Regina Krónika VIII. évfolyam 9. szám
2007. szeptember 2.
« A veszprémi Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja »
Kis Szent Teréz ereklyéje városunkban Lisieux-i Szent Teréz a missziók társvédőszentje, Isten beteljesítette ezt a vágyát is: egy és egyetlen misszió nem elégítene ki engem, én egyszerre szeretném az evangéliumot hirdetni mind az öt világrészben egészen a legeldugottabb kis szigetekig… Én nemcsak néhány évig szeretnék misszionárius lenni, hanem a világ teremtésétől az idők végezetéig. Kis Szent Teréz előre megmondta, hogy teste elporlad. Különben nem hinnék el, hogy a szürke hétköznapok rendes lelki gyermekségében is szentté lehet válni. Mégis megmaradt néhány csontdarab, amelyet három ereklyetartóban őriznek. A lisieux-i karmel oldalkápolnájában üvegkoporsóban Szent Teréz fekvő viaszszobra alatt van az ereklyék egy része egy tartóban. Az egész ereklyetartó Brazília ajándéka. A lisieux-i bazilikában XI. Piusz pápa ajándéka az ereklyetartó, amelyben állandó tiszteletre kihelyezve nyugszik a jobb alkarcsont két darabja. Szintén Brazília ajándéka az a nemes fából készült ereklyetartó is. 1994 óta ez a nemes fa ereklyetartó a világot járja, kegyelmek áradata jár a nyomában, de előtte is. Ez a 132 kg-os láda – ami repülőgépes szállítás esetén 241 kg – jut el hozzánk Magyarországra a városmisszió alkalmából, de már azt megelőzően, augusztus 29-én. Sokan kérdezik, milyen ereklye van a hatalmas ládában; halkan mondom: koponyacsont. Nem ereklyetisztelő korban élünk, van, akit taszít is egy kis csont. Ezért mondom halkan, valójában Lisieux-i Szent Teréz maga jön el Magyarországra, hogy segítsen itt és most.
Még a hívő keresztények között sem mindenki fogad egyértelmű örömmel egy ereklyét a harmadik évezred elején. Ez lehet egyéni tetszés vagy nemtetszés dolga. De történt valami, amikor 1997ben Kis Szent Terézt egyházdoktornak nevezték ki. Ettől kezdve nem alternatíva, hanem anyánk, az Egyház tanítása lényegének ismerte el Teréz életének üzenetét. Erről fognak szólni azok a nagyszerű előadók, akik az ereklye mellett Teréz lelkiségét fogják ismertetni. Egy hiteles dokumentumfilm magyar nyelven segít abban, hogy Teréz még ma is meglepően új hangvételét megismerjük, azt a bensőséges hangot, ahogyan ő szólt Istennel. Amit ismerünk, azt szeretjük. Az ima, az ereklye, a kép, a szó egy barátot szerez nekünk a szentek közül: Terézt. Ám az ő egyetlen vágya, és ebben nagyon hasonlít Szűz Máriára, az, hogy megszerettesse Jézust. Ez az irgalom titka, a misszió szíve, a lelki anyaság, Teréz titka. Kis Szent Teréz ereklyéi eddig kb. 50 országban voltak, minden földrészen.
A missziók védőszentje ereklyéivel mindenütt az új evangelizációt mozdítja elő. A helyes ereklyetiszteletről A szentek a tökéletes keresztények, akikről az Egyház a szentté avatásban megállapítja, hogy már az örök boldogságban vannak, Istennél közbenjárnak értünk, és földi életpéldájukat követhetjük. A szentek tisztelete mindig megvolt az Egyházban. Csak Istent imádjuk, a szentekben Isten kegyelmének győzelmét tiszteljük. A szentek tiszteletéhez tartozik az ereklyék tisztelete is. Kezdettől fogva megvolt az ereklyetisztelet az Egyházban: az Úr Jézus és az apostolok ruháját érintették a betegek bizalommal (Mt 9,21; Mk 5,28; ApCsel 5,15; 19,12). Az ereklyék tisztelete relatív kultusz, mert a szent személyében megnyilvánult szentséget tiszteljük. A hivatalos ereklyetisztelet formái: zarándoklat az ereklyét őrző templomba, ereklyecsókoltatás, körmenet az ereklyével, ájtatosság az ereklyetartó előtt. www.kisterez.hu
Regina Krónika
2. oldal
2007. szeptember 2.
Lisieux-i Szent Teréz, a „kis út” szentje Szeptember elején városunkban lesz az egész világon és hazánkban is közismert és kedvelt Kis Szent Teréz ereklyéje. Nekem különösen kedves szentjeim közé tartozik, hiszen gyermekkorom óta szinte személyes lelki testvéremnek tekintem. Anyám 1927-ben, hatéves koromban egy parányi Szent Terézkeimakönyvvel ajándékozott meg. Pedagógusgyermekként már négyéves korom óta gyakorlott olvasóként magam olvasgattam életrajzát. Nekem ő volt a mesebeli jó tündér, vele vizsgálgattam esténként a csillagos eget. Aztán már a győri tanítóképzőben a karmelita szent életű Marcell atya lelkigyakorlatainak hatására megvásároltam Kis Szent Teréz önéletrajzát. Mégis legkedvesebb, legmaradandóbb élményem marad az élet sodrában eltűnt kicsi könyv a „kis út” szentjéről. Egyszer találkoztam vele: 1945-ben az orosz bevonulás idején ott találtam naplómmal együtt megtépázva a zongora tetején. Gyorsan elrejtettem, és megfeledkeztem róla. Igazi csodának tartom, hogy a napokban régi dolgaim között kutatva elém került a kicsi könyv, benne egy francia szerző Kis Szent Teréz-életrajzával. Úgy érzem, üzenet, hogy most, amikor a szent ereklyéjét várjuk, írnom kell születéséről, gyermekkoráról, ahogy a francia írótól és Szent Teréz önéletrajzából megismertem. A francia szerző előszavában az isteni gondviselés gyermekének nevezi Terézt, aki a francia felvilágosodás rideg, önző korában a XIX. század végén szerénységével, alázatosságával szinte egy csapásra meghódította az egész világon a szíveket. Megkülönböztetésül Avilai Szent Teréztől, a karmelita rend XVI. században élt újjászervezőjétől, őt Kis Szent Terézként ismeri Egyházunk. 1873. január 9-én született a francia Alençonban Martin Lajos és Guérin Célia jómódú, példásan vallásos, sőt szent életű házaspár ötödik gyermekeként. Önéletrajzában szerényen így fogalmaz:
