REGÉNnEO L X \> >%^< PES Ki. Ciiyuíay Fái

REGÉNnEO PES

Ki

>%^<

L X \>

Ciiyuíay Fái

MAGYAR regényírók KÉPES KIADÁSA Szerkesztette és bevezetésekkel

ellátta

MIKSZÁTH KÁLMÁN

32.

KÖTET

EGY RÉGI UDVARHÁZ UTOLSÓ GAZDÁJA NK A TÜKÖR ELTT ^ A VÉN SZÍNÉSZ Irta

GYULAI PÁL

BUDAPEST

FRANKLIN -TÁ R S magyar

írod. intézet és

1911

U L AT

könyvnyomda

4f

^^.a^?u

EGY RÉGI UDVARHÁZ UTOLSÓ GAZDÁJA

NK A TÜKÖR ELTT

*

A VÉN SZÍNÉSZ

IRTA

GYULAI PÁL BÉR

DEZS

RAJZAIVAL

n BUDAPEST

FR A N K magyar

Ll

N-TÁRS U LAT

írod. intézet és

191

]

könyvnyomda

?6^

kot.

3Z

Minden Jog fentartva

gBRARy 2 5 1967

Franklin-Társulat nyomdája.

GYULAI

PÁL.^^

Gyulai Pál els novelláját, j

850-ben

Az

ban.

írta,

az utolsót

—

sl

Tíárom beteg ozimt

Egy anya

—

1866-

esztendbe jellemének kifejldése, egész bels alka-

e két évszám közé esiizenhat

esik írói

tának kialakulása és

forma, a kifejezés eszközei

a

fölötti teljesen biztos uralom megszerzése.

novella Írásakor

kezd

Az els

még keresi a még nem hatolt

író volt, a ki

maga

útjait,

le az

emberi lélek és a

idegen hatások

alatt áll,

saját lelke

mélységeibe

s

Inkább merít irodalmi remini^zczencziákból, mint ön-

magába írásakor

élményekbl. Az utolsó novella már kész ember volt, az a teljesen, egysége-

beolvasztott

sen kialakult jellem, a melynél különbet pregnáns körül hat ároltság és energikus határozottság dolgában

nem ismerünk volt élete

túl lirai

egész

irodalmunkban.

költeményeinek

dalmának

értékelése

már csak

mveket

volt

új

akkor

mintegy fele meg^^olt,

szakos jelentség harczát az

nem

Már

munkája legnyomatékosabb részén

járult új vonás,

körül

megharczolta.

alkotott,

kor-

eltte való kor iro-

Ezután

egyéniségéhez többé

világnézete

hozzáférhetetlen

már minden módosulásrak, érzéscinek köre

* Mikszáth Kálmánnak, c

vállalat

szerkesztjének

folytán ezt a bevezetést Schöpflin Aladár

irta.

is

elhunyta

Yl

nem Az

meg

volt szabva s szíve

bels

átalakulásoknak.

nyilt

meg többé

új

harc^ok

egyénisége

de mikor egyszer lehiggadt, akkor bels probléma meg oldva, már csak folytatni tudta magát, egyenes

között alakult

ki,

rá nézve minden lehetséges volt

úton.

Ha végéig

lírájának jellemrajzában csak a hatvanas évek írt

vennk

verseit

figyelembe, akkor

meg-

is

kapnék még ezután negyven évre terjed egész lírájának képét. További élete már csak megénevaló

kelni

tárgyakat

lírai

adott

neki.

Már

fiatalkori

melyet mint

Gyulai

képét ismerünk: egy mélázásra hajló,

gyön-

lírája is azt a

képet mutatja,

géd, finom lelk ember, a kit heves szenvedélyek

sohasem bántanak,

a

kiben könnyen reflexióba olvad

zanak a

kibl teljesen hiánygeniális nagy mozdulatok, de annál több

benne

bensség

az érzés, érzésbe

a

a

reflexió, a

és szinteség.

különben

Néha még idegen

egyegy fordulatban Vörösmarty, másokban Petfi, ismét másokban Heine hangját véljük felismerni A közaz abszolutizélet iránti élénk érzék most még hatások fátyolozzák

el

tiszta hangját:

—

mus, a magyar közélet úgyszólván teljes szunnyadása korában

—

leginkább a

szabadságharoz

lel-

kesít és bánatos reminiszczencziáiban mutatkozik; ebbl fognak fakadni késbb politikai szatírái és epigrammái s ezt a hangulatot fogja majd össze

egy nála szokatlan nagy arányú, bár töredék képben a 7{omhányi.

A

szerelem sem az

egész

valót

fel-

zaklató, rejtelmes hatalom fölötte,

hanem csöndes,

könnyen búsongásra

tztl

hsjló,

irzékl

csaknen\

YIl

teljesen mentes vágyakozás az egyéniségét kiegészít

—

mind-

alig

más,

Gazdagnak egyáltalán nem mondható Gyulai

lirája,

n

után. Gyulai fiatalkori szerelmi lírája

össze néhány kis vers

—

tu'aj donképen

mint elhangja késbbi családi lirájának. mint a hogy egész szelleme sem. a lira

sen

:

szerelem, haza, természet

hangja. Olyan érzelmi életet

öleli

fel

— egyébre

telje-

alig

van

mely semmivel

a

élt,

még

Tárgyköre

hagyományos tárgykörét sem

sem haladja túl bármely átlagos ember érzelmi életét s mvészi értéke nem is gazdagságában, mélységében, vagy változatosságában van, hanem abban a mvészi teljességben, a kifejezésnek abban a kristályos tisztaságában,

A

hang

Mindig szinezés,

t-szta

a

magát

melylyei

csengése adja

meg

hatást.

érezzük, hogy minden hstásra számított ki-

minden nagyzolás nélkül

azt

költ,amit érez és teljesen úgy mondja

önmagát

kialakítja.

mvészi

a

A

adja, olyannak, a milyen,

nélküli, becsületes

szinteséget

párja irodalmunkban. (Mint

illeti,

el,

mi az affektálás

abban

kritikus,

az affektálást gylölte legjobban.)

mondja el a a hogy érzi: alig

van

másokban

Ebben

is

is

lényé-

nek uralkodó vonása érvényesül igazságérzése, a mely egyaránt kiterjedt az erkölcsi igazságra és a m/észi igazságra- Rendkívül biztos stil-érzéke sem :

egyéb, mint igazságérzeiének a stOus szempontjából való nyilvánulása, mert a stílszerség

minden stil-mvészct nem egyéb, mint

a

s

általában

mondani-

valónak a maga természete szerint való, vagyis bels igazsággal teljes kifejezése.

Ez

a tartalomban és

formában

egyaránt nyilvá-

vni nuló igazság jellemzi Gyulait, a prózafrót

Kri-

irodalomtörténeti munkásságának eredményei

tikai és

általánosan

mentek

nem

is.

ismeretesek

:

tle származnak

általa

s

köztudatba irodalmunk multiának csak-

át a

fontosabb

összes

érték- megállapításai

azt a

;

nagy irodalomtörténeti anyagot, melyet Toldy Fedolgozta

rencz összegyjtött, javarészében

értékel és

szempontjából,

kritika

fel

az

Petfit

állította

Aranyt végérvényesen irodalmi fejldésünk csúcs-

pontjába

gában

máig

mvészi

álló két igazán

magyar irodalomnak,

a

fiát

adta az els,

s

tartalmi

gazdagságával

sem

és

is

majdnem ma-

életrajzi

A

hogy

monográlirája

változatosságával

nem válik

szempontok sokasága és sokféleEgyéniségének zárt, önmagában sége jellemzi. kifejezett és körülhatárolt volta nem engedte, hogy a nagyon fogékony és nagyon sok szempontú kritikusok módjára úgyszólván hozzáalakuljon a költhöz, ki,

kritikáját

a

a kit tárgyal: rá csak azok a

nek csak azok

a

költk

szépségei hatottak,

s

a

a költészet-

melyekhez

hozzá volt hangolva, mint a hogy a hangvilla csak azokat a hangokat ad]a vissza, a melyekre hangolva

költrl rajzol, csupa bels igazság, de nem mondható teljesnek. Vörösmarty egyénis
Ép

ezért a kép, melyet cg\-egy

rajzolhatja több igazsággal és igazabb megértéssel,

de mindenki

találhat

Vörösmartyban

fölös

számmal

olyan szépségeket és olyan tulajdonságokat, a melyek

hogy észrevette semmitl sem állott távokritikai lirizálástól, abban

mellett Gyulai elhaladt a nélkül,

volna

ket.

labb,

mint

Nála, a az

ki

affektáló

IX

nyilvánul a kritika elmaradhatatlan

csak azt

tudja

maga

bizonyos mértékig

tudományos, kritikai

ösztönén

elméleti

ítélete és

az

és

megfontolásokon

leszrt

—

hogy mégis

a múltról s

kortársa-ról

a

is

alapult az

saját

mvészi

—

leg-

saját írói gyakorla-

s a

Ezért

tapasztalatán.

szubjektív s

Nem

remekmveibl

irodalom

miben

a

tükrözdik.

is

módszere, hanem

inkább Shakespearebl tából

eleme, hogy

lirai

egy költben,

értékelni

mindig

Ítélete

legtöbb esetben, a mikor

szó),

érezzük

igazságnak

mindannyian, annak az a magyarázata, hogy az

nem

változó

hangulat,

az igazság iránti rendkívül élénk

érzékben

szubjektivitása

hanem

pillanatnyi,

gyökerezik, mely lényének gyökere.

Az

egyénisége

számára nincs szubjektív igazság és objektív igazság,

hanem a

De

csak egy, egységes igazság van.

mi az irodalomban lényétl idegen

viszont:

volt, a

mihez

magában rokon húrokat, attól teljesen nem elfordult s azt sem tudta benne értékelni, a mi valóban érték. Inaen van, hogy kortársai némelyikét, talált

pl.

Vajda Jánost, egyéniségének az övével teljesen

ellentétes

Ebbl

volta

érthet

miait,

sohasem

elutasító

ujabb jelenségeivel

magatartása

szemben,

koráétól teljesen elüt kor,

üt

körülmények között

tudta

megérteni.

irodalmunk

melyek új, az az övétl teljesen ela

nevelkedett

és fejldött

nemzedékek, az övétl gyökeresen különböz sek

termékei.

Ez

az

elutasító

magatartása

ízlé-

ki-

élezettebben jutott kifejezésre, mint a milyea volt, kritikáinak polemikus hangja miatt, a Jgrjtjktja

minthogy az

rendszerint polemikus: vitatkozás a kri-

tizált

m

S

szcrzjév^el.

hozza magával, hogy

a

polémia természete,

a vitázó

jobban

Gyulai

a mit támad, mint a mit helyesel.

stílusa

kiélezi

azt,

az iro-

dalomban s az életben egyaránt szenvedélyes vitatkozó volt; nyilván meggyzdésének erteljes volta, a melylyel velejár a mások meggyzésére való vágy is,

a

hajtotta vitára,

de szerette a

nyilvánuló

vitatkozásban

önmagáért,

vitát

szellemi

érvek és ellenérvek csattogó- pattogó játékáért

mindig

örült,

ha valaki az

az

tornáért,

is s

érveit talpraesett ellen-

érvekkel tudta ki/édeni. Riedl Frigyes mutatott rá Gyulairól szóló tanul-

mányában s

arra a

mvei

életrajzi

Katona

bels

mely Gyulai

kapcsolatra,

és novellái között van.

egy egy költ

életrajza

Vörösmarty

egyéniségének,

pályájának, munkásságának lélektanilag kimélyített,

inkább

venítesz is,

mvészettel, mint tudományos mód-

intuitív

szerességgel

való,

csaknem novellisztikus megele-

Ugyanilyen eszközökkel készültek novellái

melyek tulajdonképen képzelt emberek lélektani

életrajzai.

Gyulai egyetlen novellájában sem rajzol

cselekvényt,

a

mely

alaknak

különböz egyén ség Minden novellája egyetlen

több

súrlódásából keletkezik.

jellemrajza, a többi alakoknak csak annyi-

ban van létjoguk, a mennyiben életük kapcsolatba a falakkal elénk, a

s

csak

melyek

által

jut

azokkal a vonásaikkal kerülnek ez a kapcsolat létrejön. Nincs

mennyiben falak sorsára hatnak s néha szinte csak ürügyek arra, hogy a falakot jobban megvilágíthassa az író. önálló életük, csak annyiban vannak, a

a

Gyulai minden novellájának alkata ez

;

egy bizo-

XI

nyos meghatározott jellemvonásokkal rajzolt ember meghatározott helyzetbe kerül. Az em-

bizonyos

ber jelleme és helyzete között összeütközés támad s

ebbl

Más

sorsa.

fejlik ki az ember minden novellájának tárgya egy

összeütközésbl

az

szóval

:

embernek a maga milieujével való szembekerülése. Az emberek tehát teljesen kialakult jellemmel, egyéniségek

mint zárt

jellemük

nem elttünk

hogy úgy mondjam Gyulaira

;

—

csak

olyan

alkalmazkodásra

menziójukban ket.

kifejlett

k,

hanem

Nagyon

és

ez

rajzolni,

maga:

átala-

mnden

képtelen,

—

elt-

jellemz

embereket tudott

a kik abból a típusból valók, mint kulásra,

történetbe,

a

fejld

csak legömbölyödik

vonásra.

vonásról

tünk,

bele

jutnak alakul és

di-

meghatározott jelleme-

(Hasonlítsuk Össze Gyulai alakjait Jókai alak-

úgyszól /án

jainak

korláilan

megkapjuk a két ellentétességét.) Legnagyobb

ségével

lájában,

s

az

alkalmazkodó és

Egy régi udvarház

képes-

jellemének egész

íió

legkitnbb uiolsó

az ú| viszon) okhoz alkalmazkodni

nem

novel-

gazdájá-hsín tudó, asszi-

magyar ember ti Radnóthy Eleknek a megváhozott viszonyok között ugyanazok a tulajdonságai okozzák pusztulását, a melyeken azeltt jólléte milálódási a

képtelen régi módi

pusát

elénk.

állítja

alapúit.

Egy más

világban nevelked/e és fejldve

úgy csöppen bele a Bach-korszak viszonyaiba, mintha egy idegen világrészbe jutott azzá,

volna.

a

mi,

Mássá

hasonulni mát tétbe kerül,

fejldni,

nem

az

új

tud, egész

helyzethez

szk

hozzá

világával ellen-

minden mozdulatával nekimegy valami

Xll

áttörhctctlen

Minden szándéka

falnak.

visszájára

tudománya tudatlanság, úri büszkesége oktalan gg, erélye erszakoskodás számba megy ebben az új világban, a mely nem sem ért. Ügy kell elpusztulérti t s a melyet hazafisága

fordul,

úgyszólván ízenkinr. Gyulainak

nia, lassan,

az alakja

lázadás,

szen más emberré: Glück'Szerencse úr

sleg

vedlik

még

ki látszólag teljesen átalakul,

a

is,

át

:

is

az

egé-

csak kül-

magyar csak

a jóravaló kecskeméti

elrejtzik az asszonyi zsarnokság kényszere alatt a

német

berlini

küls kérget

polgár plundrája alá; a mint ezt a leolvasztja róla a

magyar szó

és

ma-

gyar bor, mindjárt kifelé fordul igazi valója.

Az

olyan ábrázolási módnak, mint a Gyulaié, a

meg

tjpus felel

A

s

Gyulai

novellái valójában tipus-

mformájának, mely késbb, a nyolczvanas években Mikszáthtal uralkodó szerepre jutott irodalmunkban. Gyulai az els nyomatékos rajzok

is.

rajz

Minden

képviselje.

szélesed

rajz

:

novellája többé-kevésbbé ki-

egy tipikus alaknak apró vonások

tömegébl kibontakozó

ábrázolása.

A

lényeg benne

mindig a lélektani rajz megelevenít biztossága és a kompoziczió szigorúan zárt egysége.

mint különben és elmélet vai

mindenben

A

összeesik.

szemben,

—

Ebben

—

Gyulainál gyakorlat

fleg Jókiirajzra és a kom-

kritikában

mindig a lélektani

is,

poziczióra vetette a fsúlyt.

De

az

ábrázolás

stílusa s a

zetével

m

való

keletkezik

s

módjából

hangulata

is.

az ábrázolás

humoros hangulat ábrázolás is a humor irá-

összeütközésébl a tipusos

folyik

Az embernek környe-

XlU

nyába

hajt.

humoros,

Három

Gyulai

talán

csak

véve

beteg-ét

novelláinak

els. ki,

a

nek Jókai híres gyjteményébe,

Már

J{ vén

színész-hzn

novelláját,

fiatalkori

mely még csaknem

hatások terméke,

jesen irodalmi

hangulata mindig a

tel-

(Biz/ást beleillea

Csaíaképek-hc),

hatáiozottan kimutathatók

humoros felfogás nyomai. Még jobban eltérbe humoros hangulat a még sok vonásában konvenczionális Jí fösvény halálá-hsin^ a komikus vonások túlsúlyával tnik fel Jlz eís magyar komikusban és még inkább Glück-Szerencse wr-ban s a maga egész mélységében érvényesül az "Egy régi a

jut a

udvarház

gazdájá-h^n.

utolsó

Gyulai elbeszél mvészete kétségkívül ez utóbbi novellában emelkedik legmagasabbra.

Ennek

alap-

hangulata az a mély, nemes melancholiájú humor,

melynek párját irodalmunkban csak Arany néhány alakjában (legjellemzbben az öreg Toldiban) találjuk. A központjában lev alak, Radnóthy, teljes elevenséggel gyökérszálait,

elttünk

áll

:

Iái juk

lényének

rejtett

ezer apró vonásból egységesen, tel-

bontakozik ki elttünk s egyékörülményekbl, melyekbe jutott,

jes plaszt^czitással

niségébl végzetes

és

a

szükségszerséggel

alakul

ki

sorsa.

Az

egész perspektíva, a központban álló egyetlen alakkal s

mögötte az

nemzet sorsának képéig

egész

kiszélesed háttérrel, csodál atraméltóan bizios

m-

falak és háttere szervesen össze van forrva s az egész kép egy önmagában teljes egység benyomását adja. A hanvészettel van megalkotva

gulat elejétl

végig

;

a

zavartalan

egységébl

kél ez

XlV

benyomás, minden részletet összefoglal az író mély megindultsága a pusziulásnak azon a képén,

a

a melyet élénkbe tár.

ban

sohasem

bele

van

zavarja

rejtve

lás finomságaiba,

a

Ez a lirai momentum azonmeg a rajz biztonságát, az

vonalaiba,

rajz

árnyéko-

levegjévé

felszívódik a képben,

válik.

Gyulai elbeszél

stilje

ebben

is

mvészete tetpontjára. Teljesen hangulata, kifejez,

a mi kifejezni való és mindent

nemcsak

képek hangulatát

a

vagy nem

leges,

megbontaná seségben

a

ez

a

álló szó,

ma sem régi

mely fris-

Gyulai többi

próza.

hogy

irodal-

egy meghaladott fejldési fokának termékei,

az "Eq^ régi udvarház azt

nös

a

S csodálatos

novelláin legalább itt-ott megérezzük,

munk

a

Nincs egyetlen fölös-

is.

maga helyén

meg

mindent éreztet,

képeket adja meg, ha-

a

a hangulat egységét.

maradt

a történet

átitatja

szabatosságával

kristálytiszta

mi érezni való,

nem

a novellában jut

ízt

a

benyomást

teszi,

hogy

lehetne máskép megírni. Csak azt a külö-

kapta

az

idtl,

borok legdrágább

a

mely

sajátsága.

a

nagyon finom

EGY RÉGI UDVARHÁZ UTOLSÓ GAZDÁJA

A

Radnóthy Elek udvarháza híres

KüküU falusi

nem

mentén. Tulajdonkép

ház, a hogy' lakait

Erdélyben nevezik,

is

volt a Kisvolt

a kisebb birtokú

még kevésbbé

udvar-

nemesek

várkastély, a

mágnások várakból átalakított épített kastélyait szokás megnagyobbszeren vagy tisztelni. A Radnóthyé e kett közt foglalt helyet, hasonlóan családjához, mely se a mágnásokhoz, se

mely névvel csak

a

a tekintetesekhez

nem

tartozott,

volt, így, erdélyi divat szerint,

nál

s

több

hanem méltóságos

kisebb a nagyságos-

a tekintetesnél.

Az udvarház magas dombon

emelkedett.

uralkodott az alatta elterül falun,

s

vetett

Onnan hosszú

árnyakai, ha napfényes alkonyon vagy holdas éjjel a

folyam tükrében

szög, földszintes

Nagy négybels udvar nélkül,

nézegette magát.

épület

volt,

de ha ennyiben különbözött is a várkastélyoktól, annyiban épen nem hasonlított a közönséges udvarházakhoz, a mennyiben négy úgynevezett tornyos

majdnem

bástyával büszkélkedett,

magas

kettsnek

zsindelyfödele pazar sze-

látszott, széles

szélylyel nyújtózott a magasba, Gyulai Pál

:

Egy

régi udvarház.

emelete

homlokzatán óriás i

s

már megfcketült kczímcr gnyolta

krisfák százados oJy fennhéjázó

fiatalságát s kinyúló

kil.átás

hogy

nyílt,

házához tartozóknak képzelhette

a

házrz

tornáczából

a birtokos udvara völgy

hosszában

elszórt falucskákat.

Udvara kénye-kedvére nyúlt a

domb

folyam

a

A

el.

fels udvar

síksága volt, a melyet kert övezett, egész

A

kanyarodtáig.

ház

meg

konyhaépület

húzta

mindig

kémény nyel,

eczetes

füstölg

megrakott tornáczczal

s

mely eltt más néven kul-

ellenrzje, segédje s ha kell, mindegyre megjelent, hol sápítva,

szakács

a

helyettesítje, hol

magát,

üvegekkel

léczes ajtóval, a

az úgynevezett gazdasszony vagy csárné,

mintegy

mellett,

hozzáragadva, a

mint

nyelvelve,

a

kin

az

egész

ház

terhe

nyugszik. Itt

hasalt

komondor, folyóvíz

vagy kapkodott csontok a

melyet,

hogy meg

Marosnak

nevére.

után

keresztelt

a

nagy

dühödjék,

ne a

babonás

béres. Itt függött egy faalkotmányocskán holmi kis is beill csöngety, a mely napjában háromszor pontosan megszólalt: tizenkettkor a küls cselédeknek, egykor a belsknek, kettkor az

harangnak

uraknak. Rendesen a kis sánta

Mányi

csengetett,

egy nyomorék árva leány, a ki a majorságot, fleg nagyon gyönyörködött a csöngety hangjában s félóráig is elhúzta volna, ha a

a ludakat rizte

;

mérges gazdasszony

ki

gatsz már, te kis béka!

nem

—

kiált: Itt

—

jelent

Nem

hall-

meg regge-

lenként a méltóságos asszony széttekinteni, pirongatózni,

munkát

adni

a

jobbágyasszonyoknak

s

alamizsnát

osztogatni

a

szegényeknek.

gylt

Itt

cselédség szine

össze esténként beszélgetni a

a

:

szobaleány, az inasok, a huszár, a hintós kocsis,

nagyon

a kertész, a ki nyalka, rátartó volt, s

gazdasszony kegyében

A A

volt

bízott

alá

s

a

állott.

nem ok

kertész

keze

is

nélkül

kert

magát.

rá

tartotta

egy egész

tartomány

kis

se a régi franczia kerthez, se az új angol park-

;

hoz nem hasonlított, eredeti magyar kert volt, a mely dúsan megáldva a természettl, magában foglalt mindent: virágos, veteményes, gyümölcsös, méhes kertet, aszalót, pálinkafzt, malmot, egy pár

rétet,

darab

jó

temet

falusi

felé.

erdt

E

a családi sírboltot a

s

rend a rendetlenségben, e

számítás a pazarlás közepett, e gond a hanyagság kiséretében, sok bizarr bájt, vadon szépséget

házott

reá.

A

telt ki, s a fiú

ki

;

járt és tapasztalt,

nagy

tervekkel jött haza,

a

kert

legkiesb

középütt tágas körré alakúi, az

pontján, a

gyepkarikák váltakoznak szanaszét, tetett

virágok

Neptun

ontja

falusiak

nyílnak

minden vasárnap

egy

dugdosták orrát

fwel

elevenzöld

cserepekbe ül-

kis

eljöttek

k

s

roppant patak ide

k

vizét.

bámulni,

Neptun

eltt,

vagy szöszszel.

Nem

a gyerekek órákig elállingáltak a is

itt,

körösköri,

orrán-száján

mely

mve. Egy kékes-

fehérre festett kis filegorja díszeleg

be

újat.

melyeket soha sem tudott végrehajtani. Azonban

az a hársfasor

A

valami

mostaninak atyja volt köztök a legnyughatatla-

nabb a

Mindenik

örökölte atyja hivatalát.

öregbítette tudományát és gondolt

A

ru-

mindig jobbágy családból

kertész

egyszer hangzott innen nagy Járma! a kertész ütlege s a gyerekek visítása.

Az

alsó

emelkedtek.

udvarban

Az

elszórt

gazdasági

épületek

egész tért porcsf vonta

ko-

be,

pott sznyegként, egymást átvágó ösvények czirá-

Egyik egyenesen sietett a gazdatiszti lakba onnan a csrnek fordult; a másik az istállóba futott s a csikós kertben veszett el ; a harmadik dáival.

s

meg-megbujva kígyózott az ólakhoz hez

és ketreczek-

a negyedik sokfelé ágazva rohant a pajtákba.

;

Mindeniknek

mellékága a gémes kúthoz, majd

volt

mindeniket átvágta

a

húzódott

a

büszkén

porondos kocsiút, a galambbúgos kaputól

mely fel

a

dombra, az udvarházig.

—

Csak annyi forintom volna,

naphosszat

itt

—

hány kocsi

a

jár

sóhajtá sokszor a félesz biva-

berobogó kocsikra bámulva. Radnóthy nem is szkölködött vendégek néla

los,

kül

;

azért sok év óta

els

alispán, azért lakik oly

közel az országúthoz, azért van annyi vendégszobája.

A

—

nélkül.

megrizte

Hiven

félszer

ritkán

A

kapufélfánál

«gy-^gy paripa

a

ház

idegen

volt

becsületét.

vagy beljebb

sem hiányoztak. Alatt a

sok ügyes-bajos

kalappal

is

szünetUn

ficzánkolt, valamelyik kurta

a ki tisztelkedni vagy értekezni jött.

A

nemesé,

gyalogosok

és fenn nyüzsgött az udvar

jobbágyembertl,

csapatonként

—

vagy kocsi

hintó

sorjáztak

fel

a

kik

levett

a méltóságos

alispán úrhoz.

Hát még mikor név- vagy születésnapra gylt a szomszéd nemesség vagy tisztújításkor

össze

kortcscsapatok

vonultak

nyihogott a

szkölt

)ó,

Pattogott

át.

az

ostor,

Az érkez ven-

a kutya.

dégek egymást kergették, a félénk asszonyok sikoltoztak, a sürg cselédek egymásba ütköztek. A kurzenébe veszett

jantás riadó

boréval

Fenn

egyesült.

a

mámora

táncz

a

s

a

kinn a ház

teremben,

eltt, alatt az udvaron, mindenütt dobogott a föld,

csengett a leveg, csapongott a szív,

ház kivilágított ablakaival mintegy

messze

kintett ki az éjbe,

a

s

vénül

megifjodva

te-

hirdetve a környéknek,

hogy gazdája mulat.

Mindez

csak

oda van. Az udvarház

és

volt

pusztulását és szegénységét gyászolja. Alig

Maga

hetni reá. nézi,

év

mintha

nem

nem

óta

1848

is

sze

ismer-

ámulva

De

ez a másfél év több volt

egy udvarháznál régibb és nagyobb

s

megviselt vagy óta

is

volna az övé, pedig csak másfél

látta.

egy századnál dolgokat

hazatér Radnóthy

a

nem

Radnóthy

elpusztított.

mert Kolozsvárott

volt otthon,

megbetegedve, majdnem egy esztendeig nyomta az ágyat, s alatt

iszonyú

Nem

még

azután

is

gyöngélkedett.

sokáig

egy nagy forradalom viharzott csaták-

csoda,

és

ha

el,

s

Az-

Erdély

pusztításoknak volt színhelye.

1850

kora

tavaszán

alig

ismer

Bizony a ház is alig ismerhet reá. ó sem a régi többé; nagyon megfogyott és megszült. Komor, beesett arczán vonásai régi kifejeudvarházára.

zésének csak romjaira villog

ugyan,

de

találhatni.

némi

Apró

fekete szeme

haragos búskomorságban.

Bajusza sincs kipödörve, a helyett hosszú szakálat eresztett, a mi

még mogorvábbá

teszi.

Öltöz ete

is

hanyagabb, mondhatni kopott. Rókamálos pecsétFoItos

s

a zsinórzat

Vidrafövegét kiette a moly,

s

mentéje

foszlásnak

rajta

indúit.

hol jobbra, hol balra

kedve hozza magával. Minden, a mi jobb napjaira emlékeztet, csak félfödel díszes kocsija, a melyet az utolsó tisztújításra csicsapja, a mint rossz

öreg István huszárja, a

náltatott,

a bakon,

gával ül

s

a

ki

régi fontossá-

három almás-szürke

a

ló,

melyek oly vígan ügetnek, mintha most megyeházától hoznák haza. Hajdan nemcsak a lovak ügettek vígan, maga a bennül gazda is derült volt. Majd mindig csena

is

megelégedéssel

des hol

közeledett

minden mintegy várta

si

birtokához,

és üdvözölte.

a

A torny ócs-

kák közt kanyargó füstgomoly már messzirl intett

malomgát moraja mind hangosabban

a

feléje,

barátságosabban köszöntötte

vagy

lombbal

;

gyümölcscsel

érettebb

és

a kert fái virágosabb

fogadták

szeme nem egyszer pihent meg egy-egy újabb boglyán vagy asztagon ; a hazatér nyáj kolompja, mint szives «jó estét» csendült fülébe; a hunyó nap csak érte, csak azért látszék késni, hogy még egyszer rávilágíthasson tornáczon

ül

a

táj

szebb pontjaira

ismert kocsit és

keveset gondolt, most a legapróbb részlet jut,

eszébe juttatják az

nyei,

var,

régi

az

állapotjában

elhagyottság

lev

is

eszébe

roskatag födele, betört

penésztl sárgás-zöld

a romok,

a

udvarház düledez kémé-

rongált tornyocskái,

ablakai,

s

már megismerte a jól kendt lobogtat. Akkor mindezzel

nejére, a ki

fala, a s

pusztuló ud-

az egyetlen

még

épület, a családi sírbolt, a

kiemel az alkony fény, mintha mondani

mdyct úgy

akarná, hogy odanézzen, most várja neje.

De

ers

bármily

Nem

mely Radegykedven komor

volt a felindulás, a

nóthy szívét emésztette, arcza

hogy

szánakozzanak

rajta

cselédei, kivált István huszár, a ki a bakról

mind-

maradt.

akarta,

egyre betekintett és szólani szeretett volna, hanem folyvást a volnánál maradt szegény,

mert a mióta

ura kedvetlen és beteges, ritkán tudja és meri eltalálni,

mi esik neki

szól, az

ha

is,

reá Isten igazában

mi szintúgy

s

mi nem.

Az

Bárcsak aztán

régen,

az

is

a mi urának,

fáj,

élte világát, itt

léd s elvégre

—

is

a

mert megérdemelte. Most

elszenvedne akármit, csak szólani engednék neki

ha

baj,

is

haragunnék

ütné nyakon, mint

esett,

jól

s

jól

hallgat.

is

itt

hiszen

növekedett,

vénült meg. így évdött

ersebb

;

a

is

itt

h cse-

volt érzése, mint akaratja.

Hejh méltóságos uram, beh pusztulásnak intört ki belle keservesen a dult itt minden szó s épen rosszkor, mert a kocsi egy gübbenbe !

—

zökkent.

—

Mit fecseg kend, mi köze hozzá ? Még feldlünk, fényes nappal, saját udvarházam eltt kiáltá indulatosan Radnóthy s neki is épen oly jól !

—

esett a szó, mint cselédjének.

Azalatt István huszár leszállott, tartotta balfell a kocsit,

nem

noha akár ne

is

tartotta volna,

mert ura

annyira reá bosszankodott, mint inkább a rossz

útra, a

mely hajdan sima

volt,

mint a palló, a kinn

ácsorgó volt jobbágyokra, a kik egykor

messzirl

levették eltte a kalapot s most alig billentik meg.

Benn is

Nem

tette.

sürögtek a cselédek,

vidor szolgálók,

ökrök

nem

nem

;

ülték

sietett elébe,

év óta szolgálja,

gyönyörköd-

nem

fejték

körül

h

c

a kedves

birtok

és

a

ember,

a tiszt-

harminca

a ki

ha otthon van, mindig kiszalad

s

Géza

gyermekek, név

jó

el

teheneket

dolgosok a ma-

kocsijához elmondani a távolléte alatt

Hát

lepték a

háza eltt, maga

asztalt a tiszttartó

sem

tartó

várt reá öröm. Romjait

annak, a mi hajdan

vályút lejármolt

lomk

sem

udvaron

az

láthatta

alig

Erzsi, az

és

nagyremény

e

történteket.

örökösei,

si hol

maradtak? Hányszor futottak elébe hazajöttekor, hogy hozott-e a városból valamit. Most senkisem fogadja. a

Az udvaron

úgy

ki,

ökröt fog

segítségével, s

volna.

Az

rondját

méltóságra emelkedett.

béresi

látszik,

Négy sovány

csak a félesz bivalos lézeng,

ki a

járomból egy gyerkcz

úgy bámészkodik

reá,

mintha idegen

ösvényeket bentte a f, a kocsiút po-

elmosták

záporok

a

s

a kétfell

akácz- és eczetfákat disznók turkálták ták és istállók

másra,

a

bedlve vagy üresen

csrös kert

mindenütt megbomlott

puszta,

is

fel.

ültetett

A

paj-

ásítoznak egy-

a

kerítés

meg'

tüzelnek hordja, nem is szegyeivé magát, épen a szeme eltt. Még a komondor sem akar reá ismerni, elbb megugatja, csak azután, a mikor mély parancsoló hangon hallja kimondatni nevét, hunyászkodik meg és s a

szolgáló

lapul lábához.

A

kutyaugatásra

egy köpczös

kis

végre

megjelent

a

tiszttartó,

ember, egy ingben, rongyos ka-

lappal és hosszúszárú pipával.

Radnóthy most

látta

A tiszttartó kérdés nétkül

is felelt,

össze-vissza beszélt

mindent. Gyulai

:

Egy

régi udvarház utolsó gazdája.

9. lap.

elször

évben küldött ide

a kit a múlt

tiszttartóját,

egyik jó barátja, mert régi tiszttartóját

radalom elején

De

még

a for-

megölte volt a föllázadt oláhság.

bár soh'se

nem

volna;

látta

tetszett neki az

egész ember, talán mert sajnálta a régit, talán mert

szégyenít

sértette az a

melyet ez ütni

a

lárma,

kezdett, ide-oda futkosva, szüntelen kiabálva,

megérkezett a méltóságos vacsorát, a

szomszéd faluból

örömestebb

szemlélte

örömmel

egész

is

telik.

Sokkal

Mányit,

sánta

kis

a ko-

szál gyertyát,

adjanak, a mi a

valami jó

kerítsenek

hozzanak két

bort, a zsidótól

csisnak és lovaknak

hogy

felesége csináljon jó

úr,

a

ki

futott

hozzá és zokogva csókolta

árvát

boldogult

kezét.

E

nyomorék

a házhoz, s

viselje,

belle

áll

A

s

nem

tiszttartó

beszélt

volt

öröme.

fölfelé, itt-ott megállva, kér-

várva be a feleletet.

kérdés nélkül

mindent.

vette

a viszontlátás egész

Így mélázva haladt

dezsködve

neje

az egész család kép-

ime most csak

Áldotta

is

az

össze-vissza

felelt,

gondviselést,

isteni

hogy ide jöhetett és rendbeszedhette a jószágot. Azt nem is képzelheti ember fia, hogyan feldúlt, kirablott

itt

mindent a fellázadt oláhság

;

éj^t-

napot összetett, futott-fáradott, orrával túrta a földet,

hogy

a régi lábra állítsa vissza

úr jószágát, de van

is

ám

láttatja.

a

méltóságos

Az udvarház egy

része már lakható, a méltóságos úr szobája

paradicsom.

Az

elrablott bútorokból

szerzett, hol a harmadik,

még

is

hol a negyedik

a konyhaépület csengettyjét

is

egész

sokat visszafaluból,

megkerítette.

lO

értök elég borravalót,

fizetett is

gos úr bizonyosan megtéríti

hogy

a

a

A

is

jobbágyok elfoglaltak néhány darab majd mind felébe adta ki, mert

többit

a

drága

méltósá-

a

gazdaság

kell

volt

földet;

neki.

ezt

de nincs semmi jövedelem, mert a fordítani mindent; az is nagy baj,

foly valahogy,

beruházásra

s

napszám,

curialisták

a

nem akarnak

se

dolgozni, se fizetni, kivált az oláhok; marha sincs aztán

elég,

adó,

az

pörlekedés

szállásolás,

már valamit

fordított

mert neki

ugyan,

csekély

a jószágra,

kevés

is

van,

mert valóságos szégyentl menté

föl-

pénzébl

emészt minden jövedelmet; tulajdon

is

összeget

de épen jókor,

meg

a

méltóságos

udvart.

Radnóthy mind csak hallgatta, mint a molnár malma zúgását. Egészen egyébre gondolt. történeti

házrz

melyek némi nevezetességgel dicsekedtek, a mennyiben

Vizsgálta a

krisfákat,

a

Apaffi, erdélyi fejedelem kétszer ozsonnált árnyaik a

alatt,

mikor meglátogatta egyik sét,

kedves embere rét,

a

volt.

mely úgy

Nézte

a tisztes

illett

a

a homlokzat

ki

igen

kczíme-

épülethez, s egyik

fdíszéül szolgált, azaz csak romjaikat, mert a kczímer összetörve hevert a földön, a fák pedig beégett derékkal sindevésztek. Lesütötte fejét tört

;

úgy

tetszett neki,

mintha össze-

czímere családja pusztulását és gyalázatát

jó-

Néma gondolatjaira, elfojtott érzéseire oly

kel-

Egy

pár-

solná.

lemetlenül hatott a tiszttartó zajos fecsegése.

szor szeme közé nézett és hallgatást akart neki parancsolni,

de a

helyett,

maga sem tudta

miért, talán

1

szórakozottságból,

figyelni

kíváncsiságból,

talán

kezdett reája.

A

sem

tiszttartónak

kellé több,

még Rangosabban

ben,

még

ersítette,

részleteseb-

hogy tenger a

költség és nics jövedelem.

—

Hát

tiszttartó

hozok, zacskóval

—

lért

azt hiszi,

hogy én pénzt

az aranyat, vékával a tal-

közbe Radnóthy, bosszúsan emelegy beomlott gyeppadról, a hová még

vágott

kedve

föl

jól le

sem

—

uram

hozom

telepedett.

uram

Hinni, csak elhinném, méltóságos

Megelégedném én bankóval

látni ?

is

1

de

— nevetett

a

tiszttartó, tréfának vélve a dolgot.

—

Mit röhög? Azt hiszi, hogy engem meglopfolytatta Radnóthy, bellem csúfot zhet? Hogy mer egész testében reszketve a méregtl. egy ingben állani elembe ? Vegye le fejérl a kala-

—

hat,

—

pot

E

hallgasson

1

kitörés tulajdonkép

hanem

—

nem

tiszttartót illette,

is

azokat, a kik összetörték a kczímert,

be-

égették a krisfákat, földúlták jószágát. Csordultig telt

keserségének pohara, legelször

arra, a ki jól

teszi,

ha hallgat

ságát, a ki

s

ki

kellett

érinti.

Épen

nem

zavarja

ömölnie és

azért a liszttartó

ura búskomor-

már talán el is feledte, a mit mondott épen az fáj, hogy nem lehet kétkednie,

s

a kinek

s

a rom, pusztulás igenis kézzelfogható.

természete volt mindenkit kezéhez

pedig épen szükségesnek

látta

De

szoktatni,

meg nem

neki

most

engedni,

hogy a csak gondolomra mondott, de igen alapos gyanú gyökeret verjen.

—

Dehogy

gatok

—

kezdé nagy

méltóságod

tzre

hallgatok, ha

—

szörnyködéssel

személye

úri

sem

tesznek,

csalnám, megérdemleném, hogy elcsapjon.

Én

vétenék

elámítanám,

ellen,

hall-

meg-

Én

tol-

Hát ugyan honnan lopjak? Bizony Isten, ha akarnám sem tehetném. Isten úgyse' még a magaméból adnék, a mint hogy adtam is néhány forintot. Dejszen nem csodálkozom ; méltóságod most érkezik, nem ismerheti jószága állapotját, nem értheti, mily bajos most vaj? ..

.

mire jutottam!

Istenem,

gazdálkodni.

—

Még

feleselni

Nem

ismerem

értek

a

élek

.

.

mer? Takarodjék szemem elli

jószágomat

gazdasághoz

gazember

.

I

.

.

.

.

.

szemtelen

.

szamár

1

!

Nem

Kegyelembl

Elpusztuljon udvaromból

még

ma, ebben a pillanatban.

—

Ugyan úgy-e?

—

pattogott a tiszttartó ijed-

tében, csodájában, mérgében, felcsapva vett

kalapját.

—

Ez-e

a

imént le-

köszönet? Ez-e a hála?

Ugy bánni velem, mint egy

kutyával. így jár az

ember, ha ilyen koldus uraságot szolgál. Bár soha tettem volna be lábamat ebbe a jószágba 1 Bolond voltam, hogy annyit fáradtam, guzslódtam, csak azért, hogy méltatlanságot szenvedjek, kárt vallják, mert tudom én, mit akar méltóságod

se

megkárosítani, pénzt csikarni rajtam, aztán elcsapni.

Nem

oda Buda Más idben élünk, nincs többé vármegye, a szegény embernek is pártját fogják, I

méltóságod sem alispán már,

nem ám

Még

.

.

—

hála

Istennek

—

.

többet

is

beszélt volna, azonban István, a

«3

ki

a püdgyászt hordta fd, mcghaílván

termett

hogy

belé

repült

a

ember

kis

meg sem állhatva, orrára dult s meg sem dicsérte

h

a

gett

a

tndött

vajon

:

ütött belé s

Aztán

semmit,

s

Az

esti

csíps

még mind azon

E

néhány szó ezer fulánkot életében elször érezte magát meg-

alázva.

utoljára;

bódultan, mintha

mind fülébe csen-

mcrt-e a pimasz neki

csakugyan

mondani.

olyasmit

elfor-

cselédet, tekintélyé-

gorombasága,

tiszttartó

Radnóthy

állott

Még

arczul ütötte volna.

valaki

ott

zajt,

az alsó udvarig

s

bukott.

nek e vitéz védelméért. Ott

a

domb menedékén,

olyat lódított rajta a

s

elfásult,

nem

érzett,

nem

gondolt

arczára néma, buta érzéketlenség ült

homályba merül mind nézte-nézte

tavaszi

szél

fútt

nem

nem

;

visszamosolygott

táj

s

kezd

ból vidor zene hallatszott ki

nem

fordult; csak

midn

semmit;

látott

érezte,

összébb mentéjét; az éledni ;

ki.

nem

falusi

húzta

korcsmá-

hallotta, arra

vacsorára szólalt

—

meg

sem

a csen-

gety, kezdett ébredezni a kis Mányi húzta s egész erejébl, örömében, hogy már valahára húzhatja és

sokáig^

ijeszszen,

gyermek hangok

mert nem volt gazdasszony, a

—

a

—

ezt hallgatta,

cseng és

mind

hallgatta,

— oh az

ki

ismers szemébe könnyek facsarodtak. játékszert

reá

mint a régi

n.

s

így szállott meg az els órától

si fészkébe az öreg táblabiró, nem sokat különbözött a többi

sem tudta magát feltalálni Ripp Van Winkléhez, egy éjszakamerikai népmonda hséhez, a ki húsz évig aludt nap, hét, hónap. Sehogy

otthon. Hasonlított

a

barlangjában

Kaatskill-hegy

nem

ismert falujára,

talált

hazatérve

s

sem, a mely egészen szállodává alakult,

többé

nem

György

111.

király

Washington tábornok

;

kérdezsködött,

iskolamester

az

esett

pusztult a

el,

a

temetben,

kétségbeesve

ismeri

itt

hanem is

hiába

congresussba

a

valamelyik csatá-

már sírköve is eltovább, úgy hogy sze-

s

így

kiáltott

fel

Ripp Van Winklét!))

csak

czímere

harmadiknak

gény aludott,

s

volt,

víg czimborái fell

utazott, mint képvisel, a másik

ban

nem

házához, a korcsmához

betegen

feküdt,

.

-«Hát

:

.

.

azt

senkisem

Radnóthy nem is

csak

másfél

sem kiáltott fel, de százszorta szerencsétlenebb völt Ripp Van Winklénél. Nehezen szokott mindenhez és semmit sem szokhatott meg. Hánykódott a múlt és jelen között; nem tudott feledni, mert minden a múltra évig, kétségbeesve

emlékeztette

és

örömest

feledte

a

jelent,

ha a

«5

múlton

Mintha egy gonosz

mélázhatott.

ütött volna tanyát szobáiban,

a

tündér

ringatja, költi,

ki

ide-oda csalja, szeme közé nevet s ott hagyja keserségének. Reggelenként nem egyszer kapott az éjjeli asztalhoz ezüst cscngetyje után, a melyet

már rég összeolvaszthatott az ötvös

el ki

Istvántól

tudja hol szaggatnak

pipáit,

többször kerestette tajték-

melyek már bizonyosan negyedik kézen

a

még

járnak;

;

sokszor kérte

;

másik ruháját, a melyet

vagy

egyik

házi

sipkáját

himzctét, a melyet,

jól

neje

kérte,

is

reá — az

emlékszik

utolsó asztal-

fiókban hagyott volt. Ilyenkor aztán

rendesen

kedvetlenedett, szitokra fakadt, noha

nem

kása, s

el-

volt szo-

majd mindig azon vette észre magát, hogy

kávéja meghlt, elfeledte megczukrozni, szelenczét, sehol

háromszor

is

sem

találta

és lármát ütött, István

hogy

elmondta,

egyetlen szclencze

sincs a háznál, ott a czukor a pirított

Ura

kereste a

kenyér mel-

háromszor ismételte, ritkán bosszúsan, a legtöbbször ertlen fájdalommal: Jól van, jól, hallottam már, kend egészen tele kiabálja az lett.

is

—

ember fejét. Hát még a szobák, a

régi

bútorok,

a

a hol oly kényelmesen lakott, melyek mindenikéhez annyi

drága emlék tapadt. Talán azok csak azért állanak

még, ezekbl dék,

hogy kínozzák

jék nyugodni. tél-túl

meg tult

csak

A

azért

meg némi

maradt

a hazatért gazdát

s

töre-

ne enged-

néhol felszakított avagy újra csak

bedeszkázott

kellé botlania s

padolaton

ha

leült,

mindjárt-mindjárt

kedves, de megsán-

zsölyeszéke ide-oda biwsczent.

A

falakra

sem

nézhetett

felindulás

ragyogtak többé

fegyverei

si képek

az

festett

arczára

tisztes

nagyatyja

szénnel,

valaki

nem

elhasgatva vagy

nagyanyjának

elcsúfítva néztek alá;

épent bajuszt

drága

nélkül,

ott,

semmi sem

állott a

Semmi sem volt ép, maga helyén. Ez a felpattog-

zott

hajdan

egyik

szájába

pedig

asztal

makrapipát.

vendégszobában

helyet; azt az otromba ruhaszekrényt

a

br

szobájából keríthették ide; a pamlag

bevonva,

házi szövettel volt

szék

mindenütt

állott

Hiába

raktárában. tudta

belefáradt,

oda

hogy hol

állott

az

s

s

oly sokféle

mint a

zsibárus

nem

kényelmet, csint és

megint elkezdte, hamar

pihenni Íróasztalához

ült

helyett

rendezéshez;

a

rég;

a

Félbehagyta,

nyugalmat.

annyi

s

alatt,

fogott

visszavarázsolni

rézporzó

láb

foglalt tiszttartó

s

nézte,

hajdan a nagy kalamáris, a nagy a

sok

irat,

a hivatalosak, ott a

itt

magánügy béliek, galanddal összekötözve, márványkvel lenyomtatva. Eszébe jutott minden, még az is, hogy egyszer bizonyos bonyolult ügy miatt kés éjig virrasztott neje többször benyitott hozzá, jurátusával ;

itt

hogy feküdjék le, ne rontsa egészségét, holnap is nap szóból szó kerekedett, összezördültek, magok sem tudták hogy' s aztán egész éjjel se

kérte,

;

nem

aludni, se dolgozni

—

tudott.

Szegény feleségem!

rabban húzogatta kat, a hol

féltbb

okleveleket,

ki

— sóhajtá

a záros, s

iratait

s

most

szokta tartani

szerzdéseket

és

Összeszaggatott darabjokra sem

mind komo-

feltört fióko;

a

családi

kötelezvényeket. talált,

mégis mind

^7 kereste,

dlt a

midn

s

abbanhagyta, önkénytelen hátra-

gondolkozott és

a széken,

—

kötelezvények összegeit

most

mintha

kezett,

asztalra ütött, s oly

venezer

men

peng

olvasná

—

ers hangon

forint

Mányi

kis

számlálgatta ujján

mindenre

—

I

elsikoltá

emlé-

jól

aztán öklével az kiáltá

:

— Negy-

hogy az ablak alatt elmagát s ijedtében szaladt

lefelé.

A

még szánandóbb

többi szoba

Mindeniket

bejárta

napjában

mint valami kóbor lélek, a godni.

A

ki

állapotban volt.

kétszer-háromszor,

sem tud nyu-

sehol

de üres ebédl kongott

nagy,

kivehette léptei visszhangját, a mit addig

;

tisztán

sohasem

Megütdött e természetes jelenségen, nem látott ugyan senkit, de azért

tapasztalt.

hátratekintett, volt mit

nézzen és nézte az árvaságra

széket, kifordult sarkú

lecsüng

lár

vasát, a

ajtóival,

mely

pohárcsil-

kapcsos szegek helyét, a hova

az óra volt akasztva, e régi és a

jutott

az összetört

mindig pontosan

járt

derék szerzemény, s

ütése

az egész

házban meghallatszott.

A

nappali, a hálóterem, a fiúk, leányok és ven-

dégek szobái sokkal több és szánandóbb látványt Itt minden összetörve és széthányva

nyújtottak.

hevert egymáson,

itt

penész és senyvedés.

mindent elváltoztatott

O

ne? Palun, szabású nemeseinknél, minden bútor-

és sokáig elsajnálkozott rajtok.

különösen régi

a por,

mégis mindent megismert

Hogy'

is

nak megvan a maga jelentsége, története, mondhatni szentsége. fíú

Az apa nagy atyjától

ragaszkodik

hozzájok

Egy

régi udvarház.

Gyulai Pál

:

szokásból,

örökölte, a

kegyeletbl a

;

i8

ritkán vásárol egy- egy új darabot, legfeljebb vala-

mely ünnepélyes alkalomra, ha házasodik vagy nagyobb hivatalt nyer, a mi szintén nagy esemény és szentesít

erej. így

büszkeség,

a

kegyelet

s

gyöngédség ez emlékei annál drágábbak lesznek, mennél inkább vénül a birtokos. Radnóthy elérzékenyülve vizsgálta kedves bútorainak maradványait, megszemlélt minden zeg-zugot, fölemelt minden darabot

s

oly kímélettel tett

helyre,

mintha

még

hasznukat venné. foglalkozása azonban némi gyér öröm-

Szomorú ben

is

részesítette.

meg

a

lomok

Néhány kedves könyvét találta könyveit, a melyekbl

között, jogi

korában censurára készült

juratus

s

a családi bib-

liát, a melyet a buzgó 1. Rákóczi György fejedelem ajándékozott volt egyik sének, saját kezével írva be nevét, a mint azt most is láthatni némely

egyház

protestáns

ily

forgatta a bibliát,

ajándékbibliáján.

mely

a

Leült

módon ép

azon

és

volt,

csak ezüstkapcsait törték le; kedvencz helycin magától megnyílt mint régen,

papír

is

megvolt, a hova

a

a czímlap eltti tiszta

családf híven

gyezte a gyermekek születésének

zasodásának vagy volt

saját

férjhezmenetelének

kézirata

is

;

olvasta,

beje-

s halálának, há-

napját. Ott

mikor házasodott

meg, mikor születtek gyermekei,

kett

él

saitól,

—

hiszen

—

három meghalt, rizze meg ket a sors csapá-

jobban, mint apjokat

— csak

neje halálának

még beírva, hogy' is írhatta volna be, azóta nem volt otthon, hanem be fogja oh ez el nem mulasztható kötelesség.

napja nincs

Írni

Isten

»9

És

meg nál

nehezen

írt,

—

írt

mily rossz a

semmi

fehér, valóságos szégyen,

—

de

azért

írt

Neje ha-

és sokat szenvedett.

lálának emléke egészen

felújult

a tinta

tol),

sincs a ház-

benne, elképzelte,

hogy a szegény asszony, a ki az immár az egész környékben kiütött oláh fölkelés ell egy éjjel futott el innét a közel városkába, mennyi ijedtséget állhatott ki

akkor

;

nem

volt otthon, jött, futott,

meg-

repült volna, de lehetetlen volt; Kolozsvárott

—

betegedett

de hiába

Istenem

min

napok voltak ezek

halva találta volna

sietett volna hozzá,

sem temethették illenden, ideiglenesen a templom sírboltjába tették le holttetemeit szállították

akkor

mikor,

most

beteg,

is

ki

nem

családiba,

a

már nagyon beteg az,

talán

sohasem

volt,

;

városi

el

késbb

—

csak

s

is

tudja

halálos

meg

gyógyul

egészen.

E lelki

folytonos felindulás és ereje maradványait.

méla,

álmodozó

nem

férfiú

Se magát összeugyan, de mindkülöncz

lett.

tudta

mindkettt megkisérlé

;

fölemésztették

Az egykor tevékeny

és ingerlékeny

munkára, se mulatságra szedni

évdés

annyiszor visszasülycdt bosszúságába és merengésébe, a mi aztán egész elemévé vált.

Hol szédai

is

keresett volna szórakozást? Régi jó

nem

igen látogathatták

szom-

egyik a csatatéren

;

maradt, másik fogságban szenvedett, harmadik buj-

jni talált, restelte, boszvendégelhette becsüsem meg

dosott, s ha mégis valaki

szankodott, mert letesen.

lomra

Akaratlan és az

oláh

és

csak

a

forrada-

fordult

a

beszéd

szüntelen

pusztításra

20

Radnóthy

is

panaszolt, vendége

is.

Emlegették

a

régi jó idket, a vármegye, az ország dolgait és szivökbl elkeseredtek. Radnóthy nem olvasott hírlapot, gylölettel

fordult

szüleménye

korszak

ember, vagy nyomtatvány

mindentl,

el

volt,

legyen

lett ;

mi az

a

az

új

eszme,

egyik-másik vendégétl

hogy mi újabb történik a két magyar ki Bach miniszter, ki lett Erdély kormányzója, hány kerületté olvasztották össze a magyar megyéket, székely és szász székeket, hogy idegen tisztviselk lepik e[ Erdélyt, német lábra állítanak mindent, még a faluk magyar nevét sem igen trik. Az ily s ezekhez hasonló tudta meg,

hazában,

mily rendeleteket ad

hányszor ismételték eltte,

újságokat bár

szörny méregbe mély bánattá

a

jött,

szelídült, s

mely a

a

végén

beszéd

mindig folytán

keservesen

el-

magyar alkotmányt, nemzetet és királyt. vendégek szórakoztatás és enyhítés helyett még ingerlékenyebbé és búskomorabbá tették. Csak siratta a

A

akkor derült lott

az

fel,

idegen,

leginkább

rendelt tisztviselkrl,

rl, különösen foglalta tott s

el.

gúnyos adomát halGalicziából Erdélybe

ha egy-egy

az úgynevezett bczirkerek-

arról, a ki a

megyében az

Ilyenkor nevetett,

helyét

aztán nagyot sóhaj-

el-elmormolta fogai közt: Galicziát kisöpörték,

A A A Ez

volt az

szemetet kiöntötték,

szemétbl gomba termett, gombából bezirfcer lett.

egyetlen nóta, a melyet néha

vagy elmormolt, az egyetlen

új

dolog,

el fütyölt

a

mi tet-

21

Mindig elmosolyodott, ha

szését megnyerte. jött,

aztán sóhajtott

Legrosszabban

ajkára

megint elkomorult.

s

töltötte

ünnep-

vasárnapjait.

és

A templomban sem találhatta föl a vigaszt és nyugalmat. Mit ér, hogy ülhelye bántatlanul áll a szószék közelében,

a

mára az énekicndó

zsoltárt,

kántor híven

nem

ha

kikeresi

szá-

láthatja

ked-

Néhány

ves tiszteletesét, a kivel együtt vénült meg.

hónap óta egy fiatal sem tud megszokni,

lelkész

szolgál, a kit

nem

ki

dikáczióit,

hang

kivált azt a

Meg

sok

csak

hagyján,

nélkül

a

új szót,

kegyúri

kellene fedetni

javítni valamivel

világias pré-

el,

czikkek,

hirlapi

épen botrány.

mi

kötelességeit

s

De

teljesíthetné.

templom rozzant

a

és

a melyeket áhí-

mond

melyek valóságos

a

bajuszos

állhatja

szakállas arczát, rövid imádságait,

tatosan reszket

sehogy

födelét,

a lelkész leolvadt fizetését és nincs

Ez több volt bosszúságnál, fájdalom volt, s még inkább elrontotta vasárnapjait, a már csak emlékezetben él jó vasárnapokat. pénze.

Szégyelni

bnt,

kezdette

koronként

s

zéséhez,

kapkodva,

nagy

hévvel,

kevés

nem tudván magát

gylt meg

a baja,

kitartással,

a ki

is

valami

gazdasága rende-

feltalálni

körülmények között. Elször tójával

mint

szegénységét,

hozzáfogott

a

ide-oda változott

elcsapott tiszttar-

ugyan másnap

ki-

takarodott az udvarból, de roppant hosszú száma-

nem épen szerény

dást hagyott hátra

s

sekkel állott el,

pörrel fenyegette hajdani gaz-

dáját,

ha

ki

nem

s

Radnóthy egy zugba lökte azzal a megjegyzéssel, hogy

elégíti.

számadását, levelét,

követelé-

nem

lehet oly törvényszék,

mely tiszttartójának

a

igazat adjon, a ki a zavaros

idt

és távollétét fel-

még meg is akarja ügyre többé nem is gon-

használva, csalta-lopta s mindezt vele.

fizettetni

Az

egész

dolt s új tiszttartó keresésével töltötte idejét. Hir-

telen

nem

s

minthogy most

adhatott nagyobb

fizetést s leg-

talált kedve-szerintit,

különben nem

is

inkább maga akart

gazdát

közszékely

írástudó

ideiglenesen egy

gazdálkodni, vett

a

föl,

kit

csak

számtartónak nevezett, mert a csekélyebb fizetéshez

csekélyebb czím

illik.

parancsolatokat adott idején.

E

állítani

vissza.

Hanem

azért oly fenhéjázó

mint gazdasága virágzó

ki,

mellett igyekezett mindent

Mindenütt kerestette

egyik jobbágya

fiát,

a régi lábra

régi szakácsát, volt

taníttatott

a kit

ki

a

fispán udvarában, mert neki csak az tud fzni de minthogy e híres szakács a forradalomban egy tábornok konyhájához szegdött, hallotta hírét, kénytelen

Fbgadott a

ki

konyhaépületet, de kodnia.

A

A

egy meglehets drágát,

Kolozsvárról

is

gazdasszony

czíme

nem

háromszori

azóta senkisem

s

szakácsnt fogadni.

volt

alatt

h

el

mibl

volt

foglalta

a

gazdasszony-

csengetés újra divatba

jött.

bivalost letette törvénytelen béresi méltóságáról,

noha a bivalok száma csak egyetlenegyre apadt. Hozzákezdett udvarháza javításához is, de csak annál maradt, hogy új kczímert csináltatott. A pajtákat

pedig

és

istállókat

nem

melyekkel

volt

egészen

többje

hazajött,

a melyeket otthon

újra

annál

a

akarta

három

néhány ökörnél talált.

építtetni,

lónál,

a

és tehénnél,

—

Majd

csinál,

—

Jesz,

fölmondja

a

bérbe

fog míveltetni mindent,

hogy adják szék elébe

—

monda sokszor adott

rendet

maga

földeket,

fenyegette a curialistákat,

földjeit, mert törvényket, katonákat hozat reájok,

vissza elfoglalt állíttatja

de másnap már mindenrl megfeledkezett, új bosszúság törülte el a régit, most az adó miatt pörölt a jegyzvel, majd kergette

ki

közmunkát sürget

a

birót

falusi

mé-

szobájából vagy pedig búskomoly

lájába sülyedt s napokig

nem

lépte át küszöbét.

Ilyenkor a legtöbbször olvasott. Elszedte meg-

még

maradt könyveit,

egyszer

törvénytárt és történelmet,

s

nem

sekbe merült. Szorosan véve két politikai nagy párt

magyar

áttanulta a

elmélkedé-

politikai

egyikéhez

azon

tartozott

sem,

melyek

a

egy századnegyed óta oly szenvedélyesen küzdöttek egymással a megye- és országgyléseken.

mészeténél fogva hajlott

fogékonysága

s

conservatismushoz, de

a

a közhangulat a

reformok

felé ra-

nemes

gadták. Becsületes táblabíró, derék magyar volt,

a ki

büszkébb

kiben a régi és olvadtak össze.

de

atyai

új

A

seire, mint kiváltságaira,

s a

eszmék sajátságos vegyületben nemesi tekintélyre sokat

Látköre korlátolt

tartott,

jobbágyai iránt

indulattal viseltetett

úrbéri ügyekben mindig a zott.

Nem

de teljesen ellenzéki sem, ter-

volt kormánypárti,

s

az

szabadelvekkel szava-

volt,

a

vármegyeháza abla-

kából szemlélte a világot, de ösztönszerleg visszariadt a kihívó, koczkáztató olvasott, kevesett

beszélt,

tisztvisel volt, általában

politikától.

de annál

Nem

sokat

tevékenyebb

áldozatra kész

hazafi, a

ki

egész optimismussal csüngött

Most

pessimista

betegágyban

vált

belle.

nemzete jövjén. Bár a forradalmat

egy pár hét

elte át, s csak

óta van

otthon, politikai érzülete egészen megváltozott.

ellenzékiség a legmélyebb

gylöletig

Az

fejldött

ki

de egyszermind megutált minden reformot. Vádolta önmagát, hogy is elsegítette az si alkotmány alapjának megrendítését. A nép iránti befine,

jóindulata elenyészett, hiszen

dúlták

fel

magánember pályán.

sérl

A

és

jobbágyai

saját oláh

udvarházát, a kikkel annyi jót s

a kiknek

tett,

mint

érdekéért küzdött a köz-

köz- és magánjogi

erszakol tságáról

reformok rögtönzé-

elmélkedett,

minél

s

többször olvasta a régi magyar törvényeket, annál

inkább bámulta a régi alkotmányt cseségét.

Most seholsem

olvasott át

tel

tott

minden

minden

elavult

összeomlott

sök

s az

megsira-

törvényt,

intézményt

s

böl-

kegyelet-

látott hiányt;

az állam-

bölcseség kövét vélte feltalálni a megyei rendszerben.

nem

A

hajdan tevékeny

bajlódott,

férfiú,

tétlenségében

Visszaélte magát a múltba

s

elméletekkel

a ki

szemléldvé

vált.

mindarról álmodozott,

hogy mi módon kellett volna a magyar nemzetnek kifejldnie. Rögeszméjévé ln, hogy a democratiai eszmék tették semmivé a magyart ; elfordult a jelentl s gyönyörrel olvasta a múlt lapjain a magyar nemzet, azaz a nemesség örök dicsségét.

—

A

nemesség gatta magában zebb körülmények sohasem tartani,

—

szerzetté

nyolcz között

e

hazát,

századon is,

vesztette

át,

jól-rosszul el

—

mondo-

a legnehe-

meg

egészen,

tudta

egyszer

*5

kezébe

democratia

a

került

örökre

ím

s

el-

veszett.

Ez elmélked álmodozások gazdálkodni kellene tette

meg

saját

szemével

már egy pár nap

s

gazdasági

szokott

komondor

hát a

között elfeledte, hogy

hogy mint hajdan,

kíséretében, dolgai

lásson

nem

óta

Ki-kiindult

körútját.

Benézett

után.

az

de nem meglev lovairól, hanem a hajdaniakról ; dicsekedett velk, sajnálkozott rajtok, s elballagott meg sem mondva, istállóba, beszélt a kocsissal,

hogy tulajdonkép miért

jött.

A

csrben mindazokat

nagy asztagokat és boglyákat

a régi

melyek

seholscm

tartóra, a ki a

leendkrl

lédjét a helyett,

restségre

voltak

szidalmazta,

mert sokáig

nal

A

részletet.

A

elbeszélt

veszdött, így

is

dolgoznak,

föl állíttatta,

dolgoz-

k

Neptun-

amúgy

csak

egyik

nagy

f

is, s

midn

akart jönni orrán-száján a kis pa-

nem

már Aztán

volt

hogy megtanítja becsületre.

sétált egyet, s eltévedt a s

holott

kellett

tak vize, fenyegette a kertészt, a ki szolgalatjában,

velk

napszámosokat rendesen

hogy oly drágáért

nem

cse-

megkérdett

kertben legtöbbet a beomlott

teljességgel

szám-

a

Némely

ismételve

hajdan mint jobbágyoknak ingyen niok.

emlegette, a

figyelt

okoskodott.

földulatásáról és

minden apró

nem

hogy munkára ösztönözte volna,

szoktatta,

udvarháza

s

bajjal

ért

gyomfölverte ösvényeken, el

malmához,

jövedelem-forrásához

;

kerekek forgását, hallgatta a víz fáradtan tért haza

ebidelni,

nézte

gazdasága a

szentül

egyet-mást valahára rendbe hozott.

maloms

nagy-

hivén,

hogy

moraját

26

Ebéd

alatt

rendesen

ülvén a nagy kongó

elkomorult, egyes-egyedül

ebédJben

és sokáig várakozva

az ételekre. Ritkán ízlett valami

nem

sokat zsémbelt Istvánra, István

De

való^^ágos étvágya alig

Néha

az új gazdasszony

;

kedvcncz

tudta jóí készíteni

csak megkóstolta az

a miért

ételeit,

meg

agazdasszonyra.

volt ezeriben

egyszer.

mern

aztán

ételeket,

nézett a levegbe. Látni vélte családját, vendégeit, a kik hajdan körülülték e hosszú

talfn neje

foglalt helyet,

a tiszteletes, a ki

ról

a

fia,

kit.

asztúl

volt a háznál, jobb-

Isten tudja, mikor s

Az

egyik jó barátja,

mindennapos

Bécsben van,

a ki

itt

asztalt.

így tovább.

balról leánya,

lát,

Oly élénken

látta

mindeniket, mintha valósággal ott ülnének, hallani

képzelte ket, a mint susognak,

A

koznak, és

nem

látomás eltnt,

aztán azt

sem

látta,

de

mintha

megnépesülne a terem, több volna harak és

csendülnének,

zene

riadozna,

a

felköszöntések

mint

annyiszor

tréfál-

eltnt,

újra

csak az asztal végén

látott senkit,

ratusát,

nevetnek,

megjelent,

ül

ju-

hirtelen

vendég,

pohangzanának nevenapján.

Valóban nem álmodott, kinn a tornáczon czigányok húzták, a régi jó szokás szerint.

hogy ma

nevenapja

van,

Ó

bámész

nem

is

arczczal

tudta, hall-

gatta a jól ismert nótákat, de csakhamar e kiáltással

szakította félbe:

—

Elég már, elég

I

—

és

szíve

eltelt

keser-

séggel.

Délutánjait nagyrészt a

magát

tornác^on töltötte. Unta

és sokáig elnézett mindent, udvarháza árnyát

a folyóvíz-tükrében,

az

eszterhaj

fecske-fészkeit,

^7

egy-egy légben úszó karvalyt, a vándor felhket, a

nap lementét denevéreket.

f

A

mint sötétült

mind

harangszó,

s

megkondult az

elhagyottabbnak

némi gylölséggel nézett gosodtak az

repdes

a szürkületben nyugtalanul

ablakok,

a falura,

le

esteli

magát;

érezte

hol vilá-

a

összecsoportosult

család,

a

vígan fogott vacsorához, hamar kioltotta a gyertyát s

álomba

édes

kinn dott

nem könnyen

is,

Ritkán

merült.

sokáig

vacsorált,

mert kerülte az álom, de ha elálmoso-

ült,

aludt

nem engedték

el,

kí-

sérteties látomásai s fel-felköltötte a zaj.

A

vagy

puszta

mindig

hallhatni

mely félelmet,

romlásnak bizonyos

baljóslatot

Szüntelen

álmokat.

honnan.

tudni

Eleinte

hangot,

rejtélyes kelt

lélekben,

a

hagyja aludni a nyugodni vágyót az

épületekben

indult

s

megbabonázza

bennök

fú alig

a

nem

a

szél,

nem

zokogással

hallható

mondaná

kezdi, aztán nagyot sóhajt,

mintha

jaj! s valami lehull, vakolat

vagy tégladarab

azt

;

:

majd

kezd s kinyit egy ablakot vagy ajtót, melynek megrozsdásodott sarka csikordulva ríjja fáj, fáj Máskor egyhangú kip-kop dobogások hallszanak, a melyeket egy-egy mély húh üvöltés dörömbölni

a

!

meg

szaggat káig

tart,

;

hirtelen

csend

áll

sírásához hasonló, a mely lassanként

ersödik vihart

s

heregni kezd az

érzenc

s

összeomlani

órákig elhallgatta e hangokat

Úgy kik

de nem so-

be,

halk nyöszörgés reszkedez, a kis gyermek

rémlett neki, mintha

nem nyughatnak

tompa zúgassa

egész épület, mintha

vágynék.

ébren

s

Radnóthy félálomban.

szellemek látogatnák, a

a sírban, a multakról

suttog-

2a nak,

gyönyörködve tépik

dönteni

eszébe

a házat

jutott

Ifjúkori

minden,

vágyai

föl

és

a

mi

férji

szüli

és

agyon

s

;

új

valaha

megyei

a

cselszövényei,

fájt.

párt-

rágalmai

gyermekének

honvéd-huszár fiának harozi

meg

:

karját,

Gyakran

függönyöket.

kiugrott

hangok

ágyából

De minden

épen a templom irányában lyes

közben

most egy ágyúgolyó új alakban majd egy kozák lándzsája szúrja trombitahang és ágyúdörej tölti be a le-

zúzza szét

vegt.

;

gondok; három

halála és haldokló neje

küzdelme,

szívének

szenvedései

harczok és ellenségeinek a

sebeit, s reá akarják

Hánykódásai

koporsóul.

is

elnémultak,

csendes

s

félrehúzta a volt;

a

hold

szállott lefelé, a rejtés

nehéz, mély álomba

merült, a mely jobban kifárasztotta az ébrenlétnél.

m. Az

ily

éjszakákra

virradó reggelek voltak leg

Meg- megszállotta

gondolata s még inkább az, hogy megszakad benne a régi hírneves család. Egyetlenegy fiáról, a ki a magyar hadseregben szolgált, a háború bevégezte

komorabb

órái.

óta semmit

sem

hallott

;

a halál

számtalanszor megsiratta,

mint beteget, mint foglyot, mint elesettet. Egyetlen-

egy leánya Bécsben volt felesége testvérénél, egy nyugalmazott ezredes özvegyénél, a ki még ezeltt két évvel, látogatása

alkalmakor, vitte volt

el

ma-

hogy lásson egy kis világot s gyakorolja magát a német nyelvben. A leányka egész ott mulatását néhány hónapra szabta, de a háborús idk odarekesztették, azóta nem tud felle semmit, írt ide, írt oda, hol fia, hol leánya után, most az ezredesnének, majd barátjainak, kétszer küldött el hetenként a postára, mind hiába. István mindig

gával,

üres kézzel jött vissza, hogy

dalmat nyerjen évi fizetését

búsítsa urát

fáradsága jutalmául,

örömest

odaadta

ternek, ha szánakozik rajta,

s

volna

és

holott

szi-

egész

a postames-

abból a nagy halom

levélbl odadob neki legalább egyet.

30

egész nap a gyermekekrl folyt

Ilyenkor aztán* a beszéd

elsajnálták a kis Gézát s a ugyan elég nagyok voltak már, egyik

eldícsérték,

;

kis Erzsit, kik

tizenkilencz éves, a másik

szerették így nevezni.

midn

kott volt erre,

gyöngéd

pedig

hozzájok, áll.

