Raymond Carver: Kezdők
Raymond Carver Kezdők (Részlet)
Fordította Barabás András (Részlet)
Magvető
A mű eredeti címe: Raymond Carver: Beginners Az angol szöveget sajtó alá rendezte William L. Stull és Maureen P. Carroll Copyright © Tess Gallagher, 2008 Minden jog fenntartva! Hungarian translation © Barabás András, 2010 MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. Honlap: www.magveto.hu E-mail:
[email protected] Felelős kiadó Morcsányi Géza Felelős szerkesztő Sárközy Bence A borító Szilágyi Lenke fotójának felhasználásával készült A kötetet Pintér József tervezte Műszaki vezető Bezúr Györgyi Kiadványszám 8448 ISBN 978-963-14-2886-5
Miért nem táncoltok?
4
A konyhában kitöltött még egy pohárral, aztán megnézte a kertbe kitett hálószobabútort. A matracot már kibelezték, a tarka csíkos lepedők két nagypárna mellett hevertek a fehérneműs szekrényen. Ezt leszámítva nagyjából olyan képet mutatott az egész, mint a hálószobában – egy éjjeliszekrény és egy olvasólámpa az ágy mellett, az ő oldalán, a másik éjjeliszekrény és a másik olvasólámpa az ágy mellett, a felesége oldalán. Az ő oldala, meg a felesége oldala. Ezen tűnődött, míg beleivott a whiskey-be. A fehérneműs szekrény egy méterre lehetett az ágy végétől. Aznap reggel ürítette ki a fiókokat, és tette át a tartalmukat dobozokba, a dobozok pedig a nappaliban álltak. A fehérneműs szekrény mellett egy hordozható radiátor volt. Közvetlenül az ágy végénél nádfonatú szék díszpárnával. A csillogó alumínium konyhafelszerelés a kocsibejáró egy részét foglalta el. Ajándékba kapott, aránytalanul nagy sárga muszlinterítő fedte az asztalt, és mélyen lelógott a szélein. Az asztalon cserépbe ültetett páfrány, meg egy doboz evőeszköz (szintén ajándék). A dohányzóasztalon régi, nagy tévékészülék, tőle egy lépésre kanapé, szék és állólámpa. Hosszabbító kábelt húzott ki a házból, és mindent összekapcsolt vele – működtek is a dolgok rendesen. Az íróasztalt a garázsajtóhoz állították. Néhány konyhai eszközt pakoltak az íróasztalra, továbbá egy faliórát és két bekeretezett képet. A kocsibejárón volt még egy másik doboz is, benne poharak, csészék, tányérok, mindegyik külön-külön újságpapírba bugyolálva. Aznap reggel ürítette ki a beépített szekrényeket is, és a nappaliban hagyott három dobozt kivéve semmi sem maradt a házban. Néha lelassított mellette egy autó, és a benn ülők bámészkodtak, de egyik sem állt meg. Úgy érezte, ő sem állna meg. – Te, ezt biztos el akarják adni – mondta a lány a fiúnak. Ezek ketten éppen a garzonlakásukat akarták berendezni. – Kérdezzük meg, mit kérnek az ágyért. – Kíváncsi vagyok, mennyibe kerül a tévé – mondta a srác. 5
Bekanyarodott a kocsibejáróra, és a konyhaasztal előtt állt meg. Kiszálltak az autóból, és elkezdték gusztálni a tárgyakat. A lány megfogta a muszlinterítőt. A fiú bedugta a konnektorba a robotgépet, és a durva aprítás állásba tekerte a gombját. A barátnője kézbe vett egy nagy, az ételt melegen tartó tálat. A srác bekapcsolta a tévét, és a finomhangolóval babrált. Azután leült a kanapéra, és a műsort nézte. Rágyújtott, körbepillantott, és a fűbe pöccintette a gyufát. A barátnője leült az ágyra, letolta a lábáról a cipőjét, és hanyatt dőlt. Látta az Esthajnalcsillagot. – Jack, gyere csak ide! Próbáld ki ezt az ágyat. Hozd ide onnan az egyik párnát – kérte a lány. – Milyen? – Próbáld ki. A srác körülnézett. A házban sötétség volt. – Furán érzem magam – mondta. – Először nézzük meg, van-e itthon valaki. A lány föl-le rugózott az ágyon. – Próbáld már ki előbb! A fiú leheveredett az ágyra, és a feje alá tette a párnát. – Milyen érzés? – kérdezte a lány. – Masszív. A lány az oldalára fordult, és átkarolta a fiú nyakát. – Csókolj meg – mondta neki. – Keljünk fel innét – hangzott a válasz. – Csókolj meg! Csókolj meg, kicsim – és a lány behunyta a szemét. Nem engedte el a fiút. A srácnak le kellett fejtenie magáról a barátnője ujjait. – Megnézem, van-e itthon valaki – szólt a fiú, de csak felült. A televízió még mindig be volt kapcsolva. Az utcában sorra gyulladtak ki a fények a házakban. A fiú az ágy szélére ült. – Jó buli lenne, ha – mondta a lány, és elmosolyodott, de nem fejezte be. A srác elnevette magát, és felkapcsolta az olvasólámpát. 6
