PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY. A Balaton imázsa a magyar lakosság körében 2

TARTALOM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY Magyar Turizmus Zrt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság

A Balaton imázsa a magyar lakosság körében

2

Sulyok Judit

A Balaton mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Magyarország legfontosabb küldő országaiban

18

Kovács Ernő - Csite András - Oláh Miklós - Bokor Ibolya

Sziget a magyar tengeren: külföldi ingatlantulajdonosok a Balatonnál

25

TURISZTIKAI TERMÉKEK dr. Michalkó Gábor - Vizi István

A Balaton borturizmusának földrajzi vizsgálata

34

TURIZMUSMENEDZSMENT dr. Rátz Tamara

Az éghajlati és időjárási tényezők szerepe az utazási magatartás befolyásolásában

42

Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság – LT Consorg Kft.

A Balaton turizmusának fejlesztési koncepciója és programja

54

Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége - Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. - ELTE Regionális Földrajzi Tanszék - Geonardo Környezetvédelmi, Térinformatikai és Regionális Projektfejlesztő Kft.

Integrált Döntéstámogató rendszer megvalósítása a fenntartható turizmus elérése érdekében a Balaton régióban

57

Országos Területfejlesztési Hivatal

Térségspeciﬁkus fejlesztési politika a Balaton régióban

59

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK Mester Tünde – Polgár Judit – Kiss Kornélia

A Balaton régió turizmusa a statisztikák tükrében, 1990-től napjainkig

63

Országos Területfejlesztési Hivatal – GKI Gazdaságkutató Rt.

A Balaton-térség nemzetgazdasági szintű jövedelemtermelő képességének vizsgálata

70

TALLÓZÓ A Balaton turizmusát érintő legfontosabb jogszabályok, a Balaton régió területi lehatárolása

73

Névjegy Berta Györgyné

Statisztikusok a Balatonról

74

Oláh Miklós

Műhelyleírás - Balatoni Integrációs Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoport

76

Kutatási előzetes Szabó Pál

A balatoni árak

78

Kutatósarok

A Magyar Turizmus Zrt. rendelkezésére álló, Balaton turizmusát érintő tanulmányok

80

TURIZMUS BULLETIN X. ÉVFOLYAM KÜLÖNSZÁM

Turizmus-bull-2006-2.indb 1

1

4/20/2006 4:54:07 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY A Balaton imázsa a magyar lakosság körében, 2005 Készítette: a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság 2005 őszén a Balaton imázsát feltáró kutatássorozatot végzett, amely hét fókuszcsoportos vizsgálatból, egy kvantitatív vizsgálatból és sajtóelemzésből állt. A kvantitatív kutatás 1000 fős, véletlenszerűen kiválasztott mintán került lebonyolításra, az eredmények a 18 év feletti magyar lakosságra vonatkoztatva nem, kor, megye és településszerkezet szerint reprezentatívak. A kutatás eredményei szerint a Balatonról alapvetően pozitív, sokszínű kép él a magyarok körében, ám még sok a tennivaló, hogy újra igazán divatos úti céllá váljon. A Balaton alapvetően kedvező imázsa jó kiindulópontot jelent a marketingtevékenységhez, azonban a magyar turisták egyre tájékozottabbak és tapasztaltabbak, igényeik egyre magasabbak. Elvárják a folyamatos termékfejlesztést, a jó ár-érték arányt és az intenzív, a különböző piaci szegmensek jellemzőihez és igényeihez alkalmazkodó marketingtevékenységet.

1. A vizsgálat módszerei A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piacés Közvéleménykutató Társaság 2005 őszén a Balaton imázsát feltáró kutatássorozatot végzett. A kutatássorozat hét fókuszcsoportos vizsgálatból, egy 1000 fős, a 18 év feletti lakosságot nem, kor, megye és településszerkezet szerint országosan reprezentáló mintán végzett kvantitatív vizsgálatból és sajtóelemzésből állt. A kvalitatív vizsgálatok keretében összesen hét fókuszcsoportos beszélgetésre került sor, kettőre Győrött, kettőre Debrecenben, háromra pedig Budapesten. A győri beszélgetéseken 10-10, a többi csoportban 8-8 fő vett részt. Minden csoport összetétele a következőképpen alakult: • a csoportok fele olyan személyekből állt, akik 2005 nyarán részt vettek a turizmusban, de főutazásukat1 nem a Balatonnál töltötték, • a csoportok tagjainak másik fele részt vett a turizmusban és a Balatonnál töltötte főutazását. – a Balatonhoz utazók egyik fele ingyenes szállást, – a másik kereskedelmi alapon működő szállást vett igénybe. A fókuszcsoportos kutatás témakörei a következők voltak: • az utazások szerepe a háztartás fogyasztásában, az elmúlt néhány évben bekövetkezett változások, • a vízparti utazások szerepe, • az úti cél és a Balatonon belüli úti cél kiválasztása, • információgyűjtés vízparti utazások esetében, az internet szerepe az információgyűjtésben, foglalás és fizetés az interneten keresztül, • a Balatonnal kapcsolatos spontán asszociációk, a Balaton mint szín, a Balaton mint évszak és hónap, a 1

Főutazás: az adott időszakban a háztartás számára legfontosabb utazás.

2


Balaton mint ember, a Balatonra utazó tipikus család, a Balaton szerepe a magyar turizmusban, • az ismert települések, nevezetességek, látnivalók, a Balaton erősségei és gyengeségei, a Balaton belföldi versenytársai, az előnyök és hátrányok vizsgálata, a Balaton külföldi versenytársai, az előnyök és hátrányok vizsgálata, • tájékozódás, információgyűjtés a Balatonról, • a Balaton mint úti cél ajánlása mások számára, • a Balaton megjelenése a magyar médiában, • a Balatonhoz kapcsolódó utazási tervek, • a Balaton lehetséges célcsoportjai és megnyerésük módja – ahogy a turisták látják. A kvantitatív megkérdezés omnibusz kutatás keretében történt. Az adatfelvétel főbb jellemzői a következők voltak: • 1000 fős minta, • személyes kérdezés a megkérdezett lakásán, • véletlenszerű mintavétel, • megyei és településszerkezeti reprezentativitás, • 15%-os ellenőrzés, • a véletlen minta megyénkénti, nemenkénti és korcsoportonkénti arányoknak megfelelően statisztikai módszerrel, többszempontú súlyozással történő beállítása. A kvantitatív kutatás a következő kérdéskörökre terjedt ki: • a vízparti utazások iránti érdeklődés, azok úti céljának kiválasztási szempontjai, • a Balaton mint úti cél vonzereje, • a Balatonnal kapcsolatos asszociációk, a Balaton imázsa, • egy- és többnapos utazások a Balaton turisztikai régióba, • a balatoni turisztikai kínálat értékelése, • a Balaton összehasonlítása az európai tengerpartokkal, • a jövőbeni balatoni utazásokra vonatkozó tervek.


4/20/2006 4:54:57 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY a városlátogatás is. Csoportonként általában egy-egy fő akadt, aki a különböző turisztikai termékek közül nem a vízparti üdülést részesítette előnyben. „Kisgyermekkel kifejezetten kerestük a vízpartot.” „A túrázás is jó, de vízpartra is szüksége van az embernek.” A vízparthoz kötődő tevékenységek rangsorát egyértelműen a „semmittevés”, a passzív pihenés vezeti, az aktív kikapcsolódás nem jellemző. „Úszkálgatok, alszom, pihengetek.” „A vízpartnál jobb kikapcsolódás kevés van.” A legjellemzőbb vízparti tevékenységek a napozás, a fürdés, a sétálás, a kerékpározás, a horgászat, a vízi csoportos játékok, a bulizás és a különféle vízi sportok. A fókuszcsoportok tagjai semmiféle kulturális érdeklődésre utaló tevékenységet nem említettek. A kérdőíves felmérés eredményei némiképp árnyalják a képet. Kifejezett egyetértéssel találkozott az az állítás, hogy „Ha tehetném, minden évben elutaznék valahová egy-két hétre”, a megkérdezettek 66,3% -a teljes mértékben egyetértett vele. Az utazási szokásokra vonatkozó további kérdések közül azonban a „Számomra az év legfontosabb utazása egyértelműen vízparthoz kötődik” állítás osztotta meg leginkább a válaszadókat: 34,4% elutasította, 42,1% egyetértett vele,

A sajtóelemzés a Magyar Turizmus Zrt. sajtószemléjéből készült. Az elemzés a 2004. november és 2005. október között megjelent cikkekre épült. Ezek közül választottuk ki azokat, amelyek valamilyen mélységben érintették a Balatont. A vizsgált időszak alatt megfigyelt médiumok köre folyamatosan bővült, a kezdetben fókuszba helyezett napi sajtó mellett megjelentek heti lapok, internetes oldalak és portálok is. Az alábbiakban e kutatás eredményei kerülnek összefoglalásra.

2. A vízparti üdülések iránti érdeklődés, a vízparti utazások úti céljának kiválasztási szempontjai A fókuszcsoportok megkérdezettjeinek nagy többsége számára az utazás és különösen a nyári utazás egyértelműen vízparti üdülést jelent. Ez megfordítva is igaz, elsősorban a nyári utazások esetében – a meleg időjárás miatt – nagyon vonzó a vízpart. A megkérdezettek véleménye szerint ugyanakkor Magyarországon kiszámíthatatlan az időjárás. Elsősorban a rövidebb utazások esetében vonzó a természetjárás (változatosabb természeti környezet) és

1. ábra A vízparti úti cél kiválasztási szempontjainak fontossága (átlagérték, iskolai osztályzásnak megfelelő skálán) kellemes, napsütéses idő

4,56 4,52

megfelelő tisztaság, higiéniai feltételek

4,51

ár-érték arány

4,41

tiszta, fürdésre alkalmas víz fürdőzésre alkalmas hőmérsékletű víz

4,33

természeti környezet

4,31

szállás minősége

4,19

már járt ott és jól érezte magát

4,01

szórakozási lehetőségek választéka

3,58

kulturális programok választéka

3,56

homokos partszakasz

3,49

ismerősök, barátok ajánlása

3,47

a nyaralóhely hírneve

3,44

gasztronómiai adottságok

3,38

még sohasem járt ott

2,84

élményfürdők, élményparkok megléte

2,75

gyermekprogramok

2,73

vízi játékkal felszerelt strand

2,72

vízi sport lehetőségek

2,67

wellness lehetőségek

2,55 1

N = 838

2

3

4

Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.



5

3

4/20/2006 4:54:58 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY míg 23,5% a skála középső értékét választotta, vagyis egyet is értett vele, meg nem is. Ennek az állításnak volt a legalacsonyabb az egyetértési indexe, az ötfokozatú skálán mindössze 3,11. A kvantitatív kutatás válaszadóinak 83,9% -a érdeklődik a vízparti utazás iránt, azaz részt vett már vízparti utazáson vagy tervezi, hogy részt vesz ilyenen. Azokat, akik érdeklődnek a vízparti utazás iránt, az iskolai osztályzásnak megfelelő, egytől ötig terjedő fontossági skálán arra kértük, hogy értékeljenek húsz szempontot aszerint, hogy azok mekkora szerepet játszanak egy vízparti utazás úti céljának kiválasztásában (1. ábra). Három kiemelten fontos tényezőt találtunk, ezek a kellemes, napsütéses idő (4,56), a megfelelő tisztasági és higiéniai feltételek (4,52) és a kedvező ár-érték arány (4,51) voltak. Fontos szerepet játszik, azaz 4,00 és 4,50 közötti átlagértéket ért el a tiszta, fürdésre alkalmas víz, a fürdőzésre alkalmas hőmérsékletű víz, a természeti környezet, a szállás minősége és a korábbi kedvező tapasztalat. Közepes szerepet (3,38-3,58 közötti átlagosztályzat) játszik az úti célra vonatkozó döntésben a szórakozási lehetőségek választéka, a kulturális programok választéka, a homokos partszakasz léte, az ismerősök, barátok ajánlása, a nyaralóhely hírneve és gasztronómiai adottsága. Ugyanakkor az úti cél újdonságértéke, az élményfürdő léte, a gyermekprogramok kínálata, a vízi játékkal felszerelt strand, a vízi sport és a wellness szolgáltatások kínálata csak csekély fontossággal (2,55-2,84) bír.

A kvantitatív kutatásban résztvevőktől összesen 79 különféle választ kaptunk. A leggyakrabban a magyar tengert (12,5%) és a vizet (12,3%), valamint a nyaralást, az üdülést és az utazást (8,5%) említették. A leggyakrabban előforduló negatív asszociáció a drágaság volt, a válaszadók 5,1% -a említette, ezzel az említési rangsorban a hatodik helyen található. Az asszociációk 71,5%-a pozitív érzésekre utalt, semleges (9,1%), vegyes (9,2%) és negatív (10,2%) érzések hasonló arányban fordultak elő (2. ábra). 2. ábra A Balatonnal kapcsolatos spontán asszociációk (%) semleges 9,1 mindkettő 9,2

negatív 10,2 pozitív 71,5

N = 998


3. A Balaton imázsának elemei 3.1. SPONTÁN ASSZOCIÁCIÓK Megkérdeztük a felmérések résztvevőit, hogy ha azt a szót hallják, Balaton, mi jut először eszükbe. Az első dolog, amit a Balaton szó a fókuszcsoportok résztvevőiben felidézett, kevés kivétellel pozitív volt. A legtöbbször említett szó, a „víz” ugyanakkor nem egyértelműen pozitív, mint ahogy azt valaki kifejtette: „Az a vízállástól is függ”.2 Sok említésben nosztalgikus elemek (a gyermekkor, a fiatalság, a vakáció, németek) is megjelennek. Mint mondták: „A régi Balatonnak egészen más, sajátos hangulata volt.” Összesítésben a fókuszcsoportos beszélgetések résztvevői a leggyakrabban a következőkre asszociáltak: víz, vízpart, napfény, nap, napsugár, vakáció, nyaralás, fiatalkor, gyerekkori nyaralás, Balaton átúszás, úszás.

2

A kvantitatív kutatás eredményei jelentős mértékben árnyalták ezt a kijelentést. A megkérdezettek 62,6%-ának véleménye szerint elég magas a víz a Balatonban, azaz a többség a vízszintet nem látja problémának. Mindössze 12,2%-ot zavar kifejezetten, hogy a Balaton vize nem átlátszó.

4


3.2. A BALATONHOZ MINT ÚTI CÉLHOZ KAPCSOLÓDÓ SZÍN A „Ha a Balaton szín lenne, mi lenne?” kérdésre a fókuszcsoportok résztvevői hét kivétellel a víz színére asszociáltak. Ennek megfelelően a kék, a zöld és a szürke árnyalatait kaptuk válaszként. A Balaton színét egyértelműen meghatározza a látvány, amit nyújt. Mivel a víz színváltó, az árnyalatokkal a megkérdezettek a legkedveltebb állapotát is ki tudták fejezni: például „Szép zöld, olyan vihar utáni”. A kék szín említését a víz színén kívül valószínűleg az ihlette, hogy a Balatont a térképen ábrázolt tó hatalmas kék foltjával azonosították. A kvantitatív kutatás megkérdezettjei hasonló válaszokat adtak: a Balatonról a megkérdezettek felének (50,6%) a kék szín jutott eszébe. Ezt 14,3%-kal a zöld követte, azaz a többség a víz színére gondolt. A kék színt a döntő többség (85,4%) a tó színével indokolta, de 10% feletti részesedést ért el azoknak az aránya is, akik a tiszta égbolt miatt asszociáltak erre a színre (12,1%). A színasszociációk indokainak túlnyomó többsége (90,6%-a) pozitív volt, mindössze 8,4%-a árult el valamilyen negatív benyomást a tóról.


4/20/2006 4:54:58 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 3.3. A BALATONHOZ MINT ÚTI CÉLHOZ KAPCSOLÓDÓ ÉVSZAK, HÓNAP

vagy utálni lehet” kijelentést 40,9% elutasította, míg 29,0% egyetértett vele (4. ábra).

Évszakként a fókuszcsoportok résztvevői döntően a nyarat kapcsolják a Balatonhoz: az öt tél, a három tavasz, a négy kora ősz válaszon kívül mindenki a nyarat említette. Két csoportban a nyáron kívül nem is említettek más évszakot. Tavasszal a csodálatos nyugalmat, ősszel a természeti szépséget és a békességet, télen a korcsolyázást emelték ki azok, akik nem a nyarat választották. Amikor hónapot kellett választani, még az egyéb évszakot választók is meginogtak: többségük a többiekkel együtt a júliusra vagy az augusztusra szavazott. A két hónapot fele-fele arányban választották. Már itt szóba került, hogy augusztus 20-a után „meghal” a Balaton, a szezon tehát csak két hónapig tart.

3.5. A BALATONHOZ UTAZÓK

3.4. A BALATON MEGSZEMÉLYESÍTÉSE Ha a Balaton emberré válna, a fókuszcsoportok résztvevőinek többsége szemében középkorú, még jó karban lévő, de sokat látott férfiként jelenne meg. Az említések között sok volt a mesébe, regénybe illő figura. A legérdekesebb megközelítés az volt, hogy nem élő ember, hanem tündér lenne, mert az egyesíti és megtestesíti a szépséget, a kortalanságot és a szeszélyt. Az a Balaton-kép, ami az utazók fejében él nagyon sokszínű. Sokan tartják a Balatont középkorúnak, de olyannak, aki a „másodvirágzás előtt áll”. Azaz látnak a Balatonban fejlődési potenciált, de a múltat nem lehet és nem is kell letagadni. Akik idősnek látják, többnyire a bölcs jelzőt használták, értve ezalatt, hogy már sok mindent megtapasztalt, de még velünk van. Jó páran fiatal, csábító, vonzó, szeszélyes lánynak látják a Balatont. A szeszélyes jelző minden csoportban előkerült, feltehetően a változékony időjárásra és a veszélyes viharokra utalva. A legtöbb meghatározás pozitív elemet (is) rejt, ugyanakkor negatív vélemények is előfordultak, amelyek kulcsszavai a következők: unalmas, langyos, nemtörődöm, lusta, pénzéhes, vállalkozó és politikus. Ki kell emelni, hogy többen úgy vélték, a Balatonnak sokkal több arca van, mintsem egyetlen figurába bele lehessen zsúfolni. Évszakonként és helyenként változó. Más a nyári és a téli Balaton, az északi és a déli part, Siófok és Balatonfüred. Ezek a válaszadók inkább a tipikus célcsoport meghatározásával válaszoltak a kérdésre, illetve több elhangzott leírással is egyet értettek. „A Balatont csak szeretni, vagy nem szeretni lehet. Közömbös nem maradsz! ” A kérdőíves megkérdezés eredményei szerint azonban a többség szerint a Balaton esetében nem a szélsőséges érzelmeké a szerep, „A Balatont csak imádni

A fókuszcsoportok résztvevői szerint a Balaton a családok körében a legkedveltebb. A tóhoz utazó tipikus családot a következőképpen írták le: papa, mama, két, legfeljebb 12 éves gyerek, autó, rengeteg csomag, úszógumi, veszekedés, főzőcske. Már nem sátorban laknak, hanem szobát / házat / apartmant bérelnek, de a tipikus kép nem nagyon változott. Ez a sztereotípia minden csoportban tetten érhető volt. Valaki úgy fogalmazott: tisztelik a hagyományt, amely szerint egy évben egyszer muszáj a Balatonnál nyaralni. Megjegyezték, ha nagyobbak a gyerekek, akkor biztos, hogy az északi partra mennek, ott a nagyobbakat könnyebb lefoglalni, mert több a látnivaló, a kirándulási lehetőség. Megjelent ugyanakkor a „bulizós” fiatalok képe is: huszonéves, bohém srácok, sörrel a kezükben, nagy hanggal, csoportosan vonulnak az utcán. A másik jellemző, többször előkerülő kép a gyermekcsapat, hiszen még most is elég sok tábor helyszíne a Balaton. Néhányan úgy vélték, nincs tipikus családtípus, a Balatonra bárki elmehet, megtalálja a szórakozási és a kikapcsolódási lehetőségeket. A kvantitatív kutatás során a többség (52,9%) egyetértett azzal, hogy a Balatonnál a szállástól elérhető távolságban minden korosztály talál magának programot, az egyet nem értők aránya mindössze 16% volt. 3.6. A BALATONRÓL KÉSZTÍTETT MONTÁZS A fókuszcsoportos beszélgetésben résztvevőket megkértük, hogy készítsenek olyan montázst, amely véleményük szerint jól összefoglalja, milyen kép él bennük a Balatonról. Csoportonként két kép készült: az egyiket azok készítették, akik 2005ben a Balatonnál töltötték főutazásukat, a másikat a többiek. A felhasználható újságok a következők voltak: Blikk, HVG, Hócipő, Magyar Konyha, Tina, Story Magazin, Autó-Motor. Azok, akiknek friss élményeik voltak a Balatonról, kissé részletesebb, színesebb, sokoldalúbb képet állítottak össze, mint azok, akik nem a közelmúltban jártak a tónál. Ugyanakkor a felhasznált képanyag és a magyarázat sok tekintetben hasonlít egymáshoz a két csoportban és a különböző városokban. A Balatonhoz nem utazók gyakrabban használtak a drágaságra, a rossz közbiztonságra és a prostitúcióra utaló képeket, valamint nagyobb szerephez jutottak az ételek a montázsaikban, mint a főutazásukat a Balatonnál töltőknél. Igazán lényeges eltérés azonban nincsen. Azok is, akik a közelmúltban jártak a tónál és azok is, akik régebben jártak csak arra (egy hölgy akadt, aki még soha sem járt ott), alapvetően pozitív, sokoldalú Balaton-képet mutattak be. Ennek egyik oka, hogy a nem a Balatonon üdülők nagy része is megfordult a tónál az elmúlt két évben, ha nem is



5

4/20/2006 4:54:59 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 3. ábra A Balaton jellemzése ellentétpárokkal (átlagérték, hétfokozatú skálán, ahol 1 = teljesen egyetért a pozitív állítással, 4 = semleges az ellentétpár, 7 = teljesen egyetért a negatív állítással) átlag barátságos vagy barátságtalan

2,74

színes vagy szürke

2,81

divatos vagy elavult

3,17

igényes vagy igénytelen

3,17

izgalmas vagy unalmas

3,17

környezete tiszta vagy koszos

3,24

vize tiszta vagy koszos

3,34

modern vagy régimódi

3,38

biztonságos vagy nem biztonságos

3,61 5,31

olcsó vagy drága 1 teljesen pozitív

2

N = 994

3

4 semleges

5

6 7 teljesen negatív


az év legfontosabb utazását, de egy hosszú hétvégét töltött ott, és így friss, eleven kép él a fejében a Balatonról.

4. A Balaton szerepe a belföldi turizmusban

3.7. A BALATON JELLEMZÉSE ELLENTÉTPÁROKKAL

A fókuszcsoportok résztvevőinek egyöntetű benyomása szerint a Balatonnak a magyar turizmusban játszott szerepe lényegesen kisebb, mint tíz éve volt. Becslésük szerint a forgalom a felére, harmadára esett vissza.3 „Sokkal kevesebbet jelent, mint régen, a rendszerváltás elintézte, régen mindenki eljuthatott oda, az olcsósága megszűnt, a külföldiek eltűntek.” „Jelentősége csökkent, a vállalati üdülők megszűntek, lerombolták a Balaton imázst.”

A fókuszcsoportok résztvevőitől elsősorban spontán aszszociációkat gyűjtöttünk, a kvantitatív kutatás megkérdezettjeit pedig arra kértük, hogy az így összegyűjtött jelzők alapján kialakított ellentétpárok segítségével mondják el, milyennek tartják a Balatont. Kérdésünkre egyes osztályzatot adtak azok, akik teljesen egyetértettek az adott, Balatonra vonatkozó pozitív jelzővel, illetve kijelentéssel, négyes osztályzatot adtak azok, akik szerint az adott ellentétpár tekintetében a Balaton semleges és hetest, akik az adott negatív jelzővel, illetve kijelentéssel értettek egyet. Az átlagértékeket tekintve megállapítható, hogy a többség az olcsó/drága ellentétpár kivételével mindenhol a pozitív jelzőt találta alkalmasabbnak a Balaton bemutatására. A válaszadók legegyértelműbben barátságosnak és színesnek tartják a Balatont (3. ábra). A tó környezetének tisztaságát pozitívabban értékelték a megkérdezettek, mint a víz tisztaságát. Azok, akik 2005-ben vagy 2004-ben jártak a tónál, átlagosan két-három tizeddel magasabban értékelik a tisztaságot, mint akik ennél régebben voltak ott.

6


3 V.ö. A magyar lakosság 2005. évi utazási szokásait vizsgáló kutatás eredményei szerint a többnapos belföldi utazások legnépszerűbb úti célja a Balaton, az utazások 24,8%-át itt töltik. Az év legfontosabb utazásának, azaz a főutazásnak is a Balaton a legnépszerűbb úti célja, tíz magyar utazóból négy belföldi főutazása helyszínének ezt a régiót választotta. A Központi Statisztikai Hivatal 2005-re vonatkozó adatai szerint a Balaton a külföldi vendégéjszakák száma alapján a második, a belföldi vendégéjszakák száma alapján pedig a legkedveltebb desztináció. Az elmúlt években a belföldi vendégforgalom rendkívül dinamikus növekedése volt tapasztalható: a vendégek száma közel egynegyedével, a vendégéjszakák száma pedig közel 30%-kal nőtt 2000 és 2005 között a kereskedelmi szálláshelyeken.


4/20/2006 4:55:00 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY „Régen a Balaton egy fogalom volt.” „Szégyenfolt, keveset jelent, ez a mi szégyenünk, hogy hagytuk, hogy így legyen.” „A turisztikai tortának a felét kellene jelentenie, de csak ötöde-harmada.” Az elmúlt néhány év és a jelen tekintetében már jobban megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint a Balaton többet érdemelne, de nem foglalkoznak vele eleget, a külföldi konkurencia, a szolgáltatások rossz minősége, a modernizálás elmaradása, a rossz ár-érték arány miatt imázsa nem a legjobb. Megjegyzendő, hogy a válaszadók csak külön kérésre voltak hajlandóak az elmúlt 2-3 év változásaira koncentrálni és akkor is csak vonakodva, el-el kalandozva a múltba. Mindenáron a rendszerváltás előtti, illetve környéki időket próbálták összehasonlítási alapként felhasználni. Mindenesetre úgy tűnik, hogy számukra a 2-3 éves időtáv nem akkora, hogy a régió egészét érintő, értékelhető változásokról tudjanak beszámolni. „Nagyon sokat kellene, hogy jelentsen, de nem foglalkoznak vele eleget.” „A méretéhez képest nem kap elég megbecsülést, a fővárossal egyenrangúnak kellene lennie.” „A Balaton szó miatt nem dobban meg a szívem, már nem vágyok oda.” „A Balaton megfizethetetlen és aki meg tudná fizetni, az inkább külföldre megy.” „Két hónap alatt akarnak kaszálni, így nem lehet vendéglátást csinálni.” „Az árakhoz nem kapcsolódik a megfelelő színvonalú szolgáltatás.”

„Lejjebb már nem nagyon lehet csúszni az imázzsal.” „Az utóbbi években visszaesett, mert más régiók jobban elkapták a fejlesztési fonalat, egyszerűen gyorsan nő a belföldi választék. Fejlődik, de nem olyan ütemben, mint más tájak.” „Az utóbbi 1-2 évben kezdték modernizálni a balatoni turizmust, kicsit későn kezdték csinálni, és ez még nem tudta megállítani a csökkenést.” Van, aki szerint a Balaton szerepe jóval felülértékelt, elnyomja a más, turisztikailag érdekes régiókat. „Olyan, mint ahogy a sportban a foci elnyomja a többi sportágat.” „Vízfej, mert túlságosan nagy a szerepe, sok érdekes hely van még az országban.” És van, aki szerint szerepe még mindig nagyon fontos: „A legnagyobb húzóerő Budapest után, rengeteget jelent.” „Azért sokat jelent, mert szinte minden évben elmegyünk mindannyian, ha csak 1-2 napra is.” Sokan látják az elmúlt néhány év fejlődését is. Minden csoportban volt egy-két válaszadó, aki gyakran jár a Balatonra és sok pozitívumot említett. „Próbálják visszatornázni, ez jól érezhető, és évente picit több a turista (ha nem számítjuk az időjárás hatását).” „Nagyságrenddel kevesebb a minőségi, fogyasztóvédelmi kifogás.” „Most már nem jellemző a lehúzás, a rablás megszűnőben van.” „A városokban nincs igazán tömeg, az árak nem olyan magasak.” „Fellendült a konferenciaturizmus.” 4. ábra

Egyetértés a Balaton szerepével kapcsolatos állításokkal (átlagérték, az iskolai osztályzásnak megfelelő ötfokozatú skálán) A Balaton nemzeti kincsünk

4,53

A Balatonnak sokféle arca van

4,33

A Balaton nagyon sokat jelent a magyar turizmusban

4,20

Nagyon szeretem a balatoni tájat

3,99

Az utóbbi 1-2 évben elkezdték fejleszteni a balatoni turizmust Évről évre egyre kevesebben vannak a Balatonnál A média elsősorban a pozitív balatoni híreket írja meg Jobban szeretem a Balaton déli partját, mint az északit A Balatont csak imádni vagy utálni lehet

3,87 3,81 3,23 3,06 2,74 1

N = 1000

2

3 átlag

4




5

7

4/20/2006 4:55:01 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY A kvantitatív kutatás megkérdezettjei a Balaton Magyarország turizmusában betöltött szerepével kapcsolatos állításokkal való egyetértésüket az iskolai osztályozásnak megfelelő ötös skálán fejezték ki. A pozitív állítások egy része nagyon nagyfokú egyetértéssel találkozott, az átlagértékek itt lettek a legmagasabbak. A megkérdezettek szinte teljes mértékben egyetértettek azzal az állítással, hogy a Balaton nemzeti kincsünk. A döntő többség azzal is egyetértett, hogy a Balatonnak sokféle arca van, illetve, hogy a Balaton nagyon sokat jelent a magyar turizmusban. Nagyon alacsony volt az egyet nem értők aránya azon kijelentéssel kapcsolatban is, hogy „Nagyon szeretem a balatoni tájat”. A megkérdezettek negyede (25,6%) teljesen egyetértett azzal, hogy az utóbbi 1-2 évben elkezdték fejleszteni a balatoni turizmust, további 43,3% pedig egyetértett vele. Az elutasítók aránya minimális volt, azaz a döntő többség fejlődést észlelt. Ugyanakkor mindössze a megkérdezettek tizede gondolja úgy, hogy a Balatonnál nem igaz az a kijelentés, hogy évről-évre kevesebb a vendég. A Balaton két partjának kedveltsége hasonló, összességében közel ugyanannyian értettek egyet azzal a kijelentéssel, hogy „Jobban szeretem a Balaton déli partját, mint az északit”, mint ahányan elutasították.

5. Az egyes évszakok és az időjárás szerepe a balatoni turizmusban A kvantitatív kutatás során megkérdezettek harmada teljesen, további harmada pedig részben egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy a Balatonhoz csak nyáron

érdemes utazni, az átlagos egyetértési index 3,75 volt. A többi évszak közül a megkérdezettek legszívesebben tavasszal utaznának a Balatonhoz (2,67), a megkérdezettek harmada ebben az évszakban is felkeresné a Balatont. Az őszi és a téli utazás vonzereje egyformán alacsony. A „Szívesen mennék a Balatonhoz ősszel” kijelentés átlagosztályzata 2,55 lett, a „Szívesen mennék a Balatonhoz télen” kijelentésé pedig 2,49. Az előbbi állítással 24,6% értett egyet, míg 53,3% elutasította azt, a második állítás esetében az egyetértők aránya 23,7% volt, az elutasítóké pedig 56,5%. Mindössze a válaszadók negyede utasította el azt az állítást, hogy „A Balaton a főszezonon kívül élettelen, kihalt, amely nem kelt jó érzést bennem”, szemben a kijelentést elfogadók 51,8%-ával (az átlagos egyetértési index 3,41 volt). A hidegebb vagy esős idő esetén szervezhető programok tekintetében megoszlottak a vélemények, közel azonos arányban értettek egyet (36,2%) és utasították el (31,9%) az állítást. A teljesen egyetértők és elutasítók aránya viszont mindössze 9-10%, azaz jellemzően nem karakteres véleményeket kaptunk, a 3,05-ös átlagosztályzat is ezt tükrözi. Azzal viszont, hogy „Minden esőnap pluszkiadást jelent a családnak”, a megkérdezettek többsége (55,4%) egyetértett, az átlagos egyetértési index 3,57 volt (5. ábra). Ezt támasztja alá a fókuszcsoportos vizsgálat során tapasztalt kép is: csupán a megkérdezettek felének, harmadának volt véleménye a tavaszi, őszi, téli Balatonról. Legtöbben a kora őszről és a szezonzárásról tudtak nyilatkozni; minden csoportban előfordult 3-4 fő, aki már megélte az augusztus 21-i szezonzárást. 5. ábra

Egyetértés az egyes évszakok szerepével kapcsolatos állításokkal (átlagérték, az iskolai osztályzásnak megfelelő ötfokozatú skálán) A Balatonhoz csak nyáron érdemes elmenni

3,75

A Balatonnál minden esőnap az előre kalkulálthoz képest pluszkiadást jelent a családnak A Balaton főszezonon kívül élettelen, kihalt, amely nem kelt jó érzést bennem

3,57 3,41

A Balatonnál hidegebb vagy esős időben is van mit csinálni

3,05

Szívesen mennék a Balatonhoz tavasszal

2,67

Szívesen mennék a Balatonhoz ősszel

2,55

Szívesen mennék a Balatonhoz télen

2,49 1

2

N = 1000

8


3 átlag

4

5



4/20/2006 4:55:02 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY „Halott az egész, semmi nincs nyitva, 21-én lehúzzák a rolót, mintha nem is ugyanaz a hely lenne. A boltok, üzletek nyitva tartása is drasztikusan szűkül.” „Főszezonon kívül kellemetlenül kihalt, egy éttermet nem talál az ember, pedig az északi parton jó lenne sokat kirándulni. Egyszerűen félelmetes és unalmas a Balaton part. Kísértetfalva.” „20-a után hirtelen megszűnik minden, nincs átmenet, kész, vége, én is hazajöttem, mert nagyon rossz volt.” Ugyanakkor véleményük szerint ekkor is szép a Balaton és érdemes lenne felkeresni. „Más szépség van ilyenkor.” „Ilyenkor csak a természet van.” „A szüret nagy élmény a Balatonnál.” „A wellnesst nem befolyásolja az évszak.” „Ez a kirándulások időszaka.” „Eléggé kihalt, de iszonyú nyugodt, este kicsit hiányzik a pezsgés, szomorkás télen.” „Télen kori, hokimeccs, bulizni csak társasággal szabad menni, családdal unalmas.” A fókuszcsoportok tapasztalatai szerint azok, akik elsődlegesen passzív pihenéssel kívánták eltölteni a balatoni üdülésüket, kétségbe esnek a rossz időtől. Behúzódnak és várják, hogy elmúljon vagy hazamennek. „Ha rossz az idő, pakolunk és megyünk haza!” „Rossz időben semmit se lehet csinálni, esőben nagyon szomorú a vízpart.” Azok, akik elárulták, hogy mit szoktak csinálni rossz időben, a társasjátékozást, az asztaliteniszezést, az olvasást említették, illetve, ha nem esik az eső, akkor sétálnak, kirándulnak, esetleg múzeumba mennek. Általános vélemény, hogy egy-két esős, hidegebb napot még ki lehet bírni egy üdülés alatt, de egy-két hetet már nem, elfogynak a programok, elromlik az egész üdülés. Ráadásul az eső „pénzbe kerül”, hiszen minden nem tervezett kirándulás jegyekkel, belépőkkel jár.

„50 kilométeres körzetben kevés a látnivaló, ha ugyanoda járunk, elfogynak, nincs évi aktualitású program.” További korlátozó tényezőnek érezték néhányan a parti közlekedés nehézségeit, a rossz időben tapasztalható zsúfoltságot. „A parti közlekedés esőben, rossz időben tragédia, mind kocsival, mind vonattal. A vonat főként a gasztronómiai programoknál lenne fontos. Nagyon körülményes akárcsak 3-4 falunyi távolságot is áthidalni kocsi nélkül.” Ugyanakkor, elsősorban azok, akik rendszeresen járnak külföldre és megszokták az aktív és passzív kikapcsolódás kombinációját, feltalálják magukat: „Meg lehet önállóan szervezni a programokat, nagyon változatosan, vonattal, hátizsákkal, a hónunk alatt a biciklivel is sikerült, két gyerekkel együtt.” „Aki eleve úgy jön, hogy megnéz egy csomó mindent, azt nem fogja zavarni az eső. Pont úgy, mint külföldön. A mélységi kínálatot is ismerni kellene.” „Ahol voltunk (befizetett szálloda), tartanak rendezvényeket, van animátor, aki mindenkit elfoglal, programokat kínál.” Sokan nem tudják, hol kaphatnak információt az elérhető programokról. Nem mindenki tudott a településeken belül található információs táblákról, az információs irodákról. Nem olvassák a helyi újságokat mint információs forrást, ezt a lehetőséget összesen egy fő említette. Utazási iroda által szervezett programokról nem tudtak, bár ezek iránt jellemzően nem is érdeklődnek. A tapasztalt, aktív utazók ugyanakkor minden eshetőségre felkészülnek, előre terveznek és számos forrásból gyűjtenek információt. A kvantitatív kutatásban a többség (56,2%) egyetértett azzal, hogy a Balatonnál könnyű tájékozódni a turistáknak (3,57), ezt az állítást csupán 13,1% utasította el. Ugyanakkor a „Ha a Balatonhoz utazom, tudom, honnan szerezzek információt” állítás esetében már többen 6. ábra

Egyetértés az információszerzéssel kapcsolatos állításokkal (átlagérték, az iskolai osztályzásnak megfelelő ötfokozatú skálán) A Balatonnál könnyű tájékozódni a turistának

3,57

Ha a Balatonhoz utazom, tudom, hogy honnan szerezzek információt Ha a Balatonhoz utazom, előre tájékozódom a szállás, étkezés, közlekedés felől

3,39

3,05

Ha a Balatonhoz utazom, előre tájékozódom a látnivalók felől

2,70 1

N = 1000

2

3 átlag

4




5

9

4/20/2006 4:55:02 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY bizonytalanok voltak, 14% egyáltalán nem, 9% pedig inkább nem értett vele egyet, az egyetértők aránya 53,3% volt, az átlagos egyetértési mutató 3,39 lett. A Balatonhoz utazók 43,6%-a előre tájékozódik a szállás, az étkezés és a közlekedés felől, míg 35,6% elutasította ezt az állítást, az átlagos egyetértés 3,05 volt (6. ábra). A látnivalók felől mindössze a megkérdezettek 28,6%-a szokott tájékozódni, 46,0% nem értett egyet ezzel az állítással, az átlagosztályzat 2,70 volt.

6. A balatoni utazás során végzett tevékenységek A kvantitatív kutatás keretében a Balatoni időtöltéssel kapcsolatos állítások közül két olyan volt, amely szinte teljes egyetértéssel találkozott, ezek szerint a Balatonnál jókat lehet a parton sétálni (80,6% egyetért vele, átlagosztályzat 4,10) és a környékén kirándulni (79,1% egyetért vele, átlagosztályzat 4,09). A többség – egyformán 3,54-es átlagosztályzattal – egyetértett azzal is, hogy a Balatonhoz elsősorban nem a látnivalók miatt utaznak az emberek (55,2% egyetértett) és azzal is, hogy a szállástól elérhető távolságban minden korosztály talál magának programot (53,9% egyetértett). Az ezekkel az állításokkal egyet nem értők aránya mindössze 11-16% volt. A déli part látnivalóit

a megkérdezettek 35,4%-a (2,98), az északiét 31,6%-a jól ismeri (2,89). Ugyanakkor 16-16% ezzel az állítással egyáltalán nem értett egyet, azaz ők szinte alig ismerik a látnivalókat. 13,9% teljesen, további 20,5% pedig részben egyetértett azzal, hogy szívesen ismerné meg a Balaton látnivalóit szervezett programok, idegenvezető segítségével. Ezt a lehetőséget a válaszadók negyede utasította el teljesen, az átlagos egyetértési mutató is közepes értékű (2,78) lett. A legkevésbé azzal az állítással értettek egyet, hogy „Ismerem a balatoni nagyrendezvényeket”, az egyetértési index mindössze 2,50. A megkérdezettek 51,9% nem értett egyet az állítással, míg 23,3% vélte úgy, hogy ismeri a balatoni rendezvényeket (7. ábra). A megkérdezettek döntő többsége (66,6%) egyetértett azzal, hogy a Balaton a kisgyermekkel utazó családok ideális üdülőhelye és azzal is, hogy a kisgyermekek rengeteg időtöltési lehetőséget találnak a Balatonnál (62,8%). Az állításokkal egyet nem értők aránya minimális (8,5%, illetve 6,9%) volt. Az átlagos egyetértési index 3,82, illetve 3,74 volt. A fókuszcsoportok résztvevőit megkértük, hogy említsenek meg minél több balatoni látnivalót. A hét csoport 52 résztvevője mindösszesen ötven látnivalót említett, köztük néhányat csak a település neve jelez, ennél jobban nem pontosították azt. A felsorolt látnivalók döntő 7. ábra

Egyetértés a balatoni időtöltéssel kapcsolatos állításokkal (átlagérték, az iskolai osztályzásnak megfelelő ötfokozatú skálán) A Balatonnál jókat lehet a parton sétálni

4,10

A Balaton környékén jókat lehet kirándulni

4,09

A Balatonhoz elsősorban pihenni, napozni, úszni utaznak az emberek, nem érdeklik őket a látnivalók

3,54

A Balaton programajánlatában minden korosztály talál számára megfelelőt elérhető távolságban a szállásától

3,54

Jól ismerem a déli part látnivalóit

2,98

Jól ismerem az északi part látnivalóit

2,89

Szívesen ismerném meg a Balaton látnivalóit szervezett programok és idegenvezető segítségével

2,78

Ismerem a balatoni nagyrendezvényeket

2,50 1

2

N = 1000

10


3 átlag

4

5



4/20/2006 4:55:03 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY többsége a Balaton északi partjához kapcsolódik, a déli parton mindössze 15 található. Egyetlen látnivaló sem volt, amit minden csoport említett volna. A leggyakrabban – öt csoportban – a Tihanyi apátsági templomot említették. Ezt a Badacsony hegy követi négy említéssel, majd Hévíz, Keszthely városa, a keszthelyi kastély, a nagyvázsonyi vár, a sümegi vár és Siófok 3-3 csoportban. A többi látnivaló 1-2 csoportban került csak szóba. A listára mindössze hat rendezvény került fel. Ezek alapján azt állíthatjuk, hogy a megkérdezettek nem igazán ismerik a Balaton turisztikai régió lehetőségeit, látnivalóit. Ennek ellenére sokan említették, hogy rendszeresen kirándulnak a tó környékén, amely azonban a tájékozódás hiányában nem párosul a látnivalók, nevezetességek, ismeretlen területek felfedezésével, megismerésével. (A külföldi utazások fő motivációja éppen ez volt.) „Bejártam keresztül kasul a környéket a nyáron és most szembesülök azzal, hogy milyen kevés dolog, hely maradt meg bennem!”

7. Vendégszeretet a Balatonnál A fókuszcsoportos beszélgetés során megkérdezettek elsősorban a vendégszeretetet, a vendég megbecsülését hiányolták a balatoni szolgáltatók viselkedéséből. „Vendégszeretet, na ez az, amivel nem találkoztunk.” „Közöny, fásultság, néhány kivétellel.” „A vendégszeretet változó, de nem a kinti színvonal, keveset mosolyognak.” A másik véglet az, ha a vendéget csak a „pénzéért szeretik” vagy, mert külföldi. Az általános megállapítások mellett kirívó példákat is soroltak: „A külföldieket szeretik.” „Ha sok pénzed van, szeretnek.” „Kedvesek a magyarokkal, de azért jobb, ha van pénzed.”

És természetesen felsorolták azokat a kivételeket is, amelyek a többiek szerint csak az alagút végén lévő halvány fények: „Ingyen innivalót kapott a gyerek, mi is beültünk persze, nagyon kedvesek voltak.” „Azt főztek a vendéglőben, amit előző nap kértünk, akár étlapon kívül is.” „Szolgálatkészek, már nincs megkülönböztetés, a piac rá fogja őket kényszeríteni a váltásra, rohamosan javul a választék, a kiszolgálás, a minőség (van, aki szerint ez borzasztó gyenge a külföldhöz viszonyítva).” „Olyan szállodában voltam, ahová 10 éve nem tette be magyar a lábát. De nagyon kedvesek voltak, szinte dédelgettek minket.” Különösen a tengerparttal összehasonlítva várnak jóval több vendégszeretet és megbecsülést a Balatonra látogatók. Véleményük szerint ehhez az egész vendéglátás mentalitásának meg kell változni, nem szabad, hogy azt higgyék, a vendég van értük. „A külföldi vendégszeretet egyszerűen elképesztő, úrnak érzi magát az ember, érzi, hogy megbecsülik. Apró gesztusok: pici ajándék, alám tolják a széket stb. Ez Magyarországon nem jellemző, csak a ritka kivétel. Ha ezt egyszer megtapasztalta a vendég, akkor el is várja, nem elégszik meg többé kevesebbel.” „Horvátországban mindenki mindent megtesz azért, hogy jól érezzem magam. Aki a turizmusban van, de szinte az egész ország, együtt összefogva tesz meg mindent vagy még azon is túl a turistáért.” A balatoni turizmusban dolgozókat a kvantitatív kutatás megkérdezettjeinek többsége (48,4%) vendégszeretőnek látja, ennek ellenkezőjét csak 12,1% állította, az átlagos egyetértési index 3,46 lett. Ugyanakkor a többség véleménye szerint még mindig a külföldi vendégeknek örülnek jobban és különbséget tesznek a magyar és a 8. ábra

Egyetértés a vendégszeretettel kapcsolatos állításokkal (megoszlás, %)

A Balatonnál vendégszeretők 2,6 a turizmusban dolgozók

9,5

A Balatonnál ma a magyar vendégeknek örülnek jobban

16,2

A Balatonnál nem tesznek különbséget a magyar és a külföldi vendégek között

N = 1000

35,7

27,6

19,5 0

egyáltalán nem ért egyet

39,6

35,5

29,0 20

inkább nem ért egyet

12,7

13,6

30,1 40

egyet is ért meg nem is

60

13,4 80

inkább egyetért

8,1 100

teljesen egyetért




7,2

11

4/20/2006 4:55:04 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY külföldi turista között. „A Balatonnál ma a magyar vendégeknek örülnek jobban” kijelentés átlagos egyetértési indexe 2,68 lett, mindössze 20,8% értett egyet az állítással, szemben az azt elutasító 43,8%-kal. „A Balatonnál nem tesznek különbséget a magyar és a külföldi vendégek között” kijelentés átlagosztályzata 2,62 lett. 21,5% értett egyet ezzel a kijelentéssel, míg 48,5% elutasította azt (8. ábra).

8. A Balaton versenytársai Az a kérdés, hogy Magyarországon mely területek a Balaton versenytársai, nagy vitákat váltott ki a fókuszcsoportok résztvevői között. Három csoport résztvevői úgy döntöttek, hogy a Balaton annyira egyedi és annyira nagy a súlya a hazai turizmusban, hogy egyszerűen nincs versenytársa belföldön. Szerintük: „Nincs igazán versenytársa, legfeljebb saját maga, egyre jobban romlik le.” „A Balaton az a Balaton, az egy életérzés.” „A Balaton egyedülálló dolog.” „Nincs és nem is lesz belföldi konkurencia!” A hazai tavak közül a Tisza-tó került szóba a legtöbbször mint lehetséges versenytárs. Előnye, hogy viszonylag új úti cél, dinamikusan fejlődik, de még jellemzően nyugalmasabb hely, mint a Balaton. Bizonyos településeken viszont jelentős az éjszakai élet, és közel van a Hortobágy. A Tisza-tó és környéke jóval olcsóbb, megfelelő az ár-érték arány, lehet motorcsónakozni rajta, tisztább a vize, horgászparadicsom. Hátránya, hogy sohasem lesz képes arra, hogy igazi konkurenciát jelenthessen, a terület túl kicsi. A Tiszatónál sok a program, a Balaton környékén viszont több a kulturális látnivaló. A Tisza-tó nagyobb, kamasz gyerekes családok számára ideális, a Balaton a kisgyermekes családoknak felel meg inkább. A Velencei tavat négy csoportban említették, de gyorsan megegyeztek abban, hogy ez a tó a teljes hanyatlás felé halad még jelenleg, és egyre kevésbé konkurense a Balatonnak. Budapestet, az egyik leglátogatottabb turisztikai desztinációt mint konkurenciát, csak a két budapesti csoportban említették, igaz, itt viszont más terület szinte szóba sem került. A lehetséges versenytársak között szóba kerültek még kisebb tájegységek mint a Mátra, a Bükk, az Őrség, a Dunakanyar, valamint az újonnan épült élményfürdők, wellness szállók. A csoport tagjainak véleménye szerint ezek külön-külön nem jelentenek konkurenciát a Balatonnak, de együttesen, az egész ország területe már igen. A dinamikusan fejlődő, még felfedezésre váró tájegységek, attrakciók sok embert vonhatnak el a Balatontól, és ez a tendencia a közeljövőben csak erősödni fog, ha a Balatonon nem történik valami drasztikus változás. Ugyanakkor többek véleménye szerint: „A Balaton az egyetlen, ahová pont a pihenési cél miatt gyakrabban visszatérnek az emberek, mint a többi turisztikai régióba.”

