REFORMÁTUS HÍRADÓ. December 5. Egy el nem mondott Karácsonyi prédikáció. Tõkés László. Sándor László

REFORMÁTUS HÍRADÓ

rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye Gyülekezeti Lapja

rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

II. évfolyam 21-222. szám. December 2005 .

Áldott, szeretetteljes Karácsonyi ünneplést és Boldog, békés, Új évet kívánunk minden kedves ol vasónknak!

rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Sándor László

Egy el nem mondott Karácsonyi prédikáció Dicsõség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.

– folytatás a 2. oldalon –

December 5 A Mohácsi csatát (1526), majd Budavár elestét (1541) követõen darabokra hullott Magyarország. Azóta, közel fél évezrede a magyar politika évszázadokon átnyúló, központi törekvése: a nemzet újraegyesítése. Ebben a küzdelemben az önálló államiságát megõrzött Erdélyországnak évszázadokon át kivételes szerep jutott. Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc függetlenségi és szabadságharcai töretlenül képviselték és éltették nemzetünk egységének gondolatát. Maga a partiumi országrész is ennek a folyamatos egységtörekvésnek köszönheti a létrejöttét. Az 1848-ban megvalósuló, majd a kiegyezéskor véglegesülõ „Unió Erdéllyel” ennek a céltudatos küzdelemnek ígérkezett a beteljesülése lenni. A nagy elõdök harcának korszakos gyõzelmét azonban rövid idõn belül semmivé tette a Trianoni békediktátum (1920). A nemzet immár nem három, hanem – azóta – hét részre szakadt. A múlt századi revíziós politika csak átmeneti eredményeket hozott. A Párizsi békeszerzõdés (1947) újból megpecsételte sorsunkat. Újkori szétszakíttatásunk körülményei között viszont a nemzet egyesítésére irányuló politikánk nemhogy idõszerûségét veszítette volna, hanem épp ellenkezõleg, az eddigieknél is szükségesebbé és fontosabbá válott. Világosan látnunk kell, hogy a szomszédos országokba szétszakadt és a világba szétszóródott magyarság fél évezredes válságából való kijutásának és felemelkedésének egyetlen útja és lehetõsége: a nemzeti összefogás. Az 1989-es rendszerváltozást követõen


rrrrrrrrrrrr

Zászlós maradt. Nem esküdött fel Szálasinak. Úgy esett fogságba. Zászlósként. Szimbolikus a rang? Lehet – az õ megítélésében. Zászlós maradt. Talán zászlóvivõ? Orosz fogság. Kelet-Nyugat egyezmény. Engednek az orosz fogolytáborokban is. 1946 Karácsonya. Meg lehet ünnepelni a Karácsonyt. Szétterjed a hír. Tábori lelkész nincs a 2000 magyar-német tiszti fogoly között. Ki tartja az istentiszteletet? Márpedig Karácsonykor még a fogolytáborban is illik dicsérni Istent. A Krisztus-képû Zászlósnak az apja pap – terjed el a hír: Laci, te végzed el... Pedig a Krisztus-képû Zászlós nem a papi pályára készült, hanem a Ludovikára. Kényszerhelyzet. A fogolytársak kerítettek ceruzát, papírt, elkészült a szent beszéd is. Csak amikor ki kellett állni 2000 tiszt elé... A Zászlósba beleragadt a szó. A ceruzával leírt szentbeszéd elmaradt. Már nem látott semmit belõle, sem ceruzát, sem papírt, sem Karácsonyt, sem Kisjézust. Csak a 2000 magyar-német karácsonyt ünnepelõ EMBERT.

