516
R
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
E
V
I
E
W
A GYAPOTTOK-BAGOLYLEPKÉVEL (HELICOVERPA ARMIGERA HBN.) KAPCSOLATOS HAZAI KUTATÁSOK ÉS FELMÉRÉSEK BIBILIOGRÁFIAI ÁTTEKINTÉSE Keszthelyi Sándor Kaposvári Egyetem, ÁTK, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.
gyûjtését céloztam meg, segítve ezzel az elkövetkezendô gyakorlati és elméleti rovartani kutatások sikeres kárpát-medencei megvalósítását. Igyekeztem minden kapcsolódó magyar nyelvû irodalmat összegyûjteni, beleértve a referált, tudományos folyóiratokban, a tudomány népszerûsítô, ismeretterjesztô szaklapokban és a konferenciakiadványokban fellelhetô munkákat is. Az irodalmi hivatkozások áttanulmányozása elôtt érdemes megemlíteni, hogy a 20. század közepétôl számított elsô magyarországi közlés óta, 2008-ig mintegy 150 magyar nyelvû publikáció jelent meg e kártevôvel kapcsolatban. 16 folyóirat cikkeiben, 8 különbözô tudományos konferencián tartott elôadásanyagban és 6 könyvben, illetve monográfiában található részletes leírás vagy beszámoló a rovar biológiájáról, kártételérôl, elôrejelzésérôl és az ellene való védekezés lehetôségeirôl. Végül egy kézenfekvô, de annál érdekesebb dolgot kívánok bemutatni. A megjelent publikációk évek szerinti csoportosításban jól látható (1. ábra), hogy a rovar megjelenése, adott évi gradációja és a kártevôhöz kapcsolódó tudományos aktivitás, válaszreakció kissé késve, de azonos „görbe” mentén mozog. A publikációs csúcsok közvetlenül követik a rovar 1993-as elsô nagyobb egyedszámú magyarországi megjelenését, illetve a 2003-ban tapasztalt jelentôs gradációját.
Hazánk növénytermesztésének napjainkban rengeteg új kihívással kell szembenéznie. Ennek hátterében elsôsorban a globális méretû klímaváltozás és annak jól ismert következményei állnak. Ez természetesen magával hozta az agrometeorológiai, növénynemesítési, biotechnológiai eljárások fellendülését, elôidézve a gyakorlatban alkalmazott agrotechnikai, növénytermesztési, növényvédelmi technológiák megváltozását. Az említett változások eredôjeként többek között hazánkban újonnan megjelenô, biotikus tényezôk fellépése is áll. Ebbôl a nagy alaphalmazból ragadom ki a gyapottok-bagolylepkét [Helicoverpa armigera Hübner 1808 (Lep., Noctuidae)], amelynek 20. század végi megjelenése több esetben súlyos növényvédelmi gondokat okozott. Ezzel párhuzamosan a hozzá kapcsolódó entomológiai kutatások, növényvédelmi híradások megnövekedése is tapasztalható volt. Az elmúlt évtized tapasztalataiból arra lehet következtetni, hogy a jövôben is számítani kell e vándor magyarországi jelenlétére és kártételére. Ebben a munkámban a gyapottok-bagolylepkével kapcso1. ábra. A gyapottok-bagolylepkével kapcsolatos publikációk idôbeni latos hazai publikációk összeeloszlása 1985–2007 között
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
A cikkeket, könyvfejezeteket a tartalom alapján csoportosítva tûntettem fel. Így a különféle forrásból származó irodalmakat a „Biológia, megjelenés”, a „Tápnövény, kártétel”, az „Elôrejelzés” és a „Védekezés” fejezetcímek alatt sorolom fel. Természetesen a publikációk tartalmából adódóan vannak átfedések, mégis ezzel az elkülönítéssel egy támpontot kívánok adni az olvasónak. A publikációk feltüntetésekor a faj tudományos nevének közlését helytakarékossági okok miatt elhagytam.
BIOLÓGIA, MEGJELENÉS Balázs K. és Mészáros Z. (1998): A gyapottok-bagolylepke. In Jenser G., Mészáros Z. és Sáringer Gy. (szerk.): A szántóföldi és kertészeti növények kártevôi. Mezôgazda Kiadó, Budapest. 416–417. Balogh J. (1978): A Mecsek hegység lepkefaunája (Lepidoptera). Fol. Entomol. Hung., 31 (2): 53–78. Balogh P. és Nádasy M. (2005): Adatok a gyapottok-bagolylepke biológiájához. XV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely (összefoglaló): 8. Bezsilla L. (1951): A gyapottok bagolylepke megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 3 (4): 8–11. Györök Zs. (2004): Bizonytalansági tényezô a kukoricatermesztésben – a gyapottok-bagolylepke. Gyakorlati Agrofórum Extra 8: 45–46. Gyulai P. (1978): Bagolylepkék migrációja Észak-Magyarországon. Növényvédelem, 14 (8): 337–341. Gyulai P. (1996): Új és már csaknem elfelejtett rovarkártevôk megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 32 (4): 175–179. Hataláné Zsellér I. (2001): Amit a hajtatott zöldségkultúrák lombkártevôirôl tudni érdemes. Növényvédelmi Tanácsok, 6 (6): 22–24. Herczig B., Szeôke K., Gyulai P. és Vörös G. (2006): Bagolylepkék (Noctuidae) I. Veszélyes kártevôk (II. 4). Gyakorlati Agrofórum, Extra 13: 51–61. Kovács L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. Fol. Entomol. Hung., 6: 77–164. Kovács L. (1956): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük II. Fol. Entomol. Hung., 9: 89–140. Kovács L. (1960): A vándorlepkék csoportosítása. Acta Zoologica, 47: 105–108. Kozár F. és Nagyné Dávid A. (1985): Néhány rovarfaj váratlan északi terjedése Közép-Európában és a klímaváltozások. 41. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest (összefoglaló) 8.
