Az év tanulmánya (2. díj, 2010)
Pillanatkép a megélhetési bűnözésről
dr. Szirtes Klára (pártfogó felügyelő, Somogy megye)
„Aki szegény, az a legszegényebb, Fázósságát odaadja a télnek, Melegét meg odaadja a nyárnak, Üres kedvét a puszta határnak.” (József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb)
I. rész Négy éve dolgozom fiatalkorú bűnelkövetők pártfogó felügyelőjeként. Mikor az Igazságügyi Hivatalnál elhelyezkedtem, azt gondoltam, van némi fogalmam a szegénységről és arról, milyen helyzetben élnek a „szegények”. Azonban, mikor az első környezettanulmányokat készítettem a Somogy megyei kisvárosok, falvak „nyomor telepein”, rájöttem, hogy ez nem így van. A mai napig megdöbbenek azon, hogy az emberek hogyan képesek megélni abból a kevés jövedelemből, melyet havonta kapnak, hogyan képesek földes kunyhókban élni és a napi betevő falatot biztosítani gyermekeiknek. Megélhetési bűnözés. Sokat gondolkodtam mit jelent ez a kifejezés, és milyen érzelmeket mozgósít az emberben. Mert kétségtelen, hogy érzelmeket mozgósít, olykor igen ellentétes érzelmeket. Egyesek súlyos problémaként tartják számon, és át tudják érezni azon emberek helyzetét, akik a bűnözésen kívül más kiutat nem látnak megélhetésük biztosítására. Mások elítélik, ha valaki erre hivatkozik az általa elkövetett bűncselekmény indokaként, és úgy gondolják, hogy az így kialakult helyzetért mindenki maga felelős. Pártfogó felügyelőként már valamennyien találkoztunk a jelenséggel egy-egy eset tanulmányozása során. Gondoljunk csak a fűtéshez szükséges tüzelő lopásokra, kábellopásokra, vagy amikor a feltört pincéből, üdülőből nem a drága műszaki cikkeket, hanem az élelmet, ruhát, tüzelőt viszik el. Az alkalmanként okozott kár vagy eltulajdonított érték általában csekély, az elkövetők azonban gyakran válnak visszaesővé. Véleményem szerint a megélhetési bűnözést alapvetően a bűncselekményekre indító szándékrendszer különbözteti meg a bűnözés egyéb fajtáitól. Egyértelműen létező jelenség, mely a gazdasági válságot követően új értelmezést és lendületet kapott. Az alábbiakban szeretném röviden összefoglalni az elmúlt évek tapasztalatait arra vonatkozóan, hogyan alakult ki a mélyszegénység és ebből fakadóan a szegények ma már általános jellemzőkkel is leírható élethelyzete. Tanulmányomban a rendszerváltást követő évekre csak körvonalakban térek ki, de muszáj, mert a lavinát ez az időszak indította el. Később azonban a közelmúltban és napjainkban jellemző szegénységre és annak lehetséges következményeire, köztük a megélhetési bűnözésre igyekszem koncentrálni. Statisztikai vizsgálatommal a szegénység, munkanélküliség és bűnözés közötti összefüggéseket szeretném átláthatóbbá tenni Somogy megyében, szem előtt tartva, hogy azokból messzemenő és magától értetődő következtetések, törvényszerűségek teljességgel nem vonhatók le, hiszen a bűnözés értelmezése és elemzése során igen sok olyan tényezőt kell figyelembe venni, amelyek kölcsönösen feltételezik, és erősítik egymást. Továbbá megjegyzem, hogy a
1
tanulmány terjedelmi korlátozottsága szükségszerű leegyszerűsítést von maga után, ennek ellenére igyekeztem arra törekedni, hogy a statisztikai vizsgálatból szűk körben, de megalapozott következtetéseket vonjak le, melyek talán mégis alkalmas lehetnek a megye jelenlegi helyzetének ilyen szempontú vizsgálatára. Több kutatási eredmény igazolta már, hogy a rendszerváltást követő években megváltozott a bűnözés szerkezete, a bűnözés mennyiségi növekedése volt megfigyelhető, azon belül is ugrásszerűen megnőtt a vagyon elleni bűncselekmények száma. Ezek a változások egyfajta társadalmi válságot jeleztek, mely maga után vonta a társadalom értékrendszerének megváltozását is. A vagyon elleni bűncselekmények emelkedésének hátterében sokan a megélhetési vagy szükségletkielégítő bűnözés erősödését látták. Elindult egy társadalmi dezintegrációs folyamat, mely különböző devianciákban (alkoholizmus, öngyilkosság, bűnözés, mentális betegségek) öltött testet, és egyúttal nőtt azok száma, akik átmenetileg vagy tartósan kiszakadtak a társadalomból.1 A folyamat egyes társadalmi rétegeket különösen érzékenyen és a devianciák terén halmozottan érintett. A megváltozott körülmények (piacgazdaság, privatizáció, magántulajdon megjelenése) hatására a társadalom erősen polarizálódott. Az óriási magánvagyont felhalmozó újgazdagok mellett megjelent a szegények azon rétege, mely feladni kényszerült addigi életszínvonalát. A szegénység problémaköre korábban sem volt ismeretlen, számos kutatás foglalkozott a bűnözéssel való kapcsolatával, igazolva azt a feltételezést, hogy a kielégítetlen szükségletek normaszegéshez vezetnek.2 Véleményem szerint a szegénység túl összetett jelenség ahhoz, hogy önmagában bűnözésre predesztináló tényezőként tekinthessük, de más hátrányos helyzetet generáló körülményekkel együtt kétségtelenül devianciák kialakulásához – köztük bűnözéshez - vezethet, ezért témánk szempontjából érdemes vele foglalkozni. A szegénység mibenlétét hajlamosak vagyunk anyagi oldalról megközelíteni, vagyis szegénynek tekintjük, aki saját és családja létfenntartási szükségleteit (élelmezés, ruházkodás, közlekedés, lakhatás stb.) nem, vagy nem kielégítően tudja fedezni. Ugyanakkor sok esetben nem számolunk azokkal a lelki vagy tudati tényezőkkel, melyek anyagiak nélkül is segíthetik a felemelkedést, illetve hiányuk esetén az anyagi segítség sem vezet a szegénységből való kitörésre. A szegénységnek számos fajtáját különböztetjük meg. Póczik Szilveszter szerint abszolút szegénységről beszélhetünk, ha valaki számára a létfenntartáshoz szükséges javak majdhogynem elérhetetlenné válnak, vagyis jövedelme a legminimálisabb élelem és hajlék biztosítására, vagy még arra sem elegendő. A relatív szegénységet a társadalom nagy többségéhez mérten vizsgálhatjuk, vagyis mindazok e körbe sorolhatók, akik a többséghez képest „lényegesen alacsonyabb mutatókkal rendelkeznek az anyagi javak tekintetében”. Megkülönböztethetünk etnikai szegénységet, hazánkban e kör a cigányság nagyobb hányadát érinti. A demográfiai szegénység elsősorban a nyugdíjasokat és a gyermekeket sújtja. A rendszerváltást követően megjelent az új szegénység fogalma is, mely a fentebb említett társadalmi kirekesztődési folyamat „áldozatait” jelenti, ide soroljuk a hajléktalanokat, a tartós munkanélkülieket, az elszegényedő, lesüllyedő alsó középosztályt.3 A szegénység szót hallva különböző élethelyzetekben élő embereket képzelünk magunk elé, ugyanis a szegénységen belül minőségi eltérések is tapasztalhatók. Elszegényedőknek, általában véve szegényeknek nevezzük azokat, akik valamilyen hirtelen bekövetkező esemény hatására (pl. vállalkozás csődje, munkahely elvesztése) addigi életszínvonalukat maguk mögött hagyva egy alacsonyabb, szerényebb, bizonytalansággal teli életvitelre kényszerülnek. Azonban egy másfajta szegénységről beszélhetünk azon rétegek esetében, akik beleszületnek 1
Gönczöl Katalin: Bűnözés és bűnmegelőzés Magyarországon a rendszerváltás időszakában. Esély 1992/1. 4255.old. 2 Kó József – Münnich Iván: Új szegénység és bűnözés. Valóság 2000/6. 26-35 old. 3 Póczik Szilveszter: Szegénység, bűnözés, megélhetési bűnözés. http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=318&page=1 2010. 01. 29.
