BIZTONSÁGTECHNIKA
LASZ GYÖRGY
RENDEZVÉNYBIZTOSÍTÁS, AVAGY A 22-ES ÚJ CSAPDÁI
A cikk a rendezvénybiztosítás néhány problematikáját a tiltakozási kultúra fejlıdésén át tekinti — egy piacvezetı cég optikáján keresztül. A szerzı Ulrich Beck-et idézve úgy véli, „hogy az anonim rizikóeloszlás struktúráinak változásai nyomán a modern „rizikótársadalmakban” a civil társadalom éltre hívja a „blokád” jelenségét, amelyben ugyan nem képes rá, mégis megkísérli a struktúrák kedvezıtlen alakulásának korrigálását, vagy legalábbis a problémák tiltakozásként szignalizált közvetítését a modern társadalmak szükségképpen átpolitizált struktúráiban „mindenhatóvá” és „mindenütt jelenvalóvá” váló politikai centrumokhoz”. Úgy véli, hogy fontos ” bár a hatályos szabályozás rendelkezik errıl ”, hogy minden tömeges rendezvény szervezıje tartalmas felelısséggel bírjon a rendezvény minden körülményét, részletét érintıen. Látható, hogy a rendırség energiái is végesek, és számos olyan eset adódott a közelmúltban is, ahogy az egyébként értékesebb és nagyobb felhatalmazással bíró rendırök szerepeltetése helyett speciális magánbiztonsági szolgálatok igénybevétele indokolt. Kulcsszavak: rendezvénybiztosítás, InKal Security, képzési program, Durkheim, tiltakozási kultúra The study presents the point of view of the market leader on some issues of the program securing in relatedness to the culture of protest. Citing Ulrich Beck, the author argues that civil society has developed the phenomenon of „blockade” as a consequence of the changes in anonymous risk -share structures of modern „risk societies”. Furthermore, Durkheim’s idea proves to be true again: major changes cause major discontent and society will have to pay high price for the unsolved social conflicts or other types of conflicts. The author considers it foremost important — in liaison with the governing laws — that the organizers of large scale gatherings should bear full responsibility concerning every aspect of the events. It is clear that the resources of police are at their end, and there were many incidents in the past which show that instead of the policewhich has special empowerment and is more valuable— the use of specialized private safeguard companies is justified.
Néhány hónappal ezelıtt vágtunk bele az In-Kal Security Kft. képzési, majd intézményi programjának akkreditációjába, s ekkor került a kezembe a Biztonsági ır képzési programunk jóváhagyásra váró „Rendezvénybiztosító ıri feladatok programegysége” nevet viselı munkaanyag, amelyben szakképzési szakértınk foglalja össze — szigorúan a hatályos normák kí237
vánalmainak megfelelıen —, hogy a 100 órás képzési idıtartam alatt feladatcsoportonként milyen követelményeknek kell megfelelniük a rendezvénybiztosítói babérokra pályázó szakembereinknek. Nézzük: — „biztosítja a megközelítési és távozási útvonalat; — felügyel a parkolási rendre; — ellenırzi a részvételi jogosultságot; — megakadályozza a tiltott tárgyak bevitelét, a csomagok és a ruházat átvizsgálását; — tájékoztatást ad a rendezvény szabályairól; — irányítja a résztvevık mozgását; — biztosítja a rendezvény szereplıinek védelmét; — eltávolítja a rendezvényt akadályozó, zavaró személyeket; — biztosítja a rendezvény helyszínének környezetét; — veszély esetén közremőködik a kiürítésben”.1 A szabályozás világos, a logikai vonal következetes. A rendezvények, különösen a nagy kockázatot jelentı, esetenként magas rangú vezetıket, vagy sok embert vonzó rendezvények esetében azonban tanúi lehetünk annak, hogy a világ valamennyi állami és magánrendészeti szerve komoly kihívásokkal néz szembe, s ha utólag elemezzük az