Rasszizmus és idegengyűlölet az EU tagállamaiban tendenciák, eredmények és a helyes gyakorlat

Éves jelentés, 2005 – Összefoglaló – a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja

Rasszizmus és idegengyűlölet az EU tagállamaiban tendenciák, eredmények és a helyes gyakorlat EUMC – Éves jelentés, 2005 Összefoglaló

1


Tartalom Előszó

3

Bevezetés

5

1.

Jogszabályi és intézményi kezdeményezések a rasszizmussal és a megkülönböztetéssel szemben 7

2.

Rasszizmus és megkülönböztetés a foglalkoztatásban és a megelőzését célzó kezdeményezések

3.

Rasszizmus és idegengyűlölet a lakhatásban és a megelőzését célzó kezdeményezések 11

4.

Rasszizmus és megkülönböztetés az oktatásban és a megelőzését célzó kezdeményezések 13

5.

Rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények

15

6.

Következtetések

17

6.1. 6.2. 6.3. 6.4.

Bővítés Negatív és pozitív fejlemények Integráció és antidiszkrimináció Adatgyűjtés

17 18 20 22

7.

Vélemények

24

7.1. 7.2.

Általános észrevétel 24 Jogszabályi és intézményes kezdeményezések a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen 25 A rasszista megkülönböztetés kezelése a foglalkoztatásban 26 A rasszista megkülönböztetés kezelése a lakhatásban 26 A rasszista megkülönböztetés kezelése az oktatásban 27 A rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények kezelése 27

7.3. 7.4. 7.5. 7.6.

2

9


Előszó Az előszót Anastasia Crickley, az EUMC igazgatóságának elnöke és Beate Winkler, az EUMC igazgatója írta Ez a 2005-ös éves jelentés az első olyan éves jelentés, amely az EU 2004-es bővítését követően jelenik meg. Ilyenformán ez az első olyan összefoglaló áttekintés a rasszista, idegengyűlölő, antiszemita és muzulmánellenes megkülönböztetésről és az arra adott válaszokról, amely mind a 25 EU-tagállamra kiterjed. A jelentés a 2004 során történt eseményeket öleli fel; ez az év volt egyben az első teljes év, amikor a 2000/43/EK tanácsi irányelv (a faji egyenlőségről szóló irányelv) már hatályban volt. Az ez évi jelentés egyik feladata ezért, hogy összefoglalja ennek gyakorlati következményeit a tagállamok által az irányelvre válaszul bevezetett jogi és intézményes mechanizmusokat illetően. Az éves jelentés visszatérő témáját képezik a számos területen előforduló „vegyes üzenetek”, az irányelvre adott reakciókat is ideértve. Míg a tagállamok többsége 2004 végére átültette a faji egyenlőségről szóló irányelvet, négy tagállamot az Európai Bíróság elé idéztek az irányelv követelményeinek való megfelelés elmulasztása miatt, és sok tagállamban még mindig nem hoztak létre olyan szakosodott szervet, amely segítséget nyújt a megkülönböztetés áldozatainak, és előmozdítja az egyenlő bánásmódot. A 2004-es eseményekből más vegyes üzeneteket is idézhetnénk. Miközben a legtöbb tagállam az irányelvre reagálva megerősítette a megkülönböztetés elleni jogszabályait, és némelyikük határozottabb intézkedéseket vezetett be a szélsőséges és rasszista indíttatású bűncselekményekkel szemben, egyes tagállamok olyan jogszabályokat fogadtak el, amelyek korlátozzák a migránsok és a kisebbségek bizonyos jogait és lehetőségeit, olyan területeken, mint az állampolgársághoz való hozzáférés vagy a vallási meggyőződést jelző ruhadarabok viselése. Emellett néhány tagállamban az új jogszabályok azt az üzenetet közvetítették, hogy – elsősorban politikai, kevésbé gazdasági okokból – nem szívesen látják az új bevándorlókat. Ez nehezen összeegyeztethető a sok ágazatban jelentkező, belső forrásokkal nem orvosolható munkaerőhiánnyal. Az ezzel együtt járó bevándorlóellenes politikai párbeszéd pedig kimondottan megnehezíti azoknak a dolgát, akik a megkülönböztetés ellen, a sokszínűségért harcolnak Európában. A 10 új tagállam felvétele újólag felhívta a figyelmet a nemzeti kisebbségek kérdésére a rasszizmus- és diszkrimináció-ellenesség témakörén belül. Közép- és Kelet-Európa több új tagállamában jelentős roma népesség él. Mivel a jelenlegi EU-szerződések nem tesznek említést a nemzeti kisebbségek védelméről vagy a pozitív kisebbségi jogokról, az antidiszkriminatív intézkedések vonatkoznak az olyan kisebbségekre, mint a romák, szintik, cigányok és vándorlók. Ez az éves jelentés bemutatja annak bizonyítékait, hogy e népességcsoportok a jelentés alá

3


tartozó valamennyi fontos területen – a foglalkoztatás, a lakhatás és az oktatás területén – megkülönböztetést szenvednek el, és a rasszista indíttatású erőszakos cselekményeknek is rendszeresen ők esnek áldozatul. Ezért az EU megkülönböztetés elleni irányelvei nagy jelentőséggel bírhatnak e kisebbségek szempontjából, hogy segítségükkel kitörhessenek a jogfosztottság, előítélet és diszkrimináció ördögi köréből, amelynek ma rabjai. 2004 során két olyan esemény történt, amelyek kihatással voltak a rasszista érzelemmegnyilvánulásokra: a márciusi madridi vonatrobbantás és novemberben Theo van Gogh amszterdami meggyilkolása. A jelentésben beszámolunk a közvetlenül ezen események nyomán történt rasszista indíttatású, személyek vagy tulajdon ellen irányuló erőszakos cselekményekről, a Spanyolországon és Hollandián kívül történteket is ideértve. A rasszista indíttatású erőszakos cselekményekről és bűncselekményekről szóló fejezet elénk tárja az EU-ban előforduló, rasszista indíttatású erőszak problémájáról rendelkezésre álló adatokat. E terület statisztikája tekintetében ismét csak vegyes képet kapunk. Míg hét tagállamban a statisztikai adatok lehetővé teszik a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények tendenciáinak áttekintését, sok más országban teljes mértékben hiányoznak a használható adatok ezen a területen. A probléma valódi nagyságát csak akkor fogjuk tudni megítélni, ha minél több tagállam lesz hajlandó komolyan foglalkozni a rasszista indíttatású incidensek nyilvántartásával, és megfelelő intézkedéseket is csak ekkor tudunk majd tenni ez ellen. Egyértelmű, hogy az Európai Uniónak kiemelt kérdésként kell kezelnie a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni harcot, hogy ezáltal is megerősítse a sokszínűségről és az egyenlőségről folyó pozitív közbeszédet. Az EUMC a jövőben is megtesz minden tőle telhetőt, hogy az Európai Uniót és tagállamait támogassa az irányú erőfeszítéseikben, hogy véglegesen kitépjék a rasszizmus, az idegengyűlölet, az iszlamofóbia és az antiszemitizmus gyökerét az európai társadalomból. Végezetül ezúton szeretnénk köszönetet mondani az igazgatóságnak és az EUMC személyzetének az elmúlt 12 hónap elkötelezett, áldozatos munkájáért. Együtt reménykedünk az előttünk álló év további pozitív fejleményeiben és eredményeiben.

