Prof. Marton Éva és Prof. Eva Märtson

Hírmondó 2012. tél

1/7/13

9:04 AM

XIV. évfolyam 3-4. szám

Page 1

2012. ôsz – tél


1/7/13

Király Éva

9:05 AM

Page 2

Prof. Marton Éva és Prof. Eva Märtson

Dr. Király Péter, Király Csenge és Prof. Eva Märtson Az „Arany W” átadása.

Tartalom Nagy nemzetközi elismerés ... 3, Pillantás az elmúlt 13 évre ... 5, Tannhäuser a MüPá-ban ... 7, Új Hunyadi László az Operában ... 9, 2013 – Verdi, Wagner bicentenárium ... 11, A hun mondakör és a Nibelung-történet kapcsolata Arany János eposzában ... 12, Krimhilde bosszúja ... 14, A Nibelung-ének ... 18, Szeged „hírös város” ... 21, Liszt nyomain Thüringiában ... 22, A harmadik Wagner emléktábla Budapesten ... 25, Új Wagner szövegkönyv ... 28, A Wagner Társaság pécsi kirándulása ... 29, Visszapillantó 2012 ... 30, Szomszédolás a „sógoréknál” ... 31


1/7/13

11:19 AM

Page 3

2012. ôsz – tél

Nagy nemzetközi elismerés Elnökünknek és a Társaságnak – Király Éva, a Richard Wagner Társaság elnöke kapta idén az „Arany W díjat” – Richard Wagner Társaságok Nemzetközi Szövetsége Király Évának, a hazai Richard Wagner Társaság elnökének ítélte oda a bayreuthi grémium legmagasabb kitüntetését az „Arany W” díjat. Ezt a rangos elismerést azon kevesek kapják, akik kimagasló érdemeket szereznek Richard Wagner zenéjének és eszmeiségének népszerûsítése terén. Az értékes elismerést prof. Eva Märtson, a Richard Wagner Társaságok Nemzetközi Szövetségének elnöke személyesen adta át a Társaság 2012. október 28-i rendezvényén. A díjátadó házigazdája prof. Marton Éva mûvésznô a Társaság fôvédnöke volt. Király Éva a rendezvényen – sajnálatos betegsége miatt – nem tudott részt venni, azonban fia dr. Király Péter fölolvasta azt az Eva Märtsonnak címzett levelet, melyben elnökasszonyunk megköszöni a számára – és Társaságunknak is –nagy megtiszteltetést jelentô kitüntetést. Az eseményen jelen volt Káel Csaba, a Mûvészetek Palotája vezérigazgatója, aki a jövôbeli Wagner Napok házigazdája. Megtisztelô látogatása egyúttal elôrevetíti, hogy a Mûvészetek Palotája és a Richard Wagner Társaság közötti együttmûködés a jövôben is gyümölcsözô lesz, és a Társaság-mint különlegesen elhivatott közönség – véleménye, kívánságai meghallgatásra találnak. Biztosíték erre az is, hogy a Mûvészetek Palotája zenei szerkesztôje Várbíró Judit is jelen volt, akinek sokéves ízlést mutató zenei szerkesztôi munkája az egész magyar zenei életre áldásosan hat. Az ünnepélyes délutáni mûsort Faluvégi Lenke, a Társaság ügyvezetô elnöke nyitotta meg.

A

A továbbiakban az ünnepség rövid összefoglalóját nyújtjuk. A nemzetközi elnök Eva Märtson elmondja, hogy három ok vezette most Budapestre.

Ezek: „Észt férfihoz mentem feleségül, ezért megismertem az észt nyelvet, mely szintén finnugor. Megismertem a csodálatos észt embereket, és éppen olyanokat találtam itt Magyarországon is. Ez az elsô és fontos ok! A második ok: Wagner. A harmadik ok: az a nagyszabású találkozó Budapesten 1999ben, a Nemzetközi Richard Wagner Kongresszuson, amelynek során elsô alkalommal jártunk a Vigadóban, ahol Richard Wagner elsô ízben vezényelt alkotásai közül teljes mûvet. És hát ott találkoztam elôször Király Évával. Kapcsolatunk mindmáig napsugaras. Ôérte vagyok itt azért, hogy az Önök tevékenységét, Király Éva munkáját a kitüntetéssel elismerjem. Az év elején határozott úgy Elnökségünk, hogy hosszú éveken át folytatott munkájáért Király Évát az „Arany W” díjjal tüntetjük ki. Ezt a díjat csak nagyon kevesen mondhatják magukénak a világ Wagner Társaságainak tagjai közül. Azt kívánom Önöknek, hogy ebben a városban: Budapesten, ahol Wagner mûveinek kultuszát olyan hûségesen ápolják, minél több örömük legyen Társaságukban, Wagner zenéjében… Nos, emlékszem egy gyönyörû elôadásra: a Lohengrinre mely két éve volt a Mûvészetek Palotájában. Csodálatos, kitûnô, grandiózus, felejthetetlen volt. Richard Wagner Budapestet is kedvelte. Ez a Társaság – lám – nagy és egységes! Király Éva hatalmas munkát végzett. Önöknek boldog jövendôt kívánok, valamennyiüknek, akik kötôdnek Wagner zenéjéhez, mint mindannyian szívvel és lélekkel.” Marton Éva világhírû mûvésznônk, a Társaság fôvédnöke méltatta a magyar Wagner kultuszt, megemlítve a Solti centenáriumot. Kiemelte, hogy talán ô volt aki eddig a legjobb Ring felvételt készítette. A következôkben dr. Király Péter elnökünk fia köszöntötte a megjelent vendégeket és felolvasta magyarul, majd angolul édesanyja levelét. Íme:

3


1/7/13

9:05 AM

Page 4

2012. ôsz – tél

Tisztelt Elnökasszony, kedves prof. Eva Märtson, drága Barátnôm! Végtelenül sajnálom, hogy nem lehetek itt ezen a neves napon. Szomorúsággal tölt el, de betegségem nem engedi, hogy együtt ünnepeljek azokkal a barátaimmal, akikkel több, mint két évtizede Richard Wagner szellemében munkálkodunk. Óriási meglepetést és örömet jelentett megtudni a bayreuthi grémium döntését, miszerint a megtisztelô „Arany W” kitüntetést idén én kaptam. Ráadásul könnyekig meghatott, hogy ezt az értékes elismerést személyesen Eva Märtson asszony, a Wagner Társaságok Nemzetközi Szövetségének elnöke adja át, aki nemcsak a munkában partner, hanem szeretett lelki társam is. Szívbôl köszönöm ezt a kitüntetést, de arra kérem, engedje meg, hogy ezennel átruházzam a megtisztelô díj által érzett elismerést és nagy örömet Társaságunk egészére, hiszen tudnia kell, hogy odaadó Vezetôségünk és lelkes tagjaink segítsége nélkül nem jöhetett volna létre az a sok értékes hangverseny, operalátogatás, filmvetítés, kirándulás, újság és könyvkiadás, amelyek révén Wagner kultúráját hazánkban népszerûsíteni tudtuk. Ez a wagneri kultúra tele van megannyi életbölcsességgel és erkölcsi üzenettel, úgy érzem, kötelességünk azokat közvetíteni és a nemes eszmeiséget továbbadni az utánunk jövô generációknak is. A magam és a Wagner Társaság nevében köszönöm Neked kedves Éva és a döntéshozóknak ezt a rangos kitüntetést, mely mindannyiunk számára rendkívüli megtiszteltetést jelent. Ez a nekünk adományozott különleges megbecsülés kötelez bennünket arra, hogy minden igyekezetünkkel óvjuk, ápoljuk, terjesszük a felbecsülhetetlen értékû wagneri hagyatékot, most, és a jövôben is. Sok szeretettel: Király Éva Ezek után Király Csenge az unoka átvette a kitüntetést, melyet az ünnepség befejezése után a kórházban átadtak a Társaság elnökének. Majd Marton Éva gyönyörû virágcsokrot nyújtott át Csengének arra kérve ôt, hogy nevében köszöntse az ünne-

peltet. Befejezésként Faluvégi Lenke megköszönte a lelkes részvételt,és piros rózsa csokrot küldött maga és a Társaság nevében, sok jókívánsággal a kórházba indulókkal. (Szerk.)

Alkony a Dunánál – vagy a Rajnánál…

4


1/7/13

11:19 AM

Page 5

2012. ôsz – tél

Pillantás az elmúlt 13 évre… z 1948-49-es években valamennyi kultu- vasbemutató, nyitó-bankett a Gellértben, búcsúvarális társasággal együtt betiltották az csora a városligeti Gundelben. Magyarország elis1872-ben alapított Wagner Társaságot merést és sok barátot szerzett, ezt a kongresszust is. 1989-ben nyílt lehetôség, hogy újjá még ma is etalonként emlegetik. alakuljon, mégpedig elsôként Közép-Európa keleti A háttérben azonban a magyar vezetôségben súfelében. Már az elsô években bár kevés tagsággal, lyos bizalmi válság mutatkozott, úgyhogy a kongde szép programokkal vonzotta a Wagner rajongó- resszuson a hazaiakat a nemzetközi elnök kérésére kat. Kitüntetett elnökünk Király Éva 1991-ben lett a Király Éva, mint megbízott vezetô képviselte. Ekkor Társaság tagja, majd nemsokára a Vezetôség közeli sikerült a korábbi ismeretséget Gudrun és Wolfmunkatársa. Ez nemcsak az adminisztrációra, ha- gang Wagnerrel felújítania, mely a késôbbiekben nem programtervezésre és külföldi kapcsolattartás- megbecsült barátsággá alakult. A kongresszus után ra is kiterjogi úton keljedt. lett a tagságA Nemzetnak a Tárközi Richard saság stabiliWagner Szötását megtevetség 1999remteni, ben Budaamelyben pesten tartotd r.Timoránta Világkongszky Péter taresszusát, gunk jogismelynek elômerete és akkészítésében tivitása sikert Josef Lienhozott. hart nemzetA Társaközi elnök és ság gazdasáHeinrich Tettigi helyzetének, a bécsi nek javításáWagner Tárra létrejött a saság akkori Parsifal alaFogadás a Festspielhausban Balról az elsô Wolfgang Wagner – középütt Gudrun Wagner elnöke vállalpítvány, mely ták a szervekésôbb kivált zés oroszlánrészét. Ennek köszönhetôen a kong- és más céllal önállósodott. További, egységmegbontó resszus jellege kissé „K.und K" békebeli kinézetû törekvéseket is sikerült elhárítani, a 2003.évi „maralett. Nagy siker, elismerés övezte a jó programokat, toni" közgyûlés a megosztó törekvésekkel szemben melyek valóban tele voltak kuriózumokkal, zenei 98 %-os aránnyal a tagság támogatását bizonyította. csemegékkel mint: nosztalgia vonat kirándulás EszÍgy az 1999-ben Király Éva által átvett vezetési tergomba Liszt: Graner Messe-jének meghallgatá- vonal folytatódhatott, mely igen sok munkát, de örösára, Tannhäuser az Operában, Bánk bán az Erkel met is jelentett. A Vezetôséggel hosszútávú mûsorterSzínházban, Liszt hangverseny a Zeneakadémián, vet dolgozott ki, melyre évente többször is neves mûTrisztán és Izolda-balett a Vígszínházban, Csárdás- vészek hangversenyeit, elôadásait sikerült beiktatni. királynô! az Operettben óriási ovációval. Pusztai lo- Sôt, még Stefan Mickisch híres bayreuthi zongora-

A

5


1/7/13

9:05 AM

Page 6

2012. ôsz – tél mûvészt és interpretátort is meg tudta nyerni egy gratis hangverseny megtartására. Wolfgang Wagner személyi keretébôl évente 105 jegyet biztosított a magyar Wagner Társaság részére. Ez érthetôen óriási vonzerôt jelentett a Wagnert szeretôk részére, hisz máskülönben 10 évet is várni kellett egy-egy jegyre. A jegyek szétosztása nagy körültekintést igényelt, a cél az volt, hogy fôleg azok jussanak el Bayreuthba, akiknek más módon semmiképpen sem lett volna esélyük erre. Sôt még rendkívül kedvezô internátusi szállást is sikerült hosszú éveken keresztül biztosítani. Az elnöknô legtiszteletreméltóbb kapcsolata a Wagner házaspárhoz fûzôdött, akik minden bayreuthi ottlétükkor, a szünetekben tartott szûk körû fogadásokra férjével együtt meghívták ôket. Egy ilyen fogadáson Wolfgang Wagner kezeibe véve a Wagner Ring Alapítvány által kiadott kétnyelvû Tetralógiát kijelentette: „Ilyen szépet még nem láttam, polcom dísze lesz!” Egyben a sorozat folytatására bíztatta. A szövegkönyvek kiadása a bicentenáriumi évre 2013-ban,ünnepi köntösben megjelenô Trisztán könyvvel zárul.

6

Szó szerint szívén viselte a bayreuthi ösztöndíjasok megfelelô kiválasztását, s az ezzel kapcsolatos nem kis levelezés, adminisztráció pontosságát. Példa erre dr.Stefan Specht ösztöndíjas elnök levele, melyben köszönetét fejezi ki a ritka precíz munkáért. Király Éva számos cikket publikált a Hírmondó újságban, melyekkel a közösségi gondolkozás összetartó erejét kívánta hangsúlyozni. A tagtársakkal szemben megértô, segítôkészséggel viselkedett, közvetlen modorával sok emberrel tudott lelki kapcsolatot kiépíteni. Méltán fogadta bizalmába megannyi, néha nagyon nehéz helyzetbe került, vagy beteg társunk is. Kívánhatunk-e mást, mint amit Parsifal a meghitt mû végén mond? „Sei heil, …Gesegnet sei dein Leiden…!” „Gyógyulj, …Legyen áldott szenvedésed…!” Héthársi Zsuzsa


1/7/13

9:05 AM

Page 7

2012. ôsz – tél

Tannhäuser a MüPá-ban, avagy az „öngyilkos szent”

N

agyon vártam az idei Wagner Napok Tannhäuserét. Kíváncsi voltam, mit talált ki a rendezô; Matthias Oldag. Nem egyetlen elôadás alapján írom meg véleményem. Láttam a fôpróbát és mindkét

elôadást. Egyszerûen nem értem, miért nem használják ki a MüPa adta lehetôségeket. Ez csak a Parsifal esetében sikerült, ami remek volt! Félig szcenírozott elôadásokat hirdetnek. Amit viszont „szceníroznak”, az az eddigi mûvek esetében ritkán vált be. Általában az énekesek jó színészek is voltak. Feleslegesek hát a kettôzések, akár vetítéssel, akár élô elôadókkal próbálkoztak. Ezek általában elterelték a figyelmet a lényegrôl. Remekül lehetne használni a háttér felületét vetítésre, értelmezôként, megjelenítôként és nem félreértelmezôként, mint a mostani Tannhäuser esetében is. Már az elsô pillanatban látszott, hogy a rendezés nem igazán fedi a Wagner által megálmodottakat. Miért van például az egész operán keresztül téli erdôrészlet a háttérben? Igaz, néha a fákat villódzás váltja fel, de ennek sincs értelme. Az I. felvonás elején adódott volna a bacchanália vetített megjelenítése. Vénusz barlangjának hangulatát a színpad alját megvilágító vörös neon fénnyel jellemezték. Majd egy torzót láthattunk. A fôpróbán sokáig törtem a fejem, amíg rájöttem, hogy ez egy nôi akt – zenérôl elterelô momentum! Hogy szegény nônek a kézfeje miért nyomorék, azt nem tudom… Ezalatt Vénusz „ketrecének” alján fut a számláló 60–0ig. Bárkitôl kérdeztem, senki sem értette. Vénusz és Tannhäuser jelenetében az ágy közelében egy kamera áll. Határozottan zavart a két szereplô kinagyított képének vetítése. A már említett ketrecrôl a függönyöket két ízben Vénusz, végül a dalnok tépi le. A jelenet végén Tannhäuser szavaira: „az üdv, az üdv nékem Mária!”, a színpadi utasítás szerint: „Vénusz egy sikollyal összerogy és eltûnik. A szín villámgyorsan változik. Tannhäuser szép, tavaszi völgybe kerül…”. Ez természetesen nem valósul meg. Marad az ágy és a kopár erdô képe is. Tiroli nadrágos gyerek a pásztor, és bejön vele együtt az angolkürtös is, aki a pásztorsíp megszólaltatója. A pásztor dalát egy másik fiú énekli az orgona magasában – szépen. Az Operában sokkal szebb szólóhoz szoktunk Váradí Zita és Sáfár

