Projektnapló Erdély, 2014. 09. 17-21.
Készítették: a Bem József Általános Iskola 7. osztályosai
1
Előkészítő órák Szeptember 8. 1. óra: Hová kirándulunk? Augusztusban szereztünk tudomást arról, hogy sikerült megnyernünk a „Határtalanul” pályázatot. Az osztályfőnökök már meséltek nekünk korábban is a pályázatról. Nagyon örültünk, hogy valóban utazhatunk Erdélybe. Már az első tanítási napon tervezgettük a kirándulást. Két nap múlva az osztályfőnökök és Zsuzsa néni a szülőknek is tartottak ismertetőt. Ott elmondták, hogy a pályázatunk az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő segítségével valósulhat meg. Megtudtuk azt is, hogy pontosan hová fogunk utazni, és hogy miért fontos ez nekünk és a külhoni magyaroknak. Nekünk, gyerekeknek szeptember 8-án tartott előkészítő órát Gmoserné Valenczi Zsuzsanna tanárnő. A tavalyi út élményeiből készült prezentációval mutatta be a kirándulásunk útvonalát. Szép fotókat láthattunk a Tordai Sóbányáról, Kolozsvárról, Tamási Áron szülőházáról, a Gyilkos-tóról, és az 1000 éves határról. Internetről meghallgattuk a Gyilkos-tó legendáját is. Megtudtuk, hogy a szállásunk Gyimesközéplokon lesz, ami kb. 690 km-re van Kiskőröstől. A digitáblával kivetített térképen is megnéztük uticélunkat. Szó volt az Erdélyi ételekről, étkezésről, illemszabályokról is. Megtudtuk, hogy első sorban a gyimesi csángó kultúra megismerése a cél, és az, hogy korunkbeli csángó gyerekekkel ismerkedjünk meg közös programokon keresztül. Megbeszéltük, hogy milyen ajándékokat viszünk a csángó gyerekeknek. Fontos tudnunk, hogy bár más országban élünk, de mi magyarok összetartozunk. Büszkén vállaljuk magyarságunkat! 2. óra: Erdély földrajza, élővilága Gyuri bácsival, a földrajz tanárunkkal, térkép segítségével először a Kárpát-medence elhelyezkedéséről, kialakulásáról, kőzetéről beszéltünk. Ez után kivetítette Erdély térképét, majd beszélt annak elhelyezkedéséről, domborzatáról, földrajzáról. Megtudtuk, hogy a történelmi Erdély területe 5780 km2, lakosságának száma 267 800 fő. A Déli-, a KeletiErdélyi medence, valamint az Erdélyi-Középhegység a fő részei. Erdély nagy folyói: Szamos, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő, Aranyos, Maros, Olt. A legnagyobb szigethegységek a Bihari-hegység, Gyulai-havasok, Toroczkói-hegység. Erdély területe kontinentális éghajlatú, az évi középhőmérséklet a hegységekben 0-2 0C, a síkságon 9-11 0C. A csapadék mennyisége hegységekben 700-1200 mm, a síkságon 500-600 mm. Erdély területe a Duna vízgyűjtő területe. Erdély növényvilágát az erdők jellemzik, első sorban a kocsányos tölgy, bükk és a vörös és a fehér fenyő. Leggyakoribb a lucfenyő, amely kb. 1800 méterig is felhatol a hegyekben. Románia szigorúan védett nemzeti parkja a Retyezát északi oldalán van.
