Porcmátrix komponensek immunológiai felismerése és szolubilis interleukin-6 receptor rheumatoid arthritisben
Doktori tézisek Dr.Polgár Anna
Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Programvezet : Dr.Kádár Anna egyetemi tanár Témavezet : Dr.Falus András egyetemi tanár, MTA lev. tag Budapest, 2001.
1
Összefoglalás
A rheumatoid arthritis (RA) autoantigénje nem ismert, pathomechanizmusában szintén számos felderítésre váró mozzanat szerepel. A betegség autoantigénjeként szóba jöhet
porcmátrix komponensek, els sorban a kis, leucinban gazdag
proteoglikánok tesztelését végeztük, illetve az autoantitestek termelésében kulcsfontosságú
interleukin-6
szolubilis
receptorának
(sIL-6R)
szerepét,
keletkezésének körülményeit vizsgáltuk rheumatoid arthritisben. RA-s, arthritis psoriatica-s (PsA), nem differenciált szeronegatív spondarthritises (SNSA) illetve osteoarthritises (OA) betegek szérumának illetve synovialis folyadékának biglikán, dekorin, aggrekán, II. típusú kollagén és fibronektin specifikus IgG és IgM autoantitest tartalmát határoztuk meg ELISA technikával. Mind az öt porcmátrix komponens humorális felismerése kimutatható volt, a synovialis folyadékokban a szérumokénál kifejezettebb mértékben. A kollagén specifikus antitestek els sorban IgG, a biglikán és dekorin specifikusak f ként IgM izotípusúak voltak. Mind RA-ban, mind SNSA-ban dekorinnal szemben észleltünk leggyakrabban fokozott mérték IgM immunválaszt.
Betegségük aktív stádiumában illetve remissioban lév RA-s, szisztémás lupus erythematosus-os (SLE) betegek illetve egészséges egyének szérumában és lymphocyta kultúráinak kezeletlen illetve dexamethasonnal kezelt 48 órás felülúszójában határoztuk meg a sIL-6R szintjét ELISA-val. A sIL-6R fehérje szint kimutatása mellett mRNS-ének kimutatását is elvégeztük RT PCR-rel. A sIL-6R szérum szintjei nem mutattak szignifikáns korrelációt a betegség aktivitásával, egyedül az inaktív RA-s csoportban mutatkozott szignifikánsan alacsonyabb sIL-6R koncentráció. A felülúszók receptorszintjei a szérumokéhoz hasonló eloszlást mutattak, ez arra utal, hogy a lymphocyták szerepe számottev a kering
sIL-6R
termelésében.
Az
in
vitro
kortikoszteroid
koncentrációfügg en gátolta az RA-s lymphocyták sIL-6R termelését.
2
kezelés
Summary
Autoantigen of rheumatoid arthritis (RA) is still debatable, there are several questions to clear in its pathomechanism as well. Cartilage matrix components, especially small, leucin rich proteoglycans were tested as potential rheumatoid arthritis autoantigens. Role and production of soluble receptor for interleukin-6, which is a key cytokine responsible for autoantibody production, were also investigated. Serum and synovial fluid biglycan, decorin, aggrecan, type II. collagen and fibronectin specific IgG and IgM autoantibody levels of RA, psoriatic arthritis (PsA), other seronegative spondarthritidis (SNSA) and osteoarthritis (OA) patients were determined by ELISA. To all of the five cartilage matrix components humoral recognition was detectable, especially in synovial fluids. Isotypes of collagen specific autoantibodies were mainly IgG, while biglycan and decorin specific ones IgM. The highest relative frequency of elevated antibody levels were decorin specific synovial IgM found at RA and SNSA patients. RA and systemic lupus erythematosus (SLE) patients’ and healthy contols’ sIL6R levels were determined in sera and 48 hours lymphocyte culture supernatants without and after incubation with dexamethasone by ELISA. SIL-6R mRNA was also detected by RT PCR. Serum sIL-6R levels didn’t correlate with disease activity, but sIL-6R serum concentrations of patients with inactive RA were significantly lower than that of patients with active RA, SLE and healthy control group. Supernatants’ sIL-6R levels showed similar pattern to sera, which suggest that lymphocytes have important role in the production of circulating sIL-6R. In vitro glycocorticoid treatment inhibited RA lymphocytes’ sIL-6R production in concentration dependent way.
3
1. BEVEZETÉS
A rheumatoid arthritis (RA) ismeretlen eredet , autoimmun pathomechanizmusú szisztémás autoimmun betegség, melynek antigénje mind a mai napig vitatott, a betegség elindításában autoantigének és küls antigének egyaránt szerepet játszhatnak. Küls antigénként els sorban fert z ágensek, így vírusok, baktériumok jönnek szóba. Ezek az ellenük irányuló közvetlen immunválasz révén, molekuláris mimikri mechanizmusával illetve szuperantigén termelésükkel poliklonális T-sejt aktivációt indukálva vezethetnek autoimmun folyamathoz. Elképzelhet olyan kórokozó szerepe, mely csak a genetikailag arra hajlamos, pl. HLA-DR4 haplotípusú egyénekben okoz ízületi gyulladást. Autoantigénként konzervatív sejtstruktúrák, immunglobulinok illetve bizonyos porckomponensek szerepelhetnek. Miután RA-ban az ízületi destrukcó els dleges helye a hyalinporc, így kézenfekv a porc antigének patogenetikai szerepe. A porcban jelenlév autoantigénekre utal az a tény is, hogy míg az RA-s betegeken végzett synovectomiát követ en a synovitis csak átmenetileg nyugszik meg, addig arthroplastica után, a porc eltávolításával megsz nik. A porc antigének több mechanizmussal játszhatnak szerepet az autoimmun folyamatban: els dleges autoantigénként, az immunreakció közvetlenül ellenük irányulhat, illetve másodlagos immunválasz alakulhat ki a más antigén ellen megindult porcdestrukció folyamán hozzáférhet vé váló, esetleg degradált porckomponensekkel szemben. A hyalinporc extracelluláris mátrixkomponensei közül a II. típusú kollagén (CII) celluláris és humorális felismerésér l áll rendelkezésre a legtöbb adat. Hasonlóan sok az információnk a porc nagy proteoglikánja, az aggrekán felismerésér l, melyek jelent s része magyar szerz k nevéhez f z dik. A krónikus gyulladásos porcdestrukció során a porc nagy proteoglikánja, az aggrekán degradálódik és mennyisége csökken. A porcsejtek a nagyméret
proteoglikánok helyett kisebb méret eket termelnek,
egyidej leg a II. típusú helyett inkább I. és III. típusú kollagént. A degradált aggrekánból felszabaduló fragmentumok a gyulladás során az immunkompetens sejtek számára hozzáférhet vé válnak. Rheumatoid arthritises betegekben aggrekán ellen irányuló humorális és celluláris immunválasz mutatható ki.
