Regina Krónika IX. évfolyam 10. szám
2008. október 5.
« A veszprémi Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja »
Október esti harangok üzenete Lágy szavukkal te hívogatsz, asszonyunk, Mária, rózsafüzér királynője, a közös imádságra. Az őszi templom sokunkban emlékeket ébreszt a gyermekkorból, anyánkról, aki átölelve őrzi bennünk a gyermeket, „akit te, Szent Szűz, a világra szültél.” Születés és halál között mennyi mindent mond el rólad, Fiadról, és rólunk az egyszerű gyöngysor. E kis füzér összeköt veled örömben, bánatban, szenvedésben, dicsőségben. Ujjaink között forgatjuk Betlehem titkát, és Názáretét. S amíg peregnek a szemek, világossá válik előttünk Jézus nyilvános működésének három évében isteni küldetése: keresztelkedése, első csodája Kánában, az Atya országának meghirdetése, a Tábor hegyi átváltozás isteni dicsősége, végül szenvedése előestéjén búcsúzóul
üzeni: „Ne féljetek! Örökre veletek maradok az Eucharisztiában.” A fiáért aggódó anya – Isten tervei szerint – útjára engedte szent Fiát. Tudta, érezte, hogy az agg Simeon jóslata beteljesedett. Vállalnia kell a fájdalmas anya gyötrelmét, és osztoznia kell fia kereszthalálában. Felmegyünk a gyöngysor lépcsőjén a Golgotára, s mily nehéz volna mennünk, ha nem látnánk, hogy te, a fájdalmak anyja, már megelőztél! Ott állsz a kereszt alatt rendületlenül. Még följebb! Egyre magasabbra! Húsvét öröme repít, elold a földtől a biztos remény, hogy miránk is gondja lesz annak, „aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett.” Onnan üzensz nekünk, te „titkos értelmű rózsa”: „A világot kereszthalálával megváltó szent Fiam rátok is vár.” Úgy imádkozzátok a szentolvasót,
hogy az Üdvöz légy, Mária középpontjába elrejtett titkokat ismételve az Újszövetséget, az evangéliumok lényegét kapjátok. Segítenek benneteket a Szentírás jobb megértésében. Olvassátok, hallgassátok, de a szentolvasóban lelketek csendjében nem a szív meg a száj, hanem szent Fiam lelke találkozik lelketekkel. Milyen jó, hogy ez az egyszerű kis füzér Isten végtelen szeretetét így közvetítheti. Íme, Mária nagy jelenéseinek üzenete számunkra is. Így jutunk el Mária által Jézushoz, amint ezt tette a nagy zeneszerző, Haydn, Sík Sándor költő, a szent életű páter Marton Marcell karmelita atya is. Ez segítette és segíti sikerre napjainkban is világhírű szívsebészünket, agykutatóinkat. Bárdos Lajos két zeneművének egy-egy kis részlete is ezt példázza. Az egyikben a még romlatlan, fiatal lélek szeretné fellebbenteni a mennyo rszág titkát Mária segítségével. „Mennyország ajtaja, nyílj ki csak egy cseppet, / Ajtó hasadékán keresztül hadd lessek! / Szépséges Szűzanya, két karodat tárd ki: / Vezess fiacskádhoz, mennyországot látni!” A másik részletben a hosszú életében botladozó lélek kéri Máriától a hazatalálás reménységét: „Vezeklő szívünket meg ne vesd, / Jézushoz bennünket elvezess. / Szent kezed fogja meg roskadó vállunk, / Míg Fiad szívében hazatalálunk.” Szóljanak hát az októberi hűvös esték harangjai, és induljunk el mi is Máriával Jézushoz! N. E.
