MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.2
Porexpozíció, pneumokoniózis és tüdőrák a Saar-vidéki szénbányászok körében Tárgyszavak: szénbányapor; kvarcpor; pneumokoniózis; tüdőrák; epidemiológia.
Míg a munkahelyi tisztán kvarcporterhelést a tüdő szempontjából rákkeltőnek nyilvánították, a szénbányaport kihagyták ebből a besorolásból, bár az gyakran jelentős mennyiségű kvarcport tartalmaz. A megfelelő foglalkozási betegség „tüdőrák szilikózis kialakulása után” – mind az Egyesült Királyságban, mind Németországban – csupán a szénbányászaton kívüli munkahelyi terhelésekre vonatkozik. Epidemiológiai felmérést végeztek a Saar-vidéki bányákban – ahol különösen nagy a kőszénpor kvarctartalma – dolgozó bányászok mortalitásával kapcsolatban, hogy megállapítsák a porterhelés és a tüdőrák-halandóság közötti összefüggést, és további információkat gyűjtsenek a szénbányászok különleges helyzetére vonatkozólag (2002). Megállapították, hogy több ilyen felmérésnek az a hibája, hogy az expozícióra és a fibrózis kialakulására vonatkozólag csak hiányos adatok állnak rendelkezésre. Ezt a hiányt kívánják pótolni az alábbi vizsgálattal.
Demográfiai adatok és vizsgálati csoportok összeállítása A vizsgálati csoportot egy – már 1983-ban tanulmányozott – 4632 Saarvidéki bányászból állították össze. A csoport két részből állt, A csoport: a Saarbergwerke AG összes (n = 1681) bányásza, akik az 1977. évi személyzeti kimutatásban szerepeltek, a föld alatti munkát 1958-tól folytatták és 1963–77 között legalább öt évet töltöttek föld alatt, B csoport: azok a bányászok (n = 2951), akik az ensdorfi és redeni bányák 1979. évi kimutatásában szerepeltek, 1963–77 között legalább öt évig dolgoztak föld alatt és nem tartoztak az A csoportba. Ez a vizsgálati csoport a Saar-vidéki bányák föld alatt dolgozó személyzetének kb. 40%-át képezte a 70-es évek végén. 4581 életben volt a mortalitási követés (follow up) idején (1980).
Az 1. táblázat mutatja, hogy a bányászok átlagosan a 30-as évek közepén születtek, és az 50-es évek közepén kezdték meg a föld alatti munkát. A bányászok átlag 44,2 éves korban csatlakoztak a mortalitási követéshez (1980), amelynek végén (1998) 29–86 (átlag 61,9) évesek voltak. A populáció így viszonylag fiatal a mortalitási felméréshez, de az a jövőben további követést tesz lehetővé. Csupán két személy volt 85 évnél idősebb, amikor általában abból lehet kiindulni, hogy a kimutatásokban szereplő halálok adatai epidemiológiai felmérésekhez már nem használhatók. A vizsgált populáció általában már a követés kezdetén jelentős (23,8 év) expozíciótartammal rendelkezett, ami a követés végén 30,2 évre emelkedett. A föld alatt töltött évek száma 5–43 között volt, így az expozíció–válasz összefüggéseket részletesen lehetett vizsgálni. 1. táblázat A vizsgált Saar-vidéki bányászok fő adatai (n = 4581), mortalitási követés (F-up) 1980–1988 között (adatok években) Születési dátum Föld alatti munka kezdete Életkor a követés kezdetén végén Föld alatt töltött idő a követés kezdetén végén
Intervallum 1913–1959 1934–1976
Középérték 1934,9 1954,3
s 8,7 8,6
20–67 29–86
44,2 61,9
8,7 8,6
3–42 5–43
23,8 30,2
8,3 6,8
Expozíciós helyzet A vizsgált populáció expozíciós helyzetének kiderítésére az 1980–98 között végzett 36 081 gravimetriás pormérésből indultak ki, amelyek közül 33 867 esetben a kvarctartalmat is meghatározták. A tindallometriásan és más módszerekkel megállapított koncentrációértékeket is figyelembe véve, erre az időszakra vonatkozólag 48 957 A-porkoncentráció-mérés állt rendelkezésre (2. táblázat). A gravimetriásan mért átlagos porkoncentráció 1,56 mg/m3 volt, míg a kvarc-A-porkoncentráció átlaga 0,19 mg/m3-nek adódott, ami a szénbánya-A-por 10,9% kvarctartalmának felel meg. Ezeknek az adatoknak az alapján – a személyzeti és munkavédelmi osztályok kimutatásaival együtt – értékelték az egyes bányászokra vonatkozó évi, kumulált szén- és kvarcpor-expozíciókat. Az 1964–79-es időszakra vonatkozólag tindallometriás pormérési eredmények álltak rendelkezésre, amelyeket a c = 0,2 x k egyenlet segítségével gravimetriás értékké alakították. Ebből az időszakból konimetriásan (portartalommérés) meghatározott értékeket is találtak, amelyeket hamuhányaddá számították át (3760 összehasonlító mérés). Ezeknek az adatoknak az alapján meg lehetett állapítani a kumulált szén- és kvarcpor-expozíciót erre az időszakra.
