Puskás lábainál hever Erdély

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 33. szám // 2016. augusztus 18–24. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

Puskás lábainál hever Erdély 10. old. //

S PO RT

3. old. //

Ismét kormányzati szerepre áhítoznak

V ÉLEM ÉN Y

A nyári uborkaszezon a fesztiválok és szabadegyetemek ideje. Kis erdélyi magyar világunkban sokáig Tusványos volt az egyetlen hasonló nyári szabadegyetem és diáktábor, ahol a helyi autonomista erők és magyarországi barátaik – a Fidesz kulcsszerepet játszik a szervezésben – rendre aktuális nemzetpolitikai kérdéseket tártak a közönség elé. Aztán a Jobbik megerősödésével a nemzeti radikalizmus is fórumhoz jutott a nyári táborokban, az Erdélyi Magyar Ifjak által rendre közvetlenül Tusványos utánra időzített rendezvényeken többnyire az előzőkhöz hasonló kérdésekre keresték a választ, de már radikálisabb szempontok szerint. Az idei EMI-tábor volt a tizenkettedik. 3. old. //

TÁRSADALO M

Ingyen wifi a buszokon. Nyomkövető alkalmazás egyelőre nem lesz

Puskás, a leghíresebb magyar címmel nyílt kiállítás Kolozsváron annak az épületnek a földszintjén, amelynek belső udvara augusztus 21-ig a Rio de Janeiro-i ötkarikás játékok zárónapjáig magyar olimpiai udvarként, azaz a közös szurkolás helyszíneként működik, tekintettel arra, hogy az esemény ideje egybeesik a riói olimpiai játékokkal. Helyszíni riportot olvashatnak. 4. old. //

KU LT Ú RA

A Kultúrpalota vonzotta ide a gitárfesztivált

„Nagyon sikeresként” jellemezte Beke István Ferenc az idén már 11. alkalommal megszervezett Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztivált. A tavalyi eseményhez hasonlóan, most is összesítésben 7 ezer személy vett részt, valamint idén ötvenezer eurós költségvetésből gazdálkodott a rendezvény. Jövőre is lesz-e gitárfesztivál és Vásárhelyen-e?

5. old. //

TÁRSADALO M

„Románia mai címere székely jelképeket is tartalmaz”

A székely közösség címerének alakulása annak megjelenésétől addig, amíg a legnagyobb romániai nemzeti kisebbségi közösség, a magyarság autonómiaharcának jelképévé vált címmel tartott gazdagon illusztrált előadást a skóciai Glasgowban rendezett 32. Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson dr. Szekeres Attila István.

Wifis internetelérést biztosít a Siletina- Helyi Közszállítási Vállalat Társulás. A húsz, nemrégiben vásárolt Iveco típusú járműveken elérhető szolgáltatás augusztus 8-tól működik. Tatár Béla, a társulás vezetője elmondta, hogy a vállalatnak ez minimális költséget jelent. Az utasok a WIFI TRANSIL hálózatra csatlakozva internetezhetnek. 6-7. old. //

ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K

Egy XIII. századi vár maradványai

A Fehér megyei Borberek a Maros jobb partján, Alvinccel szemközt, Gyulafehérvártól tizennégy kilométerre délnyugatra található. A falutól másfél kilométerre északnyugatra állnak Zebernik várának romjai. Az 1966-1967-es években a vár területén végzett ásatások alkalmával V. István király idejéből, származó pénzeket találtak, így a vár keletkezése a tatárjárás utáni évekre tehető…

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Augusztus 18. Augusztus 19. Augusztus 20. Augusztus 21. Augusztus 22. Augusztus 23. Augusztus 24.

HOROSZKÓP Nyáresti orgonahangversenyek A Nyáresti orgonahangversenyek keretében augusztus 18-án, csütörtökön este 7 órakor Molnár Tünde orgonaművész a Kultúrpalota nagytermében lép fel. Műsoron: Bach-, Szabó Csaba-, M. Reger-, Messiaen-művek.

Vártemplomi koncertet ad a Cantemus A marosvásárhelyi Vártemplomban lép fel augusztus 21-én, vasárnap a Cantemus kórus. 1990-ben alapították, az eredetileg száz taggal rendelkező kórus Birtalan József zeneszerző, karmester vezetésével közel egy évtizeden át itthon és Európa- szerte kirobbanó sikerrel koncertezett. Tíz év alatt több mint száz művet tanult meg és adott elő a közönség nagy örömére. Tagjai közül többen külföldön telepedtek le, legutóbbi fellépésük öt évvel ezelőtt, 2011-ben volt. A nagyközönség augusztus 21-én a marosvásárhelyi Vártemplomban a 11 órai istentiszteletet követően láthatja és hallhatja a Cantemust.

A Kastélypark művésztelep zárókiállítása Augusztus 19-én, pénteken a 18 órakor nyíló kiállítással zárul az augusztus 7– 20. közötti a gernyeszegi Teleki-kastélyban zajló Kastélypark művésztelep. A második alkalommal megszervezett kortárs művészeti alkotótáborban részt vettek Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

Benkő Lilla, Horváth M. Zoltán, Herczeg László, Pinczehelyi Sándor, Knyihár Amarilla, Őry Annamária magyarországi, Zoltán Béla, Dabóczy Géza, Szabó Annamária és Pokorny Attila romániai, valamint Josef Wurm osztrák művészek. A meghívott művészettörténész Muladi Brigitta volt. A táborban készült munkákat a kastély udvarán és helyiségeiben állítják ki.

Közvetlen értékesítés A Fókusz Öko Központ Liliom utca 22. szám alatti székhelyén augusztus 18-án, csütörtökön újra megszervezi a közvetlen értékesítési akciót, ahol továbbra is a megszokott termékek közül válogathatnak az érdeklődők. Lesznek sajt- és méztermékek, bodza-, feketeribizli- és fenyőrügyszörpök, valamint különböző lekvárok.

Vásár a Petrynél is A Petry Látványműhely és Múzeum udvarán ismét megszervezésre kerül a Local Farmers’ Market rendezvény. Augusztus 19-én, pénteken 8 és 19 óra között várják az érdeklődőket. A vásár bő felhozatalt kínál a különböző hagyományos és helyi termékekből, úgymint: hústermékek, tejtermékek, sajtok, méz, lekvárok, szörpök, gyümölcslevek, borok, pálinka, zöldség, gyümölcs, teák, kézművesfagylalt, valamint kézművestermékek (házi készítésű kencék, szappanok, tás-

kák, pénztárcák, ékszerek stb.).

Szent István-nap a Színház téren Az EMNT Maros megyei szervezete idén is a Színház téren szervezi meg a Szent István-napi ünnepséget. Az augusztus 20-án, szombaton 19 órakor kezdődő rendezvényre kedvezőtlen időjárás esetén a Kultúrpalotába várják az ünneplő közösséget. A köszöntőbeszédeken kívül lesz ünnepi műsor és a már hagyományossá vált kenyérszentelés sem marad el. Az esemény keretében Hunyadi László Szent István-szobrát, valamint a Szabó Albert amatőr képzőművész által készített Szent Koronát és a koronázási ékszereket is kiállítják. A rendezvényt megtiszteli jelenlétével Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviselete is. Mindenkit szeretettel várnak. Louder – hangosabban Ezzel a címmel nyílt képzőművészeti kiállítás a marosvásárhelyi K’Arte Egyesület George Enescu utca 2. szám alatti termében. A megyei tanács és a polgármesteri hivatal által támogatott festészeti tárlat kiállítói: Kentelki Gábor, Siklódi Fruzsina és Vajda Boróka, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum tizenegyedik osztályt végzett képzőművész szakos diákjai, Cabuz Annamária tanítványai. A kiállítás augusztusban délelőttönként látogatható.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 33. | augusztus 18 – 24. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 [email protected] www. kozpont.ro

| Ilona, Ilma, Lenke Huba, János, Bernát István, Bernát, Sámuel Sámuel, Hajna, Franciska Menyhért, Mirjam Bence, Farkas, Fülöp Bertalan, Albert

|

KOS: Ezen a hét egy kicsit békésebb vizekre evezhet. Sokkal több nyugalomra és örömre számíthat. Valaki, aki az utóbbi időkben egy távolabbi helyen él, újra felveszi önnel a kapcsolatot, ami nagyon sok örömet tartogat majd mindkettőjüknek. BIKA: A szerencse önre mosolyog ebben a periódusban! Főképp abban az esetben, ha vannak régebbről fennmaradt tervei, amelyek még megvalósításra vártak. Végre elérkezettnek látszik az idő, hogy most foglalkozzon velük. IKREK: Ezen a héten egy kicsit túlterhelheti magát, amennyiben minden felkérésre igent mond. A közúti forgalomban legyen fokozott figyelemmel a közlekedésre, ez még a biciklizésre is érvényes. RÁK: Ezen a héten ragyogóan állnak az égen a csillagai! Valaki, aki nagyon kedves a szívének felhívja telefonon, amitől még inkább feltöltődik lelkileg. Anyagi vonatkozásban van egy-két olyan dolog, amelyeknek a végére pontot szeretne már tenni. OROSZLÁN: Ezen a héten egy kicsit felpörögnek ön körül az események. Sok elintézni valója akad. Könnyedén azon kaphatja magát, hogy mindent megtett érte, amit csak tudott, de önmagára nem gondolt. SZŰZ: Ez a hét kedvező lesz élete több területe szempontjából is! Sikerül egy régóta húzódó ügy végére járnia. Már itt az idő, hogy fellélegezzen. Ha több pénzt szeretne, próbálja meg magában konkretizálni az elképzeléseit! MÉRLEG: Ez a hét igazán jónak ígérkezik az anyagiakat és tervei kivitelezését tekintve. Találkozhat egy régi jó barátjával is. Kiváló formában van ebben az időszakban. Egy fontos ügye kivitelezésében számíthat a barátai segítségére. SKORPIÓ: Szellemi teljesítménye, elképzelései szinte szárnyalnak ezen a héten. Merészebb is lehetne egy kicsit. Amennyiben nagyobb kiadást fontolgat ezekre a napokra, alaposan fontolja meg a pénzügyeit érintő döntéseit! NYILAS: Egy kicsit több figyelmet kellene mostanság szentelnie a pénzügyeire! Hosszú távú terveket dolgozhat ki, ezeknek már amúgy is itt az ideje, hogy elindítsa őket a gyakorlatban. BAK: Most csak az önnek előnyös ajánlatokra mondhat igent. Ez hosszútávon kedvező hatással lesz az egzisztenciájára. Több lehetőség is felkínálkozik ebben az időszakban arra, hogy élete minőségén javítson. VÍZÖNTŐ: Ezen a héten kerülnie kell rokonaival a nemkívánatos beszélgetéseket, elégedetlenségének a kinyilvánítását, mert könnyen kirobbanhat egy váratlan és komoly vita. HALAK: Amennyiben lényeges változásokat tervez az életében, még nem látszik elérkezettnek az idő a cselekvésre! Egy kicsit még várnia kell, addig is, finomítson tervei részletein. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

Ingyen wifi a buszokon

Nyomkövető alkalmazás egyelőre nem lesz

Wifis internetelérést biztosít a Siletina- Helyi Közszállítási Vállalat Társulás. A húsz, nemrégiben vásárolt Iveco típusú járműveken elérhető szolgáltatás augusztus 8-tól működik. Tatár Béla, a társulás vezetője elmondta, hogy a vállalatnak ez minimális költséget jelent. Az utasok a WIFI TRANSIL hálózatra csatlakozva internetezhetnek.