Regina Krónika
2. oldal
Szent I. Callistus pápa A pápák életéről a II. századig meglehetősen keveset tudunk. Legtöbbjüknek csak a neve maradt fenn, sőt néha az is nehezen követhető a hagyomány folyamatában. A III. századtól azonban a pápák egyre határozottabb alakot öltenek mint az egyháztörténelem főszereplői. Közéjük tartozik Callistus pápa is. A nevét írták Calixtus, Kallisztosz, Kalistus formában is. 217–222 között volt Róma püspöke. Fáradságos munka volt a hagyományában szétválasztani az igaz adatokat a hamisaktól, de miután megtörtént, aránylag sokat tudunk róla, mégpedig hiteles adatokat. Kortársa, a római Hippolitus pap a legfontosabb adatközlő. Egyáltalán nem nevezhető a pápa barátjának, annyira nem, hogy néhány kutató a Callistusszal szemben ellenpápaként fellépett Hippolitussal azonosítja. Ha ez nem is felel meg a valóságnak, kétségtelen, hogy Hippolitus nem adott tárgyilagos képet a pápáról. Egy épületesnek alig, sőt kifejezetten gyűlölködőnek nevezhető irat töredékeiből (Refutatio IX) a következőket tudjuk meg: Callistus felszabadított rabszolga volt, és Zephyrinus pápa idejében lett a római egyház diakónusa. Hivatala elsősorban az anyagi ügyekhez kötötte, melyekhez értett is, és ezzel nagy megbecsülést vívott ki magának a hívők körében. Az ő kezelésébe tartozott a Via Appia Antica mellett lévő katakomba is. Ezért hívják mind a mai napig Callistus-katakombának. Zephyrinus halála után megválasztották pápának. Nagyon súlyos nehézségekkel kellett megküzdenie: az eretnek Sabellius és követői tagadták a Szentháromságot azzal, hogy túlhangsúlyozták Isten egységét. Azt hirdették, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három önálló személy, hanem egyetlen személynek különböző megnyilvánulási formái. Callistus ezért Sabelliust követőivel együtt kiközösítette az Egyházból. Ennél is égetőbbek voltak a lelki-
pásztori kérdések: a bűnbánat, a házasság és a hittagadókkal való bánásmód kérdései. Az egyre gyarapodó egyházközségekben napról napra merültek fel ilyen kérdések: „Megbocsátható-e, ha valaki eretnekségbe téved? Visszafogadható-e az Egyházba valaki, ha az üldözés idején gyengének bizonyult, és valamilyen formában megtagadta a hitét? Vajon érvényes-e az Egyház előtt a szabad embernek rabszolgával kötött házassága, mert a római jog ezt a házasságot érvénytelennek tartotta?” E kérdések megoldásában két irányzat állt szemben egymással: egy túlzó, szigorú és egy enyhébb, az átlagember képességeit figyelembe vevő felfogás. A pápa ehhez az utóbbihoz csatlakozott, amivel elég sok ellenséget szerzett magának. De ő úgy ítélte, hogy az Egyháznak és a pápának az irgalmasság jövőbe vezető útját kell járnia. Erről beszélt később Szent Ágoston, amikor azt mondta, hogy az Egyház „corpus permixtum”, azaz szentekből és bűnösökből álló, vegyes közösség. Callistus haláláról nincsenek biztos adataink. A 354-ben keletkezett római naptár vértanúként említi. A Depositio Martyrum október 14-re teszi temetése napját. A legenda elbeszéli, hogy Callistus idejében villámcsapás következtében leégett Róma egyik kerülete, és a tűzben egy Jupiter-szobor jobb karja is leolvadt. A pogány papok engesztelő áldozatot mutattak be a sérült bálvány előtt. Ekkor ismét vihar támadt, és most egy villámcsapás elpusztította az egész bálványt és oltárát is. A történtekért a keresztényeket tették felelőssé, ezért Palmatius konzul parancsot kapott, hogy tartóztassa le Callistust a klerikusaival együtt. El is fogták őket, de miközben a bíróhoz vezették a foglyokat, a parancsnok és katonái megvakultak, a foglyok pedig elmenekülhettek. Az egyik Vesta-szűz elragadtatásba esett, és így kiáltozott: „Callistus Iste-
2008. október 5. ne az igaz és élő Isten!” – Meghallotta ezt Palmatius, és elindult másodszor a pápához. Mikor rátalált, kérte, tanítsa a keresztény hitre, majd megkeresztelkedett. Utána sok előkelő embert vitt el Callistushoz, az egykori rabszolgához, és valamennyien megkeresztelkedtek. Végezetül a császár olyan haragra lobbant Callistus ellen, hogy elfogatta, öt napig étlen-szomjan őriztette a börtönben, majd agyonverette, s hogy az öngyilkosság látszatát keltsék, kivetették a börtön ablakán. Utána, hogy nyomtalanul tüntessék el, kútba dobták a testét. Egy Asterius nevű pap azonban kiemelte a kútból, és tisztességgel eltemette.
Istenünk, hallgasd meg kegyesen néped imádságát, hogy Szent Callistus pápa, akinek szenvedése emlékezetét üljük, érdemeivel segítsen minket! Forrás: A szentek élete
„Tetőtéri esték” Tihanyban október 10-én 17 órakor
Az iskolák államosítása címmel
Timár Ágnes O.Cist tart előadást.
Regina Krónika
2008. október 5.
