Petrics Hajnalka MA* ALTERNATÍVÁK A VIDÉK FEJLESZTÉSÉRE: SZOLGÁLTATÁSOK AZ AGROTURIZMUSBAN. OLASZORSZÁG PÉLDÁJA
Az európai vidéki társadalom szociális és gazdasági problémáira megoldást keresı politikai akarat az 1980-as évek végétıl kezdıdıen egyre intenzívebbé vált. A vidékfejlesztési politika egyik stratégiai célja a vidéki népesség életszínvonalának növelése, a jövedelemkiegészítı gazdasági tevékenységek elımozdítása a mezıgazdasági tevékenységek más gazdasági tevékenységekkel való integrációja által. Amikor tehát a vidék fejlesztésérıl esik szó, mindenképpen szem elıtt kell tartanunk, hogy a vidék és a mezıgazdaság egymástól nem választhatók el, fıleg nem Magyarország esetében, ahol az ország 9,3 millió hektáros teljes területének 62,9%-a (5,8 millió hektár) mezıgazdaságilag hasznosított terület. Ezek a számok jól mutatják, hogy a mezıgazdaság fontos tényezıje a vidék gazdaságának. Azonban Magyarországon az elaprózódott birtokrendszer (körülbelül 95%-a az összes gazdaságnak 10 hektárnál kevesebb földet mővel, és körülbelül 65%-a 1 hektárnál is kevesebbet) a családi vállalkozások nehézségeire hívja fel a figyelmet. Milyen lehetıségei vannak ezeknek a földbirtokosoknak, a részben, vagy teljesen saját fogyasztásra termelı gazdaságoknak a túlélésre? Létezhet-e számukra valamilyen megoldás a gazdasági fejlıdésre amely egyben jelentıs pozitív környezeti, társadalmi változásokhoz is vezethet? Az agroturizmus, mint a fenntartható vidékfejlesztés egyik formája egyike lehet ezeknek a megoldásoknak. Számos, az EU nyugateurópai tagállamában (Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Németország, stb.) már magas színvonalat elért tevékenység mára bebizonyította, hogy megfelelıen tervezve és irányítva a vidékfejlesztés egyik, bár nem egyetlen, olyan eszköze lehet, amely egyrészt jelentıs alternatív jövedelmet biztosít az agroturisztikai szolgáltatás nyújtójának, másrészt jelentısen hozzájárul magának a vidéki térségnek kulturális, szociális és gazdasági fejlıdéséhez. A tanulmány célja, hogy bemutassa az agroturisztikai tevékenység olaszországi példáját, az olasz agroturizmusok által nyújtott különbözı szolgáltatások formáit, és azok lehetséges kedvezı hatásait az egyéni szolgáltatóra (mikro szinten) és annak tágabb környezetére (makro szinten). ÁLTALÁNOS KITEKINTÉS Az olasz típusú agroturisztikai koncepció egyedülálló az európai falusi turizmus panorámájában, ezért szabályozása rendkívül részletes és alapos. Olaszországban az agroturizmus filozófiája az 1960-as évek közepén született és eleinte a Franciaországban és Nagy-Britanniában már létezı tapasztalatokra támaszkodott. Napjainkra Olaszországban a turizmus és a mezıgazdaság közti összefüggés egyre növekvı figyelmet élvez: ezt az indokolja, hogy az agroturizmus által megtestesített turisztikai kínálat a hagyományos vendégfogadás konkurensévé vált, mind az általa nyújtott szolgáltatások színvonala és változatossága, mind pedig az általa képviselt árszínvonal miatt. Az agroturizmus egy olyan újítást képvisel, amely képes közvetetten vagy közvetlenül a *
Bolognai Tudományegyetem, Mezıgazdaságtudományi Kar, Agrárpolitikai- és Gazdasági Tanszék, PhDhallgató.