Tõkés László

rrrrrr

2 - Református Híradó -

rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Egy el nem mondott Karácsonyi prédikáció Ha van a karácsonynak nemzetisége, OTT volt. És beszélt. Igét hirdetett, ahogy adta neki a Mindenható szólani. Nem elõre megírtat, de az emberekhez szólót. Hazatérve, a teológia elvégzése, utáni 42 év szolgálat után is azt mondta: legnagyobb prédikációm. Azt a prédikációt nem hallhatjuk; nem olvashatjuk. De megmaradt a Zászlós prédikációvázlata, azaz amit szeretett volna elmondani 1946-ban a szovjet lágerben. Kézirat szerint a következõ : „Soha nem szólt annyira szívünkhöz semmi, mint ez a pár szó ebben a pillanatban. Mi, akik éveken át a háború zivatarában hánykolódtunk, azután súlyos éveket töltöttünk sivár hadifogoly táborban, megtorpanunk ezeknél a szavaknál. Ma, karácsony éjszakáján, a család és a szeretet ünnepén megvonaglik a mi elfásult, kérges szívünk. Belenyilallnak ezek a szavak. Felzokogunk, hát mégis van szeretet, békesség és jóakarat? Hát a világot nemcsak a gyûlölet, gonoszság és embertelenség uralja? Van még aki gyöngéden, megértéssel, szeretettel szól az emberhez ? Nem tud-

juk elhinni, hogy jóság is létezik. Ekkor csendül fel a karácsonyi Ige: Békesség néktek! Isten, az egyszülött Fiát küldte karácsony éjszakáján erre a bûnnel, kárhozattal telített földre, hogy megmutassa mérhetetlen nagy szeretetét, hogy megtisztítson a bûntõl, hogy békességet adjon az embernek. Szól a rabságban, szeretet nélkül nyomorgó hadifoglyoknak. A betlehemi csillag nekünk is intõ jel, hogy minden rabságból van szabadulás. Figyelmeztetés arra, hogy Isten nem hagyja elveszni gyermekeit. A karácsonyi kisded földre szállása Isten végtelen szeretetének beteljesedése. Egyetlen Fiát küldte a bûn fertõjében fuldokló emberhez, hogy általa megtisztítsa és magához emelje. Ez az isteni ajándék nekünk felemelõ, megtartó isteni kezet érezzük magunkon. Most, karácsony éjszakáján, lélekben szálljunk át a családunktól elválasztó végtelen pusztákon, kopogtassunk be otthonunk ajtaján, és szeretteinkkel együtt boruljunk le a karácsonyfa gyertyái alatt, együtt kérjük a ma született betlehemi kisdedet, hogy hozza el minekünk is a megváltást, a szabadulást, hogy megint együtt énekelhessük szent zsámolya elõtt leborulva, tiszta, megbékélt szívvel : Dicsõség a magasságos mennyekben az Istennek.“

rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

„A Az irgaloom nagy Issteenéheez Gyakoorta száárnyal hõõ imáám, Meert leelkeem e csaláárd idõõkneek Meegvááltóót, üdvöt, fényt kíváán!“ rrrrrrrrrrrr

rrrrrr

Paksy Gáspár: Adventben

„Bízzatok, Én vaggyok, ne féljetek!““ Máté 14,27

- Református Híradó - 3 rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

A Magyar Református Egyház hitvalló irata, a

Második Helvét Hitvallás (1566) XV. fejezet

A hivõk valóságos megigazulása

Bibliaolvasó Kalauz Decemberre 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Zsid 5,11-14 Zsid 6,1-8 Zsid 6,9-20 Zsid 7,1-10 Zsid 7,11-22 Zsid 7,23-28 Zsid 8,1-5 Zsid 8,6-13 Zsid 9,1-10 Zsid 9,11-14 Zsid 9,15-28 Zsid 10,1-10 Zsid 10,11-18 Zsid 10,19-39 Zsid 11,1-16 Zsid 11,17-22 Zsid 11,23-31 Zsid 11,32-40 Zsid 12,1-11 Zsid 12,12-17 Zsid 12,18-29 Zsid 13,1-17 Zsid 13,18-25 Jób 1 Jób 2 Jób 3 Jób 4 Jób 5 Jób 6 Jób 7 Jób 8