2. táblázat A szénbánya-A-por és kvarc-A-porkoncentrációk mérése a Saar-vidéki bányákban (1980–1998) Stacioner gravimetriás pormérések (1980–1998) n
Középérték, mg/m3
s mg/m3
Szénbánya-A-por
36 081
1,56
1,48
0,1
6,3
Kvarc-A-por
33 867
0,19
0,24
0,001
1,04
5,67
0,1
Kvarctartalom, %
10,9
Min mg/m3
99. percentil, mg/m3
31,1
Stacioner gravimetriás és nem gravimetriás pormérések (1980–1998) Szénbánya-A-por
48 957
1,37
1,37
0,1
5,9
Az 1964 előtti időszakra vonatkozólag sem a műszakmunkára, sem a koncentrációra vagy intenzitásra vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésre. A hiány pótlására – a szakértői vélemények figyelembevételével – két változatot próbáltak ki. Visszamenőleges extrapolációból kiindulva feltételezték, hogy a személyre vonatkozó, évi átlagos szénbánya-A-porkoncentráció visszamenőleg, naptári évenként 1%-kal emelkedett, az első öt, egyénileg dokumentált év átlagából kiindulva. A műszakok számával kapcsolatban évente két műszakkal való növekedést állapítottak meg. Ezenkívül egy másik kiegészítést is kipróbáltak, amely jóval kedvezőtlenebb helyzetet mutat. Ennek során feltételezték, hogy a koncentráció visszamenőleg naptári évenként 7%-kal növekszik, ugyancsak az első öt dokumentált expozíciós év egyéni átlagértékéből kiindulva. Ez az emelkedés megfelel a Ruhr-vidéken végzett szórványos méréseknek (1995) és a szakértők szerint reálisnak tekinthető. Emellett feltételezték, hogy a műszakok száma visszamenőleg évenként hárommal növekedett. A műszakszám növekedését évi 340-re korlátozták és az összes expozíciós adat visszamenőleges emelkedését 1939-ig követték. Az 1964 előtti kvarcpor-expozíció megállapítására feltételezték, hogy a szénbánya-A-por kvarctartalma – az első öt év középértékei alapján – viszszamenőlegesen évente 0,8%-kal csökkent. Ez a Saar-vidéki bányák fokozódó gépesítését tükrözi, és megfelel a lineáris regresszióanalízis során észlelt trendeknek. Ez a módszer lehetővé teszi a műszakszám, a szén- és kvarcporexpozíció értékelését kumulált alakban, a vizsgált populáció teljes expozíciótartományában. Ezenkívül megállapítható a korábbi porexpozíciós adatokban rejlő bizonytalanságok hatása az expozíció–válasz összefüggésre. Az 1. ábrán látható a leírt eljárás alkalmazásának egyik példája porexpozíció meghatározására. A bányász 1947–89 között föld alatt dolgozott, így ezen az időn kívül a szénpor-expozíció nullára csökkent. 1980-tól a megadott értékek gravimetriás, míg 1964–79-ig tindalloszkópos méréseken alapulnak.