2
Az állatvilág legértékesebb tagjai erdős környezetben élne. A sík viéken tenyésztenek apró vadat, előfordul nyúl, fácán, fogoly, őz, dámvad, és vaddisznó. A magas hegyvidéken a szarvason kívül él medve, farkas és hiúz is. Utóbbi védett állat! A Kárpátok legmagasabban élő nemes vadja a zerge. A madárvilág legértékesebb fajai között több sasféle is él itt. Jellegzetes madarak a siketfajd és a császármadár, amelyek vadászhatók is. A halak közül megtalálható a harcsa, a csuka, a menyhal és valamint a pontyfélék. a hegyi patakokban előfordulnak lazacok, pisztrángok. 3. óra: Erdély történelme Zsuzsi néni Erdély történelméről, vallásáról tartott előadást. Zsuzsa néni arról beszélt nekünk, hogyan is kerültek magyarok az államhatáron kívülre. Digitábla térképén és grafikonon mutatta be a trianoni tragédiát, amikor is Magyarország elvesztette területének 2/3-át, és több millió magyar ember került nehéz helyzetbe. Beszélt arról, hány magyar él ma határainkon kívül. Átismételtük a tavaly történelemből és honismeretből tanultakat. Megtudtuk, hogy a történelmi Erdély kisebb, mint amit ma a nép Erdélynek mond. Ezek után Erdély történelmét ismételtük át. Az óra végén a tanárnő még arról is beszélt, hogy hogyan élnek ma az erdélyi magyarok. 4. óra: Erdélyi hagyományok Ezen az órán tanárunk az erdélyi hagyományokról beszélt. Meghallgattuk, majd megtanultuk a Székely himnuszt. Szövegét 1921-ben Csanády György írta. Zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők eredeti szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek. Művük később sem vált hivatalos himnusszá. Ennek ellenére az évtizedeken keresztül tiltott dal hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon. Különböző rendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal. Székely himnusz Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla, Népek harcának zajló tengerén. Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Megtudtuk Zsuzsa nénitől, hogy Erdélyben az étel szent dolog, semmit sem pazarolnak. A kenyeret még sokan otthon sütik, fogyasztás előtt megszentelik. Étkezés előtt imádkoznak. Az óra végén beszéltünk arról, hogyan kell viselkednünk az utazás során. Az igazgató bácsi is bejött, és elmagyarázta, hogy nem csak magunkat, városunkat, iskolánkat, hanem egész Magyarországot is képviseljük az utazás során. 3
Vetélkedő Szeptember 9. Ma 2 órán a Gyimes-völgy földrajzával, lakóival, hagyományival foglalkoztunk, hogy előre megismerjük, azoknak a gyerekeknek, felnőtteknek a kultúráját, akiket a kirándulás során meg fogunk ismerni. Igaz, az előkészítő órákon is volt már róluk szó, de megpróbáltuk bővíteni ismereteinket a gyimesi csángókról. Megint a 2-es teremben gyűltünk össze. Csoportokat alakítottunk. Zsuzsa néni feladatlapokat osztott nekünk, majd a megoldásokhoz könyveket, lexikonokat, térképeket kaptunk. Különböző feladatokat kellett megoldanunk. Vaktérképen bejelöltük a gyimesi falvakat, a Tatros –folyót, színekkel érzékeltettük a domborzati viszonyokat. Utána kérdések következtek, melyeknek a válaszait igyekeztünk megtalálni a könyvekből. 1. Melyik megyében található Gyimesközéplok? Hargita megye 2. Mi a falu román neve? Lunca de Jos 3. Mit jelent a csángani szó? A szó azt jelenti, hogy elvándorolni. „ Csáng ide s tova kering” tartja a sorsüldözött székelyekről a mondás. A 13. századtól kezdve sok székelynek ez volt a sorsa, amikor gazdasági, politikai, vallási okokból menekülniük kellett. 4. A csángóknak milyen két nagy csoportja van? A gyimesi és a moldvai csángók. 5. Gyimesközéplok mely patakától mely patakáig tart? Boros-patakától a Hidegség-pataka fordulatáig. 6. Melyik nagyváros esik hozzá legközelebb? Milyen irányban? Csíkszereda, ÉK 7. Ki volt Zerkula János? Hogyan kötődik Gyimesközéplokhoz? Zenész és prímás. Itt született, élt, dolgozott. Gyermekkorában korán árvaságra jutott, megvakult később, mégis az egyik legjobb gyimesi zenész lett belőle. 8. Milyen vallásúak a csángók? Katolikusok. 9.Melyek a csángók hagyományos élelmiszerei? Puliszka, pityóka, káposzta. 10.Mi a puliszka? Vízben főtt kukoricakása. 11.Hogyan jellemezte Orbán Balázs a gyimesi csángókat? „Szép szálas termetűek,becsületesek,testvériesek, egymást szeretik és segítik, jótékonyak. Érzelmesek, hamar megsértődnek, nehezen felejtenek, de nem bosszúállóak. Könnyen kiengesztelhetők, egymáshoz ragaszkodnak. 12. Kik a gyimesi csángók ősei? A csiki székelyek és a moldvai csángók. 13. Mivel foglalkoznak ezen a vidéken manapság? Fakitermeléssel, havasi állattenyésztéssel. 14. Mi a gardon? Csellóra emlékeztető, népi húros, ritmikus hangszer, amelyet ütővel és pengetéssel szólaltatnak meg. 4
15.Keressetek gyimesi csángó népviseletű férfit és nőt! Rajzoljátok is le őket! A feladatok megoldása után ellenőriztük, megbeszéltük a megoldásokat. Megnéztük kiknek sikerült a legjobban megoldani a feladatlapot, de szerintem mindannyian nyertünk, mert sok újat megtudtunk a gyimesi csángókról!
