Polyák Endre jó ha figyelünk

A TARTALOMBÓL: A hatalom fenntartásáért. . . . . . . . . . . . . 2 Akkó’ most mi van? . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Még több majmot a banán- . . . . . . . . . . . 6 köztársaságnak! Történelem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A Bilderberg csoport igaz története I. . . 10 A „csõcselék” és a „plebs” keletkezése. . 11 Dokument jeszty . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Európai értékek rombolója, az EU. . . . . 13 Kádárhoz hasonlították . . . . . . . . . . . . . 13 Gyurcsányt Varsóban Gólem agyaglábakon . . . . . . . . . . . . . . . 14 Magyarország ma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Klasszikus banán-köztársasági . . . . . . . . 16 módszerek: újságírónak álcázott rendõr pribékek Miatyánk többféleképp . . . . . . . . . . . . . 17 Magyarország a szakadék szélén. . . . . . . 18 Van-e élet a halál elõtt?. . . . . . . . . . . . . 21 Értékrend és politikai stratégia . . . . . . . 22 Blaskó Péter: Nyílt levél . . . . . . . . . . . . 27 Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrhoz Nyílt levél Blaskó Péter mûvész úrhoz. . 27

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Egy bizonyos, hogy Magyarország elveszejtése a hatalom fenntartásáért és a nemzeti vagyon megdézsmálása miatt történt. Antall tudta, hogy a magyar nemzeti tulajdonnak az akkori külföldi adósság mindössze az 1-2 %-át tette ki. Úgy állították be a nép elõtt a dolgot, mintha a nép lett volna az oka annak, hogy „mértéktelenül eladósodott“ az ország, mivel többet költekezett, mint amennyit termelt. Ez a valós igazi bornírtság! Olyan ez mint amikor egy falat húsért egy egész ökröt ölnek meg! Ez a mûvelet sikeresen lett elvégezve még a kádári korszakban. A fõ kivitelezõje nem más mint az akkori pénzügyminiszter Medgyessy Péter. Az volt a legfõbb feladata, hogy ezt a külföldi adósságot minél jobban „felhizlalja“. A kölcsönhizlalás a kamatokkal történt. Olyan futamú hiteleket vett fel az országnak, amelynek pénze a guruló dollárokként elment a nagy testvér Szovjetuniónak, aztán a kölcsön esedékesség a nyugat felé megmaradt, mert az szovjetek nem fizették vissza azt a devizát amit Mo. csak tranzitálva vett fel. Ez az egyik oka. A másik oka az, hogy az a devizakölcsön túlnyomó része elment a szovjet objektumokért való kártalanításért. Amit tudvalevõleg nem a szovjetek építettek, hanem Mo. Tehát ködpénzként a magyar hatalom fizetett, mint a görög, ahogy a közmondás állítja. Mo. pedig mivel késedelembe került a külföldi kölcsönrészletek fizetésével, újabbnál újabb rövid idõfutamú kölcsönöket vett fel mindenhol ahol csak tudott, természetesen horribilis kamatláb mellett + a késedelem miatt még késedelmi kamatokkal. Így történt meg az, hogy az 1-2 milliárd dollár adósság felszaporodott 20 milliárd dollárra. A volt Jugoszláviát is ugyanaz a Világbank és az IMF sanyargatta két évtizeden keresztül, csak itt az volt a lényeg, hogy az ország nem vett fel újabb magas kamatú kölcsönöket, hanem egyszerûen kijelentette, hogy - nem fizet. Aztán megrendezték a háborúkat, majd a londoni is és a párizsi klubok leírták követelésük 2/3-át. Ma Szerbia államadóssága alig 5,4 milliárd dollár és állandó csökkenõ irányzatot mutat. Hogy ez mekkora csökkenés, az is bizonyítja, hogy ebbõl az 5,4 milliárdból kb. 3 milliárd a belsõ adósság amelyet az állam tartozik a lakósságnak a deviza-takarékbetétek iránt amelyek még a lakóság rakott be a banki számláikra anno 1990 elõtti idõkben.

A mai Mo., mivel a népe hagyta a népnyúzó politikát, odáig vezette ezt a 10 milliós országot, hogy ma már kb. 80 milliárd euró adósságot szedett össze, ami a mai árfolyam alapján legalább 140 milliárd dollárt tesz ki. A tragédia az, hogy most már ennek az adósságnak fejében nem maradt más fedezet, mint a még nem privatizált energiai objektumok, vasút és már jelentõsebbet nem is tudnék felsorolni. Tehát most már az a helyzet, hogy a magyar termõföldek az egyedüli fedezéke a külföldi adósságoknak. Azok a földek is amelyek most még magánkézben vannak mint magyar polgári tulajdon. Még nem is olyan régen amikor egy alkalommal itt járt Tom Lantos, a kitüntetésre váró nagy magyar lobbys amerikai, volt magyar állampolgár, amikor felvetette azt a kérdést, hogy a nyugati bankok iránt felvett adósság fejébe zálogosítani kell a magyar termõföldeket. Tudvalevõ, hogy a kölcsönök folyósítói Amerikából azok a nagymágnások, akik a fél világot tudják már magukénak (de lehet, hogy többet is min t a felét:((), úgy egy szép napon, ha ezek a külföldi adósságok esedékessé válnak, akkor fedezékül elveszik a magyar termõföldeket, mivel a ma is hatalmon lévõ, de az ellenzék akkori hatalma segítségével, aláírták azon szerzõdést, amelyben a termõföld is tõkének lett nyilvánítva és kötelezi a magyar mindenkori kormányt arra, hogy szabad piac jöhessen létre az ingatlan termõföld forgalmában. A magyar termõföld ára pedig azért nem emelkedik olyan magasra, mert a magyar termelõnek nincs pénze felvásárolnia magyar földet. Aki pedig ezt megteszi, még rosszabbat tesz, mert kölcsönök felvétele olyan rossz feltételûek, hogy az sem kamatja, sem futamideje miatt magyar gazda nem gyõzi fizetni. A magyar gazda fizetõképtelensége pedig onnan ered, hogy nem méltóan egyenlõtlen helyzetben van a nyugati gazdákkal akik a terményeik ára mellett jelentõs állami támogatásban részesülnek. A mindenkori magyar kormány az ellenzék beleegyezésével olyan EU társulási szerzõdést fogadott el, amely kizárta a magyar gazdákat vagy jó pár évre attól a jogtól, hogy ártámogatást kapjon termékei után. Így lerongyolódott a hazai mezõgazdasági termelõ, de az egész nemzetgazdaság is. Ezt ne tudták volna a miniszterek? Õk voltak a fõ kiötlõi mindennek. Senki sem kényszeríttette a kormányt arra, hogy fel-

tételek nélkül fogadja el az EU társulási szerzõdést! Mégis minden 2004-ben a parlamentben lévõ párt sietett elfogadni ezt az elõre ismerten rossz feltételes szerzõdést, mivel annak fõ tétele az volt, hogy Magyarország általa neto befizetõ állam lesz. Az is lett. Rengeteg pénz elúszott és alig tért vissza belõle a pályázatok által. Közben a magyar állam hatalmas kamatterheket vállat magára a költségvetése terhére. Innen a hiány, innen az adósság. A mostani állapotokkal pedig arra igyekeznek utalni, hogy az egészségügy, az oktatásügy, valamint a következõ a nyugdíjrendszer az amelyet jogaikban alaposan meg kell nyirbálni, az mellett, hogy az aktív munkabíró lakóságot, annak jövedelmét még drasztikusabban meg kell vágni olyan adókkal, hogy az állami kassza valamelyest feltöltõdjön azért, hogy legalább újabb kölcsönöket ne kelljen felvenni. Ez nagyon nehezen fog sikerülni, de ez lesz az utolsó csepp amellyel betelik a pohár. Mert ezek után már csak az marad hátra, hogy végleg bejelentik azt, hogy a magyar termõföldek tulajdonosai azok a nyugati bankok, amelyek idõközben elzálogosították a termõföldeket köszönve a T.L. közvetítésének és a mai kormánynak. Ezzel akarnak véget vetni Magyarországnak. Hiszen milyen ország az, amelynek területe idegenek tulajdonában van? Érthetõ, nem? A lisszaboni szerzõdés pedig ezt akarja igazolni. Magyarország máris önként feladta a szuverenitását, átengedte magát idegen katonaságnak. Ennek az Uniónak nem kellettek tankok, nekik elég volt a bankok közremûködése. Besétált önszántából a népség abba a csapdába amelybõl nem tud többé visszakozni. Hacsak, hacsak nem vitatják el annak jogosságát, hogy milyen alapon tulajdonították el azt a nemzeti vagyont amelyik az igaz magyar alkotmány szerint a Szt. Korona tulajdonát képezik. Az a tulajdonjog pedig azt jelenti, hogy semmi, ami a Szt. Korona tulajdona, nem tulajdonítható el, esetleg csak birtokolható. Így azok akik azt hitték,hogy megvették a tulajdonjogot, utólag meg kell tudniuk, hogy nem lehettek tulajdonosok, csupán birtoklói annak amit olcsó áron bérbe vettek, de nem tulajdonjoggal vettek meg. Ez akkor jöhet létre, ha az országot csõdbe hozzák. Az pedig nagyon közel van. Polyák Endre

AZ EMBEREK FÉLNEK A rákosi érában féltek ennyire az emberek, mint most félnek. Félnek az idióta fönöküktõl akikkel szemben semmit sem tehetnek. Nagyobb joggal rendelkeznek mint a volt pártitkárok. Félnek az utca rendörétõl. A kádár érában az átlag utca emberének nem kellett félnie a rendõrtõl. Félnek attól, hogy meddig lesz munkahelyük. Félnek a véleményüket elmondani bárhol is legyen az. Félnek attól, hogy elég lesz e a jövedelmük, fizetésig? Nagyon sokan félnek már attól, hogy ne az utcán haljanak meg összeguborodva, betegen, árván. Eközben, ki tudja hogy? Egy elit réteg alakult ki e hazában. Mindent elérhetnek. Jogot, igazságot. Bátorságot. Mindent. Nem a pénzüket sajnálom. Azt a jogot sajnálom, amit a befolyásukkal elérhetnek. Ezek az emberek nagyrészt olyan vállalkozók, kiknek inkább kapcsolataik, mint nem tehetségük volt-van. Ezek az emberek kapcsolataik révén magas állami hivatalokat töltenek be. Gyermekeik, családjuk fényesebben néznek az iskoláztatás, munkaleheto"ség és családteremtés elé. Jónapot kívánok feudális Magyarország. Az idióta Demszki szavai jutnak eszembe. Amikor azt mondta, hogy ne féljünk e újkori demokráciától. 2

jó ha figyelünk

– avagy Most akkó’, mi van? – Asszem, ez mán tényleg a vég kezdete! Megint elkövettem azt az amatõr hibát, hogy újabb esélyt adtam a TV2 Mokka címû reggeli beszélgetõs mûsorának – élén a Sváby-féle magasságokba törõ Azruák Csabával –, és balga módon azt hittem, hogy talán megjavulnak végre. De nem. Ezúttal a szebb napokat látott Pokorni Zoltánt kezdte el masszírozni népszavazás ügyben a mi derék Csaba gyerekünk, valljuk meg õszintén, vajmi kevés sikerrel. Utoljára még – ez az ún. „amikor minden kötél szakad” médiamomentum – bepróbálkozott, az „ugye emlékszünk még, mi volt a Fidesz-kormány alatt?” címû népi kesergõvel. A politikai korrektség kedvéért mondjuk el, rögtön az elején leszögezte, õ maga nem szereti ezeket a visszanézõsdiket. Most persze feltehetné a kérdést a kedves Olvasó, hogy akkó’ meg mi a rossebnek tekintgetett vissza? Azé’, kezít csókolom, mer’ ez van neki elõírva, hogy úgy mondjam, ez õneki amolyan munkaköri kötelessége. Mán õk is rohadtul unják ezt az egészet, csak hát tetszik tudni, a szokás hatalma! Na szóval, ez még – ahogyan azt az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus-hallgatók köreiben a dús képzeletû nép szokta volt mondani az efféle szituésünök megfelelõ verbális érzékeltetésére –, ha sok szódával is, de elment. Most elegánsan és nagyvonalúan libbenjünk tova azon a végtelenül mocskos, valamint aljasul pofátlan húzáson, amely a mesterségesen életben tartott Népszava címû, sajtóorgánumnak nevezett valaminek az állítólagos értesülésébõl indult ki, nevezetesen, hogy most is ölre megy majd az önkéntes mérvadó, meg az ékesszólási tehetségérõl elhíresült néptribun. Értjük ám mink a csíziót, kezít csókolom! Talán ippeg az a baj velünk, hogy túlontúl jól értjük! Vót idõ kitanulni a fortélyt. Emlékszünk még a 2002-es vitára? És a bülbülszavú titokszolgára? A késõbb Kárpátok Cicerójaként elhíresült, kódszámmal bíró, s a dúsképzeletû nép által csak a James Gond epithethon ornanszra szert tevõ Megyó rögtön azzal kezdte, hogy elnézést kér, amiért nincs oly nagy gyakorlata a szavak gördülékeny megformálásában, mint nagynevû ellenfelének. Késõbb, amikor felcserepedett (ki tudja, tán ácsnak vagy tetõfedõnek készült?), útelágazódáshoz érve aztán teljesen összezavarodott. Mindenesetre ez akkor és ott bejött nekik. A tisztelt nagyérdemû mindig a gyengébb, az elesettebb mellé áll. jó ha figyelünk

Ezt fejlesztették tovább aztán 2006-ban, s a csak utólag kiderülõ gátlástalan hazudozás retorikai úthengerének volánjához odaültették minden ripacsok legripacsabbikát, Franciscót, aki élete talán legjobb alakítását nyújtva játszi könnyedséggel fordította meg a trendet. Bár a józan gondolkodású tévénézõk körülbelül tíz másodpercenként kapkodtak a fejükhöz azon baromságok hallatán, amit a mûminiszterelnök bele rikácsolt a mikroportba, még RTK*-kat is küdözgettek egymásnak, melyekben arról írtak, hogy na, ez itten most aztán végleg elkaszálta magát, aztán gyütt a nagy pofára esés. Ismét szembesülhettünk annak az alaptételnek a megkérdõjelezhetetlen igazságtartalmával, miszerint, a demokrácia azért a létezõ rendszerek egyik legszarabbika, mert mennyiségi rendszer, nem pedig minõségi. Az történt ugyanis,

hogy a kenyeret és cirkuszt követelõ többség ezúttal a láthatóan gyengén muzsikáló ellenzéki „erõsember” helyett a magabiztos és lehengerlõ fellépésû, ugyanakkor orbitális ostobaságokat összehordó pojácát kiáltotta ki gyõztesnek. Ez egyébiránt arra is rávilágította a figyelmet, hogy nálunk, ellentétben azokkal az országokkal, ahol kicsikét régebb óta nyírják a gyepet, a publikummal is alapvetõ problémák vannak. Emlékezzünk csak vissza ennek a hazugságorgiának a kínkeserves momentumokkal teletûzdelt fõpróbájára! A teljesség igénye nélkül legyen szabad csupán az „összecsórt fontokról” megemlékeznünk. Ez a hitvány … (a pontozott részre mindenki helyettesítse be a vérmérsékletének megfelelõ jelzõs szerkezeteket, akár halmozottan is), szóval a mûminiszterelnök akkora botrányt 3

okozott a saját népe ellen való kitartó kampányolásával, amely nagy valószínûség szerint csak egyszer adódik évszázadonként. Mégis, ennek ellenére a helyén maradhatott. Mégis, ennek ellenére újra õk gyõztek! Mégis, ennek ellenére hússzal több képviselõjük foglalhatott helyet a képviselõházban, mint az elõzõ ciklusban. Ilyen van? Ilyen van! Életszerû ez? Semmiképpen! (RTK= Az urbánus frazeológiában a dús képzeletû nép bölcsessége által létrehozott betûszó, az imperialista SMS kiváltására. Jelentése Rövid Tényszerû Közlés) Azóta már kiderült, hogy a Népszava értesülése hamisnak bizonyult, semmiféle vitára nem hívta ki Viktor király Franciscót. No, mármost ez csak egyet jelenthet, mégpedig azt, hogy beindult a szocialista médiagépezet, mocskosul pofátlan módon ugyanazt a szart akarják lenyomni a torkunkon újra, amivel egyszer már megetették a jó népet a 2006-os országgyûlési választások alkalmával. Egy a lényeg, a dolog arról szóljon, hogy te, konzumidióta barom, hova húzol?! Viktor királyhoz, vagy a Hórihorgas Ripacshoz? Holott ennek a mostani erõfelmérõnek köze nincs a két emberhez. Ott vannak a kérdések, világosan és érthetõen kerültek megfogalmazásra, és bizony a brifkónkat érintik. De mondom, egész nyugodtan vegyük magunknak a bátorságot, és libbenjünk tova efölött az apró, kis jóindulattal még úri huncutságnak is nevezhetõ ordas nagy pofátlanságon. Még csak ne is haragudjunk derék jó posztkommunistáinkra. Mit csináljunk, mit csinálhatnánk? Hiszen eftikéim már csak ilyenek. Na de ami ezután következett! Hát ha azt hiszik, hogy ezt mán aztán tényleg nem lehet überelni, akkó’ nagyon tévednek.

Megmondom az õszintét, az utóbbi idõben már nagyon kevés olyan hír hangzik el, amire akár az arcizmom is rándulna. Ugyan kérem! Hozzáedzõdtünk mink mán ehhez a rendszerváltás nevû rendszerhez az elmúlt idestova bõ másfél évtized alatt.. Kitanultuk mink mán a rezignáltság összes csínját-bínját. A Bayer-féle relativitás-elmélet óta pedig mán aztat is tudhassuk, hogy mindig van lejjebb. A rendszerváltás nevû rendszer legfõbb ismertetõjele, az állandósult átmenetiség (lásd: átmeneti idõszakot élünk) Na szóval! Megy a beszélgetés Török Gábor politológussal, a téma természetesen

szintén a népszavazás és csatolt részei. Mi más is lehetne? És akkor történt valami, ami még a kereskedelmi médiákon nevelkedett városlakókat is elbizonytalanította egy röpke, ám egyszersmind végtelennek tûnõ pillanatra. Magam is úgy voltam vele,

th

Tulajdonos: Atlantic Publishing & Holding Corp., 250 W 57 Street, Suite 732. New York, NY 10107 Kiadó: Olívia Media & Publishing Corp. 250 W 57th Street, Suite 732. New York, NY 10107-0732 Fõszerkesztõ: Bartus László Értelmiségi Lacikám! „Értelmiséginek" nevezett osztály rövid története és politikai szerepe. 1860-as években sikertelen, frusztrált orosz szellemi foglalkozásúak, akik megvetették az orosz elitet és népet, felismerték az azonos véleményû propagandában rejlõ lehetõségeket. Azt, hogy bármilyen abszurd állításokat ellehet hitetni az emberekkel, ha azokat az abszurditásokat eleget és egyöntetûen ismételgetik. Azonos véleményû „osztállyá" szervezõdtek, majd világméretû hálózatot építettek ki, szovjettámogatással. Mindenhol kollektívan, kirekesztõen, lehengerlõen, szellemi verõlegényekként léptek fel a többségi kultúrákkal szemben, azt állítva, hogy õk olyan „kultúra" letétemé4

hogy széttártam karomat és oly formán néztem szemeimmel, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Történt ugyanis, hogy a neves politológus és Azurák kvaterkázása közepette, becsúsztattak egy feliratot, melyen nem más volt olvasható, mint ami itten következik: SZDSZ: Nemet a szocializmusra! Na itt álljunk meg egy polgári szóra, istenben szeretett felebarátim! Most akkó’ mi van? Önök értik ezt? Aszongya a szocialista párttal immáron hosszú ideje együtt, egy koalícióban senyvedõ Szadesz, hogy nem kér a szocializmusból. De a szocialistákból igen? Vagy ezek akkor milyen szocialisták? Mit építenek? Kapitalizmust? Akkor meg miért hívják õket szocialistáknak? Pláne akkor, amikor mindenki tudja róluk, hogy valójában kommunisták. Sehogy sem áll össze a kép. Én legalábbis teljesen elvesztettem a fonalat. A gyökértelen kozmopoliták kéz a kézben a szintén nemzetek felett álló internacionalistákkal. Derék kommunista elvtársakkal, akik kb. öt perce sincs hogy végre-valahára észrevették, az Internacionálé éneklése már nem komilfó. És akkor nem kérnek a szocializmusból. Önök értik ezt? Azt hiszem teljesen korrektek vagyunk, ha azt mondjuk, a barbárkapitalizmus végsõ felépítéséhez vezetõ úton ismét elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez ért. Persze az is lehet, hogy meg kellene várni, amíg a témában az egykori állampárti cenzor is megszólal végre. Az igazi baj majd akkor lesz, ha az újabban botox-reklámnak titulált Sipánka véletlenül elszólja magát, és kiderül, hogy nekik meg speciel a kapitalizmussal van tele az összes tökük. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

nyesei, amely különbözik a tömegek és a hagyományos elitek kultúrájától, sõt különb is annál. John Lukács a neves történész professzort idézem. Érdemes megemlíteni, hogy néhány szó és kifejezés társaságában az „intelligentsia" szót az orosz nyelvbõl kölcsönzi az angol. Az „intellectual" és az „intelligentsia" kifejezést az angolban jobbára marxisták és zsidók honosították meg, akik fõleg 1882 után vándoroltak be az Egyesült Államokba. De a szóhasználat gyorsan elterjedt; egyre többen nevezték magukat „értelmiséginek." Ezek önbecsülése abban állt, hogy olyan „kultúra" letéteményesei, amely különbözik a tömegek kultúrájától, és különb is annál. Önértékelésük szerint olyan osztály tagjai, amelynek nem a származás és vagyon, nem is a magasabb mûveltség az alapja, hanem az, hogy magasabb rendû a véleménye. (a választott nép pogány változata) Ezeknek az azonos véleményûeknek „osztállyá" formálódása és színre lépése az amerikai társadalom „intellektualizálódását" jelzi. Kevésbé nyilvánvaló viszont, és meglehetõsen paradox, hogy világ jó ha figyelünk

legdemokratikusabb országának, az Egyesült Államoknak az „értelmisége" s ennek az „értelmiségnek" a mind érezhetõbb jelenléte és mind nagyobb befolyása sok hasonlóságot mutat a proletárdiktatúra „értelmiségével." A véleményen alapuló „osztály" tagjai büszkén vallották magukat intellektueleknek. Szívesen tetszelegtek abban a szerepkörben, hogy õk járnak az élen, õk mutatják az irányt, ez azonban többnyire csak látszat volt. A választ úgy közlíthetjük meg, hogy az „értelmiségiek," akárcsak a többi ember, azt hiszik, amit hinni akarnak. Azt „hiszik", ami elõnyt jelent számukra. Az önjelölt „értelmiség" hosszútávon megtalálta a lehetõséget a tudás és teljesítmény nélküli elõnyszerzésre, arra, hogy parazita módjára élhessen, elõjogokat vindikálhasson magának: a kultúrában, a politikában és a javak elosztásában a többség rovására. A magyarországi „értelmiség" szorosan összefonódott a szovjet orosz gyarmati adminisztrációval, a Meg Szállók Pártjával. Szellemi verõlegényként, ideológiai támaszként szolgálják õket a mai napig, még New Yorkban is. Márai, aki a politikai és szellemi bûnözés prominens áldozata lett, világosan és jól fogalmaz a MAGUKFAJTA eloroszosodott „értelmiségirõl," a szellemi „terrorcsapatról." Márai Sándor: Napló 1968-1975. A részlet az 1972-es évbõl való, de ma is idõszerû. „Nincs neve, sem arca. Láthatatlan, mint mindig a maffiafõnökök, a padrónék. Légiói, melyek végrehajtják parancsait, nem viselnek pártjelvényt. Olykor “haladó értelmiségiek", néha „liberális progresszívek“ - de ez csak védjegy. Biztos csak az, hogy pontosan dolgoznak. Elsötétítenek mindent, ahol dereng a jele, hogy élnek emberek, akik megkísérlik kimondani az igazat. Paraszt, munkás nincs közöttük. A légiókat vasfegyelem tartja rendben. Degradál mindent, ami karakter, megrágalmaz mindenkit, aki tehetség, belefojtja a szót mindenkibe, aki bírálja a tolakodó silányságot, az erkölcsi és szellemi selejtet; megszállja a szellemi kulcspozíciókat, tehát a sajtót, a rádiót, a televíziót, a könyvkiadást, a mozit és az iskolákat. Maffiózus eszközökkel becsempészi embereit a szakszervezetekbe és a búvóhelyek rejtettségébõl, lövöldöz mindenkire, akirõl feltehetõ, hogy védekezni akar a politikai hatalomra törõ terrorcsapat merényletei ellen. Ott lapul a szerkesztõségekben, könyvkiadó sanctumokban, mint Piroska és a farkas; láthatatlanul csíp és fertõz, mint a tetû a varr alatt; rendkívül nehéz, majdnem lehetetlen védekezni ellenük; de õk ismerik, a törzsi szagról felismerik egymást és ha az egyik szellent egyet, a bûzös terméket neoncsõbe teszik és lilára világítják; veszedelmesebbek, mint a zsarnokok, hiszen már Voltaire megmondotta, ha félni kell valakitõl, jobb félni egy oroszlántól, mint kétszáz patkánytól. Legtöbbször nem „kommunisták“ - a kommunizmust eszköznek tekintik, melynek segítségével politikai hatalomhoz juthatnak („Aztán majd meglátjuk“, morogják....És: „Nekünk nem kell, de a gyerekeknek már jó lesz“.) Idõnként megkéselik egymást, mert a bandaharcok során ütköznek érdekeik; de végül engedelmeskednek a láthatatlan, mindenkinél könyörtelenebb Cézár parancsának és sebeiket nyalogatva, morogva és szitkozódva, teljesítik a parancsokat." Gábor Áron, akinek neve nem ismeretlen elõttünk. (Már csak azért is ismert név, mert a 48-as szabadságharc híres ágyúöntõjének leszármazottja.) Az „Embertõl keletre“ címû könyvében leírja Szibériában töltött életét, s a mérhetetlen sok szenvedést. Az egész orosz nép szenvedett, saját szenvedése az orosz nép fájdalmának vetülete volt. Az egész szovjet birodalom egy nagy „embertõl keletre“ börtön volt. A börtönön kívül élõk is rabok voltak. Drámaian ecseteli az „értelmiség" által dicsõített szovjet kommunista „paradicsom“ és a szabad világ közötti különbséget. „Testileg 42 kg-os emberi torz lettem, lelkileg átéltem a világtörténelemnek leggyalázatosabb korszakát. Eladottak, kiszolgáltatottak, meggyalázottak, a kommunizmus rabjai voltunk. Végigmentünk a szovjet emberképzés, társadalom-átalakítás, világformálás lépcsõin jó ha figyelünk