Zsolt 61 Zsolt 62 Zsolt 63 Zsolt 64 Zsolt 65 Zsolt 66 Zsolt 67 Zsolt 68,1-15 Zsolt 68,16-36 Zsolt 69,1-22 Zsolt 69,23-37 Zsolt 70 Zsolt 71 Zsolt 72 Eszt 1 Eszt 2 Eszt 3 Eszt 4 Eszt 5 Eszt 6 Eszt 7 Eszt 8 Eszt 9.10 Mt 1,1-17 Mt 1,18-25 Mt 2,1-12 Mt 2,13-18 Mt 2,19-23 Mt 3,1-12 Mt 3,13-17 Mt 4,1-11

rrrrrrrrrrrr

Micsoda a megigazulás? Az apostolnak a megigazulásról szóló vitájában megigazítani annyit tesz, mint bûnöket megbocsátani, a bûnösségtõl és a büntetéstõl feloldozni, kegyelembe fogadni és igaznak nyilvánítani. A Rómabelieknek ugyanis ezt mondja az apostol: Isten az, aki megigazít; kicsoda az, aki kárhoztatna? Itt szembe van állítva a megigazítás és a kárhoztatás. Az Apostolok cselekedeteiben pedig ezt mondja az apostol: A Krisztus által hirdettetik néktek a bûnöknek bocsánata, és mindenekbõl, amikbõl a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. Krisztusért igazulunk meg. Az bizonyos, hogy mi mindnyájan természetünktõl fogva bûnösök és istentelenek vagyunk és Isten ítélõszéke elõtt ránk bizonyul istentelenségünk és halálra méltó voltunk, de Isten mint bíró megigazít bennünket, azaz feloldoz bûneinktõl és a haláltól egyedül Krisztus kedvéért, minden érdemünk és személyünkre való tekintet nélkül. Mi lehetne ugyanis világosabb, mint amit Pál apostol mondott: Mindnyájan vétkeztek és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül, megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által. A nekünk tulajdonított igazság. Krisztus ugyanis magára vette és eltörölte a világ bûneit és eleget tett az isteni igazságnak. Az Isten tehát egyedül Krisztus szenvedéseiért és feltámadásáért kiengesztelõdött a mi bûneink iránt és azokat nem rója fel nekünk. Viszont Krisztus igazságát nekünk tulajdonítja, úgyannyira, hogy már nemcsak megtisztított és megmosott bûneinktõl, vagyis megszentelt, hanem meg is ajándékozott a Krisztus igazságával, és így feloldozott bûneinktõl, a haláltól vagy a kárhozattól, tehát igazak vagyunk és örökösei az örök életnek. Azért tulajdonképpen csak Isten igazít meg bennünket és csak Krisztusért igazít meg, nem tulajdonítván nekünk bûneinket, hanem az õ igazságát nekünk tulajdonítván. Egyedül hit által igazulunk meg. Minthogy pedig ezt a megigazulást nem valamely cselekedetek által, hanem az Isten irgalmasságába és a Krisztusba vetett hit által kapjuk, azért azt tanítjuk és hisszük az apostollal, hogy a bûnös ember egyedül a Krisztusban való hit által, nem pedig a törvény által vagy valamely cselekedetek által igazul meg. Mivel tehát a hit fogadja be Krisztust, a mi igazságunkat, és mindent Isten Krisztusban való kegyelmének tulajdonít, ezért tulajdonítjuk mi a megigazulást a hitnek, fõképpen Krisztusért és nem azért, mintha a mi mûvünk volna, hiszen Isten ajándéka az. Krisztust hit által fogadjuk be. Egyébként, hogy mi Krisztust hit által fogadjuk magunkba, azt sokféleképpen megmutatja az Úr, pl. János evangéliuma 6. részében, ahol hivés helyett evést