Orsolya jóvoltából. Vadászok nincsenek. A zarándokok távozása után Wolfram egyedül jön be, és letakarja az ágyat, amit különben a késôbb érkezô társai is megszemlélnek. A dalnokok – vadászok? – különbözô utcai ruhás alakok. Ha nem tudnánk, hogy melyikük az ôrgróf – már aki ismeri a mûvet – nem jönnénk rá. A ragyogó énekesre rákényszerített játék és ruha ezt nem fedi fel. (Bretz Gábor!). Ha már a ruháknál tartunk; a szerelem istenasszonyának jelmezén kívül nem lehet tudni, mit akart kifejezni a tervezô (Thomas Gruber). E téren legrosszabbul Erzsébet járt. Eszembe jutott Márk Tivadar mondása: „a jó jelmeztervezô ortopéd szabó”. Szegény Erzsébet nadrágkosztümnek sem nevezhetô ruhája a II. felvonásban egyenesen illúzióromboló. Nem beszélve a III. felvonásbeli hálóingrôl, mezítlábasságról és a vállára terített ballonkabátról. (Lehet, hogy nem ballon volt, de én messzirôl annak néztem). Nemcsak a jelmezek, de a jellemek sem egyeztek az eredeti mûvel. Biterolf például az I. és a II. felvonásban is végig ellenségesen, sôt gyûlölködôen viselkedik Tannhäuserrel. Ezt még kiemeli maffiózószerû fekete ruhája és kesztyûje. Pedig a szövegei ennek ellentmondanak. Az I. felvonásban ezt mondja: „…öröm, ha jössz, mint hû barát! Nem engedünk tovább…” A dalnokversenyen kesztyûvel pofon üti Tannhäusert, majd a többiekkel együtt énekli: „…ily aljas bûnre bárha nincs kimélet, az égi szónak mégis engedek…” A többiek jellembeli eltéréseire az adott helyen még visszatérek. Az I. felvonás végén, a marasztalás után miért kezdenek ”a nem vadászok és nem lovagok” kirohanni? Csak a ”Maradj, Erzsébetért” mondat elhangzása után torpannak meg. A záró kórusukat alig lehetett hallani a zenekartól, pedig mindegyikük nagy hangerejû, remek énekes. A II. felvonás elején Tannhäuser és Erzsébet kettôsébôl kimaradt Wolfram közbeszólása, pedig lényeges! „Sorsom éjsötét lett, nincs többé már remény!” A szelíd, szûzies Erzsébet jelleme sem egyezik Wagner elképzelésével. Visszautasító Hermann gróffal szemben, pedig így szólítja: „Ó, gyámom, jóságos nagybátyám!”. Ugyanígy viselkedik Wolframmal is.

7


1/7/13

9:05 AM

Page 8

2012. ôsz – tél A dalnokverseny olyan, mint a TV-ben látható „X faktor”, vagy a „Csillag születik” sztárkeresô vetélkedô. Négy hosztesz – a négy apródot helyettesítik – berendezi a csarnokot, amelyen az ôrgróf még finomít. A vendégek úgy viselkednek, nézelôdnek, mutogatnak, mintha elôször járnának e helyen. Ahallgatóságot belépôjegyeik szerint ültetik le a kisasszonyok. Hozzáteszem, hogy a zarándokok (mindkét esetben) és a vendégek kórusa is gyönyörûen szól! Adalnokok névtáblájukkal megjelölt helyükre ülnek. Minden „versenyzônek” van szurkolótábora, akiknek már megjelenésükkor, majd szereplésük után is tapsolnak, integetnek. Láthatóan Wolfram a nagy kedvenc. Nem lehet tudni, miért nevetik ki Walter elsô mondatát: „A forrás, amirôl szól az ének, áthatja fénnyel lelkemet…” Az ôrgróf papírról olvassa fel nyitó beszédét. A verseny alatt pontoz!? Nyilván ô a döntôbíró… Tannhäuser „Vénusz himnusza” alatt megjelenik az istenasszony, és méltóságteljesen végigsétál a háttérben, miközben vörös fény világítja meg. Mindenki ôt nézi a színpadon és a nézôtéren is. Muszáj a szánkba rágni, kirôl énekel a fôhôs. Különben nem tudnánk, mert csupa szellemileg visszamaradott ül a hallgatóság körében. Ha már a rendezô nem bízik a zenében, legalább azt feltételezhetné, hogy tudunk olvasni! Vénusz kihívóan nézi Erzsébetet és Tannhäusert. Csak akkor távozik, amikor Erzsébet a Megváltóra hivatkozik. Ez legalább érthetô. Elsô ízben is Szûz Mária neve készteti eltûnésre. A III. felvonás téli fái itt jobban hatnak, bár ôszrôl van szó: „… már hull a lomb, nem késhetnek soká” – mármint a zarándokok. Azt azonban nem tudtam, nem tudtuk megfejteni, hogy mit jelképez a két sorban elhelyezett tíz egyforma koporsó és a háttérben függô öt óriási koszorú. Úgy néz ki, mint egy katonai temetô, de ezek nem sírhantok, hanem koporsók. Közöttük térdel, fekszik a láthatóan teljesen erejét vesztett Erzsébet a már leírt jelmezben. Itt is az eredetivel teljesen ellentétes jellemet kénytelen megjeleníteni az énekesnô. Gorombán utasítja el Wolfram elkísérési szándékát a szívhezszóló csodás ima után. A színpadi utasítás szerint: „Erzsébet megint csak mozdulattal adja Wolfram tudtára, hogy teljes szívbôl köszöni annak hû szerelmét; az ô útja azonban az égbe visz, ahol magasztos hivatást kell betöltenie”. E néma jelenet alatt a zenekarban Erzsébet szerelmi és Wolfram szerelmi lemondás motívuma szól. Ezután Erzsébet öngyilkosságot követ el. A második elôadáson Petra Maria Schnitzel az ima elôtt iszik mérget, a fôpróbán és a premieren Szabóki Tünde az ima végén lesz öngyilkos. Lényegtelen, hogy mikor, lényeg maga az öngyilkosság. Nem tudom, a rendezô hogyan gondolta, hogy durva megnyilvánulások

8

és önkezû halál után Erzsébet az égbe jut, és még esdekelhet is más számára bûnbocsánatot. Ez nemcsak a vallási nézetekkel, de a józan ésszel is ellenkezik. Ilyen hibát Wagner álmában se követett volna el!!! Nehogy azt gondoljuk, ennél rosszabb már nem lehet. A római elbeszélés végén Tannhäuser „belövi” magát. Amennyiben ô csak heroinmámorban vizionálja a megjelenô Vénuszt, akkor Wolfram szíve miért „reszket és zihál”? Miért mondja: „Jaj! Rontó bûbáj tört reánk, hatalma kárhozatba ránt!” Még ez sem elég, Vénusz nem ezt kiáltja: Számomra elveszett! (Mir verloren) hanem: Minden elveszett! – Nem mindegy! Majd fuldokolva összerogy és meghal. Szerintem a rendezô összekevert két wagneri nôalakot. De ez sem lehet, mert Parsifalban Kundry megváltva hal meg, ami nem mondható Vénuszról. A rendezés egyetlen szép momentuma – számomra – az, amikor a pásztorfiú behozza a kivirágzott száraz botot, és az egész hátteret narancssárga fény önti el. Szokás újabban a MüPa elôadásairól szuperlatívuszokban nyilatkozni és leszólni az Operaháziakat rendezési, zenei és énekesi szempontból egyaránt. Ezt eddig sem írtam alá. Egészben véve az Opera Tannhäuser rendezése (Szinetár Miklós) a csukaszürkék és a völgy sivár díszletei ellenére sokkal jobb. Minden pillanatban Wagnert hallhattunk és láthattunk. A vége pedig az óriási fényözönnel az összes eddig látott elôadásnál szebb. A zenével együtt katartikus élményt varázsolt. Nem szokásom az énekesi teljesítményekrôl nyilatkozni, hiszen nem vagyok hivatásos zenész és kritikus. Egykét mondat mégis ide kívánkozik. A gyönyörû hangú Bretz Gáborról és a kórusokról már szóltam. Minden magyar énekes remek volt. Szabóki Tünde Erzsébetje hangilag nekem jobban tetszett, mint a vendégmûvész. Szappanos Tibor nagy átéléssel formálta meg Walter von der Vogelweide lírai dalát a tiszta szerelem forrásáról. Jó volt Szüle Tamás robosztus Biterolfja. Nagyon tetszett Elena Zhidkova Vénusza; és fôleg Lauri Vasar Wolframja. aki a premieren betegsége ellenére is élvezetes alakítást nyújtott. Azenekar a fôpróba és a premier gyengébb teljesítménye után a második elôadáson klasszissal volt jobb. Azóta értesültem, hogy a rendezô a Miskolci Fesztiválon nagysikerû Wozzeket állított színre. Úgy látszik, csak Wagner ellen oltották be. Elképzelem, mit mondott volna errôl a Tannhäuserrôl az etalon Kroó György… (A magyar szövegû idézeteket Jolsvai Nándor fordította.) Molnár Róbertné


1/7/13

9:05 AM

Page 9

2012. ôsz – tél

Új Hunyadi László az Operában iányt pótolt az Operaház rögtön az évad elején: mûsorra tûzte a több éve nélkülözött Erkel operát. Normális esetben ez nem is lehetne feltûnô, mert a Hunyadi Lászlót állandóan mûsoron kellene tartania egy magyar dalszínháznak. Az elôzô operaházi vezetés megbocsáthatatlan erkölcsi és mûvészi szégyene, hogy az Erkel bicentenáriumra sem újították fel a több éve nem játszott Hunyadit, sôt, mi több, a zeneszerzô 200 éves születési évfordulójáról való „megemlékezést" egy hevenyészett, félig szcenírozott Bánk bán elôadással letudták. Mert szép dolog Mahler ünneppel kezdeni az operai szezont, de nem szép dolog ugyanakkor a Hunyadit kihagyni a mûsorból. A jelen elôadással kapcsolatban az elsô gondolat tehát az örömrôl és a köszönetrôl szól. Mert tévedés ne essék, ezt az operát nemcsak azért kell játszani, mert magyar és történelmi témájú, hanem mert kitûnô drámai erejû mû, hálás szerepekkel, nemes melódiákkal, és nem utolsó sorban mert zenetörténetünk része is egyben. A korabeli kritika lelkendezése szerint: „ha Párizs, Milán vagy Bécsbôl indul valaki, csakhamar körüljárná Európát.” Idekívánkozik Márai Sándor véleménye Arany Jánosról, miszerint, ha nem magyarul, hanem angolul vagy franciául írt volna, világhírû lenne.

H

Énekeseink tudásuk, mûvészetük legjavával vitték sikerre a produkciót. Csak hódolat illeti meg ôket, nem bírálat – szabadon Madách után – ám mégis kikívánkozik néhány kritikai észrevétel. Fodor Beatrix számára ugyanis jelen pillanatban még problémásnak tûnik Szilágyi Erzsébet nagy hangterjedelmû drámai koloratúr szerepe. Sôt, nem biztos, hogy hasznára válik hangjának az ilyen irányú megerôltetés. Ezzel együtt is tiszteletet parancsolóan állította színpadra ezt a nemes történelmi figurát. Fekete Attilának jobban kellene gazdálkodnia szép orgánumával, ezúttal is forszírozottnak hatott éneke. A szerep zenei anyaga egyébként is több líraiságot, több színt kívánna, és erre biztos képes is lenne muzikális tenoristánk. Gara Mária parádés szerepében Miklósa Erika ismét csillogtathatta bravúros, könynyed koloratúráit és biztos magasságát. Talán egy kicsivel több líra Lászlóval való kettôseiben még gazdagabbá tenné ezt az alakítást. Már az Arabella tavaszi elôadásán feltûnt egy jövôbeli tenor reménység, Pataki Potyók Dániel. Könnyen, biztosan énekel, a regiszterváltásai észrevétlenek, jó a szövegmondása, és nagyon muzikális. Gara nádor szerepében Kálmándi Mihály hangban és játékban egy jól megrajzolt intrikus figurát hozott, markánsan ellenpontozva az opera pozitív hôseit. A kórus kitûnôen szólt, át-

9


1/7/13

9:05 AM

Page 10

2012. ôsz – tél ütô, magvas hangvételével egyik fontos fôszereplôje az elôadásnak. Szabó Sipos Máté karigazgató ezúttal is kitûnôen dolgozott. Élmény volt hallani a tiszta, áttetszô zenekari hangzást, Héja Domonkos alapos munkát végzett a betanítással, valamint a színpad és zenekar közti egyensúly megteremtésével. Itt abba is hagyhatnám a kritikát, és milyen jó is lenne, ha abba is hagyhatnám. De hát a rendezésrôl is szólni kell, mert manapság ugyebár a rendezô mindennél és mindenkinél – a zeneszerzônél, szövegírónál, énekeseknél – fontosabb szereplôjévé vált az operaelôadásoknak. Ugyanis ô mondja el, hogy mirôl is szól a darab, azaz szerinte mirôl szól. Bôröndök, aktatáskák, szürke eminenciások koreografált szaladgálása nélkül a rendezô szerint hiányos lenne a darab mondandója. Pláne az „áthallások” bemutatása fontos. Szûcs Gábor rendezô számára, melyekkel a mai nézôt történelmi párhuzamok, rejtvények kibogozására serkentené nem sok sikerrel. A rengeteg féle stílust, divatot képviselô jelmezek ugyanis inkább összezavarják, mintsem útbaigazít-

10

ják a gyanútlan nézôt, aki eléggé el nem ítélhetô módon a magyar történelem egy bizonyos eseményérôl szóló operát szeretne látni és érteni. A rendezést illetô sok egyéb kifogás mellett azonban a legnagyobb balfogás az ifjú Mátyás szerepének skizofréniája. A szerep szétoperálása egy éneklô és egy játszó egyedre színpadi nonszensz! Teljesen összezavarja a megértést és színpadi hatásában rémisztôen nevetséges, ahogy egy „óvó néni", pótmama kísérgeti és énekli Mátyás szólamát, miközben egy kis „Matyi” ugrabugrál a színen fakarddal hadonászva. Az a kis „Matyi”, aki a történet idején 17 éves, és mellesleg egy év múlva Magyarország királya lesz… Ha más nem is, de ez a kettôs szereplés feltétlenül változtatásra szorul, hiszen az évad végén sokszor játsszák még a darabot az újra nyíló Erkel Színházban ifjúsági elôadásban, és a fiatalok a homályos aktualizálásokon túl legalább valamit értsenek meg egy magyar történelmi opera ürügyén a magyar történelembôl. Boros Attila


1/7/13

9:05 AM

Page 11

2012. ôsz – tél

2013 – Verdi, Wagner bicentenárium Guiseppe Verdi (1813. október 10. Roncole – 1901. január 27. Milánó) A kiváló olasz zeneszerzôt idôs korában megkérdezte egy fiatal rajongója: vajon melyik a maestro alkotásai közül a számára legkedvesebb? Verdi gondolkodás nélkül azonnal válaszolt. „Legjobb mûvem a milánói elaggott zenészek otthona, amit elhunyt feleségem emlékére alapítottam!” Verdi a dalnok (karikatúra)

Richard Wagner (1813. május 22. Lipcse – 1883. február 13. Velence)

Wagner-Karikatúra (Humoristische Blätter 1873)

A német romantikus opera nagy reformátora, a drámai zeneköltészet legkiválóbb alakja bizony gyenge pianista volt. Nem úgy, mint a zongoravirtuóz Liszt Ferenc. Liszt egy házikoncerten elôadta briliáns Tannhäuser nyitányát. Wagner a többiekkel elbûvölten hallgatta a majdnem elôadhatatlanul nehéz darabot, majd felpattant: „Mily csodálatos zenét alkottam én!” kiáltotta. Igaz, igaz, így gondolta mindenki. Azt viszont bölcsen elhallgatta, hogy már ô is írt egy (bizony hervatag gyenge) Tannhäuser zongora átiratot, melyet szerencsére Liszt sohasem ismert meg. Lehet, hogy ô is felpattant volna, – de nem örömében…

11


1/7/13

9:06 AM

Page 12

2012. ôsz – tél

A hun mondakör és a Nibelung-történet kapcsolata Arany János eposzában mint tudjuk, Arany János epikus trilógiát szándékozott írni Attila és fiai mondává lényegült történetébôl. A tervbe vett három eposzból csak az elsô, a Buda halála készült el teljes egészében. A legenda közeli kapcsolatot teremt a hun uralkodó története és a Nibelung-ének cselekménye között. (Az utóbbit Wagner csak nagy vonalakban követte Az istenek alkonyában.) Attila és bátyja, Buda udvarában az intrika fonalát az ónémet elbeszélésben is szereplô berni Dietrich (Detre) szövi; ennél is szorosabb összefüggés, hogy a meggyilkolt Siegfried özvegye, Krimhilda (Ildikó) Attilát (aki a német forrásokban Etzel, Aranynál Etele) választja újabb férjéül, s az események egyik fôszereplôjévé lesz.

