhagyásáról beszélünk általánosságban, akkor a hindu és a buddhista samathá meditációra gondolunk. A hinduk is szabadulni akarnak a mérgező érzelmektől, de ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy milyen mérgező érzelmek elhagyására törekednek, akkor – összevetve a buddhista tanítással – azt látjuk, hogy ők többnyire a mérgező érzelmek durva szintjéről beszélnek. Mi ezeket „világi mérgező érzelmek”-nek nevezzük. Ilyenek a harag, a féltékenység, a gyűlölet, és így tovább. A hinduk a finomabb mérgező érzelmek szintjével nem foglalkoznak. A buddhisták ennél tovább mennek.


Azt mondják : bár a durva mérgező érzelmek elhagyásával megvalósítható a valódi samathá meditáció, ám a samathá meditációval csupán a forma- illetve a forma nélküli világokba lehet újjászületni. Jóllehet innen, a jelenlegi szintünkről nézve ezek nagyon magas régiók, de még mindig a szamszárán belüliek. A buddhizmus ezért a mérgező érzelmek gyökeres kiirtását tanítja, mivel a szamszárától a mérgező érzelmek finom állományának elhagyásával lehet megszabadulni. Ennek eléréséhez részletes ismeretekkel kell rendelkeznünk a mérgező érzelmek fajtáiról, megjelenési formáiról, és mindarról, amelyekről már idáig beszéltem, és amihez további fontos adalék megtudni, hogy a mérgező érzelmek miként halmoznak fel karmát. b. A mérgező érzelmek által felhalmozott karmának három típusa van : 1) a test szennyezett erényes és nem erényes karmája, 2) a beszéd szennyezett erényes és nem erényes karmája, 3) a tudat szennyezett erényes és nem erényes karmája. Azt már tudjuk, hogy a harag, a gyűlölet, a féltékenység stb. mérgező érzelmei negatív karmát halmoznak fel. Bár az egoizmus – az önző önszeretet – a buddhista tanítás szerint mérgező érzelem, meditálással – ami végső soron a saját magunkhoz való ragaszkodás miatt történik – pozitív karma halmozható fel. Ugyanígy leborulásokkal is, holott ennek a hátterében is önzés, a több és teljesebb boldogság elérése húzódik. Vannak, akik azért adakoznak, hogy a következő életükben tehetősebbek legyenek, gazdag családba szülessenek, mások a jelenleginél vonzóbb külsővel szeretnének rendelkezni, ezért jelen életükben türelmet gyakorolnak. Bizonyos mérgező érzelmek által tehát pozitív karma gyűjthető, ám ahogyan ezek a cselekedetek, úgy a következményeik is a szamszárán belül nyilvánulnak meg. Ha ugyanis az okok szamszárán belüliek, akkor a következményeik megtapasztalása is a szamszárán belül történik. Az elmondottakból következik, hogy a mérgező érzelmekből egyaránt keletkezhet negatív és pozitív karma. Ha az erényes karma a mérgező érzelmek felhalmozásából keletkezik, az erényes karma szennyezett. Maguk a cselekedetek ugyan lehet, hogy erényesek – például leborulásokat végeztek, adakoztok vagy türelmet gyakoroltok – , de ha ezeket a cselekedeteket az önszeretet, a saját magatokhoz való ragaszkodás motiválja, akkor nem tökéletesen tiszták, ezért szennyezett erényes karmák. Legyen szó a legmagasabb szintű meditációról, akár jóga tantra gyakorlatról, ha a tudatot világi megfontolások motiválják, a meditálás szennyezetté válik. Ilyen világi szempont lehet például, ha valaki meditálásával környezete nagyrabecsülését kívánja elnyerni, ha magasabb szintre akar jutni, mint az ismerőse, vagy szeretne az érdeklődés középpontjába kerülni. Rendkívül fontos tehát, hogy motivációtok


tisztaságára éberen figyeljetek. Természetesen kezdetben tökéletesen tiszta gyakorlás nem valósítható meg, a kezdők gyakorlásába világi megfontolások vegyülnek. De mindenképp törekedjetek ennek csökkentésére, legalább azáltal, hogy gyakorlásotok megkezdése előtt ellenőrzitek a motivációtokat. Amíg a mulandó halmazok nézetének uralma alatt állunk, addig erényes és nem erényes előrevetítő karmát halmozunk fel. Ennek részletes magyarázata a Pradnyápáramitá és a madhjamaka tanításokban található. Általánosságban az egoista szemléletről van szó, amely az „én”-t a halmazoknál magasabb rendűnek tekinti. Hasonlattal élve : mint amilyen a király viszonya az alattvalókhoz. Amíg ez a gondolkodásmód a meghatározó, addig bármilyen módon – akár a legmagasabb jóga tantra meditációk végzése által – felhalmozott pozitív karma következménye is szennyezett lesz és a szamszárán belül valósul meg. Az üresség fogalom nélküli felismerése megállítja az előrevetítő karma felhalmozását. Az üresség közvetlen felismerése az az erő, amely képes legyőzni az egoizmust, az „én” görcsös megragadását. Aki eléri ezt a szintet, annál – az ellenszerek alkalmazása miatt – az én-képzethez ragaszkodás már túlságosan gyenge ahhoz, hogy szennyezett, szamszárikus cselekedetek felhalmozására legyen alkalmas. A Lam rim tanítása hangsúlyozza, hogy az üresség megértése, valamint valódi, őszinte lemondás és bódhicsitta nélkül minden karma szükségképpen szennyezetten kerül felhalmozásra és a szamszárán belül érik be. Az üresség fogalom nélküli felismerése által felhalmozásra kerülő karma a szamszárából megszabadulás oka, ezért a szamszárát meghaladva érik be. A karma felhalmozásának két változata van : a) a karma, amely a boldogság érzésének felkeltése miatt halmozódik fel, és b) a karma, amelyet semleges érzés halmoz fel. Mi a célunk a meditáció végzésével ? Hogy boldogok akarunk lenni ! Ha a negatív cselekedeteket tekintjük, ugyanezt látjuk. Miért lop valaki ? Mert úgy gondolja, hogy a megszerzett dologgal boldog lesz. Más kérdés, hogy az ilyen cselekedet többnyire közvetlenül tapasztalható szenvedéssel jár. Az indító ok azonban a boldogságra törekvés. a) A boldogság érzésének felkeltése miatt felhalmozásra kerülő karmának két változata van. i) A boldogság érzésének a felkeltése miatt felhalmozásra kerülő karma, amely az öt külső érzéki tárgyból származik. Ilyen külső tárgyak a szép formák, a kellemes hangok, a kellemes tapintású tárgyak, a jó ízek és a finom illatok. Ez a spirituális gyakorlatokat nem folytató, hétköznapi emberek tudatállapota, a legdurvább szint, amely temérdek szenvedéssel jár. A boldogság


elérése érdekében történő karmafelhalmozás nagyon alacsony szint. Valójában itt nem történik más, mint hogy érvényesül a tudat alaptermészete. ii) a boldogság érzésének felkeltése miatt felhalmozásra kerülő karma, amely az összpontosító meditálásból származik. Ezen a helyen a buddhista tanítás a samathá meditációról beszél. * Összpontosító meditálásával a gyakorló eleinte a boldogság érzésének a felkeltésére törekszik. Ahogyan előrehalad, mindinkább megszűnik érdeklődése az öt külső érzéki tárgy iránt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy itt már nem jön létre az öt külső érzéki tárgyból boldogság érzés. b) A karma, amelyet semleges érzés halmoz fel Tovább haladva összpontosító meditálásával, a gyakorlót a boldogság érzése mindinkább zavarja elmélyülésében. Sem boldog, sem boldogtalan nem akar lenni, semleges érzésben kíván megnyugodni. Nemcsak a buddhista, hanem a hindu gyakorlók is ugyanerre törekednek, amikor már eljutottak a samathá meditáció magas szintjére. Az elragadtatottság állapotát zavarónak tartják, igyekeznek meghaladni a szennyezett boldogságérzetet és létrehozni a szilárd semleges érzést. Valódi samathá meditációt akkor valósít meg a gyakorló, amikor a nap egyhatod részében, vagyis négy órán át, megszakítás és a legcsekélyebb elterelődés nélkül, tompaságba nem zuhanva képes az adott tárgyon az összpontosítást fenntartani. Ez igen magas szint. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy még a magas meditációs gyakorlat is egoizmusból fakad, és ha valaki elégedetlenné válik a meditációjából fakadó boldogságérzéssel és eléri a formavilág utolsó szintjét, a semleges érzést, az is az egoizmus által befolyásoltan történik. Következésképpen, ez a mérgező érzelem is karmát halmoz fel, és ennek a karmának a következménye is a szamszárában érik be. Mindegy tehát, hogy vágyvilági-, formavilágbeli- vagy formanélküli világ isteneként születik újjá a gyakorló ; ezek a létezési formák mind a szamszárán belül vannak.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához Nem először találkozunk azokkal a problémákkal, amelyekkel most szembenézünk. Korábbi életeinkben milliószor és milliószor tapasztaltuk őket, és persze ugyanígy az örömeink és boldogságaink sem új keletűek. A Lam rim egyfajta technika, amelynek segítségével testünk, beszédünk és tudatunk belénk rögzült negativitásait csökkenthetjük, és egyben pozitív megnyilvá* Gen Loszang Szönám a samathá (tib. zhi gnas) meditációt a Hat Tökéletesség ismertetésekor részletezte. Ld. 23. fejezet. 644-651. o., valamint III. Függelék. 797-800. o. és LRCM-mf : Meditatív nyugalom. 1-6. fejezet. tanitomester.hu.


nulásainkat erősíthetjük. Ily módon még a jelen életben elérhető a boldogság, a következő élet jobbá tételéhez pedig értékesen hozzájárulunk. De a tudat Lam rim segítségével megvalósítható átalakítása nem csupán jelen életünk minőségét javíthatja és nem csupán a jobb újralétesülést mozdítja elő az emberi vagy az isteni létformákba, hanem elvezethet a nirvánához és a buddhaság eléréséhez. Ez a buddhista tanítás általános és a Lam rim sajátos célja. E célok elérését mérgező érzelmeink akadályozzák. A harag, a gyűlölet, a ragaszkodás és a tudatlanság miatt negatív cselekedetek, vagyis negatív karma halmozódik fel, aminek következménye a valamelyik alsó világba, illetve rosszabb feltételek közé születés. Minél inkább mérgező érzelmekkel szennyezett a tudat, annál nehezebb jobb újralétesülésre szert tenni, márpedig aki ennek néz elébe, annak a gyakorlása akadályokba fog ütközni. Ha pedig nem gyakorol és nem meditál, hogyan érheti el a nirvánát vagy a buddhaságot ? A mérgező érzelmek tehát a nirvána és a buddhaság legfőbb akadályai, ezért meg kell szabadulnunk tőlük. A röviden felvázolt cél megvalósítása érdekében egyelőre a legfontosabb, hogy figyeljétek és tanulmányozzátok mérgező érzelmeiteket. Ismerjétek fel keletkezésüket, különösképpen, hogy milyen következményekkel kell szembenéznetek, ha szabadjára engeditek őket. Ugyanilyen fontos, hogy megtaláljátok a tanultak és a mindennapi életetek közti összefüggéseket. Ha a felismert, saját tapasztalataitokon alapuló összefüggések tudatosítása és megértése nélkül végzitek a meditációkat, akkor inkább előbb, mint utóbb ráébredtek arra, hogy valójában nem tudjátok, miért is meditáltok. A komoly gyakorlóknak ismerniük kell meditálásuk mindennapi életükben történő alkalmazásának technikáját. E technika pontos ismerete nélkül éveket lehet eltölteni gyakorlással, és végül nem születik eredmény. Végül ismét felhívom a figyelmeteket a „Nyolc vers a tudat képzéséről” című rendkívül fontos gyakorlatra.* Őszentségének, a Dalai Lámának idestova több mint harminc éve mindennapi meditációja. Bizonyos vagyok abban, hogy akinek sikerül ennek a tanításnak a szellemében megváltoztatnia a tudatát, az boldog lesz, bármilyen körülmények közé is kerüljön. Ahhoz, hogy ezt elérjétek, napjában akár többször, alaposan gondoljátok át a versek jelentését. Különösen a reggeli meditálás során a tudatban létrejött pozitív érzések gyakorolnak jótékony hatást egész napunkra. A problémák kezelése attól függ, hogy miként gondolkodunk róluk. A gondolkodásmód megváltoztatása tehát mindennél fontosabb. Ez a tanítás világosan megfogalmazza a körülményektől független, boldog élethez szükséges helyes gondolkodást. Azonnal persze nem teremthető meg a természetes pozitív érzés, de fokoza* Ld. 313. o. jegyzetet.


tosan, néhány év alatt a rendszeresen végzett meditálás eredménye a békés, nyugodt, kiegyensúlyozott tudatállapot lesz. Ennek a tanításnak a mondanivalója tehát az, hogy miként lehet a tudatot hozzáigazítani a külső történésekhez. Mivel a külső dolgok döntő részére nincs érdemleges befolyásunk, a tudatunkat kell a külső dolgok elviselésére alkalmassá tenni. A problémák jó része abból fakad, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni a külső körülményekkel. Nem tudják, hogy miként kell azokat kezelni és ez zavarokat okoz bennük. Ennek a meditációnak a segítségével elérhetitek, hogy még akkor sem veszítitek el a kedélyeteket, ha valaki az életetekre tör. Még ilyen körülmények között is felébred az együttérzés bennetek, és ahelyett, hogy haragosak lennétek, inkább csak mosolyogni fogtok. Gyakorlás kérdése az egész. Ha már nem lesznek zavart okozó dolgok, akkor bizonyosan békések, nyugodtak, és ezáltal boldogok lesztek.

12. Meghalás és újr alétesülés Minden fizikai természetű dolog egyszer véget ér. Az emberi testnek is ez a sorsa. Nyugaton a halott testet többnyire szertartás keretében eltemetik, keleten elhamvasztják vagy állatoknak adják. A tudat azonban nem hal meg. Nem léteznek olyan okok és feltételek, amelyek a tudatnak véget vethetnek. A tudat kezdet nélküli, folyamatossága töretlenül fennmarad. Emiatt beszélhetünk halál utáni köztes létről és következő életről. c. A meghalással és a következő élettel való kapcsolattal foglalkozó meditációnak öt része van : 1) a halál okai, 2) tudatállapotok a meghalás folyamatában, 3) a testmeleg feloszlása a meghalás folyamatában, 4) köztes lét a halál után, 5) újralétesülés. 1) Miért kell meghalnunk és mi okozza a halált ? A buddhista filozófia a halál három fő okát említi. a) Az első, az élettartam kimerülése. Ez alatt azt értjük, hogy a halál bekövetkezik, miután a korábban felhalmozott előrevetítő karma által meghatározott élettartam teljességgel felhasználásra kerül. Mint már tudjátok, a karmának két típusa van, az előrevetítő és a beteljesítő karma. Az előrevetítő karmánk felelős azért, hogy állatként, istenlényként vagy emberként létesülünk újra. A folyamat hasonló a nyilazáshoz. Valakinek harminc méterre repül a nyílvesszője, másnak lehet, hogy negyven, ötven méterre vagy még messzebbre. Minden a kilövés erejétől függ. Ugyanez áll az előrevetítő karmára. Egyes emberek nagyon hamar meghalnak, van aki már az anyaméhben, mások a születéskor, nem kevesen a gyermekkorukban, és vannak, akik tisztes öregkort élnek meg. Néha hallunk száz éves vagy még ennél is idősebb emberről. Ha az előrevetítő karma mondjuk hatvan évnyi élettartamot engedélyez, és az illető személy a hatvanadik életévét követően meghal, azt mondjuk : élettartamát kimerítette. Gyakran hallani, hogy valaki „idő előtt meghalt”. A buddhista tanítás csak abban az esetben nevezi a halált idő előttinek, ha valakinek az előrevetítő karmája mondjuk tíz évet engedélyezett, de ezt a kort nem élte meg. Más


esetben nem idő előtti a halál, még akkor sem, ha az élet csupán egyetlen óráig tartott. Az anyaméhben meghaló magzat halála is időben történik, ha az előrevetítő karma ennyi életre nyújtott lehetőséget. A halálnak ez a típusa hasonló ahhoz, mint amikor a mécses lángja amiatt alszik el, mert elfogy az olaj. Ezért ezt az alkalmas időben történő halálnak nevezzük. Megjegyzem, mivel különösen rejtett jelenségről van szó, amikor meghal valaki, nem állíthatjuk egyértelműen, hogy halála élettartamának kimerülés miatt következett be. Csupán annyit mondhatunk, hogy halála okát illetően ez az egyik lehetőség. b) A második lehetőség, amikor a halált az érdemek kimerülése okozza. Ez alatt azt értjük, hogy bár az előrevetítő karma által meghatározott élettartam még nem érne véget, de nyomorúságos életkörülmények és éhezés miatt bekövetkezik a halál. Lehetséges, hogy az előrevetítő karma ötven év életben maradást biztosítana, de az erényes cselekedetek hiánya vagy kimerülése az élet végének gyorsabb eljövetelét eredményezi. Ez esetben az egészségért, anyagi javakért és alapvető szükségletekért felelős beteljesítő karma nem engedélyez megfelelő életkörülményeket, például nagyon szegény családba születésre kényszerít, ahol a nélkülözések – az élelem, a ruházkodás, az egészségügyi ellátás és az otthon hiányosságai következtében – a hideg, az éhezés vagy a gyakori megbetegedések miatt a halál a lehetséges ötvenedik életév előtt bekövetkezik. Ezt a változatot idő előtti halálnak nevezzük. A halálnak ez a típusa hasonlít ahhoz, amikor a mécses lángja nem az olaj, hanem a kanóc elfogyása miatt alszik el. Hasonlóképpen az előzőekben mondottakhoz, külső szemmel nehezen ítélhető meg, hogy valakinek a halála idő előtti vagy sem, mivel az élettartam kimerülése különösen rejtett jelenség. c) A harmadik lehetőség a halál, amelyet kikerülhetetlen – eddig még nem beért, azaz még nem elhagyott karma következményeként – katasztrófa jellegű tényezők okoznak. Ez alatt azt értjük, hogy bár az előrevetítő karma által meghatározott élettartam nem merült ki, és olyan alapvető szükségletek, mint az étel és a ruházat sem hiányzik, de autóbaleset, földrengés, mértéktelen étkezés, mérgezés, betegség vagy más szerencsétlenség miatt bekövetkezik a halál. Ez szintén idő előtti halál, amely hasonlít ahhoz, amikor a mécses lángját erős szél eloltja, jóllehet a kanóc ép és az olaj is elegendő. 2) Lássuk ezek után magát a meghalás folyamatát, pontosabban a meghalás folyamatának tudatállapotait. A Lam rim elsősorban a lassan bekövetkező halálról beszél, például ha valaki kórházban hal meg. Mi történik ilyen esetben a meghalás közben ?

Meghalás és újralétesülés 351

A haldokló a meghalás folyamatában a saját maga és a mások által előidézett erényes vagy erénytelen tudatállapotait mindaddig tapasztalja, amíg tudata a durva szinten tartózkodik. Úgy tudom, meghaláskor a tudat durva szintje közel egy órán át marad fenn. Döntő, kritikus idő az életünkben, mivel ekkor még egy utolsó esély nyílik számunkra a jobb újralétesülés elérésére. Itt még azok számára is adott az emberi vagy az isteni létformákba születés lehetősége, akik életük során negatív cselekedetek sokaságát követték el, akik öltek, loptak, csaltak, mások életét megkeserítették. Ez persze nem azt jelenti, hogy amit elkövettek, annak következményét nem kell megtapasztalniuk. Csupán ez a tapasztalat eltolódik két, akár három élettel későbbre. A lényeg itt az, hogy a haldokló a saját maga vagy a mások ösztönzésével felkeltett pozitív gondolataival egy utolsó kísérletet tehet jobb újralétesülése elérése érdekében. Erre hozzávetőlegesen egy órányi idő áll a rendelkezésére. Ezért helyesen teszi, ha a lehető legpozitívabb tudatállapotot próbálja megvalósítani az együttérzés, a szeretet, a bódhicsitta, a lemondás, az ürességet megértő bölcsesség, vagy szádana – például Guru jóga és istenségeket vizualizáló – gyakorlatok segítségével. Igen fontos emellett, hogy a halál folyamatában a lehető legzavartalanabb körülmények jöjjenek létre, a haldoklót ragaszkodásával, haragvással, szemrehányásokkal, szomorúságával ne zavarja meg senki. Főként a tibeti közösségen belül szokás, hogy a haldoklót a legjobb barátai veszik körül. Ott áll mellette tanítója, aki a pozitív gondolatok felkeltésére a Dharma tanácsait suttogja a fülébe. A haldokló számára ilyenformán megnyugtató a környezet, tudata pedig a Dharmára összpontosul. Aki hozzászokott a Dharma gyakorlásához és a pozitív gondolkodáshoz, az persze külső bátorítás és segítségnyújtás nélkül is ugyanígy cselekszik. Abban a helyzetben pontosan tudja, hogy most érkezett el a halála, és a halál pillanata különleges fontosságú, mert itt dől el, milyen lesz a következő élete. Ezért azt is tudja, hogy a bódhicsitta felkeltésével, illetve a szeretet és az együttérzés gondolatával tudatát pozitívvá kell alakítania. A lehetőség azonban csak addig adott, amíg tudata a durva szinten tartózkodik. Amint tudatának durva szintje finom szintre vált, többé semmit sem tehet. ◆◆ Sok ember fél a fájdalmaktól és a kellemetlen érzésektől, ezért szeretne alvás közben meghalni. Úgy tartják, hogy ez a legszebb halál. Fontos a tudatosság ? A gyakorlók számára nagyon fontos a tudatosság. A vallástalanok esetében talán az alvás közben bekövetkező halál az előnyösebb. Különösképpen igaz lehet ez a szenvedélyes, haragos vagy ingerlékeny emberekre, mert legalább nyugalomban maradnak, nem lesznek zaklatottak az esemény alatt. A gyakorlók viszont akkor teszik a legjobban, ha a halál folyamatában a megszokott Lam rim meditációkra, a Négy Mérhetetlenre, a bódhicsitta felkeltésére, és


ehhez hasonló gyakorlatokra összpontosítanak. Nem a sok gyakorlat végzése a cél, hanem a minél hosszabb megmaradás egy gyakorlatban. Akik magasabb szintet értek el, azok a haláluk folyamatát átalakíthatják a naponta végzett tantrikus gyakorlatukká. ◆◆ Mit tegyünk, ha egy hozzátartozónk haldoklik ?

Mint mondtam, legfontosabb a zavartalan körülmények biztosítása. A siránkozás, jajveszékelés, hangos érzelemnyilvánítás csak kárt okoz. Ha a haldokló a buddhizmus követője, akkor a Buddhát, ha keresztény, akkor Jézus Krisztust ábrázoló képet vagy szobrot helyezzetek el mellette, és próbáljatok beszélni hozzá. Keltsetek pozitív gondolatokat benne, emlékeztessétek a naponta végzett gyakorlataira. Ha az illető nem hívő, akkor a békés légkör megteremtése a legfontosabb. A hagyomány szerint meghaláskor, akik életüket pozitív módon töltötték, úgy érzik a sötétség kivilágosodik, és mintegy álomszerűen, vonzó dolgokat tapasztalnak, ezért békésen, erős testi fájdalmak nélkül halnak meg. A sötétség kivilágosodása valójában boldogságérzet, amely boldogságérzetet az álomszerűen megjelenő látomások keltik. Bár az álom csupán a képzelet játéka, az általa felkeltett érzés valódi. Meghaláskor azok, akik életüket negatív módon töltötték, úgy érzik a világosság elsötétedik, és mintegy álomszerűen, ijesztő és taszító dolgokat tapasztalnak, ezért zavarodottan, erős testi fájdalmak közepette halnak meg. Valójában itt is csupán látomásról van szó, de a szenvedés, amelyet okoz, valóságos. Akik semleges tudattal halnak meg, azok nem tapasztalják az elmondottakat. A semleges álomszerű látomások sem boldogságot, sem rettegést nem keltenek. Ha a tárgy semleges, az érzés is semleges. E felismerések elmosódásáig a meghalás folyamatában a haldokló ragaszkodik önmagához, mivel hosszú időn át hozzászokott ehhez a ragaszkodásához, és emiatt fél önmaga elvesztésétől. Ragaszkodik a testéhez, és a testéhez való ragaszkodása az oka, hogy köztes létbe kerül. Ezt a létformát tibetiül bardonak nevezzük. A ragaszkodás a testhez az összekötő kapocs a jelen élet és a köztes lét között, másképpen mondva, a test elvesztésének félelme okozza a köztes létbe kerülést. Az említett körülbelül egy óra eltelte után a tudat finom szerkezetűvé alakul és a ragaszkodás is megszűnik. A lénynek már nincsenek emlékei, a tudata semleges. Ez a meghalás utolsó pillanata. A Lam rim tanítása nem tér ki a hirtelen halál – a baleset vagy katasztrófa – esetére. Véleményem szerint azonban még a hirtelen halál is eltarthat egy bizonyos ideig. Lehet, hogy egy percig vagy fél percig, de ez elegendő lehet a halál felismerésére, és ezalatt a test iránti ragaszkodás is eluralkodik.


A Lam rim megemlíti, hogy egyesek szerint zavarodottság lehet úrrá a lényen, amikor a köztes létbe kerülve saját halott testét meglátja. Congkhapa azonban figyelmeztet, hogy ez a megállapítás helytelen, mivel a köztes létbe került lénynek ott már nincs tudatossága. 3) A meditáció következő része a test életerejének megsemmisülése, azaz a testmeleg feloszlása a meghalás folyamatában. A buddhista tanítás szerint mindazoknál, akik az életüket pozitív módon töltötték, a halál folyamatában a testhő először a test alsó részéből távozik, aztán a felsőből, majd találkoznak abban a centrális helyzetű pontban, ahol az élet még az anyaméhben megkezdődött. Azoknál, akik az életüket negatív módon töltötték, a testhő először a test felső részéből távozik, és ezt követően az alsóból, majd egyesülnek a test centrális pontjában. Nem tudom, hogy a tudomány igazolja ezt vagy sem, de a buddhizmus állítja, hogy így történik. A tanításban gyakran a centrális pontot „szív”-nek nevezik, amely alatt nem testi szervet értenünk. A „szív” az a pont, ahol az élet megkezdődik. Itt kapcsolódik össze a megelőző életből származó tudat a jelen élet testével. Talán helyesebb, ha ebben a kezdeti pillanatban nem is testről, hanem az egymással egyesülő anya véréről és az apától származó magról beszélünk. A testhő elbomlásának végső pillanata ugyanebben a pontban történik. Az élet kezdetekor a fizikai akadályokat nem ismerő tudat – amely a köztes létben ezen a falon is könnyűszerrel keresztülhatol – mondhatni csapdába esik a centrális pontban. Többé nem képes innen elszakadni. Ennek az eseménynek az első pillanata az újralétesülés. A második pillanattól az utolsó pillanatot megelőző pillanatig tartó időszakot életnek nevezzük. A halál az élet utolsó pillanata. Majd pedig az említett körülbelül egy órányi haldoklás után a tudat belép a bardoba, ami mintegy negyvenkilenc napig tart. Mindannyian ennek a négy állapotnak a szüntelen körforgásában létezünk. 4) A halál utáni köztes lét. Abban a pillanatban, amikor a jelenlegi tudat elválik a test centrális pontjától, megkezdődik a köztes lét. Bizonyos jelek alapján az orvos megállapítja a halált, de a buddhista tanítás arra figyelmeztet, hogy a test és a tudat nem válik szét azonnal, ezért a hamvasztást nem szabad azonnal megkezdeni. Erre általában egy-két nap elteltével kerülhet sor. A látszólagos halált követő egy órán belül a tudat durva szerkezetű, még lehet erényes, erénytelen vagy semleges. Ezt követően a tudat finom szerkezetű megnyilvánulása már kizárólag semleges, tehát nem erényes és nem erénytelen, amelyre azt szoktuk mondani, hogy ez a tiszta fény. A köztes lét az érző lények halála és újralétesülése közötti állapot, amely állapotban a korábbi karmikus késztetésnek megfelelő


tudattest jön létre. A tudat a szél elemmel egyidejűleg létezik. A szél elemnek különböző tulajdonságai vannak. Itt a finom szerkezetű szél elemre kell gondolni. Hasonlattal élve, szél elem nélkül a tudat olyan, mint a végtagok nélküli ember, tudat nélkül pedig a szél elem olyan, mint a szeme világát vesztett személy. Szem nélkül az ember nem tudja, hogy merre menjen, láb nélkül pedig képtelen bárhová eljutni. A helyes működéshez mindkettőre szükség van, következésképp mindkettőnek jelen kell lennie. Egy másik hasonlatot használva, gondolhatunk a lovasra és a lóra, de talán még jobb példa, ha a köztes létben lévő tudattestet szélzsákként képzeljük el. E tudattest valójában tiszta fény, amelyet mi, emberi lények nem látunk és érinteni sem tudunk. A bardot csak az isteni szem birtokosai láthatják. A bardoban lévők látják egymást, ugyanúgy, ahogyan most mi itt egymást. A bardoban lévőket viszont csak a tényleges samathá és vipasjaná meditációk egyesítését megvalósító, a tisztánlátás képességével rendelkező emberek érzékelhetik. Ez a képesség nem elérhetetlen, és még csak nem is buddhista sajátosság. Hatalmas, de önmagában semleges erő, olyan, mint bármilyen más megszerezhető ismeret, amely a motivációtól függően jó vagy rossz irányba, pozitív és negatív célok megvalósítására egyaránt felhasználható. Alkalmas pusztításra, azaz a mérgező érzelmek erejének a felfokozására ugyanúgy, mint a mérgező érzelmek ellenszereként, a lemondás, a bódhicsitta, az üresség vagy magas tantrikus gyakorlatok realizálásaira. A bardoban a tudattest öt érzékszervvel rendelkezik, és az újralétesülésig mozgását a durva fizikai anyagok, mint amilyen például egy hegy vagy fal, nem akadályozzák. A köztes lét tehát nem a csökkent képességek helye. Erre a létformára azt mondjuk, hogy nem akadályozott, mert semmilyen durva fizikai jelenség sem képes a tudattest mozgását megakadályozni. Jegy nélkül utazhatunk bárhová, korlátozás nélkül, ennek azonban azonnal vége szakad, mihelyt a tudat újralétesülésének helyére, az anyaméhre rátalál, és egyesül új testének csírájával. ◆◆ A köztes létben tartózkodóknak miért van szükségük öt érzékszervre, például az íz érzékelésére ? A köztes létben élőket „illatevők”-nek* is szokás nevezni. Mivel ők is táplálkoznak, ha nem is olyan étellel, mint mi, a tibetiek a halott emberek számára kellemes illatú dolgokat égetnek el. Másfelől, a köztes létben lévők látják egymást, s bár a tisztánlátás képességével rendelkeznek, ez a képességük nagyon korlátozott ; nem mindent és nem mindenkit látnak. * Tib. dri za.