és a Nyugat nem értette meg, hogy életünk figyelmeztetés volt. Amerre útjuk vezetett — néhány grammnyira, néhány milliméterre a haláltól — ott az emberek ritkán hazudnak. Ha már semmit sem veszthetnek, az igazságot is elmondják.“ Ha a mai Magyarországon élne, most is sok írnivalója lenne. Magyarországnak nem csak az a fõ baja, hogy „embertõl keletre“ gazember kormánya van. Még az sem, hogy a kormányzó politikai pártok afféle „embertõl keletre“ politikai bûnbandaként mûködnek az ország pénzei körül. Az igazi baj az, „embertõl keletre“ birodalom emlõin nevelkedett és a marxizmus-leninizmusban kiképzett vezetõségnek és az „értelmiségnek" fogalma sincs, hogy kell egy gazdasági és politikai rendszert irányítani. Ennek szomorú eredménye, hogy a magyar nemzetgazdaság az Európai Unióban az utolsók közt „dübörög“, és a kormány az országot csak hatalmas kölcsönök segítségével tudja a felszínen tartani. Ideje lenne teljes mértékben szakítani az „embertõl keletre“ beidegzõdéssel és hagyományokkal, és egy olyan új gazdasági vezetõréteget állítani munkába, amely a modern szabadpiaci elvek alapján, szakértelemmel vezetné az ország gazdasági életét, nem pedig „embertõl keletre“ módszerekkel. Az áldatlan állapotoknak két fõ felelõse van: az „embertõl keletre“ kormányerõk és az „embertõl keletre“ sajtójuk. Nem lehet a teljes politikai elitre kenni, ami folyik. Nem mindenki hazudozott, csak az „embertõl keletre“ Gyurcsány és Kóka banda. És nem mindenki bocsátotta meg ezt neki, csak az „embertõl keletre“ MSZP és az „embertõl keletre“ SZDSZ. És nem mindenki hozsannázik nekik, nem mindenki hajlandó hazudni, csak az „embertõl keletre“ sajtó, úgy Budapesten, mint New Yorkban. Zinaida Hyppiusz grúz költõnõ írta 1918-ban Szentpéterváron: „Mintha idegen csapatok szállták volna meg a várost, pedig a mi katonáink egyenruháját viselik." Mi is mondhatjuk, mintha „embertõl keletre“ idegenek szállták volna meg Magyarországot és az Amerikai Magyar Népszavát, pedig a mi anyanyelvünket beszélik. A MAGUKFAJTA eloroszosodott „értelmiségi" Budapesten és New Yorkban, mûvelik az orosz „értelmiség" hazudozó hazaáruló hagyományait. A hazug propagandában és költségeiben csak a csillagos ég a határ. Az emberiség kétezer évig sokszor a rosszat cselekedte ugyan, de a jót méltányolta. A MAGUKFAJTA az „embertõl keletre“ írástudó „értelmiségiek" árulása abban áll, hogy már nem csupán cselekszik a rosszat, de méltányolják is. Támogatják a volt szovjet orosz gyarmati adminisztráció hazaáruló embereibõl verbuvált, hazug rablóbanda illegitim gyurcsány kormányt. Budapesttõl New Yorkig, a MAGUKFAJTA eloroszosodott „értelmiségiek," azokra a problémákra kínálnak megoldásokat, amelyek nem volnának a MAGUKFAJTA szellemi „terrorcsapatok" nélkül. A MAGUKFAJTA a mi demokráciánk számára ugyanaz, mint a gyöngykagylónak az idegen anyag. A gyöngyképzõdés nem más, mint a gyöngykagylónak önkéntelen védekezése a szervezetébe került kosz ellen: a saját csodálatos anyagával burkolja körül a neki idegen, irritáló anyagot. Széchenyi szerint az angolok a szegénységtõl, a franciák a nevetségességtõl, a spanyolok az ördögtõl, az oroszok a cártól, a magyarok pedig az elfajult és hûtlenné vált magyaroktól félnek a legjobban. A helyzet Gyurcsánnyal és Bartus New Yorki propagandistáival, sokkal rosszabbra fordult, mint amilyen Széchenyi idejében volt. Ezzel az „embertõl keletre“ örökséggel szembe kell néznünk. Tamási Áron szerint: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Szerintem: Azért vagyunk a világon, hogy a MAGUKFAJTÁK, okozta Emberiség Elleni Bûnöket eltüntessük a világból, mert nem a disznók szokták kitakarítani maguk után az ólat. 5

Virág eftárs szavaival: „A nemzetközi helyzet fokozódik!” Ha egészen korrektek szeretnénk lenni politikailag, akkor azt kell, hogy mondjuk, itthon is! A posztkommunista utódpárt és elmaradhatatlan oldalnehezéke, a velük kéz a kézben járó másik gyökértelen kaszt, a társadalmat gátlástalanul kizsigerelõ, s közben egyúttal a végletekig meg is alázó kozmopoliták által bevezetett, a kormányzást immáron több esztendeje permanens kampánnyal felváltó látszat tevékenység közepette a polgárok már megszokhatták, hogy kis hazánkban nagyüzemi szinten zajlik a zavarkeltés. No nem a Fábry Sándor-féle „kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok” címû, zömmel az örömszerzésen alapuló tematika, hanem inkább a totális káosz megvalósítására az egykori sztahanovista mozgalmak tervtúlteljesítéseit megidézõ hangyaszorgalommal kivitelezett központi hülyítés, a szolgalelkületû ölebmédián keresztül. Nemrég történt, hogy az Index internetes portálon megakadt a szemem az egyik cikk címén, de még inkább annak egymondatos beharangozóján. A képernyõn ez volt olvasható: „Több banánt a köztársaságnak Ha a miniszterelnök a helyén maradhatott az õszödi beszéd kiszivárgása után, miért vonnának felelõsségre egy kompromittálódott ügyészt?” Ez minimum jelzésértékû! Több szempontból is! Mindannyian tudatában vagyunk annak, mennyire fásulttá és közönyössé vált a magyar társadalomnak egy tekintélyes része a gengszterváltásnak nevezett politikai bohózat lezajlása óta eltelt bõ másfél évtized alatt. Nincs is mit csodálkoznunk ezen, hiszen a történésekbõl nagy általánosságban mindig ugyanazok kerülnek ki vesztesen. Akár a nagy fordulatot nézzük, akár az azóta „történelmet írunk!” címkével felpántlikázott különbözõ egyéb más, a központi politikai marketing által a széles néptömegek számára sorsdöntõként feltüntetett eseményeknek. Lásd a talán legversenyellenesebb és legantidemokratikusabb szervezethez, az Európai Unióhoz való csatlakozást, vagy a szinte semmire sem jó Európai Parlamentbe történõ képviselõk delegálását, de ugyanitt említhetnénk a kettõs állampolgárságról szóló népszavazást is. Ez utóbbi volt Trianon óta talán a legarcpirítóbb, s egyúttal a népet, a nemzetet legjobban megalázó, és alapjaiban megrendítõ aljasság. Ráadásul úgy, hogy tökéletes prezentációját adta annak, mennyire nem változott semmi. Ahogyan azt mondani szok6

tam, most is ugyanolyan buták és ostobák vagyunk, mint évszázadokkal ezelõtt, legfeljebb csak a gyilkolás és a távolról történõ ölés eszközei váltak nagyságrendekkel hatékonyabbá és mindenki számára könnyebben elérhetõvé. Mondom ezt azért, mert a XXI. században, a fene nagy demokrácia és mûveltség közepette, gyakorlatilag egy egész nép, de annak legalábbis egy tekintélyes része nem nézett, nem gondolkodott, hanem simán hagyta magát megvezetni egy szereplési vágytól és magamutogatási ingertõl vezéreltetett idióta ripacs által. Tényleg, semmibõl sem tanulunk. Legalábbis a jelek szerint. De térjünk vissza az Indexen megjelent íráshoz, és nézzük meg, miért is jelzésértékû a cikk egymondatos ajánlója: „Amikor közzétettük a 2006 õszén történt egyik rendõri túlkapás ügyében bennfentes információkkal rendelkezõ, tanúkat fenyegetõ ügyész önleleplezõ mondatait, az anyagot elõzetesen véleményezõ jogászok egy lyukas garast sem tettek volna arra, hogy az illetõ még másnap is a Fõvárosi Fõügyészség szóvivõjeként szolgálhatja a jogszabályok megtartását és megtartatását egy olyan intézmény munkatársaként, amit a magyar jogrendszer a törvényesség egyik legfõbb õreként definiál. (…) Ihász szerint az ügyész, az általa vezetett intézmény szóvivõje „pusztán a szakmai véleményét mondta el az ügyrõl”, amikor „magánszemélyként” a bíróság épületében fenyegette, hamis tanúzással vádolta a rendõri bántalmazásos ügy sértettjeit, és annak a meggyõzõdésének adott hangot hangfelvétellel dokumentált módon is, hogy az ügyben nem a megfelelõ emberek ülnek a vádlottak padján, mert õ „rendõr kollégáktól” tudja, hogy kik voltak a valódi tettesek. Egy kevés stílusérzékkel megáldva még azt is hozzátehette volna a fõvárosi fõügyész, hogy a Markó utcában elhangzott ügyészi szpícs „a legszenvedélyesebb igazságbeszéd volt a rendszerváltozás óta”, amelyet az Index arra használt fel, hogy „politikai poklot csináljon az országból”. De tényleg: Ha a miniszterelnök a helyén maradhatott az õszödi beszéd kiszivárgása után, miért vonnának felelõsségre egy kompromittálódott ügyészt?” Nos, úgy vélem a Fricz Tamás által a köztudatba behozott „következmények nélküli ország” címû terminus technikusra ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát, ezt ma már minden óvodás akár álmából felkeltve is betéve tudja. Van itt azonban egy másik érdekes, jelzésértékû momentum!

A minta az, ami igazából érdekes, és elgondolkodtató. De maga a portál kommunikációja is. Minden attól függ ugyanis, hogyan értelmezi azt az olvasó. Mi tévõk legyünk? Bagatellizáljuk az ügyet, ahogyan azt elsõ ránézésre gunyoros megfogalmazásával az internetes portál is teszi? Semmiképpen! Hiszen a cikk szerzõje Bodoky Tamás sem tud szemet hunyni a dolog felett, ezért is az ironikus hangvétel. Murphy mondja egy helyütt, hogy ami elromolhat, az általában el is romlik. No, mármost Murphyt szabadon értelmezve e logika mentén azt is mondhatjuk, hogy amit félre lehet érteni, azt általában félre is értik. Ron Werber óta pedig tudhassuk, hogy amirõl a posztkommunista hatalom azt szeretné, hogy félre értsék, azt félre is fogják érteni, mert hogy õk, szolgalelkületû ölebmédiájuk hathatós támogatásával félre is értetik azt. No, mármost egész nyugodtan feltehetjük magunknak a kérdést, mi történik akkor, amikor az õszödi böszme ordenáré nagy hazugságbeszédének a nép számára központi „igazságbeszédként” való szervírozásához hasonlóan ezúttal is ugyanazt a szemléletmódot tekintik magukénak, és a cikk írójához hasonlóan – ám tõle eltérõen nem ironikusan, hanem a lehetõ legnagyobb komolysággal – vágják a pofánkba, hogy „Na ne röhögtessé mán haversrác, eltévesztetted a vonatkoztatási szintet! Ez csak egy ügyész, hun van ez a miniszterelnök eftárshoz képest? Ha õ megúszta…” Itt azonban szeretném felhívni valamire a tisztelt Olvasó figyelmét! Dr. Varga Tibor jogtörténész zseniális szófordulatát kölcsönvéve, a „nagy francia elsötétedés” óta dívik általános gyakorlatként a hatalmi ágak szétválasztása a magát mûveltnek nevezõ nyugati világban. No, mármost az ügyész az ügy szempontjából nem egy egyszerû földi halandó csupán, hanem az egyik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás egyik képviselõje, szereplõje. (Már hallom is az elsõ szirénhangokat, kis hazánkban nem beszélhetünk igazság-, csak jogszolgáltatásról. Bizony, fõként, ha ezt az ügyet is beleveszük, hajlamosak vagyunk igazat adni azoknak, akik e véleményüket hangoztatják.) (E helyütt nyissunk még egy rövid zárójelet és említsük meg, hogy a közhiedelem ugyan Montesquieunek tulajdonítja a három klasszikus hatalmi ág megalapozását, mi azonban ne feledkezzünk meg Arisztotelészrõl, aki tanult kollégáját jóval megelõzõen már agyalt a problémakörön. Õ közügyekrõl tanácskozó testületet, a magisztrátusokat és az igazságszolgáltatás szervét jó ha figyelünk

említi meg, ami – a parlament összetett szerepét tekintetbe véve – teljesen megfeleltethetõ a törvényhozás-végrehajtás-igazságszolgáltatás hármasának.) De megyünk tovább! Van egyszer tehát a következménynélküliséget félreértelmezhetõ egymondatos cikkajánló, ami kitûnõen rávilágít arra, mennyire nem jelent semmit manapság az a fogalom, hogy demokratikus jogállamiság, és mennyire nem megyünk semmire azzal a faramuci szóval sem, hogy európaiság. Hiszen mindez egy teljes jogú európai uniós tagállamban történik a nagyszerû, szebb jövõ reményével kecsegtetõ XXI. században. Azé ez nem semmi! Mert mirõl is van szó? Igazam van, ha azt mondom, ebben a teljes jogú európai uniós tagállamban nem beszélhetünk jogállamról, jogállamiságról? Elsõ ránézésre azt kell mondjuk, bizony, igazam van! Mi mást mondhatnék? Hiszen a második számú közjogi méltóság –figyelem, titulusa szerint õ a felelõs magyar miniszterelnök!!! – rezzenéstelen pókerarccal belehazudik egy egész nemzet pofájába, majd amikor kiderül, hogy gáz van, mintha mi sem történ volna, esze ágában sincsen, hogy hamut szórjon a fejére, majd mély megbánást tanúsítva felálljon a hatalom süppedõs fotöjébõl. Igazam van, ha azt mondom, ebben a teljes jogú európai uniós tagállamban nem beszélhetünk jogállamról, jogállamiságról? Elsõ ránézésre azt kell mondjuk, bizony, igazam van! Mi mást mondhatnék? A népet leverõ rendõröket már eleve úgy vezényelték ki, hogy azonosíthatatlanok legyenek. Nem is tudták azonosítani õket. Majd kiderül, hogy az ügyész mégis tudja, kik sárosak a dologban. Õ viszont nem mondja meg! Tehát akkor mégis csak lehetett volna azonosítani õket?! Hogy is van ez? És akkor Te, meg én, mint az egyszerû adófizetõ barom státuszába sorolt bérrabszolgák, ezek után még bízzunk jogban és igazságban? De hiszen a saját államunkban nem bízhatunk! Láttuk! Immáron fizikai létezésünkben voltunk fenyegetve 2006. október 23-án! Hölgyeim és Uraim! Tudnak Önök még egy olyan országot mondani az Európai Unióban, ahol az adott állam saját állampolgárait fenyegeti a fizikai létezésükben? De tényleg! Ha már itt tartunk, tegyünk mán rá még egy lapáttal! Hadd kérdezzem meg, hogy ilyen helyzetben egyáltalán mit várhat az egyszerû állampolgár jogbiztonság címszó alatt? Létezik ez még kis hazánkban? Vagy a hatalom azt tehet, amit csak akar? Van itt egyáltalán jogegyenlõség? E tárgykörhöz kapcsolódóan ismét idézzünk egy rövid részletet az Index írásából: jó ha figyelünk

„A politikai motivációra gyanakvóknak, például Bárándy György ügyvéd úrnak arra szeretnénk a legmélyebb tisztelettel felhívni a figyelmét, hogy az Index hangsúlyosan emberi jogi, nem pedig politikai kérdésként keyelte, tálalta, tudósította az egész ügyet. Ennek alátámasztására – rendõrszlenggel élve – el kívánjuk mondani, hogy Angel Mendoza, Magyarországon élõ perui állampolgár véleményünk szerint azért kapta a legnagyobb verést a kõbányai rendõrkapitányság aulájában megbilincselve várakoztatott õrizetesek közül, mert az õt ütlegelõ, rugdosó rendõrök cigánynak nézték, és ennek rasszista megjegyzések formájában hangot is adtak annak idején.”

Angel Mendoza, Magyarországon élõ perui állampolgár Durr egy pofon a jogegyenlõségnek. Ennyit arról, a kormánykoalíciót alkotó egyik párt által fennen hirdetett ideológiáról, hogy az idegen szép. A jelek szerint erre a helyzetre is érvényes a manapság az Európai Unióban tengõdõ Kósáné Kovács Magda szentenciájának idevonatkozó folyománya, miszerint, nem csak idegennek kell lenni, hanem annak is kell látszani. Mivel a hazánkban tartózkodó cigány (roma) kisebbség már jó ideje gyökeret vert a Kárpát-medencében, õket nem tekinthetjük idegeneknek, következésképpen az SZDSZ ideológiáját követve, szépnek sem. A szerv szerint tehát jár a verés?! Csak azért, mert cigány vagy? Pontosabban, csak azért, mert cigánynak látszol? A jelek szerint, úgy tûnik, igen. Arról nem a szerencsétlen rendõrök tehetnek, hogy señor Mendoza kinézetét illetõen erõteljesen hajaz cigány honfitársainkra. Nem igaz? Istenem, így járt. De legalább elviszi „jó” hírünket a nagyvilágba! Asszem ennek örülnünk kell!

Visszatérnék még egy gondolat erejéig a cikk egymondatos ajánlójára, miszerint: „Ha a miniszterelnök a helyén maradhatott az õszödi beszéd kiszivárgása után, miért vonnának felelõsségre egy kompromittálódott ügyészt?” Ismét csak az elsõ ránézésre inkább motoros rockkernek tûnõ zseniális Dr. Varga Tiborra kell hivatkoznom. Az utóbbi idõben volt alkalmam néhány elõadásán részt venni a hallgatóság soraiban, sõt, többször is megtisztelt minket már Mediterrán Moszkva fõterén, a Széchenyi téren is. Nos, Varga Tibortól többször hallhattuk mi a különbség a magyar és a nem magyar törvénykezés között. A magyar isteni eredetû alapokon nyugszik, míg a másik a romlandó ember írott törvényein. Micsoda különbség! És ez látszik itt tökéletesen megképzõdni. Ha valaki végigkövette az utóbbi évek történéseit, politikusi nyilatkozatait, szépen kirajzolódik elõtte az írott (ráadásul az esetek nagy többségében csapnivalóan rossz) törvényekhez való görcsös ragaszkodás. De mégpediglen minden áron! (Ahogy mondani szokták, ha a fene fenét eszik, akkor is!) Nem csoda, hogy a hazugság árán való hatalomra kerüléstõl, hatalmon maradástól egyenes út vezetett a saját népe ellen törõ államhoz. Máshova nem is nagyon vezethetett út. Legyen elég csak két idézet, a teljesség igénye nélkül. Tudom, hogy gyakori idézgetésével lassan már a klasszikusok kategóriájába emelem a végóráit élõ, mostanra már politikustársait sem megismerõ Horn Gyulát, de tudják olyan ez, mint a zsidóknál a holokauszt. Õk aszongyák, mindig beszélni kell róla, hogy soha többé ne történhessen ilyesmi. Én is aszondom. Újra és újra emlékezetünkbe kell idéznünk Horn eftárs szavait! Hogyan nem szabad! Milyen embereket nem szabad, még véletlenül sem, a hatalomba közelébe engedni újra! Olyanokat semmiképpen, akik azt választják mottóul, „Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de jogszerû!” Vagy itt van a másik, a politikai eligazodás és tisztánlátás ma még éjfekete sötétségbe burkolózó horizontján világítótoronyként funkcionáló mondat, mely az egykori állampárti cenzor, Lendvai Sipánka fogainak kerítését hagyta el, nem is olyan rég: „A politikában nincs helye az erkölcsnek!” A dús képzeletû nép gyermekei zártkörû összejöveteleken az ilyen és hasonló megnyilvánulások lereagálásának alkalmával szokták feltenni a következõ kérdést: „És anyád, hogy van?” Maradva még kicsit a jogbiztonságnál (vagy annak teljes hiányánál?), idézzünk a nagy port felvert beszélgetésbõl: A hangfelvétel szerint Varga tud valamit Az Index birtokába jutott hangfelvétel ellentmond Varga verziójának. A hangfelvétel a szóváltás második, higgadtabb hangvételû részét 7

örökíti meg, ami már a Fõvárosi Bíróság épülete elõtt, az utcán zajlott le Kruchina Károly, Kruchina Vince, Angel Mendoza és Varga Gergely között. Az alábbiakban szó szerint idézünk a felvételbõl: „Varga Gergely: Nem az elkövetõk ülnek a vádlottak padján. Én ennyit állítottam, és pont. Kruchina Károly: Honnan tudod, hogy nem õk voltak? Varga Gergely: Rendõr kollégáktól. Angel Mendoza: Ez neked készpénz? Varga Gergely: Ez nekem készpénz, én ügyészként dolgozom egyébként, elmondom, hogy teljes legyen a kép, és tudom, hogy kik az elkövetõk. Ennyi. Kruchina Károly: Ha ügyészként dolgozik, és tudja, hogy ki az elkövetõ, nem lenne kötelessége... Varga Gergely: Bocsánat, nem, mert én hivatali hatáskörömben nem szereztem tudomást az elkövetõkrõl. Most én magánszemélyként voltam jelen a tárgyaláson.” Mit lehet ehhez még hozzáfûzni? Asszem semmit. Ez önmagáért beszél. Ismételten felhívnám mindenkinek a figyelmét, az ún. igazságszolgáltatás berkeiben járunk. Ez „a nagy francia elsötétedés” óta állítólag egy önálló hatalmi ág. Ja és még egyszer, csak a rend és pontosság kedvéért, mindez egy teljes jogú európai uniós tagállamban történik. Tudom, hogy ezt is mán az unalomig ismétlem, de nem tudom megállni, muszáj e helyütt is feltennem a kérdést: Tessék mondani, erre tetszettek szavazni, ezt akarták? Mert ha ez az ún. európai értékrend, az európai mentalitás, akkor köszönöm szépen, de én a magam részérõl nem kérek belõle. Sõt! Ennyi elég is vót belõle, el kellene kezdeni gondolkodni rajta, hogyan tudnánk innen mihamarább lelépni, vagy meglépni. És ha már az európaiságnál tartunk! Csöröge barátom kitûnõ cikksorozata után a Szántai Lajos által elõadásaiban gyakorta feltett kérdés jut eszembe: „Kihez is kéne fölzárkóznunk?” Végezetül idézzünk még egy részt az Index írásából: „A Gyurcsány Ferenc õszödi beszéde miatt kirobbant 2006. õszi tüntetés- és zavargássorozat idején elkövetett rendõri túlkapások ügyében indult eljárások több mint 80 százalékában nem emeltek vádat, a símaszkban, azonosítószám nélkül „intézkedõ” elkövetõk azonosíthatatlansága és a rendõrség együttmûködésének hiánya miatt. Az ügyészség összesen 39 rendõr ellen tudott vádat emelni, és mint az az ilyen és ehhez hasonló ügyekben bebizonyosodni látszik, a bí-

8

Varga Gergely balra a birosag epuleteben a tanukkal veszekedett róság ezekben az ügyekben bizonyítottság hiányában legalább újabb 80 százalékban felmentõ ítéleteket kénytelen meghozni. Miközben még a Fõvárosi Fõügyészség szóvivõje, Dr. Varga Gergely ügyész is tudja, hogy kik voltak a tettesek.” Forrás: Bodoky Tamás – Index

Úgy is mondhatnám, hogy nem túl rózsás a helyzetünk! 1 olyan országban élünk, ahol az állam tanúbizonyságát adta annak, hogy a gazdasági ellehetetlenítés mellett, immáron fizikai létezésében is fenyegeti a saját polgárait. (És még csak véletlenül se gondolj arra, hogy esetleg valamilyen önvédelmi eszközt vigyél magaddal, amivel esetleg meg tudod védeni a szaros kis életedet, ha valamelyik utcakölöknek arra támad úri kedve, hogy beléd vágjon egy halefet a Blaha Lujza téren! Te, barátom, minden más mûvelt országgal ellentétben, ugyanis kizárólag csak arányosan védekezhetsz a téged ért támadás ellen! Hogy mi az arányos? Tudja nyüveg. Mindenesetre megnézném a jogalkotót, amint tizedmásodperc ideje van arra, hogy a felé száguldó penge elõl kitérjen, ugyanakkor kitalálja az arányos védekezés módját, majd azt végre is hajtsa. Fõként, ha támadói többen vannak. Ha hibázik, könnyen lehet, õ találja rács mögött magát, nem a támadók.)