A Biblia éve Sok jel mutat arra, hogy a Szentírás iránti érdeklődés növekszik. A Biblia évének célja nem csak az ismeretterjesztés és figyelemfelkeltés. Sokan vannak, akik egyénileg nem találkoznak Isten szavával, csak az istentiszteleteken. Mások érdeklődéssel forgatják a Biblia könyveit, de nem eléggé figyelnek az Egyház szándékára, az isteni megbízás alapján kifejtett értelmezésre. De a Szentírással kapcsolatos különleges alkalmaknak, így a Biblia évének is van általánosabb, mélyebb mondanivalója, célja is: A Biblia éve: hálaadás – Isten népe tiszta szívből hálát ad Istennek a Szentírásért, azért, hogy Isten emberi szavakban is kifejezte irántunk való szeretetét, megmutatta életünk értelmét, elmondta, hogyan érdemes élnünk, hogyan válhatunk igazán értékes emberekké, hogyan járulhatunk hozzá egy új, szeretetre épülő közösség, „ország” felépítéséhez […] Jézus tanítása, az evangéliumok által. A Biblia éve: családi ünnep – A Szentírás közös kincsünk […] a krisztusi szeretet által teremtett és áthatott közösségeké: az Egyházé, egy-
3. oldal
házmegyéé, a plébániai közösségé, a lelkiségi csoportoké, a családé. […] A krisztusi közösségnek jó oka van arra, hogy ünnepi díszbe öltözve örvendjen a Bibliának, a közösség életét alapvetően meghatározó isteni ajándéknak. A Biblia éve: tanúságtétel – Emberi vonás, hogy amit fontosnak, értékesnek tartunk, azzal eldicsekszünk mások előtt. Mi a Bibliával dicsekszünk ország-világ előtt. Azzal, hogy számunkra milyen fontos ez, milyen jó, hogy kaptuk, milyen fényt és biztonságot jelent számunkra. Ez a tanúságtétel egyben hívás és bátorítás is
mások számára, akik eddig másfelé keresték életük boldogulását. A Biblia éve: az egység szolgálata – Mi, katolikusok, elfogadtuk Istentől a Biblia egészét. De annak nagy része nem csak a mi Szentírásunk, hanem a zsidóké és a többi keresztényé is. Méltó tehát, hogy ünnepünk, hálaadásunk és tanúságtételünk velük közös legyen, hiszen ők is részesültek Isten e nagy ajándékából. A közös hálaadás és ünnep pedig erősíteni fogja bennünk és közöttünk az összetartozás, a testvériség tudatát, érzését és növekedését. Tarjányi Béla írásából
Rejtvénysarok XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával, egy külön ünnepet engedélyezett Magyarország részére. Kérdés: Melyik ez az ünnep? PÉLDABESZÉD, SZŐLŐ, ŐRTORONY, TAPOSÓGÖDÖR, VILÁG, GAZDA, JÉZUS, ÉPÍTŐ, KŐ, VIHAR, ÚR, NÉP, TELEPÍTETT, PÉNZ, TITOK, VÉN. FIÁT, MÁS, ÉLT.
P É L D A B E S Z É D
M T Á I F
Ő T Í P É
R Ú Y O G
T O R O N Y I A A É G T H A V R O I K N A K V I L Á
Y Z N L T
K Ő É T T
A L P Y E
S Ő Z A T
J M O G Í P
É Á N A E
Z S N Z L
U S É D E
R Ö D Ö G Ó S O P A T
Az előző havi rejtvények megoldásai
András Bevonulás, hívek köszöntése
Pál vagy Jakab Bűnbánati cselekmény
Szent
Júdás vagy Máté
Péter
Dicsőség
Olvasmány, majd Szentlecke
Alleluja
Evangélium
Szentbeszéd
Tar
zí
ci
usz
,
Átváltoztatás
Miatyánk
Isten Báránya
Áldozás
Áldás, hívek elbocsátása
é
ret
tünk
!
Hívek könyörgése
Felajánlás
Szent vagy…
kö
nyö
rögj
Hitvallás
Nem csak gyerekeknek! Kedves Gyerekek! Egy mesét mondok ma nektek: egy mesét, ami igaz, s így, mint minden igaz mese, bizony szomorú is egy kicsit – mert az élet-mesékben nem mindig sikerül legyőzni a sárkányt, és nem mindig él boldogan a kis királyfi a legszebb királykisasszonnyal, amíg meg nem halnak, és a jók nem mindig nyerik el megérdemelt jutalmukat… vagy mégis? Hol volt, hol nem volt, egy kis faluban éldegélt egy család. S mivel szépen, békességben, szeretetben éldegéltek, nem is igen lehetett róluk hallani semmit – mert erről ugye nincs mit beszélni… A szülők szerették egymást, és féltő gonddal nevelték gyermekei ket, a gyermekek pedig tisztelték és szerették szüleiket. Élt ebben a mesebeli családban egy kislány. Egy kislány, aki, mikor megismertem, vidám volt, cserfes, a szeme csupa tűz, csupa mosoly, de most, mikor utoljára láttam, az arca sápadt volt, a tekintete riadt, és vigasztalhatatlanul sírt. Ez a szép, okos és szorgalmas kislány akár az én lányom is lehetett volna, hiszen éppen annyi idős, mint az egyik gyermekem – amolyan se nem kicsi, se nem nagy – ,s most hirtelen komoly, nehéz, embert próbáló gondokat rakott vállára a sors, most hirtelen – akart, nem akart – nagylánnyá kellett válnia. Róla szól a mese. Szeptember első vasárnapján tikkasztó kánikulában szaporázom a lépteimet, misére harangoznak. A templomba lépve fülledt homály fogad, nincs levegő, nincs enyhülés. Mindenki a homlokát, arcát törölgeti, egyvalaki a szemét is, a könnyeit… Kicsi, vékony, szőke asszony áll a templomajtóban, megakad rajta a tekintetem, nem láttam itt mostanában. Azt beszélik a faluban, nagybeteg a férje, talán ezért jött – kérni még egy kis időt, esdeni egy kis haladékot, reményt, csodát… Összeszorult szívvel nézem: arca hófehér, finom vonásai elgyö-