„Kiskoromban minden a földön mosolygott rám: mindig csak virágra léptem, és – mint a legkisebbet – szüleim és nővéreim elhalmoztak szeretetükkel, gyengédségükkel, és egész életemben meghatározó kegyelmeket kaptam általuk. Olyan természettel, mint az enyém is, más környezetben el is kallódhattam volna.” Ebből a mélyen vallásos környezetből különösen kiemelkedett lelki érettsége. Már hároméves korában buzgón imádkozott, és csodás módon emlékezetes szavakba öntötte célját: „Szent akarok lenni!” A nagy családban „kis királynőnek” becézték. Édesapjának kedvence volt, gyakran sétáltak együtt. Egy esti sétán a kis Teréz a csillagos égen egy csillagképben felfedezte a T betűt. „Nézd, apám, az én nevem az égre van írva!” szólt. Kis Teréz hamar találkozott a szenvedéssel. Önéletrajzában jegyzi meg: „A Jóisten nem késlekedik, megmutatja, sokat kell szenvedni ahhoz, hogy az életszentséget elérjük.” Teréz világra jöttekor édesanyja már rákos beteg volt. Ezért kénytelen volt dajkára bízni a táplálását, 15 hónapos koráig a családtól távol, egy tanyán nevelkedett. Édesanyja betegsége egyre súlyosbodott, s a négy és fél éves Teréznek látnia kellett anyja szenvedését. Így emlékszik vissza a tragikus napokra: „Drága édesanyánk betegségének minden részlete örökre él szívemben. Főleg földi életének utolsó napjára emlékezem. Célia és én olyanok voltunk, mit két szegény száműzött. Ma is élénken emlékezem az utolsó kenet szertartására. Ott álltunk négy nővéremmel, és szegény apánkkal együtt zokogtunk.” Az édesanya halála után Lisieux-be költöztek. Így ír életének erről a második szakaszáról: „Ez a korszak négy és fél éves koromtól tizennégy éves koromig tartott. Úgy éreztem, hogy ez a tíz év elveszett az életemből.” Édesanyját elveszítve Paulina nővére próbálta helyettesíteni a számára legdrágábbat, de hasztalan. Teréznek megtört
az élet szépségébe vetett hite. Életének erről a szakaszáról írja: „Én az élénk, nyíltszívű, most félénkké, csendessé lettem, jóllehet szüntelen a legszeretőbb gyengédség vett körül.” Isten azonban nem elégedett meg ennyivel. A pótmamát is elveszi Teréztől. Paulina nővére váratlanul a karmelbe lép. Teréz első nagy megerősödése akkor következik, amikor súlyos betegségében a mamát hívogatva nem ismeri fel második pótmamáját, Mária nővérét. A Szűzanya-szobor mosolyában őt látja, s hozzá fordulva nyer csodálatos gyógyulást. Amikor Mária nővére is a karmelbe lép, ő az égiekhez fordulva eljut odáig, hogy visszakapja gyermekkori természetét. Már nem úgy, mint a fiatalon meghalt édesanyának, az őt pótolni igyekvő édesapának és idősebb nővéreinek kislánya, hanem mint Isten szerető gyermeke, tudatosan vállalni akarja Isten teljes szolgálatát, az áldozat örömét. Így készül tizenöt évesen egyedül Jézusért – és nem nővérei miatt – ő is a karmelbe. Az októberi számban – Kis Szent Teréz emléknapjának hónapjában – betekintünk a „kis út” szentjének a lisieux-i kolostorban töltött rövid életébe, hogy példáját követve, a számunkra is elérhető „kis úton” mi is elnyerhessük az örök boldogságot. N. E.
2007. szeptember 2.
Regina Krónika
Pihenő és erőgyűjtés a küldetéshez Egerszalóki ifjúsági találkozó A találkozások és rátalálások helye. Nem események, beszédek tartalmát állítom a középpontba (bármelyik katolikus fórumon megtalálható), hanem benyomást, életérzést és kegyelmet közvetítő napok sorát. A találkozás: rátalálás Istenre, s tágabban, ismerősökkel és addig ismeretlenekkel kapcsolatteremtés. Egerszalók fogalommá vált az elmúlt 26 évben. Az idei, a 25. jubileumi eseményként vonult be az emlékezetbe, s méltán tekinthető az ország egyik legnagyobb katolikus nyári találkozójának és lelkigyakorlatának. A regisztráltak száma 1500 fő felett volt, viszont a záró szentmisén jóval többen vettek részt, mert sokan a faluból és a környékről is jöttek (utóbbi adat Federics Róberttől, Egerszalók egyik főszervezőjétől). Kerényi atya előadása naponta az élő Istennel való találkozást segítette bennünk, aki meghalt értünk, és feltámadt, aki kereszthordozásra hív bennünket, s aki édes igát és könnyű terhet ígér az őt követőknek. Találkoztunk egymással. De ebben a találkozásban helyet kapott a rátalálás is. Hiszen nem egyedül kerestük az Urat, hanem együtt. Célunk közös volt, és közös azóta is. A keresésben nem csupán a szemlélődés jelent meg, kerestünk közösen sátorhelyet, ülőhelyet, élelmet, napsugarak ellen védő árnyékot. Kerényi atya kis Keresztelő Jánosoknak hívott minket, akiknek küldetése: a világban tanúságtétel Jézusról. S hogy miként valósulhat ez meg, arra példát adott nekünk Lajos atya személyes tapasztalatainak sora, Linczenbold Levente atya válaszai a feltett kérdésekre, Hajdú Miklós börtönlelkész munkássága, dr. Papp Lajos életpéldája, Sillye Jenő dalainak tanúsága, a Gável testvérek zenéje, Bognár Boglárka előadása Árpád-házi Szent Erzsébetről, az Olgyay család zenés áhítata. Emellett papok és nővérek, többgyermekes családok megélt, hiteles keresztény hétköznapjai is példaként álltak előttünk. Ezek az apró mozzanatok építették a napokat,
melyeket minden este szentmise, valamint szentségimádás zárt. Az előadások után alkalom nyílt kicsit részletesebben beszélni a mi tanúságunkról, a kis csoportos beszélgetések alkalmával. A Szalókon töltött napok töltekezéssel teltek, megállók voltak, hiszen „Krisztus szeretete sürget minket”, s most alkalmunk volt olajat tölteni lámpásunkba, hogy égő mécsesekként világítsunk, s az Istentől megismert igazságokat hitelesen tudjuk átadni a világnak az Egyházat éltető Szentlélek erejével. Az együtt töltött napok boldogsága, bensőséges hangulata nem utópisztikus, idealisztikus állapotként voltak je-
