REDOX HOMEOSTASIS VIZSGÁLATA ÉS AZ ANTIOXIDÁNS KIEGÉSZÍTŐ KEZELÉS HATÁSA PORPHYRIA CUTANEA TARDÁBAN

REDOX HOMEOSTASIS VIZSGÁLATA ÉS AZ ANTIOXIDÁNS KIEGÉSZÍTŐ KEZELÉS HATÁSA PORPHYRIA CUTANEA TARDÁBAN

SZÉKELY EDIT Ph.D. értekezés Budapest, 2006

Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Klinikai Orvostudományok „A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásai” 2/1. számú program

* Témavezető: Dr. Blázovics Anna Ph.D. Programvezető: Prof. Dr. Fehér János Iskolavezető: Prof. Dr. Tulassay Zsolt

BEVEZETÉS 1841-ben Scherer említi először a vasnélküli vérfesték piros színét. Mülden 1844-ben tanulmányt irt a vasmentes biborszinű folyadékról, melyet hematinnak nevezett el. Hoppe-Seyler 1871-ben kimutatta, hogy a hematin fő alkotórésze a hematoporfirin, melyet a görög bíbor – porphuros – szóról nevezett el. A múlt század első felében a Nobel díjas Hans Fischer 30 éven át foglalkozott a porfirinek kémiájával. Sikerült elkülöníteni az egyes porfirineket, az uro- és koproporfirint. Laboratóriumában dolgozott éveken át Waldenström és Watson. Watson később Minneapolisban alapított iskolát, és több, még ma is használt vizsgálati módszert dolgozott ki. 1937-ben Waldenstrőm nevezte el a porfirinanyagcsere betegségeit porfiriáknak. s tőle származik a porphyria cutanea tarda elnevezés is. Svédországban folytatta kutatásait, leírta a porphyria cutanea tarda két fajtáját, porphyria cutanea tarda symptomatica és porphyria cutanea tarda hereditaria néven. Hazánkban a porfirinanyagcsere-betegségekkel kapcsolatos kutatások a 30-as évek elején indultak el. Róth és Udvardy 1931-ben közölték az első akut porfiriás esetüket. A II. Világháború okozta megtorpanás után az 50-es években lendült fel ismét a porfiria-kutatás, amikorra Róthnak és Goreczkynek sikerült létrehoznia egy modern porfiria-laboratóriumot és már kellő tapasztalatra tettek szert ahhoz, hogy a klinikum, a patogenézis és a vizsgálati módszerek terén európaszerte ismert megállapításokat tegyenek. Az első jelentős magyar összefoglalójuk 1965ben jelent meg. 1968-as átdolgozott munkái, mind a klinikum, mind a vizsgálómódszerek tekintetében a kor egyik legmodernebb monographiája lett. A porphyria cutanea tarda betegséggel, annak patogenézisével Simon foglalkozott. 1981ben írt doktori téziseiben kiemelte, hogy „fontos patogenetikai tényező a membránok károsodása, melynek következtében az uroporfirin a citoszólból nemcsak a mitokondriumba juthat, hanem az intercelluláris állományba is. Megállapításai időtállónak bizonyultak, az elmúlt évek kutatásai alátámasztani látszanak azokat. A porphyria cutanea tarda kutatások területén kapott eredmények tették aktuálissá számomra, hogy részletesen vizsgáljam az oxidatív stressz hatását, valamint a szervezetben zajló haemorrheologiai változásokat, azok szerepét a porphyria cutanea tarda patogenézisében, változásait a kórlefolyás során. Célul tűztem ki a terápiás lehetőségek vizsgálatát is, s hogy az alkalmazott kezelés befolyásolja-e ezeket a folyamatokat. Vizsgálataimat 3 betegcsoporton végeztem: 1. porphyria cutanea tardában szenvedő betegek, 2. alkoholfüggő porphyria cutanea tardában szenvedő betegek 3. 2-es típusú diabetes mellitusban is szenvedő alkoholfüggő porphyria cutanea tardában szenvedő betegek. … . -

CÉLKITŰZÉSEK 1. Kutatásaink egyrészt arra irányultak, hogy megfelelő módszereket alkalmazzunk PCT-ban a szabadgyökös károsodások korrekt meghatározására, illetve feltárjuk azokat a kapcsolatokat, amelyek szoros korrelációt mutatnak az egyes klinika-kémiai, haemorrheologiai és az oxidatív károsodást mérő paraméterek között. 2. Feltárjuk a vasanyagcsere zavarával járó esetleges változásokat a fémionanyagcserében. Meghatározzuk a fémionkoncentráció és redox-homeostasis közötti szoros összefüggéseket. 3. Arra kerestünk választ, hogy a porphyria cutanea tarda és társbetegségek – alkoholfogyasztás, 2-es típusú diabetes mellitus – együttes fennállása esetén hogyan változik a porphyria cutanea tardára jellemző redox-homeostasis, és ez hogyan alakul megfelelő kezelés ill. alkoholtilalom hatására? 4. Hogyan alakulnak a haemorrheologiai viszonyok porphyria cutanea tardában és a társbetegségek együttes fennállása esetén? 5. A sporadikus porphyria cutanea tarda egyik fontos kóroki tényezője a vasfelhalmozódás, ezért célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy a vas milyen mértékben befolyásolja a szervezet redox-homeostasisát? 6. A vasterhelés alapján vetődik fel az a kérdés, hogy a szervezet redox-homeostasisában szereplő egyéb fémionok, mint a réz, mangán, cink koncentrációviszonyai hogyan alakulnak a betegség lefolyása során. Változik-e a kén, foszfor és szelén koncentrációja, s ha igen, milyen kapcsolatban van a rheologiai paraméterekkel? 7. Milyen mértékben változik az enzimatikus (SOD, GSHPx) antioxidáns védekezés porphyria cutanea tardában? 8. Irodalmi ismeretek alapján feltételeztük, hogy antioxidáns kezelések kedvező hatást gyakorolnak a betegség szekunder prevenciója során. E megfontolásból rövid időtartamú E-vitamin és alfa-liponsav-kezeléseket alkalmaztunk phlebotomizált PCT-s betegekben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a kezelések milyen kedvező hatást váltanak ki a betegekben, illetve jelentkezik-e valamilyen nem kívánatos mellékhatás. A kétféle kezelés közül melyik alkalmasabb a betegek életminőségének javítására, melyik készítményt célszerű a továbbiakban, előnyben részesíteni a kiegészítő terápiában. 9. Hogyan változik a fémes és nem-fémes elemek koncentrációja alfa-liponsav-kezelés hatására, s a változás szignifikáns-e? 10. Hogyan változik a fémionkoncentráció E-vitamin- kezelésre a betegcsoportokban a betegség súlyossága függvényében?

ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK ANYAGOK Sigma (USA): 1,1-difenil-2-pikrilhidrazil (DPPH) ,mikroperoxidáz, 5-amino-2,3-dihidro-1,4ftalazinedion (luminol) Sigma (USA, LOGAN, UTAH) Porfirin Products Inc: „Porfirin Acids Marker Kit", mely kilenckomponensű standard, és uro-1-, uro-3-, hepta-, hexa-, penta-, copro-1, copro-3, mezo-IX, protoporfirint tartalmaz. Merck (Darmstadt) cég: ammóniumacetát. Diagnosticum, Budapest: epesav, húgysav, CRP kitek. Boehringer Mannheim: Kreatinin kit Randox: IgG, IgA, IgM, LDL-koleszterin, ferritin, transferrin, kolineszteráz, haemoglobin A1C (HbA1C), antistreptolysin O (ASO), C-reaktiv fehérje (CRP) kitek. Fábió: össz bilirubin, direkt bilirubin, glükóz, karbamid, koleszterin, triglicerid (TG), HDLkoleszterin, aszpartátaminotranszferáz (AST), alaninaminotranszferáz (ALT), gammaglutamiltranszferáz GGT), alkalikus foszfatáz, laktátdehidrogenáz (LDH), amiláz, vas kit. Medi-lab: összfehérje kit. HUMÁN oltóanyag-termelő és gyógyszergyártó Rt. (Magyarország) Albumin kit. Minden más a.t. reagenst a Reanaltól vásároltuk. BETEGEK Vizsgálatainkhoz a betegeket a MÁV Kórház és Központi Rendelőintézet, Országos Porphyria Központ Ambulancia Részlegén gondozottakból random szerűen választottam ki 45 PCT-ban szenvedő beteget (40 férfibeteg és 5 nőbeteg). Mind a 45 beteg sporadikus PCT-ban szenvedett. A vizsgálatokba nem vontunk be olyan betegeket, akiknél súlyos fokú szívelégtelenség, hematológiai, vagy rosszindulatú daganatos megbetegedés állt fenn, vagy a vizsgálat idején illetve az azt megelőző 4 hétben bármilyen heveny betegségük zajlott. A vizsgált nők átlag életkora 50 év felett volt. Fogamzásgátlót nem szedtek és postmenopauzális hormonpótlásban sem részesültek. A betegeket folyamatosan követtük. A betegszám nem változott, de összességében több mint 300 esetben történt vizsgálat. Egyes betegek több kísérleti-csoportban is részt vettek. A betegeket három csoportba soroltuk: csak PCT-ban szenvedő betegek (n=14) átlag életkor (59,42±10,23), alkoholfüggő PCT betegek (n=11) átlag életkor (55,69±6,21) és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő és alkoholfüggő PCT betegek (n=9) átlag életkor (63,45±16,73). A klinikai kép és a laboratóriumi vizsgálatok alapján is képeztünk betegcsoportokat: PCT-A csoport; Klinikailag aktív állapot, jelentősen fokozott vizeleturoporfirin-űrítés, normális szérumvas és magas szérumferritin (n=6), átlag életkor (55,83±8,42). PCT-B csoport; Klinikailag inaktív állapot, mérsékelten fokozott vizeleturoporfirin-űrítés, normális szérumvas és magas szérumferritin (n=8), átlag életkor (59,12±7,10). PCT-C csoport; Klinikailag aktív állapot, magas vizeleturoporfirin, magas szérumvas és magas szérumferritin (n=6), átlag életkor (59,00±7,68). PCT-H1 csoport: Klinikailag aktív állapottal jellemző PCT férfibetegek, haemochromatosisra jellemző génpontmutáció, magas vizeleturoporfirin-űrítéssel (n=20) átlag életkor (52,80±6,21);

PCT-H2 csoport: Klinikailag aktív állapottal jellemző PCT nőbetegek, haemochromatosisra jellemző génpontmutáció, magas vizeleturoporfirin-űrítéssel (n=5) átlag életkor (50,61±8,30); A viszonylag alacsony betegszámra való tekintettel voltak betegek akik mindkét felosztás egyegy csoportjában szerepeltek. A kutatások etikai engedélyének száma IKEB/ 5/2003, IKEB/33/2003. A vizsgálatok elvégzésekor figyelembe vettük az 1975.-ös 1983-ban módosított Helsinki Deklarációt. Az alkoholfüggő PCT-s betegeket a szérumaszpartát-aminotranszferáz, alanin-aminotranszferáz, gamma-glutamiltranszferáz enzimek és triglicerid-koncentráció alapján különítettük el. Alkoholista betegekre jellemző, hogy a szérum-aszpartát-aminotranszferáz érték nagyobb a szérum alanin-aminotranszferázénál. Rendszeres alkoholfogyasztónak tekintettük, akik minimum 50-60 gramm tiszta alkoholt (ez 3-5 dl bornak vagy 1,5 dl töményszeszesitalnak, vagy 12 dl sörnek felel meg) ittak meg naponta. Ez a mennyiség évek során májkárosodást okoz. A laboratóriumi leletekből kiemelendő a magas GGT és AST érték és az alkoholfogyasztó betegségétől függően emelkedik a süllyedés és a fehérvérsejtszám, illetve csökken a vörösvértestek és a vérlemezkék száma. A 2-es típusú diabetes mellitus diagnózisa a WHO diagnosztikai kritériumainak felelt meg. Ennek alapján volt diabetes mellitus, ha az éhomi vércukorszint értéke vénás plazmában, enzimatikus módszerrel meghatározva eléri vagy meghaladja a 7,0 mmol/l értéket, és az étkezés utáni bármely időpontban mért (random) vércukorszint eléri vagy meghaladja a 11,1 mmol/l értéket. A kontroll-csoportokat önként jelentkezők alkották. A kontroll-csoportba nem vontunk be diabetes mellitusban, veseműködési zavarban, daganatos megbetegedésben, lipidanyagcserezavarban szenvedő egyéneket. MÓDSZEREK A meghatározásokat Olympus AU-600 (gyártó cég: Olympus) és MODULAR (gyártó: Hitachi, forgalmazó: Roche) automatákkal végeztük el. Klinikai laboratóriumi paraméterek vizsgálata A alább felsorolt enzimaktivitásokat és metabolit-koncentrációkat határoztuk meg: szérumbilirubin, szérumbilirubin direkt, aszpartát-aminotranszferáz, alanin-aminotranszferáz, alkalikus foszfatáz(ok), gamma-glutamiltranszferáz, pszeudokolinészteráz, laktát-dehidrogenáz, koleszterin, trigliceridek, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin, szérumvas, transferrin, ferritin, albumin, összfehérje, húgysav, karbamid, kreatinin, C-reaktiv fehérje (CRP), glükóz, HbA1c. Haematologiai vizsgálatok A vörösvérsejtek száma, összesített térfogata és a hemoglobinkoncentráció alapján általában három származtatott érték is megjelenik. A hematokrit/vvs-szám hányados az átlagos sejttérfogatot, MCV. A hemoglobin koncentráció és a hematokrit hányadosa szolgáltatja az átlagos celluláris hemoglobin-koncentrációt, MCHC. A hemoglobin-koncentráció és a sejtszám hányadosa az egy sejtre eső hemoglobin mennyiséget, MCH. Haemorrheologiai vizsgálatok A teljes vér- és plazmaviszkozitást a HEVIMET-40 kapillár viszkoziméterrel végeztük. teljes vér, mint nem newtoni (Casson) folyadék esetén a folyási görbe az elméleti exponenciális görbétől eltér. Az eltérés mértékéből lehet meghatározni a viszkozitás változását a kapilláris csőben kialakuló sebességgrádiens függvényében.