A köztes létben az élethossz egy hét. Ha a lény ezalatt nem talál újralétesüléséhez alkalmas helyet, legfeljebb negyvenkilenc napig, vagyis hét héten át megmarad ebben az állapotban. Ez idő alatt bizonyosan rátalál újralétesülésének helyére. A bardoban lévő lény akár egy napon, egy órán vagy egyetlen percen belül rátalálhat újralétesüléséhez alkalmas helyére, ám ha egy héten keresztül sikertelen marad, meghal, és újra bardo állapotba kerül. Mindez hétszer megismétlődhet. Természetesen filozófiai és logikai úton ezt nehéz bizonyítani. Nem kétséges azonban, hogy a létezések között kapcsolatnak kell lennie. Például egy Magyarországon élt személy újralétesülhet mondjuk Angliában, ahová el kell jutnia, ehhez pedig köztes állapotnak is lennie kell. ◆◆ Olvastam, hogy ha a köztes létben tartózkodó elhunyt személy egy hét után nem talál helyet az újralétesüléséhez, akkor meghal. Mit lehet tudni a bardo halálról ? Nagyon nehéz lenne bizonyítani a tanításnak ezt a kitételét, de valóban olvasható szútrában és a magyarázatokban. Ezzel kapcsolatban például az is kérdés lehet, hogy amikor „egy hét”-ről beszélünk, akkor ezalatt pontosan mennyi időt kell érteni. Az emberi időszámítást vegyük alapul, vagy valamilyen más mértékegységet ? A tanítás a mi, emberi időmértékünkkel számol. Vannak akik azt mondják, ha valaki az istenlények bardojába kerül, akkor ott az isteni létforma időszámítása érvényes, azaz például a vágyvilági istenlények első szintjén egy nap ötven emberi évnek felel meg. A magasabb buddhista filozófia értelmezésében a köztes lét cserélődhet. A halál és a bardoba születés közben az istenlény köztes állapota emberi lény köztes állapotává válhat. A tanítás csupán megemlíti, hogy „a köztes lét cserélődhet”. Véleményem szerint ez csak a felsőbb világokra értelmezhető. A meghalás utolsó pillanatában az előrevetítő karma hozza létre a köztes létet és ugyanez a kényszerítő erő valósítja meg az újralétesülést. Ez lehet a magyarázata annak, hogy alacsonyabb létforma köztes állapotából nem jöhet létre újralétesülés magasabb világba, mivel az előrevetítő karmájuk alapvetően különböző, az egyik esetben negatív, a másik esetben pozitív. Az ember és a vágyvilági istenlény előrevetítő karmája többé-kevésbé hasonló. A különbség pusztán annyi, hogy az előbbinél kisebb, az utóbbinál nagyobb erényről van szó. E kétféle köztes lét tehát egymás javára megváltozhat, így elképzelhető az is, hogy egy ember ugyancsak emberként történő újralétesülésének idején, köztes léte istenlény köztes létévé változik. ◆◆ Mi miatt változhat egy emberi lény köztes léte isteni lény köztes létévé ? Elsősorban karmikus kényszer miatt. De történhet ima hatására is. A tibeti közösségben például attól a pillanattól kezdve, hogy meghal valaki, hetekig imádkoznak érte. A hínajána filozófiai iskolák szerint a köztes


lét nem cserélődhet. Szerintük a bardo első hetében kiválasztásra került létforma a továbbiakban már nem változhat. A köztes létben felöltött forma megfelel az újralétesülés eljövendő formájának, mivel mind a köztes lét, mind az újralétesülés ugyanannak a karmikus késztetésnek a kivetülése. A bardobeli tudattest is rendelkezik finom szerkezetű formával. Aki például emberi lényként létesül újra, annak a tudatteste ember formájú. A különböző köztes létek színei eltérnek egymástól : a pokollakók köztes létének színe fekete, mint az égett fatörzs ; az éhező szellemek köztes léte vízszínű ; az állatok köztes léte füstszínű ; az emberek köztes létének színe aranysárga, a formavilág istenlényeinek köztes léte fehér színű. Ezeket említi a tanítás. Filozófiailag természetesen ezt is nehéz lenne bizonyítani, a tanítás alapján fogadjuk el. A szútra ezenkívül még kitér arra, hogy a forma nélküli világok istenlényeinek nincs köztes létük. Aki forma nélküli világba születik, az ugyanarra a helyre születik, ahol meghalt, ezért nincs szüksége semmilyen „utazásra”, így a köztes lét tudattestére sincs szüksége. Abban a pillanatban, amikor a jelen testétől elválik a tudata, újralétesül a forma nélküli világban. Ez a szútra szerinti magyarázat. A tantrikus tanítás szerint a forma nélküli istenlényeknek is van – rendkívül finom szerkezetű – formájuk. Olyasvalamiként képzelhetjük el, mint a már említett szélzsákot. 5) Végül az újralétesülésről röviden. A buddhista iratok a köztes lét és az újralétesülés közötti kapcsolatnak többféle magyarázatával szolgálnak. Az egyik változat szerint a köztes létben vándorolva a lény látni véli azt a helyet, ahol meg kell születnie. Ha a lény az anyaméhbe születés köztes létét képzeli el, akkor mintegy álomszerűen ahhoz hasonló köztes létet pillant meg, mint ahol az újralétesülése majd létrejön, és vágy ébred benne, hogy odajusson. Ez csupán illúzió, és a megálmodott személy sem valóságos. Amint közeledik felé, a spermát és a petét tévesen férfiként és nőként észleli. Ha nőként létesül újra, akkor ragaszkodás ébred benne a férfi iránt és vágyakozik, hogy a közelébe kerüljön. Ha férfiként létesül újra, akkor ragaszkodás ébred benne a nő iránt és vágyakozik, hogy a közelébe kerüljön. Még közelebb érve már csak a férfi illetve a női nemi szervet látja. Harag támad benne, és ez az érzelem a köztes létbeli halálának és az újralétesülésének az oka. Ha a lénynek jobb újralétesülésben lesz része, akkor az új élet létrejövetele közben kellemes hangokat vél hallani, és úgy érzi, mintha csodálatos palotába lépne. Ha rossz újralétesülése lesz, kellemetlen


hangokat hall és úgy érzi, mintha ingoványos, sötét erdőbe lépne. Ezek is mind csupán illúziók. * A vágyvilágba, a formavilágba vagy a formanélküli világba születés esetén szamszárikus újralétesülésről beszélünk. Az újralétesülés lehet szamszárán túli is, de a bódhiszattvák, akik már elhagyták a szamszárát, imájuk és együttérzésük miatt mégis ide születnek, mert vágyakoznak arra, hogy a lények segítségére legyenek. Sákjamuni Buddha esetében sem mondjuk, hogy újralétesülése a szamszára vágyvilágában történt, hanem azt, hogy emberként született meg. ◆◆ Hogyan érvényesül meghaláskor a karmatörvény ? Általánosságban mondva, ha a jelen életünkben döntően pozitív cselekedetekkel kötelezzük el magunkat, akkor ezeknek a pozitív cselekedeteinknek a halmaza pozitív karmát érlelhet életünk rendkívül jelentős utolsó pillanatában. Mint említettem, különösen fontos, hogy amikor a meghalás folyamata elkezdődik, a tudat békés, minden külső zavartól mentes legyen, mert az élet utolsó pillanatának tudatállapota dönti el, hogy milyen lesz a következő újralétesülésünk. De önmagában a csendes és nyugodt légkör nem elegendő. A negatív gondolatok, a harag és más mérgező érzelmek az alsó világok valamelyikébe kényszerítő negatív karma beérését segítik. Nagy szükség van tehát a pozitív gondolatokra, a pozitív tudatra. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A meghalás folyamatában a tudatot minden tekintetben pozitívvá kellene alakítani, például a bódhicsitta felkeltésével, együtt érző, szeretetteljes gondolatokkal. De hogyan lehet ezt elérni ? Szintén általánosságban mondva, tudatunk ellenállás nélkül csak olyan szándékainknak megfelelő cselekedetekre hajlandó, amelyekhez hozzászoktattuk. Ha nem szoktatjuk hozzá a pozitív gondolatokhoz még életünkben, akkor ott, abban az állapotban felkeltésük nem fog sikerülni. A pozitív gondolatokhoz azonban nem könnyű hozzászokni. Hosszú időn keresztül kell a Dharmát gyakorolni és meditálni, hogy a tudatban a pozitív hajlamok váljanak uralkodóvá. Aki viszont komoly gyakorlással ezt eléri, az halálakor minden külső segítség nélkül majd könnyen felidézi a már sokszor begyakorolt üdvös gondolatokat. Pozitív gondolatai pozitív karmájának beérését fogják elősegíteni, és ezáltal következő élete a magasabb szférák valamelyikében történik. ◆◆ A halál pillanatában semleges karma is beérhet ? Ez nem történhet meg, mivel a halál pillanatában a ragaszkodás görcsös megragadássá fokozódik, ami nem semleges érzés. Ebből a tudatállapotból * A meghalás folyamatának részleteiről ld. még : Halál, köztes lét, újjászületés. Őszentsége a XIV. Dalai Láma és Csangcsen Gave Lodrö (a khya yongs 'dzin dbyangs can dga' ba'i blo gros, kb. 1750) tanításai. tanitomester.hu.


pozitív vagy negatív karma érik be, és ennek megfelelően kétféle lehetőség van : a magasabb vagy alacsonyabb létszférák valamelyikébe születhetünk. „Középső” szint nincs. Hétköznapi emberként mi a halálunk folyamatának egyetlen szakaszát sem tudjuk ellenőrizni, jóllehet hasznunkra válna. Egy magasabb szintre jutott tantrikus gyakorló viszont idejében felkészül a nagy eseményre azáltal, hogy hozzászoktatja magát halála végbemeneteléhez. Elképzeli haldoklását, vizualizálja a meghalás teljes folyamatát, és átéli, hogy az elemek felbomlásának első, második, harmadik és így tovább, az összes többi szintjén mikor, milyen jeleket kell felismernie és milyen állapotokon fog keresztül menni, egészen halála utolsó pillanatáig. Ezt minden nap elvégzi, és amikor valóban eljön a halála, tudatát ellenőrzése alatt tartva azt teszi, amire felkészítette magát. Néhány rendkívül képzett tantrikus gyakorló, úgynevezett „magas láma” képes arra, hogy nagyon mély meditációban élje át élete utolsó pillanatait. Nem ritka, hogy meditációs testhelyzetben egy, két vagy akár három hétig is megmaradnak. Ebben a mély meditációban, testük minden fizikai életmegnyilvánulását elhagyják. Fizikai szinten az orvosok szerint halottak, de valójában nem haltak meg, környezetükben akár forró égövi viszonyok mellett sem érezni bomló testszagot. Hallomásból tudom, hogy ennek az állapotnak a végét jelzi, amikor az orrukból vér folyik. Innen tudják a jelenlévők, hogy a test és a tudat szétválása megtörtént. ◆◆ A nyugati orvostudomány szerint a halálnak nem feltétlen velejárója az orrvérzés…

Erre nem tudok felelni, de az igazolt történések alapján bizonyosan állítható, hogy egyes magas lámák akár egy vagy két hétig is képesek, ahogyan mi mondjuk : „halál közbeni visszavonulás”-ra*. Egyik nepáli tanítványom mesélte, hogy a kolostor vezető lámája halálakor négy napig volt „visszavonuláson”. Ő segédkezett körülötte, így saját maga közvetlenül tapasztalta, hogy a „visszavonulás” befejeztével folyadék távozott a láma testéből, amely jelből világosan felismerték : a meghalás folyamata befejeződött, tudata végleg elvált a testétől. Őszentsége, a Dalai Láma idősebb tanítómesterének „visszavonulása” mintegy két hétig tartott. Ezalatt mindenkinek úgy tűnt, mintha aludna. Nem változott a bőrszíne, bár a teste kihűlt és nem lélegzett. Részben orrának vérzése, részben az alsó testtájékán megjelenő folyadék jelezte ennek a mély meditációs állapotnak a végét. Mindez hogyan lehetséges ? Úgy, hogy napi gyakorlatként végezték haláluk átélését és hozzászoktak ehhez. Amikor pedig bekövetkezett a tényleges esemény, tudatuk irányításával a teljes folyamatot és annak minden részletét ellenőrzésük alatt tartották. Felismerték, hogy * Tib. thugs dam.


mikor, melyik fázisban tartanak, tudták, hogy ott mit kell tapasztalniuk és mit kell tenniük. Az utolsó pillanatban létrejövő legfinomabb szerkezetű tudatállapotot pedig a mély meditációra használták, amelynek tárgya az üresség, a bódhicsitta vagy valamelyik tantrikus istenség. Számotokra mindebből a legfontosabb tanulság az kellene legyen, hogy ha az időtök nagyobb részét ugyan dharmagyakorlással töltitek, a halál pillanatát mégis zavarodottan élitek meg, és ezért talán a következő életetek nem lesz jó újralétesülés, az nem azt jelenti, hogy a gyakorlatokat feleslegesen végeztétek. Mert minden elraktározódik a tudatfolyamatban, és talán majd két vagy három élet után beérik és jó újralétesülésben lesz részetek.

◆◆ Valójában mit, pontosabban melyik halmazunkat visszük magunkkal a következő életünkbe ? Nehéz elképzelni, hogy sokat tanulunk, és ezt a tudásunkat elveszítjük, viszont a szenvedélyeink hajlamait megőrizzük.

Öt halmazunk van, és ezek közül a fizikai halmazok nem mennek át a halált követő állapotba. A következő életbe a maradék négy halmazt visszük tovább. Miért nem vagyunk képesek megtartani az előző életünkben felhalmozott tudásunkat ? Ennek oka az, hogy tanulásunk olyannyira felszínes, hogy nem hagy erős lenyomatot tudatfolyamatunkban. Ám, ha hosszú időn át hozzászoktatjuk magunkat valamely tanulmányunkhoz, akkor ennek lenyomata a következő életünkben is megmarad. Ilyen „tanulmányunk” például a harag és a gyűlölet. Születésünket követően nem kell megtanulni, hogy miként gyűlöljünk, hogyan haragudjunk, vagy miként legyünk féltékenyek másokra. Azt sem tanítja nekünk senki sem, hogyan ragaszkodjunk a dolgokhoz. Mindezeket a múlt életeinkből hozzuk magunkkal, a hosszú időn át tartó hozzászokottságaink eredményeiként. Ezzel szemben az a tanulás, amire te gondolsz, rendkívül erőtlen, és emiatt gyakorlatilag nyom nélküli. Már korábban is javasoltam, hogy figyeljétek meg a gyerekeket, milyen sok dologban különböznek egymástól. Miért vannak a gyerekeknek eltérő hajlamaik ? A buddhizmus erre azt feleli : mert a hajlamaik kapcsolatban állnak a múlt életeikkel. Minden attól függ, hogy mihez szoktak hozzá. Meghaláskor a tudat finom szintjein létrejövő pozitív átalakulás nagyon erős lenyomatot hagy, és hatalmas befolyással lehet mind az ezt az életet lezáró halál folyamatára, mind a következő életre. Ezért annyira fontos a tudat edzése. Olyan ez, mint az űrhajósok kiképzése itt a Földön. A cél az űrutazás, ám az ottani körülményekre felkészítő edzés itt, például a vízben végezhető el. Amikor az űrhajósok tökéletessé fejlesztették magukat a vízben, mehetnek az űrbe. Ugyanilyen a Lam rim meditáció is. Egyfajta előkészítő edzés. Amikor az ember ténylegesen átmegy a halál folyamatán, tudati késztetései felfokozottabbak, mint az életében voltak. Lényeges tehát, hogy békés, és egyben pozitívvá alakított tudattal rendelkezzünk meghaláskor. A


pozitív transzformáció, a pozitív tudati beállítottság olyan kiváló táptalaj, amelybe a jelenlegi és a korábbi életekből származó karmikus magvak beágyazódhatnak. Erősen pozitív tudat a halál folyamatában pozitív karmát érlel – legyenek akármilyen más magvak mellette – és ezzel a jobb, magasabb újralétesülés irányába löki, tolja az egyént. De ne feledjétek, ez csak átmeneti cél. A hosszú távú cél a megszabadulás minden szenvedéstől, örökre. Ennek megvalósítására egyetlen élet nem lesz elegendő. Ehhez több életen keresztül kell folyamatosan gyakorolni.

Tanácsok a Lam rim meditációk gyakorlásához A meditálásnak az a célja, hogy hozzászoktassuk magunkat a meditálásunk tárgyához. Amikor a Négy Mérhetetlenről, a bódhicsittáról és a többi üdvös témakörről meditálunk, arra törekszünk, hogy tudatunkat a pozitív gondolkodás segítségével átalakítsuk. A Lam rim meditáció kezdő szintjén csupán a jó motiváció felkeltése a cél, és a meditálás eredménye még nem is eléggé szilárd. A következő Lam rim szinteken a gyakorlónak a meditáció tárgyához való hozzászokottságát kell fejlesztenie. Az egyre erőteljesebb pozitív transzformációk egyre erősebb lenyomatokat hagynak a tudatban, és lassacskán a meditáló saját természetévé válnak. Ez amiatt nagyon fontos, mert ezeket a lenyomatokat a tudatfolyamat a következő életben is tárolja. Akik komolyan végzik az eddigi meditációkat, azok fokozatosan felismerik a létezés valódi természetét a szamszárában, és ez számukra mind a jelenlegi, mind az elkövetkező életeikre nézve hatalmas tanulsággal szolgál. A Lam rim célja a tudat boldogságának megteremtése, jóllehet, aki ennek a tanításnak a lényegét valóban meg akarja érteni, annak szembesülnie kell az élet valamennyi összetevőjének kellemetlenségével. Ez elkerülhetetlen. Ha a szamszára szenvedéseitől meg akarunk szabadulni, meg kell ismerjük a szenvedés-természetet, még azon az áron is, hogy a megszerzett ismeret megrázkódtatással jár. Nem a rémület felkeltése a cél, de ez az egyedüli út a megszabaduláshoz, és ez a célhoz vezető út velejárója. Nélküle nincs ösztönző erő a változtatásra, és ha nem változtatunk, végképp elveszünk a szenvedések végtelen körforgásában. A buddhista tanítás szerint lehetőségünk van a megszabadulásra. Nem könnyű kilépni a körből, de a tanítás nem is azt mondja, hogy könnyű, hanem azt, hogy lehetséges, és mivel a körforgás megállítható, még a megrettenés kockázatát is vállalva, jobb ha megismerkedünk a szenvedés-természettel. Korábban példaként említettem a mérges kígyót a szobában. Erre kell gondolni. Csak a rémület árán szabadulhatunk meg tőle, mert csak


akkor teszünk valamit, ha alaposan megijedünk. A tanítás is erről beszél. Aki megérti a szenvedés-természetet, megszabadulhat a szenvedéstől. Azzal hogy vállalva a kellemetlen érzéseket, felismerjük tényleges helyzetünket a szamszárában, megteremtjük a lehetőségét az őszinte, mélyről fakadó lemondásnak. Ez más módon nem valósulhat meg. A szenvedés-természet megértésének az a különös jelentősége, hogy ennek birtokában bármilyen dharmagyakorlatot végeztek, az mindig tiszta, világi befolyásoltságtól mentes lesz. Mert amúgy szándékait tüzetesen megvizsgálva, bárki ráébredhet arra, hogy darmagyakorlása át meg át van szőve világi megfontolásokkal. Amíg ez a keveredés fennáll, amíg a tudat vágyakozóan fordul a szamszára felé, nem beszélhetünk őszinte lemondásról. A mély és őszinte lemondást tehát a komolyan végzett meditáció által felkeltett megrettenés érzése alapozza meg. Amint ez az érzés eluralkodik, megszűnik a ragaszkodás és kötődés a szamszára dolgaihoz. Korábban többször hangsúlyoztam, hogy a lemondás a tudaton belül valósul meg, nem kell elmenekülnötök a családotoktól, nem kell hátat fordítani a barátoknak, az emberi közösségnek vagy megválni minden tulajdonotoktól és vagyontárgyatoktól. Aki így tesz, az ugyan megszabadul hozzátartozóinak vagy tulajdonának egy részétől, de közben újabb kötődéseket teremt. A régiek helyett új személyekhez és tárgyakhoz fog ragaszkodni. Valódi lemondás akkor jön létre, amikor a tudat kötődései eloldódnak a szamszárikus léttől, és az ahhoz tartozó dolgoktól. Ezért tanácsolja Őszentsége, a Dalai Láma, hogy a kezdők a dharmagyakorlást a számukra adott feltételek között végezzék. Aztán fokozatosan, minél inkább megértitek a szamszára természetét, annál erősebben támad fel bennetek az érzés, hogy kilépjetek a szüntelen körforgásból. Akiben pedig ez az érzés rendkívül erőssé válik, annál nem elképzelhetetlen, hogy majd valamikor egy elzártabb helyen, távolabb a világ zsivajától is gyakorolni kíván. Mert hasznos, mondjuk egy évben egyszer valamennyi időt visszavonulásban eltölteni, de amíg a lemondás valódi, erőteljes érzése nem jön létre, addig nem sok értelme van ilyennel próbálkozni. Az őszinte törekvés a megszabadulásra, a szamszára természetének alapos megismeréséből fakad. Aki eljut idáig, annak a dharmagyakorlása nagyon tiszta lesz. Gyakorlatait világi megfontolások nem szennyezik be, lemondása pedig megsokszorozza hatékonyságát : fáradtság nélkül, hosszú időn át, megszakítás nélkül tud gyakorolni. Ez a folyamat megfordíthatatlan, innen már nincs visszatérés. A Lam rim tanítása ebbe az irányba kalauzol, és aki elér idáig, annak a maradék élete – tartson akár évekig vagy csak rövid ideig – valóban jelentőssé válik. Minden cselekedete értékes lesz. De még ilyenformán is, a nirvána elérése ugyanabban az életben nagyon valószínűtlen. Ám, még ha az elérése valószínűtlen is, lépések tehetők felé, hiszen


a törekvéseket megőrzi a tudat folyamatossága. Általános értelemben ez a buddhista megközelítés. Sajnos sokan, valószínűleg hibás elképzelésektől vezérelve, máshogy látják a dolgot. Úgy gondolják, az említett út rövid idő alatt bejárható. Mi erre azt mondjuk : a gyakorlás gyors befejezésének a kezdete, ha valaki elhatározza, hogy rövid idő alatt nagyot lép. Sehol sem találunk a buddhista szútrák vagy tantrák tanításaiban olyan kijelentést, hogy a nirvána vagy a buddhaság ugyanazon az életen belül elérhető, amelyben a gyakorlás megkezdődik. Ez sehol sincs leírva. Mi az, amit tehettek ? Gyakoroljatok, fáradtságot nem kímélve és az időt nem számolva. Csináljátok, aztán az erőfeszítéseitekkel arányosan elnyeritek, amit megérdemeltek. Ha ebben az életetekben komolyan belekezdtek a dharmagyakorlásba, esélyt nyertek arra, hogy valamennyi élet elteltével elérjétek a megszabadulást. Ha nem fogtok hozzá, állandóan kezdők maradtok. Ennyit tehettek. ◆◆ A saját természetünkkel szemben végzett gyakorlástól nem csak felszínes, mesterkélt eredmény várható ?

Akármit is vizsgáljunk, végső soron mindig ezt találjuk : mit akarunk és mit nem akarunk. Ez pedig a lehető legszorosabban összefügg a boldogságunkkal és a boldogtalanságunkkal. Mindegy, hogy valaki hívő vagy sem, hogy követi valamelyik vallás előírásait vagy sem, hogy milyen a bőrszíne és a neveltetése, a lényeg mindenkire kivétel nélkül igaz : választhat, boldog vagy boldogtalan akar lenni. További rétegek után nem érdemes kutatni. Aki boldogtalan akar lenni, az csak hagyja, hogy cselekedetei járják a maguk útját, engedje, hogy mérgező érzelmei szabadon garázdálkodjanak. Aki nem akar boldogtalan lenni, az szüntesse meg mindazokat az okokat, amelyek következményeiként a nem kívánt állapot előáll. Melyek ezek az okok ? A mérgező érzelmek. Nincs semmi különbség a között, hogy az okok természetesek vagy mesterségesek. Ha nem akarunk szenvedni, akkor minden boldogtalanságot eredményező ok erejét csökkenteni kell, illetve el kell fojtani, ki kell iktatni, örökre meg kell szüntetni, éspedig akaratlagosan. Ez a dolog szigorú logikája. A nap huszonnégy órájának összes tevékenysége és tapasztalásaink lényege nem a természetességben vagy a mesterkéltségben keresendő, hanem abban, hogy mit akarunk, illetve mit nem akarunk. Ez pedig nem attól függ, hogy mi a természetes és mi a mesterkélt. Keressük a boldogságot és el akarjuk kerülni a boldogtalanságot. Az alapkérdést, hogy a boldogságot vagy a boldogtalanságot akarjátok, úgy is feltehetitek, hogy elégedettek vagytok-e vagy sem. Ha minden tekintetben elégedettek vagytok, ha nem akartok változást, ha továbbra is úgy akartok élni, mint most, akkor nincs szükségetek mesterkélt gyakorlásra. Meditálnotok sem kell. Ám az elégedetlen ember tegyen kísérletet a változtatásra. Ahhoz, hogy változás történjen, valamiben neki meg kell változnia, mivel természetes módon,


önmagától a változás nem következhet be. Ezt nevezzük gyakorlásnak, illetve meditálásnak, amelynek következménye eleinte persze nagyon mesterkélt, de kellő hozzászokottság után természetes lesz. Aki idáig a saját útját követte és ettől nem lett elégedett, az jól teszi, ha változtat és egy másik úton igyekszik továbbmenni. ◆◆ De honnan tudhatjuk, hogy az új út a megfelelő ?