128
PETRICS H.: ALTERNATÍVÁK A VIDÉK FEJLESZTÉSÉRE... mezıgazdasági tevékenységen, illetve a birtok belsı és azt körülvevı szociális környezeten keresztül egy olyan egyszeri élményt nyújtani, amely egyszerre elégít ki kulturális, társadalmi, természetvédelmi, egészségvédelmi, gasztronómiai igényeket Az agroturizmus Olaszországban a mezıgazdasági vállalkozásnak az a fajtája, amelyben a mezıgazdasághoz kötıdı tevékenységek diverzifikációja a legjobban megnyilvánul. Az agroturisztikai vállalkozás képes kielégíteni azt a fajta turisztikai keresletet, amely fontosnak tartja a vidék értékeit, a természeti, a kulturális értékeket. Az agroturizmusnak, mint a többfunkciós mezıgazdaság legjobb kifejezési formájának, fontos szerepet tulajdonítanak a vidékfejlesztési folyamatban is. Az agroturisztikai tevékenység hozzájárulása a vidék fejlıdéséhez mindenekelıtt a családi mezıgazdasági vállalkozások jövedelmének és a foglalkoztatottság szintjének növekedésében nyilvánul meg. A vidék gazdasági szerkezetében az agroturizmus azonban a következı fontos szerepeket is betölti: növeli az értékét a minıségi mezıgazdasági termékeknek és ezáltal növeli ezen termékek képességét a környék értékeinek és imázsának megerısítésére; tiszteletben tartja és óvja a természetet; megırzi a kulturális értékeket; elımozdítja a helyi gazdasági fejlıdést; megırzi a falusi épületeket, védi a természeti értékeket és ezáltal hozzájárul a táj tipikus jellemzıinek reprodukálásához. Olaszországban fontos hangsúlyt helyeznek a falusi turizmus és az agroturizmus közötti különbségre. Tulajdonképpen az agroturizmus a falusi turizmus egyik válfajaként jelenik meg. Míg a falusi turizmus az összes a falusi környezetben nyújtott turisztikai kínálatra vonatkozik, addig az agroturizmus azokra a kezdeményezésekre, amelyeket a mezıgazdák valósítanak meg saját birtokukon, kombinálva gazdaságuk erıforrásait a turisztikai vendégfogadás megszervezésével. Ebben az értelemben a turisztikai tevékenységnek integrálódnia kell és nem hozzáadódnia a mezıgazdaságihoz, vagy elkülönülnie attól. Olaszországban miniszteri rendelet (730/1985.)1 írja elı, hogy agroturisztikai tevékenységet kizárólag mezıgazdasági tevékenységet végzık folytathatnak, az agroturisztikai tevékenységnek kapcsolódnia és kiegészítenie kell a mezıgazdaságit (növénytermesztés, állattenyésztés, erdıfagazdálkodás), amely a vállalkozó, illetve családja fı gazdasági tevékenysége kell, hogy maradjon. Agroturisztikai tevékenység alatt tehát kizárólag regisztrált mezıgazdasági termelı és családtagjai által, saját mezıgazdasági birtokukon végzett vendégfogadást, illetve vendéglátást értünk. Az agroturisztikai tevékenység végzésének általános feltételei a következık: 1. Az agroturizmus mindenekelıtt egy mezıgazdasági birtok, ahol a gazda földmővelésen, állattenyésztésen, fagazdálkodáson túl, vendéglátói tevékenységet is végez. 2. Az agroturisztikai tevékenység nem helyettesítheti a mezıgazdaságit, a gazda kötelezi magát, hogy fı tevékenysége a mezıgazdaság marad. A mezıgazdasági munka és az agroturisztikai tevékenység arányát éves szinten minden régiónak kötelessége szabályozni. 3. Az agroturizmusban a vendéget olyan térben kell elszállásolni, amelyet a birtokon található épületeknek azon részébıl alakítottak ki, amelyet a mezıgazda nem kívánt tovább használni sem saját, sem gazdasági célra. Új épületek építése nem megengedett. A fenti feltételek az agroturizmust a vidéki, mezıgazdasági tájkép megırzésének fıszereplıjévé, valamint a falusi építészet eredetiségének tisztelıjévé, ırangyalává teszik. Az agroturisztikai tevékenységnek nem szabad passzívan a mezıgazdasági fölé kerekednie, hanem éppen ellenkezıleg, aktívan hozzá kell járulnia a falusi értékek hasznosításnak optimalizálásához: a hagyományos, helyi élelmiszerek termékek értékének növeléséhez, a természeti értékek valorizálásához, a mezıgazdasági munkaerı integrált hasznosításához, a helyi vonzerık promóciójához. Az agroturisztikai tevékenység keretén belül nyújtható szolgáltatásokat az 1. táblázat foglalja össze röviden. 1
Ezt a rendeletet módosítja a 2006. március 31-tıl érvényben lévı 2006. évi 25. sz. kormányrendelet az agroturisztikai tevékenység promóciójáról, védelmérıl és valorizálásáról. 129
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . 1. táblázat Agroturisztikai szolgáltatások Szállásnyújtás
Szabadidıs Közvetlen értékesítés a portán tevékenységek szervezése reggeli biztosí- • saját, ill. környékbeli gaz- • kulturális tása dák termékeinek értékesíté- • szabadidıs fél-, ill. teljes se (a vendéglátáson kesport panziós ellátás resztül, saját boltban, • oktató jeléttermi vendéghelybeni fızésre) legő látás • saját készítéső, ill. körgasztronómiai nyékbeli gazdák kézmőves utak (pl. termékeinek közvetlen értéborutak) állomákesítése (saját boltban vagy saként vitrinben, jól látható helyen elhelyezve) Vendéglátás