törtek, a szépen vasalt ünneplőruha alatt egész teste reszket, miközben rárápillant a mellette álló fiatal lányra. Ezekben a pillantásokban megbúvik minden fájdalma, félelme, aggodalma. Ketten vannak itt csak egymásnak, ketten a templomajtóban, az ünneplő gyülekezet háta mögött, ketten egyedül a bánattal, a félelemmel. A kislány megnyúlt a nyáron, egy fejjel magasabb már, mint az anyja, fegyelmezetten áll. Talányos, barna szemei messze túlnéznek az oltáron, a miséző papon, a kicsi templom falain. Nem tudja még, mi vár rájuk. Nem tudja, nem akarja felfogni, arcán dacos derű fénylik, a fiatalság elszántsága. Talán ez a kamaszos konokság, talán ez elég lesz, hogy elűzze az ólálkodó halált… – így töprengek. Hazafelé menet egyre ők járnak a fejemben, anya és lánya, s imádkozom értük: „Uram, ha lehetséges, vedd el tőlük ezt a kelyhet…” – nehezen folytatom – „s ha nem, hát legyen meg a te akaratod…” – úgy fáj a szívem értük, muszáj hozzátennem: „csak adj nekik erőt is hozzá, Uram, hogy elfogadhassák!”, s lázadozva, alkudozva kérem újra: „de ha lehetséges volna mégis...” Nem volt lehetséges... Egy hét sem telt belé, és nyárból télbe fordult az idő. Hol volt már a fullasztó hőség! A temetésen szemerkélt az eső, dideregve álltunk, és fázott a lelkünk. Az arcokon mély megrendülés, a tekintetekben eget ostromló, komor vád, fájdalmas, kétségbeesett kérdések: miért épp ő, miért most, miért így, miért, miért, miért… Bizony, soha olyan megrendítő képet nem láttam, ahogy ez a kislány, akiről a mese szól, hol a nővére, hol az édesanyja nyakába borulva zokogott. Köröttük megfáradt, öreg tenyerekbe hajló homlokok: jaj, aki a gyermekét temeti, jaj, akinek a gyermeke maradt társtalanul, árván… S akkor arra gondoltam – mert mi másra is gondolhat ilyenkor az ember – hogy ma nekik, holnap talán nekünk… S erről szóltak
2008. október 5. az énekek és a pap szavai is: mindig készen kell állnunk, mert nem tudhatjuk, mikor jön el az óra… De hát emberi ésszel mindezt oly nehéz elfogadni, és bizony félig gyerek, félig felnőtt kamaszlélekkel még nehezebb, szinte lehetetlen! A család kicsi bolyban, félkört alkotva gyűlt össze a sírgödör mellett. Egyre szorosabban, egyre közelebb húzódtak egymáshoz, összeértek a vállak, összefonódtak a karok – mint egy óvó-védő szárny vették körbe a gyászoló fiatalasszonyt és a lányait. Arra gondoltam, milyen ősi, mélyről fakadó ösztön ez bennünk: összebújni, összekapaszkodni az örömben-bánatban. Miért is győzzük le, küzdjük le magunkban ezt a vágyat oly sokszor a hétköznapokban? Büszkeségből, tartásból, gátlásosságból, önvédelemből? Ki tudja…, de sorra elmaradnak az ölelések, a kézszorítások, a bátorító mosolyok, a simogatások. Hol volt, hol nem volt, volt egy kis család. Ma már csak volt. Mert az édesapát magához szólította a Jóisten, s az itt maradottak azt kívánják, bárcsak mese lenne az egész, és nem ez a gyötrelmes valóság, mert az igaz mesék néha nagyon szomorúak tudnak lenni… de hinnünk kell, hogy a jók végül ezekben is elnyerik méltó jutalmukat. Hinnünk kell, hogy akik úgy szerették a családjukat és a gyermekeiket, mint ez az édesapa, azok bebocsáttatást nyernek a mennyországba, hogy akiknek ilyen fiatalon ilyen nagy keresztet rakott a vállukra a Jóisten, mint ennek a kislánynak, azokkal nagy tervei vannak, és azoknak erőt, hitet is ad hozzá, azoknak a lelkét megnemesíti a szenvedés által. Hát, eddig tart ez az igaz mese.
Simon András: Örök emlékezettel
Regina Krónika
4. oldal
2008. október 5. Kicsi lány, ma neked írok, neked és azoknak a társaidnak, akiknek mindenszentekkor nagyon nehéz lélekkel kell kibandukolni a temetőbe, s mindazoknak, akiknek gyerekfejjel felnőttgondokat akasztott a szívébe az élet: kinek egy haláleset, kinek egy betegség, kinek más tragédia jutott. Tudom, nincs szó, ami vigaszt nyújthatna nektek, csak imádkozni tudok értetek, és biztatásképpen Ady Endre sorait idézni: „Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.