A barátnője lesöpört magáról egy szúnyogot. A fiú felállt, és betűrte az ingét. – Megnézem, van-e itthon valaki – ismételte. – Szerintem senki. De ha mégis, akkor megtudom, menynyiért adják ezeket. – Akármennyit mondanak, te ígérj alá tíz dollárral – mondta a lány. – Biztos, hogy meg vannak szorulva vagy ilyesmi. – És leült az ágyra tévét nézni. – Ezzel az erővel nagyobb hangot is adhatnál rá – kuncogott. – Egész jó kis készülék – mondta a fiú. – Kérdezd meg tőlük, mennyibe kerül. Max közeledett a járdán, a kezében bolti zacskó, benne szendvicsek, sör és whiskey. Egész délután ivott, és most jutott el abba az állapotba, amikor úgy tűnt, hogy az ital kijózanítólag hat rá. De azért voltak ebben is kihagyások. Megállt a bolt melletti kocsmában, hallgatta a számot, amit a wurlitzer játszott, és ki tudja, hogy történt, de már besötétedett, mire eszébe jutott a sok holmi a kertben. Észrevette az autót a kocsibejárón, és a lányt az ágyon. A televízió be volt kapcsolva. Aztán a fiút is észrevette a verandán. Elindult feléjük a kerten át. – Heló – köszönt oda a lánynak. – Szóval megtaláltad az ágyat. Helyes. – Heló – köszönt vissza a lány, és fölkelt. – Csak kipróbáltam. – Megpaskolta az ágyat. – Egész jó darab. – Tök jó – mondta Max. – Mit is mondjak ezután? Tudta, hogy most nyilatkoznia kellene. Lerakta a zacskót, és elővette a sört meg a whiskey-t. – Azt hittük, nincs itt senki – mondta a fiú. – Érdekelne minket az ágy, és esetleg a televízió is. És talán az íróasztal. Mennyit kérsz az ágyért? – Az ágyért egy ötvenesre gondoltam. – Ideadod negyvenért? – kérdezte a lány. – Jó, vigyétek negyvenért. Max elővett egy poharat a dobozból, lehámozta róla az újságpapírt, és kinyitotta a whiskey-s üveg dugóját. – És mi a helyzet a tévével? – érdeklődött a fiú. 7
– Huszonöt dollár. – Lehet húsz? – kérdezte a lány. – Jó, akkor húsz. Annyiért is a tiétek. A lány a fiújára nézett. – Isztok valamit, gyerekek? – kérdezte tőlük Max. – Abban a dobozban találtok poharakat. Én majd leülök… leülök a kanapéra. – Le is ült, hátradőlt, és a párt nézte. A srác talált két poharat, és whiskey-t töltött maguknak. – Mire van szükségetek ebből az egészből? – kérdezte Max a lánytól. Még csak húszévesek voltak, a fiú meg a barátnője, jó egy hónap korkülönbséggel. – Ennyi elég – mondta a lány –, és az enyémbe tegyél egy kevés vizet is. – Elhúzott egy széket, és leült a konyhaasztalhoz. – Ott, abból a csapból jön víz – mondta Max. – Csak csavard el. A fiú vizet töltött a whiskey-hez, a sajátjába meg a barátnője poharába is. Megköszörülte a torkát, mielőtt maga is leült volna a konyhaasztalhoz. Azután elmosolyodott. A fejük fölött madarak kapdosták el a rovarokat. Max a tévét nézte. Kiitta a poharát. Kinyújtózott, hogy bekapcsolja az állólámpát, s ezzel beejtette a díszpárnák közé a cigarettáját. A lány fölkelt, hogy segítsen megkeresni. – Akarsz még innen valamit, kis szívem? – kérdezte a srác. Elővette a csekkfüzetét. Rátöltött a whiskey-ből magának is, a barátnőjének is. – Hát kell az íróasztal is – mondta a lány. – Mennyibe kerül az íróasztal? Max csak intett erre a nevetségesen ostoba kérdésre, és így szólt: – Mondjatok egy számot. – Nézegette a konyhaasztalnál ülő párt. A lámpa fényében észrevett valamit az arckifejezésükön. Egy pillanatig olyanok voltak, mint két összeesküvő, de azután gyengédség ült ki az arcukra – nincs rá jobb szó. A fiú a barátnője kezére tette a magáét.