• szobában • • apartmanban • • kempingben • •
Egyéb • idegen nyelvek ismerete • információnyújtás • idegenvezetés • háziállatok fogadása
SZOLGÁLTATÁSOK AZ AGROTURIZMUSBAN Szállásnyújtás Szállást szobákban, apartmanokban és kempingben nyújthatnak az agroturiszikai tevékenységet végzık. A szobákban való elszállásolásra jellemzı, hogy a szobák általában a fı gazdasági épülettıl elkülönült épületben találhatók. Ezek az épületek a miniszteri rendelet elıírásainak megfelelıen nem lehetnek újonnan építettek, hanem cél az elhagyott, elhanyagolt, használatban nem lévı falusi épületek (házak, istállók, stb.) felújítása és újra hasznosítása (1. kép). Szobákban (2. kép) való elszállásolás esetén a saját konyha használata nem áll a turisták rendelkezésére, abból az elvbıl kiindulva, hogy szinte lehetetlen lenne több különálló csoport számára a konyha használatát egy idıben biztosítani. Több különálló szoba kialakítása viszont lehetıséget ad az általában a holtszezonban érkezı olyan csoportok elhelyezésére, amelyeket nem biztos, hogy apartmanokban el lehetne szállásolni a résztvevık száma illetve összetétele miatt. Az apartmanok konyhával (3. kép), fürdıszobával és legalább egy nappali szobával felszerelt szállások. Az apartmanokban való szállásadás elınye, hogy minimális mennyiségben igénylik a házigazda jelenlétét, amennyiben a higiéniai helyiségeket, a nappali szobát és a konyhát kizárólag egy csoport, család használja. Az apartmanokra fıleg családok mutatnak keresletet, ez a szállás lehetıség ugyanis függetlenséget, valamint jobb gazdálkodási lehetıséget jelent számukra tekintve, hogy lehetıségük van az ételek sajátkező elkészítésére. Az agrokemping (4. kép) kialakítása a mezıgazdasági birtokon többek között a turisztikai szezon meghosszabbítását teszi lehetıvé. A szállásnyújtás ezen esetében, az agroturisztikai tevékenység más szolgáltatásai, az étkeztetés és a különbözı szabadidıs és kulturális programok kapnak nagyobb hangsúlyt. Az agrokempingezés iránt kiemelkedı a kereslet, mind azon turisták részérıl, akik egy adott agrokempingben szeretnének néhány napot eltölteni, és azok részérıl is, akik több különbözı agrokempingben megszállva szeretnének egy adott tájat bejárni. Az agrokempingeket általában szerény befogadóképességük, önellátás, a hagyományos kempingekben meglévı szolgáltatások hiánya jellemzi, viszont ezt a hiányt ellensúlyozza mindaz a természeti, kulturális érték, ami az agroturizmus területén fellelhetı. Az agrokemping azon turisták igényeit igyekszik kielégíteni, akik a kempingezés, az autonóm vakáció, az egészség, és a természet szerelmesei. A mezıgazdasági birtok, az agroturizmus tökéletesen ki tudja elégíteni ezeket az igényeket a házigazda minimális munkabefektetése által is, amely fıleg a higiéniai helységek, az elektromos áram (5. kép), és az ivóvíz biztosítására kell, hogy koncentrálódjon. Az agrokemping fontos jellemzıje kell, hogy legyen az árnyékos helyek megléte, amely a szabadtérben való tartózkodás kiemelkedı minıségi eleme. Gazdasági szempontból, az agrokemping jól jövedelmezı.
130
PETRICS H.: ALTERNATÍVÁK A VIDÉK FEJLESZTÉSÉRE... Fontos hangsúlyozni, hogy agrokemping bármely mezıgazdasági birtokon kialakítható szerény kezdeti befektetés árán is, eltérıen az erre kialakított épületekben való szállásnyújtástól, amikor is a szállásadói tevékenység elindítása jelentıs mérető kezdeti anyagi befektetést igényel. Agrokempingben az agroturizmusok 10,5%-a nyújt szállást. Az épületekben való elszállásolás és az agrokemping együttesen is fellelhetık az agroturisztikai kínálat sorában. Ez a kombináció természetesen tovább növeli a farm befogadóképességét, illetve az ezekbıl a szolgáltatásokból befolyó jövedelmet.
1. ábra A tartózkodás idıtartamának megoszlása Az agroturizmusok férıhely-kapacitását régió szinten szabályozzák, de általában 12-15 férıhelyben maximalizálódik. Emilia-Romagnaban a maximum férıhely 60 ágy lehet, kiemelkedı agroturisztikai vonzerıvel rendelkezı területeken, míg a régió összes többi megyéjében 32. Elıfordul, hogy az agroturizmusban csak egy apartman található négy vagy hat darab férıhellyel, vagy pedig három, illetve négy különálló szoba, illetve szobák és apartmanok együttesen. A legfrissebb irányvonal szerint az agroturizmus bár vidéki, a természethez közeli környezetben nyújtott szolgáltatás, jelentıs minıségi elvárásoknak kell megfelelnie, tekintve, hogy az agroturisták általában igényt tartanak a saját fürdıszobával felszerelt szobákra, a tisztaságra, higiéniára, kényelemre, és jó néven veszik, ha a gazda beszéli a nyelvüket, vagy legalább egy idegen nyelvet, amelyen tudnak kommunikálni. A gazda mesélni tud a helyi szokásokról, hagyományokról, arról, hogy milyen eljárással készíti a borát, a lekvárt, amit reggel az asztalra tesz. Így közvetlenebb kapcsolat tud kialakulni a gazda és a látogató között. Ez az emberi kapcsolat nagymértékben hozzájárul az agroturizmus által nyújtott élmény kiteljesedéséhez. Az agroturizmus által kínált szálláshelyeket részletes minısítı rendszer sorolja kategóriákba, a minısítés szintjét napraforgó jelzi egy egytıl ötig terjedı skálán. 131