2
egy olyannyira szegény létformába, ahol a rendkívül rossz lakhatási és életkörülmények, a megfelelő ruházkodás, tisztálkodás, élelmezés alapjaiban kielégítetlen. Ez az ún. mélyszegénységnek nevezett állapot, melyből nagyon nehéz, olykor lehetetlen kiemelkedni. A mélyszegénység egy olyan reményvesztett, céltalan és tehetetlen állapotra utal, amelyben a puszta létfenntartás ösztöne maga mögé utasít minden más szükségletet, maga az emberi minőség is megkérdőjeleződik, a elki élet fokozatosan elsivárosodik. A mélyszegénységben élő csoportok akár nemzedékekre kiterjedően is kirekesztődnek a társadalmi integrációt és kohéziót megtestesítő intézményekből, a munkaerőpiacon, az oktatáson, a közkultúrán. Sajátosan kialakított életvitelük az évtizedek során rögzül, szokássá, életfelfogássá válik, melyen gyakran külső segítséggel sem lehet változtatni. Az életkörülmények ilyen alacsony színvonala miatt halmozottan jelennek meg testi, de főként lelki betegségek. A társadalmi kirekesztődés hosszú távon személyiségtorzulásokhoz és a kommunikációs mechanizmusok leépüléséhez vezet, melyek következtében gyakran megjelenik az erőszak, mint a kommunikáció pótléka. Ez a fajta életvitel, a tanulás, a gyermekek iskoláztatása, a munkavállalás iránti igény hiánya a családon belüli viselkedésmintákon keresztül nemzedékről nemzedékre hagyományozódik tovább.4 Véleményem szerint a mélyszegénységben élők számára az egyetlen kiutat a munkaerőpiacra való becsatlakozásuk, aktivitásuk jelentheti, de ez a fentiekben részletezett életfelfogásbeli elsivárosodás és egyéb hátrányok miatt nagyon nehéz, olykor lehetetlen. Az iskolai végzettség legtöbb esetben rendkívül, olykor meglepően alacsony, a szakma elsajátítása iránti igény hiányzik. Amennyiben a mélyszegénységben élők rendelkeznek is képzettséggel, szakismerettel, azok általában leépülnek, használhatatlanná válnak. A munkanélküliség emiatt e csoportok vonatkozásában nem csak átmeneti, hanem olykor végleges is, már nem tekinthetők álláskeresőknek, helyzetük az értékrendszerbeli különbségek miatt a tartós munkanélküliek rétegén belül is egyfajta végleges állapotnak tekinthető. A mélyszegénységbe süllyedt emberek élethelyzete nem ismeretlen a pártfogó felügyelők számára, akik a környezettanulmányok, pártfogó felügyelői vélemények készítése, vagy a pártfogó felügyelet során szükséges helyszíni ellenőrzések alkalmával ellátogatnak a pártfogó felügyelet alatt álló bűnelkövetők lakóhelyére, megismerik lakhatási és életkörülményeit, illetve jövedelmi viszonyaikat. Bár óvakodom a leegyszerűsítésektől és általánosításoktól, mégis Somogy megyét illetően az eddigi tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy a bűnelkövetők többsége a fent bemutatott életviszonyok között él. Ez nem jelenti azt, hogy a mélyszegénység a bűnelkövetővé válás egyedüli kiindulópontja, de a társadalmi peremhelyzetben egyértelműen gyakoribb a bűnelkövetés, a bűnöző szubkultúrák kialakulása. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szociális segélyezésből, a gyermekek után járó kedvezményekből, illetve az alkalmi és fekete munkákból származó anyagi eszközök mellett a bűnelkövetés a megélhetés gyakori vagy kiegészítő forrása. Mivel a bűncselekmények célja a mindennapi megélhetés biztosítása, így olyan vagyon elleni bűncselekmények elkövetése gyakori, ahol könnyen, gyorsan, alacsony ráfordítással, vagyis személy vagy dolog elleni erőszakkal a megélhetéshez szükséges kis értékű javak (készpénz, élelem, tüzelő, stb.) megszerzése a cél. A bűnözői életút már gyermek- és fiatalkorban kezdődik, a fiatalokat a hasonló élethelyzetben levő barátok, rokonok, testvérek, de gyakran a szülők sarkallják bűnelkövetésre.5 A fentiekben a szegénység és azon belül a mélyszegénység jellemzőit és bűnözéssel való kapcsolatát igyekeztem bemutatni. Egyes kutatások6 azt bizonyítják, hogy a vagyon elleni bűnözést az anyagi hátrányok önmagukban nem indokolják, bár azon abszolút (mély)szegénységben élők esetében, akik munkahellyel sem rendelkeznek, már lehet egyfajta 4
Póczik Szilveszter: ui. Póczik Szilveszter: ui. 6 Kó József – Münnich Iván: ui. 5
3
megélhetési bűnözésről beszélni. Véleményem szerint a fentiekben bemutatott mélyszegénység egyfajta bűnözést respektáló, eltorzult értékrendszerrel és egyéb hátrányokkal (alacsony iskolai végzettség, munkanélküliség) párosulva a vagyon elleni bűncselekmények kialakulásában előkelő helyet foglal el. A továbbiakban a szegénység társadalmi jelenségköréhez tartozó, annak egyik legfontosabb faktoraként számon tartott munkanélküliség bűnözéssel való kapcsolatát veszem górcső alá. A rendszerváltást és a piacgazdaság bevezetését követően új társadalmi problémával kellett a magyar társadalomnak szembenéznie. A munkanélküliség azt megelőzően a centralizált gazdaság és munkakötelezettséget előíró állami vezetés korában kevésbé volt ismert jelenség, így nem meglepő, hogy a társadalom tagjait felkészületlenül érte. A munkanélküliséggel érintett családok élethelyzetének olyan számottevő megváltozásával járt, hogy azt sokan nem tudták megfelelően kezelni. Igyekeztek korábbi életszínvonalukat megtartani, azonban az ehhez szükséges legális eszközök nem mindenki számára álltak rendelkezésre. Számos kutatás tárta fel a munkanélküliség és a bűnözés közötti ok-okozati kapcsolatot, a munkanélküliségnek azonban nem a bűnözés az egyetlen deviáns megnyilvánulási formája. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ily módon krízishelyzetbe került egyén a munkahely elvesztésére és az azt követő élethelyzet megváltozására gyakran valamely deviáns viselkedésformával reagál, mely lehet alkoholizmus, mentális betegség, öngyilkosság, bűnözés, vagy ezek halmozottan. A munkáját elvesztő egyén tehát krízishelyzetbe kerül, és ha saját vagy családja sorsán nem tud mielőbb változtatni, a tehetetlenség érzése agresszivitást is generálhat. A kilátástalanság érzését az egyén adott esetben alkohollal próbálja oldani, mentálisan megbetegszik, illetve szélsőséges esetben az öngyilkossághoz fordul. Előfordulhat, hogy családja pillanatnyi megélhetésének biztosítása érdekében alkalmi lopásokat követ el, de esetükben ekkor még nem beszélhetünk bűnelkövetővé válásról. Az ilyen jellegű vagyon elleni bűncselekmények számának növekedése tehát nem jelenti a professzionális értelemben vett bűnözők számának emelkedését. Az már más kérdés, hogy tehetetlenség érzése nagymértékben rombolhatja az emberek erkölcsi érzését, mentalitását, az egyén „lecsúszik”, negatív értelemben vett értékrendszerbeli, életvitelbeli változás indulhat el, mely a bűnözés terén visszaeséshez vezethet.7 A fentiekből az következik, hogy a munkanélküliség olyan krízishelyzet kialakulásáért felelős, amely – bár nem feltétlenül – könnyen vezethet olyan életvitelbeli változásokhoz, melyben a megélhetés biztosításának egyik lehetséges eszközeként az egyén a bűnelkövetést választja. Véleményem szerint ez akkor következhet be, ha a munkanélküliség, a tehetetlenség érzése tartóssá válik és olyan értékrendszerbeli változás megy végbe, ahol az egyén nem látva más kiutat, erkölcsi tartását is félretéve, a törvénytelen eszközök alkalmazásában látja a megoldást. Gönczöl Katalin szerint a munkanélküliség akkor vezet tömeges dezintegrációhoz, ha a fent ismertetett leszakadási folyamat tartóssá válik, tömegesen érinti a munkaképes korosztályt, a munkanélküliséggel érintettek egyéb hátrányokkal is küzdenek, mint például iskolázatlanság, szakképzetlenség és nincs más lehetőség helyzetük jobbá tételére. Ezek a személyek egyre kevesebb szállal kötődnek a társadalom rendjéhez, könnyebben jutnak el a normákkal való szembeszegüléshez. 8 A tartós munkanélküliek körébe gyakran olyan negatív társadalmi sztereotípiákkal terhelt csoportok tartoznak, mint az alkoholisták, a csökkent munkaképességűek, a börtönből szabadultak, a hajléktalanok, a cigányok. E csoportok munkaerő-piaci helyzete rendkívül gyenge, az iskolázatlanság, szakképzetlenség csak tovább erősíti elhelyezkedési esélyeiket.9 7
Laki László: Munkanélküliség és bűnözés. Esély 1992/5. 45-62.old. Gönczöl Katalin: ui. 9 Kó József – Münnich Iván: ui. 8
4
A fentiek miatt a munkanélküliségen belül a tartós munkanélküliség tehát külön problémát jelent, melynek megoldása többoldalú megközelítést, sajátos eszközöket igényel. A munkanélküliség deviáns kísérőjelenségei miatt több szempontból is hátrányos helyzetet generál, ezért nem elegendő, ha munkát adunk a tartós munkanélküliek kezébe, leszakadásuk véglegessé válása miatt iskoláztatást, képzést, munkára való felkészítést igényelnek, továbbá felfogásbeli, értékrendszerbeli változás is szükséges. Kó József és munkatársai által készített kutatás azt bizonyította, hogy a vagyon elleni bűncselekmények körében a bűnelkövetővé válás önmagában az anyagi hátrányokkal nem magyarázható, tehát a munkanélkülivé vált embereket nem a csekély anyagi források sodorják a bűnözés felé, hanem a korábban elért anyagi pozíció hirtelen elvesztése, a magasabb szint utáni vágy. Vagyis a bűnözés e formája nem köthető a legszegényebb társadalmi rétegekhez, ugyanakkor a munkanélküliség a társadalmi struktúra bármely szintjén álló egyén esetében bűnözést determináló veszélyforrás lehet.10 Ha a társadalmi leszakadás, kirekesztődés tartóssá válik, a megélhetés biztosításának lehetőségei leszűkülnek, és ahhoz egyéb hátrányok (iskolázatlanság, szakmai képzetlenség) is társulnak, a munkanélküliség nem feltétlenül, de nagyobb valószínűséggel vezet devianciákhoz, köztük bűnözéshez. A probléma társadalmi konfliktusforrásokat is generál, hiszen a lakosság sok esetben igazságtalannak érzi, hogy miközben a társadalom igyekszik szolidáris lenni a szegénységben élőkkel, munkanélküliekkel, sokan közülük mégis a bűnözést választják a segélyekből, gyermekek után járó kedvezményekből álló anyagi forrásaik kiegészítéseként, és életvitelükre a megélhetési bűnözést adják magyarázatként. A társadalom tagjai úgy érzik, hogy hazánk bírósági gyakorlata az utóbbi években enyhén ítéli meg ezeket az eseteket, gyakran hagyja szabadlábon az elkövetőket lakókörnyezetükben, ahol további bűncselekmények elkövetése várható. Ugyanakkor az ily módon „lecsúszott” emberekkel foglalkozó szakemberek tisztában vannak azzal, hogy az alkalmi jövedelmekből, segélyekből nem lehet megélni, a családot eltartani. Bár sokan nem kimondottan a megélhetési bűnözést látják a vagyon elleni bűncselekmények növekedésének hátterében, én mégis azt gondolom, hogy nem elhanyagolható a jelentősége. Napjainkban egyre gyakrabban halljuk, tapasztaljuk környezetünkben, hogy a korábban szerény, de szegénynek nem nevezhető körülmények között élő középosztálybeli emberek, családok „csúsznak le” hirtelenül és váratlanul a megélhetést biztosító munkahely elvesztése következtében. A lakosság nagy része ma már csak hitel útján tudja biztosítani vagyoni szükségleteit, anyagi tartalékai nincsenek, és amikor hirtelen munkanélkülivé válik, olyan szorongatott helyzetbe kerül, mely akár napokon belül lakásának, vagyontárgyainak elvesztésével fenyeget, miközben a napi szükségletek biztosítása is megkérdőjeleződik. Mindez olyan váratlan anómiás állapotot eredményezhet, amelyben az elkeseredettség, a családról való gondoskodás, az életben maradás ösztöne kényszer szülte bűnözést indukál. A feszültség a társadalomban érezhetően nő, hiszen a munkahely elvesztése bárkit ilyen helyzetbe sodorhat. II. rész Vizsgálatomban a Somogy megyében tapasztalható megélhetési bűnözést szeretném körülhatárolni a rendelkezésre álló munkanélküliségi és pártfogó felügyeleti statisztikai adatokkal. Mint korábban, itt is leszögezném, hogy a kutatás nem ad kétséget kizáró bizonyítékokat a megélhetési bűnözés létére, megnyilvánulására, de gondolatébresztőként és kiindulópontként szolgálhat további kutatásoknak. A kutatás során a 2005 és 2009 közötti időszakot vettem alapul. A munkanélküliségi adatok a KSH statisztikai nyilvántartásán 10
Kó József – Münnich Iván: ui.