4
RA-ban illetve osteoarthritisben a kis proteoglikánok szerkezete is jelent sen károsodik, glikoziláltságuk megváltozik. Az ezt kompenzáló repair mechanizmusok következtében számos porcmátrix komponens mRNS illetve fehérje termelése fokozódik, ez els sorban a kis proteoglikánok (biglikán, dekorin, fibromodulin) esetében figyelhet
meg. A porcdestrukció során a biglikán, dekorin és bizonyos
megváltozott kondroitinszulfát epitópok szintje megemelkedik. Ezen tények alapján valószín síthet , hogy a kis proteoglikánok az autoimmun folyamatok célpontjai lehetnek, eddig azonban nem írtak le immunválaszt ezen porckomponensekkel szemben. Emiatt kíséreltünk meg kis proteoglikánok ellen irányuló immunválaszt kimutatni rheumatoid arthritisben és néhány egyéb eredet synovitisben. Az észlelt immunválaszt a klasszikus porcmátrix autoantigénekkel, II. típusú kollagénnel és aggrekánnal illetve a számos extracelluláris mátrixban jelen lév
fibronektinnel
hasonlítottuk össze. Az interleukin-6 (IL-6) a haemopoetinek körébe tartozó, helikális szerkezet citokin, melyet els sorban fibroblastok, monocyták, macrophagok, endothelsejtek és Tlymphocyták termelnek, de
granulocyták,
gliasejtek, keratinocyták, bizonyos
tumorsejtek és aktivált B-sejtek is képesek IL-6 termelésre. Jelent s szerepet játszik a myeloid sejtek, B-sejtek és plazmasejtek érésében és differenciálódásában, fokozza az IL-2 termelést, ezúton a T-sejtek differenciálódását és proliferációját serkenti. Az akut fázis reakció f
szabályozója: az akut fázis fehérjék termeléséért illetve a lázért
egyaránt felel s. Hatását részben IL-1-gyel, részben önállóan fejti ki.
A
hypothalamusra illetve hypophysisre hatva a CRH és ACTH termelés fokozása révén glikokortikoid termelést indukál, ez saját termelését gátolja, azonban receptorának expresszióját fokozza. Az osteoclastok serkentése révén fontos szerepe van a fokozott csont-turnover-rel
járó
osteoporosisban.
A
gyulladásos
folyamatban
több
támadásponton kifejtett hatása következtében számos autoimmun betegség, így az RA pathogenezisében is központi szerepet játszik, nem egyértelm
azonban szolubilis
receptorának (sIL-6R) szerepe és jelent sége. Az IL-6 receptora két f egységb l áll, egy a citokin kötéséért felel s, 80 kD-os láncból és egy jeltovábbításra szolgáló gp-130 láncból, mely egy 130 kD súlyú glikoprotein. Mindkét lánc oldott állapotban is jelen lehet testfolyadékokban (szolubilis IL-6R illetve szolubilis gp-130). A sIL-6R folyadékfázisban képes kötni a citokint. Az IL-6/sIL-6R komplex a membránkötött gp-130-hoz kapcsolódva hasonló hatást vált ki, 5
mint az IL-6 köt dése a membránkötött IL-6R-hoz. Miután gp-130-t minden magvas sejt expresszál, IL-6R-t pedig csak bizonyos sejtek (hepatocyták, keratinocyták, Bsejtek, osteoclastok), a sIL-6R fontos szerepe, hogy IL-6-ra érzékennyé teszi azokat a sejteket is, amelyeknek nincs IL-6 receptora. Ezáltal a sIL-6R az IL-6-tal agonista hatású. A sIL-6R másik lényeges funkciója, hogy a hozzá köt d citokint stabilizálja, így prolongálni képes az IL-6 hatásait. SIL-6R két módon képz dhet: a membránkötött forma proteolízisével (vedlés, shedding), illetve ún. „alternative splicing” révén. A rheumatoid gyulladásban az IL-6 szerepe több ponton is igen jelent s és jól felderített, nem egyértelm azonban a sIL-6R szerepe és jelent sége. Munkánk második részében adalékokkal szerettünk volna szolgálni a sIL-6R szérumszintjének különbségeir l két különböz
pathomechanizmusú szisztémás
autoimmun betegség-ben, RA-ban és SLE-ben illetve a sIL-6R keletkezésének módjáról és az in vitro szteroidkezelés arra gyakorolt hatásáról. Mindkét vizsgálatban a kontrollcsoport mellett más betegségekkel is összehasonlítva elemeztük az RA-ban megfigyelni kívánt jelenségeket : a porcmátrix autoantigénjeinek vizsgálata során egyéb exsudativ synovitisekkel (arthritis psoriatica illetve egyéb szeronegatív
spondarthritisek),
a
sIL-6R
vizsgálata
erythematosussal (SLE) hasonlítottuk azokat össze.
6
során
szisztémás
lupus
2. CÉLKIT ZÉSEK
2.1. Porcmátrix autoantigének vizsgálata
1. Kimutatható-e RA-ban
kis proteoglikánokkal (biglikán, dekorin) szemben
immunválasz? ELISA
módszerrel
vizsgáltuk
RA-ban
a
porcmátrix
kis,
leucingazdag
proteoglikánjaival szemben kimutatható humorális immunválaszt. Párhuzamosan az ismert autoantigenitású II. típusú kollagén, aggrekán illetve egy autoantigénként szintén nem ismert, nem porcspecifikus mátrixkomponens, a fibronektin tesztelését végeztük. 2. Lokális vagy generalizált az egyes porcmátrix komponensekkel szemben detektálható immunválasz ? A kérdés megválaszolására a betegek széruma illetve synovialis folyadéka egyaránt vizsgálatra került.
3. Milyen izotípusú autoantitestek termel dnek az egyes porcmátrix komponensek ellen ? IgG és IgM izotípusú autoantitestek kimutatása történt.
4. Mennyire betegségspecifikus az egyes porcmátrix komponensekkel szemben kimutatható immunválasz ? Ennek eldöntésére a rheumatoid arthritises betegek mellett egyéb exsudativ synovitises
(arthritis
psoriaticás
illetve
nem
differenciált
szeronegatív
spondarthritises) betegek vérének és synovialis folyadékának vizsgálatát is elvégeztük. Kontrollként osteoarthritises betegek vizsgálata történt.
7
2.2. Szolubilis IL-6R vizsgálata 1. Tükrözi-e a sIL-6R szint a rheumatoid arthritis aktivitását? Betegségük aktív stádiumában illetve remissioban lév
RA-s betegek adatait
hasonlítottuk össze aktív és remissioban SLE-s betegek illetve egészséges kontroll egyének adataival. 2. Különbözik-e az RA-s betegek lymphocytáinak in vitro sIL-6R termelése az SLE-s betegek illetve egészséges kontroll csoport tagjainak hasonló adataitól? Van-e szerepe a lymphocytáknak a sIL-6R termelésében? Az egyes betegcsoportok perifériás véréb l szeparált lymphocyták 48 órás sejtkultúráinak felülúszójának sIL-6R koncentrációt vizsgáltuk illetve hasonlítottuk össze a szérumokéval. 3. Hogyan befolyásolja az in vitro kortikoszteroid (dexamethason) kezelés a lymphocyták sIL-6R termelését? Kezeletlen és in vitro dexamethasonnal kezelt lymphocyta-kultúrák adatait hasonlítottuk össze.