1 olyan államban élünk, ahol az igazságszolgáltatásról egyre többen úgy vélekednek, hogy az már csak jogszolgáltatás. Azt hiszem ez szintén önmagáért beszél. Még akkor is, ha joghoz nem értõ emberek vélekednek róla így. 1 olyan országban élünk – és talán ez a legnagyobb veszély!!! –, ahol az emberek közül sokan a közönybe és a fásultságba menekülnek. Miért veszélyes ez? Azért, mert ez a lassú rombolás és erózió alattomosan terjed. Nem olyan, mint egy hirtelen csapás vagy sokk, melynek következtében azonnal reagálni kell, hiszen bizonyos esetekben az életünk múlhat rajta. Ez a kór lassan, de alattomosan és kitartóan terjed. Észre sem vesszük, s mire felpillantunk, már nem marad belõlünk egy szál se. Még hírmondónak sem! Ezt kell megakadályoznunk, ezt a folyamatot kell visszafordítanunk! És ez a mi feladatunk, nem is kevés! Itt az ideje annak, hogy mindenki elgondolkozzon azon, mi az, amire csak úgy, hanyag eleganciával és nemtörõdömséggel legyint egyet, és mikor van az, amikor fel kell emelnünk a hangunkat, mert vétkesek közt cinkos, aki néma. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Népünk tragédiáján vállvetve munkálkodnak azok az erõk, amelyek a multik javára politizálnak, és hamisítják történelmünket, semmibe veszik a kultúránkat stb. azokkal, akik újmódi fantasztikus mesekönyvekre támaszkodva teszik ugyanezt. Az egyik azt sugallja, hogy ne tégy semmit, mert úgyse tehetsz, a másik azt, hogy ne tégy semmit, mert a mágusok majd megoldják helyetted a szívcsakra csokrát. Miután az elsõ csoport nagyjából kiszorította az iskolákból a valódi történelem, kultúra és anyanyelvismeretet, az utóbbinak könnyû a dolga. A legképtelenebb marhaságokat is beadhatja szegény magyaroknak. Például amit a mai Hírhálóban olvastam egy bizonyos Kozsdi Tamástól. Az egész szamárságboglyát nem hányom ide, csak három mondatot: „II. András korát (XIII. sz.) idézzük fel erõsen az emlékezetünkben. Õ volt az, aki bírva az õsi magyar királyi vérvonal minden örökségét elment Jeruzsálembe, a Szent Sólyom városába, és a világ leghatalmasabb mágusának, a hettita anyától született Salamonnak a vérvonalát (örökségét) a sajátjával is összefonta, mikor Jeruzsálem királya lett. Õbenne egyesült minden fejedelmi erõvonal ezen a bolygón, és ha fia, IV. Béla nem ellenkezett volna a mongol testvéreinkkel, akkor nem aludt volna a nemzet 24 emberöltõig - ameddig a mongolok jogos átka a király szerzõdésszegése miatt létrejött -, s már 800 év óta a magyarok lehettek volna a világot vezetõ, békét tartó isteni rendszer, amelyet viszont most kell megvalósítaniuk.” Aki nem mesekönyveket olvasott, hanem krónikáinkat, az Aranybullát, a korabeli egyéb tudósításokat, az tudja, hogy II. András nem fonta össze Jeruzsálemben semmijét az elõtte majd 3000, háromezer! évvel korábban élt Salamon semmijével. Amúgy akkoriban éppen nõs ember volt. Szentföldi turista-hadjárata idején meg sem kísérelte visszafoglalni Jeruzsálemet, ott egy másodpercig sem uralkodott, csak fölvette a „Jeruzsálem királya“ címet, mint minden ott hadakozott európai fejedelem. Vásárolt viszont tömér-

dek ereklyét: Áron vesszejét, Szûz Mária tejfogát és hasonlókat. Mint igazi turista. Lovagkirály próbált lenni. Örökké hadakozott. Elõbb a törvényes király, Imre király ellen szított számos! belháborút. Szép történet: Imre a Szent Koronával a fején, egy szál pálcával hatolt be András táborába, és elfogta az összeesküvõ öccsét, majd Árva várában tartotta fogva. András elõbb kormányzó lett, de Imre fia, III. László, a csecsemõ király valamiért sietve meghalt. Andrástól – viselt dolgai miatt – megkoronázása elõtt esküt vett ki az országgyûlés, hogy megtartja a törvényeket. Hazudott. Gertrúd rokonságának egész vármegyéket „privatizált“ az ország vagyonából, behozta a német lovagrendet Dél-Erdélybe, iszonyatos kölcsönöket vett föl a korabeli „pénzhatalomtól“, a királyi vámjövedelmekre, amiért két ízben vetették egyházi átok alá, hogy ne adja már az idegen bankárok kezére az országot. A magyarok - bárók és köznemesek - több alkalommal lázadtak ellene: Bánk bán összesküvése, majd az Aranybulla kicsikarása. Azt sem tartotta meg, amiért meg kellett ismételnie, II. Aranybulla. Oktalan és értelmetlen háborúkat vívott, pl. a magyar érdekkörtõl messze esõ Halicsért: a nemesség megtagadta végül a hadi szolgálatot alatta.

A leghosszabb ideig uralkodó Árpádok közé tartozott, elvadult elitet, lerongyolódott országot, „gyönge államot“ hagyott IV. Bélára, aki még herceg korában elküldte Ottó, majd Juliánusz barátokat keleti rokonaink fölkutatására. Juliánusz második útján kiderült, hogy a mongolok/tatárok nem rokonlátogatásra készülnek Európába: testvériesen megsemmisítették Magna Hungáriát. IV. Béla semmiféle szerzõdést nem szegett meg, mert ilyen nem jött létre közte és Batu között. Batu ugyanis feltétel nélküli megadást követelt levelében: „Én a Kán, az Égi Király küldöttje, kinek hatalmat adott a földön, hogy a meghódolókat a maguk viszonyai között fenntartsam, az ellenszegülõket pedig eltiporjam: csodálkozom rajtad magyarok királyocskája, hogy amikor már harmincadszor küldök hozzád követeket, vajon miért nem küldesz vissza közülük egyet sem hozzám? Sem követeidet, sem levelet nem küldtél viszont hozzám. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, hogy sok az alattvaló katonád és hogy egyedül uralkodsz egy nagy királyságban és éppen ezért saját jószántadból nehezen hódolsz meg elõttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként hódolsz meg elõttem. Értesültem arról is, hogy a kúnokat, az én szolgáimat pártfogásodba vetted. Ezért meghagyom neked, ne tartsd õket továbbra is magadnál, hogy ellenségeddé ne legyek miattuk. Könnyebb ugyanis a kúnoknak kivándorolniuk, mint neked; minthogy azok ház híján sátraikkal ide-oda vándorolnak, talán elkerülhetnek engem, de te házakban lakozol, neked váraid é s városaid vannak, hogy menekülsz meg hát kezembõl?!” A tatár had testvérileg dúlta az országot. Nem átkozódtak, hanem tervszerûen raboltak és irtották a nép lehetséges vezetõit: papjait, nemeseit, gondosan megerõszakolták a szemrevaló nõket, (Rogerius tudósítása) miként tették késõbb a tõlük politikát tanult oroszok. Czakó Gábor

DEMSZKY GÁBOR TANMESÉJE A közteherviselés, a kockázatközösség, a szolidaritás lényege épp az, hogy ki-ki nem csak a rá közvetlenül vonatkozó szolgáltatást fedezi. Mindenki tesz a közösbe, de csak az vesz ki, aki épp valamilyen értelemben megszorult. Ha a megszorult az igénybevételért fizet, fogyasztóvá lett átminõsítve, virtuálisan piacosították. Ez a társadalmi érzés egészét atomizálja, visszalépés az egoizmus felé. Gondoljuk csak el, mi lenne, ha annak, akinek épp ég a háza, elõbb háztûznézési díjat kellene fizetnie, merthogy bár az õ adójából is lett megvásárolva az új tûzoltóautó, de most speciel õ veszi igénybe a tûzoltási szolgáltatást. Gondoljuk csak el, mi lenne, ha nyomozati díjat kellene fizetnünk, miután már nincs mibõl, merthogy ellopták a pénztárcánkat. Persze ott az ellenvetés, a vonaljegyért is fizetnünk kell, pedig a tömegközlekedést ugyancsak a mi adóinkból finanszírozzák, akad viszont egy lényeges különbség: a tömegközlekedés nem önálló járuléki tétel. Ezért a kórházi napidíj és a vizitdíj még a feltételezett háztûznézési és nyomozati díjnál is amorálisabb, olyan, mintha a intézményesítenék a postásnak nyugdíjkihordáskor járó paraszolvenciát. Jogosult, fizess! Vannak, akik szerint fizetõvendég-szolgálat ez az ország. Az ám, hazám, március 15-e. Találkozunk a Petõfi-szobornál 2009. március 15-én? Addig pedig csak egyben reménykedhetünk: csõtöréskor a fõpolgármester is tudja, hogy azért a víz az úr. Sebeõk János jó ha figyelünk

9

1954 óra napjainkig a világ legbefolyásosabb emberei évente egyszer titokban talákoznak..." – így kezdõdik Daniel Estulin 2007 decemberében megjelent könyve, amely máris világsiker. Ugyanis aról szól, hogy a világ politikai és pénzügyi vezetõi mirõl is beszélnek évente egyszer titkos találkozásukkor – a Bilderberg csoport megbeszéléseken – és hogyan befolyásolják ezek a találkozások a világ ügyeit: elnökök megválasztását vagy megbuktatását, háborúk kitörését és az energiapiacok manipulálását. A fõáramú média, bár meghívottként képviselõi jelen vannak a találkozáson, híreket mégsem közöl róluk. A könyv fõleg két kérdésre próbál válaszolni: – Vajon mivel foglalkoznak ezek a bölcs emberek, ami ekkora titokzatosságot érdemel? – Vajon merre akarják elvinni a világot? Azért ezekre a kérdésekre keresi a szerzõ a választ, mivel, – ahogy a könyv kiadója fogalmaz, – még az is elképzelhetõ, hogy a Bilderberg csoport többsége hisz abban, hogy lopakodó útjuk a titokzatos jövõ felé jó szándékkal van kikövezve. De ennek ellenére az is lehetséges, hogy az emberek többsége még sem akar ezen az úton efelé a jövõ felé menni. Ez a könyv legalább olyan izgalmas és jelentõs, mint Susan George könyve a Luganói tanulmány volt. Érdemes ezért megismerkedni vele. A KEZDETEK A világ legnagyhatalmúbb emberei elõször 1954-ben találkoztak Bernhard holland herceg és a Rockefeller család szervezésében a „Hotel Bilderberg“ luxus szállodában, egy kis holland városkában, Oosterbeek-ben. Egy hétvégén át vitatták meg a világ jövõjét. A találkozó végén elhatározták, hogy ezentúl minden évben egyszer találkoznak. A hely után Bilderberg csoportnak nevezték el magukat. Azóta összesen 56-szor találkoztak – voltak évek, amikor kétszer is – mindig luxushotelekben. A csapatban találjuk, többek között – Henry Kissingert, David Rockefellert, Zbigniew Brzezinskit, Tony Blairt, Paul Wolfowitzot és Bill Clintont, és sok más kormányfõt, üzletembert, bankárt, politikust és újságírót. A rengeteg tanácskozás ellenére a sajtó sohasem számolt be arról, hogy a csapat mirõl tárgyalt és milyen következtetésekre jutott. Pedig a világot joggal érdekelhetné, hogy mirõl is beszélhetnek ezek az emberek? A demokráciában természetesen mindenkinek joga van arra, hogy amit nem akar, azt ne közölje a médiával. De ebben az esetben más a helyzet. Ezek az emberek nem baráti, magántalálkozásokon vesznek részt, hanem a világ ügyeit próbálják igazgatni. Nem lenne ezért mégis csak joga a közembernek, hogy megtudja, mirõl is döntenek a háta mögött? Mirõl is beszélnek a politikai vezetõk a legbefolyásosabb üzletemberekkel és bankárokkal? Gondoljuk csak el, a hasonló találkozók mind nyilvánosak, a sajtó részvételével zajlanak. Ilyenek a davosi Világgazdasági Fórum vagy a G8 országok találkozói is. Pedig a 10

Bilderberg csoport találkozóin jelen szokott lennei a Nemzetközi Valutaalap elnöke, a Világbank elnöke és az amerikai pénzügyi vezetés képviselõje is. Ott vannak továbbá a leghatalmasabb globális cégek, a Coca-Cola, a Chase Manhattan Bank, az American Express, a Goldman Sachs, a Microsoft, a British Petroleum, a Daimler Chrysler elnökei, az USA alelnökei, a CIA, és az FBI igazgaói is, együtt az európai országok miniszterelnökeivel. Akik jelen vannak, együttesen nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint az USA teljes lakosságának vagyona. Bármelyikük ha egyénileg bárhová elutazik, egészen biztos, hogy a média vezetõhírben számol be róla. Éppen errõl a nagyszabású Bilderberg csoport találkozóról nem látja értelmét hírt adni ? Elég furcsának tûnõ helyzet! Ez a furcsa helyzet indította a szerzõt arra, hogy nyomozni kezdjen. 15 évvel ezelõtt kezdte. Rengeteg segítséget kapott munkájához, bár senki nem akarta a nevét adni az ügyhöz. Mnél mélyebbre ásott az ügyben, annál inkább erõsödött benne az érzés, hogy a Bilderberg csoport úgy mûködik, mint egy „árnyék világkormány“, amely az éves találkozók teljes titokzatosságában döntéseket hoz, és azt is megbeszéli, hogy a döntéseket hogyan valósítja majd meg. De ezzel elveszik az emberektõl azt a demokatikus jogukat, hogy saját ügyeikrõl, jövõjükrõl maguk dönthessenek. Az egyes titkos döntések sorozata a világ rabszolgasorsba taszítása felé haladhat. Ezért itt az ideje, hogy benézzünk a színfalak mögé! Keresztúthoz érkezünk. Az emberiség jövõjét határozza az meg, hogy most merre megyünk tovább. Rendõrállamokká változhatnak az országok, vagy szabad akaratú, demokratikus körülmények között élõ emberek közösségeivé. Azon múlik, hogy mi mit teszünk. Ehhez azonban elõször tudnunk kell, mit csinálnak mások a hátunk mögött. Errõl szól a „Bilderberg csoport igaz története“ címû könyv. A BILDERBERG CSOPORT: AZ UNIVERZUM MESTEREI Nézzünk néhány, a csoporttal kapcsolatban megjelent idézetet! The Times, Anglia 1977 „A Bilderberg csoport a nyugati világ leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatalmasabb, legbefolyásosabb embereinek klikkje, akik titokban megterveznek dolgokat, melyek azután késõbb, mint véletlen események, meg is történnek.”

KANADA VESZÉLYBEN 1996 májusában a Bilderberg csoport találkozója Torontóban volt. Egy csodálatos helyen találkoztak, közel óriási farmokhoz, ahol lovagolni lehetett, „wellness központokhoz“, ahol csodálatos kezelések álltak rendelkezésükre. Ezen az eseményen azonban váratlan dolog történt. Kiszivárgott a hír, hogy a Bilderberg csoport fel akarja osztani Kanadát. A tervezett módszer az volt, hogy a Quebec tartomány majd egyoldalúan bejelenti leszakadási szándékát, megjelentetve egy függetlenségi nyilatkozatot. A tervezett idõpont 1997 eleje volt. Kanada többi részei pedig egyesülnek az USA-val. Amint már említettük, általános szabály, hogy a média soha nem számol be a Bilderberg csoport döntéseirõl. Ennek oka, hogy a médiabirodalom döntõ hányada a Bilderberg csoport tagjainak tulajdona! Ebben az esetben azonban megtört a titoktartás. A terv kikerült a legolvasottabb és legbefolyásosabb kanadai újsághoz, a „Toronto Star“-hoz, amely azt azonnal le is közölte. Ezen a találkozón is érdekes emberek voltak együtt. Néhányan a listáról: az USA védelmi államtitkára William Perry, a kanadai miniszterelnök Jean Chretien, Henry Kissinger, a Fiat cég tiszteletbeli elnöke, Giovanni Agnielli, Paul Martin, Mario Monto EU-s biztosok, a Chase Manhattan Bank fõnöke David Rockefeller, Soros György, a holland és spanyol királynõ és a belga herceg, továbbá számos más üzleti, politikai és egyetemi figura. A kiszivárgott hír nagy hatással volt az emberekre. Végül is eddig nem fordult elõ, hogy a Bilderberg csoport a vendéglátó ország felosztását tervezte volna. A kanadaiak pedig kemény emberek. Amikor megtudták, mi forog kockán, az egyszerû dolgozók, írók, kiadók, újságírók, sõt rádió- és TV riporterek is fittyet hányva annak, hogy kinek a tulajdonában vannak a lapok, a TV és rádió csatornák, világgá kürtölték az igazságot, amit azután az emberek nagyon hamar és széles körben ismertek meg. A felháborodás szétáradt az országban, ami megakadályozta, hogy a Bilderberg terv valóra váljon. Ettõl kezdve azután a rendezvény õrzése még szigorúbbá vált. Az eseményrõl elõször tudósító újságíró ellen pedig merényletet követtek el, amit szerencsésen megúszott. Csath Magdolna – Barikád.hu

(folytatjuk) jó ha figyelünk

Elõször is nézzük a latin „plebs“ lexikális jelentéseit! 1. tört. politikai jogokkal kezdetben nem rendelkezõ, de szabad lakosság az ókori Rómában; 2. köznép; 3. pejor. csõcselék. Orbán Viktor Vendégkönyvében fórumozva emlegették így – a volt miniszterelnök feltétlen hívei – azokat, akik újra és újra visszaszavazták a hatalomba a magukat szoc.liberálisnak hazudó politikusokat. A nevezetes Vendégkönyvben kénytelen voltam védelmembe venni ezen széles népréteget, mert önhibáján kívül lett olyan, amilyen!!! Vagyis: a mai, XXI. századi Magyarországon a plebs olyan, jogokkal fölruházott, modern rabszolga, aki képtelen a jogaival – a saját jól belátható érdekében – élni! Ugyanakkor, fizikai értelemben, élhet szavazati jogával. Csakhogy olyan hatalomra ruházhatja egész nemzetünk sorsát, amelyik nem él, hanem visszaél ezen hatalommal. Mint ahogy ez be is következett a 2002-es, majd a 2006-os választásokon! És, milyen érdekes, hogy az ez ellen a hazug hatalom ellen tüntetõket meg a világ leghazugab miniszterelnöke nevezte „csõcselék“-nek. Nos, kik is a plebs-ek és kiket vádolnak a csõcselék kifejezéssel. A plebs-szé válás folyamatáról írtam mostanáig, minden létezõ mûfajban. De a legpontosabban, legolvasmányosabban a „társadalmi néprajz“ (USA-ban antropológia, Angliában szociális antropológia) néven ismert mûfajban tudom a társadalmi élet minden jelenségét leírni. Az, hogy ott tartunk, ahol és annyira általánossá vált és oly széles néprétegre kiterjedt a „blebs“-ség, azért foglalkoztat a probléma oly nagyon. A történelemben vissza kell mennünk ahhoz a korhoz, amikor már rangja volt annak, ha valaki magyar polgárként – a hatalom által is – megbecsült tagja volt a magyar nemzetnek. Igen, a két világháború közötti korszakra gondolok, amikor a szüleim korosztálya – többnyire paraszt (kulák) származású fiatalok elindultak a városokba szakmát tanulni. Majd, mint mesteremberek visszamentek a falujukba, ahol üzletet, kis mûhelyt nyitva – hasznosíthatták a megszerzett szakmai tudásukat. Csakhogy a proletárdiktatúra nevében a nagyszüleinket bele-kényszerítették a TSZ-ekbe, a szüleinket, pedig beterelték a gyárakba. A gyerekeik, az 1945 után születettek, pedig úgy nõttek föl, hogy csak azt látták, hogy „paraszt“, vagy „melós a fater, meg a mutter“. És, amiért ez a nemzedék úgy nõtt föl, hogy a megmásított történelmünkkel, tehát: hazugságokkal igyekeztek teletömni a fejüket, fejünket, elveszítették – ha volt is jó ha figyelünk

valamennyi – identitásukat! A gyerekeikrõl nem is beszélve! Õket már a globális szabadosság szellemében találta a bal-liberális médiaforradalom... az agymosás, butítás... A másik réteg, amelyiket eleve proletár státuszban talált a bolsevizmust ránk szabadító kommunista politikai elit – kiemelve õket a „termelésbõl“ – vagy valóban tudtak élni a hirtelenjött lehetõséggel és továbbtanulhattak (de, mit? és hogyan?, hiszen mindent átírtak a kommunista demagógiával) lakást kaphattak, családot alapíthattak, vagyis, szolid egzisztenciát teremthettek. Aki meg anynyira menthetetlen volt, megmaradt (lumpen)prolinak. Ehhez a réteghez jött az én nemzedékem az identitás nélküli, vágott-virág gyökértelen nemzedék az önpusztításos, lepusztulási életvitelével. Ennek a korosztálynak úgy kellett volna az ismeretek sokasága, hogy tudjon (rendszert) váltani szocializálódva a polgári értékrend mentén. Ehhez szerettem volna megnyerni a rendszerváltoztató politikusokat. Ezért is kezdtem beírni OV vendégkönyvébe írásaimat. De az lett a vége, hogy lebolsiztak és kiköveztek onnan. Személy szerint is fáj, de az még jobban, hogy velem együtt lejáratódott az az eszmeiség is, amit képviselek... Mit is „képviselek“ tul.képpen? Elõször is azt tartom, hogy a legnagyobb történelmi igazságtalanság az én nemzedékemet és utódainkat érte tömegesen! Mert mi történt velünk valójában? Miért neveznek bennünket kompetensék jobbról plebs-nek, balról, meg csõcseléknek? Tisztességes ez akkor, amikor az 1990-es elsõ szabadnak nevezett választásokkal törvényhozó helyzetbe került rendszerváltoztató pártok képviselõi ahelyett, hogy a népet lehetõségek sorával felemelkedésre biztatták volna, a saját, régi családi címeik, rangjuk visszaszerzésével és fizetéseik meghatározásával, késõbbiekben felemelésével voltak elfoglalva. Pedig, nemcsak a népet kellett volna felemelni, hanem a családokat és az azt alkotó egyes személyeket. Ehhez bizony legalább az elsõ idõszakban családterápiára lett volna szükség! Arról nem is beszélve, hogy ez a réteg sem ismereti, sem kapcsolati, sem anyagi tõkével nem rendelkezett. És, bizony, az erkölcsi és anyagi kárpótlásból is kimaradt, mert fogalma nem volt arról, hogy az neki járt volna!!! Ezért beszélhetünk napjainkban arról joggal: ez a kárpótlásnak nevezett valami bizony kimeríti a sikkasztás bûnelkövetés fogalmát. Mert ebbõl a kárpótlásból kimaradtak az 1945 után kisemmizettek és utódaik!!!