A kirándulás 1. nap szeptember 17. szerda Szeptember 17-én éjfélkor elindultunk Kiskőrösről. A buszon meghallgattunk néhány csángó népmesét, népdalt. Elénekeltük az előkészítő órán tanult népdalt és a Székely himnuszt. Egyik társunk kiselőadást tartott arról, amit meg fogunk nézni. A kora reggeli órákban értünk első állomásunkra, Kolozsvárra. Hűvös, de verőfényes reggel volt. Megtekintettük Mátyás király lovas szobrát, körbesétáltuk a Szent Mihály-templomot. Megálltunk Márton Áron szobránál, majd megcsodáltuk a templom belső építészetét, oltárát. Nagyon gyönyörű volt. A templomtól néhány perces sétával eljutottunk Mátyás Király szülőházához. Ezután a Tordai Sóbánya felé vettük utunkat, közben láttuk a tordai-hasadékot is. A sóbányában idegenvezetőt kaptunk, aki megmutatta a visszhangok termét, amit ki is próbáltunk. Tízemeletnyi mélységbe kellett legyalogolnunk. A bánya gyomrában sok érdekes dolgot láttunk. Volt óriáskerék, sportpálya, csónakázótó, biliárd, golf csúszda, körhinta és mindent beborított a só. A falakon gyönyörű képződményeket csodálhattunk meg. Kipróbálhattuk a sóbánya akusztikáját, népdalokat énekeltünk. Később Korond felé vettük utunkat, ahol Józsa János fazekas mester műhelyét látogattuk meg. A mester előadást tartott az eredeti korondi cserépedények történetéről, készítéséről. Lehetőségünk volt megtekinteni a mester által készített szebbnél szebb edényeket, dísztárgyakat. Ezután kaptunk egy kis időt nézelődésre és vásárlásra. Az árusoknál gyönyörködhettünk az ékszerekben, ruhákban, edényekben, játékokban, különféle dísztárgyakban. Utunkat Farkaslakán folytattuk, ahol megálltunk Tamási Áron síremlékénél, amit meg is koszorúztunk. Zsuzsa néni beszélt nekünk Tamási Áronról és legismertebb regényhőséről, Ábelről. Körülbelül fél hétre érkeztünk gyimesközéploki szállásunkra, ahol izgatottan foglaltuk el a szobáinkat. Vacsora előtt átbeszéltük a nap történéseit, a szállásunkra vonatkozó házirendet. Az ízletes vacsora után csillagászati ismertetőt hallgattunk meg, és távcsővel vizsgálhattuk az égboltot. Este csocsóztunk a helybéli gyerekekkel.