8
3. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK
3.1. Betegek A vizsgálatokban az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet fekv beteg osztályain illetve ambulanciáin kezelt betegek vettek részt, akik a vizsgálathoz hozzájárultak, és err l írásos beleegyez
nyilatkozatot adtak. Az ORFI Etikai
Bizottsága a vizsgálatokat szintén jóváhagyta. Az egyes vizsgálatokban részt vev betegek adatai a következ k voltak:
A porcmátrix autoantigének vizsgálatában részt vev betegek Az ORFI ambulanciáin és fekv beteg-osztályain 1999. jan. 1. és 2000. dec. 31. között kezelt exsudativ synovitises betegek közül 60 (15 férfi, 45 n ) szérumának és ízületi punctio során nyert synovialis folyadékának vizsgálatát végeztük. A betegek diagnózis szerinti megoszlása a következ volt: 28 rheumatoid arthritises (RA, 3 férfi, 25 n ), 10 arthritis psoriaticás (PsA, 5 férfi, 5 n ), 10 egyéb, nem differenciálható szeronegatív spondarthritises (SNSA, 5 férfi, 5 n ) és 12 osteoarthritises beteg (OA, 2 férfi, 10 n ). Az RA-s, PsA-s, SNSA-s és OA-s betegek átlagéletkora sorrendben a következ volt: 52,1 ±13,2 (27-73) / 47,5 ±11,7 (35-64) / 45,2 ±15,9 (25-71) / 62,6 ±11,6 (32-79)év. Az RA-s, PsA-s, SNSA-s és OA-s betegek átlagos betegségtartama sorrendben a következ : 102,0 ±138,6 / 59,9 ±60,8 / 81,6 ±135,1 / 88,5 ±118,7 hónap. A sIL-6R vizsgálatban részt vev betegek A betegek beválasztása az ORFI Klinikai Immunológiai és Allergológiai Osztályán 1995. évben kezelt betegek közül történt. 13 aktív (13 n ), 11 inaktív stádiumban lév SLE-s (3 férfi, 8 n ), 8 aktív (3 férfi, 5 n ) illetve 5 inaktív stádiumú RA-s beteget ( 1 férfi, 4 n ) illetve 10 egészséges kontroll egyént (2 férfi, 8 n ) vizsgáltunk. Az aktív és inaktív SLE-s, az aktív és inaktív RA-s és a kontroll csoport átlagéletkora sorrendben a következ volt: 39,5 (19-86); 52,4 (27-77); 52,9 (26-75); 51,8 (39-65); 43,3 (29-72) év.
9
Az aktív és inaktív SLE-s, az aktív és inaktív RA-s betegek betegsége a vizsgálat idején átlagosan 5,99 (0,16-22); 10,02 (0,25-20); 7,94 (0,5-20); 17,4 (3-39) éve tartott.
3.2. Minták A vérvétel és az arthrocentesis steril körülmények között történt. A porcmátrix autoantigének vizsgálatában szerepl mintákat 2000 rpm-n 10 percig centrifugáltuk, majd a felülúszókat felhasználásig –20 oC-on tároltuk. A sIL-6R vizsgálatához natív és heparinos vérvételek történtek. A natív vérb l nyert szérumot feldolgozásig –70 °C-on tároltuk. A heparinizált vérb l Ficoll-Uromiro grádiensen lymphocytákat szeparáltunk, melyeket RPMI tápoldatba vittünk. A tenyészetek egy csoportját kezelés nélkül hagytuk (kontroll csoport), két csoporthoz 100 pM illetve 100 µM dexamethasont adtunk, majd CO2 thermosztátban 37 °C-on kezeltük 48 óráig. A lymphocyta kultúrák felülúszóit feldolgozásig –20 °C-on tároltuk. A sejtekb l RNS-t szeparáltunk, majd RT PCR módszerrel sokszoroztuk fel a vizsgálandó mRNS-t. A mintákat feldolgozásig –70 °C-on tároltuk.
3.3. Vizsgálati módszerek ELISA a porcmátrix komponensek ellen termelt IgG és IgM kimutatására A lemezeket (Maxisorp, Nunc Intermed Ltd. Copenhagen, Denmark) 0,2 µg protein/lyuk antigénnel érzékenyítettük. Antigénként bovin ízületi porc aggrekánt (Sigma-Aldrich Kft Hungary), bovin ízületi biglikánt (Sigma), csirke sternumporc II. típusú kollagént (Sigma), bovin ízületi porc dekorint (Sigma) és bovin plazmából származó fibronektint (Sigma) használtunk. A polisztirén felszín szabad köt kapacitását 200µl 1% bovin szérum albuminnal (Sigma-Aldrich) blokkoltuk. Korábbi tapasztalataink szerint 1/100 szérum és synovia higításokat használtunk. Ezt követ en tormaperoxidázzal konjugált, 1:30 000 illetve 1:50 000 higítású human IgG illetve IgM
affinitású
immunglobulinnal
(Sigma-Aldrich)
inkubáltuk
Szubsztrátként OPD-t, a reakció leállítására kénsavat használtunk.
10
a
mintákat.
Szolubilis IL-6R ELISA A lemezeket (Nunclon, Nunc, Denmark) egérben termelt monoklonális IL-6R elleni antitesttel (dr. Kiyoshi Yasukawa, Tokyo) érzékenyítettük 24 órán keresztül +4 °C-on, ezt követ en inkubáltuk az ismeretlen koncentrációjú mintákkal illetve standard oldatokkal l óráig 37 °C-on, majd fél óráig szobah n. Standardként IL-6R gént tartalmazó plazmiddal transzfektált NIH 3T3 sejtvonal (dr. Rose-John, Mainz) felülúszóit használtuk. A köt dött receptor kimutatására nyúlban termelt poliklonális anti-IL-6R antitestet (Sigma, Budapest) használtunk, az inkubácios id 30 perc volt szobah mérsékleten.
A
második
antitest
kecskében
nyúl
ellen
termelt,
tormaperoxidázzal konjugált immunglobulin (Sigma, Budapest) volt. Szubsztrátként OPD-t (Reanal, Budapest), a reakció leállítására kénsavat használtunk. Párhuzamos méréseket végeztünk.
IL-6R RT PCR A sejtek össz RNS tartalmát guanidin-fenol módszerrel izoláltuk. Az mRNS-r l a reverz transzkripciót és a polimeráz láncreakciót Pharmacia Ataq Gene Controller-rel végeztük, 20 pmol/ l koncentrációjú szenz/antiszenz primer keveréket használva. Az RT PCR reagensek Promega/Eastport termékek, a reverz transzriptáz Perkin-Elmer termék volt. Ezt követ en az IL-6R-t kódoló cDNS 811.bp-1195.bp szekvencia felsokszorozását végeztük PCR-rel. Az IL-6R specifikus oligonukleotid primerek Pharmacia termékek voltak, szekvenciájuk a következ : Szenz: 5’ - AAG GAC CTC CAG CAT CAC TGT GTC A - 3’ Antiszenz: 5’ - CCT TCA GAG CCC GCA GCT TCC ACG T - 3’. Bels kontrollként glicerinfoszfátdehidrogenáz primert (GAPDH) használtunk (5) (szenz: 5' GGT ATC GTG GAA GGA CTC AT3', antiszenz : 5' ACC ACC TGG TGC TCA GTG TA3') .