Ezért vettem és veszem védelmembe a plebs-et. Mert abban, hogy ilyen széles népréteg plebs-szé, vagyis „csõcselékké“ vált a mindenkori értelmiségiek is felelõsek. Akik a plebs kifejezést pejorativ értelemben használják Magyarország több, mint 2,5 milliónyi szavazópolgárára – akarva, akaratlanul hozzájárultak ahhoz, hogy ezek az emberek ilyen rettenetes tudati szinten tengõdjenek közös hazánkban. Mindenki figyelmébe ajánlom az emigráns magyarság egzisztencia teremtési készségét! Sok olyan amerikás magyart ismerek, aki kint a 0-ról, szó szerint a semmibõl vagyonra tett szert az okos eszével, szorgalmával, vele-született kreativitásával, tehetségével, életrevalóságával. Na, õk jöttek haza elsõkét a rendszerváltozásban és láss csodát: amibe itthon belevágtak, abba sorra belebuktak! Ismerek olyant, aki már másodszor jött vissza, mert nem tud beletörõdni, hogy a hazájában csak tönkre lehet menni!!! Azért ez is jelent ám valamit!!! Száz szónak is egy a vége: ezek a magyar testvéreink azért sikeresek nyugaton, mert ott már eljutottak a közgondolkodásban odáig, hogy: „Nem az számít, hogy mit tanultál, mit dolgozol, hanem, hogy milyen ember vagy!“ (Lesz ez még így sem! c. amerikai film író-fõhõse mondta ezt a filmbéli boldogtalan szomszédjának, akinek bizonyítási kényszere volt...) Ahhoz kellenek a társadalmi feltételek, hogy a magyar néphez tartozó egyének ismét méltók lehessenek régi jó hírükhöz! Ehhez olyan iskolákra – a felnõttképzés keretén belül – van szükség, ahol a plebs-hez tartozók is megszerezhetik azon ismereti tõkéjüket, amit évtizedekig a hatalmat gyakorlók kisajátítottak maguknak! Szükség lesz még olyan kisvállalkozás-barát programokra, melyek induló, anyagi tõkéhez juttatják az arra hajlandóságot mutató szakmunkásokat! Olyan közgondolkodásra is szükség lenne, amelyikben a példaképek élenjárnak emberséggel és az önállóság felelõsségével megvalósított életükkel. Akkor, ha ennek meglesznek a hatalom által megteremtett feltételei, és aki ennek ellenére sem képes felemelkedni, hanem ragaszkodik ahhoz, amit megszokott a szocializmusban: hogy mert kicsi lenni – nos arra majd lehet mondani, hogy „plebs“. De bennük is tisztelni kell az Embert még akkor is, ha ez oly nagyon nehezére esik az úrhatnám polgárnak, vagy az újgazdag burzsujoknak! Pontosabban, tõlük járna csak igazán a tisztelet, hiszen az õ, vagyis a plebs áldozata árán gazdagodhattak meg!!! Bóna Mária Ilona

11

Rogán Tóni KISZ-führer örökbecsû mondatai a kommunista pártsajtóban Hogy mit meg nem õriz, mit meg nem tûr a nyomdafesték és a papír...! Ha bárkinek még bármi kétsége is lenne a Zsidesz-gyerekek indíttatását és gyökereit illetõen, álljon itt számára – és minden narancsfejû bálványimádó számára – Rogán Antal elvtárs-pajtás néhány örökbecsû gondolata, a szentgotthárdi kommunista pártsajtóból, amely gondolatokat Rogán ifjúkommunista, mint a Vörösmarty Mihály Gimnázium iskolai KISZ-bizottságának titkára 1989 márciusában vetette papírra. Mint látni fogják Tóni pajtás (akkortájt még nem drogos néger rapperek elcseszett zenéjére ugrándozott) nem másról elmélkedik 1989-ben – tehát az állítólagos rendszerváltás idején –, mint a KISZ fontosságáról a fiatalság életében, annak szervezettségérõl, annak szükségességérõl. Tóni elvtárs egészen pontosan így fogalmaz: „A iskolai KISZ szervezet befolyása és jelentõsége továbra sem csökkent, annak vezetõ szerve az Iskolai KISZ Bizottság (IEB), az iskolai KISZ tagság révén, de döntõen befolyásolta a diákmozgalom alakulását. Ez a mi iskolánkban sem történt másképp, ezért bírt számunkra is olyan jelentõséggel az országos KISZ értekezlet, (OKÉ), amely 1988 novemberében ült össze és felismerve a KISZ súlyos problémáit, újító szándékkal a következõ döntést hozta: A jövõben csak az lehet KISZ tag, aki elfogadja az OKÉ platformját, csatlakozik vaamely alapszervezethez, az az alapszervezet a tagjai által befizetett tagdíj igazolásával, valamint tagjainak nevével és címével bejelentkezik valamely kapcsolódási ponthoz (városi, megyei KISZ bizottság, vgy KISZ KB). Az OKÉ platformja minden eddiginél nagyobb szabadságot enged meg az alapszervezetek számára, az alulról szervezõdése és a demokratikus irányítást tûzi ki feladatul, ezt fogadja el értéknek." Értik? Anti elvtárs a KISZ, „a mozgalom" továbbélését tekinti fõ feladatnak. OKÉ?? OKÉ!! Anti gyerek már akkor tudta ezek szerint „ az alulról szervezõdés" és az adatgyûjtés minden csínját-bínját. Hogy ezek a kommunisták, ifjúkommunisták tényleg micsoda különleges anyagból vannak gyúrva! Ezek mindig tudják, hogy mikor, hol kell jókor, jó helyen lenni. Ezek mindig ismerik a jövõt is. Ezek soha nem buknak meg, csak átalakulnak demokratákká, szociáldemokratákká vagy bármivé, amit a kor megkövetel tõlük. De mint a továbbiakban olvashatják, Anti pajtás az iskolai KISZ-szervezet élén kidolgozta a saját programját is, amely a diákok érdekképviseletét 12

tûzte célul maga elé, sõt még szórakoztató programokat is szervezett számukra. (Csak nem Gyurcsány pajtásékkal egy KISZ-táborban? Már azon sem lennék meglepõdve, ha egy-egy ilyen KISZ-es piálgatós, dugópárbajos táborozás alkalmával is együtt játszottatok volna seggrepacsit, miközben együtt építették a „cocialista" hazát Fletóval, Szilvásyval, Stumpf Pityuval, Kövér Lacival, Lendvai Ildivel és a többi, mocsadék komcsi ivadékkal). És még nincs vége a meglepetéseknek! Képzeljék el, hogy Rogán elvtárs már akkor is nagyfokú érdeklõdést mutatott a tömmegkommunikáció iránt – úgy látszik ez a vérében van a Szerver Tóninak – hiszen mint láthatják, KISZ rádiót sõt KISZ újságot is szerkesztett, gondolom azért, hogy ne maradjanak szegény szentgotthárdi – esetleg keresztény szellemben hazaszeretetre nevelt – gyerekek kommunista pártproganda nélkül. Ám ez sem volt elég a párt agymosásból, Rogán ifjúkommunista „Ki tud többet a Szovjetúnióról?" címmel vetélkedõt is szervezett. Érdekes olvasni az érvelését, hogy miért is fontosak mindezek: „Ezek számunkra azért is fontosak, mert elsõdleges feladatnak a képesség szerinti tanulást tekinti a KISZ vezetés és várja a tagjaitól.” „A képesség szerinti tanulást” értik...?! Nyilván ezért lehetett esztergályosból vagy cipészbõl ÁVH fõnök, KISZ führer, párt elvtárs, ezért lehetett bármelyik mocskos kommunista bányászati miniszterbõl egészségügyi vagy akár külügyminiszter is, hiszen ezek a mi kommunistáink képzett, tanult emberek... Gyurcsányok, Medgyessy (útelágazódás) Péterek, Nagy Imrék, Kapolyi Lászlók. Nem elemzem tovább Rogán elvtárs gyomorforgató eszmefuttatását, olvassák el, érdemes, látni fogják végre, kivel állnak/állunk szemben. Mert tudomásul kellene már vennie végre a narancsfejû Fidesz-híveknek is, hogy a Fidesz-vezetés nem más, mint egykori ifjúkommunisták, ÁVH-s BM-es komcsi szülõk leszármazottainak a gyülekezete. Az egyik szoci vezér nagy pofával hirdeti ma is, hogy nála van Viktor 6-os kar-

tonja, Kövérrõl Pápán, de talán már az egész országban tudják, hogy ÁVH-s és ‘19-es komcsi felmenõkkel dicsekedhet, ráadásul Lendvai elvtársnõvel szolgált egy szobában az MSZMP KB társadalompolitikai osztályán, Stumpf István DEMISZ vezérként Nagy Imrével lopta szét már anno a KISZ-vagyont, Pokorni elvtárséknál pedig úgy tûnik családi hagyományként nemcsak a Papa súgta be, dobta fel társait, hanem az ifjú Pákozdinak is megvan a fedõneve. Persze nyilván a többi Zsidesz-gyerekrõl is kiderülne, ha valaki nekifeküdne az archívumoknak, hogy zsidó és komcsi gyökerekkel rendelkeznek, hiszen ha nem rendelkeznének, nem lennének nyilvánvalóan Fidesz-vezérek. Nyilván nem tanulhattak volna Oxfordban, és az USA különbözõ egyetemein Soros és ki tudja milyen alapítványok támogatásával. Rogán bürgermájszter uram sem véletlenül bratyizik Schmuck Andorral, Demszkyvel és az élcsapat más tagjaival. Ébresztõ, emberek! Ezekre akartok ismét szavazni?! Még mindig nem látjátok, hogy a Fidesz, az SZDSZ, és az MSZP ugyanazon ívású, hazaáruló nemzetvesztõ kommunisták gyülevész hada? A szomorú persze az, hogy ezt az embert a Szent István Bazilikában másodszorra is összeadták elvált emberként, hiszen „ Tóni a polgármester" a feleségeket is úgy váltogatja a jelek szerint mint az alsónemût: ha már elnyûtte az egyiket, jöhet a másik – lehetõleg hatalmas médiacsinnadrattával. És van atya – igaz békepap a javából -, aki ehhez asszisztál. Mindegy Tóni, a Jóisten látja minden cselekedeted, bennünket becsaphatsz, Õt és saját magadat azonban nem. Szar ember vagy, és az is maradsz. Fidesz ide, vagy Fidesz oda. Még jó, hogy a papír sok mindent megtûr, s egyben emlékeztet. Olyan kicsi ez az ország, nincs olyan titok, ami ki ne derülne. Igaza van a Viktorotoknak: összenõ ami összetartozik... Amennyiben valaki úgy gondolja, hogy személyesen kérdezi meg Rogánt sötét múltjáról (a sötét jelenét már ismerjük), úgy hívja a +36-20-980-9847, +36-20344-5083 vagy +36-30-948-5182-as mobilszámon. Úgy tudjuk, hogy jelen pillanatban éppen Dubaiban nyaralgat a mutyipénzekbõl, enyhén értelmi fogyatékos feleségével, tehát minden fogadott hívás az õ számláját terheli majd. Ne szégyenlõdködjenek, úgyis visszalopja. Jéney Szabolcs – Kuruc.info

jó ha figyelünk

Az EU olyan elképzeléseket vált valóra, melyek teljesen ellentétesek a tagállamok állampolgárainak érdekeivel. Egyértelmûen kilóg az a bizonyos multimilliárdos – multikapitalista – globalista – szabad/rabló/kereskedelmi – tolvajszándékú – világuralmi lóláb, amelyet jól ismerünk régóta és amely hazánkat is szétrabolható, kiárusítható, felvásárolható portékának könyveli el. Két évvel ezelõtt, mikor Magyarország már tagállam volt, a szerbektõl vásárolt hatalmas mennyiségû cukrot az EU, amikor az õsi hagyományokkal rendelkezõ, kiváló cukorrépatermõ, több híres magyar cukorgyárban, jó minõségû cukrot termelõ hazánkban, erõszakosan betiltották a répatermelést és sorra zárnak be a nagy múltu, patinás nevû cukorgyáraink, földonfutókká téve a képzett szakemberek, a jó dolgozók ezreit. Eszembe jut egy agrárménök, aki könnyek között nézte a gazdaság cukorrépaföldjeit, ahol az igéretes termés, a hatalmas mennyiségû répa elrothadásra íteltetett, mert az EU parancsa értelmében, még felszedni sem volt szabad. Ennyit ér a magyar ember kemény és szorgos munkája, édes anyaföldünk termést hozó ereje! Ez a szépreményû magyar mérnök, sok éves tanulás, munka árán szerzett tudását többé nem kamatoztathatja, mert örökre elhagyta a szakmáját, melyet egy életre tervezett folytatni, a haza javára és saját

maga hasznára, örömére, mert elege lett az aljasság diadalát látni. A másik lóláb az EU-s pénzeknél lóg ki. Nem furcsa, hogy a nagy pénzeket, amiket különbözõ pályázatokra, fejlesztésekre utalnak vissza a mi befizetett pénzünkbõl, nem kérik számon kemény módon, az azt elherdáló, elmutyizó kormányoktól, hogy az emberiés kisebbségi jogokat semmibe vevõ, békés polgáraikat brutálisan bántalmazó, a kisebbségi törvényeket és kisebbségeiket aljas módon kezelõ tagállamok vezetõit nemcsak nem ítélik el, hanem sunyi egyetértéssel nyugtázzák tetteiket, hiszen a háttérhatalomnak éppen az a celja, hogy a nemzeteket megtörjék, elvegyék teljesen az önállóságukat és nemzeti öntudatukat, egymás ellen acsarkodó, de mégis egységes masszává, birkacsordává tegyék. A nagy országok az Unión belül, kihasználják és cselédnek akarják benevelni a szegényebb és kisebb országokat. Kihasznál-

nak minket is a pénzvilág sakáljai, akik fõként a politikusokból, a világ pénzembereibõl és a szürke eminenciásokból, a háttérhatalom kegyetlen kufárjaiból verbuválódtak, az emberiség átkául. Mennyivel emberibb léptekû, gyümölcsözõbb egyesülés lett volna, ha a környezõ, szocialista disznóolból szabadult országok alkottak volna egy szolidáris, megértésen, emberségen, egymás tiszteletén és igazságosságon alapuló, gazdaságilag, katonailag egymást segítõ szövetséget. Sajnos ez nem jöhetett létre, mert akik szeretnék megkaparintani ezeket az országokat, azok kiváló munkát végeztek, a nacionalizmus szítása, az egymást irtás ösztönzése terén, mert tudták, hogy az így egymás ellen ugrasztott népeket könnyû rabszolgává tenni és kizsigerelni. Nagyon nagy a feladata a magyarságnak, ha túl akarja élni a Pokol támadásait és meg szeretne maradni, ha boldog, békés, biztonságos életet akar magának biztosítani itt, most és a jövõben. Isten segítsen bennünket és adjon Szebb Magyar Jövõt! Pásztorfi István

„Többet ártott a lengyel-magyar kapcsolatoknak, mint maga Szálasi” Várhatóan nem hivatalos tárgyalásra utazik Varsóba Gyurcsány Ferenc, akit az egyik lengyel hetilap Kádár Jánoshoz hasonlított. A Wprost kiemeli: a magyar gazdaság a pannon puma helyett a „teknõs” jelzõt kapta. A hír TV információi szerint Gyurcsány Ferenc a héten nem hivatalos tárgyalásra Varsóba utazik, ahol találkozik Donald Tusk kormányfõvel. A Medgyessy- és Gyurcsány-kormány alatt történelmi mélypontra süllyedtek a magyar-lengyel kapcsolatok. Az út elõtt összefoglaló írás jelent meg a térség gazdaságairól a Wprost címû jobbközép hetilap legfrissebb számában. A Tigrisek és Teknõsök címû írás a térség gazdaságait elemzi a legnagyobb példányszámú lapban. A cikkben a magyar gazdaság a pannon puma helyett a „teknõs” jelzõt kapta. Gyurcsányt Kádár Jánoshoz hasonlított a szerzõ, aki Gyurcsány, mint Kádár alcím alatt elemzi a magyar közélet kritikus állapotát.

Kitér a „hazugságbeszédre” és abszurdnak nevezi, hogy Gyurcsányt szinte fölmentették a felelõsség alól a 2006-os esztendõben. A külpolitikai rovat munkatársa hosszan sorolja a magyar gazdaság lesújtó adatait, majd megjegyzi, hogy Magyarország a régió egyetlen országa, amely nem tudta kihasználni a térség gazdasági adottságait. Ellentétes példaként hozza fel Csehországot, amelyik rekordösszegû beruházást könyvelhet el magának, Szlovákiáról pedig Közép-Európa gazdasági tigriseként ír. A lap Magyarországgal kapcsolatban egy történészt idéz, aki szerint Gyurcsány miniszterelnöksége alatt a kormány megtéveszti az állampolgárokat: csakúgy, mint a Kádár-korszakban. A Wprost fél éve a visegrádi országok együttmûködése kapcsán arról írt, hogy Gyurcsány többet ártott a lengyel-magyar kapcsolatoknak, mint maga Szálasi. Forrás: Hír TV

KATASZTRÓFAKOMMUNIKÁCIÓ A választókorú lakosság ugyanis március kilencedikén az athéni demokrácia legnemesebb hagyományait elevenítette föl. Akárcsak a görög nép, a démosz, az ország is kiszavazta a vezetésbõl Gyurcsány Ferencet álreformjaival együtt. Legfeljebb nem cserépszavazást, osztrakizmoszt tartottak a türannoszi hatalomra, zsarnokságra törõ személyrõl, hanem modern voksolást. Az elemeire szétesõ Gyurcsány és utolsó csatlósai egyre inkább arról ismerszenek meg, hogy valóságos számonkérõszéket rendeznek a közéletben, s büntetõexpedíciókat szerveznek az õket elutasító lakosság ellen. A bosszúhadjárat keretében már a gyermekgyógyászat támogatását is csökkentenék, amire csak a totalitárius rendszerekben volt példa. Azt vallják, amit a Kádár-rendszerben: a rendõrnek, a fõnöknek mindig igaza van. S a hadászati stratégia új fázisba lépett: Veres János immár a fizikai agresszióból is bemutatót tartott, amikor szántszándékkal felöklelte a Hír TV riporterét. Talán azt akarta szemléltetni a kocsmai típusú erõszakkal: ha a romboló kabinet miatt a gazdaság nem is, legalább a garázdaság dübörög. No meg az orgazdaság. jó ha figyelünk

13

– avagy Globális spekulációs szerencsejáték, melyhez képest a lottó a fasorban sincs! – Talán még emlékszik a tisztelt Olvasó arra a pár évvel ezelõtt lezajlott, a mostanihoz kísértetiesen hasonlító szituésönre, amikor a száz évnél is régebbi múlttal bíró patinás angol bankház, ahol többek között a királynõ is tartotta vagyona egy részét, az akkor húszas évei végén járó, szinte még suhanc kategóriájába tartozó brókerének köszönhetõen majdhogynem lehúzni volt kénytelen a rolót, mert ez a bitang gyerek a csõd szélére sodorta õket alávaló kis trükkjeivel. Erre most itt az újabb fiaskó. Idézet a Napi Gazdaság írásából: „A csaló bróker a FED-et is félrevezethette Minden idõk egyik legsötétebb tõzsdei hetének végén a londoni Cityben egyre erõteljesebbé vált az a meggyõzõdés, hogy a szinte apokaliptikus tõkepiaci árfolyamzuhanásokat – amelyek csak a londoni értéktõzsde részvénypiaci kapitalizációjából, és csak hétfõn 77 milliárd fontot (vagyis 27 ezer milliárd forintot, az éves magyar GDP-értéknél nagyobb összeget) faragott le – jelentõs részben a Société Générale, közkeletû nevén SocGen befektetési csoport egyik brókere által elkövetett csalás okozta. A Cityben sokan úgy gondolják, hogy a kereskedõ, Jérome Kerviel csalárd származékos ügyletláncolatának pánikszerû leépítése által jelentõsen erõsített, szinte függõleges tõzsdei zuhanások vitték bele az amerikai jegybank szerepét betöltõ Federal Reserve-öt (Fed) a kedden egy menetben végrehajtott, példátlan mértékû, 0,75 százalékpontos soron kívüli kamatcsökkentésbe.

Jérome Kerviel Kerviel a még csak hézagos adatok alapján is minden idõk legnagyobb, jelenleg 40-50 milliárd euró értékûre becsült derivatív tranzakciós láncolatát építette ki, csak éppen a rossz irányban. A bróker fiktív kliensszámlákat kreálva egymásra épülõ hosszú pozíciókat vett fel, 14

vagyis azonnali vételi és határidõs eladási ügyletek láncolatát kötötte, arra játszva, hogy januárban a piacok „emelkedni“ fognak.” Forrás: Napi Gazdaság

Az amerikai óriáscég, az Elron esete után ma már egyre kevésbé lepõdünk meg az olyan hírek hallatán, amelyek arról szólnak, hogy valamikor a nem túl távoli jövõben könnyen elképzelhetõ egy világméretû gazdasági összeomlás. Hogy miért? Hát csak azért, mert az a kontinenseken átnyúló, spekuláción alapuló virtuális pénz- és kamatgazdaság, mely a kamatos-kamat által támasztott lehetetlen profitelvárásoknak képtelen megfelelni, a vak is láthatja, nem tartható fenn tovább. A lufi hamarosan fülsiketítõ durranással ki fog pukkanni. Ha máshonnan nem is, az iskolai történelmi tanulmányainkból mindenki számára ismerõs lehet az 1929-es nagy világválság. Az a válság bankcsõdökkel – 5000 bank csõdjével – kezdõdött és a bankszektor, meghatározó szerepe miatt, maga után húzta a gazdaság egészét, s bár hivatalosan 1932-ben véget ért, közvetett következményei közé szokták sorolni a II. világháborút is. Ha most azt hisszük, a spekuláción alapuló gazdasági lutri kategóriájába sorolható, tõzsdézés néven elhíresült „szerencsejáték” valamiféle újkori úri huncutság, hát akkor nagyon tévedünk. Példának okáért a XIII. és XIV. században, Genovában már virágzott a tõzsdei részvényspekuláció. 1421-ben Velencében olyan jelentõs méreteket öltött a spekulációs üzletelés határidõs és árkülönbség-üzletek formájában, hogy a banki szelvényekkel való üzletelés ellen tilalmat kellett hozni. A XVII. században a héberekkel érkezett meg Hollandiába a spekulációs üzletelés, ahol a Kelet-Indiai Társaság részvényei szolgáltak alapul egy gonosz spekulációhoz. 1610-ben állami plakátokon tiltották meg, hogy „több értékpapírt adjanak el, mint amennyit a valóságban birtokolnak”. A hágai francia követ 1698-ban kormányának küldött jelentésében pedig arról olvashatunk, hogy „a részvényárak annyira folytonos mozgásban vannak, hogy naponta többször olyan kereskedelmi üzleteket hoznak létre, amelyekre inkább a ’szerencsejáték’ vagy a ’fogadás’ név illene.” 1733-ban pedig, amikor az Angol Parlamentben John Bernhard ügyiratáról tanácskoztak, „a részvényüzérkedés becstelen gyakorlatát” minden szónok egyhangúlag elítélte.

A tõzsdére vitt cégeken keresztül tulajdonképpen semmi más nem zajlik le, mint az adott terület (ipar, mezõgazdaság, szolgáltatás) úgymond kereskedelmesítése. Azaz áruvá, pénzben mérhetõvé tétele. Vagyis az adott nemzetgazdasági szektor a tõzsdei spekuláció egyik tárgyává válik. A termelés, a tényleges értékteremtés, a javak valóságos elõállítása másodlagossá válik. Ez a törekvés, a mindennek az értékét kizárólag pénzben fejezzük ki hibás törekvése és az ahhoz való görcsös ragaszkodás figyelhetõ meg a jelenleg regnáló komprádor kormánykoalíció tevékenységében is. Persze mi mást is figyelhetnénk meg? Hiszen ez az, ami jól belesimul, jól összepasszol a korporációs szemléletmóddal, mely nem tekinti másnak az országot, csupán egy, a kiváltságos elit (értsd: az igazgatótanács és a menedzsment) által vezényelt zártkörûen mûködõ részvénytársaságnak. Ez a zártkörûen mûködõ részvénytársaság pedig – az õ elképzelésük szerint – semmi egyébre nem szolgál, mint a maximális profit elérésére. Bármi áron. De vajon jó nekünk ez hihetetlen gyakorisággal lezajló tulajdonosváltás? Származik ebbõl valamiféle haszon, vagy többlet a társadalom számára is? A kérdés nyilván költõi. Természetesen nem. Sõt! Ezek a hihetetlen mértékben felhalmozódó tõkekoncentrációk jelentõs hatásokat fejtenek ki a piacra, befolyásolva ezzel a versenyt és annak tisztaságát. Hiszen a jelentõs mértékû tõkekoncentrációk létrejöttével kizárólag a tõketulajdonosok kényének kedvének van kiszolgáltatva a piac, miáltal a gazdasági folyamatok közvetítõközegéül szolgáló jelrendszer, vagyis a pénz mesterséges visszatartásával, vagy éppen nagyobb mennyiségben megfelelõ piaci szegmensekbe való belepumpálásával könnyedén felborítható a piaci egyensúly, mesterségesen beavatkozva a verseny természetes szabályozó hatásaiba. Mammon világában sokan vannak olyanok, akik számára a pénz az isten. Amúgy is nagy a kísértés, a modernkor technikai vívmányai által nyújtott lehetõségek pedig még jobban kiszolgáltatottá teszik a materializmus emlõin nevelkedett hite hagyott embert. Ma már ott tartunk, hogy akár egyetlen személy is komoly zavart tud okozni a rendszer mûködésében, innen pedig már csak egy apró lépés, hogy hirtelen ötlettõl vezérelve, akár az egész világot is megrendítse. Az elektronikus pénz korában ez ma már csupán néhány jól irányzott gombnyomáson múlhat. Valóban ilyen felelõtlenek lettünk? Ilyen felelõtlenekké kellett válnunk? Muszáj nekünk a szó szoros értelmében felelõtjó ha figyelünk

lenül hazardíroznunk komplett országok, nemzetek és népek sorsával? Kizárólag amiatt, mert letértünk a helyes útról és Isten helyett a Mammont választottuk? Mint sok minden más, ez is változtatásokra szorul. Már akkor, amikor a Rotschild Family Trust vagyonához képest jelentéktelen mennyiségû zöld-hasú felett diszponáló Bill Gates vagyonmérlegérõl hallunk, amikor nem tudom én már hányadszor közlik velünk, hogy jelenleg õ a világ egyik leggazdagabb embere, már akkor felmerül bennünk, hogy az ilyen elképesztõ méretû vagyon- és tõkekoncentráció semmiképpen sem lehet életszerû. Ha ehhez még hozzáveszzük a tõke korlátlan mobilitásában rejlõ kockázatokat (lásd Európai Unió elsõ számú direktívája a tõke és a javak szabad áramlásáról) határozottan olyan benyomásaink támadnak, hogy itten kérem szépen valamilyen ésszerû mértékben, de muszáj korlátozásokat bevezetnünk. Láttuk, a hágai francia követ kormányának küldött jelentésében már 1698-ban arról ír, „hogy a részvényárak annyira folytonos mozgásban vannak, hogy naponta többször olyan kereskedelmi üzleteket hoznak létre, amelyekre inkább a ’szerencsejáték’ vagy a ’fogadás’ név illene.” Mit szóljunk akkor manapság, amikor az elektronikus pénz világában elég egy gombnyomás és a modern girorendszereken keresztül gyakorlatilag a fény sebességével, másodpercenként 300.000 kilométert megtéve, az utalás azonmód a bolygó másik oldalán van? A „pénz”, ha ezt egyáltalán ezek után még nevezhetjük pénznek, szóval a gazdasági folyamatok közvetítéséül szolgáló jelrendszer, még pontosabban annak mennyiségérõl és éppen aktuális tulajdonosáról szóló banki mûvelet gyakorlatilag realtime-ban, azaz valós idõben, tehát azonnal végrehajtódik. Ráadásul, a bankokon kívül emberfia bele nem láthat, még csak fogalmat sem al-