3. oldal len, hiszen családjaink, közösségeink, munkahelyünk légkörében nekünk (is) feladatunk a béke megteremtése s Isten szeretetének közvetítése a szomjas világ felé: „ez a mi munkánk; és nem is kevés”. Pődör Georgina – Sopron
Hittanórák Szeptember 9-én a reggel 9 órai szentmisén tartjuk a Veni Sancte-t, a Szentlélek Isten segítségül hívását az új tanévre. Minden hittanost várunk erre a szentmisére! Ez a szentmise ifjúsági ének- és zenekaros szentmise lesz. A hittanórákat az ezt követő héten kezdjük. Az órarend addigra – reményeink szerint – megtekinthető lesz a hirdetőtáblán
Az ereklye veszprémi látogatása 2007. szeptember 4. délután – szeptember 5. reggel A részletes program: 16.30–17.40: Az ereklye látogatása a Csolnoky Ferenc Megyei Kórházban 16.30–18.00: Imádság a székesegyház előtti téren, részletek a szenttéavatási dokumentumból 18 óra körül: Márfi Gyula veszprémi érsek és Czaun János alpolgármester úr köszöntő szavai; részletek Szent Teréz önéletrajzából, közre működik Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazga tó-helyettese és a Mendelssohn kamarazenekar 20.00: Szentmise 21.00: Fabrice Maze „Egy óriás pályafutása” c. filmjének vetítése; A szentmise után éjszakai virrasztás a bazilikában. Az egyes imaórák témái Szent Teréz egyházdoktori tanítására épülnek. 22.00: Papi hivatás (Kis Szent Teréz karmelita bazilika, Keszthely) 23.00: Oltáriszentség (Máriás papi mozgalom, Jásd–Tés–Veszprém) 0.00: Megpróbáltatás (Veszprémi Kolping Családegyesület) 1.00: Bizalom (Nagyboldogasszony Plébánia, Várpalota) 2.00: Család (MÉCS-családközösségek) 3.00: Öröm (Congregatio Jesu-nővérek) 4.00: Vágyak (A Kereszténydemokrata Néppárt és a Keresztény Ér telmiségiek Szövetsége veszprémi csoportja) 5.00: Istenszeretet (Árpád-házi Szent Margit Plébánia, Veszprém) 6.00: Irgalom (Máltai szeretetszolgálat) 7.00: Szentmise 8.45: Búcsú Szent Teréztől, az ereklye elhagyja a Szentháromság teret 9.30–10.15: Az ereklye látogatása a büntetés-végrehajtási intézetben
Regina Krónika
4. oldal
Nem csak gyerekeknek Kedves Gyerekek! Gondolom, mindnyájan úgy érzitek, hogy a nyár, a nagy vakáció – mint minden esztendőben – most is túl gyorsan elrepült. Az évszakok közül persze a nyár se kurtább, mint a többi, mégis sokszor bánkódunk miatta, hogy olyan hamar itthagy minket, hiszen ilyenkor egy kicsit kötetlenebbül, szabadabban, kalandosabban telnek a napok, vidámabb, mosolygósabb mindenki, kevesebb a gond az utazással, öltözéssel, színesebbek a kertek, az utcák, több a program, rendezvény. Aztán egyszer csak beköszönt az ősz, szeptember 1-jét ír a naptár, hűvösödnek a hajnalok és az éjszakák, megszólal az iskolákban a csengő, és újra csak fényképek, a szívünkben őrzött szép emlékek, címek, telefonszámok, képeslapok maradnak a nyárból. Szinte minden költőnket megihlette a nyárból az őszbe forduló szeptemberi természet lenyűgöző látványa, az elmúlás üzenetét is magán hordozó, mégis gazdag pompával, virágokkal, gyümölcsökkel tündöklő hónap. Kosztolányi Dezső így ír róla Szeptemberi áhítat című versében: „Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya s szememből az önkívület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz, forrón-égő rokon.” „Elhull a virág, eliramlik az élet…” – írja Petőfi Szeptember végén című költeményében szintén a halált, az elmúlást idézve meg a szeptemberi táj szépségei között, akárcsak Tóth Árpád Őszi kérdés című művében: „És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve, Hogy reszket az agg feje, az ezüstös fehér, S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?” Igen, minden nyár után szomorkodunk egy kicsit, igen, minden esztendőnk elmúltával közelebb kerülünk földi utunk végéhez, a halálunkhoz. De azt talán nem kell feltétlenül éreznünk, hogy újra egy évünk veszve van! Ha értelmes elfoglaltságokkal telt a nyár, ha kellemes pihenést, szép élményeket, családotokkal, barátaitokkal együtt töltött felejthetetlen órákat, új emberi kapcsolatokat: barátságot, szerelmet hozott, netán hasznos munkát, szellemeteket, lelketeket építő tanulást, akkor nincs miért szomorkodni felette. Különösen, ha így telt az egész esztendő is: a Jóisten velünk való szándékát szem előtt tartva, céljait fürkészve, ha szeretetben, békességben, vagy legalábbis a szeretetre, békességre, a jóra való törekvésben, akkor nincs miért bánkódni! S ha nem így telt – akkor sem késő soha más utat választani, újra kezdeni, hasznosan, értelmesen élni. Ha elbotlunk is, ha tévedünk is, de jó szándéktól vezérelve, a saját lelkünk építésével, a másokért való küzdéssel telnek egymás után a napjaink, akkor nem elveszett, hanem megszerzett idő marad a hátunk mögött, megszerzett tapasztalatokkal, tanulságokkal, lelki értékekkel. Véget ért a nyár, de kezdődik az új tanév, s pár hónap múlva az új egyházi év is. Azt kívánom nektek, hogy a megszerzett idő tapasztalatával lépjetek előre, és kipihenten, felfrissülve, újult erővel lássatok neki a tanulásnak, munkának, lelketek építgetésének! Szeptemberi ünnepeink, jeles napjaink Athénban élt a VII. században Aegidus, aki hazánkban Szent Egyed néven vált ismertté. Egyed minden vagyonát és egész életét a szegények megsegítésére áldozta, hosszú életét imádsággal, elmélkedéssel töltötte. Hazánkban hagyományosan Egyed napján, szeptem-