Anastasia Crickley az igazgatóság elnöke

4

Beate Winkler az EUMC igazgatója


Bevezetés Az EUMC 2005-ös éves jelentése a 2004. évről és fejleményeiről ad tájékoztatást az EU 25 tagállamában előforduló rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus és muzulmánellenesség megnyilvánulásait és az ezekre adott válaszokat illetően. Akárcsak a tavalyi jelentésben, az öt témakör ezúttal is a jogi szabályozás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás és a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények. A korábbi jelentésektől eltérően azonban az ideiben e témák közül egyiket sem emeltük ki külön, mindegyikkel egyforma terjedelemben foglalkozunk. Egyes témakörök viszont az idén elkerülhetetlenül nagyobb figyelmet kaptak: ezek a tíz új tagállam 2004-es csatlakozásának hatása, illetve a megkülönböztetés elleni irányelvek következményei. Az éves jelentésben közölt megállapítások az EUMC Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Információs Hálózatának (RAXEN) bevonásával zajló folyamatos adatgyűjtési gyakorlat eredményei. Ebben a hálózatban minden tagállam egy nemzeti fókuszponttal (NFP) képviselteti magát, amely felel az öt témakörön belül meghatározott közös címszavak alatt folyó adatgyűjtésért. Az NFP-k konzorciumként működnek, és általában olyan szervekből jönnek létre, mint a rasszizmusellenes NGO-k, egyetemi kutatóközpontok, emberi jogi intézmények vagy kormányzatilag létrehozott szervezetek. Az éves jelentés összeállításának folyamata azzal kezdődik, hogy az EUMC igazgatósága jóváhagyja annak tartalmát, szerkezetét és időbeli ütemezését. Ezután kérik fel az NFP-ket, hogy az erre vonatkozó közös iránymutatásoknak megfelelően, a különböző nemzeti szervezetekkel és szereplőkkel együttműködve végezzék el a sok forrásból táplálkozó információgyűjtést. Minden NFP összeállít egy „Nemzeti jelentést”, és e nemzeti jelentések információi alapján, részben házon belül, részben külső vállalkozók közreműködésével készülnek el a tematikus fejezetek. Az információ pontosságát ezzel egyidejűleg az egyes tagállamokból akkreditált kormányzati összekötő tisztviselők ellenőrzik. Az első teljes tervezetet az EUMC minden évben június körül terjeszti az igazgatóság tagjai elé véleményezésre, a végső változatot pedig a kiadás évének októberében nyújtják be az igazgatóság általi jóváhagyásra. Az idei jelentéshez végzett adatgyűjtésben jelentős változást hozott, hogy az EU 2004. május 1-jén tíz új tagállammal bővült – és ezáltal a fenti területek mindegyikén tíz újabb információhalmazt kellett összegyűjteni. Bár az új tagállamok közül nem tudott mind a tíz átfogó adatokkal szolgálni az öt fő témakör mindegyikéről, a jelentésbe azért szép számmal kerültek új adatok az új tagállamokból. Míg a „jó” vagy ígéretes gyakorlatok példáit valamennyi fő témakörben megtalálhatjuk az EU-151 országaiban és az új tagállamokban egyaránt, látható, hogy egyes tagállamok viszonylag aktívan lépnek fel a rasszizmus és 1

Az „EU-15” megnevezés a 15 „régi”, azaz a 2004-es „EU-25”-re bővülés előtti tagállam rövid megnevezésére szolgál. Ennek megfelelően az „EU-10” a 10 új tagállamot jelöli.

5


megkülönböztetés elleni kezdeményezéseikkel, mások viszont hozzájuk képest le vannak maradva e téren. Az EU bővítésével új kihívásokkal szembesültünk az adatgyűjtés területén, a rasszizmussal szemben különösen érzékeny csoportok – úgymint a romák – tekintetében is. Bár az adatok egyes területeken még hiányosak, az idei éves jelentés az első olyan összefoglaló áttekintés a rasszista, idegengyűlölő, antiszemita és muzulmánellenes megkülönböztetésről és az arra adott válaszokról, amely mind a 25 EU-tagállamra kiterjed.

6


1.

Jogszabályi és intézményi kezdeményezések a rasszizmussal és a megkülönböztetéssel szemben

Az EUMC tavalyi éves jelentésében a jogszabályokról szóló fejezet elsősorban a két új esélyegyenlőségi irányelv átvételére összpontosított: a 2000/43/EK tanácsi irányelvre (a „faji” irányelv) és a 2000/78/EK tanácsi irányelvre (a foglalkoztatási irányelv). Az idén ebben a fejezetben az irányelvek átültetésének jelenlegi állását vizsgáljuk meg a hatályosság első teljes éve után, továbbá szemügyre vesszük a végrehajtás gyakorlati formáit. AZ EU-IRÁNYELVEK ÁTVÉTELE A RAXEN nemzeti fókuszpontok (NFP) jelentései szerint a 25 tagállam közül a legtöbb teljes egészében átültette az irányelveket. Négy tagállamot – Németországot, Luxemburgot, Ausztriát és Finnországot – az Európai Bíróság elé idéztek a faji egyenlőségről szóló irányelv követelményeinek való megfelelés elmulasztásáért, és ugyanennek a négy tagállamnak az év későbbi szakaszában a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvvel kapcsolatos mulasztásokért is az Európai Bíróság előtt kellett felelnie. Az egyenlő bánásmód ösztönzéséért és a megkülönböztetés áldozatainak történő segítségnyújtásért felelős külön szerv létrehozását több tagállam is elmulasztotta. A tagállamok közel felében ezeket a felelősségi köröket egy már meglévő szerv vállalta át. Máshol teljesen új szervezet hoztak létre; ezek legtöbbje szerteágazó hatáskörrel bír a diszkriminációnak az irányelvben meghatározott különböző alapjai kezelésére. E kérdés vitát váltott ki a több problémakörrel foglalkozó, illetve az egy kérdésre szakosodott egyenlőségi szervek relatív előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban. Ugyancsak idetartozó kérdés a bevezetett jogszabályok alkalmazási köre, amellyel kapcsolatban több országban is felmerült, hogy egyrészt bizonyos területek kimaradtak, másrészt hogy a bizonyítási teher áthárítása terén történt változások megfelelőek-e, illetve hogy az alkalmazható szankciók tényleg „visszatartó erejűek-e”. Ugyan a tagállamok között az irányelvek átültetésének módját illetően vannak különbségek, ezek nem feltétlenül az EU-15 és az új tagállamok közötti eltérést jelzik. ÚJ KISEBBSÉGI JOGSZABÁLYOK Bár a tagállamok az EU-irányelvek értelmében bevezették a faji/etnikai kisebbségek és a migráns származású csoportok fokozott védelmét lehetővé tevő jogszabályokat, egyes tagállamok más jogszabályi intézkedéseket is bevezettek,

7


amelyek a migránsok és kisebbségek különféle jogainak és lehetőségeinek korlátozására szolgálnak, olyan különféle témakörökben, mint a belépéshez és az állampolgársághoz, vagy éppen a vallási meggyőződést jelző ruhadarabok viseléséhez való jog. Egyes tagállamokban a nemzeti kisebbségek újbóli, bizonyos kisebbségi csoportokat a többiek rovására előnyben részesítő meghatározására irányuló törekvéseket figyeltek meg. Ha az ilyen intézkedéseket elfogadják, ezek több esetben is aláásnák a roma népesség jogait. Ugyanakkor egyre több tény támasztja alá, hogy a tagállamok némelyikében a rasszista indíttatású bűnözőkre kiemelt figyelmet fordító jogszabályokat fogadnak el. Néhány tagállamban jogszabályok és más fellépések útján küzdenek a szélsőséges jobboldali csoportok tiltott tartalmú internethasználata ellen, és büntetik az ilyen tevékenységeket. A tagállamok körében az olyan törekvésekre is láttunk példát, amelyek megkönnyítik a rasszista indíttatású bűncselekmények üldözését, és szigorítják az ezekért kiszabható büntetéseket.

8


2.

Rasszizmus és megkülönböztetés a foglalkoztatásban és a megelőzését célzó kezdeményezések

Vegyes üzenetek származnak abból, hogy egyrészről politikai úton próbálják leküzdeni a munkaerő-piaci megkülönböztetést, másfelől viszont egyes tagállamok politikái korlátozzák a harmadik országok állampolgárainak jogait, az állampolgársággal nem rendelkező személyek esetében korlátok közé szorítva például a családegyesítést vagy a házasságot. Úgy tűnik, hogy a bevándorló munkaerő iránti kereslet és a megkülönböztetés nélküli munka ellentétes a tagállamok az iránti óhajával, hogy tegyenek valamit a bevándorlás korlátozása és ellenőrzés alatt tartása érdekében. Bár lassan tudatosulni látszik a faji alapú megkülönböztetés törvénytelensége, még mindig nagy számban találni olyan munkavállalókat, akik jogi státusuk, például korlátozott munkavállalási engedélyük miatt jobban ki vannak szolgáltatva a kizsákmányolásnak és a megkülönböztetésnek, és ezáltal ki vannak rekesztve a társadalomból, ami különösen igaz a nem bejelentett munkavállalókra. A kirekesztés pedig tovább táplálhatja a rasszista attitűdöket a többségi népesség részéről. SZEGMENTÁLT MUNKAERŐPIACOK A nemzeti jelentések a legtöbb tagállam esetében egybehangzóan megállapítják az etnikai vagy nemzeti származás alapján tagolt munkaerőpiacok kialakulását. A migráns vagy etnikai kisebbségi származású munkavállalók aránytalanul nagy számban vannak jelen a legkisebb presztízsű foglalkoztatási ágak legalacsonyabb foglalkozási kategóriáiban. Bár minden tagállamban sajátos minták alakultak ki e tekintetben, általánosan megfigyelhető, hogy bizonyos csoportok aránytalanul gyakran esnek áldozatul a megkülönböztető bánásmódnak a foglalkoztatásban. Jellemzően az Afrikából, a Közel-Keletről, Ázsiából, illetve Közép- vagy DélAmerikából érkező migráns munkavállalók tapasztalnak nagymértékű megkülönböztetést. A kelet-európai országokból, például Oroszországból vagy Ukrajnából nemrég érkezett migránsokkal szembeni megkülönböztetésre szintén vannak bizonyítékok. Az új tagállamok némelyikében a roma lakosság a foglalkoztatás terén különösen ki van téve a megkülönböztetésnek, és körükben a munkanélküliség rendkívül magas szintet ér el. A tények azt is jelzik, hogy a nem EU-állampolgárok által a munkaerőpiacon tapasztalt nehézségek azokat az állampolgárokat is utolérik, akik más földrészen születtek, illetve akiknek a szülei más földrészen születtek, és akik külsejükben látható módon különböznek. Például a Finnországban élő iraki állampolgárok 9


