INFOKOMMUNIKÁCIÓ
eVITA
eVITA program – életviteli technológiák és alkalmazások Interjú Somody Imrével, a Stratégiai Testület és Alföldi Istvánnal, az Operatív Testület elnökével „Az emberek kezébe kell adjuk annak a lehetôségét, hogy saját egészségük felelôs gazdái legyenek!” – vallják az Európai Unió tagországai által az ambiens (infokommunikációs) rendszerekkel segített életvitel témakörében indított közös program résztvevôi. A 2007. június 14-én Brüsszelben bejelentett, 10 éves AAL (Ambient Assisted Living) programhoz Magyarország alapítóként csatlakozott. Ahhoz, hogy infokommunikációs eszközeink valóban kiszolgáljanak bennünket, egymással együttmûködni képes és egyszerûen kezelhetô eszközökre, ehhez pedig mûszaki szabványokra, jogi szabályozásra, szabatos mûködési leírásokra, jól képzett szakemberekre, az utóbbihoz pedig megfelelô oktatásra és képzésre van szükség. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését szolgálja az eVITA Nemzeti Program, melyrôl az IME Az egészségügyi vezetôk szaklapja a jövôben rendszeresen beszámol, és szakmai fórumot biztosít a közremûködôk számára. (IME Szerk.) Az eVITA program megpróbál segíteni az idôsebbeknek és más rászorulóknak abban, hogy minél tovább öngondoskodásra képes, hasznos tagjai maradjanak a társadalomnak. Ebben az infokommunikációs technológiák alkalmazása lehet a kulcs. A mobil és a vezeték nélküli technológiák fejlôdésével az infokommunikációs eszközök elérhetô árú tömegtermékké váltak. A tervezett eVITA Nemzeti Platform célja kettôs: egyrészt a magyar gazdaság gyorsabb ütemû fejôdésének elôsegítése az életvitelt segítô (vagy rövidebben: életviteli) technológiák és alkalmazások területén, másrészt a már meglévô kutatás-fejlesztési és innovációs eredményeken alapuló alkalmazások kidolgozásának és rendszerbe állításának serkentése több szakterületen, kiemelten az egészségügyben és a szociális ellátórendszerben.
BEVEZETÉS Az eVITA program (életviteli technológiák és alkalmazások) arra is választ próbál adni, hogyan segíthetjük az idôsebbeket és más rászorulókat abban, hogy otthon, a munkahelyen és szociális kapcsolataikban minél tovább öngondoskodásra képes, hasznos tagjai maradjanak a társadalomnak. Az infokommunikációs eszközök és technológiák alkalmazása elérhetô árú tömegtermékké váltak. A rekreációs és az életvitelt segítô eszközök azonban ma még nem kapcsolhatók rendszerbe. Ahhoz, hogy ezek az eszközök kiszolgáljanak bennünket, mûszaki szabványokra, jogi szabályozásra és jól képzett szakemberekre, oktatásra van szükség. Már ma is mintegy 10 ezer ember van Magyarországon, aki távmegfigyeléssel áll orvosi kezelés alatt. 10 éven belül a rendszer tömeges méretekben szolgálhatja az egészségügyet, olyan módon egyesítve az eszközöket egyetlen rendszerbe, mint ma az operációs rendszerekben a „plug-andplay” megoldások. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését szolgálja az eVITA nemzeti program. STRATÉGIA A program hazai megalkotása és végrehajtása érdekében 2007 novemberében jött létre az eVITA Nemzeti Technológi-
50
IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS
ai Platform. A Platform tevékenységét Stratégiai Testület irányítja és Operatív Testület szervezi. A Stratégiai Testület vezetôje Somody Imre. Ôt kérdeztük arról, miféle filozófia áll az eVITA program mögött, s ôt személy szerint miféle belsô motivációk késztették arra, hogy vezetô szerepet vállaljon annak megalkotásában, majd végrehajtásában. – Az eVITÁ-ban rejtôzô lehetôségekhez két oldalról közelíthetünk: az egyik az egészség, annak minden népgazdasági és társadalmi vetületével együtt, a másik a gazdaság. Én magam az egészség oldaláról érkezem, tehát innen közelítek. A minap lezajlott népszavazás is figyelmeztet, hogy a társadalom egyik legégetôbb problémája a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások iránti hihetetlenül megnôtt igény. Kérdés azonban, hogy az igények kielégítéséhez szükséges költségeket képes-e bárki finanszírozni. Az elmúlt 40 év és az elmúlt idôszak politikai sugalmazásai azt erôsítették meg az emberekben, hogy nekik – a társadalom minden tagjának – jár mindaz, amit az egészségügy képes nyújtani. Tarthatatlan helyzet alakult ki: az egyik oldalról az egyén nem tesz semmit az egészségéért, nem is kötelezhetô rá, ugyanakkor elvárja, hogy ha egészsége megrendül, akkor a társadalom ingyenesen gondoskodjon róla. Az egészség megôrzése magánügy, helyreállítása pedig közügy? Nonszensz, amit tetéz, hogy aki csak teheti, elkerüli a járulékok megfizetését. Gondoljon bele! Magyarországon az emberek kétszer olyan betegek, mint Ausztriában. A rendszerváltás elôtt Magyarországon feleannyiba került az ellátás, mint Ausztriában. Ez eddig azt jelenti, hogy a felzárkózáshoz négyszer annyit kell költsünk egészségügyre, mint Ausztria. Az ország nemzeti jövedelme azonban csak a fele Ausztriáénak. Ez – leegyszerûsítve – számok nyelvén azt jelenti, hogy az osztrák színvonalú ellátás megteremtéséhez az kell, hogy nemzeti jövedelmünkbôl nyolcszor annyit költsünk egészségügyre, mint Ausztria. Nemzeti jövedelmünk 35-40 százalékát! Ez nyilvánvalóan lehetetlen. Ebbôl az is következik, hogy a nálunk fejlettebb országok modelljei Magyarországon nem alkalmazhatók. Ezen a ponton válik fontossá az infokommunikáció, nyer jelentôséget az eVITA. – Az eVITA, ha jól értem, nem elsôsorban a gyógyítást állítja középpontba… – Alapvetô változások elôtt állunk. A csapdából egy kiút van: be kell látni, hogy az emberek nem kaphatnak egyenlô ellátást. Ez igazságtalan, és drámai módon polarizálja a tár-
INFOKOMMUNIKÁCIÓ
eVITA
sadalmat. Ha ezt nem akarjuk, akkor az emberek kezébe kell adjuk annak a lehetôségét, hogy saját egészségük felelôs gazdái legyenek. – Mit jelent ez a politika nyelvére lefordítva? – Mindkét politikai póluson deklarálni kell, hogy mindenkinek minden ellátást nem tudunk nyújtani, de elônyben részesítjük azokat az egyéneket és családokat, akik hajlandók és képesek kézbe venni egészségük irányítását. Ki kell mondani, hogy az, aki tudatosan rontja önmaga és családja egészségét – dohányzik, italozik, nem szûreti magát stb. –, az egészsége helyreállításában sem számíthat teljes mértékben a közösség támogatására. Valahogy úgy, ahogy az autóbiztosítások esetében kizárják a kockázatviselésbôl a gondatlanságból eredô károkat. Annak persze, hogy nem fizet a biztosító, aki tudatosan tönkreteszi az autóját. ÖNGONDOSKODÁS ÉS EGÉSZSÉGMENEDZSMENT – Ahhoz, hogy az egyének saját egészségük gazdái lehessenek, egészség-menedzsmentet kell számukra biztosítani. Olyan technikákat kell rendelkezésükre bocsátani, amelyek segítségével saját maguk tehetnek egészségük megôrzéséért, bizonyos betegségeiket maguk képesek szûrni, ha kell gondozni, és ha a szükség úgy hozza, otthonukban ápolni, rehabilitálni. – Hisz abban, hogy erre a magyar társadalom szocializálható? – Gondoljon bele! A szocializmuson