A

Látható ebbôl, hogy Arany eposzának elôtörténete meglehetôsen távoli párhuzamban áll a Götterdämmerung cselekményével. Ildikó semmiképp sem azonos a Wagner mûvében említett Grimhilddel (Gunther, Hagen és Gutrune anyjával), hanem arra gondolhatunk, hogy Brünnhildének vagy Gutrunénak megfelelô személy. Erôsen a Gutrune alakjával való rokonság mellett szól, hogy Arany költeményében Ildikó testvéreként említi Gunthert. A Buda halála kilencedik énekébôl vett következô részlet Ildikó monológja aközben, hogy (Etelétôl született) fia, Aladár, a Hadúrtól Etelének juttatott varázserejû karddal játszik.

Szerencse ölén is, megtanulám, féljek: Hamar énmellôlem hullnak el a férjek; Uramat, az elsôt, mihamar elvesztém; Férfi ölelését jaj-szomorún kezdém. Kit a kígyó megmart, remeg az gyíktól is, Gyászban feketült szív, csupa árnyéktôl is; Engemet a kígyók: rokonaim martak. Menyasszonyi fôvel mély gyászba takartak. Ó, mit cselekedtek dalia férjemmel, Kit, élve, szerettem leányszerelemmel! Szeretem holtan is, szeretem még most is: Ha sírba lezárnak, szeretem még ott is. Vadászni kicsalták, és megölék orvul, Ajtómhoz a testét odaveték torzul, Kincseit örvényes Rajnába sülyeszték, Mialatt én sírtam édes uram vesztét. Azután férjekkel gyászomba’ kínoztak, Kérôt oda nékem minden idôn hoztak, Legutóbb a húnok királyfia külde: Ez volt, ami bosszúm gondolatát szülte.

12


1/7/13

9:06 AM

Page 13

2012. ôsz – tél Sárkánynak alítám emberi formában, Sívó fenevadnak idegen pusztában; Ily férjet óhajték, s kezet adtam rája: Hogy testvéreimen bosszúmat ez állja. De találtam nagynak, Etelét nemesnek, Szigfrid után akit szeretve szeressek; Asszonyi szívem már vele boldog volna, Ne lenne szerelmem régi koporsója. Bosszúmat Etele becsületes haddal, Tudom, meg is állná; nem akarom azzal! Akarom ál színben, lépre ide csalva, Véres tetemöket rútitani halva. Vagy Gunther, az álnok, szép harcon elessék? Gernotnak Odinho’ gaz lelke vitessék Hágen, ki orozva döfte uram’ hátul, Tisztelve kimúljon, Etele karjátul? Nem, Rajna királya két drága fivérem! Nem, Hágen! a díjat én igazán mérem: Valamint a bûn volt, legyen az is undok, S vesszenek árulva mind a Nibelungok! Poharukban vérré a lakoma váljon, Vendégágyba’ ki hál, koporsóba’ háljon, Bizodalmas hajlék éjtszaka lobbanva, Férjem gyilkosait temesse be hamva. Jer, jer kicsi szolgám: ezt még te nem érted, Csak játszol a karddal, övezni kísérted; Majd, ha király lészesz… Veled együtt, hosszú Feledés árnyékán, nôjön fel a bosszú. Mert szültelek arra kínos szeretetben, Nem ment ki eszembôl foganó percedben, Veled azt a terhet viseltem örökké, Szívedbe szívembôl plántáltam örök-ké. Közelébb vagy hozzám, mint Etel, a férjem, Tested az én testem, véred az én vérem: Bosszút az anyádért bár iszonyút vennél, Nincs nemesebb tetted, nincs igazabb ennél. Á. A.

13


1/7/13

9:06 AM

Page 14

2012. ôsz – tél

Krimhilde bosszúja – A Nibelungok végzete Etzelburgnál, azaz Esztergomnál – iként a hatalmasan hömpölygô folya- pusztulását énekli meg. Kr.u.437-ben Gundicher kimok görgetik mélyükben útjuk törmelé- rály idejében egy római zsoldban álló hun sereg kes hordalékát: kavicsot, gyöngyöt, ara- pusztítja el a Rajna bal partján Wormsnál lévô kis nyat, úgy él az emberek tudata mélyén országot, mely ekkor az arianus hitet vallja. A nép múltuk magasabb vagy mélyebb rétegében – iszap- maradéka a mai Franciaország területére vándorol. szürkén, vagy aranylóan csillogva ôstörténetük. A történelem és a költészet ketté válik. Az északi népek ôsmondáiból a szájhagyomány, Az egész, ma is olvasható Nibelung éneket, mintmajd már nagyon korán írásba foglalt meglepôen egy kanonizálva, az európai irodalom egyik aranysok meserészlet maradt fenn. Több monda, mint víz- korában, az 1200-as években már írásban is rögzíáramok a tengerben, egységként éltek tovább, még tették. Ekkor élte virágkorát az udvari kultúra és etiakkor is, ha más történetekkel egyesültek, gazda- kett, a Minnesang és epika. W.von der Vogelweide, godtak. Bár egyes regék sokáig megôrizték születé- Hartmann von Aue, W.von Eschenbach, Gottfried sük forrásvidékét, mint Brünnhilde legendája Iz- von Strassburg, Heinrich von Feldeke a kortársak. landot, Siegfried holland származását (Xanten), A Nibelung éneket eredetileg latin betûkkel írta meg vagy a Nibelungok népének ködös, sziklás norvégi- egy névtelen szerzô. Ez három ónémet fordítású ai területét. Mérhetetlen nagy területrôl, mértéktele- majdnem teljes verzióban maradt fenn, azon kívül nül ôsi idôkbôl ömlenek a mesék egy színes, istenek- rendkívül sok töredékben, ami jelzi, hogy az akkori kel, emberekkel, sorsokkal terhes mítosz-tengerbe. kor Bestsellere lehetett. A kor szokásaival ellentétAz áramok egyike, talán legszélesebbje az ben a jó stílusú szerzô neve sehol sem szereun. nibelung mítosz, mely mint ahogy sejteni pel. A kutatók úgy gondolják, hogy a mû lehet kb. a Kr. utáni 3.–5. évszázadban jekeletkezését magas rangú ismert szegecesedett ki, s lett belôle a Nibelung mély pártolta, talán Wolfger passaui ének, mint naiv eposz. Ez a rapszopüspök, aki az eposzban Pilgrim dok számos töredékének egyeálnéven szerepel. A mû politikai sülésébôl keletkezik – mintendenciával készülhetett. den mesélô, költô képzeleMint már az ôsi epotének gazdagításával. szoknál is szokás, a törA Nibelung ének ege ténetek megestek, borongó, szelleme csak nem biztos, beszûkült, hangja érhogy akkor és ott. A des mint a kor, melymegnevezett szemében született. lyek többnyire létezDrámaiságát Siegtek, ki elôbb, ki valafried végzetteljes élete admivel késôbb. Pl. ja, ezt Wagner költôi magasBrünnhilde királynô és latokra emeli, heroikussá teszi Gunther király a regében jó mûvében: a világ legnagyobb vitészívvel ülnek egy asztalhoz, pedig zévé! És nem Hagent, mint a Nibea történelemben évszázadok választlung ének teszi. ják el ôket. A miliô anakronisztikus, A Nibelungenlied második része a burnem fontos a Nibelung ének díszlete, ez az gundi királyi ház drámaian gyors Hagen a Rajnába veti Krimhild kincseit. íródeák saját korának környezete,

M

14


1/7/13

9:06 AM

Page 15

2012. ôsz – tél fegyverei, ruházata. Így lehetett kideríteni, hogy az eposzt 1200 és 1205 között jegyezték le. Az eposz írója mindenütt járt ahol a burgundok, járt Wormsban, és Etzelburgban, azaz: Esztergomban. Ott volt Bambergi Leopold és Theodóra királynô esküvôjén Bécsben, és ezt pontosan leírja mint Etele (azaz Attila) és Krimhilde egybekelését. (Az író talán Kürenbergi Konrád). De miért nem nevezi meg magát az író és a mecénás? Az ok a következô lehet: VI.Henrik 1197. évi halála után a Staufenek és Welfek idejében a kiterjedt hatalmi harcok halállal, hamis eskükkel, emberrablásokkal, bosszúval, esküszegéssel egy birodalom végzetét jósolták. Valaki történelmi tükröt kíván bemutatni. Ismerjetek magatokra! Pontosan így pusztultak el a burgundiak. Íme olvassátok. Az igazságot leírni pedig életveszélyes dolog… Wagner az északi népek mítosz tengerébôl zseniális irodalmi értékkel emelte ki a Tetralógiának meseanyagát, visszaemelve a lovagi epikából a régebbi középkori mondakör pogány rétegébe. Leginkább a IV–V. századból származó Edda énekekbôl és szövegekbôl merített, melyekbôl sorokat, sôt versszakokat vett át szóról szóra. (Az érdeklôdô olvasó Wagner Ringjének eredet-történetét részletesen Kroó György: Heilawâc címû pompás könyvébôl ismerheti meg.) Bámulatos, hogy a bôséges ôsi mesekincsbôl milyen logikus és következetes történet-folyamatot állít elô Wagner, méghozzá zenével koronázva. A Nibelung mondát – mint fentebb írtuk – Wagner inkább a karakterdúsabb pogány részletekbôl veszi, innen a nevek-jellemek logikus cseréje is. Sajátságos Wagner munkamódszere, ez a drámai tömörítés. Nem kell az embereket cselekedetekkel ábrázolnia, megteszi egy jó jelzô vagy zenei motívum, netán annak aktuális változata, mely már a szereplô gondolatát is elárulja. Mert a középkori literatúrában mindent körülírnak és milyen bôbeszédûen! Wagner még Wolfram von Eschenbachot is elmarasztalja a sok mellékcselekmény, kitérés, lényegtelen epizód miatt, holott a jellemeket egy pszichológiai jelzôvel, vagy egy hangulatkeltô rímjátékkal, hármashangzattal frappánsan lehetne bemutatni. Csakhogy a középkorban a költôk ezt még nem tudták. Az eszmei nagy különbség a forrásmunkák, de még a középkori eposz és Wagner alkotása között a mondanivaló. Az ôsi felismerés, hogy minden baj eredete az arany, a kincs, ez közös Wagnerrel. Az

aranyrablást (a természettôl) Wagner mûve elejére teszi, ellentétben a Nibelungenlied mesefolyamatával. Ott Siegfried halála után csalják el özvegyétôl Krimhildétôl és rejtik a Rajna mélyére Hagen és a burgund királyok. Az eposz és Wagner mesefolyamata itt válik ketté. A Nibelung mondakör 1200 körül leírt I-tôl XIX. éneke egybehangzó a wagneri zenedráma eseményeivel, de Siegfried halálával illetve Brünnhilde záróénekével, búcsúszózatával véget ér. (A teljesség kedvéért, Wagner illetve a rajnai sellôk visszakapva az aranyat, Hagent annak rendje és módja szerint vízbe fojtják, ezzel az Átok motívum is megszakad. De mint látni fogjuk, a Nibelungenliedben Hagen nagyon is élve marad és bizony marad az átok is.) A Nibelungenlied további hatalmas részletét, a többi 20 éneket Wagner nem helyezi a Tetralógiába. Miért nem? Mert az aranynak Wagner Ringjében egy ellenpontja van, egy antagonista egymást kizáró emberi tényezôje: a Liebe, a szerelem, a szeretet! (Ezt nem értette meg Nietzsche.) Wagner írja a Ring szövegtervezetében: Sem kincs, sem kény, / sem égi kevélység, / sem hír sem ház,/ nem hívságos élet, / nem hazug kötések / hitvány terhe, / nem képmutatások / kemény törvénye / boldoggá – bukva bár – csak szerelem tehet. (Tandori Dezsô ford.) A Gold és a Liebe, a két pólus között feszül a 16 órás dráma, a Wagner alkotta világ. A mû befejezése tehát nem lehet más mint egy kolosszális világrengés lángtengerrel, vízárral, Wotan rendjének, a régi vallásnak tökéletes pusztulásával. De az egész világ (még!) nem pusztul el. A színpad elôterében emberek ülnek, a nézôtéren pedig a publikum, hallgatják, látják a kataklizma gigászi hangorkánját, benne a Szerelmi megváltás ismétlôdô dallamait. Tanulságul egy új világ kezdéséhez. Itt és így ér véget Wagner Nibelungokról, a gyûrûrôl és a szerelemrôl szóló próféciája. A Nibelung énekben az arany ellenpólusa (vonzata) a bosszú. Pogány világ ez! A Nibelungenlied, más néven Nibelungennot azonban Siegfried halálával nem ér véget. Worms városában uralkodik a burgundok felett egy jó királyi família, Gunther, Gernot, Giserher király és bájos húguk, Krimhilde, mindnyájan Ute anyakirálynô gyermekei. Siegfried elnyeri Krimhilde kezét, Gunther pedig Siegfried erejével és a Nibe-

15


1/7/13

9:06 AM

Page 16

2012. ôsz – tél lungoktól elvett csodaköpennyel ravaszul megszerzi Brünnhilde szerelmét (mint ahogy Wagner is elmondja.) Sajnos azonban egy asszonyi civakodásban kipattan a nászi helycsere titka. A rossz vérû Hagennek ebbôl sikerül Siegfried ellen halál-összeesküvést szôni és a hôst orvul meggyilkolnia. A merénylet után az özvegytôl Siegfried vagyonát a Nibelungok kincsét Hagen és a királyfiak elsikkasztják és a Rajnába rejtik. Siegfried özvegye, Krimhilde végtelen fájdalma, tehetetlen boldogtalansága csillapíthatatlan. Kis idô után Etzel király (magyarul Etele, másként Attila, akié a világ leghatalmasabb birodalma mely a Rhoˆne, az Elba a Duna és a Jeges tenger között fekszik töméntelen hûbéressel) Réka halála után feleségül kéri Krimhildát. Siegfried özvegye nehezen, de végül is elhatározza, hogy a pogány Attila felesége lesz. Etele sokszínû birodalmán keresztülutazva látja, hogy a pogányok és hûbér keresztények békésen élnek egymás mellett. Az esküvôt nagy pompával Bécsben tartják, majd széles dunai gályákkal Etelvárba tértek, ami német nyelven Etzelburg, írják a középkori krónikák. Vagyis Esztergom, mondjuk a mai nyelven. Itt éltek békében Etele és Ildikó (azaz Krimhilda). Hét évre született fiuk, akit Aladárnak kereszteltek. Bár Krimhilde a világ leggazdagabb asszonya volt, mérhetetlen hatalommal, töméntelen kinccsel, mégsem volt boldog. Sokat gondolt, álmodott a bur-

gundiaiakról, szeretettel, vágyakozóan; de férje gyilkosára, Hagenre gyûlölettel, bosszúvággyal. Egy megfelelô meghitt pillanatban sikerült férjét rávenni, hogy rokonait ô Hunniába meghívná a Napforduló ünnepére. Egy boldog férj eleget tesz a kérésnek „és sokan siratják még ezt”. A meghívást vivô követek behízelgô szavára a burgundi királyok az utazás mellett döntenek, csupán Hagen ellenzi, hogy Siegfried gyilkosai, vagyonának elrablói áldozatuk meghívására elmenni merészkedjenek. De amikor emiatt ôt gyávának mondják, dacosan rááll a kalandra. Ez a hetykeség, rátartiság, önhittség majd mindannyiuk életébe és a burgundi népek végzetébe kerül… Miért nevezték a burgundokat nibelungoknak? Gúnyból? Tiszteletbôl? Mert a nibelung vagyon kisajátításakor a kincs nevének tiszteletét is megkapták. Pedig ez a vagyon vesztüket okozza, amit a középkori krónikák is az aranynak tulajdonítanak. Tôkekoncentráció – mondanánk mai nyelven. Hosszú, kalandos, de igen érdekes úton, mitikus figyelmeztetések ellenére eljutnak Etzelburgba. Itt igen szívélyesen fogadja Etele a burgundi királyokat és ezer vitézét. A kilencezer fônyi kísérô népségnek, lovaknak is tisztes szállást és eledelt biztosítanak. Nem így Krimhilde. Aki tüstént a nibelungok kincsét kéri számon Hagentôl. Az ellenségesség, bár érezhetô volt a vendégek és a hazaiak között, a bosszúharc kirobbanása mégis késett. Krimhilde kedvenc hûbéreseitôl, sem a berni Detrétôl, sem Hildebrand ôrgróftól nem kapott tajtékzó bosszútervéhez támogatást. Ekkor Budához fordult, vagyont, kincseket ígérve, sôt még egy szemrevaló mátkát is, akire Buda már régen vágyott. „Ne félj, Buda királyfi, én állok pártodon: Aranyom’ is, ezüstöm’, mim van, neked adom, Meg egy deli szép hölgyet, hôs Núdung özvegyét… Élhetd vele világod’. Szólj, még mi kell egyéb? Fordította: Szász Károly