körében 72%-os munkanélküliségi ráta az iraki születésű finn állampolgároknál is 64% volt, szemben a 9%-os finn átlaggal. DISZKRIMINÁCIÓS PRÓBA A foglalkoztatásban előforduló egyenlőtlenségre utaló bizonyítékokat sokszor pusztán az emberek „humán tőkéjére”, például iskolázottságára hivatkozva próbálják kimagyarázni. Ezt az egyoldalú magyarázatot a kutatók egyre többször vetik alá kritikai vizsgálatoknak, többek között „diszkriminációs próba” kísérletek segítségével, amelyekből 2004 során a különböző tagállamokban többféle formában jó néhányat elvégeztek. 2004-ben az NFP-k az előző évhez képest sokkal több példával szolgáltak a diszkrimináció próbára tételének különféle formáiról. A párizsi egyetem kutatói például 258 álláshirdetésre küldtek be önéletrajzot, és azt tapasztalták, hogy a megkülönböztető elbánás első helyen a fogyatékkal élőket, mögöttük pedig az afrikai és az észak-afrikai háttérrel rendelkezőket sújtja. Hasonló kísérletekre került sor Dániában, Németországban, Magyarországon, Hollandiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban. Érdekes módon ezek többségét nem kutatók, hanem inkább tévés újságírók vagy a nyomtatott sajtó munkatársai végezték, a munkáltatók részéről a kisebbségi etnikai háttérrel rendelkező jelentkezőkkel szemben tanúsított megkülönböztető reakciókra helyezve a hangsúlyt. Dániában az újságírók arra is fényt derítettek, hogy az állami és magán munkaközvetítő ügynökségek egyaránt készek eleget tenni a munkáltatók azon kérésének, hogy a meghirdetett állásokra ne küldjenek bevándorló jelentkezőket. A munkahelyi diszkriminációt is konkrét, megmagyarázhatatlan bánásmóddal, rasszista zaklatással és elbocsátással kapcsolatos esetek igazolták, amelyek 2004ben bírósági ügyekként kerültek napvilágra. Bár a közvetlen megkülönböztetés a felvételnél általában álcázott formában, az áldozat számára láthatatlanul működik, megfigyelhető volt, hogy számos kirívó esetben konkrétan a romák felvételének visszautasításáról volt szó. HELYES GYAKORLATOK Az NFP-k másrészről egyre több biztató tényről tudtak beszámolni a foglalkoztatásban előforduló megkülönböztetés megelőzését szolgáló különféle kezdeményezésekkel kapcsolatban. Ezek közül sok európai finanszírozáshoz kapcsolódik és/vagy az európai irányelvek végrehajtását célzó nemzeti programokhoz köthető. Több tagállamban a kormányzat, a munkáltatói szövetségek és magánvállalatok dolgoztak ki chartákat, kódexeket vagy ösztönzőket a rasszizmussal és a megkülönböztetéssel szembeni helyes gyakorlatokról. A beszámolókban számos olyan önálló projekt is szerepelt, amelyek a romák foglalkoztatáshoz való hozzáférését veszik célba, az európai PHARE és EQUAL programok által finanszírozott kezdeményezéseket is ideértve.

10


3.

Rasszizmus és idegengyűlölet a lakhatásban és a megelőzését célzó kezdeményezések

Az EU-25 országairól rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy a lakhatás terén a kisebbségi csoportok, a migránsok, menekültek és menedékkérők rendszeresen ki vannak téve a megkülönböztetésnek és a rasszizmusnak. Arra is bőséges bizonyíték van, hogy a lakhatás tekintetében a megkülönböztetéssel és rasszizmussal szembesülő csoportok közül a romák a legsérülékenyebbek. KORLÁTOZOTT HOZZÁFÉRÉS A LAKHATÁSHOZ Hivatalos és nem hivatalos információforrások egyaránt arra mutatnak, hogy a közvetlen megkülönböztetés számtalan formában megvalósulhat. A lakhatáshoz való hozzáférés etnikai vagy nemzetiségi alapon történő kifejezett korlátozásáról több NFP is beszámolt. Az idézett példák között szerepelnek diszkriminatív lakáshirdetések, megkülönböztetés a szálláshelyek várólistájának nyilvántartásakor, illetve nyílt visszautasítás a lakástulajdonosok, ingatlanügynökök és lakásépítő szövetségek részéről. A foglalkoztatáshoz hasonlóan a lakhatás terén is rendszerint a diszkriminációs próba kísérletek segítségével sikerült meghatározni ezt a fajta közvetlen megkülönböztetést. Dániában a lakásépítő szövetségeket egy újság munkatársai tették próbára, amelynek során beigazolódott, hogy a dán névvel bejelentkező érdeklődőket valamennyi esetben rövidebb várakozási időről tájékoztatták. Spanyolországban egy hasonló gyakorlat bemutatta, hogy az ingatlanügynökök a született spanyoloknak nagyobb valószínűséggel kínálnak lakást, mint a migránsoknak. NEM MEGFELELŐ LAKÁSKÖRÜLMÉNYEK A migránsok és a kisebbséghez tartozó személyek, részben éppen a fent említett kirekesztő eljárások miatt gyakran nem megfelelő lakáskörülmények közé kényszerülnek. Nem egy NFP mutatott be arra vonatkozó statisztikát, hogy a külföldiek a többségi populáció tagjainál gyakrabban élnek kicsi, túlzsúfolt lakásokban, rossz higiéniás és infrastrukturális körülmények között. Néhány tagállam nemzeti fókuszpontja – köztük Görögország, Írország és Ciprus NFP-je – külön tárgyalta a menedékkérők és menekültek túlzsúfolt vagy elfogadhatatlan szálláskörülményeit a befogadó központokban és máshol. Több tagállamból jelentették azt is, hogy a külföldi állampolgároktól magasabb lakbért kértek, mint a hazaiaktól. Az NFP-k e téren jó néhány tagállamból a külföldi állampolgárokkal szemben támasztott elfogadhatatlan szerződési feltételekről, illetve a szerződés teljes hiányáról számoltak be. Ugyancsak ők azok, akiktől túlzott összegű előleget kérnek, esetükben nem hajlandók elfogadni a 11


kezeseket, valamint túlzott és szükségtelen dokumentációt várnak el. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy a külföldiek néhány tagállamban nem jogosultak szociális lakhatásra, ezért kénytelenek a magán bérbeadási üzletágban szállást találni, ahol a lakbéreket szabadon fel lehet srófolni. A lakhatás más formáival kapcsolatban a tagállamok közül például Németországból és az Egyesült Királyságból érkeztek arra vonatkozó információk, hogy a lakástulajdon a kisebbségi etnikai és külföldi népesség körében kevésbé elterjedt. SZEGREGÁCIÓ A lakhatás terén a szegregáció az EU minden részén tetten érhető. A jelentésben Spanyolország, Ciprus, Portugália és Svédország számol be a szegregáció konkrét példáiról. A roma népesség területi szegregációja különösen akut problémának tűnik a Cseh Köztársaságban, Spanyolországban és Magyarországon. Az indirekt megkülönböztetés a lakhatással kapcsolatban a fentiekhez képest jóval ritkábban nyilvánul meg, ezzel együtt a lakhatáshoz való hozzáférés tekintetében felfedezhető, amikor azt a jelentkező nemzetiségétől, tartózkodásának idejétől, pénzügyi státusától és gazdasági helyzetétől teszik függővé. KEZDEMÉNYEZÉSEK A DISZKRIMINÁCIÓVAL SZEMBEN A lakhatás terén a helyes gyakorlatok bemutatott példáiban az országos és helyi önkormányzatok és NGO-k álltak a kezdeményezések élére. Ezek között szerepelnek lakásépítési, illetve az üresen álló lakások felvásárlását és helyreállítását célzó programok, külön arra irányuló kezdeményezésekkel, hogy ezeket a korábban kirekesztett kisebbségek számára elérhetővé tegyék. Ausztriában néhány települési önkormányzat külön politikai intézkedéseket fogadott el a célból, hogy túllépjenek a harmadik országok állampolgárainak az önkormányzati lakáshoz jutásból való „szokásos” kirekesztésén, és az ilyen épületek egyes részeit elérhetővé tegyék a külföldiek számára. A lakhatási projektek keretében több országban a lakókkal is sikerült megállapodásokat vagy szerződéseket kötni a rasszizmus ellen, a sokszínűségért folytatott együttműködésről, és a települési önkormányzatokat is magatartási kódex szólítja fel a megkülönböztetés leküzdésére a lakhatáshoz való hozzáférésben.