Vörösvérsejt deformabilitás A vörösvérsejt deformabilitását Carat FT-1 filtrométerrel határoztuk meg. A készülék alkalmas a lineárisan csökkenő áramlási sebességből az iniciális relatív filtrációs ráta (IRFR), a sejtáthaladási idő (RCTT) és a dugulási ráta (CR) meghatározására (Dormandy, 1985). Porfirin meghatározások Plazmaporfirin vizsgálata: A vér azonnali centrifugálásával (5000 rpm, 5 min.) elválasztjuk a plazmát. 300 μl plazmát 2700 μl foszfát pufferrel hígítunk (0,9% NaCl, 0,01M Na-foszfát, pH 7,4), majd 405 nm hullámhosszúságú fénnyel besugározva mérjük a minta fluorescens emisszióját 570-750 nm között Hitachi F-4010 spektrofluoriméterrel Poh- Fitzpatrick módszere szerint (1976). Vizeletporfirinek meghatározása: A vizsgálathoz a vizeletet sötét üvegben 24 órán át gyűjtöttük hűtőszekrényben tárolva. A gyűjtött vizelet teljes mennyiségéből Hitachi F-4010 spektrofluoriméterrel határoztuk meg a vizeletben ürülő uro-és koproporfirint Westerlund módszere szerint (1988). Székletporfirinek vizsgálata: A székletösszporfirint Lockwood módszerével fagyasztott székletmintából végeztük. Referenciaérték: 230 nmol/g szárazanyag. A székletporfirin-kromatogramokat kiértékelve uro-1, -uro-3,-hepta, -hexa, -penta, copro-1, copro-3, mezo IX, és proto frakciókat találtunk. Székletextraktumokban a székletporfirinek és izomerjeik mennyiségét magas nyomású folyadékkromatográf, Waters HPLC készülék segítségével határoztuk meg Lim és Peters módszere szerint. A széklet-extraktum porfirin összetételét és koncentrációját ismert koncentrációjú porfirin keverék standard alapján azonosítottuk. A mintát 18 mm-es résen át 360 nm-en gerjesztettük. A porfirinek 609 nm-en fluoreszkáló fényt bocsátanak ki, amit 30 mm-es rés szélességen vizsgáltunk. Redox homeostasist vizsgáló módszerek Plazma és vvs szabadgyök meghatározása luminometriás módszerrel A kemilumineszcencia jelensége alapján működő luminometriás módszerrel jól használható információkat kaphatunk a vizsgálandó készítményről. A H2O2/˙OH-luminol monoperoxidáz rendszer szolgáltatja a vizsgálat alapértékeként szolgáló standard fényintenzitást. A luminol stabil amino-ftálsavvá alakul, miközben a rendszer 425 nm-en monokromatikus fényt bocsát ki, amelynek intenzitása a keletkező szabad gyökök mennyiségével arányos. Amennyiben a minta scavenger tulajdonsággal rendelkezik, akkor a H2O2/˙OH-luminol monoperoxidáz rendszerhez képest alacsonyabb fényintenzitást mértünk. A vizsgálathoz 100 µl szérumot, 150 µl plazmát, 100 µl 10 g/l hemoglobin-tartalmú vvs-hemolizátumot használtunk. Az eredményeket relatíve light unit (RLU) egységben adtuk meg. H-donor aktivitás A minták hidrogén-donor aktivitását spektrofotometriás módszerrel az 1,1-difenil-2-pikrihidrazil (DPPH) gyök jelenlétében, Blois által leírt, Hatano által módosított módszerrel mértük. Gátlás (%)={Abs(kontroll)-Abs(minta)}/Abs(kontroll)x100. Redukálóképesség A redukálóképesség meghatározása a Fe(III)→Fe(II) átalakulás alapján történt fotometriás módszerrel Oyaizu (1986) szerint. Minél magasabb a reakcióelegy 700 nm-en mért abszorbanciája, annál erősebb a minta redukálóképessége, amit mmol/l aszkorbinsav ekvivalensben fejeztünk ki (mmol/leqAS).

Szabad szulfhidril-csoport-koncentráció A szabad SH-csoportok (mmol/l) meghatározása Ellmann-reagens (5,5-ditiobis-2-nitrobenzoesav) jelenlétében, Sedlak és Lindsay által módosított Ellman-módszerrel történt. 440 nmen detektáltuk a keletkező 2-nitro-5-merkapto-benzoesavat (DTNB) (Sedlak, 1986). Glutation-reduktáz-aktivitás A szérum glutation-reduktáz-aktivitásának meghatározását BIOXYTECH® GR-340TM (OXIS International, Katalógus Nº21018D) reagens készlet segítségével végeztük, a gyártó útmutatója alapján. 340 nm-en mértük a glutation-reduktáz által katalizált NADPH→NADP+ átalakulását. A GSSG redukciójának mértékére közvetve a NADPH-koncentráció csökkenéséből következtettünk. 1 U= 1 mmol GSSG redukciója/1 min/pH=7,6; 25ºC Glutation-peroxidáz meghatározás A glutation-peroxidáz aktivitást humán eritrocitából határoztuk meg. Chin és munkatársai (1976) módszerének Sedlak és Lindsay (1986) által történt módosítása alapján.. Egy egységnyi glutation peroxidáz 1 perc alatt 1 μmol redukált glutationt bont el egységnyi mennyiségű fehérjére vonatkoztatva. Fémionok meghatározása A teljes vér makro- és mikroelemtartalmának meghatározásához atomemissziós spektrometriát alkalmaztunk. A mintákból 1,5-2,0 g-ot mértünk be teflonbombákba, majd a mintákat 5 cm³ cc. HNO3 és 2 cm³ 30%-os H2O2 elegyében roncsoltuk. A fémionok-koncentrációját ICP-OES (induktíven csatolt plazma optikai emissziós spektrométer) készülékkel határoztuk meg. A készülék típusa, Atom Scan 25 (Thermo Jarrell Ash) (Szentmihályi és mtsai módszerével 2000). A- és E-vitamin meghatározása szérumban A szérumokban az A- és az E-vitamin mennyiségének meghatározása fordított fázisú HPLC-s technikával történt Rudy módszere alapján (1989). GILSON MODULAR típusú HPLC-vel. A detektálás Gilson UV-115 típusú detektorral λ = 300 nm-en történt. A belső standard retinol, retinil-palmitát, retinil-acetát és α-tokoferol keveréke volt. Tiobarbitursav-reaktív anyagok humán szérumban A meghatározás Pyles módszerével történt (1993). Az abszorbanciát 510, 532 és 560 nm-en olvastuk le úgy, hogy a vak az extrakciós oldat volt. A mintában jelenlévő bilirubin és hemoglobin zavaró hatását a következő matematikai képlet alapján számolt abszorbanciaérték használatával küszöböltük ki: MDA532 = 1.22 x [(A532) - (0.56 x A510) + (0.44 x A560)] és a malondialdehid koncentrációját µmol/l fejeztük ki. Alkoholkoncentráció meghatározása SIGMA enzimatikus diagnosztikai kit segítségével határoztuk meg a humán szérumetanol koncentrációját (Méthode n0 333-UV) Bucher és Redetzki módosított módszerével. Pontmutációk kimutatása PCR módszerrel DNS extrakció: 5 ml citráttal vagy EDTA-val alvadásgátolt vérmintából „kisózásos” módszerrel történt (Miller, 1988). A kérdéses génszakaszt polimeráz láncreakcióval (PCR) amplifikálták az irodalomban ismertetett szintetikus oligonukleotidokkal (Feder, 1996). A C282Y mutációanalizis esetén a PCR terméket Rsa I, a H63D esetén Bcl I és a S65C esetén Hinf I restrikciós enzimmekkel emésztették (Martinez, 1988). A keletkezett DNS-fragmentumokat agaróz gélen választották el és UV-fény alatt etidium-bromid festéssel tették láthatóvá. Dr Andrikovics Hajnalka