nevelkedett generációk alig néhány év alatt megtanultak igen sok mindent, például megtanultak adózni, megtanulták kezelni a pénzüket. Miért lehetetlen, hogy egészségük kezelését is megtanulják? Ahogy bankot választunk magunknak, ahogy eldöntjük, hogy fölös pénzünket bankszámlán tartjuk, befektetjük, tôzsdére visszük, úgy választhatunk magunknak az egészségünkkel kapcsolatos szolgáltatásokat is. Ehhez persze a maitól alapjaiban különbözô infokommunikációs környezet szükséges. – Hogyan kerül ide az infokommunikáció? – Az elsô pillér az állandóan hozzáférhetô egészségmenedzsment… – Nem betegségmenedzsmentet mondott. Nyilván nem véletlenül… – Természetesen. Elsôsorban persze azokról beszélek, akik egészségesen születtek. Természetes, hogy a fogyatékkal, betegséggel születettekért mindent meg kell tennünk. Ám, zárójelben mondom…a magzati szûrésnek, megelôzésnek ezen a területen is felmérhetetlen jelentôsége van. Az USA-ban 2010-tôl az egészségesen születettek kötelezô genetikai szûrésének bevezetését is tervezik. A vizsgálat során feltárják, hogy az illetôt nagy valószínûséggel milyen betegség fenyegeti, miféle megbetegedése kizárt. Óriási társadalmi megtakarítás várható, ha tudjuk, hogy a késôbbiekben kit mire kell és mire nem érdemes szûrni, ugyanakkor forgatókönyvet adhatunk a kezébe, hogy milyen kockázatokat hárítson azért, hogy elkerülje, vagy elodázza a génjeibe kódolt megbetegedését. Ez is egészségmenedzsment. – A következô pillér?
– Arról kellene társadalmi közmegegyezésre jutni, hogy a jövôben csakis a hatásos eljárásokat, gyógyszereket kívánjuk finanszírozni. Érthetô hasonlattal: úgy is lehet, hogy egy étteremben minden lehetséges étel árát kifizetem egy csomagban, de úgy is, hogy csak azt, amit ténylegesen megrendelek és fogyasztok. A mai egészségügyi finanszírozás nemigen törôdik azzal, hogy egy eljárás vagy gyógyszer hatott-e, valójában csak a döntést finanszírozza. Azt fizeti meg, hogy az orvos felírta, és a beteg kiváltotta a gyógyszert. Mit sem törôdik azzal, hogy a gyógyszer hatott-e, a beteg meggyógyult-e, beszedte vagy kidobta, netán Szerbiában eladta gyógyszerét. Kifizetjük, hogy a röntgenfelvétel elkészült, de nem törôdünk azzal, hogy a felvételt megnézte-e valaki, hogy a felvétel alapján jó döntést hozott-e, s egyáltalán szükség volt-e arra a felvételre. Ez egy gyárban elképzelhetetlen lenne. Úgy gondolom, azt a hatást kell mérni, s megfizetni, amit valóban elértünk. – Mi köze mindennek az eVITÁ-hoz? – Nagyon is sok. 10 év alatt el kellene jutnunk odáig, hogy csak azt fizetjük meg, ami valóban hatott. Ez egyaránt érdeke orvosnak, betegnek és biztosítónak. Már jelenleg is rendelkezésünkre áll minden eszköz arra, hogy vérbôl mérjük, akár naponta többször, hogy betegünk bevette-e gyógyszerét és az elérte-e a kívánt hatást. Ezt klinikai körülmények között gyakran megtesszük. A gyógyszergyárak egyre bonyolultabb összetételû, egyre bonyolultabban ható high-tech gyógyszereikkel szétrobbantják a költségvetést. Azzal már a gyártók nem törôdnek, hogy mi történik az után, hogy a gyógyszer kikerült a beteghez. Azt látjuk, hogy az orvos hiába magyarázza el lelkiismeretesen Juli néninek, mit, hogyan szedjen, ha ô Kalmopyrinhez, Vegacillinhez szokott, s beszedi, ha eszébe jut, s duplán szedi be, ha úgy adódik. Nem csak az a baj, hogy esetenként többszázezer forint értékû gyógyszert dobunk így ki az ablakon, hanem az is, hogy a gyógyszer nem kívánt hatást fejt