517
Kozár F., Szentkirályi F., Kádár F. és Bernáth B. (2004): Éghajlatváltozás és a rovarok. „Agro-21” Füzetek, 49–64. Kuroli G. és Németh L. (2003): A kukorica kártevôi és betegségei. Agro Napló, 7 (3): 42–54. Lucza Z. és Kobza S. (2004): Kertészeti közellenségünk a gyapottok-bagolylepke. Kertészet és Szôlészet, 12: 12–13. Manninger G. A. (1960): Szántóföldi növények állati kártevôi. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest Mészáros Z. (1968): Magyarországi lepkekártevôk életforma-csoportjai és az egyes életformák fajainak elôrejelzése fénycsapdákkal. Növényvédelem, 4 (4): 145–158. Mészáros Z. (1993): Gyapottok-bagolylepke. In Jermy T. és Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/B. Akadémiai Kiadó, Budapest, 621–623. Pénzes B. (2002): Kártevô bagolylepkelárvák. Kertészet és Szôlészet, 51 (1): 7–9. Pénzes B. (2004): Régi és új kártevôk. Kertészet és Szôlészet, 53 (4): 5–6. Pénzes B., Sebestyén I. és Mészáros Z. (1994): Veszélyes vándor (gyapottok-bagolylepke). Kertészet és Szôlészet, 43 (41): 19–21. Rézbányai L. (1983): Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján. IV. Folia Musei Hist. Bakonyensis, 2: 105–172. Scsegolev O. (1951): Mezôgazdasági rovartan. Akadémiai Kiadó, Budapest Szabolcs J. (1997): Gyapottok-bagolylepke. In Glits M., Horváth J., Kuroli G. és Petróczi I. (szerk.): Növényvédelem. Mezôgazda Kiadó, Budapest, 354–355. Szeôke K. (1994): A gyapottok-bagolylepke 1993. évi magyarországi elôfordulása és kártétele. Növényvédelem, 30 (4): 153–16 Szeôke K. (2001): Kitartó vendég a gyapottok-bagolylepke. Gyakorlati Agrofórum, 12 (5): 60–63. Szeôke K. (2003): A gyapottok-bagolylepke. Növényvédelmi Tanácsok, 12 (szept): 14–17. Szeôke K. (2005): A gyapottok-bagolylepke magyarországi gradációi. XV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely (összefoglaló): 58. Szeôke K. (2007): Új kártevôk a szántóföldi és kertészeti kultúrákban. 12. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, 214–220. Szeôke K. (2008): A gyapottok-bagolylepke újabb gradációja. XVIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely (összefoglaló): 45. Tóth M. Kobza S. és Szalkai G. (2005): A károsító helyzet alakulása 2004-ben 3. Zöldségfélék. Gyakorlati Agrofórum, 16 (2): 83.
518
Udvardy M. (1983): Dinamikus állatföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest, 496. Uherkovich Á. (1979): Vándorlepke-megfigyelések DélDunántúlon 1966–1977 (Lepidoptera). Janus Pannonius Múzeum Évkönyve Pécs, 23. Vojnits A. (1966): Az „igazi” vándorlepkék. Fol. Entomol. Hung., 19: 166–175. Vörös G. (2002): A globális felmelegedés és a klímaingadozás hatása néhány rovarkártevôre, valamint leküzdésük lehetôsége. Doktori (PhD) Értekezés, Keszthely Vörös G. (2004): Bizonytalansági tényezô a kukoricatermesztésben – a gyapottok-bagolylepke. Gyakorlati Agrofórum Extra 8: 45–46.