1964 előtt felismerhető, hogy kis visszamenőleges extrapoláció esetében a porkoncentráció 2,0 mg/m3-ről 2,3 mg/m3-re emelkedett. Magas extrapoláció során az egyéni szénpor-koncentráció 1947-ben 7 mg/m3-re nőtt. Az expozícióértékeket naptári évekre kumulálva az átlagos expozíció a követés végéig kb. 27 500 mg x műszak/m3-re emelkedik magas extrapolációnál, míg 17 500 mg x műszak/m3 értékre alacsony extrapolációnál. Összehasonlításképpen: évente 200 föld alatti műszak megfelel 100 porév 20 000 mg x műszak/m3 kumulált terhelésnek.
8
C/mg/m3 „magas” extrapoláció „alacsony” extrapoláció
7 6 5 4 3 2 1930
1940
1950
1960
1970
1980
1990 2000 naptári idő, a
1. ábra Szénbánya-A-porkoncentráció (C) olyan bányász esetében, aki 1947–89 között föld alatt dolgozott (dokumentált porexpozíció 1965-től) A 2. ábra mutatja a szénbánya-A-porexpozíció évi lefolyását 4581 bányász esetében, „magas” extrapoláció alkalmazásakor. Jól látható az 1940 év körüli kb. 4000 mg x műszak/m3 átlagos szénbánya-A-porexpozíció csökkenése 200 mg x műszak/m3 értékre 1998-ban. Az alacsony extrapolációs séma alkalmazásakor az évi kumulált porexpozíció átlag kb. 800 mg x műszak/m3-t ért el 1940 körül. Az átlagos egyéni szénbánya-A-porkoncentráció ± szórás 2,79 mg/m3 ± 0,72 mg/m3, ill. 3,75 mg/m3 ± 1,38 mg/m3 volt alacsony, ill. magas extrapoláció esetében. A kvarc-A-porexpozíció megfelelő értékei: 0,23 mg/m3 és 0,29 mg/m3. Ezeknek az átlagkoncentrációknak az együttes eloszlását egy bányászra vonatkozóan a 3. ábra mutatja.
dSC/mg ⋅ műszak/m3 8000 középérték 95. percentil átlag 5. percentil
6000
4000
2000
0 1930
1940
1950
1960
1970
1980
1990 2000 naptári idő, a
2. ábra Szénbánya-A-porexpozíció (SC) évente 4581 bányász esetében („magas” extrapoláció) CQ / mg/m3 lineáris regresszió y=b*x+a a = 0,0273 b = 0,07141 r = 0,77 p < 0,0001 n = 4581
0,5
0,4
0,3 MW = 0,23 mg/m3 0,2
0,1
MW = 2,79 mg/m3 0
1
2
3
4
5
6 C / mg/m3
3. ábra Kvarc-A-porkoncentráció (CQ) a C szénbánya-A-porkoncentráció függvényében (egyéni középérték 1934–98 között végzett föld alatti munkára vonatkozólag; „alacsony” értékelési módszer)
A bányászok pneumokoniózisára vonatkozó adatok Öt tapasztalt orvos felülvizsgálta 3922 bányász 95 455 röntgenfelvételét az ILO 1980 osztályozás alapján. Ezek közül 51 178 képet össze tudtak vetni egy korábbi lelettel, amelyeket az 1930-as johannesburgi osztályozás szerint értékeltek. Ez lehetővé tette a kibővített johannesburgi osztályozás lineáris átalakítását az ILO 1980-as csoportosításba (659 bányász 7292 lelete). Ezzel összesen több, mint 100 000 ILO szerint értékelt röntgenkép állt rendelkezésre a populációban kialakuló pneumokoniózis (a tüdő porbelégzéses betegsége) megállapításához. Az utolsó megfigyelést átlag 10 évvel a mortalitási követés befejezése előtt végezték. A Saar-vidéki bányákban többnyire közepes méretű képeket használtak a pneumokoniózis felismerésének alapjául, amely elmaradt a nagyméretű képekkel végzett értékelés mögött. A jelenlegi vizsgálat során a diagnózisok 10 480 nagy- és 92 267 középméretű ernyőfényképen alapultak, és minden elváltozást – egészen ≥1/0 szórási fokig – nagyfilmekkel támasztottak alá. A 4. ábra a személyévek módszerrel kapott gyakoriságot mutatja az 1/1 szórási fokú pneumokoniózis fellépésének kockázatbecsléseként. Az átlagos gyakoriság 5,5 esemény 1000 évenként. A kockázat 23,5%-ra emelkedik 40 évi föld alatti munka után, míg a 0,95-ös megbízhatósági intervallum 14,4– 37,0% között van. kockázat 0,4