Leszögezem : egyáltalán nem állítom azt, hogy a boldogság elérése egyedül a buddhisták által javasolt módon lehetséges. Az emberek sokfélék. Egyeseknek a keresztény út a megfelelőbb, mert általa válnak boldogabbakká és elégedettebbekké, másoknak az a jobb, ha a buddhista megoldást követik. A különböző vallások és hagyományok még ha több vonatkozásban különböznek is egymástól, az üzenetük alapvetően azonos. Fontos kérdés emellett az is, hogy a boldogságra vágyakozó hogyan és mi által képes megérteni a boldogság elérésének a módját. Én nem látok bele a mások tudatába, nem vagyok sem tisztánlátó, sem gondolatolvasó, de rendelkezem saját tapasztalatokkal és ezeket alkalmazom. Ennek alapján ismerem fel, hogy a mások kívánsága helyes, hiszen magam is boldogságra vágyom. Valamelyik kadampa gese egyszer azt mondta : „Nincs szükségem egyetlen buddhista szövegre sem. A körülöttem lévő dolgok a szentiratok.” Körülöttünk minden a leírtak példáiként szolgál. Ma azt mondhatnánk, hogy körülöttünk minden az interneten található dolgok példája, ezért nincs szükségünk az internetre. A feleletem ezért röviden : a mérlegeléshez használjátok a józan eszeteket és támaszkodjatok mindennapi tapasztalataitokra. ◆◆ Mit tegyek, ha szeretnék meditálni, de nehezen megy, mivel az életemben számos zavaró dolog van ?

Általánosságban mondva két módszer lehetséges. Az egyik, hogy meditáláskor meg kell próbálni a problémákat félretenni. Ezt hatásosan segítheti a légzésre történő összpontosítás. Amikor a tudat lecsendesedett, a meditálás megkezdhető. A másik módszer, hogy próbáld minél pontosabban megérteni a gondjaidat, vagyis a valóságos helyzetedet. Az elemzés révén felismerheted a problémáidat létrehozó okokat. Végül is az okokat kell megszüntetni, okok nélkül ugyanis nincsenek következmények. Az alap azonban a zavaró helyzet világos értelmezése. Soha sem szabad megfeledkezni arról, hogy amíg itt élünk a szamszárában, addig problémáink is lesznek. Senki sem mentes tőlük, és ez így természetes. Viszont minden attól függ, hogy miként gondolkodunk a problémáinkról. Segíteni fog, ha saját gondjaidat egybeveted azokkal a tiédnél sokkalta nagyobb megpróbáltatásokkal és bajokkal, amelyekkel más embereknek kell szembenézniük. Érezni fogod, hogy még szerencsés is vagy hozzájuk képest. A lényeg az, hogy problémáidra igyekezz távolságtartással tekinteni. Távo-


labbról nézve biztosan kisebbnek tűnnek. És fontos az is, hogy ne aggodalmaskodj, ha nem találsz megoldást rájuk. Egy probléma elég. Az aggodalom csak ráadás, olyan baj, amit magad teremtesz.

◆◆ Néha előfordul, hogy nagyon jól érzem magam, és akkor azért nem meditálok…

Az embernek nem kell ahhoz meditálnia, hogy néha jól érezze magát. Tudni kell azonban, hogy a buddhizmus megkülönbözteti a boldogságot az örömtől. Amikor örömről beszélünk, akkor főleg külső dolgokra gondolunk : kényelemre, jó ételekre, kellemes zenére, és így tovább. Főleg olyan tárgyakra és körülményekre, amelyek örömforrásul szolgálnak. Az ilyen örömök azonban nem tartósak, mivel nagymértékben függnek a külső dolgoktól. Az igazi boldogság belülről fakad, nem a külső dolgoknak, hanem sokkal inkább a gondolkodásmódnak a következménye. Ez a boldogságfajta sem állandó, de lényegesen tartósabb, mivel független a külső változásoktól, a barátoktól, vagyontól és egyebektől, és a külső dolgok megszűntével is fennmarad. Őszentsége magyar nyelven is megjelent „A boldogság művészete” című könyvében olvasható egy példa. Az a gyerek, aki még soha sem látott értékes játékot, nagyon örül az egyszerű játéknak. Kérdés, hogy mi a fontosabb : az öröme vagy, hogy értékes játéka legyen ? Ha ez a gyerek kap egy értékes játékot, attól nem lesz sokkal boldogabb, mint előtte az egyszerűbbel volt. Sőt talán még olyan boldog sem lesz. Ez a példa általános érvényű. Az emberek számára sokszor fontosabbak a külső tárgyak, mint saját boldogságuk. Jó dolog az értékes játék, de nem fontos. Lényegesebb az az öröm és elégedettség, ami az értékes játék előtt volt. Az emberi szükségletek határtalanok. Aki a boldogságra külső tárgyakon keresztül akar szert tenni, az soha nem lesz elégedett. A buddhizmus a hangsúlyt belülre, a tudat átalakítására helyezi, arra a módszerre, amellyel valódi, stabil elégedettséget lehet elérni. Őszentsége könyvéből világossá válik, hogyan lehetünk boldogok külső dolgok igénybevétele nélkül. Ez a boldogság művészete. Javasolom Őszentsége könyvének elolvasását. Érvelései és felismerései segítséget nyújthatnak a napi gondok megoldásához. Érdemes akár többször is végigolvasni, mert bár azonnal érthető, de sok fontos részlete hamar feledésbe merülhet. Életre szóló kincs.

13. Függésben keletkezés A függésben keletkezés tizenkét tagú láncolata 3. Következő nagyobb témakörünk a meditáció a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatán. A tizenkét láncszem a következő : tudatlanság, összekötő karma, tudatosság, név és forma, az érzékelés forrásai, érintkezés, érzés, heves vágyakozás, megragadás, újralétesülés, születés, öregedés és halál. Sákjamuni Buddha a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatát a szamszára vágyvilágában tojásból, anyaméhből, valamint melegből és nedvekből születő érző lények újralétesülésének teljes ciklusaként magyarázta. Fontos megjegyezni, hogy itt a teljes ciklusról lesz szó, mivel például a forma nélküli világ istenlényeinek újralétesüléséhez nincs szükség tizenkét összetevőre. A tojásból illetve az anyaméhből születés alatt tudjuk, mit kell értenünk. Magyarázatra talán a melegből és nedvességből születés szorulhat. A buddhista szemlélet a könnyen felismerhető, azaz a látható életkezdeményt megkülönbözteti a kevésbé érzékelhetőtől, ezért a tojást – például egy tyúktojást – más kategóriába sorolja, mint az apró petét. Utóbbira használja a melegből vagy nedvességből születés fogalmát. Szerintem nincs ellentmondás a tudományos és a buddhista megközelítés között, mivel a buddhizmus csupán nagyságrendi megkülönböztetést tesz. a. A tizenkét láncszem közül az első a tudatlanság. A tudatlanság az oksági törvény és a jelenségek valódi természete ismeretének hiányából, valamint az ezekről alkotott zavaros nézetből fakadó megtévesztett állapot. Általános értelemben kétféle tudatlanságról beszélünk : az oksági törvényre vonatkozó tudatlanságról és a végső természetre vonatkozó tudatlanságról. Az oksági törvény alatt itt a karmatörvényt értjük. Aki nem fogadja el a karmatörvényt, az úgy érezheti, hogy cselekedetei következmény nélküliek, ezért szinte bármit megtehet. Büntetlenül ölhet állatokat, megkárosíthat, becsaphat, rágalmazhat másokat, a kedve szerint durva szavakat használhat, és így tovább. Hogy ezeket mégsem követi el állandóan, az pusztán amiatt van, mert némely esetben beleütközne az országában érvényes előírásokba, és tart a büntetőjogi következményektől.


De csak ettől fél, valójában nem érzi helytelennek az ilyen cselekedeteket. Márpedig, ha elköveti ezeket, erénytelen karmát halmoz fel, még akkor is, ha jogi következményekkel nem kell számolnia. Erénytelen karmájának kényszerítő ereje által pedig rossz újralétesülésben lesz része. Ellenkező esetben, ha figyelembe veszi a karmatörvényt, belső visszatartó ereje megóvja a helytelen cselekedetek elkövetésétől. Ami a tudatlanság másik típusát illeti, még ha a karmatörvényt el is fogadjátok, de az ürességet, mint végső természetet nem értitek, tudatlanságotok szennyezett erényes karma felhalmozását eredményezi. A karmatörvény követése ugyan visszatart az erénytelen cselekedetek elkövetésétől, ám így az erényes cselekedeteitek szennyezettek lesznek. Ez utóbbi cselekedetek pedig nem a nirvána felé, azaz nem a szamszárán túlra vezetnek, következményük, az újralétesülés is ezért csak a szamszárán belül valósulhat meg, még ha az erények miatt talán a magasabb létbirodalmak valamelyikében. Az üresség ismerete nélkül tehát nem számít, hogy milyen meditációkat vagy milyen bonyolult tantrikus gyakorlatokat végeztek, még ha sikerrel meg is fékezitek erénytelen cselekedeteiteket, törekvésetek kizárólag a szamszárán belüli következményekre vezethet. Mindebből érthetővé válik, hogy az ürességre, vagy másképpen mondva a jelenségek végső természetére vonatkozó tudatlanság a szamszára gyökéroka. Amíg ez a gyökérok jelen van, nincs esély a szamszára meghaladására. A végső természetet fel nem ismerő tudatlanság velejárója ugyanis a szennyezett erényes cselekedetek elkövetésére ösztönző, az „én” valódi természetével ellentétes egoizmus. Bár mindebből az is következik, hogy az egoizmus csak akkor válik erénytelen karma felhalmozójává, ha együtt jár a karmatörvény elutasításával, a megszabaduláshoz kizárólag az ürességet megértő bölcsesség ösvénye vezet. Ahogyan Árjadéva mondja : „Nincs másik kapu a nirvánához”. Vizsgáljuk meg az elmondottakat témakörünk, a függésben keletkezés összefüggésében. A buddhista filozófia álláspontját megismerve azt már tudjátok, hogy szamszárikus életeinknek nincs kezdete. A kérdés most az, hogy e végeláthatatlan folyamaton belül miként kezdődik egy éppen aktuális élet ? A rövid válasz erre : a korábban felhalmozott szennyezett karma előrevetítéseként jön létre. A szennyezett karmát a tudatlanság okozza, azaz a tudatlanság miatt előrevetítő, úgynevezett összekötő karmát halmozunk fel. Ha ez a karma erényes, akkor emberként vagy istenlényként a magasabb létbirodalmak valamelyikébe létesülünk újra, ha a tudatlanság miatt a karma erénytelen, akkor állatként, éhező szellemként vagy pokollakóként valamelyik alsó létbirodalomba születünk. Jelen életünk létrejöttét illetően a döntő mozzanat tehát a tudatlanságunk. Ezért a függésben keletkezés legelső láncszeme a tudatlanság, a második pedig az összekötő karma.

Függésben keletkezés 367

b. Az összekötő karma a test, a beszéd és a tudat cselekedete, amely előrevetíti a jövőbeni újralétesülést. * Háromféle összekötő karmát különböztetünk meg : érdem telit, érdemtelent és megingathatatlant. Mivel minden cselekedetünk karma, nem akadályozhatjuk meg a karma felhalmozását. E szünet nélküli folyamat során az erényes cselekedetekből érdem teli, az erénytelenekből érdemtelen és az olyan semleges cselekedetekből, mint az írás, sétálás, étkezés stb. semleges karma gyűlik össze. Az érdem teli karma előrevetíti az újralétesülést emberként vagy vágyvilági istenlényként. Az érdemtelen karma előrevetíti az újralétesülést pokollakóként, éhező szellemként vagy állatként. Azaz, a testtel, a beszéddel vagy a tudattal elkövetett – és felhalmozott – súlyos erényes karma következménye a magasabb létbirodalmak valamelyikében érik be ; egy ember megölésének testi cselekedete, mások félrevezetésének súlyosan negatív beszéd általi cselekedete, vagy a tudatban ébredő erős gyűlölet, illetve harag erénytelen felhalmozott karmája pedig az alsó létbirodalmak valamelyikében érik be. A megingathatatlan karma előrevetíti az újralétesülést a forma, illetve a forma nélküli világokba. Miért nevezzük megingathatatlannak az ilyen karmát ? Korábban említettem, hogy a bardoban az emberként történő újralétesülés köztes léte vágyvilági istenlény újralétesülésének köztes létévé változhat, és fordítva. A forma- illetve a forma nélküli világokba születés következmény-beérése nem változik. Ha valakinek mondjuk a formavilág istenlényeinek első szintjére kell megszületnie, akkor a bardo állapotában ez nem változhat át például a második szintre születésre. Hasonlóképpen, a formavilágba születésből nem válhat forma nélküli világba születés, és fordítva. Ezért mondjuk, hogy az ilyen erényes karma megingathatatlan. c. Fontos kérdés, hogy a sok ezer vagy akár sok millió évvel ezelőtt felhalmozott karmáink következményének megtapasztalására hogyan kerülhet sor az elkövetést követő hosszú idő eltelte után. Más szavakkal : mi a kapcsolat egy réges-rég elkövetett cselekedet és a későbbi újralétesülés között ? A kapcsolatot a függésben keletkezés harmadik eleme, a tudatosság hozza létre. Karmikus tetteink kényszerítő ereje a tudat folyamatosságában őrződik. A tudatfolyamat – mint hordozó – olyannyira tartós és kikezdhetetlen, hogy karmáinkat akármikor halmoztuk fel, azok nem semmisülhetnek meg, következményeiket előbb vagy utóbb, de mindenképp tapasztalnunk kell. A tudatosság tehát az alap, ahol a karmikus lenyomatok folyamatosan megőrződnek. Még ha a test többször ki is cserélődik, a karmikus kényszerítő erőt a tudat folyamatossága gondosan tárolja sok-sok életen át. * Az „összekötő karma” ('du byed kyi las) valójában az „előrevetítő karma” ('phen byed kyi las) másik elnevezése. Utóbbiról ld. 8. fejezet. Karma. 228-229. o.


d. A név és forma itt az öt halmazra vonatkozik, amelyek attól a pillanattól fogva léteznek, amint a köztes létből a lény tudatossága a szülők magjába belép. Ez az állapot az érzékszervek kifejlődéséig tart. Név alatt itt a forma halmaztól különböző négy másik halmazt értjük, a forma pedig arra a forma halmazra vonatkozik, amelyet az érző lény az adott pillanatban birtokol. Mivel fizikai értelemben a négy halmaz ugyanúgy nem akadályozott, mint a név vagy a hang, ezek pusztán nevek. Az öt halmaz a következő : forma halmaz, érzés halmaz, felismerés halmaz*, összetevő tényezők – viszonyulások – halmaza** és tudatosság halmaz. Mit is értünk „név” alatt ? Ha megkérdezem valakitől, hogy mi a neve, és erre például azt feleli, hogy „Arnold”, akkor ez az „Arnold” egy személy vagy csupán név, azaz hang ? A buddhista filozófia értelmezésében a név hang, nem személy vagy dolog. Kérdésemre tehát a helyes felelet az lenne, hogy „azok a hangok, amelyek Arnoldnak hangzanak, az én nevem”. Ilyen pontosításra természetesen nem a hétköznapi életben, hanem a filozófiai viták során van szükség, máskülönben komoly félreértések származhatnak abból a különbségből, ahogyan gondolunk valamire és ahogyan beszélünk ugyanarról a dologról. Mivel általános értelemben a hangok nem akadályozottak, ami azt jelenti, hogy például áthatolnak egy – legalább is nem túl vastag – falon, és mivel az érzés, a felismerés, a késztetések és a tudatosság halmazai – ellentétben a forma halmazzal – a hanghoz hasonlóan szintén nem akadályozottak, ezért ezekre azt mondjuk, hogy nevek. e. Az érzékelés forrásai alatt itt az érzékelés hat belső forrását értjük. Ezek az öt külső formával való érintkezésükkor még alkalmatlanok a hat tudatosság előidézésére. A megszületést követő pillanat a név és forma állapotának a létrejötte, azaz a test kialakulásának ideje, amely az öt érzékszerv kifejlődéséig tart. Amint kialakul az öt érzékszerv, a magzat az érzékelés forrásainak nevezett állapotba kerül. Rendelkezik az öt érzékszervvel, de azok még nem működnek. f. Az érintkezés alatt itt azt az állapotot értjük, amely során az érzékelés hat külső forrása az öt külső formával érintkezve előidézi a hat tudatosságot, de még nem képes a boldogság és a boldogtalanság érzésének a felkeltésére. A már létrejött érzékszervek kapcsolatba lépnek * Tib.'du shes (skt. samjñā ). Gen Loszang Szönám Abhidharma és The Outline Teaching on Lamrim Meditation c. jegyzeteiben „recognition”. Az LRCM-a-ban „megkülönböztetés”, más fordításokban : érzékelés, fogalmi észlelés stb. ** Tib. 'du byed (skt. samskāra). Gen Loszang Szönám Abhidharma és The Outline Teaching on Lamrim Meditation c. jegyzeteiben „compositional factors”. Meghatározása : minden, ami nem forma, érzés, felismerés és tudatosság. Lehet a tudati tényezőkhöz társuló (mtshungs ldan 'du byed), illetve azokhoz nem társuló (mi ldan pa'i 'du byed) mulandó jelenség. Más fordításokban : késztetések, akarati tényezők stb.


a külső formákkal : a látványokkal, ízekkel, szagokkal, hangokkal, tapintható dolgokkal, és működni kezdenek. Ezek az érzékelések azonban még semlegesek, azaz nem keltenek sem pozitív, sem negatív érzéseket. g. Az érzés itt a boldogság és a boldogtalanság érzését jelenti, amely a kellemes és a kellemetlen tárgyakkal való érintkezés révén jön létre. Ebben a stádiumban az érzékelés megváltozik, megszűnik a külső tárgyak semlegesekként történő észlelése, azok mindinkább jó és rossz érzéseket keltenek, ennek következtében a lény boldoggá vagy boldogtalanná válik. Mi most ebben az állapotban vagyunk. Megszülettünk, kialakult a testünk, létrejöttek az érzékszerveink, kapcsolatba léptek a külső tárgyakkal, ennek következtében mindennapjaink során kellemes, illetve kellemetlen érzéseink támadnak, azaz boldognak vagy boldogtalannak érezzük magunkat. Érzéseink állandóan változnak, hol jobban vagyunk, hol rosszabbul. Megjegyzem, az „érzés” fogalma pontosításra szorul. Helyesebb szennyezett szamszárikus érzésről beszélni, hiszen az érzés a megszabadulással nem szűnik meg. A Buddhának is vannak érzései. h. A heves vágyakozás a boldogság érzéséből fakadó vágyakozás arra, hogy a boldogság megszakítatlan legyen, illetve a szenvedés érzése miatt vágyakozás a boldogtalanság elkerülésére. A vágyakozás a boldogság és a boldogtalanság érzéseinek a következménye. Akin eluralkodik a boldogtalanság, az haragossá válik és vágyódik arra, hogy megszűnjön a szenvedése. Különbséget kell azonban tennünk a heves vágyakozás és egyéb vágyakozások között. Nem ugyanaz sóvárogni a boldogságra, illetve a szenvedés elkerülésére, vagy vágyakozni a lemondásra – a kiemelkedésre –, azaz vágyakozni a nirvána elérésére, a megszabadulásra minden szenvedéstől. Ez utóbbira nem mondjuk, hogy heves vágyakozás. Jóllehet a fogalom többékevésbé hasonló, mégsem ugyanarról a vágyakozásról van szó, amikor valaki mindörökre meg akar szabadulni az összes szenvedéstől, mint amikor a törekvés alapvetően csupán a szenvedés elkerülésére irányul, ami egyébként nem más, mint törekvés a boldogságra. De miért mondja a tanítás, hogy jelenleg az érzés szintjén vagyunk, holott a mindennapok során a változó érzésekből fakadóan szinte szünet nélkül ragaszkodás, illetve harag és gyűlölet ébred ? Ez miért nem a heves vágyakozás szintje ? Amikor a függésben keletkezés láncolatáról beszélünk, heves vágyakozás alatt valójában a halál folyamatában a testünk iránt ébredő rendkívül erős vágyakozást értjük. i. A megragadás is egyfajta ragaszkodás, amely a kellemes dolgok akarása és a kellemetlen dolgok elkerülése iránti heves vágyakozásból fakad. Amint a heves vágyakozás erőteljessé válik, megragadásnak nevezzük. A halál folyamatában a görcsös ragaszkodás a testhez nem egycsapásra, hanem foko-


zatosan valósul meg. Itt nem az számít, hogy az érzés teljessé válásának az ideje egy-két perc vagy mindössze egyetlen másodperc, maga a folyamat mindenképp alacsonyabb hőfokon indul, mint amivé akár a következő pillanatban válik. A karmikus mag beérésének a megragadás a legfőbb feltétele. Mivel szüntelenül cselekszünk, karmát kezdettelen idő óta gyűjtünk. Akár alszunk, akár sétálunk, akár eszünk, akár csak csendben, önmagunkban szemlélődünk vagy meditálunk, minden testi cselekedetünk, beszédünk vagy gondolatunk karma, és ez a milliárd és milliárd pozitív, negatív vagy semleges mag a tudatfolyamatunkban rögzül. Karmáink felhalmozását nem tudjuk megakadályozni. A halál folyamatában a test megragadása e temérdek karma közül csupán egyetlen egyet érlel be. Ha szerencsénk van, akkor ez pozitív karma és jó újralétesülésben lesz részünk emberként vagy istenlényként. Ám, ha az erőteljes ragaszkodás negatív karmikus magot érlel, újraszületésünk az állatok, az éhező szellemek vagy a pokollakók világában következik be. Mindez hasonló a test létrejöttéhez, amikor a milliónyi sperma közül csupán egy termékenyíti meg a petét. Kérdés, hogy érvényesül-e valamiféle szabályszerűség a karma beérésekor. Az Abhidharma tanításában erre vonatkozóan azt találjuk, hogy a halál folyamatában olyan típusú karmikus mag kerül kiválasztásra, amely típusú cselekvéshez az életünk során a leginkább hozzászoktunk. Általánosságban mondva, aki élete során több pozitív cselekedetet követett el, annál nagyobb valószínűséggel pozitív karma kerül kiválasztásra, és fordítva : aki élete nagy részét negatív módon töltötte, annak a halálakor feltehetően inkább negatív karmikus mag érik be, aminek következtében egy alsó világba születik újra. És mi történik, ha megközelítőleg azonos pozitív és negatív cselekedetet követtünk el ? A tanítás szerint annak a karmának van nagyobb esélye a beérésre, amely cselekvéstípushoz életünk utolsó részében jobban hozzászoktunk. Mindebből az következik, hogy a halál ideje – az a bizonyos negyven perc vagy egy óra – kivételesen fontos időszak. Még, ha a tudat ez idő alatt nem is erényes, már az is reményt keltő, ha legalább nem zaklatott. A többé-kevésbé semleges tudatállapot amiatt előnyös, mert ebben az esetben nincsenek jelen negatív gondolatok. Természetesen a tudatánál lévő haldokló a legjobban akkor teszi, ha a Négy Mérhetetlent, a menedékvételt, a bódhicsittát vagy a Hétágú gyakorlatot, illetve valamelyik istenség meditációt végzi, így a tudatát erényessé változtathatja, következésképpen komoly esélye nyílik a jó újralétesülésre. j. Az újralétesülés itt az egyedi karmikus magra vonatkozik, amely az élet végén a heves vágyakozás és a megragadás következtében teljes mértékben beérik, és így alkalmassá válik a következő újralétesülés megvalósítására. Újralétesülés alatt tehát a beérés közvetlen közelébe jutott karmikus magot értjük, amelynek kényszerítő ereje megvalósítja az újralétesülést. Ez az utolsó pillanata a jelenlegi életünknek – a halál állapota –,


amelyet a tényleges megszületés, a valóságos szamszárikus újralétesülés követ. Mindez hasonló az elvetett mag utolsó pillanatához, ahhoz a tökéletesen megérett állapothoz, amikor a mag még éppen nem csírázott ki. k. Születés alatt itt a karma általi újralétesülést értjük, amely a négyféle születés bármelyik változatában megtörténhet. Ez az új élet első pillanata. l. Az öregedés és halál a szamszárikus újralétesülés következménye. Aki megszületik, az nem kerülheti el az öregedést és előbb vagy utóbb meg kell halnia. Korábban már említettem, hogy a buddhista filozófiában öregség alatt kétféle dolgot értünk. Egyrészről – megegyezően a hétköznapi fogalomhasználattal – az öregséget, az idős kort, másrészről az öregedést, mint folyamatot, ahogyan a fiatal fokozatosan egyre öregebbé válik*. Jelen esetben az öregedés fogalma alatt a hétköznapi szóhasználatban elterjedt idős kort kell érteni.

A függésben keletkezés megtapasztalása Most megvizsgáljuk, hogy miként kapcsolódik egymáshoz az ismertetett tizenkét láncszem. Mindennek alapja a tudatlanság. Ez az első láncszem. Összekötő karmát a tudatlanságunk miatt halmozunk fel. A felhalmozott karma ezért a második láncszem. A harmadik láncszem a karma lenyomatát megőrző tudatosság, vagyis a tudatfolyamat. Negyedikként – a szútra felsorolásában ez a nyolcadik láncszem – a halál folyamatában ragaszkodás ébred a test iránt, amely felerősödve, az ötödik állapotban – eredeti felsorolásban ez a kilencedik láncszem – megragadássá fokozódik, és mint tévképzet a felhalmozott karmát ha nem is teljesen, de közel teljesen beérleli. A hatodik láncszem a karma teljes beérése – eredeti felsorolásban ez a tizedik láncszem – az újralétesülés. A tibeti nyelvben néha az ok nevét adjuk a következménynek, azaz az okot nevezzük következménynek. Például azt mondjuk : „napos a szoba”, holott a nap nincs a szobában, csak a napnak, mint oknak a következményét, a nap sugárzását tapasztaljuk. Vagy fordítva : ilyen az „almafa”, még ha egyetlen alma sincs rajta. Az okot – a fát – jövőbeni terméséről, a következményről nevezzük el. Jelen esetben az ok az eredeti felsorolásban szereplő tizedik láncszem, amelyet újralétesülésnek, másképpen mondva szamszárikus újralétesülésnek nevezünk, jóllehet ténylegesen a megszületés csak az ezt követő – eredeti felsorolásban a tizenegyedik – láncszemként valósul meg. Az újra* na tshod gzhan du 'gyur ba.


létesülésnek, mint oknak a következménye tehát a tényleges újralétesülés. * Bardoról e helyen nem történik említés, mivel a bardot és az újralétesülést egyazon karma eredményezi. Ha azt nézzük, hogy a függésben keletkezés tizenkét láncszemét miként tapasztaljuk meg két életen belül, akkor az elmondottak értelmében az első életben a tudatlanságot és az ebből származó összekötő karmát, valamint a karmikus lenyomatot megőrző tudatosságot, majd pedig a halál folyamatában a ragaszkodást a testhez és annak megragadását, valamint az újralétesülést tapasztaljuk. Összesen tehát hat elemet. A halál folyamatában az összekötő karma beérik, és az erőteljes karmikus kényszer hatására megvalósul a következő élet, a születés, ami itt a hetedik, az eredeti felsorolásban a tizenegyedik láncszem. Az újralétesülés második pillanatától a magzat öt érzékszervének kifejlődéséig tartó időszakot név és formának nevezzük. Ez az eredeti felsorolás negyedik láncszemének felel meg. Az öt érzékszerv kifejlődésének pillanata az ötödik – itt a kilencedik – láncszem kezdete, amelyet az érzékelés forrásaiként ismerünk. Ettől számítva addig, amíg a lény a boldogság és a boldogtalanság érzéseinek észlelésére képessé nem válik, az érintkezésnek nevezett időszak tart, amely a hatodik – itt a tizedik – a sorban. Ezt követi az érzés állapota, amely a hetedik – itt a tizenegyedik – láncszem, amikor a lény már érzékeli a boldogságot és a boldogtalanságot. Végül bekövetkezik az öregedés és halál, a tizenkettedik láncszem. A második életben tehát szintén hat összetevőt tapasztalunk. Ismét egyetlen karmát véve alapul, a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatának három életen – az újralétesülés teljes körén – keresztül történő megtapasztalásakor az első életben a tudatlanságból összekötő karma halmozódik fel, amely a tudatfolyamatban – a tudatosság által – rögzül. Amennyiben a jelen életet lezáró halál folyamatában nem a tudatlanság által a jelen életben felhalmozott karma kerül kiválasztásra, akkor – az újralétesülést illetően – a jelen életben felhalmozott karma következménye sem kerül megtapasztalásra a következő életben. Amennyiben egy jelen életben elkövetett karma valamelyik elkövetkező élet halál folyamatában kiválasztásra kerül, akkor ennek a karmának a következménye az azt követő életben szükségképp tapasztalható lesz. Ebben az esetben a jelen életben elkövetett, és az egyik következő élet halál folyamatában kiválasztott sajátos karma a heves vágyakozás, a megragadás és újralétesülés eredményeként a rákövetkező életben előidézi a születést, a * Az LRCM a tizenkét tényezőt összevonva két oki ( előrevetítő és valóra váltó), valamint két következmény (előrevetített és valóra váltott) szakaszt különböztet meg. Ennek megfelelően a tudatosságot két részre osztja : az oki szakasz tudatosságára és a következmény szakasz tudatosságára. Ld. LRCM-mf : 21. fejezet. A függésben keletkezés tizenkét tényezője. 329-332. o. tanitomester.hu.