Matematikai statisztikai módszerek Microsoft Excel, Statisztika 5.0 és Statisztika 6.0 programok szerint dolgoztuk fel a mérések adatait. A kiértékelés varianciaanalizissel történt. Alkalmaztuk a Student-féle egy és kétmintás tpróbát ANOVA statisztikai programcsomag felhasználásával. A kvantitatív vizsgálati eredményeket a mérések átlaga és szórása alapján p< 0,05 valószínűségi szinten értékeltük. Meghatároztuk a korrelációs koefficienseket. A minták normalitását a Shapiro-Wilk és a Histogram teszttel vizsgáltuk. Két független minta vizsgálatára, ha a normalitás vagy a varianciák homogenitása miatt a kétmintás t teszt nem volt használható, a Mann-Whitney U-tesztet használtuk. Két változó kapcsolatának szorosságát nem normális eloszlás esetén a Sperman-féle rangkorrelációval határoztuk meg.

EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS Hazánkban a porphyria cutanea tarda előfordulása megközelítő felmérések szerint 1:5000, a nemek közti arány 4:1 a férfiak és a nők között. A PCT krónikus lefolyású megbetegedés, jelenleg nincs oki terápiája. Kezelés nélkül spontán nem gyógyul meg, bár előfordulhat, hogy a provokáló tényezők eliminálása klinikai tünetmentességet eredményez. Porphyria cutanea tardában szenvedő betegek májenzim paramétereinek szignifikáns pozitív korrelációja a szérumvas és szérumtranszferrin koncentrációval arra enged következtetni, hogy a nagy mennyiségű vaslerakódás a befolyásolja az enzimparaméterek romlását a hepatocitákban és ez indítja el a szabadgyökös folyamatokat Klinikai adatok bizonyítják, hogy a vasszintek csökkentése ismételt vérlebocsátások útján, átmenetileg javulást eredményez. A kezelés alatt a szérumvas és ferritinérték csökkenése mellett, az uroporfirinürítés is fokozatosan csökken, és így a kezelés hatásossága a vizelet-uroporfirin méréssel követhető. Normalizálódik a széklettel történő uroporfirin és heptakarboxilporfirin ürítés is, de az izokoproporfirin ürítés általában változatlan marad. A PCT patomechanizmusa még ma sem teljesen tisztázott. Biztos, hogy több endogén és exogén tényező együttes hatása szükséges az UROD defektusának kialakulásához. A kutatások legutóbbi eredményei a CYP1A2 polimorfizmusának jelentőségére hívták fel a figyelmet. Az összefüggést a CYP1A2 polimorfizmusa és a PCT-re való hajlam között számos betegen igazolták. Sporadikus PCT-ban szenvedő betegekben gyakori a herediter haemochromatosis gén mutációja is, de még nem ismert, hogy a H63D mutáció a C282Y hiányában milyen veszélyeztetettséget jelent az öröklődő haemochromatosis és porphyria cutanea tarda szempontjából. A normál, vasterhelést nem mutató populáció mintegy egyötöde H63Dheterozigóta. Saját betegeinkben H63D mutáció prevalencia magasnak bizonyult, és ez a HFE gén H63D pontmutációjának patogenetikai szerepére utal. A vas toxikus hatása okozza a kóros szabad gyökök jelenlétét a májban, módosítja a lipidek oxidatív státuszát a keringésben és közrejátszik az endothel károsodásában. A kardiovaszkuláris betegség előfordulása mégsem gyakoribb a PCT-ban szenvedő betegekben, mint az egészséges populációban, de természetesen ezek a betegek magas rizikófaktorral élnek. Az alkoholfogyasztás, vírusinfekciók, hepatotoxikus kemikáliák, májsziderózis, ösztrogének és a drogélvezet indukálják a P450 izoenzimeket és így szintén hozzájárulnak a PCT klinikai manifesztációjához.

Kutatásunkban arra is választ kerestünk, hogy az észlelt változások önmagában a porphyria cutanea tarda következményei-e, vagy a társbetegségek, mint az alkoholizmus és diabetes mellitus felelősek érte. Az oxigén gyökök az intracelluláris jelátvitelben másodlagos messengerként szerepelnek, és a sejtnek citotoxikus ágensei. A májban a kataláz, glutation peroxidáz, glutation-S-transzferáz szuperoxid dizmutáz biztosítják a megfelelő védelmet a vas és porfirin hatására keletkezett szabadgyökök befogásában. A lipidperoxidáció iniciálásában és fokozódásában különösen alkoholfogyasztás mellett a vas, fontos szerepet tölt be, így, központi szerepe van a szöveti nekrózisban. A glutation véd az oxidatív károsodás ellen, azonban alkoholfüggőkben a glutation depléció jelentős. Az alkoholfüggő betegekben az E- és C-vitamin-szintek nagyon alacsonyak, ezáltal kérdéses az oxidált glutation regenerációja. A megnövekedett szabadgyök-koncentráció és a megváltozott antioxidáns védelem megromlott májfunkcióval jár. A vasmetabolizmus megváltozása mellett az albuminszekréció és a glikoproteinszintézis megváltozása is megfigyelhető az alkoholizmusban. Ezek a változások lipoproteinémiát okoznak. A membránok károsodása és a kollagénszintézis aktivációja fibrosishoz vezet. A NADH koncentráció növekedése, a mitokondriumok károsodása az ATP szintjének csökkenését okozza. A PCT-ban szenvedő betegek redox-homeostasisát vizsgálva megállapítottuk, hogy ez a betegség súlyosságával arányosan változott. A betegek antioxidáns státuszát a szabad-SH csoportok, a Hdonor aktivitás és a plazma-redukálóképesség mérésével határoztuk meg. A szabad-SH csoportok csökkenése a glutation depléciónak tulajdoníthat. A vizsgált PCT-ban szenvedő betegekben a szabad-SH csoport szignifikánsan alacsonyabb szintet mutatott a kontrollcsoporttal szemben. A kissé növekedett plazma-redukálóképesség az alkoholmetabolizmusból eredő redukáló ekvivalensek, a magas NADH/NAD arány eredménye. A redukálóképesség kisebb értékeket mutatott a phlebotomia utáni betegek csoportjában a kontrollcsoporthoz viszonyítva. A H-donor aktivitás lényeges eltérést nem jelzett a betegekben az egészségesek értékeihez viszonyítva. A betegek össz-scavenger kapacitása a plazmában szignifikánsan, míg a vvs-össz-scavenger kapacitás, nem szignifikánsan ugyan, de alacsonyabb szintet mutatott a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Megmértük a betegek enzimatikus antioxidáns védelmét biztosító két fontos enzim a SOD és a GSH-Px aktivitásokat. A két enzim aktivitása, a PCT betegcsoportokban alacsonyabbnak bizonyul, a kontrollcsoporthoz képest. A malondialdehid-koncentráció (TBARS) mérésével a lipidperoxidáció folyamatok felerősödését igazoltuk. A vérlebocsátás után nem javultak szignifikánsan a redoxi-paraméterek. A nagymennyiségben felhalmozódott porfirin a phlebotomia-kezeléssel nem tudott teljes mennyiségben ürülni a szervezetből, így, a beindult lipidperoxidációs folyamatok sem csökkentek kellő ütemben. A peroxidációs reakciók semlegesítésére nem volt kellő mennyiségű scavenger kapacitás. A redoxi-paraméterek változása szoros korrelációban van a haemorrheologiai paraméterek változásával. Kutatásaink során megállapítottuk, hogy a PCT-ban szenvedő betegek csökkenő antioxidáns aktivitása a kóros viszkozitással ellentétesen változott. Az emelkedett hematokrit érték valamint az erek falán lerakódott lipidanyagcsere termékek okozzák a teljes vér- és plazmaviszkozitás növekedését. A növekvő vasfelhalmozódással nő a vérviszkozitás és csökken az össz-scavenger kapacitás, amit a vvs-ek növekvő luminometriás intenzitása mutat. A vérviszkozitás változása függött a betegség súlyosságától, és a vvs-ek deformabilitásától. A plazmaviszkozitás növekedéséhez a fokozott lipidperoxidáció is hozzájárul.

Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a porphyria cutanea tardában szenvedő betegekben gyakoriak a kóros haemorrheologiai paraméterek. Ismert tény, hogy az alkoholfüggő betegekben a haemorrheologiai rizikófaktorok szintje kifejezetten emelkedett. Ezért vizsgáltunk olyan betegcsoportokat is, ahol a porphyria cutanea tarda mellett diabetes mellitus és/vagy alkoholfogyasztás is fennállott. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a kóros haemorrheologiai paraméterek kialakulásában legfontosabb szerepe a porphyria cutanea tardának van. Megfigyeléseink egyben rámutatnak arra, hogy a PCT kezelése nemcsak a bőrtünetek miatt fontos, hanem a predisponáló tényezők, - az uroporfirinogéndekarboxiláz enzim müködését gátló tényezők – eliminálásával a haemorrheologiai paraméterek normalizálhatók, s ezzel a késői szövődmények, vasculáris betegségek megelőzhetők. A PCT-ban szenvedő betegekben a szöveti magas vasszintek kapcsolatban vannak más fémek metabolizmusával, ezért a vér vasszintjében bekövetkező változás módosíthatja más fémelemek szintjét is. A fémek számos protein enzimaktivitásához szükségesek. A magnézium 360 enzimet aktivál; foszfotranszferázokat, acetiltranszferázokat. A Zn több mint 300 enzim alkotója. A vas protoporfirin-IX-el alkotott stabil komplexe a hem. Az emberi szervezet vaskészletének 65%-át a vvs-k alkotják. Hemvasat tartalmaznak a monooxigenázok, az oxidázok, a peroxidázok, a kataláz és a citokrómok. A vas fontos komponense az izom-, és vérfestékanyagnak, míg a réz 60-65%-a a cöruloplazminban található. A nehézfémtartalmú katalizátorok fontos szerepet töltenek be az oxigén-felvételben. A PCT-ban szenvedő betegek vérmintájából 19 elem koncentrációját határoztuk meg. Összehasonlítva a kontrollértékekkel ezen elemek koncentrációja közül csak K, S, Zn volt szignifikánsan alacsonyabb a PCT egyes formáiban. A Cu, Zn, Fe, Mn mind a szabadgyök-képzés, mind az antioxidáns védelem fontos elemei. A Zn és a Cu ionok az oxidatív stresszel szemben védelmet biztosítanak fontos alkotói a szuperoxid-dizmutáznak. A Cu-ion, többek között, a komplement C aktiválódásában játszik szerepet. A Zn több mint 300 enzim kofaktora és részt vesz a legfontosabb életfolyamatokban. IBD betegek vérének vizsgálatában, azt találták, egyes esetekben, táplálék kiegészítő szedése mellett, a Zn koncentrációja növekedett, illetve a teljesvérben mért Zn a vassal szignifikáns negatív korrelációt mutatott. Ezzel ellentétben a PCT betegek teljes vérében mért Zn koncentráció alacsonyabbnak bizonyult a kontrollcsoportéhoz képes. Az antioxidáns védelmi rendszert, melyet a H-donor aktivitás, redukálóképesség, és összscavenger kapacitás segítségével monitorizáltunk, elégtelen volt egyes PCT formákban. Az Al és B koncentrációi relatív nagyobbak PCT-ban, a kontrollcsoport-értékeihez, és a normálértékekhez képest. A Ba koncentrációja emelkedetebb volt a PCT-s betegcsoportban, mint a kontrollcsoportban, a mért eredmények a normáltartományba estek. Mind a kontroll-, mind pedig a phlebotomizált betegcsoport esetében szoros korrelációkat találtunk az Al és Mn között (r=0,96; 0,99). Hasonló, megváltozott korrelációk a fémionok között, más betegségek esetében is észlelhetők. Például az IBD-ben, ahol teljesen más pozitív korrelációk mutathatók ki, mint például Al-Cu, vagy Fe-Cu között. A két betegség közötti hasonlóság az Al-Zn, illetve az Fe-Mg között mérhető pozitív korrelációban található. Bár a klinikai eredmények alapján a phlebotomia megfelelő kezelésnek bizonyult PCTban szenvedő betegek esetében, az eljárás nem változtatta meg kedvezően a fémionok mennyiségét a betegek vérében. A Zn kisebb koncentrációja, illetve a vér Mg, S, és P szignifikánsan alacsonyabb értékei is hozzájárulhattak bőrtünetek kialakulásához. A különböző eredetű károsodások után a regenerálódó májsejteknek nagy mennyiségű Zn-re van szükségük rövid idő leforgása alatt. A megnövekedett szükséglet a Zn és Cu hordozó fehérje, a metallothionein indukálásával jár, a károsodás elszenvedése utáni első lépésben.

