KÖRNYEZETÁLLAPOT ÉRTÉKELÉS Tantárgyfelelős: Dr. Nagy Sándor Alex Oktató: Tanszék: Hidrobiológiai Tanszék Megkövetelt előzmény: Hidrobiológia, Ökológiai élőlényismeret Képzés: Biológus ökológus operátor Periódus: 2 Óraszám: 2+2+0 Kredit: 2+2 Számonkérés: Kollokvium + gyakorlati jegy
RÉSZLETES TEMATIKA 1. hét A környezetállapot értékelésének fogalomrendszere. A környezetállapot, mint fogalom körülhatárolása. A környezet állapotának teljes körű leírása, a sztatikus (állapot és tulajdonság) ill. a dinamikus (képesség és folyamat) sajátosságok felhasználásával. A minőség (dolgok, jelenségek és folyamatok olyan lényegi és belső meghatározottsága, aminek révén azok egymástól tartósan és egyértelműen elhatárolhatók, tehát biztosan felismerhetők, ha ugyanazzal a tartalommal és ugyanabban a formában még egyszer előfordulnak) fogalmának elemzése. A minőség, mint állapot.Jóság (dolgok, jelenségek és folyamatok olyan lényegi, de külső meghatározottsága, aminek révén azok bizonyos szempontok szerint megítélt követelményeknek és igényeknek maradéktalanul megfelelnek) fogalmának elemzése. Szennyezés és szennyeződés, ártalom, károsítás, mérgezés, terhelés és terhelhetőség. A tűréshatár és érzékenység, a környezeti kezelések és típusaik. 2. hét A biológiai vízminőség és a biológiai vízminősítés. A minőség és a jóság általános fogalmának konkrét alkalmazása vízminőségként és vízjóságként. A biológiai vízminőség (a víz tulajdonságainak összességéből a biológiailag fontosak kiemelése) értelmezése, s a fogalom megjelenésének tudománytörténeti jelentősége. A biológiai vízminőség mutatóinak, jelenségeinek és változásainak kifejezhetősége négy tulajdonságcsoport alapján. A halobitás, a trofitás, a szaprobitás és a toxicitás tulajdonságcsoportok fogalmi lehatárolása, értelmezése és használata a biológiai vízminősítés rendszerében. A rendszer által használt kategóriák kritikája, a minősítési rendszer hiányosságai, bevezetésének és gyakorlati alkalmazásának korlátai. A biológiai vízminősítési rendszer megalkotásának jelentősége. 3. hét Az ökológiai vízminősítés rendszere I. . A rendszer elméleti alapjai, gyakorlati alkalmazásának igényei, általános sajátosságai.
Az ökológiai vízminősítési rendszer elméleti alapjai. Az ökológiai vízminőség, mint egy olyan állapot értelmezése, melyet egy víztér esetében, egy adott időpontban a víztér élővilágát alkotó populációk és populációkollektívumok tér – és időbeli mennyiségi reprezentáltságának kialakításában hatóképesnek minősíthető tényezőknek konkrét értékeiből adódó ponthalmaz jellemez, mégpedig az e tulajdonságokból képzett sokdimenziós attributumtérben ahol az attributumtér dimenzióinak száma megegyezik a vizsgált hatóképesnek minősíthető tényezők számával. A ökológiai vízminősítési rendszer gyakorlati alkalmazásának szükségessége, a felmerült igények összefoglalása. A rendszer legfontosabb ismérveinek (ökológiai szempontból fontos mutatók, gyakorlati használhatóság, tudományos megalapozottság, nyilt rendszerű szervezés, számítógépes alkalmazhatóság) áttekintése. 4. hét Az ökológiai vízminősítés rendszere II. . A rendszer gyakorlati alkalmazásának módszerei, a rendszer általános felépítése, minősítés a víztértipológia és a sztatikus mutatók alapján. Az ökológiai alapállapotfelmérés és a részletes ökológiai állapotfelmérés kivitelezésének módszerei. A minősítési rendszer felépítésének vázolása. A víztértipológiai rendszer alkalmazása a minősítés rendszerében. A sztatikus mutatók köre, a sztatikus mutatók szerinti minősítés. Természetföldrajzi jellemzők (tájegység, tájtípus, éghajlat, domborzat, magassági helyzet, alapkőzet, talaj, vízellátottság). Természetvédelmi és környezetgazdálkodási jellemzők (védettségi állapot, szennyezésérzékenység, társadalmi hasznosítás szerinti helyzet, környezettechnológiai beavatkozások szerinti állapot, degradáció mértéke). Medermorfológiai és mederanyag-minőségi jellemzők (vízmélység, vízfelület, mederalkat, makrovegetáció, mederanyag-minőség). Vízháztartási jellemzők (vízkicserélődés, vízforgalom). 