név és formát, az érzékelés forrásait, az érintkezést, az érzést, valamint az öregedést és halált. E szerint tehát három láncszem a jelen életben, három a valamelyik következőben és hat az azt követőben kerül megtapasztalásra. A három életből az első kettő nem feltétlenül egymás közvetlen folytatása, közöttük akár több millió élet is eltelhet. A harmadik életnek azonban feltétlenül követnie kell a másodikat. Az első és a második élet között megvalósuló életek egyike sem az itt vizsgált karmából, hanem más karmákból jön létre, amely karmák szintén bármelyik – akár milliárdnyi évvel azelőtti – megelőző életben halmozódhattak fel. A függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatának a szútra tanításában található sorrendje nem egy, hanem két összekötő karma esetén teljesül, amikor is a következmények három életen belül – az újralétesülés teljes körében – kerülnek megtapasztalásra. Az első életben a tudatlanságból összekötő karma halmozódik fel, amelyet a tudatosság rögzít. A tanításban lefektetett eredeti sorrend szerint a következő élet első eleme a név és forma. Ez azonban nem követheti közvetlenül a tudatosságot, hiszen meg kell, hogy előzze a születés. A születés itt a harmadik élethez van sorolva, ezért a második élet összetevői közé kell sorolnunk a születést. A születést megelőzően, a korábbi élet halálának folyamatában a személynek a ragaszkodás, a megragadás és az újralétesülés három szintjén is át kellett esnie, s mivel itt ezek sincsenek megemlítve, értelemszerűen az első élethez hozzá kell őket sorolnunk. Ennek megfelelően az első életben megvalósuló állapotok teljes sora így fest : tudatlanság, összekötő karma, tudatosság, ragaszkodás, megragadás, újralétesülés és születés. A szútra tanításában található felsorolásban tehát a harmadik és negyedik láncszem – a tudatosság és a név és forma – között négy lépcsőfok hiányzik : a ragaszkodás, a megragadás, az újralétesülés és a születés. A következő élet ez utóbbival, a születéssel kezdődik, majd ezt követi a név és forma, az érzékelés forrásai, az érintkezés és az érzés, majd pedig a szintén nem említett, öregedés és halál. Egyetlen karmát tekintve, a tizenkét láncszem ezzel egymásba kapcsolódott. A második életben lezajló halál folyamatában azonban ismét megvalósul a nyolcadik, a kilencedik és a tizedik szint : a heves vágyakozás, a megragadás és az újralétesülés, és ez az előbbitől különböző, tudatlanságból fakadó összekötő karmát érlel be, amely karma idáig a tudat folyamatosságában őrződött. A szútrában található eredeti felsorolásból tehát a második életben a születés, a tudatlanság, az összekötő karma, a tudatosság és az öregedés és halál állapotai hiányoznak. A teljes sor itt mind a tizenkét elemet magában foglalja. A harmadik életben a megszületés valamint az öregedés és halál szerepelnek, amit ki kell egészítenünk a név és forma, az érzékelés forrásai, az érintkezés és az érzés állapotaival. Mindez azt jelenti, hogy az eredeti szútra tanítás értelmében kétszer tizenkettő, azaz összesen


huszonnégy láncszemről, vagyis két összekötő karmáról van szó. Az első életben hat, a másodikban tizenkettő, a harmadikban szintén hat láncszem érvényesül. Amikor az egyik ciklus befejeződik, azonnal következik a második. Jelen életünkben a tizenkét összetevőből az utolsó láncszem – az öregedés és halál – kivételével tizenegyet szükségképpen már megtapasztaltunk, hiszen a tudatlanságunk következtében valamely múltbeli életünkben karmát halmoztunk fel, amely a tudatfolyamatunkban megőrződött és a megelőző életünk végén, a halálunkkor beérett, és ennek következményeként újralétesültünk a jelenlegi életünkben. Átestünk a név és forma, az érzékszervek kialakulása, majd az érzékszerveknek a külső tárgyakkal való érintkezése és végül az érzések létrejöttének a folyamatán. Előttünk van az öregedés, amely alatt itt a hétköznapi értelemben vett idős kort kell érteni, valamint az ezzel egy kategóriát képező halál. Ez azt jelenti tehát, hogy a tizenkettőből tizenegyet már mindenképp tapasztalnunk kellett. A tanítás csupán a két, illetve három életen át tartó ciklusokról tesz említést, mert ezek az általános esetek. Ám kérdés, hogy létezik-e a szamszárikus életek egymást követésének olyan változata, amelyben a teljes ciklus négy életen keresztül valósul meg. Erre vonatkozóan már számos filozófiai vita folyt. Gyakorlatilag két alaphelyzetet ismerünk. Az egyik, ha például az előrevetítő karma – amit a jelen összefüggésben összekötő karmának nevezünk – , mondjuk nyolcvanéves kort tesz lehetővé, de a személy ezt megelőzően, tegyük fel, negyvenéves korában meghal. Mi történik az elmaradt negyven évvel ? Mivel ez esetben mind a tizenkét láncszem már megtapasztalásra került, egy további, rákövetkező élet lehetősége nem merülhet fel. Ez a változat így csak két vagy három életen belül valósulhat meg. És mi történik, ha valakinek az előrevetítő karmája ugyan nyolcvan év leélésére nyújtana módot, de még az anyaméhben, a név és forma stádiumában meghal ? Ebben az esetben az érzékelés forrásait, az érintkezést és az érzést csak egy következő – negyedik – életben tapasztalhatja meg. Jelenleg az érzés szintjén vagyunk, de egyidejűleg munkálkodik a tudatlanságunk, és ebből fakadóan az összekötő karmák létrehozása, amely karmák a tudatosság kikezdhetetlen folyamatosságában maradék nélkül megőrződnek. Ebből érthető meg igazán, hogy olyan önmagába záródó körről van szó, amelynek soha nincs vége. Ha tudatlanságunk okán csupán egyetlen karmánk lenne, akkor csak ez az egyetlen egy rögzülne a tudatfolyamatunkban, majd a halálunkkor a testünkhöz való ragaszkodásunk és annak megragadása következtében ezen egyetlen karma beérésének eredményeként létesülnénk újra, majd a megszületésünket, a halmazaink valamint érzékszerveink létrejöttét és érintkezésbe lépésüket a külső tárgyakkal, illetve az érzéseink kialakulását követően az újraszületések folyamata is végérvényesen


megszakadna. De nem erről van szó. Milliárd és milliárd karmánk van, és állandóan újabbakkal gyarapítjuk a készletet, következésképpen képtelenek vagyunk kilépni a körből. Mindez világosan mutatja, hogy miként létezünk a szamszárában és milyen kilátásaink vannak. Most, hogy már látjuk a ciklus működését, fel kell tegyük a kérdést : miként tudjuk megállítani a szüntelen körforgást, azaz hogyan tudjuk megszüntetni a szenvedést ? Ez a buddhista filozófia, gyakorlat és meditáció központi kérdése. Ahhoz, hogy a tizenkét láncszem bármelyikét kiiktathassuk, meg kell szakítanunk a körforgást. Ahhoz például, hogy megszüntethessük az összekötő karmánkat, azaz megszüntessük az erénytelen karmáink felhalmozását, ki kellene lépnünk a körforgásból, mivel amíg a tudatunk mérgezett – amíg mérgező érzelmeink vannak –, addig ezek motiválják a cselekedeteinket. Az ily módon felhalmozott karmáink szilárdan rögzülnek tudatfolyamatunkban, és a halálunkkor ébredő ragaszkodás és megragadás következtében újra a kör folytatására kényszerítenek. Hiábavaló próbálkozásba kezdenénk akkor is, ha a tudatosságot akarnánk megszüntetni. A tudatosságtól nem lehet megszabadulni. Megölheti magát az ember, de ezzel csak a testét szünteti meg, a tudata sértetlen marad. Ez sem járható út tehát. Ha valaki úgy gondolja, hogy megállíthatja a születését, akkor ennek megvalósítási módját is ki kellene találnia. Amíg a ragaszkodás, a megragadás és az újralétesülés végbemegy, addig ezeket születés is követni fogja. Akkor hát hogyan lehetséges kilépni a körből ? A buddhizmus erre a már említett sajátos technikát javasolja. Ha nem akarjuk, hogy a szántóföldön elvetett milliónyi mag kikeljen, van értelme egyenként kiásni őket ? Semmiképp sem. Egyet tehetünk : megszüntetjük az öntözést, mert ettől kiszáradnak. Ahogyan Sántidéva ajánlja a Bodhicsarjá-avatárában : ha át akarunk kelni egy tüskés réten, akkor értelmetlen lenne leteríteni egy hatalmas bőrrel, mivel cipőt húzva ugyanazt a hatást érjük el.* Hasonlóképpen, képtelenek vagyunk minden ellenségünket fizikailag megsemmisíteni. Ha ezzel próbálkoznánk, bizonyára azt érnénk el, hogy megsokasodnának. Ám, ha megszüntetjük ellenségeskedésünk forrását, a haragunkat és a gyűlöletünket, és szeretetet és együttérzést fejlesztünk magunkban, még a legnagyobb ellenségünk is a legjobb barátunkká válhat. Ez a lényege a buddhista módszernek, és ezt kell itt is alkalmaznunk. A tizenkét láncszem szüntelen körforgását vizsgálva láthattuk, hogy a kezdő elem a tudatlanság. Ha felszámoljuk a tudatlanságot, többé nem keletkezik összekötő karma, hiszen az a tudatlanságból fakad. Ha nincs összekötő karma, nincs lenyomat sem, amit megőrizhetne a tudatosság. Összekötő karma híján a ragaszkodásnak és a megragadásnak nincs mit erőteljessé fokoznia, és e nélkül nincs újralétesülés. Ebben az esetben születés sem * BCA, V/13.


lesz, következésképpen nem lesz név és forma, nem lesznek az érzékelésnek forrásai, nem lesz érintkezés és szennyezett szamszárikus érzés sem. A teljes folyamatot tüzetesen megvizsgálva végeredményként arra a következtetésre juthatunk, hogy a mérgező érzelmeinket kell megszüntetnünk. A folyamat elején a tudatlanság áll, amely az egyik fő mérgező érzelem. Középen van a ragaszkodás és a megragadás. Ezek szintén mérgező érzelmek, és olyanok, mint az öntözőrendszer. Ha a karmikus magokat nem táplálják, akkor azok kiszáradnak. Ha tehát megszüntetjük a tudatlanságot, a ragaszkodást és a megragadást, megszűnik a körforgás, és többé nem lesz újabb születés. Vége szakad szamszárikus újralétesüléseinknek. Ez a magyarázata annak, hogy a buddhista tanítás, gyakorlás és meditáció miért tulajdonít akkora jelentőséget a mérgező érzelmek mérséklésének, és miért fordít akkora figyelmet azokra a módszerekre, amelyek a mérgező érzelmek lecsökkentését, végsőként pedig elhagyásukat előmozdítják. A buddhista gyakorlás és meditáció – ha azt a helyes módon végzik – közvetlenül vagy közvetve a mérgező érzelmek ellenszere, illetve semlegesítője.* Minden kolostorban látható a szamszárikus létkerék. Ez egy szimbolikus ábra, amely a hagyomány szerint már a Buddha idején is létezett, sőt magától a Buddhától ered. A történet szerint annak idején két király ajándékokkal akart kedveskedni egymásnak. Az egyik rendkívül gazdag volt, a másik kevésbé tehetős. A gazdag király nagy halom kincset küldött a szegényebbnek, és mikor ez utóbbi ezt meglátta, ijedten fordult a Buddhához segítségért. „Mit tegyek ? – kérdezte. –  Mindenféle drágaságot kaptam, de nem tudom megfelelően viszonozni.” A Buddha így felelt : „Ne aggódj. Te csak küldd el a szamszárikus létkör rajzát.” Így is lett. Miután a gazdag király megkapta a szépen lerajzolt ábrát, mélyen elgondolkodott rajta és megértette a szamszára természetét. Felismerte az újralétesülések végtelen körforgását, a szamszárikus létezés törvényét, és e magas szintű realizációtól végtelenül boldog lett. Az akkori időkből származó történetekben gyakran szerepelnek olyan személyek – legyen akár királyok vagy közemberek – , akik hirtelen magas * Az ösvényen haladás hosszú folyamatának lényege a durva, majd pedig a finom mérgező érzelmek magjainak és lenyomatainak gyökeres kiirtása. A mérgező érzelmek magjai a nirvána elérésének legfőbb akadályai. A finom mérgező érzelmek magjai (nyon mongs kyi sa bon, röviden : nyon sgrib) rejtett energiák, amelyek vonzás vagy taszítás hatására aktiválódnak. A magok megsemmisülésével a lenyomatok nem szűnnek meg. A vonzó és taszító dolgok hatására már nem feléledő lenyomatok (nyon mongs kyi bag chags, vagy shes bya'i sgrib pa, röviden: shes sgrib) a buddhaság elérésének legfőbb akadályai. A mérgező érzelmek elhagyásának ezt a folyamatát a különböző buddhista filozófiai iskolák eltérő módon értelmezik. Például a Gen Loszang Szönám által is képviselt praszangika madhjamaka álláspont szerint a bódhiszattva a magokat a Meditálás ösvénye 7. szintjének végén hagyja el, ezután a 8., 9. és 10. szinteken a lenyomatokat szünteti meg.


felismerésekre jutottak. Ezek az emberek sok-sok élettel korábban kezdtek el gyakorolni, és hosszú időn át fokozatosan szoktak hozzá a Dharma tanításaihoz. Ezek a lappangó karmikus magok értek be a Buddha idején. Így eshetett meg, hogy a szamszárikus létkörön meditálva, a szamszára valódi természetét a király világosan felismerte. Ha most mi is rátekintünk erre az ábrára *, akkor a létkör közepén három állatot vehetünk szemügyre : egy disznót, egy madarat és egy kígyót. A disznó a tudatlanságot, a madár a ragaszkodást, a kígyó a gyűlöletet jelképezi. Mi mindannyian e három méreg miatt vagyunk a szamszára foglyai. E három állat a képen egymás farkába harap. Ez azt jelenti, hogy a ragaszkodás és a gyűlölet a tudatlanságból következik. Ezután egy fehér és egy fekete félkört látunk. A fehérben szerzetesek és apácák felfelé, a feketében különböző emberek és állatok lefelé mozdulnak el, aminek a jelentése az, hogy a fehér vagy pozitív cselekedetek következménye a magasabb világokba születés, a fekete vagy negatív cselekedeteké az alsó világokba kerülés. Kifelé haladva, öt körszeletben az öt létbirodalmat : az istenek, az emberek, az állatok, az éhező szellemek és a pokollakók tartózkodási helyeit vehetjük szemügyre. Néha ez hat cikkely, ha az istenlényektől megkülönböztetik az úgynevezett fél-isteneket. A legkülső körgyűrű tizenkét részre van felosztva. Itt láthatóak a függésben keletkezés tizenkét láncszemét szimbolizáló jelenetek. A tudatlanságot vak ember, az összekötő karmát fazekasmester, a tudatosságot majmok, a név és formát csónakban ülők, az érzékelés forrásait üresen álló ház, az érintkezést szeretkező pár, az érzést szembe fúródott nyílvessző, a ragaszkodást alkoholisták, a megragadást fáról gyümölcsöt szakítók, az újralétesülést anya a gyermekeivel, a születést szülő nő, és végül az öregséget és a halált holttestet cipelő emberek jelenítik meg. A teljes szamszárikus létkört Jamantaka, a halál szörnye tartja a szájában, szimbolizálva a kör végső értelmét : mindennek vége a halál. Ezzel befejeztem a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatának az ismertetését.

Jubileum** 1996-ban kezdtük el Lam rim kurzusunkat és ma elérkeztünk a századik alkalomhoz. Ezen az ünnepi napon most pihenésképp nem a Lam rimról, hanem a szerzetesi életről fogok beszélni, ami talán érdekelhet titeket, hiszen gondolom, erről nem sokat tudtok. * Ld. 257. o. ** Elhangzott 2000. november 9-én, a Lam rim meditáció kurzus 100. alkalmán.


Dharamszalai iskolámat 1973-ban alapították, két éve ünnepeltük 25 éves fennállásának évfordulóját. Mi voltunk az első csoport, akik az intézmény létrehozását követően itt kezdtünk tanulni. Tanulmányaink megkezdésekor huszonöten voltunk. Különböző iskolákból jöttünk, a legalacsonyabb végzettségű közöttünk a kilencedik osztályt fejezte be. Engem egy tibeti menekültek számára létesített művészeti és tudományos fakultációjú középiskola tizedik osztályából vettek fel. A művészeti tagozatra jártam, ahol egyébként tudományos ismereteket is oktattak. Rajzoltunk, festettünk, de a kedvenc tárgyam a buddhista filozófia volt, és már itt elkezdtem tanulni a logika alapjait. Akkori tibeti fiatalokként a szülőföldünkhöz képest mi teljesen új környezetben nőttünk fel Indiában. Legfőbbként itt nem volt lehetőségünk kolostorban tanulni. Új iskolámhoz, a dharamszalai Buddhista Dialektika Intézethez már természetesen egy nagy kolostor is tartozott, és itt már a tanítási módszer is ugyanaz volt, mint annak idején Tibetben. Az első évben logikai alapképzésben részesültünk, amit egy hat éves Pradnyápáramitá stúdium követett. A tanterv szigorú volt. Fél ötkor keltünk, egy órán át közös imán vettünk részt, majd reggeli után kilenc óráig a Pardnyápáramítá gyökérszövegét memorizáltuk, ami hatvan-hetven oldal. Kilenc hónap alatt kellett kívülről fújnunk, aztán a vizsgán az egészet, az elejétől a végéig, felmondtuk a tanárunknak. Délelőtt kilenckor kezdődött a tanítás és fél tizenegyig tartott. Eleinte ebéd után másfél óra vita volt – később ennél jóval hosszabban tartott –, majd háromkor teaszünet következett. Fél hatig, a vacsoráig, mindenki saját maga tanult, recitálta azt a szöveget, amelyet reggel memorizált. Vasárnap kivételével másnap újra kezdődött ugyanez. Szóval igen kemény munka volt, de nagy elkötelezettség élt bennem és még a nyári szüneteket is tanulásra használtam. Egy alkalommal a tanárom szólt, hogy „Most már pihenned kellene.” Ez volt életem legszebb időszaka. A Pradnyápáramitá kurzust követően, a hetedik év záróvizsgája után, tizennyolcan maradtunk. Az ezt követő három éves madhjamaka kurzust, ha jól emlékszem tizennégyen fejeztük be. Ezután a társaság nagy része abbahagyta a tanulmányait. Egyesek nyugatra, mások tibeti kolostorokba és iskolákba mentek tanítani. Amikor letelt a tíz év, a tanárom azt mondta : „Most már szabadon választhatsz. Tőled függ, hogy akarsz-e a reggeli imákra és a vitákra lejárni vagy sem.” Ezután csak az előadási órák meghallgatása volt kötelező. Nem kellett többet a konyhán segítenünk, a munkát az alsóbb évfolyamokra járó szerzetesek végezték. Ők hozták nekünk a teát és a reggelit a szobánkba, ami

Jubileum 379

igen kellemes volt. Végül tíz év után az Abhidharma és Vinaja kurzuson már csak hatan-heten maradtunk. Filozófiai tanulmányaim idején előfordult, hogy tanítónk, aki egyben a rektori tisztséget is betöltötte, feltett egy kérdést, mi pedig lehajtott fejjel hallgattunk. Akkor azt mondta : „Ennek a csöndnek két oka lehet. Az egyik, hogy, mindenki mindent ért. A másik, hogy senki nem ért semmit sem.” Amúgy gyakran vitáztunk a tanárunkkal. Ezt a rendkívül jó módszert a tibeti buddhizmus generációk során alkalmazta a filozófia tanulásában. A tanár kérdést tesz fel, a hallgatók valamelyike válaszol és a válasz alapján a tanár vitát kezdeményez, sokszor egyetlen pont felett órákon át. A tanár mindig azt igyekszik bizonyítani, hogy a válaszok helytelenek és a végén a hallgatók valóban rájönnek arra, hogy a szemléletükön van javítani való. Bár a vita során a vélemények jelentősen különbözhetnek, ez mégsem jelenti azt, hogy a jelenlévők véleménye valóban ellentétes. Vita csak úgy jöhet létre, ha a képviselt nézetek különböznek egymástól. A tőlem különböző oldalnak állandóan ellenkeznie kell. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vita során nem számít, valójában melyik nézettel azonosulna legszívesebben az ember. Lehetséges, hogy egy bizonyos dologgal egyetértek, de a vita adott körülményei között nekem éppen ezzel kell szembehelyezkednem. Védenem kell a saját véleményemmel ellentétes álláspontot. A vitatkozás módszereinek begyakorlása már az első évben megkezdődött és folytatódott a hat év Pradnyápáramitá és három év madhjamaka kurzus idején, beleértve természetesen a párhuzamosan folyó Pramána tanítást is. A vitára mindig alaposan fel kellett készülni. Mindenki átgondolta, hogy mit kérdezzen, mit és hogyan mondjon. A felkészülés alatt sokszor éreztük úgy, hogy már mindent tudunk, aztán a vitán képtelen voltunk megvédeni a nézetünket. Ilyenkor döbbent rá az ember, hogy valójában semmit sem tud. A vita ezért nagyon alkalmas a valóban komoly tanulásra. Ahogy teltek az évek, a vita mind bonyolultabbá vált, ami azért jelezte, hogy az ember már megértett valamit. A vitázók egyre mélyebben képviseltek valamilyen álláspontot. Közben, a sok gyakorlás miatt már szinte előre tudtuk a másik reagálásait. De ez nem jelentette azt, hogy a vita értelmét vesztette. A kérdéseket mindig fel kell tenni és a válaszokat is meg kell adni, mert csak így válhatnak nyilvánvalóvá az ellentmondások. Ez a tíz év nagyon alapos filozófiai képzést adott, és akik ezt teljesítették, azok számára a következő Abhidharma és Vinaja tanítások már egyszerűnek tűntek. Akik átküzdötték magukat a megelőző éveken, azoknak e tárgyak megértése nem okozott nehézséget. Bár ezek a tanulmányok is vaskosak, de nem különösebben mélyek, ezért nyugalmas idők következ-


tek, a tanulók kissé elkényelmesedtek, hiszen itt már nem volt szükség a korábbi intenzív, fárasztó vitákra. Az előzmények fényében az ember felismeri, hogy ha ezekre a tárgyakra is ugyanazt a következetes, kőkemény logikát alkalmazná, mint a korábbi tárgyakra, akkor minden feltevésük összeomlana. Az Abhidharma és a Vinaja tanítások kijelentései elsősorban forrásokon alapulnak. Mit mond a szútra, hogyan értelmezzük ezt vagy azt a kommentárt, és így tovább. Minél többször olvassuk el az adott részt, minél több forrásnak nézünk utána, annál többet tudunk meg róla. Nincs szükség logikai-filozófiai feldolgozásra, hiszen mint mondtam, ha alkalmaznánk ezt a módszert, a rendszerük összeomlana. ◆◆ A valóságban hogyan zajlik egy vita ?

Kétféle vita van.* Egyik típusa többnyire háromórás, illetve esténként kilencven perc, és két vagy három személy között zajlik. Másik fajtája, amikor egy héten egyszer az osztály csoportos vitát tart. Ekkor két szerzetes a védő ** szerepét kapja, a többiek a kihívók ***. Van ezenkívül úgynevezett nagy vita, amelyen minden osztály részt vesz. Többnyire este hétkor kezdődik és hajnali kettőig, háromig is eltart. A két védő ilyenkor a legfelső osztályból kerül ki. Néha osztályok között rendeznek vitákat. Nagyon komoly versengés folyik, hiszen senki sem akar vesztesként alulmaradni. Az osztályok ezért alaposan felkészülnek az eseményre. Két védő helyet foglal a párnákon – a„trónon” –, nekik a saját osztálytársaik segítenek. Őket támadja a másik osztály. Vita közben szimbolikus mozdulatokat teszünk. A taps a dolgok mulandóságát, egy másik gyakori kézmozdulat az alsó világokban élők iránti együttérzést fejezi ki. Fontos kellék még a mála ****. ◆◆ Ki dönti el, hogy ki győz ? Van bíró ?

Ilyen nincs. Mindenki pontosan érti, hogy mi történik, ezért eredményhirdetésre sincs szükség. Itt nem az az érdekes, hogy az elhangzó érvek helyesek-e vagy sem. A vita során az sem igazán fontos, hogy valójában kinek van igaza, mert a vetélkedés nem az igazságról folyik. A felek egyedül a vitatkozás technikájára figyelnek, arra, hogy milyen módon támadják és miként védjék a terítéken lévő nézetet. Ebben a filozófiai-logikai játékban a jelenlévők számára nem kétséges, hogy kik a győztesek és kik a vesztesek, és ilyen feltételek mellett még akkor is győztes lehet valaki, ha amúgy a nézete teljesen hibás. Aki a saját feltételét képes megvédeni a többiek támadásával szemben, az megnyeri a versenyt. * Ld. erről még II. Függelék. Létezik a karmatörvény ? 767-768. o. ** Tib. dam bca' ba. *** Tib. rigs lam pa. **** Buddhista imafüzér. Skt. mālā ; tib. 'phreng ba.

Jubileum 381

Az itteni környezetben bizonyára nagyon különösen hangzik, hogy érdektelen, kinek van igaza és kinek nincs, és valójában a vita során az sem fontos, hogy ki győz. Mi a vitatkozást egyfajta módszernek tekintjük, amelynek során az érvelés technikáját megtanuljuk. Még ha valakinek az elképzelése csapnivaló is, de ügyesen alkalmazott logikával képes azt bizonyítani, akkor azt jó vitának tartjuk. A hangsúly a vita lefolyásán és azon van, hogy miként tudjuk használni az érvelési technikákat. A lényeg az, hogy miként képes valaki az álláspontját képviselni és megvédeni, és lényegtelen, hogy az elképzelését jónak vagy rossznak minősítjük. Hasonló az eset a bíróságokon, ahol szintén nem az számít, kinek van igaza, csak az, hogy ki tudja meggyőzőbben bizonyítani az álláspontját. Egy kiváló képességekkel rendelkező ügyvéd még a nyilvánvaló gyilkosról vagy tolvajról is bebizonyítja, hogy ártatlan. A bizonyítás módja és az ártatlanság között nincs feltétlen összefüggés. A bíró aztán az ügyvéd és a vádat képviselő ügyész közötti párharc eredményeként dönt. Ugyanez igaz a buddhista logika gyakorlására is. Óva intenék azonban bárkit attól, hogy mindebből arra a következtetésre jusson, miszerint a tények nem fontosak ! Sokkal fontosabbak, mint a róluk szóló vitatkozás, csak itt nem erről van szó. Ahhoz, hogy begyakorolhassuk a technikákat, ezt a módszert kell követnünk. E módszer alkalmazásának a következménye, hogy akik harminc, vagy akár negyven éven keresztül – gyakorlatilag egész életükön át – ilyen intenzitással foglalkoznak a filozófiával, azoknak az agya hasonló egy számítógéphez. Rendkívül gyorsan és pontosan reagálnak. Azonnal rámutatnak a tévedésekre és ellentmondásokra. Nehéz lenne megmondani, hogy például Indiában – ahol én is tanultam – ez a rendkívül jó módszer jelenleg milyen szintet képvisel, összevetve annak az idősebb generációnak a tudásával, akik még 1959 előtt Tibetben tanultak. Akkoriban még olyan is előfordult, hogy a vita lezajlásának a helyéről hazafelé menet a résztvevők egyike-másika a mély összpontosítás állapotában eltévedt és nem találta a szobáját. Olyanok is voltak közöttük, akik ugyan hazataláltak, de a kulcsukkal nem boldogultak, mivel azt például egy szoborba próbálták beilleszteni. A gondolataikat ugyanis teljes egészében a filozófiai eszmefuttatások kötötték le. Akkor még valóban másképp mentek a dolgok. Annak idején például a nagy kolostorokban az előadás megkezdése előtt a felügyelő diák emlékezetből felmondta azokat a sorokat, amelyeket a tanár ezután elmagyarázott. Korábban sok-sok ezer oldalt memorizáltak a tanulók. Amikor a szövegek jelentését összpontosítva elemezték, minden szóra emlékeztek. Csak elképzeléseink lehetnek arról, hogy milyen mélységű megértésük és realizációik


lehettek. Tibetben, a Drepung kolostorban mintegy kilencezer, a Szerában körülbelül hétezer és a Gandenben talán négyezer szerzetes élt. Szerában egyetem működött. A kolostorokban élő szerzetesek nem mindegyike tanult, de nagyon sok közülük. Akik nem folytattak tanulmányokat, azok különféle munkákat végeztek. Takarítottak, főztek, ügyeltek a tűzre. Aztán a két-három hétig tartó nagy ünnepi játékokra az összes szerzetes összegyűlt. Húszezer szerzetes egy helyen ! Ellátásukat a kolostorok közösen biztosították. De ezek ma már csak történetek, holott nem is olyan régen ez még élő valóság volt. Sok minden hihetetlenül megváltozott és ezért nem tudom, hogy mennyire összevethetők azzal, ami ma Indiában van. ◆◆ Személyes tapasztalatai vannak erről ?

