PicATUne Az intelligens antenna hangoló egység Ford.: 1’ = 1 láb 1” = 1 coll 1 thou = 1 mil = 0.001 coll Harmadik rész, írta Peter Rhodes, BSc, G3XJP Ez a rész a PICATune konstrukciójának áttekintése, az RF doboz építésének technikájával és részleteivel. Vezérlő egység A 14. ábra felirata: A vezérlő egység kapcsolási rajza. Ez megy a bungiba sorosan az ATU felé menő koax tápvonalba. Ez a PICATUne kezelő (sufni, műhely, bungi) oldali vége, és ahogy az a 14.ábráról látható, nincs túl részletesen kidolgozva. A feladata, hogy továbbítsa a DC tápot a koaxon keresztül az ATU-hoz. Az Sw1-es vezérlő kapcsoló működése kicsit feleslegesnek tűnik, mert mindkét állásában ugyanazt az áramkört kapcsolja. A titok a kapcsolás ideje alatti rövid táp megszakításban van. Ezt a megszakítást detektálja az ATU-ban lévő PIC és parancsként értelmezi. Az építés részletei rád vannak bízva. A lényeg, hogy egy árnyékolt dobozba kell beleépíteni. Lehet, hogy egy táp kapcsolót is be akarsz rakni, ez is lehetséges. Mindemellett nagyon fontos, hogy ez az egység a koax vonal ATU felőli végén legyen beépítve, mert sok SWR híd, teljesítmény mérő és koax átkapcsoló tönkremehet, ha DC tápot vezetsz beléjük a koaxon keresztül. Annak megelőzésére, hogy az egységet valaha is fordítva építsd be a tápvonalba, azt javaslom, hogy az adó felé menő véget egy lengő kábelként alakítsd ki, és az ATU felőli végre pedig egy aljzatot tegyél a dobozra – ahogy a képen látható. Építési stratégia Fontos a helyes építési szekvencia az RF doboz építése során – és ez nem ösztönös. Minden egyes lépésnél követni kell a szükséges részleteket. Az első feladat a fő L-match tekercs, L1 megtekerése. Ez aztán megadja a pontos rögzítési és fúrási helyeket a NYÁK-on. Kezdjük a relék módosításával. Ez valahol egy próba feladat is egyben, függően a te hozzáállásodtól ezekhez a dolgokhoz mondhatod, hogy ötöt csinálsz meg naponta, vagy 5 percenként egyet. Összesen 19 db van, tehát ez előrevetíti a befejezés időpontját is. A következő lépés az RF doboz NYÁK gyártása, az L1 felhelyezése, és a panel beültetése alkatrészekkel, a C1-C11 kondik kivételével. A vezérlő egységet is megépítheted; és lassan elkezdheted a 4 oldalú polisztirol ház építését is. Lassan, hogy ne kelljen a ragasztó száradására várni (közben csinálhatsz mást). Megépítheted a logika kártyát is, és teljesen beültetheted. A PIC funkciói függetlenül letesztelhetők. Ezután helyezd be a fő NYÁK.ot a polisztirol házba. Építsd be a ki-és bemeneti csatlakozókat, valamint a műterhelést. Most építsd be és hangold az L-match kondikat. Erre kb. 2 napot hagyjál. A következő a logika kártya beépítése a fő NYÁK-ra, készíts el minden egységek közötti huzalozást, és most készen vagy az ellenőrzésre.
