Poli(N-vinil-imidazol)-l-politetrahidrofurán amfifil polimer kotérhálók és gélek Doktori értekezés
Fodor Csaba
Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Kémiai Doktori Iskola Szintetikus kémia, anyagtudomány, biomolekuláris kémia program Doktori Iskola vezetıje: Dr. Inzelt György, egyetemi tanár Programvezetı: Dr. Perczel András, egyetemi tanár Témavezetı: Dr. Iván Béla, egyetemi magántanár
Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont, Anyag- és Környezetkémiai Intézet Polimer Kémiai és Anyagtudományi Osztály
Budapest 2011
Köszönetnyilvánítás
Köszönetemet szeretném kifejezni témavezetımnek, Prof. Iván Bélának, a munkámban nyújtott segítségéért és támogatásáért.
Ezúton szeretném hálámat kifejezni Dr. Kali Gergely Áronnak és Dr. Domján Attilának az értékes konzultációkért, segítségükért, melyek elısegítették elméleti és gyakorlati tudásom gyarapodását.
Köszönettel tartozom továbbá az ELTE TTK Kémiai Doktori Iskolának, valamint az MTA KK AKI Polimer Kémiai és Anyagtudományi Osztály mindazon dolgozóinak, akik kísérleti munkám során segítségemre voltak.
Hálás vagyok Dr. Zihné Perényi Katalinnak a láng atomabszorpciós spektrometriás méréseknél nyújtott segítségéért, valamint Dr. Németh Péternek a transzmissziós és pásztázó elektronmikroszkópos mérésekért, Dr. Medzihradszky-Schweigelt Hedvignek az elemanalízis vizsgálatokért, Szauer Juditnak a differenciális pásztázó kalorimetriás vizsgálatok elvégzéséért, Dr. Domjámn Attilának a szilárd fázisú 13C-NMR mérésekért és Dr. Szesztay Andrásnénak, Kasza Györgynek, Szarka Györgyinek és Tyroler Endrénének a makromonomerek gélpermeációs kromatográfiás analízisért.
Külön köszönettel tartozom Rolf Mülhauptnak professzornak, Dr. Ralf Thomann-nak és Yi Thomann-nak az atomerı mikroszkópos és a transzmissziós elektronmikroszkópos mérésekért.
Köszönöm Dr. Kádár Mihálynak és Bánfi Renátának, valamint az OKI Vízmikrobiológiai Osztály dolgozóinak az antimikrobiális vizsgálatok elvégzésében nyújtott segítségüket.
Végül, de nem utolsósorban hálás köszönettel tartozom szüleimnek, családomnak, páromnak, Lindának és barátaimnak, akik szeretettel támogatták és ösztönözték tanulmányaimat.
Végezetül az anyagi támogatásért szeretnék köszönetet mondani az MTA Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézetének, valamint az OTKA-nak (OTKA T046759 és K81592) és az MTA Kémiai Kutatóközpont Nanomedicina Programnak.
TARTALOMJEGYZÉK RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ......................................................................................... 1 I. BEVEZETÉS ................................................................................................................. 4 II. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ....................................................................................... 6 II.1. POLIMER TÉRHÁLÓK ÉS GÉLEK........................................................................................................ 6 II.1.1. Polimer térhálók ......................................................................................................................... 7 II.1.2. Gélek és hidrogélek .................................................................................................................... 7 II.1.3. Polimer térhálók és gélek duzzadása .......................................................................................... 8 II.1.4. Polimer térhálók és gélek felhasználási lehetıségei ................................................................. 10 II.2. N-VINIL-IMIDAZOL ALAPÚ POLIMEREK ÉS FÉMION MEGKÖTİ KÉPESSÉGÜK ............................... 11 II.2.1. Imidazol és imidazol-fémionok kölcsönhatása......................................................................... 11 II.2.2. N-vinil-imidazol alapú polimerek, kopolimerek és a polimerek fémion megkötése ................ 13 II.3. AMFIFIL KOTÉRHÁLÓK ................................................................................................................... 16 II.3.1. Szintézis módszerek amfifil kotérhálók elıállítására ............................................................... 17 II.3.2. Az amfifil kotérhálók tulajdonságai ......................................................................................... 22 II.3.3. Az amfifil kotérhálók felhasználási lehetıségei ....................................................................... 24 II.4. POLITETRAHIDROFURÁN ELİÁLLÍTÁSA GYŐRŐFELNYÍLÁSOS POLIMERIZÁCIÓVAL ................... 25
III. CÉLKITŐZÉSEK .................................................................................................... 30 IV. KÍSÉRLETI RÉSZ................................................................................................... 32 IV.1. TELEKELIKUS METAKRILÁT VÉGŐ POLITETRAHIDROFURÁN MAKROMONOMEREK ELİÁLLÍTÁSA KATIONOS GYŐRŐFELNYÍLÁSOS POLIMERIZÁCIÓVAL ........................................................................... 32 IV.1.1. Felhasznált vegyületek, anyagok ............................................................................................ 32 IV.1.2. Politetrahidrofurán makromonomerek elıállítása................................................................... 32 IV.2. POLI(N-VINIL-IMIDAZOL) LINEÁRIS HOMOPOLIMER ELİÁLLÍTÁSA GYÖKÖS POLIMERIZÁCIÓVAL................................................................................................................................ 35 IV.2.1. Felhasznált vegyületek, anyagok ............................................................................................ 35 IV.2.2. Poli(N-vinil-imidazol) homopolimer elıállítása ..................................................................... 35 IV.3. PVIm-l-PTHF AMFIFIL KOTÉRHÁLÓK ELİÁLLÍTÁSA MAKROMONOMER MÓDSZERREL ........... 36 IV.3.1. Felhasznált vegyületek, anyagok ............................................................................................ 36 IV.3.2. PVIm-l-PTHF amfifil kotérhálók elıállítása .......................................................................... 36 IV.4. ANALÍZIS MÓDSZEREK................................................................................................................... 38 IV.4.1. Oldatfázisú 1H-NMR spektroszkópia...................................................................................... 38 IV.4.2. Szilárd fázisú 13C-NMR spektroszkópia ................................................................................. 38 IV.4.3. Gélpermeációs kromatográfia (GPC)...................................................................................... 39 IV.4.4. Elemanalízis............................................................................................................................ 40 IV.4.5. Termoanalitikai módszerek, differenciális pásztázó kalorimetria (DSC) és termogravimetriás analízis (TGA) .................................................................................................................................... 40 IV.4.6. Atomerı mikroszkópia (AFM) ............................................................................................... 41 IV.4.7. Láng atomabszorpciós spektrometria (FAAS)........................................................................ 41 IV.4.8. Transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM) ........................................................................ 42 IV.5. PVIm-l-PTHF AMFIFIL KOTÉRHÁLÓK DUZZADÁSI VIZSGÁLATA ............................................... 43 IV.5.1. Duzzadási vizsgálatok............................................................................................................. 43 IV.5.2. Disszociációs állandó, pK értékek meghatározása.................................................................. 43 IV.6. A KOTÉRHÁLÓK FÉMION MEGKÖTÉSÉNEK VIZSGÁLATA ÉS A SZERVETLEN NANOHIBRIDEK TANULMÁNYOZÁSA ................................................................................................................................. 44 IV.6.1. Szervetlen nanorészecskék elıállítása .................................................................................... 44 IV.6.2. A fémion tartalmú kotérhálók analízise .................................................................................. 45 IV.6.3. Antimikrobiális vizsgálatok .................................................................................................... 47
V. EREDMÉNYEK ÉS TÁRGYALÁSUK .................................................................. 49
V.1. METAKRILÁT VÉGŐ TELEKELIKUS POLITETRAHIDROFURÁN MAKROMONOMEREK ELİÁLLÍTÁSA ................................................................................................................................................................. 49 V.2. PVIm-l-PTHF AMFIFIL KOTÉRHÁLÓK .......................................................................................... 51 V.2.1. Amfifil kotérhálók elıállítása................................................................................................... 51 V.2.2. Amfifil kotérhálók összetételének vizsgálata........................................................................... 52 V.3. PVIm-l-PTHF AMFIFIL KOTÉRHÁLÓK VIZSGÁLATA..................................................................... 55 V.3.1. Termikus vizsgálatok ............................................................................................................... 55 V.3.1.1. Az üvegesedési hımérséklet és a PTHF kristályossága a kotérhálókban.............................. 55 IV.3.1.2. A PVIm-l-PTHF kotérhálók termogravimetriás vizsgálata.................................................. 59 V.3.2. Összetétel-szerkezet összefüggések ......................................................................................... 61 V.3.3. Duzzadási vizsgálatok .............................................................................................................. 65 V.3.4 A poli(N-vinil-imidazol) pK értékei a kotérhálóban ................................................................. 74 V.4. A PVIm-l-PTHF KOTÉRHÁLÓK FÉMION MEGKÖTÉSÉNEK VIZSGÁLATA ÉS NANOHIBRIDJEINEK TANULMÁNYOZÁSA ................................................................................................................................. 76 V.4.1. A PVIm-l-PTHF kotérhálók fémion megkötésének minıségi analízise .................................. 76 V.4.2. A PVIm-l-PTHF kotérhálók fémion megkötésének mennyiségi analízise............................... 91 V.4.3. Az amfifil polimer kotérháló alapú antimikrobiális nanohibridek ........................................... 94
VI. ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................. 98 VII. SUMMARY ............................................................................................................. 99 VIII. IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................... 100 IX. FÜGGELÉK ........................................................................................................... 110
Rövidítések jegyzéke AIBN
α,α’-azo-bisz-izobutiro-nitril
AFM
atomerı mikroszkópia (Atomic Force Microscopy)
AKTH
amfifil kotérháló (Amphiphilic Conetwork)
CROP
kationos győrőfelnyílásos polimerizáció (Cationic Ring Opening Polymerization)
DSC
differenciális pásztázó kalorimetria (Differential Scanning Calorimetry)
Dxl
keresztkötési sőrőség (mol/g)
EtOH
etanol
fmakro
makromonomer funkcionalitása
FAAS
láng atomabszorpciós spektrometria (Flame Atomic Absorption Spectroscopy)
GPC
gélpermeációs kromatográfia (Gel-Permeation Chromatography)
GTP
csoport transzfer polimerizáció (Group Tranfer Polymerization)
FT-IR
Fourier transzformációs infravörös spektroszkópia (Fourier transform infrared spectroscopy)
Im
imidazol
H2O
víz
k
duzzadási állandó (kinetikai paraméter)
ks
duzzadási sebességi állandó
-l-
keresztkötött (az angol „linked by” rövidítése)
MANa
nátrium-metakrilát
MeOH
metanol
m0
száraz kotérháló tömege
meq
egyensúlyi duzzadáshoz tartozó kotérháló tömege
Mc
polimer szegmensek átlagos hossza a keresztkötési pontok között
Mn
számátlag molekulatömeg
Mw
tömeg szerinti átlag molekulatömeg
m/m%
tömegszázalék
1
n
anyagmennyiség
n
duzzadási exponens (kinetikai paraméter)
nm
nanométer
NMR
mágneses magrezonancia spektroszkópia (Nuclear magnetic resonance spectroscopy)
CCl4
szén-tetraklorid
PTHFDMAx
politetrahidrofurán-dimetakrilát, ahol x a makromonomer molekulatömege (kg/mol)
PUR
poliuretán
PVIm-l-PTHF
poli(N-vinil-imidazol)-keresztkötött-politetrahidrofurán amfifil kotérháló
Px-y
PVIm-l-PTHF kotérháló minta, Mn(PTHFDMA)= x kg/mol, PTHF-tartalom= y w/w%
Px-y-Ag
ezüstion kezelt PVIm-l-PTHF kotérháló minta, Mn(PTHFDMA)= x kg/mol, PTHF-tartalom= y w/w%
Px-y-Cu
rézion kezelt PVIm-l-PTHF kotérháló minta, Mn(PTHFDMA)= x kg/mol, PTHF-tartalom= y w/w%
r0
kezdeti duzzadási sebesség
r1,r2 R
2
reaktivitási állandók korrelációs koefficines
Req
egyensúlyi duzzadási fok
R
duzzadási fok
TEM
transzmissziós elektronmikroszkópia (Transmission electron Microscopy)
TEM-EDX
energiadiszperzív röntgen fluoreszcencia transzmissziós elektronmikroszkópia (Energy Dispersive X-ray Transmission Electron Microscopy)
Tf2O
trifluorometánszulfonsav-anhidrid
Td
bomlási hımérséklet (decomposition temperature)
Tg
üvegesedési hımérséklet (glass transition temperature)
2
TGA
termogravimetriás analízis (Thermogravimetric Analysis)
THF
tetrahidrofurán
Tm
olvadási hımérséklet (melting temperature)
VIm
N-vinil-imidazol
Xc
kristályosság foka
3
I. Bevezetés A nanoméret tartományba esı különleges szerkezető anyagok elıállítása és vizsgálata a kémia és anyagtudomány egy dinamikusan fejlıdı ágazatának számít. Az ilyen különleges szerkezettel rendelkezı anyagok olyan polimerek is lehetnek, melyekben eltérı talajdonságú fázisok, például hidrofil és hidrofób polimer fázisok egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak. A kétféle polimer lánc egymással összeférhetetlen, akadályozzák
a
meg.
makroszkopikus Ezzel
elérhetı
szétválásukat a
azonban
nanométeres
kovalens
tartományban
kötések
bekövetkezı
fázisszétválás, fáziselkülönülés. Az egymáshoz kémiai kötéssel kapcsolódó hidrofil és hidrofób polimer láncok együttesen alkotott szerkezetébıl következik, hogy képesek kölcsönhatni mind poláros (víz és poláros oldószerek), mind apoláros (szerves oldószerek) anyagokkal, azaz amfifil karakterrel rendelkeznek. Az ilyenfajta anyagokat, melyekben különálló fázisokat alkotnak a hidrofil és hidrofób polimer láncok, és emellett még amfifil karakterrel is rendelkeznek, amfifil (hidrofil-hidrofób) kotérhálóknak (AKTH) (amphiphilic conetworks, APCN) nevezzük. Az AKTH-k különböznek a blokk-kopolimerektıl és a homopolimerektıl, de a tulajdonságaikban ötvözıdnek mind a blokk-kopolimerek mind a polimer térhálók jellemzıi. Képesek nanofázis szeparációra, a hidrogélekhez képest jobb mechanikai tulajdonságokkal
rendelkeznek,
egyes
típusaik
biokompatibilisek,
megfelelı
komponensek esetében komplexképzı sajátsággal is rendelkezhetnek, és ezek mellett legkiemelkedıbb tulajdonságuk a duzzadási viselkedésük. Tulajdonságaikból eredıen felhasználhatóságuk széleskörő lehet, például újszerő nanohibrid anyagok, nanoreaktorok elıállítása, szilárdfázisú elemek, legkülönfélébb katalízishordozók létrehozása és a fémion megkötés. Biokompatibilitásuk révén az anyagtudomány mellett jelentıs szerepet töltenek be biológiai illetve orvosbiológiai felhasználási lehetıségek terén is, mint például a szabályozott és/vagy késleltetett hatóanyag leadó polimer rendszerek, polimer alapú implantátumok, kontaktlencsék, szövettenyészeti mátrixok, sejtkultúra táptalajok, szuperabszorbens egészségügyi tisztasági betétek, pelenkák stb. Kutatásaim célkitőzése teljesen új, fémionokkal komplexet létrehozni képes Nvinil-imidazol
(VIm)
monomer
egységeket
4
és
politetrahidrofurán-dimetakrilát
(PTHFDMA) keresztkötı makromonomereket tartalmazó AKTH-k szintézise és az elıállított polimerek tulajdonságainak vizsgálata, valamint az összetételtıl, szerkezettıl függı fémion megkötésének tanulmányozása volt. A dolgozat felépítése során elsıként vázlatos áttekintést nyújtok a polimer térhálókról és gélekrıl, valamint az N-vinil-imidazol alapú polimerekrıl és fémion megkötı képességükrıl. Az irodalmi áttekintést követıen a kísérleti részben részletesen tárgyalom a politetrahidrofurán makromonomerek elıállítását, az új N-vinil-imidazol alapú AKTH-k szintézisét és analízisét. Az eredmények tárgyalásánál rámutatok a kotérhálók összetételtıl függı tulajdonságaira, az összetétel-szerkezet összefüggésekre, az imidazol-fémion komplexek, valamint a fémionokkal történı kezelést követıen a létrehozott nanorészecskéket tartalmazó AKTH rendszerek vizsgálatára.
5
II. Irodalmi áttekintés II.1. Polimer térhálók és gélek A
polimer
térhálók
valamint
gélek
háromdimenziós
makromolekulás
hálószerkezetek (1. ábra), melyekben a monomeregységek, valamint a lineáris polimer láncok a tér minden irányában összeköttetésben vannak egymással [1]. A térhálós polimerek oldhatatlanok, de megfelelı oldószerrel a polimer térhálók kölcsönhatásba lépnek, azaz a jó oldószer duzzasztószerként hat a polimerekbıl felépült szerkezetekre.
polimer lánc keresztkötési pont 1. ábra: A polimer térhálók, gélek kovalens kötéső térhálópontokat tartalmazó háromdimenziós makromolekulás hálóstruktúrája. A szerkezetet összetartó erık szerint két csoportba sorolhatjuk a térhálós polimereket: fizikai és kémiai térhálók. A kémiai térhálókban az egyes monomer egységek, illetve a polimer szegmensek között kovalens kötéső kapcsolódás jön létre. Az ilyen szerkezetek alapjában véve mindenfajta oldószerben oldhatatlannak bizonyulnak. A fizikai térhálókban a polimer láncok valamilyen fizikai kölcsönhatás (ionomerekben az ionos kölcsönhatások, hidrogénhíd kötések, üveges vagy kristályos fázisok számos polimerben, asszociációs kölcsönhatások) révén alakítanak ki térhálós szerkezetet. A fizikai térhálók oldhatósága vagy csak kizárólagos duzzadása, függ a térhálótól, a keresztkötés módjától és magától az oldószertıl is [2]. A fizikai térhálók és a kémiai
6
térhálók szigorúan nem határolódnak el egymástól, a szerkezetek egymással összemosódhatnak, így kialakulhat fizikai-kémiai gél, illetve kémiai-fizikai gél is [3].
II.1.1. Polimer térhálók A polimer térhálók elıállításukat tekintve alapvetıen két nagyobb csoportra sorolhatóak [4]: lineáris polimer szegmensek keresztkötése polimeranalóg reakciókkal, mint a vulkanizáció vagy a besugárzás, valamint a keresztkötés létrehozása kopolimerizációval. Említésre érdemesek még a modell térhálók, melyek elıállítása során ismert szerkezető polimer szegmenseket kapcsolnak össze térhálós szerkezető polimerekké [5-7]. A polimeranalóg reakciókkal létrehozott térhálók topológiája, szerkezete nem befolyásolható, a keresztkötési pontok száma csak megbecsülhetı. A második módszerhez egy kis molekulatömegő keresztkötıre van szükség, melyet választott monomerrel kopolimerizálnak. Ez esetben a térhálós szerkezet topológiája, a térhálópontok közötti láncok hosszának az eloszlása szabályozhatóbbá, tervezhetıbbé válik, bár számolni kell a keresztkötések mellett a hurkok, valamint a kapcsolódástól mentes, szabad láncok létrejöttével is. A modell térhálók esetében a szerkezet tervezhetı, mivel ismert molekulatömegő, molekulatömeg-eloszlású és szerkezető polimer szegmenseket, makromonomereket alkalmaznak a polimerizációs eljárásokban. Bár ezek sem tekinthetıek teljesen ideális szerkezeteknek, mivel mindig felléphet valamilyen jellegő eltérés az ideális szerkezettıl (szabad láncvégek, nem megfelelı kapcsolódások, hurkok), de ennek ellenére mégis ez bizonyul a legjobb közelítésnek jól definiált szerkezető térhálós polimerek elıállítására.
II.1.2. Gélek és hidrogélek A gélek háromdimenziós, legalább kétfázisú diszperz rendszerek, melyet egy vázanyag és folyadék vagy gáz alkot. Az oldószer felvételekor a duzzadt állapotú gélekben a duzzasztószer kitölti a rendelkezésére álló szabad térfogatot. Diszpergáló szertıl (duzzasztó oldószertıl) függıen többfajta gél létezik, mint például az alkoholos
7
gélek (a folyadék alkohol), a lipogélek (a folyadék olajszerő, lipid), és a hidrogélek (a folyadék víz). A diszpergáló szer mennyiségétıl függıen megkülönböztetünk liogéleket (folyadékban gazdag rendszerek) és xerogéleket (folyadékban szegény rendszerek). A polimer hidrogélekben a vázat hidrofil polimer térhálók alkotják, melyek vizes, illetve biológiai oldatokban duzzadásra hajlamosak. A hidrogélek mind természetes, mind szintetikus eredetőek lehetnek, illetve léteznek a kettı kombinációjából álló gélek is. Természetes alapú hidrogélek például a kollagén, a dextrán, az agaróz, az alginát, a kitozán és a zselatin. A mesterséges hidrogélek alapját poláris oldalcsoportot tartalmazó monomer, makromonomer jelenti. Ilyen oldalcsoport lehet például hidroxil- (pl. hidroxietil-metakrilát, HEMA), karboxil(pl. akrilsav, AA), az amino- (pl. allil-amin, AAm), szulfonsav- (polisztirol-szulfonát, PSS) vagy amidcsoport (pl. N-izopropil akrilamid, NIPAAm). Az ilyen gélek közé
sorolhatóak a legkülönbözıbb poliamidok (poliaminosavak), poliészterek (politejsav, PLA). A természetes és mesterséges polimerek egymással történı kombinálásával a legkülönfélébb térhálók és gélek hozhatóak létre, amely széles körő változtathatóságot eredményez tulajdonságaikban.
II.1.3. Polimer térhálók és gélek duzzadása Megfelelı oldószer választása esetén a térhálós polimer szegmenseivel jól összeférhetı oldószer behatol a térhálóba, és ez egy duzzadt gélt eredményez. A duzzadt gél legalább kétkomponenső rendszernek tekinthetı, ahol az egyik komponenst maga a polimer alkotja (a gél váza stabilizálja a szerkezetet), a másik komponens pedig a polimer láncok közé behatolt diszpergáló szer, azaz duzzasztószer [8-39].
8
2. ábra: A polimer gélek kialakulása megfelelı oldószerrel történı kölcsönhatás során [40]. A fizikai vagy kémiai polimer térhálók eltérı viselkedést mutatnak (2. ábra). Még ha kémiailag azonos is a felépítésük, eltérı térhálós szerkezeteket alkotnak. A fizikai géleket alkotó polimerek látszólagos keresztkötéseket tartalmaznak (másodrendő kötések, mint például ionos kölcsönhatások, hidrogénhíd kötések stb.), melyek bizonyos fokig képesek összetartani a polimer rendszert. Nagy oldószertartalom esetén a láncok azonban elkülönülnek egymástól, és a polimer láncok, azaz a gél feloldódik az oldószerben. A kémiai gélek esetében más helyzet áll fenn. A csekély mennyiségben jelen levı látszólagos keresztkötések mellett kovalens kötések kapcsolják össze a polimer láncokat, melyek megakadályozzák a polimer szegmensek feloldódását az oldószerben, és így ezek a gélek oldhatatlannak bizonyulnak. A polimer láncok közötti kovalens kötések miatt a polimer-oldószer kölcsönhatás duzzadást eredményez, mivel a térhálós szerkezet útját állja a folyadék spontán kifolyásának [41]. A duzzasztószer kémiailag nem kötıdik a polimer térhálóhoz, de ez a térhálós rendszer képes magába tartani a folyadékot. A gélek duzzadásuk során csak meghatározott mennyiségő oldószert képesek felvenni. Semleges polimer gélek esetében a gél térfogatát a duzzadást elısegítı ozmotikus tag és a térhálót összehúzó elasztikus hatás határozza meg [42]. Az ozmotikus 9
tag a gél és az oldószer közötti koncentráció gradiensen alapszik. A térhálók építıkövei, a monomerek koncentrációja különbözik gélen belül és gélen kívül, így az oldat irányába történı diffúzió a térhálós rendszer keveredési entrópiáját növeli. Az elasztikus hatást a polimer térháló rugalmassága biztosítja. A polimer váz ilyen „kompenzáló hatása” a polimer láncoktól, a szegmensek hosszától függ. A polimer gél addig képes duzzadni a megfelelı oldószerben, amíg az ozmotikus hatás nagyobb az elasztikus hatásnál (a duzzadási folyamat hatóereje az ozmotikus nyomás és az elasztikus hatás különbsége). Ebbıl adódik, hogy az egyensúlyi duzzadási fok elérésekor a gél oldószertartalma összefüggésbe hozható az oldószerrel, a polimer térháló keresztkötési sőrőségével, valamint az oldószer és a polimer összeférhetıségével. Az ionkoncentráció is megemlítendı, mint a duzzadást befolyásoló hatás. Polielektrolit gélek esetében a gélen belüli ionkoncentrációval is számolni kell. A polimer gélek duzzadási viselkedése igen jól körülhatárolja a gélek egyéb fizikai tulajdonságait és alkalmazhatóságát.
II.1.4. Polimer térhálók és gélek felhasználási lehetıségei Széles körben elterjedtek a polimer térhálók és víz, mint duzzasztószer felhasználásával létrehozott úgynevezett hidrogélek. A vizes alapú géleket számos tulajdonságuk alkalmassá teszi egészségügyi felhasználásra, úgymint a permeabilitásuk (kisebb molekulák, mint pl. az oxigén, különféle tápanyagok, bomlástermékek átengedése), a biokompatibilitásuk, a nagy abszorpciós képességük, az oldódás nélküli duzzadásuk vizes fázisban stb. A hidrogéleket fıként az elıbb felsorolt tulajdonságok miatt alkalmazzák az egészségügyben, orvosbiológiában, mint sejtkultúra táptalajok [43], szövettenyészetek alapjai [9,44], szabályozott gyógyszer-hatóanyag leadó mátrixok [45,46], (késleltetett) hatóanyag kibocsátó hordozóanyagok [12], implantátumok [47], kontaktlencsék [48-52]. Abszorpciós képességükbıl és permeabilitásukból eredıen nagy mennyiségő vizet képesek magukba tartani, és képesek átengedni a kisebb molekulákat, mint az oxigént, az ásványi anyagokat és a biológiai anyagcseretermékeket. Biológiai összeférhetıségüket és e tulajdonságukat használják ki a hidrogél alapú sebtapaszok [13,53], szuperabszorbens
10
betéttel rendelkezı pelenkák, nıi egészségügyi betétek [54] elıállításánál, illetve alkalmazásánál.
II.2. N-vinil-imidazol alapú polimerek és fémion megkötı képességük II.2.1. Imidazol és imidazol-fémionok kölcsönhatása Az
imidazol
(C3H4N2) az
egyik
legjelentısebb
heterociklusos
aromás
alapvegyület, mely az alkaloidok közé sorolható (3. ábra). Az imidazol győrő fontos biológiai építıkövekben is megjelenik, mint az aminosavakban (hisztidin), a nukleinsavakban, mint az adenin és a guanin purin győrője és a hormonokban (hisztamin) is. Az imidazol funkciós csoport a vas-hemoglobin rendszerekben, B12 vitaminban és származékaiban, valamint számos metalloproteinben, mint a karbonát dehidratáz, a karboxipeptidáz A és a bovin szuperoxid-dizmutáz is megtalálható.
3. ábra: Az imidazol molekula szerkezete. Heinrich Debus 1858-ban állította elı elsıként a vegyületet glioxálból, ammóniából és formaldehidbıl [55] igen kis kitermeléssel (bár számtalan imidazolszármazékot már az 1840-es évek elıtt azonosítottak). Innen ered az imidazol régies elnevezése, a glioxalin is. Az imidazol (1,2-diazol) ma is használatos elnevezése Hantzsch [56] nevéhez köthetı. Az imidazol elnevezés az öttagú, tercier nitrogén atomot tartalmazó (imino csoport) heterociklikus győrő szerkezetre utal. Az aromás rendszerő imidazol győrő planáris jellegő, melyben az N-1 nitrogén pirrol nitrogénnek, az N-3 nitrogén pedig piridin nitrogénnek tekinthetı. Az imidazol molekula amfoter jellegő, közepesen erıs szerves bázis, mert a piridin nitrogénje képes protonokat felvenni és
11
emellett igen gyenge savként is viselkedik, mivel az imidazol pirrol nitrogénje proton leadásra is képes. Imidazol vagy imidazol származékok sói [57], melyekben a győrő kationos formában van jelen imidazolium sóknak [58,59] nevezzük. Ezeket a vegyületek igen széleskörően alkalmazzák ionos folyadékként. Az anionos formában lévı, deprotonált imidazol sók imidazoliát sókként ismeretesek [60,61]. Az átmenetifémek és az imidazol közötti kötések jelentısége igen nagy, mivel az imidazol számos biológiai rendszerben komplex szerkezetként található meg, magába foglalva a hisztidin származékokat is. Az imidazol alakítja ki a legstabilabb komplexeket az összes nitrogén tartalmú heterociklusos vegyületek közül [62]. A fémionokkal való kötés létrehozására alkalmas imidazol csoport hatékonysága a következı sajátságoknak tulajdonítható: a fémionokkal létrehozható σ- és π-kötéseknek, a fiziológiás körülmények közötti felhasználhatóságának, valamint a kiváló elektron donor tulajdonságának [63]. A piridin nitrogénen egy párosítatlan elektronpár található, a pirrol nitrogén π elektronjai pedig az aromás rendszer kialakításában vesznek részt. Ennek az elektronmegoszlásnak a következménye, hogy csak a piridin nitrogén képes különbözı kationokat (fémionokat, illetve protonokat) megkötni, mivel az pirrol nitrogénhez való kötıdésük energetikailag kedvezıtlen, ugyanis ez esetben sérülne az aromás győrőrendszer [64]. Fémion koordinálás nélkül a két nitrogén igen gyorsan cserélıdik, tautomerizál [65]. Az imidazol molekula különféle szerepeket tölthet be a legkülönfélébb biológiai rendszerekben. Proton donorként jelen lehet hidrogén kötések kialakításánál, illetve akceptor, nukleofil katalizátor vagy ligandum szerepét is betöltheti különbözı fémek koordinálásánál. Számos ilyen jellegő fémkomplex [66-68] modellként szolgál a hisztidin molekulán áthidaló bimetál központú metalloproteinek szempontjából [69]. A legtöbb átmeneti fémion képes komplexet létrehozni az imidazol molekulával, túlnyomó többségben az N-3 piridin nitrogén magányos elektron párjával. Ebbıl következik, hogy az imidazol számos átmeneti fémionnal kristályos szerkezetet alakít ki [70-78]. Az imidazol-fémkomplexek stabilitása megegyezik az Irving-Williams sorral, azaz Ca2+<Mg2+<Mn2+
Zn2+. Az imidazol (Im) komplexek stabilitása ezen átmeneti fémionokkal nagyobb, mint a megfelelı piridin vagy ammónia
12
komplexek stabilitása. Fémiontól függıen különbözı koordinációjú komplexek képzıdhetnek. Az Fe2+, Co2+, Ni2+ és Cd2+ fémionokkal képzett kristályok összetétele M(Im)6X2, melyben az X általános ellenionként szerepel (Cl-,Br-, I-, NO3-, ClO4- vagy BF4-). A Cu2+ általában Cu(Im)4X2 összetételő vegyületeket hoz létre [79], de Cu(Im)4X2·2Im összetételő réz-imidazol vegyület is kialakulhat, például (Cu(Im)6I2, Cu(Im)6(NO3)2) [70], ahol a két imidazol molekula koordinálatlan rácshelyet foglal el. A Zn2+ esetében mindkettı, azaz Zn(Im)4X2, valamint Zn(Im)6X2 komplexek is kialakulhatnak [70].
II.2.2. N-vinil-imidazol alapú polimerek, kopolimerek és a polimerek fémion megkötése A szintetikus poli(N-vinil-imidazol) (PVIm) az oldalcsoportként heterociklusos győrőt tartalmazó vinil polimerek közé sorolható. A PVIm polielektrolitnak tekinthetı, a tercier amin csoportnak megfelelıen ugyanis a polimer gyenge polibázisként viselkedik erıs savval szemben [80]. A polimer felépítése hasonlít a poli(4-vinil-piridin) szerkezetére, de a piridin csoport helyett a PVIm-ben erısebb bázis helyezkedik el oldalcsoportként. A PVIm polimer láncban megfelelı oldószerben konformáció változás figyelhetı meg. Ez a jelenség a protonált, valamint a nem protonált imidazol győrők között kialakult hidrogénkötések kialakulására vezethetı vissza [81,82]. Az alapkutatások, valamint a felhasználás orientált kutatások területén a PVIm polimer alkalmazása igen sokrétő, mely visszavezethetı a polimer kettıs karakterére, azaz a hidrofób fıláncra és a hidrofil imidazol győrőre. Kihasználják a polimer oldat tulajdonságait a legkülönfélébb vizes rendszerő polielektrolitban [83], illetve polimerkatalizált reakciókban [84-87]. A fém kation komplexáló képességét fémionok eltávolítására [88,89], az anti-korrozív tulajdonságát bevonatokban (még magasabb hımérsékleteken
is)
[90,91],
illetve
az
adszorpcióját
szilárd
felületeken
az
elválasztástechnika különféle területein [92,93], a polikation jellegét pedig pH-érzékeny DNS hordozóként [94-97] hasznosítják. Az elektronban gazdag heteroatomot tartalmazó aromás
rendszere
révén
[98-101]
a
PVIm-et
protonvezetését
üzemanyagcellák töltésátviteli membránjaiként is alkalmazzák [102].