Nem, csak hallottam róluk. Én Indiában születtem és soha nem járhattam Tibetben. Amikor Nepálban éltem, turistaként eljutottam Tibet határáig. A két ország között határsáv húzódik, két ellenőrzési ponttal. A nepáli oldaltól a tibeti tényleges határ több kilométerrel arrébb van. Csak átnéztem a túloldalra, aztán már jöttem volna vissza, amikor egy kínai határőr rámkiáltott : „Gyere ide !” Azt gondolta, hogy most akarok átszökni Tibetből. Angolul azt feleltem, hogy nepáli vagyok és az ott várakozó barátaimmal együtt eliszkoltunk. Mindössze ennyi időt töltöttem „Tibetben”. A kínai oldalon úgy álltak a katonák, mint a szobrok, a nepáli oldalon senki sem őrizte a határt. Szóval, egyfelől a tibeti kolostorokban nagyon komoly tanulás folyt, másfelől viszont, ha azt nézzük, hogy eközben mit ettek és ittak, akkor azt kell látnunk, hogy rendkívül szegényes körülmények között éltek. A tanárom emlékeztetett minket a saját helyzetünkre, amikor azt mondta : „annak idején mindössze fekete teát kaptunk.” Tibetben ez jelenti a mélyszegénységet. Mi ugyanis a teába vajat és tejet teszünk. Egyébként, akit érdekelnek a részletek, elolvashatja az életéről készült könyvet, amelyet egy Kanadában élő volt tanítványa írt. A történet sajnos nem teljes, mert tanárom időközben meghalt. * Mindenesetre, kezdetben úgy gondolta, hogy akik nagyon egyszerű körülmények közepette tanulnak, azoknak a teljesítménye jobb lesz. Ez a véleménye a Tibetben szerzett tapasztalataiból származott. Tibetben a gazdag családok gyermekei általában nem vették komolyan a tanulást. Belekóstoltak a kolostori életbe, aztán továbbálltak. A szegény családok gyermekei viszont elkötelezetten, megszakítás nélkül képezték magukat. A tanárom később sokat utazott Nyugaton, előadásokat tartott egyetemeken és más helyeken, és megismerte az itteni világot. Egy alkalommal azt mondta nekünk : „Talán mégsem szükségszerű, hogy így legyen.” Itt Nyugaton sok magasan képzett * Ld. róla : Memoirs of a Tibetan Lama. Lobsang Gyatso.

Jubileum 383

buddhistával találkozott, akik igen jó körülmények között éltek. Szóval megváltozott a véleménye. Idén, amikor Dharamszalában voltam látogatóban, az iskolában magam is beszélgettem két-három nyugati szerzetessel, akik folyékonyan beszélik a tibeti nyelvet és egyenrangú felekként vitáznak a helybéliekkel. Van közöttük egy német apáca, aki idén teszi le az írásbeli és szóbeli végvizsgáját Pradnyápáramitá filozófiából. Szóbeli vizsgája vita formájában fog lezajlani, ami bizonyára nem okoz majd gondot neki, mert ő is kiválóan beszél tibetiül. Ami engem a leginkább lenyűgözött, hogy még írásbeli vizsgát is tesz, ami egyáltalán nem könnyű, mert ehhez meg kellett tanulnia a tibeti gyorsírást és a nyelvtant magas szinten. Beszéli, írja, olvassa és érti a nyelvet. ◆◆ Hány tanuló jár jelenleg ide ?

Több mint száz. Amikor a tanulmányaimat kezdtem, az iskola csak szerzeteseket fogadott. Ma már laikus férfiak és nők előtt is nyitva áll a kapu. A szerzetesek beismerés szertartását, és néhány, csak szerzetesek és apácák számára látogatható programot kivéve, gyakorlatilag mindenen részt vehetnek. A mi időnkben az említetteken kívül nem voltak más tárgyak, de mostanság a modern tudomány eredményeit is oktatják. Van számítástechnika és angol nyelv. Úgy tudom, a laikusok oktatják a számítógép kezelést, és munkájuk mellett tanulnak. Ez igen nagy változás a múlthoz képest. Akkoriban egyetlen számítógépünk sem volt. Ma, ha jól számoltam, legalább tíz van. Az intézet gondoskodik a programok beszerzéséről és világi tibetiek is bejárhatnak, hogy megtanulják a számítógép használatát. Az oktatás viszont követi a hagyományokat. Vasárnap kivételével minden nap másfél órás tantermi oktatás van, mellette viták. Ha a teljes képzés után valaki más hagyományok szövegeivel is meg akar ismerkedni, akkor az iskola a kagyü-, a szákja- vagy a nyingma rendekből tanárokat hív, illetve a tanuló maga megy másik intézetbe. Ottlétemkor néhány tanuló éppen a Dharamszalához közeli, kagyü felekezethez tartozó, terjedelmében is hatalmas kolostorba indult továbbtanulni. Biztos vagyok benne, hogy aki komoly elkötelezettséggel akarja tanulni a buddhista filozófiát, annak kiváló lehetőség ez az iskola. Tanítanak tibeti nyelvtant, de a beszélt tibeti nyelvet nem oktatják, ezért akit ez érdekel, annak először ajánlatos a tibeti nyelvet valahol megtanulnia, máskülönben nem tud részt venni a tibeti nyelven folyó oktatáson és vitákon. Komoly elszántság nélkül ezt azonban nem könnyű megvalósítani. Új fejlemény, hogy ma már nyugati emberek is rendelkeznek gese fokozattal. Ha valaki minimum tizenöt éven át buddhista iskolában tanul, akkor erre lehetősége nyílik. A gese fokozat a kolostorokban elérhető legmagasabb végzettség. Mindamellett óvatosnak kell lenni ezzel a titulussal, mert a „gese”


általános fogalom, ami alatt egymástól jelentősen eltérő szinteket értenek. A nyugatiak azt gondolják, hogy minden gese magasan képzett tudós, ami tévedés. Ha valaki azt mondja, hogy ő gese, akkor az még egyáltalán nem jelenti, hogy elegendő ismerettel rendelkezik. Azt hiszem ez annak a sajátos rendszernek a következménye, amely sok-sok évszázaddal ezelőtt jött létre Tibetben, és azóta is működik. Van, hogy valaki tanul egy keveset, és még ha nem is tud sokat, átmegy egy nagyon könnyű vizsgafélén, ezzel megszerzi a gese címet. Véleményem szerint egyedül csak a lharampa fokozattal rendelkezők a valódi gesék. Mögöttük valóban komoly tudás áll. Hosszú tanulás után a rendkívül nehéz vizsgáikat nem egyetlen helyen, hanem más nézeteket képviselő nagyobb kolostorokban is le kell tenniük, és csak ezután kaphatják meg ezt a címet. Ezért van nagyon kevés belőlük. E fokozatot kivéve, a különböző neveken ismert sok-sok gese valamilyen leegyszerűsített eljárás végeredményeként lett azzá, aki. Minősítéseiket nem is nevezném vizsgáknak, és nem is hiszem, hogy tőlük kellene tanulni. A cím tehát ne tévesszen meg senkit, mert nem biztos, hogy hordozójuk valódi ismeretekkel rendelkezik, sőt sokuk szinte semmit sem tud. A változás jele az is, hogy ha valaki kolostorban akar tanulni, de nem tetszik neki a kolostori élet, megteheti, hogy az épületen kívül él. Saját maga döntheti el, hogy számára mi a megfelelőbb, és ha akarja, csak az órákra jár be. Ugyanígy lehetősége van arra is, hogy bármikor másik kolostorba menjen tanulni. Ha pedig nem akar tovább szerzetes lenni, a szabadsága ezen a területen is fennáll. Ha egy szerzetes a gyökérfogadalmát megtöri, ami által világi emberré lesz, rendszerint csak annyit mond : „Befejeztem, már nem vagyok szerzetes”, és azután úgy él, mint más világi ember. Felesége lesz és családja. Erre nagyon sok példa van. Semmilyen lelki nyomást vagy kényszert nem gyakorolnak vele szemben. Nem mondják, hogy „…meg kellene gondolnod”. De amíg valaki a kolostoron belül él, addig megfelelőbb, ha szerzetes marad. ◆◆ Van úgy, hogy valaki visszatér ?

Többnyire ez nem lehetséges. Legalábbis én még egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki miután elhagyta a szerzetességet, újra visszatért volna. Mondjuk, lehet szerzeteshez hasonló, aminek a részleteit itt nem mondhatom el, mivel a szerzetességről világi embereknek nem beszélhetünk. Bizonyos feltételek megléte esetén pedig mód van a szerzetesi fogadalom újra letételére. Általánosságban szólva, ez lehetséges, de a valóságban nagyon ritkán történik ilyen. Többségében ez nem is megengedhető, azt követően, ahogyan ezek az emberek megszegték a fogadalmukat, és ahogyan laikusokká váltak. Szóval vannak olyan helyzetek, amelyek után már nem könnyű ismét szerzetesnek lenni. Amúgy mindenki teljesen szabadon dönt. Aki szerzetes vagy apáca akar lenni, minden további nélkül megteheti, aki nem akar az lenni, felhagy-

Jubileum 385

hat vele. Ez sem olyan szigorú tehát, mint ahogyan itt nyugaton gondolják. Például az én osztályomban a huszonöt szerzetesnek legalább a fele kilépett és családot alapított. ◆◆ Úgy hallottam, sok nyugati tanuló hamar elhagyja az iskolát…

Nem az összes, de néhány valóban egy-két év után elmegy. Talán esetükben ez családi vagy a munkájukkal kapcsolatos okok miatt történik. Tény persze, hogy a dharamszalai körülmények és lehetőségek, az említett korábbi szigorúan betartott előírások, illetve szokások fellazulása ellenére is sokban különböznek az itteniekétől. Komoly elkötelezettség nélkül nehezen elképzelhető, hogy egy nyugati ember képes ott élni és tanulni. Talán turistaként egy-két hétig, netán néhány hónapig el lehet odakinn, de hosszabb ideig semmiképpen sem. A szállás például nem olyan kényelmes, mint ahogyan a nyugatiak megszokták a hazájukban. Nincs fűtés. Akármilyen hideg van odakint, akár minusz egy-két fok is lehet, csupán annyit tehetünk, hogy jobban felöltözünk. Meleg víz sem folyik a csapból. Jóllehet a mi időnkben a jelenleginél még sokkal egyszerűbb körülmények uralkodtak, nem éreztük, hogy ez probléma lenne. Minden időnket tanulással töltöttük. Erre, és nem az ételre, italra, fűtésre koncentráltunk. ◆◆ Miért nincs fűtés ? Elektromos árammal megoldható lenne…

Az irodában és a tanár szobájában fűtenek, de az elektromos fűtés nem eléggé hatékony, nem képes bemelegíteni a tanulók szobáit. Az ugyan elképzelhető, hogy néhány tanuló beszerez elektromos fűtőtestet, mindenki számára azonban ez nem lenne elégséges. Ma már sokan használnak gázrezsót, de mostani látogatásomkor még azt tapasztaltam, hogy központi fűtés továbbra sincs. Dacára a hidegnek, ez mégsem okoz problémát. Persze lehetséges, hogy miután itt megszoktam az állandó meleget, már kellemetlenül érezném magam odakint. A szerzetesek legnagyobb része azonban soha nem tapasztalt ilyen körülményeket, ezért őket a hideg nem zavarja. Így nőttek fel, és nem érzik, hogy ez probléma lehet. Télen Dhramszalában akár mínusz két-három fokra is lemegy a higanyszál, a vitákat ennek ellenére kinn, a szabadban tartják. A mi időnkben a védők meleg kabátban ülhettek, az opponensek viszont kabát nélkül, ujjatlan szerzetesi köpenyben álltak. Amikor kitódultunk az udvarra, mindenki azon igyekezett, hogy leülhessen. Mesélték, hogy Tibetben, ahol a filozófiai vitákat szintén a szabadban tartották, egyesek kézfeje a nagy hidegtől megrepedt és vérzett. Ők oda sem figyeltek erre, annyira élvezték az eseményt. Bár manapság ilyen nemigen történik, vita közben mi sem éreztünk fáradságot vagy fájdalmat. Utána azonban minden probléma előjött. Mivel a tél nagyon hideg, a tanítás 45 napig szünetel. Azt hiszem, ebben is különbözik egymástól a kinti és az itteni rendszer. Mi, a kolostorokban a


legrosszabb időjárási viszonyok idején megyünk szabadságra, mivel a téli évszakban nem tudunk tanulni. Annak idején a téli szünetben bejártuk Dharamszala környékét, meglátogattuk szüleinket, családtagjainkat és a barátainkat. Esetenként csak pihentünk, televíziót néztünk. Manapság a vakáció időszakában a szerzetesek turistákként utazgatnak az országban, elzarándokolnak a szent helyekre, amelynek költségét az egy éven át összegyűjtött pénzükből fedezik. Nyugaton az emberek a legjobb időben vakációznak. A kolostorban ez elképzelhetetlen. A legkellemesebb időszakban vagyunk a legeredményesebbek, ezért intenzíven tanulunk. Az anyagiakat illetően a nagy kolostorok döntően önmagukra támaszkodnak. Saját mezőgazdasági termelést folytatnak, ahol a szerzetestanulók dolgoznak, természetesen a tanulás mellett. Ezenkívül külső támogatók és állandó szponzorok vannak. A dharamszalai iskolának azonban nincs saját gazdasága. Kezdetben Őszentsége, a Dalai Láma saját hivatala működtette. Szerintünk a menekültek között a tibetiek a legsikeresebbek a saját maguk ellátása és megszervezése terén. A tibeti kormányt a maga hatvan-hetven tagjával, valamint a nyolc vagy kilenc országban működő kormányhivatalokat – köztük a magyarországi Tibet Házat is – a tibeti kormány Gazdasági Minisztériumának helyi és külföldi vállalkozásai és sok-sok ember felajánlása és adománya tartja fenn. Ebből a pénzből finanszírozták akkoriban az iskolánkat is. A tanítás mindegyikünk számára ingyenes volt, sőt minden hónapban még zsebpénzt is kaptunk. Így tudtunk fogpasztát, szappant és néhány szükséges ruhaneműt vásárolni. A szótárunk egyetlen funkciója az volt, hogy oda dugtuk a pénzünket. A jelenlegi mintegy száz itt tanuló közül harmincan-negyvenen saját magukat finanszírozzák, ami azt jelenti, hogy fizetniük kell a szállásért és az étkezésért. A többieknek külföldi és tibeti támogatóik vannak. Tibetben és Indiában szokás, hogy az imáért folyamodók pénzt adományoznak, ami támogatásnak minősül. Amúgy nagyon olcsó a tanulás. Ha egy tibeti befejezi a tizedik évet, akkor a tanulása ingyenessé válik. A nem tibeti diákoknak is ingyenes a tanítás, de nekik a szállásért és ellátásért tíz-tizenöt dollárt kell fizetniük havonta. ◆◆ Ebben benne van a fűtés is… A tréfát félretéve, nem arról van esetleg szó, hogy a hagyomány részét képezik a fizikai kényelmetlenségek ?

Nem hiszem. Bár tény, hogy mi úgy gondoljuk, tanulni egyszerű életvitel mellett lehet igazán. Az egyszerű életvitel jelentőségére a Buddha hívta fel a figyelmet, ami azt jelenti, hogy a gyakorlónak kerülnie kell a nyomasztóan szegényes állapotokat, amikor nincs enni és innivalója, de úgyszintén kerülnie kell a luxuskörülményeket, amikor a szükségesnél jóval több áll a rendelkezésére. Mindkettő szélsőség. A megoldás a középút megvalósítása az életvitelben. Ez a tanítás természetesen befolyással volt az életmódunk

Jubileum 387

kialakítására. Szükségünk van elegendő ételre, italra, gyógyszerre és fedélre a fejünk felett, de túlzások nélkül. Manapság, legalábbis ebben az iskolában, nem hiszem, hogy bármi probléma felvetődne a megélhetéssel kapcsolatban, hiszen ahogy mondtam, nagyon olcsó a tanulás. ◆◆ Hányan vannak egy kolostori szobában ?

Ez a helyiség befogadóképességétől függ. Van olyan pici szoba, ahová nem fér be két ágy, ezért itt csak egy ember van. Többnyire azonban a szobák két vagy három ágyasok. A szobatársak jól megférnek egymással. Amikor még hallgató voltam, mindig tartottunk valamennyi élelmiszert a szobánkban, zöldséget és húsokat, és amikor nem ízlett a kolostori ellátás, a petróleumfőzőnkkel elkészítettük magunknak. Sokat segítettünk egymásnak, megbeszéltük a problémákat, különféle elképzeléseket vitattunk meg. Néha közösen elmentünk étterembe, ettünk, ittunk, természetesen nem alkoholt. Az alkoholt és a cigarettát a kolostorokban szigorúan tiltják. A szerzetesek között nem is igen akad olyan, aki ezekkel élne. A buddhizmusban ismertetik a cigaretta tudatot megzavaró és szennyező hatását, ezért az elkorcsosulás egyik jelének tartjuk. Érdekes lehet talán ezzel kapcsolatban, hogy míg a tibeti buddhizmus egyértelműen tiltja, addig a téraváda hagyomány szemet huny a cigarettázás felett. Legalábbis így hallottam. Ennek a hagyománynak a követői állítólag imádkozás közben is fújják a füstöt. Én azt hiszem, hogy a cigarettázással szemben a legfontosabb érv az egészségkárosító hatása. ◆◆ Az utcákon és éttermekben dobozos coca-colát iszogató szerzeteseket lehet látni a filmeken…

Igen, ez teljesen megszokott dolog. Néha, amikor nem ízlett a kolostorban kapott étel, ketten-hárman átmentünk egy étterembe és ott ettünk. Máskor uszodába mentünk vagy egy nagyobb térre – ami a hadsereghez tartozott – és ott futballoztunk, kosárlabdáztunk, egyesek kriketteztek. ◆◆ Vannak szerzetesek, akik autót vezetnek, motoroznak…

Ez így van. Egyesek Nike és Adidas cipőkben járnak, néhány szerzetesnek értékes órája van, de azért ez mégsem általános. Az ilyen dolgok viselését nem korlátozzák, mert a lényegen nem változtat, hiszen mindenkin szerzetesi ruha van. Ahogyan senki sem kényszeríti a bentlakókat arra, hogy ott egyenek. Aki nem szereti az ottani konyhát, az étterembe megy. Bár manapság már az étel igen ízletes, ez eléggé megszokott. Akik nem láttak valódi kolostori életet, ilyenekre nem gondolnak. Minden valószínűség szerint ez része az elkorcsosulásnak, de ne felejtsétek el, hogy ezeken a helyeken még mindig tisztán őrzik a Tant és a hagyományos tanítási-nevelési módszereket. ◆◆ Tarthatnak állatokat a szerzetesek és az apácák ?

Ahány kolostort láttam idáig, ott mindig kutyák is voltak. De nem azért, mert a szerzetesek tartották őket, hanem mert a kutyák odamentek, és


aztán nem akartak továbbállni. Ezek úgynevezett utcai kutyák. Indiában megszámlálhatatlanul sok kutya van, és majdnem mindegyikük utcai, azaz kóbor kutya. Nyugaton a kutyáknak tulajdonosaik vannak, ha meg elkóborolnak, akkor befogják őket. Szóval a kutya nem hiánycikk Indiában. A kolostorokban enni adnak nekik, valamelyest gondoskodnak róluk, ennek fejében aztán nem lehet megszabadulni tőlük, amiből néha igazi problémák származnak, mert a túl sok kutya rettenetesen zavaró. Éjjelente ugatnak és vonyítanak. Sokszor riad fel az ember az álmából a szörnyű lármára. Ezenkívül betegségeket is terjesztenek, köztük a leprát. Úgyhogy időről-időre a mi kolostorunkban autóra rakták az ott lévő állományt és három-négy órai út után kirakták őket valahol. De lassan mindig újra benépesült az udvar. A feleletem tehát az, hogy a kolostorok sokat bajlódnak a kutyákkal. Visszatérve a kolostori élet változásaira, a mi időnkben az épületben volt egy fekete-fehér televízió – ma már természetesen színes televízió van – , amit a tanulási időszakban csak vasárnap nézhettünk, a téli szünet idején pedig bármikor. Ilyenkor moziba is jártunk. Rengeteg akció filmet vetítettek, és mi főleg ezeket kedveltük. A Rambót, a Ragadozót, a kunfu akciófilmet és hasonlókat. Nagyon élveztem őket. ◆◆ Hogyan fér össze a békés lelkülettel, hogy valaki Rambó filmeket néz ?

Ezek csak filmek, semmi több ! Annak idején megtörtént, hogy egy híresebb indiai filmet mindenképp meg akartunk nézni a tévében, de azt az éppen szokásos napi vita idején vetítették. Ilyenkor összegyűltünk, kiválasztottunk magunk közül két-három képviselőt, akik előadták a problémát a kolostor vezetőjének, megkérve arra, hogy törölje a vitát, és engedélyezze a televíziózást. Volt, hogy azt mondta : „Jó, legyen”. Ilyenkor rettentően boldogok voltunk és rohantunk a terembe. Aki látta a Kupa című filmet *, annak tudnia kell, hogy a feldolgozott történet nem kitaláció. Ugyanezt csináltuk mi is. Nyugaton gyakran azt képzelik, hogy a tibeti kolostorokban a szerzetesek mást sem tesznek, csak imádkoznak, tanulnak és meditálnak. Ez nagy tévedés. A valóság a Kupa című filmben látható. Természetesen a szerzetesek tanulnak, vitáznak, imádkoznak és meditálnak, de ugyanakkor a világot is látni kívánják. Érdekli őket a futball, a mozi. Nem azt mondom, hogy ez minden kolostorra igaz, de a legtöbbre igen, mivel a kolostorok többsége ma már azokkal a fiatal szerzetesekkel van tele, akik a mai oktatásrendszeren, a mai világra kitekintve nőttek fel. Miközben a kolostorokban a * The Cup. (Magyar címe : A Kupa – Isteni játék.) Ausztrál-bhutáni film. 1999. Rendezőjét, a butáni születésű Khjence Norbut (rdzong gsar 'jam dbyangs mkhyen brtse rin po che) hét éves korában Őszentsége Szákja Trizin (sa skya khri 'dzin) a Khjence leszármazási lánc harmadik megtestesüléseként (tib. sprul sku) ismerte fel.

Jubileum 389

hagyományokhoz hűen nevelik őket, érdeklődnek a modern világ iránt. Ezt senki sem akadályozhatja meg. Hogy mekkora a különbség a régi és az új világ között, azt talán a nagyon idős, Tibetből jött szerzetesekkel tudnám a leginkább érzékeltetni, akik a külső dolgokról szinte semmilyen ismerettel nem rendelkeztek. Amikor például két-három éjjel nyugati filmeket néztünk a televízióban, a képek alapján valamelyikük megkérdezte : „A nyugatiak éjjel nem szoktak aludni ?” Máskor, télen, egy olyan film vetítésekor, amelyben emberek fürödtek, az egyik idős szerzetes csodálkozva kérdezte : „Ők nem fáznak ilyenkor ?” A fiatal szerzeteseknek persze ezek kiváló alkalmat szolgáltattak „alkalmazott tréfá”ikhoz. Erről röviden annyit, hogy abban a kolostorban, ahol Nepálban éltem, kétszer egy héten televíziót néztünk, általában a hétvégeken, este. Néhány idős szerzetes is bejött, de ők nem értették a nyelvet, ezért néha adás közben elaludtak. Egyszer az egyik fiatal szerzetes kis papírdarabkákat ragasztott az alvó szerzetes szemüvegére, és amikor az felébredt, riadtan kérdezte : „Mi történt a világítással ?” Az ilyen tréfák teljesen természetesek voltak, és úgy hívtuk őket, hogy „alkalmazott tréfa”. Néha nagyon erősre és kellemetlenre sikeredtek. Napközben és este, tanuláskor és azon kívül, ment a „tréfálkozás alkalmazása”. De senki sem volt mérges emiatt. Nem számított, hogy mennyire volt fájdalmas. A következő alkalommal a kárvallott használta ki a lehetőséget. Néhány szerzetes, aki eredetileg nem jeleskedett észbeli képességével, az évek során nem annyira a filozófiai tanulmányok, mint inkább a gyakorlatban alkalmazott tréfái terén csillogtatta eszességét. Ami pedig a tibeti hétköznapi embereket illeti, sokat elmond életszemléletükről, hogy szólásmondásaik nagy részében a buddhista tanítás közvetlenül vagy közvetve felismerhető. Különösen az idősebb generációt mélyen átitatja a buddhizmus szelleme. Bár a tibeti családok nagy része kevésbé iskolázott és az emberek többségének a buddhizmusról nincsenek igazán mély ismereteik, mégis a gondolkozásukat alapvetően ez határozza meg. A gyermekeiket szakadatlan nevelésben részesítik, elmagyarázzák, hogy miként végezzék a leborulásokat, és így tovább. A nyugatiak számára, akik Indiában vagy Nepálban tibeti közösségeket látogatnak meg, azonnal szembetűnnek a saját, és a tibetiek neveltetése és életstílusa közötti jelentős különbségek. A tibetiek sokkal csendesebbek, többet pihennek, nem bonyolítják az életüket. Őszentsége, a Dalai Láma amikor erről kérdezik, azt szokta mondani : „Hogy a tibetiek békésebbek és nyugodtabbak az nem amiatt van, mert más ételeket esznek. Ennek nem a campa és nem a tibeti tea az oka. De még csak nem is az eltérő testalkatuk vagy a nemzetiségük. Az ok, hogy a buddhizmus soksok generáción át mélyen belénk ivódott.” Tárgyaikat és életkörülményeiket nézve a tibetiek nagyon szegények. Hűtőszekrény, televízió, telefon vagy az


itt széles körben elterjedt központi fűtési rendszer luxusnak számít. Ilyenre a legtöbbjük nem is gondolhat, de – és ez a lényeg – nem érzik a hiányukat. Nyugodtan és békésen élnek, ezek nélkül is. Tény, hogy manapság a különböző külső hatásoknak erőteljesen kitett új generációban már változások figyelhetők meg. A zenében is megjelentek az új irányzatok, de a tibeti szólások, énekek és imák még ma is döntően a buddhizmus szellemét tükrözik.

