Pingvin_1.qxp :27 Page 1

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 1

Pingvin_1.qxp

2

2007.11.18.

19:27

Page 2

T

A R T A L O M

Tartalom Mission (Impossible?) Ötvenhat teremtõ ereje Kedves fiatal iskolatársak! Ott voltál Városmissziós programjaink A Szent Fausztina osztály missziója Az ereklye Városmisszió József és a színes szélesvásznú álomkabát Felhívások Kell egy csapat Szervezõi vélemények Gólyák a gólyatáborról Egy nagy port kavart ügy Iskolaszépítõ program 2007/2008 Diákkamarai felhívások Dzsembori a javából A csobánkai Közép-európai Cserkészparkról Tanári újszülöttek Új arcok Régészeti tábor Zircen A középkori zirci apátság A híres 12.a Kirándulás - versben (12.b) A 12.c Prágában A 12.d Lengyelhonban England "I was on detention in England" Ca va? - avagy francia cserekapcsolat Tekergõ nyárbemelegítõ Madármegfigyelés Dinnyés-Fertõdön Dinnyési madárles Szent Pál osztály (14.c) - ki hová jutott? A jövõ rendezõje? Vallató Ötéves Elhunyt Deák András Kitüntetés Vers Fékezett habzás

3 4 5 6 7 9 10 12 14 15 16 17 18 19 20 22 23 24 25 26 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 43 44 45 46 47 48 49

Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Fõszerkesztõ: Turócziné Pesty Ágnes Nyelvi lektor, korrektúra: Náray-Szabó Lívia Címlapfotó: Havasi Máté Hátoldal: Kõvári Zsuzsanna Tördelõszerkesztõ: Csepely-Knorr Miklós Havasi Máté Segédszerkesztõ: Simonkay Márton (10.a) Turóczi Márton E-mail: [email protected] A következõ szám lapzártája: 2007. dec. 6.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 3

B

E K Ö S Z Ö N T Õ

3

Mission (Impossible?) Állunk jó sokan - szentimrések - odafönn, a hûvöskés, de viselhetõs estén, a gellérthegyi víztározónál a városmissziós zárómisén. Elmélyült hangulatú imádkozásfohászkodás, lelk(ület)es csatlakozás/bekapcsolódás az énekléshez/be. Meglepetve érzékelem továbbá, hogy a körülöttem helyezkedõ tucatnyi szentimrés diák közül többen is - minden nehézség nélkül - felelgetnek a latin nyelvû papi megnyilatkozásokra. Olyan kamasz is van, aki kívülrõl tudja a "Confiteor-t". Beszédek jó néhány nyelven. És mindig akad olyan fiatal is, aki a bármilyen nyelvû szentbeszéd-részeket suttogva szinkrontolmácsolja. A jókora tömegben soktucatnyi, az iskolánkhoz kapcsolódást vállaló szülõ, testvér, barát, akik velünk jöttek ide. És a másfélszáz szentimrés útvonalbiztosító. A mindebbõl következõ jó érzés és hangulat szinte fölemel. "Azér' ez nem semmi!", "Válámi ván" - és méghozzá - "tálán "áz igázi". Vagy ahhoz hasonló. Elérkezik a végszó és a felszólítás: "Most, így valamennyien, áldjuk-áldjátok meg a várost!" Sok ezer kéz emelkedik a magasba az áldás gesztusával. A pillanat legalábbis számomra - rendkívüli. Valami nagyon õsi, nagyon mélyrõl jövõ, amolyan ószövetség elõtti, szinte mágikus mozzanat érzülete lengi be a teret. Hiszen itt laikusok közössége kap, egy lényegében a természetfölöttit megidézõ, sõt annak hatalmát közvetítõ mandátumot egy pillanatra. Olyan ez, mintha az ÉG nyílna meg. És ugyanebben a "(felül)emelkedett" pillanatban elönt a "szent félelem" hidege-melege is. Érdemes(ek), méltó(ak) vagyok(vagyunk)-e erre a mandátumra? Uramisten, ilyesminek megfelelni bizonnyal csak a NAGYON ALKALMASAK az alkalmasak. Akik hivatottak és választottak is egyszerre. És kik vagyunk mi? Legalább is ki vagyok én? Valószínûleg nagyon kevesek vagyunk. Nem, ez lehetetlen. Azonban egybõl beugrik: "Ne vétkeinket nézd, hanem Egyházad hitét!", továbbá: "Ahol ketten-hárman együtt vagytok az én nevemben - veletek vagyok." Az egyre ismétlõdõ elbátortalanodás helyzeteiben újra, meg újra felsejlenek ilyesféle bátorító gondolatok. De azért csak egyre kísért valamiféle szkepszis és ambivalencia. Itt van ugyanis egy nemcsak, hogy nem lejátszott meccs, hanem, hogy mi nem a lelátón, de még csak nem is a kispadon ülve kísérjük figyelemmel a dolgok alakulását, hanem a pályán (= küzdõtéren) téblábolunk. Az ellenfél (= ez bizony ellenség) meg rohamoz. Kigyúrt, technikás, ravasz és kegyetlen ellenfél. Lustiger bíboros, Párizs nagyszerû érseke nem véletlenül indította útjára

évekkel ezelõtt a városmissziós gondolatot. Azt, hogy a kereszténység ügye az agyonmodernizált és urbanizált "fejlett" - világban nem áll valami fényesen, és hogy Európa - keleten éppúgy, mint nyugaton - missziós területnek számít, már évtizedek óta mondjuk. Mondjuk, mert látjuk és tudjuk, hogy a posztmodern világ munkamegosztási kényszer-rendje, kommunikációja és médiája, "anyagcsere-viszonyai" és eldologiasodottsága iszonyatos erõvel rombolja azt az érték-világot, amelynek legtöbb eleme ugyan "nem váltható meg pénzen", ám mégis bármiféle emberségesség, egészséges derû és természetes szépség alapfeltétele. És mi magunk is ennek az elcudarult világnak a gyermekei (= talán még nem "termékei") vagyunk. Vagyis a feladvány nem kevesebbrõl szól, mint, hogy ellenünk lejtõ pályán, túlerõben lévõ ellenfél egész-pályás letámadását kellene feltartóztatni úgy, hogy sokszor elernyedünk az ellenség erejének láttán, sõt néha még meg is kísért a gondolat, hogy hátha neki van igaza, és ettõl látszik olyan szépnek és erõsnek, és ettõl olyan sikeres. (v.ö. "az ördög szépsége") Nos lehet, hogy a kérdések kérdése számunkra már úgy vetõdik fel, hogy "vajon az Úr - második eljövetelekor - talál-e még hitet a földön?" Ugyanakkor arra is érdemes gondolni, hogy, ha az állandóan és ezerféle módon elbukó ember nem részesült volna újra meg újra Isten kegyelmében - már régen vége lenne a történelemnek. Vagyis kell, hogy értelme legyen a dolognak és kell, hogy esélyünk legyen a kegyelem kiáradására. És ha hittel kérjük és várjuk, talán még arra is lehet esélyünk, hogy megkapjuk, sõt tovább is adhatjuk a kegyelemközvetítés mandátumával. Kérjük és várjuk … ….Állhatatosan … … Impossible? … Talán nem …

Párdányi Miklós

Pingvin_1.qxp

4

2007.11.18.

19:27

Page 4

É

V F O R D U L Ó

Ötvenhat teremtõ ereje Mondhatjuk, mert igaz: '56 tõlünk indult el, a XI. kerületbõl. A Mûegyetemen állt össze az elsõ tüntetés október 23-ának délutánján. (A "mûszakisok" tettre kész hazafiasságának okát abban is kereshetjük, hogy õk tanulmányaik folyamán is sokkal inkább a cselekvés, mint a beszéd hívei.). A forrongás már a levegõben volt napok, hetek óta - Pesten és vidéken egyaránt. De miért épp akkor, és miért úgy kezdõdött a forradalom? Ez a rejtély mindig érdekelt. Egy biztos: a szabadságért keltek fel a magyarok, a kommunista terror ellen. A szegénységet, a nyomort tûrték volna még, de az elnyomás, a hazugság tûrhetetlenné vált. A magyar forradalmak mindig a szabadságért, az igazságért törnek ki - úgy is mondhatnánk, a szavak erejébõl. Ez még akkor is igaz, ha mostanában egy nagyon visszatetszõ rádióreklám igyekszik naponta százszor lejáratni ezt a kifejezést. Az igaz szónak építõ ereje van, a hazugság rombol. Az ünnepségeknek is az igaz szó teremtõ ereje ad értelmet. Különben mi okunk lenne mindenki által ismert tényeket évrõl évre ismételgetni? De a szabadságot ünneplõ szavak építenek, mint a szertartás a misén: lelket, hitet. És iskolai osztályt - legalábbis minket, 11.a-sokat jól összekovácsolt a közös munka. Egyegy ünnepség többet ér tíz, lapításban telõ történelemóránál. Az idei mûsort pedig különösen érdekesnek szántuk: környékünk, a Körtér, a Kosztolányi Dezsõ tér, a Himfy utca, a "Lordok háza", a Szent Imre templom körül zajló események bemutatására koncentráltunk. És mennyi rejtett érték bújik elõ ilyenkor a hat éve jól ismert osztálytársakból! Tomcsányi Árpi narrációja idézte fel azoknak a napoknak a lelkes hangulatát. Buczkó Anna, Csontos Anna-Zsófi, Hegyessy Andris, Pál Annamari, Sebõ Saci, Szõke Balázs, Vida Peti, Vittay Marci szavalatai életre keltették a holt betût. Szabó Esztert külön kiemelném, annyira átérzett volt a versmondása. Almássy Lili és Vásárhelyi Zsófi rengeteg ötlettel rendezte meg a darabot, Szalay tanár úr pedig mint spiritus rector irányított mindent. Akiknek nem jutott szöveges szerep, azok lettek a produkció mozgatói. És ez nem kevés. Olyanok voltak, mint dagasztó kéz a tésztában. Ha nincsenek, az ünnepség legfeljebb savanyú kovász - szavalóverseny. Velük: ünnepliturgia. De legszívesebben mindenkit kiemelhetnék egy-egy jó instrukcióért, vagy csak azért, mert ott volt, velünk.

Kiss Emma (11.a)

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 5

É

5

V F O R D U L Ó

Kedves fiatal iskolatársak! Ötvenhatos forradalmunk 51. évfordulójához érkeztünk és gimnáziumunk falai között immáron a 11. alkalommal emlékezünk erre a nemzeti ünnepnappá vált évfordulóra és forradalmunk egyik késõbbi mártírjára Mansfeld Péterre. A Kádár-rezsim 33 éve alatt errõl a történelmi eseményrõl vagy súlyos bûntudattal hallgattak, vagy mint ellenforradalomról gátlástalanul hazudtak. Így egy generáció nõtt fel, mely errõl vagy semmit nem hallott, vagy a pártállam hivatalos történelemhamisítását volt kénytelen tudomásul venni és azt szemináriumokon, valamint iskolákban engedelmesen szajkózni. Ti, akik erre a versenyre készültetek, forradalmunk valódi történetét tanulmányoztátok. (…) A kommunista pártállam rendszere elleni spontán népfelkelés volt és semmi köze nem volt párton belüli vitákhoz. A kettõt összefüggésbe hozni éppoly hazugság, mint azt állítani, hogy '56 nyugati ügynökök és volt horthysta tisztek aknamunkájának lett volna az eredménye - ahogy azt Kádárék félremagyarázása állította. (…) A kommunista világmozgalmat talán semmi sem szégyenítette meg jobban, mint '56-os forradalmunk, mely bebizonyította, hogy évtizedes politikai agitáció, hazug propaganda, népnevelés és mindenkit megfigyelõ terrorhálózat ellenére is lehetséges sikeres forradalom egy kommunista rendszerrel szemben. '56 így rántotta le a lenini proletárdiktatúra elnyomó és kizsákmányoló rendszerének az álarcát és tette nyilvánvalóvá ország-világ elõtt, hogy a szovjetek által megszállt csatlós államok valójában a szovjet imperializmus európai gyarmatai, mikor a gyarmatok rendszere már mindenütt megszûnt. Ezzel a forradalommal népünk a 20. században már másodszor rázta le magáról a kommunista önkényuralom bilincsét - amivel egyetlen más nép sem dicsekedhet! Van tehát bõven okunk, hogy '56-ra büszkék legyünk. Ti, akik e versenyre készülõdve '56 igaz történetérõl az átlagnál messze többet tudtok, érezzétek hazafias kötelességeteknek, hogy ezt a tudást minél szélesebb körben ismertessétek és terjesszétek. És tegyétek ezt abban a tudatban, hogy ezzel Ti, mint az '56-os pesti srácok utódai, forradalmunk emlékét fakulni és feledni nem hagyjátok. Ezt elõre is hálásan köszönöm a távolból valamennyiõtöknek. Az Isten áldása és segítsége legyen veletek jövõ terveitekben!

Tápay Miklós, dr. ciszterci öregdiák A Ceglédi Járási Tanács Kórháza Forradalmi Bizottságának volt elnöke

A Kormos Zoltán Ösztöndíjat az október 23-i ünnepségen Dr. Kerényi Károly, a Kormos Zoltán Alapítvány kuratóriumának elnöke és Kormos Katalin, Zoltán testvére adta át Cseh Zsombornak (12.b), Csány Gergelynek (12.a) és Kovácsházi Krisztinának (12.d)

MANSFELD PÉTER

EMLÉKVERSENY

-

DÖNTÕ

2007. november 5. Zsûri tagjai: Mansfeld László, Mansfeld Péter testvére Dr. Seidl Gábor, a Ciszterci Diákszövetség Budai Osztályának elnöke Karvázy Balázsné, történelemtanár Helyezések: Megosztott I. hely: Cseh Zsombor (12.b) és Manninger Mária (12.c) III. helyezett: Galambor András (12.d) IV. helyezett: Szikora Gergely (11.a)

SZENTIMRÉS DIÁKOK A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG '56-OS MEGEMLÉKEZÉSÉN Október 22-én a Mûegyetemen tartott ünnepség után - melyen a köztársasági elnök úr is beszédet mondott -, 5 óra tájban kezdõdött a már-már hagyománynak tekinthetõ fáklyás felvonulás a Bem térre. Gimnáziumunkat Vass Noémi és Matits Kornél 10.d-s diákok képviselték. Felemelõ érzés volt látni a mintegy félezer embert az októberi szürkületben világító fáklyáikkal. A menet fél hétre érkezett a Rákóczi Szövetség megemlékezésének helyszínére. Az ifjúsági tagszervezetek koszorúját - a többi gimnázium képviselõi mellett - Matits Kornél helyezte el a Bem-szobor lábánál.

Pingvin_1.qxp

6

2007.11.18.

19:27

Page 6

M

I S S Z I Ó

Ott voltál "A 2007. év Budapest számára a városmisszió éve. II. János Pál pápa indítására több európai nagyváros püspöke úgy érezte, hogy új módon kell bemutatnunk hitünk gazdagságát a világnak. Nyilvánosan is fel kell mutatnunk Krisztus jó hírének jelét és mindazt a kulturális és emberi gazdagságot, amit a kereszténység Európában ma is hordoz. Ezért hát bátran, de nem agresszívan, a modern hírközlés, a látvány, a mûvészetek és a zene eszközeit is felhasználva fordultunk Európa nagyvárosainak lakóihoz." (Erdõ Péter)

Aki szeptember 16-tól 22-ig nyitott szemmel (vagy éppen füllel) járt az utcákon, az a városmisszió programjait láthatta (vagy hallhatta). A Nyugati téren például zenei programok, tanúságtételek vagy különféle elõadások szórakoztatták az érdeklõdõket, miközben önkéntesek szórólapokat osztogattak és beszélgetni próbáltak az emberekkel, több vagy kevesebb sikerrel. A Deák téren is egész héten programok voltak a felállított színpadon, a Westend tetõteraszán Soul és gospel fesztivál folyt 3 napig, rengeteg zenei elõadás, színdarab került mûsorra a városban. Lényegében kulturális programokat szerveztek nekünk. Elismerem, hogy nem mindenkinek volt szimpatikus vagy éppen színvonalas, de nem ez a legfontosabb az egészben. Sokan nem is tudják, mennyi ember mennyi mindent csinált. Szóval, nézzünk egy kicsit a dolgok mögé. Amíg a tömegek ezeket a látványos programokat látogatták inkább, addig az olyan fontos dolgok, mint a misszió igazi lényege és célja el sem jutott sok emberig és a köztudatig. Melyik újság írt például arról, hogy egyes kisebb plébániákon mit tesznek az emberek? Volt, ahol egész nap kint voltak az utcán a miszsziósok, elbeszélgettek az arra járókkal, a hajléktalanokat megkínálták egy pohár meleg teával és egy szendviccsel, esténként filmet vetítettek, vagy éppen ír turistáknak mutatták meg a templomot, a környéket és magyarázták

el, hogy mit is csinálnak. Volt, ahol kilós akciókat tartottak. Végy mindenbõl, amit vásárolsz plusz egy kilót. Add le a plébánián és a missziós hét végén azok a dolgok szétosztásra kerülnek a rászorulók között. A Mission Caffé-ban, melynek a Morrisons II adott otthont sokan csak azért mentek le, mert "olcsó a sör és mindenki ott van". De amikor szembetalálkozol valakivel, aki azt mondja, "mekkora élmény volt ezt a beszélgetést meghallgatni", akkor rájössz, hogy tulajdonképpen neked is ezért kellene ott lenned. Sajnos, szerintem, csak kevesen voltak olyanok, akik megértették a városmisszió lényegét. De nem baj. Rájuk is szükségünk van. Mindenbõl tanulhatunk egy kicsit. És mindenben meg kell látni a jót. Mert lehet, hogy valaki azt sem tudta, mirõl osztogat szórólapot, de legalább osztotta. És ott volt. Lehet, hogy csak azért mentél le a Mission Caffé-ba, hogy megigyál egy "bambit" és elbeszélgess egy barátoddal, de legalább ott voltál. Lehet, hogy a fáklyás felvonulásra nagyon nem volt kedved elmenni, de legalább ott voltál. És azt hiszem, ha mindenki magába néz, beláthatja, nem is volt az olyan rossz. És ahogyan mi is ott voltunk, Isten is ott volt közöttünk.

E.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 7

M

I S S Z I Ó

Városmissziós programok a Szent Imre Gimnáziumban

Szept. 15. szombat: Mindszenty-zarándoklat Kb. 40 fõs csoport vett részt iskolánkból a zarándoklaton az igazgató úr vezetésével. A szervezõk kérésére iskolánk adta a kerékpáros útvonal-biztosítókat is Perczel Tamás, Kovács Örs és Várday Gergõ tanár urak vezetésével.

Szept. 19-21.: Lisieux-i Szent Teréz ereklyéjét tekintették meg diákjaink a Szent Imre templomban (filmvetítésen és más ifjúsági programokon vettek részt). Szept. 19. szerda 10:30-12:00 - 7-8. osztályosok Szept. 20. csütörtök 10:30-12:00 - 5-6. osztályosok Szept. 20. csütörtök 13:30-15:00 - 11-12. osztályosok Szept. 21. péntek 12:00-13:30 - 9-10. osztályosok

Szept. 21. péntek: „Visszavárlak“ címmel a Regina Pácisz közösség és a Kassai téri templom fiataljai által elõadott musicalt tekintették meg diákjaink 12 órakor a díszteremben.

7

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 8

8

M

I S S Z I Ó

Esti élmény Állok a régi Alma Mater elõtt, a lányomra várok. Késõre jár, már tíz óra is elmúlt. Fázósan húzom össze magamon a kabátot, jó lett volna még valamit magamra venni. Aggódó apaként arra gondolok, hogy a lány csak meg ne fázzon. Egyszerre emberek jönnek, idõsek, fiatalok, nõk, férfiak. Boldogan, beszélgetve haladnak el elõttem. Figyeltem az arcukat, a késõi óra ellenére fáradságnak, csüggedésnek semmi nyoma. Most jöttek le a hegyrõl. Ott fent valamit történt. Reményt és jövõt kaptak, ez sugárzik arcukról.