Különböző vizsgálatok szerint Zn-transzfer következik be a metallothioneinről, különböző metalloenzimekre és transzkripciós faktorokra. Különböző kutatócsoportok igazoltak májregeneráció-zavart a metallothionein-knockout egerekben. Több bizonyíték is arra utal, hogy az metallothioneinnek lényeges funkciója van a májsejt regenerációban . Miután az oxidatív stressznek, a PCT patomechanizmusában jelentős szerepe van, és ezt saját megfigyeléseink is bizonyították, arra a meggondolásra jutottunk, hogy a phlebotomiával is kezelt betegekben, antioxidáns védelmet is biztosítsunk, antioxidáns hatású vitaminokkal. E célból alfa-liponsavat és E-vitamint alkalmaztunk. Az alfa-liponsav a piruvátdehidrogenáz enzimkomplex kofaktora, és jelentős antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik. Oxidált és redukált formája egyaránt scavenger tulajdonságú. Prooxidáns tulajdonsága stimulálja az inzulin-szignál kaszkádot, és ez által növeli a glükózfelvételt az izmokba. Másoldalról az alfa-liponsav védi az inzulin-szignál kaszkádot az oxidatív stressztől. Az alfa-liponsav gátolja a hepatikus gliconeogenezist és gátolja a lipidek oxidációját, ezáltal növelve a perifériás glükózfelhasználást. Az alfa-liponsav-kezelés azonban nem váltotta be azt a reményt, amit az irodalom alapján vártunk. Bár csökkent a szabadgyök-szint a betegek vvs-ében, de az antioxidáns védelmi rendszer aktivitása inkább visszaszorult. Ugyanakkor, az irodalmi adatoknak megfelelően, a mi kutatásunkban is csökkent az alfa-liponsav-kezelés után mért szérumglükóz-szint és a HbA1c koncentrációja. A PCT-s betegek antioxidáns védelmének erősítésére E-vitamin kiegészítő terápiát alkalmaztunk. Az E-vitamin-kezelés jótékony hatásáról ellentmondásos eredmények olvashatók az irodalomban. Vannak szerzők, akik azt találták, hogy az E-vitamin-kezelés csökkentette az uroporfirin értékeket, illetve mérsékelte a klinikai tüneteket. Mások azonban ezt nem erősítették meg. Ők az E-vitamin-kezelés hatására nem észleltek változást az uroporfirin exkrécióban. Saját kutatási eredményeink szerint az E-vitamin-kezelés csökkentette az oxidatív stresszt és a hepatikus összporfirin-szintet. A phlebotomiát kísérő E-vitamin-kezelés másik előnye, a bőrtünetekre való jótékony hatás lehet. A tünetek melyek a fototoxikus mechanizmus útján jelentkeznek, mérséklődnek a kezelés hatására. Irodalmi adatok szerint az E-vitamint tartalmazó antioxidánsok kombinációja meggátolta a porfirin indukálta phototoxicitást humán fibroblasztokban. A phlebotomia magában is jó kezelési módszernek bizonyult a phototoxikus bőrtünetek kezelésében. A beavatkozás eltávolítja a vasat, így csökken a szabadgyök reakciók mértéke. Az addicionális E-vitamin-kezelés még hatékonyabbá teheti a kezelést a szabad gyökök direkt megkötésével. Az E-vitamin adásának szükségességét alátámasztja az a tény, hogy az általunk vizsgált betegek, az E-vitamin-kezelés alatt elhagyhatták a magas faktorú napvédő krémek használatát, melyek egyébként szükségesek voltak a klinikai relapszus megelőzése céljából, a phlebotomia után is. A kezelés kapcsán megállapítható volt, hogy az E-vitamin nem tudta normalizálni a vizelet uroporfirin koncentrációját, a májfunkciót vizsgáló laborparamétereket, az oxidatív stressz mutatóit, és a haemorrheologiai paramétereket sem. További vizsgálatok szükségesek hosszabb ideig tartó E-vitamin-kezeléssel és esetleg nagyobb dózisú E-vitaminnal, hogy megállapítsuk, vajon az E-vitamin-kezeléssel elérhető-e a komplett biokémiai remisszió, ill. újabb relapsus megakadályozására phlebotomia után remisszióban lévő PCT betegekben.

TÉZISEK, KÖVETKEZTETÉSEK 1. Megállapítottuk, hogy sporadikus PCT-ban az oxidatív stressz fontos szerepet játszik a betegség patogenezisében. 2. PCT-ban szignifikánsan csökken az antioxidáns védelem. 3. A haemorrheologiai paraméterek változása PCT betegeknél szoros korrelációban van a redoxi-paraméterek változásával. 4. Az alkoholfüggő és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő PCT betegek redoxiparaméterei a legrosszabbak. 5. A phlebotomia hatékony kezelésnek bizonyult a klinikai kémiai paramétereket vizsgálva, de nem javította a redox-homeostasist. 6. A phlebotomizált PCT-betegek Zn, Se, Mg, Fe, S és P ion koncentrációja szignifikánsan eltér az egészségesektől. 7. Az alfa-liponsav-kezelés nem javította sem a redox-homeostasist, sem a cutan tüneteket. 8. Az alfa-liponsav-kezelés tovább csökkentette a Zn, Mg, S, P és Cu koncentrációkat, azonban a Se koncentráció a kontrollértéket elérte a kezelést követően. 9. Phlebotomiát követő E-vitamin-kezelés javította a cutan tüneteket és tovább csökkentette a vizelet uroporfirin koncentrációját. A változás szignifikáns volt. 10. Az E-vitamin-kezelés kedvezően befolyásolta a nem specifikus redox-paraméterek értékeit, azonban nem javult a GSH-Px enzimaktivitás a betegeknél phlebotomia és Evitamin együttes alkalmazása után sem. 11. Az E-vitamin-kezelés hatására nem javultak a haemorrheologiai paraméterek.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Doktori értekezésem a Semmelweis Egyetem, Budapest, Doktori Iskola 2/1. sz. Ph.D. programjában készült. Hálával tartozom a program vezetőjének, Prof. Dr. Fehér János egyetemi tanárnak a tudományos munkánál, valamint az értekezés elkészítésénél nyújtott értékes tanácsaiért, útmutatásaiért. Köszönöm Prof. Dr. Tulassay Zsolt egyetemi tanárnak, a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinika igazgatójának, hogy kutatásaimat támogatta. A dolgozat elkészülésében felbecsülhetetlen érdemei vannak Dr. Blázovics Annának, az orvostudományok kandidátusának, a Semmelweis Egyetem, Budapest, ll. Belgyógyászati Klinika Biokémiai Kutatócsoportja vezetőjének. Őszinte és fáradhatatlan segítségéért, hasznos tanácsaiért, a tudományos életben való eligazodást segítő irányításáért kifejezhetetlen hálával tartozom. Nagy hálával tartozom Dr. Szentmihályi Klárának, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóintézete tudományos csoportvezetőjének a fémion-mérésében nyújtott segítségéért, a hasznos tanácsokért, amelyeket a mérési eredmények pontos feldolgozásában, kiértékelésében adott. Köszönetemet fejezem ki Dr. Tasnádi Gyöngyi főorvosnak, hogy lehetőséget adott a betegcsoport megfigyelésére, a vizsgálatok elvégzésére és hasznos tanácsokkal látott el a betegek bemutatása során. Köszönöm, hogy támogatta munkám végzését és a dolgozat elkészítését. Köszönetemet fejezem ki Prof. Dr. Gachályi Béla Ph.D tudományos igazgatónak a doktori iskola elvégzéséhez nyújtott tanácsaiért, segítségéért. Köszönöm Dr. Várnai Katalin főorvosnőnek, hogy megteremtette a lehetőséget a klinikai kémiai vizsgálatok elvégzéséhez. Hálával tartozom Dr. Szűcs Mária főorvosnak és a MÁV Kórház Laboratóriuma munkatársainak a klinikai kémiai vizsgálatok elvégzésében nyújtott segítségért. Dr. Bor Márta adjunktusnak köszönöm a szakirodalom feldolgozásához nyújtott segítségét és a szakmai konzultációkat. Dr. Batke Józsefnek, a biológia tudományok doktorának az együttműködést a HPLC székletporfirin meghatározásokban és a leletek feldolgozásában. Hálás köszönetemet fejezem ki Bárkovits Saroltának és Pintér Edinának a Semmelweis Egyetem, Budapest, II. Belgyógyászati Klinika Biokémiai Kutatólaboratóriuma asszisztenseinek a szabadgyök-vizsgálatok terén nyújtott segítségükért, Tamonné Péter Valériának, az Országos Porphyria Központ asszisztensének a betegek vérvételénél nyújtott segítségeit. Továbbá köszönöm Bíró Erzsébetnek, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóintézete munkatársának a fémion-minták meghatározásában nyújtott segítségét.. Köszönettel és rendkívüli hálával tartozom Dr. Lugasi Andrea Ph.D c. egyetemi docensnek, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet Élelmiszerkémiai Analitika Főosztálya munkatársának, aki az E- és A-vitamin valamint, a malondialdehid mérések elvégzését lehetővé tette és hasznos tanácsokkal segítette munkámat. Köszönöm baráti jóindulatát és türelmét. Köszönöm Rapavi Erika PhD hallgatónak a közreműködését a vizsgálatok elvégzésében. Őszinte köszönetemet fejezem ki Pallai Zsoltnak és Kurucz Tímeának, akik a SOD, GSH-Px valamint epesav mérések elvégzésénél segédkeztek. Dr. Lónyai Péternek, a BIOEXTRA Kft. Igazgatójának ezúton fejezem ki köszönetemet az Evitaminnal végzett kísérlethez szükséges vitamin biztosításáért. Hálámat fejezem ki Dr. Mlinkó Évának a WÖRWAG PHARMA munkatársának az alfaliponsav kísérlethez felhasznált gyógyszerért.