14. A három magasabb képzés A NIRVÁNÁHOZ VEZETŐ ÖSVÉNYEK Elérkeztünk a középszintű célt kitűző személy meditációinak utolsó részéhez. Megismertétek a szamszára valódi természetét, és a kérdés most már az, hogy vannak-e olyan ösvények, amelyeken járva megszüntethető a szenvedés-természet, amelyek örökre véget vethetnek a szüntelen körforgásnak. A buddhizmus tanítása szerint léteznek ilyenek. Ezekről lesz szó a meditálás a nirvánába vezető tényleges ösvényeken fejezetben. Ami ennek a tanításnak a megalapozását illeti, emlékeztetnék rá, hogy bár a Lam rimban a szenvedés vizsgálata nem a Buddha által kinyilatkoztatott Négy Nemes Igazság közvetlen kifejtésével történik, a szamszárában tapasztalható szenvedések itt található magyarázata magába foglalja a Szenvedés Igazságát és a Szenvedés Eredetének Igazságát. A szamszárikus szenvedések körforgásának megállítására szolgáló ellenszert, az Ösvény Igazságát – amely a lényegét tekintve a mérgező érzelmek teljes, mindörökre szóló elhagyása – pedig a Lam rim a Szenvedés Megszüntetésének Igazságával együtt tárgyalja. Az előző részben szó volt arról, hogy ha mérgező érzelmeinket elhagyjuk, azaz megszüntetjük a tudatlanságot – a függésben keletkezés láncolatának legelső tagját, a legalapvetőbb mérgező érzelmet, a szamszára gyökérokát –, valamint a heves vágyakozást és a megragadást, akkor ezzel megszüntetjük előrevetítő karmánk beérésének feltételeit, és többé nem létesülünk újra a szamszárában. Arról is beszéltem, hogy bár megszámlálhatatlanul sok életen keresztül hozzászoktunk negativitásainkhoz, ezek nem képezik részét lényegi természetünknek, következésképp lehetőségünk van ellenszerek alkalmazásával gyökeres változást előidézni. Mindezzel kapcsolatban elöljáróban két dolgot említenék. Az egyik, hogy az ellenszerek alkalmazása a természet törvényén alapul. Ha haragotok fellobbanásakor figyelmeteket megpróbáljátok elterelni mondjuk egy fára vagy egy épületre, akkor azzal nem szüntetitek meg a tudatnak ezt a fajta negatív állapotát. Ugyanígy, az sem segít, ha egy másik ember jó tulajdonságain elmélkedtek. Az a gondolat, hogy „a barátom kiváló ember”, nem


közvetlen ellenszere az ellenségnek tekintett személy iránt érzett haragnak. Ha meg akarjátok szüntetni a haragot és a gyűlöletet, akkor azok ellentéteit, a szeretetet és az együttérzést kell önmagatokban felkelteni. A harag tárgyát képező ember felé kinyilvánított szeretet és együttérzés a közvetlen ellenszer, amely semlegesíti a negatív érzelmet, ráadásul a tudatot pozitívvá is alakítja. Persze nem elég tudnotok, hogy a szeretet és az együttérzés az ellenszer, nem elég csupán hinnetek jótékony hatásában, azt is tudnotok kell, hogy miként alkalmazzátok ezt a módszert a megfelelő helyzetekre. Erre szolgál az analitikus meditáció, amelynek segítségével felismerhetitek az alkalmazás gyakorlati teendőit. A másik dolog : amikor arról beszélek, hogy ellenszerek alkalmazásával lehetőség van gyökeres változás előidézésére, akkor talán lesznek, akik ezt félreértik, azt gondolván, ha lehetséges, akkor könnyű megvalósítani. Megpróbálkoznak vele, de mivel gyors eredményt nem érnek el, feladják a küzdelmet. A megvalósítás sajnos egyáltalán nem könnyű, viszont más lehetőség nincs a cél elérésére. Ez az egyetlen, az emberi pszichológián, azaz a természet törvényén alapuló, használható módszer.

A lények, akik alkalmasak a szamszára elhagyására A nirvánához vezető tényleges ösvényeken történő meditációnak két része van : 1. meditálás azokon a lényeken, akik alkalmasak a szamszára elhagyására. 2. meditálás azokon az ösvényeken, amelyek által a szamszára elhagyható. Lássuk először, hogy mely létformák alkalmasak a szamszára elhagyására, más szavakkal : milyen típusú életre van szükségünk ahhoz, hogy megszabadulhassunk a szamszárától. Azoknak a lényeknek, amelyek alkalmasak a szamszára elhagyására, mentesnek kell lenniük a karmatörvényt és a nirvánát tagadó helytelen nézettől. Ha nem fogadjátok el a karmatörvényt és a nirvána lehetőségét, bezárjátok magatok előtt a megszabadulásotok felé nyíló legelső ajtót. Hogyan juthatnátok el a a nirvánába, ha nem hisztek benne ? Alapfeltétel, hogy ne elmaradott helyre szülessünk. Nem elegendő csupán emberi lénynek születni. Ha olyan helyen élnénk, ahol nincs jelen a Dharma tanítása, fogalmunk sem lenne arról, hogy miként szabaduljunk meg a szamszárától. Erre utal a következő pont is : ne olyan helyen

A három magasabb képzés 393

szülessünk, ahol a Buddha tanítása nem virágzik. Feltétel továbbá, hogy ne együgyűnek – korlátozott értelmi képességgel, szellemi fogyatékossággal– szülessünk. A tanítás megértése alapvető fontosságú. Hiába születünk embernek, ha nem értjük a tanítást és nem ismerjük fel az ösvény jelentőségét. A szamszára elhagyásának további feltételei, hogy ne szülessünk pokollakónak, éhező szellemnek és állatnak, mert az alsó világokban nincs lehetőség tanulásra és meditálásra. Ezeket a pontokat a kezdő szint értékes emberi életről szóló meditációinak ismertetésekor már részleteztem.* A felsoroltakon túl, a nirvánába juttató dharmagyakorláshoz ideális körülményeket biztosít a szerzetesség, illetve az apácaság. Néha megkérdezik tőlem : „Szükséges, hogy az ember szerzetes vagy apáca legyen ?” A buddhizmus ezt nem szabja feltételül, csupán annyit mond, hogy a szerzetesség vagy apácaság a világi életnél alkalmasabb körülményeket biztosít a Dharma gyakorlásához. A szerzetesnek és az apácának több ideje marad a gyakorlásra, mert nem befolyásolják a családi élettel együtt járó kötelezettségek, nincs gondja a megélhetéssel, és így tovább. Persze ez is csak általánosságban jelenthető ki. Sok szerzetes és apáca, ha lehet mondani, még többet nyüzsög, mint a világi emberek. De tény, hogy ez az életforma, különösen a fogadalmak betartásával harmonikusabb feltételeket teremt a dharmagyakorláshoz, mivel így több érdem halmozható fel, ami hatalmas jótétemény. Mindazonáltal ismétlem : nem szükséges szerzetessé vagy apácává válni ahhoz, hogy valaki komoly dharmagyakorló legyen. Aki megfelelően gyakorol, az a nirvánát a családi életen belül is megvalósíthatja.

Az ösvények, amelyek által a szamszára elhagyható A buddhista tanításban a szamszára elhagyására alkalmas ösvények alatt a három magasabb képzést értjük : az erkölcsi fegyelem, az összpontosítás és a bölcsesség gyakorlatait. E három ösvény a nirvána eléréséhez szükséges valamennyi módszert és ismeretet magába foglalja. Közülük a legfontosabb a bölcsesség, azaz a Négy Nemes Igazságnak, az „én” önvalónélküliségének – ürességének – stb. mély és alapos megértése. A magasrendű bölcsesség megvalósításának feltétele a magas szinten megvalósított összpontosítás, mert csak ezáltal válhat a bölcsesség alkalmas erejűvé a szamszára gyökérokának – a tudatlanságnak – elhagyására. Mind az összpontosítás, * 4. fejezet. Az emberi élet értéke. 82. o.


mind a bölcsesség kifejlesztésének pedig elengedhetetlen feltétele a szilárd alap, az erkölcsi fegyelem gyakorlása.

Fegyelmezett erkölcs Az erkölcsi fegyelem gyakorlása tökéletesíti a viselkedést, ezáltal a jelenlegi életben zavartalan feltételeket teremt a Dharma gyakorlásához, valamint előrevetíti az emberi létformába, illetve az istenlényként történő magasabb újralétesülést a következő életben. Az összpontosítás és a bölcsesség a tudat belső spiritualitást megvalósító gyakorlatai, mely belső spiritualitás a külső testi tevékenységek és a beszéd spiritualitására alapozódik. Meditálásra alkalmatlan, aki a gyilkosság, a lopás, a helytelen szexuális viselkedés, a hazudozás, a durva beszéd, a rágalmazás és a haszontalan fecsegés erénytelen külső cselekedeteivel kötelezi el magát. A test és a beszéd cselekedeteit szabályozó erkölcsi fegyelem gyakorlása tehát ösvény, amely a nirvánához vezet. Az erkölcsi fegyelem gyakorlásának lényege a tartózkodás a tíz erénytelen cselekedettől. Erre épül a világi gyakorlók egynapos- és életük végéig tartó fogadalma, valamint a szerzetes- és apáca növendékek fogadalma, majd pedig a teljes felavatásuk, de a bódhiszattva fogadalom és a tantrikus fogadalom is. Megjegyzem, a nirvána eléréséhez nincs szükség szerzetesi fogadalomra, és ehhez a megvilágosodás – vagyis a buddhaság – megvalósítását elősegítő bódhiszattva fogadalmat és tantrikus fogadalmat sem kell letenni. De nagyon hasznosak, mivel a dharmagyakorlást serkentik. A legfőbb érv, amely miatt a buddhizmus a három képzés közül az erkölcsi fegyelmet elsőként tárgyalja, hogy a spirituális gyakorlást az erkölcsi fegyelem alapozza meg. Nélküle a tudat szellemi gyakorlataiban – az összpontosítás és a bölcsesség képzésében – eredmény nem érhető el. A másik érv, hogy a testet és a beszédet könnyebb fegyelmezni, mint a tudatot. Csak azt követően válhat lehetővé a tudat cselekedeteinek szabályozása, a negatív gondolatok megfékezése és a pozitív gondolatok felidézése, miután már a test és a beszéd ellenőrzés alá vont cselekedetei pozitívak. Aki mindjárt a magasabb szinttel próbálkozik, az számíthat arra, hogy nem előre, hanem inkább hátralép. Gondoljatok csak bele, amíg a testetek és a beszédetek durván megnyilvánuló cselekedeteit nem tudjátok befolyásolni, hogyan tudnátok a sokkal finomabb szintű gondolataitokon uralkodni ? A Maháparinirvána-szútra nyomatékkal hívja fel a figyelmet az erkölcsi fegyelem gyakorlatára, és különféle példákkal az erények lajtorjájához, a talajhoz, melyből a fák kinőnek, a karaván vezetőjéhez,


gyógynövényhez, fegyverhez, hídhoz stb. hasonlítja. Ha emeletre akarunk feljutni, akkor szintkülönbség legyőzésére szolgáló eszközre, lépcsőre vagy létrára van szükségünk. Hasonlóképpen, a magas szintű gyakorlatok elérésének az erkölcsi fegyelem gyakorlása az eszköze. Az erkölcsi fegyelem a magasabb képzések megalapozója, olyan, mint a talaj, amelyből a fák kinőnek. Ahogyan a karaván értékes rakománya csak az utat jól ismerő vezető irányítása mellett érkezhet el távoli céljához, úgy a magasabb szellemi gyakorlatokhoz az erkölcsi fegyelem gyakorlása vezet. A gyógynövény hatóanyaga elősegíti a gyógyulást, ugyanúgy, ahogyan az erkölcsi fegyelem gyakorlása megakadályozza a negatív cselekedetek elkövetését. Az erkölcsi fegyelem gyakorlása az ellenséges negatív cselekedeteket megsemmisítő fegyver, illetve olyan, mint a híd, amely átszeli a szamszára folyamát. Az erkölcsi fegyelmet még az étel és ital tárolására alkalmas edényhez is hasonlítják. Ha szennyezett, a legízletesebb étel vagy ital sem fogyasztható belőle. Egyéb példák is olvashatók a szútrákban, de a szemléltetéshez ennyi talán elegendő. Hogyan gyakoroljuk a erkölcsi fegyelmet ? A erkölcsi fegyelem az erkölcstelen tettektől való tartózkodást jelenti. Például találtok egy pénztárcát. Felmerülhet bennetek a gondolat, hogy milyen jó lenne megtartanotok, hiszen mennyi mindent vásárolhatnátok a benne lévő pénzből. Ennek a gondolatnak a megvalósításától azonban mindenképp tartózkodnotok kell. A leghelyesebb, ha a talált tárgyat megpróbáljátok a tulajdonosának visszaszolgáltatni. Mindebből pedig az következik, hogy a tartózkodás a negatív cselekedettől nem passzív, hanem aktív állapot : létrejön a negatív cselekedet elkövetésének lehetősége, és azt a körülmények ellenére nem követitek el. Az erkölcstelen tettnek, mint amilyen az ölés, a lopás, a hazudozás stb., négy fő oka van : az erkölccsel szembeni tudatlanság, a lelkiismeretlenség, a vallási értékek iránt megnyilvánuló tiszteletlenség és a mérgező érzelmek gyarapítása. Amikor azt mondom : erkölcs, akkor ezalatt ne puszta előírásokat értsetek, hanem az emberi természetből fakadó negatív és pozitív cselekedeteket. Az így értelmezett erkölcsre vonatkozó tudatlanságnak azt nevezzük, amikor valaki nem tudja, hogy miként kell helyesen cselekednie, ezért erkölcstelenül él, más szóval negatív cselekedeteket követ el. Az erkölcstelen cselekedet kétféle lehet : természetes, amilyen az ölés, a lopás, a hazugság stb., és tiltott. Tiltott erkölcstelen cselekedetet a fogadalmat tett világiak, növendékek, szerzetesek és apácák követhetnek el. Nem szabad elfelejteni, hogy a fogadalomtételből előny és hátrány is származhat. Hátrány, hogy aki például fogadalmat tett arra, hogy nem öl meg más lényt, és ezt mégis megteszi, kétféle erkölcstelen tettet követ el : természeteset és tiltottat. Ám, ha a fogadalmat tett személy tartózkodik az öléstől – vagy ahogyan mi


mondjuk, az öléstől való tartózkodást gyakorolja –, akkor ugyancsak kétféle erkölcsös cselekedetet hajt végre. A fogadalom megtartása tehát nagyobb haszonnal jár, megszegése viszont jóval hátrányosabb következményeket von maga után. Az erkölccsel szembeni tudatlanság ellenszere az erkölcsre vonatkozó ismeretek, azaz a helyes cselekedetek megtanulása és lehető legmélyebb megértése. Önmagában a tanulás és a megértés természetesen nem elég, mert erkölcstelen cselekedet akkor is elkövethető, ha valaki ugyan tudja, hogy miként kell az erkölcsöt gyakorolni, de erről rendre megfeledkezik. A lelkiismeretlenség ellenszere az erkölcsről szóló tanítás emlékezetbe vésése, valamint a tudat, a test és a beszéd cselekedeteinek állandó figyelemmel kísérése. Az erkölcstelen cselekedetek elkövetését a tudatlanság felszámolása és az állandó éberség fenntartása együtt segítik elkerülni. Az önmegfigyelés célja, hogy a test, a beszéd és a tudat minden cselekedetét ellenőrzésünk alá vonjuk, még mielőtt a cselekvésre sor kerülne. A buddhista tanítás arra figyelmeztet, hogy lankadatlanul figyeljük önmagunkat, egyetlen pillanatot se hagyjunk ellenőrizetlenül, éberségünk még étkezés, sétálás, pihenés vagy beszélgetés közben se lanyhuljon. Az erkölcstelenségtől tartózkodás módja mindazoknak a komoly negatív következményeknek a felidézése, amelyekkel a jövőben szembe kell nézni. A volán mögött ülők többnyire azért hajtanak a megengedett sebességgel és azért figyelnek a jelzőlámpákra meg a biztonsági öv használatára, mert tartanak a rendőri ellenőrzéstől és az ezzel járó büntetéstől. Amikor a rendőr nem figyel rájuk, rendszerint megszegik az előírásokat. A buddhista gyakorló tudván, hogy cselekedeteinek következményeire mindenképp számítania kell, a rendre önmagán belül ügyel. Ha önmagatok ellenőrzését hibátlanul megvalósítjátok, egyetlen törvénybe ütköző cselekedetet sem követtek el, azaz megszűnik a különbség a külső és a belső rend fenntartása között. Az erkölcstelen cselekedetek harmadik oka, a vallási értékek iránti tisztelet hiánya, szorosan összefügg a vallásgyakorlás mellőzésével. Aki nem tiszteli a vallási értékeket, az természetesen nem folytat vallásgyakorlatokat. Az ilyen ember számára az erkölcs sem érték, következésképp nem tesz különbséget erkölcsös és erkölcstelen cselekedetei között, s mivel számtalan elmúlt élete során nagymértékben hozzászokott az erkölcstelen cselekedetekhez, nagy valószínűséggel erkölcstelenül él. Ahogyan a tanítás mondja : az ember a hétköznapok során olyan természetességgel követi el a negatív tetteket, ahogyan a víz lezúdul a hegyről. Mivel hegynek fel a víz önmagától nem folyik, ahhoz, hogy felkerüljön, céltudatos erőkifejtésére és energiabefektetésre van szükség. Ilyenek a pozitív cselekedetek. Más sza-


vakkal : pozitív tettek nem öntudatlan természetességgel, hanem erőfeszítés árán jönnek létre. A vallási értékek iránt megnyilvánuló tiszteletlenség ellenszere a spirituális tanítónak, a spirituális tanításoknak és a spiritualitást gyakorlóknak a vallási értékeken és azok hasznosságán alapuló tisztelete. Ha mélyen elgondolkodtok a vallási értékeken és azok hasznán, felismeritek, hogy mit is akartok valójában, és mi az, amit egyáltalán nem akartok. A lényeget tekintve itt a boldogságról vagy a boldogtalanságról van szó. Az emberek azért gyakorolják a vallásukat, mert boldogok akarnak lenni, és akik szembehelyezkednek a vallásokkal, ezt ugyanezért teszik, mert úgy gondolják, hogy ettől lesznek boldogok. A boldogság megvalósítása nem korlátozható csupán egyes hitekre vagy sajátos vallási gyakorlatokra. Nincs különbség a buddhista, a keresztény vagy az iszlám szellemi értékek, illetve bármely más vallás és spirituális tanítás között. Mindegyik egyaránt hasznos, ezért mindenki számára fontos, hogy tisztelje azokat, nem csak felszínesen, és nem is azért, mert ez jól hangzó politikai szólam. Őszentsége, a Dalai Láma már sokszor figyelmeztetett arra, hogy tanúsítsunk ugyanolyan tiszteletet más vallások és hagyományok iránt, mint amilyen tiszteletet a sajátunkéval szemben érzünk. Ugyanez áll a buddhizmuson belüli irányzatokra. Fontos, hogy a vallások és a spirituális irányzatok harmóniában éljenek egymás mellett, de ez csakis szellemi értékeik és hasznuk őszinte és igazi felismerése által valósítható meg. Ismétlem, ez nem politikai kinyilatkoztatás. Aki nem érti meg mélységében, hogy minden vallás képes felmutatni követőinek a boldogság megvalósításának módját, az, érzelmei változékonyságának kitéve, csak felszínesen, pillanatnyi érdekeit és hangulatát követve mondja, hogy más szellemi értékek is hasznosak. Őszentsége gyakran említi, hogy vallási hovatartozásunktól függetlenül mindannyian egyforma emberi lények vagyunk, és abban is megegyezünk, hogy egyikünk sem akar szenvedni, mindegyikünk a boldogságot keresi. Ha a másodlagos különbségekből indulunk ki, hogy például vannak nyugatiak és keletiek, keresztények és buddhisták, kagyü és nyingma hagyományt követők, és így tovább, az összhang, a jó kapcsolat nem jön létre. Természetesen nem vagyunk egyformák. Eltér a színünk, különböző hagyományokat követünk, más öltözéket hordunk, nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, de ezek mind csak másodlagos jelentőségűek. Általános emberi szinten értelmüket veszítik a csoportok, országok, vallások és hagyományok közti különbségekből adódó problémák. Még ezen is továbblépve, a megközelítésnek azon a magaslatán, amelyen nem csupán az emberek, hanem minden lény egyforma, a jó kapcsolat a lehető legszélesebb mértékben megvalósítható. Akiben ez a gondolat meggyökeresedik, az nagyon jó érzésre tesz szert, mert


a mindennapjai során mindenkit egyformának tekint, akiknek egyazon vágyuk, hogy boldogok akarnak lenni. Szokásosan azonban az emberek nem így közelítenek a többiekhez. Nem azt nézik, ami összeköt, hanem azt, ami szétválaszt egymástól. Jó példa erre a már korábban is említett gyakori tapasztalatom. Ha buddhizmus iránt érdeklődő emberrel találkozom, szinte az első kérdése, hogy melyik hagyományhoz tartozom. A tibeti közösségben szerzetesek között ez a kérdés így nem vetődik fel. Megkérdezzük egymástól, hogy az ország mely részén vagy melyik kolostorban élünk, de itt úgy látszik, az a legfontosabb az emberek számára, hogy hová sorolják magukat, és ez a különbségek keresése és kihangsúlyozása miatt történik. Mert, ha a kérdező mondjuk a kagyü vonallal szimpatizál, és én azt mondom, hogy a gelug rend tagja vagyok, akkor az illető úgy tekint rám, mintha egy másik bolygóról származó idegen lennék. Hogyan lehet ilyen körülmények között jó kapcsolatot kialakítani ? Őszentsége ennek pontosan az ellenkezőjére bíztat : ne az eltérőből, hanem a közösből induljunk ki ! Ne a mérhetetlenül sok problémát kiváltó különbségeket hangsúlyozzuk, hanem a hasonlóságokat. Tanításai ezért nem kizárólag csak buddhistákhoz szólnak, a nem hívők vagy más vallások követői számára is szellemi értékük és hasznuk van, hiszen ők is ugyanúgy keresik a boldogsághoz vezető utat. Őszentsége a mindenkire egyformán igaz általános meghatározottságunkból kiindulva, és ezt mindig szem előtt tartva, nagyon könnyen teremt közvetlen emberi kapcsolatot, hiszen mindenkit a barátjának tekint, bárki is kerüljön az útjába. Ez a magyarázata annak, hogy szívesen megy más hagyományokkal rendelkezők közé és más vallások templomaiba, együtt imádkozik nem buddhistákkal, ahogyan ezt most legutóbb itt Magyarországon, Pannonhalmán is tette.* Az erkölcstelen cselekedetek negyedik okának, a mérgező érzelmeknek az ellenszere elsőként annak vizsgálata, hogy milyen típusú mérgező érzelem keletkezik leginkább és legerőteljesebben, majd ezt követően a vallási tanításokban javasolt ellenszerek alkalmazása olyan mértékben, ahogyan az csak lehetséges. Ez egy technika. Az emberek nem egyformán gondolkodnak, hajlamaik eltérőek és a mérgező érzelmeik megnyilvánulása is különböző. Egyesek inkább erős ragaszkodásra, mások mérgelődésre és gyűlölködésre hajlamosak. A negatív érzelmek ellen az ellenszereket mindenki saját tapasztalatai figyelembevételével alkalmazza. Amelyik mérgező érzelem * 2000. október 14-én a pannonhalmi bencés gimnázium tanárai és diákjai meghívásának tett eleget. „A magyar bencés kongregáció főapátja örömmel nyugtázta, hogy a Dalai Láma szívesen találkozik katolikus szerzetesekkel, s kifejezte reményét, hogy a pannonhalmi látogatás a magyarországi párbeszéd megkezdésének egyik fontos lépése lesz.” Új Ember. 2000. október 22.


erőteljesebb, az ellen természetesen erőteljesebben kell küzdeni. Például egyes emberek nagyon feledékenyek. Nekik az éberségüket kell fokozniuk. Mások állandóan zavartak, gondolataik össze-vissza csaponganak. Ők alkalmazzák ellenszerként az összpontosítást. A lényeg a különböző típusú és erősségű mérgező érzelmek pontos azonosítása, és ellenük késlekedés nélkül a nekik megfelelő szellemi gyakorlatok használata. Szüntelenül törekedni kell az erkölcstelen cselekedetek elkerülésére, de ha nem tudatosan erre mégis sor kerül, a megtisztítás érdekében gyakoroljunk megbánást, amilyen mélyen csak lehetséges. Ez a dharmagyakorlás általános szabálya. A legfontosabb, hogy minden tőletek telhetőt tegyetek meg a negatív cselekedetek megakadályozására. Mindazonáltal, még ha igyekeztek is ellenszereket alkalmazni az erkölcstelen tettek négy fő okával szemben, akkor is megtörténhet, hogy elkövetitek őket, egyszerűen azért, mert még nem vagytok tökéletesek. Már régóta figyelem, hogy itt a kezdők azonnal tökéletesen akarják végezni a gyakorlatokat. Mivel erre nem képesek, elbizonytalanodnak, kedvüket vesztik, és felhagynak a további próbálkozással. A mi hozzáállásunk a gyakorláshoz egészen más. Tudjuk, hogy kezdőkként nem lehetünk tökéletesek, ezért a hibáink elkövetése miatt nem veszítjük el a kedvünket, és főleg nem veszítjük el érdeklődésünket. Mert valójában pontosan az ellenkezőjéről van szó annak, amit a nyugati gyakorlók nagy része gondol. Aki úgy érzi, hogy gyakorlása során egyre több és több hibát követ el, az bizonyosan jó irányba halad. A buddhizmus szerint ez a fejlődés pozitív jele. Ténylegesen ugyanis nem követünk el több hibát, csak egyre tisztábban ismerjük fel, hogy hibázunk. Ezért tűnik egyre eredménytelenebbnek a gyakorlás. A samathá meditációról szóló tanítás külön kitér erre a jelenségre, mondván az első és a második szinten a gyakorló sokkal több figyelemelterelődést és zavart érzékel, mint kezdetben, de ez nem más, mint a tudat szétszórtságának tisztább felismerése. E megállapítást más gyakorlatokra alkalmazva világossá válik, hogy a hibahalmozódás érzékelése jó jel. Amikor azt hallom, hogy „…állandóan hibákat követek el, nem vagyok képes a gyakorlásra”, megkérdezem : „Miért nem gyakorolsz tovább ?” „Mert túlságos nehéz” – hangzik a szokásos felelet. Mire én : „Éppen ez az oka a gyakorlásnak, hogy nagyon nehéz. Ha nem lenne nehéz, nem lenne szükség gyakorlásra.” Ugyanazt az érvet használjuk mindketten, csak ellenkező értelemben. Őket a gyakorlás abbahagyására ösztönzik a nehézségek, én a gyakorlás serkentőjét látom bennük. Nézőpont kérdése. Ahogyan Sántidéva mondja : a hős büszke a sebesülésére, a gyáva a saját vérének látványától elájul.* Az alapok ugyanazok, a következmények homlokegyenest eltérőek. * BCA, VI/17.


Természetesen igyekezzetek, hogy az ártalmas cselekedetek elkövetését megelőzzétek, de minden próbálkozásotok dacára megtörténhet, hogy a negativitásokhoz való erős hozzászokottságotok miatt öntudatlanul is káros, vagyis erkölcstelen cselekedetet követtek el. Mit tegyetek ebben az esetben ? A buddhizmus azt tanácsolja, hogy tanúsítsatok megbánást. Fennmaradt egy történet Atísáról, a Lam rim tanítás atyjáról. Annak idején tanítványaival nagy területeket járt be lóháton, miközben rendre megállt az útjukba eső sztúpák előtt, hogy a beismerés gyakorlatát végezze.* Tanítványai megelégelték, hogy utazásuk gyakran megszakad és sokat kell várakozniuk, ezért megkérdezték : „Mi olyan sürgős ? Ezt akkor is elvégezhetnéd, amikor megérkezünk a célunkhoz.” „Nem lenne helyes várnom.” – hangzott a felelet. – „Mi történne, ha a beismerés elvégzése előtt még az úton meghalnék ?” Ahogyan Atísa tette, aki, ha szóban vagy gondolatban negatív cselekedetet követett el, azonnal elvégezte a beismerés gyakorlatát, úgy ti se halogassátok a megbánást. Ha negatív cselekedetet követtek el, legjobb, ha a gyakorlatot rögvest végrehajtjátok. Egyébként ez akkor is ajánlott, ha nincs közvetlen tudomásotok arról, hogy hibát követtetek el, hiszen mindannyiunknak bizonyosan van mit megtisztítanunk. A megszámlálhatatlanul sok élet alatt megszámlálhatatlanul sok negatív cselekedet halmozódik fel ! Aki nem igyekszik a karmáit megtisztítani, annak mind a jelenlegi, mind az elkövetkező életeiben folyvást negatív cselekedeteinek következményeivel kell szembenéznie. Érdemes ezért naponta elvégeznetek a beismerés gyakorlatát. Az eredmény, a negatív cselekedetek következményeinek megtapasztalása, persze attól függ, hogy a megtisztítást milyen intenzíven és milyen mélységben tudjátok végrehajtani. Ha mondjuk valaki egy negatív tettének következményeként órákon át szenvedne, akkor beismerésének mértékétől függően szenvedése akár pár percnyire is lecsökkenhet. Nagyon erőteljes beismerés hatására a következmények megtapasztalására egyáltalán nem kerül sor. ◆◆ Elegendő a beismerést a Hétágú gyakorlat részeként elvégezni, vagy van erre vonatkozóan más hatékony gyakorlat ?

A Hétágú gyakorlat az egyik lehetőség. A beismerés négy összetevőjéről korábban részletesen beszéltem**. Ezek külön-külön csupán feltételek, együttes hatásuk viszont erőteljes lehet. Közülük a harmadik, az úgynevezett „ellenszerek alkalmazásának ereje”, olyan erényes cselekedetekre utal, mint a menedékvétel, a Négy Mérhetetlen, a bódhicsitta gyakorlatok, mantrák recitálása és leborulások végzése. Recitálhatók még tisztító imák, amilyenek például az Általános beismerés és a hibák megbánása céljából a Harmincöt Buddhához folyamodás***. Nagyon erős ellenszer az üresség meditáció, de ehhez tudni kell, hogy pontosan * Az Atīshát ábrázoló képeken ezért kis sztúpa látható. Ld. 5. o. ** 2. fejezet. Előkészítő gyakorlatok. 30. o. és 8. fejezet. Karmatörvény. 250-251 o. *** spyi bshags és ltungs bshags.


mit kell érteni „üresség” alatt. Jóllehet ez a buddhizmus legfontosabb tanítása, nem adható át bármikor, bárkinek. A tanítónak előzőleg alaposan meg kell vizsgálnia tanítványa érettségét, és meg kell választania a tanítás megfelelő idejét és a tanításra alkalmas körülményeket. Általánosságban annyi mondható, hogy az üresség nem a semmi, és nem tétlenség. ◆◆ Kinek ismerik be a buddhisták az elkövetett negatív tetteiket ?