5
alapulnak, ezért azok pontosságát tekintve nem hagynak kívánnivalót maguk után. Másik statisztikai forrásom az Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálatának nyilvántartó programja volt, melyben bizonyos adatok rögzítése korábban nem volt kötelező jellegű, ezért a vizsgált időszak teljes tartamára vonatkozóan pontos információkkal nem szolgálnak. Mégis azt gondolom, hogy a számok arányaiban jól jelzik a vizsgálandó téma, a megélhetési bűnözés megnyilvánulását és annak összefüggéseit más körülményekkel. Kutatásomban először a 2005 és 2009 közötti időszakra vonatkozó Somogy megyei munkanélküliségi adatokat tekintem át, mintegy kiindulópontként a probléma körvonalazásához. Ezt követően a Somogy Megyei Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálatának pártfogó felügyeleti ügyeit vizsgáltam meg. E tekintetben a vizsgált időszakban a folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügyszám változásait tanulmányoztam, különös tekintettel arra, hogy az ügyek mekkora hányadát teszik ki a vagyon elleni bűncselekmények. Elméleti összefoglalómból kiderült, hogy a megélhetési bűnözés több tényezőre vezethető vissza. Ezeket előtérbe helyezve és tovább fókuszálva a tanulmány alapját képező kérdéskörre azt tanulmányoztam, hogy a vagyon elleni bűncselekmények miatt folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügyek hogyan oszlanak meg az elkövetők munka-erőpiaci státuszára, iskolai végzettségére, illetve a bűncselekmény hátterében rejlő okokra tekintettel. Vizsgálatomat a nyilvántartó program 2010. 04. 02. napján érvényes állapota szerint készítettem. Hipotéziseim a következők: A munkanélküliségi adatok statisztikai változásai a vizsgált időszakban párhuzamot mutatnak a vagyon elleni bűncselekmények miatt folyamatban volt pártfogó felügyeleti adatokkal. A vagyon elleni bűncselekmények miatt folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügyek számszerűleg magasabb számban fordulnak elő az összes pártfogó felügyeleti ügyszámot tekintve. A vagyon elleni bűncselekmények miatt folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügyeket tekintve magasabb a munkával nem rendelkező elkövetők aránya. A vagyon elleni bűncselekmények miatt folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügyeket tekintve magasabb az alacsony iskolai végzettségű (8 általános vagy az alatti iskolai végzettség) elkövetők aránya. A vagyon elleni bűncselekmények miatt folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügyek nagy hányadában jelentkezik a bűncselekményhez vezető okként az alacsony jövedelem vagy az átmeneti pénzzavar. Korábban láthattuk, hogy bár a munkanélküliség nem predesztinál közvetlenül és önmagában bűncselekmények elkövetésére, mégis sok esetben jelentős szerepet játszik a megélhetési bűnözés kialakulásában. Ezért először is a Somogy megyei munkanélküliségi adatokat mutatom be a 2005 és 2009 közötti időszakban. A KSH egy, a vizsgált időszakban munkanélküliségre vonatkozó korábbi kutatásában leszögezte, hogy a Dél-Dunántúlt jellemző munkanélküliségi ráta mind értékét, mind pedig növekedését tekintve az észak-magyarországi és az észak-alföldi után a harmadik legmagasabb volt a régiók között.11 Az utóbbi nyolc évben Somogy megyében 19 %-kal nőtt a munkanélküliek száma.12
11
A munkanélküliség jellemzői a dél-dunántúli régióban 2007-ben. Dél-dunántúli Statisztikai Tükör 2008/102. szám 12 A dél-dunántúli régió megyéinek társadalmi, gazdasági helyzete 2008-ban. Dél-dunántúli Statisztikai Tükör 2010/8. szám
6
A munkanélküliek számának vizsgálata előtt érdemes egy pillantást vetni a népességi adatokra. A KSH adatai szerint a népességszám Somogy megyében az elmúlt öt évben folyamatos csökkenést mutat, az öt év átlagában 327.383 fő (1. ábra). Somogy megyében a 2005 és 2009 közötti időszakban a munkanélküliek számában 17 %-os emelkedés tapasztalható, számuk az öt év átlagában 13.280 fő. A vizsgált időszakban átlagosan a Somogy megyei népesség 4 %-a számított munkanélkülinek. A Somogy Megyei Igazságügyi Hivatal nyilvántartó programjának segítségével összehasonlítottam a pártfogó felügyelet alatt álló bűnelkövetők, azon belül is a vagyon elleni bűncselekményt elkövetők számszerű adatait a megyében tapasztalható munkanélküliségi adatokkal. Azt követően az elkövetők munkaerő-piaci státuszát, iskolai végzettségét és a bűncselekmény hátterében álló okokat tanulmányoztam. A pártfogó felügyeleti ügyszámokat tekintve a vizsgált időszak teljes tartamában pontos adatok állnak rendelkezésre. Azonban a bűncselekményekre, az elkövetők munkaerő-piaci státuszára, iskolai végzettségére, a bűncselekmények hátterében rejlő okokra vonatkozó adatok nyilvántartása csak nemrégiben vált kötelező jellegűvé, ezért a vizsgált időszak kezdeti szakaszában ezek az adatok hiányosnak tekinthetők, alacsonyabb értékeket mutatnak a valóságosnál. Az ilyen jellegű adatokra vonatkozó következtetések csak a vizsgált időszak utolsó éveiben (2007-2009) tekinthetők többé-kevésbé megalapozottaknak. A fenti hátrányok ellenére mégis bátorkodtam megvizsgálni ezeket az adatokat, hiszen úgy gondolom, hogy a hipotéziseimben vázolt tendenciát – ha nem is a vizsgált időszak teljes tartamában, de annak utolsó szakaszában mindenképp – jól jelzik. Először tehát a vizsgált időszak pártfogó felügyeleti ügyszámának változásait mutatom be. Vizsgálatomhoz a nyilvántartó program segítségével az adott évben folyamatban levő ügyeket vettem alapul (3. ábra). A munkanélküliségi adatok és a pártfogó felügyeleti ügyszámok a vizsgált időszakban – az egyes évek között kisebb eltérésekkel – hasonló tendenciát mutatnak. Amit érdemes megfigyelni, hogy a 2005-ös évben mind a munkanélküliségi adatok, mind a folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügyek száma viszonylag alacsony értéket mutat, mindkét esetben az ezt követő években kezdődik a számszerű emelkedés. Bár az adatok összehasonlítása témánk, a megélhetési bűnözés szempontjából kevesebb jelentőséggel bír, mégis azt gondolom, hogy a pártfogó felügyeleti ügyek számának emelkedése a vizsgált időszakban a bűnelkövetések számának emelkedését is jelezheti. Megjegyzem, hogy ezt támasztják alá a Somogy megyében tartott települési tanácskozásokon a rendőrkapitányságok által adott beszámolók vizsgált időszakra vonatkozó adatai is. A megélhetési bűnözés szempontjából a vagyon elleni bűncselekmények számának változása lehet inkább érdekes. A vizsgált időszakban azokat a pártfogó felügyeleti ügyeket tanulmányoztam, melyekben az elkövetővel szemben vagyon elleni bűncselekmény miatt szabtak ki büntetést vagy intézkedést, illetve rendelték el a pártfogó felügyeletet. Ahogy már említettem a bűncselekmények vonatkozásában a Pártfogó Felügyelői Szolgálat nyilvántartó programja nem szolgál teljes körű információkkal a vizsgált időszak teljes tartamában, mivel az ilyen jellegű adatok gyűjtése korábban nem volt kötelező. Az értékek tehát a valóságoshoz képest valamelyest alacsonyabbak lehetnek (4. ábra). A vizsgált időszak első két évének (2005-2006) alacsony értékei a fentiekre tekintettel tehát nem tükröznek valós adatokat. Azonban a 2007 és 2009 közötti időszak adatainak segítségével már körvonalazhatók a pártfogó felügyeleti ügyek körén belül a vagyon elleni bűncselekmények miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyek. Ha számszerűleg pontosan nem is, de jelzik azt a tendenciát, mely e rövid három éves időszakban a vagyon elleni bűncselekmények nem ugrásszerű, de fokozatos emelkedésére utal. Somogy megyében az adott évben összesen folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügyet alapul véve a vagyon elleni bűncselekmények miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyek száma 2007-ben annak 40 %-a, 2008-ban 53%-a, 2009-ben 52%-a