Az L1 megtekerése A specifikált 250g hagy egy kis felesleget, tehát ne félj ráhagyni a végekre. Szorítsd be a spulni szabad végét egy gépsatuba, dugj egy csavarhúzót a tengelybe, és kezd el lecsévélni (semmi esetre sem letekerni) a teljes hosszat (kb. 8,75m) egyenes vonalban. Vegyél egy legalább 35 cm hosszú csövet (pl. szennyvízcső) 40-43mm-es átmérővel. 43mm az ideális. Az egyik végétől kb. 20mm-re fúrj egy 2,5mm-es lukat. Fűzd át a huzal végét kb 3cmen, és hajtsd vissza. A huzal feszítéséhez a testsúlyodat használva tekerj fel szorosan kb. 5 menetet. A tekerési irány nem fontos. Ezután teljes testsúlyoddal nehezedj rá, a távoli huzalvéget megfelelően rögzítve. Ez kiegyenesíti a huzalt, és megfeszíti az eddigi meneteket. Lehetőleg ülj le a művelethez, elkerülve az esetleges sérülést. Tekerd fel a maradék hosszt. Könnyebben megy, ha háttal állsz a huzal rögzítési pontnak, a kezed alatt feszítve a huzalt, és hátrafelé sétálva. Ha 43mm-es csövet használsz, akkor nehéz munka lesz a 250g-ból kihozni a 63 menetet. Néhány menet után mindig feszítsd meg a meglévőket, és ha nem fogy el a levegőd a végéig, akkor jó kondiban vagy. Engedd el a huzal végét, és engedd kitekeredni a tekercset. Ha az átmérő 42 és 46 mm között van, akkor jó. Finoman húzd szét a végeket 22 cm-es hosszig. Most számold meg a meneteket, és pontosan 63 menetre igazítsd be, plusz 1 cm-t hagyva mindkét végén a végek rögzítéséhez. Állítsd vissza a végek átmérőjét, mert a vágáskor eltorzulhatnak. Végül 5mm-es hosszon távolítsd el a lakkot mindkét végen. Most felvázolhatod a tényleges átmérőt a NYÁK-ra a 63 furat közel a kártya széléhez illesztésével. Megjegyzem a külső sor a belső sor (64 furat) szomszédos elemeinek a fél távolságánál van, biztosítva a szükséges menetemelkedést. (ford.: a furatoknak pontosaknak kell lenniük, mert a tekercset úgy fogjuk betekerni a NYÁK-ba, mint egy spirálfüzet szélét, csak a tekercs mindkét oldala a NYÁK-ban lesz) NYÁK technológia AZ RF doboz és a logika kártya természetükben eléggé különbözőek és eltérő módon közelíthetőek meg. Az előző két cikkem egyik jutalom tulajdonsága volt az a nagy mennyiségű visszajelzés, amit azoktól kaptam, akik először építették meg a projektet nem gyári NYÁK-okat használva, és teljes megelégedettségükre. Szóval nem kérek elnézést, hogy további terveket dolgozok ki azoknak a kártyáknak a házilagos gyártására, amiket ebben és más projektekben használunk. Az ördög a részletekben van. Az RF doboz NYÁK készítése A 15. ábra felirata: Az RF doboz NYÁK L-mach része.A kép széle a NYÁK széle is, kivéve a jobb oldalon. A NYÁK rajzolat a következő oldalon folytatódik egy teljesen kimaratott résel a két szekció között. Lásd a szövegben a maratási feladatokat. A kép belső felirata: 1. Helyezzünk el egy furat sort az L1 számára a kártya széléhez a legközelebb, ami passzol a tényleges tekercs átmérőhöz. A furatokon áthúzott vízszintes vonal mutatja a tűréshatárokat. 2. Fúrjuk i a furatokat 2,5mm-es átmérőre az L1 számára 3. Távolítsuk el a rajz szerinti rést, kb. 1 cm-es NYÁK-ot hagyva minden oldalon. 4. Fúrjuk ki a 4mm-es furatokat a C1-C11 rögzítő csavarjai számára; minden más furat 0,8mm-es. Figyelem, ez egy bal oldali lap, nem méretarányos! A 16. ábra felirata: Az RF doboz NYÁK érzékelő része. Megjegyzem a koax kábelek a kártya alsó (forrasztási) oldalára vannak beépítve. Rögzítsük az RFC1-et a NYÁK-hoz, miután beütettük a panelt, és kész a dobozolásra.