5
2. nap szeptember 18. csütörtök Reggel fél kilenckor keltünk. Reggeli után szállásadóink megmutatták, hogyan kell kemencében kenyeret sütni. Amíg a kenyér sült, ellátogatunk az 1000 éves határhoz. Ott felgyalogoltunk a Rákóczi-vár romjaihoz. Gyönyörködtünk a panorámában, majd az Indóházban meghallgattuk Bilibók Ágoston ismertetőjét. A déli órákban visszatértünk a szállásunkra, ahol addigra a kemencében kisültek a kenyerek. Megnézhettük, hogyan kell lapáttal kivenni őket, és leverni róluk a hamus, égett kérget. Délután ellátogattunk a helyi általános iskolába. Ott találkozhattunk, és megismerkedhettünk gyimesi gyerekekkel. Átadtuk nekik ajándékainkat. Bemutattuk iskolánkat, városunkat. Szappanos Tamás elszavalta Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét. A fiúk és a lányok is játszottak focimeccset a gyimesiekkel. Sajnos vereséget szenvedtünk. Közösen elültettük az ajándékba vitt cserjéket is. Az iskolalátogatás után a szállásunk mögött lévő hegytetőre túráztunk. A meredek hegyoldal megmászása ugyan fárasztó volt, de a látvány a hegytetőről kárpótolt minden fáradtságért. A túra közben gyönyörködhetünk az őszi kikericcsel tarkított legelőben. Még egy siklót is találtunk. Vacsoránál megkóstolhattuk a kemencében sült kenyeret, az erdélyi túrót, a finom sült szalonnát. Vacsora után szállásadóink, André Csaba, hangszerbemutatót tartott, André Irénke népdalt énekelt, és tanított nekünk.
3. nap szeptember 19. péntek Ezen a reggelen korán keltünk, 6 óra 30 perckor. A kiadós reggeli után felszálltunk a buszra, és elindultunk úti céljaink felé. A buszon csángó kísérőnk sok érdekességet mesélt a környékről. Elmondta a helyhez fűződő mondát is. Először a Gyilkos-tónál álltunk meg. Lesétáltunk a tóhoz, majd szabad programot kaptunk. Nézelődtünk, vásároltunk, megkóstoltuk a kürtőskalácsot. Fényképeztünk és gyönyörködtünk a tóban. Nagyon érdekes volt, ahogy a tóból kiálltak a farönkök. Körülbelül egy óra múlva a Békás-szoros felé vettük utunkat, ahol sokat gyalogoltunk a Békás-patak mentén. Fölöttünk, mellettünk nagy sziklák magasodtak. Még egy sziklamászót is láttunk. A séta után felszálltunk a buszra, és Csíksomlyó felé indultunk. Ott először a Kegytemplomot tekintettük meg. Néhányan közölünk itt imádkoztak is. Elsétáltunk a Barátok feredőjéhez, ahol kicsit üldögéltünk. Megkóstoltuk a szomszédos forrás borvizét. Érdekes volt a szénsavas forrásvíz. A helyiek sorban álltak, hogy palackjaikat megtölthessék. A forrás mögötti
6
stációkon keresztül haladva feljutottunk a szabadtéri oltárhoz. Itt elénekeltük a Székely himnuszt, majd hazafelé indultunk. A szálláson vacsoráig még maradt egy kis időnk, ezt arra fordítottuk, hogy a környéken összeszedjük a szemetet. Rendet raktunk a szállásunk környékén. Felsepertünk mindent, megetettük az állatokat. Este újra találkoztunk a csángó gyerekekkel. A finom vacsora után Petőfi Sándorról beszélgettünk, és elszavaltunk néhány költeményt. Ez után André Csaba egy tanulságos történetet mesélt nekünk, és megkért minket, hogy gondolkodjunk el a történeten. Beszélt a gyimesiek népi hangszeréről is, a furulyáról. Az est zárásaként elénekeltük a tegnap tanult népdalt.
