Problémák, feladatok és lehetőségek az építési-bontási hulladékok kezelésével kapcsolatban
Előadó: Lengyel Attila, általános igazgatóhelyettes, ZHK Kft. Szombathely, 2008. április 22.
A bodrogkeresztúri üzem előélete, főbb adatai Gesztor: Tokaj Város Önkormányzata Partner: Bodrogkeresztúr Önkormányzata Kötelezettségvállalási és tulajdoni arány 50-50 % Szakmai koordináló szervezet: Zempléni Hulladékkezelési Közszolgáltató Kft. (ZHK Kft.) Támogató (igénybevevő) önkormányzatok: 66 település, Tokaj, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Rakamaz, Gönc, Pálháza, Hollóháza városok és térségük
Beruházási adatok
Teljes beruházási költség: 500.000.000 Ft Támogatás összege: 472.000.000 Ft /Támogatási intenzitás: 95 %/ Támogatási forrás: EU Strukturális Alapok, Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) A pályázat 2004. június 30-án került benyújtásra. A műszaki átadás: (a próbaüzemet követően) 2006. május 14-én zárult le Üzemszerű termelés kezdete: 2006. július
Az üzem elméleti kapacitása: 150.000 t/év Az üzem közvetlen területe: 13.000 m² Irányítástechnika: Teljes körű számítógépes vezérlés
Környezetvédelem: hangszigetelt, zárt csarnok, csarnokon belüli porelszívással, külső leválasztással
Alapbeállításnál előállítható frakciók (mm): 0-5 5-10 10-22 0-22 22-45 45-75
Feladható maximális méret: 500 x 800 mm Előtörés beállított mérete (pofás törő): 75 mm Az 5 db késztermék tároló depó kapacitása: 2000 t
Az üzemcsarnok és a készterméktároló monolit vasbeton depók, előtérben a fogadóbunkerrel fogadóbunker
üzemcsarnok
depók
A kisméretű frakciók (0-5, 5-10, 10-22)
0-5 5-10
10-22
a A vezérlő terminál
A sematikus kép
A kezelő terem
A vezérlés központi egysége
Az üzem irányítástechnikai rendszere
A feldolgozható alapanyagok Beton, Vasbeton, Tégla, Cserép, Kőzet, Aszfalt, Vegyes építésibontási hulladék A késztermék tisztítását szolgáló eljárások: mágneses leválasztás, légosztályozó, szükség esetén kézi válogatás Feldolgozási költség: 350-1000 Ft/tonna, alapanyag minőségtől függően A késztermékek elsődleges felhasználási területe: töltés és ágyazatkészítés, transzportbeton előállítás, betonelem gyártás
Legsürgetőbb feladat: termékminősítési eljárás lefolytatása
Felmerült problémák Nem készült a feldolgozott építési-bontási hulladékokra megfelelő, életszerű építőipari szabvány A potenciális végfelhasználók idegenkednek a termék alkalmazásától, részben tudatlanság, részben ellenérdekeltség okán A bányászati lobbi akadályozza a szélesebb körű felhasználást, Jelenleg semmiféle támogatást (sem pénzügyi, sem adminisztratív) nem kapnak sem a felhasználók, sem a feldolgozók, ezért a bányákkal szembeni árverseny nem kiegyensúlyozott, a piacra jutás nehézkes. A beszerzéseknél nem jelenik meg ezen termékekkel szemben pozitív diszkrimináció A bontási és az építési engedélyezési eljárások egymástól függetlenül folynak, a két fázis között nincs kapcsolat, nem ellenőrzik megfelelően a kiadott bontási engedélyben rögzített előírások teljesítését. Az önkormányzatok nem segítik elő az inert hulladékok feldolgozóba jutását. Az építési-bontási hulladékok kezelése nem tartozik a hulladékkezelési közszolgáltatás körébe, ezért jelenleg nincs példa arra, hogy egy feldolgozó létesítmény kizárólagossággal kijelölésre kerülne egy adott térségen belül
A KIOP forrásaiból támogatott létesítmények (is) piaci, tehát nem elsősorban környezetvédelmi szakmai alapon kell működjenek, ezért jelenleg nem garantálható ezen üzemek hosszú távú pénzügyi fenntarthatósága. Meglévő feldolgozó kapacitások mellett sajnálatosan engedélyt kaphatnak, illetve működhetnek inert hulladék lerakók. A mindennapi végrehajtás során nem jelenik meg következetesen a vonatkozó jogszabályokban, irányelvekben, stratégiákban foglalt előírások betartása, betartatása. Az adóhivatal nem tud vagy nem hajlandó környezettudatosan gondolkodni és elvileg bünteti, ha a feldolgozásra hivatkozva a hulladék átvételi díjak jelentősen alacsonyabban, mint az a lerakásnál szokásos
Feladatok • •
•
•
Valóban „Zöld Közbeszerzésre” lenne szükség Felvetődött szakmai körökben egy koordináló szervezet létrehozása, de ebben az irányban eddig nem történtek jelentősebb lépések. Szigorúbb és gyorsabb büntetési rendszerre van szükség, az önkormányzati építési-hatóságok és a környezetvédelmi hatóság együttműködése szorosabb kellene legyen, (egységes informatikai rendszer, állandó adatszolgáltatás az építési hatóság részéről stb.) A mobil és telepített infrastruktúra egyensúlyára ügyelni kellene.
Lehetőségek Évenként 1,5-2 millió tonna jó minőségű építési másodnyersanyag állítható elő A jelenleginél „korszerűbb” piaci és szakmai szabályozás esetén gazdaságossá válhat a feldolgozás-hasznosítás rendszere 2012-re elérhető az 50 %-os (tényleges) hasznosítási arány
Köszönöm a figyelmet!