12


A külföldi vetélytársak között egyértelműen Horvátország és Görögország vezet, ezt a két országot minden csoportban említették. A viszonylag könnyű megközelíthetőség miatt Horvátország a jelentősebb versenytárs a két ország közül. Három csoportban szóba került Olaszország, kettőben Bulgária mint egyre népszerűbb úti cél, két csoportban említették Spanyolországot, Debrecenben pedig az egyik csoportban Törökországot, elmondva, hogy amióta a városból indul charterjárat, azóta másfél órás távolságba került tőlük, „hirtelen ez lett legközelebb”. Egy-egy csoportban említettek még városlátogatási célterületeket, de ezzel a többség nem értett egyet, ezeket nem tekintették konkurenciának – még a fapados járatok növekvő száma ellenére sem. A konkurenciát tehát a viszonylag közeli, könnyen elérhető, napsütéses, meleg vizű tengerpartok jelentik. Az ár meghatározó kérdés a Balaton-tengerpart döntésben. Egy összehasonlító vélemény: „Ha egyforma árban van, inkább külföldet választom, mert magasabb az újdonságértéke. Ha kb. 50-30%-kal olcsóbb lenne, már többen megfontolnák a dolgot.” Szinte egyöntetű volt az a vélemény, hogy a tengerpartokon jobb az ár/érték arány, mint a Balatonnál. „Külföldön jobb a minőség, többet kapok a pénzemért.” „Egyszerűbben szívesebben költöm a pénzemet, mert nagyobb adag elégedettséget kapok érte.” A kvantitatív kutatás során megkérdezettek jellemzően sokkal fejlettebbnek tartják a horvát tengerpart turisztikai kínálatát, mint a Balatonét: az átlagos egyetértési index 3,73, és mindössze a válaszadók 11,4%-a nem értett egyet ezzel a kijelentéssel. Jellemzően azzal a kijelentéssel is egyetértettek, hogy a Balatonnak Magyarországon belül nincs igazi versenytársa (3,58-as átlagosztályzat), az egyetértők aránya 66,6% volt. Ugyanakkor úgy vélik, hogy az országban a Balatonon kívül sok más érdekes hely is van, ezért inkább másfelé utaznak. A válaszadók 52,4%-a egyetértett az állítással 33,5% pedig egyet is értett vele meg nem is, az átlagos egyetértési index 3,53 lett. Szintén sokak (46,9%) egyetértésével találkozott az a kijelentés, hogy a Balatonnál az árakhoz nem kapcsolódnak megfelelő színvonalú szolgáltatások, 36,6% pedig egyet is értett az állítással, meg nem is. Az egyetértőknél (29,7%) magasabb arányt képviseltek az egyet nem értők (38,4%) annál az állításnál, hogy „A Balaton többet ér, mint bármely tengerpart”, az egyetértési index 2,87 volt. Mindössze a megkérdezettek ötöde vélte úgy, hogy a Balaton szó hallatán nem dobban meg a szíve, nem vágyik oda, 51% nem értett egyet az állítással, az átlagosztályzat így 2,52 lett (9. ábra). A balatoni és a versenytárs országokba irányuló külföldi utazások költségvonzatának megítélésekor a magyarok a Balatont tartják drágábbnak. A többség (56%) egyetértett azzal, hogy aki meg tudná fizetni a balatoni árakat, az inkább külföldre utazik, az átlagosztályzat 3,6 lett. Hasonló arányban (56,1%) találkozott egyetértéssel az


4/20/2006 4:55:04 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 9. ábra Egyetértés a Balaton és versenytársaival kapcsolatos állításokkal (átlagérték, az iskolai osztályzásnak megfelelő ötfokozatú skálán) A horvát tengerpart sokkal fejlettebb, mint a Balaton

3,73

A Balatonnak Magyarországon belül nincs igazi versenytársa

3,58

A Balatonon kívül sok érdekes hely van az országban, ahová el szeretnék jutni, ezért inkább másfelé megyek

3,53

A Balatonnál az árakhoz nem kapcsolódnak megfelelő színvonalú szolgáltatások

3,45

A Balaton többet ér, mint bármely közeli tengerpart

2,87

A Balaton szó miatt nem dobban meg a szívem, nem vágyom oda

2,52 1

2

3 átlag

N = 1000

4

5


a kijelentés is, hogy „Az utazási költségen kívül Horvátország ára hasonló, mint a Balatoné”, az átlagosztályzat ebben az esetben kicsit alacsonyabb, 3,57 lett. Mindöszsze a válaszadók 27,5%-a nem értett egyet azzal, hogy külföldön többet kap a pénzéért, mint a Balatonnál, míg 38% egyetértett az állítással, az átlagosztályzat 3,16 volt. 36,6% gondolja úgy, hogy a Balaton megfizethetetlen,

szemben a 32,8%-kal, aki nem értett egyet az állítással, az átlagos egyetértési index 3,16 volt. Közepes mértékű egyetértés (2,74) övezte azt az állítást, hogy a Balatonnál már nem jellemző az, hogy indokolatlanul magas árakkal dolgoznak. 23,7% egyetértett vele, 41,1% nem értett egyet vele, 36,1% pedig egyet is értett vele, meg nem is (10. ábra).

10. ábra Egyetértés a külföldi-balatoni utazás költségvonzatával kapcsolatos állításokkal (átlagérték, az iskolai osztályzásnak megfelelő ötfokozatú skálán) Aki meg tudná fizetni a Balatont, az inkább külföldre megy

3,60

Az utazási költségen kívül Horvátország ára hasonló, mint a Balatoné

3,57

Külföldön többet kapok a pénzemért, mint a Balatonnál

3,16

A Balaton megfizethetetlen

3,06

A Balatonnál most már nem jellemző az, hogy indokolatlanul magas árakkal dolgoznak

2,74 1

N = 1000

2

3 átlag

4




5

13

4/20/2006 4:55:05 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 11. ábra A tengerpartok értékelése a Balatonhoz képest (átlagérték, 1-200-ig terjedő skálán, ahol 100 = Balaton) 153

spanyol tengerpart

149

olasz tengerpart

144

görög tengerpart

139

horvát tengerpart török tengerpart

122

szlovén tengerpart

121

Balaton

100 96

bolgár tengerpart 0

20

40

60

80

N = 534

9. A balatoni utazással való elégedettség A kvantitatív kutatás során megkérdezetteket – az iskolai osztályzásnak megfelelően, 1-5-ig terjedő skálán – 26 szempont alapján kértük a Balaton turisztikai kínálatának értékelésére. A válaszadók a Balaton turisztikai kínálatának egyes elemeivel meglehetősen elégedettnek bizonyultak, az átlagosztályzatok 3,04 és 4,26 között mozogtak. Három tényező, az autóval való megközelíthetőség (4,26), a szálláshelyek választéka (4,07) és a vendéglátóhelyek ételválasztéka (4,01) nagyon jó, azaz négyes


120

140

160

180

200


A Balaton imázsának vizsgálatakor kitértünk a Balaton és néhány közeli tengerpart összehasonlítására is. Arra kértük a megkérdezetteket, hogy értékeljék az egyes tengerpartokat aszerint, mennyivel kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb a véleményük róluk, mint a Balatonról. A Balatont 100-nak tekintve a megkérdezettek 1 és 200 közötti skálán értékelték a tengerpartokat. A megkérdezettek fele vállalkozott az egyes országok értékelésére. A válaszadók a bolgár kivételével mindegyik tengerpartot kedvezőbben értékelték, mint a Balatont. A legjobb a spanyol tengerpart megítélése, átlagosan 153 pontot kapott. Ezt az olasz (149 pont), a görög (144 pont) és a horvát (139 pont) tengerpart követi. A török és a szlovén tengerpart hasonló minősítést kapott, az előbbi 122, az utóbbi 121 pontot. A bolgár tengerpart (96 pont) megítélése kicsit kedvezőtlenebb, mint a Balatoné, azonban a különbség nem jelentős, tehát jellemzően a Balatonhoz hasonlónak érzik a válaszadók (11. ábra).

14

100

feletti átlagot kapott a válaszadóktól. A következő csoportba hét tényező tartozik, ezeket egyértelműen jónak tartották a válaszadók: szórakozási lehetőségek (3,96), szálláshelyek minősége (3,94), vendéglátóhelyek színvonala (3,90), megközelíthetőség vonattal (3,87), az utazási irodák kínálata (3,86), a kulturális programok választéka (3,83) és a vendéglátóhelyi kiszolgálás színvonala (3,78). A válaszadók legkevésbé a szabadstrandok számával (3,24), az élményfürdők kínálatával (3,21), a parkolási lehetőséggel (3,14), a fizetős strandok áraival (3,06) és összhangban az eddigiekkel, az ár-érték aránnyal (3,04) voltak elégedettek (12. ábra). Az egyes szempontokra adott értékek és a legutolsó balatoni utazás időpontja között nincs egyértelmű összefüggés. Általánosságban elmondható, hogy az utóbbi 1-2 évben és a hat évnél régebben ott jártak némileg elégedettebbek voltak, mint a 3-6 éven belül ott jártak. Azok, akik nem jártak a Balatonnál, az átlagnak megfelelően ítélték meg a tavat. Megvizsgáltuk, hogy a Balaton az elégedettségi átlagok alapján mennyire felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket egy vízparti utazás úti céljának kiválasztásakor támasztanak a megkérdezettek. A 11 szempontból hét esetében a Balatonnal való elégedettség átlagosztályzata meghaladja a fontossági mutató átlagosztályzatát. A szálláshelyek minősége, a vízminőség, a tisztaság és higiénia, valamint az ár-érték arány tekintetében magasabb a fontosság átlagosztályzata, mint amennyire elégedettek a Balatonnal e szempontok szerint. Kiemelendő az ár-érték arány esetében található eltérés nagysága, amely majdnem másfél osztályzatnyi.


4/20/2006 4:55:06 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 12. ábra Elégedettség a Balaton turisztikai kínálatával (átlagérték, az iskolai osztályzásnak megfelelő ötfokozatú skálán) megközelíthetőség autóval

4,26

szálláshelyek választéka

4,07

vendéglátóhelyek ételválasztéka

4,01

szórakozási lehetőségek

3,96 3,94

szálláshelyek minősége vendéglátóhelyek színvonala

3,90

megközelíthetőség vonattal

3,87

utazási irodák kínálata

3,86

kulturális programok választéka

3,83

kiszolgálás színvonala a vendéglátóhelyeken

3,78

gyermekprogramok

3,69

vízisport-lehetőségek

3,62

tisztaság, higiénia

3,62

közbiztonság

3,62

fizetős strandok tisztasága

3,61

vízminőség

3,60

a parti autós közlekedés

3,59

vízi játékok a strandokon

3,52

a parti tömegközlekedés

3,46

szabadstrandok száma

3,24

élményfürdők kínálata

3,21 3,14

parkolás fizetős strandok árai

3,06

ár-érték arány

3,04 1

N = 1000

A 13. ábrán jól látható, hogy a vizsgált tényezők között az átlagnál (folytonos vonal) fontosabb kiválasztási szempont a vízparti utazások esetében az ár-érték arány, a tisztaság és higiénia, a vízminőség és a szálláshelyek minősége (I. és II. negyed). Ezek közül a vizsgált szempontok között az átlagosan vagy annál elégedettebbek a megkérdezettek a szálláshelyek minőségével, illetve a tisztasággal és higiéniával (I. negyed). Ugyanakkor nagy figyelmet kell fordítani a vízminőség és az ár-érték arány javítására, illetve az ezzel kapcsolatos kommunikációra, mivel ezeket a tényezőket általában fontosnak tartják a megkérdezettek, de az átlagnál kevésbé elégedettek velük a Balaton esetében. A magyar lakosság átlagosan vagy annál elégedettebb a balatoni szórakozási lehetőségekkel, a vendéglátóhelyek színvonalával, a kulturális és gyermekprogramok kínálatával, valamint a vízi sport lehetőségekkel, azonban ezek az átlagnál kevésbé fontos szempontok, amikor eldöntik, hogy hová utaznak vízparti utazásra (III. negyed). Az átlagnál kevésbé elégedettek a balatoni strandok vízi játék kínálatával és az élményfürdőkkel, ez azonban nem jelent problémát a balatoni turizmus szempontjából,

2

3

4


mivel az átlagnál kevésbé fontos döntési szempontok (IV. negyed).

10. A Balaton mint úti cél ajánlása A fókuszcsoportos kutatás során megkérdeztük a 2005ben Balatonon üdülteket, hogy ajánlották-e a tavat üdülésük után barátaiknak vagy ismerőseiknek mint lehetséges úti célt. A 26 résztvevő közül összesen kilencen ajánlották, amely 35%-os arányt jelent. A kérdést a résztvevők jellemzően nem válaszolták meg egyértelműen igennel vagy nemmel, a legtöbben a barát, ismerős helyzetétől, kilététől tennék függővé. „Ha még nem járt ott, feltétlenül ajánlanám.” „Ha kisgyerek van, menjenek csak.” „Nagyobb baráti társaságnak mindenképpen ajánlanám.” A kérdést összesen hatan utasították vissza egyértelműen, a többség, feltételekkel ugyan, de ajánlaná a balatoni üdülést. A kvantitatív megkérdezés válaszadóinak 83,2%-a ajánlaná barátjának, ismerősének, hogy utazzon a Balatonhoz.



5

15

4/20/2006 4:55:06 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 13. ábra A Balaton észlelési térképe (a vízparti úti célok kiválasztási szempontjainak fontossága és elégedettség a Balatonnal, átlagérték, az iskolai osztályzásnak megfelelő ötfokozatú skálán) 4,1 III.

I. ár-érték arány

3,9

tisztaság, higiénia vízminőség

Elégedettség

3,7

szálláshelyek minősége 3,5

kulturális programok választéka szórakozási lehetőségek

3,3

élményfürdők kínálata

3,1

vendéglátóhelyek színvonala vízi játékok a strandokon

2,9 2,50

vízisport-lehetőségek

II.

IV.

gyermekprogramok 3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

Fontosság N = 1000

11. A jövőben balatoni utazásra vonatkozó tervek A kvantitatív kutatás során megkérdezettek harmada gondolta úgy, hogy hosszabb-rövidebb utazás keretében fel fogja keresni 2006-ban a Balatont. 45-50% biztos volt benne, hogy nem fog erre sor kerülni. A legnagyobb biztonsággal egynapos kirándulást terveztek, a megkérdezettek 16,2%-a nyilatkozott így. A legalacsonyabb arányban főutazáson kívánnak részt venni a Balatonnál, mindössze 10,3% mondta ezt biztosra, 15,8% pedig valószínűsítette (12. ábra).

12. A Balaton imázsa – összefoglalás A kutatássorozat eredményei alapján megállapítható, hogy a Balatonról alapvetően pozitív, sokszínű kép él a magyarok körében, ám még sok a tennivaló, hogy újra igazán divatos úti céllá váljon. A Balatonnal kapcsolatos asszociációk jellemzően pozitívak, a vízre és a pihenésre vonatkoznak, illetve nosztalgikus elemeket tartalmaznak; a negatív asszociációk jellemzően a víz mennyiségével és minőségével, illetve a zsúfoltsággal kapcsolatosak. A spontán asszociációk között elsősorban a magyar tengert, a vizet, a nyaralást, üdülést, utazást, illetve a fürdést említették. A leggyakrabban említett negatív asszociáció a drágaság volt. A

16



Balatont elsősorban a kék és a zöld színnel azonosítják a magyarok, mivel ezek a víz, illetve a nyár színei. A magyarok pozitív véleménye a Balaton ellentétpárokkal való leírásában is tükröződik, szerintük a Balaton jellemzően barátságos, színes, divatos, igényes, izgalmas, tiszta, modern, biztonságos és tiszta vízzel, de magas árakkal várja a turistákat. A magyar lakosság véleménye szerint a tipikus balatoni turisták a kisgyerekkel utazó családok, a bulizó fiatalok, illetve a táborozó gyerekek, bár alapvetően mindenki megtalálhatja a számára vonzó kikapcsolódási lehetőséget: a Balaton programajánlatában minden korosztály talál számára megfelelőt (szállásától elérhető távolságon belül), az utazók kifejezetten elégedettek a kulturális és a szórakozási lehetőségekkel és a tavat ideális üdülőhelynek tartják a kisgyermekkel utazók számára. A magyar lakosság szerint a tó legfőbb értéke annak természeti adottsága és kulturális öröksége, illetve az, hogy lakóhelyükhöz közel található. A magyarok határozottan úgy vélik, hogy a Balaton nemzeti kincsünk, amelynek sokféle arca van, szeretik a balatoni tájat. A vélemények szerint jókat lehet a parton sétálni, a környéken pedig kirándulni. Nagyfokú elégedettség övezi a Balaton autóval való megközelíthetőségét, ám a helybeli közlekedéssel és parkolással elégedetlenebbek a magyar turisták – bár még így is közepesnek ítélték e tényezőket is. A balatoni vendéglátóhelyek és általában a Balaton esetében az árérték arány problémát jelent, azonban a kínálatot, illetve a


4/20/2006 4:55:07 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 14. ábra A Balaton 2006-ban történő felkeresésének valószínűsége (%)

egynapos kirándulásra

1-3 napos utazásra

45,8

21,2

3 napnál hosszabb utazásra

44,8

21,5

főutazásra

0

20 biztosan nem

N = 1000

kiszolgálás színvonalát megfelelőnek találják; a magyarok fontosnak tartják a Balaton gasztronómiai és borturisztikai értékeit. A balatoni turizmusban dolgozókat alapvetően vendégszeretőnek tartják a magyarok, de úgy vélik, hogy nem ugyanúgy fogadják őket, mint a külföldi turistákat, úgy érzékelik, hogy külföldön kedvesebben kezelik őket. A magyar lakosság véleménye szerint a Balaton nagyon fontos szerepet tölt be az ország turizmusában: nincs versenytársa belföldön. A külföldi desztinációk közül a viszonylag közeli, meleg vizű tengerek partjai jelentenek konkurenciát, amely érzésük szerint jobb ár-érték arányt is kínál. A spanyol, az olasz, a görög, a horvát, a török és a szlovén tengerpartot kedvezőbb úti célnak tartják a magyarok, míg a bolgár tengerpartot a Balatonhoz hasonlónak, annál kissé rosszabbnak ítélik. Mindezek ellenére a magyarok túlnyomó többsége ajánlaná ismerősei, barátai számára, hogy utazzon a Balatonhoz: elsősorban közülük is a kisgyermekkel utazóknak javasolnák ezt, illetve azoknak, akik még soha sem jártak a Balatonnál. A magyarok úgy vélik, hogy a Balaton sokszor szerepel a médiában, azonban sokkal több pozitív hírt érdemelne, nem értékelik egyértelműen pozitívan a média szerepét. A megkérdezettek szerint a marketing révén újra divatossá lehet tenni a Balatont, ennek azonban előfeltétele, hogy a megkezdett fejlesztések folytatódjanak, bár az elmúlt 2-3 évben javult a szolgáltatások színvonala, a programkínálat és a szolgáltatók attitűdje is. A Balatonra utazók számottevő része az indulás előtt nem gyűjt információt a kiválasztott településről, környékéről és a programlehetőségekről. Sőt, nem is nagyon tudják, hogy hova fordulhatnak információért

9,1

23,9

12,1

21,5

15,8

25,0

48,8

16,2

15,9

19,4

48,3

40

60

inkább nem

inkább igen

10,3

80 biztosan igen


(bár általában úgy gondolják, hogy könnyű tájékozódni a Balatonnál), ennek megfelelően a Balaton látnivalóit sem ismerik, a passzív pihenők részben ezért is érzik problémának, ha rossz az idő balatoni nyaralásuk idején. Ezzel szemben az aktív kikapcsolódáshoz szokott turisták ilyenkor is feltalálják magukat, megszervezik programjaikat. A magyarok jellemzően úgy vélik, hogy a Balaton elsősorban nyári desztináció, ahol minden esős nap extra kiadást jelent az előre kalkulálthoz képest a családnak. A magyarok határozottan problémának tartják a túlságosan rövid szezont, azt, hogy a Balaton „kihalttá válik” augusztus 20-a után. Ennek megváltoztatásához először a szolgáltatóknak kell lépéseket tenniük: megfelelő kínálattal kell várni a turistákat a főszezonon kívül is, amelyről tájékoztatni kell a vendégeket, méghozzá ügyelve arra, hogy minden célcsoport a számára érdekes eseményekről és látnivalókról értesüljön. A Balaton észlelési térképének elemzése alapján megállapítható, hogy a turisztikai marketing területén dolgozóknak különösen nagy figyelmet kell fordítani a vízminőséggel és az ár-érték aránnyal kapcsolatos kommunikációra, mivel ezeket a tényezőket általában fontosnak tartják a megkérdezettek, amikor a vízparti utazások úti céljáról döntenek, de az átlagnál kevésbé elégedettek velük a Balaton esetében. Összegzésül megállapítható tehát, hogy a Balaton alapvetően kedvező imázsa jó kiindulópontot jelent a marketingtevékenységhez: azonban a magyar turisták egyre tájékozottabbak és tapasztaltabbak, igényeik egyre magasabbak. Elvárják a folyamatos termékfejlesztést, a jó ár-érték arányt és az intenzív, a piaci szegmensek igényeihez alkalmazkodó marketingtevékenységet.



100

17

4/20/2006 4:55:08 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY A Balaton mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Magyarország legfontosabb küldő országaiban Szerző: Sulyok Judit1 Az elmúlt években a Balaton turizmusa több szempontból megváltozott, átalakult. Jelen tanulmány célja, hogy a Magyar Turizmus Zrt. rendelkezésére álló elsődleges kutatási eredmények alapján bemutassa a Balaton mint turisztikai desztináció ismertségét és imázsának fő – pozitív és negatív – elemeit. A Balaton ismertsége szoros kapcsolatban áll Magyarország ismertségével, a Magyarországon még nem jártak körében a Balaton kismértékben ismert. Ez alól a régió hagyományos küldő piacai – Németország, Ausztria és Hollandia – képeznek kivételt, ahol a hazánkban még nem jártak is relatíve jól ismerik a Balatont. A legtöbb nyugat-európai és tengerentúli küldő piacon ugyanakkor a Balaton csak a hazánkban már jártak körében ismert, és nem önálló desztinációként, hanem mint kiegészítő programlehetőség jelenik meg.

1. Bevezetés Az elmúlt években a Balaton turizmusa több szempontból megváltozott, átalakult. A régió Magyarország beutazó turizmusában való részesedése csökkent: míg 1998-ban a külföldi vendégéjszakák 32,0%-át regisztrálták a régióban, 2005-ben ez az arány 22,1%-ot tett ki. Ezzel párhuzamosan a belföldi turizmusban a Balaton egyre népszerűbb úti céllá vált, az 1998. évi 15,8%-kal szemben 2005-ben a vendégéjszakák 23,1%-át töltötték a régióban a belföldi vendégek. Mindeközben a külföldi vendégéjszakák száma 1998 és 2005 között 27,4%-kal csökkent, a belföldi vendégéjszakák száma pedig 43,3%-kal emelkedett. Az elmúlt években a régió legfontosabb küldő piacai is megváltoztak: míg 1998-ban a német vendégéjszakák – a belföldi vendégéjszakák számát meghaladva – a külföldi forgalom 70%-át adták, addig 2005-ben – a belföldi vendégforgalomtól jóval elmaradva – már csak 59,0%-át tették ki. 1998-ban a régió legfontosabb küldő piacai Németország mellett Ausztria, Hollandia, Dánia, Oroszország és Lengyelország voltak. Ezen piacok együttesen a külföldi vendégéjszakák 90,6%-át adták (ezen belül Németország, Ausztria, Hollandia és Dánia részesedése 86,8%-ot tett ki). 2005-ben a legfontosabb küldő piacok – Németország, Ausztria, Dánia, Hollandia, Oroszország és Svájc – a külföldi vendégéjszakák 88,2%-át mondhatták magukénak. A négy legnagyobb küldő ország (Németország, Ausztria, Dánia és Hollandia) a külföldi vendégéjszakák számából 83,8%-kal részesedett. A vendégéjszakák számát tekintve 1998 és 2005 között 888 ezerrel kevesebb külföldi (ezen belül -880 ezer német, -54 ezer holland, +10 ezer osztrák és +17 ezer francia), illetve 605 ezerrel több belföldi vendégéjszakát 1 Vezető kutató, a Magyar Turizmus Zrt. Piac- és Termékelemzési Irodájának munkatársa.

18


regisztráltak a Balaton régió kereskedelmi szálláshelyein. A jelen cikkben vizsgált küldő piacok tekintetében a Balaton régióban a belga, a francia, a spanyol, az olasz, az osztrák és az amerikai vendégéjszakák száma növekedett, a régió részesedése a magyarországi összes vendégéjszaka számból azonban egyedül Franciaország esetében emelkedett az elmúlt években2 (1. táblázat). Amint az a vendégforgalmi adatokból látható, a Balaton régió turizmusát jelentősen befolyásolja a néhány, kiemelten fontos küldő piac forgalma. Jelen cikk célja, hogy a Magyar Turizmus Zrt. rendelkezésére álló elsődleges kutatási eredmények alapján bemutassa a Balaton mint turisztikai desztináció ismertségét és imázsának fő – pozitív és negatív – elemeit, amelyek az utazási döntés folyamatában is fontos szerepet töltenek be.

2. Módszertan Jelen tanulmány alapját a Magyar Turizmus Zrt. által elvégzett elsődleges kutatások adják. A Magyar Turizmus Zrt. 2000-ben indította el a Magyarország számára legjelentősebb, valamint a dinamikusan fejlődő új küldő piacokon az adott ország lakossága utazási szokásainak és Magyarország mint turisztikai desztináció ismertségének, imázsának és piaci potenciáljának vizsgálatát. Ennek keretében 2000-ben Franciaországban és Spanyolországban, 2001-ben Belgiumban, 2002-ben Olaszországban, 2003-ban Lengyelországban és Nagy-Britanniában, 2004-ben Ausztriában, Hollandiában és Németországban, 2006-ban Észak-Európában (Dánia, Finnország,

2 Az egyéb említett küldő piacokról Magyarországra látogatók körében 1998 és 2005 között a városlátogatások népszerűsége növekedett, amelyet a Budapest-Közép-Dunavidék beutazó forgalmában tapasztalt bővülés is alátámaszt.


4/20/2006 4:55:08 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 1. táblázat A Balaton legfontosabb küldő piacai és a jelen tanulmányban vizsgált küldő országok vendégforgalmának alakulása, 1998-20053 1998 ország

2005/1998 (%)

2005 Balaton

ország

Balaton

vendégvendégvendégvendéghelye- ország Balaton helyehelyehelyeéjszakák éjszakák éjszakák éjszakák zés zés zés zés száma száma száma száma Németország 4 312 690 Ausztria 652 295 Dánia 170 097 Hollandia 482 446 Oroszország 247 476 Svájc 171 885 Csehország 73 870 Belgium 111 089 Franciaország 201 985 Lengyelország 475 721 Nagy-Britannia 328 351 Olaszország 379 971 USA 458 084 Szlovákia 73 117 Svédország 142 794 Spanyolország 209 854 Belföld 6 778 163 Külföld 10 137 686 Összesen 16 915 849

1. 2. 12. 3. 8. 13. 21. 19. 9. 4. 7. 6. 5. 25. 17. 10. -

2 267 896 242 886 84 048 216 387 73 990 40 535 25 830 31 319 11 062 51 411 32 905 16 982 7 481 15 120 16 503 1 786 1 398 415 3 239 547 4 637 962

1. 2. 4. 3. 5. 7. 10. 9. 15. 6. 8. 11. 19. 13. 12. 23. -

3 271 605 699 540 261 302 390 881 180 872 207 731 164 075 146 676 342 577 249 519 814 414 590 778 503 604 97 211 181 322 344 859 8 688 585 10 646 165 19 334 750

2005-1998 (vendégéjszaka)

1. 3. 9. 6. 15. 13. 17. 18. 8. 11. 2. 4. 5. 21. 14. 7. -

1 387 828 253 089 168 286 161 584 52 562 51 617 33 107 32 540 28 421 27 107 21 325 21 206 14 203 12 864 11 097 2 728 2 003 685 2 351 266 4 354 951

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 22. -

75,9 107,2 153,6 81,0 73,1 120,9 222,1 132,0 169,6 52,5 248,0 155,5 109,9 133,0 127,0 164,3 128,2 105,0 114,3

61,2 104,2 200,2 74,7 71,0 127,3 128,2 103,9 256,9 52,7 64,8 124,9 189,9 85,1 67,2 152,7 143,3 72,6 93,9

ország

Balaton

-1 041 085 47 245 91 205 -91 565 -66 604 35 846 90 205 35 587 140 592 -226 202 486 063 210 807 45 520 24 094 38 528 135 005 1 910 422 508 479 2 418 901

-880 068 10 203 84 238 -54 803 -21 428 11 082 7 277 1 221 17 359 -24 304 -11 580 4 224 6 722 -2 256 -5 406 942 605 270 -888 281 -283 011

Forrás: KSH (2005 előzetes adatok)

Norvégia és Svédország) került lebonyolításra elsődleges kutatás4. Az elvégzett elsődleges kutatások komplex, számos kvalitatív és kvantitatív technikát ötvöző felmérések voltak, amelyek segítségével a lakosság (tényleges és potenciális utazók), valamint a turisztikai szakemberek megkérdezésére az adott küldő piacon és Magyarországon is sor került. Jelen tanulmányban a Balaton ismertségét és imázsát ennek megfelelően mutatjuk be5.

3. A Balaton ismertsége A Balaton ismertsége szoros kapcsolatban áll Magyarország ismertségével, hiszen a hazánkat nem, illetve kevésbé ismerők – a magyarországi személyes tapasztalattal jellemzően nem rendelkezők – körében a Balaton is kisebb 3

A vendégforgalom alakulásának vizsgálatánál fontos megjegyezni, hogy az elmúlt években számos német, osztrák és holland állampolgár vásárolt ingatlant a Balaton régióban. Ez a vendégforgalom nem jelenik meg a kereskedelmi szálláshelyi statisztikákban. 4 Jelen tanulmány írásakor az észak-európai kutatás folyamatban volt, így annak eredményei nem kerülnek ismertetésre. 5 A Magyar Turizmus Zrt. által végzett elsődleges kutatások alapján Magyarország mint turisztikai desztináció imázsát a Turizmus Bulletin 2006/2. számában mutatjuk be részletesen.

mértékben ismert, ugyanakkor a Magyarországon már jártak körében a Balatonról is jóval több információ áll rendelkezésre. A tó és környéke ismertségében emellett különbségek mutatkoznak a – Balaton turizmusában is – hagyományosan meghatározónak tekinthető (például Németország, Ausztria, Hollandia) és az egyéb (például Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország) küldő piacokon. Előbbiek esetében a Balatont felkereső, illetve a visszatérő vendégek aránya magasabb, ami részletesebb ismereteket és Balaton-képet eredményez. Utóbbiak esetében a Magyarországra látogatók úti célja elsősorban Budapest, aminek eredményeként más desztinációk – így a Balaton – kevésbé ismertek, illetve a Magyarország imázs is a Budapesttel kapcsolatos imázselemeken alapul. 3.1. A BALATON ISMERTSÉGE A MAGYARORSZÁGON MÉG NEM JÁRTAK KÖRÉBEN A Magyarországon még nem jártak körében a Balaton kismértékben ismert. A nyugat-európai küldő piacok közül több (például Belgium, Nagy-Britannia, Spanyolország) esetében a magyarországi személyes tapasztalattal nem rendelkezők jellemzően nem ismerik a Balatont. Nagy-Britannia



19

4/20/2006 4:55:09 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY esetében a Magyarországgal kapcsolatos ismeretek alapvetően hiányosak, és a hazánkban már jártak körében is szinte csak Budapest és a főváros látnivalói ismertek. Ennek következtében a brit piacon a Balaton mint magyarországi vonzerő, illetve potenciális úti cél nem jelenik meg6. A Magyarországról részletesebb ismeretekkel rendelkező olasz utazók körében Budapestet (52,6%) és a Dunát (17,6%) követően a Balaton a leggyakrabban (15,9%) említett magyarországi attrakció. A régió hagyományos küldő piacai közé tartozó Németországban és Hollandiában a Balatont – a legtöbb nyugat-európai és tengerentúli küldő piaccal ellentétben – még a hazánkban nem jártak is ismerik. A németek körében például a Magyarországgal kapcsolatban leggyakrabban említett spontán asszociáció a Balaton (36,7%)7. A hollandok körében a Balaton ugyancsak a leggyakrabban említett, Budapestnél is ismertebb lehetséges magyarországi úti cél. A Balatont mint magyarországi vonzerőt a hollandok 6%-a említi8. A Balaton turizmusában szintén fontos szerepet betöltő osztrák utazók részletes Magyarország képpel rendelkeznek, amelyben a Balaton mint turisztikai desztináció is kiemelt helyen áll. Magyarország mint turisztikai desztináció erősségei között a Balaton fontos helyen szerepel: a hazánkban még nem jártak 11% -a említi. A természeti vonzerőkkel kapcsolatban a magyarországi személyes tapasztalatokkal nem rendelkezők is gyakran (12%) asszociálnak a Balatonra és környékére. A lengyelek Magyarországgal kapcsolatos spontán asszociációi között a Balaton – Budapestet (46,7%) követően – a második helyen áll (39,2%) 9. A Balatonra az átlagosnál nagyobb arányban asszociálnak a magasabb jövedelemmel rendelkezők, a 30-49 évesek és a nagyobb városokban élők. A Magyarországon még nem jártak körében a főváros és a Balaton mellett a gyógyfürdők ismertek még. A tengerentúli küldő piacokon Magyarország mint turisztikai desztináció kevésbé ismert, ami a Balaton imázsában is megmutatkozik. Az utazók körében a magyarországi természeti vonzerők közül szinte csak a Duna ismert. A Balatonnal kapcsolatos ismerethiány alapvetően arra vezethető vissza, hogy még a Magyarországon járt utazók többsége sem keresett fel Budapesten kívül más magyarországi úti célt. 6 A Ryanair 2006 májusában indítja London – Sármellék járatát, ami a Balaton számára új küldő piac megjelenését eredményezheti. 7 A Balatont követően a leggyakrabban Budapest (27,1%) és a puszta (26,9%) került említésre. 8 Kvantitatív megkérdezés Hollandiában. N = 500 fő. 9 Első asszociációként a lengyeleknek Budapest (19,5%) és a Balaton (16,6%) jut eszébe Magyarországról.

20


3.2. A BALATON ISMERTSÉGE A MAGYARORSZÁGON MÁR JÁRTAK KÖRÉBEN A Magyarországon már jártak körében általában a Balaton is ismertebb, amely alól csak azon tengerentúli és nyugat-európai küldő országok képeznek kivételt, ahonnan a hazánkat felkeresők elsősorban Budapestet és környékét látogatják meg. Ezzel szemben a németek a legtöbb magyarországi vendégéjszakát (42,4%) 2005-ben a Balatonnál töltötték. A hollandok (41,3%), az osztrákok (36,2%) és a dánok (64,4%) számára is a Balaton a legnépszerűbb, jól ismert magyarországi desztináció. A német utazók Magyarországról, illetve a Balatonról részletes országképpel rendelkeznek. A vízparti üdülést kedvelő német utazók tisztában vannak azzal, hogy a tengerpart és a tópart – így a Balaton – más-más turisztikai kínálattal/adottságokkal jellemezhető. A Balaton – véleményük szerint – bármely célcsoport számára vonzó lehet. A Magyarországon már jártak mellett a Balaton mint turisztikai desztináció ismertebb az utazók, illetve a külföldre is rendszeresen utazók körében (például Belgium esetében).

4. A Balaton imázsa A kutatások során a Balaton imázsa két vonatkozásban is megjelent: egyrészt mint magyarországi földrajzi hely, vagyis maga a tó és annak környezete; másrészt pedig mint turisztikai desztináció. Utóbbi vonatkozásában a potenciális utazók számára fontos döntési tényezők (például a küldő- és a fogadóterület távolsága, az infrastruktúra, a szálláshelykínálat, a programkínálat, a közbiztonság, az időjárás, az ár/érték arány stb.) mentén vizsgálható a Balaton imázsa. A Balatonnál már jártak körében a tó imázsában a személyes tapasztalatok és a turisztikai kínálattal való elégedettség a meghatározók. 4.1. A BALATON SZEREPE MAGYARORSZÁG MINT TURISZTIKAI DESZTINÁCIÓ IMÁZSÁBAN A tengerentúli és a nyugat-európai küldő piacok többsége esetében a turisták elsősorban Budapestet keresik fel, aminek következtében a Magyarország imázs a fővárossal kapcsolatos asszociációkon, képzeteken és tapasztalatokon alapszik. Azokon a fentebb említett küldő piacokon (Németország, Ausztria, Hollandia és Dánia), ahol a Balaton a legnépszerűbb magyarországi úti cél, a Balatonról kialakult imázs elemei, illetve az itt tartózkodás során szerzett tapasztalatok kiemelt szerepet játszanak az ország megítélésében is. Összefoglalóan elmondható, hogy – Budapesttel ellentétben – a Balaton nem meghatározója a Magyarországképnek.


4/20/2006 4:55:10 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 4.2. A BALATON IMÁZSA AZ EURÓPAI KÜLDŐ PIACOKON Jelen tanulmányban a Balaton imázsa az európai és a tengerentúli küldő piacok szerinti bontásban kerül bemutatásra10. Európán belül a küldő országok két markáns csoportja különíthető el: Nyugat- és Kelet-Európa. Nyugat-Európán belül emellett indokolt a Balaton régió fő küldő területeit adó Ausztria, Hollandia és Németország külön alcsoportként való kezelése, mivel ezen országok lakosai az egyes küldő piacok sajátosságaiból, Magyarországgal való kapcsolatuk specifikumaiból adódóan eltérő Balaton imázzsal rendelkeznek. Ezek a speciális jellemzők (például a közös történelmi múlt, a kultúra mint magyarországi utazás esetében kiemelkedő motiváció, illetve a Balaton beutazó turizmusában betöltött szerep) az egyes küldő piacoknál kerülnek ismertetésre. 4.2.1. A Balaton imázsa a nyugat-európai küldő piacokon A nyugat-európai küldő piacok közül azok esetében, amelyek hagyományos tengerparti desztinációk – úgymint Franciaország és Spanyolország – Magyarország elsősorban a kulturális utazások terén jelenik meg lehetséges úti célként. Spanyolországban a Balaton a magyarországi tartózkodás során elsősorban mint kiegészítő látnivaló lehet vonzó, hiszen a Magyarországon még nem jártak a tó és környéke turisztikai kínálatát egyáltalán nem ismerik. A Balatont a hazánkban már jártak is mint a városlátogatást kiegészítő, nem pedig vízparti üdülési úti célként tartják számon. A franciák körében a Balatont a spontán asszociációk között csak a Magyarországon már jártak említik. A nem jártak körében jelen lévő imázs elemét képező „tó” inkább semleges, illetve negatív elemként jelenik meg. A britek a természeti értékeket, tájakat nem említik (az egyértelműen Budapesthez kötődő Duna kivételével) a Magyarországkép elemei között, az ismerethiányra az országgal leggyakrabban társított szürke szín is utal. A Balaton a brit utazók véleménye szerint a magyarok kedvelt úti célja lehet. Belgiumban Magyarország kevésbé ismert, ennek következtében a Balaton imázsa sem túl markáns. A belga lakosság Magyarország mint turisztikai desztináció vonatkozásában a Balatont 4,2%-ban említi (43%-uk semmit sem tud társítani Magyarországhoz, 8,6% a kultúrát, 7,8% az alacsony életszínvonalat, 7,0% a természeti adottságokat, szép tájat, 6,7% Budapestet, 6,6% pedig a hagyományokat

10

Az elemzés a küldő piacok, a keresleti oldal felől közelít, nem pedig a Balaton turisztikai kínálatának elemeiből kiindulva. Ennek hátterében a Balaton ismertségének több küldő piacon tapasztalt hiánya, valamint az egyes küldő területek eltérő specifikumai, illetve a magyarországi utazások fő motivációi állnak.

és a folklórt emeli ki11). A Balatont az átlagosnál nagyobb arányban társítják Magyarországhoz a 45-64 évesek, a 13 évesnél idősebb gyermekkel rendelkező családok, a magasabb jövedelemmel rendelkezők, valamint az évente legalább egy külföldi utazáson részt vevők. A szintén hagyományos tengerparti fogadóterületnek számító Olaszország esetében Magyarország imázsa részletesebb, az olaszok körében a Balaton is ismertebb. A Balaton az olaszok számára elsősorban nem magát a tavat, hanem a hozzá kapcsolódó programokat, természeti tájat jelenti. A tavat sekélynek, kevésbé zsúfoltnak és ezért nyári üdülésre is alkalmasnak vélik. Összefoglalóan elmondható, hogy a nyugat-európai küldő piacok közül az északabbra fekvő országok lakosai elsősorban a napsütéses, tengerparti desztinációk iránt érdeklődnek, amelyek között a Balaton mint önálló úti cél nem szerepel. Ezen országok – például Nagy-Britannia – utazói számára a balatoni kirándulás a magyarországi tartózkodás kiegészítő programjaként lehet vonzó. A hagyományosan jelentős turistafogadó nyugat-európai országok lakosai a vízparti üdülés úti céljaként elsősorban saját országukat választják (például Franciaország és Spanyolország), a kelet-európai országok – köztük Magyarország – jellemzően a kulturális utazások lehetséges úti céljai között szerepelnek. Ennek következtében a vízparti turizmuson alapuló balatoni turisztikai kínálat itt is kiegészítő programként jelenhet meg (kulturális látnivalók, borkóstolás stb.). 4.2.2. A Balaton imázsa a fő küldő piacokon Németország nem csupán Magyarország, de ezen belül a Balaton régió turizmusában is kiemelt szerepet játszik. A magyarországi német vendégforgalom az elmúlt másfél évtizedben jelentős változást mutatott. A németek körében a vízparti desztinációk esetében az utazási döntés meghozatala során kiemelkedő szerepet játszik az ár, a programlehetőségek, az úti cél küldő területtől való távolsága, az időjárás, a közbiztonság és a gyermekek számára is alkalmas, biztonságos vízpart. Ennek következtében a Balaton megítélését e szempontok, a tó és környéke ezen jellemzői is nagyban befolyásolják. A Balatont a németek elsősorban a – magára a tóra utaló – kék és zöld színnel társítják, amelyet a – napsütéshez kapcsolódó – sárga szín követ. A Balaton imázs egyes elemei közül a finom borok, a kellemes éghajlat/időjárás, a vendégszerető, barátságos emberek, a finom ételek és a jó pihenési és kirándulási lehetőségek a legerőteljesebbek. A németek véleménye szerint a Balaton nagy kiterjedésű, kontinentális tó, amelyet gyönyörű táj vesz körül. A sekély tó kellemes hőmérsékletű, ezért vonzó a

11

Zárt kérdés. N = 4119 fő.



21

4/20/2006 4:55:11 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY kisgyermekes családok számára. A sekélysége a nyári szárazságban ugyanakkor a vízminőséget is negatívan befolyásolja. A tó környéke sokféle szórakozási lehetőséget nyújt, a gyermekes családok mellett az idősebb utazók és az aktív programokat, szórakozást kereső fiatalok számára is vonzó desztináció. A turisztikai kínálat többi jellemzője kevésbé markáns eleme a Balatonképnek. A Balaton gyengeségei között a német utazók a gyermekprogramok és a modernség hiányát, a Balaton környéki közlekedést, a rossz idő esetén elérhető programlehetőségeket, a magyarok rendszeretetét, a települések fejlettségét, a közbiztonságot és a szolgáltatások minőségét emelik ki. Annak ellenére tehát, hogy a németek körében összességében pozitív a Balaton imázsa, és hogy a Balatont felkereső utazók az előzetes várakozásokhoz képest is pozitív benyomással távoznak Magyarországról, e tényezők negatívan befolyásolják a tó imázsát. A Balatonnál már többször járt német utazók körében a régió nosztalgikus érzelmeket is kelt, ők azonban a rendszerváltást követő változásokra is kíváncsiak. E csoport negatív változásként említi azt, hogy a fokozottabb nyugat-orientáltságból eredően Magyarország veszített korábbi vonzerejéből, valamint az áremelkedést. A magyarok vendégszeretete azonban továbbra is pozitívumként jelenik meg. A Balaton pozitív imázsát támasztja alá, hogy a Balatonon jártak döntő többsége ajánlaná barátjának, ismerősének a Balatont mint úti célt. Ők elsősorban a kedvező árakkal, kellemes idővel, a vendégszerető emberekkel, a szép tájakkal és az összességében pozitív élményekkel érvelnének a Balaton-parti üdülés mellett. A nyugat-európai országok közül Hollandia lakosai ugyancsak részletesebb Magyarország képpel rendelkeznek, az ország a Balaton számára fontos küldő területet jelent. Hollandiában sokan rendelkeznek magyarországi rokoni, illetve baráti kapcsolatokkal, a Balaton a vízparti üdülések egyik kedvelt desztinációja. Emellett számos holland állampolgár rendelkezik magyarországi, jellemzően Balaton-parti vagy Balaton környéki ingatlannal, ami a Balatonról Hollandiában kialakult képet is jelentősen befolyásolja. A Balatont még a hazánkban nem jártak is ismerik, a hiányos ismereteknek köszönhetően azonban ők sokszor mint távoli, olcsó szolgáltatásokat nyújtó tavat említik. A Balaton a Magyarországgal kapcsolatos elsődleges – jellemzően pozitív – asszociációkban is jelen van, a kultúra, a természet szépsége, az olcsóság, a kedves emberek és Budapest mellett. A Magyarországgal társított zöld és kék szín a természethez kapcsolódik, a Balaton színe a zöld. A természeti környezet megítélése minden esetben pozitív, a negatív sztereotípiák elsősorban a kommunista múlthoz és a szegénységhez kapcsolhatók. A hollandok a Balatont olcsó, nem túl mély, romantikus tónak tartják, ahol lehet kerékpározni. A legtöbb negatív

22


magyarországi élmény is – például a vártnál magasabb árak – a Balatonhoz kapcsolódik. A Balatonnál még nem jártak többször ítélik nem kellően tisztának a tavat, ezt a személyes tapasztalatok pozitív irányban befolyásolják, hiszen a Balatont felkeresők magáról a tóról szinte minden esetben pozitívan vélekednek. Összefoglalóan elmondható, hogy a Balatonról azok körében is pozitív kép él, akik még nem jártak ott. Az egyes korcsoportok esetében szignifikáns eltérések nem mutathatók ki, a tavat a 40-49 évesek, illetve – hasonló arányban – a 30-39 és az 50-59 évesek is vonzónak vélik. A szomszédos Ausztria szintén sajátos helyet foglal el a küldő piacok között, ami a Balaton mint turisztikai desztináció megítélését és a balatoni utazás iránti érdeklődést is befolyásolja. A közeli fekvés, a közös történelmi múlt következtében az osztrákok részletes Magyarország képpel rendelkeznek. A magyarországi vonzerők között a Balaton kiemelt helyen áll: a magyarországi szolgáltatások kedvező ár/érték aránya mellett az osztrákok hasonlóan vonzónak vélik a magyarok vendégszeretetét és mentalitását, a földrajzi közelséget, a magyar kultúrát, a természeti adottságokat, Budapestet és a Balatont. A földrajzi közelség és a Balaton régió bővülő turisztikai kínálata (például wellness-szállodák) jól illeszkedik az osztrák utazók körében – Magyarország vonatkozásában – népszerű rövid utazásokhoz, senior és gyógyturizmushoz. A közelség és a hasonló tájak ugyanakkor több utazó számára éppen azért nem vonzóak, mert nem jelentenek kikapcsolódást, nem biztosítják a hétköznapoktól való elszakadást. Az osztrákok körében magasabb a visszatérő vendégek aránya, aminek eredményeként a részletesebb magyarországi tapasztalatokkal rendelkezők az esetleges negatív változásokat (például áremelkedés) jobban érzékelik. A Balaton az átlagosnál nagyobb vonzerővel rendelkezik a nők, az 50 év alattiak, az aktívak, az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők, a nagyobb (legalább négyfős) háztartások, valamint a közelebbi (Burgenland és AlsóAusztria) tartományokban élők körében. A Balatonnál már járt osztrák utazók körében a „magyar tengerről” pozitív kép él. A kedvező asszociációk a tóhoz és a régió által nyújtott szolgáltatásokhoz egyaránt kapcsolódnak. A Balaton turisztikai kínálatában kiemelkedően pozitívan ítélik meg a borokat, a gasztronómiai értékeket, a fürdőzési és a strandolási lehetőségeket. A programok közül az aktív tevékenységek, a sportolás, a horgászat és a vadászat népszerűek. A Balaton mozgalmasságából adódóan hangosnak, kevésbé nyugodt úti célnak is nevezhető. A Balaton imázsának részletességét indokolja, hogy az osztrákok számos települést, illetve látnivalót ismernek a tó körül. Összefoglalóan elmondható, hogy a Balaton megítélése – a részletes ismereteknek köszönhetően – Ausztriában nem teljesen egységes, pozitív és negatív elemeket


4/20/2006 4:55:11 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 2. táblázat A balatoni turisztikai kínálat elemeinek megítélése Kínálati elem

Megítélés

Látnivalók, programlehetőségek

jó, de nem elég változatos programkínálat esős időben programok hiánya jó állapotban lévő, vonzó kastélyok, várak és egyéb látnivalók

Szálláshelyek

olcsó előre kell foglalni nem megfelelő tisztaság, nyugalom hiánya, a személyzet nem megfelelő magatartása

Éttermek

További szolgáltatások

vegyes tapasztalatok higiénia, tisztaság hiánya

Közlekedés, tájékozódás

hiányos tájékoztatás az autóval és vonattal utazók számára a busz olcsó, könnyen és gyorsan elérhető busszal minden

Árak Higiénia, tisztaság

megfelelő árak nem egységes megítélés (kitűnő vs. nem megfelelő szolgáltatást nyújtó) tisztaság hiánya, személyzet nem megfelelő magatartása tradicionális magyar ételek hiánya

megfelelő euróban is lehet fizetni gyakran rossz higiéniás körülmények

Forrás: Magyar Turizmus Zrt. Megjegyzés: Kvalitatív magyarországi megkérdezés.

egyaránt hordoz. A Balatont az osztrákok leggyakrabban az olcsósággal (kedvező árak és alacsonyabb színvonalú szolgáltatások) társítják és a Fertőtóhoz hasonlítják. Az asszociációk között megjelenik továbbá az „összehasonlíthatatlan”, „kalandos” és elsősorban családi úti cél.

már jártak szintén kellemes hőmérsékletű, sekély tónak vélik a Balatont, itt azonban már megjelennek olyan jellemzők is, mint „koszos”, „iszapos” és „zsúfolt”. A tó turisztikai kínálatának megítélése pozitív, pihenésre és aktív tevékenységek (például vízi sportok) végzésére egyaránt alkalmasnak tartják.