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . Az agroturizmusokat jelzı táblákat regionális szinten alakították ki. Egy régión belül az összes agroturizmus ezt a jelzıtáblát köteles használni, amit a bejáratánál ki kell helyezni, illetve az összes reklámhordozón fel kell tüntetni. Emilia-Romagnaban az elızı oldalon látható szimbólum jelzi, ha a közelben agroturizmus található. Vendéglátás Ezt a tevékenységet az olasz agroturizmususok 68,4%-a végzi. Az agrorturizmusban megszállók többsége általában a reggelit és az ebédet vagy vacsorát helyben szeretné elfogyasztani. Egy országos felmérés szerint a látogatók 60%-a egy nap legalább egy étkezésre tart igényt, 50%-uk pedig igényt tartana a félpanzió lehetıségére is. Ezáltal a vendéglátás is jelentıs plusz bevételi forrást jelent a szolgáltatás kínálójának. Ugyanakkor a vendéglátás az agroturisztikai tevékenységek közül talán az, amelyik a legjelentısebb idı- és anyagi befektetést igényli a házigazda részérıl. A vendéglátáshoz kapcsolódóan a miniszteri rendelet által elıírt fontos feltétel, hogy az ételek és italok túlnyomóan a gazda saját maga által elıállított termékekbıl, illetve helyi jellegzetes termékekbıl kell, hogy készüljenek. Ilyenek például azok a termékek, amelyek valamelyik európai uniós minıségi védjegy megjelölést viselik: védett eredet-megjelölés (protected denomination of origin), védett földrajzi jelzés (protected geographical indication), hagyományos különleges termékek (traditional speciality guaranteed), valamint az ellenırzött és/vagy garantált eredetmegjelöléssel ellátott borok, ásványvizek és a biológiai termékek, amelyeket az Európai Unió 2092/91-es rendeletének megfelelıen termeltek. Az Emilia-Romagna régióban a saját és a tipikus termékek arányát a következıképpen szabja meg a törvény: a saját és a tipikus termékek értékének összege az agroturizmus által elıállított ételekben nem lehet alacsonyabb az összes felhasznált élelmiszeri alapanyag 51%-ánál. Az összes felhasznált saját alapanyag értéke pedig nem lehet alacsonyabb az összes felhasznált alapanyag 30%-ánál a hegyvidékes területeken, és 40%-ánál az összes többi agrorutizmusban. Saját termékeknek minısülnek a birtokon megtermelt, de más farmon feldolgozott élelmiszerek is. Ezeknek a feltételeknek könnyebb megfelelni, ha az agroturizmus kis, családi vállalkozásban mőködik, ha a vendéglátói kapacitás alacsony. A vendéglátói tevékenység ilyen feltétételek szerinti gyakorlása lehetıséget teremt a gazdáknak, hogy mezıgazdasági tevékenységüket folytassák, akkor is ha a termés nem elegendı piaci értékesítésre. A vendéglátói tevékenység nem korlátózódik az agroturizmusban megszálló vendégekre, az étterem gyakran betérı vendégek részére is nyitva áll. Az agroturizmus által kínált fogások száma általában limitált, de jellegzetes. Kétség nem fér hozzá, hogy az agroturizmus által kínált élmények egyik legjellegzetesebbike a farmon termelt alapanyagokból a gazda vagy valamelyik családtagja által készített ételek fogyasztása. Elıfordul, hogy az agroturizmusok számára problémát jelent megfelelı számú különbözı étel elkészítése. Erre jelenthet egyfajta megoldást a gazdák közötti együttmőködés, a saját és a helyi tipikus termékek értékesítésének céljából egy közös agroturisztikai étterem létrehozása által. Ebben az esetben könnyebben ki lehet elégíteni azon turisták igényét, akik fél- vagy teljes panziós ellátást szeretnének, illetve ez a megoldás hozzájárulhat a környékbeli olyan gazdaságok fejlıdéséhez, amelyek nem rendelkeznek plusz épületekkel, vagy az agrokempinghez szükséges hellyel, illetve a szállásnyújtáshoz elengedhetetlen humán munkaerıvel, azonban minıségi ételeket, italokat tudnak elıállítani. Az éttermet (6. kép) ebben az esetben egy olyan gazdaság mőködteti, amely nem nyújt szállást, de konvenciót létesít az éttermi szolgáltatást nem, viszont szállást kínáló agroturizmusokkal, akik saját termékeikkel hozzájárulva gazdagíthatják a kínált fogások körét. Közvetlen értékesítés a farmon – amikor az értékesítés mővészetté válik Ezzel a tevékenységgel az olasz agroturizmusok 68,4%-a foglalkozik. A gazdákat saját termékeik közvetlen értékesítésére (7. kép) a már említett miniszteri rendelet hatalmazta fel, jogot adva számukra, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsenek a fogyasztókkal, anélkül, hogy ezáltal kereskedelmi vállalkozóvá válnának. A gazdák a legújabb szabályozás szerint nemcsak saját, hanem más környékbeli termelık termékeit is értékesíthetik portájukon. A szállásnyújtás mellett a saját termékek közvetlen értékesítése a portán a legelterjedtebb plusz szolgáltatás, amit gazdák 132