felső 0,95-ös megbízhatósági határ pontbecslés alsó 0,95-ös megbízhatósági határ
0,3
átlagos előfordulási sűrűség = 5,5 / 1000 év
0,2
0,1
0,0
0
10
20
30 40 föld alatti munkaidő, év
4. ábra Pneumokoniózis kumulált gyakorisága 1934–98-ig föld alatt töltött idő folyamán (724 eset, 4581 bányász)
A 3. táblázat két Cox-modell eredményeit tartalmazza az 1/1 szórási fokú pneumokoniózis felléptével kapcsolatban. Az 1. modell az együttváltozókat (kor, bánya, nemzetiség, naptári idő) és mindkét porvariánst – kumulált nemkvarc-A-porexpozíció, SCCQ és kumulált kvarc-A-porexpozíció, SCQ – foglalja magában. Ez a modell értékeli az összes (4461) bányász adatait, akik 1965-től kockázatnak voltak kitéve. Fontos összefüggések észlelhetők a porexpozícióval kapcsolatban. A nem kvarc komponens esetében 0,012-es együttható állapítható meg, amely 1,01-es relatív kockázatnak felel meg 1000 mg/m3 x műszakra vonatkozólag, de ez nem szignifikáns. Ezzel szemben a kvarc-A-porexpozíció tekintetében egy igen szignifikáns (0,124) koefficienst kaptak, amely 1,13-as relatív kockázatnak felel meg. A 2071 német bányász közül 2000 – dohányzási szokásokra vonatkozó adatokkal – 1965-től kezdve 1/1 szórási fokozatú kockázatnak volt kitéve. A 2. modell erre a részpopulációra vonatkozik (együttváltozók: kor, bánya, naptári idő, két porvariáns, cigarettacsomag-év) a dohányzási szokások figyelembevétele céljából. Ez a modell – az 1-hez hasonlóan – egyértelmű pozitív összefüggést mutat a szénbánya-Apor kvarckomponensei és az 1/1 szórási fokú penumokoniózis között, de a nem kvarc komponensekkel nem észlelhető szignifikáns kapcsolat. Ezenkívül a modell szignifikánsan nagyobb kockázatot mutat a pneumokoniózis kialakulása szempontjából a cigarettacsomag-évektől függően. A kumulált – 20 csomagév – cigarettafogyasztás (0,014 együttható) a többi változótól független, további relatív 1,32-es kockázatot jelent. Mindkét modellszámítás azt mutatja, hogy egy röntgenológiailag igazolt 1/1 szórási fokú fibrózis (rostos elfajulás) kialakulása a pneumokoniózis követése alatt egyértelműen pozitív összefüggést mutat a kvarc-A-porexpozícióval. Ezzel szemben a nem-kvarctartalom – bár nem független – csak igen gyengén kapcsolatos a pneumokoniózis fellépésével, pedig mindkét porexpozíció egyértelműen pozitív korrelációban van. Ez arra utal, hogy a kvarckomponenst a vizsgált populációban a röntgenképen észlelt fibrózis kialakulása lényeges okának kell tekinteni. Ennél a pneumokoniózisnál inkább szilikózisról, mint tipikus szénbányász-pneumokoniózisról van szó. Ennek az atípusos pneumokoniózisnak az oka a szénbányapor nagy kvarctartalmában rejlik. 3. táblázat Cox-modell a kőszénbányászok pneumokoniózisának előfordulásához (1/1 szórási fok, ILO 1980) a követés folyamán 1. modell, együttváltozók: életkor, bánya, nemzetiség, naptári idő, SCCQ, SCQ Együttható p-érték SCCQ 0,012 0,38 SCQ 0,14 0,0001 2. modell, együttváltozók: életkor, bánya, naptári idő, cigarettacsomag-év (dohányzás) SCCQ, SCQ Együttható p-érték SCCQ 0,008 0,65 SCQ 0,108 0,0009 Cigarettacsomag-év 0,014 0,0007