Oszlopfô faragás Esztergomban

16

Így ô ráállt az alkura. Ezer vitézt fegyverbe szólított és megtámadták Hagen öccsét, aki árulás folytán már tudott Buda jöttérôl és a belépô vitézt tüstént lefejezte. Éktelen háború, öldöklés tört ki, melyben a burgundi szolgahad teljesen elpusztult, de töméntelen hun vitéz is. És ami igaz, az igaz: „a háborúban


1/7/13

9:06 AM

Page 17

2012. ôsz – tél rály – a hunok békét akarnak. Érdekes a költemény sugallata: ha a burgundiak egymással, a szászokkal és más nyugati hûbéresekkel nem fordulnak egymás ellen, a végpusztulás elkerülhetô lett volna. Csupa hôsiességbôl kiirtják egymást. Itt sejthetô az elveszett eredeti hôsköltemény középkori mondanivalója, melybôl az orvgyilkos idôkben fogant költemény sarokszavai egyeseknek kényelmetlenek lehettek: Liebe und Treue, Mord, Verrat, Raub, Rache, Treuebrechen, Untergang. A másolatokban a családnevek mellett ki ezt, más amazt, jelzôket, akár fejezeteket hagyhatott el…., kívánat szerint. Igen, a történelmet, az irodalmat is a gyôzôk érdekei írják, bár itt nem gyôzött senki – csak az értelmetlen halál.

Oszlopfô faragás Esztergomban

az elsô áldozat az Igazság”. Ekkor a harc már a fônemeseket is elérte, a királyi trónterembe is behatolt, ahol Hagen Attila kisfiának fejét veszi. Az eposz sok-sok éneken keresztül részletesen leírja a burgundiak és a vendéglátók gyûlöletes harcát és teljes pusztulását. Név szerint feljegyzi, kit ki öl meg, csap agyon. Tendenciózusan kiemeli, hogy a vész elkerülhetô lett volna, ha nem az indulatok, a féktelen gyûlölet, düh, gôg, ölési szenvedély, bosszú emberei kerültek volna hatalomra, elôtérbe: Hagen és Krimhilda. Példának állítja Etelét és Detrét, akik többször, sôt még az utolsó pillanatban is, amikor már csak két burgundi él – Hagen és Gunther ki-

2379. Ich kann Euch nicht berichten, was später noch geschah – nur daß man Ritter und hohe Frauen weinen sah, und auch die edlen Knechte. Sie weinten über den Tod ihrer Freunde. Hier hat die Geschichte ihr Ende: Das ist der „Nibelunge noˆ t”. Nem mondhatom meg azt már: mi történt azután. Csak hogy nem lelt vigaszt már lovag, nô s ifju lány, S jó fegyveres legények… Mindent, hajh, gyász fedez.. Itt vége a regének. – A Nibelung-Ének ez! Fordította: Szász Károly Igen, sírtak, és az olvasóknak is sírni lenne kedve, mennyire igaz Einstein bölcs mondása: „Az emberiség történelmébôl azt tanulhatjuk, hogy az emberiség semmit sem tanul történelmébôl!...” Dr. Király László

Krimhild felgyújtatja a hôsök lakóházát

17


1/7/13

9:06 AM

Page 18

2012. ôsz – tél

A Nibelung-ének A Nibelung-ének felfedezése Az eposz nem egy szerzôtôl származik, dacára annak, hogy némelyek Walther von der Vogelweidét, mások Heinrich von Ofterdingent tekintik szerzôjének. Népdalokból, népregékbôl keletkezett, melyet az idôk folyamán bizonyos összekapcsoló adalékok (Kriemhilde személye) segítségével fûztek egybe. Az alapdalok több mondakörhöz tartoznak. A háttér történeti, a hunok 451. évi catalaunumi csatája. A XI. században a németországi Passauban németül lejegyzett Siegfrid és Attila mondát a XII. században „Der nibelung Not” címen szerkesztették egybe. A germán népek körében a IX–XII. században nagyon elterjedt és kedvelt volt e két történet. Azután feledésbe merülhetett, mert amikor 1755-ben Jacob Hermann Obereit vorarlbergi orvos egy grófi könyvtárban találta meg a közép-felnémet nyelven írt eposz egyes részeit, a felfedezett eposz az újdonság erejével hatott. A XX. századig számos német nyelvterület középkori könyvtárban (Wels, Melk, Linz, München, Bern) találtak belôle töredékeket. A Nibelung-ének a német nemzeti érzés éltetôje lett, holott a II. rész a burgundokról és a hunokról szól; a szinte feledésbe merült III. rész, a Klage (Sirató) pedig az elesett hun vitézek siratóéneke. Ha a magyarok körében a két utolsó rész ismertebb lenne, akár a magyar nemzeti érzés éltetôjévé is válhatna! A Nibelung-ének elôzményei A legrégebbi megfogalmazású Nibelung-ének és az Attiláról szóló második rész, a tulajdonképpeni „Nóta” az V–VI. századi frank „Brünhilde saga” valamint „Burgundi saga” dalaiból és ófelnémet népdalokból szerkesztett egybe, a Siegfried és az Attila-mondakör történeteit összegzi. A skandináv Edda-dalok Attila-történetei kimutathatóan a Nibelung ének átvételei. A Nibelung-ének három részbôl áll: Az elsô, a tulajdonképpeni Nibelung ének Siegfried, a nieder-

18

landi királyfi mondai történetét dolgozza fel. Siegfried, legyôzvén a köd fiait, a nibelungokat Günther, burgundi király nôvérét, Kriemhilde-et veszi nôül, Kriemhilde sógornôjével, Brünnhilddel férjeik hôsiességén összevész, és ezzel férje halálát okozza. A gyilkosságot Hagen követi el. Kriemhilde megesküszik, hogy megbosszulja férje halálát. (A történetrôl Wagner zenedrámát írt.) A második rész a hun, azaz az Attila-mondakörhöz tartozik. Attila és a burgundi királyné, Kriemhilde házasságának történetét és burgundi rokonainak vesztét írja le, amely egyúttal a hunok pusztulását is okozza. Kriemhildét Hildebrand, a berni Detre fegyverhordozója öli meg. E két részt Kriemhilde személye kapcsolja össze. Kriemhilde elsô férje, Siegfried halálát megbosszulandó, Attila, második férje királyi udvarába szólíttatja gyilkos rokonait, és a hunokkal összeveszejti ôket. Hagent maga öli meg. Történik mindez Etzelburgban, Attila állítólagos óbudai várában. Gran (Esztergom) említése valószínûsíti, hogy a helyszín a pilisi királyi székhely, az elfeledett magyar fôváros volt. A Nibelung-énekhez szervesen hozzátartozik az elfelejtett Klage (sirató), amelyben Etzel (=Attila, a hunok királya), Dietrich (a berni Detre) és Hildebrand siratja az elesetteket. E részt Attila siratójának is nevezik. Magyar Adorján „A Nibelung-ének” c. tanulmányában kifejti, hogy Siegfrid eredetileg inkább hun volt, mint német. A germán szellem csak a vad öldöklés-jelenetekben mutatkozik meg. Érdemes felfigyelni arra, hogy Kriemhilde arianus keresztény, Attila meg manicheus volt. Pilgrin, passaui püspök és a Nibelung-ének A müncheni Aloys Schröpfl két hosszú tanulmányt írt a Nibelung énekrôl. Munkájából kitûnik, hogy kitûnôen ismerte a magyar krónikákat, az Árpád-ház történetét és a magyarok származását. Elméletének sarkalatos pontja, hogy a Nibelung ének


1/7/13

11:19 AM

Page 19

2012. ôsz – tél Géza fejedelem idején keletkezett, mert Attila udvartartásának a leírása nem az V. századi módinak felel meg, hanem a X. századinak. Az eposz a magyar Géza fejedelem korabeli szokásokat vetíti vissza az V. századba. A mai, a német nemzeti eposszal foglalkozó, értékelô tudósok között Schröpfl-nek még csak nem is említik a nevét. Talán azért, mert német létére teljesen a feje tetejére állította az egész, megcsontosodott Nibelung-elméletet. Schröpfl a német voltát nem tagadja meg, mert kijelenti, hogy a Géza fejedelem udvarába került németség ismertette meg a magyarokkal a nyugati kultúrát, miközben a német papok a hunok dalait jegyezgették. Schröpfl szerint az ének második részét Géza fejedelem íratta le Pilgrin passaui püspök számára, az idegen urak kedvéért, azok nyelvén, német versezettel. Megállapítja, hogy a Nibelung-ének fontos a magyaroknak is. Vajon mi közünk nekünk, magyaroknak a németség nemzeti eposzához? Magyarországon a Nibelung-ének dalai és az Etzel (Attila-Etele) hun király személyéhez fûzôdô hagyományok régóta ismertek voltak. A népdalokban Etele, a hunok és a magyarok nagy királya, Isten ostora magasra emeltetett, a magyar nép félistenként, nemzeti hôsként tisztelte. Felmerül a kérdés, vajon miért tanítják a magyar iskolákban pontosan az ellenkezôjét? A németek tudják, Attila idegen, tudják, hogy hun, mégis egy királynak sem adóztak nagyobb tisztelettel, mint a Nibelung-énekkel Etelének, a hunok királyának. Elismerik, hogy Attila volt az elsô, aki alatt a legtöbb német egyesítése megtörtént, és majd minden német nép összekerülése bekövetkezett. Attila király udvartartásában mind a német származású, mind a magyar udvari köröknek is kedvelt szórakozása lehetett a saga. Az érdeklôdést azonban kevésbé a Siegfried-mondakör, hanem a burgundok országa és az Attila-birodalom bukását eredményezô burgundi-hun harc története jelentette, jóllehet, kevésbé szórakozásból, mint inkább nemzeti indíttatásból. Pilgrin a német császári küldöttség tagjaként érkezett 973-ban Esztergomba (Gran). Tapasztalta, hogy mennyire elevenen élnek a magyarok körében

a hun hagyományok. Hallotta a magyar regôsök énekét a hunok vitézségérôl Attila királyról és a szépséges burgundi királyasszonyról. Hazamenvén misszióspapjait megbízta, hogy menjenek Hunországba, és jegyezzék fel a hunok dalait. A misszió körülményeirôl a Klage tudósít: „… gewan von siner übermout uz Hunnischem riche, nach ir jamer sit gesaz tihten an dem maere, diurede in gnouc wizzenlich daz wear vil redebaere” (… útnak indítom követeimet Hunországba ott bizton rátalálnak az emlékekre, mert nagyon helytelen volna ám, ha a világ legnagyobb eseménye nem lenne megôrizve.) A magyar Géza fejedelem udvarát az idegen, de a magyar udvartartást kiválóan ismerô német Pilgrinnél aligha festhette volna le jobban bárki. Pilgrin a nagyúr hívására érkezett a magyar fejedelmi udvarba, és kapott engedélyt missziós tevékenysége megkezdéséhez. Géza fejedelem udvarában, ki mint mondja elég gazdag volt ahhoz, hogy két vallással fényeleghessen’ (vö. a régi magyar vallás és a római kereszténység), a hittérítô papok kegyes fogadtatásra találtak. Pilgrint nem csupán a misszió tevékenység vezérelte, hanem a római vallást és a tanítást felkaroló, a német- és kereszténybarát Géza fejedelem (Kr. u. 972–997) pártfogása és kegye révén remélte megszerezni az érseki méltóságot, a passzaui egyházi provincia primátusságát. Magyarországon Adelheid, Géza fejedelem lengyel származású, második felesége energikusan terjesztette a kereszténységet. Nagyon mûvelt keresztény és német neveltetést kapott. Pilgrin missziós tevékenységét erôsen támogatta. Pártolta Pilgrinnek a magyar érsekség megszerzésére irányuló törekvését csakúgy, mint késôbb a magyar udvarba hívott Aserik német klerikust is. (A lengyel krónika szerint, a magyar hagyományokkal ellentétben, ô volt I. István anyja.) Sebestyén Gyula „A magyar honfoglalás mondái”-ban is hasonlóan vélekedik: Pilgrin passaui

19


1/7/13

9:06 AM

Page 20

2012. ôsz – tél püspök az ezredforduló táján német hittérítô papokat küldött Magyarországra, hogy hirdessék Krisztus igéjét, és térítsék keresztény hitre a „pogány” magyarokat. A Klage (Sirató) A Klage, a Nibelung-énekkel ellentétben, rövid rímpárokból szövegezett eredeti kompozíció, amelyet az ún. lorchi Pseudobulla szerzôje, Pilgrin (Kr. u. 971–991), a közismert passau püspök magyarországi misszió jelentése hagyományozott ránk. A „Klage” szó siratóéneket jelent. Schröpfl a siratót teljesen németnek tartja, mondván a magyarok körében ismeretlen. S valóban, mi, a megtépett, megfogyatkozott magyarok tudtuk csak igazán siratni a harcokban elesetteket, a halottainkat: „Jaj, sirass édesanyám, míg elôtted járok…!” és még mennyi, de mennyi siratónk van. A Klage 2148 sorban meséli el, hogy a hun-burgundi összecsapás életben maradottjai Etzel, Dietrich és Hildebrand hogyan siratják az elveszett hôsöket. Schröpfl szerint Pilgrin a magyar uralkodó kívánságára – ha nem egyenesen az utasítására – íratta, fordítatta le az udvari népet szórakoztató hun dalokat. Az alábbi sorok utalnak a Klage- és a Nibelung-ének hun része leírásának a körülményeire: Von Pazove der vischof Pilgerin hiez schiben disiu maere, wie ez ergangen waere, mit Latinischen bouchstaben, swer ez darnach erfunde, wie ez ergienk und geschah; …ein schriber, meister Kourat, dicke i Tiuscher zungen:

erkennent wol diu maere… (A passaui Pilgrin püspök, leiratá e mesét, ahogy az megtörtént, latin betûkkel, nehéz, ahogy megtaláltatott… Mindazt, mi megtörtént leírá, Konrád mester az írnok lefordítá német nyelvre, hogy megismerjék mi történt.) Az írnok elszólja magát, hogy az eredeti szöveg nem német, hiszen németre kellett lefordítania, és nem is latin betûs. Ez azt jelenti, hogy a magyar igricek, regôsök dalait nemcsak énekelték, hanem le is jegyezték. S ha nem latin betûkkel, akkor a magyarok saját betûivel, rovásbetûkkel. Krónikáink is írják, hogy a magyaroknak sajátszerû fába rótt, kôbe vésett írása volt, s kevés jellel sokat tudtak írni. Erre utal az idézet. A magyar rovásírásos szöveget valóban le kell fordítani németre. Nem latinra, mert feltehetôen a Kr. u. X. században a német urak és talán a papság is kevéssé tudhatott latinul. Tehát Konrád az íródeák bevallja, hogy a hunok siratóját rögzítô valós esemény rovásírásos magyar nyelvû szövegét a Klagét, Konrád, a német íródeák német nyelvre fordította le, és latin betûkkel írta. A Nibelung-ének közép-felnémet szövegét Szász Károly (1868, 1892) és Felsmann József (1871) fordította magyarra. Sajnos, a magyarságnak oly fontos Klagét ez idáig nem fordította le senki. A 2004-es új Nibelung kiadás sem tartalmazza.