13
kihasználva
Számos fémion nemcsak értékes közbensı termék a fém kinyerésekor, de számos más alkalmazás esetében is értékes nyersanyagnak számítanak. Sajnálatos módon azonban a legtöbb nehézfém, mint az arzén, a cink, az ezüst, a higany, a kadmium, a króm, a nikkel, az ólom, a réz és a szelén igen toxikusak. Az ilyen fémion tartalmú vegyületek nem tartoznak a biodegradábilis anyagok közé, hajlamosak a szervezetekben felhalmozódni, igen súlyos rendellenességeket, illetve betegségeket okozhatnak [103]. Éppen ezért a fémionok komplexálása nagyon fontos részét képezik a fémek visszanyerésének, illetve a fémionok eltávolításának. Legkülönfélébb eljárások, módszerek léteznek a fémionok eltávolítására. Néhány az ilyen jellegő eljárások közül a kémiai kicsapás, a membránszőrés, a különbözı semlegesítési eljárások, az ioncsere, valamint az adszorpció. Ezek közül az adszorpció bizonyult a legmegfelelıbbnek, a könnyő kezelhetıségének és költséghatékonyságának köszönhetıen. Adszorbens töltetekként általában speciális polimereket, polimer rendszereket, kopolimereket alkalmaznak, melyek fémion megkötı képességgel rendelkeznek [103-106]. Ezek a kelátképzı molekulák kovalens kötéssel kapcsolódnak a megfelelı szorbenshez, vagy a töltet már magába foglalja a megfelelı komponenst. Ilyen téren a komplexképzı PVIm igen nagy gyakorlati jelentıséggel bír, mivel a legkülönfélébb fémionokkal képes kölcsönhatásba lépni, ezeket reverzibilisen megkötni. A fémionoktól függıen eltérı koordinációs számmal (N) rendelkezı komplexeket hozhat létre a polimer. Az N értékek a különbözı fémionokat tartalmazó komplexek esetében eltérıek: az Ag+-ionok [82] és a Hg2+-ionok [107] esetében 2, a Cu2+-ra [82,108], valamint a Zn2+-re [109] az N érték 4nek adódik, a Cd2+-nél [110] pedig 6. Ezek az értékek csak irányadóak, ugyanis a polimer-fémion komplex rendszerekben a polimerek konformációjától függıen a koordinációs számok eltérhetnek ezektıl az értéktıl. Erre irányuló elızetes vizsgálatok kimutatták, hogy a Cu2+-ion koordinálása során létrejött komplexek esetében a látszólagos N 4-es érték helyett átlagosan 3 imidazol győrő vesz részt a PVIm-Cu2+ komplexekben. A komplexek stabilitása is eltérı lehet. A preferáltan 4-es koordinációs számú Cu2+-ionnal képezett komplexek bizonyultak a legstabilabbnak a kétvegyértékő átmeneti fém komplexek között. A 4. ábrán kettı általam is vizsgált, eltérı koordinációs számú és szerkezető PVIm-fémion komplex látható. A Cu2+-ion esetében a komplex
14
síknégyszög elrendezıdést vesz fel, Ag+-ion esetében pedig lineáris szerkezettel rendelkezik.
n
N
N N
n
N
Cu2+ N N
n
N
N
n
4. ábra: Eltérı koordinációs számú PVIm-fémion komplexek (megfelelı ellenionok és vízmolekula nélkül ábrázolva). A szintetikus polimer töltetek nagy számban tartalmaznak imidazol és ehhez hasonló komplexáló csoportokat, melyek nemcsak különbözı átmeneti fémionok [111114], valamint proton donor polimerek [85] megkötésére, hanem biomolekulák elválasztására is igen jól alkalmazhatóak [115,116]. Az enzimek reverzibilis megkötése estén könnyen megvalósítható a polimer fém-kelát immobilizáció, mivel az átmenti fémionok, mint a Cu2+, a Zn2+ és a Ni2+a vegyértékhéjaiknak köszönhetıen a delektronhéj csekély mértékben polarizált sajátossága révén, gyenge Lewis-savként van jelen a Pearson koncepciónak megfelelıen [117-118]. A fentiekben összefoglaltak egyértelmően arra engednek következtetni, hogy a PVIm, illetve az ezt tartalmazó makromolekuláris szerkezetek szerepe várhatóan tovább nı mind a tudományos kutatások, mind pedig a gyakorlati alkalmazások terén. Ezt tükrözik a poli(N-vinil-imidazol)-al kapcsolatos, egyre bıvülı újabb kutatások is [119133]. Érdekes módon azonban a PVIm-mel kapcsolatos kutatások igen jelentıs részében a homopolimerrel kapcsolatosak, és nem találni olyan szisztematikus vizsgálatokat, amelyek PVIm-et tartalmazó összetettebb makromolekuláris szerkezetek, például polimer kotérhálók összetevıiként foglalnák magukba a PVIm-et.
15
II.3. Amfifil kotérhálók Az
amfifil
kotérhálók
(AKTH)
(amphiphilic
conetworks
(APCN))
többkomponenső polimer rendszerek, melyekben hidrofil és hidrofób polimer láncok kovalens kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz [134,135]. Az ellenkezı természető polimer szegmensek által alkotott szerkezeteknek különleges tulajdonsága, hogy mind poláros mind apoláros oldószerekben képesek duzzadni anélkül, hogy elveszítenék a stabilitásukat. Az AKTH-k duzzadásukat tekintve vizet is képesek felvenni, így ezek a hidrofób polimereket is magukba foglaló térhálós polimerek a hidrogélek egy speciális, különleges csoportját alkotják. A hidrofil és hidrofób polimer láncok elegyíthetetlenségébıl következik, hogy az AKTH-k fázisszeparációra képesek. A kovalens kötések miatt azonban nem lehetséges a polimer láncok makroszkopikus szétválása, melynek következménye nanomérető polimer domének kialakulása. Az ilyen, ellenkezı „filicitású” (polimerek eltérı viselkedése különbözı oldószerekkel szemben) legalább két komponenst tartalmazó anyagok szerkezetének sematikus ábrázolása látható az 5. ábrán.
hidrofil polimer lánc/szegmens hidrofób polimer lánc/szegmens 5. ábra: Az amfifil kotérhálók (AKTH-k) sematikus ábrázolása (hidrofil komonomer és hidrofób keresztkötı alkalmazása esetén). Az AKTH-k biokompatibilitásukból, fázisszeparált szerkezetükbıl és kivételes duzzadási
tulajdonságukból
eredıen
nemcsak
az
anyagtudományban,
de
orvosbiológiában is jelentıs szerepet töltenek be. Mindkét tudományterületen széles
16
spektrumban alkalmazzák a legkülönfélébb AKTH-kat. Alkalmazhatóak katalizátor hordozóként [136,137], nanoreaktorként [138,139], elválasztástechnikában [140], pervaporációs membránként [141], szilárd fázisú extrakciónál [142], oxigén permeábilis membránok elıállításához [143], letapadásgátló bevonatoknál [144], hatóanyag leadó mátrixokként [145], valamint heterogén katalizátorokként [146], valamint több más alkalmazásban is.
II.3.1. Szintézis módszerek amfifil kotérhálók elıállítására A fázisszeparált amfifil polimer térhálók különbözı „filicitással” rendelkezı polimer
szegmensekbıl/láncokból
állnak.
Ezek
a
polimerek
egymással
összeférhetetlenek, azaz egymással nem elegyíthetıek, de így is makroszkopikusan homogén rendszert alkotnak. Az irodalomban a legtöbb leírt amfifil kotérháló szintézismódszerénél
legalább
egy,
a
térhálóba
beépülı
komponens
kisebb
molekulatömeggel rendelkezı polimer lánc (körülbelül 15000 g/mol molekulatömeggel bezárólag) úgynevezett makromonomer. A másik komponens szerepét többnyire kis molekulatömegő komonomer (mono-, bi-, vagy multifunkciós monomer) tölti be. Az ezeket a komponenseket felhasználó, leggyakrabban alkalmazott eljárást amfifil kotérhálók elıállítására makromonomer módszernek nevezzük. Az amfifil kotérhálók elıállítása ezzel az eljárással, funkciós végcsoportokkal rendelkezı polimer láncok (telekelikus
makromonomerek)
kis
molekulatömegő
monomerekkel
zajló
kopolimerizációjával történik. Az egyes komponensek kiválthatók polimerizációra alkalmas különbözı makromonomer elegyekkel, amfifil (multi)blokk-kopolimerekkel, vagy csillag makromonomerekkel. A kotérhálók szintézis szerinti csoportosítása [135] látható a 6-8. ábrákon. Elıállításukat tekintve három nagyobb csoportba, és ezeken belül több alcsoportba sorolhatóak be a legkülönfélébb szerkezető AKTH-k. A három fı csoportot a szabad gyökös kopolimerizációval, a szekvenciális élı polimerizációval, valamint különbözı filicitású polimer láncok kopolimerizációjával történı elıállítási módok alkotják. Az alábbiakban csoportonként néhány példát mutatok be a teljesség igénye nélkül.
17
(a)
(b)
(c)
(d)
6. ábra: Telekelikus makromonomerek szabad gyökös kopolimerizációjával elıállított AKTH-k. A szabad gyökös kopolimerizáció többféle úton mehet végbe. Történhet fizikai (termikus vagy sugárzásos úton) vagy kémiai iniciálással. A kémiai iniciálás gyökökre bomló iniciátorokkal történik. A hıre bomló vegyületek közé tartoznak például a peroxi-, a diazo- vagy az azo-vegyületek. A fényre bomló vegyületek az ún. fotoiniciátorok. Mint azt a 6. ábra mutatja, különbözı felépítéső AKTH-kat kaphatunk, amelyek a kiindulási anyagok kémiai szerkezetétıl függnek. Ezeket veszem sorra az alábbiakban.
a)
Reaktív végcsoporttal rendelkezı telekelikus makromonomer kopolimerizációja megfelelı komonomerrel [6.(a) ábra]
A kotérhálók szintézise makromonomerek és kis molekulatömegő komonomerek kopolimerizációjával történik, ahol komonomerbıl kialakuló polimer láncokat a makromonomer köti össze (PHEMA-l-PPO [147], PDMAAm-l-PIB [148], PDMAEMAl-PIB [149], PHEMA-l-PIB [150], PMAA-l-PIB [151], PAAm-l-PTHF [152], PMAAm-lPTHF [153], PNIPAAm-l-PTHF [154,155]) („-l-” a keresztkötött, az angol „linked by” rövidítése).
b)
Funkciós csoporttal rendelkezı (multi)blokk-kopolimer kopolimerizációja megfelelı monomerrel [6.(b) ábra]
Az ABA típusú triblokk-kopolimerben az A és B blokkok külön-külön egymással nem elegyíthetıek, de a kopolimerben nem képesek makroszkópikusan szétválni a közöttük lévı kémiai kötések miatt. Az ilyen jellegő blokkok egymástól elhatárolódhatnak, a megfelelı szegmensek csoportokat alkotnak, mikroszkópikus szinten doménekbe
18
rendezıdnek [156,157]. Amennyiben a blokkok tartalmaznak megfelelı, további polimerizációra alkalmas csoportokat, ezek a blokkok egymással kismolekulatömegő bifunkciós
keresztkötıkkel
könnyen
összeköthetık
(1,2-polibutadién-b-poli-
dimetilsziloxán (1,2-PB-b-PDMS) [158], polisztirol-b-polidimetilsziloxán (PS-b-PDMS) [159], valamint polisztirol-b-poliizoprén [160]).
c)
Csillag makromonomer/polimer kopolimerizációja megfelelı komonomerrel, illetve makromonomerrel [6.(c) ábra]
A csoport ezen tagjainak elıállítása egy funkciós végcsoportokat tartalmazó (makro)monomert és egy ezekkel reagálni képes végcsoportokkal rendelkezı csillagpolimert
igényel.
Egy
szakirodalomból
vett
példa
esetében
hidroxil
végcsoportokkal rendelkezı lineáris polimert (PEG) reagáltatnak csillag polimerrel (PIB(OH)3) hexametiléndiizocianát jelenlétében. Ennek az eljárásnak a hátránya, hogy sem a polimerek, sem a csillag polimerek összekapcsolódása nem kerülhetı el. Az ilyen jellegő összekapcsolódás olyan módon kerülhetı el, ha a csillag polimerrel való reakciót megelızi egy diizocianáttal történı funkcionalizálás. Így alternáló rendszert kapunk, ahol az eltérı szegmensek kapcsolódása jön létre (PEO-PIB [161]).
d)
Funkciós csoporttal rendelkezı lineáris (multi)blokk-kopolimer kopolimerizációja polifunkciós keresztkötıvel [6.(d) ábra]
A szintézishez szükséges egy keresztkötıként felhasználható polifunkciós molekula és a térháló pontokat összekötı lánc szerepét betöltı polimer lánc. A triizocianát iniciátort tartalmazó dietilamin alapú poliuretán térhálók [162], valamint a változó arányba etilénoxidot és propilén oxidot tartalmazó poliuretán hidrogélek szintézisekor kialakuló szerkezet felel meg ennek a szintézisútnak [163].
19
7. ábra: Szekvenciális élı polimerizációval elıállított blokk-kopolimer alapú kotérhálók felépítése. Számos élı polimerizációs eljárás alkalmas AKTH-k elıállítására. Szekvenciális élı anionos polimerizációval [164], szekvenciális élı kationos polimerizációval [165,166] vagy szekvenciális csoport transzfer polimerizációval (GTP) [5,167] blokkkopolimerek állíthatók elı, melyek megfelelı keresztkötıvel térhálós szerkezetté kapcsolhatók össze (7. ábra). Az AKTH-k kialakítása több lépésben megy végbe: elsı lépésben szekvenciális élı polimerizációval elıállított amfifil blokk-kopolimereket kapcsolnak
össze,
majd
második
lépésben
megfelelı
kis
molekulatömegő
keresztkötıkkel kötik össze a megfelelı blokkokat [158,169].
(a)
(c)
(b)
(d)
8. ábra: Különbözı filicitással rendelkezı polimer láncok kémiai keresztkötése során fellépı eltérı szerkezetek. Különbözı filicitású polimer láncok együttes térhálósítása is eredményezhet kotérhálókat. Ilyen jellegő multi-makromonomer térhálósított rendszerek szintézise megfelelı funkciós csoportokkal rendelkezı hidrofil és hidrofób polimer láncok kémiai úton történı összekapcsolásával történik. Egyes esetekben lánchosszabbító vegyületet (chain extender) is alkalmaznak a kívánt szerkezet kialakításánál. A kotérhálók
20
kialakítási módja alapján négy alapvetı lehetıséget különböztetünk meg (8. ábra), amit az alábbiakban ismertetek.
a)
Polimer fılánc és polimer láncvég összekapcsolódás [8.(a) ábra]
Az eljárás során hidrofil és hidrofób polimerekbıl indulnak ki, melyek közös oldószerben elegyíthetıek. A polimer láncok közül az egyik funkciós végcsoportokat, a másik polimer lánc pedig a láncba beépített funkciós csoportokat tartalmaz. Ezen csoportok összekapcsolódása révén jön létre az a kémiai kötés, amely az egyik polimer láncot a másik polimer lánchoz (makromonomerhez) kapcsolja. Ilyen AKTH szerkezet elıállítható acetilén csoportokat tartalmaz hidrofil poli(etilénglikol) (PEG) fılánc (poli(etiénoxid-ko-acetiléndikarboxilát)) oligo(butil-metakrilát) difuránokkal Diels-Alder reakcióval történı összekapcsolódásával [170].
b)
Véletlenszerő láncvég kapcsolódás polimer lánc hosszabbító vegyülettel [8.(b) ábra]
Az random módon kapcsolódó polimer láncok általi kotérháló szintézishez szükség van egy funkciós végcsoportokkal rendelkezı telekelikus hidrofil/hidrofób polimer láncra, egy hidrofób/hidrofil csillag polimerre, mely a keresztkötı szerepét tölti be, és egy a két féle láncot összekötı kapcsolószerre. Ilyen szerkezet akkor keletkezik, ha például poli(etilénglikol)
(PEG)
megfelelı
végcsoporttal
rendelkezı
háromágú
csillag
poliizobutilénnel [171], vagy ha politetrahidrofurán poli(propilén-imin) dendrimerrel összekapcsolódik [172].
c)
Véletlenszerő láncvég kapcsolódás keresztkötésre alkalmas polimer láncok között térhálósítódszerrel [8.(c) ábra]
Háromkomponenső amfifil kotérhálók elıállítása során ezzel a módszerrel allil funkciós csoporttal rendelkezı poli(etilén-glikol)-t (PEG) és a telekelikus vinil végcsoportú polidimetilsziloxánt (PDMS) térhálósítottak a poli(pentametil-ciklopentasziloxán)-nal (PD5), ami a térhálósítószer szerepét töltötte be (random ko-hidroszililezés) [173-175].
21
Az
ilyen
jellegő
kotérhálós
rendszerek
alapját
képezhetik
szemipermeábilis,
immunoizolációs membránok kifejlesztésének.
d)
Amfifil (multi)blokk-kopolimerek térhálósítása besugárzással [8.(d) ábra]
Abban az esetben, ha amfifil blokk-kopolimerek besugárzással (pl. UV-fénnyel) térhálósíthatók, amfifil kotérhálók képzıdnek a besugárzásra érzékeny lánc szegmensek összekapcsolódása révén. metakrilát)
Így például
blokk-kopolimerek,
ABA
melyben
a
poliizobutilén-poli(poli(etilén-oxid)-
blokkokat
poliizobutilén
(PIB)
és
poli(poli(etilén-oxid)-metakrilát) (P(PEO-MA)) láncszegmensek építik fel, UV-fénnyel történı besugárzása során a poli(etilén-oxid) oldalláncok kapcsolódnak össze [176].
II.3.2. Az amfifil kotérhálók tulajdonságai Az AKTH-k hidrofil és hidrofób polimer láncok által felépített többkomponenső polimer rendszerek, melyek a kémiai térhálók közé sorolhatóak. A különbözı természető polimer szegmensek különleges tulajdonságokat kölcsönöznek ezeknek a térhálós polimer szerkezeteknek. Ilyen tulajdonságok a nanofázis szeparáció, a homopolimer hidrogélekhez képest jobb mechanikai tulajdonságok, egyes típusok esetén a biokompatibilitás, illetve a komplexképzı sajátság. Legkiemelkedıbb tulajdonságuk a duzzadási viselkedésük mind poláros, mind apoláros oldószerekben, valamint a pH értéktıl függı duzzadásuk, és egyes esetekben az úgynevezett „intelligens” viselkedésük. Az AKTH-kat alkotó polimer láncok elegyíthetetlenségébıl következik, hogy csak nano- illetve mikroméretben képesek fázisszeparációra. A polimer kotérhálók ilyen jellegő rendezettségét különbözı analitikai módszerekkel vizsgálták, mint például az atomerı mikroszkópia (AFM) [177,178], a kisszögő röntgenszórás (SAXS) [177,179], a kisszögő neutronszórás (SANS) [180], a pásztázó elektronmikroszkópia (SEM) [181] és a transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM) [177,180]. A termikus vizsgálatok (DSC) során az AKTH-k alkotóelemeinek üvegesedési hımérsékletei (Tg) külön-külön megjelennek a komponensekre jellemzı értékeknél, mely egyértelmő bizonyítéka a fázisszeparált szerkezetek kialakulásának. A polimer kotérhálókat alkotó fázisok ugyan egymástól elkülönülten helyezkednek el, de ezek az 22
anyagok makroszkopikusan egy egységnek tekinthetık [182,183]. Számos AKTH rendszer
rendelkezik
ilyen
jellegő
szerkezettel
[136,180,183].
Részletesen
tanulmányozott rendszer a poli(2-hidroxi-etil-metakrilát)-l-poliizobutilén (PHEMA-lPIB) AKTH, mely alkotóelemeinek nanométeres tartományban megjelenı fázisszeparált szerkezetét szilárdtest NMR, AFM, SAXS és SANS mérésekkel is kimutatták [177,179,180,182,184]. Az AKTH-k tulajdonságai részben megtartják a blokk-kopolimerek jellemzıit, sajátságait is. Az amfifil (hidrofil-hidrofób) blokk-kopolimerekre jellemzı, hogy a legkülsı felszíni réteg száraz állapotban, levegın vagy vákuumban hidrofób szegmensekkel borított. A külsı környezet megváltozásával, például a felület nedvesedésének hatására a felület rövid idı alatt átrendezıdik, a hidrofil polimer szegmensek eltemetik a hidrofób szegmenseket, melyek így a tömbfázisba süllyednek. Az eltérı közegek a felület ilyen jellegő átrendezıdését indukálják a több komponenst tartalmazó polimer rendszerek esetében [178,185-189]. Az AKTH-k mechanikai tulajdonságai jobbnak bizonyultak a homopolimer hidrogélekénél, mivel a hidrofób fázis jelentıs erısítı hatást fejt ki. A hidrofób fázis elaszticitása és szilárdsága így jobb, kedvezıbb tulajdonságokat kölcsönöz a kotérhálóknak [21,190]. Ezek a tulajdonságok természetesen összefüggésben állnak a fázisok szolvatáltsági fokával, illetve arányosak a keresztkötés sőrőségével és a hidrofób komponens elaszticitásával [191]. Az
amfifil,
hidrofil-hidrofób
polimerek
biológiai
összeférhetısége,
biokompatibilitása alatt a biológiai rendszer és az ebbe belehelyezett „mővi” rendszer zavartalan mőködését, összeférhetıségét kell értenünk. Fontos, hogy adott alkalmazás esetén speciális elvárásokat is teljesítenie kell a polimernek, mint például megfelelni a különféle mechanikai igényeknek, valamint ide kell érteni a biofunkcionalitás, a hemokompatibilitás és a biostabilitás teljesülését is. Ezeknek a tulajdonságoknak eleget téve számos AKTH-t próbáltak ki in vitro [190,192] és in vivo [193-195] kísérletekben. A hidrofil és hidrofób polimer szegmensek által együttesen alkotott szerkezetek legkiemelkedıbb tulajdonsága a duzzadási viselkedésük, miszerint képesek mind szerves (apoláros), mind vizes (poláros) oldószerekkel kölcsönhatásba lépni, illetve ezekben duzzadni. A megfelelı közegben a duzzadás mértéke természetesen függ az oldószertıl, a
23
hımérséklettıl és magától a polimer összetételétıl, szerkezetétıl [152,168,183,196-200]. Megfelelı oldószerekben az hidrofil-hidrofób fázisok aránya szabja meg a polimer térhálók duzzadását. A duzzadási fok egyaránt függ a keresztkötı polimer szegmensek molekulatömegétıl, a keresztkötık mobilitásától és a keresztkötési sőrőségtıl is [168,201]. Ebbıl következik, hogy az erısen keresztkötött szerkezet duzzadása kisebb mértékő, mint a lazábban kötött szerkezeteké. Térhálós polielektrolitok duzzadási foka a polielektrolit ionizációs fokával áll szoros kapcsolatban, azaz a polielektrolit láncokat tartalmazó kotérhálók duzzadása is pH függı.
II.3.3. Az amfifil kotérhálók felhasználási lehetıségei Az
AKTH-k
különleges
tulajdonságaikból
eredıen
felhasználhatóságuk
széleskörő lehet, például újszerő nanohibrid anyagok [202], nanoreaktorok elıállítása [177], szilárdfázisú elemek, legkülönfélébb katalízishordozók [136,137], biokatalízis [203], szenzorok [204,205], letapadásgátló anyagok [189] létrehozása és fémion megkötés stb. Az AKTH-k speciális sajátságuknak köszönhetıen könnyen lehetséges a szerves, azaz a polimer mátrixokat, és a szervetlen anyagokat egymással társítani, egymásba ágyazni. A nanohibridek, mint nevük is mutatja, a nanométeres tartományba esı szerkezeteket jelentik. Az ilyen társított rendszerek kivételes tulajdonságainak köszönhetıen nagyon sok területen alkalmazhatóak, mint a katalízis, fotokatalízis, félvezetık elıállítása [206]. Az anyagtudományi, valamint a biológiai alkalmazás egyesítésére igen jó példa a fém nanorészecskék (nanoezüst, nanoarany, nanoréz) hordozó polimer rendszerek [207-214]. Ezek a rendszerek katalitikus aktivitásuk mellett bizonyítottan igen erıs antibakteriális hatással rendelkeznek, melyet bevonatok elıállításánál elıszeretettel alkalmaznak [215-229]. Az AKTH-knak az anyagtudomány mellett jelentıs a szerepük a biológiai illetve orvosbiológiai felhasználási lehetıségek terén is. Igen sokfajta szintetikus anyag biokompatibilitása révén nagyszámú gyógyászati felhasználási lehetıséggel kecsegtet, mint például a szabályozott és/vagy késleltetett hatóanyag leadó polimer rendszerek, immunoizolációs membránok [230], polimer alapú implantátumok [231], kontaktlencsék [232], szövettenyészet, illetve sejtkultúra táptalajok [231] stb. Számos orvosbiológiai
24
alkalmazás megköveteli a jobb, speciális tulajdonságokkal rendelkezı anyagokat. A véredények, az erek mesterséges implantátumokkal történı helyettesítése szintetikus érpótló anyagokkal [190], vagy a csont, valamint porcpótló és növesztı mátrixok [233235] alkalmazása során nemcsak a biokompatibilitásra és biostabilitásra, hanem a vérkompatibilitásra, illetve a csekély proteinadszorpcióra [236,237] is törekedni kell. A pervaporációs membránok azeotróp elegyek, hasonló gıznyomással rendelkezı folyadékok vagy hımérsékletre érzékeny anyagok elválasztására szolgálnak. Az alkalmazásuk során a membránnal érintkezı elválasztandó elegy egyes komponensei anyagi minıségüktıl függı mértékben beoldódnak a membrán anyagába és eltérı diffúziós sebességük alapján haladnak át a membránon. Az amfifil kotérhálók igen ígéretes
membránanyagoknak
[155,238-242]
számítanak,
mivel
a
membránok
tulajdonságai igen jól testre szabhatók az AKTH-k fıbb paramétereinek kiválasztásával, úgy mint a megfelelı hidrofil-hidrofób fázis egyensúlya, a keresztkötési sőrőség és az ezekbıl következı a duzzadási fok. Egyes intelligens AKTH-kat különleges duzzadási, valamint a környezet egyes jellemzıire kiváltott gyors „hatás-válasz” kölcsönhatásokat produkáló viselkedésüknek köszönhetıen alkalmazhatják szabályozott, illetve késleltetett gyógyszerhatóanyag kibocsátó polimer mátrixokként is. Homopolimer hidrogélekkel szemben az AKTH-k ilyen jellegő alkalmazásának az elınye, hogy jobb mechanikai tulajdonságokkal, valamint amfifil karakterrel rendelkeznek. Az amfifil karakter miatt az apoláros hatóanyag bevitele a polimer rendszerbe nem ütközhet nehézségekbe. Számos kisebb hidrofil és hidrofób molekulák, mint a kobalaminok (azaz a B12 vitamin) [243], a progeszteron [243], az inzulin [239, 243], a teofillin [199] vagy a paclitaxel [244] hatóanyagnak a leadását már vizsgálták, és igen ígéretes eredményekrıl számoltak be.
II.4. Politetrahidrofurán elıállítása győrőfelnyílásos polimerizációval Tekintettel arra, hogy a kutatásaim során egy teljesen új, korábban nem vizsgált kotérháló, a poli(N-vinil-imidazol)-l-politetrahidrofurán, elıállítását és tanulmányozását tőztem ki célul, ebben az alfejezetben röviden be kívánom mutatni a politetrahidrofurán szintézisének
az
alapjait.
Ezt
a
polimert
25
tetrahidrofurán
győrőfelnyílásos
polimerizációjával állítják elı. A győrőfelnyílásos polimerizáció (ring-opening polymerization, ROP) a láncpolimerizáció (addíciós polimerizáció) egyik válfajának tekinthetı.
Az
ROP-ot
ciklikus
éterek,
acetálok,
észeterek
és
sziloxánok
polimerizációjához használják fel. Az ROP lehetıvé teszi számtalan makromolekula, beleértve jól definiált szerkezettel, valamint funkciós végcsoporttal rendelkezı homopolimerek és különbözı szerkezető kopolimerek, úgymint blokk-, ojtott- vagy csillag-kopolimer elıállítását. Győrőfelnyílásos eljárással, enyhe körülmények között viszonylag rövid idı alatt állíthatók elı nagy molekulatömeggel és kis polidiszperzitással rendelkezı makromonomerek is. Az ROP-ban a polimer lánc végcsoportjai reaktív centrumok, melyhez további ciklikus monomerek épülnek be, és az esetek nagy többségében ionos láncnövekedéssel hozzák létre a hosszabb polimer láncot. Ha a növekvı polimer lánc reaktív centruma kation, a polimerizációs eljárást kationos győrőfelnyílásos polimerizációnak (cationic ring-opening polymerization, CROP), ha az aktív centrum anion, akkor a reakciót anionos győrőfelnyílásos polimerizációnak (anionic ring-opening polymerization, AROP) nevezzük. A THF kationos polimerizációját az 1930-as években fedezték fel (Meerwein, Németország), de csak évtizedekkel késıbb, az 1960-as években vizsgálták részletesebben a polimerizáció pontos mechanizmusát. A tetrahidrofurán planáris, öttagú, csekély mértékben feszült győrős szerkezettel rendelkezı molekula. A győrő egy heteroatomot (oxigén atom) tartalmaz, mely kettı párosítatlan elektronnal rendelkezik. Ezekbıl következik, hogy a THF egy nukleofil monomer, ahol a potenciális elektron akceptor sztérikus gátlása igen kicsi, így a ciklusos éterbıl „élı” kationos győrőfelnyílásos polimerizációval („living” cationic ring-opening polymerization) könnyen elıállítható a megfelelı poliéter, a politetrahidrofurán (PTHF). A gyakorlatban igen fontos a THF saviniciált polimerizációja, melyben hidroxil végcsoporttal rendelkezı telekelikus politetrahidrofuránt alakítanak ki. Ezeket a funkciós telekelikus polimereket lágy szegmensekként alkalmazzák multiblokk-kopolimerekben. Manapság igen nagy az érdeklıdés a PTHF iránt. Az univerzális gumiként való elterjedésének viszonylag magas ára szabott határt, de az alacsony üvegesedési
26
hımérséklete (Tg ≈ -86 oC) alkalmassá teszi a „lágy” PTHF szegmensek alkalmazását termoplasztikus elasztomerekben és különösen poliuretánokban. Iniciátorként a leggyakrabban erıs savak, mint a trifluorometánszulfonsav (CF3SO3H, TfOH) észtereinek, anhidridjeinek erısen alkiláló vagy aciláló származékait alkalmazzák. Az iniciálási lépés során egy egyensúlyi reakció játszódik le a THF monomer (Lewis bázis) és a tercier oxóniumion elektrofil R+ csoportja között. A láncnövekedés során a monomer α-helyzetben endociklikus támadást intéz az oxóniumion ellen. Ez az iniciálási és láncnövekedési lépés látható a 9. ábrán.
9. ábra: A THF monomer saviniciált polimerizációja. A 10. ábra mutatja be THF polimerizációját trifluorometánszulfonsav anhidrid (Tf2O) iniciátort alkalmazva. A Tf2O esetében a láncvégeken TfO-csoportok találhatóak, amelyek a lánc mindkét irányába további THF monomerek addíciójára képesek, tehát a Tf2O egy bifunkciós iniciátornak tekinthetı. Ebbıl következik, hogy a polimer lánc képes mindkét irányba növekedni, mivel kettı aktív centrummal (tercier oxóniumion) rendelkezik.
10. ábra: A THF kationos polimerizációjának iniciáló lépése trifluorometánszulfonsav anhidrid iniciátorral.
27
A THF polimerizációja során az aktív centrum a tercier oxóniumion, mely a polimer lánc végein helyezkedik el. Ahogy a 11. ábrán is látható, a PTHF láncnövekedése úgynevezett aktív láncvég mechanizmussal („active-chain-end”, ACE-mechanism) zajlik le [245]. A láncnövekedés lejátszódhat intermolekuláris endociklikus (11. ábra a lépés) vagy exociklikus (11. ábra b lépés) módon, de felléphet intramolekuláris úgynevezett „back-biting” reakció is (11. ábra c lépés). Modellreakciók bizonyítják, hogy a PTHF növekedése endociklikus úton megy végbe, mivel az egyensúlyi állandó értéke közel szászszor nagyobb értékő, mint az exociklikus láncnövekedésnek megfelelı érték [246,247].
11. ábra: PTHF láncnövekedése aktív láncvég mechanizmussal. A THF élı kationos győrőfelnyílásos polimerizációja során egyensúly áll fenn az aktív ionos, növekedni képes és a kovalens észter szerkezettel rendelkezı, inaktív polimer láncok („dormant chains”) között, ha jelen van valamilyen nukleofil ellenion a rendszerben. A polimerizáció sebességét tekintve az aktív-inaktív specieszek közötti egyensúly kialakulása rendkívül gyors. Elvben mindkettı speciesz képes reagálni a monomerrel, de az oxónium ion reaktivitása oldószertıl függıen több ezerszerese a kovalens észter változatnak. A CROP tehát alkalmas arra, hogy a polimerizációt szabályozott módon hajtsuk végre, és ennek eredményeként jól definiált szerkezettel (tervezett molekulatömegő, szők molekulatömeg eloszlású), valamint funkciós végcsoporttal rendelkezı polimerek állíthatók elı. A PTHF-et legfıképp gumirugalmas szintetikus fonalak (elasztán) és poliuretánok (PUR) elıállítására használják. A PUR-ok, mint bioanyagok jelentıs szerepet töltenek be implantátumok és gyógyászati eszközök terén [248-250]. A PUR-okat széleskörüen
28
alkalmazzák mind kísérleti fázisban lévı, mind kereskedelmi forgalomban kapható vérrel, vagy szövettel érintkezı anyagoknál, illetve készülékeknél, mint a mőerek, intubációs tubusok, katéterek, mell implantátumok, mőszív-billentyők. Alkalmazzák még mőszívek,
szívritmus-szabályzó
készülékek
bevonataként
és
intraaortikus
ballonpumpáknál az elınyös felületi tulajdonságaik, valamint a meglehetısen jó bio- és hemokompatibilitásuk
miatt
[251-253].
A
PUR
felület
hidrofil
és
hidrofób
tulajdonságának megfelelı megváltoztásával a polimer biokomaptibilitása növelhetı. Az AKTH vizsgálatok nagy részét a leggyakrabban alkalmazott telekelikus polimerekbıl, úgynevezett makromonomerekbıl felépülı kotérhálók teszik ki. Az ilyen makromonomerek
közé
tartozik
a
poliizobutilén
[148-151,161,171,176],
a
polidimetilsziloxán [158,159,173-174], valamint a poli(etilén-glikol) [170,171,173-176], a
poli(propilén-oxid)
[147]
és
kopolimerjei.
Megkísérelték
politetrahidrofurán
keresztkötık alkalmazását akrilsav, illetve akrilamid [152,153,197,254], metakrilsav [154] és N-izopropil-akrilamid [154] monomerekkel. Ezeknek az AKTH-knak a duzzadási viselkedését, valamint termikus tulajdonságait vizsgálták [152-154,197,254]. Az eddigiek alapján tehát megállapítható, hogy a telekelikus PTHF egyszerő elıállítása és többféle elınyös tulajdonsága alapján alkalmas választásnak tőnik, mint új típusú makromolekuláris szerkezetek összetevıje. Mindezek alapján esett a választás erre a polimerre, mint a megcélzott poli(N-vinil-imidazol)-l-politetrahidrofurán kotérhálók hidrofób komponense.
29
III. Célkitőzések Az amfifil kotérhálók (AKTH-k) olyan térhálós polimerek, melyek egymással kovalens kötéssel keresztkötött hidrofil és hidrofób polimer láncszegmensekbıl állnak. Az ilyen anyagok morfológiáját tekintve az egymással nem elegyedı polimerek közötti fázisszeparáció a nanométer tartományban megy végbe. Ez a nanométer tartományban fázisszeparált szerkezet speciális tulajdonságokat kölcsönöz a kotérhálóknak, és felhasználásukat tekintve ez a különleges struktúra új utat nyitott mind az anyagtudományban, mind az orvosbiológiában. A kotérhálók tulajdonságait jelentısen befolyásolják a felhasznált komponensek és azok speciális tulajdonságai, az anyag összetétele, és természetesen a kotérháló makromolekuláris szerkezet morfológiája is. Értekezésem fı célkitőzése hidrofil poli(N-vinil-imidazol) (PVIm) alapú amfifil polimer kotérhálók elıállítására, szerkezetük és alapvetı tulajdonságainak a felderítésére irányult.