Szept. 21. péntek: fáklyás fölvonulás és zárószentmise a Gellért-hegyen Budapest lakosai négy helyrõl fáklyás fölvonulással jutottak a zárószentmise helyszínére. Erdõ Péter bíboros úr kérésére iskolánkból 100 fiú biztosította a Szent Imre Templomból és a Bazilikából induló meneteket. Tanári vezetõjük Schulek Dávid és Kolek István volt. A nagyobb diáklányok és a családok az iskola udvarán gyülekeztek, és az igazgató úr vezetésével csatlakoztak a fáklyás menet végére (hogy könnyen találkozzanak a feladatot ellátó fiúkkal). A szentimrés csapatban is kb. 150 fõ volt jelen (néhány osztály majdnem teljes létszámban jelent meg: 10.a, 9.d, 8.b, 7.a). .

Szept. 21. Az Új Ember városmissziós különszámának árusítása Diákjaink 1000 példányt adtak el a Körtéren és a Villányi úton a nap folyamán (9.d, 7.b és 7.a osztály diákjai). Az árusítást koordinálta és a pénzeket (az éjszaka folyamán) pontosan összeszámolta, csoportosította: Varga Vince portás úr.

Szept. 18. kedd és szept. 20. csütörtök 16:00-17:30: a körtéri színpad mellett Ki mit tud? - vallási vetélkedõ volt a Szent Fausztina osztály (6.b) szervezésében. Osztályfõnök-szervezõ: Erdõs Endréné (Zita néni)

Szept. 21.: Sportverseny a Testnevelési Egyetemen. Két csapatunk indult: 7-8. és 9-10. osztályos diákokból. A verseny szervezõje (Matolcsi Kálmán atya felkérésére) Schulek Dávid tanár úr volt.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 9

M

9

I S S Z I Ó

A Szent Fausztina osztály missziója 2007. szeptember 16-22-ig tartott Budapesten a városmissziós hét. Sok különleges és kreatív programon lehetett részt venni, amelyek az evangélium hirdetésével voltak kapcsolatosak. A sok program között mi is vállaltunk egyet: a Móricz Zsigmond körtéren kedden és csütörtökön tevékenykedtünk. A játékok a Szentírás megismerésére épültek. Sokat készültünk rá, mindenki 2 szentírási könyvbõl gyûjtött idézeteket, amiket aztán borítékokba tettünk. Két játékot vezettünk, az egyiket két ember játszotta: darts táblára kellett dobni mágneses nyilakat. A darts

tábla részekre volt osztva és a két játékos eszerint kapott egy-egy szentírási idézetet a borítékokból. Ezután ki kellett keresniük ezeket a Szentírásból. A gyõztes az lett, aki elõbb megtalálta az idézetet. Ezután a két játékos egy kis sütit kapott tõlünk. A másik egy horgászós játék volt. Összetekert cédulákon szentírási idézetek voltak, ezeket kellett kipecázni. Ez több embernek nehézséget okozott, ugyanis a gémkapcsokra nem volt könnyû ráakasztani a horgot. Természetesen ezeket a játékosokat is sütivel kínáltuk meg. Sokan megfordultak nálunk, jó érzés volt, hogy nem csak hozzátartozók, ismerõsök, hanem idegenek is látogattak hozzánk. Mindenki jól érezte magát, jó volt látni, hogy idõsek és fiatalok is egyaránt élvezték. Úgy gondolom, hogy ez nekünk és a látogatóknak is élmény volt. Köszönjük Zita néninek a lehetõséget, hogy ilyen aktívan részesei lehettünk a városmissziós hétnek!

Pongor Márton (6.b)

A városmissziós focikupán 4 csapattal vettünk részt. Balog Zsófia testnevelõ vezetésével a szentimrés csapat aranyérmes lett!

Pingvin_1.qxp

10

2007.11.18.

19:27

Page 10

M

I S S Z I Ó

Az ereklye INTERJÚ

A

CSILLAG

2007 szeptemberében a városmisszió keretén belül Önök kísérték végig Kis Szent Teréz ereklyéjét. Hogyan jutottak ehhez a feladathoz? Cs.Péter: Brückner Ákos Elõd atya, a Szent Imre templom plébánosa bízott meg minket ezzel a megtisztelõ feladattal. Feleségem, Éva kísérte az ereklyét Lisieuxtól Budapestig, és vissza. Én a magyarországi körúton kísértem végig. A fõ szervezõ a feleségem volt. Mit éreztek, amikor megkapták a feladatot, és amikor kísérték az ereklyét? Cs.Éva: Mikor Ákos atya közölte velünk a hírt, hogy mi kísérnénk Kis Szent Teréz ereklyéjét, óriási örömet, megtiszteltetést éreztem. Mikor Lisieuxbe érkeztünk, 6-8 libanoni kármelita atya segített az ereklyét felpakolni. Ez egy nagyon áhítatos, gyönyörû pillanat volt, annak ellenére, hogy az ereklyét nagy súlya miatt nehéz volt mozgatni. A sofõr, akivel az egész utat megtettem, nem volt megkeresztelve, ezzel ellentétben úton hazafele mindketten éreztük, hogy valami különleges intimitás van jelen az ereklye körül. Cs.Péter: Én Máriaremetén találkoztam az autóval. Elõször ekkor láttam az ereklyét. Felemelõ érzés volt. Az embereknek ismertetõanyagokat osztogattunk. Egyre töb-

HÁZASPÁRRAL

ben lettek. Az elsõ megállónk Tamási volt. Hihetetlen nagy tömeg gyûlt össze. Kármelita nõvérek fogadták az ereklyét. Három éjszakát töltöttünk ott. A hely szellemisége teljesen átjárt minket, kármelita szemmel tudtam látni Kis Szent Terézt, csodás érzés volt. Szent Teréz bizalmas viszonyban van az Atyával, egyszerre akar Istenhez és hozzánk is közel lenni. "Mennyországomat a földön szeretném tölteni." Filmeket, riportokat készítettünk az útról, melyekben a legtöbb pap, szerzetes azt nyilatkozta, hogy hivatásukban nagy szerepet töltött be Szent Teréz. Fontos pillanat volt, amikor én magam is megtapasztaltam, hogy Kis Szent Teréz velünk van. Egészen kivételes dolog, hogy ez a mi generációnkban történhetett meg. Milyen helyeken fordultak meg még? Cs.Péter: Máriabesnyõn, ahol szintén rengetegen gyûltek össze. Hihetetlen, hogy mennyi embert mozgatott meg és vonz ez a "kis" jelzõvel titulált nagy szent. Veszprémben egy csodálatos délutánt és éjszakát töltöttünk. Ez egy nagyon különleges állomás volt. Eredetileg csak a pécsi, egri és váci egyházmegye volt betervezve - egy országos elõkészítõ találkozó során került Veszprém is a helyszínek közé. Így Veszprémbe is eljutottunk. Egy fiatal

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 11

M

I S S Z I Ó

anyuka jelentkezett, hogy szeretne részt venni a munkálatokban, az õ férje szervezte meg a www.kisteréz.hu címû oldalt, ahol sok érdekességrõl olvashatunk. A veszprémi szabadtéri színpadon 42 kispappal koncelebrált misét az érsek atya. Ellátogattunk még a kórházba és a veszprémi börtönbe is. Louis Menvielle, francia atya tartott felemelõ beszédeket, amit legtöbbször én fordítottam. Szeretetrõl, szabadságról beszélt a börtönben, amit hihetetlenül hangzott ezen a helyszínen. Ez is egy csodás ajándék volt. Személy szerint rajta keresztül éreztem át az ereklye különleges kisugárzását. Miskolcon is megálltunk, ahol szintén nagyon sok ember jött össze. Olyannyira, hogy nem tudtak mindenkit megáldoztatni, és a legközelebbi templomból kellett szentelt ostyát hozni. Hogyan viszonyultak gyermekeik ehhez a feladathoz? Cs.Éva: Sokat készültünk, nagy felfordulás volt az egész családban, gyermekeink is besegítettek. Sûrû, de szent idõszak volt. A kegyelembõl az egész családban kijutott mindenkinek. Legtöbbet a kiállításban segítettek, ami hamarabb kezdõdött, mint a városmisszió, és tovább is tartott. Péter nagyapjának, Molnár-C. Pálnak és a nevével jelzett Molnár-C. Pál Baráti Körhöz tartozó mûvészeknek volt közös kiállításuk a Bazilika altemplomában. Sok érdeklõdõ tekintette meg. Utolsó kérdésként: fennmaradt az emlékezetükben valami igazán különleges élmény? Cs.Péter: Természetesen. Nagyon sok különleges élményben részesedtünk. A lélek ajándéka, ahogy ez az egész út létrejött és alakult. Mikor az ereklye megérkezett a Bazilikába, olyan volt, mintha egy világhírû filmsztár érkezett volna. A szentmise után a hívek spontán elkezdtek tapsolni. Méltóságteljes pillanat volt. Mikor beraktuk az autóba, a hívek körbevették olyannyira, hogy nem tudtunk megmozdulni. A másik emlékezetes élmény a Gellért-hegyi mise volt. Az ereklyét fiúk vitték öltönyben, fehér kesztyûben, köztük szentimrések is voltak. Volt sok meglepetés az ereklye körül: pl. a rózsaesõ a Bazilika padlásáról. Sok szem könnyes lett ekkor. Megható pillanat volt. Ezek a szavakon túli kis gesztusok fontos szerepet töltöttek be. A Fülöp-szigeteken, mint biztos hallottátok, eltörölték a halálbüntetést. Ez Kis Szent Terézhez kapcsolható, mert mikor bevitték

11

az ereklyét az ottani börtönbe, a rablógyilkosok mind odamentek hozzá. Ezt követõen az államelnök egy évre szüneteltette, a Fülöp- szigeteken pedig eltörölték a halálbüntetést. Ez azért is érdekes, mert Szent Teréz lelki anyasága egy rablógyilkoshoz kapcsolódik, aki minden szinten elutasította az Egyházat. Szent Teréznek látomása volt, miután beszélt vele. Látta Jézust, ahogy kezének sebeibõl folyik a vér. Úgy érezte, hogy neki kell felfognia Jézus vércseppjeit. Kis idõ múltán a rablógyilkos megcsókolta a feszületet a sebhelyeknél. Ez Szent Teréz számára közvetlen visszaigazolás volt Istentõl. Kis Szent Teréz hitvallása szerint nem az a fontos, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez, Isten jelenlétének tudatos megélésében hatalmas dolgokat jelentenek a legapróbb tettek is, ha szeretetbõl tesszük õket. Köszönjük, hogy megosztották velünk élményeiket, gondolataikat!

"A dicséret és a hála áldozatait mutassátok be Istennek. Íme, ez minden, amire Jézus igényt tart részünkrõl. Neki egyáltalán nincs szüksége a mûveinkre, egyes egyedül a szeretetünkre." (A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz)

Fucskó Zsuzsi, Orbán Janka (11.d)

Pingvin_1.qxp

12

2007.11.18.

19:27

Page 12

M

I S S Z I Ó

Városmisszió Idén Budapesten került megrendezésre a Városmisszió szeptember 14. és 22. között. Ez úgy érzem, több volt, mint egy rendezvény, mert mind az Egyházat, mind minket, hívõket próba elé állította. Az események megszervezése, lebonyolítása már egy évvel ezelõtt elkezdõdött; összegzésként pedig elmondhatjuk, sikerült egy nagyon színes, dinamikus oldalát bemutatni a keresztény érzületnek. Koncertek a West End tetején és még számtalan más helyen, zarándoklatok, Lisieux-i Kis Szent Teréz ereklyéjének látogatása, filmvetítések és még sok más jelentette a hét programját. Persze minden plébánia másként készült, másként vett részt a Misszióban. A budai plébániák fiataljai nagy fába vágták a fejszéjüket, egy évvel a Városmisszió elõtt elkezdték a Godspell címû musicalt gyakorolni, hogy idén már több helyszínen, hol nagy színpadon, hol a Móricz Zsigmond körtér kellõs közepén elõadhassák. Osztálytársaim közül is szerepeltek benne, egyiküket, Gertheis Verát kérdezem a musicalrõl. Honnan jött a musical ötlete, Te hogyan kerültél bele? Akik nem ismerik a mûvet, bemutatnád pár szóval? Tavaly õsszel, egy táncpróba után született az ötlet, hogy jó lenne elõadni valamit a Városmisszión. A Godspell ötlete káplánunktól, Kálmán Antal atyától származik. A musical tulajdonképpen arról szól, hogy mi történne ma, ha Jézus közénk lépne. Hogyan tanítana, és hogyan reagálnánk rá - mindez persze táncos-énekes betétekkel. Számomra nem volt kérdés, hogy szeretnék részt venni benne, de nem is bántam meg! Mi alapján válogatták ki a szereplõket? Januárban volt a "szereplõválogatás". Egy szabadon választott énekkel kellett készülni, illetve helyben választani egy másik dalt is. Amikor beléptem a terembe, kicsit meghökkentem: velem szemben a "válogatóbizottság", mikrofon, kiderült, hogy felvették, amit énekeltem… Elsõre ijesztõnek és komolynak tûnt. Aztán kiderült, hogy valóban kemény munka folyik itt. Amatõr szinten persze, de azt hiszem, mindent kihoztunk magunkból. Volt kedvenc részed? Amikor én énekeltem… Na jó, komolyan. A legszebb dal, szerintem, egy duett volt (amit Ancsi és Dorina

énekelt), a Merre visz lépted…, és ezzel nem voltam egyedül. A "kedvenc részem" pedig egyértelmûen az utolsó vacsora jelenete. Nem csak azért, mert ez a darab csúcspontja, hanem mert egy olyan élményt kaptam belõle, amit nagyon fontosnak tartok a hitemben. Egy kicsit közelebb kerültem a megváltás misztériumához. Azzal, hogy én is ott voltam az utolsó vacsorán, hogy én is elaludtam, amikor virrasztani kellett volna, hogy tényleg elsírtam magam, amikor Jézust keresztre feszítették… Szerinted volt-e a darabnak üzenete a mai emberek számára? Ha igen, micsoda? A témájából adódóan kellett, hogy legyen. Számomra talán az volt a legfontosabb mondandója, hogy Jézus pontosan ugyanúgy van köztünk is jelen, ahogy kétezer évvel ezelõtt, és a szavai most is ugyanúgy érvényesek. Ne hitegessük magunkat olyan indokokkal, hogy "jó, de azt akkor biztos teljesen máshogy értették". Azt, hogy Isten szeret minket, és áldozatot hozott értünk, nem lehet másképp érteni. Neked adott valami pluszt mind a musical, mind a Városmisszió? Te hogyan látod, volt a Missziónak "sikere"? A Misszió "sikerével" kapcsolatban hallottam egy-két biztató dologot a plébániánkról: tudok olyanról, aki ezen keresztül talált magának megfelelõ hittancsoportot, de olyat is, aki lekéste a vonatot, mert ott felejtette magát a Déliben felállított pingpong-asztalnál… Én magam a Misszióból, sajnos, nem láttam túl sokat, mert a próbák és elõadások, na persze meg az iskola és a tanulás mellett csak pár programra jutottam el. Ahol voltam, ott mind nagyon jól éreztem magam, a Godspell pedig különösen sok élményt és barátot adott, de úgy érzem, hogy egy ilyen jelentõségû megmozdulásra sokkal több idõt és energiát kell szánni ahhoz, hogy komolyan megérintsen. Ez, sajnos, nem rajtam múlott, még így is jóval kevesebbet foglalkoztam az "intézményes kötelezettségeimmel", mint kellett volna. Ettõl függetlenül azt hiszem, sokat számított ez a Városmisszió, és ha másra nem is volt jó, látták az emberek, hogy élünk, és virulunk, mi pedig, katolikusok új erõt meríthettünk belõle. Sokan sok mindent gondolnak, vagy vontak le következtetésként a Misszióról. Ám ha jobban végiggondoljuk, az Egyháznak nem az volt a célja ezzel a héttel, hogy

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 13

M

I S S Z I Ó

egy csapásra mindenki kezdjen el misékre járni, térjen meg, hanem, hogy aki eddig is komolyan élte meg a hitét, az kapjon valami plusz töltetet, aki keresi az utat, rátaláljon, aki kételkedik, elgondolkozzon. Amikor részt vettem a plébániám Városmissziós programjain sok járókelõt láttam, aki csak nézte, hogy mi történik a templomkertben, mi ez a felhajtás már megint, de volt, aki vidámságunkat látva közelebb jött és maga is bekapcsolódott egy óra vagy pár perc erejéig. Mi keresztények pedig megmutathattuk Budapestnek, hogy az Egyház igenis él, és fejlõdik, "nem csak maradi, elavult emberek gyülekezete", hanem egy dinamikus "szervezet". A Missziónak pedig nincs vége, hisz minden misén így köszön el a pap a hívektõl:

13

"A szentmise véget ért, küldetésetek van, menjetek békével." Így minden nap vinnünk kell magunkban tovább a Misszió üzenetét, ami nem feltétlen prófétai bátorsággal való igehirdetés, hanem egy egyszerû bizonyíték arra, hogy Istenhez tartozni jó.

Ágh Nóri (11.d)

Pingvin_1.qxp

14

2007.11.18.

19:27

Page 14

M

I S S Z I Ó

József és a színes szélesvásznú álomkabát Februárban - egyenesen Londonból - földet ért Ferihegyen egy könyv, amelynek különlegesen értékes tartalma volt: Egy musical teljes kottáját tartalmazta, tokkal-vonóval, hogy zenei hasonlatnál maradjunk. Szentimreváros sok lakója hallotta nagy örömmel a sikeres érkezést, hiszen többen igen nagy terveket szõttek ezzel kapcsolatban. Ez a darab ugyanis nem más, mint az 1968-ban Andrew Lloyd Webber és Tim Rice által írt "József és a színes szélesvásznú álomkabát" c. musical. A mûvet a szerzõk mintegy "vizsgadarabnak" szánták, és olyan jól sikerült, hogy elsõ elõadása óta napjainkig gyakorlatilag folyamatosan játsszák Londonban, a Broadway-n, és a világ sok más híres színházában. E szép sorozatot folytatja a Szentimreváros berkein belül kialakult együttes, remélve, hogy a korábbi nagy sikerû elõadóknak nyomába érhet. A történet alapvetõen a Bibliából jól ismert József-sztorit dolgozza fel: testvérei eladják Józsefet, Jákob kedvenc fiát rabszolgának, ám õ megfejti a Fáraó álmát, ezzel kegyelmet nyerve magának, s megmentve Egyiptomot az éhínségtõl. Jutalmul a Fáraó maga mellé emeli, és a szükség elõl Egyiptomba érkezõ testvéreit József már ebbõl a dicsõséges pozíciójából köszöntheti. Külön érdekessége a darabnak, hogy szinte minden dala más-más stílusban íródott: Elvisimitációtól kezdve a francia sanzonon és reggae-utánzaton át a disco stílusig mindenfajta zenét hallhatunk, mégis egy percig sem tûnik kuszának a darab, nagyszerûen illesztették egymáshoz a szerzõk a különbözõ zenei elemeket. Csányi Tamás, a templom karnagya kezdte összegyûjteni a vállalkozó szellemû szentimréseket: Márki Feriék zenekarát, a szólistákat, számtalan kisebb szólamot játszó zenészt, valamint a kórus tagjait. Már tavasszal megindultak a próbák, hogy a Városmisszió utolsó estéjén elõadásra kerülhessen a darab. Nem kevés munkával elkészült az elsõ elõadás: a zene, a szólamok és a szöveg összehangolása, valamint az elõadás módjának egyeztetése és kialakítása sok-sok ember munkáját dicséri, hiszen egészen újszerû szöveggel és megvalósításban került bemutatásra a mû.

A Városmissziós elõadás nagy sikerére való tekintettel újra elõadásra kerül a darab a Szent Imre templomban, november 11-én, vasárnap este. Reméljük, hogy az idõ elõrehaladtával egyre jobb és élvezetesebb elõadást tudunk nyújtani, és egyszer talán oda is eljutunk, hogy megbirkózzunk a templom híres-hírhedt visszhangjaival. Remélhetõleg közületek sokakkal találkozunk a következõ József-elõadáson, ahol sok, általatok jól ismert arcot láthattok a színpadon akár a narrátor (Martin Orsolya), vagy Jákob (Ipoly atya) szerepében.