Köszönettel tartozom Dr. Somogyi Anikó docensnek, az orvostudomány kandidátusának a diabetes mellitus kutatás terén adott szakmai tanácsokért. Köszönettel tartozom Dr. Andrikovics Hajnalka Ph.D és Dr. Tordai Attila Ph.D munkatársaknak a Molekuláris genetikai vizsgálatok elvégzéséért. Dr. Hagymási Krisztina Ph.D klinikai orvosnak az értekezés elkészítéséhez nyújtott tanácsaiért. Dr. Dinya Elek kandidátusnak köszönetemet fejezem ki a statisztikai feldolgozásban nyújtott segítségéért. Köszönetemet fejezem ki Dr Ambrus Szilárdnak, a helyes szakmai nyelvezet alkalmazásához nyújtott segítségéért. Hálámat fejezem ki Hován Lászlóné könyvtárosnak, a sok tudományos cikk beszerzéséért. Végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok férjemnek, gyerekeimnek, szüleimnek valamint barátaimnak a képzésem és tudományos munkám kivitelezése, a dolgozat elkészítése alatt nyújtott támogatásukért, megértésükért, bátorításukért. * A dolgozat elkészítéséhez az ETT 002/2003 Tárcaszintű Kutatási Támogatás, a NKFP-1/016, NKFP-1B 047/2004 és NKFP-1/A/005/2004 biztosítottak anyagi lehetőséget.

14

AZ

ÉRTEKEZÉS TÉMÁJÁBAN MEGJELENT SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE

1. Tasnádi Gy, Bor M, Pusztai Á, Székely E. Akut porphyriák a differenciáldiagnosztikában. Orv. Heti. 2003, 17: 811-818. 2. Dinya M, Székely E, Szentmihályi K, Tasnádi Gy, Blázovics A. Element determinations in the total blood of phlebotomised patients with porphyria cutanea tarda. J. Trace Elem. Med. Biol. 2005, 19: 217-220. IF: 0,87 3. Székely E, Szentmihályi K, Tasnádi G, Kurucz T, Pallai Zs, Somogyi A, Blázovics A. Element status of total blood and redox homeostasis of phlebotomized sporadic porphyria cutanea tarda patients with diabetes mellitus and in heavy drinkers. Trace Elem. Electrolyt. 2006, 1: 43-49. IF: 0,571 4. Székely E, Bor M, Tasnádi Gy, Várnai K, Almási A, Blázovics A. Hemorheological status and redox homeostasis of phlebotomised porphyria cutanea tarda patients with diabetes mellitus and in moderate alcohol consumer. Clin. Hemorheol. Microcirc. 2006, 03: 10-14. IF 0,63 5. Blázovics A, Fehér E, Kocsis I, Rapavi E, Székely E, Váli L, Szentmihályi K. How can Beiqishen tea consumption influence redox homeostasis in experimental hyperlipidemy? Acta Alim. Hung. 2006, 35: 41-52. IF: 0,214 6. Rapavi E, Gonzalez-Cabello C, Szentmihályi K, Székely E, Blázovics A. The effect of calyx infusion of Hibiscus Sabdariffa L. on T-cells-mediated immune response in mitogen induced blastogenesis of human lymphocytes in vitro. Acta Alim. Hung. 2006, 35: 2: (in press) IF 0,214 7. Rapavi E, Kocsis I, Fehér E, Szentmihályi K, Lugasi A, Székely E, Blázovics A. The effect of citrus flavonoids on the redox state of alimentary-induced fatty liver in rats. Nat. Prod. Res. 2006, 35: 1. (in press) IF: 0,525 8. Dörnyei O, Kovács Á, Székely E, Dinya E, Blázovics A. Táplálkozási antioxidánsokra vonatkozó felmérések gyulladásos bélbetegségekben. Orv. Hetil. 2006. (submitted) 9. Székely E, Vereckei A, Bor M, Tasnádi Gy, Várnai K, Pallai Zs, Lugasi A, Blázovics A. Additional beneficial effects of vitamin E administration on hemorheological status in patients with porphyria cutanea tarda treated with phlebotomy. Clin. Hemorheol. Microcirc. 2006 (submitted) IF 0,63 10. Blázovics A., Kovács Á., Székely E., Lugasi A. A redox homeosztázis alakulása bélbetegségekben fekete retek tartalmú készítmény hatására. LAM, 2006, 16, 234-240.

15

IDÉZHETŐ ABSZTRAKTOK 1. Székely E, Tasnádi Gy, Várnai K, Bor M, Pusztai Á, Blázovics A. Redox-homeostasis of PCT patients Z. Gastroenterol 2002. IF: 1,076 2. Rapavi E, Fehér E, Székely E, Kocsis I, Blázovics A. Effects of detralex-treatment on antioxidant defense system of ileum and colon in hyperlipidemic rats. Z. Gastroenterol 2003; 41: 454. IF: 1,076 3. Székely E, Szentmihályi K, Tasnádi Gy, Várnai K, Blázovics A. Redox-homeostasis and element status of the porphyria cutanea tarda patients with diabetes mellitus and alcoholism. Z. Gastroenterol, 2004, 42: 403-452. IF: 1,0 4. Székely E, Szentmihályi K, Tasnádi Gy, Várnai K, Blázovics A. Effect of alpha-lipoic acid on the porphyria cutanea tarda patients with type 2 diabetes mellitus and heavy drinkers. Z. Gastroenterol 2005, 43: 477-529. IF: 1,0 PROCEEDINGS 1. Blázovics A, Szentmihályi K, Kocsis I, Lugasi A, Héthelyi É, Stefanovits-Bányai É, Bárkovits S, Pintér E, Rapavi E, Székely E, Kurucz T, Pallai Zs. In vitro, in vivo állatkísérletes és humán modelleken történő vizsgálatok a szöveti redox-státusz meghatározására növényi eredetű hatóanyagok terápiás alkalmazása során. Széchenyi Szimpózium. 2004, NKFP 1/016/2001. 2. Rapavi E, Kocsis I, Szentmihályi K, Lugasi A, Fehér E, Bányai É, Rhenzo González-C, Székely E, Szeberényi Sz, Borbás T, Pallai Zs, Kurucz T, Balázs A, Czinner E, Héthelyi É, Hagymási K, Bárkovits S, Pintér E, Bíró E, Fehér J, Blázovics A. Újabb adatok a természetes hatóanyagok in vitro és in vivo hatásmechanizmusának megértéséhez. Széchenyi Szimpózium. 2004, NKFP 1/016/2001. 3. May Z, Taba G, Blázovics A, Székely E, Bíró E, Fébel H, Szentmihályi K. Strippingtechnika alkalmazása különböző mintákban lévő szelén meghatározásoknál voltammetriás módszerrel. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. 2005, 54: 354-356. 4. Székely E, Szentmihályi K, Tasnádi Gy, Várnai K, Almási A, Blázovics A. Effect of alpha-lipoic acid on the status of selenium and elements in porphyria cutanea tarda patients with type 2 diabetes mellitus and heavy drinkers. International symposium on Trace Elements in the Food Chain (TEFC) May 25-27. 2006.