PETRICS H.: ALTERNATÍVÁK A VIDÉK FEJLESZTÉSÉRE... nyújtanak. A lehetıség a közvetlenül a gazdától való vásárlásra ma már az agroturizmus imázsához szorosan hozzátartozik. A minıségi saját készítéső termékek helyszíni értékesítése egyre fontosabb elemévé válik az agroturizmusnak, amennyiben egyre nı a kereslet tipikus, minıségi, hagyományos, tehát természetes eljárással készített élelmiszerek iránt, amelyek a városi boltokban nem mindig elérhetık, illetve amennyiben a hegyvidékes és dombos tájakon a minıségi termékek elıállítása fontos alternatívaként jelenik meg a fizikailag lehetetlen mennyiségire törekvı termelés mellett. A közvetlen értékesítés sikeréhez elengedhetetlen két alapfeltétel, hogy a termékeik tipikusak, frissek, minıségiek legyenek, valamint, hogy a más kereskedıi csatornákhoz képest az így értékesített termékek ára kedvezı legyen. Tekintve tehát a fogyasztó különleges megelégedettségét, amit a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló, a helyi hagyományos receptek szerint elkészített ételek, élelmiszerek okoznak megérthetjük, hogy az agroturisztikai tevékenység jelentısen ösztönözheti a kézmőves élelmiszerek gyártását, hozzájárulva ezáltal a hagyományok, tipikus ízek megırzéséhez. A közvetlen értékesítés egyrészt plusz jövedelemforrást jelent a gazdának, másrészt plusz érétket ad a termékeknek garantálva annak eredetét és eredetiségét, valamint módot ad az eladó és vevı közt mára már csaknem szokatlanná vált közvetlen kapcsolat újbóli felfedezésére. A közvetlen értékesítés nemcsak egy kereskedelmi fogás, hanem mindenekelıtt kulturális irányválasztás is. Az olasz gazdák a közvetlen értékesítést általában a következı módon végzik: • a farmon: az étkezıben, vagy közös helyiségben vitrinben, jól látható helyen elhelyezve a termékeket; • a farmon: külön erre a célra kialakított értékesítési ponton, kis kézmőves boltban; • a farmhoz vezetı úton, külön erre a célra kialakított értékesítési ponton, kis kézmőves boltban; • közeli város központjában: kis kézmőves boltban. Ezáltal a gazda kényelmesebbé szeretné tenni a vevı számára a vásárlást. Gyakori, hogy több gazda együttmőködve nyit kis üzletet, ahol együtt kínálják eladásra termékeiket. Ez jó lehetıséget teremt egyrészt a kínálat bıvítésére, másrészt lehetıséget teremt a városban történı közvetlen értékesítésre olyan gazdák számára is, akik önerejükbıl erre nem lennének képesek. Általában ez a fajta együttmőködés valamilyen közös termelési elven alapszik, gyakoriak például az ilyen kooperáció révén nyíló kizárólag bio-termékeket kínáló üzletek. Máskor pedig egy adott gasztronómiai út részét képezı agroturizmusok kínálják együttesen termékeiket, a helyi ízeket, hagyományokat népszerősítve. Gyakori, hogy a gazdák kóstolóval egybekötik az értékesítést, ezáltal segítve a vendéget a vásárlásban. A közvetlen értékesítés sikere nemcsak a termékek minıségéhez köthetı, hanem a családias hangulathoz is, amit a gazda jelenlétével, kedvességével, közvetlenségével teremt meg, és ami a városi környezetben már kiveszıben van. Ily módon a gazda a látogató kérésére el tudja mondani, hogyan állította elı az egyes termékeket, miért döntött az adott termelési mód mellett. Közvetlenül nemcsak nyers, illetve feldolgozott élelmiszerek árusítására van lehetıség, hanem a különbözı kézmőves tárgyakéra is, mint például a mézviaszból készült gyertya, az olívaolajjal készült szappanok, vagy a fonott kosarak stb. A közvetlen értékesítés különleges jelentısséggel bír azon farmok esetében, amelyek nagyvárosok, vagy fontos üdülıközpontok közelségében találhatók, mert ebben az esetben nem ritka, hogy a farm termékei a városban is megtalálhatók, így a gazda javasolhatja vendégeinek azok megvásárlását, amennyiben elégedettek voltak a termékeivel. A gazda bevételét az a hozzáadott érték is növeli, amelyet saját termékének feldolgozásával, illetve a feldolgozott termék értékesítésével nyer. Erre példák az olívaolaj, a bor, a méz, a sajt, felvágottak, és a gyümölcslevek, amelyek értékét növeli, hogy természetes (tartósító szerek nélkül) és hagyományos, az adott vidékre jellemzı módon készülnek (8, 9, 10. képek).