utóbbi évek ilyen konfliktusait, bizonyára valamely elıbb felsorolt kritériumot feláldozták a vandalizmus oltárán. Vagy ha mégsem, akkor a rendezvény szélsıséges csoportjainak, személyeinek szándéka sikerre vezetett, mert a rendezvény nyugalmát megzavarva részben vagy egészben célt ért szándékuk. Mi lehet a probléma? A rendezvények egyik jelentıs csoportjánál a konfliktusok alapja, a biztosítás oka a tiltakozás, az ellenvélemény különbözı energiájú közlése. „Ulrich Beck (1993) úgy véli, hogy az anonim rizikóeloszlás struktúráinak változásai nyomán a modern „rizikótársadalmakban” a civil társadalom éltre hívja a „blokád” jelenségét, amelyben ugyan nem képes rá, mégis megkísérli a struktúrák kedvezıtlen alakulásának korrigálását, vagy legalábbis a problémák tiltakozásként szignalizált közvetítését a modern társadalmak szükségképpen átpolitizált struktúráiban „mindenhatóvá” és „mindenütt jelenvalóvá” váló politikai centrumokhoz. Az individuális életstratégia és a kollektív cselekvésként megjelenı tiltakozás 1
Kivonat az In-Kal Security 2000 Kft. Biztonsági ır képzési program „Rendezvénybiztosító ıri feladatok programegysége” dokumentumból
238
BIZTONSÁGTECHNIKA
együttesen részesei a kollektív identitás kialakulási és átalakulási folyamatainak. A változó szociális miliıkbe „belevetett” egyének között a posztmodern kommunikációs és információs kapcsolatrendszerek révén hatékony, a lokális és a nemzeti rendszereken is túlmutató, regionális avagy globális hálózatok jönnek létre. A hálózatok talajává válhatnak a kommunikációból kinövı sokféle tevékenységnek, így a tiltakozásnak is, amely egyszerre lehet a kollektív érdekérvényesítés és az identitás kialakításának eszköze, médiuma.”2 Durkheim állítja: a jelentıs változások komoly sérelmekkel járnak, a nem rendezett konfliktusok diszfunkcionális zavarokat okoznak, aminek Európában, különösen a rendszerváltó országokban — mint szakmabeliek nagyon is — élmény közeli szemlélıi vagyunk. E nagy változások a bőnözés, a deviancia problematikája körül rajzolódnak meg, azonban gyakorta társadalmi sokként egyéb változókból is eredeztetik ıket. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi közmegegyezést, köznyugalmat alakító polgári értékrend, erkölcs kialakulása több évtizedes, a gazdasági történésekkel szorosan összefüggı folyamat.3 Tapasztaljuk, hogy a globalizációs, vagy épp környezetvédelmi, kisebbségi, netán migrációs konfliktusok minden korábbinál nagyobb indulatokat keltenek, amely mögé gyakran sorakoznak „populizmusra hajazó”, szélsıséges politikai csoportosulások. Ennek jogi kereteit, pontosabban a gyülekezési jog határait, korlátait a legfejlettebb és legöregebb demokráciák is még tanulják Szabó Máté írja egy korábbi publicisztikájában4 ír arról, hogy a magyar (persze nem csak az) tiltakozási kultúra milyen komoly „fejlıdésen”, de mindenképpen változáson ment keresztül az utóbbi esztendıkben. Ez talán kevéssé ekkora mértékben, de igaz a gyülekezési joggal kapcsolatos szabályozásra és a igazán nagy mértékben a tömeges rendezvények biztosítására is. Mégis tapasztaljuk, hogy a jogi szabályozás területén — bár a szabályok gyakorta világosak — idınként még sincs felelıse a rendezvényeket követı balhéknak, nincs érdemi visszatartó ereje az e tárgyban született 2
Szabó Máté: Tiltakozási kultúra Magyarországon a rendszerváltozás után a sajtó tükrében (1989-1995) 3 Jármy Tibor: Gondolatok a magán- és közrendészetrıl,a (városi) biztonság könnyő- és nehézlovasságáról, kézirat, 2006. 4 Szabó Máté: Új problémák a köztéri gyülekezésekkel kapcsolatosan és civil párbeszéd az Európai Unióban, Rendészeti Szemle
239