16

KONGRESSZUSI ELŐADÁSOK ÉS POSZTEREK 1. Székely E, Pallai Zs, Rapavi E, Tasnádi Gy, Blázovics A. Porphyria cutanea tardában szenvedő betegek vérének rheologiai viszonyai és antioxidáns tulajdonságai. Korányi Frigyes Tudományos Fórumon 2002. április 25-én: 2. Székely E, Pintér E, Bárkovits S, Pallai Zs, Blázovics A. Szignifikáns epesav koncentrációnövekedés porphyria cutanea tarda-ban. Ph. D. Tudományos Napok 2002. június 7-8. Budapest. 3. Székely E, Várnai K, Bor M, Tasnádi Gy, Rapavi E, Blázovics A. A vasanyagcsere zavara, rheologiai viszonyok és a redox homeostasis kapcsolata porphyria cutanea tardában. Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 51. Nagygyűlése 2002. augusztus 28-31. 4. Székely E, Rapavi E, Tasnádi Gy, Bor M, Pusztai Á, Blázovics A. Lipidparaméterek, rheologiai viszonyok és szabadgyök-folyamatok porphyria cutanea tardában. A Magyar Belgyógyász Társaság 39. Nagygyűlése, Budapest, 2002. november 21-23. 5. Bor M, Székely E, Pusztai Á, Tasnádi Gy. Acut intermittens porphyria genetikai diagnosztikája: Három új mutáció a magyar populációban. Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 51. Nagygyűlése Gyula 2002. augusztus 28-31. 6. Pusztai Á, Bor M, Székely E, Tasnádi Gy. Autonóm neuropathia vizsgálata akut porphyriás betegekben. A Magyar Belgyógyász Társaság 39. Nagygyűlése, Budapest, 2002. november 21-23. 7. Székely E, Lugasi A, Bíró L, Tasnádi Gy, Blázovics A. „Short term” E-vitamin kezelés hatása a redox-homeosztázisra porphyria cutanea tardában. Ph.D Tudományos Napok 2003. április 10-11 Budapest. 8. Székely E, Bárkovits S, Pintér E, Tasnádi Gy, Blázovics A. E-vitamin kezelés hatása a rheologiai viszonyokra és a redox homeostasisra porphyria cutanea tardában. Harmadik Magyar Mikrokeringés Kongresszus 2003. május 9-10. Balatonkenese. 9. Székely E, Tasnádi Gy, Pallai Zs, Kurucz T, Rapavi E, Bor M, Pusztai Á, Blázovics A. Effectiveness of alpha-lipoic acid in porphyria cutanea tarda. Porphyrins & Porphyrias 2003 Prague September 21-24, 2003. 10. Bor M, Balogh K, Berkes E, Székely E, Pusztai Á, Tasnádi Gy, Hunyadi L. Genetic screening of acute intermittent porphyria in Hungary: an update. Porphyrins & Porphyrias 2003, Prague, September 21-24. 2003. 11. Pusztai Á, Bor M, Székely E, Balogh K, Berkes E, Hunyadi L, Tasnádi Gy. Acute porphyria – but which one? Porphyrins & Porphyrias 2003, Prague September 21-24, 2003. 12. Székely E, Szentmihályi K, Tasnádi Gy, Várnai K, Szűcs M, Blázovics A. Element analysis in total blood of the patients with porphyria cutanea tarda. 4th International

17

symposium on trace elements in human: New Perspectives 9-11 October 2003 Athens Greece. 13. Rapavi E, Kocsis I, Székely E, Bárkovits S, Pintér E, Blázovics A. Citrus flavonoidok hatása a rutin laboratóriumi paraméterekre hiperlipidémiás patkonyban. Ph.D Tudományos Napok 2003 április 10-11. Budapest. 14. Rapavi E, Bányai É, Szentmihályi K, Balázs A, Lugasi A, Székely E, Blázovics A Camellia sinensis tartalmú többkomponensű és monokomponensű teák antioxidáns tulajdonsága és fitokémiai vizsgálata. X. Jubileumi Primer Prevenciós Fórum 2003. május 22. Budapest. 15 Székely E, Tasnádi Gy, Várnai K, Blázovics A. Kontrollált porphyria cutanea tarda időskorban Magyar Gerontológiai Társaság Kongresszusa Szeged 2004. március 26-27. 16. Székely E, Tasnádi Gy, Blázovics A. Májfunkciós paraméterek és szabadgyökfolyamatok kapcsolata alkoholista és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő porphyria cutanea tarda betegeknél. Ph. D. Napok 2004. 17. Székely E, Tasnádi Gy, Bor M, Szűcs M, Várnai K, Pintér E, Bárkovits S, Fehér J, Pallai Zs, Blázovics A. Redox-homeostasis szignifikáns javulása alfa-liponsavval kezelt alkoholista és diabetes mellitusban is szenvedő porphyria cutanea tardás betegeknél. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 52. Nagygyűlése Sopron 2004. szeptember 2-4. 18. Székely E, Tasnádi Gy, Szűcs M, Várnai K, Szentmihályi K, Kovács M, Blázovics A. E-vitamin- és alfa-liponsav-kezelés hatása phlebotomizált porphyria cutanea tardában szenvedők redox-homeostasisának változására. A Magyar Szabadgyök-Kutató Társaság III. Konferenciája, Debrecen 2005. október 13-15. 19. Blázovics A, Takács-Hájos M, Kocsis I, Fébel H, Szentmihályi K, Váli L, Székely E, Stefanovits-Bányai É. The effect of table beet extract on hyperlipidemy. Magyar Gasztroenterológiai Társaság 47. Nagygyűlés Balatonaliga, 2005 június 07-11. 20. Szentmihályi K, Kocsis I, Rapavi E, Fodor J, Székely E, Blázovics A. Magnesium therapy in hyperlipidemy. Magyar Gasztroenterológiai Társaság 47. Nagygyűlés Balatonaliga, 2005 június 07-11. 21. Dörnyei O, Kovács Á, Székely E, Dinya E, Blázovics A. Panaszt okozó gyümölcsök és zöldségek fogyasztására vonatkozó táplálkozási kérdőívek kiértékelése gyulladásos bélbetegségekben. A Magyar Szabadgyök-kutató Társaság III. Konferenciája Debrecen, 2005. október 13-15. 22. Blázovics A, Lugasi A, Kovács Á, Székely E, Váli L, Székely Gy, Fébel H, Pallai Zs, Kurucz T, Szilvás Á. Redox-homeosztázis tanulmányozására kifejlesztett módszerek alkalmazása természetes antioxidáns kiegészítő terápia hatásosságának megítélésére primer és szekunder prevencióban. Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 53. Nagygyűlése, Szeged, 2006. augusztus 30 - szeptember 2

18