Ez egy nagy kártya (lásd a 15. és 16. ábrát). Szóval az első probléma, hogy nem fér be az UV előhívó dobozba (de nincs is rá szükséged) vagy a használatos marató táladba. Ha szükséges, a kártya félbevágható (van néhány nyilvánvaló hely), és később epoxy ragasztóval összeragasztható. De a leghosszabb méret még mindig érintetlenül maradt. Kertészeti boltban kaphatsz olyan tálcát, ami elég nagy a maratáshoz. Fénykép előhívó tálca, öreg sütő tepsi, macska alom tálca szintén eszembe jutott megoldásként. Ha végképp kifogytál az ötletekből, használhatod a félig kész készülékházat is, legalább teszteled a vízállóságát. A második probléma, hogy egyes területeken sok réz van ellentétben a teljesen lemaratott részekkel, más területeken finom vonalak vannak ellentétben a teljesen érintetlen felületekkel. Ez az általános RF tervezési szabályokból következik, és követelmény a kis maradék kapacitások eléréséhez. Nagyon bátor lennél, ha megkísérelnéd ezt mind egy lépésben kimaratni marató tálcában. Engedd meg hogy leírjam hogy csináltam én, mint egy három lépéses folyamatot a kártya elvágása nélkül – de nem állítom, hogy ez az egyetlen megközelítés. Először is pontozd át az összes furatot a rajzról, és fúrd ki 0,8-as fúróval. Ez a legtöbb furatnak a végleges mérete, és vezető furat a többinek. Ennél a pontnál kihasználtam az alkalmat, hogy elkezdjem a polisztirol kondik rögzítő lemezének kialakítását. Rögzíts egy polisztirol csíkot (226*55mm) a NYÁK-ra egy kis hulladék fadarabbal a hátoldalon. A kártya széleihez és a C11 lábaihoz képest középen fogasd fel. Most fúrd ki a furatot az összes kondinak 0,8mm-es fúróval a polisztirolon keresztül, a kártyát használva sablonnak – ezután megismételve használd a 4mm-es fúrót. Ez megadja a végleges méretű furatokat a kártyán és a polisztirol csíkon egyaránt. Megjegyzés a polisztirol fúrásához. Mindig puhafa alátétet használj. Használj éles fúrót, alacsony fordulatot és enyhe nyomást a fúróra – ellenkező esetben inkább kiolvasztod, mint kifúrod a furatot. Gyakran szedd ki a forgácsot a hornyokból, különben beleolvad a fúróba, és a végén egy polisztirol rudad lesz. Most vágd ki a kártyán a réseket az L1 alatt az SWR fej számára. Az ok végül is az, hogy semmilyen igyekezetet sem szabad megspórolni, hogy az L1 minőségét olyan magasan tartsuk, amennyire ez lehetséges. Ezen a ponton beleeresztettem a kártya L1 végét egy szobahőmérsékletű marató anyagba – nem egészen a belső furatsor vonaláig – és elmentem aludni. Reggelre a réz jó része eltűnt, és a maratóanyag telítődött. Ezt a kétes technikát csak akkor alkalmazd, ha nincs más lehetőség a lemaratásra. Keith, G3OHN az t javasolja, hogy csíkozd be a kártyát 1 cm-es csíkokra, és egy vékony hegyű csipesszel húzd le a fóliát, miközben egy nagy pákával melegíted. Ez megoldja az első fázist, a nagy tömegű fólia durva eltávolítását az L1 közeléből. A második fázis kicsit kevésbé durva, és ez is nagy tömegű fólia eltávolítását igényli. Könnyedén dörzsöld át a kártyát valamilyen finom nedves és száraz anyaggal (pl. felmosószerrel), amíg a kártya egy kicsit karcos lesz (de semmiképpen ne polírozd). Öblítsd le a forróvizes csap alatt, és szárítsd meg. Matt fekete spray festékkel fesd le, két vékony rétegben, a két réteg között engedd megszáradni a festéket. Ennél a pontnál nem szabad réznek kilátszania a festék alól. Rögzítsd és ragaszd fel szalaggal a NYÁK rajzának másolatát a panelra. Egy erős késsel vágd ki a rajz azon területeit, ahol biztos vagy abban, hogy nem szabad réznek maradnia – megfelelő biztonsággal. Bármelyik terület, aminek egyik mérete nagyobb, mint 3mm, szóba jöhet. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem egy precíziós munka, tehát ne töltsd az időt a túlzott kidolgozással. Jól vágd át a rajzot, hogy megjelöld a festéket, és egy ceruzával erősítsd meg a rajzolatot, ahol szükséges. Ezután szedd le a szétvagdosott rajzot. Egy éles 2-3mm-es profilú vésővel nagyjából távolítsd el a festéket a megjelölt helyekről. Nem kell az összes festéket leszedned, csak annyira, hogy a maratószer jól lássa a nagyobb felületeket. Most marasd le a kártyát. Egy kis alámaródás megengedhető, mert lesz még egy áztatás később.