Ahhoz, hogy a pneumokoniózis fokát a mortalitás értékelésénél általában időfüggő együttváltozóként alkalmazni lehessen, imputációkat kellett végezni, mivel a pneumokoniózis-megfigyelés átlag 10 évvel a mortalitáskövetés vége előtt abbamarad. Egyrészt egy alacsony imputációt végeztek az „utolsó érték átvétele” elv alapján, ami azt jelenti, hogy a pneumokoniózis utolsó, dokumentált megfigyelési értékét a mortalitás-követés végéig fenntartották (nem volt progresszió a pneumoconiosisban) (4. ábra). Az 5. és 6. ábra a pneukomoniózis eltérő kifejlődési mértékét mutatja, az imputációs eljárástól függően. szórási kategória 2/2 középérték 95. percentil átlag 5. percentil
2/1 1/2 1/1 1/0 0/1 0/0 1930
1940
1950
1960
1970
1980
1990
2000
naptári idő, év
5. ábra A pneumokoniózis foka 4581 szénbányász között az expozíció kezdetétől eltelt naptári évek függvényében, alacsony imputáció: utolsó érték fenntartása A Monte-Carlo-analízis során értékelték a gyakran hiányzó pneumokoniózis-megfigyelés jelentőségét a mortalitáskövetés vége előtt azáltal, hogy a pneumokoniózisfokot ismételten véletlenszerűen, egy megfelelő elosztásból vették, és a kockázatelemzéseket megfelelően többször elvégezték. Ehhez a normáleloszlást definiálták az alacsonyan és magasan imputált pneumokoniózisfokból, valamint a szórásból, ami a pneumokoniózisfok-eltérések egynegyedét tette ki. Ezután az eloszlást alacsony és magas foknál lerövidítették, úgy, hogy egy extrém fok feltételezésének valószínűsége 2,5%-nál volt. Ebből az eloszlásból azután megkapták a randomizált pneumokoniózisfokot az ismételt elemzésekhez.
szórási kategória 3/4 3/3
középérték 95. percentil átlag 5. percentil
3/2 2/3 2/2 2/1 1/2 1/1 1/0 0/1 0/0 1930
1940
1950
1960
1970
1980
1990
2000
naptári idő, év
6. ábra A pneumokoniózis foka 4581 szénbányásznál, magas imputáció: föld alatti átmeneti ráták alkalmazása az expozíció megszűnése után
Tüdőrák-halálozás Összesen 810 bányász halt meg 1980–98 között. A hivatalos Saar-vidéki nyilvántartás alapján ebből 739 esetben lehetett a halál okát megállapítani. További 60 bányásznál a halálokot egyéni követéssel (rokonok, orvosok) határozták meg. Így összesen 799 bányász esetében (98,6%) sikerült megállapítani a halál okát. 4. táblázat Normalizált mortalitási arány (SMR) 0,95 megbízhatósági határokkal és az észlelt halálesetek száma (4581 Saar-vidéki szénbányász követése 1980–98 között). Kontrollcsoport: a Saar-vidék összes férfilakossága Észlelt
SMR
0,95-CI
Összmortalitás ICD 001–999
810
0,80
0,75–0,86
Rákhalálozás ICD9 140–208
270
0,80
0,71–0,90
Tüdőrák-mortalitás ICD9 162
98
079
0,64–0,96
A 4. táblázat áttekinti az SMR-t (normalizált mortalitási ráta) az összes mortalitás, rákmortalitás és tüdőrák-mortalitás szempontjából a vizsgált populációban. 81 306 személyév állt rendelkezésre az SMR meghatározásához a Saar-vidék összes férfilakosság halálozásához hasonlítva. Az összehasonlí-
tást normalizálták a naptári idő és az életkor függvényében, miközben ezeknek a változóknak a kategorizálását 5 éves csoportokban végezték. A vizsgált végpontok (összes, rák- és tüdőrák-mortalitás) egyikében sem adódott fokozott kockázatra utaló jel, ellenkezőleg mind a három SMR-érték szignifikánsan az 1,0 normálérték alatt volt. A 7. ábra a tüdőrák SMR-statisztikájának időfüggő tagozódását mutatja a szénbányász-pneumokoniózis szórásfoka eltérő szétválási pontjainak megfelelően. Megállapítható, hogy nem észlelhető a pneumokoniózis továbbfejlődése a követési megfigyelés befejeztével. A tagozódás folytán a 0/0 és ≥0/1 fokozatok esetében észlelhető, hogy 3067 kőszénbányász a mortalitáskövetés folyamán 0/1 fokozatot mutatott és 1937 bányásznál ≥0/1 pneumokoniózisfokot mutattak ki. Eszerint időtől függően 423 bányász szolgáltatott információkat mindkét vizsgált pneumokoniózis-csoporthoz. 