4.2.3. A Balaton imázsa a kelet-európai küldő piacokon A közös történelmi múltnak, a szoros politikai-gazdasági kapcsolatoknak, illetve a „lengyel-magyar” barátságnak köszönhetően Lengyelországban Magyarország imázsa pozitív. A vízparti utazás a lengyelek többsége szerint vonzó; az utazásszervezők szerint a Balaton pihenésre alkalmas desztináció. Korábban a Balaton egyet jelentett a vízparti utazásokkal, hiszen a Földközi-tenger desztinációiba nem utazhattak a lengyelek. Ez egyrészt pozitívan befolyásolja a Balaton imázsát (ismertebb, a nosztalgia miatt szívesen térnek vissza a tóhoz, illetve szívesen mutatják meg gyermekeiknek), másrészt az utazási szabadság és lehetőségek bővülése következtében a lengyelek más, ismeretlen desztinációk iránt is érdeklődnek. Ezt támasztja alá, hogy a Balatonnal kapcsolatban megfogalmazott negatívumok között a nem megfelelő infrastruktúra, a régi, elavult épületek, szálláshelyek kerülnek említésre. A Balatonnal kapcsolatban megoszlanak a vélemények a lengyelek körében. A Magyarországon még nem jártak szerint jó horgászhely, tisztavizű, hasonlít a tengerhez (kellemes, fürdésre alkalmas hőmérsékletű), ezért érdeklődnek a balatoni utazás iránt , amiben szerepe van a barátoktól, ismerősöktől hallott pozitív élményeknek/tapasztalatoknak is. A Magyarországon

4.3. A BALATON IMÁZSA A TENGERENTÚLI KÜLDŐ PIACOKON Az Amerikai Egyesült Államokban végzett felmérés eredményei alapján elmondható, hogy Magyarország az európai desztinációk között kevésbé az első, sokkal inkább a második alkalommal felkeresett úti célok közé tartozik. A tengerentúli utazók körében a magyarországi turisztikai kínálat központi elemét a gazdag kulturális örökség és hagyományok, a gyönyörű tájak, a természeti látnivalók, a gyógyfürdők és a főváros, Budapest jelenti. A Balaton ebből következően nem jelent markáns vonzerőt a tengerentúlról Magyarországra látogatók számára. Az utazók körében végzett felmérés során a Balaton mint tó egy vonatkozásban jelent meg, mégpedig olyan látnivalóként, amit a következő látogatás alkalmával szívesen felkeresnének. 4.4. A BALATON MINT TURISZTIKAI DESZTINÁCIÓ MEGÍTÉLÉSE A TURISZTIKAI SZAKMA KÖRÉBEN A legtöbb nyugat-európai és tengerentúli küldő piacon a magyarországi utazás során a Balaton mint kiegészítő program lehet vonzó, a balatoni turisztikai kínálat elemei



23

4/20/2006 4:55:12 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY közül különösen az északi part látnivalói számíthatnak érdeklődésre. A Balatont az olasz utazásszervezők főként körutazás részeként, nem mint vízparti üdülést programozzák. A vízi turizmus ugyanakkor – a városlátogatás és a kulturális turizmus mellett – vonzó részét képezi a magyarországi turisztikai kínálatnak, hiszen a Balaton partja az olasz tengerpartnál kevésbé zsúfolt, a tó környéki látnivalók pedig számos kirándulási és programlehetőséget nyújtanak. A spanyol és a francia turisztikai szakemberek véleménye szerint a Balaton az utazók körében mint kizárólagos úti cél nem vonzó. Öszszefoglalóan elmondható, hogy bár a Balaton megítélése a szakemberek körében pozitív, a tó a magyarországi utazás során kiegészítő programként, jellemzően egynapos kirándulás formájában jelenhet meg. A látnivalók között a kulturális jellegűek a legnépszerűbbek, hiszen a turisták ezekről a küldő piacokról elsősorban kulturális motivációval érkeznek Magyarországra. A német utazásszervezők körében a Balaton Budapest után a második legnépszerűbb magyarországi desztináció. A balatoni utazás vonzerői a sekély, kellemes hőmérsékletű víz, a vízi sport lehetőségek, a tó körüli kerékpárút, a széleskörű szálláshely- és étteremkínálat és a szórakozási lehetőségek (bárok, diszkók). A turisztikai szakemberek a Balaton imázsában negatív elemként említik a rövid szezont, az infrastruktúra hiányosságait, a programok hiányát rossz idő esetén, valamint, hogy a Balaton környéki települések nem alkotnak egységes régiót. A holland utazók körében legnépszerűbb turisztikai termékek közül több is, úgymint a kulturális turizmus, a gasztronómiai turizmus, az ifjúsági turizmus, a családi üdülés és a kempingturizmus megtalálható a Balaton turisztikai kínálatában. A turisztikai szakemberek véleménye szerint a tó különösen alkalmas továbbá a kisgyermekes családok számára. Ebben a szegmensben ugyanakkor más magyarországi tavak – például Orfű és a Velencei-tó – konkurenciát jelentenek a Balaton számára. Az osztrák turisztikai szakemberek szerint a vízparti, családi utazás – az egészségturizmus, a városlátogatás és a kulturális turizmus mellett – a legnépszerűbb magyarországi termék. Ez a hagyományos „üdülés” elsősorban a nyári időszakban keresett, ebben a szegmensben a Balaton jelenti a fő úti célt.

5. Összefoglalás A kutatási eredmények alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a Balaton mint turisztikai desztináció – az ismerethiány miatt – a legtöbb küldő piacon nem rendelkezik markáns és pozitív imázzsal, a régió azonban a fő küldő piacait alkotó Németországban, Ausztriában és Hollandiában ismert. A Balaton természeti adottságait (magát a tavat és annak természeti környezetét) a turisz-

24


tikai szakma és a Balatonnál már járt utazók egyaránt pozitívan értékelik. A vízparti utazás azonban nem minden küldő piacon vonzó, ezeken a küldő piacokon a Balaton régió kulturális és gasztronómiai vonzerői (például várak, kastélyok, borkóstolás) népszerűsíthetőek. A turisztikai szolgáltatások, úgymint szálláshely és vendéglátás, kedvező megítélés alá esnek mind a kínálat mennyiségét, mind a – számos célcsoport igényeit kielégítő – minőségét illetően. A jellemzően hosszú távon tapasztalt áremelkedést a visszatérő vendégek azonban negatívumként említik. A Balaton mint turisztikai desztináció imázsának negatív elemei között a gyakran nem megfelelő higiéniás körülmények, a hiányos tájékoztatás, valamint a több esetben nem megfelelő színvonalú szolgáltatások (például udvariatlan személyzet) kerülnek említésre. A Balaton régió programkínálata több szegmens (például családok, fiatalok) számára nyújt lehetőségeket, negatívum az esős időben fellelhető programok mennyiségével szemben fogalmazódott meg. A további tényezőket – ár/érték arány, higiénia, közbiztonság – szintén pozitívan értékelik a legtöbb küldő piacon, a negatív személyes tapasztalatok száma elenyésző.

Felhasznált irodalom Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Franciaországban, a francia lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2000. Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Spanyolországban, a spanyol lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2000. Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Belgiumban, a belga lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2001. Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Olaszországban, az olasz lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2002. Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Lengyelországban, a lengyel lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2003. Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Nagy-Britanniában, a brit lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2003. The Image of the „Visegrád 4” countries in the United States. Magyar Turizmus Rt. 2004. Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Ausztriában, az osztrák lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2004. Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Hollandiában, a holland lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2004. Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége és imázsa Németországban, a német lakosság utazási szokásai. Magyar Turizmus Rt. 2005.


4/20/2006 4:55:12 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY Sziget a magyar tengeren: külföldi ingatlantulajdonosok a Balatonnál1 Szerzők: Kovács Ernő - Csite András - Oláh Miklós - Bokor Ibolya2 A Balaton különleges helyet foglal el a magyarországi régiók sorában. Azon kevés tájunk közé tartozik, ahol a regionalitás nem csupán adminisztratív-közigazgatási valóság, hanem az ott élők mindennapi azonosságtudatának része. Balatoninak lenni annyi, mint azonosulni a tó és környékének természeti és esztétikai értékeivel, a nyári üdülőszezonban együtt élni a hazai és külföldi turisták seregével. Egyik-másik balatoni település népessége a „szezonban” két-háromszorosára duzzad, de a néhány napot a térségben töltő vendégek mellett egyre gyakoribbak a környéket tartósan lakóhelyül választó külföldiek. A gazdasági (magas vállalkozói sűrűség), társadalmi és identitásbeli együvé tartozás ellenére a Balaton nem alkot önálló közigazgatási egységet, néhány civil szerveződés mellett egyedül a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) léte és működése biztosít némi regionális együttműködést a térségi szereplőknek. A hiány oka alapvetően politikai természetű: a térséget három megye települései alkotják, s a part mentén egyetlen nagyobb adminisztratív centrum sem található. Így okkal állítható, hogy a Balaton – nemzetgazdasági jelentősége ellenére – periférikus térsége az országnak. A Balaton, a második világháború után a vízügyi kutatások kivételével a hazai tudományban sem kapott jelentőségének megfelelő figyelmet. A Balaton társadalmának szisztematikus vizsgálata a nyolcvanas években kezdődött3, új lendületet a BFT égisze alatt 2001-ben létrehozott, balatonfüredi székhelyű Társadalomtudományi Kutatócsoport megszervezése adott a kutatásoknak, majd később a keszthelyi Nyugat-Balatoni Társadalomkutató Műhely is csatlakozott a Balaton kutatóinak bővülő táborához. Az itt közölt kutatási eredmények e két kutatóműhely 2002-2003-ban végrehajtott közös vizsgálatából származnak.

1. A külföldi ingatlantulajdonlás területi jellemzői a BKÜ-ben Összesített adatok – a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoport – adatgyűjtése szerint 1996 és 2001 között a BKÜ 164 településén 8261 legális, külföldi állampolgárok részéről történt ingatlanszerzést kezdeményeztek. (Összehasonlításképpen: ugyanezen idő alatt Veszprém megye BKÜ-n kívüli területén összesen 1259 esetben kísérelt megvásárolni külföldi ingatlant.) Az ingatlanok 47%-a lakás, illetve családi ház, 17%-a üdülő, további 36%-uk „egyéb” besorolású (telek, pince stb.) és 8 tanya is található köztük. A BKÜ településein 1996. január 1. és 2001. december 31. között külföldiek által kezdeményezett ingatlanszerzés 98,8%-át a megyei közigazgatási hivatal engedélyezte, a hat év alatt mindössze 101 esetben azonban elutasította a kérelmet. A Keszthely-Zalaszentgróti kistérségben4 vásároltak a külföldiek a legnagyobb arányban ingatlanokat. E térségben az összes ingatlanféleség5 1 A kutatást 2002-2003-ban a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. (Balatonfüred) és a Nyugat-Balatoni Társadalomkutató Műhely (Keszthely-Zalaszántó) hajtotta végre. Jelen tanulmány a Szociológia 2004. évi 3. számában megjelent, azonos címet viselő tanulmány rövidített változata. 2 Kovács Ernő a VE Georgikon Kar docense, Csite András társadalomkutató, Oláh Miklós a BIFÜ Kht. munkatársa, Bokor Ibolya társadalomkutató. A tanulmánnyal kapcsolatos észrevételeit kérjük a következő drótposta címre küldje: [email protected].

5%-át tulajdonolják külföldiek. Fonyód kistérségben 3,1%, Marcali-Lengyeltóti-Nagykanizsa mikrorégióban ez az arány 3%-os, Balatonfüred és Balatonalmádi környékén 1,6%-os, a Siófok-Tabi kistérségben 1,5%, a legkisebb arányú pedig Tapolca környékén (1%). A legtöbb vásárlás a somogyi alrégióban történt (43%), ezen ingatlanszerzések közül a lakás, a ház és az üdülő vásárlás a BKÜ somogyi területén lévő összes ilyen ingatlan 3,4%-át érintette (1. táblázat). Szám szerint a somogyi oldaltól valamelyest elmaradó, az arányokat tekintve viszont intenzívebb felvásárlás tapasztalható Zalában, ezen belül is érzékelhetően a gyógyfürdőkhöz közel eső településeken. A vásárlások itt is korán indultak, s a kezdeti intenzitás mértéke itt csökkent a legkevésbé, a BKÜ vásárlásainak több mint egyharmada 2001-ben is itt, a BKÜ egész területéhez képest viszonylag kis területen történt. A zalai alrégió lakás, üdülő céljára használt ingatlanainak csaknem 6%-a került 1996-2001 között külföldi állampolgárok tulajdonába, s itt a legnagyobb mértékű a külterületi ingatlanok felvásárlása is. E kutatások szerint az ingatlanvásárlások nem feltétlenül a partra koncentrálódnak, s ha akad is nagyarányú helyi külföldi ingatlanszerzés a parti településekben, akkor azok nem feltétlenül a frekventált helyekre esnek. Fonyódon, Keszthelyen (3,0%), Siófokon (1,5%), Balatonfüreden (1,7%) kisebb arányú a külföldiek ingatlanszerzésének mértéke, mint például a szintén parti, de feltételezhetőleg olcsóbb árfekvésű Révfülöpön (5,4%).



25

4/20/2006 4:55:13 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 1. táblázat Külföldi ingatlanszerzések kezdeményezése a BKÜ-ben 1996. január 1. - 2001. december 31. 1996 Somogyi alrégió Veszprémi alrégió Zalai alrégió Összesen

259 26,1% 290 29,2% 444 44,7% 993 100,0%

1997

1998

1999

2000

881 42,3% 433 20,1% 763 36,7% 2077 100,0%

761 46,0% 218 13,2% 674 40,8% 1653 100,0%

732 52,1% 305 21,7% 367 26,1% 1404 100,0%

491 41,4% 228 19,2% 467 39,4% 1186 100,0%

2001 459 48,4% 145 15,3% 344 36,3% 948 100,0%

BKÜ összesen 3583 43,4% 1619 19,6% 3059 37,0% 8261 100,0%

Forrás: saját kutatási eredmények

3 Többek közt kutatásokat végeztek a JPTE Tanárképző karának munkatársai; (In.: Gertig B. 1980: A Balaton helye és szerepe Magyarország idegenforgalmában Kaposvár; Dr. Gertig B. - Dr. Lehmann A. szerk. 1985: A Balaton és az idegenforgalom - A természeti környezet és a társadalmi-gazdasági szerkezet, valamint ezek földrajzi kapcsolatrendszere a Balaton térségében JPTE Tanárképző kar Pécs), ill. a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem munkatársai is. A KSH Somogy, Veszprém, és Zala megyei igazgatóságai – korábban KSH Somogy és Veszprém megyei Igazgatóságai készítettek jelentéseket a balatoni idényről 1962, 1965, 1970 – ahol közös munkájuk során többek közt, 1998-ban a gazdaság és a foglalkoztatás főbb változásaira fókuszáltak. (In.: Kaposi Lajos- Kiss Zoltán: A gazdaság és a foglalkoztatás főbb változásai a Balaton térségében Zala Megyei Statisztikai Tájékoztató 1999/ 4 Zalaegerszeg 2000). A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1991-ben Lengyel Márton vezetésével létrehozott turizmus szakirány hallgatói, illetve a Turizmus Kutatócsoport munkatársai is folytattak vizsgálatokat a térségben. (In.: Lengyel M.. 1995: A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója KIT Képzőművészeti kiadó Bp; illetve Rátz T. – Puczkó L. 1997a: Assessment of Socio-Cultural Impacts of Tourism at Lake Balaton, Hungary; Abstract of Paper Presentations, 17th Annual Meeting of International Association for Impact Assessment, New Orleans, USA). A Balaton Fejlesztési Tanács megbízásából a 2000. évben a Növekedéskutató Intézet és a Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszéke végzett kutatást, amely a rendelkezésre álló KSH adatok másodlagos statisztikai feldolgozásának kérdőíves felméréssel történő kiegészítését jelentette. (Árva László, Vanicsek Mária Növekedéskutató Intézet Budapest, Cséfalvay Zoltán, Hinek Mátyás, Kovács Péter Kodolányi János Főiskola Székesfehérvár, Csordás László MTA Regionális Kutatások Központja Kecskemét: A Balaton régió jövedelemmérlege). Szijártó Zsolt vezetésével - PTE Kommunikációs Tanszék - a Káli medencében (In.: Fejős Z. – Szijártó Zs. 2000 Turizmus és kommunikáció Néprajzi Múzeum Bp-Pécs). Kovács Ernő egyes dunántúli településeken a kisvállalkozásokat vizsgálta (In.: E. Kovács – Zs. Bacsi 2000: Small Businesses in South and Western Hungary in the Nineties – A Sociological Survey. Journal of Central European Agriculture Vol. 1. No. 1. Pp. 41-58). Csite András a turizmus és a helyi politika kapcsolatát elemezte (In.: A. Csite A. 2001 Tourism and politics: The rise of the lower middle class in the West – Balaton region M. Keune – J. NemesNagy Eds. Local Development, Institutions and Conflicts in Post – Socialist Hungary. International Labour Organisation Bp. pp. 68-93).

26


A BKÜ-ben a legnagyobb mértékű külföldiekre gyakorolt hatással a gyógyfürdők környékén elhelyezkedő, viszonylagosan olcsón megszerezhető ingatlanok bírnak. Hévízen a lakások, házak, üdülők 6, az egyéb ingatlanok 7%-a vált külföldi tulajdonná a 6 év alatt, a szomszédos Cserszegtomajon a két arányszám 9, illetve 13%. A régióban egyébiránt nem az iménti 1764 lelkes település vezeti a legkelendőbb ingatlanokkal rendelkező települések listáját, hanem a 26,4%-os, 2001 nyarán kihelyezett kormányülésnek is helyet adó Vörs, ahol a házak 22,8, az egyéb ingatlanok 28,7%-a külföldi állampolgároké (Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoport, 2002).

2. Külföldi ingatlantulajdonosok a Balatonnál A következőkben a 45 ország polgárait képviselő külföldi ingatlantulajdonosok 300 fős reprezentatív mintáján végzett kérdőíves felmérésünk legfontosabb eredményeit ismertetjük. A megkérdezettek 75% -a német, 15% -a osztrák, 10%-a egyéb nemzetiségű volt. A külföldi állampolgárok foglalkozás-szerkezete a posztindusztriális társadalmak strukturális jegyeit viselik magukon. Ennek csupán egyetlen jellemzőjük mond ellent, 4 Az általunk használt kistérségek nem egyeznek meg a KSH kistérségi besorolásával, mivel a BKÜ térségét nem a KSH besorolás alapján hozták létre. 5 A vásárlások az említett jogszabály-módosítások időszakában érzékelhetően felfutóban voltak. Az előzetes adatgyűjtés tárgyát képező 6 év alatti vásárlások 12%-a történt az első évben, a másodikban számuk és arányuk megduplázódott, 1998 óta pedig lassú, évi 3-3%-os csökkenés tapasztalható. A kezdeti időszakban a vásárlások a Balaton-felvidéken lódultak meg erőteljesebben és mértékük itt is hagyott alább a leghamarabb. Míg a 6 év alatti összes ingatlanszerzésből a Veszprém megyei településeken történők csupán egyötödös részarányúak (16,6%), az első vizsgált évben (1996) itt történt a BKÜ összes külföldi ingatlanszerzésének 29%-a.


4/20/2006 4:55:13 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 2. táblázat A külföldi ingatlanvásárlást motiváló tényezők Csoportképző ismérv

Gyakoriság

Megoszlás (%)

Jó kilátás, táj szépsége

36

21,6

Barátok

23

13,8

Gasztronómia, kultúra

24

14,4

Nyugalom, csend, kikapcsolódás

49

29,3

Klíma, időjárás

12

7,2

Infrastruktúra, megközelíthetőség, fejlődési lehetőség

23

13,8

167

100,0

Összesen Forrás: saját kutatási eredmények

mégpedig az, hogy az esetleges várakozásokkal ellentétben mindössze 5%-uk mondta magát inaktívnak (nyugdíjas). Szakmunkások mindössze 15%-os arányban találhatók köztük. Soraikban leginkább értelmiségieket tisztelhetünk (27%), de összességében ennél többen építik otthoni egzisztenciájukat a szolgáltató szektorra (28%). Ez utóbbiak csaknem fele kereskedő, hetede a pénzügyi szektorban dolgozik, kétötödük pedig az egyéb szolgáltatásokból veszi ki a részét. Minden tizedikük vállalkozó. Közalkalmazottak és köztisztviselők a 300 fős mintában mindössze 5%-os arányban voltak. Az adatközlők 7%-a háztartásbeli, mindegyikük nő. Róluk banktisztviselő, bolti eladó, fogtechnikus, gépészmérnök, kereskedő, kárpitos, kőműves, művezető, orvos, rendőr, sofőr, tanár, vezető, vállalkozó és órás mester férjük, hozzátartozójuk gondoskodik. Az e kérdésre válaszoló adatszolgáltató tulajdonosok köre 2% szellemi foglalkozásúval, 1% vezetővel válik teljessé. Kérdéseinkre mindössze 8 adatközlő (3%) tagadta meg a választ. Zömmel férfiakból álló adatközlőink 28%-a rendelkezik diplomával, 36%-uk középfokú, egyharmaduk pedig alapfokú végzettségű6. 2.1. ÖNBESOROLÁSON ALAPULÓ TÁRSADALMI STÁTUSZ Kérdezőbiztosaink arra kérték adatközlőinket, hogy helyezzék el önmagukat otthoni társadalmi helyzetük alapján egy tízfokozatú státusz-skálán. E feladatra a 300 adatközlőből 271-en (90,3%) vállalkoztak (a véleménytagadók 90%-a Keszthely-Hévíz környéki). A kapott eredmények nem csupán önmagukban érdekesek, hanem azért is, mert megerősítik a korábban elemzett, területi bontású státuszmutatókról elmondottakat. Az otthoni társadalmi hierarchia legaljára senki sem helyezte magát. A státuszrangsor következő fokára is csupán egy valaki, s a harmadikra is csak öten. 6 A Német Statisztikai Hivatal (SBD) adatai szerint a 15 évesnél idősebb német népesség 20,1%-a rendelkezett 2002-ben felsőfokú iskolai végzettséggel, 26,7% középfokúval (Realschule vagy polytechnische Oberschule), 45,3% pedig alapfokúval. A mikrocenzus során megkérdezettek 4,5%-a még nem fejezte be iskoláit (www.destatis.de/basis/biwiku/bildab1.htm).

Eredményeink alapján összességében megállapítható, hogy a BKÜ-ben ingatlannal rendelkező külföldi állampolgárok meghatározóan saját társadalmuk középosztályához tartozóként sorolják be önmagukat, mely önbesorolást az iskolai végzettség szerinti megoszlások alátámasztanak (kétharmaduk felső, illetve középfokú végzettségű). 2.2. A KÜLFÖLDI INGATLANVÁSÁRLÁST MOTIVÁLÓ TÉNYEZŐK Az adásvétel motivációi között megkülönböztetett helyen szerepelnek (2. táblázat): • a rekreációs szempontok mint a nyugalom, a csend, a kikapcsolódás és a táj szépsége, • a magyarok mentalitása, • gasztronómia, kultúra, • infrastruktúra, megközelíthetőség, fejlődési lehetőség, barátok, • klíma, időjárás, Balaton, Hévíz közelsége • származás, korábbi utazások kedvező tapasztalatai, • kedvező árfekvés. Az adatközlők válaszai alapján előzetes adatgyűjtésünk eredményeit megerősítve megállapíthatjuk, hogy a vásárlások – bár a korábbi években megkezdődtek – száma 1991-től 1997-ig meredeken emelkedett, majd hanyatló tendenciát mutatott, s mára okkal feltételezhetően eléri, kismértékben meg is haladhatja a 10 ezres számot. Az adásvétel motivációi között megkülönböztetett helyen szerepelnek a rekreációs szempontok (nyugalom, csend, kikapcsolódás, a táj szépsége), és még mindig előkelő helyet foglal el a kedvező árfekvés. A régió 2002. évi idegenforgalmi adatainak ismeretében külön figyelemreméltó, hogy az otthonhoz való közelség alig játszik szerepet abban, hogy hol vásárol ingatlant a külföldi állampolgár. A külföldi turisták számának és tartózkodási idejének utóbbi években történő visszaesésében szerepe lehet annak, hogy megfelelőbb szolgáltatások



27

4/20/2006 4:55:14 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY reményében nagyobb távolságra utazik a külföldi turista, mint eddig tette, mely körülmény a vásárolt ingatlanok számának drasztikus mértékű csökkenésében is megnyilvánul. 2.3. INGATLANTULAJDONOSOK MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSAI, TAPASZTALATAI AZ INGATLANVÁSÁRLÁST MEGELŐZŐEN Az ingatlantulajdonosok 22%-a már 1980 előtt járt Magyarországon, 27,7%-uk 1981 és 89 között kereste fel első alkalommal hazánkat. A külföldi ingatlanvásárlók első magyarországi látogatása a turizmus felfutásával egy időben jelentkezik az 1970-es évektől. 1945 és 1970 között 8%-uk, 1970-től 80-ig 14%-uk kereste fel Magyarországot. Az 1980 előtti időszakban a Magyarországra látogató külföldiek közel 40%-a rokonlátogatás céljából érkezett Magyarországra. (Ebben az időszakban részben csak meghívólevéllel lehetett látogatóba jönni.) További fontos eredmény, hogy az ingatlantulajdonosok közel fele (46%-a) az 1990 utáni időszakban járt először hazánkban. Az ingatlanvásárlás időpontját a kérdezett hazájában birtokolt saját tulajdonú ingatlan nagyságával összevetve elmondható, hogy az 1990-es évek közepétől válik elérhetővé mind szélesebb rétegek számára a magyarországi ingatlanvásárlás lehetősége. Ez az eredmény az önbesoroláson alapuló társadalmi helyzetképpel korrelál és legjellemzőbb a Németországból érkező vásárlókra. 2.4. KÜLFÖLDI INGATLANTULAJDONOSOK SZOCIOKULTURÁLIS BEÁGYAZOTTSÁGA A magyar nyelv ismerete részben a kulturális beágyazottság szintjét is jól kifejezi. A megkérdezettek egynegyede jól elboldogul ügyei intézésekor, ugyanakkor kétharmaduk az ingatlanvásárlással nyelvi „szigeteket” képez, és nem integrálódik be a helyi társadalomba. Az ingatlantulajdonosok 64%-a néhány szót tud csak magyarul. Saját kulturális igényeiknek kielégítésére baráti köröket, egyesületeket hoznak létre, amelyekből néhány bejegyzésre is került7. Ezen bejegyzett – külföldiek által alapított – szervezetek az ingatlantulajdonosok kulturális és gazdasági érdekeinek érvényesítését tűzték ki alapvető célul. A tó partján találkozunk német nyelvű újságokkal, német tulajdonú éttermekkel és presszókkal. A külföldi tulajdonosok átlagos régióbeli éves tartózkodási ideje 4,6 hónap. Egynegyedük három, további egyötödük két hónapot tölt évente a régióban, 8%-uk pedig tulajdonképpen folyamatosan itt él, és szintén 7

Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja 2002 év Nonprofit szektor című zárótanulmány.

28


egyötödnyien vannak azok, akik az év nagyobbik részében lakói a BKÜ-nek. A külföldi ingatlantulajdonosok baráti kapcsolatait vizsgálva nagyon magas a nem válaszolók aránya a nem magyar, illetve a szorosabb barát kategóriánál. A külföldi ingatlantulajdonosok 35,3%-ának több mint 10 magyar barátja van. (A 10-nél több kategória szélsőértékei 11 és 30.) 24,3%-nak 3-5 barátja van. 10%-uk pedig 1-2 olyan személlyel barátkozik, akikkel Magyarországon tart kapcsolatot. A „szigetszerű jelenséget” bizonyítja továbbá az a tény is, hogy a külföldiek Magyarországon több más külföldivel tartanak baráti kapcsolatot, mint otthon, az anyaországban.

3. A külföldi ingatlantulajdonosok „szürke” gazdasági tevékenysége Megítélésünk szerint a külföldi ingatlantulajdonosok 64,3%-a összességében egyfajta fizetővendéglátó tevékenységet folytat, ismerve a német szocio-kulturális miliőt 8. Ezek az emberek az ingatlanuk bérbeadását nem tekintik gazdasági tevékenységnek. Az elterjedt „szokásjog” szerint a lakásban végzett tevékenység szerintük nem minősül adóköteles jövedelemszerzésnek. Egyikük annak ellenére vélekedik így, hogy tíz éve itt tartózkodik – hosszabb rövidebb időn keresztül magyar emberekkel van mindennapos kapcsolatban (ügyvéd, könyvelő, önkormányzat, APEH), amely körülmény mind arra utal, hogy tisztában kell, hogy legyen a tevékenysége adókötelezettségével. A vállalkozó adatközlők gazdasági tevékenységük után Magyarországon nem fizetnek adót, de fizetővendéglátással foglalkoznak, foglalkoztatnak helyi állandó lakosokat. Az összes megkérdezettre vonatkozóan 26% semmilyen adót nem fizet. 67,3% csak házadót fizet, s saját bevallásuk szerint az egyéb adó kategóriába tartozó adót fizet 6,7% (100-800 eurót éves szinten). Éves szinten átlagban 100 euró adót fizetnek. Adataink alapján tehát megállapíthatjuk, hogy az ingatlantulajdonosok majd kétharmada fizetővendéglátással foglalkozik, ami a magyarországi hatályos törvények értelmében vállalkozásnak minősül. Így már sokkal árnyaltabb képet kapunk a külföldi ingatlantulajdonosok vállalkozási tevékenységéről. Arányuk a somogyi és a zalai alrégióban átlagot meghaladó, a Balaton-felvidéken attól elmaradó arányú a hasznosítás e formája. Az összes ingatlan 35%-a esetében ez évi kettő, újabb 19% esetében négy hetet jelent, de a tulajdonosok 7%-a jelzett 8 heti, 3%-a 3, 1%-a pedig 6 havi nyaraltatást, ami erősíti, hogy a balatoni idegenforgalmi szezon időbeni széthúzására van lehetőség. 8 Az antropológiai és etnográfiai vizsgálatok szerint a németajkúak baráti szokásai eltérnek a magyarokétól. Mindenki maga állja a „cehhet”.


4/20/2006 4:55:15 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 3. táblázat A külföldiek alkalmazásában álló helyi lakosok a BKÜ alrégiói szerint (%) Hány segítője van a helyi lakosság köréből? 1 fő segít neki 2 fő segít neki 3 fő segít neki 4, illetve több segít neki Nem segítenek Nem válaszol Összesen

Somogyi

Veszprémi

Zalai

46,2 21,8 3,4 6,8 21,0 0,8 100,0

alrégió 50,9 34,5 12,7 1,8 100,0

40,5 25,4 2,4 1,6 26,2 4,0 100,0

BKÜ átlag 44,7 25,7 2,3 3,3 21,7 2,3 100,0


Ezen önbevalláson alapuló adatsor alapján annyi már bizonyíthatóan megállapítható, hogy a külföldi tulajdonlású ingatlanfelületen 165 ezer tartózkodási napon átlagosan 4,1 fővel számolva (2002. évi, külföldi turisták körében végzett vizsgálatunk eredményei alapján számított adat) mintegy 680 ezer, feltételezhetőleg külföldi vendégéjszaka statisztikákból történő eltűnésének okaira máris fény derült. Eredményeink megerősítik a hétköznapi tapasztalatok közül azokat, amelyek szerint a vendégek fogadása inkább a parti települések ingatlanaiban folyik, egyúttal azonban azt is bizonyítják, hogy ezen ingatlanfelületen a nem partmenti települések zónájában is 57%-os mértékű a vendégfogadás. A régió általunk lehatárolt módszertani kistérségei közül a legintenzívebb vendégforgalom a Siófok-Tab környéki mikrorégióban zajlik (81%), amelyet a sorban Balatonfüred környéke követ (70%). A gyógyfürdők környékén (Keszthely-Hévíz, Marcali-Lengyeltóti-Nagykanizsa kistérség) még a BKÜ átlagot meghaladó mértékű a vendégfogadással foglalkozó külföldi tulajdonú ingatlanok aránya (65-65%), mindez a legkevésbé pedig a Balatonalmádi (35%) és a Tapolca-kistérségre (39%) jellemző. 3.1. KÜLFÖLDI INGATLANTULAJDONOSOK KÖZTEHERVISELÉSE Jelen vizsgálatunk eredményei alapján a közteherviselés terén annyi tudható, hogy az adatközlő tulajdonosok 67%a számolt be ingatlanadó fizetéséről, egyéb adót azonban csupán 6,7% ró le, alig valamivel többen, mint ahányan vendéglátóipari engedéllyel rendelkeznek Magyarországon (4%). A vendégforgalomból származó bevételeik után az iménti 6,7%-os átlagoz képest Somogyban járulnak hozzá a közteherviseléshez a leginkább (14%) és Zalában a legkevésbé (1%). A veszprémi alrégióban ez az arány 4%-os. A külföldi ingatlantulajdonosok gazdasági tevékenységeit nagyrészt a „szürke gazdaságban” folytatják. Nem csak a szállásadásból származó bevételek maradnak láthatatlanok, hanem a kiadásaik egy része

is az, például az általuk – kertészként, gondnokként, takarítóként, karbantartóként – foglalkoztatottak bére (3. táblázat). 150 9 euró havi kiadással számolva „foglalkoztatottanként” ez a teljes alapsokaságra (12 000 foglalkoztatott) vetítve 21,6 millió euró évi nem adózott jövedelmet jelent a BKÜ területén élők számára. Ez – ahogy említettük – részben azt jelenti, hogy a külföldi ingatlantulajdonosok a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet legnagyobb foglalkoztatói közé sorolandók. Részben pedig azt jelenti, hogy 5 milliárd 270 millió forint után a külföldi tulajdonosok nem fizetnek semminemű közterhet. A magyar foglalkoztatottak számára a pillanatnyi adómentes jövedelemből származó előny hosszútávon hátránnyá válik. Valószínűsíthetően nem fizet a foglalkoztatott társadalombiztosítást, egészségügyi járulékot stb. a ház körüli kisegítőmunka után. Így amennyiben ezt a munkát valaki nem bejelentett főállásúként végzi, a jelenleg aktuális nyugdíjrendszerből, a „rediszrtibutív” szociálpolitikai ellátásokból (munkanélküli járadék, egészség-, nyugdíjbiztosítás stb. illetve az ezekhez kapcsolódó térítésmentesen vagy minimális térítési kötelezettség mellett igénybe vehető juttatások) a későbbiekben nem fog részesedni. Ez a foglalkoztatás Keszthely (69,6%), Siófok (73,1%), Marcali (82,6%) kistérségekben a meghatározóbb jövedelemforrás (zárójeles adatok: a kistérségben található külföldi ingatlantulajdonosok jelentős hányada foglalkoztat magyar kisegítőket is, erre vonatkozóan a 2003. évi OKTK kutatás eredményei fognak majd részletesebb adatokkal szolgálni10 ). A 2001. évi Balaton régió állandó népességének vizsgálatakor11 másod- és mellékállásra 9

Résztvevő megfigyelés. 2003: OKTK kutatás (kódszám 002) „Transznacionális áramlások hatásai a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben - különös tekintettel az Európai Unió állampolgáraira és a magyarországi roma kisebbségekre” kutatásvezető Kovács Ernő. 11 BIFÜ Társadalomtudományi Kutatócsoport. Azok, akik állandóan itt élnek című kutatási zárótanulmány 2001, Balatonfüred. 10



29

4/20/2006 4:55:15 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY vonatkozóan a keszthelyi, alkalmi munkát illetően pedig a siófoki kistérségek átlaga haladta meg pozitív irányba a BKÜ átlagokat. Ezzel szemben a marcali kistérségben a rendszeres szociális segély tekintetében találtunk átlagot meghaladó értéket. A „szürke” bevételek létét támasztja alá a „Külföldi vendégforgalom a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzetben 2002” című kutatás zárótanulmánya12 is, amely hasonló eredményekről számol be a külföldi ingatlantulajdonosok „szürke gazdasági” tevékenységét illetően. A felmérés szerint a külföldi turistáknak csak 5,8%-a szállt meg rokonainál, ismerőseinél. Ha figyelembe vesszük, hogy az ingatlantulajdonosok 64,3%-a foglalkozik fizetővendéglátással, ugyanakkor a külföldi turisták csak 5,8%-a nyilatkozott úgy, hogy rokonainál, ismerőseinél szállt meg, akkor megállapíthatjuk, hogy a turisták jelentős része fizetővendéglátó szolgáltatásként vette igénybe a külföldi ingatlantulajdonosok szállásait. A regisztrált szálláshelyek alapján az egy településről befolyó idegenforgalmi adók mértékét, valamint az idegenforgalmi statisztikák alapját a regisztrált szálláshelyek által szolgáltatott adatok jelentik. Minden valószínűség szerint az ellenőrző feladatokat is betöltő kötelező adatszolgáltatás és a forgalmi kimutatások számára láthatatlanná válnak azok, akik ismerősöknél, rokonoknál találtak szállást. A 2002-es év tavaszán a Balaton régióban lefolytatott adatgyűjtésünk eredményeként csak az utóbbi 6 évben, legálisan vásárolt 8 ezer ingatlan 64%-a már a vásárlás pillanatában alkalmas volt bentlakásra, így akár nyaraltatásra, „láthatatlan” vendégek elszállásolására is. Ingatlanonként 5 szálláshelyet, 8 hetes szezont és 2 hetes turnusokat figyelembe véve ebben az ingatlan körben potenciálisan 200 ezer vendég 2,8 millió vendégéjszakát tölthet el egy idegenforgalmi szezon alatt, amely 7,2 milliárd forint jövedelmet képes előállítani évente.13

4. A külföldi ingatlantulajdonosok költésszerkezete A külföldi ingatlantulajdonosok régióbeli költésszerkezetét az ingatlan megvásárlására, felújítására fordított öszszegek, valamint az itt-tartózkodás idejére eső hétköznapi kiadások alapján próbáltuk megbecsülni. A mai árakon 10 ezer euró alatti összegből a tulajdonosok 9%-a tudott ingatlant vásárolni a BKÜ-ben. A legtöbb vásárlás (43%) 10 ezer és 50 ezer euró közötti 12 Balatoni Kiemelt Üdülőkörzetben 2002 (Az utazás motivációi, az itt tartózkodás tartalmi jellemzői, elégedettségi mutatók, szociológiai státusz) kutatási zárótanulmány. 13 Forrás: Külföldi állampolgárok ingatlanvásárlása a Balaton régióban gyorsjelentés Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség KHT. Társadalomtudományi Kutatócsoportja.

30


áron született, de e feletti összegért kelt el még az összes ingatlan 37%-a. Az adatközlők 11%-a állította azt, hogy személy szerint ők nem költöttek az ingatlan vásárlására. Ezek örökségek, illetve ajándékba kapott ingatlanok is lehetnek, de életszerűbbnek tűnik ezen arányszám magyarázatánál annak valószínűsítése, hogy korábbi „zsebszerződéseket”, „stromanok” útján történt vásárlásokat legalizálták ajándékozási szerződéssel akkor, amikor ezt a hazai jogszabályi feltételek már lehetővé tették. A külföldi állampolgárok által vásárolt ingatlanok átlagos ára mintegy 45 ezer euró. Ezen átlag becsült, legalább 10 ezres ingatlankörre való kiterjesztését alapul véve elmondható, hogy az utóbbi évtizedben megközelítőleg fél milliárd eurónyi (mintegy 110 milliárd Ft) összegért cseréltek gazdát ezek az ingatlanok, jelentős mértékben felértékelve a környékbeli árakat. Mivel a vásárolt ingatlanoknak mintegy fele (47%-a) lakóház, lakás besorolású és a 36%-nyi „egyéb” kategóriához sorolt (telek, pince stb.) is részben (tegyük fel: felerészben) itteni állandó lakosoktól kerülhetett megvásárlásra, ezek az ingatlanértékesítések jelentős mértékű tőkeképződést eredményeztek a BKÜ állandó lakói körében még akkor is, ha az eladásra került ingatlanok árának kb. egyharmada lehet, hogy elhagyta a régiót. Ez utóbbi sorra a külföldiek számára történő értékesítések bevételeinek legfeljebb mintegy harmada (17% üdülő, amelyhez számoljuk hozzá az „egyéb” kategória másik felét) kerülhetett abban az esetben, ha az eladók közül mindenki máshol fektette be az ingatlanért kapott összeget. A külföldi ingatlantulajdonosok régióbeli költésszerkezete természetesen nem merül ki az ingatlan megvásárlásával. Az ingatlan birtokbavételét követően pontosan háromnegyedük költ valamilyen mértékben annak felújítására, átépítésére. Ezt a háromnegyedet egésznek véve az esetek 14%-ában ezek a kiadástok 5 000 eurón belül maradnak, 24%-ban 5 és 10 ezer euró közöttiek, 34%-ban a 10 és 20 ezer euró közötti kategóriába esnek, 19%-ban 20 és 40 ezer közöttiek, 8%-uknál pedig meghaladják a 40 ezer eurós költségeket. Ez esetben a kiadások szélsőségeit egy 20 eurós és egy 205 eurós tétel testesíti meg az egyik és egy 164, illetve 328 ezres kiadás a másik oldalon. A 300 adatközlő kétharmada összesen 4,33 millió eurót költött felújításra, vagyis átlagosan mintegy 19 325 eurójukba került az ingatlan igényeik szerinti rendbetétele. Ha ezt az átlagot kivetítjük a BKÜ-ben külföldiek által tulajdonolt ingatlanok szintén háromnegyedére, akkor azt kapjuk, hogy a felújítások mintegy 145 millió eurós megrendelést (anyagvásárlást és munkadíjat) jelentettek az utóbbi évben a régióban, amely 2004. évi árfolyamon számolva 35 milliárdos piacot volt képes megtestesíteni.


4/20/2006 4:55:16 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 4. táblázat A külföldi ingatlantulajdonosok hétköznapi kiadásai a Balaton régióban (%) Mennyit költenek itt-tartózkodásuk egy hónapja alatt?

Somogyi

Veszprémi

Zalai

30,3 46,2 7,6 4,2 1,7 10,0 100,0

alrégió 21,8 41,8 21,8 3,6 1,8 9,2 100,0

42,1 38,9 4,0 1,6 1,6 11,8 100,0

< 500 euró 501-1 000 euró 1 001-1 500 euró 1 501-2 000 euró 2 001-4 000 euró Nem válaszol Összesen

BKÜ átlag 33,7 42,3 8,7 3,0 1,6 10,7 100,0


Régióbeli ingatlanukban történő tartózkodásuk egy hónapja alatt a külföldi tulajdonosok egyharmada (34%) költ 500 euró (122 ezer Ft) alatt, 42%-uk 500-1000 euró között, ennél többet pedig 13%-uk (11% nem válaszolt) (4. táblázat). A hétköznapi költések belső szerkezetében állampolgárság szerint nem tapasztalhatók jelentős, átlagtól való eltérések, a Balatonfelvidéken azonban mintha valamelyest többet költenének a külföldi tulajdonosok hétköznapi bevásárlások során, mint a somogyi, vagy a zalai alrégióban. A rendelkezésre álló szolgáltatások közül a külföldi tulajdonosok leginkább a vendéglőket, az üzleteket és a fodrászszalonokat veszik igénybe több mint felük jár orvoshoz, de 14%-uk iskolába is jár, illetve járatja gyermekét (például nyelvtanfolyam) (1. ábra). E szolgáltatásokkal való elégedettségüket egy, az iskolában használt módszer segítségével 1-5-ig véleményeztettük. Az értékelések súlyozott átlagai alapján

1. ábra Külföldi ingatlantulajdonosok által igénybe vett szolgáltatások (%) iskola 14 szépégszalon 33 vendéglő 94

masszázs 45

fogorvos 55 üzlet 85 orvos 59 fodrász 80

megállapítható, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők a leginkább a fogorvosokkal (4,6) elégedettek. Tőlük alig maradnak el a fodrászok (4,5) az orvosok, vendéglősök, a masszázs és szépségszalonok (4,4). A régióbeli szolgáltatásokkal való megelégedettség jele, hogy a legalacsonyabb színvonalúra értékelt üzlet és iskola is jó érdemjegyet (4,1-4,1) kapott.

5. Elégedettség a befektetési döntéssel – a balatoniak külföldi szemmel Korábban már esett szó a külföldi tulajdonosok magyarországi, ezen belül is Balaton környéki ingatlanszerzésének motivációiról, az ezzel kapcsolatba hozható előzetes elvárásokról. A régióban igénybe vett szolgáltatásokkal való elégedettséget vizsgálva részben elemeztük már azt, hogy milyen közérzettel élnek a magyar lakosság és a turisták között a külföldi tulajdonosok, esetleges egyéb problémáikra azonban az interjú során külön is rákérdeztünk. Tettük ezt két módon is. Egyrészt arra kértük őket, hogy visszagondolva az ingatlanvásárlásra a már ismert módon (1-5 skála) értékeljék, mennyi valósult meg korábbi álmaikból. Másrészt lehetőséget adtunk arra is, hogy ezen összegzéskor felgyülemlett emlékeiket tápláló tapasztalataikat, kritikai észrevételeiket konkrétan is elmondhassák. Az értékelések elemzésének eredményeképpen megállapítható, hogy a vásárláskori elképzelésekből, „álmokból” sok minden megvalósult, de semmiképpen sem minden. Az 1-5-ig terjedő értékskálán a 97,3% -ban válaszoló interjúalanyok mindegyikének minősítését összegezve 4,3-as eredményt kaptunk. A németek mutatója 4,4-es, az osztrákoké és a svájciaké az átlaggal megegyező (4,3), a hollandoké attól valamelyest (4,1), az egyéb állampolgárságúaké pedig jóval (3,6) elmaradó. A feltételezhetőleg előzetes helyismeret birtokában felállított elképzelésekhez képest a somogyi (4,5) és a veszprémi (4,4) oldalon tulajdonlók csalódtak kevésbé, és adataink szerint a zalai oldalon ingatlant birtoklók a leginkább (4,2). A Balatonparttól mért



31

4/20/2006 4:55:17 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY távolság az elégedettség mértékét nem befolyásolja szignifikánsan. A nyitott kérdésre adott válaszokból utólagos csoportosítással a következő külföldi tulajdonosok által készített gyorsfénykép készíthető társas környezetükről az összes megkérdezet 58%-ának véleménye alapján. A „Mi az, amit nem szeret az itt élőkben?” formában feltett kérdésre ugyanis eleve kritikai észrevételeket vártunk, amelyre ilyen összefüggésben az interjúalanyok 42%-a nem kívánt válaszolni. Ez utóbbi jelentheti azt, hogy ők mindennel elégedettek a BKÜ-ben, s – ami valószínűbb – azt is, hogy tapintatból nem tettek elítélő megjegyzéseket az itt élőkre. A tartalmi választ adók 13%-a szerint a Balaton környékén a minőségükhöz képest drágák az áruk és a szolgáltatások. Ugyanennyien adtak hangot a szolgáltatások színvonalával kapcsolatos elégedetlenségüknek. Ez esetben többen kifogásolták a környékbeli vállalkozók, szolgáltatók fegyelmezetlenségét, szavahihetetlenségét, pontatlanságát, megbízhatatlanságát. Ez elsősorban az építőipari szolgáltatásokat illeti, de volt olyan adatközlőnk, aki kórházi tapasztalatairól is beszámolt. Szintén 13%-nyian kifogásolták azt, hogy a helyi többségi társadalom tapasztalatuk szerint az utóbbi időben elszemélytelenedett, anyagiassá, önzővé, iriggyé, közönyössé, barátságtalanná vált, pedig éppen az ellenkezője volt egykoron az egyik oka annak, hogy itt vásároltak ingatlant. Ez utóbbi megjegyzésekből is következik az a 10%-os aránnyal második helyre került megállapítás, amely szerint a külföldi tulajdonosok (és nyilván nemcsak ők) azt érzékelik, hogy a helyi szolgáltatók az árszabásnál két mércével mérnek. A külföldieknek ugyanaz az áru és főként a szolgáltatások többe kerülnek, mint az állandó lakosság tagjainak, „a helyiek kihasználják a külföldieket, rajtunk akarnak meggazdagodni” – mondja egyikük. A rendezetlen, szemetes környék mellett sokszor jelenik meg a hangoskodás, a szomszédok állattartása a közérzetet rontó elemek között. A közbiztonság (8%) és a bürokratikus, hosszas, körülményes hivatali ügyintézés (7%), csakúgy, mint a helyi közlekedési morál (6%) kifogásolása is gyakori. Az említések további egyötödnyi részét olyan, részben akár az előbbiekhez is besorolható észrevétel képezi, mint – sorrendben – a szomszédokkal való összeférhetetlenség (5), hogy a helyiek még hétvégén is korán kelnek és ezzel zavarják a reggeli nyugalmukat (4), néhányan ellenségesek a külföldiekkel szemben (3), igénytelenek az állandóan itt lakók (3), újabban alacsony a vízszint (3). A magyar politikai helyzet, a korrupció, a magyarok idegen nyelvtudásának gyenge színvonala csupán egyetlen említést kapott, csakúgy, mint az, hogy a külföldi tulajdonosoknak ugyanazok lehetnének a jogaik, mint a helyieknek (például választójog a helyhatósági választásokon).