Ennek
érdekében
elıször
a
keresztkötıként
alkalmazni
kívánt
politetrahidrofurán (PTHF) makromonomerek elıállításának kidolgozása volt az elsıdleges cél. Ezeket THF kationos győrőfelnyitásos polimerizációjával (cationic ring opening polymerization, CROP) kívántam elıállítani. Ezt követı alapvetı célkitőzésem a poli(N-vinil-imidazol)-l-politetrahidrofurán (PVIm-l-PTHF) AKTH sorozatok elıállítása volt szabad gyökös kopolimerizációval, az úgynevezett makromonomer módszer alkalmazásával. További célom volt, hogy az elıállított AKTH sorozatok széles összetétel tartománnyal rendelkezzenek, és hogy a különbözı sorozatok egymással összehasonlíthatóak legyenek, ami lehetıséget biztosít az összetétel, valamint a szerkezeti
paraméterek
és
a
kotérhálók
tulajdonságai
közötti
összefüggések
tanulmányozására. Így további céljaim között szerepelt az elıállított AKTH sorozatok egyes tulajdonságainak vizsgálata és nanoreaktorként történı alkalmazása. A szerkezet és tulajdonság vizsgálatok magukban foglalták az összetétel elemanalízissel történı meghatározását, az atomerı mikroszkópiás (AFM) és a termikus analízisét, valamint a duzzadási
viselkedés
tanulmányozását.
Az
AKTH-k
nanoreaktorként
történı
felhasználása érdekében szükséges volt a fémion megkötı képességük mind kvalitatív, mind kvantitatív bizonyítása szilárd fázisú
30
13
C-NMR spektroszkópiával, illetve láng
atomabszorpciós spektrometriával (FAAS). Ezen eredmények alapján kutatásaim céljai között szerepelt új típusú PVIm-l-PTHF kotérhálókon alapuló nanohibridek elıállítása is. Doktori értekezésem fı célkitőzései között tehát szerepel a keresztkötıként alkalmazott PTHF makromonomerek, valamint a PVIm-l-PTHF kotérháló sorozatok elıállítása, a kotérháló sorozatok tulajdonságainak, illetve szerkezetének a vizsgálata, valamint
egyedi
tulajdonságokkal
rendelkezı,
nanohibridek létrehozása és tanulmányozása.
31
PVIm-l-PTHF
kotérháló
alapú
IV. Kísérleti rész IV.1. Telekelikus metakrilát végő politetrahidrofurán makromonomerek elıállítása kationos győrőfelnyílásos polimerizációval IV.1.1. Felhasznált vegyületek, anyagok Tetrahidrofurán (THF, Spektrum 3D) tisztítását desztillációval végeztem. Lítiumalumínium-hidriden (LiAlH4) refluxoltattam egy napig, majd refluxoltatást követıen LiAlH4-rıl benzofenon jelenlétében (Reagent Plus®, Sigma-Aldrich 99%) használat elıtt frissen desztilláltam. Az iniciátort, a trifluormetánszulfonsav-anhidridet (Tf2O, SigmaAldrich 99+%) és, a nátrium-metakrilátot (MANa, Sigma-Aldrich 99%), valamint az oldószereket (kloroform, metanol) felhasználás elıtt külön nem szükséges tisztítani. A metakriloil-klorid (MACl, Fluka >97%) tisztítását vákuumdesztillációval hajtottam végre.
A
trietil-amin
(Et3N,
Sigma-Aldrich
99,5%),
savmegkötı
szer
vákuumdesztillációja kálcium-hidridrıl (CaH2, Sigma-Aldrich, 95%) történt. A diklórmetánt (DCM, Spektrum 3D 99,5%) CaH2 felett refluxoltattam, és használat elıtt desztilláltam.
IV.1.2. Politetrahidrofurán makromonomerek elıállítása Az AKTH-k szintézisénél keresztkötıként alkalmazott politetrahidrofurán (PTHF) makromonomer jól definiált szerkezettel, azaz ismert molekulatömeggel és szők molekulatömeg-eloszlással rendelkezik. Az ilyen jellegő telekelikus polimerek elıállítása élı polimerizációval történik, mely ebben az esetben a ciklusos éter „élı” kationos győrőfelnyílásos polimerizációja (CROP) [255]. A szintézisnél az oldószer és a monomer szerepét egyaránt a THF tölti be, azért a megfelelı átlag molekulatömegő PTHF makromonomer szintézisekhez nélkülözhetetlen volt felvenni a polimerizáció során képzıdött polimer láncok molekulatömegének függését az idıtıl. A telekelikus polimerek elıállítását egy tipikus példán mutatom be, mely általános reakciósémája a 12. ábrán látható. A THF CROP reakciójában az iniciátor trifluormetánszulfonsav-anhidrid (Tf2O) volt, lánczáró lépéshez nátrium-metakrilátot
32
(MANa) alkalmaztam, mely egyben a kívánt végcsoporttal látja el a lineáris polimer láncot.
Az
elızetesen
kihevített,
mágneses
keverıbabával
ellátott,
kétnyakú
gömblombikba mintegy 5 perc nitrogén átáramoltatást követıen 200 ml LiAlH4-en abszolutizált THF-et töltöttem. A gömblombikot hőtıköpennyel vettem körbe. A jeges vizes hőtés a polimerizációs hı elvezetésére szolgált. A THF monomerhez (200 ml, 2,48 mol) állandó kevertetés mellett, N2 atmoszféra alatt adtam hozzá a Tf2O iniciátort (0,42 ml, 2,48 mmol) ezzel elindítva a polimerizációs reakciót. Elıre meghatározott idıben hozzáadtam az MANa lánczáró/végcsoportmódósító szer kloroformos szuszpenzióját (2,6801 g, 24,8 mmol), mellyel lezártam a polimerizációt, és egyben kialakítottam a kívánt végcsoportot. A reakcióelegyet 48 órán keresztül kevertettem N2 atmoszféra alatt, majd metanol/víz (1/1) elegyében folyamatos kevertetés mellett kicsaptam. A kicsapott polimert
kevés
THF-ben
feloldottam,
és
kvarchomokkal
ellátott
semleges
alumíniumoxid/szilikagél oszlopon engedtem át. A tisztított polimerrıl a maradék oldószert rotációs vákuumbepárló készülékkel eltávolítottam, majd vákuumszárítószekrényben (szobahımérsékleten) súlyállandóságig szárítottam. Az így kapott metakrilát telekelikus
PTHF
(PTHFDMA)
makromonomer
molekulatömegének
és
funkcionalitásának meghatározása gélpermeációs kromatográfiával (GPC), valamint 1HNMR spektroszkópiával történt. A kalibráláshoz felvett mintasorozat beméréseit, valamint az analízis eredményeit a Függelék tartalmazza (F1-F12. ábrák). (CF3SO2)2O (n+3)
O
O CF3SO3-
O THF
n
O CF3SO3-
O Na
2 O MANa
O O O
O
O
n+1
O
PTHFDMA makromonomer
12. ábra: A metakrilát végő PTHF (PTHFDMA) makromonomer elıállításának reakciósémája.
33
A kis molekulatömeggel (Mn ≈ 2000 g/mol) rendelkezı polimerek esetében a PTHFDMA-t hidroxil végő PTHF módosításával állítottam elı (13. ábra). A láncvégi hidroxilcsoport átalakítását metakrioil-kloriddal (MACl) történı észterezéssel végeztem. A hidroxil végő politetrahidrofuránt (20g, 0,01mol) mechanikus keverıvel ellátott, kiizzított, szulfuráló lombikban nitrogén bevezetés mellett 500 ml DCM-ben oldottam fel. A reakcióelegy hőtéséhez aceton-szárazjeges hőtıelegyet használtam. A hőtött reakcióelegyhez csepegtettem hozzá a trietil-amint, majd a metakriloil-kloridot. Az elegyet egy éjszakán át sötétben, nitrogén atmoszféra alatt kevertettem. A reakció lezárására, kvencselésére 100 ml metanolt adtam ez elegyhez, majd egy óra hosszat sötétben kevertettem. Az oldószer nagy részét rotációs vákuumbepárló készülékkel eltávolítottam, majd a fennmaradó reakcióelegyet n-hexánban kicsaptam. A kicsapódott polimert DCM-ben feloldottam, majd desztillált vízben újra kicsaptam. Ezt a tisztítási mőveletet még két alakalommal megismételtem. A kapott polimert kevés oldószerben feloldottam, majd MgSO4-on egy napig sötétben szárítottam. A vízmentesített polimer elegyet kvarchomokkal ellátott semleges alumíniumoxid/szilikagél oszlopon engedtem át, majd az oldószert rotációs vákuumbepárló készülékkel eltávolítottam, és a kapott polimert vákuumszárító-szekrényben (szobahımérsékleten) súlyállandóságig szárítottam. A kitermelés 76,2 %-os volt. A PTHFDMA molekulatömegét, illetve a funkcionalitását gélpermeációs kromatográfiával (GPC), valamint 1H-NMR spektroszkópiával határoztam meg, az eredményeiket a Függelék tartalmazza (F13-F16. ábrák).
13. ábra: A hidroxil-telekelikus PTHF polimer láncvégmódosítási reakciója, metakriláttelekelikus PTHF (PTHFDMA) képzıdése.
34
IV.2. Poli(N-vinil-imidazol) lineáris homopolimer elıállítása gyökös polimerizációval IV.2.1. Felhasznált vegyületek, anyagok N-vinil-imidazol (VIm, Sigma-Aldrich, ≥99%) tisztítását megfelelıen összeállított készülékben, vákuum-desztillációval végeztem 73 oC-on. Az α,α’-azo-bisz-izobutironitril (AIBN, Sigma-Aldrich, 98%) iniciátort felhasználása elıtt kétszer kristályosítottam át metanolban. Oldószernek benzolt (Bz, Spektrum 3D) alkalmaztam, melyet felhasználás elıtt nem volt szükséges tisztítani.
IV.2.2. Poli(N-vinil-imidazol) homopolimer elıállítása Az
N-vinil-imidazol
gyökös
polimerizációját
elıre
kiizzított,
mágneses
keverıbabával ellátott reaktorcsıben hajtottam végre. A frissen desztillált monomert (1,925 ml, 21,2 mmol) benzolban (20 ml) oldottam fel, majd törzsoldatban hozzáadtam a számított mennyiségő (18,5 mg, 0,11 mmol) α,α’-azo-bisz-izobutiro-nitril iniciátort. Az oldott oxigén eltávolítására a reakcióelegyet folyékony nitrogénnel lehőtöttem, a levegıt vákuumpumpával szivattyúztam ki a rendszerbıl. Ezt követıen a rendszert nitrogénnel öblítettem át, majd ezt az eljárást követve még 3 alkalommal elvégeztem az oxigénmentesítést. A reaktorcsövet kevertetés mellett 48 órán át 70 oC-os olajfürdıbe helyeztem. A polimerizáció végeztével a kicsapódott polimert szőréssel eltávolítottam. A polimer tisztításához a polimert metanolban (30 ml) oldottam, majd acetonban kicsaptam. A kicsapott polimert elıször levegın, aztán 60 oC-on vákuum-szárítószekrényben vákuum alatt szárítottam. A kitermelés 67 %-os volt. A polimer analízisét 1H-NMR spektroszkópiával végeztem, melynek eredménye a Függelék F19. ábráján látható.
35
IV.3. PVIm-l-PTHF amfifil kotérhálók elıállítása makromonomer módszerrel IV.3.1. Felhasznált vegyületek, anyagok N-vinil-imidazol (VIm, Sigma-Aldrich, ≥99%) tisztítását megfelelıen összeállított készülékben, vákuum-desztillációval végeztem 73 oC-on. A keresztkötıként felhasznált PTHFDMA minták az elızı részben leírtaknak megfelelıen kerültek elıállításra. Az iniciátort, α,α’-azo-bisz-izobutironitrilt (AIBN, Sigma-Aldrich, 98%) felhasználása elıtt kétszer kristályosítottam át metanolban. Oldószernek etanolt (EtOH, Merck) használtam, melyet kálcium-hidriden (CaH2, Sigma-Aldrich, 95%), argon alatt refluxoltattam és felhasználás elıtt frissen desztilláltam. A tetrahidrofurán (THF, Spektrum 3D) tisztítását desztillációval végeztem. Lítium-alumínium-hidriden (LiAlH4) refluxoltattam egy napig, majd refluxoltatást követıen LiAlH4-rıl benzofenon (Reagent Plus®, Sigma-Aldrich 99%) jelenlétében használat elıtt frissen desztilláltam.
IV.3.2. PVIm-l-PTHF amfifil kotérhálók elıállítása Az II.3.1. fejezetben tárgyaltaknak megfelelıen a legáltalánosabban alkalmazott eljárás amfifil kotérhálók elıállítására a makromonomer módszer, mely egy hidrofil/hidrofób komonomer kopolimerizálását jelenti, egy arra alkalmas funkciós végcsoportokkal rendelkezı lineáris telekelikus hidrofób/hidrofil polimerrel, azaz egy makromonomerrel. Az amfifil polimer kotérhálók elıállítása szabad gyökös kopolimerizációs mechanizmussal történt, melyet az α,α’-azo-bisz-izobutironitril (AIBN) termikusan bomló gyökös iniciátor iniciál. A reakcióhoz absz. etanolt alkalmaztam oldószernek. A frissen átkristályosított AIBN iniciátorból etanolos törzsoldatot készítettem. A minták összemérése mintatartó edényekben történt, az összeméréseket a Függelék tartalmazza (F1. és F2. táblázatok). A mintatartókba elsınek a politetrahidrofurán makromonomert mértem be, majd hozzámértem a megfelelı mennyiségő oldószert, hogy a polimer feloldódjon. Az oldódást rázógép alkalmazásával segítettem elı. Ezt követıen mikopipettát használva hozzámértem a számított mennyiségő N-vinil-imidazol monomert
36
és az iniciátor törzsoldat megfelelı mennyiségét. Ezután ismét rázógép alkalmazásával homogenizáltam a mintákat. A már homogén mintákat tartalmazó üvegedényeket szeptummal gondosan lezártam, majd argon gázzal átöblítettem, átbuborékoltattam az oldatokat a bennmaradó oxigén eltávolítása érdekében. A kopolimerizációs reakciót teflon edényzetekben, úgynevezett moldokban végeztem. A kopolimerizációs reakció
n
n
sémája a 14. ábrán látható.
14. ábra: A PVIm-l-PTHF AKTH makromonomer módszerrel történı elıállításának sémája. A már összemért, oxigénmentesített és homogenizált reakcióelegyek bemérése a teflon moldban inert atmoszférában történt. Az inert atmoszféra létrehozásához, illetve fenntartásához gázzáró mőanyag fóliából készült Atmosbag-et (Sigma-Aldrich) alkalmaztam. Elızıleg az Atmosbag-be bekészítettem minden szükséges eszközt és anyagot. A gondosan lezárt Atmosbag-bıl vákuumpumpa segítségével eltávolítottam a levegıt, majd ezután nitrogéngázzal feltöltöttem és ezt követıen a gázt ismételten kiszivattyúztam vákuumpumpát alkalmazva. Ezt az oxigénmentesítési ciklust 8-10 alkalommal megismételtem. Az így elıállított inert atmoszférával rendelkezı munkatérben történt a reakcióelegyek áttöltése a mintatartókból a teflon moldokba. A teflon edényzetet gondosan lezártam, és a keretével rögzítettem. A reakcióelegyeket tartalmazó teflon moldok így már eltávolíthatóak az Atmosbag-ból. Az így elıkészített reakcióelegyeket
nitrogénnel
felengedett,
37
60
o
C-os
hımérséklető
vákuum-
szárítószekrénybe helyeztem. A kopolimerizáció reakcióideje 72 óra volt. A reakcióidı után a moldot hagytam lassan szobahımérsékletre hőlni. A teflon edényzetben lévı mintákról az oldószernek lassan kell elpárolognia, elkerülve a polimer kotérhálók repedezését. A minták teljes kiszárítása vákuum-szárítószekrényben vákuum alatt történt. A teljesen száraz polimer kotérhálók tisztítását, azaz az el nem reagált komonomerek és makromonomerek eltávolítását extrakcióval hajtottam végre. A hidrofób makromonomereket tetrahidrofurános, a komonomereket, valamint az esetlegesen még a kotérhálóba zárt, fennmaradó makromonomereket pedig etanolos extrakcióval távolítottam el a mintákból. Elsıként a tetrahidrofurános tisztítási lépéssel kezdtem, majd ezt követte az etanolos extrakció. Az extrakciót során a mintákat nagy feleslegő extraháló oldószerbe helyeztem, majd az oldószert rendszeresen cseréltem néhány napon keresztül. A mintákról az oldószereket rotációs vákuumbepárló készülékkel távolítottam el, és tömegméréssel határoztam meg az oldható frakció mennyiségét (az extrakciós adatokat a Függelék tartalmazza, F3. és F4. táblázatok).
IV.4. Analízis módszerek IV.4.1. Oldatfázisú 1H-NMR spektroszkópia Az
1
H-NMR spektroszkópia a felhasznált és elıállított anyagok kémiai
szerkezetének és a tisztaságának meghatározására alkalmas módszer. A kiindulási anyagok, a végtermékek és az oldható frakciók vizsgálatát végeztem
1
H-NMR
spektroszkópiával. Az 1H-NMR spektrumok felvétele egy Varian Gemini 2000 típusú 200 MHz-es berendezéssel történt szobahımérsékleten. A spektrumok felvételéhez 20 és 40 mg közötti mintamennyiségek kerültek feloldásra 0,6-0,8 ml deuterált oldószerben.
IV.4.2. Szilárd fázisú 13C-NMR spektroszkópia A szilárd fázisú NMR spektroszkópiai módszerek rendkívül hatékonyak olyan makromolekuláris rendszerek vizsgálatában, amelyek nem mutatnak makroszkopikus rendezettséget. Szilárd fázisú minták speciálisan erre a célra tervezett NMR készülékkel
38
vizsgálhatók. A rezonanciasávok jelszélességének csökkentésére a mágikus szöggel történı forgatás (magic angle spinning – MAS), a rosszul polarizálható magok (pl.
13
C)
gerjesztésére a keresztpolarizáció (cross polarization – CP) módszerek alkalmazhatók. A MAS technikánál az elporított minta gyors forgatása (1-80 kHz) egy speciális mintatartóban (rotorban) történik, amely 54,7°-os („mágikus szög”) szöget zár be a B0 mágneses térrel. A forgatás hatására az irányfüggı (izotróp) jelszélesítı hatások jelentıs részben kiátlagolódnak keskenyebb jeleket eredményezve. A keresztpolarizációs eljárás segítségével pedig egy könnyen gerjeszthetı magról egy kevésbé polarizálható magra kerül át a mágnesezettség, ami jelentıs polarizációs hatásfok növekedést eredményez. Bizonyos esetekben azonban a keresztpolarizációs módszer nem használható (pl. duzzadt gélek, kevés
1
H-t tartalmazó anyagok, nagy forgatási sebesség esetén), ilyenkor
célravezetıbb a direkt polarizációs (DP) vagy az egy-pulzus módszer. A polimer minták szilárd fázisú ”magic angle spinning” (MAS) 1H-, valamint
13
C-
NMR spektrumok felvételei egy 600 MHz-es Varian NMR System berendezéssel történtek. A mérıfej egy hármas rezonancia Chemagnetics 3.2 mm T3 mérıfej volt, kettıs rezonancia módban alkalmazva. A rotor forgatási sebessége minden esetben 10 kHz volt. A
13
C-NMR spektrumok felvételei DP és CP technikával, Hartmann–Hahn
feltételek mellett történtek [256]. Utóbbinál a keresztpolarizáció idıtartama 2ms volt, mindkét esetben SPINAL-64 [257] proton lecsatolást alkalmazva. A mérések 25 °C-on történtek, a külsı kémiai eltolódás referencia adamantán volt.
IV.4.3. Gélpermeációs kromatográfia (GPC) A (makro)molekulák átlagos molekula tömegének (méretének) meghatározására a gélkromatográfia
az
egyik
legáltalánosabb
módszer.
Az
eljárás
lényege
a
molekulatömegtıl (hidrodinamikai térfogattól) függı áthaladási sebesség alapján való szétválás, illetve az ezt követı detektálás. Megfelelı hosszúságú analitikai oszlopba töltött, a mérendı molekulatömeg tartományhoz alkalmasan megválasztott géltípus (ez egy olyan anyag, melynek pórusai összemérhetıek a molekula méretével, így a molekulák képesek bediffundálni a szilárd anyag réseibe) és referencia vegyületek (molekulatömeg standardek) alkalmazásával kalibrációs összefüggést kell felvenni, mely
39
a módszer alkalmazhatóságát segíti. Geometriai-térfogati értelmezése szerint a gélpermeációs kromatográfia (GPC) a (makro)molekulákat a gélfázis eloszlásától függıen méretük alapján választja el. A makromolekulák molekulatömeg-eloszlásának (MWD) vizsgálatára Waters 515HPLC típusú pumpával ellátott készüléket használtam, mely 3 Polymer Laboratories Mixed C típusú oszloprendszert és Viscotek Dual 200 (differenciál-viszkoziméter és differenciál-refraktométer) detektort tartalmaz. Az eulens frissen desztillált, peroxidmentes tetrahidrofurán, melynek az átfolyási sebessége 1,0 ml/perc volt. A mért polimer minták MWD-je ismert molekulatömegő, szők eloszlású polisztirol standardok alkalmazásával nyert univerzális kalibrációs görbe alapján lett kiszámítva.
IV.4.4. Elemanalízis Az amfifil kotérhálók pontos összetételét elemanalízis segítségével határoztható meg. A mérések kivitelezéséhez használt készülék Heraeus CHN-O-RAPID volt. A porított polimer kotérháló minták CuO katalizátorral oxigén atmoszférában kerülnek elégetésre. Az elégetést követıen kerül sor a gázok elnyeletésére, valamint a C, H, és N elemek
gravimetrikus
meghatározása.
Az
elemanalízis
eredmények
két-három
párhuzamos mérés eredményei.
IV.4.5. Termoanalitikai módszerek, differenciális pásztázó kalorimetria (DSC) és termogravimetriás analízis (TGA) Egy anyag a hımérséklettıl függıen különbözı halmazállapotban vagy különbözı kristályszerkezetben található. A hımérséklet változtatásával elérhetjük azt a pontot, ahol az adott anyag kémiai formája, kristályszerkezete vagy halmazállapota megváltozik. Ezt az átalakulást leggyakrabban hıjelenség vagy az anyag tömegének megváltozása mutatja. Detektálva az átalakulás hımérsékletét illetve a folyamat során felszabaduló hımennyiséget (DSC) vagy a minta tömegének megváltozását (TGA) azonosíthatjuk az anyag kémiai szerkezetét, ha az észlelt hıeffektusokat vagy tömegváltozásokat ismert, tiszta kémiai anyagoknál mért hıjelenségekkel vagy
40
tömegváltozásokkal összevetjük. Az amfifil kotérhálók termikus analízise során alkalmazott mérımőszer Mettler TG50, a kiértékelı software a Mettler Toledo Stare System volt. A felfőtési sebesség mindkét esetben 10 oC/perc, az N2 átfolyási sebessége a differenciális pásztázó kalorimetriás mérésnél 50 ml/perc, a termogravimetriás analízis esetén pedig 100 ml/perc volt. A méréseket -120 oC és 200 oC (DSC), illetve 35 oC és 750 o
C (TGA) közötti hımérséklet-intervallumban végeztük.
IV.4.6. Atomerı mikroszkópia (AFM) Az atomerı mikroszkópos felvételek Nanoscope IIIa vezérlıvel (Digital Instruments)
ellátott
MultiMode
scanning
probe
mikroszkóppal
készültek
szobahımérsékleten. A tömbfázis analíziséhez teljesen száraz kotérháló mintákból készített 100 nm-es, egyenletes vastagságú, frissen hasított felületek Diatome féle gyémánt késsel és Leica EMFCS Microtommal lettek preparálva kriogenikus körülmények között. Az AFM mérések fázismódban készültek, amely a kemény és lágy fázisok megkülönböztetését teszi lehetıvé. Az ilyen jellegő felvételekhez, a felület pásztázásához alkalmazott Si tőt („tip”) 200 kHz-es alap rezonancia frekvenciával látják el. A felület letapogatása során eltérı módon többé-kevésbé csillapítódik a tő rezgése, és ez a csillapítás okozza a rezgés fáziseltolódását. Az AFM képek kiértékelése manuálisan, valamint az iTEM program felhasználásával történt.
IV.4.7. Láng atomabszorpciós spektrometria (FAAS) Az atomabszorpciós spektrometria gázállapotú atomok fényelnyelésének mérése útján alkalmas mennyiségi analízisre. Az atom olyan frekvenciájú fényt tud elnyelni, amelyet kibocsátani is képes. A szabad atomok abszorpciós spektruma éles vonalakból áll. Atomabszorpciós analízisre a legérzékenyebb vonalakat, a rezonanciavonalakat használjuk. Ezek az atom alapállapotából egy-egy gerjesztett állapotába való átmenetének felelnek meg. Az alkalmazott készülék Zeiss AAS 1N atomabszorpciós spektrofotométer volt. A szobahımérsékleten elvégzett abszorpcióméréshez alkalmazott paraméterek: a hullámhossz értéke rézre 324,8 nm, ezüstre 328,0 nm, a levegı-acetilén láng áramlási
41
sebességei: levegı esetén 500 l/óra, acetilénnél 100 l/óra. Az alkalmazott égıfej rés típusú, melynek állásai függılegesen 18 mm és vízszintesen 5,6 mm, valamint 0,03 mm volt a rés vastagsága. A lámpaáram nagysága 5 mA, a fotoelektron-sokszorozó erısítésének értéke (SEV) pedig 2 volt.
IV.4.8. Transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM) A transzmissziós elektronmikroszkópos (TEM) vizsgálatok során nagy energiájú elektronsugár halad át egy vékony minta szeleten, vagy elporított mintán, mely információt szolgáltat a mintában található részecskék méretérıl, eloszlásáról. Ez a módszer igen jól alkalmazható, mivel 1 nm-es vagy annál jobb felbontás jellemzi. A kotérhálókban jelenlevı fém nanorészecskék méreteloszlását, a nanofém részecskék távolságát és morfológiáját ezzel az eljárással vizsgáltuk, analizáltuk. Két különbözı technikával történtek a mérések, melyek eltérı mintaelıkészítési eljárást követeltek meg: (1) A kotérhálóba ágyazott fém nanorészecskék és a polimer mátrix közötti megfelelı kontraszt kialakítása RuO4-es kezeléssel történt. A mintaelıkészítés ezen eljárása hasonló az atomerı mikroszkópiához. A nanorészecske tartalmú minták szeletelésével közel 60100 nm vastagágú filmeket kapunk. Az ilyen módon elıállított filmek TEM felvételei LEO 912 Omega típusú TEM berendezéssel készültek. Az alkalmazott gyorsító feszültség 120 kV volt. (2) A mintaelıkészítés során a nanohibrid anyagok elporítását kellett elvégezni. Ehhez a mintákat hosszabb ideig folyékony nitrogénbe helyeztük, majd az üvegessé váló, rideg anyagot porítottuk és vákuumszárító szekrényben szárítottuk. A porminta néhány miligrammjából készült etanolos szuszpenzió formájában került fel a Lacey carbon réz-, illetve nikkelrostélyokra, majd az elıkészített mintát szárítottunk. Az ilyen módon elıállított porminták felvételei FEI MORGAGNI 268D Transzmissziós Elektronmikroszkóp (100 kV; W katód; pontfelbontás = 0.5 nm) berendezéssel készültek, mely egy Megaview III CCD kamerával volt kiegészítve. A felvételek kiértékelését iTEM programmal végeztem.
42
IV.5. PVIm-l-PTHF amfifil kotérhálók duzzadási vizsgálata IV.5.1. Duzzadási vizsgálatok Az amfifil kotérhálók egyik kiemelkedı tulajdonsága a duzzadási viselkedésük. A hidrofil és hidrofób polimer szegmensekbıl felépülı, speciális szerkezettel rendelkezı anyagok mind szerves (apoláris), mind pedig vizes (poláris) oldószerekkel képesek kölcsönhatásba lépni. A kotérháló sorozatok mintáin végezett duzzadási vizsgálatok ioncserélt vízben, metanolban, tetrahidrofuránban, valamint szén-tetrakloridban történtek. A duzzadás mértékét gravimetrikus úton határoztam meg. A vizsgálat során a sorozatok egyes tagjaiból kis mintadarabokat (0,1 g körüli tömeggel rendelkeztek) különítettem el. Ezeknek a száraz mintáknak a tömegeit lemértem (m0), majd a kotérhálókat a kívánt oldószerbe helyeztem. A minták tömegét naponta ellenıriztem, míg jelentıs változást nem volt tapasztalható a duzzadt mintatömegeknél, mely az egyensúlyi duzzadáshoz tartozó tömeget (meq) jelentette. A teljes egyensúlyi állapot eléréséhez két-három napra volt szükség. A kiindulási száraz minták, valamint az oldószerfelvételt követı, duzzadt minták tömegébıl az alábbi összefüggéssel számoltam az egyensúlyi duzzadási fokot (Req): Req =
(m
eq
− m0 )
m0
(1)
IV.5.2. Disszociációs állandó, pK értékek meghatározása A disszociációs állandó, pK értékek meghatározására irányuló vizsgálatokat is végeztem a kotérháló sorozatokon. Elıször a mintákat 100 ml ioncserélt vízbe helyeztem és gravimetrikus úton határoztam meg az egyensúlyi állapot elérését. A vízben elért egyensúlyi duzzadási fokot meghatároztam, majd ezt követıen elıre kiszámolt, megfelelı mennyiségő savat adtam a duzzasztószerhez. Homogenizálás céljából az oldószert kis ideig kevertettem. Az duzzasztószer kémhatását pH-mérıvel, az AKTH minták duzzadásának mértékét, illetve az egyensúlyi duzzadási fok elérését az elıbb említett úton, gravimetrikusan határoztam meg. A sav mennyiségét adott idıközönként
43
növeltem, növelve az ionizált csoportok számát, míg el nem értem a 100%-os ionizáltsági fokot. Az AKTH-k pK értékei a különbözı ionizáltsági fokkal rendelkezı duzzadt minták tömegeinek az oldószer kémhatásának függvényében történt ábrázolásából kerültek meghatározásra (Függelék F25. és F26. ábrák).
IV.6. A kotérhálók fémion megkötésének vizsgálata és a szervetlen nanohibridek tanulmányozása IV.6.1. Szervetlen nanorészecskék elıállítása Igen
széles
körben
alkalmaznak
szerves
mátrixba
ágyazott
szervetlen
nanorészecskéket. Ezeket az úgynevezett hibrid rendszereket felhasználják, mint katalizátor
rendszerek
antimikrobiális,
[258,259],
antifungicid
hatású
félvezetık bevonatok
és
kvantum
dotok
elıállítására.
A
[177],
vagy
nanorészecskék
elıállítását a következı négy lépésbıl álló módszerrel hajtottam végre, melynek folyamatát a 15. ábra szemlélteti. Réz-szulfát (CuSO4), illetve ezüst-nitrát (AgNO3) fémsókból vizes törzsoldatokat készítettem. Az AKTH minták összetételébıl meghatároztam a komplexálható fémionok pontos mennyiségét. A fémsók vizes törzsoldatából olyan vizes oldatokat készítettem, melyekben a kotérhálók a számukra maximálisan felvehetı fémionok mennyiségének kétszeresét tartalmazták, mely nemcsak minıségi, hanem mennyiségi analízist is lehetıvé tett. A kotérháló mintákat az ilyen megfelelı fémiontartalmú, higított oldatokkal duzzasztottam. A kezelést követıen a „töltött” kotérhálókban az ezüstionokat UV-besugárzással, a rézionok redukcióját pedig lúgosított hidrazin vizes oldatával végeztem el. Az eljárás során a fémsóval kezelt mintát desztillált vízzel leöblítettem, mivel elkerülendı, hogy a redukálási reakció csak kizárólag a felszíni rétegben játszódjon le, mely gátat szabhat a redukálószer diffúziójának a kotérháló mélyebben fekvı rétegeibe. A mintát desztillált vízbe helyeztem, melyen 15-20 percen keresztül nitrogént buborékoltattam át. Az inert gáz bevezetése, illetve átvezetése folyamatos volt a redukciós eljárás alatt. Ezt követıen adtam hozzá a nátrium-hidroxid oldatot, így az oldat kémhatása lúgos, pH ≈ 11-12 körüli lett. Ezután 5 perc elteltével az oldatba belekerült a redukálószer vizes oldata, mellyel
44
elindítottam a fémionok redukcióját. A redukciós eljárás 30 percig zajlott, míg a mintadarab narancssárga-vörösesbarna színt nem vett fel. Ezzel a mővelettel a hidrofil fázisban jelen levı fémionok redukálódnak elemi állapotú fém nanorészecséket létrehozva a komplexáló mátrixban. A fém nanorészcskéket tartalmazó AKTH mintákat többszöri vizes mosással tisztítottam.
I.
II.
III.
Kezelés fémion tartalmú oldattal
Komplexált fémionok redukálása
Duzzadt állapot
Duzzadt állapot
IV. Száraz állapot
Száraz állapot
= „töltött” hidrofil fázis = hidrofób fázis
= hidrofil fázis = hidrofób fázis = duzzadt hidrofil fázis = hidrofób fázis
= „töltött” hidrofil fázis = hidrofób fázis
15. ábra: Az AKTH-k nanoreaktorként való alkalmazásának négy lépése.