Rabbi Lõw és Gólem kothat arról, hogyan is zajlik ez az egész valójában. Nemrégiben az ECHO TV „Pörzsölõ” címû mûsorában láthattunk egy elképesztõ riportot arról, hogy bizonyos pénzintézet egyik fiókjánál arra szakosodtak, hogy közelmúltban elhunyt jobb módú honfitársaink számláit, valamint a rajta lévõ lóvét egész egyszerûen nyomtalanul eltüntessék, mintha soha nem is léteztek volna. Ez azé’ szigorú! És akkor azt látjuk, hogy a saját népe ellen acsarkodó, azt nyilvánosan megalázó és megveretõ posztkommunista államhatalom mellett egy másik, legalább ilyen súlyos csapással fenye-

get bennünket egy arctalan pénzviszonyokba menekült láthatatlan háttérhatalom, amikor gazdasági létezésünket, a világ pénzügyi biztonságát egy agyaglábú gólemre helyezi, amely bármelyik pillanatban összeroskadhat. Monsieur Kerviel legutóbbi kis úri huncutkodását elnézve határozottan aggasztó színben tûnik fel elõttünk a jövõ. Nem kell ide háború, fegyverek meg bombák. Elég, ha valamelyik kitüntetett helyzetben lévõ ország pillanatok alatt zárolja a rivális államalakulat számláit, és máris kész a krach. Arról nem is beszélve, hogy Te, kedves Olvasó, velem együtt tanácstalanul állsz, annak a baga úristennek sem érted, hogy mi a rosseb közöd van neked, az innen nem tudom én hány ezer kilométerre, a sárgolyó túloldalán zajló eseményekhez. Azt meg aztán végképp nem tudod hova tenni, hogy mi köze mindennek a te autó- vagy lakástörlesztõ részletedhez. Ez a nagy trükk! Az igazi átverés! Nem bújhatsz el sehova! Ez a kontinenseken átívelõ globális függõség! Mindenhová elér a kezük. Ha pedig nem vagy kifizetõdõ, irány a süllyesztõ! Elõször csak arról gyõzködnek, hogy a hiteleid visszafizetése érdekében vegyél fel új hiteleket! Aztán, ha már ez sem segít, viszik a tetõt a fejed fölül. Valaki nemrégiben megnyerte a kétmilliárd feletti lottó ötös összeget. A többiek legfeljebb tapasztalatokat nyertek, hogyan kellett volna kitölteni a szelvényt. A lottóval ellentétben a tõzsde olyan szerencsejáték, ahol azok is könnyen rajtaveszthetnek, akik nem vásároltak szelvényt, mert eszük ágában sem volt játszani. Egyelõre arról, hogy az agyaglábakon álló Gólem meddig bírja, fogalmunk sincs. De arról se, ha egyszer, ne adj’ isten, összeroskad, hogyan kerüljük el, hogy maga alá temessen bennünket. Jó Ha Figyelünk! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

SZEMBEN A NÉP AKARATÁVAL

Volt már olyan miniszterelnöke ennek az országnak, aki meg volt gyõzõdve róla, mi a helyes irány. Ezt a féktelenül hiú, tehetségtelen arisztokratát, aki antantbarátnak vallotta magát, miközben magyar katonák hõsi halált haltak a fronton, Károlyi Mihálynak hívták. 2004. december 5-e óta tudjuk, a jelenlegi kormányfõ méltó dicstelen elõdjéhez, aki társaságban nevetgélve kijelentette: „Minél kisebb ez az ország, annál nagyobbra növök én. Amikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország; amikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, mire köztársasági elnök leszek, és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébõl fog állni az ország, amire király leszek.” És volt egy másik ember, aki 1956-ban tudta pontosan, mi a helyes út, be is hívta az orosz hadsereget, mert szerinte hosszú távon az volt jó a népnek, ha diktatúrában, szovjet fegyverek árnyékában él. Ezt az embert Kádár Jánosnak hívták. És íme, most megint itt egy ember, Gyurcsány Ferencnek hívják. Meg tudja mondani, mi a jó nekünk, még ha mi nem is tudjuk se rövid, se hosszú távon. De nekünk nem is kell tudnunk, elég, ha õ tudja, „a nemzet vezetõje”. S miközben õ a helyes úton fenyegetõzve, sóhajtozva továbbhalad, önmagát múlt és jövõ hõsévé nemesítve, dolgos mesteremberek, akár az ismert mesében, reggeltõl estig lankadatlanul tovább szövik, szövögetik körülötte a semmit, pedig kiderült: a király meztelen. Nem gyermek kiáltott fel. Angyal se szállt el fölöttünk. De akinek füle van, meghallotta az idõ kondulását. jó ha figyelünk

15

Hazánkban egyre kevesebb ember él, mert kevés a GYES, meg a fizetés. A hivatalos nyelv a helytelen magyar, melynek különbözõ dialektusait beszélik, például: aktívmagyar, bradörmagyar, MSN-magyar, fókuszmagyar és csácsumicsá magyar. A hivatalos fizetõeszköz a forint, meg a haver. Egy haver sokezer-sokmilliárd forintot ér, fõleg ha politikus. Magyarország fõvárosa Budapest és minden olyan település, ahonnan reggel 2 óránál rövidebb idõ alatt lehet beéri a belvárosba (pl. Szentendre). Hazánkat két nagy részre lehetett osztani, Jobboldalra és baloldalra. A közlekedés fejlett, elsõk vagyunk Európában az egy kilométerre jutó halottakban. A magyar termékek, amikre igazán büszkék lehetünk a Suzuki Wagon R+, az Audi TT, az Opel Astra és a Dunaharasztiban palackozott Coca-Cola. Hazánk kulturális élete pezsgõ, akár a Való Világ villa jakuzzija. A jelenlegi kulturális élet legnagyobb példaképe és alakja Gyõzike ! Az iskolarendszer fejlett, de már dolgozunk a visszabontásán a gyenge-átlagos szintre. Fõ élelmiszeripari termékeink a kannásbor, az ólmospaprika, és a vegyespálinka.

Hazánkat jelenleg kétpárti koalíció irányítja Európa felé, de elképzelhetõ, hogy már túlszaladtunk rajta. A törvényeket az országgyûlés alkotja és változtatja meg közvetlenül az alkotás után nagyon gyorsan, hogy aki követni akarná, az is essen jól pofára. A törvényeket betartatását az államigazgatási szervek, a bíróság és Juszt László, a nép ügyvédje felügyelik. Aki bûncselekményt követ el, azt elítélik de bûncselekményt elkövetni néha lehet büntetlenül is, mert mindenkinek van ügyvédje. Az orvosi ellátás eredményessége jó, mert ‘jól képzett’ keletrõl bevándorolt orvosaink vannak. A mieink Angliába mennek nyomorogni és rossz körülmények közé dolgozni... és egyelõre még több a beteg, mint az orvos !! Magyarország az EU tagja és egyben az EU szeméttárolója. Az atomhulladékot, különösen szívesen fogadjuk és tároljuk !! Hazánkat az EU eteti (mert mi minden evõk vagyunk) a romlott húsokkal, a takarmány zöldségekkel, az osztrák téliszalámival az íztelen francia, spanyol gyümölcsökkel, amit ott senkinek nem tudnak eladni !! Ebben nagyszerû partnerük a ‘hazánkra települt’ nagy multi élelmiszer plázák !

Ezért meg is szüntettük a mezõgazdaságot, Európa éléskamráját, és az ipart is, ugyanezen megfontolásból ! Magyarországon mindenkinek legalább három banknál van kölcsöne vagy tartozása, mindezt a minimálbérbõl fizetjük !! Hazánkban a vastagnyakú, kopasz és nem az idén lebarnult Mercedes és BMW tulajdonosoknak nem kötelezõ az adóbevallás és a törvények rájuk nem vonatkoznak ! A politikusokra is ugyanez érvényes. Magyarország elsõ helyen áll népe lezüllesztése (már akit lehet) és agymosása terén, melyrõl a kereskedelmi televízióink, rádióink gondoskodnak, választások elõtt a pártok is rásegítenek ! Hazánk szintén elsõ helyen áll az egy fõre esõ plázák mennyiségében és a pláza cicák számában! Magyarországon folyik át Európa egyik leghosszabb folyója, melynek mindkét partján emberek laknak. Magyarország címere bonyolult, ezért mindenki nézze meg maga. Zászlónk piros, fehér, zöld, ezért kizárólag kímélõ színes programon mossuk. A Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc, zenéjét Erkel Ferenc írta, de jelenleg Király Linda szövegével és Vikidál Gyula dallamával ismerjük.

Több nap tel el a már sokadszor meggyalázott nemzeti ünnepünk után. Vártam. Kerestem közben, a hivatalos, bejegyzett újságíró szervezetek (MÚOSZ-MÚK- Sajtódolgozók szakszervezet, stb.) tiltakozását. Sehol egy nyilatkozat. Sehol egy árva sor sem. Pedig mindenki tudja mi történt Március 15-én. A posztkommunista, szoclib, nacionista „alkotmányos” diktatúra átlépte (persze tudom, a sokadik) rubikont. Sárba tiporták eddig is az állampolgárok jogait, eszelõs, szinte infantilis (mint maga a pojáca miniszterelnök) módszerekkel korlátozzák az állampolgárok szabadságjogait, gyûjtenek be lisztet, cukrot, provokálják minden lehetséges eszközzel az ország lakosságát (hazugságokkal, gyilkos törvényekkel), hosszú a bûnlajstrom…és most ez a hír: Operatõrnek álcázott rendõrök dokumentálták a március 15-i utcai harcokat - értesült a HavariaPress. Több újságírónak is feltûnt, hogy aznap este olyanok is videóznak milliós kamerákkal az utcán, akiket eddig nem ismertek egy tévétársaságtól sem. Az egyik áltévés kameráján például egy nem létezõ külföldi tévétársaság neve volt látható, a férfi pedig a BRFK által kiosztott sajtós mellényt viselte. Korábban a rendõrség mindig a sajtó felvételeit kérte be a rendbontók azonosítására, idén azonban ezt nem tették meg. Ha saját felvételük alapján gyanúsítanak meg valakit, kérdéses, hogy a bíróság mennyire tekinti azt majd független bizonyítéknak. Március 15-én egyébként kamerával ismét feltûnt Kökényesi Gábor is. A férfi a 2006-os utcai események alatt a C-Press újságírójának adta ki magát, miközben sérült rendõrök szemét törölgette rohamsisakban.

Felszólítom, a szervezeteket, újságíró kollegákat, maradék tisztességükre apellálva, a „magyar” rendõrség bojkottjára. Ne közvetítsenek rendõrségi kitüntetési eseményeket, ne készítsenek interjúkat rendõrségi beosztottakkal, ne használják a „rendõrség” szót addig, míg a „magyar rendõrség” jelenlegi vezetése nyilvánosan nem szolgáltat magyarázatot és nem kér bocsánatot az újságíró társadalomtól. Ugyanakkor felszólítom az illetékes újságírói szervezeteket arra, hogy a felkért nemzetközi újságírói társzervezetekkel együtt nyújtsanak be tiltakozást a jelenlegi illetékes kormányszerveknek és követeljenek mélyreható vizsgálatot az ügyben. Követelem a teljes körû tájékoztatást a vizsgálat lezárásával. Részemrõl e jegyzetemet lefordítottam-lefordítattam spanyol, angol, német, francia és olasz nyelvekre és a következõ napokban eljuttatom az illetõ nemzeti, illetve nemzetközi újságíró szervezeteknek. Ennél durvább sárba tiprása a sajtójognak még nem történt ebben az országban az un. „rendszerváltás”-óta. Ennél arcátlanabb lépést még nem tett meg a diktatórikus módszerekkel a hatalomba kapaszkodó szociál-liberális koalíció. Ha ezek után, bármilyen tüntetésen, demonstráción újra elõfordulnának újságíró verések, és más atrocitások a sajtó munkatársai kárára azok lesznek elsõsorban a felelõsök, akik bûnrészességet vállalva a jelenlegi hatalommal nem emelik fel szavukat MOST, és nem tiltakoznak minden lehetséges eszközzel a rendelkezésre álló és illetékességgel bíró fórumok elõtt.

(havariapress-hirtv)

(Rózsa-Flores Eduardo, újságíró, költõ, (még) a MÚOSZ tagja)

16

jó ha figyelünk

Ahogy ígértem Nektek, kedves Barátaim... Alább egy csekélységem által nagyon nagyra tartott, szellemi nagyságában még magamnál is (bocsáttassék meg) többre becsült, igazi (azaz nem afféle címzetes akadémiai) tudós ember „imafordítását“ osztom meg Veletek. Maleczki Józsefét. Mivel nagyon igaza van abban, hogy a már megszokott szövegnek mindig megvan az az elõnye, hogy zenéje-ritmusa – mégha fals is – már otthonosan befészkelhette magát fülünkbe és lelkünkbe, ezért a Miatyánk-változatához fûzött megjegyzéseit szintén ideszúrom. Mint korábban mondottam volt, leggyakrabban elmormolt imánk megváltoztatásának igénye úgy merült fel, hogy Maleczki Józseffel a vonatkoztató mondatfajták (vonatkozó névmási kötõszavak) használatáról cseréltünk eszmét. Az õ nyelvészeti munkásságának legfontosabb felismerései ide kötõdnek. Például az a felismerés, hogy nem szükségszerû az a következetlenség, ahogyan neves íróinktól – sõt, nyelvészeinktõl – kezdve, a médiamunkatársakon át egészen a „köznépig“ a szóban forgó mondatokat, illetve szavakat használják. Ugyanis a magyar nyelv rendszerébõl szépen kihámozható és levezethetõ, hol és hogyan helyénvaló élni az alá- és mellérendelõnek nevezett mondatokkal, illetve az aki, amely stb. névmásokkal; és hol és hogyan nem... Márpedig a Miatyánk, aki a mennyekben vagy esetében nem helyénvaló... Száz szónak is egy a vége: Maleczki József tetõtõl-talpig átnézte és átírta – magyarította – legismertebb imánkat. Alább láthatjuk, mi volt, mi lett. Megjegyzem, az eredetinek is – kicsi eltérésekkel – több változata ismeretes. Ez is arra utal, hogy tekinthetjük a Miatyánkot szent szövegnek, amelynek kellõ tisztelettel kell adóznunk, de ez sem feledtetheti velünk, hogy a magyar szöveg olyan hús-vér emberek fordítása, akik járatosok voltak a latin nyelvben, olyannyira, hogy ennek nyelvi jellegzetességeit – rendszerbeni sajátosságait – is önkéntelenül átvették. És akkor Maleczki József (eredetileg nekem szánt) magyarázó megjegyzései: A legyen szent és a szenteltessék különbségét nem kell megmagyaráznom, de utalok rá: a szenteltessék azt jelenti: a neved nem szent, hát meg kell szentelni. A legyen szent azt jelenti: legyen nekünk szent, vagyis tiszteljük a neved szent névként. (Csak árnyalatnyi a különbség, de ott van.) A miképp a mennyben, úgy a földön is fordításnyelvi képzõdmény: a nyugati nyelvek hasonlítással fejezik ki azt, amit mi az is-is szópárral. Pl.: sowohl... als auch. Nem arról van szó, hogy úgy teljesüljön Isten akarata a földön, ahogy a mennyben (hiszen nem tudhatjuk, milyen a menny, és ott miképp is teljesülhet az isteni akarat), hanem arról, hogy teljesüljön ott is, itt is. Ma is add meg kenyerünket: miért adná már meg? Kölcsönkérte? Tartozik vele? Ugye, nem? És egyáltalán: miért adná õ a kenyeret? A kenyérért nekünk meg kell dolgoznunk: Istent arra kérjük, hogy ezt tegye nekünk lehetõvé. Nem koldulunk, hanem kérünk! Mi nem úgy bocsátunk meg az ellenünk vétkezõknek, ahogy Isten bocsát meg nekünk! Mi nem tudhatunk úgy megbocsátani, ahogy õ tud! (Ugyanaz érvényes ide is, mint a miképp — azonképp esetében.) Mi is megbocsátunk, õ is megbocsát, de nem a vétkeket bocsátjuk meg, és Isten sem a vétkeinket bocsátja meg, hanem ne-

jó ha figyelünk

Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy Szenteltessék meg a te neved, Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod miképp a mennyben azonképp a földön is mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg a mi vétkeinket miképp mi is megbocsátunk az ellenünk vétõknek és ne vígy minket a kísértésbe de szabadíts meg a gonosztól Amen

Mennyei Atyánk Legyen szent a neved Jöjjön létre országod Teljesüljön akaratod A mennyben is, a földön is. Gondoskodj naponként betevõ falatunkról És bocsáss meg nekünk vétkeinkért, Mi is megbocsátunk az ellenünk vétõknek, És ne hagyd, hogy kísértsen bennünket a gonosz, hanem szabadíts meg minket tõle, Amen künk bocsát meg, noha vétkeztünk. (A megbocsát eredetileg gesztus: hogy úgy is magamhoz engedek — bocsátok — valakit, ha õ vétkezett és én nehezteltem ezért rá!) Ezért a vétek megbocsátása képzavar, és éppen a Biblia fordításából származik! Latinul nem tudom idézni, de németül: Vergib uns unsre Sünden = „Bocsásd meg nekünk a bûneinket“. A kísértésbe visz = indogermán szószaporítás. Megkísért – csábító, kecsegtetõ ajánlatát ismételgetve kísér valaki valakit: ez az eredeti kép van ott a szóban. A ne hagyd... de és a nemcsak... de szókapcsolat voltaképp latinizmus. Tótfalusi Istvántól tudom, az õ könyvében olvastam, és talán épp a Miatyánk fordításával kapcsolatosan fejtette ki errõl szóló véleményét, én csak alkalmaztam ide is az õ észrevételét. Elárulom, nem mindenben értek teljesen egyet nyelvi mesteremmel. De ráér ezt elmondanom. Most azt kérem Tõletek – s elárulom, titkos szándékom, hogy egszer majd ugyanerre kérjem (Kovács János egyetértését megszerezve hozzá) a Nemzeti Hírháló olvasóit –, hogy emésszétek s véleményezzétek a fentieket; s akár írjátok meg a magatok (a magatok magyar fülének) legjobbnak érzett változatát. Szeretettel – Dombi

17

Ha befektetõi vagy geostratégiai érdekei úgy kívánják, a demokrácia hazája, az Amerikai Egyesült Államok vezetése nem finnyáskodik, kész támogatásáról biztosítani akár a szovjet megszállás alól felszabadult utódállamok posztkommunista vezetõit is. Bush elnök is örömmel fogadta, hogy a pártállami titkosszolgálati tiszt, Medgyessy Péter szervezésével belerángatták ama nyolc friss uniós tagállamot az Irak elleni háborúba. És a milliárdos Gyurcsány Ferenc sem lett szalonképtelen sem a gyanús körülmények között pár év alatt a nemzeti közös kontójára összetarhált milliárdos vagyona miatt, sem pedig amiatt, hogy bevallotta: csak reggel, délben és este hazudtak a népnek a választások megnyerése érdekében. Rákosi, Kádár, Apró, Dögei, majd Medgyessy, Horn, Kovács és elvtársaik évtizedeken át szolgálták a szovjet birodalmi érdekeket. Nekik köszönhettük elõbb az ÁVH-t, a kitelepítéseket, a koncepciós pereket, az akasztófákat, majd a parasztok beverését a téeszcsékbe, késõbb a gulyáskommunizmusnak nevezett összekacsintós „laza“ diktatúrát. És a „demokrácia hazája“, az emberi jogok védelmében a világ csendõrállamának szerepét is szívesen eljátszó Amerikai Egyesült Államok nem sietett a segítségünkre sem a második világháború végén, sem akkor, amikor a diktatúra és a szovjet megszállás ellen felkelt a magyar nép. Pedig 1956-ban, forradalmunk, népfelkelésünk, az események idején (ahogy tetszik) valamennyi hullámhosszon hívtuk õket: jöjjenek, segítsenek. Késõbb, a 80-as években hiteleikkel finanszírozták a legvidámabb szovjet barakk fennmaradását, avagy éppen megkezdték a Brzezinski receptje szerinti behatolást, a rendszerváltoztatás éveire visszafordíthatatlan eladósodásba kergetve országunkat. Újsütetû demokráciánk a liberalizációval, a privatizációval köszöntött ránk, a munkahelyek tömeges elvesztésével, a vágtató inflációval köszöntött be hozzánk, most éppen a konvergencia program vezényszavára húzogatják nadrágszíjunkat. Az eladósításunk miatti kamatszivattyú terheit akkor is nehezen tudnánk elviselni, ha legalább azt látnánk, hogy a kormány törekszik az igazságos közteherviselés megteremtésére, hogy õ maga is spórol, és hogy eszébe sem jut az adófizetõk pénzét új kormányzati negyedre, luxusbörtönre vagy a képviselõi fizetések emelésére fecsérelni. Ma úgy látszik, az elmúlt három évtizedben a magyar politikai elit által elkövetett bûnök terheit még unokáink is viselni fogják. A rendszerváltozásnak nevezett Nagy Fordulat után, 1990 tájékán megérkeztek a hitelezõk. Hogy miért és miért így jöttek, azt sokféleképp magyarázzák. Van, aki azt mondja – mint például John Perkins -, hogy globális, nagy hatalmú cégek érdekében szabályosan kiképzett „gazdasági bérgyilkosokat“ szabadítottak rá a fejlõdõ országokra. Zbigniew Brzezinskitõl, Jimmy Carter elnök egykori nemzetbiztonsági fõtanácsadójától pedig azt tudtuk meg, hogy a volt szovjet blokkhoz tartozó kis kelet-európai országokban miként érvényesítették az USA geostratégiai érdekeit. Brzezinski volt az, aki kitalálta, miként lehet „békés eszközökkel“ felszámolni a kommunista rendszereket, azaz hogy miként lehet a „békés kapcsolatteremtés“ politikájával behatolni a kommunista rendszerekbe. Õ jól tudta, hogy a kommunista rendszerek gyengék, mert „ezek a rendszerek fanatikusokból, megalkuvókból és olyan emberekbõl állnak, akik csalódottak“. Ilyen egyszerû a képlet, külsõ szemmel. Szó sincs turáni átokról. Brzezinski tisztában volt a kommunista rendszer bûneivel, tudott a kivégzésekrõl, a 18

gyilkosságokról, a táborokról, de õt is meglepte, milyen sok ember kényszerült bûnrészességbe, arra, hogy mellékállásban besúgóvá váljon. A „behatolás“ érdekében a 80-as évek elején a gazdasági csõd szélén álló Magyarországot be- léptették a Nemzetközi Valutaalapba (az IMF-be) meg a Világbankba, és a devizában felvett drága hitelek következtében megkezdõdött az ország eladósítása. A nyolcvanas években nettó egymilliárd dollár hitelt vettünk fel, és a kamatokkal együtt tizenegymilliárd dollárt fizettünk vissza. És egy évtized alatt mindösszesen potom nyolc százalékkal nõtt a GDP-nk (a nemzeti össztermékünk). UNOKÁINK IS FIZETNI FOGJÁK Még unokáink is kárvallottjai lesznek annak a gazdaságpolitikának, amelyet a pénzügy és a jegybank stratégiai fontosságú pozícióiba beültetett szigorúan titkos állományú tisztek hazafias hevületükben képviseltek. Ma már köztudomású tény, hogy az IMF és a Világbank speciális feladatokra szakosodott világméretû hálózatai látszólag globális érdekeket képviselnek, ám a valóságban az USA érdekeit szolgálják. Miért zajlott annyira másképpen a magyar adósság kezelése vagy a magyar privatizáció, mint a térség többi országában? Miért igyekeztünk olyan gyorsan, szinte az áruházak végkiárusításait idézve eladni mindent külföldieknek, miközben a pártállami diktatúra alatt felvett hiteleinket folyamatosan törlesztettük, miközben az államadósságunk, az elviselhetetlen kamatszivattyú miatt nemhogy csökkent volna, hanem inkább nõtt? Ennek oka ma már ismert: Antall Józsefet, a demokratikus választáson nyertes párt elnökét mindjárt hatalomba kerülése után külföldi bankárok gazdasági fenyegetésük alá vonták, pénzkivonással fenyegették meg, és a nemzeti érdekekkel ellenkezõ gazdaságpolitikára kényszeríttették, nemzeti vagyonunk gyors elkótyavetyélésére. A békés behatolók szinte az egész élelmiszeriparra bejelentették igényüket. Megszerezték, majd fokozatosan leszerelték a cukorgyárakat, a legkorszerûbb növényolajgyárakat, a vágóhidakat, a konzervüzemeket, a takarmánykeverõket, a gabonaraktárakat, a magyar gazdaságot finanszírozó bankokat. A nyolcvanas évek végén a közvélemény-formáló média még hangosan zengte minden hullámhosszon, hogy „eladósodtunk“, „tönkremegyünk“, pedig az adósság csak a töredéke volt a jelenleginek. „Az állam rossz tulajdonos, privatizációra van szükség“ – harsogták a mindig mindent jobban tudó magabiztos megmondó-emberek. A Soros Alapítvány segítségével kitenyésztett szakemberek, illetve az Egyesült Államok jól fizetett helytartói voltak a leghangosabbak. Az, hogy éppen õk voltak azok, akik korábban az állami tulajdon mindenhatóságát, jóságát védelmezték, nem csupán a véletlen mûve. A bankárok Antallt szorongatták, az egekbe emelték a kamatokat, lejárttá tették a hiteleket, inflálták a forintot, sorra omlottak össze a nagy hagyományú vállalatok, vesztek a munkahelyek, a felhalmozott tudás és piaci kapcsolat, veszett az emberek szociális biztonsága. A sajtó ontotta a dicshimnuszokat a piacgazdaságról. A kormány a munkahely- és jövedelemvesztés miatti adókiesés és az egekbe emelt kamat kettõs szorításában vergõdött. És akkor jött az ostorral az IMF, és mentõ, szerkezet átalakító programjával a Vijó ha figyelünk