2007. szeptember 2. ber 1-jén kezdték az őszi búza és a rozs vetését, mert a néphit szerint az ilyenkor elvetett gabona bő termést hoz. A disznót is ekkortájt fogják hízóra, hogy karácsonyra le lehessen vágni. Az Egyed-napi szép, napos időből hosszú, száraz, napsütéses őszre jósoltak, míg az e napon hullott eső hideget jelzett az elkövetkező hónapokra. Szeptember hónapban három jelentős Mária-ünnepünk is van. Kisboldog asszony, vagy más néven Kisasszony napja, szeptember 8-a, a Szűzanya születésének ünnepe, mely a középkorban még parancsolt ünnep volt, és a vigíliáját is megülték. Országszerte sok faluban virrasztottak az asszonyok ezen az éjszakán, a rózsafüzért imádkozták, és Mária-énekeket énekeltek, hogy hajnalban megpillanthassák a nap első sugaraiban a napba öltözött asszonyt, Máriát. Számos magyarországi templomot és kegyhelyet szenteltek Kisboldogasszony tiszteletére, így ezen a napon igen sok a búcsú is. A Kisasszonykor nagy cseppekben hulló esőből csapadékos őszre jósoltak. Ezen a napon verték le a diót, sok helyütt csak ekkor kezdték a vetést, és a Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony közötti időszak kedvezett a téli ruhák átszellőztetésének is. Szeptember 12-én Szűz Mária névnapját ünnepeljük, jó néhány faluban nem Kisboldogasszony, hanem ez a nap a búcsú napja, amire a faluból rég elköltözött távoli rokonokat, barátokat, ismerősöket is meghívják. A Mária név régebben a magyar nyelvterületen a legkedveltebb leánynevek egyike volt, melyet a Szűzanya iránti különleges tiszteletből adtak az újszülöttnek. Számtalan szép népi, egyházi énekünk is szól Máriához. Szeptember 15-én, a Hétfájdalmú Szűzanya, vagy más néven a Fájdalmas Szűzanya napján Mária anyai szenvedésének állítunk emléket, amit fia, Jézus halála fölött érzett. A keresztről levett Krisztust ölében tartó Mária képzőművészeti alkotások, szobrok, festmények gyakori témája, a magyar költészetben pedig külön műfajcsoportot alkotnak az anyai szenvedést megörökítő Máriasiralmak. Szeptember 21-én a vámszedőből
Regina Krónika
2007. szeptember 2. Jézus hű tanítványává szegődött Máté apostolra emlékezik a keresztény világ. Máté a legenda szerint Etiópiában halt vértanúhalált, salernói sírja évszázadokon át híres zarándokhely volt. Máté napja is, akárcsak az imént említett szeptemberi jeles napok, az őszi gabona vetéséhez kapcsolódik: hol ezen a napon kellett, hol ezen a napon volt tilos vetni, de mindenképpen a bő termés reményében. A vetés nagyon komoly, szertartásszerű munka volt a magyar parasztság számára, hiszen a gabona, a gabonából sütött „mindennapi kenyér” jelentette az életet, a megmaradás lehetőségét, de nem véletlenül találkozunk a Bibliában is számos helyen a magvetővel, a búzával, a gabonával, az elvetett maggal mint gyakran használt szimbólumokkal. Fáradságos, verejtékes munkával került a család legfontosabb tápláléka, a kenyér az asztalra, ráadásul a kenyér a családok hétköznapi életében is Krisztus testét jelképezte, nem csak a templomban. Így aztán nagy becsben is tartották, soha egy falatot meg nem hagytak, ki nem dobtak belőle. A kenyérre keresztet vetettek, mielőtt felszelték, nem harapták, hanem törték, s ha véletlenül a földre esett egy darabkája, azt megcsókolták, úgy ették meg. A földbe vetett, kikelő búzamag a sarjadó új élet jelképe volt, az ország egyes vidékein a búzát életnek is nevezték. A gabonát szakajtókban, kosarakban vitték a templomba megszenteltetni. Vetni csak tiszta ruhába öltözve volt szabad, s a gazda a megszentelt vetőmagot úgy
vitte ki a földre, hogy közben senkihez sem szólt. Káromkodni tilos volt vetés közben. A kiürült zsákot magasra dobták a vetés végeztével, hogy magasra nőjön az elvetett gabona is. Mihály arkangyal a Jelenések könyvében a sátán legyőzőjeként szerepel, már a zsidók nemzetük védőjeként tisztelték, és a keresztény egyház is a men�nyei seregek fejedelmének tartja. Szent Mihály, akit szeptember 29-én ünneplünk, az egyik legkedveltebb templompatrónus a Kárpát-medencében. Ezen a napon Európa-szerte szokásban volt a szegények megvendégelése. Magyarországon Mihály napja a gazdasági év kiemelt fordulópontja is. Az áprilisban, Szent György-napkor kihajtott állatokat ekkor hajtották vissza a falvakba, valamint hagyományosan ezen a napon számoltatták el és szegődtették a pásztorokat. A juhászok, pásztorok legnagyobb ünnepe is volt Mihály napja, ilyenkor mulatságokat, bálokat rendeztek. Az állatok viselkedéséből a várható időjárásra jósoltak: ha Szent Mihály éjszakáján a juhok összebújtak az akolban, akkor hosszú, hideg télre lehetett számítani. Rejtvények, feladatok Óvodásoknak, kisiskolásoknak: 1. Rajzoljátok le nekünk legszebb nyári élményeteket, vagy írjátok le nekünk, mi volt számotokra a vakáció legizgalmasabb eseménye! 2. Mi lehet az alábbi találós kérdés
5. oldal megfejtése? (Annyit segítünk, hogy egy szeptemberi emléknaphoz kapcsolódik a vicces megfejtés.) „Mikor van a túrós csusza neve napja?” Nagyobbacskáknak: A rejtvény megjelölt függőleges oszlopában a Szent Mihálytól advent kezdetéig tartó időszak népi elnevezését olvashatjátok. Ez az őszi táncmulatságok, lakodalmak, bálok ideje volt. Ezt a sort hozzátok be nevetekkel, életkorotokkal és címetekkel együtt a sekrestyébe! 1. Hány asszony közének hívja a nép az augusztus 15-től szeptember 8-ig tartó időt? 2. A halott fiát térdén tartó Szűzanya fájdalmát ábrázoló szobrok, festmények neve. 3. Hogy nevezik a hordozható ravatalt? 4. Ima, más szóval. 5. Hogy nevezték Máté apját? 6. Így szólították Jézust a tanítványai. 7. Neves székelyföldi, Máriának szentelt búcsújáró hely. 8. Szertartásrend, latin szóval. 9. Kik nem dolgozhattak Mihály-napkor? 10. A templomban a mise kezdetét hirdeti. Mindnyájatoknak jó fejtörést, vidám iskolakezdést, szép szeptemberi napokat kívánok! Péti Mária
Regina Krónika
6. oldal
2007. szeptember 2.