Ezt a gyakorlatot a Buddha vagy egy bódhiszattva, esetleg a Guru vagy a tantra felé hajtjuk végre. ◆◆ Egy buddhista ezeknek mind felelősséggel tartozik ?

Igen. A kolostorokban a vinaja tanításnak megfelelően havonta kétszer tartanak beismerést. Először a teljes felavatásban részesült szerzetesek, majd ezt követően az apácák végzik el az előírás szerinti gyakorlatokat. Mai formájában a szertartás a Buddha idején kialakult gyakorlathoz képest leegyszerűsödött, de a résztvevők recitálásaikkal továbbra is a szellemi vezetőjük iránt érzett felelősségüket nyilvánítják ki. ◆◆ Különbözik egymástól a buddhisták beismerése és a keresztények gyónása ?

Nem hiszem, hogy nagy különbség van a felsorolt, buddhisták által tiszteletben tartott személyek és egy gyóntató pap között. A hangsúly magán a módszeren van, ami nagyon jó, csak a szertartások térnek el egymástól. A beismerés lényege, hogy szembesüljünk a hibáinkkal és többé ne kövessük el azokat. Ha erre még ígéretet is teszünk valakinek, akkor megnő az esélye, hogy elhatározásunkat be is tartjuk. Nagy különbség van a között, hogy magunknak fogadunk meg valamit vagy másvalakinek teszünk ígéretet. Az önmagunknak tett ígéretünkről hamar megfeledkezünk. A másnak tett ígéretünk azonban kötelez, és így nagyobb felelősséget érzünk a betartására. A Szamádhi-rádzsa-szútra megemlíti, hogy a nagymértékben erkölcstelenné vált személy nem menekülhet el a szamszárából, és nem juthat a nirvána közelébe, hasonlóan ahhoz a rokkanthoz, aki képtelen elmenekülni, amikor rabló támadja meg. Kit nevezünk nagymértékben erkölcstelenné vált személynek ? Aki gyilkosságot, rablást vagy hatalmas hazugságot követ el. Hatalmas hazugság például, ha mások tudatos megtévesztése céljából valaki azt állítja önmagáról, hogy magas realizációkat ért el vagy csodálatos képességekkel, természetfeletti erőkkel, tisztánlátással rendelkezik. Ha ezt szerzetes követi el, akkor megszegi gyökérfogadalmát, és hazugságának pillanatában világi személlyé válik. Természetesen a hazugság kiemelten nagy vétkéről van szó abban az esetben is, ha ugyanezt egy fogadalmat nem tett világi személy követi el. Ugyanakkor, nem minősül hazugságnak, ha valaki jóhiszeműen azt gondolja, hogy már szert tett magas realizációkra, jóllehet ez nem így van, és erről másoknak beszél, mivel nem a megtévesztés szándéka vezérli. A hazugságot tehát a szándék minősíti. A hatalmas hazugságot


elkövető olyan, mint akinek mindkét lába hiányzik, ezért ha megtámadják, képtelen elmenekülni. A lábak itt az erkölcsöt példázzák. A szútra arra is kitér, hogy elkorcsosult időszakokban az erkölcs akár egyetlen napi gyakorlásával több erény halmozható fel, mint amen�nyi milliónyi buddhának tett felajánlással gyűjthető a buddhák jelenlétekor, vagy tanításuk tiszta megléte és széleskörű elterjedésének időszakában. Ez a haszna, hogy romlott időszakban születtünk. Mivel a buddhák jelenlétének idején sokkal könnyebb erkölcsösen élni, mint a jelenlegi nehéz, a fogadalmak teljesítését akadályozó számos körülmény közepette, pozitív cselekedeteinknek jelenleg súlyosabb következményei vannak. A világi emberek tantrikus gyakorlását is az erkölcsi fegyelem alapozza meg. A Szubahu-paripriccsa tantra figyelmeztet, hogy a világi tantrikus gyakorlóknak a Vinaja-szútrában lefektetett valamennyi erkölcsi előírást követniük kell. Kivétel ez alól csupán az a néhány szabály, amely a szerzetesek kötelezettségeire, szertartásaira stb. vonatkozik. A vinaja erkölcsről szóló tanítása igen terjedelmes. Minden részletre kiterjedően tárgyalja a szerzetesi élet szabályait, a fogadalomtételeket, hogy miért van szükség rájuk, milyen fajtáik vannak, hogyan kell ezeket végrehajtani, és így tovább. Ami pedig a tantrát illeti, gyakran komoly félreértésekkel találkozom. Sokan azt képzelik, hogy a tantrikus gyakorlóra nem vonatkoznak az erkölcsi szabályok és előírások, ezért tulajdonképpen azt tehet, amit akar. Ez teljes félreértés, mivel az idézett tantrikus tanításában a Buddha világosan tudomásunkra hozta, hogy a világi tantrikus gyakorlóknak is kötelezően be kell tartaniuk a Vinaja-szútrában lefektetett valamennyi erkölcsi előírást. Csupán néhány, kifejezetten a szerzeteseknek és apácáknak szóló szabály, illetve szertartással kapcsolatos kitétel nem vonatkozik rájuk. Utóbbiakon – ilyen a beismerés rituáléja vagy az elvonulások – világiak nem vehetnek részt. De ismétlem, az összes többit követniük és gyakorolniuk kell. A tantrikus gyakorlás nem ad felmentést az erkölcsi szabályok követése alól, ezért nem tanácsos visszaélni a tantrával. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk, azt kell mondani, hogy egyáltalán nem könnyű a valódi tantrikus gyakorlás. Az idézett szútra ismerteti a tényleges tantrikus gyakorlás hét feltételét. Ezek a következők : az erkölcsi fegyelem gyakorlása, azaz a szerzeteseknek, apácáknak és világi személyeknek a Vinaja-szútrában rögzített előírások kötelező betartása. A törekvés gyakorlása, amely alatt komoly elszántságot és erőfeszítést értünk. További alapfeltételek a türelem gyakorlása és a Buddhába vagy a végzendő gyakorlattól függő istenségbe vetett hit gyakorlása. Tibetiül azt mondjuk : „A tantra a hit által valósul meg” *. A * gsang sngags mos pas bsgrubs.


hit azonban nem vakhitet jelent, mivel a tantrikus gyakorlónak tudnia kell, hogy mit, miért és hogyan csinál. Önmagában ezért a hit nem elegendő, de erős és mély, az értelmen és megértésen alapuló hitbéli elkötelezettség nélkül eredményre nem lehet számítani. Ugyancsak fontos feltétel a bódhicsitta gyakorlat végzése, mert döntően ettől függ a tantrikus gyakorlás hatékonysága. Őszinte, mélyről fakadó megvilágosodásra törekvő önzetlen tudatra a tantrikus gyakorló csak a Lam rim első és második szintjének teljesítésével tehet szert. Erre más lehetőség nincs. Ebből pedig világosan következik, hogy a tényleges és hatékony tantrikus gyakorlásnak a szútra praxis a feltétele, vagyis a szútrák szerinti gyakorlás semmiképp sem mellőzhető. További, magától értődő feltétel a tantrikus módszerek gyakorlása, amely nélkül természetesen semmire sem juthatunk. Végül a tanítás még a lustaság elleni ellenszer alkalmazását is feltételül szabja. Nyugaton sokan vannak, akik évek óta végeznek tantrikus meditációkat és egyéb rituális gyakorlatokat, de igazi változást nem érzékelnek. Márpedig, ha nincs igazi változás, az azt jelenti, hogy hibásan gyakorolnak, azaz nem teljesülnek a felsorolt feltételek. A hiba biztos, hogy nem a tanításban van. Aki arra panaszkodik, hogy valódi előrehaladást nem ért el, annak azt is meg kell vizsgálnia, hogy ténylegesen mennyi időt tölt gyakorlással. Kellő önkritikával talán ráébred, hogy keveset. Gondolatait nappal külső, világi dolgai kötik le, éjszaka pedig alszik. Így mennyi idő marad meditálásra ? Amennyiben a valódi és eredményes tantrikus gyakorlás hét feltétele nem teljesül, csupán fantáziálásról beszélhetünk különböző istenségeken – esetenként mint nőnemű lényeken –, ami az érzelmek túlzott mértékű felfokozását eredményezheti, érzékcsalódásokkal és káprázatokkal elegyítve. Alapok és a szükséges feltételek hiányában ugyanis nem számít, milyen tantrával foglalkoztok, mert az ilyen próbálkozások semmiképpen sem nevezhetők valódi tantrikus gyakorlásnak. Mindamellett azt sem állítom, hogy a kellő megalapozottság nélkül végzett tantrikus gyakorlatok és szádanák minden tekintetben károsak, hiszen erényfelhalmozásra alkalmasak, de ismétlem, ilyen feltételek mellett a gyakorlás nem hatékony. A tanulság mindenképp az, hogy a szútra praxis nem mellőzhető. A szútrák szerinti gyakorlás nélkül a tantra csupán mantrák száraz ismételgetése. A Mandzsusrí-múla-tantra is megemlíti, hogy mantrák recitálása erkölcstelen cselekedetek elkövetése mellett sem kiváló, sem közepes, sem kicsiny eredményre nem vezet. Az ilyen gyakorló nem, hogy a nirvánát, de még magas újjászületést sem érhet el. E magyarázatok alapján világossá válik az erkölcsi fegyelem gyakorlásának fontossága mind a szútra szerinti, mind a tantrikus szellemi előmenetel terén. Nem csupán a buddhista gyakorlás, és még csak nem is kizárólag a vallási gyakorlatok, hanem minden komoly szellemi


tevékenység – beleértve például a tanulást – az erkölcsi fegyelem, az összpontosítás és a bölcsesség hármasán nyugszik, melyek közül az erkölcsi fegyelem a legalapvetőbb. A világi gyakorlóknak ezért a Buddha által kinyilvánított összes előírást – a kizárólag szerzetesekre vonatkozó néhány szabálytól eltekintve – be kell tartaniuk. E nélkül eredményre nem lehet számítani. Kham lung pa* szerint, ahogyan éhínség esetén mindenkinek szüksége van gabonára, ugyanúgy valamennyi vallási gyakorlathoz szükség van erkölcsi fegyelemre, mert ez a támaszuk. Senki sem mondhatja el magáról, hogy mindentől és mindenkitől független. Szabályok és kötelezettségek nélkül az intézmények működésképtelenné válnának ; nélkülük világos nappal sem mernénk kimozdulni a lakásainkból. Az emberi közösségekben a cselekedeteket bizonyos mértékig korlátozni kell, és aki úgy gondolja, hogy a buddhizmus még tovább korlátozza a cselekvés szabadságát, az nem téved. De kérdés, és ezt önmagatoknak kell megválaszolnotok, hogy ez a további korlátozás ártalmas, vagy végső soron inkább segítő . Ha ártalmasnak ítélitek, akkor természetesen a buddhista tanításra nincs szükségetek, és ne foglalkozzatok vele. Ám, ha segítségetekre van, akkor miért kellene kényelmetlennek éreznetek a kötöttségeit, amelyekkel szükségképp együtt jár ? Mit számítanak a korlátok, ha általuk elérhetitek, amit akartok ? A szútrát és a tantrát egyformán, egymással összhangban kell gyakorolni. Ez nem csupán fontos, hanem elengedhetetlen feltétel. Indiában, a Buddha idején, majd pedig azt követően a gyakorlók a szútra és a tantra egyesített gyakorlatait végezték. Tibetben, a buddhizmus elterjedésekor ennek a gyakorlási módnak tiszta formáját valósították meg. Langdarma uralkodása azonban véget vetett az ígéretes fejlődésnek. E hanyatló periódusban, amikor a buddhizmus szinte minden intézménye megsemmisült, sokan úgy gondolták, hogy a tantrikus gyakorláshoz nincs szükség szútra szerinti gyakorlásra, és fordítva, a szútrák szerint gyakorlóknak felesleges tantrával foglalkozniuk. Meggyökeresedett az a nézet, hogy a szútra és a tantra egymással szöges ellentétben álló külön területek. Amikor Atísa Tibetbe érkezett, ezzel a téves, megrontott szemlélettel találkozott. Lam rim tanítása helyreállította az eredeti tiszta állapotot, és a szútra és a tantra tanítások visszanyerték egyformán jelentős szerepüket. ** Azóta mind a négy tibeti hagyomány a teljes és tiszta tanításoknak és azok átadásának letéteményese. Egyes gyakorlatok eltérő hangsúlyozásától eltekintve megegyeznek a legfontosabb kérdésben : minden gyakorlónak egyformán szükséges a szútrák és a tantrák szerint képeznie magát. * sgang kham pa lung pa shākya yon tan (dge bshes yung pa ba, 1025-1115). ** A buddhizmus Tibetben Szongcen Gampo (srong brtsan sgam po) uralkodása idején (kb. i.sz. 629-650) terjedt el. Langdarma (glang dar ma 'u dum btsan po) 838-tól meggyilkolásáig, 841-ig uralkodott. Az üldözésnek kitett és nagymértékben elkorcsosult buddhizmus csak 978 után éledt újra. Atísa kb. 1040-ben érkezett Tibetbe.


Természetesen az rendben lévő, ha valaki a szútrák szerint akar gyakorolni, és nem kíván a tantrával foglalkozni, mivel a szútrák szerinti gyakorlás az alap. Fordítva azonban ez már nem mondható el. A szútrák szerinti gyakorlás mellőzésével a tantra nem gyakorolható. Aki a szútrát és a tantrát egymással harmonikus viszonyban műveli, annak a fejlődése egy idő után nekilendül, és tíz, húsz vagy harminc év múlva akár igazán komoly eredményt is elérhet. Aki viszont úgy gondolja, hogy e két terület egymást kölcsönösen kizárja, annak e nézete gyakorlásának gyors befejezéséhez vezet, mivel csak egyhelyben vesztegel. Számára értelmetlenné válik az erőfeszítés. Összefoglalva : tiszta tantrikus gyakorlás csak a tiszta szútra szerinti gyakorlásra alapozottan történhet. Tiszta szútra szerinti gyakorlás csak a tiszta erkölcsi fegyelemre alapozottan történhet. A tiszta erkölcsi fegyelem gyakorlása csak a karmatörvény hibátlan figyelembevételével történhet. Az erkölcsi fegyelem megvalósításához a test, a beszéd és a tudat valamennyi cselekedetének komolyan vétele szükséges a mindennapok során. Ez azt jelenti, hogy aki nem fogadja el vagy nem veszi figyelembe a karmatörvényt, az nem ügyel a cselekedeteire, hagyja, hogy azok maguktól megtörténjenek. Az ilyen embernél többnyire fel sem vetődik az erkölcsi fegyelem kérdése. Erkölcsi fegyelem nélkül pedig szútra gyakorlatokat nem tud végezni, és szútra gyakorlatok nélkül tantrikus gyakorlásra sem képes. Végezetül ismét felhívnám figyelmeteket Sántidéva Bódhicsarjá-avatára című művére. Kilencedik fejezete kivételével, amely az ürességet tárgyalja, és amit igen nehéz megérteni, nagyon racionális, megszívlelhető tanácsok sokaságát találjátok benne. Számos magyarázat készült hozzá, Őszentsége a Dalai Láma is több alkalommal tanította.* Mindazok, akik komoly elkötelezettséget éreznek a buddhista gyakorlás iránt, helyesen teszik, ha rendszeresen olvassák és megtanulják ezeket a verseket , a bennük foglalt tanácsokat pedig igyekeznek alkalmazni a mindennapi életükben. Meggyőződésem, hogy a kezdők számára sokkalta nagyobb haszon származik belőle, mint a nem megfelelően végzett tantrikus meditációkból. Sántidéva művének** tanulmányozásából ugyanis olyan kézzelfogható eredményre számíthattok, amelyre csak nagyon sok évi istenség-meditáció vagy mantra recitáció révén lehet szert tenni. Sántidéva művéhez hasonló Árjadéva Négyszáz verse***, amelynek számos gondolata a mindennapok során is igen jól hasznosítható. Kiváló tanítás a valóság megértéséhez. * Sántidéva: Útmutató a bódhiszattva életviteléhez. Türelem fejezet. Részletek Őszentsége a XIV. Dalai Láma tanításából. tanitomester.hu. ** Sántidéva : A bódhiszattva ösvény. 1-8 fejezet. *** Ld. The Yogic Deeds of Bodhisattvas. Gyel-tsap on Āryadeva's Four Hundred.


Összpontosítás A szamszára elhagyására alkalmas második ösvény az összpontosítás gyakorlata – a samathá meditáció –, amely a jelenlegi életben a zabolátlan tudat megszelídítésével tökéletesíti a tudat fegyelmezettségét, és előrevetíti a magasabb újralétesülés lehetőségét a következő életben, istenlényként a forma, illetve a forma nélküli világok valamelyikébe. Tapasztalataink igazolják, hogy a figyelmetlenség számos probléma forrása. A figyelmetlenség ellentéte az összpontosítás, életünk minden mozzanatának ellenőrzés alá helyezése, abból a célból, hogy hiba nélkül cselekedjünk. Miért olyan lényeges, hogy cselekedeteink hibátlanok legyenek ? Mert a hibátlan és a hibás cselekedetek szoros összefüggésben állnak boldogságunkkal és boldogtalanságunkkal. Azzal, amit akarunk és amit nem akarunk. Alaposan megvizsgálva a különböző nézeteket, a filozófiai magyarázatokat, a spirituális gyakorlatokat és a meditációkat, észrevehetjük, hogy végső soron mind ugyanarról beszél : mit akarunk és mit nem akarunk. A buddhizmus is ezért tulajdonít kiemelten nagy jelentőséget az összpontosítás gyakorlatának. Sántidéva Bódhicsarjá-avatára művéből származik a hasonlat, hogy vad elefántként tomboló tudatunk erényessé válik, ha az éber figyelem kötelével kipányvázzuk.* Magyarországon szerencsére nem kószálnak vad elefántok szabadon. Indiában az erdőirtások és a földek művelésre fogása miatt rengeteg elefánt veszíti el természetes élőhelyét, ezért gyakran előfordul, hogy falvakat támadnak meg, törnek-zúznak. Ehhez hasonló a korlátozatlan tudat. A vadon csapongó, mérgező érzelmekkel telített tudat mindenkit veszélyeztet. Ezt a saját tapasztalataitok alapján közvetlenül átélhetitek a családotokban vagy a kapcsolataitokban létrejövő konfliktusokon keresztül, de szélesebb összefüggésben a nagyobb emberi közösségek és az országok vonatkozásában is. Mindezek az ember saját, mérgező érzelmekkel telített tudatával gerjesztett, tehát nem a természet által okozott, néha katasztrofális méreteket öltő problémák. Sántidéva intelme tehát megfontolandó. Ha tudatunkat szüntelenül erényes tárgyakkal foglaljuk le, ami persze nem könnyű feladat, akkor megszelídíthetjük gondolkodásunkat. Az összpontosítás gyakorlása a tudatot fegyelmezi, ezáltal a test és a beszéd cselekedetei ellenőrzötté, és erényesekké válnak. Sokan kérdezik, hogy miért ne hagyhatnánk negatív érzelmeinket szabadon áramolni. Miért ne tegyük azt, ami jól esik ? Miért tanítja a buddhizmus az érzelmek szigorú ellenőrzését és azok elfojtását ? Miért van szükség önma* BCA, V/3.


gunk kényszerítésére ? Nem ártalmas a korlátozás ? Az érzelmek természetesen nem egyformák, helyes, ha különbséget teszünk közöttük. Ártalmatlan, problémát nem okozó semleges érzelmek természetesen minden további nélkül szabadon engedhetők. Valószínűleg nincs értelme az önkorlátozásnak, ha mondjuk valamit meg szeretnétek beszélni másokkal. Tegyétek meg, aztán ezzel a dolognak vége. Az ilyen semleges érzelem elfojtása nyilván feleslegesen terhelné a tudatot. De mi történne, ha minden esetben szabadjára engednétek a haragotokat ? Biztos, hogy sokkal több károtok származna belőle, mint hasznotok ; sokkal inkább zavart és szenvedést okozna, mint örömet és békességet. A buddhizmus emiatt bíztat a negatív érzelmek elfojtására. Persze, ha valakinek kifejezett vágya, hogy zavart keltsen, akkor mit lehet erre mondani ? Engedje szabadjára a haragját. Aztán számoljon a következményekkel. ◆◆ Sokszor az élethelyzetek nagyon bonyolultak. Mi alapján dönthető el egy érzelemről, hogy az semleges vagy negatív ?

Nyilvánvaló, hogy mindig az adott, éppen aktuális helyzet, valamint a saját tapasztalataink és ismereteink döntik el, hogy mikor negatív, mikor semleges és mikor pozitív az érzelem. Nincs minden esetre igaz, általános megoldás. Hasonló ez a fejfedő használatához, ami általában a test semleges cselekedete. Buddhista szentélyben sapkában lenni azonban negatív cselekedetnek minősül, mohamedán és szikh templomban pedig a viselése előírás. A buddhizmus nem mossa egybe az érzelmeket, ezért helytelen azt állítani, hogy minden érzelem elfojtására bíztat. A semleges és persze a pozitív érzelmek korlátozása értelmetlen lenne. Féken tartani a negatív érzelmeket kell, mert ezek bizonyosan bajt és gondot okoznak – legalábbis ezen a szinten. Nagyon magas tantrikus szinten elképzelhető, hogy a gyakorló képes negatív érzelmeit pozitívakká transzformálni. A samathá meditáció részletes magyarázatára később, a Lam rim harmadik szintjén, a magas célt kitűző személy fokozatos ösvényén, az összpontosítás tökéletessége gyakorlatának ismertetésekor kerül sor.*

Bölcsesség Általánosságban mondva, a samathá meditáció kivételével a Lam rim valamennyi meditációja bölcsesség-, vagy más néven analitikus meditáció. A buddhizmus azt tanítja, hogy az összes, ember által életre keltett problémára létezik megoldás. A hétköznapi ember problémái tudatlanságából * 23. fejezet. A Hat Tökéletesség. 644-651. o. és III. Függelék. 797-798. o.


fakadnak, ráadásul, ahelyett, hogy gondjait csökkenteni igyekezne, egyre többet gyárt belőlük. Ahogyan Sántidéva mondja : minden erejével el akarja kerülni a szenvedést, mégis feléje rohan ; boldog akar lenni, de tudatlansága miatt boldogságát, mintha ellensége lenne, elpusztítja.* Mindennek figyelembevételével, a kezdő gyakorlók számára a leghelyesebb, ha analitikus meditációjuk tárgyául nem rejtett jelenségeket választanak, hanem problémáik keletkezésén elmélkednek, mert ha analitikus meditáció segítségével átlátják a teljes folyamatot, akkor – szem előtt tartva a Lam rim tanítását – a megoldásra is rátalálnak. A bölcsességgyakorlat a mérgező érzelmek elhagyásával segíti a tudat megtisztítását, ezáltal elvezet a nirvánába, a szenvedések körforgásától való teljes megszabaduláshoz. A bölcsesség gyakorlásától függ a boldogságunk vagy a boldogtalanságunk. A mérgező érzelmek az ellenségeink. Ahhoz, hogy elbánjunk ellenségeinkkel, ismernünk kell erejüket, és tudnunk kell, mire képesek. Minél több információval rendelkezünk róluk, annál nagyobb az esély a legyőzésükre. Például, a haragra vonatkozóan ismernünk kell, hogy miként keletkezik, miként érzékeljük haragvásunk tárgyát, ez az érzékelésünk hogyan viszonyul a valósághoz, és mindez milyen következményekkel jár. A megismerés módszere az analitikus meditáció, amelyből a felismerés származik, hogy a mérgező érzelmeket, jelen esetben a haragot, ellenszer alkalmazásával el kell hagyni. A pozitív oldal erősítésével gyengül a negatív oldal. Egyazon pillanatban nem tudunk szeretni és nem szeretni valakit. Másképpen mondva, minél jobban szeretünk valakit, annál kevésbé vagyunk elutasítóak vele szemben. Az ellenszer alkalmazása eleinte természetesen csak felszínes és mesterkélt, de folyamatos gyakorlással végül igazi eredmény érhető el. ◆◆ Van úgy, hogy a harag külső forrását megszüntetve a méreg is elmúlik…

Rövid távon. Ahhoz, hogy hosszú távon érjünk el eredményt, a haragvás mérgező érzelmét kell megszüntetni. Sokan érzik úgy, hogy problémáikat külső dolgok okozzák. Mérgesek más emberekre, mert meg vannak győződve arról, hogy haragvásuk tárgyai akadályozzák boldogságuk megvalósulását. A buddhizmus szerint azonban a külső személy csupán feltétel, boldogtalanságuk valódi forrását nem kívül, hanem saját tudatukon belül kellene keresniük. Boldogtalanságukat saját haragjuk okozza. Amíg ez jelen van, nem lehetnek boldogok. Ha a külső feltételek megléte ellenére nem adnak esélyt haragjuk feltámadásának, akkor nem számít, hogy mások mit tesznek ellenük, megőrzik belső nyugalmukat, lelki békéjük zavartalan marad és boldogok lesznek. A külső körülmények * BCA, I/28.


önmagukban nem alkalmasak a tudat megzavarására, a belső nyugalmat ténylegesen csak saját negatív érzelmeink ereje képes megtörni. Haragvás nélkül zavaró körülmények közepette is békések maradunk, haragosan viszont külső, zavaró személy vagy zavaró helyzet nélkül is békétlenek és boldogtalanok leszünk. A békesség megbontására alkalmas okot tehát ne kívül, hanem belül keressétek. Persze lehet a külső zavaró dolgokon változtatni, de ez a módszer önmagában hatástalan. Hosszú távra szóló, valódi eredmény csakis a tudat átalakításából származhat. Azzal hogy egy személyt kiiktatsz az életedből, nem szünteted meg a más személyekkel és dolgokkal fennálló többi problémádat. A tudat megváltoztatása viszont minden helyzetben, mindenkire és mindenre alkalmazható. Ha megkérdezik tőlem, hogy mi a titka a buddhista meditációnak, azt felelem, hogy ez. Nem hiszem, hogy létezik ennél nagyobb titok. Az igazi kérdés leginkább az lehet, hogy egy valóban nehéz helyzetben mi által válhattok képessé a megnyilvánulni akaró mérgező érzelmetek ellenszerének alkalmazására. Bizonyos, hogy nem vakhitre támaszkodva. Ha ugyanis alapos ismeretek nélkül, csupán vakon hisztek az ellenszerek alkalmazásának helyességében, kétséges, hogy a módszert a kellő időben, a kellő módon alkalmazni is tudjátok. A buddhizmus az analitikus meditációt javasolja, amely nem csupán ennek a módszernek a bölcs megértését eredményezi, hanem egyben mély meggyőződést is az alkalmazás helyességében. Ez a hit szilárd. Olyan, mint amikor ebben a teremben valaki azt mondja, hogy ez az oszlop itt nem létezik, de kijelentésével a tapasztalatunkon alapuló meggyőződésünket nem ingathatja meg. Mivel a tudati tényezők ennél a példánál sokkalta finomabb szintű jelenségek, velük kapcsolatban még inkább lehetetlen bölcs megértés nélkül mély meggyőződésre jutni. Meggyőződés pedig önmagától nem jön létre. Ehhez az eszünket, vagyis a bölcsességünket kell használnunk. A tudatunkban kell elrendezni a dolgokat. A bölcsességgyakorlat olyan buddhista meditáció, amely a tudat felfokozott aktivitására támaszkodva rövid és hosszú távon elősegíti a mérgező érzelmek csökkentését. A bölcsesség gyakorlása ezért nem azt jelenti, hogy pusztán meditálunk és kifelé semmit sem teszünk, hanem azt, hogy bölcsességünk vezeti a cselekedeteinket. Testünknek és beszédünknek a meditálásból fakadó bölcsességünk által irányított cselekedetei hatékonyan oldják meg a problémákat. Nem könnyű megbirkózni a hétköznapok gondjaival, mert a problémák újra és újra, mindig megújult formákban jelennek meg, a leküzdésükhöz ezért nagyon erőteljes és kitartó gyakorlásra van szükség. Hogy éppen mit érdemes tenni, az az adott helyzettől függ. Nincs egyetlen érvényes felelet, de a bölcsesség mindig hasznos és pozitív tanácsokkal szolgál.