133
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . Az Emilia-Romagna régióban a következı termékek a leggyakrabban értékesítettek: friss gyümölcs és zöldség, méz, felvágottak, sajt, bor, olívabogyó és olívaolaj, gyümölcslevek, liszt, gabonafélék, balzsamecet, likırök. A régió agroturizmusainak 80%-a értékesíti ezeket a termékeket. A közvetlen értékesítést segíti ha az agroturizmus egy gasztronómiai út, például borút egyik állomását képezi, hiszen a bor- illetve a különbözı gasztronómiai utak jelentıs turisztikai vonzerıvel rendelkeznek. Az Emilia-Romagana régióban 11 ilyen út létezik, amelyek több száz gazdaságot, agroturizmust, borpincét, éttermet, kézmőves boltot foglalnak magukba. A turisták egyegy út során igénybe veszik a fenti szolgáltatásokat, be-betérve az egyes farmokra. A gasztronómia utak kiváló reklámlehetıséget teremtenek az agroturizmusok számára, ezáltal új kaput nyitva a turisták felé, akik ily módon tudomást szerezhetnek a szerényebb agroturizmuskról is, akiknek egyébként nem lenne lehetıségük a reklámozásra. A közvetlen értékesítés tehát egy úgynevezett „rövidre fogott értékesítési láncot” hoz létre, amely lehetıvé teszi, hogy az értékesítésbıl befolyt jövedelem a gazdánál, illetve helyben maradjon. Különbözı szabadidıs tevékenységek szervezése Ide azok a szolgáltatások, szabadidıs tevékenységek tartoznak, amelyeket a gazda a farm által kínált lehetıségeken belül, az általa végzett mezıgazdasági tevékenységhez kapcsolódva tud kínálni. Ezen a szolgáltatási körön belül megkülönböztethetünk tehát szabadidıs, sport, kulturális és oktató jellegő tevékenységeket. Talán az egyik legjellemzıbb szabadidıs tevékenység, amit a farmok kínálnak a lovaglás, illetve a sporthorgászat. Ezekben az esetekben a gazda lótenyésztéssel, illetve haltenyésztéssel (is) foglalkozik. Gyakran nehéz választóvonalat húzni a kulturális, oktató, illetve szabadidıs tevékenységek között, mint például a tematikus útvonalak esetében. Ezek a szolgáltatások egyre keresettebbé válnak az agroturizmus szerelmesei által, amennyiben talán a legjobb módon fejezik ki azt a kulturális és rekreációs többletet, amit az agroturizmus a többi turisztikai kínálathoz képest nyújtani tud. Ezek a szolgáltatások továbbá kapcsolatot teremtenek maga az agroturizmus, a gazda, a kézmővesség, a gasztronómia, a helyi kultúra között, amely kapcsolat a vidék társadalmi újraélesztésének egyik alapja. 2. táblázat Szabadidıs, sport, oktató jellegő szolgáltatások az agroturizmusban Szabadidıs (rekreációs) tematikus útvonalak, kirándulások tevékenységek jóga madárfigyelés rovarfigyelés méhek figyelése szemináriumokra lehetıség játszótér gyermekeknek vadászat Sportolás trekking biciklizés mountain bike gyaloglás teniszezés bowlingozás ping-pong biliárdozás lovaglás horgászat íjászat úszás 134
PETRICS H.: ALTERNATÍVÁK A VIDÉK FEJLESZTÉSÉRE... Kulturális jellegő tevékenységek
Oktató jellegő kenységek
felolvasó estek zenés estek kézmőves tevékenységek oktatása nyelvleckék agyagozás gasztronómiai leckék idegenvezetés tematikus estek/vacsorák mezıgazdasági tevékenységek múzeuma a vidéki élet múzeuma régi mesterségek múzeuma borkóstolás könyvtár tevé- oktató farmok (fattorie didatiche) nyitott farmok tematikus útvonalak (növények, állatok felismerése)
OKTATÓ FARMOK A fent említett különbözı szabadidıs tevékenységek közül, az oktató farmok kiemelkedı sikereket könyveltek el az utóbbi években. Ez a fajta szolgáltatás Észak-Európa országaiban fejlıdött ki az 1900-as évek elején. Az Emilia-Romagna régióban 2000-tıl kezdıdıen folytathatnak „oktató farm” tevékenységet a gazdálkodók. Ezt a szolgáltatást nemcsak az agroturizmusok, hanem agroturisztikai tevékenységet nem végzı bármely, a tevékenység végzésére engedéllyel rendelkezı, farm is nyújthatja. A Fiatal Mezıgazdák Európai Tanácsa 2003-ban készített egy felmérést 2400 Európa különbözı országaiból való 9-10 éves gyermek körében arról, hogy mit jelent számukra a mezıgazdaság és annak termékei. Az eredmény meglehetısen riasztó volt: a gyerekek 50%-a nem tudta, hogy honnan ered a cukor, 75%-ának fogalma sem volt róla, hogy hogyan készül a pamut, és csak 40%-uk tudta, hogy a kenyér lisztbıl, a liszt pedig búzából készül. A gyerekek 75%-a kemény és „koszos” munkának írta le a mezıgazdasági munkát, bár többségük azelıtt soha sem járt farmon. Az oktató farmoknak pontosan az a céljuk, hogy lehetıvé tegyék a gyermekek számára a mezıgazdaság világának felfedezését, hogy kialakítsanak bennük egy aktív és pozitív hozzáállást az állatok és növények iránt. Az oktató farmok tehát azok a birtokok, amelyek óvodás és iskolás csoportokat fogadnak, ahol a gazda maga ismerteti meg a gyerekekkel az állatok és növények életét, az élelmiszerek eredetét, amelyeket a gyerekek mindennap fogyasztanak. Ez a tevékenység is fontos alternatív jövedelmi forrást jelent a farm számára, sok esetben munkát ad például