Jézus az út, Jézus az igazság, Jézus az élet… Felejthetetlen lelkigyakorlaton vettünk részt augusztusban Leányfalun néhányan a bibliakörből. Ott, a szentmisén felajánláskor énekeltük ezeket a sorokat mindennap bensőséges lélekkel. „Hit és igazságosság” címmel Hofher József jezsuita atya négynapos lelkigyakorlatát hallgattuk nagy várakozással és nyitott szívvel. Kedves Testvérek, az ember legtermészetesebb tulajdonsága, hogy keresi az igazságot, azaz keresi Istent. „Aki van”, így szólt Mózeshez: „kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból” (Kiv 3,14– 17). A szerető Isten meg akar szabadítani minket a bűn rabságából. Vannak személyes és társadalmi bűnök, az utóbbinál nagyon nehéz megítélni, mennyi részünk van benne. Mindnyájunknak Isten szeretetére kell hagyatkoznunk, ki kell lépni saját rabságunkból, önmagunkból. Fontos, hogy valóságos döntést tudjunk hozni az imádságban. Láss, higgy, cselekedj! Lelkiismeret-vizsgálatban nézzük meg emberi és társadalmi kapcsolatainkat, mert egymásnak teremtettünk. Élethelyzetünkben vizsgáljuk meg, Jézus hogyan cselekedne. Személyes hatást gyakorlunk környezetünkre, közösségeinkre és a társadalomra is. Az Isten szíve szerinti társadalom építésére kaptunk küldetést. „Testvérek, meghívástok szabadságra szól, […] szeretettel szolgáljátok egymást!” (Gal 5,13). „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14). Legjobban imában ismerjük meg Istent és önmagunkat. Isten azt mondja: nagyon szép vagy, szeretlek… „Szeretlek, mert magamat megtanultam szeretni” – mondja József Attila. Legyünk azok, aminek Isten teremtett! Isten így szólt Ábrahámhoz: „Vonulj ki földedről […] Nagy néppé teszlek. Megáldalak, és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel” (Ter 12,13). Ábrahám hitt, és cselekedett. Isten fel tudta használni őt tervében. Nos, mi is induljunk! Láss, ítélj, cselekedj! Isten velünk van, ha ki merünk menni a pusztába, és a hit tapasztalatát
éljük, amikor egyedül vagyunk a háborgó tengeren. Isten a vágyainkon keresztül irányít, fontos, hogy lelkiismeretünk szerint cselekedjünk. Ezért fel kell ismernünk, mit akar tőlünk a Lélek. Isten négy ígéretet tesz Ábrahámnak: 1. Új föld: Mélyen a gyökerekig nyúlva el kell gondolkozni azon, honnan is jöttünk, hol van igazán otthonunk ebben a világban, mi felé tartunk. „Mester, hol lakol?” (Jn 1,38). 2. Megáldalak: Szeressek és szeressenek. „Mezítelen” álljunk a másik előtt, hogy megismerjen és megismerjem őt. Így tegyünk a családban, a közösségben. A tékozló fiút is a szeretet viszi haza. 3. Naggyá teszem a nevedet: Ebben kinyilvánul az ember szabadság utáni vágya; szabad leszek, önmagam szeretnék lenni, valaki szeretnék lenni. A valahová tartozás is mély vágyunk. 4. Te magad is áldás leszel: Értékeink vannak; érzem, tudom, hogy jó vagyok, hasznos vagyok. A belső értékelést meg kell adnunk magunknak. Vegyük észre, hogy közösségi módon kell gondolkodnunk, ezt a közösségben tudjuk legjobban megtenni, mert a másik testvér által ismerjük meg magunkat igazán. Feltehetjük magunknak a kérdést, kik azok a személyek és közösségek, akik hozzásegítenek minket az alapvető igényeink kielégítéséhez; mi kiknek segítünk, hogy megtapasztalják alapvető szükségletüket. Isten szíve szerinti társadalom építésén dolgozzunk! „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek…” Isten kegyelméből élünk, ráhagyatkozva hozzátesszük a magunk részét is. Önmagunk odaadása megvalósítható a szeretetben. Olyan kereszténységet kell teremteni, amely tudja csökkenteni a szenvedést, a fájdalmat. Szeretetben, szolidaritásban átélhetjük testben és lélekben azt, amit a másik testvér szenved. Osztozzunk gondjaiban! Jézus szerint a keresztény ember hatalma a „szolgálat hatalma”. Vannak kicsik, szegények, akiket tudunk segíte-
ni. Megvan a hatalmunk, hogy a jó mellett döntsünk. Együttérzés éljen bennünk! Az érzésvilágunkon keresztül vagyunk azok, amik vagyunk. Intenzív kapcsolatban kell maradnunk az érzéseinkkel. Ami az életben éltet, azt szívvel, egész lényünkkel, érzéssel kell választani. A hivatásunkat is, mert az érzéseinkben van a legtöbb energia. Ennek segítségével tudjuk áthidalni a nehézségeket. Folyamatosan kapcsolatban kell lennünk az érzéseinkkel. A szeretet legmagasabb tudata, hogy szeretjük, amit a legmélyebben érzünk. Leginkább a meditációban kerülünk kapcsolatba önmagunkkal. Elérkeztünk egy elcsendesülő, nyugalmi Jézus-imádsághoz. Kényelmesen ülünk, a külvilágot kikapcsolva az időt Istennek szenteljük. Érezhető a test valósága, és erre kell koncentrálni. Majd a testünket, lelkünket Istennek ajánlva, hosszabb nyugalomban, a lélegzetvétel ütemében: Jézus… Jézus …Jézus – hangzik csak ajkunkon. A résztvevők többsége hölgy volt. Megtapasztalhattuk, hogy a női lélek milyen érzékeny tud lenni a felebarát, a közösség iránt. Legyen példaképünk a Boldogságos Szűzanya, az Egyház anyja, a keresztény ember prototípusa, az imádkozó ember mintája. Örömmel telt szívvel, sok szent indíttatással érkeztünk haza. Nagyon jó volt ott lenni. Koloszárné (Katalin)
Felnőtt katekézis a plébánián Szeptember 10-től kezdve minden hétfőn este 6 órakor a hitünk és a keresztény élet tanítása iránt érdeklődők részére katekézist tartunk. Kezdők és haladók egyaránt részt vehetnek. A beavató szentségeket (keresztség, bérmálás, szentáldozás) kérők részére az erre való felkészítést is tartalmaz.
2007. szeptember 2.