11
3.4. Statisztikai módszerek A porcmátrix autoantigének vizsgálata Az egyes betegségcsoportok adatainak összehasonlítására variancia analízist (ANOVA) használtunk. Post hoc összehasonlításokat végeztünk Tukey teszttel. Az autoantitest szintek és a klinikai illetve laboratóriumi paraméterek összefüggéseinek kimutatására Spearman korrelációt használtunk A sIL-6R vizsgálata A különböz
betegségcsoportok illetve a dexamethasonnal kezelt és kezeletlen
felülúszók sIL-6R szintjeinek összehasonlítására 2 mintás Student T próbát használtunk.
12
4. EREDMÉNYEK
4.1. Porcmátrix autoantigének szerepe RA-ban, PsA-ban és egyéb SNSA-ban Az egyes porcmátrix komponensek ellen termelt IgG és IgM autoantitestek szérumban és synovialis folyadékban A
szérumokban mért antitest szintek nem különböztek az egyes betegségcsoportokban,
a synovialis folyadékokban azonban jelent s eltérések mutatkoztak. Az RA-s synovialis anti-biglikán IgM termelés szignifikánsan magasabb volt az OAban mérhet nél (p<0,001). A synovialis folyadék anti-dekorin IgG szintje viszont az SNSA csoportban bizonyult szignifikánsan magasabbnak az OA-s csoporténál (p<0,05). A klasszikus porc autoantigének közül az aggrekán felismerésében nem mutatkozott különbség az egyes csoportok között. Az RA-s betegek II. típusú kollagén elleni synovialis IgG és IgM termelése viszont egyaránt szignifikánsan magasabb volt az OA-s csoporténál (p<0,001 illetve p<0,01), IgG termelésük az PsA-s csoporténál (p<0,05). A fibronektin specifikus IgG szint szintén magasabb volt az RA-s betegekben az OA-s csoporthoz viszonyítva (p<0,05).
Az egyes porckomponenseket felismer
antitestek relatív gyakorisága a
különböz betegségekben Annak eldöntésére, hogy valamely porcmátrix komponens ellen termelt autoantitest szintje emelkedett-e, szükséges a normál tartomány meghatározása. Miután egészséges egyénekb l synovialis folyadék nem nyerhet , így az osteoarthritises synovialis folyadékokat választottuk referenciaként, ily módon a gyulladásos elváltozásokat a degeneratív elváltozáshoz hasonlítottuk. Az OA-ban mért értékek átlagát +2 SD-val meghaladó antitest szinteket tekintettük emelkedettnek. Az IgG izotípusú antitestek közül az RA-s anti-natív CII prevalenciája volt a legmagasabb (79,16%). Ez az érték lényegesen magasabb a más betegségcsoportokban mért CII specifikus antitestekénél (PsA-ban 33,3% illetve SNSA-ban 40%). RA-ban kimutatható ugyan biglikán és dekorin ellenes IgG válasz, de prevalenciája 13
számottev en kisebb a CII elleni humorális immunválasznál (29,2% illetve 37,5%). SNSA-ban a dekorin specifikus fokozott IgG-termelés fordult el
leggyakrabban
(44,4%). Az IgM típusú autoantitesteket vizsgálva a dekorin specifikus RA-s és SNSA-s immunválasz bizonyult a legmagasabb prevalenciájúnak (50% illetve 55,5%). Arthritis psoriaticában az összes vizsgált porcmátrix komponenssel szemben az IgG és IgM ízotípusú autoantitestek el fordulási aránya egyaránt alacsony volt.
A porcmátrix elleni humorális immunitás összefüggése a klinikai és laboratóriumi paraméterekkel Az RA-s szérumok és synovialis folyadékok autoantitest szintjeit a következ klinikai és laboratóriumi paraméterekkel vetettük össze: életkor, betegségtartam, duzzadt illetve nyomásérzékeny ízületek száma, gyorsult vörösvértest sedimentatio, emelkedett fehérvérsejt ill. thrombocytaszám, RF és CRP koncentráció. A szérumokban mért antitest koncentráció nem mutatott összefüggést egyik vizsgált klinikai és laboratóriumi paraméterrel sem. Az emelkedett CII specifikus synovialis IgG szint azonban er sen korrelált a rheumatoid faktorral (p<0,01).
Az egyes porcmátrix komponensek elleni immunglobulinszintek összefüggései Nagyon er s összefüggés mutatkozott a CII és fibronektin elleni antitestek között. Kevésbé szoros, de egyértelm a korreláció két proteoglikán, a biglikán és az aggrekán ellen termelt autoantitestek vonatkozásában. Ez utóbbi a szerkezeti hasonlóságokkal magyarázható.
4.2. Szolubilis IL-6R RA-ban és SLE-ben SIL-6R szérumban Az egészséges egyének savóiban mért sIL-6R szintek átlaga 423,8 ±251,8 ng/ml volt. Az inaktív SLE-s és az aktív RA-s csoportban az egészséges kontrollokénál magasabb (557,3 ±431,6 ng/ml illetve 625,02 ±406,8 ng/ml), az aktív SLE-s csoportban azokénál alacsonyabb (349,1 ±238,8 ng/ml) sIL-6R értékeket mértünk. Az eltérések nem 14
szignifikánsak. Szignifikánsan alacsonyabb sIL-6R szinteket mértünk azonban az inaktív RA-s csoportban (270,1 ±71,8 ng/ml), mind az aktív RA-s, mind az egészséges csoporthoz viszonyítva. SIL-6R lymphocyta kultúrák felülúszójában Az egészséges lymphocyták felülúszójában 13,72 ng/106 sejt átlagos sIL-6R koncentrációt találtunk. Az aktív rheumatoid arthritises lymphocyták felülúszóinak sIL-6R szintje nem tért el a kontrollokétól (12,3 ng/106 sejt). Az aktív stádiumban lév SLE-s betegek lymphocyta kultúráinak felülúszójában a kontroll csoporténál magasabb értékeket mértünk (16,7 ng/106 sejt). Még kifejezettebb volt a receptorszint emelkedés az inaktív stádiumú betegcsoportban (20,68 ng/106 sejt). Alacsony sIL-6R koncentráció volt mérhet az inaktív RA-s csoportban (8,12 ng/106 sejt), mely mind az aktív, mind az SLE-s csoporthoz viszonyítva szignifikáns volt. Az in vitro szteroidkezelés hatása a lymphocyták sIL-6R termelésére Az ábra a dexamethason kezelés utáni értékeket a kezeletlen értékek százalékában mutatja. 100 pM dexamethason növelte az egészséges lymphocyták sIL-6R termelését (18,7 ng/106 sejt). Töményebb koncentrációjú, 100 µM dexamethason is emelte ugyan a receptorszinteket, de lényegesen kisebb mértékben (13,14 ng/106 sejt). Hasonló tendencia mutatkozott az aktív SLE-s csoportban: 100 pM dexamethason kifejezettebben, töményebb kisebb mértékben serkentette a sIL-6R termel dést (16,78 / 30,5 / 23,05 ng/106 sejt). Az inaktív SLE-s csoportban nem volt értékelhet változás a szteroidkezelés hatására (20,68 / 17,61 / 17,95 ng/106 sejt). Koncentrációfügg gátló hatást észleltünk az aktív és inaktív rheumatoid arthritises betegcsoportban is (Aktív RA, kezeletlen:12,3 ng/106 sejt, l00 pM:1,92 ng/106 sejt, 100 µM:1,32 ng/106 sejt. Inaktív RA, kezeletlen:8,12 ng/106 sejt, 100 pM:4,06 ng/106 sejt, 100 µM:2,99 ng/106 sejt). Mindkét RA-s csoportban a dexamethason kezelés szignifikáns sIL-6R koncentráció csökkenést eredményezett. A sIL-6R keletkezésének molekuláris háttere A sIL-6R keletkezés molekuláris hátterének vizsgálatára SLE-s, RA-s betegek és egészséges egyének lymphocytáiból mRNS-t preparáltunk és RT PCR segítségével
15
tanulmányoztuk a membránkötött (385 bázispár) és szolubilis IL-6R-t kódoló (kb. 310 bp) mRNS-ek aktuális arányát. Mind a membránkötött, mind a szolubilis IL-6R termeléséért felel s mRNS molekulák kimutathatók, ez arra mutat, hogy mind SLE-ben, mind RA-ban a lymphocyták sIL-6R termelésében a „shedding“ mellett az „alternative splicing” is szerepet játszik. A dexamethason kezelés hatására mind a membránkötött, mind a sIL-6R „upregulációja“ figyelhet meg mindkét SLE-s és és az egészséges kontroll csoport esetében, hasonlóan a fehérje szinten, ELISA-val észlelt változásokhoz. A sIL-6R koncentráció fehérje szinten mindkét RA-s csoportban észlelt kifejezett csökkenése mRNS szinten nem tükröz dött. A GAPDH expresszió nem mutatott különbséget, a kiindulási össz-RNS mennyiség tehát minden mintában azonos volt, az IL-6R-t jellemz PCR-termékek különbségei valós változások.