5. hét Az ökológiai vízminősítés rendszere III. . A dinamikus mutatók szerinti minősítés. A dinamikus mutatók fogalmának meghatározása. Az aktuális és a globális tipológia szrinti értékelés, a dinamikus mutatók csoportosítása. Az élettelen természet jelenségcsoportja által meghatározott mutatócsoport [reitás (áramlási viszonyok), loticitás (hullámzási viszonyok), termitás (hőmérsékleti viszonyok), halobitás (szervetlen kémiai jellemzők)]. Az élettelen és az élő természet jelenségei által egyaránt meghatározott mutatócsoport [luciditás (fényviszonyok), aerobitás (oxigénviszonyok), trofitás, szaprobitás, ill. a toxicitás). Az élő természet által meghatározott mutatócsoport (konstruktivitás, destruktivitás). 6. hét Szaprobiológiai vízminősítési rendszerek, az EU VKI vízminősítési rendszere. A szaprobiológiai vízminősítési rendszerek elterjedése az Európai Unió tagországaiban. A különböző minősítési rendszerek elméleti alapjai, felépítésük, értékelési módszereik lényege. A szaprobiológiai vízminősítési rendszerek, mint vízjósági kategóriák. Az Európai Unió Víz Keretirányelvének létrejötte, célkitűzései. Az „A” és a „B” rendszer szerinti tipizálás. A két rendszer körében vizsgált változók. Élőlénycsoportok a VKI
rendszerében. Az EU VKI magyarországi alkalmazása. Vízfolyások és állóvizek tipizálása, referencia vízterek, interkalibrációs helyek kiválasztása. A magyarországi alapállapotfelvétel, és a monitorozási tapasztalatok. Magyarország környezeti állapota, főbb globális problémák, a környezetminőség és az emberi egészség összefüggése. 7. hét A környezetállapot természetvédelmi szempontú értékelése. A szárazföldi és vízi ökológiai rendszerek természetvédelmi értékességének fogalma. A természetvédelem szempontrendszere az ökológiai értékesség meghatározásában. Természetvédelmi szempontú szkennelő, valamint részletes állapotfelmérések szárazföldi és vízi ökológiai rendszerekben. Természetvédelmi célú kezelések (prezerváció, konzerváció rehabilitáció, rekonstrukció, kreáció) tervezése és kivitelezése. 8. hét A környezeti hatásvizsgálat és a környezeti hatástanulmányok alapfogalmai, a hazai és a nemzetközi szabályozás. A környezeti hatásvizsgálat (KHV), a környezeti hatástanulmány (KHT), az előzetes környezeti hatástanulmány (EKHT), a részletes környezeti hatástanulmány (RKHT) közötti különbségek, a környezeti hatásvizsgálat során általában alkalmazott legfontosabb alapfogalmak. A környezetállapot-értékelés célja és módszerei, az állapotjellemzők kiválasztása. A hatásvizsgálat, mint folyamat. A módszer sajátosságai, főbb jellemzői, és szükségességének indokai. A környezeti hatásvizsgálatok története. A nemzetközi szabályozás általában, az európai szabályozás, az amerikai szabályozás, a magyar szabályozás, a magyar és az európai szabályozás összhangja. 9. hét A környezeti hatásvizsgálati módszer alaplogikája és a hatásvizsgálati eljárás. A hatásvizsgálati eljárás folyamata és a hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek köre. A környezetgazdálkodás szabályozási rendszere. A hatásvizsgálati módszer alaplogikája. A hatótényezők körének meghatározása, a hatásfolyamatok feltérképezése és a hatásterület becslése. A környezetállapot leírása, a hatásfolyamatok és az állapotváltozások becslése, a változások értékelése. 10. hét A környezeti hatástanulmány készítése. Az előzetes környezeti hatástanulmány. A tevékenység bemutatása és elmaradásából származó környezeti következmények. A telepítési alternatívák. hatótényezők számbavétele, a potenciális hatásfolyamatok és a hatásviselők feltárása. vizsgálandó terület lehatárolása, szkennelő jellegű állapotfelvétele. A környezetterhelés igénybevétel várható mértéke. Értékelés.