12


4.

Rasszizmus és megkülönböztetés az oktatásban és a megelőzését célzó kezdeményezések

Ahol az adatok rendelkezésre állnak, ott jól látható, hogy a tagállamokban az iskolai teljesítmény terén a számos migráns és kisebbségi csoport jócskán le van maradva a többségi népesség mögött. Néhány bizonyíték arra a tényre is utal, hogy a kisebbségek megkülönböztető bánásmódnak vannak kitéve. ROSSZ ISKOLAI TELJESÍTMÉNYEK A rossz iskolai teljesítmények különösen nagyarányú előfordulása főként az EU-n kívüli országokból érkezett migránsokra, illetve bizonyos nemzeti kisebbségi csoportokra jellemző. A migráns háttérrel rendelkező tanulók hátrányos helyzete az oktatásban az OECD PISA felmérésének 2004 decemberében közzétett eredményeiben is megmutatkozott. Ez a hátrány azon tanulók esetében is érvényesül, akiknek a szülei külföldi születésűek, ők maguk viszont már a befogadó országban nőttek fel, és teljes iskolai pályafutásuk ott zajlott. Az oktatás terén a rasszizmust és a megkülönböztetést a legnagyobb mértékben a romák és a vándorlók szenvedik el. Egy-egy tagállamban azonban más olyan, nem migráns kisebbségi csoportokat is találhatunk, amelyeknél jellemzően előfordul a hátrányos helyzet és a rossz iskolai teljesítmény, ilyen például a görögországi muzulmán kisebbség. FELÜLREPREZENTÁLTSÁG A SPECIÁLIS OKTATÁSBAN Az oktatási egyenlőtlenségekről szóló jelentések két fő témája a szegregáció, valamint az egyes csoportok felülreprezentáltsága a „speciális oktatásban”. Bár számos tagállam beszámolója szerint ezek a különféle migráns/kisebbségi csoportokat érintik, ezek a problémák messze a legnagyobb számban kifejezetten a romákkal kapcsolatban merülnek fel. Számos tagállamból jelentették, hogy bizonyos osztályokban aránytalanul magas számban vannak roma tanulók, illetve hogy a roma gyermekeket indokolatlanul könnyen minősítik oktatási szempontból fogyatékosnak és tanulási nehézségekkel küzdőnek. VALLÁSI JELKÉPEK AZ ISKOLÁKBAN 2004 során néhány tagállamban meglehetősen ellentmondásos vita alakult ki a vallási jelképek ügye körül az iskolákban, konkrétan a fejkendő viselése kapcsán (más tagállamokban viszont ez nem volt téma). A szembetűnő vallási jelképek iskolai viselését megtiltó francia törvény 2004-ben lépett hatályba. Ugyanebben a

13


témakörben egyedi vitás esetekről számoltak be egy belgiumi iskolából, egy madridi francia iskolából, valamint egy katalán iskolából. Hollandiában és Svédországban a jelentések szerint az iskoláknak azt mondták, hogy elméletileg lehetőségük van bizonyos ruhadarabok viselésének megtiltására, de csak akkor, ha azokról bizonyítani tudják, hogy konkrét problémákat okoznak. Ausztriában egy iskola igazgatója egy lány esetében megpróbálta megtiltani, hogy fejkendőben járjon iskolába, de ez a kísérlet nem vezetett sikerre, miután az iskolai hatóságok nyilvánvalóvá tették, hogy ez a tiltás a vallásszabadság elvének megsértését jelentené. Az Egyesült Királyságban a vallási jelképek viselésével szembeni toleranciának általában hagyománya van, ugyanakkor 2004 során egy ilyen jellegű vita bírósági szakaszban folytatódott; ebben az esetben a vita tárgyát a tanulólány azon vágya képezte, hogy vallási meggyőződésének megfelelően bokáig érő ruhában járhasson. KEZDEMÉNYEZÉSEK AZ OKTATÁSBAN A nemzeti jelentések az oktatás terén is kezdeményezések széles körét mutatják be. Néhány tagállamban új interkulturális tantervet vezettek be, és a tanrendet új részekkel bővítették a rasszizmus és az antiszemitizmus kérdéseinek tárgyalása érdekében. A roma gyermekekkel szembeni megkülönböztetéssel a beszámolók szerint sok kezdeményezés foglalkozik, például Szlovéniában a roma gyerekeknek az oktatás fősodrába történő integrációját célzó projekt, amelynek máris vannak pozitív eredményei, valamint a Cseh Köztársaságban elfogadott új törvény a roma gyermekek szélsőséges szegregációjának problémájáról az oktatás területén. Szlovákiában a roma gyermekek szegregációját jellemzően kétféleképpen próbálták megszüntetni. Az egyik oldalról motiváló eszközökkel léptek fel, támogatást biztosítva a tanárokat a roma gyerekek oktatására továbbképző projekteknek, másfelől kényszerítő eszközöket alkalmaztak, például a jogi fellépést azokkal az iskolaigazgatókkal szemben, akik hivatalosan felelősek a gyermekek speciális iskolákba történő átirányításáért. Az NFP-k jelentései azt jelzik, hogy a kisebbségi oktatás területén az EU által szponzorált projektek valószínűleg pozitív hatásokat érnek el az új tagállamokban azáltal, hogy ösztönzik a vitát, és lehetővé teszik a kisebbségekről folytatott nyitottabb párbeszédet. Ezekből a projektekből az új tagállamok nem egyet már az EU-csatlakozás előtt véghezvittek, sok esetben az EU PHARE programjának támogatása keretében.

14


5.

Rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények

2004-ben számos olyan incidens történt, amelyek az egyes tagállamok szintjén és olykor azon túl is kihatottak a közösségek közötti kapcsolatokra és a rasszista érzelemmegnyilvánulásokra és bűncselekményekre. Ezek közül a legemlékezetesebb a madridi vonatrobbantás (2004. március) és Theo van Gogh meggyilkolása volt (Hollandia, 2004. november). AZ INCIDENSEK NYILVÁNTARTÁSA Az EU-15 országai közül a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények eseteiről Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália tekintetében nincsenek nyilvánosan hozzáférhető hivatalos adatok. Velük szemben az EU-15-ön belül maradva az Egyesült Királyság2 rendelkezik a legátfogóbb nyilvánosan hozzáférhető hivatalos adatbázissal a rasszista indíttatású erőszakos cselekményekről és bűncselekményekről, amely a rasszista indíttatású incidensek széles körének nyilvántartására alkalmas. Németország és Ausztria az adatgyűjtést jobban leszűkíti a szélsőséges (jobboldali) csoportok törvénytelen tevékenységeire, ezzel szemben Belgium, Luxemburg és Hollandia a megkülönböztető rasszista incidensek tágabb köréről gyűjt hivatalos adatokat, amelybe beletartozhatnak a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények. A RAXEN NFP-k információi szerint az új tagállamok közül a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia gyűjt hivatalos adatokat a rasszista indíttatású erőszakos cselekményekről és bűncselekményekről (és az ezekhez kapcsolódó tevékenységekről) a más országok által a bírósági esetekről közölt korlátozott utalásokat meghaladó mértékben. A hatékony adatgyűjtési mechanizmusokkal és a „rasszista indíttatású incidensek” átfogó jogi meghatározásaival rendelkező tagállamok, így például az Egyesült Királyság, ösztönzik is az incidensek bejelentését és nyilvántartását. Ennek eredményeképpen az Egyesült Királyság a 2003–2004-es időszakban a rendőrség felé bejelentett 52 694 rasszista indíttatású incidenssel toronymagasan vezet az EU25-ön belül a bejelentett rasszista indíttatású incidensek számát tekintve. A sorban Németország követi 6474 hivatalosan bejelentett bűncselekménnyel, amelyeket 2004 első tíz hónapjában a „politikai motivációjú bűncselekmények – jobboldal” kategóriában vettek nyilvántartásba. Ezzel szemben a legnagyobb etnikai kisebbségi populációval rendelkező Franciaországban hivatalosan mindössze 1565 rasszista, idegengyűlölő és antiszemita indíttatású fenyegetést és cselekményt vettek nyilvántartásba 2004-ben. A tíz új tagállam körében a különféle rasszista, idegengyűlölő és vallási alapú bűncselekmények hivatalosan nyilvántartott 2

Az „Egyesült Királyság” hivatalos adatain Anglia és Wales büntető igazságszolgáltatási adatai értendők.