4. nap szeptember 20. szombat A délelőtt első programjaként szállásadónk, Erzsike néni, megmutatta a lányoknak, hogyan szőtték, szövik szövőszéken a gyimesi asszonyok, lányok a szőnyegeket, vásznakat. Luca volt a legbátrabb, aki vállalta, hogy folytatja a megkezdett szőnyeget. Nagy türelmet, figyelmet igénylő munka a szövés is. Megismertünk gyógynövényeket, melyeket a helyiek megszárítanak, hogy finom gyógyteát főzzenek belőlük. A teákat minden étkezésnél mi is fogyasztottuk. Igazán finom volt. A gyönyörű napsütéses idő kedvezett a délelőtt további részére tervezett hegymászásnak. Felkapaszkodtunk a szállásunk másik oldalán lévő hegyre is. Ez lankásabb volt mint a két nappal előbb megjárt oldal. Útközben megfigyeltünk néhány érdekes, szép növényt. Próbáltuk felismerni a gyógynövényeket. Kísérőnktől megtudtuk, hogy melyik milyen betegségre jó. Lefényképeztünk néhány virágot, békát, gombákat. Megbeszéltük, melyik ehető, melyik nem. Legelésző tehenekkel is találkoztunk. A domboldalon megnéztünk egy kajibát. Megtudtuk, hogy tavasztól őszig ott egy házaspár él, akik legeltetik a teheneket, sajtot készítenek. Nagyon egyszerű körülmények között élnek, a vizet is forrásból szerzik be. Vezetőnk, Csaba, mesélt a gyimesiek mindennapjairól és saját gyerekkori emlékeiről. A hegyoldalból csodálatos volt a táj. Lábunk alatt a vastag moha és növényzet puha szőnyegként terült el. Kicsit meg is pihentünk, nézelődtünk, üldögéltünk. Megbeszéltük az előző este hallott történet tanulságát, üzenetét. A fiúk kipróbálták a lejtőn való bukfencezést is. Izgalmas volt. Mire a hegyről a faluba értünk, megérkeztek értünk a lovaskocsik. Ezeken utazva bejártuk a falut, megfigyeltük az építkezést. Láttuk, hogy minden háztetőn kereszt van, ami a gyimesiek vallásosságát tükrözi. Lovaskocsizva értük el a falu kovácsműhelyét. A kovácsmester bemutatta, hogyan készít hagyományos eszközökkel szerszámokat. A kocsikra visszaülve a falu kisebb-nagyobb utcáin jutottunk el szállásunkra. Hogy még izgalmasabb legyen, a hajtók időnként kicsit jobban is a lovak közé csaptak. Ebéd után egy kis szabad program volt. Pihentünk, játszottunk, beszélgettünk. A közösségi helyiségben lehetett biliárdozni, csocsózni. Az udvaron fociztunk is. A pihenő után mindhárom osztály leült, hogy naplóban írja le élményeit. 7
Vacsora után érdekes ismertetőt kaptunk a gyimesi csángók viseletérő. Két társunk fel is próbálhatta a gyönyörű ruhákat. Később táncház kezdődött. Eljött néhány korunkbeli gyimesi gyerek is. A helyiektől megtanultuk a „héjszát”. A vidám tánc után az udvaron már várt minket a tábortűz. Egy érdekes tüzes bemutatóval lepett meg minket Csaba, a szállásadónk. Az est zárásaként a tábortűznél táncoltunk, majd közösen elénekeltük a Magyar és a Székely himnuszt. Elbúcsúztunk egymástól, címeket, telefonszámokat cseréltünk.
5. nap szeptember 21. vasárnap Reggel 6 órakor keltünk fel, hogy a bőröndjeinket bepakoljuk és levigyük a buszhoz. Rendet raktunk magunk után a szobáinkban, majd reggelihez készülődtünk. Finom reggelink elfogyasztása után szállásadóinkat és a konyhásnőket megajándékoztuk. Írtunk a vendégkönyvükbe is. Ezek után fájdalmas búcsút vettünk tőlük, és elhagytuk Gyimesközéplokot. Sokan ott maradtak volna még egy pár napot. Útközben először Szejkefürdőn Orbán Balázs, Erdély legnagyobb emberének síremlékéhez mentünk. Ez egy dombon található, és 12 db Erdély különböző részeiből hozott székelykapun áthaladva érhető el. A kapukat csodálatosan faragták