Jellemrajzok a Worms-i dóm ablakában.

20

Marton Veronika


1/7/13

9:06 AM

Page 21

2012. ôsz – tél

Szeged „hírös város” zeged „hírös” város, ám nemcsak hírös, de szép is. Fôleg európaian szép, amit sok városunkról nehezen mondhatnánk el. Kulturális szempontból is hírös Szeged, hiszen a nagy európai kulturális TV-adókkal (Mezzo, Arte) együttmûködve idén is a Szegedi Nemzeti Színház adott otthont az ARMEL Opera Fesztivál-nak. Ha megtekintjük a fesztivál programját, kitûnik, hogy a cél – új kortárs-operák bemutatása. Philip Glass, a sikeres szerzô, aki már járt korábban nálunk, elvitte most a pálmát az „A death in the family” (Halál a családban) c. operájával. William Mayer a librettista, rendezô: Alföldi Róbert. Szeged városa Umberto Giordano: Andrea Chénier-jével rukkolt ki. Hiba volt! Nagy hiba, mert az európai ARMEL-publikum nem 116-éves verismot, hanem mai kortárs-zenét, mai rendezést várt. Hiszen a cél – megcáfolni az opera haláláról suttogó cinikus pesszimisták véleményét. Újat, kiválót, maradandót alkotni, miként elôdeink is tették. Giordano operája a Cavalleria rusticana és az Pagliacci mellett a verismo kiemelkedô alkotása, és csak négy évvel korábban (1896) íródott, mint Puccini Tosca c. mûve. Nagy a hasonlatosság a kettô között, fejtette ki egy Wagner Társaság-beli hölgy. Giordano, Leoncavallo, Mascagni, Puccini a milánói konzervatóriumban tanult Armilcare Ponchiellinél. Ponchielli leghíresebb mûvét, a La Giocondát 1876-ban mutatták be, a librettót Arrigo Boito írta. Boito ist ein glühender Wagner-fan! Ô volt az, aki az 1857-ben megbukott Simone Boccanegra szövegét átírta, majd Verdit meggyôzte, hogy az operát zeneileg is korszerûsíteni kell. Így lett az 1880-ban bemutatott Boccanegra un grand successo, egészen a mai napig. Az Otello és a Falstaff librettóját is Arrigo Boito írta. Vélem, hogy Boiton és Ponchiellin keresztül a verismoba némi wagneri hatás is becsordogált. Legalábbis Verdi bölcsen belátta az azonos évben, 1813-ban született szerzôtársa zenei értékét, sôt: élt is ezekkel az értékekkel. De térjünk vissza a Helmer und Fellner által épített szegedi opera-palotába. Mintha a gráci operában lennénk, csak a szegedi egy kicsit elegánsabb és nagyobb. Felmegy a függöny, és mit látunk: mintha Pató Pál kastélyában rokokóba bújtatott zsellérek ugrál-

S

gattak volna idétlenül Giordano zenéjére. A dekorációt, egy szegedi hölgy közlése szerint, a tavaly bemutatott schilleri Haramiákból vették át, majd odaállítottak két hosszú kocsmai padot, amik megfordítva kék-fehér-piros színben tündököltek, jelezvén a francia helyszínt és hogy itt most nem haramiák, hanem a forradalom dicsô hívei dulakodnak. Szenzációs ötlet, nemde? Az opera kezdete Carlo Gérard, a komornyik fellépése. Áriájában elmeséli a nép sérelmeit, a most is robotoló, 82 éves apja siralmas sorsát, ellentétben az arisztokrácia fényûzô, az alattvalóikat megvetô, élvezeteket habzsoló életvitelével. Itt meg kell állnunk, mert szerintem össze kell hasonlítani a verdii és a verismói librettokat. Verdi operáiból a risorgimento szabadsága, Itália egyesülésének vágya zeng, ezzel szemben a verismo a szociális problémákat helyezi középpontjába. Talán nem is Andrea Chénier, hanem Carlo Gérard lehetne a valódi fôszereplô. Az ô baritonja, meg a Francia Forradalom hordozza az opera fô mondanivalóját. Az arisztokrácia – Andrea Chénier-vel és Maddalena grófnôvel – garnir csupán. Az opera zene nélkül is bemutatható. Ezt megtette a milánói Piccolo Teatro-ban a felejthetetlen Giorgio Strehler. Ha a nálunk most, Szegeden hallott Carlo Gérard baritonja lett volna felhívás a lázadásra, akkor biztosan nem tört volna ki a Nagy Francia Forradalom, mert bizony a mi Carlonknak nem volt hangja, Andreánknak (Eduardo Aladrén, spanyol) több volt, kulturáltabb is, szebb is. A Maddalenát éneklô tunéziai-francia Leila Zlassi igazán tetszett, különösen a La mamma morta ária bensôségesen szomorú elôadása kapcsán. Az operát Pál Tamás szokásos rutinjával vezényelte. A rendezôt Bodolaynak hívták, csak így: Bodolay, keresztnév nélkül. A programfüzet szerint (22. oldal) idézem: „Fôbb díjai: Aranykecske-díj – Közönség-díj a legjobb rendezônek ( 2005 ), stb.” Tôlem semmilyen díjat nem kaphatna, az bizonyos. A másnapi városnézés kárpótolta mindazokat, akik kissé szomorúak voltak az elôzô napi elôadás nívójától, mert a látvány – Somorjai Ferenc tanár úr vezetésével – felejthetetlenné tette nekünk Szeged városát. Koczó Endre

21


1/7/13

9:07 AM

Page 22

2012. ôsz – tél

Liszt nyomain Thüringiában hüringia elsôsorban Johann Sebastian Bach pátriája. 1685-ben Eisenachban látta meg a napvilágot, keresztelôje a Georgenkirche nevezetû templomban volt. Szinte fél életen át, de legalábbis több mint 30 éven keresztül Thüringia földjén lakott, tevékenykedett. A tartomány Bach-hetekkel, immár hagyományos fesztivállal (Arnstadt) emlékezik meg nevezetes szülöttérôl (2012. március, április), sôt a Bach emlékét hagyományosan ébren tartó karmester, Helmut Rilling vezényletével és stuttgarti vendégmûvészekkel a gazdag Bach-program mellett még a János passió is felhangzott a Georgenkirchében. Közép-Németország Bach iránti elkötelezettsége azonban mégsem zárta ki, hogy ne Liszt legyen mégis a zenei és kulturális élet központi alakja 201l-12-ben, mint arról kirándulásaink során is megbizonyosodhattunk. A zene zsenijének 200. évfordulója, aki Európa szupersztárjaként egyformán otthon volt Magyarországon, Burgenlandban, Svájcban, Németországban, Párizsban és Romában, Franz Liszt – egy európai Thüringiában mottóval lett meghirdetve. Legalább annyi emlékkoncertre és egyéb rendezvényre került sor - fôként Weimarban –, mint ahány éves volt maga az évforduló. Liszt Ferenc elôször Maria Pawlowna nagyhercegnô meghívására 1840-ben érkezett Weimarba. Feljegyezték róla, hogy a népszerû és közvetlen Bon Soir, Ihr Lieben! megszólítással és széttárt karokkal üdvözölte a korábban más névre hallgató, ma azonban Hotel Russischer Hof nevezetû szállodában Clara és Robert Schumannt, akik több más vendéggel együtt itt vártak rá. Kedves és közvetlen szavai emlékére a szálloda bejáratánál ma is réz-emléktábla ôrzi az egykori találkozó emlékét, illetve üdvözli az ide belépôt. Aki pedig er-

T

22

re veszi útját, biztos, hogy a Liszt-házzal folytatja látogatását, ahol az ünnepelt mester 1869 és 1886 között az elsô emeletet lakta. A rezidencia úgynevezett zene-szobájában Liszt heti két alkalommal foglalkozott diákjaival, a feljegyzések szerint mintegy harmincat tanított minden honorárium nélkül. Szinte elképzelni is nehéz, hogy fértek el ilyen sokan a kicsiny szobában. Talán éppen törökülésben ültek a padlón. A hasonlóképp apró hálószobában ma is úgy áll az ágy mellett a mosdótál és a vizeskanna, mint ahogy azok Lisztet szolgálták anno. Szinte hihetetlen a világpolgár egyszerûsége, alkalmazkodóképessége. Ugyanakkor értékes ajándék- tárgyak vették ôt körül, melyeket kivétel nélkül rajongóitól kapott – például díszesen faragott sétabot és karmesteri pálca, szivardoboz, sôt két elegánsvonalú díszkard. Ezekkel hazánkfiai tisztelték ôt meg. Szemünk ugyancsak megakadt a néma zongorán, melyrôl Wolfram Huschke professzor, a 2011. év Liszt eseményeinek koordinátora és a Német Liszt Társaság elnöke bemutatásképpen csak annyit mondott mosolyogva: A Mester mindennapos izom gyakorlatait szolgálta. A zongoramûvészek e pápája ugyanis a nap bármely szakában szívesen ült zongorához és zendítette meg annak húrjait. Néha több koncerttel is boldogította híveit, hallgatóit egyetlen napon. Liszt íróasztalán ma is ott áll Beethoven halotti maszkja. Olyan ez, mint Hamlet kezében a koponya, mely fölött meditált, monologizált: Lenni vagy nem lenni… Az irodalom szerint ez éppúgy elkísérte minden útjára, mint nevezetes utazó keresztje. A falon egy fiatalkori Liszt portré,


1/7/13

9:07 AM

Page 23

2012. ôsz – tél melyen a melankolikus hangulatban lévô gondolkodóra valóban illik Huschke professzor mondása: Úgy néz ki, mint egy Isten, de úgy zongorázott, mint az ördög! Ezzel a portréval gyakran találkoztunk weimari hirdetô oszlopokon, buszokon, kávéházak falán, hiszen Liszt mindenhol és mindenki számára jelen van itt, különösen a Liszt-évben, és fôként a róla elnevezetett zenei fôiskola programjában. Talán Liszt virtuozitása és önfeláldozó aktivitása – hogy ugyanis másokat is sikerhez segítsen – lehetett az oka annak, hogy zeneszerzôi tudását kevésbé vették komolyan, nem úgy, mint zseniális zongorajátékát. 1850-ben – állítólag 46 próbával – sikerre vitte Wagner Lohengrinjét és udvari karmesterként olyan operákat is mûsorra tûzött, mint a Tannhäuser, A bolygó Hollandi, továbbá Hector Berlioz néhány mûvét. A weimari közönség ezeket túlságosan modernnek találta. Kritikájában, ellenállásában még a botránytól sem riadt vissza, mint arra példa volt Peter Cornelius Bagdadi borbély címû operájának premierje. Mindez oda vezetett, hogy Liszt 1861-ben hátat fordított a szemellenzôs és konzervatív kisvárosnak és Róma felé vette útját. Az volt a terve, hogy feleségül veszi régóta kedvelt barátnôjét, Carolyne von Sayn-Wittgensteint, kinek korábbi házasságát éppen akkor bontották fel pápai engedéllyel. Carolyne azonban az utolsó pillanatban, úgy látszik, meggondolta magát. Valójában a pápa volt az, aki az utolsó pillanatban visszavonta az engedélyt. (A szerk.) Liszt erre kissé sértôdötten, sokkal inkább azonban elkeseredetten teológiai tanulmányokba kezdett és 1865-ben, 54 éves korában az egyházi hierarchia alsó fokán abbévá szentelték. A Liszt ház melletti parkban álló emlékmûve Weimarban, papi öltözékben ábrázolja ôt idôs emberként. A weimáriak nem gyôztek eleget tréfálkozni és fecsegni az egykori szoknyavadászról, de munkásságát sem értették meg. Sôt újnémet stílusú zenemûveit elutasították. Idôskori mûvei ugyanis – idézzük ismét Huschke professzort – csontig soványítva csak a legfontosabbra koncentráltak és jóval túlmutattak koruk zeneértô képességein, divatján. Huschke professzor így például Bagatelle ohne Tonart címû kompozícióját idézte, mely szó szerint a weimari publikum értetlensége miatt bukott meg. Elérkezett az idô, hogy Weimar is felszámoljon az elôítéletekkel – mondta a professzor. Ôszintén meg kell hagyni, hogy Liszt el-

sôrangú zongoramûvész, de másodrangú zeneszerzô volt. Ugyanakkor – és ebben kortársai is egyetértettek, nemcsak az utókor – Liszt sok mindent tett, sok mindenrôl gondoskodott az utókor szellemében. Mivel a katolikusoknak a reformáció kora óta mindössze egyetlen imacsarnoka volt Weimarban, Liszt élt jó kapcsolataival és állást foglalt a Herz-JesuKerze templom építése mellett. 1890-ben el is készült a templom, a nagyherceg kívánságára olasz reneszánsz stílusban, melyben a „billentyûk oroszlánjáról" sem feledkeztek meg. Az orgonát az ô emlékezetének szentelték. Felszentelése 2011. május 8-án volt. Az ünnepet orgonakoncert – maraton követte. Liszt világpolgár volt és nem állt meg a vallások határainál, bátran kötötte össze egyiket a másikkal. Krisztus oratóriumát a Herderrôl elnevezett weimari protestáns templomban mutatta be Lucas Cranach keresztre feszített Krisztust ábrázoló festménye elôtt, melyen még Luther is meg lett örökítve. – A Weimartól 5 kilométerre fekvô Denstedt nevezetû kisváros ugyancsak tisztelte Liszt Ferencet. Alexander Wilhelm Gottschalggal számtalan „orgona konferenciát” és magánkoncertet tartott itt Liszt. Az azóta feledés homályába veszett kistemplom és Liszt-orgonájának javítása, restaurálása Michael von Hintzenstern orgonamûvész nevéhez kötôdik. Az orgona restaurálásához még Yehudi Menuhin is hozzájárult 5.000.- márkával. A helyi Liszt-koncertek hagyománya éppen 30 éves fennállását ünnepli. Figyelmet érdemel az az Ilm partját követô és Kirchntól Kromsdorf kastélyáig vezetô tematikai sétaút, amelynek hangulata Liszt Orgonaimája szellemét érezteti az arra vándorlóval. – Liszt Ferenc a Kyffhäuser melletti Sondershausent is legalább 12 alkalommal kereste fel, sôt a kis bányászváros „udvari zenekarát” meg is örvendeztette Hamlet címû szimfonikus költeménye bemutatásával. A kastély Liszt-zongoráján jó néhány Liszt mû hangzott fel az évforduló alkalmából. Liszt egyetlen operáját, a Don Sanche oder das Liebesschloss-t, melyet a 13 éves zeneszerzô tanára segítségével komponált, ugyancsak bemutatták Sondershausenben. Ki gondolná, hogy még Wartburg várának falfreskói is megörökítik Lisztet. Moritz von Schwind Énekverseny Wartburg várában címû festményén ott látjuk a fiatal Lisztet elegáns zöldszínû lovagi öltözetben. A helyi zeneirodalom úgy tartja, hogy