IV.6.2. A fémion tartalmú kotérhálók analízise A kezeletlen, illetve a kezelésnek alávetett, fémionokat tartalmazó kotérhálók minıségi analízisét szilárd fázisú
13
C-NMR spektroszkópiával, valamint transzmissziós
elektronmikroszkópiával (TEM) végeztem. A
13
C-NMR spektroszkópiával történı
vizsgálatokhoz a minta elıkészítés mind a kezeletlen, mind a fémsóval (CuSO4) kezelt kotérháló minták esetében aprítással (rugalmasabb minta, P2k-74), illetve porítással (keményebb minta, P2k-38) történtek. A minták ZrO2-kerámia rotorba kerültek betöltésre a 13C-NMR mérésekhez. A TEM analízihez a minták elıkészítése finom porrá történı porítást igényelt. A mintákat egy órán át folyékony nitrogénbe helyeztem, majd a fagyott mintákkal történtek az aprítási, porítási mőveletek. A pormintákból készített etanolos szuszpenzióból került az elıkészített rostély (grid) mintatartóra a megfelelı mennyiségő oldat. Az oldószert hagytam elpárologni. A poli(N-vinil-imidazol) homopolimer vizsgálatakor a metanolban
45
feloldott lineáris polimer rézsóval (CuSO4) történı kisózását követıen vettem mintát, melyet szintén az elıkezelt mintatartóra helyeztem. A mennyiségi analízis a fémion tartalmú duzzasztószerként alkalmazott oldatok felhasználásával, láng atomabszorpciós spektrometriás (FAAS) eljárással történt. Az AKTH minták fémionfelvételének tanulmányozását visszaméréses módszerrel hajtottam végre. A teljesen száraz AKTH minták esetében az összetételbıl és a lemért mintatömegekbıl
meghatározható
a
kotérháló
komplexálni
képes
csoportok
anyagmennyisége. Különbözı fémionok esetében különbözı koordinációs számmal (N) kell számolni. Az irodalmi adatok szerint imidazol tartalmú polimerek esetében a preferált N értékek, a II.2.2. fejezetben tárgyaltak szerint, ezüstionnál N=2, valamint rézionnál N=4. Az adszorpció vizsgálatának menete a következı volt: 50 ml-es zárható üvegedények tartalmazták a mérni kívánt fémionok (rézion és ezüstion) különbözı koncentrációjú oldatait. Az oldatok a minták által számított, maximálisan megköthetı fémionok mennyiségének többszörösét tartalmazták, melyek a pontos koncentrációjú törzsoldatok megfelelı hígításai. A megfelelı hígítással rendelkezı oldatokba helyeztem az elızetesen kiszárított AKTH mintákat. A kotérhálókat az egyensúlyi duzzadási fok eléréséig hagytam duzzadni a vizes oldatokban. Az elızetes vizsgálatok alapján a teljes egyensúlyi állapot eléréséig közel két napra van szükség, így a mintákat két napig tartottam a vizes sóoldatokban. Ezt követıen a mintákat eltávolítottam a vizes oldószerekbıl, mellyel csökkent fémion tartalmú oldatokat kaptam. A mennyiségi meghatározáshoz szükség volt mindkettı fémion esetében egy hitelesítı görbe felvételére. Ennek a kalibrációs görbének lineáris tartománya körülbelül egy nagyságrendet ölel át. A kalibrációs módszerhez külön-külön rézion és ezüstion tartalmú törzsoldatokat készítettem, melyekbıl megfelelı arányban hígított oldatsorozatokat készítettem el. A láng begyújtása elıtt beállítottam a megfelelı hullámhosszt és jelerısséget, majd a begyújtást követıen desztillált vízzel beállítottam a készülék nulla pontját. A kalibráló oldatsorozatot növekvı koncentrációban porlasztottam a lángba. A rendszer átmosásához az oldatok között mindig desztillált vizet porlasztottam át. A kalibráló oldatsorozatot követıen a mintaoldatokat szintén növekvı koncentrációban porlasztottam a lángba. A mérési pontok pontos felvételének követelménye, hogy a párhuzamos mérések közötti eltérés értéke nem haladhatja meg az 5%-ot.
46
IV.6.3. Antimikrobiális vizsgálatok A szervetlen nanorészecskéket tartalmazó AKTH minták antimikrobiális hatását tenyésztéses
módszerrel
tanulmányoztuk.
A
vizsgálatok
során
alkalmazott
mikroorganizmusok a következık voltak: Pseudomonas aeruginosa (Gram-negatív baktérium), Escherichia coli (Gram-negatív baktérium), Legionella pneumophila (Gramnegatív baktérium), Staphylococcus aureus (Gram-pozitív baktérium), Bacillus subtilis (Gram-pozitív
baktérium)
és
Aspergillus
niger
(fonalas
gomba).
A
törzsek
kiválasztásánál az elsıdleges szempont az volt, hogy az általunk kifejlesztett anyagot, azokon a szervezeteken teszteltük, amelyek az emberi szervezetben betegségeket tudnak okozni és jelen lehetnek az embert körülvevı környezetben, úgy mint a talajban, ivóvízben vagy fürdıvízben. Ebbıl kifolyólag a környezeti baktériumok mellett humán patogéneket vizsgáltunk. Az egyes mikroorganizmusok tápanyagszükséglete eltérı, ezért tenyésztéskor és az antimikrobiális, valmint az antimikotikus vizsgálatok elvégzésekor a megfelelı táptalajt kell alkalmazni. Ezek a következık, Pseudomonas aeruginosa esetén KingB tápagar, Aspergillus niger esetében Sabouraud táptalaj, Legionella pneumophila-nál GVPN táptalaj, valamint Escherichia coli, Staphylococcus aureus és Bacillus subtilis estében pedig nutrient tápagar volt. A választott törzsek az elıbbiekben felsorolt táptalajokra lettek szélesztve és a lemezek
Pseudomonas
aeruginosa,
Escherichia
coli,
Klebsiella
pneumoniae,
Staphylococcus aureus, Bacillus subtilis esetén 22±2 óráig 36±2 °C-n, a Legionella pneumophila esetén 70±2 óráig 36±2 °C-n és az Aspergillus niger esetén 70±2 óráig 22±2 °C-n inkubálódtak. A tisztított tenyészetek (Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli, Kelbsiella pneumoniae,
Staphylococcus
aureus,
Bacillus
subtilis)
3-5
izolált
telepének
megérintésével győjtött baktériumtömegbıl inokulum készült nutrient táplevesben (OEK Táptalajkonyha) történı elıtenyésztéssel (0,5 McFarland). A nutrient táplevest 2 óráig 36±2 °C-n inkubálták, majd a baktérium-szuszpenziót leszárított Mueller-Hinton agarra (OEK Táptalajkonyha) vattapálca segítségével négy irányba szélesztették. A feliratozott lemezekre égetéssel sterilizált csipesszel kerültek behelyezésre a kezelt AKTH mintadarabok. Ezt követıen a lemezeket 24 órán keresztül 36±2 °C-n inkubálták. 47
Aspergillus niger esetében a felnıtt tenyészetbıl egy kacsnyit négy irányba Sabouraud táplemezre (OEK Táptalajkonyha) szélesztettek, melyekre ráhelyezték a mintadarabokat, majd a lemezeket 48 óráig 22±2 °C-n (szobahımérséketen) inkubálták. Legionella pneumophila esetében a felnıtt tenyészetbıl egy kacsnyit 1 mL foszfát pufferben homogenizáltak, majd 100 µl-nyi mennyiséget üvegbottal szélesztettek GVPN táplemezre (OKI). A feliratozott lemezekre égetéssel sterilizált csipesszel ráhelyezték a kezelésnek alávetett kotérhálókat, majd ezután a lemezeket 72 óráig 36±2 °C-n inkubálták. A kotérhálók a bennük lévı nanorészecskék mennyiségétıl és a mikrobák érzékenységétıl függıen a lemezen kisebb-nagyobb gátlási zónákat okoztak. A mikroorganizmusokra gyakorolt hatás, vagyis az észlelt feltisztulási zónák átmérıje az inkubációt
követıen
szabad
szemmel,
meghatározásra.
48
vonalzóval
mérve
mm-ben
kerültek
V. Eredmények és tárgyalásuk V.1. Metakrilát végő telekelikus politetrahidrofurán makromonomerek elıállítása Élı
kationos
győrőfelnyílásos
polimerizációval
(cationic
ring-opening
polymerization, CROP) metakrilát végcsoporttal rendelkezı lineáris politetrahidrofurán (PTHFDMA) mintákat állítottam elı a IV.1.2. alfejezetben leírtak szerint. Elsınek ezek átlagos molekulatömegének a polimerizációs idıtıl való függését vizsgáltam meg. Ezt követıen a kívánt átlag molekulatömegő makromonomereket az így felvett kalibráló görbe alapján állítottam elı. A dimetakrilát végcsoporttal rendelkezı PTHF szintézise Tf2O bifunkciós iniciátor felhasználásával történt (IV.1.2. alfejezet, 12. ábra). A 16. ábra szemlélteti a PTHFDMA elıállítása során a THF konverziójának idıfüggését. Látható, hogy a láncba beépült monomerek mennyisége és a polimerizációs idı között jó közelítéssel lineáris kapcsolat van, a reakcióidı növekedésével közel egyenletesen nı a konverzió.
(b) 1,5
4
6x10
1
H-NMR GPC polidiszperzitás
4
5x10
1,4
4
4x10
1,3
4
3x10
1,2
Mw/Mn
24 22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
Mn
konverzió [%]
(a)
4
2x10
1,1
4
1x10
0
0
0
5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55
idı [min]
1,0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55
idı [min]
16. ábra: A konverzió (a), valamint a számátlag molekulatömeg és a polidiszperzitás (b) függése az idıtıl a polimerizáció során (T=25 oC, iniciátor: Tf2O). A PTHFDMA makromonomerek számátlag molekulatömegének értékeit (Mn) az 1
H-NMR spektrumok esetében az NMR jelek integrálarányaiból, illetve a GPC
kromatogramokból határoztam meg, melyeket az 1. táblázat tartalmazza és a 16.(b) ábra
49
mutatja. A megfelelı 1H-NMR spektrumokat, illetve a GPC kromatogramokat a Függelék tartalmazza (F1-F12. és F20. ábrák). Az 1H-NMR spektrumok esetében a metakrilát végcsoportra jellemzı jelek: 1,9, 4,2, 5,9 és 6,1 ppm, a PTHF poliéter fıláncra jellemzı jelek pedig 1,6 és 3,4 ppm kémiai eltolódásnál láthatóak. Az integrálértékekbıl számított molekulatömegek egyértelmően mutatják, hogy a reakcióidı elırehaladtával a lánchossz egyenletesen nı. A metakrilát láncvégekhez rendelhetı jelek intenzitása csökken az egyre nagyobb molekulatömeggel rendelkezı, hosszabb telekelikus polimereket vizsgálva, mivel azok a polimer lánc hosszához képest sokkal kisebb mennyiségben vannak jelen. A vonatkoztatási egység így kevésbé válik értékelhetıvé, így az integrálértékbıl számítható számátlag molekulatömeg már nem ad teljesen megbízható értéket nagy reakcióidıknél. A GPC méréseknél, polisztirol standardokkal felvett kalibrációs görbe segítségével, direkt módon határoztam meg a polimerek átlag molekulatömegét. A GPC mérési adatokból meghatározható a polidiszperzitás (Mw/Mn) is. 1. táblázat: Metakrilát végő telekelikus makromonomerek képzıdése a reakcióidı függvényében és a képzıdött PTHFDMA számátlag molekulatömege (Mn) és polidiszperzitás (Mw/Mn) értékei) Polimerizációs idı (min) PTHFDMA-05 5 PTHFDMA-10 10 PTHFDMA-15 15 PTHFDMA-20 20 PTHFDMA-25 25 PTHFDMA-30 30 PTHFDMA-35 35 PTHFDMA-40 40 PTHFDMA-45 45 PTHFDMA-50 50 1 a) H-NMR integrál b) GPC Minta jele
Konverzió (%) 2,33 3,59 4,37 6,62 8,36 11,20 12,56 13,95 17,29 19,85
Mna (g/mol) 3750 5550 5990 7930 6850 8940 10020 19590 40760 56530
Mnb (g/mol) 5420 7200 8720 9990 8640 11100 11570 16300 18090 19770
Mw/Mnb 1,23 1,23 1,22 1,22 1,19 1,21 1,21 1,13 1,21 1,29
A kitermelés kis molekulatömeggel (Mn ≈ 2000 g/mol) rendelkezı polimerekre igen alacsony, és ezért a 2000 g/mol körüli telekelikus polimer elıállítását ismert láncvégi funkciós csoportok módosításával állítottam elı. A IV.1.2. alfejezetben leírt láncvégmódosítási reakcióban keletkezett végtermék tömege 15,24 g, azaz a kitermelés
50
76,2%-os volt. A makromonomer számátlag molekulatömegének értékét szintén 1HNMR spektroszkópiával, valamint GPC kromatográfiával határoztam meg. A spektrumok és a kromatogramok a Függelékben találhatóak (F13-F16. ábrák). A 2. táblázat tartalmazza a kiindulási hidroxil telekelikus polimer, valamint az elıállított, tisztított metakrilát végő makromonomer számátlag molekulatömegének értékeit (Mn) és polidiszperzitását (Mw/Mn). Látható, hogy a láncvégmódosítási lépés, azaz a hidroxilcsoportok lecserélése metakrilát csoportokra, csekély mértékben növelte a végtermék Mn értékét. Ez részben a PTHF lánchoz kapcsolt metakrilát csoportoknak, részben pedig valószínőleg a termék tisztítása során a kisebb molekulatömegő PTHF esetében bekövetkezı veszteségnek köszönhetı.
2. Táblázat: Láncvégmódosítási reakció kiindulási anyagának és végtermékének analízise. Mnc Mnb Mw/Mnc (g/mol) (g/mol) PTHFDOH ~2000a 1920 1,54 PTHFDMA 2170 2570 1,65 a) vegyszerforgalmazó által megadott érték b) 1H-NMR integrál alapján c) GPC Minta jele
1
Kitermelés (%) 76,2
H-NMR (CDCl3): δ [ppm] = 1,62 (4H; H7,10; m), 1,76 (4H; H6; m), 1,94 (2H; H2; s),
3,41 (4H H8,9; m), 4,17 (4H; H5; t), 5,54 (1H; H1trans;m), 6,09 (1H; H1cis;m)
V.2. PVIm-l-PTHF amfifil kotérhálók V.2.1. Amfifil kotérhálók elıállítása A poli(N-vinil-imidazol)-l-politetrahidrofurán (PVIm-l-PTHF) kotérhálók IV.3.2. alfejezetben részletesen leírt és a 14. ábrán látható reakció szerinti elıállításával
51
egyidejőleg poli(N-vinil-imidazol) homopolimert is elıállítottam (IV.2.2. alfejezet). A kotérhálók
szintéziséhez
alkalmazott
PTHFDMA
keresztkötık
számátlag
molekulatömege 2170 és 9820 g/mol volt. Több alapvetı szempontot kell figyelembe venni az amfifil polimer kotérhálók makromonomer módszerrel történı szintézise során. Az elsı elıfeltétel, hogy a komonomer és a makromonomer egymással kopolimerizálható legyen. A második kívánalom, hogy az alkalmazott makromonomer funkcionalitása jól meghatározott legyen. A harmadik követelmény pedig, hogy a komonomerbıl felépülı polimer lánc kellıen hosszú legyen, vagyis megfelelı számú keresztkötı helyet tartalmazzon. Az utolsó feltétel – mely egyben az egyik legfontosabb – az, hogy a komonomer és a makromonomer között ne lépjen fel fázisszeparáció a szintézis során. Ez utóbbi feltételt esetünkben úgy sikerült megvalósítani, hogy etanolt alkalmaztam a VIm és PTHFDMA kopolimerizációja során oldószernek, mivel ez az összes komponens jó közös oldószerének bizonyult. Az F1. és F2. táblázatokban feltüntetett bemérésekkel végzett kísérletek mindegyikében oldhatatlan géles anyag keletkezett, vagyis sikeres térháló képzıdés történt. Ezt alátámasztják az F3. és F4. táblázatokban látható extrakciós eredmények is. A kisebb molekulatömegő PTHFDMA esetében 4-10,5%, míg a nagyobbé esetében pedig 17-21,5% oldhatatlan hányad maradt vissza. Elmondható tehát, hogy az általunk kidolgozott eljárás széles VIm/PTHFDMA bemérési arányok mellett sikeresen alkalmazható PVIm-l-PTHF kotérhálók elıállítására. Ezzel egy teljesen új, mások által az irodalomban eddig még le nem írt anyaghoz jutottunk.
V.2.2. Amfifil kotérhálók összetételének vizsgálata Az elıállított AKTH minták összetétele extrakciót követıen elemanalízis segítségével került meghatározásra. Az analízis során a C, a H, valamint az N tömegszázalékos arányából kiszámolható a minták összetétele (3. és a 4. táblázat). A minták Px-y jelölésében, helyet kapott a makromonomer molekulatömge (x kg/mol) és a minta keresztkötı tartalma (y w/w%), mely az elemanalízissel megállapított összetételt adja meg. Kis molekulatömeggel rendelkezı telekelikus makromonomert alkalmazva jó közelítéssel sikerült elıállítani a tervezett összetételt. A nagyobb molekulatömegő
52
keresztkötıt tartalmazó minták esetében az összetétel tartomány szőkebb. A P10k mintasorozat esetében a szőkebb összetétel tartomány a nagyobb keresztkötı tartalom felé tolódik el. Ezzel elérhetı az, hogy mindkettı mintasorozat esetében a térhálós szerkezeteket befolyásoló paraméterek, az Mc értékek megfelelı egyezést mutatassanak. Emiatt a kotérhálók tulajdonságai könnyen összehasonlíthatóvá válnak. A bemérési arányok és a kapott kotérhálók összetétele közti különbségek abból adódnak, hogy jelentısen eltér a metakrilát csoportok és a VIm reaktivitása a gyökös kopolimerizációban.
Irodalmi adatok alapján [260,261] az VIm/etil-mretakrilát
kopolimerizációjára r1 = 0,35 és r2 = 3,47 kopolimerizációs állandók adódtak. Ezek egyrészt arra engednek következtetni, hogy nagyobb mértékő lesz a PTHFDMA beépülése a kotérhálóba, mint a VIm-é. Másrészt pedig, mivel az r1·r2 szorzat értéke (1,21) nem esik messze az ideális 1 értéktıl, közel random kopolimerizáció várható. Mivel a makromonomer kopolimerizációja során térbeli és fizikai tényezık csökkentik a látszólagos kopolimerizációs állandót [262,263], ez is az irányban hat, hogy az r1·r2 szorzat megközelítse az 1 értékét. A keresztkötı telekelikus polimer lánc hosszát maga az alkalmazott makromonomer határozza meg. A VIm komonomerbıl képzıdı hidrofil polimer szegmensek elágazások közti átlagos hossza az összetétel függvénye lesz. A keresztkötési pontok közötti polimer szegmensek átlagos molekulatömege (Mc) kiszámítható a makromomer molekulatömegének (Mn,PTHF) és a kotérhálók hidrofil PVIm (wPVIm) és hidrofób PTHF (wPTHF) tartalmának az ismeretében:
Mc =
wPVim ⋅ M n. PTHF 2 ⋅ wPTHF
(3)
Az Mc értékeket a 3. és 4. táblázatban tüntettem fel. Látható, hogy ennek értéke értelemszerően csökken a PTHF tartalom növekedésével. A viszonylag nagy PTHF tartalom mellett kapott kis Mc értékek arra utalnak, hogy ezekben a kotérhálókban (például a P2k-89 és P10k-91) számolni kell a polimerizáció során egymáshoz kapcsolódó PTHF láncokkal is.
53
3. táblázat: A 2170 g/mol keresztkötı (PTHFDMA2k) tartalmú kotérhálók összetétele és a PVIm elágazások közti átlagos molekulatömege (Mc).
Minta jele P2k-25 P2k-36 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89
Összetétel elemanalízis alapján PTHF PVIm PTHF PVIm C% H% N% m/m% m/m% m/m% m/m% 61,99 8,02 22,40 20 80 25 75 61,80 8,65 18,61 30 70 36 64 62,72 8,99 15,86 40 60 47 53 63,51 9,47 12,08 50 50 59 41 63,65 10,15 7,79 60 40 74 26 64,63 10,28 3,25 70 30 89 11 Elemanalízis eredmények
Elméleti összetétel
Mc g/mol 3260 1770 1220 750 380 130
4. táblázat: A 9820 g/mol keresztkötı (PTHFDMA10k) tartalmú kotérhálók összetétele és a PVIm elágazások közti átlagos molekulatömege (Mc).
Minta jele P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
Összetétel elemanalízis alapján PTHF PVIm PTHF PVIm C% H% N% m/m% m/m% m/m% m/m% 63,18 8,54 16,06 20 80 46 54 63,33 9,25 11,72 30 70 61 39 63,95 9,72 11,27 40 60 62 38 63,45 9,85 6,87 50 50 77 23 63,47 10,73 4,26 60 40 86 14 65,36 10,92 2,64 70 30 91 9 Elemanalízis eredmények
Elméleti összetétel
Mc g/mol 5790 3150 3020 1470 800 490
A 3. és 4. táblázat adataiból megállapíthatjuk, hogy két különbözı számátlag molekulatömegő PTHFDMA és VIm gyökös kopolimerizációja széles összetétel tartományban eredményezett PVIm-l-PTHF kotérhálókat. Az adatokból az is kitőnik, hogy a PVIm Mc értéke több mint egy nagyságrendet ölel át. Lehetıség kínálkozik tehát ezen anyagok tulajdonságainak felderítésére mind az összetétel, mind pedig az Mc függvényében. Információkat nyerhetünk a PTHFDMA számátlag molekulatömegének a hatásáról is.
54
V.3. PVIm-l-PTHF amfifil kotérhálók vizsgálata V.3.1. Termikus vizsgálatok V.3.1.1. Az üvegesedési hımérséklet és a PTHF kristályossága a kotérhálókban A politetrahidrofuránnal keresztkötött poli(N-vinil-imidazol) alapú (PVIm-lPTHF) AKTH mintasorozatokról felvett DSC görbéket mutatja a 17. ábra. A vizsgált mintákról készült DSC görbéken az alapvonal eltolódások üvegesedési átmenetet jeleznek, melyek a megfelelı, tiszta komponensek, azaz a PVIm és PTHFDMA üvegesedési hımérséklet (Tg) értékei közelében találhatóak. Megfigyelhetı, hogy az átmenetnél a fajhı változás mértéke az adott komponens részarányának a növekedésével szintén nı. A két külön hımérséklet-tartományban észlelt üvegesedési átmenetek egyértelmően arra utalnak, hogy a PTHF és PVIm egymással nem elegyednek a kotérhálókban, azaz két külön fázist alkotnak.
(a)
(b) PVIm
exo
exo
PVIm P2k-25
P10k-46 P10k-61
P2k-47
P10k-62
P2k-59
P10k-77
endo
endo
P2k-38
P2k-74 P2k-89
P10k-86 P10k-91
PTHFDMA
-100 -50
0
PTHFDMA
50 100 150 200
-100 -50
o
0
50 100 150 200 o
hımérséklet [ C]
hımérséklet [ C]
17. ábra: A PTHFDMA2k makromonomerrel (a) és PTHFDMA10k makromonomerrel (b) készült PVIm-l-PTHF amfifil kotérháló sorozatok, valamint a tiszta komponensek (makromonomer és PVIm homopolimer) DSC görbéi.
55
A DSC görbékbıl meghatározott Tg értékek a PTHF tartalom függvényében a 18. ábrán láthatók. Feltüntettem a kotérhálókat felépítı tiszta komponensek (PVIm és PTHFDMA) Tg értékeit is (Tg(PTHFDMA) = -87 oC, illetve -89 oC, Tg(PVIm) = 171 oC), melyeket kék, illetve piros vízszintes vonalak jelölnek a könnyebb áttekinthetıség végett.
(a)
(b) 200
200
150
150 o
Tg [ C]
o
hidrofil rész Tg értéke hidrofób rész Tg értéke
50
o
Tg [ C]
o
PVIm Tg érték: 171 C
100
0
100
-100
0
20
40
60
hidrofil rész Tg értéke hidrofób rész Tg értéke
50 0
o
o
PTHFDMA Tg érték: -87 C
-50
PVIm Tg érték: 171 C
-50 80
-100
100
hidrofób tartalom [m/m%]
PTHFDMA Tg érték: -89 C
0
20
40
60
80
100
hidrofób tartalom [m/m%]
18. ábra: A P2k (a) és a P10k (b) AKTH mintasorozat üvegesedési hımérséklet értékei (Tg) a PTHF tartalom függvényében.
Mint az a 18. ábrából kitőnik, a PVIm fázis arányának csökkenésekor a mért Tg értékek szintén csökkennek. Ez azzal áll összefüggésben, hogy a keresztkötı tartalom növelésével az elágazások (hálópontok) közötti PVIm láncok rövidebbek lesznek, kisebb molekulatömeggel rendelkeznek, ezért tapasztalható a Tg értékek csökkenése. A hidrofób PTHFDMA keresztkötı Tg-je is változik az összetétellel, de ez a változás nem olyan nagymértékő, mint a PVIm esetében. A kismértékő változásra válasz lehet a minta keresztkötési sőrőségének a növekedése, melybıl következik a magasabb hımérsékleten jelentkezı átmenet. A keresztkötési sőrőség növekedésével ugyanis a lánc szegmensek mozgásai behatárolódnak, és a kialakuló feszült szerkezetbıl adódó „energiatöbbletet” tükrözi a Tg érték növekedése. Másrészt pedig a komponensek, azaz a különbözı polimer láncok alkotta fázisok között a keresztkötések kompatibilizálólag is hatnak. A kompatibilizáló hatás eredménye, hogy a kialakuló határfelületeken kevert fázisok jöhetnek létre. Ezekben a tartományokban közelítenek egymáshoz a hidrofil és hidrofób polimer láncok jellemzı Tg értékei. Megjegyzendı, hogy polimer kotérhálók egymással
56
jól elegyedı komponensekbıl is létrehozhatók, melyek csak egy Tg értékkel rendelkeznek, mint példáuil az általunk vizsgált poli(N-vinil-imidazol)-l-poli(propilénoxid) [264]. A PVIm-l-PTHF kotérhálókban tehát mindkét komponens üvegesedési átmenetei megjelennek, mely arra enged következtetni, hogy ezek a kotérhálók egymástól elkülönülı PVIm és PTHF fázisokból épülnek fel. A fázisszeparáció mikroszkópikus vagy nanométer mérettartományban történik, mivel egyetlen minta esetében sem tapasztaltam makroszkópikus fáziselkülönülést. A fázisszerkezet felderítését a következı V.3.2. alfejezetben külön fogom bemutatni. A PVIm-l-PTHF mintákban alkalmazott keresztkötı szerepét betöltı PTHF makromonomer szegmensek mikrokristályokat alkothatnak, mivel a PTHF egy szemikristályos polimer, vagyis amorf PTHF fázisok mellett krsitályos PTHF tartományok (domének) is találhatóak ebben az anyagban. A DSC görbéken fellelhetı endoterm csúcsok az ilyen kristályos részek elsırendő fázisátmenetét, olvadását jelezik. Az ilyen rendszerekben, a részlegesen kristályos polimerek esetében nem lehet egy éles olvadáspontot (Tm) kijelölni, mivel az olvadáspontot számos paraméter befolyásolja, mint a kristályos fázisok rendezettsége és mérete. A polimerek esetében inkább olvadási tartományról beszélünk, mint olvadáspontról. A Tm mellett még fontos termikus jellemzı a kristályosodási hımérséklet (Tcr), mely exoterm csúccsal jelentkezik. A polimerekben a kristályosodás alacsonyabb hımérsékleten indul meg, mint maga az olvadás, amely a makromolekulák korlátozott mozgékonyságának a következménye. A PVIm-l-PTHF AKTH sorozatoknál a nagyobb PTHF részarányú mintáknál tapasztalhatóak ilyen jellegő elsırendő fázisátmenetek. Mint a 17. ábra mutatja, a PTHF tartalom csökkenésével a PTHF kristályok olvadáspontja, valamint a kristályos hányad mennyisége is csökken. Ezt tüntettem fel a 19. ábrán, amely mutatja a PTHF olvadáspontját (Tm) és kristályos hányadát (Xc) a PTHF tartalom függvényében. Jól látható, hogy a P2k kotérháló sorozat esetében a kotérhálók Tm-je a tiszta PTHF homopolimer Tm-jéhez képest 24,9 oC-ról 17 o
C-ra csökken, majd a 25 m/m% és 38 m/m% PTHF-et tartalmazó kotérhálók esetén
kristályos hányad nem is képzıdik. A P10k mintasorozat esetében is jelentıs Tm csökkenés figyelhetı meg a PTHF tartalom csökkenésével 28,9 oC-ról 19 oC-ra (P10k-46 minta). A 17. ábrán még az is látható, hogy a P2k kotérháló sorozat esetén ~-40 oC körüli
57
tartományban megjelenik a kristályosodásra jellemzı exoterm csúcs is. A P10k minták esetén a kristályosodás már a hőtés során lejátszódik. A PTHF tartalomra normált, 167 J/g olvadáshıvel [265] számolt kristályos hányad igen jelentıs csökkenést mutat mindkét mintasorozat esetében. Megfigyelhetı, hogy ez a változás kisebb mértékő a nagyobb átlag molekulatömegő PTHF esetében.
(b) 35
50
30
40 15 30 10
20
5
0
20
40
60
80
20 15 10
10
0
Tm Xc
25 o
o
Tm [ C]
20
60
Tm [ C]
Tm Xc
Xc [%]
25
5
0 100
0 0
20
40
60
80
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 100
Xc [%]
(a)
PTHF tartalom [m/m%]
PTHF tartalom [m/m%]
19. ábra: A politetrahidrofurán olvadáspontja (Tm) és kristályos hányada (Xc) a PVIm-l-PTHF kotérhálókban a PTHF tartalom függvényében a P2k (a) és a P10k (b) mintasorozat esetében. A DSC mérések több alapvetı megállapítást engednek meg a PVIm-l-PTHF kotérhálók szerkezeti felépítésére vonatkozóan. Egyrészt két, a kotérhálókat felépítı homopolimerek Tg-jének közelében megjelenı üvegesedési átmenetek észlelhetıek a kotérhálók DSC görbéin (17. ábra), ami fázisszeparált szerkezetre utal. Másrészt pedig a PTHF olvadási hımérsékletének és kristályossági hányadának jelentıs csökkenése figyelhetı meg a kotérhálókban a homopolimerhez képest. A P2k mintasorozat esetében a kevesebb, mint 40 m/m% PTHF-et tartalmazó kotérhálókban a kristályos hányad nem észlelhetı. Mindez azt jelenti, hogy a PTHF fázist körbevevı üveges PVIm, a PTHF kristályosságát jelentıs mértékben csökkenti, redukáló fázisként viselkedik ezekben az új anyagokban.
58
IV.3.1.2. A PVIm-l-PTHF kotérhálók termogravimetriás vizsgálata A termogravimetrikus analízist (TGA) a PVIm-l-PTHF kotérhálók termikus stabilitásának, bomlási hımérsékleteinek (Td) meghatározása céljából végeztem, mely értékes információkat szolgáltathat felhasználási lehetıségeiket illetıen. A TGA görbék kiértékelése során a derivatív termogravimetriás (DTG) görbéket a tömegváltozás hımérséklet szerinti deriválásával kaptam meg, melyek megengedik a bomlásra jellemzı hımérséklet tartományok (Td) könnyebb és pontosabb kijelölését, meghatározását. Az AKTH sorozatok TGA vizsgálatainak eredményeit a 20. ábrán foglaltam össze (táblázatos kiértékelésük a Függelékben található, F5. és F6. táblázatok). Az AKTH minták TGA termogramjai mellett az ıket alkotó homopolimerek (makromonomer és PVIm homopolimer) TGA és DTG görbéi láthatóak a 20. ábrán. A tiszta komponensek bomlási hımérsékletei egymáshoz közeli hımérséklet tartományban mozognak, 380-450 oC között, de jól elkülöníthetıek egymástól. A keresztkötı PTHF teljes degradációja egylépcsıs folyamat, mely 455
o
C-on fejezıdik be, 100%-os
tömegveszteséggel. A PVIm homopolimer degradációja egy lépcsıben megy végbe, mely igen jól közelíti az irodalmi adatokat [266,267]. Az AKTH-k bomlási hımérsékletei, a Td tartományai az ıket alkotó komponensek, azaz a PVIm, valamint a PTHF Td értékekei között helyezkednek el. A hıbomlásokhoz tartozó hımérséklet értékek befolyásolhatóak az összetétellel. A kevés keresztkötıt tartalmazó minták esetében a hıstabilitás nagyobb, mint a több PTHF-et tartalmazó minták esetében. A 20. ábráról az is kiderül, hogy szemben a PTHF homopolimerrel, amely 300 oC körül kezd el bomlani, a PVIm-l-PTHF kotérhálók 330 oC körüli hımérséklet értékig igen stabil anyagoknak tekinthetıek.
59
(a)
(b) 100
tömegváltozás [%]
tömegváltozás [%]
100 80 60 40 20 0
P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89 PVIm PTHFDMA2k
80 60 40 20
100 200 300 400 500 600 700 o
100 200 300 400 500 600 700 o
hımérséklet [ C]
hımérséklet [ C]
P2k-25 P2k-38
P10k-46 P10k-61
P2k-47 P2k-59 P2k-74
deriv. tömegváltozás
deriv. tömegváltozás
0
P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91 PVIm PTHFDMA10k
P2k-89 PVIm PTHFDMA2k
100 200 300 400 500 600 700
P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
PVIm PTHFDMA10k
100 200 300 400 500 600 700
o
o
hımérséklet [ C]
hımérséklet [ C]
20. ábra: A PTHFDMA2k (a) és a PTHFDMA10k (b) makromonomerrel készült PVIml-PTHF amfifil kotérháló sorozat, valamint a tiszta komponensek (makromonomer és PVIm homopolimer) termogravimetriás, valamint derivatív termogravimetriás görbéi. Az itt bemutatott eredmények igen fontos megfigyelésnek számítanak, ugyanis hasonló polimer kotérhálók esetén erre nem találhatunk utalást az irodalomban. A PVIm jelenléte egyrészt jelentısen megnöveli a PTHF stabilitását, amit a kezdeti bomlás és a DTG minimum nagyobb hımérsékletek felé történt eltolódása jelez (20. ábra). Másrészrıl pedig a DTG görbéken kisebb hımérsékleteken – a kisebb PTHF tartalmú
60
minták esetén – a várt kétlépcsıs bomlás helyett csak egy kis váll jelenik meg. Ugyanakkor a PVIm bomlását külön lépcsı a DTG görbéken nem jelzi. Mindezekbıl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a PVIm-l-PTHF kotérhálók nemcsak a PTHF-nél termikusan stabilabb anyagok, hanem termikus bomlásukat tekintve közel egységes anyagoknak is tekinthetık, amely jelentıs tényezı lehet magas hımérséklető alkalmazások esetén.
V.3.2. Összetétel-szerkezet összefüggések A DSC vizsgálatok eredményei alapján már következtethettünk arra, hogy a PVIm-l-PTHF AKTH minták fázisszeparált szerkezettel rendelkeznek. Az AKTH-k tömbfázisú morfológiájának analízisére alkalmas módszer az atomerı mikroszkópos (AFM)
vizsgálat,
mely
fontos
szerkezeti
információkat
szolgáltat
két-
és
többkomponenső polimerekrıl. Az AFM képek helyes értelmezéséhez elengedhetetlen megjegyezni, hogy az üveges, kemény fázisok világosbarna, sárgás színőek, a rugalmas, lágy fázisok pedig sötétebb barna színnel láthatóak. A kemény fázis esetemben a hidrofil poli(N-vinil-imidazol) (felvételeken sárgás színő), a lágyabb fázis szerepét pedig a hidrofób politetrahidrofurán (felvételeken barnás színő) tölti be. Az AKTH mintasorozatokról készült AFM felvételek a 21. és a 22. ábrákon láthatóak. A jó minıségő felvételeken kivehetı, hogy az AKTH mintákban az egymástól elkülönülı fázisok egymáshoz viszonyított elrendezıdése, azaz morfológiája, illetve a kialakult fázisok doménméretei az összetételtıl függnek. Kis keresztkötı tartalomnál a PTHF makromonomer gömbszerő (spherical) fázisokat alkot (21.(a) ábra; P2k-25 minta), mely szétoszlatva van jelen az összefüggı PVIm hidrofil mátrixban. Növekvı keresztkötı tartalommal ezek a gömbölyő fázisok egy része megmarad, nagy részüknél azonban ezen fázisok elnyúlása (elongated) figyelhetı meg (21.(b) ábra; P2k-38 minta). Közel 50-50 m/m%-os összetételtıl a PVIm és a PTHF fázisok kölcsönösen folytonos fázisszerkezet szerint helyezkednek el (kofolytonos, az angol „cocontinous” szóból ered). Ilyen esetben a fázisok önállóan folytonosnak tekinthetıek, melyek egymáson átfőzıdve hozzák létre az ilyen szerkezetet. Az olyan AKTH mintákban, melyekben magas a keresztkötı polimer aránya, azaz nagy a keresztkötési sőrőség, a fázisok egymással összemosódnak,
61
kompatibilizáló fázisátmenetek jönnek létre. Ilyen esetben a felvétel kevert fázisokra jellemzı képet szolgáltat (21.(f) ábra és 22.(f) ábrák).