8
– Lelövöm a tévét, és felteszek inkább egy lemezt – jelentette be Max. – Egyébként ez a lemez is eladó. Olcsó. Na, mondjatok egy számot. – Töltött még magának whiskey-t, és kinyitott egy sört. – Minden eladó. A lány kinyújtotta a poharát, Max töltött még bele. – Köszönöm – mondta a lány. – A fejedbe száll – mondta a srác. – Én már érzem. Kiitta a whiskey-t, várt, és még egyszer töltött. A csekkel bíbelődött, amikor Max rátalált a lemezekre. – Válassz egyet, amelyik tetszik – mondta Max a lánynak, és elé tárta a kínálatot. A fiú még a csekket töltötte ki. – Ezt – mutatott rá a lány az egyikre. Nem ismerte a lemezen szereplő neveket, de nem izgatta magát. Kaland. Felállt az asztal mellől, aztán újból leült. De nem akart egy helyben ücsörögni. – Kápéra írom – mondta a srác, de még mindig nem készült el vele. – Jó – felelte Max. Kiitta a whiskey-jét, és utána küldött egy kis sört. Visszaült a kanapéra, és keresztbe vetette a lábát. Ittak. Végighallgatták a lemezt, utána Max egy másikat tett föl. – És miért nem táncoltok, gyerekek? – kérdezte Max. – Nem is rossz ötlet! Miért nem táncoltok? – Á, szerintem inkább ne – mondta a fiú. – Akarsz táncolni, Carla? – Nosza – biztatta őket Max. – A saját kocsibejáróm. Szabad táncolni. Átkarolták egymást, a testüket is egymáshoz szorították, és a srác meg a barátnője fel-alá lépegettek a kocsibejárón. Táncoltak. Mikor lejárt a lemez, a lány felkérte Maxot. Még mindig nem húzta vissza a cipőjét. – Be vagyok rúgva – szólalt meg Max. – Dehogy vagy! – mondta a lány. – Én mindenesetre berúgtam – tette hozzá a fiú. 9
Max megfordította a lemezt, és a lány odalépett hozzá. Táncolni kezdtek. A lány az utca túloldalán, az egyik ablakban összegyűlt bámészkodókat nézte. – Azok odaát minket bámulnak – jegyezte meg. – Nem baj? – Tőlem! – mondta Max. – A saját kocsibejáróm. Itt nyugodtan táncolhatunk. Azok ott már azt hitték, mindent láttak a portámon, de tévedtek, mert ilyet még sohasem. Hamarosan a nyakán érezte a lány meleg leheletét, és azt mondta neki: – Remélem, szeretni fogod az ágyat. – Persze – felelte a lány. – Remélem, mindketten szeretni fogjátok – tette hozzá Max. – Jack! Ébresztő! – kiabálta a lány. Jacknek a mellére billent az álla, és álmosan nézte őket. – Jack! A lány behunyta a szemét, és megint kinyitotta. A férfi vállgödrébe fúrta az arcát, és közelebb húzta magához Maxot. – Jack! – dünnyögte. Az ágyra pillantott, és egyáltalán nem értette, mit keres a bútor idekint, a kertben. Max válla fölött az égre pillantott. Nekitámaszkodott a férfinak. Elviselhetetlen boldogság járta át.
10
A lány később így idézte fel: – Olyan középkorú pasi volt. Minden holmija ki volt hordva a kertbe. Nem hülyülök. Beszívtunk és táncoltunk. Ott, a kocsibejárón. Te jószagú atyaúristen! És ne röhögj! Lemezeket tett fel. Nézd meg ezt: a lemezjátszója. Nekünk adta. Meg ezeket az ősrégi lemezeket is. Jackkel a pasi ágyába feküdtünk be. Jack totál másnapos volt, és másnap egy bútorszállító furgont kellett bérelnie, hogy el tudjuk vinni a pasi cuccát. Egyszer felriadtam az alvásból. A pasas épp betakart bennünket a pokrócával, komolyan mondom. Ezzel a pokróccal. Fogd meg, milyen. A lány tovább mesélt. Elmondta mindenkinek. Több is volt ebben a történetben, tudta jól, de nem volt képes szavakba önteni. Egy idő után nem is beszélt róla többé.
11