A bölcsességgyakorlat magába foglalja a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatán történő analitikus meditációt vagy elmélyülést. Ez az elmélyülés a tudatlanság, azaz az összes mérgező érzelem gyökérokának ellenszere. A bölcsességgyakorlat analitikus meditáció. Az analitikus meditáció célja a meditáció tárgyának mélyreható elemzése. Sokféle tárgyon meditálhatunk elemző módon, és közülük már jó néhán�nyal találkoztatok is az eddigiek során. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy nem minden elemző gondolati tevékenységet nevezünk analitikus meditációnak. Bár a matematika vagy más tudományágak tárgyainak tanulmányozása igen alapos elemzést igényel, ezek nem analitikus meditációk. Vizsgálhatók igen alaposan ártalmas tevékenységek is, például el lehet gondolkodni azon, hogy egy ellenség milyen kellemetlenséget okozott, mire lehet számítani tőle a jövőben és ez hogyan torolható meg. Ez esetben a tudat bizonyára haraggal és gyűlölettel, vagyis negatív érzelmekkel lesz telítve. Ezt sem nevezi a buddhizmus analitikus meditációnak. Csak azok az elemzések sorolhatók ebbe a kategóriába, amelyek tárgya erényes, amely vizsgálódások által a tudat kiegyensúlyozottabbá és pozitívabbá válik. Ilyen tárgy lehet például a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolata, amelynek mélyre ható elemzése során felismerjük a létezés körforgását a szamszárában, ráébredünk arra, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és innen hová távozunk. Ennek megértése szembesít a szamszárikus élet hiábavalóságával, kiábrándultságunk pedig életre kelti a valódi lemondás érzését, hiszen ki akarunk szabadulni a csapdából és szeretnénk elérni az örökké tartó boldogság és béke állapotát. Ez a felismerés a Dharma kitartó gyakorlására ösztönöz. A függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatának elemzésével juthatunk továbbá arra a felismerésre, hogy a tudatlanság a szamszárikus létezést okozó mérgező érzelmek gyökéroka, ezért a vele szemben alkalmazott ellenszer juttat a nirvánába. A harag ereje mind a jelenlegi, mind az elkövetkező életben szenvedést okoz és megsemmisíti a korábban felhalmozott erényeket és érdemeket, ezért a bölcsességgyakorlat magába foglalja a harag ellenszerének, a türelemnek a gyakorlását. A türelem nem természetes tulajdonságunk. Akkor gyakoroljuk, ha megértjük a belőle származó előnyöket, illetve ellenpólusaiból, a haragból és a gyűlöletből fakadó hátrányokat. Ne feledkezzetek meg Sántidéva intelméről : a harag a legnagyobb ellenségünk, a türelem pedig a legerényesebb törekvésünk ! A harag felperzseli a jelen és a múlt életekben összegyűjtött erényes cselekedeteket, ezzel pozitív következményeiket is megsemmisíti. Hiába halmoztok fel gyakorlással és meditációval erényes cselekedeteket, ha nem akadályozzátok meg a harag és a gyűlölet feltámadását, azok pozitív kö-


vetkezményeit nem tapasztalhatjátok meg. A temérdek zavaró környezeti hatás közepette, amelyben élünk, az elért eredmények megvédése persze nem könnyű. Ezért tűzzétek ki célul magatok elé, hogy ha nem is tudjátok negatív érzelmeiteket azonnal megállítani, legalább próbáljátok elérni, hogy valamelyest csillapodjanak. A türelem aktív cselekedet. Türelem alatt azt értjük, hogy amikor valaki durván ránk kiált vagy nekünk támad, uralkodunk indulatainkon, nem engedjük feltámadni önmagunkban a haragot és a gyűlöletet. Hogyan beszélhetnénk türelemgyakorlásról szeretteink vagy szellemi vezetőnk körében, békés, nyugodt körülmények között ? A türelem gyakorlásának nem a barátaink, hanem az ellenfeleink a feltételei. Valóságos élethelyzetben ellenfeleink vizsgáztatnak minket, hogy a türelem gyakorlásának milyen szintjére jutottunk. Az erről szóló példabeszédben a pásztor bekiált a barlangjában meditáló szerzetesnek : „Mit csinálsz ?” „Meditálok” – feleli a szerzetes. „És min meditálsz ?” „A türelmen.” „Akkor edd meg…” és itt a pásztor egy csúnya kifejezést használ. „Edd meg te !”– vág vissza mérgesen a szerzetes. Nem elég tehát zavartalan magányban a türelmen elmélkedni, mert valóságos élethelyzetben a szép gondolatok egy pillanat alatt feledésbe merülnek. Mindamellett, a buddhizmus harag megfékezésére és türelem gyakorlására vonatkozó intelme nem azt jelenti, hogy bármi történik veletek, azt minden esetben szótlanul tűrjétek, semmit se tegyetek, és minden ellenállás nélkül szolgáltassátok ki magatokat támadóitoknak. A türelem gyakorlása ebben a vonatkozásban sem jelenti a cselekvés hiányát. Ha valaki megtámad titeket – különösképpen, ha életetek veszélyben forog –, tanúsítsatok ellenállást, hiszen felelősséggel tartoztok saját magatokért. Viszont egyetlen esetben se feledkezzetek meg arról, hogy önmagatokat defenzív módon védjétek, harag és gyűlölet nélkül. Ha célotok csupán annyi, hogy a másik ember negatív cselekedetét harag és gyűlölet nélkül megállítsátok, akkor ezt a buddhizmus elfogadhatónak tartja. A támadó jellegű fellépést mindig a tudat negatív érzelmei, a harag és a gyűlölet motiválják, ráadásul ezeknek az érzéseknek a szabadjára engedése a bajt is növeli. Negatív motivációból negatív cselekedet származik, amelynek következményeként további negatív ellenreakcióra számíthattok. Tudnotok kell azt is, hogy a motivációk, a tudat cselekedetei, a következményekkel szorosabb kapcsolatban állnak, mint a test és a beszéd cselekedetei. A jó motiváció következménye pozitív, akkor is, ha a test vagy a beszéd valamely durva cselekedetét követitek el. A test és a beszéd rossz motivációval elkövetett mégoly nyugodt és higgadt cselekedete viszont negatív következménnyel jár. A buddhizmus emiatt beszél a motiváció hatalmas erejéről, és ezért tulajdonít kiemelt jelentőséget a motivációnak.


A szabály tehát, amit mindig tartsatok szem előtt, hogy az ellenetek irányuló támadás kivédése és elhárítása érdekében bármilyen cselekedet megengedett, ha az nem haraggal vagy ártó szándékkal történik. A legkifinomultabb módszer pedig, ha mahájána motivációval, a másik ember javát szem előtt tartva akadályozzátok meg az ártalmas cselekedetet. Például, olyan szélsőséges esetben, amikor megakadályozható egy embereket súlyosan veszélyeztető esemény, még a merénylő fizikai megsemmisítése is megengedett, de csak és kizárólag mélyről fakadó szeretettel és együttérzéssel elkövetve, hogy e cselekedet megakadályozza az agresszor hatalmas mértékű erénytelenségének felhalmozását, és sok ember megmenekülhessen a biztos haláltól. Ilyen tettre csak olyan személyek, például a bódhiszattvák képesek, akik önmaguk feláldozásától sem visszariadva akarnak mások javára lenni. Mindebből az is következik, hogy ellentétben azzal, ahogyan itt nyugaton sokan gondolják, a türelem gyakorlása nem a gyengeség jele. Ennek épp az ellenkezőjéről van szó : a türelem nagy lelkierőre vall. Annak jele, hogy képesek vagyunk ellenőrzésünk alatt tartani negatív érzelmeinket. Mivel a türelmet igen nehéz megvalósítani – szemben a harag vagy a gyűlölet természetes módon történő kinyilvánításával –, a türelmetlenség, a mérges, agresszív reagálás a gyengeség jele. A dühös ember képtelen uralkodni érzelmein. Ahogyan Sántidéva mondja : arra nem lehetünk büszkék, hogy legyőztük ellenségünket, csak arra, ha a mérgező érzelmeinket győzzük le.* Az ellenség előbb-utóbb magától is meghalna. Akik hősnek képzelik magukat, mert ellenségüket eltávolították az élők sorából, valójában egy halálra ítélt testet pusztítottak el. Saját mérgező érzelmeik viszont önmaguktól nem semmisülnek meg. Ha nem pusztítják el őket, akkor túlélik a testüket. A szamszárában a vágyakozás teli ragaszkodás a szennyezett karma gyarapításának és megérlelésének legfőbb oka, ezért a bölcsességgyakorlat ennek ellenszereként magába foglalja a meditálást a külső és a belső tárgyak kiábrándító megjelenésén. Hogy a vágyakozás teli ragaszkodás milyen jelentős szerepet játszik a szennyezett karma megérlelésében, arról a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatának magyarázatakor beszéltem. A második láncszemet, a szennyezett előrevetítő karmát a nyolcadik és kilencedik láncszem, a sóvárgás és a görcsös megragadás érleli be. Ennek a vágyakozás teli ragaszkodásnak az enyhítésére illetve elhagyására a buddhizmus a visszataszító és kellemetlen dolgokon történő meditálást ajánlja. ◆◆ Milyen tárgyai lehetnek a kiábrándító dolgokról folyó meditálásnak ?

Ezek az Abhidharma tanításában olvashatók. Például csökkenti a ragaszkodást a testhez a meditálás a test harminckét tisztátalanságán. Tanácsolják * BCA, VI/20.


még az elmélkedést egy csontvázon. A csontváz nem valami csodálatos dolog. A madhjamaka tanítása ennél még tovább megy, a meditálást nem csupán egyetlen csontvázon, hanem a teljes tért betöltő csonthalmazon javasolja. Ismét Sántidévától idézek, aki azt mondja : „Miért rettegünk a csontvázaktól, amikor azok nem is mozognak ? Miért nem rettegünk a körülöttünk lévő mozgó csontvázaktól ?” * A kérdés itt is az, hogy milyen szemszögből vizsgáljuk a dolgokat. Az elmélkedés a test kellemetlen, visszataszító kinézetén, szembesít a test valódi természetével. Megéri, hogy ennyire ragaszkodunk hozzá ? Aki megfelelően végzi ezt a gyakorlatot, az a valóságon elgondolkodva feladja a testéhez fűződő ragaszkodását. A mérgező érzelmek részletezésekor már beszéltem arról, hogy a buddhista filozófia nem egyformán ítéli meg a ragaszkodást és a vágyakozást.** Nem minden vágyakozás ragaszkodás. Például a nirvánára vágyakozásra nem mondjuk, hogy ragaszkodás. Vagy a hétköznapoknál maradva, ha vágyakoztok egy televízióra, az nem jelenti szükségképpen, hogy ragaszkodtok is a televízióhoz. A ragaszkodás erős érzés, amely megzavarja a tudat békéjét, ezért mindenképp enyhíteni érdemes, végső soron pedig törekedni kell a megszüntetésére, de nem kell lemondani minden vágyról. Ez a különbségtétel sokkal inkább a tapasztalatainkat figyelembe véve, mintsem tisztán intellektuális szinten tehető meg. Nem csak a testünkhöz kötődünk túlzottan, vágyakozóan ragaszkodunk világi javak birtoklásához, világi hírnévhez, a világ csodálatának elnyeréséhez, és így tovább. Az ember vég nélkül gyarapítaná tárgyait. Mindegy, hogy mekkora vagyona, mennyi pénze van, soha nem fogja azt mondani : „Elégedett vagyok. Nekem ennyi elég.” A szükségletek korlátlanok, és az ember hajlamos egész életét leélni úgy, hogy csak a tárgyainak felhalmozásával törődik. A buddhizmus a dolgok ésszerű birtoklását és használatát tanítja. Ételre, italra, hajlékra, valamennyi pénzre természetesen szükségünk van, de akkor tesszük helyesen, ha dolgaink gyarapításának határt szabunk, mivel csak így jut időnk tanulásra, gyakorlásra és meditálásra. A ragaszkodás elhagyását segíti a meditáció a szamszára szenvedéstermészetén és a halálon. Az elmélkedés a szamszára szenvedés-természetén, az élet változékonyságán és a mulandóságon, nem más, mint önmagunk szembesítése a tényekkel. Ezáltal tiszta képet nyerünk a világról, a világi jólét, az elismerések és sikerek természetéről. Mi értelme a valójában csak kölcsönkapott tárgyakhoz ragaszkodni, amikor azokat nemsokára – ebből az életből való távozásunkkor – vissza kell szolgáltatnunk ? Gyakorlatilag ugyanez vonatkozik minden dolgunkra. Belátjuk tehát, hogy a világi javak * BCA, VIII/47. ** 11. fejezet. A szenvedés eredete. 310-312. o.


és nyereségek hajszolása puszta időfecsérlés, és világosan felismerjük a dharmagyakorlás jelentőségét. A bölcsességgyakorlat magába foglalja a meditálást a betegség, az öregség és a halál természetén, a meditálást a vágyott dolgoktól való megváláson stb. Ezek a meditációk a büszkeségnek, a spirituális előmenetel és fejlődés legfőbb akadályának ellenszerei. Említettem már, hogy a büszkeség nem tévesztendő össze a magabiztossággal.* A büszkeség a saját tulajdonságok és képességek túlértékelése. A büszke ember úgy véli, már mindent tud, a fejlődése ezért megreked. A nem eltúlzott magabiztosság viszont pozitív hajtóerő, ezért nem negatív tulajdonság. A bölcsességgyakorlat magába foglalja a meditálást a Négy Nemes Igazságon, a menedékvétel három tárgyán, és a karmatörvényen. Ezek a meditációk a szellemi gyakorlást akadályozó, mérgező érzelmekkel teli kétség ellenszerei. A rejtett jelenségek filozófiai-logikai következtetést igénylő megértése során számos kétséget kell eloszlatni. Egyáltalán nem baj, ha értelmezésükkel kapcsolatban kérdések merülnek fel, példának okáért, hogy valóban létezik-e karmatörvény. Ugyanígy kétségek támadhatnak valakiben a tekintetben is, hogy helyes-e, ha vallási gyakorlatot folytat, amennyiben – és itt ez a lényeg – kételkedése még alaposabb vizsgálatra ösztönzi. Az efféle kételkedést a bölcsesség gyakorlása szünteti meg. Amennyiben a kétség mérgező érzelmekkel keveredik és zavart okoz, mondjuk, ha valaki alapos vizsgálódás nélkül arra jut, hogy a vallásgyakorlás haszontalan dolog, akkor érdeklődése szertefoszlik és a szellemi fejlődése megreked. Azoknak a kétségeknek az eloszlatása kívánatos tehát, amelyek torz irányba vezetik a gondolkodást. A bölcsességgyakorlat még egyéb mérgező érzelmek ellenszerein történő meditációkat is magába foglal. Nézzünk ezek közül néhányat. A felelőtlenség olyan tudati tényező, amely a zavart keltő tárgyakat figyelmen kívül hagyja, és elszabadult, korlátozatlan viselkedésre ösztönöz. Zavart keltő tárgyak alatt az erőteljes ragaszkodás, a harag, a gyűlölet, a féltékenység stb. felkeltésére alkalmas dolgokat értjük. Különösen a kezdő gyakorlók számára ajánlatos, hogy távol tartsák magukat ezektől. Például, ha nagyon haragudtok valakire, és már a puszta közelsége is indulatot vált ki belőletek, akkor jobban teszitek, ha egyáltalán nem keresitek a társaságát. Így talán negatív érzelmetek valamelyest csillapodik. Bár ez a módszer csupán átmeneti megoldást nyújt, kezdetben mégis a legcélravezetőbb, mivel sokkal könnyebb megvalósítani, mint ellenszereket alkalmazni. Az ellenszerek eredményes alkalmazására a bölcsességgyakorlás magasabb szintjén, a negatív gondolatok mélyreható vizsgálatát követően nyílik lehetőség. * Uo. 313-315. o.


A felelőtlenség az önfegyelem hiányaként is meghatározható. A felelőtlen ember korlátozás nélkül mindent meg akar tenni, ami éppen eszébe jut. Megbánást nem érezve követi el cselekedeteit, amelyek bajt és zavart okoznak önmaga és mások számára. Az önfegyelem jelentőségét ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni. Bizonyos szintjével többnyire mindenki rendelkezik, például bárkiben felmerülhet a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha ezt vagy azt a dolgot eltulajdonítaná, de belegondolva tettének negatív következményeibe, lemond a tényleges elkövetésről. A tudat békéjének és kiegyensúlyozottságának megvalósításához azonban ennél többre, az önfegyelem magas szintjére van szükség, amelynek kifejlesztésére a bölcsesség képzése alkalmas. A bölcsesség képzése, vagyis az analitikus meditáció, olyan gondolkodási folyamat, amelynek során megértitek a test, a beszéd és a tudat negatív cselekedeteinek hátrányait, és minél inkább felismeritek az ártalmakat, annál inkább tartózkodtok tőlük. A felelőtlenségre vonatkozóan háromféle analitikus meditáció lehetséges. Az egyik, amikor a korlátozatlan viselkedés, vagyis az önfegyelem hiányának azokat a negatív következményeit veszitek számba, amelyekkel szembenézhettek. A másik, amikor az önfegyelem előnyeit vizsgáljátok. Átgondoljátok, hogy milyen haszonnal jár, ha tartózkodtok a felelőtlen cselekedetek elkövetésétől. A harmadik a tényleges ellenszerek közvetlen alkalmazásának a vizsgálata. Az előbbi példával élve, amint felmerül a lopás gondolata, azonnal megálljt kell parancsolni a negatív cselekedet elkövetésének. A közvetlen ellenszer itt a „Ne tedd !” parancsának a kiadása. Az analitikus meditáció során többnyire ezt a három módszert alkalmazzuk. A felelőtlenség a negatív cselekedetek melegágya és a pozitív cselekedetek akadálya. A felelőtlen ember nincs birtokában józan ítélőképességének, ezért problémát és szenvedést okoz önmagának és másoknak. Közelről megvizsgálva a családi és a közösségi konfliktusokat, azt találjuk, hogy azok az önfegyelem hiányából, a korlátozatlan cselekedetekből fakadnak. Mi más lenne például a túlzott alkohol fogyasztás, mint korlátok nélküli cselekvés ? Az önuralmát vesztett, következményekkel nem törődő személy annyit iszik, amennyi csak jólesik neki. Nyilvánvaló, hogy ebből rengeteg baj származik. A lustaság olyan tudati tényező, amely nem vágyakozik erényekre és pozitív cselekedetekre, ezért az erényes és pozitív cselekedetek elkövetésének akadálya. Hétköznapi szóhasználattal lustaság alatt az aktivitás hiányát értjük, többnyire ha valaki nem akar dolgozni. A buddhizmus a lustaságot ettől eltérően határozza meg, nevezetesen az erényes cselekedetekkel szembeni passzivitást érti alatta. A lustaság háromféle lehet : lustaság, amely negatív cselekedeteket kíván elkövetni, a fé-


lénkség lustasága és az örömökhöz ragaszkodó lustaság. Amikor a buddhizmus arról beszél, hogy a lusta ember nem fordít kellő energiát az erényes cselekedetek elkövetésére, akkor ez alatt azt is érti, hogy az ilyen ember aktív a negatív cselekedetek terén. Ez a felsoroltak első változata. A második, a félénkség vagy kishitűség, gyakran tapasztalható a buddhizmus iránt érdeklődők körében. Sokan buddhista gyakorlatokról hallva azt mondják : „Erre nem vagyok képes”. Mások úgy gondolják, hogy ilyenre most nincs idejük, majd később, talán idős korukban kezdenek a gyakorlásba. Mindkét esetben gyakorlatilag ugyanarról van szó. Ezt halogató lustaságnak is nevezzük. Végül a lustaság harmadik fajtájába sorolhatók a világi örömöket hajszolók. Ide tartozik az emberek nagy többsége, akik szinte minden idejüket és energiájukat életük örömforrásainak szentelik. Amit itt meg kell érteni, az tehát a lustaság buddhista értelmezésének eltérése a szokásos megközelítéstől. Lehet, hogy valaki önmagát nem kímélve hatalmas energia befektetéssel házat épít magának, és ezért dicsérik szorgalmát, vagy élete szinte egészét a munkahelyén tölti, hogy megjutalmazzák és előléptessék, ám a buddhizmus nézőpontjából tekintve ezek lusta emberek, mert minden idejüket jelen életük örömeinek keresésére fecsérlik, ahelyett, hogy az emberi élet értékes lehetőségét kihasználva tudatuk átalakítására és az erények és érdemek felhalmozására törekednének, ezáltal a következő életük jobbá tételén munkálkodnának. A hitetlenség olyan tudati tényező, amely nem tiszteli a pozitív cselekedeteket. A hitetlenség a lustaság megalapozója. A buddhista tanítások gyakran hangsúlyozzák a hit jelentőségét. Például hitet a pozitív tettekben, a karmatörvényben, a Buddhában, a Három Menedékben, a nirvánában, a megelőző és az elkövetkező életekben, és így tovább, de ez különbözik a más vallások által fontosnak tartott hittől. A buddhizmus által igényelt hit a buddhista filozófia tanulásán és a logikán, valamint alapos vizsgálatokon alapul. Ennek nem mond ellent, hogy a buddhista közösségbe születők, és az életüket buddhista környezetben leélők vallásos hite gyakran rendkívül erős, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek a Tanítás világos megértésével. Ez főleg a tibeti és különösképpen a mongol vallási közösségekben figyelhető meg. Bár ez rossznak vagy helytelennek egyáltalán nem mondható, ugyanilyen mély hitre tanulással, és a tanultakon való gondolkodással is szert lehet tenni. Az érvek megértésével – még ha nem is tökéletes egyértelműséggel – bárki megbizonyosodhat afelől, hogy a buddhizmus miért beszél erről vagy arról a kérdésről, és miért fogadja el ezt vagy azt a nézetet. A hitnek ez a változata az értelem szilárd talapzatán nyugszik, ezért jobbnak és tartósabbnak tartjuk. A vakhitű ember véleménye könnyen megváltozhat, hiszen nem a saját felismeréseit, hanem a szülő, a tanár vagy valaki más hitét fogadja el sajátjának.


Az izgatottság olyan tudati tényező, amely a figyelmet szétszórja, és nem hagyja a tudatot erényes tárgyakon nyugodni. A tudat izgatottsága a samathá meditáció akadálya. Gyakorlás nélkül a tudat alig képes néhány másodpercnél tovább összpontosulni egyetlen tárgyon. Koncentrálóképességének gyengeségét szüntelen elkalandozásai jelzik. A buddhizmus tanítása értelmében a tudat a világi dolgokhoz való ragaszkodásai és kötődései miatt térül el az erényes tárgyakról. A harag olyan tudati tényező, amely a gyűlölet miatt ténylegesen is ártani akar. Az ember önmagát és másokat a haragja miatt bántalmazza. A buddhista filozófiában a harag és a gyűlölet eltérő fogalmak. A harag hirtelen feltámadó felszínes érzés. A gyűlölet mélyről fakadó ellenszenv, illetve ellenérzés. A rosszakarat olyan tudati tényező, amely a haragvás miatt folyvást keresi a lehetőséget, hogy árthasson. A türelmetlenség megalapozója. A rosszakarat vagy rosszindulat hosszantartó ingerült állapot, amely nem merül ki egy hirtelen cselekedetben. Amíg a gyűlölet mélyen meghúzódó ellenérzés, a rosszakarat folyamatos ártásra törekvés. A tisztességtelenség olyan tudati tényező, amely nem ismeri el a helytelen cselekedetet, és ezzel akadályozza a valóság megértését. Tisztességtelenségről akkor beszélünk, ha valaki tudatosan nem ismeri el valamely hibáját. A féltékenység olyan tudati tényező, amely képtelen elviselni mások kiválóságát. A féltékenységtől az ember boldogtalanná válik. Nagyon általános emberi megnyilvánulás. Folyamatos önmegfigyeléssel valószínűleg ti is felfedezhetitek magatokban ezt az érzést. Ha tapasztalataitokat összevetitek az iménti meghatározással, tisztán megértitek a hatásmechanizmusát. A durva sértegetés olyan tudati tényező, amely a haragos embert durva szavak használatára készteti. A beszéd negatív cselekedetének kiváltója. A leplezés olyan tudati tényező, amely eltitkolja a helytelen cselekedetet. A megbánás és boldogtalanság megalapozója. Leplezés alatt a negatív cselekedetek szándékos elhallgatását értjük. A fukarság olyan tudati tényező, amely ragaszkodik a világi hírnévhez és anyagi nyereségekhez. A fukar ember erősen kötődik tulajdonához, ezért képtelen elajándékozni őket. A fukar ember görcsösen ragaszkodik minden dolgához, és semmi szín alatt sem akar megválni tőlük. A megtévesztés olyan tudati tényező, amely a világi hírnévhez és anyagi nyereségekhez ragaszkodás miatt a ténylegestől eltérő színben


tünteti fel a valóságot. Következménye a helytelen megélhetés. Nem ritka, hogy valaki anyagi boldogulása és előmenetele érdekében olyan tulajdonságokra hivatkozik, amelyekkel valójában nem rendelkezik, és ebből előbb-utóbb problémája származik. Az ártó szándék olyan tudati tényező, amely mások szenvedését kívánja, és ezzel a másoknak bajt okozás megalapozója.

A Lam rim meditáció második – középső – szintjén a szamszára szenvedés-természetétől való megszabadulás mikéntje a függésben keletkezés tizenkét tagú láncolatának tanulmányozásával világossá vált : a mérgező érzelmek elhagyásával megszűnik a ragaszkodás, a sóvárgás és a görcsös megragadás, és bár megszámlálhatatlan előrevetítő karma megmarad, ezek már olyanok csupán, mint a kiszáradt magok, feltételek híján többé nem képesek beérni. A nirvánába érkező személynek ezért ugyan bőségesen maradnak előrevetítő karmái, általuk nem valósulhat meg újabb születés a szamszárikus létforgatagban. Egyetlen buddhista műben sem találtok olyan kijelentést, miszerint a cél az összes karma elhagyása lenne, ezért a nirvána szintjére juttató gyakorlatok között sincs olyan, amely az előrevetítő karmák elhagyására irányulna. A törekvés célja a mérgező érzelmektől való megszabadulás, mert így az előrevetítő karmák beérésének a feltételei megszüntethetők. Csak az a különleges személy hagyja el összes előrevetítő karmáját, aki eléri a megvilágosodást. Mindent egybevetve, az erkölcsi fegyelem gyakorlása megalapozza az összpontosítás művelését és fejlesztését, az összpontosítás támogatásával pedig a gyakorló szert tesz a valóságot közvetlenül felismerő bölcsességre. A végső igazságot, az ürességet – a személyek és a jelenségek önvaló-nélküliségét – felismerő bölcsesség vezet a nirvána állapotához, amely a születések körforgásának, valamint a szamszárán belüli szenvedéseknek a teljes és végleges megszűnése. Az üresség felismerése eleinte a fogalmak megértése útján történik, majd fokozatosan létrejön az üresség fogalom nélküli realizálása. Ez a Lam rim felső szintjét követő további öt ösvény közül a harmadikon, az úgynevezett Látás ösvényén valósul meg, amely még nem a nirvána.* Még tovább haladva, a szútra szerinti gyakorlás Meditáció ösvényén, a mérgező érzelmek teljes és végérvényes megszüntetésével a gyakorló eléri a nirvánát. * Gen Loszang Szönám a buddhista filozófia prasangika-madhyamaka szemléletű üresség-tanát Candrakīrti : Madhyamaka-avatāra-nāma (tib. dbu ma la 'jug pa) című műve alapján 1998. szeptembere és 2000. májusa között négy szemeszteren át tanította, ezért az üresség tan ismertetésére a Lam rim meditáció keretén belül nem került sor. Ld. erről még 652. o. ** jegyzetet.


Az első szintet, az alacsony célt kitűző személy fokozatos ösvényét, a magasabb újjászületésre utaló öt érzéki tárgy szimbólumával zártam. Most, a középszintű célt kitűző személy fokozatos ösvényének magyarázatát a győzelem jelével * zárom. A tudatlanság – a mérgező érzelmek gyökéroka – felett aratott győzelmi jelkép arra utal, hogy aki idáig jut, az legyőzi a szamszárát és eléri a nirvánát.

* Tib. mchog gi rgyal mtshan. Nem tévesztendő össze a rituális napernyő jelképpel (gdugs).

Lam rim. Gen Loszang Szönám tanításai a Lam rim meditációk gyakorlásáról

Recommend Documents