7
volt. Megállapítható, hogy az utóbbi években a vagyon elleni bűncselekmények miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyek az adott évben összesen folyamatban volt pártfogó felügyeleti ügy átlagosan felét teszik ki. Mint említettem a nyilvántartó rendszer a vizsgált időszak második felére vonatkozóan a bűncselekményeket illetően többé-kevésbé már pontos adatokkal szolgál, azonban esetleges hiányosságai ezt az értéket csak növelhetik. Tehát a pontos, számszerű adatok a vagyon elleni bűncselekményeket illetően ennél csak magasabbak lehetnek. Egyértelmű tehát, hogy a pártfogó felügyelet alatt álló elkövetők domináns rétegét a vagyon elleni bűncselekmények miatt pártfogó felügyelet alatt álló elkövetők képezik. A tendencia az utóbbi években emelkedést is mutat, mely jelezheti a megélhetési bűnözés növekedését, illetve 2009-ben a gazdasági válság hatására növekvő megélhetési bűnözést. A munkanélküliségi adatok (2. ábra) Somogy megyében a 2007 és 2009 közötti időszakban a 2008-as kisebb csökkenést leszámítva viszonylag ingadozásmentesek, ugyanakkor a korábbi évekhez képest magasabb értékeket mutatnak. A vagyon elleni bűncselekmények miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyek száma ugyanebben az időszakban nem ugrásszerű, de fokozatos emelkedést mutat (4. ábra). A munkanélküliek száma Somogy megyében nyilvánvalóan magas, a vagyon elleni bűnözés az évek folyamán lassan, de folyamatosan növekszik. Véleményem szerint ez a megélhetési bűnözés megnyilvánulására utalhat. Előfordulhat, hogy a tartósan munkanélkülivé váló egyének reményvesztettsége, elkeseredettsége viszonylag hosszabb idő után sodorja őket a bűnözés, mint a megélhetés biztosításának egyik lehetősége felé. Elméleti összefoglalómból kiderült, hogy a vagyon elleni bűnözés egyik indukálója lehet a munkanélküliség, a munkanélkülivé válás és az ezzel együtt járó kilátástalanság érzés. A vagyon elleni bűncselekmények miatt pártfogó felügyelet alatt álló elkövetők tekintetében ezért nem elhanyagolható szempont megvizsgálni, hogy milyen munkaerő-piaci státusszal rendelkeznek. A korábban említett rendszerbeli hiányosságok miatt e tekintetben sem állnak rendelkezésre pontos adatok valamennyi pártfogó felügyelet alatt állt vagy álló elkövetőt illetően. Ezért az erre vonatkozó adatgyűjtés során nem ragaszkodtam az évek szerinti lebontásához, nem egy adott időszakra vonatkozó tendenciát vizsgáltam. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat nyilvántartó rendszerének segítségével arra kerestem a választ, hogy az összes nyilvántartott vagyon elleni bűncselekmény miatt pártfogó felügyelet alatt állt vagy álló elkövető munkaerő-piaci státuszát tekintve milyen minőségben jelenik meg. Az adatgyűjtést tehát időszakra tekintet nélkül valamennyi olyan vagyon elleni bűncselekmény miatt pártfogó felügyelet alatt állt vagy álló elkövetőre kiterjesztettem, akik esetében a munkaerő-piaci státuszra vonatkozó adatok rendelkezésre álltak. A nyilvántartó program felsorolja azokat a státuszokat, melyek közül a pártfogó felügyelő választhat. Ezek a következők: munkanélküli, regisztrált álláskereső, rendszeres alkalmi munkát végző, rendszertelen alkalmi munkát végző, bejelentett munkaviszonnyal rendelkező, GYES/GYEDen lévő, háztartásbeli, nyugdíjas, rokkantnyugdíjas, szolgálati időre jogosító ellátásban részesülő, tanuló, illetve a „nem ismert” kategória. E státuszokat tekintve a munkanélküliséggel érintett kategóriába sorolhatók a következők: munkanélküli, regisztrált álláskereső, rendszeres alkalmi munkát végző, rendszertelen alkalmi munkát végző. Az adatgyűjtés eredményei szerint elhanyagolható azon vagyon elleni bűncselekmény miatt pártfogó felügyelet alatt állt vagy álló bűnelkövető száma, akik GYES/GYED-ben részesülnek, háztartásbeliek, nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, illetve szolgálati időre jogosító ellátásban részesülnek. Ők összesen a vizsgált minta 5 %-át teszik ki. A többi státuszt három nagy kategóriába sorolhatjuk: a tanulók, a munkával rendelkezők és a munkával nem rendelkezők. A tanulók magas száma (30 %) többségében a fiatalkorú bűnelkövetőként vagyon elleni bűncselekmény miatt pártfogó felügyelet alá került személyekre utal, bár e körben
8
előfordulnak felnőtt korú pártfogoltak is. A fiatalkorú bűnelkövetők esetében sem zárható ki a megélhetési bűnözés, hiszen nem egyszer találkoztam olyan esettel, ahol a fiatalkorú felnőtt családtagjaival közösen követte el a vagyon elleni bűncselekményt, vagy felnőtt korú személy sarkallta őt bűnelkövetésre. Tapasztalataim szerint a fiatalkorúak ellen indított büntetőeljárások alkalmával készített környezettanulmányok során nagyon ritka példa, ha a szülők, eltartók munkával rendelkeznek, többségük álláskereső, megélhetést biztosító jövedelmüket a szociális segélyek képezik. A vagyon elleni bűncselekményt elkövető pártfogoltak mindössze 10%-a rendelkezett bejelentett munkahellyel, ezáltal állandó jövedelemmel. Esetükben nem kizárt, de kisebb a valószínűsége annak, hogy anyagi nehézségeik miatt választják a bűnelkövetést. Ugyanakkor manapság sokan élnek minimálbérből, melyről tudjuk, hogy nem minden esetben alkalmas az egyének, családok anyagi szükségleteinek kielégítésére. Ha sarkítjuk a problémát, és azt vesszük alapul, hogy a munkahely, az olykor alacsony, de biztos, állandó jövedelem visszatart a megélhetési bűnözéstől, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy e 10 % esetében nem feltétlenül a megélhetéshez szükséges javak biztosítása indokolta a bűnelkövetést. A harmadik csoportba azokat soroltam, akik nem rendelkeznek munkahellyel, ezáltal állandó jövedelemmel. A nyilvántartó programban munkanélküli státusz kerül rögzítésre azon pártfogoltak esetében, akik a