16
5. MEGBESZÉLÉS 5.1.Porcmátrix autoantigének szerepe RA-ban, PsA-ban és egyéb SNSA-ban Tanulmányunkban több porcmátrix komponenssel szemben mutattunk ki humorális immunválaszt, els sorban a synovialis folyadékban. Más vizsgálók is úgy találták, hogy a leginkább ismert porcmárix autoantigén, a CII ellen termelt antitestek koncentrációja a synovialis folyadékban magasabb. Vizsgálataink során az egyes potenciális porcmátrix autoantigének közül az RA-s betegekben a II. típusú kollagén felismerése bizonyult a legkifejezettebbnek. Az RA-s synovialis folyadékokban a CII specifikus IgG és IGM szintje szignifikánsan magasabb volt az OA-s betegekénél, és a laboratóriumi aktivitási paraméterekkel is a CII elleni antitestek mutattak leginkább összefüggést. A kis leucinban gazdag proteoglikánok közül a synovialis folyadék anti-biglikán IgM antitest szintje szignifikánsan magasabb volt RA-ban, mint OA-ban. RA-ban az összes magas titerben el forduló antitest közül a dekorin specifikus synovialis IgM prevalenciája volt a legmagasabb. Ismeretes, hogy az IgM izotípusú antitestek er s komplement aktivátorok. Így a biglikán és dekorin specifikus synovialis IgM antitestek szerepet játszhatnak az ízületi gyulladás fenntartásában. Szembeötl korrelációt találtunk a II. típusú kollagén és a fibronektin ellen termelt, valamint a biglikán és dekorin specifikus autoantitestek szintjében. Ez egyaránt lehet a sérült porcból egyidej leg felszabaduló porcmátrix komponensek párhuzamos immunológiai
felismerésének
illetve
néhány
kereszreagáló
epitópnak
a
következménye. A porcmátrix molekulák immunológiai felismerése a gyulladás következtében megváltozott glikoziláltságuk következménye is lehet. Eredményeink
azt
sugallják,
hogy
bár
a
rheumatoid
arthritises
betegek
immunglobulinjai felismerik a kis proteoglikánokat, ez a felismerés valószín leg másodlagos. A kis proteoglikánokkal szemben rheumatoid arthritisben detektálható immunválasz nem éri el a kollagénnel vagy a fibronektinnel szemben észlelhet immunválasz mértékét. Ennek alapján nem állíthatjuk, hogy a porcmátrix kis proteoglikánjai az RA f autoantigénjei lehetnének. Azonban komplement aktiváló 17
hatásuk illetve egyéb járulékos, az autoimmun folyamatot fenntartó hatásuk az ízületi gyulladásban jelent s helyi tényez lehet. Párhuzamosan azzal, hogy újabb és újabb porcmátrix komponensek kerülnek felfedezésre, a rheumatoid arthritis potenciális autoantigénjeinek palettája is b vül. Ahogyan egyre több részt megismerünk a mozaikból, egyre többet tudunk meg ezen kis molekulák relatív szerepér l az autoimmun folyamatban, egyre közelebb kerülünk az autoimmun gyulladás egészének megismeréséhez, és ez teheti majd lehet vé, hogy egyre hatékonyabban tudjuk befolyásolni azt.