ki, azaz rontja Juli néni állapotát. Amerikai kutatók szerint a gyógyszerüket rosszul beszedôk aránya 30 százalék. Több száz milliárdos gyógyszerbüdzsénkbôl tehát 100 milliárd körüli összeget dobunk ki feleslegesen az ablakon, a járulékos hatásokról – elôbb vagy késôbb gyógyul a beteg – nem is beszélve. INFOKOMMUNIKÁCIÓS TECHNOLÓGIA – Itt lép be az eVITA. Az ellenôrzést tehát el kell vigyük a beteg lakására! Százezrek élnek otthonukban, s kezelik betegségüket igen drága gyógyszerekkel. Infokommunikációs eszközökkel össze kell kössük ôket valamilyen egészségügyi diszpécser-központtal– mondjuk a lakásukba, vagy éppen mobiltelefonjukba telepített fogadóegységen keresztül –, amely felügyelni és ellenôrizni tudja. Természetesen a rendszer kulcsa egy olyan, könnyen kezelhetô, testre telepíthetô segédeszköz, amely magát az ellenôrzést elvégzi és az adatot eljuttatja a központba. Minden eszköz rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy zártláncú, interakciós védelmet alakítsunk ki, kivéve magát a hálóza-
IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS
51
INFOKOMMUNIKÁCIÓ
eVITA
tot és azt, hogy a már létezô eszközök megfizethetô áron legyenek hozzáférhetôk. Ennek a pillérnek fontos, tudatformáló eleme, hogy a beteg aktív, felelôs szereplô lesz saját egészségének megôrzésében, egészsége helyreállításában. – Milyen szintû döntések szükségesek a megvalósuláshoz? – Össztársadalmi, kormányzati és szakpolitikai döntések sora kell ahhoz, hogy egy ilyen modul valósággá váljék. Például: betegadatok forgalmáról van szó, kérdés tehát, szabade ezeket vállalati szintre adni? Országos, regionális vagy kórházi szinten létesüljenek-e diszpécserközpontok? Kialakíthatók ezek a jelenlegi Dr Info bázisán? A rendszer elemei milyen mértékben legyenek szabványosítottak? Az internet szolgáljon eszközül vagy inkább az egyre inkább használaton kívülre szoruló, ugyanakkor kiválóan kiépített vonalas telefonhálózat? Ipari döntés, de végsô soron kormányzati preferencia kérdése is, hogy a hálózatok milyen platformon jöjjenek létre. Ki kell alakítani a fogadóegységek standardjait… – Mondana a gyógyszerelésen kívül más példát is? – Legyen példa a mozgásszervi rehabilitáció! Magyarországon a mozgásszerveket érintô mûtéteken átesetteknek – például a csípôtörötteknek – mindössze 20 százalékát rehabilitálják, miközben ez az arány Nyugat-Európában meghaladja a 80 százalékot. Akit nem rehabilitálnak, az ágyban fekve vagy járókerettel folytatja életét, rosszabb esetben rövid idôn belül meghal. Állapotuk nemcsak a maguk és szûkebb környezetük számára teher, nyûg és költség, de az egész társadalom számára is az. Nyilvánvalóan vereséget szenvednénk – és évek mennének rá –-, ha harcot indítanánk azért, hogy Magyarországon több száz milliárd forint ráfordításával négyszerezzék meg a mozgásszervi rehabilitációs kapacitásokat. Szakember sem lenne hozzá. Mi azt mondjuk, továbbra is küldjük haza a beteget a kórházakból, de elôbb tanítsuk be, és adjunk vele egy-két-három hónapra olyan eszközöket, amelyek segítségével maga végezheti el a rehabilitációs gyógytornát. Az eszközöket úgy kell megkonstruálni, hogy szenzorokkal érzékelje a ténylegesen elvégzett munkát, annak hatását, és azt továbbítsa a diszpécserszolgálathoz, ahonnan a beteg kontrollt és konzultációs lehetôséget kap. Azonnal, és százmilliókból, és nem évek múlva százmilliárdokért érhetnénk el látványos eredményeket. A szükséges eszközök ehhez