A

s

A

szo-

pillanataiban

mindig

szólott

így

most folyvást e pillanatok varázsa

alatt

Gézából más körülmények között köny-

kis

nyen válhatnék alispán volt,

vagy épen fispán

mint hadnagyocskát

látta

ben lovagolt az egész

István

;

mikor a méltóságos úr

ezredben.

A

s

legszeb-

kis

Erzsi

Küküll mentén legszebb leánynyá nhetett folytatta az

rencsét

jobb'

még akkor

ölben hordozta ket, az apa

tábornoknak szánta, hiszen beteg

k

de

tizenhét,

jó cseléd

—

apa

tehetett

idben

a régi jó

volna

;

fel

mily jó sze-

hogy

hozzátette,

István

a

—

egész Erdélyben nincs olyan leány, akármely gróf

szerencséjének tarthatja, látta

zett a kára,

ha hozzámegy; dejszen

az utolsó tisztújítás

fispán pedig az

fia

a

még

meg tudja

alkalmával,

csak Ítélni

els gavallér Kolozsvárott. Soha még a világon nem

összcbékéltek

sem hozott sének és

;

derék és mélyen só-

volt két ily

beszélgetés

az úr elfeledte,

és

alatt

aztán

hogy

levelet, a cseléd örült ura

vigasztalni

leány-

a leányokat, a leg-

okos gyermek, ismételték untalan, hajtottak reá. Ily

né-

hogy'

tizenötéves

bátorkodott.

szépen

a cseléd

ma

csendesedé-

Sokszor

meg

is

egyszerségébzn annyi bensséggel beszélt, oly mély hittel mondogatta az Isten nem hagyja el, a ki benne bízik, az Isten vigasztalta. Paraszt

:

31

akkor

is

reá, mint a

h

gette a

emberek

fordítani az

jóra szokta

nem

mikor

dolgát,

hogy Radnóthy úgy hallgatott kezdett. Meg- megvereRemélni papra. vélik,

cseléd

vállát

—

monda:

enyhülve

s

Hallgassa meg az Úristen kendet s adjon nekünk még egy jó napot. Egy ily, legalább jónak látszó nap csakugyan el rohant be is érkezett. Egy reggel nagy örömmel

hozzá

István, folyvást kiáltva

—

:

Levelet hoztam,

mohón

két levelet hoztam. Radnóthy

kapta

ki

ke-

de nem merte mindjárt fölbontani, sokáig nézegette s a remény és aggodalom fölindulásai közt is feltnt neki, hogy többé nem

zébl

a leveleket,

czímezik alispánnak ték.

Több hónap

praedicatumot

a

s

els

óta ez az

levél

den nap kapott kettt-hármat, odaírta

:

vettem

die mensis

olló után nyúlt, haragudott,

ekkor

s

a pecsétet s

fel

Egyik

hogy ezt

vissza, hol

lenül vagy

az

épen nem

ember hiába

múlt héten

írt

vette,

;

járt

posta

rossz czímzés miatt, mert

Bécsben, hanem hol

k

nem

Gratzban,

san

rosszul ápolták,

egész

Erdélyben

hibásan

alig

van

leve-

annyit

rendület-

Bécsbl Erdélybe, leveleit csak a

tízet,

szegény testvére halálát nagyon

az

össze-

s

írva,

évig

sógora újabb

számszerint

a

föl

jött

magyarul, hol németül volt

mégis kivehetett belle, hogy egy

is

elrabolták, s

is

ezredesnétl

az

levél

Most

ekkor.

rossz kedvébe ismét visszaesve, törte leket.

czímezve;

illen

ollóval vágta

mindig a papirvágó

kifeled-

is

hajdan min-

;

hol

eltévedtek

a

folyvást

laktak

Salzburgban;

sajnálja,

bizonyo-

g) ógyították,

valamirevaló

hiszen

orvos, a

3»

nyáron lerándul Erzsivel

s

ott

szt októ-

az

tölti

ber végéig. Erzsi is mellékelt a levélhez egy kis czédulát, mely így hangzott: « Kedves papai Sokat búsultam szegény mama halálán papát sokszor a

—

—

emlegetjük

télen sok báli ruhát szira és nyárira

kis

—

csináltattam,

kell

is

—

most nem érkezem

—

nekem egy

küldjön

—

pénzt

—

aztán

tava-

ott lesz

ne feledkezzék

A

másik

Az

Milanóban

barátja

egész

el

pénzküldésrl.

levél

fiának egyik

be.

a

— —

máskor többet írok egy soirée dan-

megyek

Kahlenberger kapitány is igen mulatságos ember. Csókolja Erzsi. Papa

sante-ba

a

írta,

kelt

s

úgy

együtt

a kivel

rövid tudósítás oda ment

Géza már régóta

még most

beteg,

nem

—

is

látszik,

sorozták

hogy kórházban ki,

—

de hála Istennek túl van már a veszedelmen s több tekintetbl jó volna neki egy kis pénzt küldeni. Bármennyire örült, hogy gyermekeirl bizonyost fekszik, ezért

írhat,

tudhat, mégis e levelek kis

vigasztalást,

leverén hatottak egy

szeretetnek

a

várta vagy legalább körülményes

kis

reá.

Egy

melegét

tudósítást

—

és

száraz jelentést kapott. Többször elolvasta mind a

két levelet,

meg-megütögette,

rézpor, de akkor

is

hogy kirázódjék

csak annyit olvashatott

ki

a

be-

lle, mint azeltt. Jól esett volna szívének elérzékenyülni,

A

kibúsulnia

milanói levélre

jó fiam, édes kis tél

1

de

midn

magát

s

haragudnia

még elmondogatta:

—

kellett.

Szegény

Gézácskám, mennyit szenvedhet-

sógorasszonya

és

leánya

levelére

33

—

Ez belle a méltatlankodás: lett, Tánacol, vígad, leány más az Erzsi egészen

jött

a sor, kitört

Négy

atyja koldusbotra jutott.

mert bálba

ideje,

betegen fekszik,

bátyja

meghalt,

holott az anyja

sort írni

van

alig

is

menni, hogy

kellett

ihogjon-vi-

—

Eggerbcrgcrrel. Még azt sem hogy csókolja kezét engedelmes leánya, csak azt veti oda: csókolja Erzsi. Ugyan úgy-e? Hogy' fölvitte Isten a dolgát. Fvölfordult minden, meg-

hogjon valami írja,

még

változott minden,

gyermeki szív

a

is.

Sógor-

asszonyom rontotta el szegényt bizonyosan. De miért is engedtem, hogy magával vigye? Hiába... Ugy kell nekem!... Azt kívántam, hogy lásson világot, tanuljon

meg jobban

mveldjek.

németül,

Hiába . . A magyar nemes embernek mindig Bécs volt a paradicsoma, a magyar úri asszonynak !

jobban

.

hogy'

nekem

kell

S mennyi

Erdélyben tetszik, a

sem

mi

nem

pedig

bécsi,

is

ír

orvos.

Bécsben; soh'

eszes, az ezredes

Mennyire

.

.

.

magyarul,

az

a

élne:

cziczomás

sem

Hogy

össze.

nincs

Neki semmi sem szegény senkinek szép,

se

alkalmasint pénzéért vette

el.

volt

se

elütött boldogult feleségemtl,

Istenem, ha

csak

Szegény Erzsit

nagy bolond vuklikat

is

ostobaságot

valamirevaló

tetszik

!

nagynénje,

elbolondíthatja

teremtés, a ki vénségére visel.

mint

németül,

tudni

kell

úgy mvelt. Úgy

—

ha

élne

beh nem aggódnám ezért

a

rossz leányért.

Mindamellett

mindent

elkövetett,

hogy pénzt

szerezzen össze, nemcsak beteg fiának, hanem bálozó leánya számára Gyulai Pál

:

Egy

is.

A

régi udvarház.

jövedelem alig födöztc 3

34

újonnan beruházása

költségeket, a jószág

a folyó

pedig csak a kegyes óhajtások közé tartozott. Természetesen vagy kölcsönhöz

A

valamit.

eladni

folyamodni vagy

kellett

kölcsönt

mindjárt

után megpróbálta, de nagy kamatra

hazajövetele alig

is

tudott

egy pár száz forintot összeszerezni, mert a kipuszelszegényedett, s

tított,

még

folyvást gazdasági és

szenved Erdély Európa legpénztelenebb országa volt. Most nagy bajjal zavarban

kereskedelmi

egy pár száz forintot

újra összeszerzett

fia

és leánya

számára, de ez kezdetnek sem volt elég, e mellett a

gazdaság

folytatása és

lezvényei

magánszükségei

saját

Hajdani adósai, a kiknek

pénzt igényeltek.

udvarháza földúlásakor elégtek, részint

kivándoroltak vagy elpusztultak, részint

nak adósságaikról tudni; ügyvéde be

ket, de az dezik,

új

törvényszékeket

kétséges.

is

mit adjon

el,

El

csak ez

tartó váltig javasolta, s

a

sincs

szükség

kellett

nem

is

az

s

tehát

lóért

reájok; a

új

akar-

pöröltette

csak most ren-

eredmény

adni valamit,

lehetett a kérdés.

hogy az

három almásszürke

úgy

még

pör hosszasan folyhat,

a

akkor

is

köte-

A

szám-

félfödel hintóért

szép pénzt adnának, hintó

használatlanul

romlik a rossz kocsiszínben, a majorság költ benne, a lovak

meg ok

nélkül eszik a sok drága zabot és

szénát.

—

Hát én mivel utazom

csattant föl

fogassak hintómba? az a

három

aztán, számtartó

uram

?

—

Radnóthy. — Azt akarja, hogy bivalokat ló a

A

számtartó

zabot és szénát,

nálja? Ki az oka,

uraméból

eszi-e

hogy úgy

saj-

hogy a hintó romlik? Tüstént

35

meg

csináltassa

kergesse

el

a

a

kocsiszínt,

a majorságot.

Mányi

sánta

kis

Ezt még nem

tudtam.

is

Miért nem mondotta elbb? Udvaromban én tudok meg mindent legutoljára. Ez valóságos szekatúra

A

I

számtartó

méltóságos

úr,

nem merte mióta

fogatott be, sehova

sem

hogy a

megjegyezni,

még

hazajött,

egyszer sem

ha pedig épen

utazott,

ki

akarna kocsikázni, ott a gazdasági fogat, a melyet vétetett, azok is csak lovak, s ilyen nyomorúságos idben senkinek sem válnék szégyenére.

nemrég

R

helyett egy nagy darab határszéli föld eladását

indítványozta, a melyre a szomszédbirtokos, a mint

mondja, rég

tisztje

érette.

—

Ósi birtokomból

adjak

Radnóthy még hevesebben földet?

nem

A

Soha.

lehet.

—

valamit

el

—

nemesi birtok,

folytatta

szép

darab

számtartó

uram,

azt

a

városi ház, a melyet adni-venni,

rélni

megadna

áhítozik és jó pénzt

cserélni -he-

Azt karddal szerezték, az szent dolog,

nem egy emberé. Ügy adom át fiamAnnak a grófnak

az a családé,

nak, a mint atyámtól örököltem.

adjam

el,

a ki

választatásomat

mindig ellenségem is

ellenezte?

volt,

Soha.

alispánná

Inkább

éhen

halok meg. Bezzeg szeretné az én szép földemmel kikerekíteni lesz

belle

az

—

dib-dáb

földjeit

számtartó uram

—

semmi sem

pedig ne czimbo-

ráljon az én ellenségem embereivel.

A

számtartó most

is

hallgatott,

jegyezni, hogy az a szép vetetlen maradt, mert az

darab

nem merte megföld

elcsapott

az

idén

tiszttartó

is

nem 3*

3«

st még

mcgmfvcitetni,

bírta

hogy felébe adja hogy

ki

tanácsolta,

áruitassa saját

;

j

azt

cl mul aszta,

is

indítvány nyal

pálinkáját a falu

el,

állott

pálinkafzjét,

helyre

állíttassa

mert

korcsmáján,

bizony most a mástól vett pálinka árultatása keveset jövedelmez,

—

Mit, én pálinkát fzessek, a finánczokkal ve-

szdjem, törvénytelen adót szaporítsak? Számtartó uram ilyeneket ne merjen nekem beszélni, A pipát is azért hagyom el, hogy ne szaglálódjanak utánam a finánczok. Én pálinkát fzessek? Hogy' eszébe

jut

ilyesmi?

hogy jövedelmem azt

is,

A

nem

Teremtette,

lesz,

számtartó

nóthy hevesen

nem mert egy darabig járt

fel

s

alá,

s

desülni kezdett, a számtartó újra

az

—

erd Azt

Rad-

szólani,

folyvást a törvény-

Késbb, midn

telen adó ellen dühöngött.

s

tanácsolná

be bezirkernek, mert akkor több

álljak

csen-

bátorságot

vett,

eladását hozta szóba. a szép

erdt

—

kiáltá újra

az valóságos prédálás lenne.

uram, hogy ezeltt egy

Nem

Radnóthy

—

tudja, számtartó

hónappal

is

el

akartunk

belle egy darabot, vagy ötven szekér fát, s mily keveset igért a vásárhelyi pálinkafz. Most sem ad többet. A jó gazdának mindent a maga

adni

nem

el-

Mindig úgy

tet-

idejében kell eladni, a mikor ára van prédálni, csakhogy pénzt lásson.

és soh' sem bántam meg. Valóban igazat mondott hajdan talán még most is az, ha nem

s

tem

;

s

tikai

jó

gazda

volt,

éri

annyi

poli-

és családi csapás és jószága régi állapotjában

— Jlzt a

szép

erdt

— kiáUá újra

'I{adnólhy

— valóságos

prédálás lenne. Gyulai

:

Egy

regi

udvarház utoisó gazdája.

36. lap.

37 van,

de ez az örökös összetévesztése a múltnak

és

jelennek, hoJ büszkeségbl, hol bánatból, hol bosz-

szúságból, ez az örökös tervezés, zás,

Most

midn

is

mégis

belé

erd

az

tervet dolgozott kJ,

adnia,

kellett

el

és szakadatlan

egyezett

alig

már megbánta, más

elsdásába, s

minden dolgát

zavarba hozták

keserítették.

álmodo-

tétlen

vigasztalhatatlan

ln. Azt hitte, hogy az egész meg)'e csak róla beszél, hogyan pazarolja erdejét, mily rossz gazda, mily koldus méltóságos ispán, a ki

E

mily

úr,

ütött-kopott

al-

meggyalázza egész múltját.

pillanat óta fejébe vette,

hogy

kell

cl

szegé-

nyednie, lassan-lassan kénytelen lesz eladni birtoka

nagy

részét,

fiára.

E

s

si jószág nem

az

gond egészen elnyomta

melyet gyermekei

épen

szállhat

azt az örömöt, a

feltalálása keltett szívében.

Eddig

meg mind azon tépelket rangjokhoz méltóan

gyermekeiért búsult, most dött,

hogy mibl

Mennyi

eltartani.

eladó,

fia

fogja

költsége lesz ezután

e nyáron, a kit illen kell fogadni kell s a

leánya már

:

egész ember, sógorasszonya meglátogatja

mindennapi

költségeket

minderre pénz

;

alig

is

képes fe-

dezni. Kettzött hévvel fogott gazdasága rendezé-

séhez és kettzött hévvel mit a jó számtartó elfoglalt

jévé.

Ha

teljesítik

eladni,

földjeinek

ezek most

cl

vált

kezén vannak,

tartozásukat, talán erdejét sóhajtott

gyakran,

az

mindazt,

a

rendbehozott. Kivált

visszaszerzése

hogy si birtokát idegen lázította.

rontotta

valahogy

a

ha

rögeszmécurialistái

sem kénytelen

gondolat pedig,

bitorolja,

egészen

föl-

38

—

—

Miért menjek panaszra, miért pöröljek? még azt fogják gonmondogatta számtartójának

—

hogy nincs igazam. A mi az enyém, visszafoglalom; kiverem belle azokat dolni ezek a beziikerek,

a

k extra

gazembereket, panaszoljanak, pöröljenek nekik

dominium,

nincs

csak halogatja a dolgot, deni, azt

Ügyvédem mind még port sem mer kezigázok.

mondja várjunk, a míg enyhül egy

ez a fölfordult világ.

Mire

kicsit

várni annyit, azzal csak

malmukra hajtjuk a vizet, kurtán kell ket fogni, hogy féljenek, rajok kell ijeszteni, letörni szarvukat, fenntartani az auctoritást. Számtartó uram

az

ahhoz nem

ért,

azért paczkáznak velünk.

Megmu-

tatom én nekik, hogy most is az vagyok, a ki voltam. Induljon tüstént, admoneálja curialistáimat, a

maga módja szerint, egész ünnepélyességgel, hogy három nap alatt vagy kitakarodjanak birtokomból, vagy fizessék meg az eddigi tartozást, és szerzdjenek újra:

különben erszakkal vettetem

ki

ket

az utczára, a milyen igaz, hogy Radnóthy Eleknek

hívnak

s

máig

is

törvényes alispánja vagyok a vár-

megyének. Ki az erdélyi viszonyokat

nem

ismeri, alig ért-

Radnóthy földfoglalási ügybaját. Az erdélyi nemeseknek rendes jobbágyaikon kívül még számos oly szolgálattev emberök volt, kik némikép hasonlítottak ugyan a jobbágyokhoz, de tulajdonkép nem voltak azok. A dolgozó kéz száma tevén a legtöbb jószág becsét, majd minden gazdagabb

heti

nem.es betelepítette jeit.

E

nélkülözhetbb

lakosok között

curialis

különböz fokozat

föld-

volt, s a

39

vidék és viszonyok szerint hol

hol

curialistáknak,

Csak fejktl fizettek adót, de nem egyszersmind telköktl, a mely ne-

hurubásoknak mesi

neveztettek.

Napszámban dolgoztak

volt.

haszonbért fizettek.

Midn

a

földesúrnak,

a

vagy épen jobbágyok fölszaba-

vagy rendes cselédi szolgálatot

tettek,

dultak, a curialjsták viszonya a földesúrhoz termé-

szetcsen a régi maradt.

A legtöbb

férvén fejébe, hogy miért sorsa

holott

hasonló volt

nem a

curjalistának

szabadult

nem

föl

jobbágyéhoz,

is,

kezdte

megtagadni eddigi tartozását, a forradalom folyama alatt

pedig épen oly sajátjának

zénlevt, mint a jobbágy,

minden keis hozzá voltak erszako-

tartott

st még

valamit. Kivált az oláh curialisták

sak s foglalásaikhoz

midn másnem niok. állott

Ez ;

vosolni

állapot

még akkor

föl

kellé hagy-

teljes

virágzásban

Bach kormánya épen nem

sietett a bajt or-

az új tisztviselk, a kik

ellenszenvvel vi-

;

magyar nemesség

seltettek a

listák érdekeit pártolták, tól a

ragaszkodtak,

is

kihágásokkal már

1850-bcn még

foglalt

s

iránt,

inkább a curia-

a közigazgatási eljárás-

törvényszékire utasították a földesurakat. Csak

késbb

kezdett rendes

kerékvágásba zökkenni

nem egy pörre

kérdés, de

még

alkalmat

folyvást táplálta a

s

ezután

is

magyar

e

adott

és oláh

elem

volt,

külö-

közti súrlódást.

Radnóthynak számos

ily

curialistája

nösen az oláhok közt, a kik felét tették.

a kinek ?Iig

a

falu

lakosságának

Közéjök tartozott hajdani kertésze is, négy éve, hogy új házat építtetett, s

eddigi illetékét egy jó darab kukoriczafölddel toldá

40

meg. Erre

haragudott

mert legtöbbet

gazdasszonyt

régi

E

veite.

nemcsak

leginkább,

hanem

bitorolt,

elcsábította

azért

háztól

a

kipusztításakor egy kézre játszott

tott

nül

és

hogy udvarháza

mellett gyanúja volt reá,

porttal, s a

azért,

hogy a

is,

dúló

a

népcso-

gazdasszony nyal együtt sokat eltakarí-

fölkelhetibl.

E

leghálátlanabb

leghatal-

és

masb ember megbüntetésével akart példát adni a többieknek, azért a három nap eltelte után, elször is ehhez küldé Istvánt, hogy nézze meg, vajon kiköltözött-e már lakából. István nagy kedvvel teljesíté e parancsolatot is haragudott a kertészre, mert elszerette elle a gazdasszonyt, a kire hajdan

kiszemelve végnapjai

is

kacsintgatott volt,

gyámolául,

s

midn

vissza-

kárörömmel jelenté urának, hogy engedelemmel legyen mondva a kertész

tért,

egész

—

—

azt

tle: megbolondult-e Radnóthy Elek uram, hogy ily ostobaságot izén neki a ház, a kérdezte

;

föld az övé, adót

háza, most

már

is

száz kicsapott alispán

—

Majd

fizet

is

úr, is

udvar-

tle, az az

nincs különbség köztök,

jöhet reá, mind kiveri ket.

meglássuk, holnap olyan példát teszek

—

hogy az egész falu elhl belé, monda kit ez esemény egészen fölpezsdített kend meg ne szóljon senkinek, megtudhatnák a

rajta,

Radnóthy, a

falusiak,

den

besúghatnák a kertésznek a

tornáczon

pálinkát, a

számtartó

cseléd

bven aludjék

itt

egész délután

s

ne

;

hajnalban min-

legyen, is

—

itt

feküdjék

adjon

nekik

legyen,

kend

az

éjjel,

le

hogy engem minél korábban fölkelthessen.

Hajnalban az udvarház tornácza egész hadiszállássá változott.

Radnóthy fölfegyverezte

kard és puska hiányában, ván rézfokost

béresek vasvillával ha-

villogtatott, a

donáztak, a bivalos petrenczés rudat csis ásót élesített,

emelt, a ko-

a darabont egy kaszát

Maga Radnóthy

sített ki.

cselédeit,

mivel lehetett. Ist-

kit a

egy nem

kardot kötött,

rég a padláson megtalált régi hajdan a megyegylésekre

egyene-

kardot,

a

melylyel

Mint

a

jó

járt.

had-

vezér bátorítgatta csapatját, töJtötte nekik a pálinkás poharakat

és

pirongatta

számtartót,

a

ki

erszakos lépésrl. megyei brachium. vezetjének ez

folyvást le akarta beszélni

Egész elemében

a

volt,

minségben

képzelte magát, mely

ben az alispánok vezették

a

— mert Erdély— hajdan

brachiumot

annyiszor hajtá végre a törvényt.

E

kellemes

tréfássá

is

vidám napja

;

mozgékonynyá

izgatottság

tette

:

szóval hazajötte

még

s

óta ez volt

mintha vesztét érezte volna,

esett neki e bizarr szeszély s általa

els

oly

jól

mintegy eny-

hülni látszott.

Hosszas készüldés kiindultak.

Ell ment

elrs, utána

István,

a

és

tervelgetés

a

komondor,

ki

vén

egy

dorongot.

nagy

A

végre valami

hadnagyként vezette a

többit, hátúi ballagtak a vezérek:

számtartó, ez utóbbi

után

mint

Radnóthy

és

a

kénytelenséggel emel-

konyhaépületnél

tartalék-

csapatul hozzájok csatlakozott a gazdasszony

és a

Mányi, a kik nem voltak ugyan fölfegyverkezve, de annál többet fecsegtek, sápítoztak. Minél közelebb érkezett a csapat az ostromlandó kis sánta

42

A

házhoz, annál inkább csillapúit vérszomja, los

arra

hogy

emlékezett,

van; a béres pisztolyairól

kertésznek

a

biva-

puskája

tudott valamit,

is

Maga

a darabontot nagy félelembe ejté.

mi

a

István

is

gondolkozóba esett, különösen arról gondolkozott, hogy mily jó lenne, ha a kertésznek nem volna pus-

—

de még pisztolya sem. Azonban kés volt minden habozás. A komondor megkezdte már a támadást, összetzvén a kertész kutyájával, mire kája,

aztán István

jelt

adott a rohamra, szívére kötvén a

csapatnak, hogy a puskától ne féljenek, azzal csak

egyszer lehet lni

s

ha akkor az ember

dobban, kutya baja sem

lesz,

s

földre

a

egy ugrással sem-

mivé teheti az ellenséget.

Csakugyan az történt meg, a mitl álmából fölvert kertész

puskával

féltek.

Az

a

kü-

állott

ki

szöbre, csúnyán fenyegetzött, hogy a ki közel

mint a kutyát,

lelövi,

elször

a

utasítását,

darabont

c^élozgatni

s

ijedt

ledobbant

a

meg

balszárny egyaránt zavarba

maga

követvén

s

földre, jött,

mi

j, Leg-

kezde.

által

István

jobb

és

mert a többiek

s

megfeledkezvén a hadi cselrl, futásnak eredtek, s mind keresztül buktak rajta. Csak a vezérek állottak még az egész csapatból, de ezek István

támadás

Radnóthy

is,

helyett

egymással

kihúzván

kardját,

rohanni a kertészre, a mit

meg nem engedni az egész

s

a

küzdöttek

egymaga

;

ugyanis akart

rá-

számtartó jónak látott

félre húzta-vonta urát. Szóval

hadjárat dugába

dl, ha a

véletlen

nem

segít.

—

Az

Istenért, mft csinálsz,

itt

emberhalál

lesz.

\^

43

tedd le azt a puskát s

—

sikoltá a kertész felesége

elkezdett sírni.

— Menj be — — Egy tapodtat

lenni ? Gyilkos

ide .

.

—

puskát.

a

gyilkos

.

.

Gyilkos

gyilkos

.

—

!

akarsz rikol-

hogy

a puskát,

férje

kitekerje.

Ejnye

jegyzé,

a

ereszd

teringette,

minap hagyta

—

a városba igazítás végett

el

nem

megtöltve,

nincsen

hiszen

azt .

megragadva

tott az asszony,

kezébl

való

be feleségét a kertész. sem megyek, inkább engem

és tolta

csitítá

meg; add

ljj

nem assszonynak

ez

innét,

dolog

itt,

a

azt

puskát,

is enyém, a hogy vigyem be

az

nyugtatá

feleségét

a

jó férj.

E

nyilatkozatra kezdé magát összeszedni a csa-

Elször

pat.

szegyei vén kertészt,

a

István

vn

mcgfutamodását. ki

szörnyen

újra bátorságot,

még mindig

A

többi követte

s

a

küzdött,

feleségével

csakhamar körülvették. Ekkor minden ponton meg-

kezddött

a támadás,

letkezett. István

s

valóságos

res hátúi ütötte ugyancsak a kertészt. sírva,

A

nyelvelve,

lárma ke-

hadi

ell birkózott a kertészszel, a béátkozódva

seprzte

A a

kertészné kocsist.

bivalos rettenetesen forgatta a petrenazés rudat,

nem

ütött

ugyan

senkit,

de hangjával majdnem egy A gazdasszony szidal-

ostromágyút helyettesített.

mazta a kertésznét, a hajdani

gazdasszonyt, a kis

Mányi mind azt visította: gos urat meg ne ütnék!

Jaj csak a méltósá-

— — A

szomszédból oda-

gylt kutyák versenyt ugattak az udvari komondorral

s

a kertész kutyájával

;

a számtartó pedig, a ki

44

Radnóthyt igyekezett védel-

tétlenül állott s csak

mezni, koronként föl-fölsóhajtott

— —

Uram Isten, mi lesz ebbl? Az lesz, számtartó uram

—

felelt Radnóthy bogy visszafoglaljuk telkünket s elrettent példát adunk a többieknek. No ki csak szaporán munkára! Vessétek a gazembert

—

kardjával suhintva

—

feleségestül, bútorostul,

a

küzdkhöz

fordulva

A

világ csúfjára.

ki

—

—

gyermekestül

folytatá

az utczára vessétek

legelször

ki,

a

az lesz he-

kiveti,

lyette curialístám.

—

Dejszen megkeserüli ezt

höngött a földre

nyomott

eldöngetett

s

—

méltóságod

—

hirtelen fölugorva s Radnóthy elé állva pörbe keverem, hogy oda fizeti mindenét, fillérig s a tömlöczben rothad.

—

Még

Mit?

te rabló,

te

haragra gyúlva

—

Jaj

az

tolvaj s

!

orrom

—

alatt

kiáltá

hirtelen

hozzá vágott kardjával.

gyilkos, kiontotta a véremet, megbénított,

—

Segítség, se-

ordítá a kertész, a hogy' száján kifért,

örülve a karjára kapott nek. Rohant

a

nem

mély, de jókora seb-

faluba, fellármázni

panaszra szaladt a jegyzhöz, a ültette, s

olyan utolsó

mersz hadonázni,

Radnóthy

szerencsétlenné tett egész életemre. gítség!

dü-

kertész,

ki

embereket,

az

tüstént

koccira

azon véresen küldé a kerületi biztoshoz,

maga pedig sietett lecsendesíteni a már vasvillára kaptak, az oláhok

kik

falusiakat,

a

kertész,

s

a

némelyek a magyarok közül Radnóthy segítségére sietve.

—

Megmondtam, hogy

ez lesz belle

— monda

45

—

számtartó

u

Nem baj

gyl

—

a

kerítést.

a méltóságos úr, s íme,

mekkora

fejünkre.

lesz

meg

semmit,

belle

eltt húsz

?

volt.

Tudom

én

a

az sokkal csekélyebb

megyei

A

Hát

nemes ember

van kardja,

ha

visszaverheti,

is

azért

a királyi táblán,

sokáig a vármegyét.

brachiumot

tettem

azért

törvényt,

curiáját vérig oltalmazhatja, azért

a

ez-

vissza, csúfosan elvervén

Maros- Vásárhelytt

szolgáltam

mindig.

midn

lett,

évvel elszántott földemet fölfegyverzett

szomszédom embereit? Pedig censurát

mondott

ostobát

Hát abból mi

jobbágyaimmal szereztem dolog

Nem

Mit mondott meg, számtartó uram?

mondott

Mi

döfölve

dorongjával

nekem

hitt

még

tetszik.

cselédjét ne verhetné ki saját földjérl ?

— Rég meg félénken — Rég

volt

volt,

!

—

rég volt! de csak annyira

hogy curiámat

jobbágyaimat,

Isten neki,

uram

méltóságos

jegyzé

a számtartó.

fordult a világ,

Elvették

az,

ám

de szeretném én

a ki curiámat elpörli.

is

elvitassák

legyen, látni

adót

föl

nem

tlem. fizetek.

azt a prókátort,

Majd megmutatom én, mi emberrel nem lehet

az igazság, egy törvénytudó

oly könnyen elbánni. Ezalatt a kertész kiköltöztetése derekasan folyt.

A

magát; 6 az lni engedi, szegényt nem

kertészné kezét tördelve átkozta

oka mindennek, ha aprítják össze,

férjét

nem

özvegy, gyereke

kétségbeesve borúit Istvánra, a

ki

ségének némi maradványával vezette vel együtt.

A

nem

árva, s

hajdani gyöngédki

gyermeké-

többiek a bútorok kihány ásával fog-

46 Jalatoskodtak.

A

kis

Mányi megismert

egyet- mást,

a mi az udvarházból raboltatott el s a gazdasszony

diadalmasan

segítségével

Néhány

gyjtötte

pillanat alatt a kertésznek

egy

rakásba.

mindene az

ut-

czán hevert, a falusiak bámulatára, a kik vasvillásan lepték

a tért,

el

nyakát és tátott jegyzé, hogy kerületi biztos

berére vel

minden erelre nyújtotta szájjal hallgatózott; a másik megméltóságát estig hvösre téteti a a harmadiknak tetszett, hogy emde

a

jegyz

talált a

;

dölyfös

intésére

Egyik

tartózkodtak.

szakosságtól

kertész

ersíté, hogy egymaga

összes udvari cselédséget.

;

össze

Az

a

negyedik eskütudná

asszonyok

verni

az

a kertész-

nét vigasztalták, elbeszéltették vele az egész véres históriát,

lotta

s

összecsapták kezöket. Egyik házát aján-

menedékül, a másik

a

bútorokat akarta

be-

hordani, a harmadik fennen nyelvelt, hogy maradjon minden úgy a mint van,

míg elj a kerületi mozgásban volt az

biztos és igazságot tesz. Szóval

egész kutya

minden sövénynél ugatott egy pár minden házajtóban sírt legalább két-három

falu s

:

gyermek.

Radnóthy keveset hallott e megjegyzésekbl, tethogy a lakosság mintegy elismeri felsségét és csendesen viseli magát. Beszédet tartott nekik, megmagyarázta a tulajdon szentségét, a cuszett neki,

rialis

földek természetét,

hogy mindenik

kijelentve egyszersmind,

curi alistájával így fog bánni, s

mi-

után egyik béresét ünnepélyesen beigtatta a visszafoglalt telekbe,

reggelizni.

diadalmasan tért vissza udvarházába

IV.

Néhány

A

faluba.

számos csendr

óra múlva

jegyz parancsot

kapott,

érkezett

hogy

kizött kertészt rögtön helyezze vissza

s

oltalmazza

eddigi jogaiban, míg a közte és hajdani

közt fenforgó viszályt

továbbá

utasítsa,

illet

fegyverek kutatásában.

sokára körülvették cselédeket

s

földesura

hatóság

segélje a csendrtisztet

közcsendháborítók

szakoskodók, rejtett

az

az

kutatni

A

a

a házából

eldönti

az

elfogásában

ers

a

csendrök nem-

udvarházat, letartóztatták a

kezdek a szobákat.

Radnóthy iszonyú dühbe jött, midn á berohanó hogy mi történik. Bár az új kormányrendszer súlyát eddig is érezte, de ez Istvántól megtudta,

els közvetlen

érintkezés

fölfokozott benne

Magánkívül

járt

minden föl

s

képviselivel, újjá szült, fájdalmat és gylöletet. alá

szobájában,

kardját

hogy megölje, a ki elször belép, azonban István elkapta elle a kardot s abban a pillanatban már ellepték a csendrök a szobát. Radnóthy némán és mozdulatlan állott, mintha kvé vált

kereste,

volna. totta,

Nem

hitt

szemének, oly lehetetlennek tar-

a mi történik,

Némikép

magához

hogy dühe bámulatba térvén,

megvetéssel

veszett.

vegyes

48 büszkeséggel szemlélte, hogy' veszik

zébl si

István ke-

ki

kardját, hányják föl ágyát, szekrényeit s

adják tudtára, hogy fogoly és készüljön.

—

Értem, hallom

szakoskodás ellen

és

—

minden

protestálok

Radnóthy,

kiáltá

er-

fölemelve

—

kezét, mintha egy vármegyei executio eltt állana

protestálok a törvénytelen

Hallották,

ellen.

Ítélet

távozzanak curiámból.

A

csendrtiszt egy szót sem

csak nézett és

—

bámult.

magyarul

értett

s

—

Még

sem távoznak? folytatá Radnóthy még nagyobb hévvel, a csendrtiszt habozását beszéde hatásának vélve. Nem tudják, hogy a nemes ember curiája szent, oda becshetik az es, szabadon járhat a szél, beleüthet a villám, de ember fia be nem mehet soha, még a király sem, csak mint vendég, a kit mindig szívesen látok, megvendégelek, s ha kell, védelmében kiontom érte véremet. Tudják meg, ha

A ztl,

nem

tudják, távozzanak.

bámuló csendrtiszt magyarázatot kért a

ki

csak mosolygott

egész

az

aztán megmagyarázta,

hogy

úr két év óta aluszik,

még most sem

álmában beszél.

—

telte

Még

egyszer

el

nem

s e

nem

s

törülheti.

ha

tetten kapatott,

ezt

törvényeket semmi világi

Nem

el bnt, kormány nem

követtem

csak vagyonomat védtem, a melyet a akart vagy

föl

— ismé— hevesebben nemes embert

elfogni, csak

mondják törvényeink hatalom

alispán

ébredt

mondom, távozzanak

Radnóthy mind

nem szabad

jeleneten,

méltóságos

a

a jegy-

tudott megvédeni,

majd

kiviláglik

49 a

maga törvényes helyén

;

idézzenek a maga módja

meg fogok nem szököm

szerint rendes törvényszékre,

ismer

egész vármegye,

az

annyi vagyonom, hogy száz esztendeig

Még

hetnek velem.

is

jelenni,

van

el,

elpöröl-

egyszer ünnepélyesen protes-

tálok az egész eljárás ellen, adják tudtára az ille-

tknek. Értették, távozzanak.

A

számtartó mindent elkövetett,

jutni.

Végre

is

hog>'

urát

le-

sem engedett szóhoz az csöndesítette le, hogy kibeszél-

de ez

csöndesítse,

senkit

hette magát, s csak akkor engedett, ból a csendrtjszt rátevén kezét,

takozását e tettleges

erszak

midn

formá-

elmondhatta

ellen

is,

til-

felelssé te-

hette érte s fölhívhatta a jelenlevket, hogy udvar-

háza és személye megsértése jében tanúskodjanak.

némán

mellett a

maga

Ezután nem szólott

ült fel a kocsiba, úri

méltósággal mutatta

csendrtisztnek maga mellett az

kegyébl

foglalna helyet

örvend

curialistái újjal

de

;

ide-

semmit,

ülést,

midn

ki a

mintha ez az 6

látta,

hogy kár-

mutatnak kocsijára, a

Icer-

tészné szeme eltt költözik vissza a kertészi lakba, a kis sánta

Mányi

után a falu végéig,

jajgatva, s el-elbukva fut kocsija s

háza, a pusztulásban

is

drága

udvarház, mindinkább eltnik szeme ell, elkezdett

köhögni, talán mert valósággal náthája

mert leplezni

s

volt,

talán

elnyomni akarta fájdalmas felindu-

lását.

Ez esemény radtakat.

A

sokáig foglalkoztatta az otthon ma-

számtartó tízszer

ban a gazd asszonynak ez lesz Gyúld

is

elmondotta napjá-

elre megmondottam, hogy belle, most már fogadjon az ember új

Pál

:

Egy

:

régi udvarhiz.

4

5^

ha

cselédeket,

van mibl,

nem

bizony

kivel,

még jobban

daság

szony csípjére

lesz

tette kezét

A

gazdasz-

hogy

kérdezte,

és a

ne

kocsist

embert és

azt az áldott

el,

ha az egész gaz-

pusztulásnak indul.

már kinek fzzön, bár csak volna

ha van

dolgoztasson, oka,

fogták

forgatott

sírva

egy réz karikagyrt, a melyet a kocsis vett

ujján

volt neki a múlt vásárkor.

A

mindig elkezdett pisszegni,

s

kis

Mányi

egy párszor azzal az

indítványnyal állott el, hogy biz'

behajt kettt a városba, ott

ilyenkor

közül

lúdjai

megsütteti a méltósá-

gos úr számára, a kinek a tömlöczben nagyon, de

nagyon rossz kosztja

kvé

vált

hogy ez

—

A

lehet.

csodájában — legalább

a kis béka

Mit

mindenbe

tudsz te ahhoz

hogy

azt hiszed,

gazdasszony majd azt

mondotta

—

beleszól.

— pirongatta szegényt —

a méltóságos urat lyukba

teszik,

mint Marczi czigányt, száraz kenyeret és vizet ad-

nak neki

;

úgy

karodjál innét,

A rl.

tettek

ket

rendesen a

a falu szájai

biztosnál és

Egyik

is,

mint

itt;

te ostoba, ta-

a ludakat, ez a te dolgod.

megkezddött vallatás végett számosan idéza városba. Mindenik nagyon fontos képpel

jött vissza s

hol

ott

rizd

szintén sokat beszéltek ez esemény-

faluban

A

él

azt

falu házánál állott

még

egyszer,

csendrtisztnél

is

s

jobban

a

meg,

a

kerületi

kivallatták.

mondta, hogy a kertész derekasan

viseli

magát, nem ügy, mint a méltóságos úr, a ki sokat veszekedik a biztossal és a csendrtiszttel ; aligha-

nem örökös

tömlöczre

tanú beszélte,

hogy

a

ítélik.

A

másik mint szem-

méltóságos

úr

megbetege-

5>

dett,

6

látta

mikor orvost

meg

is

halt.

A

eddig

vittek hozzá, talán

harmadik szomorúan adta el, hogy

a curialis földek dolga

nem egészen

tiszta dolog,

egy darabig függben marad, se a kerületi biztos,

nem

se a csendrtiszt terjesztik föl, tette

meri eldönteni, a császárhoz

de bárhogy' dljön

hozzá kiderülve

baja lesz, mert

nem

—

a

el

a méltóságos

—

dolog

úrnak mégis

volt fegyverengedélye, kardot

erszakot követett el, megháborította a A negyedik mind arról mesélt, hogy mennyit vallatják ott az embert, mennyit írnak, már összeírtak egy szekér papirt, bizony Radnóthy rejtegetett,

falu békéjét.

uram oda azzal a

fizeti

jószága

nagy

Az

részét.

nagy újsággal lepte meg a

falut,

ötödik

hogy Rad-

nóthy kiszabadul, nemsokára haza j, hijába nincs többé vármegye, az úr mégis csak úr marad s a szegény embernek soha sincs igazsága. igen

E

hír

nem

Mindnyájan kétkedve csóválták jegyz pedig azt mondta, hogy mindent,

talált hitelre.

fejket, a

de mindent elhiszen a világon, csak ezt nem. Pedig e hír csakugyan igaz volt. Radnóthy két havi vallatás

és

fogság után kezességre szabadon

bocsáttatott s cselédjeivel együtt hazatért.

Azonban

pöre még nem végzdött be. Tulajdonkép nem pöre,

dése

hanem

el választatott

vényszékhez s

pörei voltak.

A

a többiektl s az

utasíttatott.

lön

bnvádi pör ítélni

tör-

erszak,

bántalom, mint kü-

indult folyamatba,

volt bizonyos, vajon a polgári

ság fog-e

úrbéri

A csendháborítás,

a kertészen elkövetett véres

is

curialis földek kér-

de még nem

vagy katonai ható-

benne, mert ostromállapot levén.

kétes volt

hovatartozása

eldöntése végett

mánynak.

A

tisztába hozni

rejtegette

fegyver

rejtett

megakadt

de

nyomozta,

:

épen azért az illetség

s

föl jelentetett

a

tartományi kor-

ügyét

a

benne, mert

csendrség

nem

tudta

vajon a kardot csakugyan Radnóthy

vagy a

sánta

kis

Mányi dugta

volt el

hogy Radnóthy egy Kolozsvárott rejtve tartott kardját hozta falura s így bnösebb, Kolozsvárott is nyomozást rendelt meg. Ide járult még egy negyedik pör is. Az elcsapott tiszttartó hallván, hogy Rada dúlás

nóthy

idejében,

elfogatott,

sérelmével

is

s

minthogy gyanakodott,

alkalmasnak

elállani

látta

számadása

;

az alól

idt

saját

fölmentést

követelt s egyszersmind elégtételt a

és kárpótlást

Radnóthy nyakig úszott a pörben s helyzetét nagyon megnehezíté a vallatás alatti magaviselete. Tiltakozott minden méltatlan

ellen s

bánásmódért.

nem

ismerte

tetézhette

a hatóságok törvényességét,

el

a mi aztán mint újabb

Szerencsére

Szóval

bn

jegyzkönyvre vétetett. így bneit nem

leverte a betegség,

újabbakkal,

s

alkalmas ürügyet szolgál-

hogy kezességre kibocsátását több nyomatékkal sürgethessék. Ügyvéde mindent elkövetett kiszabadítására, de mind hijába; Radnóthy jó emberei, régi ismersei közül senki sem tudott segíteni. Elvégre is sógornje, az ezredesné, segített rajta, ki az ügyvéd fölhívására levélben egy Erdélyben állomásozó tábornokhoz, férje régi batatott arra nézve,

Kahlenberger kahogy szintén írjon nagykormányszék egyik leg-

rátjához, folyamodott s fölkérte pitányt, Erzsi udvarlóját,

bátyjának,

az

erdélyi

új

53

befolyásosabb tanácsosának.

A pártfogás

megnyitották

s a

beteg-

lábbadozó Rad-

ség nagy bajjal nóthy börtönét. Ó egészen egyébnek tulajdonította e

kedvez

gári,

fordulatot.

mind

Azt

udvariasb

hogy mind

hitte,

a katonai hatóság

ez enyhébb,

a

megszeppent,

eljárással

akarják

a pols

t

most kien-

gesztelni s elsimítani az egész ügyet.

—

Nem

—

monda ügyvedébelle semmi van bajok, kivel nek majd megmutatom én, majd megtanítom én ezeket a pápaszemes bezirkereket, hogy mi a curialista, mi a tulajdon szentsége. Látszik rajtok, hogy soha sem volt biitokuk.

A

—

lesz

nem másé, és ezt meg nem változtathatja.

enyém,

mi az

ostromállapot

semmiféle

A

rablót

szabad megölnünk, a tolvajtól szabad elvennünk, a mit tlünk ellopott. S tettem- e egyebet kerté-

szemmel? Erszak, csendháborítás-e ez? ók az erszakosak,

k

a csendháborítók, a kik fölforgat-

—

ták a vármegyét, a királyi táblát, a guberniumot mindent. S abból a kardból is mily nagy dolgot csinálnak. Képzelhetni-e kard nélkül

nemes embert,

ha a király magához hivatna ad audiendum verbum regium, így kard nélkül lépjek-e szobájába?

s

S még tiszttartómat is majd megmutatom én otthon

kormányzóhoz,

megyek port,

nekik, kivel van bajok.

mindent úgy megírok, hogy tudom

teszik ablakukba.

a

pártfogás alá veszik. Dejszen

Ha

ez

sem

segít, írok

egész

az

ha mindenemet rá költöm

lem, mint

egy

Szebenbe

Bécsbe a miniszterekhez,

a királyhoz,

paraszttal, mint

Majd nem föl-

udvarig

viszem a

is.

Ügy

bánni ve-

egy

jött

-ment em-

54

bcrrd, mint egy országos impostorraJ. Égbe kiáltó igazságtalanság, hallatlan gyalázat!

Az ügyvéd s

magyarázta neki a változott

hijába

hijába

viszonyokat,

hogy hagyja reá pöreit

kérte,

semmibe,

ne elegyedjék

nem

Radnóthynak betegség-

teni.

ingerlékenysége az ügyvédnek,

nem

hogy

lecsöndesí-

tudta

és szenvedés- fokozta

ismert határt.

Szemére vetette

az új rendszer híve, mert

is

az ügyvéd, csak hasznot lásson, minden

eddig

egyedül

tását

titkolt,

jött s elmondá hogy kezességre kibocsá-

gudott,

ügyvéd

hogy az

kéréssel

az

meg

és könyörgéssel alázták

Nekem nem

hevesebben

Ha

—

kegyelem

kell

annyira kedveli ezt az

Ez

feleségül. kell

—

a

új

folytatta

nem

s

mind

magá-

rendszert, álljon

dicséri az ezredesnét,

az úr dolga,

írt

Radnóthy

kérjen, könyörögjön az úr

be bezirkcrnek, ha úgy

nem

fel-

tulajdo-

ezredesnének

nevet.

fang,

nem

ugyan az ezredesné befolyásának, de hara-

nította

nak.

Ez

ezredesnének köszöni.

az

bszítette Radnóthyt; kiszabadulását

—

al-

Az ügyvéd tzbe

kalmazza magát. neki, a mit

idhöz

az enyém.

vegye

Nekem

semmiféle kegyelem, semmi ügyvédi fur-

nem

kívánok mást, csak az igazság bátor vé-

delmét. Érti az úr?

Az ügyvéd vele,

látván,

boszúsan vált

el

hogy semmire sem mehet tle. Radnóthy nélküle uta-

zott vissza jószágára és lázas tevékenységgel fogott

ügyei védelméhez. Ezenkívül alig érdekelte valami.

Égette a zeti

gyalázat, s

sérelemmé

magansérelme mintegy nem-

alakult

át

elkeseredett lelkében.

5S hazáját és nemzetét

Személyét és földjét védve, hitte

védeni,

nem

ban

magát.

s

mint

olyan,

A

mit

a

vallatás

töredékesen mondott

és

ven akarta

kifejteni.

zott. Folyvást

a

rendszeresen és

a

szobájában

és

ült

írt.

A

számtartó

kérni a gazdasági

felelte neki

mennyk

dolog visszapörölni a a

b-

Valóságos emlékiratokon dolgo-

ügyekre nézve, azt

Üsse

rendetlenül

csak

alatt el,

hijába jött be hozzá rendeletet

—

forradalom-

a

ki

mintegy hivatva érezte

vett részt, erre

a

kaszálást,

aratást,

curialis földeket s

els

megtorolni

személyemen elkövetett gyalázatot. Ekkor aztán tzbe jött s elmonda mindent, a mit

ír s

velet

hozott

vagy az

írni

fog.

Ha

fiától,

a ki

már gyógyulófélben

még

a mit

ezredesnétl

indulásuk

napját

is

—

István a postáról le-

megírták, hirtelen

volt,

Erdélybe

és Erzsitl, a kik

átfutotta s

csak azt monda Oh ezek a gyermekek nem Ha vendég is tudják, mennyit kinlódom értök! vetdött hozzá, bocsánatot kért tle és szobájába vonult, mert sok dolga van, nagy pörei vannak, :

—

maga igazítja, nincs bizalma az ügyvédekben. Búskomor méláját, elfojtott évdését örökös és kitartó harag váltotta

föl. Járt alá és

föl

szobájában. For-

gatta a régi törvénykönyveket, országgylési

könyveket,

beszélt

magában

s

fájdalmát, mérgét papírra öntötte s telte,

czímezte

s

a postára

büszke önelégültséggel lássuk, mit

Egy pár

jegyz-

nekiült írni.

midn

küldötte,

kiáltott föl

:

Egész

bepecsé-

enyhültén

—

No

s

meg-

tudnak mondani érrel hét múlva azzal a hátirattal kapta vissza

hogy

küldeményét,

írjon

pedig bélyegtelen

német nyel-

a hivatalos

ven, valamely ügyvéd signálása alatt

egyszersmind

;

fölvétetett a

iratairól

Befund,

s

meghagyatott, hogy a Via krajczárig pontosan kibírságot executió

számított

terhe alatt fizesse be,

a mint ezt az újabb törvények rendelik.

—

Miféle újabb törvények? Szeretném tudni,

melyik divtán hozták, melyik közgylésen hirdették ki

azokat az újabb törvényeket

a válaszra csapva s mivel

magának,

felelt

relem

kedvencz helyeit

olvasta,

mormolta:

fölriadva

—

meg-

felelhetett,

visszaküldött iratai olvasásába

valahányszor

s

kiáltott öklével

folyvást tiltakozva ez újabb sé-

Késbb

ellen.

merült,

—

nem

az

Jói,

nagyon

nek elnémítani.

jól

Jól

megírtam. Bezzeg szeretné-

tudják,

hogy nem tudok

írni

épen azt kívánják. Jól tudják, hogy ügyvéd nem ír alá ilyesmit s épen erre akarnak szorítani. Ho hói Nem addig van az Nem is nyel vökön,

mégis

!

elegyedem velk szóba, hadd pöröljön velk ügyvédem, úgy is kedveli ket, azokhoz folyamodom, parancsolnak, a kormányzóhoz, a mi-

a kik nekik

niszterekhez, a királyhoz. kifejtek

a

mindent,

s

Még

szomszéd szász pappal

Hadd

tudják

meg

jobban és

bvebben

hogy tisztábban megérthessék, németre.

lefordíttatom

valahára az

ország

valódi álla-

pot ját. Újra delmét.

nekiült

Az

írni,

le annak, a mit akart.

feküdt

és

újonnan dolgozta ügyei

vé-

még

írta

ívek szaporodtak s

sok

Mindent oda

olyant, a

felét írt a

mi szorosan

sem

mi szivén

nem

tartó-

57 dologra, de szíve legmélyébl buzgott föl. Megmagyarázta a régi úrbéit, a curialisták viszonyait, de legtöbbet beszélt az oláh pusztításról, udvarháza földúlatásáról. Föl fejtette a kormányzott a

rendszer törvénytelenségét, veszélyeit; lerajzolta a tudatlanságát

tisztviselk

hogy

össze arról,

mikép

személyén

kedett,

ejtett

hogy

írt

rendezni az ország

kell

ügyeit, s visszaállítani a régi a

önkényét. Iveket

és

rendet. Elpanaszolta

sérelmet, s bebizonyítni

töre-

nemesség tekintélye egyik leger-

a

sebb támasza a királyság tekintélyének. Lefoglalt kardjának

fbb

is

egy pár

háborúkat,

melyekben

azt

sei

elszámlálta

ívet áldozott,

kivált

poroszt

a

a

és francziát, a

villogtatták.

Sokszor emlegette, hogy harmincz évig szolgálta a

megyét

alispánsága

s

alatt

sem

mint most

s

felényibe

rendszert

s

visszakérte,

jobban

folyt

minden,

került.

Védte a megyei

követelte

az alkotmányt.

Idézte a Corpus Jurist, Verbczyt, az Approhata

Compüata

ConstituUót,

a Pragmafíca

SancUóX,

és

az

Anonymustól kezdve rendre Többször átolvasott és kijavított

1791-iki törvényeket s a történetírókat.

minden ívet, meghányta-vetette az ersb kifejezéde csak arra ügyelt, hogy olyasmi ne legyen bennök, a miért a magyar törvények szerint megpörölhetnék. Oly ers szenvedélylyel csüngött a múlton, hogy föl nem foghatta a jelent. Egész álomvilágban élt, a melyben csak az volt való, hogy seket,

szenved, haragszik, fárad és vénül.

Ez id ben

is

alatt

még inkább

kopott ruhája úgy

elhagyta magát: külön

á'lott rajta,

mintha vas-

58

hányták volna reá;

villával

még mogorvábbá

hosszú borzas haja és

Mióta pörölt, folyamodványokon dolgozott, se gazdasági, se házi ügyekbe nem avatkozott. Reggel nem adott rendeletet számtartójának, délben nem zsémbelt gazdszakái a

asszonyára,

Istvánt

s

is

tették.

csak reggel fölkelésekor,

meg

estve lefekvésekor szidta ;

észre,

hogy udvarháza eltt

bl

néha. Egészen irataiba

egy szép nyári délután

merült

még

kocsi

áll

azt

ezredesné és leánya

megérkezett

sem

meg

vette

a Bécs-

s

szobájába

lépnek.

—

Ejnye csüf ember, hát így

—

dégeket?

kell

fogadni a ven-

ezredesné, egy

sipított az

ids

asszony, a kinek hosszú vendégfürtei igen

hangzottak

kissé

szemüvegét

s

festett

arczával

;

száraz

össze-

jól

aztán

föltette

oly bámulattal kezdette vizsgálni só-

gorát, mint valami csodaállatot.

Radnóthy megfordult

és

de nem

föltekintett,

sógorasszonyára; leányát nézte, hoszszasan nézte és

nem

tudta megismerni, mert az

tozott. Erzsi

úgy

állott

megntt

és elvál-

eltte, mint báb a fodrász

kirakatában, érzéketlen arczc^jal s útias pong)'olájá-

ban föl

is

és tetszelgn.

czifrán

benne

régi

a

lyányát,

a

nyakába,

s tele

mintha már

ki

egyszer

hajdan

is

fejét.

Ügy

atyjára ismerni

esett arcz, hosszú

lenül

hatottak reá,

ugrott

tetszett

neki,

hasonlítana anyjához: a voná-

sok ugyanazok, de a kifejezés egészen más.

sem tudott

találta

kedves

mindig oly vidoran

csevegte

nem

Sehogy sem

Erzsikét, az

sz

;

A leány

a kopott öltözet, be-

haj és szakái oly kellemet-

hogy hirtelenében nem tudott

S9

Atyjának

mit csinálni.

mern

rászcgzctt, éles, át-

ható szeme egészen megzavarta,

hozzá szóljon, nagynénjét

meg, hol né-

szólította

tle

metül, hol francziául kérdezve

hogy

s a helyett,

:

Vajon mi

lelte

szegény papát?

Az apa eltt még idegenebbé nyelv

ez idegen

könnybe

csevegés.

—

s

tesz,

elkezdte simogatni.

nem ismered szegény

hát

Erzsike,

egy

föl indulása

sem tudta mit

olvadt, ellágyult s azt

ölébe vonta lyányát

tette a lyányt

Ers

apádat,

már nem is tudsz vele beszélni? Mennyit aggódtam érted és Gézáért? Lásd miattatok vénültem meg, lásd ezt nappal

.

.

.

a

sok

értetek dolgoztam éjjel-

kedves leányom, tedd

Erzsike,

egészen

a kalapot,

írást,

ki vészen

formádból,

a

le ezt

olyan

vagy benne, mint egy komédiásn. Nézz reám! Hát ismerj meg már!

—

Ugyan ki ismerhetné meg, édes Elek sómonda az ezredesné olyan mint egy

—

gor?

—

Miért hanyagolja

fáról szakadt.

Ez nem hez.

Um

illik

ennyire magát.

el

elkel nemes embermiért nem vágatja le azt

egy jónev és

Gottes Willen,

a nagy szakáit ? Legalább borotváltassa be az állánál, a

—

hogy' most

Nem

asszony vágni

—

nagy bolond csattant

minden

viseli

hosszabb

föl

úri

ember.

a szakái, mint a

az

vuklija,

azt

Radnóthy,

sógor-

sem ártana mintegy

le-

örülve,

hogy kiöntheti reá mérgét. Soha életemben ily parasztságot! Mveletlen, barbár ember Ide jövök, megteszem a nagy utat

—

!

Bécsbl

-

így fogadni

I

Minden

követ

megmoz-

6o dftok kiszabadításáért, öt hosszú levelet irok hálátlan

fogadni, s

—

fakadt

ezredesné

sírva az

ki

— így

mikor aztán, hogy

félájultan rogyott a karszékbe,

jobban

kifejezhesse

magát,

németre

fordítá

a

beszédet.

Ebbl

ugyan Radnóthy

valamit,

értett

hang

de

elég

volt

francziára

s

szegény

alig

fejének

a

is.

—

Hallgasson édes papa, hallgasson, ne boszamsa a jó nagynénit. Nem látja, hogy elájult? szólott Szegény nagynéni, kedves nagynéni ! atyjára s kiközbe Erzsi, szemrehányón tekintve f ejtzve karjai közül, hogy az ezredesné ápolására

—

siessen.

—

Hát

a

gyermek

te

nénéd

?

Ezért

jöttél

haza? Te,

nóthy fölugorva

reá,

nem

te,

székérl

s

te!

.

.

.

—

kiáltá

még tovább

is

Rad-

beszél,

az ezredesné kis fekete ku-

ha vigyázatlanságból tyájára

Hát ezt

apát?

leczkézi az

Bécsben, erre tanított a te jó nagyEzért küldöttem én neked azt a sok pénzt ?

tanultad

mely oly csúnyán kezdett ugatni

lép, a

hogy kénytelen

volt egész

erejét az új ellen-

ség ellen fordítani.

—

Jaj,

gyilkos,

megöli az

én

kedves

Figaró-

— az ezredesné. — Papa, az ne rugdalja szegény Figa— rót! esengett Erzsi — Ember, mit — ismétlé nagy páthoszaz ezredesné. — Megbolondulok — fuldoklott Radnóthy, mat

sikoltá

Istenért,

sírva.

csinálsz ?

szal

I

A

kis

haszontalan kutya

még

élesebben ugatott,

még jobban harapdálta Radnóthy

lábát,

a ki egész

6i

dühbe zott,

gyarul sírt.

jött.

Az ezredcsné három nyelven

sikolto-

németül a kutyához, francziául Erzsihez, ma-

Radnóthyhoz. Erzsi

folyvást

pattogott

és

István és az ezredesné cselédei ijedve rohan-

velk együtt Maros, a házi komondor, a mely pártul fogta gazdáját s majdnem szétszaggatta Figarót. Valóságos pokoli lárma keletkezett, a melyben senki sem tudott szóhoz jutni s mindenik kapott legalább egy oldal döfést. tak be s

V.

E

csak

jelenet

kezdete

volt

Az

többinek.

a

udvarház csendes szobái örökös viszály színhelyeivé

Radnóthy most már idegenebb lón otthon, mint volt csak azeltt is. Többször jutott eszébe

váltak.

neje,

midn

az

ször

búsult

leánya

ezredesné után,

asztalfn, több-

ült az

mióta

hogy* az ezredesné nevezte Erzsit

ruhákban

maga

látta

—

Elisabethet

—

a

komédiásn

eltt, többször boszankodott

a világ föl fordulásán, a mióta sógorasszonya a régi

rend maradványait

Most már nemcsak viselkkel

Az els

akarta forgatni házában.

föl

jegyzvel,

a kertészszel,

pörölnie,

kellé

kis kutyával

is

hanem

két

nvel

tiszt-

egy

s

is.

kesersége oly ers benyomást tett mindhármukra, hogy nem tudtak menekülni tle. Folyvást ingerelték egymást önkénytelén,

találkozás

akaratjok

ellenére

is.

Az

utazott

Erdélybe, hogy rávegye

férjhez

adására

Kahlenberger

ezredesné azért Radnóthyt Erzsi

kapitányhoz,

a

ki

ugyan még forma szerint nem kérte meg, de zlég érthetleg

okoz egy

nyilatkozott, kis

s

csak

a

cautió

kellene lefizetni.

letétele

Radnóthynak S im utazása czélját sehogy sem

nehézséget, a melyet

képes elhozni, mert bármirl

beszél

Radnóthy-

nak, veszekedés a vége, a mi igen rossz bevezetés jjy

természet

kényes

szerint Erzsi

is

jár atyjának,

de

ügyhöz.

ha

Nénje

utasítása

magában, hogy kedvében

föltette

csak

rá

tekintett

is

haragos

már elhagyta bátorsága, arra az áldozatra pedig épen nem tudta elszánni magát, hogy máskép öltözködjék, fölhagyjon a német csevegéssel s ne fogja nénje pártját. Maga Radnóthy is szeretett volna kibékülni velk, de mihelyt körükbe lépett, már kész volt a boszúság. Az ezredesné arczára,

mindent leket,

fitymált, kivált a szobákaf, bútorokat, éte-

pedig a házi gazda költségbe verte magát,

hogy sógornje

mosni

pedig ugyancsak

Az ezredesnének

gáért.

kényelmesebben lakhaskitett ma-

és leánya

sanak, a gazdasszony

senki

sem tudott fzni,

untalan Bécset emlegette, lenézte Erdélyt,

;

sógora tömérdek kárán

nem

szánakozott ill meg-

indulással, az ország állapotján

az asztal

Bécsben

s

épen nem búsult

mindent elmondott, mit kedves legújabb

Tremdenblatt^

s

legtöbbet arról beszélt, mi újság

fölött

számában

lapja, a

olvasott.

-elkésett a reggeli- vagy

Erzsi

ebéd-

sokáig öltözködött,

el

tl, kevés

mutatott a ház gondjaiban való

kedvet

részvételre,

olvasásával TJoícnjei

a

helyett

töltötte

mellett

az

érzékeny német regények

idt

ábrándozott

vagy

Saphir

Wilde

Kahlenberger kapi-

Radnóthynak hát elég oka volt reá, hogy ellenséges lábon álljon sógornjével és lyányával, de az épen fölbszftette, ha az ezredesné haragtányról.

jában

hánytorgatni

kezdé,

hogy

a

börtönbl

ki-

szabadulását neki köszönheti, ha Erzsi nénje pártját fogta,

Ez

elkezdtek egymással németül csevegni.

s

minden nap megtörtént, már majdnem trhetetlenné vált. Radnóthy ifjabb koráutóbb), minthogy

ban tudott valamit németül, tisztelje mveltségnek, de most már keveset mióta német metül,

lett a hivatalos

sem akarna

ingerelte, aztán

mikor nem

tudni.

azt

hitte,

volt a

német

belle,

ért

s

nyelv, ha tudna né-

Már maga hogy

a

hang

föl-

róla beszélnek, a

beszéltek róla, azért néha szörnyen

is

rajok mordult, mire az ezredesné kis kutyája ugatni kezdett,

s

jól

Az

kész volt a botrány.

gése a cselédekre oldalba

döfte

nyét, mert

is

uraság versen-

egy

]stván

kihatott.

párszor

ezredesné hórihorgas legé-

az

csúfolkodni

mert hegyes bajuszával, a

gazdasszony sok mindennek összemondta az Erzsi bécsi

szobaleányát,

egész

grófnt

olyas, a mire

hoz, Erzsi

E

miatt

mert

játszik.

az

sírt

és

becsmérli

Mindennap

ezredesné közel

Radnóthy

az ételeket s történt valami volt az ájulás-

szitokra fakadt.

folyamodványain,

ügyei

dolgozhatott a régi erélylyel.

A

védelmén sem is min-

költségek

dennap növekedtek, annyira, hogy kénytelen egy

új

darab erdt eladni.

desnének, ha

kikelt

az

új

Ha

volt

panaszolt az ezre-

rendszer ellen, ha

el-

mondotta, hogy így pusztul ki lassanként minden erdélyi nemes ember, tüstént vita, szitok és sikoltozás támadt belle.

más

megyei

kofaságnak

és

nevezte

fölterjesztést,

Az

ezredesné mindent a

országgyléseknek a

sok

betyároknak

czifra

a

lár-

tulajdonított,

szónoklatot

kardos

és

juratusokat,

vén bolondoknak a belle,

lesz

azt

nóthynak sem

gában

sok

elre megjövendölte

még ezeltt

boldogult férje,

több

kellé

tekintetben

már

év

tíz

óta

;

esztendvel. Rad-

tíz

fogni

leányát,

az ezredest,

nyugszik a grazi

temetben, mer ilyeket

a

belle mindent

Tremdenblatt\ix,

sok

tanulják

azt

mostani

újságot,

a

nekik

fölolvasott

ket, hogy

földhöz vágta az Erzsi Wilde

desné

nénjének

istentelen

iratait,

midn még sem szntek meg

s

vitatkozni, fenyegette s

elég

ki

Kihozta

pártját.

ezredesné

az

Megtámadta

az ezredesnét, a ki saját udvaiházában beszélni,

az

bár a forradalmat ma-

hibáztatta,

ellenében védett mindent. a ki

hogy ez

tábiabirákat;

tisztes

neki

mert

kitekeri nyákokat TJoíenjcit,

az ezre-

alkalmasint

ezekbl

istentelenséget

németet,

se

se

nem

olvas

magyart,

mind

;

hazugságot és ostobaságot írnak s ha ide kapna vagy egy szerkesztt, bár soha sem volt kegyetlen

ember. Isten úgyse'

Ichúzatná

huszonötöt

s

ve-

retne rá István huszárral. Erre a nagy keg^^etlen-

ségre az ezredesné természetesen elsikoltotta magát

még aznap

s

el

akart

maradt harmad napi a Erzsiért

az

sokat

is

belle

s

kivetkztette

anyanyelvét

hoz

is

feledni

semmit sem

feltalálni

versengtek.

hogy egész

ezredesnét,

magát.

—

utazni,

de azért

ott

is.

jó

Radnóthy vádolta leányt

bécsi

szokásaiból

;

nevelt

hiszen

már

kezdi, a gazdasszonykodás-

ért s otthon

Az ezredesné

sehogy sem tudja hálátlannak nevezte

sógorát, Erzsi nagy mveltségével kérkedett, a kit

akármely tábornok Gyulai Pál

:

Egy

is

nül

rc^i udvaríiáz

vehet

;

nem

is

nevelte r

66

betyár

holmi

erdélyi

úrfi

számára, sem

azért,

hogy Kolozsvárott vagy Maros- Vásárhelyit temesse el magát, s ekkor hevében ki kottyantotta, hogy félig-meddig már akadt is szerencséje Kahlenberger kapitány udvarol neki, soha ily derék embert, soha ily deli, vitéz, mvelt és nagy befolyású ;

a sógor úr kiszabadulását

férfiút,

is

egyrészt

neki

Radnóthy öklével az asztalra csapott, hogy neki azt az embert többé senki se említse, megesküdt, hogy leányát csak magyarországi vagy erdélyi törzsökös hazafihoz adja nül. Megtiltotta Erzsinek a franczia és német csevegést, különben kitépi nyelvét; fenyegette, hogy lehasítja komédiásn ruháit, megparancsolta, hogy lehet köszönni.

lásson a házi dolgok után s

bergert,

mintha

soha sem

úgy is

elfelejtse

született

Ebbl

lönben kitekeri a nyakát.

Kahlen-

volna, kü-

aztán nagy per-

patvar támadt, az ezredesné görcsöket és migraine-t kapott, Erzsi beteggé sírta

magát

s

Radnóthy

föl-

rúgta a ráugató Figarót.

így telt el néhány nap. Az ezredesné halálra unta magát; attól az egyetlen mulatságától is elesett,

hogy sógorával versengjen, mert Radnóthy vonult, mélyebben merült elbbi bús-

szobájába

komorságába

n

s

csak

elhatározta hát,

véért

kában.

látogatást

irataival

A

két

hogy szórakozás, mulatság ked-

tesz a környéken, a közel város-

Azonban innen

vetleaül tértek

foglalkozott.

is,

onnan

is

hamar

és ked-

haza. Erdélyben akkor mind poli-

mind társadalmi tekintetben holt idény uralkodott. Mindenkinek volt valami sebe, ha testén

tikai,

nem,

vagy

lelkén,

minden

legalább

magába vonult

család

vagyonán.

is

sebeit

és

Majd kötöz-

gette.

A

régi vendégszeretet, víg élet eltnt, mintha a

temette volna

régi alkotmánynyal

bú

üdvözölték

szegénység

és

az id.

el

mindenütt

Rom, két

a

vágyó nt. Ide járult még, hogy, bár gyöngédebb változatban, mindenütt hallottak valami ahhoz hasonlót, a mit Radnóthy beszélt, vitatkoztak is egy keveset s némely helyt az elváláskor épen hidegséget tapasztaltak. Találkozott oly táblabíró is, a ki az ezredcsnét nagyon gyanús szemmulatni

mel nézte neki

;

s

egy

látogatja a

holmi

szerepet tulajdonított

politikai

kémnek hitte, a ki azért nemességet, hogy a vidék érzületérl másik

épen

tudósítsa a hatóságokat.

egész társaság, a

midn

Egy

elszörnyedt az

helyt

az ezredesné azt beszélte,

hogy Bach miniszter mily szép, okos és derék ember, s egy estélyen mily jól mulatott vele. Erzsit

hajdani

drága

nézni, s divatos,

nem gyzték Mggé

játszótársai

ruháit

talán

irigyelték

is,

de gúnyolódtak vele, hogy kiejtése kissé idegenszer s Bécsben nagyon elbüszkült, de hogy' is ne, midn egy kapitány az udvarlója. Egyszóval nagyon rosszul

ütött ki a mulatság.

rencsétlen Erdélyországban.

Nem

Az ezredesné

n

volt a sze-

volt

egyebet mit

és Erzsi a két legszerencsétlenebb

tenniök, mint gyönyörködni a természet szépségé-

ben, a melyet

nem

nóthy búskomor

sokra

becsültek,

szeszélyeit,

a

trni

Rad-

melyeket napról

napra trhetetlenebbeknek tapasztaltak, kérdzni a

6B

—

—

Ah

WiUe

Tapsén-

még mindig akkor

a néninek,

kér,

j

—

és

én

azt írta,

j

még sem

egyetlenegyszer

csak

késik, is

.

.

.

ereszt

engem hogy meg-

férje,

Kahlenberger. Azt Ígérte,

szeret

látogat, s

engem nem

boldogult

atyám, nénit szerette volt

nem

—

vagyok, n\int édes néném

Bécsbe,

visszamehet

néni

nem egyszer

Erzsi

sóhajtotta

boldogtalanabb

sokkal

írt

Saphir

és sóhajtani Kahlenberger után.

jeit

A

napokon, olvasni

szép

bécsi

hogy szabadságot Ah, jól mondja

Saphir Nícht bcglücktcr Licb'

Schweigcnd

—

ist

cigcn,

schwcigcn

líebcn, liebend

AchI meine

?

Elisabcth, mit beszélsz? Kahlen-

berger épen úgy szeret téged, mint engemet boldogult férjem. Épen abban az ezredben szolgál.

Mein

theurer Carl

!

Ach, mennyit szenvedtem én

leánykoromban, hányszor voltam úgy, hogy

Der unbeglücktcn Nichts

dic

als

Lieb' blieb

Tranc

I

s Carl mégis az oltárhoz vezetett. Elhagytam érte hazámat és utána mentem. Hogy' dobogott szívem,

mind

azt

dobogta:

Doch

hab' ich noch ein Vatcrland,

Ein zweites, Sein Hcrz

Woran

Ach szív

ich

gefundcn,

mein Vatcrland, wurzclnd bin gebunden.

ez a Saphir érzéseit.

theui'cs

ist

jetzt

mily

Nincs

szépen

tudja

jobb

költ

nála

kifejezni a a

világon.

J{b

Gyulai

— :

Egy

—

nem egyszer én sokk<^l boldogtalanabb vagyok, fninl édes néntm !

sóhajtoila "Erzsi

régi udvarház utolsó gazdája.

68. lap.