Rudan János

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 15

F

15

E L H Í V Á S

Karácsonyi akciók A Rákóczi Szövetség Szentimrés Tagozata ajándékgyûjtést szervez a határon túl élõ magyar gyerekek megsegítésére. Az akció keretében elhelyezünk egy hatalmas ajándékgyûjtõ dobozt az aulában, ide várjuk az otthon már feleslegessé vált, de még használható állapotban levõ adományokat: - könyveket - tankönyveket - játékokat - tartós édességeket. Emellett természetesen idén is megrendezzük az évek óta sikeresen mûködõ "ajándékdobozos dévai gyûjtést". Csaba testvér nagyszabású karácsonyt szervez a Parajdi sóbányába, ahova meghívja a környék szegény gyerekeit (1-8. osztályos általános iskolás diákokat). Kérjük, hogy az ajándékdobozokat osztályon belül párokban készítsétek el.

FONTOS: a cipõs doboz nem névre szóló, hanem csak annyit kell ráírni, hogy hányadikos a gyerek, fiú vagy lány, és hogy kik küldik. A doboz legyen szépen becsomagolva, és utazásbiztosan átkötve esetleg valami szép szalaggal. A tartalomról: a dobozba bármit rakhattok, de gondoljatok arra, hogy ti mennyire örülnétek az ajándéknak, ha ti kapnátok. Pár ötlet: csoki, szaloncukor (de semmi romlandó étel), író és rajzeszközök, kisebb játékok (a másodikos gyerek még örül a kiskocsinak, plüssmacinak, de egy nyolcadikos már kinõtt belõle), nagyobb lányoknak esetleg illatszer, illatos tusfürdõ vagy valami hasonló, könyv, stb. Legnagyobb szükségük azonban kesztyûre, sálra, fogkefére és fogkrémre van. A csomagok dec. 3-7-ig, reggelente (1/2 8-8-ig) adhatók le a spirituális szobában. Köszönettel: a Rákóczi Szövetség Szentimrés Tagozata, Diákkamara-külügy Róbert atya, Matits Kornél

Használt tankönyvek gyûjtése és árusítása A síszünet utáni két hétben, még a tankönyvrendelés elõtt - de, amikor már mindenkinek kezében van a jövõ évi tankönyveinek listája - használt könyvekbõl árusítást rendezünk. Ehhez viszont szükséges, hogy a feleslegessé vált tankönyveiteket adjátok le. A könyveket a könyvtárban fogadják a teljes nyitvatartási idõben, vagy fénymásolási idõ alatt a Pingvin szobában.

DIÁKKAMARA

Elõre is köszönjük, hogy segítitek akciónkat, mellyel családjaink terheit szeretnénk csökkenteni!

A Diákkamara elsõdleges feladata az érdekvédelem. Ezért készítünk értékeléseket, és teszünk javaslatokat az Igazgatóságnak pl. a büférõl, menzáról, a mellékhelységekrõl, vagy épp a felmérésekrõl.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

16

Page 16

G Ó LYAT Á B O R

Kell egy csapat... INTERJÚ

A

GÓLYATÁBOR

SZERVEZÕJÉVE,

Hogyan látod utólag a tábort? Természetesen nagyon pozitívan… Már akkor és ott is nagyon élveztem, jó volt látni, hogy mások is élvezik: nem csak a résztvevõk, hanem az osztályfõnökök, és persze a szervezõk is. Nagyon jó csapatot válogattunk össze, és szerintem ez nagyban hozzájárult a gólyatábor sikeréhez. Kicsit olyan ez, hogy amíg az ember benne van, addig pörögnek az események, váratlan feladatok merülnek fel, és az igazi siker csak a dolog lezárulása után derül ki. Jó volt hallani, hogy a gólyatáborban ott lévõ tanárok is élvezték, és jó volt hallani a kritikákat is. Alapvetõen jó ötlet volt áttelepíteni a gólyatábort Akaliba, és ez jót is tett az egész hangulatának! Milyen volt úgy szervezni, hogy elõtte még sosem vettél részt benne? Igen, ez sokáig nekem is furcsa volt, de szerintem sok elõnnyel járt. A korábbi évek résztvevõinek és szervezõinek élményei alapján igazodtam el, és ezért könnyebb volt kezelni a kissé elkopott programok átszervezését, nem voltam elfogult. Éppen ezért nem volt annyira rutinmunka, és ez is csak a javát szolgálta. Valamelyest újszerû gólyatábort akartunk: más volt az éjszakai akadályverseny, izgalmasabb a nappali, az unalmasabb részeket igyekeztünk elhagyni. Ha ez nem is sikerült teljes mértékben, azért jó úton haladunk. Legjobb, legrosszabb élményed? A legjobb kétségtelenül maga az elsõ nap. A leutazás, az elsõ feladatok, és a terep berendezése. Az, hogy tényleg mindenki jól érezte magát a szervezõk közül, volt szórakozás és munka is. Nagyon különös és jó élményem az a két óra, amikor a nappali akadályverseny alatt szinte kiürült a tábor, minden szervezõ valahol dolgozott, és minden osztály el volt foglalva. Jó volt egy kicsit nézni, ahogy a gép forog… Nagyon jól sikerült az éjszakai akadályverseny is: annak ellenére, hogy a szervezés során voltak kétségek és viták a korábbi évek rosszul lebonyolított szervezése miatt, végül mindenkinek nagyon tetszett: jó volt az alapötlet, jó volt a megvalósítás, és ezzel biztosítottuk a létét a következõ táborokra is. A rossz élmények éppen azok, amik utólag kritikaként is elhangoztak. Sajnos nagyon botladoztak, rosszul sültek el az esti programok, a közös éneklés talán a hely szûke miatt nem sikerült jól, és másnap este a tábortûzi program sem. Kár, hogy a technika örökösen legrosszabbkor elromlása tönkretette a bulit, és hogy a bonyolult szervezés miatt elmaradt a kenuzás a Balatonon… Milyen utóéletét látod a diákok összefogásának a szervezõk közül?

TÍMÁR BENEDEKKEL

Nagyon szerettem a szervezõ csapatot. Sokat vitatkoztunk egymással a létszámról (néha éles hangnemben is), a nemek arányáról, vagy hogy melyik osztály hány fõt adhat. Volt néhány kellemetlen döntés, mivel nem tudtunk mindenkit levinni. De ha azt nézzük, hogy ezeknek a kellemetlenségeknek köszönhetõ, hogy egy ilyen jó csapat állt össze, talán megérte. Afféle "csapatépítés" is volt egyben, sokan megszerették ezáltal a Diákkamarát, és ezt nem azért mondom, mert jól hangzik, hanem mert azóta tényleg vannak új arcok. Jobban dolgozunk azóta, mindannyian lelkesebbek lettünk.

SZÁMOKBAN,

NEVEKBEN:

Szeptember 14-16. között, Balatonakaliban, az iskola Szent Imre Táborában zajlott az idei Gólyatábor, a szomszédos táborhellyel kiegészítve. A tábor népmesei keretét Szima-Mármarosi Eszter formálta meg, találkoztunk az Igazgató úrral, mint Bölcs Királlyal, valamint tékozló fiával, királylánnyal és udvari bolonddal, ünneplõ násznéppel és persze a hétfejû sárkánnyal is… Közel 200 gólyának 50 diákkamarás szervezte a programokat, a gólyatáborok történetében a legaktívabban és a legnagyobb eredménnyel. A tábor fõnöke Bencze Dávid volt, a helyszínt Schulek Dávid biztosította, a lakomákról jó szentimrés szokás szerint Palenik Gergõ és Kovács Andrea gondoskodtak, a lelkiséget Róbert atya ápolta, a tábori szervezõmunkát pedig Pesty Ágnes irányította. A régi és új programok vezetõi Schmidt Dodó (nappali akadályverseny) és Matits Kornél (éjszakai akadályverseny) voltak, a szervezésben pedig Lengyel Zoli (versenyek), Ágh Nóri, és a pólók ügyében immár hagyományosan Rendek Réka is részt vett, de öregdiákok is ellátogattak a táborba: Sényi Judit, Horváth Antal és Csóka Saci.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 17

G Ó LYAT Á B O R

SZERVEZÕI

VÉLEMÉNYEK

Matits Kornél (10.d) Úgy érzem, egy remek gólyatábort tudhatunk magunk mögött. A helyszínváltással kapcsolatos nehézségeket gond nélkül megoldottuk, a programok jól sikerültek és a visszajelzések alapján a gólyák is élvezték a tábort. A

17

hogy sokkal jobban megismertük egymást, így tudjuk, kikre milyen téren lehet évközben is számítani, ami a PingvinSZIGet üzemeltetése miatt elengedhetetlen. Így utólag is le a kalappal mindazok elõtt, akik szabadidejüket és szellemi frissességüket nem kímélve fáradoztak a tábor sikerének érdekében! Bár az új helyszín megviccelt minket pár fordulat erejéig, de mostanra már le tudtuk vonni a jövõre vonatkozó következtetéseket. Csak így tovább! Péceli Gábor (11.d) A gólyatábor megszokott jó hangulatát idén is sikerült megteremteni. Az új helyszín teremtett néhány nehézséget, de ettõl függetlenül ez is egy emlékezetes gólyatábor marad.

Diákkamarának pedig kiváló csapatépítõ tréning volt a program megszervezése és lebonyolítása. Vass Nonó (10.d) Az új helyszín és a programok megszervezésébõl adódó nehézségeket próbáltuk megoldani, többen idejüket és erejüket nem kímélve dolgoztak azért, hogy mind a gólyák, mind a szervezõk jól érezzék magukat. Így - véleményem és a visszajelzések szerint is - egy sikeres gólyatábort tudhatunk magunk mögött. Az a pár nap, amit együtt töltöttünk, a Diákkamara számára is remek csapatépítõ program volt. Rónaszéki Aladár (11.d) Szerintem minden nagyon jó volt. Csak az új környezet vont maga után egy kis "hátráltatást". Azt hiszem, most már kiismertük magunkat a terepen és jövõre még jobb lesz. Ágh Nóri (11.d) Idén több szempontból is más volt a tábor, mert nem csak a helyszín volt új, de a szervezés is. A mostani tábor nagy különlegessége volt, hogy szinte teljesen a diákok fáradozásából jött létre, a tanároknak a felsõ irányító szerepet azért meghagyva, mert õk azért még jobban átlátták a dolgokat. A diákszervezés nagy elõnye volt,

Cseh Zsombor (12.b) Nekem nagyon nagy élmény volt a gólyatábor. Mivel én korábban nem voltam, nem tudok viszonyítani más gólyatáborokhoz. Tetszettek a programok és az, hogy az akadályversenyek meg voltak osztva (egy keményebb nappali és egy lazább esti), aminek köszönhetõen nem vívtuk ki a 9.d általános utálatát, sõt inkább megköszönték. A helyszín tökéletesnek bizonyult. Tetszett, hogy a legtöbb feladat kidolgozásában és irányításában a szervezõk

szinte teljesen szabad kezet kaptak, és a tanárok tényleg csak háttérben koordinálták az eseményeket. (Ez szerintem nagyon fontos egy gólyatábor esetében). Talán az egyetlen negatívum: a szombat esti buli, mely az erõsítõ meghibásodásának köszönhetõen kudarcba fulladt. Megfelelõ zenei eszközökrõl legközelebb idejében kell gondoskodni.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

18

Page 18

G Ó LYAT Á B O R

GÓLYATÁBOR 2007 AKALI Hirdeti a király, hogy házasodik a fia, Gyertek ti is Balatonakaliba! A vonat megáll, kiszállunk a peronra, Vár minket a király úr bolondja. Faházakban lakunk eme pár napban, Elõkerül táskánkból a nadrág, kesztyû, sapka. Délután aztán nagy riadalom támadt, Ellopták a királylányt, megtetszett a sárkánynak. Mentsük meg! Mentsük meg! - kiáltozták, Ahhoz pedig ki kell állni három próbát. Amikor ezt kiálltátok, Visszaadom királylánytok! Az akadálypályát végigjártuk, A feladatok' megcsináltuk. Elégedett lehet már a sárkány, Jöhetne már vissza a királylány! Csakhogy hiba esett a A királylány benn volt Ki kell hányni, ez nem Mérges is a szépséges

számításba, a sárkány gyomrában. gusztusos látvány, királylány.

Találkozás a királyfival, nagy vitával indult, S a királylány feje egyre csak lilult, Harcolta, és karolta, folytatták a vitát, Azóta se hagyják békén egymást. Így telt el a három nap, mókával és dallal, A szervezõk biz elfáradtak, hisz gyorsan lesz hajnal. Zavar után felültünk Zircen a buszokra, S bizony száz évig emlékszünk a sok jóra.

Tóth Zsuzsanna (5.a)

GÓLYÁK

A GÓLYATÁBORRÓL

"Amikor kitûzték ránk a jelvényt a gólyaavatáson, komolyan tudatosult bennem, hogy beléptem egy új közösségbe." "Amikor délután elkezdõdött a második próba, és ott az elsõ állomásnál bekötötték a szemünket, és úgy kellett a sárban mászkálni, az nagyon tetszett! "Több mindenkivel tudtam megismerkedni, bõvült a baráti köröm, és sok új embert ismertem meg." "Odafelé a vonaton énekeltünk, és nagyon hangulatos volt." "A színdarab elõtt nagyon paprikás volt a hangulat, és ez engem nyomasztott. Mázli, hogy nem veszett össze senki, csak egy-két összetûzés volt." "Marcell fejese, amibõl gól lett az elsõ szervezõk-gólyák meccsen, az nagy élmény volt, arra a beadásra büszke vagyok." "Nem voltak unalmas órák, a szervezõk igyekeztek, és mégis élvezték." "Jó, hogy tükrözhettem önmagam, és sok embernek mosolyt tudtam csalni az arcára." "Tetszett, amikor Bencze tanár úr táncolt." "Pozitív volt: a középkori bemutató, az osztály összetartása, az elõadásunk, a jó viccek, a kiváló hangulat, a remek programok és a JÓ OSZTÁLY." "Jó volt az éjszakai túra, a sártúra, a tábortûz, a kalmárjáték." "Jó volt, amikor osztálytársaimmal elõadtuk a színdarabokat." "Valahogy magabiztosabbá tett minket, hogy az iskolában is el tudjon helyezkedni az osztályunk." "Amikor éjjel, sötétben mentünk az erdõben, nagyon jól összefogtunk. A programok direkt olyanok voltak, hogy alakuljon az osztályközösség, ezek megtették a hatásukat." "Egy valódi közösség van létrejövõben."

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 19

D

19

I Á K K A M A R A

Egy nagy port kavart ügy: A WC-hónap Az iskolai mellékhelységek felszereltsége évek óta problémás ügy, melyre igazán jó megoldást eddig nem sikerült találni. Ki tudja, talán épp az egyszerûsége miatt... Bár néhány évvel ezelõtt, a WC-napok kapcsán, minden mellékhelyiséget szappantartókkal, papír- és kéztörlõtartókkal szereltek föl - talán emlékszünk még, amint Schulek tanár úr a WC-ben gitározik, és Skoumal tanár úr papíradagolókat szerel föl -, szóval mindezek ellenére a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, és idõvel azon vettük észre magunkat, hogy hiába nyúlunk a TORKos dobozokba, nincs miért. Csak nagyon ritkán. Diákszemmel követhetetlen rendszerességgel, egy-egy napra valóban került papír is a dobozokba, melyekért aztán annyira lelkesedtünk, hogy a "végre van" örömében kilométerszám tekergettük ki, majd az évszázad vicceként eltömtük vele a WC-ket (netán vizes galacsinként a falra ragasztottuk). Odáig már nem sikerült sajnos eljutni a gondolkodásban, hogy lássuk ennek következményét: még kevesebb papír lett. A téma, melyen rágódni és háborogni lehetett és kellett, adott volt: nincs tisztaság, nincs papír, nincs szappan a WC-ben. (Helyette van bor-

zalmas szag - és nem csak a II. emeleti fiúmosdóban…) Az így kialakult problémára a válaszkeresés még két évvel ezelõtt indult: részben már akkor a Diákkamara kérésére egyre több fiúmosdóban cserélték le a piszoárokat infrásra. Ez javított a tisztaság helyzetén, de papírt egy piszoár sem tud adni. Így jutottunk el lassacskán a WChónap ötletéhez, melynek lényege az volt, hogy csináljunk egy próbahónapot, mely alatt megmutatjuk, hogy igenis megbecsüljük, ha végre nekünk is - és nem csak a hétvégi rendezvényeken résztvevõknek - adnak papírt és kéztörlõt. Ha pedig rend marad a WC-kben, akkor a papírellátás rendszeres marad. Bár ez a hónap eredetileg tavalyra volt tervezve, végül idén októberben valósult meg. A próbahónap költségeit az Alapítvány állta, de sajnos mire ide eljutottunk, a kéztörlõ már kiesett a támogatható tételek közül. (A költség így is 100.000 Ft egy hónapra!) Õszintén szólva rossz volt látni már az elején, hogy néhányan mennyire nem becsülik meg ezt: a Diákkamara figyelemfelhívó plakátjai közül majdnem mindegyiket (11-bõl 10-et) összefirkálták, vagy letépték. Kár, hogy

voltak, akik föl voltak háborodva azon, ha 7 óra 42 perckor nem volt papír: csak az elsõ szünetig kellett várniuk, mivel 8-kor töltötték a dobozokat. No de most már mindegy! A WC-hónap véget ért. És hogy miként? Sikeresen. Bár valójában a történet maga még nem, hiszen hátravan a folyamatos papírellátás megszervezése, a rendszer véglegesítése. De ez már nem a diákság ügye. Az õ ügye az, hogy a rendet továbbra is fenntartsa, a papírt pedig "rendeltetésének megfelelõen" használja. Mert ez… a Te érdeked, a Te döntésed!

Köszönjük, hogy a Gazdasági Vezetés lehetõséget adott a WC-hónapra, hogy az Alapítvány támogatta azt, és külön köszönjük Ernõnek, hogy minden reggel feltöltötte papírral a tárolókat!

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

20

Page 20

D

I Á K K A M A R A

Iskolaszépítõ Program 2007/2008 I. AZ

ÖTLET

A 2006/2007-es tanév legnagyobb beruházása az iskolai Pingvin SZIGet teaház kialakítása volt. Ennek kapcsán merült fel az ötlet a Diákkamara részérõl, hogy Szalay József tanár úr vezetésével alakuljon meg egy olyan csapat, mely egybegyûjti a szépre és az iskola szépítésére fogékony, stílussal és mûvészi érzékkel rendelkezõ diákokat. Az így megalakuló Szépészeti Bizottság az Alapítvány támogatásával fontos szerepet játszott a Pingvin SZIGet dekorációjának, berendezésének létrejöttében, és a konyha felszerelésében. A Pingvin SZIGet, mint diák klubhelység, létrejöttével indult el annak a programnak a kigondolása, mely az eddig kihasználatlan iskolai közösségi helyek újjáélesztését tûzte ki célul. A program hosszú elõkészítés után egyre inkább körvonalazódott, és egyre több támogatóra tett szert: a diákokon túl az Igazgató úr, és az Alapítvány tetszését is elnyerte. Mindezek hátterében szeretnénk megvalósítani az idei tanévben az iskolaszépítõ- és padosítási programot.