meg, elképesztő volt. Nagyon tetszettek mindenkinek. Miután visszagyalogoltunk a buszunkhoz, utunkat Székelykeresztúr felé vettük. Ott megnéztük, és megkoszorúztuk Petőfi körtefáját. Elszavaltunk egy Petőfi-verset is. A körtefa alá ezt a Kányádi Sándor idézetet vésték: „Haldoklik az öreg tanú Petőfi vén körtefája. Azt beszélik ő látta volt verset írni utoljára” Sajnos Kányádinak igaza volt, a fa mára halott volt, de egy kis hajtása még mindig élt. Ezek után tovább indultunk Nagyszeben felé, ahol városnézésre mentünk az óvárosba. Ott találkoztunk magyarokkal is. Nagyszeben lakosságának csak 2%-a magyar. De mi találtunk néhány ott élő embert, akik magyarok. Az emberek többsége beszélte az angolt, így egy cukrászdában a mi gyér angol tudásunkkal is képesek voltunk eligazodni. A gyülekező után még egy utolsó pillantást vethettünk az óváros csodás látványára. Az elkövetkező 8 órás buszút alatt már csak faltuk a csíkokat, és mindenki visszaemlékezett, mi is történt vele ezen a pár napon. Mielőtt végleg leszálltunk Kiskőrösön, még elénekeltük a tanult népdalokat. Értékelő óra Szeptember 30. Kedden délelőtt ismét összegyűlt a kirándulók csapata, hogy felelevenítsük, megbeszéljük élményeinket. A fényképekből készült prezentáció segítségével újra végig utaztuk az öt napot. Zsuzsa nénivel ismét átbeszéltük a legfontosabb tudnivalókra, majd megnéztük az összes 8
fényképet. Meghallgattuk újra André Irénke gyönyörű énekét, és elénekeltük közösen a tőle tanult népdalt. Ki-ki elmondhatta, mi tetszett neki a legjobban, mi volt a legnagyobb élmény számára. Nehéz volt a sok emlék közül választani. Egy életre szóló élmény volt ez a kirándulás. Mindenkit megérintett a gyimesi táj, a népművészet, az ottani élet nyugalma tisztasága. Többen érzik úgy, hogy egyszer még biztosan visszatérnek oda. Élménybeszámoló október 2. Csütörtökön került sor az élménybeszámolóra. Már nagyon vártuk, mivel végre mi lehettünk azok, akik előadást tarthattunk azoknak a hetedikes tanulóknak, akik nem jöttek el velünk Erdélybe, illetve a hatodikosoknak. A média terem zsúfolásig megtelt. Zsuzsa néni először néhány mondatban beszélt a „Határtalanul!” programról, és arról, hogyan kerültek magyarok a határon kívülre. Ezután mi következtünk. Mindannyian izgultunk, hogy egy zsúfolt teremnyi gyerek előtt kell beszélnünk, de szerencsére előre megfogalmaztuk a gondolatokat, így tudtunk „puskázni” a nálunk lévő papírról. Napok szerint haladtunk végig a kiránduláson, minden napról más beszélt. Ezzel párhuzamosan a kivetítőn a hozzá kapcsolódó programokról képeket láthattak a társaink. A legbátrabbak, aki elvállalták a szereplést: Halla Luca, Loczki Máté, Vörös Patrik, Nagy Doroti, Szőgyi Norbert és Baranyai Zsombor voltak.
A végén meghallgattunk egy videót, melyen André Irénke egy gyimesi népdalt énekelt nekünk. A nézők jókat kuncogtak azon, hogy látszott, hogy mennyire tetszett Irénke előadása nekünk. Ezt a néma csend, és a tátott szájak árulták el rólunk. Meghallgattuk André Csaba mesemondását is, aki egy társunkkal szinte el is játszotta a történetet. Ez is nagyon vicces, humoros volt, így közönségünk ezen is nagyon jól szórakozott. A mese tanulságát nyitva hagytuk, hadd gondolkozzanak el rajta a gyerekek. Sokan még nem hallottak ilyen ízes, régies beszédet soha, főleg nem ilyen fiatal embertől.Az előadás után társaink kérdéseket tehettek fel nekünk. Kérdeztek a tordai sóbányáról, a kinti ételekről, arról is, milyenek voltak a gyimesi gyerekek.