Ha már ingyen internetezési lehetőség van az új buszokon – amely általában a Combinat buszmegálló és az Egyesülés negyed között, a 4-es számú autóbusz útvonalán közlekedik –, adódik a kérdés, hogy lehetőség van-e olyan telefonos alkalmazásra, amelyen a járatok menetrendjét követhetjük. Tatár szerint a közeljövőben erre a fejlesztésre nem kerül sor, hiszen nincs számítógépesítve a rendszer. Amint meglesz, a navigációs rendszerrel felszerelt buszokat applikáció segítségével lehet majd követni. Közismert, hogy az utasok gyakran panaszkodnak a tömegközlekedési eszközök állapotára, valamint a hét-

végenként ritkán közlekedő járművekre. Tatár Béla szerint lehet, hogy a panasz jogos, de az utasok részéről is mentalitásváltás szükséges, mert az autóbuszok állapotáért ők is felelősek: a letört karfákért, a megrongált ülőhelyekért. „Össze sem lehet hasonlítani egy németországi, illetve egy itt forgalomban lévő húszéves jármű állapotát” – fakadt ki a társulás vezetője.

Történeti áttekintés

Amint azt a Siletina román nyelvű honlapjáról megtudjuk, Marosvásárhelyen 1949. május 1-je óta működik tömegszállítás, amelynek elindítását abban az időben

helyi vállalkozók kezdeményezték, és eredetileg az volt a céljuk, hogy saját erőből oldják meg azt, ne kelljen importjárműveket üzembe helyezni. Mivel ez végül nem sikerült, 1948-ban a brăilai szovjet áruk parkjából tíz, teherszállító autókból buszokká átalakított járművet vásároltak. Egy évvel később tehát, május 1-jén három vonalon, 14 kilométeren indult meg a tömegszállítás a városban. Még ugyanabban az évben, december 1-jén egy újabb vonalat nyitottak meg, ennek köszönhetően pedig 15,8 kilométeren jártak már a város buszai. Az első évben 810 ezer jegyet vásároltak, a buszok pedig összesen 159 866 kilométert tettek meg. 1950-re már 13 autóbusz járt a városban, amelyek 484 ezer kilométert tettek meg, 3 millió 440 ezer utast szállítottak, 1956-ban 17 autóbusza volt a városnak, míg 1960-ra már 13 vonalon 40 autóbusz szolgálta ki a marosvásárhelyi utazóközönséget. Jelenleg 21 vonalon jár az 1992-ben alapított Siletina Kft, a nyári menetrend miatt 58 darab autóbusz van forgalomban, normál időszakban pedig 70 gépjármű szállítja az utasokat.

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT

Ismét kormányzati szerepre áhítoznak

A nyári uborkaszezon a fesztiválok és szabadegyetemek ideje. Így van, s még azt sem mondhatjuk, rosszul van ez így. Mert megvan mindennek az ideje, akárcsak a szalmakalapnak. Kis erdélyi magyar viláSzentgyörgyi László gunkban sokáig Tusványos volt az egyetlen hasonló nyári szabadegyetem és diáktábor, ahol a helyi autonomista erők és magyarországi barátaik – a Fidesz kulcsszerepet játszik a szervezésben – rendre aktuális nemzetpolitikai kérdéseket tártak a közönség elé. Aztán a Jobbik megerősödésével a nemzeti radikalizmus is fórumhoz jutott a nyári táborokban, az Erdélyi Magyar Ifjak által rendre közvetlenül Tusványos utánra időzített rendezvényeken többnyire az előzőkhöz hasonló kérdésekre keresték a választ, de már radikálisabb szempontok szerint. Az idei EMI-tábor volt a tizenkettedik. Aztán az RMDSZ is megcsinálta a maga nyári táborát, az idén harmadik ízben megtartott SIC Feszten, a szokásos aktuális politikai kérdések megtárgyalása mellett, a „szövetségi” ifjak eligazítása folyt. Hogy milyen eredménnyel, az rövidesen kiderül... Figyelemmel követve az idei táborokról szóló beszámolókat, azt kell mondanom, egyiken sem hallottunk falrengető dolgokat, olyant semmiképpen sem, mint mondjuk anno Orbán Viktor előadása az unortodox gazdaságpolitikáról, vagy netán a Tőkés László által tett, Magyarországnak az erdélyi magyarok fölé kiterjesztendő védhatalmi státusáról szólót. Igaz, idén Tőkés megismételte az indítványt, de talán csak azért, hogy ezáltal lehetőséget adjon a román médiának a helyes fordításra. Merthogy tavaly protektorátusként műferdítették románra a védhatalmi státus kifejezést. Ami a román fél részéről megnyilvánuló súlyos történelmi ismerethiányról és egyben sunyi hamisítási szándékról is tanúskodik. Az EMI-táborban az erdélyi magyar pártok – Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt – elnökei az autonómia esélyeit és az összefogás témakörét járták körül. Hogy mennyire számít az ő véleményük a szövetségi pártvezérek előtt, azt nem nehéz kitalálni. A SIC Feszten elhangzottakból – amellett, hogy volt, aki kijelentette, az RMDSZ-es parlamenti képviselet fele-fele arányban megújul, továbbá hiteles és hozzáértő politikusokra van szükség – talán annak bejelentése emelhető ki, hogy a „szövetség” újra kormányzati szerepre áhítozik. Ami a korábbiak ismeretében egyáltalán nem hat meglepetésként. Tehát ott vagyunk, ahol korábban már többször: azért kell a lehetőleg számszerűleg is erős parlamenti jelenlét, hogy az által elérhetővé váljék a kormányzásban való részvétel. Ami egyebekben való részvétel lehetőségével is jár, s tán sokak szerint ez a fontosabb... Ezt a lehetőséget azonban nem adják ingyen, ezért rendszerint le kell mondani valamiről... Többnyire azokról a célokról, amelyek eléréséért a képünket viselőket a törvényhozásba küldjük. Ekként megy ez már jó ideje...

Pál Piroska

|

Központ hetilap | 2016 / 33. | augusztus 18 – 24. |

\ 4. \

Kozma Katinka: Csalódások könyve Az erdélyi magyar irodalom úttörőnaplója

Az erdélyi magyar irodalom a XIX. század második feléből nem sok lánynaplót tud felmutatni, hiszen a naplóírás akkor még a férfiak táborában volt trendi. Az ő körükben volt szokás, hogy papírra vessék mindazt, ami történt velük, műveltségi szintjükhöz illően boncolgassák azt. Ezért is olyan különleges ez a napló, amely a Kovászna megyei Kézdiszentléleken született Kozma Katinka írását tartalmazza, 1863 decembere és 1865 áprilisa között. A hősnő egy tizenöt-tizenhat éves fiatal lány, aki érzelmi világát hatalmas őszinteséggel tárja fel. Katinka vidéken él családjával, és mivel állandóan gyötri az unalom, rengeteget olvas. Az akkori körülményekhez képest kicsit sem érdekli a politika, még csak említést sem tesz róla, mivel őt az irodalom tartja lázban, az

Harmonia Cordis

írók közé vágyakozik. Irigykedve szemléli azokat, akiknek sikerült kitörniük a falusi élet monotonitásából, mert szerinte izgalmas élet csak arra vár, aki Pesten vagy Velencében él. A társasági életet ugyan szívesen taglalja, ami a vendégvárást, a látogatásokat a szomszéd birtokosnál és a családi összejöveteleket foglalja magába, mégis egy része folyton máshová vágyakozik, mintha Erdély

szűkös lenne számára. Ez a lány hivatásos csalódó, feltörő érzelmei állandóan mozgásban tartják, oly magasra állítja mércéjét, hogy szinte senki és semmi nem elég jó neki, kivéve imádott barátnőjét, Irmát, akivel életre szóló barátságot kötött, amikor egy pesti nevelőintézet hallgatója volt. A barátnőjével való levelezés jelenti számára a jobb és szebb világot, ezért ha a válasz késik, vagy nem érkezik meg, akkor menetrendszerűen bekövetkezik a véget nem érő csalódás. Katinka írásának stílusából kivehető az éppen aktuális pesti folyóiratok és regények modora, egyénisége mégsem vész el. Amikor írni kezd, olyannyira elragadja a szenvedély, hogy minket, olvasókat is képes olyan világba elkalauzolni, ahol önarcképünk rejtett oldala tárul elénk. (T. T.)

A Kultúrpalota vonzotta ide a gitárfesztivált

„Nagyon sikeresként” jellemezte Beke István Ferenc az idén már 11. alkalommal megszervezett Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztivált. A tavalyi eseményhez hasonlóan, most is összesítésben 7 ezer személy vett részt a rendezvényeken,, valamint idén ötvenezer eurós költségvetésből gazdálkodott a fesztivál. Hogy jövőre is lesz-e gitárfesztivál és Vásárhelyen-e? Beke számára nem is kérdés…

Az esemény augusztus 10-15-e között zajlott, a főszervező elmondása szerint minden este a Kultúrpalotában majdnem teltházas koncertek voltak, illetőleg a hétfői sztármeghívott, a Romániában először koncertező Tommy Emmanuel produkcióját – a koncert előtti zuhogó eső ellenére – közel négyezer ember nézte végig. „A délelőtt zajló kurzusokon ötven személy vett részt, a meghívottak tíz különböző országból érkeztek, akik a fesztiválon játsztak és tanítottak egyaránt. Ami a résztvevőket illeti, a fesztivál hat napja alatt hozzávetőlegesen 7 ezer személy fordult meg a különböző helyszíneken, ehhez még hozzáadódik azon személyek száma, akik interneten, élő közvetítésben követték figyelemmel a produkciókat. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a fiatalok is jelen legyenek az eseményen – fellépőként, illetve hallgatókként –, hiszen nagyon fontos a következő generáció, és örömmel tapasztaltam, hogy sok fiatal, új arcot láttam a közönség soraiban” – mondta el Beke. „Vásárhely legkomolyabb kulturális rendezvénye”

Kérdésünkre azt is elmondta a szervező, hogy nézőtéren lévő személyektől csak pozitív visszajelzéseket kaptak, de a kurzusokra érkező személyek, akik főként a tanárokért jöttek, nagyon meg voltak elégedve. „Akik pedig a koncertekre ültek be, azok is szuperlatívuszokban beszéltek az

eseményről. Többüktől is azt hallottam, hogy ez Vásárhely legkomolyabb kulturális rendezvénye. Ez valahogy így is van, mert közismert, hogy Kelet-Európa egyik legkiemelkedőbb ilyen jellegű rendezvénye a Harmonia Cordis. Ehhez hasonló méretű és műfajú rendezvény csak Belgrádban van” – ismertette Beke.