TÁPNÖVÉNY, KÁRTÉTEL Baranyai T.R. és Herczig B. (2007): Tengernyi tengeri probléma. Mezôhír, 11 (7): 37–38. Bozsik A. (2008): Az angyaltrombita a gyapottok-bagolylepke lehetséges tápnövénye. XVIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely (összefoglalás) 27. Bozsik A. (2007): A gyapottok-bagolylepke károsítása angyaltrombitán. 12. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, 150–159. Dömötör I: (2003): Új kártevô a fekete bodzán (Sambucus nigra L. 1753): a gyapottok-bagolylepke. Növényvédelem, 39 (8): 391–393. Garai A., Kelen P., Pálfi K., Prohászka P. és Szendrey L. (2002): Növényvédelmi helyzetkép – 2001. Gyakorlati Agrofórum, 13 (2): 69–70. Gyulai P. (1994): A gyapottok-bagolylepke elôfordulása és kártétele Észak-Magyarországon. Növényvédelem, 30 (4): 152–162. Hoffmann É., Gáspár I., Garai A., Gabi G., Tatár Zs., Tóth M., Kobza S. és Szalkai G. (2004): A gyapottok-bagolylepke elterjedése és kártétele hazánkban. Gyakorlati Agrofórum, 15 (2): 85–88. Horváth Cs. (2003): Súlyos kárt okoz a gyapottok-bagolylepke. Kertészet és Szôlészet, 52 (50): 7–8. Horváth Z. és Németh F. (1995): Dióhéjban a napraforgó növényvédelmi helyzetérôl. A Bácsalmási Napraforgótermelési Rendszer 1995. évi növényvédelmi szakmai tapasztalatai. Gyakorlati Agrofórum, 6 (12): 13–14. Horváth Z. és Fischl G. (1996): Napraforgómoly és gyapottok-bagolylepke károsítása nyomán fellépô kórokozók napraforgó- és kukoricanövényeken. VI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 16. Horváth Z. és Vecseri Cs. (2004): A Rhizopus spp. megjelenése és a gyapottok-bagolylepke kártétele közöt-
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
ti összefüggés vizsgálata. 9. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, 238–247. Horváth Z. és Vecseri Cs. (2004): A Rhizopus spp. gombafajok kártétele és a gyapottok bagolylepke gradációja közötti összefüggések vizsgálata napraforgóban, Bácsalmás és Kecskemét térségében. Olaj, szappan, kozmetika, 53 (4): 155–157. Keszthelyi S. (2005): A csemegekukorica idei kártevôi. Kertészet és Szôlészet, 54 (49): 6–8. Keszthelyi S. (2006): A kukoricatermesztést meghatározó rovarkártevôk 2005. évi fellépése a Dél-Dunántúlon. Gyakorlati Agrofórum, 17 (4): 33–34. Keszthelyi S. (2007): A kártevôk éve volt. Magyar Mezôgazdaság, 62 (45): 18–20. Keszthelyi S. és Marczali Zs. (2008): A 2007-es árukukorica-elôállítás entomológiai sajátságai. XVIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 2008. január 30. február 1. (Össze foglaló): 54. Kosztolányi E., Nádasy M. és Budai Cs. (2005): Összefüggés vizsgálata a csapadékviszonyok és a gyapottok-bagolylepke kártétele között hajtatott paprikában. XV. Keszthely Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 26. Leskó K. és Szabóky Cs. (2003): Új károsító az akácon a gyapottok-bagolylepke. Erdészeti Lapok, 138 (3): 96–97. Molnár F. (1997): A gyapottok-bagolylepke a hajtatásban. Gyakorlati Agrofórum, 8 (1): 68–69. Nagy K. és Prohászka P. (2003): A paprika, a paradicsom, az uborka és a csemegekukorica növényvédelmi elôrejelzése. Agro Napló, 7 (6): 4. Ördögh G. (2001): A csemegekukorica kártevôi. Kerti Kalendárium, 13 (7): 20–21. Szabó P. (2001): A fûszerpaprika kártevôi és az ellenük való védekezés. Gyakorlati Agrofórum, 12 (4): 58–59. Szeôke K. (1996): A gyapottok-bagolylepke kártétele és a védekezés eredményei Magyarországon. 1. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. (Összefoglaló) 23. Szeôke K. (1998): A csemegekukorica kártevôi. Kertészet és Szôlészet, 47 (13): 20–22. Szeôke K. (2000): Ismét károsít a gyapottok-bagolylepke. Növényvédelem, 36 (7): 370. Szeôke K. (2003): A gyapottok-bagolylepke 2003. évi kártétele napraforgóban. Gyakorlati Agrofórum, 14 (11): 31–32. Szeôke K. (2003): Meleg nyár – sok kártevô. Növényvédelem, 39 (7): 333–335. Szeôke K. (2007): A gyapottok-bagolylepke új kártételi stratégiája. Növényvédelem, 43 (9): 424.
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
Szeôke K. (2008): Ismét károsít a gyapottok-bagolylepke. Gyakorlati Agrofórum Extra 22, 82–84. Szeôke K. és Dulinafka Gy. (1987): A gyapottok-bagolylepke hazai elôfordulása és kártétele csemegekukoricában. Növényvédelem, 23 (10): 433–438. Szeôke K. és Vörös G. (1995): A gyapottok-bagolylepke 1994. évi kártétele a Dunántúl csapadékszegény keleti megyéiben. V. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 39. Szeôke K. és Vörös G. (1998): A gyapottok-bagolylepke 1997. évi elôfordulása és kártétele a Dunántúl keleti megyéiben. VIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 47. Szeôke K., Molnár F., Gyulai P., Veres J. és Szilágyi K. (1995): A gyapottok-bagolylepke 1994. évi elôfordulása és kártétele Magyarországon. Növényvédelem, 31 (6): 249–259. Szeôke K. és Vasas L. (2003): A gyapottok-bagolylepke 2003. évi kártétele napraforgóban. Gyakorlati Agrofórum, 14 (11): 31–32. Szeôke K. és Vollár J. (2003): A gyapottok-bagolylepke 2002. évi elôfordulása és kártétele komlóban. 49. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 75. Tóth M. (1996): Növényvédelmi helyzetkép. Magyar Mezôgazdaság, 51 (21): 12–13. Varjas B. és Zentai Á. (1997): Zöldségtermesztés üzemi tapasztalatai az Árpád Szövetkezetben. Gyakorlati Agrofórum, 8 (2): 12–14. Vági Á. (2005): A gyapottok-bagolylepke csemegekukoricán. Kertészet és Szôlészet, 54 (31): 9. Vörös G. (1996): A gyapottok-bagolylepke kártétele szôlôben. Növényvédelem, 32 (5): 229–243. Vörös G. (1996): Újabb rovarkártevôk szôlôben. Kertészet és Szôlészet, 45 (2): 16-17. Vörös G. (2004): Újra veszélyeztet a gyapottok-bagolylepke a dunántúli szôlôkben. XIV. Növényvédelmi Fórum, Keszthely (Összefoglaló): 74. Vörös G., Szeôke K. és Dulinafka Gy. (1997): A gyapottok-bagolylepke 1996. évi elôfordulása, kártétele és a védekezés tapasztalatai szántóföldön. Növényvédelem, 33 (7): 329–337. Vörös G. és Szeôke K. (2001): A gyapottok-bagolylepke újabb elôfordulása és kártétele Magyarországon. 47. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 74. Vörös G. és Maros P. (2004): Aszályos 2003. év – súlyos növényvédelmi gondok a Tolna megyei kukoricákban. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 69. Zareczky A. és Vörös G. (1994): Bagolylepke-invázió a kukoricacsövekben. Növényvédelem, 30 (4): 169–172.