a farm nı tagjainak is. Az Emilia-Romagna régióban a látogatás 4–9 euróba kerül gyermekekként. A látogatók fıleg általános iskolai alsó tagozatos (88%) és óvodai csoportok (63%), de nem ritka, hogy felsı tagozatos, illetve középiskolás csoportok is igénybe veszik ezt a szolgáltatást. A régió vidékfejlesztési terve határozottan elıírja, hogy ezeknek a látogatásoknak kifejezetten oktató jellegőeknek kell lenniük. Az oktató farmok célja többek között, hogy kapcsolatot teremtsen a vidéki és városi élet között, hogy érdeklıdést ébresszen a természet és a mezıgazdasági tevékenység iránt, hogy felhívja a figyelmet a mezıgazdaság társadalmi szerepére, hogy megismertesse a gyerekekkel a mezıgazdasági nıvényeket, állatokat, hogy növelje a társadalom érzékenységét a természet iránt, hogy megismertesse a termékek eredetét, és hogy a tudatos táplálkozásra, fogyasztásra neveljen. Az oktató farm keretén belül a leggyakrabban javasolt tevékenységeket és témákat a 3. táblázat foglalja össze. A természet megfigyelése tevékenység például madárfészkek, rókalyukak, sünnyomok keresését foglalja magába. A leggyakoribb termelési folyamatok, amelyeket játékos formában magyaráznak el a gyerekeknek a következık: a búzától a kenyérig, a tehéntıl a sajtig, a juhtól a sajtig, a juhtól a gyapjúig, a szarvasmarhától a húsig, az olívabogyótól az olívaolajig, a méhektıl a mézig, a gyümölcstıl a lekvárig, a semelyhernyótól a selyemig, a cukorrépától a cukorig. 135
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . 3. táblázat Az oktató farmokon leggyakrabban javasolt tevékenységek, témák A farm bemutatása
94%
Hagyományos és tipikus ételek kóstolása
72%
A természet megfigyelése
85%
A termelési folyamatok megismerése
67%
A természet védelme
85%
Anekdoták, legendák
54%
Laboratóriumi elfoglaltságok
83%
Szerszámok a farmon
58%
Az állatok és viselkedésük megismerése
79%
Régi mesterségek
35%
Növények felismerése
72%
BEFEJEZİ GONDOLATOK A fentiekbıl világosan kitőnik, hogy az agroturisztikai vállalkozó szakmai profilja nagyon komplex kell, hogy legyen: mezıgazda, jó vendéglátó, jó házigazda, turisztikai vállalkozó, épület restaurátor, konyhamővész, állattenyésztı, a helyi kultúra és szokások védelmezıje, ırzıje. Természetesen mindezek a tulajdonságok nem mindenkiben találhatók meg egyszerre, de fontos, hogy a vállalkozásban dolgozók együttesen rendelkezzenek ezzel a profillal. Tekintve ezt a szükséget, fontos hangsúly helyezıdik a szakmai képzésre, amely segíti a vállalkozót, hogy elsajátítsa az agroturizmus mőködtetéséhez szükséges szakmai képességeket és kultúrát. Az agroturisztikai tevékenység, alternatív megélhetési forrásokat létrehozva, lehetıséget teremt, hogy az erre kevésbé alkalmas tájakon is fennmaradjon a mezıgazdasági tevékenység, megmaradjanak az épített falusi értékek, mint például az elhagyott jellegzetes falusi házak, istállók. Továbbá elısegíti a vidéki foglalkoztatottság növelését, amennyiben plusz jövedelemi forrást jelent nemcsak az agroturisztikai szolgáltatás nyújtójának, hanem a környék többi mezıgazdasági termelıjének és kézmőveseinek is. Ezen túlmenıen elımozdítván az infrastruktúra és a közszolgáltatások bevezetését, illetve minıségi javítását (telefon, gáz, villany bevezetése, sportolási lehetıségek létesítése stb.) hozzájárul a vidéki lakosság életminıségének növekedéséhez. Az agroturizmus hozzájárul a vidéki élet kultúrájának újjáélesztéséhez és morális értéknövekedéséhez, lehetıvé teszi továbbá, hogy a városi fiatal generációk, amelyek gyakran mára már sajnos elvesztették a kapcsolatot a vidékkel, újra kapcsolatot tudjanak teremteni a természettel, a falusi hagyományokkal, a mezıgazdasággal, mint az élelmiszerek elsıdleges elıállítójával. Az agroturizmus Magyarország esetében is a vidékfejlesztés egyik kulcseleme lehet. Ezt egyrészt a meglévı földrajzi, kulturális, gasztronómia feltételek, a családi vállalkozásban mükıdı birtokok száma, másrészt az Európai Uniónak egyre inkább a multifunkcionális mezıgazdaság felé irányuló figyelme indokolja. Az Európai Unió vidékfejlesztési politikájának a 2007-2013-as idıszakra vonatkozó stratégiai irányelvei között ott találjuk „Az életminıség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése” tengelyt. A 3. tengely a turizmust, a kézmővességet, a vidéki szálláshelyek biztosítását azon diverzifikácós tevékenységek között említi, „amelyek lehetıséget biztosítanak mind a gazdaságon belüli diverzifikációra, mind pedig a mikrovállalkozások kialakulására a szélesebb értelemben vett vidéki gazdaságban”. Ahhoz azonban, hogy az agroturizmus valóban a vidék fejlıdésének motorjává váljon, nemzeti szintő politikai akaratra is szükség van, amely együttmőködve a már létezı kezdeményezésekkel, szakmai szövetségekkel, célként tőzné ki az agroturisztikai tevékenység rendszerének jogi szabályozását a magyar társadalmi és gazdasági feltételeket figyelembe véve.