Munkaügyi Központban nem regisztráltatták magukat, ezáltal segélyben sem részesülnek (10 %). A regisztrált álláskereső státusz ezzel szemben álláskeresői járadékban, rendszeres szociális segélyben vagy rendelkezésre állási támogatásban való részesülést feltételez, illetve ezen álláskeresők vonatkozásában fennáll a lehetősége, hogy az önkormányzat közhasznú munkáltatásba vonja az álláskeresőt, ezáltal bizonyos időtartamban állandó jövedelemre tehet szert (16 %). A regisztrált álláskeresők bizonyos hányada – akiknél az előírt egy éves együttműködés még nem telt le – támogatásra nem jogosult, ezért semmilyen jövedelme nincs. A segélyek összege azonban, mint tudjuk, rendkívül alacsony, havi 28.000 Ft körüli összeg. Ez a megélhetés biztosításához nagyon kevés akár egyén, akár családfenntartó esetében. A rendszeres (12 %), illetve rendszertelen (14 %) alkalmi munkát végzők státuszával jelöljük a nyilvántartó programban azon pártfogoltakat, akik saját bevallásuk szerint alkalmi munkák vállalásával tesznek szert jövedelemre. Ők sem rendelkeznek állandó munkahellyel (munkanélküliek, regisztrált álláskeresők), alkalmi munkavégzésük esetleges, még ha rendszeresnek tekinthető is, havi anyagi forrásaik tekintetében kiegészítő jellegű. A vagyon elleni bűncselekmény miatt pártfogó felügyelet alatt állt vagy álló bűnelkövetők összesen 52 %-a nem rendelkezik munkahellyel. Azt gondolom, hogy ez az arány a vagyon elleni bűncselekményt elkövetők vonatkozásában túl magas, ahhoz, hogy szó nélkül menjünk el mellette. Érvek és ellenérvek sorakoztathatók fel amellett vagy az ellen, hogy a szegénység, a munkanélküliség mennyire befolyásolja a bűnözésre való hajlandóságot. Azt gondolom, hogy a számok magukért beszélnek, és ha mást nem is, de azt mindenképp jelzik, hogy Somogy megyében a probléma jelen van, a vagyon elleni bűncselekményt elkövető pártfogó felügyelet alatt álló személyek vonatkozásában a munkanélküliségnek, az állandó jövedelem hiányának, az ebből fakadó bizonytalanság és tehetetlenség érzésnek jelentős szerepe van. Meg merem kockáztatni azt a feltevést is, hogy a munkanélküliek többsége a tartós, vagyis az egy éven túl is munkanélküliek csoportjába tartozik. A téma körében végzett kutatások, elméleti fejtegetések felhívják a figyelmet arra, hogy a szegénység, a munkanélküliség sohasem önmagukban vezetnek bűnelkövetéshez. A korábbi kutatások azt bizonyítják, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elkövetésének hátterében a társadalmi és egyéb hátrányok halmozottan fordulnak elő. Ezek közül is kiemelkedő és a munkanélküliséget, illetve annak tartóssá válását, majd ezek adott esetben megélhetési bűnözésben való kicsúcsosodását nagymértékben befolyásoló tényező az alacsony iskolai
9
végzettség, a szakképzettség hiánya. Éppen ezért megvizsgáltam, hogy a vagyon elleni bűncselekményt elkövető pártfogoltak körében mennyire jellemző ez a probléma. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat nyilvántartó rendszere az iskolai végzettség vonatkozásában is megállapítja azokat a kategóriákat, ahova a pártfogó felügyelők a pártfogoltakat iskolai végzettségük szerint besorolják. Ezek a kategóriák a következők: analfabéta, funkcionális analfabéta, 8 általános, 8 általános alatt, speciális kisegítő általános iskolai végzettség, speciális kisegítő általános iskolai végzettség alatt, szakmunkás végzettség (ipari), 10 osztályt végzett, 4 év gimnázium érettségi nélkül, 4 év szakközépiskola érettségi nélkül, szakközépiskolai érettségi, gimnáziumi érettségi, technikum, egyetem, főiskola, illetve a „nem ismert” kategória. Ezeket értelemszerűen tovább csoportosítottam az iskolai végzettség szempontjából azonos szintnek megfelelő kategóriákba a következőképpen: 1. analfabéta, 2. általános iskolai végzettség alatt, 3. általános iskolai végzettség, 4. befejezetlen középiskolai tanulmányok, 5. szakmunkás végzettség (ipari), 6. érettségi, technikum, 7. egyetem, főiskola, 8. nem ismert. Az adatgyűjtés eredménye elhanyagolható értéket mutat azok tekintetében, akik analfabéták, megkezdték, de nem fejezték be középiskolai tanulmányaikat, egyetemet vagy főiskolát végeztek (1-1 %), illetve akik esetében az iskolai végzettség nem ismert. Viszonylag alacsony (5 %) azok száma is, akik érettségivel rendelkeznek. A vagyon elleni bűncselekményt elkövetett pártfogoltak 13 %-a korábban szakmunkás végzettséget szerzett, tehát valamilyen szakmával rendelkezik, ilyen formán ez lehetőséget nyújt számára elhelyezkedni. A pártfogoltak 19 %-a 8 általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik és kiugróan magas azok száma (60 %), akiknek a legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános. Ez utóbbi két kategória esetében megjegyzem, hogy az adatgyűjtés körébe azok a fiatalkorú bűnelkövetőként pártfogó felügyelet alá került személyek is beletartoztak, akik az adatok felvételekor a büntethetőségi életkorra tekintettel (14-18 év) még többségükben középiskolai tanulmányaikat végezték, illetve felnőtt korú elkövetők tekintetében is előfordul, hogy középiskolai tanulmányokat folytatnak. Azonban e magas, 60 %-os arányból hiba lenne arra következtetni, hogy azt kizárólag a fenti okok magyarázzák. Az adatgyűjtés a tanulmányokat már nem folytató, felnőtt korú bűnelkövetőként pártfogó felügyelet alatt álló személyekre is kiterjedt, továbbá a fiatalkorú bűnelkövetők tekintetében is gyakran előfordul, hogy tanulói jogviszonnyal már nem rendelkeznek, álláskeresők vagy ritkábban munkát végeznek. A munkanélküliség, illetve a megélhetési bűnözés szempontjából veszélyeztetett csoportot a nyolc általános iskolai vagy az alatti végzettséggel rendelkezők (vizsgált mintánk összesen 79 %-a) jelentik, különösen akkor, ha tanulmányokat már nem folytatnak, tehát a magasabb iskolai végzettség, a szakma megszerzésének lehetősége időlegesen vagy végleg elveszett. Mindannyian tudjuk ugyanis, hogy felnőtt korban sokaknak már családfenntartóként kell helyt állnia, jövedelmet biztosítania családjának, nem teheti meg, hogy visszaüljön az iskolapadba. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulás iránti hajlandóság az évek előrehaladtával párhuzamosan csökken. Sok esetben már a fiatalkorú pártfogoltakat is nehéz a tanulmányok folytatására rábírni, a könnyebb megélhetés érdekében a szülők, a család is az (alkalmi) munkavállalást szorgalmazza, sajnos e tekintetben a tankötelezettségi életkor meghosszabbítása sem érte el célját. Az adatgyűjtés eredményéből azt a következtetést lehet levonni, hogy a vagyon elleni bűncselekményt elkövetett pártfogoltak 79 %-a nyolc általános iskolai vagy az alatti végzettséggel rendelkezik. Azt gondolom, hogy az arány még a tanulmányokat folytató pártfogoltakra tekintettel is nagyon magas. Szakma hiányában a munkaerő-piacon való elhelyezkedés lehetősége sokak számára teljesen hiányzik, illetve rendkívül alacsony, hiszen még a szakmával rendelkezők sem minden esetben tudnak elhelyezkedni. Egyik hátrányos tényező a másik forrása, hiszen alacsony iskolai végzettséggel, szakképzettség nélkül állandó munkahelyet létesíteni a mai munkaerő-piaci viszonyok közepette szinte képtelenség,