519
ELÔREJELZÉS Balogh P., Takács J. és Nádasy M. (2004): Az idôjárás hatása a gyapottok-bagolylepke fénycsapda fogási adataira Magyarországon. 9. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. 297–304. Dömötör I., Kiss J., Tóth I. és Szôcs G. (2002): A gyapottok-bagolylepke feromoncsapdával jelzett rajzásmenete és a lárvák megjelenésének kapcsolata a védekezési döntés szempontjából. Növényvédelem, 38 (6): 273–277. Dömötör I., Kiss J., Szôcs G. és Tóth I. (2002): A gyapottok-bagolylepke feromoncsapdával jelzett rajzásmenete és a lárvák megjelenésének kapcsolata a védekezési döntés szempontjából. 48. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 33. Hoffmann É. (2003): A gyapottok-bagolylepke járványszerû felszaporodása várható. Kertészet és Szôlészet, 52 (29): 17. Hoffmann É., Gáspár I., Garai A., Gabi G., Tatár Zs., Tóth M., Kobza S és Szalkai G. (2004): A gyapottok-bagolylepke fénycsapda- és feromoncsapdafogási adatainak tükrében. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 20. Imrei Z. és Tóth M. (2001): Elôrejelzés feromoncsapdával. Növényvédelmi Tanácsok, 10 (5): 12–15. Keszthelyi S., Labantné H. É. és Posza B. (2004): A gyapottok-bagolylepke rajzásfenológiája Somogy megyében. Növénytermelés, 53: 617–626. Nagy K. és Prohászka P. (2003): A paprika, a paradicsom, az uborka és a csemegekukorica növényvédelmi elôrejelzése. Agro Napló, 7 (6): 4. Nagy K. és Prohászka P. (2003): Aktuális károsítók növényvédelmi elôrejelzése. Agro Napló, 7 (8): 4. Nowinszky L., Puskás J. és Kiss M. (2005): A gyapottokbagolylepke terjedése Magyarországon fénycsapdaadatok alapján. IV. Természet- Mûszaki- és Gazdaságtudományok Alkalmazása Nemzetközi Konferencia, Szombathely. (Összefoglaló): 18. Nowinszky L. és Puskás J. (2006): A gyapottok-bagolylepke terjedése Magyarországon 1993 és 2004 között, a mezôgazdasági fénycsapdák adatai alapján. Növényvédelem, 42 (11) 615–619. Nowinszky L. és Puskás J. (2006): A gyapottok-bagolylepke fénycsapdázása a holdfázisokkal összefüggésben. I. Regionális Természettudományos Konferencia. Szombathely. (Összefoglaló): 25. Prohászka P. (2004): A gyapottok-bagolylepke életmódja és elôrejelzése. Agro Napló, 8 (5): 10. Szabóky Cs. és Szentkirályi F. (1995): A gyapottok-bagolylepke szezonalitása az erdészeti fénycsapdák
520
gyûjtései alapján. Növényvédelem, 31 (6): 267–274. Szeôke K. (1994): Pontos idôzítéssel. Kertészet és Szôlészet, 43 (20): 21–22. Szeôke K. és Vörös G. (2001): Az utóbbi évek idôjárásának hatása a kártevô rovarok elterjedésére. Növényvédelem 37 (1): 22–25. Szénási Á. és Mészáros Z. (1997): A gyapottok-bagolylepke imágójának téli megjelenése. Növényvédelem, 33(5): 242–243. Szôcs G. (1996): Feromoncsapdák: már a lepkét jelzik, hogy a hernyók kártételét megelôzhessük. Növényvédelmi Tanácsok, 5 (3): 12–15. Szôcs G., Tóth M. és Újvári I. (1994): A gyapottok-bagolylepke feromoncsapdából. Növényvédelem, 30 (6): 278. Szôcs G., Tóth M., Újvári I. és Szarukán I. (1995): Hazai fejlesztésû feromoncsapda az újonnan fellépô gyapottok-bagolylepkék jelzésére. Növényvédelem, 31 (6): 261–266. Szôcs G. és Tóth M. (1996): Egy kártevôbôl sokat? – Varsás feromoncsapda! 42. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 85. Takács A., Balogh P. és Takács J. (2004): Terjed a gyapottok-bagolylepke. Magyar Mezôgazdaság, 59 (4): 29. Tóth M. és Szôcs G. (1997): Bagolylepkéket is feromoncsapdával! Növényvédelmi Tanácsok, 6 (7): 14–15. Tóth M., Imrei Z. és Szôcs G. (2000): Ragacsmentes, nem telítôdô, nagy fogókapacitású új feromonos csapdák kukoricabogárra és gyapottok-bagolylepkére. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban. XXI. Budapesti Fôvárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, Budapest. 44–49. Tóth M., Imrei Z. Szôcs G., Újvári I., Kárpáti Zs. és Jermy T. (2001): Új, hatékonyabb varsás feromoncsapdák kifejlesztése nagy termetû lepkekártevôkre (Lepidoptera, Noctuidae, Geometridae) és darazsakra (Vespa spp. Hymenoptera, Vespidae). 47. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 68. Tóth M. Kobza S. és Szalkai G. (2004): Hogyan teleltek a károsítók? Növényvédelmi helyzetkép 2004. Magyar Mezôgazdaság, 59 (18): 13–14. Tóth M., Szarukán I.,. Dorogi B., Gulyás A., Nagy P. és Rozgonyi Z. (2007): Nôstény bagolylepkékre célzott, szintetikus csalétkek által fogott fajok hazánkban. 53. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 13.