A Kultúrpalota miatt döntött Vásárhely mellett

Lapunk kérdésére, hogy miért esett a választása Vásárhelyre helyszínként, Beke azt válaszolta, hogy döntését a Kultúrpalota befolyásolta. „Székelyudvarhelyről származom, Kolozsváron élek, de már a kezdetek kezdetén Marosvásárhelyen képzeltem el a fesztivált, mert a Kultúrpalota tökéletes helyszínként szolgál. Tizenegy évvel ezelőtt kis rendezvényként indult a kezdeményezés, mikor elsőéves doktoranduszként itteni és külföldi tanáraimat hívtam el oktatni és előadni, aztán fokozatosan nőtte ki magát” – mesélte. Azt is hozzátette: bár a fesztivál megszervezése – a díjtalan belépés szavatolása miatt – nagyban függ pályázati pénzektől, támogatóktól, Beke számára nem kérdés, hogy jövőre is megszervezze-e Vásárhelyen a világszínvonalú eseményt. Mint mondja, ekkora siker után butaság lenne abbahagyni.


Pál Piroska

| KU LT Ú RA |

Híres filmrendezők: Francis Veber

Ha izgalmas, fordulatos, tartalmas vígjátékot akarunk látni, látogassunk csak el a francia filmvilágba, és egész biztosan nem csalódunk. Ha pedig az elejétől végig érdekes, intenzív filmélményre vágyunk, hívjuk Francis Vebert segítségünkre. A siker garantált! A francia rendező azon filmalkotók egyike, akik olyan hangulatot képesek teremteni a nézőkben, hogy azok valósággal együtt élnek a szereplőkkel, a történettel. A váratlan fordulatok, az intelligens párbeszédek, a provokatív szójátékok, valamint a kitűnő színészi teljesítmények teszik kivételessé ezeket a filmeket, amelyek üde színfoltot képeznek a manapság megszokott tucatfilmek között. A Dilisek vacsorája (Le diner de cons, 1998) főszereplője, Pierre Brochant (Thierry Lhermitte) azzal foglalatoskodik, hogy barátaival, hetente egyszer meghívnak vacsorára egy dilist, akivel aztán kedvükre szórakozhatnak. Persze az ártatlan személy nem sejti, hogy ő a „hunyó”, és ez így megy hétről hétre. Mint ahogy hülyékben nincs hiány, Brochant most is szerez egy dilist, azonban a számításba hiba csúszik: derékzsábája miatt nem ér el a barátokhoz. Mi több, ki van szolgáltatva az új baleknek, Francois Pignonnak (Jacques Villeret), aki ugyan rendkívül szolgálatkész, ám néhány órára felfordítja a beképzelt „intellektuell” életét. A történet csak bonyolódik, amikor Brochan felesége, Christine (Alexandra Vandernoot) elviharzik otthonról, és azzal fenyegeti férjét, hogy elhagyja. Brochantnak szeretője is van Marlene (Catherine Frot) személyében, ezért nagy a bukás, amikor kiderül, hogy Pignon a visszatérő és talán megbocsátani akaró feleséget lapátra teszi (összetévesztve őt Marlene-nel). A helyzet „fokozódik”, amikor egy adóellenőrt is bevonnak a játszmába, és világossá válik, hogy a Brochant lakásában levő értékes műtárgyak ellenőrzésre szorulnak. Közben a feleség balesetet szenved, hősünket pedig ugyanaz a balek próbálja megmenteni az újabb kudarctól, aki időközben rájött, hogy dilisek vacsorájára hívták. Brochant számára egy életre jó tanulság volt, hogy ne nézzen le másokat... Az Addig jár a korsó... (Le placard, 2001) egy vállalat könyvelőjének zűrös életét és „rémálmait” mutatja be. Francois Pignont (Daniel Auteuil) felesége elhagyta, tizenöt éves fia pedig megveti, unalmas alaknak tartja. Ez még nem is elég, a vállalatnál kiszűrődik, hogy meneszteni akarják. Hősünknek ez már sok, nem bírja cérnával. Garzonlakásából kiugorva próbál öngyilkos lenni. Szomszédja, Belon (Michel Aumont) észreveszi, és lebeszéli szándékáról. Azt tanácsolja, inkább okosan, megfontoltan cselekedjen. Pignon szomszédja segítségével ellentámadást indít: egy montírozott képet küld a cég titkárságára, amelyen mindenki tudtára adja, hogy meleg. A hír futótűzként terjed, a vezetők pedig nem merik kirúgni a jogokra hivatkozva. Napjai teljesen megváltoznak. Egészen fura kapcsolatba bonyolódik a bunkó személyzeti főnökkel, Santinival (Gerard Depardieu), aki előzőleg ki akarta rúgni a cégtől. Később egy melegfelvonuláson vesz részt, valóságos jelkép válik belőle. Élete nem veszélytelen, tömbháza parkolójában meg is verik. Fia ismét látogatni kezdi, hősként néz rá. Bár Francois nem így akarta, és egyáltalán nem büszke magára, munkahelyén minden rendbe jön, kivívja kollégái tiszteletét. A rendező rendkívüli leleménnyel vezényli vissza Pignont az önbizalom mezejére, a végére Francois-ból magabiztos nyertes lesz. A Pofa be! (Tai-toi!, 2003) igazi csemege azoknak, akik kedvelik Gerard Depardieu és Jean Reno játékát. Quentin (Depardieu) egy pitiáner bűnöző, kissé retardált. Hatalmas fizikai ereje ellenére alapjában véve jóindulatú. Egyetlen hibája, hogy szakadatlanul beszél, és ezzel rendre kikészíti cellatársait. Áthelyezik egy mentális intézetbe, ahol Ruby (Jean Reno) lesz a társa. Ruby szöges ellentéte Quentinnek: ő napokig egy szót sem szól. Látszólag lehetetlen a párbeszéd közöttük, azonban a sors úgy hozza, hogy együtt szöknek majd el a diliházból, ez pedig egymásra utaltságot, a végén pedig barátságot eredményez. A film báját a két nagy színész parádés alakítása garantálja. Demeter Attila |

| TÁRSADALOM |

/ 5. /

„Románia mai címere székely jelképeket is tartalmaz”

Romániában napjainkban is üldözik a székely jelképeket

A nemzetközi kongreszszuson való részvétel célja a címertani hagyományokban gazdag országok képviselőivel megismertetni a székely címertant, ugyanakkor rávilágítani az erdélyi magyarság jelen helyzetére, amikor Romániában napjainkban is üldözik a székely jelképeket. A mintegy másfélszáz szakember jelenlétében zajló, ötven előadást tartalmazó kongresszuson a glasgow-i Trades Hall dísztermében az egyetlen magyar résztvevő, Szekeres Attila István a rendelkezésére bocsátott háromnegyed órán át mutatta be a székely jelképek alakulását a kezdetektől napjainkig, amikor a romániai magyar közösség az őt megillető jogokért való harcban mind gyakrabban lobogtatja az egyre nagyobb számban megjelenő székely zászlókat. Az előadás elismerést aratott a közönség körében, a szakemberek hozzászólásaikban a mai székely zászló ugyanazon hibáit kifogásolták, amit az egyesület elnöke többször hangoztatott: a székely címerben és zászlóban nem csillagnak, hanem napnak kellene lennie, ha már csillagot ábrázoltak, annak nem két sarkon kellene állnia, hanem nyolc sugarával az égtájak felé mutatnia, és azt meg semmiképpen nem értették, a hold miért került kissé alább, mint a „csúnya” (ugly) csillag. Előadás közben Szekeres Attila István elővette az általa a kongresszusra hozott, helyesnek tartott székely zászlót, és bemutatta azt. A marosvásárhelyi születésű heraldikust arra kértük, ismertesse olvasóinkkal is előadásának rövid tartalmát. - A heraldikai szakirodalom régi és új székely címerről tesz említést. Az elsőt úgy határozzák meg, mint kék mezőben medvefőt, szívet és koronát átszúró kardot tartó, könyökben hajlított, jobbra fordult pán|

célos kart. Utóbbi sokkal egyszerűbb, kék mezőben jobbról naparc, balról növekvő holdsarló. Emez néhol megszemélyesített, máshol nem. A régi székely címert láthatjuk a bögözi református templom szentélyének egyik gyámkövén, a székelyderzsi unitárius templomvár szentélyének gyámkövén, a székelydályai református templom szentélyboltozatán festve és a Csíkcsobotfalván épült csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom egyik szárnyas oltárának predelláján, valamint egy 1601-es zászlóábrázoláson is. A csíkcsobotfalvi és székelydályai régi székely címerben, valamint a gyalogsági zászlón megjelenik a csillag és a holdsarló mint mellék címerkép. Ez már átmenetet jelent a székely szimbólumok között. Holdsarlót és csillagot ábrázoló címert találunk a Göröcsfalván épült csíkrákosi plébániatemplomban és a csíkszentmihályi római katolikus templomban is. Az elsőben egy zárókövön, a másikban gyámkövön, valamint csonkított formában a sepsiszentgyörgyi vártemplom szentélyének egyik gyámkövén (itt csupán a holdsarló maradt meg). A nap és a hold fokozatosan épült be a hivatalos címerekbe a fejedelemség korában. 1580-tól Báthori Kristóf vajdával kezdődően a fejedelmek családi címerük mellett az erdélyi rendek jelképeit is beiktatták címereikbe. Ezek megjelentek címeres pecsétjeiken, pénzérméiken. „A székelységnek légyen egy fél hold és nap”