10
munkahely hiányában azonban a megélhetés nem biztosított, a „túlélés” érdekében az egyénnek más források után kell néznie. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat nyilvántartó programjának segítségével megvizsgáltam, hogy milyen okok állhatnak a vagyon elleni bűncselekmények hátterében. A programban az okok megjelölése a pártfogó felügyelők általi besorolással történik. Miután a pártfogó felügyelők a pártfogó felügyelet kezdetén (fiatalkorú bűnelkövetők esetében már a rendőrségi szakban készített környezettanulmányok során) kapcsolatba kerülnek a bűnelkövetőkkel, meghallgatják őket a bűncselekményt illetően, megismerkednek életkörülményeikkel, szociális helyzetükkel, illetve tanulmányozzák az ügy iratait, saját véleményük alapján a nyilvántartó programban megjelölik a bűncselekményhez vezető okokat. A program az okokat illetően is ad választási lehetőséget a pártfogó felügyelők számára. Ezeket nem sorolnám fel, csak kiemelem közülük azokat, amelyek a vagyon elleni bűncselekmények esetében megélhetési bűnözésre utalhatnak. Az objektív okok közül ilyen az alacsony jövedelem és az átmeneti pénzzavar. A szubjektív okok tekintetében az anyagi haszonszerzés jöhet szóba a vagyon elleni bűncselekmények hátterében, ez azonban nem feltétlenül utal megélhetési bűnözésre, hiszen olyan vagyon elleni bűncselekmények kiváltó oka is lehet, melyeknél az elkövetőt nem a megélhetés biztosítása sarkallta a bűncselekmény elkövetésére. A pártfogó felügyelő a bűncselekményhez vezető okok közül adott esetben többet is megjelölhet. Előfordulhat az is, hogy a pártfogó felügyelő úgy látja, a bűncselekmény elkövetésében mindhárom fent említett ok szerepet játszott. Ezért az okok tekintetében nem az egymáshoz viszonyított arányukat kell vizsgálni, mindössze tájékozódó jellegű adatokat mutatnak. A bűncselekményhez vezető okokat itt is időszakra tekintet nélkül vizsgáltam, a program nyilvántartásában szereplő összes vagyon elleni bűncselekményt alapul véve. Annak érdekében, hogy az okokra vonatkozó számadatokat viszonyítani tudjam a vagyon elleni bűncselekmények számához, megvizsgáltam, hogy a nyilvántartó program időszakra tekintet nélkül összesen hány olyan pártfogó felügyeleti ügyet rögzít, ahol azt vagyon elleni bűncselekmény miatt rendelték el. A rendszer összesen 1210 vagyon elleni bűncselekmény miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyet rögzít időszakra tekintet nélkül. Ez a szám azért alacsonyabb a korábban 2005 és 2009 közötti időszak évekre lebontott vagyon elleni bűncselekmény miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyek összesített számánál, mert előfordul, hogy egy ügy több évben is folyamatban volt. Időszak megjelölése hiányában azonban a program valamennyi vagyon elleni bűncselekmény miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyet egyszer számol. Az adatgyűjtés eredménye szerint a fenti 1210 vagyon elleni bűncselekmény miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügy tekintetében a bűncselekményhez vezető okként összesen 674 esetben alacsony jövedelem, 215 esetben átmeneti pénzzavar, 912 esetben anyagi haszonszerzés került megjelölésre. Ezek az adatok mindössze arra engednek következtetni, hogy a vagyon elleni bűncselekmények hátterében viszonylag magas számban az alacsony jövedelem állhatott kiváltó okként. Vagyis a pártfogó felügyelők szubjektív megítélése szerint – amely a pártfogoltak életkörülményeinek, szociális helyzetének, előéletének széleskörű megismerése okán nem tekinthető légből kapottnak – a legtöbb esetben az alacsony jövedelem vezethetett a bűncselekmény elkövetéséhez, mely bizonyos értelemben megélhetési bűnözést sejtet a háttérben. Az átmeneti pénzzavar, mint indukáló tényező a hirtelen fellépő anyagi hátrány okozta tehetetlenség érzésre utal. III. rész A hipotézisemben vázoltak alapján az alábbi következtetésekre jutottam: Somogy megyében a munkanélküliség az ország összes megyéjének viszonylatában az egyik legmagasabb értéket mutatja. A vizsgált időszak kezdeti szakaszában a
11
csökkenő népességgel fordított arányban nőtt a munkanélküliek száma, majd az azt követő évektől számottevő csökkenés nélkül stabil értéket mutat. A gazdasági válság a jövőre nézve emelkedést prognosztizálhat. Párhuzamot kerestem a munkanélküliségi adatok és a pártfogó felügyeleti ügyszám között. Somogy megyében a vizsgált időszakban a pártfogó felügyeleti ügyek száma a munkanélküliségi adatokkal párhuzamosan a kezdeti hirtelen emelkedést követő kisebb ügyszámbeli ingadozást leszámítva kiegyensúlyozottan magas értéket képvisel. Ennek magyarázatául szolgálhat a vagyon elleni bűncselekmények miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyek számának emelkedése, melyet a munkanélküliségi mutatók is befolyásolhatnak. A vagyon elleni bűncselekmények miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyek tekintetében a vizsgált időszak kezdetén nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A pártfogó felügyeleti ügyek bűncselekményekre vonatkozó adatainak kötelező nyilvántartásba vételével magyarázható a kezdeti ugrásszerű emelkedés. Már valós tendenciára utal a folyamatos számszerű növekedés az időszak utolsó éveiben, mely a megye magas munkanélküliségi adataival korrelál. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban Somogy megyében nyilvántartott összes pártfogó felügyeleti ügy felében vagyon elleni bűncselekmény miatt volt folyamatban pártfogó felügyeleti ügy. Ez az érték is nagyon magas, de a korábban említett nyilvántartásbeli hiányosságok miatt ez a valóságban magasabb is. A vagyon elleni bűncselekmény miatt pártfogó felügyelet alatt állt vagy álló személyek átlagosan fele nem rendelkezik munkahellyel, ezáltal megélhetést biztosító jövedelemmel. A vizsgálat eredményei szerint a vagyon elleni bűncselekmény miatt pártfogó felügyelet alatt állt vagy álló bűnelkövetők közel 80 %-a nyolc általános iskolai vagy az alatti végzettséggel rendelkezik. Bár tény, hogy a még általános vagy középiskolai tanulmányokat folytatók is e körbe tartoznak, az arányszám túlságosan magas ahhoz, hogy az alacsony iskolai végzettség problémája mellett szó nélkül elmenjünk. A vagyon elleni bűncselekmények miatt elrendelt pártfogó felügyeleti ügyek több mint felében a pártfogó felügyelők bűncselekményhez vezető okként jelölték meg az alacsony jövedelmet, mint objektív tényezőt.