az A A és
A részletes hatástanulmány tartalmi követelményei. Közérthető összefoglaló. A részletes KHT tartalma. Értékelés, minősítés, az országon átterjedő hatások, bizonytalanság, kockázat, gazdasági-, társadalmi hatások, döntés és nyilvánosság. 11. hét A stratégiai környezeti hatásvizsgálatok, lakossági részvétel a KHV folyamatában. A stratégiai típusú hatásvizsgálatokról általában. A stratégiai környezeti hatásvizsgálatok és ezek szabályozási háttere az Európai Unióban. A stratégiai és a beruházásokra vonatkozó környezeti hatásvizsgálatok összehasonlító elemzése. A lakossági részvétel a KHV folyamatában. A lakossági részvétel fogalma, a részvétel szintjei. A lakossági részvétel a környezetvédelmi döntéshozatalokban, nemzetközileg elfogadott standardok. A lakosság fogalma, a részvétel célja, a lakossági részvétel a KHV különböző szakaszaiban, a részvétel formái, a részvétel szervezésének fő elvei. 12. hét Az állapot és a használat minősítési kategóriáinak értelmezése, eljárás a határokon átterjedő hatások esetében. Az állapot és a használat minősítési kategóriáinak értelmezése környezeti elemenként és környezeti rendszerenként. Értelmezés a környezeti elemek – levegő, vizek, föld, épített környezet, ember – szintjén. Értelmezés az ökológiai rendszerek és a települési környezet, mint környezeti rendszer szintjén. Értelmezés a táj szintjén. Eljárások a határokon átterjedő hatások esetében. A vizsgálat folyamata, az országhatárokon áterjedő hatások minősítése, szempontok e hatások értékelésében és jelentőségük megítélésében. 13. hét Konkrét környezeti hatástanulmányok, hatásvizsgálati eljárások, mint esettanulmányok vizsgálata és értékelése I. Ezen a héten olyan – az oktatás időpontjában aktuális – hatástanulmányokat, hatásvizsgálati eljárásokat tekintünk át, amelyek vonalas létesítményekre (autópálya, vasút, távvezeték), városi beruházásokra (bevásárlóközpont), ill ipari létesítményekre vonatkoznak. 14. hét Konkrét környezeti hatástanulmányok, hatásvizsgálati eljárások, mint esettanulmányok vizsgálata és értékelése II. Ezen a héten olyan – az oktatás időpontjában aktuális – hatástanulmányokat, hatásvizsgálati eljárásokat tekintünk át, amelyek a természeti környezetbe való beavatkozással, azok részben átalakításával járnak. Vízi és vizes élőhelyek rehabilitációja, árvízi árapasztó tározók, vésztározók, víztározók, csatornák, kavicsbányák, építése, bővítése. Élőhelyrekonstrukciók és egyéb beavatkozások szárazföldi ökológiai rendszerekben. Ajánlott irodalom:
Dévai Gy – Aradi Cs. – Wittner I. – Olajos P. – Gőri Sz. – Nagy S. 2001: Javaslat a TiszaiAlföld vízi és vizes élőhelyeinek állapotértékelésére a holt medrek példáján – In: GLATZ F. (szerk.): Magyarország az ezredfordulón Stratégiai kutatások a magyar Tudományos Akadémián Mühelytanulmányok – In: BORHIDI A. – BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Ökológia az ezredfordulón III., Diverzitás, konzerváció, szukcesszió, regeneráció, MTA Budapest, p. 183-204. Dévai Gy. – Aradi Cs. – Nagy S. – Wittner I. (2000): A környezetminősítés ökológiai alapjai. – Oktatási segédanyag. DE TTK Ökológiai Tanszéke, Hidrobiológiai Részleg, Debrecen, 47 pp. Dévai Gy. – Végvári P. – Nagy S. – Bancsi I. (szerk) 1999: Az ökológiai vízminősítés elmélete és gyakorlata 1. rész. – Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 10/1. 216 pp. Dévai Gy. – Végvári P. – Nagy S. – Bancsi I. (szerk) 2005: Az ökológiai vízminősítés elmélete és gyakorlata 2. rész. – Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 10/2. (in press.) Magyar E. – Tombácz E. 1999: Mi is az a környezeti hatásvizsgálat. In: Ligetvári F. (szerk) 1999: Környezetünk és védelme 2. – Phare Program HU-94.05-02-01-L012-23, p 269-342. Rédey, Á., Tamaska, L., Módi, M. 2002: Környezetállapot-értékelés, egyetemi jegyzet, Veszprém, 87 pp.