mond és evés helyett hivést. Mert miképpen evéssel vesszük magunkhoz az eledelt, azonképpen hivéssel részesülünk Krisztusban. A megigazulás nem tulajdonítható részben Krisztusnak vagy a hitnek, részben magunknak. Tehát a megigazulás jótéteményét nem osztjuk meg, részben Isten kegyelmének vagy Krisztusnak, részben magunknak vagy szeretetünknek vagy cselekedeteinknek vagy érdemünknek tulajdonítva azt, hanem hit által teljességgel Isten Krisztusban való kegyelmének tulajdonítjuk. De nem is lehetne Isten elõtt kedves sem a szeretetünk, sem a cselekedeteink, ha azok tõlünk mint igaztalanoktól származnának. Ezért elõbb kell igazaknak lennünk, mint szeretnünk vagy igaz dolgokat cselekednünk. Igazzá pedig, amint mondtuk, a Krisztusban való hit által leszünk, Isten ingyen kegyelmébõl, aki bûneinket nem tulajdonítja nekünk, de Krisztus igazságát és a Krisztusban való hitet nekünk tulajdonítja a mi igazságunkul. Emellett az apostol egész kifejezetten a szeretetet a hitbõl származtatja, ezt mondván: A parancsolatnak vége a tiszta szívbõl, jó lelkiismeretbõl és igaz hitbõl való szeretet.

rrrrrr



Díszek, adventi koszorúk

Karácsonyi tanácsok

rrrrrrrrrrrr

Minden család életében fontos szerepet kapnak az ünnepek, ki-ki a maga módján ünnepel, másként éli meg ezeket a napokat, mint a hétköznapokat. Az ünnepi szokások többsége egyházi szertartásokból ered; egy részük évszázadok óta népszokásként él tovább, már régen elszakadt a hivatalos liturgiáktól, más részük viszont szorosan kapcsolódik az egyházi hagyományokhoz. A hivatalos egyházi szóhasználat szerint a karácsony „álló“, vagyis állandó idõpontú. Jézus Krisztus születését a 4. századtól december 25-én ünneplik. Elõtte van az András napjához legközelebb esõ vasárnap, és december 25-e közötti négy hetes elõkészületi idõszak az advent. A karácsonyi szokások nagy része római és germán eredetû. Karácsonyfát kb. a 16-17. századtól állítanak. A lakás karácsonyi díszítése az adventi idõszak kezdetén, december elején elkezdõdhet. A tavalyi, tavalyelõtti díszítésre már a család nem nagyon figyel fel, ezért aki csak teheti, készítsen saját maga új, egyedi dekorációt. Koszorúk díszítéséhez használhatunk fenyõ- és tujaágakat, borostyánleveleket, magyalt, fenyõtobozokat, apró faágakat, szalmát, diót, mákgubót, masnikat, színes szalagokat, pici színes díszeket stb., de apró alma, szárított narancs- vagy citromkarika is ékesítheti a koszorút. A díszítéseket rögzíthetjük a koszorúalapon cérnával, tekercsdróttal (0,4-0,8 mm vastag lágyacél huzal), és ragaszthatjuk is. Masnit magunk is készíthetünk mûanyag- vagy selyemszalagból. Hajtsuk a szalagot 8-as alakúra, majd a közepét - az ujjaink közé fogva - vékony dróttal tekerjük körbe. A szalag többszöri hajtogatásával nagyobb masni készíthetõ. A drótot ne vágjuk azonnal rövidre, segítségével könnyen a koszorúra erõsíthetjük a kész masnit. A mûanyag, színes szalagok végét hasítsuk csíkokra, majd egy kés hátoldalát erõsen és gyorsan húzzuk végig rajta, hogy pöndörödjön.