A hetedikesek után a következő órában a hatodikos osztályok és osztályfőnökeik érkeztek. Az előző órához hasonlóan elmeséltük a kint töltött napok emlékeit, amelyekhez Zsuzsa néni ismét magyarázatot fűzött. Ismét levetítettük Irénke népdaléneklését és Csaba tanulságos meséjét. A hatás hasonló volt. a hatodikosoknak is nagyon tetszett ez a rögtönzött bemutató. Érdeklődve figyelték végig az előadást. A végén látszódott, hogy ők is kedvet kaptak ahhoz, hogy jövőre, ha lesz ilyen pályázat, és nyernek, Erdélybe kiránduljanak, bejárják azokat a helyeket, amelyeket mi is. Nagyon jó hangulatban teltek el a bemutató előadások. Mindenki élvezte. A résztvevő osztályok és mi is. A végén már egyáltalán nem izgultunk, sőt élveztük a 9
szereplést, az élménybeszámolót. Már alig várjuk, hogy a témanapon kiállhassunk a felső tagozatosok elé! Témanap október 6. Nagy izgalommal készültünk az október 6-ai „Határtalanul!” témanapra, amit az iskola összes tanulójának szerveztünk. Mi, a kiránduláson résztvevő hetedikesek is aktívan részt vettünk a nap eseményeiben. Az alsó és a felső tagozatosoknak 1 közös programunk volt: az október 6ai megemlékezés. Az egész iskola összegyűlt az aulában, ahol a 3. órában emlékeztünk meg az aradi vértanúkról. Az igazgató bácsi a műsor végén még hozzáfűzött néhány gondolatot a nemzeti gyásznaphoz és a témanapunkhoz is. A felsős osztályok körforgásban 4 eseményen vehettek részt. Az első helyszín a 18-as teremben Zsuzsa néni volt, aki „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség” címmel beszélgetős előadást tartott. Szóba került, hogy ki a magyar, mit jelent a magyar nemzethez tartozni, melyek a nemzeti jelképeink, hogyan kerültek magyarok a Kárpát-medencében a határainkon túlra, mit jelent a nemzeti összetartozás. Az előadás végén a 2012-es Nemzeti összetartozás dalát hallgatták meg a gyerekek, és a kapcsolódó képeken olyan helyeket is láthattak, amelyekre mi is ellátogattunk. A 2. helyszín a média terem volt, ahol élménybeszámolókat tartottunk mi gyerekek Györgyi néni segítségével. Az előadást képekkel, videóval színesítettük. A végén ételkóstolót tartottunk. Juhtúrós, sült szalonnás, hagymás, tejfölös puliszkát kínáltunk a gyerekeknek, pedagógusoknak, így ők is megízlelhették az erdélyi ízeket. A tornaszobában Mónika nénivel és a legjobb táncosokkal igyekeztünk megtanítani a többieknek a kint tanult gyimesi héjszát. először bemutattuk, majd mgpróbáltuk közösen is. Volt, akinek könnyebben ment, volt, akinek nehezebben, de mindenki nagyon élvezte!A 2-es teremben Pál Erika néni várta a legjobb énekeseinkkel a felsősöket. Meghallgattuk André Irénke előadásában a „Tegnap a Gyimesben jártam” című népdalt. A szöveget felírtuk a táblára, majd igyekeztünk megtanítani. Elég jól sikerült! Beszéltünk a kint megismert hagyományos gyimesi hangszerekről is. Sok pedagógus megdicsért bennünket a programokért, és a diákok közül is többen megállítottak minket később, hogy elmondják, jól érezték magukat. Az alsósok a megemlékezés után lent maradtak az aulában, mert egy székely mesemondó nő jött hozzájuk. Illyés szabó Annának hívják. Erdélyből hozott nekik népmesét. Nagyon élvezték. a mesemondónő bevonta őket is a történetbe. A kicsik megcsodálták a gyönyörű népviseletét is. Azután kézműves foglalkozások kezdődtek a számukra. Lehetett Bogi nénivel nemezelni, Marika nénivel bábokat készíteni, Zsuzsa nénivel agyagozni, Erzsike nénivel csuhébábot készíteni, Marika nénivel vesszőt, szalmát fonni. Mindenki nagyon jól érezte magát, szuper napot tudtunk magunk mögött
10
Héjsza:http://www.youtube.com/watch?v=MUMJwMyQ2qo tánctanítás Csaba: http://www.youtube.com/watch?v=uOgu1RFZJjI http://www.youtube.com/watch?v=sh5X7ZkFeBY http://www.youtube.com/watch?v=BAi-OdNquAo Székely himnusz Sajtkészítés: http://www.youtube.com/watch?v=I4LNS7F_-DM Pityókás kenyér: http://www.youtube.com/watch?v=727O24ZALxE
11