23


1/7/13

9:07 AM

Page 24

2012. ôsz – tél Schwind Elisabeth-ciklusa, melynek bemutatója a vár 1854–55 évi rekonstrukciójával esett egybe, zeneileg viszont ösztönözte Lisztet Szent Erzsébet legendájának megkomponálásában. - A 2011–12. évforduló egyik koronája volt az erfurti Dómban tartott emlékkoncert és Krisztus oratórium. – A Liszt évforduló sem maradt persze egészen érintetlen különféle üzleti és turisztikai sikert célzó hatásoktól. Ilyen volt a meiningeni Liszt goes Jazz vagy a Bad Sulza-beli Liszt a víz alatt szokatlan címmel rendezett koncert, melynek helyszíne stílusosan a Toscana Therme volt. Az évforduló elôtt egy a berlini Tagesspiegelnek tett nyilatkozatában így fogalmazott Nike Wagner, a Kunstfest Weimar vezetôje: A magát halhatatlanságba zongorázó virtuóz Liszt Ferencet – a zongoramûvész zsenit és zeneszerzôt – még napjainkban is hajlamosak vagyunk félreismerni. Liszt a 19. század közepétôl Weimarban telepedett le és vette magának a bátorságot, hogy Goethe és Schiller követôjeként az irodalmi-filozófiai beállítottságú városból megteremtse a kortárs zene Weimarját. A modern korszak, a kortárs zene, Liszttel költözött be Weimarba. Megújította az Udvari Színházat és egy haladó szellemû zenei- és kulturmenedzsmentet teremtett. Wagnert, Berliozt, Schumannt hozta a kisvárosba. Ahogy mondta: „Mûvészetet, mûvészetet és még egyszer mûvészetet a városnak. Ez méltó Weimarhoz! – Weimar ugyanakkor merész próbára is tette Lisztet. A próba eredménye Liszt életrajzának új szakasza lett. A zongora virtuózából itt született meg a zeneszerzô. Már zongoristaként is kreatív mûvész volt, hiszen új technikai és hangzásbeli lehetôségeket tárt fel a zongorán, olyanokat, amilyeneket egy egész zenekar képes nyújtani, úgy játszott a zongorán, mintha egész zenekar állna rendelkezésére. De ez odavissza is igaz volt, és így megvalósította minden színpadi szólista álmát. Zongoramûvészként, századának minden valószínûséggel legnagyszerûbbjeként,

Liszt már életében legendává lett. – Mi volt benne számomra a legcsodálatosabb? Nem annyira a vallásos, katolikus ember, sokkal inkább a nyugtalan utazó sokféle közegével és számtalan identitásával. Zongorista volt és karmester, zeneszerzô és pedagógus, menedzser, pap és publicista. Megfelelt különféle zenei stílusoknak, hasonult szellemében és életvitelében számtalan ország adottságaihoz. Egy alkalommal zenei utazónak nevezte magát, és valóban mûveiben nagy gyakorisággal vándorol a profántól a szokatlanig, a harsánytól a finom kifejezésmódig, a transzcendensbôl a legnagyobb pusztaságba. Zenei asszimilációs képességét is tisztelem és azt is, mennyire nem problémázott az eredetiség kérdésérôl. Liszt nem volt purista. Tisztelem, hogy zenei fantáziája mennyire hatalmába állította a megszokott zenei formákat. Hagy emlékeztessek itt például a h-Moll szonátára. Tetszik benne a romantika, az érzés, az elegancia, az álmodozás, más világok excesszív kutatása…” Egy Lisztománia és Wagnerkedés címmel publikált cikkben a raidingi Liszt-hetek után a fenti gondolatok folytatásaként arról nyilatkozott Nike Wagner, hogy Liszt a sokféle mûfaj mellett, melynek áldozott, azért nem nyúlt az operához, mert ez a közeg idegen volt tôle. Nem élt operai, színházi környezetben. De ha szerzett volna operát, egy Parsifalt és egy Madame Bovaryt hallgattam volna tôle szívesen. Ami a bayreuthi operaelôadásokat illette, inkább a zenedramaturgiai aspektusokkal foglalkozott, a színházi megjelenítés idegen volt számára. – Weimari Musikfestjét Nike Wagner Liszt szellemében igyekszik vezetni, azaz nemcsak Liszt mûveket elôadatni, hanem kortárs zeneszerzôket is megszólaltatni. 2011-ben például hét európai zeneszerzô – közöttük az osztrák Georg Friedrich Haas komponált Liszt emlékére. És még mennyi minden alussza álmát Liszt mûveinek gyûjteményes kiadásában, ami „megérne egy misét”! Reviczky Katalin

A szerkesztôk megjegyzése. Nehezen értelmezhetô Huschke professzor azon értékelése, hogy Liszt Ferenc másodrangú zeneszerzô lett volna. Nem világos, hol vonja meg a professzor a határt az elsôrangú és másodrangú szerzôk között. Ha az elsôrangú besorolást az olyan mestereknek tartjuk fenn, amilyen Bach volt a maga korában, és amilyennek az 1770 és 1890 között tevékenykedett szerzôk között csupán Mozart, Beethoven, Wagner, Verdi tekinthetôk, úgy minden bizonnyal helytálló Huschke rangsorolása. A felsoroltakat azonban jobb osztályon felüli zenei nagyságoknak nevezni. Ebben a magas igényû összehasonlításban Liszt zeneszerzôként aligha, csak mint zongoramûvész értékelhetô osztályon felülinek (az egyetlenként a 19. században). Amennyiben viszont Liszt zenéjét korának bármely más komponistájával mérjük össze (hadd mondjunk példa gyanánt neveket is: Donizetti, Berlioz, Schumann, Csajkovszkij), erôsen kétséges, lehet-e bármelyiküket, mint elsôrendût, Liszt fölé emelni. Sôt!

24


1/7/13

9:07 AM

Page 25

2012. ôsz – tél

A harmadik Wagner emléktábla Budapesten evesen tudják, hogy 1933-ban Richard Wagner halálának 50. évfordulóján a dunaparti Hungária Nagyszálló falán ünnepélyes keretek között díszes márványtáblát helyeztek el. Tették ezt annak emlékére, hogy 1875-ben Richard Wagner feleségével Cosima Liszttel pesti Vigadó-beli hangversenyére érkezve itt szállt meg. A tábla ezen kívül hírül adta, hogy e helyen alakult meg 1872-ben (február 25.-én) a Pesti Wagner Egylet, a mai Richard Wagner Társaság elôdje, melynek elsô titkára az ifjú Apponyi Albert gróf volt, Wagner személyes jó barátja, bayreuthi vendége, Liszt szerint kiváló zongoravirtuóz.

E hangverseny emlékére 1999-ben – amikor a Nemzetközi Wagner Világtalálkozót Budapesten tartották – a Pesti Vigadó falára a két zeneköltô barátságának emlékére márványtáblát helyezett el a magyar és a nemzetközi Wagner Szövetség nevében Király Éva és Josef Lienhart. Ez a kerek vörös márványtábla a Vigadó falán tehát a második, melyen ma is látható a „közös” Liszt-Wagner Parsifalbeli dallam. Bizony – sok reményt elmosva - sok víz folyt le a Dunán Wagner és Liszt 1875-ös koncertje óta, borzalmas történelmi viharfelhôk kíséretében. 1945ben (január 15.) a dunaparti szállodasor ékességét a Hungária hotelt láncos bombatalálat érte, és ami

A Wagner Egylet, melynek Mihalovich Ödön (mint elnök) és Richter János is vezetôi lettek 1875-ben hangverseny tartására meghívták Pestre Wagnert, amelyen az emelkedettség és siker érdekében Beethoven Esz-dúr zongoraversenyével Liszt Ferenc is fellépett. Ritka alkalom, hogy két ilyen kiemelkedô zenei géniusz együtt hangversenyezzen! (Liszt és Wagner csupán két alkalommal szerepeltek még együtt).

belôle megmaradt – a Ritz szállóval együtt – a visszavonuló német csapatok felgyújtották. A rettenetes rombolás után szerte Európában a hasonló épületmaradványokat igyekeztek eredeti formában újjáépíteni, de Magyarországon akkor „a múltat végképp eltörölni” jelszóval, százával bontották le a középületeket, a palotákat. A Wagner tábla maradványait sehol sem találtuk, mígnem egy sze-

K

25


1/7/13

9:07 AM

Page 26

2012. ôsz – tél mélyes napló feljegyzése legalább a felavatás dátumát el nem árulta. Ennek alapján már könnyû volt a korabeli sajtóból megtudni – többek között – az avatás ceremóniáját, sôt a márványtábla szövegét is. Érdekes, hogy az akkori újságcikkek elsôsorban a külsôségeket közlik: a megjelent elôkelôségek névsorát, a szónokokat, azok pontos rangját, de az elhangzott beszédekbôl alig idéznek. Megtudjuk, hogy milyen impozáns volt a díszegyenruhás rendôrsorfal, milyen nagy hatást gyakoroltak a megnyitó fanfárok, amelyek a Lohengrinbôl a királyhívó- és más Wagner dallamokat játszottak. A táblát a szálloda igazgatósága saját költségén állíttatta, sôt egy lelkes újságíró azt is leírja, hogy a Nagyszálloda az avatás elôtti napokban pazar banketten látta vendégül a zenei újságírókat, akiknek köszönhetô a magyarországi Wagner-kultusz oly hatalmas mértékû elterjedése. Példának okáért: 1842-ben, amikor az ifjú Wagner Richardot Európa-szerte gúnyolták és gáncsolták – Magyarországon elismerô cikket írt róla Garay János. Felsorolni is hosszú lenne azokat az írókat és újságírókat, (hangzott el a bankett ünnepi köszöntôjében) akik Wagner „lángelméjét idejekorán felismerték”, mint Ábrányi Kornél, Arany János, Péterffy Jenô, Ágai Rudolf, Jókai Mór, Rákosi Jenô és még Az elsô emléktábla szövege sokan mások. 1872-ben ugyancsak egy fiatal magyar újságíró, Mende János, a Magyar Újság munkatársa volt az, akinek kezdeményezésére a Hungária szállóban tanyázó Gondûzô-társaság megalakította a Pesti Wagner Egyletet. A bankett pohárköszöntôjében elhangzott, hogy a tábla nemcsak Wagner, Cosima, Liszt Ferenc és Apponyi emléke, hanem a magyar újságíróké is, akik segítették Wagnert megismertetni és megszerettetni. E szavakkal Kereszty Istvánt, a Wagner zenekritikusok legidôsebbjét köszöntötték. A va-

26

csora egyik szenzációja a balatoni süllô Wagner Richard módra volt – írták a lapok. És itt álljunk meg egy szóra! Összehívhatnánk jó szívvel ma egy ilyen újságírói Wagner bankettet? Aligha! Az elmúlt fél évszázadban a sajtó, beleértve a hazait is, annyi igaztalan hazugságot, mocskolódást, rágalmat szórt Wagnerre, családjára és mûveireamennyi az adott újságíró karrierjéhez szükségeltetett… Wagner és mûvei sztereotip politikai céltáblává lettek. Alkotásait nem is ismerôk gucsmolták: „Mime alakja antiszemita ihletésû provokáció, Siegfried meg egyenesen Hitler Jugend, Hans Sachs náci, a Parsifal opera pedig kleriko-baziliko-fasiszta hitvallású giccs”. Wagner maga a legfinomabb zsurnalisztikai fogalmazásban: szörnyeteg, önzô, öntelt, ôrült. Nos, egy ôrült tiszteletére miért hívnánk össze bankettet? Pedig lenne egy jó receptajánlatunk: gyûlölet leves vörös tojásból, Mime módra… Persze minden általánosítás hamis dolog. Vannak, akik sokkal kevesebbel is beérik. Így mondják: mûveit szeretem, de személyét gyûlölöm. A bökkenô csak az, hogy Wagner mûveiben önmagát adta! – legalábbis ezt bizonygatják a zeneesztéták vagy másfél évszázada. Mûvei igen, személye nem? Ezt úgy hívják, hogy skizofrénia. A sajtó bankett után, vasárnap került sor a táblaavatásra, 1933. október 23-án. Az ünnepi szónok, dr. Kornis Gyula egyetemi tanár, államtitkár kifejtette: Wagner Richardnak minden szobornál maradandóbb emlékmûvet alkot Magyarországon az az élô kultúra, az a szeretet, amellyel alkotásait nálunk a zenei közönség övezi. Ez a megállapítás a két világháború közötti idôre értve valóban szó szerint igaz! Kornis Gyula kiemelte: a magyar nemzetnek joga van ahhoz, hogy emléktáblát állítson az idegen Wagner Richardnak,


1/7/13

9:07 AM

Page 27

2012. ôsz – tél nemcsak azért, mert alkotásai az emberiség egyete- vendégsereg. Az a csónak, amelyikben Wagner is ült, mes kultúrájának kifejezôi, hanem azért is, mert nagy erôvel egy parti tutajnak csapódott volna, ha Wagner és Liszt Ferenc között bensôséges, baráti Wagner lélekjelenlétével (mint viharhoz értô bolygó kapcsolat volt. Wagner maga mondotta: a magyar zenész) felismerve a helyzetet szakszerûen közbe Liszt Ferenc nélkül ôt régen elfelejtették volna. A nem avatkozott volna, és így megmenekültek! szürke márványtáblát Wagner bronzfej reliefje ékeEz a hely is megérdemelne egy életvidám táblát, sítette, mely Szécsi Antal alkotása, ugyancsak az ô vagy dombormûvet. És ez már a negyedik lenne. mûve a Keleti pályaudvar elôtti gyönyörû Baross De hol a harmadik? Gábor szoAz most bor is. Makészül! Rigát az emlékchard Wagtáblát Kiner születésékisch Rezsô nek 200. évtervezte. fordulójára, Nem az azon a he1875. évi volt lyen, ahol a Richard Hungária Wagner elsô szálló állt és pesti konahol ma a certje. Pest Marriott ho1863. június telt találjuk. A 23-án a régi Richard Nemzeti Wagner TárSzínház épüsaság az elsô letében istábla szövegét merkedett megtartva egy meg Wagúj emléktábnerrel. A lát kíván hangverseny felállítani az létrejöttében alább látható Erkel Ferenc szövegtervesegített nagyzettel. mértékben, Lehet, és viharos sihogy a táblakerre vitte avatón nem Wagner zelesz dísznéjét. Ennek egyenruhás az érdekes r e n d ô r s o rpesti utazásfal. Valószínak egyik kanû fanfárok, landos, de jól sôt hosszú végzôdô epibeszédek zódja egy bisem, csak A harmadik emléktábla terve zonyos marhála a szívekgitszigeti kirándulás, evés-ivás-szórakozás, amely az ben azért a tíz nagy operáért, amelyeket Wagner alestébe nyúlt. Váratlanul hatalmas vihar csapott le a kotott! Ahogy Gurnemanz mondja: ÍGY JÓ! sziget végére, ahonnan ladikon Budára igyekezett a dr. K. L.

27


1/7/13

9:07 AM

Page 28

2012. ôsz – tél

Új Wagner szövegkönyv – A bolygó Hollandi – Jánszky Lengyel Jenô fordítása Lohengrin és a Tannhäuser után a Wagner Ring Alapítvány 2012 június elejére megjelentette A bolygó Hollandi szöveg és motívumkönyvét. Az opera nevének leírása a magyar Wagner irodalomban nem egységes. Irányadó lehet a szövegben elôforduló utalás. Daland kérdésére az idegen hajós így mutatkozik be: a „Hollandi vagyok”. A személynevet nagy betûvel írjuk, a bolygó jelzô tehát kis betû, a „der” névelô miatt a magyarban az „A” mindenképpen használható. Tehát A bolygó Hollandi cím a helyes. Ez a szövegkönyv új modern fordításban szintén kétnyelvû kötetként vehetô kézbe. A könyv tartalmazza a német-magyar szöveg mellett az aktuális helyeken visszatérô motívumokat, jellegzetes dallamokat. A kötet végén úgynevezett Dallamkeresôt, kihajtható kottapéldákat találunk, Molnár Róbertné munkája, melyeknek segítségével a hallott dallamok könnyen azonosíthatók. A kötetet Jánszky Lengyel Jenô fordította. A szöveg átültetést a mû szellemét, drámai hangulatát, a német szöveg költôi szépségét, az egyes kifejezések találó magyar megfelelôjét szépen adja vissza ebben a különlegesen érdekes Wagner operában, melyet szerzôje legszívesebben „drámai balladának” jellemzett. A szép wagneri szöveget olvasva, az izgalmas zenét hallgatva sok örömben lesz része a zenekedvelônek!