rendırségi eredményeknek, még kevesebb presztízse a bírósági ítéleteknek. A társadalom értékítéletet és közösségei iránt támasztott megítélését ez nagymértékben rontja, s csökken a bizalomindexe, így közösségteremtı, megtartó ereje is minden hasonló rendezvénynek. Idıszak Megnevezés Bejelentések száma Megtiltott rendezvények száma Rendezvénybiztosítások száma Feloszlatott rendezvények száma Be nem jelentett rendezvények száma
1999
2000
2001
2002
2003
1 314
1 844
1 628
1 567
2 871
Öszszesen 9 224
3
4
5
7
24
43
753
1 143
1 000
976
2 418
6 290
1
0
2
2
2
7
1
3
4
9
7
24
1. sz. táblázat
Azt is tapasztaljuk, hogy a rendırség energiái is végesek, vagy épp — mint a közelmúltbeli példa igazolja — nem intézkednek akkor sem, amikor erre valós igény van. Látjuk, hogy a rendezık (gyakorta a futball klubok) nem áldoznak a biztonságra, sem a rendırség sem pedig magánbiztonsági cégek megbízásával. A normakörnyezet pedig nem segíti ennek kötelezıvé tételét, hiszen ez biztos garanciája, de legalábbis komoly korlátja lenne –— a huligánok klubbon belüli azonosítása, kizárása, a csapat anyagi és egyéb szankciókkal, végsı esetben kizárással sújtása — bíztató eredménnyel kecsegtethet. A táblázat jól szemlélteti, (ráadásul az utóbbi 6 évet nem is tartalmazza a táblázat), hogy többszörösére nıtt a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvények száma Magyarországon. Ez nem csak a normaalkotóktól, hanem a rendırségtıl és a rendezvényeket biztosító szolgálatoktól is megváltozott reakciót, létszámot, felkészültséget és nem utolsó sorban forrást követel. 240
BIZTONSÁGTECHNIKA
Megnevezés Nem volt szervezı Párt* Szakszervezetek és más érdekképviseltek Civil szervezetek** Adathiány Összesen
1989
1990
28 11,9% 93 39,6% 35 14,9% 78 33,2% 1 0,4% 235
20 10,4% 64 33.3% 53 27,6% 41 21,4% 14 7,3% 192
Összesen 35 20 17 27 36 183 11,6% 12,4% 8,6% 17,1% 21,8% 13% 68 21 16 22 17 301 22,5% 13,1% 8,1% 13,9% 10,3% 21,3% 43 49 71 38 52 341 14,3% 30,4% 36,1% 24,1% 31,5% 24,2% 136 70 72 68 56 521 45% 43,5% 36,5% 43% 34% 37% 20 1 21 3 4 64 6,6% 0,6% 10,7% 1,9% 2,4% 4,5% 302 161 197 158 165 1410 1991
1992
1993
1994
1995
* A parlamenten kívüli és a parlamenti frakcióval nem rendelkezı pártokkal együtt. ** A parlamenten kívüli pártok nélkül. N = szervezeti részvétel száma 2. sz. táblázat Szervezeti részvétel a tiltakozásokban Magyarországon 1989–1995
Fontos lehet — bár a hatályos szabályozás rendelkezik errıl —, hogy minden tömeges rendezvény szervezıje tartalmas felelısséggel bírjon a rendezvény minden körülményét, részletét érintıen. Látható, hogy a rendırség energiái is végesek, és számos olyan eset adódott a közelmúltban is, ahogy az egyébként értékesebb és nagyobb felhatalmazással bíró rendırök szerepeltetése helyett speciális magánbiztonsági szolgálatok igénybevétele indokolt. A jogi szabályozás neuralgikus pontja a bejelentések körül rajzolódik meg, mi tekinthetı spontánnak, s persze, hogy milyen idıszakban zajlanak az események. A szabályok pontos finomhangolása még hátravan, az azonban nyilvánvaló, hogy jelentıs társadalmi konszenzussal elfogadott, hosszútávon vállalható és követhetı szabályozás szükséges. Úgy vélem, hosszú idınek kell még eltelni ahhoz, hogy a politikai vitakultúra, a tiltakozási kultúra eljusson egy olyan szintre, amely nem jár 5
Szabó Máté: Tiltakozási kultúra Magyarországon a rendszerváltozás után a sajtó tükrében (1989–1995)
241
más emberek érdekeinek jelentıs sérelmével. E folyamatot azonban a normaalkotásnak, a civil biztonsági szolgálatoknak és a rendırségnek segíteni kell, az elıbbinek leginkább világos és korszerő szabályok megteremtésével és összehangolásával.
242