5.2. SIL-6R szerepe RA-ban és SLE-ben Munkánk során sIL-6R-t detektáltunk egészséges egyének, SLE-s és RA-s betegek szérumában és lymphocyta kultúráik felülúszójában. Más vizsgálók is úgy találták, hogy sIL-6R egészséges egyénekben is kimutatható, mind szérumban, mind vizeletben, synovialis folyadékban és liquorban. Krónikus gyulladásokban több szolubilis citokinreceptor szérumszintje, így a sIL-6R szint is emelkedett. A sTNF -R illetve sIL-2R szinteket RA-s, SLE-s illetve arthritis psoriaticás betegekben találták magasabbnak, a sIL-6R szérum koncentrációja is magasabb számos krónikus gyulladásban. Ennek alapján várható lett volna, hogy az általunk vizsgált krónikus gyulladásos betegségekben is emelkedett sIL-6R szinteket észlelünk. Vizsgálataink nem mutattak ennyire egyértelm képet: a remissioban lév SLE-s és aktív RA-s szérumok sIL-6R szintjeit magasabbnak, az aktív SLE-s és inaktív RA-s betegekét alacsonyabbnak találtuk az egészséges csoporténál. A változások SLE-ben nem voltak szignifikánsak. Az inaktív RA-s csoportban a kontroll és az inaktív SLE-s csoporténál szignifikánsan alacsonyabb sIL-6R koncentrációt találtunk. A szérum sIL-6R koncentráció változásai nem korreláltak egyértelm en a különböz gyulladásos betegségekkel, így az SLE-vel és RA-val, illetve azok aktivitásával. A megfigyelhet
tendencia, hogy aktív RA-ban magasabb a sIL-6R szérumszintje,
azonban a sIL-6R koncentráció változásai nem alkalmasak a betegség aktivitásának megbízható monitorozására. Munkacsoportunk korábbi, más betegségben végzett vizsgálatai is ehhez hasonló eredményt hoztak: a sIL-6R szérum szintje nem mutatott
18
egyértelm összefüggést a gyulladásos bélbetegségek aktivitásával. Másfel l azonban ismeretes, hogy a klinikai aktivitás meghatározása kevéssé érzékeny módszer. Ez alapján nem várható el, hogy szoros korreláció legyen egy kémiai anyag szintje és a betegségaktivitási paraméterek között. A savóban észlelt tendenciákhoz hasonló képet kaptunk a lymphocyta kultúrák felülúszóinak vizsgálata során is. Ez az eredmény arra enged következtetni, hogy a lymphocyták a kering sIL-6R termelésében jelent s szerepet játszanak. Emellett az aktív SLE-s betegek között elkünöníthet volt egy alcsoport, melynek sIL-6R szintje a többi aktív SLE-shez képest is kifejezetten alacsony volt, ezen betegeknél leukoilletve lymphopenia is észlelhet
volt. Ez a tény szintén a lymphocyták sIL-6R
termelésének jelent ségére utal. A dexamethason - más glukokortikoidokhoz hasonlóan - jelent sen csökkenti az IL-6 (és számos más citokin) transzkripcióját, egyidej leg serkenti az IL-6R expresszióját a sejtmembránon. Hasonló hatást gyakorol a dexamethason a gp-130 sejtfelszíni expressziójára is. Dexamethason apoptosist indukál lymphoid sejteken. Jelenleg nem tudjuk elfogadható molekuláris magyarázatát adni annak, hogy miért hat ilyen eltér módon a dexamethason az SLE-s és RA-s betegek sIL-6R termelésére (SLE-ben serkentés, RA-ban er s gátló hatás). Az eltér dexamethason hatás az sugallja, hogy az SLE-s és RA-s lymphocytákban a vedlés (shedding) és az „alternative splicing” molekuláris mechanizmusainak regulációja különbözik. Nem zárható ki annak a lehet sége, hogy a szérum sIL-6R szintek különböz sége a két betegségben eltér Th1/Th2 aránnyal függ összevalamilyen módon. A különbség nem volt magyarázható a betegek korábbi immunmoduláns kezelésével. A membránkötött és szolubilis IL-6R mRNS vizsgálata újabb aspektust mutatott meg: míg az SLE-s és kontroll lymphocytákban dexamethason kezelés hatására mind a membránkötött, mind a sIL-6R termeléséért felel s mRNS mennyisége enyhén n tt, addig RA-ban nem látszott csökkenés. Feltételezhet , hogy az IL-6R gén és „alternative splicing” révén módosult mRNS-ének expesszióját a dexamethason fokozza. Ezzel ellentétesen a dexamehasonnal kezelt RA-s lymphocyták sIL-6R mRNS-szintje nem követte a sIL-6R fehérje szinten észlelt szupresszióját. Az RA-s betegekben a sIL-6R mRNS változatlan szintje, ugyanakkor a sIL-6R fehérjében bekövetkezett jelent s csökkenés posttranszkripcionális blokkra enged következtetni, tehát arra, hogy a csökkenés a transzláció vagy a szekréció során következett be. Lehetséges, hogy a dexamethason a vedlésben szerepet játszó proteolitikus enzimeket gátolja az RA-s 19
lymphocytákban. A dexamethason SLE-s és RA-s lymphocyták sIL-6R termelésére gyakorolt ellentétes hatásának másik lehetséges magyarázata a kortikoszteroid receptorok eltér száma a két betegségben. A viszonylag nagy mennyiség sIL-6R jelenléte a vérben, közeli kapcsolata a lymphoid sejtekkel
és
kortikoszteroid
kezelés
hatására
bekövetkez
változásai
újabb
szempontokat jelenthetnek az IL-6-tal összefügg helyi események szabályozásának pontosabb megértéséhez szisztémás autoimmun kórképekben. A sIL-6R szint kortikoszteroid kezelés hatására bekövetkez emelkedése (SLE-ben) illetve csökkenése (RA-ban) különböz képpen hathat a sIL-6R patofiziológiai funkcióira.
20
6. TÉZISEK
6.1. Porcmátrix autoantigének szerepe RA-ban 1. A kis proteoglikánokkal szemben humorális immunválasz mutatható ki RA-ban RA-ban a biglikán, dekorin, aggrekán, II. típusú kollagén és fibronektin humorális immunfelismerése egyaránt kimutatható. Az osteoarthritisben mért értékekhez képest a biglikán ellenes synovialis IgM szint szignifikánsan magasabb RA-ban. A kóros mértékben emelkedett antitest termel dés gyakoriságát nézve az IgG izotípusú antitestek közül a kollagén specifikus, az IgM izotípusúak közül a dekorin ellenes autoantitestek prevalenciája a legmagasabb, a biglikán mindkét izotípus esetében a harmadik leggyakoribb.
2. A porcmátrix komponenesekkel szemben rheumatoid arthritisben els sorban lokális immunválasz mutatható ki, a szisztémás immunválasz nem különbözik az osteoarthritisben észlelhet nél. Az egyes porcmátrix komponensek ellen rheumatoid arthritisben termelt immunglobulinok szérumszintje nem különbözik az osteoarthritises szérumokétól. Az RA-s betegek synovialis anti-biglikán, II. típusú kollagén és fibronektin szintje magasabb az OA-s betegekénél, ez a lokális termel dés bizonyítéka.
3. A biglikán és dekorin ellen els sorban IgM izotípusú antitestek mutathatók ki. Az RA-s II. típusú kollagén elleni IgG és IgM termel dés egyaránt magasabb az OA-s csoporténál, míg a kis proteoglikánokkal szemben f ként IgM termel dés detektálható.
Az
IgM
antitesteknek
er s
komplement
aktiváló
hatásuk
következtében szerepük lehet a gyulladás amplifikálásában illetve perpetuálásában.
21
4. RA-ban a biglikán specifikus IgM, SNSA-ban a dekorin specifikus IgG szint emelkedett. Mindkét betegségben magasabb a dekorin specifikus IgM válasz relatív gyakorisága. Az osteoarthritisre standardizált normál értékeknél szignifikánsan magasabb autoantitest szintek közül RA-ban a kollagén specifikus IgG-é a leggyakoribb, ezt követi a dekorin specifikus IgM-é. SNSA-ban a fokozott dekorin specifikus IgM válasz fordul el legggyakrabban.
22
6.2. Szolubilis IL-6R szerepe RA-ban 1. Annak ellenére, hogy az IL-6 centrális szerepet tölt be RA-ban, a sIL-6R szint változásai nem követik szignifikánsan az RA aktivitását. Szolubilis IL-6R kimutatható RA-s, SLE-s betegek illetve egészséges egyének szérumában. A szérum sIL-6R koncentrációja RA aktív stádiumában magasabb, remissiojában alacsonyabb az egészséges egyének sIL-6R koncentrációjánál. SLEben fordított tendencia figyelhet meg. Csak az inaktív RA-ban mért alacsony sIL6R szint különbözik szignifikánsan a többi betegcsoportétól.