69

Egészen

mcgifjulok, ha

mint

szenvedtem,

te,

s

olvasom. Én is épen úgy épen oly boldog voltam,

mint te lészsz. eldicsérték Saphirt, ábrándoztak

Ilyenkor aztán a boldogságról,

bcrger megérkezését

várja,

ünnepélyesen

kezét,

Erzsi

nem, akkor magával talál

módot

hogy

rá,

hogy

tle

nyakába vidult,

ha

jó

nem

lesz

A

Bécsbe,

mégis

atyja

mert

összecsókolta,

bele jött

már

föl-

a bol-

egész nap sóhajtozott

csérc nagy boldogtalanságában épen jó

meg

törte

ha

Saphir kétségbeesett verseit. Szeren-

és szavalta

folyvást

ha

majd

baj,

s

nagy

jó, s

megvigasztalt Erzsi

néninek,

de minthogy nagyon

dogtalanságba, azért

beleegyezik

összekeljcnek,

az anyai részt.

borult a

ezredesné

csak Kahlen-

ekkor atyjától megkéri Erzsit

viszi

akkor sem egyezik belé, kipörlik

Az

boldogtalanságról.

vigasztalta Erzsit, elmondotta,

egészségnek szívét

a

örvendett

boldogtalan

nem

hervadt,

oly

kevéssé

s

szerelem,

mint

kedvencz költjéét.

A

mit

annyira

Kahlenberger ságot kérnie

;

nemsokára

óhajtottak,

megérkezett.

Nem

kellett

teljesült.

szabad-

ezrede Erdélybe, egyik közel város-

mindennap látogatója lehetett Erzáinek. Az ezredesné magán kívül volt örömében, különösen midn Kahlenberger férjének egy

kába

rendeltetvén,

pár régi rátok

barátját

késbb

is

elhozta

magával.

kiknek kedvéért aztán néhány talnok

is

Ez id

E

régi ba-

elhozták nejeiket és leányaikat fiatal

is,

a

tiszt és hiva-

bemutattatá magát az ezred esnénél. óta az udvarház ritkán volt vendég nél-

Az

kül.

czrcdcsné rendezett,

csinosított s bocsá-

nem

varázsolhatja

ruhákat

csináltatott s

natot kért a vendégektl, hogy

ide bécsi szalonját. Erzsi

panaszolt

a

új

szabókra, a

kolozsvári

elrontják

kik

pompás A vendégek mosolyogtak, s dia romladozó udvarház regényességét, csérték Kahlenberger pedig épen Siebenbürgens Períenzk kelméit.

nevezte

Erzsit,

mire az ezredesné

megjegyezte,

hogy Kahlenberger úr valóságos Schöngeist, Most nagy ebéd volt, majd nagy ozsonna, egy párszor estélyt

is

adtak.

Kahlenberger kihozott az ezred

zenekarából egy pár zenészt és tánczoltak reggelig.

A

udvarházban

pusztuló

visszhangzottak

újra

a

napok örömei, de a kivilágított ablakok fénye csak szomorúabbakká tette a rongált tornyocská-

régi

düledez kéményeket, roskatag

kat,

zaj siketen

fedelet

s

a

hangzott végig a csendes udvaron.

Radnóthy e víg élet folyama alatt nem volt otthon. Megszaporodott házi kiadásai és a perköltségek miatt kénytelen volt eladni egy más megyében fekv zálogos jószágocskáját, melyet

maga ki.

haszonbérbe adott

szerzett volt s rendesen

Ide utazott hát, hogy örmény haszonbérljével

alkuba bocsátkozzék, a neki.

A

lelkiismeret

megköthetni

az

jószág

a fiára

s így

csonkítja meg.

maga

ki

eddig

is

alkut,

mert a birtok

szállandó

az oka, mert

adásai s a leány része

miatta

hitte

csak

vett

si örökséget nem

Csak Erzsi szenved

ható készpénzben.

kölcsönözgetett

minden fordulása nélkül

kárt,

szaporodtak

különben

is

de annak

meg

ki-

mindig pótol-

fi

E

hogy még nem hogy mihelyt végremegírja végrendeletét, gondoskodni

közben

terv

eszébe

jutott,

tett végrendeletet. Elhatározta,

hajtja a vásárt,

kárpótlásáról, ha beleegyezé-

fog leánya pénzbeli

megy férjhez s átok alatt meghagyja fiának si jószág megrzését, hadd szálljon az

sével

h

az firól

fira,

unokáról unokára.

idt emésztett

Útja több

mította, s mint

nem

fogott,

rség

eshetett

nélkül.

A

jött a jelennel.

nem

id

meg

haza

jötte

óta

kisebb és nagyobb kese-

múlt embere

Régi

mint a hogy szá-

szokás

itt

összeütközésbe

is

indult útra s

szerint

magával útlevelet, a miért aztán letartóz-

vitt

tatták s

föl,

mihez

minden, a

négy napot

alatt

mennyi

kellett elveszítenie, a

igazolhatta

magát.

Kocsisa

is

majdnem

pörbe bonyolította ez ugyanis hozzá szokott volt a rég! idkben, kivéve a fispánt, senki ell nem térni ki s ráhajtott egy fhivatalnok kocsijára. ;

A

kocsi

pedig elfogták a csend-

eltört, a kocsist

egynéhány nap. Majdnem két hét múlva érkezett meg a haszonbérlhöz, a kivel hosszasan alkudozott. Végre megkötötte az

rök. Ebbe

alkut, a

is

bele

jószágok

telt

értékéhez

akkori

lehets árban. Kipihenvén azonban

egy

készült

haza,

levél, a

melyet az ezredesné

szomorúságba Arról

vett

képest

meg-

magát, kissé fölvidulva

Milánóból utána

érkezett

küldött,

nagy-

ejté.

tudósítást,

hogy

fia

régi betegségébe s bár az orvosok

hiányzik, a veszély nagy, s

Mindjárt fogatott és

sietett

újra

visszaesett

biztatása

nem

megmaradása kétséges. haza.

Hazulról egye-

7^

Milanóba

ncscn

akart

magával

vinni

Aztán eszébe

jutott,

indulni

s

leányát

beteg

hogy

kezességre kibocsátott rab, a

ápolására.

fia

ország

heti át az

határát;

míg egy fekete

és várni,

idegenek temetik

fiát

el,

si jószág idegen kézre Leányára gondolt

el.

a

az

kit

ha

lép-

otthon

kell

ülni

levél

érkezik,

család kihal s az

a régi

Búval és haraggal

jut.

és

nem

pecsétes

telt

Kahlenberger kapitányra,

emleget

sokat

oly

férjül választ,

neki

ki

kidül, a

s

a

bizonyosan

kit

mi oly könnyen meg-

történhetik.

Ekkor az ezrcdesné ellen fordult haragja. Elhatározta, hogy minél hamarább visszaküldi Bécsbe leánya kikerülvén sedik,

t

a mivel fia,

befolyása

annyira

alól,

búsítja.

lelke,

s

mindent,

Haldokló és gyógyuló

megváltozott és újjá születend

között lebegett

hozzá éde-

újra

Kahlenbergert

Bécset,

elfelejti

leánya

egyiktl a másikhoz,

alakjai s

nem

tudott megnyugodni.

Így ért haza a

meglátván kivilágított udvarházát,

s

honnan zene hangzott megütötte

valaki

volna.

ki,

összerázkódott, mintha

temetése

Fia

menyegzje egy bsz képpé

és

leánya

olvadtak össze lelkén,

ének és tánozzene rült hangzavarként

a halotti

zúgtak fülébe. Megtörülte homlokát, a mely hideg verítéket izzadt,

—

A

magát

—

beteg én

is

s

lassanként

még nem mily

magához

hal

hosszas

meg beteg

jött.

—

nyugtatta

voltam ...

a

még kevésbbé. Reméljen az ember, meddig lehet, st azontúl is. Bízzunk az Isten-

hosszas beteg a

ben

I

.

.

.

Miért

is

haragszom szegény Erzsire oly

nagyon? Elrontották egy kissé, majd megjavul. Igen keményen bántam vele, elvadítottam magamtól. Hibás vagyok. Majd jóvá teszem. Hadd mulasson. Miért ne mulatna? Hiszen nem tudja, hogy bátyja beteg. Fiatal, szép; miért ne tánczolna? Meg sem mondom neki holnapig a rossz hírt. Bizonyosan egy-két régi jó barátom látogatott

meg

fiastul,

rendezett

leányostul s Erzsi egy kis

számukra. Jól

tette.

Hadd

mulatságot mulassanak.

Bár szeretne belé valamelyik barátom fia. Istenem, ha együtt tarthatnám meg fiam és leányom lakodalmát! Örömest meghalnék. A kocsi megállott s Radnóthy összeszedve minden lelki erejét, hogy a rossz hírt eltitkolhassa, benyitotta az ajtót.

VI.

Az ezredesné épen Számos vendég Természetesen az ezred

Don

neveztek,

s

denre

Kahlenberger

nem ok

Weber

ki,

nem

valamit

foglalják

az

fran9aise-t

más

is

opportirozó

soha sem fogyott

majdnem

könyv

st

is

nélkül

e nyelven

elolvasgatja, ha

asszonyok, a kik minden vá-

rosban bele bolondultak.

A

zsoldjából min-

híres

francziáúl,

de Kock regényeit

talán a Paul cl

volt,

elméssége

"Demokrihsix

beszélt

adta.

fszerepet,

játszta a

Neki

nélkül.

nagy vadász

telt,

cstélyét

több, mint máskor.

Jüanja, a kit társai famoser Tífer/nek

kutyával dicsekedett,

tudta,

Icgfényesb össze,

gyiilt

Aztán

hogyan tánczoJt

tudta úgy, mint

,

I

de a wal-

Most

zerben és polkában keresni

kellett párját.

bámulta az

Erzsi boldog volt, ha

karjain

egész társaság.

lebeghetett,

s

is

úgy nevetett, hogy köny-

nyezett belé, ha tréfáit hallgathatta.

Egy öreg rnagy, lattatta,

kell

a ki a kipirult ezredesnét

mu-

megjegyezte, hogy c szép párt csak össze

esketni,

adott reá.

szívesen

Egy hadnagy

lesz

násznagy

s

kezet

a cautióról beszélt, a

is

mely

a leány

vagyonából

oly

könnyen

kitelik s utána

vetette:

bagatellel

Egy

kerületi

hivatalnok neje

7S látta magát a mához egy évre megtörténend lakodalomra, mire az ezredesné azt monda Es versteht sich. Egy mérnök suttogva figyel mezt eté Kahlenbergert, hogy a rozzant ház helyébe mindenesetre egy pompás mezei lakot

tréfásan jó szívvel

:

keíl

—

építtetni

meg, a mit Kahlenberger nagy

fogadott

hahotával

a legczélszerbb terv-

holnap

s

rajzzal ajándékozza

s

a

mirl

kérdezsköd

akart szólani a

nem

teljességgel

Erzsinek, a

ki

aztán

úgy tett, mintha haragunnék. Szóval mindenki vlegénynek nézte Kahlenbergert s a tréfa és vígság általános volt.

Az

senki sem gondolt, s beléptét sem Legelször is az ezredesné látta meg, azután Erzsi. Mindketten majdnem felsikoltottak, mert féltek, hogy valami botrány lesz. Azonban az

atyára

vették észre.

ezredesné hirtelen

karon

zenét, tatta

a

föltalálta

magát, elhallgattatta a

Radnóthynak, a szóhoz

gazda

bozontos

zést

s

jutni s

sz

elkezdték haját,

Legel fogul atlanabb

Kahlenberger,

a

egy egész óráig

ki

adja tudtára, s

le

szolta barátjainak,

a

a

alig

házi

különös

úti

tüstént

volt

köztök

elmés beszédbe kezis

folytat vala,

ha

részint tört németséggel, részint kézjellel

gyon fáradt nulni

vendégek

bámulni

szakái át,

dett, a melyet

nem

A

jogot,

magok közt nem egy csips megjegy-

suttogtak.

Radnóthy

vendégi

ki tisztelve a

lehet nyájasan üdvözölte ket.

tudtak

öltözetét

bemu-

fogta vendégeit s egyenként

hogy keveset

ért németül, na-

akar fekünni. Kahlenberger pana-

hogy ezután neki meg

pantomimiát,

különben

kell ta-

lehetetlen

lesz

76

Jeend

beszélnie

Az rnagy

ipával.

Radnóthy mvel ellenségén, tud

mégis alispán

s

fölkiáltással

fejezte

A

volt.

hadnagy egy

csodálkozását.

ki

elszörnyedt

még németül sem

a ki

A

curios

kerületi

mind azt emlegette, hogy bizony csak nagyon hátra van a culturában Erdélyország. A mixnök föltette magában, hogy mihelyt haza megy,

hivatalnok

az öreg urat, mint a kiveszend régi magyar nemesek példányát s fölküldi az Jllustrierh Zeiíunghz, Mindezt ugyan csak magok közt beszélték a vendégek, de némi gyöngédebb változatban becsúszott az a köztársalgásba is. Az ezrelerajzolja

desné és Erzsi pirultak, nagyon szegyeitek

gény sógort társaság titkos

eltt,

a sze-

szegény papát, mentegették

és

de

örömüket, hogy a

botrányra alkalmat

is

a

nem nyomhatták el intermezzo nem adott

szívökben

s

kis

az öreg úr mérsékelte magát.

Csak szánták, de nem haragudtak

reá, s egész vígan

fogtak a megszakított estély folytatásához.

Radnóthy szobájában mint valaha, de soha a bú, a harag,

ketlen

a

bódulat,

nyugodtabban, mélyen leverve. Elhagyta

virasztott,

ily

remény

valami érzé-

és vígasz;

fásultság

fogta

levelet írt és pénzt küldött

el.

Elször

is

haldokló fiának, aztán

végrendelete megírásához fogott. Egy-egy könnye hullott a papírra.

A

ládja romlását siratta.

siség

bevezetésben

Aztán

hazája és csa-

elmondotta, hogy az

eltöröltetvén, teljes szabadsággal rendelke-

minden esetre, még arra is, ha fia magva szakadna, mert a koronára nem

zik vagyonáról halálával szállhat

többé

semminem

nemesi birtok.

Elsaj-

77 nálta az siségi

intézményt, a mely fenntartotta a magyar nemességet s vele együtt a nemzetet ; átok alatt meghagyta fiának, hogy semmit el ne adjon si birtokából, mert megfordulna sírjában, ha az

idegen kézre kerülne. Elszámlálta, hogy mije volt

hogy csak szerzeményét si örökség csonkítatlan megvan, ha csak a bezirkerek önkénye meg nem csonkítja. Elmondta, hogy az anyai rész, a mely drágaságban, pénzben és kötelezvényben mintegy negyvenés mije van,

adta

az

el,

ezer forintot

tett,

udvarháza földúlatásakor elrabol-

vagy megsemmisült,

tatott fiút,

fölemlítette,

se a leányt

tokba foglalva,

vagyonát fiának illen

testvérét

anyja

kiházasítani

számítva, tíz év

után

tehát se a

semmi sem illetheti. Megírta ponhogy minden fekv és fölkelhet hagyja, azonban ez tartozik Erzsi harmadának

a jószág értéke

alatt,

megfelel összeget

férjhez menetelétl

s

fizetni

neki vagy maradékai-

ki

nak, az illet kamatokat addig

is

pontosan kiszol-

de csak azon esetre, ha Erzsi lemond Kahlenbergerrl s erdélyi vagy magyarországi hazafihoz megy férjhez, ellenkez esetben mindené-

gáltatván,

bl

kitagadja,

még akkor

is,

ha

fia

elébb találna

meghalni, mintsem a végrendelet teljesedésbe mehetne.

E

magyar

gyászos

Gábor fejedelem teszi örökösévé, s a

esetben

nemzetiség

egyik

telt

abba

a

Bethlen fiskolát

melyben kiképeztetését nyerte

mely annyi kárt szenvedett

id

protestantismus és

nagy-enyedi

alapította

a

az oláh pusztítás idejében. volt,

a

ftámaszát,

is,

A

míg a

a forradalom alatt,

végrendelet hosszú

fölhívatott lelkész és

78

megérkeztek,

számtartó

Midn

hogy mint tanúk

minden rendben

karszékre

hallgatta

s

töl-fölsohajtott

regi

a

s

a

volt,

fejét

napokra gondolt;

leég gyertyára

a

hangzó zenét,

szobájáig

szúnyadt néhány pillanatra, majd hirtelen fölugrott s a

aláírják.

lehajtotta

bámult.

el-el-

fölriadt,

Épen akkor

vendégek az utolsó kocsi is elroboKezébe vette a végrendeletet és gyertyát s

oszlottak a gott.

;

az ezredesné hálószobájába indult.

Az

Erzsivel

nóthy

beléptére

siettek elébe.

nem

még nem vetkzött

ezredesné

beszélt

vett

ultra

részt

volt.

fölkeltek

Az

le

s

vígan

nagy nap eseményeivel. Rad-

a

mindketten

ezredesné

mulatságban,

a

s

vidoran

hogy sógora mely non plus

sajnálta,

a

nyakába borúit és sokat beszélt

Erzsi

ki a papának fegyverengedélyt minden héten kij ide vadászni. E szíves magaviselettel nagy önmérsékletét köszönték meg, s az elmenetele óta halomra szapo-

Kahlenbergerrl, a

fog eszközölni

rodott

s

árjegyzékek

keserségét akarták megéde-

síteni.

Radnóthy

hallgatott

;

elvette a Milánóból kapott

levelet s átnyújtotta nekik.

—

desné

Csak nagyítás az egész

— hogy

—

monda

az ezre-

minél több pénzt küldjön a sógor.

Gézának annyi baja sincs, mint nekem, a ki ezekben a rossz szobákban minden nap háromszor kapok rheumát. Kahlenberger majd írni fog Milanóba mindenütt ismerik s Gészóla közbe Erzsi

—

—

—t

zára nagy ügyelettel lesznek.

79

Radnóthy nem két darab

s

felelt,

a helyett kihúzta tárczáját

bankót kivévén, az ezredesne

ezercs

elébe tette.

—

van,

Itt

ruha, szállás

tudom,

valamit,

pedig,

oh

pénzem

az

Erzsiért tartozom

:

koszt,

Koronként küldöttem

nevelés.

hogy így sem sok, épen megfizethetetlen.

is

nevelés

a

De

kevés

van.

Aztán

leült,

jedelmében

—

mivel

a

és

elvette a végrendeletet

s

egész ter-

fölolvasta.

Tyrann

!

—

ezredesné,

az

sikoltá

s

elkez-

dett átkozódni németül, francziáúl, versben, prózá-

ban.

Majd magyarra

fogva a beszédet, eldühöngte,

hogy törik-szakad, Erzsi ha

E

vagyonából

saját

nagylelkségen

féligmeddig

—

Ach

eszébe

a

hangosan

!

a

kell is

aztán

Kahlenberger neje

lesz,

érte letennie a cautiót.

maga

is

elérzékenyült

s

elájult.

—

sohajtá

Erzsi

Wilde 7(o5cwekbl,

:

több

hanem

nem

jutott

azért

mégis

sírt.

Radnóthy hátat fordított az ezredesnének és Leányát nézte, kinek sírása t meghatni látszék. Ellenállhatlan ervel vonzódott feléje, mintha utoljára beszélne vele. Megfogta kezét, ölébe vonta, megcsókolta homlokát s gyöngéden kérdé tle: Emlékszel-e Erzsike, most három éve, egy kis bált adott volt szegény megboldogult anyád ? hallgatott.

—

Hogy ne

emlékeznél,

hiszen

új

ruhát

is

csináltat-

tunk neked, szép rózsaszín ruhát? Kis lyány létedre is

magadra vontad az

ifjúság figyelmét.

Sokan meg-

8o

mily szépen jártad a csár-

Istenem,

tánc^toltattak.

fispán

Szegény édes anyád sírt módosan viseled magadat. a fispán fiára ? ó nagyon jó fiú gróf, de nem büszke, nem nézi le a nemes embert, a kinek sei régiebbek az övéinél tudja, hogy törvény szerint Erdélyben nincs különbség a mágnás és nemes közt. Maholnap bizonyosan megdást

a

fiával

örömében, hogy Ugy-e, emlékszel

!

oly

;

;

látogat bennünket.

Az öreg Radnóthyt lassanként Adunk egyszer-egyszer

újra fölkeresik régi barátai. bált

Újra tánczolhatsz vele.

is.

édes Erzsikém is

?

Én nem

Hát ha megkérne,

fogok ellenkezni, ha te

beleegyezel.

—

Megbolondult

hallottuk Kolozsvárot

szörnyen

nem

bántott,

hadarni,

s

ez

el

—

hogy

hozzá.

szól

is

hiszen

a sógor,

jegyzett

a tavaszszal

a

fispán

fia

egy bárónt; lejöttünkkor kiáltá az

ezredesné, a

kit

sógora hátat fordít neki,

Kezével

indulatosan

kezdett

erlködése közben vcndégfürtei a

földre estek.

Radnóthy megvet tekintetet vetett reá, s némi gúnyos udvariassággal, a melyet különösen az tett sértvé, hogy nem volt kiszámítva, lehajolt, fölvette a vendégfürtöt s elébe tette az asztalra.

—

Hát arra

ékszel-e a kit

derék

—

a magas,

folytatá

mindig fiatal

szke

fiatal

kis feleségének hívott?

ember.

emberre em-

újra megcsókolva leányát

Rég

nem

—

Mondhatom,

hallottam

felle

semmit. Mondják, hogy atyja, az én kedves bará-

tom, meghalt,

Ha

pedig Magyarországra bujdosott.

visszaj, tüstént meglátogatja

Radnóthy

bácsit.

8i

megkérdi, mit csinál az jek neki, szólj édes

—

Egy

tem, az .

.

.

csapva

Mit

felel-

Erzsikém?

bujdosó, egy földönfutó felesége legyen?

Abból semmi sem is

kis felesége.

lesz.

Én Kahlenbergernek

ígér-

felesége lesz, az övé, az övé, csak azért

dühöngött az

az

asztalra,

ezredesné,

hogy

a

oly

keményen

Tremdenbtatt egy-két

száma a légbe röpült. Radnóthy összehúzta szemöldökét, fölvette a leesett Fremdenblattot, mintha mondani akarná az ezredesnének, hogy olvassa kedves lapját és hallgasson, s nem ügyelve és hangos átkozódá-

sr

saira, folytatta leányával

—

a beszélgetést.

szemérmes kis fiúra emki neked annyi képes könyvet hozott, s oly szép verset írt anyád nevenapjára, aranyosszél velinen, tulipánok és ne-

Hát arra

a halvány,

tudod

lékszem-e,

arra,

a

felejtsek között? Jó tanuló volt mindig, és többre

mint

vitte volna,

bíró

sem

atyja,

a ki teljes életében szolga-

Most szegény

lehetett.

fiú

nem

használ-

de azért folyvást bújja otthon könyveit. Atyjának van valamije, kis birtokú nemes

hatja tudományát,

ember, de jó gazda. Tudod, én soha sem adtam sokat a vagyonra. Hála Istennek, van annyim, a miból elélhetek. házat. járt,

Eltépem

szemed

Megépíttetem nektek a végrendeletet,

láttára. Itt

ez udvar-

ha akarod mind-

fogtok lakni boldogan, mint

Négy lovat veszek, s új hintót menyegzd napjára. Nem lesz az egész

én édes anyáddal. csináltatok

megyében csinosabb menyecske, mint

az

én

kis

Erzsikém. Gyulai Pál

:

Egy

régi udvarház.

6

—

Du Unmensch! Egy

Elisabcthemet, a

betyárnak adni t, az én

nagy

újra támadását az czrcdesné, oly

most a

fekete

kis

— kezdé

Kahlenberger szeret

kit

kutya

zajjal,

megbátorodott,

is

hogy

s

vele

együtt ugatta és harapdálta Radnthyt.

Radnóthy dühvel ugrott ezredesué

az

dult

kis kutyán,

nagyot

de

hogy az egy

kullogott

sántítva

látta,

élest ordítva elnémult és

kutya

Az ezredesné

után

hegy Radnóthy

szenvedélyesen

fordul,

helyett olyat rúgott a

szobából.

a

a kis

sikoltott,

midn

ki

azonban nem for-

föl,

a

felé,

akart

szaladni,

leányához

újra

megállott az ajtó-

átöleli,

ban, visszatartóztatva a kíváncsiságtól.

—

Nagynénéd

vag)' a

soha

—

hova

holnap

akarja,

utazni

Scandal

!

Infamic

I

—

sivított

—

a házból

szólani

hozzám, vuklimmal csúfolódni, a

ájulnia.

kis

!

—

ni,

s

—

kutyám

Ach, élne csak szegény férjem, lábát eltörni dom, duellumra hívná e sértésért, megszúrná, vágná, összeaprítaná, így

itt

nekem, nem

Kizni

fordítni

Te

ezredesné

az

egy székhez húzódva, hogy legyen hová

engem, hátat

Bécsbe

fog ide jni

monda Radnóthy csöndesen,

maradsz velem.

—

fog

el

többé nem

és

tule-

ekkor fölugorva,

mintegy mutatni látszott kezével, hogy mikép szúrnák

meg, vágnák

—

Te

elsimítva

Nem

itt

le,

s

aprítanák össze Radnóthyt.

maradsz velem!

leánya

homlokáról

—

folytatá

kibomlott

az atya

fürtéit.

—

szükség, hogy oly hamar férjhez menj. Válo-

gass leányom, hiszen ifjú vagy még. Miért sietnél?

Annál

több

idd

marad,

hogy

szegény

apádat

83 ápold, vigasztald. Jól fogunk mi

hozunk mindent. Majd szédságban

Nem

én

ketten.

élet

lesz

itt,

Te

rendbe

újra

látogatást teszünk a

megint víg

;

leszek

élni

itt

én gazdáskodom,

gazdasszonykodol,

szom-

mint hajdan.

mindig oly komor, most sem va-

gyok az, csak sok a gondom, csak préimet végezhetném be, csak bátyád jöhetne vissza. Pedig visszaj, ha te

maradsz, az Isten meghallgatja

itt

a jó leány imádságát.

vagy, szereted

atyádat,

nem

meg

haragítod

anyád

többé, olyan lészsz, mint édes

ez az áldott asszony, a kihez úgy ha-

volt,

hogy szakaszmása vagy anyádnak. Mikor sírt, épen ilyen

sonlítasz? tott

Ugy-e Erzsike, te jó leány nem hagyod el vénségére,

Csak most veszem

mennnyit

volt;

nem

Erzsike

hol értem, hol értetek, csak

sírt,

magáért nem, soha

.

-

észre,

soha

.

. .

.

midn

szólott semmit, s

atyja, föl-

indulásában kifáradva, egy székre hanyatlott, kifej-

tzött

nem

tartozik.

tudva,

állott

hogy

az atya és nagynéne

tulajdonkép

Hol egyikre, hol másikra

föl sóhajtott

—

Ott

karjai közül.

között,

:

—

Elisabeth,

melyikhez

nézett, és föl-

Welch' ein hartes Schicksal

komm

—

zu mir!

kiáltá

redesné.

—

togta

Erzsikém

jer velem, jer a

gyöngéden az

atya,

kézbe véve gyertyáját

Az

—

egy

fájó

édes

—

sut-

fölemelkedve a székrl, végrendeletet.

Az

atya hall-

vetve

leányára,

ezredesné újra ismétlé hívását.

gatott, s

még

s a

szobámba

az ez-

pillantást

egyszer megállott a küszöbön.

Hah Triumphl Triumph der Liebe und der 6*

«4

—

Tugcnd

szavalta

megölelve

czredesné,

az

a

karja közé szaladó Erzsit; aztán mindketten sikoltva

egy

mert

borultak a pamlagra,

iszonyú csattanás

hangzott, az ajtó csattanása, a melyet a szobájába

ersen

tántorgó atya

Már nap éj

becsapott.

dél felé járt az

id,

Sokáig aludt

fölkelt.

után, s fáradtabbnak

midn

a terhes út és izgalmas

ment.

postára

mély csend, hallotta se

a

felöltözni.

s alig bírt

mert István jókor reggel a

Oly csodálatosnak tetszett neki a mely udvarházában uralkodott. Nem ezredesné lármáját, se a

az

csaholásait, se a

ben sem

föl,

mint lefek-

érezte magát,

vése eltt. Rossz álmai voltak

Egyedül öltözött

Radnóthy más-

volt senki, csak a tornácz

kutya

kis

Az ebédl-

szobalyány sürgését.

küszöbén

valakit, a kis sánta Mányit, piszegve

s

talált

egy levelet

tartva kezében.

Némán volt,

írva,

megtömve mindazzal, dott.

Az

vette át a levelet.

kék tintával

Mindennem

ezredesné levele

aranyos porral meghintve a mit

már tegnap

s

elmon-

is

istentelenséggel vádolta sógorát;

megparancsolta neki, hogy a végrendeletet tüstént tépje szét, s aláhúzta e szavakat is

Kahlenberger felesége

lesz,

s

:

Erzsi csak azért

én nekik hagyom

mindenemet, nem szorultunk a maga rongyos házára, sem pörös földjeire. A panaszok és fenyegetések

hosszadalmassága

képeni

tartalma az

tudtára

adta

nem

miatt

utóiratba

Radnóthynak,

e levél tulajdon-

szorult;

hogy se

itt

,

állhatják ki tovább kegyetlenségeit,

röviden se Erzsi

ma

reggel

85

Bécsbe,

elutaztak

mindaddig még

s

meg nem

írnak neki, míg

Zsebébe gyrte a Maga sem tudta, mit oda

;

levelet

levelet

karszékébe.

leült

s

csinál, c^él nélkül

nézte az eszterhaj fecskefészkeit,

köri

fecskék vígan csevegik

nézte

a

vidám galambokat,

sem

ket.

kérleli

nézett idehol a kis

c.

anyjokat, és sóhajtott

melyek enyelegve

a

repülnek szét a dúczos kapuról, és mormolt valanézte a nagy komondort, a mely

mit foga közt; hízelegve

lábához,

csúszott

megsimogatta:

«

Becsületes

akadt szeme a kis

és

Mányin,

sánta

a mint

fölkiáltott

— végre meg-

Maros !»

a ki

még mind

ott állott és folyvást pisz égett.

—

Mi

bajod?

A

kis

lyány úgy

kezdett piszegni

—

kérdé tle durván. megijedt,

Erzsi kisasszony!

.

.

.

— Mi bajod neked kérdé még durvábban. — Mikor elállott a levelet futni föl

—

hogy még jobban

csak annyit volt képes mondani:

s

Erzsi kisasszonynyal ?

is

kocsi, átadta

nekem

szepegte lelkendezve a kis lyány

kezdettem.

«

Mi ért

akarom költeni

a

—

—

ezt a

— én

futsz?* azt kérdezte. «Hát

méltóságos

urtt», azt

felel-

tHát hogy bútem. « Mi ért akarod csúzzék el a kisasszony, messze mennek, úgy illik », azt feleltem és futottam. A kisasszony utánam kapott és pofon ütött. Az nem baj, de elhasította fölkelteni ?»

ezt a

szép

vette

volt

hogy

elhasította

—

Ne

piros

kendt

;

a

méltóságos

nekem, most harmadfél sírj,

.

asszony

esztendeje,

ni,

.

veszek én neked majd szebb

piros

86

—

kendt

mintha Erzsit ölelgetné,

árvát,

bent

monda Radj.óthy magához

totta fejét

kígyó ...

a

ellökte magától a kis lefelé,

a

Radnóthy vette

—

Mányit, a

ki

—

a

ott ült,

s

ijedten szaladt

nem

fut-e

utána

úr.

nem

tudva, vájjon ellökte-e

is

vagy

lyányt,

kis

Hajh Er-

kiáltá hirtelen ki

vissza-visszanézve, vájjon

szegény méltóságos

magától

elfordult, lehaj-

és gondolataiba mélyedt.

zsike ... a kígyó,

az

egy mosoly leb-

s

Aztán elkomorult,

ajkán.

el

szorítva

nem.

zsebébl az ezredesné

Öntudatlanul

levelét, újra

elol-

vasta és széttépte.

—

Bár csak egy sort

Nem. Azt

volna!

írt

is

nagynénjére bízza. Bár csak egy kissé búsult volna,

hogy elhagy

hanem

sírt,

be

Nem. Örvend, tegnap

!

hogy

Nem. Pofon

üti

emlékezteti.

A

gondolni. Van

hetetlen

I

.

.

.

már egy negyed óra

A

.

.

Nekem .

fiam

van.

lehetetlen ... le-

összefogván kezét imádkozott, buz-

nem

;

alszom.

kígyó többé nem akarok reá nekem még egy gyermekem. A fiúk

hogy meghaljon

— és

mikor

megcsókoljon,

a szegény árvát, ki kötelességére

mindig inkább szeretik apjokat.

gón, hosszan

nem értem

szeretjeért. Bár csak reggel jött volna

hozzám,

Lehetetlen,

is

észre számtartóját, a

vette

óta

áll

eltte

ki

s beszélni akar vele.

számtartó végre megszólalt,

s

benyújtván egy

nyaláb árjegyzéket, pénzt kért.

—

után. kell

Kérjen

sógornmtl,

a

Én nem a pénz,

fizetek

nekem beteg

leányom, nincs

.

.

.

küldje

a

sógornm Nekem

egy krajczárt sem.

nincs

.

fiam van, .

.

nincs

nekem

nincs

87

A

szárotartó vállat vont s az adóról kezdett be-

a nielyet, ha egy

szélni,

múlva be nem

pár nap

exequálni fognak.

fizeti,

—

Hadd

Csak

exequálják. Adják

akkor

deimet,

fizetek,

vissza

egy

addig

licitáljanak tetszésök

szerint.

pénzt —

erre adok

bankot vett

ki

—

sem.

a dobot,

Számtartó uram leg-

többet fog Ígérni, kész pénzzel

Nem

meg

jöjjön az executio, üssék

rajta,

curialís föl-

krajczárt

mindent,

ki

fizet

ekkor tárczájából egy ezeres

s

számoljon róla.

van, aztán

itt

megmutatom, hogy velem nem lehet oly könnyen pac^kázni. Ez is protestatio, ez a vis incrtiae. Tudja mi az? vagyok

Nem

tudja,

én

nem

szegény, de

oly

is

szükség, tegye,

mit paran-

a

csolok.

A

számtaríó a gazdasági ügyekre vitte

de

szédet,

mélájába

nem

Radnóthy

hallgatta,

ebédig mozdulatlanul

s

ült

át a

be-

visszaesett

karszékében.

Délben néhány kanál levest evett, s egész délután mind csak azt kérdezte: haza jött-e István a postáról,

midn

s

Megint

hogy még nem

azt mondották,

haza, azt felelte

:

ott ült

—

haza j, jó hírt hoz. karszékében, pipára töltött s pa-

naszkodott, hogy a régi jó dohányt

pár hétig szíhatja az veszik

el

a

jött

De

ember,

magyarnak.

—

kardja

még

csak egy

után

pipáját

Kinézett az útra, várta

a jó hírt, ki-kiesett a pipa szájából s elaludt.

Alkonyat

felé István

levelet hozott.

mohón Olvasta,

csakugyan haza

Gyöngéden

kapott a levélhez

mind

költötte

és

lassan

olvasta, kétszer,

föl

jött s

egy

urát, a ki

bontotta

háromszor,

föl.

négy-

88 szer, aztán fölnézett Istvánra

nem merte megkérdezni vélben; nem félelembl,

hallgatott. István

és

tle, hogy mi van hiszen urának

a

arcza

le-

nem

hogy haragos lett volna, még bánatos sem volt, de az a buta érzéketlenség, azok a meredt, fénytelen szemek egészen megborzasztották. Radnthy hátra hanyatlott karszékén, megint velet, s

közeled

A az

az

szeren levelet,

a tornácához

lelkészre, mint Istvánra.

lelkész

a

városból

levelet hozott

jött s két

Radnóthynak szólott, a máezredesnének. Radnóthy mintegy ösztön-

ügyvédtl

sik

elolvasta a le-

épen oly csodálatosan nézett

;

az egyik

visszahökkent,

kezével

majd hirtelen elkapta,

a lelkésznek,

hogy olvassa

föl.

feltörte s

A

carialistáit

az

ezredesnét,

tárgyalás alá kerülvén, jó volna,

Kahlenberger

kapitány

fel

adta

:

az ügyvéd

Radnóthy Szebenben ha mind , mind

hogy

illet pör néhány hét

oda

a

lelkész elébb az

ezredesnének szóló levelet olvasta figyelmezteté

magától

eltolta

a

alatt

istápolnák

a

dolgot

be-

Radnóthy többi prére nézve is, melyeket , a mennyire lehet, hüz-halaszt, a míg enyhül a kormányrendszer, de fél a

folyásukkal, ugyanezt kérte

kerületi biztos s a csendrtiszt ellenséges

Radnóthy maga

indula-

Lehogy ezek siettetni fogják az ügy bevégzését, lehet, hogy Radnóthyt még egyszer kikérdezik, a mi nagyon ártana a dolognak, mert talán nem mérsékelné magát, azért jó lesz, ha sehová sem megy s tovább is betegnek marad, ha mindjárt a legegészségesebb is. A Radnóthynak szóló levél

tától,

a kiket

het,

—

ellen

bszített.

89

rövidebb

volt.

A

amúgy

is

jó

ügyvéd egy

tle

kis pénzt,

egy

kis

ismerve gyöngéjét, így is, rábeszélni igyekezett, hogy legyen beteg

perköltséget kért

s

további tudósításáig.

Radnóthy

A

intett fejével

és

nem

lelkész csodálkozva távozott

szan

nézett

szemét és

gyed óra

el.

ismét

utána, aztán

semmit.

szólott

Radnóthy hoszvetette

Istvánra

majdnem egy neEkkor Radnóthy föl-

hallgatott. így telt el s

már

besötétült.

emelkedett székérl,

s

mintha

most akarna vála-

szolni a lelkésznek, fölkiáltott:

—

Beteg vagyok, beteg leszek. Nem kell tetNem bánom, vegyék el mindenemet. Nincs kire hagyjam. Én vagyok az utolsó Rad-

tetnem

.

,

.

nóthy.

— Hát meghalt urához rohanva. — Meg! —

Géza

úrfi?

—

felelt Radnóthy az Milánóból érkezett levélre mutatva

kérdé

általa s

István

hozott

ajka

s

nyitva

maradt.

A

h

cseléd elkezdett hangosan

nóthynak borult

is

megeredtek könnyei

Istvánra,

földúlt

családja

múlt ez egyetlen maradványára.

sírni, ;

s

mire Rad-

zokogott, az

rá-

elslyedt

vn. Teltek a napok, beállott az sz.

mészet és a pusztuló udvarház oly

máshoz.

A

nemcsak

szél

roskatag födélrl, az

nyeit,

zsindelyt

egy-

illettek

száraz

leveleit

lekapott a

is

rútul megviselte

nagy foltokban ütötte

hajtást s itt-ott

falakon;

cs

hanyatló ter-

jól

fák

a

hanem egy-egy

szórta szét,

A

a bolt-

magát a

ki

köd megszerette tornyocskáit, kémé-

a

örömest

midn

szállott reájok, s

tünedezett,

az álmos nap le-lehajolt, mintegy megbizonyosodni,

még még öreg

áll-e

Még

régi

a

épület,

kérdve

mintegy

Néhány

élt.

mely betegségnek

is

napi

gyöngélkedés fölkelt, s

beillett,

újra elfoglalta karszékét a tornáczon. kel vénült s egészen járni,

nem

hallgatta

nézte a leveleit,

a

vörösöd azután

komondorral, a

elvette pipáját

még

abból

meggörbedt

szeretett beszélni,

maradt gondolataival. nyát,

él-e

:

gazdája.

a

s

eczetfákat

s

és

dél

a

felé

Azóta évek-

belé. Restellett

fájt,

Megbámulta

vízmorajt

után,

a

hogy egyedül

templom

szél

a a

süvöltését,

krisfák

ha mindezt megunta, mely untalan közelében

tor-

hulló

játszott volt,

a

vagy

dohányt kért Istvántól, ha volna régi jó dohányból. István mindig s

számára néhány kötés

tartogatott vagy szerzett ura

szz dohányt

nagy öröme teh benne, ha szol-

s

Radnóthy kiverte ersen, hogy nem

gálhat neki.

néha

oly

rajta,

Gyermek ki

volt,

Nem

vele

senkije

sem

s

annyi fájdalom választotta

benne megszakadt

vást

és

retet

múlthoz, a melytl

a

de

el,

melyben

a

a régi viszony. István

ket

csatolta

fejlett ki

köztök.

semmit, keblébe öntötte

foly-

és megölelte,

többé nem cse-

A

barátja, rokona, dajkája.

fájdalom

gyöngédség

csak ez

világon;

a

Mióta reá borúit

élt.

hanem

lédje volt,

a

maga

csak Istvánt trte

volt

személy tartozott

egyetlen

magát.

mulatta

és

élni.

akart látni senkit,

Más

szárban

el, áthúzo-

vett

önmagával tehetetlen, öreg,

a ki

már

elfáradt

körül.

elveszdött

A

szelelt.

hibát, szalmaszálakat

kereste a gatta

pipáját, megtöltötte,

össze, s

Nem

sze-

megható

titkolt

eltte

közleke-

panaszát, általa

dett az ügyvéddel, a számtartóval, a lelkészszel, az

egész külvilággal. Vele ballagott

le

alkoi^yatkor

templomba, hogy alamizsnát oszszon

nyek reá,

között, s

ha

lott

neki

az

s ;

már haza menni,

illik

egyházfi

ajtót

esténként sokszor

gatta beszédét

idbl

fiáért.

s

Nem

zár.

jött

haragudott

ültette

a népség elosz-

Engedelmeskedett ágya

el-el mosolyodott,

egy-egy tréfa

a

a

szegé-

elmerülésébl, emlékez-

fölriasztva ájtatos

hogy

tette,

imádkozzék

ki

ha

mellé, halla

régi

jó

szóba, de a mosoly csak

ajkán játszott, szeme szomorúan merült a gyertyavilágba,

gondolatai

másfelé

jártak

s

István csak

azon vette magát észie, hogy gazdája elaludt.

9a

Nagyon

ritkán jött tözbc, s Istvánt csak egyszer

meg

dorgálta

reá

akart

magyarázgatta, hogy

ellökte,

szitkozódott,

fölhagyott

nem

jött,

ütésre

s

az

de

szépen

el-

háborgatja.

köszönni

mintha

rá,

A

ruhát

új

emelte öklét,

nógatásával,

csöndesedett, hálásan nézett akarná, hogy

ernek-

ez

nagy garral

s

valóságos szégyen ezt a régi

viselnie.

István

adni

Nagy méregbe

rongyot

midn

midn

haraggal,

a régi

ercjévcJ új ruhát

legtöbbször csak

gyöngéden feddzött, tréfásan zsémbelt, a mi mindkettjöknek jól esett, bár sok szomorúság vegyült belé.

—

Ugyan

István

bibliát fosgatva tél lát

—

monda egy

—

kezében

te

reggel

az

si

egészen elfeledkez-

Eszembe sem juttattad, hogy fiam halámég nem írtam be ide. Kimélni akartál úgy-e?

rólam.

Hát a halál megkimélte-c szegényt? Tovább nem szólhatott, elérzékenyült, egész délig írta azt a néhány sort s napokig csak fiáról beszélt, azaz kérdezsködött és engedte beszélni Istvánt,

a ki ezer apró

oly

Hallgatta, gatta, mint

mohón,

hajdan

kis

léd esténként meséket

rább elaludjék. s

történetet

Az

apa

oly

Géza,

mondott

nem

regélt

róla.

el

figyelemmel

midn neki,

aludt

a

hall-

h

cse-

hogy hama-

el,

álmodozott

reggel panaszolt, hogy rosszul érzi magát.

— Azt sem juttattad eszembe — monda máskor — hogy egy szép sírkövet csináltassak Gézának. Ott

nyugszik szegény idegen

földön

sem rzi emlékét. Kímélni akartál tl úgy-e? Igaz, nincs pénz. A mit az fejfa

s

még

a költség-

eladott jó-

93

szagból

kaptam,

adósságaimat

azzal

fizettem

ki,

aztán a számtartónak adtam belle a gazdaságra s

ügyvédnek perköltségre, a többit még nem örmény, majd tavaszszal fizeti. De van még egy pár ezer forintom, tartogatom, kuporgaaz

fizette ki az

tom. Temetésemre

ha czudarúl

is

nem

kell valami,

temetnének

szeretném,

—

Élni

el.

ana

nincs

gondom. Nekünk már kevés kell, István, s ha megszorulunk, eladjuk az erdt, a földet nincs kire ;

maradjon. Hivatta a lelkészt és a számtartót, amazt

hogy

írjon

Milanóba Géza barátjának

a

azért,

síremlék

ügyében, a számtartót azért, hog)

van-e jövede-

lem

van

A

val,

mert

jószágból,

a

számtartó, a

egy

kis

pénzre

szüksége.

most soha sem ellenkezett urá-

ki

idhaladékot

kért,

panaszolta,

hogy

nincs jövedelem, áok kell a jószág beruházására, a

pör

is

fölös költséget

emészt

föl,

s

mert az ügy-

véd kenegetni szeretné az igazság kerekét.

—

mint arcza

A

pör

a

ki

—

—

sóhajtá

valami

újat

úgy van, a pör.

folytassam, régen

a

De

tartó

azért

uram

árát? Fizesse

meg

kissé

fölélénkült

engedik, hogy

én

pöröl-

kormányzónak, a mi-

a .

.

.

Megfizette-e

papnak a sok német jól.

is

ügyvéd kell hozzá. Félnek beftöttem nekik ; mindent

királynak

a szász

s

Nem

kereken

tisztán,

nisztereknek, a

hall

maga személyében

hetett az ember, most a pennámtól.

megírtam

Radnóthy elgondolkozva,

A

szász fösvény,

számfordítás

nem

csi-

semmit barátságból. Ügyvédemnek mondja meg, hogy szeretném már tudni, hogy' állnak pöreim. nál

94

A

Jöjjön ki újra hozzám.

Most már

hettünk.

múltkor keveset beszél-

Hanem

egészséges vagyok.

azt

mondja meg, más ne hallja, mert elérti fognak. Másnak nagyon beteg vagyok Vigyázzon I csak

neki

.

Ekkor

a síremlékrl

Hosszan örült,

elbeszélte

midn

.

figyelme.

fordult

pör folyamát,

a

s

ez helyeselni látszott minden lépését.

Napokig csak errl ügyvédre és

folyt a beszéd, aztán áttért az

számtartóra,

a

kezdett. Fejébe vévé,

vesztegette

pörre

a

Istvánnak

.

hogy Erzsi mindkettt meg-

nem

a számtartó azért

;

kikre gyanakodni

a

akar adni neki

pénzt, mert Erzsi számára szándékszik megtakarítni

minden nélkülözhet iövedelmet az ügyvéd pedig, midn itt járt, azért kérdezsködött a végrendelet ;

fell, mert Erzsi javára

nevetett csát tet,

;

fölnyitott

melynek kul-

fiókot,

mindig magánál horda, kivette fölolvasta

hogy neki kolta

fordítani. Ilyenkor

akarja

egy záros

is

kezét,

Istvánnak,

egy

úgy

s

midn

a

végrendele-

ez megértvén,

kis nyugdíjat hagyott,

örült

hálának,

a

megcsó-

szeretetnek,

mintha ilyesmit életében most tapasztalna elször. Elfeledte a port, a végrendeletet, s csak

örömében gyönyörködött. így egyik tárgy a másikat, foglalkozást.

csak félig;

Még

még

s

mindenbl

érdekelte valami, de

de csak de csak álmo-

fellángoltak szenvedélyei, ;

még

élt,

mindennap haldokolva. téli napokon folyvást tzrakással bajlódott. hogy megfagy, s panaszolt a muszkákra, a kik

dozott,

A

emlékébl

nyújtott lelkének szüntelen

mint az emlékezet világa

Félt,

törölte ki

cselédje

95

Szibéria hidegét hozták magokkal Erdélybe. Egész

nap hordatta a

fát,

hamvadó üszkökre, sustorgásbant

meg

új

gyönyörködött

s

föllobogó

vígan

a

hasábot vetett

új

a

nehezen

lángokban,

a

síró a

s

meg- megütögette az ég-vörös szenet. akkor este lón, midón szerinte bemelegedett

vaskanállal

Már a

Még

szoba.

pár

vörösen ment

mert nap,

egy

csikorog

fognak

fújni

zunk meg

—

hasábot

az éjjel.

monda

ers

a nap,

le

templom

a

—

vetett

tzre,

fagy lesz holszáraz

kakasa,

Hadd

a

ilyenkor, hátra

szelek

nem

fújjanak,

fá-

dlt karszé-

kén, megvidult és beszédessé vált.

—

deje,

ma négy

Emlékszel-e István, épen

hogy utolszor

választottak alispánná?

eszten-

Ellen-

felem csak huszonöt szavazatot nyert, a többi mind az

enyém

csak?

Hogy' fölemeltek, hogy' éljeneztek,

lett.

énekelték

hogy' .

.

azt

—

nótát

a

felelt István

lesz

alispánom

;

dudorászva.

— Úgy úgy; — Hogy' ne

Hiszen akkor

te

jobban emlékszel reá.

emlékezném,

csináltatta volt

méltóságos

nekem

dolmányt, a melyet csak solemnis

szabad fölvennem.

A

szabó

hogy feszesebben

gomboki Most

náljuk többé.

—

van

életem egy halálom,

Radnóthy

fényes

is

.

Egy

totta,

hogy'

uram

alkalmakra

kétszer

?

azt a szép új

is

volt

megigazí-

Hát rajta a csillogó, megvan, de nem hasz-

álljon. is

—

Nem használjuk többé viszhangzá Radnóthy szomorúan, aztán hosszú szünet után hozzá

96 tevé

—

:

Hátha mégis,

vállalok többé hivatalt

;

nem nem ... én nem de ha Isten még egy köz.

.

.

gylést ad, tudom elpanaszolok mindent.

Örömest emlegette dicssége e napjait, s Istvánban résztvev hallgatóra talált. Mindketten a tisztéltek. Egyik sem tudta feledni újítási napokban ezt az idt. Radnóthy hallani vélte a hódoló nemesség zaját, István megemlékezett a nagy ebédre, hívta meg a vendégeket; Radnóthy a melyre kocsijában képzelte magát, a mint ovatiókkal fogadják a kortes-csapatok, István pedig a kocsi bakján,

honnan oly büszkén nézett

le,

mintha érte tör-

ténnék minden.

Úgy

eltelt az

id

ily

ték a korán elhunyt jó

terhes port,

néha még

—

utolsó

is

a

hálátlan

világot,

leányt,

a

Radnóthynak

Mindig közgylését. Holnap

három hét múlva ka-

ilyenkor

ki

s

kedve kerekedett.

tudod-e, hogy

lesz ?

keresd

gel,

fiút,

fölfordult

tréfálni

István

rácson

a

beszélgetések közt, feled-

atilámat,

tartottuk

fogass

kardomat

az

év

be korán regs

sastollas

a

fövegemet. Közgylésre megyünk. Biz' úgy. Épen monda egy reggel most olvastam a körlevelet

—

Istvánnak, a

ki

megütdve

nézett

reá,

mert azt

hogy ura megzavarodott elméjében. Hát nem szeretnéd, öreg? Nem vennéd-c föl még egyszer azt a szép dolmányt? Bizony még elhiszi ... Hal ha! hal Nagy bolond vagy

hitte,

—

te István,

dat

—

s

hogy

az

Isten

akárhova

tegye

dolgo-

lelkébl nevetett, hogy mennyire rászed-

hette a jó öreget.

97

— Ej uram, tréfasági — dörmögte — De az nem trcfaság — volt

jve

tazbc

—

midn

Radnóthy

ezeltt húsz évvel egy

közgylésen megtámadtuk

nem

István.

folytatá

a csak

ily

helyettesített és

országgytjlésen választott guberniumot. Milyen

beszédet

Tudod

volt vége-hossza.

Az

?

berezegnek

cstífoltak.

Aztán

ki

«

éljen »-nek

állott föl,

nem

hogy engem

a kis fekete báró, a kit czigány

megc^áfojjon

össze.

Az

akkori

tartottam

újra

én

Mennyi badarságot állottam föl s így

beszélt

kezdtem

Rendek Medaz ember ?» dig beszédembe vágott s kiekkor A czigány berezeg kérte magának a sértegetést. Én erre azt feleltem

beszédemet: él

még

Igaza

van

«

Tekintetes Karok és

vissza

I

ez

türelmünkkel

:

«

nagyságos

báró

bocsásson

úr,

meg,

hogy elég gondatlan voltam embernek nevezni.* Mily nevetés és éljen harsogott a teremben. Hejh István, szép idk voltak azok! Emlékszel-e ? Hogy' ne emlékezném! Mintha most is látnám a méltóságos urat abban az ezüst gombos atillában, azzal a derék si karddal, a melyet a

—

tavaszon elvittek a csendrök.

—

Elvitték,

nem

adják

vissza.

Nincs kardunk

elpusztulunk István — sohajtá Radnóthy lehangolva.

Csend

állott be,

zavarni.

a

melyet István

Csak az óra ketyegése

nem mert meg-

hallatszott.

A

két

öreg magába mélyedt. Azalatt kialudt a tz, Radnóthy fázni kezdett, s ebédig mind a muszkákra panaszolt és átkozta Szibériát.

Minél beljebb haladt a

tüzet, Gyulai Pál

minél :

Egy

a tél, annál jobban rakta

hosszabbak xégi udvarhái:.

lnek

az esték, annál 7

98

beszédesebbé

vált.

Ismételte,

a mit

tegnap mon-

Néha sem emlékezett valamire, ekkor találgatással mulatták magokat. Mindkettnek épen nyelve alatt

dott, s a mit talán elfeledett, kiegészíté István.

István

volt,

mit

a

mondani

akart, s

ha

hosszas ftörés

után sem tudlak

boldogulni, abban eg)'eztek meg, hogy így jár az ember, ha megvénül, s ma hidegebb van, mint tegnap. Kifogyván a dicsség és boldogság emlékeibl, ifjúkori bohóságaikra tértek. Radnóthy diák és juratus kalandjait emlegette, s megsiratta a földúlt

nagy-enyedi

fiskolát, a melynek növendéke volt,

az elvesztett királyi

volt e két város

Maros-Vásár-

táblát gyászoló

helyt, a hol juratuskodott. is

;

Istvánnak

járt a

kedvencze

is

nagy-enyedi fisko-

négy esztend alatt, mert, a mint monda, a classis prxceptorok ellenségei voltak, ráfogták, hogy nem fog az esze, ezért elkeseredett, kibújdosott; ekkor került elször Maros- Vásárhelyre, a hol sok ifjú urat szolgált, míg végre Radnóthy úrfihoz szegdött, a kitl csak lába,

végzett

két

osztályt

az ásó-kapa választja

el.

Radnóthy arcza kiderült

;

megmozdultak szívében

az ifjúság édes emlékei, s lágyan ringatták, mint a

bölcs

a

tudták

kibeszélni

az

gyermeket. Annyit beszéltek, hogy

magokat.

Néha

nem

belezavarodtak

évszámokba és nevekbe, vitatkoztak,

haragudtak egymásra, aztán kibékültek,

s

meg

is

azt hatá-

hogy már kés az éjtszaka, ideje volna lefekünni, majd megálmodják holnapra, a mire ma

rozták,

nem emlékeznek.

99

—

—

szólalt meg Istenem, hogy eltelik az id Radnóthy Sylvester estéjén. Tudod-e István, ma épen negyven esztendeje, hogy szolgálatomba fogadtalak. Milyen karcsú piros legény voltál akkor. !

—

Rég

volt

kedvetlenül

uram,

talán

mintha

István,

nem

is

titkolni

igaz

—

felelt

akarna valamit

ura eltt.

— Tudod,

mennyit

hozzánk az

járt

én

Jankó

Mintha most is elttem állana; a legkorhelyebb diák volt Nagy-Enyeden, a legkihágóbb juratus Maros- Vásárhelyt. Diák korában egyszer barátom.

a lécekén, épen revocatió volt, én hirtemegdöftem, hogy keljen föl, üljön ki, mert

elaludt len

felelni szólítja a professor. Fölkelt és kiült.

csak

fessor

A

pro-

monda Ha! ha!

«Én nem

nézte.

szólítottam,

neki, de ha kiült, domine, hát feleljen*. ha! Jankó nem tudott egy szót is felelni. Bekerha ha ! Egész életégették, lepirongatták. Ha !

!

—

ben nem tudta nekem megbocsátani ezt a tréfát meg szegényt. Hát jurátus az Isten nyugtassa korában mennyi bohóságot ztünk vele. Ejnye no

Nem

— —

eszembe. Segíts István, te jobban tudod.

jut

már lefekünni uram, rég

Ideje

elütötte

a

tízet.

van.

Hogy' Ki

is

látta

mulattunk

ne? Hiszen ma Sylvester ily

jókor

ilyenkor,

s

lefekünni.

éjtszakája

Hajdan

éjfélig

mikor ütötte a tizenkettt,

esztendt kívántunk egymásnak. Ha te nekem új esztendt kívánni ? beteg volt, alig István szomorúan nézett urára állott a lábán, azonban habozott bevallani, mert

boldog

új

lefekszel, ki fog

;

félt,

hogy nyugtalanságot okoz,

elrontja ura éji-

s

szakáját.

—

éjjel,

Engedelmet kérek, rosszul aludtam

a múlt

nyugalomra van szükségem

István,

eszébe

aztán

urával, kitört

ura

kolta

hogy

jutván,

belle

talán

jótéteményeit

áldását kérte reá.

— —

Hát Radnóthy

te

doltam,

?

Isten

—

kiáltá

édes jó uram, hanem meggon-

hogy az ilyen vén ember, a milyen én ha minden este elbúcsúzik, mert ki

jó,

nem

tudja,

már

s

ijedten,

Oh dehogy

vagyok,

akarsz hagyni

el

is

beszél

utolszor

a fájdalom, sírni kezdett csó-

köszönte

kezét,

— hebegte

meg holnap

hal-e

reggelre.

— Meghal holnap reggel Hát én egyedül — kérdé Radnóthy elmélázva. haljak meg — Oh az én édes uram még sokáig fog .

.

.

!

?

élni,

jó

mert

ersebb nem marad

nálamnál. Aztán ha én ki-

fiatalabb,

dlnék

is,

Erzsi kisasszony hibáját,

csak

s

szegény levelet

Az öreg

István

egyedül, lesz a

ki

ápolja.

bizonyosan elj, eddig megbánta jó szóra vár. Alkalmasint fél

egy írni.

Bátorítsa föl a méltóságos úr!

kéri,

a

ki

soha sem

csalta,

a ki

mindig javát akarta.

A

gyöngéden akarta elkészíteni urát gondoskodni kívánt róla halála eseSzegény nem tudta, mit csinál. Radnóthy

jó cseléd

betegségére tére

is.

s

meghallva leánya nevét,

nem s

te

ízwén

elég

e szavakat rebegte is

nagy haragra gerjedt, de

ereje hozzá, csak elfordult búsan :

—

Te

is

pártját fogod,

az

háládatlan vagy. Takarodjál

I

nem mert többet

István

tudott tett

akarta

jóvá

tenni,

a

Azonban ó

az

telt

dett

;

alig

volt

jártányi

a neszre, nézte

visszatér cselédjét.

tizenegyet, tizenkettt, el-

a

nem

év és

szoba

a

s várta

elütötte

a ki új évet kö-

jött senki,

Oly egyedül

szöntsön.

de

Radnóthy megfordult

becsukódott ajtót

is

támaszkodva tudott kitipegní

ereje, s csak a falhoz

a szobából.

nem

talán

hogy gondatlanságot köve-

Érezte,

volna.

cl,

szólani,

erezte magát és félni kez-

kihlt, úgy fázott, oly fáradt volt,

úgy szeretett volna alunni s nem bírt lefekünni. Hiányzott körüle valami, a gondos kéz, a mely lefektesse, a negyven év óta megszokott arcz, a

melynek durva vonásain mindig csak ragaszkodást olvasott, a

dörmög

hang, az elmúlt

idk

egyetlen

visszhangja.

Maga

is

érezte ezt, a nélkül, hogy tudná,

párszor elkiáltotta István nevét

—

s

egy

— hasztalnnúl. — monda magában

Nem j, haragszik reám igaza van, nagyon keményen bánelszomorodva tam vele. Megkérlelem. Miért ne ? Öreg emberek

—

vagyunk, gelig.

tudja,

ki

melyikünk hal

Búcsuzatlanúl

szegény

István.

Erzsikéért

Az

met. Pedig

váljunk-e

Miért

a kigyó is

István

is

meg holnap el? jól

haragudtam én rá? Hát

még most mardossa

mondotta szegény

Nem

igen tudja

osztályt classis

járt

szíve-

csak azt akarta mondani, hogy

a jó leány ápolni tartoznék atyját Jól

reg-

mondotta

jól

öreg napjaiban.

István. Pélre értettem. Híjába

!

kimagyarázni magát, csak két

Nagy-Enyeden, ellenségei voltak a ráfogták, hogy nem fog az

pra2ceptorok,

102

nem

esze, aztán

elkeseredett, kibújdosott.

tanult,

Szegény István! Megkérlelem, aztán lefekszünk, reggelre vidáman ébredünk. Vette a gyertyát

s

István szobájába indult, azon-

nagy megdöbbenésére a

ban

nyitva

volt

Mányi sírása Úgy

—

.

haldokló

belírl

s

.

szoba

úgy

,

az

—

Mányikám

kis

ajtója

István nyögése

hallatszottak ki.

István

s

hagyakozásait

—

s

félig

a kis

folytatta

neked

a

hagyom

mindenemet, csak viseld gondját a méltóságos úrnak. Reggel ne költsd föl jókor, ügyelj, hogy legyen mindig tiszta inge, varrd föl reá a hiányzó gombot, mert különben nagyon megharagszik. Soha se erltess reá új ruhát,

meg,

a hol

asztalkendt,

mert

régit s varrd eléje

önti ruháját. Jó

meg

a

le

addig, míg

mindjárt

elfeledkezik

melegen add

róla és le-

az ételt s töltsd

föl

Mikor vecsernyére

poharát.

vezesd

de mindig takarítsd ki a elszakadt. Ebédnél köss

harangoznak,

templomba, este soha se feküdjél le

fogass

mást a világért

nem

fekszik.

be, s se,

Ha

azt az

különben

beteg

talál

le

lenni,

öreg orvost hivasd,

nem

veszi

be

az

orvosságot. Vigyázz egy kis kulcsra, a melyet nappal

mindig zsebében riz

Ez

kulcsa iró-asztala fiókjának, a

s

éjjel

párnája alá tesz.

melyben a végrendelet van. Ha Isten magához venné szegény urunkat, nyisd föl a fiókot, vedd ki belle a legnagyobb darab papirost, fekete galanddal van összekötve, dugd el jól, vidd be Vásárhelyre s add át a ftisztelend református püspöknek, a ki most oda szorult Enyedrl. Ó bizonyosan híven

I03

urunk végakaratát

végrehajtja

eltemetteti

s

mint

illik.

—

Ne

bolondozzék István bácsi I Ugy-e csak Hogy' megrémíti az embert kiáltá az ágyra boruló kis Mányi, folyvást zokogva.

—

tréfál ?

—

Nem

tréfálok

gyermekem

I

— viszonzá

István

szünet után, a mely alatt a beszéd okozta lankadt-

—

meghalok az éjjel, nem Eletemben most vagyok elször be-

sága egy kissé enyhült élek reggelig.

teg, bizonyára utolszor

is.

Apám

is

igy halt

meg

;

ez a familiánk természete.

—

Ne hozzak egy pohár borsos meleg bort? Csak a hideg borzogatja István bácsit I Hátha megkenné a gazdasszony? Talán megcsömörlött

—

István bácsi

beteget

—

s

Ne

haldokló

dadogta

Mányi, betakarva

a kis

megigazítva a párnát feje

gondoskodjál

—

te

rólam

gondoskodjál

—

kezdé újra a

méltóságos

a

Vigyázz, hogy jó legyen reggel a kávéja,

kozmásodjék a dig körülte, szóJ,

Géza

de

tej; ezt ki

soha

sokat,

nagyon

sokat,

akkor

mert azért nagyon

reám

állhatja.

úrról.

meg ne

Légy min-

se ellenkezzél vele, beszélj, ha

mert

úrfit,

nem

a

alatt.

sír,

hanem ne emlegesd se Erzsi kisasszonyt,

megharagszik.

Az

áldott lélek

meg.

Oh, hogy a sírba kell vinnem haragját! Kérj tle bocsánatot nevemben. Mondd meg neki, hogy csak ezen bánkódtam utolsó órámban. Oh én bolond fejem, miért is is

azért

haragítottam

—

Nem

haragudott

meg

az én jó uramat.

—

nem haragszom István nyögé Radnóthy belépve; gyertyáját elejtette, oda haragszom,

!

I04

lépett az ágyhoz,

len volt,

az utolsó

hogy

a

de annyira

lesújtott és tehetet-

haldoklónak kellett fölemelkedni

kézcsókra

s

a

már-már elnémuló ajkak-

nak megnyílni a végbúcsura.

Mily könnyvé búcsúszó. halhatott

Betelt

meg.

édes mosoly

s

tette halálát a

utolsó

Torzuló a

kézcsók

s

néhány

vágya és fájdalom nélkül vonásain

ert

homályosuló szemekbl

vett

egy

még

föl-

csilloghatott a szeretet és hála utolsó szikrája.

VIII.

Radnóthy nézte

oly

halála

István

néllcl hallgatta a

imáját,

koporsó

a

együtt mentek

;

hogy

István

a

után tipegett

—

melyet

a

elfoglalt

dével

;

és

mindig vele volt

temetbe

a

ki

koporsóban feküdt,

még mindig

mikor a temetésrl haza ket,

beszegzését, a lelkész

Még

éneket.

halotti

István

alkonyat

a mikor

felé

s

nem

Mányi

lépett be,

s

mikor

hogy

t

a

de

:

a

szé-

látta a

szolga mindig téli

est,

kö-

meg-

mikor gondolkozni,

nem

akart a

koporsó

volt senki, a ki

emlékezni, beszélni ;

h

hosszú

;

meghallgassa

az semmi, a

üresen a

leszállott a

unalmával

is,

együtt voltak

tért s

szakítsa az irtóztató csöndet

és

Némán

sirathatta.

az ágyon, a terítn, megindulás

halottat

a

megfoghatatlan volt

váratlan,

hogy meg sem

eltt,

volt,

István

a ki segítse

helyett

a

kis

levetkztesse, a ragasz-

kodó de vele bánni nem tudó árva, a ki alig ért derekáig s csak a majorság rzéséhez értett, megeredtek könnyei és soha sem száradtak föl. Talán ez örökös könnyben úszó szemek gyöngülésbl is származhattak, de legmélyebb forrásuk a fájdalom

volt.

Istvánban

utolsó támasza

dlt

ki

o6

sem maradt,

semmi

és

Ez

kösse.

hogy

helyett,

Nem

hegesztené,

idnek

az

volt

többé

mi

a

legmélyebb

volt

élethez

az

id

mert az

sebe,

mérgesítette.

folyvást

oly pontja, a szobának oly

zuga, a mely ne emlékeztette volna Istvánra.

Mányi nem

sánta s

akaratlanul

mióta urát

A

számtartó, a ki

nem

látta s Istvántól

becsületességében,

tartha-

csak

s

arra

hogy minél többet takaríthasson meg

volt gondja, a

szélén

sír

megromlott

tott,

Akis

tudta úgy szolgálni, mint István

elhanyagolta.

is

a

maga számára

gazdátlan

a

jószágból.

A

gazd-

asszony követte a jó példát. Radnóthy mindenben szükséget

szenvedett.

fölbomlott

tek

A

ételre. sát,

Radnóthy

ízen

jó

is

itt

néha

s

el

róla.

ügyetlenül

töltögette

s

Mányi

hijába

fázott; megszokott

fölhagyott,

érezte,

ejtette a forró tálat. ki

oly jó-

Radnóthy vagy igen keveset vagy igen étvágyát

varrta

gombot, Radnóthy ritkán

miért

az

ha igen sokat akart enni,

sokat evett, el-elvesztette

is

let-

várni

Mányi ehhez nem tudott, aztán poharát s nem egyszer föl-

lebeszélte

fogyott.

is

érezte István hiányát, a

szokta kínálgatni,

döntötte.

kellett

Mányi követve István utas'támelegen, hanem valóságos forrón

az ételt

föl

sokáig

kis sánta

nemcsak

adta

Az ebédek rosszabbak

rend,

a

aztán

még

zúgolódott,

napról-napra

vett tisztát,

mert mindig

foglalatosságával, a tzrakással

mert

néha

füstölt

kávéját

tejes

akkor

hogy

s

a hiányzó ing-

föl

a

is,

kis

is

a

kemencze,

sokszor

midn nem Mányi

a

kozmásnak

volt az.

Sokat

oly nagy paraszt-

foltokat vet ruhájára s emlegette Istvánt, a ki

úgy

Mányi nem meri

Gyulai

:

Egy

szólani és gyerlyál gyújlolL

régi udvarház ufolsó gazdája.

107. lap.

107

A

reggeli fölöltöz-

maga

öltözött föl nagy

tudott varrni, mint egy szabó.

sem engedte

tetést

kínnal

és

át neki,

rendetlenül

felemáson

;

magára

máját, visszásán öltötte

úgy

elbúsulta

A

észre,

vette

s

föl

csiz-

midn

a kis

Mányi

hogy semmit sem tehet kedvére,

kezdett,

sírni is

nem

is,

húzta

a mellényt. Jó volt

magát és

sajnálta Istvánt.

a kik néha benéztek hogy fogadjon új legényt. Mind hijába. Radnóthy senkit sem szeretett, senkit sem trt maga köri, csak a kis Mányit. István vég-

számtartó

hozzá,

kérték,

akarata

s

lelkész,

felesége emléke kötötték hozzá.

Mányival

beszélt Istvánról.

ügy

és

De

mit

egyébrl,

is

és

tudott beszélni vele e kis egy-

lyányka? Emlegette

asszonyt,

Nem

mint feleségérl

hogy mily

a

boldogult méltóságos

jó volt, mily szép

ruhában

járt,

mindig számba kérte a

mily jó

gazdasszony

tojást, s

hogy' haragudott, mikor a gyöngytyúkokat

ellopták,

István ki

ehhez

több

volt,

is

fürkészte, ki

volt a tolvaj s

Radnóthy mind

hasonlót.

hallgatta,

sóhajtott, siratta feleségét, siratta Istvánt s elaludt.

Mányi

mindennap ugyanazt ismé-

folyvást beszélt,

is sóhajha nem tudott tovább beszélni, és sírt, mint gazdája. Te István, ugyan hány esztends vagy?

telte s tott

—

—

kérdé egy estve a sötétben Istvánnak gondolva a

belép Mányit. Mányi nem mert

—

Vagy úgy! hatvan esztends annyi

leszek,

szólani

István volt,

akkor

én

és gyertyát gyújtott.

meghalt. két is

Szegény épen is épen

hét múlva én

meghalok.

Nem

hal-

o8

—

lod

folytatá

komondor? Ez halálomat

vonít a

—

fölemelkedve székérl

—

Jézus Mária!

—

hogyan

jelenti.

Mányi, gaz-

kiáltá ijedten

dája lábához borulva.

—

—

szólalt meg Szegény kis Mányi, sajnálsz! leánykát Radnóthy megsimogatva a P^dig még nem is vettem neked piros kendt. Tudod,

—

h

feleségem vett volt neked, de Erzsike elszakította.

Ne el

búsulj

Mányi, ha meghalok

is,

a piros

kend

nem marad.

A

következ hét egyik

estéjén rendkívül

szelek futták. Rengett belé a vén ház,

s

ers

egyik el-

hagyott széls szoba bolthajtása beszakadt.

—

Ez

is

— sohajtá Radnóthy —

halálomat jelenti

egy hét múlva az egész ház összeomlik, akkor én

már nem

leszek, idézhetnek a bezirkerek, keres-

hetnek a csendrök, a mennyországba nem bocsát-

ket

ják be

A

kis

.

.

.

Mányi

kérte az Istent,

egés^

letérdelt,

hogy ne

udvarházat és tartsa

éjjel

imádkozott,

engedje összeomlani

meg

az

sokáig gazdájával együtt.

másnap fölvette az úr Oly mélyen hitte egy hét múlva bekövetkezend halálát, hogy a hét végén csakugyan

Radnóthy

imádkozott

is

és

vacsoráját.

rosszul

A

kis

midn

— — —

ugyan

lefeküdt és halni készült.

lett,

Mányi megijedt

s ki

akart futni a szobából,

urát lefekünni látta.

Megállj

!

hová

futsz ?

Orvost hívok, méltsás uram

Azt reá,

a

vén

orvost hívasd

de úgy rendelte

;

nincs szükségem

István.