A „székely nemzet pecsétjéről” Barcsay Ákos fejedelemsége idején, az 1659. május 24–június 15e között Szászsebesen tartott országgyűlésen határoztak. A III. cikkely rendelkezik a pecsétekről: „bizonyos négy pecsétek metszessenek az országnak négy nagyobb rendei sze-

rént, az erdélyi vármegyéké, a másik, a székelységé a harmadik, a szász natióé, a negyedik az Erdélyhez incorporáltatott Magyarország részéjé. (…) A pecsétek ilyenek legyenek: az erdélyi vármegyéknek a pecsétre metszett insigniájok légyen egy fél sas, környül való írása: Sigillum comitatuum Transylvaniae. A székelységnek légyen egy fél hold és nap, környülvaló irása: Sigillum nationis Siculicae. A szászságé légyen hét kolcsos város, környül való irása: Sigillum nationis Saxonicae. A Magyarország Erdélyhez incorporáltatott részéjé légyen négy folyóviz s a kettős kereszt, környűlvaló irása: Sigillum partium Hungariae Transylvaniae annexarum. (Magyarország Erdélyhez csatolt részeinek pecsétje). Hivatalosan ekkor törvényesítették a székely rendi nemzet jelképeit: a napot és a holdsarlót. A napot és holdat mint székely jelképpárost tartalmazó Erdély címert szerkesztették be az osztrák– magyar kiegyezés utáni Magyar Királyság 1874-es, 1896-os és 1915-ös címerébe. Ugyanúgy az első világháborút követően megnagyobbodott Románia 1921-ben törvényesített, Keöpeczi Sebestyén József által alkotott címerébe, negyedik mezőként. A királyságra utaló jegyektől megfosztva, 1992-ben ezt a címert fogadta el a törvényhozás Románia jelképeként. Ezáltal, közvetve bár, de Románia mai címere székely jelképeket is tartalmaz. A székely zászlót az állandósult használat hitelesítette

A romániai magyar közösség autonómiaharcát zászlajára tűző Székely Nemzeti Tanács 2004. január 17-én, Sepsiszentgyörgyön tartott közgyűlésén határozott saját jelképeiről: címerről, zászlóról. A címer kék pajzsban két sarkán álló nyolcágú arany csillag és növekvő ezüst holdsarló látható. A zászló aranysávval

Fotó: .Stoyan Antonov

A székely közösség címerének alakulása annak megjelenésétől addig, amíg a legnagyobb romániai nemzeti kisebbségi közösség, a magyarság autonómiaharcának jelképévé vált címmel tartott gazdagon illusztrált előadást a skóciai Glasgowban rendezett 32. Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson dr. Szekeres Attila István. marosvásárhelyi származású, Sepsiszentgyörgyön élő heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke augusztus 11-én.

Névjegy: Szekeres Attila István heraldikus, a történelemtudomány doktora, szerkesztő. 1965. augusztus 18-án született Marosvásárhelyen. 1983-ban érettségizett a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban, majd 1989-ben elvégezte a Kolozsvári Műegyetem gépészmérnöki szakát. 1995-ben a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumot végezte, 2002-ben közigazgatásból diplomázott a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Kihelyezett Tagozatán. 2008-ban Kolozsváron elvégezte a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát, címertanból államvizsgázott, 2013-ban címertanból doktorált a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Történelemtudományi Intézetében. 2003-tól címertervező, 2005-től hites címergrafikus. Hitvallása: a múltat átmenteni a jövő címereibe. Közel 100 közigazgatási címert és zászlót tervezett, adományként címert tervezett egyházközségeknek, egyházmegyéknek. Kitüntetései: Méray-díj (2000), Oltyán László-díj (2007), a romániai Kulturális Érdemrend Lovagkeresztje (2011), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2014). Kutatási területe: Erdély, különösképpen Székelyföld címertana. A Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszusokat kétévente szervezik meg, mindig máshol, főleg nyugati, gazdag címertani hagyományokkal rendelkező országokban. A kongresszusokra a szakma jeles, nemzetközi szinten elismert képviselőinek előadásait sorolják be. A sorba igen nehéz bekerülni, így óriási megtiszteltetésnek számít a marosvásárhelyi származású heraldikus előadásának meghívása.

vízszintesen vágott fektetett kék téglalap, melynek felső sávjában az árboc felől, a heraldikai jobb oldalon egy két sarkán álló nyolcágú arany csillag és egy növekvő ezüst holdsarló látható. A címert a székely közösség címeréből ihletődve, a zászlót 17. század eleji székely hadizászlók mintájára tervezte Kónya Ádám művelődéstörténész. Ezeket a szimbólumokat a 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen tartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld jelképeivé nyilvánította. A címert kevésbé, ám a zászlót gyakran használják. A román hatalom üldözi a székely jelképeket, a székely zászló kitűzéséért bírságokat rónak ki az állam hivatalnokai, ezért a Székelyföldön, de egész Erdélyben is a többségében magyar-

lakta vidékeken egyre szaporodnak a székely zászlók, ünnepeinken, történelmi megemlékezéseinken és főleg tiltakozó megmozdulásainkon egye gyakrabban lehet zászlóerdőt látni. A székely zászlót az állandósult használat hitelesítette, a jelkép a romániai magyarság autonómiatörekvésének szimbólumává vált – hangzott el a rangos találkozón. „A legrangosabb címertani rendezvényen, a Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson tartottam előadást a székely jelképekről Glasgowban. Ez nem verseny, de első ízben ide eljutni, valami olyan érzés, mint amikor egy sportoló kijut az olimpiára. Legalábbis én ezt éreztem” – zárta gondolatait Szekeres Attila István. Nemes Gyula


\ 6. \

Egy XIII. századi vár maradványai

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

A Fehér megyei Borberek a Maros jobb partján, Alvinccel szemközt, Gyulafehérvártól tizennégy kilométerre délnyugatra található. A település neve a német Burgbergből való. Először egy 1421-es másolatban fennmaradt, 1248-ből származó oklevélben említik, Burgberg néven. A „várhegy” jelentésű név Zebernik várára utal. 1320-ban Burperg, 1421-ben már Borberek, 1508-ban Burchbereck, 1733-ban Vurper, majd 1750-ben Verper. A falutól másfél kilométerre északnyugatra állnak Zebernik, más nevén Zebernyik várának romjai – ezen a héten erről írunk… Amit Borberekről tudni kell

Szász hospes lakossággal települt, akik 1248-ban az alvinciakkal együtt megkapták a Nagyszeben vidékén élők szabadságait Lőrinc erdélyi vajdától. 1430-ban Alvinccal együtt, „kettős városként” ugyan szabad királyi városi rangot kapott, de a későbbiekben oppidumként említették. 1488ban kilencvenkilenc hospes családfő lakta. 1510-ben a szászokon kívül magyarok és délszlávok is éltek benne, volt Magyar és Szász utcája – utóbbi 1658-ban is. Szapolyai János 1526-ban Radu de la Afumați havaselvi vajdának adományozta. A település sokat szenvedett

a Szapolyai és Ferdinánd közötti harcokban. A század második felében szász lakói valószínűleg elhagyták, magyar lakossága a református vallás mellett állapodott meg. A XVII. században a mezővárosba sok nemes költözött. 1658-ban a tatárok kirabolták. A Wikipedia említése szerint a XVIII. században magyarok és románok lakták. Református egyháza 1766ban hetvennyolc férfit és hetvenhét asszonyt számlált. 1784-ben a zavargásoknak harmincnyolc helyi károsultja volt. 1848-ban a borbereki magyarok Alvincra menekültek. Az 1880-as években Alvinchoz csatolták, és csak 1945 után vált ismét külön településsé.

A református templomrom

Borbereknek már 1317-ben volt temploma és egy 1492. évi oklevélből azt is tudjuk, hogy Szent Leonárd volt a templom védőszentje. Középkori magyar-szász lakói a reformáció idején a protestantizmus helvét ágát követték. A reformátusok 1590. körül alakítják ki egyházközségüket, nagy valószínűség szerint az alvinci vallásváltoztatások hatására. Később a szászok elmagyarosodtak. Ezt a folyamatot az is jelezte, hogy 1510-ben ellentétek léteztek a szászok, németek, magyarok és szlávok között. A Dél-Erdély közlése szerint a XII. századi, a gótikus kor első erdélyi alkotásai közé tartozó temploma ma a Maros árterületén elhagyottan roskadozik. Szentélye szentélynégyszöggel csatlakozik a keresztboltozatos hajóhoz. Hajójának gótikus ablakai mindkét oldalon keskeny réssel nyílnak, mérmű nélküli trifóliumokkal. Belterületét az ablakok magasságáig feltöltötte iszappal és homokkal a Maros többször kiöntött árja. A XVI-XVII. században bővítették a templomot. Egykor erős várfal vette körül, de ebből ma már három méter várfal az iszap alatt van, a XX. század első felében csak másfél méter látszott ki belőle. Védműveinek nyomai ma alig kivehetőek. A kapubástyának kapuívezete is csak fél magasságra emelkedik ki a hordalékból. Tornya későbbi toldás. Kis harangja kisbetűs felirata mellett csonkán, 1475-re kiegészíthető dátum volt. Ez a harang Vajasdra került, majd onnan valamelyik Hunyad megyei református közösség kapta meg. Az Istenháza 1658-ban megszenvedte a tatárok ostromát. 1964-ben Borberek temploma használaton kívülivé lett. | Központ hetilap | 2016 / 33. | augusztus 18 – 24. |

1701. február 26-án itt halt meg Alvinczi Péter nádori bíró.

A vár a rómaiak által emelt castrum alapjaira épült

Zebernik várának maradványai a falu melletti Várhegyen találhatók. Az alvinci és borbereki szászok építették a XIII. században, parasztvárként – vagyis háborús időkben ide menekült a két település lakossága. Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú vár egy itteni földvár-, majd a rómaiak által emelt castrum alapjaira épült. Délkeleti sarkában egy ciszterna, míg a keskenyebb, északi végében a vár kaputornyának és bejáratának a nyomai láthatók. Kevés falmaradványa van a keleti oldalon, a nyugati fal mellett pedig kisebb-nagyobb, ismeretlen rendeltetésű helyiségek alapjait tárták fel. A vár keletkezése a tatárjárás utáni évekre tehető!

Az 1966-1967-es években a vár területén végzett ásatások alkalmával V. István király idejéből, vagyis

az 1270-1272-es évekből származó pénzeket találtak, így a vár keletkezése a tatárjárás utáni évekre tehető. A vár 1450-ben leégett. Bethlen Gábor az alvinci habánoknak adományozta, akik megerősítették. A XVII. század második felében a dokumentumok többször Felsővárnak nevezték – az alvinci Martinuzzi-kastélyhoz viszonyítva. 1723-ban még katonaság őrizte. 1728-ban leégett, ezután elhagyták. A vár Kemény Zsigmond Gyulai Pál és Özvegy és leánya című regényében is szerepel.