Regina Krónika Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.” Nektek pedig, kedves kis olvasóim, akiknek még nem kell ilyen komoly megpróbáltatásokkal szembenéznetek, azt üzenem, hogy adjatok hálát ezért a nagy kegyelemért nap mint nap, és ne feledjétek: nem tudhatjuk, mennyi a kiszabott időnk, okosan kell
hát gazdálkodnunk vele! Nem hagyhatunk ki nem mondva, befejezetlenül dicsérő, szerető szavakat, bocsánatkérő, köszönő mondatokat, nem spórolhatunk meg mosolyt, csókot, ölelést, kézszorítást! Mindig pontosan kell tudnunk, hogy mik az igazán fontos dolgok! Ez persze néha nem is olyan könnyű dolog, még nekünk, felnőtteknek sem. De ne feledjétek: csak a szívetekre kell hallgatni, a lelketeket a Jóistenhez emelni, és mindjárt egyszerűbb lesz visszatalálni a helyes irányba! Ehhez kívánok mindnyájatoknak tiszta szívet, lelkierőt, kitartást! Péti Mária
Gárdonyi Géza
Karitászzarándoklat 2008. szeptember 12-én, Mária szent nevének ünnepén megint nagy lelki élményben volt részünk. A kora reggeli eső után szép, kellemes időben indultunk autóbusszal, az egyházmegye karitászcsoportjainak résztvevői. A reggeli közös ima és éneklés után kisebb szünet után a rózsafüzér imádkozása közben érkeztünk meg Győrbe. Első utunk a bazilikába, a könnyező Szűzanya kápolnájába vezetett. Rövid, csendes ima után az idegenvezető részletesen ismertette a bazilika történetét. Az eredeti román, majd gótikus templom helyén épült a mostani barokk székesegyház. A könnyező Szűzanya képét Írországból menekítették Győrbe. Az 1697-es ír vallásüldözés idején március 17-én a kép több órán keresztül könnyezett, majd 1767-ben készült a ma is látható oltár a kegyképpel. A sok meghallgatott ima emlékét kis márványtáblák őrzik. A bazilika másik nagy figyelmet érdemlő helyisége a Hédervári-, vagy Szent Lászlókápolna, ahol a Szent László-herma és Boldog Apor Vilmos síremléke látható. Ez a kápolna őrzi a gótikus székesegyház emlékét is. Az idegenvezető minden résztvevőt megajándékozott Boldog Apor Vilmos képével, amit hozzáérintett az ereklyetartóban őrzött véres ingdarabjához.
5. oldal
Írás a Bibliába
Ezután mentünk a püspökvárba, ahol a pincerendszerben létesített Apor Vilmos-kiállítást tekintettük meg. Megrázó élmény volt a vetítéssel egybekötött idegenvezetés. Átélhettük a megemlékezők elbeszélése alapján a püspök halálának történetét, megismerhettük életszentségét. Ezután az egyházmegyei gyűjteményt és könyvtárat látogattuk meg, ami szintén nagy élményt jelentett. Ebéd után még egy rövid fohászra és megtekintésre betértünk a bencés templomba, majd egy Duna-parti sétával mentünk az autóbuszhoz. Az úton imával töltöttük ki az időt. Zircen egy ciszterci atya fogadott bennünket, aki ismertette a ciszterciek történetét, bemutatta a templomot, majd az általa bemutatott szentmisén is részt vehettünk. Szentbeszédében a Szűzanya tiszteletéről és segítségéről beszélt nekünk. A mise végén a zirci és a keszthelyi karitászcsoport vezetője ismertette munkásságukat, majd gazdag élményekkel lelkileg feltöltődve értünk haza. Köszönettel tartozunk a szervezőknek, hogy jobb munkánk érdekében évente ilyen lelki és szellemi élményekben részesítenek bennünket. BLné és KLné
– Az Újszövetség Könyve elé – Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak angyalsúgás: „Ne félj: fogd a kezemet.” Gyermeknek is: „Mily szép rege”, Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!” Fal, – s túl rajta élő hangok, Köd, s benn zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom: Csak megnyitom s benn vagyok. Ablakán a Paradicsom Rózsáira láthatok. Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Bíborleplek ronggyá mállnak, Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke!… Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne.
Regina Krónika
6. oldal
2008. október 5.
Hajósi Mária-szobor és kalocsai motívumok Egyházközségi zarándokút – 2008 Zarándokokként járjuk utunkat itt, a földön: minden nappal közelebb érünk életünk céljához, a mennyei Atya országához. Szeptember 20-án egyházközségünk jó néhány tagja kelt útra a hajósi Mária-kegyszoborhoz, hogy a Szűzanya elé tiszta lélekkel járulva búcsút nyerjen saját maga vagy a földi élet kötelékeitől már megszabadult valamely szerette számára.