2. A sIL-6R jelent s hányada a lymphocytákból származik RA-ban. A lymphocyta kultúrák felülúszóinak sIL-6R szintjei a szérumokéhoz hasonlóak: az inaktív RA-s lymphocyták sIL-6R termelése csökkent, az aktív RA-soké illetve az aktív és inaktív SLE-s csoporté azonban nem különbözik számottev en a konroll csoportétól. A szérum és a lymphocyta kultúra felülúszók sIL-6R szintjének hasonlósága RA-ban azt sugallja, hogy a lymphocyták szerepe jelent s a sIL-6R termelésében. 3. Az in vitro kortikoszteroid kezelés gátolja az RA-s lymphocyták sIL-6R termelését. Az in vitro kortikoszteroid kezelés kis koncentrációban (100 pM dexamethason) serkenti az egészséges lymphocyták sIL-6R termelését, töményebb (100 M) koncentrációban hatástalan. Hasonló hatás figyelhet
meg az aktív SLE-s
lymphocytákon is. Az inaktív SLE-s lymphocyták illetve az aktív és inaktív RA-s lymphocyták sIL-6R termelését az in vitro szteroidkezelés koncentrációfügg en gátolja.
23
7. PUBLIKÁCIÓK
7.1. Az értekezés témájában megjelent ill. elfogadott közlemények 1. Hittner Gy, Brózik M, Polgár A, Koó É, Merétey K, Glant T: Szérum keratánszulfát
vizsgálatok
osteoarthrosisos,
rheumatoid
arthritises,
spondylarthritis ankylopoeticás és arthropathia psoriaticás betegeken. Magyar Reumatológia, 1992; 33: 83-87. 2. Holub MC, Szalai C, Polgár A, Tóth S, Falus A: Generation of ‘truncated’ interleukin-6 receptor (IL-6R) mRNA by alternative splicing: a possible source of soluble IL-6R. Immunology Letters, 1999; 68: 121-124. IF:1,494 3. Polgár A, Brózik M, Tóth S, Kádár A, Hodinka L, Virányi M, Szongoth M, Falus A: Solubilis interleukin-6 receptor szint összefüggése a betegség aktivitásával systemás lupus erythematosusban és rheumatoid arthritisben. Farkas Károly Pályázat I. díj, 1998. Magyar Reumatológia;1999; 40: 73-8 4. Polgár A, Brózik M, Tóth S, Holub M, Hegyi K, Kádár A, Hodinka L, Falus A: Soluble interleukin-6 receptor in plasma and lymhocyte culture supernatants of healthy individuals and patients with systemic lupus erythematosus and rheumatoid arthritis. Medical Science Monitor, 2000; 6: 1318. 5. Holub M, Hegyesi H, Igaz P, Polgár A, Tóth S, Falus A: Soluble interleukin6 receptor enhanced by oncostatin M induces major changes in gene expression profile of human hepatoma cells. Immunology Letters, 2002; 82: 79-84. IF:2,009 6. Polgár A, Brózik M, Tóth S, Holub M, Falus A: A synthetic corticosteroid, dexamethasone regulates generation of soluble form of interleukin-6 receptor of human lymphocytes, in vitro. Acta Biologica Hungarica, 2002; 53: 307-315. IF:0,282 7. Polgár A, Falus A, Koó É, Ujfalussy I, Seszták M, Sz ts I, Konrád K, Hodinka L, Bene É, Mészáros Gy, Ortutay Zs, Farkas É, Paksy A, Buzás 24
EI: Elevated levels of synovial fluid antibodies reactive with small proteoglycans biglycan and decorin in patients with rheumatoid arthritis and other joint diseases. Rheumatology, közlésre elfogadva. IF:3,02 8. Polgár A: Porcmátrix antigének szerepe az arthritis kialakulásában. Bálint – Hittner – Hodinka (szerk): A reumatológia kézikönyve. BV Lap- és Könyvkiadó Vállalat, megjelenés alatt. 9. Ortutay Zs, Polgár A, Gömör B, Géher P, Lakatos T, Glant T, Gay RE, Gay S, Pállinger É, Farkas Cs, Farkas É, Tóthfalusi I, Kocsis K, Falus A, Buzás EI: Synovial fluid exoglycosidases are predictors of heumatoid arthritis and are effective in cartilage GAG-depletion. Arthritis and Rheumatism, közlésre elküldve.
7.2. Az értekezés témájában elhangzott el adások, poszterek . 1. Hittner Gy, Brózik M, Merétey K, Polgár A, Glant T, Perey K: Osteoarthrosisos,
rheumatoid
arthritises,
spondylarthritis
ankylopoeticás
betegeken végzett serum keratánszulfát vizsgálatok. MAKIT - MÁOTE Közös Vándorgy lés, Eger, 1989. június 1-3. 2. Hittner Gy, Brózik M, Merétey K, Polgár A, Glant T, Perey K: Examination of serum keratan sulfate in case of osteoarthritis, rheumatoid arthritis and ankylosing spondylitis. XVth European Congress of Allergology and Clinical Immunology, Berlin, 1989. szeptember 14-22. 3. Hittner Gy, Brózik M, Koó É, Polgár A, Glant T, Perey K: Serum keratan sulfate levels in osteoarthritis, rheumatoid arthritis, ankylosing spondylitis and psoriatic arthritis. Bilateral Meeting on Rheumatology Research, Budapest, 1990. december 6-8. 4. Hittner Gy, Brózik M, Merétey K, Polgár A, Koó É, Glant T, Perey K: Serum keratan sulfate levels in patients with osteoarthritis, rheumatoid arthritis, ankylosing spondylitis and psoriatic arthritis. XIIth European Congress of Rheumatology, Budapest, 1991. június 30 - július 6.
25
5. Polgár A, Brózik M, Tóth S, Falus A, Kádár A, Hodinka L: Solubilis interleukin-6 receptor szintek systemás lupus erythematosusban és rheumatoid arthritisben. Magyar Immunológiai Társaság XXVII. Kongresszusa, Szeged, 1997. október 8-10. 6. Polgár A, Brózik M, Tóth S, Falus A, Kádár A, Hodinka L: Soluble interleukin-6 receptor levels in systemic lupus erythematosus and rheumatoid arthritis. VI. Semmelweis Tudományos Fórum, Budapest, 1997. november 5-7. 7. Polgár A, Brózik M, Tóth S, Falus A, Kádár A, Hodinka L: Solubilis interleukin-6 receptorszint összefüggései a betegség aktivitásával systemás lupus erythematosusban és rheumatoid arthritisben. Magyar Reumatológusok Egyesülete Vándorgy lés, Szombathely - Bükfürd , 1997. december 4-7. (Magyar Reumatológia 1997, 38:154) 8. Holub M, Szalai Cs, Tóth S, Makó E, Fenyvesi A, Polgár A, Falus A: A szolubilis Il-6 receptor keletkezésének vizsgálata. VI. Sejt- és Fejl désbiológiai napok. A magyar Biológiai Társaság Sejt- és Fejl désbiológiai Szekciója, Szeged, 1998. január 18-21. 9. Polgár A, Brózik M, Tóth S, Falus A, Kádár A, Hodinka L, Gergely P: Soluble interleukin-6 receptor levels in sera and in PBM cell culture supernatans of patients with SLE and RA. 18th EULAR Workshop for Rheumatology Research, Athens, 12-15. March, 1998. (Clinical and Experimental Rheumatology, 1998; 16: 218). IF:1,343 10. Polgár A, Brózik M, Tóth S, Holub M, Hegyi K, Kádár A, Hodinka L, Falus A: Soluble interleukin-6 receptor in rheumatoid arthritis and systemic lupus erythematosus. 3rd Central European Congress of Rheumatology. Bratislava, May 10-13, 2000. 11. Polgár A, Ortutay Zs, Falus A, Hodinka L, Koó É, Ujfalussy I, Seszták M, Biacsi R, Buzás E: Porc proteoglikán (aggrekán) reaktiv T-sejt autoepitopok felismerése gyulladásos ízületi megbetegedésekben. Fiatal Allergológusok és Klinikai Immunológusok II. Fóruma, Budapest, 2000. szeptember 28. 12. Buzás E, Polgár A, Pállinger É, Géher P, Halász T, Ortutay Zs, Uray K, Hudecz F, Glant T, Falus A: A porc aggrekán rheumatoid arthritises “QKRAA”
kazetta-motívummal
26
homológ
szakaszának
felismerése
rheumatológiai
betegekben.