is rendelkezésünkre állnak, de áruk több százezer forint körül van. Ám töredékére esnének vissza, ha a szükséges, tízezres nagyságrendben gyártanánk ôket. Mekkora megtakarításokat érnénk el mind a biztosító, mind a szociális ellátórendszer számára? – Az eVITA tehát kereteket teremtene arra, hogy az egészségügy, illetve a szakmapolitika megrendeléseket adjon az iparnak? – Így is mondhatjuk. Számomra az az izgalmas az eVITÁban, hogy létezik egy olyan megrendelôi oldal, amelynek olyan hatalmas feladatai, problémái vannak, amelyeket az általunk kínált új módszerek bevezetése, a szükséges fejlesztések elvégzése nélkül biztos, hogy csak lassabban, költségesebben, vagy sehogy sem tud megoldani. Úgy képzelem, hogy az egészségügyi szakma diktálja a feladatokat, adja meg a stan-
52
IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS
dardokat, amelyekhez a végsôkig ragaszkodik, hiszen minden esetben gyógyító tevékenységrôl van szó. Csakis bizonyítékokon alapuló módszereket, eszközöket szabad elfogadni, ahogyan azt lassan megszokjuk a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök esetében. Ha a klinikai vizsgálatok során bebizonyosodik, hogy ezek a módszerek jobbak, hatékonyabbak és olcsóbbak, mint a régi, akkor csinálni kell, mégpedig az egészségügyi, a gazdasági minisztériumok és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) szoros együttmûködésével. A megválaszolásra váró kérdések persze sorjáznak: hogyan kell ezeket ellenôrizni? Hogyan kell standardizálni? Hogyan kell befogadni a finanszírozásba? – Milyen finanszírozásra gondol? – Természetesen egészségbiztosítási finanszírozásra, hiszen az infokommunikációs eszközöket, hálózatokat ugyanúgy kell kezelni, mint például a gyógyászati segédeszközöket. Abban az esetben, ha vizsgálataink megfeleltek a nemzetközi standardoknak, akkor két legyet ütünk egy csapásra: igényelhetjük a társadalombiztosítási befogadást és a bevizsgált, hazánkban bevezetett módszerrel jelentkezhetünk akár Svédország, akár Japán, Dél-Korea vagy bármely más ország egészségügyi hatóságainál és biztosítóinál. Ugyanúgy kell engedélyeztetni ezeket az eljárásokat és a hozzá való eszközöket, mint egy gyógyszert. Ebben óriási a felelôssége az NKTH-nak, amely nemzetközi kapcsolatain keresztül valóban a világpiacra juttathatja a Magyarországon kifejlesztett, standardizált ambiens rendszereket. – Az itthon kidolgozott standardok válhatnak késôbb európai, sôt világstandardokká? – Ennek semmi akadálya. Vannak bizonyos területek, ahol a világ elôtt járunk. A csípôtöröttek rehabilitációjával kapcsolatban már sok országban végeztek vizsgálatokat, sôt, megavizsgálatok is zajlottak, amelyek azt az eredményt hozták, hogy – csak egy példa – a csípôtöröttek otthoni rehabilitációjával kapcsolatban nincsenek összehasonlítható, nemzetközileg elfogadott standardok. Látható, hogy ez a fajta gondolkodás napjainkban robban világszerte, és ebben a pillanatban még szinkronban vagyunk, eszközgyártó kapacitásunk világszínvonalú. INFORMATIKAI HÁTTÉR – „Azt gondolom, hogy az információs társadalom most érkezett abba a tömegesedési szakaszba, amelyben tárgyai már egyszerû, hétköznapi eszközök, hasonlóan az elektromosság olyan eszközeihez, mint a villanykapcsoló vagy a vasalózsinór. Nélkülük ma már nem jöhetnének létre olyan, az életminôséget javító lehetôségek – és nem csak eszközökre gondolok, de módszerekre, szabványokra is –, amelyek már részei a mindennapoknak” – kezdte beszélgetésünket Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) ügyvezetô igazgatója, az eVITA (életviteli technológiák és alkalmazások) Nemzeti Technológiai Platform Operatív Testületének elnöke. A számítástechnika, az informatika és a távközlés fejlôdése mára olyan új helyzetet teremtett, amelyet a szinte korlátlan fel-