45 tüdőrák-haláleset történt a <0/1 csoport személyéveiben és 53 a kiegészítő csoportban. A megfelelő SMR-értékek 0,73 és 0,86 voltak. Megállapítható, hogy az SMR-értékelések a belső összehasonlítás során szignifikánsan különböznek. A 4. ábrától eltérően itt figyelembe vették a pneumokoniózis továbbfejlődésére vonatkozó vizsgálatokat is, így az ábrán szereplő 724 eset helyett 788 esetet értékeltek. Bár 93 szénbányásznál progresszív masszív fibrózist észleltek (PMF), nem állapítható 3 2,5
SMR
2 41
1,5 45 1 45
53
0,5
96
57
53
2 észlelt
0 -0,5 <0/1
>0/1
<1/0
>1/0
<1/1
>1/1
1,57 788
0,8 4526
>A
bányászok pneumokoniózisa (ILO 1980) SMR = 0,73 n = 3067
0,86 1937
0,6 3732
1,28 1069
0,59 3977
0,57 93
7. ábra SMR-statisztika (0,95 megbízhatósági intervallum) és az észlelt tüdőrák-halálesetek száma a pneumokoniózisfok függvényében (4581 szénbányász)
meg pozitív összefüggés a pneumokoniózis előfordulása és a tüdőrákmortalitás között. Azonban ez a negatív összefüggés szükségessé teszi annak fenntartását, hogy a PMF a tüdőrák-halálozás erős, kompetitív végpontját képviseli. A 704 nemdohányzó közül csak egy esetben lépett fel tüdőrák-halálozás, tehát az SMR-analízisek nem oszthatók fel a dohányzási szokások szerint. Az 1960 dohányos vagy volt dohányos között kimutatható az egész populációban észlelt SMR-emelkedés, magasabb pneumokoniózisfok kíséretében. Az 5. táblázat mutatja a porexpozíció és pneumokoniózis előrehaladásának hatását a tüdőrák-mortalitásra a mortalitáskövetés folyamán, a Coxmodellszámítás segítségével. Együttváltozóként a kort, nemzetiséget, bányát és a radonexpozíció durva becslését alkalmazták. Az utóbbi csupán 23 – 1992–95 között a Saar-vidéken bányákban kapott – mérési értéken alapszik, amellyel megpróbálták durván feltérképezni az expozíció nagyságát a szénbányákban. Az összátlagérték viszonylag alacsony (81 Bq/m3) a szász uránbányák radonkoncentrációjához. Az 5. táblázatban látható Monte Carlo értékelések figyelembe veszik az expozícióbecslések bizonytalanságának hatását az 1964 előtti időkben, amennyiben az expozíciós értékeket ismételten, véletlenszerűen egy megfelelő log-normál elosztásból – minden személy esetében – állapították meg. Mindkét vizsgált porexpozícióra vonatkozólag mindig az 5%-szinten nem szignifikáns együtthatókat észleltek, míg tendenciózusan pozitív összefüggést találtak a nem-kvarc-A-porexpozícióval és negatív a kvarc-A-porexpozícióval. A szénbányászok pneumokoniózisára nézve (min. 1/1 fokú) átlagosan 5%-os szinten szignifikáns együttható (0,593) állapítható meg, amely 1,8 relatív kockázatnak felel meg. Bár az SMRelemzések megerősítik, hogy összefüggés van az 1/1 fokú pneumokoniózis és a tüdőrák-halálozás között, egyértelmű porhatások nem ismerhetők fel. Ezek az eredmények kvalitative is érvényesek, ha a pneumokoniózist és/vagy a radonexpozícióként a dohányzási szokások is társulnak, akkor ugyancsak nem állapítható meg a porexpozícuó semmiféle hatása. Megjegyzendő, hogy a dohányzók (volt vagy aktív) kb. nyolcszor akkora tüdőrák-kockázatnak vannak kitéve, mint a nemdohányzók. 5. táblázat Monte-Carlo-érzékenységelemzés (150 független ismétlés) a tüdőrák-együtthatókhoz és p-értékekhez a Cox-modellszámításoknál. Együttváltozók: életkor, nemzetiség, bánya, pneumokoniózisfok >1/1, SCCQ, SCQ, radonexpozíció