VÉDEKEZÉS Aponyiné Garamvölgyi I., Dula B., Gáborjányi R., Kuroli G., Mezô G., Némethné Kovács A. és Vö-
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
rös G. (1996): A szabadföldi paprika növényvédelme. Növényvédelem, 32 (6): 293–307. Avar L. (2003): Hernyófegyôr a kukoricában. Magyar Mezôgazdaság, 58 (46): 10–11. Halvaksz B. (2004) Védekezés a gyapottok-bagolylepke és a kukoricabogár ellen. Gyakorlati Agrofórum Extra, 8: 24–25. Hluchy M. és Szeôke K. (2002): Lepkekártevôk elleni biológiai védekezés lehetôsége kukoricában. 48. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 41. Horváth Z. és Liscsinszky I. (1996): Lehetôség és tapasztalatok a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben. VI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 17. Jobbágy J. (2003): Védekezés kukoricamoly és gyapottokbagolylepke ellen csemegekukoricában „öntözéses „chemigation” technológiával. Gyakorlati Agrofórum, 14 (7): 45–47. Jobbágy J., Molnár I. és Tóth E. (2002): Védekezés kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke ellen csemegekukoricában „chemigation” technológiával. 7. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. 137–142. Keszthelyi S. (2005): A csemegekukorica eredményességét meghatározó rovarkártevôk 2005. évi fellépése és a védekezés lehetôségei. „Lippay János–Ormos Imre–Vas Károly” Tudományos Ülésszak. Budapest. (Összefoglaló): 354–355. Keszthelyi S. (2005): A kukoricakártevôk ellen (II.). Magyar Mezôgazdaság, 60 (27): 20–21. Koncz T. és Lajos M. (2008): A kukorica kártevôi és az ellenük való védekezés lehetôségei. Mezôhír februári melléklet, 35–36. László Gy. (2002): A Trichogramma petefürkész-darázs a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben. Gyakorlati Agrofórum, 13 (4): 15–17. László Gy. (2002): Biológiai növényvédô szer a kukorica lepkekártevôi ellen: Trichoplus kapszula. Biokultúra, 13 (3): 26. László Gy. (2003): Fürkészdarázzsal a lepkék ellen. Magyar Mezôgazdaság, 58 (2): 14–15. László Gy. (2004): Trichogramma peteparazitoidok a gyapottok-bagolylepke elleni növényvédelemben: a gyakorlati felhasználás elsô évének tapasztalatai csemegekukoricában és zöldségfélékben Magyarországon. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 81. László Gy. (2004): Petefürkész darazsak a gyapottok-bagolylepke ellen. Kertészet és Szôlészet, 53 (12): 5–7. László Gy. (2004): Biológiai növényvédelem a gyapottokbagolylepke ellen a Trichogramma petefürkész darazsakkal. Ôstermelô:gazdálodók lapja, 8 (1): 61–62.