INFOKOMMUNIKÁCIÓ
eVITA
dolgozási, tárolási és adatátviteli kapacitás, a „mindenütt jelenlévô informatika” jellemez. Különös jelentôsége van a proceszszorral és programmal vezérelt, ún. beágyazott rendszerek és a vezeték nélküli hálózatok széles körû térhódításának. Az elôbbiek révén a minket körülvevô tárgyak funkcionalitása bôvül, beépített intelligenciája növekszik korábban nem tapasztalt mértékben; az utóbbiak révén e tárgyak autonóm módon tudnak egymással kapcsolatba lépni, együttmûködni – folytatta. Aföldi István ezt követôen elmondta, hogy az egészségügyhöz közvetlenül nem ért, „csak” tiszteli és bámulja azt a küzdelmet, amelyet az orvosok és valamennyi egészségügyi szereplô folytat a világ romboló hatásai ellen. Személy szerint is, de maga a NJSZT is, kezdetektôl elkötelezett híve az egészségügyet szolgáló informatikai gondolkodás, az intézményi menedzsmenteket támogató rendszerek meghonosításának. Mint mondta, az NJSZT-be koncentrált szakmai tudás és a civil szervezet társadalom iránti felelôssége együtt szinte kényszerít arra, hogy a történelmi pillanat kihívásának megfeleljenek. Az egészségügy ugyanis napjainkban fantasztikus kihívásokat intéz szinte valamennyi tudományos és ipari szektorhoz. Öregedô társadalom, fantasztikus mûszerek, eszközök, a költségek robbanásszerû növekedése, otthoni ápolás iránti igények… a gondokat már mindenki ismeri. A másik oldalon található az egészségipar, amely ugrásra készen várja az egészségügy megrendeléseit. A kettô között az infokommunikáció, a maga szintén óriási kihívásával: a digitális esélyegyenlôséggel. Néhány évtizede még elképzelhetetlen lehetôségek tárultak fel. Példának kínálkoznak a súlyos fogyatékkal élô emberek: vakok, gyengén látók, süketek, nagyothallók stb., és különösen a súlyosan fogyatékosok, akik mozogni, beszélni sem tudnak, de ugyanígy példák lehetnek az igen öreg kort megélt embertársaink, vagyis mindazok, akik számára az önálló életvitel lehetôségét teremthetjük meg az infokommunikációs eszközök segítségével. Saját otthonukban, s nem kórházakban, gondozókban, idôsek otthonában vagy elfekvôben tudjuk megteremteni számukra a folyamatos felügyeletet. „Karodon a háziorvosod!”. Ráadásul mindezzel az egészségügy mindig szûkös büdzséjébôl jelentôs megtakarításokat lehet elérni – idézte fel a jövôt Alföldi István. EVITA ÖSSZEFOGÁS Az egészségügy eszköztára készen áll, a vállalkozói szféra ugrásra kész, adottak a technológiai, gyártási, vállalkozási feltételek. Az igény is adott. Azt hihetnénk, hogy kormány, politika, pénzügy, egészségügy, egyszóval mindenki lelkes támogatója a hosszú távú megoldásokat kínáló elgondolásoknak. Nem egészen így van. Annak ellenére, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) és háttérintézménye, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) deklarálta, hogy kiemelten fontosnak tekinti mindazt, amit az eVITA gyûjtôfogalma alá sorolunk. Ám az ügyért dolgozók hiányolják azt a rugalmasságot és gyorsaságot, amire az idôtényezô kényszerítene. Az egészségügy égetô gondjainak megoldásán túl ez euróban mérve is sokmilliárdos piac.