II. A

PROGRAM ISMERTETÉSE

a) Bejárati aula Az iskolába belépõk elsõ találkozási helye magával az épülettel és a diákokkal a bejárati aula, így ennek a térnek reprezentatív szerepe is van. Olyan "csomópont" ez a hely, ahonnan gyakorlatilag minden fontos hely megközelíthetõ, és ahol minden, az iskolába érkezõ személy (diák, tanár, szülõ, bérlõ…) keresztülmegy. Ennek köszönhetõen az itt történõ események különös figyelmet kapnak. Ezért lett a megújuló bejárati aula a helyszíne az egyetemekkel és a Diákkamara által fenntartott érettségivel foglalkozó faliújságoknak. Az aula legfontosabb funkciója, hogy találkozási és várakozási hely. Ezért terveztünk ide 4 nagyméretû, az iskola stílusához illõ padot, melyek praktikusan töltik ki az

eddig kihasználatlan területeket. A barátságosabb környezet érdekében az ételszállításhoz szükséges rámpának fali rámpartó szekrényt építünk, a ronda "késõíró pad" helyett esztétikus, füzetek, táskák tárolására alkalmas, mozgatható asztalt terveztünk, és az aulát növényekkel töltjük meg. A nagy falfelületekre az épületet és az iskolát különbözõ szempontokból bemutató képeket helyezünk, melyekre a Diákkamara pályázatot ír ki (az idei többszörös jubileum okán is). Az innen nyíló Pingvin SZIGet ajtaja fölé pedig cégért tervezünk kitenni, mely fából és hajlított fénycsõbõl készülne, így alkalmas lenne jelezni, hogy a teaház éppen nyitva van-e… b) Átjáró terasz Az épület két szárnyát a II. és III. emelet között összekötõ terasz évek óta lezárt terület. Gyakorlatilag teljesen hasznavehetetlen, eddig semmilyen funkcióval nem lett megtöltve. Szeretnénk, ha ez a hely egy különleges szabadtéri pihenõhellyé alakulna, és a szünetekben, lyukasórákban a diákok anélkül tudnának levegõzni, hogy az udvaron játszókat zavarnák. Az alacsony párkány miatt csak a fõgimnazisták számára nyitnánk meg a teraszt, ahová 68 kerti padot és növényeket fogunk helyezni. Az ide kerülõ padok stílusáról a diákok döntöttek még júniusban, szavazással. A növények kiválasztásánál és elhelyezésénél fontos szempont volt a könnyen gondozhatóság, és a neobarokk stílus fenntartása is, így döntöttünk a buxusok mellett. c) Belsõ udvar A belsõ udvar évek óta elhanyagolt területe az épületnek, mely gyakorlatilag méltatlanul csak raktározásra (most épp a buborék) van használva. Valójában azonban számtalan lehetõséget rejt: büféhez csatlakozó szabadtéri pihenõ, sportlehetõség (tollas, pingpong, csocsó…), koncerthelyszín… Újjáélesztése olyan összetett, hogy külön programban foglalkozunk vele. A rengeteg itt elvégezhetõ fejlesztés miatt kérjük és javasoljuk, hogy a Szülõi Munkaközösség az idei év Jótékonysági Báljának bevételével támogassa a belsõ udvar felújítását! d) Ivókutak Az ivókutak szintén azok közé a terek közé tartoznak, melyek már korábban is a diákok számára, mint pihenõhelyek voltak kialakítva. Ma egyedül a IV. emeleti ivókút tölti be ezt a funkciót, ide még egy korábban

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 21

D

érettségizett osztály készített padokat. Maguk a kutak nem használhatók, és eddig a környezetük is szekrényekkel volt telepakolva. A kutak újbóli üzembehelyezését, és környezetük padosítását már régóta hiányolják a diákok. A nyáron lezajlott szekrény-újraelosztás során már úgy helyezték el a szekrénytömböket, hogy az ivókutak mellõl elkerüljenek azok. Ezáltal idén lehetõség van a kutak környezetének padosítására, növényesítésére, továbbá szeretnénk, ha idõvel maguk a kutak is újra mûködnének. Két évvel ezelõtt, a II. emeleti mosdó felújításánál már eleve úgy vezették a falban a csöveket, hogy ez megvalósítható legyen. Javasoljuk tehát az itteni ivókút beüzemelését. e) Nagyaula Az I. emeleti aula radiátorai a diákok kedvelt ülõhelye. Az évek során azonban ezek tönkrementek, szétestek, a festék is megkopott rajtuk. Esedékes lenne felújításuk, mely során fontos lenne figyelembe venni a padfunkcíó megtartását! f) Tükörterem A Tükörterem bejáratánál a jelenleginél praktikusabb és esztétikusabb fogasok szükségesek. Az iskola többi fali fogasával egyezõ burkolatot javasolunk (cseresznye pác…), továbbá a fali szekrények ehhez illeszkedõ cseréjét! (A terem függönyeit is a Szépészeti Bizottság intézte tavaly.) g) Homlokzati zászlók Az iskola fõbejárati ajtónak cseréje már korábban megtörtént. Fontos lenne azonban, hogy a homlokzat még méltóbb legyen az iskolához. Ezért tervezzük a régi zászlótartók használatát, új, a jelenleginél jóval nagyobb magyar zászló, és új elemként az iskolazászló kihelyezését. A jövõben a Villányi úti arculat az épület elõtti két kis füves tér átalakításával, szebbé tételével, esetleg padosításával folytatható!

III. KIVITELEZÉS,

21

I Á K K A M A R A

KÖLTSÉGEK

Az Iskolaszépítési Program költségeit az Alapítvány támogatja. A fejlesztések bizonyos elemeit "házilag", a karbantartók is el tudják végezni, más tételeket barkácsboltokból (új lámpák a belsõ udvarra), közvetlenül a gyártótól (kerti padok), kertészetekbõl szerezzük be. A famunkákat asztalosok, illetve a Gödi Piarista Szakközépiskola asztalos diákjai végzik el.

A kerti padok beszerzésére támogatókat keresünk, akik a pad árát adományként kifizetnék, melyért cserébe a padon a cég vagy a személy nevét réztáblán kihelyeznénk. Ez az adományozónak is kedvezõ, hiszen egyrészt reklámlehetõség számára, másrészt adókedvezményt is szerezhet.

IV. TOVÁBBGONDOZÁS A felvázolt Iskolaszépítési Program csak akkor tud hosszú távon is sikeres lenni, ha a diákok valóban a magukénak érzik majd a kialakuló tereket, és odafigyelnek azok rendjére, egységére, a növények ápoltságára. Ki kell építeni egy olyan csapatot, akik figyelnek mindezekre, és "kinevelik" az utánuk jövõket is erre. Kérni fogjuk a szülõket, hogy amennyiben van otthon olyan nagyméretû növényük, mely már nem fér el a lakásban, és megválnának tõle, akkor azt adják az iskolának. Ezzel egyrészt költségeket takarítunk meg, másrészt elõsegítjük a program iránti személyes kötõdést a diákok és a szülõk részérõl is.

A program megálmodói bíznak a sikerben!

A Szépészeti Bizottság tanárelnöke: Szalay József, diákelnöke: Tímár Benedek Tagok: Boromissza Júlia, Kovács Dalma, Váczi Gyöngyvér 2007. szeptember 23.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

22

Page 22

D

I Á K K A M A R A

TÖRTÉNELMI VETÉLKEDÕ A Pingvin SZIGet vezetõje:

KALAND. INTERAKTIVITÁS. KIHÍVÁS. DÍJAZÁS. HAJRÁ!

SCHMIDT DODÓ (10.D) A Pingvin SZIGet ingyen "bérelhetõ", minden osztály és diákcsoport számára programok szervezése céljából: osztályteaház, osztálykarácsony, õrsgyûlés, … A programokat elõre be kell jelenteni Dodónak!

FOTÓPÁLYÁZAT A Diákkamara fotópályázatot hirdet az iskola diákjainak. A pályázaton beérkezett fényképekbõl galériát rendezünk be a Pingvin SZIGeten. A pályázatnak nincs megkötött témája, a fényképek készülhetnek hagyományos és digitális formában is. Beérkezési határidõ: 2007. nov. 19. (hétfõ) Részletes leírás az iskolahonlapon: www.szig.hu

SZERETED A TÖRTÉNELMET ÉS SZERETNÉD KIPRÓBÁLNI MÁSOK ELÕTT A TÖRTÉNELMI TUDÁSODAT? AKKOR ITT A HELYED!!! 2007. november 30-án, pénteken órakor kerül sor a Pingvin-szigeten Történelmi Vetélkedõre, amelyre minden iránt érdeklõdõ fõgimnazista diákot egyaránt - várunk.

délután 3 az iskolai történelem fiút, lányt

Minden egyes osztály egy 3 fõbõl álló csapatot állíthat ki (lehetõleg ne legyen egynemû) és minden csapat köteles egy csapatkapitányt kiválasztani. A feladatok és a kérdések évfolyamonként ugyanabból a történelmi korszakból épülnek fel: 9. évfolyam: 10. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam

õskortól 476-ig 476-tól 1492-ig 1492-tõl 1848-ig 1848-tól 1945-ig

Az elsõ három gyõztes csapat tagjai pénz- és könyvjutalomban részesülnek!

DIÁKKAMARA

Szeretettel várunk minden érdeklõdõt! Jelentkezés: Cseh Zsombor (12.b.) és Matits Kornél (10.d.)

Panaszokat, észrevételeket, javaslatokat várunk e-mail címünkön: [email protected]

1993. évi LXXIX. törvény, 62. § (5) A diákönkormányzat véleményt nyilváníthat, javaslattal élhet a nevelési-oktatási intézmény mûködésével és a tanulókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:27

Page 23

C

S E R K É S Z E T

23

Dzsembori a javából BESZÁMOLÓ

A CENTENÁRIUMI CSERKÉSZ VILÁGTALÁLKOZÓRÓL

- JAMBO - HELLO! - hallhatod az elsõ embert kilépve egy álmos reggelen a sátradból. Lenézel, és látod, hogy egy kis koreai mosolyog rád, akinek a sátra a közelben van. Cserélni akar valamit. Jelvényeket, cserkészinget, miegyebet. Álmosan válaszolsz, hogy most sajnos nem tudsz, majd jöjjön vissza a dzsembori végén. Mosoly, pacsi, majd szépen elmegy. - 5 perc múlva zászlófelvonás! - hangzik mögötted. Gyorsan elindulsz a cserkészingedért. Így teltek a napok a 21. Cserkész Világdzsemborin, ahol a cserkészet 100 éves fennállását ünnepelte. A világtalálkozóra szinte minden országból érkeztek

lehetõséget kaptak arra, hogy kultúrájukat, érdekességeiket bemutathassák a többi cserkésznek. Fõleg kézmûves foglalkozások voltak ezek, de lehetett ételkülönlegességeket is kóstolni. Persze mindennél többet ért az, ha láttál cserkészeket az adott országból, így szép lassan mindenkit megismertél: a kengurus ausztrálokat, a portugálokat, akikért a lányok rajongtak, a McDonaldsos táskájú japánokat, a nyílt szudániakat, vagy akár a sokszínû svájciakat (a szó szoros értelmében: volt köztük néhány néger is). A magyar kontingens széles körû programokkal kép-

cserkészek, összesen 40000 fõ (összehasonlításképpen: egy olimpiai faluban úgy harminckétezren szoktak lenni). Fõleg 14 és 18 év közöttiek voltak, de felnõtt cserkészeket is lehetett találni. A hangulat magával ragadó, megismételhetetlen volt. Mintha a világból a mosolygós embereket összezsúfolnád egy kis szigetre, hogy találkozzanak egymással. Az angolok, a házigazdák hatalmas munkát végeztek, hogy ez a 12 napig tartó rendezvény létrejöjjön, a programok elég jól meg voltak oldva, mindig volt mit ennünk (az ennivaló minõsége vetekedett a gyorsétterem-láncok legrosszabb kínálatával, de legalább volt elég belõle), a hangosítás a fõszínpadnál pedig fantasztikus volt. Állam voltunk az államban, volt kórház, logisztikai központ, rádió és újság is. A programok is érdekesek voltak: a tudományos ismeretterjesztéstõl a kalandtúrákig (ez volt a legjobb!) volt minden, este pedig bulik az arénánál, vagy a kisebb színpadokon. Az egyik legérdekesebb programot a TerraVille és az AquaVille kínálta, itt a különbözõ országok

viseltette magát: volt egy kiállítósátrunk AquaVille-ben és a központban is, illetve volt egy Magyar Csárda, ami bombasiker volt: a külföldiek rajongtak a gulyásért, a lángosért, vagy éppen a palacsintákért. Itt 18 év feletti magyar cserkészek, IST-sek (a nemzetközi tábortörzs tagjai) dolgoztak, az õ odaadó munkájuk nélkül nem vált volna valóra a dzsembori. Minden egyes kontingens rajokra volt bontva, amelyeket más-más altáborban helyeztek el, ez adta meg annak a lehetõségét, hogy minél többféle embert megismerj. Közös program csak a nyitó- és a záróceremónia volt, valamint a Sunrise Day, azaz a Cserkészet Napfelkeltéje. Ez utóbbi napon mindenki ünnepelt, minden nemzet ételspecialitással kínálta a másikat, reggel pedig egy nagyszabású rendezvényre került sor a cserkészet 100 éves évfordulójának megünneplésére, illetve egy mûsort láthattunk Bi-Pi-rõl, az alapítóról. A nyitó- és a záróünnepség idején mind a negyvenezer cserkész ott ült az Aréna elõtti mezõn. Rendkívüli érzés volt hallani,

Pingvin_1.qxp

24

2007.11.18.

19:28

Page 24

C

S E R K É S Z E T

ahogy 40000 ember kiáltása egyszerre harsan fel. Ebbõl a negyvenezer cserkészbõl több mint 500-an voltak magyarok, ami igencsak soknak számít tudván, hogy hány cserkész van ma Magyarországon. A körülbelül negyvenfõs rajokon belül erõs összetartás alakult ki. Az egyik legnehezebb dolga a mi rajunknak, a Munkácsy Mihály rajnak volt, hiszen a raj fele Pálffy Zoárd és Csóka Saci vezényletével fellépett különbözõ altábori színpadokon estérõl estére. Ezek a szereplések is kiválóan sikerültek, ahogyan az egész dzsembori is. Kedves 10-14 évesek! Gyertek cserkésznek, már csak a dzsembori miatt is megéri! Bár igen sok munkával, felkészüléssel jár, ami élményeket kapsz cserébe, az egész életedre szól! Simonkay Márton (10.a) Iskolánk csapata 25 fõvel képviseltette magát a világtalálkozón. Melletük természetesen ott voltak más cserkészcsapatok szentimrés tagjai is. Fotók: Havasi Máté, Mezõ Bálint és Márialigeti Kristóf

A CSOBÁNKAI KÖZÉP-EURÓPAI CSERKÉSZPARKRÓL A Pilis gyöngyszemének tartott Csobánka község határában az Oszoly alatt épül immár hét éve a Középeurópai Cserkészpark. Ebben a fontos és kihívásokkal teli küldetésben meghatározó szerepet vállalt és vállal gimnáziumunk, valamint a 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat. Cél, hogy a csodálatos természeti környezetben elhelyezkedõ, de az államszocializmus éveiben leromlott állagú épületegyüttes a magyar és a középeurópai cserkészek találkozóhelyévé váljon, ezzel is szolgálva a népek megbékélését. Szeretnénk, ha nem csak közös táborozásokat tartanának itt a térség cserkészei, hanem kialakulna egy állandó háttériroda, mely koordinálja Közép-Európa cserkészetét és a V4 országok szövetségeit. A lehetõség a kezünkben van, de tudnunk kell vele élni! Ezért is indítottuk be ez év szeptemberétõl az önkéntes programot. Ki-ki idejénél és tehetségénél fogva segít a park épülésében, munkát mindenki kedvére talál. Eddig több, mint 40 cserkész sok száz munkaórával kitakarította a park fõépületét, felújította az irodai/recepciós helyiséget, elkezdte a leendõ 80 fõt befogadni képes étkezõ kialakítását. A park életében fontos szerepet kap a környezettudatos nevelés. Ezért a szemetet szelektíven gyûjtjük, a komposztálható hulladékot magunk dolgozzuk fel ezzel is csökkentjük a természet terhelését. Az adományba kapott napkollektoraink és napelemeink tiszta áramot s hõt termelnek, ezzel is csökkentve az üvegházhatású gázok kibocsátást. Terveink közt szerepel egy gyógynövény kertészet kialakítása (önkénteseink már hozzáfogtak) illetve a közeljövõben szeretnénk egy miniskanzent is építeni, mely a természetközeli falusi életet és a magyar háziállatokat hivatott bemutatni. A jövõ feladatai közé tartozik a meglévõ épületeink teljes felújítása. Mindenkit szeretettel várunk látogatóba egy vagy akár több napra is. Parkunk megfelelõ hely osztálykirándulásoknak, lelkigyakorlatos hétvégéknek, heteknek vagy kirándulások kiinduló állomásának. A park az év minden napján nyitva tart! Elérhetõségünk: Csobánkai Közép-európai Cserkészpark 2014 Csobánka, Margitliget 1. Telefon: 20/38-79-134 [email protected] csobanka.cserkeszpark.hu

Tartsák András

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

Page 25

J

25

Ö V E V É N Y E K

Tanári újszülöttek

KOVÁCS VAJK 2007. OKTÓBER 3. (57 CM, 3880 G)

AUER SÁRA 2007. OKTÓBER 17. (53 CM, 3280 G) SZERETETTEL

KÖSZÖNTJÜK ÕKET!

TUDOD-E,

HOGY…

… a kutyáról alkotott vélemény, a történelem során sokat változott? Ma, a kutya a hûség, a segítség (szánhúzó, vakvezetõ, hegyi mentõ) megtestesítõje, az ember hû barátja (pásztorkutya). A híres "Hét alvó" legenda arab változatában a 900 évig alvó jámborok mellett hûséges kutyájuk Kitmir virrasztott. A keresztény legenda megragadta Mohamed fantáziáját és felvette a Korán 18. szúrájába. Megváltozott azonban a kutyákról alkotott véleménye, amikor valami betegséget kapott tõlük. Kitiltotta õket a lakóterületbõl, (sátorból), ördögi tulajdonságokkal ruházta fel õket és nem csoda, hogy a legsúlyosabb sértés valakire azt mondani, hogy khleb (kutya)! A sátoron kívüliség nehézségeire mutat az arab eredetû megjegyzés: "Kutyául vagyok". Valószínûleg a kint tartásra mutat a "jön még kutyára dér!" is. A Biblia sem mond sok jót a kutyákról. Többnyire megvetéssel említi és az elvetemült bûnös embert hasonlítja hozzájuk, a gonoszság jelképének tekintik. "Ebek marcangolják szét a testedet" szól a prófétai fenyegetés. "Kutya vagyok-e én, hogy bottal jössz rám?" mordul a filiszteus a párviadalra érkezõ Dávidra. János Apokalipszisében a kutyák a végítéletkor kívül maradnak az élet kapuján! A francia la chienne, vagy a magyar szuka kifejezés durva erkölcsi megvetés. A kutyák egészségügyi szolgálatot teljesítettek, amikor felfalták a hulladékot! A zsidó hagyomány szerint, a tisztátalan húst ugyan az ebeknek kell vetni, de jutalmuk nem maradhat el, hiszen az Egyiptomból való kivonuláskor a kutyák a zsidókat nem ugatták meg! … a "szódavíz" magyar találmány? Jedlik Ányos piarista pap-tanár készítette az elsõ szódavizet, széndioxiddal dúsított ivóvízbõl. A "szódásüveg" a széndioxid nyomása alatt lévén, gyenge üveganyag esetén bizony felrobbanhat. Jedlik ezért acélhálóval vonta be a palackot. Ma alumínium palackok szolgálnak, de Csehországban ma is a hagyományos acélhálós üvegpalackot használják. A szódavízzel kevert bort Jedlik "spriccer"-nek, Vörösmarty "fröccs"-nek nevezi. Dr. Szentmártony Tibor ciszterci öregdiák

Pingvin_1.qxp

26

2007.11.18.