Regina Krónika
A barlang mélyén A Regina Mundi X. ifjúsági hittantábora
Az idei nyár legemlékezetesebb hetét Zalaszántón, a Keszthelyi-hegység és a Tátika hegy közötti medencében elhelyezkedő 1050 lélekszámú falucskában töltöttem a plébánia fiataljaival. A falu (esetenként) erdei iskolaként funkcionáló épületében volt szállásunk, a bátrabbak sátorban töltötték az éjszakát, kisebb-nagyobb (sátor alatti) hupnik és esetenként éjjeli eső társaságában. A vizet a falu kútjaiból hoztunk, a főzés tábori körülmények között zajlott, a tisztálkodást pedig a fiúk áldásos munkája tette lehetővé, hiszen a zuhany építése nekik köszönhető. Így esténként meleg zuhany várt ránk, hiszen a melegítés után erre is volt lehetőség. Minden napot imával kezdtünk, este a falu templomában szentmisén vettünk részt, s a napot a kompletóriummal zártuk. Rengeteg újdonsággal találkoztunk, a városi, kényelmes életből hiányzó természettel annak állat- és növényvilágával, erdei nyugalommal, csenddel és egymásra találással, mely a mindennapokban elmarad vagy csupán felszínes kapcsolatok kialakítására korlátozódik. Megmásztuk a Tátikát, jártunk a Tátikavárromnál, a rezi várban, elmélkedtünk a Púpos-hegy lábánál. A programok csúcsa mégis a Kovácshegyi tanösvény volt, amin végigmentünk, s volt lehetőségünk leereszkedni a Vadleány-barlangba. A barlang kicsinységét méretei is mutatják, hossza
mintegy 15 m, magassága 2–3 m közötti, szélessége 1 m. A tábor csúcspontját számomra ez a lent töltött néhány perc jelentette. A barlang mélyén rejtőzködő csend nem csupán a reménytelenség helye, sokkal inkább a ráhagyatkozásé, hiszen sosem tudod, hova lépsz. A zseblámpa csupán apró segítség lehet, de a belső homályt nem oszlatja el. Ez nem tudható be az érzékszervek gyöngeségének, korlátoltságának, hanem a belső feszültség megléte és a bizalom hiánya. Úgy hiszem, néha az élet is ilyen. Barlangokban, szűk odvakban bujkálunk, s magunk sem tudjuk, hova lépünk. Nem a sötétség a legnagyobb gond, hanem a reménytelenség. A megoldás nem a zseblámpa „áldásosnak hitt” jelenlétében van, sokkal inkább a megfontolt
7. oldal lépések sokaságában, folytonosságában. A tapogatózás nem negatívum. A szemlélődés, a körbekémlelés, a várakozás – talán ezek – mozgatják, sőt viszik előbbre az „egészet”. De ehhez türelem kell. A barlang egyik részéből csak kúszással tudtunk átjutni egy belsőbb „szobába”. Másként nem ment: a földre feküdtem, és próbáltam előbbre haladni, kúszva, a föld porával közvetlenül találkozva. Az előrejutás lassú, de kitartással elérsz a célig. De ehhez türelem kell. Akár a felkelő nap várásához, mely reménnyel tölti el az ember szívét: várhat egy lehetőségre. Ma még csak barlangban tapogatózunk, ma még homály borít minket. A felkelő nap azonban nem azonnali jelenség. Egy életen át keresett és vágyott valóság, melynek beteljesedése csak akkor lehetséges, ha földre ereszkedel, s úgy mászol az örökkévaló Atya felé, aki megragyogtatja előttünk fényességét, s beragyogja életünk minden sötét zugát, melyet a bűn beszen�nyezett. „Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban. Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját, Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek.” (Szent-Györgyi Albert)
Fiatalok, jövőre tartsatok velünk! Pődör Georgina – Sopron
Regina Krónika
8. oldal
2007. szeptember 2.
2007: Szent Imre és Szent Erzsébet éve Az időben eljutott híre a szegénységnek Krisztus szíve szerint való apostolához, Assisi szent Ferenchez, ki is levelekben buzdította őt, hogy megtartsa könyörületes kegyességét és elküldötte neki köpenyét, melyet a szent fejedelemasszony drága ereklye gyanánt őrizett. És akkor belépett szent Ferencnek harmadik rendjébe, hogy még nagyobb buzgósággal szentelje életét az irgalmasságnak. Történt akkor, hogy Endre király fényes követséget küldött Thüringiába, amaz üzenettel, hogy leánya Erzsébet férje kíséretében jőjjön Magyarországba atyja látására és derítse föl életének végső napjait, mivelhogy igen kívánja látni mind kettőjöket. Mikor a fényes követség megjelent Wartburg várában, Lajos észbe vette, hogy hitvese mindenét a szegényeknek osztotta s éppen nincsen egyetlen ékes köntöse vagy ruházata, melyben a magyar fő nemes urak előtt megmutassa magát. Aggodalmában bement tehát hitvesének szobájába és mondá neki: – Kedves testvérem, íme urak jöttek atyádnak országából, hogy nevében hazádba hívjanak bennünket látására. Bizonyosan tudni kívánják, vajjon fejedelmi módon élünk-e s néked megvagyon-e mindened fejedelemasszonyhoz illendően? De mostan mely öltözetben lépsz elébök? Hiszen magadat feledvén, csak a szegényekkel foglalatoskodol s mindenedet nekik osztván ily nyomorult öltözetet tartottál magadnak, mely mindkettőnknek szégyenére válik. Mely gyalázat leszen, hahogy Magyarországban híre megy, hogy ily nyomorult sorban tartalak! De Erzsébet szelíden felelé: – Édes uram, ne háborodj meg e miatt, mivelhogy én semmiképpen többé hívságos öltözetekben nem helyezem dicsőségemet. Majd igyekszem oly kedvességgel szólani a hazámbéli urakkal, hogy feledjék hitvány öltözetemet, és úgy megnyerjem tetszésöket, miként ha a legékesebb ruhában volnék. És megválván urától nyomban buzgó imádságba merült, utána pedig fel-
öltötte dísztelen ruháját és bement a fogadó terembe. Az urak pedig fölöttébb álmélkodtak nem csupán kedvességén és szelídségén, hanem gyöngyökkel hímzett ragyogó selyemruháján és arannyal vert násfáin és kösöntyűin, valamint hímzett bíbor köpenyén. Minekutána pedig megváltak a magyar uraktól, Lajos hitvese szobájába sietett és nagy szorongással kérdezte: – Mit tettél, kedves testvérem, hogy ily fényes öltözetet szerezhettél? Hiszen bizonyosan tudom, hogy semmid nem volt. Mosolygott erre szent Erzsébet és mondá: – Íme, mely hatalma vagyon az Úrnak! Annakutána valóban meglátogatták Endre királyt, kitől gazdag ajándékokkal tértek meg, minek örömére Lajos nagy ünnepséget szerzett Wartburg várában, férjhez adván Ágnes nevezetű húgát Henrik osztrák herceghez. E nagy ünnepségen tehát már mind ott voltak a vendégek, de nem lehetett kezdeni a lakomát, mivelhogy éppen a fejedelemasszony hiányzott. Történt ugyanis, hogy Erzsébet a lakomára menet szembe találkozott valamely meztelen és nyomorult beteg koldússal, ki is a Krisztus nevében alamizsnát könyörgött tőle. – Testvérem, – mondotta Erzsébet, – mostan igen sietnem kell, mivelhogy mindenek reám várakoznak, és ezen felül semmi nincsen nálam, mit adhatnék. Várakozzál tehát béketűréssel és ígérem, hogy a lakomáról dús ételeket küldök neked. – Nem úgy, nagy jó asszonyom, – rimánkodott a szegény, – mostan adj alamizsnát, mivelhogy elepedek nyomorúságomban. Krisztus szent nevére, könyörülj rajtam! Erzsébetnek akkor igen megesett rajta a szíve és leoldván válláról drága selyem köpenyét, odaadta a koldúsnak, ki is azt nagy sietve összegöngyölvén eltűnt. Erzsébet pedig díszétől megfosztottan nem mert bemenni a vendégek