32


6. Összefoglalás Hipotézisünk szerint a külföldiek részéről történő ingatlanvásárlás egy szélesebb összefüggés, nevezetesen a transznacionális áramlások részét képezi. Vizsgálatunk során e folyamat Magyarország, ezen belül is elsősorban a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet gazdasági és társadalmi viszonyaira gyakorolt hatását kíséreltük meg nyomon követni, próbáltunk annak utánajárni, hogy a külföldi állampolgárok ingatlanvásárlásai mögött milyen megfontolások, vágyak működtek, és a beköltözők milyen hatást gyakorolnak a települések helyi társadalmára. A legtöbb külföldi ingatlanvásárló, a helyi közbeszédben csak „németekként” szereplő idegenek, a kilencvenes évek elején jelentek meg a Balatonnál. Jelentős részük már a rendszerváltozás előtt is járt Magyarországon, a térség, az itt lakó emberek nem voltak idegenek számukra. A kilencvenes évek első felében csak az igazán vállalkozó szelleműek vágtak bele a ház- és telekvásárlásba, hisz ehhez minimum betéti társaságot kellett alapítaniuk, ami nem kevés jogászi segítséget igényelt. Viszont relatíve olcsók voltak ekkor még a balatoni ingatlanok, sokkal olcsóbbak, mint a spanyol, görög vagy dél-francia tengerparti térségek, és a délszláv háborúk miatt az Adria partja sem volt olyan népszerű befektetési célpont, mint napjainkban. 1996 után könnyebbé vált az ingatlanvásárlás, a Balaton és a környező kistelepülések néhány évig népszerű befektetési célpontnak számítottak a jellemzően középosztályba tartozó német ajkú családok körében. Mi hajtotta a külföldieket Magyarországra? Nem kevesen üzletet láttak az ingatlanbefektetésekben, hisz a ház- és telekvásárlást követően új épületeket húztak fel, vagy a meglevőt átalakították, úgy, hogy azok alkalmasak legyenek fizető vendégek fogadására. Másokat a „csikós-gulyás” falusias romantika hajtott a Balatonhoz. Ők talán gyermekkoruk idillinek gondolt világát szerették volna újrateremteni a barátságosnak, családiasnak, otthonosnak (németül gemütlichnek) és régiesnek tűnő Magyarországon. Sokan voltak, nem kevesen köztük az 1945-46-ban vagy éppen 1956-ban Magyarországot elhagyók, akik nyugdíjba vonulásukat követően, megöregedvén, megbetegedvén választották a Balatont, ahol hátralevő életüket nyugalomban és a hazai viszonyokkal összehasonlítva olcsóbban élhetik le. Sokan kettős életet élnek, a tavasztól őszig terjedő időszakot a Balatonnál töltik, a téli hónapokra pedig hazamennek régi lakhelyükre. Olyanok viszonylag kevesen vannak, akik régi hazájukban mindent felszámoltak és teljes mértékben Magyarországra költöztek volna. A betelepülő külföldiek szigetszerűen élnek köztünk, igénybe veszik ugyan a térségiek kínálta szolgáltatásokat, és kihasználják a hely kínálta látványbeli kellemességeket, ám beágyazódni nem kívánnak a helyi magyar valóságba. A létet persze könnyebbé teszi a


4/20/2006 4:55:17 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY tény, hogy a Balaton környékén nagyon sokan beszélnek németül, és a térségi életről, a rendezvényekről, a szolgáltatásokról német nyelven könnyen lehet tájékozódni. A betelepülő külföldiek saját szervezeteket, újságokat is alapítottak. Mi jellemzi a betelepülők és a régebb óta helyben élő magyar lakosság viszonyát? Elsősorban talán az egymásra utaltság. A bentlakó magyarok jelentős része a betelepülő idegenekből él, nekik nyújt szolgáltatásokat, nekik adja el áruját. A mindennapi élet megszervezésében, a lakásbelsők kialakításában meg sokan mintaként tekintenek a „németekre”. Egy másik összefüggésben viszont versenytársak a betelepülők, különösen az idegenforgalomban, a fizetővendéglátásban, hisz a „szobáztatás” zsugorodó piacán ők is részt vesznek, mégpedig jó anyagi helyzetük és külföldi kapcsolataik révén komoly versenyelőnyökkel rendelkező versenytársként. A bentlakók egy részét egyre jobban zavarja az is, hogy a helyi adózásban és a helyi közszolgáltatások finanszírozásában a külföldi tulajdonosok nem vállalnak részt. Ennek eléréséhez a települési önkormányzatok sem rendelkeznek megfelelő eszközökkel. A tanulmány teljes terjedelmében a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht.-nál tekinthető meg. További információ: 8230 Balatonfüred, Kossuth u. 3., telefon/fax: 87/580-500, e-mail: bftkhttarsadalomkutato@ sednet.hu, honlap: www.balatonregion.hu.

Felhasznált irodalom BADIE, BERTRAND-SMOUTS, MARIE-CLAUDE (1998): Visszájára forduló világ – A nemzetközi színtér szociológiája. Aula, Budapest. BOKOR I.: A Balaton régió nonprofit szektora. Kézirat 2002

BOKOR I. – OLÁH M. – RETZ T. - DOMBI G.: „Akik állandóan itt élnek” – A BKÜ állandó népességének vizsgálata. Kézirat 2001 KOVÁCS E.: /2001/ Modernizációs folyamatok egyes dunántúli településeken. Doktori (PhD) értekezés. VE GMK Keszthely E. KOVÁCS – Zs. BACSI: (2002) Small Business Development along Lake Balaton in Hungary. Eastern European Countryside, t. 8. Toruń, Lengyelország KOVÁCS E. – OLÁH M. – BOKOR I.: Külföldiek ingatlanvásárlásainak társadalmi – gazdasági hatása a BKÜ-ben. Kézirat 2003 KOVÁCS E. – BOKOR I.: Külföldi ingatlanvásárlások a BKÜben. Kézirat 2003 Külföldi állampolgárok ingatlanvásárlása a Balaton-régióban – Gyorsjelentés. – Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja./2003/, Balatonfüred Népszabadság /2000./: Kormányszinten az ingatlanstop, Népszabadság, LVII. évf., 162. szám p.1. Népszabadság /1999/: Nő a külföldiek érdeklődése a hazai ingatlanok iránt, Népszabadság, LVII. évf., 323. szám. p.6 Önkorkép /2001/: Grespik nem békül, Önkorkép, 2001. jan. - febr. 1. szám. p.3. RETZ T.- BOKOR I. : A külföldi turisták utazási szokásainak, szociológiai jellemzőinek vizsgálata a BKÜ-ben. Kézirat 2002. ROSENAU, J. /1990/: Turbulence in World Politics. Priceton University Press. p.80. SZABÓ E. /2002/: A külföldi ingatlantulajdonosok ingatlanvásárlásának következményei a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben, Keszthely Zala Megyei Közigazgatási Hivatal 56-1/2000. 2. sz. melléklet. Zala Megyei Közigazgatási Hivatal jelentése a Belügyminisztérium illetékese felé /2000/



33

4/20/2006 4:55:18 PM

TURISZTIKAI TERMÉKEK A Balaton borturizmusának földrajzi vizsgálata1 Szerzők: dr. Michalkó Gábor2 – Vizi István3 Bármilyen furcsán is hangzik, napjainkban divattá vált nem szeretni a Balatont. Mintha nyaranta már-már össztársadalmi mozgalom lenne kibontakozóban, amely céljául tűzte ki, hogy minél kevesebb vendég érkezzen a tóhoz. Ha a feltételezett erők mögött a környék üdülőtulajdonosai állnának, akkor a dolog még érthetővé is válna, mivel többségük a nyugodt pihenés reményében vásárolta meg annak idején az ingatlanát, nem pedig azért, hogy a zsúfoltsággal járó kellemetlenségek miatt bosszankodjon. De mára a helybéliek is elfogadják, vendégforgalom nélkül nincs bevétel, ha pedig a települések önkormányzata nem jut a turizmus révén anyagi erőforrásokhoz, akkor az életminőség tőle elvárt fejlesztését sem tudja megvalósítani. Be kell tehát látnunk, nincs semminemű szervezettség az évről évre tapasztalható kedvezőtlen idegenforgalmi mutatók mögött, sokkal inkább a magyar társadalom turisztikai értelemben vett nagykorúvá válásáról, a versenytársak sikeresebb piaci szerepléséről és a hagyományos küldő piacokon bekövetkező változásokról van szó. Igaz, mindezen folyamat nem kívánatos eredőjét a hazai média métatlanul felnagyítva, sokszor eltorzítva közvetíti a lehetséges keresletet jelentő magyar lakosság felé. Ennek következtében a Balaton idegenforgalmi potenciáljával kapcsolatosan egy olyan mértékű, társadalmi szinten manifesztálódó véleménytudás alakult ki, amely jelentős akadályát képezi az egykor oly népszerű üdülőhelyet célállomásként megjelölő utazási döntéseknek. Rövid, ennél fogva a teljesség igénye nélküli tanulmányunkban arra a kérdésre keressük a választ, valóban olyan tragikus a Balaton idegenforgalmi státusza, mint amilyennek az emberek többségének a fejében él, melyek lehetnek azok a kitörési pontok, amelyek segíthetik a kialakult helyzet konszolidációját. Feltételezésünk szerint a Balaton turizmusában tettenérhető forgalomcsökkenés nem a tó specifikuma, sokkal inkább a magyarországi turizmus állapotának leképeződése, amelynek feloldásában a termékszemléletű gondolkodás és fejlesztés további erősödése tűnik a leginkább célravezető eszköznek. Ebben a folyamatban a Balaton természeti erőforrásainak komplexebb kihasználására teszünk javaslatot, amelynek nem új keletű, ugyanakkor hosszú ideje gyermekcipőben járó egyik szegmense a borturizmus.

1. A Balaton piaci interpretációja A Balaton Budapest után évtizedek óta Magyarország legnépszerűbb turisztikai desztinációja, ugyanakkor számos szimbolikus jelentéstartalmat is magában hordoz: (1) A Balaton a Magyarországon élő közép- és idősebb generáció számára a gyermekkor vízparti üdüléseinek szinte kizárólagos, egyben élménydús helyszíneként jelenik meg, mivel a szocializmus időszakában az utazási korlátozások következtében minimális lehetőség nyílott más, hasonló adottságú vonzerő felkeresésére. (2) A fiatalabb korosztály értetlenkedve hallgatja a szülők, nagyszülők lelkes beszámolóit a tónál töltött nyaralásokkal kapcsolatban, az ő fejükben a Balaton egy unalmas tócsaként él, ahol

1 A tanulmány a „Magyarország modern turizmusföldrajza” című OTKA T 046074 sz. kutatási program keretében, a Magyar Földrajzi Társaság 2004. július 3-án, Keszthelyen megtartott 57. vándorgyűlésének „A Balaton és környéke földrajzi-környezeti kérdései” címmel megrendezett tudományos ülésszakán elhangozott előadás alapján készült. 2 Tudományos főmunkatárs, Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet. 3 Tanszékvezető főiskolai docens, Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszék.

34


– véleményük szerint – minden szolgáltatás többe kerül, mint a nem túl távoli Horvátországban. (3) A magyarországi turizmus hagyományosan legfontosabbnak tartott külföldi célcsoportját jelentő német turisták úgy tekintenek a Balatonra mint a Kelet- és a Nyugat-Németország egyesülése előtti biztonságos találkahelyre, ahol anélkül cserélhettek eszmét a német állampolgárok, anélkül találkozhattak a családok, hogy az egykori titkosszolgálat zaklatásának ki lettek volna téve. A magunk részéről éppen a Balaton szimbolikus jelentésének túláradását tartjuk a tó rendszerváltozás utáni időszaka remélt profilváltását akadályozó gátnak, mivel a társadalom érzelmi viszonyulása ab ovo az elutasítást hordozza magában. A Balaton képes lenne a fokozatos megújulásra, arra, hogy a passzív üdülés mellett olyan, az aktív kikapcsolódást célzó tevékenységek színterévé váljon, amely biztosítja a turizmus kívánatos mértékű fenntarthatóságát, de a vendégforgalomból származó források hiányában ez a folyamat – folyamatosan rendelkezésre álló – katalizátor nélkül marad. A párt- és a szakszervezeti vezetés kitüntetett figyelmének, az üdülési támogatások mérték nélküli biztosításának köszönhetően a rendszerváltozás előtti Balaton-centrikus turizmuspolitika a teherbíró-képességének határára sodorta a tavat (Gertig B. 1966,


4/20/2006 4:55:18 PM

TURISZTIKAI TERMÉKEK 1980). Az 1980-as évek végén a Balatonról szóló beszámolók már nem az idilli nyaralásoktól, hanem a vendégek kizsákmányolásától visszhangzottak. Az egykori szép emlékek hamar elmosódtak, az utazási könnyítések révén mihelyst megteremtődött a lehetőség az elhalasztott kereslet pótlására, az emberek rögvest hátat fordítottak a Balatonnak. Vélelmezzük, hogy a középgeneráció mai elutasító magatartása hátterében egy sajátos, tudat alatti „vendetta” él, amelyet az táplál, hogy a vendéglátósok, szobakiadók idővel már nem fordítottak kellő figyelmet a hazai turistákra, számukra megfizethetetlenné tették a szolgáltatásokat, ezért fokozatosan megvonták a bizalmukat a „magyar tengerből” élő vállalkozóktól. Az előbbiekből következően a gyermeküket nevelők 1990 után hosszú időn keresztül nem a Balatont választották nyaralásuk célterületéül, hanem – ha tehették – olyan, elsősorban tengerparttal rendelkező országokban töltötték a nyári szabadságukat, amelyekbe hosszú évtizedekig nem utazhattak. Így vált Görögország, Olaszország, később pedig Horvátország a külföldre utazó magyar háztartások első számú célpontjává (Magyar Turizmus Rt. - Szonda Ipsos 1998). Ennek egyenes következménye lett, hogy az 1990-es években felnövő gyermekek turisztikai szocializációjában a Balaton jóval kisebb szerepet játszott, mint a korábbi generációknál. A szülők elfordultak a Balatontól, ezért gyermekeiknek sem mutatták meg annak értékeit, nem szerettették meg a tó természeti környezetét, nem hívták fel a figyelmüket a környéken található kulturális vonzerőkre. Ezzel szemben megismertették őket a valódi tenger nyújtotta örömökkel, amelyek alapvető értékként, összehasonlítási alapként szolgáltak egy esetleges balatoni kirándulás során. A serdülő, az ifjúsági turizmusba lassanként bekapcsolódó gyermek összehasonlítja az összehasonlíthatatlant és ebből a versenyből pillanatnyilag nem jöhet ki a Balaton győztesként. Ami a külföldi, elsősorban a német piac Balatoninterpretációját illeti, ahhoz erősen kötődik a szocializmus időszakának szolgáltatási környezete. A jól ismert fizetővendéglátó-szálláshelyek, a „zimmer frei” feliratok mögött meghúzódó kínálat színvonalának napjainkban történő felidézése nem segíti elő a Balatonnal kapcsolatos kedvező utazási döntéseket. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egykori kelet- és nyugatnémet állampolgárok számára a Balaton ideális hőmérsékletű vize, az éttermek ízvilága képes volt valódi idegenforgalmi tartalommal is megtölteni az itt tartózkodást, amelyhez hozzájárult a magyaros vendéglátásként aposztrofált attitűd és bőség (Virág Á. 1998). A fejekben élő összkép a nosztalgia-utazásokat és a lassan felnövekvő új generáció „kalandutazásait” támogatja, az 1970-es, 1980-as évek balatoni idegenforgalmi miliője újbóli átélésének a lehetősége a mai német életszínvonalhoz kötődő elvárásokat alapul véve nem igazán vonzó nyaralási alternatíva.

2. A Balaton földrajzi interpretációja A Balaton azok közé a hazai földrajzi nevek közé tartozik, amelyek jelentése jóval túlmutat a tudomány által kijelölt táji kereteknél. Azonban egyedülálló abban a tekintetben, hogy mind természeti, mind társadalomföldrajzi lehatárolása egyaránt problematikus. Míg például a Hortobágy a Közép-Tisza-vidék kistájaként, nemzeti parkként vagy éppen világörökségi mivoltában is megjeleníthető (a táj névadó településéről nem is beszélve), addig az egyes kategóriák területi kiterjedése nem okoz különösebb értelmezési, egyes esetekben működtetési, fejlesztési zavarokat. Ezzel szemben a Balaton – azon túlmenően, hogy a Heves megye északi részén azonos elnevezésű, mintegy 1340 lelket számláló község létezése is elbizonytalaníthatja a kérdéssel foglalkozó, kevésbé avatott szakembert – olyan akadémiai kérdéseket vet fel, amelyek mind a vizsgálatánál, mind a vele kapcsolatos területfejlesztési, igazgatási és marketingfeladatok ellátása során megválaszolást igényelnek, miközben megnehezítik a turizmus kívánt ütemű fejlődését. Természetföldrajzi megközelítésben a Balaton azt a térséget jelöli, amely valamilyen módon a tó vízéhez kapcsolódik. De ez a lefedettség a tómedret jelentő kistájtól, a köztudatban élő, valójában középtájként értelmezhető Balatoni-medencétől, egészen a Balaton vízgyűjtőjéig terjedhet. A Balaton egy olyan kistáj, amelyet másik hat, csakugyan Balatonként értelmezhető kistáj vesz körül, ez képezi a Balatoni-medencét (Marosi S. –Somogyi S. 1990). A Balaton még azzal a sajátossággal is bír, hogy kistájként egyetlen települést sem hordoz a hátán, miközben közigazgatásilag 34 település érintkezik a tó vízével. Ez valójában az a vízfelület, amelyet a tómeder, az időjárás és az antropogén beavatkozások jelölnek ki. A Balaton tájföldrajzi megközelítése eltér a vízföldrajzi szempontú interpretációjától, mivel a Balaton vízgyűjtőterülete jelentősen túlnyúlik a tájhatáron, de még a középtáj határán is (Schweitzer F. – Mészáros E. 2002). A vízgyűjtő területe közel tízszerese a tó felületének, azaz 5775 km2. A Balaton vizét 31 állandó, 20 időszakos vízfolyás és néhány felszín alatti forrás táplálja. A Balaton vízállása a befolyó vizek, a csapadék, a vízfelszín párolgása, továbbá a Sión lefolyó víz mennyiségétől függ, és erőteljes hatással van a turizmus sikerességére. A Balaton társadalomföldrajzi értelmezésekor abból a sajátos helyzetből kell kiindulni, hogy magán a kistájon három megye Somogy, Veszprém és Zala osztozik, ezzel együtt három tervezési-statisztikai régiót, a közép-, a dél- és a nyugat-dunántúlit is érinti. A fennálló szituáció jelentősen megnehezíti a Balaton intézményesülésének (Patkós Cs. 2004) folyamatát, amit az is tetéz, hogy a szolgáltatók különböző megyei szintű hatóságokhoz tartoznak (ÁNTSZ, APEH, Fogyasztóvédelem, Statisztikai Hivatal). Mind a mai napig nem sikerült megvalósítani a tó térségében fekvő települések egyazon idegenforgalmi régióba és üdülőkörzetbe való besorolását (1. ábra).



35

4/20/2006 4:55:19 PM

TURISZTIKAI TERMÉKEK 1. ábra A Balaton településeinek igazgatási, területfejlesztési és turizmusirányítási szempontú besorolása

menti és háttér településekre. A Zala megyében fekvő Hévíz és Zalakaros, amely tervezési-statisztikai értelemben a Nyugat-Dunántúli régió eredményeit erősíti, idegenforgalmi szempontból a fürdővárosoktól eltérő szerepkörű Balaton idegenforgalmi régióhoz soroltatott. Hévíz esetében az is nehezíti a város pontos területfejlesztési kategóriába történő besorolását, hogy a törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet részeként, partközeli településként, míg az idegenforgalmi régiók területét szabályozó rendelet háttértelepülésként tartja számon (egy tény, hogy a tótól 20 km-re fekszik).

3. A fejőstehén állapotból a konszolidáció felé

1 A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet és a Balaton Idegenforgalmi Régió partközeli települései 2 A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet és a Balaton Idegenforgalmi Régió háttértelepülései 3 A Balaton Idegenforgalmi Régióhoz nem tartozó a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetbe sorolt háttértelepülések 4 A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetbe nem tartozó a Balaton Idegenforgalmi Régióhoz sorolt háttértelepülések

Miközben a 28/1998 IKIM rendelet4 156 települést sorol a Balaton Idegenforgalmi Régióba, tehát a tó turizmusáért felelős, a pályázati pénzek elosztásában, a termékfejlesztésben és nem utolsósorban a marketingben kiteljesedő legfelsőbb fórum (Regionális Idegenforgalmi Bizottság) ennyi város és falu turisztikai mutatóinak javulásáért tevékenykedik, addig a 2000. évi CXII. törvény5 már 164 települést tekint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) részének, így 8 település (Bábonymegyer, Kapoly, Lulla, Sérsekszőlős, Somogymeggyes, Tab, Torvaj, Zala) elméletileg kikerült az idegenforgalmi régió fennhatósága alól. Mindemellett az az érdekesség is előfordult, hogy a veszprém megyei Nemesvámos ugyan az idegenforgalmi régió része, de nem sorolták az üdülőkörzetbe. A közigazgatási alapon szerveződő megyék turisztikai feladatai részben egybeesnek a funkcionális alapú idegenforgalmi régiójéval, ugyanakkor a megyéknél tetten érhetők az üdülőkörzet területfejlesztési megközelítésű kötelezettségei is (Horváth L. 2000). A helyzetet bonyolítja, hogy mindkét citált jogszabály tovább bontja a Balaton mentén fekvő településeket part 4

28/1998. (V.13.) IKIM rendelet a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok, valamint a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok munkaszervezeteinek feladatairól. 5 2000. évi CXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról

36


A köznyelv az állattenyésztés fogalomtárából kölcsönzött kifejezéssel élve fejőstehénként tartja számon azokat az intézményeket/egységeket/személyeket, amelyek, illetve akik teljesítménye lehetővé teszi a többi, kevésbé hatékony eltartását. Ez a folyamat a mennyiségi szempontok szűk látókörű szem előtt tartásával hosszabb távon a minőség romlását idézi elő. A Balaton idegenforgalmi szerepe egészen a rendszerváltozásig ehhez a bizonyos négylábúhoz volt hasonlatos, mivel szinte korlátlanul ki lehetett aknázni a tó természeti adottságait, a meglévő jogszabályok6 ellenére semmi és senki nem jelentett akadályt a szolgáltatások mennyiségorientált bővülésének (Abella M. 1971, Sándor J. 1993). A minőségre kevesebb hangsúlyt kellett fektetni, mivel a vendégkör folyamatosan biztosítottnak tűnt, Közép-Európa egyetlen meleg vizű tava szinte versenytárs nélkül várta az üdülni vágyó turistákat, sokszor – patológiás módon – maguk a szolgáltatók határozták meg a kereslet igényeit (Mohosné – Müllerné – Kiss Z. 1993, Lengyel M. 1994). Annak érdekében, hogy időbeli összehasonlításra alkalmas áttekintést kapjunk a Balaton idegenforgalmi folyamatairól, jellemző módon a tavat körülvevő megyék statisztikai adataiból kell kiindulnunk. Kizárólagosan a Balaton Idegenforgalmi Régióra, esetleg a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre vonatkozó statisztikai adatközlés csak az utóbbi évek vonatkozásában érhető el, ez azonban nem ad lehetőséget a retrospektív, a rendszerváltozás évét is magában foglaló elemzésre. Úgy gondoljuk, a területi kiterjesztés ellenére sem torzítanak az objektív értékelést gátló módon az adatok, mivel az egyes megyék férőhelykínálatában, vendégforgalmában 1989-ben és 2004-ben is a tó iránti kereslet volt a fő mozgatóerő. 1989-ben Magyarország összes kereskedelmi szálláshelyét figyelembe véve a Balaton mintegy 41%-os, 2004-ben azonban már csak 32%-os részesedést mondhatott magáénak (1. táblázat). Ez a vizsgált időszakban mintegy 25 ezer férőhely megszűnését jelentette a tavat övező megyékben. Ami a vendégek számát illeti, meglepő eredményt olvashatunk ki a statisztikából. 1989-2004 viszonylatában 6

1013/1979. (VI.20.) minisztertanácsi határozat a Balaton üdülőkörzet regionális rendezési tervének jóváhagyásáról.


4/20/2006 4:55:20 PM

TURISZTIKAI TERMÉKEK 1. táblázat A Balaton* szálláshely-kapacitásának és vendégforgalmának főbb mutatói a kereskedelmi szálláshelyeken 1989, 2004 Balaton 1989 131 650 833 978 354 936 6 549 061 2 054 313 7,9 5,8

Férőhelyek száma Külföldi vendégek száma Belföldi vendégek száma Külföldi vendégéjszakák száma Belföldi vendégéjszakák száma Külföldi átlagos tartózkodási idő (nap) Belföldi átlagos tartózkodási idő (nap)

2004 106 798 473 401 760 318 2 689 814 4 916 964 5,7 6,5

Ország összesen 1989 2004 317 806 336 494 4 098 605 3 269 868 2 268 812 3 346 575 17 269 630 10 508 109 11 402 352 8 391 374 4,2 3,2 5,0 2,5

Forrás: KSH, * Somogy, Veszprém és Zala megye együttvéve.

45 ezer fővel növekedett a Balaton kereskedelmi szálláshelyeit igénybe vevő turisták száma, az országon belüli súlya (19%) azonban változatlan maradt. Miközben a külföldi vendégek számában mind országosan, mind pedig a Balaton környékén jelentős számú csökkenést regisztráltak, addig a belföldi vendégszám mindkét területi szegmensben növekedett. Figyelemre méltó, hogy amíg a Balaton 1989-ben 20, addig 2004-ben már csak 15%-át bonyolította az ország külföldi vendégforgalmának. Természetesen a magyarországi drasztikus vendégéjszaka-szám csökkenés a Balatont is érintette, de a tavat övező megyéknek az ország teljes forgalmából való részesedése 2004-ben 10%-kal meghaladta az 1989-es mutatót, a külföldi vendégéjszakáké azonban 38-ról 25,6%-ra zuhant vissza. A mutatók komplex értékelése kapcsán egyrészt megállapítható, hogy a Balaton idegenforgalmi folyamatai részben az országos eredmények leképeződései, másrészt látható, hogy a tó továbbra is domináns szerepet játszik Magyarország turizmusában. Magyarország, különösen a Balaton nemzetközi turizmusában a német vendégek jelenléte hosszú évtizedek óta meghatározónak tekinthető, úgy is fogalmazhatunk, hogy Németország a beutaztatás szemszögéből a hazai turizmusipar első számú célpiaca. Ebből következően nem elhanyagolható kérdés, vajon milyen változások következtek be a német vendégek keresletében. 1989 és 2004 között a magyarországi kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált német vendégéjszakák száma 6,9 millióról 3,5 millióra csökkent (2. táblázat). A vizsgált időszak egészében a forgalom területi koncentráltságát tekintve a Balaton

dominanciája egyértelmű, igaz, hogy a tó környéki megyék súlya fokozatosan csökkent, 61-ről 46%-ra. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogyan változott a németek részesedése a Balaton külföldi vendégéjszakáiból, akkor azt a meglepő megállapítást kell tennünk, hogy miközben a Balatonon regisztrált külföldi vendégéjszakák száma drasztikusan, több mint 50%-kal esett vissza, addig a forgalom egészét tekintve a németek megőrizték korábbi dominanciájukat. Sőt a német vendégek átlagos tartózkodási ideje a Balatonnál 2004-ben megközelítette a 7 napot, amely több mint duplája a külföldiek magyarországi átlagának. A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökségtől kapott adatbázis másodelemzését követően megállapítható, hogy 1996 és 2001 között az érintett megyék közigazgatási hivatalai külföldiek ingatlanszerzéséhez 8131 engedélyt adtak ki (2. ábra). A BKÜ-n belül mindössze 11 (Barnag, Kékkút, Köveskál, Mindszentkálla, Monoszló, Óbudavár, Salföld, Szántód, Szentbélkálla, Uzsa, Vállus) olyan településsel találkozhatunk, amelyen nem szereztek külföldiek ingatlant. Ennek oka egyrészt a kereslet elmaradásával, másrészt a Balatonfelvidéki Nemzeti Park jelenlétével magyarázható. A kereslet értelemszerűen a part menti településeken összpontosul, figyelemre méltó, hogy a déli parton nagyobb koncentrációkkal találkozhatunk, délen a parttól negyedik, ötödik településen is jelen vannak a külföldiek, ez az északi partra kevésbé jellemző. A BKÜ legkeresettebb települései a tó nyugati medencéjében, az ismert gyógyfürdőkhöz közel találhatók. Cserszegtomaj, Keszthely, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás, Hévíz önmagukban annyi külföldi vásárlót 2. táblázat

A német vendégforgalom alakulása a Balaton* kereskedelmi szálláshelyein 1989, 2004 A német vendégéjszakák száma

Balaton Ország összesen

1989 4 236 965 6 898 473

2004 1 592 423 3 439 627

A német vendégéjszakák részaránya az összes külföldi vendégéjszakából (%) 1989 2004 65 59 40 33

Forrás: KSH, * Somogy, Veszprém és Zala megye együttvéve.



37

4/20/2006 4:55:21 PM

TURISZTIKAI TERMÉKEK 2. ábra A külföldiek ingatlanszerzéséhez kiadott engedélyek száma a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén

vonzottak, mint néhány kelet-magyarországi megye. A BKÜ területén ingatlant szerzett külföldiek 74%-a német, 14%-a osztrák, e mellett a hollandok (2%), svájciak (2%) és az olaszok (1%) részaránya említhető meg. A megvásárolt ingatlanok 47%-a lakás, illetve lakóház, 17%-a üdülő, illetve hétvégi ház, ami azt mutatja, hogy az országos átlagnál kedvezőbb az idegenforgalmi orientáltságú vásárlások aránya. Az ingatlanvásárlások jelentős mértékben színesítik a BKÜ ingatlantulajdonosainak homogenitást, amíg korábban csak magyarok birtokolták a térséget, napjainkra 45 ország állampolgárait találjuk meg tulajdonosként. A BKÜ területén egyre növekvő számú külföldi tulajdonos jelentős mértékben befolyásolja a régió idegenforgalmi mutatóit, az önkormányzatokat, igazgatási szerveket új feladatok ellátására ösztönzi, konfliktusokat gerjeszt a helyi nyaralótulajdonosokkal, megváltoztatja a helyi adókból származó bevételek alakulását (Oláh M. 2002, Illés S. 2000).

4. A borturizmus mint a Balaton funkcióbővülésének alternatívája Turizmuselméleti megközelítésben a Balaton elsődlegesen az üdülőturizmus színtere, azonban a táj adottságai lehetővé teszik, hogy számos más turisztikai termék fejlesztésére is sor kerülhessen (Puczkó L. – Rátz T. 1998).

38


A Balaton természeti vonzerői és az arra épülő infrastruktúra már most is alkalmat biztosítanak a passzív vízparti tevékenységeken túlmutató időtöltésre. Elsősorban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kínálatában szereplő ökoturisztikai tevékenységek (Michalkó 2003), a tavat körülölelő kerékpárút, az egyre népszerűbb vízi sportok színesíthetik a Balaton idegenforgalmi potenciálját. A Balatonnal kapcsolatban oly sokszor megjelenített problémára, történetesen az esős napok eltöltésének nehézségeire is gyógyírként szolgálhat egy Európa szerte népszerű további turisztikai termék, a borturizmus. 4.1. A BORTURIZMUS MINT TURISZTIKAI TERMÉK A Balatonon fokozatosan teret nyerő borturizmus sajátossága, hogy a benne résztvevő vendégek a természet és az ember alkotta vonzerők olyan komplexumát veszik igénybe, amely a szőlőtermesztéstől egészen a palackozott borok megvásárlásáig változatos turisztikai tevékenységeket tesz lehetővé. A borturizmus – amely a gasztronómiai (kulináris) turizmus részeként, de önálló termékként is megjelenik – vonzereje alapvetően a bor autentikus környezetben történő fogyasztásában rejlik. Az emberiség több ezer évre visszavezethető borkultúrája ma számos országban kiválóan értékesíthető idegenforgalmi


4/20/2006 4:55:22 PM

TURISZTIKAI TERMÉKEK attrakciónak bizonyul (Cey-Bert R. 2002). A földrajzi márkanevével egybeforrt borok (például Marsala, Burgundia) Európa szerte hosszú ideje keresettek, Magyarországon azonban csak a rendszerváltozást követően kezdtek a piaci szempontok érvényesülni a borok minőségében. A korábbi években a Tokaji bor túlzott reprezentációja jellemezte hazánkat. Napjainkra a 22 borvidék 500 féle bora várja a szőlő levének szerelmeseit a hazai pincészetekben. A borturizmus persze sokkal több, mint a pincékben megvalósuló puszta fogyasztás, egy olyan gasztrokulturális interpretáció, amely a szürettől az értékesítésig nyomon kísérhető; a borfesztiváloktól, a borversenyeken át a borrend-avatásig terjed a termékhez kötődő idegenforgalmi események skálája. Természetesen a borutak jelentik a termék legszebb kikristályosodási formáit (Szabó G. 1995). A borút a bor hírnevének öregbítése, a borvidék arculatának kialakítása mellett része a marketingpolitikának, amely hozzájárul az adott terület turizmusában kitűzött célok eredményes megvalósításához. Ezen túlmenően a borút kínálata tartalmazza a természet közelségét és tisztaságát, a táj egyediségét. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a borút minden szezonban képes programot kínálni és rossz idő esetén is működtethető. Mindemellett a borturizmus a vidékfejlesztés, a falusi térségek turizmusfejlesztésének egyik lehetséges módszere, ami nagyban hozzájárul a borvidékek életminőségének javulásához. Üzleti oldalról a borturizmus célját leginkább a helyi termékek ismertségének, illetve azok eladásának ösztönzésében kell keresni. Összefoglalva a borturizmusnak mint tematikus jellegű kínálatnak a vázát a szőlő- és borkultúra jelenti, ami magában foglalja a generációról generációra öröklődő termelési hagyományoknak, a helyi gasztronómiának, a vidéki életmódnak az értékeit.

Mindez azt jelenti, hogy a BKÜ településeinek 54%-a sorolható a jogszabályban8 is felsorolt borvidékekhez, mivel a 164 településből összesen 88 érintkezik velük (3.ábra). A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja a Balaton Fejlesztési Tanács megbízásából 2003 nyarán „Szőlészek, borászok a Balaton borvidéken” címmel átfogó agrárszociológiai vizsgálatot végzett azzal a céllal, hogy a területileg illetékes döntéshozók Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának kapujában komplex rálátással rendelkezzenek a kutatás tárgyává tett problematikát illetően. Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Társadalomföldrajzi Osztályának és a Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszékének már a kutatás korai fázisába sikerült bekapcsolódnia és így lehetőség nyílott a Balatont övező borvidékek borturizmusával kapcsolatos kérdések szélesebb körű feltárására9. A BKÜ területén túlnyúló borvidékekre is kiterjedő, vizsgálatba vont ültetvények alsó határa 1500 m2-ben került megállapításra. A kutatás alapvető módszere a kérdőívvel történő személyes megkérdezés volt. 3. ábra A Balaton környéki borvidékek

4.2. A VIZSGÁLAT MÓDSZERTANA A Balaton borturizmusa szőlőtermesztésének, borászatának hagyományaihoz képest gyermekcipőben jár. Magyarország szőlőültetvényei a világ összes szőlőterületének 1,7%-át teszik ki. Hazánkban a szőlőtermesztés a mezőgazdaságilag művelhető terület mindössze 2,2%-án, mintegy 130 ezer hektáron folyik, a balatoni történelmi borvidékeken folyó szőlőtermelés e terület 7,3%-ára esik. Magyarország 22 borvidéke közül 5 található a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén7. Közülük a 16 települést felölelő Badacsonyi-, a 24 településből álló BalatonfüredCsopaki és a 21 települést tartalmazó Balatonboglári borvidék teljes terjedelmével, a Balaton-felvidéki borvidék 23 településéből 18, míg a Balaton melléki borvidék 18 településéből mindössze 9 fekszik az üdülőkörzet határán belül. 7 Az ugyancsak a Balaton Borrégióhoz tartozó Somlói borvidék nem képezte a kutatás tárgyát.

1 Balaton melléke 2 Balatonboglári 3 Balatonfelvidéki 4 Balatonfüred-Csopaki 5 Badacsonyi 8

A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény. 9 Ezúton is szeretnénk megköszönni Oláh Miklós kutatásvezetőnek, hogy lehetőséget teremtett a vizsgálatban való részvételre és a Balaton Fejlesztési Tanács hozzájárulásával a rendelkezésünkre bocsátotta a borturisztikai adatbázist, amelyet a SPSS 11.5 szoftver segítségével értékeltünk.



39

4/20/2006 4:55:23 PM

TURISZTIKAI TERMÉKEK A mintavételen alapuló adatfelvétel érdekében az öt borvidékre, ezen belül pedig a különböző nagyságú területekre vonatkozóan megfelelő elemszámú és rétegzettségű mintát kellett összeállítani, amire 1000 főnyi (8%) adatközlő közvetlen, személyes felkeresése és adatszolgáltatásba történő bevonása révén került sor. A kutatási minta a hegyközségek nyilvántartásainak felhasználásával nyert statisztikák alapján arányosan, úgynevezett rétegzett valószínűségi mintavételi módszerrel került előállításra. A hegyközségi tagok személyiségi adatvédelmének garantálására, valamint az adatgyűjtés elvégzéséhez nélkülözhetetlen helyismeret biztosítása céljából a kérdezőbiztosi teendők ellátását a hegybírók végezték. A hegybírók 2003. június 25. és augusztus 20. között személyesen keresték fel a hegyközségek kutatási mintába került tagjait. Az adatszolgáltatásra többnyire a lakóhelyen, részben az ültetvényen került sor (Oláh M. 2003). 4.3. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI A Balaton környéki borvidékeken végzett vizsgálat résztvevői 664 esetben az olaszrizlinget említették az ültetvényen található leggyakoribb szőlőfajták között, ezt a rizlingszilváni (223) és a chardonnay (182) követte. Olyan, hungarikumnak számító fajták mint az ezerjó, vagy a cserszegi fűszeres alig szerepeltek a válaszok között. Tekintettel arra, hogy a Balaton borturizmusának sikerében szerepet játszhat a kurrens fajtából előállított nedű értékesítése, célszerű törekedni az állomány ez irányú megújítására. Tekintettel a Balaton környéki települések közötti közlekedési nehézségekre, azok a borvidékek képesek a legeredményesebben bekapcsolódni a tó turizmusába, amelyeken az ültetvények parttól mért távolsága nem jelent komoly hátrányt a felkeresésben. Ha abból indulunk ki, hogy a potenciális vendégek elsősorban az üdülés mellé keresnek valamilyen aktívabb kikapcsolódási lehetőséget, az egyoldalúság oldását biztosító tevékenységet, akkor az üdülőkörzeten kívül eső ültetvények kevésbé jöhetnek számításba. A tulajdonosok 32%-a parti ültetvényt birtokol, ez a Balatonboglári és a Balatonfüred-Csopaki borvidéken eléri az összes ültetvény felét, azonban a Balaton-melléki esetében mindössze 5,6%-os. A parti ültetvények mellett jellemző kategória az 5-10 kilométerre levő ültetvény, így megállapítható, hogy a vizsgált térség összes ültetvényének 60%-a 10 kilométeres távolságon belül elérhető, 27%-a azonban az üdülőkörzeten kívül fekszik. A Balaton melléki borvidék esetében közel 60%-os az üdülőkörzeten kívüli fekvés. Ahhoz, hogy sikerüljön megteremteni a borturizmus feltételeit, az alapinfrastruktúra bizonyos elengedhetetlen tényezőit biztosítani kell. A turizmuselméletileg 3K-nak nevezett feltételsor közül kettőnek, a közlekedésnek és a közműnek mindenképp rendelkezésre kell állni, a kommunikáció esetleg áthidalható vagy más helyszínen

40


is megoldható. A vizsgálat eredményei szerint a borturizmus kiépítésének leggyengébb láncszemét a szilárd burkolatú út jelenti, mert ha gépkocsival vagy autóbusszal nem közelíthető meg az ültetvény, akkor kevés eséllyel kapcsolódhat egy borúthoz. Az ültetvények 40%-án már most is van pormentes út, 40%-án azonban nincs is rá lehetőség. A közművek közül a vezetékes ivóvíz és az elektromos hálózat képezi az idegenforgalmi infrastruktúra bázisát. Az ivóvíz elsősorban a vendéglátóipar és a szálláshely-szolgáltatás közegészségügyi követelménye, az elektromos áram pedig bármilyen berendezés (esti világítás, hűtőszekrény, konyhai készülék) üzemeltetéséhez szükséges. Vezetékes víz az ültetvények 30%-án, villany több mint a felén rendelkezésre áll. Valószínűleg számos ültetvényt eleve kizár majd a borturizmusból, hogy közel felükön nincs lehetőség a vezetékes víz kiépítésére. A villany esetében ez az arány csak 30%-os. A balatoni borvidékeken a szőlőtermesztés elsődlegesen (531 válasz) a tulajdonosok megélhetését biztosítja, illetve családi hagyományként öröklődik apáról fiúra (309 válasz). Rekreációs célként fogalmazható meg a kikapcsolódási és a szabadidő-eltöltési motivációjú szőlészkedés (150 válasz), de az igazi ínyencek a saját bor fogyasztása érdekében vállalják a megfeszítő, sok-sok áldozattal járó munkát (138 válasz). Ezzel szoros összefüggésben vannak az ültetvényhez kapcsolódó épületek hasznosításával összefüggő válaszok. Figyelemmel arra, hogy a telkek 37%-án eleve nincs is épület, ennek tulajdonosai pillanatnyilag ki vannak zárva a turizmusba való bekapcsolódásból. A már álló épülettel rendelkező tulajdonosok 57%-a gazdálkodási, 10%-a szabadidős, 8%-a pedig idegenforgalmi funkciót rendelt a felépítményhez. Ennél fogva nem meglepő, hogy az ültetvények mindössze 10%-án fordul elő vendégfogadás. Ez a válasz korrelál azzal, hogy az ingatlanok 10%-án található olyan építmény, amely alkalmas a pincelátogatásra és ezt az adottságát a tulajdonos ki is használja. A válaszadók 21%-a nyilatkozott úgy, annak ellenére, hogy a pincéje esetleg alkalmas a látogatásra, ezt az adottságát nem használja ki. Megdöbbentő, hogy a szőlőbirtokosok 79%-a egyáltalán nem tervezi az ingatlan idegenforgalmi célú hasznosítását. Ahhoz, hogy a vendégek a helyszínen számottevő érdeklődést mutassanak a Balaton környéki borok iránt, már az oda utazást megelőzően is kellene valamilyen alapvető ismeretekkel rendelkezniük. Ebben komoly szerepet játszhat a marketing („Jó bornak is kell a cégér”), amelynek sarkalatos pontja lehet a különböző borversenyeken való részvétel. Az „Év borásza” cím jó néhány szőlősgazdát tett országosan ismertté, a borkedvelőknek nem kell elmagyarázni, miért jó az adott névvel fémjelzett pincészet. A szakmai elismerést szerzett borok a sikeres szereplést követően a média által olyan társadalmi visszhangra tesznek szert, amelyek elősegítik ismertségük, értékesítésük fokozását. A megkérdezettek közül 470 tulajdonos egyáltalán nem nevezte be a borát semmilyen megmérettetésen, azok,


4/20/2006 4:55:25 PM

TURISZTIKAI TERMÉKEK akik elindultak, jobbára települési szintű, esetleg térségi versenyen vettek részt (397). Nemzetközi borversenyen mindössze négy tulajdonos szerepelt. Az ültetvénytulajdonosok közvetlen marketingköltségei elhanyagolhatóak, mivel 89%-uk egyáltalán nem költ a „hírverésre”, a kereslet ösztönzésére, 5 és 100 ezer forint között költ a válaszadók 8%-a, míg a fennmaradó 3%-os szegmens 100 ezer forintot meghaladó költségei tekinthetők érdeminek. Mind a kiskereskedelmi láncokon keresztül történő, mind a pincelátogatást követő értékesítést nagy mértékben segítheti, ha palackozott borként is megvásárolható a hordókban tárolt termék. A válaszadók mintegy fele egyáltalán nem kínálja fel eladásra a borát, palackozott borként pedig mindössze az összes birtokos 7%-a értékesíti azt. A borturizmus egyik legattraktívabb és egyben legaktívabb bekapcsolódást lehetővé tevő vonzereje a szüret. Ez a tevékenység a falusi turizmusban is megjelenhet, de az önálló értékesítése is kívánatos. Természetesen a vendégek szüreti bevonása elsősorban szabadidős, mintsem valódi termelési érdekeket szolgál, nagyobb birtokokon már megengedhető, hogy néhány sort a folklór kedvéért az érdeklődő turisták számára meghagyjanak. A szüret hossza elsősorban az ingatlan nagyságától függ, az egynapos szüretek 32, a kétnaposak 22%-át teszik ki az összes ültetvény ilyen irányú tevékenységének, de nem ritkák a több mint egy hetes szüretek sem (12%). A szüret továbbra is családi esemény, a birtokok 65%-án a rokonság oldja meg ezt a feladatot, de 35%-esetében a barátok vagy a napszámosok is besegítenek.

Összegzés A Balaton a rendszerváltozást követően is Magyarország egyik legfontosabb turisztikai desztinációjának számít, ezért a vele kapcsolatos holisztikus tudás elengedhetetlen bázisát kell, hogy képezze a politikai, a gazdasági és az akadémiai szférában születő döntéseknek. A Balaton tudományos igényű vizsgálatát megnehezíti, hogy földrajzi lehatárolására számos teoretikusan igazolható, azonban más-más területi lefedettséget mutató alternatíva létezik, így az eredmények attól függően változhatnak, miként értelmezzük a táj kiterjedését. A Balatont övező megyék kínálata iránti kereslet 1989 óta miközben abszolút számban csökkenést mutat, összetétele átalakult, jelentősen megnövekedett a belföldi turisták részaránya. A külföldi vendégek között továbbra is domináns helyet foglalnak el a német turisták. A Balaton környezetében található vonzerőkre épülő turisztikai termékek bőséges lehetőséget kínálnak az egysíkú kikapcsolódást lehetővé tevő üdülőturizmus palettájának bővítésére. Elsősorban az aktív és az ökoturizmus számíthat komolyabb érdeklődésre, de a felnőtt piaci szegmensben a borturizmus iránti kereslettel is számolni kell. A Balaton környéki borvidékeken lefolytatott vizsgálatok megállapítása szerint a szőlőültetvény

tulajdonosok 8-10%-a már bekapcsolódott a borturizmusba, pincelátogatást kínál a vendégeknek, azonban megközelítőleg 40%-uk eleve nem kíván vagy az infrastrukturális feltételek hiányában nem képes ezt megtenni.