19:28

Page 26

I

N T E R J Ú K

Új arcok HA ELVESZETT A DIÁKOD… BESZÉLGETÉS PARDITKA BEÁTA ISKOLATITKÁRRAL Kérem, meséljen eddigi életérõl! A Külkereskedelmi Fõiskolát végeztem angol-német szakfordító és idegen nyelvû levelezõ szakon, majd a GYES idõszakát kihasználva mérlegképes könyvelõi oklevelet is szereztem. A fõiskola befejezése után egy multinacionális gyógyszercég magyarországi leányvállalatánál kezdtem el dolgozni. Idõközben megszületett kisfiam, aki idén szilveszterkor lesz 11 éves. A GYES után visszatértem a gyógyszercéghez, de az átalakult, így a munkaviszonyom megszûnt. Ezt követõen egy könyvelõi irodában helyezkedtem el részmunkaidõben. Milyen feladatokat kell ellátnia az iskolában? Eléggé sokrétû a feladatkör, többek között a diákigazolványokkal kapcsolatos teendõk ellátása: új igazolványok rendelése, érvényesítése, elveszett diákigazolványok pótlása esetén ideiglenes igazolványok készítése, tanulói jogviszony igazolások , diákok ki- és bejelentése, családi pótlék igényléséhez az ûrlap kitöltése és egyéb ügyintézések beiratkozáskor, felvételinél, osztályozóvizsgák alkalmával. Hogy érzi magát az iskolában? Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen? A kevés szabadidõmben szeretek olvasni, zenét hallgatni, illetve társasjátékozni szoktunk a fiúnkkal. 2007. június elejétõl dolgozom itt és nagyon jól érzem magam, hiszen a patrónás tanulmányaim befejezése óta, most sikerült olyan munkahelyet találnom - legnagyobb örömömre -, ahol jó légkörben dolgozhatok, hasonló gondolkodású kollegákkal, akik között ráadásul több régebbi ismerõsöm is van. Családunkban folytatódik a ciszterci kötõdés, mivel édesapám is ciszterci diákként kezdte tanulmányait ebben az iskolában, még az államosítás elõtt.

A FEHÉRVÁRI CISZTEREKTÕL… BESZÉLGETÉS TAKÁTS MARCELLA TANÁRNÕVEL Hallottam hogy a tanárnõ Fehérváron végzett a szintén ciszterci gimnáziumban. Miben hasonlít a két iskola, vagy miben különbözik a tanárnõ számára? Mindkét iskola a ciszterci rend fenntartásával mûködik, tehát a nevelési elvek hasonlóak, illetve - számomra - mindkét iskolában nagyon családias a légkör. A különbségek talán abból adódnak, hogy ez egy jóval nagyobb iskola, több a diák. Itt szervezettebb a közösségi élet, több programba kapcsolódhatnak be a diákok. Szeretne vállalni valami közösségi munkát az iskolában? A kilencedikesek számára indult szeretetszolgálatban veszek részt. Szabadidõ, zene, sport, család? Tagja vagyok egy katolikus ifjúsági közösségnek, a szabadidõm legnagyobb részét ez foglalja le. Régebben tanultam zongorázni és orgonálni, és sokáig énekeltem kórusban. Ezeket nagyon szerettem, de sajnos mostanában csak kevés idõm jut ilyesmire. A családot egyelõre még a szüleim jelentik, akik Fehérváron laknak, hozzájuk járok haza. Van-e a tanárnõnek valami álma a tanításon belül, esetleg a továbbtanulással kapcsolatban? Most kezdtem el tanítani, tehát a legelsõ feladat, hogy minél jobb tanárrá váljak. Ez biztosan eltart néhány évig, amíg megtanulom a szakmát. Nekünk pedagógusoknak is vannak különbözõ továbbképzési lehetõségeink, ezek közül leginkább a vezetõtanárság érdekel. Ez azt jelenti, hogy - még egyetemre járó - tanárjelölteket fogadunk, akik nálunk tartják meg elsõ óráikat.

Fekete Anna (11. d) Matkó Rita (11. d)

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

Page 27

I

N T E R J Ú K

"HOGY JÓL TANÍTSAK…" BESZÉLGETÉS FOLLY NÓRA TANÁRNÕVEL Úgy hallottam, hogy a tanárnõnek családi vonatkoztatása is van/volt az iskolában. Ennek hatására döntött úgy, hogy ide jön tanítani? Valóban két testvérem is itt érettségizett, de nem ezért jöttem ide. Tavaly itt voltam három hónapot helyettesíteni, és ennek kapcsán érzetem úgy, hogy szeretnék ide visszajönni. Miért pont a német? Ha jól tudom, a tanárnõ édesanyja német származású. Igen. De ez csak annyiban függ össze a szakválasztásommal, hogy mivel nem tudtam, mit szeretnék csinálni, kényszermegoldásként döntöttem a német mellett. Nekem ez nem volt álmom. Hogy érzi magát a tanárnõ az iskolában? Milyen a kapcsolata a diákokkal? Alapvetõen jól érzem magam, ennél azonban fontosabb számomra, hogy jól tanítsak. Ez a diákokkal való kapcsolatomra is igaz. Ettõl függetlenül szeretem õket nagyon. A tanárnõ fontosnak tartja a keresztény értékek alkalmazását a nevelésben és az életben? Természetesen. Részben ezért is választottam ezt az iskolát. Nem is tudom a már-már klisé-szerû mondatot kiegészíteni, mely szerint a mai liberalizálódó világban kiemelt jelentõsége van egy bizonyos értékrend mellett való kiállásnak. Talán még ennek az erkölcsi felelõsségét, és a tettrekészséget hangsúlyoznám. Mit vár a tanárnõ az itt eltöltött évektõl? A tanítás mellett mennyi ideje jut a családjára, barátokra? Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében? Egyelõre csak szeretnék sok mindennel foglalkozni, de éppen a szakdolgozatom és az iskola mellett nem marad sok idõm. Igyekszem a péntek és a szombat estéimet fenntartani arra, amit szeretek csinálni, a családomra és a barátaimra. Az itt töltött évektõl pedig azt várom, hogy jól tudjatok németül! Köszönöm szépen a beszélgetést! Fekete Anna (11. d)

27

"MINDEN KÉMIÁBÓL VAN" BESZÉLGETÉS LÉNER VIOLETTA TANÁRNÕVEL Mikor döntötte el, hogy biológiával, kémiával, illetve ezek tanításával szeretne foglalkozni? Mindig szerettem volna tanítani. A biológiát és kémiát konkrétan a középiskolában szerettem meg, de már nagyon jó tanáraim voltak általános iskolában is. Eredetileg vegyész szerettem volna lenni, de utána úgy alakult az életem, hogy maradt a biológia-kémia, és a tanár szak. Sokaknak nem éppen erõsségük a kémia…A tanárnõ számára mit jelent ez a tudományág? A kémia egy nagyon-nagyon érdekes tantárgy. Nekem volt egy évfolyamtársam, aki történelem-kémia szakos volt. Mikor megkérdezték tõle, hogy miért ez a furcsa párosítás, akkor azt mondta, hogy az egyik érdekes, a másik pedig hasznos. Mikor megkérdeztük tõle, hogy melyik az érdekes, azt válaszolta, hogy a kémia. Én is így gondolom. Ha mai világban körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy minden kémiából van, a gyógyszerektõl kezdve a ruhákon keresztül, az élelmiszeriparon át. Tehát minden kémia, ami nagyon érdekes, és nagyon izgalmas tudomány. Az a véleményem, hogy rosszul tanítják, és ezért van az, hogy ennek csak a nehézségeit és nagyon absztrakt és elvont részeit látjuk. A szabadidejében mivel foglalkozik szívesen? Nagyon szívesen kirándulok. Szeretek zenélni, a zene az életem 70 százalékát tölti ki. Kicsit tanultam zongorázni, autodidakta módon megtanultam gitározni, kicsit tudok furulyázni is, de legszívesebben énekelek. Tehát a hangom a hangszerem. Köszönöm a beszélgetést! Én is köszönöm.

Matkó Rita (11. d)

Új tanáraink bemutatását karácsonyi számunkban folytatjuk.

Pingvin_1.qxp

28

2007.11.18.

19:28

Page 28

R

É G É S Z E T

Régészeti tábor Zircen - diákszemmel 2007 nyarán került sor arra az ásatásra Zircen, amelyet a tavalyi év végén iskolánk minden osztályában meghirdettek. Mint utólag megtudtam - sajnos - nem sokan képviseltették magukat az iskolánkból (a pécsi ciszterciek többen voltak jelen), azonban három évfolyamtársam és jómagam leutaztunk, hogy egy-két hét erejéig részt vegyünk a középkori ciszterci apátság épületének feltárásában. Tekintettel arra, hogy Bérczi Bernát O. Cist. atyának megjelenik az újságban egy rövid összefoglalója az apátság történetérõl, jómagam csak a személyes élményeimet szeretém itt leírni. Az idei régésztábor célja a középkori apátság területének, alapjának teljes feltérképezése, kiásása, majd a kiásott (igen csekély mennyiségû) falrészek konzerválása volt. Ennek az ásatásnak az eredményei segítettek abban, hogy egy pontosabb képet kapjunk egy korábban készített alaprajznál. Az ásatáshoz a rend az Európai Uniótól kapott anyagi támogatást. Az ásatáson, a fõrégész és más régészek mellett, jelen volt sok egyetemista régészhallgató fõleg a PTE régész szakáról, de volt néhány hallgató az ELTE-rõl is. A rend az ország minden ciszterci középiskolájában meghirdette az ásatást, hogy jöjjenek régészeti érdeklõdésû vagy pusztán segítõ szándékú gimnazisták. A pécsi ciszterektõl jelentõs számban jelentek meg diákok. A budai ciszterektõl - mint már írtam azonban csak négyen voltunk lenn az ásatáson. Jómagam nagyon élveztem az ásatást, bár voltam olyan "szerencsés", hogy pont a nyár legmelegebb hetét fogtam ki, amikor az elsõ hetet töltöttem ott. És mikor a legtöbben a Balaton vizében hûtötték magukat, addig én napi nyolc órában tûzõ napon dolgoztam. Az elsõ két napon még ismerkedtem az egész helyzettel, de utána már minden könnyedén ment. A társaság nagyon jó volt, így pedig végkép nem unatkoztunk. Nekem a fõ feladatom az egyre mélyebb és nagyobb kutatóárkok ásása volt. A vége felé már teljesen belejöttem az árokásásba. A fõrégész - tekintettel arra, hogy az azt követõ héten sokan elmennek - megkért, hogy maradjak még egy hetet segíteni. Így hétvégére hazautaztam, pihentem egy kicsit, majd vasárnap este újból leutaztam Zircre. Ezen a héten voltam együtt a három évfolyamtársammal. Szerencsére az idõ már enyhébb volt, mint az ezt megelõzõ héten. Az ásatás folyamán elõkerültek kerámiatörmelékek, több apáti sír (volt, amelyikben csontok is voltak), de a fõ cél nem a leletek utáni kutatás, hanem az alapok kiásása és dokumentálása volt.

A kolostor keleti szárnya a 2007-es ásatáson

A káptalanterem a feltárt sírokkal (2007-es ásatás)

Amikor a gólyatábor során lementünk Zircre, találkoztam az ásatást vezetõ régésszel és egy segítõjével, akik még némi utómunkálatokat végeztek a helyszínen, hogy utána át tudják adni a terepet az építészeknek, akik feladata a falak konzerválása lesz. Egy éven belül vége lesz a munkálatoknak és akkor minden érdeklõdõ számára megtekinthetõ lesz a már feltárt középkori apátság romkertje.

Cseh Zsombor (12.b)

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

Page 29

R

29

É G É S Z E T

A középkori zirci apátság

DIÁKKAMARA

A középkori zirci apátságot III. Béla király alapította 1182-ben. A zirci apátság a középkorban is a magyarországi ciszterci élet kiemelkedõ jelentõségû helye volt: számos pápai megbízatást kapott a zirci apát, illetve a ciszterci rend fõ irányító szerve, a generális káptalan is sok feladatot adott a zirci apát számára. A zirci apátság virágzása a XIII-XIV. századra tehetõ. Zircen a szerzeteséletnek a törökök további dunántúli terjeszkedése vetett véget. A szerzetesek az apátságból 1541-re vagy legkésõbb 1552-re már minden bizonnyal elmenekültek, s maga a falu is hamarosan lakatlanná vált. A 150 éves elhagyatottság következményeként a középkori épületek olyan romosakká váltak, hogy az 1700as években a Dél-Sziléziából, Heinrichau apátságból érkezõ újraalapító ciszterci szerzetesek új apátságot és templomot építettek a középkori romokból. Ezután a feledés homályába merült a középkori apátság felépítése és alaprajza. Hümpfner Tibor ciszterci szerzetes 1912-ben végzett ásatásai kiderítették a középkori apátság egészen pontos alaprajzát. A teljes ásatást és bemutatást az I. világháború, majd a gazdasági válság, a II. világháború és 1950-ben a szerzetesrendek állami "feloszlatása" lehetetlenné tették. Majd 50 év elhanyagoltság után felvetõdött a zirci apátság részérõl a romkert rendbetételének szükségessége. Elõször a romkertet benõtt fákat és a felgyûlt szemetet távolították el. Majd alapos tervezés és tudományos kutatás után idén, 2007-ben két pályázatot elnyerve, a rendelkezésre álló anyagi feltételekkel kezdõdhetett el a romterület hitelesítõ ásatása, melyet az ELTE Régészettudományi Intézettõl Ferenczi László régész vezetett. Ebbe az ásatásba bekapcsolódtak a ciszterci gimnáziumok diákjai közül is jó néhányan. Szent Imre Gimnáziumunkból öt diák vett részt szép eredménnyel az ásatáson. Munkájuk során megismerkedhettek a régészet munkamódszereivel, melyet leginkább a gyakorlatban, az ásatás során végzett munkájukkal, a régészek segít-

ségével sajátítottak el. Megismerkedhettek továbbá az apátság történetével, építészetével és jelenlegi kulturális látnivalóival. Az ásatás elõtt már megkezdõdött a középkori apátság számítógépes modellezése, rekonstrukciója, melyet Benkõ Csaba építész, vizualizációval foglalkozó szakember és Bérczi Bernát ciszterci szerzetes készítenek. Ez egy olyan számítógépes, háromdimenziós virtuális modell, mely a feldolgozott leleteket magába foglalva, úgy teszi bemutathatóvá az épületegyüttest, hogy az a nem szakemberek számára is érthetõ és élvezhetõ legyen. Ehhez a hiányzó és ismeretlen részeket más hasonló korban épített és még álló ciszterci apátságok analógiája alapján pótolják. Az ásatás után hozzálátnak a romterület állagvédelméhez: csapadékvíz-elvezetéssel, mûemléki térburkolással, a falak megemelésével, javításával. Bõvebb információ a http://www.ocist.hu/zircz/ címen található.

Bérczi Bernát O.Cist.

A Szépészeti Bizottság iskolaszépítõ- és padosítási tervei a Szülõk bizalmát is elnyerték, így az idei Alapítványi Bál bevétele a belsõ udvar fejlesztésére lesz fordítva.

Pingvin_1.qxp

30

2007.11.18.

19:28

O

Page 30

S Z T Á L Y K I R Á N D U L Á S

A híres 12.a Nem is tudom, hol kezdjem. Annyi minden történt. Annyian felnõttünk, és annyian gyerekek maradtunk és talán azok is maradunk. Egyszer elõre lépünk, egyszer hátra. Aztán visszanézünk és nem hisszük el, hogy eltelt 8 év. Ezalatt az idõ alatt történt jó és rossz is, de

összességében felejthetetlen marad. Éppen tegnap nézegettem azokat a fényképeket, amik akkor készültek, mikor az elsõ misénken ülünk, mindnyájan kíváncsian és megszeppenve - majd egyre nagyobbak lettünk és a fotók mindenkit gyerekbõl felnõtté varázsoltak. Élményeink sokaságából nehéz lenne csak egyet kiemelni. Az elsõrõl beszélnék egy kicsit, mert ki nem emlékezne tõlünk a zirci osztálykirándulásra, ahol a hosszú buszút után végre leszálltunk émelygõ gyomorral, és leültünk a hatalmas fûzfa alá, ahol elfogyasztottuk az uzsonnánkat, már aki bírt ételre nézni. Eger, Kecskemét, Pécs, Bugac, Balaton, sátorozás, bicajozás, táncolás, evezés, kirándulás és rengeteg apró élmény, amiket nehéz lenne elfelejteni. Az utolsó kettõ volt talán a legjobb, vagy talán csak az a friss? Erre nem tudom a választ. Erdély mindenki szíve mélyén él, szerencsére sikerült eljutnunk oda is, augusztusban. Az idõnk jó volt, a kirándulások, villámvárosnézések, hegymászások, fürdések jól teltek együtt - a fáradság ellenére mindenki végigjárta a megtervezett utakat, és senki sem vonult félre. Meglepetésemre, nem is panaszkodott senki, hogy ez hosszú, ez meredek stb. - lehet, hogy benõtt a fejünk lágya? - kivétel nélkül végig csináltuk! Itthon azért, szerintem, senkinek sem voltak alvásproblémái.

Szeptember végén pedig az utolsó… Elég ijesztõ ezt így leírni! Tehát az utolsó osztálykirándulás: Horvátország. Szállásunk tényleg a pulai tengerparton volt, bár mire odaértünk szakadt az esõ, és olyan fekete volt az ég, hogy féltünk fedetlen területre menni. A sátrainkat ugyan sikerült még a záporok elõtt felverni kisebb-nagyobb sikerekkel, de mire eleredt az esõ, szerencsére mind állt. A vizes ruhák nehezen száradtak a vizes padokon, de amikor kisütött a nap reggelre, a kedvünk is ragyogó lett. Városnézés - természetesen római amfiteátrum - ahol a fiúk félmeztelenül álltak neki gladiátorkodni, és a kínai turisták nem kicsit néztek agyamentnek minket, ahogy hárman a lépcsõkrõl mutattuk a kivégzést jelentõ lefelé nézõ hüvelykujjat. De sebaj, továbbmentünk, egész nap jártuk a sikátorokat, esténként fürödtünk a tengerben és élményekbõl gyártott játékokat játszottunk, ahol elfoglaltuk a rekortánt! - vagyis egy analóg honfoglaló játékot, ahol a suli különbözõ részeit kellett elfoglalni. A kérdések pedig az osztály múltjából merültek fel. Kisebb elázásokkal és nagyobb problémákkal elindultunk haza, majd az esti órákban mindenki megérkezett szeretteihez. Kicsit nehéz elfogadni a tényt, hogy nem lesz több helyettünk és elõre megszervezett közös program, de remélem, ettõl függetlenül is sok közös élményben lesz még részünk a késõbbiekben. Hiszem, hogy mindenki szeretettel gondol majd vissza az itt töltött éveire, a számunkra kedves tanárokra, akikre én is mindig emlékezni szeretnék, és persze nem teljesen elszakadni tõlük. Kicsit védtelenek leszünk, ha kilépünk az iskola kapuin, de tudom, hogy elõbb-utóbb, m i n d e n k i megtalálja a maga útját, ami eleinte lehet, hogy göröngyös lesz, de idõvel kiegyenesedik és visszavezet egymáshoz. Rendek Réka (12.a)

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

O

Page 31

S Z T Á L Y K I R Á N D U L Á S

Kirándulás - versben (12.b) Minden olyan, mint régen, és mégis más Minden olyan volt, mint régen, és mégis más. Különleges helyzetben voltam: Én ugyanis július óta akkor és ott láttam újra együtt az osztályom, szeptember 28-án, Sopronban. Viszontlátás, pillanat, varázslat, a félig ismerõs, félig idegen hangulat, keresni a helyemet: a régit vagy az újat, viszontlátni azokat az arcokat, amelyek olyan nagyon hiányoztak, az elmúlt évek:megfoghatatlanul közös arculat. Ma is élõ kép bennem, amint az üvegajtón át néztem láthatóan jó hangulatban, fiúkat és lányokat közösen, és belém markolt a félelem, hogy: Mi lesz, ha nem úgy fogadnak majd, ahogy azt elképzeltem? Egy pillanatra megálltam és lepergett elõttem minden, aztán nagy levegõt vettem, beléptem… és elszállt minden félelmem. Olyan volt, mint azelõtt, és mégis más. Így a vége felé olyan volt, mintha már befejezõdött volna. Elmeséltük a legfontosabb történeteket "akkor és ma", táborokat, kirándulásokat, szürke hétköznapokat, és mindenkinek ott volt az arcán az a mosoly, mikor épp' emlékezik. Tényleg létezik: ilyenkor a szemek csillogva máshova néznek, valahova befelé de mégsem válnak üressé. És azóta minden olyan, mint régen, és mégis más. Tanulás, dolgozatok, beszélgetések, bennünk a változás, amit okozott az osztálykirándulás. Hisz', ha vizes a fa, tábortûz helyett Botond lángoló meteorjait is nézheted. Hó elején õrizgetve a háromezret felötlik, hogy Sopronban 380-ért vettünk havi bérletet. Hidegben cukor nélkül is lehet forró kávét inni, túléled, a borkóstolón pedig zsíros a kenyered. És azóta minden olyan, mint régen, és mégis más.