lágbank. És jöttek a pénzügyi tanácsadók, akik még a jövõnket is jobban tudják, mint mi magunk. A kollaboráns sajtóban ez idõ tájt jelentek meg spontán módon a „gyorsítani kell a privatizációt“ tartalmú hírek. És felszedegettük a hiteleket magas kamatra, és úgy adtuk el mindenünket, a gyárainkat, energiaszolgáltatóinkat, hogy az adósságunk ez idõ alatt nemhogy csökkent volna, hanem egyre dagadt. Vazalluslelkû apparátusunkban a behatoló kés vajat talált. A rendszert váltó kis országok tudtak gondoskodni alkotmányukban a saját gazdasági érdekeik védelmérõl, csak a magyarok nem. A csehek például alkotmányukban tiltották meg, hogy egyes gazdasági tulajdonok külföldiek kezébe kerüljenek. Mi nemcsak minden stratégiai ágazatunkat adtuk át a külföldieknek, de sok esetben már 25 százalékos tulajdonlás mögé is odaadtuk a teljes irányítást, mint például a Fõvárosi Vízmûvekét a francia Sueznek, vagy éppen nyolcszázalékos profitot garantáltunk a villamosenergia-, illetve a gázszolgáltatók privatizációjánál, a magyar fogyasztók kárára. „Az biztos, hogy nem tûnt el semmi. Az egyes állami vállalatok a nyilvántartási értéknél ugyan alacsonyabb áron kelhettek el, ám a vagyonkezelõ mindennel el tud számolni“ – bizonygatta az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ (ÁPV) Zrt. egyik vezetõje. Az Állami Számvevõszék (ÁSZ) másként látja. A magyarországi privatizációról szóló jelentése sz erint 2005-ig eltûnt az állam 1990-ben regisztrált induló vagyonának az egyharmada. A KÖZVAGYON ELRABLÁSA Néhány független közgazdásznak köszönhetõen ma már pontosan látható, hogy a külföldi multinacionális tõke, a hazai „kollaboráns“ elittel összejátszva, miként fosztotta meg a magyar társadalmat közösségi vagyonától, és miként tett sokakat földönfutóvá saját hazájukban. A pártállami diktatúra politikai rendszerének összeomlása együtt járt az ország gazdaságának csõdközeli állapotba jutásával. Ráadásul ebben a nehéz helyzetben még nyakunkon volt 22 milliárd dollárnyi megörökölt államadósság is a maga megfizethetetlen kamatterheivel. Ennek az adósságnak a fedezetéül szolgálhatott volna a nemzeti vagyon, ha a jó gazda gondosságával gazdálkodtak volna vele a kormányaink. De amikor elindult a nagy kótyavetye, sokszor mindenféle értékbecslés nélkül, áron alul történt meg az értékesítés. Becslések szerint a 2000 milliárdos, eladásra szánt vállalkozói nemzeti vagyonra a rendszerváltozás idején csupán 100-150 milliárd forintnyi hazai forrás állt rendelkezésre a magyar gazdaság szereplõinél. Akik tehát a 90-es évek elején a privatizációs folyamat felgyorsítását erõltették, azok lényegében a hazai termelõkapacitás és ezek piacainak külföldi tulajdonba juttatását szorgalmazták. Az Antall-kormány a hazai vásárlóerõ megnövelése céljából dolgozta ki a kárpótlási jegy-, az Egzisztencia-hitel, az MRP-s privatizációs konstrukciókat, ám az állami korrupció elburjánzása miatt a gyakorlatban éppen ezek a lehetõségek teremtették meg a pártállami diktatúra kedvezményezettjeinek a kapcsolati tõke gyümölcsöztetését, a kommunista gyökerû új milliárdos elit kialakulását. Ez az a milliárdos elit, amely elõbb megteremtette azt a bizonyos Katona Béla által emlegetett hidat a politikai hatalom és az olajhamisításra vagy a kárpótlási jegyek felvásárlására alapozó üzleti alvilág között. Ez az a milliárdos elit, amelynek cégeibe – a politikai kapcsolatrendszerének köszönhetõen – fedezet nélkül öntötték a hitelt az állami tulajdonú bankok. Hiszen nekik volt pontos információjuk és a korrupció okán protektoruk is – a vagyonkezelõnél, és nekik volt bankhitelük is. Hogy azután több mint 350 milliárd forintot kelljen költenünk az adófizetõk pénzébõl a bankok konszolidációjára. Amire nagyrészt azért volt szükség, mert fedezet nélkül szórták ki a hiteleket a politikai kedvezményezettek cégeinek, illetve azért, mert az eladósodott állami vállalatokat úgy engedték be a felszámolási eljárásba, hogy szinte semmilyen kontrollt nem gyakorolt senki a spontán privatizációs idõszakban az anyavállalatokból leánycégekbe menekített vagyonok felett. Ezek után adták el egész bankrendszerünket. jó ha figyelünk

Volt olyan bank, például a Budapest Bank, amelyet olyan szerzõdéssel sikerült privatizálnia a General Electricnek, hogy a beváltott állami garanciák után az ügylet egyetlen fillér hasznot sem hozott az államkasszának. Pedig csak az ingatlanvagyon értéke több milliárd forint. A balliberális sajtó az ilyen privatizációs sikerekrõl zengte annak idején a privatizáció felpörgetése, az energiaszolgáltatók áron alul történõ magánosítása, azaz a Horn-Kuncze-kormány idején az örömódákat. Ez az a privatizációs ügyletsor, amelynek eredményeként a liberális verseny ajnározói angol nyelven megkomponált szerzõdésekben rögzítették a már említett nyolcszázalékos garantált eszközarányos nyereséget a külföldi befektetõ haszna biztosítása érdekében. És ez az a privatizációs „sikertörténet“, amikor az állami vagyonkezelõ a szó szoros értelmében túladott a szomszéd tehenén alkotmányos jogállamunk nagy dicsõségére, hiszen az önkormányzatok tulajdonát képezõ öt gázszolgáltató társaság részvényeinek több mint a felét is eladták a települések tiltakozása ellenére, potom 47 milliárd forintért. Ez volt a Bokros Lajos, a balliberális közgazdászfenomén nevével fémjelzett korszak, amikor a privatizációs bevételt úgymond az államadósság csökkentésére fordítottuk. Ekkor a költségvetési egyensúly helyreállítása céljából folyamatosan értékeltük le a forintot, aminek következtében a devizában felvett hitelek nemhogy csökkentek volna a privatizációs bevételek beáldozása árán, hanem nõttek. Emlékeztetõül: az Állami Vagyonügynökség és az ÁPV Rt. 1990 és 1996 között ezermilliárd forintot könyvelhetett el privatizációs bevételként, ebbõl 723 milliárd forintot befizetett a költségvetésbe, 277 milliárd forintot pedig mûködési költség címén felhasznált. Ebbõl fizették a drága külföldi tanácsadó cégeket is. Vagyis miközben a már említett 1990-es államadósság, amelynek a kamatait folyamatosan nyögtük, döntõen a forint folyamatos leértékelése miatt – hiába öltük bele a törlesztésbe a teljes energiaprivatizációs bevételünket -, 1996-ra brutálisan megnõtt. Az államháztartás bruttó adósságállománya forintra átszámolva az Állami Számvevõszék jelentése szerint 1990 és 1996 között folyó áron több mint három és félszeresére, 1401,4 milliárdról 5114 milliárd forintra emelkedett. 2001-ben még 7719,5 milliárd forint volt, 2003-ban már 10.587,7 milliárd forintra rúgott. 2007 elsõ hónapjára pedig megközelítette a 15 ezer milliárd forintot. A privatizációs folyamat kezdetén az állami tulajdon aránya – a spontán privatizációs turpisságok ellenére is – még meghaladta a 85 százalékot; 2006-ra döntõen megváltozott a helyzet, hiszen a magyar gazdaság csaknem négyötöde már magántulajdonba került. Az ÁSZ tavalyi jelentése szerint 1990-ben még 1859 állami vállalat várt magánosításra, a cégek akkori könyv szerinti értéke 1670 milliárd forint volt. Ez azt jelenti, hogy az 1990. évi árfolyamon számolva csaknem 26,5 milliárd dollárt ért – könyv szerinti értéken – az állam vagyona, vagyis ha a jó gazda gondosságával bántak volna vele, akkor bõven fedezhette volna a kommunista idõszakból megörökölt adósságot. 2006. június 30-án az ÁPV Zrt. tulajdonosi felügyelete alatt már csak 117 társaság mûködött, amelyek könyv szerinti vagyona 774,35 milliárd forintot (3,5 milliárd amerikai dollárt) tett ki. Ha ezzel szembeállítjuk a 2007 elsõ hónapjára elért 15 ezer milliárd forintos államadósságot, akkor könnyen beláthatjuk, hogy az elmúlt 16 évben a bérbõl és fizetésbõl élõ emberek teljesen feleslegesen vették a vállukra a rendszerváltozás minden nyûgét, hiába áldozták fel a nyolcvanas évek végének életszínvonalát a jobb és demokratikusabb jövõ érdekében. LEGYEN MEG AZ SZDSZ AKARATA? Most már ott tartunk, hogy a politikai hatalom a jövõt árusítja ki, például úgy, hogy eladja a minisztériumok épületeit, majd ingatlanokat vesz árendába a következõ évtizedek költségvetésének terhére piaci bérleti díjért. Nincsen olyan nap, hogy ne szembesülnénk újabbnál 19

újabb megszorító intézkedéssel, hogy ne tapasztalnánk meg, milyen ötletesek a kormányzati potentátok, ha újabb sarcot kell kivetni az emberekre a növekvõ államadósság növekvõ kamatterhei miatt. Tandíj, vizitdíj, alkotmánysértõ elvárt adó, brutális energiaár-emelés az egyik oldalon, megszüntetett vasúti közlekedés, kórház- és iskolabezárások a másikon. A svédekét felülmúló adóztatás az egyik, bangladesit célzó életszínvonal a másik oldalon. És a társadalmi béke ilyen körülmények között már valóban nem is lehet cél, ezért kell a becsapott, mindenébõl kiforgatott népet féken tartani a harmadik világbeli banánköztársaságok módszereivel, a gumilövedékkel, a könnygázgránáttal és a magyar specialitással, a viperával. A kormányban pedig eddig szinte minden fontos kérdésben az SZDSZ szava döntött. Az MSZP nem ígért tandíjat, az SZDSZ akarata szerint mégis bevezetik. Az MSZP azt mondta: nem lesz vizitdíj, és az SZDSZ bevezettette. Az MSZP programjában nem szerepelt a felsõfokú oktatási intézmények privatizációja, ám úgy tûnik, az SZDSZ, ha törik, ha szakad, kierõlteti. Az MSZP nem akarja versengõ magánbiztosítók útján finanszírozni az egészségügyet, de az SZDSZ keresztülveri ezt is. Az egészségügyi rendszerünket úgy „reformálják“, hogy kórházaink egy részét bezárják, vagy elfekvõvé alakítják, vizitdíjjal drágítják az ellátáshoz jutást, a dobozdíjjal a gyógyszert. Tandíjkötelessé teszik a felsõoktatást, meggátolva a társadalmi mobilizációt, felrúgva a társadalmi igazságosságon alapuló közmegegyezést, amit gyermekeink esélyegyenlõségére épülõ oktatási rendszerünk szolgált. Egy cég bejelentette, hogy farmernadrág-gyártó üzemét ázsiai országba telepíti, mert ott olcsóbb a munkaerõ, és mert a multi cég vezetõi látták a televízió híradásaiban a budapesti októberi zavargásokról készült képsorokat. Vagyis üzentek a magyar bennszülötteknek: ha ugráltok, mert nem tetszik nektek a mi emberünk, aki nekünk nem, csak nektek hazudik, a mi nyereségünket nem veszélyezteti, csak a ti kórházi ágyaitokat meg a ti reáljövedelmeteket, akkor ott maradtok munka nélkül, mint a marcali varrómunkások. Most már mi is a saját bõrünkön tapasztaljuk ennek a „fékevesztett rendszernek a következményeit“. Az új kenyéradó gazdák, a multik bármikor megtehetik, hogy elviszik tõlünk a munkát, hogy odaadják azoknak, akiket a rabszolgaságra emlékeztetõ bérekért és embertelen körülmények között foglalkoztatnak ázsiai üzemekben. Vagyis egyszerre lehetetleníti el a mi munkásainkat és zsákmányolja ki az ázsiaiakat a gazdasági világmaffia. Eközben a világ leggazdagabb országában, a demokráciaexportõr mezében tetszelgõ szuperhatalom USA-ban „12 millió család nem tudja, mit eszik másnap“ – írja könyvében John Perkins. Miközben az USA 87 milliárd dollárt költött az iraki háborúra. Minden pénzt és emberi áldozatot megért az USA-nak Szaddám Huszein megbuktatása és világraszóló barbár módon végrehajtott kivégzése. Hogy a tiltott fegyverek miatt vagy az olajért támadtak, ma már világnézeti alapon eldöntendõ kérdés. És akkor még nem számoltam a százezrekben mérhetõ civil iraki emberáldozattal, és nem említettem az USA-katonaruhába bújtatott morális emberi roncsok emberi méltóságot megalázó kegyetlenkedéseit az iraki börtönökben. Az USA 87 milliárd dollárt költött az iraki háborúra, miközben egy 1998-ban készült ENSZ felmérés szerint kilencmilliárd dollárból tiszta ivóvizet és közegészségügyi ellátást lehetne biztosítani a Föld minden lakójának. További 12 milliárd dollárba kerülne a szülésekkel kapcsolatos egészségügyi ellátás valamennyi nõ számára. Újabb 13 milliárdból nemcsak élelmet lehetne mindenkinek biztosítani, ha-

nem alapvetõ egészségügyi ellátást is. További hatmilliárdból meg lehetne oldani az alapvetõ oktatást az egész Földön. Ez mindössze negyvenmilliárd dollár – az ENSZ tanulmánya szerint. MIÉRT NEM NYERHETETT ÚJRA ORBÁN? A két összeg, a 87 milliárdos katonai kiadás és a terrorizmust nap mint nap újratermelõ harmadik világbeli elkeserítõ nyomor felszámolását elõsegítõ negyvenmilliárd dollár közti különbség önmagában fel kellene hogy háborítson minden jóérzésû polgárt a Földön, legyen bármilyen véleménnyel a globalizáció létezõ formájáról. „Úgy tûnik, a globalizáció jelenlegi formájában a nemzeti elitek régi diktatúráját a nemzetközi pénzvilág új diktatúrájával váltja föl“ – mondta a Nobel-díjas Joseph Stiglitz, a Világbank egykori vezetõ közgazdásza. Márpedig a diktatúrákban nem spórolnak a katonai kiadásokon. Mi már csak tudjuk. A helyi nemzeti színtereken erre még rásegítnek, ha kell, némi gumilövedékkel meg könnygázgránáttal. Hogy fennmaradjon a status quo. Csak az utóbbi idõkben értettem meg, miért veszthette el Orbán Viktor a sikeres négyévi kormányzás után a választást 2002-ben, és miért nem nyerhetett 2006-ban. A volt miniszterelnök valamikor 2000 táján azt találta mondani egy felajánlott világbanki hitelre, hogy nincs rá szükségünk, és nem kellett neki az amerikaiak F-16-os bombázója sem. Megvette inkább a svédek gépét fegyverzet nélkül, és azt is úgy, hogy a vételárért cserébe magyar árut vihetünk be a svéd piacra. Botrány. Ráadásul hazai cégek építhették az autópályát, nem lett volna hajlandó a kis falvakat az ország vérkeringésébe bekötõ vasúti szárnyvonalakat megszüntetni, falusi postahivatalokat bezárni, nem lett volna hajlandó a falurombolásra. Most, miközben kórházakat zárnak be, kormányzati negyed épül, a kis- és középvállalkozók támogatása helyett technopoliszokba öntik a pénzt. És nem csoda, hogy az emberek szinte semmit sem tudnak például az õket hátrányosan érintõ kormányzati döntések hátterében meghúzódó valódi okokról, a Magyarország népét kizsigerelõ kamatszivattyú elõzményeirõl, hiszen a magyar média túlnyomó részét tulajdonosként vagy bõkezû hirdetõként a korporatokrácia fenntartásában érdekelt multik felügyelik, vagy a korporatokráciát vazallus módra kiszolgáló politikai hatalom. Lehet-e más magyarázatot találnunk erre, mint a Brzezinski-féle behatolási program kiszolgálását? Ebbe rokkant bele az egyén és az állam háztartása. Az igazi következményeket most már nap mint nap megtapasztalhatjuk. A Világbank erõltette szerkezet létrejött. Így maradhat fenn a korlátozott foglalkoztatás, az olcsó bér, a szegénység. Az új tulajdonosok pedig megkövetelik a vazallusoktól, a múlt rendszerben elromlott erkölcsû elittõl a versenyképességet, az olcsó béreket. Nem érdekli õket, ha nem marad a költségvetésben pénzforrás a mindenkinek hozzáférhetõ egészségügyi ellátásra, a kultúrára és az ingyenes, mindenkinek hozzáférhetõ felsõoktatásra. Talán azért kell a tandíjjal távol tartani a szegényebb rétegek gyermekeit a diplomától, mert a behatoláshoz hozzátartozik a magyar szellem elrablása is. Ezért ömlik a kereskedelmi csatornákon annyi szenny és erõszak, hogy az agymosott emberek ne vegyék észre, hogy mi folyik körülöttük, és hogy miért. Mert nem elég az energiát, az élelmet, a lelket uralni; az új demokrácia csak akkor mûködõképes, ha nem vesszük észre, vagy nem merjük észrevenni, hogy mi történik körülöttünk. Forrás: Torkos Matild

A HARMADIK KÖZTÁRSASÁG VÉGE – A BUKÁS ELKEZDÕDÖTT A népszavazás után a helyzet látszólag zavarosabbnak tûnik mint elõtte. Az elsõ csata a Szövetségesek teljes gyõzelmét hozta. A gyurcsányi rezsimet támogatók teljesen leblokkoltak és az új taktika felvázolására majdnem két hét kellett. Ez alatt a két hét alatt néhány olyan dolog dõlt el, ami véglegesen meghatározza a gazdasági és verbális polgárháború menetét. Az Apró-Gyurcsány klán a végsõ politikai összecsapásra készül: megvédeni a kiépített autokratikus – nem demokatikus – rendszerét.

20

jó ha figyelünk

A kissé szakállas vicc jutott eszembe a minap: Elena Ceausescu, a román diktátor felesége, aki többszáz rangja egyikeként a Román Tudományos Akadémia elnöke címet is viselte, nos, az õ elnöklete alatt összeült a Tudósok Társasága, hogy ezt a kérdést megvitassa...van-e élet a halál elõtt? Csak ennyi a vicc, morbidos rövidséggel. Kilépek az utcára, emberek jönnek-mennek, senki nem néz a szemembe. Felszállok a BKV villamosra (a 61-es viszonylat!) az emberek unottak, fásultak. Az egymással szemben ülõ utasok gondosan kerülik egymás tekintetét, inkább két lábukkal az utastér felé fordulva nézik a semmit. A vezetõ vezet, az eladó kiszolgál, a bliccelõ elfogásáért elkárhozni kész ellenõr az aluljáróban fogócskázik a gimnazista diákkal, a rádió munkatársa (ma már nem ám Kossuth, takarjuk el kissé a nevét: Emeregy Kossuth, így felhígulva nem olyan feltûnõ, na!) raccsolva hadar valamit arról, milyen jó a rádió mûsora. Õ tudja, õ hallgatja. A két riporter a mikrofon elõtt röhögve szórakoztatja egymást, jól elvannak... A parlamenti pártok elbeszélnek egymás mellett, mindenki tudja a szövegét... A városméretû budai kórházban egyik ablaktól pofozzák az embereket a másikhoz, ahol közlik, újabb vizitdíjat kell fizetni. Már nem ideges senki. Szakszerûen vagyunk terelve, mint a strandokon található világoskék csúszdán, mindenki ugyanoda ér majd le... Aztán megint más intézmények kerülnek terítékre, szóval nem csoda, ha az emberek belefásulnak. Az egész annyira antiszociális, és az indulataimat valóban kiváltja az is, hogy ezeket olyan pártok hozzák, akik magukat szocialistáknak, demokratáknak, mi több, keresztényeknek nevezik. Ily módon a kimondott szavak már teljesen értelmüket vesztik, ami meglehetõsen hozzájárul az ország korrumpálódásához. Mert az világosan látható, egyik parlamenti párt sem akarja megsérteni a másikat indulatos szöveggel. Tiszta igaz, melyikünk szereti a zuhany alatt állva a jéghideg vagy a forró vizet? Ha meghallok a rádióban egy szót vagy egy kifejezést, azonnal tudom, ez nem úgy van, ahogy mondják, hanem akkor bizony, lehet találgatni. Ez egyfajta ingovány vagy mocsár-érzést kelt bennem. Az igazi baj, hogy ez a szûnni nem akaró hazugság-áradat az emberek nagy részének lelki immunitását egyre inkább aláássa, legyengíti... Mint legutóbb, barátaim: hallgatom a zsétévé-tévé híradóját, (ATV) közli az illetékes úr (azelõtt elvtárs), most már mindenképpen leállnak a kormányzati negyed építésével...de ezzel nekünk, egyszerû adófizetõknek komolyan kedveznek, mert jól járunk, jól, bizony! Az igaz, eddig 600 000 jó ha figyelünk

000 forintba került a nagy semmi, na de nem kellett még több pénzt kiadni, és így jól járt a nép! És megmarad a Nyugati is, miközben az elkészült tervek alapján valamelyik másik kormány majd megépíti az épületeket (bocs: a Prodzsektet!) Na várjunk csak, akkor ez olyan, mintha tõlem elrabolná a törvényes rabló a pénztárcámat, majd egy komolyabb összeg kivételével visszakapnám, és még meg is kéne köszönnöm nekije, hogy visszaadta a tulajdonom egy részét! Emberek, hát fel fogja ezt valaki ép ésszel? Egyik gagyiadón pedig ezt hallom az elvtárstól: „Az ország most olyan helyzetben van, hogy hatalmasok a távlatok a felfelé vezetõ úton“ – hát ez is szentigaz, minél lejjebb vagyunk, annál hatalmasabbak a felfelé vezetõ utak, nem igaz? Egyik nap azt hallom hatalmas csinnadrattával: rövid idõn belül meg fog épülni a kormányzati negyed, rá két nappal azt: az egészet lefújták, akkor mi a közlés jelentése? Egy hivatásos politikus valamit mond, és annak a mondatnak nem az a jelentése, hogy ez így és így van! a „beszélõ szándéka szerint“ és grammatikailag csak az a jelentése, hogy ne tudjak eligazodni. hogy ez a kavarás, ez a zavar minél inkább növekedjék. így aztán idegesítõ, rémisztõ, amit hallunk, mert nem tudunk meg semmit.” Mondjuk ki végre: Magyarország felszámolása egyre nagyobb erõkkel folyik, miközben már nincs meg bennünk az ellenállás, a tiltakozás készsége. Valamiért ezt az országot valakik nagyon nem szeretik. Vagy nagyon is - szeretik! És meg akarják, mitöbb, egyre láthatóbb jelek bizonyítják, meg is fogják szerezni. A magyar miniszterelnök õszödi beszédébõl nyíltan kiviláglik a hazája iránti gyûlölet. Ilyen kifejezéseket én nõk társaságában ki nem ejtenék. A szülõhazánkra ilyen szavakat használni, ez magában is elég lenne arra, hogy az ilyen alaknak azonnal távoznia kellene a hatalomból. Ez a személy nem szereti ezt az országot. Igen ám, de miért van egyes emberekben ennyire mély ellenszenv Magyarországgal szemben? Miért dominál a két kormánypártban az országgal szembeni gyûlölet? A szalon-ellenzék pedig miért kussol, miért nem dörömböl, dobog, kiabál, miért nem válaszol vissza a támadók stílusában? Tán csak nem azért, mert - hogy egyik „nem hazánkfia“ írónkat idézzem: „Mi sokkal jobban utálunk benneteket, mint ti minket...!“ De a kormánypártok kevésbé proli képviselõi miért nem tiltakoznak, miért nem lépnek ki a pártjukból?