Felhasznált irodalom ABELLA M. 1971: A balatoni üdülőkörzet infrastruktúrájának néhány idegenforgalmi szempontból jellemző vonása és a távlati fejlesztési tervek. Földrajzi Értesítő 20.1. pp. 31-50. CEY-BERT R. 2002: A bor vallása. Paginarum. Bp. GERTIG B. 1966: A Balaton déli (somogyi) partja üdülővendégforgalmának alakulása. Földrajzi Értesítő 15.4. pp. 473-493. GERTIG B. 1980: A Balaton idegenforgalmának néhány jellemzője. Földrajzi Értesítő. 29.4. pp. 445-472. HORVÁTH L. 2000: Területrendezési tervezés a Balatoni Üdülőkörzetben. Comitatus. 10. 7-8. pp. 88-94. ILLÉS S. 2000: Belföldi vándormozgalom a XX. század utolsó évtizedeiben. Kutatási jelentések 63. KSH NKI. p112 LENGYEL M. 1994: A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója. I. A balatoni turizmus jelenlegi helyzete Kereskedelmi Szemle. 35. 5. pp. 23-29. MAGYAR TURIZMUS RT. - SZONDA IPSOS 1998: A lakosság utazási szokásai. Turizmus Bulletin 2.1. pp. 19-22. MAROSI S. – SOMOGYI S. 1990. Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA FKI. Budapest MICHALKÓ G. 2003: A fenntartható fejlődés ökoturisztikai aspektusai Magyarországon. Turizmus Bulletin 7. 4. pp. 13-21. MOHOS O-né – Müller L-né – Kiss Z. 1993: A Balaton-part idegenforgalma. Településfejlesztés 2. pp. 55-64. OLÁH M. 2002: Külföldi állampolgárok ingatlanvásárlása a Balaton régióban. Gyorsjelentés. Balatoni Integrációs és Fejlesztési Kht. Balatonfüred Kézirat. OLÁH M. 2003: Szőlészek, borászok a Balaton borvidéken. Agrárszociológiai vizsgálat. Balatoni Integrációs és Fejlesztési Kht. Balatonfüred. Kézirat PATKÓS Cs. 2004: Az Észak-alföldi régió intézményesülése, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye szerepére. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem TTK. Debrecen PUCZKÓ L. – RÁTZ T. 1998: A turizmus hatásai. AulaKodolányi János Főiskola. Budapest 491 p. SÁNDOR J. 1993: A Balaton jövője nemzeti ügy. Kereskedelmi Szemle. 34.12. pp. 33-36. SCHWEITZER F. – Mészáros E. (szerk.) 2002: Föld, víz, levegő (Magyar Tudománytár I.), MTA Társadalomkutató Központ – Kossuth, Bp. SZABÓ G. 1995: A Villány-Siklósi Borút mint idegenforgalmi termék és területfejlesztő együttműködés. In. Kovács T. (szerk.) A mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig : III. Falukonferencia. MTA RKK. Pécs. p. 357-362. VIRÁG Á. 1998: A Balaton múltja és jelene. Egri Nyomda, Eger, 904 p.



41

4/20/2006 4:55:25 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT Az éghajlati és időjárási tényezők szerepe az utazási magatartás befolyásolásában Szerző: dr. Rátz Tamara1 Az éghajlati tényezők meghatározó szerepet játszhatnak egy terület vonzerejének, illetve turisztikai termékkínálatának alakulásában, valamint jelentős hatást gyakorolhatnak a turisták desztináció- és szolgáltatásvásárlási döntéseire. A Balaton mint turisztikai desztináció esetében kulcsfontosságú jellemzőnek tekinthető mind a térség éghajlata és időjárása, mind pedig a klíma változása által érintett olyan tényezők, mint a tó vízminősége és vízszintje, hiszen valamennyien befolyásolják a régió imázsát, a kínált turisztikai termékek minőségét és a régiót elsősorban jellemző klasszikus nyaralóturizmus keresletének alakulását. Jelen tanulmány keretében kísérletet teszünk arra, hogy feltárjuk az éghajlati és időjárási tényezők szerepét a hazai turisták utazási döntéseinek alakulásában, illetve megvizsgáljuk a magyar lakosság balatoni üdüléseinek néhány időjárás-specifikus jellemzőjét. A kutatás kiterjed továbbá a Balaton környezeti állapotára vonatkozó lakossági percepciók elemzésére is.

Bevezetés A turizmus olyan társadalmi-gazdasági jelenség, amelynek fejlődését mind a keresleti, mind a kínálati oldalon jelentősen befolyásolják külső tényezők: többek között a desztináció éghajlati adottságai, politikai környezete, gazdasági fejlettsége vagy társadalmi-kulturális jellemzői (Puczkó – Rátz 2005). Az éghajlati tényezők alapvetően meghatározzák egy desztináció vonzerejét és lehetséges turisztikai termékeit, míg az időjárási események lényeges hatással lehetnek a turisták személyes tapasztalataira és élményeire. Annak ellenére, hogy a turizmus kereslete és kínálata számos különböző szinten kapcsolódik az éghajlathoz, a turizmuskutatásban viszonylag új területnek számít a klimatikus és időjárási tényezők turisztikai szerepének vizsgálata, ráadásul a rendelkezésre álló szakirodalmi források túlnyomó többsége nem elsősorban a turizmus, hanem a klimatológia és a meteorológia oldaláról közelíti meg a kérdést. A jelen tanulmányban összefoglalt kutatás mindezt felismerve, részben hiánypótló céllal került elvégzésre, bár természetesen nem tekinti feladatának a turizmus és az éghajlat összetett kapcsolatrendszerének teljes körű áttekintését. A klíma és az időjárás által a hazai lakosság utazási magatartására gyakorolt hatás elemzése, illetve a balatoni üdülések időjárás-specifikus és éghajlatfüggő jellemzőinek vizsgálata azonban remélhetőleg elindít egy hosszabb távú, komplex kutatási folyamatot, amely hozzájárulhat az éghajlati tényezők által a magyar turizmus szektor számára nyújtott lehetőségek és kihívások alaposabb megértéséhez. 1 Közgazdász, a Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszékének főiskolai tanára.

42


1. Az utazási magatartást befolyásoló tényezők Az utazási magatartás olyan összetett jelenség, amely magában foglalja mind a desztináció kiválasztására, mind pedig a turizmus szektor által kínált termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó fogyasztói döntéseket. Liu (1999) szerint a turista által elfogyasztott termékek és szolgáltatások körét meghatározó turisztikai háttérelemek (BTE2) közé a természeti erőforrások, a társadalmi-kulturális tényezők és az ember alkotta környezet összetevői tartoznak. A természeti háttérelemek magukba foglalják többek között a természetes vizeket, az időjárás jellemzőit, az éghajlatot, a növény- és állatvilágot, a domborzati viszonyokat, illetve a természeti látványosságokat. A desztináció észlelt imázsa és miliője alapvetően hatással van a turisták utazási döntésére (Michalkó – Rátz 2005), a konkrét úti cél kiválasztását pedig általában olyan kulturálisan meghatározott tényezők befolyásolják, mint a turisztikai termék minősége, a természeti és ember alkotta vonzerők kínálata, a desztináció megközelíthetősége, a turista igényei és szükségletei, vagy a turisztikai szolgáltatások észlelt értékár aránya. Bár a turista döntése általában összetett információelemzési és -értékelési folyamat eredménye (Huybers 2003), a szabadidős turizmus bizonyos szegmenseiben – különösen a belföldi utazások területén – az utazás bekövetkeztét és célját meghatározhatják olyan „last minute” tényezők, mint a pillanatnyi időjárás vagy az elkövetkező néhány napra vonatkozó meteorológiai előrejelzés. A klíma mint külső tényező globális változása alapvetően átalakíthatja a nemzetközi turisztikai piac keresleti és kínálati jellemzőit (Budai 2003). A turisztikai termékek jelentős része bizonyos éghajlati körülményekhez kap-

2

BTE = Background tourism element.


4/20/2006 4:55:26 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT 1. ábra Az éghajlat és a turizmus kapcsolata Az éghajlat turisztikai dimenziói Hőmérsékleti Fizikai Esztétikai A turista érzékenysége

A turista érzékenysége

Attitűdváltozás

Magatartásváltozás A klíma mint erőforrás értéke

Klimatikus viszonyok mint a turisztikai termék alapja

Utazás tervezése, időzítése

Szolgáltatások tervezése és igénybevétele

A kereslet előrejelzésének kritériumai

Forrás: de Freitas et al 2004

csolódik, így megváltozott viszonyok között csökkenhet bizonyos termékek népszerűsége, a termék minőségének fenntartása sajátos kihívások elé állíthatja a turizmus szektort, szélsőséges esetekben pedig egyszerűen eltűnhet a termék alapjául szolgáló klimatikus feltételrendszer. A klíma és a turizmus komplex kapcsolatrendszerét foglalja össze az 1. ábra. Amint az az ábrán látható, a turisztikai klíma hőmérsékleti, fizikai és esztétikai dimenziói meghatározzák mind a turisták desztinációkra és termékekre vonatkozó attitűdjeit, mind pedig a turisztikai magatartást (de Freitas el al 2004). Az éghajlat mint turisztikai erőforrás értéke tehát nagy mértékben függ az utazóknak a klimatikus viszonyokkal kapcsolatos észleléseitől, illetve ezen észleléseknek az utazási szokásokra gyakorolt hatásától. Az éghajlati jellemzők egyaránt befolyásolják egy adott desztinációban a lehetséges turisztikai termékek körét (Simpson et al 2005), az egyes termékek iránti kereslet szezonalitását és ebből következően a szolgáltatások nyereségességét (Scott el al 2004, Rátz 2003), valamint a szükséges és igényelt szolgáltatások összetételét, minőségét és jellemzőit (Matzarakis et al 2005). Különösen a természeti attrakciókra alapuló szabadtéri turisztikai tevékenységek – mint például a klasszikus nyaralóturizmus, a téli sportturizmus vagy általában az aktív turizmus – tekinthetők kiemelkedően klímafüggőnek, de a szabadtéri vagy részben szabadtéri kulturális vonzerők – például a tematikus parkok vagy a skanzenek – esetében is a siker egyik meghatározó tényezője lehet a desztináció földrajzi elhelyezkedése és éghajlata (Richards – Richards 1998), hiszen ezen kínálati elemek

esetében az időjárási tényezők – mint például a hőmérséklet, a szél intenzitása vagy a csapadék minősége és mennyisége – közvetlenül befolyásolják a látogatók élményét. Bizonyos típusú turisztikai termékek és tevékenységek esetében még ennél is jelentősebb az éghajlati és időjárási feltételektől való közvetlen függés, hiszen például a téli sportturizmus, a vitorlázás vagy a rafting mint turisztikai termék egyszerűen nem létezhet hó, szél vagy a természetes vizek optimális szintjét biztosító csapadék hiányában. Az éghajlati viszonyok és a rövid távú időjárási jellemzők ezen túl közvetetten kiemelkedő hatást gyakorolhatnak egy desztináció természeti attrakcióinak állapotára, különösen a természetes vizek minőségére és mennyiségére, a vízpartok állapotára, valamint a növény- és állatvilág jellemzőire (Rátz – Vizi 2004). Ez a hatás turisztikai szempontból egyaránt lehet kedvező és kedvezőtlen: egyrészt például az afrikai szavannák állatvilágának éves vándorlása a száraz vidékekről a csapadékosabb, ivóvízben gazdag területek felé kitűnő lehetőség a szafariturizmus fejlesztésére, az őszi erdők és a tavaszi vadvirágok színpompája pedig nagy számban vonzhatja a fotósokat és a természet szépségeiben gyönyörködni akarókat. Másrészt például a csapadék hiánya közép- és hosszabb távon kedvezőtlenül befolyásolhatja a tavak és folyók vízszintjét, míg a túlzott csapadékmennyiség – főként árvíz vagy nagy mennyiségű hó formájában – megnehezítheti egy desztináció megközelítését, veszélyeztetheti a látogatók, illetve a turisztikai infra- és szuprastruktúra állapotát, továbbá károsíthatja a turisztikai attrakciókat és ezen keresztül negatívan hathat az érintett desztináció imázsára.



43

4/20/2006 4:55:27 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT 2. A kutatás módszerei A projekt során egyaránt alkalmaztunk másodlagos és elsődleges kutatási módszereket. A szekunder információgyűjtés magában foglalta statisztikai adatok elemzését a balatoni régió és Magyarország turizmusára vonatkozóan, valamint kiterjedt a Balaton régió turisztikai trendjeivel, illetve a klímának és a klímaváltozásnak a turisztikai keresletre és kínálatra gyakorolt hatásaival foglalkozó tanulmányok feldolgozására. A másodlagos kutatási eredmények kiegészítése érdekében 2004 őszén sor került egy standard kérdőívre épülő felmérés elvégzésére a hazai lakosság körében. Az 1100 fős magyarországi mintán elvégzett felmérés célja kettős volt: • egyrészt az időjárás és az éghajlati tényezők szerepének vizsgálata a magyar lakosság utazási döntéseiben, • másrészt pedig a Balaton klimatikus tényezők által befolyásolt környezeti állapotára vonatkozó látogatói percepciók elemzése. A felmérést az ország lakosságának nem és életkor szerinti megoszlását figyelembe vevő kvótás mintavétellel kiválasztott résztvevők bevonásával végeztük el. A felmérésben való részvétel életkor szerinti alsó határát 15 évben határoztuk meg, mivel ebben a korban már stabilnak tekinthetők a kognitív képességek (Apter et al 1998 in Poria et al 2003). A válaszadók életkor és nem szerinti megoszlását a 2. ábra mutatja be. A minta szocio-demográfiai megoszlását a 3. és 4. ábrák mutatják be. Mivel a mintavétel során csak életkor és nem szerinti kvótákat alkalmaztunk, a válaszadók lakóhely szerinti megoszlását tekintve, a magyar népesség tényleges megoszlásához viszonyítva, a közép-dunántúli

térség túlreprezentált, míg az ország keleti régiói alulreprezentáltak (3. ábra). Foglalkozási szempontból nézve (4. ábra) a megkérdezettek változatos szocio-ökonómiai jellemzőket mutatnak, noha a diákok – részben abból következően, hogy a felmérést lebonyolító kérdezőbiztosok a Kodolányi János Főiskola turizmus szakos hallgatói közül kerültek ki – némiképp felülreprezentáltak. A felmérés kérdőívének összeállítása során elsősorban a turizmus és az éghajlat kapcsolatát tárgyaló (Smith 1993, Wall 1998, Rátz 2003, Alcoforado et al 2004, de Freitas et al 2004, Hamilton et al 2004, Scott et al 2004), valamint a turisztikai döntés folyamatát ismertető (Crompton et al 1998, Crompton – Kim 2001, Huybers 2003, Michael et al 2003) szakirodalomra támaszkodtunk. A Balaton környezeti állapotára vonatkozó lakossági percepciók vizsgálata keretében ezen túl kiválasztottunk a hazai sajtóban 2003-2004 folyamán megjelent, a tó vízszintjét, az esetleges vízpótlás kérdését és az alacsony vízszinttel kapcsolatos felelősséget tárgyaló cikkekből 16 db, részben pozitív, részben negatív tartalmú kijelentést, és elemeztük a felmérés résztvevőinek a felsorolt kijelentésekkel kapcsolatos attitűdjeit.

3. A kutatás eredményei és következtetései 3.1. AZ ÉGHAJLATI ÉS IDŐJÁRÁSI VÁLTOZÓK SZEREPE AZ UTAZÁSI DÖNTÉSEK BEFOLYÁSOLÁSÁBAN A turista desztináció- és szolgáltatásválasztásának folyamatát, az utazási igény felmerülésétől a döntési folyamat információgyűjtő és -elemző fázisain keresztül a tényleges utazásig és a tapasztalatok értékeléséig, számos 3. ábra

2. ábra A válaszadók életkor és nem szerinti megoszlása (%)

A válaszadók állandó lakóhely szerinti megoszlása (%)

60 Alföld 9,7

50 10,1

ÉszakMagyarország 10,5

12,9

40 12,4

11,9

30 20 10

8,5

7,3

14,2

13,7

4,5

0

N = 1099

44


45-59

Nő 35-44

20-34

ÉszakDunántúl 15,8

KözépDunántúl 32,8

4,5

Férfi 60-

Budapest és környéke 24,6

Dél-Dunántúl 6,6

15-19

Forrás: saját kutatás



4/20/2006 4:55:27 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT 4. ábra A válaszadók foglalkozás szerinti megoszlása (%) alkalmazott/ adminisztratív 20,0

nyugdíjas 19,4

fizikai munkás 13,2

tanuló/ hallgató 23,6

hatótényezők szerepének megítélése során (1. táblázat). A minta átlagához viszonyítva a 60 éves és annál idősebb válaszadók döntéseit nagyobb mértékben befolyásolta a felmerült desztinációk földrajzi közelsége, az oda- és visszautazás időtartama, valamint az igénybe vehető közlekedési eszköz, jelezve, hogy az idősebb generációk nagyobb valószínűséggel választanak úti célt kényelmi szempontok alapján. A desztináció kulturális látnivalói szintén az átlagnál erősebb vonzerőnek bizonyultak a legidősebb megkérdezettek körében, míg a természeti látnivalók elsősorban a 20-34 éves és a 45 feletti csoportok döntéseit befolyásolták. 1. táblázat A desztinációválasztást meghatározó tényezők és a válaszadó életkorának kapcsolata

vezető/ értelmiségi 20,7

munkanélküli/ háziasszony 1,4


különböző tényező befolyásolja (Puczkó – Rátz 2005). Az 5. ábra összefoglalja a desztinációválasztást meghatározó tényezők – többek között a turisztikai termék elemei és az úti cél természeti környezete jellemzői – jelentőségét a felmérés résztvevői körében. Amint azt az 5. ábra mutatja, a megkérdezettek körében elsősorban a desztináció látnivalói bizonyultak meghatározó jelentőségűnek, de viszonylag nagy mértékben befolyásolják az utazási döntést olyan anyagi jellegű tényezők is, mint a célterület turisztikai szolgáltatásainak árszínvonala és minősége, valamint az állandó lakóhely és a desztináció közötti utazás költségei. Bár a felkeresendő terület várható időjárása a válaszadók közel 40%-nak döntését befolyásolja, az állandó lakóhely várható időjárása meglehetősen kis mértékben hat az utazási magatartásra, ami azt mutatja, hogy az időjárás elsősorban mint pull3 tényező érvényesül a turisztikai döntési folyamatban. Az otthoni várható időjárás befolyásoló szerepének alacsony szintjét többek között magyarázhatja a magyar utazók turisztikai magatartását jellemző mérsékelt spontaneitás – különösen az éves főutazás esetében –, valamint Magyarország viszonylag kis mérete, ami országos szinten meglehetősen korlátozott időjárási különbségeket eredményez. Az utazási döntést meghatározó tényezők és a válaszadók szocio-demográfiai jellemzőinek kapcsolatát vizsgáló χ2 próba alapján megállapítható, hogy elsősorban az életkor bizonyult meghatározónak az egyes 3

A turizmus területén pull tényezőnek mindazon hatásokat tekintjük, amelyek a felkeresendő desztináció irányából érik a potenciális turistát (tehát az adott desztináció felé „húzzák” a keresletet), míg a push tényezők közé az állandó lakóhely azon jellemzői tartoznak, amelyek utazásra, a lakóhely ideiglenes elhagyására bírják a fogyasztót.

Változó Földrajzi közelség Oda- és visszautazás időtartama Igénybe vett közlekedési eszköz Kulturális látnivalók Természeti látnivalók *df=4, szig.=0,000 **df=4, szig.=0,001

χ2 49,206* 23,604* 18,774** 19,472** 17,792** Forrás: saját kutatás

A desztinációválasztást meghatározó általános tényezők jelentőségének értékelésén túl külön figyelmet fordítottunk az éghajlat- és időjárás specifikus desztinációjellemzők által a szabadidős utazási döntésre gyakorolt hatások elemzésére. Amint azt a 6. ábra mutatja, a napsütés mértéke, a természetes vizek hőmérséklete, illetve a levegő nappali átlaghőmérséklete bizonyult a desztináció-választás szempontjából legfontosabb éghajlati tényezőnek a megkérdezettek körében, alátámasztva a korábbi piackutatások (Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T, 2005, 2004) azon eredményeit, miszerint a pihenés és a strandolás a magyar turisták fő motivációi közé tartozik. Ez az eredmény továbbá összhangban van mind a magyar kiutazók nemzetközi desztinációpreferenciáit illető korábbi ismeretekkel (M.Á.S.T. 2004, Magyar Turizmus Rt. 2005), mind pedig jelen kutatásnak a balatoni turizmus keresleti jellemzőire vonatkozó következtetéseivel. A felsorolt tényezők az 1-5-ig terjedő fontossági skálán egyébként szinte kivétel nélkül fontosnak, de nem kiemelkedően fontosnak minősültek. A válaszadók szocio-demográfiai jellemzői és a desztinációválasztást befolyásoló klimatikus tényezők kapcsolatát vizsgáló ANOVA varianciaanalízis eredményei azt mutatják, hogy míg a férfiak és nők között nem mutatható ki különbség az éghajlati tényezők jelentőségének megítélésében, az életkor ismét meghatározó jellemzőnek bizonyult: a felmérés fiatalabb résztvevőinek utazási döntéseit az átlagnál nagyobb mértékben befolyásolja a napsütéses órák száma (F=5,891; szig.=0,000) és a természetes vizek hőmérséklete (F=5,284; szig.=0,000), ami összhangban áll a strandolás mint szabadidős és turisztikai



45

4/20/2006 4:55:28 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT 5. ábra A desztinációválasztást befolyásoló tényezők (válaszadók %-a) Állandó lakóhely várható időjárása

4,1

Közlekedési eszköz

23,7

Földrajzi közelség

26,2

Oda- és visszautazás időtartama

26,5

Természeti környezet állapota

28,6 39,8

A desztinációban várható időjárás Oda- és visszautazás költségei

40,5

Turisztikai szolgáltatások minősége

40,6

Turisztikai szolgáltatások ára

44,8

Kulturális látnivalók

47,5

Természeti látnivalók

53,6 0

10

20

30

40

50

60


tevékenység fokozott népszerűségével a fiatalok körében (Carr 1998, Field 1999). Amint azt a 7. ábrán látható szemantikus differenciálskála mutatja, a felmérésben részt vevők számára a nyári üdülés szempontjából ideális időjárás elsősorban tiszta,

nyugodt, kiszámítható és derűs, azaz nemcsak a strandolók számára kedvező, hanem a legtöbb szabadtéri turisztikai tevékenység számára is alkalmas keretfeltételeket biztosít. Amint azt az ANOVA variancianalízis eredményei mutatják, a válaszadók szocio-demográfiai jellemzői közül 6. ábra

A desztinációválasztást befolyásoló éghajlati tényezők jelentősége a megkérdezettek körében napsütéses órák száma: 3,88 4 3 levegő éjszakai átlaghőmérséklete: 2,82

2

tavak, természetes vizek hőmérséklete: 3,85

1 0

csapadék kiszámíthatósága: 3,46

Átlag*

Szórás

levegő nappali átlaghőmérséklete: 3,74

csapadék mennyisége: 3,47

* 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol 1=egyáltalán nem befolyásol, 5=nagyon befolyásol.

46




4/20/2006 4:55:29 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT 2. táblázat A nyári üdülés szempontjából ideális időjárás és az életkor kapcsolata Átlag (minta) 4,37 4,26 4,20 4,45 4,57 4,30

Időjárási jellemzők Hideg-meleg* Csapadékos-száraz Szeles-szélcsendes Kiszámíthatatlan-kiszámítható* Borús-derűs * Változékony-egyenletes*

Átlag (15-19 év) 4,48 4,08 4,02 4,20 4,59 4,11

Átlag (60- év) 4,13 4,11 4,38 4,57 4,47 4,49

F

Szig.

df

7,074 4,609 4,753 2,575 2,855 4,364

0,000 0,001 0,001 0,036 0,023 0,002

4 4 4 4 4 4

*Az eredmények egyszerűbb összehasonlítása érdekében a megjelölt változók esetében az eredetileg alkalmazott 1-5-ig terjedő skálával szemben fordított, 5-1-ig terjedő skála alkalmazásával számítottuk ki az átlagértékeket. Ebből következően a táblázatban feltüntetett ellentétes időjárási jellemzők esetében a skála végpontjain az 1-es érték minden esetben a nyaralás számára tipikusan negatívnak tekinthető (például hideg), az 5-ös érték pedig a tipikusan pozitívnak tekinthető (például meleg) tulajdonságnak felel meg. Forrás: saját kutatás

egyedül az életkor volt szignifikáns hatással a nyaraláshoz ideális időjárási viszonyok megítélésére (2. táblázat). A legidősebb (60 éves és annál idősebb) vizsgált korcsoportba tartozó megkérdezettek körében ugyanis a nyári üdüléshez leginkább megfelelő időjárás a minta átlagához viszonyítva kevésbé meleg, illetve kevésbé szeles, valamint nyugodtabb és egyenletesebb, ezáltal inkább kiszámítható. Az optimális időjárási viszonyok megítélése egyúttal tükrözi az idősebb válaszadókat általában jellemző motivációkat is, miszerint körükben az átlagnál kevésbé népszerű nyári szabadidős tevékenység a strandolás (Magyar Turizmus Rt. 2004). A legfiatalabb (15-19 éves) válaszadók ezzel szemben az átlagosnál melegebb és szelesebb időjárást preferálnak, viszont jobban tolerálják az időjárás változékonyságát és kiszámíthatatlanságát, ami összefüggésben lehet a fiatalokra jellemző fokozott fizikai aktivitással és az aktív turisztikai tevékenységek iránti nagyobb érdeklődéssel. Amint azt a korábbiakban láttuk, a kutatás eredményei azt sugallják, hogy míg a hazai turisták számára

a felkeresendő desztináció időjárási és éghajlati jellemzői viszonylag jelentős pull tényezőnek tekinthetők, az állandó lakóhely időjárása és klímája push tényezőként elhanyagolható szerepet játszik a desztinációválasztás során. Ennek következtében tehát a megkérdezettek kis valószínűséggel hoznak az otthoni időjárás-jelentés alapján „last minute” utazási döntéseket, a kiválasztott úti cél időjárására vonatkozó prognózisok – különösen a televíziós előrejelzések – azonban a válaszadók többsége számára jelentős információs forrásnak minősülnek (8. ábra). 3.2. A BALATON MINT TURISZTIKAI DESZTINÁCIÓ NÉPSZERŰSÉGE ÉS KÖRNYEZETI ÁLLAPOTÁNAK MEGÍTÉLÉSE A VÁLASZADÓK KÖRÉBEN A felmérés nem Balaton-parti településen élő résztvevői (a teljes minta 95,2%-a) 1999 és 2004 között átlagosan 8,5 alkalommal üdültek a Balatonnál; amennyiben azonban csak azokat a megkérdezetteket vesszük figyelembe, akik 7. ábra

A nyári üdülés szempontjából ideális időjárás jellemzői Hideg

Meleg

Száraz

Csapadékos Szeles

Szélcsendes

Ködös

Tiszta

Hűvös

Langyos Kiszámíthatatlan

Kiszámítható Napos

Felhős

Derűs

Borús Nyugodt

Viharos Egyenletes

Változékony 1

2

3

4

5




47

4/20/2006 4:55:30 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT a vizsgált időszak alatt legalább egyszer a Balatont választották üdülésük színhelyéül, akkor a mutató értéke eléri a 10,97-et. Ez az adat összhangban van a korábbi piackutatások azon megállapításaival, miszerint a hazai lakosság körében a Balaton régió tekinthető a belföldi főutazások legnépszerűbb célpontjának (Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T., 2004, 2005). Természetesen az átlagérték jelentős különbségeket takar a vizsgált sokaságon belül: míg a megkérdezett nem Balaton-parti lakosok több mint ötöde a vizsgált periódusban egyszer sem üdült a tónál, addig 2,1%-uk több mint 20 alkalommal töltötte üdülését a Balatonnál (9. ábra). A Balatonnál élők jelentős része szintén kihasználja a tó nyújtotta üdülési lehetőségeket, hiszen amint azt a 10. ábra mutatja, az 1999-2004-es periódusban több mint 54%-uk volt legalább egyszer a Balatonnál szabadidős céllal nyaralni, közel egyharmaduk pedig átlagosan évente egyszer Balaton-parti desztinációban üdült. Amint azt a kutatás eredményei mutatják, a nem balatoniak körében nagyobb a tó népszerűsége, ami nem meglepő, hiszen a turista helyváltoztatásának mozgatórugója az élményszerzés (Michalkó 2004), így az állandó lakóhelytől távoli, attól hangulatában, miliőjében különböző területek vonzereje többnyire lakóhelye elhagyására készteti a szabadidővel és diszkrecionális jövedelemmel egyaránt rendelkező egyént. A Balaton vonzerejét azon megkérdezettek számára, akik 1999 és 2004 között legalább egyszer a Balaton-parton

üdültek, elsősorban a tó által kínált strandolási lehetőségek, a kellemes nyári időjárás, valamint a régió belföldi elhelyezkedése és ezáltal a válaszadók lakóhelyéhez viszonyított – relatív vagy abszolút – földrajzi közelsége jelentette (11. ábra). A felmérésben részt vevők több mint egyötödét motiválták Balaton-parti üdülésre a tó nemzetközi versenyelőnynek is tekinthető tulajdonságai, mint a sekély és édes víz, illetve – részben a belföldi elhelyezkedéssel is magyarázhatóan – a megszokás (különösen a dunántúli válaszadók esetében) és a régió turisztikai szolgáltatásainak megfizethetősége. Az attribútumok fontossági skálájának másik végpontján egyrészt a nyári szezonon kívüli időszakhoz kapcsolódó tényezők állnak (korcsolyázni például a vizsgált időszakban a megkérdezettek alig több mint 4%-a látogatott el a tóhoz, annak ellenére, hogy a Balaton évről évre rendszeresen befagy), másrészt pedig a régió turisztikai termék-kínálatának olyan elemei, amelyek elsősorban egy-egy sajátos igényekkel rendelkező fogyasztói szegmens – a kisgyerekes családok vagy az aktív időtöltést kedvelő látogatók – számára lehetnek vonzóak. Életkor szerint elemezve a balatoni üdülést ösztönző attribútumokat, a strandolási lehetőségek jelentősége az életkorral fordítottan arányosnak bizonyult (χ2=29,422; szig.=0,000), míg a régió belföldi elhelyezkedése a középkorúak és idősebbek utazási döntésére gyakorolt fokozott hatást (χ 2=16,568; szig.=0,002). A tavaszi és őszi kellemes időjárás különösen a 60 éves 8. ábra

Információs források jelentősége az utazási döntés során (%) Rövid távú időjárás előrejelzés az interneten A desztinációt bemutató honlapok Hosszú távú időjárási prognózis Útikönyv Rövid távú időjáráselőrejelzés a rádióban A desztinációt bemutató prospektusok Rövid távú időjáráselőrejelzés a televízióban Barátok és rokonok Korábbi látogatások során szerzett saját tapasztalatok 0

10

20

30

40

Gyakran vagy mindig használja

50

60

70

80

90

100

Soha vagy ritkán használja

Forrás: Magyar Turizmus Rt. / M.Á.S.T.

48



4/20/2006 4:55:31 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT 9. ábra A balatoni üdülések száma a teljes megkérdezett sokaság körében 1999-2004 között (%) Balatoni lakos

4,8 2,1

Több mint 20 16-20

1,8

11-15

2,5 8,6

6-10 5

9,6 6,2

4 3

12,2 15,4

2 1

14,7

0

22,1 0

5

10

15

20

25


és annál idősebb válaszadókat vonzotta (χ2=28,213 és χ2=35,039; szig.=0,000), ami részben a strandolás iránti mérsékeltebb érdeklődésüknek, részben ezen generáció kevésbé koncentrált szabadidejének és magasabb szintű árérzékenységének tulajdonítható (a kellemes elő- és utószezoni időjárás ugyanis többnyire a nyári időszakban jellemzőnél alacsonyabb árszínvonallal is párosul). A horgászat mint aktív turisztikai tevékenység főként a középkorúak és az idősebbek (45 év felett) balatoni 10. ábra A balatoni üdülések száma a Balaton-parti válaszadók körében, 1999-2004 (%) egyáltalán nem volt üdülni 15,1

1 üdülés: 5,7 2 üdülés: 1,9 3 üdülés: 3,8 4 üdülés 13,2

nem a Balatonnál üdült 30,2 5 üdülés 30,2


utazásait befolyásolta (χ2=17,232; szig.=0,002), a gyermekbarát szolgáltatások pedig a 35-59 közötti korosztály esetében bizonyultak az átlagnál jelentősebb motiváló tényezőnek a Balaton mint úti cél kiválasztása során (χ2=56,957; szig.=0,000), gyakorlatilag semmiféle hatást nem gyakorolva a 15-19 éves korcsoportra. A sekély vízszint egyaránt bizonyult jelentős döntést befolyásoló tényezőnek a legidősebbek, illetve a középkorú – feltehetően gyerekes – válaszadók esetében (χ2=56,584; szig.=0,000). A tó által kínált vitorlázási lehetőség a 60 évesek és annál idősebbek körében gyakorlatilag egyáltalán nem járul hozzá a Balaton vonzerejéhez, a 20-34 éves korosztály desztináció-választását azonban az átlagnál erőteljesebben befolyásolja (χ2=16,904; szig.=0,002); ezt a szegmenst ugyanis egyaránt jellemzi mind az érdeklődés, mind pedig a fizetőképesség ezen aktív turisztikai tevékenységre vonatkozóan. A Balaton-part szórakozási lehetőségei egyértelműen a 15-34 év közötti válaszadókat vonzzák, az életkor előrehaladtával viszont folyamatosan csökken a szórakozási lehetőségek motiváló szerepe (χ2=109,153; szig.=0,000). A lakóhelyhez való közelség főként a Fejér megyében élőket, illetve értelemszerűen általában a dunántúli látogatókat befolyásolta (χ2=128,200; szig.=0,000). Megszokásból szintén elsősorban a dunántúli turisták üdültek a Balatonnál, ami nyilvánvalóan összefüggésben van a lakóhelytől való távolsággal (χ2=33,981; szig.=0,018). A nemek szerinti különbségek a Balaton mint üdülési desztináció kiválasztása során egyrészt a



49

4/20/2006 4:55:31 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT 11. ábra A Balaton mint üdülési desztináció kiválasztását magyarázó tényezők (%) Kellemes időjárás télen

2,4

Korcsolyázási lehetőség

4,3

Kellemes időjárás tavasszal

6,5

Kellemes időjárás ősszel

7,4

Gyerekbarát szolgáltatások

10,7

Vitorlázási lehetőség

11,4

Horgászási lehetőség

17,9

Sekély víz

21,2

Megszokás

21,4

Megfizethető

26,1

Édesvíz

27,3

Szórakozási lehetőségek

28,5

Lakóhelyhez való közelség

40,7

Belföldi desztináció

52,4

Kellemes időjárás nyáron

56,9

Strandolási lehetőség

67,7 0

10

20

30

40

50

60

70

80


horgászat férfiakat jóval inkább motiváló szerepében nyilvánultak meg (χ2=68,678; szig.=0,000), másrészt a nőket fokozottabban vonzotta a víz sekély mivolta (χ2=13,070; szig.=0,000).

A balatoni szabadidős tartózkodásra ösztönző tényezők fontossági sorrendje természetesen összefüggést mutat az üdülések időbeli megoszlásával is. Amint azt a 12. ábra mutatja, a megkérdezettek körében kiugróan 12. ábra

A balatoni üdülések időbeni megoszlása, 1999-2004 (%) 80 70,6

72,1

70 60 50 38,7 40 30 20 10

12,9 2,1

0,7

2,6

4,4

14,1

4,5 1,2

3,4

0 I

II

III

IV

V

VI

VII

VIII

IX

X

XI

XII


50



4/20/2006 4:55:32 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT minőségére és a régiót elsősorban jellemző klasszikus nyaralóturizmus keresletének alakulására (Rátz 2003). Míg a Balaton vízminősége évtizedek óta a figyelem középpontjában áll, és jelentős lépések történtek a környező térségek által a vízbe juttatott tápanyagterhelés mérséklésére és az eutrofizációs folyamat visszaszorítására, addig a tó vízszintje elsősorban a 2003-2004-es időszakban vált kritikus kérdéssé, amikor a vízgyűjtő területre hullott csapadék átlagosnál jóval alacsonyabb mennyisége a vízszint drámai csökkenéséhez vezetett. Ennek következményképpen a média és a szakemberek egy része megkongatta a vészharangot – többek között felmerült a mesterséges vízpótlás lehetőségének kérdése is –, a kereslet pedig rövid távon jelentősen visszaesett. A 2004 őszén elvégzett felmérés során ezért úgy gondoltuk, lényeges kérdés a potenciális és tényleges turisták észleléseinek vizsgálata a tó állapotára vonatkozóan. Bár 2005 eleje óta a Balaton vízszintje folyamatosan meghaladta a szabályozási minimumot (KVM 2006), s jelen tanulmány írása idején nem a vízmennyiség apadása, hanem az

népszerűeknek bizonyultak a nyári hónapok (az elemzett időszakban a megkérdezettek több mint 70%-a nyaralt júliusban vagy augusztusban a Balaton-parton), a téli időszakban azonban – az elmúlt évtized trendjeihez hasonlóan – minimálisnak tekinthető a tó vonzereje (a válaszadóknak alig több mint 6%-a üdült a Balatonnál a három téli hónap valamelyikében). A kereslet időbeli megoszlását számos tényező befolyásolja: egyrészt a földrajzi adottságokhoz kapcsolódó jellemzők, mint az éghajlati viszonyok – összhangban a látogatók időjárási preferenciáival – és ebből adódóan a régió nyári üdülőhely imázsa, másrészt szocio-kulturális tényezők, mint a megszokás, az iskolai szünet és a vállalati szabadságok időzítése, valamint a szolgáltatások jelentős részének klasszikus 22-es csapdája helyzetet eredményező szezonális nyitva tartása. A Balaton mint turisztikai desztináció esetében mind a vízminőség, mind a tó vízszintje kulcsfontosságú kérdésnek tekinthető, hiszen mindkét tényező hatással van a régió imázsára, a kínált turisztikai termékek

3. táblázat A Balaton környezeti állapotával kapcsolatos attitűdök faktorstruktúrája Faktorsúly

Faktor

Magyarázott variancia (%) 15,574

Sajátérték 2,492

Átlag*

Szórás*

F1. „Vészmadár” attitűd A Balaton alacsony vízszintje ingatlanspekulációs összeesküvés eredménye Titokban folyik a Balaton leeresztése a Sió-csatornán keresztül Katasztrófa fenyegeti a Balatont A Balaton vízszintjének jelentős csökkenését a feltöltések és a tóparti építkezések okozzák F2. Állami beavatkozás-párti attitűd

0,746

1,72

1,54

0,666 0,648

1,26 2,10

1,42 1,44

0,427

2,44

1,45

Ha nem akarjuk, hogy a Balaton az Aral- vagy a Bajkáltó sorsára jusson, melyek területük nagyobb részét már elvesztették, akkor sürgősen meg kell oldani a vízpótlást

0,780

3,21

1,65

0,746

2,88

1,60

3,65

1,42

0,770

4,25

0,94

0,687

4,19

0,97

0,665

4,08

1,16

0,718 0,650

2,32 2,04

1,42 1,38

0,549

2,68

1,27

2,35 2,20

1,40 1,13

Természetvédelmi okokra hivatkozva nem szabad elvetni a mesterséges vízpótlást Korlátozni kell a vízkivételt a Balatonból F3. Felelősségteljes attitűd A Balatonhoz látogatóknak több gondot kell fordítaniuk a környezet megóvására

12,042

1,927

0,615 9,408

A Balatonnál élőknek több gondot kell fordítaniuk a környezet megóvására Nekünk, embereknek, a Balaton használóinak kell alkalmazkodnunk a tóhoz és nem fordítva F4. „Hagyjuk a természetet békén” attitűd Az alacsony vízszint a Balaton vízjárásának természetes állapota Nem sürgető feladat a Balaton mesterséges vízpótlása A Balaton vízszintje szinte kizárólag az időjárás, pontosabban a lehulló csapadék függvénye F5. Elégedett attitűd Régen volt ennyire tiszta a Balaton vize Nagyon jó állapotban van a Balaton

7,782

7,101 0,808 0,738

*1 = egyáltalán nem ért egyet az állítással, 5 = tökéletesen egyetért az állítással.

1,505

1,165

1,136




51

4/20/2006 4:55:33 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT átlagosnál magasabb vízszint ad aggodalomra okot, a turisták észleléseinek vizsgálata hosszabb távú következtetések levonását is lehetővé teszi, így az eredmények a megváltozott környezeti viszonyok között is relevánsnak tekinthetők. A 3. táblázat összefoglalja a megkérdezettek véleményét azon 16 vizsgált állításra vonatkozóan, amelyek 2003-2004 folyamán a hazai sajtóban – a tó vízszintjét, az esetleges vízpótlás kérdését és az alacsony vízszinttel kapcsolatos felelősséget tárgyaló cikkekben – jelentek meg. A táblázat utolsó előtti oszlopában látható átlagértékek a válaszadóknak az egyes állításokkal való egyetértésének szintjét jelzik. Amint azt az adatok mutatják, jelentős mértékű egyetértés főként azon kijelentésekkel kapcsolatban volt kimutatható, miszerint mind a látogatóknak, mind pedig a Balaton-parton élőknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a tó környezetének megóvására. A látogatók és a helyi lakosok felelősségére vonatkozó viszonylag magas szintű konszenzus részben kapcsolódik azon véleményhez is, miszerint a Balaton használóinak felelőssége a tó természetes folyamataihoz való alkalmazkodás és nem a tavat kell mesterségesen a humán igényekhez alakítani. Legkevésbé a Balaton vízszintjével kapcsolatos „összeesküvés-elméletekkel” – az alacsony vízszintet ingatlanspekulációnak vagy a víz titokban történő leeresztésének tulajdonító állításokkal – való egyetértésre mutattak hajlandóságot a megkérdezettek (bár ezen változók esetében a viszonylag magas szórásértékek a felelősséggel kapcsolatos állításokhoz viszonyítva mérsékeltebb konszenzusra utalnak). Az eredeti változók számának mérséklésére, valamint az állítások közötti kapcsolat feltárására, a meghatározó látogatói attitűdök azonosítására főkomponens analízist végeztünk Varimax rotációval. A főkomponens-elemzés öt faktoros megoldást eredményezett a következő dimenziókban: (1) „vészmadár” attitűd, (2) állami beavatkozás-párti attitűd, (3) felelősségteljes attitűd, (4) „hagyjuk a természetet békén” attitűd és (5) elégedett attitűd. Az öt faktor a szórásnégyzet 51,4%-át magyarázza. A Bartlett-féle szferikus próba (χ2=1857,386; szig.=0,000) és a Kaiser-Meyer-Olkin-féle megfelelőségi mutató (KMO=0,676) alapján a minta alkalmas faktoranalízis elvégzésére. Az azonosított faktorok alapján vizsgálva a válaszadók attitűdjeit megállapítható, hogy bár a felmérés résztvevői nagyobb mértékben támogatták a vízszint szabályozásába történő fokozott állami beavatkozást – a mesterséges vízpótlást és a vízkivétel korlátozását –, mint amilyen mértékben elfogadták azon véleményt, miszerint a vízszint kiegyenlítődését a természetre kell bízni, egyértelműen egyik attitűd esetében sem mutatható ki magas egyetértés (az első faktorba

52


tartozó változók átlagának összértéke 9,74 a maximális egyetértést jelző 15,00 helyett, azaz a lehetséges érték 64,9%-a, míg a második faktorba tartozó változók átlagának összege csupán 7,04, azaz a lehetséges érték 46,9%-a). Amint azt az attitűdvizsgálat eredményei jelzik, a vízszint fokozott állami szabályozásának viszonylag mérsékelt támogatása nem jelent a Balaton állapotával való elégedettséget (az 5. faktor változóinak összértéke a maximális érték mindössze 45,5%-át éri el), a válaszadók azonban főként a látogatók és a helyi lakosok környezettudatosabb magatartásától várják a tó környezeti jellemzőinek javulását. A megkérdezettek üdülési tapasztalatait és az egyes állításokkal való egyetértés mértéke közötti kapcsolatot vizsgálva megállapítható, hogy azok a válaszadók, akik az 1999-2004 közötti időszakban többször üdültek a Balatonnál, a minta átlagánál kedvezőbben ítélték meg a tó állapotát (F=1,788; szig.=0,009) és a víz tisztaságát (F=2,907; szig.=0,000), ezzel részben párhuzamosan pedig jóval kevésbé értettek egyet azon állítással, miszerint katasztrófa fenyegeti a Balatont (F=2,319; szig.=0,000). A hosszabb idő során szerzett személyes tapasztalatok tehát a visszatérő vendégek esetében hozzájárulhatnak a desztináció tárgyilagosabb megítéléséhez és mérsékelhetik a tömegkommunikáció esetenként túlzottan negatív üzeneteinek hatását.

Összefoglalás Az éghajlat és az időjárás a turizmus rendszer környezetének meghatározó elemeihez tartoznak, így szerepük kulcsfontosságú lehet egy turisztikai desztináció sikerét illetően. Hazánkban, ahol a szabadidős turizmust mind időben, mind térben jelentős koncentráció jellemzi, különösen fontos kérdés az éghajlati és időjárási tényezők szerepének vizsgálata a turizmus keresleti és kínálati oldalának alakulásában. Amint azt a kutatás eredményei jelzik, a hazai turisták utazási magatartását az időjárás elsősorban pull tényezőként befolyásolja – mind általában, mind konkrétan a Balaton mint úti cél esetében –, s az utazási döntés folyamata során viszonylag jelentős szerepe van a szóba jöhető, illetve a kiválasztott desztináció időjárására vonatkozó előrejelzéseknek. A felmérés adatai alapján úgy tűnik, a nyári üdülések esetében a klimatikus viszonyok jelentőségét csak mérsékelten tudja ellensúlyozni a turizmus szektor kínálatának fejlesztése, összességében véve azonban az utazási döntéseket elsősorban a célterület látnivalói, másodsorban pedig materiális tényezők befolyásolják, így a turisztikai szolgáltatások bővítése és megfelelő érték-ár arány biztosítása révén lehetségessé válik egy desztináció versenyképességének növelése.