Alig keltünk át a Dunán, Kalocsa felé közeledve máris megláttuk az 1000 éves érsekség főszékesegyházának tornyait. Kalocsa államalapításunk óta érseki székhely, a magyar katolikus egyház jelentős központja. 1002-ben Szent István alapította az érsekséget. A ma látható székesegyház a negyedik ezen a helyen, a hazai egyházi építészet egyik kiemelkedő példánya. Első érseke Boldog Asztrik volt, aki II. Szilveszter pápától István király számára elhozta a koronát. Miközben vezetőnk, Máté Viki megismertette velünk a város történetét, már be is értünk a belváros szívébe. Itt a Szentháromság tér látványa tárult elénk, amelynek épületei ma is őrzik a hely történelmi hangulatát. Az olasz barokk stílusú érseki palota
épületében találtunk rá a Főszékesegyházi Könyvtárra, mely páratlanul gazdag kódexekben és a könyvkiadás első évtizedeiből származó ősnyomtatványokban. Legfontosabb látványossága talán a XVIII. században élt Patachich Ádám érsek művészi ízléssel berendezett barokk olvasóterme, amely a kötetek egységes, aranyozott bőr kötésének köszönhetően ma is eredeti fényében ragyog. Itt kapott helyet a könyvtár könyvtörténeti kiállítása, majd 2008 tavaszán itt nyitották meg a bibliakiállítást is, amely számára a XIII. század kézirataitól napjaink kiadványaiig 100 ritka példányt választottak ki. Gyönyörködve néztük a régi tollrajzokat, kézzel festett iniciálékat, színezett metszeteket az üvegezett polcokon belül. A ritka bibliai térképek között akadt olyan, amely még a túlvilági paradicsomot is „feltérképezte”. Nehezen szakadtunk el a csodálatos gyűjteménytől, de várt ránk a főszékesegyház, melynek szentélye szent István kora óta ugyanazon a helyen áll. A mai templom 1735 és 1754 között épült barokk stílusban. A templom egyik nevezetessége kitűnő orgonája, amelyen egykor Liszt Ferenc is játszott. Sajnos előbb el kellett jönnünk, mint szerettünk volna egy kezdődő koncert miatt, de a paprikamúzeumban hamarosan megvigasztalódtunk. Amint felfelé haladtunk a padlástérbe, üde paprikaillat csiklandozta orrunkat, majd szemünket a gerendákra akasztott dús paprikafüzérek látványa kápráztatta el. A kiállított képek segítségével megismerkedtünk a magyar fűszerpaprikatermesztés történetével és a munkafolyamatokkal. Aki akart, vásárolhatott is a különféle készítményekből.
A fűszernövények után szemünkre egészen más káprázat várt. Az Érseki Kincstárban gazdagon díszített ötvöstárgyakat, liturgikus öltözékeket, valamint szobrokat és festményeket láthattunk. Buszvezetőnk ügyességére igencsak szükség volt, miközben a szűk utcákon át eljutottunk a népművészeti házhoz. Már kívülről megcsodálhattuk a híres kalocsai motívumokat, amelyekkel a falakat díszítették, majd a házban a terítők, ágytakarók, ruhadarabok, korabeli háztartási eszközök, edények, de még a kemence is kalocsai mintáktól pompázott. A kézi festések és hímzések között nem lehetett felfedezni két teljesen azonosat sem. Az ebédre hozott szendvicseink elköltése után Hajósra indultunk a templomhoz, és annak fő ékességéhez: a Mária-szoborhoz. A kegyszobornak a szájhagyomány szerint megható története van, sok „szenvedésen” kellett keresztülmennie. A betelepülő svábok hozták magukkal németországi hazájukból. Az egy méter magas, fából faragott szobor a főoltár központi alakja. 1500 körül készítették. A szobor csodatévő erejéről egészségüket visszanyert sánták, süketek, bénák tettek tanúságot. Sokak lelke tisztult meg bűneitől a Szűzanya közbenjárására. A pápa 1794-ben nyilvánította kegyhellyé és örök érvényű búcsújáróhellyé a templomot.