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
László Gy. és Szeôke K. (2003): Petefürkész darazsakkal a zöldségfélék lepkekártevôi ellen. Kertészet és Szôlészet, 52 (12): 12–14. László Gy., Kovács P. és Hegedûs S. (2004): A Trichogramma petefürkészek a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben: A gyakorlati felhasználás elsô évi tapasztalatai csemegekukoricában. Gyakorlati Agrofórum, 15 (3): 53–55. Molnár I., Tóth E., Somlyay I., Pakurár M., Jobbágy J., Vasziné Kovács C. és Petró E. (2001): Új készítmény a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben: Steward 30 DF. 6. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. 386–395. Molnár I., Somlyay I., Tóth E., Hegedûs S., Kutasi Z. és Petró E. (2004): Hatékony védekezés csemegekukoricában gyapottok-bagolylepke kártétele ellen önjáró hidas permetezôgéppel. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 83. Nigicser T. (2001): A sikeres csemegekukorica-termesztés sarokpontjai. Gyakorlati Agrofórum, 12 (1): 21–24. Paszternák F., Lévai K. és Nagy J. (2004): A csemegekukorica ökológiai növényvédelmének több éves tapasztalatai. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 47. Petró E. Hegedûs S., Molnár I. és Kutasi Z. (2004): Hatékony védekezés csemegekukoricában a gyapottokbagolylepke kártétele ellen, önjáró hidas permetezôgéppel. Gyakorlati Agrofórum, 15 (6): 60–63. Pénzes B., Sebestyén I. és Mészáros Z. (1996):A gyapottok-bagolylepke elleni védekezés lehetôségei, korlátai. 42. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 74. Szántosi A. (2003): A Trichogramma petefürkész darazsak felhasználási lehetôsége paradicsomban a gyapottok-bagolylepke ellen. XIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 44. Szeôke K. (2004): Transzgenikus Bt-kukorica hibrideken végzett hatásvizsgálatok eredményei kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke esetében. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 65. Szeôke K., Kemény P. és Tímár I. (1995): Tapasztalatok és eredmények a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben. Agrofórum, 6 (12): 42. Szeôke K., Gáborjányi R., Kobza S. és Rátainé Vida R. (1996): A csemegekukorica növényvédelme. Növényvédelem, 32 (9): 459–466.
Érkezett: 2008. március 16.
521
Szeôke K., Dulinafka Gy., Vörös G., Gyulai P., Hertelendy P., Kasza I. és Szilágyi K. (1996): A gyapottok-bagolylepke életmódjának és a védekezés lehetôségének vizsgálata 1995-ben. 42. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Öszszefoglaló): 84. Szeôke K. és László Gy. (2002): Trichogramma petefürkészekkel a kukorica lepkekártevôi ellen. Kertészet és Szôlészet, 51 (10): 12–14. Szeôke K., Vörös G., Jobbágy J., Vasas L. és Hegyi T. (2003): A gyapottok-bagolylepke 2003. évi kártételei és a védekezés tapasztalatai. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban (XXIV.), Budapest, 93–99. Takács A. (2004): Védekezés a kukorica rovarkártevôi ellen. Magyar Mezôgazdaság, 59 (15): 30–31. Tamasek Z., Hluchy M. és László Gy. (2004): A gyapottok-bagolylepke elleni alternatív biológiai és kémiai védekezési eljárások összehasonlító tesztelése szabadföldi zöldségfélékben. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 60. Ubrizsy G. és Reichart G. (1958): Termesztett növényeink védelme. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest Vasas L. és Zöldi I. (2005): A gyapottok-bagolylepke elleni védekezés tapasztalatai csemegekukoricában. Gyakorlati Agrofórum, 16 (4): 19–21. Veres A., Tóth F. és László Gy. (2004): A gyapottok-bagolylepke elleni alternatív védekezési módszereket megalapozó tényezôk vizsgálata. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 66. Vörös G. (2004): Az árukukorica kártevôi elleni védekezés. Gyakorlati Agrofórum Extra 5. 43–46. Vörös G. és Szeôke K. (1996): A gyapottok-bagolylepke kártétele és a védekezések eredményei 1995ben Kelet-Dunántúlon. VI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 57. Vörös G., Szeôke K., Dulinafka Gy., Gyulai P., Hertelendy P. (1997): A gyapottok-bagolylepke 1996. évi elôfordulása, kártétele és a védekezések tapasztalatai Magyarországon. 43. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 79. Zatykó L. (1996): Hogy idén ne sárguljon a paprika. Kertészet és Szôlészet, 45 (1): 18.
522
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
A THYROSTROMA NEMZETSÉGBE KERÜLT A CSONTHÉJASOK LEVÉLLYUKACSOSODÁSÁT OKOZÓ GOMBA: THYROSTROMA CARPOPHILUM (LÉV.) B. SUTTON (SYN.: STIGMINA CARPOPHILA (LÉV.) M.B. ELLIS Vajna László MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, 1525 Budapest Pf. 102
A termesztett és a vadon élô Prunus fajok lombozatának egyik legjelentôsebb betegségét a Thyrostroma carpophilum gomba okozza, mely fertôzi a hajtásokat és a termést is. Csapadékos években a fogékony cseresznye-, ôszibarack-, nektarin-, mandula-, szilva- és meggyfajtákon a lombozat akár 100%-ban fertôzôdhet, és korai levélhullás következhet be. A betegséggel és okozójával kapcsolatos nemzetközi irodalom egyre gyarapszik. A szakmai köznyelvben gyakran ma is csak „klaszterospórium” néven emlegetett betegség okozóját napjainkban a szerzôk a világ különbözô országaiban három különbözô tudományos névvel illetik, ami zavaró és megtévesztô lehet. A szerzô áttekintést ad a nevezéktani változtatásokról, azok okairól; állást foglal a Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton érvényes név használata mellett, és új magyar nevet javasol a betegség megnevezésére.