rrrrrr

A legegyszerûbb dísz az ajtókoszorú, amihez néhány fenyõ- vagy tujaágat dróttal összefogunk, mintás szalaggal, masnival átkötjük, és borostyánlevelet, fenyõtobozt, magyalt, apró színes ékeket erõsítünk rá. Ha kész, a felfüggesztéshez szükséges madzagot hurkoljuk át az összefogó dróton. Kör alakú koszorút úgy készíthetünk, ha egy erõsebb drótot kör alakúra hajtunk - a köralak szabályos elkészítéséhez használjunk egy kb. 40 cm átmérõjû cserepet - majd a drót végeit összecsavarjuk. A fenyõ-, illetve tujaágakat rögzítsük rá vékony dróttal vagy cérnával, majd az elkészült koszorúalapot díszítsük. Ha a drótból kicsi köralakot készítünk és díszítjük, gyertyagyûrûként (3) használhatjuk. Koszorúalapok készen is vásárolhatók (4). A szalmakoszorú, a vesszõbõl font gyûrû és a tûzõhabból készült karika nagyon egyszerûen díszíthetõ, könnyû rajtuk átfûzni a drótot, ragasztani is lehet rájuk. Készíthetünk belõlük ajtókoszorút, vagy három-négy helyen átfogva függesztett díszként is használhatók. Ha nincs elég idõnk vagy türelmünk, válaszszunk mûfenyõbõl készült koszorúalapot, és tetszés szerint díszítsük. Virág- és dekorációsboltokban lehet kapni mindenféle fûzbõl készült apró tárgyakat. Ez lehet kis tányérforma, harang, mini kosár stb. A tárgy formájától függõen keressünk rajta stabil pontot, és a fûzzünk át rajta a felfüggesztéshez elegendõen erõs madzagot. Ragasszunk, vagy dróttal erõsítsünk rá egy fenyõágat, magyalt, színes masnit, és kész a függeszthetõ dísz. Asztaldíszt készíthetünk papírtányér-alapra, melynek a széle körben recézett. Fújjuk le ezüst- vagy aranyszínûre, és amikor a festék megszáradt, ragasszunk rá egy fenyõágat. Színes, ízlésesen elrendezgetett apró virágokkal, masnival, szárazvirággal stb. díszítsük, és amikor kész állítsuk az asztal közepére.

- Református Híradó - 5


A karácsonyfa... ...a karácsonykor feldíszített fenyõfa. Aki teheti ne csak családjának és vendégeinek teremtsen karácsonyi hangulatot, hanem a szomszédoknak, járókelõknek is. Ha nincs a kertben fenyõ, bármilyen fát vagy lombot feldíszíthetünk. Válasszuk olyan fát, amelyik az utcáról jól látszik, ágaira fûzzünk fel kültéri lámpákat. Ha karácsonyfának gyökeres fenyõt vásárolunk, amelyet karácsony után kiültethetünk a kertbe, tegyük virágfölddel töltött, igen nagy cserépbe. A fát fokozatosan szoktassuk a házban lévõ hõmérséklethez. Világos, radiátoroktól távoli helyen helyezzük el, és ne tartsuk bent 810 napnál tovább. Amíg a lakásban van - mérettõl függõen - kb. 1 liter vízre van szüksége naponta, ezért mielõtt feldíszítjük tegyünk alá csepegtetõtálcát, vagy helyezzük a cserepet díszes kaspóba. Karácsony után éjszakánként tegyük ki védett, de nem fûtött helyiségbe (pl. a garázsba) 3-4 hétre, majd félárnyékos helyen ássuk el cseréppel együtt a földbe. A következõ évben kb. 2-3 héttel karácsony elõtt emeljük ki a cserepet kerti helyérõl, vigyük hûvös, nem fûtött, de világos helyiségbe (pl. a garázsba). A cserepes fenyõt a következõ évben, a gyökerek megsértése nélkül emelhetjük ki.