K)9

— úgy, mcltsás uram — Megállj, még egyebet mondott —A — Nesze, nyisd íróasztalom I

István.

is

kulcsot.

fiókját, vedd ki ki belle a legnagyobb darab papiroscsomót, dugd el jól, ne lássa senki, menj be Vásárhelyre s add át a ftisztelend püspök úrnak. Megállj, ne fuss,

nesze egy arany, több

nincs, a többi a temetésre

számodra tartogattam, végy

ezt

kell,

piros

rajta

kendt, tudod a helyett, a melyet boldogult feleségem vett s Erzsi elszakított. Ezzel befordult, elaludt s többé föl sem ébredt. A vén orvos s a ftisztelend püspök csak hlt tetemeit

találták.

A

ez utóbbi rendelése

temetés

következtében az elhunyt végakaratja szerint ment véghez. Temetési költségre két ezer forintot hagyott

készpénzben, a mely összeg a végrendelethez volt mellékelve. Díszes magyar ruhába öltöztetve nyújtóztatták ki diófakoporsóban, a melyet

Három pap

helyeztek.

jött

háznál fog könyörögni, a másik beszédet,

a

világtól.

A

készült

a

posztóval tek

a

magas ravatalra

szolgálni

el

a

tart

harmadik a sírboltnál búcsúztatja el a marosvásárhelyi diákság reggeltl estig

nagy

koporsó

Az ebédlt

harmóniára.

vonták

be

s

festett

födelére.

A

nap legyezte a eljött

fekete

czímcreket szögez-

kis

Mányi

legszebb virágaival hintette be a koporsót

Végre

egyik a

:

templomban

tavasz

a s

egész

halottal.

a temetés napja.

Szép

tavaszi

dél-

után volt, fényesen sütött a nap és pacsirták énekeltek a

levegben.

Három

óra felé megszólalt a

i

iö

harang, gylt a népség, tak

vén

a

megzendült az ének,

asszonyok,

suhogtak a férfiak

s

hunyt érdemeit emlegették. Egyszer egy

ers

zokogás

A

tekintett.

kitörése kis

Mányi

még kis

zavart csinálsz

Mányi

Történt

I»

okozta.

Midn

meg

miért

sírt,

épen

is

«Te

:

zavar,

is

elfojtott

Mindenki oda

hallatszott.

gatta a gazdasszony, fülébe kiáltva

sír-

az el-

a

piron-

kis béka,

de nem a

koporsó be-

szögezéséhez fogtak, beszaladt a félesz bivalos és jelentette,

hogy csendrök vették köri

akarják

fogni

méltóságos

kik

el

volt.

Radnóthy pöre eldlt

rejtegetett,

a

közcsendet

mint olyan, a

s

háborított

s

a házat, a

urat.

a

ki

Ugy

is

fegyvert

felsséget

több Ízben a legvakmerbben megsértette, egy pár évi börtönre Ítéltetett. Az ügyvéd sikerrel tudta húzni -halasztani a port

s

fölhasználni az ezredesné

és Kahlenberger befolyását

;

az egésznek veszélye-

sebb oldala már-már mintegy múlóban volt, azonban Radnóthy mindent elrontott. Szebenbe a kormányzóhoz, Bécsbe a miniszterekhez küldött iratai mindent fölforgattak, a mit az id, befolyás és ügyvédi furfang építettek. E terjedelmes íratok egy darabig olvasatlan hevertek az illet ii ódákban, de végre sor került rajok is. Innen is, onnan is kemény parancsolat ment a kerületi biztoshoz, hogy tüstént fogassa

el

s

meg

fenyítse

Radnóthy ez újabb

bne

e

vakmer

fölújította

embert.

régi bneit,

s

pöre sietve eldöntetett. Ügyvéde többé nem tudta akadályozni elfogatását, kiküldöttek érte.

bizonyosan

Ha

tiltakozik,

kétkedtek betegségében

az elhunyt

él,

azonban jobb

s

ez itélet ellen volt így, leg-

11

alább

nem

még

vihettek

egyszer fegyver közt végig

szeme

a falun, hajdani jobbágyai

A

láttára.

A

temetési menet megindult a templom felé.

Mányi, a kinek sánta lábát rútul megviselték a múlt napok fáradalmai, el-elmaradozott a koporsótól, s hogy lépést tartson a többivel, belekapaszkokis

dott a gazdasszony ruhájába, a miért ez újra pirongatta.

«Te

Történt

zavar,

is

béka,

kis

sem Mányi

de ennek

meg-

zavart csinálsz

is

itt

!»

volt az

oka.

Megint a

félesz

a

botránkoztatta

bivalos

meg

nag)ot kurjantván örömében, hogy a

népséget,

curialistákat exequálják.

thynak a curialisták

VaJóban úgy is volt. Radnópöre is eldlt és pedig

elleni

kedvezen. Itt nem árthattak vakmer iratai, s az örökség reményében az ezredesné és Kahlenberger is

megfeszítették

visszaítélte

rök

épen az

Az

crejöket.

minden

úrbéri törvényszék

elfoglalt telkét és földjét, a csend-

ítéletet hajtották végre,

kizték a cu-

rialistákat lakjaikból és elfogták az ellenszegülket.

A

kertész

annál

most legkevésbbé mert ellenkezni, de

jobban

Radnóthyt,

átkozta

a

min

félesz

a

bivalos szörnyen fölbszlt, s elhatározta magában,

hogy holnap

megveri

jól

a

kertészt.

Kár,

szándékát soha sem merte végrehajtani.

A

még

nem

löbbet

átkozódott,

is

érdemelt

házat

is

nem

bizonyosodott

fölgyújtotta.

tökéletes látogatott,

mert

volna,

hanem boszúból azon

rom

lón,

kivéve

a

E

csak

az udvar-

ugyan a nyomozásban de azért az udvarház

tett

reá,

a

éjjel

hogy

kertész

melyet

többé senki

komondort, a mely híven

sem le-

heveredett

tornáca

a

romjaira,

várta

gazdáját és

keservesen vonított.

Így pusztult el a régi udvarház, nem örökölhette Ki fogja örökölni a jószágot ? E kérdés

senki.

még

eldöntésre

A

várt.

végrendelet

támasztott.

Radnóthy,

leányát

halála esetére

s fia

mint

a

tudjuk,

mindenét

fiskolának hagyta. Szegény nem

könnyen

végrendelete 1848-ig ezután

tudta,

Jól

elvben

csak

örökösödés

semmissé

is

a

port

kitagadta

nag)'enyedi

sejtette,

válhatik.

hogy Egész

köz- és magánjogot, a mi

a

abból semmit sem tudott, de

történt,

akart.

is

ismerte

jól

újabb

törülték

hogy

szabályozását

1848-ki törvények

az

siségét,

az

el

nem

s

következ

a

nemesi

a

ország-

gylésre halasztották. De nem kételkedett, hogy hogy az országgylés helyett, m;nt annyi mindent, ezt is rég szabályozta Bach kormánya. Aztán vallatása

alatt

annyiszor hallotta a nemesi és

nem ne-

mesi birtok és személy egyenlségét, hogy lehetet-

lennek tartotta, hogy

a

jogot formálhasson

fiscus

valamely magvaszakadt nemes birtokához. Azonban

1851-ben rendet

még nem

adattak

egyszer alkalmazta magát az

akkor

is

is

új

törvénytelenséget

rátette kezét jószágára, a

port

ki

az új örökösödési

szabályozó rendeletek. Szegény Radnóthy

indított.

korszak szelleméhez,

követett

cl.

A

Ekkor elállott

a

harmadik követel

Kahlenberger, az egyetlen Radnóthy leány

követelte neje anyai részét

hogy nejére

kegyelmes az

egész

jószág.

férje,

egyszersmind kérte,

s

adományozás

si

fiscus

nagy-enycdi iskola pedig

útján

ruháztassék

Érvénytelen levén

a

113

mind követelését, ntind kérését meg-

végrendelet,

nyerte

s

hogy

nagy-enyedi fiskolának

a

valami, jószántából alapítványt

jutalmazására, a kik

lomban

német nyelvben

a

elmenetelt

legnagyobb

jusson

is

két oly tanuló

tett

és iroda-

Aztán

tesznek.

felhagyott a katonai pályával és átvette a jószágot.

Nem

híre-hamva sem

soká

a mi a régi

maradt,

gazdára emlékeztette volna az embert.

Mányi

elszéledtek, a kis

Erzsi miatt

mert

a

cselédek is

merte

komondort agyon apportirozó uszkárt meg-

magát mutatni és elbujdosott ltték,

A

nem

híres

a

;

harapta.

Az

gazda

új

nagy terveket forgatott fejében:

reformálni

akarta

A

telkekre

curialis

a

jószágot és

ci vilisál ni

néhány würtembergi

a falut.

családot

melyek többe kerültek, mint a mennyi hasznot hajtottak. Szemüveges jószágigazgatójával

telepített, a

mindent reformált,

civilisált.

egy pár év

miatt

tio

A

reform és

kerül,

ha az ezredesné meg nem hal

séget

nem

nyer.

Most már nem

tovább folytatta a reformot és iránt,

a fran^aiset

más

is

sokszor

nevezik ják,

;

látogatják,

most

az asszonyok most

kivéve a

feleségét,

a

is

ki

érzékenyebb verseket szavalja

Gyulai Pál

:

Egy

régi udvarház.

s

csd

így

félt a

új

is

mint

s

Egyébde a

,

kell párját; társai,

famoser i^er/-nek

mulatságosnak

gyakran a

alá

örök-

csdtl

civilisatiót.

járja úgy,

polkában és a walzerben keresni kik

a civilisa-

alkalmasint

alatt

sír s a

talál-

leg-

Wilde T^oíewekbl.

NK A TÜKÖR

ELTT.

8*

Parisba jni, hogy lássa,

ber c világváros bájait

betegen

tés után

élvezze az

em-

fekünni

valamelyik

rideg

hotel

nem több, legalább is gyönsorstól. Úgy van, gyöngédtelenség ha

szobácskájában,

gédtelenség a

halJja,

egy pár napi széttekin-

s

—

sóhajtám lábbadozó állapottal, mint sóhajtotta volt

ismersöm a dragonyosok után, a kik Ej, majd letapodták a Hatvani-utcza szögletén uraim, mily gyöngédtelenség! Mintha most is eltegyik pesti

—

:

gyöngéd jó ismers, mintha most is látnám, hogyan szedi föl magát az utcza sarából, mi szomorúan tekint széttört esernyjére, mi két-

tem

állana

keden

e

s

hajt

még

föl

sáros kalapját: vájjon föltegye-e

vizsgálja

vagy ne,

a vargái nasok kaczaja közt

egyszer

gyöngédtelenség

Ismersöm

és

utoljára

:

hogyan sóValóban

—

I

és a Hatvani-utcza

eszembe

juttatá a

Kerepesi -utat, a Kerepesi-út a Nemzeti Színházat, a szinház a zeti

Régi Füvészkertet, a füvészkert a

Múzeumot,

a

Múzeum

a Szénatért, a

Nem-

Széna-

Dunasor Budát, Buda a Gellérthegyet. Mi nagyszer panoráma tárult ki elttem! Íme a ketts kereszt, hármas hegy és négy folyam

tér a Dunasort, a

országa

kikapcsolt

részeivel

egyetemben,

egész

8

szépségében, egész búskomolyságával.

mennyi

A

büszkeség és nyomor, a remény és

romok

Hazám

arczon.

sírok

és

Hazám

!

lemondás, a

mennyi szent emléke

diadal és kétségbeesés

reken, a

természet

mennyi gyásza, a

szépsége, a történelem

I

szívben

közt, a

a te-

és

az

Meglepett a honvágy és

a hazaf] fájdalom.

Oh

ha csak egy óráig tapodhatnám e szent

föl-

ha szíhatnám üdít levegjét, ha nyughatnám

det,

folyói partján

Mi

I

esnék, ha a pásztor reggeli

álmomból

ébresztene

kürtje

jól

mellett aludhatnám

el.

Egy

az

s

furulyaszó

esti

hajnal a

hegyek között,

egy este a pusztán, egy vasárnap

délután

Epedek

bölcsmet

utánatok, vizek

zúgása,

ki

falun rin-

gatád, távol hegyek hótakarta csúcsai, te régi város

egyik

legrégibb

üvegtáblák,

s

te

háza, bolthajtásos szoba, ónozott óriás

meleg kebleddel

kályha, ki

egész második anyám valál

I

Epedek utánatok om-

kövezetü utczák, torony mély hangú öreg harang, ki annyi részvéttel kísérted sírba édes atyám és anyá-

kfalak,

ladozó

hegyes

csillogó gombja, s te

mat

1

Epedek

utánatok, ifjúságom

sáros utczájú és szép lyányos

nénék, borozó urambátyámok, kik a sírban nyugosztok, s

ket

rég

Epedek kert,

elszórt

vén

ságaimat. is

emlékei,

eddig már rég

kedves víg pajtások,

komorakká

tehetett

az

ki-

élet!

utánatok, falusi rozzant lak, elhagyott vadon körtefa,

szégyenlétek

gem

és

ti

szép

kis város, pletykáló

ifjú

kik

jól

ismerétek,

szántátok,

álmaim, szenvedésim és ostoba-

Epedek utánad

Pest,

hazám

szíve, ki

en-

befogadál kamrádba, hogy élénkebben érez-

119

zem ]ázunk

és aléltságunk,

minden dobbanását innám rossz vizedet

Mi

!

dicsérném

örömünk

örömest nyelném porodat,

mi szivesen nézném végig és

;

meg nemzeti színházadban

tragédiát; mi

hazafias

penyforgatóid

legfurcsább

a legrosszabb

elszántságnak tartanám kö-

Széchenyieskedését

mi

;

éljeneznék akadémiádban a magyar

gatnám

és fájdalmunk

lelkesülve

skérdésrl

értekezésnek; mi gyönyörködve

lóversenyre

jöv mágnásaid

írt

hall-

lerchenfeldi

hogy bámulnám az Arany .^íTíban táblabirád politikai jóslatait mi mélyen meghatnának divatlapjaidban a bálkirálynk és elfizetés-gyjt honleányok dagályos dicsítései mi kéjjel színám be fiatal íróid kávéházi vitáit és török pipafüstjét Mi örömest trnék ennél sokkal többet s lennék jámbor polgár, a ki semmi ellen nem zúgolódik, hálát ad Istennek, hogy élhet, e szép országban élhet, s ha egy pár óra múlva válnom kellene is, hagyján, legalább tapodhatnám még egyszer azt a küszöböt, melyet mindig félve léptem át, örülhetnék az vidám arcza mosolyának, ert meríthetnék mély tüz szeme részvétébl s még egyszer dialectusát;

;

;

megszoríthatnám

búcsúra

kezet, mely, érzem,

Istenem, milyen

nyújtott

sorsom jövjét az

emberi

hagytam oda hazámat, mi évre lerázhatok magamról

jól

kezét, e drága szövi.

szív! esett,

Mi

örömest

hogy egy pár

mindennem

lánczot s

egész szabadon élhetek mindannak, a mi külföldön csak

szivünk-

és

leikünkhöz szól. S ime, hogyan

vágyom haza s épen innen Parisból, melyet jól még meg sem tekinthettem. Valóban szivünk soha

í

20

sem elégszik meg mindig azt

mire vágyott,

azzal, a

már

óhajtja, a mit

a mit bír,

vagy még

elvesztett

a jövtl keser vagy nyomasztó. Mi sokszor elmondták már ezt szebb-

meg nem

nyert,

mindig

vár, jelenjébe

csügg vagy

múlton

a

vegyül

valami

nél-szebben a költk, egész közhelylyé dálatos, mégis igaz.

De

vált, s

cso-

a szív, mit a lé-

ehl mit

egész egy kis gyomorbaj, cpekiömlés,

lek, az

ideggyöngeség,

egyéb

s

modern természettudós, a homoncuiussal

csak abban különbözik

ki

bajlódó

láz,

némely

mondja

semmi,

hogy míg

középkoritól,

épen a

ez lelket akart teremteni,

lelket szeretné

embertl. No, tlem nem vitatja el Érzem lelkemet, érzem, hogy most is nem annyira elvitatni

testem

az

I

mint

beteg,

lelkem

érzem,

;

fehér nyakkends orvosa

hotel

hogy

helyett

háziasszonyom lépne be hozzám

s

állanék,

Oh datlan

lelk

jó

megkínálna min-

dent n\eggyóg}'ító theájával, jobban lennék

ha barátaim

ha a

;

érzem,

ágyamat, másnap helyre

ülnék körül

egy látogatás nála egészségessé tenne!

miért

nem vagyok

otthon

Hiszen

gondolat!

I

otthon

?

Hiú, vágy, gon-

nem örülhetnék

egészségemnek. Tüstént levelet kapnék valamelyik

szerkeszttl, a emlékeztetne.

Ígéretem- vagy kötelezettségemre

ki

Egy pár nap múlva már kopogtatna

ajtómon a nyomdainas, ez kit

sehogy sem rázhat

kopogtat, dörömböl,

délben, délután,

gon

s

le

az átkozott ördögfiú, a az

beront,

vigyorgó

ember nyakáról, kiabál,

arczczal,

reggel,

a ki este,

vihogó han-

kéziratot követel, habár nincs gondolatod, ha

üres vagy, mint a tört fazék

s

buta, mint a fejsze

Oh

foka.

én lassan, nehezen, kínnal írok

nem vagyok

születtem,

írónak

I

Aligha

lángelme, nagy te-

sem írnak épen oly fáradság nélkül, mint a hogy az emberek hiszik vagy magok állítják. A munka mindig munka s csak az a különbség, hogy egyik könnyebben és jobban dolgozik, mint a másik, de bizonyára mindenik fáradsággal. A legersb favágó is megizzad, a legIgaz, ezek

hetség ember.

jobb

kmves

kad a

is

én épen kínlódom,

néhány

között

kinaim

ebbl

érzem, hogy

ajtóm.on

kiabál, hijában

a

mikor aztán

gondolatom

jó

születik, s

még néhány már jókor reggel ko-

rajta,

nyomdainas, dörömböl, beront,

kergetem,

hogy kézirat

dották,

lóról is sza-

s

lehetne valami, ha

napig dolgozhatnám pogtat

legnemesb

elfárad, a

De

tajték.

nem

mon-

tágít; neki azt

ne jjön

nélkül

mert

vissza,

megverik, várja meg, várjon egész estig, ha mindjárt csak

egy lapot kap

Oda

is.

kell

adnom

felig

megírt dolgozatomat. Fele már a nyomdában, fele

még

a

alatt,

toll

a

fejben

vagy

még

sem.

ott

szedhöz, hogy S legalább csak egy lapot írjon újra, már kiszedték, s épen azt a részt, holnapután már megjelen nyomhíjába szalad az

tatásban. Jaj

!

reá pillantani

kozom

nem merem is

s

a

st borzadok

elolvasni,

ha egy mosolygó arc^czal

az utczán, azt hiszem, rajtam

munkámat

idétlen

otthon

ember délután

!

Mi

neveti.

Oh

mégis jobb

kín írni, mi kéj olvasni

talál-

nevet, az én

—

a

itt,

mint

más mun-

káját.

A

magunké mindig

ébreszt

föl

valami

kellemetlen

érzést

lelkünkben, legtöbbször azt a legkellc-

iii

mcticncbbet, hogy munkánk keveset nyájas olvasó vagyok én, ha

hogy orvosom

kár,

jebb csak

két

a

ér.

kell

az

eltiltotta

egy pár órára

leolvastam

nem

Mi

írnom! Beh

olvasást s legfel-

engedi

meg!

Unom magam,

órát.

Ma

már

szörnyen

unom, egyedül. Parisban és betegen. Ez is

valódi

szoba

a

kihlt, fázom, beteg lelkem és testem.

gondolatok közt keltem

]ly

tettem egypár

1856

ápril

id

ves

hasáb

fát

föl

székemrl

s

ve-

kandalló tüzére, mert

a

még meglehets hideg és nedis. Néztem a kandalló tüzét,

elején

Parisban

járt

a kandalló fölötti tükröt, a jobbra elnyúló kárpitos ágyat,

a franczia vendéglk legrosszabb sem hiányzanak néztem a pamlagot,

melyek

szobájában

;

az asztalt, a székeket, a festett

nyege

czírádáit,

gáltam. Oly

fal s

a padlat

sz-

melyeket már százszor megvizs-

bajos

kivált a betegnek.

megszokni a vendégli szobát, Idegen a bútor,

a fal, az ablak,

Unatkozó pillanatunk nem akad meg a rokonszenv vagy emlék egyetlen jelén sem. Bár a kilátás.

csak az asztalon

tört szobrocskát láthatnók,

azt a

a melyet valamelyik jó barátunk ejtett le a minap,

vagy azt a tintafoltos kalamárist, bátyánk vett karácsonyi

vagy legalább hallhatnók melyet már

annyira

malomzúgást. rátságtalan,

a

melyet nagy-

ajándékba ezeltt régen, falióránk

ketyegését, a

megszoktunk, mint molnár a

Mindebbl semmi, minden

mogorva,

legfeljebb

oly ba-

kíváncsiságunkat

ébreszti föl egy-egy eltépett levél darab, árjegyzék,

vagy a tükör rámáján juk

:

vajon

ki

volt

itt

feledett

névjegy. Találgat-

szállva elttünk, az

övé volt-e

Idéztem a kandalló tüzét, a kandalló fölölti tukröl

Gyulai

:

Nk

a tükör eltt.

122. lap.

»^í

Nem gom

látogató barátjáé, ki írta hozzá a

vagy

a névjegy

vagy nó

levelet, férfi-e

elegyedtem

?

ily találgatásba,

Hallgattam

akadt.

d'htcról feljöv

table

a

jobb mulatsá-

vendégtársaim kopogását, mert már hat óra rég elmúlt

dig

sokat eszik és

ki

Tipsis-top, tipsis-top

hallgat.

kényesen

junker, ki

nál senkivel

sem

együtt, a kik

I

Ez

azt

a bécsi

Ez

s

az

min-

porosz

a

az asztal-

s

nem

báró. Kipi-

keresked Bécs

hogy

vitatják,

Ez

!

iszik,

szokott lépdelni

társalog, ha csak

kap-kap, kipi-kapkapi vel

tap-tub

Tap-tub,

beesteledett.

és

öreg angol lépése,

nejé-

szebb

Parisnál, csak valamivel kisebb. Tapcsirr, tap-csirr

Ez

lovas

franczia

a

kapitány

sarkantyúja,

a

ki

valahányszor az étterembe lép, fölfordított pyramisnadrágával

alakú vörös

mindig nagy érdekldést

Szom-

bennünk, idegenekben.

ébreszteni

szokott

szédaim szobájokba nyitnak, még egy pár kopogás,

Már most mit csináNincs mivel foglalkoznom. De mi ez ? Uj kopogás, ezt nem ismerem, épen szobám felé tart. aztán minden elcsöndesedik. lok

?

Vajon

ajtó megnyílt s belépett

rsöm, most szó

lehet?

ki

Az

a

kit

jött

ne

a

egy emigráns isme-

minap meglátogattam

visszaadni

látogatásomat.

volt, s a ki

Az

emigráns

ébreszsze föl se olvasóm, se a rendrség

kíváncsiságát.

Nem

beszéltünk politikáról,

ó

ugyan

összehadart valamit a Jardin des Plantes egyik sa-

sának tolláról, melylyel

ma

aláírták a keleti

békéjét, s azon szép arab lóról,

katonai

szemlén,

a

franczia

háború

melyen tegnap, a lovagolt, de

császár

124

ezek

hiszem

úgy

eléggé

ismersöm tulajdonkép nem gavallér,

vagy, ha

Gavallérságból

radalomba

és

mit, itthon sott

s

tartották,

st

is

volt politikus,

tetszik, gavallér

úgy

bujdosott

tett

be a forugyan sem-

volna,

de kibujdo-

Nem

ki.

sem bántotta

sokan ezt

hanem

politikus.

ellenzéki, sodródott

lett

senki

ezért

dolgok. Aztán

ártatlan

fontos

végre

politikai

még maga

egyéniségnek is

rekedt künn, hol szintén gavallérkodott

elhitte. Így ;

pénz dol-

gában soh'se szorult meg, anyja annyit küldött,

mennyire szüksége érdekesb volt a

volt, s

nk

a

mint számzött sokkal

eltt Parisban, mint

volna

lett

Pesten.

Nagyon megörültem tetre méltó

ember hosszú

mentett a

beszélgettünk.

szerelmi

este

Nagyon

históriái

nnek

látogatásának, mert szere-

volt és kellemes társalgó.

és

unalmától. jól

Meg-

Sok mindenrl

eltöltöttük az

idt, csak

panaszai untattak egy kissé.

már életében, több vagy kevesebb szerencsével. Könnyen feledte az egyiket s még könnyebben bolondult a másikba, de azért Sok

udvarolt

oly világfájdalmas

hangulatban

panaszolta

a

nk

htlenségét, mint Heine, kinek szivét, egyik verscyclusa szerint, a sok Agatha, Beatrice, Czeczilia,

egy szóval az a-b-c valamennyi betjének htlensége egészen megtörte, tönkre silányította. Azon-

komolyabb az eddigieknél. Egy fiatal franczia özvegybe szerelmes, már egy egész hónap óta. Magasztalta szépségét, egész talány eszét s bosszankodott, hogy e eltte, mert most sem ismeri jobban, mint ezeltt

ban, úgy látszott, e viszonya

n

125

egy hónappal.

A

kaczírság

ság és önmegtagadás, az

és

szcndeség, a hiú-

kedély

áradó

és

hideg

értelem, az önzés és feláldozás a legkülönösb ve-

olvadnak össze benne. Vonzódik hozzá

gyületben

és fél tle, kerülni óhajtja és szenvedélyesen

Oka van

sze-

hogy viszonoztatni fog szerelme s mégis még remélni sem mer. Kétségek között hánykódik s boldogtalanabb, mintha kedvese már megvetette vagy megcsalta volna. Mindezt elég hosszasan és körülményesen beszélte el. Volt eladásában valami bensség, hangjában valami rokon-

reti.

hinni,

ébreszt,

szenvet

talán épen

a

mi

hatással

nem tudtam

azért,

egy pár olcsó tanácscsal

magát

esze

ellen.

s tanácsolt

se

neki.

helyettem

eszének szive

Néha, mintha

—

Oh

ki

barátom

gatva magát

—

s !

egész

—

is.

tzbe

Nem

is

Vigasz-

és szivének

szégyenelte

indulását, tréfára fordította a beszédet,

vedélyesen tört

De,

reám.

vigasztalni, se

szolgálni

volt reá szükség. Beszélt talta

volt

volna

fel-

majd szen-

jött.

mindinkább

kiáltott föl,

iz-

ha ismerhetnek a nket, ha ismer-

hetném e nt. S nincs mód benne. Hijába nézem arcEát, tekintek szemébe, figyelek minden szavára, lesem

lépteit,

hajlamait,

kutatom

Ízlését,

múltját,

barátnit,

jelenét, vizsgálom

Csak

udvarlóit.

vagyok, a hol azeltt.. Tükre eltt szeretném

midn

haját rendezi, ékszereit teszi föl

szer megszemléli

kész

öltözékét

;

s

midn

ott

látni,

még egymélázva

karszékén, meglátja magát az átellenben álló nagy tükörben és elmereng saját alakján, vagy mi-

ül

dn

bálból, színházból, cstélybl

j

haza, fáradtan

126

ül

tükre elébe, hogy Jetegye

kibontsa haját

fej ékét,

h

egész nap élményeinek szinte,

s arcza az

ki-

nyomata. Csak tükre eltt lehet igazán megismer-

nünk a nt. Mennyi és mosolyt csalt ki a

mély értelm könnyet szemébl a tükör, mennyi

igaz,

nk

egy

egy sóhajjal,

titkukat árulták

el

egy

e hideg üvegnek, a melyeket gon-

felkiáltással

dosan rejtegettek karjai közt

arczfintorral,

még

anyjok, férjök és kedvesök

Valóban, ha látnók a

is.

nket

a tükör

midn

magokra vannak, bizonyára jobban vagy kevésbé szeretnk, inkább szánnók vagy boszankodnánk reájok. Mosolyogsz állításomon. Tapasztalatból beszélek, nem könyvekbl, épen azért igazam van. Oh ha kedvesem tükre varázstükör volna, s egy bvös szóra mind felmutatná nekem eltt,

a reá rajzolt képeket

zada

egy pár jövök

ki

De

. .

jövedelmem

képért, pedig

ily -

harmada, hatoda, szá-

fele,

:

volna. Évi

elég

is

az

adnám

felét

egészszel

ritkán

is

mennykbe, egészen elfecsegem

a

az idt.

Mindjárt

kilencz

Sietek

óra.

rába, legalább egy félórára

vem van; veled

! . .

ott látni

•

Gyógyulást

!

.

fogom

éjtszakát

jó

t

1 . . .

dettem. Teljességgel

dallók

új

az

ma úgy

rossz ked-

és felvidulok.

A

ope-

olasz is

.

.

Isten

viszontlátásig

1 . .

.

Ismét egyedül maradtam,

hogy

;

s

ismét unatkozni kez-

nem voltam álmos

;

fölkeltem,

hasábot vessek a kandallóba. Ezek a kan-

nem ftik be

terjesztenek

egy

kis

a

szobát, csak

magok eltt

meleget, de egészen fölösle-

gessé teszik a gyertyát, ha az ember

nem

ír

vagy

127

nem

leültem

a gyertyát, aztán

olvas. Eloltottam

s

öntudatlanul fölsóhajtottam

—

c

Oh

ha ismerhetnk a nket, ha ismerhetném

nt! Barátom

fél érzelmes,

félbizarr

eszméi mintegy

örökségül maradtak reám, hogy foglalkozzam vala-

nket,

mivel. Ismerni a

nem könny

kat és

szomorú tudomány

midn

birtokába,

bolták magokat és küzdeni.

az

rendesen csak akkor jutunk

s

kevés

hasznát

nincs

s

Nem

midn

vehetjük,

ernk

ha ugyan

illusió,

A

lelkesülni, szeretni

a tapasztalat, a valóság a drága,

annak lehet nevezni

lelkünk legféltbb kincseit: a

reményt.

magunkat, máso-

Az emberismeret nehéz

már elpárologtak, szenvedélyeink kitom-

jllusióink

hanem

férfiakat,

dolog.

mi a tükröt

illeti,

hitet,

szeretetet és

arczunk, beszédünk,

mind tükrök, lelkünk tükrei, csak legyen jó szem, mely bcléjök képes nézni. De abban lehet valami igaz, hogy a tükör sok igaz és mély értelm könnyet és mosolyt csal ki a nk szemébl, s ha tükreik eltt láthatnók ket, midn

iratunk, tetteink

magokra vannak, jobban vagy kevésbbé szeretnk, inkább szánnók vagy bosszankodnánk reájok.

Elgondolkoztam. Eszembe jutottak mind azok a

nk,

a kiket valaha

ledett

közelebbrl ismertem. Rég fe-

vagy rég nem

tem. Ismét

otthon

látott

arcKok tntek

csöndes gyö-

nyörét élveztem.

Köszönöm neked szép

n, hogy

vagy

neked

rejtély

szegény

udvarlóid

barátom, hogy a

elt-

képzeldés

voltam. Jól esett a

e játéka s az elmélkedés és ábránd

fel

eltt

;

nkrl

franczia

köszönöm beszéltél

J28

magányom, emlé-

nekem. Íme megnépesült rideg

meg

képek vonulnak el szemem eltt, felindulva és enyhülve érzem magamat. Oh szép és nem szép leányok, boldog és boldogtalan nk, mindig figyelemmel, részvéttel

kek

újulnak

benneteket

Látlak

voltam

emlékezem reátok, ha

lótok, híven is.

nem

sorsotokat, ha

én

kisértem

szivemben,

ritkán vettetek

észre,

látlak díszszobátokban,

ti

is

udvar-

elfeledtetek

tánczvigalom zajában

a

:

ti

sohasem voltam tánczostok

;

vidám társaság beszélgetései

közt, gyertyák fényénél

nem épen örömest

:

szól-

tatok hozzám, mindig akadt érdckesb csevegtök; látlak a sétányon, a kerti gyeppadon, a berek fái

közt: elég ügyetlen voltam sokszor, ha töket kellett

bontottam

tokat

szám.otokra.

ki,

Látlak

ruhában,

özvegyi

közt, a hiúság

szépségtek

egész

is,

Ifjú

férjeitek

menyasszonyi

és

gyermekeitek

karján,

virágában

öröm

és

hervadozva,

és

hul-

büszkeség egy-egy le-

s

közületek, talán

egy

de csak egyet szerettem, a

tett hog)/^

szik,

benneteket

mint a dérütötte lomb. Sokat tiszteltem, bá-

multam, féltem

tem

vagy épen bokrétát kötöttem

vásárán és udvarlóitok kíséretében,

latva a szerelem, velét,

zsebkend-

fölvennem, ha a tüskébe akadt ruhá-

boldogtalan legyen, a

magával

álmok, régi

ki

ki

párt gylöl-

mást szere-

rég sírban nyug-

temette

els ifjúságom

idk

sebek enyhüljenek

és

örömét.

meg

egy könnyben, de nektek, ti többi szép és nem szép lyányok, boldog és boldogtalan nk, köszö-

nöm

jóságtokat, hálás

bocsátom

vagyok részvéttökért, meg-

szeszélyeiteket,

boszútokat,

felejtem

129

gúny

pletykáitokat

és

merengek

örömest

s

alak-

jaitokon.

De

miért jelentek

Eléggé

ismerlek

;

meg elttem

erényiek,

tükreitek eltt?

jóságtok,

Iiiúságtok,

jobban bizonyít mellettetek és ellene-

tévedéstek

Miért bámuljalak, szeresselek, miért szánakozzam rajtatok vagy bosszankodjam mint

tek,

tükör.

a

reátok jobban

Nincs szükségem

?

rá,

hogy

tetreméltóság és önfeláldozás, a hiúság és

egy-egy

élénkebb

eltt. Hagyjatok

el

pillanatában

lássalak

tisztelve

talán

nem

arczú

szeretve

szeretek,

sejted szerelmemet!

is

nyomor tükreitek

I . .

Csak te maradj mellettem, vidám alak, kit

a szere-

szivemnek nem els gerjedelme

ez,

Oh

szelíd

bámulok,

ki

megvallom,

de érzem, hogy

utolsó.

az

Egy még meg-megfájduló emlékbl és egy öröm repedései közt felvillanó reménysugárból

áll minden gazdagságom, szivem egész kincstára. Téged illet ez emlék, szerencsétlen leány, a ki sírba vitted tört szivedet, tled j e reménysugár,

te

vidám arczú szelíd

alak,

a ki oly részvéttel te-

reám mély tüz szemeddel, ki oly megindulva nyújtád jobbodat, midn hazámból távozva búcsúzni mentem hozzád! Oh nézz reám folyvást, nyújtsd még egyszer jobbodat, rködjél felettem,

kintettél

bátoríts, vigasztalj, áldj

De

miért

meg.

jelensz

meg

Nem

vagy

te

is

tükröd eltt?

Ne

elttem rejtély. Vidám arczod, mély tüz szemed, mind jó lelked és ár-

pillants

tatlan

belé

szived

Gyulai Píl

:

!

tükre.

Nk

*

tükör

Én el6tt.

ismerlek,

hiszek

benned» 9

130

—

szeretlek.

bennem

E

Hát

te fogsz-e valaha ismerni,

és szeretni

!

.

hinni

.

közben éreztem,

hogy nehezülnek szempilláim. Nem aludtam még, de nem is voltam egészen ébren. Az álom és ébrenlét, az ábránd és mélázás

kimerültség

állapotában

dalló kialvó

tüzét, föl

vessek

sábot

rettem

reá,

lehettem. Láttam

akartam kelni, hogy

de nem

volt

erm

a kanúj

ha-

hozzá, sze-

ágyamba fckünni, de nem tudtam

volna

akarni.

A

valóság

és

álom képei, hangjai összefolytak,

a bútorok árnyaiból

emelkedtek venültek

s

ki,

ott

ni

arczok homályos körrajzai

a kandalló

világa sugarán megele-

lebegtek a tükör eltt, aztán

ismét

homályba vesztek. Mintha hajók lebbenését, köntösük suhogását, sóhajukat hallanám Aztán minden a

elcsöndesült,

elaludtam.

nem

láttam,

nem

hallottam semmit

—

Midn

fölébredtem, bágyadtan éreztem

reggel

magamat

gyönge

s

láz

borzongatott. Kár

volt a

fekünnöm.

karszéken

elaludnom, le

Mit mond

rá majd az orvos? Bizonyosan rosszab-

bul leszek. Fölállottam,

De

mi ez

?

kellett

volna

hogy megpróbáljam ermet.

Hiszen ez

nem

az én szobám.

Hogy

jöhettem ide? Lázálom játszik-e velem vagy álomjáró vagyok, az éjjel fölkelve

tem

s ott

más szobájába téved-

aludtam el? Akármi történt, ez

ni

én szobám. Ez

szoba.

Min

nem

az

csín, választékos-

fényzési Mintha ismerném e szobát, mintha valaha láttam volna egy pillanatra. Nincs senki ság,

benne.

Jó,

legalább

Furcsa egy kaland

mozdul be.

;

jobbra

Ah! Hisz

I

észrevétlen

távozhatom

Indulni akarok, de lábam

megnyílik

egy

egy

ajtó s

ez a fváros egyik híres

n

.

.

nem lép

szépsége:

Mikor érkezett Parisba, Tudnom kellene, hisz a vendégek névsorát minden nap átfutom. Mit fogok mondani neki, mivel mentsem magam ? Mi ez ? Nem vesz észre, öltöz asztala elébe ül és csenIrma grófné.

mikor

Ismerem.

szállott e

hotelbe?

.

get.

Köhögni

.

,

akartam, hogy észrevétessem maga-

132

—

mat.

Egyetlen hang sem

fogultság

zavar

és

egy

lottam, mint

mintha bt4\ölet

torkomra.

jött

tehetetlenné tett

szobor,

némán,

alatt állanék,

:

Az

el-

csak ott ál-

mozdulatlan,

nem tudtam

s

levenni

de már hervadó arczról. A becsengetett komorna szintén nem vn észre, pedig tlem csak egy pár lépésnyire keresgélt valamit. Meghaltam- e, kóbor lélek vagyok-e, kit

szememet

e szép,

nappal senki sem

láthat,

szem

n

vagy e

komornájával

gondokba merült? Azonban tndéseim között is folyvást néztem a szép nt, ki komoran nézett tükrébe, s intett komornájának, hogy siessen. együtt gyönge

Hogy megváltozott nem láttam A

mióta

!

és

e híres szépség, két év

alatt,

vénülés lassan, észrevétlenül,

magát folyvást ifjúságnak hazudva, közeledik felénk, mint a szép szi napok, melyek még másod-virágokat csalnak ki, azonban egy pár el burkolva,

hét,

egy pár nap, egyszerre

sárguló lombot,

s

Vajon tudja-e e

még

udvarlói

elvált férjétl

? ;

Jól fiát

dérütött

csak

hulló levelet látunk

n, hogy

mezt,

minden

emlékszem, ezeltt tizenöt évvé! a

férj

vitte

magával, lányát a

nénje vette magához Bécsbe. Keveset gondolt

kirl azt

hitte,

hogy

atyja

a

veli

anyja iránt, lyányát szerette, de

s

mondotta, a anyja

nem

állhatott

nénje unszolásainak végre maga is hogy így lyánya gondosabban fog neveljövjére nézve is kivánatosb, ha, a mint

ellent boszús

tetni

fiá-

gylölségben nö-

val,

átlátta,

felé.

vénül, vajon vannak-e

oldala

;

világ

elitéletei

mellett. Eleinte

miatt

nem szenved

minden

évben

egy

'33

pár hónapot töltött Bécsben, hogy lyánya közelé-

Késbb

ben lehessen.

nénjét

volt kerülni

Legalább nem

rajta.

tozza

ritkultak

volt

senkije, a

sokat búsult kiért

korlá-

serdül lyánya nem emléudvarlóit, hogy már nem épen t, se

magát, legalább

keztette se ifjú.

Nagy

sen

csak egy-egy

külföldön és falun

részt

pár hétre

n

Eszes és alapjában jó szív ízlése némi varázszsal övezte tévedéseit a

Oka

látogatásai.

Nem

lyányát.

és

;

élt és

rándult volt.

be

rendePestre.

Szellemessége,

könnyelmségét

s

jótékonyságáért, adakozásaiért áldották

szegények és szerencsétlenek, a közintézetek és

hazafias vállalatok, a mi

eltt

is,

a

népszervé

nem

különben

kik

Udvarlói körében, a nagy

világ,

tette

igen

még azok becsülték.

mvészet

és uta-

zás szórakozásai között szeszélyei és szenvedélyei

rohamainak és gylölték,

mivel

élt.

Áldották

rágalmazták

sem gondolt, rohant

multat,

és

mellzték, szerették

és dicsítették.

sem-

az élet útján, feledve a

nem gondolva

a fiatal, alig

a jövvel. Ezeltt egy évvel huszonnégy éves Arthur gróf szere-

tett belé, s talán uül is veszi, ha az egyházi törvények megengedik. Vajon tart-e még e viszony? Azóta semmit sem hallottam felölök.

A

míg így múltjára gondoltam, azalatt a komorna bontogatni kezdé úrnje haját, azonban alig telt el néhány perez, már félbe hagyta és ijedten si-

— méltóságos asszonyom! — Mi bajod, ügyetlen teremtés — úrn, egészen idegesen fordulva — Bizony tegnapeltt csak egy pár koltott fel:

Jaj

kiálta az

te

hátra.

Isten

sz

»34 hajszála

még

volt

grófnénak, az

a

rencse-hajszál, most néhol tíz

Egy

egymástól.

—

komorna

a bámulat

ez

hajszál

!

most olvasni

távoztával

mohón

düh tekintetével

és

akarok.

Mit

hajlott tükréhez,

sz

vizsgálta

haj-

;

okozott

által

éles

sze-

keze rángott, öntudatlan próbálta kitépni, egyenként, hanem összesen, egyszerre, de az

szálait

nem

csak

nem messze

Ügyetlen, ne rángasd a hajamat. Takarodjál,

majd késbb öltözöm, bámulsz? Eredj!

A

sz

éjtszaka ennyi

is

van

is

fájdalom öntudatra ébreszté,

testi

tört

sikoltás

keze

ajakán,

ki

lehanyatlott

és sírt.

—

vesed

Oh

Arthur, te

el

fogod hagyni vénül ked-

!

Maga szinén,

elébe nézett, komor mélába merült. Arczmely finom barnás -halvány volt, mindeddig

nem

igen

most

is

még

látszhatott

tzben

élénk

kcrekdedségét,

árny borongott

id nyoma; szeme de arcza elvesztette

az

égett,

homlokán

frisseségét; s

baljóslatú

vonásaiban a démoni, mely eddig

mind határokiemelkedni. S mintha c

az angyalias bájaiba vegyült, kezdett

zottabban, pillanat

mely

ridegebben

még jobban

felindulása

dúlt arcza,

Haja,

vénftené.

könnyes szeme,

omlott vállára,

zilálva

melyek a sebzett hiúság

s

az

fel-

önmagába

kétked szerelem ers fájdalmát fejezték ki, félelmes, megdöbbent alakká változtatták. Minek illenék be ez asszony? Anyának nem, ölelésre siet gyermekeit

kétségbe

könnyelmbb

férj

is

ejtené; félne

nnek

tle

;

sem,

a

leg-

kedvesnek sem.

>35

örömek

nél-

többé már

nem

csak gondokat szerezne udvarlójának, kül

királynjének

a szalonok

;

magához

képes

volna

lemondani

és

imádkozni. Csak

íróra nézve volt

vje jául

még

hátterével egy

környezetét;

bilincselni

bnbánónak

visszavonult

világtól

sen\,

a

nem tudna

sem,

költre és kép-

a

érdekes, hogy múltja és jö-

kitn

vagy kontár

m

mintá-

szolgáljon.

Az elc roham eltnt fölkelt

látszott;

s

valamennyire enyhülni

székérl, kinyitotta szekrényét

s

belle egy kis csomagot vett ki. Soha sem festettem magam, mindig gúnyoltam, utáltam az oly nket, a kik ezt teszik. E fest-

—

szert

ezeltt

is

egy

évvel

párisi

illatszerárúsom

dugta oda szappanaim és szagosviz üvegeim közé,

ervel, tudromon kívül. Vajon tudta volna-c, hogy

Már akkor észre Csak én nem sejtettem semmit. Oh jaji De mit is gondoltam volna reá? Hiszen Arthur szeretett Csak szeretett? O szeret, most is szeret, szeretni fog mindjg... Nem, egy

év múlva

szülni

fogok?

vették volna vénülésemet?

.

nem, soha

magam Föl

.

nem fogom magam

festeni,

nem alázom

oda, bármi történjék, soha, soha, soha s

alá járt

mind kezében

midn

.

a

tartotta, bontogatta,

ismét tükre

belenyúlt

s

szobában, de a csomagot elébe

ért,

hirtelen, gyorsan,

1 •

.

még

játszott vele s

keze ösztönszerleg mintha

nem

akarna

magának idt adni gondolkozásra, befestette

sz

hajszálait.

lá)

— Olyan — nincs

fekete mint a többi

—

kiáltá diadal-

semmi különbség köztök. Hiszen nem

136

is

vagyok én még vén;

vénül, mint más.

némdy

Az sz

Arczom majd semmit sem aludtam az

éjjel,

asszony hamarább

hajszál

még nem

vénség.

Csak rosszul csak nem öltöztem föl. Ennyi az változott.

egész.

Könnyelmen Icg nézett belé.

hajlott

tükréhez

újra

Félre simítá

haját

s

öntetsz-

s

mosolygott.

Azonban egyszerre csak elkomorult, közelebb vonta magához a tükröt s hosszasan nézte magát. Arczát ehorzítá indulatjának rohama s a fájdalom cseng hangján kiáltá «A redk, a redk!)) Egy darabig nem mert a tükörbe nézni, moz:

dulatlan téve.

ült,

De

egészen megalázva,

lesújtva,

semmivé

a mint fölpillantott, mintha vonzotta volna

magához a tükör, megint bele nézett s valamenynyirc nyugodtabban kezdé vizsgálni arczát. Csak halvány, finom, alig látszó redk. Mindegy. Ha én látom, más is látja s egy év múlva

—

élesen fognak kiemelkedni.

vén asszony vagyok. szetnek

és

Oh

mesterségnek

Egy

pár év

Arthur, nincs

alatt

a

kész

termé-

oly szsre, mely vissza-

adja ifjúságomat, szerelmedet! Fölkelt,

A

hogy ne

láthassa

mint megindult, szeme

fia

magát

a

tükörben.

arczképén akadt meg,

nagyon hasonlított atyjához. Megállott. Mintha vádat érezne múltjáért, mintha egy eddig ismeretlen érzés szállana meg, mintha férje gúnyját, kárörömét olvasná fia arczképérl. Bosszúsan fordult el tle s lyánya arczképére nézett, mely szinki

tén ott állott az asztalon.

—

Szegény leányom, beh rég nem

láttalak

!

De

«Í7

nem

miért sajnálnálak, te

vagy szegény, mert

szép vagy. Te mondhatnád inkább

Csak

te tudnál

megvigasztalni, ha

!

mellettem vol-

ha benned élném vissza még ifjúságomat, fe-

nál,

j

Egy

ledném, hogy vénülök.

anyához,

Oh

ennek örökre vége

hagyatva.

Egyedül

Ma kell

karácson

férj-

az

sz

Istenem, hogy

el

vagyok

haj.

ünnepe.

este, a csaláJok

töltenem. Arthur tegnapelttre ígérte,

hogy visszaj,

még ma sem

s

máskor mindig elbb Ígérte. Vénülök,

E

!

ki

jól illik

hez adó leányát vezeti a bálba,

Oh

hogy vénülök.

tudja,

jól

meg.

érkezett*

egy nappal, mint a hogy

jött

végszót többször ismételte, aztán egész szcn-

vedélylyel tört

—

ki

El akarják

barátjaj, az ret.

ifjú,

szegény anyám

:

tlem

egész

]ó Arthurom,

maradsz-e akkor

szakítani,

Ó

világ.

te

is,

h

vagy

midn

vén asszony kedvese vagy,

nem

?

Ezt nem fogod

elttem

hozzám.

és sze-

De

h

mondani anyád lehetne, egy

azt fogják

ki

elhagyott teremtésnek udvarolsz, érdekel

testvére, rokonai

titkolja

elbírni,

ki

már

:

senkit

sem

szegény gyermek,

hogy érzésünk fest minden bájt még nagyon ifjú vagy, hogy mélyen szerethess. Pedig Arthur, senki sem fog úgy szeretni ez életben, mint én. Senkit sem sze-

te

érted,

szeretteink

arczára;

rettem kívüled igazán, most érzem, mi a szerelem hiúság,

vetélykedés,

szeszély,

ábránd,

;

kaczérság,

tévedés voltak eddigi hajlamaim, csak most szeretek

elször. Oh, mint utálom a világot, mint óhajtanék veled

magányba vonulni

tetve, fény és zaj

nélkül.

s

boldog

lenni,

elfeled-

38

Újra leánya arczkcpérc esett szeme, kezébe vette és nézte.

—

Szép leány, hasonlít hozzám. Ilyen voltam én ifjú koromban. Még sem ilyen, ez a vonás itt is

min

gondolat

nem ismered

Hála Istennek, édes

!

nem

mi

Arthurt,

n

.

Eh,

.

leányom, te

lehetünk

vetély-

miért féltsem

és

féljek ?

uralkodott a férfiakon, vetett

rabolja Arthurt. Ki tud közületek

tözködni, mint én

geségét?

ügy öl-

Ki ismeri úgy a férfiak gyön-

?

Éveim ellenére

egyetlen tekintetem-

is,

ben, mosolyomban, szavamban ti

.

hsöket, királyokat! Esküszöm, tlem senki

igája alá

nem

De

vannak.

sokan

Hány korombeli

a

még

volnék,

anyját

Oh, tled nem féltem, másoktól féltem, kik

társak.

el

férfi

érdekesebbnek találnám

most

oly

Ha

megrontja a többit.

atyjáé,

több báj van, mint

bárgyú képeteken, mely csak ifjúságával

nem

csekedhetik. Oh,

di-

félek tletek, ártatlan bárány-

kaim, tletek sem, agyarkodó farkasok, Arthur ro-

Hát oly kevés eszem

konai, barátjai.

ne tudnám veletek összevesztetni körüle

sötétítem

a

hogy El-

hogy gylöljön, meg-

világot,

vessen mindenkit, csak

volna,

Arthurt?

engem szeressen s egyedül öröme. HahI egészen

legyek menedéke, vigasza, megifjúltam ...

gyok,

Érzem

még sem

Büszkén nék vele,

a diadal elérzetét. ]fjú va-

vénül oly hamar az ember.

sietett tükréhez,

mintha

ki

akarná

elébb megtagadott. Hiába tekintett,

mintha daczolni vágy-

1

A

csikarni tle, mit az

mint odaért és bele-

elvesztette bátorságát, székére hanyatlott

és zokogva

sírt.

'39

Szegény asszony, szánjalak-e vagy bosszankodjam reád ? Oh, most még te nem vagy szánalomra méító Holnap felszáradnak könnyeid, mosolyogni fogsz s még egy pár fényes diadalt vívsz ki. Eltiprod ellenségeidet, magadhoz bilincseled ArthurtKi állhatna ellent egy vénül asszony csclszövényes erélyének, rajongó erszakának, ki utolsó udvarlójáért küzd életre-halálra, kétségbeesve ? E küzdelemhez semmit sem hasonlíthatni, oly !

'

bátor, szenvedélyes, elkeseredett. Lehetetlen,

Még

pillanatokra ne vívjon ki sikert. pillanatokra a hiúság, lait,

még boldog

aggódva,

midn

remegve,

végkép

gylölet és szerelem

lehetsz

de

hanyatlani

minden,

hogy

élvezni fogod

diada-

pillanatokra, bár folyvást

annál

rettentbb

kezdesz,

Arthur

lesz,

midn

meggylöl,

elle-

ned fordul egyedül maradsz a világ gúnyjai közt, egyetlen emléked sem lesz, mely megnyugtathatna, midn ama szent érzések bosszúját fogod érezni, melyekkel eddig játszottál, midn le kell mondanod mindenrl és nem vagy rá képes s még gyermekeid sem lesznek körüled, hogy vigasztaljanak. Vajha a elhagy,

szegények és szerencsétlenek fohásza, kikkel annyi jót tettél,

hetné

sajnállak, élet",

megmentene az

halálra

öngyilkosságtól,

sebzett lelkedet

I

de megnyugszom sorsodon.

A^

volna az

dolgokban nem látnók mindekényszerség nyomait, ha mindjárt

ha az emberi

nütt az erkölcsi

enyhít-

Szegény asszony,

a nemesis alakjában, ellenünk fordulva is?

II.

Ezzel

lábujjhegyen odahagytam a szobát

kisebben

át

a

folyosóra jutottam.

még pedig

folyosója,

vagyok,

Parisban

szobámat

a

!

szegény

De hogy nem

n

is

egy

csakugyan

eltévesztettem

vettek észre

karácsony

áprilisban vagyunk.

dégls

csakugyan

s

vendégl

a

Tehát

földszint.

tehát

Ez

Aztán az

?

emlegetett, pedig

estét

Megfoghatatlan! lm

itt

a

ven-

lakosztálya. Beszólok hozzá, talán az orvost

ott találom.

A

Benyitottam

;

elszobában nem

az

benyitottam. Ez sem a vendégnem a vendégls szobája, az a ez Katalin, rakosgat. Hisz ls neje, ki ott ruhákat az árva. ó is Parisban? Hát minden ismersöm volt

senki.

másik szobába

is

n

Parisba jött-e már

s

e

vendéglbe

tndtem, de nem Katalin, a ki, mióta nem Újra

volt elég

száll ?

idm

reá,

mert

láttam, igen szép haja-

donná fejldött, egészen elfoglalt. Mindig rokonszenvvel viseltettem e szegény árva iránt. Szüli a forradalomban gyilkoltattak meg, egy kis város feldúlásakor. Ót szerencsére egyik rokonuk vitte volt magával ünnepelni s így életben maradt. Atyja

elég híres és keresett

ügyvéd lévén, kényelemben

éltek.

Fekv

kert,

inkább

birtokuk

nem

volt,

csak egy ház, egy

pénzben és kötelezvényekben állott vagyonuk. Házukat lerombolták, pénzük

minden

elveszett, a kötelezvények odaégtek, Katalin

és

ünnepelt

Neki

s ki jó

ember

birtokú

egy pár lyánya

volt

is

hadd növekedjenek együtt.

mek

nem

eleinte

vendég, hanem

A

denese.

volt,

magához vette. idsebbek,

valamivel

A tiz-tizenkét

éves gyer-

igen érezte sorsa változását, de

nem

kczdé tapasztalni, hogy többé

lassan-lassan

saját

árván

azonban a rokon, a kinél

szegényen maradt,

jó

leányait,

a

ház komornája, szakácsnje, min-

néni nem úgy járatta ugyan, mint de megosztotta vele a ház egész

gondját, a jó bácsi pedig felszámította,

ságos nyereségük van az árvában. dicsekedett vele, hogy mily

A

jól neveli

hogy való-

jó néni váltig

a kis rokont.

Hála Istennek, elég módunk van benne

—

—

szokta

mondani hogy úgy neveltessük Katalint, mint egy kisasszonyt, de ugyan mire, szegénynek semmije

sincs, legfeljebb

hatjuk,

jobb,

nagyra

s

jába,

A

bele

ha

mivel

a

kiházasít-

dologhoz szokik, nem

lát

magát jövendbeli állapotnem veszi el rangbéli ember.

tanulja

mert bizony

vendégek nagyon

elveit, Katalin

annyija,

korán

dicsérték a jó néni nevelési

pedig trt mindent, hála Istennek,

hogy hozzászokCsak unokanénjei szeszélyeit trte nehezebben, a kik mind parancsolóbbak, gorombábbak kezdtek lenni irányában, kivált mióta megtudták, hogy a

elég jó kedélye és sok ideje volt, jék.

városban

hogy

egy

pár fiatalember azt beszélte volna,

Katalin sokkal szebb, mint

k. De

ezt

is

el-

142t

még sem

trte, s a

vált

rúttá,

st

arczát a koraérettség

szomorúság némi gyöngéd árnya szebbé, von-

zóbbá tette. Mily csöndes

ház

a

A

I

szomszéd szobákból nem

hallatszanak se a jó néni zsémbelései, se a jó bácsi

kopogása,

se

lyányok vihogó

a

Alkalmasint

zaja.

a bácsi falura rándult, a néni pedig lyányaival

togatóba ment.

csend és szegény Katalinnak

van

lá-

Senki sincs otthon a háznál, azért

miért rakosgat szekrényében

?

Ügy

ünnepe.

Vájjon ruhát

látszik, új

varrt nénjeinek, legalább azt mutatja az a két seott

most

látszik,

ruháiból

az ágyon vannak kiterítve. magának akar dolgozni, régi

melyek

lyemruha,

Ügy

valami

otthonkát szándékszik összeütni

s

rongyai közt keresgél egyet-m ást.

Azt

még

fog,

épen össze-

a szép rózsaszín ruhát, melyet

anyja vehette volt neki valamely gyermek-

bálra, az a

pompás

kis mantilla atyja

ajándéka le-

het, azt a kis karpereczet keresztszüli küldhették.

Beh

kár,

kintt, érj

hogy abból

a

szép

égett

gömböly

karját. Volt neki

de minden házuk romjai közé étagerjével együtt, melyen annyi

ruhája,

szép

kis

tarka-barka dolog lán

nem akkor még

elrongyol ltt, a karperecz

mantilla

be már

több

a szép rózsaszín ruhából rég

állatkák,

állott,

szines

bronz emberkék, porczel-

kagylók, egy

viaszgyümölcsök, két ezüst kosárka

Egy könnyet

svájczi s

cottage,

annyi minden.

szemébl. Megsiratta a mit elpusztítottak, megsiratta a mi megmaradt s tovább nézegette késbbi ruháinak maradványát, melyek törült ki

éles ellentétben voltak a gyermekkoriakkal.

E

ra-

Megkönnyezte rosszul

fésült baját, eldurvult k^zét, halvány

arczát. Gyulai

:

Nk

a tükör eltt.

143. lap.

»43

keser emléket, bemert arcza mind szo-

kosgatás sok elfojtott érzelmet,

hegedt sebet téphetett föl, morúbb lett s lassan mélázva

rakosga-

folytatta

tását.

Egyszer

mint

a

önkénytelen a tü-

felpillantott,

körbe nézett. Elijedt magától, pongyolája mi ízlésmj rosszul

telen, haja s

arczán

és

mennyire

fésült,

Nézte magát

virrasztás.

keze

meglátszik a

a

hogy elbarnult munka, fáradság

tükörben, igazított

valamit ruháján, lesimította kibontott haját

s

kaczér-

kodni akart alakjával. Ártatlan és szomorú kaczér-

kodás

volt,

szín ruháját,

könnyekbe került Mcgkönyezte rózsamelybl rég kintt és sok más ruhát,

melyekbl nem ntt ki s melyeket még a szabó sem csinált meg. Megkönnyezte rosszul fésült haját, eldurvult

már

kezét,

halvány

egyszer szépen

tükör eltt zott,

te

vígan

volna

szökelni a

hervadni

készül ifjúságának egész fájdalma

Oh, Kálmán

—

sóhajtá

— hogy

szerethetnél

engemet, szegény, míveletlen, elhagyott leányt.

Te a

felöltözni,

Szeretett

örülni az életnek. Sanyarú, megalá-

s

fölébredt benne.

—

arczát.

remény ifjú, Én itt vénülök, gazdasszonya. Alig van idm,

szegény vagy ugyan, de nagy

is

sokra

ki

mehetsz

mint a ház komornája,

hogy valamit

az

olvassak,

életben.

a

zongorát,

a

nyelveket,

mindent elfeledtem, mire gyermekkoromban taní-

Te szives vagy hozzám, bizonyosan szánsz. Oh, talán szeretni fognál, ha lehetne egy szabad napom, ha felöltözhetnem egyszer nem pompás,

tottak.

nem

drága,

de

szép

s

egészen

új

ruhába

s

így

144

tölthetnék veled egy délutánt. Istenem, ha élnének

szülim

szke

Valóban, e szép

egy

fürtöket mint

emelné egy legújabb divatú fehér

karokat

telt

megilletné

komornakéz, e karcsú termetet mint

kitanult

és selyemruha, e

váll

elkelkké tenné egy gyé-

mi

mántos karperecz, ez okos és érzelmes szemekre, ez élénk, szelíd arczra mi tündérfényt, mi érdekes

sápadtságot vetne a viaszgyertyák fénye. alaknak

hanem

az

kiégett

szív

hitetné

a

mzgyei

Mi

is

Mi

szép

székhely,

Hány

is.

magával, hogy

el

szegény Kálmán

a

itt

szerelmes

csak szives hozzá,

bókok közt neveznék divatlapjaink bálkirálynnek, míg itt csak a szom-

legfeljebb szánja. ki

nemcsak

ország fvárosa szalonjaiban

míg

belé,

be,

illenék

szédság pletykái reá.

czifra

emtegetik

s

a

jó

néni zsémbel

Szegény Katalin

Ha nem

ily

is

fenhéjázó, de velök valamennyire

rokongondolatok támadhattak Katalin Jelkében. Soha

sem

Mi

mint most.

volt boldogtalanabb életében,

boldoggá

tette volna a gondviselés

egy kalmár vagy

szabó alakjában. Szegény, mennyire igyekezett

hogy valaha kisasszony fájdalmasan jut eszébe. Mennyire

feledni,

a

kihez

ragaszkodjék

s

most,

volt

óhajtott

midn

el-

most mi

s

valakit,

feltalálta,

hogyan fél tle, mert az ifjúság els izgalmai ébredeznek szivében s valami olyat érez, a mit az egész

világ

szégyen

szerelemre

fiatal

magyarázna.

leánynak szeretni,

varlója, viszonzás

nélkül

Pedig

midn

min

nincs ud-

szeretni, általában Isten-

nek oly teremtését szeretni, a

kit férfinak

neveznek.

«45

A

kérlclhcílcnül

néni

jó

elitélné,

unokatestvérei

ö megönmagának is csak most bevallott szerelme majdnem együgyvé tette a mély kedély és ártatlan leányt a szerelem sohasem is teszi eszessé, csak igen félénkké vagy bágúnyolnák,

szomszédság rágalmazná,

a

halna szégyenében

.

Titkos,

.

.

boldoggá vagy boldogtalanná.

torrá, csak igen

Odahagyta a

tükröt, mintha

félne

tle, varrni

de maga sem tudta, hogy unokatestvérei ruháit kezdé vizsgálgatni. indult,

—

Beh szép ruha! Ha nekem ilyen volna Ha talán nem volna is ily szép, .

Csak egy

.

.

.

.

.

csak új lenne, egészen

épen

divat szerint. Eszti

új

Az

olyan termet, mint én.

ruhája épen jó ne-

Miért ne? De ha az ember felöltözik, úgy illik, hogy haját is hozzá alkalmazza. Persze Ugyan milyen lennék e szép ruhában? kem.

Felpróbálom.

szépen

!

.

.

.

Máskép rendezte jába,

melyek szintén és

úriasak

volt.

Úgy

.

ujjakat

gallért

és

tett

Mindez néhány hogy

a házi

pillanat

e szokásáról most

s

mve

körülmények miatt

egész második természetévé vált a hirtelen

ködés

föl,

Esztiéi lehettek, mert csinosak

az

voltak. látszott,

felöltözött Eszti ruhá-

haját,

csipkés

fejéket,

.

.

sem mondott

le,

öltöz-

midón

szépen és kényelmesen akart felöltözni, mint egy kisasszony, a ki bálba készül.

Ügy más,

midn

örült,

egy csinos,

láthatott

jobban

tükrében.

álljon,

Gyulai Pál

:

mihez

N6k

az

új

ruhában

vidám, valódi

Sokat

igazított

jól értett,

a tükör eltt.

egy egészen

kisasszonyi alakot

ruháján,

hogy

mert unokatestvéreit ,o

.

146

rendcsen tott

szokta felöltöztetni.

ott

el,

nem

gedni

redbe

épen

Itt

egy redt simí-

szedte az egy kissé en-

akaró kelmét, emitt egy megtüremlett

részt hozott rendbe, amott karján szépen

hogy bugyokat vessen.

gatta és késztette,

ruha

volt,

mi

jól

lett

sokkal

!

boldogabb

volna a ruha.

Mi

sok

volt, ily

mintha az övé

szép

ruhája

Esztinek, mégis mi haragosan szokott

Ha

szép

Az a szép fejék is neki. Hogy mosolygott,

állott rajta

egészen más alakot adott örvendett;

Kihúzo-

Mi

volt

öltözködni

!

neki csak egyetlen ily ruhája volna!

— Istenem!

még

szívesebb

ha Kálmán most volna

látna,

tudom, hogy

hozzám. Most igazán szép

hozzám e kék szín. Ha így bálba mehetnék, hogy tánczolnék! Oly rég nem

Épen

vagyok.

illik

tánczoltam már, oly rég tánczoltam

napján

.

.

.

ezeltt

Utoljára a bácsi neve-

egy

évvel.

A

vacsora

után egy kis táncítot rendezett a fiatalság, de már csak a végére mehettem be.

Nekem

kellett ügyelni

mennyi bajom, mennyi dolgom volt. Istenem, mihelyt bementem, Kálmán mindjárt fölkétszer tánczolt velem. Oly barátságos, kért oly nyájas volt. Azt mondotta, hogy nagyon jól, nagyon szépen tánczolok. Olyan könny vagyok, mint a pehely. Hogy röpített a polkába, hogy megmindenre,

.

.

.

hogy csak rövid ideig tartott mindkét táncz. A vendégek már oszolni kezdettek, a zene elhallgatott, Kálmán is búcsút vett forgatott a csárdásban. Kár,

tlem. Oly kedvesen mosolygott reám, még egyszer ismételte, hogy milyen jól, milyen szépen tánczolok, olyan

könny

vagyok,

mint a pehely

.

,

.

'47

Most, ha látna, taJán azt mondaná szép is vagyok. Igazán, most oly szép vagyok. Gyönyörködve nézegette magát, gyönyörrel néztem én is ott a szögletben, egy székhez támaszgyönyöre nem tartott oly soká, kodva. De az mint az enyém. Mélázni kezdett és lassanként :

csipkés

ruha,

a

mintha

Egyszerre,

elkomorodott.

és

ujj

égetné

letépett

gallér,

testét

magáról

mindent.

— Oh, —

mi

irigy, hálátlan, rossz

zokogva.

A

teremtés vagyok

más ruháját veszem ma-

éni

kiáltá

gamra,

irigykedem unokatestvéreimre, mert nekik

szebb Isten bácsi

Az

ruhájuk van. bocsássa

meg

a

egy kissé durva, sokat

is

hozzám, az

igaz, rosszak

nekik,

néni is

zsémbes, a

is

dolgoznom,

kell

de mégis hálátlan vagyok. Mi lett volna bellem nélkülök, a szegény ái-vából, kinek senkije sem volt irigy, a világon. Oh, Kálmán, ne szeress engem ;

hálátlan,

nagyravágyó vagyok. Mindenedet elpazar-

lanám, ruhára költenem, hiába szereznél, láttatja,

nem lenne

mindig szebbeket kívánnék, mindig a másét

irigyleném,

koldusbotra

juttatnálak.

Jaj

Istenem,

ments meg a kísértettl Sírva ült le varróasztala mellé és varrni kezdett

munká-

gyorsan, szenvedélylyel, mintha erszakos val

Majd

igyekeznék elnyomni föllázadt érzelmeit.

félénken az

gyrve ment

új

lökött

ruha felé az

pillantott,

melyet

ágyra, ijedten szökött

össze-

fel,

oda-

és szépen összefogta, kiterítette. Újra varrni

akart,

de mintha valami eszébe

telen

fejéhez

kapott,

levette

a

jutott volna, hir-

fejéket,

helyére

148

tette

a

öltözésckor

olyan

A

elszedett.

mint azeltt, csak

szoba

egészen

Katalin

nem. Újra

de most már nem oly gyorsan,

st néhány

volt,

varrt,

pillanatra félbe

egy

ell szekrényébe rakott mindent,

tükör

a

s

mit

csepp lopózott szemébe, hiába

megint egy

le,

csillámlott

új

Istenem, mennyi könnybe

mosoly

Egy-

hagyta és elgondolkozott.

fényes

tiszta

törülte

is

került

—

föl.

egy

pár

Oh,

vidám

a tükör eltt.

ne búsulj

Jó Katalin,

bnöd

csak ennyi

Csak így tévedj

!

mindig

Ha Kálmán

legyen az életben.

most szeretne igazán beléd. Ne hidd, hogy mind oly hiúk és léhák. Bizonyosan Kál-

látna,

a férfiak

mán mi

becsül, szeret és

sebbel

is

van,

n

van, mint

de rút arczal Örvendj, hogy megtanultál trni,

Ne

tartsd

nem tudod

örömed

magad míveletlennek. Ne

kis hallása van.

annyiféle

nyelvet

lesz.

búsulj,

hogy

kínozni a zongorát, elegen teszik, igen

sokan, legalább minden

egy

és jó vagy,

cserélne veled, kinek szép ruhája

szenvedni, annál több

is

Szép

hogy sokkal szebb arczod

hány

;

vesz.

megelégszik.

Örvendj,

ruhád

nül

több egy valódi férfiúnak, oh, még keve-

kell

nyelven.

tanult,

legkevésbbé a

Ne

ember panaszol,

bánd, hogy

Elég magyar

n

nem

a kinek

beszélsz

van, ki

sok

de tulajdonkép egyet sem tud magyart. Aztán mi hasznát vennéd

s ?

Dicsérnéd, mint a többiek, Shakcspearet és Miltont*

Moliéret és unnál,

nem

Racinet,

Schillert és Goethét,

értenél és rontanád

kiket

magad Dumasvai,

*49

Paul de Kockkal és Sucvcl. írnál franczia leveleket tele

németül, folyvást csak né-

hibával, fecsegnél

metül, bécsiesen

s azl

hinnéd, hogy

mívelt

hölgy

vagy.

Oh, maradj annak, szivembl kívánom!

a

mi

vagy és légy boldog,

m. Szerettem volna mindezt fenhangon mondani, de

megzavartam volna szegényt. De vájjon tehettem volna? Hiszen ha nem látott, hallani

nem

tettem,

sem

fogott volna.

Mi

vagyok,

él

Nem

lát,

nem

hall

engem

lény vagy kísértet?

léptem a szobából, éreztem a

senki.

Midn

ki-

vasának hide-

kilincs

konyha küszöbén épen megbotlottam, tehát a kapu közt hiába kértem egy kis vizet a kútról jöv szolgálótól, hogy oltsam szomjamat, nem hogy felelt volna, még meg sem állott, pedig épen mellettem ment sl. Parisban vagyok-e vagy egy magyar kis városban, hol Katalin lakik ? Hiszen

gét, a élek,

de

ez Pest

Nem mint

!

Valóban Pest egyik

utczáján lépdeltem.

nem segíthetek rajta, nincs más mód, megnyugudnom benne, végre csak kifejJjk

értem,

belle valami. Az utczán emberek jöttek-mentek, de egy ism.ers arczot sem találtam köztük. Csak a házak voltak a régiek. Aha, ez épen egyik barátom lakásai Odafordultam és fölsiettem a lépcskön.

Az

emeletre

helyen járnék.

érve,

úgy

tetszett,

Sokkal csinosabb

mintha

itt

nem

jó

minden, mint

»5'

az elszoba legalább is nagyságos úri, én barátom csak tekintetes úr, st még neje sem engedi magát nagyságoltatni, pedig irodalmunkban már rég eldöntött kérdés, hogy min-

Ez

azeltt.

pedig az

n

den valamire való fejedéi emasszonyok.

még

A

furcsább az, hogy én

nem véthettem

házat

udvara van

rátom úr

neje

is

ez,

biz'

nem tudom,

de

hol járok.

azonban a háznak két

el,

léptem be

nem

s

a balba, hol ba-

hogy barátom azóta nagyságos

lakik, lehet,

lett s

egy divat

hogy az alkony szürkületében

lehet,

;

a jobbfellibe

mint az erdélyi

nagyságos,

Furcsa

eltri a

fej ed elem asszonyi

czímet.

Lehet . . hisz' velem ma minden lehetséges, csak az lehetetlen, hogy ébren legyek. Valóban, nekem álmodnom kell. Már este felé jár az id, ma még egy falatot sem ettem, még sem vagyok éhes. Mindig máshova nyitok be, mint a hova akarnék, .

mintha

kéz vezetne

láthatatlan

Egy még a

s

játszanék velem,

mint valami bábbal.

pár óra

alalt

Parist

vidékre

is

Pestet,

és

jut

megjárom

idm

ki-

rándulni,

pedig tengerlép bocskorral nem aján-

dékozott

meg

kell

a mesebeli tündér.

találkoznom,

látnom,

Mindig nkkel

hallanom

eltt, mintha botrányvadászó

ket

a

tükör

ember volnék, pedig

Isten látja lelkemet, annyi nyilvános botrányt

tam akaratlanul

is,

Ez nem képtelenség még

titkosakra.

lehet

ily

a

fordul el.