A

28

Wagner A bolygó Hollandi alkotásának zenei folyamatát így írja le: „Emlékszem, hogy mielôtt A bolygó Hollandi tulajdonképpeni kidolgozásához fogtam volna, felvázoltam, majd szövegileg és zeneileg kidolgoztam Senta II.felvonásbeli balladáját. Ebbe öntudatlanul belerejtettem az opera egész zenéjének csíráját. Ugyanis a balladában a dráma egészének sûrített képe jelent meg lelki szemeim elôtt. Amikor a kész mû címadására került sor, nagy kedvet éreztem, hogy drámai balladának nevezzem. A kompozíció kidolgozása közben a bennem megfogant tematikus kép szinte akaratlanul növekedni kezdett,és át meg átszôtte a teljes drámát. Már-már csak a balladában rejlô különféle témacsírákat kellett minden további beavatkozás nélkül a maguk sajátos irányába továbbfejlesztenem. Mintegy magától elôttem állt a szöveg valamennyi alaphangulata, már határozott tematikus alakjában.” E sorokban Wagner arra is rámutat, hogy a darabban a nézô-hallgató lényegében két operát lát. Az egyik az említett csíra: egy lelki egymásra találásnak irodalmi-drámai folyamata, a másik a környezet, mely csak dekoráció, vagy inkább ellenpont, netán színkeverés, a tragédia mélységének kifejezésére. A fordító Lengyel Jenô stilárisan szépen érzékelteti a két világot, de együttlétezését is célszerûen visszaadja. dr. K. L.


1/7/13

9:07 AM

Page 29

2012. ôsz – tél

A Wagner Társaság pécsi kirándulása – 2012. 12. 07–09. – Wagner Társaság ismét népes csapattal indult a belföldi kulturális kirándulásra. Kellemes napos, kicsit szeles idôben érkeztünk Pécsre. Miután a központi helyen lévô patinás Palatinus szállodában elfoglaltuk szobáinkat elindultunk a Pezsgôház étterembe, ahol bôséges és ízletes ebéddel vártak minket. A finom ebéd után a délutáni alvás helyett Tillai Gábor mûvészettörténész idegenvezetônkkel a Székesegyház környékére városnézésre indultunk, melyet a Csontváry múzeumban fejeztünk be, ahol szintén ragyogó tárlatvezetést kaptunk. Este a Pécsi Nemzeti Színházban Molière Tartuffejének bemutató elôadásán voltunk. Kár, hogy a darabot megrövidítették, mai magyarázat szerint, hogy a fiatalok is bejöjjenek a színházba, modernizálták a szöveget is. Másnapi programunk az új Zsolnay negyed meglátogatása volt. Hóviharral dacolva sétált a társaság nagy része ebbe az újonnan kialakított kulturális központba. /a kisebb rész inkább a taxit választotta/ Nagyon szép kiállításokat láthattunk, mint a Gyugyi ill. a rózsaszín gyûjteményt, valamint a gyártörténeti kiállítást. Sôt az igazán elszántak felmentek a mauzóleumhoz is. Voltak akik úgy döntöttek,hogy majd egy következô kirándulás alkalmával tavasszal vagy ôsszel nézik meg a kerttel együtt. Kitartó idegenvezetônk itt is nagyszerû vezetést tartott a csoportnak. A szállodai ebéd után /ami ugyancsak kitûnô volt/ rövid pihenô következett, mert az esti elôadás a szintén új, modern Kodály Kulturális Központban 18 órakor kezdôdött. A komplexum a Zsolnay negyed és az egyetem szomszédságában épült fel. Többek szerint az akusztika vetekszik a budapesti Mûvészetek Palotájával. Így hát nagy várakozással néztünk az este elé. A program Liszt és Wagner szerzeményeibôl állt. Az I. részben hangversenyt kaptunk, a II. részben pedig operát. Liszt Ferenc: Festklänge és a Prometheus szimfonikus költemények hangzottak el elôször. Az est karmestere Bogányi Tibor volt, aki ez évtôl a Pannon Filharmonikusok vezetôje, és úgy tûnik, hogy nagyon jól tudnak együttmûködni. A szünet után jött a „nagy attrakció” , Richard Wagner, Walkürjének I.felvonása. És ez most nem egy szokásos koncert elôadás volt, hanem szcenírozott változata, ahol megint a különbözô rendezôk az önmegvalósítás egy formáját mutatták be. Anger Ferenc a rendezô, látványtervezô: Szendrényi Éva és a kreatív producer: Káel Csaba. Hát a látvány egy szocialista gyár ebédlôje, vagy egy mai

A

melegedô szálló étkezôje tele asztalokkal, melyek fehér lepedôkkel vannak leterítve és azok tetején papír galacsinok. Egy nagy hûtôszekrény tele colával, palackozott vízzel. Amikor a szegény Siegmund elgyötörten megérkezik, Sieglinde elôvesz a hûtôbôl egy másfél literes pet-palack vizet és azt nyújtja át a szomjazónak."Ein Quell! Ein Quell" énekli Siegmund. A sarokban egy szocreál szobarészlet is van a színpadon, ahol a radiátoron az említett hûtôbôl kivett piros zománcozott lábaskában lévô ételt melegíti Sieglinde a szegény melegedô Siegmundnak. És a tavasz eljövetelekor derül ki a jelentôsége a sok asztalnak,mert Sieglinde lekapkodja a fehér lepedôket, elôtûnik az asztalokon a zöld terítô és hogy virág is legyen a tavaszi réten, egy kordonnal körülvett asztal piros szalagját kezdi tépkedni és szórogatni a földre. Szóval szimbólumok azok vannak!! De térjünk a zenére. Michael Bedjai Siegmund szerepében felvetette nálam a gondolatot, hogy talán maradhatott volna a hidegburkoló szakmánál, amit kitanult. Elénekelte a szerepet „szép kiejtése van”, ahogy egy ismerôsöm mondta, de nem éreztem az elôadásában Siegmundot, akit Wagner megálmodott. Szabóki Tünde, mint már többször is hallhattuk, a német operák sorában eljutott Wagnerig, és a magyar opera rajongók nagy örömére igen érett Sieglindét hallhattunk tôle. Hunding szerepében fiatal operaénekesünket, Cser Krisztiánt láthattuk és hallhattuk. 35 évesen tökéletesen formálta és énekelte a szerepet. Ráadásul, ha hozzávesszük,hogy ez a fiatal fizikus csak az 1997-98-as évadban debütált mint oratórium szólista, és 2012-ben már Wagnert énekel, méghozzá jól, tisztán, jó kiejtéssel, ez figyelemre méltó. Mélyzengésû basszusa ígéretes a jövô Wagner bemutatóit illetôen. Reméljük, hogy a szereposztók is így gondolják. A zenekar szintén nagyon jó teljesítményt nyújtott. Bogányi karmester úr vezényletével bebizonyították, hogy a zenekar egy estén belül milyen csodálatosan tud koncert zenekarként és opera zenekarként mûködni. Egy nagyon szép este után térhettünk nyugovóra. Vasárnap sokan még elmentek a Székesegyházba, ahol latin nyelvû misén vehettek részt, mások további múzeumokat látogattak meg mielôtt hazavonatoztunk Budapestre. Elmondhatjuk, hogy a Wagner Társaság kiránduló tagjai ismét egy nagyon kellemes hét végét töltöttek együtt, amiért külön köszönet szervezônknek, tagtársunknak Marton Gyulának, aki gondos munkával mindezt létrehozta. Patai Katalin

29


1/7/13

11:19 AM

Page 30

2012. ôsz – tél

VISSZAPILLANTÓ 2012 január 15.

Válogatás az elmúlt évtizedek bayreuthi elôadásaiból Meixner Mihály zenetudós évkezdô elôadása

február 19.

Richard Wagner: A walkür-filmvetítés magyar felirattal A Bayreuthi Ünnepi Játékok 2010-es elôadása. Karmester: Christian Thielemann, Rendezô: Tankred Dorst A fôbb szerepekben: Albert Dohmen, Johan Botha, Linda Watson, Edith Haller, Mihoko Fujimura

március 25.

Két Richard Wagner „werkfilm” vetítése a MûPa elôadásokból Lohengrin, Tristan és Isolde.

április 22.

Közgyûlés a 2012-es Bayreuthi ösztöndíjasok fellépésével

május 20.

Puccini: Turandot-filmvetítés, magyar felirattal A New York-i Metropolitan Opera 1988-as elôadása. A fôbb szerepekben: Marton Éva, Plácido Domingo, Leona Mitchell, Paul Plishka. Karmester: James Levine, rendezô: Franco Zeffirelli

július 17-22.

Kirándulás Olaszországba. Toscana, Elba szigete, Torre del Lago: Puccini ház,- Tosca elôadás megtekintése

szept. 30.

Wagner: Tristan és Isolde- filmvetítés magyar felirattal A Bayreuthi Ünnepi Játékok 1997-es elôadása. A fôbb szerepekben: Siegfried Jerusalem, Waltraud Meier, Matthias Hölle Karmester: Daniel Barenboim, rendezô: Heiner Müller. Magyar fordítás: Lengyel Jenô

okt. 6-8.

Társasági kirándulás Szegedre az ARMEL Nemzetközi Operafesztiválra Szegedi körséta idegenvezetéssel, Giordano: Andrea Chénier opera megtekintése. Program szervezô: Marton Gyula

okt. 20-23

Csehországi felfedezések Városok, várak, kolostorok megtekintésével.

október 28.

Káel Csaba, a MûPa vezérigazgatója és Várbíró Judit zenei szerkesztô a Wagner Társaság vendégei – Király Éva elnök „Arany W” kitüntetése Prof. Eva Märtson, prof. Marton Éva elnökletével Beszélgetés a MüPa programjairól, terveirôl, Wagner operák rendezésérôl, a közelgô Wagner-év elôkészületeirôl

november 25.

Wagner: Lohengrin- filmvetítés magyar felirattal A New York-i MET 1986. január 10-i elôadása. A fôbb szerepekben: Peter Hofmann, Marton Éva, Leonie Rysanek, Leif Roar Karmester: James Levine, rendezô: August Everding

dec. 7-10

Társasági kirándulás Pécsre Pécs nevezetességeinek megtekintése. Színházlátogatás: Molière: Tarttuffe. Pannon Filharmonikusok hangversenye az új Kodály Kulturális Központban. Mûsoron: Liszt mûvek, Wagner: A walkür I.felvonása.

december 16.

Balázs János Junior Prima díjas zongoramûvész hangversenye Wagner-Liszt: Izolda szerelmi halála, Wagner: Schmachtend (Elégia) Liszt: A Villa d'Este szökôkútjai, Chopin: g-moll ballada, Ász-dúr polonéz Liszt: Szerelmi álmok, Petôfi Sándor, 2. magyar rapszódia

30


1/7/13

9:07 AM

Page 31

2012. ôsz – tél

Szomszédolás a „sógoréknál” éhány számmal korábban a magyar „vidékrôl” elindulva pár ezer kilométeres kerülôvel (Budapest, New York, Milano, Bayreuth útvonalon) ismét a mai Magyarország tôszomszédságába kerülünk az operajátszás fellegvárait látogatván – Bécsbe. Bécs és a zene, egymással összenôtt fogalom, míg korábban az olaszokkal, jelesül Milanoval kapcsolatban az éneket, a hang iskolázottságát, vagy spontán bravúros megnyilvánulását emelhettük ki, Bécs esetében magáról a zenérôl beszélhetünk, a dal, a kamarazene, a zenekari muzsika és a keringô! Az „amatôr” zenélés virágkora a császárvárosi idôkben a házimuzsika. Elôfordult, nem is ritkán, hogy ebbôl a környezetbôl nôtte ki magát egy-egy zenész dinasztia. Ez a kedves házi muzsikálás a polgári családok kedvenc idôtöltése volt, és századokon keresztül az emberek ezreinek tette boldoggá, örömtelivé szabad perceit, óráit. Ez nemcsak az osztrákokra volt jellemzô, de hazánkban is sok-sok polgári lakásban hallható volt idônként egy kis adhoc házi kamarazenélés. Ilyenkor – is – szoktam emlékezni eleimre, apámra, aki nagyon szépen zongorázott és jól tudott blattolni, nagyapámra, aki viszont hegedült és brácsázott, kollégáival gyakran alkottak vonósnégyest. Ha apám belefért az „öregek” alkotta házimuzsika-keretbe, egy kis szonátázásra is sor kerülhetett. A család soproni léte és nagyapám GySEV fôfelügyelôi hivatala megengedte az átlagosnál gyakoribb bécsi átrándulást valamely zenei esemény megtekintésével vagy meghallgatásával. De elbeszélésünk központi témája, ill. ennek története kicsit korábbra, a 30 éves háborúnál mintegy ötven évvel késôbbi idôkre nyúlik vissza, mikoris az udvari zeneszerzô Bécsben egy Johann Joseph Fux nevû osztrák úr volt (hirtenfeldi születésû – település Graz közelében – Graz zenei életének jelenlegi névadója, zeneszerzô, zenetudós, az ô összhangzattannal foglalkozó tankönyvébôl – Gradus ad Parnassum – tanult többek között Haydn is). Az olasz zene viszont korlátlan úr Bécsben, annak ellenére, hogy Fux operái nagyon népszerûek voltak. Egyébként arra a tisztségre, amit Fux betöltött az udvarnál, a késôbbiekben Mozart és Wagner is pályázott – a kor szellemének megfelelôen – sikertelenül.

N

Majdan eljött a XVIII. század, III. Károly – Mária Terézia papája – idején két operaszínpadot is építettek, a József-színházat és a Kärtnerthor (Karintiai kapu) melletti színházat. Ez utóbbi helye nem volt messze a késôbbi nagyopera helyétôl. Aztán az idô elôre haladtával a papát váltja a trónon a lánya, kinek jóval kisebb volt az operajátszás iránti affinitása. A két operát játszó színház közül az elôbbibôl bálterem, az utóbbiból operettet játszó hely lett. Az operajátszás a meglehetôsen kis befogadó képességû Burgtheaterbe szorult. Ekkor és itt mûködött Gluck, kinek zseniális mûveit nagymérvû értetlenség fogadta. Miközben a Habsburgok jöttek-mentek (volt aki koronában, volt, aki kalapban), olyan szerzôk próbáltak megküzdeni Béccsel mint Mozart, Beethoven, Weber, de babér nem nagyon termett számukra. Annál több a haláluk után, de ez már – érthetôen – annyira nem vigasztalta ôket. Az olaszoknak konkurrenciát szinte csak a franciák jelentettek. És akkor következik 1848, mely sok tekintetben nagy változásokat hoz szerte Európában. Nemcsak a politikában, a népek szabadságvágyának kifejezôdésében, de a mûvészetekben is. A német Otto Nicolai Bécsben az úttörô, operáin kívül nevéhez fûzôdik a Philharmonikusok zenekarának megalapítása is, mely az évek folyamán talán a világ legjobb, de mindenesetre a leggazdagabb zenekarává vált. Ugyanis annyi dolguk volt, hogy nem volt idejük elkölteni a pénzüket. Jellemzô az az anekdota, melyben egy korosabb filharmonikus zenekari tag egy szép napon hazamegy és újságolja az asszonynak, hogy nyugdíjba vonult. Azt látom, feleli erre a nej, ugyanis hazahoztad a brácsádat! Nicolai nyomában Albert Lortzing és Wagner számára is megnyílik a Bécsbe vezetô út, melyet a késôbbiekben az odaszerzôdött Richter János is nagy gonddal egyengetett. Ha már Richter János megemlíttetett, ide kívánkozik egy vele kapcsolatos érdekesség. Vezetôként Antonio Smaraglia (1854-ben született az isztriai Polaban, mai neve Pula, olasz és dalmát szülôktôl – echte KuK-ivadék!) nevû, nálunk kevéssé ismert zeneszerzôtôl rendelt operát, aki negyedik ilyen fajta opusaként egy magyar tárgyú mûvel, az „Il Vassallo di Szigeth”, azaz a Sziget vazallusa örvendeztette meg a korabeli operalátogatókat. Az 1889-