Tisztítsd meg a kártyát a festéktől a megfelelő hígítóval. Legyél biztos benne, hogy az összes festéket lemostad, különben ellen fog állni a későbbi maratásnak. Dörzsöld át megint tisztítószerrel, hogy biztos legyél a tisztaságában. Most „vissza a rajzasztalhoz”. Rajzold fel az összes szükséges vonalat/felületet egy letörölhetetlen vízálló toll segítségével. A legtöbb írószer boltban kapható (ford.: persze Angliában) a Staedtler Lumocolor Permanent fekete, 317 (Közepes) és a 318 (Finom) toll. Néhány más szín nem működik – és én folyamatosan rossz eredményeket kaptam a „maratás álló toll”-lal. Amíg a megfeleő pontokhoz csatlakozol, és nagyjából követed a rajzot, nem ronthatod el; de tartsd távol a DC lábakat az L-match reléknél az RF huzalozástól, amennyire csak tudod. Hogy jól is nézzen ki, az egy másik történet, ez a te személyes ízlésedtől függ. Végül én cellulóz alapú festéket használtam a nagyobb felületek gyors lefedéséhez. Ha a letörölhetetlen tollat használod, akkor egy határozott technikát kell alkalmaznod. Ez az, hogy nem szabad „folyatni” a festéket a panelra - ami egy új tollnál viszonylag könnyű. Folyamatosan és egész erősen nyomni kell a tollat a panelra, feldörzsölve a festéket a tollheggyel – hogy maratásálló bevonatot kapjunk. Úgy kell érezned, mintha egy üres tollal próbálnál írni egy zsírpapírra. Most adjuk meg a kártyának a végső maratást. Ne növeld a maratási hőmérsékletet annyira, hogy látható gőzök keletkezzenek, vagy alámoshasson a tintának. És ha valaha volt indok az új maratószer használatára, hát ez az. Relé módosítás A 17. ábra felirata: L-match relé részletek. Két váltó kontaktusból kiindulva a relé módosítva van, és úgy van összekötve, hogy logikailag egy egypólusú záró kontaktust ad. A 18. ábra felirata: Relé módosítás, a ház eltávolítása. Ha azokat a reléket használod, amiket én specifikáltam, akkor ezekből 19-et át kell alakítanod. A 17. ábra mutatja az általános képet. Nézd meg az összeállítási rajzot is, a 2. fejezetben a 13. ábrán. Megjegyzem a védődiódák nem minden esetben ugyanazon az úton vannak körbevíve, de a katód mindig a közös +12V-os sínre csatlakozik. A relé ház eltávolítása Az első feladat a relé ház eltávolítása. Ez az alaphoz van ragasztva egy gyenge ragasztóval. Kezdjük a hosszú élen. Szorítsd a relét gyengéden egy lapos felületre, az alap legyen függőlegesen, egy erős kés hegyét illeszd a ragasztó által az alap körül alkotott felületre. Nyomd lassan befelé és lefelé a kés hegyét, és a ragasztó szét fog válni. Lásd a 18. ábrát. Futtasd végig a pengét a szegély mentén a sarokig, fordítsd meg a relét a másik felére, és így is vágd végig a sarokig a ragasztót. Ismételd meg a műveletet a másik hosszú oldalra is, majd a két rövid oldalra. Ezután az alapot ki kel tudnod feszgetni a házból a kés hegyének segítségével, különösebb erőfeszítés nélkül. Ha nem sikerül, annak az az oka, hogy nem vágtad szét rendesen a ragasztót mindenhol. A házat könnyen megvághatod, ez nem számít addig, amíg a házakat és az alapokat párosával tárolod. Megjegyzem a ház úgy kerül vissza hogy egy kis szellőző nyílás lesz az érintkezők között. Valakinek könnyebben megy, valakinek nehezebben, de én meg voltam elégedve az én első és egyetlen munkámmal a 19 relénél. Az érintkezők eltávolítása Szorítsd be a relé alapot egy satuba. Egy páka segítségével (ha lehetőséged van rá, nagyon forró legyen) forrósítsd fel az alaphelyzetben zárt (legnagyobb) érintkezőt – némi forrasztóón segítségével, hogy biztosítsd a hőátadást. Számolj kb. tízig (majd kitapasztalod a saját számodat), ezután gyorsan markold meg az érintkező kart közel a kontaktushoz egy pár hegyes végű csipesszel és lágyan húzd ki oldalra a reléből. Ha van valamilyen jelentősebb ellenállás, akkor nem elég forró az anyag. Az érintkező kar ki fog olvadni az alaplemezből, ami hőre lágyuló műanyag lévén erősen öngyógyuló. Fordítsd meg a relét és ismételd meg az