Mert ugye, ha egy társaságban a hangadók így beszélnek, és a többiek pedig némák maradnak, akkor joggal érzem úgy, hogy mindenki mindennel egyet ért. Mert az, hogy valamilyen embercsoport vagy minek nevezzem? - ellenszenvet érez az országgal szemben, (márpedig egy ország egyfajta rendi struktúrát is jelent, népek összetartozását, ami mindenképp magasabb rendû, mint mi egyenként vagyunk), itt már maga az „õs“ bomlás van jelen. Egy hatalmas kemény ék veri széjjel a nemzetet most, ez pedig a hazugság! Aki ma legalább 60 éves, elmondhatja, átélte már ennek a pártnak két rettenetes tombolását. 1956-ban ugyanez a párt azt mondta, hogy aki a kapitalizmust vissza akarta hozni becsszóra: senki nem akarta! – az a nép ellensége, azt meg kell szüntetni, fel kell számolni, földbe kell döngölni... mert – mint mondta ez a párt: „mi a szocializmust építjük!“ Most meg? Most meg a kapitalizmust építik ugyanilyen lendülettel, és az eredménye megintcsak az, hogy minden rommá lett vagy „eladódott“ - mint ahogy annak idején a szocializmus építésének is az volt az eredménye. Mit lehetne mégis tenni ebben a teljesen széttaposott, szétforgácsolódott társadalomban, hogy megállítsuk ennek az expresszvonatnak a szakadékba futását? Nem tudom... De azért a gyengécske tiltakozó mozgalmak mégiscsak fellebbentik a halvány reményt, hogy valamit lehetne tenni. Igazából ezt a probléma-hegyet még az is tetézi és teszi még fenyegetõbbé, hogy egy rettenetes világválságnak is a küszöbén állunk. Ez széttapossa majd az életnek az alapvetõ feltételeit (környezeti károk, energiaválság, elöregedés, egészségügy, oktatás, stb.), de ebbe még úgy csúszunk majd bele, hogy teljesen felkészületlenek vagyunk, mint nemzet... Most kellene felkészülnünk arra, ami egészen biztosan be fog következni. Legalább a házunk táján hozzunk létre élhetõ életet. A válság úgyis elér minket. Nem is olyan sokára. a nemzet mentálisan és anyagilag is lerongyolódott. Így szembemenni a válsággal több, mint életveszélyes... Szeretném hinni, a 2008-as esztendõ már valamelyes felemelkedést hoz majd. Nagyon kérem magyar testvéreimet, tegyük egyszer, s mindenkorra félre a „jólneveltségünket“. Itt már régen gyermekeink, unokáink léte a tét. Igenis, merjük használni mindazon fegyvereket, amelyeket az ellenségeink használnak. Hogyan írja Horthy Miklós az Emlékirataiban? „Vannak....olyan problémák, amelyeknek megoldását nem lehet...angyalszárnyakkal legyezni...“ Czékus Jób Nemzeti Hírháló

21

KIINDULÓ TÉZIS A magyar társadalom többsége jobboldali, polgári értékrendet vall. Akkor gyõzött a jobboldal, amikor politikai stratégiáját jobboldalinak tartott, de valójában polgári értékrendre építette, és akkor veszített, amikor ettõl eltért. A 2010-es gyõzelemhez olyan politikai stratégiára van szükség, ami világosan polgári, miközben megtartja a keresztény és nemzeti elemeket is. Elég elérni saját polgári szavazóinkat, de õket el kell érni a sikerhez – ez a kiinduló tézis. STRATÉGIA – DIÓHÉJBAN 1993–96 között a Fidesz kiváló érzékkel tért át a polgári értékrenden alapuló politikára. A „Polgári Magyarországért” programja a lehetõ legtömörebben magában foglalja a magyar társadalom polgári értékrendjét. 1998- ban erre épülõ politikai stratégiával nyertünk. Az 1998–2002 közötti kormányzásban ezt követtük, de erõsebben hangsúlyoztunk nemzeti, függetlenségi, nemzetállami, vallási, és általában közösségi értékeket is. Azért is veszítettünk, mert eltértünk a polgári értékrend döntõen az egyéni gyarapodást és az egyéni szabadságot középpontba állító iránytûjétõl. Az egyénrõl a közösségre helyeztük a hangsúlyt, ami nemzetpolitikai szempontból helyes volt a kormányzásban, de a politika kommunikációs mezõjében már túl sok volt. Nyerni egy erõsebben individuális értékrendre épülõ programmal lehet, kormányozni azonban a közösségi értékrend alapján érdemes. Dióhéjban új stratégiánk: térjünk vissza az 1993–96-os politikához, és érjük el saját – többségben lévõ – választóinkat! MAGYAR ÉRTÉKREND – TÁRSADALMI STRUKTÚRÁNK TÜKRÉBEN A magyar értékrend középpontjában két alapérték áll: a szabadság-függetlenség és a növekedés-gyarapodás. Ezt megerõsítik a modern hazai és külföldi értékkutatások, valamint a történeti leírások is. Ez a genetikailag és kulturálisan rögzült értékrend olyan erõs, hogy minden egyéni és közösségi hajlamon, vágyon és érdeken átüt, alapvetõen meghatározza a magyar társadalom magatartását. Éppen ezt találta el a „Polgári Magyarországért” a „Szabadság és jólét”, ezért lehetett olyan sikeres, és ettõl tért el – nem sokkal, de mégis érezhetõen – a késõbbi politikai stratégia. Nem is sokkal, de érezhetõen veszítettünk. A magyar választók viselkedését a társadalmi szerkezet sajátosságai is színezik. Ma Magyarországon mintegy 4 millió nyugdíjas, 2,3 millió diák és legalább 500 ezer munkanélküli él: az inaktívak tehát többségben vannak. Ennek ellenére és nem ezért alapvetõ érték a munka és a munkahely: ez már a magyar emberek értékrendjébõl következik, és nem a társadalmi szerkezetbõl. Az inaktívak felé hajló társadalmi szerkezet sem tudta gyengíteni a munka és munkahely iránti vágyat, aminek a magyar értékrend mellett természetesen még „matematikai” okai is vannak: a diákok és a munkanélküliek zömében munkára vágynak. Az inaktív társadalmi helyzet azonban más igényeket jelent, és az újraelosztástól való függés társadalmi helyzetét építi fel. A társadalmi szerkezet másik sajátossága a relatíve nagy „vállalkozói osztály” jelenléte Magyarországon. Mintegy 800 ezer mûködõ vállalkozás, 1,2 millió bejegyzett vállalkozás esetén a hazai „vállalkozói osztály” létszámát családtagokkal együtt legalább 2 millió fõre becsülhetjük. Ez a társadalom legaktívabb nagy csoportja, és helyzetét alapvetõen az egyéni és családi gyarapodás jellemzi. A gyarapodás egyszerre jelenik meg fogyasztásban és felhalmozásban. Az elõzõ nagy társadalmi csoporttal szemben nem a függés, hanem a függetlenség jellemzi társadalmi helyzetét. A társadalom 10–15%-a szegény, ebben a milliós nagy csoportban kisnyugdíjasok, nagycsaládosok, munkanélküliek és krónikus 22

betegségben szenvedõk vannak. Társadalmi helyzetüket az elosztó rendszerektõl való függés jellemzi. Gyarapodási életstratégiát nem követhetnek, sem a fogyasztás bõvítése, sem a felhalmozás nem jellemzi életmódjukat. Mintegy 500 ezer munkavállaló dolgozik a külföldi tulajdonú vállalati szektorban: élethelyzetüket döntõen a fogyasztásra épülõ gyarapodás jellemzi. Mintegy 800 ezer fõ dolgozik a közszférában, élethelyzetüket a biztonság, függés és a fogyasztásközpontú gyarapodás jellemzi. Mintegy 500 ezer munkavállaló nem jelenik meg semmilyen munkaügyi statisztikában: helyzetüket a létfenntartási küzdelem, bizonytalanság és részben az elosztó rendszerektõl való függés jellemzi. További mintegy 1 millió munkavállaló a magyar tulajdonú vállalkozói szektorban mûködik, helyzetük a külföldi tulajdonú szektorban, illetve a „nem regisztrált” szektorban dolgozó munkavállalók között van. Felhalmozási stratégiát csak korlátozottan követhetnek, de érzékelhetõen fogyasztási gyarapodási életstratégiájuk van. A leírt társadalmi csoportok között jelentõs átfedések vannak: a nyugdíjasok egy része is aktív, a munkavállalók egy részének is van saját vállalkozása, a diákok egy része is vállal munkát, a közszférában dolgozók egy része is vállalkozik. A bevallott jövedelem alapján valószínûsített életstratégia és a valódi életvezetés között is jelentõs különbségek vannak: az üzleti szektorban legalább 800 ezer munkavállaló kap nagyobb jövedelmet a bevallottnál, és a valóságos vállalkozói jövedelmek is nagyságrendileg nagyobbak a bevallott jövedelmeknél. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy a magyar társadalom viselkedését nem érthetjük meg a hivatalos jövedelmi és vagyoni, valamint társadalmi rétegzõdési statisztikák alapján. Elvileg csak a társadalom egyharmadát jellemezhetné aktív életstratégia, és kétharmadát véglegesen vagy idõlegesen inaktívnak kellene tekinteni. Ebbõl az következne, hogy az aktívak gyarapodási életstratégiáját is csak a társadalom legfeljebb harmada követhetné. Ez következne abból, hogy a 4 millió nyugdíjas + 2,3 millió diák + 500 ezer munkanélküli + 500 ezer még nem iskoláskorú a társadalom legalább kétharmadát jó ha figyelünk

teszi ki, miközben a munkaadók és munkavállalók csak legfeljebb egyharmadát. Valójában a helyzet éppen fordítva áll. A társadalom mintegy 60%-át jellemzi valamilyen formában és mértékben a gyarapodási életstratégia, és 40%-át a fennmaradási, szinten tartási stratégia. A gyarapodási életstratégia – jelentõs eltérésekkel – jellemzi a legalább 2 milliós „vállalkozói osztály” többségét, legalább 1,5 millió embert, a mintegy félmilliós „globális munkavállalói osztályt”, a hazai vállalkozásoknál dolgozók mintegy felét, félmillió embert, a nyugdíjasok mintegy ötödét, 800 ezer embert és természetesen a diákokat, akik abban az életkorban még nem adták fel gyarapodási vágyaikat: tehát legalább 6 millió embert. Nem jellemzi gyarapodási életstratégia a nyugdíjasok mintegy négyötödét, a munkanélkülieket, a szegényeket: tehát közel 4 millió embert. A GYARAPODÁS NÖVELI SZEMÉLYES BIZTONSÁGÉRZETÜNKET A magyar társadalom valóságos jövedelmi és foglalkoztatási szerkezete tehát lehetõvé teszi, hogy a társadalom mintegy 60%-a gyarapodási értékek mentén alakítsa ki egyéni és családi életstratégiáját, míg 40% esetében a napi fennmaradásért folytatott küzdelem mellett gyakorlatilag nem követhetõ felhalmozási stratégia, és csak legfeljebb átmenetileg és korlátozottan követhetõ fogyasztásbõvítõ stratégia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a 40%-ból jelentõs csoportok – nagyjából 2 millió ember – ne akarnának kitörni ebbõl a körbõl: jelentõs egyéni és családi áldozattal újból és újból megkísérlik a fogyasztás bõvítését. A magyar társadalom valódi rétegzõdését a függés/függetlenség értékpár mentén is érdemes vizsgálni. Ez a magyar értékrendben középponti helyet elfoglaló szabadság-függetlenség érték miatt is fontos, de a növekedési-gyarapodási hajlam teljesíthetõsége felõl is lényeges. Aki társadalmi helyzeténél fogva nem képes fogyasztását és vagyonát gyarapítani, az egyéni szabadságát is korlátozva érzi. Magyarországon a szabadság és a jólét, tehát az egyéni fogyasztás és vagyon gyarapításának esélye, nagyon erõsen összekapcsolódnak. Ez nem jelenti azt, hogy a szabadság-függetlenség érték kizárólag csak az anyagi gyarapodásban jelenik meg, mert nagyon erõsen jelen van a mindennapi és állampolgári szabadságokban, a tisztesség és õszinteség iránti igényben (akkor lehetek szabad, ha nem csapnak be), sõt az ország és a nemzet függetlenségének igényében is, de annyit igen, hogy az egyéni és családi gyarapodási lehetõséget szabadságként is megéljük. Ez természetes is egy sor anyagi jószág megléte esetén: a saját otthonban szabadok vagyunk, a saját autó mozgásszabadságot hoz, a saját vállalkozás sikere is növeli a szabadságunkat. A gyarapodás növeli személyes biztonságérzetünket, tehát csökkenti a félelmet, és ez növeli szabadság érzetünket. A mintegy 4 millió függõ helyzetben élõ emberbõl mintegy 2 milliós csoport a végleges függõség élethelyzetében van: sem fogyasztását, sem felhalmozását nem képes növelni, fennmaradását kizárólag a társadalmi újraelosztás biztosítja, helyzetének jobbításáról már le is mondott, betegség és beletörõdés jellemzi életvezetését. Mintegy 6 milliós társadalmi csoport esetében a fogyasztás bõvítése lehetséges, természetesen jelentõs eltérésekkel, de a gyarapodási hajlam követhetõ. További mintegy 2 milliós csoport számára nem csupán a fogyasztás bõvítése lehetséges, hanem – újból erõsen rétegzett módon – a felhalmozás bõvítése is reális életstratégia. Ennek alapján a 10 milliós itthoni magyar társadalom 20%-a a függés (F1), további 60%-a a fogyasztás (F2) és a maradék 20%-a a felhalmozás (F3) élethelyzetében van, életstratégiáját e három helyzet alapján határozhatja meg. Az F1 csoporttól eltekintve valamennyi csoport életcélját a felfelé törekvés határozza meg: a fogyasztásban, sõt a felhalmozásban is szeretnének elõremenni akkor is, ha ez ma még nem érhetõ el számukra. Mindez azt is jelenti, hogy a magyar társadalomban mintegy 80% valamilyen mértékben képes utat engedni növekedési-gyarajó ha figyelünk

podási és szabadság- függetlenség értékeinek, és csupán a társadalom ötödének kell véglegesen és teljesen elfojtania ezt a benne is ható értékrendet. Ebbõl következõen a magyar társadalom mintegy négyötöde érzékeny arra a politikai stratégiára, amelyik a növekedést és gyarapodást, valamint a szabadságot és függetlenséget állítja programjának középpontjába. Az is fontos, hogy nagyjából csak a társadalom ötöde érzi valóságos lehetõségnek a felhalmozási gyarapodást, miközben a társadalom 60%-a számára is vágy a felhalmozás, de ezt messze megelõzik a fogyasztást bõvítõ célok. Az általános emberi szükségletek minden társadalomban érvényes rangsorát állította fel Maslow szükségletpiramisában. A piramis legalsó szintjén állnak a létszükségletek: étel, ital, ruha. Ha ez megvan, akkor a következõ legfontosabb szükségletünk a biztonság: fedél a fejünk felett. Ha ez is megvan, akkor jön a közösséghez tartozás igénye: tartozni szeretnénk egy másik emberhez, családhoz, közösséghez, nemzethez. Ha ez is sikerült, akkor vágyunk az elismertségre: mások megbecsülésére, valamint olyan javakra, amelyek kiemelnek mások közül. Ha az anyagi és külsõ elismertségünk is teljesült, akkor vágyunk az ötödik és egyben utolsó szinten a belsõ megbecsülésre, az önkiteljesedésre. Az elmélet szerint nagyjából a 15 ezer dolláros évi jövedelem az a határ, ami fölött már a harmadik szükségletcsoport, tehát a közösséghez való tartozás belép, ez alatt a jövedelemszint alatt a létszükségletek és a biztonság iránti vágy határozzák meg igényeinket. Igényeink formálják érdekeinket, érdekeink alapján alakítjuk viselkedésünket, mint magyar választók döntéseinket. A szükségletek és igények szintjén a mai magyar társadalom mintegy négyötöde a 15 ezer dollár/fõ/év vásárlóerõn számított jövedelemhatár alatt van, ami Maslow szerint azt jelenti, hogy a mindennapi létfenntartás, fogyasztás és a biztonság igényei messze megelõzik a közösségi igényeket. Ezt igazolja vissza a 2004. december 5-ei népszavazás kudarca, valamint a 2002-es szocialista jövedelemosztási ígéretek sikere. Innen érthetõ meg, hogy miért nem érzékeny a magyar társadalom többsége, mintegy négyötöde, a nemzet, nemzeti összetartozás, vagy az egyházhoz kötõdés gondolataira: ezek már a harmadik, közösségi igényszinten mûködnek, ehhez még gyarapodni kell. Miért nem mûködött akkor a 2006-os tavaszi Fidesz-stratégia, ami lényegében mindenkinek mindent megígért? Éppen ezért, mert túl sok lett az ígéret, és ez már nem volt hihetõ. Részben mûködött, mert annak ellenére lett újból igen kicsi a különbség, hogy jelentõs jövedelememelkedés, hitelbõl történõ osztogatás történt a koalíció részérõl. Miért mûködött a „23 millió román” fenyegetés 2002-ben, és miért nem mûködött a „hatalmas megszorítás jön…” fenyegetés 2006-ban? Maslow szerint mûködnie kellett volna, mert a társadalom négyötödét a biztonság és a létszükségletek szintjén veszélyezteti a megszorításos fenyegetés. Azt gondolom azért, mert túl késõn jött, nem volt meseszerûen felépítve, és nem erre épült a mese pár negatív oldala. Hiányzott az a két egyszerû erõs mese – egy jó és egy rossz, egy rólunk, egy az ellenfélrõl –, ami valóban erõsen megérintette volna a Maslow-piramis alsó két szintjét. Maslow szükségletpiramisából levonható az a következtetés, hogy politikai stratégiánkat alapvetõen a magyar értékrendre érdemes alapozni, de figyelembe kell venni azt is, hogy a magyar társadalom többsége hol helyezkedik el szükségletei és igényei szerint. A megoldást abban látom, hogy a pozitív mesét, amit magunkról mondunk, döntõen az értékrendre kell alapozni, de a negatív mesét, amit az ellenfélrõl mondunk, az értékrend mellett a szükségletpiramisban elfoglalt helyünkre is, ahol a fenyegetettség érzés felkeltése megérinti a létszükségletek és a biztonságigény elsõ két szintjét. MAGYAR ÉRTÉKREND NEMZETKÖZI TÜKÖRBEN A nemzetközi és hazai értékkutatások alapján kimondható, hogy a magyar társadalom értékrendje különleges, nem egyezik sem a nyugat-európai, sem az angolszász, sem az ázsiai, de még a közép- és kelet-európai értékrenddel sem. Egyes meghatározó elemeiben az an23

golszász értékrenddel rokon, más értékek esetében európai, de vannak közös jegyei ázsiai és közép- kelet-európai értékrendekkel is. Furcsa mód közelebb áll az angolszász értékrendhez, mint a nyugat-európaihoz, míg régiónkban a lengyel értékrenddel mutatja a legtöbb azonosságot. Az angolszász és az európai értékrend közötti legnagyobb különbség az egyéni és közösségi értékek hangsúlyában van. Elõbbi erõsen individuális, az európai erõsen közösségi. A magyar értékrend a világ egyik legszélsõségesebben individuális értékrendje, 74 ország közül az ötödik, az elsõ négy angolszász ország (USA, Nagy-Britannia, Ausztrália, Kanada). Ebbõl következik, hogy a magyarok szabadság és függetlenség vágya igen erõs, a világ elsõ öt legerõsebben szabadságszeretõ népe között vagyunk. A szabadság iránti vágy jelenik meg a vállalkozói hajlamban, a megújulási képességben, a rugalmasságban, a családi életen kívüli szerelmi kalandozásokban, és az élet sok más területén. Az individualizmus azt is jelenti, hogy becsüljük a megbízhatóságot, az õszinteséget és a barátságot. Értéknek tekintjük, ha valaki bátran kimondja a véleményét. Az individualista értékrend a közösségivel szemben azt jelenti, hogy relatíve toleránsak vagyunk mások iránt, az emberi kapcsolatok terén sok rugalmasságot fogadunk el. Szeretünk másokkal harmóniában élni, szolidárisak vagyunk mások iránt. Azt tartjuk, hogy a betegeknek is részt kell venniük a társadalmi életben, a munkában, míg a közösségi értékrendû társadalmak közfelfogása az, hogy a beteg ember a család szégyene, és el kell rejteni a külvilág elõl. Az individuális értékrendû társadalmakban gyorsabb az élet ritmusa, mint a közösségi értékrendûekben. Alaptermészetünk konzervatív, de a közösségi értékrendû társadalmakkal szemben gyengébb a patriótaérzés. Az individuális értékrendû társadalmak tagjai elsõsorban a médiából szerzik információikat(!), míg a közösségi értékrendû emberek elsõsorban közvetlen, társadalmi érintkezésbõl. Az individuális értékrendbõl és a szabadságvágyból következik az is, hogy nem tûrjük a társadalmi egyenlõtlenségeket. A jövedelmi és vagyoni egyenlõtlenségek mellett nem viseljük el a hatalmaskodást, a munkahelyi, politikai vagy más hierarchián alapuló fellépést. 61 ország közül a hetedikek vagyunk abban, hogy mennyire nem szeretjük az egyenlõtlenségeket. A társadalomban minimális jövedelmi és vagyoni egyenlõtlenségeket ismerünk el jónak. A munkahelyeken a vezetõk és beosztottak között kis fizetési különbségeket ismerünk el jogosnak. Azt tartjuk, hogy a fizikai munkát úgy kell megbecsülni, mint az irodait. Nem szeretjük a politikai életben az erõszakos fellépést, evolúció és nem revolúció pártiak vagyunk. A közéletben és a politikában középre húzunk, a társadalmi kapcsolatok kezelésében a türelmet és a megértést pártoljuk. A hatalommal rendelkezõk részérõl a hatalommal nem rendelkezõk felé párbeszédet tartunk helyesnek. A családban a gyerekek egyenlõ félként való kezelését tartjuk jónak. A hatalom megosztását és a decentralizációt pártoljuk. A demokratikusnak tartott vezetõket szeretjük a munkahelyen és a közéletben egyaránt. A világ harmadik „legférfiasabb” értékrendje a magyar, ami alapvetõen a feltörekvési vágy erõsségét, a teljesítményre való késztetést, a magasabb jövedelem iránti erõs vágyat, a kihívásokat tartalmazó életvezetést és munkát, illetve ezek megbecsülését jelenti. Összefoglalva a magyar értékrendet, azt látjuk, hogy a szabadságot és függetlenséget, a vagyoni és jövedelmi gyarapodást, a növekedést, a politikában a középre tartást, a társadalmi életben a toleranciát, a kicsi egyenlõtlenségeket, a betegekkel és gyengékkel való együttérzést, az aktív életvitelt, a gyorsabb életritmust, a harmóniát és békés megoldásokat tartjuk a legerõsebb értékeknek, egyben tömegesen elutasítunk mindent, ami ezekkel ellentétes. 24