álomnak

lát-

hogy nincs kedvem vadászni

a

más, mint álom játéka,

magyar beszélyekben sem

Legalább én nem olvastam. Ügy van, lenni. De hiszen nyitva a szemem,

kell

látok, hallok, érzek,

minden arra mutat, hogy

ébr^^»

lennem.

kellene

Mi

ez

lehet

én állapotom

az

Ha gondolkozom

csak errl nel

Jaj,

?

felle, úgy

megfájul a fejem, oly zavarba vesz minden gondo-

meg-

latom, mintha épen a szép fogalmát akarnám határozni.

A

szobából, a kissé nyitva hagyott ajtón, élénk

hangzott

beszélgetés

ki.

Mind ni

egyik

hang,

vastagabb, a másik vékonyabb, de mindenik hadar.

hogy valami elvonta figyelmemet. Az embernek máskor sem jó sokat foglalkozni magával, hát még az én állapotomban. E közben mind esett,

J ól

elbbre léptem

egyszer csak a szobában találtam

s

Minden

magamat.

fesz nélkül

néztem körül, mert

már megszoktam, hogy Isten vagy ördög kegyelmébl, nem tudom, mindent láthatok s hallhatok s engem senki.

n

Egyik reá,

mert

pázott

komorna

a

de

viseltes,

rajta,

hihetleg

melyet

abból

lehetett,

czifra és drága

ismertem

ruha pom-

úrnjétl

ajándékba. Aztán érezte rangját, komolyabb

tóságosabb ségénél

mint

volt,

fogva

is

a

másik, kiben

már

fedezett

szobaleányt

föl

kapott

mél-

s

szélesvilág-

ismeretem.

—

b

;

Még jó

egyszer mondom, ez a

itthon,

czip egy

kissé

Menj, siess, hozz harmadik, az úrn.

de estélyben

!

— monda — De nagyságos asszonyom, hiszen múlt hónapban ilyenben ment — Mit áldjon meg, csak ezt az egy mást

a

a

volt

fecsegsz,

hagynád

el.

én, persze

.

.

.

Isten

Ti mindent jobban akartok tudni, mint

én

nem tudom, milyen lábam

van,

ti

•53

fecsegnétek, az embert

Csak ne

jobban tudjátok.

egész beteggé teszi ez a sok beszéd,

még eikésem

miattatok az estélybl. Csak ne fecsegnétek

—

mondja

Jól

közbe

—

szobalány

a

nem

megvet

egy

.

.

.

vágott

világnál.

pillantást vetett a szoba-

lányra.

—

—

tudom, ez a Klári

is

okosabb akar lenni az egész

A komorna

asszony

nag\'ságos

a

Küldjön engem nag)'sád

—

—

folytatá a szoba-

hozok én épen olyan piczit, mint a nagysád lába, eszem azokat a piczi lábakat. monda az úrn, bókTe keztyért mégy jáért egy jóakaró pillantást vetve a kis szobalány

—

—

—

lán^Ta

hozz egy

új

tuczettet,

kisebb

valamivel

legyen, mint ez.

—

mind

ez mind a nagysád száma, eddig szólt közbe a kokeztyket viselt

Hiszen ilyen

—

morna.

—A

számról

nagysád száma, hogy van

itt

valamivel kisebb

is

ne

?

Nem

hanem finomabb Neked jól esik, ha

csak a aztán

szó,

kell,

is.

az embert

bosszantod. Klári, ne bosszants, mert oíyat teszek,

hogy magam Takarodjatok!

is

megbánom.

De

No

hát mit álltok itt?

megállj, Klári, megállj az Istenért,

Ha

az

ember nem mond meg mindent, semmi sem

jut

mit sietsz: Hát a fejék?

Már

elfeledted?

eszetekbe. Hiszen megmondtam már. Bizony még Nem, nem, nem nem mehetek ma estélybe onnan nem lehet elmaradnom. Mondd meg a divatárusnnek, hogy nem ilyet rendeltem. Csak most az elbb vettem észre, hogy nem egészen olyan. .

.

.

.

.

'54

Turkevyné visel. Hiszen megmondottam már az elbb is. Siess hát az Istenért! ketts árt, hogy legszebb legyen az olyan-

a milyent

neked Ígérj

formájúak közt. Talán ezt is

van olyan. óra alatt

fél

Hogy

Ha

reggel elhozták. is

Még

igazítsatok

:

el

mindent, nagy

Mondd meg

Julcsa!

ha

jelentse,

a

nagyságos

Mit

be legyen fogva.

hamar A komorna .

jában

.

tegnap fejem

jót tesztek

ve-

Meg-

Siessetek.

az inasnak,

hogy tüstént

úr haza j.

Kilencz felé

álltok

itt

?

Siessetek, hamar,

.

A

és szobalány kisiettek.

úrn

felöltözött

kimerülve

már nagy-

ült le

egy kar-

hogy pompás ruhája össze ne gyrdjék. Kezébe hajtotta mindamellett ügyelve

székre, báli

midn

annyi a dolgom, a

Hiába,

lem, megjutalmazlak benneteket. állj,

nincs hét óra.

jobban,

belel Siessetek, siessetek lelkeim, kérlek szé-

fáj

pen

nincs kész, csináljanak újat, más-

megcsinálhatják.

nem néztem meg

is

talán kész

is kijavíthatja,

fejét,

pihent,

arra,

gondolkozott, álmadozott

Arczán zavar, szemében körül

az

tözék

adna-e neki

izgatottság

Egy

reszketegsége.

ennyi

és

búsult.

tétovázó tekintet

gondot?

Igaz,

s

ajkai

báli

öl-

nemcsak

czip, kezty, hanem egy megtüremlett szalagocska is

szerencsétlenné tehet némely nt, de ez arczon

több van a hiúság bosszús felindulásánál,

ó

szen-

ved szegény és szenvedése nem ma este kezddik.

Már a

beléptemkor megismertem benne Matildot, a nem szép, de kedves nem nagyon eszes, de mvelt

gazdag örököst,

jó szív,

a

Ezeltt egy pár

évvel

ment

férjhez,

és ritka

hölgyet.

esküvjén

is

'55 voltam.

ott

kevély

Mi

boldog

oítár eltt, talán

az

volt

ha tudja, mi a kevélység. Bez-

lesz vala,

is

Bár gyöngélkedett, mégis szeeljött a templomba. Oly buzgón imádkozott gény, sejtette, érezte, tudta, hogy e deli vlegény, a ki díszmagyar ruhájában a lovag eszményképének tnik föl, nem fogja boldogítani lányát, de remélte, hinni akarta, hogy Isten elfordítja e csapást, megakadályozza a dolgok természetes folyamát. Matild atyja elkel nemes és gazdag földzeg anyja szomorú

volt.

midn

birtokos volt, a ki rég meghalt, hat

volt

éves.

még

Özvegy anyja azóta mindig

alig

falun

nagy gonddal neveltette egyetlen lányát, s három-négy mester foglalkozott

lakott;

egy gouvernante a

Matild

kis

kiképzésével

anyának minden öröme abban

sem

válik

el

a

s

telt,

lányától s egészen

magányba vonult hogy egy perezre neki

Midn

él.

lánya betöltötte tizenhetedik évét. Pestre költözött,

aggódva.

kénytelen,

vontatva,

Búsult,

hogy

meg

magányától s nemsokára talán lányától Oh, ha egy derék, jó ember venné el lányát maga elbeiegesedvén, egyik rokonára bízta Ma-

kell válni is.

O

tild

bevezetését a társaságba, a

boldogabbá leányt

s

tenni

hurczolta

a

falun

bálról

ki

igyekezett minél

egyszer

növekedett

bálra, estélyrl

estélyre.

Mi

boldog és boldogtalan volt Matild. Mennyire élvezte a fvárosi élet örömeit s mennyire fájlalta,

hogy

nem kitn

inkább

vagyonáért udvarolnak

géért vagy eszéért.

emléke

is

szép, kissé ügyetlen

s

is

neki, mint

talán

szépsé-

Azonban e szenvedéseknek még

kitörldött szívébl,

midn Ödön

lépett

udvarlójaként, egy deli

föl

tcnora,

ifjú

kinek

férfiú,

anyja

jobban énekel, mint a szinház els

grófi hölgy, ki

tánczol, vív, mint

akármelyik táncz- vagy

vívómester, a lovaglásban fölülmúlja a circus angol lovarait, utazott Afrikában,

tudja a

a

hol,

férfitársaság lelke, a

els

fváros

vagyonos, mint

gavallérja

.

mindez igaz

tol,

még

keveset

gokkal

Amerikában

mellett

adott

de

el,

kivált

minderrl keveset és

gazdag

Isten

épen oly pon,

Ödönrl. Jószágaiból ugyan a

nagy adóssá-

folyvást

tudott,

években

legközelebbi

épen ezért nézett gazdag menyasszony pénzeseken és uzsorásokon kívül a tartja azért

még

kedvencze-

Valóban, kivéve az utolsó

volt

terhelte,

e

s

s

nk

de

ha

s

A tke-

után.

világ

ugyan

tudja vala,

sem

még szegénynek Ödönt, mert egy öreg nagybátyja

nézett rá. Csak

Ödön

volt,

tudta,

a kirl

szép örökség

hogy e vagyont nem

fogja örökölni, mert nagybátyja engesztclhetlen ha-

ragszik reá

egy másik öccsének hagyja mindenét.

s

csd alá jutna, sietett megkérni Az anya nem volt hajlandó bele-

Azért,

mieltt

Matild

kezét.

egyezni,

egyszerbb

de Matild

halálosan

Az anyának Szegény, sokáig

élt.

engedni

azután,

Míg

tötte a telet,

férjet óhajtott volna

lányának,

beleszeretett a deli férfiúba. kellett,

végre

belenyugodott.

hogy lánya férjhez ment, nem az

addig

ifjú

pár Olaszországban

falun, az

si

kastély

töl-

egyik

szegletszobájában, hol annyiszor virrasztott Matild mellett, szép

még

csöndesen elszunyadt,

a

nélkül,

utolszor megcsókolta, megáldhatta volna

retett lányát.

Ez nagyoa

fájt

sz'vének

;

de

hogy sze-

mégis

'57

hogy nem

jobb,

látta volna,

t, mintha

láthatta

mint a hogy most

Matild hirtelen

így elbúsulva

karszékén.

ül

fölkelt s becsöngette az inast s

hogy férje haza jött-e már; megtudva, hogy nem, ingerülten jáit föl s alá a szobában.

tudakolta,

—

Ödön most nem

tartja

meg úgy

szavát, mint

vlegény korában, mint Olaszországban, Ott Olaszországban

Oh

volt az.

nék!

.

.

egyedül

!

.

.

még egyszer menyasszony lehetis j haza ma este, hát ha mennem az estélybe ? Ez csúnyaság, ha

Hát ha nem

.

kell

hazugság, htlenség volna,

Az

Parisban.

Istenem, milyen szép élet

.

az,

az

az,

.

.

.

óra hetet ütött.

— Hiszen csak hét óra — bedve — milyen gonosz, zsémbes, I

szony lettem. Szégyen

!

fölytatá

megkönnyeb-

féltékeny

asz-

megérdemelném, hogy Ödön

ne szeressen. Csak hét óra, bizony nem csoda, hogy még nem jött haza. Jobb is, ha késbb j, mikor egészen

fel

vagyok öltözve.

De

ha

nem jne

mennék az estélybe s majd késbb jne is oda, az sem lenne valami nagy dolog. Nem, nem, az még sem illik. A férj járjon is

haza, ha egyedül

nejével,

mert

Egyébiránt én

különben

lágért sincs félannyi

a

politikai

miniszter

rágalmazzák.

nem csodálkoznám, ha ma

Szegénynek annyi

Most

megítélik,

kaszinóba

dolga van. is.

kell

Mennyi menni,

kell

ki

hajdan

készülni,

vadászni menni, gylésekbe járni, mennyiféle számát.

I

hogy egy fontos

majd a lóversenyre

lés van. Isten tudja szerit

vi-

ismei-se, barátja

ügyet közöljön egyik barátjával, volt,

elkésnék.

Alás férfinak a

gy-

Neki sehonnan

•58

sem szabad kimaradni sége

A

nem

peres

engedi,

hol

mondanák, hogy

azt

Isten

tartja.

jószágainkkal

ide,

hol

a fele-

mentsen! mennyi a vcoda utazik csaknem azt

otthon

ügyekkel,

szdsége,

;

is

;

kivánom, hogy bár szegényebbek volnánk. Szegény

Ödönre az is

atyja sok adóságot hagyott, aztán

egy

megcsalta

váltókat

írt

alá,

pár

barátja

Parisban

Ödönt érettök

;

nagy mennyiség pénzrl.

Most

neki kell megfizetni. El kellett adni jószágai nagy

hogy adósság nélkül lehessünk. Azt nagyon tette. Az egészen más, hogy az én jószágaimra

részét, jól

sok

pénzt vettünk

fel,

azt

Ödön

gazdaság be-

a

Azt mondja, kétannyi jövedelmünk lesz. Szegény anyám, mennyire örülne, ha látná, hogy Ödön mily jó gazda. Mégis menynyit rágalmazta elttem a minap az az Emma. Mind azt mondotta nekem, hogy ügyeljetek Ödönre, mert veszteget, könnyelm. Csak a rossz sziv és csúf szájú barátnktl rizkedjünk. Elhisz a szegény asszony nekik mindent, azután búsul és sír, a míg jó és okos férje fel nem világosítja. Hányszor hoztak ezek már engemet síróba. Flóra is Parisban mindazt beszélte nekem, hogy Ödön azt a szép énekesnt szereti, pedig Ödön csak tisztelte mvészi lelkesedésbl. Természetes, mert rendezésére

fordítja.

Ödön szépen mint az

az

énekel, érti

férje,

az

a

Ödönt, neje óhajtott volna korában, de

operákat,

medve. Flóra

Ödön engem

lenni, szerette leány-

szeretett,

Ezért irigykedik reám, rágalmazza

mondotta nekem

a

nem úgy tlem

irigyli

múlt héten

is,

engem

vett el.

férjemet, ezért

hogy Ödön Tur-

»59

Mindent rosszra magyaráz az a ross2 FJóra. Gylölöm, utálom. Hát hiszen tehet-c róla szegény Ödön, hogy olyan eszes, mulatságos ember s örömest beszél vele Turkevyné ? Oh,

kcvynét szereti.

.

én

akár

senkivel

se

beszéljek

Ödönön

.

.

kívül

.

.

.

Lehet-e azért hibáztatni, hogyha fölkérik énekelni,

Turkevyné oly szívesen énekel vele ? Oh, ha ha én tudnék énekelni, mennyit énekelnénk együtt ! ... .

Oka-e Ödön annak, hogy ha riasságból haza kell kísérnie

Ödön

.

a Városligetbe lova-

találkozik Turkevynével,

gol s történetesen

lovagolni,

.

Oh, én

?

is

megtanít, megígérte,

vaszszal együtt fogunk lovagolni.

udva-

megtanulok a

jöv

ta-

Akkor aztán még

sem rágalmazhatja Ödönt. Azt hiszem, tökéhiszem, hogy Turkevyné szereti Ödönt s el akarja tlem csábítani. Ki ne szeretné Ödönt? Oly deli, jó, okos, gyöngéd. Oh, én igazán csodálkozom, hogy ily férfiú engem szeret, engem, Flóra

letesen

ki

nem vagyok szép Épen a tükörnél ment .

.

el,

egy pillanatra meg-

bele nézett, mintha óhajtott volna szebbnek

állott,

azonban úgy tetszett neki, hogy életében találja magát legkevésbé szépnek. El-

látszani,

talán

.

most

szomorodva fordult

el

tükrétl és gyorsan tovább

sietett.

—

mint csalna

jaj,

én.

Turkevyné szép

Oh,

ha Flórának

Ödön ...

Jaj,

asszony, sokkal

szebb,

igaza volna, ha

megölném

ölném abban a perczben Oly ers, megrázó volt ez felköltött indulatroham, hogy

meg-

magamat, meg-

1

átvillanó gondolatról

tántorogva

rogyott

6o

karszékébe

eszébe

s

sem

kíméJni

jutott

Kétségbeesve kulcsolta össze kezét hez, mintegy elnyomni

keze

alá

arcza

ruháját.

nyomta

égett, keble

fejé-

Majd

gondolatait.

mereven, mint egy darab

hullott

kisírta magát,

akarva

s

hullámzott!

Id

fa,

telt belé,

de míg

míg enyhült. Mátkagyrjét forgatta hogy a múlt édes emlékeihez

ujján s oly jól esett,

menekülhet.

—

nem

Nem, nem

lotta

Ez

arcz,

e szem,

ez

ajak

Akkor semminek, senkinek nem világon. Oh, mikor Ödön megval-

csalhatnak.

lehetni hinni a

örök

lehet!

nekem szerelmét, hséget esküdött

e az

gyrt oltárnál

ujjamra

—

húzta,

Istenemi

mennyi érzés rezgett hangjában, égett szemében Most is, ha néha jobb kedvében reám tekint 1 .

Nem, nem

Ó nem

lehet.

csalhat

.

meg engemet.

hogy ilyesmit gondolok. Egész féltékeny lettem. Megbántottam Ödönt, nagyon megbántottam. Hogy örülne most Flóra, ha látna! Elbeszélné az egész világnak. Csak azért sem hiszem, csak azért sem, pedig nem csodálnám, ha Ödön egy kissé reám unna. Hibás vagyok. Elhanyagolom a világot, magamat, mindig otthon ülök, mindig vele szeretnék lenni. Jól mondotta Ödön, hogy leljek több örömöt a világban, járjak színIgazán,

vétettem

ellene,

házba, bálba, fogadjak vendégeket, költsék többet.

Az

nem

hogy pénzbeli szerenpedig épen azért akartam takarékoskodni. Ö szeretné, hogy én legyek a világ legboldogabb asszonya. Oh, kell-e annál nagyobb boldogság, hogy nd vagyok? De jó szive

csétlenségeiért

én

akarja,

szenvedjek,

i6i

Tudom, mi a vágjad, bár nem mondod. Óhajtod, hogy én is ragyogjak a társaságokban, mint te, hogy ne csak szerethess, hanem büszke is lehess reám. jól értelek, tudom, mily öröm látni téged mindenkitl szeretve, báigazad

van, kedvesem.

mulva.

Ügy fogok

asszony,

utolsó

lesz

Most már nem ügyetlen né

kissé

lenne

én

most

Meglásd, feleséged nem

sem

leánykorában

vag)'ok

Még

telt.

féíénk

oly

is,

volt

az.

mi régen

egy pár udvarlóm

is

fogom ket, de érted szivesen eliröm.

akad. Unni

Az

tenni.

ha

furcsa,

kezdenél

félteni

Nem

téged Turkevynétl.

tlük, mint

bánnám, de

mihelyt észrevenném, többé soha se szólanék hoz-

Oh,

zájuk.

a mai estélyen

meg fogsz elégedni vemég egy kissé kaczér

lem, szép, vidor, beszédes és is

leszek, tánczolni, vigadni fogok

A nem

.

.

.

tükörhöz szökelt, vidáman, mosolyogva, mintha volna, ki az elébb kétségbeesve rogyott

is

össze.

Most szebbnek

Illegette

ruháját,

elre, hátra

találta

hajlongott,

magát, mint valaha.

nézte magát

lép, mint egy színészn, a

ki

mint

a

szerepét

próbálja.

—

Ez

nekem. Szegény hogy kerüljem a kiálnagy pompát, mert az nekem

a ruha csakugyan

anyám mindig

azt mondotta,

tóbb

szinekct

s

nem

jól

áll,

a

illik

hozzám csak az egyszer ülik, ez ízlése szerint Egészen az

tesz kedvessé, széppé.

még asszonykoromban is. Ezután felhagyok vele. Oly férfiú nejének, mint Ödöné, ill, hogy divatban és pompában versenyezzen Turöltözködtem

kevynével, kinek bizony félannyija sincs, mint neGyulai Pál

:

Nk

a tükör eltt.

i

i

62

Ez

kem. gosb,

ruha

a

valóban

asszony

valódi

jól

Ebben

áll.

vagyok,

méltósá-

ruháin\ban

hajdani

csak olyan leánynak nézhettek.

Azonban öröme nem zavarta.

Mgy

karcsúnak

látszott,

két kezét csípjére téve, szorította de-

;

a

—

Majd ha czom

is

visszaj, segítünk

halvány,

ne lehetne azon

magamat egy

nem is

illik

dolta,

rajta.

?

Épen

bizony ar-

miért ne pirosítanám itt

van egy

kis piro-

hozta a minap, azt gon-

hogy olyan vagyok, mint az

hol tavaly szolgált.

De

ehhez a ruhához. Miért

segíteni

kissé ?

ez a bolond Julcsa

sító,

meg-

magát elég

tartotta

hogy csak tudta. Ah, az a Klára nem fzött be zlég szorosan.

rekát,

ki

soká. valami

tartott

hogy nem

Én nem

grófnéja, a

hiúságból, tetszelgés-

bl

akarom használni, csak férjem kedvéért, csak van abban vétek ? Hányszor vagyunk képmutatók szóval, arczczal, hányszor mosolygunk a

ma.

Mi

szalonokban,

midn

sírnunk kellene, hányszor re-

begjük a szeretet szavait, szor

tagadjuk

ból,

rosszakaratból.

el

midn

az igazat

gylölünk, hány-

érdekbl, udvariasság-

Oh, mindez

nagyobb

bn,

mintha arczunknak vissza kívánjuk adni azt a pirosságot, melyet lehervasztott róla a bánat.

Matild

így megnyugtatva lelkiismeretét, kipiro-

st

szemöldjét is megfeketítette egy hogy nem tanulta be még a mesterséget, oly durván festette ki magát, hogy a gyakorlatlan szemet sem lett volna képes megcsalni. Ügy örült arczának, úgy élvezte magát, mint babáát a gyermek. Épen azon pcrczben hitte magát sítá

arczát,

kissé.

Látszott,

Matild így megnyugtatva

Gyulai

:

Nk

a tükör eltt.

lelkiismeretét, tfipirosilá arczát.

léi. lap.

.63

midn

legszebbnek, ból.

szin

kiáltó

kaczérság séget. tette

szul

kivetkzött majd minden bájá-

Anyjának igaza bája

nem

;

iljettek

egészen

felpiperézve, kifestve

Így

Nem

egyéniségét.

viaszbáb

kifestett

mosolyogni akarva

meg

hazudtolta

voJt

hozzá a

pompás ruhák. Kaczérrá tették a nélkül s elrabolták tle a kedves-

és

volt több, mint

oh

s

bánatos

is

egy rosz-

szeme, mely

szép

!

elvesz-

oly visszataszítón

volt,

arczának képmutatását.

Azalatt megérkezett a komorna, szobalány; min-

dent

hoztak, a mi kellett

s

hozzáfogtak az öltöz-

tetés befejezéséhez. Föltették fejékét, fölrakták ék-

szereit s

lönös

mindent elkövettek, hogy asszonyuk küMatild szép,

szeszélyének eleget tegyenek.

s

egész ervel

az.

Aggodalma,

legszebb akart lenni a mai estélyen dolgozott azon, hogy ne lehessen féltékenysége, Ízlését.

megzavarták józan eszét.

fájdalma

Másokat

mások

akart utánozni,

szíve,

mes-

tersége és szépsége nélkül.

A új

komorna mindent trt, nehogy

diadalra juttassa, de

midn

az újonnan hozott czipt,

a szobaleányt

asszonya felpróbálta

nem

tehette,

hogy ismét

ellent ne mondjon.

— —

Igen

szk

fogja lábát,

Épen

nagyságos asszonyom, szorítani

ez,

nem

tánczolhat.

épen

jó,

Matild, próbakép

egy

ilyet

lépést

—

kívántam téve hol

ersít é

elre, hol

hátra.

— lábat

Ez

—

a

Klára a

jegyzé

mon, hogy

a

maga

meg

lábáról

a szobalány,

ítél

meg minden

kapva az alkal-

büszke komornát ismét bosszanthassa

14 Klára most sem szólt többet, de

midn

azt pa-

hogy jobban fzze be, megint

rancsolta asszonya,

ellentmondott e kívánságnak.

—

No

jó,

azt hitte,

hadd

hát

egész

Julcsa

diadallal

el,

hogy holnaptól fogva

Nagy bosszúságára nem nem értette még eléggé

fzz be te. fzéshez s már lesz a komorna.

jer Julcsa,

fogott a

kedvezett

neki

ezt a különben

a

nem

mesterséget, csak kínozta szegény asszonya kát, s

sors;

bajos

dere-

mire aztán Klára meglehets durván félrelökte

mvészi

kezével néhány perez alatt végrehajtotta

az egész mtétet.

—

Oh, nekem, nagyságos asszonyom, mindegy,

de azt hiszem, nem fogja kiállani sokáig; ilyenkor könnyen el is ájulhat az ember, kivált, ha táncz közben felhevül. Ah, most már jó minden Ej, dehogy

—

1

.

.

—

.

monda Matild, egész diadallal tekintve tükrébe s még egyszer szemlét tartva öltözéke felett. Elégült volt; piczi lába és karcsú dereka tott a

Turkcvynéjéhez.

Semmi sem czet

nagyon hasonlí-

is

hiányzott, csak a férj

elütötte s

még sem

jött

;

haza.

már

a kilen-

Ez nagyon

nyugtalanította Matildot. Keresésére küldötte a cse-

lédeket: a legényt a kaszinóba, a komornát egyik, a szobalányt másik barátjához.

—

Oh, ha nem j el, ha nem tartja meg szakiáltá az aggodalom és szk czip, a féltékenység és a nagyon befzött derék szorongatásai között. Egyedül kell mennem. Tudom, mindjárt kérdeni fogja Flóra, hol mulat Ödön. De ha

vát!

—

az

sem fog eljönni, ha Turkevyné sem Akkor tudni fogom, hogy megcsalt, hogy

cstélybc

lesz ott?

egyíkt vannak. Jaj

...

!

Megeredtek könnyei,

sírt,

negyed óráig. Végre léptek

—

,

Ez

majd

zokogott,

egy

hallatszottak.

—

lépteit. Édes Ödönöm örömmel és sietett tükréhez, hogy még egyszer megnézze magát, igazítson valamit

sikoltá

ismerem

!

kitör

öltözékén

díszben fogadhassa

egész

s

ohl mit kellé

látnia

férjét.

tották arczfestékét, szemöldje feketéjét val

homlokára

törülte.

mint egy kísértet.

De

tükrében! Könnyei felolvasz-

A

csipkeujjá-

Alig ismert magára, rút

volt,

szégyen és félelem elnémí-

tották s a testi és lelki fájdalmak kimerültségében áiulva rogyott tükre elébe.

Miért

kellett

radt volna

fogom-e

még egyszer

nt? Ma-

e

lelkemben az a kép, melyet ha

Vájjon

láttam.

látnom

még

egyszer látandom, bálban

pompás ruhában vagy

látni,

esküvjén

a

templom-

még Férje még

ban, szegényes öltözetben, megvénülve

ifjan

imádkozva minden remény nélkül.

sokáig

s

mézes-mázos beszédével, egész addig, míg vagyonát mind elpazarolja; barátni még sokáig fogják ingerelni férje ellen, egész addig, míg ma barátninek hiszen, holférje el nem hagyja fogja hitetni

nap

férjének

s

ÖTÜl\re,

szenvedve,

ámítni

fogja

magát minden nap új reménynycl, új tervvel mindaddig, míg férje cl nem szökik valamelyik szeretjével. Ó még sokáig fogja játszani a gazdag és divatos szerepét, hogy a szánalom és nevetség tárgya legyen, egész addig, a míg egy reggel arra

n

i66

hogy semmije sincs, még az a párna melyen gondterhes feje nyugszik, jó Matild, drágán fizetted meg, hogy a fváros legdélibb férfiának lehettél neje. Szegény anyádnak is hibás, nagyon hibás, miért igaza volt. De ébred

sem az

nem

föl,

övé,

vitt

magával a sírba.

IV.

Mindezt

midn

siettem

elájult,

kíváncsi

vendeni nejétl.

nem

nem Matild

:

ki

gondoltam

szobájában a szobából s

nem voltam vagy ör-

vájjon férjét lesujtja-e a bánat fog,

hogy megszabadult egy

Mentem

tudva hová

gyorsan, gondolataimba mélyedve, s

egyszer csak egy sötét lépcs-

zeten találtam magamat. Mintha az

sodik emeleten

pár ngpra

valamely

járnék

els vagy má-

nem

díszes utcza

dísztelen házában. Miféle háziúr lehet ez, a ki ily

sem gyújtat mécset? Lemenjek-e vagy fel? Kevesebb veszélylyel jár, ha fölfelé megyek, lefelé könnyebben eleshetem. Talán találok valakit. Tapogatózva kapaszkodtam mind feljebb-feljebb. Egy ajtóhoz érve, benyitottam, konyha volt, az sötét

este

asztalon a

mécs

égett, a szolgáló aludt.

másik szobába

is

;

ott is

de senki sem Ott az a kényelmes

volt a szobában.

talon,

elfáradtam

azon

az

Benyitottam

gyertya égett az asz-

karszék, átkozott

unalmamban vizsgáltam

Mindegy.

beleülök,

lépcsn.

úgy Leültem

is

s

a szobát.

Megvallva az igazat, nem igen volt mit vizsgálnom. Egyszer, de tisztességes szoba volt egy be-

68 nyilóval,

egyéb semmi. Azt hiszem, nincs

leírnom

a

mindenki

bútorokat,

pamlagot, széket,

látott oly

szükség

képzelheti,

asztalt,

a

ki

ruhaszekrényt,

melyeket olcsó áron vehetni a harmadrend bútor-

Az

raktárakban.

egész szobában leginkább magára

vonta a figyelmet

mely a pamlag melyekkel a

egy

nagy, szép és tiszta tükör,

fölött trónolt

srn

fal

be

s

az a tömérdek kép,

Vájjon

volt aggatva.

kit,

mit ábrázolnak e képek? tudakolta kíváncsiságom.

Fölkeltem

kép

volt

s

a

:

rendre megnéztem. tüzértiszt,

tábornok,

a

a

gyermek

és ifjú korában

;

consul, a

a

a reichstadti herczeg

fogoly a halott;

császár,

Mind Napoleon-

aztán az unokaöcs, mint

elnök, mint dictátor, mint császár, lóháton, gyalopr, ülve, polgári és

réz- s

egyenruhában, régibb és újabb k-,

acz él metszetben.

Mindjárt tudtam, hol vagyok. Ez az öreg franczia nyelvmester szállása a Józsefvárosban, ki gya-

nagyon békés, jámbor ember, de elmé-

korlatilag

letben

nagy

összevesz, ki

egy

nem

tiszteli

a

s

mindenkivel

Napóleonokat.

magyar asszony, számba sem

alföldi

forradalmi

katona

forradalmár,

Neje,

veszi férje

háborús szenvedélyét, hanem azért

és

nagyon haragszik reá, hogy mindjárt-mindjárt egyegy Napóleon- vagy csataképet vásárol, pedig már Még is olyan a szobájuk, mint egy képárús bolt.

más dolog miatt is összekoczczannak néha, kivált a hónapok elején. Az öreg úr szeret kávéházba járni, franczia

hírlapot

nem

olvasni,

épen végett aztán a hónap is,

ha

is

sakkozni,

sokat. elején,

E

költ

is,

veszt

kiadások fedezése

mikor leczkéinek

díját

átadja feleségének, mindig kénytelen lehúzni

belle

néhány

kisült,

st, a

forintot,

még

egy-két leczkét is

el

egy párszor

mint

tagad.

is

Egyszer magam

tanúja voltam egy ily összekoczczanásnBk.

egy összekocczanás vala.

Valóságos coup

meg

és senki

arra

a

télylyal

másnak

a

az öreg

Napóleonoknak engedi

a világon. Tudniillik felesége

keJl visszatörölni

jövedelmet.

s

kivett

s

egy

este, a míg belle minden

nyelven

;

mert az öreg

harmincz év óta lakik Pesten a magyarnak,

hogy tud,

fran-

úr,

bár

oly nagy tisztelje

s

francziának nevezi, na-

keleti

gyon ke/esct beszél

nem

aludt, eltitkolt

Nagy veszekedés támadt köztük

magyar

és

cziául

Heves

rendkívüli

is

gondolatra vetemedett, hogy fortélyt for-

kjmotozta zsebét

czia

az eset

d'état-t követtek el

pedig ezt csak

üron,

de

volt,

magyai*ul,

noha

is

neje

pedig fran-

meg van gyzdve,

hogy a magyar után mindjárt a franczia a legderekabb nemzet. Elég az hozzá, hogy dúltakfúltak, egyik francziául, a másik magyarul, minek aztán minden furcsasága mellett megvolt az a jó oldala, hogy nem érthetvén és nem ingerelhetvén eléggé egymást, hamar kibékültek s az öreg úr visszakapta pénzének felét. Különben jól éltek, szerették

s

egymást. Volt

becsülték

öreg franczia becsületes, víg ember tében, az öreg francziáné pedig

vett az

öreg

st

azon

úrtól

túl

is

közé tartoztam egykor

ket

mindenki, a

vagy sakkozni

magam

is.

miért.

egy zsémbes

dott asszony. így nevezte és ismerte

Józsefváros,

is

Az

volt teljes éle-

járt

ál-

az egész

ki

Icczkét

hozzá, a kik

170

Azt értem, hogy

Csodálatos, senki sincs itthon.

még nem

az öreg úr s

még

de

tudott megválni kávéházától

jobban sakkozik vagy magasztalja Napóleont,

öreg francziáné, hol van? Csak

a felesége, az

nem ment színházba vagy bálba? Hiszen nem kap a világ bolondságain s meg vagyok gyzdve, hogy húsz év óta mindig otthon találta a kilencz óra, csakhogy ne fizessen a kapusnak, mikor férje úgy is eleget fizet. Hátha meghalt ? Lehet, st már bizonyos.

Ha

nem pom-

ablakközben

élne, az

páznának virágok, hanem befttes üvegek, az ecze-

üveg

tes

homályos,

tiszta,

ugyan

mutató bútorok. uralkodik szereti, kis

e

kis

Úgy

nem új

a

a

ki is

a

pamlag

a

volna

vagy legalább

nem

ki

hanem

anyja,

foglalták

el

az

újságot

Most leánya

meghalt.

van,

szobában,

mint

pompára

goncz

tarkázott trónolna

helyét

de mégis

olcsó,

vándorolt volna

fényes tükör helyett, most

foltokkal

a régiek

fölött,

nem

kályháról

a

konyhába, e

csak a tisztaságot

csínt is s talán

egy

vágyakozik. Charlotte tehát, a vir-

is

állat,

a

mint

anyja

nevezte, korlátlan

úr a háznál. Csodálhatni, hogy azt a sok Napóleon-

képet

egy kissé meg nem dézsmálta.

erélyesen megvédte

ket

az öreg úr.

fogja-c rizni, védeni Charlotteot

minden Napóleon-képnél

?

Bizony

öreg francziánét nem pótolja s

hiába bámulja

vasz

politikáját,

és ravaszsága,

veszélyeket.

111.

neki

is,

ki

bajosan

Vájjon

meg

e szebb képet

félek,

hogy az

az öreg franczia

Napóleon mély

hogy észrevegye

Bizonyosan

lesz

belátását, ra-

annyi belátása

a leányát

környez

•7'

Tovább nem elmélkedhettem, mert belépett Char-

maga eltt nógatva

lotte,

kivehettem,

szavából

az álmos szolgálót,

A

mint

velk egy emeleten

csak a

lakó nszabónál volt valami szabásmintáért. Pirongatta a szolgálót,

gyenli

hogy addig

;

is

elalszik,

maga pedig

ágyát, aztán feküdni küldte,

nem

szé-

szobában atyja

vele a másik

megvettette

leült var-

rogatni.

Nézésébe merültem, hanem megérdemelte mulatot

szép

Charlotte

is.

leány

a bá-

legszebb

volt,

ismerseim között. Kár, hogy eg>' pár nyugodtabb pillantást sem vethettem reá, mert kopogtattak az ajtón s felköltötték. Újra a

Napóleon-képeket kelnéznem. Azonban csakhamar visszatért, a ház-

lett

mestertl

kisérve, ki

hozott

engedelmet kérve, hogy csak most bizony sok dolga volt, nem ért rá.

hozza

hatta.

föl,

A

kérdezvén, hogy ugyan

házmester egy olyan inasforma

kirl

nem

megjegyezni, mint

mester szívességét

ki

rejt-

hoz-

emberrl

semmi egyéb jellemzt hogy dadog. Úgy látszott,

tudott azt,

hogy ez Charlottenak elég

de

egy csomagot

hirtelen átfutotta a levelet, alig

felindulással

beszélt,

át

s

neki,

Charlotte

het

egy levelet

s

volt.

Köszönte a ház-

megnyugtatta, hogy

mindent

fog adni atyjának, mert e levél ugyan neki szól, a

—

csomag Béla

atyját

írtai

—

illeti.

kiáltá

mester távozása után inasa,

—

kitör örömmel a háza dadogó inas az

az

ismerem, sokszor izén tle atyámnak, mikor

dolgai akadályozzák a társalgó leczke

ban.

írta.

Hogy

elváltoztatta írását,

megtartásá-

bizony er-

rl soha sem ismertem csak? •

—

s

Fogadja a

ékszereket

újra

itt

volna

mit

is

írt

születésnapján emlékül ez

kisasszony

egyik régi

atyja

De

reá.

kezdé olvasni a levelet:

cl

barátjától, a ki isme-

retlen akar maradni ...»

Hangja lassan-lassan suttogásba

A

elnémult.

ert

;

zavarba

élénk

jött

pecsételt csomagot

karperecz

s

s

kíváncsisága volt

bontotta

nyitotta

s

reszketve

Szemrehányás,

küzd

vád

lelki

Könnyekre

rényt

s

kínozhatták.

Ez szemtelenség! Miért

levelet

s

írta

mindent.

Egymással

Mintha szeretné s

nem

volt

hozzá

bokrétát,

volna

alá

küld

írt

nekem

ékszert.

volna melléje egy

nevét, a mint

írok,

leczkét, tiltsa ki házából.

hadd

boruljon

borult

volna

s

fejét,

tár-

Hadd szenvedjen sírva

Majd meglátom, megbocsáthatok-e Büszkén vetette hátra

illik.

összeszidom, meg-

atyámnak, hogy ne adjon neki több

vakmerségeért,

lábához

be-

bepakolt

jól

durczásan vetette magát a karszékbe.

Visszaküldöm neki, levelet salgó

még

fakadt, durván lökte félre a szek-

Küldött volna egy

mondom

a

föl

meg

nézegetett

érzések közt hánykódott.

ereje.

kis

a

ki

felpróbálni legalább a nyaklánczot

—

míg egészen

melybl drága nyakláncz, fülbevaló, mellt csillogtak ki. Mohón, de sá-

szekrénykét,

padozva

csak

s

öntudatlan-hevesen

s

halt,

heves örömön némi lehangoltság vett

lábamhoz.

neki.

mintha Béla már

neki gondolkodni

kellene,

hogy mit válaszoljon. Nem soká azonban úgy látszott, hogy valamennyire lágyul iránta. Arcza szelídebb kifejezést váltott, mélábbb, álmadozóbb ln.

»73

— Nem

Az

hogy szeretem,

igaz,

tudom, azokban

az

szép, csinos

jó,

fiú.

úrfiakban van valami, a

meg más ember fiában. Azt meg kell hogy még a csúf is csinos köztük. Szebben kötik nyakkendjüket, jobban áll rajtuk a ruha, jobban tudnak járni, ülni, beszélni, ha mindjárt mi

nincs

adni,

ostobaságot beszélnek

lönösen

azt

nagy

oly

is.

szeretem

Béla

benne,

kitn

köztük, kü-

hogy oly finom

s

mintha én

tisztelettel viseltetik irántam,

Olyan szépen köszön, mikor belép a szobába, kalapját, mikor leül is, mindig kezében tartja, nem mint ezek a magunkfélék, kik mindjárt lecsapják oda az asztalra. S mennyi minis

úri hölg>' volnék.

dent többi

mily kedvesen tud összebeszélni.

s

fiatalemberek,

kik

Ezek

a

néha hozzám járnak, ha

egy kissé szemérmesek, csak az idrl, a Császár-

fürdrl

s

a Városligetrl

még

bátrabbak,

ingerkedni akarnak, sületlen vicz-

czeket mondanak

—

a

párszor lovagolni

is,

itt

Mi módosan más csak

tudnak beszélni, a kik pedig

pimaszok egészen

köszönt,

alig

!

.

ablakunk

meg,

billenti

.

.

Láttam egy Kinéztem.

alatt.

levette

pedig

nem

kalapját, is

báró,

mint az én Bélám. S mi gyöngéd édes atyámhoz is; atyámnak kellene hozzá járni, hogy nála vagy az

uiczán

logjanak,

st egy

sétálva,

egy

helyett

félórácskával

sék, talán,

pár órát francziául társa-

maga j el, hogy el ne késhogy velem fecseghessen. Azt mondja,

a

a

legtöbbször

elbb,

hogy tlem többet tanul Bámulja, mi vasni,

szépen

talán,

francziául, mint atyámtól.

beszélek, könyveket hoz ol-

pompás kötés szép könyveket.

Ó

gazdag.

még sem büszke. Dicséri Francziaegyenlség uralkodik, magasztalja

fényes születés

s

országot,

hol

atyámmal

együtt Napóleont,

gárokat

tüzértisztbl

ki

lett

érdemes polherczegekké, grófokká, bárókká

császár, elkergette tett

urakat

regi

a

s

.

Bezzeg anyja nem

.

olyan, mint

.

.

Büszke, nagyon

Nem is tudom, ezek az úri asszonyok azt hogy nincs a világon más asszony, csak k, többi mind komorna, szobalány, szolgáló pedig

büszke. hiszik, a

;

rendesen rútak, csak a drága ruha és ék-

bizony

nem

szer a mi rajtok szép. Ki

A

minap

tunk

is,

mikor atyámmal a Városligetben

s találkozt

mk

kezet

Csak atyámért csó-

csókra.

csókolnom

az lett volna

;

hiszem,

arczát.

n

hogy lehet a Béla anyja? hogy szeressék egymást. Fbgadni

Ilyen hideg, büszke

Nem

volna,

csókolnom ránczos

kellett volna is

nem

az illen-

dség, hogy megöleljen, aztán nem bántam ha meg

. .

sétál-

koltam meg, oly nagy leánynak, mint én, már kellene

!

büszkén

a BéJa anyjával, mily

nekem kezét

nyújtotta

ket

állhatom

mernék, hogy Béla engem százszor jobban szeret.

De

hát ha szeret, miért

ostobáskodik,

nekem ékszert? Hogy fogadjak ajándékot?

Nem

.

.

.

nem

.

.

.

nem

küldöm még holnap, jókor reggel, levelet

küldi

is

írok, illemre tanítom.

azt

s

mondja, hogy

tévedek, atyámnak

.

.

miért küld ily

lehet!

drága

Vissza-

a házmestertl,

De

nem

hátha visszaküldötte,

hogy

sok tanítványa van, valaki más

küldhette, neki eszébe

doltam

tle

el

sem

jutott.

Erre nem gon-

.

Elkedvetlenedve kelt

föl

helyérl.

Nagyon

rósz-

<75 szül

hogy Béla nem fog

az a gondolat,

esett neki

esedezni,

bocsánatért

borulva

lábához

st

talán

begyeskcmagát s kigúnyolja az dését. Már most mit csináljon az ékszerrel ? így is, úgy is baj. Méregbe jött s oly heves kézmozmegbosszulja

mintha

dulattal nyúlt az ékszerhez,

az ablakon.

De

nem

valóban Béla választott,

ki

akarná dobni

nem ok

s

nélkül,

mert

rossz Ízlés ember, oly ékszert

mely épen

finomat és egy-

neki,

ilbk

nem feltnt, de

szert, bájait.

megsajnálta

olyat,

mely emelni fogja

Nézegette, vizsgálgatta egyenkint

s

nem

tu-

dott betelni nézésükkel. Különösen tetszett neki az a szép zöld smaragd,

alakban rabot.

sem volt

oly

látott ily

nagyobb minden da-

hol kisebb, hol

kedvessé és drágává

Sohasem

tett

közelrl smaragdot, soha-

volt kezében ennyi kincs, soha életében nem módja így fölékíteni magát.

— Igazán —

keményen

Ítéltem

meg szegény Bé-

suttogta, játszva hol a karpereczczel, hol a

lát

Neki

nyaklánczczal.

Ó

mely

sincs

semmi rossz szándéka.

csak egy kis örömöt akart okozni nekem. Tudja,

külhogy bálba készülök, a jogászbálba, hiszen jogász, elnöke dette a meghívó jegyet, negyedéves a bálrendez-bizoítságnak, retné, ha

nem

mindenütt els. Sze-

csak csinosan felöltözve,

hanem

való-

hogy minél szebb legyek, hogy büszke lehessen reám, hogy bámuljanak az emberek, midn tánozolni látnak vele. Tudja azt is, hogy szegények vagyunk. Ajándékot

ságos

nyiltan

finom

díszben

nem ember,

jelennék

adhatott,

meg,

nem

akart

megsérteni,

gondolta, hogy ha így titkon küldi.

nem érezhetem magam sértve, senki sem tudja meg. Valóban magam sem sejthettem volna, ha szolgája történetbl nem dadog. De miért küldi szolgájától ? Maga, szegény, csak nem hozhatta, idegenre pedig nem bízhatni

mint atyámnak régi barátja,

ennyi kincset a gyertyához

van

.

.

De

.

mi ez?

emelve a

írva, talán

a

—

Nem

nevem.

hirtelen

kiáltott,

—

karpereczet az

.

«Aime

.

.

qui t'aime, et sois heureuse en lui»

gyon szép. Ezt abból a könyvbl

ide valami

-

.

.

.

celui

Szép, na-

melybl a minap egy verset olvasott föl nekem. Mily lelkesen olvasta, hogy kiemelte e sort Mintha most írta ki,

I

hallanám,

is

látnám

s

Oh, édes Bélám,

körül.

relmedre,

csak

rózsaillata lengene

hajának te

sohasem

most vallod be

c^éloztál

sze-

mi g)'öngéden.

s

S én mégis vádollak. Bocsáss meg! Íme, karomra húzom karpereczedet. Mi jól áll Hát e fülbe.

.

miért

vrlókat

nem próbálnám

.

Ah, be

föl ?

fölsé-

ges, mi szép leszek a jogászbálban?

E

végszavakat már tükre eltt mondta, a fényes,

tiszta,

nagy tükör

mellett

is teljes

eltt,

Megkönnyebbülve, egészen átadta magát eg)'ébre,

s

a

felindulásának.

az

szerelem,

Nem

csak azzal tördött: vájjon

önvádtól,

hiúság és ki-

gondolt

semmi

fel

nem

vo'na-e jó báli

az ékszereket. Legalább azt

minden mozdulatából. A fiókból fést és szekrénybl ruhát vett el. Újonnan fémagát, egészen máskép rendezte fürtéit s

sejtettem

sülte

világítás

csak arra, hogy szép, hogy Béla szereti

ruhájában próbálni

kefét,

gyönge

szabadulva

ját.

váncsiság

mely

szépségében sugározta vissza alak-

a

egyszerre

szebb,

ünnep élyesb, úribb alakot

A

nyakának szépsége.

kerek

fehér,

s

lai

csak

inkább kiemelkedtek halántékának körvona-

váltott,

báli s

otthoni ruha közt csakugyan nagy különbség

Alig lehetett

koszorús

Charlottera

fehér ruhában,

Erre már

rajta.

karjára,

oly

illik

mely most van elször

az ékszer! Bátran letekinthet

gömböly

fehér,

a

oly szépen simul

s

reá a smaragdos aranykarperecz hat,

bátran hajlong-

;

nyakláncz sárgazöldes fénye most élénkíti,

majd enyhíti nyaka és

fehérségét

válla szikrázó

valami tündéri bájt kölcsönöz körvonalainak; a

van.

ismerni ebben a virág-

fülbevalók mi kedvesen rezegnek, mint

s

azok

harmat-

csöppes zöld levélkék, mintha édes titkokat susog-

mellt alatt mi örömben dobog a szív, mintha az a mellt nem is volna egyéb, mint egy szívébl ntt virág. nának

neki

s

a

Bohó ábrándjából szó

léptek

verték

és

örömébl

föl.

Azt

a folyosón hall-

atyja; hirtelen

hitte,

lecsatolta a karpereczet, a nyaklánczot vetni.

Nem

—

De

abban hagyta, a

le akarta

is

léptek elhangzottak.

hanem valamelyik S ha atyám így találna is ?

atyja volt,

.

lakó. .

nám, ruhámat próbálom, az ékszert

.

Azt mondacserébe kap-

tam az aranymvestl anyám ékszereiért, persze pótolnom kellett sokkal, de gazdálkodtam, egy év alatt sokat meg lehet takarítani a konyhapénzbl, meg sok másból. Atyám elhinné,' de hazudnék. Ártatlan hazugság. Nem hazudtam-e még máskor is neki, mert levertem egyik legkedvesebb képét s azt mondottam, hogy magától esett le mikor a ;

Gyulai Pá]

:

Nk

a tükör

eltt.

,

-

178

minap nagyon fájt a fejem, nem mondtam-e, hogy nincs semmi bajom, ne hívjon orvost s nem hazudott neki édes anyám is halálos ágyán, mikor azt mondotta, hogy jobban van, pedig szegény ;

már haldoklott? Az

ilyen hazugság szabad.

így megnyugtatva magát, újra fölcsatolta a karpereczet, újra a tükörbe nézett és mosolygott a tükörnek, arczának, mosolyának boldogságának. Tel-

meg

jesen

volt elégedve magával s kétszer-három-

szor ismételte suttogva

heureuse en

ct sois

—

Bizony senki

jogászbálban.

—

:

sem

celus qui t'aime,

itt

szebb

nálamnál

lesz

Hogy fogok

azt a büszke leányt

Aime

lui.

Bélához

illeni

!

a

Annát,

a szomszédban, enni fogja

majd a méreg. Elbúhatik majd silány ékszereivel mindig fitogtatja, magára rakja, még ha csak a Városligetbe megy is, pedig az ékszer csak bálra, ;

nagy társaságba

estélyre,

leány, csak

füszerárús

Nem De

ha nem jönne mersöm, asszony,

tánczra

Bámulni,

is

irigyelni

Nem

is.

fognak,

illik,

nyelvek .

.

de azért

ott

férfi.

,

csak

nekem elég Bámulni

!

.

.

.

De

is-

fogják,

elembe j, üdvözöl, tánczolok-e

szent

igaz,

mással

1

de rágal-

hogy oly szegény lánynak

udvaroljon, azt az ékszert

úrfi

.

lesz

el,

leány,

adta neki ajándékba

van

tudja

commis-k udvarolnak neki.

midn belépek, Béla kér. Nem is tudom,

hogy a

mazni

Mit

tudom, vájjon meghívják-e a jogászbálba.

is

báró

való.

s

így tovább.

van benne

is

bizonyosan

Jaj, a

gonosz

valami igaz, van

.

.

.

Oh, ha szegény jogász volna, mint más. épen oly szép, csinos, úri, mint most.

Ujra fölcsalcUa a

Gyulai

:

Nk

a

tükör

k<^rpereczet, újra

clott.

a lükcile nézell.

•?« tS

1

Iar»

I

•79

Oh, ha jövendben, mikor végez, nem jószágait venné át, hanem valami hivatalba lépne, oly hivatalba, melybl tisztességes úri módon meg lehet élni. Akkor nem rágalmaznának, tudnák, hogy nül vesz.

Nem

a bárót szeretem

De

báróné lenni.

Eltnt

nem akarok

benne,

vájjon lehetnék-e ?

arczárói

.

.

.

mosoly, elfordult tükrétl, a

a

karszékbe vetette magát. Bosszankodva, szenvedve gondolt

nem

Bélának alkalmasint

mi

arra,

eszébe ilyesmi, mikor egy szép

jut

pol-

De

gári és egyházi jogot, philosophiát, morált.

nek

jutott

negyedéves jogász, hallgatott

eszébe, pedig

ni

ki-

arczra

tekint ?

Mi

szükség

midn

a

szív

lángol?

Melyik költ dicsítette valaha az

észt,

mikor a

szív vágyairól

az

észre,

énekelt

s

egy huszonkét éves

hogy belé szeret mes-

lehet-e rossz néven venni,

leányába

tere

egyébre

?

szerelmén

és

ízlését

Jó

ürfitól

kívül

sem

senki

nem gondol

tagadhatja,

leg-

kevésbbé az atya. Becsületében senki sem kételked-

egyetemen legjobban

hetik, az

szer volt párbaja.

alább

délyének, melyet

követ reá, is,

ki

nincs-e

nem

ha

l, már

két-

rossz szándéka nincs, leg-

nem

állhat ellen

szenve-

tanult korlátozni, az vessen

sohasem tévedett. S ha baj történnék okos és jó anyja, ki tanácsoljon

ott

neki,

elfordítsa

szí/e,

sok

hatni,

a

mi

Semmi

hiszi s

úgy

vív és

fejérl

pénze,

vészt,

a

még

melylyel

nincs-e azt

is

nemes

kárpótol-

És Charlotte miért sohasem hallgatott juris

kárpótol hatatlan.

legyen okosabb nála és philosophiae

?

Ó

professorokat,

csak

szeretni ta-

i8o

Mikor nem

nult.

vénykönyv, mely

E

volt ez

nyomorúságos

eszembe

szabad

?

—

nekem

gondolatok

nem Charlottenak. O nem st nagyon is gondolkozott,

és

kedvében,

Nincs tör-

eltiltaná.

jutottak

volt

tréfás

oly

komo-

hogy csak egy párszor pillantott föl a karszemben lev tükörbe. De mi haszna a gondolkozásnak, ha csak arra használjuk, hogy tulajdonkép ne gondolkozzunk? Mi szükség az észre, lyan,

székével

ha

mint

egy béres

journalista,

csak a szív téve-

önvád szigora, ha oly könnyen megengesztelhetni, mint egy haragos gyerdéseit igazolja?

S miért

az

meket ?

— Miért

halkan,

Nem

ne lehetnék báróné

tudok-e jobban

báróné?

— monda elször — Miért ne

mind hangosabban.

aztán

Nem

?

francziául, mint

szeret-e Béla

s

akármelyik

mi lehetetlen a sze-

relemnek? Csoda volna-e? Két-három esetet tudok egy pár negyedik

év ?

alatt

Az

miért ne lehetne az

;

igaz,

itt

Pesten

enyém

nem kelhetünk

a

össze.

Béla anyja, az a dölyfös asszony, megakadályozná, atyámat nák. róla,

Mi

felingerelnék, az egész világot fellármáz-

Mindennek

titokban kell történni. Szó sincs hogy Pesten tarthassuk esküvnket, pedig kár. szép volna együtt a sok kocsi a templom eltt,

templomban. Hogy várnának, néznének "bennünket, érkezünk-e már, díszmagyar rua sok

nép

a

hába öltözve.

De

mit tehet az ember róla?

külföldön fogunk összekelni. elutazunk, senki

ban,

sem

Az

esti

fogja tudni az egcsz

még atyám sem; másnap

Majd

gyorsvonaton

Bécsbe'n

város-

vagyunk,

nemsokára Parisban. Bécsbl írok atyámnak, meg-

Az

nyugtatom. Béla

szeresie,

is

fogunk együtt

báróné dúlni-fúlni fog

dölyfös

a

Mit bánom

haragjában.

.

.

Nem

.

hiszem,

könnyen elbánik vele

.

.

hogy

Nem

meg nem enged-

a világért

lakni,

.

ném. Jó, hogy Bélának nincs atyja, attól, megvalEgy év vagy legleljebb másfél év . múlva! hosszú id ... Ej! a napok röpülnek, ha boldogok vagyunk.

lom, félnék .

.

.

.

.

Mintegy kifáradva lára.

hajtotta fejét a karszék olda-

Álmodozott ébren, elmélkedett álmában. Foly-

nem magában gyö-

vást a tükrön csüngött szeme,

nyörködött jól

többé,

szemének

esett

gyertya és

máshol a

gondolatjai,

jártak

de

smaragd és arany fénye a

tükör fényébe olvadva.

Mennyi fény

ragyog körüle,

de semmi sem oly fényes, mint lelkében a jövend. Nem ügyelt semmire, csak

gondolatjaival fali

foglalkozott.

Nem nem

óra már tizenegyet ütött,

atyja oly hosszasan késik,

még

azt

hogy a

hallotta,

aggódott, hogy

sem

vette észre,

hogy a gyertyából már alig ég egy darabocska. Be-behunyta szemét, elszunyadt, de foly ást álmodozott, ha felpillantott órácska, e

forintos

is.

Mit

van, az oltár eltt örök

udvart,

az a

olasz

t

e két-

három krajczáros gyertya, st

mindennél drágább öreg atyja

mikor

érdekelte

is,

hséget

mikor

operában szemcsövezi

Champs Elysées-n

Fréres Proven^eauxnál ebédel

kocsizik ;

Parisban

esküszik Bélának

midn

a s

császári

a

Trois

az ostendei

fürdn van, Svájczban utazik s mindenki lítja meg: madame la baronne.

így szó-

l82

Gonosz álom, miért

csábírod te isi Hiszen eléggé

csábítja tükre, ékszere s a csinos báró úrfi, ki oly

kedvesen köti

nyakkendjét,

kalapját s

tartja

Inkább

nem

csapja

s

hagyatva

kezében

mindjárt az asztalra.

t

tépett

magát halványon,

el-

átkozva azt a fiatal piperkczöt, ki egy-

8

volt,

hogy beléje szerelmes.

nem adnám, ha

élne az öreg francziáné,

azt

Sokért

is

képeit, öreg atyját

kétségbeesés

hajával, könnyeit törülve,

szer

leülve

iszonyú képeket a nyomor,

mutatnál neki

gyalázat

ki

képzelte

ha most betoppanva, letépné róla az ékszereket, ha összeszidná, a hogy csak tudja, pedig jól értett hozzá,

st még

azt

sem bánnám

—

bocsássa

meg

az Isten bátorságomat, ha felkapná azt a lineát...

Tudom megtenné mint nyelve nál

—

—

keze épen oly gyorsan

s talán

most szégyenedben

gudnál

durva

anyádra,

s

a

ki

szeret

megátkoznod finom kedvesedet, álmodozzál, féltelek! ...

ébredj

járt,

sem volna. Hadd sírne késbb, hadd hara-

elég

Charlottel

s

ne kellene

a ki megcsal. Féltelek,

Ne

nagyon

A

gyertya véglobbot készült vetni, siettem

Az

szobából.

ki

a

átkozott Jépcszet természetesen most

még

sötétebb volt, mint mikor feljöttem. Két lép-

csn

szerencsésen

resnem elestem,

Nem

tudtam

volt,

a

fölkelni,

mindössze

hogy kezemmel

kett.

mégis úgy

meg

megke-

félre lépve

fels

a

aljáig.

Pokoli

tetszett,

a falat, az

bámban fekünném

sötét

s

csak annyi

izzadság?

volt,

mintha egy

utczai

is

a fejemen kapott ütést

vagy

Vér-e

megtapogathattam.

mind

jó lesz

kezdem, de

csaknem eszméletlenül gurultam

s

lépcszet

erm

De

lehatoltam.

karfát. Keresni

a

lámpa

kis

Talán

de pillanatokra fény világítaná

fénye, mintha

a kandalló fölötti tükör

darabocska tört fényét látnám.

Némi

szo-

egy

utczai zajt ?s

hallék. Segítségért kiáltottam. Újra pokoli sötét és

mély csend ln, csak koronként hangzott fel a Allons enfants de la patric! Parisban

távolból:

vagyok-e

újra, az

utczáról hangzik-e a dal

késn hazatér

franczia

öreg francziám

j

dalát

dúdolva?

Nem

ifjú

felfelé

a

ajkáról,

valami

vagy az én

lépcszeten

kedves

tudtam elhatározni, mert éles

184

fájdalom

Midn dásából

agyamon, fejem kábulva ha-

nyilaJott át

nyatlott hátra

egészen elvesztem eszméletemet.

s

ájulásomból vagy kimerültségem szúnya-

magamhoz

egy

nagy toll

nem

szemben, hanem

is

könyvekkel

perczegett, a

talnál

n

egy

mormolt,

átszellemült

mintha

a

majd

arczczal

íróasz-

papirra; sutto-

elnémult

fordult

a

híres

amolyan

s

újra

tükréhez,

írón, az újabb

lyra múzsája, a mint elnevezte

mit annyival

a

egy

pedig

ott keresné, mit le akar írni.

Ez Árpádina,

szavai

oldalvást,

elhalmozott

beírt

félig

kiáltott,

féle

kényelmes de nem az

hol az asztal fölötti kisded tü-

írt,

körbe tekintve, hol gott,

hanem

énektöredék helyett

az

tükröt,

álló

láttam,

is

Se

volt.

alján,

szobában,

Tükröt

pamlagon feküve. enyémet,

lépcszet

a

bebútorozott

csinosan

nappal

tértem, fényes

szobámban nem voltam, se

inkább

t

mert

elhihetni,

szerint, a legjobb

itt

ban? Tehát lépcszet

lakik a József- s

vett

ápoló

lap,

nem

saját

mveket

dicsekszik.

könyörült rajtam,

aljáról,

e

íróktól közöl

közönség osztatlan tetszésével

Árpádina

magyar

egyik divatlapunk,

s

Tehát

a Lipótváros-

hozatott

gondjai

alá,

fel

a

szóval

s jól érzem magamat ? Nem, ez hihetetlen Az igaz, nagyon érzékeny szív asszony, legalább verseiben annyi az érzés, a mennyi hatnak is elég volna, de engem mégis bajosan szánna meg. Kiépítem kegyébl egyszer azt találtam volt mondani róla egyik barátnjének, úgy titkon, egymásközt szólva, hogy bizony nem bánnám, ha Árpádina még kétszer

neki köszönhetem, hogy újra élek I

;

,85

rosszabb

verseket

jobb rendben

írna

is,

csak tartaná egy kissé

házát. Persze a jó

Megsértettem benne az

neki.

barátn besúgta

n

író és

e két hiúság pedig a legsebezhetbb

Épen

s

hiúságát,

legbosszú-

nem

hiszem, hogy Árpádina hozatott volna föl szobájába. Ha valaki csakugyan jót tett velem, ha nem látatlan kéznek köszönöm e kényelmes pamlagot, akkor bizonyoállóbb e

földön.

azért

san a férje szánt meg. Eg)'ébjránt kölcsönbe esett volna.

Én

megszántam e derék becsülegjobb gazda volt megyéjében,

sokszor

is

letes embert, a ki

mindent

jól

megfontolva cselekedett és csak akkor

volt

életében

nül

vette.

meggondolatlan,

nem

Valóban

midn

Arpádinát

össze. Árpádina, mihelyt

illettek

férjhez ment, azon kezdette a dolgot,

bl

híres

hogy férjéembert akart faragni. Tüzelte, hogy tart-

son a megye gylésén beszédeket, választassa

meg

magát képviselnek, írjon vezérczikkeket. A férjnek semmi kedve sem volt ilyesmire, azt mondotta

:

éljen

hetsége

minden ember

szerint; a

gári kötelességét.

naszkodott, hogy

nélkül

is

a

maga módja

tudja

Árpádina szerencsétlen férje

nem

érti,

és te-

teljesíteni volt.

pol-

Pa-

áldozat, s ily

szellemtelen emberrel, bajos kihúzni az életet. Sze-

ember neje lenni, s minthogy ez sehogy sem sikerült, maga lett híres n. Elször a társadalmi téren lépett fel, minden rossz könyvre

retett volna híres

elfizett gyjtött a vidéken, miért a divatlapok nagy honleánynak kiáltották ki ; a közel es kis városban

mkedveli eladást

rendezett,

mindig

i86

maga

játszta

séretében

fszerepet,

a

küldötte

valamelyik

igen lelkes levél kí-

s

Pestre a tiszta jövedelmet

fel

szerkesztjéhez

lap

;

jótékony

egyletet alakított, mely ugyan kevés jót

nagyon

felhívás reá

oly

is

hatást

írói

pályára

dött

föl,

szépen volt

de a

tett,

még

írva,

czélú

Pesten

hogy Arpádina elhatározta az

tett,

lépést.

Elször egy pár

verset

kül-

a szerkeszt megcsillagozta, megdicsérte,

égig magasztalta. Nemsokára három-négy felhivást is. Majd minden lapban épen azért minden lap di-

kapott más szerkesztktl lehetett

olvasni nevét,

költ

csérte s így híres

lett.

Ez

nem

oknál fogva

maradhatott falun, a fvárosba kellett mennie, hogy élvezze dicsségét, megismerkedjék a szép

mekkel élet

s

lelkesülést merítsen a

új

mozgalmaiból. Férje százszor

de mind

Legalább

hiába.

meglátogatták elször a

is

szelle-

nagyobbszer ellenmondott,

télre beköltöztek Pestre;

ns

írókat, a

ntlenek

és

fiatalabbak eljöttek magok, a szerkesztk, tudniillik a

divatlapszerkesztk,

st egy

egymásnak adták

öreg költ és kritikus

egy félszázad óta mindig a s

fiatal

az ajtót,

meglátogatta, ki

irodalommal

nincs egyetlen újabb tehetség, a kit ne

telt is

is

volna

fel

csókjával vagy

homlokon csókolta szép

kezdte. Ennyit

még aznap

nem

este

sipkát vette

hogy az

meg

verseiért

s

szen-

Árpádinát és

tegezni

remélt Arpádina, boldog volt,

egy szép verset

hoz, két hét múlva

kötötte

ölelésével.

tart

írt

az öreg úr-

pedig Pesten a legszebb házi vitte

el

neki, mint saját

keze

Az öreg úr mosolygott, tudta, írónk nem igen szoktak kötni és hímezni.

emléket.

,87

dc azért mégegysztr megölelte és megcsókolta. Arpádina most már valóban fölkent lovagja volt a magyar költészetnek. írt és olvasott, mintha robot-

st

ból dolgoznék,

mulatságait

is

mvészi

valami

vagy tudományos mázzal vonta be. Legtöbbször színházba járt, mert maga is meg akarta kisérleni erejét e téren, a bálokat leginkább azért látogatta,

hogy

nagy világot

tanulja a

Nem

Sand-féle fekete ruhában

nket,

és

fiakat

mveiben. George

leírhassa

író és

maga

Hanem

hétben egyszer. jöttek

mintegy lenézte a fér-

s

kik elég szellemtelenek örülni az

Egyébiránt

életnek.

nem

s

tánczolt, ott állott hidegen, büszkén,

is

adott cstélyt, két

mvész

jelent

és vigasság helyett

így

meg,

s

egy pár írón. Táncz

volt szavalás,

gondolkozott,

ki

otthon vadászni, kevesebbet szédokkal esett

neki,

nevet vett

Ide

volt.

piperkczök, kac^ér nk, csak tudós,

melyek nagyon unalmassá tették az a férj

más

ez egészen

igazában

Isten

jobb

felolvasás, estét.

volna

szeretett

költeni s a jó

mulatni.

vita,

Legalább

Az

is

szomrosszul

hogy Zsuzsika, mióta Árpádina fel,

t

s

írói

gyermekeit egészen elhanya-

golja s majd mindig oly tintás az ujja, mint valami

diáknak.

Azonban mindezt nagynehezen csak

el-

trte, hinni kezdte, hogy neje csakugyan nagy szellem, kit

nagy tik,

nem

tisztelet,

félteni

érthet; néha hízelgett neki az a

melyben nejét

pedig épen nem

a divatlapok részesíféltette,

hiszen az volt

hogy Árpádina csupa szellem. Mindamellett négy dolgot sehogy sem tudott megemészteni elször azt, hogy Árpádina rövid hajat kezd viselni. a baj,

:

88

mely egész

férfivá teszi

;

másodszor, hogy rendet-

len fölkelési- és lefekvésével egészen megrontja a

nyomdai

számla

mindig

mondja

boldogtalannak rossz

férj

könyvárusi

a

végre, hogy szeretett fele-

s

;

költeményeiben

sége

hogy sok

harmadszor,

házirendet; és

szerencsétlennek

magát,

és

bizony

mintha

volna. Ezért sokszor összeszólalkoztak,

leginkább zokon esett a

a mi

kivált ez utóbbiért,

sem tudta megérteni

szegény férjnek, és sehogy

neje magyarázatát, hogy tudniillik a költnek min-

dig epedni kell valami elérhetlenért, eszményképért,

szenvednie akkor

Nem

írhat.

értvén

is,

ha boldog, különben nem

költészet

a

ez

elméletét, azt

hogy épen azért valami mély igazság; trt, nem panaszolt senkinek, de azt hiszem, hogy úgy titkon, mikor nem félt, hogy feleségének valamelyik hitte,

vendége kiolvashatja

tudós

megvallotta

arczárói,

magának, hogy

egyszer

oly

kincs, a kire

teljesen méltatlan

kár

;

is

egy falusi

volt

csak

oly drága

gazda,

mint

,

tle megfosztani más

méltóbb embert, de már megvan, gítni

mégis

írón

nem

lehet

a dolgon, mert több a becsület, mint a

se-

bol-

dogság.

A

szomszédszobából kihangzó gyermeksírás meg-

zavarta mind az én elmélkedésemet, mind Árpádina írását.

—

—

kiáltott be bosszúMiért sír az a gyermek ? san Árpádina a szomszédszobába, melynek ajtpját

hirtelen felnyitotta.

— Talán

múlik,

egy

tegnap

is

kis

baja

van, a

gyomra

fáj

;

el-

úgy volt, ne búsuljon a nagysá-

189

—

gos asszony,

ölébe kapva a

felelt a szárazdajka,

gyermeket.

—

de

Jó, jó,

gyétek

a

háborgassátok az embert, vi-

harmadik

szobába, a

—

semmit

csinálhatok

becsapta

aztán

ne

az

ajtót,

sírástól

nem

Árpádina,

ismét íróasztalához tele-

dolgozatát

pedve, fölvette

sok

pirongatódzott

s

nagy páthoszszal

ol-

vasni kezdte

Nem

tudjátok, mi az anyaérzés. Örökös gond, aggodalom, féltés. Mégis a legnagyobb gyönyör a világon. Gyermekemben mennyországom' látom.

—

Valóban ez szép költemény,

kivált ez a vers-

mondhatom ilyet még sohasem munkám, felülmultam maganem adom se a SziváJványn2^í, se a

szak igazi gyöngy, írtam, ez

mat

ezt

;

Csillagnsik,

a

legjobb

se Hölgyek lapjándk, az Ibolyának adom,

szerkesztje

méltányol a szerkesz-

leglelkesebben

Neki adom, megérdemli. A rímek is jók, a caesura is megvan, pedig azt ritkán találom el,

tk

közt.

egyébiránt az szív,

nem

is

olyan fontos.

az érzés, a melegség, a

mind megvan. Az

ki,

Talán új

..

Ebben nem

mnek

fogja nevezni,

hogy két napig olvashassák

Kétszer-háromszor felolvasta aztán a tükörbe

vers lelke a

Ibolya szerkesztje, tudom,

hagyja csillag nélkül, remek vasárnapra adja

A

gyöngédség.

nézett

s

belé

még

e

veszett

versszakot, tekintete.

gyönyörködött lelkesült arozán, vagy pedig

versszakon

gondolkozott,

nem tudtam

elhatá-

hogy az íróasztal fölötti tükör fontos szerepet játszik Arpádina költi munrozni,

de

úgy

látszott,

190

kásságában.

A

köJtk igen különozök dolgozás köz-

Az egyik nélkül nem is ben.

kávétól

veszi

csak sétálva tud

lelkesülését, a

a másik szivar

írni,

harmadik a fekete

gondolkozik, a

negyedik

tollat

rág,

az ötödik botot fog kezébe, a hatodik a karszék-

ben

hetedik

hintázza magát, a

mint

kiabál

egy

úgy ír, a hogy szoktatta magát. Árpád ina a tükörhöz szokott. Lehet-e ezt rossz néven venni egy ntl ? Bizonyára nem ; s rült,

s így

tovább

abban, hogy tatva,

az

egészen

ki ki

:

ember magát

átszellemülve

lelkesülve, elragad-

lehet

látja,

valami, a

mi fokozza a lelkesülést.