2008. október 5. A szentmisén Gyula atya emlékeztetett arra, hogy célkitűzés nélkül az utazás értelmetlen, és ugyanígy az életnek is célja van: eljutni Istenhez. A kitűzött cél elérésének mindent alá kell rendelni! A zarándokút során legtöbbször egy kegyhelyre akarnak eljutni a zarándokok. Mi ezúttal a Szűzanya kegyhelyét kerestük fel, tehát az ő
Kitekintő Francia részleggel gazdagodott a megyei könyvtár Franciaország kultúrája megismerésében alapvető szerepe van a hatszáz kötetből álló részleg kialakításának, ami a Veszprém megyei könyvtár állományát is jelentősen gazdagította. Az önálló részleget Christian Rosello, Maine-etLoire megye alelnöke és Talabér Márta, a Veszprém megyei közgyűlés alelnöke nyitotta meg szeptember 19-én. Az állományt elsősorban az egyetemisták és a középiskolás diákok használják. Harmóniában ló és ember A Cadre Noir, ami Európa egyik leghíresebb lovasakadémiája, fotótárlaton mutatkozik be Veszprém megyében a Megyeházán. Alain Laurioux kiállítását Christian Rosello, Maine-et-Loire alelnöke és Lasztovicza Jenő közgyűlési elnök nyitotta meg szeptember 18-án. – Szívesen tekintünk ezekre a gyönyörű képekre, melyek a lovak lenyűgöző szépségét, fegyelmezettségét, az emberrel való különleges kapcsolatukat, a harmóniát őrzik. Mindketten lovas nemzet hírében állunk, országainkban jelentős hagyományokra tekint vissza ez a sport, és napjainkban is népszerűségnek örvend – köszöntötte a vendégeket a megyei elnök. Lasztovicza Jenő külön üdvözölte a tárlat művészi értékét, mely a híres francia akadémia életének különleges pillanataiba enged betekintést. Frederic Pierrard, az 1825 óta működő akadémia vezetője, egyben oktatója arról beszélt, hogy sikerük legfőbb titka a szigorúságban, keménységben rejlik, és
Regina Krónika
7. oldal
közbenjárását kérjük Istennél, hogy a magok jó talajba jussanak bennünk, és utunk végén eljuthassunk a végcélhoz, az Atya országába, az örök életbe. Hajóson járva nem hagyhattuk ki a híres pincesor meglátogatását sem. Rendezetten sorakoztak egymás mellett a takaros pincék. Sokan éppen az aznapi szüretről tértek vissza, mások
már német vendégekkel kóstoltatták a finom nedűt. Hamarosan mi is rátaláltunk egy vendégszerető szőlősgazdára, akinél finom vörösbort kóstoltunk. Jó hangulatban, testben és lélekben megújulva tértünk haza, erőt gyűjtve a hétköznapok megpróbáltatásaihoz.
ehhez kiváló partnereik a nemes francia hátaslovak. Az akadémián ötszáz hátaslóval kétszázan foglalkoznak, és bemutatóikat kiemelkedő siker, elismerés kíséri világszerte. Október közepén Budapesten is bemutatkoznak a Hungexpo vásárközpontjában.
Szeretjük Sümeget!
Az istenek nektárját ünnepelték Badacsonyban Legalábbis így nevezte a helybeli és környékbeli borokat Krisztin N. László polgármester a badacsonyi szüreti mulatság alkalmával a hétvégén. Nem volt szerencséje, aki a bámészkodók közül túlzottan közel állt a szüreti felvonuláshoz. A lovas kocsikon vagy gyalogosan vonulók, asszonyok és férfiak korommal kenték be a nézelődők arcát, amire pillanatok alatt egy kis toll is került. A látvány önmagáért beszélt. A többórás, rendkívül színpompás, jó kedélyű szüreti felvonuláshoz, köztük a történelmi borrendekhez az egész badacsonyi térség csatlakozott. Eljöttek távolabbról is, mint például Hajdúhadházról, Miskolctapolcáról és Keszthelyről, hogy együtt vigadjanak az itteni emberekkel. Nótaszóval, népviseletben ünnepelték a felvonulók és velük együtt az érdeklődő tömeg a szüretet, a térség legjelentősebb eseményét. A badacsonyi szőlő, a bor és a szüret – miként a polgármester vélekedett – meghatározó az itteniek, főként a férfiemberek életében. Az igazi borászok ugyanis annyira kedvelik ültetvényeiket, hogy a tőkékkel beszélgetnek is olykor, melyek soha nem szólnak vissza. Az új termés pedig mindig a megújulást rejti magában, ami ugyancsak vonzó a férfinép számára – fokozta a derültséget Krisztin N. László a badacsonyi mólónál, ahol nyarat idéző tömeg hömpölygött hétvégén a szüret ünneplésekor.
Demény Anna
Történelmi belváros, a festői szépségű vár, a Balaton közelsége. Leginkább ezért szeretik Sümeget az ott élők – derült ki a hétvégi „Szeretem Sümeget” elnevezésű rendezvényen. Nem csak a hazai és külföldi vendégeknek kell látványos, érdekes programokat kínálni. Legalább ennyire fontos, hogy az ittenieket is meglepjük különlegességekkel, nekik is kedveskedjünk, hogy szeressék, magukénak érezzék városunkat – érvelt a rendkívül gazdag programokat kínáló esemény mellett dr. Rédey Zsolt polgármester. A hétvége a vidámságról, a zenéről, táncról, sportról szólt, és külön szerveztek programokat gyerekeknek, családoknak. Szombaton a nap fénypontja lett a Ferencváros–Sümeg-rangadó, utóbbi csapatot erősítette a polgármester is. A mérkőzésre távolabbi településekről is tömegével jöttek el az érdeklődők. Boczkó Gábort köszöntötte Tapolca és a megye Hajszálon múlt, hogy nem került dobogóra a tapolcai olimpikon. A pekingi olimpián negyedik helyen végzett egyéniben, ötödiken pedig csapatban Boczkó Gábor párbajtőröző. Az olimpikont szeptember 11-én köszöntötték szülővárosában, Tapolcán. A város és a megye vezetése szülők, edzők, ismerősök, támogatók, barátok társaságában mondott köszönetet a Honvéd élsportolójának a Tamási Áron Művelődési Központban. A köszöntésen részt vett Rédli András párbajtőröző is, akit a megye delegált Pekingbe. A sportolók elmondták: már megkezdték a felkészülést a következő, londoni ötkarikás játékokra.