Zebernik váráról első ízben 1622-ben hallunk,

amikor Bethlen Gábor fejedelem „…az országba idegen országokból nagy költséggel – írja Szalárdi – mindenféle jó mesterembereket… behozott vala… és azokat Alvincen, az Maros fordulatjában, megtelepítvén, azhol az hegyek között igen magas kőszikla tetőn, nagy erős helyen egy puszta várat is adván nekik, azt is idővel megépítették, s alatt is az említett helyen olly igen nagy kiterjedt udvart…, műhelyeket, lakóházakat… építvén…”. Ez időben tehát a vár romos volt, és az új telepesek építették újjá; az alvinciak-

kel együtt közösen bírták, és itt minden jobb családnak legalább egy külön helyisége volt, melyben veszély esetén védelmet találtak. Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy a várnak ágyúja is volt, mert I. Apafi Mihály 1663-ban úgy rendelkezett, hogy a Zebernik vár birtokosai Kapi György két ágyúját, melyeket Déváról vittek oda, adják ki. 1723-ban a várban még darabontokat tartottak. Egy leltár tanúsága és a vár pusztulása

A néhai Bélpataki János borbereki udvarházához tartozó javak 1694. évi leltára szerint: „…az megírt udvarháznak jobb alkalmatossága vagyon az udvarház után való ház is Zebernik várában, melynek szomszédja egyfelől Vas Mihály háza felé, másfelől a sikátor és az Ecsedi Péter uram háza. Melynek felső és alsó házai, avagy pincéi csak sasfákban felrótt, tapaszos boronafalakból valók, azok is már elavultanak, senyvedtenek, sorvadtanak, lyukadoztatnak, kivált az alsó részekben dőlésekre is maghányatlottanak, minek okáért kívül és belől is támaszokkal gyámolíttatni ta-

|

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

Prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár, geológus és régész kiegészítése az összeállításunkhoz:

Ha a Maros torkolatától a forrásvidéke, Marosfő felé haladunk, azaz Szegedtől igyekszünk Székelyföld felé a Maros mentén, akkor egy fantasztikus túrában lesz részünk. Ezen az úton mielőtt a középkori virágzó, szászok által alapított, Borberek és Alvinc ikervárosainak mára megmaradt községeihez elérnénk, a Maros egy csodálatos túlfejlett S alakú kanyarulatához érünk. Itt érdemes megállni és emlékezni a Báthory István erdélyi vajda, Kinizsi Pál temesi ispán vezette magyarok, székely magyarok, erdélyi szászok, délvidéki szerbek, erdélyi és havasalföldi románok hadaira, akik együttes erővel, 1479. október 13-án, elpusztították az Alkenyér település melletti Kenyérmezőn az Erdélybe betörő, ott rablóhadjáratot szervező oszmán hadsereget. Továbbhaladva a Maros mentén a forrásvidék felé a Maros jobb partján érjük el Borberek települést, amelynek határában a Várhegyen található egy hosszan elnyúló középkori vár, Zebernik vára. A vár jelenleg teljesen romos, mindössze néhány falmaradvány látható a felszínen, de a várban még az 1960-as években ásatásokat szerveztek és ciszternát, a vár bejáratának tornyát, bejáratának nyomait és több helyiséget is feltártak. Egyértelműen kiderült, hogy az alvinci és borbereki szászok munkája nyomán kialakított, majd a habánok által a XVII. században felújított és kibővített háborús me-

nedékvár egy római castrum és egy középkori földvárra épült. Az ásatás során V. István Árpád-házi magyar király 1270-1272 között veretett pénzei is előkerültek. Ezek a pénzek azt bizonyítják, hogy a vár kialakításának fő időszaka az Árpádkorban volt, és a tatárjárást követő ország újra építéshez, a tatárok visszatérésére készülő magyar politikai és katonai elit XIII. századi várépítési programjához kapcsolódott a borbereki Zebernik vár kialakítása. V. István királyunk 1239-ben született és 1272-ben hunyt el. IV. Béla királyunk és Laszkarisz Mária királyné nyolc gyermeke közül Ő volt az elsőszülött fiú. 1246 és 1257 között szlavón herceg, majd erdélyi herceg (dux Transsilvanus), 1258 és 1260 között stájer herceg, majd 1260-tól ismét erdélyi herceg, 1262 végén az ifjabb királyi címet (iuinior rex) felvéve a keleti országrész független uralkodója lett. Ezt a címét apja, az egész Kárpát-medencét átfogó Magyar Királyságot a tatárjárás után újraépítő IV. Béla ellenében fegyverrel is megvédte, majd 1270-től az 1272ben bekövetkezett haláláig egész Magyarország (totius Hungariae) királya volt. Több stájerországi, illetve bolgár hadjáratban bizonyította katonai tehetségét és folytatta apja, IV. Béla várépítési programját, a Magyar Királyság belső területeinek és peremének várakkal történő megerősítését és felkészülést a tatárok visszatérésére. Figyelembe véve, hogy V. István

királyunk pénzei kerültek elő a borbereki Zebernik várból, érdemes közelebbről megismerkedni ezekkel a pénzekkel. Tudnunk kell, hogy V. István ebben is folytatta apja, IV. Béla királyunk politikáját, azaz a II. Endre (András) király által a „kamara haszna” címmel kialakított pénzrontást, az évenként bevont és kevesebb ezüstöt tartalmazó pénz kibocsátását megszüntette. Ugyancsak megszűntette IV. Béla és utóda V. István a salzburgi érseknek Friesach karinthiai városban vert pénzeinek, az ún. Friesachi denároknak (frisacenses) használatát, amelyek korábban, II. Endre (András) alatt a Magyar Királyság minden részében, így Erdélyben is elterjedtek voltak. Ugyancsak megszűntette IV. Béla és utóda, V. István a XII. századra és a XIII. század kezdetére jellemző értékingadozását a pénznek, és ennek nyomán igen rendezett, és ellenőrzött pénzverési gyakorlatra következtethetünk uralkodásuk alatt. Ugyanakkor a katolikus egyház által ostorozott, és II. Endre (András) királyunk alatt bevezetett pénzügyi politikát, nevezetesen sóvám és más vámok, bányajövedék, pénzváltás, pénzverés bérbeadását izmaelitáknak (mohamedán vallásúaknak) és hébereknek (zsidó vallásúaknak) nem szüntette meg sem IV. Béla, sem utódja V. István. Ez egyértelműen megfigyelhető V. István királyunk által veretett dénárokon (1. ábra) és obulusokon (2. ábra), ahol a honfoglaló magyarokra jellemző szimbólumok

/ 7. /

mellett bibliai jelképek is megjelennek, valamint a héber ábécé egy- egy betűje. A bemutatott példákon (ábrákon) az = alef betű, amely a pénzverő héber (zsidó) mester nevének kezdőbetűje lehetett. Az ábrák http://www.eremtar.hupont.hu/58/arpadhazi-uralkodok-penzei-iii oldalról származnak.

1. ábra V. István királyunk 12701271 dénárján megfigyelhető az uralkodó koronás feje, valamint két madár között az ‫ = א‬alef betű a héber abc-ből

2. ábra V. István királyunk 12701271 obulusán megfigyelhető az uralkodó koronás feje, valamint két madár között az ‫ = א‬alef betű a héber abc-ből

láltattanak. Nyílik itt az első pincére… párkányos félszer ajtó… Ennek oldalán a kutya, ha igyekszik bebúhatik. Innet kijővén és a felső házakra menvén, azoknak tornácára szolgál egy elsorvadt, deszkázatlan fagrádics, melynek felső grádicsáról szolgál jobb kézre a filegóriára járó, kétlépcsőjű fagrádics…”. Miután a várat a XVIII. században a benne lévő őrség is elhagyta, gondozás hiányában fokozatosan elpusztult. Napjainkban a sűrű bozótban csak itt-ott figyelhetők meg falai, melyek egyes szakaszokon négy méter magasan állnak. Összeállította: Nagy-Bodó Tibor * A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért köszönet Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek. |


\ 8. \

Napozás a terror árnyékában

| HUMOR |

Ama könyörtelen és véres terror-cunami alapján, amely az elmúlt hónapokbanhetekben söpört végig Nyugat-Európán, simán kijelenthetjük: manapság semmivel sem biztonságosabb Párizs belvárosában kávézgatni egy teraszon, mint az isztambuli bazársoron, legalább annyira veszélyes a francia Riviérán sétálgatni, mint Moszul vagy Kabul főutcáján, de egy müncheni kajáldában, egy tetszőleges német vonaton vagy egy normandiai templomban is kvázi akkora rizikónak vagyunk kitéve, mint Irakban vagy Szíriában bárhol. „Látogass el a Szovjetunióba, mielőtt a Szovjetunió látogatna el hozzád” – vicckedtek a régi graffitiben, melyet így adaptálhatnánk a mai európai viszonyokra: „Fölösleges ellátogatnod a KözelKeletre, mert a Közel-Kelet már eljött hozzád”. Csak sajnos ez kevésbé vicces.

Új parkot kapott a marosvásárhelyi Csodálatos Pagony óvoda!

A Csodálatos Pagony óvodába beiratott 90 gyerek meglepetésekben részesült! A régi park új arculatot kapott! A régi padokat újakra cserélték, a hintákat pedig megjavították. Mi több, a park gumiszőnyeggel is rendelkezik. A bútorzatot, főként a tornyocskát felújították, a kerítést lefestették, a homokozót pedig teljesen kicserélték. Jövő héten befejezik a a munkálatokat a Harmónia és Gyümölcstermesztők utcákban lévő parkok esetében is. A következő napokban a Bánát utca 27-33. szám alatti parkot, a Bánát utca 13-25. szám alatti, kutyasétáltatásra alkalmas parkot, illetve a Vrancea sétányon lévő parkot is befejezik. A polgármesteri hivatal sajtóirodája


Figyelemreméltó az is, hogy nemcsak a terrorcselekmények volumene növekszik, illetve rövidül le egyre inkább a közöttük eltelt idő, hanem az elkövetési módozatok is egyre változatosabbak: bomba, gépkarabély, teherautó, balta, bozótvágó kés (az iszlám világban igen kedvelt és elterjedt kivégzési eszköz) satöbbi. Hogy miért van ez így, arra részben választ adhat az alábbi, az interneten több nyelven keringő dzsihadista felhívás: „Ha van lehetőséged végezni egy hitetlen amerikaival, európaival – különösen egy rosszindulatú, mocskos franciával –, ausztrállal vagy kanadaival, vagy bármilyen más hitetlennel azok közül, akik háborút viselnek az Iszlám Állam ellen, akkor hagyatkozz Allahra, és öld meg, amilyen úton-módon csak lehet. Ne kérd mások tanácsát vagy véleményét. (...) Ha nincs bombád vagy golyód, akkor zúzd be a fejét egy kővel, mészárold le egy késsel, gázold el, hajítsd le egy magas helyről, fojtsd meg vagy mérgezd meg. (...) És ha ezekre sem vagy képes, akkor köpd arcon!” Nos, ha sorba vesszük e kedves éceszeket, láthatjuk, hogy kővelzúzáson, lehajításon és megmérgezésen kívül nagyjából mindenből kaptunk már ízelítőt. Még köpködésből is: egy németországi nudista strand látogatóit zaklatta egy csoportnyi szakállas muszlim férfi néhány nappal ezelőtt.