Elég az hozzá. Árpádina

költött

tükörben. Természetes, hogy

gát a

törhette fejét a rímeken

nem

folyvást

nyugperczben,

egy-egy

s

nézte ma-

és

változatosság kedvéért, megigazította nyakszalagját,

kellemes

balrendbe

hozta

fürtéit,

st

futólag fo-

nem romlanak-e? Mindgait ezt nem gyanúsító szándékból mondom. Árpádina nem volt hiú, mint a többi n, st épen abban megvizsgálta: vajon

is

állott

büszkesége, hogy megvetette a a szellem

a divat változandóságát, s

az'ifro.

ruhát,

örök szépsé-

gében keresett gyönyört, de mint költnnek, természetesen

zonyos

öltözékén

benne, mit képeken.

nem

A

a

tüntetnie bi-

Gondolatot akart kifejezni

meg

találhatni

bánatot,

kellett

föl

is

sesthetikai irányt.

világ

a stereotyp divat-

megvetését,

a

ni

emancipatiót, a fenköltséget, a szellemességet igyekezett

megérzékíteni

magán

mindez emelje természetes reggelenként

nem

sok

módon, hogy Minthogy pedig

és oly

bájait.

idt áldozhatott

az öltöz-

191

ködcsrc, öltözékének legfeljebb csak alaprajzát vázolta Ic

s

árnyalást

a és

munkásság idejére hagyta az

költi

szintén

mit

befejezést,

oly

kevéssé

lehet rossz néven venni tle, mint Byrontól, sötét kedélye mellett

is

kendje rendetlen megkötésére a megbízástól.

—

lép

—

Nagyságos asszonyom, inas

—

hogy

nagy gondot fordított nyakigen

s

szólalt

a piktor ide izent,

rizkedett

meg

a be-

hogy várja nagy-

ságodat tizenketttl háromig.

—

nye,

Mondd

van.

Jól

—

az

folytatá

meg, hogy elmegyek. Ej-

inas

után

távozta

gondoltam, hogy az Iholya annyira kiadásával.

A

örvényébe

kell

siet

szerkesztnek igaza van, sülyesztenünk

azt

a

—

nem

is

arczképcm a feledség

rossz

tavalyi

Oly rossz képet soha életemben nem láttam. Semmi, de semmi kifejezés rajta; olyan vagyok épen mint egy vénül gouvernante. Természetes, mert egy képet, mely

Szivárványh2Li\

a

jött

rossz photograph-képrl rajzolták. keli

sikerülni

.

.

De még nem

,

ki.

Ez újabbnak

is

jól

gondolkoztam

hogy mily ruhában és állásban vétessem le magamat. Most már nem az íróasztal fölötti kisded tükörhöz fordult Arpádina, hanem a nagy állóhoz. Elébe állott, nézegette magát, némi színpadi állást vett s késztette kezét, arczát, szemét, hogy róla,

valami gondolatot fejezzenek

—

Nem, ebben

magam. nem magyarban

levétetni

a franczia

A

múltkor

rajzoltak

is

le.

ki.

ruhában nem fogom nagy hiba Jól

volt,

jegyezte

hogy

meg

a

1

92

Csillag szerkesztje,

nemzetének, látni.

lyik

hogy oly honleányt,

ki

szóval

könynyel oly szívébl áldozott

és tettel, dallal és

ruhában

nemzeti

óhajtottunk

volna

De memondva magyar ruhámat válaszszam? Az egyszerbbet Ez nagyon szépen

volt

.

.

.

múzsákhoz nem illik a csillogás mondja egyik költrársam, hogy a csalogány kopott fakó ruhát hord. Az a csinos kis dolmányka

természetesen, a s

jól

nyakig begombolva, vékony vörös

gombokkal

ezüst

épen

fog

illeni

zsinórra,

apró

nekem.

Nem

fejemre? Az némi amazon színezetet adna alakomnak, mi épen nem árt fejkött semmiesetre sem te-

tudom, kalpagocskát tegyek-e hsies, némi

;

szek, az

prózai, aztán

oly

Karomra

hajhoz.

jó

Arázom búskomoly, szemem rül,

nem

volna, ajkam

Nagyon

vagy az találnak

me-

sírni akarna, vagy már sírt homlokomon, büszkeség és dacz vonulnak

körül és

fejezni

rövid

karperece.

fájdalmas mélába

mintha

el...

a

illik

is

lesz a rablánczos

jó leszi

Hazafi fájdalmat fogok ki-

kezemben lev egyik könyv lapjára asztalon elttem fekv papirra épen jól egyik versemnek e sorai

s

a

Oh Istenem, oh Istenem miért, Hogy a nsz ív nem adhat drága I

vért,

Csak könnyeket, hazám, szerelmedért

Megörült kidolgozni. léje állott,

a

Egy s

reá

sietett

kis asztalkát tett a

1

azt jobban

tükörhöz, mel-

támaszkodva próbálgatta az arcz

a szemek fájdalmas méláját, az homlok büszkeségét. Nem volt megelégedve

búskomolyságát, alak és

gondolatnak és

?

'93

magával, széket hozott

s

ül

helyzetben törekedett

nemzeti fájdalomra. Azonban

nem

hajthatta végre,

mert a belép szobaleány figyelmeztetni merte, hogy a szakácsn kéri a nagyságos asszonyt, méltóztassék kijni

s

holmit

kiadni

a mai ebédre.

—

Mindig háborgattok

ugorva,

mélyen

s

jogtalanság csát,

míg

föl

kiáltá

odadobta

s alá járt a

nyomorult

—

érzett boszúsággal,

szülhet,

aztán a

!

az

világi

az

éléskamrából

Árpádina

mint

fel-

csak a

éléskamara kul-

szobában, mintegy várva,

bajok miatti felindulása le-

csendesül s eszméit rendbe szedheti.

—

Még

ban némi a

sem

lesz jó

bírálati

rendrség

—

folytatá, lehangoltságá-

fel benne. Így arczképemet, senkit sem

ösztön ébredvén

lefoglalhatja

üldöznek annyira, mint engemet. Verseim közül a legjobbaknak kell fiókom

S ezek

a kritikusok

is

börtönében szenvedni.

még támogatják

a hatóságot,

beszélnek üres hazafi phrasisokról, szememre vetik, hogy ni étlen dolgokat írok, költészetemnek nincs földje, nagy szenvedélyekkel birkózom s dagályba

fakadok irigy és

Hpen ezen szavakkal. A rosszakaratú, goromba emberek Csak az vigasztal, hogy

ki.

I

mindezt csak egyetlen lap

teszi, egy unalmas, pemelynek szerencsére nincsenek elfizeti. Ah, mily tövises az írói pálya, mennyi mindennek ki van téve egy szegény De vajon George Sandot nem támadták-e meg? Bátorság Árpádina,

dáns

lap,

n

I

talpad alá szeged e vipera-fajzatot.

Ers,

szilárd

léptekkel

folytatta szobai sétáját,

mintha mind kritikus fejeket tapodna. Épen Gyulai Pál:

Nk

a tükör eltt.

ír13

194 asztala mellett

ment

el

szeme

ráesett

s

az

imént

bevégzett költeményre.

—

nem jobban

Vájjon ez a szép versszak

nék-c arczképemhez

Persze, akkor egészen

?

kellene kifejezni alakomnak

:

ille-

mást

az anyai érzést. Kert

lehetne a kép háttere, szi lombok, hervadó virá-

gok, melyek mintegy

gomat. Hiszen

gyok boldog

?

jelképeznék

nem

ki

látja

letarolt belvilá-

rajtam,

Becsülöm férjemet,

hogy nem va-

h vagyok hozzá,

de szerethetek-e oly embert, ki engem nem képes erszakot a szíven ? Ki oly elvetemedett, hogy a nt szerelemre kényszerítse ? felfogni ? Ki tehet

S valóban nem szeretném, ha

világ azt hinné,

a

hogy boldog vagyok, hogy magas röpt szellememet kielégítheti e prózai ember. Igen, körlem sárguló lombok, hervadó virágok, arczomon bánatos resignatió, de a melyet valamennyire földerít az anyai

Angyalias

érzés.

gyermekemre, s

ki

benne c versszak:

Ez

érzés!))

ellen

játszik,

«Nem

még

tekintenék

mosolylyal

lábamnál

tudjátok

a kritikusok

nem mondhatják, hogy nietlen, foglalhatja le. Épen jó lesz.

le

kezemben könyv

a

mi az anya-

sem szólhatnak, rendrség sem

Ment zést,

a nagy tükörhöz s elpróbálta az anyai érde reám nézve kevés hatással, alkalmasint

mert a háttérben

azért,

hervadó virágokat nem

Maga jával

—

s

sárguló

lombokat, se

s a kis

gyermek sem

fben.

a

játszott

se

láttam

a

költn

is

elégedetlen volt compositió-

lehangolva fordult

Ez sem

jó,

---

cl

tükrétl.

kiáltá ingerülten

— sem

k-.

'95

sem

nem

ac^él metszeten

fejezhetni ki jóJ a sárguló

lombot, a hervadó virágokat, e mellett kis fiamnak

épen oly

is

prózai

megrontaná a közönség elébe

van, mint atyjának.

arcza

hatást.

Aztán

Csak

való.

igen

családias,

Ez nem

a kritikusoknak tetsze-

sem veinné észre benne azt a hibát, a mely nekem mindjárt eszembe jutott. Mind igaz, de hát ugyan hogy rajzoltassam le magamat? Nemsokára mennem kell. Hogy nem gonnék, azt hiszem, egyik

dolkoztam

róla elébb? Ujra

el

fogják rontani ké-

pemet. Szörnység!

A

nagy tükörtl íróasztalához

ban mondva a

nem kis Néhány albumot hányt

szer csakugyan kesülést. kis

sietett,

könyvben

vagy job-

azonban most az egytükrébl akart merítni lel-

kis tükörhöz,

föl

s

egy záros

tisztába írt verseit lapozgatta, szóval

kereste az asztalon arczképe eszméjét.

—

Megvan

!

Ez épen

jó

lesz.

Fölséges

vers,

mély értelm és magas szárnyalású

Oh nem

meg

ért

Meg nem

ez a világ.

engemet Megvetettem a mi földi. Szállok a felhk felett. Az eszmények menyországa

Szenved

Ez

a vers igazán

érthet

1

lelkem világa.

kifejez

mindent, költészetem,

életem, arczom egész szellemét. illeni

mint egy tört

Mily

jól

fog ehhez

ég felé emelt szemekkel, oszlophoz dlök, kezemben könyv

a bánatos

arcz,

a s

könyvben e vers. Ez még a legjobb gondolat, így fogom lerajzoltatni magam.

a

«3*

196

ezzel szaladt, mintha csakugyan

S

hogy

szállana, a

felhk

a kis tükörnél született

felett

gondolatját

nagy tükörben megtestesítse, de nem végezhette

be, mert

hogy ját,

itt

mosón

van a

itt

—

a szobaleány s jelentette,

belépett

újra

a varrón, hazahozta a is

gyermekek ruhá-

és ki kell fizetni.

Mégis csak szemtelenség, nem hagytok az csattant embernek egy percznyi nyugtot sem,

—

Árpádina épen nem eszményi arczczal és han-

föl

—

gon

—

után,

rdés

ez a

itt

Takarodjál

!

fizesd

tízforintos,

Ah

I

—

mindkettt.

ki

szobaleány távozta

folytatta a

csodálkozom, hogy a sok házi

nem

és háborgatás közt ki

gond, tö-

aludt

bennem

a

költészet égi szikrája.

hozzáfo-

Újra a nagy tükörhöz sietett és ismét

szenved

gott az eszmény után sóvárgó

lélek

meg-

teremtéséhez, de megint nem végezhette be, mert

jra

a szobaleány

czédu!át.

leány

bejött

van, aligha

mellette

De

ményi kezecskéjével. eddigi tapasztalásán

tle a mosóhogy ha a szoba-

kérte

és

Árpádina oly ideges

lett,

meg nem

legyinti esz-

a szobaleány,

okulva, ily

úgy

látszik,

magasztos perczek-

ben nem igen mert közeledni úrnjéhez s csak az ajtóban maradt. Azért Árpádinának nem volt egyebet mit tenni, mint dühvel rohanni a nagy tükör-

tl

a kis tükörhöz, az

nem

—

íróasztalon

keresni

s

meg

mosóczédulát.

találni a

Talán abban a záros könyvben

gos asszonyom

—

jegyzé

meg

a

lesz,

nagysá-

mind beljebb lép

szobaleány.

—

Ostoba

!

Én

ott

épen

afféle

haszontalanságot

<97 tartok. TakarodjáJ, vegyétek a

hogy

lehet.

Nektek tudni

mosón. Ez a ti engem akartok terhelni. el

a

számba

a

kellene,

fehérnemt, mennyit

mindennel

dolgotok,

vitt

csak

Végre eltávozott a szobaleány, végre megteremArpádJna az Ibolya közönsége számára arcz-

tette

Az

képét.

könyv

asztalka

helyre nyitva,

szerepelt,

a

épen az idézett

in natura,

kékre

a

s

szoborként

tört

kezében

ott volt

szoba

festett

boltozata

elég illusióval helyettesítette az eget. Mindamellett

Árpádina mégsem

megelégedve,

volt

nem

annyira

Közelebb hajszemmel vizsgál-

a gondolattal, mint a kidolgozással.

tükörhöz

lott a

egész

s

kritikusi

gatta hol arczát, hol termetét.

—

Nem

tudom, hogy és mikor, de

meghíztam,

arc^om sokkal teltebb, mintsem illjék e költeményhez elég karcsú sem vagyok; mindez pedig na;

gyon megrontja az illusiót. Emlékszem, egy igen gyöngéd költ iránt kialudt minden rokonszenvem, midn láttam arozképén, hogy oly vastag, mint egy mészáros.

tatnom

Ah

magam

így teljességgel

Aztán

!

egészen más ruhát

kell

nem

lehet lerajzol-

ehhez a gondolathoz egy kigondolnom, eszményi je-

lentségt, némi magyaros színezettel. Azzal nem oly hamar elkészülni. Szó sincs róla, hogy a jöv hónapban kijöhessen arczképem. De az Ibolya új évi els száma mellett akarja szétküldeni. Már életrajzom kész, a minap maga a szerkeszt lehet

olvasta föl nekem.

Eh

mit

tehetem magam másodszor addig a ruhát

is

bánom Csúffá csak nem is. Egy hónap nem sok, 1

kigondolom, soványabb

és kar-

csúbb

leszek.

is

Hadd

várjon az Ibolya, úgy

egész arczkép az én költségemen

De

elfizetket vár tle

szerkeszt

a

az

is

fog megjelenni. ;

szegény

ember, mennyit fut-fárad, a nemzetiség, az irodalom, a mvészet, a haza érdekében. Inkább

zetek száz példányra, de magamat csúffá

nem

hetem, hiú nyokat, de

költietlen

Nem, ma

nem

te-

vagyok, megvetem a kaczér asszo-

költn

egy

kell

sem rajzoltatom

a világért

Becsengette az

arczképe csak szellemét

költészete

;

elfi-

le

nem

lehet

kifejeznie.

magam

.

.

.

képíróhoz tud-

inast, elküidötte a

hogy ma nem fog ülni neki, csak a jöv hónapban, majd megizeni mikor aztán az íróasztala eltti karszékbe vetette magát hanyagon, el-

tára adni,

;

fáradva

—

elmélázott.

s

hogy

Jaj,

pillantást vetve

— sóhajtá tükörbe — a sok

elfáradtam! a

kis

egy

pár

írás,

házi

gond s ez a siets arczkép Oh, ha ilyenkor egy enyhe kéz simítaná meg forró homlokom, s egy gyöngéd hang susogná: « Barátnm, te szenvedsz!)) Hiú vágy. Elkapott levél vagyok, melyet !

szélvész hajt sivatagokon társára

nem

Oh

reped. férfiút,

dalolnia,

kell

ki szellemi

költi

a

bujdosó

míg

vágyakkal

s

ki

csillag,

asszony, szíve

mely kinek

meg nem

súlyos

pályám

szeret, titkon, szen-

kisér látatlanul, mint véd-

fájdalma könnyem, egyetlen

egyetlen

boldogsága mosolyom

ném

.

ha föltalálhatnám eszményképemet, egy

vedve, önfeláldozón,

angyalom

.

szerencsétlen

talál,

szenvedéseirl

át,

.

:

oh akkor mily örömest tr-

házigondokat, keserségeit,

zsarnok mily

férjemet,

boldog

vol-

199

dobog egy

nék, tudnám, hogy

szív,

meiy engem

megért

Ah nem

ért

Meg nem

Még

meg

ez a világ.

érthet engemet

1

sokáig beszélt boldogtalanságáról, melyhez

nincs fogható,

megigázta

a

a

társadalom

nt,

a férfiak

zsarnokságáról, mely

nyomorul tságáról, kik

nem tudnak üldözi, a legíti

szeretni, a tömegrl, mely tapsaival dicsség hideg fényérl, mely nem me-

a szívet s több

ezekhez hasonló költi the-

mákról, melyeket, azt hiszem, rímbe

De

bizony szórói-szóra nagyon

mondanom, mert mint moló patak

az

fog szedni. volna

elfáradt vadász a

mellett, lassan-lassan

dásba merültem.

is

bajos

el-

mor-

csöndes szúnya-

VI.

Mintegy másfél óráig szunyád hattam s épen azért csodálatosnak tetszett elttem, hogy ébredtemkor is

tükre eJtt

nem ment

az

tözve rajzoltassa

Nem

tözteti ?

Árpádina.

állt

el

magát! Ki

le

fordulva, egyik

fölkelve

ez

csak

Mindkett

arczát

öl-

sem

asszony,

úri

is

háttal levén

láthattam, azért

pamlagról, lábujjhegyen

a

Talán

?

lehet az, a ki öl-

szobaleány, nag)'on

mintha ismerném hangjáról. felém

Mi

hogy menyasszonynak

esze,

fcléjök

köze-

hanem

az öl-

ledtem.

Ah más

nem

ez a tükör

tözasztal !

fölött

szoba

Többé nem Árpádinánál vagyok.

asszony Etelka, a orvosné,

geknek

szánta.

éves

hátra, a

;

beh

Beh kár,

pedig

kár,

hogy

midn hogy

mennyibl Pesten

res orvosnak azt

lehet élni

annyi hitte,

úri

is

A

egészen

meny-

öltözteti, anyja, a híres

báróknak,

meghalt,

nagyúri életet

orvosné

ki

leányát

ki

még akkor két

az íróasztal,

sugárzik, ez a

grófoknak, herczea derék

orvostudor

Etelka alig volt tizenannyi

vagyont hagyott

öt-hat

évig

valóságos

hogy mint híismeretsége volt, hogy az ;

beh

kár,

félig-meddig

is

az aristocra-

tiához tartozik. Pérje

hogy egészen

tett,

bven

tartott,

halála után

mindent elköve-

oda tartozzék. Nagy házat

is

utánozta

költött,

Leányát úgy neveltette, hogy

az

aristocratiát.

beüljék

czegnnek is. S valóban Etelka, ha nem is, de öltözékére, mveltségére,

akár hcrszületésére szokásaira,

szépségére, modorára nézve egész berezegi

Hogy

többet ne említsek, oly

golt, a

szágon.

ne

volt.

lova-

jól

hogy polgári hölgy még soha Magyaror-

A

Egy

?

szépen és

n

urak

fiatal

bolondultak.

bele

szép hölgy és egy szép

ló,

Hogy

is

a fiatal urak

e két eszménye egészen egyesültek Etelkában, mi-

dn

a Városligetben tüzes paripája hátán tova le-

begett a fasorok közt. Járt

den

játszott.

A

házhoz majd min-

a

is

jó társaságban

a

úr, ki

fiatal

némi szerepet

bálokban, lóversenyen, szinházban min-

A nk

denütt megkülönböztették Etelkát.

irigyked-

tek, a férfiak bosszankodtak, az orvos régi barátjai

pedig épen szemrehányást tettek az anyának. Szóval

grófnkrl

folyt a pletyka.

reá,

set hajtott

ségébl

minden körében csak ez újdon-

majd

a város

sült

boldog

az

csak

történt

keve-

orvosné

ket

a

teljes-

nagyúri

meghívják. Fájdalom, ez

meg. Egész nagyszer pályájok

alatt

vihették többre, minthogy egy öreg gróf, ki-

nek az orvos mindig szívesen

megmentette látta

az atyafiság tagjaiból jószágaira

vosné

is

Az

boldogsága

hogy

hiányzott,

estélyekbe és bálokba

nem nem

volt, s

nem

is

ket

volt

álló estélyein s

föl a

hálából

kisebb, úgyszólva, csak

meghítta látogatóba.

hagyott

életét,

De

egy párszor azért az or-

reménynyel, idvel többre

2oa vihetni szerencséjét, azt pedig

valamelyik

zukhoz járnak

s

váncsi voltam

A

:

vagy

grófnak

már onnan

fnemes, ;

hogy

kik há-

mindennem

kitoltak

venni leányát

fogja

canaille-t, el

szentül hitte,

báró, gróf, vagy

ifjú

épen azért

kí-

betölt-e vágyok s Etelka bárónak, épen herczegnek menyasszonya-e ?

gazdag ruházat arra mutatott, de

kedvetlen

a

arcz mást sejtetett.

—

Miért vagy oly kedvetlen, édes leányom, hiszen az elébb még elég jó kedved volt? kérdé

—

gondolatomat tolmácsolva, aztán

az anya, mintegy

darab ékszert

föltette rá az utolsó

—

Oh

—

gyrt

még

anyám,

talán

is.

visszaküldhctnk

a

Etelka önkénytelenül, mintegy

sóhajtá

bánva, hogy szól, mintha maga sem hinné lehetségét annak, a mit mondott.

— —

Ugyan, édes leányom, mit gondolsz?

Nem

tudom, de

perc^, annál jobban dolat,

hogy

egy

minél

inkább

gylölöm

Izidort

pár

óra

közeledik a s

az a

gon-

múlva neje leszek, be-

teggé tesz, megöl.

—

Hiszen

monda

az

tudod,

magam sem

születése, csak kocsigyártó

igen gazdag is

ifjú,

kedvelem,

anya szintén elkedvetlenedve

aztán

bankár,

nagyon

de

fia,

az igaz,

—

—

nincs

hogy most

mégsem úriember, nem

unalmas,

atyafísága

pedig

épen kiállhatatlan. Senkisem sajnál úgy, édes leányom, mint én, jobban is gylölöm t náladnál. Istenem, ha meggondolom, hogy te, a ki olyan szép, úri, királyi vagy, egy bankár neje lészsz jaj elfut a méreg és szeretném letörni Izidor kar-

—

203 melylyel

ját,

oltárhoz vezet; de mit csináljak,

az

édes leányom, ha lelkemet teszem

ölöm

is

csd

alá

ha meg-

ki,

is

magamat, mit csináljak ? Egy pár hét alatt jutunk, nem lesz semmink. Isten látja lel-

nem

kemet, magamra

költöttem

töttem, édes lyányom, apád

semmit, rád köl-

egész vagyonát, hogy

boldog lehess. Tehetek-e

szerencsés,

hogy

róla,

azok a gyáva mágnások, kik halálosan szerelmesek

nem De nem is

beléd, apjok, anyjok, vagy nagybátyjok

miatt

mernek szakítani a családi elitélettel ? foghatom meg, miért ne illenél te hozzájok születésre nézve is? Atyád régi nemes családból való, régibbl, mint a min az övék, hiszen szegény boldogult nagybátyám mondotta volt, hogy Albert

se

báró

csak ügyvéd

Mária Terézia

csak a

volt,

idejében kapott elébb nemességet, aztán báróságot,

se

Jen

gróf

gróf

a burkus

pedig közkatonából

háború

büszkélkedni.

miért

idejében.

De

mit

lett

No

tábornok és van

bizony

tehetek

róla,

édes

nem mehetünk kolnem lesz mit ennünk.

leányom, tönkre jutottunk, csak

Tudod-e mit teszen

dulni.

Ezzel

az

nem

Etelka

anya tett

sírni

:

kezdett, s leányára borúit.

ellenvetést, hallgatott, s

kolta anyját, mit ez csöndesülésnek,

vásnak

vévén,

szörnyen

félig

felderülve,

sajnálkodott,

st

megcsó-

belenyug-

fölemelkedett

hogy reáborulásával

és

kissé

rendetlenségbe hozta leánya öltözékét.

—

iuost már Mindjárt helyrehozom, így ni a menyasszonyi koszorú,

semmi sem hiányzik, csak íél

óra múlva az

Nem

is

itt

lesz. Jaj

beh

jól

fog

állani

hiszem, hogy valaha szebb menyasszony

!

lett

iö4

volna Pesten. így

vidám.

Ha

legokosabb, a

és

nem

dag, bizony szép,

már, talán

ifjú

nyom. Aztán, ha nem élhetnél válnotok

tom

leg-

nem

is él

sokáig;

lehetsz, édes

ha

vele,

el

leá-

kellene

annak okos módja, majd eligazí-

van

is,

A

tehetünk. Izidor gaz-

gazdag özvegy

és

fiatal

mit

nagy

olyan

is

férjhez meneteled.

egész

szerencsétlenség

jobb

ne búsulj édes leányom, légy

ni,

meggondoljuk, nem

jól

reám... Ejnye be illik neked ez az ékszer!... Azt meg kell adni Izidornak, jó ízlése van, magam sem válogathattam volna ki szábízd

én, csak

modra szebb és drágább ékszert. Bútorzata, komind drága, választékos. Csak magatartásán, beszédén, környezetén vehetni észre, hogy nem csija

nem

úriember,

társaságban növekedett. Azt

jó

szeretem benne, hogy csak férj

hogy

kielégíthesse

belle.

lesz

nem

igényeidet. Valóságos

Ha majd

a

is

kímél semmi költséget,

mágnások

jó

fogják

látni

hogy fognak bosszankodni bizony némelyiknek felényi jövedelme sincs, mint Izidornak. Hanem, édes leányom, most már menfényes

nem

háztartástokat,

kell,

nagyon

sok dolgom van, soha sem volt

annyi. Mindjárt jönnek a vendégek.

Menyasszonyi

koszorúdat tüstént behozom, mihelyt megérkezik.

Én teszem

fejedre, én

föl

akarom elször

látni,

mily szép vagy menyasszonynak. Isten veled, édes

leányom

I

Légy vidám.

Etelka most tett

is

távozó anyja

hallgatott, csak

egy

pillantást ve-

után, de ebben aztán eddig el-

nyomott felindulása

egész

ervel

tört

pillantásban vád, megvetés és harag, de

ki.

Volt e

mindenik

205

Mintha most érezné

fájdalomba veszve.

elször

igazán és mélyen, hogy anyja tette szerencsétlenné,

mintha kell

hogy anyját nem becsülheti, vádolnia

fájna,

az

azt

lényt, a ki egyedül

egyetlen

nem okosan

a világon, ha

Oly kellemetlen

is.

reám

hatott

szerette

Gyerme-

e jelenet.

ket szülvel, szült gyermekkel, testvért testvérrel,

mint ellenfélt,

szemben, gylölet, harag vagy

látni

megvetés felindulásai közt, már természetlenségénél fogva

is

iránt,

c

Eddig csak

tettem

benyomások

ébredt

olyas, a mit részvétnek

nevez-

a kíváncsiság

szemcsöveztem

iránta,

Etelka

is

között,

kellemetlen

szívemben valami hetek.

S még

föllázasztja érzelmeinket.

a

részvétével visel-

színházban hideg,

büszke arczát, bámultam öltözékét, szép termetét, lovaglását, s

ha néha valamelyik társaságban hoz-

zám leereszkedni nyösen, mintha szépségével

közöfváros egyik leghíresebb

méltóztatott, feleltem oly

nem

is

beszélnék.

a

Most

szántam,

hi-

azt

s

szem, hogy velem együ*t szánta volna az a sok is,

kik

úgy

irigyelték

sorsát,

melyben

nem

n

volt

semmi irígylésreméltó, kik most is irigylik tle a gazdag vlegényt, ki annyira szerencsétlenné teszi.

A

szerencsétlenségben

engesztel,

nemcsak

dig rokonszenvet

hanem mert

mindig van valami, a mi

azért, kelt,

mert

a

szenvedés min-

még ha megérdemelt

is,

szenvedben majd mindig fölkelt egy-egy szúnyadó nemesb érzelmet. Etelka talán a

most volt legjobb egész életében.

A

csapások

alatt

meglágyult kemény szíve mélyebben kezdett érezni.

Nem

tisztelte

többé anyját,

st

megverette

s

mégis

2o6

benne

volt

iránta annyi kegyelet,

ne mutassa

mélyen meg

;

egy sokkal élesebbet

e fájdalomnál

hogy

azt,

az

a

nyomorúbb,

férfi

nül De nem

mégis

is

;

megy

nélkül

ki

érezte

érzett,

n,

van nyomorúbb lény, mint egy

alig

szerelem

ki

hogy mindezt

sebezve hiúsága, de

volt

férjhez, legfeljebb csak

tudja vagy

ezt

ki

sejti

s

veszi.

csak én szántam Etelkát,

hanem tükre

ez pedig mindig hízelgett hiúságának,

táplálta

most nevetnie kellene szerencsétlenségén, mint a hogy a hízelgk és csábítók szok-

reményeit tak.

a

s

Azonban

a

nem

tükör épen

jó

mint úrnje öltözasztalánál

gondolkozott, igyekezett együtt nél

fájdalmasabban

képíró,

ki

adni

nem

csak

érezni vele

vissza

másol,

is

tesz

hozzá valamit.

rajzolta

le

szép

szemet, a mely

bájos

oly

arczát,

sokat

mely

a

méltóságos termetét,

egy gylölt háját,

tle,

nézett.

De

de

gúnynyal

ajkai

ma

ki

Etelka ijedten fordult

is

s

ki

kevesebb

némi

alig

el

a földre

s

folyvást rajzolgatta.

vonásait,

körül. Tudta, s

övedzi

szóvat mindazt, a mi rajta

bánattal

takra emlékszik,

legkétségbeesettebb,

hátára hajtotta fejét

a tükör ott

több

finom és

gyászpompaként

hogy

volt,

mélábban emelte mal,

akkor

szivét,

karosszék

a

sajnálattal

szeretne, s

sírni

karcsú derekát, a melyet

fényes

sebzett

bús és szép

Annyi

fog átölelni, pompás, gazdag ru-

férfi

mely

a

halálra

mint a jó

arozát,

mosolyognia,

kell

mi-

s

hanem eszményítve.

Jelkébl

ma mégis

st

nevetett,

ülve maradt és el-

Most

fájdalom-

észrevehet

hogy úrnje

a

mul-

ismerte ezt jobban nálánál.

noy

Hány

cstélyre, bálra készült eltte,

csegett anyjával, néha össze lyik ruhát válassza.

helyben, biztatta

st s

mennyit fe-

hogy

zördült,

Akár elszámlálja

mindeniket

hiszen

ruháit,

is

legszebb

is

hagyta

tanácsolta,

arra a páratlan lovagló öltönyre

vele

együtt

,

is

midn ebben

mosolygott,

nem

Jegbájosb vo!t minden ruhái közt. S

tözéke történetét tudta

n\e-

csak öl-

hanem szívének

titkait

hogy midn Etelka egyszer haza jött a lovaglásból, mely kipirult arczczal állott meg eltte, mennyivel hosszabban nézte magát benne, mint máskor s mily boldogan sóhajtotta jenl E nevet most is elsóhajtja, de min különbis

emlékezett,

jól

;

ség

akkor

tudja, érzi,

és most! Ö, a tükör, azt legjobban épen azért mélyen elkomorult s egész

búskomolyságát

elöntötte

újonnan

az

lerajzolt

képen.

—

—

Oh Jen!

kiálta

Etelka,

mintha nem

—

már némán gondolatai súlyát még csak egy órám van hátra, ha te meg nem menbírhatná

tesz,

nem,

örökre elvesztem.

hogy

Mindenbl Vártalak

szeretsz.

négy hónapja már, hogy nem

meg! Lehet, hogy elször ned, hiú, léha

n

vagyok,

lehet

hogy

medre,

de Isten

jobban,

mint

a

azt kellé

sokáig, láttalak.

késtél,

Oh

ne vess

a grófot szerettem

a

Mi

ben-

de most szerencsétlen nem voltam érdemes szerel-

voltam,

a

bizonyságom,

hogy

te

volnál

hogy képes.

czímedet, vagyonodat, jj magad, ragadj

ments meg.

hin-

te

szeretlek,

Dobd ki

el

innen,

örömest elfeledném érted és veled

nagy világ minden hiú örömét, mi boldog lennék

2o8

tömeg közé vegyülve,

karjaid között, elfeledve, a

az élet ezer apró bajával küzdve, mint akármelyik

polgárn.

utolsó kiért

E

Oh Jen,

csak érted, másért sen-

I

kitörés

megenyhítette

vn.

fejezést

A

s

tükör

jó

arcza

szelídebb ki-

örvendett rajta, hogy

örömtl áthatottan sugározhatja vissza Mintha Etelka e sötét órában néhány

némi méla arczát.

idylli jelenetet álmodnék át, távol a nagy világ zajától, lemondva mindenrl, de boldogan Jen karjai között, ki többé nem gróf, hanem egyszer polgár, ki egész nap családjáért

perezre egy

dolgozik

s

egész lelkébl szereti nejét. S vajon

nem vonult-e át nem reméli-e egész

tudja, Ítélt

lelkén e kép

?

A

ki

halálra

végperczéig, hogy kegyel-

már kétségbeestünk, met nyer? S ha semmiben sem hiszünk, nem természetes-e, hogy egyszer

pillanatokra jól esik hinnünk a lehetetlenben?

Azonban ez ábrándkép hamar szétfoszolhatott, s Jen polgári alakját hamar háttérbe tolta a deli aristocrata, legalább Etelka,

eltte

mintha

állana,

egész szenvedélylyel szórta ellene vádjait.

—

Szégyen, gyalázat!

voltál, kitüntettél

nekem beszélte, hogy

ban, udvaroltál lág azt

dennapos

voltál

jó órád, bókkal,

Oh Jen,

mindenütt, s

mily lovagiatlan

lovaglásom-

kísértél

örömest

trted, ha a vi-

szeretsz és szeretlek.

házunknál, nélkülem

nem

gyöngédséggel halmoztál

gos reményeket ébresztettél

bennem.

Min-

volt el

Igaz,

s

egy jo-

nem nem

lábamhoz szerelmedet megvallani, Ígérted, hogy nül vészsz, de minden szónál, igé-

omlottal

ao9

többet

rctnél

arczod,

beszélt

fellünk való

hír,

melyet nem

visszavonulásoddal

kori

mint

min

a

legutolsó

többre,

oh

szükséged

divat

elég

volt

Mert

szerelmemre,

Nem

ruhára.

szerinti

bnösebb vagy mint

te sokkal

divat-

mint a becsültél

szerencsétlenné

nem mást

s

fényz

Én

én.

csak

én csak magamat tettem

férfiú,

Oh

S neked Untad magad és

szellemibb felindulásra,

asszony vagyok, te vágyó, hiú,

a

jó-

gyémántos tdet; ékszered voltam, szép voltam ahhoz! Gyalázat! Oh

mint

hisz

Jen,

valamivel

volt.

a lóverseny és vadászat.

ban voltam,

s

még

megczáfolni.

mindez szórakozás, mulatság szükséged volt

szemed, tetted igyekeztél

is,

én csak nagyra-

voltam, de te nyomorult vagy.

Istenem, ha szeretni tudnám Izidort, ha

mond-

hatnám, hogy megvetlek Jen, mert megutáltalak, mert egy becsületes férfiúhoz megyek nül, kit tanultam

szeretni

oh ha mint

;

nt

meglátogatva

lábamhoz borulnál, ha a büszke gróf az egyszer bankárt

hogy

megtisztelné házi-barátságával,

csábítsa nejét

:

mily

megvet gúnynyal

el-

tipornálak

össze, hogy kaczagnék ostoba arczki fejez éseden, a

mint csodálkozol, hogy a relmes válni.

volt

Oh

I

egykor

nem

annyira

sze-

akar

szeretddé

add hogy szeressem

Izidort, en-

most

beléd,

Isten

ki

gedd élveznem a boszúnak csak egyetlen vedd el életemet.

pillana-

tát s

A

tükör

egy

pár

pillanatra

megelevenedett

Etelka villámló szemétl, kihivó arczától, fölmaga-

sodó termetétl. Gyulai Pál:

N5k

De mindez nem

a tQk9r tí6n,

tartott soká, a

14

2íO

tükörnek

ismét

szomorú

alakot

mint visszahanyatlik székére.

kellett rajzolnia, a

—

S én akarnék mernék bosszút állani

büszke,

—

?

Én

?

boldog lenni, én oh Istenem a leg!

tehetetlenebb, legnyomorultabb

hogy

megtört

arcíeot,

lény a világon,

ki

ell meneküljön, eladja szívét a a többet Ígérnek. Akármelyik koldusasszony megkoldulás

szégyenít, mert az legalább

szenved

szerencsétlen,

nem

de

ugyan,

alázza

ki

le

nem rabszolgan,

képmutatásig. Méltán gylöl a világ, méltán

meg Jen;

te

ha

megcsaltál

sem adtad

vagy, soha

el

csak

más alamizsnájából magát a hazugságis,

él

és

vetsz

becsületesebb

magadat. Íme Etelka sze-

relmét megvásárolja a bankár, mint a börzepapirt;

ime Etelka ma hazudni fog az oltárnál ime Etelka arra számít, hogy férje már nem ifjú, nem sokára ;

meghal,

s

hamar gazdag özvegy fog élni ime

így

majd

kénye

nincs

annyi

kedvére

;

a

szakácsn, odahagyja

s

nem

az

féljek

éhhaláltól,

mint

szek,

Oh

adja lesi

mint az

ha nagyon megsért

?

Izidor

el

magát,

világgá bujdosik

házat,

De

hogy meghal éhen.

tudok-e dolgozni

nem nem

a

a ki

Etelkának

lelkiereje és becsületérzése,

utolsó konyhaszolgálónak, a kit

fél,

lehet,

nincs-e

két

hát én miért

kezem,

nem

Inkább vairóleány, szolgáló neje.

Úgy

nem

fog

le-

Ete'ka

úgy . hazudni az oltárnál,

.

.

.

.

.

férje halálát s megszégyeníti rágalmazóit.

ersíts meg jó szándékomban, eltrök mindent, csak ments meg Izidortól. Nem... soha sem leszek neje. El veletek csalfa nem

Istenemi

.

.

.

ragyogványok, letéplek gyémántos ékszer,

— oh e

szabad lehelet, mely most keblemet emeli, ez éltet tz, mely ereimben fcrr, ez édes megelégedés, mely lelkemen elárad, minden örömnél többet ér, melyet csak valaha nyújtottál nekem hívságos világ

Az jó

öltöz-asztalra dobta ékszereit

s

úgy örült a Valóban

arc^ának.

kiderült

együtt

tükörrel

Etelka most volt legszebb egész életében. Szemé-

ben most sem hiányzott szen

másnem

lovaglási

és

volt térni.

mesítette.

büszkeség

báli

Némi

meg

az

a

is

de ez egéa

melylyel

hajdan haza szokott

egészen megne-

gondolatlan pajzán

a

öröm vegyületének ama csen-

des derültsége váltotta utáni

volt,

diadalairól

Vidámságában

Azonban ma

mint

erkölcsi fönség

kifejezést a bánat és

küzdelem

a büszkeség,

fel,

melyet csak

önérz nyugalom

ers

kölcsönözhet.

se Etelkának, se tükrének

szerencséje,

az

nem

volt

hogy sokáig örülhessenek

egy-egy derültebb felindulásnak. Alig határozta el Etelks, hogy nem lesz Izidor neje, már megijedt Kétségek

e nagy lépés következményeitl. ták

és

gondolatokba

sivár

mélyedve

kínoz-

könyökölt

öltözasztalára.

Vajon mirl gondolkozhatott? Arról, mirl igen sokan gondolkoznak az életben s rendesen oly sikerrel, mint talán Etelka fog. Ki ki

nagy tehetség-

ers meggyzdéssel

lépett a világba,

közülünk büszke gel, politikai

de szerette a

ne ismert volna

fiatal

embert,

fényzést,

élveket,

nem

tudott le-

mondani rólok, adósságba merült s midn tolláért vagy szónoklatáért drága bért Ígértek, nagy fel-

2Í1

indulások között határozta

bármi

oly

történjék,

hogy

el,

jól

érezte

szabadságdalt dúdolva feküdt

pár nap múlva félve

visszautasítja,

egy

magát,

mégis aztán egy

le,

gondolt a nyomorra,

és

el-

Miért mondjak több példát? Mindnyájan ismerjük a viszonyok kény-

gondolkozott,

mint

szerségét,

melyeket ha

a

Etelka.

egyszer elfogadtunk,

ragadtatunk általok vagy ha ellenök akarunk

állani,

magunkat,

több

akarjuk vas karjaikból szakítni

ki

kell

egy

hozzá, mint

könny

és

Etelka

pillanat

er, melyet nem egy

lása, oly erkölcsi

szerezhetni

izgatott

meg

nem egy

s

pár

alatt

sóhaj

gondolt, ki néha

talán a varróleányra

dolgozott, ki jó reggeltl

is

mégis

alig tudott annyit szerezni,

halt

nap

olcsó

árán. is

nálok

val

felbuzdu-

együtt

eltengdjék

s

utoljára

kés

estig varrt,

hogy vak anyjáis

a

kórházban

meg. Eszébe juthatott a szolgáló is, a kinek s a kit a kapu között a ko-

oly kevés bére van csis,

ha lehet, mindig megölel,

zet hoz, pedig szegény leány

st

midn

a kútról vi-

eleget szabadkozik,

Oh, hogy alhatna ki ezt Etelka! Nem is hiszem, hogy komolyan gondolkozzék róla. Más egyébrl gondolkozhatott, hozzá illbb életmódról, de a mint néha nyakon

arczárói látszik,

is

önti kelletlen

nem

udvarlóját.

sok vigasztaló volt

taiban. Talán leczkét adhatna

gondola-

zongorából, rajzból,

nyelvbl növendék leányoknak. Csak az a baj, hogy egész Pest ismeri t, mint úrhölgyet^ Hogyan léphetné át mint tanítón a polgárnk küszöbét, a kiket eddig lenézett; hogyan fordul-

franczia

^•3

eddig ve-

jon az aristocratia hölgyeihez, a kikkel

Nem

télkedett?

hagynia

meg

.... nem .... Pestet Talán

örökre.

és

De hogy

kenyerét.

kell

itt

külföldön szerezhetné

vigye oda

anyját,

Pesten

kívül

nem tudna megélni

itthon,

akár

külföldön

melybl

ketten tisztességesen megéljenek?

a ki

S vajon akár

?

szerezhetne -e

annyit,

a

ó még

de anyját hogyan foszsza meg megszokott kényelmétl ? Sok lehetséget elképzelhemegélne,

a szükség, szegénység,

de mindenütt

tett,

képei inthettek feléje, hogy sét,

kihtsék

ségben

élt,

S mint

szivét.

olyan,

nem ismert. Gyönge mányok izgathatták. Látta a hez nem szokott,

idegeit

nem

b-

megaláztatást,

a

szörny

láto-

terhes munkát, mely-

trhet, a szennyet, a melytl is

mindig

ki

kétszeresen iszonyúbbnak gondolta azt,

a mit

alakja

nyomor

leforrázzák lelkesülé-

a

melyet

undorodik. S anyja

ott állhatott, láthatta a mint elájul,

utczai és

nem mert

szegényes szobába költöztek, a mint

nem

átkozódik, mert

mert oly ételekhez

járhat kocsin, a mint éhezik,

kell

ülnie,

melyeket

egy ron-

gyos szolgáló fzött.

—

Oh

!

vége

.

.

.

vége mindennek,

Izidor a nyomortól, tied vagyok! s

oda borult tükre

áldozott

hiúsága

aljára

oltárán,

s

a

—

keserves könnyekkel mely sok ideig csak

mosolyainak és diadalainak volt tanuja.

Az

ajtó

fell

léptek

hallatszottak

hirtelen felugrott, bezárta az ajtót,

lephesse

—

meg könnyei

Édes leányom!

közt.

ments meg zokogva

kiáltá

—

Etelka

hogy senki se

— hangzott kívülrl — meg-

214

mennyasszonyi

érkezett

várakozik reád

De

be?

zártad

miért

koszorúd.

Izidor

is

már

sok vendégünk van.

szalonban,

a

Nyisd

Talán rosszul

kii

vagy.

—

Nem,

Ezzel

felkapta

egy

rakta,

csak a ruhámmal történt egy kis baj,

vetnem, mindjárt kész vagyok.

le kellett

kis

az

finom

asztalról

rendbe hozta öltözékét zudni arczára.

úrnjétl,

A

ilyen

ékszereit,

kendvel s

letörölte

igyekezett

j

szegény

magára könnyeit,

mosolyt

ha-

tükör úgy megijedt

sem

mosolyt soha

látott rajta, s

épen azért igyekezett szebben visszaadni. S csakkis megerltetés után az segítségével

ugyan egy sikerült

vidám

Etelkának visszaVapni régi

is

mében

büszkeség

újra

ln,

az

csak

ajkai

arcízát.

arcza

égett,

Sze-

gondatlan

körüli rángás mutatta,

hogy szenved.

—

Mosolyogni,

nevetni, kaczagni fogok, senki-

sem fog gyönyörködni k'naimon

!

susogta, bevégez-

vén terhes szerepének próbáját.

—

Édes leányom, nyisd

barátnd,

látni

ki

már!

Etelka kinyitotta az ajtót

s

hogy

fejére

soha

van Róza

anyjával mintegy öt

darab Róza lépett be üdvözölni a Föltették

Itt

kivan.

sem

a

koszorút

volt

:

Pesten

az

menny asszonyt. anya

elmondta,

olyan menyasszony,

mint leánya, mit helyeseltek ugyan a jó barátnk^

de arczok oly fintorgatásával, mintha azt akarnák mondani: Wíe abgeschmackt! Etelka élénk beszélgetésbe ereszkedett barátnivel, egy hang, egy mozdulat sem árulta el szenvedését egész erejét ;

215 összeszedte, hogy senki kárörömének tasson

Oh

ki!

táplálékot.

átkoznia

vala

De

s

ki

távozó

lássam,

ne

lelki is

szolgál-

ert

fejtett

tudta volna

nagyravágyását, hiúságát, fényzését,

leánynak

A

nagy

ha ez ervel csak felényire

fékezni kell

Valóban

Jen

grófot,

nem

készülnie varró-

végre férjhez mennie Izidorhoz. az

nk

az

Izidor?

Kiváncsi

vagyok

után kell sietnem a szalonba.

csakugyan

oly

vén-e

özvegyasszony lehet-e Etelka?

Izidor,

oly

reá.

Hadd hamar

VII.

Kinyitottam az ajtót

s

egy más kisebb szobába

Jéptem, melyrl azt hittem, zet.

Benyitottam ide

is,

s

hogy nagy

a

szalonba ve-

csodálkozásomra

sem volt benne. Oly hamar elmentemplomba? ]ly egyszer volna-e Etelka szalonja? Nem lehet. Ez más szoba. Oh már

tek

senki

volna-e

Istenem,

hisz

jól

ismerem

szobát,

e

ez

az

6

nappali szobája, a Marié, kit kedvesemrek nevez-

érzeném magamat csak t, bár nem tudom, viszonozza-e szerelmemet. Mindegy. Itt nem hallja senki, nem tnhetek föl dicsekvnek, nem sérthetem meg t, különben is magamban mindig kedvesemnek neveztem, már akkor is, midn elször láttam s annak fogom, ha többé nem láthatom, ha nék,

azért,

ha

rá

feljogosítva

mert szeretem

örökre elvesztem is. Hiszen halottaink is csak névben élnek, mégis magunkéinak nevezzük s mikor mondott le a számzött hazájáról, habár az hálátlan is hozzá ?

Hadd bocsásd

maradj, hadd

meg,

ha

nevezzelek kedvesemnek

nem

tudlak

mint egy igazi szerelmeshez

s

ügy dicsíteni, a Oh nem te vagy

illik.

117 az asszonyok

sokan

legdicsbbikc,

vannak, kiket

derekabbnak

náladnál szebbnek, szellemesebbnek, a

tart

Termeted

világ.

nem

sugár, mint a

oly

nem a hattyúé, hajad nem ébennem omolhatnék bársony-palástArczszíned nem htetn piruló haj-

nádszál, nyakad

fekete

kibontva

s

ként sarkadig. nal

idomaid

s

hogy

De

ülhetnél.

gon.

és

képírók

a

vonásaid sem oly szabályosak,

szobrászok eszményének be-

és

szép

nekem legszebb

vagy,

Mély tüz szemedbl

annyi

érzés

a vilá-

jóság

és

nemes arjzodon annyi der momennyi egész életemre elég volna vigasz-

sugárzik, vidám,

solyog, a

és áldásnak.

Az

öltözködésben

lyemruhát,

els szabó divathoz,

melyet

mint a vénül

if^ak

akarnak lenni.

vagy,

visel

látszani

nkön,

ruhádban

állsz,

a kik

oly

ernek

erejével

rózsaszín vagy

csinos,

oly

megyek.

kedves s

min-

Látlak

min-

betelni nézéseddel

bár hová

újabb

az

kezd rajtok némi erl-

De egyszer

hogy nem tudok

dig elttem

alkalmazod

csinálta s annyit

hogy már

tetés,

zöldes

nem tnsz ki. Azt a két semár évek óta viselsz, nem az

magányos szobámban, az utczai tömeg köközött zött, álmomban, ébren, s mindig fürteid képzelem azt a kis kék virágot, melyet egy párszor oda tztél, mi annyira megtetszett nekem, hogy hangos dicséretre fakadtam s életemben az els bókot intéztem hozzád. denütt,

A

szellemességben

Magyarországon annyi is

elég volna.

is

sokan

felülmulnak.

Oh

n, hogy

fele

a szellemes

Te nem használod

Jósika

új szavait.

2l8

nem

meg

tanultad

kus érzelmességét,

Jókai

nem

regényeibl halásztad

ki

magadra

s

phantastí-

Te nem tudsz

hausijából a gondol at-gyöng)^öket. politizálni

a

Eötvös Kart-

vezérc«ikkeink

aggatni

szónokaink sallangjait. Szegény fejed, kevés gálatot tudna tenni a politikai,

pártoknak;

szeti

és

szol-

mvé-

irodalmi és

kevéssé szeretsz vitatkozni,

oly

mint valami elmést mondani

s

annyira

nem ragyogmvész

tatod elméd, hogy egyetlen szónok, író és

sem vadászná

tetszésedet.

Ugyan mi okosat

és szé-

mikor nem vagy

pet tudhatnál te nekik mondani,

képes jól-rosszul ismételni, kellemesen összezavarni

k

mindazt, a mit

magokról vagy mások rólok már

elmondottak? Hogyan nevezhetne valaki szellemesnek,

midn

a leghaszontalanabb regény-, szín-

dalmrl sem mered hogy

félsz,

kimondani

nem

talán

mondasz helyest

?

vagy

mert

Ítéletedet,

Nincs

bátorságod, e nélkül pedig semmire sem mehetni,

els lépcs,

ez az

Valóban nagyon

is

hallgatag

saságok közepett, hol annyi feltárni

leni,

tiddal.

lyeket oly

könyvekbl

a

ki

jól

tudsz

a

Ezért talán

pedig

nem

viszesz,

szebb phrasisokat, melevélben és társal-

némelyek együgy-

Istenemre,

otthon,

midn

hárman

vagyunk, oly szépen és oko-

beszélni,

hogy akár reggelig elhallgas-

ketten vagy

gatlak,

alkalmad volna fény-

lehet alkalmazni

nek gondolnak,

salak.

zajos tár-

olvasottságodat, kaczérkodni gondola-

gásban egyaránt.

san

vagy a

Fogadni mernék, naplót sem

jegyezd

meg.

a többit a gyakorlat adja

Megvallom gyengeségemet, örömestebb

hall-

mint olvasok sok híres magyar könyvet,

st

119

némely

klasszikust

is

Mindenesetre jobban rul

csevegésed

;

irodalmunk arany korából. és

fölér

szebben beszélsz magya-

egy

tuczat sonettet, tréfád

egy kötet epigrammát, mosolyod egy egész csoport lyrikust.

Ha már

ennyiben

ne

van,

légy

is

maradj okos- és szeretetre méltónak.

nem Éppen azért

retlek

akarok

s

eltt.

azt

mértk

kevésbbé

tudsz. Bizonyosan

dicsérnének

s

eltt

is

unnák

talán

küzdd Beethoven Játszszál te csak

veled a világ

tartózkodói kimutatni,

megtapsolna

udvariasságból

de szivökben

csak sze-

sem bánom, hogy nem

zongorajátszóvá

híres

tál

büszkélkedni

szellemes,

Én

még

a

valamelyik nehéz sonatáját.

nekem

most egy éve

már csaknem ben,

én

itt

is,

mig végig

s

azt az

egyszer méla

dallamot, a mely annyira szívemre hatott. szel-c,

meg-

mvészek

a

magukat

a

hogy mit

társaság,

a

vál-

még

?

Kés

Emlék-

este volt, a gyertyák

leégtek, atyád elszunnyadt karszéké-

ültem,

a

hol

hangjegy sem volt eltted.

most, te ott játsztál

s

Mintha emlékeimbl

szivembl vetted volna a hangot. Mennyi minden eszembe jutott, gyermekségem és ifjúságom napjai, a remények és csalódások hosszú sora, a szerelem emléke, melynek csak kínjait ismertem, s midn ezek is elviharzottak, egy rideg, sivár közönyt, minden kínnál kínosabbat. Oly boldogtalannak éreztem magam, úgy szerettem volna játszottál,

egy pillanatra boldog lágyulva

lábadhoz

köszönjem

ezt

az

lenni,

aztán

meghalni. El-

hogy

meg-

akartam

borulni,

enyhít,

régóta els könnyet.

220

mely szemembe

ráborultam

a helyett

de nem

tolult,

szék

a

erm,

hozzá

volt

karjára s elmerülé-

semben nem vettem észre, hogy már nem játszol, hanem felém tekintesz, s engem is elszunyadtnak hivén, nevetsz rajta, hogy zongorád mindnyájunkat oly szépen elaltatott. Jó, hogy atyád is fölébredt s tréfára fordult a beszéd. Talán könnyezve val-

meg

lottam volna

igen

szinpad'as

szerelmemet, mi igen regényes,

nyertem volna

vele,

küszöbödet

nem

s

megpihenhessek.

vala

lesz

Jól

s

legfeljebb csak azt

hogy többé nem léphetem

át

helyem a világon, a hol teszed, hogy nem tartod ma-

lesz

zongoramvésznnek. Ily gad zongorád csak reám tehetett, ki nem nagy

nagy hatást sokat

értek

de annál mélyebben szeretlek. szebben zonNincs kétség benne, hogy sok

a zenéhez,

n

goráz

Nem képe

mint

te,

st

sok másban

A

túltesz rajtad.

hiszem, hogy a gazdasszonyoknak eszménylégy. Alkalmasint

háztartást kormányozni

kat

is

nem s

tudnál

nagyobbszer

fényes estélyeket

s

bálo-

mert nem szereted a zajos társaságot. cselédekkel sem tudsz pörleni s nem vonsz adni,

meg tlök

egyetmást, hogy egyébre inkább teljék.

Azt sem vettem észre, hogy sokkal olcsóbban vettnek tudnád hirdetni mindazt, a mit épen oly dráköltéshez sem gán vettél, mint akárki más. A

b

igen volt

módod

hozzászokni, pedig a híres gazd-

asszonyság, akárhogy csrj ük-csavarjuk, sok pénzbe, kerül. Például, van-e híres

nincs sok és jó befttje?

ha

csak

a

czukrot

gazdasszony,

a

kinek

S nem kerül-e ez sokba

számítjuk

is?

Ki

látott híres

111

gazdasszonyt, kinek asztaláról hiányzik

mi

a

jó ?

S^ vajon csak a készítéstl függ-e a valódi jó étel

nem egyszersmind valami olyantól is, mi drága pénzbe kerül ? Mennyi mindent kell bevásárolni £

egy

gazdasszonynak

híres

Oh

jék-e?

a

hires

Nem

lenni.

lesz

pénzbe

gazdasszonyság sok

Te kedvesem nem

kerül.

annál többet, minél

s

vájjon azt a sok mindent ingyen ad-

S

hiresebb.

gazdasszony

fogsz híres

nagy háztartásunk, nem fogunk s épen nem szokhatod

adni estélyeket, ebédeket,

meg nem

b

a

lesz

költést,

ha mindjárt vágynál

mibl. Egyébiránt nem

kon kevés

is

lesz a sok jóból

?

reá,

mert

vendéglben sem

a

a pinczérrel,

a legjobb ételt.

vagy híres nyai

is

ha asztalun-

hogy nem adja Miért vesznék össze veLegfeljebb csak sajnálkozni fogok, hogy nem

szoktam összeveszni

élmbe led

;

baj,

czím

gazdasszony,

s

a

egyesület bajosan

Nemzet gazdasszovesz

be

bizottsági

tagjai közé.

De

hova tévedtem? Úgy beszélek

róla,

mintha

vlegénye volnék, csak az esküvt várnám, st mintha már nül vettem volna s háztartásunkat rcndeznk. Hova jut az ember, ha a szavakkal játszik, nem csak a politikában, hanem a szerelemben is. Megengedtem magamnak, hogy kedvesemnek nevezzem s im már menyasszonyommá, nmmé változott. Csúnyaság! Hiszen azt sem tudom, vajon szeret e, csak annyit tudok, hogy jó indulatú

irántam,

örömest

elbeszélgetni velem. Igaz,

tr

midn

körében és szeret elbúcsúztam tle,

oly részvéttl sugárzó tekintetet vetett

reám,

oly

222

Miért

megindulva nyújtotta jobbját! szerelemre

magyarázná? Hiú,

gyok.

Ott suttogó

ott

kalitkában,

a

cseveg madárka

függönyök, s

ti

hogy megsúgjátok neki

ezt mindjárt

dicsekv, léha va-

nyiló virágok asztalán, ne

meg-

badar beszédemet,

okoznék neki és soha sem bocsátanám meg magamnak. Legyesértve érezhetné magát, rossz

tek okosabbak, mint én

órát

inkább

s

meg nekem. Mondjátok

játok

cl

:

súg-

az

titkát

nem

volt-e be-

mióta elhagytam, jó kedve volt-e mindig, em-

teg,

legetett-e néha

volna

:

beh

?

kár,

szegény,

nénk,

Ha

csak egy párszor

hogy nincs

jól

is

mondotta

elbeszélget-

hol jár most; ha elsó-

tudja,

ki

mi

itt,

mélán tekintett volna a távolba: oh akkor megáldanálak benneteket, azt kívánnám

hajtva nevemet,

neked

függöny,

jó

sokáig,

érezd kezének lágy nyomát

;

nagyon sokáig élj s neked madárka, hogy

mindig kezébl nyerj czukrot,

s

nektek nyíló

rágok, hogy fürtéi között hervadjatok

De

tok-e ennél többet, nagyobb áldást? legetett,

akár nem, csakhogy

itt

hozzá vezetett, hisz

em-

nem

.

.

.

nem

.

.

csak

azért

tárta

n

titkát,

hogy

elttem néhány boldogtalan

föl

akár

vagyok, csak hogy

e szobába vezetett angyal vagy ördög, ang)^al, hisz

vi-

Kívánha-

el.

inkább örülhessek jó szívének, ártatlan lelkének, s kétszerte jobban szerethessem. Varázs vagy álom, angyal vagy ördög, bár

adtad ket a

I

nekem

c szobát, e

Vajha jóságodat

el

egy

hogy

pamlag eltti

még

pamlagra varázsolnád

getnénk

légy, csak

ki

karosszé-

hogy ide hadd beszélnem bánom.

azzal tetéznéd,

t

órácskát,

magát

is,

aztán

vissza-

413

vigy

Parisba,

vissza

beteg-ágyamra,

fektess

itass

meg velem újra egy rakás keser orvosságot. Ez óra örömébl ert fogok meríteni egy egész évre.

Mi

ez

Mintha

?

hallanám.

ját

Hiszen

eddig hálószobájában felöltözködött

nem

fog jönni. Valóban, zöldes ruhájában,

volna

hogy

ha

mégis,

dallamot

nem

játszani,

szakította le s

ült

se

tzte

mindjárt ide

s

mosolyogva.

derülten

pirosan,

mében elsikoltja magát s Megint elbíztam magamat, meltem,

reggel van,

sokára belépett egyszer

Hogy örvendettem, hogy nem szerettem

Mari hang-

a másik szobából a

Természetesen.

s

hogy

viszontlátás

örö-

meg-

látott

a

közé omlik.

karjaim

zongorájához

azt

megérde-

azért igazán

méla

kis

kék virágot nem

közé,

hanem szörny-

a

fürtéi

azt a

épen nem poros bútorokon, törl rongyot fogott s egész prózailag elkezdett törülgetni. Jó, hogy útjába esett a madár kalitka, legalább egy kissé megpihent madárkájával

ködve

különben

a

hirtelen

csevegni

jó,

;

félbehagyva a Díc;

hogy

sem mellzhette, s gondosan megöntözte ket.

virágait

törlést,

aztán ismét fölvette azt a csúnya törlrongyot,

pamlag

letörülte a zongorát, a a tükrös asztalkát s

magát

és székek karfáját,

ból mosolygott reá s oly szépen alakját,

hogy

Letette

a

törülnie,

nem könnyen

törlrongyot, megállott

a

sem

úgy

tükör

Ez

a

ruha igazán

tükör hálá-

sugározta vissza

válhatott

eltt

benne.

—

A

a tükröt.

jól áll

—

volt s

meg tle. már mit

nézte magát

szólalt

meg néha

224 cnyelgésscl a régié.

—

Az

épen az

új

melyet atyám a minap bizony ideje gált.

De

is

a szín, az a szövet,

selyem ruhámat

nevem napjára

csináltatott

mert az

volt,

mégis ezt vettem

a

;

régi eleget szol-

abban az

föl,

mi

a

akartam fölvenni,

selyem-

új

ruhámban oly méltóságosan nézek ki, mint egy kompolti kisasszony, soha sem volt oly nehéz selyemruhám, nem tudom mi jutott eszébe atyámnak, hogy ilyennel lepett meg. Ez sokkal jobban áll

nekem, tudom,

neki

inkább fogok tetszeni

is

De honnan tudom?

soha sem mondta. Csak úgy gondolom, rejtem, mert ismerem t . Alig várom, hogy lássam Az este kellett megbenne.

.

.

.

.

.

érkeznie,

déleltt felé,

legalább

bizonyosan

atyám talán

pár óráig

itt

.

írta

.

egyik

meglátogat,

Ha

barátjának.

jne,

bár

ebéd

marasztalná, ebéd után

maradna, talán egész

itt

is

egy

estig, elkísérne

már egy ma úgy is új darab van, s nem látott magyar eladást

a színházba,

egész év óta

.

Rólam van-c ki

azt

.

itt

szó vagy másról

az este megérkezett ?

fzhettem odább, mert

?

Ki

.

az

.

,

az

Azonban tndésemet nem néhány percznyi

szünet

után újra megszólalt.

—

—

folytatá, még egy kissé csinosítva így ni, magát, mintegy utána pótolva, mit öltözasztalá-

nál elfeledett jöhet.

—

mindjárt kész vagyok,

most már

Oh, ha még ma déleltt eljne! De vajon

clj-e, emlékszik-e reám, jutottam-e néha eszébe?

Ha egy

kis

emléket hozott volna nekem Parisból,

valami semmiséget, mi alig ér egy pár

híven

fillért,

beh

megrizném De mi jogom van mindehhez ? !

.

.

Ez a

Gyulai

ruha igazán jól

:

Nk

áll,

a tükör eltt.

—

szólalt

meg néha

enyelgéssel.

14.

lap.

*^5

Mily hiszékeny hogy udvarlóm,

és önhitt vagyok.

Azt hiszem róla,

szcrclnies belém, csak azért, mert

szíves néha meglátogatni,

örömest beszélget velem,

egy pár könyvet hoz, vagy ajánl olvasni, s mindig még messzirl is, midn alig veszem köszön,

S mindezt én már szerelemre magyarázom, követelem, hogy engem látogasson meg elször, emléket hozzon nekem Parisból, egész napját nálam töltse. Ez rút, nagyon rút. Ugyan micsoda orczával fogadhatnék el tle emléket? jó, hogy nem tudhatja meg, a mit gondolok, alkal-

észre.

mintegy

masint megvetne, többé

meg nem

nem jönne hozzánk

foghatom, eddig

is

miért

.

.

járt ide,

De

.

olyan

nem jobban elmulathatna-e másutt, mint nálam szegény együgy leánynál ? Jól mondom, igazán együgy vagyok, kivált ma; van egy hónapja, hogy ennyi bohóságot nem gondol-

okos ember

.

.

.

tam össze .... Vajon én volnék-e az a nagyon okos ember? Igaz, hogy én mindig örömest látogattam s beszélgettem vele, köny\*cket is vittem neki, messzirl is köszöntem mindig, térnem valaha. ber,

De

s

Parisból csakugyan vissza kell

vajon

nem

lehet

magamra vegyem-e mindezt?

mondd

ki

nevemet, aztán némulj

De

hoz borulnom!

nem

el

értette

más

is

em-

ily

Oh s

kedvesem, enged lábad-

meg néma

vá-

gyamat, folyvást hallgatott, elkedvetlenedve fordult cl

a

érve

tükörtl

egy

azokra

a

s

kissé kis

az

ablak felé lépett. Virágaihoz

felvidult.

virágokra

Ki

is

tekintve,

ne

vidulna

lombok közt fehér pettyes kék szemeikkel Gyulai Pál:

Nk

a tükör eltt-

fel

melyen a zöld oly i^

aa6

vidáman mosolyognak, mintha leikök volna? Gyönyörködve nézte ket, velk mosolygott, aztán leszakított

—

egy párt bellök,

tükörhöz

a

szaladt és

közé tzte.

fürtéi

Nagyon

nekem, ígyl

illik

E

tzve

virágot

hajamba, valóban szép vagyok, legalább

így tart

nem csak sejtem, hanem tudom. nem is mondott több bókot soha, épen azért nem szabad elfelednem s e kedvencz kék virágával kell fogadnom délutánig csak nem

szépnek.

Ö

Ezt

mondotta,

;

hervad

ha elhervadna, mást szakítok, mert az lehetetlen, hogy el ne jjön ha délben nem jön, eljön délután, ha délután sem, eljön este. El kell s

el,

;

jönnie, örülni fog, ha meglátja

rágot s megint

nem

is

hatja

azt

gondoltam

mondja

—

mást

hajamban a kék vioh Istenem, arra

—

mondhat, azt mond-

is

magában, hogy kaczérkodom által

én adtam-c,

mondotta,

s

illik

Ez nem

nem volna igaz de igaz, hinem adta jelét, hogy szeret. Hát

illenék hozzá, mert

szen semmi

vele. ;

mégis szeretem

t? ó

hajamba a kék virág

s

legalább azt

vagyok

így

legszebb. Miért mondotta? Csak azért, hogy aztán megítéljen, ha követem Ízlését;

szeret s akkor

—

nem, nem

—

ha

megitél

:

nem

kitépem hajamból

a virágot, pedig kár érte, szegény virágok hasztalan

hervadnak

tam volna

.

.

.

jék. Isten látja

Csak legalább le nem szakítotbizony feltzöm, bármi történlelkemet, nem vagyok kaczér, csak

el.

Én

szeretek, csak szeretem

t.

Újra feltzte a már egyszer levett kék aztán

ismét

levette,

megint

föltette

s

virágot^

kétszer-

227

háromszor clsuttogta mintha véget

:

mintha félne a további virággal fürtéi közt

jához ült

Aztán

én bizony feltzöm.

minden okoskodásnak, küzdelemtJ, a fehzött

akarna vetni

elszaladt a tükörtl, zongorá-

kezdte azt az egyszer méla mely engemet egykor annyira meg-

s játszani

dallamot,

a

hatott volt.

Oh

most nem éreztem magam boldogtalannak,

nem kivántam boldog

boldog voltam,

lenni,

s lá-

bához borulva ölébe hajtám fejem. rebegtem, hozzá emelve karSzeretlek

—

jaim

:

í

—

könnybe borult szemeink egy átható

tásában összeolvadt lelkünk,

s

pillan-

im egyszerre elsöté-

elttem minden, karja lágy ölelése helyett két markos kéz durva rázását éreztem, édes suttogása fölébredhelyett valami éízs, mérges hangot

tült

—

most az egyszer és

tem,

utoljára igazán,

többé

nem álmomban, hanem valósággal. Ott feküdtem újra a kandalló eltti karszéken, szemembe a reggeli napfény sütött, elttem a nyakkends orvosa

hotel fehér

elébb

szabadíthatta

jaim közül.

No

ki

állott,

magát lázasan

ki

Az

or-

lefektetett.

Azt

hiszen volt drága dolgom.

vos szörnyem megdorgált, tüstént

mondotta, hogy ismét visszaestem lázamba

ha

orvosságot

;

hogy,

nem áll soha sem gyógyulok meg. Három üveg rendelt, de azt hiszem, nem attól a

nem engedelmeskedem

jót értem,

csak az

ölel kar-

parancsainak,

sok fekete, sárga és piros zagyvaléktól gyógyultam

meg.

Meg

gyította

vagyok

meg

gyzdve, hogy lázálmam gyó-

lázamat egész homocopathice.

128

Még

az nap csendes, nyugodt és derült lettem.

Egy pár nap múlva már kimehettem Oly jó kedvem volt, oly szépnek tnt minden

:

mindenütt ott láttam

ót,

a

szobából.

elttem egyszer zöldes fel

ruhájában, kék virággal íürtei közt, mindegyre fü-

lembe csengett az

nám

a

méla daliam

az ó édes suttogását

szeretem ót!»

Oh

édes

Marim!

is

:

«

s

mintha halla-

Csak szeretek, csak

A VÉN SZÍNÉSZ

A

színpad

!

.

.

,

a színpad

Ti nem tudjátok, mi ki

!

.

.

.

Csak én tudom,

az.

én, a

éltem, örültem, szenvedtem rajta.

Hogy Te

tudnátok

is

Te

phoklest.

szítesz

sírásó,

a

ki

csak a katastroph után

kipattan

sírnia, s

;

a

sem

mint gladiator-tusán,

Te könnyen

magad

s

a ki a színpad

sejted,

kínpadot! a

sírás

mulatja magát.

függöny már elfödte

a lehulló

asztalos,

min

s

és

?

sohasem forgattad So-

távolról

—

sírónak

ti

ki

Te

a tragédiát.

Hisz kik vagytok a

midn

jelensz meg,

gyalulva

!

diák,

kicsapott

kinek és

deszkáit

hogy kínpadot ké-

—

szíve

nevetés

Nevetnie

kell

a

örömében majd e

torzvonásain,

szemtelen tomboló közönség

csaplárleány,

ki

ugyan fested

szeretidet, mint bár-

cseréled

mely jeles színészn, de nem hiszed el, ha mondom, hogy ez arczczal a szende, ártatlan Júliát is eljátszhatni.

Te korcsmáros,

a ki megvigasztalod az

embereket, bort teszesz eléjök, jó szót adsz hozzá, s

biztatod,

még öröm

hogy

ürítsék

utolsó cseppig, a mi

ki

lehet a világon, s vágják földhöz a ki-

ivott pohárral

eszmélet éber

együtt az élet bolond fájdalmát, az

nyomorúságát

;

de még nem

is

ál-

^3^

módod, hogy van egy más bor rát ha

ajkainkkal

ragyogó

íTTicg,

Korhely

mogorva

diák,

szép

csárda?

melynek poha-

mámor

száll

isten ál makkal.

kimázolt csaplárleány,

ugyan

is,

varázsos

érintjük,

sírásó, szurtos asztalos,

elhízott korcsmáros

társaságba

jutottam.

És

e

.

.

.

No

rongyos

Félrevágott kalapjával majd eldl, mint a

részeg ember, tyánkat

is

Ha

ha

I

s

oly nagyokat lélekzik, hogy gyer-

ki-kioltja. I

ha

Én, a

1

ki

n

ri

után annyi

bo-

londult, annyi szép leány epedett. Én, a ki koszo-

rúk

párnáján

szívtam, király,

aludtam,

uralkodtam

s

nem

azt hiszem,

rültem,

s

perczeim.

dot elfeledte a a

igaz

!

Hajh

Sokszor

illatát

mint

egy

rég

volt

!

magam

is

hogy csak álmodtam, álmomban megmost nem tudom, melyek rjöng, me-

világos

kezett

is

levelek

embereken,

hogy omlottak könnyeik.

az már, s talán

lyek

szerelmes az

világ,

a

csoda.

A

vén Dávi-

vén Dávid megfeled-

Pedig nekünk egymásra emlé-

világról.

keznünk kellene.

Nem

mikép

De

a szinész végzete

nem

a

szl-

vesszé, száll,

"^«ly éli

melynek nedve maradékról maradékra hogy élvezzék és lelkesítsen, hanem a virágé, egy rövid tavasz után elhervad s illatát sem

túl.