(a)
(b)
(c)
(d)
(e)
(f)
21. ábra: Eltérı keresztkötı tartalommal rendelkezı P2k AKTH mintasorozatról készült 500x500 nm-es AFM felvételek, P2k-25 (25 m/m% PTHF) (a), P2k-38 (38 m/m% PTHF) (b), P2k-47 (47 m/m% PTHF) (c), P2k-59 (59 m/m% PTHF) (d), P2k-74 (74 m/m% PTHF) (e), P2k-89 (89 m/m% PTHF) (f). A lágy hidrofób PTHF fázis sötét, a keményebb PVIm fázis világosabb színő.
62
(a)
(b)
(c)
(d)
(e)
(f)
22. ábra: Eltérı keresztkötı tartalommal rendelkezı P10k AKTH mintasorozatról készült 1000x1000 nm-es AFM felvételek, P10k-46 (46 m/m% PTHF) (a), P10k-61 (61 m/m% PTHF) (b), P10k-62 (62 m/m% PTHF) (c), P10k-77 (77 m/m% PTHF) (d), P10k86 (86 m/m% PTHF) (e), P10k-91 (91 m/m% PTHF) (f). A lágy hidrofób PTHF fázis sötét, a keményebb PVIm fázis világosabb színő. A jó minıségben készült AFM felvételek manuális módszerrel, illetve számítógépes programmal (iTEM) értékelhetıek ki. A felvételeken az AKTH-kat alkotó komponensek átlagos fázisméretét, valamint átlagos fázistávolságát határoztam meg. A fázisok átlagos méretének, valamint a fázisok egymástól való átlagos távolságának meghatározására minden egyes AFM felvételen nagyszámú mérést hajtottam végre, majd ezeknek az adatoknak az eloszlását hisztogramokon ábrázoltam (F21-F24. ábrák). A hisztogramokra illesztett nem szimmetrikus, lognormális eloszlással határoztam meg az átlagos fázis méreteket és domén távolságokat, amelyek az összetétel függvényében a 23. ábrán láthatóak. Ezeken a grafikonokon látható, hogy a PTHF fázisok átlagos mérete és közepes fázistávolsága a növekvı keresztkötı tartalommal csökken. A növekvı
63
keresztkötési sőrőséggel csökken a hidrofil PVIm fázisok közepes szegmenshossza (Mc), így behatároltabb a polimer lánc mozgékonysága, mely kihatással van fázis méretére. A kotérhálókban a makromonomerek végcsoportjai kapcsolják össze a két fázist, így ezen határoknál összemosódnak az ellentétes fázisok.
(a)
(b)
40
35
30
méret [nm]
méret [nm]
35
40
Doméntávolság Fázisméret
25 20 15 10 5
Doméntávolság Fázisméret
30 25 20 15 10 5
0
0 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
PTHF tartalom [m/m%]
PTHF tartalom [m/m%]
23. ábra: P2k AKTH (a) és a P10k (b) AKTH mintasorozat AFM felvételeibıl számított hidrofób fázisok átlagos mérete és doméntávolsága a PTHF tartalom függvényében. Az AFM felvételek alátámasztják a DSC vizsgálatokból levont azon következtetést, miszerint a PVIm-l-PTHF kotérhálókban a PVIm és a PTHF szeparáltan helyezkednek el egymáshoz viszonyítva. Az AFM mérések azt is kimutatták, hogy ezek a kotérhálók a nanométeres tartományban fázisszeparált szerkezettel rendelkeznek. Az AFM képekbıl meghatározott fázisméretek, keresztkötı PTHF molekulatömegétıl, valamint a minta összetételtıl függıen 5 és 30 nm között változnak. Ezek az értékek a keresztkötési sőrőség növekedésével csökkennek. Ezek alapján megállapíthatjuk tehát, hogy az általam elıállított új PVIm-l-PTHF kotérhálók nanofázis szeparált szerkezettel rendelkezı térhálós polimerek egy teljesen új csoportját alkotják.
64
V.3.3. Duzzadási vizsgálatok A polimer térhálók duzzadásuk során csak adott mennyiségő oldószert képesek felvenni. A kotérhálók egyensúlyi állapotban felvett oldószer mennyiségét több paraméter együttes hatása szabja meg, mint a polimer szegmensek kölcsönhatása az alkalmazott oldószerrel, a kotérhálók összetétele és a keresztkötési sőrőség. Minden mintasorozatra érvényes észrevétel, hogy az összetétel változása eltérı duzzadást eredményez, attól függıen, hogy milyen polaritású oldószerrel történik a duzzadás, azaz nagy hidrofil arány mellett a vizes (poláris), nagy hidrofób arány mellett a szerves (apoláris) oldószeres duzzadás nagyobb fokú. Ezt jól tükrözik a 24. ábrán látható egyensúlyi duzzadási fokok (Req%) a hidrofób PTHF tartalom függvényében. A duzzadást kétfajta poláris (metanol és víz) és kétfajta apoláris (szén-tetraklorid és tetrahidrofurán) duzzasztószerben hajtottam végre.
(a)
(b)2400
1000
2000
CH3OH 600
Req [%]
Req [%]
800
CCl4
400 200 0
H2O
CH3OH CCl4
1600 1200
THF
800
THF
400
H2O
0 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
PTHF tartalom [m/m%]
PTHF tartalom [m/m%]
24. ábra: A P2k (a) és a P10k (b) kotérhálók különbözı oldószerekben mért egyensúlyi duzzadási fok (Req%) értékei a PTHF tartalom függvényében. Ha a duzzadási viselkedést egy mintasorozaton belül tekintjük, akkor látható, hogy apoláros oldószerekben (CCl4, THF) csekély mennyiségő hidrofób fázissal rendelkezı minták esetében alig tapasztalható duzzadás. Ezeknek a mintáknak a szerkezetét tekintve (21.(a,b) ábra; P2k-25, P2k-38 minták) látható, hogy a makromonomerek diszpergálva helyezkednek el az összefüggı PVIm hidrofil mátrixban. Az ilyen szerkezetek esetében a hidrofil rész „leárnyékolja” a duzzadásra hajlamos hidrofób fázist. A hidrofób tartalom 65
növekedésével a fázisok megnyúlása, illetve összekapcsolódása révén kialakuló folytonos fázisok már nem szabnak gátat a polimer-oldószer kölcsönhatásának, a fázisok átjárhatóak lesznek az oldószer számára. Igen magas hidrofób tartalom esetében (P2k-89, P10k-86 és P10k-91 minták) a hatás megfordul, és hidrofil fázis alig érvényesül a poláros oldószerben történı duzzasztás során, vagyis vízben elenyészı duzzadás észlelhetı. A 24. ábrán az is megfigyelhetı, hogy a nagyobb átlag molekulatömegő PTHF esetén mind az apoláris (THF és CCl4), mind pedig metanolban jelentısen nagyobb az egyensúlyi duzzadási fok, mint P2k minták esetén. Ez apoláros oldószerek esetén a PTHF molekulatömegének, metanol esetében, amely mindkét komponens oldószere, a nagyobb Mc-nek tudható be. A 24. ábrán láthattuk, hogy PVIm-l-PTHF kotérháló mintasorozatok duzzadása vizes közegben növekszik a hidrofil tartalommal, mivel az AKTH rendszerben csak a hidrofil fázis képes kölcsönhatásba lépni a vizes rendszerekkel. Tekintettel az imidazol győrő bázikus jellegére, tanulmányoztam a kotérhálók duzzadását különbözı kémhatással rendelkezı vizes puffer rendszerekben. A különbözı pH értékkel rendelkezı oldatokban mért egyensúlyi duzzadási fok értékek láthatóak a 25. ábrán a PTHF tartalom függvényében (feltüntettem ezen az ábrán a sav-bázis egyensúlyt is).
(a)
(b) 700 pH 3.0
Req [%]
N
800
600
n
n
1000
N
n
n N
500 NH
600 pH 6.0 HO 400 2 pH 9.0 200 pH 12.0 0
pH 3.0 N
N
Req [%]
1200
N
400 300 200 100 0
NH
pH 6.0 H2O pH 9.0 pH 12.0
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
PTHF tartalom [m/m%]
PTHF tartalom [m/m%]
25. ábra: A különbözı arányban keresztkötıt tartalmazó P2k (a) és a P10k (b) kotérhálók egyensúlyi duzzadási foka (Req%) a PTHF tartalom függvényében. A PVIm alapú AKTH-ban a hidrofil polimer fılánchoz kapcsolódó funkciós csoportok, azaz az imidazol győrők protonálódásra hajlamosak. Ezt jól tükrözik a 25.
66
ábra eredményei, ugyanis kis pH értéken (pH = 3) jelentısen nagyobb egyensúlyi duzzadási értékeket kaptam, mint nagyobb pH értékkel rendelkezı oldatok esetében. A pH-függı duzzadási viselkedést a térhálóban jelen lévı disszociált állapotú imidazol csoportok
okozzák,
melyek
növelik
a
rendszer
ozmózisnyomását.
Másfajta
megközelítésmód is létezik a pH értéktıl függı duzzadási viselkedés magyarázatára, miszerint az AKTH-ban a győrők protonálódása révén a töltéssel rendelkezı csoportok között Coulomb taszítás jön létre [268], és ennek mértéke eltérı kémhatásoknál befolyásolja a kotérhálók duzzadását. Az imidazol csoportok számát a hidrofil PVIm aránya szabja meg. Ebbıl következik, hogy kotérhálók pH függı duzzadása is egyértelmően függ a kotérhálók összetételétıl. A különbözı összetétellel rendelkezı kotérháló sorozatok duzzadási folyamatát az idı függvényében desztillált vízben (25 oC-on) vizsgáltam. A 26.(a) és 26.(b) ábra ábrázolja a különbözı összetétellel rendelkezı PVIm-l-PTHF kotérháló sorozatok duzzadási fokát az idı függvényében. Látható, hogy az idı elırehaladtával a kotérhálók duzzadási foka egy bizonyos pontig növekszik, természetesen a hidrofil PVIm arány függvényében, majd egy bizonyos idın túl a duzzadási fokban alig tapasztalhatunk változást, azaz duzzadás eléri az egyensúlyi állapotot.
(a)
(b)
400 350
P2k-25
R [%]
R [%]
300 250 200
P2k-38 P2k-47
150 100
P2k-59
50 0
P2k-74 P2k-89
0
350 700 1050 1400 1750 2100
idı [min]
200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0
P10k-46
P10k-61
P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
0
450
900
1350 1800 2250
idı [min]
26. ábra: A P2k (a) és a P10k (b) kotérháló sorozat duzzadása idı függvényében desztillált vízben, 25 oC-on. Nyilvánvalónak tekinthetı, ha egy száraz kotérháló minta vízzel kerül kölcsönhatásba, akkor víz diffundál a hidrogélbe, és a polimer duzzadásnak indul. A diffuzió magába foglalja a víz migrációját a már eleve meglevı térközökbe vagy a
67
hidrogél láncainak mozgása során dinamikusan kialakuló hézagokba. A duzzadás nagyobb szegmensmozgást tesz lehetıvé, melynek eredménye nagyobb térközök kialakulása a hidrogél láncai között. A polimer gélek duzzadási kinetikájának kiértékelését megkíséreltem a következı, széles körben alkalmazott összefüggés alkalmazásával elvégezni [269,270]: Rt = k ⋅tn Req ln F = ln k + n ln t F=
(5a) (5b)
ahol F jelöli a kotérháló relatív víztartalmát t idıpillanatban, Rt és Req a kotérháló duzzadási foka t idıpontban, illetve egyensúlyi állapotban, k és n pedig állandók. Az (5) összefüggést tekintve n és k állandók kiszámíthatóak a mért adatok ábrázolásával kapott pontokra illesztett egyenesek meredekségbıl, valamint azok tengelymetszetébıl. Három modell létezik, mely leírja a különbözı hidrofil polimer térhálók vizes közegő duzzadásának mechanizmusát: (a) Fick-féle diffúziónak (n = 0,5), vagy I. típusnak tekintjük az olyan eseteket, ahol a diffúzió lényegesen lassabb, mint a térhálót alkotó polimer láncok relaxációja. (b) n = 1 esetében a helyzet fordított, azaz a folyadék diffúziója lényegesen gyorsabb, mint a szegmensek mozgása, ezt a modellt tekintjük II. típusú transzportnak. (c) Nem Fick jellegő, vagy másképpen anomáliás diffúzió, ha n értéke eltér 0,5-tıl, illetve egytıl. Ilyen esetekben egymással összemérhetı sebességgel játszódik le a diffúzió, illetve a láncok relaxációja, vagy egyéb tényezı is szerepet játszik a duzzadási folyamatban. A kotérháló minták teljes duzzadási viselkedését tekintve felírható a másodrendő Robinson-Schott összefüggés [270-274]:
dRt 2 = k s ⋅ (Req − Rt ) dt
(6a)
t 1 1 = A + B ⋅t = + ⋅t 2 Rt k s ⋅ Req Req
(6b)
ahol az A, illetve a B koefficiensek kiszámíthatóak, a (6b) egyenlet szerinti egyenes meredekségébıl, valamint a tengelymetszetbıl. Hosszú duzzadási idıt, azaz a teljes duzzadást tekintve a B érték megfeleltethetı az egyensúlyi duzzadási fok reciprokának (B
68
= 1/Req), és A érték pedig a reciprok értéke a kotérháló kezdeti duzzadási sebességének (A = 1/ks·R2eq = 1/r0), ahol ks a duzzadási sebességi állandó. A duzzadási kinetika kvalitatív jellegének megértése érdekében, a duzzadás kezdeti szakaszát, azaz a duzzadási fokok idıtıl való függésének 0 ≤ Rt / Req ≤ 0,6 közé esı szakaszát szükséges elsıként értelmezni [269-271]. A teljes duzzadást átfogó kiértékeléséhez a Robinson-Shott másodrendő kinetikát [272-274] vettem alapul. A duzzadás kezdeti szakaszának értelmezéséhez, az (5) összefüggést alapul véve, a kotérháló minták duzzadási fokaiból számolt lnF értéket ábrázoltam az lnt függvényében. Az átfogó vizes duzzadás kiértékeléséhez pedig a t/Rt értékeket ábrázoltam az idı függvényében. Ezek a grafikonok láthatóak a 27. ábrán. Látható, hogy a kapott pontok viszonylag jól illeszthetık egyenesekkel mindkét ábrázolásban.
(a)
(c)
0,0
0.0
ln(R/Req.)
ln(R/Req.)
-0,5 -1,0 P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89
-1,5 -2,0
-0.5
-1.0 P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-88 P10k-86 P10k-91
-1.5
-2,5 -3,0 -2,5 -2,0 -1,5 -1,0 -0,5 0,0 0,5 1,0 1,5
-2.0 -3.0 -2.5 -2.0 -1.5 -1.0 -0.5 0.0 0.5 1.0 1.5
ln (t)
(b) 7000
4000
P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
14000 12000 10000
t/R
5000
t/R
(d) 16000
P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89
6000
ln (t)
3000
8000 6000
2000
4000
1000
2000
0
0 0
300 600 900 1200 1500 1800 2100
0
idı [min]
300 600 900 1200 1500 1800 2100
idı [min]
27. ábra: A vizes duzzadás grafikus ábrázolása az (5) egyenlet szerint a P2k (a) és a P10k (c), valamint a Robinson-Schott modell szerint a P2k (b) és a P10k (d) PVIm-lPTHF minták esetében. 69
A kotérháló minták kezdeti duzzadási szakaszából számolt megfelelı n és k értékeket, valamint a teljes duzzadási viselkedést tekintve az egyenesek egyenletei alapján meghatározott r0, Req és ks adatokat az 5. táblázat tartalmazza. A minták kezdeti duzzadásából számolt n értéket tekintve anomális, azaz nem Fick jellegő duzzadásra lehet következtetni a PVIm-l-PTHF kotérháló sorozatok esetében. Mint az 5. táblázat adataiból és a 28. ábrán látható, a P10k kotérhálók esetén n < 0,5, és Mc ≈ 1000 értékig n függése az Mc-tıl azonos mind a P2k, mind a P10k kotérhálók esetében. Nagyobb Mc értéknél a kisebb molekulatömegő PTHF tartalmú kotérhálók esetében az n értéke meredeken növekszik Mc növekedésével, és jóval meghaladja a 0,5 értéket. Mindezek alapján egyértelmően megállapítható, hogy a PVIm-l-PTHF kotérhálók vizes duzzadása nem követi a klasszikus Fick szerinti diffúzió szabályszerőségét, vagyis ezek a kotérhálók
n
anomáliás diffúzió révén duzzadnak.
1.0 0.9 0.8 0.7 0.6 0.5 0.4 0.3 0.2 0.1 0.0 10
P2k sorozat P10k sorozat
100
1000
10000
lg (Mc)
28. ábra: Az (5) egyenlet n exponense a PVIm elágazások közti átlagos molekulatömege (Mc) függvényében vízben történt duzzadáskor. A teljes duzzadási folyamatot értékelve a mérési eredmények korrelálnak a Robinson-Schott modell szerint illesztett egyenessel (27.(b,d) ábra). Megállapítható tehát, hogy a kotérhálók vizes duzzadása másodrendő kinetikát követ, és a folyamatban a döntı szerepet a polimer láncok relaxációja játssza. A hidrofil tartalom növekedése növekedést eredményez az Req, valamint az r0 értékekben, mely összhangban lehet az imidazol csoportok részleges ionizációja következtében kialakuló elektrosztatikus taszítással. 70
5. táblázat: Az (5) egyenlet szerinti n és k értékek, valamint a másodrendő kinetikai paraméterek a PVIm-l-PTHF kotérháló sorozatok vízben történı duzzadása során (25 oC). Minta jele P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89 P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
elsırendő kinetika R2 n ln(k) 0,9826 0,76 -0,19 0,9911 0,60 -0,24 0,9954 0,46 -0,55 0,9967 0,34 -0,33 0,9866 0,36 -0,69 0,9466 0,32 -0,37 0,9845 0,51 -0,37 0,9845 0,46 -0,59 0,9867 0,45 -0,82 0,9712 0,40 -0,70 0,9689 0,37 -0,72 0,9059 0,36 -0,70
másodrendő kinetika R Req r0·103 ks·102 0,9995 3,61 139,2 1,07 0,9999 1,95 86,5 2,27 0,9982 1,69 26,4 0,93 0,9992 0,93 94,9 10,9 0,9986 0,46 8,42 4,04 0,9997 0,25 8,57 14,1 0,9994 1,92 62,0 1,69 0,9994 1,26 28,2 1,77 0,9991 0,60 28,2 7,91 0,9990 0,38 6,93 4,68 0,9993 0,23 4,75 9,10 0,9980 0,11 2,11 17,9
Mc
2
3260 1770 1220 750 380 130 5790 3150 3020 1470 800 490
A tetrahidrofuránban (THF), amely csak a PTHF fázisokat duzzasztja, elvégzett duzzadási vizsgálatok eredményeit mutatja az idı függvényében a 29. ábra. Az (5) egyenlet és a Robinson-Schott kinetika szerinti ábrázolásokat a 30. ábrán tüntettem fel.
(a)
(b) 350
1600 P2k-89
300
1200
R [%]
R [%]
250 P2k-74
200 150 100
P2k-59 P2k-47
50
P2k-38 P2k-25
0
P10k-91
1400
0
350
700
1000 800 P10k-86
600 400
P10k-77 P10k-62 P10k-61 P10k-46
200 0
1050 1400 1750
idı [min]
0
350
700
1050 1400 1750
idı [min]
29. ábra: A P2k (a) és a P10k (b) kotérháló sorozat duzzadása idı függvényében tetrahidrofuránban, 25 oC-on.
71
Az ezek alapján nyert értékeket a 6. táblázatban láthatjuk. Az (5) egyenlet szerinti n értékeket a 31. ábrán ábrázoltam a PTHF tartalom függvényében. Mivel a PTHF Mc értéke állandó a kotérhálókban, a duzzadási kinetika és egyensúlyi duzzadási fokok a PVIm-l-PTHF kotérhálókban elsısorban az összetételtıl függnek. A 31. ábra jól tükrözi, hogy leszámítva néhány nagy PTHF tartalmú mintákat, n > 0,5. Ez arra utal, hogy a PVIm-l-PTHF kotérhálók apoláris oldószerben is anomáliás diffúzió révén duzzadnak, vagyis ez esetben is jelentıs a polimer láncok fizikai (relaxációs) hatása. A RobinsonSchott kinetika szerinti kiértékelés pedig egyértelmően mutatja, hogy nemcsak az egyensúlyi duzzadási fok, hanem a duzzadás sebessége is nı a PTHF tartalommal.
(a)
(c) 0.0
0,0
ln(R/Req.)
ln(R/Req.)
-0,5 -1,0 -1,5
P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89
-2,0 -2,5 -2,5 -2,0 -1,5 -1,0 -0,5 0,0
-0.5 -1.0 P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
-1.5 -2.0
0,5 1,0
-2.5
-2.0
-1.5
ln (t)
(b)
-0.5
0.0
ln (t)
(d) 7000
2100
P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89
5000 4000
P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
1800 1500
t/R
6000
t/R
-1.0
1200
3000
900
2000
600
1000
300
0
0 0
300
600
900
1200 1500 1800
0
idı [min]
300
600
900
1200 1500 1800
idı [min]
30. ábra: A tetrahidrofurános duzzadás grafikus ábrázolása az (5) egyenlet szerint a P2k (a) és a P10k (c), valamint a Robinson-Schott kinetika szerint a P2k (b) és a P10k (d) PVIm-l-PTHF minták esetében.
72
n
1.0 0.9 0.8 0.7 0.6 0.5 0.4 0.3 0.2 0.1 0.0
P2k sorozat P10k sorozat
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
PTHF tartalom [m/m%]
31. ábra: Az (5) egyenlet n exponense a PTHF tartalom függvényében THF-ben történt duzzadás során.
6. táblázat: Az (5) egyenlet szerinti n és k értékek, valamint a kinetikai paraméterek a PVIm-l-PTHF kotérháló sorozatok tetrahidrofuránban, 25 oC-on történı duzzadása során. Minta jele P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89 P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
elsırendő kinetika R n ln(k) 0,9884 0,68 -0,85 0,9741 0,62 -0,78 0,9892 0,74 -0,85 0,9921 0,76 -0,08 0,9944 0,57 -0,17 0,9935 0,63 -0,16 0,9914 0,57 -0,58 0,9912 0,53 0,13 0,9909 0,57 0,08 0,9927 0,48 -0,01 0,9986 0,41 -0,25 0,9942 0,49 -0,42 2
2
R 0,9922 0,9969 0,9984 0,9997 0,9997 0,9995 0,9989 0,9989 0,9999 0,9999 0,9999 0,9997
73
másodrendő kinetika Req r0·103 0,27 3,06 0,52 5,73 0,89 10,4 1,12 52,5 2,14 108 3,13 258 0,98 17,3 1,62 116 1,95 157 2,49 181 4,54 218 14,77 516
ks·102 4,31 2,11 1,32 4,19 2,36 2,63 1,80 4,40 4,11 2,93 1,06 0,24
V.3.4 A poli(N-vinil-imidazol) pK értékei a kotérhálóban Mivel az poli(N-vinil-imidazol) disszociációja az irodalmi adatok [275-280] szerint a fiziológiás pH-tartományba esik (pKBH+ ≈ 7 körüli érték), a duzzasztásra alkalmazott közeg pH változása erısen befolyásolhatja a kotérháló duzzadási viselkedését. A kotéhálókban az imidazol győrő tautomer szerkezeteinek egymás melletti jelenléte nem alakulhat ki, mint a hisztidin esetében, ahol mind az pirrol nitrogénen (N-1 nitrogén), mind pedig a piridin nitrogénen (N-3 nitrogén) is bekövetkezhet protonálódás. A közeg pH értékének a pK érték alá süllyedése elısegíti az imidazol csoportok protonálódását, melynek bekövetkezésekor a kotérháló duzzadásfokában ugrásszerő növekedést tapasztalhatunk. Ez a hatás látható a 32. ábrán, mely a minták egyensúlyi állapotban mért duzzadási fokának (Req%) változását személteti a közeg kémhatása változásának a függvényében.
(b) 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0
P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89
2
3
4
5
6
7
Req [%]
Req [%]
(a)
8
2500 2250 2000 1750 1500 1250 1000 750 500 250 0
P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
2
pH
3
4
5
6
7
8
pH
32. ábra: A P2k (a) és a P10k (b) PVIm-l-PTHF kotérhálók egyensúlyi duzzadási fok (Req%) értékei a pH függvényében. Mindkét AKTH sorozat mintáinak az egyensúlyi duzzadási foka a pH függvényében kapott kísérleti pontokra szigmoidális alakú görbéket illesztettem (függelék F25. és F26. ábrák). Ezekbıl a kotérhálók összetételébıl eredı információkhoz juthatunk, miszerint a kotérhálók összetétele hatást gyakorol az imidazol csoportok pK értékére. A nagyszámú imidazol csoportot tartalmazó minták esetében a titrálási
74
görbékhez hasonlóan lefutó duzzadási fok függésébıl a görbék inflexiós pontjai könnyen meghatározhatóak. Ezzel ellentétben az alacsony PVIm tartalmú mintáknál a görbékbıl bizonytalan a pK érték meghatározása. A pK értékek meghatározására egy félempirikus (módosított Henderson-Hasselbach) összefüggést alkalmaztam.
(1 − α ) pK = pH + log α
(7)
Ha α = 0,5, akkor a pH = pK érték, tehát a szigmoidális görbe inflexiós pontját tekinthetjük a kotérháló pK értékének. Az AKTH sorozatok számított pK adatait a 7. táblázat tartalmazza.
7. táblázat: A PTHFDMA2k és a PTHFDMA10k makromonomerrel készült PVIm-lPTHF amfifil kotérháló sorozat pK, illetve Mc értékei. Minta jele pK Mc (g/mol) P2k-25 5,36 3260 P2k-36 4,37 1770 P2k-47 4,37 1220 P2k-59 4,28 750 P2k-74 4,27 380 a P2k-89 5,76 130 a) bizonytalan eredmény, a minta roncsolódott
Minta jele P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
pK 4,42 3,43 3,41 3,23 3,20 2,44
Mc (g/mol) 5790 3150 3020 1470 800 490
A 7. táblázatban bemutatott eredményekbıl az látszik, hogy az imidazol pK-értékei csökkennek az AKTH-k hidrofób tartalmának növekedésével. Az is megállapítható, hogy egy AKTH sorozaton belül az Mc csökkenésével csökken a pK értéke is. A poli(N-vinilimidazol) homopolimer esetében az irodalomban pK értékek 5,12 és 10,5 között változnak [275-280]. Ezt összehasonlítva a PVIm-l-PTHF kotérhálókra kapott pK értékekkel, arra lehet következtetni, hogy a PTHF hidrofób környezet a pK csökkenését eredményezi. Az összetételtıl és az Mc-tıl való pK függés alapján kijelenthetjük, hogy ezek megválasztásával olyan anyagokat kaphatunk, melyekben a pK értéke viszonylag széles tartományban, azaz pK ≈ 3 – 5,4 között jól szabályozhatóan elıre tervezhetı.
75
V.4. A PVIm-l-PTHF kotérhálók fémion megkötésének vizsgálata és nanohibridjeinek tanulmányozása V.4.1. A PVIm-l-PTHF kotérhálók fémion megkötésének minıségi analízise Tekintettel az imidazol győrő fémionokkal történı komplexképzı tulajdonságára, különösen alapvetınek tőnt annak tanulmányozása, hogy miként érvényesül ez a PVIm-lPTHF kotérhálók esetében. Megkíséreltem réz(II)-ionok és ezüst(I)-ionok bevitelét a kotérhálókba, és szilárd fázisú
13
C-NMR spektroszkópiával, valamint TEM mérésekkel
próbáltam felderíteni a létrejövı hibrid szerkezeteket. A szilárd fázisú
13
C-NMR spektroszkópiás minıségi analízist különbözı
összetétellel rendelkezı AKTH mintákon végeztem. A vizsgálatok célja elsısorban az volt, hogy igazolást nyerjen a kotérhálók templátként való mőködése, vagyis az, hogy a kotérháló hidrofil fázisa mintegy nanoreaktort képez, a hidrofób fázis pedig csak reaktorfalként van jelen ezekben a nanofázisú anyagokban. A szilárd fázisú
13
C-NMR
spektroszkópiás analízist a rövidebb láncú, kisebb molekulatömeggel rendelkezı PTHFDMA2k makromonomerbıl (Mn = 2170 g/mol) álló sorozat két tagján végeztem el. A vizsgálathoz felhasznált amfifil kotérhálók különbözı arányban tartalmaztak a hidrofób (25 m/m% és 74 m/m%), valamint a hidrofil (75 m/m%, és 26 m/m%) fázisokat. Mindkét esetben, kezeletlen és rézion tartalmú mintákról külön-külön duzzadt, illetve száraz állapotban készültek spektrumok. A 33-34. ábrákon láthatjuk a kapott szilárd fázisú 13CNMR spektrumokat.
13
C-NMR: δ [ppm] = 24 (C7), 38 (C5), 50 (C4), 68 (C6), 115 (C3), 127 (C2), 134 (C1)
76
(a)
(b)
(c)
(d)
33. ábra: A P2k-38 minta (38 m/m% PTHF) szilárd fázisú 13C-NMR spektrumai: kezeletlen, duzzadt állapotban (a), fémsóval kezelt, duzzadt állapotban (b), kezeletlen, száraz állapotban (c) és fémsóval kezelt, száraz állapotban (d).
77
(a)
(b)
(c)
(d)
34. ábra: A P2k-74 minta (74 m/m% PTHF) szilárd fázisú 13C-NMR spektrumai: kezeletlen, duzzadt állapotban (a), fémsóval kezelt, duzzadt állapotban (b), kezeletlen, száraz állapotban (c) és fémsóval kezelt, száraz állapotban (d).
78
13
C-NMR vizsgálatok eredményeit nézve jól kivehetı, hogy a
A szilárd fázisú
fémion és az imidazol győrők közötti koordináció létrejöttérıl, a hidrofil fázishoz társított jelek (37,9-53,4 és 115,1-137,9 ppm) kismértékő eltolódása ad számunkra információt. A keresztkötı makromonomer szeneihez társított jelek (23,3-27,3 és 68,0-71,0 ppm) kémiai eltolódását nem befolyásolja, így egyértelmően megállapíthatjuk, hogy a fémionokkal való kezelésnek nincsen hatása a hidrofób PTHF fázisra. Mindkettı összetétel mellett a hidrofób fázis semmilyen módon nem képes megkötni fémionokat, azaz ténylegesen csak mint közömbös reaktorfal vesz részt a rendszer mőködésében. A különbözı fázisok kémiai eltolódásainak mértéke alapján arra következtethetünk, hogy csak a duzzadt hidrofil fázisban van jelen a fémion. A fémion tartalmú kotérhálókhoz tartozó spektrumok esetében jelkiszélesedéssel (tailing) találkozhatunk, mely az alkalmazott fémion, a réz paramágneses jellegére vezethetı vissza. Ha összehasonlítjuk a kezelt minták N-vinil-imidazolhoz társított jeleit a kezeletlen minták megfelelı jeleivel, akkor láthatjuk, hogy nem tapasztalunk a PVIm hidrofil fázishoz tartozó „éles” jeleket. Ez információt szolgáltat arról, hogy a legtöbb imidazol győrő részt vett a fémionok komplexálási folyamatában, és csak kevés szabad, úgynevezett hidrofil zárvány alakulhatott ki a réz-szulfát oldattal duzzasztott kotérhálókban. Ezek a zárványok a különálló, duzzadásra nem képes, a hidrofób fázis által leárnyékolt domének, fázisok. A szilárd fázisú
13
C-NMR vizsgálatok tehát rámutattak arra, hogy a vizes
oldatokban található fémionok csak a hidrofil fázissal hatnak kölcsön. A kis molekulatömeggel rendelkezı PTHFDMA makromonomerbıl álló PVIm-l-PTHF AKTH minták
(P2k-sorozat)
elhelyezkedésének
a
által
koordinált
feltérképezése
szervetlen
transzmissziós
részecskék
méretének
elektronmikroszkópia
és
(TEM)
segítségével történt. A minták elıkészítése során a száraz állapotú, rézion tartalmú kotérhálókból 40-100 nm vastagságú vékony szeletek készültek. A vékony mintaszeletek TEM felvételei láthatóak a 35. ábrán, melyek reprezentálják a részecskék méretét és elhelyezkedését a kiszárított kotérhálókban.
79
(a)
(b)
(c)
(d)
(e)
35. ábra: Réz-szulfát oldattal duzzasztott, majd kiszárított PVIm-l-PTHF AKTH vékony mintaszeletek TEM felvételei: P2k-25-Cu (25 m/m% PTHF) (a), P2k-38-Cu (38 m/m% PTHF) (b), P2k-47-Cu (47 m/m% PTHF) (c), P2k-59-Cu (59 m/m% PTHF) (d) és P2k74-Cu (74 m/m% PTHF) (e).
Mint a 35. ábra mutatja, kis keresztkötı tartalom esetén a réztartalmú részecskék a teljes tömbfázisban fellelhetıek. Nagy hidrofób tartalommal rendelkezı kotérhálók esetében csak igen kevés részecskét találhatunk a kotérhálók belsejében. A szervetlen részcskék nem alkotnak egyik esetben sem összefüggı fázisokat, hanem a kotérhálóban, illetve a kotérháló felszínéhez közel diszpergálva lelhetıek fel. A felvételeken látható szők méreteloszlású részecskék mérete 11 és 21 nm között változik, tehát a CuSO4 oldattal történı duzzasztás és azt követı szárítás során nanométeres tartományban réztartalmú részecskék képzıdnek. A méret ebben az esetben is a polimer hidrofilhidrofób fázis arányának, a kotérháló összetételének függvénye. A részecskék átlagos méretei megfelelnek az AFM mérésekbıl kapott doméntávolságok megfelelı értékeinek. Megállapítható tehát, hogy a PVIm-l-PTHF kotérhálók nanoreaktorként viselkednek, és az alkalmazott eljárás szerves PVIm-l-PTHF kotérháló és szervetlen rézvegyület nanorészecskékbıl álló újfajta nanohibrideket eredményez.