A nőket durva, obszcén szavakkal illették (például lekurvázták) és fenyegették, voltak, akiket le is köpdöstek, „Allah akbart” kiáltozva közben. A német rendőrség szerint az elkövetőknek „nincs iszlamista hátterük”. Naná, ez egy új buddhista szórakozás a szerzetesek körében, hogy muzulmánnak öltözve strandolókat molesztálnak! Vélhetően mások is rettenetesen utálják azt a marhaságot, amikor egy-egy dzsihadista vérengzés után a politikusok vagy az utcaemberek azt nyilatkozzák/mondják, hogy „nem félünk!”. Egyrészt, mert ez rohadtul nem érdekli a csávókat, és nem fogja eltántorítani őket további terrortámadások végrehajtásától, másrészt: nem egy túrót! Dehogynem félünk! Nagyon is félünk, és normális is, hogy féljünk. De annyira azért mégse, hogy ne tudnánk humorosan megközelíteni a témát, két félés között, mert ha a humorérzékünket is elveszítjük, akkor tényleg máris győztek a mocsadékok. Tehát akkor lássuk: Milyen nyaralási élethelyzetekben menekülj, amerre látsz?

☻ Ha a tengerből egy motoros csónak közelít a part felé indokolatlan sebességgel, benne búvároknak kinéző, fekete ruhás és álarcos pacákokkal, de a hátukon nem oxigénpalack van

☻ Ha a hajókirándulás előtt észreveszed, hogy az egyik útitársad nem narancssárga mentőmellényt visel, hanem egy dudoros feketét ☻ Ha bárhonnan – hangosbeszélőből, rendesbeszélőből vagy akár egy kagyló szájából is – azt hallod, hogy „álláhákbár” ☻ Ha a szállodaszobád ajtaján Kalasnyikovval kopognak ☻ Ha a roomservice-es recepciós véletlenül megkérdi a telefonban rendelésfelvétel közben, hogy nem akarsz-e áttérni az iszlámra ☻ Ha a reptéren két szakállas utasnak fekete kesztyű van az egyik kezén, júliusban ☻ Ha a melletted napozó csávó hirtelen felpattan, és magára vesz öt úszógumit, ráadásul mindenféle drótok meg kábelek kandikálnak ki belőlük ☻ Ha egy melléd dobott strandlabda elkezd ketyegni, és megjelenik rajta egy viszszaszámoló kijelző ☻ Ha a főttkukorica-árus kosarába pillantva észreveszed, hogy a gőzölgő kukoricacsövek mellé néhány kukoricagránát is be van suvasztva ☻ És végül: amikor a román tengerparton valaki egy szemeteskuka felé veszi az irányt a kiürült kóláspalackkal – mert biztos lehetsz benne, hogy egy iszlamista terrorista, aki a kukába rejtett gépfegyveréért indul! Molnár Tibor |

Csak egy év

| FIGYELŐ |

/ 9. /

Kemény

Nem máshol, bizony nem, egyenesen a Magyar Narancsban nyilatkozza Simon Róbert orientalista, hogy az iszlám és a demokrácia nem egyeztethető össze egymással.

Nem, mert, szemben a kereszténységgel, „az iszlám maga hozta létre a társadalmát. Egy igen laza és langyos politeizmussal szemben föllépve képes volt arra, hogy a medinai korszakban Mohamed próféta munkássága révén a lét minden mozzanatát átható társadalomintegráló mezőt (…) hozzon létre”. Simon Róbert szerint „a liberalizmus, a demokrácia és a szocializmus összefüggő és koherens rendszerekként szintén alapvető iszlám jellegzetességeket zárnak ki. Egy ponton túl egy parlament vagy egy pártrendszer felülírhatja a vallásjog törvényeit vagy a családon belüli kapcsolatokat és dinamikákat, egy csomó olyan dolgot, ami másfél ezer évig magától értetődő volt – például a nő és férfi közötti különbségeket vagy a munkamegosztás egyoldalúságát. Az iszlám nagyon szigorúan meghatározott létforma, amelynek velejárója például a nagy család, hiszen muszlim egyénileg nincsen. Ráadásul kíméletlenül összefonódik benne a vallás a társadalommal és a közösséggel. Itt az egyes ember valóban a közössége által létezik, és a közösséget az iszlám határozza meg. Az iszlám bárminemű feladása tehát egyfajta társadalmi, közösségi öngyilkosságot jelentene. Nem kell ad absurdum menni, hogy az ember azt mondhassa: ki van zárva, hogy a kettő, vagyis az iszlám és a demokrácia együtt működhessen. A demokráciát követelő arab tavasz is egy év alatt a végére ért”. Mondom még egyszer, ezek a Magyar Narancsban megjelent interjúból való idézetek, ha ez egy évvel ezelőtt jelenik meg a mi lapunk hasábjain, mást sem hallgattunk volna, mint a kirekesztés, a gyűlöletkeltés, a xenofóbia és a fasizmus vádját. Csak hát, eltelt az az egy év… Eltelt egy év, és már ezt is olvashatjuk: „Gyakorlatilag szabadon garázdálkodhatnak a migránsok Németországban – legalábbis ez

|

Simon Róbert orientalista derül ki egy amerikai hírportál által közölt cikkből. A Zerohedge.com idézi Heiko Maas német igazságügyi minisztert, aki elismerte, hogy a migránsok által elkövetett nemi erőszakoknak csupán tíz százaléka esetében kerül sor feljelentésre, és ezen esetekben is csak mintegy nyolc százalékban születnek elmarasztaló ítéletek. Maas szavait megerősítette a szövetségi bűnügyi rendőrség vezetője is. André Schulz elképesztő adatot közölt, jelesül, hogy a 2014ben elkövetett ilyen bűncselekmények 90 százaléka még a hivatalos statisztikákba sem kerül be. A cikk szerzője arra is kitért, hogy még a Die Welt hasábjain is megjelentek olyan hírek, hogy több tartományban – a cikk konkrétan Hessent nevezi meg – felülről utasítják a hatóságokat, hogy hallgassák el azokat a súlyos, erőszakos és főleg szexuális indíttatású bűncselekményeket, amelyek esetén nyilvánvaló, hogy az elkövetők a migránsok közé tartoznak.” Bármennyire is vérlázító és felháborító mindez, örüljünk neki, hogy legalább olvashatunk róla. Olvashatunk, mert bár a német sajtót éppen úgy utasítják, mint a hesseni hatóságokat, de eltelt egy év… Eltelt egy év, és immáron vége a Wilkommenskulturnak. Vége az elmebajnak, már a német sajtóban is: „Ősszel zárul az a projekt, amely során olyan kérdésekre kereste a választ a Hamburg Media School, hogyan ábrázolta a német sajtó

a Wilkommenskulturt, hová helyezte a hangsúlyokat, milyen nézőpontot támogatott a menekültválsággal kapcsolatban. (…) A cikkek 82 százalékában pozitív konnotációban jelent meg a menekülttéma, 12 százalék volt tiszta tudósítás, és hat százalék láttatta problémaként a helyzetet. Tehát a média országszerte magáévá tette Angela Merkel mottóját: »Megcsináljuk!« Kérdés, hogy vajon a sajtó megfelelt-e a kritikus megfigyelői szerepének, amellett, hogy a pozitív hozzáállás az emberek hozzáállására is pozitívan hatott. A meghatározó médiumok csaknem kétharmada szinte figyelmen kívül hagyta, hogy a menekültek nagy számban való átvétele és a nyitott határok politikája új problémák elé állítja a társadalmat. (…) 2015 végére a média lemaradt attól, ahogy a népesség érzékelte a helyzetet, s ezzel elvesztette hitelességét. A Willkommenskultur konszenzusfogalmából véleménykülönbséget jelentő fogalom lett – számolt be a kutatás alapján a Wlkfaz.net.” Bizony ám! Eltelt egy év, és a német sajtó végképp elszakadt olvasóinak világlátásától, érzelmeitől, végképp elszakadt a valóságtól. „Véleménykülönbség” lett a német sajtó, de Merkel még mondogatja, hogy „wir schaffen das”, és ezt fogja mondogatni akkor is, amikor egy ápolt kert mélyén lévő elegáns kastély lakója lesz, ahol rács van az ablakon és az ágyon is…

Tizenötéves koromig semmi rockot nem hallgattam. Kissé le is néztem, amikor osztálytársaim „együttesekről” beszélgettek. Annyira nem voltam képben, hogy amikor Kiss Klári nevű osztálytársnőm ráírta filccel a padra, hogy Kiss, csak lestem! Én se pingálom ki sehová, hogy Pozsonyi. A gimnáziumban bekerültem egy körbe. Négy-öt főből állt, rockerek voltak, s a szünetben a táblára krikszkraksz jeleket rajzoltak krétával. Meg is jegyeztem, hogy ez marhaság. Sanyi barátom – ki később a Total Metal zenekarban „Lidérc” művésznéven ügyködött velem, s próbált úgy tenni, mintha basszusozna – okítólag szólt, hogy ha tudni akarom, hogy mi a „zene”, este kapcsoljam be a rádiót. Bekapcsoltam, végigunatkoztam a bevezetőt, majd felcsendült valami. Nos, a Judas Priest tíz perc alatt behozatta velem azt, amit az „Egymillió fontos hangjegy” című tévéműsornak és a Pajtás újságnak nem sikerült. „Ilyen nincs!” Ezt éreztem, s iszonyú sebességgel hoztam be a „lemaradást”. Megjegyzem, könnyű dolgom volt. Ez még az a korszak, amikor öt lemezzel már mindentudó voltál. Iron Maiden: Killers, Motörhead: No sleep thil hammersmith, Judas Priest: British Steel, Saxon: Strong arm of the law. Ha ez megvolt, megvolt minden. Aztán egy nap a Kárpáti Laci – aki eggyel felettünk járt – megjelent egy lemezzel a szünetben. Ránk nézett, s így szólt: Ez kemény! Az Accept zenekartól a Restless and wild volt. Fogtuk a fejünket: Ilyen nincs! De a Laci nem hagyott pihenőt. Következő héten új lemezzel állított be. Ránk nézett, s így szólt: Ez nagyon kemény! Nem hittünk neki. „Ugyan, hogy lehetne valami keményebb, mint az Accept?” Aztán beláttuk. A Venom keményebb volt. Az események felgyorsultak. Kárpáti Laci sorra hozta a lemezeket, megállt előttünk, s így szólt: Ez még keményebb, mint a múltkori! Ez még nem a mai herélt korszak volt. Szenvedni kellett azért, ami fontos. Cipeltük a magnókat, dugdostuk a zsinórt. Káromkodtunk, ha az Agfa C-90-es kazettát megette a deck. A maiak nem is tudják, miről maradtak le. Pozsonyi Ádám Eltelt egy év, s míg a német sajtó maga a „véle ménykülönbség” a nyilvánosság és a közvélemény között, addig – miképpen ez Abdessamad Belhaj és Speidl Bianka tanulmányából kiderül – a beteg és frusztrált iszlám világból érkező migránsok számára „a női test a meghódítandó területet szimbolizálja, az erőszaktevő pedig a hódító szerepében tetszeleg. A Nyugat vágyott gyümölcsei közül ez a legkönnyebben elérhető és megszerezhető.” Ugyanis „a muszlim férfi számára tehát kétféle nő létezik: a konvenciókat követő anyatípus és a lázadó prostituált. A nyugati nők – amennyiben nem térnek át az iszlámra, amivel »bűnös múltjuk« eltöröltetik, és tiszta lappal indulhatnak – az utóbbi kategóriába tartoznak. Ezt a vallási-kulturális sztereo-típiát tovább erő-