A nevezéktani változtatásoknak rendszerint kellôen megalapozott okuk van, amit a taxonómiával foglalkozó kutató – esetünkben mikológus – tár fel, indokol. A tudományos név változtatására a szakmai bírálók ellenôrzését és jóváhagyását követô közzététellel (publikálással) javaslat formájában kerül sor. Ezt követôen az új név érvényesnek tekinthetô és alkalmazandó. Kivételt képezhetnek olyan esetek, amikor a változtatást javasló kutató nem kellôen megalapozott indokok alapján javasolja a névváltoztatást, és a tudományos közlemény (dolgozat) mégis megjelenik. A tudományág specialistái a névváltoztatásról rendszerint azonnal értesülnek. Más azonban a helyzet az alkalmazott tudományterületek szakemberei (pl. növényvédelmi, nemesítési területen dolgozók), és az egyetemi oktatók esetében. Ôk – érthetô módon – nem feltétlenül szakértôi az adott rendszertani egységnek (taxonnak). Számukra tudatni kell a névváltoztatást, annak szakmai okait, hogy alkalmazni tudják azt. Napjainkban a tudományos információ különbözô forrásait használjuk: az eredeti forrás-
munkákat, referáló folyóiratokat, monográfiákat, kézikönyveket és egyre gyakrabban egy-egy élôlénycsoport hitelesnek minôsített adatbázisát, amely a világhálón érhetô el. Az alkalmazott tudományterületen dolgozó azonban zavarba kerül, ha pl. három, viszonylag újnak ítélt forrásból egy adott fajra vonatkozóan három érvényesnek tartott tudományos nevet talál. Zavarok a névhasználatban A gomba, amelyrôl írásomban szó van, 165 éve ismert. E gomba okozza a Prunus fajok levéllukasztó (vagy levéllyukacsosodás) betegségét (1–8. ábra) (régebbi nevén: csonthéjas gyümölcsfák levéllukasztó ragyája in: Husz B.: A beteg növény és gyógyítása, 1941). A hazai szakirodalom mérvadó forrása szerint (Folk és Glits 1993) a csonthéjasok sztigmínás betegségérôl, annak kórokozójáról van szó; és ugyanezt a nevet találjuk Kövics Gy. által írt Növénybetegséget okozó gombák névtára c. könyvben is (Kövics 2000). Mindkét forrás a kórokozó gomba érvényes neveként a Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
(Ellis 1959) nevet jelöli meg. Ha tovább kutakodunk, és e kórokozó gombával kapcsolatos újabb forrásmunkákat keresünk, akkor, a legutóbbi évekig – sajnálatos módon – három fajnévvel találkozunk a nemzetközi szakirodalomban. Használatban van a Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis (Ellis1959), a Wilsonomyces carpophilus (Lév.) Adaskaveg, Ogawa et Butler (Adaskaveg, Agawa, Butler 1990) és a Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton (Sutton 1997) név is. A helyzetet tovább bonyolítja, ha betekintünk a nemzetközileg is elismert, legnagyobb mikológiai adatbázisba (Systematic Mycology and Microbiology Laboratory Database, U.S. Dept. of Agriculture, Agricultural Research Service). Ott is a fenti három, egymástól függetlennek látszó fajnévvel találkozhatunk, és nincs utalás arra, hogy ezek egy és ugyanazon kórokozó fajt jelölik. Tehát az adatbázis szerint a három név három egymástól független, önálló fajt jelöl. Érdekesnek tûnik, hogy a Stigmina carpophila (és szinonim nevei) elôfordulására az adatbázis 173 elôfordulási adatot szolgáltató közleményt ismertet a világból; ettôl függetlenül – mintha más fajról lenne szó – a Wilsonomyces carpophilus névvel jelöltrôl 7 elôfordulást jelöl a világból; és ha Thyrostroma carpophilum néven keresünk az adatbázisban, összesen 9 elôfordulásra történô utalást találunk a világból, mindössze 5 gazdanövényen. Aki nem járatos ezen egyetlen faj irodalmában, az érthetô módon zavarban van, és elsô benyomása az lehet, hogy lemaradt egy kicsit: nyilván újabb fajokat írtak le a mikológusok Prunusokról; holott a szerzôk ugyanarról a fajról írnak három különbözô fajnévvel jelölvén a gombát. A legitim név ellenôrzése Ha kíváncsiak vagyunk a legitim névre, amelyet elfogadottnak tekinthetünk, és jelenleg alkalmaznak, akkor az International Mycological Association Fungal Databases Nomenclature and Species Banks (MycoBank) adatbázisában kell tájékozódnunk. Az itt kapott információ szerint a Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton 1997 a legitim név.
523
A www. mycobank.org közlése szerint a kórokozó gomba jelölésére idôrendben a következô nevek követték egymást: Basionym: Helminthosporium carpophilum Léveillé, J.H. 1843 Obligát szinonimok: Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis 1959 Sphaeropsis carpophila Lév. Phoma carpophila (Lév.) Sacc. Clasterosporium carpophilum (Lév.) Aderhold 1901 Coryneum carpophilum (Lév.) Jauch 1940 Sciniatosporium carpophilum (Lév.) Morgan Jones 1971 Sporocadus carpophilus (Lév.) Arx 1981 Wilsonomyces carpophilus (Lév.) Adask., J.M. Ogawa & E.E. Butler 1990 Megjegyzendô, hogy további szinonim nevek is vannak, amelyeket a szerzôk pl. e faj különbözô gazdanövényeken történô elôfordulása kapcsán adtak. A betegség magyar nevének változásai A hazai növénykórtani irodalomban a 20. század elsô felében a Clasterosporium gen. név volt elfogadott. Ennek hatása napjainkig él. E nevet – bár csaknem 50 éve nem érvényes – gyakran ma is halljuk az élô beszédben. A 20. század második felében a Stigmina gen. név fokozatosan átvette a Clasterosporium gen. név helyét, és mind a mai napig találkozhatunk vele a szakirodalomban. A gomba Wilsonomyces genusba történt átsorolása óta 18 év telt el, és ennek még nincs nyoma a hazai és alig van nyoma a nemzetközi szakirodalomban. 11 éve azonban e nevet is a szinonimok közé sorolták, és a Thyrostroma nemzetségbe sorolásról a nemzetközi szakirodalom alig, a hazai szakterület pedig egyáltalán nem vett tudomást. A névváltoztatás okairól A levéllyukasztó gomba egyik nemzetségbôl a másikba történô átsorolását a 19. és 20.