136
PETRICS H.: ALTERNATÍVÁK A VIDÉK FEJLESZTÉSÉRE... FELHASZNÁLT IRODALOM Agriturist, Lo Sviluppo dell’Agriturismo, Dall’iniziativa individuale alla programmazione territoriale dello sviluppo agrituristico; la valorizzazione integrata delle risorse del mondo rurale, Roma 1985. Agriturist, L’Azienda Agrituristica, Organizzazione, gestione redditivitá, Roma, 1987. Agriturist, L’Attivitá Agrituristica, Principi, organizzazione, normativa, Roma, 1990. Agriturist, Lo Sviluppo dell’Agriturismo, Analisi della domanda e dell’offerta, Roma, 1990. Agriturist, Stato e Prospettive dell’Agriturismo in Italia, Roma, 1994. ARM – Azienda Romana Mercati, Osservatorio sull’Agriturismo Italiano, Focus sugli Itinerari Enogastronomici. BARONE, ANTONIO, I percorsi enogastronomici e la qualitá dell’agriturismo, Presentazione dell’indagine, (Sintesi della relazione), Arezzo, AgieTour, 2004. BERTINO, ROSA MARIA, „Vendita diretta, associarsi per vincere la concorrenza”, In: Agricoltura, Regione Emilia-Romagna, Aprile, 2005. CARBONE, FRANCESCO; RIBAUDO, FAUSTO, „Agriturismi e politiche di sviluppo”, In: Rivista di Politica Agraria, Rassagri S.r.l., 2000. Emilia- Romagna 2004 – Il Sistema Agroalimentare in Cifre, Regione-Emilia Romagna, Bologna, 2005. FANFANI, ROBERTO; PIERI, RENATO (a cura di), Il Sistema Agro-Alimentare dell’Emilia Romagna, Rapporto 2004, Franco Angeli, Bologna, 2005. GARDI, CIRO, Agriturismo, cardine dello Sviluppo Rurale, In: Agricoltura, Regione EmiliaRomagna, Aprile, 2004. GREGORI, MARIO, Agriturismo, turismo rurale, e sviluppo ruale, In: Lo sviluppo del mondo rurale: problemi e politiche, istituzioni e strumenti, Quaderni della Rivista di Economia Agraria, Il Mulino, 1995. INEA, La Costruzione di Percorsi di Qualitá per l’Agriturismo, Quaderno Informativo n. 12., Roma, 2001. INEA, Lo Sviluppo Rurale, Turismo rurale, agriturismo, prodotti agroalimentari, Quaderno Informativo n. 4., Roma, 2001. KOVÁCS DR, DEZSİ, A Falusi Turizmus Hagyományai (szerk.), Mezıgazda Kiadó, Budapest, 2003. KOVÁCS DR., DEZSİ, Falusi vendéglátás Magyarországon, Vidékfejlesztık Kiskönyvtára, Agroinform Kiadóház, Budapest, 2003. LO SURDO, GIORGIO, Educare alla campagna: la didattica in fattoria, (Sintesi della relazione), Arezzo, AgieTour, 2004. LONGOBARDO, CARLA, La comunicazione del territorio: agriturismo e ambiente, (Sintesi della relazione), Arezzo, AgieTour, 2004. NEGRI, ANDREA, Ripartire dal territorio e dai prodotti tipici per afferare nel paese la cultura dell’agriturismo, (Sintesi della relazione), Arezzo, AgieTour, 2004. Osservatorio Nazionale sull’Agriturismo Italiano, ANAGRITUR in collaborazione con INEA. ROMAGNOLI, PATRIZIA, „Con l’agriturismo cresce una nuova ospitalitá”, In: Agricoltura, Regione Emilia-Romagna, Luglio-Agosto, 1999.
137
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . Sintesi dell’indagine „Agriturismo in Italia”, A cura dell’Osservatorio Nazionale sull’Agriturismo Italiano, Presentata a: AgrieTour, 5-7 dicembre 2003, Salone dell’agroturismo e dell’offerta territoriale. SONNINO, ROBERTA, „For a „Piece of Bread?” Interpreting Sustainable Development through Agritourism in Southern Tuscany”, In: Sociologia Ruralis, Vol. 44, Number 3, Blackwell Publishing, UK, July 2004. VISCHI, STEFANO, „Un business in crescita per le vacanze in fattoria”, In: Agricoltura, Regione Emilia-Romagna, Maggio, 2001. ZUCCA, ROBERTA; PASI, MARCO, Appunti e riflessioni sull’agriturismo, KOINé Nuove Edizioni. Internetes források http://www.agriturismorioverde.it http://www.agricampeggioilviale.it http://www.coopdulcamara.it http://www.oliosanclemente.it Hivatkozott képek
138
1. kép Az agroturizmus épülete
2. kép Szoba
3. kép Konyha az apartmanban
4. kép Agrokemping
PETRICS H.: ALTERNATÍVÁK A VIDÉK FEJLESZTÉSÉRE...
5. kép Elektromos áram az agrokempingben
6. kép Étterem az agroturizmusban
7. kép Kézmőves bolt a farmon
8. kép Saját termékek
9. kép Saját termékek feldolgozása
10. kép Saját termékek feldolgozása
11. kép Oktatás a farmon (1)
12. kép Oktatás a farmon (2) 139