Schöck Cecília (12. b)

31

Pingvin_1.qxp

32

2007.11.18.

19:28

O

Page 32

S Z T Á L Y I R Á N D U L Á S

A 12.c Prágában

Hivatalos utolsó osztálykirándulásunkra szeptember 27-én indultunk az iskola elõl. Mindenki idõben megérkezett a megbeszélt idõben, viszonylag idõben el is helyezkedtünk a buszon. Szendrõdy tanárnõ felhívására ellenõriztük, hogy nálunk van-e az útlevelünk. Persze senkinek sem hiányzott, mert a lelkünkre kötötte, hogy otthon ne felejtsük. Na, de nem indulhatott az út baki nélkül. Palenik tanár úr nem hozta el az iratait. Miután a hibát elhárítottuk, el is indulhattunk. Addigra már a hivatalosan egy órával késõbb induló "A" osztály is megérkezett és felpakolt a buszukra. Az irányt Prága felé vettük, a délutáni órákban meg is érkeztünk a szállásra. Az idõ nem volt éppen a legcsodálatosabb, "kicsit" hideg volt, "kicsit" fújt a szél, éppen már csak az esõ hiányzott. Csak mondani kellett, másnap szinte egész nap esett. Mire felértünk a várba, mindenki bõrig ázott vagy az esõtõl vagy az autók által felcsapott víztõl. Mindegy is igazából. A lényeg, hogy nagyon jól esett utána bemenni egy-két múzeumba, mert nemcsak érdekesek voltak, de meleg is volt. A várban egyébként mindenki kapott egy-egy jegyet és térképet, és szabadon lehetett mászkálni. Mi egy kisebb csoportba verõdtünk, úgy jártunk végig mindent, amit csak lehetett. Láttunk sok érdekeset, például a páncélgyûjteményt, egy-két kínzókamrát és -eszközt, börtönt, kissé "érdekes" mûalkotásokat, szóval sok mindent. Felsorolni úgysem tudnám. Harmadik nap már szép idõre ébredtünk, bár a

kabátot nem kellett a szálláson hagyni. Siklóval felmentünk a város fölé majd egy "erdõn" keresztül lesétáltunk a belvárosba, ahol megnéztük a Szt. Miklós templomot. Ezután a Károly hídon keresztül a zsidó város felé vettük az irányt. Sajnos itt minden be volt zárva, amit meg akartunk nézni, úgyhogy átmentünk az ún. "Újvárosba", a Vencel térre, ami olyan, mint nálunk a Váci utca, csak sokkal nagyobb. Vasárnap indultunk hazafelé, közben útba ejtettük Kutna Hora-t, ahol megnéztük a (szerintem) kissé bizarr, emberi csontokból kirakott kápolnát, és egy kastélyt is, ami "természetesen" be volt zárva, így azt se tudtuk megnézni, pedig ígéretesnek tûnt. Helyette a már tényleg jó idõben sétáltunk a kastély parkjában. Végül tervezett idõre hazaértünk, másnap pedig mindenkit várt az iskola. Szép kirándulás volt - azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Köszönet érte Szendrõdy tanárnõnek, Palenik tanár úrnak és nem utolsó sorban Imrének, a buszvezetõnknek! Köszönjük! E. (12.c)

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

O

Page 33

S Z T Á L Y I R Á N D U L Á S

33 33

A 12.d Lengyelhonban "Lengyel, magyar, két jó barát; együtt harcol, s issza borát“ avagy „Polak - wegier dwa bratanki i do szabli i do szklanki." Ez az a mondat, ami minden jóravaló magyarnak (és lengyelnek) eszébe jut, ha Lengyelországról (vagy épp Magyarországról) van szó. És ezt a lengyelek nem csak tudják, de mondják is. Valljuk be, ritka az olyan ország, ahol igazán kedvelik a magyarokat, a lengyel nép viszont nem csak megbecsül, hanem szeret (!) is minket. Utolsó osztálykirándulásunk helyszíne tehát Lengyelország lett. Persze rögtön jött a felháborodás: miért nem megyünk valami melegebb helyre? És a horvát tengerpartra (fürdeni)? Vagy Prágába (sörözni)? 1. A hegyekben a tengernél sokkal szebb és tisztább tengerszemet látunk, bár hideg volt, mégis néhányan megmártóztak a frissítõ 34 fokos vízben. 2. Krakkóban is lehet sörözni (meg várost nézni …), és legalább olyan szép, mint Prága. Úgyhogy errõl ennyit… Utunk során megpróbáltunk a lengyelek magyarokról alkotott képéhez hûek lenni (többé-kevésbé sikerült is). Kísérõtanárként Robi atya jött volna velünk, aki már egész jól ismeri Lengyelországot, s nélküle (hm) egész máshogy alakult volna az osztálykirándulás. (Lásd elsõ este, amit fedjen jótékony homály.) Köszönjük, hogy Johanna is velünk tartott, mint önkéntes idegenvezetõ, nélküle (azaz Kovács Örs tanár úr francia, illetve Robi atya olasz tudásával) nem biztos, hogy olyan jól boldogultunk volna. Elsõ szállásunk Zakopaneban, egy kedves kis hegyi kempingben volt. Bár korábban kissé negatívan lett beharangozva ez a hely (a faházakban fûtés nincs! - hát volt…), mégis ez bizonyult a legjobb szállásnak. A kirándulás elsõ napja az elõzõ napi hosszú, fárasztó utazásra való tekintettel, túrázással telt (ekkor mentünk el, azaz fel az említett tengerszemhez is). Hazaérve Patrizia és Ágnes csoda-finom spagettije várt minket, este pedig kimenõt kaptunk, ami mindenkinek igen hasznosan telt. Másnap Krakkó volt a fõ cél. Nem sorolnám fel, mennyi mindent láttunk, inkább nézze meg mindenki a saját szemével, mert gyönyörû egy város! E nap jó része városnézéssel telt, egy lengyel, de magyarul igen jól beszélõ idegenvezetõ kísért minket (hát azért jólesik, hogy

valaki megtanulja a mi nyelvünket is), s bár a "szarkofág" szóval akadtak nehézségei. Az estét a városban töltöttük (ki így, ki úgy…), keringõztünk egyet néhányan a téren (hát bizony nem árt gyakorolni a szalagavatóra) és a Visztula sem fog kiszáradni … Második szállásunk egy apácazárdában volt, bár apácával nemigen találkoztunk, mert nem láthatnak férfiakat. Mivel pénteken érkeztünk, igazán "bõséges" vacsorával vártak minket a böjtre való tekintettel… Szombaton Wielcizka felé vettük az irányt, itt a kirándulásunkról hiányozhatatlan sóbányát néztük meg egy kedves lengyel idegenvezetõ bácsi kíséretében. A tágas, gyönyörûen kifaragott termek láttán felmerült, hogy lehetne majd itt is a szalagavató, bár a szülõk és a rokonok nem nagyon örülnének, a távolság miatt… Mivel ekkor már kezdtünk túlságosan is ellazulni, elmentünk Czestochowaba, hogy bûnbocsánatot nyerjünk. Mindenki tudhatja, hogy ez egy híres búcsújáró hely, aminek igen nagy a forgalma, de talán nem véletlenül (a lengyelek amúgy is nagyon vallásosak és gyakorolják is hitüket, a magyarok vehetnének róluk példát!). Este még részt vettünk Robi atya felüdítõ miséjén, amelyen röviden levezette, hogy milyen megpróbáltatások és kínok várnak még ránk ebben az évben, úgyhogy lesz miért imádkoznunk… Majd itt újra egy rövid szabadidõ következett, ami alatt közelebbi kapcsolatba kerültünk néhány lengyellel és a "Gyöngyhajú lány" lengyel változatára (igen, lefordították!) táncoltunk. Azt hiszem, nem csalódtak a magyarokban, sõt, még saját szemükkel is láthatták, hogy a magyar lányok tényleg szépek! ("Igen, jött egy gyöngyhajú lány. Álmodtam, vagy igaz talán. Lala la la lalalala…") Utolsó nap. Irány haza. De nem maradhatott ki Wadowiceben II. János Pál szülõháza. Rá méltán lehetnek büszkék a lengyelek! Tehát az évkezdet igen jól sikerült. Bízunk benne, hogy a továbbiakban is így lesz. Bár érettségi helyett szívesebben mennénk vissza Lengyelországba.

H.M. (12.d)

Pingvin_1.qxp

34 34

2007.11.18.

19:28

Page 34

V

Á N D O R Ú T O N

England A fortnight ago we had the opportunity to spend a week in the ancient English town of Alcester (pronounce: Ólszter). The town was very pretty, with an amazing museum about the town's Roman history. The museum had one (and only) room full of pottery shards, coins and the end of a bishop's staff, which was brought back from the British Museum, which they are very proud of. The museum was ok, but later the week we only had better programs than that. First of all, I'd like to talk about my host family. They were very nice to me, and I'd like to thank them again. We arrived on Saturday in the evening, and on Sunday we had a full day to spend with our families. In the morning we went to Snowshill manor, which was the property of a rich man who travelled around the world and put together a collection of 22,000 items, which are exhibited in this old manor. The manor was on a hill and it had a beautiful view on the typical English countryside. At lunchtime we visited a picturesque town called Broadway, which had some unique houses made of yellow brick, and had lunch in a local restaurant. I noted that all the kids (Luke, the guy who came in Hungary, his brother Noah, and his sister Cloey) ordered the same thing: hamburger with chips and salad. I thought I'd already eaten burgers in Hungary so I'd pick something else and chose a local specialty with lamb. It was a bit undercooked but I liked it anyway. During the lunch they asked about the actual leadership of Hungary and the revolution, which we are commemorating on 23rd October. After the lunch we had a walk in the village and then went home to watch Jamie Oliver in the kitchen, a programme on how the ancient English ate, and a car-show called Top Gear. This was my first day in Britain. On the remaining days we had various other programs like ice-skating and tobogganing at the snowdome, then visiting Coughton Court (a stronghold of Catholicism, from where the plot of Guy Fawkes was organised), amother day at the Sealife museum in Birmingham, with our enthusiastic guide Jim, a morning in Stratford (the town

where Shakespeare was born), and a day in Warwick Castle, an untouched castle from the 11th-14th century full of medieval feelings. The castle itself was built in 1068 by William the Conqueror and was upgraded through the years. After the 15th century its strategic importance declined and the living quarters were converted into a residence of rich and luxurious style, to emphasise the wealth of its owners. It's notorious that it was kept off by wars: attacked once in 1264, besieged just once in 1642, and (of course) damaged by fire in 1871. Thanks to this it has maintained its original shape. When we visited it, we had a chance to see genres (életképek) of the castle life, and the life of Victorian noblemen and ladies portrayed by vax figures, that seemed to be living people. There was also a longbowman and trebuchet shooting show heralded ("beharangozva") which was quite disappointing, since when we arrived at the bank of the river, there was but a single guy with a huge longbow, who gave a history lesson of epic length, seldomly making a shot every now and then! This was not what I had expected. But the trebuchet shooting was still to take place! After lunch we gathered at one end of the bridge and on the other the trebuchet was set up. When the longbowman-guy showed up once again with his microphone I had a bad premonition. My anticipation was quite right, because we had the chance to listen to a second "very interactive" history lesson. (We were supposed to cheer, when he said the word "English" and boo when he said "French" ...) After he finished talking, the trebuchet fired once and that was it. After this we had some free time in the castle, when I went on the ramparts, up a tower and in the dungeon. I sadly missed the ghost tower, where some of us did go, but in return I got a nice guide book about the castle. To sum up, I really enjoyed myself there, and would like to thank the organising teachers: Gaál Anna and Palenik Gergõ for their efforts that made this all possible.

Szikora Gergely (11.a)

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

Page 35

V

Á N D O R Ú T O N

35 35

"I was on detention in England" - Hungarians in Alcester What do English normally do on Sunday? Some of us experienced it: weekly hopping in the nearest Tesco. But don't worry most people did a lot more interesting things. For example visiting London, the Cadburry's Chocolate factory or having lunch in a real English pub. A lucky rider from the Hungarian team could take a pleasant walk in the graveyard. During the week we visited different places together. Have you ever seen an indoor snow park? We haven't just seen it, but tried. There is a place called the Snowdome where there is snow all year long so you can ski on a real slope! The ice skating was really funny and the tobogganing too. One day we went to school lessons with our English partners. They use laptops during lessons or they're thinking about the spelling of 'Thank you'. We ate in the school canteen with other 150 students. It's selfcatering and you can choose from different kind of juices, yogurts, cookies, meats, vegetables, sandwiches. Yummy. One of us had to go to a detention after school with other guilty guys. They had to solve easy Maths exercises. After the 'hard work' they got tea and cookies and then they diagrammitized functions on their laptops… forget about the rules! On the last they we went to Birmingham, to a real factory town, where we ate fish&chips and visited a big sealife exhibition and saw the famous channels. Last evening we had a party where we karaoked and continued eating. During the week we gobbled up loads of food. In conclusion we had a beautiful journey and a great chance to have a look at the English life.

DIÁKKAMARA

Somogyi Klári & Nádasi Levente

A Diákkamra rendszeresen foglalkozik a tizedikes felmérésekkel, javaslatokat teszünk, és megpróbáljuk enyhíteni a több "vizsga" okozta nagyobb terhelést.

Pingvin_1.qxp

36

2007.11.18.

19:28

Page 36

V

Á N D O R Ú T O N

Ca va?1 - avagy francia cserekapcsolat Csakhogy személyeskedjünk egy kicsit… hetek óta esélytelen, hogy kialudjam magamat, a szokásos mennyiségnél is elképzelhetetlenül több dolgom van. Mostantól számított 42 órán belül megérkezik Alexandre, egy francia cserediák, aki a tervek szerint júniusig fog maradni, s elsõ néhány hónapját nálam tölti. Tehát higgyétek el, nem unatkozom. Mindez annak köszönhetõ, hogy érettségim évének elsõ hónapját Franciaországban, Rennes-ben töltöttem. És még mindig nem bántam meg! Iskolánk cserekapcsolatot folytat az egyik Rennes-i gimnáziummal. A franciatanárom említette egy teljesen átlagos hétköznapon, hogy van lehetõség több hónapos cserékre francia diákokkal. Gyanútlanul jelentkeztem, s onnantól kezdve nincs megállás. Elvileg mindenkihez jön egy francia diák, egy vagy több hónapra, s a magyar õhozzá fog visszamenni. Nekem ez a fázis kimaradt, ugyanis nem volt elég bátor jelentkezõ, aki Magyarországra akart volna jönni, mégis kimehettem. Augusztus végén utaztam ki egyik osztálytársammal együtt. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy eléggé ki vagy szolgáltatva a fogadó cserediákodnak… így én az elsõ héten szinte semmit nem csináltam, ugyanis ekkor még nem volt iskola. A nyelvi nehézségektõl nem kell megijedni: nem ez számít, csak a szándék a fontos! Természetesen eleinte semmit nem értettem a francia fiatalok hadaró és félig kiejtett rövidítéseibõl, de még csöndben ülve is érdekes figyelni, hogy mennyiben mások, mint a magyarok. (Egyébként - volt idõm megfigyelni - semmiben! ) A Rennes-i gimnázium minden évben rengeteg cserediákot fogad: Németországból, Svédországból, Mexikóból, Peruból, Amerikából, Oroszországból, Kanadából és természetesen

Magyarországról. A cserediákoknak (szaknyelven étranger-eknek, szószerinti fordításban 'külföldiek') egy külön osztályt létesítenek, ahol az elsõ hónapban csak franciára tanítják õket, csak franciául. Mivel én csak egy hónapig maradtam, az étranger osztályban csupán négy napot töltöttem, s az ötödik napon normális osztályba kerültem. Természetesen nem könnyû, de mindenképpen kihívás és kaland, ráadásul franciául! Az osztályban rengeteg emberrel ismerkedtem össze, és köztük igazán jó barátokra leltem. Ha nem is a nyelvtanulás miatt, de a kapcsolatok miatt érdemes útra kelni! A fogadócsaládom nem volt éppen mintaértékû, de mégsem negatív élményként maradt meg a kint töltött egy hónap: mindig eszembe jutnak az ottani barátnõk, akiknek azóta számtalan SMS-ük van elmentve a telefonomba, akikkel ugyanúgy csacsoghatok MSN-n, mint a magyar barátaimmal, s akikre bármikor is gondolok, összeszorul a szívem, és nagyon boldog vagyok, hogy ismerhetem õket. Minden hátrányával együtt (amibõl mindenki sokat fel tud sorolni, még mielõtt el is kezdene gondolkozni komolyan a dolgon), én azt mondom: megéri! Sokkal többet ad, mint amennyit igényel! Egy másik világ, másik élet, új barátok! És mindez nemcsak arra az egy hónapra vagy többre, amit ott töltesz, hanem az egész hátralévõ életedre megmarad! Julcsi (12.b) 1: ca va? = Hogy vagy? Hogy ityeg a fityeg? - ez a franciáknál egy életérzést jelöl. Bárkitõl, bármikor, bármilyen hangsúllyal megkérdezheted. Válaszolni nem kell rá, csak egy köszönési formula. Mégis könnyebbé teszi az ismerkedést, a másokkal való kapcsolatfelvételt. Nagy kár, hogy magyarul nincs ilyen…

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

Page 37

V

Á N D O R Ú T O N

37

Tekergõ nyárbemelegítõ A tavalyi évhez hasonlóan az utolsó tanítási nap után, hétfõn biciklis osztálytáborba indultunk. Idén már nem nyugtalanítottak minket azok a gondolatok, hogy mennyit fogunk tekerni vagy kell-e sokat felfelé menni majd, hiszen már tud-

tuk: fogunk eleget tekerni, és nagyrészt fölfelé! Mikor a vonatról Balatonakalinál átszálltunk a biciklire és a szállásra hajtottunk, az osztályfõnökünk hamar kiábrándított minket abból a tévhitbõl, hogy punnyadhatunk pár órácskát, mert közölte, hogy nemsokára indulunk a Tû-hegyre. Miután FELértünk, a tavalyihoz hasonlóan (úgy látszik ez is hagyomány) egy szabadtéri Geológiai Múzeumban találtuk magunkat. Szerintem az osztály nagy része inkább a tûzõ naptól olvadozó jégkrémével volt elfoglalva, mint a több millió éve kialakult kõzetek történetével. A visszafelé vezetõ út talán azért tûnt rövidebbnek, mert többet mentünk lefelé, vagy talán azért, mert már a gondolat is felcsigázott minket, hogy milyen csodás lesz a Balaton vizében áztatni az eddig csak izzadtságban úszó testünket. A fürdés után este, amikor már a fiúk is kifocizták magukat, elmentünk sétálni és fagyizni, majd azzal a tudattal feküdtünk le, hogy másnap feltekerünk a tihanyi apátsághoz. S valóban! Másnap igen kemény volt több órát FELFELÉ tekerni. A dolgunkat az sem könnyítette meg kifejezetten, hogy 40°C volt. Az aznap Tihanyba látogató turistákat

azonban különlegesen szép látvány fogadta: alattuk a Balaton, elõttük az apátság, az apátság elõtt pedig 37 szerteszét heverõ bicikli között lihegéstõl fulladozó gyermekek. Miután úgy-ahogy erõre kaptunk és a kút felét kiittuk, egy fiatal atya elõadásában meghallgattuk az Apátság történetét, érdekességeit, látványosságait. Ezután elfogyasztottuk az ebédünket, majd az idõ közben felgyûlt fölösleges energiáinkat azzal vezettük le, hogy egymást nyitvatermõkkel dobáltuk. (A tudatlanabbak kedvéért: tobozcsatát vívtunk.) Ha valaki azt gondolná, hogy ugyanazon az útvonalon mentünk vissza LEFELÉ, az nem ismeri az osztályfõnökünket. Ugyanis sikerült megoldania, hogy visszafelé is pár hegyen át kelljen tekerni. (Lehet, hogy lefelé nem tud biciklizni???) De nem baj! Legalább jólesett a Balaton 30°-os vizében "lehûteni" magunkat. Aznap nagyjából az egész osztály részt vett az esti fociban, és kivétel nélkül elnyaltuk a beígért fagyit, amit azért kaptunk, mert áttekertünk azon a bizonyos egynéhány buckán! A következõ nap már meg se kottyant, amikor (magától értetõdõen) FELtekertünk az Ingókõhöz. Itt kivételesen semmilyen idegenvezetõ nem várt ránk, de tulajdonképpen nem is hiányzott. Magunktól is rájöttünk, hogy milyen viccesen billeg a kõ, ha 3-4-en egyszerre áttrappolunk rajta. Ebédünket az ESZTER panzió elõtt fogyasztottuk el. (Nézd meg a cikk írójának keresztnevét!) Mivel ebben a táborban már sok minden szokássá vált, köztük a mindennapi fürdés is (ez legalább jó szokás), ezt is megejtettük. Sõt! Az esti foci és fagyizás helyett is lementünk fürdeni.