AZ ERÕSZAK MINDEN FORMÁJÁT ELUTASÍTJUK A nemzeti és patrióta kevésbé érint meg bennünket, a konzervatív beállítódás ellenére a mindennapi életben a pragmatikus és rugalmas megoldások hívei vagyunk, magát a konzervatív megnevezést sem vállaljuk, és távol állunk az ideológiáktól. Az erõszak minden formáját elutasítjuk, legyen az forradalom, munkahelyi hatalmaskodás vagy politikai harciasság. Elsõsorban a média befolyásol bennünket, nem a személyes kapcsolatokból szerzett információk, ráadásul vezetünk a tv-nézéssel töltött órák számában, tehát idõt is adunk a befolyásolásra. ÉRTÉKREND ÉS ÉLETMÓD A magyar értékrend és a magyar történelem találkozásából sajátos életmódminták alakultak ki, ezek a demokrácia és a piacgazdaság idején szinte változatlanul hatnak tovább. Nézzük a tömeges egyéni életmódmintákat: Egyéni megoldásokra való berendezkedés: az individuális értékrendbõl, valamint a szabadságvágyból és a történelem találkozásából született meg az a tömeges magyar életmód, ami a közösségi megoldások helyett az egyéni túlélést helyezi elõtérbe. A család feletti közösségek – egyházi, települési, munkahelyi, állami, nemzeti közösség – részérõl nem várunk megoldást gondjainkra, nem számítunk rájuk, de nem is teszünk értük semmit. Felelõsséget magunk és családunk ügyeiért érzünk. Túlélési technikákra való berendezkedés: az egyéni megoldások közösségi megoldásokkal szembeni túlsúlya azt is jelenti, hogy nehezebb helyzetekben túlélésre rendezkedünk be. Túlélni három technikával lehetséges: elrejtõzni, elfutni és szembeszállni a problémával. A munkával és megélhetéssel kapcsolatos területeken a rejtõzködés (adózás elkerülése, szürkegazdaság) és a szembeszállás (állandó kitörési kísérletek a jobb élet felé) jellemzõek, míg az életvezetés területén a megfutás és feladás (abbahagyások, lemondások, megszakítások) kerülnek túlsúlyba. Költségekre való érzéketlenség, erõs kockázatvállalás: az individuális értékrend és a nehéz élethelyzetek közötti találkozásból olyan életstratégia született, amely minden áldozatra kész a siker, a teljesítmény, a kitörés érdekében. Az árra, költségekre és kockázatokra való gyenge érzékenység nagy és sokszor felesleges áldozatot igényel, de mivel csak a cél számít, az ár nem, ezt nem kalkulálják. A saját munka beszámítása nem történik meg a vállalkozás esetén, a lehetséges haszon nagyobbnak, a költségek kisebbnek mutatkoznak az elõkészítés szakaszában. Irreális, irracionális és illúziók által irányított tervek: az egyéni kitörési kísérletre alapozott életmódok velejárója az is, hogy nincs külsõ és közösségi kontroll az álmok, tervek és megvalósítási stratégiák esetében. Ez sokszor hõsies, de végül elbukó kitörési kísérleteket hoz. Sok esetben azonban az irreális kezdeményezés végül részsikert hoz, de az áldozat és költség nem áll arányban a haszonnal. Igen sok esetben az is jellemzõ, hogy az adott helyzetben a puszta túlélésért kell vállalni egy eleve irreális, kockázatos és nagy áldozatokkal járó kezdeményezést: az egyén elbukik, de a család, vagy a késõbbi követõk learatják a hasznot. Erõs vállalkozói hajlam az élet minden területén: miután a kitörés egyéni kísérlete jellemzõ életforma, és ennek a gazdaság a legfontosabb területe, természetes, hogy az egyéni és családi kisvállalkozások jelentik a tömeges kitörés formáját. A vállalkozás nem egyszerûen munkahelyet jelent, hanem a siker, teljesítmény, kitörés egyéni szabadsággal együttmûködtethetõ egyetlen formáját. A saját vállalkozás az erõsen igényelt szabadságélmény egyik megjelenési formája, és a hierarchikus gazdasági szervezetbe való betagolódás a szabadság elvesztésével jár, így kudarcélményt hoz. A családi élet újrarendezése, az önálló gyermekvállalás és szerelmi kalandozás hasonló tömeges formái a vállalkozói hajlamnak. Újrakezdés az élet minden területén: az erõs vállalkozói hajlam, az egyéni élet töréséig tartó folyamatos kitörési kísérletek rendszejó ha figyelünk

resen újrakezdést tesznek szükségessé. A sokszor elkerülhetetlen kudarc után mindaddig újra kezdi az individuális értékrendû magyar, amíg azt a külsõ körülmények vagy a belsõ állapot egyáltalában lehetõvé teszi. Az újrakezdés sokszor rejtõzködõ, mert a kudarcot nem lehet bevallani: a nehézséget igen, a kudarcot azonban nem vallja be a magyar individuális értékrendben mûködõ, szemben az angolszászok nyílt újrakezdésével. Önagresszió, betegségbe menekülés: a kockázatokra és költségekre való érzéketlenség, és az erõs teljesítményközpontúság rendre kudarccal jár, az újrakezdés egy idõ után egyre nehezebb. Erre alakult ki a magyar életmódminták egyik legsajátosabb – és társadalmilag a legnagyobb veszteséget hozó – formája: az önagresszió. A külsõ kudarcot belsõ felelõsségre vonás követi a magyar individualizmusban (erre az angolszász esetekben nincs tömeges példa), az egyén, többnyire öntudatlanul és kimondatlanul, önmagát okolja a kudarcért, és büntetést mér önmagára. Az önagresszió tömeges megjelenési formái a családok szétesése, a krónikus megbetegedések és a férfiak korai elhalálozása. A tömeges súlyos megbetegedések és a tömegesen korai férfihalál másik oka a menekülés, a feladás. Amikor a túlélés már nem tûnik járhatónak az újrakezdés révén, akkor jön a feladás: ez krónikus betegségben vagy korai halálban jelenik meg. Nem véletlen, hogy a férfiakat sújtja a legnagyobb mértékben, mert alapvetõen a munkával, jövedelemmel, vagyonnal kapcsolatos kísérlet kudarca vezet el az önfeladás végsõ formájáig. Munkaközpontúság: az individuális értékrendbõl és a magyar vagyoni viszonyokból következõen az egyetlen tömegesen járható kitörési mód felfelé a munka. Ezért a magyar értékrendben a munka, munkahely, munkahelyi siker és a vállalkozói siker messze megelõzi a közösségi, szabadidõs, valamint egyéni önkifejezési értékeket. Az angolszász értékrendhez és életmódhoz hasonlóan erõs Magyarországon a munka szerepe a mindennapi életben és az életstratégiákban. Ha választani kell, hogy több munkával több jövedelmet célozzon-e meg valaki, vagy több szabadideje legyen, illetve több idõt töltsön közösségben, akkor a magyar értékrend a munkát választja. Ez az oka annak, hogy a tényleges magyar munkaidõ azonos az amerikaival (heti 50 óra), és a csehekkel együtt a magyarok dolgoznak a legtöbbet Európában. A munkaközpontú értékrendbõl következik az is, hogy a munka és munkahely elvesztéséhez nálunk lényegesen erõsebb félelmek fûzõdnek, mint a globális tér más gazdaságaiban. Az angolszász gazdaságokban a rugalmas munkaerõpiac miatt nincs ilyen erõs félelem, a nyugat-európai országokban az állami és közösségi szociális hálók miatt, a mediterrán államokban a szabadidõ nagyobb értéke miatt kisebb a félelem a munkahely elvesztésétõl. A többi közép- és kelet-európai országban sem ennyire erõs a munkahelyek féltése, paradox módon azért sem, mert a naturális és családi gazdaság erõsebb, a nagyobb munkanélküliség miatt kialakultak a munka nélküli túlélési módok, és a társadalmi státust sem határozza meg a magyarhoz hasonló erõvel a munkában való sikeresség vagy sikertelenség. E nyolc életmódminta és életstratégia a sajátos magyar értékrendre alapozódik, amely történeti képzõdmény, miközben a rendszerváltoztatás utáni idõben sem alakultak ki ezt jelentõsen módosító külsõ feltételek – tehát tovább hatnak azok a társadalmi keretek, amelyek között ezek az életstratégiák továbbra is tömegesen, a társadalom többsége számára jelentenek iránytût. A GAZDASÁGBAN A SIKER IRÁNYTÛJE A PROFIT, A JÖVEDELEM ÉS A VAGYON. A társadalomban a mindennapi érintkezésekben, a közösségeken belül és a társadalmi közvéleményben egyértelmûen az erkölcs az iránytû. Az erkölcsi szabályok mondják meg, hogy egy társadalmi jelenség jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. Mi a politika iránytûje? Elsõ pillantásra úgy tûnik, hogy a közvélemény, tehát az, hogy egy kérdésrõl mi az emberek többségének a jó ha figyelünk

véleménye. A vélemény azonban nem más, mint egy emberi megnyilvánulás, az emberi viselkedés egy formája. Érvényes rá az, amit az emberi viselkedés piramisánál láttunk: a viselkedést az érdekek, az érdekeket az igények, az igényeket az értékek határozzák meg. A politika iránytûje tehát az adott társadalom értékrendje. Egy jobboldali politika esetén a polgári gondolkodású magyar emberek értékrendje. Szerencse, hogy ez az értékrend – ahogy láttuk – többségében polgári értékeket tartalmaz. A siker tehát azon múlik, hogy képesek vagyunk-e visszatérni a polgári értékekre épülõ politikai stratégiára, és megteremtjük-e az ennek megfelelõ tagolt politikai struktúrát. SIKERES POLITIKAI STRATÉGIÁK Két politikai stratégia hoz sikert a magyar politikai életben. Az elsõ, amelyikrõl elhiszik a választók, hogy segíti õket egyéni életstratégiájuk megvalósításában. A második, amikor úgy érzik, hogy az adott párt programja nem fenyegeti egyéni életstratégiájukat. A kettõ közül a fenyegetés az erõsebb: ha bármilyen okból egy párt programjának egy részérõl úgy érzik, azt gondolják, hogy fenyegetést jelent egyéni életstratégiájukra, úgy abban az esetben is ellene szavaznak, ha az adott párt programjának más részei kedvezõek számukra. Az életstratégiák fenyegetését, illetve segítését csak szélsõséges ritka esetekben lehet közvetlenül kiolvasni egy párt programjából. Az is ritka, hogy az ellenfél sikerrel hitetheti el egy pártról, annak vezetõ személyiségérõl vagy programjáról, hogy közvetlen fenyegetést jelent a társadalom többségének személyes életstratégiájára. Van erre is példa, hiszen a „23 millió román…” fenyegetését tömegesen élték meg ilyen fenyegetésként, a robbantásokkal való fenyegetés is ennek egyik alesete. Az esetek többségében azonban nem az életmód-stratégiák közvetlen fenyegetettség érzése dönt a választásokon, hanem az alatta lévõ szint: az értékrend. A választók részben a vezetõ politikusok stílusából olvassák ki azokat az üzeneteket, amelyekbõl értékrendbeli beállítottságukra következtetnek. Másodsorban jönnek csak a programok, ezekbõl is kiolvasnak üzeneteket, de ezek racionális, elõbbiek érzelmi üzenetek: a kettõ közül mindig az érzelmi üzenet az erõsebb. Ezért is vált ma egy választási harcban döntõvé a vezetõ politikusok személyisége, mert a személyek viselkedésébõl, stílusából, szavaiból, arckifejezésébõl és metakommunikációjából olvassák ki a választók azokat a jeleket, amelyek a politikus értékrendjére adnak eligazítást. A választók tehát azt a politikust támogatják, akinek személyes értékrendje nem ellentétes saját értékrendjükkel, és azt utasítják el, akirõl olyan üzeneteket olvasnak ki, amelyek erõs értékrendbeli ellentétekre vetnek fényt. Az értékrendbeli ellentét nem egyszerûen ízlésbeli különbséget jelent, hanem beindítja az érzelmi azonosulás vagy elutasítás reakcióit. A vezetõ politikus értékrendjének „leolvasása” a média segítségével történik, azért vált a választási siker másik döntõ tényezõjévé a média „fordítási” vagy ferdítési tevékenysége. A vezetõ politikus értékrendjének „leolvasása” a magyar választók esetében döntõen azoknak az értékeknek a beazonosításával történik, amelyeket korábban láttunk. Minden fontos értéket leolvasunk, és „igen vagy nem” címkével látunk el. ... KIZÁRÓLAG TÖBB JOBBOLDALI PÁRTRA OSZTOTT POLITIKAI STRUKTÚRA GYÕZÖTT EDDIG EURÓPÁBAN... A politikai struktúrának is van üzenete, a politikában is igaz a genetika alap törvénye: a struktúra maga az üzenet. A magyar jobboldal, a polgári értékrendû társadalom belsõ tagoltsága, ahogy az a többi európai országban is általános, erõsebb, mint a baloldali társadalomé, amely mögött a társadalmi szerkezet tagolódása mellett nálunk az 1990 elõtti rendszerhez való viszony is meghúzódik. A magyar társadalomra is igaz, hogy a jobboldali szavazók erõsebben szavaznak értékrend alapján, mint a baloldaliak, míg utóbbiak erõ25

sebben szavaznak érdekeik, mögöttük szükségleteik alapján. Az érdekek alatti szükségleti szint lényegesen erõsebben egységesít, mint az értékrend: értékeinkben nagyobbak az eltérések, mint szükségleteinkben. Különösen igaz ez a szükségletek kielégíthetõségének alacsonyabb szintjein, tehát a 15 ezer dollár/fõ/év jövedelmi szint alatt, amikor az alapszükségletek kielégítése a legfontosabb egyéni és családi cél. Ebbõl következik, hogy a baloldali szavazók nem igényelnek olyan tagolt politikai struktúrát, mint a jobboldali és polgári szavazók. A polgári szavazók erõsebben értékrend alapján történõ szavazása és az értékrend szükségleteknél jóval tagoltabb jellege miatt jobboldalon a politikának is tagoltnak kell lennie a sikerhez. A kontinentális Európában nem ismerünk olyan országot, ahol a jobboldal egyetlen pártba tömörülve képes lenne kormányozni: kizárólag tagolt, tehát több jobboldali pártra osztott politikai struktúra gyõzött eddig Európában. A baloldal politikai tagoltsága – a jelzett okok miatt – a jobboldalnál kisebb, a zöldek, liberálisok és más kisebb, értékrendjük szerint nem feltétlenül baloldali pártok szövetsége is szükséges ahhoz, hogy kormányozzanak. A baloldali és jobboldali elkötelezettségû szavazók mellett azonban ott találjuk a bizonytalanok e kettõnél együtt is nagyobb táborát. õk hogyan szavaznak: értékrend vagy érdekrend, tehát szükségleteik szerint? Azt gondolom, hogy rájuk igaz a legerõsebben az, amit az életmód és a politikai stratégia résznél láttunk: a vezetõ politikusok értékrendjét leolvassák, ennek alapján eldöntik, hogy hihetnek-e nekik, vagy fenyegetik-e velük ellentétes értékrendek kialakult vagy megcélzott életmódjukat, majd ezt követõen nézik a programokat, amelyek szükségleteik kielégíthetõségére adnak jelzést. Az elkötelezett baloldali szavazók nem mérnek értékek alapján, hanem döntõen érdekeik és szükségleteik alapján mennek el szavazni a baloldali pártokra, és akkor büntetnek egy baloldali pártot távolmaradásukkal, ha az nem teljesített igényeik szerint. Az elkötelezetten jobboldali szavazók mérnek értékrend szerint, és ha találnak olyan politikust és pártot, amely saját értékrendjüknek megfelel, akkor mellette szavaznak, még akkor is, ha szükségleteik szempontjából nem is kínál különösebben sokat az adott politika. Ezzel szemben az eleve nem elkötelezett, bizonytalannak tekinthetõ szavazók – õk vannak többségben – két mérést végeznek el párhuzamosan: mérik az értékrendet és az ígért programok „hasznossági” értékét. Akkor magas egy politikus és párt „hasznossági” értéke számukra, ha igényeik, életmódjuk, céljaik támogatását látják bennük. Mérnek azonban értékrend alapján is: ellentétes vagy azonos az adott politikus és párt értékrendje saját értékrendjükkel. Ez a mérés a fontosabb, mert ez hitelesíti a „hasznossági” mérést. Hiába tûnik egy program, politikus vagy párt „hasznosabbnak”, mint a többi, ha az értékrendi mérés valamilyen mély törést tár fel az értékrendben. Mély törés a következõ értékeknél jöhet létre: egyéni szabadság, egyéni gyarapodás, demokratizmus, evolúció, egyenlõség, tisztesség, õszinteség, harmónia. Ha ezekkel ellentétes értékeket olvas le egy bizonytalan választó egy politikusról, mert például a média tudatosan és hosszan ilyen fordítást, ferdítést adott a politikusról, akkor ellene szavaz, mert az értékrendbeli eltérést életmód-fenyegetésként éli meg. A fenyegetés mindig erõsebb, mint az ígéret, mert az elõbbi az irracionális, utóbbi a racionális tartományba esik. Azt gondolom, hogy az 1998–2006 közötti 8 politikai küzdelem – 3 magyar parlamenti választás, 3 önkormányzati választás, 1 EU-parlamenti választás és 1 népszavazás – kimenetelét alapvetõen az értékrend tükrében lehet vizsgálni. Természetesen minden más is fontos volt, a pénz, a választási programok, a külföldi támogatás, a választási stratégia és a kampány, de a siker vagy kudarc mögött az értékrend, illetve az erre épülõ politikai stratégia állt. 1998-ban azért gyõztünk tavasszal és õsszel, mert áttértünk a polgári értékrendnek megfelelõ politikai stratégiára, valamint a struktúránk tagoltsága is megfelelt a polgári szavazók értékrendbeli tagoltságának. A polgári gyõzelemben erõs része volt annak is, hogy a liberális 26

szavazók értékrendbeli árulásnak tartották az MSZP–SZDSZ-koalíciót, és a Fidesz új polgári értékrendje vonzó volt számukra. Az alacsony választási részvétel azt is tükrözte, hogy a bizonytalan választók jelentõs része már nem azonosult a kormányzó politikával, de az ellenzék politikáját sem tudta még elfogadni. Az MSZP pontosan ugyanannyi szavazatot kapott, mint 1994-ben, ami az elkötelezett választók értékrendbeli azonosulását tükrözte. 2002-ben azért veszítettünk tavasszal és õsszel, mert a bizonytalanok egy része értékrendbeli és életmódbeli fenyegetést érzett ki politikánkból és a miniszterelnök személyiségébõl. Az egyéni szabadság, függetlenség, demokrácia, harmónia, középre tartás, egyenlõség, igazságosság értékeit a bizonytalanok egy része veszélyben érezte, amelyben természetesen az ellenfél és a média sikeres munkáját is fellelhetjük. A KÖZÖSSÉGI ÉRTÉKEK GYENGÉBBEK, MINT AZ INDIVIDUÁLIS ÉRTÉKEK... 2004-es EU-parlamenti választást azért nyertük meg, mert a kampány vezetõ arcai és üzenetei megfeleltek a polgári értékrendnek, a stílusra épülõ kampány a polgári habitusnak, stílusnak és értékrendnek tetszett. A 2004. december 5-ei népszavazást azért veszítettük el, mert a magyar polgári értékrendben a patriotizmus, a nemzet és a közösség gyengébb értékek, mint az egyéni érdekérvényesítés, az egyéni szabadság és egyéni gyarapodás. A közösségi értékek gyengébbek, mint az individuális értékek, ezért veszítettünk. A 2006-os parlamenti választást azért veszítettük el, mert nem kínáltunk a tagolt polgári értékrend szerint tagolt politikai struktúrát a választóknak, nem jött létre teljes polgári összefogás (MDF) és a „hasznossági” mérésben hiteltelenné váltunk programunk túlzásai miatt. A 2006-os önkormányzati választásokat azért nyertük meg, mert a koalíciós pártok két választás közötti politikája összeütközésbe került a polgári értékrend alapértékeivel, miközben rólunk nem lehetett fenyegetõ képet felrajzolni. A tisztesség, õszinteség, egyéni szabadság, egyéni gyarapodás értékeit veszélyeztetõ kép rajzolódott ki a koalícióról: ez a leleplezett beszéd és a bevezetett megszorító csomag együttes hatása volt. Megítélésem szerint a jelzett 8 politikai küzdelem az értékrendre épülõ politikai stratégiák küzdelme volt, ahol nyertünk, amikor a magyar társadalom többségét jellemzõ polgári értékrendre építettük stratégiánkat, de veszítettünk, amikor ettõl eltértünk. A döntõ különbség két érték esetében van gyõzelem és vereség szempontjából: az egyéni/közösségi és a demokratikus/ nem demokratikus értékpároknál. Vereségeink akkor következtek be, amikor olyan képet sikerült kiállítani magunkról és rólunk, amely az individuális érdekérvényesítés és a demokratikus megoldások szempontjából veszélyesnek mutatta a Fidesz vezetõjét. Önmagában az egységpártba történõ szervezési kísérlet is tekintélyelvûnek, a polgári értékrend demokratikus vonásaival ellentétesnek tüntetett fel bennünket. A nemzet, egyházak, közösségek túlhangsúlyozása is ide vezetett. A család leszûkített felfogása is ezt erõsítette, mert nem ismerte fel a szeretet, törõdés és gyermek alapján álló együttélések szabadságát, ami ellentétes az erõsen individuális magyar értékrenddel. A politikai váltógazdálkodás jövõje tehát azon múlik Magyarországon, hogy a jobboldal megtalálja-e a gyõztes politikai stratégiát. A baloldali és a liberális politika még súlyos belsõ politikai válságok esetén is képes megtartani kormányzóképességét, és a politikában ritka arányú hitelvesztése esetén is alternatívát jelent a jobboldallal szemben. A jobboldal automatikusan, és az eddigi politika változatlan folytatása esetén erre nem képes. DR. MATOLCSY GYÖRGY igazgató, Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet [email protected]

jó ha figyelünk

Miniszterelnök Úr! Megkaptam az értesítést, hogy március 15-én Kossuth-díjjal tüntetnek ki. A Kossuth-díj minden mûvész életének megkoronázása, a legszebb kitüntetés, amelyet mûvész Magyarországon elérhet, amelyre mindenki vágyik, aki ebben a hazában mûvészettel foglalkozik. Én is nagyon vágytam erre. Álmodoztam róla, mi lesz, ha egyszer talán eljön az ideje, hogyan fogom átvenni. De a Kossuth-díjat én most visszautasítom, mert tiltakozni szeretnék. Tiltakozni Ön ellen! Egy ember ellen, akit a sors szeszélye ennek a gyönyörû országnak az élére sodort, és aki visszaélt ezzel a lehetõséggel. Ön ezt az országot tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét, szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette Magyarországot.

Ma már nincs az az értelmes ember – baloldalon sem –, aki ne látná, érezné, tudná, hogy katasztrófa felé tartunk. A közgazdászok, tudósok, jobb- és baloldalon egyaránt, fogják a fejüket az Ön elhibázott lépései miatt. Ez tragédia, ez vétek, ez bûn! És nincs alkotmány, törvény, jog, mely megálljt parancsolna ennek?! Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem, mint Õze Lajos Az ötödik pecsét címû film végén. Kossuth-díjamat, amelynek egyébként végtelenül örülök és köszönöm azoknak a mûvésztársaimnak, akik méltónak találtak engem erre a kitüntetésre – ezennel tiltakozásom

jeléül nem fogadom el, átvenni nem kívánom! Majd boldogabb idõkben, amikor ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között, összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük; ha majd a szavak ismét visszanyerik eredeti jelentésüket: erkölcs, morál, igazság; ha a hazugot nem igazmondónak nevezik; a csalót, tolvajt megbüntetik; következménye lesz az emberek rafinált manipulálásának, becsapásának és a cinikus, dölyfös önkény befejezõdik – ó, Istenem, ugye így lesz? –, akkor majd örömmel és boldogan veszem át a Kossuth-díjat. Sólyom László köztársasági elnök úrtól és Szili Katalin házelnök asszonytól mélyen elnézést kérek. Remélem, megtalálom a módját, hogy õket kiengeszteljem.

Mûvész Úr! Nekem jegyem van március egyik, még elõttünk álló estéjére a Nemzeti Színházba, egy olyan elõadásra, amelynek a színlapján az Ön neve is szerepel. Egy jó színházi este minden ember egész napi kemény munkájának megkoronázása lehet, a legjobb feltöltõdés, amelyet mûvészetszeretõ ember elérhet, amelyre mindenki vágyik, aki ebben a hazában érdeklõdik a színház iránt. Én is nagyon vágytam erre az estére. Álmodoztam róla, mi lesz, ha eljön, hogyan fogom eltölteni. De ezt az elõadást én most nem fogom megnézni, mert tiltakozni szeretnék. Tiltakozni Ön ellen! Egy ember ellen, akit a sors szeszélye ennek a gyönyörû országnak a Nemzeti Színházába sodort, és aki visszaélt az ezzel az ismertséggel együtt járó lehetõséggel. Ön az én felszabadultnak remélt szórakozásomat tönkretette, a legundorítóbb napi aktuálpolitika mocskos gyékényére lerángatva kiárusította. Elpusztította a színház fenségébe vetett hitemet, lelki szegénységbe, a politika nyomorába, az árokásás kilátástalanságába, a hétköznapok depressziójába süllyesztette a mûvészetet.

Pedig ma már nincs az az értelmes ember jobboldalon sem –, aki ne látná, érezné, tudná, hogy ez az a katasztrófa, ami felé már nemhogy tartunk, de régen benne vagyunk. Hogy jobb- és baloldalon egyaránt kik fogják mijüket az Ön lépése miatt, azt én nem tudom, nem is érdekel. De azt gondolom, hogy az Ön lépése (természetesen tudom, hogy ebben az országban ma messze nem csak ez, de ez is) tragédia, vétek, bûn! És nincs jó ízlés, normális gondolkozás, józan ösztön, mely megálljt parancsolna ennek?! Mûvész Úr! Nem óhajtom megnézni Önt a színpadon! És nem azért, én legalábbis nem írnék le ilyen álságos bornírtságot, hogy mert ha megtenném, akkor... Úgyhogy, engedelmével, „ki is lépek“ az Ön levelébõl. És egyúttal nyomatékosan leszögezem: természetesen elismerem bárkinek a jogát, hogy bármilyen díjat, kitüntetést, elismerést visszautasítson. De ne legyenek illúzióink: Ön ezt a kitüntetést pár év múlva, ha akkor egy másik kormány lesz éppen hatalmon, újra meg fogja kapni, és Ön azt akkor – boldogan és büszkén – át is

fogja venni. És akkor majd nem lesz skrupulusa kezet fogni az ország demokratikus úton megválasztott kormányának törvényes vezetõjével, akit hivatala tesz a szakma által Önnek odaítélt díj átadójává. Hogy azok majd boldogabb idõk lesznek-e, nem tudom. Hogy akkor inkább demokrácia lesz-e Magyarországon, mint most, azt sem. Talán akkor majd a nemzeti ünnepeinken nem politikusok és melléjük látványosan odaálló értelmiségiek által felheccelt randalírozók fognak tojást és lószart dobálni, kukákat és autókat gyújtogatni, munkájukat végzõ újságírókat, fotósokat összeverni. Talán akkor majd mi, a politikától és az ahhoz tapadó összes mocsoktól már régen megcsömörlött emberek is kimehetünk ünnepelni ó, Istenem, ugye így lesz? -, és akkor majd én is örömmel és boldogan megyek el ismét arra az elõadásra, amelyben Ön is játszik. Az Önnel egy színházban lévõktõl mélyen elnézést kérek. Remélem, megtalálom a módját, hogy õket kiengeszteljem.

jó ha figyelünk

Blaskó Péter

Martos Gábor, ZÁRÓJEL

27