sítik azok a képek, amelyeket a nyugati kultúra termékei és közvetítői festenek a nyugati nőkről. Az európai nő az áhított és megvetett pogány Nyugat megtestesítője: tisztátalan, de kívánatos, egyszer használatos élvezeti cikk. Az erőszakot tehát a megszerzés és leigázás vágya hajtja”. „Wir schaffen das!” – mondják a migránsok is, csak másra gondolnak… Eltelt el egy év, és több ezer migráns beperli Németországot, mert túl lassúnak ítéli a menedékkérelmek elbírálását. Eltelt egy év, és talán már az elmebetegek is látják, hogy a pofátlanságnak tényleg nincs határa… És a gyilkosságokról, egyéb bűncselekményekről és a terrorról még nem is beszéltünk. És még csak egy év telt el… Bayer Zsolt


Puskás lábainál hever Erdély \ 10. \

| S PO RT |

Puskás, a leghíresebb magyar címmel nyílt kiállítás Kolozsváron annak az épületnek a földszintjén, amelynek belső udvara augusztus 21-ig a Rio de Janeiro-i ötkarikás játékok zárónapjáig magyar olimpiai udvarként, azaz a közös szurkolás helyszíneként működik, tekintettel arra, hogy a 7. Kolozsvári Magyar Napok egybeesnek a riói olimpiai játékokkal. A kiállításon – amelyen jelen volt a Központ is – minden idők legjobb magyar labdarúgója, Puskás Ferenc mérhetetlenül gazdag pályafutásának tárgyi emlékeit láthatják a kíváncsiskodók, melyeket az örökösök jóvoltából a felcsúti Puskás Akadémián működő tudományos központ és múzeum, a Puskás Intézet kezel. A gyűjtemény különleges, mert részben Spanyolországból hazahozott darabjait most először láthatja az erdélyi közönség.

Miből áll a tárlat? A kiállításnak berendezett szentély hét külön tárolóból áll, amelyben üveg mögött vannak kiállítva az ereklyék, háromnyelvű felirat kíséretében: Puskás labdarúgói karrierjéről a magyar bajnokságban, a Kispestnél töltött 17 évéről; az 1952-es helsinki olimpián bearanyozódó csapatról; az 1953-as, angolok elleni 6:3-ról, illetve magyar, angliai és nemzetközi sajtóvisszhangjáról; az 1954-es vébédöntőről; az 1956-os emigrációja utáni Real Madridos karrierjéről (hat bajnoki, három BEK-győzelem, többszörös gólkirály); 25 évnyi edzősködéséről és a hazatéréséről Magyarországra. Miket láthatnak a látogatók? Érmek, kupák, serlegek,

újságcikkek garmadája mellett, fotók, mezek, gólvágó és edzőcipők teszik kézzelfoghatóvá a legendát. Ezekből kész Puskás-szentélyt rendezett be a Szentegyház utca (Iuliu Maniu) 4. szám alatt a Puskás Intézet és a Kincses Kolozsvár Egyesület. Sok más egyéb érdekesség mellett látható Puskás Ferenc olimpiai aranyérme, világbajnoki ezüstérme, a Real Madriddal nyert BEK-serlegek, a klubikon gólkirályi trófeáinak kicsinyített változata, az első Világkupa-serleg Puskásnak készített példánya. Szinte lehetetlen felsorolni valamennyi ereklyét, az említetteken kívül kiállították többek között azt a Puskásdíjat, amelyet 2009 óta az Aranylabda-gálán az idény legszebb gólját szerző labdarúgónak ad a világszövetség (FIFA). Pontosabban azt a példányát, amelyet Joseph Blatter korábbi FIFA-elnök adományozott Puskás egy éve elhunyt özvegyének.

Megcsodálható a helsinki olimpia aranyérme és a világbajnoki ezüstérem is Szintén megcsodálhatjuk a valaha élt legjobb magyar labdarúgó Budapesti Honvédhoz és az Aranycsapathoz köthető különböző emléktárgyait, így például látható az az angol csapatkapitányi zászló, amelyet Billy Wright

Mi a hasonlóság Puskás és Bölöni között? Puskás a Real Madriddal az öt spanyol bajnoki cím, négy gólkirályi cím mellett még egy Világkupát (Interkontinentális Kupa 1960) és három Európa Kupát (később a Bajnokcsapatok Európa Kupájának, jelenleg pedig UEFA Bajnokok Ligájának nevezik) is nyert. Bajnokcsapatok Európa Kupáját magyar labdarúgóként rajta kívül csak Bölöni László nyert 1986ban a Bukaresti Steaua együttesével, igaz: e sikert egyikük sem magyar állampolgárként érte el, hiszen Puskás akkor már spanyol állampolgár volt, míg Bölöni román állampolgárként lett BEK-győztes. | Központ hetilap | 2016 / 33. | augusztus 18 – 24. |

nyújtott át Puskásnak a legendás 7:1-es magyar győzelemkor. A rengeteg felülbecsülhetetlen értékű emléktárgy között felbukkan az 1952-es helsinki olimpia aranyérme is, de a viszonylag kisméretű 1954-es világbajnoki ezüstérem is. A kiállított futballereklyék között találjuk a Bernabéu-stadion ezüstből készült miniatűr makettjét, amelyet a Száguldó Őrnagy a 75. születésnapjára kapott.

Az egyik legtöbbetmondó relikvia a Real Madrid-meze Puskás életének minden szakaszából a legszebb és legértékesebb ereklyék is megtalálhatóak ezen a kiállításon, így az Aranycsapatban játszott találkozókhoz kötődő tárgyak, de emellett rengeteg külföldi újságcikk is szerepel a tárlatban, melyek közül a legtöbb az 1954-es VB-döntő után jelent meg, amelyen Magyarország ezüstérmet szerzett. Az egyik leglenyűgözőbb relikvia Puskás Ferenc idegenbeli Real Madrid-meze, amelyet a Real Madrid Alapítvány egy évre adott kölcsön a Puskás Intézetnek. Szemben a ma látott idegenbeli lila dresszel, akkoriban a Real kékben játszott, és hogy azt a madridiak ,,Panchója” nem csupán egyszer viselte, arról a 10-es mez hátán látható többszöri varrás tanúskodik. „Akkoriban még nem egymérkőzéses mezeket készítettek” – jegyezte meg a tárlat megnyitóján Szöllősi György, Puskás Ferenc életrajzírója, az Four Four Two főszerkesztője, aki az olimpiai udvar múlt pénteki megnyitóján Boros Miklós kolozsvári sportújságíróval beszélgetett a legendás futballista életéről.

A Puskás-kiállítás volt már Madridban, Athénban és Manchesterben is A kiállított nagyszabású gyűjtemény a felcsúti Puskás Intézet jóvoltából érkezett Kolozsvárra. Mindez Bodnár György amerikai-magyar üzletembernek köszönhető, aki egy londoni aukción a kikiáltási ár és a becsült érték többszörösét kínálva, egyben vásárolta meg a felbecsülhetetlen értékű kollekció ezen részét. A Puskás-relikviák nagy része 2011-ben került haza Madridból 20 nagy vasládában és egyéb dobozokban. A kolozsvári Puskás-kiállítás megnyitóján Mravik Gusztáv, a Puskás Intézet vezetője elmondta, a kiállítást először három éve Madridban mutatták be, a királyi gárda által szervezett Puskás-hetek alkalmával, ahol több mint 50 ezer látogatója volt, majd Görögországba, Athénba vitték el. A legnagyobb látogatottságot azonban az angliai Manchesterben érték el, ahol a futballmúzeumban fél év alatt 300 ezren tekintették meg a relikviákat, sőt meg kellett hosszabbítani a kiállítást az óriási érdeklődés miatt. „Ez a leggazdagabb anyag, amely Puskás-kiállításként valaha megjelent" – értékelte Mravik. A tárlatnyitón levetítették a Puskás Hungary filmet is Puskás Ferenc: Száműzetésben a Real Madridnál címmel tartottak előadást a Magyar Olimpiai Udvarban szervezett előadás megnyitóján, ahol Szöllősi György, Puskás Ferenc életrajzírója, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Four Four Two futballmagazin főszerkesztője arról beszélt, hogy Puskás Fe-

renc miért kényszerült hazája elhagyására, és hogyan került a világ akkori legjobb alakulatához, a Real Madridhoz, melynek idővel gólzsákja lett. Aztán levetítették a 2009ben rendezett, a 800 órás nyersanyagból összevágott Puskás Hungary című dokumentumfilmet a labdarúgás történetének egyik legnagyobb egyéniségéről, aki játékosként a magyar válogatott, a legendás Aranycsapat kapitányaként, majd az emigrációban a világhírű Real Madrid 10-eseként is a világ egyik legjobbjaként, éveken át kápráztatta el a világot.