15


eseteinek száma a Magyarországon bejelentett 25 (2004) és a Cseh Köztársaság által (2004. január–november) feljegyzett 209 között mozog. Az EU 25 tagállama között a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények tekintetében megfigyelhető hatalmas különbségek általában véve többet árulnak el az adatgyűjtés elégtelenségéről és következetlenségéről, mint a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények tényleges mértékéről az EU-ban. ÁLDOZATI CSOPORTOK ÉS ELKÖVETŐK A rasszista indíttatású erőszakos cselekményekről és bűncselekményekről szóló hivatalos és nem hivatalos jelentések alapján egyaránt megállapítható, hogy a legsérülékenyebb áldozati csoportok a nemzeti populáción belüli etnikai kisebbségek, az okmányokkal nem rendelkező bevándorlók, a zsidók, muzulmánok, észak-afrikaiak, a volt Szovjetunióból és a volt Jugoszláviából származók, a menekültek/menedékkérők, valamint a romák/szintik/cigányok/vándorlók. Az új tagállamok sajátos történelme és népességi jellemzői miatt a romák és a volt Szovjetunióból érkezettek gyakran válnak a rasszista érzelemmegnyilvánulások és cselekmények célpontjává. Az EU15 országaiból rendelkezésre álló bizonyítékok azt jelzik, hogy a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és az ehhez kapcsolódó bűncselekmények elkövetői között egyaránt jelen vannak a politikai motivációjú szélsőséges szervezetek tagjai és az ilyen csoportokhoz nem tartozó fiatal férfiak, de mások is. A RENDŐRSÉG SZEREPE Idetartozik az is, hogy a 25 tagállam egyharmadánál szerepelt a jelentésben valamilyen utalás az etnikai kisebbségi és külföldi csoportokkal szemben állami tisztviselők – konkrétan a rendőrség és a bevándorlási tisztviselők – által elkövetett erőszakos és agresszív cselekményekre. Az ilyen, zavarba ejtő jelentéseket ellenpontozva az NFP-k különféle pozitív kezdeményezésekről is beszámoltak a rendőrség részéről, amelyek segítenek megfékezni a rasszizmust a rendőrség erőin belül, építik a közösségi kapcsolatokat és/vagy támogatják a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények áldozatait. A tíz új tagállamból kifejezetten a roma közösség és a rendőrség kapcsolatának problémáját kezelő „helyes gyakorlatokról” érkeztek beszámolók.

16


6.

Következtetések

Az EUMC idei éves jelentése első alkalommal az EU mind a 25 tagállamára kiterjed. Míg a tavalyi jelentés csak az oktatás területén közölt előzetes áttekintést a 10 csatlakozó ország viszonyairól, a 2004. évet összefoglaló jelentés valamennyi szempontból kiterjed a 10 új tagállamra is.

6.1.

Bővítés

A bővítési folyamat egyik következménye az lett, hogy az EUMC ez évi jelentése a korábbi évekhez képest tárgykörében némileg kibővült. Az EU-15 országaiban számos olyan csoport van, amelyek a rasszizmus, idegengyűlölet és megkülönböztetés célpontjai között nagy számban képviseltetik magukat. Ezek egyrészről a második világháború utáni három évtized migráns munkavállalói és leszármazottaik (akik általában állampolgári jogokat nyernek, de kisebbségi etnikai csoportként azonosíthatóak maradnak), és ezen a tágabb kategórián belül a muzulmán háttérrel rendelkezők. Másrészről idetartoznak a különböző kisebbségi populációk, beleértve a zsidó lakosságot, a nemzeti kisebbségeket és a romákat, szintiket, cigányokat és vándorlókat. Ugyancsak fontos csoport a legújabb migránsoké, köztük a menekülteké. A rasszizmus és a megkülönböztetés kérdései olykor ezeket a csoportokat együttesen érintik, máskor kimondottan egy csoportra vonatkoznak, például a muzulmánokra vagy a zsidókra. KISEBBSÉGEK A 10 ÚJ TAGÁLLAMBAN A 25 tagállamra bővült EU-ban az összkép is óhatatlanul összetettebb lett. Bár az EU tagállamai közül 24-ben élnek roma népességcsoportok, jelentős létszámú roma közösségeket Közép- és Kelet-Európa új tagállamaiban találhatunk (mégpedig a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Szlovákiában). Ezzel szemben a többi csoport nem mutat jelentős mértékű elterjedtséget az EU-10 országaiban. A tíz új tagállam többségében a második világháborút követő időszakban az EU-15-ben tapasztalt munkaerő-migrációnak nyoma sem volt, ennek megfelelően az új kisebbségi etnikai közösségek sem jelentek meg, tehát az ehhez kapcsolódó második generációs problémák sincsenek jelen. A balti államokban ugyanakkor a Szovjetunió területeiről érkezett migrációs hullámnak köszönhetően jelentős számú orosz kisebbség él. Az új tagállamok némelyikében az egykor volt történelmi zsidó közösségeket a holocaust során szinte teljesen elpusztították. A jelenlegi zsidó lakosság viszonylag kis létszámú, és az új tagállamok feléből az NFP-k nem is jelentettek antiszemita incidenseket. (Személyek vagy tulajdon ellen irányuló antiszemita támadásokról számoltak be viszont a Cseh Köztársaságból, Magyarországról, Litvániából és Szlovákiából.) Az EU-10 országaiban viszonylag kis létszámú muzulmán populáció él, és az NFP-k nem is jelentettek semmilyen komolyabb muzulmánellenes rasszista incidenst. Amint a tavalyi éves jelentésben már leszögeztük, a muzulmánok iskolai oktatásával kapcsolatos kérdéskör az új 17


tagállamokban – az EU-15 több országától eltérően – nem vált széles körben vitatott problémává. A ROMÁKKAL KAPCSOLATOS ÜGYEK A fenti okokból nem meglepő, hogy a 10 új tagállam NFP-itől kapott jelentések legtöbbje elsősorban vagy kizárólag a romákat érintő kérdésekkel foglalkozik. Ez nemcsak azért van így, mert az idei éves jelentés tematikájában eleve a többi csoporthoz képest előtérbe helyezte a romákat, hanem amiatt is, mert az új tagállamokban a rasszizmussal és a megkülönböztetéssel kapcsolatos aggodalmakról gyakran csak e csoport tekintetében vannak elérhető és szignifikáns, összehasonlításra alkalmas adatok. A 10 új tagállam felvétele segített felhívni a figyelmet a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdések szerepeltetésének fontosságára a rasszizmus- és diszkrimináció-ellenes politikai napirendjén. Mivel a jelenlegi EU-szerződések nem tesznek említést a nemzeti kisebbségek védelméről vagy a pozitív kisebbségi jogokról, a romákra és más hasonló kisebbségekre a antidiszkriminatív intézkedések vonatkoznak. Ezért az EU megkülönböztetés elleni irányelvei nagy jelentőséggel bírhatnak a romák szempontjából, hogy segítségükkel kitörhessenek a jogfosztottság, előítélet és diszkrimináció ördögi köréből, amelynek ma rabjai.

6.2.

Negatív és pozitív fejlemények

A 2004. évet olyan incidensek fémjelezték, amelyeknek hatásai túlmutattak az előfordulásuk szerinti országok határain. 2004 márciusában a madridi vonatrobbantás, amelyet a feltételezés szerint radikális marokkói iszlamisták egy csoportja követett el, közel 200 ember halálát okozta, és a jelentések szerint a rákövetkező időszakban Franciaországban mind a muzulmánellenes, mind az antiszemita támadások egész sorát ez váltotta ki. Theo van Gogh holland filmrendezőt novemberben ugyancsak egy holland-marokkói radikális iszlamista gyilkolta meg; a gyilkosság nyomán fellángoló erőszakhullám Hollandiában főként a muzulmánokat és a mecseteket érintette, Belgiumban a politikusokat érő halálos fenyegetések formájában mutatkozott meg, de a jelentések alapján Dániában és Németországban is erősen befolyásolta a bevándorlással és a vallással kapcsolatos közhangulatot, és politikai vihart kavart. MEGKÜLÖNBÖZTETÉSELLENES IRÁNYELVEK Ugyanakkor a tavalyi évből érdemes megemlíteni az antidiszkriminatív intézkedések és tevékenységek terén bekövetkezett pozitív fejleményeket is. Az EU-25 tagállamainak többsége átültette nemzeti jogába a megkülönböztetés elleni irányelveket, ezáltal megteremtve az alapot a fokozott tudatosság és a jobb gyakorlat számára e téren. A maradék négy tagállamot – Németországot, Luxemburgot, Ausztriát és Finnországot – 2004 júliusában az Európai Bíróság elé idézték a faji egyenlőségről szóló irányelv követelményeinek való megfelelés elmulasztásáért, és ugyanennek a négy tagállamnak 2004 decemberében a 18


foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvvel kapcsolatos mulasztásokért is az Európai Bíróság előtt kellett felelnie. Az a tény, hogy az EU legtöbb tagállama mára már átvette az irányelveket, azt jelenti, hogy az antidiszkrimináció nagyobb súllyal van jelen a tagállamok nemzeti napirendjén, mint valaha. Más, az irányelvekhez nem kapcsolódó jogszabályok szintén pozitív fejleményeknek adtak alapot 2004-ben. Néhány tagállamban jogszabályokat vezettek be a rasszista indíttatású bűnözőkkel szemben, például a szélsőjobboldali csoportok tiltott tartalmú internethasználata ellen, és egyes országokban szigorították a rasszista indíttatású bűncselekményekért kiszabható büntetéseket. Az antidiszkriminációval és az egyenlőséggel összefüggő kérdések 2004 folyamán hasonlóan kiemelt szerepet kaptak az EU politikai napirendjén. Az Európai Bizottság új elnöke 2004-ben úgy nyilatkozott, hogy egy európai csomagot kíván elfogadni az emberi jogok tiszteletben tartása és a megkülönböztetésmentesség megszilárdítása érdekében, és az új Bizottság ugyancsak elkötelezte magát amellett, hogy beemelje a megkülönböztetés elleni politikát az egyéb politikai és végrehajtási területek közé. 2004 májusában a Bizottság európai szintű konzultációs gyakorlatot indított, amely jelezte a megkülönböztetés leküzdésére irányuló további fellépések széles körű támogatottságát a bővítést követően. Szintén 2004-ben terjesztették elő annak vizsgálatát, hogy a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv alkalmazási körét ki lehet-e terjeszteni a foglalkoztatáson kívül eső területekre, mint például az árukhoz és közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben előforduló megkülönböztetésre. VEGYES ÜZENETEK A nemzeti szintű jogszabályalkotó tevékenységből olykor azonban vegyes üzenetek is kiolvashatók. Az antidiszkrimináció területén történt, a migránsok és a kisebbségek jogait a gyakorlatban megerősítő jogszabályi fejlesztések mellett más fejlemények láthatólag ezzel ellentétes irányban munkálnak, és korlátozzák az említett személyek jogait és lehetőségeit. Néhány országban például olyan új jogszabályokat fogadtak el, amelyek a külföldiek tekintetében korlátozzák a házassági jogokat. A vallási meggyőződést jelző ruhadarabok, úgymint a fejkendő iskolai, illetve munkahelyi viselésének tilalmáról szintén jogszabály és joggyakorlat született, kizárással fenyegetve az e ruhadarab viseléséhez ragaszkodó személyeket. Ezenkívül néhány országban a nemzeti kisebbségek újbóli meghatározásának kérdése is előkerült, bizonyos kisebbségi csoportokat előnyben részesítve a többiek rovására, ami egyes esetekben a roma népesség jogait ássa alá. Néhány tagállamban, illetve egyes ágazatokban nyilvánvaló gazdasági igény mutatkozik a munkaerő létszámának növelése iránt, amely igénynek a bevándorlók legalábbis részben eleget tudnának tenni. A tagállamok némelyike ennek ellenére szűkítette a munkaerőpiachoz való hozzáférési jogokat a menekültek és menedékkérők esetében, illetve újonnan elfogadott jogszabályaival azt az üzenetet közvetítette, miszerint a menekülteket – inkább politikai, semmint gazdasági okokból – nem szívesen látja. A megkülönböztetés elleni (vagy a sokszínűséget előmozdító) politikák mellett ugyancsak vegyes üzenetek táptalajául szolgálhatnak 19


a bevándorlási politikák. A problémát nem a korlátozó bevándorlási politika puszta léte jelenti, hanem az a tény, hogy bizonyos esetekben a bevándorlási politikák egyes elemei a közvélemény felé is jelzik, hogy a bevándorlók nemkívánatosak, és ezáltal fokozzák a bevándorlókkal szembeni indulatokat. A „vegyes üzeneten” tovább ront az ilyen politikák körül kialakuló politikai párbeszéd, ami voltaképpen rendszerint bevándorlóellenes párbeszéd, és a bevándorlók olyan leszármazottainak életminőségére is romboló hatással van, akik egy tagállamban már állampolgárok, vagy letelepedési engedéllyel bírnak. JOGI KORLÁTOZÁSOK Az új jogszabályok aktív bevezetése mellett a másik problémát bizonyos meglévő jogi korlátozások eltörlésének passzív elmaradása jelenti. Miközben a megkülönböztetés elleni irányelvek biztosítják a megkülönböztetésmentes munkához való jogot a harmadik országok állampolgárai számára is, néhány országban érvényben maradtak más jogi megszorítások, amelyek viszont az állampolgársággal nem rendelkező személyek esetében korlátozzák a hozzáférést bizonyos (gyakran a közszolgálatba tartozó) foglalkozásokhoz, illetve az engedélyek bevezetése, ami az állásváltoztatás lehetőségét szorítja korlátok közé. Az ilyen jogi korlátozások sok munkavállalót olyan státusba sorolnak, amelynek révén kiszolgáltatottá válnak a kizsákmányolással és a megkülönböztetéssel szemben. A megkülönböztetés elleni irányelvek nem terjednek ki a nemzetiségen alapuló megkülönböztető bánásmódra, ezért a harmadik országok állampolgárainak hozzáférését szabályozó törvények és közigazgatási megszorítások elvben jogosak, kivéve, ha bizonyítható, hogy a megkülönböztetés valójában etnikai/faji származás alapján történt. Mindazonáltal ezek az eszközök hozzájárulnak a társadalmi csoporthoz tartozás szerinti egyenlőtlenségekhez, és ezeket gyakran egyfajta „jogos megkülönböztetésnek” szokás tekinteni. Ilyen „jogos megkülönböztetés” a foglalkoztatáson kívül is előfordul; ennek példája a lakhatás terén a szociális lakáshoz jutás, amire egyes országokban a külföldi állampolgárok nem jogosultak, és ezáltal a magán bérbeadási szektor kizsákmányoló gyakorlatának sokkal inkább ki vannak szolgáltatva. Érdemes megjegyezni, hogy az ebben a jelentésben a lakhatás területén bemutatott „helyes gyakorlatok” példái éppen az olyan települési önkormányzatokkal kapcsolatosak, amelyek ezen felülemelkedve külön rendszerekben tartanak fenn szálláslehetőségeket a külföldi állampolgárok részére. A foglalkoztatásban a kormányzatoknak a nem bejelentett munkavállalók alulfizetett, rossz körülmények között történő kizsákmányolásával szemben mutatott passzív toleranciája kirekesztést idéz elő, ami hozzájárul az előítéletek és a rasszizmus megerősödéséhez a többségi populáció körében. 2004-ben azonban jó néhány ország rendkívüli lehetőségeket kínált fel a nem bejelentett migráns munkavállalók törvényessé tételére.

6.3.

Integráció és antidiszkrimináció

A megkülönböztetés elleni tevékenységek mellett az EU szintjén az előrehaladás másik fontos területe az integráció volt. A hágai program elfogadását követően a Tanács 2004. november 19-én egy sor közös alapelvet fogadott el a bevándorlók 20


integrációjára vonatkozóan. Ezek között szerepelt az is, hogy a bevándorlók integrációjának mérésére mutatókat és értékelő mechanizmusokat kell kidolgozni, mivel ezeket szükségesnek ítélték az előrehaladás értékelése, a politikák korrigálása és a hatékonyabb információcsere érdekében. Az integráció és az antidiszkrimináció fontos és szorosan összetartozó területek. Az integrációs politikák középpontjában a nemrég érkezett bevándorlók és menekültek állnak. Az integráció kevésbé érinti a régebben letelepedett migránsok leszármazottait és a kisebbségi etnikai népességet, mivel számukra az integrációs politikák sok eleme, így például a nyelvi képzés, nem jelent igazán érdemi segítséget. Ők inkább olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek a megkülönböztetés elleni politikák hatáskörébe tartoznak. Ugyancsak inkább a megkülönböztetés elleni politikákra, mint az integrációra van szükségük az olyan, régóta jelen lévő nemzeti kisebbségeknek, amilyenek a romák is. A gyakorlatban természetesen nincsenek éles határok e politikai kategóriák között; a megkülönböztetés elleni elemeknek az integrációs politikákban is fontos szerepet kell játszaniuk, máskülönben ez utóbbi óhatatlanul veszít a hatékonyságából.

21


6.4.