Magyar
Immunológiai
Társaság
XXXI.
Kongresszusa, Eger, 2001. október 17-19. 13. Polgár A: Porcmátrix antigének szerepe az arthritis kialakulásában. Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság XI. Kongresszusa, Balatonfüred, 2002. május 22-25. 14. Polgár A, Falus A, Hodinka L, Buzás E: A porc kis proteoglikánjaival (biglikánnal és a dekorinnal) reagáló antitestek vizsgálata rheumatológiai kórképekben.
Magyar
Immunológiai
Társaság
XXXII.
Kongresszusa,
Kaposvár, 2002. szeptember 30 - október 2.
7.3. Egyéb publikációk 1. Hittner Gy, Polgár A, Koó É: Human immundeficiencia vírusfert zéssel kapcsolatos reumatológiai szindrómák. Magyar Reumatológia, 1995; 36: 21218. 2. Polgár A, Ortutay J, Nékám K: A lupus (SLE). Ismertet lupusos betegek részére. Budapest, 1996. 3. Nékám K, Virányi M, Polgár A, Béres T: Az allergiás gyulladás egyes biológiai markereinek alkalmazása a táplálkozási allergiák diagnosztikájában. Táplálkozás - Anyagcsere - Diéta, 1996; 1:3-7. 4. Tátrai T, Polgár A, Kovalik Deák E, Kiss G: Az echocardiographia alkalmazása a systémás sclerosis cardiális szöv dményeinek felismerésére. Magyar Reumatológia, 1996; 37: 76-80. 5. Polgár A: Molekuláris biológiai alapok. Bálint – Hittner – Hodinka (szerk): A Reumatológia kézikönyve. BV Lap- és Könyvkiadó Vállalat, megjelenés alatt. 6. Polgár A: Genetikai diagnosztika. Bálint – Hittner – Hodinka (szerk): A Reumatológia kézikönyve. BV Lap- és Könyvkiadó Vállalat, megjelenés alatt. 7. Polgár A: Az immunodeficienciákat kísér reumatológiai kórképek. Bálint – Hittner – Hodinka (szerk): A reumatológia kézikönyve. BV Lap- és Könyvkiadó Vállalat, megjelenés alatt.
27
7.4.Egyéb el adások 1. Polgár A, Ujfalussy I, Varga Á: Behcet szindrómás eseteink, MRE II. Ifjúsági Fórum, Csopak, 1989. szeptember 28-10. 2. Hittner Gy, Koó É, Polgár A: HIV-fert zés mozgásszervi manifesztációi. MRE Vándorgy lés, Miskolc-Tapolca, 1992. október1-3. 3. Hittner Gy, Polgár A, Koó É: HIV-fert zés mozgásszervi manifesztációi. MAKIT XX. Vándorgy lés, Miskolc, 1992. május 28-30. 4. Polgár A, Kiss Zs, Breiner I, Hajós M, Kricsfalvi P: A CT szerepe a derékfájdalom
differenciáldiagnosztikájában.
HIBISZ,
Keszthely,
1993.
szeptember 10-12. 5. Polgár A, Szongoth M, Nékám K, Mándoky F, Ferencz A: Szeptikus szöv dmények SLE immunszupresszív kezelése során. MRE IV. Ifjúsági Tudományos Fóruma, Miskolc-Lillafüred, 1994. június 10-12. 6. Polgár A, Virányi M, Nékám K: Atopic manifestations in autoimmune diseases. 6th Slovak-Hungarian Bilateral Symposium, Budapest, 1995. március 2-3. 7. Virányi M, Polgár A, Béres T, Nékám K: Nagy dózisú steroid terápia alkalmazásának gyakorlati szempontjai immunológiai beteganyagon. MAKIT XXIII. kongresszusa, Budapest, 1995. október 12-14. (Medicina thoracalis 1995, suppl:36) 8. Polgár A, Árkossy O, Béres T, Kaszás I, Mázik R, Virányi M, Nékám K, Domán J: Veseelváltozások, therápia és prognózis összefüggései SLE-ben. MRE és Magyar Balneológiai Egyesület Vándorgy lése, Hévíz, 1995. november 9-11. 9. Virányi M, Béres T, Szongoth M, Polgár A, Nékám K: Autoimmun és daganatos
betegségek
együttes
el fordulása.
Klinikai
Immunológiai
Tudományos Esték, SOTE B rklinika, Budapest, 1996. február 2. 10. Nékám K, Virányi M, Béres T, Szongoth M, Polgár A: Coexistence of autoimmune and malignant diseases. 1st Central European Congress of Rheumatology, Piestany, 1996. május 14-18. 11. Nékám K, Virányi M, Polgár A, Béres T: Az allergiás gyulladás egyes biológiai markereinek alkalmazása a táplálkozási allergia diagnosztikájában. A
28
Magyar Belgyógyász Társaság XXXVI. Nagygy lése, Budapest, 1996. október 22. (Magyar Belorvosi Archivum XLIX suppl. 2. p.185.) 12. Rahói E, Mayer J, Farkas H, Polgár A: Különleges elhelyezkedés tophus elektronmikroszkópos kristálydiagnosztikája. Hisztometodikai Továbbképzés, Székesfehérvár, 1997. szeptember 12-13. 13. Sz ts I, Grosz É, Konrád K, Szongoth M, Seszták M, Vereckei E, Polgár A, Hodinka L.: Rehabilitációs igény és tényleges szükséglet felmérése aktív reumatológiai osztályon kezelt betegek esetében. MRE Vándorgy lés, Siófok, 1998. október 15-18. (Magyar Reumatológia, 1998, 39: 172-3) 14. Polgár A, Berecz M, Domján Gy, Lantos Á, Rappai Á, Hodinka L: Condyloma acuminatum és tuberculosis SLE-s betegben: az interferon kezelés hatása a betegség aktivitására. MRE Vándorgy lés, Debrecen, 1999. október 14-17. (Magyar Reumatológia, 1999, 40:174) 15. Polgár A: Mit tehet a háziorvos arthrosisos betegéért? Vállalkozó Háziorvosok X. Országos Konferenciája, Ráckeve, 2002. október 11-13.
29