4/20/2006 4:55:34 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT Felhasznált irodalom ALCOFORADO, M.J. – ANDRADE, H. – VIEIRA PAULO, M.J. (2004): Weather and Recreation at the Atlantic Shore Near Lisbon, Portugal: A Study on Applied Local Climatology; In: A. Matzarakis – C.R. de Freitas – D. Scott eds.: Advances in Tourism Climatology; Berichte des Meteorologischen Institutes der Universität Freiburg, Freiburg, pp.38-48 APTER, A. – HATAB, J. – TYANO, S. – WEIZINAN, A. (1998): Child and Adolescent Psychology (in Hebrew); Publishing House, Ministry of Defence of Israel BUDAI, Z. (2003): A globális időjárás-változás lehetséges hatásai a turizmusra; Turizmus Bulletin 7(1):23-27 CARR, N. (1998): Gendered Differences in Young Tourists’ Leisure Spaces and Times; Journal of Youth Studies 1(3):279-294 CROMPTON, J.L. – BOTHA, C. – KIM, S-S. (1998): Testing Selected Choice Propositions; Annals of Tourism Research 25(4):211-214 CROMPTON, J.L. – KIM, S-S. (2001): The Influence of Cognitive Distance in Vacation Choice; Annals of Tourism Research 28(2):512-515 DE FREITAS, C.R. – SCOTT, D. – MCBOYLE, G. (2004): A New Generation Climate Index for Tourism; In: A. Matzarakis – C.R. de Freitas – D. Scott eds.: Advances in Tourism Climatology; Berichte des Meteorologischen Institutes der Universität Freiburg, Freiburg, pp.19-26 FIELD, A.M. (1999): The College Student Market Segment: A Comparative Study of Travel Behaviors of International and Domestic Students at a Southeastern University; Journal of Travel Research 37(4):375-381 HAMILTON, J.M. – MADDISON, D.J. – TOL, R.S.J. (2004): Climate and the Destination Choice of German Tourists: A Segmentation Approach; In: A. Matzarakis – C.R. de Freitas – D. Scott eds.: Advances in Tourism Climatology; Berichte des Meteorologischen Institutes der Universität Freiburg, Freiburg, pp.207-214 HUYBERS, T. (2003): Domestic Tourism Destination Choices – a Choice Modelling Analysis; The International Journal of Tourism Research 5(6):445-459 KVM (2006): Balaton és Velencei-tó információs és tájékoztatási rendszere; Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium – Egészségügyi Minisztérium, http://www.ktm.hu/balaton/ lang_hu/vizszintb.htm LIU, C-M. (1999): Tourist Behaviour and the Determinants of Secondary Destination; Asia Pacific Journal of Marketing and Logistics 11(4):3-22 MAGYAR TURIZMUS RT. (2005): A magyar lakosság 2005. évi nyári utazási tervei; http://www.hungary.com/images/ mtrt/tartalom/pdf/magyar_lakossag/hirek_utazasi_tervek_2005_nyar.pdf MAGYAR TURIZMUS RT. (2004): A szenior korosztály utazási szokásai; http://www.hungary.com/images/mtrt/tartalom/ pdf/magyar_lakossag/sajtoanyag_idosek%20_2_.pdf MAGYAR TURIZMUS RT. / M.Á.S.T. PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG (2005): A magyar lakosság utazási szokásai, 2004; Turizmus Bulletin 9(1):21-31

MAGYAR TURIZMUS RT. / M.Á.S.T. PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG (2004): A magyar háztartások utazási szokásai, 2003. október (összefoglaló); http://www.hungary.com/ images/mtrt/tartalom/pdf/osszefoglalo_2003.pdf MATZARAKIS, A. – KARATARAKIS, N. – SARANTOPOULOS, A. (2005): Tourism Climatology and Tourism Potential for Crete, Greece; Annalen der Meteorologie 41, Volume 2, 17th International Congress of Biometeorology, ICB 2005; Deutscher Wetterdienst, Offenbach am Main, pp.616-619 MICHAEL, I. – ARMSTRONG, A. – KING, B. (2003): The Travel Behaviour of International Students: The Relationship Between Studying Abroad and Their Choice of Tourist Destinations; Journal of Vacation Marketing 10(1):57-66 MICHALKÓ, G. (2004): A turizmuselmélet alapjai; Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár MICHALKÓ, G. – RÁTZ, T. (2005): A mediterrán turisztikai miliő; Turizmus Bulletin 9(2):28-35 PORIA, Y. – BUTLER, R. – AIREY, D. (2003): Tourism, Religion and Religiosity: A Holy Mess; Current Issues in Tourism 6(4):340-363 PUCZKÓ, L. – RÁTZ, T. (2005): A turizmus hatásai, 4. javított kiadás; Aula Kiadó, Budapest RÁTZ, T. (2003): The Responses of Lake Balaton to Global Climate Change; Paper presented at the 1st International Conference on Climate Change and Tourism, WTO, Djerba, Tunisia, 9-11 April 2003 RÁTZ, T. – VIZI, I. (2004): The Impacts of Global Climate Change on Water Resources and Tourism: The Responses of Lake Balaton and Lake Tisza; In: A. Matzarakis – C.R. de Freitas – D. Scott eds.: Advances in Tourism Climatology; Berichte des Meteorologischen Institutes der Universität Freiburg, Freiburg, pp.82-89 RICHARDS, G. – RICHARDS, B. (1998): A Globalised Theme Park Market? The Case of Disney in Europe; In: E. Laws – B. Faulkner – G. Moscardo eds.: Embracing and Managing Change in Tourism. International Case Studies; Routledge, London, UK, pp. 365-378 SCOTT, D. – MCBOYLE, G. – MILLS, B. – MINOGUE, A. (2004): Climate Change and the Ski Industry in Eastern North America: A Reassessment; In: A. Matzarakis – C.R. de Freitas – D. Scott eds.: Advances in Tourism Climatology; Berichte des Meteorologischen Institutes der Universität Freiburg, Freiburg, pp.90-96 SIMPSON, M. – LADLE, R. – VINER, D. – NICHOLLS, S. (2005): The Impacts of Climate Change on Ecotourism in Tobago; Annalen der Meteorologie 41, Volume 2, 17th International Congress of Biometeorology, ICB 2005; Deutscher Wetterdienst, Offenbach am Main, pp.624-627 SMITH, K. (1993): The Influence of Weather and Climate on Recreation and Tourism; Weather 48(12):398-404 WALL, G. (1998): Implications of Global Climate Change for Tourism and Recreation in Wetland Areas; Climatic Change 40(2):371-389



53

4/20/2006 4:55:34 PM

TURIZMUS MENEDZSMENT A Balaton turizmusának fejlesztési koncepciója és programja Készítette: a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság megbízásából az LT Consorg Kft.

Vezetői összefoglaló A Balatonnak mint hanyatló desztinációnak1 az újjáélesztése nem várathat magára tovább. A Balaton hanyatló desztináció, mert az 1990 előtti kereslet zöme eltűnt és mindmáig nem sikerült újjal pótolni, sőt a megmaradt külföldi forgalom további csökkenését az utóbbi években már a belföldi kereslet lassú megélénkülése sem tudta ellensúlyozni. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) összes szálláshelyi forgalma a 2000. évi 7,1 millió vendégéjszakáról 2004-re 5,9 millióra csökkent. A régió súlya a kereskedelmi szálláshelyek országos összforgalmában 2000-ben 27% volt, 2004-ben már csupán 23%-ot ért el. A hanyatlás további jelei és tényezői2: a víz instabil állapota; a jelenlegi turisztikai kereslet gyenge fizetőképessége, erős szezonalitása és koncentrációja a parti sávban; a nehézkes megközelíthetőség, az infrastruktúra hiányosságai; a vízparti üdülésen és néhány gyógyszállón kívül egyéb, sajátos vonzerőn alapuló komplex turisztikai termékek hiánya; a szolgáltatások változó színvonala; a marketing gyengeségei stb. A balatoni desztináció újjáélesztése nem várathat magára tovább, mert az országnak szüksége van a turizmus teljesítményének fokozására, amire adottságai folytán leginkább a BKÜ képes és hivatott, a régió lakossága pedig biztos megélhetésre vágyik, amit leginkább a turizmustól remélhet, és még remél. 1 Desztináció: utazási-üdülési célterület. Az egykori közönségét elveszítő, hanyatló desztinációk (declining destinations) sorsa újabban nemzetközileg is az érdeklődés középpontjába került. A hanyatlás időbeni észlelésére és a gondok orvoslására az Európai Unió 2002-ben publikálta „Early warning system for identifying declining tourist destinations, and preventive best practices” c. kiadványát, amely a hanyatlás időbeni észlelésére és megelőzésére a Balaton számára is hasznos módszereket ajánl. Az ajánlott módszerek egyebek között: új stratégia kidolgozása, a megvalósítást irányító hatékony desztinációs menedzsment szervezet működtetése, kutatások által alátámasztott pontos adatbázisok kialakítása, a kínálat korszerűsítése, fejlesztése, a monitoring rendszer megszervezése, a lakossággal, a partnerszervezetekkel és a vállalkozókkal való érdemi együttműködés kialakítása, a térségi e-marketing megszervezése stb. 2 A hanyatlás egyértelműen helytálló kifejezés a megelőző, vízparti tömegturizmussal jellemezhető időszakhoz képest, amelynek legbiztosabb jele a forgalom fent jelzett csökkenése. Egy új, már a BTFK-ban megcélzott, magasabb rendű turizmus megteremtése szempontjából az itt felsorolt további jellemzők zöme inkább olyan öröklött hátrányt és fékező tényezőt jelent, amelyeket képtelenek voltunk az elmúlt 15 év alatt módosítani, kijavítani vagy felszámolni. Ha valamin nem tudunk lényegesen változtatni, miközben a világ körülöttünk előre halad, akkor szintén lemaradunk és indokolt hanyatlásról (legfeljebb viszonylagos hanyatlásról) beszélni.

54


A Balatonért sokszor és sokan emeltek már szót, és az utóbbi években fontos fejlesztésekre is sor került. Az eddigi szétszórt és gyakran kampányszerű fejlesztések azonban elégtelennek bizonyultak ahhoz, hogy olyan új turisztikai kínálatot hozzunk a régióban létre, amely alkalmas lenne újfajta kereslet lekötésére. A megújulást sürgető tervek – így a Balatoni turizmus fejlesztési koncepciója (BTFK) és a Balatoni turizmus fejlesztési programja (BTFP) – céljai sem teljesültek, legfeljebb egy-két kiragadott elemük valósult csak meg. Ebben a helyzetben szinte feleslegesnek tűnik minden további kutatás, helyzetelemzés és tervezés. A jelen munka során a térség egyik jeles személyisége és egyben országgyűlési képviselője az 1999-ben elkészített stratégia aktualizálásához mindössze annyit fűzött hozzá, hogy annak az 1993-as turizmusfejlesztési koncepcióval együtt meg kell őrizni eredeti tartalmát, csak a forrásokat kell a megvalósításukhoz hozzárendelni. A tervezés önmagában nem képes erre, legfeljebb módszereket ajánlhat. De ha azokat sem alkalmazza senki, akkor valóban feleslegesnek tűnhet, hacsak nem sikerül a bajok legfőbb gyökerét megtalálni, vagy könnyebben teljesíthető gyógymódot ajánlani. A Balaton megérdemli ezt az utolsó erőfeszítést. A bajok gyökerét már a Balaton turizmusfejlesztési koncepciója jelezte: a balatoni turizmusnak nincs gazdája. Ez ma úgy pontosítható, hogy a számos térségi szervezet között nincs egyetlen egy sem, ahol együtt lenne a szükséges kompetencia, eszköz és szakértelem. Az igazi „gazda” hiánya országos gond, hiszen valamennyi régiónk ettől szenved, de országosan sem sikerült még a bajt orvosolni. A regionális idegenforgalmi bizottságok (RIB) személyi összetételükben követik a politikai ciklusváltásokat és gyakorlatilag a turizmusért felelős miniszter tanácsadó testületei, esetenként rájuk ruházott, de bármikor visszavonható jogosítványokkal és kisebb-nagyobb (de a tervek megvalósításához soha sem elegendő) forrásokkal. Szakemberekből álló operatív szervezetük nincs, a regionális marketing irodák (RMI) (szintén bizonytalan státusszal és forrásokkal) csak a titkársági teendők egyszemélyes ellátását biztosítják. A Balaton helyzete annyiban jobb, hogy itt a RIB elnöke kezdettől fogva egy köztiszteletnek örvendő turisztikai szakember, és a regionális marketing iroda – a BTFP ajánlását részben követve – regionális projekt iroda elnevezést kapott, de csak a nevében, mert a fejlesztési programban körvonalazott többi feltételhez szintén nem jutott hozzá. Az intézményrendszer országos korszerűsítését célzó szakmai kezdeményezések mindezidáig elakadtak vagy csak torz formában vették figyelembe azokat.


4/20/2006 4:55:35 PM

TURIZMUS MENEDZSMENT A megfelelő gyógymód nemzetközi tapasztalatokon alapuló elméleti alapjai adottak: alulról építkező, a köz- és a magánszektor együttműködésével kialakított, felkészült szakemberekből álló és megfelelő saját forrásokkal is rendelkező térségi menedzsment szervezetet kell létrehozni, amely képes ellenőrizni és irányítani – a kutatástól és tervezéstől kezdve a megvalósítás irányításán át az e-marketingig és a monitoringig – a turizmus teljes folyamatát. Másként fogalmazva, nemzetközi szóhasználattal élve, a TDM3 modellt kell a Balatonon önerőből kialakítani. A folyamat szerencsére már megindult, Gyenesdiáson az önkormányzat a vállalkozókkal együttműködve kialakította a település szintű megfelelő szervezetet. A jó példa elterjedésével és a térségi összefogás erősödésével a regionális szervezet is kialakítható. Ha a korszerű szervezeti rendszert nem sikerül országos szinten kialakítani, akkor fontos, hogy a Balaton térsége önállóan lépjen és vegye saját kezébe a sorsát, mert a balatoni turizmus végveszélyben van, és az új fejlődési szakasz megindítása tovább már nem odázható el. Ennek pedig kulcstényezője a Balaton turisztikai desztinációs menedzsment (TDM) szervezetének önálló kialakítása. E folyamat ösztönzése minden támogatást megérdemel, ezért az új stratégiának is egyik prioritását képezi. Természetesen a balatoni turizmus új szakaszának megalapozásához nem elegendő csupán a korszerű térségi menedzsment szervezet kialakítása. A legtöbb gond orvoslásához elengedhetetlen a fejlesztés, éspedig a tudatos fejlesztés megindítása, ami egyben a fenntartható fejlődés alapfeltétele (ami továbbra is egyik fő cél marad, hiszen napjainkban a fenntarthatóság minden területen alapkövetelmény, így a turizmusban is). A tudatos fejlesztés a tervezésen alapul és feltételezi a tervek megvalósítását, amihez megint csak szükséges a megvalósítást is irányító, koordináló és ellenőrző térségi menedzsment szervezet munkája, amelynek a sikeres működéshez szükséges turistaforgalom biztosítását is elő kell segítenie hatékony desztinációs marketing tevékenységgel és a térségi partnerek együttműködésének koordinálásával, ösztönzésével. A BTFK és a BTFP céljainak aktualizálása során a bekövetkezett változások és az időközben megszületett regionális tervek mellett figyelembe vettük a jelenleg folyó országos és regionális tervezési munkák – elsősorban az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció, az Országos Területfejlesztési Koncepció, valamint a BKÜ új Fejlesztési Programja – céljait és prioritásait. A fentieknek megfelelően a két aktualizált tervet tömörítő jelen dokumentum, a Balatoni Turizmus Fejlesztési Koncepciója és Programja (BTFKP) céljai a következők: 3 TDM: Tourism Destination Management. A magyar szóhasználatban leginkább a „térségi turisztikai menedzsment” kifejezés terjedt el. A „turisztikai desztinációs menedzsment” is használatos, szinonim kifejezés, amelynek rövidítése megegyezik az angoléval.

Koncepció: A balatoni turizmus fejlesztésének elsődleges hosszú távú célja a fenntartható és versenyképes turizmus megteremtése, amely alapul szolgál a Balaton régió társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának az erősítéséhez. A részcélok felölelik a turizmus természeti, társadalmi, gazdasági és turisztikai vonatkozásait. Ezen belül a turizmus fejlesztésének sajátos szakmai céljai a következők: 1. a versenyképesség, a sajátos arculat és a Balaton márka megteremtése az exkluzív turizmus kiemelt fejlesztése révén; 2. megelégedett turisták és jól működő turisztikai szektor, színvonalas szolgáltatások; 3. szezonszéthúzás és a háttérterületek bevonása; 4. új és sajátos kép: vonzó élettér, gyermekparadicsom és a térség sajátos vonzerőire alapozott komplex turisztikai termékek változatossága; 5. élénk belföldi és sajátos piaci szegmenseket vonzó nemzetközi turizmus; 6. együttműködés, jó turisztikai szemlélet a lakosság és az önkormányzatok körében, a turizmus szakmában korrekt viselkedés, jó szakmai felkészültség és nyelvtudás. Stratégiai program: A 2007-13. közötti időszak elsődleges stratégiai célja a balatoni turizmus új fejlődési szakaszának megindítása. Ezzel el kívánjuk érni, hogy a Balaton térsége úttörő módon hozzájáruljon az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció fő céljának a megvalósításához – hogy Magyarország Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa legyen, ahol emelkedik az emberek életszínvonala és javul az életminőségük – általában és a Balaton vonatkozásában különösen. Mindez erősítse a Balaton régió társadalmi, gazdasági és területi kohézióját. A fő cél elérését a következő stratégiai részcélok (sajátos célok) megvalósítása segíti elő: 1. a turisztikai desztinációs menedzsment (TDM) működő modelljének megteremtése a régióban a fenntartható fejlődés alapfeltételeinek kialakítása és a Balaton márkakép megteremtésének elősegítése érdekében; 2. a versenyképesség erősítése a hiányosságok és a szűk keresztmetszetek felszámolása, valamint új, tudatos fejlesztések által a balatoni turizmus hanyatlásának megállítása és a benne rejlő lehetőségek eddiginél jobb kihasználása érdekében; 3. a gazdasági hatékonyság javítása az ország külgazdasági egyensúlyának javítása, valamint a régió társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának erősítése céljából. A stratégiai célok elérését a következő fejlesztési prioritások segítik elő: 1. a Balatoni TDM modell létrehozása; 2. a turizmus korszerű működési rendszerének kialakítása (a BTFP 2000-2006. II. alprogramjában lévő korszerűsített rövid távú feladatok elvégzése); 3. a szűk keresztmetszetek felszámolása; 4. új turisztikai termékek kifejlesztése (a BTFP 2000-2006. I. alprogramjának fenntartása az azóta bekövetkezett változások által indokolt módosításokkal, így az eddigi részleges teljesítések figyelembe vételével, például a kerékpárút körgyűrű déli parton még hiányzó önálló pályaszakaszainak kiépítése, a körgyűrűhöz szervez-



55

4/20/2006 4:55:35 PM

TURIZMUS MENEDZSMENT hető túraútvonalak kijelölése és szükség esetén pótlólagos kerékpárút építése stb.). A szűk értelemben vett turisztikai célok és fejlesztési prioritások önmagukban nem képesek a sikeres turizmus valamennyi feltételét megteremteni. További prioritások a turizmus „külső” (nem a saját illetékességi körébe tartozó) feltételeit illetően: 5. a víz stabilitása és a környezet védelme; 6. a megközelíthetőség javítása; 7. az egyéb infrastrukturális hiányosságok megszüntetése; 8. a lakossági szolgáltatások magas színvonala; 9. jó közbiztonság; 10. a BKÜ jövőképének kialakítása és regionális besorolásának rendezése. Az 5–10. pont alatt felsoroltak mind a sikeres turizmus alapvető tényezői, de a „turizmus szektor” közvetlenül nem képes hatni rájuk. A turizmus tervezésének ezért alapelve a kettős integráció, miszerint a turizmust a környezetébe kell integrálni (külső integráció), a turizmus valamennyi elemét pedig összehangoltan, együtt kell megtervezni és működtetni (belső integráció). A tervezés szintjén alapvető fontosságú tehát a turisztikai tervek integrálása a területfejlesztési tervekbe – esetünkben a BTFKP beillesztése a BKÜ új Stratégiai Fejlesztési Programjába – és így a szakma igényeinek figyelembe vétele a környezetvédelem, a közlekedés, a lakossági infrastruktúra és szolgáltatások, a közbiztonság és a régió státuszának területi tervezése során, különben ezek az alapfeltételek teljesítetlenek maradnak, és nem lehet a fenntartható, egyúttal versenyképes turizmust megteremteni. Amennyiben a BFT elfogadja a fenti célokat, úgy indokoltnak tűnik a BKÜ új Stratégiai Fejlesztési Programjában is kiemelten figyelembe venni azok megvalósításának fontosságát a térség életében, ahol a fő gazdasági tevékenység hosszú távon is a turizmus marad. Ebben az esetben megfontolandó a stratégia prioritásai közül a jelenlegi 2. prioritást a következőképpen módosítani: A balatoni turizmus új fejlődési szakaszának megindítása. Ezt indokolná még az is, hogy „a gazdasági erőforrások aktivizálása és a vállalkozási lehetőségek gyarapítása” (az eredeti 2. prioritás) megvalósítása elképzelhetetlen a turizmus új fejlődési szakaszának megindítása nélkül, illetve ez utóbbi a másik jelentős térségi gazdasági tevékenységre, a szőlő- és bortermelésre is kedvező hatást gyakorol. Ha viszont nem állítjuk előtérbe a célok között is a turizmus kritikus helyzetének a megváltoztatását, akkor hiányozni fog a mozgósító hatás a gyakorlati megvalósításban, különösen a források megszerzését illetően. A BKÜ új Stratégiai Fejlesztési Programjának kidolgozása során várhatóan szintén sor kerül a térség jövőképének és távlati fejlesztési céljainak az átgondolására is. A turizmus szemszögéből az eddig felmerült elképzelések közül a legvonzóbb és az újfajta balatoni turizmus megteremtésével is teljesen összhangban lévő távlati célnak az tűnik, hogy a Balaton régió az ország legexkluzívabb és legkedveltebb lakóhelye legyen. A közlekedési problémák

56


megoldásával és a távmunka elterjedésével eltűnik a távolság, és a nyugdíjasok mellett az aktív korosztályhoz tartozók – így a fiatalok – is szívesen választják majd lakóhelyül az ország (és talán Európa) egyik legszebb táját és vidékét, ha ott valóban szép a környezet, fejlett az infrastruktúra, kifogástalanok a szolgáltatások, élénk a közösségi élet és változatosak a szabadidős tevékenységek. Hasonló az igénye a turistáknak is, akik ott érzik jól magukat, ahol a helyi lakosság is elégedett. Ez a jövőkép orientálná a mindennapi döntéseket az élet minden területén, és kedvező alapot teremtene az igényes fejlesztések számára is. Kivéve a turizmus néhány formáját (például az ún. „gettó” turizmust), a lakosság és a turisták számára egyaránt vonzó környezetet együtt és azonos színvonalon lehet kialakítani, hiszen a turizmus a lakossági infrastruktúrát használja és – a szálláshelyektől eltekintve – a lakossági szolgáltatásokat veszi igénybe. A turista ugyanolyan ember, mint bármelyikünk, azzal a különbséggel, hogy állandó környezetéből ideiglenesen hozzánk érkezett, de szükségleteit teljes egészében magával hozta és élményt keres. Szállásáról, étkeztetéséről és tájékoztatásáról a turisztikai szektornak kell gondoskodnia, de az élmény nyújtása és az azzal kapcsolatos szükségleteinek kielégítése már az egész desztináció feladata. Ebben részt kell, hogy vegyen a természeti környezet, a kulturális szféra, a közlekedés, a kereskedelem, a polgármesteri hivatal, a helyi egészségügyi szolgálat, a rendőrség és a lakosság is. Egyegy település vagy létesítmény mindezt együtt rendszerint képtelen önmagában biztosítani, a turista szükségleteinek teljességével számoló komplex turisztikai termék tehát csak desztinációs szinten létezik. A desztinációs menedzsment fő feladata, hogy mindezt szem előtt tartva – a tervezéstől kezdve a mindennapos működésig – gondoskodjon a különböző szolgáltatások meglétéről és összhangjáról, valamint arról, hogy azokról a turisták tájékoztatást is kapjanak. A sikeres turizmus tehát feltételezi az egész fogadóterület felkészültségét mind a helyi lakosság mindennapos élete, mind pedig a turisták ideiglenes itt-tartózkodása során felmerülő igények kielégítésére. A turizmus szektor mindebben csak egy kis részt képvisel, de nem lehet sikeres, ha nem jól működik az egész. A Balaton régió új, vonzó (a lakosságnak állandó és a turistáknak ideiglenes) életteret felvillantó jövőképének megvalósítása elősegítené a balatoni turizmus egyik legnagyobb gondjának, a szolgáltatási színvonal szezonalitás okozta gyengeségének a leküzdését is. A fizetőképes helyi törzsközönség kialakulása a vendéglátás vállalkozásai számára biztosíthatja majd a két hónapra lecsökkent működési idő egész évre való kiterjesztését, és ezáltal a képzett munkaerő megtartását, valamint a kiváló minőség elérését, ami az itt szerezhető élményekkel együtt a Balaton márkakép kialakításának alapvető feltétele. E jövőkép fokozatos megvalósítása a balatoni turizmus átfogó megújításának is igazi alapja és fő sikertényezője lehet.


4/20/2006 4:55:36 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT Integrált Döntéstámogató Rendszer megvalósítása a fenntartható turizmus elérése érdekében a Balaton régióban1 Készítette: Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége, Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht., ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Geonardo Környezetvédelmi, Térinformatikai és Regionális Projektfejlesztő Kft.

Bevezetés A „Balaton Projekt – integrált döntéstámogató rendszer megalkotása és bevezetése a fenntartható turizmus elérése érdekében” című LIFE-III ENVIRONMENT pályázatot az Európai Unió Környezeti Főigazgatósága (DG ENVIRONMENT) a 2003. év során kedvezően bírálta el, így a Balaton régió fejlesztésére először sikerült közvetlen brüsszeli forrásokból támogatást szerezni. A projekt megvalósítására létrejött négytagú konzorcium célja a fenntartható turizmus irányába mutató fejlesztések végrehajtása, illetve ezen keresztül további uniós támogatások megszerzése.

A LIFE-III Közösségi Program A Közösségi Programok az Európai Unió stratégiai politikáit támogató és az európai együttműködést megvalósítani szándékozó támogatási programok. A Közösségi Programok köre nagyon széles skálát ölel fel, kezdve az oktatás-képzéstől a kutatás-fejlesztésen át, egészen a környezetvédelemig. Minden program meghatározott időtartamra szól, és az adott időszakra előirányzott költségvetéssel rendelkezik. Az egyes programokban elkülönített támogatásokra a kedvezményezettek általában nyílt pályázati felhívások útján pályázhatnak – esetenként közbeszerzés útján – és pályázataikat az adott program célkitűzései alapján objektív szakmai kritériumok szerint bírálják el. A pályázás feltételrendszere jól átlátható és könnyen kezelhető, a formai követelmények majd minden esetben egyszerűbbek, mint a hazai pályázati rendszerben megszokottak. Ami fontos eleme még ezeknek a programoknak, az a nemzetközi együttműködés, amely szinte minden projektnél alapkövetelmény. A Közösségi Programok fokozatosan nyíltak meg a magyar pályázók előtt, és mára 10 fölé emelkedett azon programok száma, amelyekben Magyarország is részt vesz. 2004-től pedig, a csatlakozást követően a Közösségi Programok teljes köre nyitva áll a magyar pályázók előtt. A LIFE (L’Instruments Financiers pour l’Environnement) elnevezésű közösségi programot az Európai Unió 1992-ben hozta létre azzal a céllal, hogy a tagországokban (illetve a későbbiek során a társult országokban) megvalósuló 1

EU LIFE03ENV/H/000273 számú projekt.

innovatív, demonstrációs jellegű környezet- és természetvédelmi projektekhez támogatást nyújtson. A jelenleg futó harmadik szakasz (LIFE-III) 2000 és 2006 között van érvényben, 957 millió eurós költségvetéssel. A LIFE három fő tevékenységi területet felölelő horizontális jogi eszközrendszer, amely alapján a környezet és természetvédelem teljes területén igyekszik kifejteni hatását. Prioritásainak meghatározásakor elsősorban az éppen aktuális környezetvédelmi akcióprogramokra támaszkodtak. Magyarország 2001-ben csatlakozott a programhoz.

A Balaton Projekt - Integrált Döntéstámogató Rendszer megvalósítása a fenntartható turizmus elérése érdekében A projekt célja egy integrált döntéstámogató rendszer kiépítése és bevezetése, amely hozzásegíti a Balaton régió egészét a fenntartható turizmus eléréséhez. A fenntartható turizmus megvalósítása fontos prioritása az Európai Unió Környezetvédelmi Politikájának, így támogatásban részesülhetnek azon projektek, amelyek a turizmushoz kapcsolódó hatások kivédésére törekedve egy fenntartható rendszer kialakítását célozzák. A projekt előkészítését és a pályázat elkészítését a Geonardo Kft. koordinálta az ELTE Regionális Földrajzi Tanszéke és a Balaton Fejlesztési Tanácshoz tartozó Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. közreműködésével. A projekt 2002 őszén került benyújtásra közvetlenül Brüsszelbe, és egy közel 9 hónapos bírálati-szerződéskötési folyamat után 2003 őszén kezdődött el. Időtartama 30 hónap. A projekt megvalósítására létrejött konzorcium tagjai a következők: • Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége (BCSZSZ) mint a projekt Kedvezményezettje. A BCSZSZ egy alulról szerveződő non-profit szervezet, amelynek tagjai között több jelentős Balaton környéki civil szervezet képviselteti magát. Feladatai között szerepel a projekt elfogadtatása a Balaton régióban, illetve a projekt eredményeinek népszerűsítése. • Geonardo Környezetvédelmi, Térinformatikai és Regionális Projektfejlesztő Kft. (GEONARDO) mint partner vesz részt a projektben. A GEONARDO több



57

4/20/2006 4:55:37 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT mint 20 uniós projektben szerepel partnerként vagy koordinátorként, ezzel a legsikeresebbek közé tartozik az egész Európai Uniót tekintve is (forrás: www. eucenter.org). Feladatai a projekt adminisztratív és szakmai koordinálása, illetve a térinformatikai rendszer megvalósítása. • ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék mint partner a szociális-gazdasági állapotfelmérések, a korábbi politikák és döntések elemzésének és a döntés-támogató rendszer (Decision Support System, DSS) kiépítésének felelőse (www.geogr.elte.hu). • Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. a Balaton Fejlesztési Tanácshoz tartozó szervezet – az anyagi részesedést illetően – a legnagyobb résztvevője a projektnek. Tematikus feladatai (végfelhasználói felmérések, vízminőség-monitoring, turista- és forgalomszámláló-rendszer kiépítése) mellé az egész projektet befolyásoló horizontális feladatok is társulnak. Mint a régió egészének fejlesztéséért felelős szervezet része, érdekelt a döntés-támogató rendszer kiépítésében és fenntartásában, illetve a projekt eredményeinek népszerűsítésében is. A projekt elsődleges célja tehát a Balaton régióban a főként a tömegturizmus által kiváltott környezeti kockázat csökkentése vagy kivédése egy ún. döntéstámogató rendszer segítségével. Ennek maximális elérése érdekében a projekt élettartamának 30 hónapja alatt az alábbi nyolc munkaszakasz kerül elvégzésre: 1. Menedzsment: megfelelő koordinációs és menedzsment munka a maximális idő/költség hatékonyság elérése érdekében. Az Unió szigorú elvárásainak megfelelő rendszeres jelentések elkészítése és a partnerek feladatainak összehangolása. 2. Végfelhasználói igényfelmérés: a szükségletek és a követelmények felmérése az összes potenciális felhasználó számára. További cél az összes potenciálisan érintett szervezet/hatóság (helyi lakosok és vállalkozók, a civil szervezetek és a helyi, valamint országos érdekeltségű környezetvédelmi hatóságok) elérése és bevonása a projekt megvalósításába. 3. Környezeti állapotfelmérés és térinformatikai rendszer (GIS): a térinformatikai adatbázis kifejlesztése, a partnerek és érdeklődők szabad hozzáférésével a következő adatokhoz: ismert és feltételezett potenciális szennyező források, illegális hulladéklerakók, szennyvíz-gazdálkodási adatok, vízminőségi és eutrofizációs mutatók. 4. Szociális-gazdasági elemzések: A fenntartható fejlesztés megalapozása során meg kell figyelni és elemezni szükséges a szociális és gazdasági

58


szféra szereplőit. A kapott adatok és információk elengedhetetlen alapjai a monitoring rendszer fejlesztésének és a stratégiai döntéshozó modellnek. 5. Korábbi politikák és hatásaik elemzése: a DSS kiépítésekor elemzésre kerülnek a korábbi döntések és azok régióbeli hatásai; e történések ismeretében pontosabban lehet majd modellezni a jövőbeni döntések várható következményeit. 6. Döntéstámogató rendszer: Döntéstámogató rendszer kidolgozása és bevezetése, amelynek alapja a korábban kidolgozott térinformatikai rendszer, ez felhasználja a környezeti, gazdasági és társadalmi vizsgálatok, valamint folyamatos visszacsatolással a fizikai állapotokat vizsgáló monitoring rendszerek adatait, eredményeit. 7. Monitoring rendszer: a projekt egyik leglátványosabb eleme a Balaton régióból mindezidáig hiányzó online vízminőség-, turista- és forgalom-monitoring rendszer telepítése. Segítségével pontos információk kaphatók a szezonális turizmus szélsőségeiből adódó környezeti terhelésről. A modell magában foglal egy turistaszámláló és egy forgalomszámláló rendszert, továbbá egy vízminőség monitoring rendszert. A szimulációs program segítségével a kapott adatokból következtetéseket vonhatunk le a Balaton régió egész területére vonatkozóan a bekövetkező környezeti változásokról, valamint modellezhetjük a különböző szélsőséges eseteket, haváriákat is. 8. Információáramlás – Disszemináció: A projekt fontos eleme a társadalmi tudatosság formálása, illetve a projekthez kapcsolódó információk, eredmények széleskörű közzététele, amely egyébként szigorú elvárás az Unió részéről is. A feladatok közé többek között konferenciák, workshopok szervezése, információs brosúrák rendszeres kiadása, saját weboldal működtetése tartozik. A projekt tervezett költségvetése közel másfél millió euró, amelyből az Európai Unió a LIFE-III programon keresztül 744 950 eurót biztosít. A projekt végeredményeképpen létrejön egy átfogó környezeti-gazdasági-társadalmi felméréseken és térinformatikai adatbázison alapuló döntéstámogató rendszer és a hozzá kapcsolódó online monitoring rendszer. A célok megvalósításával a régióban elérhető az összeurópai prioritásként számon tartott fenntartható turizmus. További információ: Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. 8230 Balatonfüred, Kossuth u. 3., telefon/fax: (87) 580-500, e-mail: [email protected], honlap: www.balatonregion.hu.


4/20/2006 4:55:38 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT Térségspecifikus fejlesztési politika a Balaton régióban Az OECD tanulmánya alapján összeállította az Országos Területfejlesztési Hivatal Kiemelt Programok Főosztálya

Bevezetés Az OECD Public Governance and Territorial Development Igazgatósága egy esettanulmány sorozat elkészítését kezdeményezte a „Place-based” (térségspecifikus) fejlesztési politika és a vidékfejlesztés témakörében. Mexikói, spanyol, görög és olasz kis- és nagytérségekkel együtt Magyarországról a Balaton régiót választották be abba a vizsgálatba, amelynek során arra a kérdésre keresték a választ, hogy a térségspecifikus fejlesztési politika képese megállítani egy vidéki térség hanyatlását. A Balaton Fejlesztési Tanács kezdeményezésére 2004 májusában egy megállapodás jött létre az Országos Területfejlesztési Hivatal jogelődje, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal (MTRFH), valamint az OECD között, amelynek értelmében az OECD elkészítette a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre (BKÜ) vonatkozó kutatását. Az elkészült tanulmány a „Thematic Review on Place-based Policies and Rural Development” (Területi és vidékfejlesztési politikák tematikus szemléje) című kiadvány egyik referenciamunkájaként jelent meg a Területi Fejlesztési Bizottság (TDPC) jóváhagyása után. A 2004-től 2005-ig terjedő kutatási időszakra az OECD minden országra nézve egységes tematikát, munkamenetet dolgozott ki. A munka során képviselői több alkalommal vettek részt magyarországi helyszíni bejáráson. Emellett számos egyeztetésre és a magyar fél részéről széleskörű adatszolgáltatásra is került sor. Az OECD 2005. július 22-én küldte meg a Balaton térségére vonatkozó tanulmányt. Az észrevételek beépítése után a végső dokumentum – több más ország hasonló jellegű tanulmányával együtt – az OECD Territorial Development Committee által 2005. november 30-án Párizsban megrendezett Rural Working Party-n került bemutatásra. Az OECD által kiválasztott térségek általában egyegy ország azon fő turista fogadó területei közül kerültek ki, amelyek alig részesülnek a turizmus a hasznaiból. Sőt, a vizsgálatot megelőző időszakban vesztettek vonzerejükből, és ezáltal gyengült a versenyképességük. Ez még inkább felerősíti a vidéki térségek legjelentősebb problémáit: a csökkenő foglalkoztatást a mező- és erdőgazdaságban, a fiatalok elvándorlását és ezzel együtt a térség elöregedését, valamint a közösségi és egyéb szolgáltatások hatékonysági problémáit. A tanulmány valamennyi esettanulmányra egységes tematikát alkalmazó, négy fejezetből álló dokumentum, amelynek a negyedik fejezete foglalja össze az esettanulmány helyszínének jellemzőit, és ebben a

fejezetben kerülnek a javaslatok is megfogalmazásra. Az egyes témaköröket a szerzők két szinten tárgyalják: a magasabb szint vizsgálata után az elemzés a kiválasztott területre szűkül le. A Balaton régió helyzetelemzése tehát a nemzeti szint bemutatását követi. A szerzők az első fejezetben a kormányzati kereteket, majd a vidéki térségek, végül a turizmus jellemzőit ismertetik. A második fejezet a területfejlesztést értékeli, szintén nemzeti szintről indulva. A dokumentum a regionális fejlesztéstől a vidékfejlesztésen át jut el a turizmusfejlesztés témaköréig. A harmadik fejezet a területfejlesztési politika megvalósításával, illetve annak eszközrendszerével foglalkozik. A tanulmányban számos, mind a nemzeti, mind a regionális, mind a kistérségi szintre vonatkozó hazai és nemzetközi tanulmány, dokumentum, valamint web-oldalon elérhető információ került feldolgozásra. Az értékelést nagyszámú ábra és táblázat támasztja alá.

Helyzetfelmérés A Balaton régió elemzésének földrajzi keretei a 164 települést magába foglaló Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területét fedik le. A BKÜ területéhez tartozó települések listáját a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a területrendezési szabályozásról szóló 2000. CXII. törvény melléklete határozza meg. A kistérségi szervezeteken kívül a régióban a települések önkormányzatai is együttműködnek. A „Balaton Szövetséget” – amelyet több mint 100 évvel ezelőtt, 1904-ben alapítottak annak érdekében, hogy képviselje a partmenti települések érdekeit – 1989-ben a községi tanácsok megújították. 1991 óta az önkormányzatok és az állampolgárok képviselői új formában és új helyhatósági szabályzattal működtetik. Érdemes megjegyezni, hogy a közös érdekek feltárása és a közös projektek átgondolása a Balaton térségben már hosszú ideje működik. Érdekes kérdés, hogy vajon hogyan tudja az ilyen típusú alulról felfelé irányuló kezdeményezés egységesíteni és „megosztott módon” működtetni a funkcionális régiókat, mivel a Balaton Fejlesztési Tanács mind a regionális/helyi, mind az országos érdekeket képviseli. A Balaton térségének erősségei közé tartozik, hogy adott a lehetőség helyi civil kezdeményezésekre, hiszen a – térségspecifikus politikák sikerének szempontjából fontos – társadalmi szervezetek aránya az egész népességhez viszonyítva magasabb, mint az ország többi részében. A régióban az 1000 lakosra jutó civil szervezetek száma felülmúlja Budapest átlagát is. A civilek fontos



59

4/20/2006 4:55:38 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT szerepet játszanak a régióban, különösen a környezettudatos érdekek megfogalmazásában, illetve a térségi öntudat kifejlesztésében és megerősítésében. A közel 2200 civil szervezet 2001-ben egységes szervezetként: a „Balatoni Civil Szervezetek Szövetségeként” szerveződött újra. A Balaton Régió gazdasága függ a szolgáltatási ágazattól. A BKÜ jellegzetességei — az országos szinthez viszonyítva — megmagyarázzák a turizmussal kapcsolatos ágazatok (kereskedelem, vendéglátás) magas részarányát. A régión belül azonban jelentős különbségeket lehet érzékelni: míg a partközeli településeken a vendéglátásban a foglalkoztatás 13,5%-ot, addig a háttértelepüléseken ez az arány mindössze 5,5%-ot tesz ki. Ezt a térségi különbséget tükrözi a mezőgazdasági vállalkozások helyzete is: a part menti települések mezőgazdasági foglalkoztatottsága alacsony (3,4%), a háttértelepüléseken azonban ez az arány eléri a 8,1%-ot. A régión belüli ellentmondások bizonyítják, hogy van még mit fejleszteni a vidéki turizmus területén a háttérterületeken, különös tekintettel a hagyományos bortermelésre, amely komoly turisztikai értéket jelent a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területének többsége kistérség (NUTS IV), amelyek az OECD meghatározása szerint vidéki területnek számítanak. A magyar kormány törekszik arra, hogy a Balaton ne csak gazdasági motor legyen a turizmus számára. Kormányzati szándék, hogy mind időben, mind térben minél hamarabb elkezdődjön a térségspecifikus terület- és vidékfejlesztés problémáinak megoldása. Ezért az összes, térségi és vidékfejlesztési célnak — mint a vidék jövedelemtermelő képességének növelése, a mezőgazdasággal kapcsolatos infrastruktúra fejlesztése és javítása, a falvak fejlesztése, a vidék örökségének védelme és helyreállítása — és a LEADER programoknak összhangban kell lenniük a Balaton térségének igényeivel. A mezőgazdaságra vonatkozó különleges szempontokat figyelembe kell venni a Balaton térségben. A Balaton törékeny ökológia helyzete miatt egyes mezőgazdasági alternatívákat — amelyek máshol életképesek lehetnek — a vegyszerekből és az állati hulladékból származó magas szennyeződési potenciál miatt el kell vetni. A környezetvédelmi szempontok a turisztikai, valamint a mezőgazdasági infrastruktúra fenntartásának egyaránt fő elemei. A szennyvíz- és a hulladékkezelés a térségben a fő fejlesztési és gazdasági problémák közé tartoznak. A rossz minőségű víz vagy az alacsony vízállás tönkreteheti a turizmust az adott és az azt következő szezonban. A turizmusfejlesztési politikáknak és az infrastrukturális beruházásoknak ezért közvetlen hatásuk van a vidékfejlesztésre a Balaton térségében. A Balaton Fejlesztési Tanács 2001-ben elkészítette „A Balaton Stratégiai Fejlesztési Programját”. A dokumentum átfogó és integrált fejlesztési stratégiát biztosít a 2002 és 2006 közötti ötéves időszakra. (Időközben elkészült a 20072013 közötti időszakra vonatkozó stratégia is.) A hosszú

60


távú fejlesztési koncepcióban leírt jövőkép szerint a régiót üdülőterületté kell fejleszteni, amely a magas minőségű szabadidős lehetőségek egész sorát biztosítja mind a magyar, mind a külföldi turisták számára a turisztikai főszezonon kívül is. Megjegyzendő, hogy ez a jövőkép tartalmazza a termékdiverzifikáció elveit és a magas minőséget (a tömegturizmustól való elszakadást). Másrészről azonban a falusi turizmus nem kerül külön említésre, amely azt jelenti, hogy a háttértelepülések jellemzői nem kerültek figyelembe vételre, bár a „szabadidős lehetőségek széles választékába” akár ez is beletartozhat. A Balaton régióban a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás ma főként magán-, illetve elszigetelt kezdeményezéseken alapul, míg az alap infrastruktúrát a regionális politika keretében fejlesztik. Bár a 2005-2013-ra szóló Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia az alrégiók jellegzetesebb fejlesztését vázolta, az intézményi fejlesztési terveket ezen célok integrálásához kell igazítani, amelyeket kistérségi szinten lehet folytatni. A turizmusfejlesztési politikák a céljaikat csak a régió néhány részén érték el. A szállás és infrastruktúra fejlesztés során csupán néhány idegenforgalmi központot részesítettek előnyben. Ennek előnye, hogy a fejlettebb területeken az infrastruktúra további bővítése kisebb költséggel jár, ezzel szemben növekszik a régión belüli egyenlőtlenségek mértéke. Az adott idegenforgalmi központon belül is adódhatnak további konfliktusok a tömegturizmus és a minőségi turizmus egyidejű fejlesztéséből. A háttérterületeknek és a vidék népességének úgy tűnik, nincs jelentős szerepe a Balaton régió turizmusfejlesztési tevékenységében. A fejlesztési alapok földrajzi elosztása megtartotta a meglévő mintákat, ahelyett, hogy új utakat keresett volna a tópart és háttérterületei között meglévő, együttműködésen alapuló turizmus fejlesztésében. A gyógyfürdő ágazatban az utóbbi években létrehozott kapacitások már mutatják pozitív hatásukat a regionális gazdaságban. Azonban az emberi erőforrás fejlesztést nem tekintették annyira fontosnak, mint a fizikai infrastruktúráét, noha a gyógyfürdő szektorban magyar és külföldi szakértelem is rendelkezésre áll. Viszont az egyéb turisztikai termékek, mint a falusi turizmus és az üdülőturizmus átalakítása, valamint az emberi erőforrás fejlesztés mint finanszírozási kategória nem tűnik arányának megfelelőnek, pedig az emberi erőforrás fejlesztés növelheti: 1. a termékfejlesztés és projektkezelés kapacitásokat, 2. a személyes és intézményi együttműködés képességét, 3. a helyi hálózatok és idegenforgalmi vállalkozók kezdeményezéseinek kialakítását és támogatását, 4. az idegen nyelvek tanulását. A BKÜ területén a vidéki területekhez kapcsolódó turisztikai termékek még nem fejlődtek olyan fokra, hogy hatékony marketingmunkát tegyenek lehetővé, ámbár a lehetőség adott. A borturizmus számára a hat borút létesítése fontos lépésnek bizonyult. A borturizmusnak


4/20/2006 4:55:39 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT minőségi szálláshelykínálatra és vendéglátó szolgáltatásokra kell épülnie, amelyek azonban igen ritkák a háttértelepüléseken. A vidéki turizmus többi termékének fejlesztése (beleértve a lovas turizmust és az aktív turizmust, vagy a gazdálkodó tevékenységekben való részvételt) még mindig gyerekcipőben jár, ezért pénzügyi ösztönzőkkel is támogatni kell. A Balaton körüli kerékpárút a vidéki háttérterületeken segítheti a kerékpárturizmus létrehozását. Ennek a falusi turizmusban való hasznosítása a nemzeti örökség felújítása lenne. A hagyományos házak rekonstrukciója, a történelmi emlékhelyek turisztikai termékké — mint például örökségút és a kézművesipar — való alakítása megerősítheti a vidéki turizmust. A meglévő vidékfejlesztési eszközök ilyen célokra történő szisztematikusabb hasznosítását az EU és a nemzeti finanszírozási források pályázati feltételeiről szóló információk hatékonyabb továbbadásával lehet támogatni. A falusi turizmus potenciális küldő piacait (főleg Németország, Hollandia, Egyesült Királyság, Franciaország és Ausztria) az eddigiekhez képest specifikusabban kell megcélozni. A célcsoportok — úgymint családok, idősebbek (55+), kerékpárosok — jellemzőit a célcsoport specifikus termékfejlesztés és a marketingstratégiák kialakítása érdekében az utazási irodák segítségével fel kell mérni. Az érintett piacok eléréséhez megfelelő értékesítési csatornák kiépítésére is szükség van. Áttekintve a turizmus helyzetét a Balaton térségben, a jövőbeli regionális fejlesztés számára a kihívások kézzelfoghatóvá válnak. Az öröklött területi és részben szerkezeti struktúrák az európai és a világtrendekkel, valamint a turizmusban bekövetkezett globális változásokkal nincsenek összhangban. A tóparti tömegturizmus magyarázatul szolgál a Balaton turizmusának hanyatlására, amelynek okai összetettek: 1. A rendszerváltást követően a kelet-európai országok más vízparti, tengerparti úti célok felé fordultak, a Balaton már nem a szétválasztott német családok találkozóhelye. 2. A szálláshelyeket a kispénzű turisták számára tervezték, míg az európai turizmusban egyre inkább nő a minőség iránti igény. 3. Csak kevés kulturális és „rossz idő esetére való” programlehetőség található a térségben. 4. A Balaton fennmaradó „fürdőkád” arculata befolyásolja a marketing eredményeit a modern minőségi turizmus új szegmensében. 5. Mivel a turizmusban dolgozók csökkenő forgalommal szembesülnek, a szolgáltatók nem forgatják vissza a nyereséget, ami által a tó vonzereje tovább csökken. 6. A modern információs technológia és az egyre olcsóbbá, gyorsabbá váló közlekedés világszerte lehetővé teszi az összehasonlítást és a versenyt az egyes úti célok között. A BKÜ-vel kapcsolatos fontos gyakorlati kérdéseket az alábbiak szerint lehet összefoglalóan megfogalmazni: 1. Hogyan lehet kezelni az új és ígéretesnek tűnő trendeket a falusi és a tóparti minőségi turizmusban? 2. Hogyan lehet

a nagyon rövid szezont meghosszabbítani? 3. Hogyan lehet a vidéki szereplőket a turizmusba való befektetésre, az emberi erőforrás fejlesztésére és a regionális hálózati munkában történő részvételre ösztönözni? 4. Hogyan lehet a tömegturizmus szerkezetét megújítani és az új, minőségi koncepcióba integrálni? 5. Hogyan lehet új arculatot kialakítani a Balaton régió számára? 6. Hogyan lehet a fejlesztést kezelni a nagy befogadóképesség és a térségi koncentráció kockázatainak figyelembe vételével?