közé, nehogy férje ura szégyent valljon miatta, hanem visszament szobájába. Ám az országbíró látta, mit cselekedett Erzsébet és nyomban megjelentette Lajosnak, ki is hitveséhez sietett és mondá neki: – Kedves testvérem, vajjon nem ebédelsz-e velünk? A vendégek már türelmetlenek és csak reád várunk. – Kész vagyok minden megtenni, mit csak kívánsz tőlem, szeretett testvérem, – felelte Erzsébet. – De hol vagyon köpenyed, melyet viseltél, hogy az egyházba mentünk? – Valamely nyomorult szegénynek ajándékoztam, kedves testvérem, ám hahogy nincs ellenedre, úgy megyek, ahogy vagyok. És ekkor megszólalt egyik frajja mondván: – Asszonyom, idejövet láttam köpenyét a szegen függeni a szekrényben. Nyomban sietek és elhozom. És kevés idő múltán visszatért a köpennyel, melyet mikor Erzsébet megpillantott, térdre hullott s hálát adván Istennek, bement a vendégekhez, Lajos pedig nyilván látta Istennek nagy kegyelmét, mivelhogy megismerte, hogy maga Jézus Krisztus volt ama szegény koldús, ki próbára vetette szoláglójának irgalmasságát. Történt pedig, hogy nagy éhínség támadott Thüringiában és a nép oly igen nyomorgott, hogy az erdőkön és mezőkön immár a gyökereket és az oktalan állatok eledeleit gyűjtögette, hogy a pusztulástól menekedjék. S mi több, mindennémű dögök húsával táplálta magát, e miatt pedig nem csupán az éhség, hanem a betegségek is tizedelték. Ekkor Erzsébet éjjel-nappal csak szerencsétlen jobbágyainak enyhítésével foglalatoskodott. Elsőbben is széjjel osztotta közöttük minden pénzét, ami 600 arany forintot tett, utána pedig megnyitotta a fejedelemnek minden magtárát és éléskamráját és minden áldott nap kilencszáz szűkölködő szegényt gyűjtött egybe várában, kiket
2007. szeptember 2. minden szükségesekkel elhalmozott. A betegeknek, gyengéknek és nyomorultaknak, kik a hegyre nem mászhattak, maga vitte meg minden nap az élelmet és ruházatot. A fent mondott mellett még két új ispotályt építtetett, az elhagyatott gyermekeknek is menedéket állított s mind azokat, mind emezeket mindenben maga gondozta és ápolta, semmitől nem undorodván. Gyakorta elvégezte helyettök otthonukban a legalsó szolgálatokat is.
Regina Krónika Így történt egyszer, hogy valamely szegénynek hajlékába lépvén, az nagy sírva kérte, hozna néki tejet, mivelhogy gyengeségében nem tudja megfejni tehénkéjét. Erre a fejedelemasszony azon nyomban kiment az istállóba s maga kezével próbálta megfejni a tehenet, ám az állat ily gyönge kezekhez szokva nem lévén, nem engedte jó szándékát végrehajtania. Másszor térdre borult az ispotályban, hálát adván Istennek, hogy meg-
Internetes kitekintő Óvónősirató Fogyunk mi vasváriak is. Nem elsőként a világtörténelemben. Nálunk híresebb népek is elvesztek már: etruszkok, pártusok. Csendesen, lehajtott fejjel, zokszó nélkül – jó magyar szokás szerint – ölbe tett kézzel várjuk vesztünket. Már csak néhány generációnyi időnk maradt, és végképp elöregszünk. Vasváron idén megszűnt a bölcsőde és egy óvodai csoport. Utoléri a fogyás iskoláinkat, és később minden családot érinteni fog. Nem lesz itt, aki házat épít, hová mentek akkor ácsok, kőművesek? Nem lesz itt, aki vásároljon, fodrászhoz menjen és aki gondozza öregjeit. Amint fogyunk, egyre nagyobbra nyílik majd az országhatár kapuja, a megüresedő házakat más ajkú emberek töltik be. Lakatlan vidék nem lesz ez talán soha. De a miénk sem lesz, ahogy volt már ezer évig. Én csak a gyermekeimet sajnálom, meg azok gyermekeit. Átkozhatnak minket Trianonért, abortuszokért. Nem tudjuk megőrizni számukra a maradék örökséget, amit mi még megkaptunk. Nem hogy a jó vasvári vállalkozók, munkahelyteremtők mintájára még gyarapítanánk is! Nagyot fordulna a világ, ha hirtelen minden vasvári fiatal nő – amíg még van –, szülni kezdene! Még a Guinesskönyvbe is bekerülnénk. Csodánkra járna ország-világ, az idegenforgalom fája is terebélyesre nőne. Mint a mesében, jó példánkat átvennék, újra belaknánk a Kárpát-medencét. Magyarul
áldaná Vasvár nevét még az erdélyi madár is. Mi vasváriak eközben, 4 év múltán, csendesen, szorgalmasan, dolgosan – jó magyar szokás szerint – új óvodát építhetnénk, halljátok ezt ácsok és kőművesek, mert hamar látszatja lenne a bőségnek, ha a nők szülni kezdenének. Én sem írnék több óvónősiratót kolléganőimre emlékezve, az biztos! Már csak egyet mondanék, hátha kettő lesz belőle: szeretettel ajánlom a város kegyeibe szeptemberben világra készülő harmadik gyermekemet, és ne féljetek óvónénik, ha Isten engedi, megszülöm én még a negyediket is! Szatmári Helga Vasvári újság, 2005. augusztus
A történet folytatása, idézet a Rábavidék 2007. július. 20-i számából: Nőtt a gyermekvállalási kedv Vasváron megnőtt a gyermekvállalási kedv a családokban. Míg a korábbi években 23-25 születést regisztráltak a városban egyre csökkenő mértéket mutatva, addig az elmúlt esztendőben megduplázódott ez a szám. A tendencia az idén is tart, így már most látszik, hogy ebben az esztendőben is legalább 50 vasvári kisgyermek jöhet a világra. A vasvári kismamák többsége harmadik gyermekét várja, így egyre több lesz a nagycsalád a városban. p.m. (Virtuális Plébánia honlap levelező fórumáról
9. oldal engedte a szegényeknek szolgálnia. S íme mind, akik ottan voltak, látták, hogy nagy fényesség támad s égi angyal járul Erzsébet elébe és szóé: – Örvendezzél, Erzsébet, mivelhogy kegyelmet találtál a Mindenható színe előtt és ragyogni fogsz, miként a hold mennyeknek országában. Részletek Révai József Szentek legendái – Szent Erzsébet című művéből
Ökumenikus dicsőítés Veszprémi keresztény fiatalok korábbi, az új református templomban indult kezdeményezése, Isten dicsőítése az idén új formát öltött. Új helyszíneken: más keresztény templomokban, az egyetemen és az utcán megrendezve ökumenikus tanúságtétellé formálódott. Ennek a következő helyszíne szeptember 30-án, vasárnap délután 4 órakor a Regina Mundi, a mi templomunk. Szeretettel hívjuk és várjuk a mai, a korábbi, és a lélekben örökké fiatalokat erre az alkalomra, amelyen a fiatalok a saját zenéjükkel és tanúságtételükkel kapcsolnak be minket a közös Istent dicsőítő imádságba.