eljárást az alaphelyzetben zárt érintkezővel a túloldalon is. Ellenőrizd a maradék érintkezők beállítását. Kapcsolj 12V-ot a relé tekercsre, és ellenőrizd a működést, mert sosem könnyű kivenni a relét a NYÁK-ból, ha többször fordul elő vele probléma. Helyezd vissza a fedelet egy kis nyomással. Én nem ragasztottam vissza, mert úgysem légmentes. Ha az egésszel kapcsolatban zsibbasztó érzésed támad, gondolj arra hogy megspóroltál magadnak kb. 200-500 fontot az igazi reléken. Az L1 rögzítése a NYÁK-ra Mielőtt megpróbálod a helyére rögzíteni az L1-et, a tekercsnek készen kell lennie minden más szempontból – pl. a teljes 63 menet meglegyen (plusz néhány mm a végek csatlakoztatásához). A furatok a NYÁK-on meg kell legyenek, a tekercs átmérőjéhez igazítva. Ha nagyobb hiba van a kivitelben, akkor a tekercs be fog szorulni, ahogy csavarod be a panelba – legrosszabb esetben fel kell adnod, mielőtt az összes menetet betekerted volna. A NYÁK-nak teljesen kimart állapotban kell lennie, de ne legyen beültetve. Fogasd be a NYÁK-ot biztonságosan egy satuba és határozd meg, melyik oldalról tudod kényelmesebben betekerni a tekercset – ez valószínűleg változik attól függően, hogy jobbvagy balkezes az ember (ford.: kétbalkezes hozzá se kezdjen). Közelítsd a tekercset a kártyához a kezdő végét beillesztve a belső furatsor utolsó furatába. A vezeték irányultságát a feltekerés iránya határozza meg – a működés szempontjából ez érdektelen. Kezdd el betekerni a tekercset a furatokba, egyik kezeddel a súlyát, a másik kezed ujjaival a belső oldalt tartva, a hüvelykujjaddal pedig a külső oldalt. Az első pár menet nehezebben megy, és két pár kéz is elkél hozzá. Ezután csak néhány cetit tekerj be egyszerre az elején – és dolgozd el a teljes tekercs hosszában. Ha szorul, az azért van, mert a NYÁK húrt alkot a tekercs körén, és nem pontosan az átmérőn van. Vagy azért, mert más hosszt tekersz ki a szabad végén, mint amennyit betekersz az elején. Bárhogyan is, a tengely mentén egy beirányítás, és kicsit húzás és tolás rendbe hozza. Ha a kártya elkezd deformálódni, ez egy extrém jelenség, de ugyanaz az oka. Nem próbálj semmilyen kenőanyagot használni. Majd a végén lesz rá szükséged. Csavard be a tekercset, amíg minden menet bent van, és a vége odakerül a végéhez a NYÁKon. Most tudod, hogy a tekercs két vége a megfelelő helyen van – és miért volt olyan fontos, hogy mindjárt az elején a megfelelő méretű tekerccsel kezdjünk. Az egyik vége elérte a forrasztási oldalt az utolsó furaton keresztül, a másik vége szintúgy; az első furat ezen a végén nincs használva. Mindkét végén hajtsd el a huzalt derékszögben – és a tekercs induló menetét merőlegesen tartva a NYÁK-ra, forraszd oda a fóliához a huzalt egy nagy pákával. Most igazítsd el a tekercset egyenletesen, hogy minden irányból nézve megfelelő legyen. Ezután forraszd a tekercs leágazásokat a NYÁK fóliákhoz, a tekercs közepén kezdve, és a szélek felé haladva. Húzd egy kicsit ki a tekercset a furatból valahogyan, és távolítsd el a lakkot a külsejéről egy erős késsel. Ónozd meg a huzalt, igazítsd vissza a helyére, állítsd merőlegesre a NYÁK-hoz képest, és forraszd oda. Ha minden leágazást beforrasztottál, állítsd be a tekercs szabad meneteit megfelelő pozícióba, és ragassz be minden tekercs furatot epoxy ragasztóval – csak a panel egyik oldalán. Valószínűleg a legjobb megoldás, ha a ragasztót egy szeggel kevered össze, és a szeggel egy vékony ragasztó szálat húzol ki, amit vezetékre cseppentesz, ahol bemegy a furatba. Ha rákented, rakd le a kártyát, hogy a gravitáció befolyassa a ragasztót a furatokba. Ha valahol eltérés van, rakj egy átmeneti távtartót a menetek közé, és hagyd éjszakára száradni. Ezután azt fogod tapasztalni, hogy a tekercs és a kártya vége egy jelentős mechanikai szilárdságot ért el – gyakorlatilag 63 háromszögelő támaszt helyeztünk el a panelon. Az eredmény egy igazán finom majdnem légmagos gyönyörű tekercs lesz. El tudod képzelni valaminek a sorozatgyártási árát, ami ilyen szép?