31


1/7/13

9:07 AM

Page 32

2012. ôsz – tél ben bemutatott mûnek legalább a hangszerelése még Hanslicknak a „rettegett” bécsi kritikusnak is tetszett. Szövegét Puccini legtöbbet foglalkoztatott szövegírója, Luigi Illica írta elsô szövegkönyveként, a sztoriba beleszôve egy kis Rómeo és Júlia, sôt egy kis Trubadurra emlékeztetô vonalat is. Ferencjóska (pardon – Ô császári és apostoli királyi Felsége) és az 1860-as év fordulópont volt a bécsi operajátszás történetében. Városfejlesztési munkálatokkal összhangban – pl. a régi várfalak mentén megalkották a híres „Ring”-et – rendeltetett el egy, a fôvároshoz méltó operaház megépítése. Kiírták a pályázatot, egyhelyütt beleolvastam ebbe a több tízoldalas kiírásba, félelmetes, hogy mi mindent kell egy színház, sôt operaház megtervezésekor figyelembe venni. Nem irigylem az építészeket, akkoriban még nem volt számítógépes tervezôi program..! A „Bármi történjék, tedd, amit tenned kell” címû mûvel egy bécsi építészpáros – a belsôépítész Eduard van der Nüll és a statikus August Siccard von Siccardsburg, akik egyébként diákkoruk óta jó barátok voltak – nyerte meg a pályázatot és ezzel az új Operaház felépítésének lehetôségét. Hiába végzett kiváló munkát az építészpáros, Bécs nem lenne Bécs, ha nem kezdôdne rögvest az áskálódás, furkálódás, a bürokrácia gáncsoskodása. De lehet, hogy ez egy KuK. betegség, mely a mai napságig is fel-felüti a fejét akár a sógoréknál, akár nálunk, vagy bárhol a világon? Ez a hecckampány olyannyira fokozódott, hogy a megnyitás elôtti évben Nüll, akinek közben sok minden egyéb is összejött, öngyilkos lett. Barátja halálhíre az éppen betegeskedô Siccardsburgot annyira megtörte, hogy két hónap múlva egy orv szívroham végzett vele. Ezután még egy év (1869. május 25, immár 143 éve), és megnyílt a várva várt Opernhaus des Hofoperntheaters épülete a Don Giovanni elôadásával (említsük meg a fôszereplôket: Johann Nepomuk Beck a címszereplô, Marie Dustmann-Meyer Anna, Marie Wilt Elvira és Gustav Walter Ottavio). Azóta több, mint 36 ezerszer ment fel a függöny a közel 600 mû elôadásakor. Ebbôl 56 un. világpremier volt 1875 és 2002 között, elsôként a keszthelyi születésû, de végülis Bécsben boldoguló Goldmark Károlytól (Sába királynôje, Amalie Materna volt az elsô címszereplô), a bécsi illetôségû Friedrich Cerhaval – egyelôre – bezárólag. A II. világháború a bécsi Operaház történetét is kettészakította. 1945-ben bombázás következtében a színház épülete teljesen összeomlott és kiégett, tízév-

32

nyi szünetre ítélve a bécsieket az operaház látogatásában. De nem az operaelôadásokban, mivel a jobbsorsú Volkstheater és a Theater an der Wien vette át erre a 10 évre a bécsi operajátszás szerepét. A karmester és zeneszerzô (operákat is) Franz Salmhofer volt ekkor az igazgató, aki ezekben a kritikus években is nemcsak összefogta a társulatot és fenntartotta a folyamatos operajátszás feltételeit, de vállát nyomta a romokban álló épület teljes újjáépítése is (ebbe besegített neki a két részletben – elôdje és utódja – igazgató Karl Böhm). Sikerült, és 1955-ben a Fidelio Karl Böhm vezette parádés elôadásával nyitotta meg kapuit a színház. A hálás bécsiek pedig a Volksoper elôtti teret Salmhoferrôl nevezték el. A bécsiek az Operaházuk történetét érákban (korszakokban) mérik, melyek tulajdonképpen az igazgatók korszakait jelentik. Az elsô, a „házavató” igazgató báró Franz von Dingelstedt (tanár és jogász létére beházasodott a mûvészetekbe, feleségül véve Jenny Lutzer énekesnôt és ezzel annak kapcsolatait), a jelenlegi, a 26. igazgatói éra Dominique Meyer nevéhez fûzôdik, aki Franz Welser-Möst zenei vezetôvel irányítja az opera mûködését. Elôdje Ioan Holender volt, temesvári születésû, magyar származású színházi szakember, aki a leghosszabb – több, mint 18 éves – regnálással dicsekedhet. Az ô idejében, 2005 novemberében nyílt meg a Staatsoper tôszomszédságában a Múzeum, mely nagy mennyiségû láttató anyaggal illusztrálja az Operaház történetét és mûvészi történetét a megnyitástól napjainkig. Partitúrák, rendezôi példányok, levelek a színház mûködésérôl, régi és újabb kosztümök, színpadképmodellek és elôadásképek, tárgyi maradványok a lebombázás elôtti idôkbôl. Több óra szükségeltetik, hogy valaki alaposan végig tudja nézni a szépen kiállított relikviákat. Holendert a leköszönésekor (2010-ben, egyesek szerint sajnos, mások szerint végre) nagyméretû gálával búcsúztatták, melyben az operajátszás nagyjai szinte mind megjelentek. Elôdjével és korábbi igazgatótársával, báró Eberhard Waechterrel (szívroham miatt bekövetkezett halála miatt csak szûk fél évig lehetett Holender elôdjeként a Staatsoper igazgatója) nagy gondot fordítottak az ifjú tehetségek felfedezésére és az opera mûfajának megszerettetésére, különösen a gyerekekre és az ifjúságra, hiszen ôk a jövô reménybeli operaszeretôi. Korábban már szerepelt nagy karmestereket, énekeseket hívtak viszsza és új, reménybeli ifjaknak adtak bemutatkozási lehetôséget, akik élvén is a lehetôséggel, azóta jelen-


1/7/13

9:07 AM

Page 33

2012. ôsz – tél tôs nemzetközi karriert futottak be. Csak néhány név közülük: Szemjon Bicskov, Daniele Gatti (Bayreuth sokat foglalkoztatott mestere), Fabio Luisi (Levine utódja a MET-ben), Marcello Viotti (sajnos ô már nincs közöttünk), vagy az énekesek közül Adriane Pieczonka, Vesselina Kasarova, Angela Gheorghiu, Bo Skovhus, Natalie Dessay, Eliane Garanca, Michael Schade és az azóta már osztrák állampolgár Anna Netrebko, de ne feledkezzünk meg a mi Rost Andreánkról se és az aradi születésû Szabó-Raimondi Ildikóról. Eberhard Waechter nevéhez és társaihoz kapcsolódik (a korábban már többször említett) kis csoportunk elsô bécsi operaélménye 1981 január 1-én, „A denevér” képében. Az ámulatunk ugyanis az volt, hogy az Otto Schenk által rendezett parádés kiállítás mellett egyszerre öt olyan énekes volt a színpadon, aki, ha egyenként a magyar Operába látogat, ujjongva rohantam volna megnézni az elôadást. Waechteren kívül ugyanis Gundula Janowitz, Edita Gruberova, Brigitte Fassbänder és Erich Kunz dalolta, táncolta, mókázta végig az estét nagy-nagy örömünkre. Az már csak hab a tortán, hogy az aznap délelôtt hallgatott és látott Maazel vezényelte Neujahrskoncert zenekara (a korábban említett Philharmonikusok utódai) játszott a zenekari árokban. Aztán a késôbbi idôkben már annyira hozzászoktunk az ilyen parádés elôadásokhoz, ha valamivel is alább adták, csodálkoztunk, mi az, felütötte a fejét a recessio? A kor nagyjait szinte mind „begyûjthettük” az emlékeinkbe, az akkor még stúdiós és tenor fachban mûködô Perencz Bélától (kinek az „igazi világsztár”, Tutsek Piroska is a tanára volt) a „3 tenor”-ig, az ifjú és nyugaton akkoriban pályakezdô Polgár Lászlótól Gyaurovig, a szinte kezdô Thomas Hampsontól Cappuccillin keresztül Brusonig, a tüneményesen sugárzó ifjú kanadai Patricia Wise Sophie-jától operajátszásunk nagyasszonyáig Marton Éváig (Császárné, Turandot, Elektra). Szerencsénk volt abból a szempontból is, hogy Claus Helmut Drese idején sûrûsödtek bécsi „Stehplatz”-os látogatásaink, mely idôben a már említett Otto Schenk a fôrendezô és Claudio Abbado a zenei vezetôje a színháznak. Az ô nevük és a partitúra iránti feltétlen elkötelezettségük adta az elôadások hitelességét. Egyszer-kétszer egy-egy apróbb látványképi eltérés azért már akkor is elôfordult, de nem is gondoltuk, hogy ez már esetleg elôjele lehet a késôbb egyre erôsödô, liberalizálódó, a partitúrát tudatosan felborító (olykor polgárpukkasztó célból) rendezôi

önkényuralomnak. Sajnos kiöregedtek, kihaltak azok a nagy karmesterek, akik elejét tudták venni a rendezôi túlkapásoknak (Solti, Karajan, Böhm, Bernstein, Muti, Levine). Az elôadások zenei szempontból világszerte ma is nagyszerûek, sôt egyre tökéletesebbek, egyre partiturahûbbek, mert mindenki ezt várja el az elôadóktól, de egyre kevesebben várják el, követelik meg ugyanezt a rendezôktôl! Az lenne a cél (van, aki jelenleg Bayreuthba már eleve így megy), hogy behunyt szemmel „élvezzük” végig az elôadást? Akkor meg minek a vagyonokért létrehozott „produkció”, egyszerûbb, ha otthon kényelmes körülmények között meghallgatom a zenét lemezrôl és hozzá képzelem a nekem tetszô színpadi megvalósítást. De akkor ne sírjanak a színházak, hogy nincs jegyár bevételük! Egy nagy karmester neve, jelenléte vonzza a jeles elôadókat, akiknek összedolgozása és egymásnak való példamutatása („én sem maradhatok le az xy mögött”) hozhatja létre a nagy elôadásokat. Bécsben igazgató, ill. zenei vezetô szinten szinte folyamatosan fellelhetô volt ennek a tendenciának a megvalósulása. A nagy karmester-igazgatók, Felix Weingartner, Franz Schalk, Richard Strauss, utóbbi az Árnyék nélküli asszony bemutatójával indította igazgatóságát (azóta ez valahogyan „bécsi opera” lett, mi is ott láthattuk, Marton Éva fôszereplésével). Strauss tanítványa és munkatársa Clemens Krauss (felesége volt Viorica Ursuleac operaénekesnô, bár ezt sokáig titokban tartották) és Karl Böhm, a késôbbiekben Maazel, Abbado kötôdött sok szállal (szerzôdéssel) az intézményhez. A bécsiek, ha az opera aranykoráról beszélnek, Gustav Mahler és Herbert von Karajan igazgatóságát nevezik meg. Mahler már túl volt a budapesti erôpróbán, felvértezôdve az itteni tapasztalatokkal Bécsben már 10 évig tudott élen lenni és megvalósítani mindazt, ami nálunk csak félig, vagy egyáltalán nem sikerült. Cserján István, a Staatsoper azóta már nyugdíjba vonult magyar származású fôsúgója mondta Karajanról, hogy amikor ô kezébe vette a karmesteri pálcát, egyszerre minden a helyére került a világban. Késôbbiekben azért is rendezte az általa dirigensként fémjelzett mûveket, hogy azok a mestermûvek ne eshessenek semmiféle rendezôi modernizmus vagy más zavaró tényezô áldozatává. Így partiturahû egységes koncepció sugározhatott a nézôk felé úgy a színpadról, mint a zenekari árokból, ahogy azt a szerzô – valószínûleg, mivel csak feltételezhetjük – elképzelhette. Egyébként, ami Karajannak a „húzónevét” illeti, mint igazgató megállapodást kötvén a Scalával,

33


1/7/13

9:07 AM

Page 34

2012. ôsz – tél annak elsôrangú szólistái bármikor rendelkezésre álltak. Engedtessék meg, hogy a Bécsben játszó személyek – még akár töredékes – felsorolását e cikk keretében mellôzzem, hiszen oldalakat töltene meg a hírességeknek csupán név szerinti megemlítése is. De tegyünk egy kivételt, a napokban 93 éves korában távozott el az „Arabellissima”-nak becézett szopranista, Lisa Della Casa. Mind hangi, mind nôi szépségében, fénykorában vezetô alakja volt a Staatsopernek. Bécs közelségével kapcsolatban operaházunk hajdani igazgató rendezôje Márkus László mondotta egyszer, jó, hogy Bécs közel van, mert számunkra ugródeszka Európa felé, de rossz is, mert túlságos közelsége miatt magához édesgeti értékeinket. Ez nem is volna baj, csak néhány ékkövünk ebben a nagy édesgetésben már nem a mi számunkra csillogott tovább. Korábbi cikkeimben már emlegetett csodálatos énekesek, egyben un. kamaraénekesek: Németh Mária, Anday Piroska, Pataky Kálmán, Svéd Sándor. Fentebb említettem néhány magyar énekest, a továbbiakban az ô sorukat szeretném még a teljesség igénye nélkül egy kicsit bôvíteni. Gyenge Anna, Angerer Margit, Barabás Sári, Goldstein Róza, Berts Mimi, Gerster Etelka, Hüni-Mihacsek Felicie, Környei Béla, Matzenauer Margarete, az idén múlt

100 éves Eggerth Márta a bécsi lengyel tenorcsillag férjével Jan Kiepurával (a nôi szívek bálványa, sajnos ô már közel 50 éve nem él). Továbbá Réthy Eszter, Basilides Mária, Kóréh Endre, Szemere László, Alváry Lôrinc, Walter Rózsi, Székely Mihály, Báthy Anna, Závodszky Zoltán, Losonczy György és felesége Rigó Magda (bár Bécsben nem szerepeltek együtt), Tiszay Magda, Palánkay Klára, Jámbor László, Károlyi Katalin, Littasy György, Tarnay Gyula, Antalffy Albert, Szônyi Olga, Komlósi Ildikó, Keszei Bori, Németi Gergely, Erôd Adrián, Gáti István és még sokan mások. Ne feledkezzünk meg (bár szülôhelyük Magyarország mai határain kívül esik) három magyar származású világnagyság énekesrôl – Edita Gruberova, Peter Dvorsky és Lucia Popp – se. Az itt felsoroltak nevének hallatán feltétlen büszkeség tölthet el bennünket. Reménykedjünk, hogy az eljövendôben ez a névsor csak gyarapodni fog, és nem csak egy név árválkodik (mint idén az ifjú, de már nagy sikerekkel büszkélkedô baritonista Molnár Levente) a Staatsoper éves programfüzetében. Jó volna, ha a Sugár úti palotában is egyre több Bécsben sikeres – magyar és külföldi egyaránt – elôadómûvészt ünnepelhetnénk. Már csak a „sógorság” jogán is. Hajtó Zsolt

Képek a túloldalon: 1. csoport: Zenés színházak Bécsben: Kärtnerthortheater, Ringtheater, Hofoper építése, Volksoper, Theater an der Wien 2. csoport: Johann Nepomuk Beck, Marie Dustmann-Meyer, Gustav Walter, Marie Wilt, Amalie Materna, Réthy Eszter és Tutsek Piroska Gluck Orfeus-ban (1940), Lisa Della Casa 3. csoport: Johann Joseph Fux, Goldmark Károly, Richter János, Antonio Smareglia, Balett a Sziget vazallusából (1889), Friedrich Cerha 4. csoport: Részletek az Operamúzeumból (tagtársunk lehet, hogy éppen Sissi karosszékében pihen) 5. csoport: Igazgatók: Franz Freiherr von Dingelstedt, Gustav Mahler, Richard Strauss, Felix Weingartner, Clemens Krauss, Franz Salmhofer, Karl Böhm, Herbert von Karajan, Eberhard Waechter, Ioan Holender, A hátsó borítón a megépített Hofoper és az újjáépített Staatsoper képei láthatók Kiadja a Richard Wagner Társaság Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail: [email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu A Wagner Társaság adószáma: 19650892-1-42 Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András fôszerkesztô, Dr. Király László, Pallós Tamás, Vajai Balázs Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525 34


1/7/13

9:08 AM

Page 35


1/7/13

9:09 AM

Page 36

Prof. Marton Éva és Prof. Eva Märtson

Recommend Documents