Boros Miklós véleménye a Puskás-tárlatról A szervezők a második hétre vártak nagyobb látogatottságot, hiszen a Magyar Napok kezdésével beindul az a turizmus, ami a napokat illeti, de egyértelmű, hogy eddig a leglátogatottabb nap a vasárnap volt. Találkoztam labdarúgókkal, sportszerető és átlagos sportismeretekkel rendelkező emberekkel, sporthoz értő személyekkel, akár egyszerű emberekkel is, akiknek ismert a Puskás név. Itt volt Miriuţa László, a CFR edzője, Sandu Matei, a CFR sportigazgatója is, de voltak török állampolgárok is, akik meglátogatták az ereklyéket. A tavaly volt egy Albert Flórián-kiállítás Kolozsváron, amelyet a Ferencváros Alapítvány hozott el – ami mindenképpen megágyazott ennek a Puskáskiállításnak –, jövőre pedig egy teljes Aranycsapat tárlatot terveznek a szervezők a Puskás Intézettel közösen a Magyar Napokra. A Puskás-kiállítás augusztus 21-ig 9-20 óra között látogató. Czimbalmos Ferenc Attila |

| S PO RT |

/ 11. /

Trandafir Norbert a 14. helyen végzett, Szőcs Bernadette is remekül szerepelt

Kiválóan szerepelt a 28 éves marosvásárhelyi Trandafir Norbert úszó a riói ötkarikás játékokon – habár nem jutott be az 50 méteres gyorsúszás döntőjébe –, de a világsztárokkal teletűzdelt úszóbajnokok közt a 14. helyen végzett. A versenyszám elődöntőjében majdnem megdöntötte egyéni – és egyben az országos – csúcsát, hiszen egy századmásodperccel maradt le a barcelonai világbajnokságon elért 21.98as időtől. A mostani 21.99-es teljesítménye a 14. helyre volt elég, így lemaradt a döntőről, de ezzel viszont javított az előfutamon elért eredményén, amikor 22.10 másodperces idővel ért célba. Norbertnek ez volt az utolsó versenyszáma, ugyanis korábban a román válogatott 4x100 méteres váltójával szintén a 14. helyen végzett, sőt érdekességként említhető meg, hogy ő volt a leggyorsabb a csapatából. A vásárhelyi, de Bákóban versenyző sportolónak (edzője Ovidiu Galeru) ez volt a harmadik olimpiája. A 2012-es londoni ötkarikás játékokon az 50 méteres gyorsúszásban ugyancsak bejutott az elődöntőben, akkor a 16. helyen végzett 22.30-as idővel (a 100 mé-

teres gyorsúszóknál nem került be a legjobb 16 közé – 17. lett). 2008-ban, a pekingi olimpián viszont sem a 100 méteres, sem az 50 méteres versenyszámban nem kvalifikálta magát az elődöntőbe. Nem jutott be a legjobb nyolc együttes közé a román női asztalitenisz-válogatott a csapatversenyben. A román válogatottnak tagja volt a marosvásárhelyi Szőcs Bernadett is. Először Dél-Korea válogatottjával csaptak össze a romániai lányok a múlt pénteken. A román küldöttség tagja volt az a trió, amely a tavaly a szentpétervári Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett csapatversenyben: az Európa-bajnok Elizabeta Samara – aki egyéniben nyert Eb-t –, Daniela Monteiro-Dodean és Szőcs Bernadett. Ezúttal egyéniben csak Samara és Monteiro-Dodean küzdhetett, de a nyolcaddöntőben megállították őket – Samarát a későbbi olimpiai bajnok, kí-

nai Nind Ding ejtette ki. Rosszul kezdődött a román alakulat számára a csapatverseny, a dél-koreaiak legerősebbje, Jihee Jeon simán verte Samarát, de Monteiro-Dodean egyenlített. Aztán a páros meccs következett, melynél már Szőcs Bernadette is lehetőséget

kapott. A 21 éves vásárhelyi lány Monteiro Dodeannal az oldalán játszott, de egy négyszettes találkozón maradtak alul ellenfelükkel szemben. Ezután Elizabeta Samara javított hibáján, és ellenfelét sikerült legyőznie, így ismét egyenlített. Szőcs következhetett, aki

a mindent eldöntő összecsapást Suh Hyowonnal játszotta. Ádáz csatában, öt játszmában nyert a dél-koreai, de Szőcs Bernadette veresége ellenére kiválóan játszott, így a román válogatott játékosainak búcsúzniuk kellett a nyolcaddöntőben. (C.F.A.)

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Nézd, Janó, akár az olimpiai aranyérem! Harcolni kell érte, aztán egész életedben a nyakadon lóg.

|


Meghökkentőemberek nyomában

\ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

Eskil Ronningsbakken

Rövid volt az éjszaka? Ingerlékenynek és kimerültnek érzi magát? Semmi oka panaszra, gondoljon csak arra, hogy lehetne rosszabb is. Egy férfi például negyvenhárom éve nem alszik. Ő is a világ legfurcsább embereinek a sorát gyarapítja. Több évtizede ébren

1973-ban különös dolog történet: a vietnami Thai Ngoc nevet viselő férfit erős láz kínozta, azóta álmatlanságban szenved, negyvenhárom éve ébren van. Próbálkozott már gyógyszerekkel és alkohollal, de végül elege lett és elfogadta a „lehetetlent”. Azt írják róla, hogy különös életmódja csak a máját és a szívét kezdte ki, és mostanában kissé nyugtalan. Azt, hogy még mindig él, az úgynevezett mikroalvásnak köszönheti, ami ugyanaz az állapot, mint amikor valaki elalszik vezetés közben. Az éjszakái igencsak szorgosan telnek, horgászik, tesz-vesz a ház

körül, ha pedig nincs munka, cigarettázik és teázással köszönti a napfelkeltét. A férfit több tévéstáb követte már heteken keresztül, az ausztrálok háromezer dollárt ajánlottak fel neki, hogy másfél évig filmezzék Ausztráliában, de Thai Ngoc visszautasította az utat, mondván: „Mit csinálnék ott éjszakánként? Itthon legalább hasznosan töltöm az időt. Ha megbetegednék az alváshiánytól, és Vietnamban nem tudnának meggyógyítani, elfogadnám ezeket a meghívásokat. De egészségesnek érzem magam, dolgozhatok anélkül, hogy elfáradnék. Hála az álmatlanságnak, a nyolchektárnyi pusztából zöld, termékeny Michel Lotito

földet varázsoltam.”

Mr. Mindenevő!

Tizennyolc bicikli, tizenöt bevásárlókocsi, hét tévé, hat csillár és egy pár síléc, néhány említésre méltó dolog, amit élete során megevett a francia Michael Lotito, aki az átlaghoz képest kétszer vastagabb falú gyomorral és belekkel született. A Guiness-rekordok könyvébe azzal került be, hogy két év leforgása alatt – alkatrészként, ledarálva – elmajszolt egy kisrepülőgépet, és a vasban gazdag táplálékot olajjal és vízzel öblítette le. Különös étvágyával tizenhat éves kora óta sokkolta az embereket, harminc év alatt kilenc tonna fémet fogyasztott el. 2007-ben, ötvenhét évesen halt meg. Egyik híres mondása volt: „Ha banánt eszem, piszkosul ég a gyomrom.”

Késő este van, egy nő sétál át gondtalanul a parkon, amikor egy férfi megszólítja. A nő gyanútlanul odamegy, mire a férfi kést ránt elő és megfenyegeti, azonban az áldozat szemében a félelem legkisebb lángja sem jelenik meg, kedvesen és mosolyogva csak annyit mondd: „Ha megölsz, az Úr angyalával kell szembenézned.” Az eset 20 évvel ezelőtt történt, a nő kilétét homály fedi, a sajtóban S.M. néven szerepel, jelenleg negyven-

„Akkor élek, amikor egyensúlyozom. Minden más csak várakozás”- vallja a norvég egyensúlyozóművész, Eskil Ronningsbakken. Elképesztő magasságokban borzolja a kedélyeket: ezerméteres mélység fölött kifeszített köteleken biciklizik fejen állva, karikán, székeken, rúdon áll kézen a szakadék szélén, két hőlégballon között kötéltáncol, vagy háttal ül a biciklin, és nyolcvannal legurul egy szerpentinen. Mindezekről fotók is készülnek, volt olyan mutatványa, amit negyvenszer ismételt meg, mert elégedetlen volt a kameraállásokkal.

zen tudják kontrollálni gyermekük viselkedését, sokkal nagyobb arányban használnak elektronikai eszközöket a problémás pillanatokban, ugyanis ez igazán gyors és könnyű módszernek bizonyult. A nehéz helyzetben lévő szülők, mintegy 52% használ ilyen technológiát, amikor a gyermek zaklatott, 48 százalékuk azért, hogy béke és harmónia legyen otthon, 40 százalék pedig azért, hogy legyen ideje elvégezni a házimunkát. Ami még ennél is elkeserítőbb, hogy a megkérdezett 40 százaléka étkezés alkalmával is engedi, míg 42 százalék az esti lefekvés előtt is.

Vajon ez az esti mese lassú „halálát” jelenti? A pszichológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy ha minden egyes alkalommal ilyen kütyüt kap a gyerek a

kezébe, soha nem fogja megtanulni, hogyan kell kontrolálni az érzelmi kitöréseket és érzéseket, ami idővel nagy hátrányt jelent majd a számára. Timár Tímea

Ismeretlen félelem

Thai Ngoc

iPadeta hisztiző gyereknek? Sír, hisztizik, esetleg nem ízlik az ebéd a gyereknek? Volt idő, amikor ilyen helyzetekben még cumit adtak, esetleg felolvasták neki kedvenc meséjét, elvitték sétálni, vagy sarokba állították. De ugyan már, az rég volt! Szakértők szerint manapság a nehezen kezelhető gyerekek ilyenkor iPadet vagy okostelefont kapnak, hiszen az a gyógyír minden bajra. A Michigani Egyetem kutatói 144 családot vetettek vizsgálat alá, ahol pár hónapos és 3 év közötti kisgyermekeket neveltek. A tapasztalatok szerint táblagépet vagy okostelefont leg-

gyakrabbak a rossz magaviseletű gyerekek megnyugtatására használtak, sajnos nagy sikerrel. Kinőttük a meséket?

Mivel a kutatók azzal tisztában voltak, hogy a csecsemők és kisgyermekek szülei a televíziót és a videojátékokat gyakran, aránytalan mértékben használják a gyerekek megnyugtatására, ezért a kutatás során a nagy kérdés az volt, hogy mi a helyzet az okostelefonokkal és táblagépekkel. Mennyire élnek annak előnyeivel és hátrányaival a szülők? Azok a szülők, akik nehe-


Kötélidegek

hat éves, háromgyerekes anyuka, aki képtelen a félelemre, mivel az agyának az érzelmekért felelős területet, az amigdalája, az úgynevezett Urbach-Wiethe-kór miatt, hibásan működik. Szakemberek sokáig kísérletezek vele, elvitték egy szanatóriumba, amely ma turistalátványosság, mert állítólag kísértetek lakják, a látogatókat pedig jelmezesek ijesztgetik. Horrorfilmeket nézettek vele, kígyók és óriáspókok közé küldték, de remekül érezte magát. Gyerekkorában még félt a sötéttől, de ma már mások arcán sem ismeri fel az ijedtséget. Valóságos csoda, hogy még él, hiszen a félelem a túlélést szolgálja, az véd meg a stresszes, veszélyes helyzetektől.

Timár Tímea

|

Puskás lábainál hever Erdély

Recommend Documents