Nincs is jobb az esti fürdõzésnél! Kivéve, ha utána szalonnát, kolbászt, virslit vagy kenyeret sütsz, és közben átitat a füstszag. Mi ezzel tettük emlékezetessé az utolsó estét. Mert hiába, az utolsó este volt! És bármennyire szívesen írnék még nyolc nap eseményeirõl, és bármennyire is akart volna biciklizni még pár gyerek, másnap menni kellett. Azért utolsó nap csomagolás után még eltekertünk megcsodálni Magyarország egyik még mûködõképes vízimalmát Örvényesen, majd megnéztük az Udvariban található - az osztályfõnökünk szerint - "érdekes" sírfeliratokkal és sírkövekkel ellátott temetõt. (Azért elég sokan gondolták úgy, hogy érdekesebb a Balatonban fürdeni.) Mivel a szokásokat illik betartani, visszafelé valóban útba ejtettük a fövenyesi strandot. Most már tényleg nem maradt más dolgunk, mint hátunkra venni a zsákunk, felülni a vonatra és a másnapi évzáróig nélkülözni egymás társaságát.

Kolozs Eszter (7.a)

Pingvin_1.qxp

38

2007.11.18.

19:28

Page 38

M

A D Á R L E S E N

Madármegfigyelés Dinnyés-Fertõn

DIÁKKAMARA

Az alsósok félig elmaradt sportnapja után mi, a 6-7. évfolyam néhány tagjából, pár tizenegyedikesbõl, és kísérõ tanáraiból álló csapat, elindultunk a Velencei-tó mellé madárgyûrûzõ és megfigyelõ kirándulásunkra. Miután leszálltunk a vonatról, lelkes üdvrivalgás közepette köszöntöttük Zsombók tanár urat, majd elindultunk, a gyûrûzés helyszínére. Útközben Perczel tanár úrék gombát szedtek, mi békát fogtunk. Hogy biztosítva legyen a napi röhögõgörcsadagunk, átkeltünk egy jó kis saras részen, majd egy kis patakon (ketten estek bele). Itt egy ottani madarász segítségével felállítottuk a madarászhálókat, majd estig a fertõn maradtunk, beszélgettünk, játszottunk. Késõbb a szálláshelyünkre érkezve közösen megvacsoráztunk, aki akart, a tanárok fõztjébõl is ehetett. Másnap fél hatkor, miután kulacstöltés címén mindenki leforrázta a kezét a tanáraink által készített teával, visszamentünk a madárgyûrûzés helyszínére. Itt megint csak elõzõ napi kalauzunk várt minket. Azokat a madarakat, amelyeket a faktosok már begyûjtöttek, be is mutatta nekünk. Késõbb, a többszöri hálóellenõrzés után, már mind a harmincnyolcunknak lehetõsége volt a kezébõl elengedni akár több madarat is. Láttunk foltos nádiposzátát, kékcinkét, amely Zsombók tanár úr jóvoltából elnyerte a buldózermadár nevet - direkt az ember körömágyát csipkedi - nádi sármányt és

még sokfajta madarat. Még egy jégmadár is beleakadt a hálónkba, aki rendkívül lelkes fotóalany volt, több tíz percet pózolt a kamerák elõtt. Indulás elõtt lehetõség volt részt venni néhány játékban is. A délelõtti órákban mindenki elfogyasztotta "reggelijét" is. A vasútig viszonylag békésen sikerült eljutnunk, leszámítva persze, hogy volt, akinek a jó kis saras-trutymós részen átjõve ismét kissé érdekes színt öltött a cipõje. Amikor megláttuk vadiúj vonatunk, természetesen mindenki sprintelni kezdett a legjobb helyekért. Hazaérkezve, gondolom, mindenki vigyorogva mesélte, hogy is volt az a cuppogós cipõvel, a békával, na és persze a madarakkal… MK

A fizika, biológia és kémia termek mielõbbi felújításának, fejlesztésének tervét a Diákkamara is felvetette. A Szülõi Munkaközösség és az Alapítvány által szervezett Jótékonysági Bál több programját a diákok a fizika és biológia tanárokkal közösen szervezték, vezették.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

Page 39

M

A D Á R L E S E N

39

Dinnyési madárles 2007.szeptember 28-29. Dinnyésnél szálltunk le a vonatról, ahol egy nagy "benedicitével" köszöntöttük Zsombók András tanár urat, aki nyár óta szállásadó a majorságban. Elindultunk egy betonúton, és nemsokára elértünk egy "TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET, BELÉPÉS CSAK ENGEDÉLLYEL" feliratú táblához. Itt megálltunk, és Perczel tanár úr elmondta, hogy hova is megyünk. Megbeszéltük, hogy a nádasban csendkirályt fogunk játszani. Legelõkön, nádasok mentén bandukoltunk, útközben elhaladtunk egy nádkunyhó mellett, ahonnan látszott egy szürkemarhacsorda és egy birkanyáj. Elõször egy domb tetején telepedtünk le, ahol szedtünk egy kiskosárra való gombát. Félórai pihenõ után indultunk ismét neki, innen már nem volt messze úticélunk. Átvágtunk egy nádason, majd egy patakon (persze volt, aki térdig beleesett), amikor megpillantottunk egy nádtetõs veremházat. A házikó melletti madárles mellett várt minket Laci bácsi, a madarász. Miután megtörtént a bemutatkozás, a nagyobbak hozzáfogtak a hálóállításhoz Perczel tanár úrral és Laci bácsival, míg a kicsik Zsombók tanár úrral játszottak. A háló több száz méter hosszú volt, ezért jó idõbe telt, míg fölállítottuk. Sötétedés után indultunk a szállásunkra, az Elza-majorba. Betonút vezetett keresztül a majorságon, s végig tömény trágyaszag volt, mivel

a közelben szarvasmarha- és disznótelepek mûködtek. A vacsorát gyorsan megettük (mindenki evett egy kanál gombapörköltet is), és utána levetítették azokat a madarakat, amelyeket másnap láttunk. Mindenki nagyon fáradt volt, így az ima után hamar elaludtunk. Reggel "A te álomszuszék ébredj…" címû nótára ébredtünk fél hatkor. Hamar összekaptuk magunkat, és kisiettünk a veremházhoz. Két tizenegyedikes elõzõ este ott akart aludni, de a patkányok megették az uzsonnájukat, ezért úgy döntöttek, hogy inkább a szabad ég alatt éjszakáznak. Mire odaértünk, a hálóban rengeteg madár volt, és Laci bácsi rögvest neki is látott, hogy meggyûrûzze

õket. Mindegyik madár kapott egy számmal, hellyel és dátummal ellátott gyûrût a lábára. Miután felírtuk a gyûrû számát, a kezünkbõl elengedhettük õket. Több mint kilencven madarat fogtunk be, és mindegyikrõl mondtak valamit nekünk. Például, hogy a jégmadárnak azért kék a háta, hogy ha fölfekszik a vízre, fölülrõl ne vegyék észre, a hasa pedig azért barna, hogy a halak csak egy úszó fadarabnak higgyék. A jégmadáron kívül fogtunk még barkós cinegét, foltos nádi poszátát, kék cinkét és cigánycsukot.

Dél felé, miután elbúcsúztunk Laci bácsitól, és Zsombók tanár úrtól, elindultunk. Ugyanarra mentünk vissza a vonathoz, mint amerrõl jöttünk. Egy fenyõerdõ mellett lepihentünk, és utána már nagyon kellett sietnünk, hogy elérjük a vonatot. Mindenki szerencsésen fölszállt, és megnyugodva huppantunk le az ülésekre. Mire a Déli pályaudvarhoz ért a vonat, már mindenki friss volt és kipihent. Azt hiszem, mindenkinek nagy élmény volt egy kicsit kimenni a szabadba, és közelebb kerülni a természethez. Közel negyvenen voltunk, de remélem, hogy jövõre még többen tudunk menni. Úgy sincs sokszor olyan lehetõségünk, hogy egy fertõ mellett madarászhassunk.

Schmal Fülöp (8.b)

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

40

T

Page 40

O V Á B B T A N U L Á S

Szent Pál osztály (14.c) - ki hová jutott? RIGLER ESZTER Hova jársz? Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, biológia BSc. Hogy érzed ott magad? Most már jól, az elején elég nehéz volt megszokni. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Egy kicsit másra számítottam. Ami problémát jelent, hogy mi vagyunk az elsõ BSc évfolyam és ezért még elég kialakulatlan a háromévfolyamos képzés. Ráadásul az egyetem most váltott az eddigi zoológus szak helyett biológusra, ami további változtatásokkal járt. Így most még eléggé akadozik a rendszer. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Nem sok szabadidõm van, mert sok tárgyból heti rendszerességgel írunk zh-t. Ennek viszont megvan az az elõnye, hogy rákényszerít a rendszeres tanulásra. Sokat vagyok bent elõadásokon kívül is, mert csak így lehet felkészülni a rendszertan órákra. Viszont azokra a dolgokra, amik fontosak számomra, mindig találok idõt. Kinek ajánlanád? Olyan embereknek ajánlanám, akiket a biológián belül elsõsorban a zoológia érdekel, mert bár a szak neve megváltozott, azért még mindig ez maradt a fõ irányvonal. Továbbá olyanoknak, aki nem szeretik a tömegképzést, hiszen itt tizenhatan vagyunk egy évfolyamon. Így a tanárok is jobban tudnak figyelni a diákokra és ezáltal lehetõség van komolyabb szakdolgozatok készítésére.

FÖLDESI FANNI Hova jársz? ELTE-ÁJK (Állam- és jogtudományi kar). Hogy érzed ott magad? Másodéven már jobban, de az elsõ év nagyon nehéz volt. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Tudtam, hogy sokat kell majd tanulni, ez így is van, de szerin-

RADNÓCZI KINGA Hova jársz? Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem (régi nevén Iparmûvészeti Egyetem) építõmûvészet szak. Hogy érzed ott magad? Most szeptemberben kezdtem el ide járni, ezért még minden nagyon új és szokatlan. Tizennégyen vagyunk a csoportban és szerintem a kis létszám miatt a tanárokkal közvetlenebb a kapcsolatunk, mint más egyetemeken. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Egyenlõre igen. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Az attól függ, hogy hogyan osztom be az idõmet. Hétrõl hétre kapunk feladatokat és nem érdemes lemaradni, mert nehéz egyszerre bepótolni a lemaradásokat. Fõleg gyakorlati óráink vannak (pl: rajz, mintázás, asztalosmûhely...) és ezeket magasabb óraszámban kell tanulnunk, mint az elméleti tárgyakat, ezért néha reggeltõl estig bent vagyunk az egyetemen. De azért jut idõ az egyéb elfoglaltságaimra is. Kinek ajánlanád? Akik tehetségesek és érdekli õket az építészet vagy egyéb szakok (például a textiltervezés, tervezõgrafika, animáció, stb.), azok bátran nekivághatnak a felvételinek, és ne keseredjenek el, ha az elsõre nem sikerül. Nem lehetetlen bekerülni!

tem az elsõéves tárgyak nagy része felesleges és értelmetlen. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Szorgalmi idõszakban nem nehéz, elég bejárni, nem kell készülni, de ez vizsgaidõszakban megbosszulja magát. Tehát igaziból félév közben is kell(ene) tanulni. Azért napi 3-4 óra szabadidõt így is hagy. Kinek ajánlanád? Olyanoknak, akik képesek rengeteg oldalt bemagolni (egy-egy vizsgára akár 4-500 oldalt is).

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:28

T

Page 41

O V Á B B T A N U L Á S

MIKLÓS JÚLIA Hova jársz? Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdõmérnöki Kar, vadgazda mérnöki szak (ez Sopronban található). Hogy érzed ott magad? Jól érzem magam az egyetemen, jobban már nem is érezhetném. Egy árnyoldala azért van ennek a hivatásnak (az én szempontomból biztosan): a nõk sokkal kevésbé tudnak érvényesülni, még mindig eléggé férfias a szakma. Ezenkívül ma Magyarországon túlképzés van vadgazda mérnökökbõl, ezért ajánlott mellette valami más szakot elvégezni, például mostanában az erdésztechnikusit. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Bevallom, kissé félve jelentkeztem ide, hiszen nem volt túl sok tapasztalatom, ezért nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ide jelentkeztem (hiszen sokan oda adták be, ahol régóta szerettek volna tanulni, és mégis csalódás érte õket, olyannyira, hogy ott is hagyták az intézményt). Azt mondhatom, nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem, sõt! Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Mint minden más egyetemen, itt is van egy-két tantárgy, amire többet kell tanulni, de alapvetõen azt mondanám, hogy nem nehéz, és mellette sok idõ marad másra is. Kinek ajánlanád? Lehet, furcsán hangzik - a laikusoknak biztosan -, de vésd jól az eszedbe: soha nem válhatsz jó vadásszá, ha nem szereted a vadat és nem sajnálod, mikor terítékre hozod!

MÁTRAI LEVENTE Hova jársz? A Budapesti Corvinus Egyetemre (budai campus). Hogy érzed ott magad? Jól! Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Én igen, szerencsére. Mennyire "nehéz"? Elég nehéz… Kevés idõt hagy. Kinek ajánlanád? Aki szívesen foglalkozna növényekkel kerttervezés terén, esetleg tájrendezéssel, vagy park, kert, játszótér stb. tervezéssel.

41

MERZA PÉTER Hova jársz? Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdõmérnöki Kar, vadgazda mérnöki szak (Sopron). Hogy érzed ott magad? Remekül, köszönöm. Nagyon sok embert megismertem, sok barátság alakult ki egy esztendõ alatt, ami nagyrészt az évszázados egyetemi hagyományoknak és a felsõbb évesek odaadó törõdésének köszönhetõ. Teljesen otthonosan érzem magamat Sopronban. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Nem. Sokkal többet és mást kaptam, mint amire számítottam. Az itteni szellem elképzelhetetlen lenne egy budapesti egyetemen. A tanárok és az oktatás egyaránt a természet megismerésére és szeretetére ösztönöz. Szerintem ez nagyon fontos. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Ha valamit tökéletesre akarsz csiszolni, az teljes odafigyelést igényel. Kinek ajánlanád? Senkinek, akit elsõsorban nem a természet érdekel.

HORVÁTH ANTAL Hova jársz? BME építõmérnöki szak. Hogy érzed ott magad? Nagyon jól érzem magamat, örülök, hogy sok új embert ismerhetek meg az ország minden részérõl - jó társaságban játék a tanulás. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Sokkal többet, nagyon örülök, hogy egyetemre járhatok, azóta sokkal jobb ember lettem. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Sajnos elég sok idõmet elveszi, de tudom, egykor majd megtérül a befektetett munkám! Kinek ajánlanád? Mindenkinek ajánlanám, csak akkor túl sok építõmérnök lesz és félõ, hogy nem lesz munkám.

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

42

19:29

T

Page 42

O V Á B B T A N U L Á S

NAGYUNYOMI-SÉNYI JUDIT Hova jársz? ELTE-BTK történelem-magyar szak. Hogy érzed ott magad? Közösségi szinten a SZIG-re voksolok… De persze egy kisebb baráti kör már kialakult. A tanárok jófejek, felnõttként kezelik a diákokat. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Igen, magas a színvonal (fõleg történelem szakon), általában emberségesek tanárok és azért bele sem szakadok a tanulásba. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Évközben az olvasás mennyisége eléggé lefoglalja az embert, de idõben el kell kezdenie, s így mindenre jut majd ideje. Kinek ajánlanád? Csak olyannak, aki tényleg az adott szakterületen akar dolgozni - aki csak azért végezné el, mert a "gimnáziumban is jól ment" az adott tárgy, vagy mert nem vették fel az elsõ helyére, az nem látja át, hogy a bölcsész szakmát mennyire vissza kívánják szorítani.

STEINMACHER KORNÉLIA Hova jársz? ELTE-BTK történelem-magyar szak. Hogy érzed ott magad? Jól is meg rosszul is - hullámvölgyszerûen. Vannak mélypontok (például amikor elõkerülnek olvasmánylisták és elkezdem összeadogatni az oldalszámokat), de általában a lelkesedés jellemzõ rám. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Igen. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Nem unatkozom túl gyakran. Kinek ajánlanád? Aki legalább olyan fanatikus, mint én, szereti annyira az irodalmat, hogy elviselje a kellemetlenebb, száraz részeket is, és aki gyorsan olvas és gyorsan tud szöveget értelmezni. Közkeletû tévedés, hogy bölcsészkaron csak olvasgatnak a szórakozott bölcsészpalánták. Melegedni ne jöjjön senki, gondolkodni kell, meg aktívkodni, de sokat!

SZLÁVIK DÁNIEL

TÓTH BOGLÁRKA Hova jársz? ELTE-BTK germanisztika. Hogy érzed ott magad? Egyelõre csak egy kódszámmal ellátott valami vagyok, de vannak már barátaim, velük nagyon jól érzem magamat. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Elég gyengék a gyakorlatok, viszont a követelmények nagyon magasak. Komolyabb nyelvi képzést vártam. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Sokat kell olvasni és tanulni is kell a szorgalmi idõszakban, de van szabadidõm, mert az embernek arra van ideje, amire/akire idõt akar szánni. Kinek ajánlanád? Aki némettanár, vagy fordító-tolmács szeretne lenni, ugyanis nincs más lehetõség, hogy ilyen diplomát szerezzen.