Ajánlások A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret által meghatározott célok elérése számos akadályba ütközik egy olyan testület — mint a Balaton Fejlesztési Tanács — esetében, amelytől országos, területi és helyi szinten egyaránt biztos és folyamatos együttműködést igénylő stratégia kidolgozását várják el. A célok megvalósításának alapvető feltétele a finanszírozásra vonatkozó megfelelő biztosíték. A több éves költségvetés tervezése során bizonyos fokú biztosítékot el lehet érni minimális küszöbű, az alapvető célok elérését segítő szerződéses rendszer kidolgozásával, hasonlóan a francia „Contrats de Plan Etat-Région”-hoz. Ez a rendszer lehetővé tenné a BFT számára a kormányzati elképzelésekkel is összhangban lévő alapvető célok megvalósítását. Ajánlatos lenne olyan, előre meghatározott és tárgyilagos küszöbfeltételeket kialakítani, amelyek a kiigazítást is lehetővé teszik a stratégia alapvető céljainak megvalósítását veszélyeztető költségvetési megszorítások esetén. Hasonlóképpen javasolt a finanszírozási keret megtartása a kisebb, helyi vagy területi projektek számára. Általános csökkentés esetén ezeknek a kis összegeknek az elosztását, amelyek a helyi kezdeményezések ösztönzését tekintve hatékonyságukat bizonyították, mindenképpen garantálni kell. Ez különösen azért szükséges, mivel a vidéki háttértelepülések elenyésző arányban részesülnek az idegenforgalmi bevételekből. A II. Országos Területfejlesztési Koncepció a Balaton térségét országos jelentőségű, integrált fejlesztési térségnek minősítette a következő tervezési időszakra. Ezért javasolt a megújított Balaton Stratégiai Fejlesztési Program alkotóelemeit a 2007-2013-ig szóló Nemzeti Fejlesztési Tervbe integrálni, amely Magyarország Nemzeti Stratégiai Referencia Keretrendszerét alkotja. A program beépítése a II. NFT-be (NSRK-ba) lehetővé teszi a források biztosítását a teljes időszakra. Ebben az esetben tanácsos a BFT-t egy Közös Programozási és Felügyeleti Bizottságként működtetni — ezáltal belevenni a három NUTS II. régiót is —, hogy a program sikeres megvalósítását biztosítani lehessen. A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. a BFT feladatait közreműködőként támogathatná. A NUTS II. szintű Regionális Fejlesztési Tanácsok (Nyugat-Dunántúli RFT, Közép-Dunántúli RFT és Dél-Dunántúli RFT) mindegyikét utasítani kell, hogy fejlesztési terveikben a Ba-



61

4/20/2006 4:55:40 PM

TURIZMUSMENEDZSMENT laton területére vonatkozó fejezetet is készítsenek el. A terveket a BFT közreműködésével kell kidolgozni. Az Országos Területfejlesztési Hivatal kérheti az érintett RFT-k Balatonra vonatkozó javaslatának BFT általi jóváhagyását. Végül az EU Strukturális Alapok hatékony felhasználásának biztosítására a Balaton térségben utólagos ellenőrzési mechanizmusokat kell tervezni együtt a három NUTS II. régióval. A BFT erőfeszítései, hogy együttműködést alakítson ki az érintett Regionális Fejlesztési Tanácsokkal, elősegítenék a megfelelő tervezést és projektek megvalósítását a Balaton térségben. A BFT-nek anélkül kell döntéshozó folyamatát korszerűsítenie, hogy csökkentené a területfejlesztésében érintett felek képviseletét. A gyors döntéshozatalhoz egy kisebb „végrehajtó bizottság” készíthetne javaslatokat a nagyobb tanács részére, vagy nevében eljárhatna bizonyos esetekben. Az albizottságok és munkacsoportok rendszeres jelentéseket készítenének a „végrehajtó bizottság” és a nagyobb tanács számára. Tanácsadó munkacsoportokat kellene létrehozni a turizmus, a környezetvédelem és az infrastruktúra-fejlesztés területén. Munkacsoportot kellene felállítani a területen működő más regionális fejlesztési ügynökségekkel való partnerségi kapcsolatok koordinálására is, amely biztosítaná a projektek megvalósításának folyamatos felügyeletét. Az albizottságokban, amelyek a munkacsoportokon belüli munkafolyamatokat követik, a tanács szavazó és szavazásra nem jogosult tagjai, valamint a minősített szakértők is helyet kaphatnának. A helyi kezdeményezések kifejeződését és a projektek létrehozását alacsonyabb területi szinten lehet hatékonyan támogatni. Ezeknek megfelelő színtere a statisztikai kistérség, illetve az új többcélú kistérség, amely biztosítani tudja az alapok igazságos elosztását mind a közszolgáltatás ellátására, mind pedig a magánszektor részére. Az Országos Idegenforgalmi Bizottság által készített stratégia figyelembe veszi a meglévő természeti és infrastrukturális vagyont. A Balaton-felvidék „háttér-terület” alkalmas a vidéki turizmusra, mivel bővelkedik természeti kincsekben, és gazdag kulturális örökség tekintetében is. A turizmusnak ez a térségi megosztása továbbra is segítséget jelenthet a projekttervezés és koordinálás javítására. Biztosítékot és felvilágosítást is nyújthat a vállalkozóknak és a települési önkormányzatoknak a helyi kezdeményezésekhez — feltételezve, hogy az érintett résztvevők elfogadták az elosztást. Abban az esetben, ha az érintett felek a háttértelepülések fejlesztését fontosabbnak tartják, a vidéki turizmus kérdéskörét részletesebben kell kidolgozni. Létre kell hozni egy programot a vidéki turizmusban résztvevő térségek meghatározására, majd meg kell tervezni egy „alulról-felfelé” irányuló, integrált vidéki turizmus stratégiát. Nagyobb súlyt kell helyezni az intézményesített partnerségre és együttműködésre, mint az előző turisztikai stratégiákban. Ha a turizmuspolitika

62


térben meghatározatlan marad, a falvaknak nem lesz lehetőségük a helyi kezdeményezések megvalósítására és a vidéki turizmusban való részvételre. A borturizmus fejlesztése már megkezdődött, de további fejlesztési támogatást igényel: minőségi bort és vendéglátást hirdető marketingstratégián kell alapulnia. A Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, együttműködve a borút szervezeteivel és a Balaton régió hegyközségeivel, közvetítőként és elosztóként működhetne a marketingkampányok kidolgozásában és megvalósításában. A vendégek magas elvárásai jellemzőek a bor minőségére, a kóstolás körülményeire, az étel minőségére és a hangulatra vonatkozóan. Létre kell hozni a borturizmusra vonatkozó szabványokat. A minősítésnek a pincékre, az éttermekre és a szálláshelyekre egyaránt vonatkoznia kell. A turistacsoportok kiszolgálása érdekében különösen ez utóbbinak kell megfelelő befogadó kapacitással rendelkeznie. Az érlelési folyamat különböző szintjén a minőségi borok egy minimum választékát kell kínálni. Borkóstolókon a bemutatónak olyan kérdéseket kell érintenie, mint a szőlőtermesztés, a bortermelés, a történelem és a mítoszok. A bor kombinálása helyi élelmiszerekkel vagy helyi specialitásokkal, mint például a tökmagolaj (lásd Ausztria Stájerország régiójában), erősíti a borturizmus arculatát, és együttműködést biztosít más termelőkkel és élelmiszer feldolgozó vállalkozókkal. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal, valamint a gazdálkodó szervezetekkel való együttműködés megfelelőnek tűnik a termelés és az értékesítés lehetőségeinek fejlesztésére a térségben. Több olyan termék is létezik, amely betöltheti a regionális védjegy szerepét, és amely szinergiát biztosít a borral: 1. hagyományos savanyúságok, amelyeket vöröshagymából, fokhagymából, paprikából, gombából stb. készítenek (az olajalapú olasz terményekhez hasonlóan lehetne kifejleszteni a hagyományos ecetalapú zöldségfeldolgozást), 2. a helyi állattenyésztésből származó termékek (például őshonos állatok húsából készült élelmiszerek, illetve libamáj, mint hagyományos regionális termék). Az ilyen, területre jellemző élelmiszer feldolgozás vidéki termelési láncolata egy regionális minőségi rendszerben működhet. Németországban például az „EifelRegional-Brand” projekt (Szárvidék–Észak-Rajna–Vestfália) több mint 80, a magas minőségű regionális termékek megismertetésében elkötelezett vállalkozást tömörít. A kerékpárturizmus számára a német és az osztrák kerékpáros szövetségek (ADFC és AÖFC) szabványokat fejlesztettek ki a szálláshelyekre és a kerékpárutakra vonatkozóan, amelyek a Balaton régióban is iránymutatásul szolgálhatnak a piacképesebb kerékpárturizmus megteremtéséhez. Az eredeti angol nyelvű dokumentum az OECD http:// www.oecd.org/dataoecd/57/22/35856049.pdf címen elérhető honlapjáról tölthető le.


4/20/2006 4:55:40 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK A Balaton turizmusának alakulása a statisztikák tükrében Szerzők: Mester Tünde1 – Polgár Judit2 – Kiss Kornélia3 Jelen tanulmány célja a Balaton turizmusának statisztikák alapján történő vizsgálata. Az elemzés a Központi Statisztikai Hivatal kereskedelmi és magánszálláshelyek forgalmára vonatkozó adataira épül. A Balaton mint turisztikai régió 1998 óta létezik, ennek megfelelően a régió beutazó és belföldi turizmusában bekövetkezett változások az 1998 és 2005. év vonatkozásában kerülnek bemutatásra. A régió turizmusának hosszabb távú vizsgálata érdekében, a statisztikai adatgyűjtés módszertani változásait kiküszöbölve, a balatoni turizmus legfontosabb mutatóit az 1990 és 2004 közötti időszakra a Balaton-part vonatkozásában vizsgáljuk. Összefoglalóan elmondható, hogy az elmúlt évtizedben a Balaton régió kereskedelmi és magánszálláshelyeinek vendégforgalmában is számos változás következett be. A régió turisztikai adottságaiból – vízparti turizmus – adódóan a vendégforgalom erőteljes, de csökkenő szezonalitást mutat. Szemben a külföldi vendégforgalom visszaesésével, a régió a belföldi vendégek körében egyre népszerűbb, nem csupán a hosszabb tartózkodással járó vízparti utazások, de a rövidebb, hosszú hétvégi utazások esetében is.

Bevezetés A magyarországi turisztikai régiókat az 1998/28. (V. 13.) IKIM rendelet hozta létre azzal a céllal, hogy a turizmussal kapcsolatos regionális, területi feladatokat a turisztikai régiók keretében lássák el. Az egyes régiók területét a rendelet mellékletében határozták meg (1. ábra). A tanulmány első felében a 156 településből álló Balaton turisztikai régió legfontosabb statisztikai mutatóit vizsgáljuk 1998-2005 között, azaz a turisztikai régiók létrehozásától napjainkig. Ezek az adatok azonban nem teszik lehetővé a hosszú távú elemzéseket. Ezt a problémát kiküszöbölendő létrehoztunk egy olyan adatsort, amely alkalmas 1. ábra

a hosszabb távon jelentkező tendenciák érzékeltetésére. Az adatsor a Balaton-part településeinek adatait tartalmazza, amely a különböző Balaton-definíciók legkisebb közös „magját” jelenti. Figyelembe kell venni, hogy a Balaton-parthoz mint területi egységhez és statisztikai fogalomhoz tartozó települések köre változott a vizsgált tizenöt év során. Az adatgyűjtés módszertani hatásait kivédendő azt a megoldást választottuk, hogy az 1990-ben alkalmazott Balaton-part definíció szerinti2 településeket vontuk be a megfigyelési körbe, azaz a 2001 és 2004 között publikált, Balaton-partra vonatkozó adatokból kivontuk az újonnan bekerült településekre vonatkozó adatokat.

1. A Balaton turizmusának alakulása 1998-2005 között

Magyarország turisztikai régiói 1.1. A KERESKEDELMI SZÁLLÁSHELYEK FORGALMÁNAK ALAKULÁSA 1.1.1. Balaton

Forrás: Magyar Turizmus Zrt. 1 Vezető kutató, a Magyar Turizmus Zrt. Piac- és Termékelemzési Irodájának munkatársa. 2 Kutató, a Magyar Turizmus Zrt. Piac- és Termékelemzési Irodájának munkatársa. 3 Kutatási igazgató, a Magyar Turizmus Zrt. Piac- és Termékelemzési Irodájának munkatársa.

A Balaton turisztikai régióba látogató vendégek közel háromnegyede választotta a kereskedelmi szálláshelyeket a vizsgált időszak során. A régió kereskedelmi szálláshelyein megszálló vendégek száma az 1998. évi 918 ezerről 2005-re 1 099 ezerre nőtt, amely +20%-os változást jelent. Az 1998-2000 közötti gyorsuló ütemű növekedés 2001-ben megtorpant, majd 2003-2004-ben a vendégek száma rendre 3%-kal csökkent, ezt azonban a 2005. évi 7%-os bővülés kompenzálta. A szállodákban regisztrált vendégszám ennél magasabb mértékben (+31%) növekedett a Balaton turisztikai régióban, ennek következtében a szállodák részesedése a vendégforgalomból az 1998. évi 65,3%-ról 2005-re 71,3%-ra nőtt. 2 A különböző Balaton-definíciók és település besorolások részletes ismertetése a kiadvány Tallózó rovatában található.



63

4/20/2006 4:55:41 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK ezerről 2 351 ezerre csökkent (-27%), amelynek következtében 2005-re a belföldi vendégéjszakák aránya az 1998. évi 30,2%-ról 46,0%-ra nőtt. Ezt a folyamatot a legfontosabb küldő piacoknak a vendégéjszakák száma alapján felállított sorrendje is tükrözi. 1998-ban a Balaton turisztikai régió legfontosabb küldő piaca Németország volt, a vendégéjszakák 48,9%-át adták a német vendégek. A belföldiek a második helyet foglalták el (30,2%), a harmadik helyen Ausztria (5,2%), a negyediken Hollandia (4,7%), az ötödiken pedig Dánia (1,8%) szerepelt. Ezt követően Németország piaci részesedése folyamatosan csökkent, ezzel párhuzamosan Magyarországé növekedett és 2003-ra a belföldi turisták váltak a régió legjelentősebb csoportjává: részesedésük (38,9%) kismértékben meghaladta a németekét (38,8%). 2005-ben a balatoni belföldi vendégéjszakák a teljes forgalom 46,0% -át tették ki, a német vendégek pedig a vendégéjszakák 31,9%-át adták. A további országok sorrendjében is változás következett be: 2003-ban Dánia megelőzte Hollandiát.

Az egyre rövidebb utazások iránti kereslet növekedésének nemzetközi trendje, amely fokozottan jelentkezik a vízparti desztinációk körében, megmutatkozik a Balaton turisztikai régióban is, ahol a turizmus alapját a vízparti családi üdülések jelentik. A régió kereskedelmi szálláshelyein mért átlagos tartózkodási idő az 1998. évi 5,1 éjszakával szemben 2005-ben 4,0 éjszaka volt. A szállodákat mindvégig alacsonyabb tartózkodási idő jellemezte, ám a változás mértéke is kisebb volt: az 1998. évi 4,6 éjszakáról 3,7 éjszakára csökkent a balatoni szállodákban mért átlagos tartózkodási idő. Ennek eredményeként a régióban regisztrált vendégéjszakák száma 6%-os csökkenést mutatott 1998 és 2005 között: a balatoni vendégek 4 638 ezerrel szemben 4 355 ezer vendégéjszakát töltöttek el a kereskedelmi szálláshelyeken. A szállodák részesedése a vendégéjszakákból 59,1% (2 739 ezer vendégéjszaka) volt 1998-ban, amely 7,1 százalékponttal növekedett 2005-re, elérve a 66,2%-ot (2 884 ezer vendégéjszaka). A régió turizmusának további fontos sajátossága (a kínálat jellegéből adódóan) a nagyon erős szezonalitás, amely csak kismértékben enyhült az elmúlt 8 év során. 1998-ban a nyári hónapokban – június-augusztus közötti időszak – realizálódott a vendégéjszakák 65,1%-a, 2005ben pedig 60,4%-a. Ha a statisztikai adatokat küldő piacok szerint vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a forgalom jelentős mértékű átstrukturálódása következett be 1998 és 2005 között. A kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégeinek száma átmeneti növekedés után 2002-ben csökkenni kezdett, miközben a belföldi vendégek száma a 2001. év kivételével folyamatosan növekedett. Ennek következtében a belföldi vendégek aránya az 1998. évi 44,5%-kal szemben 2005-ben 62,4% volt, 2002-ben a belföldi és külföldi vendégek száma megegyezett a Balaton turisztikai régióban.

1.1.2. A Balaton helye az ország turizmusában A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégek számát tekintve a Balaton turisztikai régió részesedése az 1998. évi 16,9% -ról 15,8% -ra csökkent, amely a más régiókban tapasztalt, a Balatonénál dinamikusabb teljesítménynövekedésének köszönhető. A Balaton turisztikai régióban regisztrált átlagos tartózkodási idő 22% -os csökkenése meghaladja az országos átlagot (-10%), azonban 4,0 éjszakával 2005-ben is csaknem másfélszerese az országos átlagnak (1. táblázat). 2005-ben mind a vendégek, mind a vendégéjszakák számát tekintve a Balaton régió a második legnépszerűbb magyarországi régió volt. 1. táblázat

Az átlagos tartózkodási idő alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken, 1998-2005 (éjszaka)

Balaton Magyarország

1998 5,1 3,1

1999 5,1 3,1

2000 4,8 3,1

2001 4,8 3,1

* előzetes adat

A belföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje 1998-ban 3,4 éjszaka volt a régióban, szemben a külföldi vendégek 6,4 éjszakás átlagos tartózkodási idejével. 2005-re mindkét csoport esetében csökkent az átlagos tartózkodási idő: a belföldiek körében 2,9 éjszakára, a külföldiek körében 5,7 éjszakára. Ennek eredményeként 1998 és 2005 között a belföldi vendégéjszakák száma 1 398 ezerről 2 004 ezerre nőtt (+43%), a külföldi vendégéjszakák száma pedig 3 240

64


2002 4,6 3,0

2003 4,5 2,9

2004 4,3 2,9

2005* 4,0 2,8

Forrás: KSH / Magyar Turizmus Zrt.

A Balaton turisztikai régió részesedése a vendégéjszakák számából 18%-kal csökkent 1998 és 2005 között: 1998-ban 27,4% volt, 2005-ben pedig már csak 22,5%, azaz még így is az ország vendégéjszaka forgalmának közel negyedét teszi ki. 1998-ban a régió szezonalitása ugyanolyan erős volt, mint az ország egészében tapasztalt: a három nyári hónap részesedése a vendégéjszakákból egyaránt 65,1%-ot tett ki. 2005-re a Balaton turisztikai régióban a nyári hónapok


4/20/2006 4:55:42 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 2. ábra Az átlagos tartózkodási idő alakulása a Balaton turisztikai régió kereskedelmi- és magánszálláshelyein, 1998-2005 (éjszaka) 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 1998

1999

2000

2001

2002

Kereskedelmi szálláshely * előzetes adat

2003

2004

2005*

Magánszálláshely Forrás: KSH / Magyar Turizmus Zrt.

részesedése 60,4% -ra, míg az országos átlag 41,9% -ra csökkent, azaz a Balatonnál az országos átlagtól jócskán elmaradó mértékben, de sikerült enyhíteni a turizmus szezonalitását.3 Az erőteljes szezonalitás mind a beutazó, mind a belföldi vendégforgalomban megfigyelhető. Az eredmények értékelésekor azonban figyelembe kell vennünk, hogy a vízparti családi üdülések magas arányának köszönhetően számottevő mértékben mindaddig nem fog csökkenni a szezonalitás, amíg termékfejlesztéssel és pozícionálással nem sikerül új vendégkört megnyerni a Balatonnak. 1.2. A MAGÁNSZÁLLÁSHELYEK FORGALMÁNAK ALAKULÁSA 1.2.1. Balaton 1999 és 2004 között 4 a Balaton turisztikai régió vendégeinek egynegyede választotta a magánszálláshelyeket. A régió magánszálláshelyi vendégeinek száma kisebb-nagyobb mértékben ingadozott, de nem változott számottevő mértékben, a Központi Statisztikai Hivatal mindössze 5% -os csökkenést regisztrált. Ennek hátterében fontos kiemelni, hogy a belföldi vendégek száma 46% -kal bővült, a külföldieké 3 Ennek hátterében – többek között – a városlátogatások és az egészségturizmus népszerűségének az elmúlt években megfigyelhető dinamikus növekedése áll. 4 A Balaton turisztikai régió magánszálláshelyeinek forgalmi adatait 1999 és 2004 között vizsgáljuk, mivel a szervezett fizetővendéglátás kategóriáját a magánszálláshelyek kategóriája 1998-ban váltotta fel, a 2005. évi adatokat pedig 2006 nyarán publikálja a Központi Statisztikai Hivatal.

pedig 19% -kal csökkent 1998 és 2004 között, vagyis a belföldi és a külföldi vendégek arányában jelentős átstrukturálódás következett be. 1999-ben a vendégek 22,1%-a volt magyar, 2004-ben azonban már 33,8%-uk érkezett belföldről; a belföldi vendégkör térnyerése ugyanakkor elmarad a kereskedelmi szálláshelyeken tapasztalttól. A balatoni magánszálláshelyeken megszálló vendégek átlagos tartózkodási ideje erőteljesen, a kereskedelmi szálláshelyekét meghaladó mértékben rövidült 1999 és 2004 között, azaz itt is tapasztalhatóvá vált az a nemzetközi trend, miszerint a turisták az egyre rövidebb utazásokat részesítik előnyben. A vizsgált időszak elején 6,8, a végén 4,8 vendégéjszaka volt az átlagos tartózkodási idő. A belföldi vendégekre vonatkozó mutató az átlagosnál nagyobb mértékben csökkent, így 7,1 éjszaka helyett már csak 3,8 éjszaka volt 2004-ben. A külföldi vendégek az 1999. évi 6,8 éjszaka helyett 5,2 éjszakát töltöttek el a balatoni magánszálláshelyeken. Ezzel 2004-re a magánszálláshelyeken mért átlagos tartózkodási idő erősen megközelítette a kereskedelmi szálláshelyeken mért adatot, csupán 0,5 vendégéjszakával haladta meg azt (2. ábra). Az átlagos tartózkodási idő rövidebbé válása és a hosszabb tartózkodási idővel jellemezhető külföldi vendégek arányának csökkenése következtében a Balaton turisztikai régióban regisztrált vendégéjszakák számának (-34%) csökkenési üteme meghaladta a vendégek számának csökkenési ütemét. A belföldi vendégéjszakák száma –21%-os változással 412 ezerre esett vissza, a külföldi vendégéjszakák –38%-os csökkenéssel 1 097 ezret tettek ki 2004-ben. Ezzel a magánszálláshelyeken eltöltött belföldi vendégéjszakák aránya 27,3%-ra nőtt 2004-re.



65

4/20/2006 4:55:43 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 1.2.2. A Balaton helye az ország turizmusában

1.3.2. A Balaton helye az ország turizmusában

A Balaton turisztikai régió részesedése a magánszálláshelyek vendégforgalmából a vendégek számát alapul véve 52,4% volt a vizsgált időszak elején, a végére 46,7%-ra csökkent, amely a régió forgalmának visszaesése mellett a többi régióban bekövetkezett forgalombővülésnek köszönhető. A balatoni magánszálláshelyeken megszálló turisták átlagos tartózkodási ideje 1999 és 2004 között rendre meghaladta az országos átlagot (1999: 6,3 éjszaka, 2004: 4,5 éjszaka), azonban a két adatsor közötti távolság egyre csökken. Ennek következtében a régió vendégéjszakák alapján mért részesedése a vendégforgalom alapján vizsgált részesedésnél nagyobb mértékben, 56,7%-ról 48,8%-ra változott.

A Balaton kereskedelmi szálláshelyeinek részesedése az ország férőhely kapacitásából a férőhelyek számának számottevő bővülése következtében 30,2%-ról 37,1%-ra nőtt, a többi régióban 1998 és 2003 között megvalósult fejlesztések ellenére is. A balatoni egycsillagos szállodák részesedése bővült a legnagyobb mértékben (18,6%-ról 35,5%-ra), azaz a kapacitás- csökkenés mértéke (-11%) jóval elmaradt az országos átlagtól (-54%). Ezen kívül a balatoni négycsillagos szállodák (17,9%-ról 28,9%-ra) és panziók (11,1%-ról 15,3%-ra) részesedése növekedett a vizsgált időszakban. 1999-ben a Balaton turisztikai régió magánszálláshelyeinek férőhely kapacitása az ország teljes magánszálláshelyi férőhely kapacitásának 72%-át tette ki. A régió részesedése folyamatosan csökkent, 2003-ban 68%-ot ért el, 2004-re már csak 66%-ot. A csökkenés két tényezőnek volt köszönhető: a Balaton magánszálláshelyi kapacitás szűkült, miközben gyakorlatilag az összes többi régió magánszálláshelyinek kapacitása bővült.

1.3. A KERESKEDELMI ÉS MAGÁNSZÁLLÁSHELYEK KAPACITÁSÁNAK ALAKULÁSA 1.3.1. Balaton A régió kereskedelmi férőhelyeinek kapacitása az 1998. évi 86,7 ezerről 2005-re 18% -kal 102 ezerre bővült. 2003-ban (-2%) és 2004-ben (-4%) némi visszaesés volt tapasztalható, ettől eltekintve a növekedés folyamatos volt. A kereskedelmi szálláshelyeken belül a szállodák részesedése kis mértékben, 34,9%-ról 34,7%-ra csökkent 2005-re, miközben a balatoni szállodák férőhely kapacitása 17%-kal 35,3 ezerre növekedett. A szállodák között a négycsillagos házak férőhelyeinek száma több mint háromszorosára bővült, részesedésük az 1998-as 8,6%-ról 24,4%-ra növekedett. A háromcsillagos szállodák esetében a férőhely kapacitás 40%-kal közel 17 ezerre bővült, részesedésük a szállodákon belül 39,7%-ról 47,6%-ra nőtt. Az egy- és kétcsillagos házak férőhelyeinek száma a vizsgált időszakban csökkent. A gyógyszállodák kapacitása 1999 és 2005 között a hétszeresére növekedett, míg a wellness szállodák férőhely kapacitása egy év alatt közel a duplájára nőtt (+77%) 5. Az egyéb kereskedelmi szálláshelyek közül a panziók (+53%) és az üdülőházak (+39%) kapacitása bővült, a turistaszállók (-53%) és a nagy részesedéssel rendelkező kempingek (-17%) férőhelyeinek száma csökkent. A kempingek esetében az SCD-csoport által tervezett beruházások a férőhelyek számának bővülését és a szolgáltatások minőségének növekedését, vagyis a kínálat átalakításával közvetve a forgalom növekedését eredményezheti a jövőben. A Balaton turisztikai régió magánszálláshelyeinek férőhely kapacitása lassuló ütemben bővült 1999 és 2002 között, majd csökkent. 2005-re összességében az 1999-es 144,7 ezerről 9,6% -kal 158,5 ezerre növekedett 6 . 5

Gyógyszállodák 1999 óta, wellness-szállodák 2004 óta működnek.

66


2. A Balaton legfontosabb turizmus statisztikai mutatóinak alakulása 1990-2004 között A hosszabb távon jelentkező tendenciák érzékeltetésére az egyes Balaton-definíciók legszűkebb közös magját képező Balaton-part adatsorának vizsgálatát választottuk. Mivel azonban ez a kategória is változott 1990 és 2004 között, az elemzés során ennek hatásait úgy küszöböltük ki, hogy az 1990-ben alkalmazott definíció szerint ide tartozó településeket vettük figyelembe. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a 2001 és 2004 között publikált, Balaton-partra vonatkozó adatokból kivontuk az újonnan bekerült tíz településre, nevezetesen az Alsópáhokra, Balatonőszödre, Balatonszabadira, Cserszegtomajra, Felsőörsre, Felsőpáhokra, Hévízre, Kőröshegyre, Lovasra és Rezire vonatkozó adatokat. A továbbiakban Balatonpart alatt ezt az általunk mesterségesen létrehozott, az egyes Balaton-definíciók legszűkebb, közös magját jelentő településhalmazt értjük. 2.1. A BALATON-PARTI KERESKEDELMI SZÁLLÁSHELYEK FORGALMÁNAK ALAKULÁSA A 2. táblázat adatai alapján a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyen megszállók aránya valamelyest csökkent a vizsgált időszak során (79,9%-ról 72%-ra). A változás mögött az áll, hogy manapság a belföldi vendégek jóval 6 A Belügyminisztérium adatai szerint az elmúlt években a külföldiek mintegy 10 000 ingatlant vásároltak a tó környékén.


4/20/2006 4:55:44 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 2. táblázat A kereskedelmi szálláshelyeken és a szállodákban megszálló Balaton-parti vendégek aránya 1990-ben és 2004-ben (%) Kereskedelmi szálláshelyen megszállók aránya

Vendégek összesen Külföldi vendégek Belföldi vendégek

1990 79,9 82,0 72,4

2004 72,0 61,6 81,8

Szállodában megszállók aránya 1990 31,7 33,8 24,5

2004 41,8 34,5 48,7

Szállodahasználat aránya kereskedelmi szálláshelyen belül 1990 39,7 41,2 33,9

2004 58,1 55,8 59,6


nagyobb arányban (81,8%, 9,4 százalékpontos növekedés) választják a kereskedelmi szálláshelyeket, mint tizenöt évvel korábban, míg a külföldi vendégek 20 százalékponttal kisebb arányban teszik ezt (61,6%). A szállodában megszállók aránya 31,7%-ról 41,8%-ra növekedett 1990 és 2004 között – a belföldi vendégek számottevően nagyobb arányban választják ezt a szállástípust, mint tizenöt évvel korábban. A Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma 1990 és 2004 között jelentősen átalakult. A szállodák vendégforgalma 84% -kal, a kereskedelmi szálláshelyeké 26% -kal bővült a vizsgált 15 év során. 1990 és 1992 között 13-14%-kal csökkent a Balaton-parti vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, ami jórészt a kelet-európai régióban lezajlott politikai-gazdasági változásoknak tudható be. 1993-ban újra fellendült a vendégforgalom, két éven át 10% fölötti éves növekedési ütemet érve el, azonban 1995-ben a balkáni háborúnak, illetve a kedvezőtlen magyar gazdasági helyzetnek köszönhetően megtorpant a fellendülés. 1997-től 5% alatti, lassuló ütemű bővülés jellemezte a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek vendégszámát. 2001-ben megállt a Balaton-parti forgalom bővülése, 2002 után pedig csökkenni kezdett. 2004-ben a kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma 6%-kal maradt el az előző évitől. A szállodák esetében is hasonló tendenciák jelentkeztek, azonban a hatások mérsékeltebbek voltak: a vizsgált időszak elején csak két évig tartott a visszaesés és 2002 után is lassabb csökkenési ütem jellemezte ezt a szállástípust, mint a kereskedelmi szálláshelyeket általában. 2004-ben a szállodai vendégek száma 4%-kal maradt el a 2003. évitől. A vizsgált tizenöt év során a külföldi vendégek száma egyharmadával csökkent a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyeken, a szállodákban pedig tizedével. A forgalomcsökkenés zömmel 2001 után következett be, 2004-ben a szállodák külföldi vendégeinek száma 13%-kal, a kereskedelmi szálláshelyeken megszálló külföldiek száma 15%-kal maradt el az egy évvel korábbi értéktől.

A Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyeken a belföldi vendégek száma 3,6-szorosára növekedett a vizsgált időszakban, a szállodákban pedig 6,3-szor több magyar szállt meg 2004-ben, mint 1990-ben. A növekedés az 1995-ös és a 2001-es megtorpanás kivételével folyamatos volt. A forgalmi adatok alakulását megmagyarázza, hogy a belföldi és külföldi vendégek arányában jelentős változás következett be a vizsgált tizenöt év során. Míg 1990-ben a belföldi vendégek aránya 17,4% volt a szállodákban és 20,4% a kereskedelmi szálláshelyeken, addig 2004-ben a Balaton-parti szállodák vendégeinek 60,1%-a, a kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek pedig 58,5%-a volt magyar. A Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek átlagos tartózkodási ideje 6,0 éjszaka volt 1990-ben, ami két éjszakával csökkent 2004-re. A szállodák esetében a változás sokkal kisebb mértékű volt, az 1990-es 3,7 éjszakával szemben 3,4 éjszaka volt 2004-ben az átlagos tartózkodási idő. A külföldi vendégek valamelyest hosszabb időt (4,4 éjszaka) töltöttek a szállodákban az időszak végén, mint az elején (3,9 éjszaka), a kereskedelmi szálláshelyeken azonban átlagosan 6,6 éjszaka helyett csak 5,4 éjszakát töltöttek. A belföldi vendégek esetében a szállodai átlagos tartózkodási idő változatlan volt: néhány évnyi átmeneti növekedés után újra 2,7 éjszaka lett, a kereskedelmi szálláshelyek belföldi vendégei azonban a tizenöt évvel korábbi 3,6 éjszaka helyett már csak 3,1 éjszakát töltöttek a Balaton-parton. Az utazások egyre rövidebbé válásának nemzetközi trendje mellett a lényegesen hosszabb átlagos tartózkodási idejű külföldi vendégek arányának csökkenése alakította a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak számát. A szállodákban eltöltött vendégéjszakák száma 69% -kal bővült 1990 és 2004 között, míg a kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégéjszakák száma 15%-kal csökkent. A külföldi szállodai vendégéjszakák száma némi átmeneti növekedés után 2004-re visszatért az 1990-es szintre. A kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégéjszakáinak száma tizenöt év alatt a felére csökkent, a csökkenés a kilencvenes évek elejére és a 2000-t követő



67

4/20/2006 4:55:45 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 3. ábra A vendégéjszakák számának alakulása a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyeken és szállodákban, 1990-2004 3 500 000 3 000 000 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0 1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

Külföldi szállodai Belföldi szállodai

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Külföldi kereskedelmi szálláshelyi Belföldi kereskedelmi szálláshelyi


évekre koncentrálódott. A belföldi vendégéjszakák száma a szállodákban és általában a kereskedelmi szálláshelyeken szinte folyamatosan növekedett (3. ábra). 2.2. A BALATON-PARTI MAGÁNSZÁLLÁSHELYEK FORGALMÁNAK ALAKULÁSA A rendszerváltás óta eltelt tizenöt évben jelentős mértékben átalakult a Balaton-parti magánszálláshelyek forgalma is, mégpedig a kereskedelmi szálláshelyekétől eltérő módon7. A Balaton-parti magánszálláshelyek vendégei az összes szálláshely vendégeinek 20,1%-át tették ki 1990ben, 2004-re ez az arány 28,0%-ra növekedett. A bővülés mögött a forgalom átrendeződése áll: 1990-ben a Balatonparti külföldi vendégek 18,0%-a, 2004-ben pedig 38,4%-a választotta a magánszálláshelyeket. Ezzel szemben a magánszálláshelyen megszálló belföldi vendégek 1990. évi 27,6%-os aránya 18,2%-ra csökkent 2004-re. A magánszálláshelyek vendégeinek száma 1990 és 1997 között folyamatosan csökkent, 1998-ban az említett módszertani változásnak köszönhetően tizenkétszeresére növekedett, 1998-2004 között lényegében változatlan maradt: 280 ezer fő körül mozgott. Küldő piacok szerint vizsgálva jelentős változásokat láthatunk. A magánszálláshelyek vendégforgalmán belül 7

A változások ismertetése előtt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az adatsor alakulását egy módszertani változtatás is befolyásolja: 1998-ban a szervezett fizetővendéglátás kategóriát felváltotta a magánszállásadás kategóriája, amelynek két fő csoportja a fizetővendéglátás és a falusi szállásadás.

68


a belföldi vendégek arányának növekedése elmaradt a kereskedelmi szálláshelyeken mérttől: 1990-ben 30,8% volt, 2004-re elérte a 33,5%-ot. Mind a külföldi, mind pedig a belföldi vendégek száma csökkent 1990 és 1997 között. Míg 1998 után 230 ezer fő körül mozgott a külföldi vendégforgalom a magánszálláshelyeken, addig a 2002. évi 24%-os visszaesés után már csak a 190 ezer fős szintet érte el. A tizenöt év során összesen 87%-kal bővült a külföldi vendégek száma. Ezzel a Balaton-parti szállodákban és a magánszálláshelyeken megszálló külföldi vendégek száma nagyságrendileg azonossá vált. A belföldi vendégek száma 1998-tól kisebb-nagyobb ingadozásokkal folyamatosan növekedett 2004-ig, így a teljes vizsgált időszakban több mint megduplázódott: 112%-kal bővült. Ezzel együtt 2004-ben a Balaton-parti szállodákban megszálló belföldi vendégek száma közel a duplája a magánszálláshelyeken megszállókénak, ugyanakkor természetesen ezek az adatok sem a külföldi, sem pedig a belföldi turisták esetében nem tartalmazzák a saját ingatlanban és a rokonoknál és barátoknál megszálló turisták számát.8 8

A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság által 2005-ben készített felmérés eredményei szerint a nyaralóval, második lakással rendelkező belföldi lakosság 26,9%-ának van nyaralója a Balatonnál; a Balatonnál valaha már járt magyarok közel egyharmadának (30,4%ának) van olyan rokona, ismerőse, akinek a balatoni nyaralójában pihenhet. A Belügyminisztérium megyék szerint gyűjtött adatai szerint a külföldiek ingatlanszerzése az elmúlt években folyamatosan csökkenést mutatott a Balatonnál. A Balaton régiót érintő három megyében – Somogy, Veszprém és Zala megyékben – a külföldiek által megszerzett új ingatlanok száma 2004-ben 1332 volt, szemben a 2001. évi 2168 ingatlannal.


4/20/2006 4:55:46 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK A magánszálláshelyek vendégeinek átlagos tartózkodási ideje közel a felére csökkent a vizsgált tizenöt év során: 1990-ben 12,8 éjszaka volt, 2004-ben már csak 4,5 – azaz nem sokkal haladja meg a kereskedelmi szálláshelyeken és a szállodákban mért tartózkodási időt. 1990 és 2004 között a külföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje 60%-kal 4,8 vendégéjszakára, a belföldi vendégeké pedig 72%-kal 3,9 éjszakára csökkent. Ennek következtében a Balatonparti magánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma 1998 után a Balaton-parti szállodákban regisztrált vendégéjszakák szintjén mozog, a vizsgált periódusban összesen 31%-kal 1 289 ezerre csökkent. A külföldi vendégéjszakák száma kisebb mértékben, 26%-kal egymillió alá (915 ezer), a belföldi vendégéjszakák száma pedig 51%-kal 375 ezer alá csökkent a vizsgált 15 év során. 2.3. A BALATON-PARTI SZÁLLÁSHELYEK KAPACITÁSÁNAK ALAKULÁSA A Balaton-parti szálláshelyek férőhelyeinek száma 1990 és 2002 között folyamatosan, ám egyre lassuló ütemben bővült. A növekedés a kereskedelmi szálláshelyeknek, azon belül is jellemzően a szállodáknak volt köszönhető. A kapacitásbővülés üteme 2002-ben kiemelkedő volt a kereskedelmi szálláshelyek esetében, több, feltehetőleg a Széchenyi-tervnek köszönhető fejlesztés zárult le akkor, utána viszont csökkenés kezdődött. Összességében 1990 és 2004 között a szállodák férőhely kapacitása 169%-kal, a kereskedelmi szálláshelyeké pedig 44%-kal bővült. A magánszálláshelyek esetében némiképp eltérő a helyzet: 1990 és 1997 között szinte folyamatosan csökkent a szervezett fizetővendéglátás férőhely kapacitása. Az 1998-as módszertani változtatások következtében a szervezett fizetővendéglátás kategória helyébe a magánszálláshelyek (fizetővendéglátás és falusi szállásadás) léptek. 1999 és 2002 között a magánszálláshelyek férőhelyeinek száma is lassuló ütemben növekedett, 2002 után pedig itt is csökkenés tapasztalható.

3. Összefoglaló megállapítások A statisztikai adatok elemzése alapján a következő tendenciák jellemzik a Balaton turizmusát: • az átlagos tartózkodási idő csökkenésének nemzetközi trendje megjelenik mind a kereskedelmi, mind pedig a magánszálláshelyek forgalmában,

• a régió küldő piacainak jelentős mértékű átstrukturálódása következett be az elmúlt tizenöt évben: a belföldi turisták váltak a régió legfontosabb vendégeivé, a külföldi turisták száma és aránya egyaránt csökken, • a régió turizmusának szezonalitása nem enyhült olyan mértékben, mint az ország egészében, ez azonban részben a régió adottságainak logikus következménye, • a magánszálláshelyek népszerűsége a belföldi vendégek körében egyre csökken, míg a külföldi vendégek körében egyre növekszik a vizsgált tizenöt év során, • ugyanakkor a tartózkodási idő csökkenése hoszszabb távon különösen nagymértékű volt, mára nincs számottevő különbség a magán- és a kereskedelmi szálláshelyek átlagos tartózkodási ideje között, • a keresletnek megfelelően a szálláshely kínálat is átalakult: a (magasabb kategóriájú és gyógy, illetve wellness) szállodai, valamint panzió és üdülőház kapacitások bővülése mellett a kempingek és turistaszállók férőhelyeinek száma csökken.

Felhasznált irodalom Kiss Kornélia – Sulyok Judit: A magyar turisztikai régiók vendégforgalma 2002-ben, Turizmus Bulletin, VII. évf. 2. szám Központi Statisztikai Hivatal: Regionális statisztikai adatok, 1998 - 2005 Központi Statisztikai Hivatal: Idegenforgalmi Statisztikai Évkönyv 1990 - 2004 Magyar Turizmus Zrt.: Turizmus Magyarországon 2002 - 2005 Magyar Turizmus Rt. Kutatási Igazgatóság: A magyar turisztikai régiók a statisztikák tükrében, Turizmus Bulletin, VII. évf. 1. szám Magyar Turizmus Rt. Kutatási Igazgatóság: A magyar turisztikai régiók forgalma 2003-ban, Turizmus Bulletin, VIII. évf. 2. szám További információ: Magyar Turizmus Zrt. Piac- és Termékelemzési Iroda, telefon: (1) 488-8710, fax: (1) 488-8711, e-mail: [email protected], honlap: (www.itthon.hu > Szakmai oldalak > Piackutatások és Turizmus Bulletin).



69

4/20/2006 4:55:46 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK A Balaton-térség nemzetgazdasági-szintű jövedelemtermelő képességének vizsgálata Készítette: az Országos Területfejlesztési Hivatal jogelődjének1 megbízásából és támogatásával a GKI Gazdaságkutató Rt.

Bevezetés A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) jövedelemtermelő képességének vizsgálatát az általános demográfiai és infrastrukturális helyzetkép bemutatásával kezdtük, majd a gazdasági szempontoknak nagyobb szerepet szánva a vállalkozási szektor szerkezetét, hatékonyságát és eredményességét elemeztük. A vállalati szektoron belül – szerepének és súlyának megfelelően – kiemelten kezeltük az idegenforgalommal kapcsolatos tendenciák bemutatását, és külön fejezetben foglalkoztunk az önkormányzatok gazdálkodási helyzetével is. A múltbeli adatok elemzéséhez a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások mérleg- és eredmény-kimutatásából származó, illetve az önkormányzati mérleg- és pénzforgalmi adatokat használtuk fel. A térség helyzetének további statisztikai értékelését a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) T-Star, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), az Országos Munkaügyi Módszertani Központ (OMMK) és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság települési szintű adatbázisain végeztük el. A térség jelenlegi gazdasági, társadalmi stb. helyzetéről csak szakértői mélyinterjúk során kaptunk „valósághoz” hű képet, amit egyrészről a legfrissebb területi adatok hiánya, másrészről a múltbeli statisztikai adatok alapján elvégzett elemzésekből levonható következtetéseket erősen árnyaló – az idegenforgalom területén számottevő – szürkegazdaságból származó jövedelmek nagysága is indokolt. Így a kutatás során nagy hangsúlyt helyeztünk a mind a 164 településre kiterjesztett primer adatfelvételből származó információk elemzésére. A csoportos szakértői mélyinterjúkat polgármesterekkel, jegyzőkkel, kistérségi menedzserekkel, falugazdászokkal, civil szervezetek és önkormányzati fejlesztési társulások képviselőivel, valamint az egyes vizsgált gazdasági ágazatokban jelentős szerepet játszó cégvezetőkkel folytattuk le. A mélyinterjúkból származó információk alapján rámutattunk a BKÜ-n belüli érdekviszonyok, erővektorok és ezek összehangolási lehetőségeire is. A Balaton-térség társadalmi-gazdasági viszonyainak bemutatását követően becslési módszert vázoltunk fel a BKÜ jövedelemtermelő képességének és – a KSH által számolt megyei GDP mintájára – a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet GDP-jének meghatározásához. 1

Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal.

70


A GDP-t három módszer szerint lehet becsülni: termelési, felhasználási és jövedelmi oldalról. Számításaink során a bruttó hazai termék jövedelem oldali meghatározását alkalmaztuk (1. táblázat). 1. táblázat A GDP becslése jövedelmi oldalról + bérek és keresetek + társadalombiztosítási hozzájárulás - termelési támogatás + termelési adó + bruttó működési eredmény, illetve vegyes jövedelem

A kutatás legfontosabb eredményei A bruttó működési eredménybe és a vegyes jövedelmekbe az adózás előtti eredményt és az értékcsökkenési leírást számoltuk bele. A becslés során megkülönböztettük az egyszeres és a kettős könyvelést folytató vállalatokat, az egyéni vállalkozókat és az önkormányzatokat. Az állami szféra teljes elkülönítése azért nem lehetséges, mivel a kettős könyvelést folytató állami vállalatok a versenyszférában működő társaikkal együtt jelennek meg. A kettős könyvelésű cégeket még további két alcsoportra bontottuk. A vállalatok egy részének a BKÜ-n belül van a székhelye, másik részük ott csak telephellyel rendelkezik, a cégközpont az ország más területén található. A balatoni régióban székhellyel rendelkező cégekről (a Flextronics Kft-től eltekintve) feltételeztük, hogy tevékenységüket csak a BKÜ-n belül folytatják. A csak telephellyel rendelkező vállalatok esetében a megtermelt GDP-t a BKÜ-n belüli telephelyeken dolgozók arányában osztottuk fel. A vizsgált régióban működő egyszeres könyvvitelű vállalatok megfelelő adatai – a kapott támogatások kivételével – rendelkezésre álltak. Az önkormányzatok esete speciális. A közszektorban termelt GDP mérése problémás, mivel nyereségről nem beszélhetünk, a tárgyi eszközök amortizációja nem ismert, mert a pénzforgalmi szemléletű nyilvántartásokban nem jelenik meg. Így itt a tárgyi eszközök beruházása és felújítása összegével, valamint a személyi jellegű ráfordításokkal közelítettük a GDP-t. A kettős könyvvitelt folytató cégek a BKÜ-n belül kb. 230 milliárd forint GDP-t termeltek 2002-ben. A területi GDP-hez a becsült adatok alapján a „G - Kereskedelem, járműjavítás„ és a „H - Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás”


4/20/2006 4:55:47 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK ágazatok járulnak hozzá a legnagyobb mértékben. Ez a két ágazat mind a székhellyel, mind a csak telephellyel rendelkező vállalatok körében listavezető. A két ágazatban összesen közel 70 milliárd forintnyi GDP keletkezik a hivatalos adatok alapján, ez a kettős könyvvitelt folytató cégek által termelt GDP több mint 30%-a. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások GDP-hez való hozzájárulása kb. 4,5 milliárd forint. Ennek legjelentősebb része személyi jellegű ráfordítás volt, közel 3 milliárd forint értékben. Az egyéni vállalkozások személyi juttatások révén (egyéni vállalkozói kivét, alkalmazottak részére kifizetett jövedelem és járulékok) 5,8 milliárd forint jövedelmet generáltak. A bruttó működési eredmény (értékcsökkenés és adózás előtti jövedelem formájában a folyó évi beszerzések korrigálása révén becsült érték) eléri a 15,5 milliárd forintot (ebből 2 milliárd értékcsökkenés). Így a BKÜ egyéni vállalkozásainak GDP-hez való hozzájárulása kb. 21 milliárd forint. A BKÜ önkormányzatai 2002-ben 23 milliárd forintot költöttek személyi juttatásokra, ebből 17 milliárd forintot realizáltak a foglalkoztatottak. A társadalombiztosítás kifizetésein túl az önkormányzatok 2,2 milliárd forint összegben teljesítettek társadalmi és szociálpolitikai juttatásokat, hozzájárulva ezzel a lakossági jövedelemhez. Az önkormányzatok felhalmozási és tőke jellegű kiadásai meghaladták a 17 milliárd forintot. A hivatalos statisztikákból becsült GDP komponensek azonban figyelmen kívül hagyják a szürke- és feketegazdaság jövedelemtermelését csakúgy, mint az inputált jellegű szálláshasználatot. Kísérletet tettünk a turizmus által közvetlenül érintett legfontosabb gazdasági ágak (szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás és kiskereskedelem) GDP-hez való hozzájárulásának árbevétel oldalról történő becslésére. Számításunk szerint a térség teljes GDP termelése 322,8 milliárd forint volt 2002-ben. A szálláshely-szolgáltatásra, vendéglátásra és a kiskereskedelmi GDP termelésre vonatkozó becslésünkkel korrigálva a hivatalos adatokon alapuló számításokat, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet GDPje az országos GDP 1,93%-a, illetve a főváros nélküli egy főre jutó GDP 99,8%-a volt 2002-ben. A megtermelt jövedelem becslését követően javaslatokat tettünk a BKÜ jövedelemtermelő képességének javítására is. A javasolt koncepciókat, programokat egyrészt a BKÜ egészére mint üdülőkörzetre, másrészt pedig a helyi adottságok különbözőségére nagyobb hangsúlyt helyező és az egyes fejlesztési célok megvalósításánál hatékonyabb szervező erőt jelentő kisebb alrégiókra fogalmazzuk meg. A BKÜ-n belüli jövedelemnövelő fejlesztési lehetőségek egy részének megvalósítására több helyszínen vagy településen is lehetőség kínálkozik. Ezek a helyszínek ritkán rendelkeznek teljesen azonos adottságokkal, ugyanakkor az is világos, hogy nem lehet minden településen gyógyfürdőt építeni. Éppen ezért ezeket a területeket

komparatív előnyeik szerint össze kell hasonlítani és ennek alapján kell döntést hozni a fejlesztésekről és a termékkínálat bővítéséről. Ugyanez nemcsak a beruházásokra, hanem a programkínálat kialakítására is igaz. A kistérségi szemléletmód és a települések közötti munkamegosztás szükségességét a mélyinterjúk alapján a BKÜ településeinek nagy része már felismerte. Ahhoz, hogy ez a szemlélet a gyakorlatban is megjelenjen, szükség van egy olyan szervezetre, amelyik ténylegesen összefogja és koordinálja a fejlesztéseket a BKÜ településein. A BKÜ általunk javasolt alrégiókra történő bontása is ugyanezt a célt szolgálja a turizmus vonatkozásában, de a településeknél eggyel magasabb szinten: az egyes alrégiók mindegyike más célcsoportra fókuszál, és más termékkínálattal jelenik meg, ezáltal a rivalizálás helyett gazdagítja a kistérségi szintű kínálatot, és együttesen lefedi a potenciális vendégek minden rétegét. A kistérségi szemléletmód és a felállított prioritások alapján történő koordinált cselekvés nem csupán a turizmus fejlesztését kell, hogy jellemezze, hanem a mezőgazdasági, ipari, és infrastrukturális fejlesztéseket is. A BKÜ jövedelemtermelő képességének javítása érdekében a turisztikai régió területét hat alrégióra osztottuk, és a teendőket ezekre az alrégiókra lebontva fogalmaztuk meg. Ezen területi egységek elhatárolását az teszi szükségessé, hogy a BKÜ jövedelemtermelő képességének növeléséhez fontos lépések csak úgy lehetnek hatásosak, ha azok nem maradnak meg az általánosság szintjén, hanem valóban a helyi adottságokat figyelembe véve határozzák meg az elérendő célokat és az azokhoz vezető utat. Az alrégiókon belül hatékonyabban valósulhat meg a térségek hasonló természeti, infrastrukturális, demográfiai stb. adottságain alapuló összehangolt fejlesztés, illetőleg az egyes térségeken belül szorosabbra fűzhető az együttműködés, az egységesítés, ami jóval hatékonyabb fejlesztési keretet biztosít a térségenkénti specializált célok megvalósításához. A BKÜ területén kialakított hat alrégió az 1. ábrán látható. A Kelet-Balaton térségnek elnevezett két alrégió megcélzott turisztikai célközönsége a minőségi turizmust kereső olyan vendégkör, amely keresletében igen választékos, a magas minőségű szolgáltatások iránt nyitott és rendkívül fizetőképes. Ezt a célközönséget nem lehet csupán egy hagyományosnak mondható szolgáltatás magas szintű teljesítésével megnyerni, itt, Magyarországon általában nem tipikus szolgáltatások komplex rendszerét szükséges biztosítani. De a szolgáltatások mellett elengedhetetlen az alaposan megtervezett és körültekintően kivitelezett marketing kampány is. A Zamárditól Balatonberényig húzódó Déli Balatonpart alrégió jövedelemtermelő képessége növelésének kulcsa a kevésbé tehetős rétegeket kiszolgáló tömegturizmus fejlesztése. Az alrégión belül a Balatonlelléig húzódó keleti



71

4/20/2006 4:55:47 PM

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 1. ábra A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet fejlesztési alrégiói

részen elsősorban a fiatalokra kell koncentrálni, onnantól nyugatra pedig a családosok kiszolgálására. A mezőgazdasági és ipari tevékenységek az alrégión belül elsősorban mint a turizmust kiszolgáló tevékenységek képzelhetők el, amelyek a turizmuson keresztül realizálódnak és járulnak hozzá a régióban megtermelt jövedelemhez. A BKÜ legdélebbre fekvő, Somogyi alrégiójának jövedelemtermelő képességében is kiemelt szerepet szánunk a turizmusnak, ami eddig ezen a területen nem kapott elegendő figyelmet. A turisztikai fejlesztések tekintetében egyrészt a Balaton-part kínálatát kiegészítő programok kialakítására kell koncentrálni (aquapark, fürdő, horgásztó, kirándulás, borturizmus stb.), másrészt pedig az alrégió önálló turisztikai kínálatát is megteremteni szükséges (falusi turizmus, fürdő- és wellnessturizmus, horgászturizmus, vadászturizmus stb.), ami egész évben vonzerőt jelent a turisták számára. A turizmus mellett a somogyi alrégióban – elsősorban a részben meglévő, részben épülő közlekedési infrastruktúrára építve – nagy hangsúlyt kell kapjon a mezőgazdaság és az ipar fejlesztése is, ebben ez a terület jelentősen különbözik a BKÜ többi alrégiójától. A hangsúlyt elsősorban a szőlő- és gyümölcstermesztésre, valamint a mezőgazdasági és faipari termékek feldolgozóiparára, a kézműves iparra és az építőiparra kell helyezni. A mindezt támogató infrastruktúra megteremtése itt kiemelten fontos, a továbbépülő autópálya pedig további lehetőségeket kínál a logisztikai szolgáltatások területén. A Nyugat-Balaton alrégió jövedelemtermelő képességét jelentős mértékben a nyugdíjas külföldi és a tehetősebb belföldi turisták vendégforgalma határozza

72


meg. Az itt termelt jövedelmek növelését a jól szervezett, magas színvonalú turisztikai szolgáltatások fejlesztésével lehet elérni. A külföldi turistákat elsősorban a wellness és rekreációs kezelésekkel kell továbbra is a térségbe csábítani, azonban ezeket ki kell egészíteni a kulturális és az ökoturizmus elemeivel. Támogatni kell a bortúrák szervezését, a hagyományőrző kézműves ipar bemutatását és a történelmi városok rehabilitációját. A célkitűzéseknek megfelelően az élelmiszeriparban, a háztáji gazdálkodásban és a kézműves szakmákban várható bővülés az építőipar és a szolgáltatások fellendülése mellett. A Balaton-felvidék alrégió adottságai a minőségi aktív és borturizmus megvalósításának kedveznek leginkább. A Káli-medence, a Balatoni-felvidék és a Badacsony a természetjárók és a kerékpárosok kedvelt célpontjai, míg a meredek északi part menti községek a csónak-, vitorlásés jacht-kikötők ideális helyszínei. A turisztikai kínálatnak megfelelően a térség célközönsége meglehetősen vegyes: jó szórakozási lehetőséget találnak itt a kirándulni vágyó családosok, az ínyenc borkedvelők, az elit sportok szerelmesei, de az olcsóbb szállásokat kereső fiatalok is. További információ: Országos Területfejlesztési Hivatal, Kiemelt Programok Főosztály, 1015 Budapest, Hattyú utca 14., Levelezési cím: 1357 Budapest, Pf. 8., telefon: (1) 441-7243, (1) 441-7227, fax: (1) 441-7283, honlap: www.oth.hu. GK I Ga zdaságkut ató Rt ., 1364 Budapest , P f. 78., telefon: (1) 266-2088; (1) 317-6232, fax: (1) 266-2118, e-mail: [email protected], honlap: www.gki.hu.