Nem kvarc-A-porexpozíció (SCCQ) Kvarc-A-porexpozíció (SCQ) CWP ≥1/1
MW 0,180 –0,183 0,593
Együttható s Min 0,017 0,14 0,010 –0,19 0,27 0,32
Max 0,19 –0,16 1,12
MW 0,156 0,103 0,047
p-érték s Min 0,04 0,12 0,02 0,02 0,049 0,001
Max 0,26 0,15 0,15
Összefoglalás Az elvégzett – rendkívül részletes és átfogó – vizsgálat rávilágított, hogy a röntgenológiailag leírt pneumokoniózis nem tekinthető tipikus szénbányászpneumokoniózisnak, hanem inkább szilikózisnak, mivel a betegség kialakulását lényegében a szénbánya-A-porban lévő kvarckomponensek befolyásolják pozitív irányban, míg a nem-kvarc-A-porexpozíciónak csak gyenge hatása van. Más bányászközösségekben ezzel szemben megállapították, hogy a kvarc-A-portartalomnak alárendelt szerepe van a betegség kifejeződésében, sőt részben negatív összefüggés is kimutatható. A jelentős kvarcporterhelés, valamit a bányász-pneumokoniózis és tüdőrák-halálozás nyilvánvaló összefüggése ellenére sem mutatható ki egyenes összefüggés a porexpozíció és tüdőrák-halálozás között. A pneumokoniózis és tüdőrák közötti összefüggés nem vezethető vissza kauzálisan a porterhelésre. Ezt alátámasztják a közölt leletek, amelyek egyrészt szoros kapcsolatot mutatnak a pneumokoniózis (szilikózis) és tüdőrák között, másrészt – minden igyekezet ellenére – nem mutatható ki összefüggés a porexpozíció és tüdőrák között. A kórélettani-mechanisztikus megoldások szerint nem valószínű, hogy szerepet játszik egy hörgőrák kialakulásában a pneumokoniózis fennállása. Ebből egy fontos következtetés adódik: a pneumokoniózis/szilikózis értelmezése csupán egy expozíciós indikátor alakjában – egy ilyen forgatókönyvet feltételezve – erősen leegyszerűsített, sőt megengedhetetlen lenne. A két érvényes kijelentés: „a porexpozíció pneumokoniózissal jár” és „a pneumokoniózis és tüdőrák összefügg a porexpozícióval” nem vezet arra a következtetésre, hogy „a porexpozíció tüdőrákhoz vezet”. Ez azt is jelenti, hogy „a porexpozíció pneumokoniózist okoz” és „a pneumokoniózis és tüdőrák szorosan összefügg az exponáltak között” kijelentésekből sem az, hogy „pneumokoniózis tüdőrákot okoz”, sem pedig az, hogy „a porterhelés tűdőrákot okoz” nem következik. A felmérés adatai alkalmazhatók arra, hogy a részletes oki hipotézisek – az említett komplexebb analitikai módszer alkalmazásával – kialakuljanak. Az eredmények jól egybevágnak egy részletes angol felmérés adataival (18 166 szénbányász 32 évi követése), így további bizonyítékokat szolgáltat kvarcporok rákkeltő képességének változékonyságára vonatkozólag. A tanulmány felveti egyedül a szilikózis alkalmazását expozíciós indikátorként a kvarc-A-porexpozíció és tüdőrák-halálozás összefüggésének leírását. (Dr. Pálfi Ágnes) Morfeld, P.; Lampert, K. stb.: Staubexposition, Pneumokoniose und Lungenkrebs: Eine epidemiologische Studie aus dem Saarländischen Steinkohlenbergbau. = Zentralblatt für Arbeitsmedizin, Arbeitsschutz und Ergonomie, 52. k. 10. sz. 2002. p. 382–397. Checkoway, H.; Franzblau, A.: Is silicosis required for silica-associated lung cancer? = American Journal of Industrial Medicine, 37. k. 2. sz. 2000. p. 252–259.