Az SWR fej építése Az SWR fejet csak akkor építsd be, ha már minden alkatrész be van ültetve az érzékelő részén a kártyának. A szimmetria végig egy fontos szempont. Kezdjük az SWR fej ház két záró lemezének kétoldalas NYÁK-ból valóelkészítésével a 16. ábrát használva sablonnak. Vágjuk ki a két oldallemezt, és figyelve, hogy befér-e a fő NYÁK-on vágott résbe, állítsuk össze a négy oldalt egy dobozzá a négy sarok varrattal történő összeforrasztrásával. Megjegyzem, a két zárólemez egyforma, de tükrözve kell elhelyezni, tehát a majdnem középen lévő eltolt furat nem ellentéte a másiknak. Rögzítsd a dobozt a panelba, ellenőrizve hogy e megfelelő oldal néz felfelé, ahogy a rajzon és úgy, hogy a koax számára készült furatok széle egy síkban legyen a forrasztási oldali fóliával. A készülékben rejlő szimmetria miatt nagyon könnyű itt és a következő lépéseknél eltéveszteni a dolgot. Mindig nézd a kártyát alkatrész oldal felől, és hasonlítsd össze a 16. ábrán látható alkatrész oldali nézettel. Ha kielégít a dolog, forraszd a dobozt a helyére forrasztási varrattal. Kezdd a rövidebb RG58-al, amelyik a T2-n megy át. Készítsd elő a nem földelt véget, olyan kevés harisnyát hagyva látszani, amennyi csak lehetséges. Fűzd át a koaxot mindkét furaton, és vágd le a szükséges hosszot, ráhagyással a belső ér kicsi behajlásához. Vágd le a szigetelést a földelt végen, éppen a doboz belsejéig. Hajtsd és húzd vissza a koax harisnyát úgy, hogy elég anyag maradjon mind a doboz külső, mind a belső felén való forrasztáshoz. Megjegyzem, hogy bármi is történik, minden darabka koaxnak csak az egyik felét földeld le. Ismételd meg az eljárást (de majdnem fordított sorrendben) a T1-en átmenő hosszabb koaxra. Figyelj, hogy elég nagy ráhagyás legyen a műterhelés bekötéséhez. Ennél a földelt véget készítsd elő először. 5mm hosszan vágd le a szigetelést kb. 5 cm-re a végétől. Fűzd át a kábelt a réseken, és vágd méretre. Vágd le a szigetelést 2mm-rel a dobozon kívül, vedd ki a kábelt és készítsd elő a nem földelt véget. Tekerd meg a két trafót, T1-et és T2-t, egyenletesen elosztva a meneteket a toroidon. Köss két cérnát a lábakra, hogy stabilizáld a tekercselést. Helyezd be T2-t a dobozba, mindkét lábat átdugva a furatán. Egy maradék darab RG58-al központosítsd a toroidot, kb. 5mm-re helyezve el a zárólemez belső falától. Állítsd be az egyik lábát a falon kívül a földeléshez, a másik lábát a fóliájához – ahogy a rajz mutatja. Megjegyzem, hogy a tekercselési irány itt fontos, de most csak véletlenszerűen vezessük a lábakat, elég huzalt hagyva hogy a későbbiekben szükség szerint megfordíthassuk. Húzzuk ki a koaxot, majd vegyük ki a toroidot, csupaszítsuk le és ónozzuk a lábait. Építsük vissza, ahogy az előbb, de most az előkészített koaxot használjuk. Forrasszuk be a helyére a toroid lábakat, a koax eret és a harisnyát, mind a doboz belsejére, mind a külsejére. Most vágjunk ki és hajtsunk formára egy darab rézlemezt a belső osztó kialakításához (a doboz teljes magasságában), és forraszuk a helyére. Ezután, először biztosítva hogy az RL20 lábai közötti átvezető huzal a helyén legyen, ismételjük meg a folyamatot a T1-re és a hozzá tartozó koaxra. Vágj le és hajlíts meg további két darab rézlemezt a felső és az alsó fedél kialakításához – külső szegélyekkel – és forrasztási varratokkal rögzítsd az egyiket mind a négy dobozfalon. A másik fedél maradhat nyitva az első tesztelésekig – hogy a belső hozzáférést lehetővé tegye – és a végén csak négy ponton forraszd le a későbbi szerviz hozzáféréshez. A következő fejezet Befejezzük az építést és elkezdjük a korai teszteket