Egyházközségi képviselő-testületi gyűlés Az ökumenikus dicsőítés miatt a soron következő egyházközségi képviselő testületi gyűlést szeptember utolsó vasárnapja helyett egy héttel korábban, szeptember 23-án délután 3 órakor tartjuk meg a plébániai közösségi házban. Szeretettel hívom és várom rá a testület tagjait. Tóth Gyula plébános
Regina Krónika
10. oldal
Hírek és események Az imaapostoság szándékai szeptemberre: Általános: Hogy a romániai Nagyszebenben folyó ökumenikus gyűlés hozzájárulhasson a valamennyi keresztény közötti egység növekedéséhez, amely egységért az Úr az utolsó vacsorán imádkozott. Missziós: Hogy minden férfi és női misszionárius örömmel ragaszkodjék Krisztushoz, és így le tudja küzdeni azokat a nehézségeket, amelyekkel a mindennapi életben találkozik. Szeptember 3-án, Szent Imre születésének 1000. évében, a halála napján ünnepi programokat rendeznek délután 5 órától a Városháza Kossuth Termében, majd a Várban a Szent Imre szobornál, és a Szent Imre (piarista) templomban. Szeptember 7-én a kassai vértanúknak, Szent Márk, István és Menyhért áldozópapoknak az ünnepe van. Szeptember 8. Szűz Mária születésének (Kisboldogasszony) az ünnepe. Este ½ 7-kor is tartunk szentmisét. Szeptember 8-án du. 3 órakor kezdődik Tihanyban a hagyományos Könyörgés a magyarságért ökumenikus imádság, Gyulay Endre nyug. megyéspüspök beszédével. Szeptember 12-én, szerdán ünnepeljük Szűz Mária szent nevét. Ez a nap templomunk búcsúnapja. Reggel 7 és este ½ 7 órakor tartunk szentmisét. Az ünnepről vesszük a rá következő vasárnap, 16án délelőtt 11 órai szentmisét is.
Szeptember 14. a Szent Kereszt felmagasztalásának az ünnepe. Másnap a fájdalmas Szűzanya emléknapja. Szeptember 15-én tartjuk az idei egyházközségi zarándoklatunkat, amelynek végcélja – Szombathely, Felsőcsatár és Ják érintésével – a Szentgotthárdhoz tartozó Rábakethely, Brenner János akkori fiatal káplán vértanúsága helyén épült kápolna. Brenner Jánost, akinek a boldoggá avatási eljárása folyamatban van, 50 éve gyilkolták meg. Szeptember 21. Szent Máté apostol és evangélista ünnepe. Szeptember 24. Szent Gellért püspök és vértanú ünnepe, aki hazánkban a keresztény pedagógusok védőszentje. Szeptember 29. Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok ünnepe. Szeptember 30-án, szeptember utolsó vasárnapján tartjuk a katolikus egyházban – Szent Jeromos egyháztanító és bibliafordító emléknapjához kapcsolódva – a Szentírás vasárnapját. „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amelyek Isten ajkáról valók” – tanítja Jézus. Legyen mindennapi kenyerünk, napi olvasmányunk a Szentírás! Emlékezzünk rá, hogy a következő évet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Szentírás évének nyilvánította. Október 1-től a téli miserend lesz érvényben templomunkban, az esti szentmisék 6 órakor kezdődnek. Október hónapban minden este 6 órakor közösen imádkozzuk el a rózsafü-
Készüljünk a szentmisére! Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
szept. 9.
Bölcs 9,13–19
Filem 9b–10.12–17
Lk 14,25–33
szept. 16.
Kiv 32,7–11.13–14
1Tim 1,12–17
Lk 15,1–32
szept. 23.
Ám 8,4–7
1Tim 2,1–8
Lk 16,1–13
szept. 30.
Ám 6,1a.4–7
1Tim 6,11–16
Lk 16,19–31
okt. 7.
Hab 1,2–3; 2,2–4
2Tim 1,6–8.13–14
Lk 17,5–10
2007. szeptember 2. zért a templomban, amikor szentmisénk van, előtte ½ 6-kor kezdjük.
„Tetőtéri esték” Tihanyban szeptember 14-én 18 órakor
Hit és természettudomány címmel
Hámori József akadémikus tart előadást.
Imádkozzunk értük...! ...mert a keresztségben újjászülettek: Csernik Eszter Zorka július 1-jén, Ferencz Luca Virág július 15-én, Tóth Marcell július 15-én, Dominyák András július 29-én, Kovács Ilona Flóra augusztus 4-én, Bodrogi Domonkos augusztus 19-én. ... mert szentségi házasságot kötöttek: Turányik Gyula és Horváth Hajnalka június 30-án, Dobos József Csaba és Burján Adrienn augusztus 4-én. ...mert az örök hazába költöztek: Vajda Tamás (56 éves) június 29-én, Szemanyik Ferenc Dezső (65 éves) július 6-án, Gubicza László Mihályné Schall Györgyike Anna (70 éves) július 7-én, Kovács László Mihály (87 éves) július 13-án, Tóth István (80 éves) július 15-én, Énekes Józsefné Talabér Erzsébet (85 éves) július 26án, Kürthy Béláné Barcza Ilona (95 éves) július 31-én, Bencze József (67 éves) augusztus 2-án, Villand Ottóné Énekes Jolán (79 éves) augusztus 22én.
Regina Krónika
A Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja Megjelenik 600 példányban KÖH nyilvántartási szám: 163/0179/2007.
Kiadó neve: Regina Mundi Plébánia Vezetője: Tóth Gyula plébános A szerkesztőség címe: 8200 Veszprém, Dózsa György út 9. Telefon: 88/327-609 Szerkesztőség vezetője: Demény Anna Szerkesztők: Adonyi Krisztina, Kreschka Miklós, Selyem Zoltán