4/20/2006 4:55:48 PM

TALLÓZÓ A Balaton turizmusát érintő legfontosabb jogszabályok1 1033/2004. (IV. 19.) Korm. határozat az 1075/2003. (VII. 30.) Korm. határozatban foglaltak időarányos felülvizsgálatáról és a Balatonnal kapcsolatos további intézkedésekről 2153/2002. (V. 15.) Korm. határozat a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Hosszú Távú Területfejlesztési Koncepciójáról (2002-2010) 283/2002. (XII. 21.) Korm. rendelet a balatoni vízpart-rehabilitációs szabályozás követelményeiről 2035/2001. (II. 23.) Korm. határozat a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programról 16/2001. (K. Ért. 7.) KöM-KöViM-EüM együttes utasítás a Balaton és vízgyűjtője vizeinek vizsgálati és minősítési rendjéről

2000. évi CXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balaton Területrendezési Szabályzat megállapításáról 22/1998. (II. 13.) Korm. rendelet a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól 62/1995. (VI. 8.) Korm. rendelet a Balatonnal kapcsolatos kormányzati feladatok koordinációjáról 21/1985. (III. 28.) OVH rendelkezés a vizeken és vízilétesítmények vízterületén víziállások létesítéséről és használatáról, valamint a víziállások felülvizsgálatáról (módosítása folyamatban van)

A Balaton régió területi lehatárolása A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetbe tartozó 164 település2 Ábrahámhegy, Alsóörs, Alsópáhok, Andocs, Aszófő, Bábonymegyer, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonberény, Balatonboglár, Balatoncsicsó, Balatonederics, Balatonendréd, Balatonfenyves, Balatonfőkajár, Balatonföldvár, Balatonfüred, Balatonfűzfő, Balatongyörök, Balatonhenye, Balatonkenese, Balatonkeresztúr, Balatonlelle, Balatonmagyaród, Balatonmáriafürdő, Balatonőszöd, Balatonrendes, Balatonszabadi, Balatonszárszó, Balatonszemes, Balatonszentgyörgy, Balatonszepezd, Balatonszőlős, Balatonudvari, Balatonújlak, Balatonvilágos, Bálványos, Barnag, Buzsák, Csajág, Cserszegtomaj, Csopak, Csömend, Dörgicse, Felsőörs, Felsőpáhok, Fonyód, Főnyed, Galambok, Gamás, Garabonc, Gyenesdiás, Gyugy, Gyulakeszi, Hács, Hegyesd, Hegymagas, Hévíz, Hidegkút, Hollád, Kapolcs, Kapoly, Káptalantóti, Karád, Karmacs, Kékkút, Kereki, Keszthely, Kéthely, Kisapáti, Kisberény, Kőröshegy, Kötcse, Kővágóörs, Köveskál, Küngös, Látrány, Lengyeltóti, Lesencefalu, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Litér, Lovas, Lulla, Marcali, Mencshely, Mindszentkálla, Monostorapáti, Monoszló, Nagycsepely, Nagyrada, Nagyvázsony, Nemesbük, Nemesgulács, Nemesvita, Nikla, Óbudavár, Ordacsehi, Öcs, Öreglak, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Pula, Pusztaszemes, Raposka, Révfülöp, Rezi, Ságvár, Salföld, Sármellék, Sávoly, Sérsekszőlős, Siófok, Siójut, Somogybabod, Somogymeggyes, Somogysámson,

1

Forrás: Magyar Turisztikai Hivatal. Forrás: 2000. évi CXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balaton Területrendezési Szabályzat megállapításáról.

Somogyszentpál, Somogytúr, Somogyvár, Szántód, Szegerdő, Szentantalfa, Szentbékkálla, Szentgyörgyvár, Szentjakabfa, Szentkirályszabadja, Szigliget, Szólád, Szőlősgyörök, Tab, Tagyon, Taliándörögd, Tapolca, Táska, Teleki, Tihany, Tikos, Torvaj, Tótvázsony, Uzsa, Vállus, Várvölgy, Vászoly, Veszprémfajsz, Vigántpetend, Vindornyafok, Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Visz, Vonyarcvashegy, Vöröstó, Vörs, Zala, Zalakaros, Zalamerenye, Zalaszabar, Zalaszántó, Zalavár, Zamárdi, Zánka.

A Balaton turisztikai régióba tartozó 156 település3 Ábrahámhegy, Alsóörs, Alsópáhok, Andocs, Aszófő, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonberény, Balatonboglár, Balatoncsicsó, Balatonederics, Balatonendréd, Balatonfenyves, Balatonfőkajár, Balatonföldvár, Balatonfüred, Balatonfűzfő, Balatongyörök, Balatonhenye, Balatonkenese, Balatonkeresztúr, Balatonlelle, Balatonmagyaród, Balatonmáriafürdő, Balatonöszöd, Balatonrendes, Balatonszabadi, Balatonszárszó, Balatonszemes, Balatonszentgyörgy, Balatonszepezd, Balatonszőlős, Balatonudvari, Balatonújlak, Balatonvilágos, Bálványos, Barnag, Buzsák, Csajág, Cserszegtomaj, Csopak, Csömend, Dörgicse, Felsőörs, Felsőpáhok, Fonyód, Főnyed, Galambok, Gamás, Garabonc, Gyenesdiás, Gyugy, Gyulakeszi, Hács, Hegyesd, Hegymagas, Hévíz, Hidegkút, Hollád, Kapolcs, Káptalantóti, Karád, Karmacs, Kékkút, Kereki, Keszthely, Kéthely, Kisapáti, Kisberény, Kőröshegy, Kötcse, Kővágóörs, Köveskál, Küngös, Látrány, Lengyeltóti, Lesencefalu, Lesenceistvánd, Lesencetomaj,

2

3

Forrás: 1998/28. (V. 13.) IKIM rendelet.



73

4/20/2006 4:55:50 PM

TALLÓZÓ Litér, Lovas, Marcali, Mencshely, Mindszentkála, Monostorapáti, Monoszló, Nagycsepely, Nagyrada, Nagyvázsony, Nemesbük, Nemesgulács, Nemesvámos, Nemesvita, Nikla, Óbudavár, Ordacsehi, Öcs, Öreglak, Örvényes, Palóznak, Pécsely, Pula, Pusztaszemes, Raposka, Révfülöp, Rezi, Ságvár, Salföld, Sármellék, Sávoly, Siófok, Siójut, Somogybabod, Somogysámson, Somogyszentpál, Somogytúr, Somogyvár, Szántód,

Szegerdő, Szentantalfa, Szentbékálla, Szentgyörgyvár, Szentjakabfa, Szentkirályszabadja, Szigliget, Szólád, Szőlősgyörök, Tagyon, Taliándörögd, Tapolca, Táska, Teleki, Tihany, Tikos, Tótvázsony, Uzsa, Vállus, Várvölgy, Vászoly, Veszprémfajsz, Vidornyafok, Vidornyalak, Vigántpetend, Visz, Vonyarcvashegy, Vöröstó, Vörs, Zalakaros, Zalamerenye, Zalaszabar, Zalaszántó, Zalavár, Zamárdi, Zánka

Statisztikusok a Balatonról Összeállította: Berta Györgyné4 A balatoni táj szépsége, romantikája, évszakonként változó színei, hangulata mindenkit megérint. Maga a tó és az azt körülölelő változatos földrajzi környezet, a mindenütt más szépségében feltárulkozó táj; a lankás és meredek dombok, a meglepetés erejével elénk táruló tanúhegyek mind-mind a természet csodálatos remekművei. A hajdan itt élő emberek ránk hagyott kulturális értékei, emlékhelyei, hagyományai legalább akkora vonzást gyakorolnak az idelátogatóra, mint a ma itt élők vendégszeretete, bor- és gasztronómiai kultúrája. És akkor a vízi világ vonzását, a turizmus megannyi lehetőségét még nem is említettük. Az írók és a költők szép szavakkal sok mindent megírtak helyettünk is, amivel a táj szépsége a balatoni világ, az itt élők sorsa vagy saját élményeik megszólalásra késztették őket. A táj által megihletett képzőművészek keze alól művészi alkotások sora került ki, és sokat emlegetett nagy tudósaink is szépirodalmi stílusban fogalmazták meg a saját szakterületükről szóló tanulmányaikat. A legismertebbek közül hadd említsem Cholnoky Jenőt, Lóczy Lajost, akik földrajztudományi értekezéseikben sokkal tágabb kitekintést adtak, mint évezredek táji változásának történetét. Vagy saját szakmánknál maradva, Fényes Eleket, aki még a szociológiához közelálló körültekintéssel, statisztikusként is értékelte egy-egy táj elragadó sajátosságát, a borok karakteres különbözőségét, amelyet csak azon a termőhelyen érezhet az ember fia, ahol beérett. Mit mondhatnak a statisztikusok a Balatonról? Szerintem sokan fel sem teszik a kérdést, azt hiszik, a statisztikusok a magyar tengerre gondolva is csak számtengert látnak vagy láttatnak. A Balatonnal kapcsolatos idegenforgalomi adatokra valóban óriási az igény környezetünkben. A statisztikusok az esetek túlnyomó többségében az adatok sokféleképpen rendszerezett összességét adják tovább, amit a Központi Statisztikai 4

Tájékoztatási osztályvezető, Központi Statisztikai Hivatal Veszprémi Igazgatóság.

74


Hivatal honlapján, folyamatosan, azonos szisztéma mentén – de a bővülő érdeklődési területekkel kiegészítve – mindenki számára azonnal és egyidejűleg hozzáférhetővé is tesznek. A megkülönböztetett figyelem persze nem véletlen, hiszen a főváros után a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet az ország második leglátogatottabb idegenforgalmi célterülete. Országos, összefoglaló jellegű, havonta megjelenő információkhoz juthatunk a www.ksh.hu honlapjáról, a Gyorstájékoztatók menüpontból a Gazdasági ágazatok, Turizmus címszavát választva, amelyből a legfrissebb adatokat tudjuk meg. A legfontosabb, idegenforgalmat jellemző statisztikai mutatókat (például a vendégek, vendégéjszakák számát kereskedelmi szálláshely típusonként, külföldi és belföldi bontásban) országosan, illetve a régiókban és a kiemelt idegenforgalmi üdülőkörzetekben, tehát a Balatonnál is, havonta frissítik. A Tájékoztatási naptárból megtudhatjuk, az év mely napjain teszik közzé a havi gyorstájékoztató idegenforgalmi adatait. Amennyiben erre rendszeresen szüksége van bárkinek, mintegy 20 oldalas terjedelemben biztosan számíthat rá. A régebbi példányok az Archív mappából előkereshetőek. Országos kiadvány a KSH honlapjáról - az előzőhöz hasonlóan ingyenesen - letölthető Turizmus 2003, majd a következő évben Turizmus 2004 címmel elkészített kötet is, amelyekben az éves idegenforgalomról és vendéglátásról közel hetven oldal terjedelemben, újszerű megközelítésben összeállított elemzést és táblázatos anyagot találhatunk. Figyelemfelkeltésként néhány témakör: az idegenforgalom szerepe a nemzetgazdaságban, a nemzetközi utasforgalom, a külföldiek magyarországi utazásai, a lakosság turisztikai célú utazásai, szálláshelykapacitás, a kereskedelmi és a magánszálláshelyek vendégforgalma, vendéglátás. A kiadvány első része elemző, második fele táblázatos, és mindkét blokkban megtaláljuk az üdülőkörzetekre, régiókra vonatkozó területi adatokat. Az elérési útvonal: www.ksh.hu > Letölthető kiadványok menüpont. Az említett köteteket az Idegenforgalom, vendéglátás címszóra kattintva találjuk meg.


4/20/2006 4:55:50 PM

TALLÓZÓ Keresgélhetünk még a Stadat-rendszer menüpont szakmai fejezetében, vagy az Online-kiadványboltban, ahol vásárolhatunk is. Kosárba tehetjük a Turisztikai statisztikai évkönyv 2004. évi, legfrissebb példányát (CDmelléklettel és 188 oldal terjedelemben, A/4 formátumban, 4500 Ft-ért), amelyben bőségesen találunk üdülőkörzetekre, tehát a Balatonra vonatkozó adatokat is. És most térjünk vissza, egészen közel a Balatonhoz, de még mindig maradjunk a honlapon. A www.ksh.hu KSH Regionális igazgatóságai menüpontból felnyíló ország-térkép közép-dunántúli régiójára kattintva a Veszprémi Igazgatóság honlapja válik láthatóvá. (Csak zárójelben jegyzem meg, senkit ne keserítsen el, hogy a Balaton körvonalai hiányoznak a térképről, adatait itt találjuk.) A veszprémi honlap Elemzések, adatközlések című menüpontjára lépve megjelennek a KSH Veszprémi Igazgatóságának kiadványai, közöttük a Balatoni üdülőkörzet idegenforgalma és a Közép-Dunántúl idegenforgalma című sorozatok. A Balatoni üdülőkörzet legfontosabb idegenforgalmi adatait partszakaszonként (somogyi, veszprémi és zalai; partközeli és további településekre) tagolva is bemutatjuk. Az adattartalmat minden hónapban frissítjük. Fentiek mellett egyedi adatigényeket is kielégítünk. Rendszeres, visszatérő megrendelőink a legkülönfélébb szervezetek (Balaton környéki szállodák, tóparti városok önkormányzatainak munkatársai, kutatók stb.) képviselői vagy éppen magánszemélyek, dolgozatíró diákok. A veszprémi Pannon Egyetemen és a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolán is képeznek idegenforgalmi és szálloda-szakos hallgatókat, tehát nemcsak a turizmus, hanem a szakember utánpótlás kiemelt térsége is a Közép-Dunántúl. Meg kell említeni még azt az információforrást, amelyet a megyei Statisztikai Évkönyvek jelentenek. A Balaton környéki három megye, Somogy, Veszprém és Zala minden évben elkészíti évkönyvét, amelynek „Idegenforgalom, vendéglátás” című fejezetében az üdülőkörzetek összefoglaló jellegű táblázatain kívül, településszintű információkat is találunk a kereskedelmi és a magánszálláshelyek éves forgalmi adatairól. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a földrajzilag egységes Balaton három megye, illetve régió partjait mossa. A Balaton üdülőkörzetéhez tartozó partközeli és további balatoni települések közigazgatásilag ugyancsak három megyében fekszenek. A három Balaton parti megye közös munkájaként korábban két kötet készült: Az első A Balaton és környéke - amely ma már csak könyvtárakban található - 1998-ban került kiadásra, 19911996 közötti adatsorokat tartalmazó elemző kötet volt, amelynek folytatása a Balaton üdülőkörzet 1996-2002 címet viselte (ez utóbbiból, korlátozott számban, 2500 Ftért még vásárolhatnak az érdeklődők a KSH Veszprémi Igazgatóságán). A 2000. évi CXII. törvényben, amit röviden Balaton törvényként emlegetnek, a korábbi 151 település

helyett 164 – 52 partközeli és 112 további – települést soroltak az üdülőkörzethez. A korábbi kötethez a folyamatosságot úgy biztosítottuk, hogy az 1996. évi adatokat az új területi beosztásnak megfelelően megismételtük. A 115 oldalas, A/4-es formátumú, színes ábrákat, grafikonokat is tartalmazó kötet 60 oldalnyi elemző része három fő fejezetre tagolódik. Az első a Balaton idegenforgalmi hátterét mutatja be; a településszerkezet, a népesség, a gazdaság, a lakás- és közmű ellátottság, a szolgáltatási infrastruktúra és a természet-, illetve környezetvédelem sajátosságain keresztül. A második fejezet a balatoni idegenforgalomra összpontosít, egyrészt a szálláshelyekre és a vendégforgalom alakulására, másrészt a különféle idegenforgalmi vonzerők és programlehetőségek bemutatására. A harmadik fejezet címe nem szorul külön magyarázatra: Fenntartható fejlődés a Balaton térségében. A mintegy 30 oldalnyi táblázatos fejezet után következő Függelék szerves része a kötetnek, amelyben, többek között, részletesebben bemutathattuk például a balatoni „Bringakörút” szakaszait, a termálfürdőket vagy éppen a borvidékeket, híres fajtáik leírásával együtt. A 2003-ban megjelent Balaton üdülőkörzet 1996-2002 című kötet tulajdonképpen a KSH egy olyan kiadványsorozatának volt a része, amely az agglomerációs körzetekről és más település-együttesekről készült, de tartalmát, formai, szerkesztési megoldásait tekintve sokkal inkább tekinthető a 2002-ben kiadott „Turizmus, idegenforgalom a magyar régiókban” című sorozat nyolcadik kötetének (a hat régió és a főváros mellet). És most nézzük, miről szólt a Turizmus, idegenforgalom a magyar régiókban Közép-Dunántúl című kötete. Tágabb kitekintéssel próbáltunk a turizmus lehetőségeiről minél teljesebb, átfogóbb képet adni. A hivatalos statisztikai adatgyűjtésekből származó információkon kívül felhasználtuk a turisztikai kínálat más szervezeteinek forrásait is. Segítségünkre volt például a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, a falusi turizmus egyesülete, de helyet adtunk a Veszprémi Egyetem idegenfogalmi és szálloda szakán tanuló néhány hallgatójának is, akik ötleteiket mondhatták el, ők mit tennének, ha „rájuk bíznának egy vidéket”. Több szempontból is rendhagyó kötetet sikerült összeállítani. Természetesen bemutattuk a Közép-Dunántúl idegenforgalmi adottságait (természetföldrajzi sajátosságait, településszerkezetét, infrastrukturális hátterét), részletesen szóltunk a régió üdülőkörzeteiről, amelyek közül a Velencei-tó – Vértes teljes egészében, a Balaton és a Dunakanyar részben található a régióban. A címszavak utalnak erre a teljességre törekvésre: kulturális turizmus, rendezvény és konferenciaturizmus, vallási turizmus, bor- és gasztronómiai turizmus, gyógy- és termálturizmus, falusi turizmus, népi hagyományok, aktív turizmus (sport turizmus). A 108 oldalon leírt mondanivalót ábrák, táblázatok, színes térképek teszik érdekesebbé, amelyet további 40 oldal táblázatos adatokat tartalmazó fejezet



75

4/20/2006 4:55:51 PM

TALLÓZÓ egészít ki. A leíró statisztika itt-ott líraivá vált, igyekeztünk a szép tájakhoz szép idézeteket keresni és az egyes fejezetekhez is találtunk egy-egy mottót. (Az A/4-es méretben elkészített kötet ára 2000 Ft.) Hadd hívjam fel a figyelmet még egy könyvkülönlegességre, amelynek Veszprém megyét érintő településeinek nagy része a Balaton-felvidéken található. A kötet nagy siker volt és örömmel ajánlom mindenkinek, akinek még hiányzik könyvespolcáról. Az Értékőrző települések a Közép-Dunántúlon című kiadvány Közép-Dunántúl 58, ezen belül Veszprém megye 31 települését mutatja be. A rendkívül szépen tipografált és illusztrált könyv nyolc fejezetben taglalja a téma feldolgozását a megőrzendő értékek jellege szerint. A színes fotókkal illusztrált érdekes mondanivaló mellett a statisztika a lapszélen ad sokoldalú tájékoztatást a települések népességéről. Felhívja a figyelmet a kis települések múltban gyökerező, kevesek által ismert, rejtett értékeire, a szülőföld megtartó erejére. A statisztika a kötetben szó szerint a margóra került; a 2001. évi népszámlálás adataiból tartalmaz válogatást, néhány olyan információt, amire leginkább kíváncsi lehet az olvasó. A kiadvány a településeket a következő értékrendek mentén mutatja be: természeti környezet, történelem, vallás, néprajz, épített örökség, ipartörténet, képzőművészet és irodalom. Természetesen egymástól elválaszthatatlan egységet alkot a táj és a település

minden őrzött kincse. Az egyes fejezetek lehet, hogy csak intelmek arra, mi mindenre figyeljünk, mit óvjuk az utókornak. Kötődésünk egy-egy tájhoz, településhez érzelmi. A kiválasztott értékrendek köthetők egy-egy önálló hivatáshoz, szakterülethez, amelyek prominens képviselői segítettek a válogatásban, bevezető gondolataikkal pedig kiteljesítették azt a látószöget, amelyre figyelve a könyv üzenetét minden olvasó megértheti. (A B/6-os méretben elkészített kötet ára 1600 Ft.) A Balaton üdülőkörzet idegenforgalma a szezon végén azonnal az érdeklődés középpontjába kerül. Rövidebb, átfogó elemzés minden ősszel készül, erre az idegenforgalmi szakemberek, kamarák már szinte számítanak. A legfrissebb információk és értékelés elkészítésére és bemutatására a veszprémi KSH-t kérik fel. A balatoni idegenforgalom jellemzőiről 2005. szeptember végéig összesített adatok alapján írott cikk a Területi Statisztika 2006. januári számában jelent meg. A tanulmány interneten is olvasható a már többször említett www.ksh.hu honlap Folyóiratok menüpontjából a Területi Statisztika kiválasztásával. Ez év novemberében újra nagyobb elemző kötet kiadását és internetes megjelentetését tervezzük. A kiadványokkal, adatkérésekkel kapcsolatban készséggel állunk rendelkezésükre a Központi Statisztikai Hivatal Veszprémi Igazgatóság Tájékoztatási Osztályán. Címünk: 8000 Veszprém, Radnóti tér 2. II. emelet, telefon: (88) 620-200, e-mail: [email protected].

Műhelyleírás – Bemutatkozik a Balatoni Integrációs Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoport Összeállította: Oláh Miklós5 A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben (BKÜ) hatodik éve folynak átfogó tematikájú, tervszerű, elsősorban területfejlesztési célokat szolgáló, regionális kezdeményezésű gazdaság- és társadalomtudományi kutatások. E munkát a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. szakmailag önálló Társadalomtudományi Kutatócsoportja végzi. A csoport létrehozásáról a balatoni területpolitikai döntések előkészítésének tudományos ismeretekkel történő megalapozása, vagyis a regionális tervezés, programozás és monitoring feladatok ellátása céljából 2001. július 17-én határozott a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT). A hat fővel működő csoport tagjai többnyire fiatalok, szakképzettségüket tekintve szociológus, geográfus, történész, ökológus, Európa-szakértő, informatikus, államigazgatási és kutatási asszisztens végzettségűek. A csoport által megtestesített szaktudás az ügynökségen belül dolgozó 5

Szociológus, kutatásvezető, Balatoni Integrációs Kht.

76


közgazdasági, építő-, erdő- és környezetmérnöki szakterületek képviselőivel egészíthető ki, a Kht. ügyvezető igazgatója például több nemzetközi környezetgazdálkodási, kutatási, fejlesztési projekt résztvevője. A csoport vezetője a Pécsi Tudományegyetem Multidiszciplináris Doktori Iskolájának végzős hallgatója. Munkájukat hétfős, jeles, a közgazdaságtan, a szociológia, a geográfia, a regionális tudományok képviselőit reprezentáló szaktekintélyekből álló tudományos tanácsadó testület felügyelete mellett, a BFT által elfogadott hosszú- és középtávú, valamint éves kutatási tervek alapján végzik. A tervek egyeztetése és a végrehajtásban való szakmai közreműködés, a tudományos bázis kiszélesítése érdekében a Kht. együttműködési megállapodással rendelkezik a Veszprémi Egyetem Turizmus Tanszékével, a Keszthelyen működő Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kara Agrárgazdaságtani és Társadalomtudományi Tanszékével, az ELTE Regionális Földrajz Tanszékével és a Kodolányi János Főiskola siófoki, idegenforgalmi képzést nyújtó intézetével.


4/20/2006 4:55:51 PM

TALLÓZÓ A csoport tagjainak többé-kevésbé formalizált szakmai kapcsolata van még az MTA Szociológiai Kutatóintézetével és Közgazdaságtudományi Intézetével, Balaton Bizottságával, a Regionális Kutatások Központjának intézeteivel és területi akadémiai bizottságaival, a Pécsi Tudományegyetem

gazdaság- és társadalomtudományi tanszékeivel, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságföldrajz Tanszékével, illetve a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Intézetével, a Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.-val (VÁTI) és az OECD-vel.

A Balatoni Integrációs Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoport által az elmúlt években végzett kutatások 2006 2005 2005 2005 2004

A magyar gazdasági, politikai és kulturális elit balatoni kötődései LIFE – ENVHU/000273. sz. nemzetközi balatoni tudományos projekt. TASK-2/TASK-4/TASK-5. A Balaton térségét érintő korábbi és jelenlegi szakpolitikák, fejlesztési programok és egyéb közösségi beavatkozások értékelése A balatoni kötődéssel rendelkező magyarországi elit jellemzői Közepes és nagyvállalkozások a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben Jelentős árbevétellel rendelkező non-profit szervezetek a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben. Vállalkozási aktivitás a non-profit szervezetek között

2004

Belföldi üdülőingatlan-tulajdonosok a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben. Az ingatlanok fizikai jellemzői, az ingatlanvásárlás motivációi, közműellátottság, elégedettségi mutatók, környezettudatosság, balatoni identitás, idegenforgalmi érintettség

2004

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén kívüli székhellyel rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások üdülőkörzeten belüli érdekeltségei és működésük szezonális jellemzői

2004

A kulturális, turisztikai célok megvalósítását is szolgáló regionális forráskihelyezési gyakorlat a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben 1999 és 2002 között

2004 2003

Pályázati úton történő központi és regionális forráskihelyezési gyakorlat 1999 és 2003 között a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben A Balaton régió demográfiai jellemzői és népesség előre becslése

2003

„Akik állandóan itt élnek – 2” – Szociológiai felmérés a Balaton régió állandó népességéről a helyi és regionális identitás, a környezetvédelmi tudatosság, a régió állandó lakosságának turisztikai célú utazási szokásai, a munkanélküliség, a külföldi állampolgárok részére végzett munka, a társadalmi mobilitás és az európai uniós csatlakozással kapcsolatos attitűdök vonatkozásában

2003

„Egy rendhagyó régió” – A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet mint kiemelt turisztikai térség strukturális problémái a legújabb kutatási eredmények tükrében

2003 2003 2003

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén kívüli székhellyel rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások üdülőkörzeten belüli érdekeltségei és működésük szezonális jellemzői Szőlészek, borászok a Balaton borvidéken: agrárszociológiai vizsgálat A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben 1999. január 1. és 2002. december 31. között benyújtott és elbírált regionális pályázatok jellemzői

2003

Az európai uniós csatlakozás várható hatásainak megítélése, illetve a népszavazás tényleges eredményei a balatoni üdülőkörzetben

2002

„Akik állandóan itt élnek – 1” – Szociológiai felmérés a Balaton régió állandó népességéről a lakóhely, az identitás, a közérzet, az életmód, az idegenforgalmi érintettség, a társadalmi aktivitás és a jövőkép vonatkozásaiban

2002

Belföldi vendégforgalom a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzetben az utazás motivációi, az itt tartózkodás tartalmi jellemzői, az elégedettségi mutatók, a szociológiai státusz és az utazási szokások vonatkozásaiban

2002

Külföldi vendégforgalom a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben az utazás motivációi, az itt tartózkodás tartalmi jellemzői, elégedettségi mutatók és szociológiai státusz vonatkozásaiban

2002

A külföldi állampolgárok ingatlanszerzésének gazdasági és társadalmi hatása a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben, transznacionális áramlások, és együttélési modellek a Balaton régióban

2002

A Balaton régió non-profit szektora. Szervezetek, tevékenységi kör, finanszírozás, infrastruktúra, foglalkoztatás, programok, kommunikáció, kiadványok, kapcsolati háló – szövetségek

2002

Médiafogyasztási szokások a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben, az országos és a helyi médiumok szerepe a Balatoni közvélemény formálásában

2002

Az 1999. január 1. – 2002. március. 31. között a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet megyei napilapjaiban, a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben megjelent valamennyi Balatonnal, Balaton régióval, terület- és térségfejlesztéssel foglalkozó sajtócikk tartalomelemzése

2001

„Az érintettek többségén nem múlik” – Önkormányzati vezetők véleményei és javaslatai a Balaton régió területi kérdéseiről

2001

A kis- és középvállalkozói szektor és a regionális vállalkozásfejlesztés lehetőségei a Balaton környékén



77

4/20/2006 4:55:52 PM

TALLÓZÓ A csoport kutatásainak vezérelve, egyben az általa folytatott vizsgálatok célja a fenntartható turizmusfejlesztés gazdasági, társadalmi, valamint intézményi feltételeinek biztosítása. A természeti környezeti értékek fenntarthatósága mellett a műhely feladatának tekinti a régió sikerességének, népességmegtartó erejének, a BKÜ területén élő lakosság életminőségének megőrzését, esetleges javulását elősegítő területpolitika tudományos eszközökkel történő segítését. Ennek megfelelően egyedi kutatások és meglévő adatbázisok másodelemzése által folyamatosan vizsgáljuk a régió gazdasági súlyát, a tárgyi és az intézményi infrastrukturális javak állapotát, a helyi társadalom különböző szegmenseinek mennyiségi és minőségi jellemzőit, a turizmusban érintett és érdekelt szereplők gazdasági és társadalmi jellemzőit, viselkedését, elégedettségét, ezek egymáshoz való viszonyát, végül, de nem utolsó sorban környezettudatosságát. E munka során megkülönböztetett figyelmet fordítunk az állami, az önkormányzati szerepvállalók mellett a gazdasági és a civil szektor részvételének vizsgálatára, a belső mikroregionális különbségek feltárására és ábrázolására, valamint az ellenérdekelt felek konfliktusos viszonyának tanulmányozására. Vizsgálataink során az empirikus adatgyűjtést az általunk toborzott és képzett 50 főnyi külső kérdezőbiztosi hálózat látja el. A csoport működésének eredményeképpen a Balaton turisztikai régió esetében készült Magyarországon először tetszőleges mikrorégiókra adaptált GDP-kutatás és a fejlesztési források hatékonyságának mértékét elemző szakmai monitoring. E program eredményeképpen eddig 25 önálló kutatási projekt zárótanulmánya készült el. Az eredmények alapján került sor a BFT Középtávú Fejlesztési Stratégiájának átdolgozására, és folyik az erre épülő programozás, valamint a projektek tervezése, amely munkák folyamatos, korszerű szakmai monitoring munkával válnak teljessé. A kutatási eredmények nyilvánosak, a BFT és a Kht. honlapján megtalálhatóak, az egyes szakpolitikák, és tudományos szakterületek képviselői számára a részletes kutatási eredmények is rendelke-

zésre állnak és jelentős szerepet játszanak a Balatonnal kapcsolatos intézkedésekről szóló 1075/2003-as, illetve az 1033/2004-es kormányhatározat által elrendelt feladatok megvalósításában, valamint az Országos Területfejlesztési Koncepció, illetve a II. Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítésénél a balatoni fejezetek kialakításában. Egyéb feladatai mellett a csoport jelenleg a hazai gazdasági, politikai és kulturális elit balatoni kötődéseit, e viszony területfejlesztési célú hasznosíthatóságát vizsgálja, a LIFE – ENVHU/000273. sz. Nemzetközi Balatoni tudományos projekt keretében pedig egy partnerségi viszonyokra épülő regionális döntéstámogató rendszer felépítésén dolgozik. Egy, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával a közelmúltban kötött együttműködési megállapodás szerint végzi a Balatoni Módszertani Programcsomag elnevezésű projekt keretében összegyűjtött balatoni kulturális értékleltár számítógépes feldolgozását és elemzését, majd elkészíti annak turisztikai hasznosítási tervét. A közeljövő tervei között a Norvég Alaphoz benyújtott pályázatok sikere esetén egy civil környezetvédelmi alap régióbeli megtervezése, felépítése és működtetése, valamint az ún. TDM-modell (Turisztikai Desztináció Menedzsment) Balaton körüli bevezetése és elterjesztése szerepel, amely munkában a csoport együtt kíván működni a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottsággal és a Magyar Turizmus Zrt. Balatoni Regionális Turisztikai Projekt Irodájával. A kutatási program finanszírozásáról 2001-2003 között a Magyar Köztársaság Kormánya és a Balaton Fejlesztési Tanács Együttműködési Megállapodása gondoskodott, 2004-től a Kht. vállalkozási bevételekből és pályázati forrásokból igyekszik fedezni a költségeket. A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatója dr. Molnár Gábor, a kutatócsoport munkatársai Oláh Miklós, Dombi Gábor, Eiselt Klára, Retz Tamás, Kulics Beatrix és Csákváryné Joó Zsuzsanna. A kutatócsoport elérhetőségei: 8230 Balatonfüred, Kossuth u. 3., telefon/fax: (87) 580-500, e-mail: bftkhttarsadalomkutato@ sednet.hu, honlap: www.balatonregion.hu.

A balatoni árak6 Szabó Pál7 „Beültem inni és észre sem vettem az árak színvonalát, kihozták a számlát, és azt hittem, rosszul látok.”8 Ez a néhány sor a „balatoni árak” szinonimája lett a sokba kerül fogalmának – derül ki számos hazai web fórum turisztikai 6 Szemelvények az EU LIFE03ENV/H/000273 Balaton projekt Task4 című kutatási programból. 7 Geográfus, egyetemi tanársegéd, ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék. 8 Részlet a KFT együttes „A balatoni nyár” című dalából.

78


vonatkozású hozzászólásaiból . Ez nem véletlen, hiszen a magyar társadalom jelentős hányada számára az elmúlt évtizedekben lassanként axiómává vált: drága a Balaton. Mi ennek a vélekedésnek manapság a realitása és menynyiben eltúlzott? Lehet-e ilyen egyszerűen kifejezni azt a tényezőt, amely hatással van a tavat övező települések forgalmára: drága a Balaton? Minél mélyebbre ásunk a témában, annál több ilyen kételkedő kérdés bukkan fel. Kutatásunkkal megpróbáltunk kissé nagyobb rálátást


4/20/2006 4:55:53 PM

TALLÓZÓ 1. táblázat Egyes fogyasztási termékek átlagára a Balatonon 2004 nyarán

ár (HUF) ár (euró)

1 kg kenyér 188 0,75

1 liter tej 149 0,60

10 dkg párizsi 70 0,28

0,5 liter kóla 230 0,92

0,5 liter sör 211 0,84

1 db hamburger 306 1,22

1 gombóc fagylalt 81 0,35

Forrás: Saját adatgyűjtés

2. táblázat Területi árdifferenciák a Balaton térségében 2004 nyarán északi part

déli part

partmente

99,9

100,1

105,6

átlagár (%)

nem partmente 93,5

városok 103,2

nem városok 99,7

összesen 100,0

Forrás: Saját adatgyűjtés

nyújtani a jelenségre, s ezzel mintegy kritikus ellenképet állítani a médiának e téren nyújtott egyszerűsítő szemléletével szemben. Az eredeti tanulmányból itt két rövid részletet közlünk: egy kérdőíves felmérés és egy fogyasztói árkosárvizsgálat eredményeit. A vizsgálatokat – immár évek óta hatékonyan együttműködő csapatként – a Balaton Projekt Keretében az ELTE Regionális Földrajzi Tanszéke és a Balaton Fejlesztési Tanács Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja végezte el. Az adatgyűjtésben az ELTE geográfus hallgatói működtek közre. Az elmúlt években a turisták véleményét a balatoni árakról többen, többféle formában kérdezték meg, de a válaszok összesítéséből származó eredmények gyakorta egybecsengtek: drágaság. Az általunk 2004-ben a hazai turisták körében végzett kérdőíves felmérés eredménye is ezt támasztotta alá: a belföldi turisták nagyobb aránya mondja, hogy a Balaton térségében magasak az árak. Lényeges azonban, hogy a megkérdezettek kétharmada gondolja így, egyharmaduk szerint megfelelő vagy alacsony az árszint. Ebből az eredményből úgy tűnik, hogy mégsem a – sajnos úton-útfélen hangoztatott – „csillagos ég” a domináns a tóparti árak jellemzésére, és lassan azt is elfogadjuk, hogy a Balaton egy turisztikai termék, amelynek „megvásárlása” a helyi szolgáltatások magasabb árainak megfizetésével jár együtt. A társadalom lassan hozzászokik, hogy egy idegenforgalmi helyen az árak a hétköznapi életben megszokottaknál magasabbak, már csak az a kérdés, hogy pénztárcánk megengedi-e az adott turisztikai termék megvásárlását, valamint az ár-érték arány még elfogadható-e számunkra vagy már túllép minden határon. Egy másik érdekes vizsgálati kérdésünk az volt, hogy vajon van-e szerepe az árakban annak, hogy a Balaton mely részén vendégeskedünk. 2004 nyarán árföldrajzi felmérést végeztünk a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) területén egy fogyasztói kosár segítségével, amelybe

az alábbi fogyasztási cikkeket tettük bele: 1 kilogramm kenyér, 1 liter tej, 10 dkg párizsi, 0,5 liter kóla, 0,5 liter sör, 1 darab sima hamburger, 1 gombóc fagylalt9. A mintavétel a BKÜ 54 településén történt (köztük a) part menti 29 település, nem part menti 25 település; b) város 5, nem városi jogállású település 49; c) északipart 38 település, délipart 16 település.) Az 55 településen több mint 300 szolgáltató egység (élelmiszerüzlet, vegyesbolt, büfé, étterem stb.) árait rögzítettük, amely egységek elhelyezkedése különböző volt: a település központjában, a strandon, a vasútállomáson stb. találhatók egyaránt bekerültek a megfigyelésbe. Első lépésként nézzük meg a balatoni átlagárakat (1. táblázat) 10. A kapott eredmények azt mutatják, s ezzel a szubjektív, nem hitelesíthető, mindössze a hazai „média-felmérések” szintjére süllyedő egyéni, saját tapasztalatainkon nyugvó megállapításaink következnek, hogy a külfölddel összehasonlítva nem kirívó a különbség a balatoni árakban, ráadásul az étkezés, az élelmiszerek terén például Olaszország, Horvátország, Franciaország idegenforgalmi szempontból hasonlóan frekventált területein a „mért” fogyasztói árak magasabbak. Visszatérve a probléma tudományos megközelítéséhez: ha a térségen belüli differenciáltságra vagyunk kíváncsiak, akkor települési átlagindexeket állíthatunk elő. A kosár kiszámításakor az egyes termékek (települési átlag-) árait a vizsgált térség (54 település) átlagához viszonyítottuk (%), majd az így kapott termékértékeket településenként súlyozatlanul átlagoltuk. A települési átlagárat különböző területi dimenziók mentén aggregáltuk, így állt elő a belső differenciáltságot számszerűsítő táblázat (2. táblázat).

9

Minden termék esetében a legolcsóbbat, s így a legalacsonyabb árat vettük számba, illetve egy esetben (üdítőital) egy konkrét cég termékeinek árával számoltunk. 10 A számítások során az 1 euró = 250 forint árfolyamot használtuk.



79

4/20/2006 4:55:53 PM

TALLÓZÓ Elsőként megállapíthatjuk – feltevéseinket igazolva –, hogy a Balaton déli és északi partja között nincs árbeli különbség. Ez nagyon fontos a – projekt keretében vizsgált – fenntartható turizmus szempontjából, hiszen egy üzenet és egy érv amellett, hogy a tavat bármely oldalon igénybe véve nem kerülünk hátrányos helyzetbe. (Például a déli, sekélyebb vizű part kedvelői vagy az északi, mélyebb vizű part szerelmesei nem kényszerülnek „partot váltani” az árak miatt.) A második fontos hipotézist számszerűleg igazoló tény, hogy a part menti települések drágábbak. És ez a tény lehet, hogy nem baj. Ha különböző jövedelmű társadalmi csoportok tagjai keresik fel a Balatont, ami tapasztalataink szerint így van, akkor az egyenletes terhelés úgy valósulhat meg, ha a szerényebb jövedelműek szállásuk és fogyasztásuk nagyobb részének helyszínéül az olcsóbb háttértelepüléseket választják. Ez tehát előnyös a fenntartható turizmus megvalósítása, sőt a háttértelepüléseknek a balatoni idegenforgalmi életbe való bekapcsolása érdekében. A harmadik megállapításunk az, hogy a városok csak valamelyest magasabb árfekvésűek. Ennek kapcsán azonban ki kell emelnünk, hogy a három klasszikus tóparti várost – Siófokot, Balatonfüredet és Keszthelyt leszámítva – a többi, 1988 után rangot kapott hét város városképileg, szolgáltatásait stb. tekintve nem igazán tér

el a tó körüli települések többségétől, és ez áraikon – a vizsgált átlagárakon – is érződik. A negyedik megállapítás arra vonatkozik, hogy az idegenforgalmi szempontból frekventáltabb településeken, például Tihanyban, Badacsonyban, mért árszint a magasabbak között van, de nem emelkedik ki erőteljesen a BKÜ átlagértékétől, és bizony több part menti, „szerényebbnek tűnő” településen is megjelenik ez az árszint. Az ötödik megállapítás, hogy a lokális tényezők szerepe azért fontos, hiszen azonos kategóriájú települések közötti differenciákat mérhettünk (például a parttól távolabbi települések esetében egy-egy magasabb árat a szolgáltatás monopol helyzete itt-ott előidéz), így viszont az is tény, hogy aki veszi a fáradtságot, meg tudja találni a neki megfelelő helyet az adott szolgáltatás neki megfelelő áron történő igénybevételéhez. E cikk zárásaként csak azt lehet kiemelni, hogy „ne húzzuk rá a vizes lepedőt” a Balatonra, mert nem jogos. Ennek alátámasztásához viszont nagyon nagy szükség lenne a tudományosan hiteles felmérésekre a hazai – köztük a balatoni – árakról, de ez a munka egyelőre gyermekcipőben jár, illetve szerény publicitást kap. A balatoni árakról szóló részletes tanulmány a Turizmus Bulletin 2006/2. számában kerül megjelentetésre

Kutatósarok

A Magyar Turizmus Zrt. rendelkezésére álló legfontosabb, a Balaton turizmusát érintő tanulmányok A magyar lakosság utazási szokásaival kapcsolatos kutatások: • A magyar lakosság utazási szokásai 2005-ben, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2006 • A Balaton imázsa a magyar lakosság körében, 2005 – Kvantitatív kutatás, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2005 • A Balaton imázsa a magyar lakosság körében, 2005 – Fókuszcsoportos kutatás, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2005 • A Balaton megjelenése a hazai sajtóban, 2004. október – 2005. október – Sajtóelemzés, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2005 • A magyar lakosság utazási tervei a 2005. évi főszezonban, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2005 • A magyar lakosság utazási szokásai 2004-ben, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2004

80


• A magyar lakosság utazási szokásai a Balaton turisztikai régióban, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2004 • A magyar lakosság utazási szokásai 2003-ban, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2003 • A 2002. évi nyári főüdülések és utazások, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2002 • Az egészségturizmus marketing koncepciója, Magyar Turizmus Rt. – KPMG Consulting Kft., 2002 • A magyar lakosság utazási szokásai 2000-ben, Magyar Turizmus Rt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2001 A Balaton külföldi küldő piacaival kapcsolatos kutatások: • Magyarország mint turisztikai desztináció ismertsége, imázsa és piaci potenciálja Németországban, a német lakosság utazási szokásai, Magyar Turizmus Rt. – TNS Hungary Kft., 2004


4/20/2006 4:55:54 PM

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY. A Balaton imázsa a magyar lakosság körében 2

Recommend Documents