524
században a gomba mikromorfológiai bélyegeinek beható vizsgálata és e bélyegek rendszertani értékének újabb és újabb felülvizsgálata motiválta. Nevezetesen, az elsô leírás (1843) az akkor alkalmazott egyszerû fénymikroszkópos vizsgálat adataira épült (konídiumok formája, színe és szeptáltsága). Késôbb, alaposabb vizsgálatok során újabb morfológiai bélyegek felismerése szolgált indítékul (pl. a konídiumtartók nem szórt, hanem tömörebb nyalábokban képzôdése); majd további genus-átsorolásokat a szaporítósejtek (konídiumok) ontogenezisének alaposabb megismerése és a finom részletek értékelése tette lehetôvé. Ugyancsak átsorolást indikált a termôképlet milyenségének (acervulus vagy inkább sporodochium jellegû) megítélése. Érdekes megemlíteni, hogy az új, monotipikus Wilsonomyces genusba helyezést a szerzôk olyan elektronmikroszkópos vizsgálatokkal feltárt bélyegek alapján (pl. a konidiogén sejt szimpodiális jellege és proliferációja) javasolták, amelyek taxonómiai értékét a szakértôk már korábban is megkérdôjelezték, elvetették. Ezért is volt „rövid életû” a Wilsonomyces carpophilus (Lév.) Adaskaveg, Agawa and Butler név, bár több szerzô nem tudván a név változtatásáról, ma is ezt használja. Az érvényes (legitim) név tehát Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton (in: Arnoldia 14: 33–35.). B. Sutton neves angol mikológus, a konídiumos gombák korszerû rendszerezésének világszerte elismert kutatója 1997-ben publikálta e névváltoztatási javaslatát. Szinonim nevek között jelölte meg a Clasterosporium carpophilum (Lév.) Aderh.; a Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis és a Wilsonomyces carpophilus (Lév.) Adask., Ogawa et Butler fajneveket. A basionym, mint ismert: Helminthosporiunm carpophilum Lév. (1843). A legitim tudományos fajnév használata mindenkori elvárás, és különösen fontos gazdaságilag jelentôs növényi kórokozók, humán- és állatbetegségeket okozó fajok esetében. Ezekkel kapcsolatban a tudományos ismertek gyarapodása gyors. A tudományos információáradatban azonban, ha a szerzôk nem az érvényes nevet hasz-
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008
nálják, a tudományos közlemények egy része az információt gyûjtôk látókörén kívül maradhat. Tanulságok
• Szakmai írások készítésekor ellenôrizni kell
•
•
•
•
az abban szereplô faj vagy más taxon legitim nevét. Ha szükséges, vissza kell nyúlni az eredeti szakirodalmi forrás(ok)hoz. A névváltoztatást javasló mikológusnak célszerû egy a rendszertan területérôl születô munkákat közlô szakfolyóiratában közzétenni írását. Jelen esetben – B. Suttonra nem jellemzô módon – a Thyrostroma genusba történô átsorolás az ARNOLDIA folyóiratban jelent meg, amely nem tartozik ebbe a kategóriába. A nemzetközi adatbázisok gondozásáról az alapítóknak és fenntartóknak gondoskodniuk kell, máskülönben, idôvel – pontatlan vagy egyes túlhaladott adatok közlése miatt – azok zavarkeltés forrásává válnak. A legitim fajnév ellenôrzésére mérvadónak tekintendô az International Mycological Association Fungal Databases Nomenclature and Species Banks (MycoBank) adatbázis (www.mycobank.org). Írásunkban szereplô faj esetében használjuk a Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton fajnevet, mivel ez tekintendô érvényesnek, annak ellenére, hogy ma még ezt kevesen tudják. A hazai növénykórtani irodalomban a csonthéjasok (Prunus spp.) tirosztrómás betegsége név használatát javasolnám, ha követni kívánnánk az eddigi elnevezési gyakorlatot. Megfontolandó azonban az egyszerûbb magyar betegségnév használata: csonthéjasok (kajszi, cseresznye, mandula stb.) levéllyukacsosodás betegsége (indokolt esetben megjelölvén egyben a kórokozót is, mivel hasonló tüneteket csonthéjasokon más gombafaj, baktérium és vírus is okozhat!). E nevet ugyanis nem kell változtatni, ha a kórokozó neve a jövôben ismét változna, ami elôfordulhat.
Gondoljunk bele, ha követtük volna az eddigi magyar névadás gyakorlatát, és idôben felfigyeltünk volna a kórokozó tudományos nevének