Adatgyűjtés

Az integráció és az antidiszkrimináció egyidejű fontosságával kapcsolatban ki kell térni az elégtelen adatgyűjtés kérdésére is. Ebben az EUMC-jelentésben visszatérő téma volt a megfelelő adatok hiánya, amelyek alapján értékelni lehetne a problémákat és a mögöttük rejlő politikákat. Az elégtelen adatok azonban az integráció területén kevésbé jelentenek problémát, mint a megkülönböztetés elleni fellépés terén. A kormányzatok nem annyira érzékenyek az integráció szempontjából leginkább releváns adatgyűjtési dimenzióra, a nemzeti hovatartozás kérdésére. A megkülönböztetés elleni munka viszont legtöbbször nem a nemzeti hovatartozást (állampolgárságot) tekinti a fő változónak, sokkal inkább az etnikai/faji származást, mivel egy ország állampolgárai ugyanannyira sérülékenyek a faji megkülönböztetéssel szemben, mint az ugyanott állampolgársággal nem rendelkező személyek. A legtöbb EU-tagállam részéről azonban meglehetős vonakodást tapasztalhatunk az e téren történő statisztikai adatgyűjtést illetően. ETNIKAI MEGFIGYELÉSRE VAN SZÜKSÉG A problémát az jelenti, hogy ahhoz, hogy megbízható adataink legyenek a megkülönböztetésről, információval kell rendelkeznünk a fő releváns változókról, azaz a „fajról”, etnikai származásról, nemzeti származásról vagy a vallásról. A rasszizmus és a megkülönböztetés leküzdéséért dolgozó szervek évek óta állítják, hogy a megkülönböztetés elleni politikák kidolgozásához elengedhetetlenül szükség van az e kritériumok szerint végzett adatgyűjtésre. Az Európa Tanács ECRI3 bizottsága általános politikai ajánlást adott ki, amelyben kimondja, hogy a kormányoknak kellene ilyen adatokat gyűjteniük, hogy ezek segítségével értékelni tudják a rasszizmussal szemben sérülékeny csoportok körülményeit és tapasztalatait, és politikát dolgozhassanak ki a rasszizmus és a megkülönböztetés leküzdésére. Az egyes országokról szóló jelentéseiben4 az ECRI azt javasolja a kormányoknak, hogy az érdemi információkat többek között az állampolgárság, nemzeti vagy etnikai származás, nyelv és a vallás kategóriáira bontva gyűjtsék. Az ilyen statisztikai adatok fontos segítséget jelentenek a megkülönböztetés mutatóinak meghatározásában, a leghatékonyabb megkülönböztetés elleni politikák megítélésében, illetve a megkülönböztetés elleni jogszabályok hatásainak felmérésében. A megkülönböztetés elleni tanácsi irányelveknek köszönhetően ez a kérdés ma nagyobb jelentőséggel bír, mint néhány évvel ezelőtt. Az irányelvek például kitérnek a közvetett megkülönböztetés kérdésére, amelynek hatása azonban addig nem fog jelentkezni, amíg nincsenek a kezünkben olyan adatok, amelyek láthatóvá teszik a látszólag semleges rendelkezések megkülönböztető hatását. Emellett a bizonyítási teher egyensúlya terén történt változások azt jelentik, hogy a munkáltatókra valószínűleg eztán nagyobb nyomás nehezedik az ilyen adatok nyilvántartása tekintetében, olykor esetleg éppen „önvédelmi” célból. Az irányelvek ezenkívül egyfajta megkülönböztetés elleni tevékenységként lehetővé 3 4

22

Fajgyűlölet és Intolerancia elleni Európai Bizottság. http://www.coe.int/T/E/human_rights/ecri/1-ECRI/2-Country-by-country_approach.


teszik a „pozitív fellépést”, a pozitív fellépés pedig általában megkívánja az etnikai megfigyelést. A STATISZTIKAI BIZONYÍTÉKOK HIÁNYA A helyzet jelenlegi állása szerint a foglalkoztatás, a lakhatás és az oktatás terén előforduló megkülönböztetést nehéz egy országon belül számszerűsíteni, illetve országok közötti összehasonlításokat végezni, mivel nincsenek meg a statisztikai bizonyítékok a nemzeti és az etnikai származásról. Amint ez az éves jelentés is mutatja, a tagállamokon belül a megkülönböztetésre számos közvetlen bizonyítékot nyerhetünk a bejelentett incidensekből, a hivatalosan benyújtott panaszokból és a bírósági ügyekből. Ezen a területen az NGO-k fontos szerepet játszanak az adatgyűjtésben. A megkülönböztetést minden tagállamban felmérések és kutatások segítségével vizsgálják, amelyek a felsorolt területeken előforduló megkülönböztetésen belül különböző tárgyköröket helyeznek a középpontba. Igazi bizonyosságot azonban nehezen nyerhetünk a nemzeti és etnikai származásra vonatkozó hivatalos és szervezeti szintű statisztika nélkül, ami valódi betekintést adna a megkülönböztetés problémájába és a leküzdését célzó politikák sikerességébe. Ez ugyancsak igaz a romák kérdésére – nehéz megfelelően nyomon követni a megkülönböztetés minden szintjét és a megkülönböztetés elleni intézkedések előrehaladását és előnyös hatásait, ha nem gyűjtünk olyan statisztikai adatokat, amelyek rögzítik a roma származást. A rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények problémájának valódi nagyságát és természetét hasonlóan nehéz felbecsülni, mivel sok tagállamban a hivatalos és a nem hivatalos adatgyűjtés változatlanul hiányzik, illetve nem működik hatékonyan.5 A rasszista indíttatású erőszakos cselekményekről szóló fejezetből kitűnt, hogy ha mégis van adatgyűjtés, ez nem teszi lehetővé a tagállamok közötti összehasonlításokat, mivel a gyűjtés tárgyát képező paraméterek igen változatosak lehetnek. Ezen a helyzeten valamelyest javíthatna a rasszizmusról és az idegengyűlöletről szóló tanácsi kerethatározatra benyújtott javaslat6 elfogadása, amely meg kívánja teremteni a kereteket a rasszista és idegengyűlölő indíttatású erőszakos cselekmények bűncselekményként történő büntetéséhez. A kerethatározat közelítené egymáshoz a tagállamok rasszista és idegengyűlölő indíttatású bűncselekményekről szóló törvényeit, és elfogadása esetén hozzájárulna a rasszista indíttatású erőszakos cselekményekre és bűncselekményekre vonatkozó adatgyűjtés megerősítéséhez az EU egész területén.

5

6

http://eumc.eu.int – Comparative Report on ‘Racist Violence in the EU15’, Chapter 2. (Összehasonlító jelentés a „Rasszista indíttatású erőszakos cselekményekről az EU-15 országaiban, 2. fejezet) Tanácsi kerethatározatra vonatkozó javaslat a rasszizmus és az idegengyűlölet leküzdéséről – COM(2001) 664 végleges.

23


7.

Vélemények

7.1.

Általános észrevétel

A foglalkoztatás, a lakhatás és az oktatás területén a faji egyenlőség megvalósítása útjában álló akadályok leküzdése és a rasszista indíttatású erőszakos cselekmények kezelése érdekében az EUMC tovább dolgozik azon, hogy meghatározza a tagállamok hiányosságait az adatgyűjtés, az incidensek nyilvántartása és az előrehaladás nyomon követése terén. Az EUMC meggyőződése szerint az általa elemzett területek kölcsönös összefüggése felhívja a figyelmet arra, hogy a kormányzati tárcákat összefogó politika kialakítására és integráltabb megközelítésre van szükség, a tervezéstől egészen a megvalósításig. Az integrációt az egyik legfontosabb kihívásnak tekintik az Európai Unió tagállamai számára, ezért a kidolgozandó politikának figyelembe kell vennie a foglalkoztatás, az oktatás és a lakhatás kölcsönös függőségét, így biztosítva, hogy az integráció együtt járjon az egyenlőséggel és a társadalmi befogadással. Az EUMC úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a jelentésben elemzett területeken megvalósuló nemzeti, regionális és helyi politika következtében az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó személyek jogaira gyakorolt hatásra. A nemzeti politikáknak ezért szerves részévé kell tenni a rendszeres áttekintést és hatásuk értékelését, és mindezt a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek aktív támogatásával kell véghezvinni. A hatások értékelésében az áldozatként azonosított személyek nagyobb arányú részvételére van szükség. A VÉGREHAJTÁSI INTÉZKEDÉSEKHEZ NYÚJTOTT TÁMOGATÁS Bár még korai lenne teljes egészében értékelni a faji egyenlőségről szóló és a foglakoztatási egyenlőségről szóló irányelv hatását, az EUMC véleménye szerint a végrehajtási intézkedéseket az állami intézményeken és a gazdaság fő ágazatain belül a közpolitikát és a rasszizmus leküzdéséből származó előnyöket bemutató képzéssel és azt tudatosító tevékenységekkel kell támogatni. Ezért kiemelkedően fontosak a végrehajtási intézkedések támogatása szempontjából az esélyegyenlőségi szervek és az egyenlőség területén tevékenykedő civil társadalmi szervezetek. Az irányelvek átvételét az első lépésnek kell tekinteni a faji megkülönböztetés problémájának megoldására irányuló átfogó megközelítés és az előrehaladás látható mutatóinak kidolgozása felé. Az EUMC azon tagállamok gyakorlatait helyezte a középpontba, amelyek véleménye szerint jó úton haladnak a faji egyenlőség alapvető kérdéseinek kezelése felé, mivel sok esetben ezek biztosítják az információkat az EUMC véleményeihez és következtetéseihez. Az EUMC emellett az átfogóbb európai fejleményeket is vázolta, elsősorban az Európa Tanáccsal folytatott együttműködése alapján. Az EUMC megítélése szerint ezekre a fejleményekre építve gyakorlati, következetes, koherens cselekvési keretet dolgozhatunk ki a rasszizmus leküzdésére.