80
A kotérhálókban kialakult nanorészecskék további analízálásának a céljából, a mintákból a felületi rétegekeit eltávolítottam, majd a mintákat aprítottam, porítottam. Ezen minták porított változatairól készült TEM felvételek a 36-37. ábrán láthatóak különbözı nagyításokban. A világos látóterő elektronmikroszkópos felvételeken a nagy kiterjedéső világos folt, melyben a részecskék beágyazva helyezkenek el, a polimer hordozóval azonosítható. Az éles kontúrvonallal elkülönülı sötétebb (sötétszürke, illetve fekete) pontok, pedig maguk a szervetlen részecskék. A szemcsék ezesetben is néhány nanométer átmérıjőek és méreteloszlásuk is közel monodiszperznek mondható, mely összhangban van a vékony mintaszeletekrıl készült felvételek eredményeivel.
(a)
(b)
(c1)
(c2)
36. ábra: A réztartalmú nanorészecskéket tartalmazó PVIm-l-PTHF AKTH minta (P2k25-Cu (25 m/m% PTHF)) TEM felvételei különbözı nagyításokban (a,b,c1) és a felvétel adott területéhez tartozó diffraktogram (c2).
81
37. ábra: A réztartalmú nanorészecskéket tartalmazó P2k-25-Cu PVIm-l-PTHF mintáról készült nagyfelbontású TEM felvétel. A diffrakciós mintázat a rézsó brochantit (Cu4(OH)6SO4) kristálymódosulatnak feleltethetı meg. Az elektrondiffraktogramon megtalálható indexelések a részecskékre vonatkozó diffrakciós mintázat győrőihez rendelhetı Miller-indexeket mutatják. A győrők átmérıje a vizsgált szervetlen anyagokra jellemzı. A részecskék dhkl, hkl, valamint ezek intenzitás adatai a Mincryst adatbázisban [281] megtalálhatóak. A 8. táblázatban látható adatokból megállapítható, hogy réz nanorészecskék elektrondiffraktogramját mutatja a 36.(c2) ábra. A megfelelı Miller indexekkel jelölt diffrakciós győrők átmérıinek meghatározott értékei ugyanis megegyeznek az adatbázisban megadott adatokkal.
8. táblázat: A réz nanorészecske diffrakciós mintázatról lemérhetı és számolt adatai (réz rácsparaméter értéke: a = 0,3615 nm) dmért (nm) 0,207 0,177 0,126 0,107
dhkl (nm) 0,2087 0,1808 0,1278 0,1090
h 1 2 2 1
k 1 0 2 1
l 1 0 0 3
Intenzitás 100,00 49,00 39,00 31,40
A 37. ábra azt mutatja, hogy a kotérháló minta szélén a brochantit (Cu4(OH)6SO4) nanorészecskék is megtalálhatóak a réz nanorészecskék mellett. A TEM képekhez tartozó diffraktogramok alapján tehát megállapítható, hogy a PVIm-l-PTHF mátrix szélein brochantit egykristályok halmozódnak fel. A szervetlen réz nanorészecskék létének igazolását transzmissziós elektronmikroszkóphoz csatolt energiadiszperzív röntgen elemanalízátorral (TEM-EDX) is
82
elvégeztük. A por mintáról készült EDX spektrum a 38. ábrán látható. Az EDX spektrum egy körülbelül 200 nm átmérıvel rendelkezı területrıl készült. Így ezzel a módszerrel a pormintában lévı részecskékrıl, azaz az ıket alkotó elemekrıl (C, Cu, S, O), kaphatunk elemi-összetételi információt. A nanorészecske kvalitatív elemzésébıl kiolvasható, hogy a kotérhálóban a nanorészecskék fıbb komponense a réz, de fellelhetı a só ellenionját alkotó kén és oxigén is. A vizsgálat során a porminta egy réztartalmú rostélyon kapott helyet. A rostély CuK vonalai szintén megjelennek a spektrumon 7-10 keV között. A CuL (1 keV körül) vonalak intenzitása arra utal, hogy a mintában a vizsgált anyag rezet tartalmaz. A vizsgálat tárgyát képezı elemek, a réz, a kén és az oxigén arányok alapján feltételezhetı, hogy az imidazol győrők által komplexált fémionok dúsulnak fel a polimer mátrix hidrofil PVIm fázisaiban, vagy valamilyen eddig még nem ismert kémiai reakció játszódik le, és a komplexált rézion a polimerbe zárva redukálódik.
(a)
(c)
(b)
38. ábra: TEM felvétel a komplex nanorészecskékrıl (a), a terület diffraktogramja (b) valamint az EDX spektrum (c). Túlnyomó többségben a nanométeres részecskék aggregációja nem következik be, de a polimer rendszerben néhol megtalálhatóak az összeállt, aggregálódott részecskék is (39. ábra). Az aggregátumok valószínőleg a minta szárítása következtében a polimer
83
mátrix külsı felületére szorult részecskék összetapadásának eredménye. A polimer mátrixban az aggregátumok mellett fellelhetı diszpergált nanorészecskék mérete és eloszlása itt is megegyezik a vékony rétegrıl készített TEM felvételekrıl meghatározott eredményekkel.
A
mintában
aggregálódott
részecskék
elektrondiffrakciójának
mintázatáról lemérhetı adatok szintén a réz nanorészecskék adataival vágnak egybe.
(a)
(b)
(c)
(c1)
39. ábra: Nanorészecskék aggregációjának nagyfelbontású TEM felvételei különbözı nagyításokban (a,b,c1) és az adott területhez tartozó diffraktogram (c2). A polimer-rézion komplex rendszerek stabilitásának vizsgálatát is elvégeztem TEM-mel. A kotérhálókban ilyen módon megkötött fémionok (40.(A1) ábra) igen stabil nanohibrid rendszereket hoznak létre. Ezek a rendszerek ugyanis hosszú idın át, akár több hónapig, sıt évekig sem változtatják meg tapasztalataink alapján a szerkezetüket. Ezzel ellentétben a lineáris PVIm homopolimer-fémion komplexek (40.(B1) ábra) igen instabilak. A PVIm homopolimerben létrejövı nanorészecskéket csak igen rövid ideig figyelhetjük meg, mert a TEM vizsgálat során az alkalmazott elektronsugár hatására a
84
nanorészecskék rövid idı, néhány perc leforgása alatt amorfizálódnak, és amorf állapotban nem azonosíthatóak.
(A1)
(B1)
(A2)
(B2)
40. ábra: Polimer-rézion nanohibridek TEM felvételei PVIm-l-PTHF AKTH (P2k-25Cu) (A1) és poli(N-vinil-imidazol) homopolimer (B1) esetében és a felvételekhez tartozó diffraktogramok (A2-B2). A IV.6.1 fejezetben ismertetett eljárással végeztem el a P10k-46 kotérháló minta fémsóval történı „megtöltését” és a fémionok redukcióját lúgosított hidrazin vizes oldatával. A nanoreaktorként mőködı kotérhálókban ilyen módon a redukálószer hatására bekövetkezı változást próbáltam nyomon követni. A hidrazinnal történı redukálás több lépcsıben megy végbe. A fémsóval kezelt minta kékes színét a redukció elsı lépésében elveszíti, a lúg hatására a kotérháló kék színe mélyebb árnyalatot vesz fel, majd a hidrazin hozzáadása során 5 perc elteltével a mintadarab enyhén besárgul, narancssárgás színővé változik. További várakozás, hosszabb reakcióidıt követıen a minta barnás színt vesz fel. A 41. ábrán látható a redukciós folyamat során a mintadarab színváltozása.
85
redukció elıtt
redukció közben
redukciót követıen
41. ábra: A réz-szulfát oldattal duzzasztott P10k-46 mintákban lezajló redukciós folyamat során a kotérháló mintán fellépı színváltozások. A redukálási reakció során a kotérháló mintán látható, hogy a reakció a felszíni rétegeken kezdıdik el, majd a redukálószer lassan diffundál a mintába. A mintadarab felszínén található fémsó már redukálódott, míg a minta belsejében található fémionokat még nem érte el a hidrazin. A 30 percen át a reakcióelegyben tartott minta esetében látható, hogy teljes egészében lezajlott a folyamat. A fentebb leírt módon kapott anyagokat szárítást követı porítás után TEM analízisnek vetettük alá. A különbözı ideig redukciós eljárásnak alávetett minták TEM felvételeihez tartozó elektrondiffrakciós képein látható diffrakciós győrők egymáshoz viszonyított helyzetei egyértelmő bizonyítékot szolgáltatnak a vizsgált szervetlen nanorészecskék minıségérıl, illetve a szervetlen anyag kristálymódosulatairól. A hidrazinos redukció elıtt a mintában a diszpergált fém nanorészecskék (42. ábra) mellett a réz-hidroxid-szulfát kristályok (Cu4(OH)6SO4), brochantit) is (43. ábra) megtalálhatóak.
(a)
(a1)
(b)
(b1)
42. ábra: Különbözı területekrıl készített TEM felvételek a kotérhálóban jelenlévı diszpergált nanorészecskékrıl (a,b), valamint ezek adott területéhez tartozó diffraktogramok (a1,b1). 86
(a)
(b)
(c)
(c1)
43. ábra: A rézsóval kezelt kotérháló mintáról készült nagyfelbontású TEM felvételek (a,b). A kinagyított részlet (c) diffrakciós mintázat a brochantit (Cu4(OH)6SO4) egykristálynak feleltethetı meg (c1). A megszakított hidrazinos redukciós eljárású mintának a TEM felvételei (44. ábra) és elektrondiffrakciójának Miller indexeihez tartozó értékek a réz-oxid, kuprit (Cu2O) kristálymódosulatához tartoznak. A kuprit módosulat megfelelı Miller indexeihez tartozó adatbázisból kiolvasott adatokat és mért értéket a 9. táblázat tartalmazza.
9. táblázat: A kuprit kristálymódosulat diffrakciós mintázatról lemérhetı és számolt adatai (réz rácsparaméter értéke: a = 0,4270 nm) dmért (nm) 0,245 0,214 0,149 0,128
dhkl (nm) 0,2465 0,2135 0,1509 0,1287
h 1 2 2 1
87
k 1 0 2 1
l 1 0 0 3
Intenzitás 100,00 39,70 41,50 40,60
(a)
(b)
(c1)
(c)
44. ábra: A megszakított hidrazinos eljárással félig redukált kotérháló mintáról készült nagyfelbontású TEM felvételek (a,b,c). A kinagyított részlet diffrakciós mintázat (c1) a kuprit (Cu2O) kristálynak feleltethetı meg. A redukció lejátszódását követıen, a minta színe teljesen megváltozott. A polimer kotérhálót átjárta a redukálószer, mely teljes mértékben redukálta a mélyebb rétegekben lévı rézionokat is. A redukált mintáról készült TEM felvételeket a 45. ábrán láthatjuk. Az elektronmikroszkópos felvételeken megfigyelhetık a szerves PVIm-l-PTH kotérháló mátrixba ágyazott réz nanorészecskék. A méretarányt szemléltetı skála alapján a kotérhálóban közel 10 nm nagyságú szemcsék helyezkednek el. A TEM képhez tartozó elektrondiffrakciós képen az elemi fémre jellemzı diffrakciós győrők egymáshoz viszonyított helyzete megegyezik a 8. táblázatban található adatokkal. A redukciót követıen tehát a minta teljes egészében elemi réz nanorészecskéket tartalmaz.
88
(a)
(b)
,
(c)
(c1)
45. ábra: A hidrazinos eljárással redukált kotérháló mintáról készült nagyfelbontású TEM felvételek (a,b,c). A kinagyított részlet diffrakciós mintázata (c1) nanoréznek feleltethetı meg. Az itt bemutatott eredmények egyértelmően azt igazolják, hogy az amfifil kotérhálók nanoméret tartományban fázisszeparált szerkezete alkalmas egy megfelelı redukciós
eljárás
paramétereinek
(idı,
koncentráció) változtatásával
szervetlen
nanokristályok elıállítására, a kristályok módosítására, valamint új nanohibridek létrehozására. Megjegyzendı, hogy az irodalomban amfifil kotérhálókat alkalmazva nanotemplátként elemi réz és kotérháló komponensekbıl álló nanohibridre nem találunk példát, tehát az itt ismertetett eredmények tekinthetık az elsı ilyen nanohibrideknek. A rézionok mellett vizsgáltam még ezüstionok bevitelét is a kotérhálókba, azaz az ezüstionok komplexálását a kotérhálók PVIm komponensével. Az ezüstionok esetében a rézion tartalmú kotérhálókhoz képest eltérı eredményt kaptam a komplexált nanorészecskék elhelyezkedését illetıen. A 46. ábrán látható TEM felvételeken igen jól látható, hogy a komplexálási folyamat leginkább a polimer rendszer felületén megy végbe, és emellett az ezüstrészecskék aggregációja is jól megfigyelhetı. A TEM
89
felvételek mellett látható a szervetlen komplexált részecskékrıl felvett diffraktogram, melynek a mintázata ezüstrészecskék jelenlétére utal.
(a)
(a1)
(b)
(b1)
46. ábra: A P2k-25-Ag kotérhálóban képzıdött ezüst nanorészecskék TEM felvételei (a,b) és a a megfelelı diffraktogramok (a1,b1). A mérés során eredményül kapott diffraktogramok diffrakciós győrőinek átmérıje egyezést mutat a Mincryst adatbázisban található értékekkel, így igazolva a kotérhálóban fellelhetı nanomérető fémrészecskék minıségét (9. táblázat).
9. táblázat Az ezüst nanorészecske diffrakciós mintázatáról lemérhetı és számolt adatai (ezüst rácsparaméter értéke: a = 0,4086 nm) dmért (nm) 0,232 0,204 0,144 0,121
dhkl (nm) 0,2359 0,2043 0,1445 0,1232
h 1 2 2 1
90
k 1 0 2 1
l 1 0 0 3
Intenzitás 100,00 48,20 29,80 34,60
V.4.2. A PVIm-l-PTHF kotérhálók fémion megkötésének mennyiségi analízise A poli(N-vinil-imidazol) alapú PVIm-l-PTHF AKTH mintasorozatok rézion, illetve ezüstion felvételének mennyiségi analízisét láng atomabszorpciós eljárással végeztem. Az atomabszorpciós módszer olyan mennyiségi analitikai eljárás, mely alapállapotú, szabad atomok fényelnyelésén alapszik. A módszer során az atomforrásban kialakuló szabad atomok koncentrációját mérjük. A fényintenzitás csökkenés és a mérni kívánt fém szabad atom koncentrációja közötti összefüggés a Lambert-Beer törvénnyel írható le. A lángspektrometriában az azonos típusú minták sorozatelemzéséhez alkalmazott kiértékelési eljárást, az összehasonlító módszert alkalmaztam, kiküszöbölve a mintákban jelenlévı egyéb komponensek zavaró hatásait. Az atomabszorpciós méréseknél alkalmazott kiindulási fémion oldatkoncentráció nemcsak a mérés kivitelezése, hanem az optimális fémion koncentráció meghatározása miatt került beállításra. Több esetben is vizsgálták korábban hasonló reaktív funkciós csoportokat tartalmazó polimereket (például koordinációs kötés létrehozása alkalmas tetrazolt [282], vagy imidazol csoportokat [283-285]), illetve nem reaktív csoportokkal rendelkezı polimereket (például gyenge kölcsönhatások a fémionok és hidroxil csoportok között [286-289]). A kationok különbözı felületeken (polimereken) történı adszorpciója pH függést mutat, mellyel a poli(N-vinil-imidazol) esetében is számolni kell. A savas kémhatással rendelkezı vizes közegeknél (nagyon alacsony pH esetében) az imidazol csoportok protonálódása következtében a fémionok komplexálási hajlandósága erıteljesen lecsökken. Az irodalmi adatok alapján a vizes rendszereknél a pH külön beállítása nem minden esetben szükséges, mert szobahımérséklet és pH 6-7 közötti érték bizonyult optimálisnak a fémionok adszorpciójának tanulmányozására [283,289]. A 47.(a-d) ábrán látható a PVIm-l-PTHF mintasorozatok összetételtıl függı rézion, illetve ezüstion megkötı képessége (az eredmények táblázatos összefoglalása a Függelékben található az F16-F18. táblázatok). Látható, hogy az egyes PVIm-l-PTHF minták esetén eltérı a különbözı fémionok szorpciója, melyek értéke a hidrogélben jelenlévı reaktív funkciós, azaz komplexáló hatással rendelkezı csoportok mennyiségétıl függ. A legnagyobb hidrofil tartalmú minta, a P2k-25-Cu esetében a 4-es koordinációjú réz-imidazol komplexeket alapul véve, az adszorbeált fémionok anyagmennyisége a 91
maximálisan megköthetı mennyiségnél nagyobb értéket ért el. Az ilyen jellegő polimerfémion komplex rendszerekben (imidazolok és Cu2+-ion koordinálásakor) 4 helyett átlagosan 3 imidazol győrő vesz részt a komplex kialakítása során. A PVIm tartalom csökkenésével, a 4-es koordinációval számított elméleti értéknél kevesebb réziont képesek megkötni a PVIm-l-PTHF kotérhálók. Ez arra utal, hogy nem mindegyik VIm egység vesz részt a komplexálásban, vagy pedig ezekben a kotérhálókban a koordinációs szám eltér az ideális négyes koordinációtól.
(b) -4
4.5
2.8x10
-4
4.0
2.4x10
-4
3.5
2.0x10
-4
3.0
1.6x10
-4
1.2x10
-4
8.0x10
-5
4.0x10
-5
2.5 2.0 1.5 1.0 0.5
0.0
0.0
-Cu -Cu -Cu -Cu -Cu -Cu -25 -38 -47 -59 -74 -89 P2k P2k P2k P2k P2k P2k
maximálisan megköthetı fémion anyagmennyisége + oldat fémion anyagmennyisége AKTH fémion kapacitása 9.0x10
-5
8.0x10
-5
7.0x10
-5
6.0x10
-5
5.0x10
-5
4.0x10
-5
3.0x10
-5
4.5
2.0x10
-5
3.0
1.0x10
-5
1.5
0.0
0.0
12.0 10.5 9.0 7.5 6.0
fémion kapacitás [mmol/g]
3.2x10
fémion anaygamennyisége [mol]
maximálisan megköthetı fémion anyagmennyisége + oldat fémion anyagmennyisége AKTH fémion kapacitása
fémion kapacitás [mmol/g]
fémion anaygamennyisége [mol]
(a)
g g g g g g 5-A 8-A 7-A 9-A 4-A 9-A k-2 k-3 k-4 k-5 k-7 k-8 P2 P2 P2 P2 P2 P2
minta jele
minta jele
(d) 3.5
-5
3.0
5.0x10
2.5
-5
4.0x10
2.0 -5
3.0x10
1.5 -5
2.0x10
1.0
-5
1.0x10
0.5
0.0
0.0
Cu Cu Cu Cu Cu Cu 9186776661460k0k0k0k0k0kP1 P1 P1 P1 P1 P1
maximálisan megköthetı fémion anyagmennyisége + oldat fémion anyagmennyisége AKTH fémion kapacitása -5
7
9.0x10
-5
8.0x10
6
-5
7.0x10
5
-5
6.0x10
4
-5
5.0x10
-5
4.0x10
3
-5
3.0x10
2
-5
2.0x10
-5
1
0.0
0
1.0x10
fémion kapacitás [mmol/g]
-5
6.0x10
fémion anaygamennyisége [mol]
maximálisan megköthetı fémion anyagmennyisége + oldat fémion anyagmennyisége AKTH fémion kapacitása
fémion kapacitás [mmol/g]
fémion anaygamennyisége [mol]
(c)
g g g g g g 6-A 1-A 6-A 7-A 6-A 1-A k-4 k-6 k-6 k-7 k-8 k-9 P10 P10 P10 P10 P10 P10
minta jele
minta jele
47. ábra: A PVIm-l-PTHF AKTH mintasorozatok fémion megkötése; P2k sorozat Cu2+ (a) P2k sorozat Ag+ (b) P10k sorozat Cu2+ (c) P2k sorozat Ag+ (d) (az oszlopmagasság a bemért, a fele érték pedig az elméletileg megköthetı fémion mennyiséget jelöli).
92
Az irodalom szerint két imidazol győrő koordinál egy ezüstiont [82]. A 47.b és 47.d ábrák tanúsága szerint a PVIm-l-PTHF kotérhálók azonban ennél kevesebb ezüstiont képesek megkötni. Ennek oka hasonló lehet a rézionok megkötésénél tárgyaltakhoz. A polimer-fémion komplex rendszereknél a polimerek ismételt felhasználhatósága igen fontos tényezı a legkülönfélébb fémion eltávolítási eljárásokban. A kotérhálók ilyen irányú újrafelhasználhatóságát a széles összetétel tartománnyal rendelkezı, 2170 g/mol molekulatömegő PTHFDMA2k makromonomert tartalmazó PVIm-l-PTHF AKTH mintasorozat (P2k-sorozat) esetében vizsgáltam, két párhuzamos kísérletet végezve. Az adszorbeált fémionok, melyek ez esetben a rézionok voltak, eltávolítása, illetve visszanyerése az AKTH rendszerekbıl savas leoldással igen könnyen megvalósítható. A kékes színnel rendelkezı, rézionokat megkötött kotérháló mintákat rövid idıre, néhány percre, 50 ml 0,1 M HNO3 vizes oldatába helyeztem. A mintákból ilyen módon visszanyert fémionok mennyiségi analízisét több, adszorpciós-deszorpciós cikluson hajtottam végre (48. ábra). Az eredmények táblázatos összefoglalása a Függelékben található (F19. táblázat).
elméleti kapacitás mért kapacitás (I.ciklus) savas leoldás mért kapacitás (II.ciklus) savas leoldás mért kapacitás (III.ciklus)
fémion kapacitás [mmol/g]
2.8 2.4 2.0 1.6 1.2 0.8 0.4 0.0
Cu Cu Cu Cu Cu Cu 25- k-38- k-47- k-59- k-74- k-89k P2 P2 P2 P2 P2 P2
minta jele 48. ábra: A PVIm-l-PTHF AKTH P2k mintasorozat adszorpciós-deszorpciós ciklusai.
93
A fémionok elúciójának hatásfoka a lehetı legmagasabb értékkel rendelkezik. A fémionokat ilyen módon komplexáló rendszerek reverzibilisen mőködnek, mely a mérési eredményekbıl is igen jól kitőnik. Ezek a rendszerek további ciklusokban is jól hasznosíthatóak fémionok szorpciójára. A nagy hidrofil tartalom esetében (P2k-25 minta) az elsı ciklust követıen csökken a rézion megkötı kapacitás, de ezt követıen állandó – még mindig magas – értéken marad. Megállapítható az ebben az alfejezetben tárgyalt eredmények alapján, hogy a PVIm-l-PTHF amfifil kotérhálókban a PVIm komponens nem veszíti el fémion megkötı képességét, és viszonylag jelentıs mennyiségő rézion megkötésére alkalmas. Ezek az anyagok ilyen szempontból igen stabilnak bizonyultak, ugyanis több adszorpciósdeszorpciós cikluson keresztül sem veszítik el fémion megkötı képességüket. A PVIm-lPTHF kotérhálók ezek alapján alkalmasak lehetnek környezetvédelmi felhasználásra, mint stabil, nehézfémion megkötı anyagok.
V.4.3. Az amfifil polimer kotérháló alapú antimikrobiális nanohibridek Az ezüst, ezüstion és ezüst tartalmú vegyületek antimikrobiális aktivitása régóta ismert és széleskörően vizsgált [290-294]. Az ezüst nanorészecskék e tulajdonsága a kis méretükbıl adódó megnövekedett aktivitásuknak tulajdonítható. Kis méretük miatt könnyen hozzáférnek a mikroorganizmusok falához, ahol reakcióba lépnek a sejtfalat alkotó vegyületekkel. E kémiai reakciók során megsérül a baktérium külsı védelmi rendszere. Az ezüstionok könnyen bejutnak a baktérium belsejébe, ahol hozzákötıdnek a létfontosságú enzimekhez, meggátolva azok mőködését. A PVIm-l-PTHF alapú, ezüst nanorészecskéket tartalmazó nanohibrid anyagok antimikrobiális aktivitást számos felszaporított tiszta baktérium törzsön vizsgáltuk, mint a Pseudomonas aeruginosa, az Escherichia coli, a Staphylococcus aureus, a Bacillus subtilis, a Legionella pneumophila, valamint az Aspergillus niger fonalas gombán. Az érzékenységi teszt elvégzéséhez szükséges vizsgálatokat az antibiotikum rezisztencia vizsgálatához használt korongdiffúziós módszer alapján végeztük el. A táptalajokon felszaporított tiszta törzsekre kerültek a közel azonos mérető kotérháló alapú nanohibrid minták. A vizsgálatok eredményeit 72 órás és 24 órás inkubációt követıen, különbözı
94
hıfokon inkubált lemezeken értékeltünk. A mikroorganizmusokra gyakorolt hatás, azaz a pozitív eredményt az inkubációt követıen szabad szemmel is látható feltisztulási (gátlási) zóna kialakulása jelzi, mely a 49. ábrán látható piros nyilak jelzik.
49. ábra: A PVIm-l-PTHF alapú, nanoezüst tartalmúhibridekkel Bacillus subtilis felszaporíottt tiszta törzseken végzett érzékenységi vizsgálatok eredményei. Piros nyilak jelzik a törzs esetén kapott feltisztulási zónákat. A vizsgálat során, a táptalajon összefüggı réteget alkotó baktérium bevonatra kerültek rá a PVIm-l-PTHF alapú nanohibrid minták. Az inkubációs idı elteltével a feltisztulási zónában a céltörzsek szaporodási gátlása figyelhetı meg. Az 50. ábrán látható a nanohibridek baktérium törzsekre gyakorolt gátló hatásának vizsgálatáról készült néhány fénykép.
95
(a)
(b)
(c)
(d)
50. ábra: A PVIm-l-PTHF alapú, ezüst tartalmú nanohibridekkel Bacillus subtilis (a), Escherichia coli (b), Legionella pneumophila (c) és Pseudomonas aeruginosa (d) felszaporított tiszta törzseken végzett érzékenységi vizsgálatok. A minták körül jelentkezı feltisztulási zónák megjelenése alapján kijelenthetı, hogy az ezüst nanorészecskéket tartalmazó PVIm-l-PTHF kotérhálókból létrehozott nanohibridek antibakteriális tulajdonsággal rendelkeznek. Az antimikrobiális vizsgálatok eredményeit az 10. táblázatban foglaltam össze. Az eredmények alapján elmondható, hogy a nanohibrid anyagok nemcsak a Gram-pozitív rezisztens Staphylococcus aureus és Bacillus subtilis törzseket növekedését gátolják, de hatékonyak az olyan Gram-negatív fajok ellen is, mint az Escherichia coli vagy a Pseudomonas aeruginosa, amelyekre a hagyományos antibakteriális szerek nem gyakorolnak hatást. Az Aspergillus niger fonalas gomba esetében nem volt gátló hatás a gomba növekedésére, nem sikerült gátlási zónákat megfigyelni. Megállapítható, hogy az ezüst nanorészecskékbıl és a PVIm-lPTHF kotérhálókból felépülı nanohibridek új antibakteriális anyagoknak minısülnek.
96
10. táblázat: A PVIm-l-PTHF/nanoezüst hibrid anyagok mikroorganizmusokra gyakorolt hatásának összefoglalása. A feltisztulási zónák átmérıjének értéke mm-ben van feltüntetve. Pseudomonas Escherichia Staphilococcus Bacillus Legionella Aspergillus Minta jele aeruginosa coli aureus subtilis pneumophila niger feltisztulási zóna mérete (mm) P2k-25-Ag 11 7 8 n.a. 6 0 P2k-38-Ag 8 7 5 8 4 0 P2k-47-Ag 11 8 6 7 4 0 P2k-59-Ag 11 7 9 6 6 0 P2k-74-Ag 9 6 13 8 8 0 P2k-89-Ag 11 5 7 n.a. 0 0 P10k-61-Ag 10 7 8 15 4 0 P10k-62-Ag 8 5 10 9 4 0 P10k-77-Ag 8 5 8 8 4 0 P10k-86-Ag 9 5 6 10 6 0 P10k-91-Ag 7 5 0 10 4 0 n.a.: nincsen adat
97
VI. Összefoglalás A nanoméret tartományba esı különleges szerkezető anyagok, mint a polimer kotérhálók, melyekben a hidrofil és hidrofób polimer fázisok egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak a kémia és az anyagtudomány ígéretes anyagainak sorát gyarapítják. A doktori értekezésem célja különleges nanoszerkezető anyagok, poli(Nvinil-imidazol)-l-politetrahidrofurán
(PVIm-l-PTHF)
különbözı
rendelkezı
molekulatömeggel
elıállítása
kotérhálók
α,ω-funkcionalizált
volt,
telekelikus
makromonomerek felhasználásával. Ezt követıen ezen új anyagok vizsgálatára került sor. A keresztkötıként alkalmazott telekelikus polimerek elıállítása különbözı eljárássokkal történt. Kationos győrőfelnyílásos polimerizációval elıállított hidroxil-telekelikus PTHF polimer
láncvégmódosítási
reakciójával
az
PTHFDMA
makromonomereket
szintetizáltam. A telekelikus polimerek felhasználásával különbözı összetételő PVIm-l-PTHF kotérhálók elıállítását valósítottam meg makromonomer módszert alkalmazva. Az elreagálatlan komponensek eltávolítását követıen a hidrofil és hidrofób fázisok arányát elemanalízissel határoztam meg. A kotérhálók karakterizálása kiterjedt a duzzadási és termikus tulajdonságaikra, valamint a szerkezetük, illetve morfológiájuk vizsgálatára. A kapott eredmények alátámasztották, hogy ezek a kotérhálók amfifil sajátságuk mellett nanofázis-szeparált
szerkezettel
rendelkeznek.
A
kotérhálók
fémion
megkötı
képességérıl különféle minıségi és mennyiségi vizsgálati eljárások szolgáltattak információt. A nanoméret tartományban fázisszeparált szerkezettel rendelkezı PVIm-lPTHF kotérhálók komplexáló fázisában képzıdı szervetlen részecskék méretét és elhelyezkedését transzmissziós elektron mikroszkópos analízis igazolta. Összegezve,
poli(N-vinil-imidazol)-l-politetrahidrofurán
amfifil
kotérháló
sorozatok sikeres szintézisét hajtottam végre. A kotérháló sorozatok szerkezetét és tulajdonságait, részletesen tanulmányoztam. Igazoltam a komplexáló hatással rendelkezı PVIm-l-PTHF kotérhálók nanotemplátként való alkalmazhatóságát, és réz, valamint ezüst tartalmú új nanohibrid anyagokat állítottam elı. Kísérletileg igazoltam, hogy a PVIm-lPTHF/ezüst nanohibridek antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek.
98
VII. Summary Unique nanostructured polymer conetworks are interesting materials for chemistry and for nanosciences as well. A polymer conetwork in general consists of at least two different polymer chains (hydrophilic and hydrophobic) connected with chemical bonds to each other. The aim of my PhD thesis was to prepare and examine the properties
of
poly(N-vinylimidazole)-l-poly(tetrahydrofuran)
(PVIm-l-PTHF)
amphiphilic conetworks with endfunctionalized telechelic macromonomers of different molecular weight. For the synthesis of the telechelic polymer cross-linkers, different methods were used. PTHFDMA macromonomers were synthesized by cationic ringopening polymerization (CROP) and functionalization of hydroxyl-telechelic PTHF. PVIm-l-PTHF conetworks with different composition were successfully synthesized by the macromonomer method. After the extraction of the unreacted components, the ratio of the hydrophilic and hydrophobic phases was determined by elemental analysis. The swelling, thermal properties as well as the structure and morphology of the conetworks were investigated. The results showed that these new conetworks possess amphiphilic character and nanophase separated structure. Different qualitative and quantitative analytical measurements were used to get information about the metal ion sorption ability of the conetworks. The size distribution and location of the inorganic particles which are embedded in the hydrophilic polymer phase of the nanophase separated PVIm-l-PTHF conetworks were investigated by transmission electron microscopy (TEM). In summary, successful synthesis of nanotemplating poly(N-vinylimidazole)-lpoly(tetrahydrofuran) amphiphilic conetworks was carried out. Nanohybrid materials containing copper and silver nanoparticles were synthesized. The antimicrobial properties of the PVIm-l-PTHF/silver nanohybrids were experimentally confirmed.
99
VIII. Irodalomjegyzék 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.
Odian, H. G.: Principles of Polymerization, Wiley, 1991 Hoffman, A.S. Adv. Drug Deliv. Rev., 2002, 43, 3-12. Giraudier, S.; Hellio, D.; Djabourov, M.; Larreta-Garde, V; Biomacromolecules, 2004, 5, 1662-1666. Hild, G. Prog. Polym. Sci. 1998, 23, 1019-1149. Kali Gergely Áron doktori értekezés, 2009 Hild, G.; Lamps, J.P.: Polymer, 1995, 36, 4841-4850. Hild, G.; Lamps, J.P. Polymer, 1998, 39, 2637-2649. Jen, A.C.; Wake, M.C.; Mikos, A.G. Biotechn. Bioeng., 1996, 4, 357-64. Wichterle, O.; Lím, D. Nature 1960, 185, 117-118. Nisbet, D.R.; Crompton, K.E.; Horne, M.K.; Finkelstein, D.I.; Forsythe, J.S. J. Biomed,. Mater, Res. Part B.: Appl. Biomat., 2008, 1, 251-263. Hamidi, M.; Azadi, A.; Rafiei, P. Adv. Drug. Del. Rev., 2008. 60, 1638-1649. Tai-Li, T.; Shang-Tao, T.;Yu-Chuan, H.; Jing-Ran, W.; Jenn-Jong, Y.; HsianJenn, W. J. Mater. Sci.: Mater. Med, 2005, 16, 95-100. Lee, K.Y.; Mooney, D.J. Chem. Rev., 2001, 101, 1869-1679. Cui, Z.; Lee, B.H.; Vernon, B.L. Biomacromolecules, 2007, 8, 1280-1286. Nagy, M. Magyar Kémiai Folyóirat, 1992, 98, 18-24. Nagy, M. Magyar Kémiai Folyóirat, 1993, 99, 8-23. Katchalsky, A.; Zwick, M. J. Polym. Sci., 1955, 16, 221-234. Pennington, L.D.; Williams, M.B. Ind. Eng. Chem., 1959, 51, 759-759. Mongar, J.L.; Wassermann, A. J. Chem. Soc., 1952, 500-510. Gregor, H.P. J. Am. Chem. Soc., 1951, 73, 642-650. Horkay, F.; Burchard, W.; Geissler, E.; Hecht, A.M. Macromolecules, 1993, 26, 1296-1303. Horkay, F.; Tasaki, I.; Basser, J.P. Biomacromolecules, 2000, 1, 84-90. Horkay, F.; Basser, J.P.; Hecht, A.-M.; Geissler, E. Macromolecules, 2000, 33, 8329-8333. Horkay, F.; Tasaki, I.; Basser, J.P. Biomacromolecules, 2001, 2, 195-199. Yin, D.W.; Horkay, F.; Douglas, J.F.; Pablo, J.J. J. Chem. Phys., 2008. 129. 154902 1-11. Horkay, F.; Basser, J.P. J. Polym. Sci. Part B: Polym. Phys., 2008, 46, 2803-2810. Tasaki, I. Macromol. Symp., 2005, 227, 97-104. Ricka, J.; Tanaka, T. Macromolecules, 1985, 18, 83-85. Ohmine, I.; Tanaka, T. J. Chem. Phys., 1982, 77, 5725-5729. Tanaka, T. Phys. Rev. Lett., 1978, 40, 820-823. Gustafson, R.L.; Lirio, J.A. J. Phys. Chem., 1965, 69, 2849-2856. Katchalsky, A.; Michaeli, I.; J. Polym. Sci., 1965, 15, 69-86. Budtova, T.; Navard, P.; Macromolecules, 1998, 31, 8845-8850. Tasaki, I.; Bryne, P. M. Biopolymers, 1994, 34, 209-215. Huber, K. J. Phys. Chem., 1993, 97, 9825-9830. Ikeda. Y.; Beer, M.; Schmidt, M.; Hubert, K. Macromolecules, 1998, 31, 728733. Allain. C.; Salomé, L. Macromolecules, 1990, 23, 981-987. 100
38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70.