szintén lefestett hosszú fûszállal, rafiával. Ha a festék valahol megsérült az összeállítás alatt, az egész alapot fújjuk át vékonyan újra. Mikor teljesen megszáradt, ragasszunk az alap közepére fenyõ- vagy mûfenyõágat, apró üveggömböt, masnit, kicsi fenyõtobozt, magyalt. A maradék faágdarabkák közül, most válasszunk ki öt kb. 10 mm hosszút és egyforma vastagságút. Formáljunk az ágakból egy ötágú csillagot, és a végeknél ragasszuk egymáshoz õket. Ezután kb. 5 m hosszú lágyacél huzalt fújjunk le a faágakkal azonos színûre, és amikor jól megszáradt, tekerjük fel vékony grafitceruzára. Ezután óvatosan húzzuk szét a felcsavart drótot úgy, hogy a hurkák megmaradjanak, majd még óvatosabban tekerjük a „hurkákat“ az ötágú csillag köré, a képen látható végeredményt megcélozva. A gyerekek bevonásával készítsünk kartonlapból 8 db 10 mm átmérõjû kört, rajzoljunk mindegyikbe egy-egy egyenlõszárú háromszöget, és a vonalak mentén hajtsuk fel a körök peremét. Ezután két-két felhajtott élt ragaszszunk egymáshoz, egészen addig, amíg egy gömböt adnak ki. Fújjuk le ezüst-, arany- vagy bármilyen színûre, végül fúrjunk rá kis lyukat, és fûzzünk át rajta egy zsinórt (Utolsóként sárgaréz lágy drótot tekerjünk egy vékony, kúp alakú gyertyára úgy, hogy a menetek kb. 3 mm-re legyenek egymástól . A végeknél hajtsunk egy-egy kis hurkot fogóval, majd kössünk rá madzagot, és akasszuk a fára.

Karácsonyfadíszek

rrrrrrrrrrrr

Az aranyszínûre lefújt dió még ma is igen népszerû fenyõfadísz. Ugyancsak egyszerû és látványos megoldás, ha fenyõtobozhoz vásárolunk olyan szalagot, melynek két szélét drót merevíti. A fához való rögzítéshez tekerjük a drótot a toboz végére, majd kössük át a tetszés szerint hajlítható szalaggal. Hasonlóan egyszerû, ha kis faágakat lefújunk ezüstvagy aranyszínûre. Az így elõkészített ágak közül száradás után, kiválasztunk kettõt, melyek végei összeragasztva egy félhold alakot adnak ki, és egy kisebb ágat merevítõnek. Ezután a dísz alapjául szolgáló félholdat tekerjük át

rrrrrr



Tõkés László

December 5

rrrrrrrrrrrr

ez a felismerés vezetett el bennünket a határokon átívelõ nemzetegyesítés politikai programjának a meghirdetéséhez. A 2004. december 5-i, fájdalmas kimenetelõ magyarországi népszavazás, az öncsonkító „trianoni pszichózisnak” tulajdoníthatóan – végsõ soron – a magyar nemzetegyesítési törekvések évszázados hagyományait tagadta meg, a magyar nemzettudat súlyos válságára világítva rá ezáltal. A Trianoni békediktátum 85. és az azt szentesítõ népszavazás 1. évfordulóján itt az ideje, hogy ne csak azon siránkozzunk, hogy mit tettek velünk mások, hogy miként bántak el velünk idegen hatalmak – hanem ideje már azt is számba vennünk, hogy mit cselekedtünk mi magunk, hogyan járultunk hozzá mi, magyarok nemzetünk pusztulásához. „Labanc” örökségünkkel is vessünk számot. Beke György Trianon utóélete kapcsán „önkéntes magyar Trianonról” beszél. Nyolcvanöt esztendõvel ezelõtt a szomszédos népek nacionalista erõivel szövetkezõ, gyõztes nagyhatalmak feldarabolták országunkat és szétszabdalták nemzetünket. Ez azonban minden bizonnyal az országárulók és a nemzetvesztõk cinkos közremûködése nélkül nem lett volna lehetséges. A nemzetközi politikai összeesküvés fogalmát kimerítõ nemzetrombolás sikeréhez Károlyiék és Kun Béláék önfeladó, nemzetellenes politikája is szükségeltetett. 1947-ben, Párizsban a gyõztes hatalmak újból keresztre feszítették Magyarországot. A politikai kriminológiába illõ ténykedésükhöz ez esetben sem maradt el a cinkos magyar segédlet. Éppen hatvan (60) éve annak, hogy 1945. november 17én, Marosvásárhelyen a Magyar Népi Szövetség Százas Intézõbizottsága két ellenszavazat mellett, szinte teljes egyhangúsággal megszavazta Erdély egészének a Romániához való viszszacsatolását. A végzetes megtévedésbõl elfogadott „hûségnyilatkozat” magyarázható, de nem menthetõ. Politikai elemzõk szerint döntõ befolyással volt a román–magyar határvita végkimenetelére. Beke György „a magyar önfeladás legsúlyosabb drámájának” nevezi az esetet. „Nincs még példa a magyar történelemben ilyen tudatos népárulásra” – írja a Magyar áfiumról szóló könyvében. Ugyanez az önfeladó politika folytatódott Kádár János idejében, aki 1957-es, marosvásárhelyi baráti látogatásakor a román nacionál-kommunisták kényére-kedvére kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot. Az „eredmény” nem késlekedett, s a román hatalom rövid idõ alatt könyörtelenül leszámolt magyarságunk legjobbjaival. Grósz Károly dicstelen aradi látogatásának útvonalán már csak egy lépés a gyurcsányi nemzetárulás, melynek éppen most az elsõ évfordulóján vagyunk. Kis-Magyarország aktuá-