24


7.2.

Jogszabályi és intézményes kezdeményezések a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen

Az EUMC megjegyzi, hogy az Európai Bizottság számos tagállammal szemben kezdeményezett megfelelés elmaradása miatti eljárást az egyenlőségi irányelvek átvételének elmaradása okán; azon a tagállamok esetében pedig, amelyek eddig még nem ültették át teljes mértékben a 2000/43/EK tanácsi irányelvet, illetve különösen a vallás tekintetében a 2000/78/EK tanácsi irányelvet, szorgalmazza, hogy ezt mielőbb tegyék meg, és mérlegeljék a jogi minimumkövetelményeken túlmutató teljesítést. Az EUMC felszólítja a tagállamokat, hogy: •

• •

•

biztosítsák, hogy a 2000/43/EK tanácsi irányelvben előírt esélyegyenlőségi szerv teljesen független legyen (alapokmányban garantált módon), összetétele teljes mértékben tükrözze a társadalomét, amelyben működik, továbbá elegendő forrással rendelkezzen a feladatai ellátásához; biztosítsák, hogy az ilyen szerv hatáskörébe tartozzon bele a vizsgálatok elvégzése, és mozdítsák elő az egyenlő bánásmódot ösztönző politikákat és gyakorlatokat; biztosítsák, hogy a megkülönböztetés potenciális áldozatai és elkövetői teljes mértékben tisztában legyenek törvényes jogaikkal és kötelességeikkel, továbbá biztosítsák a 2000/43/EK tanácsi irányelv 11. és 12. cikkének teljes körű, érdemi végrehajtását, az érintettek, az NGO-k, a szociális partnerek és a civil társadalom más képviselőinek részvételével folyó strukturált, folyamatos és befogadó párbeszéd révén; valamint gondoskodjanak arról, hogy a lakosság részére árukat és szolgáltatásokat biztosító állami intézmények számára pozitív feladattá tegyék az egyenlőség előmozdítását.

Az EUMC úgy véli, hogy a politikai fejlesztések és a megfigyelés szakaszában határozottabb fellépésre van szükség, hogy az esélyegyenlőségi és megkülönböztetésmentességi politikák gazdasági és társadalmi aspektusai jobban integrálódjanak. A tagállamoknak a kormányzati tárcákon belül tárcaközi munkacsoportokat kell létrehozniuk, amelyek feladatává kell tenni a megkülönböztetés leküzdésére és az egyenlőség előmozdítására irányuló politika gazdasági és társadalmi vonatkozásainak ötvözését. Ettől a tárcaközi munkacsoporttól rendszeres helyzetjelentések közzétételét kell megkövetelni, és a jelentésekben ki kell térni többek között a nemzeti és helyi politika áttekintésére és értékelésére, hogy ezzel megvalósítsák a megkülönböztetés leküzdésének és az egyenlőség előmozdításénak célkitűzéseit.

25


7.3.

A rasszista megkülönböztetés kezelése a foglalkoztatásban

Az EUMC üdvözli azt a pozitív fejleményt, hogy immár a migránsok/kisebbségek helyzete is helyet kapott az európai foglalkoztatási stratégiában. Nemzeti foglalkoztatási cselekvési tervükön belül a tagállamoknak • • •

világos, számszerűsíthető célokat és mutatókat kell kitűzniük a foglalkoztatási iránymutatásokon belül, amelyek lehetővé teszik a migránsok/kisebbségek helyzetének javítása felé tett előrehaladás mérését; egyedi operatív intézkedéseket kell szerepeltetniük a megkülönböztetéssel és a kirekesztéssel szemben; rendszeresen be kell számolniuk az egyenlőség előmozdítását és a faji megkülönböztetés leküzdését célzó intézkedéseik hatásáról.

7.4.

A rasszista megkülönböztetés kezelése a lakhatásban 7

Az EUMC az etnikai kisebbségi csoportok tagjainak lakhatáshoz való jogát aláásó és a lakhatáshoz való hozzáférésre kiható gyakorlatok számos formáját azonosította. Az EUMC úgy véli, hogy a tagállamoknak megfelelő hatóságaik révén rendszeresen és szisztematikusan felül kell vizsgálniuk jogszabályaikat, politikáikat és gyakorlataikat, és meg kell szüntetniük minden olyan rendelkezést, illetve közigazgatási gyakorlatot, amely az etnikai kisebbségi csoportok tagjaival szembeni közvetlen vagy közvetett megkülönböztetéshez vezet, függetlenül attól, hogy ez az állami vagy nem állami szereplők aktív fellépésének avagy passzivitásának következménye. Emellett a tagállamoknak megfelelő, független mechanizmusokat kell létrehozniuk, vagy a meglévő esélyegyenlőségi és megkülönböztetés elleni szerveket kell megbízniuk a feladattal, hogy számoljanak be a megkülönböztetés elleni intézkedések betartásáról a lakhatás terén. E mechanizmusok vagy szervek révén évente be kell számolni a nemzeti parlamenteknek a végrehajtás aktuális állásáról, és ezeket a jelentéseket nyilvánosságra kell hozni. Feladataik elvégzése során az említett szerveknek konzultálniuk kell az etnikai kisebbségi közösségekkel és az e téren működő érintett szervezetekkel.

7

26

A lakhatás kifejezés különböző szállásadási megoldásokat foglal magában.


7.5.

A rasszista megkülönböztetés kezelése az oktatásban

Az EUMC azon a véleményen van, hogy politikai kezdeményezések és intézkedések végrehajtására van szükség, hogy mindenki számára biztosítsák az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, a társadalom valamennyi tagja teljes mértékben élvezze az oktatásból származó előnyöket, és az oktatás révén lehetőséget kapjanak az önmegvalósításra. Az EUMC ezért úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy politikáik és gyakorlataik véletlenül se vezessenek szegregációhoz vagy az etnikai kisebbségek felülreprezentáltságához az alacsonyabb oktatási követelmények szerint működő vagy speciális iskolákban. A tagállamoknak meg kell vizsgálniuk azokat az eljárásokat, amelyek az etnikai kisebbséghez tartozó tanulók, például a romák aránytalanul magas számának a speciális oktatási programok szerint működő vagy speciális nevelési igényeket szolgáló iskolákba küldéséhez vezetnek. Az etnikai kisebbséghez tartozó tanulók oktatási helyzete tekintetében a tagállamoknak rendszeres ellenőrzést és megfigyelést kell végezniük, külön vizsgálva az etnikai kisebbséghez tartozó tanulók iskolai teljesítményét és a továbbtanulási arányt.

7.6.

A rasszista indíttatású erőszakos cselekmények és bűncselekmények kezelése

A rasszista indíttatású erőszakos cselekmények változatlanul valós problémát jelentenek az etikai kisebbségek és bizonyos vallási közösségek tagjai számára. Az EUMC véleménye szerint a jobb adatgyűjtés és büntető igazságszolgáltatási intézkedésekkel kombinált jogszabályi intézkedések hozzájárulhatnak a megfigyeléshez és értékeléshez, illetve az áldozatok védelmének biztosításához. Ezért arra szólítja fel a tagállamokat, hogy •

•

•

fogadjanak el egy működőképes, kellőképpen tág jogi meghatározást a bűncselekmények „rasszista indíttatásúként” való azonosítására, és a „rasszista indítékot” ismerjék el súlyosbító tényezőként, amely növeli a büntetési tételeket; a rasszista indíttatású bűncselekményekről a büntető igazságszolgáltatási rendszer valamennyi szakaszában gyűjtsenek részletes statisztikai adatokat, és ezeket tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé; az adatokból névtelen bontás készíthető, amelyből tájékozódni lehet az áldozatok etnikai, „faji” és vallási hovatartozásáról; dolgozzanak ki bűncselekmény/áldozat felméréseket, amelyek lehetővé teszik a mennyiségi és összehasonlítható adatok gyűjtését a rasszista indíttatású bűncselekmények áldozatairól, és alternatívát jelentenek a hivatalos adatokhoz képest; 27


•

28

mozdítsák elő a rendőrség rendszeres és átfogó képzését a rasszista indíttatású bűncselekményekkel szembeni hatékony fellépés témakörében, egy olyan „helyes gyakorlat” alapján, amely mind a büntető igazságszolgáltatási rendszer, mind a rasszista indíttatású bűncselekmények áldozatainak igényeit elismeri.

Rasszizmus és idegengyűlölet az EU tagállamaiban tendenciák, eredmények és a helyes gyakorlat

Recommend Documents