Philippova, O.E.; Sitnikova, N.L.; Demidovich, G.B.; Khokhlov, A.R. Macromolecules, 1996, 29, 4642-4645. Kawaguchi, D.; Satoh, M. Macromolecules, 1999, 32, 7828-7835. Gupta, P., Vermani, K., and Garg, S. Drug Discov. Today 2002, 7, 569-579. Zrínyi M.: Intelligens anyagok. Magyar Tudomány, 1999. 6. sz Flory P.J.; Rehner, Jr. J. J. Chem. Phys., 1943, 11, 521-526. Jen. A.C.; Wake, M.C.; Mikos. A.G. Biotechn. Bioeng., 1996, 4, 357-364. Nisbet, D.R.; Crompton, K.E.; Horne, M.K.; Finkelstein, D.I.; Forsythe, J.S. J. Biomed,. Mater, Res. Part B.: Appl. Biomat., 2008, 1, 251-263. Corkhill, P.H.; Hamilton C.J.; Tighe, B.J. Biomaterials, 1989, 10, 3-10. Hamidi, M.; Azadi, A.; Rafiei, P. Adv. Drug. Del. Rev., 2008, 60, 1638-1649. Netti, P.A.; Shelton, P.A.; Revell, C.; Pirie, C.; Smith, S.; Ambrosio, L.; Nicolias, L. Biomaterials, 1993, 14, 1098-1104. Nicolson, P.C.; Vogt, J. Biomaterials, 2001, 22, 3273-3283. Künzler, J.; Ozark, R., J. Appl. Polym. Sci., 1997, 65, 1081-1089. Künzler, J.F. Trends in Polym. Sci., 1996, 4, 52-59. Vanderbilt, D.P. Canadian Patent, CA 2058350 C (1992) Vanderbilt, D.P. United State Patent US5326506 (1994) Cui, Z.; Lee, B.H.; Vernon, B.L. Biomacromolecules, 2007, 8, 1280-1286. Das, A.; Kothari, V.K.; Makhija, S.; Avyaya, K. J Appl. Polym. Sci., 2008, 107, 1466-1470. Debus, H. Liebigs Ann. Chem. Pharm., 1858, 107(2), 199-208. / Debus, H. Eur. J. Org. Chem., 1858, 107(2), 199-208. Hantzsch, A. Liebigs Ann. Chem., 1888, 249, 1-6. Salamone, J.C.; Israel, S.C.; Taylor, P.; Snider, B. Polymer, 1973, 14, 639-644. Petit, S.; Azzouz, R.; Fruit, C.; Bischoff, L.; Marsais, F. Tetrahedron Lett., 2008, 49(22), 3663-3665. Angueira, E.J.; White, M.G.; J. Molecular Catalysis A: Chemical, 2007, 277, 164-170. Vagedes, D.; Erker, G.; Fröhlich, R. J. Organomet. Chem. 2002, 641(1-2), 148155. McCombie, S.W.; Nagabhushan, T.L. Tetrahedron Lett., 1987, 28(45), 53955398. Bauman Jr., J.E.; Wang, J.C. Inorg. Chem., 1964, 3(3), 368-373. Eichhorn, G.L.: Inorganic Biochemistry, Elsevier, 1973 Sundberg, R.J.; Martin, R.B. Chem. Rev., 1974, 74(4), 471-517. Gillespie, R.J.; Grimison, A.; Ridd, J.H.; White, R.F.M. J. Chem. Soc., 1958, 3228-3229. Coughlin, P.K.; Dewan, J.C.; Lippard, S.J.; Watanabe, E.I.; Lehn, J.M. J. Am. Chem. Soc., 1979, 201, 265-266. O’Young, C.L.; Dewan, J.C.; Lilienthal, H.R.; Lippard, S.J. J. Am. Chem. Soc., 1978, 100, 7291-7300. Dewan, J.C.; Lippard, S.J. Inorg. Chem., 1980, 19, 2079-2082. Ibers, J.A.; Holm, R.H. Science, 1980, 209, 223-235. Goodgame, D.M.L.; Goodgame, M.; Hayward, P.J.; Rayner-Canham, G.W. Inorg. Chem., 1968, 7, 2447-2451.
101
Gomm P.S.; Underhill A.E.; Oliver R.W.A. J. Inorg. Nucl. Chem., 1974, 34(6), 1879-1883. 72. Bauman Jr., J.E.; Wang, J.C. Inorg. Chem., 1964, 3(3), 368-373. 73. Neto, V.A.L.; Mauro, A.E.; Nettó, A.V.G.; Moro, A.C.; Norueira, V.M. J. Therm. Anal. Cal., 2009, 97(1), 57-60. 74. Nakatsuji, S.; Nakajima, R.; Hara, T. Bull. Chem. Soc. Jpn., 1969, 42(12), 35983600. 75. Czoik, R.; Heintz, A.; John, E.; Marczak, W. Acta Physica Polonica A, 2008, 114(6-A), A-51-56. 76. Rao, G.N.; Li, N.C. Can. J. Chem., 1966, 44, 1637-1641. 77. Carlson, R.H.; Brown, T.L. Inorg. Chem., 1966, 5(2), 268-277. 78. Sundberg, R.J.; Martin, R.B. Chem. Rev., 1974, 74(4), 471-517. 79. Mohan, M.S.; Bancroft, D.; Abbott, E.H. Inorg. Chem., 1979, 18(6), 1527-1531. 80. Molina, M.J.; Antón, M.R.G.; Piérola, I.F. Int. J. Polym. Mat., 2001, 51, 477-484. 81. Henrichs, P.M.; Withlock, L.R.; Sochor, A.R.; Tan, J.S. Macromolecules, 1980, 13, 1375-1381. 82. Gold, D.H.; Gregor, H.P. J.Phy. Chem., 1960, 64, 1464-1467. 83. (a) Gregor, H.P.; Daniel, H.G. J. Phys. Chem., 1957, 61, 1347-1352. (b) Kodoma, H.; Miyajima, T.; Mori, M.; Takahasi, M.; Nishimura, H.; Ishiguru, S. Colloid. Polym. Sci., 1997, 275, 938-945. 84. Overberger, C.G.; Pierre, T.S.; Vorchheimer, N.; Lee, J.; Yaroslavky, S. J. Am. Chem. Soc., 1965, 87, 296-301. 85. Letsinger, R.L.; Klaus, I.S. J. Am. Chem. Soc., 1965, 87, 3380-3386. 86. Patrickios, C.S.; Simmons, M. Colloids Surf A, 2000, 167, 61-72. 87. Verlaan, J.P.J.; Zwiers, R.; Challa, G. J. Mol. Catal., 1983, 19, 223-232. 88. Saraydin, D.; Karadag, E.; Güven, O. Sep. Sci. Technol., 1995, 30, 3287-3298. 89. Arranz, F.; Sanchez-Chavez, M.; Angew. Makromol. Chem., 1994, 218, 183-196. 90. Eng, F.P.; Ishida, H. J. Mater. Sci., 1986, 21, 1561-1568. 91. Kumagai, M.; Tsuchchida, K.; Ogini, Y.; Hansen, J.; Ishida, H. Polymer, 1995, 36, 535-542. 92. Cabot, B.; Deratani, A.; Foissy, A. Colloid. Surf. A, 1998, 139, 287-297. 93. Popping, B.; Deratani, A.; Sebille, B.; Desbois, N.; Lemarche, J.M.; Foissy, A. Colloid. Surf. A, 1992, 64, 125-133. 94. Hakamatani, T.; Asayama, S.; Kawakami, H. Nuc. Acids Sym. Ser., 2008, 52, 677678. 95. Asayama, S.; Sekine, T.; Kawakami, H.; Nagaoka, S. Nuc. Acids Sym. Ser., 2007, 51, 333-334. 96. Ihm, J-E.; Han, K-O.; Han, I-K.; Ahn, K-D.; Han, D-K.; Cho, C-S. Bioconjugate Chem., 2003, 14, 707-708. 97. Asayama, S.; Sekine, T.; Kawakami, H.; Nagaoka S. Bioconjugate Chem., 2007, 18(5), 1662-1667. 98. Kücükyavuz, Z.; Kücükyavuz, S.; Abbasnejad, N. Polymer, 1996, 37(15), 32153218. 99. Özyalcin, M.; Kücükyavuz, Z. Synth. Met., 1997, 87, 123-126. 100. Bozkurt, A.; Meyer, W.H. Solid State Ionics, 2001, 138, 259-265. 101. Bozkurt, A.; Karadedeli, B. React. Funct. Polym., 2007, 67, 348-354. 71.
102
102. Tian, A.H.; Kim, J-Y.; Shi, J.Y.; Kim, K. J. Power Sources, 2008, 183, 1-7. 103. Bailey, S.E.; Olin, T.J.; Bricka, R.M.; Adrian, D.D. Wat. Res., 1999, 33(11), 2469-2479. 104. Kara, A.; Uzun, L.; Besiril, N.; Denizli, A. J. Hazard. Mater., 2004, 106, 93-99. 105. Beauvais, R.A.; Alexandratos, S.D. React. Funct. Polym., 1998, 36, 113-123. 106. Birlik, E.; Ersöz, A.; Acikkalap, E.; Denizli, A.; Say, R. J. Hazard. Mater., 2007, 140, 110-116. 107. Molina, M.J.; Gomez-Anton, M.R.; Rivas, B.L.; Maturana, H.A.; Pierola, I. F. J. Appl. Polym. Sci., 2001, 79, 1467-1475. 108. Ide S.; Ihara H.; Takafuji M.; Xu Z. Chem. Mater., 2004, 16, 1977-1983. 109. Liu, K.J.; Gregor, H.P. J. Phys. Chem., 1965, 69, 1252-1259. 110. Tanford, C.; Wagner, M.L. J. Am. Chem. Soc., 1953, 75, 434-435. 111. Salih, B.; Pekel, N.; Güven, O. J. Appl. Polym. Sci., 2001, 82(2), 446-453. 112. Miyajima, T.; Nishimura, H.; Kodama H.; Ishiguru, S. React. Funct. Polym., 1998, 38(2-3), 183-195. 113. Pekel, N.; Güven, O. Colloid Polym Sci., 1999, 277(6), 570-573. 114. Brown, J.; HAmerton, I.; Howling, B.J. J.Appl. Polym. Sci., 2000, 75(2), 201-217. 115. Ivanov, A.E.; Galaev, I.Y.; Kazakov, S.V.; Mattiasson, B. J. Chromatogr A, 2001, 907(1-2), 115-130. 116. Osman, B.; Kara, A.; Uzun, L.; Besiril, N.; Denizil, A. J. Mol. Cat. B: Enzym., 2005, 37, 88-94. 117. Pearson, R.G. J.Chem. Educ., 1968, 45, 581-587. 118. Pearson, R.G. J. Am. Chem. Soc., 1963, 85(22), 3533-3539. 119. Guan, Y. S.; Pu, H. T.; Jin, M.;Chang, Z. H.; Wan, D. C. Fuel Cells 2010, 10, 973-982. 120. Guan, Y. S.; Pu, H. T.; Pan, H. Y.; Chang, Z. H.; Jin, M. Polymer 2010, 51, 54735481. 121. Tian, A. H.; Kim, J-Y.; Shi, J. Y.; Kim, K. J. Power Sources 2008, 183, 1-7. 122. Bessbousse, H.; Rhlalou, T.; Verchere, J. F.; Lebrun, L. J. Chem. Eng. 2010, 164, 37-48. 123. Ajji, Z.; Ali, A. M. J. Hazard. Mater. 2010, 173, 71-74. 124. Özmen, F.; Kavlaki, P. A.; Güven, O. J. Appl. Polym. Sci. 2011, 119, 613-619. 125. Asayama, S.; Hakamatani, T.; Kawakami, H. Bioconj. Chem. 2010, 21, 646-652. 126. Ihm, J. E.; Han, K. O.; Hwang, C. S.; Kang, J. H.; Ahn, K. D.; Han, I. K.; Han, D. K.; Hubbell, J. A.; Cho, C. S. Acta Biomaterialia 2005, 1, 165-172. 127. Li, J.; Han, H. F.; Wang, Q.; Liu, X.; Jiang, S. X. J. Sep. Sci. 2010, 33, 28042810. 128. Tu, J.; Zhou, J.; Wang, C. F.; Zhang, Q. A.; Chen, S. J. Polym. Sci., Part A: Polym. Chem. 2010, 48, 4005-4012. 129. Isikli, S.; Tuncagil, S.; Bozkurt, A.; Toppare, L. J. Macromol. Sci., Pure Appl. Chem. 2010, 47, 639-646. 130. Yuan, S. J.; Pehkonen, S. O.; Liang, B.; Ting, Y. P.; Neoh, K. G.; Kang, E. T. Corr. Sci. 2010, 52, 1958-1968. 131. Schachschal, S.; Balaceanu, A.; Melian, C.; Demco, D. E.; Eckert, T.; Richtering, W.; Pich, A. Macromolecules 2010, 43, 4331-4339.
103
132. Beletskaya, I. P.; Tarasenko, E. A.; Khokhlov, A. R.; Tyurin, V. S. Russ. J. Org. Chem. 2010, 46, 461-467. 133. Beletskaya, I. P.; Selivanova, A. V.; Tyurin, V.S.; Matveev, V. V.; Khokhlov, A. R. Russ. J. Org. Chem. 2010, 46, 157-161. 134. Patrickios , C.S.; Georgiou, TK. Curr. Op. Coll. Int. Sci., 2003, 8, 76-85. 135. Erdıdi, G.; Kennedy, J. P. Prog. Polym. Sci., 2006, 31, 1-18. 136. Savin, G.; Bruns, N.; Thomann, Y.; Tiller, J.C.; Macromolecules, 2005, 38. 75367539. 137. Hensle, E. M.; Tobis, J.; Tiller, J.C.; Bannwarth, W. J. Fluor. Chem., 2008, 129, 968-973. 138. Allen, A.J.; Kennedy, J.P. Design. Monom. Polym., 1990, 2(1), 29-52. 139. Chen, D.; Kennedy, J.P.; Allen, A.J. J. Macromol. Sci. Chem., 1988, A25(4), 389401. 140. Tobis, J.; Tiller, J.C. Polym. Prep., 2006, 47, 1208-1209. 141. Du Prez, F.E.; Goethals, E.J.; Schue, R.; Qariouh, H.; Schue, F. Polym. Int., 1998, 46(2), 117-125. 142. Reyntjens, Wouter G.; Jonckheere, Laura E.; Goethals, Eric J. Macromol. Rapid Comms., 2002, 23, 282-285. 143. Erdıdi, G.; Kennedy, J. P. J. Polym. Sci., Part A: Polym. Chem., 2005, 43, 34913501. 144. Gudipati, C.S.; Finlay, J.A.; Callow, J.A.; Callow, M.E.; Wooley, K.L. Langmuir, 2005, 21, 3044-3053. 145. Brown, G.O.; Bergquist, C.; Ferm, P.; Wooley, K.L. J. Am. Chem. Soc., 2005, 127(32), 11238-11239. 146. Bruns, N.; Tiller, J.C. Polym. Mat. Sci. Eng., 2004, 91, 742-743. 147. Duara, M.; Naka, Y.; Aota, H.; Matsumoto, A. Macromolecules, 2003, 36, 84778482. 148. Iván, B.; Kennedy, J.P.; Macky, P.W. Polym.Prep.,. 1990, 31, 215-216. 149. Chen, D.; Kennedy, J.P.; Allen, A. J. J. Macromol. Sci.-Chem., 1988, A25(4), 389-401. 150. Iván, B.; Kennedy, J.P.; Macky, P.W. Polym.Prep., 1990, 31, 217-218. 151. Janecska, Á.; Iván, B. Polym. Mater. Sci. Eng., 1998, 79, 477-478. 152. Guan, Y.; Zhang W.; Wan G.; Peng, Y. J.Pol. Sci. A: Polym. Chem., 2000, 38, 3812-3820. 153. Guan, Y.; Jiang, W.; Zhang W.; Wan G.; Peng, Y. J.Appl. Polym. Sci., 2002, 85, 351-357. 154. Guan, Y.; Ding, X.; Zhang W.; Wan G.; Peng, Y. Macromol. Chem. Phys., 2002, 203, 900-908. 155. Lequieu, W.; Du Prez, F.E. Polymer, 2004, 45, 749-757. 156. Xie, R.; Yang, B.; Jiang, B. J. Pol. Sci. B: Polym Phys., 1996, 34, 1489-1499. 157. David I. Bower: An Introduction to Polymer Physics, University of Cambridge Press, UK, 2002 158. Schulte, L.; Grydgaard, A.; Jakobsen, M. R.; Szewcykowski, P. P.; Guo, F.; Vigild, M. E.; Berg, R. H.; Ndoni, S. Polymer, 2011, 52, 422-429. 159. Ndoni, S.; Vigild, M. E.; Berg, R. H. J. Am. Chem. Soc. 2003, 125, 13366-13367.
104
160. Stuoo, S. I.; LeBonheur, V.; Walker, K.; Li, L. S.; Huggins, K. E.; Kesser, M.; Amstutz, A. Science, 1997, 276, 384-389. 161. Erdıdi, G.; Iván, B. Polym. Mater. Sci. Eng., 1998, 79, 481-482. 162. Ilavský, M.; Ulmer,H.W.; te Nijenhuis, K., Mijs W.J. Eur. Polym. J., 2001, 37, 887-896. 163. Cho, H.K.; Noh, S.T. J. Ind. Eng. Chem., 2000, 6, 19-24. 164. Girard-Reydet, E.; Sévignon, A.; Pascault, J-P.; Hoppe, C.E.; Galante, M.J.; Oyanguren, P.A.; Williams, R.J.J. Macromol. Chem. Phys., 2002, 203, 947-952. 165. Minoda, M.; Sawamoto, M.; Higashimura, T. Macromolecules, 1990, 23, 18971901. 166. Hadjikyriacou, S.; Faust, R., Macromolecules, 1996, 29, 5261-5267. 167. Rikkou, M.D.; Loizou, E.; Porcar, L.; Patrickios, C.S. Eur. Polym. J., 2010, 46, 441–449. 168. Simmons, M.R.; Yamasaki, E.N.; Patrickios C.S. Macromolecules, 2000, 33, 3176-3179. 169. Kali G.; Georgiou T.K.; Iván, B.; Patrickios, C.S. J. Polym. Sci. Part A: Polym. Chem., 2000, 33, 3176-3179. 170. Delebra, M.; Ebdon, J.R.; Rimmer, S. Macromol. Rapid Commun., 1997, 18, 723728. 171. Erdıdi, G.; Iván, B. Chem. Mater., 2004, 16, 959-962. 172. Tanghe, L.M.; Goethals, E.J.; Du Prez, F. Polym. Int., 2003, 52, 191-197. 173. Kurian, P.; Kennedy, J.P. J. Polym. Sci., Part A: Polym. Chem., 2001, 39, 15151524. 174. Kurian, P.; Kennedy, J.P. J. Polym. Sci., Part A: Polym. Chem., 2002, 40, 30933102. 175. Kurian, P.; Kasibhatla, B.; Daum, J.; Burns, C.A.; Moosa, M.; Rosenthal, K.S.; Kennedy, J.P. Biomaterials, 2003, 24, 3493-3503. 176. Szabó, Á.; Iván, B. kéziratban 177. Scherble, J.; Thomann, R.; Iván, B.; Mülhaupt, R. J. Polym. Sci.: Part B: Polym. Phys., 2001, 39, 1429-1436. 178. Park, D.; Keszler, B.; Galiatsatos, V.; Kennedy, J.P.; Ratner, B.D. Macromolecules, 1995, 28(8), 2595-2601. 179. Domján, A.; Erdıdi, G.; Wilhelm, M.; Neidhöfer, M.; Iván, B.; Speiss, H.W. Macromolecules, 2003, 36, 9107-9114. 180. Iván, B.; Almdal, K.; Mortensen, K.; Johannsen, I.; Kops, J. Macromolecules, 2001, 34(6), 1579-1585. 181. Sun, Y.; Rimmer, S. Ind. Eng. Chem. Res., 2005, 44(23), 8621-8625. 182. Bruns, N.; Scherble, J.; Hartmann, L.; Thomann, R.; Iván, B.; Mulhaupt, R.; Tiller, J.C. Macromolecules, 2005, 38(6), 2431-2438. 183. Haraszti, M., Toth, E., Iván, B. Chem. Mater., 2006, 18, 4952-4958. 184. Domján, A.; Erdıdi, G.; Wilhelm, M.; Neidhöfer, M.; Iván, B.; Speiss, H.W. Macromolecules, 2003, 36, 9107-9114. 185. Senshu, K.; Yamashita, S.; Mori, H.; Ito, M.; Hirao, A.; Nakahama, S. Langmir, 1999, 15, 1754-1762. 186. Mori, H.; Hirao, A.; Nakahama, S. Macromolecules, 1994, 27, 4093-4100.
105
187. Senshu, K.; Kobayashi, M.; Ikawa, N.; Yamashita, S.; Hirao, A.; Nakahama, S. Langmuir, 1999, 15, 1763-1769. 188. Ishizone, T.; Han, S.; Hagiwara, M. Macromolecules, 2006, 39, 962-970. 189. Xu, J.; Bohnsac, D.A.; Mackay, M.E.; Wooley, K.L. J. Am. Chem. Soc., 2007, 129, 506-507. 190. Kennedy, J.P. Macromol. Symp., 1994, 85, 79-96. 191. Park, D.; Keszler, B., Galiatsatos, V.; Kennedy, J.P. J. Appl. Polym. Sci., 1997, 66, 901-910. 192. Blezer, R.; Lindhout, T.; Keszler, B.; Kennedy, J.P. Polym. Bull., 1995, 34, 101107. 193. Kennedy, J.P.; Fenyvesi, G.; Na, S.; Keszler, B.; Rosenthal, K.S. Des. Monomers Polym., 2000, 3(1), 113-122. 194. Gadkari, A.; Kennedy, J.P.; Kory, M.M.; Ely, D.L. Polym. Bull., 1989, 22, 25-32. 195. Alexandre, E.; Schmitt, B.; Boudjema, K.; Merrill, E.W.; Lutz, P.J. Macromol. Biosci., 2004, 4(7), 639-648. 196. Süvegh, K.; Domján, A.; Vankó, Gy.; Iván, B.; Vértes A. Macromolecules, 1998, 31, 7770-7775. 197. Guan, Y.; Jiang, W.; Zhang, W.; Wan, G.; Peng, Y. J. Polym. Sci., Part B: Polym. Phys., 2001, 39(15), 1784-1790. 198. Szabó L.S.; Iván, B.; Scherble, J.; Mülhaupt, R.; Thomann, R. Polym. Prepr., 2006, 47(2), 1154-1155. 199. Keszler, B.; Kennedy, J.P.; Mackey, P.W. J. Contr. Rel., 1993, 25, 115-121. 200. Erdıdi, G., Kennedy, J.P. J. Polym. Sci., Part A: Polym. Chem., 2007, 45(2), 295307. 201. Chen, D.; Kennedy, J.P.; Allen, A. J. J. Macromol. Sci. Chem., 1988, A25(4), 389-401. 202. Zeng, Y.; Tang, C.; Wang, H.; Jiang, J.; Tian, M.; Shen G.; Yu, R. Spectrochim. Acta, Part A: Mol. Spectrosc., 2008, 70, 966-972. 203. Bruns, N.; Tiller, J.C. Nano Letters, 2005, 5, 45-48. 204. Hanko, M.; Bruns, N.; Tiller, J. C.; Heinze, J. Anal. Bioanal. Chem., 2006, 386, 1273-1283. 205. Hanko, M.; Bruns, N.; Rentmeister, S.; Tiller, J.C.; Heinze J. Anal. Chem., 2006, 78(18), 6376–6383. 206. Pardo-Yissar, V.; Bourenko, T.; Wassermann, J.; Willner, I. Adv. Mater., 2002, 14(9), 670-673. 207. Kumar, P.T.S.; Abhilash, S.; Manzoor, K.; Nair, S.V.; Tamura, H.; Jayakumar, R. Carbohydr. Polym., 2010, 80, 761-767. 208. Chaloupka, K.; Malam, Y.; Seifalian, A.M. Trends in Biotechnology, 2010, 28(11), 580-588. 209. da Silva Paula, M.M.; Franco, C.V.; Baldin, M.C.; Rodrigues, L.; Barichello, T.; Savi, G.D.; Bellato, L.F.; Fiori, M.A.; da Silva, L. Mater. Sci. Eng. C, 2009, 29, 647-650. 210. Chang, C.M.; Chang, C.C. Poly. Deg. Stab., 2008, 93, 109-116. 211. Alanazi, F.K.; Radwan, A.A.; Alsarra, I.A. Saudi Pharm. J., 2010, 18, 179-193. 212. Englebienne, P.; Van Hoonacker, A. J. Colloid. Interface. Sci., 2005, 292, 445454.
106
213. Naeini, A.T.; Adeli, M.; Vossoughi, M. Eur. Polym. J., 2010, 46, 165-170. 214. Li, J.; Suo,J.; Huang,X.; Jia, L. Contraception 2009, 79, 439-444. 215. Abou El-Nour, K.M.M.; Eftaiha, A.; Al-Warthan, A.; Ammar R.A.A. Arabian J. Chem. 2010, 3, 135-140. 216. Sambhy, V.; MacBride, M.M.; Peterson, B.R.; Sen, A. J.Am.Chem.Soc., 2006, 128(30), 9798-9808. 217. Mohan, Y.M.; Lee, K.; Premkumar, T.; Geckler, K.E. Polymer, 2007, 48, 158164. 218. Vimala, K.; Sivudu, K.S.; Mohan, Y.M.; Sreedhar, B.; Raju, K.M. Carbohyd. Polym., 2009, 75(3), 463-471. 219. Petica, A.; Gavriliu, S.; Lungu, M.; Buruntea, N.; Panzaru, C. Mater. Sci. Eng. B, 2008, 152, 22-27. 220. Pern, S.; Piccirillo, C.; Pratten, J.; Prokopovich, P.; Chrzanowski, W.; Parkin, I.P.; Wilson, M. Biomaterials, 2009, 30(1), 89-93. 221. Zhang, Y.; Peng, H.; Huang, W.; Zhou, Y.; Yan, D. J Colloid. Interface. Sci., 2008, 325, 371-376. 222. Murthy, P.S.K.; Mohan, Y.M.; Varaprased, K.; Sreedhar, B.; Raju, K.M. J Colloid. Interface. Sci., 2008, 318, 217-224. 223. Maneerung, T.; Tokura, S.; Rujiravanit, R. Carbohyd. Polym., 2008, 72, 43-51. 224. Ruparelia, J.P.; Chatterjee, A.K.; Duttagupta, S.P.; Mukherji, S. Acta. Biomat. 2008, 4, 707-716. 225. Kartal, S.N.; Green, III, F.; Clausen, C.A. Internat. Biodeter. Biodeg 2009, 63, 490-495. 226. Kasemets, K.; Ivask, A.; Dubourguier, H.C.; Kahru, A. Toxicol. Vitro., 2009, 23, 1116-1122. 227. Wang, H.; Wick, R.L.; Xing, B. Environ. Poll., 2009, 157, 1171-1177. 228. Park, H. J.; Kim, S. H.; Kim, H. J.; Choi, S. H. Plant Pathol. J., 2006, 295-302. 229. Thomas, V.; Yallapu, M. M.; Sreedhar, B.; Bajpai, S. K. J. Colloid. Interface. Sci., 2007, 315(1), 389-395. 230. Erdıdi, G.; Kang, J.; Yalcin, B.; Cakmak, M.; Rosenthal, K.S.; GrundfestBroniatowski, S.; Kennedy, J.P Biomed. Microdevices, 2009, 11, 297-312. 231. Haigh, R.; Fullwood, N.J.; Rimmer, S. Biomaterials, 2002, 23, 3509-3516. 232. Lai, Y.C.; Friends, G.D. J. Biomed. Mater. Res., 1997, 35, 349-356. 233. He, S.; Yaszemski, M.J.; Yasko, A.W.; Engel, P.S.; Mikos, A.G. Biomaterials, 2000, 21, 2389-2394. 234. Jo, S.; Shin, H.; Mikos, A.G. Biomacromolecules, 2002, 3, 374-381. 235. Tanahashi, K.; Jo, S.; Mikos, A.G.; Biomacromolecules, 2002, 3, 1030-1037. 236. Keszler, B.; Kennedy, J.P. J. Polym. Sci., Part A: Polym. Chem., 1994, 32(16), 3153-3160. 237. Tolnai, M.; Iván, B.; Kovács, A.L. Polym. Mater. Sci. Eng., 1998, 79, 250-251. 238. Isayeva, I.S.; Yankovski, S.A.; Kennedy, J.P. Polymer Bulletin, 2002, 48, 475482. 239. Kennedy, J.P. J. Polym. Sci., Part A: Polym. Chem., 2005, 43, 2951-2963. 240. Shamlou, S.; Kennedy, J.P.; Levy, R.P. J. Biomed. Mater. Res., 1997, 35(2), 157163.
107
241. Kennedy, J.P.; Fenyvesi, G.P.; Levy, R.P.; Rosenthal, K.S. Macromol. Symp., 2001, 172, 57-66. 242. Kennedy, J. P.; Fenyvesi G.; Na S.; Keszler B.; Rosenthal, K. S. Desig. Monom. Polym., 2000, 3(1), 113-122. 243. Yu, H.; Grainger, D. W. J. Controlled Release 1995, 34, 117-127. 244. http://www.bostonscientific-international.com/home.bsci (TAXUS® Liberté® Atom™ Paclitaxel-Eluting Coronary Stent System) 245. Penczek, S.; Kubisa, P.; Matyjaszewski, K. Adv. Polym. Sci., 1980, 37, 15-38. 246. Baran, T.; Brzezinska, K.; Matyjaszewski, K.; Penczek, S. Makromol. Chem., 1983, 184, 2497-2518. 247. Matyjaszewski, K. Eur. Poym. J., 1983, 19, 787-794. 248. Gast, A.; Leibler, L. Macromolecules 1986, 19, 686-691. 249. Adhicari, R.; Gunatillake, P. A. Eur. Cells. Mater 2003, 5, 1-16. 250. Zdrahala, I. J.; Zdrahala, R. J. J. Biomater. Appl. 1999, 14, 67-90. 251. Cooper, S. L.; Lamba, N. M. K.; Woodhouse, K. A. Polyurethanes in Biomedical Applications (CRC Press, New York, 1997) 252. Lelah, M. D., Cooper, S. L. Polyurethanes in Medicine (CRC, Boca Raton, FL, 1993) 253. Plank, H.; Syre, I.; Dauner, M.; Egberg, G. Polyurethanes in Biomedical Engineering: II. Progress in Biomedical Engineering, 3 (Elsevier Science, Amsterdam, 1987) 254. Guan, Y.; Zhang, W.; Wan, G.; Peng, Y. New J. Chem. 2002, 26, 1682–1685. 255. Akbulut, O.; Taniguchi, I.; Kumar, S.; Shao-Horn, Y.; Mayes, A.M. Electrochim Acta, 2007, 52, 1983-1989. 256. Hartmann, S.R.; Hahn E.L. Phys. Rev., 1961, 128, 2042-2053. 257. Fung, B.M.; Khitrin, A.K.; Ermolaev, K. J. Magn. Reson., 2000, 142, 97-101. 258. Alrousan, D.M.A.; Dunlop, P.S.M.; McMurray, T.A., Byrne, J.A. Water Res., 2009, 43, 47-54. 259. Watanabe, A.; Miyashita, T.; Kasuya, A.; Takahasi, M.; Kawazoe, Y. Polymer, 2008, 49, 554-560. 260. Wu, K.H.; Chang, T.C.; Wang, Y.T.; Hong, Y.S.; Wu T.S. Eur. Polym. J. 2003, 39, 239-245 261. Soykan, C.; Coskun, R.; Delibas, A. J. Macromol. Sci., Part A, 2005, 42, 16031619. 262. Radke,W.;Müller, A. H. E. Makromol. Chem., Macromol. Symp. 1992, 54/55, 583–594. 263. Roos, A. S. G.; M€uller, A. H. E.; Matyjaszewski, K. Macromolecules 1999, 32, 8331–8335. 264. Fodor, Cs.; Kali, G.; Iván, B. kéziratban 265. Kretz, M.; Meurer, B.; Lotz, B.; Weill, G. J. Polym. Sci., Polym. Phys. Ed. 1988, 26, 663–675. 266. Strat, M.; Vasiliu, S.; Strat, G.; Luca, C.; Grecu, I.; Gurlui, S.; Stratulat, S.I. J.Optoelec.Adv.Mater., 2006, 8(1), 181-184. 267. Bayramgil, N.P. Polym. Degrad. Stab., 2008, 93, 1504-1509. 268. Kokufuta, E.; Wang, B.L.; Yoshida, R.; Khokhlov, A.R.; Hirata, M. Macromolecules ,1998, 31, 6878-6884.