rrrrrr

lis miniszterelnöke híven illeszkedik a „gyászmagyarok“ elõbbiekben ismertetett sorába. Hogyha 1920-ban és 1947-ben a Párizs-környéki béketárgyalások jelentették azt a rendkívüli nemzetközi konjunktúrát, melynek összefüggésében nemzeti érdekeinket védelmeznünk kellett – volna –, a XX-XXI. század fordulóján az európai integráció az a sajátos nemzetközi körülmény, mely jövõbeli sorsunkra nézve meghatározó. A kettõ között viszont óriási a különbség! A világháborúkat követõen eleve vesztes helyzetben kellett mentenünk, ami még menthetõ. Most viszont, a kommunista diktatúrák bukása és a berlini fal ledöntése nyomán viszonylag kedvezõ nemzetközi körülmények között nyílik lehetõségünk érdekeink érvényesítésére és egyben Trianon kártevéseinek jóvátételére. Kísértetiesen visszaköszön a múlt. Íme, újból akadnak olyan kommunista–labanc hagyományon nevelkedett, önsorsrontó politikusok, akik ahelyett, hogy a kínálkozó lehetõséget kihasználva, nemzeti érdekeinket védenék és nemzetegyesítõ politikánkat folytatnák, kéretlenül is készek az önfeladásra. És íme, nemcsak Magyarországon vannak Kun Béláéknak követõi – hanem Erdélyországban, az RMDSZ keretében a nemzetáruló Magyar Népi Szövetség is folytatókra talál. A történelem ismeretében azon sem kell túlságosan meglepõdnünk, hogy ezek az erõk ki nem esnek a hazafias frazeológiából, és váltig a „nemzeti felelõsség programjáról” szónokolnak. Végezetre hadd mondjam még el, hogy a nemzetárulókkal szemben mindig is akadtak olyanok, akik a nemzet ügyéhez hívek maradtak. Hatvan évvel ezelõtt akadt két férfiú a Magyar Népi Szövetség Eszkátéjában (SZKT), aki nemmel mert szavazni a megalkuvók „hõségnyilatkozatára”. Nevüket meg kell õriznünk emlékezetünkben: Nagy Géza református kollégiumi tanár és a ma is élõ, egykori ifjúsági vezetõ, Katona Szabó István költõ.


- Református Híradó - 7


Olvasd el a Bibliából a következõ képekhez illõ történeteket:

Lukács 1,26–38 Lukács 2,1–5

Melyik úton kell továbbmennie Józsefnek és Máriának, hogy elérjék a vendégfogadót?