Regina Krónika
8. oldal
Miserend
Lelkiségi foglalkozások
Hétfőtől szombatig: 7 órakor Szerda: 18 órakor is Elsőpéntek: 18 órakor is Szombat: 17 órakor (ovismise) 18 órakor Vasár- és ünnepnap: 9, 11, 18 órakor A hónapok második vasárnapján, 9 órakor gitáros szentmise lesz.
Hírek és események Az imaapostoság szándékai októberre: Általános: Hogy a püspöki szinódus segítse a püspököket és a teológusokat, a hitoktatókat és a lelkipásztori munkatársakat, hogy Isten szavának szolgálatában bátran adják tovább a hit igazságait, közösségben az egész Egyházzal. Missziós: Hogy ebben a misszióknak szentelt hónapban a Pápai Missziós Művek és egyéb szervezetek révén minden keresztény közösség szükségét érezze annak, hogy imádsággal, áldozattal és anyagi segítséggel vegye ki részét az Egyház egyetemes missziójából. Október 1-től a téli miserend szerint végezzük a szentmiséket. Az esti szentmisék vasárnap és hétköznap egyaránt este 6 órakor kezdődnek. Október hónapban minden este közös rózsafüzér-imádság van a templomban, este 6 órakor, amikor esti mise van, előtte ½ 6-kor kezdve. Október 8. Szűz Máriának, Magya-
2008. október 5.
Hétfő: 18 órakor felnőttkatekézis a plébánián Szerda: 17 órakor ministránsfoglalkozás a templomi hittanteremben 18.30 órakor bibliaóra a közösségi házban Csütörtök: 18 órakor szentségimádás Péntek: 19 órakor ifjúsági hittan a közösségi házban Szombat: 18 órakor kóruspróba a templomi hittante remben
rok Nagyasszonyának, Magyarország főpátrónájának az ünnepe. Október 18. Szent Lukács evangélista ünnepe. Október 19-én tartja egyházunk a missziós vasárnapot és az évente szokásos missziós gyűjtést. Október 28. Szent Simon és Szent Júdás apostolok ünnepe. November 1., szombat, mindenszentek ünnepe. Este nincs előesti szentmise, hanem az ünnepről végezzük, és az esti misét követi a szokásos halottak napi megemlékezés elhunytjainkról, valamint a halotti zsolozsma virrasztó imaórája. November 2-án, a 31. évközi vasárnapon idén halottak napja szentmiséit végezzük, a rendes vasárnapi rend szerint. A halottak napjához kapcsolódó búcsúkról: „Aki a temetőt ájtatos lélekkel látogatja, és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1–8-ig mindennap teljes búcsút nyerhet. Feltételek: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára. Az év többi napján részleges búcsút lehet nyerni a temető
Készüljünk a szentmisére!
meglátogatásakor. Akik halottak napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a halottak napját követő éjfélig) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek a szokott feltételekkel. A látogatáskor egy miatyánkot és egy hiszekegyet kell imádkozni. Ez a búcsú elnyerhető a megelőző vagy következő vasárnapon és mindenszentek ünnepén is” (Direktórium).
Imádkozzunk értük...! ...mert a keresztségben újjászülettek: Kozma Bognár Melani Anna szeptember 7-én, Benyó Réka szeptember 7-én. ...mert szentségi házasságot kötöttek: Pozsgai Előd Péter és Bődi Zsuzsanna szeptember 13-án. ...mert az örök hazába költöztek: Kocsis Istvánné Bödör Terézia (93 éves) szeptember 7-én, Vajda Miklósné Kerékgyártó Anna (96 éves) szeptember 12-én.
Regina Krónika
A Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja Megjelenik 650 példányban KÖH nyilvántartási szám: 163/0179/2007.
Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
okt. 12.
Iz 25,6–10a
Fil 4,12–14.19–20
Mt 22,1–14
okt. 19.
Iz 45,1.4–6
1Tessz 1,1–5b
Mt 22,15–21
okt. 26.
Kiv 22,20–26
1Tessz 1,5c–10
Mt 22,34–40
nov. 2.
Jób 19,1.23–27
Róm 5,5–11
Jn 6,37–40
A kiadó neve: Regina Mundi Plébánia Vezetője: Tóth Gyula plébános A szerkesztőség címe: 8200 Veszprém, Dózsa György út 9. Telefon: 88/327-609 A szerkesztőség vezetője: Demény Anna Szerkesztők: Lakóné Adonyi Krisztina, Kreschka Miklós, Selyem Zoltán
Lapzárta: minden hónap 20-án