A NJSZT igen régóta elkötelezte magát a digitális irástudás elterjesztése és a digitális esélyegyenlôség mellett. 2005-tôl bôvült a kör az infokommunikációs eszközökkel támogatott életvitel iránti elkötelezettséggel. Ez idôben kezdte foglalkoztatni a téma az Európai Uniót, s az NSZJT vezetôi úgy érezték, egyszerûen nem tehetik meg („szakmai kutyakötelességünk” – fogalmazott az NJSZT igazgatója), hogy ne foglalkozzanak érdemben ezzel a kihívással. Ekkor hozták létre az ambiens rendszerekkel segített életvitellel (Ambient Assisted Living – AAL) foglalkozó munkabizottságot. Majd megszületett az eVITA elnevezés. A GKM megbízásából tanulmányban foglalták össze mindazt, ami a kormány számára világossá teheti, hogy nem alkalmi nekibuzdulásról, hanem megalapozott társadalmi igény kielégítésérôl és a szakmai érdekeltek széleskörû öszszefogásáról van szó. Ezt késôbb, egy minden érdekelt jelenlétében megtartott munkaértekezleten a GKM államtitkára visszaigazolta. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) 2007ben pályázatot írt ki nemzeti technológiai platformok kezdeményezésére. Az NJSZT koordinálásával több szervezet együtt pályázott az eVITA Nemzeti Technológiai Platform létrehozására. A GKM elkötelezte magát az egészséget támogató platform létrejötte mellett, feltéve, ha sikerül kellôen megalapozni. A megalapozás céljából jött létre 2007 novemberében – bevonva az eddig is a témával foglalkozó munkacsoportot, továbbá a tudomány, az ipar, az államigazgatás és az egészségügy területén érintetteket – az eVITA Platform, s benne a stratégiai és operatív testületek. Az irányító testületekben a tudomány képviseletében négy egyetem, az egészségügy oldaláról az ÁNTSZ és az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI), az orvostechnikai és az informatikai eszközök gyártóinak képviseletében a MEDITEK, az Informatikai Vállalkozók Szövetsége (IVSZ) és a Bay Zoltán Alapítvány, továbbá – a „végfelhasználó”, azaz a civil társadalom képviseletében – a NJSZT vesz részt. Elsô feladatuk volt a stratégiai és cselekvési tervek elkészítése, majd az egyedi kezdeményezések feltérképezése és stratégiába illesztése. A GKM befogadó nyilatkozata felbecsülhetetlen jelentôségû gesztus, ugyanis bizonyítja a vállalkozások, valamint a befektetôk felé, hogy olyan ügyrôl van szó, amelyet a kormány fontosnak tart és megrendelôként is támogatni kíván. Kedvezô fejlemény az is, hogy 2008 tavaszától az Egészségügyi Minisztérium informatikai szakállamtitkári posztot hozott létre, és azt Racskó Péter személyében a téma iránt elkötelezett szakemberrel töltötte be. Jó szövetséges Kincses Gyula államtitkár, a kezdetektôl együttmûködô ESKI korábbi igazgatója, aki ugyancsak szakértôje és elkötelezettje az informatika egészségügyi felhasználásának. Jelentôs állomást jelentett az eVITA Összefogás megszervezése, amely keretet adott a már megrendezett két konferenciának, amelyeken az egyedi kezdeményezések is bemutatkozhattak. Rendszeres összejöveteleket is tartanak, amelyeken a Platform tagjain kívül alkalmanként 15-20 érdeklôdô szakember vesz részt.
IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS
53
INFOKOMMUNIKÁCIÓ
eVITA
Ám mindez nem elégséges. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv 14 fejezetének egyike sem foglalkozik az életvitelt segítô technológiákkal, bár jónéhány más programba „becsempészhetôk” bizonyos elemei. Kérdés, mikorra érhetnek be az eVITÁ-ban felvázolt célok, mikor lesznek a hétköznapi életben elérhetôek, az életminôséget jelentôsen javító hatásúak az életvitelt segítô infokommunikációs eszközök? Alföldi István szerint, ha valóban megszületik az összefogás, ha valóban egyértelmû lesz a kormány elkötelezettsége, akkor 3-4 éven belül. Ha nem? 10-15 év alatt a piac, a tudományos fejlôdés és az üzleti érdekek mindenképpen kifejlesztenek és bevezetnek számos eljárást. Lassan, kaotikusan, kevésbé hatékonyan, nem mindenki számára hozzáférhetôen, mint az megtörténhetne, ha ez