Hova jársz? ELTE Tanító- és Óvóképzõ Fõiskolai Kar Hogy érzed ott magad? Elég jól érzem magam, nagyon jófejek az emberek és viszonylag segítõkészek. Azt kaptad-e, amit elképzeltél? Egyelõre igen, mert annyit tudtam elképzelni az egészrõl, hogy kicsiket fogok tanítani, és most már látom is, hogy milyenek a gyerekek és hogy mire vállalkoztam. Mennyire "nehéz", mennyi szabadidõt hagy neked a szak? Szabadidõt egyelõre hagy, de azt is jól kell beosztanom. Kinek ajánlanád? Nevet konkrétan nem tudok mondani, de azoknak, akik szeretnek a gyerekekkel foglalkozni - szerintem sok ilyen lány van, és még fiú is…

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:29

Page 43

S

43

Z Í N P A D

A jövõ rendezõje? Molnár Attila a 8.a-ból valószínûleg az ország egyik legfiatalabb segédrendezõje. Jelenlegi munkahelye a Latinovits Zoltán Diákszínpad. Miért és hogyan csöppent oda? Errõl faggatjuk. Miért szeretnél inkább filmrendezõ és nem színházi rendezõ lenni? Édesapám is filmrendezõ szeretett volna lenni. A színmûvészetis felvételin a harmadik fordulóban ejtették ki. Tulajdonképpen tehát "megörököltem" édesapám érdeklõdési körét. Kisgyermekkorom óta sok filmet nézünk meg otthon. Sokat hallottam õt filmekrõl beszélni. Melyik mûfajt szereted a filmmûvészeten belül? A horrort ki nem állhatom. Nem tud lekötni. A valóban jó mûvészfilmeket szeretem. Milyen a valóban jó mûvészfilm? Megfigyeltem, hogy a japán rendezõk filmjei a leginkább elmélyültek. Például Akira Kuroszava filmjeit nézem nagy csodálattal. Van-e rendezõ példaképed? Többen vannak, akiket kedvelek. Elsõsorban édesapámtól tanultam sokat, aki sok amatõrfilmet leforgatott. A már említett Kuroszava mellett pedig a hollywoodi nagyságok közül például Spielberget szeretem legjobban. Gyermekszem Filmfesztivál: mi közöd is van ehhez? Barátaimmal készítettünk egy negyedórás játékfilmet, amely az elején kriminek indul. Egy skizofrén ember története. Érdekes dolog volt forgatni. Egyikünk írta a forgatókönyvet, még premierünk is volt. Kibéreltünk egy alternatív mozit. A rádióban is készült egy interjú velem. És nyertetek valamilyen helyezést? Ez még a jövõ titka. Még nem tudjuk. Lehet, hogy korainak tûnik a kérdés, de felteszem: filmrendezõnek készülsz? Nem feltétlenül hivatásszerûen szeretnék rendezni. Elsõsorban családot szeretnék. Természetesen felvételizek majd a színmûvészeti rendezõ szakára, de nem esem kétségbe, ha nem vesznek föl. Egy rendes polgári szakma mellett is lehet rendezni. Mi a véleményed a magyar filmekrõl? Magyarországon mostanában nincs kiemelkedõ, jó film.

Az Argó és a Szabadság, szerelem elszórakoztatott, de sajnos nem kiemelkedõ produkciók. Részt vettél te is Goldoni: A hazug címû darabjának próbáin. Rendezõnktõl, Lukácsi Huba tanár úrtól tanultál-e valami hasznosat? Udvarias közhelynek tûnik, ha azt mondom, rengeteget. Pedig egyszerûen így igaz. Nem is igen lehetne másképp, ha belegondolunk. Most a tanulás ideje van, és nekem még nagyon sokat kell látnom, elsajátítanom, ha helyt akarok állni ebben a szép, de nehéz szakmában. És hálás vagyok a tanár úrnak, hogy megengedi nekem az inaskodást a diákszínpadi munkában.

Kiss Emma (11. a)

A DIÁKSZÍNPAD ÕSZI SZEZONJÁBAN ÚJRA LÁTHATTUK GOLDONI A HAZUG C. MÛVÉT

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

44

19:29

Page 44

V

A L L A T Ó

Vallató Név: Havasi Máté Születési idõ: 1979 Születési hely: Tata

A Magas-Tátrában

Két kép, húsz év különbség

Életcél: Mindig legyen mit tenni, legyen kit szeretni és legyen miben reménykedni. Országa: Magyarország után az Egyesült Királyság Városa: London, Párizs Étele: otthoni pizza Itala: Theodora (enyhén dúsított) Színe: fekete Állata: gepárd, jégtigris és a többi macskaféle Könyve: Sven Hassel: Monte Cassino; Heltai Jenõ: Az utolsó bohém; Chris Ryan: Aki megmenekült és sok más Filmje: Equilibrium, Gallipoli, Liliomfi, Csillagok háborúja és még sok más Zene: Sarah Brightman, John Williams Példaképe: Robert Capa, Chris Ryan Mesealakja: Háry János, Csizmás Kandúr Hobbija: cserkészet, túrázás, túlélés, olvasás, makettépítés, paintball, airsoft Barátok a suliban: jó sok (az angolosok, Bencze Dávid, Vas Zoli, Berzsenyi Eszter, és sokan mások) Szerelem: az bizony (amúgy lásd feljebb) Házasság: majd egyszer Válás: ha lehet, kihagynám Félelem: harcolok ellene Halál: az élet része Pénz: jó, ha van Melyik tantárgyat szerette legjobban és legkevésbé? Angol, történelem - matematika Mi volt valaha a legrosszabb jegye a bizonyítványban és mibõl? Hármas, matematikából Ki az a történelmi személyiség, akivel találkozna? Jeanne d'Arc, Erzsébet királyné, Sir Winston Churchill Melyik történelmi eseményt látná szívesen? A normandiai partraszállást

Haveri körben (Londonban)

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:29

Page 45

É

V F O R D U L Ó

45

Ötéves 57 másodperc és indul a 61-es villamos, futás, futás, kezdõdik az osztályfõnöki óra! Vince portás úr nyitja az ajtót, "Te vagy a huszonnyolcadik…" Futok fel a negyedikre. Vár a régi osztályterem, benyitok az ajtón és huszonhét volt osztálytársam fordul egyszerre hátra, hogy megnézze, ki érkezett. "Hát, Andikám, a virtuális K-betût ezennel bevésem…" - köszön vidáman Palenik osztályfõnök úr. A Nagy Szent Albert osztály nosztalgiaofõórája már percek óta tart. A régi ismerõsök sorra elmesélik, hogy kivel mi történt az elmúlt öt év alatt, itt diploma, ott házasság, amott új állás. Mikor a névsor végére érünk, közösen levonulunk a tükörterembe, ahol körbeülünk, virággal köszöntjük tanárainkat (a megjelent 7 fõt) és megkezdõdik a

hús, saláta, köret, eltelnek a szemek, szájak. Italok minden mennyiségben a hangulatgerjesztõ pálinkától a finom borokon át a sörig. Meleg étel is érkezik, majd a házi sütik tömege. Mindeközben örömteli beszélgetések a Pingvin SZIGet hangulatos boxaiban. Az idõ viszont szalad, így ha mindenki mindenkivel szeretne beszélgetni, ugyancsak oda kell figyelni, hogy idõben felálljunk egy-egy asztaltól és átüljünk máshova. Miközben már jóllakottan csemegézünk a sütistálakról, elindul a diavetítés és filmnézés. Természetesen a közös hangulatot átjárja a sok emlék: az elsõ pléh-szekrények, a 26 bombariadó egy félévben, a salakon megtartott matekórák, az elbocsátott tanárok, a zseniális osztálykirándulások, a ballagás, az érettségi.

kötetlen sztorizgatás. Eleinte a tanárok rólunk, majd mi róluk és óráikról. Fény derül régi puskázási technikákra (telefonszámba rejtett évszámok), közös csíntevésekre (a folyosón akadálypályaként akkurátusan pozícionált szemétdarabok a tisztaságszeretõ tanár lassítására). Elsimulnak konfliktusok ("azt hiszem, Kingával szigorú voltam az érettségin"), felfrissülnek a memóriák ("Tééényleg! És arra emlékeztek, amikor az ofõ…"). Közösen derülünk úgy másfél óra hosszat egymás történetein és élményein. Remekül érzi magát tanár és öregdiák, és az emelkedett hangulat miatt észre sem vesszük, hogy megéheztünk. Ekkor az emlékezésben felfrissült elmék és az üldögélésben megfáradt testek örömére érkezik is a felszólítás; irány a belsõ szoba és a hidegtálak! Többféle hal,

Kollektív az önbizalom: bizony-bizony a mi osztályunk kiemelkedõen értelmes volt, a mi táncaink voltak a legjobbak a szalagavatón, mi voltunk a sztárok ebben, a legek abban… Hazamenni senki sem siet, mégis, az iskola vendéglátása is véges, és még a hajnali óraátállítás ellenére sem kellene visszaélni a kapott engedélyben szabott idõvel. Irány tehát a hûvös hajnali levegõ és a sörözõ nem messze… Aki bírja, reggelig marad, és megbeszéljük a következõ osztálytalálkozó helyét is; nemsokára afterparty az ofõ lakásán. Viszlát iskola, köszönjük, hogy ott lehettünk. Joós Andrea Szent Albert osztály 2002/C

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:29

Page 46

46

S

P O R T

ELHUNYT DEÁK ANDRÁS

PICISZTER 2007 ÕSZ

56 éves korában elhunyt Deák András, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyûlési képviselõje Deák András 1951-ben született Budapesten. Iskoláit is a fõvárosban végezte, a Budapesti Mûszaki Egyetemen 1980-ban gépészmérnök szakon szerzett diplomát. 1989ben lépett be a KDNP-be, 1990-ben indult a belvárosi helyhatósági választásokon. 1994. december 11-én gyõzött egyéni jelöltként, majd Belváros-Lipótváros társadalmi megbízatású alpolgármesterévé választották. 2004 tavaszán lett országgyûlési képviselõ, miután Isépy Tamás halála miatt az országos listáról behívták a megüresedett helyre. 2006-ban Budapest 15. választókerületében, a XI. kerületben szerzett egyéni országgyûlési mandátumot.

Nagyon sok közünk van Õhozzá! Ha már sokan vagytok, akik élveztétek a balatonakali táborozás örömeit, akkor tudnotok kell, hogy õ volt az, aki magát a tábort "megszerezte" a katolikus ifjúság számára felkészítõ, továbbképzõ, kulturális és rekreációs tevékenységek kiszolgálására. A tábor mûködtetésére megállapodás született az Emericus KSE-vel amihez az iskola is hozzáteszi a magáét. Ilyen módon jött létre egy olyan helyzet, amelyben ma már "lubickolhatunk" - még ha rengeteg munka és feladat van is hátra vele kapcsolatban. Köszönjük Deák András! Hálánk kíséri emlékedet örökkön örökké. Párdányi Miklós

Sokunk örömére szolgál, hogy iskolánkban óriási szerepet kap a mozgás, a sport és ez nagyon fontos számunkra. A foci az egyik legnépszerûbb sport iskolánkban, így nem csoda, hogy már az évnyitó napján algimnáziumosok sora kérdezte, hogy mikor kezdõdik már a PICISZTER. Gyorsan elkészült a sorsolás, így már szeptember közepén kergethették a labdát a lelkes diákok reggelente a gyönyörû mûfüves sportpályán. Mint minden évben, idén is két csoportban folynak a küzdelmek. A kisebbek (5. és 6. évfolyam) az "A", míg a nagyobbak (7. és 8. évfolyam) a "B" csoportban küzdenek a kupákért. Öröm nézni, amint egy 5.-es diák olyan elszántsággal küzd a pályán, mintha ezen múlna az év végi matek jegye. Bizony érdemes egyszer-egyszer bejönnie a 0. órában annak, aki szép, szórakoztató focit szeretne látni. Sok örömöt okoznak a kicsik a szurkolóknak (akik akadnak azért szép számmal), ha legyõzik sokkal esélyesebb ellenfelüket. Persze a nagy akarásból néha kisebb szabálytalanságok is következnek, de ez benne van a fociban, sõt minden sportban. A lelkesebb csapatok már mezt is csináltattak maguknak, ebbõl látszik, hogy milyen komolyan veszik a srácok. A lebonyolítás úgy történik, hogy az õszi és a tavaszi eredmények alapján kialakul egy rangsor mindkét csoportban, és az ott megszületett sorrend alapján a harmadik és a negyedik játszik egymással a bronzéremért, míg az elsõ és a második helyezettek az aranyért szállnak harcba. Érdekes lesz, mert idén találkoznak majd a tavalyi gyõztesek és biztos óriási meccset játszanak majd, de bizonyára ezen kívül is lesznek hatalmas összecsapások. Szóval, ha valaki megteheti, jöjjön be kedden vagy csütörtökön reggel szurkolni, mert megéri. Mindenki megláthatja majd, hogy azért tudnak ezek a magyar gyerekek focizni. Fõleg a Szent Imre diákjai!

Csillag András (11.d)

VILÁGBAJNOK!

Deák András 2006. február 10-én, az Alapítványi Jótékonysági Bálon kötött megállapodást Emericus Sportegyesülettel a tábor mûködtetésérõl.

A KWC Kempo Világbajnokságon, a Magyar Zen Bu Kan Kempo Sportszervezet tagja, Paczolay Máté (10.d), Agacu, Kesztyûs Full-Contact: 1. helyezést ért el! Gratulálunk neki!

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:29

Page 47

S

P O R T

47

KITÜNTETÉS A kerület napjához (11.11.) kapcsolódva a hagyományosan megrendezésre kerülõ kerületi sportolók ünnepségén minden évben két tanárt választanak az év testnevelõ tanárává. Idén Schulek Dávid tanár urat tüntették ki, és részesítették jutalomban.

Molnár Gyula polgármester méltatásában elhangzott, hogy a tanár úr a kerület és az iskola sportjáért végzett tevékenységéért, a sportpályaépítésben játszott szerepéért és a röplabdacsapatának eredményességéért kapta a kitüntetést.

Kitüntetése egyben az iskolánk kerületi elismerését is jelenti, hiszen a tanár úr által menedzselt programok az iskolavezetés támogatásával, iskolai, alapítványi és fõként szülõi segítséggel bonyolódtak (buboréképítés, mûfüves pályaépítés, hajópark létrehozása, Emericus Sportegyesület megalakítása, a Balatonakaliban levõ Szent Imre tábor mûködtetése, stb.)

32. YONEX HUNGARIAN OPEN Ebben az évben is (immár 32. alkalommal) megrendezésre került a Magyar Nemzetközi Tollaslabda Bajnokság, mely ismét sok látogatót vonzott. A 38 országból érkezett 195 játékos Budapesten, a MAFC-Gabányi László Sportcsarnok öt pályáján mérhette össze erejét. A mérkõzések rendjét 18, hat különbözõ országból érkezett játékvezetõ, és kb. 40 vonalbíró felügyelte. A verseny a selejtezõkkel kezdõdött november 1-jén, és november 4-én a döntõkkel fejezõdött be.

Bár a legnagyobb nagyágyúk nem voltak jelen, mégis kiváló játékosok álltak sorban a jó helyezésekért. Köztük volt az ifjúsági Európa-bajnok Mads Conrad Petersen, a szlovén Miha Sepec, vagy a tavaly dobogón végzett spanyol Pablo Abian. Ha valaki kíváncsi, az eredményeket megnézheti a Magyar Tollaslabda Szövetség honlapján (badminton.hu), jövõre pedig jobban teszi, ha eljön, és saját szemével nézi meg ezt a fantasztikus játékot.

Stibo

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:29

Page 48

V

E R S

É S

D A L

VERS NÉGY

ÉVSZAK HARCA

Lépked nagyokat a Hatalmas Õsz, Tudja õ magáról, hogy Úgyis õ gyõz. Rettegett bronzkardját Gyorsan kihúzza, Õ most a világot Végleg szétzúzza. Bronzsisakján megcsillan Egy fáradt napsugár, Õ meg fog egy ecsetet, S munkának áll. De alighogy a fákon A leveleket átfesti, Hatalmát azonnal El is veszíti. Nehéz léptekkel Jön az Öreg Tél, Jégcsap szakálla Mellkasáig ér. Ezüst sisakja Fényes fehér, Fagyos ereje Mindenhová elér. Igaz, idõs már, De annál is büszkébb, Egy fújással legyõzi Az Õszt, ki most gyengébb. Letépi a leveleket a fáról, Fehér takarót borít rája, A fa meg csak tûri, Meg sem nyílik szája. De ahogy légkörét A gyõztes Tél megteremti, Rájön õ azonnal: Kezd meleg lenni. Leveti ruháját,

Csöpög a szakálla, Jön a Komoly Tavasz, Megvetõn néz rája. Az új gyõztes most Körbejárja földjét, Leolvad a Tél nyoma, Õ meg mindent megnéz. Komoly pillantását Nem kerüli semmi, Neki is áll gyorsan A rügyeket rendezni. Ez a madár ide szálljon, Amaz oda rakjon fészket, De még be sem fejezheti, Valaki elrontja az egészet. Ez a valaki meg nem más, Mint a Kacagó Nyár, Õ már többet nõvérére Igazán nem vár. Int a rétnek, Nyílnak a virágok, Szól minden madárnak, Dalolva felszállnak. Koszorút fon a Nyár, Fejére teszi, Végigfut a folyó mellett, Nézi, hogy áll neki. De elhervadnak a virágok, Nem kacag a Nyár, Tudja, itt az Õsz, Rá pusztulás vár. És lépked nagyokat a Hatalmas Õsz. Igen, õ is tudja, hogy már Megint õ gyõz. És ez így megy mindig, Örök harcban élnek, Hogy ki gyõz? Azt majd Életem végén nézem meg.

ÉS

DAL

Irodalmi estek a Szent Imre Házban (1118 Himfy u. 9., a Móricz Zsigmond körtér és a Villányi út találkozásánál)

2007. november 20. kedd, 19.30 óra Kodály Zoltánra emlékezve A Muzsikás együttes estje Sipos Mihály, Porteleki László, Éri Péter, Hamar Dániel 2007. november 27. kedd, 19.30 óra "Magyarország szép nemes csillaga" Jubileumi mûsor Szent Erzsébet tiszteletére a Vagantes Trió estje Tóth István, Kálmán Péter, Szabó István (mûvészeti vezetõ, Tinódilant díjas) Szerkesztõ: Csányi Tamás karnagy A XI. ker. Önkormányzat, a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával. Kérjük, adományával segítse a sorozat megvalósulását. Helyfoglalás az érkezés sorrendjében 19.00 órától. Szeretettel várja a Szentimrevárosi Egyesület és a Ciszterci Szent Imre egyházközség.

DIÁKKAMARA

MINDEN ÉRDEKLÕDÕT SZERETETTEL VÁRUNK

Idén elõször, minden évfolyamra kiterjedõ, átfogó felmérést készítünk az iskola legfontosabb diákokat érintõ ügyeirõl: menza, portaszolgálat, Pingvin SZIGet, büfé, Diákkamara…

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

$ Közkívánat rovat

19:29

Page 49

49

FÉKEZETT HABZÁS

FÉKEZETT HABZÁS A szentimrés szappanopera Sziasztok!! Az év elején, a gólyatáborban már kezd hagyománnyá válni, hogy a gólyák akadályversenyén a srácok-lányok az ún. Szentimrés Menetnótát fújják. Mivel ez nyomtatásban még nem igazán jelent meg, most pótoljuk ezta hiányt. Hát íme! Egy Pingvin a kezemben, imrés póló testemen.

Hét-ötvenre bent vagyok, késést soha nem kapok.

Én vagyok a gólyasrác, A fejemben nincs nagy gáz!

Kora reggel felkelek, SzentImrébe bemegyek.

Az órákon güzülök, egy-két ötöst begyûjtök

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:30

Page 50

FÉKEZETT HABZÁS

Száz minyomot, Fekve kinyomok! Ocsmányságot nem mondok, Inkább fityiszt mutatok.

Nem dobok el szemetet, Inkább kettõt felszedek. A kicsiket szeretem, Bölcsebbeket tisztelem.

A szünetben vidulok, Leckét sosem másolok!

Az orromba nem túrok, osztálytársba nem rúgok. Ha a tanár ideges, kedvem nem lesz delejes.

Mert úgyis király vagyok, Szent Imrében nyomulok!

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:30

Page 51

FÉKEZETT HABZÁS Rejtvény rovat

1. Mi a neve a játéknak amit a képen látható gyerekek játszanak? a) Ki tudja utánozni az elefántot - játék b) Ki tudja utánozni az Alient - játék c) Ki hányszor bír integetni, amíg meg nem fullad -játék 2. Honnan ismerõs a képen látható fiatalember? a) Futbalhuligán az Újpest táborából b) Fantasy-szerepjáték táborban õ volt az urukháj c) A gólyatáborban õ volt a sárkány egyik feje

3.Melyik, iskolánkban tanító tanár látható a kép közepén? a) Kovács Õrs tanár úr b) Thúróczy tanárnõ c) Róbert atya

4.Mi a problémája Posta tanárúrnak és gólyáinak? a) Nem tudják merre a zuhanyzó. b) Tudják, már voltak is, de elfogyott a melegvíz. c) Tudják, a melegvíz sem fogyott el, de azért jól esne nekik egy kis gyámolítás.

Slusszpoén rovat

Míg a gólya kurjongat, Öregdiák mosogat...

Pingvin_1.qxp

2007.11.18.

19:30

Page 52