A fentiekben igyekeztem tényszerű válaszokat adni azokra a feltevésekre, melyek a megélhetési bűnözés jelenlétére utalhatnak. Nem szeretném ismételni önmagam, mégis a tanulmány vége felé közeledtével ismét leszögezem, hogy a vizsgálat alapját képező adatok a már részletezett nyilvántartó rendszerbeli hiányosságok miatt számszerűleg nem tekinthetők pontosnak. Ennek ellenére nagy vonalakban mégis jelzik azoknak a tényezőknek (szegénység, munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség) a meglétét és magas előfordulási arányát, melyek a megélhetési bűnözést valószínűsítik. Vizsgálatom adatokra épül, hiszen az emberek többsége tényekre kíváncsi. Ugyanakkor a megélhetési bűnözéssel, mint létező társadalmi problémával a mindennapokban szinte valamennyien találkozunk. Akár a híradásokból, akár a közvetlen környezetünkből és pártfogó felügyelőként munkánk során, nap, mint nap. Tanulmányom sokakban talán azt az érzést kelti, mintha a megélhetési bűnözést a szegénységgel, munkanélküliséggel küzdő emberek részéről elfogadható indoknak tartanám. Ez nem így van. Magam is úgy vélem, hogy a kilátástalan helyzet, a reményvesztettség nem oldozhat fel senkit a bűnözés alól. Ugyanakkor a fenti meggyőződésem ellenére sem tudok perspektívával szolgálni olyan esetekben, amikor egy édesanya az erdőn falopásra buzdítja gyermekeit annak érdekében, hogy a téli hidegben ne fagyjanak meg a roskadozó, földes kunyhókban.
12
A probléma csökkentéséhez több irányú állami szerepvállalásra van szükség, e nélkül a területen dolgozó szakemberek – akik a jó tanácsokon kívül mással segíteni nem tudnak a családoknak – munkája mit sem ér. Nem a segélyezés a megoldás, mert az csak tűzoltás, a probléma okát nem szünteti meg, nem teremt alapot a megélhetéshez, a (mély)szegénységben élők életfelfogásának megváltoztatását nem képes megindítani. A munkahelyteremtés, a munkára ösztönzés, a tanulmányok folytatásának értelmébe vetett hit jelenthet kiutat a szegénységből, mely ne felejtsük el, mindannyiunkat fenyegethet. “Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.” (Tom Bodett)
Felhasznált irodalom: 1. A munkanélküliség jellemzői a dél-dunántúli régióban 2007-ben. Dél-dunántúli Statisztikai Tükör 2008/102. szám 2. A dél-dunántúli régió megyéinek társadalmi, gazdasági helyzete 2008-ban. Déldunántúli Statisztikai Tükör 2010/8. szám 3. Gönczöl Katalin: Bűnözés és bűnmegelőzés Magyarországon a rendszerváltás időszakában. Esély 1992/1. szám 42-55.old. 4. Kertész
Imre:
A
bűnözés
Magyarországon.
http://www.matud.iif.hu/01aug/kertesz.html 2010. 01. 29. 5. Korinek László: A vagyon elleni bűnözés kriminológiája. Jogtudományi közlöny 2008/5. szám 219-238.old. 6. Kó József - Münnich Iván: Új szegénység és bűnözés. Valóság, 2000/6. szám 2635.old. 7. Központi Statisztikai Hivatal stADAT táblák 8. Kránitz
Mariann:
A
bűnözés,
mint
társadalmi
jelenség.
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2005.12.11/0301.html 2010.01.26. 9. Laki László: Munkanélküliség és bűnözés. Esély 1992/5. szám 45-62.old. 10. Póczik
Szilveszter:
Szegénység,
bűnözés,
megélhetési
bűnözés.
http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=318&page=1 2010. 01. 29.
13
331802 329399
328496 325024 322197
2005
2006
2007
2008
2009
1. ábra Népességszám Somogy megyében 2005-2009
14500 13100
12900
14100
11800
2005
2006
2007
2008
2009
2. ábra Munkanélküliségi adatok Somogy megyében 2005-2009 14
1442
1323
1284
1381
854
2005
2006
2007
2008
2009
3. ábra Pártfogó felügyelet végrehajtása ügyszámok Somogy megyében 2005-2009
684
720
535
245 85 2005
2006
2007
2008
2009
4. ábra Vagyon elleni bűncselekmények miatt elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása ügyek 2005-2009
15
3%
10% 16%
30%
12% 10%
14%
Munkanélküli Rendszeres alkalmi munkát végző
Regisztrált álláskereső Rendszertelen alkalmi munkát végző
Bejelentett munkaviszony
GYES/GYED
Háztartásbeli
Nyugdíjas
Rokkantnyugdíjas Tanuló
Szolgálati időre jogosító ellátásban részesül Nem ismert
5. ábra Pártfogoltak Somogy megyében munkaerő-piaci státusz szerint
5%
1% 1%
13%
0%
1%
19%
60%
Analfabéta
Általános iskolai végzettség alatt
Általános iskolai végzettség
Befejezetlen középiskolai tanulmányok
Szakmunkás végzettség Egyetem, főiskola
Érettségi, technikum Nem ismert
6. ábra Pártfogoltak Somogy megyében iskolai végzettség szerint
16
912 674
215
Alacsony jövedelem
Átmeneti pénzzavar
Anyagi haszonszerzés
7. ábra A vagyon elleni bűncselekmények hátterében rejlő okok
17