108
269. Luo, Y.; Wei, Q.; Xu, F.; Chen, Y.; Fan, L.; Zhang, C. Mat. Chem. Phys., 2009, 118, 329-336. 270. Karadag, E.; Üzüm, Ö.B.; Saraydin, D.; Güven, O. Eur. Polym. J., 2002, 38, 2133-2141. 271. Diez-Pena, E.; Quijada-Garrido, I.; Barrales-Rienda, J.M. Macromolecules, 2002, 35, 8882-8888. 272. Robinson, I. D. Photogr. Sci. Eng. 1964, 8, 220-224. 273. Schott, H. J. Macromol. Sci., Phys. 1992, B31, 1-9. 274. Schott, H. J. Pharm. Sci. 1992, 81, 467-470. 275. Overberger, C.G.; Maki, H. Macromolecules, 1970, 3(2), 220-223. 276. Shimidzu, T.; Chiba, H.; Yamazaki, K.; Minato, T. Macromolecules, 1976, 9(4), 641-644. 277. Shimidzu, T.; Furuta, A.; Nakamoto, Y. Macromolecules, 1974, 7(2), 160-166. 278. Kunitake, T.; Okahata, Y. J. Am. Chem. Soc., 1976, 98(24), 7793-7799. 279. Seki, K.; Isobe, M.; Yanagita, K.; Abe, T.; Kurimura, Y.; Kimijima, T. J. Phys. Chem., 1994, 98, 1288-1292. 280. Cabot, B.; Deratani, A.; Foissy, A. Colloids Surf. A: Physiochem. Eng. Aspects, 1998, 139, 287-297. 281. http://database.iem.ac.ru/mincryst/index.php 282. Igrunova, A.V.; Sirotinkin, N.V.; Uspenskaya M.V. Russ J Appl Chem., 2001, 74(5), 818-821. 283. Pekel, N.; Güven, O. Polym. Bull., 2004, 51, 307-314. 284. Pekel, N.; Sahiner, N.; Güven, O. Rad. Phys. Chem., 2000, 59, 485-491. 285. Pekel N.; Salih B.; Güven O. Coll. Surf. B: Biointerf., 2005, 42(2), 89-96. 286. Singh, B.; Chauhan, G.S.; Bhatt, S.S.; Kumar K. Carbohydr. Polym., 2006, 64, 50-56. 287. Katime, I.; Rodrigez, E. J. Macromol. Sci., Part A, 2001, 38(5), 543-558. 288. Rodrıguez, E.; Katime, I. J. Appl. Polym Sci., 2003, 90, 530-536. 289. Sebastian, N.; George, B.; Mathew, B. Polym. Deg. Stab,. 1998, 60, 371-375. 290. Cho, K. H.; Park, J. E.; Osaka, T.; Park, S. G. Electrochim Acta 2005, 51, 956960. 291. Oloffs, A.; Crosse-Siestrup, C.;Bisson, S.; Rinck, M.; Rudolvh, R.; Gross, U. Biomaterials 1994, 15, 753-758. 292. Shahverdi, A. R.; Fakhimi, A.; Shahverdi, H. R.; Minanian, S. Nanomedicine: NBM 2007, 3, 168-171. 293. Kim, J. S.; Kuk, E.; Yu, K. N.; Kim, J. H.; Park, S. J.; Lee, H. J. . Nanomedicine: NBM 2007, 3, 95-101. 294. Gajbiye, M.; Kesharwani, J.; Ingle, A.; Gade, A.; Rai, M. . Nanomedicine: NBM 2009, 5, 382-386.
109
IX. Függelék
F1. ábra: Az 5 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer (mintajel: PTHFDMA-05) 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
F2. ábra: A 10 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
110
F3. ábra: A 15 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
F4. ábra: A 20 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
111
F5. ábra: A 25 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
F6. ábra: A 30 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
112
F7. ábra: A 35 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
F8. ábra: A 40 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
113
F9. ábra: A 45 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
F10. ábra: Az 50 perces CROP-val elıállított PTHFDMA makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
114
PTHFDMA-5 PTHFDMA-10 PTHFDMA-15 PTHFDMA-20 PTHFDMA-25 PTHFDMA-30 PTHFDMA-35 PTHFDMA-40 PTHFDMA-45 PTHFDMA-50
16 18 20 22 24 26 28 30 32
retenciós térfogat (ml) F11. ábra: A PTHFDMA kalibráló sorozatról készült GPC analízis kromatogramjai.
PTHFDMA-5 PTHFDMA-10 PTHFDMA-15 PTHFDMA-20 PTHFDMA-25 PTHFDMA-30 PTHFDMA-35 PTHFDMA-40 PTHFDMA-45 PTHFDMA-50
2.0
2.5
3.0
3.5
4.0
4.5
5.0
log (molekulatömeg) F12. ábra: A PTHFDMA kalibráló sorozatról készült GPC analízis molekulatömegeloszlás görbéi.
115
F13. ábra: A PTHFDOH2k makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
F14. ábra: A PTHFDMA2k makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
116
PTHFDOH2k PTHFDMA2k
16
18
20
22
24
26
28
30
32
Retenciós térfogat (ml) F15. ábra: A PTHF2k makromonomerrıl készült GPC analízis kromatogramjai.
PTHFDOH2k PTHFDMA2k
2.5
3.0
3.5
4.0
4.5
log (molekulatömeg) F16. ábra: A PTHF2k makromonomomerrıl készült GPC analízis molekulatömegeloszlás görbéi.
117
F17. ábra: A VIm komonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
F18. ábra: Az AIBN iniciátor 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
118
F19. ábra: Az poli(N-vinil-imidazol) (PVIm) 1H-NMR spektruma DHO-ban.
F20. ábra: A PTHFDMA10k makromonomer 1H-NMR spektruma CDCl3-ban.
119
(b)
(a) 18
P2k-25 fázisméret
16
arány [%]
arány [%]
14 12 10 8 6 4 2 0
(c) 36
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
fázisméret [nm]
fázisméret [nm]
P2k-47 fázisméret
(d) arány [%]
arány [%]
28 24 20 16 12 8 4 0
22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
P2k-59 fázisméret
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
fázisméret [nm]
fázisméret [nm]
P2k-74 fázisméret
(f) 48
18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
arány [%]
arány [%]
P2k-38 fázisméret
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
32
(e) 20
26 24 22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
P2k-89 fázisméret
44 40 36 32 28 24 20 16 12 8 4 0
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
fázisméret [nm]
fázisméret [nm]
F21. ábra: A P2k AKTH mintasorozat fázisméretei lognormális eloszlással számolva, P2k-25 (25 m/m% PTHF) (a), P2k-38 (38 m/m% PTHF) (b), P2k-47 (47 m/m% PTHF) (c), P2k-59 (59 m/m% PTHF) (d), P2k-74 (74 m/m% PTHF) (e) és P2k-89 (89 m/m% PTHF) (f).
120
(a)
P2k-25 doméntávolság
(b)
P2k-38 doméntávolság
10
10
8
8
arány[%]
12
arány[%]
12
6 4 2
6 4 2
0
0
(c)
12 16 20 24 28 32 36 40 44 48 52 56 60
12 16 20 24 28 32 36 40 44 48 52 56 60
doméntávolsága [nm]
doméntávolsága [nm]
P2k-47 doméntávolság
(d)
P2k-59 doméntávolság
12
16 14
10
arány[%]
arány[%]
12 10 8 6 4
4
0
0 12 16 20 24 28 32 36 40 44 48 52 56 60
12 16 20 24 28 32 36 40 44 48 52 56 60
doméntávolsága [nm]
doméntávolsága [nm]
P2k-74 doméntávolság
(f)
P2k-89 doméntávolság
10
6
8
5
arány[%]
arány[%]
6
2
2
(e)
8
6 4 2
4 3 2 1
0
0 12 16 20 24 28 32 36 40 44 48 52 56 60
12 16 20 24 28 32 36 40 44 48 52 56 60
doméntávolsága [nm]
doméntávolsága [nm]
F22. ábra: A P2k AKTH mintasorozat doméntávolságai lognormális eloszlással számolva, P2k-25 (25 m/m% PTHF) (a), P2k-38 (38 m/m% PTHF) (b), P2k-47 (47 m/m% PTHF) (c), P2k-59 (59 m/m% PTHF) (d), P2k-74 (74 m/m% PTHF) (e) és P2k-89 (89 m/m% PTHF) (f).
121
(a) 20 18 16
P10k-61 fázisméret
25 20
14 12 10
arány [%]
arány [%]
(b)
P10k-46 fázisméret
8 6
15 10 5
4 2 0
0 0
5
10
15
20
25
0
30
5
(c)
25
30
P10k-77 fázisméret
30 25
arány [%]
20
arány [%]
20
(d) P10k-62 fázisméret
25
15 10
20 15 10
5
5
0 0
5
10
15
20
25
0
30
0
5
P10k-86 fázisméret
40
10
15
20
25
30
fázisméret [nm]
fázisméret [nm]
(f)
35
35
30
30
25
arány [%]
arány [%]
15
fázisméret [nm]
fázisméret [nm]
(e)
10
25 20 15 10
P10k-91 fázisméret
20 15 10 5
5
0
0 0
5
10
15
20
25
0
30
5
10
15
20
25
30
fázisméret [nm]
fázisméret [nm]
F23. ábra: A P10k AKTH mintasorozat fázisméretei lognormális eloszlással számolva, P10k-46 (46 m/m% PTHF) (a), P10k-61 (61 m/m% PTHF) (b), P10k-62 (62 m/m% PTHF) (c), P10k-77 (77 m/m% PTHF) (d), P10k-86 (86 m/m% PTHF) (e), P10k-91 (91 m/m% PTHF) (f).
122
(a)
P10k-46 doméntávolság
12
(b)18 16
10
14
arány [%]
arány [%]
P10k-61 doméntávolság
8 6 4
12 10 8 6 4
2
2 0
0 0
5
0
10 15 20 25 30 35 40 45
P10k-62 doméntávolság
26 24 22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 0
5
P10k-77 doméntávolság
28 26 24 22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 0
10 15 20 25 30 35 40 45
10 15 20 25 30 35 40 45
(f) 8
P10k-91 doméntávolság
7 6
arány [%]
arány [%]
P10k-86 doméntávolság
22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
5
doméntávolsága [nm]
doméntávolsága [nm]
(e)
10 15 20 25 30 35 40 45
(d) arány [%]
arány [%]
(c)
5
doméntávolsága [nm]
doméntávolsága [nm]
5 4 3 2 1 0
0
5
10 15 20 25 30 35 40 45
0
10
20
30
40
doméntávolsága [nm]
doméntávolsága [nm]
F24. ábra: A P10k AKTH mintasorozat doméntávolságai lognormális eloszlással P10k46 (46 m/m% PTHF) (a), P10k-61 (61 m/m% PTHF) (b), P10k-62 (62 m/m% PTHF) (c), P10k-77 (77 m/m% PTHF) (d), P10k-86 (86 m/m% PTHF) (e), P10k-91 (91 m/m% PTHF) (f).
123
(a)
(b)
P2k-25
P2k-38
80 60
3000
40
2000
20
1000
0 2
3
4
(c)
5
pH
7
8
0
800
60
600
40
400
20
200
0 4
(e)
5
pH
6
7
8
0
ionizációs fok [%]
80
3
60 20 0
40 5
6
7
ionizációs fok [%]
40
4
20
500
0 3
4
8
pH
6
7
8
0
P2k-59
100
pK: 4.44
400
80 300
60 40
200
20 100
0 3
4
5
pH
6
7
8
P2k-89
100
21
pK: 5.77
80 20 60 40
19
20
18
0 2
pH
5
3
4
5
pH
6
7
8
17
duzzadási fok [%]
80
60
duzzadási fok [R%]
100
80
3
1000
(f) pK: 4.53
2
40
2
P2k-74
100
1500 60
duzzadási fok [%]
1000
2000
pK: 4.29
80
(d) pK: 4.37
2
100
2
P2k-47
100
ionizációs fok [%]
6
duzzadási fok [%]
ionizációs fok [%]
4000
ionizációs fok [%]
pK: 4.27
duzzadási fok [%]
100
duzzadási fok [%]
ionizációs fok [%]
5000
F25. ábra: Ionizációs fok (%) és duzzadási fok (%) közötti összefüggés titrálás alapján a P2k AKTH mintasorozatra: P2k-25 (25 m/m% PTHF) (a), P2k-38 (38 m/m% PTHF) (b), P2k-47 (47 m/m% PTHF) (c), P2k-59 (59 m/m% PTHF) (d), P2k-74 (74 m/m% PTHF) (e) és P2k-89 (89 m/m% PTHF) (f).
124
(a)
(b)
P10k-46
P10k-61
2500
80 2000 60 1500 40 1000 20 500 0 2
3
4
(c)
5
pH
6
7
8
0
2400
ionizációs fok [%]
pK: 4.42
100
pK: 3.43
1800 1500
60
1200 40
900
20
600 300
0 2
3
4
(d)
P10k-62
2100
80
5
6
pH
7
8
P10k-77 250
40
400
20
200
0 3
4
(e)
5
pH
6
7
8
0
ionizációs fok [%]
600
60
2
45
60 40 30
20 0 4
5
6
150
40
100
20 50
0 3
4
7
5
6
pH
7
8
P10k-91 12.0
ionizációs fok [%]
80
3
60
8
100
pK: 2.44
11.0 10.5
60
10.0 40
9.5
20
9.0 8.5
0 2
pH
11.5
80
3
4
5
pH
6
7
8
8.0
duzzadási fok [%]
pK: 3.20
2
200
(f)
P10k-86
100
pK: 3.23
80
2
duzzadási fok [R%]
ionizációs fok [%]
800
100
duzzadási fok [%]
pK: 3.41
80
duzzadási fok [%]
ionizációs fok [%]
1000 100
0
duzzadási fok [%]
100
duzzadási fok [%]
ionizációs fok [%]
3000
F26. ábra: Ionizációs fok (%) és duzzadási fok (%) közötti összefüggés titrálás alapján a P10k mintasorozatra: P10k-46 (46 m/m% PTHF) (a), P10k-61 (61 m/m% PTHF) (b), P10k-62 (62 m/m% PTHF) (c), P10k-77 (77 m/m% PTHF) (d), P10k-86 (86 m/m% PTHF) (e), P10k-91 (91 m/m% PTHF) (f).
125
F1. táblázat: A PVIm-l-PTHF AKTH (P2k) mintasorozat szintézisének bemérési adatai.
Minta jelölése P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89
Elméleti összetétel PTHF m/m% 20 30 40 50 60 70
PVIm m/m% 80 70 60 50 40 30
PTHFDMA
VIm
AIBN
m(g)
n(mol)
m(g)
n(mol)
m(g)
n(mol)
0,2000 0,3000 0,4000 0,5000 0,6000 0,7000
9,22·10-5 1,38·10-4 1,84·10-4 2,30·10-4 2,76·10-4 3,23·10-4
0,8000 0,7000 0,6000 0,5000 0,4000 0,3000
8,50·10-3 7,44·10-3 6,37·10-3 5,31·10-3 4,25·10-3 3,19·10-3
7,67·10-8 5,96·10-8 4,47·10-8 3,19·10-8 2,13·10-8 1,28·10-8
1,26·10-5 9,80·10-6 7,35·10-6 5,25·10-6 3,50·10-6 2,10·10-6
Összetétel elemanalízis alapján PTHF PVIm m/m% m/m% 25 75 36 64 47 53 59 41 74 26 89 11
Mc g/mol 3260 1770 1220 750 380 130
F2. táblázat: A PVIm-l-PTHF AKTH (P10k) mintasorozat szintézisének bemérési adatai.
Minta jelölése P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
Elméleti összetétel PTHF m/m% 20 30 40 50 60 70
PVIm m/m% 80 70 60 50 40 30
PTHFDMA
VIm
AIBN
m(g)
n(mol)
m(g)
n(mol)
m(g)
n(mol)
0,2000 0,3000 0,4000 0,5000 0,6000 0,7000
2,00·10-5 3,00·10-5 4,00·10-5 5,00·10-5 6,00·10-5 7,00·10-5
0,8000 0,7000 0,6000 0,5000 0,4000 0,3000
8,50·10-3 7,44·10-3 6,37·10-3 5,31·10-3 4,25·10-3 3,19·10-3
7,54·10-8 5,79·10-8 4,28·10-8 2,99·10-8 1,93·10-8 1,10·10-8
1,24·10-5 9,52·10-6 7,03·10-6 4,91·10-6 3,17·10-6 1,81·10-6
126
Összetétel elemanalízis alapján PTHF PVIm m/m% m/m% 46 54 61 39 62 38 77 23 86 14 91 9
Mc g/mol 5790 3150 3020 1470 800 490
F3. táblázat: A PVIm-l-PTHF AKTH (P2k) mintasorozat extrakciós adatai.
Minta jelölése P2k-25 P2k-38 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89
Oldható rész tömege apoláros oldószer poláros oldószer mennyiség tömeg mennyiség tömeg (g) (%) (g) (%) 0,0127 1,35 0,0852 9,18 0,0135 1,42 0,0534 5,69 0,0101 1,13 0,0396 4,49 0,0102 1,21 0,0239 2,85 0,0110 1,44 0,0219 2,88 0,0198 2,81 0,0246 3,59
Összes extraktum tömeg (g) 0,0979 0,0669 0,0497 0,0341 0,0329 0,0444
mennyiség (%) 10,53 7,11 5,62 4,07 4,31 6,40
F4. táblázat: A PVIm-l-PTHF AKTH (P10k) mintasorozat extrakciós adatai.
Minta jelölése P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91
Oldható rész tömege apoláros oldószer poláros oldószer mennyiség tömeg mennyiség tömeg (g) (%) (g) (%) 0,0078 0,91 0,1510 17,62 0,0025 0,27 0,1823 19,60 0,0034 0,39 0,1456 16,57 0,0034 0,39 0,1530 17,64 0,0030 0,36 0,1736 21,08 0,0033 0,42 0,1398 17,99
127
Összes extraktum tömeg (g) 0,1588 0,1848 0,1490 0,1564 0,1766 0,1431
mennyiség (%) 18,53 19,87 16,96 18,04 21,45 18,41
F5. táblázat: A PVIm-l-PTHF AKTH (P2k) mintasorozat, valamint a tiszta komponensek (makromonomer és PVIm homopolimer) termogravimetriás görbének adatai. Minta jele PVIm P2k-25 P2k-36 P2k-47 P2k-59 P2k-74 P2k-89 PTHFDMA2k
T5% [°C] 102 340 318 322 320 322 322 323
T10% [°C] 232 385 375 370 360 358 352 340
T50% [°C] 432 432 427 425 422 418 415 386
T100% [°C] 565 512 502 494 485 483 475 455
F6. táblázat: A PVIm-l-PTHF AKTH (P10k) mintasorozat, valamint a tiszta komponensek (makromonomer és PVIm homopolimer) termogravimetriás görbének adatai. Minta jele PVIm P10k-46 P10k-61 P10k-62 P10k-77 P10k-86 P10k-91 PTHFDMA10k
T5% [°C] 102 338 325 320 312 308 302 325
T10% [°C] 232 362 360 355 343 348 347 336
128
T50% [°C] 432 422 418 416 414 411 409 389
T100% [°C] 565 529 518 515 510 505 486 455
F7. táblázat: A P2k AKTH mintasorozat rézion felvételének kalibráló görbe adatai (Réz-szulfát törzsoldat: 1,4321g Cu(II)SO4 / 1000 ml H2O). Minta jele
n(Cu2+) (mol)
P2kCu-K0 P2kCu-K1 P2kCu-K2 P2kCu-K3 P2kCu-K4 P2kCu-K5 P2kCu-K6
0 2,87·10-4 2,59·10-4 2,05·10-4 1,44·10-4 1,11·10-4 3,70·10-5
Hígítás mértéke 1 40 40 30 20 20 10
Mért abszorbancia 0,002 0,835 0,390 0,410 0,425 0,335 0,225
0,001 0,825 0,390 0,410 0,430 0,335 0,228
0,000
0,000
Átlag abszorbancia 0,001 0,830 0,390 0,410 0,428 0,335 0,227
F8. táblázat: A P2k AKTH mintasorozat ezüstion felvételének kalibráló görbe adatai (Ezüst-nitrát törzsoldat: 0,1354 g Ag(I)NO3 / 500 ml H2O). Minta jele
n(Ag+) (mol)
P2kAg-K0 P2kAg-K1 P2kAg-K2 P2kAg-K3 P2kAg-K4 P2kAg-K5 P2kAg-K6
0 5,90·10-5 7,97·10-5 4,05·10-5 6,23·10-5 4,28·10-5 8,07·10-5
Hígítás mértéke 1 40 40 30 20 20 10
129
Mért abszorbancia 0,000 0,143 0,188 0,130 0,292 0,200 0,080
0,000 0,145 0,188 0,131 0,295 0,206 0,080
Átlag abszorbancia 0,000 0,144 0,188 0,131 0,294 0,203 0,080
F9. táblázat: A P10k AKTH mintasorozat rézion felvételének kalibráló görbe adatai (Réz-szulfát törzsoldat: 0,2477 g Cu(II)SO4 / 1000 ml H2O). Minta jele
n(Cu2+) (mol)
P10kCu-K0 P10kCu-K1 P10kCu-K2 P10kCu-K3 P10kCu-K4 P10kCu-K5 P10kCu-K6
0 4,96·10-5 3,09·10-5 2,58·10-5 2,14·10-5 1,48·10-5 1,10·10-5
Hígítás mértéke 1 40 40 30 20 20 10
Mért abszorbancia 0,000 0,082 0,049 0,052 0,065 0,044 0,070
0,000 0,080 0,048 0,053 0,071 0,047 0,068
0,000 0,080 0,050 0,055
0,071
Átlag abszorbancia 0,000 0,081 0,049 0,053 0,068 0,046 0,070
F10. táblázat: A P10k AKTH mintasorozat ezüstion felvételének kalibráló görbe adatai (Ezüst-nitrát törzsoldat: 0,1287 g Ag(I)NO3 / 500 ml H2O). Minta jele
n(Ag+) (mol)
P10kAg-K0 P10kAg-K1 P10kAg-K2 P10kAg-K3 P10kAg-K4 P10kAg-K5 P10kAg-K6
0 7,57·10-5 6,01·10-5 4,04·10-5 3,74·10-5 3,21·10-5 1,66·10-5
Hígítás mértéke 1 40 40 30 20 20 10
Mért abszorbancia 0,000 0,194 0,158 0,140 0,195 0,163 0,163
130
0,000 0,185 0,149 0,138 0,187 0,159 0,159
0,000 0,185 0,152 0,185
Átlag abszorbancia 0,000 0,188 0,153 0,139 0,189 0,161 0,161
F11. táblázat: A P2k AKTH mintasorozat rézion felvételének vizsgálata (Réz-szulfát törzsoldat:1,4321g Cu(II)SO4 / 1000 ml H2O)
felvételt követı oldat
kiindulási oldat
Minta jele P2k-25-Cu P2k-38-Cu P2k-47-Cu P2k-59-Cu P2k-74-Cu P2k-89-Cu P2k-25-Cu P2k-38-Cu P2k-47-Cu P2k-59-Cu P2k-74-Cu P2k-89-Cu
m(AKTH) (g)
0,0720 0,0785 0,0729 0,0662 0,0803 0,0632
n (VIm) (mol)
5,74·10-4 5,17·10-4 4,10·10-4 2,88·10-4 2,22·10-4 7,39·10-5
n (Cu2+max) (mol)
n (Cu2+oldat) (mol)
Hígítás mértéke
1,43·10-4 1,29·10-4 1,03·10-4 7,21·10-5 5,55·10-5 1,85·10-5
2,87·10-4 2,59·10-4 2,05·10-4 1,44·10-4 1,11·10-4 3,70·10-5 1,16·10-4 1,66·10-4 1,33·10-4 9,60·10-5 8,45·10-5 3,37·10-5
40 40 30 20 20 10 40 40 30 20 20 10
Mért abszorbancia 0,835 0,390 0,410 0,425 0,335 0,225 0,190 0,285 0,310 0,340 0,295 0,225
0,825 0,390 0,410 0,430 0,335 0,228 0,191 0,290 0,310 0,335 0,290 0,228
0,830
Átlag abszorbancia 0,830 0,390 0,410 0,428 0,335 0,227 0,191 0,288 0,310 0,338 0,293 0,227
m(AKTH) (g): a vizsgálathoz felhasznált AKTH minta tömege n (VIm) (mol): a vizsgálathoz felhasznált AKTH mintában található imidazol csoportok anyagmennyisége az összetétel figyelembe véve n (Cu2+max) (mol): az AKTH minta által maximálisan megköthetı fémion anyagmennyisége n (Cu2+oldat) (mol): a duzzasztószerként alkalmazott oldat fémion anyagmennyisége
131
F12. táblázat: A P2k AKTH mintasorozat ezüstion felvételének vizsgálata (Ezüst-nitrát törzsoldat: 0,1354 g Ag(I)NO3 / 500 ml H2O)
felvételt követı oldat
kiindulási oldat
Minta jele P2k-25-Ag P2k-38-Ag P2k-47-Ag P2k-59-Ag P2k-74-Ag P2k-89-Ag P2k-25-Ag P2k-38-Ag P2k-47-Ag P2k-59-Ag P2k-74-Ag P2k-89-Ag
m(AKTH) (g)
0,0074 0,0121 0,0072 0,0143 0,0155 0,0069
n (VIm) (mol)
-5
5,90·10 7,97·10-5 4,05·10-5 6,23·10-5 4,28·10-5 8,07·10-6
n (Ag+max) (mol)
-5
2,95·10 3,99·10-5 2,03·10-5 3,11·10-5 2,14·10-5 4,04·10-6
n (Ag+oldat) (mol)
Hígítás mértéke
5,90·10-5 7,97·10-5 4,05·10-5 6,23·10-5 4,28·10-5 8,07·10-6 4,15·10-5 6,97·10-5 3,75·10-5 5,85·10-5 3,99·10-5 8,07·10-6
40 40 30 20 20 10 40 40 30 20 20 10
Mért abszorbancia 0,143 0,188 0,130 0,292 0,200 0,080 0,100 0,167 0,121 0,280 0,190 0,080
0,145 0,188 0,131 0,295 0,206 0,079 0,100 0,165 0,119 0,274 0,189 0,077
0,080
0,190 0,078
Átlag abszorbancia 0,144 0,188 0,131 0,294 0,203 0,080 0,100 0,166 0,120 0,277 0,190 0,078
m (AKTH) (g): a vizsgálathoz felhasznált AKTH minta tömege n (VIm) (mol): a vizsgálathoz felhasznált AKTH mintában található imidazol csoportok anyagmennyisége az összetétel figyelembe véve n (Ag+max) (mol): az AKTH minta által maximálisan megköthetı fémion anyagmennyisége n (Ag+oldat) (mol): a duzzasztószerként alkalmazott oldat fémion anyagmennyisége
132
F13. táblázat: A P10k AKTH mintasorozat ezüstion felvételének vizsgálata (Réz-szulfát törzsoldat: 0,2477 g Cu(II)SO4 / 1000 ml H2O)
felvételt követı oldat
kiindulási oldat
Minta jele P10k-46-Cu P10k-61-Cu P10k-66-Cu P10k-77-Cu P10k-86-Cu P10k-91-Cu P10k-46-Cu P10k-61-Cu P10k-62-Cu P10k-77-Cu P10k-86-Cu P10k-91-Cu
m(AKTH) (g)
0,0173 0,0149 0,0143 0,0175 0,0199 0,0230
n (VIm) (mol)
-5
9,93·10 6,18·10-5 5,16·10-5 4,27·10-5 2,96·10-5 2,20·10-5
n (Ag+max) (mol)
-5
2,48·10 1,54·10-5 1,29·10-5 1,07·10-5 7,40·10-6 5,50·10-6
n (Ag+oldat) (mol)
Hígítás mértéke
4,96·10-5 3,11·10-5 2,62·10-5 2,14·10-5 1,51·10-5 1,08·10-5 3,26·10-5 2,18·10-5 1,91·10-5 1,64·10-5 1,29·10-5 1,04·10-5
40 40 30 20 20 10 40 40 30 20 20 10
Mért abszorbancia 0,082 0,049 0,052 0,065 0,044 0,070 0,050 0,033 0,039 0,051 0,039 0,064
0,080 0,048 0,053 0,071 0,047 0,068 0,053 0,034 0,041 0,054 0,044 0,069
0,080 0,050 0,055
0,071 0,035
Átlag abszorbancia 0,081 0,049 0,053 0,068 0,046 0,070 0,052 0,034 0,040 0,053 0,042 0,067
m (AKTH) (g): a vizsgálathoz felhasznált AKTH minta tömege n (VIm) (mol): a vizsgálathoz felhasznált AKTH mintában található imidazol csoportok anyagmennyisége az összetétel figyelembe véve n (Cu2+max) (mol): az AKTH minta által maximálisan megköthetı fémion anyagmennyisége n (Cu2+oldat) (mol): a duzzasztószerként alkalmazott oldat fémion anyagmennyisége
133
F14. táblázat: A P10k AKTH mintasorozat ezüstion felvételének vizsgálata (Ezüst-nitrát törzsoldat: 0,1287 g Ag(I)NO3 / 500 ml H2O)
felvételt követı oldat
kiindulási oldat
Minta jele P10k-46-Ag P10k-61-Ag P10k-66-Ag P10k-77-Ag P10k-86-Ag P10k-91-Ag P10k-46-Ag P10k-61-Ag P10k-62-Ag P10k-77-Ag P10k-86-Ag P10k-91-Ag
m(AKTH) (g)
0,0132 0,0145 0,0112 0,0153 0,0216 0,0173
n (VIm) (mol)
7,57·10-5 6,01·10-5 4,04·10-5 3,74·10-5 3,21·10-5 1,66·10-5
n (Ag+max) (mol)
n (Ag+oldat) (mol)
Hígítás mértéke
3,78·10-5 3,03·10-5 2,05·10-5 1,87·10-5 1,64·10-5 8,15·10-6
7,57·10-5 6,01·10-5 4,04·10-5 3,74·10-5 3,21·10-5 1,66·10-5 6,19·10-5 5,34·10-5 3,48·10-5 3,42·10-5 3,16·10-5 1,59·10-5
40 40 30 20 20 10 40 40 30 20 20 10
Mért abszorbancia 0,194 0,158 0,140 0,195 0,163 0,163 0,155 0,138 0,111 0,173 0,160 0,160
0,185 0,149 0,138 0,187 0,159 0,159 0,156 0,139 0,121 0,170 0,157 0,159
0,185 0,152 0,185
0,155 0,125 0,118
Átlag abszorbancia 0,188 0,153 0,139 0,189 0,161 0,161 0,155 0,134 0,117 0,172 0,159 0,160
m(AKTH) (g): a vizsgálathoz felhasznált AKTH minta tömege n (VIm) (mol): a vizsgálathoz felhasznált AKTH mintában található imidazol csoportok anyagmennyisége az összetétel figyelembe véve n (Ag+max) (mol): az AKTH minta által maximálisan megköthetı fémion anyagmennyisége n (Ag+oldat) (mol): a duzzasztószerként alkalmazott oldat fémion anyagmennyisége
134
F15. táblázat: PVIm-l-PTHF AKTH (P2k) mintasorozat Cu2+ szorpciója. Minta jele P2k-25-Cu P2k-38-Cu P2k-47-Cu P2k-59-Cu P2k-74-Cu P2k-89-Cu
m(AKTH) (g) 0,0720 0,0785 0,0729 0,0662 0,0803 0,0632
n (Cu2+max) (mol) 1,43·10-4 1,29·10-4 1,03·10-4 7,21·10-5 5,55·10-5 1,85·10-5
n (Cu2+felvett) (mol) 1,70·10-4 9,23·10-5 7,17·10-5 4,81·10-5 2,65·10-5 3,22·10-6
%
mmol/g
118,8 71,4 69,9 66,7 47,7 17,4
2,367 1,176 0,983 0,726 0,329 0,051
F16. táblázat: PVIm-l-PTHF AKTH (P2k) mintasorozat Ag+ szorpciója. Minta jele P2k-25-Ag P2k-38-Ag P2k-47-Ag P2k-59-Ag P2k-74-Ag P2k-89-Ag
m(AKTH) (g) 0,0074 0,0121 0,0072 0,0143 0,0155 0,0069
n (Ag+max) (mol) 2,95·10-5 3,99·10-5 2,03·10-5 3,11·10-5 2,14·10-5 4,04·10-6
n (Ag+felvett) (mol) 1,74·10-5 1,01·10-5 2,97·10-6 3,75·10-6 2,93·10-6 0,00
%
mmol/g
59,1 25,2 14,6 12,0 13,7 0,0
2,357 0,831 0,412 0,262 0,189 0,000
F17. táblázat: PVIm-l-PTHF AKTH (P10k) mintasorozat Cu2+ szorpciója. Minta jele P10k-46-Cu P10k-61-Cu P10k-62-Cu P10k-77-Cu P10k-86-Cu P10k-91-Cu
m(AKTH) (g) 0,0173 0,0149 0,0143 0,0175 0,0199 0,0230
n (Cu2+max) (mol) 2,48·10-5 1,54·10-5 1,29·10-5 1,07·10-5 7,40·10-6 5,50·10-6
n (Cu2+felvett) (mol) 1,71·10-5 9,22·10-6 6,77·10-6 4,79·10-6 1,64·10-6 5,40·10-7
%
mmol/g
68,9 59,7 52,4 44,8 22,2 9,8
0,988 0,619 0,473 0,274 0,082 0,023
F18. táblázat: PVIm-l-PTHF AKTH (P10k) mintasorozat Ag+ szorpciója. Minta jele P10k-46-Ag P10k-61-Ag P10k-62-Ag P10k-77-Ag P10k-86-Ag P10k-91-Ag
m(AKTH) (g) 0,0132 0,0145 0,0112 0,0153 0,0216 0,0173
n (Ag+max) (mol) 3,79·10-5 3,01·10-5 2,02·10-5 1,87·10-5 1,61·10-5 8,28·10-6
135
n (Ag+felvett) (mol) 1,38·10-5 6,72·10-6 5,60·10-6 3,16·10-6 5,22·10-7 6,52·10-7
%
mmol/g
36,4 22,4 27,7 16,9 3,3 7,9
1,045 0,463 0,500 0,206 0,024 0,038
F19. táblázat: PVIm-l-PTHF AKTH (P2k) mintasorozat fémion (Cu2+) megkötésének újra felhasználhatósága.
Minta jele P2k-25-Cu P2k-38-Cu P2k-47-Cu P2k-59-Cu P2k-74-Cu P2k-89-Cu
elméleti 1,43·10-4 1,29·10-4 1,03·10-4 7,21·10-5 5,55·10-5 1,85·10-5
fémion anyagmennyiség (mol) savas savas I. ciklus II. ciklus leoldás leoldás 1,70·10-4 1,75·10-4 1,30·10-4 1,30·10-4 -5 -5 -5 9,23·10 9,33·10 8,93·10 8,96·10-5 7,17·10-5 7,14·10-5 6,85·10-5 6,82·10-5 4,81·10-5 4,83·10-5 4,21·10-5 4,17·10-5 -5 -5 -5 2,65·10 2,50·10 2,32·10 2,31·10-5 3,22·10-6 3,22·10-6 2,84·10-6 2,91·10-6
136
III. ciklus elméleti 1,29·10-4 9,00·10-5 6,85·10-5 4,18·10-5 2,37·10-5 2,97·10-6
1,986 1,643 1,413 1,089 0,691 0,293
fémion kapacitás (mmol/g) I. savas II. savas ciklus leoldás ciklus leoldás 2,361 2,431 1,806 1,800 1,176 1,189 1,138 1,142 0,984 0,979 0,940 0,935 0,727 0,730 0,636 0,630 0,330 0,311 0,289 0,288 0.051 0,051 0,045 0,046
III. ciklus 1,786 1,146 0,940 0,632 0,295 0,047