Igaz, élet a

én

még

élek

szinpadon

vászonfüggönyök

;

kívül ? I

Min

min élet ez ? Van-e Oh, mit nem rejtenek e

de

tündérvilágot varázsol

el

csengety egyszer hangjai Mily öröm átélni az életet a legnagyobb költk gondolataiban! Engem elzött róla a sors, szerepeimet másoknak a

^33 a szegény nekem csak egyet hagyott Tamásét. Hideg van, fázik szegény Tamási ösztá,

-

Hanem jobb így, elfeledve, eltemetve. Én gylölm a világot. Átok a közönségre, mely nem érti Shakspere-t

mely dicsséget adott

átok a közönségre,

házba: s

csak a szép színésznkért jár szín-

s

elrablá boldogságomat

gyilkosnak

kiált,

;

átok a közönségre, mely

mert megöltem Desdemonát, mint

egy becsületes Othellóhoz illik. Ti elég vagytok nekem. Szeretitek dobálják

ros

idben

kenyeret

;

megmelegedjék,

igyék

ha éhezik,

adtok,

tzhöz

nyittok,

ajtót

vén Dávi-

mikor az utczagyermekek sár-

dot; oltalmazzátok, ral

a

s viha-

ültetitek,

hogy

beszéljen a tarka-barka

és

életrl.

Temetésemre nem fog majd eljni a nép, mely emelkedik és magasztalt; síromon nem fejemhez, hogy minden tavaszszal márványoszlop

tapsolt

;

nem

megújuló, koszorú övezze,

ültetnek virágot a

nk, kik velem ábrándoztak. Jobb is. A zaj boszantana, a márványoszlop nyomná a szívemet; a virágok

tavaszról,

szerelemrl, dicsségrl susog-

nának, én pedig aludni akarok, mélyen, álom nélkül, örökre.

te

ti. Te szemfedt

vagytok

]tt

leány,

és

eltakartok

Ha

varrsz

ha,

midn

mulatni

;

senki

ha a hosszas

játok többé

;

koporsót készítesz ti

;

ketten kivesztek,

emlékezni fogtok mindnyájan reám.

utczagyermekeknek

az

;

asztalos,

nem

lesz

többé

kivel

nem kopogtat nem hallgathat-

kinn szél zúg, téli

estéken

szomorú dalaimat, furcsa regéimet,

—

234 fel

fogtok sóhajtani

meg

nyugtassa

sírjak,

aluszik,

—

Istert

Töltsétek meg, hadd igyam,

Ide azt a kancsót.

hadd

Dávid

a vén

:

I

hadd beszéljek.

Éljen a barátság!

De ama

másik

ne emle-

testvért, a szerelmet,

gessétek. Indulatba jövök, s haragban, kínban reszketek. Shakspere

rjöngésben

nyomorult

Petrarca

J{omeo

írta

ábtándozó,

s

én

—

és Júliái:

egy bo-

lond, vén komédiás.

Nevettek? Jobb

A

könnyeznétek.

morú,

legigazabb,

s

se víg, se

ittas,

Inkább szeretem, mint ha

is.

ember szintébb, mint

víg

midn

ittas.

— maradok

De én nem

szomorúnak

;

a szo-

leszek

mert az

vadabb a haragnál, ijesztbb a kétségbeesésnél. Aztán ma ünnep is van, a vén Dávid nagypéntek napja. Ezeltt mintegy huszonöt évvel, e napon tapodén vígságom szomorúbb

a

búbánatnál,

—

tam utolszor a színpadot.

Ezóta bujdoklom, ekkor keresztelt meg a vihar vén komédiásnak, bolond Dávidnak.

Tudni

akarjátok

keztek-e, talon,

életemet?

hogy mennyit

Ám

legyen.

firkálgattam

mikor beteges voltam?

Emlé-

azon az asz-

Eletembl jegyez-

tem egyet-mást. Olvasok nektek belle valamit. Ünnepem van ; hadd tartsak egy ríkató prédikácziót 1 De el ne mondjátok másnak. Egy kóbor költ meghallhatja, rímekbe szedi, s még sírni fog rajt'

a közönség, mint sír,

dust

lát

—

s

kodil-könnyek

midn

a színpadon kol-

otthon elzi ajtaja ell. Hah, e kroI

Hogy

félek tlök.

»35

Az

én

életem

lek?

—

Az

szomorú

rövid,

egy sírk epigrammja.

— Min

én életem

Othello

;

bohócz

I

meglopta

Romeo

bolyongok mint Lear

denütt az emlékezet, e

elmés, mint

egy összeférczelt tragédia,

melynek kontár szerzje mert én szerettem, mint

és

badarságot beszé-

h,

;

Shakspere-t;

;

szenvedtem, mint

s

nyomomban min-

e gúnyos, e kegyetlen

n.

A

Dávid

vén

anyjának

vidám gyermek

élénk,

öröme,

egyetlen

—

anyjának,

volt,

s

mondom,

mert atyám még két éves koromban meghalt A ki elment házunk elu, ama szk és sáros utozában, melyet veztek, s

látta

csúfságból Boszorkány-sornak ne-

anyámat egy

nyomorult ház majd-

süppedt ablakában jó reggeltl kés estig varrni és látott engemet rongyos ruhában

nem

földig

elkényszeredve csatangolni tott

fel

vagy nevethetett kedve

morban komikum

is

épen mint

van,

szánakozha-

s alá:

mert a nyo-

szerint,

a

gazdagság-

ban tragikum.

Az

Isten,

az árvák és özvegyek atyja, megvigasztal, ád

mun-

Pedig mi nem voltunk boldogtalanok. kát és hozzá

ményt. Volt soha, is,

st

ád jó kedvet s mellé remindig kenyerünk s nem koldultunk türelmet;

sátoros

anyám

töltött

ruhát aggathatott letéptek

ünnepeken,

káposztát fzhetett

hogy

hoz hasonlíthatta,

még s

reám, melyet ugyan

rólam pajtásaim

az 8z öröme,

néha

a

fiát

;

vasárnap

egy-egy

új

még aznap

de szegénynek megvolt

legalább reggel az úrfiak-

kiknek ruháján soha sincs

folt,

de a kiket én sohasem irigylettcm, mert betegesek, s oly gyöngék, hogy közülök félkezem-

bálványok mel akár

tizet is

földhöz vágtam.

^37

Ördöngös gyermek voltam én. Nélkülem semmi semmi csiny nem eshetett meg. Hal hal

tréfa,

hal

midn

a

reájok

emlékszem,

kaczagok,

úgy

könnyezem belé. Ki az ördög gondolta volna, hogy késbb a sors oly szomorú arczcza] tesz csúflFá, mint a minket azokon a borzasztó históriákat ábrázoló vásznakon láthatni, mehogy

szinte

Hanem Gombos András uram

nak.

a vén iskolamester, is

Nagy

látnám.

rot

mindig

hasa volt

ittasan

jött

déleltt, se délután

— ha

ha

1

alatt

hogy

belopóztam az nap

nem

I

nem

Délután majd

viselt.

könyv

be, s

nélkül,

tudott tanítani.

szobájába,

tudományát,

ha

kurta lába, vörös or-

s

pedig se

Ha

volt s játszani akartunk, valami szolgálat

egész

I

ugyan megjárta. Mintha most

hosszú sárga kabátot

s

id

mutogatnak és magyaráz-

vásárkor pénzért

lyeket

asztaláról

minek aztán az taníthatott.

Mi

lett

szép

ürügye

elloptam a

diadallal

vége,

rohan-

tunk a rétre s a nap hse én voltam. Különben Gombos András uramtól az olvasáson kívül

még

sok

ból

csak

:

szépet két

tanultam.

nevezetes

ország és mennyország

;

Például,

ország

a

van

a vallásból

:

:

földrajz-

Magyar-

tisztelni

kel^

uramnak pontosan megfizetni, a Ádám és Éva magyar emberek voltak, valamint Nabugodonozor is, mely annyit tesz ne bolondozzon az úr. Tizenkét éves koromban az úgynevezett collegiumba küldött anyám, s tudtomra adta, hogy pappá kell lennem. Ez neki mint kálvinista pap leányának, kedvencz eszméje volt. Esténként minaz Istent

s

mcst'

mivel tartozunk; a históriából:

:

.38

díg errl beszélt. Elmondta, hogy akkor majd ide

hagyjuk

ezt

gyünk,

ott

s

sáros

a

szk

és

házunk egy

kis

környezve,

jegenyékkel

kedni sugár

utozát, falura medombocskán fog emel-

nem messze

templomtól.

Az ron

Minden

majorság,

és

vasárnap

túrós lepényt.

tehenek lesznek, az udva-

lovak,

istállóban

asztagok

töltött

a

Fényes fekete posztóból

ruhámat és selyem kalapot vesz. fog viseltetni irántunk

tisztelettel

pinczében bor.

káposztát

A ;

falu

eszünk,

s

csináltatja

népe nagy

az öregek levett

kalappal üdvözölnek bennünket, az ifjak kezet csó-

kolnak neki,

nekem

valamint

s a

is,

jobb gazdák,

ünnepeken ajándékkal becsülik meg házunkat. Én áhítattal hallgatlam, aztán kérve kértem, hogy akkor a töltött káposztába

pénybe több

tegyen több húst, a le-

túrót.

— Minden meglesz, kedves gyermekem — monda anyám, megölelvén — még fánkot, kürtös kalácsot is

most pedig imádkozzál s ; hogy jókor fölkelhess. Gyertyánk ugyan de csizmadia szomszédunk már négy óra; jó keresztyén s megszenved mhe-

sütök, csak tanulj jól

aludjál

el,

elfogyott,

kor fölkel lyében.

Az

lettem, csak

anyám kivánságát. Pappá hogy Shakspere lón bibliám, boldog-

ság helyett

dicsséget adott,

Isten meghallgatta

s

áldásul

egy fékte-

len szenvedély átkát.

S mindezt egy heged okozta, egy vén muzsikus

Nem

hegedje, híjába

sírt

ki

az a

házban

velünk

egy

heged

oly szomorúan,

lakott.

nem

239

én is vcJc együtt, mikor a vén mukedvében a legbúsabb nótákat húzta. Ketten sirattuk a jövendt. Eddig rég néma, összehijába sírtam

zsikus

jó

az

törte

id, mint

utána megy. múltért

vén

a

Dávidot, a

Hajh, felettök

ki

nem

sem fog

senki

soká

sírni

a

I

A

vén muzsikus víg, tréfás ember volt, s enszeretett. Midn lakodalomból vagy nagyon gem bálból jött haza, mindig hozott számomra valami csemegét. Ilyenkor ingerkedni szeretett. Szokása volt kitaláltatni

kem

szánt

velem

:

Én

vaJamj.

melyik zsebében van a nemindjárt

tudtam,

hogy a

balban: mert a jobból rendesen egy-egy lúd- vagy csirkeczomb kandikált ki, melyet a maga számára a jó öreg,

tett el

Egy reggel vigan toppant be anyám szobájába. Én mindjárt sejtettem, hogy most valami készül. No, Kató asszony, ma fiának egy kis mulat-

—

ságot

szerzek.

az orchesteren

Komédiások érkeztek városunkba s én is muzsikálni fogok. Ha Dávid

hegedmet, végig nézheti Te kópé, tudom, el fogod

elhozza adást.

csak alá.

az egész tátni

ne aludjál, mert bajuszt festek az orrod Hel he! he! el

Anyám

elbocsátott

s

én este felé egész büszke-

séggel czepeltem a vén muzsikus hegedjét. kj akartak vetni,

hatalmas

ember

el.

Schiller

Elbb

de a vén muzsikus megvédett, volt

két lépésnyire, egy zett

el-

a szádat,

ott,

—

a színpadtól

—

alig

nagy gordontok mellé helyeHaramjáix

tegnap történt volna, oly

jól

adták. Mintha csak emlékszem rá. Moor

24°

öltözetben

Károly vöröses feketében,

most

fülembe csengenek

is

párbeszédek, sága,

a

meg.

Ferencz

burkolódzott.

Még

tüzesebb magán- és

nyakú magyarmegbámultam. Valamelyik

s a fordítás kifacsart

melyet szintén

a

jelent

öreg lepedbe

az

rám nyomta

színházi szolga

nem éreztem

a gordontokot,

magamon

fájdalmat,

kívül

Önkénytelen, a nélkül, hogy értettem volna

de én voltam. a drá-

mát, Károlylyai szenvedtem, Ferenczczel ármánykod-

tam

s aty jókkal

átkozódtam. Ösztönszer, rejtélyes lelkemben,

sejtelem nyílott

színpadra

s

kedvem

lett

volna a

beszélni, mint ezek a bemázolt

ugrani,

nagyobb tzzel, merészebb mozduhogy a közönség sírjon, nevessen, tapsolde

emberek, lattal,

egy eszeveszett.

jon, mint

Otthon elbeszéltem anyámnak a darab meséjét. A vén muzsikus nevetett s megcsipkedte orczámat, anyám pedig örült, hogy oly eszes gyermek va-

A

gyok. szélni

collegiumban

majd

;

szottam

félre

nekik

komédiás Dávid a

haramjákat egy személyben. Ezóta lett

korhely

latin

s elját-

az egész darabot: Károlyt, Feren-

czet, Amáliát, a

késbb nem a

sem tudtam egyebet be-

hívtam jobb barátaimat

a

nevem,

melyhez tanítóim

nevet ragasztották, mert többé

nyelvtant tanultam,

hanem

a szerepe-

ket és stylgyakorlat helyett színmveket másoltam. Ácsorogtam az utczákon, futkostam a színészek és színésznk után, a kik elttem félistenek voltak;

szívszakadva észre,

nyakon

vártam az

estét, s

csak akkor vettem

hogy tanítómra kellene íigyelnem, ütött.

midn

Anyám

színháztól,

a

eltiltott

elszöktem

én

anyám kemény bottal ütött, s velem együtt sírt, de nekem nem a bot fájt, hanem könnyei s hogy inkább szeretem a színpadot, mint t. Olyan vol-

anyám

fenyegetett,

daczoltam

én

vele

;

megvert,

ki elször csókol mind sovárabb, emésztbb vágyak kelnek szívében, míg csak az undor nem nyújtja mérges gyógyszerét. Rám nézve az id sokáig késett e gyógyszerrel, s még most sem

tam, mint a szerelmes ifjoncz, a leányt; elveszti nyugalmát,

érzem

erejét.

a szinpadot.

Nem

köpenyét, Othello trét, ifjú,

boldog akauralkodjam,

kardját

rok

I

hadd haljak

Még

Hadd ragyogjak, hadd meg a közönség tapsai és

Coriolan lenni

élveztem eleget. Adjátok vissza

Romeo

Ide, 1

egyszer

Anyámat mindinkább emésztette

szitkai közt.

a bánat.

Sok-

szor félbe kellett hagynia a varrást, mert a köny-

nyek elhomályosíták szemüvegét. Keze között megszema gyolcs, s e sóhajtással szárította

ázott

:

fedmet

fehérítem.

Én

clmerüWc állottam

sötéten,

nem mertem vigasztalni. Többé nem vidám gyermek. Arczomon egy különös sö-

mellette

valék

s

tét vonás,

Kain-bélyeg kezdett feltnni. Nézzetek

arczomra,

most ez a vonás uralkodik

rajta,

meg-

ölte többi testvéreit, az Ábeleket, daczolt Jstennel,

gyermekeket nemzet: a fájdalmat és bnt.

Anyám, édes anyám Oh, dult,

midn

I

e szomorú, jámbor

hasadozni éreztem szívemet

eredtek könnyei, a szinpadot Gyulai Pál:

s

elcsuklott

midn

I

Oh,

A

vén színész.

!

arcz felém for-

Oh,

szava,

midn megmegátkoztam

a bánat ágyba szögezte s l6

242 és könnyeimmel nem tudtam visszatarmár-már elszálló lelkét megesküdtem, hogy soha sem lépek többé szinházba, s ájultan rogytam ágya elébe. Évek tölték el. Anyám vidáman varrt az alacsony ablakban, bár napról-napra vénült és betegeskedett, én szomo-

imáimmai tani

:

rúan tapodtam

küszöbét, bár ers,

collcgium

a

mondani szokták, csinos ldtem. Beköszöntött hozzám a mint

barátság

vágyak, a

kerültem

min

a

mekkori

barátaim,

víg

poharazás

a

magokat,

meg

zeneszó

között

csak

követel,

énekét;

legkopárabb mosolyát,

s

a

A

bérczekrc

élhetetlen,

örömeim.

Nyitva

rátságot, vei

hajnallal

ábrándozó.

ébredtem.

zene ezüst

nem

nap,

a

fizetteti

mely a

melegét, fényét,

De

mindent:

Ismert

a

és

a

reményt, ba-

Halhatatlan

szerepeket

s

azért voltak

elttem Shakspere

feltaláltam

el,

a

nagyon szegény voltam

állott

aludtam

kik

virradtak

mellett

madár

nem

szerelmet, boldogságot.

mellett

a

ifjai,

öltözködtek,

bort pénzért mérik,

elküldi

is

én szegény,

itt

a

társadalom

e mellett

természet;

meg? Gyer-

órákig

forrás nyújtja ingyen italát;

víszhangot

Én messze

egyszer ruhámban

ünnepelt

város

a

meg, nem érthettek engem. csak

emberré fejremények és

jelenhettem volna

is

tánczolták

halálra

a

szerelem kora.

és

leányokat. Kopott

társaságban

fiatal is

s

tanulva,

ms

a

völgy, tudott rólam

erd, túlkiáltottam a vízesés harsogását, beszéltem a virágokkal, dalaimmal felköltöttem az alvó az

víszhangot,

kergettem pillangókat, pihentem hegyi

^43

folyamok partján,

elaludtam a fáradt madarakkal.

Gyakran az alkony óráiban, midn az elboruló homály, s a már rég lehanyatlott nap még földe-

reng

visszfénye sötétkék lepelbe burkolja

gyeket,

égen

a

völ-

néhány félénk csillag, a lombokon elhal a lég bolygó hangja, s a természet csöndes merengésbe látszik merülni az

kifejezhetetlen

mutatkozik

alig

érzések,

különös látványok leptek

meg. Megjelentek elttem a vérz Július Caesar, a halvány Cassius, a sötét Macbeth, az sz haját

tép

Lear,

eped Romeo,

az

kétked Hamlet. Arnyaik

a

dühös Othello, a

rajzolódtak a levegbe,

hangjok suttogott a meg-megingó lombokon. Majd elmosódtak a feljöv holdfényen, de hangjok még mindig suttogott, de én még mind sírtam, s a kiderült

hidegen

csillagok

ilyenkor

kimerüJt

Ha

mosolyogtak reám.

testtel,

de költészettl

ittas lé-

lekkel elaludtam, fényes, ragyogó színpadon találtam magamat. Felöltöttem az árnyak alakját ; én voltam Romeo, Othello, Hamlet; küzdöttem, átszenvedtem életöket, míg végre egy tapsviharból alakúit fölleg, a függönynyé vált koszorú mindent

Midn

ébredtem, harsogott

a patak, zúgott a völgy, mint

egy ingerült közön-

elfödött

ség

szemem

fejemnél

;

ell.

virágok

koszorúi

nyiltak

;

a

nap,

mint lángoló dicsség, vakítóan sütött szemembe;

ác

a

vén sziklák szeszélyes arczaikkal

látszottak, s

miért

mögülök

késel?!

—

gúnyolni

a visszhang baljóslón kiáltá:

Bódult voltam, azt sem tudtam,

hogy e szókat én kiáltottam Szinész leszek! El,

el

I

el.

a színpadra

1

i6*

244

Ez

elhatározás mind mélyebb-mélyebb gyökeret bennem. Kezdettem tisztába jni magammal, s nyugodtabb lettem. Éreztem, hogy a mvészet egész lelket kíván, minden szenvedélyével, egész életet, minden boldogságával sejtem, hogy közéig a pillanat, a mely tettre hív, s a melyet egy örökkévalóság sem ad vissza tudtam, hogy egy szeret szívet török össze, de már rögesz-

vert

;

;

—

mémmé

hogy nekem nincs anyám,

kezdett válni,

én a múzsák gyermeke vagyok.

Összeszedve

magamat,

— — —

erm,

minden

megkeményítettem

beléptem anyámhoz.

s

Már három

hetekig

Krisztus

hogy nem

napja,

fiam

láttalak

1

mieltt pályájára

készült,

lépett volna.

Te nem Oh, gyermek! mennyi bút hoztál

Isten nevét hiába föl ne vedd, fiam.

vagy istenfél. fejemre

1

Megcsókoltam kezét, No még sem vagy oly

— tál

azóta? Tanultál,

soká végezn*

Min

fogod

Hát mit

csinál-

Hiszen te már nem

tanulásodat.

Falura megyünk.

Majd keresek szákedves feleséget. Hanem faluról

derék pap lesz belled.

modra egy

jó,

veszünk. Lásd,

Én nem

—

rósz.

úgy-é?

engem

is

onnan hozott apád.

tudtam szólani.

Miért vagy oly szomorú? talán kevés a ke-

reseted

?

Az

elég

rósz, fiam.

Én nem

sokat dol-

gozhatom már, mert gyengülök minden nap. Hanem mégis csak megélünk valahogy. Ki enni ád

245 az ég madarainak,

gondot

— —

visel

felöltözteti

reánk

mezk

a

liliomát,

is.

Anyám, én holnap indulok. Hová, gyermekem? Talán valami állomásod akadt? Nevelség vagy káplánság? Oh be jó, oh be szépl majd szerzesz egy kis pénzecskét, beleverjük valamibe, az enyémet is hozzá teszem, s neki kezdünk az életnek.

— Szinész leszek anyám — — Komédiás! komédiási — anyám — kivájom szemedet, kitépem

kiáltám,

!

eltökélt

lelkem egész erejébl.

sikoltott

pusztítlak

1

felugorva

nyelved, el-

Ezért ápoltalak, ezért növeltelek, mint

hogy csavargó, naplopó, kötéltánczos. Istentl elrugaszkodott szemfényveszt légy? Apád anyai részrl nemes ember volt, én pap leánya. egy

úrfit,

Komédiás, komédiás!

Én

Istenem, ne vigy kisér-

mindenembl. Egy pár év alatt híres ember

tetbc. Kitagadlak

— —

leszek,

séget, vagyont teszek lábaihoz, édes

anyám

dics!

Elment az eszed? Szép dicsség: bemázolni az embernek magát s ugrándozni, hogy röhögjenek a vásott diákok. Szép gazdagság: koplalni, rongyosan diás,

járni,

midn még

hogy nem

kicsiny voltál

— Anyám,

s

mint egy ágról

komédiási oh,

édes anyám

szakadt. fojtottalak

Komémeg,

!

I

—

kiáltám elkeseredve

egy perczig mély gylöletet éreztem iránta. Ekkor anyám talán fájdalmamtól meghatva

reám tatott.

—

borúit, megölelt, megcsókolt,

—

könnyeivel áz-

1^6

—

Oh, fiam, kedves fiam ! Ügy-e, neked is fáj, nagyon fáj? Te jó fiú vagy, te el nem hagyhatod anyádat, ugy-e, szeretsz

—

édes anyám

Igen,

engem ? mondám, heves

—

—

ölelé-

megegyezésnek véve minden második hónapban meglátogatom, aztán elviszem magammal, s többé nem válunk cl. Hanem egy kérésem van seit

— adjon

fölbátorodva

folytatám

ötszáz forintból, a melyet költ,

kétszázat.

lyámhoz.

Egy

év

anyám

az

bátyjától örö-

ha mindjárt koldulom

alatt,

nem

meg,

tagadja

is,

édes

?

Anyám

a végszavakig

csak szám

mozgását

nyörködött

Tolvaj

I

—

nem

tudta

nézte, csak

hanem akkor

;

hez rohant.

—

nekem abból

nem rég

sikeresebben kezdhetnék pá-

így

Ugy-e,

visszafizetem.

—

kiáltott,

szemem

hangomban gyö-

fölrezzent és szekrényé-

szekrényében kutatva

de még sem, mind megvan. Egy takarodjál

mit beszélek,

fillért

;

—

sem adok,

ell.

— Adjon — Elmész! — Adjon ötvenet. — Ha éhen vesznél — Adjon hát százat.

sem adok.

tizet, ötöt,

vagy csak egyet erre

a hosszú útra, egyetlen fiának.

—

— —

Nekem

nincs

gyermekem.

Legalább áldását!

—

Átkomat kiáltá, fölemelve kezét s mint egy kszobor, meredten állva meg. Kitántorogtam, !

mentem egyenesen

a collegiumba.

^47

Nem kevés

kellett sokáig

nyibl

még

néhány,

irat,

készüldnöm. Egy-két könyv,

zsibvásárról került ruha

Midn

mindenem.

állott

Hát botom még

Kezembe

véve,

nak. Társaim

ott

felsóhajtottam

rendben

ott

a szögletben

állott

jó lesz koldusbot-

:

hogy tán

elménczkedtek,

nevettek,

valék,

nem hagyok-e

egyszer hátratekintettem:

valamit.

eny-

:

valamely szerepbl tartok próbát.

Megindulás nélkül hagytam oda a szobát, léptem át a kapu küszöbét, st úgy éreztem magam,

midn

mint a rab,

fölnyitják börtönajtaját.

mikor az utczaszögl étnél be

kellett

hogy a collegium felé még egyszer föl ne kiáltsak tehát nem fogom

állhattam meg, visszafordulva,

:

többé hallgatni e nagy

kik oly fontosán

férfiakat,

magok sem igen tudnak; sem lesz, a ki rködjék erkölcsöm

tanítják,

senki

Hanem nem

fordulnom,

mit

tudós és erényes férfiak

Oh, ostoba

!

tehát felett.

már Oh,

és istentelen

Dávid.

A

város végén

megválni

I

Mennyi

lelkemben

állok,

egykor

völgyben

megállottam, de más érzelmek

I

ott,

Oh

szülföldemtl.

szülföldem föl

is

gyelegtem

között. Sokáig

nem tudnék

szülföldem,

édes

emlék, mennyi érzés támadt

Hiszen

e

fát,

madárfészekért

pillangókat

mintha

a mely alatt épen másztam meg; e

kergettem

;

e

kis

patakra

malmot építgetek. Hát a városban amott az a bádogos torony, melyet az elhunyó nap megaranyoz, ott kanyarodnak be abba az utczába, hol anyám lakik. Elgondolkoztam: mit csinálhat 6 most? Sir szegény, s nincs ki letörölje könnyeit;

gátot,

—

148 várja

sokan mennek

fiát,

nincs köztök sóhajtja

soha sem

:

dolat folyvást tott.

ablaka

el

rósz

fogom

látni

Már

tntek

a

jó

ki sért,

de Dávid

alait,

épen most

Talán

fiú.

csak hajnal felé alszik

s

éjjel,

Dávid

;

Sir egész

fiamat.

E

ruhájában.

el

gon-

lassítoita lépteimet, megállí-

messze haladtam, rég a hegyek mögé

még mind elttem

város tornyai, de

le-

begett anyám halvány, könnyes arcza.

ha

Vissza, vissza,

látnom

kell

t. Átok

Visszatértem.

van

este

Ismert a

házrz

a kerítésen, tudtam a járást, s

emelni

a

kilincstelen

ajtót.

anyám szobájába, ágya

be soká

még minden szokott fekszik

csöndes

ráborulok

;

ébresztem,

vakkal

volt,

Ágyára

fölkelni.

:

egyszer

eb,

átugrottam

hogy mint

kell

föl-

Lábujjhegyen léptem elé

Hajnalban,

elaludtam.

Még

isi

helyett áldása kisérjen.

feküdtem,

midn

s

nem

fölébredtem,

pedig anyám e tájban mozdulatlan

tekintek;

hideg, élettelen

könnyeimmel

édes

;

sza-

öntözöm: néma,

halott.

Lássátok,

zajosabban,

azért

tapsolt

meg engem

a

közönség

mint máskor, ha a szinpadon halottra

Anyám s szerepemet. De az borultam.

a fájdalom tanították be

átok

alól

senki

sem

els

oldo-

zott föl.

Mi kelj

az ördög

föl,

I

áss sírt!

Hát az a sírásó elaludt Anyámat temetem.

?

Hejh,

m. Néhány napig a bánat,

sirtam és vezcklettcm

De

lelkiismeret.

a

furdalt

lesújtott

;

a

fiatal

szív

hamar megenyhül. Végre megnyugodtam sorsomban és nyakamba vettem a vilá-

sokat

megbír,

s

Most nem állottam meg temet felé sem tekintettem,

got.

város

a

végén

;

a

a hol anyám nyugbádogos torony felé sem, melynek árnyában bölcsm ringott. Csak mentem, gyorsan mentem, mintha féltem volna, hogy valami láthatatlan

szik: a

kezek visszahúznak.

Szemem

de

ragyogott,

lem dagadt, de nem a tam, mint a fölöttem

nem

a

könnytl

mel-

;

sóhajtól. Szökellem, dalol-

lebeg

minden bús emlék tem csak öröm, remény nat,

a

pacsirta.

Minden

városban maradt

nyílott,

mint

úti

;

bá-

elt-

társam a

vidor patak mentében, a virág.

Szabad vagyok 1 lelkemnek jén,

—

és

—E taps

a

elfáradt

gondolat szárnyakat adott

velem a jövend

szállott

zajában, s

dicsség koszorúján. Akkor

láttátok

Dávidot! ha életunt találkozik velem,

megkívánja az

életet,

gyilkos fegyverét,

remél. Félisten

—a

—

volna

még

a

a vén

egyszer

kétségbeesett eldobja ön-

a szerencsétlen

voltam,

végtelen-

megnyugodt

ifjú,

mosolyog és

szép, ragyogó, bátor.

2SO

Másnap koztam. s

elértem

én köztök akartam

igen, mert

szoktak

hová szándé-

azt a kis várost,

egy vándor szinésztársaság mködött,

Itt

az

állandó

ujonczozni.

megkísérteni

szerencsémet;

társaságok

ezek jeleseibl

Különben az állandó társasá-

ságok csak annyiban voltak állandók, a mennyiben

egy évben csak kétszer szedték föl többször jóllaktak mint mi.

a

sátorfát, s

talán

Közel

a

vendéglt

egy

piaczhoz

meg, mely egyszersmind kávéház közelébe értem, egy férfiú lépett fiú

különös

férfiú volt.

czélos vitézekhez,

mák

a

pillantottam

A midn

is

volt.

ki

ajtaján.

E

fér-

Hasonlított azokhoz a pán-

kiket

némely czifrább korcs-

falaira szokás festeni. Aztán volt valami benne

st szemöldét ép úgy szedte ránczba, Gombos András uram. De bezzeg máskép mozdult úgy hányta, vetette tagjait, mintha nem is tanáraimból,

mint

;

hozzá tartoznának, lami

gipsz

— nyakát

macskától kérte

pedig alkalmasint va-

Egyébiránt

kölcsön.

fehér köpeny volt nyakába vetve, mely egészen elfödvén, csak sárga csizmáit láttatá, c figyelemre méltó sárga csizmákat, melyek ha nem Mátyás király, akkor alkalmasint Rákóczi Fercncz

vörösgalJérú

idejében lehettek divatban.

Elébb rábámultam, aztán megszólítám. Nem szíveskednék- e megmondani, merre van

— — Talán az úrnak Thalia irányozni lépteit? — Oda.

a városi tánczterem?

a

szent temploma felé

tetszik

—

Nekem

is.

Mily különös

—

s

ha szabad

^5'

magamat így

—

kifejezni

csodálatos

összetaiál-

kozás

Én eJbámuJtam szavakon, dani

nagy

e

csodámban

s

mondott

páthoszszal

mon-

hirtelen azt találtam

:

— —

Abban bizony

Már

nekem,

semmi csodálatos.

nincs

r, mindegy, akár taÉs annak találom, s

az

hallja

csodálatosnak, akár nem.

lálja

azzal vége.

Mindezt oly emelt hangon és méltóságos arczhogy megijedtem, s hibámnt mint-

játékkal ejté ki,

egy jóvátevleg

—

— nem

Még

kérdi

azt

bizonyosan

I

nem

ból, s

a

mondám

Kihez legyen szerencsém?

járt

az

még

azon

az élet, az emberi társaság,

magasztos

s

nem emel-

princípiumokra,

melyek

ariadnei fonalként vezethessék. Szerencsétlen

ember!

Az

úr

nem

tanult

kevésbbé psychologiát. rencséje?

Meghiszem.

a kiválóan

különös

megdöbbent lantos,

az

én

physionomikát,

Hogy

Nem

s

fiatal

annál

legyen

kihez

sze-

arczomon azt

látja-e

szememben azt a melyrl a nagy római

kifejezést,

fénysugárt, a

kedves

így zengedez

Flaccusom,

quem semel Melpomene nascentem P^öltekinték,

de

az iskolá-

ki

nagy világ kígyódzó labyrinthjain

kedett

—

úr? Alkalmasint

most került

csak

de két sebhelyen

s

.

.

.

néhány kék

fol-

ton kívül alig láttam egyebet.

—

Nem

veszi-e észre e termeten, e magatartá-

egy bizonyos nemét a mélnagyszernek, bájolónak? Nem jut-c

son, e mozdulatokon,

tóságosnak,

önkényt cl cn

eszébe

Don

Hamletek,

c

:

férfiú

Carlosok,

Rómeók,

Caesarok,

Mortimerek, Ferdinán-

dok, Abellinók, Rollák ábrázolására alkottatott?

Újra

föltekintek,

köpeny

de

nyilasánál csak

a

közben

taglejtés

egy potrohos hasat,

kinyílt s

holmi

bizonytalan szín ruhadarabokat láttam.

—

Nem

hallja-e,

hogy nem oly

culinaris stílus-

ban beszélek, mint a közönséges emberek, kikhez alkalmasint az úr

is

lönös

hanghordozást,

akcentust,

azon kü-

tartozik? í^lfogja-e

mely

könnyekre

solyt

csal

mint

ki,

ijeszt,

rémít,

hanem

azért,

mint

a

tavaszszal

vihar

a

—

mozendül madár

fakaszt, mint a panaszosan suttogó szell,

dörgedelmes

hangja,

mert mindig meghatja, elragadja az

embert, mert úgy van teremtve, mert úgy akarom. S csakugyan igaza volt; mert ily hangokat még

soha sem hallottam.

—

Én

Thalia helybeli templomának fpapja va-

gyok, vámospiicsi Bodáki Pál úr.

szersmind

st

magától

nak

;

ki

fönséges nádortól

a

társalgott fispánokkal,

Els

egy-

actor,

nemes megyétl,

kinek több

director,

is

oklevelei van-

nem

delt alispánokkal s egyszersmind

egyszer ebé-

hált úri paloták-

;

kihez nemzeti kultúránk elmozdítója, tekin-

tetes

Döbrcntei Gábor úr külföldi színjátékait egy

ban

sajátkezleg

írt

hez egy másik, lad a kor ki

egyébiránt

kot

írt

ily

ossiani lantos,

maga

c^ím

vagy vérpad

kíséretében

amaz

még

te

s

és

küldé

levél

így

állasz tölgyfaként a is

alatt

trón,

:

auctor, s egy

meg irt

:

;

ki-

ha-

színpadon;

szomorujáté-

Hunyadi "László lefejeztetése, mely több helytt osztatlan

253 adatott

tetszéssel

s

Kassán nem soká

Burián

tekintetes

jelenni

Pál

meg

is

fog

Wcrfer

költségén,

Károly úr nyomdájában. én

elhallgatott;

Itt

Hisz ez

nem tudtam

pedig

a director, a kit

szólani.

én keresek. Reszkettem

Gombos uram eltt, s kezdethogy különcz, de genialis, szurtos, de

eltte, mint hajdan

tem

hinni,

nagy

férfiú, s

én ostoba diák,

nem emelkedett

ki

magasztos princípiumokra, nem tanult physonomi-

kevésbbé psychologiát.

kát, s annál

—

teni.

Ezer bocsánat! Oh, de hogy is

Nem

szándékom sér-

volt

volna, tisztelt director

lett

én szinész akarok lenni

úri Lássa,

s

épen társa-

ságában. Ezer bocsánat!

—

Mit, szinész?

—

állásba helyezve magát.

még méltóságosabb Aristote-

Quintiliant, Blair Hugót, Lessinget? Tudja-e,

lest,

volt a

ki

kiáltá

— Hát olvasta-e

nagy Roscius, az

Talma?

tatlan

Hallott-e

Garrick, a halha-

isteni

Shakespearerl,

valamit

Kotzebueról, Iflandrl, Kisfaludyról,

Schillerrl,

másokról, kiket most nincs

idm

s

elsorolni. Tudja,

mi a mimika, gestus, declamatió?

Mondani akartam

valamit,

de nem engedett szó-

hoz jutnom.

—

s

Nem

st

azt

könny

olyan

respective

az

úr

hiszi.

mondom, még

a

dolog

az,

Oh, sok soknál

is

mint sokan

kell

oda, sok,

több, s a mit

én mondok, az igaz. Igen, úgy van, valóban Elég patriota-e, hogy elszánja magát a honi túra vívni ?

c

sivatag

De

mezején

ha elég

is,

heroicus

igaz.

kul-

elszántsággal

érez-e magában talentumot.

254 géniét, vénát? Tudja-c,

n\i

mondom,

szer

psychologiáról

a

életemben ezt tanultam.

A

véna?

a talentum, genie,

HaJlott-e valamit a psychoJogiáról, igen ?

még egy-

Lássa, én egész

profanum vulnyomorú Zoilusokl pedig én csak mvész vagyok. Korcsmába járok, kártyázom, dorbézolok, verekedem is néha, mert tanulnom kell az életet. így tett Kean is, ama világ, a

gus, korhelynek nevez, hah, a

britt szí nesz, s így tesz

vámospircsi Bodáki Pál úr

meg

az úr, hogy én nemes ember Kean nem volt. Jusson csak eszébe találkozásunk els pillanata. Én mindjárt megmondám, hogy különös, csodálatos összetalálkozás. Az is; is

mert

tudja

vagyok,

min

úr tagadni

merte,

pedig

nem úgy van-e

szinész akar lenni, s én direclor vagyok.

director?

Épen

éji

lyemet pótolni, ha az öregség ért-e

— —

lett,

ki

Az

És

stúdiumomat végzem,

szomorú elmélyedés lep meg: vajon halál

?

s

úr

min azon

fogja he-

fejemre a

fölteszi

hálósipkáját? Kihúzzam-e a következményt?

engem

az úr, veszi-e észre, fölfogott-e?

Föl, tisztelt director úri

]gen

még

helyes.

Az

lehet valami.

úrból,

Majd

lelkes vezetés mel-

meglássuk.

Most kö-

vethet.

Menetközben egy szót sem szólott, s én nem mertem megzavarni. Nem soká elértük a városi táncztermet,

s

megtelepedtünk Terpsichore és Thalia

közös templomában, a

mint

Bodáki

úr kifejezte

magát.

A

toronyban kilenczet ütött az óra,

lármázni kezdett.

s

Bodáki úr

^55

— s

óra már cl múlt, itt a próba ideje, gazemberek még sem jnek. No, jól

Kiiencz

a korhely

van, teszi

mikor

s :

rosszul

én

mondom:

azt

van,

az azt

van,

jól

azaz rajok nézve,

—

aranyos

beragasztott

lehúzom

fizetésket.

Ezzel

gált.

mint

egy

leült

karosszékbe,

papírral

mely különben trón helyett

a

Engem nem

ültetett le.

egy eklezsiakövct,

melyek kifogyhatatlanok

s

feleltem kérdéseire, a

bámultam a ditulajdonságával épen

voltak, s

szítményeket, a melyek a dísz

nem

szol-

állottam eltte,

Ott

dicsekedhettek.

Kitudakolta körülményeimet, aztán így szólt:

—

Tehát az úr e

fogva

pillanattól

társaságom

tagja. Elször próbahónapot tölt, azután szerzdünk. A próbahónap alatt nem kap fizetést, csak

azaz

ajándékot, élelmiszert,

a

sonkát, a

szerint,

deni kegyeskednek.

Ha

szor egy-egy húszast

kenyeret,

sajtot,

szóval

mint maecenásaink küljól

játsz'k,

sem fogok

egyszer-más-

sajnálni.

Még

pe-

dig a legfényesebbiket kapja, mi a kasszába bejön.

Hanem tesz az,

kötelességét pontosan teljesítse. Érti-e, mit fiatal

ember?

pet, ír szinczédulát, s létet,

Játszani fog

midn nem

az úribb házakhoz

az

nünden szere-

játszik,

szed bi-

eladás napján requi-

situmokért megy. Társaságomnál ez mindig a legfiatalabb szinész kötelessége.

adjuk, te Károlyt

én ifjabb

fogod

Holnap a

játszani,

Tíaramjáí^at

— igen

színészeimet tegezni szoktam.

relmesemet

adóssága

és

te,

mert

Els

sze-

gorombasága miatt épen

3156

tegnap

csukták be,

—

én inkább az éltesebb

söket játszom már, aztán most kedvem sincs

;

h-

azért

Károlyt fogod játszani. Tudod-e a szerepet?

— —

dent

Tudom. Ezt már szeretem.

A

embernek min-

genialis

kell tudni.

ki e szavakat, midn három férfiú három különböz alak, de annyiban mindegyik egyez, hogy hajuk ki volt fodorítva, s különben megviselt ruházatjokon megakadt egy-

Alig monda

lépett be.

A

egy kevésbbé megviselt

is,

azaz, a kinek jó volt a

csizmája, annak a kabátja gyöngélkedett.

Bodáki úr szidalommal

üdvözlé ket,

még pe-

dig szavalva.

A

három

hidegen

férfiú

meg eltte

állott

különbözen,

bár

mindegyik,

elhúzta

száját

s

és

szemével boszantóan hunyorított.

— — —

— —

Hát bolond az úr ? suttogta az egyik. mormogta a máik. Hát részeg az úr? ordította a harHát megveszett az úr?

—

madik.

Bodáki úr dühbe

jött,

még emeltebb hangon épen nem maradt adós

Ebbl

roppant

igazgató,

zaj,

szavalt.

A

szitkozódott,

három

férfiú

se szitok-, se szavalatban.

perpatvar

támadt,

mert

az

alkalmasint miattam, inkább fenn akarta talán máskor.

Valószínen

dolog, ha egy tollas

kalapú asz-

tartani tekintélyét, mint

ütlegre

még jobban

kerül

szonyság be

a

nem

lép.

— Min czigányvásár ez? — méltóság— Bodáki, nem kiméled magadat; Bodáki, szólt

gal.

te

^57

téged megemészt a méreg; az urak pedig legalább

engem kimélhetnének.

—

De

— — az

kincsem

szclidülve

nyire zasztó,

felelt

mit ezek az

a

director valameny-

a

iszonyú,

rettenetes,

A

emberek mívelnek.

bának órájára nem jelennek meg

bor-

pró-

pontosan, a stú-

diumnak, éjeit elkorhelykedik. Kártyáznak, isznak

—

hah

Nézd, most

kártyáznak, isznak.

rosak. Fogadni mernék, tegnap

már

elkártyázták, a nélkül,

volna

fizették

ket

fogják

—

zét

—

még gorombáskodnak. Majd be

s

s

aztán én egyedül veled,

folytatá érzékenyen,

édes

megfogva neje kebolyongó csillag

te számkivetett angyal, te

mvészetünk egén,

hazai

kiadott fizetésöket

hogy adósságaikat meg-

csukni, mint különben derék és tehet-

séges Rómeónkat,

Elizám

—

mámo-

is

meimnek,

te

pályalombja küzdel-

szomorúan siAztán játszthatunk-e ketten? írt-e költ kétszemély drámát, avagy megcsonkíthatni -e vatag

te

eg)'etlen virág életem

téréin.

személyt

az öt

is

ennyire?

feleljenek, szóljanak,

—

Hát

éjjel ?

—

director

a

kiáltott

Az

Isten szerelméért,

beszéljenek

fel

úr

nem

kártyázott-e egész

egyik színész.

—

Én

is

fo-

gadni mernék, az egész tegnapi jövedelmet elvesztette,

s

hónap elején majd azzal

a

jövedelem. Pedig tegnap

is

áll

el

:

nincs

zsúfolva volt a szinház.

— Hallgasson az úr! — — Hallgasson az úr — mind három. — De hallgassanak az urak — monda Eliza — riadt rá a director.

!

ordított

a

1

nem

látják,

hogy idegen van köztünk. Kompromit-

tálják a társaságot. Gyulai Pál

:

A

vén szinész.

ly

158 Itt

felém

fordulva,

azt

kérdé férjitl, hogy

ki

vagyok.

— Ez egy becsületes

ember, a kibl különb

fiatal

színészt fogok nevelni, mint

Holnap

emberek. Károlyt

—

játsza,

s

mink

e korhely gaz-

HaramjáhiX fogjuk

a

te Amáliát.

Miti hát az úr megbolondult?

föl Eliza, ki férjét,

—

adni,

csattant

ha haragudott rá, urazni szokta.

—

Egy kezdvel játszszam? Majd ha fagy. Abból az úr nem eszik. Hisz legjobb jelenetemet elrontaná. Én nem fogok játszani.

— —

De

siket az

—

édes Elizám

Nem

fogok

játszani.

Hát nem

értett

az

úr,

úr?

Angyali Elizám

I

Eliza nem szólott, hanem felém fordult, a ki majdnem könnyekre fakadtam, s oly fürkész pillantással méregetett tettl-talpig, hogy vérem arczomba szökkent. monda kaczéran szemembe tekintve No mégis tán meggondolkozom. Nagyon fiatal, lehet

—

—

—

—

Ezzel kezét nyujtá, belle valami. Meglássuk. melyet nekem férje intésére meg kellé csókolnom. Ezalatt lassan-lassan gyülekeztek a társaság többi tagjai.

Megjelent két

n

is,

kiknek egyike Elize

tenassszony körül némi szobaleányi kötelességet teljesített,

s

egyszersmind a színpadon

ket játszta. reggeliztek.

is

e szerepe-

Néhány szinész velk Egy nagy fa árnyában Jago

itczés pálinkás

enyelgett, többen

iddogált

üvegébl, egy várromon Brutus szr-

»59 csölte tejét, egy hajó orrán Wallenstein küzködött

egy nagy darab szalonnával. Mások szerepet tanultak. Bodáki úr a decoratorral vitázott, mi külön-

ben veszekedésnek váltogatott

Ekkor belép ember,

miatt

ki

—

beillett,

is

néhány kegyes a el

most

egy czigány külsej

súgó,

nem kezddhetett

Hát az úr mikor mérgesen a director

állott

—

után kel

föl

í

neje pedig velem

szót. kis

a próba.

be grófnak?

— kérdé

csoda, hogy nem tíz óra Hanem mennydörgs mennyk csak !

hogy tegnap az úr borzasztó czudarul viselte magát. Száz frank helyett száz frakkot súgott. Legjobb jelenetemet elrontotta. Engem is csúffá tett a minap! kiáltá felugorva Jago a fa árnyából a hogy szerepemet, épen oly hangon súgja e szavakat is: leesett a bajusza. Én utána mondom, a közönség kaczagni kezd s rim kiált: le biz' a, vegye föl. A kihívástól fosztott meg. És nekem zúgá Brutus a romokról eszembe,

jut

—

—

—

Eliza

—

—

tensassony szerepét

mondanom

a

tensaszonynak

akarja buktatni a társaságot.

A aztán

kis

súgta, :

s

így ezt kellé

toh férjem

Le

h Meg

vele!

súgó mind ezt türelemmel hallgatta végig,

komoly

arczczal

és

súgva,

mert mint régi

súgó, elvesztette beszédhangját, megszólalt:

—

Ha

oly

emberek lennének az

urak, mint a

milyeknek hiszik magokat, bizony derék emberek volnának.

— Még gúnyolódik az ür? — Ha még csak ennyi volna!

de nem

is

súgok, 17*

ao míg az úr ki nem fizet. "Egy húszasom még van, s már két hete, hogy biztat.

— Becsukatom. — Még sem súgok, — Ez botrány — — El — csapni — Még sem súgok — súgó. — No van — monda

kiálták többen.

!

kell

sikoltá

!

1

áJlítá

jól

a rettenthetetlen

a director,

mint rosszul

tett,

nem másra

van, s ez egyszer épen

nszemély.

egyik

szomorúan

mely, a mint tudjuk, nála annyit

itt

Nem

pimasz súgó.

hanem

mvész,

lángoló

nem

csak

magát.

sz egyelje

—

im,

isteni

hitvány,

hazafiságból, dicsségért áldozik

Thalia oltárán, hanem néhány nyomorú

Hah,

—

nézve,

van nyomorult húszasa. Látszik, hogy

szikrától

hátra

krajc2:árért.

—

Most már súgok monda ez, rá sem hallgatva, s beült teknszer s talán épen teknbl rögtönzött rekeszébe.

A

próba elkezddött, azaz legelébb

húzogatták

már eléggé meghúzott

a

is

meg-

újra

darabot,

s

egy óranegyedig veszekedtek egy pár szerepcsere miatt.

Én

el

Bodáki

—

sem

midn

els jelenetemet,

játszhattam

úr fontos képpel félbeszakította a próbát.

Fiatal

ember, az úr szerencsétlen, az úr

tud semmit, úgy

játszik,

úgy

beszél, mint

a

rendesen minden ember szokott. Ez nem ér mit,

mi

ez az

nem mvészet. idealizálás?

természetet,

és

Idealizálni

Megvetni a

szállani

a

rút

képzelet

kell.

nem hogy sem-

Tudja-e,

életet,

a vad

szárnyán

az

26|

ábrándok hónába, természetet

hanem

sem

n

a

világot, egy szebb közönség nem azért

azért,

Ez

láthat.

mint

új

Mert

hogy olyat lásson, a mit otthon is hogy olyat lásson, a mit sehol

jár színházba, lát,

egy

ott

s

alkotni.

az

idealizálás.

Károly dühöngjön,

ember nem dühöng, Amália

Ez

nem. szerethet.

nagy

a

szeressen, mint

titok.

Ért-e engem,

fölfogott-e? Kiáltson egész erejébl: ez apathos; a szók közepét és végét itt-ott kapja fel, s nyújtsa el

érzékenyen

szemét

földre

;

s

ez

scntimentalismus

a

dobbantson

;

szegezze

hogy szakad-

lábával,

jon be a színpad, vagy emelje égre szemét

s kinyújtott

reszket kézzel tántorogjon vissza; ez a tragikai momentum. így ni I És szavalt és játszott. Én igyekeztem úgy tenni, .

mint

.

.

.

hibákon kapott, megjavítottam; ekkor

Uj

mások támadtak meg, én engedtem mindenben, st alázatosan

meg

is

köszöntem.

Még

kezdett egyet-mást javasolni, azt talán

a színházi szolgáéit is

voltam

eszemen,

tudtam már:

a

súgó

el-

is

elfogadtam,

követtem volna.

rjöng

egész

Moor

is

s

Nem

voltam. Azt sem

Károly vagyok-e vagy Dávid.

Amáliát lázasan szorítám magamhoz, mi különben

nagyon

is

fojtani, s

ínyére volt; Spiegelberget

majdnem kivertem

miért aztán néhány ütleget

—

Bravó,

bravissimo

!

is

kaptam.

kiálta

director — csak ne pazarold

megakartam

az egész személyzetet,

próba végével

a

el elre erdet. A ersebb hangot gazdálkodd meg mindig az utolsó nagy jelenetre. Tanuld meg. hogy az els és az utolsó jelenet szokta eldönteni a sikert. Az els jelenet-

leg-

léa

nek nyugodtnak kell lenni, az utolsónak ersnek, szörnynek, hangosnak, s te már be is rekedtél.

—

ki

E

heves

csókkal

mvészszé

avatlak,

— monda

öleléseim óta fölötte nyájas

lett

Eliza,

irántam

és most egész hévvel megcsókolt.

Szinésztársaim gúnyosan nevettek, de alkalmasint

k

még jobban dühönnem dühöngésemen, mert göttek, hanem egyeben. Eliza tensasszony gyöngédségén, a melyet még akkor nem tudtam megérteni.

A

világ legnevetségesebb embere lehettem, de boldog voltam. Mit bántam, mi történik körülem, hogy mint kiáltok, mint hányom-vetem tagjaimat, csak hogy kiönthettem egyszer lelkemet. E söpredék

nép gyalázata, e kontárok lármája, e nevetséges-

szomorú helyzet nem hathattak lelkemre. Vágyaim révében voltam, tapodtam a szinpadot, s keblemben a genius mozdulatát érezve, kimondhatatlan gyönyörben úsztam. Oh, szép napok! oh, drágalátos tudatlansági oh lelkem ifjúsága! szivem szziessége!

Nincs köny-

nyem, hogy megsirassalak benneteket, csak átkaim vannak azok ellen, kik tlem mindezt elrabolták, egy

útszéli

koldus alig hallható átkai, melyeket az

alamizsnát nyújtó

tömeg áldásnak

vél.

IV.

Oh, hogy vártam, oh, hogy féltem remény ez idegrázó küzdelme, gyermekies félénkség és vakmer önbizalom közt Eljött az est.

tle! a

A

félelem és

hullámzó hevületek, a lelkesülés és a hiúság e nagy-

szer

pillanatai

majdnem

ájulásba ejtettek.

Mily szép lehet ilyenkor a halál, s min álmok Meghalni a pálya küszöbén, melyrl még minden szépet hiszünk, elaludni a lelkesülés szent

a sírban

I

perczeiben csalódás

cynismus nélkül.

és

Nem

keser emlékét; nem korlátoltságunk

miért

élünk,

mert ritka az tel

miatt

kiábrándulás,

gylölet és

hordani egy tévesztett érezni,

élet

hogy az ég áldása

átokká fajult

;

nem

kérdeni

midn a

már úgy is meghaltunk. Oh, mvész, a ki az életet a mvészet-

összhangba olvasztva,

épen

oly nagy

mvész

tud lenni, mint boldog ember. Rendesen feláldoz-

zuk az egyiket a másiknak. Ki tudná elbeszélni érzéseimet, midn nevem elször pillantám meg az utczaszögletek szinlapjain ?

Ki mondja meg, mi zsibongott agyam idegszálain,

gyülekez közönség zúgását? Mi voltam én akkor, midn megzendült az els csöngetyhang?

hallva

a

Ott állottam a színfalak között mozdulatlanul,

mern, de

égve, lobogva, mint egy lángoszlop.

264.

A

közönség tapsokkal fogadott, voltam

ifjú

—

Bodákí,

kívül,

— hiszen

—

kit

magam

hiszen az elragadtatás, a

nem ragad megával

én,

hogy ez együgy

jól

ntt

csinos

ervel dühöngöttem, mint

hiszen hánytam-vetettem

kötéltánczos

kön

frissebb

és

kisvárosi

mint

mért-

Mit bántam közönség egy karcsú, 1

termetet, csinos öltözetben, többre becsül

bármily mvészi mozdulatnál és egy nagy pathosszál

a

kedvesebb eltte,

elszavalt üres phrasis

felfogott

jól

s

tapsot

hallhattam

Faust,

midn

a

mint

ábrázolt jellem. Elég volt, hogy

éreztem

s

bnös, de

ég

démoni

erejét,

mint

és ifjú szenvedélyek

angyalával alkura lép.

Ti a mi

nem

mi

tudjátok,

a

színésznek a taps. Az,

mámoros

a kártyásnak a

hevület, rettent felindulás, a

ingerl

izgatottság,

mely

a játék gyászos

asztalához lánczo^ja; a mi a hadvezérnek a a haldoklók jajai, s az a mi a bor, zene, és

annak, a

életet.

szete.

A

néhány napban egy

Istene, álma, ördöge, kedvese, költé-

pályabér, a melyért küzd, a melyet

nyerve megvet, zsos

élvezni akar,

cini,

ki

egész

csata,

élk tomboló diadaléneke; élvsóvár nk nevet hangja

s

elvesztve

balzsamcsepp,

a

nem

kivan élni

;

meg-

a vará-

mely egész fájdalomtengert

megédesít; egyetlen és egész dicssége, mert nem

költ, szobrász vagy képíró, hogy a jelen hálátlan gúnyait feledtessék a a síron.

Ó

jövend

koszorúi

— legalább

néhány évhez, egy városhoz, egy ház-

hoz van kötve. Azontúl senki sem emlékszik reá, azon

kívül

alig

tudják,

melyet majd imádnia

hogy él. A közönségnek, majd megvetnie, királya.

kell,

egyszersmind

Oh, hányszor

alá.

meggyalázni

eszméirl,

mondani

emelheti magá-

Ritkán

rabszolgája.

hoz, iöbbször hajlik lába

kell le-

lángeszét,

hogy

ne veszítse ez ingatag kegyet, e szeszélyes jutalmat, hogy érezhesse azt a felindulást, mámort, mely

el

élteti,

A

fenntartja, bódítja, megemészti.

második felvonásban még inkább tombolt

sokaság,

a

egy virágbokréta repült lábamhoz. Furcsa,

s

bolond történet ez, de reám száz kritikus dicséreténél lelkesítbben hatott. A szinpadtól alig tíz lépésnyi ült.

egy szende,

távolságra

Egész eladás

leányka

ártatlan

legnagyobb figyelemmel

alatt a

Némely

félelmes

perozeim-

ben könnyei adták vissza bátorságomat,

tapsai lel-

csüngött a színpadon.

kesítettek.

Ó

volt az

majdnem öntudatlan is

kf

mvészetem, vagy Moor

meghatva,

szenvedéseitl

Károly

most

is,

virágbokrétáját

a színpadra dobta.

szívemen hordom, mint

t

E

bokrétát

magát szivem-

ben. Szegény szende, ártatlan leányka. Csak szárnyai hiányzottak,

,

hogy égbe repüljön. Angyal

de Byron égbl

földre

Homlokán mennyei fénykör, szivében nult.

bn,

Hah,

Mért

nyek

A

félek

élni.

illata

ölj

!

Miért

most tle? üj fél én-

ruhában,

éji

kezét összekulcsolva sír:

réta, szúr,

a melyet Istentl nyert,

a szép asszony, a csalfa asszony

ként eljön hozzám, fejér

még ma

volt

angyalai közül.

a melyet a Káinok maradékaitól ta-

szerettem én úgy?

s

szállt

meg

zilált

hajjal,

holnap, hagyj

Ilyenkor megmozdul szivemen a bok-

mint a

....

tövis,

fojt,

Vegyétek

mint a mérges növéel

a

gyertya hamvát.

szellemek sötétet szeretnek, futnak a világosság-

%66 Így van megírva, valamelyik szerepemben

tói.

Adjatok

bort,

mert elfáradtam,

mert

.

.

.

mert

félek,

reszketek.

Hol

hagytam csak

is

história,

roppant

anyjára

támadtak,

Úgy

el ?

kerekedett.

zaj

hogy

Ebbl

nagy

Az anyák

reá s

.

.

elhárítsák

.

azt

gyanút,

a

mintha a bokrétát leányaik hajították volna. Ki volt az ? Nem szégyelli I Egész közönség szeme láttára I

Én

Istenem, mily romlott a mostani világi hangzott

Az anyák

mindenfell. dostak, a

férfiak

játszott, s

mi

Alig

áll

repembe,

sápítoztak, a leányok

nevettek,

nézk

helyre

—

szóval

:

a

sug-

közönség

lettünk.

a csend, alig hevülök

iijra

sze-

ime, újabb intermezzo! Legkedveltebb

s

düh legmagasb pontján kiáltva: « Bosszú, bosszú, bosszú, oh meggyalázott, megszentségtelenített öreg, így tépem szét örökre

jelenetemet

a

játszom,

som

egyszersmind

köteléket!))

testvéri

szélesen

a

s

kihajló galléromhoz kapok,

szerint széttépjem.

falak

reám

mögül

Ekkor

kiált:

—

a

vállamra

hogy

utasítá-

az igazgató a szín-

Nehogy

elszaggassa!

nehogy

a nótáriusné tensasszonytól kértük kölcsön, elszaggassa, megfizeti. létem,

mern,

zúgni kezd a

szende,

tudom,

s

—

En

elvesztem lélekjelen-

szótlan nézek körül,

már-már

ártatlan

a közönség

a bukás pontján állok,

leánykára

mosolygott-e,

—

sírte,

esik

intett- e,

tudom, hogy Amáliának képzeltem,

hogy folytassam az átkozódást

A

nótáriusné

gallérját.

gyzelmem

kétségtelen.

szemem.

és

ki

—

midn Nem

csak azt

megérdemli,

széttépjem

közönség tapsolni

a

kezd,

Többi jeleneteim még job-

ban sikerülnek. Számtalanszor megtapsolnak, kihívnak. Társaim irigy szemmel néznek; Eliza egy második csókkal szentel mvészszé ; Bodáki pedig, kinek különben nem egészen tetszett e roppant méltósággal

dicsség,

így

nyilatkozik

:

—

múlva remélheted, hogy talán még engem

Hat év

meg

is

fogsz közelítni.

Nem

soká hires ember lettem

I

Ismert az egész

város, beszélt rólam a vármegye. Igaz, azon túl azt sem tudta a világ, hogy élek-e ; de hát én tud-

tam-e róla? Miért

is

tudtam volna?

A

nélkül

is

úgy sem kell egyéb, mint sokat hinni magunkról, mert mindig találkoznak emberek, kik ezt épen úgy elhiszik, st még jobban. Büszke is voltam ám Az hittem, hogy az nagy

férfiú lehettem, hisz erre

!

utczán minden ember

engem

csak rólam beszélnek. Volt

is

néz, a társaságokban

okom

rá.

Hívtak ide,

Mennyi bók, Húsz szeretm is lehe-^

hívtak oda, most ebédre, majd bálba.

mennyi szerelmes pillantás! tett volna Hát még mennyi ajándékot kaptam ismert és ismeretlen kézbl. Félre vágtam a kalapom, s I

Az ég

vígan énekeltem:

alatt a föld szinén,

Mind maradtam. Hadd

oly derék legény, mint én. iránt érzéketlen

nincs

e mellett a

nk

epedjenek, majd

inkább tapsolnak ; hadd maradjak távol tlök, annál több idejök marad koszorúkat fzni. Szép, fényes élet volt ez,

mint a szivárvány, mint a páva farka.

hogy oly kevés ideig tartott. az ember élete hasonlít a hogy Jól vadász álmához, ki verfényes napon alszik el és zivatarban ébred Miért is szeretem én jobban Kár,

igen

kár,

mondják,

I

368 a

mvészetet,

egy

mint

becsületes

komédiáshoz

iíJik?

Elfáradtam a dicsségtl, meguntam a

zajt.

Mo-

dorom szerényebb, lelkem büszkébb ln. Késbb a büszkeség

is

fájdalomba veszett

id

tam magammal. Ez a magányt,

elégedetlen vol-

;

óta többször fölkerestem

Az

a természetet.

alkony óráiban újra

meglepett az álmodozás, eljöttek látományaim,

épen

oly ingerlén, épen oly bódítón, mint hajdan.

ébredés kínosabb

az

enyhítettek,

hanem

volt.

A

De

könnyek most nem

égettek, a fejemuéi nyíló koszorú

megalázott, a patakzúgás bosszantott, a vén sziklák

gúnyosabban nézlek hangzott

:

le

rám,

vájjon oly nagy

mögülök ördögien

s

mvész

vagy-e te Dávid,

mint magad hiszed?

Nem

volt

többé nyugalmam; oh

a szinpad kín-

paddá vált. Utáltam magamat, mert kontár vagyok, gylöltem a közönséget, mert ostoba. A legzajosb tapsviharban is éreztem, hogy ha a költ jelen volna, lekorbácsolna a szinpadról, a ezt

kiáltaná

Egyik ségbe

:

menj

leghiresb ejtett.

Ez

szántani,

mért

pedig

fiam szántani menj

magyar szinész

játéka

épen két-

átutazóban egy pár vendégszerep-

ben lépett föl társaságunknál. Szép alakja, mozgékony arcza, s nagy terjedelm hangja volt, de én leginkább azt bámultam benne, hogy minden magyar szinész között leginkább tudta játékában egyesíteni úgy a fönségest, mint a nevetségest, az

egyéniesen jellemzvel. Vizsgálni kezdettem maga-

mat szintén, kérlelhetetlenül, gyötrelmeket termett.

Ha

ittas

s

minden nap újabb

szerepet játszottam.

269

valamelyik tagom mindig józan volt: mint Romeo, csak

hangommal voltam szerelmes

;

Brutus helyett

Petur bánt személyesítettem ; ó- vagy jelen-kor mind-

egy volt nekem, épen ügy, mint a szalmás kunyhó, vagy szalon. Mindegyikben szavaltam, dühöngtem, a

észre

Ezek után mihamar vennem, hogy egyetlen egyént sem

Bodáki megtanított.

mint

kellett

tudok ábrázolni. Minden szerelmest, hst, ármánykodót egykép játszom.

E

modort még szörnyebbé

mely nélkül lélekzeni sem tudok, a soha sem nyugvó arczjáiék, melyet meg-

teszi

nagy pathos,

a

tapsol a karzat, az édeskésen szerelmes és mester-

melyekben

a

nknek

Sirtam, kétségbeestem, majd reméltem

s

az aka-

hsies mozdulatok,

kélten

kedve

a

telik.

dályok

új

ert

ön'öttek belém. Figyeltem az

rekre, vizsgáltam az életet, spere-t.

Oh

mi

embe-

tanulmányoztam Shak-

mást olvastam

ki

most soraiból,

mint hajdan, mikor néhány merész kép, vagy szenvedélyes kitörés, egy-két hatásos jelenet volt minden,

a

megkapott. Megnyilatkozott elttem a

mi

szenvedély változatos természetessége, a jellemrajz mesteri ereje

s

a tragikai és komikai

küzdelem nagy-

szer költészete kezdettem sejteni, mi a drámai mvészet Behatoltam a különböz jellemek titkaiba, ;

felfogtam a typus és egyén lényegét,

ben az alapvázlat részeit,

a

fbb

s

mindkett-

pontjait, a vegyület alkat-

fejldés fokozatait, a melyekbe a hang,

arczjáték és taglejtés ezer árnyalatával kell elevenséget,

életet

teremtenie

a

lehelni

a színésznek, s mintegy újra

költ gondolatát. Azonban eszméim-

270

nck

nem tudtam

a rcjtczött, ki

Ki old

díthatja.

aJakot adni.

lát,

szor elkeseredve

Olyan voltam, mint s tagjait nem moz-

ez átok alól

fel ;

eszmél

hall,

?

kiáltoztam sok-

összetörtem tükrömet, mely eltt

napokig próbálgattam valamely jellemet,

mégis mindig csak magamat láttam. gondolat vigasztalt:

tudok semmit

nem

kezdem,

feledni

]gy

;

telt el

sokat

s benne Csupán az a

mert nem

tudok már,

soká mindent fogok tudni, mert

a mit

egy év

;

ezeltt tudtam. ez alatt társaságunk bebaran-

golt egy pár vármegyét,

újra visszatért abba elször fölléptem. De nem csak a magány termett kínokat, a közönség is megtette a magáét, pályatársaim sem voltak fösvények. Mert több mérséklettel és mvészi ebben játszottam, ritkán fogadtak tapssal. Hiába kerestem a

kis

városba,

a

szememmel a szende, már hetek óta

helye

vev gny,

arcz,

ezer

egv étlen baj,

s télre

melyben

ártatlan leánykát

üres. Sehol

is.

Szokott

egyetlen részt-

könny, egyetlen sóhaj

!

Ezer

ezer ármány mindenütt. Bodáki

úr,

közönség kegyében hátra toltam, ellenségemmé ln, s tán elcsap, ha jó remény fejében mióta

a

már azeltt

cl

nem

adósít. így

még néhány hóna-

pot kellett lejátszanom. Örökségem, anyám ötszáz forintja,

rég elfogyott; részint elpazaltam, részint

tlem. Elszökhettem volna ugyan, de buta eszemhez soha sem férhetett az az elv, hogy a mi más embernél bn, mvésznél genialitás. Eliza tens-

elcsalták

asszony, a kinek szerelmét

nem

viszonozhattam, a rég

kiszabadult Rómeóval fáradatlanul üldöz.

Az

egész

személyzet, le az utolsó színházi szolgáig, hosszan-

171

tásomra esküszik. Csak a ki

társaságunkban

A

becsületes, a jó

kis

sú^ó fogja pártomat,

rendesen az ellenzéket

alkotta.

ember! Neki sem szenvedélye, sem hiúsága. Néhány pohár borban s egy-két jó barát körében leli minden örömét. Színésznek pályatársai közül

Nekem jó

különben

barátom

is

volt

I

csak a súgó lehet barátja.

—

barátom

jó

áldja

Szerepeimen

meg

az Isten

kívül

még

1

azt

— is

híven megsúgta, hogy jó lesz összébb húzni magamat,

nem

reggeliznem,

nem

vacsorálnom, mert csak

egy pár hónap

alatt adósságomat mehetek vele együtt egy nag)obb társasághoz, hova meghítták, s hol nekem is helyet szerez. Megfogadtam tanácsát. Böjtöltem és tanultam, s ezt jó

így fizethetem

ki

s

minden

kezd

színésznek megtanulni.

Szállásban egy tudákos csizmadiánál voltam, ki elször mint atyamester, másodszor, mint egyházfi

nem ran

a

közönséges csizmadiák közé tartozott; gyak-

járt

színházba, nagy pártfogója volt társaságunk-

nak.

Engem

különösen szeretett

:

s

ha

vitéz, derék,

becsületes embert személyesítek, másnap meghívott

ebédre és a

tisztelet

minden nemével elhalmozott.

Egyszer valami rossz német drámát adtunk,

s

nekem

egy szörny gazember szerepét kellé játszanom. Jó szeszélyben voltam, s a közönségnek egy kis mulatságot kívántam szerezni. Borzasztó czal s öltözetben

csak

A

lehetett.

karzat

I

A

gonosz

közönség egész magánkívül

volt.

nk

nem

nézni. I

rút arcz-

meg. Túloztam, a mint

szidott, a földszint átkozott, a

mertek reám len

A

jelentem

Ha! ha! hal

—

Az

istente-

Ki hinné róla, hisz szelid ember-

nck

látszott! sóhajtá

ról persze

szó

sem

lágyszív közönség. Taps-

a

volt,

mert az

meg nem

játszó köszönje meg, ha

szerepeket

ily

hajigálják

;

ác

—

nagyszer hatás, a mvészet varázshatalma, de az én fölséges mulatmint mondaná Bodáki ságom és ez az együgy kisvárosi közönség a

;

1

Másnap hozzám

az

én csizmadiám fontos képpel beáll

és így szól

— Uraml — Állok — Álljon az

ördögnek, minthogy úgy

Elbámulok,

folytatja:

szolgalatjára.

—

Én

is

van.

bels ember va-

istenfél, virtusszeret,

gyok.

— Egyszersmind csizmadia. — Hát Böhm Jakab, ama nem volt-e menjek csizmadia? hát — hogy városunkból — papunk nem csizmadia Bizony mondom, vallásalapító,

se

fia?

ki

nem

is

Itt

komédiásokból telnek

ki

bels emberek.

a

elhallgatott s a többi fontos okokat

arczával

fejezte ki.

—

Ámbátor én eddig

azonáltal

igen

az urat becsültem, mind-

tettem. Ki a gazembereket

rosszul

úgy játszsza, mint az úr, az otthon sem lehet becsüember. Ennélfogva, mivelhogy én istenfél,

letes

bels ember vagyok a ki nem úr más szállást.

virtusszeret,

ban sem lakhatik olyan, sen az

—

iránt:

Jól van, jól

ne sutor

Elindultam

—

ultra

mondám

;

tehátlan

az

:

házam-

azért keres-

nevetve

— egyéb-

crepidam.

szállást keresni.

Csakhamar egy ház

^73

kapuján e feliratot olvastam

:

szállás

itt

van kiadó.

gyermek alája firkálta volt: ki kiveszi, nagy bohó. A gyermeknek igaza van. Bolond valék. Talán nem is a gyermek írta azt oda, hanem a sors titkos keze. Mindegy ! elég, hogy bolond valék. Mindjárt meglátjátok, miért. Különösen te Valami

iskolás

—

csaplárleány, figyelj, téged érdekel leginkább

sze-

:

relemhistória.

A

ház, hol szállást fogadtam, egy özvegyasszonyé

volt, a ki

még most

valaha szép lehetett, is

szépnek

tartja

modoráról

s

magát.

Nem

sokat

ítélve,

törd-

tem se ezzel, se egyéb körülményeivel. Beköltöztem szobámba s tovább böjtöltem, tovább tanul-

Egy szép tavaszi reggel korábban felköltött madarak éneke, mint máskor. Fölnyitottam az ablakot, hogy jöjjön be a friss lég, s kikönyökölvén, elmerengtem a hajnal sugarán, mely a szotam.

a

morúfz nyel

lombjain oly résztvev,

remegett,

oly

fény-

szelid

mintha bánatát akarná enyhíteni.

Enyhe fényt, résztvev sugárt szomjuz az én lelkem is. Oh! a midn kétségtl kínzatva, küzdelmeimben kimerülve, összerogyok tükröm eltt a

midn

állapotom

lyemtl gúnyolva,

;

oh,

gyalázatán sírva, önszenvedéa

közönség zajában

al

fáradva,

hideg nyoszolyámra hajtom fejemet hol a kéz, mely :

letörölje

az

szememrl

utczák

lanságát?

sarát,

rt

vészet cultusa

a bánat könnyét,

lelkemrl a

h

érzek szívemben,

nem

homlokomról

izgalmak nyugtas

fáj,

hogy

a

m-

tudja betölteni. Határzatlan vágy,

édesbús sejtelem nyugtalanít. Egyedül, elhagyatva

érzem magamat. Ifjúságom rideg napjait egyetlen Gyulai Pál: A vén színész. 18

^74

örömsugár sem koszorúzza.