egyszer nem következne be a jól ismert tehetetlenség, „magyaros tili-toli”. Világos, hogy az eszközök használatának ismerete nélkül eredmények sem várhatók. Ismeretes, hogy kezdetben a számítógépek bonyolultsága hány és hány embert elriasztott használatuktól. Az eVITA eszközeinek nagyon könnyen kezelhetônek, egyszerûen leolvashatónak és egyértelmû diagnosztizálásra alkalmas jeleket továbbítónak kell lenniük. Ahhoz, hogy legyenek ilyen rendszereink, jól képzett fejlesztôkre, gyártókra, üzemeltetôkre, szolgáltatókra van szükség, ez nyilvánvaló. Kevésbé nyilvánvaló, hogy jól képzett felhasználókra is szükség van: az életvitelt segítô, valóban használható megoldások kifejlesztése nem lehetséges a felhasználók bevonása nélkül. Az a veszély is fennáll, hogy a sokat emlegetett digitális szakadék tovább nô, ha nem törekszünk tudatosan a csökkentésére, azaz a digitális esélyegyenlôség megteremtésére vagy legalább az elôsegítésére ezen a területen is. A számítógép és az internet használatának ismerete szükséges, de ma már nem elégséges: meg kell tanulnunk együtt élni a beágyazott rendszerek által
mûködtetett tárgyainkkal. Az életvitelt segítô alkalmazások tömeges megjelenése a digitális esélyegyenlôség új dimenzióját jelenti. Feladat tehát bôségesen van. KONFERENCIA Április 3-5-én az IVSZ és a NJSZT szakmai szervezésében jelentôs konferenciára és szakkiállításra kerül sor Budapesten, az Európa Kongresszusi Központban (Budapest I., Hárshegyi utca 5-7). Az eVITA 2008 (Infokommunikáció az életvitel szolgálatában – Új iparág születôben) konferencia és szakkiállítás célja, hogy feltárja azokat a lehetôségeket, amelyeket az infokommunikációs technológiák és alkalmazások fejlôdése hozott az utóbbi években a Magyarország és Európa egyik legnagyobb társadalmi problémáját jelentô, az öregedô népesség általános egészségi állapotának helyzetébôl adódó problémák megoldására az úgynevezett életviteli alkalmazások terén. Alföldi István szerint a konferencia jelentôs szerepet játszhat az eVITA „meggyökereztetésében”, hiszen jelentôs európai és kormányzati részvételre számítanak, továbbá sor kerül az AAL európai programjának bejelentésére is. Ez utóbbi esemény arra is felhívja a figyelmet, hogy még semmirôl sem késtünk le. Olyan részterület ez, amely „még nincsen készen”, amelynek eredményei még nem kézzel foghatóak. Az eVITA sikerességétôl „feltehetôen nem teljesítjük könnyebben a konvergenciaprogramot, nem nô kétszeresére a reálbér, de jobbá tehetô igen sok ember életminôsége. Ugyanakkor egyáltalán nem lehetetlen, hogy Magyarország ezen a területen kiemelkedô eredményeket érjen el és jelentôsen növelje versenyképességét” – fejezte be nyilatkozatát Alfödi István, az eVITA Platform Operatív Bizottságának elnöke.
Nagy András László
eVITA Nemzeti Technológiai Platform A Stratégiai Testület tagjai: • • • • • • • •
Somody Imre dr. (Egészségügyi Szakértô Mûhely), elnök Alföldi István (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság) Dévai Endre (Magyar Medikai Gyártók és Szolgáltatók Egyesülete) Falus Ferenc dr. (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) Hanák Péter dr. (Budapesti Mûszaki Egyetem, Egészségügyi Mérnöki Tudásközpont) Kozmann György dr. (Pannon Egyetem, Információs Rendszerek Tanszék) Minárovits János (Albacomp Zrt.) Surján György dr. (Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet)
Az Operatív Testület tagjai: • • • • • • •
54
Alföldi István (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság), elnök Dózsa Csaba (Med-Econ Kft.) Fogarassy Károly dr. (Informatikai Vállalkozások Szövetsége, eEgészség Munkacsoport) Fidrich Márta dr. (GE Healthcare) Gyimóthy Tibor dr. (Szegedi Tudományegyetem, Szoftverfejlesztés Tanszék) Jancsó László (Egészségügyi Szakértô Mûhely) Megyesi Csaba (Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány, Ipari Kommunikációs Technológiai Innovációs Intézet)
IME VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2008. MÁRCIUS