rrrrrrrrrrrr

Máté 2,1–12

rrrrrr



Kortársaik eltévelyedésével szemben a magyar egyházak is felléptek, elsõként Márton Áron gyulafehérvári püspök, aki az 1946-os csíksomlyói búcsún valóságos szózatot intézett az egybegyûltekhez a nemzeti önrendelkezés ügyében. „Rólunk nélkülünk ne határozzanak, és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni” – mondotta. „A Magyar Népi Szövetségnek nincs joga az egész erdélyi magyarság nevében nyilatkoznia” – írták Párizsba címzett közös folyamodványukban a nemzeti önfeladással bátran szembehelyezkedõ egyházi és magyar vezetõk. Hitünk szavát és nemes elõdeink példáját követve, ekképpen kíséreljük meg felvenni mi is a harcot azokkal szemben, akik nemzeti értékeinket és érdekeinket elárulják. Lehet, hogy némelyek számára túlságosan is kemény ez a megfogalmazás. Vegyünk azonban példát Krisztusról, aki a nyilvánvaló rosszat látván, nem köntörfalazott, hanem nevén nevezve azt, ekképpen szólt: „Távozz tõlem, Sátán!” Sohasem õ hátrált meg, hanem mindig a gonoszt késztette távozásra. „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik önmagával” – tanítja Jézus (Mt. 12,35). Egymásratalálásunk és mai együttlétünk legyen példás kifejezõje annak, hogy: „mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid. 13,39). Nem engedünk a ‘48-ból. Nem engedünk az ‘56-ból. Nem engedünk a ‘89-bõl. Isten minket úgy segéljen! Nagyvárad, 2005. december 7.

Lendvai István

Könyörgés Betlehembe Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, Te minden gyermeké vagy, tudom, s a Te boldogságos éjszakádon öröm daloljon e kerek világon, de légy ma részrehajló, légy egy kicsit pártoskodó is — az égi csínyt Atyád majd megbocsátja Teneked — szeresd legjobban a magyar gyereket.

Ládd, Jézusom, oly árva e nép! S a gyereke a legszomorúbb kép: aludni kellene habos párnán, s taszigálják föld vásárján, kék szeme démont, pokolt tanul, s oly ûzött, mint a hóban a nyúl, õ a te szegény kis komolyod, — néki add a legszebb mosolyod.

Ládd, Jézusom, oly gyermek e nép! Az apja is mind, dalolva lép eke nyomába vagy éji sírba, s tékozlóan, sebgyötörten, sírva oly tiszta, oly bolond és fehér, bánata bizony szebb angyalt megér, szebb angyalt, ezüstebb csengettyût s képeskönyvbe is aranyabb betût.

Én Jézusom, betlehemi kis Jézusom, rá sokat gondolj a fehér úton, — vigyél néki szabad mezõket, magyar dalokkal zengedezõket, szabad Kárpátot, székely falut, meleg szobát, szentképes falút, szelíd királyt, aki jóban van veled, s álmot is, mely hosszasan feled.

Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, minden gyermeké vagy, én tudom, de néki alig fénylett karácsony, — engedd, egyet õ is lásson! A más gyereke oly játszva fut, s néki oly hosszú még az út, alig élt s már annyit temetett, — szeresd legjobban a magyar gyereket! rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

SOS TELEFONOS

LELKISEGÉLY SZOLGÁLAT

0800-800-808 Ingyen hívható telefonszám!

HÉTFÕN, SZERDÁN, SZOMBATON 21:00 – 06:00 között

rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Református Híradó A S ZÉKELYUDVARHELYI R EFORMÁTUS E GYHÁZMEGYE rrrrrrrrrrrr rrrrrr

HA V ONTA

MEGJELENÕ GYÜLEKEZETI L APJA

Kiadja a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye Fõszerkesztõ: Ballai Zoltán hodgyai lelkipásztor Tördelte: Ballai Zoltán Nyomta a székelyudvarhelyi Demaco Nyomda 3000 példányban Elérhetõségeink: 537101 Hodgya, Fõ út 43 / tel.: 0744-826763 drótposta: [email protected] Megjelenésre szánt írásokat a fenti címekre várunk!

„LÁBAM SZÖVÉTNEKE A TE IGÉD , ÉS ÖSVÉNYEM VILÁGOSSÁGA !“ Zsolt 119,105

REFORMÁTUS HÍRADÓ. December 5. Egy el nem mondott Karácsonyi prédikáció. Tõkés László. Sándor László

Recommend Documents