ábránd, elébe

s

deríti fel, egyetlen

édes emlék sem

Némely szerepembl képeket sz az az álmatlan éjeken könnyez szemem

tartja.

Esengek, mint a szomjú

herva-

föld,

dok, mint a hévütött virág. Vájjon ama felh, mely

láthatáromon képzdik, mit rejt? Szélvészes záport,

mo-

vagy szells permeteget, sújtó villámot, vagy

— Szerelem! szerelem! susog-

solygó szivárványt?

tam öntudatlan.

Ablakom

csinos kertre nyílott. Csak most veszem

hogy tlem

észre,

virágokat öntöz. ily karcsú,

Bár arczát

nem

néhány lépésnyire egy leány

alig

Nem

a házi asszony, mert

fiatal.

dolatomat sejtette volna, távolabb

telen,

kert

közt.

fái

kapom magam

ó

felém fordul, majd hir-

virágágyakhoz

Én

szalad,

s

eltnik a

mint szemérmes gyerek,

is,

el-

az ablaktól.

az, az ártatlan,

szende leányka, a

ki

bokrétát

nekem! Hogy tudhattam ennyire elfeledni?

hajított

Nem

nem

Mily bájosan hajlong! láthatnám! Ekkor a leány, mintha gonily

csoda, épen

nem

csoda, hisz hetek óta

nem

látom már a szinházban! Mégis, hogy tudtam feledni ? Ily szende arczot, ily tündéri

szemeket lehet-e feledni?

ártatlan ki

?

.

.

.

termetet, ily

Én

Késbb, kérdezsködéseim

ostoba!

De

után megtud-

hogy háziasszonyom leánya, s hosszas betegeskedésébl nem rég üdült föl. Ez esemény fölvert fásultságomból s életemnek

tam,

színt

új

kölcsönzött.

Még nem

voltam szerelmes,

csak az érzést szerettem, a mely gyönyörrel töltött cl

;

a felindulást, a melyre rég sovárgok,

magát

a

^75 a

szerelmet, a

remetéje,

melyrl annyit álmadoztam

a kert

s

re

az a koszorú, mely a

lettem.

mvészt

is, mely az függönyömön

az a másik

ifjút

bocsátott

nyílást

tle

látatlanul,

E

;

szobám

kertben termett

jutalmazta

;

virul

itt

Le-

fogja boldogítni.

vágtam,

s

azon

át,

figyeltem jövetelére, ellestem min-

den mozdulatát. Tudtam, melyik virágágyat öntözi elbb, min virágokból köt bokrétát, melyik fa alatt pihen, mikor áll meg a kerten átfolyó patak partján, hogy nézze magát tükrében s felfúván orczáját, nevessen visszatükrözd torzképén, s tapsoljon kis kezével. Fehér ruhájában mint vadgalamb rebbent

a parti virágok s

föl

majd a házeresz

alatt

magas fszálak közül

megállva, mint együgy pásztor-

hangon hivta a galambokat buzamajd versenyt csattogott a madarakkal, hogy csengett belé a \é,g'; majd kis gyermekként leány,

játékos

szemeire;

bejöv

anyja elébe futott, s

enyelg

tréfákkal cse-

vegte körül.

E napok voltak életem legszebb napjai, téliek örömmel, titokkal, költészettel. Újjá születtem. Miként szivembe életkedv, úgy szállott mvészetembe, élet, elevenség, egyszerség, Megnyílt az érzések kristálytiszta lehullottak az eszmék koporsófödelei. Tavasz

eddig hiányzott,

mi

emelkedettség. forrása,

szívemben, tavasz lelkemben, élet szobámban, élet

Boldog ember voltam. Szobám fügmelll gönyei a szinpad függönyei közé léptem, s a

szinpadon.

mindenütt tam. arcz,

—

a kertben, a földszinten

Ott lebeg fehér ruha, vidám itt

tapsoló

kis

dal,

—t

lát-

mosolygó

fehér kezty, a tetszés

jelei

18*

2^6 közt megingó kalaptoll, a felindulás drága könnyei s ha fárasztó szerepeim után néha késn ébredtem, ablakomban virágbokréta, hasonló ahhoz, a mely

els föllépésemkor lábamhoz vészt illeti-e, vagy a

kettt.

hullott.

h szív

ifjat ?

m-

Vájjon a

Tán épen mindbok-

érti-e a virágnyelvet? Hisz e

Vájjon

rétában babérlevél és rózsa van együtt. J{omeo és Júliát adtuk. Életemben most voltam elször elégült magammal. Mily szép a világos és mély mvészi önérzet. Nyugodt boldogság, megtisztult lelkesültség, szzies öndicsülés. Mennyivel

többet

a taps és koszorúk zajos, szeny-

mint

ér,

nyes mámora. Oh, ha inkább mint

szetet,

közönséget,

a

több lenne büszkeségünk

hiúk, s

gyönyörben lépdeltem haza a gos volt az

el

tiszta

a mai darab második felvo-

jutott

násának második lebbent

Csöndes,

I

kihalt utczákon. Vilá-

fénylett a hold, ragyoglak a csilla-

éj,

Eszembe

gok.

mvé-

szeretnk a

ha kevésbbé volnánk

jelenete.

ajkamról,

s

Szerepem néhány sora

öntudatlan a

kertben

talál-

tam magamat, hova eddig soha sem mertem belépni. Valami vonzott mint beljebb, beljebb ahhoz a

fához,

hol

megpihenni.

tem

áll.

Ha

tett ide ? tán

ijedten

—

a

szende,

ártatlan

leányka

Egyszer csak föltekintek ekkor mint

Rómeóval

Júlia,

azt kérdi

s :

szokott

im ki

eltveze-

felelek ... a szerelem.

De

fölsikoltott.

Bocsánat ....

nem

akartam

....

meg-

ijesztem.

—

nélkül

Inkább ön bocsásson meg, hogy minden ok

úgy megijedtem.

-^77

Mondani akartam hoz.

Más

valamit,

de nem juthattam szó-

színész eddig szerelmes szerepeinek leg-

el. Én elfogultságomRomeo szavaira emlékeztem: igen merész vagyok, nem szólhat velem. mondám késbb. Szép id van

szebb helyeit szavalta volna

ban csak

a

— — — — —

—

Nagyon

A

szép.

csillagok oly fényesen ragyognak.

Én

épen választék közülök.

fényest,

Az

Nézze

mely most épen fejünk

Én

esthajnal- csillag.

lasztanám, ha választhatnék.

ön, azt

fölött ragyog.

levt váMindig eszembe juta mellette

tatná e szép éjét, e szép órát.

A

nem

leány

felelt.

Én megijedve

bátorságo-

mon, kettt hátra léptem.

— — —

Nemde, szép virágaim vannak? Oh, szépek,

Az

kivált a liliomok.

Nekem

a tiszta szív jelképe.

a rózsák

is

tetszenek.

—

Az

a szerelmet,

lette: szerelmet és

A

leány

s

ha babérlevél

dicsséget

elpirult,

jól

is

van mel-

jelent.

láttam a holdfénynél.

újra megijedtem, s indulni akartam.

Ó

Én

marasztott.

Helyet foglaltam tehát egy gyeppadon, de tle távol egy pár lépésnyire.

Oly

tiszta

az égben

;

lehallatszott.

tünk

id

volt,

hogy az

Istent lehetett látni

oly csöndesség, hogy az angyalok éneke

annyit,

Az égbe oly

néztünk, hallgattunk, s érez-

mélyen, hogy

nem tudtunk

szó-

lani.

Oh

boldog,

boldog

éj

!

Csak

attól

félek,

hogy

278 mivel

van,

éj

álom az egész, hízelgbb, édesb,

mintsem való lehetne.

Majd

lány

a

megszólalt.

Beszélt a szinházról,

ma-

a mai darabról, rólam, önmagáról, virágairól,

darairól s mit

tudom én még, mirl. Én keveset

Az

ámulat varázskört vont körülem, hon-

szólottam.

nem

nan

szállhatott

tört

könnyben olvadt angyal

rasztó

föl

se

szó,

se sóhaj

alakulható, egy

meg-

mindkett. Oh, ha egy

fölfogva a könnyet,

mennybe

vir-

viszi,

láthat,

álomba szenderft, mély álomba, melyet

s

ember halálnak nevez. már messze haladt. A lenyugodni akaró

a balgatag

Az

lelkem,

örömében, hogy boldog embert

talán Isten,

megszán

ki

Egy gyöngygyé nem

szárnyain.

éj

—

anya leányát kiáltozta.

A leány felszökik s jó éjt kíván.

Én nem mozdultam, vártam, hogy visszaj, mint Júlia s még egyszer jó éjt kíván. Késbb szobámba léptem

lenyugodtam,

s

de nem tudtam

elaludni.

Nem szenvedély, nem lángoló vágy tartott ébren, hanem egy nyugodt, néma boldogság Majd lassú álom kezdett szememre szállani. A függönyön át-

szrd

holdfény gyöngén arczomra

világít,

— egy

közel bokron a csalogány föl-föl csattog szakadozva,

álmadón. vegyül.

A

Az

holdfény és csalogánydal álmaimhoz

lelkemre képeket rajzol, ez szívem leg-

titkosabb húrjain átrezg.

Mintha

seolhárfa zendülne,

mintha tündérország kapuja nyílnék. Elaludtam.

Bodáki keressen magának más színészt, a közönség más bolondot, háziasszonyom más leányt. Kocsis

patkó,

a

kocsi.

Hanem

lemre

s aludjál.

tott

tünk

hadd vaduljanak meg a lovak, dobogjon a föld, repüljön a szelid galamb, ne félj, borulj keb-

sebesebben,

hajts

szikrázzék

te

Az égen

csillagaink,

mindjárt kiderülnek válasz-

a földön két barát

a fekete súgó és a fekete

;

anya!

rabolt m.ár,

akár

s

nem

az

félek

milliók

átkát

éj.

rködik

fölöt-

Átkozhatsz meg-

megszoktam hordozom e millióktól átoktól,

irigyelhet áldásért.

A

szende, ártatlan leánykát elszöktettem.

hamar

Oh,

felfogta s

még hamarább megta-

nulta a szerelmes Júlia szerepét

nélkül lanul,

ketve,

Lorenzo áldása

s

karjaim közé hanyatlott, szendén, ártat-

is

mint áldozatra szánt bárány, mosolyogva, reszmint

lo,

midn

a

felh

nevetsz oly kétértelmén, te csaplárleány

hogy én vesed,

oly ember voltam, mint a te

is

ki

szerettem,

meglehet, szeretett, de tiszteltem s

ványt

alkottam

dicsítésére.

Már

nem

!

Ne

hidd,

els ked-

becsült.

még gondolatban sem

keztem ellene: imádtam

Mit

csókját érzé.

Én vét-

t. Hah, én rült! Bálsanyargattam magamat

belle s öreg vagyok,

id

eltt megvéní-

28o tett a bú,

kihtöttc szívem a csalódás, megfagyasz-

a nyomor; de ha most még egyszer elém lebegne hullámos kebelével, mely, hogy megreám törjék, nyugtalanul mintegy partot keres emelné könnyes szemét, melyben szemérem és vágy

vérem

totta

—

küzdenek,

—

kebelemre temetné

és csókért sóvárog,

—

melyeknek már csak

val,

érzem,

még

arczát,

mely

pirul

körülfogna reszket karjai-

van erejök: oh,

ölelni

egyszer megifjulnék, és többé

— nem

kímélném. Szilajon, dobzódó hévvel szorítnám magamhoz, letépném homloka liliomát, kiszívnám ajkimmal édes ifjú lelkét, s midn egy hosszú óra alatt megutáltam, eldobnám magamtól, mint egy kifacsart add czitromot, s ha utánam rohanván, kiáltaná :

ártatlanságom,

vissza

vagy vedd

cseit,

vádat,

nék

a

föl,

gyenítse

A

le

nyugalmam, fiatalságom kinrólam a gyalázatot, a

hogy csdüljön össze az utczanép

meg

1

élek-

hangos hahotával kaczag-

világ gúnyjait:

és szé-

hazugságaiban.

harmadik

éjjel

már közeledtünk Kassához, hová

Kornélia

szándékoztunk.

—

igen,

Kornélia,

—

nem

átok nevezem többé szende, ártatlan leánynak, Kornélia tehát hittem! annak valaha rá, hogy

—

keblemre

hajtva

csöndesen

fejét,

Karjaim

aludt.

közé tartottam, köpenyemmel takartam, lehelletemmel melengettem. A kocsis egy szomorú népdalt énekelt; s

a

fekete

elmélkedett.

rengtem,

egy

s

Én

pipázott,

nézte a holdat,

kedvesem arczvonásain me-

jövnkrl álmadoztam. Majd

gondolattól

súgóra

súgó alvó

megkapatva,

rákiáltok

hirtelen

a

fekete

a8i

— Súgó, a

ember vagy súgd meg Te rég ismered már a

te bölcs

szerelemben

?i

:

súgd meg: lehet-e a szinészn

—

A

feleség,

h

és

hihetni-e

:

színpadot,

feleség?

jó

H

szinészn csak szeretnek való.

—

min

gondolat

és jó

Dávid, ezt mások eltt

!

ne mondd, mert kikaczagnak. Egyébiránt, mi bölcsességemet illeti, az Jago szerepében van megirva s

körülbell ide megy

n,

épen úgy

ki

ki

:

nincs oly ostoba és rút

ne rúgjon,

ki

a szép és

mint

okos.

— —

Ostoba vagy.

E

szóváltás

S

te szerelmes.

közben Kornélia fölébredvén, cseÉn komoly maradtam

vegni és enyelegni kezdett. a

min

hogy már nem messze

neki,

magát valósággal lobbanat, vagy

zi

a

átlépte

,

Gondolja meg

jól.

a

el-

a város, s elszánta-

:

pillanatnyi

s

szenvedély költötte- e

benne van id.

föl

Még

nem

léphet.

nagy világ bosszús cherubként

szinpadra,

a

rázsa, mint az részegíti,

szinészni pályára,

küszöböt, többé vissza

közvélemény, vissza

a

ers

e gondolatot?

A

Kérdem

elhatározó perez.

közéig az

Ha

Ekkor

csodálkozott, s elbúsulta magát.

mond ám

s

a szinpad megízlelt va-

els embert

a

bn,

örökre

meg-

elbvöli Aztán lefestettem a szinpad nyo-

morát, mely nagy, örvényeit, melyek szédítk, nehézségeit,

nre

melyek számtalanok. Elmondám, hogy színész-

nézve mindez kétszerte nagyobb, szédítbb,

számtalanabb

—

kivált

Magyarországon.

eltt zárva majd minden jobb társaság, egész világé.

Minden,

ki

A szinészn s

mégis az

megfizeti a belépti díjt.

382

számot is.

tart

szeszélyes, a

nem

hanem

csak mvészetére,

Ó többé nem önmagáé már, hanem nnek

gyáva,

a

szívére

közönségé, a

a

kegyetlen közönségé.

a

holnap a színésznt fütyüli

tapsol,

most a

n kegyéért eseng, majd

szulja

meg

magát.

Elbb

Ma ki

;

a színésznn bosz-

megkoszorúzza, mint a

régiek az áldozatot, aztán megöli boldogságát, becsületét. Elrabolja ifjúsága tavaszát s az élet telén

kidobja a zivataros éjbe.

A

—

színészn

lázat

—

más

modorral,

És

ez

mind nem elég!

— kivételes lény,

fájdalom!

külön szempont alá

esik.

igénynyel

gondolattal,

koszorúval

helyett dicsséggel fizetik

Merészeljen erényes legyen

min keser

lenni, rágalmazzák,

könnyelm,

kaczér,

Ha még

S

ki.

gúny

gylölik;

kigúnyolják, megvetik.

e mellett a tehetséget a vágygyal, a

vészet szerelmét a hiúsággal téveszti eltépett

nhöz.

boldogság

elfödözhetni,

hiszik

árán

élet

gya-

közeledik,

mint rendszerint becsületes férfiú becsületes Sebeit

s

Hozzá mindenki

Össze

még dicsséget sem

s

megy

vehet, mi-

hamar Össze kell rogynia a csalódások súlya alatt. Eltte gúnyos közönség, mögötte fájó emlékek csak egyetlen rövid szerepe marad, melynek végén e zárjel közti kolja magát.

radjon

utasítás

—

doggá, úgy a

is

:

megrül vagy meggyil-

Kértem, ne legyen színészn, ma-

nm. Hadd

vigasztalódjunk,

áll

szenvedjek,

enyhüljünk

adtam

el.

A

terhet, a

bol-

mely reám

kettnkének hol a esengek átMaradj keblemen

nehezül, ketten elbírhatjuk, de váll.

Tegyen

életemnek csak fele enyém, másikat

közönségnek

harmadik

küzdjek egyedül,

ketten.

—

»83

—

ölelve,

ne dobd magad

közönség, a szeszé-

a

a gyáva, a kegyetlen közönség

lyes,

Kornélia

sirni kezdett,

karjaiba.

rám emelvén köny-

aztán

nyes szemét, így szólott: Látom, te nem szeretsz már, meguntáJ. Egy-

—

kor magad bátorítál

s

most lebeszélsz. így fogod is, mert e kett

meghazudtolni szerelmi vallomásod elválhatatlan.

Emlékezzél

Én benned

csak az eltnt szép na-

mvészetet s a mvészetbén téged szerettelek. Ketttökért hagytam cl anyámat, meg virágaimat, meg mindent. Te nem szeretsz már, bizonyosan tudom. Kétségbe vonod tehetségemet is. Igen, én ostoba liba vagyok, s tán rútabb pokra.

Eliza

a

tensasszonynál.

Erényemben

is

kételkedel.

Igen, én kaczér vagyok, elszöktem veled.

den

bnöm. De

volna meg.

Ez min-

mindent trnék, csak ne

Te nem

szeretsz

már,

untál

bizonyosan tu-

dom. Itt

elcsuklott szava.

Én mély

néztem magam elébe, míg

a

fájdalomba merülve

súgó gúnyosan tekin-

hatott. Ekkor mellém csúszott, átölelt, letörölte könynyeimct s azon az édes hangon, melylyel els sze-

tett

felém,

a

mi

lelkem

fenekéig

Kornélia

relmi vallomásomra dett.

Mit tudom

elvette

eszemet.

felelt,

én,

suttogni, enyelegni kez-

mit?

Nyomorult

szolga, szánandó, mint egy

—

E

sátánn megbvölt,

valék, mint egy rab-

tébolyodott.

kép csinos emörömmel fogadott. Hamar szerzdtünk. Én megköszöntem jóindulatát és nejét egyszersmind megkértem, hogy Kornéliát Az

igazgató

egy mosolygó

ber, kihez ajánlva voltunk, nagy

i84

vegye magához

Elmondám

szállásba.

egész

neki

hogy szeretem, hogy nül veszem, mihelyt szükséges iratok kezemben lesznek addig véde,

titkomat, a

;

re,

tanítója, testvére, atyja

akarok lenni.

Az

igaz-

gatóné beleegyezett, min aztán férje jobban

A

nálam.

A

melynek tagjává

társaság,

lettünk, az állandó

társaságok Jegjelesbike volt. Igaz,

ekkor a színészn nagysád, a a

nemes embert

alakban

itt

is

nagyobb

A

s

halottak

nagy

—

reám.

sikerrel

volt

még

finomabb

Bodáki tár-

mégis elégült voltam.

némi

jóllét

Új lelkesül éssel

—

tanul-

kezdem meg szereplésemet.

hír csillaga fényt vetett reám, vetélytársaim el-

sápadtak. rított

A

közönség

velem,

tapsolt, a

önérzetem

gyors fejlésnek indult. leány

mért

emelkedett

De

Szenvedélylyel szerettem,

A

sem

hítták tensúrnak; igaz,

város, mívelt közönség,

jótékonyan

tam

itt

férfiak közül is csak

föltaláltam mindazt, mit

saságában tapasztaltam,

E

örült

derék ember, gondolám.

s

kezet szo-

tehetségem

Kornéliát sem feledém. s

fáradatlanul tanítottam.

hamar tanult, s a mvészetnek Örvendettem csalódásomon,

szentelni életét.

els

midn

föllépése után a rendkívüli tetszés, melyet

idézett, mit

talan

látszott s

sem

ln. Ti

örömem könnyelm nk, ti

változtatott rajta,

hiú, irigy,

el-

határ-

Thalia

bachansai,

nem soká megmutatom

nektek, mi egy

színészn.

E

a

névrl

letöröltétek

melylyel istenek övezték

fog Kornélia homlokáról

!

:

Nem szz

szent

fényt,

soká jra ragyogni

papné, az égi

m-

vészet menyasszonya.

Az

egész közönség Kornéliába bolondult.

A

díá-

*85

kezdve

koktól

gásba

föl

minden

a szalonokig

gatásokat

hogy

I

leveleket

a

ne

el

verseket

kiirt

A

meg

diák,

ér-

is

zsebköny-

vagy regényekbl keresked borzasztó

A

kéréssel

alázatos

s

levelek

küldött,

lopott szerelmi vallomásokat.

ortographiával

bocsássam

olvassa. Kért,

meg gyermekies kandiságát. E demelték. Hal haí e levelek! vekbl

moz-

szív

Mennyi látogatás, mennyi levél A látonem fogadta el, de azt nem állhatta meg,

jött.

el

állott

ne

:

vegye megbántásnak, ha legszebb kelméjével ked-

A

veskedik.

nemes otromba

vidéki

nézve

talmára

ereszkedéssel önti alá: lér

több

—

udvarolni

mindig oda

szívét, s

nemes vármegyék

oh, levele

választékos bókot s

ki

illatos,

tar-

táblabírája.

irja

A

neve

gaval-

sima, aranyozott fehér

mond, gyöngéd

kíván a

de

alakú,

levelében egész le-

annál czifrább

nagy

czélzást

sz

—

közbe

mvésznnek, vagy

kar-

pereczet, nyaklánczot küld ismeretlenül, de legényé-

—

—

titokha kérdik nek megengedi, hogy nevét ban megmondhassa. Órákig elnevettünk rajtok. Aztán az enyéimet vettük el, mert én is kaptam néhány levelet ismeretlen kéztl, mert belém is sokan bo-

londultak,

nk

a

kivált

közül. Szerették jámbor-

ságom, félénk modoromat, épen kevésre becsülnek. szobájában,

. Nem kis

s

leányok

szinlelnünk, s a szinpadon csak a

szoba jelenéseit

mvészeti oh

ezt, a mit a

én Kornéliát szerettem. Kis

színpadon egy kép kedvesem volt

a

kellett

De

ifjú

folytattuk.

Oh

szerelem, oh

bohó napok!

Egy id óta Kornélia nagyon megváltozott. Ün ezt mámoromban késn vettem észre. Elbb hinni

M sem akartam, aztán még többet

hittem,

is

mint

mennyi a dologban volt. Ó unatkozott. Ha az aszszony unatkozik, már bnös, s a szeret, vagy férj bár nem láthatni homlokán nnek a szarvak, szavamra. Mindjártfigyelt alig Sokszor de nnek. mindjárt az ablakhoz ugrott, hogy gyönyörködjék

—

—

az utczanépen.

Majd

Én bezárom t, nagyon

szeret.

hogy vigyem társaságba.

kért,

féltékeny

Igaza

volt,

pedig

vagyok,

oly

csak azóta voltam

de

féltékeny, mióta a szívemet szúró sejtelemnek nevet

Ekkor megijedt arczom elvadult kifejezésén, nyakamba borult. Én oly ervel szorítám magamTe meg akarsz fojtani, hoz, hogy sírni kezdett. adott. s

—

te gyanakodol,

pedig jobban szeretlek, mint valaha.

Tovább zokogott. Látván

könyneit,

els

pillanatra

Othello szava visszhangzott lelkemen: ha asszony-

könnytl teherbe esnék

a

föld,

minden cseppbl

egy-egy krokodil születnék ; de a másodikban már lábához borultam és szerepem legszebb helyeit szavaltam el, a hol csak engeszteldés, hség, szerelem fordul el. Tépjétek

le az

ablakokról a füg-

gönyöket, hogy nézzen be a kíváncsi nép, mi dics komédiát, tragédiát játszunk. Szégyelje

meg magát

Shakespeare és Moliére, piruljon Garríck és Rachel asszony-

Többszr költött

kért, hogy csináltassak neki szebb ruBár anyja nem volt épen gazdag s többet magára, mint reá, mégis máskép öltözködött.

Most

olyan,

hákat.

mint egy apácza.

Ez

a nyakig

fekete ruha elfödi teste minden szépségét, ifjú,

neki

más

illik.

Akkor én

is

ér

ó még

inkább szeretném.

is

többet örülne.

Én minden megtakarított pénDe e ruhák sem tetszettek

zemet rá költöttem. szebbekre

neki,

ruhában

lépett

vágyott. Egy reggel fényes új élmbe. Dühösen rohantam felé s

Ó

kérdem: honnan e ruha? mintha atyja eltt

félénken, reszketve,

hogy az igaz-

állana, megvallotta,

gató eltt nemrég ilyesmit emlegetett szobájában.

találta

Én

széttéptem

s

ma

e ruhát

mire

ruhát,

a

majdnem ájulásba esett. Hanem mikor megmondám, hogy e sima igazgató el akarja adósítani, hogy magához kötve, vele, mint rabnvel, kereskedjék, elborzadva borult karjaimba: bocsáss meg, te testszeretett envérem, atyám vagy. Semmi kétség, gem.

Midn

esténként szinház után megkoszorúzva

és fáradtan hajtottam ölébe fejemet

;

midn

olykor

bejártuk a várost s az emberek utánunk susogták

mily

szép

pár;

midn

óráit töltöttem lábainál

néha

a felindulás

ragaszkodással látszott rajtam csüngeni.

elvesztem

nyugalmam.

A

De

szó

féltékeny

Ezt más gondolatnak

csengett.

gyöngéd

büszke szerelemmel, mély

:

kellett

én már

fülembe

benne

fel

Ó fél tlem, oka van reá, bizonyosan oka Miket gondol , midn egyedül van, mikrl álmodik ? E gondolatokat, ez álmokat nekem Mindenható s vedd életem felét. Mégis Hisz arcza oly költeni.

van.

I

ártatlan, oly angyali.

De

ki

ismerte valaha az asz-

szonyt? Van-e kebel, hova

tiszta

ruhában be ne lopódzék a

bnös

csak bájos látni

a

hitrege az,

festi

rút,

mint Kornélia.

érzések közé is?

ál-

Az ördögöt

borzasztó alakkal. Szép

Tépjétek

le

az álarczot.

akarom. Fejem kábul, alkalmatlan vagyok min-

288

dcnrc. Bizonyságot nekem, bizonyságot, hogy öljen\

meg, aztán szeressek

legyek nyugodt. Oh, Isten

s

szabadság,

veled színpad, ihletés szent órái,

nyu-

dicsség! Dávid többé nem szz múzsát

galom,

hanem egy

imád,

csába teremtményt. Dávid

földi

örökre meghalt a mvészetnek

E

homlokon

délyeknek

él.

helyett

hah, átok!

—

els

Kornélia

.

.

.

fellépése

kicsinyes szenve-

s

dicsség koszorúja

a

átok!

.

.

.

keveset haladt,

óta

st

Neki szép tehetsége volt, mvészetet. Hiúság vonzotta a

napról-napra gyengült.

de nem szerette

a

színpadhoz, könnyelmség tartotta fenn, szeszélyek lelkesítették.

Szépségben,

nyomorúságos modorban

E

ruhában

csinos

nyilatkozataival a kon-

Ez újdon-

társág nevetséges ferdeségét egyesítette. ságával

aztán

néha bódítón

t

hatott

a

közönségre, a mi

hetyke és bizarr fogásokra ragadta. Való

érzés helyett erltetett

láz,

egész

ritkán,

darabolt részek, nyugodt önbizalom soha,

vakmerészség

egy lépés csak

s

mindig.

Örvény szélén

egy erszakos komédiásné,

ki

csak el-

könnyelm

állott.

többé soha sem lehet lelkesült

Még

mvészn,

kínlódva hatás

után kapkod. Hiába kértem, könyörögtem val felelt és csókokkal

:

koszorúi-

nyugtatott meg. Hinni kezszínpadi

közelség

Talán játéka, mint a durván festett

függöny,

dem, hogy csalódom. Talán csal.

némi

minden mvészete.

állott

modor tehetsége meglep

s

a

máskép tnik fel. Egy este a közönség közé vegyültem, hogy meggyzdjem a valóságról. Egész nyomorultságában állott elttem e kontár és

távolból

kaczér

mvészn. Úgy

öltözött,

szavalt,

játszott.

289

n

mintha mint

akarná magához csábítani a közön-

fordult a szereplkhöz.

Alig

séget.

szerepe szenvedélyesebb helyeit.

intézte

Talán azt sem tudta, mit repét játszotta. szania, s

a föld-

majd a páholyok szemcsöves

szint ifjaira kacsintott,

hseihez

Most

Egy

játszik, talán

nem

is

sze-

naiv leányt kellett volna ját-

nt

egy kaczér, csábító

ábrázolt.

Talán

önmagát játszotta. Hah, g)'alázat! e botrány miatt némelyek pisszegni kezdettek, de a számosabb rész roppant tetszészajjal némítá

büszkén tovább

el, s

fzte hiú esztelenségeit. Egyenesen lakába mentem azzal a szándékkal, hogy bevárom. Szobájában ledültem egy pamlagra.

Oh

kis

fehér szoba, aranyzott könyvek, nyíló virá-

susogó függöny, szemérmes ágy: mondjátok sóhajtám Kornélia titkát, élményeit, álmait

gok,

meg

1

szememmel körüljártam

és

kezenyoma,

lágy

ártatlan

a

Mindenütt

szobát.

szemérme

intett felém,

a keskeny ágy gúnyos vád ingerelt.

az öltöz-asztal patyolat térítjétl

fehér

párnájáig.

E

néma,

Hazugság! kiáltám mérgemben,

s

fölhánytam szek-

rényét, ruháit, könyveit. Sehol semmi.

A

legkisebb

szalagot, a legcsekélyebb papírdarabot

is

ismertem.

dltem

Haragtól, szégyentl könnyekre fakadva,

le

újra a pamlagra.

A

szobában mély csend

volt.

öblei türemlettek, rojtjai ingtak

Csak s

a

függönyök

gyertya lobogott

Könnyes szememre a kiéber álma, fáradt lelkemre enyhe tombolt fájdalom hol

hol

balra.

szz

titkainak egész költészete szállott.

jobbra,

a

ni

A

hiú, kaczér

szoba

Gyulai Pál:

A

színészn vén sxinész.

alakja elmosódott.

A szende. 19

200

ruhájának suhogásait véltem hal-

leányka

ártatlan lani.

Ügy

mintha vlegény volnék, a

tetszett,

menyasszonyára

Homlokomra bomladozó

vár.

ki

haj-

fürtök boiultak, arczomon fszer* lehel let égett, keb-

lemhez dobogó mell ért. Lelkem vágyó sóhajokban halt meg, örömkönnyekben támadt föl. Midn felnyjtám szememet Kornélia kezét érez-

tem

fürteim

nem

közt,

csókját

homlokomon.

meg, mért mutattad

szólaltál

maradtál

szende,

föl

ártatlan

ki

mért

ma

az

? Miért nem magadhoz, hogy egy rövid éjen át még

egész közönséget elbolondítád szótlanul

hihessek

mért

Mért

?

leánykának,

eszembe, hogy szinészn vagy,

juttattad

Oh

koszorúidat

benned

?

ugrottam

Ingerülten

öleltél

föl

koszorúit lábbal ta-

s

postam.

— Te kaczér asszony, kontár szinészn

a

szereted,

taps-zajt

tudod,

mi

nem

csak

szerelem,

a

vagy.

mvészetet;

a

te

Te

nem

gyönyört szomjazol.

Oh

gyönge asszony, kegyetlen asszony, elveszted magad, elvesztesz engem. Kornélia

sírni

szerelemrl, a mire az

kezdett.

Én

tovább

beszéltem a

mvészetrl. Elmondtam mindent, és fájdalom tanított. Szemérc

a

ihletés

hánytam mindent, a mit a szenvedély rég elhitetett velem, de a gyöngeség mind eddig visszatartott. Nem válogattam szavakat, enyhülnöm a kellett.

A s

Kornélia

gyöngédség

nem

korlátai

sírt

többé,

megbátorodott.

már szétrombolva köztünk,

a kiszabadult féktelen szenvedélyeké a tér. Alig

juthattam

szóhoz.

Ki

szakítja

félbe

az

ingerült

291

asszony beszéde folyamát, dalomszülte ékesszólásában,

— —

muIja

ki

föJül

maradhat

ki

fáj-

nyu-

ötleteinek sebz gúnyaitól ? Korszinészn volt, s a színészn kétszer aszszony. Nem emlékszem a részletekre. magán-

könnyelm

godt

nélia

kívül

volt, s

emeltem

reá,

talán érintem

Ekkor

az

földig

hogy

rjöngve kezet tudom én,

én

alázott,

arczul üssem, s mit

is.

elszoba

megnyílni hallottuk.

ajtaját

Talán az igazgató jön, kinek e zaj

nyugodt

lettem

újra.

Hiszen

feltnt,

szinész

józan

vagyok,

ez

mesterségem.

—

Az

E

sem szabad tudni. Holnap el-

senkinek

botrányról

igazgató

be

most

nem

léphet.

jövök.

—

Ajtóm

mond

—

és szívem örökre

zárva

—

ön eltt

Kornélia, bezárván az ajtót.

Kornélia lefeküdt

s

nyugodni kíván. Jó

éjt-

szakát igazgató úr.

Az

igazgató

mosolygott,

én

sirva

az utczákon, s a hajnal Kornélia

Néhány napig

lált.

bolyongtam

ablaka

a szerep szavain kívül

ta-

alatt

egy szót

sem szólottunk egymáshoz, s csak a színpadon találkoztunk. De azért gondosan kisértem minden léptét,

mert

inkább szerettem

mint valaha.

gára hagyatva, védelem nélkül,

nem

Ma-

tudta föltalálni

magát. Megijedt szabadságától, rabja lón félelmenek.

Id

lent

meg. Szenvedni

hogy tájékozhassa magát. Látogatásokat sem mert elfogadni, a sétányon sem jeföl

kellett,

Az

igazgató vezette

a színházhoz és kisérte haza.

Mindig zavarba

látszott.

,9^

292

ha

jött,

ilyerkor

Volt

rátekintettem.

pillanat,

melyben engeszteln, kérn emelte hozzám szemét. Nem állhattam többé ellent s a hatodik nap, mi-

dn

Ármány

az

szenvedélylyel

és

czím drámát

Szerelem

viszonozta, mintsem a szerep kivánta,

nem

zönség zajos tapsai miatt Luiza beszéde

szerelmével

közönséget, sokáig tartottam

hogy

a fekete

súgó rám

míg

s

juthatott

súgta

ezt

helyett,

meg, az igazgató

kö-

Feledtem

átölelve. :

a

szóhoz,

fülembe: védj

üldöz.

kiáltott

adtuk,

hbben

magamhoz,

szorítottam

a

Szerencse,

Dávid, újra csen-

desség van, szavald szerepedet. Tovább játszám,

mondják

életemben

Egy a

szerelem

s

egy

nagy szinészszé tn. Nyomorúság! Nyuszabadság kellett volna nekem.

pillanatig

galom,

A

legjobban.

magány,

sziklacsúcs az élet tengerén, hová ne érjenek

szenvedélyek

fáradt genius,

megpihenhessen

hol

hullámai,

hogy érezzem

csókját,

a

hallhassam

szent sugallatait.

Másnap elhatároztuk, hogy a várost oda hagyjuk. Egy szinész- társulat meglehet sokban hasonlít a köztársasághoz,

török basa.

dt azért

nem

egy

mindig

igazgató

sem Dávid nyomorult rabszolga. Elttünk nyitva a nagy világ: Magyarország ötvenkét vármegyéje. Mindegy Akármely faluban összeszegezhetni néhány deszkát színpadnak; mindenütt terem búzakalász, mely szájunkba élelmet és fejünk alá szalKornélia

lesz

háremhölgy,

I

mát ád a

;

követni fog a víg

mvészet,

Kornéjjám,

ki,

megvéd bár

a

kedély,

szerelem.

nem hagy Ugy-e,

nem érdemlem, mégis

el

szép

szeretsz.

193

Szépségednél csak

hséged nagyobb. Nem

enyém lészsz Oh kedves hitvesem Épen jövnk terveirl beszéJgettünk, !

sokára

I

midn

a

szobaleány egy grófot jelentett be.

—

Kornélia

sem mondhatám tünk

nem jól

fogad

látogatásokat.

cl

e szavakat,

már

s

a gróf

Ki

elt-

állott.

— Ezer bocsánat! tudtam, hogy kisasszony nem fogad de nekem beszélnem — Méltóztassék helyet A gróf megütdött, hogy én házigazda — Én nagyra szerepét játszom, aztán a

el

látogatást,

kell vele.

foglalni.

a

látván,

folytatá

:

a sz/n mvészetet s igen örvendek, hogy magyar szinpad is oly mvésznvel dicse-

becsülöm

már

a

kedhetik, mint Kornélia kisasszony.

— Valóban Nagyon örvendünk — Különben látogatásom oka nem !

I

hódolat.

Én

A

erdélyi vagyok.

csupán

a

kolozsvári szinpad

most legjelesb a két országban. Igen öi'vendenék,

szinpadunknak megnyerhetném

ha

Az

a

kisasszonyt.

igazgatóságnál némi befolyásom van.

—

Kornélia

magára

nem szerzdhetik, csak mondám beszé-

Én vlegénye vagyok

velem.

—

débe vágva.

—

Az

mit sem tesz,

zom

s

annál jobb

—

— viszonzá

minden zavar nélkül én holnap elutaönök megkapják a meghivást, ha kell a szerzdést is. Kaptunk az alkalmon, elfogadtuk a meghivást a harmadik héten már föllépésünket ünnepié a

a gróf

s

st

s

két hét alatt

—

kolozsvári közönség.

VT.

Nem

sokáig

már,

tart

mindjárt

vége lesz az

históriának. Hanem épen most j a java, melynek a karzat tombolni szokott. Lesz zaj, átok, milyen jó, hogy az embegyilkolás. Én Istenem rek néha öldökölni szokták egymást. Különben

egész

!

költnek és színésznek. Irhatni-c, játszhatni-e máskép hatásos darabokat? De mi szüksége van a világnak költre és színészre Menjenek kapálni, úgyis kapakerülknek nevezik ket Magyarországon. Bellem mily szomorú sorsa lenne

a

I

is

mily

Most

istenfél

derék,

földmíves

volna.

vált

otthon ülnék a kályha mellett, kis gyerme-

kek ugrándoznának körülem, anyjuk kedves zsémbéléseit

hallgatnám,

ki-kinéznék

morzsolnám

aztán tovább

a

jószág

a kukoriczát,

után,

vagy po-

meg-

harat koczczintanék a jó szomszédokkal. így

tanultam szerepeimbl a szenvedélyt és bnt, anynyit

játszottam a mások

mét elvesztettem lehozza a

ártott

is

komédiázik.

volna,

játszva, büszke,

Hamlet szerepe

hogy

fényz, után

hogy

jellemét,

átka

a

a szerepek

színpadról

az életben

nem

mert

;

Hajh,

hanem

szeszélyes hétig

maga-

szenvedélyeit,

herczegeket,

két

a

színésznek, hogy

az

s

még

grófokat

lettem: hogy

voltam

komor

295

hogy

Romeo mindig

mint

véltem

Júliát

ölelni,

De Én tudom,

csak Othello szerepét ne játsztam volna soha.

Desdemona

miért ne? Hát

tam

gróf,

a

hogy

tudom,

bizonyosan Igen,

a grófhoz

magát.

ott

hagy-

el.

Gróf

Hogy

és komédiás!

nehéz?

Itt

volna

rongy, ott bibor;

itt

hizclg édelgés

nem

lettel

említ

puszta

is

eltt mindenki leveszi kalapját

mei

is

megnyílnak,

adhaték kel

ün

arany és

szenvedély, név, melyet

ismer, de senki tiszte-

hosszú fényes

ott

;

ott

itt szilaj

rövid

itt

;

ugyan az utcza gyermek

a választás

itt

festék- ette sápadt

álgyöngyök;

arcz, aranyfüstös papir,

gyémánttól ragyogó deli alak; ott

adta

Maecenas ....

derék

a

volt-e?

csak

s

még

mélyen

czím,

mely

a király ter-

érz

szivet

prózai házasságot; a gróf drága kövek-

s

díszíthette föl, regényes

vele, s divatba hozhatta a

kalandokat

szhetett

nagy világban Mily szép

az ifjú éveket szabad kalandos szerelemben átélni,

számtalan

diadalíveken

át

jutni

kiábrándulás

a

kapujához, hol mégis egy út csendes boldog élet-

hez vezethet

;

mert mindig vannak ábrándos

fiatal

emberek, kik egy agguló színésznbe inkább belebolondulnak,

bármely

mint

mint

tévedést és csalódást,

hséggel

és

ifjúsággal

fiatal

leányba,

folyondár

koszorúzzák.

a

s

a

romokat,

Kornélia

az

Csak legfölebb én s néhány dohogó moralista mondhatjuk, hogy rosszul tette. utolsót választotta!

A

gróf

nagy

úr

Maecenas. Abban az lapok, a tárczát

volt,

e

mellett

idben nem

pedig

kritikus

és

igen voltak hír-

pugillárisnak hittak s

csak

39^

pénzt tettek

Egy-egy

bele.

gavallér

adott a kö-

zönségnek irányt: emelt és buktatott. Egyébiránt ezek sem sokban különböztek a tárczaíróktól. Kea dologhoz,

veset értettek

repet

játsztak

ket hívebben

Hanem

a gróf

tartott,

jutalomjátékok

dözött,

s

nem

nas!

ked.

oltárán.

Ezen

A

ó

bármely

nyitott

sokat

Páholyt

mily

gg

m-

áldozott a hazai

nagylelk

a

ívet a tár-

aláirási

Msece-

hazai

nélküli, nyájas, leeresz-

színésznkkel örömest

szektl sem

bérö-

s

napszámos.

alkalmával ajándékokat kül-

Éljen

fölül

sze-

ingyen jegy gyei.

járt

nem egyszer

saság biztosítására, vészet

mint

kivették,

min-

ármányokban

szinházi

a

beszéltek,

személyök,

sokat

üldözend

dig volt választott és

társalog,

sajnál egy-két jó szót.

a színé-

Engem

egyszer

épen karonfogott, persze nem az utozán, de azért mégis karon fogott. Máskor meg fölszólított, hogy látogassam meg, kivált a reggeli órákon, midn egyedül van.

Nem

itt

is

szükség reá,

volt

sokszor, igen sokszor,

s

maga,

eljött

elkísért Kornéliához, a ki

az igazgató családjánál

volt

szállásban.

El-

beszélgettünk a mvészetrl, külföldi színpadokról és sok másról volt,

;

mert a gróf nem

hanem mint mondám,

mért

csak is,

Mxcenas

szóval

derék ember. Kornélia némi idegenkedéssel tetett iránta,

mi nekem rosszul

hogy ne tegye

Menyegzmre

A

azt. is

esett.

:

igen visel-

Megkértem,

gróf pártfogónk,

barátunk.

t

hívom meg násznagynak, úgy mert a szükséges iratok kezem-

már messze ben vannak. Kornélia mindent ígért, de a menyegzre nézve úgy nyilatkozott, hogy jó lesz halaszsincs

;

197

míg egy kis pénzt gyjtünk, mit most könynycn tehetnénk, mert kcgyenczei vagyunk a közönségnek. Aztán talán anyja is nem soká kibékül

tani,

Akkor vigabb menyegzt ülhetünk

velünk.

s

bizto-

sabban kezdhetünk az élethez.

nem gondolsz te? Hogy hitvalaha könnyelmnek? Hisz gondosabb, elrelátóbb vagy, mint én. Mégis az Kis bohó,

hettelek

én

mire

téged

én jó barátom, a fekete súgó, most is hiú és kaczér asszonynak tart. Minap elttem a gróffal is gyanúsított. A cynikus, az embergylöl! Pedig

hbben, hivebben szeretsz. Szerelmünk els bvölöd vissza. Talán a menyegzt is azért halasztód, hogy tovább maradhass szeretm

te

perczeit

;

mert példaszó ves Kornéliám

A hogy

:

a házasság a szerelem

sírja.

Ked-

I

Nem

súgó beszéde mégis nyugtalanít. oly Mephisto-képe van.

De

Hát mehogy szenvedj és ne-

javamat akarja. Szegyeid magad, Dávid gint féltékeny akarsz lenni,

hiába,

jó barátom, I

Minden ember gúnyosan, szánakozóan néz felém. Mit nevetnek rajtam? Miért szánnak engem! Ördög és pokol arczul vágom a szemteleneket. Hát ez a vessenek! Mégis valaminek történni

kellett.

!

közönség megveszett-e, hogy oly hidegen fogad? Hát már irigylenem kell társaim dicsségét is?

A nemtelen vetélkedés,

az ármányos irigység bánt-e,

mely a mvészt, mieltt megemészti, lealacsonyítja? Ennyire sülyedtem ? Még az a híja, hogy béres tapsolókat mel,

fogadjak. Föl, föl

hogy varázsoljam

legjobb

rjöng

szerepeim-

elragadtatásba

a

298

közönséget, hngy dobjam aztán tapsai közt szeme

nyomorult koszorúját. Mi ez? Nem adnak nagy szerepet, a rendezségtl fölment^^e, csekélyebb

közé

szorítnak

fizetésre

s

szemembe meri

az igazgató

mondani: ha elégedetlen, elmehet.

Ostobái hisz

Kornélia velem j, mi tartjuk társaságodban a lelfelelet : a kisasszonynak nem lehet elleket.

Min

nem

panasza, a kisasszony fizetését

tám meg,

a kisasszony

nem

lesz

nem rég

javí-

irányomban hálá-

datlan.

Rohantam Kornéliához. Elmondtam neki minhogy holnap elhagyjuk a s tudtára adtam,

dent

ó

társaságot,

csodálkozott

Aztán megígérte, hogy val,

de

azért

ha

nem

óhajtását

vagy

vele,

szerzdése

kitelik

és

csöndesíteni kívánt. az

igazgató-

valósíthatná,

maradjak

beszélni fog

menjek vendégszerepekre, ;

így

mindketten

sok

míg pénzt

Hát megrült-e a világ, vagy én vagyok tébolyodott ? Hát már a földön egyetlen becsületes ember sincs? Mindenki félrebeszél, gúnyol, gyjthetünk.

akar.

csalni irigy

Kornélia

boszorkány vette

kisértsen?

Szólj,

vagy-e föl

beszélj,

te,

képedet, tudni

vagy valamely

hogy engem

akarok mindent,

de mindent. Tehát menjek vendégszerepekre, s te kincset gyjteni. Gyjts, gyjts, hogy maradj itt csapjunk zajos menyegzt, így talán imádóid gúny-

—

nem hathat hálószobánkhoz. Gyjts, gyjts, hogy nevelhessük gyermekeinket, de jegyezd meg jól: kitekerem nyákokat, ha nem fognak hozzám hason-

hahotája

lítani

. .

Úgyl

.

.

.

Melyik vendégszerepekre, te maradj itt . . úgy! ... oh szende, ártatlan leányka. .

399

nem ijedt meg, homlokom redit.

Kornélia simítá el

— —

nyugalommal

angyali

Dávid, te beteg vagy.

meg

Gyógyíts

hát, vigasztalj.

Kornélia csöngetett,

a

s

bejöv szobaleánynak

megparancsolá, hogy holnapig

rakjon

össze

min-

dent, mert elutazunk.

— A legels esküszünk. — Esküdni,

városban oltárhoz

lépünk

káromolni

hazudni,

Asszony, te hazudsz, én

nem

s

egyre

hiszek

rágalomnak

bár

mindig

van

De

mert

mond, s a Én nekem csak

igazat

nagyít, alapja.

egy körömfeketényi bizonyság

megy.

neked.

mit mások rólad mondanak, mind elhiszem; az irigy gylölség,

meg-

kell.

Inkább süsse-

nek bitót

homlokomra, mintsem szarvat viseljek; inkább vakuljak meg, mint csak álmaimban is olvashassam valamely gúnyos arczról asszonyi Imádkozzál.

De

szegény Dávid,

:

más már unatkozik

ott örülsz, hol

te

Értesz-e engem,

1

az Isten

sem fog meg-

oltalmazni.

Az

utczán a fekete súgóval találkoztam.

— hogy Dávid. Othello. Mégis valahára egy nagy — Othello ... igen talállak,

Jó,

jól van,

I

juk.

súgj.

Itt

Tanultam, tudom.

Minden

szavára

Nem

mai

szereped

szerep.

jól! Játszani fog-

lesz

emlékszem,

szükség, arra

hogy

vagyunk

hogy szarvakat viseljünk. De vérbe Darabokra tépem. Szarvakat rakni homlokomra nekem ... oh 1 Még egyebet is akarok mondani.

kárhoztatva,

fog kerülni

—

.

.

.

—

300

—

Talán te is megrültél te is gazember vagy. Tudom, látom, nem újság már. Mit hadarsz össze-vissza mindent. Én Kor1

— akarok — Kornélia marad, én vendégszerepekre megyek, — pénzt gyjtünk, lakodalmat csapunk. — Tudod-e, miért csekélyebb miért

néliáról

.

.

.

itt

fizetésed,

nem adnak nagy közönség?

a

szoktak,

a

szólj!

nem

ármánykodnak elleegyetért velk, mert a közön-

igazgató is

emberek,

fiatal

Kornélia?

szeret

kit

I

és

ned, s a közönség

—

tapsol

Én mindent megtudtam.

— Megtudtad? Bizonyságot nekem — A gróf az

ség

nem

miért

szerepet,

szeretik, ha

kik tapsolni,

tombolni

színésznnek

szép

szí-

nész szeretje van. El akarnak választani tle.

— A gróf ... közönség — Dávid, én rég megmondottam, e viszonynyal. Szánlak, Dávid. — Szánsz szép úgy a

.

.

.

hogy

hagyj

föl

.

— A sedhez,

.

.

.

.

.

,

gróf, mint mondják,

még akkor

mida

is,

.

.

gyakran te

jár

nem vagy

kedveott,

st

közelebbrl azért játszhattál oly ritkán Kornéliával egy darabban, hogy míg te komédiázol, háborítlanul

— Nem

élvezze társaságát.

Ember,

megfojtalak!

akarok gyilkos lenni.

Bizonyságot

Ne

ölj

!

arra

nekem. tanított

anyám. Bizonyságot nekem!

—

Ne

ruhámat

rángass is

letéped

úgy. .

.

.

Isten úgy segéljen, még Ott van la I leszakadt két

3°'

gomb

.

.

.

nem

Vigyen

cl

az ördög

nekem Bizonyságot nekem

nélia

—

csináltattok

sem

!

új

te,

Kor-

se

kabátot.

1

—

Ne

úgy! Én csak azt tudom, mit minden ember, az egész város beszél.

—

kiálts

Minden ember ...

az egész város. Jól van

Ma

Othello szerepét játszom. Uj Othellót terem-

tek.

Shakspere

rosszul

sebb, mint Roderigo.

Épen

El a grófhoz.

csátják a komédiást

— — —

írta.

A

De

azért

nem

fekete súgó

nem Desdemona,

Jago. Kornélia

a gróf szerencsé-

Othello

ölni fog.

ilyenkor

bebo-

Minek köszönjem

e sze-

reggel van,

is.

Jó reggelt, Dávid

I

tencsét.

Méltóságos gróf úr!

Hadd

Ápropos

a czímeket.

Ülj le,

csevegjünk

kissé.

Panaszom van ellened. Azt hallom, mint rendez megtiltád, hogy mi laicusok, az eladás

alatt

—

!

a színpadra mehessünk.

Kötelességem parancsolta. Méltóságtok anynyira elfoglalják ninket a színfalak közt, hogy pedig a közönség közt elkésnek, zavart okoznak !

vannak olyanok

meg nem

geért

is,

kik a

bocsátják.

nem vagyok rendez. Nagyon is szigorú

—

kedést

tenned.

Kornéliát.

londul

A

Lásd

színészn hibáit szépséKülönben mától fogva

vagy, kár

azt

menykben! Aztán

szeret.

beszélik,

Ha

i

ha

I

ha

I

ily

hogy

intézfélted

leány téged

az a

báránynál

szigorúbb, mint egy apácza. Ily ség.

volt

nt

ártatlanabb félteni.

boés

Nevet-

302

—

Hal ha! hal

—

hangosan és lelkembl, s pillanatnyi

csend

nevettem

hogy

én

is,

annyira

gróf elkomolyuh

a

állott be.

— Nem reggelizel velem — Köszönöm alázatosan. Én tanácsot kérni tem méltóságodhoz. — AhI — Én szeretek egy leányt ... — S a leány viszont téged. Nem soká ?

jöt-

laka-

dalmat

násznagyod

csapunk,

vigan

leszek,

le~

szünk.

—

Türelem

.

.

tam: Egy ember, hozta a leányt.

nem

De lág.

.

türelem

gyönyörködhes-

ne

1

mondám magamban,

sék kínaimon,

egy nagy

Az emberek

aztán

folytat-

egy gróf hírbe

úr,

sokat

beszélnek,

én

hiszek semmit, mert nincsenek bizonyságaim.

embert gylölöm. Kettnknek szk a viElmentem hozzá. Épen így ültem vele szem-

ez

ben, mint most méltóságoddal,

épen

így

szeme közé, mint most méltóságodnak, morult

alávalónak

néztem és

nyo-

Mit gondol méltó-

neveztem.

ságod, megvívott- e velem?,

—

Bizonyára

nem.

hasonlóval vívhat meg.

Mindenki

A

nek különbözk, de legalább lenni nak, a mely kihivót és emeli.

Egy

szinészszel

mint

oly kevéssé, cselédjével.

maga

Ez

a párbaj

hivatva,

hogy

egy lehet

csak

magához

társadalmi állások lehet-

nem

kell

egy pont-

egyenl rangra

kihivottat

meg egy gróf, nem vívhat meg

vívhat

szinész elítélet,

esztelenség,

nem az-e? Nem mi vagyunk a világot jobbá és

de arra

okosabbá tegyük.

303

Épen

meg

azért nyugodjál

Dávid, a szinpad szen-

vedélyeit ne ültesd át az életbe.

— —

Épen

így felelt

most nem tudom mit

s

is,

míveljek.

Vesd meg a

nt

oly

urat, ki

n

Annyi

lást.

brödben

—

akár

I

ki

száznál

szerelmes

nagy

a

azt

már meguntál.

te

szeret, a kit

menykben

Hisz a

nevesd

leányt,

kárpót-

találsz

hogy szeretnék

beléd,

lenni.

Nem

.

.

nem, méltóságos úr

.

Én

I

mon-

azt

dom

ez

teni,

ha két lépést közcledel hozzá, megöllek.

—

embernek

A

kard

színpadi

mersz

ha kedvesemre

:

tán Dávid, az életben

tekin-

nem vág, nem szúr. Aznem úgy foly a játék, mint

Senkinek nincs utasításba adva: elmeghal. Te gyönge is vagy. Shakspere mel-

a színpadon. esik, lett

sokat virrasztottál, a színpadkor

tad

magadat.

tok

ma?

— —

De

Oíbelíót,

Tapsolni fogunk

bában

föl

s

vagyok. Fbgadd nyagolni

esetben

nem

—

s

meg kell,

se

hiszi

a gróf,

pedig s

hirtelen

jóakaród

én

A nt sem

szerelmére.

elha

Mindkét

félteni.

férjét

ad-

a szo-

s

majd

;

Dávid,

tanácsomat.

magát,

túlbecsüli

érdemetlennek

sétálni

így szólt:

kínoz-

sokat

egyébrl. Mit

monda

kezdett

alá

megállt elttem

sét

beszéljünk

vagy

kedve-

Dávid,

légy

okos.

— —

a kit

Kristálytiszta igazság, aranybeszéd.

Nekem úgy te

tetszik,

emlegetsz,

jól

hogy

azt a

ismerem,

—

nagy

urat,

folytatá

a

3^4

mindinkább sötétül arczczal

gróf,

sem

téged eltaposni

nem tr

ha

s

—

büszke

de

érdemesnek,

tart

csakugyan

veszni

s

sértést

eltapod

akarsz,

mint egy férget.

bels szobáiba

Ezzel gyorsan a

belép

szolga társaságában hagyott.

Délután a súgó

— s

engem

vonult s

hozzám.

jött

Bizonyságot nekem!

még

lehet

ártatlan

én boldog. Hát ha az egész az igazgató, e nyo-

A

morult kerít ármánya.

—

nem

gróf eleinte

értett

ördög és pokol ha e tréfa engem, tréfált ; gúny volna? késbb komoly lett; e komolyság meglehet fenyegetés, de azért Kornélia még nem az igazgató bnös. Tréfa és való, A gróf. Kornélia Bizonyságot nekem! Én nem leskeldöm a színésznk kalandjai '

.

.

—

után

—

.

.

.

.

.

.

felelt a

súgó

—

a színházi szolgák szok-

ták hordozni leveleiket. Bár iet.alább egyet kerít-

hetnék kézre. Ideje, hogy kigyógyulj már

magadat

szaadd

a színpadnak.

s

visz-

olvassuk sze-

Jer,

reped.

—

Én Desdemonát

bnös szani,

jenek

A tam.

.

,

.

Olvasd.

ártatlannak tartom,

Ma

nagyszeren

hogy ijedjenek meg

meg

ban

a csábítók. Olvasd.

súgó olvasni kezdett,

Felfogtam

egész

s

én szavaltam és játsz-

mélységében

Othellóét

az

enyémben.

a

szerepet.

arczkifejezé-

hangját,

mozdulatát. Saját életemet éltem s

ját-

féltékenyek, rendül-

a

Minden szónak megtaláltam sét,

Othello

akarok

át

az Othellóé-

Érzem,

min

fájdalom a megcsalt, kijátszott szerelemmé. Érzem,

3^5 mily kéj lehet halva senkit ne szeressen,

látni Kornéliát, hogy többé hogy többé senki ne szeresse,

csak én.

még egyszer

Eljött az est. Átfutottam

met

s

Kornélia öltöz

felöltözve,

szerepe-

szobájába

siet-

tem. Zárva volt.

— — —

Nyisd

Valaki van nálad?

ki.

Mily lármát Nincs senki

ütsz. ?

ártatlan

Jó,

szerepedet ? Desdemona vagy-e

— —

Szinte

félek

fekete

forgó szemedtl. ülve

vagyok

Othelío

—

arczodtól

nem tudok

Szerepedet szavalod.

ma nem

ha

lesz,

Nem

fáradtan

vagyok

enyelegni,

fehérben

s

mondám,

lalán a miért fekete

kés piperkcz

— Jobb —

—

Tudod-c

lehetsz. ?

le-

mint édes-

s

nem

szeretsz?

Beteg vagy,

Dávid.

játszol.

zúg a közönség? várja Othellót. A városban minden virágot koszorúnak fontak számomra. Ma koszorúk hallod-e,

mint

nyugtalankodik,

párnáján aluszunk. Kornélia, az éjét nálad töltöm.

— —

Nem

tréfálsz?

Színház után haza kisérlek, ne hogy

lem menj

el.

Többé nem

is

jaimba szorítva mint fogom takat, a kik el

— — nak? —

válok

nevetni

nélkü-

tled. Kar-

el

a

nyomorul-

akarnak rabolni tólem.

Igazán eljösz, Dávid? Talán

nem

Hah,

csalfa

Ne

kínozz

akarod, tán légyottot

adtál

más-

asszonyi

engem

s

magad.

Jer, ölelj

meg

inkább. Gyulai Pál

:

A

vén színész.

lO

3o6

—

Nem... nem!

öltözködjél

!

hosszú

elég

Zúg

Halld, csöngetnek.

Menjünk; de Desdemona Elkezddött a színm.

az

Most

éj.

a közönség.

légy, Othello féltékeny.

A

els felvonásban

két

szerelmem boldog napjait álmodtam vissza. Csak a páholyban ül gróf képe ingerelt olykor. Többször kaptam kardomhoz, hogy bele hajítsam.

madikban éreztem

már egy év óta

érzek.

melyre

teménye,

hiába

félt

násban

is.

;

köl-

minden

Kornélia

már

Othello

s

Nem

harmadik felvo-

a

játszott.

volt.

De

játszhatott-e

nem Desdemona mégis koszodobnak neki, s engem a negye1

rúkat, bokrétákat

dik felvonás végén éles tek,

ráleheli

lelkét

Az enyém

Nyomorultan

máskép? Hah,

har-

melyben önmagát játszódja

fölül.

tlem

A

melyeket

kínokat,

Minden költnek van

egész

színésznek szerepe,

önmagát múlja

ismert

a jól

jutalmaz. Fütyülje-

fütty

Desdemona

maradjon

csak

dobáljatok,

fütyöljetek, dobáljatok, csak a gróf legyen fütyöljetek, dobáljatok, csak

Rodcrigo,

én ne legyek Othello

Különben még hátra egy felvonás. Megmutatom én nektek, mi a mvészet hatalma. Vagy én vaa ti szivetek van kbl. Sirni,

gyok kontár, vagy jajgatni fogtok s

Az

ötödik

én nevetni egy ügy ségt ekén.

felvonás

eltt sietve

jött

hozzám

a

súgó.

—

Itt

vettem

ddik

A írva,

el

a bizonyság.

Fogd e

levelet.

Épen most

Sietnem

a szinházi szolgától.

kell,

kez-

az ötödik felvonás. levél a s

grófnak szólott. Kornéliától

körülbelül ide

ment

ki

:

volt alá-

3°^ • Kedvesem hozzám akar

Meg

Ma

!

ne

jöjj

Ó

jönni.

el

Dávid színház után

!

sejt

valamit

és ingerült.

Holnap nem fogok vele elutazni. Megakadályozom. Beteg leszek s találni fogok módot, hogy újra tudósítsalak. El kell válni a dolognak. Ments meg ez embertl. Én követlek akár jószágaidra is Csak messze menjünk. Oh, ha meg ma elmehettünk volna! Nehezen várhatom a holnapot. Lovaid minién pillanatban készen álljanak. Hátha valami váratlan esemény j közbe? Én reszketek, de reád gondolok s ers leszek. Köszönöm a bokrétát, keblemen fog alunni, kell

nyugtatnom

.

.

.

.

.

.

rólad álmodom.))

—

kiált a

—

Az ötödik felvonás második jelenete rendez hátam mögött Othello föllép.

—

Siessen ön.

Mennydörg az

elbbi

taps üdvözöl, mintegy

Én

füttyért.

gúnyhahotáját

hallom

s

a

zajban

a gróf

páholyban rjöngésbe hoz.

kárpótlásul

egész világ

az

mosolygó arcza a hah I

Hátra tekintek,

ott aluszik Kornélia.

—

Van rá okod,

van

rá

okod, szívemi súgja

van

rá

okod,

a súgó. játszani kezdek.

—

Van

rá

hagyjátok

Van

rá okod.

sértem

min hogy aztán

okod,

De

brét, a

hónál

mást

meg ne

az

oly simát,

De meg

kell halnia,

Kioltom

a világot,

fehérebbet,

az alabástrom a sírokon.

—

szívem, s ne

szemérmes csillagoki nem, vérét nem ontom s nem

kimondani,

azt

csaljon.

kioltom e világot.

Ha

eloltalak, te szolga-

3o8

megbánva

elbbi fényeoh remeke a teremt természetnek, nem tudom hol van az a promeláng,

visszaadhatom

azt,

det; de a tiédet

eloltván,

mely meggyújtson megint. Ha rózsáisoha nem adhatok neki többé

theusi láng,

dat leszakasztom,

El

életsz/nt.

még ágadon led az

:

.

még I

hogy

—

eltörje

Oh

!

mint Isten

szívjam iilatod

kardját

légy

volt,

ily

midn

Sújt,

.

Még

Még

.

egyszer,

halálos!

Kérlelhetetlen könynyek! haragja.

.

ilyen, ha halva

szeretlek.

és

majd rábeszé-

lehellet,

Üy édes sohasem

kell.

Hadd

hervadniok.

Balzsamos

egyszer

megöllek

utoljára

nom

.

igazságot,

egyszer,

vagy

kell .

Búm

szeret.

Sír-

olyan,

Hah

I

fölébred

— Ki van Othello? — Én vagyok. — Le akarsz feküdni — Imádkoztál Kornélia? — Imádkoztam. — Ha vétek van sziveden, melyért az még nem engesztelhetted meg, úgy imádkozzál. — Férjem mit akarsz — Egymás után! Én vonulok; lelked itt?

?

éjtszakára,

Istent

?

.

ne szálljon

el

félre

.

készületlenül.

lelkedet megöljem

— — — — — —

.

Nem! Ég

óvjon, hogy

1

Megölni mondod? Azt.

Ügy

Isten irgalmazz

nekem?

Ámen rá, szívembl. Ha így beszélsz, te nem Hml

fogsz megölni.

309

— med

De

nem

vétket

— — — —

mégis félek tled, iszonyú vagy, ha sze-

így forog.

Félelmem okát nem ismerem, mert

tudok, de félek, azt érzem.

Gondolj bnödre. Szerelmem irántad, más semmi sem. Ügy azért halsz meg!

valakit.

illet

!

megölni

szerelemért

Mért harapdosod úgy

vedély dúl szivedben

nem

—

Természetei! eni,

ajkidat?

Gonosz

jel

ez,

Bsz

szen-

de remélem,

engemet.

— Halgass, szót — hallgatok; mit kívánsz? hát — Levelet hozzá, gyalázatos szerelmes — Nem, lelkemre, nem, kérdezd meg. — Óvd magad kedvesem, a hamis eskütl, haláágyban — Oh még nem oly hamar. — Tüstént Azért meg szintén bnödet, se szólj. szólj

]ó,

te,

írtál

levelet

küldj

fekszel

los

érte s

I

talán

valld

!

mert bárha mindent esküvel tagadj,

gyanúm, meg nem

nem

ki

irtod

Meg

ingatod szándékomat.

kell

halnod

— — —

Hát az

Ámen. Légy te

vétkeztem

nekem!

Isten legyen irgalmas

is

Az

irgalmas.

ellened,

soha

soha sem

életben

sem szerettem

Cassiót,

csak mint Isten és világ eltt szeretni lehet. Soha

sem adtam neki szerelmi

—

levél.

Nem Cassio, nem Oh hitszeg, kvé

zálogot. a

kend

;

a gróf

edzed szívem

s

...

a

gyilkolni

310 kényszerítesz,

a

midn

áldozni

készülék.

Én

ol-

ki

az

vastam a levelet.

— Nem Hivasd hogy — Megvallotta már. — Mit? — Hogy veled — Hogyan? törvénytelen? -ügy! — Azt nem mondhatja. — Néma — Istenem, meghalt tehát? — Ha minden haján egy nyelné bossziím. — Elárulák t én elvesztem. — Hah, még elttem siratod?! — Oh férjem, zz oh csak meg ne — Meg halnod, gyalázatos! igaz.

ide,

vallja

igazat.

élt.

lesz.

élet volna, el-

szál

s

szajha,

cl,

ölj

I

kell

—

— —

meg

Ölj

holnap, az

Hah, vonakodol

Csak

éjjel

még

hagyj

élni.

?

félóráig.

— Vége, habozni id! — Csak míg imádkozom. — Már kés. nincs

Oda rohantam meghalt

.

.

töm

s

igazán.

megfojtám. Sikoltott, vonaglott,

A

közönség eszeveszetten tap-

koszorúk hullanak lábainkhoz!

sol

—

.

Ma az

koszoriík párnáján aluszunk. Nálad éjt

Isten, mit

Kornélia!

.

.

.

Meghalt

míveltem? Hah, a gróf

.

.

ott

.

töl-

Irgalmas a páholy-

ban

!

Oh

.

.

Volt rá okom

.

kegyetlen könnyek

1

Többé nem csal meg okom

Volt rá

I

— Dávid, gyilkos vagy — súgó. — Gyilkos — viszhangozza — Gyilkos — hangzik te

a

I

I

.

.

a közönség.

égen, föl-

alant, fenn,

1

.

.

elszörnyedve

kiált

I

.

.

dön, levegben. Megijedtem, rohantam a színfalak közé, onnan a hátsó ajtón

Sokáig, két évnél tovább

börtönbe

tak,

vetettek,

késbb szabadon

aztán föJ a hegyekre.

ki,

majd elfog-

bujdostam,

mint

elitéltek

bocsátottak mint

megkeresztelt vén

bujdostam, a vihar

gyilkost,

rjöngt. Újra komédiás-

nak, bolond Dávidnak.

Hát már mindnyájan elaludtatok ? Kiáltsam-e mint plaudite ? Derék, mért közön-

a római szinész

:

Csak

ség! derék, ájtatos hallgatóság! beszélek, csak az

erd

a

falaknak

vadainak játszhatom. Pedig

nagy kedvem van még egy szerepet az egész világ eltt eljátszani, azt, a mely annyi szinmben elfordul, mikor a boszúálló szeret kedvese csábítóját megöli.

A

grófot

nem

boldog családapa,

épen

biró, a ki itél

Nekünk tudtam én

meg

Talán

most

magas rangú tisztvisel,

talán

átkozta

a gyilkosok fölött.

valaha találkoznunk föltalálni,

vén,

drámának,

kell.

Ha

föltalálom ezután.

csupán a hajam

—

anyja.

még

egy

tapsoló közönség, koszorú

sz.

Még

—

I

Nem

vagyok

nincs vége a

hátra van. Lesz

jelenet is

Mindegy nem

eddig

a

síron.

312

A

szinpad ... a színpad!

Ti

nem

tudjátok,

örültem,

éltem,

ki

.

.

Csak én tudom,

az?

mi

.

szenvedtem

rajta.

Ott

én,

haljak

meg. Desdemona ágya jegyen koporsóm, a taps halotti dalom, a lehulló függöny szemfedm. De ne sirasson senki, csak a fekete súgó. Csupán nagy

a

szeretett

tragédiának

!

.

.

Mégis alusztok? Nem már? Napsugár süt be Föl

élni

alunni

.

.

ébredjetek!

ablakon; szenvedni,

elfáradni,

Oh, ha egy óráig alhatnám,

.

vége a

hogy hajnalodik

látjátok,

az

nevetni,

sírni,

:

Csöngessetek,

világon.

.

De

mint a

hunyom be szememet, a lelkiismeret mindig ébren tart, még álmomban is. Akarnunk kell, csak akarnunk! Hanem hiú komédiás vagyok, ki ernek erejével

gyermek,

mint

a halott!

Hamlet szerepét a vértl.

Ne

meghalni

.

.

.

hijába

játszsza; gyáva ember, ki irtózik

öljünk mást,

de magunknak szabad

Meghalni, elalunni

.

.

.

talán álmodni

Mert min álmok lehetnek a sírban ... Oh az a nem ismert tartomány, melybl nem tért meg utazó ... Oh jaj is

.

.

.

itt

a

bökken:

itt

itt.

!

Csöngessetek

!

vége a tragédiának

!

TARTALOM. Lap Gyulai Pál. Irta Schöpflin Aladár

Egy

Nk A

„ _

régi udvarház utolsó gazdája .„ a tükör eltt

vén színész

„

--.

™ - ~

__-„„-

-^

„ — ---

-^ __

~

V

--

— —

~ — ~ -

— — — — — —

i

»

1

*3'

KÉPJEGYZÉK.

„._„_>„„„_ „____„,___ ™_™_«.

1.

Gyulai Pál arczképe

2.

A

mindent 3.

kérdés nélkül

tiszttartó

Azt

a szép

erdt

—

is

felelt,

kiáltá újra

gos prédálás

Radnóthy kihúzván

5.

Ah

a kertészre

—

kardját,

Radnóthy

nem

—

9

valósá-

,„,

36

,.„

egymaga akart rárohanni

_„_„„_-___

sóhajtotta Erzsi

II

össze-vissza beszélt

,„

4.

L.p

egyszer

,„,

— én

_

__,

„„

42

sokkal bol-

8.

dogtalanabb vagyok, mint édes néném __ „ _ „, 68 Mányi nem mert szólni és gyertyát gyújtott __ ,„ 107 Néztem a kandalló tüzét, a kandalló fölötti tükröt -~ 2 2 Megkönnyezte rosszul fésült haját, eldurvult kezét,

9.

halvány arczát __ ™. „„ _ _„ „„ ._ _ __ 143 Matild így megnyugtatva lelkiismeretét, kipirosítá arczát 162

6.

7.

1

^

10.

Újra fölcsatolta

11.

Ez

a

a ruha igazán jól

karpercczet, újra a tükörbe áll,

—

szólalt

meg néha

nézett 178

enyelgéssel 224

f4 ;v'.->S?síWSiJ 'i55
Magyar regányirok

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY