PÉTER H. MÁRIA AZ ERDÉLYI GYÓGYSZERÉSZET MAGYAR VONATKOZÁSAI I

PÉTER H. MÁRIA AZ ERDÉLYI GYÓGYSZERÉSZET MAGYAR VONATKOZÁSAI I.

A könyv megjelenését támogatták: Magyar Gyógyszerészi Kamara – Budapest

Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság – Budapest

Békéshelp Non-profit Kft. – Budapest Digitalis Gyógyszertár – Nagykároly Gedeon Richter gyógyszergyár – Marosvásárhely

Királymajor Patika Bt. és Eleven Patika Bt. – Budapest

Bioeel gyógyszergyár – Marosvásárhely

Vimspectrum gyógyszergyár – Marosvásárhely

Vitamed gyógyszertár és Pilula Patika – Székelyudvarhely

Szent Katalin gyógyszertár – Budapest

Rubin gyógyszertár – Segesvár Tünde Gyógyszertár – Székelyudvarhely Galenus Pharm gyógyszertár – Csíkszereda

Steinburgi Pildner család – Budapest, Nürnberg (Németország) Kontesveller család – Gyergyószentmiklós EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály

PÉTER H. MÁRIA

AZ ERDÉLYI GYÓGYSZERÉSZET MAGYAR VONATKOZÁSAI I.

KOLOZSVÁR 2013

© Péter H. Mária, 2013 2. javított és bővített kiadás Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület Felelős kiadó: Biró Annamária Korrektúra: András Zselyke Tördelőszerkesztő: Virág Péter Nyomdai munkálatok: Gloria Nyomda, Kolozsvár Felelős vezető: Nagy Péter

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României PÉTER, MÁRIA H Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai / Péter H. Mária. - Cluj-Napoca : Societatea Muzeului Ardelean, 2013 2 vol. ISBN 978-606-8178-83-7 Vol. 1. - Index. - ISBN 978-606-8178-84-4 615(498)

4

ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ Erdélyben a gyógyszerészet kialakulását, majd fejlődését több politikai, hatalmi és gazdasági tényező befolyásolta, erről először 1926-ban Orient Gyula írt magyar nyelven, amelyet később románul és németül is kiadtak. Ezt követte 1979-ben Izsák Sámuel kolozsvári professzor átfogó munkája a romániai gyógyszerészetről. A szász gyógyszerész-dinasztia leszármazottja, Fabritius Guido 1986-ban és 1989-ben publikálta német nyelven az erdélyi szászok gyógyszertárai és gyógyszerészei történetét. A román, szász és magyar publikációk mellett kisebb számban jelentek meg doktori értekezések és közlemények is. A szerző hiánypótló munkára vállalkozott, mikor kidolgozta Erdély gyógyszerészete magyar vonatkozásait, amire kevés adatot találunk az előzőekben említett munkákban, holott ezek jelentős szerepet játszottak a gyógyszerészeti kultúra fejlődésében. Négy terület kutatásával, értékelésével és bemutatásával foglalkozott: – a gyógyszertári hálózat gyógyszertáraival, ezen belül a tábori-katonai gyógyszertárakkal, egyházi, uradalmi és városi gyógyszertárakkal, – az egyetemi gyógyszerész- és gyógyszerészdoktor-képzéssel, – a gyógyszerészek egyesületi és publikálási tevékenységével, – az elhunyt erdélyi magyar gyógyszerészek adataival és eredményeivel. A szerző munkája az erdélyi magyar gyógyszerészet részletes megismertetésével hozzájárul a román gyógyszerészet egészéhez és a jövőbeli fejlődéséhez is. E kitűnő munka nemcsak az érintett népek gyógyszerészetének fejlődését szolgálja, hanem a nemzetközi gyógyszerészet ügyét és fejlődését is. Budapest, 2001. november hó Prof. Zalai Károly Dr. Pharm., Dr. h.c., Prof. Emeritus, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tiszteletbeli elnöke

5

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ A történeti kutatás egyik legfontosabb forrása az adattár, amely egy adott kor, egy földrajzi térség múltját dolgozza fel, figyelme minden területre kiterjed, legyen az intézmény, személy vagy olyan szellemi folyamat, amely alapjaiban határozza meg a múlt és a jelen kapcsolatát. Ez vonatkozik a gyógyszerészettörténetre is, amely nemcsak egy szakterület múltját kutatja, hanem művelődéstörténetük egyik meghatározója is. A patika mint intézmény és a gyógyszerész a városi közélet egyik meghatározó tényezője volt, tükrözte az adott kor és a szakmai kultúra színvonalát. Ebből a szempontból Erdély kiemelt fontossággal rendelkezik, hiszen hosszú időn keresztül a magyarság és a magyar kultúra megmaradásának védelmezője volt, sokszínűsége által sajátos területe a magyar kultúrának. Erdély gyógyszerészi múltja mindig foglalkoztatta a történelem és a gyógyszerészet-történet kutatóit, ennek forrásait és széles irodalmát több nemzedék kutatta és dolgozta fel. Meg kell említenünk Orient Gyula /1926/, Izsák Sámuel /1979/, Fabritius Guido /1986 és 1989/ alapvetésnek számító, más-más szempontból és nyelven írt munkáit, amelyek inkább a szakmatörténet nagy folyamatait tárták az olvasók elé. Ezek a kiváló munkák is mindig „hiányérzetet” hagytak a kutatóban: kell egy minden adatot, több szempontból feltáró adattár, amely kiterjed a gyógyszerészek életrajzi, a gyógyszertárak legkülönbözőbb adataira, a szakmai szervezetekre, a képzés legkülönbözőbb formáira, a legkülönbözőbb gyógyszerészi képesítést szerzettek névsoraira, életutak későbbi adataira. Nem beszélve a tárgyi emlékekről, a különböző tudományos és érdekvédelmi társaságok, egyesületek működéséről stb. A fentebb említett adatsorok feltárása hatalmas munka, olyan elmélyült kutatásokat követelt Péter H. Máriától, e munka szerzőjétől, ami nem mindennapi feladat, és a gyógyszerészettörténet és a művelődéstörténet művelőinek csodálatát és köszönetét váltja ki. A munka valódi kutatási segédlet, amelynek ismerete és használata nélkül ezután senki ne fogjon ezután Erdély gyógyszerészi múltjának megismeréséhez. Budapest, 2012. szeptember Prof. dr. Kapronczay Károly az MTA doktora rk. egyetemi tanár

6

Historia est testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. A történelem az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezés élete, az élet mestere, a régmúlt hírnöke. Cicero

BEVEZETŐ Munkánkban az Erdély kifejezést a szó legtágabb értelmében használjuk. Beleértjük az első világháború után Romániához csatolt, valamennyi addig Magyarországhoz tartozó területet: a történelmi Erdélyt, a Partiumot, más szóval a Magyarországi Részeket és a Bánságot. A történelem folyamán ezeken a területeken a főhatalom gyakorlása változott: Erdély Mohács után önálló fejedelemség, majd nagyfejedelemség lett, a Partium hol Magyarországhoz, hol az erdélyi fejedelem fennhatósága alá tartozott, a Bánság a törökök kiűzése után közvetlen katonai kormányzás alá került Temesi Bánság névvel, aztán ismét Magyarország része lett. Végül, 1867-től az első világháborút követő békeszerződésig valamennyi említett terület Magyarországhoz tartozott. A különböző főhatalmak, következésképpen az ezeknek megfelelő jogrendszerek döntően befolyásolták a gyógyszertári hálózat kialakulását és fejlődését. Ugyanakkor – a terület több nemzetiségű lakosságú lévén – a gyógyszerészek, a gyógyszertárak tulajdonosai közt egyaránt voltak magyarok, németek (szászok és svábok), örmények és románok. Mivel 1949-ig a tulajdonviszonyok lehetővé tették, hogy családtagok örökölhessenek patikát (például a reáljogú patikák esetében), ezért gyakran többgenerációs gyógyszerész-dinasztiák jöttek létre, amelyeknek tagjai különböző nemzetiségűek is lehettek. Az erdélyi gyógyszerészet történetében tehát több nemzetiségnek szerepe volt, és jeles képviselői közt egyaránt találunk magyar, német és román gyógyszerészeket. Az is előfordul, hogy egyes esetekben a nemzetiségi hovatartozást nem lehet pontosan megállapítani. Erdélyben az első gyógyszertárak a szász városokban létesültek (Nagyszeben, Beszterce, Brassó), és az első gyógyszerészek is német származásúak voltak. Miután Mária Terézia törvény által előírta, hogy csak egyetemen vizsgázott gyógyszerész vezethet gyógyszertárat, elsősorban a jómódú szász és örmény kereskedők engedhették meg, hogy gyermekeik nyugati egyetemeken tanulhassanak, majd a nagyszombati, később a budai, illetve a pesti és végül a kolozsvári egyetem megalapításával Erdélyben megnövekedett a más nemzetiségű gyógyszerészek száma. Nagyszebenben például az első nem német származású gyógyszertár-tulajdonos 1795-ben az erzsébetvárosi örmény Issekutz Teodor volt, Szeben megyében pedig Szelistyén 1893-ban Banciu Dumitru az első román gyógyszertár-tulajdonos, aki gyógyszerészi oklevelet 1886-ban a grazi egyetemen szerzett. Az erdélyi gyógyszerészet történetét először 1926-ban Orient Gyula írta meg magyar nyelven. Később könyvét románul és németül is kiadták. Azóta román nyelven több kiadvány is megjelent, melyek a gyógyszerészet általános történetével, illetve a romániai gyógyszerészet fejlődésével foglalkoztak. Izsák Sámuel kolozsvári orvostörténész, egyetemi tanár 1979-ben Farmacia de-a lungul secolelor c. kötetében áttekintést ad a gyógyszerészet történetéről a különböző népek empirikus gyógyászatától a XX. század tudományos szemléletű gyógyszerészetéig. Spielmann József és Baicu Graziella irányításával készült el egy többszerzős kötet Istoria ştiinţelor farmaceutice în 7

România címmel 1994-ben, amely bemutatja a román gyógyszerkönyveket, a romániai gyógyszerészképzést, a gyógyszerkutatást, a gyógynövény-értékesítést, valamint a gyógyszerészek szakmai egyesületeinek főbb mozzanatait. Crişan Éva 1996-ban francia nyelven írt Materia medica de Transylvania c. monográfiájában főleg a fennmaradt gyógyszertári leltárok, taksák, valamint a muzeális értékű gyógyszertári eszközök, bútorzat bemutatásával foglalkozik. Spielmann József (1917–1986) doktorátust vezető marosvásárhelyi egyetemi tanár szívesen ajánlotta diákjainak, doktorandusainak, hogy egy-egy tájegység, vidék, város egészségügyi viszonyainak felmérésekor foglalkozzanak a gyógyszertárak történetével is. Így Tóducz Endre orvostanhallgató 1977-ben államvizsga-dolgozatában többek közt Marosvásárhely első gyógyszertárainak megalakulásával kapcsolatos adatokat is közölt. A doktori értekezések szerzői közül Gálffy Gyula (1974) a bánsági bányavidék egészségügyi viszonyainak felmérésekor említést tesz a környék gyógyszertárairól, gyógyszerészeiről, Maior Ovidiu (1979) Szeben megye gyógyszerészetével és Mermeze Gheorghe (1985) a nagyváradi gyógyszertárak történetével foglalkozik 1949-ig, az államosításig. Ez utóbbi anyaga tizenöt év után változatlan szöveggel könyv formájában is megjelent (1999). Sajnos a doktori tézisek nehezen hozzáférhetőek, egy-egy példányt csak annak az intézetnek a könyvtára őriz, ahol készültek. Németországban a neves erdélyi szász Fabritius gyógyszerész-dinasztiából származó Fabritius Guido (1907–1998) gyógyszerész két kötetet is megjelentetett (1986,1989), melyek az erdélyi szászok tulajdonában levő gyógyszertárakat és több neves szász gyógyszerész életét mutatják be. Ugyancsak Németországban jelent meg 1990-ben Lipan Vasile Farmacia românească în date c. könyve, amely a romániai gyógyszerészet fejlődését mutatja be időrendi sorrendben, adattár formájában a szakma főbb eseményeit ismerteti, kevés magyar vonatkozású adatot is közöl, így említést tesz Nyulas Ferenc, Kazay Endre, Rozsnyay Mátyás, Páter Béla, Orient Gyula munkásságáról, illetve a kolozsvári egyetemi oktatás megindulásáról és az Egyetemi gyógyszertár felállításáról, valamint a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar megalakulásáról. Az adatokat még itthon gyűjtötte doktori értekezéséhez, amelyet később Braunschweigban a Műszaki Egyetemen védett meg 1985-ben Geschichte der rumänischen Pharmazie in der Moldau und der Walachei bis zum Jahre 1921 címmel. 1990-ben Magyarországon készült el Tamás Miklós gyógyszerész doktori értekezése, melynek témája az erdélyi gyógyszerészet fejlődése 1512-től 1920-ig, de ez főleg Brassó, Udvarhely, Csík és Háromszék megyékre vonatkozik. Újabban több helytörténeti monográfia és tanulmány jelent meg, melyeknek gyógyszerészettörténeti vonatkozásai is vannak. A nagyváradi gyógyszertárak történetét és gyógyszerészeinek tevékenységét, valamint a helyi gyógyszerészet tárgyi emlékeit Budaházy István több, magyar és román nyelvű kötetében (2008, 2009, 2012) mutatja be.. Ugyancsak Nagyváradon a XVIII–XIX. században működő néhány gyógyszertárának történetét és gyógyszerészeit mutaja be levéltári kutatások alapján Emődi András 2010-ben megjelent munkája. Ezek az eredeti forrásmunkaként szolgáló monográfiák az erdélyi, illetve a partiumi gyógyszerészettörténet megismertetésében fontos dokumentumok. Szatmár megye egészségügyi hálózatát bemutató helytörténeti monográfia (1997) is foglalkozik egykori gyógyszertárainak történetével és az ott dolgozó gyógyszerészek néhány életrajzi adatait is közre adja. Egy, az Aradhoz kötődő neves tudósok életét és a városhoz való viszonyukat bemutató könyvben (2008) többek közt olvashatunk a gyógyszerészet két kiemelkedő személyiségének, Rozsnyay Mátyásnak és Winkler Lajosnak ott töltött éveiről és tevékenységéről. Honorius Popescu a Kolozsváron folyó gyógyszerképzést és tanárait, abszolvenseit bemutató könyvében (2009) is több erdélyi magyar oktatót mutat be, akik a gyógyszerészképzésben részt vettek 1872–1919 között. 8

A nagy múlttal rendelkező erdélyi gyógyszerészképzés bemutatása több, Magyarországon megjelent tanumánykötetnek is része, hiszen 1920 után, a trianoni döntés következtében ez, Szegeden folytatódott, többnyire Kolozsvárról eltávozott tanárok irányítása mellett és a kezdeti évek hallgatói közt is sok volt az erdélyi származású. E ténynek objektív bemutatását vállalta fel tanulmánykötetében (2003) Minker Emil professzor, majd Erős István professzor, a szegedi Gyógyszerész-tudományi Kar egykori dékánja, a gyógyszerészképzést bemutató könyvei (2007, 2011), melyekben a kolozsvári gyógyszerészképzés is helyet kapott. Az említett magyarországi kiadványok csupán az erdélyi magyar nyelvű gyógyszerészképzéssel, tanáraival, hallgatóival kapcsolatos adatokat közölnek, a kiváló gyakorló gyógyszerészek tevékenységével azonban nem, hiszen nem is ezt tűzték ki célul. A Romániában megjelent gyógyszerészet-történeti művekben nagyon kevés az Erdélyben élő magyar nemzetiségű gyógyszerészekre vonatkozó adat, sőt példák említésekor szinte teljesen mellőzik őket, bár több olyan neves erdélyi magyar gyakorló gyógyszerész volt, aki hozzájárult e terület gyógyszerészetének kiteljesedéséhez, részt vett a település közügyeiben, így megérdemli nevének megörökítését a gyógyszerész-történeti munkákban. Ennek oka, hogy a szerzők vagy nem fektettek hangsúlyt a gyógyszerészek nemzetiségi hovatartozására, vagy szándékosan nem említették meg nemzetiségüket. Egyesek egy-egy település polgármesterei is voltak, és több közművelődési vagy egyéb civil szervezet vezetői. Jogos hiányérzetünk lehet abban a tekintetben, hogy a történelem folyamán a magyar nemzetiségű gyógyszerészeknek milyen szerepük volt az erdélyi gyógyszerészet kialakulásában és fejlődésében, ezért érlelődött meg bennem az az elhatározás, hogy az erdélyi magyar gyógyszerészekről, helytállásukról, küzdelmes életükről, gyógyszertáraikról adatokat gyűjtsek, és megemlékezzem róluk, mielőtt a feledés áldozatai lennének. Az 1872 és 1919 között, valamint az 1948-tól folyó magyar nyelvű egyetemi szintű gyógyszerészképzésnek köszönhetően az évek folyamán számos olyan magyar nemzetiségű gyógyszerész szerzett itt oklevelet, doktori fokozatot, akikre büszke lehet az egész gyógyszerész-társadalom. Az egyetemi tanszékeket alapító gyógyszerésztanárok közül sokan iskolát is teremtettek, a szakma iránti elkötelezettségük, hivatástudatuk átadásával a kezük alatt formálódott újabb gyógyszerésznemzedék is már bizonyított tevékenységével, itthon maradásával, róluk is meg kell emlékeznünk, mert a nehéz körülmények között életük, helytállásuk ma is követendő példa lehet. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az erdélyi magyar gyógyszerészek tevékenysége, szakmai eredménye az egyetemes magyar gyógyszerészet részét is képezi, akkor még inkább indokolt a róluk szóló adatok begyűjtése, érdemeik bemutatása. Mindez csak itthoni kutatásokkal volt lehetséges. Könyvem nem az erdélyi gyógyszerészet teljes történetét öleli fel. Erre nem is vállalkozhattam volna, de nem is szükséges, hiszen Orient Gyula munkája – ami ma is dokumentum értékű – bemutatja a kezdetektől az 1920-as évekig az erdélyi és a bánsági gyógyszerészet történetét, gyűjteménye pedig a kolozsvári Gyógyszerész-történeti Múzeum alapját képezi. E helyen csak a magyar vonatkozásokkal foglalkoztam, mivel mind a román, mind a szász gyógyszerész-történeti adatok az említett könyvekben megtalálhatók, hozzáférhetőek. Ez a kötet emléket szeretne állítani az egykori tanítómestereinken kívül a mindennapi munkájukat lelkiismeretesen végző gyakorló gyógyszerészeknek is, akik nélkül az egészségügyben a betegek gyógyszerekkel való ellátása nem valósulhatott volna meg. Külön kiemelten foglalkoztam 3 város, Marosvásárhely, Nagyvárad és Temesvár gyógyszertári hálozatának kialakulásával. Kiválasztásukat személyes okok indokolták. Úgy gondolom, hogy a könyvben említett több száz gyógyszerész valamilyen módon hozzájárult nemcsak Erdély, hanem az egész ország gyógyszerészetének kiteljesedéséhez. Emlékük megőrzésével múltunkat gazdagítjuk, és a jövő útját egyengetjük.

9

A Magyarországon található forrásmunkákat az MTA és az Oktatási Minisztérium Domus Hungarica Scientiarium et Artium kutatói ösztöndíjának segítségével tanulmányozhattam. Ottani kutatómunkámban jelentős segítséget kaptam a Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar Központi Könyvtárának igazgatónőjétől, dr. Vasas Líviától, valamint a SOTE Levéltárának vezetőjétől, dr. Molnár Lászlótól. A szegedi Gyógyszerész-tudományi Kar levéltárában található iratokat dr. Erős István, a Kar akkori dékánja és Csizmadia Éva könyvtárosnő szívességével tudtam átnézni. Értékes segítségükért ezúton mondok köszönetet. A Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Levéltár és Múzeum valamennyi munkatársa, az igazgató, a levéltáros és a könyvtárosok minden alkalomkor hasznos segítséget adtak és biztosították számomra az állományukban, valamint az Ernyey gyógyszerészi múzeumban és könyvtárban található dokumentumok tanulmányozását. Az erdélyi gyógyszerészek életútjának bemutatásához a még életben levő kevés számú leszármazottak, hozzátartozók, barátok és kollégák sok értékes kiegészítő adatot szolgáltattak. Névjegyzékük a kötet végén található. Köszönöm a magam és mindannyiunk nevében szíves segítségüket, hogy a család hagyatékában lévő okiratokat rendelkezésemre bocsátották. Mikor elhatároztam könyvem megírásához az adatok gyűjtését, bennem is felmerült a neves erdélyi orvostörténész, Pataki Jenő, 1943-ban írt egyik munkájának előszavában feltett kérdés. Idézem: „Ebben a zaklatott életű jelenben akad-e valaki, kit a múlt életjelenségei érdekelnek? […] Midenkit a jövő kérdése érdekel. Vajon nem halt-e ki a jelen emberében az érdeklődés, hogyan éltek elődeink. […] Vajon lesz-e aki elolvassa? (Perjámosi Sándor: Pataki Jenő, az erdélyi magyar orvostörténet-írás megteremtője. In: Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás történetéből, Bpest, 2011) A választ Pataki Jenő nem érte meg. De mivel munkái 2011-ben ismét megjelentek új kiadásban a Magyar Tudománytörténeti Intézet segítségével és hozzájárulásával, ez azt jelenti még van érdeklődés a múlt iránt. Remélni merem, hogy továbbra is lesz. Marosvásárhely, 2012. október A szerző

10

RÖVIDÍTÉSEK a = alkalmazott b = bérlő Bpest = Budapest Buk = Bukarest E = Erdély egy.-i oktató = egyetemi oktató ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem EME = Erdélyi Múzeum-Egyesület f = fakultatív (szabadon választható) tantárgy FJTE = Ferenc József Tudományegyetem GYK = Gyógyszerészeti Kar gyógysz. = gyógyszerész Gyógysz. Ált. Egy. (Szöv.) = Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesülete (Szövetsége) gyógysz. dr.= a gyógyszerészi tudományok doktora gyógysz. hallg. = gyógyszerész hallgató gytár = gyógyszertár Gy. váll. ig. = Gyógyszervállalati igazgató Gy. váll. alig. = Gyógyszervállalati aligazgató Gy.szentmiklós = Gyergyószentmiklós k = kezelő k. = körül KEKK = Kolozsvári ,,Lucian Blaga” Egyetemi Központi Könyvtár Kvár = Kolozsvár labor. vezető = laboratóriumvezető M = Magyarország (mai területe) MET = Magyar Egészségügyi Társaság MGYT = Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság MGYTT = Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság MOGYI (E) = Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (Egyetem) MTA = Magyar Tudományos Akadémia Mvhely = Marosvásárhely Nv = Nagyvárad OGYE = Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem OGYI = Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet okl. = oklevél OSZK = Országos Széchényi Könyvtár PPTE = Pázmány Péter Tudományegyetem SOTE = Semmelweis Orvostudományi Egyetem Sz.somlyó = Szilágysomlyó Sz.udvarhely = Székelyudvarhely Sz.keresztúr = Székelykeresztúr tsg = tanársegéd Tvár = Temesvár

11

12

1. AZ ERDÉLYI GYÓGYSZERTÁRI HÁLÓZAT KIALAKULÁSA

1.1. A NYILVÁNOS POLGÁRI GYÓGYSZERTÁRAK ELŐTTI PATIKÁK A nyilvános polgári gyógyszertárakat megelőzően már működtek olyan egységek, melyek a mai értelemben vett gyógyszertáraknak ugyan nem feleltek meg, de a betegek gyógyszerrel való ellátását biztosították a katonaságnál, a fejedelmi udvarokban. Ezeket helyesebb „patika” néven említeni, az orvosságot készítőt pedig abban a korban „patikárius”-nak nevezték. E rég használatos elnevezések előfordulását erdélyi keletkezésű levéltári anyagokban a Szabó T. Attila által gyűjtött adatok felhasználásával szerkesztett Erdélyi magyar szótörténeti tár X. kötetében találjuk meg, melyből néhány példát idézünk (38). A patikárius, patikárus szavak első erdélyi írásos említése 1570-ből, Kolozsvár város törvénykezési jegyzőkönyvéből származik. Továbbá 1588-ban egy kolozsvári számadáskönyvben, majd 1590-ben Teleki Ádám költségnaplójában találunk ilyen elnevezés alatti feljegyzést. A patikárius szót később jelzőként is használták. Több erdélyi nemescsalád irattárában találunk erre utalást. Így 1746-ban a Kornis család levéltári anyagában a „patikárius Schwarz uram”, 1784ben a Suky családnál „Patikarius Mauks Tobiás”, 1831-ben a makfalvi Dósa család levéltárában a „Patikarius Roth Károly Urnak” bejegyzést találjuk. A patika szavunk legelőször 1656-ban jelenik meg erdélyi írásos emlékben Teleki Jánosné Teleki Mihályhoz írt levelének következő mondatában: „Nekem küldj, ha lehet a patikábúl, vagy a doctorukbúl egy kevés fenyőmag olajat…”. A patikaládácska elnevezés első magyar nyelven írt erdélyi megjelenése 1698-ra tehető. 1700ban, Apafi Mihály Ebesfalváról származó udvartartási iratai közt található egyik leltár így említi: ,,Egy hitván Patika Láda no. 1.” Ebben az időben a gyógyszer megnevezésére rendszerint a patikaszerszám szót használták, melynek első erdélyi írásos előfordulása egy kolozsvári számadáskönyvben 1588. évi keltezésű, egy későbbi, 1650-ből származó beírás így szól: ,,Mivel az patika szerszámok készőn (!) készülhettek el, a postának varakodnj kellett”. A patikaorvosság kifejezés csak 1720-ban a Háromszéki oklevélszójegyzékében jelenik meg. Az említett példák igazolják, hogy ezekben az időkben egyáltalán nem volt ismeretes a gyógyszertár, a gyógyszerész szavunk, különösen pedig összetett szavakban való felhasználásuk. Ezek említése jóval későbbi, így a gyógyszerárus szavunk a dési levéltárban egy 1850-ból származó feljegyzésben fordul elő először „gyógyszerárus Ttes Roth Pál úr” szövegben (38). 1.1.1. TÁBORI PATIKÁK, KATONAI GYÓGYSZERTÁRAK Az állandó hadsereg létrejöttével párhuzamosan, annak keretében a katonai egészségügyi szolgálat is megszerveződött (5). Előbb az ún. mozgó hadipatikák (Feldkasten) ,,szekérpatikák” kísérték a csapatokat; gyógyszer-szekérnek is nevezték őket. Később a helyőrségek megalakulásával egy időben megjelentek az ún. ,,tábori patikák” (Feldapotheke). A nagyobb helyőrségek részére állandó helyben levő patikákat szerveztek (Garnisonapotheke), később ezek látták el gyógyszerrel az említett mozgó és tábori gyógyszertárakat is, melyek gazdagon fel voltak szerelve, mivel ellátásuk13

ról a császári udvar gondoskodott. Szükség esetén elkísérték a csapatokat is a csaták és ütközetek színhelyére. A szakirodalomban ezekre a patika-típusokra már a középkorból ismerünk erdélyi példákat. Így egy 1460-ból származó adat bizonyítja, hogy Nagyszebenben létezett már ,,Feldapotheke”, és ismert volt az is, hogy gyógyszereiket ,,patikaszerszámos ládában” tartották. Orient Gyula gyűjteményében még megvolt a nagyszebeni tábori gyógyszertár eredeti ,,Múmia-doboza” (21). Az 1460-tól Nagyszebenben működő katonai gyógyszertárról már Sigerius Emil (1854–1947) 1930-ban megjelent krónikájában (Chronik der Stadt Hermannstadt: 1100–1929, Editura Honterus, Sibiu, 1930) is említést találunk, vezetője Elias Brändel. 1795-ben ez a patika Issekutz Ferenc Tivadar (sz. 1756) magántulajdonába ment át (11). Mátyás király korából is maradt fenn említés, amely szerint a helyőrségek mellett már patikák szerveződtek (5). A királyi hadsereg részére is felállítottak külön gyógyszertárakat. 1588-ban Szatmárnémetiben helyőrségi patika működött. 1892-ben a kaszárnya bővítésekor, ennek udvarán kapott helyet az új katonai gyógyszertár. Ebből az időből nem maradt fenn utalás arra vonatkozólag, hogy kik voltak a gyógyszerkészítői; csak jóval későbbi adatból tudjuk, hogy 1930-ban a katonai gyógyszertárat Kovács Tibor gyógyszerészhadnagy, 1940–1944 között pedig Iván Ferenc gyógyszerész vezette. Temesváron a városi levéltárban őrzött iratokból (14) arra lehet következtetni, hogy az 1737. évet megelőzően még tábori patika sem létezett, de pár évvel ezután már működött gyógyszertár a városban. A tábori és a helyőrségi patikák gyógyszerekkel való ellátása és nyilvántartásuk mindig sok gondot okozott a katonai vezetőknek, így jutottak arra az elhatározásra, hogy gyógyszerszükségletük biztosítását magánvállalkozókra bízzák. Az 1760-as években erre egy bécsi nagykereskedőcéget kértek fel, amelynek a vezetője Franz Wilhelm Natorp volt. Ennek működése az egész Osztrák–Magyar Monarchiára kiterjedt. Először csak a helyőrségek gyógyszerellátását végezte, később meg is vette a gyógyszertárakat, így az Erdélyben és a Bánságban levőket is, köztük a Temesváron, Nagyszebenben és Gyulafehérváron működő tábori patikákat. Temesváron a Natorpcég javaslatára később elvették az irgalmasok rendjétől a nyilvánossági jogot (20), de II. József 1781. december 21-én kiállított szabadalomlevele által a gyógyszertártartási jog a város közönségére szállott, így a Natorp-cég privilégiuma megszűnt. 1794-ben eladta a tulajdonában levő gyógyszertárat. Az 1780-as években II. József a morva származású Klapka Károly Józsefet (sz. 1756) bízta meg Temesköz tábori gyógyszertárainak átszervezésével. A 21. katonai helyőrség Temesvár belvárosában, a helyőrségi kórház épületében a régebbi tábori gyógyszertár helyett katonai gyógyszertárat létesített (14); ez, egy ideig a császári és királyi kincstár tulajdonában volt, és nem rendelkezett nyilvánossági joggal. A háború befejezése után a tábori gyógyszertárakból jutalmul néhányat Klapka Károly Józsefnek engedtek át, s így ő Temesváron végleg letelepedett. 1794-ben a belvárosban volt egy gyógyszertára, a gyárvárosban egy újat állított fel, a városi nagy gyógyszertárt pedig 15 évre bérbe vette. A belvárosi gyógyszertárát Fekete Sas néven működtette tovább. 1811-ben városi tanácsossá választották. Mint nagyrabecsült, vagyonos férfiú 1817. április 23-án halt meg, özvegyét Dávid Borbálát és öt gyermekét (két fiú és három leány) hagyta maga után. Halála után egyik fia, Klapka Károly Antal, aki 1803-ban Bécsben kapott oklevelet, vette át a gyógyszertár vezetését. Másodszülött fia József (Arad, 1786–1863, Arad) 1805-ben a Temesvárott szervezett felkelőcsapat főhadnagya lett. 1815-ben 4000 kötettel (60% német, 40% latin) megnyitotta az ország első vidéki kölcsönkönyvtárát, melyet 16 éven át vezetett. 1819–1833 között Temesvár polgármestere, 1825-ben és 1832–36-ban a város országos követe. 1841-ben magyar nemességet kapott V. Ferdinánd királytól. 1807–1830 között temesvári könyvnyomdája egyike volt Magyarország 14

legtekintélyesebb könyvnyomdáinak (45). Az ő fia volt György, aki 1820. április 7-én született Temesváron. Tanulmányait szülővárosában és Kecskeméten végezte, majd a karánsebesi nevelőintézetben tanult, ahonnan 1838-ban hadapródként a bécsi cs. és kir. tábori tüzérezredbe lépett. 1842-ben hadnagyi ranggal a kir. testőrséghez került. A szabadságharc kitörésével a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait, az 5. honvédzászlóaljba osztották be, majd Erdélybe küldték a székely felkelés megszervezésére. Visszatérése után június 13-ától a 6. honvédzászlóalj századosaként részt vett a délvidéki harcokban is. Innen Komáromba helyezték át, hogy az erődítési munkálatokat vezesse. Miután sikerült elfoglalnia a várat, őrnaggyá nevezték ki. Klapka György tábornok 1869–1871 országgyűlési képviselő volt. 1892. május 17-én hunyt el Budapesten. Kézdivásárhelyen a székely határőrségnek volt gyógyszertára. A határőrök és családjaik részére szolgáltak itt ki gyógyszert. Felállításának valószínű ideje 1763. Az egykori Háromszék vármegye levéltárában található 1816. augusztus 9-i keltezéssel egy írás, amely szerint a szék főorvosa a székely határőrség kézdi patikáját vizsgálja (33). A tábori, később katonai gyógyszertárak hasznosak voltak a városok lakosságának is, hisz annak ellenére, hogy nyilvánossági joggal nem rendelkeztek, nem szolgálhattak ki gyógyszert, járványok idején fontos szerepük volt azok elterjedésének a megakadályozásában, illetve leküzdésében. Bár a hadtest, a csapat vagy a helyőrség tulajdonát képezték, gondnokaik polgári gyógyszerészek voltak, előfordult az is, hogy saját patikával rendelkező gyógyszerész csatlakozott a katonasághoz. Egyes gondnokok közbenjártak a gyógyszertárak katonai jellege eltörlése érdekében, hogy polgári joghoz folyamodva megvehessék. A tábori, a katonai és a később alapított polgári gyógyszertárak közti jó kapcsolat egy idő után viszálykodássá alakult. Az 1736-ban kiadott rendelet kimondta, hogy mivel a katonai gyógyszertárak nem fizetnek adót, polgári gyakorlatra nincs joguk. 1788-ban a Helytartótanács rendelete szerint a katonai gyógyszertárak kiszolgálhatják a polgári lakosságot is, amennyiben nincs a közelben nyilvános polgári gyógyszertár. 1789-ben már ezt is tilalmazták, bár a hatóságok nem ellenőrizték a törvény betartását. Már 1794. március 27-én, mielőtt az új osztrák gyógyszerkönyv megjelent volna, pályadíjat tűztek ki katonai gyógyszerkönyv kidolgozására. 1800-ban a bécsi udvar Főhaditanácsa javasolta, hogy a katonai gyógyszertárak polgári jogot is kaphassanak, 1802ben javaslatukat elküldték az Egyetem tanácsához véleményezésre, innen azonban egy év után, 1803 márciusában a 29 4849-7582. szám alatt elutasító választ küldtek. 1878 szeptemberében a hadügyminiszter körrendeletet adott ki, amelyben meghatározta a katonai ,,gyógyszerintézetek” hivatását, és ezek személyzeti állományára, valamint az önkéntes és az egyetemet végzett gyógyszerészek katonai szolgálatára vonatkozó előírásokat is közölte. Az 1916. december 21-én kibocsátott 14-304 000. számú hadügyminiszteri rendelet szerint az egyéves önkéntes okleveles gyógyszerészek szolgálatuk befejezése után gyógyszerügyi gyakornokká terjeszthetők fel, a nem okleveles gyógyszerészek pedig tiszti kiképzésre javasolhatók (35). Később, az első világháború idején Temesváron a 21-es helyőrségi kórházban is működött gyógyszertár. 1918–1919 között a hadikórház gyógyszertárában teljesített szolgálatot az 1889ben Hajdúböszörményben született Kutassy Kálmán gyógyszerész, miután Budapesten 1913ban oklevelet nyert. Mint hadnagy szerelt le, ekkor koronás arany érdemkereszt és vöröskereszt tiszti jelvénnyel tüntették ki. Az 1941. évi Gyógyszerészek Évkönyve (szerk. Koritsánszky) közli a katonakórházak gyógyszertárait és gyógyszerészeinek nevét is (18). Így Kolozsváron a 9. sz. Honvéd Helyőrség kórházában működő gyógyszertár vezetője Balázsovich Pál (1899–1960), mellette beosztottként Valentiny Jenőt (1912–1945) találjuk. Ezenkívül Erdélyben még Nagyváradon (vezető Fehrentheil Gruppenberg Béla), Marosvásárhelyen (Gajdács Mihály) és Szatmárnémetiben (Iván Ferenc) működtek katonai gyógyszertárak, vezetőik okleveles gyógyszerészek, századosi rangban gyógyszerügyi főtisztviselők voltak. 15

Az említettek közül Balázsovich Pál életpályájának bemutatása az erdélyi gyógyszerészek életrajzait tartalmazó fejezetben található. Itt csak annyit említünk meg, hogy 1940-ben került Kolozsvárra, ahol a helyőrségi kórházi gyógyszertár vezetője lett. Több katonai kitüntetés, így a Károly-csapatkereszt, a kardos és sisakos emlékérem, valamint az osztrák, a bolgár és az erdélyi emlékérem tulajdonosa,1942-ben pedig Signum laudis kitüntetést kapott (40). Kolozsvári tevékenysége idején munkatársa volt Valentiny Jenő gyógyszerész, aki 1912. augusztus 12-én született Kolozsváron. Iskoláit is szülővárosában végezte, 1929-ben érettségi vizsgát tett, majd gyakornokként dolgozik patikákban. Gyakornoki vizsgáját már Szegeden tette le 1935. szeptember 18-án, majd itt folytatta egyetemi tanulmányait is, 1936-ban kapott oklevelet. 1940 után tért haza, a katonai gyógyszertár alkalmazottja főhadnagyi rangban. A Házsongárdi temetőben található családi sír felirata szerint 1945-ben hősi halált halt.

1. ábra. Valentiny Jenő gyógyszerész (1912–1945) Az erdélyi származású katonagyógyszerészek közül még megemlítjük Lázár Ernőt, aki 1873ban született Nagyenyeden, gyógyszerész oklevelét 1892-ben az FJTE-n szerezte meg. 1894-től a 17. helyőrségi kórház gyógyszertárában dolgozik, 1903-ban a szerbiai Mostarban teljesít szolgálatot, 1915-ben a lembergi katonai gyógyszertárnak, majd az első világháború befejeztével a budapesti 16. honvéd kórház gyógyszertárának lesz a vezetője. Több katonai kitüntetésben részesült, 1907-től gyógyszerügyi főtisztviselő (41). Bihar megyei gyógyszerészcsaládból származik Mezey Jenő. 1886. április 13-án született Biharnagybajom helységben, ahol apja, Mezey Lajos a Szentháromság gyógyszertár tulajdonosa. Oklevelet 1909-ben kapott az FJTE-n. Részt vett az első világháborúban, majd továbbra is katonai gyógyszertárakban dolgozott alezredesi rangban. Érdeme, hogy összeállította az 1914–1918 között hősi halált halt gyógyszerészek névjegyzékét, és az ő nevéhez fűződik a Hadviselt és Tartalékos Gyógyszerészek Szövetségének megszervezése 1940-ben. Többször tüntették ki, így a Vöröskereszt II. osztályú tiszteletjelvény, valamint a Signum laudis bronzérem tulajdonosa (39). 1.1.2. UDVARI (FEJEDELMI) PATIKÁK Az erdélyi fejedelmek udvarában gyakran megfordultak „orvos-patikusok”, hiszen abban az időben még nem különült el a két hivatás. Nevük „apothecarius” helyett „pharmacopola” volt, ami magasabb képzettségükre és jogi különállásukra is utalt. Az udvar szolgálatában álltak, gondoskodtak az udvartartás gyógyszerrel való ellátásáról, és a fejedelmet elkísérték útjaira, csatáira (17). A fejedelmi udvar berendezéséhez tartozott az ún. „patikaláda”, amely különböző közhasználatú orvosságokat, „patikaszerszámokat” tartalmazott. Ezek nem voltak „fényűzési tárgyak”, de egyikükmásikuk nagy értéket képviselt a reápazarolt arany és ezüst díszítés miatt. A kisebb patikaládákat tulajdonosaik utazások alkalmával magukkal vitték, az otthon maradt patikaláda fölött pedig a 16

ház úrnője rendelkezett. Régi nagyasszonyaink nagyon szerettek ,,doktoroskodni”, és sokszor segítettek nemcsak magukon, cselédeiken, a község lakóin, hanem mindenkin, aki hozzájuk folyamodott. Orvosi ismereteiket orvosaiktól sajátították el s igyekeztek magukat a gyakrabban előforduló betegségek kezelésére kitaníttatni. Ezt főleg a nagy orvoshiány, a közlekedés nehézségei, az utak rossz minősége tette szükségessé. Mikor Báthory István erdélyi fejedelem Lengyelország királya lett (1571–1586), ő is magával vitte szépen faragott, arany és ezüst díszítésű „patikaládáját”, amelyben ezüst és arany tégelyek, dobozok voltak. Hordozható házi patikájának leírása fennmaradt (17), bizalmas belső tanácsosa, Wesselényi Ferenc javallatára kezeltette magát a benne levő gyógyszerekkel. Bethlen Gábor fejedelem (1613–1629) háztartásának feljegyzéseiben is találunk utalást „patikaszerszám” vásárlására első felesége, Károlyi Zsuzsanna betegségének gyógyítása céljából. Számadáskönyvében több patikaláda is szerepel. Második felesége, Brandenburgi Katalin kíséretében „medicus, chirurgus és pharmacopoeus cum suo ministro” érkezik az udvarba, de továbbra is nagy becsben tartják a patikaládákat, amelyek az orvosságon kívül szépítőszereket, illatos vizeket, illóolajokat is tartalmaztak, sőt némelyikben eszközök is elfértek, így kis mozsarak, palackocskák, köpölyözők, de fő tartalmuk a sok patikaszer volt. A fejedelem halála után az özvegy fejedelemasszony perbe fogta az új fejedelmet, I. Rákóczi Györgyöt ingóságainak lefoglalása miatt. A periratokban többször is említik patikaládáját. I. Rákóczi György (1630–1648) is nagy fontosságot tulajdonított a patikaládáknak. Kapitányának írja egy alkalommal „Az fővezéreknek is […] ezüstből álló patikaládát akarunk megindítani.” II. Rákóczi György fejedelem (1648–1660) gyulafehérvári udvarában már van patika, ezt egy 1650. december 28-án kiállított leltári jegyzék bizonyítja, amely dr. Ötvös Ágoston (1811–1861) gyulafehérvári orvos hagyatékából került az EME oklevélgyűjteményébe. Kelemen Lajos, a múzeum akkori levéltárosa hívta fel a figyelmet erre a leltárra. Újabban 1990-ben Sz. Tóth Magda dolgozta fel a leltár anyagát, ami arról tanúskodik, hogy a fejedelmi udvarban levő patika – bár nincs polgári jellege – készlete vetekedett egy nyilvános gyógyszertáréval. A gyógyszeres tételek száma 643 volt, ezenkívül 775 gyógyszertároló edény, 22 gyógyszertári laboratóriumi eszköz és 12 szakkönyv is szerepel a jegyzékben (30). Apafi Mihály fejedelem (1662–1690) Nagyenyeden udvari orvosának, Pápai Páriz Ferencnek (1649–1716) a tanácsára szerelteti fel a fejedelemasszony, Bornemissza Anna patikaládáját. 1682. szeptember 25-én „revidiáltatta” annak tartalmát Köpeczi doktorral. Többek között sok olaj, Folium Sennae, tömjén, Emplastrum stomachicum, Flores sulphuri volt benne és néhány állati eredetű drog, mint kígyószív, csukafog stb. Apafi Mihály megbízást adott udvari orvosának, hogy a kollégium épületében állítson fel egy „ patikaszerszámos boltot” is. A XVII. században a főúri családokban gyakori a ,,házipatika”, Orient Gyula gyűjteményében is volt egy ilyen, melynek felszerelését és eredetét is sikerült azonosítani. Orient annak idején gyűjteményét az EME régiségtárának ajándékozta. Pataki Jenő kolozsvári orvostörténész közölte tartalmát (21): Pulvis Jalapae, Ungventum album, Resina Jalapae, mustár, camphor, Pulvis Cantharides volt benne, és az egyik fiókban egy 1787. évből származó gyógyszerészi számla a következő címmel: Specificatio Medic in rationem Ill. Dm. Comt. Theresia Kemény ex apoth. Somloiens. Ebből következtetni lehetett a patikaláda eredetére. Az erdélyi fejedelmi udvarok orvos-gyógyszerészei közül négynek a tragikus sorsa említést érdemel, akik a politikai életben is szerepet vállaltak: Blandrata György, piemonti származású olasz Szapolyai János feleségének, Izabellának volt az udvari orvosa-gyógyszerésze. Később ugyanilyen minőségben János Zsigmond, majd Báthory István fejedelem mellett tanácsadó is. A fejedelmek nagy vagyonhoz juttatták, de 1587-ben nyolcvannégy éves korában vagyonáért egy rokona megölte. Gyulai Pál Báthory Istvánnak volt orvosa-gyógyszerésze. Mint diplomata is szerepet játszott 17

Erdély történetében. Történelmi munkákat is írt. Báthory Boldizsár 1592-ben politikai okokból meggyilkoltatta. Hunyadi Ferenc Báthory Zsigmond fejedelem nagy tudású udvari orvosa és gyógyszerésze, 1594-ben a fejedelem követe az I. Rudolf magyar királlyal folytatott tárgyalásokon. 1599-ben esett el a Mihály vajda ellen vívott sellenberki csatában. 1625-ben Bethlen Gábor udvari főembere, orvosa, gyógyszerésze a német származású Sculteti volt. A fejedelem halála után Bethlen István pártjára állt, ezért az özvegy fejedelemasszony, Brandenburgi Katalin elfogatja, megöleti, és holttestét az Olt vizébe dobatja. 1.1.3. EGYHÁZI GYÓGYSZERTÁRAK A katolikus egyház szerzetesrendjei jótékonysági céllal kórházakat és gyógyszertárakat működtettek. A szerzetesrendek gyógyszertárairól értékes adatokat közölt Ernyey József (9), Csippék János (4), Baradlai János (1,2), Grabarits István (15) és Sági Erzsébet (28,29,30), így gazdag irodalmi anyag áll rendelkezésünkre. Az Erdélyben letelepedett szerzetesrendek közül először a keresztesbarátok (Fratres Cruciferae), majd a jezsuiták (Societas Jesu), az irgalmasok rendje (mizericordiánusok) és a premontreiek (Ordo Praemontstratensis) működtettek gyógyszertárakat. A legrégibb rendi gyógyszertár az 1292. június 24-én Nagyszebenben az Ordo Fratres Cruciferae de Ordine Sancti Spiritus által létrehozott kórházhoz kapcsolódik. A rend fő feladata a betegellátás volt, de gyógyszereket is készítettek saját betegeik számára. Emil Sigerius krónikája szerint 1386-ban a kórház a város tulajdonába megy át, az 1400-as évekből származó feljegyzések már „városi patika” néven emlegetik (27). Várad-Olasziban a premontrei rend házának egy részében 1737-ben működött gyógyszertár, ezt már Orient is közölte, majd Budaházy István is (3) megerősítette az 1996-ban megjelent Nagyváradi premontrei öregdiákok emlékkönyve adatai alapján A jezsuita rendet Loyolai Szent Ignác alapította 1540-ben a tudományok művelésére, a tiszta erkölcsi élet istápolására, emberbaráti, szociális tevékenységre szegénységi fogadalommal. III. Pál pápa hagyta jóvá működésüket. Az Erdélyi Fejedelemség területére Báthory István hozta be őket, 1579-ben Gyulafehérvárra és Kolozsmonostorra, majd Báthory Kristóf Kolozsvárra. A jezsuita rend alaptevékenységében nem szerepelt a gyógyítás, de az akkori Magyarország területén tizenöt gyógyszertárat működtettek, közülük egyet Kolozsváron és egyet Nagyváradon (29,30). A patika fenntartásával a lakosság javát kívánták szolgálni, a rászorulóknak ingyen adtak gyógyszert. Szerény jövedelmük fenntartásukat biztosította. A gyógyszertáruk vezetését egy-egy, a szerzetesrendbe tartozó gyógyszerészmester, magister pharmaciae végezte, de szükség esetén világi gyógyszerészt is alkalmaztak. Többen kifogásolták, hogy nemcsak rendházukon belül foglalkoznak gyógyszerkészítéssel, hanem a környéket is bejárják. A város szegény polgárai részére évente meghatározott öszszegű ingyen gyógyszert kellett kiszolgálniuk. A jezsuita rend vezetői ellenezték, hogy gyógyszertárukat polgári megbízottak ellenőrizzék. A kolostor kapuján belül a rend független volt. Anyagilag kedvező helyzetben voltak, rendkívül jól felszerelve, kitűnő berendezésekkel ellátva. Vám- és adómentességet élveztek, ezért gyógyszereiket olcsóbban tudták adni, amiért később a nyilvános polgári gyógyszertárak gyógyszerészei tiltakoztak. A többszöri feljelentés és más okok miatt 1773. július 21-én XIV. Kelemen pápa beszüntette a jezsuiták rendjét. II. József 1775. január 23-án kelt 254. sz. rendelete eldönti a jezsuita gyógyszertárak sorsát. Előírja, hogy azok árverés útján a város, illetve polgári személyek birtokába kerüljenek. A XIX. században a rend újjáéledése után már nem létesítettek gyógyszertárakat, mivel a lakosság gyógyszerekkel való ellátását az időközben alakult nyilvános polgári gyógyszertárak biztosítani tudták. Erdélyben a jezsuita rend 1579-ben kezdte 18

meg működését. Az olasz származású Maximus De Milanesiis volt a legelső jezsuita gyógyszerész 1587-ben Gyulafehérváron. A rendbe mindjárt annak alapításakor lépett be. A pusztító pestisről több érdekes levelet írt. Ő maga is pestisben halt meg. Leveleinek keltezése 1585. április 15., augusztus 8., 1586. április 29. és szeptember 1. Ezeket és más jezsuiták levelezéseit dr. Veress Endre Báthoryak korabeli jezsuiták levelezése és iratai címmel két kötetben adta ki (37). 1588 végén a medgyesi országgyűlés határozata értelmében bekövetkezett az erdélyi jezsuiták száműzetése. Ezután a rend gyógyszertárainak működése megszűnt, csak később, az 1700-as években kértek ismét engedélyt gyógyszertárak felállítására. Így Kolozsváron 1731-ben a jezsuiták kollégiumának rektora, Csernovics Ferenc kért jogot gyógyszertár működtetésére „a közjóért és övéi vigasztalására”. A háztörténet 1731. évi bejegyzése így szól: „megkezdtük a gyógyszertár építését. Ennek építésében patikusunkkal együtt több mesterember fáradozott” (29). 1732-től 1773-ig, a rend feloszlatásáig gyógyszertáruk az Egyszarvú, Unicornis nevet viselte (Kolozsváron később ilyen néven még működött gyógyszertár). Ez idő alatt hat rendi és két szerződéses világi gyógyszerész dolgozott gyógyszertárukban. Nevüket a Catalogus Personarum et officiorum Provinciae Austriae S. J. okmány őrzi Kalocsán a Főszékesegyházi Könyvtárban. E jegyzék gyógyszertárait és gyógyszerészeit először Grabarits István közölte 1984-ben (15). Az őáltala ismertetett adatok alapján Kolozsváron a jezsuita rend gyógyszertárában időrendi sorrendben a következő gyógyszerészek dolgoztak: 1732–35 Michael Guett 1736–53 Josephus Reiser 1754–55 Georgius Balásovics 1756–69 Josephus Reiser 1770– Jacobus Neüssel 1771–73 Antonius Schmadlpauer szerzetesek és 1732–41 Durly József 1741–42 Reiter József világi gyógyszerészek. 1774. június 30-án nyilvános árverésre írták ki a gyógyszertárat, s így került polgári tulajdonba (29). Mauksch Tóbiás vette meg, majd hat év után vejének, Streicher Mihálynak adta át, aki 1817-ig vezette (20). Az egykori jezsuita patikából egy nagyméretű kőmozsár Orient gyűjteményébe került. Nagyváradon az 1700-as évek elején jelentek meg a jezsuiták (24). 1728-ban már iskolát alapítottak, 1745-ben pedig gyógyszertár működtetésére kértek engedélyt. A premontrei rend kezelésében 1730-ig már működő, de ekkor üresen álló gyógyszertárat akarták megvenni. Levéltári adatokból kitűnik (30), hogy 1747-ben ez meg is történt. 1748-ban Mathias Saglmayer gyógyszerész Bécsből átjön Nagyváradra, s ettől kezdve a jezsuiták patikája Fortuna néven működik 1773-ig. A Residentia Magno-Varadiensis gyógyszertárának vezető gyógyszerészei a jezsuita rend tagjai voltak (15), időrendi sorrendben a következők: 1748–51 Mathias Saglmayer 1752 Joannes Maschner 1753 Jacobus Weiss 1754–55 Josephus Reiser 1756–59 Georgius Balásovics 1760–61 Jacobus Neüssel 1762–63 Georgius Balásovics 1764–65 Joannes Királyi 1766– Adamus Schwingheimer 1767–70 Matthaeus Rauzzi 1770–73 Franciscus Tandler (de a patika eladásáig továbbra is ott dolgozott).

19

A nagyváradi jezsuita gyógyszertárat 1775. július 6-án elárverezték. Joannes Stacho nagyváradi gyógyszerész vette meg, így magántulajdonba került. Későbbi tulajdonosa az Arany Korona nevet adta neki. Megjegyzendő, hogy Nagyváradon a jezsuiták gyógyszertárával párhuzamosan már működött két gyógyszertár, az egyik szintén a Stacho család tulajdonában Arany Kereszt néven, míg a második az irgalmasok rendjének Gránátalma nevű gyógyszertára volt (25). Összehasonlítva a kolozsvári és a nagyváradi jezsuita gyógyszertárakban tevékenykedő gyógyszerészek nevét a Magyarországon és Erdélyben működő többi jezsuita gyógyszertárban dolgozókéval, megállapíthatjuk, hogy gyakran változtatták helyüket, valószínű a rendfőnök igénye szerint. Így például Georgius Balázsovics két-két periódusban dolgozott Kolozsváron és Nagyváradon, és ezeken kívül Eperjesen, Egerben, Nagyszombaton is. Ez utóbbi helyen 1767. augusztus 24-én hunyt el. Ismeretes még, hogy Nagyváradon halt meg 1752. február 17-én Joannes Maschner, 1765. augusztus 16-án Joannes Királyi, 1767. február 2-án Adamus Schwingheimer, Kolozsváron pedig 1769. március 21-én Josephus Reiser. A jezsuitákon kívül a betegápolással foglalkozó szerzetesrendek sorában meg kell említenünk az irgalmas rendi barátok (Ordo Hospitalarius Sancti Joannis de Deo) testületét is, amelyet a XVI. században Granadában Istenes Szent János alapított. 1572-ben V. Pius pápa jóváhagyta alapszabályaikat és működésüket, majd 1611-ben V. Pál pápa szerzetesrendnek ismerte el őket. Emberbaráti szolgálataik céljára kórházakat alapítottak és gyógyszertárakat működtettek. Az 1700-as évek végén az irgalmas rend is kezd hanyatlani. Tekintettel érdemeikre a közteherviselés alól felmentették őket. 1783-ban ,,koldulási” engedélyt kértek, mivel 1780-ban megtagadták tőlük a vámkedvezményt, 1786-ban azonban II. Józseftől visszakapják. Később tőlük is megvonták a nyilvánossági jogot abban az esetben, ha a városban kívülük más még működtetett polgári gyógyszertárat. Ez azonban nem volt végleges határozat, mert például az erdélyi városokban az utóbbi esetben is megmaradhattak. A történelmi Magyarország területén az irgalmas rend tizenhárom kórházat és gyógyszertárat tartott fenn (35). Ezek közül három a mai Románia területén volt: Temesváron, Nagyváradon és Szatmárnémetiben. Temesváron 1737-ben III. Károly király, Nagyváradon 1760-ban Gyöngyössy György kanonok és Szatmárnémetiben 1834-ben Hám János püspök alapította őket. A rend címere az egész világon a hasadt gránátalma rajta a kereszttel, ezért valamennyi gyógyszertáruknak a Gránátalma elnevezést adták. Temesváron az irgalmasok rendháza tehát 1737-ben alakult. Boszniából érkezett ferences szerzetesek alapították az első kórházat Temesváron, épületét 1735–1736-ban emelték, és Nepomuki Szent Jánosról nevezték el. A kórházat 1739-ben a betegek gondozására érkezett irgalmas rendi „fekete barátok” vették át. Az irgalmas rendi szerzetesek látták el a betegeket az intézmény 1948-as államosításáig. A kórház is, a templom is mindmáig teljesíti rendeltetését: a kórházban szemészeti osztály működik, a templomot 1993-ban a görög katolikusoknak engedte át használatra a római katolikus püspökség. Patika működtetésére is engedélyt kaptak. Ez az 1724-ben itt létesült Nepomuki Szent János jótékonysági egyesület által épített helyiségekben kapott helyet. Magyarországon ez volt a negyedik, amit az irgalmas rend állíttatott fel, Temesváron pedig ez az első nyilvános gyógyszertár. A belvárosban, az akkori Szent János utca 4. szám alatt működött. Az 1738-as pestisjárvány idején ellátta a város lakosságát gyógyszerrel. 1765-ben a nyilvánossági jogot elvesztette, utcai ajtaja is csak 1823-tól nyílt (7). Később, 1828-ban a Helytartótanács visszaadta és 1830-ban a 18 462. sz. átirattal megerősítették (14), majd 1834-ben véglegesítették nyilvánossági jogukat. Az épülethez ragasztva templomot emeltek, amely a város 1849-es ostroma idején megrongálódott, a rendház tornya leégett. 1849-ben az ostrom ideje alatt, s a gyógyszertár berendezése tönkrement. Ezért négy évig szünetelt, majd restaurálták, 1851-ben újjáépítették és 1853-ban ismét megnyílt. 1875ben a belügyminiszter elismerte a gyógyszertár reáljogát. 1928-ban új helyre költözött, a rendház Deák Ferenc utcai frontján kapott helyet. Közben előnyös átalakításokat végeztek benne 20

Klinovszky Lászlónak (1857-1926) a javaslatára, aki akkor a rendház főnöke és egyben a gyógyszertár gondnoka is volt. A gyógyszertár vezetői többnyire a rendhez tartoztak, de voltak köztük világi gyógyszerészek is. Időrendi sorrendben a következők (7): 1737-től Temmel Paulinus 1834-től Kunzel Florián 1840-ben Proditzky Jordán 1841-ben Suso-Löcher de Lindesheim 1843-ban Elsner Timotheus 1844-ben Waczaldo Bucherius 1854-ben Lázik Ödön 1859-ben Fekete Emil 1862-ben Fűzy Szaniszló 1863-ban Vass Eliseus 1875-ben Ulvira Ambrus (majd 1884-ben ismét ő) 1876-ban Péter Gratus 1879-ben Argay Linus 1881-ben König Levin 1885-ben Zsiska Kalazant 1887-ben Stephaner Fábián (majd 1889-ben ismét ő) 1885-ben Kovacsik Ernő 1910-ben Stepanek István 1910-től 1930-ig Klinovszky László 1930 utáni adat nem állt rendelkezésünkre. A nagyváradi irgalmas rend templomának és kórházának építése 1754-ben indult meg (24): Poroszlói Gyöngyössy György (1735–1760) kanonok nevéhez fűződik. Forgách Pál püspök felkarolta a kanonok tervét, és a telket is felajánlotta számukra. A kórház melletti Gránátalma gyógyszertár megnyitása 1760-ban történt (7). Ez volt Magyarország területén a hetedik gyógyszertár az irgalmasok rendjében. Az 1760-as alapítási évet több szerző, így Róthschnek V. Emil (26) és Orient Gyula (21) elismeri, ugyanakkor Izsák Sámuel(16) cáfolja és csak az 1770/71-es évet fogadja el egy akkori patikavizitációs jegyzőkönyv alapján, mivel nem tartja kielégítőnek a Gyöngyössy kanonok végrendeletéből származó adatokat. Új levéltári adatokkal egészíti ki a várad-olaszi irgalmas rend kórházának gyógyszertár-történetét Emődi András egyházmegyei levéltáros (42). Ezekből megtudhatjuk, hogy a patika felépítése 1769. szeptember–október hó folyamán történt. 1770. november 24-től Ladislaus Dlaskovics gyógyszerész vezette a gyógyszertárat, részben házfönökként is. 1773-ban már saját gyógynövényes kerttel is rendelkeztek, közben a patika felszerelése is állandóan bővült. A gyógyszertár személyzete gyakran változott, mivel az egyházi rendeknél szokásos volt a tagok cseréje. Így 1762 és1852 között közel 30 gyógyszerész dolgozott a nagyváradi irgalmas rendházban, akik gyakran pozsonyi, csehországi, székesfehérvári, váci és német rendházakból kerültek Várad-Olasziba. Ezek közül kiemeljük a már említett Ladislaus Dlaskovich gyógyszerészen kívül még Torquatus Orczy (1793–1806) gyógyszerészi képesítésű rendházi tagot is. 1796-ban Paál Gáspár nagyváradi kanonok áldozatkészsége révén a rendház épületei és egyben a gyógyszertár helyiségei tovább bővültek. A nagyváradi levéltárban megtalálhatók az irgalmasok kórházának és gyógyszertárának ellenőrzéseire vonatkozó adatok, melyekből betekintést nyerhetünk a gyógyszertárat vezető gyógyszerészekről és munkájukról 1762 és 1910 között (19). Az évi gyakorisággal megejtett patikavizitációk jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy kevés kivétellel a gyógyszertár gyógyszerekkel való ellátása, helyiségei, raktárai, laboratóriuma megfelelt az akkori követelményeknek és előírásoknak. A vezető gyógyszerészek nagy része a bécsi egyetemen szerzett 21

oklevelet. A több mint száznyolcvan éves fennállása alatt a gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek névsorát sikerült összeállítanunk Emődi András közleményéből (42): 1770-ben Nicetius Salas 1790–1784 Ladislaus [Paulus] Dlaskovics Christianus [Josephus] Czeycz 1784–1790 Patricius Schwab 1785–1786 Bernardus Tamerle 1794–ben Torquatus [Aloysius] Orczy 1793–1800 Caesarius [Joannes] Mentzl 1796-ben Ansbertus [Josephus] Frecer 1801-ben Liborius [Franciscus] Christ 1803-ben Servatius [Joannes] Borsányi 1804-ben Bertholdus [ Michael] Baranyai 1806–1807 és 1818–1822 Auremundus Schwarzenbach 1808–1810, 1831 Aurelianus Csesztreghy 1818-ban és 1826–1828 Raphael Tuma 1818–1820 Fridolinus Rosa 1821–1828 és1835–1836 Innocentius Kiszely 1823–1825 Syrus Krob 1828–1830 Dorotheus Szerzény 1829–1834 Caesarius Weber 1831–1834 Leonardus Szalava 1837–1838 és 1844–1847 Protus Krempa 1838– Tobias Maisch 1839–1843 Ephrem Mikuskovits 1839–1842 Xaverius Androvits 1842–1843 Charissimus Horatsek 1844–1847 Hyginus Fodor 1847–1851 Speciosus Kuzmann 1851–1855 Bartholomeus Szlovik 1851-ben Királyovits Floriánus 1858-ban Jellakovits Boromeus Károly 1865-től König Levin 1900-ban Mura Fülöp 1910-ben Hiebsch Gyula Dezső 1914–1927 Ronstkovits Anselm Ferenc rendi gyógyszerészek és 1940–ben Csont Lénárd Gyula 1943–1944 Újhelyi Endre Ernő világi gyógyszerészek. A Gránátalma elnevezés 1948-ig maradt meg. Az 1948. november 2-i államosítás után a gyógyszertár a Járóbetegellátó Intézményhez, a Poliklinikához került, de a mai napig ugyanabban az épületben, ugyanazokban a helyiségekben működik. A gyógyszertár egykori berendezési tárgyait, edényzetét, személyzetét mutatta be egy 2005-ben és egy 2008-ban kiadott kis füzet, melyeket nagyváradi szerzők (Pop Alexandru, illetve Budaházy István) állítottak össze (43, 44) A szatmárnémeti rendház létesítésének gondolata 1830-ban merült fel (34) Hám János püspök javaslatára. 1834-ben elkezdődött a rend gyógyszertárának az építése is. Ferdinánd király a 2272. sz. oklevéllel megerősítette az alapítólevelet, és még ugyanebben az évben a gyógyszertári jog adományozása is megtörtént. Magyarországi viszonylatban ez volt a tizenharmadik, az utolsó gyógyszertár, amit az irgalmas rend állított fel. Bár az építkezés csak 1838-ban fejeződött be, 22

működésüket már 1837-ben megkezdték. Eleinte anyagi gondokkal küzdöttek, az 1848–1849-es szabadságharc idején pedig el kellett hagyniuk a rendházat, mivel azt a katonák és a hadifoglyok foglalták el. Csak a hadszíntér megszűnésével térhettek vissza otthonukba. 1904-ben a rendházat renoválták, a gyógyszertárat újonnan felszerelték. 1919 után ismét nehéz anyagi körülmények közé kerültek, mert a román hatóságok a városban több gyógyszertár nyitására adtak engedélyt, s így szerény forgalmuk még jobban lecsökkent. A gyógyszertár gondnokainak száma viszonylag nagy, és köztük többen az előbbi két irgalmas-rendi gyógyszertárban is dolgoztak. Időrendi sorrendben a következők: 1839–40 Hecht Viktorián 1840–41 Kreimel Amadé 1841–43 John Abel (házfőnök is volt) 1847–50 Kiszely Innocenc 1850–53 Királyovits Florián 1853–60 Kuzman Speciosus 1860–65 Takács Firmin 1865–66 Lotzta Villibald 1868–69 és 1870–71 Schramek Hermeneg ild 1867–68 és 1904–05 König Levin 1869–70 Achantitz Timót 1871–72 Vass Eliseus-Illés (házfőnök is) 1872–85 Woltner Mihály 1885–86 Klinovszky Albert 1886–87 és 1906–07 Lengyel József 1887–88 Kiszlink Method 1888–90 Braneczky Kálmán 1890–92 Petrony Valfréd 1892–93 Kovacsik Ernő 1893–95 Mézes Rupert 1895–96 Zelényi Lőrinc 1896–1901 Halász Antal 1901–03 Zöldesi Balázs 1903–04 Maricsek Ferenc 1905–06 Görey Gyárfás 1907–09 Ronstkovits Anselm Ferenc 1909–11 és 1914–37 Silhányi János 1911–14 Kapás Ákos Pál 1944–től Becsek Sándor

2. ábra. Az irgalmas rend gyógyszertárának jelvénye (hasított gránátalma) 23

Az irgalmas rendi gyógyszerészek is többször változtatták helyüket, többen közülük magas rendi tisztséget is betöltöttek, így például Fűzy Szaniszló (1830–1903), aki gyógyszerész oklevelét Bécsben 1861-ben szerezte meg, később tartományi rendfőnök is volt. Mindhárom erdélyi irgalmas rendi gyógyszertár működési és örökösödési reáljogát az 1930-as román egészségügyi törvény életbelépése után a román hatóságok kétségbe vonták, ezért Ion Murgău, az egészségügyi minisztérium akkori főellenőre helyszíni kivizsgálást végzett, amelynek eredményét jegyzőkönyvbe rögzítették. Végül is 1937-ben E. Marian minisztériumi osztályvezető a rendhez írott levelében közölte, hogy mind a temesvári, mind a nagyváradi és a szatmárnémeti rendház megtarthatja gyógyszertárát. Ennek értelmében továbbra is működtek, míg bekövetkezett a gyógyszertárak és kórházak államosítása, valamint a rendek megszüntetése, az egyházi vagyonok elkobzása, a szerzetesek elüldözése vagy bebörtönzése a pártállam által. 1.1.4. VÁROSI GYÓGYSZERTÁRAK A városi tanácsok jogköréhez tartozó városi gyógyszertárak alapítása is megelőzte a magántulajdonú polgári gyógyszertárakat. A városi hatóságoknak joga volt gyógyszertárak felállítására és működtetésére már a XV. és a XVI. század elején. Egyes erdélyi városokban, így Nagyszebenben 1495-től, Brassóban 1512-től, Kolozsváron 1572-től és Besztercén 1516-tól működtek a város tulajdonában levő gyógyszertárak. Élükre a városi tanács állított „provisort”, aki a városi tanács pénztárából kapta a fizetést, sőt a gyógyszertár felszerelésére fordított kiadásokat és a gyógyszerek beszerzését is a város vállalta. A tanácsok levéltárában levő iratokban (33), a szebeni, a brassói városi gyógyszertárak gyógyszerészeinek fizetéséről és a patikák bútorzatára, felújítására kiutalt pénzekről is találunk említést. A városi gyógyszertárak működését és ellenőrzését is a tanácsok határozatai írták elő, a Brassóban 1602-ben kiadott „statutum” az évenkénti ellenőrzést rendelte el (31). A nagyszebeni városi patika, amelyet 1495-ben állítottak fel, Erdélyben a legrégibb, és 1704ig volt a város tulajdonában. Emil Sigerius, a város későbbi krónikása szerint 1495 és 1507 között a Németországból jött Martinus nevű gyógyszerész működtette. 1507 és 1524 között zárva tartott, mert a városban sem orvos, sem gyógyszerész nem volt. 1525-ben a városi tanács Georg Weselin Wittenbergből jött gyógyszerészt alkalmazta, és 250 aranyat adott neki, hogy a gyógyszertárat új edényzettel és gyógyszerekkel lássa el. A következő gyógyszerészek vezették (1): 1495–1507 Martinus apothecarius 1520– Joannes aromatarus 1525–1531 Weselin Georg 1531–1549 Barthel Andreas 1580– Balck Vilhelm 1615–ben renoválták 1652–1704 Krémer (Camer ?) Gáspár (Lőcséről jött) 1704–től Vette György magántulajdonába ment át. A brassói városi gyógyszertár alapítása 1512-re tehető. A város levéltárában található egy 1512. december 12-i keltezésű irat, mely szerint 200 „florinért” a tanács gyógyszereket vásárolt. A városi tanács 1530 körüli elszámolásából kiderül, hogy gyógyszerek vásárlására és az alkalmazott gyógyszerész fizetésére is költöttek pénzt. 1689-ben a városi gyógyszertár leégett. Egyes adatok szerint jogutódja a későbbi Arany Pelikán (1690-ben alapították), mások szerint a Fehér Templom elnevezésű (1772-ben alapították) gyógyszertár. 1520 és 1689 között a következő gyógyszerészek vezették (33): 1520– Johannes Monaco 24

1523– Gabriel 1523–1530 Joannes (Hieronymus?) 1532–1533 Wolfgangus 1533–1540 Jeremias apothecarius 1541–1553 Gregorius 1562–1570 Panteleon (görög) 1570–1572 Andreas 1572–1576 Andreas özvegye 1584– Hermann Schodt 1588– Joan Paul 1589–1604 Michael 1619–1640 Caesar Blondello (Genfből) 1668–1677 Johannes Adolg 1677–1689 Daniel Teutsch (Mayer) Erdélyben a harmadik legrégibb alapítású a besztercei városi gyógyszertár 1516-ból, a város levéltárában található okmány igazolja, hogy Martinus patikus ebben az évben 10 „florin” fizetést kapott, egy 1567/68-as elszámolás pedig vásárlásra utal, sőt a gyógyszerész utazását és a gyógyszertárat ellenőrző orvos kiadásait fedező pénzekről is említést tesz. Vezetői a következők voltak (11): 1516– Martinus 1531 körül Andreas 1570–1575 Winter Eustachius 1590 körül Ambrosius 1662– Schultz Christian –1681 Corvinus Johannes 1681–1713 Golfelius Christoph A gyógyszertár 1713-ban magántulajdonba megy át, később Fekete Sas néven működik tovább. A kolozsvári városi patikát 1573-ban alapították, és százhatvankét éven át a város egyedüli gyógyszertára. A másodikat 1735-ben létesítették a jezsuiták. A városi gyógyszertár kezelői közül csak néhánynak a neve ismeretes (23): Szőcs Mihály, Patikárius János, Stanno Ede, Foith Jakab. Az 1573-ban alapított városi gyógyszertár 1727-től Schwartz Sándor magántulajdona lett, halála után (1749) özvegye örökölte a patikát, aki a Szepességből idetelepedett Mauksch Tóbiás gyógyszerészt alkalmazta mint provizort, majd három év után eladta neki a gyógyszertárat. Később, miután már a Hintz család tulajdonába ment át, felvette a Szent György nevet (20). Segesváron 1720-tól működött városi gyógyszertár. Kezelője id. Sturzer Dániel gyógyszerész, aki 1732-ben megvette, és Oroszlán névvel működtette tovább, 1737-ig, haláláig. Továbbra is a család tulajdonában marad a gyógyszertár, 1794-ig fia, ifj. Sturzer Dániel lesz a tulajdonos. Szászrégenben 1780-tól létezett városi gyógyszertár. Kezelője Brandsch Mihály volt. 1796tól már magántulajdonba ment át, de nevében megőrizte eredeti jellegét (Apotheke am Rathaus). 1856-tól a gyógyszertár reáljogát elismerték, és ettől kezdve már „Sas” néven működött tovább. A városi tanácsok hatáskörébe tartozó gyógyszertárak mellett különleges helyet foglaltak el a bányavidékeken a Bányaigazgatóság által létesített gyógyszertárak. Ilyenek voltak például a Bánságban, Oravicabánya, Resicabánya, Bogsánbánya, Szászkamontana, Újmoldova helységekben. A legrégibb okirat 1726. december 21-i keltezésű, ebben egy Stephanovits nevű gyógyszerész kéri 25

az általa küldött gyógyszerek árának megtérítését a Bányaigazgatóságtól. Egy 1728. évi költségvetésből kiderül, hogy a bánsági öt bányamanufaktúra részére milyen összeget szántak gyógyszerek vásárlására. Egy másik okmány szerint 1735. december 7-én az udvari tanácsos (Neffzern báró) a bécsi udvarnak küldött jelentésében jelzi, hogy itt nagyon drágák a gyógyszerek, a környék orvosai sokszor hamisítják is őket, ezért sürgeti egy gyógyszertár felállítását. Levéltári adatok bizonyítják, hogy 1775-ben Oravicabányán már létezett gyógyszertár Bergapotheke néven, és kezelője Johann Lederer gyógyszerész volt, aki egy 1790. október 21-i keltezésű 660. számú okiratban (közli Gálffy, 12,13) a Bányaigazgatóságtól kéri fizetését. Az 1796. október 16-án kötött szerződésből kiderül, hogy a Bányaigazgatóság átadja a gyógyszertárat Johann Lederernek, aki ezután, 1797. február 1-jén megnyitja a magántulajdonban levő Fekete Sas gyógyszertárát. A szerződés szerint a gyógyszerész köteles 20 %-kal olcsóbban adni a gyógyszereket a bányászoknak és azok családtagjainak, akik a Betegsegélyező Hivatalnak tagdíjat fizetnek. 1820-ban Johann Lederer özvegye eladja a gyógyszertárat Knoblauch Károly (1797-1869) gyógyszerésznek, akinek leszármazottai több generáción át vezették. * Az egymás mellett működő egyházi és városi, majd polgári gyógyszertárak közt többször ellentét alakult ki, egyrészt mert a szerzetesrendiek később nyilvánossági jogot kaptak, s így nemcsak a kórházaikban fekvő betegeket látták el gyógyszerrel, hanem a lakosságot is kiszolgálták, másrészt mert a szegényeknek sokszor olcsóbban vagy térítésmentesen adtak ki gyógyszert, és ez a városi és a polgári gyógyszertárak forgalmára nem volt kedvező. Mindenki saját jogrendszere alapján érvényesítette érdekeit, míg az állami szabályozás minden téren egységes alapon meg nem indult. III. Károly király 1735-ben elrendelte, hogy amennyiben a lakosság részére is kiszolgálnak gyógyszert a jezsuita és az irgalmas rendi szerzetesek, kötelesek a városnak a jog fejében bizonyos összeget befizetni. 1748-ban Mária Terézia eltiltotta a jezsuitákat a gyógyszerek árusításától, csak saját szükségletükre tarthattak gyógyszert, de csak ott korlátozták a szerzeteseket, ahol a városnak is volt saját gyógyszertára (8). Erdélyben a nyilvános polgári gyógyszertárak száma a XVIII. század közepétől kezdve megnövekedett, előbb a városokban, majd a bánya- és ipari központokban, végül a községekben és a nagyobb falvakban is. Új gyógyszertár nyitására előbb a Helytartótanács és az Erdélyi Főkormányszék, majd a városi tanácsok adtak jogot, később a belügyi és végül az egészségügyi minisztériumok illetékes osztályainak volt beleszólásuk és döntési joguk ebben a kérdésben. Csak jóval később, a XIX. században, a gyógyszerészek önszerveződésének beindulása után alakultak meg a Gyógyszerész Kollégiumok, amelyeknek hatáskörébe tartozott, hogy az újonnan felállítandó gyógyszertárak megnyitása mellett vagy ellen döntsenek. IRODALOMJEGYZÉK 1. Baradlai János: Régi erdélyi gyógyszertárak. Magyar Gyógyszerész 1927, 1, 2, 8–9. 2. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. I. kötet. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest, 1930. 205., 215., 223., 225. 3. Budaházy István: Új adatok az első nagyváradi gyógyszertárak megjelenéséről. Gyógyszerészet 1999, 43, 7, 451. 4. Csippék J.: A szerzetesrendek gyógyszerészei 1724–1790-ig. Elhangzott a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók kolozsvári nagygyűlésén. Gyógyszerészi Közlöny 1903, 19, 591, 626, 643, 657, 672.

26

5. Csippék J.: Adatok a hazai gyógyszerészet történetéhez. IV. Katonai gyógyszerészet. Gyógyszerészi Értesítő 1905, 13, 45, 882–885, 942–945, 963–965, 982–985. 6. Csirák Csaba (szerk.): Otthonom Szatmár megye. Szatmári füzetek 6. Egészségügy-történeti dolgozatok. Szent-Györgyi Albert társaság kiadása, Szatmárnémeti, 1997. 311–312. 7. Czágány I.: Magyarország barokk patikái. Comm. Hist. Artis Med. Hung., 1977, Suppl. 9–10, 91–101. 8. Demko Kálmán: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. sz. végéig. Dobrovszky és Franke kiadása, Budapest, 1834, 492–494. 9. Ernyey József: A szerzetesrendek gyógyszertárai hazánkban. Gyógyszerészi Értesítő 1898, 6, 16, 243. 10. Ernyey József: Tábori gyógyszertárak. Gyógyszerészi Értesítő 1898, 6, 17, 259, 275. 11. Fabritius Guido: Beiträge zur Geschichte der deutschen Apotheken und Apotheker in Siebenbürgen. Deutscher Apotheker Verlag, Stuttgart 1986. 71, 238, 272, 354, 383. 12. Gálffy J.: Contribuţii la istoria medico-sanitară a regiunii miniere din Banat. Teză de doctorat, IMF, Tg. Mureş 1974, 187–190. 13. Gálffy József: Istoricul farmaciilor miniere din Banat. Igiena, Medicina muncii şi Medicina socială 1988, 37, 1, 81–89. 14. Geml József: A gyógyszertári jog adományozása és a temesvári gyógyszertárak. Különlenyomat a Városi Közlöny 1907. júliusi számából, Temesvár. 274–279. 15. Grabarits István, Grabaritsné Ihász Zsuzsa: Az osztrák jezsuita rend patikái és patikusai 1716– 1773. Comm. Hist. Artis Med. Hung. 1984, 107–108, 137–160. 16. Izsák Sámuel: Mikor alapították a nagyváradi Gránátalma gyógyszertárat? Orvosi Szemle (Marosvásárhely) 1974, 20, 5, 104–107. 17. Kapronczay Károly: Báthory István gyógyszerészei. Gyógyszerésztörténeti Diárium 1975, 59– 67. 18. Koritsánszky Otto, Löcherer Tamás (szerk.): Gyógyszerészek Évkönyve 1941. évre. A Gyógyszerészi Közlöny kiadása, Budapest. 833–835. 19. Mermeze Gheorghe: Istoricul farmaciilor din Oradea. Teză de doctorat. IMF, Tg. Mureş, 1985. 20. Offner Robert: Beitrag zur Geschichte der Beziehungen zwischen der Zips und Siebenbürgen, auf dem Gebiete des Heilwesens, am Beispiel der Klausenburger Apotheker-Dynastie Mauksch. In: MUDr Ludovit Markusovsky a jeho doba, Presov-Bratislava-Wien, 1993, 120–128. 21. Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet nyomása, Cluj–Kolozsvár 1926. 37, 54, 98–99, 148–159. 22. Pataki Jenő: Patikaláda. Orvosi Szemle – Revista Medicală (Kolozsvár) 1933, 6, 4, 121. 23. Pataki Jenő: Városunk legrégibb gyógyszertára. Orvosi Szemle – Revista Medicală 1936, 9, 6, 198–200. 24. Péter I. Zoltán: Nagyvárad római katolikus templomai. Kiadja a Literatus kft., Nagyvárad, 1992, 60. 25. Pop Alexandru: Farmacii publice Orădene în perioada 1880–1919. Crisia. Muzeul Ţării Crişurilor 1997, 26–27., 131–154. 26. Róthschnek V. Emil: A Debrecen–Biharmegyei Gyógyszerész Testület és az Általános Magyarországi Gyógyszerész Egylet III. kerület, IV. járás gyógyszertárai, testülete és egyletének története. Az Egylet kiadása, Debrecen, 1882. 27. Roth F. I.: Primele farmacii din Sibiu şi evoluţia lor pînă în secolul al XIX-lea. Ed. Muzeul Bruckenthal, Sibiu, 1971. 28. Sági Erzsébet: A régi magyarországi jezsuita patikák ismertetése a legújabb kutatások alapján. Gyógyszerészet 1998, 42, 1, 29. 27

29. Sági Erzsébet: Az egykori kolozsvári jezsuita patika. Gyógyszerészet 1998, 42, 5, 266. 30. Sági Erzsébet: Az egykori nagyváradi jezsuita patika. Gyógyszerészet 1998, 42, 5, 267. 31. Schwartz I.: A gyógyszerészet történetéhez Magyarországon a XVIII. század elejéig. Gyógyszerészi Közlöny 1891, 7, 19, 305 és 21, 338. 32. Sz. Tóth Magda: II. Rákóczi György gyulafehérvári patikájának gyógyszerei és felszerelése 1650ben. Comm. Hist. Artis Med. Hung. 1989–1990, 125-132, 111–142. 33. Tamás Miklós: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Erdélyben 1512-től 1920-ig, különös tekintettel Brassóra, a Barcaságra, valamint Udvarhely, Csík és Háromszék megyékre. Doktori tézis (kézirat). Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Budapest, 1990. 34. Török István: Az Irgalmasrend szatmárnémeti kórházának története. Orvostudományi Értesítő. Az EME kiadása (Kolozsvár). 70., 257–258 (1997). 35. Zboray Bertalan: Irgalmasrendi gyógyszertárak Magyarországon. Gyógyszerészet 35, 10, 541– 543 (1991). 36. Varságh Zoltán (szerk.): Gyógyszerészek zsebnaptára az 1918-ik évre. A Gyógyszerészi Hetilap kiadása, Stephaneum Nyomda Rt., Budapest, 1917. 37. Veress Endre: Báthoryak korabeli jezsuiták levelezése és iratai. I. kötet: 1571–1583, II. kötet : 1575–1888. Erdélyi Történelmi Források – Fontes rerum Transsylvanicum. Athenaeum kiadás, Stephaneum nyomda, Budapest, 1911. 38. *** Erdélyi magyar szótörténeti tár. Anyagát gyűjtötte Szabó T. Attila. IV. kötet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1984. 784.; X. kötet (főszerkesztő Vámszer Márta). Akadémiai Kiadó, Budapest–Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2000. 569–571. 39. *** Mezey Jenő. Gyógyszerészi Szemle 1941, 6, 44. 40. *** Balázsovics Pál. Gyógyszerészi Szemle 1942, 7, 11. 41. *** Lázár Ernő. Gyógyszerészi Szemle 1942, 7, 28. 42. Emődi András: Adatok Nagyvárad 18–19. századi patika és kórháztörténetéhez. Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2010. 43. Pop Alexandu: O veche farmacie orădeană Rodia. Ed. NIGREDO, Arad, 2005. 3–17. 44. Budaházy István: A nagyváradi Gránátalma gyógyszertár rövid története. Nagyvárad, 2008. 1–16. 45. Berkeszi István: A temesvári könyvnyomdászat és hirlapirodalom történetet. Kiadta a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeum-Társulat és Temesvár szab. kir. város közönsége. Temesvár, 1900. 46. Puskel Péter, Chirmiciu András, Szekernyés Irén: Gyógyítás és gyógyítók. Nyugati Jelen. Riport.

3. ábra. Nagyenyedi könyvnyomda és papírárugyár árjegyzéke, ahol a gyógyszertárak részére címkéket, reklámanyagot készítettek 28

1.2. A GYÓGYSZERTÁRI HÁLÓZAT FEJLŐDÉSE A gyógyszertári hálózat fejlettségét egy adott tájegységben a működő gyógyszertárak száma, az egy gyógyszertárra eső lakosok száma, a gyógyszertáraknak egymástól való távolsága, az egy-egy gyógyszertár körzetéhez tartozó terület nagysága határozza meg. Bár az 1552-ben I. Ferdinánd által kiadott Ordo Politiae, valamint az 1664-ben megjelent Lex Sanitaria Ferdinanda és az 1770-ben Mária Terézia által kibocsátott Generale Normativum in Re Sanitas is foglalkozott a gyógyszerészettel, főleg a gyógyszertárak ellenőrzésével és működtetésével, számukat nem írta elő és nem korlátozta. 1749-ben a nagyszombati gyógyszerészek kérésére Mária Terézia jóváhagyott egy „gyógyszerész-statutumot”, ez azonban a gyógyszertárak számára vonatkozóan csupán a következőket mondja: „… annyi világi gyógyszertár legyen Nagyszombat szabad királyi városban, amennyire a köz- és a magánszükséglet miatt okvetlenül szükség van” (1). Az új gyógyszertárak felállítását nem szabályozták törvények, csupán a helyi hatóságok, a városi tanácsok engedélyével vagy az általuk meghirdetett pályázatokkal vált lehetségessé (4), megnyitásukat nem mindig a közszükséglet indokolta, sok esetben a jövedelmezőség sem volt kielégítő. 1876-ban a magyar képviselőház és a főrendiház megalkotta a XIV. törvénycikket, amelyet Ferenc József szentesített (30). Ennek a 124–138. paragrafusai vonatkoznak a gyógyszerészetre. Jelentősége nagy, mert ez az első törvény, amely a gyógyszertárakat intézménnyé nyilvánította (128. paragrafus). Az új gyógyszertárak felállításához szükséges engedélykérés módját a 134. paragrafus írta elő. Eszerint vagy valamelyik község, vagy okleveles gyógyszerész folyamodhatott gyógyszertárnyitási jogért. Mindkét esetben a részletes, hivatalos (területi és népességi) adatokkal alátámasztott előterjesztést a tiszti főorvosnak, a közegészségügyi szakbizottságnak és a törvényhatósági közgyűlésnek kellett megtárgyalnia, majd a javaslat a belügyminiszterhez került döntés végett, aki e tárgyban kizárólagos joggal rendelkezett. Általánosan elfogadott elv volt, hogy egy gyógyszertár fenntartásának biztosításához legalább 5000 lélek szükséges. A döntéskor figyelembe vették a már meglevő gyógyszertárak gyógyszerészeinek megélhetési lehetőségeit is, amit azok üzleti forgalmuk kimutatásával tudtak alátámasztani (23, 24, 26). 1883-ban ezt a törvényt kiegészítették a 22 370. sz. belügyminiszteri rendelettel (29). Eszerint a kérelmező gyógyszerésznek meg kellett jelölnie azokat a határvonalakat is, amelyek az új gyógyszertár körzetét fogják képezni, fel kellett sorolnia a szomszédos gyógyszertárakat, azoknak egymástól és az újonnan létesítendő gyógyszertártól való távolságát. Hatósági engedély nélkül a gyógyszertárat nem lehetett más helyre költöztetni. Egy helységben a gyógyszertárakat nem egymás mellett, hanem elszórva kellett elhelyezni, hogy a megélhetés biztosításán kívül a lakosság minden rétegének hozzáférhető legyen. Továbbá nem lehetett kérni új gyógyszertár felállítását olyan helységben, ahol nem volt orvos. Az engedély elnyerése után egy éven belül meg kellett nyitni a gyógyszertárat, mert különben a kérelmező a jogot elveszítette. A gyógyszerész-egyesületek megalakulásuk után már foglalkoztak a gyógyszertárak indokolatlan szaporításával is, és felemelték szavukat ezzel kapcsolatban. Több alkalommal megtörtént, hogy egy új gyógyszertár felállításáért folyamodó gyógyszerész kérését elutasították, és csak többéves küzdelem után sikerült jogot nyernie, esetleg más helyen, mint ahogyan eredetileg kérte. Ez főleg nagyobb városokban fordult elő, például Nagyváradon (22, 25), ritkábban kisebb helységben (6) vagy falun, ahol már a meglevő gyógyszertárat működtető gyógyszerész is megélhetési gondokkal küzdött. A Gyógyszerészi Értesítő (V. évfolyam, 369. oldal) hasábjain 1897-ben megjelent Figyelmeztetés a jogfolyamodónak című vers is ezt tükrözi: Ezen község népe vendégszeretettel Minden jámbor embert szívesen fogad fel; De patikárosnak soha nem adhat szállást, 29

Azért állíttatta ide ezt a táblát. Azért, jámbor vándor, ha erre visz sorsod, Vedd jól fontolóra, ki vagy, s mi dolgod; S hogy tán patikanyitásra lőn vágyad, Ebbe a községbe be ne tedd a lábad, Mert itt az éhségtől fölkopik az állad. Az 1876. évi XIV. törvénycikk hetven évig volt érvényben, de Erdélyben csak az 1919. évi hatalomváltásig. Ekkor az új főhatóság, a Consiliul Dirigent a XXI. sz. törvényrendeletet léptette életbe, amely megváltoztatta az előbbi törvény számos rendelkezését. Eszerint Közegészségügyi Bizottságok (Consiliu de Igienă) jöttek létre, melyek hatáskörébe tartozott az új gyógyszertárak felállításának engedélyezése is. Ennek következtében számos magyarlakta városban, helységben több új gyógyszertár megnyitására adtak ki engedélyt, természetesen főleg román nemzetiségű gyógyszerészeknek. 1920. április 4-én a Consiliul Dirigent megszűnt. Erdély egészségügye a bukaresti kormány hatáskörébe ment át. 1920. október 2-án a román kormány új, 4084. számú törvényrendeletet adott ki, ami által az 1893-ban megjelent román egészségügyi törvényt kiterjesztette a csatolt területekre. Ennek egyes cikkelyeit 1921-ben, 1923-ban és 1924-ben módosítják. Létrehozták a Gyógyszervegyészeti Bizottságot Comisia Chimico-farmaceutică néven, és előirányozták az egészségügyi minisztérium felállítását. 1921. június 22-én megjelent a 2612. számú törvényrendelet, amely az előbbit visszavonta, ugyanakkor számos más bizottság megalakítását írta elő a már működő Gyógyszervegyészeti Bizottságon kívül. A román egészségügyi minisztérium 1922. április 24-én alakult meg. 1923. május 27-én új egészségügyi törvényt adtak ki, majd 1924-ben és 1925-ben új törvényrendeleteket, és 1926. június 23-án egy új közegészségügyi törvény is megjelent, melynek XXI. fejezete vonatkozik a gyógyszerészi gyakorlatra, a 112. törvénycikkely a gyógyszertárak felállításának körülményeit írja le, a 138. szakasz pedig megemlíti, hogy a csatolt területeken levő gyógyszertárak a régi nevükkel tovább működhetnek. Ez is rövid életű volt, mert 1930. július 1-jén új egészségügyi törvény jelent meg, melynek egyes paragrafusai ellen többen is tiltakoztak, és kérték a módosítását. 1932. április 12-én a módosított változatot érvényesítik, s ez már 1944-ig hatályos maradt Románia területén. 1941–1944 között Észak-Erdélyben az egészségügy terén ismét a már említett 1876. évi magyar törvényt alkalmazták, 1944 után pedig egész Erdély területén ismét a román törvényeket. 1949-től új korszak kezdődött a gyógyszerészet területén. 1949. április 2-án a 134/1949. számú rendelettel a városokban államosították a gyógyszertárakat, a 418/1952. számú alapján pedig a vidékieket folyamatosan 1952 és 1953 között, s így a tulajdonviszonyok teljesen megváltoztak. 1951-ben létrehozták az Állami Gyógyszer-kereskedelmi Vállalatot Centrofarm néven, és ennek megyei vagy megyeközi fiókjait. Ezek nemcsak működtették, felügyelték, ellenőrizték a területükön levő gyógyszertárakat, hanem szükség esetén bezárhatták vagy újakat nyithattak. Minden gyógyszerész állami alkalmazott lett, a gyógyszertár-tulajdonosi státus teljesen megszűnt. Magyarország 1747. évi gyógyszertári statisztikáját Baradlai közli (1). Eszerint egész Magyarországon összesen 34 nyilvános és 5 magángyógyszertár működött, a gyógyszerészek közül csupán 24 volt „esküdt”, illetve képesített. Bár a statisztika hiányos, mert több vármegye nem küldött be adatokat – jegyzi meg Baradlai –, de ezek csak negatív irányban változtattak volna a számadatokon. Megállapítása szerint legfeljebb 50 gyógyszertár volt akkor Magyarország területén, ez a hárommilliós lélekszámú országban azt jelenti, hogy egy gyógyszertárra körülbelül 60 000 lakos jutott. Megemlíti, hogy többek között Arad és Máramaros vármegyékben egyetlenegy gyógyszertár sem működött, a városok közül pedig Felsőbányán, Nagybányán és Szatmárnémetiben sem gyógyszertár, sem gyógyszerész nem volt. Csaplovics János 1822-ben a Tudományos gyűjteményben (2) közzétett tanulmányában az egész Magyarországon feltérképezett gyógyszertárak számát hasonlítja össze, és azokat a népesség30

hez viszonyítja. Az országban akkor 261 gyógyszertár működött. A vármegyéket és a városokat osztályokba sorolta aszerint, hogy hány gyógyszertárral rendelkeztek. Az erdélyi vármegyékre vonatkozó adatai az 1. táblázatban találhatók. 1. táblázat. Erdélyi megyék gyógyszertárainak száma és besorolása 1822-ben Megye Bihar Szatmár Temes Arad Máramaros Krassó

Gytárak száma 12 7 6 5 2 1

Osztály III. VI. VII. VIII. XI. XII.

A városok osztályozásánál a IV. osztályba sorolja Nagyváradot négy gyógyszertárral, az V. osztályban, a három gyógyszertárral bíró városok közt említi Temesvárt, Szatmárnémetit, a VI. osztályba a két gyógyszertárral rendelkező tizenöt várost sorolja be, köztük van Nagybánya, Máramarossziget, Nagykároly és végül a VII. osztályban, az egy gyógyszertárat működtető tizenöt város közt megemlíti a Bánságból Lugos városát. Közli továbbá, hogy országos viszonylatban 34 322 lélek jut egy gyógyszertárra. Az erdélyi megyék közül Bihar vármegyét emeli ki, ahol az országos átlagnak megfelel az egy gyógyszertárra eső lélekszám (36 980), Máramaros vármegyében azonban az arány ennek közel kétszerese (60 426), és Arad vármegyében közel háromszorosa (97 568). A városok közül még Szatmárnémetit említi meg, ahol alig 3733 lélek jut egy gyógyszertárra, és Temesvárt, ahol az egy gyógyszertárra eső lakosok száma 4087. A gyógyszertári hálózat kiteljesedése a XVIII. században indult meg a polgárosodással egy időben. Nem volt egyenletes, vidékenként változott a népességi szaporulat, a gazdasági viszonyok, az életkörülmények függvényében, de a lakosság gyógyszerigénye is befolyásolta az új gyógyszertárak alapításának ütemét. A XIX. században Schédy Sándor szerkesztésében megjelenő Gyógyszerészi Hetilap évente rendszeresen közölte az újonnan alapított gyógyszertárak számát és arányukat a lakossághoz viszonyítva. Ha ezeket az adatokat követjük, áttekintést nyerhetünk a gyógyszertári hálózat kiteljesedéséről. Az itt közöltekből néhány példát idézünk a következőkben. Az 1859. évi statisztika szerint Nagyváradon 3756 lakosra jutott egy gyógyszertár, ami a város lakosságának gyógyszerigényét teljes mértékben kielégítette. 1862-ben A gyógyszertáraknak a lakók számához való viszonya c. cikkben (37) javaslatot olvashatunk egyes megyék gyógyszertári hálózatának bővítésére. Így Máramaros vármegyében az akkor működő hat gyógyszertár mellé még tizenkét, Biharban a meglevő huszonnyolc mellé még huszonkilenc (kivéve Nagyváradot), Arad megyében a létező tizennégyen kívül még kilenc és Szatmár megyében a tizenöt gyógyszertár mellé még tíznek a megnyitását javasolják (11). Az 1874-ben megjelent Magyar- és Erdélyország összes gyógyszerészeinek naptára c. kiadvány (10) adatai szerint összesen 720 nyilvános gyógyszertár volt ezeken a területeken, ami azt jelenti, hogy minden 21 075 lakosra jutott gyógyszertár. Erdélyben ekkor 215 működött, ami több, mint az akkori összes gyógyszertárak egynegyede. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kiteljesedésének bemutatására az 1869 és 1941 közötti, több mint hetven évet felölelő periódusban alapított gyógyszertárak számát követtük huszonkét helységben, figyelembe véve a lakosság számát is, melynek segítségével kiszámítható volt az egy gyógyszertárra eső lélekszám (9, 21, 22, 40, 41, 42). A lakosság számára vonatkozó adatokat a Magyar statisztikai évkönyvek (45), a gyógyszertárak számát pedig az évenként megjelent gyógyszerészi almanachok, évkönyvek és zsebnaptárok szolgáltatták (12, 16, 17, 18, 33). Ebből a két adatból ki31

számítható az egy gyógyszertárra eső lakosok száma. A 22 város kiválogatásának szempontja az volt, hogy a nagyvárosokon kívül a kisebb mezővárosok is képviselve legyenek, földrajzilag pedig Székelyföld, Partium, Barcaság és Bánság teljes területét felöleljék. A 2. táblázatban a 22 város lakosainak és gyógyszertárainak számát, valamint arányukat adjuk meg hét különböző évben, 1869 és 1941 között. 2. táblázat. Erdélyi városok gyógyszertári hálózata 1869 és 1941 között Városok 1. lakosság száma 2. gytárak száma 3. arányuk Arad 1. 2. 3. Beszterce 1. 2. 3. Brassó 1. 2. 3. Csíkszereda 1. 2. 3. Dés 1. 2. 3. Gyulafehérvár 1. 2. 3. Karánsebes 1. 2. 3. Kolozsvár 1. 2. 3. Kézdivásárhely 1. 2. 3. Máramarossziget 1. 2. 3. Marosvásárhely 1. 2. 3. Nagybánya 1. 2. 3.

32

1869

1880

1890

1900

32 725 6 5454 7212 2 3606 27 766 8 3472 1247 1 1247 5832 1 5832 7955 3 2651 3512 1 3512 26 382 4 6595 4546 2 2273 8833 1 8833 12 678 4 3169 9082 2 4541

35 556 6 5926 8063 2 4031 29 584 9 3287 1597 1 1597 6191 1 6191 7338 3 2446 4764 2 2382 29 923 5 5984 5183 2 2591 10 852 3 3617 12 883 4 3220 8632 2 4316

42 052 8 5256 9109 3 3036 30 739 9 3415 1789 1 1789 7728 2 3864 8167 3 2722 5464 2 2732 32 756 7 4679 4700 2 2350 14 758 3 4919 14 212 4 3553 9838 2 4919

53 903 9 4642 10 873 3 3625 34 511 9 3834 2622 1 2622 9645 2 4822 9669 3 3223 6116 2 3158 46 600 8 5833 5451 2 2725 16 901 4 4225 17 284 4 4321 11 169 2 5584

1910

1930

1941

63 166 70 086 79 000 6 17 18 10527 4122 4388 13 236 14 128 16 313 3 6 6 4412 2354 2718 41 056 50 124 53 000 9 12 14 4561 4177 3785 6926 4807 3701 2 2 2 2403 3463 1850 11 452 17 965 19 242 2 3 4 5726 5985 4810 11 616 14 000 10 000 3 3 3 3872 4666 3333 7999 8506 9000 2 3 3 3666 2835 3000 60 670 100 844 110 956 9 17 20 6741 5932 5547 5107 6615 6317 2 2 2 3158 2553 3307 21 370 25 134 25 923 5 6 6 4274 4189 4320 25 517 35 517 44 933 4 9 9 6379 3946 4992 12 8777 13 904 21 399 3 4 4 4293 3476 5349

Nagykároly

12 754 2 6377

12 523 2 6261

13 475 3 4491

15 179 4 3794

16 078 4 4019

16 042 5 3208

1. 28 698 2. 6 3. 4783 Sepsiszentgyörgy 1. 4365 2. 2 3. 2182 Szatmárnémeti 1. 18 353 2. 4 3. 4588 Székelyudvarhely 1. 5175 2. 2 3. 2586 Szilágysomlyó 1. 4786 2. 2 3. 2393 Temesvár 1. 32 223 2. 7 3. 4603 Torda 1. 8803 2. 1 3. 8803 Vajdahunyad 1. 2597 2. 1 3. 2597 Zilah 1. 5787 2. 1 3. 5787

31 324 6 5220 5268 2 2634 19 708 4 4927 5948 2 2974 4184 2 2092 33 694 8 4211 9434 2 4717 2303 1 2303 5961 2 2980

38 557 7 5508 5665 2 2832 20 736 4 5184 6414 2 3207 4548 2 2274 39 884 9 4432 11 079 2 5539 3037 1 3037 6474 2 3237

47 018 8 5877 7030 2 3515 26 178 6 4363 7865 2 3932 5651 2 2825 49 624 11 4511 12 104 2 6052 4412 1 4412 7439 2 3719

64 169 13 4936 8665 2 4332 34 892 7 4984 10 244 2 5122 6885 2 3442 72 565 16 4534 13 445 2 6722 4520 1 4520 8062 2 4031

82 687 92 942 17 20 4863 4647 10 818 14 365 4 4 2704 3591 51 495 52 011 10 11 5149 4728 8519 11 929 2 3 4259 3976 7448 9039 2 2 3724 4519 100 000 110 000 24 27 4166 4074 15 108 19 000 3 4 5036 4750 4419 4294 2 2 2209 2147 8546 8340 2 3 4170 2848

Nagyvárad

1. 2. 3.

15 850 5 3170

A 2. táblázat adataiból számos következtetés vonható le az egyes helységekre, valamint egész Erdély gyógyszertári hálózatának fejlődésére, kiteljesedésére vonatkozóan. Így: 1. Az általánosan elfogadott gyógyszertáronkénti 5000-es lélekszámból kiindulva megállapítható, hogy egyes városokban (Arad, Kolozsvár) az egy gyógyszertárra eső lakosok száma nagyobb volt ennél majdnem az egész hetven évet felölelő periódusban, azonban más helységekben (Nagykároly, Máramarossziget, Zilah, Dés) csupán az első években, a második gyógyszertár megalapításáig. 2. Egy-egy helység (például Kolozsvár 1900-tól, Dés 1910-től kezdve) lakosságának növekedése nagyobb méretű volt, az egy gyógyszertárra eső lélekszám meghaladta az 5000-es átlagértéket, annak ellenére, hogy már több gyógyszertárral rendelkeztek. 3. A városok lakosságának számbeli gyarapodását többnyire arányosan kísérte a gyógyszertárak számának növekedése is. Így például 1910-ben Aradon a lakosság az 1869. évhez viszonyítva közel megduplázódott (1,93-szoros lett), a gyógyszertárak száma 1,6-szorosra nőtt. 1930-ban a gyógyszertárak száma az 1869-es évhez viszonyítva 2,8-szoros volt, de a lakosság csak 2,4-szeres gyarapodást mutatott. 33

4. Marosvásárhelyen 1910-ben a város lakosainak száma megduplázódott 1869-hez viszonyítva, azonban továbbra is csak négy gyógyszertára volt, így az egy gyógyszertárra eső lélekszám elérte a 6379-et. 5. Kisebb helységekben, mint például Csíkszereda, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szilágysomlyó, Beszterce, Gyulafehérvár, Karánsebes és Vajdahunyad, az egy gyógyszertárra eső lakosok száma a felmérés egész periódusában alacsonyabb: 2–3000, elvétve 4000. 6. Kiegyensúlyozott a lakosság és a gyógyszertárak számának növekedése Temesváron. Arányuk legkisebb és legnagyobb értéke közt alig volt különbség, 1869-ben 4603, 1941-ben 4074 az egy gyógyszertárra eső lélekszám. Hasonló volt a helyzet Nagyváradon is, azzal a különbséggel, hogy a századforduló körüli években (1890–1900) az arány kevéssel meghaladta az 5000-es értéket. A lakosság és a gyógyszertári hálózat Szatmárnémetiben is arányosan fejlődött. 7. Zilahon és Nagykárolyban az 1869-es évben az egy gyógyszertárra jutó lakosok száma a legnagyobb, majd 1941-ben a legkisebb, az 1869. évi értéknek a fele. Ez azzal magyarázható, hogy mindkét városban a hetven év alatt háromszor több gyógyszertár létesült, de lakosságuk csupán 47 %-kal, illetve 24 %-kal nőtt. 8. A kisebb városok közül említésre méltó még Torda és Máramarossziget, ahol a táblázatban megadott időszakban a lakosság megduplázódott, illetve megháromszorozódott, és arányosan a gyógyszertáraik száma is egyről négyre, illetve hatra nőtt. A városokban működő gyógyszertárakon kívül az egyes megyékben levők száma is követhető az említett forrásmunkák segítségével. Valamennyi megye területén több helységben éveken-évtizedeken keresztül egy-egy kisebb gyógyszertár is működött. A vidéki gyógyszertárak felállításánál nemcsak a lakosság száma volt a döntő, hiszen a kiszemelt helységen kívül a környező falvakat is el kellett látni, ezért inkább a közelben már működő gyógyszertártól való távolságot (kb. 10 km) tartották szem előtt és feltétel volt az is, hogy orvos legyen a helységben. Az egyes megyék gyógyszertári hálózatának értékelésekor figyelembe kell venni a lakosságszámon kívül a megye területének nagyságát is, és ez utóbbihoz kell viszonyítani a működő gyógyszertárak számát. Erdély politikai hovatartozásától függően változott a területén levő vármegyék elnevezése és nagysága is, ezért különböző időszakok összehasonlítása nem lehetséges, hanem csak egy adott időben vethetők össze egymás közt a vármegyék gyógyszertárai. Az 1894. évre vonatkozó adatok az akkori magyar belügyminiszter közegészségügyi jelentéséből származnak (39). A 3. táblázatban huszonkét erdélyi vármegye és hat város gyógyszertárainak és lakosságának számát, területének nagyságát, valamint az egy nyilvános gyógyszertárra eső lélekszámot és területet adjuk meg km2-ben.

4. ábra. Vértes Lajos Fehér Sashoz címzett lugosi gyógyszertárának kiadványa 34

3. táblázat. Erdélyi vármegyék és városok gyógyszertári hálózata 1894-ben Vármegyék (vm.), városok Alsó-Fehér vm. Arad vm.* Beszterce-Naszód vm. Bihar vm.* Brassó vm. Csík vm. Fogaras vm. Háromszék vm. Hunyad vm. Kis-Küküllő vm. Kolozs vm.* Krassó-Szörény vm. Máramaros vm. Maros-Torda vm.* Nagy-Küküllő vm. Szatmár vm.* Szeben vm. Szilágy vm. Szolnok-Doboka vm. Temes vm.* Torda-Aranyos vm. Udvarhely vm. Arad Kolozsvár Marosvásárhely Nagyvárad Szatmárnémeti Temesvár

Gytárak száma 15 24 8 36 18 8 5 12 18 6 12 23 18 7 12 24 15 10 12 35 10 7 8 8 4 7 5 9

Lakosság száma 193 072 301 545 104 737 478 147 86 777 114 110 88 217 130 008 267 896 101 045 192 443 407 638 268 281 163 648 135 312 303 032 148 738 191 167 217 550 375 296 150 564 110 132 42 052 32 756 14 212 38 557 20 736 39 884

1 gytár/ lakos 12 871 12 564 13 092 13 282 4 824 14 264 17 643 10 834 14 883 16 841 16 037 17 723 14 905 23 378 11 279 12 626 9 916 19 117 18 129 10 723 15 056 15 733 5256 4095 3553 5508 4147 4432

Vármegye, város területe km2 3576 6331 4014 10 914 1804 4493 1875 3556 6932 1646 5019 9750 10 355 4291 3110 6308 3314 3629 5150 6878 3370 3418 112 130 33 48 183 36

1 gytár/ km2 238 264 502 303 100 598 375 296 385 274 418 424 570 613 259 263 221 363 429 196 337 488 14 16 8 7 37 4

Megjegyzés: A *-gal jelölt megyéknél a megyeközpontot külön feltüntetjük. A 3. táblázat adataiból a következőket lehet megállapítani: 1. 1894-ben Brassó megye volt a legjobban ellátva gyógyszertárakkal, mivel egy gyógyszertárra 4821 lakos, illetve 100 km2-es körzet jutott. 2. Legkevésbé Maros-Torda vármegye gyógyszertári hálózata volt fejlett, mivel 23 378 lakosnak és 613 km2-es körzetnek egy gyógyszertára volt. 3. Az egy gyógyszertárra eső terület szerint jó ellátottságúnak tekinthetők még Temes és Szeben vármegyék, kevésbé Máramaros és Csík. 4. A hat város gyógyszertári ellátottságának összehasonlításából kitűnik Temesvár, ahol nemcsak a legtöbb gyógyszertár volt (9), hanem területi megoszlásuk is a legjobb, mivel 4 km2-es körzet jutott egy gyógyszertárra. 35

5. Szatmárnémetiben az egy gyógyszertárra eső lélekszám kielégítő (4147), azonban a területi arány már nem, mivel 37 km2 volt egy körzet. A Gyógyszerészi Hetilap hasábjain közölt országos jellegű statisztikai adatok szerint az egy gyógyszertárra jutó lakosok száma a XVIII. század végén fokozatosan csökkent. Így átlagosan 1882-ben 14 800, 1883-ban 14 711, 1884-ben 14 444 és 1885-ben 13 886 volt (40). Az 1894. évi adatok szerint az erdélyi megyékben (lásd 3. táblázat) az egy gyógyszertárra eső lélekszám 4821 (Brassó vármegye) és 23 378 (Maros-Torda vármegye) közt váltakozott. A 22 erdélyi megyére átlagot számítva az érték 14 350 lesz, jobb a húsz évvel azelőtti országos átlagnál (1874-ben 21 075 volt). Egy 1905. évi statisztika (7) több nagyobb város gyógyszertárainak, lakosságának számát és arányát adja meg. Ebből szemelvényként szintén hat erdélyi város adatait ragadjuk ki a 4. táblázatban. 4. táblázat. Erdélyi városok lakóinak, gyógyszertárainak száma és arányuk 1905-ben Város Arad Kolozsvár Marosvásárhely Nagyvárad Szatmárnémeti Temesvár

Lakosság száma Gytárak száma 1 gyógyszertár/lakos 53 903 9 5989 46 670 10 4667 17 715 4 4428 47 018 10 4701 26 178 7 3740 49 624 12 4135

1905-ben magyarországi viszonylatban Budapest (90) és Szeged (16) után Temesvárnak volt a legtöbb gyógyszertára. Ami pedig az egy lakosra jutó gyógyszertárak számát illeti, Temesvárt csak három kisváros előzte meg, Szatmárnémeti (3740), Győr (3966) és Selmecbánya (4094). Így tulajdonképpen országos viszonylatban a legjobb arány Szatmárnémetiben volt, a negyedik helyen pedig Temesvár állott. 1914-ben Temesváron már 17 gyógyszertár működött, Budapest után a legtöbb, Nagyváradon pedig 16, ugyanannyi, mint Szegeden és Debrecenben, Aradon 12, Brassóban 10, Kolozsváron 9, Szatmárnémetiben 8, Nagyszebenben 7, Máramarosszigeten 5, Besztercén, Marosvásárhelyen, Nagykárolyban 4–4, Fogarason, Gyulafehérváron, Lugoson 3–3 és Sepsiszentgyörgyön, Székelykeresztúron 2–2. Egy közel százéves összehasonlításból (32) kitűnik a gyógyszertári hálózat kiteljesedése mind a megyék, mind a városok szintjén. 1822 és 1917 között az erdélyi megyék közül négynél az egy gyógyszertárra eső lélekszám csökkenése figyelhető meg. Ezek számértéke az 5. táblázatban található. 5. táblázat. Az egy gyógyszertárra eső lélekszám csökkenése néhány erdélyi megyében Vármegyék Máramaros Szatmár Arad Krassó-Szörény

36

1 gyógyszertárra jutó lakos 1822-ben 1917-ben 50 426 12 900 25 815 9 119 9 756 9 500 19 686 14 300

Arad vármegye kivételével (itt már 1822-ben alacsony volt) mindhárom megyénél látványos az egy gyógyszertárra eső lakosok számának csökkenése, ami a gyógyszertárak szaporodásával magyarázható. Ez máskülönben országos jelenség volt. Magyarországon 1800 és 1900 között 595-tel növekedett a gyógyszertárak száma, és ez az 1876. évi törvény megjelenését követő huszonnégy évben volt a legerőteljesebb, 1876 és 1900 között 317 %-kal nőtt a számuk. Néhány erdélyi város gyógyszertárainak számbeli növekedését az 1822. évi és az 1914. évi adatok összehasonlításával a 6. táblázat jól szemlélteti. 6. táblázat. Gyógyszertárak számának változása 1822–1914 között hét városban Városok Nagyvárad Temesvár Szatmárnémeti Nagybánya Máramarossziget Nagykároly Lugos

Gyógyszertárak száma 1822-ben 1914-ben 4 16 3 17 3 8 2 3 2 5 2 4 1 3

A lakosság gyógyszerrel való ellátását nemcsak a gyógyszertárak, hanem a bennük dolgozó gyógyszerészek száma is befolyásolta. Ismerve a XVIII. századi gyógyszerészképzés módját, nem meglepő, hogy a század végéig az okleveles gyógyszerészek száma csekély, és a legtöbb gyógyszertárban a tulajdonoson kívül esetleg egy-két segédszemélyt (inas, segéd, gyakornok) alkalmaztak. A Kolozsváron 1872-ben beindult egyetemi gyógyszerészképzést követően Erdélyben jelentősen megnövekedett az okleveles gyógyszerészek száma, bár a gyógyszerészhallgatók közt voltak nem erdélyi származásúak is, akik hazatértek és otthon helyezkedtek el. A kolozsvári FJTE beindulása utáni tizedik évben, 1882-ben az erdélyi megyék okleveles gyógyszerészeinek számát, valamint az egy gyógyszerészre jutó lakosságot a 7. táblázat mutatja, melynek adatait az 1882-ben megjelent Egészségügyi kalauz szolgáltatta (28). 7. táblázat. Erdélyi vármegyék, városok lakossága, gyógyszertárai és gyógyszerészeinek száma 1882ben Vármegyék (vm.), városok Alsó-Fehér vm. Arad vm.* Bihar vm.* Beszterce-Naszód vm. Brassó vm. Csík vm. Fogaras vm. Háromszék vm. Hunyad vm.

Lakosság száma

Helységek száma, ahol gytár van

Gytárak száma

Okleveles gyógysz. száma

183 121 269 079 499 385 96 399 83 988 118 728 86 943 130 069 258 584

7 14 9 5 7 5 2 5 8

9 14 10 6 13 5 2 6 10

14 17 16 6 13 5 2 6 10

Egy gyógyszerészre jutó lakosok száma 13 080 15 828 31 211 16 066 6 460 23 745 43 471 21 678 25 858

37

Kis-Küküllő vm. 100 161 3 3 3 Kolozs vm.* 202 263 4 4 4 Krassó-Szörény vm. 372 970 13 14 14 Máramaros vm. 225 215 6 8 13 Maros-Torda vm.* 153 575 5 6 6 Nagy-Küküllő vm. 132 000 6 12 12 Szatmár vm.* 230 158 10 14 18 Szeben vm. 145 523 5 66 6 Szilágy vm. 170 627 7 7 7 Szolnok-Doboka vm. 210 587 5 7 8 Temes vm.* 340 470 16 16 20 Torda-Aranyos vm. 140 600 4 6 6 Udvarhely vm. 105 705 3 4 4 Arad 35 556 6 6 Kolozsvár 29 923 5 5 Marosvásárhely 12 883 3 3 Nagyvárad 31 324 6 6 Szatmárnémeti 19 708 4 4 Temesvár 33 694 6 6 Megjegyzés: A *-gal jelölt megyéknél a megyeközpont külön van feltüntetve.

33 387 50 565 26 640 17 324 25 595 11 000 12 786 24 253 24 375 26 323 17 023 23 433 26 426 5 926 5 984 4 294 5 220 4 927 5 615

A 7. táblázat adataiból a következő megállapítások vonhatók le: 1. Vármegyei szinten az egy gyógyszerészre jutó lakosok szempontjából Brassó vármegyében volt a legjobb a helyzet, mivel az említett huszonkét megye közül itt a legkisebb ez az arányszám (6460). 1882-ben Brassón kívül a vármegyében még négy gyógyszertár működött, Csernátfaluban (1858), Prázsmáron (1867), Földváron (1869) és Feketehalom (1870) helységben. 2. Szám szerint Temes megyében találjuk a legtöbb gyógyszerészt (20), és itt számuk nagyobb a gyógyszertárakénál, ami azt jelenti, hogy egyes patikákban két okleveles gyógyszerész is dolgozott. 3. Kolozs megyében volt a legnagyobb az egy gyógyszerészre eső lélekszám (50 565), ami azzal magyarázható, hogy ekkor a megyében Kolozsváron kívül csak négy kis vidéki gyógyszertár működött (Mócs – 1862, Hídalmás – 1867, Mezőörményes – 1875 és Teke – 1843). 4. Fogaras vármegye területén csak Fogaras városban volt két gyógyszertár egy-egy gyógyszerésszel, Kis-Küküllő vármegyében három helységben (Erzsébetvároson – 1789, Dicsőszentmártonban – 1828, Radnóton – 1880), Udvarhely vármegyében pedig a székelyudvarhelyi két gyógyszertáron kívül csak Székelykeresztúron (1833) és Parajdon (1867). 5. A Bánságban, a bányavidékeken és környékükön (Krassó-Szörény vármegye) aránylag sok gyógyszertárat alapítottak, így Oravicán (1796), Lugoson (1789 és 1861), Facsádon (1813), Karánsebesen (1827 és 1859), Orsován (1827), Bogsánbányán (1823), Resicabányán (1858), Stájerlakon (1860), Ruszkabányán (1871), Újmoldován (1871) és Herkulesfürdőn (1871). 6. A táblázatba foglalt hat város valamennyi gyógyszertárában egy-egy okleveles gyógyszerész dolgozott, az alkalmazottak közt csak segédszemélyzet vagy gyakornoki időt töltő, még nem okleveles gyógyszerészek voltak.

38

7. Mind a hat városban az egy gyógyszertárra jutó lélekszám az akkori igényeknek megfelelő, 4294 és 5926 közötti volt. A legjobb arány Marosvásárhelyen, a legrosszabb pedig Kolozsváron volt. A táblázat adatai közt nem szerepelnek Nagyszentmiklós (1806), Gyertyámos (1880), illetve Halmi (1845) gyógyszertárai, mivel az előbbiek az akkori Torontál megyéhez tartoztak, az utóbbi pedig Ugocsához. Erdélynek a trianoni döntéssel Romániához való csatolása után nemcsak az egészségügyi törvényeknek a gyógyszerészetre vonatkozó előírásai változtak meg, hanem a gyógyszertári jogadományozás is, s így pár éven belül a gyógyszertári hálózat is jelentős változáson ment keresztül (34, 38). A Romániához csatolt részeken 327 helységben 477 gyógyszertár volt (46), ezek a következőképpen oszlottak meg: 268 helységben 1–1 gyógyszertár, 37-ben 2, 11-ben 3, 2-ben 4 és 1–1 helységben 5–18 gyógyszertár működött. Lipan adatai szerint (13) 1918-ban Nagy-Románia 76 megyéjében 906 közforgalmú gyógyszertár létezett, ezek megoszlása a következő: az Ókirályságban (Moldva és Havasalföld) 292, Bukovinában 46, Besszarábiában 116, Erdélyben és Bánságban 452. Tehát az összes romániai gyógyszertár fele Erdélyben és a Bánságban volt. A Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesülete Erdélyi és Bánáti Tagozatának 1922. június 8–12-én tartott évi közgyűlésén Flohr József főtitkár beszámolójában elhangzott, hogy akkor a Romániához csatolt területnek 5 114 124 lakosa volt, és 502 nyilvános, 50 kézi és 10 házi gyógyszertár állt rendelkezésükre. Ez azt jelentette, hogy 9000 lakosra jutott egy gyógyszertár. Az Ókirályságban és Bukovinában ez az arány kétszeres: 18 000 lakos/gyógyszertár (47). Figyelmet érdemelnek e vonatkozásban a Buletinul Demografic al României 1936 januárjában közzétett adatai (8. táblázat), melyeket Parádi Ferenc dolgozatából vettünk át (19). 8. táblázat. A lakosság és a gyógyszertárak számának aránya Románia különböző országrészeiben 1936-ban Országrész Besszarábia Havasalföld és Moldva Bukovina Erdély és a Bánság Összesen

Lakosság száma 3 048 461 9 415 006 892 435 5 729 868 19 087 770

Gytárak száma 137 554 78 605 1 378

Hány lakosra jut 1 gytár 22 251 16 994 11 441 9 471 13 628

100 000 lakosra jutó gytárak száma 4,48 5,88 8,73 10,55 7,41

A 8. táblázat adataiból világosan látható, hogy Erdély gyógyszertári ellátottsága sokkal jobb volt az ország többi részéhez viszonyítva. Parádi Ferenc konkrét adatokkal alátámasztott beszámolója szerint Erdély gyógyszertári hálózatának kialakulása és fejlődése egyenletes volt. 1860 előtt alakult a gyógyszertárak 25,8 %-a, 1860–1919 között 51,71 %-a és 1919-től 1936-ig 22,44 %-a. Moldvában és Havasalföldön viszont 1860 előtt a gyógyszertáraknak csak a 14,28 %-a volt meg, 1860 és 1919 között alakult 25,58 %-a, és csak később indult meg nagyobb számban az újak létesítése, így az 1936-ban működők 60,11 %-a 1919 utáni alapítású. Egy 1939-ből származó adat szerint Erdélyben 1919-től 603-ra emelkedett a gyógyszertárak száma (35), azért nem többre, mert közben egyeseket bezártak amiatt, hogy nem volt megfelelő a forgalmuk vagy a magyar tulajdonos eltávozott. A gyors számbeli növekedésnek a hátterében az elrománosítási szándék állt. 39

Ami az erdélyi gyógyszertártulajdonosok nemzetiségét illeti, 1919-ben a gyógyszertárak 3,36 %-a volt román kézben, de 1936-ban már 19,62%. Ez a helyzet még szembetűnőbb, ha a román gyógyszerészek tulajdonában levő gyógyszertárak szám szerinti növekedését követjük (28-ról 119re), és összehasonlítjuk a magyar, német, szász, örmény vagy más nemzetiségű tulajdonosok számának 18 %-os növekedésével (412-ről 486-ra). Egy másik statisztikai felmérés szerint (35) a városokban adományozott 102 új jogosítvány 65 %-át román nemzetiségű gyógyszerész kapta, és csak 35 %-át magyar vagy német ajkúak. Konkrét példával több város is szolgálhat. A legkirívóbb Kolozsvár, ahol a meglevő 10 magyar tulajdonos mellé 9 román gyógyszerész kapott engedélyt új gyógyszertár felállítására (35). Szeben megyében 1919 és 1939 között 10 új gyógyszertár megnyitását engedélyezték, ötöt városban és ötöt vidéken. Az új tulajdonosok között 5 román (14), ami azért figyelemre méltó, mert eddig ebben a megyében a gyógyszerészek többsége szász nemzetiségű, magyar vagy örmény származású is csak elvétve akadt (5), míg román az egész megyében csak kettő volt, Szelistyén 1893-tól és Kőhalomban 1902-től. 1919 után Nagyszeben városban az első román, aki jogot kapott új gyógyszertár nyitására, a nacionalista nézeteiről ismert és Magyarországon elítélt, majd a hatalomváltozás után Romániában kitüntetett Pop Victor (sz. 1882) volt, aki 1920. október 20-án Unirea (Egyesülés) néven nyitotta meg gyógyszertárát (14). Egyes városokban és vidéken kevésbé volt sikeres a gyógyszertárak elrománosítása. Arad városában hat új gyógyszertár nyílt meg 1920 és 1939 között. Tulajdonosaik közül három volt román nemzetiségű. Marosvásárhelyen, az akkor alig 37 000 lakosú, csaknem színmagyar városban 1920 után három új gyógyszertár nyitását engedélyezték. A pályázók közt több román nemzetiségű volt, de végül is egy magyar, egy német (szász) és egy román nyert jogot új gyógyszertár felállítására. Az 1920 után engedélyezett 72 falusi gyógyszertár közül mindössze 16 került román gyógyszerész tulajdonába, a többi ötvenhatot magyar vagy német nemzetiségű kapta meg. Ennek oka részben az, hogy a nagyobb falusi településeken már volt magyar gyógyszerésznek patikája, és a helység lakossága sem bírt volna el még egy gyógyszertárat, a kisebb helységekben pedig nem volt megélhetőség egy gyógyszerész számára sem. Sajnos több, eddig magyar tulajdonban levő gyógyszertár is eladásra került anyagi okok vagy áttelepedés miatt. Húsz év alatt a 603 erdélyi gyógyszertár közül mintegy 150–160 került román tulajdonos kezébe, holott 1920 előtt számuk jelentéktelen volt, alig 8–10. Így a magyar gyógyszertártulajdonosok aránya a kezdeti 42 %-ról 34 %-ra csökkent, országos viszonylatban pedig 12 % alá esett (35). Az 1919 és 1940 között alapított új gyógyszertárak közül 198 esetben sikerült azonosítani helyüket és megnyitási évüket. Ezek az adatok a mai megyék szerint lebontva a 9. táblázatban találhatók. 9. táblázat. 1919 és 1940 között alapított új gyógyszertárak száma a mai megyék területe szerint Év 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926

40

Új A megyék nevének rövidítése, új gyógyszertárak száma gytárak AB AR BH BN BV CJ CS CV HD HR MM MS SB SJ SM TM száma 3 1 1 1 26 2 2 3 22 3 4 1 2 3 1 2 1 16 4 1 1 1 3 1 2 . 3 28 3 1 1 1 5 1 2 1 3 2 2 1 5 8 1 2 1 . 2 1 1 5 1 2 1 1 9 2 1 1 1 1 2 1 14 2 3 4 1 2 - 1 1 -

1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 Össz.

4 2 2 1 1 8 4 19 19 18 4 3 2 2 198

1 1 4

1 1 1 2 1 1 1 4 20

1 1 1 2 1 1 1 1 20

1 1 3 10

1 1 1 12

1 2 1 3 1 21

1 8

1 1 1 7

1 1 9

2 2 2 1 1 10

3 2 1 13

1 1 2 - 4 1 - 4 1 1 1 1 1 15 10 10

1 1 2 1 10

1 4 2 19

Megjegyzés: A megyék jelzései a ma használatos, hivatalos román rövidítéseknek felelnek meg: AB = Fehér, AR = Arad, BH = Bihar, BN = Beszterce-Naszód, BV = Brassó, CJ = Kolozs (Kolozs, Torda és Szolnok-Doboka), CS = Krassó-Szörény, CV = Kovászna (Háromszék), HD = Hunyad, HR = Hargita (Csík és Udvarhely), MM = Máramaros, MS = Maros, SB = Szeben, SJ = Szilágy, SM = Szatmár, TM = Temes A 9. táblázat adataiból a következőket állapíthatjuk meg: 1. 1920-ban és 1922-ben volt a legmagasabb az újonnan alapított gyógyszertárak száma, 1923 és 1925 között csökkent, de 1926-ban az új egészségügyi törvény életbelépésekor ismét hirtelen megnövekedett, majd újból lecsökkent. Az 1930. évi módosított közegészségügyi törvény megjelenését követő harmadik évben ismét emelkedő a tendencia. 1934-ben, 1935-ben és 1936-ban az újonnan alapított gyógyszertárak száma meghaladta az 1926. éviekéket. 2. A legtöbb új gyógyszertárat Kolozs megyében (21), a legkevesebbet Fehér megyében (4) nyitották meg ebben a periódusban. 3. A többi megyében felállított új gyógyszertárak száma változó volt. A határ mentén Bihar és Arad megye 20–20, a még többségben magyarlakta megyék közül Maros-Torda megye 15, de több mint tíz gyógyszertárral szaporodott még Temes (19) és Máramaros megye (13) is. A székelyföldi megyék gyógyszertári hálózata csak kisebb mértékben gyarapodott (Kovászna megye 7, Hargita megye mai területe 10 gyógyszertárral), mivel ezekben kevés volt a nagyobb lélekszámú település, amely elbírt volna új gyógyszertárat. 4. A 21 év alatt engedélyezett 198 új gyógyszertár átlagosan évi kilenc új egységet jelentett. A magyar gyógyszerészeknek ebben a periódusban több nehézséggel kellett megküzdeniük. Elsősorban a magyar nyelvű egyetemi oktatás megszűnése éreztette hatását. Bár az első években még többségben voltak a magyar nemzetiségű gyógyszerészhallgatók a román tannyelvű kolozsvári egyetemen, később csökkent az új okleveles magyar gyógyszerészek száma. Ez főleg 1934 után észlelhető, amikor a vidéki egyetemeken, így Kolozsváron is megszüntették a gyógyszerészképzést, és ettől kezdve csak Bukarestben volt erre lehetőség. Emiatt többen külföldön, főleg Magyarországon folytatták egyetemi tanulmányaikat, azonban nagy részük az oklevél megszerzése után már nem tért vissza. A gyógyszerészek számának csökkenése ellenére is a harmincas években már elhelyezkedési nehézségek voltak. A gyógyszerészi pálya ezekben az években leértékelődött, aminek az oka részben a gazdasági helyzet romlása és a gyógyszertárak túlzott elszaporodása volt.

41

Ezzel a kérdéssel az Erdélyi Fiatalok c. Kolozsváron megjelenő folyóirat hasábjain (19, 20) Parádi Ferenc dési gyógyszerész két cikke is foglalkozik (1937. VIII. évf. 4. szám és 1938. IX. évf. 2. szám). A gyógyszerészek elhelyezkedésére tíz lehetőséget sorol fel, ezek közül ötfélét a nyilvános, háromfélét a nem nyilvános (kórházi, betegsegélyzői, illetve katonai) gyógyszertárakban és még kétfajta vegyészeti vállalkozást is megemlít, amit gyógyszerészek foglalhatnak el. A Pharmaco Courrier – az alkalmazott gyógyszerészek szaklapja – számaiban S. Nagy László többször is foglalkozott az alkalmazott gyógyszerészek kilátástalan helyzetével (27). Bár sok román gyógyszertár-tulajdonos szívesen foglalkoztatott magyar nemzetiségű gyógyszerészt – hiszen azok többsége az Erdélyben használatos mindhárom nyelvet ismerte, és jó munkaerők voltak, szakmailag megállták helyüket –, mégis az 1920–1930-as években sok állástalan magyar gyógyszerész kénytelen volt más területen elhelyezkedni. 1940. augusztus 30-án, a második bécsi döntés eredményeképpen Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. Ez a terület 43 000 km2-t ölelt fel, melynek 155 helységében összesen 272 gyógyszertár volt, de ezek közül csak 263 működött, mivel 9 zárva volt (36), így Felsőszászújfaluban (Beszterce-Naszód), Cséffán (Bihar), Vaslábon (Csík), Gelencén (Háromszék), Havasmezőn (Máramaros), Nagybocskón (Máramaros), Gernyeszegen (Maros-Torda), Maroshévízen (MarosTorda) és Szatmárnémetiben (Szatmár). A visszacsatolt terület 1940. évi gyógyszertári hálózatát a 10. táblázat mutatja be megyék szerint. 10. táblázat. Az 1940-ben Magyarországhoz visszacsatolt terület gyógyszertári hálózata Gytárral Gytárak Vármegyék rendelkező száma a (akkori beosztás) helységek megyében száma

Helységek száma, ahol 1

2

3

4*

5*

6–10*

11-nél több*

gyógyszertár van Beszterce-Naszód 10 17 7 2 1 Bihar 21 48 15 3 1 1 1 Csík 13 18 13 1 1 Háromszék 14 19 11 2 1 Kolozs 12 32 10 1 1 Máramaros 9 16 7 1 1 Maros-Torda 18 32 14 2 1 1 Szatmár 21 40 16 2 1 1 1 Szilágy 17 22 13 3 1 Szolnok-Doboka 8 14 4 3 1 Udvarhely 8 11 6 1 1 Ugocsa 2 3 1 1 Összesen 155 272 117 21 5 4 2 3 3 Megjegyzés: * Városok gyógyszertárainak száma: Kolozsvár, Nagyvárad = 20, Szatmárnémeti = 11, Marosvásárhely = 9, Beszterce, Máramarossziget = 6, Nagykároly, Szászrégen, Dés = 5, Nagybánya, Nagyszalonta, Sepsiszentgyörgy = 4. A 10. táblázatból a következő megállapításokat lehet levonni: 1. A visszacsatolt területen leggyakoribbak (117) az egy gyógyszertárral rendelkező helységek. Bihar és Szatmár megyében volt ezekből a legtöbb (15–16). Ugyanebben a két megyében a legmagasabb az összes gyógyszertárak száma is (48–40), ami nemcsak a megyék területének nagyságával magyarázható, hanem a gyógyszertári hálózat fejlettségével is. 42

2. Maros-Torda és Kolozs vármegyében egyaránt 32 gyógyszertár működött, de a megyén belüli elosztás Maros-Tordában volt jobb, ahol 18 helység dicsekedhetett gyógyszertárral. Kolozs megye 32 gyógyszertára közül 20 kolozsvári volt. 3. A székelyföldi megyék (Csík, Háromszék és Udvarhely) – bár területük és népességük is kisebb az előbbiekénél – gyógyszertárainak száma 10-nél több, de városaik csak 3–4 gyógyszertárral rendelkeztek. 4. A visszacsatolt terület nagyvárosai, mint Kolozsvár, Nagyvárad, 20–20 gyógyszertárral rendelkeztek, Szatmárnémetiben pedig 11 működött. Az 1941–1944 közötti időszakban lényeges változás nem történt a gyógyszertárak számát illetően sem Észak-Erdélyben, sem a továbbra is Romániához tartozó dél-erdélyi és bánsági részeken. A második világháború befejeztével Észak-Erdély ismét román terület lett. Gyakorlatilag ugyanazok a gyógyszertárak kerültek vissza, amelyeknek területét 1940-ben Magyarországhoz visszacsatolták, az 1944 utáni bizonytalan gazdasági, politikai és társadalmi helyzet nem kedvezett új gyógyszertárak felállításának. 1946-ban a román hatóságok részéről megkezdődött a jogadományozás, s így új gyógyszertárak megnyitására nyílt alkalom. Ez főleg a határ menti területeken és a magyarlakta városokban volt gyakoribb. Itt a jogadományozást az is elősegítette, hogy több magyar tulajdonú gyógyszertár a háború következtében gazda nélkül maradt, a hadköteles gyógyszerészek egy része nem tért vissza, fogságba került, a zsidó tulajdonosok közül sokan a deportálás áldozatai lettek, több német nemzetiségű elhagyta az országot. Az 1944 utáni évekre nagyon hiányosak az adatok. Csupán néhány nagyobb város, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Szatmárnémeti új gyógyszertáraira sikerült levéltári okmányok segítségével fényt deríteni (15, 22, 44, 14, 3). Marosvásárhelyen a meglevő 9 mellé 1945–1949 között 5 új gyógyszertár megnyitására adtak engedélyt, majd 1947–1948-ban még két gyógyszerész nyert jogot, de ők már nem tudták meg is nyitni. A román hatóságok engedélyezték a gyógyszertárak áthelyezését is egyik helységből a másikba, ilyen engedélyt kapott 1945. november 13-án a 90 114. számú törvényrendelettel Suciuné Drăghici Adela, hogy gyógyszertárát Bukovinából áthelyezhesse Marosvásárhelyre. A város főterén Tămăduirea (Gyógyítás) néven meg is nyílt 1947. szeptember 1-jén. Hasonló engedélyt kapott Neagoş Sabin is 1947. június 28-án, hogy költöztesse át gyógyszertárát az Arad megyei Világosról Marosvásárhelyre, 1947. szeptember 1-jétől már itt működött. 1946 novemberében az 58 270. számú rendelet alapján dr. Ajtay Mihály gyógyszerész nyitja meg Glória néven gyógyszertárát. Az 55 900. számú engedéllyel 1946. október 25-én Holicska István jogot kap, hogy az egykor Hermann János tulajdonát képező gyógyszertárat átvegye, mivel addigi tulajdonosa a háború idején ismeretlen helyre távozott. Grósz Ferdinánd gyógyszerész, miután visszatért a deportálásból, 1946 novemberében szintén jogot kapott, hogy az akkori Albina téren gyógyszertárat nyithasson. 1947. március 26-án az 1795. számú engedéllyel Sándor Zoltán gyógyszerésznek sikerült megnyitnia gyógyszertárát Angyal néven a Kossuth utca 97. szám alatt. Jogot kapott még Berekméri József, aki addig gyógyszertárbérlő volt, és Elekes Imre gyógyszerész is, de ez utóbbinak már nem sikerült új gyógyszertárat nyitnia (44). Nagyváradon 1946-ban Barla Dezső Szentháromság, Szabó Ferenc Atom, Tomcsik Jenő Isteni Gondviselés, Stern Miklós Sanitas néven nyit új gyógyszertárat, 1947-ben pedig Bonyhai Kálmán Aesculap, Gyödi István Városi gyógyszertár, Bartha László Pax, majd Somogyi László Somogyi patika és Szabó Tivadar Apostol néven. Temesváron 1947-ben már 46 gyógyszertár működött. Kolozsváron 1947-ben 23 új gyógyszertárat alapítottak s így számuk 46-ra emelkedett, 18 azonban csak rövid ideig, egy-két évig működött. 1947-től fokozatosan központi irányítás alá került a gyógyszerészi szakma. Először 1948-ban a nagy gyógyszerraktárakat államosították (összesen 24-et), illetve összevonták állami tulajdonú 43

raktárakká. 1948. június 11-én a gyárak, üzemek államosításával egy időben a kórházak is állami tulajdonba kerültek. Ugyanez év szeptemberében gyógyszerkereskedelmi vállalatokat hoztak létre Centrofarm néven, majd 1949. április 2-án a megyeközpontokban és a városokban államosítják a gyógyszertárakat a 134/1949. számú törvényrendelettel, a vidékieket pedig a 418/1952-es számú alapján fokozatosan 1952 és 1953 között (3). Ennek lebonyolítását a megyénként megalakított államosítási bizottságok (Comisiile Judeţene de Naţionalizare) végezték, melynek tagjai közt volt a Román Munkás Párt (PMR) megyei szervezetének titkára, a megyei szakszervezeti bizottság képviselője, a megye prefektusa, a rendőrség és az egészségügyi minisztérium képviselője. Ez a bizottság előző nap este 22 órakor gyűlt össze, ekkor dolgozták ki a végrehajtási tervet, és másnap 14 óra 30 perckor közölték hivatalosan az államosításra vonatkozó törvényrendeletet a rádióban, majd a sajtóban is (44). Az államosítás váratlanul érte a gyógyszertár-tulajdonosokat, sok esetben már a reggeli nyitáskor várta őket a hatóság által kivezényelt bizottság, a nyilvántartási könyvek, a kassza, a szekrények lepecsételése után nyilatkozatot kellett adniuk arról, hogy más helyen nem raktároztak el gyógyszereket. Több esetben törvényszéki határozattal házkutatási engedélyt bocsátottak ki, amit a rendőrség végre is hajtott. A végleges megszüntetésre ítélt gyógyszertárakat bezárták és lepecsételték, a továbbra is működőkben pedig azonnali leltározás kezdődött, s így minden ingóság, sőt a tulajdonos magántárgyai is az állam tulajdonába mentek át, az épület, a patika helyiségei, sőt a tulajdonos lakása is, amennyiben az a gyógyszertárral egy épületben volt. Új, megbízott gyógyszerész, aki máshol alkalmazottként dolgozott, vette át a vezetést. A gyógyszertárak nevét eltörölték, csak számmal jelölték, egy megyén belül 1-től 99-ig a „nyílt” körzetűeket, és 100-tól kezdve a „zárt”, vagyis a kórházi, a poliklinikai, a betegsegélyzői gyógyszertárakat. A polgári, nyilvános gyógyszertárak tulajdonosait beosztottként máshová helyezték, „kizsákmányoló” kategóriába sorolták, s így gyermekeik továbbtanulását is megakadályozták. A gyökeres változások következtében szükségessé vált az egész gyógyszertári hálózat átszervezése. Az 1950. május 23-án megjelent 59 299. sz. határozat a gyógyszertárak működését szabályozta. 1957 és 1959 között több miniszteri rendelet és törvényrendelet (az 1365. sz. kormányhatározat – H.C.M. és a 2233., a 2850. sz. egészségügyi minisztériumi utasítás) jelent meg a gyógyszertári hálózat átszervezésére, különböző fokozatú „gyógyszerpontok” létrehozására, valamint „nyílt” és „zárt” körzetű gyógyszertárak működésére vonatkozólag. 1959. április 2-án – a gyógyszertárak államosításának tizedik évfordulóján – jelenik meg a 257. számú szabályzat, melynek 9 fejezete és 11 melléklete az egész gyógyszertári hálózat megreformálását írta elő, s ezzel érvényét veszítette a korábbi, 1950. évi határozat. Ezzel a gyógyszertári hálózat történetében lezárult egy korszak. Csak negyven év után, 1990ben indult meg a gyógyszertárak privatizációja, magánosítása, gombamódra jelentek meg új gyógyszertárak, de a régi tulajdonosok vagy azok örökösei még nem kapták vissza régi jogaikat, sem ingatlanjaikat. * Az erdélyi megyék és városok gyógyszertári hálózatának fejlődését az első gyógyszertárak megalapításától kezdve 1949-ig, az államosításig a 720 gyógyszertár kronológiai felsorolásából követhetjük (lásd 1. melléklet). Az évszámok a gyógyszertárak alapítására vonatkoznak. Működési, illetve megszűnési idejük nincs feltüntetve, így az egy adott helységben alapítottak száma nem minden esetben egyezik meg az egy időben párhuzamosan működő gyógyszertárak számával. A felhasznált forrásmunkákban egy-egy gyógyszertár alapítási éve nem volt mindig azonos, mivel egyesek a jogadományozást, mások a megnyitási évet adták meg, régebbi gyógyszertáraknál pedig a reáljog elismerésének évét tüntették fel. Emiatt pár év eltolódás lehetséges az alapítási év megjelölésében. 44

Az időrendi, valamint az összesítő táblázatokban a gyógyszertárral rendelkező helységeket a mai (2000. évi) közigazgatási rendszernek megfelelő megyébe soroltuk. A tágabb értelemben vett Erdély (beleértve a Partiumot és a Bánságot) ma 16 megyét ölel fel. Az adatok statisztikai értékelésénél is csak azoknak a helységeknek a gyógyszertárai szerepelnek, melyek ebbe a tizenhat megyébe besorolhatók. Kivételesen a Hargita megyei gyógyszertárakhoz soroltuk be az eredetileg Erdélyhez tartozó, ma Bacău megyei Csíkgyimesbükköt és a jelenleg Neamţ megyei Gyergyóbékást, mivel ebben a két kis faluban 1899-ben, illetve 1914-ben, tehát Trianon előtt alapítottak gyógyszertárat. A jelenlegi 16 erdélyi (partiumi és bánsági) megyébe tartozó 720 gyógyszertárat alapítási évük szerint négy, ötvenéves periódusba csoportosítottuk. Ezt a 11. táblázat szemlélteti. 11. táblázat. Erdélyi megyék első nyilvános polgári gyógyszertárának alapítási éve, helye és további gyógyszertárainak száma Megye jelzése AB AR BH BN BV CJ CV CS HD HR MM MS SB SJ SM TM

Gyógyszertárak száma a megyékben Gyógyszertárral A megye első gyógyrendelkező 1801- 1851szertárának alapítási 18001901 Összehelységek száma től től éve és helye ig után sen (időszakban) 1850-ig 1900-ig 16 (1764–1936) 1764 Gyulafehérvár 5 4 11 5 25 35 (1763–1936) 1763 Arad 2 11 24 28 65 30 (1760–1947) 1760 Nagyvárad 5 7 17 48 77 15 (1660–1945) 1660 Beszterce 2 1 10 12 25 22 (1690–1935) 1690 Brassó 8 5 16 17 46 22 (1710–1947) 1710 Kolozsvár 5 4 19 49 77 14 (1761–1935) 1761 Sepsiszentgyörgy 2 2 7 9 20 24 (1789–1932) 1789 Lugos 2 4 19 12 37 23 (1727–1937) 1727 Szászváros 2 3 14 14 33 24 (1786–1939) 1786 Székelyudvarhely 1 3 13 15 32 20 (1778–1935) 1778 Máramarossziget 4 2 11 18 35 24 (1700–1947) 1700 Segesvár 6 3 19 27 55 21 (1609–1936) 1609 Nagyszeben 10 6 9 16 41 17 (1759–1935) 1759 Szilágysomlyó 3 1 7 12 23 20 (1747–1946) 1747 Nagykároly 2 9 14 17 42 49 (1737–1936) 1737 Temesvár 6 14 32 35 87 65 79 242 334 720 Összesen számuk %-ban 9,03 10,97 33,61 46,39 100

A 11. táblázat adataiból kitűnik, hogy 1800-ig 65 gyógyszertárat alapítottak, 1801 és 1850 között még tizennégyet, de 1851 és 1900 között már 3,72-ször többet, az 1900-tól az államosításig tartó periódusban (bár itt nem minden megyénél sikerült az összes adatot beszerezni) az új gyógyszertárak majdnem az összes 50 %-át (46,38 %) teszik ki. Több megyénél a gyógyszertárak megnyitásának az üteme hasonló (Beszterce-Naszód, Maros, Szilágy). A városok, községek, falvak népessége mindig meghatározó a gyógyszertár-alapítások szempontjából, egy adott helységben szaporodásuk arányos a lakosság számának növekedésével. Felmérésünk szerint a tizenhat megye területén 376 helységben volt gyógyszertár, egyesekben egykettő, másokban tíz-húsz, sőt a nagyobb városokban, a megyeközpontokban ennél is több.

45

A helységeknek a gyógyszertárak száma szerinti besorolását a 12. táblázatban láthatjuk. Ebből is követhető az egyes megyék gyógyszertárakkal való ellátottsága. 12. táblázat. Erdélyi megyék gyógyszertárral rendelkező helységeinek száma a gyógyszertárak száma szerint

Megye jelzése

Időszak

Helységek száma, ahol gytár van 16 35 30 15 22 22 24 14 23 24 20 24 21 17 20 49 376

1

2

3

4

5

Gytárak száma a 6–10 11–20 21–31 megyében

gyógyszertárral rendelkező helységek száma

AB 1764–1936 9 5 2 AR 1763–1936 26 7 1 BH 1760–1947 20 6 1 2 BN 1660–1945 10 3 1 1 BV 1690–1935 16 3 1 1 CJ 1710–1947 15 4 2 CS 1789–1932 19 2 1 1 1 CV 1761–1935 10 3 1 HD 1727–1937 16 4 3 HR 1786–1939 19 2 3 MM 1778–1935 13 4 1 1 1 MS 1700–1947 14 7 1 1 SB 1609–1936 15 3 1 1 SJ 1759–1935 12 4 1 SM 1747–1946 13 5 1 TM 1737–1936 40 6 2 16 megyében 267 68 16 8 5 4 Az összes helységhez 100 % 71,02 18,09 4,25 2,13 1,33 1,06 viszonyítva %-ban

1 1 1 1 4

1 1 1 1 4

1,06

1,06

25 65 77 25 46 77 37 20 33 32 35 55 41 23 42 87 720

A 12. táblázatban felsorolt adatokból a következőket figyelhetjük meg: 1. A mai Temes megye területén volt a legtöbb gyógyszertárral rendelkező helység (49). 2. Négy megyének (Arad, Bihar, Kolozs és Temes) volt olyan városa, ahol a gyógyszertárak száma meghaladta a 20-at, és ugyancsak négy megyének 10-nél több gyógyszertárral rendelkező városa volt (Brassó, Maros, Szeben és Szatmár) – ezek többnyire a megyeközpontok. 3. A gyógyszertárral rendelkező helységek 70,93 %-ának csak egy gyógyszertára volt. 4. 1949-ig csak 25 olyan helység volt Erdélyben, ahol az évek folyamán háromnál több gyógyszertárat működtettek. A 13. táblázatban tizenkét városban követjük a gyógyszertár-alapítások ütemét ötvenévenként, vagyis számuk növekedését 1920-ig.

46

13. táblázat. Városok, ahol 1920-ig háromnál több gyógyszertárat alapítottak Megye jelzése BV SB TM MS BH CJ BN SB SM SM AR MM

Újonnan alapított gyógyszertárak száma időszakonként 1761-től 1801-től 1851-től 1901-től 1760-ig Összesen 1800-ig 1850-ig 1900-ig 1920-ig Brassó 4 1 2 4 2 13 Nagyszeben 2 3 1 1 7 Temesvár 2 2 3 3 9 19 Marosvásárhely 3 1 1 2 7 Nagyvárad 1 3 1 3 8 16 Kolozsvár 1 1 3 3 3 11 Beszterce 1 1 1 1 4 Medgyes 1 2 1 4 Nagykároly 1 1 2 4 Szatmárnémeti 1 4 2 2 9 Arad 1 3 5 4 13 Máramarossziget 2 2 1 5 Város neve

A gyógyszertárak számának gyarapodása, mint már említettük, a népesség függvénye, így ebből a település fejlettségére is lehet következtetni. A különböző időszakokban az egyes városok gyógyszertárainak száma nem egyenletesen nőtt, kiemelhető Brassó, ahol 1760-ig már négy gyógyszertárat alapítottak, míg Temesváron ez ideig két, Aradon pedig 1800-ig is csak egy gyógyszertár volt. Ennek magyarázata talán az, hogy a török uralom miatt a bánsági városok fejlődése népesség szempontjából visszaszorított, később azonban ez a „lemaradás” bepótlódott, mert 1920-ban Temesvárnak már tizenkilenc gyógyszertára van, Aradnak pedig tizenhárom. A továbbiakban, a 14. táblázatban, hat nagyobb város (Arad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Nagyvárad és Temesvár) gyógyszertári hálózatának fejlődését mutatjuk be, az 1787 és 1918 közötti népszámlálási adatok alapján, melyek a Magyar statisztikai közleményekben találhatók (45). Táblázatunkban a lakosság és a működő gyógyszertárak számán kívül az egy gyógyszertárra eső lakosok számát is megadtuk, és ebből látható, hogy a kezdeti nagyon különböző értékek után 1830-ban a hat város ellátottsága már megfelelő volt, többnyire nem haladta meg a törvények által megszabott 5000 lakos/gyógyszertár értéket. 1830 és 1900 között azonban Aradon, Kolozsváron, Nagyváradon a lakosok számának növekedését nem követték azonnal a gyógyszertárak, ezért ezekben a helységekben később az egy gyógyszertárra eső lakosok száma több volt, mint 5000. 1918-ban a helyzet már sokat javult, kivételt képez Kolozsvár városa, ahol bár tíz gyógyszertár működött ebben az évben, mégis az arány majdnem 6800, a legmagasabb a többi városhoz viszonyítva. 14. táblázat. Néhány nagyobb város gyógyszertári hálózatának fejlődése 1787-től 1918-ig a) Marosvásárhely Év 1787 Lakosság 5196 Gytár száma 2 Lakos/gytár 2598

1830 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1918 6000 11 217 13 018 13 192 14 575 17 717 25 517 30 015 3 3 3 3 4 4 4 6 2000 3739 4339 4397 3643 4428 6379 5002

47

b) Kolozsvár Év 1787 1830 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1918 Lakosság 12 603 14 000 20 615 26 638 30 363 35 855 46 670 60 808 67 966 Gytár száma 2 3 4 4 5 7 8 10 10 Lakos/gytár 6301 4666 5153 6659 6072 5122 5833 6080 6796 c) Temesvár Év Lakosság Gytár száma Lakos/gytár

1787 1830 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1918 9242 14 652 22 507 32 233 33 694 39 884 49 624 72 555 79 956 1 6 7 7 8 8 10 13 15 9242 2442 3215 4603 4211 4985 4962 5581 5330

d) Szatmárnémeti Év Lakosság Gytár száma Lakos/gytár

1787 1830 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1918 8209 12 038 14 288 18 353 19 708 20 736 26 178 34 892 40 556 1 3 4 4 4 4 7 7 8 8209 4012 3572 4588 4927 5184 3740 4984 5069

e) Nagyvárad Év Lakosság Gytár száma Lakos/gytár

1787 1830 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1918 9790 18 091 22 443 28 698 31 324 38 557 47 018 64 169 71 769 2 5 6 6 6 6 13 13 15 4895 3618 3740 4783 5220 6426 5877 4936 4485

f ) Arad Év Lakosság Gytár száma Lakos/gytár

1787 1830 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1918 8155 15 242 26 959 32 725 35 556 42 052 53 903 63 166 63 999 1 3 4 6 6 8 9 10 13 8155 5080 6739 5454 5926 5256 5989 6316 4923

Végül a 15. táblázat a 376 helységben alapított 720 gyógyszertár megyénkénti megoszlását tartalmazza, felsorolva az egynél több gyógyszertárral bíró helységeket, ugyanakkor a megyék területén felállított gyógyszertárak számát, valamint a gyógyszertárral rendelkező helységek számát is.

48

15. táblázat. Gyógyszertárak és gyógyszertárral rendelkező helységek száma Erdélyben Megye jelzése

Időszak

AB

1764–1936

AR

1763–1936

BH

1760–1947

BN

1660–1945

BV

1690–1935

Helységek Össz gytárak Helységek Helységek, ahol több gytárat száma, ahol száma a száma, ahol alapítottak gytár volt megyében 1–1 gytár volt Gytárak Helység neve száma Nagyenyed 3 Gyulafehérvár 3 Marosújvár 2 16 25 Balázsfalva 2 9 Abrudbánya 2 Verespatak 2 Aranyosbánya 2 22 Arad Kisjenő 3 Újarad 2 2 Nagylak 26 2 35 65 Borosjenő 2 Kürtös 2 Pankota 2 Világos 2 Újszentanna 31 Nagyvárad 5 Belényes 5 Nagyszalonta 4 Érmihályfalva 2 Margitta 20 30 77 2 Székelyhíd 2 Élesd 2 Tenke 2 Biharpüspöki 2 Szalacs 6 Beszterce 3 Naszód 2 10 15 25 Bethlen 2 Borgóprund 2 Kékes 17 Brassó 4 Fogaras 3 Barcarozsnyó 16 22 46 2 Kőhalom 2 Feketehalom 2 Zernest

49

Megye jelzése

Időszak

CJ

1710–1947

CS

1789–1932

CV

1761–1935

HD

1727–1937

HR

1786–1939

MS

1700–1947

MM

1778–1935

50

Helységek Össz gytárak Helységek Helységek, ahol több gytárat száma, ahol száma a száma, ahol alapítottak gytár volt megyében 1–1 gytár volt 46 Kolozsvár 4 Torda 4 Dés 15 2 Bánffyhunyad 22 77 2 Szamosújvár 2 Aranyosgyéres 2 Tordaszentlászló Lugos 7 Resicabánya 4 24 37 Karánsebes 3 19 Orsova 2 Oravicabánya 2 Sepsiszentgyörgy 4 Kézdivásárhely 2 10 14 20 Kovászna 2 2 Mikóújfalu 3 Déva 3 Petrozsény 3 Szászváros 16 2 Vajdahunyad 23 33 2 Lupény 2 Hátszeg 2 Piski 3 Székelyudvarhely Gyergyószentmiklós 3 19 Maroshévíz 3 24 32 2 Székelykeresztúr 2 Csíkszereda 14 Marosvásárhely 8 Segesvár 4 Szászrégen 2 Marosludas 2 Nyárádszereda 14 24 55 2 Makfalva 2 Dicsőszentmárton 2 Ákosfalva 2 Gernyeszeg 2 Mezőrücs 6 Máramarossziget 5 Nagybánya 3 Felsővisó 2 13 Magyarlápos 20 35 2 Kápolnokmonostor 2 Nagybocskó Szinérváralja 2

Megye jelzése

Időszak

SB

1609–1936

SJ

1759–1935

SM

1747–1946

TM

1737–1936

Helységek Össz gytárak Helységek Helységek, ahol több gytárat száma, ahol száma a száma, ahol alapítottak gytár volt megyében 1–1 gytár volt Nagyszeben 11 Medgyes 5 Szászsebes 4 21 41 15 Erzsébetváros 2 Vizakna 2 Szentágota 2 Zilah 3 Szilágysomlyó 2 17 23 Szilágycseh 2 12 Csákigorbó 2 Vármező 2 14 Szatmárnémeti 5 Nagykároly 2 Erdőszáda 2 13 20 42 Tasnád 2 Erdőd 2 Nagysomkút Halmi 2 29 Temesvár 3 Nagyszentmiklós 3 Zsombolya 2 Lippa 40 2 Detta 49 87 2 Temeskenéz 2 Csák 2 Buziás 2 Újpécs

A táblázatokba foglalt adatokkal és azok összehasonlításával célunk az erdélyi gyógyszertárak feltérképezése és a gyógyszertári hálózat kiteljesedésének bemutatása volt, amit csak a teljesség igénye nélkül lehetett megvalósítani a régebbi források hozzáférhetetlensége és főleg hiánya miatt. Ennek ellenére így is tájékoztató áttekintés nyerhető az erdélyi megyékben és városokban alapított gyógyszertárak számáról, valamint a népességhez viszonyított arányukról. Az erdélyi gyógyszertári hálózat több mint 250 év alatti fejlődését a történelmi körülmények, a lakosság száma, a közegészségügyi viszonyok és a gazdasági helyzet döntően befolyásolta, ezenkívül magának a gyógyszerészetnek mint szakmának és tudományágnak a fejlődése is hatással volt rá, a gyógyszerészképzés megreformálása, az egyetemi szintű oktatás bevezetése, az okleveles gyógyszerészek számának növekedése szintén hozzájárult a fejlődéséhez. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kiteljesedésének, fejlődésének bemutatására szemelvényként három város (Temesvár, Nagyvárad, Marosvásárhely) és egy megye (Szilágy) gyógyszertárait és gyógyszerészeit mutatjuk be a területükön megalapított első gyógyszertártól kezdve 1949-ig, a magántulajdonú nyilvános polgári gyógyszertárak államosításáig. A három város és a megye kiválasztása személyes okokból önkényesen és szubjektíven történt. A kiválasztott három városhoz személyesen kötődöm, Temesvár a szülővárosom, Nagyváradon nevelkedtem, Marosvásárhelyen lettem gyógyszerész, és szakmai tevékenységem is e városhoz kö51

tődik. Szilágy megye kiválasztásának indoka pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának 2001. április 20–21-én tartott évi tudományos ülésszaka. Erre az alkalomra az egykori gyógyszerészek emléke előtt tisztelegve állítottam össze a megye gyógyszertárairól, gyógyszerészeiről egy előadást. A példaként kiválasztott városok különböző földrajzi elhelyezkedése révén, egy bánsági, egy partiumi és egy erdélyi város gyógyszertárainak bemutatásával talán képet alkothatunk az egész terület gyógyszertári hálózatáról. IRODALOMJEGYZÉK 1. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyar gyógyszerészet története. I–II. kötet. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest, 1930. 2. Csaplovics János: A Magyar Országi patikákról. Tudományos Gyűjtemény, 1822, 6, 79–87. 3. Csirák Csaba (szerk.): Otthonom Szatmár megye. Szatmári füzetek 6. Egészségügy-történeti dolgozatok. A Szent-Györgyi Albert Társaság kiadása, Szatmárnémeti, 1997, 103–145. 4. Demkó Kálmán: A Magyar Orvosi Rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. sz. végéig. Dobrovszky és Franke kiadása, Budapest, 1894, 485– 500. 5. Fabritius Guido: Beiträge zur Geschichte der deutschen Apotheken und Apotheker in Siebenbürgen. Deutscher Apotheker Verlag, Stuttgart, 1986. 6. Gálffy Josif: Contribuţii la istoria medico-sanitară a regiunii miniere din Banat. Teză de doctorat. IMF, Tg. Mureş, 1974. 7. Geml József: A gyógyszertári jog adományozása és a temesvári gyógyszertárak. Különlenyomat a Városi Közlöny 1907. július 7-i számából. 255–303. 8. Gheorghiu E.: Pagini din trecutul farmaciei româneşti. Ed. Medicală, Bucureşti, 1967. 9. Gusbeth Eduard: Brassó egészségügyi viszonyai a XIX. században. In: Adatok Brassó szabad királyi város monográfiájához. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXVI. vándorgyűlése alkalmából a vándorgyűlés tagjainak emlékül Brassó városa. Közművelődés Rt., Brassó, 1892. 10. Illés L. (szerk.): Magyar- és Erdélyország összes gyógyszerészeinek névtára a leghitelesebb adatok nyomán. Vácz, 1874. 11. Katona Zsigmond: Észrevételek „A gyógyszertárak szaporítása az Osztrák birodalomban” c. közleményre és visszhangra. Gyógyszerészi Hetilap 1862, 1, 24, 382–387. 12. Koritsánszky Otto, Löcherer Tamás (szerk.): Gyógyszerészek Évkönyve XX. évfolyam, 1940. A Gyógyszerészi Közlöny kiadása, Budapest 1940. 674–689. 13. Lipan V. I.: Farmacia românească în date. UNI-Druck, Braunschweig, 1990. 14. Maior Ovidiu: Contribuţii la farmaco-istoria Transilvaniei. Oficinele judeţului Sibiu. Teză de doctorat. IMF, Tg. Mureş, 1979. 15. Mermeze Gheorghe: Istoricul farmaciilor din Oradea. Evoluţia lor în cadrul altor instituţii sanitare. Teză de doctorat. IMF, Tg. Mureş, 1985. 16. Molitórisz Pál (szerk.): Almanahul farmaceutic – Gyógyszerészek zsebnaptára, Cluj–Kolozsvár, 1923; Almanah 1937. Tip. Universala S. A, Cluj. 17. Nagy Jenő (szerk.): Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára 1921. évre. A szerző kiadása, Marosvásárhely, 1921. 18. Nagy Samu (szerk.): Almanachul Farmaciştilor din România – Romániai Gyógyszerészek zsebnaptára 1924; II. évf. 1925; III. évf. 1926; IV. évf. 1927. A szerző kiadása, Cluj–Kolozsvár. 19. Parádi Ferenc: A gyógyszerészek elhelyezkedési lehetőségei. Erdélyi Fiatalok (Kolozsvár) 1937, 8, 4, 4–6. 52

20. Parádi Ferenc: Szabad pályák érettségizettek számára. Gyógyszerészeti pálya. Erdélyi Fiatalok (Kolozsvár) 1939, 9, 2, 15–18. 21. Perczel D.: 1896. évi közegészségügyi jelentésből. Gyógyszerészi Hetilap 189736, 53, 843. 22. Pop Alexandru: Farmacii publice orădene în perioada 1880–1919. Crisia (Muzeul judeţean Bihor) 1997, 26–27, 131–154. 23. Pozsonyiné-Gyüre Ágnes: A gyógyszerészetre vonatkozó törvények fejlődése Magyarországon. Gyógyszerészet 1994, 38, 3, 193–195. 24. Réthelyi József (szerk.): A gyógyszerészet jogszabályainak kompendiuma. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest [1926]. 25. Róthschnek V. Emil (szerk.): A Debreceni – Biharmegyei Gyógyszerész – Testület és az Általános Magyarországi Gyógyszerész Egylet III. kerület, IV. járás gyógyszertárai. Kiadja a Testület. Debrecen, 1882, 142–168. 26. Schédy S. (szerk.): A magyar gyógyszerészetre vonatkozó törvények és szabályok gyűjteménye tekintettel a hazai gyógyszerészek reformtörekvéseire. Gyógyszerészi Hetilap kiadása, Budapest, 1887. 27. S. Nagy László: Az alkalmazott gyógyszerészek társadalmi helyzete. Pharmaco Courrier (Kolozsvár) 1926, 5, 10, 28. Szánthó J.: Egészségügyi kalauz, vagyis Magyarország összes orvosai, állatorvosai és gyógyszerészei statisztikája, czím és névkönyve. Pesti Könyvnyomda Rt., Budapest, 1882. 29. Sztankai István.: A gyógyszerészetre és a budapesti gyógyszertárakra vonatkozó adatok. Budapest, 1935, 45–63. 30. Varga L.: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt évszázad utolsó negyedében. Comm. Bibl Hist. Med. Hung. 1962, Suppliment 1, 88–92. 31. Varságh Zoltán: Hogyan oszlanak meg Magyarország gyógyszertárai. Gyógyszerészi Hetilap 1903, 42, 842; 1894, 43; 1907, 46; 1910, 49; 1912, 51. 32. Varságh Zoltán: Százéves összehasonlítás. Gyógyszerészi Hetilap 1933, 72, 14, 240–242. 33. ***Almanahul farmaceutic – Gyógyszerészi Évkönyv 1929, 1930, 1934. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége és kiadóhivatala, Tip. Deutscher Bote, Cluj. 34. *** Belügyminisztérium Közleménye. Pharmacia – Gyógyszerész Újság (Kolozsvár) 1921, 2, 11. 35. *** Erdély gyógyszertári statisztikája. Gyógyszerészi Szemle 1940, 5, 30, 309–310. 36. *** 263 erdélyi gyógyszertár tért haza 1940. augusztus 30-án! Gyógyszerészi Szemle 1940, 5, 36, 372–375. 37. *** A gyógyszertáraknak a lakók számáhozi viszonya. Gyógyszerészi Hetilap 1862, 1, 18, 284. 38. ***A közegészségügyi törvény 114 –139-ik törvénycikkének módosítása, vonatkozással a gyógyszertárakra és drogériákra. Almanach Farmaceutic 1927, 55–73. 39. *** A m. kir. belügyminiszter 1894. évi közegészségügyi jelentéséből. Gyógyszerészi Közlöny 1895, 11, 665–667. 40 *** Magyarország közegészségügyi állapota 1883-ban. Gyógyszerészi Hetilap 1886, 25, 37, 688. 41. *** A magyarországi gyógyszertárak kimutatása. A m. kir. belügyminiszter 1897. évről szóló közegészségügyi jelentéséből. Gyógyszerészi Közlöny 1898, 14, 42, 675. 42. *** Magyarország gyógyszertári statisztikája 1914 végén. Gyógyszerészi Közlöny 1915, 31, 1, 21. 43. *** Megdöbbentő adatok a gyógyszertárak túlszaporodásáról. Gyógyszerészi Hetilap 1907, 46, 52, 847. 44. ***Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 1152. Farmacii din Tg. Mureş; Alap 2. PCR – comitetul judeţean Mureş, dosszié 114: a gyógyszertárak államosításával kapcsolatos utasítások, jegyzőkönyvek, névsorok, bizottságok. 53

45. *** Magyar Statisztikai Évkönyvek. Új folyam, VI. évf. – L. évf. Budapest 1898–1942. 46. *** A visszatért Erdély gyógyszertári statisztikája. Gyógyszerészi Közlöny 1940, 56, 36, 516. 47. *** Az Erdélyi és Bánáti Tagozat évi közgyűlése (Sinaia 1922. jún. 8–12.). Főtitkári beszámoló. Pharmacia – Gyógyszerész Újság 1922, 3. (július 1.). 48. Szász Tihamér (szerk.): Gyógyszerészi Almanach az 1942. évre,. Budapest. 49. Szász Tihamér (szerk.): Gyógyszerészi Almanach az 1944 évre. Budapest 50. Varságh Zoltán: Gyógyszerészek Zsebnaptára az 1918-ik évre. A Gyógyszerészi Hetilap kiadása, Budapest 1917.

5. ábra. Kolozsvári gyógyszertárakat hirdető reklámok (Cluj–Kolozsvár–Klausenburg orvosainak címtárából, 1933) 1. melléklet. Erdélyi nyilvános polgári gyógyszertárak alapításának időrendje Város 1609 Nagyszeben

M Név SB Fekete Medve

1759 Szilágysomlyó

SJ Szentháromság

1760 Marosvásárhely

MS Magyar Korona

1660 Beszterce

BN Fekete Sas

1760 Medgyes

SB Fekete Sas

1690 Brassó

BV Arany Pelikán

1760 Nagyvárad

BH Gránátalma

1696 Brassó

BV Arany Oroszlán

1761 Sepsiszentgyörgy

CV Magyar Korona

1700 Segesvár

MS Korona

1762 Nagyszeben

SB Korona

1704 Nagyszeben

SB Fekete Sas

1763 Arad

AR Magyar Korona

1710 Kolozsvár

CJ Szent György

1764 Gyulafehérvár

AB Megváltó

1720 Brassó

BV Fekete Sas

1767 Szatmárnémeti

SM Magyar Korona

1727 Szászváros

HD Arany Oroszlán

1772 Brassó

BV Fehér Templom

1733 Brassó

BV Szerecsen

1772 Déva

HD Holló

1733 Marosvásárhely

MS (ismeretlen – városi)

1772 Kőhalom

BV Arany Sas

1734 Medgyes

SB (ismeretlen)

1772 Nagyenyed

AB Arany Csillag

1737 Temesvár

TM Gránátalma

1773 Beszterce

BN Minerva

1738 Fogaras

BV Őrangyal

1773 Nagyvárad

BH Arany Kereszt

1740 Temesvár

TM Szentháromság

1775 Fogaras

BV Hygieia

1747 Nagykároly

SM Fekete Sas

1775 Kolozsvár

CJ Egyszarvú

1752 Marosvásárhely

MS Arany Szarvas

1778 Máramarossziget MM Kígyó

1755 Segesvár

MS Sas

1780 Nagykomlós

54

TM Szent István

1780 Nagyszeben

SB Oroszlán

1813 Arad

AR Angyal

1781 Máramarossziget MM Szerecsen

1813 Facsád

CS Megváltó

1783 Medgyes

SB Isten Szeme

1813 Szatmárnémeti

SM Megváltó

1784 Kézdivásárhely

CV Magyar Korona

1813 Temesvár

TM Szentháromság

1784 Torda

CJ Arany Szarvas

1815 Szentágota

SB Szent Ágnes

1786 Székelyudvarhely HR Oroszlán

1815 Vinga

TM Segítő Mária

1787 Nagybánya

1817 Balázsfalva

AB Megváltó

CJ Szentháromság

1818 Csene

TM Mária Segítsége

1789 Erzsébetváros

SB Szarvas

1818 Szerdahely

SB Isten Szeme

1789 Lugos

CS Fehér Sas

1818 Tasnád

SM Arany Oroszlán

1790 Abrudbánya

AB Bányász

1819 Bánffyhunyad

CJ Szarvas

1790 Dés

CJ Fortuna

1819 Nagyvárad

BH Oroszlán

1792 Nagyvárad

BH Magyar Korona

1820 Segesvár

MS Korona

1794 Gyulafehérvár

AB Csillag

1821 Brassó

BV Szerecsen

1794 Temesvár

TM Segítő Szűz Mária

1822 Gyergyószentm.

HR Arany Sas

1794 Temesvár

TM Fekete Sas

1822 Magyarpécska

AR Megváltó

1822 Nagykároly

SM Magyar Király

1788 Szamosújvár

1794 Zilah

MM Arany Sas

SJ Mérleg

1795 Csák

TM Szent Háromság

1824 Arad

AR Szentháromság

1795 Nagyszeben

SB Császári Sas

1825 Margitta

BH Arany Szarvas

1796 Felsőbánya

MM Megváltó

1825 Máriaradna

AR Megváltó

1796 Szilágycseh

SJ Egyszarvú

1827 Barót

CV Magyar Korona

1796 Oravicabánya

CS Fekete Sas

1827 Karánsebes

CS Fekete Sas

1796 Újarad

AR Szentháromság

1827 Orsova

CS Szent Ignác

1797 Szászsebes

SB Angyal

1828 Dicsőszentmárton MS Arany Oroszlán

1798 Nagyvárad

BH Arany Sas

1830 Gyulafehérvár

AB Szent István

1798 Székelyhíd

BH Szarvas

1830 Körösbánya

HD (SCHIESSL ALBERT)

1798 Zalatna

AB Megváltó

1830 Nagyszalonta

BH Magyar Korona

1801 Brassó

BV Arany Korona

1830 Szinérváralja

MM Megváltó

1805 Belényes

BH Kígyó

1831 Kisjenő

AR Fehér Oroszlán

1805 Lovrin

TM Megváltó

1832 Boksánbánya

CS Szentháromság

1805 Verespatak

AB Üdvözítő

1832 Nagydisznód

BV Binder patika

1806 Nagyszentmiklós TM Szentháromság

1832 Nagysink

SB Binder patika

1807 Medgyes

SB Korona

1832 Újszentanna

AR Szentháromság

1807 Zsombolya

TM Szentháromság

1832 Vajdahunyad

HD Fekete Sas

1808 Barcarozsnyó

BV Remény

1833 Székelykeresztúr

HR Székelycímer

1810 Berethalom

SB Isteni Gondviselés

1833 Újpécs

TM Szentháromság AR Fekete Sas

1811 Nagybánya

MM Magyar Korona

1834 Simánd

1811 Temesvár

TM Magyar Király

1834 Szatmárnémeti

SM Gránátalma

1812 Kolozsvár

CJ Hunyadi Mátyás

1835 Temesrékás

TM Oroszlán

1812 Marosvásárhely

MS Szent Lélek

1836 Arad

AR Isteni Gondviselés

1812 Pankota

AR Szentháromság

1836 Detta

TM Szent Anna

1812 Szatmárnémeti

SM Szentháromság

1836 Nagylak

AR Szentháromság

1812 Szatmárnémeti

SM Megváltó

1837 Billéd

TM Szentháromság

55

1837 Csíkszereda

HR Fekete Sas

1861 Székelyudvarhely HR Gr. Mikó Imre

1837 Élesd

BH Remény

1861 Szilágysomlyó

SJ Megváltó

1837 Gyorok

AR Szent István

1862 Bozovics

CS Isteni Gondviselés

1838 Bihardiószeg

BH Hajnal

1862 Kürtös

AR Isteni Gondviselés

1839 Temesvár

TM Szent Miklós

1862 Mócs

CJ Magyar Korona

1842 Érmihályfalva

BH Sas

1862 Soborsin

AR Szentháromság

1843 Teke

BN Isten Szeme

1862 Világos

AR Isteni Gondviselés

1844 Nagyenyed

AB Bethlen Gábor

1862 Zsibó

SJ Remény

1844 Perjámos

TM Isten Szeme

1863 Bethlen

BN Megváltó

1845 Buziásfürdő

TM Nádor

1863 Brassó

BV Őrangyal

1845 Halmi

SM Oroszlán

1863 Stájerlak

CS Szentháromság

1845 Kolozsvár

CJ Szentháromság

1864 Érendréd

SM Magyar Korona

1845 Szilágycseh

SJ Megváltó

1864 Kovászna

CV Isteni Gondviselés

1845 Vizakna

SB Szent László

1864 Marosludas

MS Angyal

1846 Erdőd

SM Megváltó

1864 Nagysomkút

SM Sólyom

1846 Hátszeg

HD Fekete Sas

1865 Marosújvár

AB Fekete Sas

1847 Sárközújlak

SM Isteni Gondviselés

1866 Szászlekence

BN (SCHEINDT H.)

1848 Brassó

BV Remény

1867 Arad

AR Megváltó

1848 Kézdivásárhely

CV Mátyás Király

1867 Barcarozsnyó

BV Remény

1851 Nagykároly

SM Szentháromság

1867 Brassó

BV Hygieia

1851 Naszód

BN Szent Terézia

1867 Fogaras

BV Aesculap

1852 Borosjenő

AR Megváltó

1867 Hídalmás

CJ Magyar Korona

1852 Szászváros

HD Fekete Medve

1867 Parajd

HR Hygieia

1854 Magyarlápos

MM Szarvas

1867 Prázsmár

BV Apolló

1854 Nagyhalmágy

AR Megváltó

1867 Szamoskrassó

SM Remény

1855 Nagybocskó

MM Teremtő

1869 Földvár

BV Aesculap

1855 Tenke

BH Megváltó

1870 Alvinc

AB Megváltó

1856 Nagyselyk

SB Megváltó

1870 Feketehalom

BV Remény

1856 Nagyvárad

BH Szent László

1870 Kraszna

SJ Borostyánkoszorú

1856 Felsővisó

MM Isteni Gondviselés

1870 Máramarossziget MM Mátyás Király

1856 Segesvár

MS Oroszlán

1870 Merczyfalva

TM Segítő Szűz Mária

1856 Szászrégen

MS Sas

1870 Óradna

BN Aesculap

1856 Torda

CJ Védangyal

1870 Zilah

1858 Arad

AR Szent István

1871 Csatád

TM Szent József

1858 Avasfelsőfalu

SM Megváltó

1871 Csíkszentmárton

HR Attila

1858 Csernátfalu

BV Arany Kereszt

1871 Gyergyóditró

HR Korona

1858 Resicabánya

CS Megváltó

1871 Herkulesfürdő

CS Herkules

1859 Karánsebes

CS Megváltó

1871 Nagyszalonta

BH Remény

1860 Csermő

AR Megváltó

1871 Petrozsény

HD Angyal

CS Szentháromság

1871 Ruszkabánya

CS Megváltó

1871 Tövis

AB Minerva

1860 Stájerlak 1861 Aknasugatag

MM Gr. Széchenyi István

SJ Oroszlán

1861 Lugos

CS Szűz Mária

1871 Újmoldova

CS Hygieia

1861 Sepsiszentgyörgy

CV Szent István Király

1872 Marosillye

HD Kereszt

56

1872 Szászrégen

MS Oroszlán

1881 Liebling

TM Szentháromság

1872 Torda

CJ Remény

1881 Torockó

AB Remény

1872 Varjas

TM Isten Anyja

1882 Abrudbánya

AB Őrangyal

1873 Szelistye

SB Hygieia

1882 Beszterce

BN Korona

1873 Temesvár

TM Szentháromság

1882 Csíkszépvíz

HR Korona

1874 Borgóprund

BN Őrangyal

1882 Felek

SB Szentháromság

1874 Kolozsvár

CJ Mátyás Király

1882 Hadad

SM Isteni Gondviselés

1874 Szemlak

AR Remény

1882 Kisbecskerek

TM Szent István

1874 Újegyháza

SB Fekete Sas

1882 Topánfalva

AB Aesculap

1875 Hátszeg

HD Arany Csillag

1883 Aranyosgyéres

CJ Isteni Gondviselés

1875 Hegyközpályi

BH Angyal

1883 Bihar

BH Megváltó

1875 Mezőörményes

CJ Szűz Mária

1883 Gyalu

CJ Kígyó

1875 Nagyborosnyó

CV Csillag

1883 Nagyősz

TM Szentháromság

1875 Nyárádszereda

MS Remény

1883 Szaniszló

SM Őrangyal

1876 Felvinc

AB Korona

1883 Temesgyarmat

TM Védangyal

1876 Kőhalom

BV Korona

1884 Alsójára

CJ Remény

1877 Máslak

TM (SIPOS ÖDÖN)

1884 Berettyószéplak

BH Megváltó

1878 Borossebes

AR Gr. Széchenyi István

HD Őrangyal

1878 Erdőszentgyörgy

MS Angyal

1878 Kékes

BN Őrangyal

1884 Dobra Stájerlak-Anina* 1884 (fiók) 1884 Szakálháza

1878 Szászkabánya

CS Szűz Mária

1884 Szalárd

BH Remény

1878 Szászsebes

SB Sas

1884 Szászkézd

MS Aranypillangó

1878 Zajzon

BV Brassói fiókgyógyszertár

1884 Teregova

CS Megváltó

1879 Csákigorbó

SJ Héthegy

1879 Mehádia

CS (FÜREDI JÁNOS)

1879 Mezőbánd

MS Megváltó

1879 Nagyszeben

SB Genfi Kereszt

1879 Óbesenyő

TM Megváltó

1879 Öthalom

AR Szűz Mária

1880 Algyógyfalu

HD Megváltó

1880 Déva

HD Őrangyal

1880 Gátalja

TM Sas

1880 Gyergyótölgyes

CS (KÖRNYEY KORNÉL) TM Szentháromság

1885 Kolozsvár

CJ Isteni Gondviselés

1885 Belényes

BH Őrangyal

1885 Brassó

BV Arany Kereszt

1885 Csíkkarcfalva

HR Őrangyal

1885 Görgényszentimre MS Korona 1885 Kolozsvár

CJ Őrangyal BH Gondviselés

HR Mátyás Király

1885 Köröstarján Magyargyerő1885 monostor 1885 Mezőtelegd

BH Szent István

1880 Gyertyámos

TM Megváltó

1885 Németszentpéter

TM Isten Anyja

1880 Honctő

AR Szűz Mária

1885 Piski

HD Kettős Kereszt

CJ Szent György

1885 Temeskenéz

TM Arany Kereszt

1880 Lippa

TM Irisz

1885 Temesvár

TM Kereszt

1880 Magyarigen

AB Isteni Gondviselés

1885 Vaskoh

BH Szentháromság

SJ Szarvas

1886 Bánlak

TM Megváltó

TM Szűz Mária

1886 Bél

BH Arany Kereszt

MS Korona

1886 Bereck

CV Védanya

1881 Bátos

MS Oroszlán

SM Szent Lélek

1881 Dragomérfalva

MM Magyar Korona

1886 Kapnikbánya Kápolnok1886 monostor

1880 Kolozs

1880 Nagyilonda 1880 Nagyzsám 1880 Radnót

CJ Igazság

MM Szent Lélek

57

1886 Királydaróc

SM Szentháromság

1892 Temesmóra

TM Gábor Arkangyal

1886 Retteg

BN Remény

1892 Temesvár

TM Szent István Király

1886 Végvár

TM Magyar Király

1892 Újarad

AR Angyal

1887 Boica

HD Őrangyal

1893 Alsószopor

SM Őrangyal

1887 Erdőszáda

SM Oroszlán

1893 Csucsa

CJ Magyar Korona

1887 Kákófalva

CS Szűz Mária Anyja

1893 Höltövény

BV Hősvár

1887 Magyarcséke

BH Remény

1893 Marosborsa

AR Szent István

1887 Oravicabánya

CS Szent György

1893 Nagyzerénd

AR Őrangyal

1887 Páncélcseh

CJ Szentháromság

1893 Nándorhegy

CS Arany Kereszt

1887 Temesság

TM Őrangyal

1893 Ópécska

AR Isteni Gondviselés

1887 Uzon

CV Remény

1893 Sárkány

BV Hygieia

1888 Arad

AR Szűz Mária

1893 Szatmárnémeti

SM Szent István

1888 Bánffyhunyad

CJ (NAGY MIKLÓS)

1894 Aranyosbánya

AB Remény

1888 Csák

TM Arany Kereszt

1894 Bogáros

TM Isteni Gondviselés

1888 Dés

CJ Szent Ferenc

1894 Bonyha

MS Isteni Gondviselés

1888 Etéd

HR Magyar Korona

1894 Borsa

MM Magyar Király

1888 Nagytalmács

SB Vöröstorony

1894 Gyergyóalfalu

HR Őrangyal

1888 Oláhszentgyörgy

BN Arany Kereszt

1894 Kolozsvár

CJ Remény

1888 Resinár

SB Megváltó

1894 Lupény

HD Fehér Kereszt

1888 Sárafalva

TM Remény

1894 Nagybáród

BH Remény

1889 Arad

AR Arany Kereszt

1894 Nagyjécsa

TM Megváltó

1889 Feltót

AR Őrangyal

1894 Puj

HD Megváltó

1889 Hosszúfalu

BV Arany Korona

1894 Székelykeresztúr

HR Megváltó

1889 Marosvásárhely

MS Arany Kereszt

1894 Zágon

CV Mikes Kelemen

1890 Bonchida

CJ Isteni Gondviselés

1894 Zsidve

AB Őrangyal

1890 Brád

HD Szent György

1895 Alsócsernáton

CV Fehér Kereszt

1890 Brassó

BV Medve

1895 Déda

MS Remény

1890 Homoródoklánd

HR Remény

1895 Gyalár

HD Bányász

1890 Nagyszentmiklós TM Arany Kereszt

1895 Körösbökény

AR Őrangyal

1890 Resicabánya

CS Segítő Boldogasszony

1895 Magyarrégen

MS (VERESS ÁRPÁD)

1890 Szalacs

BH Magyar Korona

1895 Máramarossziget MM Őrangyal

1890 Zernest

BV Szentháromság

1895 Nagyvárad

BH Szent István

1891 Hosszúaszó

AB Szent György vitéz

1895 Szentandrás

TM Szent József

1891 Kiszető

TM Szűz Mária segedelme

1896 Arad

AR Szent Erzsébet

1891 Kristyor

HD Tizenkét Apostol

1896 Gernyeszeg

MS Megváltó

1891 Maroshévíz

HR Magyar Korona

1896 Makfalva

MS Megváltó

1891 Nagyvárad

BH Őrangyal

1896 Marosberkes

AR Megváltó

1891 Zsombolya Kápolnok1892 monostor 1892 Nagylak

TM Őrangyal

1896 Szováta

MS Megváltó

MM Szűz Mária

1897 Dognácska

CS Szűz Mária

AR Nagylakváros

1892 Székudvar

AR Szent István

1892 Tatrang

BV Őrangyal

58

1897 Egeres

CJ Segítő Mária

1897 Nagykároly

SM Angyal

1897 Nagysajó

BN Őrangyal

1897 Szákul

CS Őrangyal

1897 Szatmárnémeti

SM Őrangyal

1907 Székelyhíd

BH Védangyal

1898 Ákosfalva

MS Fehér Szarvas

1907 Temesvár

TM Szent Antal

1898 Temesvár

TM Arany Kereszt

1908 Botfalu

BV Zöld Kereszt

1899 Bálinc

CS Fekete Sas

1908 Erzsébetváros

SB Erzsébet

1899 Csíkgyimesbükk

HR Mátyás Király

1908 Fugyivásárhely

BH Angyal

1900 Alsóárpás

SB Beteljesülés

1908 Gyergyószentm.

HR Kereszt

1900 Berzászka

CS Őrangyal

1908 Nagyvárad

BH Madonna

1900 Móricföld

CS Szent Antal

1908 Szászrégen

MS Őrangyal

1900 Szatmárhegy

SM Őrangyal

1909 Arad

AR Iris

1900 Tordaszentlászló

CJ Szent Dávid

1909 Aranyosmeggyes

SM Angyal

1901 Nagyajta

CV Remény

1909 Havasmező

MM Kálvin

1901 Nagyvárad

BH Kígyó

1909 Krasznabéltek

SM Szent László

1902 Temesvár

TM Szent György

1909 Kudzsir

HD Segítő Mária

1902 Valkány

TM Gondviselés

1909 Szilágynagyfalu

SJ Gondviselés

1902 Várboksán

CS Salvator

1909 Nagyszalonta

BH Arany János

1903 Balavásár

MS Gondviselés

1909 Nagyvárad

BH Mátyás Király

1903 Hosszúmező

MM (KOSINSZKY SÁNDOR)

1909 Petrillalónya

HD Szent László

1903 Máramarossziget MM Szent Erzsébet

1910 Szászsebes

SB Oroszlán

1903 Nagybánya

1910 Deményháza

MS Üdvözítő

MM Bánya

1903 Nagyszeben

SB Angyal

1910 Nagytopoly

TM Megváltó

1903 Temesvár

TM Angyal

1911 Szatmárnémeti

SM Sas

1903 Temesvár

TM Szerecsen

1911 Apahida

CJ Isteni Gondviselés

1904 Gyanta Homoród1904 szentmárton 1904 Nagyilva* (fiók)

BH Őrangyal

1911 Bázna

SB Őrangyal

HR Remény

1911 Nagyvárad

BH Megváltó

BN (CZÉKELY FRIGYES)

1904 Nagysármás

CJ Angyal

1904 Vulkán

HD Szent Borbála

1905 Cséffa

BH Megváltó

1905 Dicsőszentmárton MS Őrangyal 1905 Lugos

CS Bánát

1905 Petrozsény

HD Magyar Korona

1905 Sajtény

AR Megváltó

1905 Temeskenéz

TM Megváltó

1905 Törcsvár

BV Salvator

1906 Kolozsvár

CJ Megváltó

1906 Lippa

TM Isteni Gondviselés

1906 Nagyvárad

BH Csillag

1907 Belényes

BH Őrangyal

1907 Csíkszereda

HR Hazánk Védasszonya

1907 Érmihályfalva

BH Kígyó

1907 Marosújvár

AB Őrangyal

1907 Nagyvárad

BH II. Rákóczi Ferenc

1912 Arad

AR Turul

1912 Garabos

TM Őrangyal

1912 Keresztényfalva

BV Sas

1912 Nagyvárad

BH Diana

1912 Nagyvárad

BH Szent Antal

1913 Biharpüspöki

BH Remény

1913 Maroshévíz

HR Madonna

1913 Ószentanna

AR Isteni Gondviselés

1913 Pészak

TM (ÚJFALUSSY GYŐZŐ)

1913 Sepsiszentgyörgy

CV Szent György

1913 Temesvár

TM Salvator

1913 Vármező

SJ Szent Antal

1914 Avasújváros

SM Csillag

1914 Beszterce

BN Fortuna

1914 Brassó

BV Fekete Torony

1914 Gyergyóbékás

HR Szentháromság

1914 Kereszténysziget

SB Őrangyal

1914 Kolozsborsa

CJ Remény

1914 Mezőrücs

MS (GERŐ BERTALAN)

59

1914 Rév

BH Sárkány

1920 Temesvár

1914 Temesvár

TM Szent Illyés Próféta

1920 Torda

TM Keresztelő Szent János CJ Minerva

1914 Zádorlak

AR Keresztelő Szent János

1921 Belényes

BH Gyógyforrás

1915 Arad

AR Szentlélek

1921 Dés

CJ Minerva

1915 Kolozsvár

CJ Páduai Szent Antal

1921 Déva

HD Dacia

1915 Szatmárnémeti

SM Erzsébet Királynő

1921 Lupény

HD (MOGA NICOLAE)

1915 Temesvár

TM Szent Erzsébet

1921 Margitta

BH Sixtusi Madonna

1915 Tesöld

TM Szent Antal

1921 Marosvásárhely

MS Szent György

1915 Tősfalva

BH Szent Antal

1921 Nagyvárad

BH Cleopatra

1916 Arad

AR Csillag

1921 Nagyvárad

BH Sabina

1916 Marosvásárhely

MS Sas

1921 Piski

HD Őrangyal

1916 Palotailva

MS Őrangyal

1921 Resicabánya

CS Sas

1917 Tasnád

SM Segítő Mária

1921 Szentágota

SB Arany Kereszt

1917 Temesvár

TM Diana

1921 Temesvár

TM Csillag

1918 Brassó

BV Szent György

1921 Vizakna

SB Minerva

1918 Marosvásárhely

MS Őrangyal

1921 Zernest

BV (NAN JÁNOS )

1919 Kolozsvár

CJ Hargita

1922 Ákosfalva

MS Sanitas

1920 Arad

AR (CSÁSZÁR ERNŐ)

1922 Arad

AR (CIOCIU GHEORGHE)

1920 Arad

AR Minerva

1922 Arad

AR (FRIEDLER EMIL)

1920 Balázsfalva

AB (BUSOIU VICTOR)

1922 Beszterce

BN (Dr. SUŢIU ZAHARIE)

1920 Belényes

BH (CRISTESCU)

1922 Felsővisó

MM Fehér Kereszt

1920 Beszterce

BN Fehér Kereszt

1922 Kisjenő

AR Remény

1920 Brassó

BV Csillag

1922 Kolozsvár

CJ (OLARIU DIMITRIU)

1920 Brassó

BV Szűz Mária

1922 Lugos

CS Angyal

1920 Detta

TM Szent György

1922 Lugos

CS (CRUCEANU PAULINA)

1920 Felsővisó

MM Sas

1922 Lugos

CS Szent György

1920 Fogaras

BV (CLOAJE V.)

1922 Lugos

CS Traján császár

1920 Hagymádfalva

BH Szent Antal

1922 Marosvásárhely

MS Rekord

1920 Karánsebes

CS (PATREȘCANU MIHAIL)

1922 Medgyes

1920 Kolozsvár

CJ Fekete Medve

1922 Nagybánya

MM Szűz Mária

1920 Kolozsvár

CJ Kereszt

1922 Nagybocskó

MM Klotild

1920 Kolozsvár

CJ Opera

1922 Nagykároly

SM Minerva

SB Minerva

1920 Máramarossziget MM Minerva

1922 Nagyszeben

SB Aurora

1920 Marosludas

MS Szent Erzsébet

1922 Resicabánya

CS (DRAGOMIL EMIL)

1920 Marosvásárhely

MS Fehér Kereszt

1922 Sepsiszentgyörgy

CV Megváltó

1920 Nagyenyed

AB (RAMONCZAY REMUS)

1922 Szászváros

HD (STROIA GH.)

1920 Nagysomkút

SM Angyal

1922 Temesvár

TM Madonna

1920 Nagyszeben

SB Egyesülés

1922 Temesvár

TM Kígyó

1920 Nagyvárad

BH Minerva

1922 Temesvár

TM Iris

1920 Nagyvárad

BH Fehér Kereszt

1922 Temesvár

TM Minerva

1920 Naszód

BN (ILIESCU ŞTEFAN)

1922 Temesvár

TM Szűz Mária

1920 Szászrégen

MS Fehér Kereszt

1922 Tenke

BH (LAZA TEODOR)

1920 Szatmárnémeti

SM Arany Kereszt

1922 Vajdahunyad

HD (DOMBORA LÁSZLÓ)

60

1923 Brassó

BV Minerva

1928 Arad

AR (FRANKEL LÁSZLÓ)

1923 Magyarborzás

BN (SZABÓ DÉNES)

1929 Buziás

TM (SZENTMIKLÓSSY J.)

1923 Nagyszeben

SB Minerva

1929 Temesvár

TM Apostol

1923 Olthévíz

BV Hygieia

1929 Pankota

AR (ONESCU MARIA)

1923 Szamosújvár

CJ Victoria

1929 Temesvár

TM Corvin

1923 Szászsebes

SB Városház

1930 Csúcsmező

SB (MAIORESCU)

1923 Széphely

TM Salvator

1931 Borgóprund

BN (VLAD P.)

1923 Túrterebes

SM Szentháromság

1932 Szentanna

AR (GÁL ANTAL)

1924 Alsóvist

BV (BĂNESCU ELENA)

1932 Kisszentmiklós

AR (BECK DÁNIEL)

1924 Biharpüspöki

BH Remény

1932 Kolozsvár

CJ Diana

1924 Kászonaltíz HR (KOVÁCS IGNÁC) Rozália* MM Medve 1924 (Hosszumezőről) 1924 Temesvár TM Szent György 1924 Türkös

BV (JAKAB MIHÁLY)

1925 Barcánfalva

MM (VÁRADI BÉLA)

1925 Jánosfölde

TM (SZLAVIK JÁNOS)

1925 Kolozsvár

CJ Keresztelő Szent János

1925 Magyarbodza

CV (SZABÓ DÉNES)

1925 Ósinka

BV Szűz Mária

1925 Segesvár

MS Megváltó

1925 Segesvár

MS Hygieia

1925 Ternáva

AR (CSEH FERENC)

1925 Vadász

AR (NÁN KÁROLY)

1926 Arad

AR (HEIMANN M.)

1926 Arad

AR (DANCIU A.)

1926 Belényesújlak

BH (NAGY BÉLA)

1926 Gelence

CV (BARTA SÁNDOR)

1926 Kisszedres

BH (LENGYEL É.)

1926 Sülelmed

SJ

1926 Kolozsvár

CJ Fortuna

1926 Kolozsvár

Örangyal

CJ Victoria

1926 Kolozsvár

CJ Minerva

1926 Petrozsény

HD (RIŞCA EMIL)

1926 Váralmás

SJ Apostol

1926 Szatmárnémeti

SM Caritas

1926 Tordaszentlászló

CJ (ŞTIOPU I. P.)

1926 Zám

HD (LIPOVÁN GYULA)

1927 Borszék

HR Megváltó

1927 Maroshévíz 1927 Nagyvárad

HR (MICU VASILE) BH Hygieia

1927 Kisjenő

AR Remény

1928 Mikóújfalu

CV (CSISZÁR ERNŐ)

1932 Kolozsvár

CJ Hygieia

1932 Naszód

BN (DRUGĂ GHEORGHE)

1932 Orsova

CS (dr. GRAMA E. V.)

1932 Segesvár

MS (MARTIN ALEX.)

1932 Szatmárnémeti

SM Szent Ferenc

1933 Kovászna

CV Remény

1933 Kürtös

AR (HOLLENDER IOAN.)

1933 Verespatak

AB (KARAKAS LAJOS)

1933 Telcs

BN (FELLNER FRIDA)

1934 Temeshidegkút

AR (CSAJKA JÓZSEF)

1934 Aranyosgyéres

CJ (DÉNES FERENC)

1934 Almásgalgó

SJ (WAGNER KLÁRA)

1934 Barátka

BH Remény

1934 Erdőszáda

SM (VÉRTESI LAJOS)

1934 Feketehalom

BV „Herter”

1934 Gernyeszeg

MS (SZÖLLÖSSY A.)

1934 Hidasliget

TM (FISCH JÁNOS)

1934 Kémer

SJ (NEUROHR HANS)

1934 Kosztafalva

MM (COMSA I.)

1934 Magyarlápos

MM Szentháromság

1934 Mezőrücs

MS Szűz Mária

1934 Nagyszentmiklós TM (VOGEL MIHAI) 1934 Nyárádtő

MS (KORONKA EMMA)

1934 Olasztelek

CV Szent Antal

1934 Rónaszék

MM (KELLNER M.)

1934 Sarmaság

SJ „Dr. Sertürner”

1934 Szurduk

SJ (ROZSA GIZELLA)

1934 Újvár

TM (MASZALITS IMRE )

1934 Zsombolya

TM (MOGA NICOLAE)

1935 Alsórákos

BV (VÁRADY BÉLA)

1935 Bethlen

BN Balázs

1935 Csákigorbó

SJ Diana

1935 Felsőszászújfalu

BN (KESSLER A.)

61

1935 Fernezely

MM (Dr. JENEY ISTVÁN)

1939 Gyergyósalamás

HR Mater Nostra

1935 Gyergyószárhegy

HR Kereszt

1939 Madéfalva

HR Szentháromság

1935 Halmi

SM Fortuna

1940 Kolozsvár

CJ (RIŞCA EMIL)

1935 Kékes

BN (BABOVSZKY J.)

1945 Nagyszalonta

BH „Engel”

1935 Kraszna Mikóújfalu1935 Málnás 1935 Nagyszalonta

SJ Szent Antal

1946 Marosvásárhely

MS Gloria

CV (SEGAL ROZA.)

1946 Nagybánya

MM Szentháromság

1946 Nagyvárad

BH Sanitas

1946 Nagyvárad

BH Szentháromság

1946 Nagyvárad

BH Atom

1946 Nagyvárad

BH Isteni Gondviselés

1946 Segesvár

MS (MOGA O.)

1946 Szatmárnémeti

SM (BERNÁTH ILONA)

1947 Kolozsvár

CJ (DÁVID)

1947 Kolozsvár

CJ Uránia

1947 Kolozsvár

CJ (SURÁNYI ZOLTÁN)

1947 Kolozsvár

CJ (BÁRÁNY BÁLINT)

1947 Kolozsvár

CJ (CREŢU VASILE)

1947 Kolozsvár

CJ (SCHAPIRA C.)

1947 Kolozsvár

CJ Missio

1947 Kolozsvár

CJ Phönix

1947 Kolozsvár

CJ (LACZKA JÓZSEF)

1947 Kolozsvár

CJ (AMIRÁS EDIT)

1947 Kolozsvár

CJ (ANTAL SABIN)

1947 Kolozsvár

CJ (GARDA KLÁRA)

1947 Kolozsvár

CJ Hercules

1947 Kolozsvár

CJ Aurora

1947 Kolozsvár

CJ Apolló

1947 Kolozsvár

CJ Aesculap

1947 Kolozsvár

CJ Rókus

1947 Kolozsvár

CJ Salvator

1947 Kolozsvár

CJ Kígyó

1947 Kolozsvár

CJ (ORIENT GYULÁNÉ)

1947 Kolozsvár

CJ (ELEKES-WIDDER E.)

1947 Kolozsvár

CJ Pasteur

1935 Ököritó 1935 Sikula

BH Mária SJ (VARGA PÁL) AR (SZAKMÁRY I.)

1935 Misztótfalu

MM Angyal

1935 Szalacs

BH Korona

1935 Tasnádszántó 1935 Vasláb 1935 Vármező 1936 Tordaszentlászló

SM Őrangyal HR (CSEMITZKY ISTVÁN) SJ Szent Antal CJ (HERSCHMANN O.)

1936 Világos

AR (NEAGOŞ SABIN)

1936 Borosjenő

AR (NAN KÁROLY)

1936 Dés 1936 Erked 1936 Érmihályfalva

CJ Diana MS (CSUCSI KÁROLY) BH Hygieia

1936 Gyergyószentm.

HR Minerva

1936 Arad

AR (NISTOR IOANA)

1936 Arad 1936 Kiskalota 1936 Kolozsvár

AR (Dr. DICK JÓZSEF) CJ (ŞERBU PETRU) CJ Korona

1936 Makfalva

MS Diana

1936 Aranyosbánya

AB (HEGYI ELEMÉR)

1936 Nagyszeben 1936 Pusztakalán 1936 Szinérváralja 1936 Temesremete 1936 Újpécs 1936 Zilah 1937 Alváca 1937 Barcarozsnyó

SB A gyógyulás forrása HD (SZILVÁSSY BÉLA) MM Apostol TM (CHIŞ NICOLAE) TM (MICU VASILE) SJ Apostol HD (CSAUSZ ISTVÁN) BV Szűz Mária

1937 Korond

HR Jézus Szíve

1937 Nagyvárad

BH Jó pásztor

1938 Élesd

BH Szent Antal

1938 Nyárádszereda

MS Fehér Kereszt

1938 Székelyudvarhely HR Szent József 1938 Szelindek 1939 Érmihályfalva

62

SB Remény BH (MÓZES KÁROLY)

1947 Kolozsvár

CJ Csillag

1947 Marosvásárhely

MS Angyal

1947 Marosvásárhely

MS Gyógyítás (Tămăduire)

1947 Marosvásárhely

MS Kereszt

1947 Marosvásárhely

MS Albina

1947 Nagyvárad

BH „Somogyi”

1947 Nagyvárad

BH Apostol

1947 Nagyvárad

BH Pax

1947 Nagyvárad

BH „Városi gyógyszertár”

1947 Nagyvárad

BH Aesculap

1947 Kolozsvár

1947 NAgyvárad

BH HOROVITZ ERNA

1947 Zilah

CJ SEBESTYÉN ZOLTÁN SJ BOCSÁNCZY ANNA

1947 Arad

AR WEICHELT OSZKÁR

1947 Kézdivásárhely

CV KOZÁK AURÉL

1947 Csernáton

CV RAKOLCZI ISTVÁN

1947 Temesvár

TM ACZÉL ISTVÁN

1947 Hátszeg

AB MASZALITS KORNÉL

1947 Kürtös

AR MEZŐFALVI DEZSŐ

1947 Kolozsvár

CJ GÁLL SÁNDOR

1947 Cséffa

BH HORTH GYÖZŐ

Megjegyzés: Ahol a gyógyszertárnak nem ismeretes az elnevezése, vagy nem volt neve, ott zárójelben nagybetűkkel a jogfolyamodó, illetve az első tulajdonos nevét adtuk meg. Megtörtént, hogy a jogfolyamodó nem tudta megnyitni a gyógyszertárát s így egy éven belül elveszítette a jogát. Bár az Egészégügyi Minisztérium 1947. január 28-án kibocsátott 79.582 sz. rendelete alapján, amit 1947. február 8-án a Monitorul Oficial (Hivatalos Közlöny) is közölt, megkönnyítették a magángyógyszertárak alapítását és ezzel valóban megnőtt az erdélyi gyógyszertárak száma is. 1949. április 2-án megjelent a 134. sz. Decretum, ami a városokban levő gyógyszertárak államosítását írta elő. (DECRET nr. 134 din 2 aprilie 1949 pentru nationalizarea unitatilor sanitare ca: farmaciile urbane resedinte si neresedinte de judet si centre importante muncitoresti, laboratoare chimico-farmaceutice, drogherii medicinale si laboratoare de analize medicale. Emitent: Marea Adunare Nationala. Publicat in: Buletinul Oficial nr. 15 bis din 2 mai 1949). Ezt a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlés elnökségének az Alkotmány 44. cikkelyének 2. pontja és a 45. cikkely alapján a Minisztertanács 1949 április 1-jén kelt 308. sz. rendelete írta elő. Pár évvel később, 1952. október 31-én jelent meg egy újabb, a 418-as számú Decretum, amely előírta a vidéki gyógyszertárak államosítását is. Ez azonban fokozatosan történt, mivel a Hivatalos Közlönyben is csak később, a következő év tavaszán jelent meg: Decretul 418 din 18 mai 1953 farmaciilor rurale pentru nationalizarea farmaciilor particulare” Act emis de Marea Adunare Nationala. Act publicat in Buletinul Oficial nr. 16 din 16 mai 1953.

6. ábra. Részletek a vidéki gyógyszertárak államosítását elrendelő 418. sz. Decretumból 63

1.3. AZ ERDÉLYI GYÓGYSZERTÁRAK ELNEVEZÉSEI A társadalmi fejlődés folyamán nemzetségeknek, fejedelmeknek, kiemelkedő személyiségeknek szükségük volt ismertetőjelekre. A címerek, a pajzsba foglalt jelvények, a megkülönböztető zászlók már az Árpádok korában használatosak. A polgárosodás idején az iparosoknak, a kereskedőknek is voltak figyelmet felkeltő szimbólumaik. Foglalkozásukat megjelenítő jelképes tárgy volt a cégér, amit már 1470-ben használtak. A patikacímer szó használata erdélyi forrásban először 1789-ben jelenik meg a Conscriptio Apothecae c. okiratban, amit a marosvásárhelyi levéltárból az Erdélyi magyar szótörténeti Tár idéz a következőképpen: „A külső Ajtó fenyőfa Deszkabol valo Vas Sarkokon forgo, a’ Zárja meg romlott, melly[ne]k belső felén Patika Czímerhez való képek vagy[nak] szep mesterséggel le rajzolva, mellyek aestimáltattak ad Rft 30” (11). A XVI. századtól kezdve a nyilvános polgári gyógyszertárak számának fokozatos gyarapodása szükségessé tette valamilyen jelképpel, névvel való megkülönböztetésüket (1). A „patikacímer”nek nevezett cégtábla az ablakra, ajtóra festett jelképen is látható volt, sőt a gyógyszertár belső berendezésein, a bútorzat festésén is megjelent. E tárgyi emlékek ma már muzeális értékűek. A gyógyszertárak elnevezései az idők folyamán változtak, sokszor az alapító, a tulajdonos, a környezet, a lakosság igénye, meggyőződése vagy hite határozta meg őket. A legrégebbi gyógyszertárak nevét a különböző állatok neveiből származtatták, leggyakrabban azoknak az állatoknak a nevét adták, amelyek valamilyen kiváló tulajdonságot képviseltek, így az oroszlán, az állatok királya erőt, bátorságot, vitézséget jelképez, a sas az ég tekintélyes madara, a szarvas a gyors mozgásnak, a kígyó az élet megújulásának, a holló az okosságnak a jelképe. Az antik mitológiai alakok közül is több vált a gyógyszerészet szimbólumává, így Aesculap és Hygieia, a gyógyítás védőpatrónusai. Rajtuk kívül Iris, az istenek hírmondója, Diana, a védelmet adó istennő, Minerva, a bölcsesség istennője is gyakran ihlette névadásra az új gyógyszertárak alapítóit. A kereszténység megszilárdulásától kezdve az ó- és újtestamentumi alakok, fogalmak, szentek, mártírok, patrónusok is névadók lettek, később pedig a gyógyszertárak külső és belső díszítésének az ihletői. A Szentháromság, a Megváltó, a Teremtő, a Szentlélek, a különböző szentek nevei, Szűz Mária, Isten Anyja, Angyal, Őrangyal vagy az Apostolok is gyakran előfordulnak a gyógyszertárak emblémáiban. Az emberi értékeket meghatározó kifejezéseket, mint a szeretet, igazság, valamint az egyházi jelképeket: kereszt, csillag, stb. is gyakran használták gyógyszertárak elnevezésére, ez utóbbiakat különböző jelzőkkel (arany, fehér). A betegeket a hit, a remény élteti, de szükségük van kegyelemre, békére, boldogságra, ezért gyakoriak a Remény, a Gondviselés, Isteni Gondviselés, Isten Szeme, Gyógyforrás, Pax elnevezések, valamint a boldogság jelképeként ismert Korona név is többször előfordul „arany” jelzővel is. A környezet adta nevek is gyakoriak, a ,,városi” jelző főleg megkülönböztetés céljából, ha a helységben már működött egyházi, katonai vagy kórházi gyógyszertár. Bányavidékeken a Bányász vagy a védőszent, Szent Borbála neve volt használatos. A gyógyszertár közelében levő jellegzetes földrajzi név is előfordul az elnevezések közt, így például Vörös Torony, Héthegy. Történelmi események, neves személyiségek (királyok, hadvezérek, politikusok, írók, költők) neveit is felhasználták gyógyszertárak elnevezésére, ilyen az utóbbiak közül Hunyadi Mátyás, gr. Széchenyi István, Szent István Király, gr. Mikó Imre, Arany János, Mikes Kelemen. A tulajdonosok, illetve az alapítók vezetéknevei is gyakran szolgáltak névadóul, főleg olyan esetekben, amikor több generáción keresztül ugyanazon család birtokában volt a gyógyszertár, s így gyökeresedett meg a köztudatban, például Engel-patika, Somogyi-patika stb. A szerzetesrendi gyógyszertárak elnevezésében mindig a rend szimbólumai lelhetők fel. Így a különféle színű keresztjeiket (zöld, vörös, fehér, arany) vagy jelvényeiket is felhasználták erre a cél64

ra. A jezsuiták jelvényében előforduló IHS (Jesus Hominum Salvator = Jézus az emberek megváltója) jelzésből származik a Megváltó, a Salvator elnevezés, ami később gyakorivá vált a polgári gyógyszertáraknál is. A jezsuiták még a Fehér Kereszt nevet is kedvelték, valamint egy képzelet szülte csodalény, az Egyszarvú = Unicornis nevét, az irgalmas rendi gyógyszertárak pedig következetesen a rendjük jelképére utaló Gránátalma elnevezést használták. A gyógyszertárak nevei nem mindig az alapításukkor születtek. A névadás általában később történt. Gyakran előfordult a névváltoztatás is, főleg amikor új tulajdonos kezébe jutott a gyógyszertár, vagy amikor felsőbb hatóságok által kiadott rendeletek tették szükségessé. Például a kezdetben Vörös Kereszt elnevezésű gyógyszertáraknak később a Genfi Határozat értelmében nevet kellett változtatniuk, ugyanis az 1864. augusztus 22-én, majd 1906. július 6-án Genfben kötött nemzetközi konvenció VIII. fejezete értelmében a Vörös Kereszt vagy az ún. Genfi Kereszt jelképet és címet kizárólag az egyezményben feltüntetett intézmények, személyek használhatták. Később névváltoztatást a politikai, hatalmi változások is megköveteltek, így a Császári Sas, a Magyar Korona gyógyszertáraknak el kellett hagyniuk nevükből a jelzőt, később csak a Sas vagy a Korona nevet használhatták. 720 erdélyi gyógyszertár elnevezését követtük a kezdetektől 1949-ig. Ekkor az államosítással eltörölték valamennyinek a nevét, és a nyilvános gyógyszertárakat megyénként 1-től kezdődő számmal jelölték, míg az ún. zárt körű gyógyszertárak számozása 101-nél kezdődött. Ezzel az egységesítéssel egy több évszázados hagyományt szüntettek meg, ami csak az 1990. évi magánosítással kezd újjáéledni, azonban ma már gyakoribb a fantázianevek használata. A gyógyszertárak nevére vonatkozó adatokat az évente új kiadásokban megjelenő gyógyszerészi évkönyvek, zsebnaptárok, almanachok (2–10), valamint Csanád Vilmos átfogó tanulmánya (1) szolgáltatták. A feltérképezett 720 gyógyszertár közül 129-nek (17,91 %) nem ismeretes a neve, vagy nem is volt külön elnevezése, hanem a tulajdonos nevét viselték. Ez főleg a kisebb helységekben és az 1920 után alapítottaknál figyelhető meg. Ezeket leszámítva összesen 591 gyógyszertár elnevezésének gyakoriságát, kronológiai sorrendjét, megyénkénti előfordulását értékeltük ki. Az 591 névvel jelzett gyógyszertárnál használatos elnevezéseket jellegük szerint csoportosítottuk, és meghatároztuk előfordulási gyakoriságuk arányát. Ezek az adatok az 16. táblázatban találhatók. 16. táblázat. Gyógyszertárelnevezések csoportosítása és gyakorisága Az elnevezések jellege Vallási jelképek, fogalmak Szentek nevei Erények, hitbeli fogalmak Szerzetesrendek jelképei Mitológiai nevek Szakmai jelképek Állatnevek Neves személyiségek nevei Történelmi, állami jelképek Helyi, környezeti vonatkozásúak Egyéb nevek Nevesített gyógyszertárak Ismeretlen vagy a tulajdonos neve Összesen

Számuk 275 61 39 5 31 26 67 19 39 14 15 591 129 720

Gyakoriságuk %-ban A nevesítettekhez Az összesekhez (az 591-hez) (a 720-hoz) 46,53 38,19 10,32 8,47 6,60 5,42 0,85 0,70 5,25 4,31 4,40 3,61 11,34 9,31 3,21 2,64 6,60 5,42 2,37 1,94 2,54 2,08 100,00 82,09 17,91 100,00 65

A 16. táblázat adataiból kitűnik, hogy az 591 nevesített gyógyszertár legtöbbjének vallási jelkép, fogalom sugallta az elnevezését (46,53 %). Ha ezekhez (275) még hozzáadjuk az egyházi szentekről elnevezetteket, valamint az erényeket és a hitbeli fogalmakat tükröző neveket, akkor látható, hogy közel kétharmad részüket (64,3 %) a vallás és a gyógyulásba vetett hit ihlette. Jelentős még a különböző jelzőkkel ellátott állatnevek részaránya is (11,34 %) és ezek közül a Sas a leggyakoribb, mivel ezt nemcsak állatnévként használták, hanem német nyelvterületeken mint császári jelképet is. A neves személyiségek (királyok, hadvezérek, politikusok, írók) nevei és a történelmi jelképek is jelentős számban fordultak elő, így a Mátyás Király, Magyar Király, Magyar Korona, Székely Címer, gr. Széchenyi István, gr. Mikó Imre vagy a Mikes Kelemen nevét viselő gyógyszertárak az erdélyi magyar gyógyszerészek hazaszeretetéről, magyarságtudatáról tesznek tanúbizonyságot. Az új gyógyszertárak nevéről mindig az adott helységben már működő gyógyszertárak neveinek függvényében kellett dönteni, de a „kor divatja”, a tulajdonos és a lakosság igénye is döntően befolyásolta a névadást. Ha a gyógyszertárak alapításának kronológiai sorrendjében követjük elnevezéseiket, akkor megállapítható, hogy legrégibb idők óta az állatnevek használatosak, s csak ezek után terjedtek el a vallás ihlette emblémák, majd a XVIII. században a mitológiai nevek, és csak a XIX. században neveztek el gyógyszertárakat neves személyiségekről. Ennek szemléltetésére szolgál a 17. táblázat, amelyben kronológiai sorrendben 112 gyógyszertár elnevezése található. A 112 elnevezést 134 közül válogattuk, kihagyva azokat, amelyek csak jelzőben különböznek egymástól. 17. táblázat. A gyógyszertárak elnevezéseinek kronológiája Az első előfordulás éve 1609 1660 1690 1696 1700 1710 1733 1740 1738 1752 1760 1764 1772 1772 1772 1773 1773 1775 1778 1780 1783 1790 1790 1794 1794 1795 66

Elnevezés Fekete Medve Fekete Sas Arany Pelikán Arany Oroszlán Korona Szent György Szerecsen Szentháromság Őrangyal Arany Szarvas Magyar Korona Megváltó Holló Arany Csillag Fehér Templom Arany Kereszt Minerva Hygieia Kígyó Szent István Isten Szeme Fortuna Bányász Segítő Szűz Mária Mérleg Császári Sas

A helység neve, ahol először fordult elő (megyejelzés) Nagyszeben Beszterce Brassó Brassó Segesvár Kolozsvár Brassó Temesvár Fogaras Marosvásárhely Marosvásárhely Gyulafehérvár Déva Nagyenyed Brassó Nagyvárad Beszterce Fogaras Máramarossziget Nagykomlós (TM) Medgyes Dés Abrudbánya Temesvár Zilah Nagyszeben

1796 1798 1805 1808 1810 1812 1812 1815 1818 1831 1833 1836 1838 1839 1844 1845 1845 1848 1851 1855 1856 1861 1861 1864 1867 1867 1870 1871 1871 1872 1875 1879 1879 1880 1884 1885 1885 1885 1888 1888 1891 1892 1892 1893 1894 1894 1896 1898 1900 1900 1900 1904 1905

Egyszarvú Szarvas Üdvözítő Remény Isteni Gondviselés Hunyadi Mátyás Szentlélek Szent Ágnes Mária Segítsége Fehér Oroszlán Székely Címer Szent Anna Hajnal Szent Miklós Bethlen Gábor Szent László Nádor Mátyás Király Szent Terézia Teremtő Védangyal Gr. Széchenyi Gr. Mikó Imre Sólyom Aesculap Apolló Borostyánkoszorú Attila Szent József Isten Anyja Csillag Genfi Kereszt Héthegy Iris Arany Pillangó Igazság Arany Kereszt Kettős Kereszt Szent Ferenc Vörös Torony Tizenkét Apostol Gábor Arkangyal Nagylakváros Hősvár Mikes Kelemen Fehér Kereszt Szent Erzsébet Fehér Szarvas Beteljesülés Szent Antal Szent Dávid Szent Borbála Bánát

Szilágycseh Székelyhíd (BH) Verespatak (AB) Barcarozsnyó Berethalom (SB) Kolozsvár Marosvásárhely Szentágota (SB) Csene (TM) Kisjenő (AR) Székelykeresztúr Detta (TM ) Bihardiószeg Temesvár Nagyenyed Vizakna Buziásfürdő Kézdivásárhely Naszód Nagybocskó (MM) Torda Aknasugatag Székelyudvarhely Nagysomkút (SM) Fogaras Prázsmár (BV) Kraszna (SJ) Csíkszentmárton Csatád (TM ) Varjas (TM) Nagyborosnyó (CV) Nagyszeben Csákigorbó (SJ) Lippa Szászkézd (MS) Magyargyerőmonostor (CJ) Brassó Piski (HD) Dés Nagytalmács (SB) Kristyor (HD) Temesmóra (TM) Nagylak (AR) Höltövény (BV) Zágon (CV) Lupény (HD) Arad Ákosfalva (MS) Alsóárpás (SB) Móricföld (CS) Tordaszentlászló (CJ) Vulkán (HD) Lugos 67

1907 Hazánk Védasszonya Csíkszereda 1907 II. Rákóczi Ferenc Nagyvárad 1909 Kálvin Havasmező (MM) 1909 Arany János Nagyszalonta 1912 Diana Nagyvárad 1912 Turul Arad 1914 Illyés Próféta Temesvár 1914 Fekete Torony Brassó 1914 Keresztelő Szent János Zádorlak (AR) 1915 Páduai Szent Antal Kolozsvár 1915 Erzsébet Királynő Szatmárnémeti 1919 Hargita Kolozsvár 1920 Opera Kolozsvár 1920 Unirea (Egyesülés) Nagyszeben 1921 Dacia Déva 1921 Cleopatra Nagyvárad 1921 Gyógyforrás Belényes 1921 Sixtusi Madonna Margitta (BH) 1922 Sanitas Ákosfalva (MS) 1922 Traján Császár Lugos 1922 Rekord Marosvásárhely 1923 Városháza Szászsebes (SB) 1923 Victoria Szamosújvár 1926 Karitas Szatmárnémeti 1936 Gyógyulás Forrása Nagyszeben 1936 Apostol Szinérváralja (MM) 1937 Jó Pásztor Nagyvárad 1937 Jézus Szíve Korond 1939 Mater Nostra Gyergyósalamás (HR) 1946 Glória Marosvásárhely 1947 Pax Nagyvárad 1947 Albina Marosvásárhely A 17. táblázat adataiból látható, hogy milyen változatos volt a névadás. Ha az egyes elnevezések jelzőit (arany, fehér, fekete stb.) is beszámítjuk, akkor az 591 gyógyszertárnak 134-féle elnevezése volt, vagyis átlagban csak minden negyediknek-ötödiknek (4,4) volt azonos neve. Természetesen ettől az átlagtól vannak nagyobb eltérések is, hiszen egyes elnevezések nyolc-kilencszer gyakoribbak, tizenhat több mint tízszer fordul elő, de ugyanakkor hetvennél több azoknak a száma, amelyeket csak egy-egy gyógyszertárnál találtunk meg. A továbbiakban követtük egyes gyógyszertári elnevezések gyakoriságát az első előfordulástól, a megjelenéstől kezdve ötvenéves periódusokban, így a leggyakoribb nevek használatának folytonossága, illetve egy-egy név időszakos megjelenése vagy eltűnése volt megfigyelhető. A 18. táblázat harmincféle elnevezés gyakoriságát mutatja be 475 nevesített gyógyszertár adataiból. 18. táblázat. 30 gyógyszertári elnevezés gyakorisága megjelenésüktől 1949-ig Gyógyszertár elnevezése

Gyakorisága Számuk A név első előfordulásának 1801-től 1851-től 1901-től 1800-ig 1850-ig 1900-ig 1949-ig összesen éve – helye 1609 – Nagyszeben 1 2 2 5

Medve (Fekete) Sas (Arany, Fekete, Fehér, 1660 – Beszterce Császári ) Arany Pelikán 1690 – Brassó Oroszlán (Arany, Fehér) 1696 – Brassó 68

13

7

5

6

31

1 4

7

5

-

1 16

Korona (Magyar, Arany) Szent György Angyal (Őrangyal, Arkangyal, Védangyal) Szentháromság Szarvas (Arany, Fehér) Megváltó (Salvator) Holló Csillag (Arany) Minerva Kereszt (Arany, Fehér, Vörös, Genfi, Kettős) Hygieia Kígyó

1700 – Segesvár 1710 – Kolozsvár

8 1

6 -

16 4

2 6

32 11

1738 – Fogaras

2

1

36

22

61

1740 – Temesvár 1752 – Marosvásárhely 1764 – Gyulafehérvár 1772 – Déva 1772 – Negyenyed 1773 – Beszterce

5

12

14

6

37

4

2

3

1

10

3

10

30

15

58

1 2 1

-

2 1

4 11

1 8 13

1773 – Nagyvárad

1

-

17

12

30

1775 – Fogaras 1778 – Máramarossziget 1780 – Nagykomlós 1783 – Medgyes 1790 – Abrudbánya 1790 – Dés

1

-

5

5

11

1

1

1

3

6

1 1 1 1

2 3 -

10 1 -

1 3

13 4 3 4

1

2

17

12

32

1 -

1

-

1

1 2

-

3

18

10

31

-

4

12

7

23

-

1

4

1

6

-

-

2 4 1 -

2 10 6

2 6 11 6

Szent István (Király) Isten Szeme Bányász, Bánya Fortuna Szűz Mária (Segítő Szűz Védasszony, Isten Anyja, 1794 – Temesvár Madonna, Mater Nostra) Mérleg 1794 – Zilah Üdvözítő 1805 – Verespatak 1808 – Remény Barcarozsnyó Gondviselés (Isteni) 1810 – Berethalom 1848 – Mátyás Király Kézdivásárhely Gr. Széchenyi 1861 – Aknasugatag Aesculap 1867 – Fogaras Szent Antal (Páduai) 1900 – Móricföld Diana 1911 – Temesvár

A 18. táblázat az elnevezéseket az első megjelenés időrendjében tartalmazza. Innen is látható, hogy az állatnevek használata régibb keletű, őket követik a vallási, egyházi nevek, majd a mitológiából és a történelemből vett személyiségek nevei. A leggyakoribb és kezdettől fogva folyamatosan használt név a Megváltó (a Salvator) volt, az 591 nevesítettből 58, ami azt jelenti, hogy körülbelül minden tizedik gyógyszertárnak ez volt a neve. Gyakori volt még az Angyal név is, de különböző jelzőkkel ellátva. A táblázatba foglalt 475 gyógyszertár közül csak egy-egy viselte az Arany Pelikán, a Holló és a Mérleg nevet, a Diana név pedig csak 1911-ben jelent meg először, ettől kezdve még ötször, 1932 és 1936 között két nagy városban, Temesváron és Nagyváradon, ahol akkor már több nevesített gyógyszertár működött. A területi (földrajzi) megoszlás megismerése céljából hat-hat megyében követtük a hat leggyakoribb gyógyszertári elnevezést. Ezeknek adatai a 19. táblázatban találhatók, ahol megadjuk a hat leggyakoribb elnevezés számát és százalékos előfordulását az össz nevesítetthez (az 591-hez) képest a kiválasztott hat megyében, továbbá gyakoriságukat szám szerint és százalékban mind a tizenhat erdélyi megyéhez viszonyítva, valamint számukat és előfordulási százalékukat az egyes megyékben az összes azonos nevűekhez viszonyítottan. 69

19. táblázat. A leggyakoribb gyógyszertárelnevezések előfordulása hat-hat megyében A név előfordulása

Gyógyszertár elnevezése

Megváltó (Salvator)

Őrangyal (Védangyal, Arkangyal)

Szentháromság

Korona (Magyar, Arany)

Kereszt (Fehér, Arany, Zöld, Kettős, Genfi stb.)

Sas (Fehér, Fekete, Arany, Császári)

Megyei vonatkozások A név megyei Az elnevezés gyakorisága az gyakorisága a összes azonos Összesen Megyékben Megye Gytárak száma a megyében nevűhöz viszoSzám / % Szám / % jelzése megyében Száma %-a nyítva %-ban 15,5 TM 77 9 11,7 13,7 AR 45 8 17,8 10,3 CS 32 6 18,8 58 / 9,81 16 / 100 10,3 SM 42 6 14,3 8,6 BH 69 5 7,2 10,3 MS 49 6 12,2 11,1 BH 69 5 7,2 11,1 SM 42 5 11,9 8,8 MS 48 4 8,3 45 / 7,61 15 / 93,8 8,8 TM 77 5 6,5 8,8 HD 26 4 15,4 6,6 AR 45 3 6,6 27,0 TM 77 10 13,0 16,2 AR 45 6 13,3 10,8 SM 42 4 9,5 37 / 6,26 10 / 62,5 8,1 CJ 49 3 6,1 8,1 CS 32 3 9,4 5,4 BH 69 2 2,9 18,7 MS 48 6 12,5 12,5 CJ 49 4 8,2 9,4 CV 15 3 20,0 32 / 5,41 13 / 81,2 9,4 HR 24 3 12,5 9,4 BV 40 3 7,5 9,4 BH 69 3 4,3 16,6 TM 77 5 6,5 13,3 MS 48 4 8,3 10,0 HD 26 3 11,5 30 / 5,07 14 / 87,5 10,0 BV 40 3 7,5 10,0 BH 69 3 4,3 6,6 HR 24 2 8,3 16,6 CS 32 5 15,6 16,6 SB 38 5 13,1 10,0 BV 40 3 7,5 30 / 5,24 12 / 75,0 10,0 MS 48 3 6,2 6,6 HR 24 2 8,3 6,6 HD 26 2 7,7

A 19. táblázatból a következő tényeket lehet megállapítani: 1. Megváltó (Salvator) elnevezésű gyógyszertár Erdély mind a tizenhat megyéjében létezett, a legmagasabb arányban a mai Krassó-Szörény (18,8 %) és Arad (17,8 %) megyékben. 2. A példaként említett 5 másik gyógyszertári elnevezés nem minden megyében mutat arányos elterjedést. Így például a Szentháromság nevet több gyógyszertár viseli, mint a Korona, a Kereszt vagy a Sas elnevezést, mégis kevesebb helyen, csak 10 megyében fordult elő, míg az utóbbiak, igaz, hogy különböző jelzőkkel ellátva, de 13, 14, illetve 12 megyében. 70

3. Ami az azonos nevet viselő gyógyszertáraknak az egyes megyékben való gyakoriságát illeti, ez igen változatos. Így például Korona (és különböző jelzős változatai) elnevezésű gyógyszertárak leginkább a mai Kovászna megye területén voltak, hisz a megye összes gyógyszertárának 20 %-a ezt a nevet viselte, ami pedig az összes ilyen nevű gyógyszertárhoz való arányt jelenti, ez közel 10 % (9,4 %). Maros megyében, bár a gyógyszertáraknak csak 12,5 %-a, vagyis hat patika viselte ezt a nevet, mégis ez az összes ilyen nevű erdélyi gyógyszertár számához (32) viszonyítva 18,7 %-ot jelent. 4. Sas nevű gyógyszertárakat leginkább Krassó-Szörény és Szeben megyében találtunk, ami az itteni sváb és szász nemzetiségű gyógyszertár-tulajdonosoknak és a lakosságnak a Habsburgok iránti tiszteletét is jelzi. Ugyanekkor például egész Bihar megyében csak egy ilyen nevű gyógyszertár létezett, Nagyváradon az Arany Sas, ami azzal lehet összefüggésben, hogy ez a patika az akkori Szent László téren volt, ahol akkor a Sas-fogadó állt. 5. Szentháromság nevű gyógyszertárak Arad és Temes megyében a leggyakoribbak, az össz gyógyszertár 13,3, illetve 13,0 %-át teszik ki, és ugyanakkor az Erdély 10 megyéjében található összes ilyen nevűek 16,2, illetve 27 %-át képezik. Ez a magas arány összefüggésbe hozható azzal a ténnyel, hogy ezen a vidéken a lakosság többsége római katolikus vallású. 6. Kereszt nevű gyógyszertárat (szintén különböző jelzőkkel) összesen 14 erdélyi megyében találtunk, de egy-egy megyében csupán kettőt, hármat, négyet, esetleg ötöt, de Bihar, Brassó és Hunyad megyékben a három már az összes ilyen nevű 10 %-át jelenti. 1949-ben a gyógyszertárak államosításával sajnos megszüntették a névadásnak ezt a régi hagyományát, számmal való jelzésük nyomán eltűntek a változatos nevek, melyek közvetlen vagy közvetett úton, de kapcsolatban voltak a gyógyszerészi hivatással. Az 1990-ben megindult magánosítási folyamattal a gombamódra szaporodó gyógyszertárak sokszor fantázia szülte vagy betűkombinációkból képzett, értelem nélküli neveket (emblémákat) kapnak, melyek inkább a reklámot szolgálják, betegcsalogatók s egyre kevésbé vannak összefüggésben a gyógyulásba vetett hittel vagy a gyógyítást szolgáló hivatással. IRODALOMJEGYZÉK 1. Csanád V.: A történeti Magyarország patikáinak elnevezései és alapítási évei. Savaria, a Vas megyei múzeumok Értesítője 1983–1984, 17–18, 399–440. 2. Csurgay K. (szerk.): Gyógyszerészek Évkönyve. A Gyógyszerészi Közlöny kiadása. 1900-tól Karlovszky G., 1924-tól Karlovszky G. és Koritsánszky O., 1940-től Koritsánszky O. és Löcherer T. szerkeszti. Budapest 1889–1943. 3. Molitórisz Pál, Nagy Jenő. (szerk.): Almanahul farmaceutic – Gyógyszerészek zsebnaptára II. évf. Cluj–Kolozsvár, 1922. 4. Molitórisz Pál (szerk.): Almanah, Tip. Universala S. A., Cluj–Kolozsvár, 1937. 5. Nagy Jenő: Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára 1921. évre. A szerző kiadása. Marosvásárhely, 1921. 6. Nagy Samu (szerk.): Almanahul farmaciştilor din România – Romániai Gyógyszerészek zsebnaptára II., III., IV. évf. A szerző kiadása. Cluj–Kolozsvár, 1924, 1926, 1927. 7. Schédy Sádor (szerk.): Gyógyszerészek zsebnaptára 1865–1898. Szerk. 1900-ban Schédy S. és Varságh Z., 1901–1906 között Varságh Z. és Rossberger I., 1909–1920 között Varságh Z. és Bársony E. A., az 1942. évre (70. évf.) Réthelyi J. állította össze. A Gyógyszerészi Hetilap kiadóhivatalának kiadása, Budapest 1865–1920, 1942. 8. Simon I. (szerk.): Magyar Gyógyszerészek Évkönyve. Temesvár, 1862.

71

9. Szász Tivadar (szerk.): Gyógyszerészi almanach. Kiadja a Gyógyszerészi Szemle szerkesztősége, Budapest, 1943–1944. 10. *** Almanahul farmaceutic – Gyógyszerészi évkönyv. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztő és kiadóhivatala. Tip. Deutscher Bote, Cluj, 1929, 1930. 11. *** Erdélyi magyar szótörténeti tár. Anyagát gyűjtötte Szabó T. Attila. Főszerkesztő Vámszer Márta. X. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest–Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2000.

1.4. MAROSVÁSÁRHELY GYÓGYSZERTÁRAI Az első marosvásárhelyi gyógyszertárak alapításáról Orient Gyula közölt adatokat (12), miszerint 1760-ban Mauksch János nyitott először gyógyszertárat a városban, a második alapítási évét 1762-ben adja meg. Spielmann József és munkatársai 1969 és 1976 között az Orvosi Szemle hasábjain négy részletben közölték levéltári kutatásaik alapján az 1733 és 1790 közötti marosvásárhelyi gyógyszertárak alapításának idejét, ezáltal pontosították az Orient által közölt adatokat (14). Később, 1977-ben ugyancsak Spielmann professzor irányításával Tóducz Endre akkori orvostanhallgató államvizsga-dolgozatában (16) foglalkozott a marosvásárhelyi gyógyszertárakkal, az 1869-ben, 1872-ben és 1875-ben itt dolgozó gyógyszerészekkel. A kutatások folytatásaként 1996-ban szintén az Orvosi Szemlében jelent meg Hajdu Árpád és Péter H. Mária tanulmánya az 1949-ig itt működő gyógyszertárakról, gyógyszerészekről (5). A gyógyszertárak alapítására, tulajdonviszonyaira, vezető gyógyszerészeire az 1865-től évente megjelenő gyógyszerészek zsebnaptára, évkönyve vagy almanachja közölt tájékoztató adatokat (1–4, 6–15, 17, 19–21), és ezekből lehet következtetni valamely helység, város gyógyszertári hálózatának kiteljesedésére. Ezek az adatok azonban nem mindig a legpontosabbak, gyakran hiányosak is, illetve egy-két év késéssel közlik a változásokat. A leghitelesebb adatokat a levéltárak anyaga szolgáltatja. A marosvásárhelyi levéltárban is találhatók adatok, bár ezek is elég hiányosak, elvétve a XVIII. századra, illetve az 1930–1949 közötti évekre vonatkoznak (22). Az említett forrásmunkák, közlemények és levéltári adatok figyelembevételével megpróbáltuk feltérképezni a város nyilvános polgári gyógyszertárait alapításuktól kezdve 1949-ig, az államosításukig. Az egyes gyógyszertárak tulajdonosainak, vezetőinek, bérlőinek és alkalmazottként dolgozó gyógyszerészeinek adatait a rendelkezésünkre álló források, az egyetemi anyakönyvek (23, 25, 26), almanachok és évkönyvek (1–4, 6–11, 13, 15), lexikonok (24), közlemények (14,18) és levéltári források (22, 30) alapján próbáljuk megadni. Marosvásárhelyen 1949-ig 15 nyilvános polgári gyógyszertárat alapítottak (5), amelyek időrendben három periódusba csoportosíthatók: 1733–1889 között 5 gyógyszertár nyílt, de ezek közül csak 4 működött a század végéig, 1916–1922 között 5 újat létesítettek, majd 1947–1949 között szintén 5 gyógyszertárral gyarapodott a város. A gyógyszertárakon kívül gyógydrogériák is létesültek. Így az 1907-ben a Főtér 21. szám alatt alapított és Fekete Mihály által vezetett Angyal-drogéria 1949-ig működött, majd az 1913-ban Bodnár Antal által létesített Központi drogéria (az akkori Wesselényi Miklós u. 2. szám alatt), amit 1923-ban a Szászvárosból jött Deutsch Dávid gyógyszerész (1887–1953, oklevél: Budapest, PPTE) vett át és vezetett 1944-ig (29). 1940-től kezdve a „Kaláka” Erdélyi Népi Szövetkezet keretében 60–70 ember foglalkozott a hazai gyógynövények begyűjtésével, akik megelőzően tanfolyamokon vettek részt. Ezzel kapcsolatban Sztankovszky József (sz. 1881) gyógyszerész, aki akkor Deményházán volt gyógyszertár72

tulajdonos, 1948. július 1-jén egy Tájékoztatót adott ki (35), melyben 17 ténylegesen gyűjthető gyógynövényt sorolt fel, mindegyiknél megjelölve a begyűjtött és begyűjthető mennyiségeket is. Továbbá az eddig nem gyűjtött, de található és eredménnyel gyűjthető 12 gyógynövényre is felhívja a figyelmet. Közli, hogy milyen felszerelésekkel rendelkezik (szárító, raktár, kéziprés, csomagoló anyagok stb). Végül felsorolja azokat a környékbeli megyéket, ahol a gyógynövények gyűjtését el lehet kezdeni. 1948. július 12-én egy jelentést is kiadott a „Szentföld” területén, Deményháza és Székelyhodos községek közötti területen fellelhető ásványokról (kőszén, barnaszén, pirit stb). A következőkben a Marosvásárhelyen alapított 15 nyilvános, polgári, magántulajdonú gyógyszertárnak a történetét próbáljuk vázlatosan bemutatni, a teljesség igénye nélkül. Minden gyógyszertárnál az alapítási évtől kezdődően időrendi sorrendben közöljük a tulajdonosok, bérlők, kezelők, gondnokok, alkalmazottak nevét, megadva a gyógyszertárban eltöltött idejüket is, valamint tanulmányaik helyéről, oklevelük megszerzéséről, esetleg szakmai tevékenységükről is amennyiben a megadott irodalomból vagy hozzátartozóik, leszármazottjaik révén sikerült információt szereznünk. Minden esetben jelezzük az alapítási sorrendet és az évet, a gyógyszertár nevét, helyét az akkori, illetve a későbbi utcanév megjelölésével, a működési időszakot, illetve ötnél az államosítás utáni helyzetére is utalunk. (Városi ?) Gyógyszertár Alapítási sorrend: 1 Alapításának éve: 1733 Időszak 1733–1750 1750–1751 1751–1754 1754–1765

Tulajdonos Schwartz Simon Macskin Károly Bayer József Schennegg Domokos

Helye: Főtér 54. szám (az akkori városháza) Alkalmazott (a), bérlő (b), gondnok (g) ---------

1765. június 24-én megszűnt, a második gyógyszertár alapításakor már nem működött. Ennek a gyógyszertárnak a létezéséről Orient Gyula nem tesz említést. Spielmann József és munkatársai a marosvásárhelyi levéltári kutatások alapján derítették fel létezését. A gyógyszerészek képzettségéről, tevékenységéről keveset tudunk, néhány adatot Spielmann közölt az Orvosi Szemlében (14). Gyógyszerészek adatai Schwartz Simon – Nem derült ki az iratokból, hogy tulajdonosi minőségben dolgozott a gyógyszertárban, vagy bérelte a várostól. 1766-ban csak özvegye, Karantsi Borbála élt. Feltételezhető, hogy rokona, esetleg testvére annak a Schwartz Sándor patikáriusnak, aki 1727–1749 között kolozsvári gyógyszertártulajdonos volt, vagy a besztercei Schwartz Sámuelnek, aki 1803-ban szerzett gyógyszerészi képesítést. Macskin Károly – gyógyszerész 1750-ben vette meg a gyógyszertárat. Csak rövid ideig tulajdonos, mert 1751-ben vagy 1752-ben meghalt. Bayer József –- 1752. december 13-én vette át a gyógyszertárat. Addig Nagyszebenben a Theiss-féle, a császári patika provizora volt. 1754-ben halt meg. Schennegg Domokos – előző munkahelye a bécsi császári gyógyszertár, majd a budai, később pedig a gyulafehérvári patikában dolgozott. 1754-ben telepedett le Marosvásárhelyen, feleségül vette Hammer Anna Teréziát. Állandóan viszálykodott a városi hatóságokkal, több esetben is a Gubernium segítségét kéri, amely támogatja őt és felszólítja a Magistratust, hogy „ne bolygassák a patikust fogadott szállásán és tevékenységét pártfogolják”. 73

Alapítási sorrend: 2 Alapításának éve: 1760–1762 Időszak

Magyar Korona gyógyszertár Hely: Szentkirály u. 1. szám (a későbbi Kossuth L., Călăraşi u.)

Tulajdonos

1762–1777 1777–1785

Mauksch János (Johann) Mauksch János özvegye (=Honigsberger Zsófia)

1786–1825 1854– 1865–1872 1872–1875 1875–1881

Ifj. Mauksch János (Johann) Benkő János Jeney és Almásy Domokos Ifj. Benkő Sándor Benkő Sándor örökösei

Bérlő (b), alkalmazott (a), gondnok (g), gyakornok (gy) Schuster Márton (b) 1778 Wladár Ádám (g) 1778–1782 Tollasi György (g) 1782–1785

Jeney Károly (b) 1872–1886 Jeney Jenő (gy) Ebergényi Gyula (gy) Gundhardt Lipót (b) 1887–1892 1886–1890 Jeney Károly 1891–1900 Binder K. örökösök (özvegye ?) Beck Béla (b) 1892–1896 Dr. Stenner Vilmos (b) 1897–1911 1900–1911 Binder A. és K. 1911. dec. 13-tól Gyalui Rosenberg Ignác 1915–1949 Gyalui Pál Lázár István (a) 1937–1944 Illyés Lajos (a) 1944. júl.– aug. Csúcs Károly (a) 1944. nov.–dec. Dósa Istvánné (a) 1945–1946 Mósa Rozália (a) 1947–1948 Keller Gyula (a) 1949. április 2. államosítás: megszűnt Gyógyszerészek adatai Schuster Márton – nagyenyedi gyógyszerész. 1778. május 8-tól vette bérbe a gyógyszertárat az özvegytől, de csak két hónapig marad itt. Wladár Ádám – adatai az Arany Szarvas gyógyszertárnál találhatók, amelyet 1782-ben ő nyitott meg. Tollasi György – a Gömör megyei Rozsnyó városában született 1755. július 24-én. 1779-ben kapott magisteri oklevelet a budai egyetemen. A legelsők közt volt, akiknek szakképzettségét egyetemi oklevél bizonyította. 1782–1785 között vezette a gyógyszertárat, közben feleségül vette id. Mauksch János özvegyét, Honigsberger Zsófiát. 1785-ben Udvarhelyre távozik, mert meghalt a felesége, és így a gyógyszertárat annak jogos utóda örökölte. Gundhardt Lipót – az 1879/80-as tanévben kapott oklevelet a kolozsvári FJTE-n. Beck Béla – gyógyszerész oklevelet 1871/72-ben kapott Budapesten huszonkét éves korában. 1900. február 6-án hunyt el ötvenévesen. Lázár István – Halmiban született 1909. február 22-én. Oklevelet Kolozsváron szerzett 1933. március 1-jén. Oklevelének száma: 1284. 1937. június 15. és 1944. április 30. között dolgozott itt. Közben gyógyszerészi tevékenység folytatására kapott engedélyt a belügyminisztériumtól 315 418/1941. szám alatt. Mósa Rozália – 1921. március 20-án született Gyergyószentmiklóson. 1946. febr. 5-én kapott oklevelet Budapesten. Egy ideig ugyanitt dolgozott a Nádor és az Attila gyógyszertárakban, majd Homoródszentmártonban. 1947. október 10-én szabad joggyakorlásra kapott engedélyt 234. számmal. 1948. október 4-én Szatmárnémetibe távozott. 2010. jan. 7-én hunyt el. 74

Almási Domokos – 1850-ben mint ,,patikárius inas” van feltüntetve az 1848–1849-es szabadságharc résztvevői között. Id. Mauksch János, ifj. Mauksch János (1765–1825), Jeney Károly (1827–1903) és Jeney Jenő, valamint Gyalui Pál, Illyés Lajos gyógyszerészek adatait lásd a részletes életrajzoknál.

6/a ábra. Gyógyszeres dobozok Gyalui Pál, Beck Béla, illetve Stenner Vilmos gyógyszerészek idejéből Arany Szarvas gyógyszertár Alapítási sorrend: 3 Alapításának éve: 1782 Reáljogának elismerése: 1857 (4224/1857. szám alatt) Időszak

Hely: Főtér (Toldalagi-ház), 1914-től átköltözött az 55. szám alá (jelenleg Rózsák tere 55. szám) Tulajdonos

Wladár Ádám Wladár Mátyás (örökös) 1790. május – 1813 Mauksch Tóbiás Mauksch János Márton 1813–1817 Brandecker Simon és felesége 1819–1854 Mauksch Karolina 1854–1865 Görög József 1869–1879 Özv. Görög Józsefné született Brandecker Anna 1880–1884 Bernády Dániel 1885–1889 Bernády Dániel örökösei 1890–1901 Dr. Bernády György 1902–1908 Bernády György és Hints Zoltán 1909–1925 Dr. Hints Zoltán 1926 Dr. Hints Z. és Kolosváry József 1782–1789

Bérlő (b), gondnok (g), alkalmazott(a), gyakornok (gy), kezelő (k), segéd (s) Krupitza Johannes (g) 1790 (két hónap) Streicher Mihály Maurer Sámuel (g) 1799–1802 Eördögh Stephanus (g) Wohlmann, Hönsch I., Roll Samuel (g) Göldner Károly (gy, később k.) Jeney Albert (b) 1865–1878 Bernády Dániel (b) 1878–1880 Dálnoki Miklós Árpád (s) 1868–1875 Halász Jakab (b) Hints Zoltán (b) 1896–1903 Dálnoki Miklós Árpád (a)

75

1927–1934

Dr. Hints Zoltán

1934–1943

Kővári József Kővári József örökösei

1943. nov– 1948. jan. – 1949. ápr.

Flórián Géza (a) 1930 Hints Ádám (gy) Clemens Frigyes (a) 1940Márkus Ödön (a) 1946 Berekméri József (b) 1943–1948

Berekméri József

1949. április 2. államosítás: gyógydrogéria 1990– magánosítás: Atlas gyógyszertár Gyógyszerészek adatai Wladár Ádám – Turóc vármegyében született Nagycsepcsény helységben 1748. február 16án. Magisteri oklevelet 1777. febr. 8-án kapott a nagyszombati egyetemen. Négyévi csatározás után nyitja meg ezt a gyógyszertárát. A jogadományozó okiratot Nagyszebenben állították ki 1782. szeptember 3-án; ez a marosvásárhelyi levéltárban volt egykor az Acta politica: 2915 – 1782 jelzés alatt, hiteles másolata a Hints család tulajdonában van. Wladár Ádám halála után örököse, a testvéröccse, Wladár Mátyás eladja a gyógyszertárat. Wladár Ádám halálakor a városi tanácsnak és másoknak is adósságuk volt vele szemben, amit testvére megbízott által kér a tanácstól. Az erre vonatkozó 1798. május 24-i keltezésű okiratok szintén a marosvásárhelyi levéltárban voltak és ezek hiteles másolata, valamint latin nyelvből való magyar fordítása is a Hints család (Hints Miklós István) birtokában található. Streicher Mihály – Mauksch Tóbiásnak a veje, az első házasságából született leányának a férje volt. Bécsben kapott oklevelet 1775-ben. Előbb Kolozsváron volt gondnok Krupitza Johannes –1756. április 3-án Turóc vármegyében született. 1784. augusztus 7-én tett gyógyszerészmesteri vizsgát Budán. Maurer Sámuel – magisteri oklevelet 1797-ben szerzett a pesti egyetemen. Mauksch a hátrahagyott instrukciójában mint becsületes és szorgalmas gyógyszerészt megdicséri. Eördögh Stephanus – Kolozsváron született 1759. szeptember 20-án. Magisteri vizsgát 1789ben a pesti egyetemen tett. Egy ideig Pesten segédeskedett, majd Debrecenben dolgozott, mielőtt a Mauksch-patikába szegődött el. Wohlmann – bár ügyes, de lusta volt és a közönséggel szemben goromba, ezért Mauksch rövidesen elbocsátja. Hönsch Joannes Jacobus – 1789. október 1-jén kapott gyógyszerészmesteri oklevelet a pesti egyetemen. Előbb Kassán volt segéd, majd Bródiban gondnok. Három évig tartózkodott Marosvásárhelyen, ezután vissza akart menni előbbi helyére, de ez nem sikerült neki. Bécsbe került, ahol egy hibás operáció következtében rövidesen elhunyt. Roll Sámuel – 1814. aug. 25-én kapta meg oklevelét, előbb Pozsonyban segédeskedett, majd a kolozsvári Mauksch-patikában volt két évig segéd. Ez idő alatt Mauksch meg volt elégedve vele és ezért küldte Marosvásárhelyre gondnoknak. 1842-ben sepsiszentgyörgyi irattári adatokban említik, hogy Roll Sámuel és fia, Károly működtettek patikát. Később azonban ivásnak adta magát, erkölcstelen életet élt. Brandecker Simon – 1790-ben született Zombor városban (akkor Bács-Bodrog megye), huszonnégy évesen az 1813/14-es tanévben kapott mesteri oklevelet a pesti egyetemen. Felesége Mauksch Karolina, ifj. Mauksch Tóbiás Sámuel (1769–1805) leánya. Házassága révén lett a gyógyszertár tulajdonosa. Az 1848-as dokumentumok városi tanácsosként és királyi pénztárosként említik nevét. A városi kaszinó titkára is volt. 1854-ben hunyt el. A Teleki Téka régi könyvei közt van olyan, amelyikben az ő könyvjegye, ex librise található (31).

76

Göldner Károly – marosvásárhelyi származású, apja Göldner Dániel német nyelvtanár. 1836ban, huszonegy évesen kapott magisteri oklevelet a pesti egyetemen. Ekkor írta értekezését, amit Brandecker Simonnak, volt mesterének ajánlott, akinek a gyógyszertárában gyakornok, majd annak kezelője lett. 1846 júliusában hunyt el Marosvásárhelyen. Görög József – Marosvásárhelyen született, 1846-ben, huszonöt évesen kapott Pesten mesteri oklevelet. Felesége Brandecker Simon gyógyszerész és Mauksch Karolina leánya, így lett később a gyógyszertár tulajdonosa, majd halála után az özvegye az örökös. Halász Jakab – 1861-ben született Marosvásárhelyen, 1883-ban Kolozsváron az FJTE-n kapta meg oklevelét. Később átment a id. Nagy Sándor gyógyszertárába, majd Gyalun nyitott gyógyszertárat. 1933. februrár 7-én hunyt el. Kolosváry József – Nagyszalontán született 1889. november 18-án. Apja gimnáziumi tanár. Iskoláit Mezőtúron végezte. Gyógyszerész oklevelét 1912. jún. 15-én, Budapesten kapta meg. 1917–1925 között Gyergyószentmiklóson volt gyógyszerész az Arany Sas gyógyszertárban. Majd Marosvásárhelyre jött, előbb Hints Zoltánnál dolgozott, de 1926 után átment a szintén marosvásárhelyi Őrangyal patikába. (További adatai ott találhatók). Kővári József – 1903-ban a Fehér megyei Őregyházán született, gyógyszerész oklevelet 1927ben Kolozsváron az I. Ferdinánd Király Egyetemen kapott. A deportálás áldozata lett. Berner Mór Óh, kiválasztott népem című cikksorozatának nyolcadik részében említi (Romániai Magyar Szó. Új sorozat. 3874. szám, 2001. augusztus 27.). Clemens Frigyes – 1894. január 4-én született Besztercén. Oklevelet Kolozsváron az FJTE-n szerzett 1915. december 18-án. 1919-től katonagyógyszerész. 1940-ben jött Marosvásárhelyre. Az életútjára vonatkozó néhány adatot lásd a gyógyszerészek életrajzait bemutató fejezetben. Flórián Géza – 1898. július 18-án született Mezőmadarason. Budapesten 1925. június 27-én szerzett oklevelet. 1927-ben szabad joggyakorlásra kapott engedélyt. Marosvásárhelyre jött, feleségül vette Hints Zoltán Ilona nevű leányát. Egy ideig apósa gyógyszertárában dolgozott, majd önállósította magát, 1937-ben bérli Tordán a Murgău által felállított gyógyszertárat. 1961-ben hunyt el, a helybeli ref. temetőben feleségével (1900–1955) egy sírban nyugszanak. Mauksch Tóbiás Sámuel, Johann Martin (János Márton) Bernády Dániel és Bernády György, dr. Hints Zoltán, Berekméri József, valamint dr. Jeney Albert gyógyszerészek adatait lásd a részletes életrajzokat bemutató fejezetben. Alapítási sorrend: 4 Alapításának éve: 1812–1839?

Szentlélek gyógyszertár Hely: Főtér (majd Széchenyi és később Sztálin tér) 38. szám

7. ábra. Burdács Béla gyógyszertárából fennmaradt címke 77

Időszak 1812, 1839 ? 1841–1849 1850– 1869– 1872–1883 1884–1889 1889–1891 1892–1912 1913–1922 1922–1924 1924–1944 1947–1949

Tulajdonos Kováts József Csiky Ferenc Özv. Csiky Ferencné Csiky Ferenc utódai Burdács Alajos Binder Károly Burdács Alajos Burdács Béla Burdács örökösök

Bérlő (b), kezelő (k), alkalmazott (a) Biró Mór (b) 1864–1869 Burdács Alajos (b) 1869–1872 Binder Károly (b) 1875–1884 Nagy Sándor (b) 1884–1892

Dr. Jeney István (b) 1914–1916 Dálnoki Miklós Á. (k) 1917–1920 Dávid János (k) 1920–1922 Özv. Koncz Henrikné Dávid János (b) 1922–1924 (haszonélvező) Berekméri József (b) 1930–1943 Dávid János Grósz Ferdinánd (a) 1935–1942 Suciu D. Adela (a) 1934–1935 (megbízott vezető) 1944. okt.–1947 Grünbaum Szidónia (a) 1940–1945 Dávid János* Bányai László (a) 1942. dec.–1943 Bagothai Andor (a) 1947–1948 Horváth Tibor (a) 1948–1949

1949. április 2. államosítás: megszűnt * Dávid János neve szerepel a 134/1949 Decretum mellékletében, mint a gyógyszertár tulajdonosa Gyógyszerészek adatai Csiky Ferenc – Marosvásárhelyen született 1818 körül, huszonhárom éves korában, 1841. július 19-én Pesten kapott oklevelet. Gyógyszerészi értekezését testvérének, Csiky János orvosdoktornak ajánlja (a Teleki Téka könyvtárában megtalálható). Alig harmincévesen 1849. július 27-én halt meg Marosvásárhelyen. kopcsányi Burdács Alajos – (1832–1902). Gyógyszerész oklevelet Bécsben kapott 1854-ben. Felesége Csiky Irma (1845–1906). Így került rokonságba Csiky Ferenc gyógyszerésszel. Fiuk Burdács Béla (1863–1912), 1883–85 között Bécsben tanult az egyetemen. A Burdács és a Csiky család közös kriptája Marosvásárhelyen a katolikus temetőben van. Biró Mór – 1840-ben született Gyergyószentmiklóson. Oklevelét Pesten kapta meg 1862ben. Marosvásárhelyről visszament szülővárosába, ott hunyt el 1874-ben. Binder Károly – 1843-ban született. 1865–1873 között Kolozsváron dolgozott. Dávid János – adatai a gyógyszerészek életrajzai c. fejezetben találhatók. Dálnoki Miklós Árpád – 1850-ben született Maroscsapón. 1875-ben kapott oklevelet Kolozsváron. Nagyilondán nyitott gyógyszertárat, majd öt évig gazdálkodik, ezután jött Marosvásárhelyre, ahol több gyógyszertárban is alkalmazottként dolgozott (Arany Szarvas, Arany Kereszt). 1923. június 13-án hunyt el Marosvásárhelyen. Grünbaum Szidónia – 1909. április 6-án született Marosvásárhelyen. Már 1933-ban gyakornok Dávid János gyógyszertárában, majd alkalmazott. Bagothai Andor – 1903. november 21-én született Kiskenden. Szegeden végezte egyetemi tanulmányait, 1927-ben approbációs vizsgát tett, majd oklevelét 1932. október 18-án Bukarestben 18 510. sz. alatt érvényesítette. Szabad joggyakorlási engedélyét 1933. június 7-én kapta meg. Ez78

után dolgozott Parajdon, Homoródszentmártonban, Székelyudvarhelyen, majd Marosvásárhelyen, Görgényben és Nyárádszeredában. Grósz Ferdinand adatait lásd az Albina gyógyszertárnál. Bányai László Gyula adatait lásd a Sas gyógyszertárnál. Alapítási sorrend: 5 Alapítás éve: 1889. július Időszak 1889–1910

Arany Kereszt gyógyszertár Hely: Szent György u. 4. (6.) szám (a központi postával szemben)

Tulajdonos Nagy Sándor

Bérlő (b), gondnok (g), kezelő (k), alkalmazott (a) Halász Jakab (g) 1889–1898 Huszár Adolf (b) 1898–1900 Pokorny Géza (b) 1903–1905 1911–1920 Nagy Sándor örökösei D. Miklós Árpád (k) 1911–1912 Ifj. Müller Frigyes (b) 1913–1914 Osváth Károly (b) 1914–1920 1921. szept.–1934 Osváth Károly Widder Endre (a) 1932–1934 1934–1936 Osváth K. és Widder E. Osváth Elemér Z. (k) 1942–1945 1936. nov. 14.– Widder Endre Gyulai D. Olga (a) 1941–1942 1949. április 2. államosítás: később megszüntetik Gyógyszerészek adatai Nagy Sándor – a gyógyszerészre vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésünkre. Feltételezzük, hogy azonos azzal a Felsőbányáról származó gyógyszerésszel, aki 1878-ban szerzett oklevelet Budapesten, huszonhárom éves korában, és 1910. január 10-én (1909. dec. 10?) ötvenöt évesen hunyt el Marosvásárhelyen. A fia, ifj. Nagy Sándor Marosvásárhelyen született 1886. november 22-én, gyógyszerész oklevelét a kolozsvári FJTE-n szerezte meg 1908-ban. Gyulai D. Olga – 1903. május 28-án született Marosvásárhelyen. Oklevelet Bukarestben kapott 1936-ban, és ugyanebben az évben a szabad joggyakorlásra is engedélyt (libera practica), 159/1936. július 11. szám alatt. Több marosvásárhelyi gyógyszertárban dolgozott alkalmazottként 1949-ig, így az Albina téri patikában Grósz Ferdinándnál, Osváth Károlynál, Kővári Józsefnél is. Pokorny Géza – Losoncon született, 1890-ben kapott oklevelet Budapesten huszonegy éves korában. Rövid idő után valószínű visszament. Ifj. Müller Frigyes – 1882-ben született Szászszentgyörgyön, 1905. június 16-án kapta meg kitűnő minősítéssel oklevelét Kolozsváron. 1913–14-ben Marosvásárhelyen dolgozott, majd 1918-ban már Tordán a Velits Károly örökösei tulajdonában levő gyógyszertár bérlője, de 1920 után már nincs ott. További sorsáról nincsenek adataink. Dálnoki Miklós Árpád – adatai a Szentlélek gyógyszertárnál találhatók. Halász Jakab, Osváth Károly, Osváth Elemér Zoltán és Widder Endre adatait lásd a részletes életrajzoknál.

79

Sas gyógyszertár Alapítási sorrend: 6 Alapításának éve: 1916 Időszak 1918–1924 1925–1928 1928–1930 1930–1948. nov. 1948. nov. –

Hely: Ugron Gábor tér 6. szám (ma Győzelem tér 35. szám)

Tulajdonos Alkalmazott (a), kezelő (k) Weinrich Károly és Czitrom Vilma Császár Ernő Bianu Emil Id. Kovács Andor Márkos Ödön (a) Özv. Kovács Andorné (haszonélvezet) Kozma János (a) 1941-ig Luka Edit (a) Bányai László (a) 1945–1946 Ifj. Kovács Andor (a) 1945–1948 (k) 1948–1949 ifj. Kovács Andorné Bányavölgyi Klára (a) 1945–1948

1949 április 2. államosítás: 3. sz. állami gyógyszertár 1990 után magánosítás: Rubifarm, majd Aesculap, jelenleg Global gyógyszertár, vezetője: Sóbesterné Kovács Klára, az egykori tulajdonos (id. Kovács Andor) unokája. Gyógyszerészek adatai Czitrom Vilma – Az Udvarhely megyei Kissolymoson született 1889. március 10-én, apja Czitrom Jakab szíkvízgyáros. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron az FJTE-n végezte, ahol 1910. jún. 22-én kitűnő eredménnyel tette le a gyógyszrészi esküjét. Marosvásárhelyi gyógyszerészként részt vett az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Maros-Torda Kerületének tevékenységében, egy ideig pénztárosi feladatokat látott el. Miután itt eladták a Weinrich Károllyal közös patikájukat, Temesváron bérbe vette Sotirescu T. Emil Minerva nevű, 1922-ben alapított gyógyszertárát. 1925. február 8-án házasságot kötött Raáber Lajos gyógyszerésszel (1882. jan. 9., Bpest), aki oklevelét 1907-ben kapta meg Budapesten. Ezután Temesváron telepedtek le. 1927-ben már az ő tulajdona a temesvári gyógyszertár. Császár Ernő – Désen született 1895. február 18-án, a kolozsvári FJTE-n az 1919/20-as tanévben szerzett gyógyszerész oklevelet. Jótékonyságát igazolja a Pharmacia lap 1937. áprilisi számának (15. évf. 7–8. szám, 60. oldal) közleménye, amely szerint az 1936/37-es tanév kezdetétől havi 1000 lejt adományoz a szegény sorsú egyetemi hallgatók megsegítésére. Bianu Emil Vasile – előbb a Bihar megyei Margittán volt gyógyszertára, 1930-ban az Arad megyei Rovine helységben (később Magyarpécskához csatolták) találjuk. Márkos Ödön – Marosvásárhelyen született 1902. aug. 25-én. Gyógyszerész oklevelét 1930. szeptember 29-én kapta meg Budapesten. Ezután tért haza és 1947-ig több marosvásárhelyi gyógyszertárban dolgozott alkalmazottként. 1947. augusztus 11-én Homoródszentmártonba ment, ahol bérbe vette az ottani gyógyszertárat. Kozma János – 1898. július 1-jén született Gyergyószentmiklóson. Oklevelet Szegeden szerzett 1923. június 14-én. Az 1930-as évek közepétől dolgozott itt. 1941-től az államosításig Gyergyószentmiklóson Minerva nevű saját gyógyszertárát vezette. Bányai László Gyula – 1920. július 19-én Zilahon született. Oklevelet a budapesti PPTE-en kapott 1942. december 21-én. 1941. január 1-től gyakornoki idejét a Dávid gyógyszertárban töltötte. Oklevele megszerzése után Kovács Andor gyógyszertárában helyezkedett el, majd 1946. jú80

lius 15-én Görgényszentimrén megvette Knöpfler Zsigmondtól (sz. 1890. május 24-én, Fogarason) a Korona (Diana) patikát. 1957-től ismét Marosvásárhelyen dolgozik, előbb kórházi gyógyszertárban, egy ideig a Centrofarm Vállalat átvételi osztályát is vezeti, majd a 10. számú állami gyógyszertár vezetője. 1973 októberétől ismét kórházi patikát vezet. 1980. december 10-én nyugdíjazták több mint harminc év küzdelmes munkája után. 1984. február 8-án hunyt el Marosvásárhelyen. Weinrich Károly, id. Kovács Andor, ifj. Kovács Andor és felesége, Bányavölgyi Klára adatait lásd a részletes életrajzoknál. Őrangyal (Arkangyal) gyógyszertár Alapítási sorrend: 7 Alapításának éve: 1917–1918

Hely: Gecse Dániel u. (7.) 13. szám 1925-től a Domokos Szállóban (Ştefan cel Mare u. 17. szám, ma Bolyai Farkas u. 18. szám)

Időszak 1917–1923 1923–1926 1926–1936. nov. 1936–1949

Tulajdonos Bérlő (b), kezelő (k), alkalmazott (a) Dr. Jeney István Konrád Kálmán (k) 1926. szept.-ig Dr. Debitzky Mihály Kolosváry József (k) 1926 Kolosváry József Osváth Károly Csia Lili (a) 1941–1942 Osváth Elemér Zoltán (a) 1945–1947 1949. febr.–ápr. Osváth Attila (a) 1946–1949 1949. április 2-án államosítás: 6. sz. gyógyszertár 1990 után magánosítás: előbb Magnólia gyógyszertár, tulajdonos: Nüszl Takács Hajnal (oklevél: 1960, Mvhely), majd a Ropharma gyógyszertári lánc patikája Gyógyszerészek adatai Kolosváry József – életrajzi adatait lásd az Arany Szarvas gyógyszertárnál, melynek 1925– 1926-ban társtulajdonosa volt Hints Zoltánnal együtt. Ekkor jött át az Őrangyal gyógyszertárba, ahol előbb kezelő, majd tulajdonos. 1936-ban Oláhszentgyörgyre távozik, ahol az 1888-ban alapított Arany Kereszt gyógyszertár vezetését veszi át. Konrád Kálmán, dr. nagyenyedi Jeney István, dr. Debitzky Mihály, Osváth Károly, Osváth Elemér Zoltán, Osváth Attila gyógyszerészek adatait lásd a részletes életrajzoknál. (Vörös) Fehér Kereszt* gyógyszertár Alapítási sorrend: 8 Hely: Kossuth Lajos u. Alapításának éve: 1920/1921 (később Călăraşi u.) 55. szám Időszak 1921–1934

Tulajdonos Neagoș Sabin

Alkalmazott (a) László Géza (a) 1922 Osváth Elemér Zoltán (a) 1923–1941 1934–1949 Izmael Márton dr. Ajtay Mihály (a) 1941–1947 Zakariás László (a) 1945–1947 Márkos Ödön (a) 1946. okt.–1947. jún. Vajna Imre (a) 1948. ápr.–szept. Ajtay Adrienne (a) 1943. ápr.–1948 1949. április 2. államosítás: 2. sz. gyógyszertár, vezetője Elekes Imre 81

1990 után magánosítás: Iris gyógyszertár, tulajdonos Györffy László (oklevél: 1967, Mvhely), 1999-ig működött ezen a helyen * Megjegyzés: 1922-től változott a neve Fehér Keresztre, mert a Genfi Egyezmény értelmében nem lehetett használni a Vörös Kereszt elnevezést. E név használatára kizárólagos joga a karitatív szervezeteknek volt. Gyógyszerészek adatai Neagoş Sabin – 1888. szeptember 7-én született Dédán. Oklevelet Kolozsváron szerzett az FJTE-n 1912. június 22-én. Ezután katonai gyógyszertárban dolgozott Budapesten, majd 1919– 1921 között a marosvásárhelyi katonai gyógyszertárban. Libera practica jogot nyert 1923-ban. 1921 decemberében feleségül vette Dan Feliciát Alsóborgón. Miután eladta a gyógyszertárat, Bukarestbe ment, ahol dr. Urbeanu laboratóriumában dolgozott, és bérelt egy gyógyszertárat. 1936ban az Arad megyei Világoson új patikát alapított, de 1947-ben visszajön Marosvásárhelyre és az ottani gyógyszertárát ide áthelyezteti. Osváth Elemér Zoltán gyógyszerésszel társulva Kereszt néven nyitja meg. László Géza – 1891. február 11-én született Bánffyhunyadon, oklevelet Kolozsváron az 1919/20-as tanévben kapott. Zakariás László – 1900. április 29-én született Szamosújváron. Gyakornoki vizsgáját még Kolozsváron tette le 1921. október 1-jén, majd egyetemi tanulmányait Szegeden folytatta, ahol 1943. július 10-én oklevelet kapott. Dédán dolgozott Izmael Márton gyógyszertárában, Szamosújváron Nits gyógyszerésznél, Temesváron az irgalmasoknál, ezután jött Marosvásárhelyre. 1947. augusztus 13-án jogot nyert Erdőszentgyörgyön gyógyszertár nyitására a 62 225. számú engedélylyel. 1987-ben hunyt el, sírja a marosvásárhelyi római katolikus temetőben van Vajna Imre – 1924. április 15-én született Torján. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, 1946. július 13-án kapott gyógyszerész oklevelet. 1946-ban Kézdivásárhelyen, majd 1947. január 1-től áprilisig Brassóban a Regina Maria kórházban dolgozott. Később, nyugdíjazásáig a Maros megyei Gyógyszerellenőrző Laboratórium vezetője volt. Izmael Márton, dr. Ajtay Mihály és felesége, Ajtay Adrienne, valamint Osváth Elemér Zoltán adatait lásd a részletes életrajzoknál. Márkos Ödön – adatai a Sas gyógyszertárnál találhatók. Alapítási sorrend: 9 Alapításának éve: 1921 Időszak 1921–1949

Szent György gyógyszertár Hely: Szent György tér 2. szám (később Constantin Romanu, majd Köztársaság tér 4.) Tulajdonos Id. Nagy Jenő

Alkalmazott (a) Turcu August (a) 1930 Orlik Mária (a) 1942. jan.–aug. Nagy Matild (a) 1942. febr.–1948. aug. Ifj. Nagy Jenő (a) 1946–1949 1949. április 2. államosítás: 4. sz. gyógyszertár, majd gyógyszerponttá fokozzák le 1990 után magánosítás: Mária gyógyszertár, első tulajdonos Kerek Istvánné Kocsiss Mária (oklevél: 1965, Mvhely.), később 2006 után megszűnt Gyógyszerészek adatai Nagy Jenő és ifj. Nagy Jenő adatai a részletes életrajzoknál találhatók. Orlik Mária – 1904-ben Marosvásárhelyen született. Többet nem tudunk róla.

82

Nagy Matild – Budapesten született 1900. december 3-án. Oklevelet Szegeden szerzett 1930. június 30-án. 1942-ig Hermann János gyógyszertárában alkalmazták, majd itt dolgozott 1948 augusztusáig. Szabad joggyakorlásra engedélyt 1947. december 12-én kapott 288-as számmal. Alapítási sorrend: 10 Alapításának éve: 1922

Rekord gyógyszertár Hely: Mărăşeşti tér 3. szám, l928-tól átköltözik a Főtérre, a Piaţa Regele Ferdinand 46. szám, majd 1936-ban az 52. szám alá

Időszak 1922–1944

Tulajdonos Bérlő (b), alkalmazott (a), gyakornok (gy) Hermann János Rosnyai Gábor (gy) 1933. okt. 15.– Márkos Ödön (b) 1935 Beer Miklós (a) 1938–1944 Stănescu Vasile (b) 1937. máj.–1940. máj. 1. Nagy Matild (a) 1942-ig Holicska István (b) 1945–1947 1947. jún.–1949 Holicska István Elekes Imre (a) 1945. szept.–1948. szept. 1949. április 2. államosítás: megszüntették Gyógyszerészek adatai Beer Miklós – 1897. augusztus 26-án született Marosvásárhelyen. Gyógyszerészi tanulmányait Kolozsváron kezdte meg, 1920-ban tette le utolsó vizsgáját, de oklevelet már Bécsben 1923. július 20-án kapott. Dolgozott Nagyszebenben Fabritius gyógyszerésznél, majd Marosvásárhelyre jött és a Biztosítópénztár gyógyszertárában alkalmazott gyógyszerész 1924. február 1-től 1938. február 10-ig. 1932. október 15-én szabad gyakorlat végzésére kapott jogot (libera practica) a 242. sz. határozattal. 1938 februárja után jön ebbe a gyógyszertárba dolgozni. 1944. május 5-én deportálták, 1945. augusztus 29-én tért vissza. További szakmai munkájáról nincs adatunk. Rosnyai Gábor – 1914. március 8-án született Maros megyében Mezősályi helységben. Hermann János, Elekes Imre, Holicska István adatai a részletes életrajzoknál találhatók. Márkos Ödön adatait lásd a Sas gyógyszertárnál. Stănescu Vasile 1892. július 20-án születettt Hidegszamos helységben. Előbb Galaţi-on bérelt gyógyszertárat, onnan jött ide. Alapítási sorrend: 11 Alapításának éve: 1946

Albina gyógyszertár Hely: Deák Ferenc tér 28. sz. (később Albina tér, Pţa Unirii, 1948-tól Szovjet hősök tere)

Időszak Tulajdonos Alkalmazott (a) 1946. nov.–1949. ápr. Grósz Ferdinánd Gyulai D. Olga (a) 1949. április 2. államosítás: előbb raktárhelyiség lesz, később vasúti gyógyszertár, majd lebontják az épületet Gyógyszerészek adatai Grósz Ferdinánd – Gyimesközéplokon született 1912. június 19-én. Gyógyszerészi tanulmányait Bukarestben végezte, 1935. november 28-án szerzett oklevelet. Már 1935. augusztus 1-től 1942. augusztus 1-ig Dávid János Szentlélek gyógyszertárában dolgozik, majd Székelyudvarhelyen Ziegler gyógyszerésznél, később Kézdivásárhelyen a Bajnok-féle gyógyszertárban. 1940 júliusában engedélyt kapott szabad joggyakorlásra, azonban már nem nyithatta meg a gyógyszertárat, 83

1944. május 22-től deportálják. 1945. szeptember 15-én tért haza Auschwitzból, ezután rokkantsági nyugdíjban részesült. 1946. november 26-án jogot szerzett patika nyitására, 1947. június 30-án meg is nyitotta saját gyógyszertárát, de rövid ideig élvezhette, mert 1949 áprilisában államosították. Ezután a marosvásárhelyi állami 4. számú, majd a 10. számú gyógyszertárban beosztottként dolgozott. Közben 1959-ben főgyógyszerészi vizsgát is tett. 1970. október 13-án, 31 év és 6 hónap után munkaviszonya megszűnt a Centrofarm vállalattal. Ekkor Izraelbe távozott. Ott egy jól működő gyógyszertárat vezetett Kiryat Gat helységben 2002-ig, ekkor kilencvenévesen vonult nyugdíjba. Gyulai D. Olga adatai az Arany Kereszt gyógyszertárnál találhatók. Alapítási sorrend: 12 Alapításának éve: 1946. nov.

Glória gyógyszertár Hely: Szántó u. és a Sándor János u. sarka (később Dózsa György u. 1. szám)

Időszak Tulajdonos Alkalmazott (a) 1946. nov.–1949. ápr. dr. Ajtay Mihály Ajtay Mihályné Izmael Adrienne 1949. államosítás: 5. sz. gyógyszertár, későbbi vezetője Osváth Attila, majd 1976-ban elköltöztetik a Kövesdombra, mert az épületet lebontják Dr. Ajtay Mihály és Ajtay Mihályné Izmael Adrienne adatait lásd a részletes életrajzoknál. Alapítási sorrend: 13 Alapításának éve: 1947

Angyal gyógyszertár Hely: Kossuth L. utca 97. szám

Időszak 1947. márc. 26.–1949. ápr. 1949. április államosítás: megszüntették

Tulajdonos Ifj. Sándor Zoltán

Alkalmazott (a) -

Gyógyszerész adatai Ifj. farczádi Sándor Zoltán – ősrégi székely nemesi családból származik, 1914. január 11-én született Erdőszentgyörgyön. Apja, id. Sándor Zoltán lófőszékely (sz. 1887. június 15., oklevél 1911, Kvár) is gyógyszerész, a helybéli, 1878-ban alapított Angyal gyógyszertár tulajdonosa. Nagyapja lófő farczádi Sándor Ignác M. Kir. Állampénztári igazgató volt. Ifj. Sándor Zoltán oklevelét Bukarestben kapta meg 1938. december 28-án. Apja gyógyszertárában dolgozott nyolc évet és négy hónapot, azután kért jogot gyógyszertár nyitására Marosvásárhelyen, amit 1947. január 14-én meg is kapott. 1941-ben a magyar belügyminisztérium elismerte nemességét és apja után a farczádi előnév viselésére őt is feljogosította. Maros-Torda vármegye törvényhatósági bizottságának tagjává nevezték ki. Nem volt alkalmazottja, egyedül dolgozott, egy laboránsnő, Cseh Ibolya segédletével 1949 áprilisáig, mikor is gyógyszertárát államosították a 134 sz. Decretum alapján. Alapítási sorrend: 14 Alapításának éve: 1947. jún. 28.

Kereszt gyógyszertár Hely: Jókai u. és a Szent György u. sarka (később Eminescu u. 2 szám)

Időszak Tulajdonos Alkalmazott (a) 1947. jún.–1949. ápr. Neagoș Sabin és Neagoș Letiţia Osváth Elemér Zoltán 84

1949 áprilisában államosítás: Gyermekgyógyszertár, majd lebontják és elköltöztetik Neagoş Sabin – adatai a Fehér Kereszt gyógyszertárnál találhatók. Osváth Elemér Zoltán – adatait lásd a részletes életrajzoknál. Gyógyítás (Tămăduirea) gyógyszertár Alapítási sorrend: 15 Hely: Sztálin tér (Főtér) 44. szám, Alapítás ideje: 1947. szept. 1. majd 33., végül 38. szám Időszak Tulajdonos Alkalmazott (a) 1947. szept. 1.–1949. ápr. 2. Suciuné Drăghici Adela Ifj. Horváth Tibor (a) 1948. szept. 1.– 1949. április 2. államosítás: 1. sz. gyógyszertár, vezető dr. Horváth Tibor 1990. után magánosítás: Salvia gyógyszertár, tulajdonosai Muntean Ilea Laura (oklevél: 1968, Mvhely) és Muntean Trâmbiţas Doina (oklevél: 1970, Kvár) 2000 után: B& B magángyógyszertár Gyógyszerészek adatai Suciu Adela sz. Drăghici – Marosszentkirályon (Názna község) született 1912. október 4-én. Gyógyszerész oklevelet 1935. február 18-án kapott Bukarestben. Már az év augusztusától 1940 októberéig Marosvásárhelyen a Betegsegélyző Pénztár gyógyszertárának alkalmazottja. Dolgozott a Dávid János által alapított Laborator de esenţa ADA néven működő drogériában is. 1942-ben Bukovinában, Câmpulungon kapott gyógyszertár felállítására jogot. 1944-ben visszajön Marosvásárhelyre, és mivel ez idő alatt Dávid János Magyarországon tartózkodott, megkapja a Dávidgyógyszertár vezetésére az engedélyt. Adminisztrátornak nevezik ki a 27 303/1945. november 5-i határozattal. 1946. október 2-án ezt a megbízatását felfüggesztik, mivel Dávid János hazajön, és visszakapja gyógyszertárát. 1945. november 13-án a 90 114. sz. átirattal a Munka- és Egészségügyi Minisztérium engedélyezi, hogy a Bukovinában levő gyógyszertárát Marosvásárhelyre helyeztesse át. A helyváltoztatások (44. szám alól a 38.-ra) miatt csak 1947. szeptember 1-jén nyitja meg. Államosítás után a 3. számú gyógyszertár vezetője lesz 1969. december 1-ig, ekkor nyugdíjazzák, de tovább helyettesítőként dolgozik 1974 december 31-ig. 2003-ban hunyt el Marosvásárhelyen. Ifj. Horváth Tibor – adatai a részletes életrajzoknál találhatók meg. * A 15 nyilvános polgári gyógyszertáron kívül a városban működött még a Betegsegélyző Pénztár gyógyszertára is az 1920–1930-as évektől 1949-ig a mai Dózsa György utcai Bőrgyógyászati Klinika udvarán. Gyógyszerészként itt dolgozott Beer Miklós 1924–1938 között, Suciu D. Adela 1935–1939-ban, Sztankovszky József 1948–1949-ben és ugyanekkor Kóbori László is. Beer Miklós – adatai a Rekord gyógyszertárnál találhatók. Sztankovszky József – 1881. július 14-én született Mariborban (ma Szlovénia). Gyógyszerész oklevelét Budapesten a PPTE-en 1905. június 24-én kapta meg. Ezután Lengyel Béla egyetemi tanár mellett gyakornok, majd 1910–1921 között Deményházán az Üdvözítő gyógyszertár tulajdonosa és vezetője. Szabad gyakorlatra 1922. november 28-án szerzett jogot a 118. sz. határozattal. 1925-ben rövid ideig a Nyárádtőn felállított saját gyógyszertárában dolgozik, 1942-ben jött Marosvásárhelyre, 1948-tól a Betegsegélyző Pénztár gyógyszertárához. Kóbori László – Marosvásárhelyen született 1900. szeptember 2-án. Egyetemi tanulmányait Iaşi-ban végezte, 1930. június 4-én szerzett oklevelet, szabad joggyakorlásra (libera practica) 237es számmal 1930. október 24-én kapott engedélyt. Ezután különböző katonai, kórházi gyógy85

szertárakba (Iaşi, Csernovic, Bákó, Lugos), és végül a marosvásárhelyi Katonai Kórház gyógyszertárába kerül, innen jött át 1948-ban a Betegsegélyző Pénztár gyógyszertárához. * Az Országos Széchényi Könyvtár Kisnyomtatványok c. gyűjteményében megtalálható a Marosvásárhelyi gyógyszertárak 1941. évi ügyeleti rendje. Ennek fedőlapjáról és két oldaláról készített másolatot láthatjuk a következő ábrákon. 1941. december hó minden egyes napján 2-2 gyógyszertár volt ügyeletes, ami az akkori lakosság számához viszonyítva elegendő volt (32).

8. ábra. Marosvásárhelyi gyógyszertárak ügyeletének rendje 1941. december hónapban 1945-től még működött Marosvásárhelyen a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karának alárendeltségében az Egyetemi gyógyszertár, amit a Kolozsvárról áttelepült Hankó Zoltán, később egyetemi oktató hozott létre. Munkatársa volt Gáliszterné sz. Koronka Emma gyógyszerésznő, akinek életrajzi és szakmai adatai az egyetemi gyógyszertárakkal foglalkozó fejezetben találhatók. Az 1949. április 2-án megjelent 134. sz. Decretum alapján még aznap megkezdték a gyógyszertárak államosítását, ami a gyógyszertár-tulajdonosokat nagyon váratlanul érte. A törvényerejű rendelet megjelenésével párhuzamosan, az állami és az akkor még Román Munkás Párt néven ismert politikai hatalom szervei, több utasítást küldtek a megyei és városi néptanácsoknak, melyekben előírták az államosítás technikai megvalósítását, sőt felhatalmazták a rendőrségi szerveket, hogy a gyógyszerészek lakásain házkutatást végezzenek (34). Az államosítás alkalmával az akkor Marosvásárhelyen működő 15+1 gyógyszertár közül kilencet megszüntettek, kettőt drogériává, illetve gyógyszerponttá minősítettek, és csak öt kapott engedélyt további működésre (33). Ez utóbbiakhoz olyan gyógyszerészket neveztek ki vezetőnek, akik addig más gyógyszertárban alkalmazottként dolgoztak. Így Ajtay Mihály gyógyszertárának vezetésére Beer Miklóst, a Dávid Jánoséhoz Vajna Imrét, az Izmael-féle patikába ideiglenesen Hankó Zoltánt, az Egyetemi gyógyszertár vezetőjét nevezték ki, Suciu Adel patikáját Neagoş Letiţia, Nagy Jenőét pedig Sarudi Lili végzős gyógyszerészhallgató-nőre bízták. Rövidesen módosítottak, mivel Hankó Zoltán és Beer Miklós gyógyszerészeknek más feladatuk volt, őket Simonfi Zoltán és Lőrinczy Éva utolsóéves gyógyszerészhallgatókkal helyettesítették, mivel a városban nem volt akkor több olyan diplomás gyógyszerész, aki addig alkalmazottként dolgozott (22). A város lakosságának növekedésével később újabb gyógyszertárakat alapítottak, így 1949 és 1989 között Marosvásárhelyen 11 nyílt körzetű és 5 zárt körzetű gyógyszertár működött, valamint egy steril gyógyszereket gyártó laboratórium, egy ellenőrző laboratórium, egy technikai cikkeket forgalmazó gyógyszertár Optica néven, egy gyógydrogéria és egy laboratórium, amely különböző magisztrális gyógyszereket állított elő nagyobb mennyiségben. 86

A megye területén levő gyógyszertárak tevékenységének irányítására, gyógyszerrel való ellátásának biztosítására megalakult a Gyógyszerkereskedelmi Vállalat Centrofarm néven és ennek megyei fiókjai. 1950. január 1-jén jött létre a Magyar Autonóm Tartomány fiókvállalata, amely az akkori Tudor Vladimirescu u. 58. sz. alatt működött. Ennek alárendeltjei voltak a városok államosított gyógyszertárai, valamint a tartomány területén levő vidéki, még magántulajdonú patikák és az egészségügyi intézmények keretén belül működő ún. zártkörű gyógyszertárak. Az orvosi műszerek és segédeszközök raktára az akkori Szovjet hősök tere 35. szám (ma Győzelem tér) alatti gyógyszertári helyiségekben működött 1955-ig, majd a vállalat többi raktárához való elköltöztetése után itt újból gyógyszertárat nyitottak. 1950-ben a falusi szövetkezetek keretén belül III. fokú gyógyszerpontok alakultak; ezeket a szövetkezetek vezetői kezelték. Nem voltak életképesek, ezért pár év múlva megszüntették őket. 1954-ben szerveződtek az egészségügyi körök keretében a II. fokú gyógyszerpontok, melyeket az egészségügyi középkáderek (asszisztensek) vezettek. 1957-ben I. fokú gyógyszerpontokat alapítottak, gyógyszerészasszisztensek (két- vagy hároméves posztliceális egészségügyi technikumot végzettek) irányításával. Ilyenné alakították át például a Szent György gyógyszertárat is. 1955-ben létrehozták a Rózsák tere 50. sz. alatt a gyógyszer-ellenőrző laboratóriumot. Ez előbb a tartományi néptanács alárendeltségébe tartozott, később átkerült a Centrofarmhoz. 1975-ben új helyiségekbe, a Gyógyszerkereskedelmi Vállalat akkorra felépült új székhelyére költöztették át (Jeddi út 8. szám). A vállalat régi helyiségeiben (Tudor Vladimirescu utca) a „Galenusi-laboratóriumot” hozták létre, melynek megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Nagy Örs főgyógyszerész, a vállalat akkori aligazgatója. Ugyancsak ebben az évben szervezték meg a steril készítményeket előállító laboratóriumot az egykori katonakórház, később sürgősségi, ma ortopédiai klinika udvarán. Ezt 1973-ban felújították, berendezését modernizálták (27). 1968. április 1-jén az ország közigazgatási átszervezése folytán megváltozott névvel és területi határokkal új megyék alakultak, két új megye – Maros és Hargita – gyógyszertárai kerültek a Marosvásárhely központú Centrofarm vállalathoz. Ettől kezdve a megyei Gyógyszerkereskedelmi vállalat az Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészi Vezérigazgatóságának a fennhatósága alá tartozik. 1975-ben elkészült a vállalat új székhelye a Jeddi úton (Livezeni u. 8. sz.), ide költözött az igazgatóság, az összes adminisztrativ osztály, a raktárak, a gyógyszerellenőrző laboratórium. 1990 után a magánosítás következtében részvénytársasággá alakult, és tovább Aesculap Rt., majd a Brassó székhelyű Ropharma Rt. alárendeltségében tartozik (28). Az egykori Marosvásárhely központú Centrofarm vállalat vezetőségének, igazgatóinak és aligazgatóinak nevét az alakulástól (1950-től) kezdve 1998-ig a 20. táblázat tartalmazza (27, 28). 20. táblázat. A Centrofarm Gyógyszerkereskedelmi Vállalat marosvásárhelyi központjának vezetői 1950 és 1998 között Időszak Igazgató 1950–1957 Sarudi László 1957–1984

1984–1990 1990–1991 1991–1998

Aligazgató – időszak Widder Endre 1950–1952 Toób Tibor 1952–1957 Dr. Kacsó Albert Nagy Örs 1957–1960 Makkai Imre 1960–1973 Pantea Georgeta 1973–1975 Racolţa Silvia 1978–1984 Racolţa Silvia Dr. Nagy Levente Dr. Nagy Levente Munteanu Bucur Lelia Munteanu Bucur Lelia Hajdu Árpád

87

A gyógyszerraktár első főnöke dr. Ajtay Mihály gyógyszerész volt 1949. áprilistól 1952-ig, majd 1952. július 1-től Gyalui István főgyógyszerész 1985. február 15-ig, nyugdíjazásáig. Őt követte Munteanu Bucur Lelia 1990-ig. Az államosítás után kialakult gyógyszertári hálózat helyzetének felmérése, illetve a magánosítást követően a gomba módra szaporodó kis gyógyszertárak számbavétele nem képezte tanulmányunk tárgyát. * Marosvásárhely egykori 15 nyilvános gyógyszertárának vázlatos bemutatásakor az ezekben 1949-ig dolgozó néhány gyógyszerésznek életrajzi adatait is ismertettük. A továbbiakban, a teljesség igénye nélkül, megemlékezünk a város néhány elhunyt magyar nemzetiségű gyógyszerészéről is, akik különböző gyógyszertárakban alkalmazott gyógyszerészként dolgoztak, és az erdélyi származású elhunyt gyógyszerészek életrajzainál nem szerepelnek, de sikerült róluk adatokat összegyűjtenünk. Ádám Valéria – 1931. április 17-én született a Bihar megyei Margittán. Iskoláit Nagyváradon az Orsolya-rend gimnáziumában 1950-ben végezte. Gyógyszerészi tanulmányait Marosvásárhelyen folytatta, oklevelet 1956. február 6-án szerzett. Főgyógyszerészi vizsgát tett 1975-ben. Az egyetem elvégzése után Csíkszereda kórházi gyógyszertárában dolgozott 1955. augusztus 15-től 1957. december 10-ig. Ekkor férjével, Kálmán Ferenc gyógyszerésszel Marosvásárhelyre jönnek vissza. 1957. december 10-től az 1. sz. gyógyszertárban dolgozik szinte megszakítás nélkül 1988. december 1-ig nyugdíjazásáig, majd heyettesítőként még 1989. február 1-ig, összesen 33 év 3 hónapot töltve el a táraasztal mellett. Az 1. sz. gyógyszertár kiváló gyógyszerészeként a receptúrai munka egyik felelőse volt évtizedeken át. Szakmai felkészültsége, hivatástudata, jó kollegiális magatartása miatt munkatársai megbecsülték, értékelték munkáját. 1995. június 12-én hunyt el Marosvásárhelyen. Ádámovitsné Hary Zsuzsa – 1924. május 24-én született Topánfalván, ahol akkor apja, Hary Sándor (sz. 1888. december 2., Kolozsvár) az Aesculap gyógyszertárat bérelte. Innen az Arad megyei Borosjenőre került a család, az államosításig ott volt gyógyszertáruk. Középiskoláit Kolozsváron, majd Temesváron végezte, ahol a Notre Dame gimnáziumban 1943-ban érettségizett. Kolozsváron 1943–1945 között a Természettudományi Kar hallgatója volt, majd Marosvásárhelyen folytatta, és 1951-ben fejezte be gyógyszerészi tanulmányait. Ezután a Maros megyei Gernyeszegre került a tbc-preventórium gyógyszertárába, majd 1953-tól Marosvásárhelyen az akkori 1. sz. klinika gyógyszertárába; 1955-től ennek lesz a vezetője. Munkakörét halála napjáig ellátta. Kiváló kapcsolatot tartott fenn a kórház orvosaival, így a betegek gyógyszerellátása az ő idejében zökkenőmentes volt. Szívesen foglalkozott a gyakorlatukat végző ,,praxikkal” is. Fiatalon, alig ötvenévesen hunyt el 1974. május 15-én Marosvásárhelyen. Csavar Margit – 1936. július 8-án született Marosvásárhelyen. Iskoláit és egyetemi tanulmányait is szülővárosában végezte. Gyógyszerészi oklevelet 1958-ban kapott. Rövid ideig Nagyváradon dolgozott, majd hazakerült, és előbb az 1. sz., később a 3. sz. gyógyszertárban dolgozott hirtelen bekövetkezett halála napjáig. 1988 októberében hunyt el Marosvásárhelyen, sírja a református temetőben van. Csizek Kornélia – 1924. február 15-én született Naszódon. Apja Csizek Lajos, anyja Scholtz Anna. Gyógyszerészi oklevelét 1950-ben kapta meg Marosvásárhelyen, ezután Maroshévízen a kórházi gyógyszertárban dolgozott. Ez idő alatt családot alapított, férje Căreian Augustin állatorvos. Házasságukból két fia született. Miután 1953-ban a család Marosvásárhelyen telepedett le, az 1. sz. gyógyszertárba kap kinevezést, ahol 1979. október 1-ig, nyugdíjazásáig marad. Közben 1972-ben főgyógyszerészi vizsgát tett. Lelkiismeretes munkáját és a betegek iránti figyelmességét, kedvességét sokra értékelték munkatársai. 1994. szeptember 12-én hunyt el Marosvásárhelyen. 88

Feierné Fazakas Éva Rozália – 1949-ben született Marosvásárhelyen, gyógyszerész oklevelét is szülővárosában kapta meg 1971-ben. Ezután több helyen dolgozott, huzamosabb ideig Erdőszentgyörgyön, majd Marosvásárhelyen, ahol 1990 után saját gyógyszertárát is megnyitja Galenus néven a város Egyesülés negyedében. Nem sokáig élvezhette a teljesen újonnan létrehozott gyógyszertárat, mert gyógyíthatatlan betegség következtében 1999. július 4-én Budapesten elhunyt. Sírhelye Marosvásárhelyen van. Gálfalviné Szabó Emília – 1937-ben született Nagyváradon református papi családban. Iskoláit szülővárosában végezte 1954-ben, egyetemi tanulmányait pedig kitűnő eredménnyel a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon. 1960-ban kapott oklevelet. Háromévi gyógyszertári gyakorlat után az analitikai kémiai tanszéken gyakornok, majd tanársegéd 1980-ig, ekkor ismét a hálózatba megy, az 1. sz. gyógyszertárban mint főgyógyszerész dolgozik rövid ideig. 1982-ben hunyt el Marosvásárhelyen. Sírja a református temetőben van. Kacsó Albert – 1921. június 7-én született Nyárádmagyarós községben. A középiskolát Losoncon végezte 1944-ben. Egyetemi tanulmányai előtt laboránsként dolgozott a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar analitikai kémiai tanszékén. Tanárai biztatására végezte el az egyetemet, 1951-ben kapott gyógyszerész oklevelet. A tanszéken marad gyakornoként, de 1952. július 15-től már a Magyar Autonóm Tartomány tartományi főgyógyszerésze, később a Maros megyei Centrofarm vállalat inspektora, majd kiváló szervezői képessége alapján 1957-ben kinevezik igazgatónak. Sokat tett a vállalat fejlesztéséért. Közben, 1954–1956 között a Gyógyszerészeti Kar gyógyszertári szervezés és könyvelés tanszékének megbízott tanára, később, 1962–1974 között az Egészségügyi Technikumban is tanított. 1961-ben főgyógyszerészi vizsgát tett, majd beiratkozott a doktorátusra, doktori értekezésében a Nyárád menti területek gyógynövényállományát térképezte fel. Szerepe volt a mezőbándi gyógynövénytermesztő kísérleti telep létrehozásában (1977). 1977-ben kapta meg a gyógyszerészdoktori fokozatot. Eredményeit a Gyógyszerészeti Értesítő, Farmacia, Practica Farmaceutică, Revista Medicală – Orvosi Szemle, Note Botanice, Acta Hargitensia s más lapok közölték. Foglalkozott a biostimulátoroknak a gyógynövényekre való hatásával, a Kis-Küküllő forrásvidékének és felső folyásának gyógynövényflórájával, a perfúziós oldatok új, ésszerűbb módszerével. 1984-ben nyugdíjba vonult. 1998 áprilisában hunyt el Marosvásárhelyen. Kálmán Ferenc – 1929. augusztus 24-én született Marosvásárhelyen. Iskoláit és gyógyszerészi tanulmányait is szülővárosában végezte, oklevelet 1955 júliusában kapott. Feleségével, Ádám Valéria gyógyszerésznővel együtt Csíkszeredában kezdték meg gyógyszerészi munkájukat, majd 1958-ban visszajönnek Marosvásárhelyre. A Mártonfi László professzor vezetése alatti gyógyszerészi kémiai tanszéken előbb gyakornok, majd tanársegéd 1960. október 1-ig. Ekkor a város 103. sz. zártkörű gyógyszertárába megy át, majd az 5. sz. nyilvános gyógyszertár vezetője lett. 1980ban főgyógyszerészi vizsgát tett, de ezt követően egészségi állapota nagyon leromlott, ezért 1986. október 1-jével harmincegy évi gyógyszerészi munka után korhatár előtt nyugdíjazták. Rövid idő múlva, 1986. december 22-én, ötvenhetedik életévében hunyt el Marosvásárhelyen. Sírja a református temetőben van. Kelemen Éva – a Szatmár megyei Tasnádszarvad községben született 1929. december 15-én. Gyógyszerész oklevelét a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon szerezte meg 1955-ben. Ezután azonnal a helybeli 1. sz. gyógyszertárba helyezik, de 1960-ban már a 6. sz. gyógyszertár vezetőjének nevezik ki. Dolgozott még a 3. számúban, majd mint kiváló munkaerő visszakerül a város legnagyobb, permanens nyitvatartású gyógyszertárába. 1976-ban a főgyógyszerészi vizsgáját is sikeresen leteszi, 1987 márciusában harmincegy év és három hónapi munka után nyugdíjazzák, de helyettesítőként tovább dolgozik 1988. január 1-ig. 1999. november 4-én hunyt el Marosvásárhelyen.

89

Makkai Imre – 1929. március 8-án született Marosvásárhelyen. Gyógyszerész oklevelet 1954ben kapott a Gyógyszerészeti Karon. Már utolsóéves hallgatóként díjtalan gyakornok, majd 1954 őszétől tanársegéd a Gyógyszerészeti Kar Biokémiai tanszékén Eperjessy Anna professzornő mellett 1958 októberéig. Ekkor saját kérésére átmegy a hálózatba, két évig a 3. sz. gyógyszertárban dolgozik, majd 1960 júniusában a Centrofarm aligazgatójának nevezik ki; ezt a tisztségét 1973 júliusáig látja el, amikor is feleségével, Müller Éva gyógyszerésznővel (oklevél: 1956, Mvhely) együtt az akkor megnyíló 7. sz. gyógyszertárba helyezték, és annak vezetője lett. 1963-ban sikeresen tette le a főgyógyszerészi vizsgát is. 1988. szeptember 16-án Tusnádfürdőn, egy kiszállás alkalmával váratlanul hunyt el. Török József – a Maros megyei Székelyhodos községben született 1939. április 3-án. Iskoláit Marosvásárhelyen a Bolyai Líceumban végezte 1955-ben. Három évig a megyei postahivatalban dolgozott, egyetemi tanulmányait ezután kezdte meg. 1963 szeptemberében kapott oklevelet. Libánfalván, majd Parajdon, Gyimesközéplokon, Etéden és ismét Parajdon volt gyógyszertárvezető. 1972-ben kerül vissza Marosvásárhelyre, ahol az újonnan átadott megyei klinikán a 103. sz., majd a 105. sz. gyógyszertár vezetőjévé nevezik ki. Feladatát nagy hozzáértéssel végezte. 1975-ben főgyógyszerészi vizsgát tett. Kiváló szervezőképességű, megértő, de ugyanakkor igényes főnök volt. Az új gyógyszerek megismerése valósággal szenvedélyévé vált, ennek köszönhetően az orvoskollégák kikérték véleményét a betegeknek rendelendő gyógyszerekről, így a kórház orvosaival rendkívül jó kapcsolatot alakított ki. Fiatalon, gyógyíthatatlan betegségben 1995-ben hunyt el Marosvásárhelyen. Vancsakovszky Gabriella – 1942. május 10-én született Marosvásárhelyen. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte – ahol apja orvos volt –, egyetemi tanulmányait pedig Marosvásárhelyen a Gyógyszerészeti Karon, ahol 1964-ben kapott oklevelet. Székelykeresztúron és Marosludason dolgozott egy évig, majd 1965-ben visszajön szülővárosába, ahol az egykori 5. sz. gyógyszertárban (Dózsa György u., majd a kövesdombi negyedben) előbb beosztottként kezdte meg tevékenységét, majd a vezetője lett. A magánosítás után ezt Herba néven mint sajátját működtette tovább halála napjáig. 2001. április 7-én hunyt el Marosvásárhelyen. IRODALOMJEGYZÉK 1. Chyzer K. (szerk.): Gyógyszerészi Almanach. Budapest, 1897. 2. Csurgay Kálmán (szerk): Gyógyszerészek évkönyve. Zsebnaptár. A Gyógyszerészi Közlöny kiadása. Budapest, 1885–1897. 3. Farkas J. (szerk.): Marosvásárhelyi Almanach. II. Marosvásárhely, 1941–1942. 4. Fényes Béla, Fényes Béláné: Dolgozó gyógyszerészek zsebnaptára – gyógyszerész címtár az 1942. évre. II. évfolyam. Budapest. 5. Hajdu Árpád, Péter H. Mária: Adatok Marosvásárhely gyógyszertárairól alakulásuktól 1949-ig. Revista de Medicină şi Farmacie – Orvosi és Gyógyszerészeti Szemle 1996, 42, 2, 141–145. 6. Karlovszky Geyza (szerk.): Gyógyszerészek Évkönyve. Zsebnaptár. A Gyógyszerészi Közlöny kiadása. Budapest, 1897–1901. Új sorozat, 1925. 7. Molitórisz Pál, Nagy Jenő (szerk): Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészek zsebnaptára az 1922. évre. II. évfolyam. Cluj–Kolozsvár. 8. Molitórisz Pál (szerk.): Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészek zsebnaptára az 1923. évre. Cluj–Kolozsvár. 9. Molitórisz Pál (szerk.): Almanah 1937. Tip. Universală S. A., Cluj. 10. Nagy J. (szerk.): Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára 1921. évre. A szerző kiadása. Tg. Mureş–Marosvásárhely. 90

11. Nagy Samu (szerk): Almanachul farmaciştilor – Gyógyszerészek zsebnaptára 1924; III. évf. 1926; IV. évf. 1927. A szerző kiadása, Cluj–Kolozsvár. 12. Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, Cluj–Kolozsvár 1926. 204, 209. 13. Schédy Sándor (szerk.): Gyógyszerészek naptára. A Gyógyszerészi Hetilap kiadása, Budapest 1865–1900. 14. Spielmann József, Lázár-Színi Karola, Orbán János: Adatok a marosvásárhelyi gyógyszertárak történetéhez. I. Az első marosvásárhelyi gyógyszertár. Orvosi Szemle 1969, 15, 3, 366–369.; II. Harc a második marosvásárhelyi gyógyszertár létesítésére. Orvosi Szemle 1972, 18, 4, 479–486.; III. Vladár Ádám és Tollasi György vetélkedése. Orvosi Szemle 1973, 19, 2, 167–174.; IV. A marosvásárhelyi gyógyszertárak az 1782–1790-es időszakban. Revista Medicală 1976, 22, 1, 77–80. 15. Szász Tihamér (szerk.): Gyógyszerészi Almanach az 1943,1944. évre. A Gyógyszerészi Szemle kiadása, Budapest. 16. Tóducz E.: Adalékok Marosvásárhely egészségügyi történetéhez a XIX. század II. feléből. Diplomadolgozat (kézirat). OGYI, Marosvásárhely, 1977. 17. Varságh Zoltán, Rossberger J. (szerk): Gyógyszerészek zsebnaptára. A Gyógyszerészi Hetilap kiadása, Budapest. 1901–1920. 18. Vofkori József: Tollasi György (1755 ?–1802). Infomed (Székelyudvarhely). 1991, I. évf. 6. szám, 8. 19. Vondrasek J. (szerk): Gyógyszerészek zsebnaptára. Budapest, 1894. 20. Weiszberger Samu: Marosvásárhelyi Almanach. Marosvásárhely szabad kir. város cím és lakjegyzéke. Marosvásárhely, 1912. 21. *** Almanahul farmaciştilor – Gyógyszerészek zsebnaptára az 1928. évre; Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészi Évkönyv – 1929; Almanachul farmaceutic – 1930; Almanahul farmaceutic – 1934. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége és kiadóhivatala, Cluj. 22. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 7, leltár 43: Colegiul farmaceutic jud. Mureş (1933–1948.); Alap 7, dosszié 2, 114: Procese verbale, tabele, delegaţii cu privire la naţionalizarea farmaciilor. 23. *** Album Chyrurgorum et Pharmacopoeorum 1770–1838/39; Album Chirurgorum 1839/40– 1887/88; Album Medicorum 1888/89–1907/08. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar levéltára, Budapest. 24. *** Keresztény Közéleti Almanach. III. kötet: Erdély. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai RT., Budapest [é. n.]. 25. *** A kolozsvári m. kir. FJTE Almanachja és Tanrendje az 1872/73–1918/19-es, valamint az 1940/41–1943/44-es tanévekre. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár. 26. *** A m. kir. FJTE Almanachja az 1921/22–1930/31. tanévekre. Az Egyetem kiadása, Szeged. 27. *** Gyalui István marosvásárhelyi főgyógyszerész közlései 2001-ben. 28. *** Hajdú Árpád főgyógyszerész, a Centrofarm egykori aligazgatójának közlései 2004-ben. 29. *** Deutsch Dávid fiának, Deutsch Imrének közlése (Izraelből). 30. *** Marosvásárhelyi városi tanácsülési jegyzőkönyvek: 1848. május 23. és 1848. november 13–14. In: Marosszék és Marosvásárhely az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabeli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok. Közli Pál-Antal Sándor. Haáz Rezső Alapítvány, Székelyudvarhely 2001. 74, 306. 31. Deé Nagy Anikó: A marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár ex librisei. Balassi Kiadó Budapest–Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2001. LXXIII. tábla, 171. ex libris. 32. *** Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. Kisnyomtatványok osztálya. 33. *** Legea nr. 804, publicat in Monitorul Oficial nr. 239 din 15 oct. 1946. 91

34. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 2, dosar 114: Procese verbale, tabele, delegaţii cu privire la naţionalizarea farmaciilor. 35. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 1148, dosar 53: Colegiul farmacistilor

1.5. NAGYVÁRADI GYÓGYSZERTÁRAK A nagyváradi gyógyszertárak alapítására, történetére és gyógyszerészeire vonatkozó legkorábbi adatokat a Róthschnek V. Emil szerkesztésében megjelent Debrecen–Bihar megyei Gyógyszerész Testület és az Általános Magyarországi Gyógyszerész Egylet VI. kerület, IV. járás gyógyszertárai c. kötet (10) tartalmaz, amely 1882-ben jelent meg. Ekkor már Nagyváradnak hat gyógyszertára volt, amelyeknek gyógyszerészeit a kötet időrendi sorrendben mutatja be. Eszerint 1882-ig az Arany Kereszt (alapítva 1680-ban), a Gránátalma (1760), a Magyar Korona (1792), az Arany Sas (1798), az Oroszlán (1819) és a Szent László (1856) gyógyszertár működött Nagyváradon. Lakos Lajos 1904-ben megjelent Nagyvárad múltja és jelenéből c. könyve két neves nagyváradi gyógyszerészt, Nyíry Györgyöt és Molnár Lajost emel ki (4). 1926-ban Orient Gyula is említést tesz könyvében a nagyváradi gyógyszertárakról (7), időrendben besorolva őket a többi erdélyi és bánsági gyógyszertár közé. Évtizedekkel később, 1974-ben Izsák Sámuel a nagyváradi irgalmas rend által alapított és fenntartott Gránátalma gyógyszertár alapítási évét megkérdőjelezi. Szerinte hiányos, nem kellőképpen dokumentált, s így nem fogadható el az 1760-as év, tíz évvel később, 1770-ben nyílt meg. Ezt a vélekedését egy 1771-ből származó okirattal támasztotta alá (3). Spielmann professzor vezetése alatt egy Bihar megyei gyógyszerész, Mermeze Gheorghe, 1985ben doktori tézisének témájául a nagyváradi gyógyszertárak történetét választotta (5). Sok olyan levéltári adatra hivatkozik, melyek addig feltáratlanok voltak, és a város levéltárában megtalálhatók. Ezek segítségével, valamint a már említett forrásmunkákból harminc gyógyszertárról és azok gyógyszerészeiről közöl adatokat. Valamennyit 1949-ig, államosításukig mutatja be, azonban az akkori időkre jellemzően, politikai indulatoktól nem mentesen, főleg az 1940–1944 közötti éveket illetően. Nemrég, 1999-ben doktori tézisének anyaga könyv alakban is megjelent (6), azonban a közben eltelt tizenöt év alatt nem gazdagította adattárát, így a hiányos és pontatlan adatok ebben a kötetben is ugyanúgy előfordulnak, mint 1985-ös dolgozatában, sőt a politikai értelmezései sem változtak meg. Az 1850 és 1880, valamint az 1880 és 1919 közötti nagyváradi gyógyszertárak történetével Pop Alexandru Nagyváradon élő vegyész is foglalkozott. Közleményei a Körösvidéki Múzeum Crisia c. kiadványában jelentek meg (8, 9). 1999-ben, majd 2008-ban Budaházy István új adatokat közölt az első nagyváradi gyógyszertár alapításáról (1): egyházi forrásokra hivatkozva az 1737. évet tekinti az első, az Arany Kereszt gyógyszertár alapítási idejének, ugyanakkor az irgalmas rendi szerzetesek előtt letelepedett premontrei rendiek gyógyszertáráról is említést tesz. Mindezen adatok és az 1862-től megjelenő Gyógyszerészek Zsebnaptára, Évkönyve és Almanachja (17) által közöltek figyelembevételével megpróbáljuk Nagyvárad gyógyszertárait, gyógyszerészeit feltérképezni 1949-ig, az államosításukig. A sok kérdőjel és hiány esetleg újabb levéltári kutatásokkal és objektív értékeléssel tüntethető el, de ez a jövő feladata marad. Emődi András legújabb levéltári kutatásai alapján többek között az újvárosi Arany Kereszt gyógyszertár (tulajdonosok Koczin– Stacho–Miller–Brants–Demeter–Schmidt) történetét mutatja be (20). 92

Az említett forrásmunkák – melyek a közelmúltban jelentek meg (6, 8, 9), s így hozzáférhetőek – részletesen foglalkoznak a gyógyszertárak alapításának körülményeivel, az új gyógyszertárak felállításáért való küzdelemmel levéltári adatok alapján, ezért nem szükséges megismételni azokat, csupán a 30 nagyváradi gyógyszertárat és a bennük dolgozó gyógyszerészek személyével kapcsolatos adatokat közöljük időrendben. A gyógyszerészi évkönyvek, a zsebnaptárak, az almanachok (17) csak a gyógyszertárak személyzetét jelzik az adott évben, a velük kapcsolatos személyi adatok, tanulmányaik helye, oklevelük elnyerése vagy előbbi munkahelyük nincs megemlítve, sőt a monografikus forrásmunkákban sem. A pesti, illetve budapesti egyetem anyakönyveiből (12), a kolozsvári FJTE almanachjaiból (14), valamint a szegedi egyetem évkönyveiből (15), illetve az Emlékkönyvből (2), valamint lexikonokból (13) és a jubiláló vagy elhunyt gyógyszerészekről a különböző folyóiratokban megjelent cikkek, nekrológok segítségével sikerült több mint 50 nagyváradi gyógyszerész életrajzához adatot gyűjteni, s ezáltal szakmai életútjukról is sok mindent megtudhatunk. Sajnos azonban nem mindenkiről sikerült információt szerezni. A második világháborúban eltűnt vagy meghalt 200 magyar gyógyszerész közt 5 nagyváradit is találtunk (11), ez arra figyelmeztet, hogy még további kutatások szükségesek gyógyszerészi múltunk megismeréséhez. Megemlítjük, hogy felsorolásunkból szándékosan kimaradt a városban másodiknak alapított, az irgalmasok Gránátalma nevű gyógyszertára, hiszen azt részletesen ismertetjük Az egyházi gyógyszertárak c. fejezetben. Nagyváradon a gyógyszertári hálózat kiteljesedését több szakaszban mutatjuk be. Elsőként a 21. táblázatban az 1787 és 1918 között működő gyógyszertárak számát a lakosság számához viszonyítva, illetve az egy gyógyszertárra eső lakosok számát foglaltuk össze. A lakosságra vonatkozó adatok a Magyar Statisztikai Közleményekből származnak (18). 21. táblázat. 1787 és 1918 között működő gyógyszertárak és a lakosság száma, valamint arányuk Év 1787 1830 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1915 1918 Lakosság 9790 18 091 22 443 28 698 31 324 38 557 47 018 64 169 70 779 71 769 száma Gytárak 2 5 6 6 6 6 8 13 16 16 száma 1 gytár/ 4895 3618 3740 4783 5220 6426 5877 4936 4423 4485 lakos A 21. táblázat adataiból látható, hogy Nagyvárad lakosságának a növekedésével arányosan szaporodtak a gyógyszertárak is. Az egy gyógyszertárra eső lakosok száma a legjobb volt az 1830-as évben (3618 lakosra jutott egy gyógyszertár). Az általánosan elfogadott értéket, vagyis, hogy egy gyógyszertárra 5000 lakos jusson, csak három esetben (1880, az 1890 és az 1900), vagyis a századfordulón haladták meg, így megállapítható, hogy a városnak mindvégig megfelelő volt a gyógyszertárakkal való ellátottsága. A következőkben a huzamosabb ideig működő gyógyszertárakról és gyógyszerészeikről közlünk adatokat alapításuk kronológiai sorrendjében. Arany Kereszt (Auream Cruceu) gyógyszertár Alapítási sorrend: 1 Hely: Szent László tér és a Alapításának éve: (1680 ?) 1742 Teleki Mihály utca sarka A jezsuiták tulajdonában volt 1773-ig

93

Időszak 1739– 1773–1779 1779–1780 1780–1790 1790–1794 1796–1800 1804–1805 1805–1836 1836–1845 1845–1876 1876–1913

Tulajdonos Kotzin János József Stacho Johannes Ifj. Stacho Johannes Müller Fülöp Müller Fülöp örökösei Brandts Mihály Demeter Mihály Schmidt (Kovács) József Ifj. Kovács József Bertsinszky Károly Bertsinszky K. örökösei, özvegye, Schwachhoffer Karolina és leánya, Rybariné B. Sarolta 1913–1916 Lédig Árpád 1916–1919 Sárossy Kapeller Béláné 1920–1922 Németh Pál 1923–1930 Zsigmondovics Géza 1930–1942 Zsigmondovics G. és Barla Dezső 1946–1949 Masznyik Géza* 1949. április államosítás: 1. sz. gyógyszertár 1990 után magánosítás: Delia gyógyszertár

Bérlő (b), kezelő (k), gondnok (g) Müller Fülöp (k) Mühr Antal (k) Schmidt József (k) 1800–1804

Liszka János (k) 1848–1855 Hering Sándor (g) 1876–1878 Hering Sándor (b) 1878–1891 Sternthal Sándor (b) 1893–1901 Rozvány György (b) 1903–1910 Lédig Árpád (b) 1910–1913 Németh Pál (b) 1918

Gyógyszerészek adatai Müller Fülöp – 1779. augusztus 23-án kapott magisteri oklevelet Budán. 1787/1788-ban eladja/vagy felszámolja a várad-olaszi filialis patikáját, majd halála után özv. Müllerné 1791-ben egy bizonyos Fuchs József várad-olaszi patikárius ellenében megpróbálja visszaszerezni/újraindítani (Várad-olaszi, tanácsi jegyzőkönyvek id. 20). Brants Mihály – 1789 ? szept. 14-én, Nagyváradon született, Mitter Ferenc gyógyszerésszel együtt folyamodott gyógyszertár nyitásért, azonban elutasították, mert még nem volt meg az oklevele. Schmidt József – 1790-ben Pesten kapott magisteri oklevelet. Később magyarosította a nevét Kovácsra. 1836. december 2-án hunyt el Nagyváradon. János fia, huszonkét évesen, 1831-ben kapott Pesten magisteri oklevelet, majd apja halála után átvette a gyógyszertárat, de alig kilenc évre rá ő is elhunyt 1845. augusztus 26-án. Apa és fia gyászjelentése a 9–10. ábrán látható. Bertsinszky Károly adatai a részletes életrajzoknál találhatók. Liszka János – 1803-ban született, 1827-ben Pesten szerzett oklevelet. 1855-ben, miután Bertsinszky visszavette tőle a gyógyszertárának vezetését, a Bihar megyei Tenkén a Megváltóhoz címzett gyógyszertárat alapította meg. 1872-ben hunyt el. Valószínűleg az ő fia az a Liszka László (sz. 1866, Tenke), aki 1888-ban a budapesti egyetemen szerzett gyógyszerész oklevelet. Heringh Sándor – Székelyhídon született 1843-ban, gyógyszerész oklevelet huszonkilenc évesen, 1873. július 3-án kapott Budapesten. 1891 novemberében saját gyógyszertárát is megnyitotta Őrangyal néven, de azt bérbe ada. Tevékenyen részt vett az egyesületi életben, a Bihar megyei Orvos, Gyógyszerész és Természettudományi Egyesület pénztárosa. Tagja volt a városi tanács egészségügyi bizottságának is. 1903. június 14-én hunyt el. Németh Pál – 1924-ben vette át Zsigmondovics Gézától a Megváltó gyógyszertárat. Összesen tizenhat évig volt Nagyváradon gyógyszerész. 1932. november 18-án hunyt el. 1921-ben a Gyógyszerész Kamara nagyváradi fiókjának elnöki tisztségét is betöltötte. 94

Sternthal Sándor – később nevét Sebestyénre változtatta. Feltételezzük, hogy az ő fia Sebestyén Artúr gyógyszerész (sz. 1890. szeptember 17., Nagyvárad), aki 1915-ben Budapesten szerzett gyógyszerész oklevelet. Zsigmondovics Géza – a Máramaros megyei Kabolapolyána (Gyertyánliget) kisközségben született. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdte meg, majd Budapesten folytatta, ahol huszonhat éves korában, 1896-ban kapott gyógyszerész oklevelet. 1911-től társtulajdonosa, majd egyedüli tulajdonosa az 1910-ben alapított Megváltó gyógyszertárnak. Átadja gyógyszertárát Németh Pálnak, és átveszi az eddig Németh Pál tulajdonában levőt. 1946-ban ez utóbbi gyógyszertárát unokaöccsének, Masznyik Gézának adományozza. Masznyik Géza – 1920. augusztus 4-én született Nagyváradon. Gyógyszerész oklevelét Budapesten kapta meg 1944-ben. Az államosítás után a nagyváradi 3. sz. gyógyszertárat vezeti 1985-ig, nyugdíjazásáig. Mindkét gyermeke gyógyszerész lett, oklevelüket Marosvásárhelyen kapták meg: 1976-ban Tatainé Masznyik Anikó, aki később szülővárosában, Nagyváradon gyógyszerész és 1979-ben ifj. Masznyik Géza, aki később kitelepedett Magyarországra és Cegléden gyógyszertárvezető. Az 1949. április 2-án megjelent 134. számú Decretum mellélete szerint ő a tulajdonos. Barla Dezső – 1886. május 26-án született Tordán, később iskoláit is itt végezte az Unitárius Gimnáziumban. A kolozsvári FJTE-n kapott gyógyszerész oklevelet 1909-ben. Előbb bérlő volt Csíkszeredában, majd bevonult katonának és a dél-tiroli frontra került. 1921. augusztus 8-án Marosludason megnyitotta a helység második gyógyszertárát Szent Erzsébet néven. 1929-ben már Nagyváradon van, és társtulajdonosa Az Arany Kereszt gyógyszertárnak Zsigmondovics Gézával. 1942 után átveszi Pajor Pál gyógyszerésztől a Kleopatra gyógyszertár vezetését. 1946-ban pedig patikaalapítási jogot kapott, és megnyitotta Szentháromság néven új, saját gyógyszertárát előbb az egykori Teleki utcában, majd átköltöztette a Zöldfa u. sarkára. A nagyváradi unitárius egyház presbitere volt 1950-ig, haláláig. Leánya is gyógyszerész lett. Részletes életrajzi adatai olvashatóak Budaházy István által írt monográfiában (21).

9. ábra. id. Kovács József gyászjelentése

10. ábra. Kovács János gyógyszerész gyászjelentése

Magyar Korona* gyógyszertár Alapítási sorrend: 3 Alapításának éve: 1792

Hely: Olaszi negyed, Fő utca és Úri utca sarka

95

Időszak 1792–1799 1799–1808 1809–1810 1810–1835 1835–1849 1849–1860

Tulajdonos Fuchs József Mühr Antal Unger József Kis Ernő Majláth Rudolf Lápossy Lajos

1870–1907 Nyíry György

Bérlő (b), kezelő (k), alkalmazott (a)

Scholts Rudolf (b) 1859 Szikszay Mihály (b) 1860–1862 Nyíry György (b) 1865–1870 Horváth Kálmán (a) 1875 Fejér Lajos (a) 1876

1907–1912 Dr. Nyíry Ödön és Nyíry Béla 1912–1915 Dr. Rácz Rezső és Vadász Gusztáv Dr. Rácz Rezső (k) 1915–1918 Dr. Rácz Rezső és neje 1918– Dr. Rácz Rezső és Róth Miklós 1924–1944 Dr. Rácz Rezső és neje 1945–1949 Bernát Zoltán** 1949. április államosítás: megszűnt * Neve többször változott, volt Arany Korona és 1920 után csak Korona ** az 1949. április 2-án megjelent 134. számú Decretum melléklete szerint a tulajdonosok Bernát Zoltán és Rátz Zsolt Ágnes Gyógyszerészek adatai Lápossy Lajos – gyógyszerészoklevelét Pesten szerezte 1838-ban. Először Ungváron volt gyógyszertára, azután 1849-ben jött Nagyváradra. Ida nevű leányát Nyíry György vette feleségül, így kerül a gyógyszertár a Nyíry család tulajdonába. Horváth Kálmán – Tenkén született, huszonkét évesen, 1872-ben Budapesten szerzett oklevelet. Fejér Lajos – a kolozsvári FJTE-n 1875-ben kapta meg gyógyszerészi oklevelét. Rácz Rezső – 1884. január 4-én született Kaposváron. Érettségi vizsgát már Kolozsváron az Unitárius Főgimnáziumban tett. Gyakornokként Aradon dolgozott Hajós Árpád Isteni Gondviselés gyógyszertárában. Gyakornoki vizsgáját Kolozsváron tette le kiváló eredménnyel, ezért Fabinyi-díjjal tüntették ki. Gyógyszerész oklevelet Budapesten kapott. Doktori fokozat elnyeréséért először Charlottenburgba ment dolgozni, majd visszajött Kolozsvárra, ahol a Fabinyi Intézetben 1905-ben doktorrá avatták summa cum laude értékeléssel. Ezután Bécsbe, majd Berlinbe ment, végül Hódmezővásárhelyt önállósította magát. 1909-ben jött Nagyváradra. Itt először az Oroszlán gyógyszertár tulajdonosa lesz feleségével Kauffmann Irénnel együtt. Ezt a gyógyszertárat azonban rövidesen eladták, és 1912-ben megvették a Magyar Koronát. A gyógyszerész évkönyvek szerint többször társtulajdonosuk is van. 1944 utáni sorsukról nincs adatunk. A szaklapokban dr. Rácz Rudolf (alias Reisenberger) néven is emlegetik abból az alkalomból, hogy negyven éve lépett be Hajós gyógyszertárába. Ellentmondásos személyiség volt, de érdemei közül kiemelik egyesületi életi tevékenységét, úgy emlegetik mint a nagyváradi Orvos- és Gyógyszerész-egylet egyik megalapítóját (Pharmacia 1939, 12, 21–21, 149.). 1936-ban a Bihar megyei Gyógyszerész Kollégium alelnöke. Szakirodalmi tevékenységet is folytatott, közölt a Gyógyszerészi Hetilapban, később szerkesztőségi tagja lett a Revista Farmaciei, majd a Buletinul Farmaciştilor c. lapoknak.

96

Vadász Gusztáv – 1891. augusztus 19-én született Nagyváradon. Gyógyszerészi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1911. június 24-én kapott oklevelet, és ezután visszatért szülővárosába. Nyíry György és dr. Nyíry Ödön Gyula adatait lásd a részletes életrajzoknál. Arany Sas gyógyszertár** Alapítási sorrend: 4 Alapításának éve: 1798 Időszak Tulajdonos 1798–1816 Mitter Ferenc 1819–1846 Schwachhoffer István 1846–1878 Molnár József

Hely: Szent László tér 6. szám Alkalmazott (a), bérlő (b), kezelő (k) Bertsinszky Károly (a) Frenda Károly (k) 1853 Kallovits Karácsony (b) 1854–1860 Molnár Lajos (k) 1878–1882

1878–1882 Molnár József örökösei (fiai): M. Lajos, M. Miklós, M. János 1882–1907 Molnár Lajos 1907–1909 Farkas István 1909–1915 Lessner Alfréd 1915–1916 Magyar Bank RT. Gálosi Ferenc (k) 1914–1916 1916–1919 Schreiber Jakab és Kain Eszter Kain Eszter (k) 1920–1944 Mező Imréné sz. Kain Eszter Hajdó Alice Ibolya (k) 1944 1947–1949 Horovitz Krapf Erna* 1949. államosítás: 10. sz. gyógyszertár ** Csak később, talán 1828-tól nevezik a gyógyszertárat a fenti névvel. * Az államosítást elrendelő 134 sz. Decretumban felsorolt tulajdonosok neve közt szerepel Gyógyszerészek adatai Mitter Ferenc – Nagyváradon született 1769. október 4-én. Gyógyszerészmesteri oklevelet 1792-ben Pesten kapott. 1798-ban kapott jogot a gyógyszertár felállítására. A szülői házban, a Kispiac térre néző ingatlanban 1792 augusztusában nyitotta meg gyógyszertárát és vezette azt 1816. szeptember 30-án bekövetkezett haláláig (20). Schwachhoffer István – gyógyszerész oklevelét 1807. augusztus 14-én kapott a pesti egyetemen. Feltételezhetjük, hogy rokonságban van a nagyváradi születésű Schwachhoffer Lajos gyógyszerésszel (esetleg a fia?), aki oklevelét huszonnégy éves korában, 1848-ban kapta meg a pesti egyetemen. Karolina nevű leánya pedig Bertsinszky Károly nagyváradi gyógyszerész felesége lett, aki egykor apja gyógyszertárában alkalmazottként dolgozott. Kain Eszter – 1889. november 22-én született Naszódon. Iskoláit Besztercén és Kolozsváron végezte. Gyógyszerészi tanulmányai után az FJTE-n 1912-ben kapott oklevelet. A kétéves gyakorlati időt az ország különböző helységeiben töltötte, Óradnán (Beszterce megye) a kolerajárvány elfojtásában segédkezett. 1916-ban Nagyváradon találjuk, társtulajdonosa lesz a nagyváradi gyógyszertárnak, majd egyedül az ő tulajdonába megy át. Nagyon fellendíti gyógyszertárának a forgalmát. A nagyváradi Izraelita Nőegylet választmányának tagja, 1933-tól a felekezet nélküli Jótékonysági Egyesület Kultúrbizottságának elnöke. Ő Nagyváradon az első nő, aki gyógyszertártulajdonos lett. Az 1940 utáni évekról már nincs adat róla, valószínűleg deportálták zsidó származása miatt.

97

Gálosi Ferenc – Kolozsváron született 1886. december 16-án. Egyetemi tanulmányait is szülővárosában végezte, 1908/1909-es tanévben szerzett oklevelet. Ezután egy ideig a Borszékfürdőn levő gyógyszertárat vezette. 1919-ben jött Nagyváradra, előbb alkalmazottként, majd mint kezelő, végül pedig önállósította magát, és 1920-ban megnyitotta Minerva gyógyszertárát szintén a Szent László téren, ami az államosításig a tulajdonában marad (5). Az 1944 utáni időkből nincs adat róla, sorsa ismeretlen (11). Farkas István – életrajzi adatai az Őrangyal gyógyszertárnál találhatók, amelynek tulajdonosa lett, miután ebből a gyógyszertárból távozott. Frenda Károly – 1853-ban Pesten kapott gyógyszerész-mesteri oklevelet, és ezután jött Nagyváradra. Ez volt az első munkahelye. Molnár József és Molnár Lajos – adatait lásd a részletes életrajzoknál. Alapítási sorrend: 5 Alapításának éve 1819 ? 1826 Időszak ? –1826 1826–1837 1837– ? 1841–1875 1875–1876 1876–1877 1877–1881 1881–1884 1884–1892 1892–1901 1902–1908 1909–1912 1912– ?

Oroszlán gyógyszertár Hely: Nagy Vásártér 14. szám, 1875-től 65. szám, 1907-tól a Kolozsvári utca sarka

Tulajdonos Demeter Antal Hoffmann József ? Lindner Ede Lindner Ede özvegye Szentiványi Sándor Millasin Illés Racsek Ferenc Bleyer Károly Sternthal Sándor Lessner Alfréd Rácz Rezső és neje sz. Kauffmann Irén Bács-Topolyai Takarékpénztár

1918–1949 Mihályi Lajos* 1949. államosítás: megszüntették

Alkalmazott (a), kezelő (k), gyakornok (gy)

Huszár Ferenc (a) 1845– Kornstein Jenő (gy) 1876 Hankovits Ferenc (gy) 1881

Jobbágy Vilmos (k) 1912? Maybaum Sámuel (k) 1912 Mihályi Lajos (k) 1912–1914 Schärfer Vilmos *

Megjegyzés: Az alapítási év Róthschnek V. Emil szerint (10) 1819, de első levéltári adata (5) csak 1826-os keltezésű. További bizonytalanságok vannak még a tulajdonosok és bérlők körül is. 1876-ban Szentiványi Sándor megvehette a gyógyszertárat, de mivel nem fizette ki a teljes összeget, továbbra is az özvegy tulajdonában maradt. 1912-ben csak egy-két hónapig volt a Takarékpénztár a tulajdonos. Jobbágy Vilmos kezelői minősége sincs igazolva. A 134. sz. Decretum melléklete szerint Mihály Lajostól államosítják a gyógyszertárat. Gyógyszerészek adatai Lindner Ede – gyógyszerész oklevelét Bécsben szerezte meg 1837-ben. Huszár Ferenc – Pesten kapott oklevelet 1845-ben. Szentiványi Sándor – nagyváradi születésű, 1863-ban, Pesten szerzett gyógyszerész oklevelet huszonegy éves korában. 98

Kornstein Jenő – nagyváradi születésű, apja (?) itt orvos. 1879-ben huszonkét évesen kapott Budapesten gyógyszerész oklevelet, majd ugyanitt 1882. június 10-én doktorrá avatták. Fiatalon hunyt el. Mihályi Lajos – 1888-ban született Szatmárnémetiben. Miskolcon járt iskolába, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, itt kapott oklevelet. 1914-től a 34. honvéd gyalogezred kötelékében az orosz, szerb, olasz, albán fronton harcolt. Hazatérte után vette át a gyógyszertárat. Schärfer Vilmos – 1889-ben született Szarvas községben (Békés megye). Gyógyszerész oklevelet 1914-ben Budapesten kapott. 1920-tól a Bihar megyei Belényesen az Őrangyal gyógyszertár vezetője, valószínűleg 1940-ig. Ekkor visszajöhetett Nagyváradra, mert a 134. sz. Decretum mellékletében az ő neve is szerepel a Nagyváradon államosított gyógyszertárak tulajdonosi névsorában. Bleyer Károly – később 1918-ban már Budapesten a VIII. kerületben az Illés Próféta nevű gyógyszertár tulajdonosa. Hankovits Ferenc – adatai a részletes életrajzoknál találhatók. Dr. Rácz Rezső – adatait a Magyar Korona gyógyszertárnál közöltük. Millasin Illés és Racsek Ferenc adatai nem ismeretesek. Alapítási sorrend: 6 Alapításának éve : 1856 Időszak 1856–1858 1858–1860 1860–1896

Szent László gyógyszertár Hely: Várad-Velence Kolozsvári utca 2. sz, 1868-tól 219. sz., majd Szent István tér 1. szám Tulajdonos Alványi Károly Szikszay Mihály Ember Manó

1897– ? Ember Manó özvegye 1908–1927 Hegedűs Rezső 1927–1928 Hegedűs Rezső özvegye 1928–1949 Káli Hegedűs Imre* 1949. államosítás: 4. sz. gyógyszertár

Kezelő (k), gyakornok (gy) Kiss Lajos (gy) 1873–1876 Pető Béla (gy) 1874–1877 Klugher János (gy) 1876– Horváth Antal (gy) 1878– Kincsey Péter (gy) 1880– Marschalkó Leó (k) 1897–1901

Gyógyszerészek adatai Hegedűs Rezső – régi nemesi családból származik. 1887-ben szerzett gyógyszerész oklevelet a kolozsvári FJTE-n. A Várad-Velencei Takarékszövetkezet alelnöke volt. 1927. október 22-én hunyt el Nagyváradon. A Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat 1927. november 1-jei száma így emlékszik meg róla: „… Távozott egyesületünk lelki életéből a szelíd jóságosság, a kartársi osztatlan megbecsülés és megbecsültetés élő mintaképe. Pótolhatatlan az egyesület életében az ő bölcs tanácsa, békéltető szívjósága, a köz jóvoltáért való példaadó fáradhatatlan munkálkodása.” Halála után fia, Káli Hegedűs Imre veszi át a gyógyszertárat. Káli Hegedűs Imre – 1895. augusztus 2-án született a Bihar megyei Kötegyán helységben. Apja H. Rezső gyógyszerész, gyógyszertár-tulajdonos. Középiskoláit a nagyváradi állami reáliskolában, egyetemi tanulmányait Budapesten végzi, 1922-ben szerzett gyógyszerész oklevelet. Lugoson tiszti vizsgát tett, és részt vett a világháborúban, ahol érdemeiért több kitüntetést kapott, így 99

az arany érdemkeresztet, a II. osztályú vitézségi érmet, a háború emlékérmét és még másokat. Sportkedvelő, kiváló vívó, több bajnokságot nyert. Huszonöt éves jubileuma alkalmából a nagyváradi vívócsapat örökös vándordíjat alapított tiszteletére. A Sportegylet alelnöke és ennek keretében vívó-oktató is volt (13). 1927. november 1-jén szabad joggyakorlási engedélyt kap (libera practica). Ekkor veszi át apja gyógyszertárának vezetését. 1940-ben, mikor feloszlatták a Gyógyszerész Kollégium nagyváradi fiókját, helyette egy négytagú bizottságot hoztak létre, melynek ő is tagja volt. 1949-ben a gyógyszertárak államosításakor Hegedüs Imre örökösei szerepelnek a nagyváradi államosított gyógyszertárak jegyzékében. Marschalkó Leó – Tokajról (Zemplén m.) származik. 1884/5-ös tanévben kapott oklevelet. 1901-ben új gyógyszertárat nyitott Kígyó néven a város központjában, de 1908-ban már Fugyivásárhelyen találjuk, itt az Angyal nevű gyógyszertárat 1920-ig ő működtette. Fiókgyógyszertára volt Püspökfürdőn is. 1940 után, a bécsi döntést követően a Magyarországhoz tartozó Nagyecseden (Szatmár megye) a Magyar Korona gyógyszertár kezelője. Ember Manó – adatai a részletes életrajzoknál találhatók. Alapítási sorrend: 7 Alapításának éve: 1891 Időszak 1891–1903 1903–1905 1905–1909 1909–1912 1912–1915 1915–1944 1944-ben megszűnt

Őrangyal gyógyszertár Hely: Nagy-Teleky utca 427. szám Hering Sándor saját háza Tulajdonos Bérlő (b), kezelő (k) Hering Sándor Szémann Ágoston (b) 1898– Hering Sándor özvegye Szeremley Tihamér (k) 1903– Nagy Kormány Zoltán Gebhardt Zoltán Farkas István Kovács Béla Révész János

Gyógyszerészek adatai Hering Sándor – 1843-ban Székelyhídon született, 1873. július 3-án tette le a budapesti egyetemen a 3. szigorlatát. Tulajdonában még volt egy gyógyszertár, ez a második, amit bérbe kellett adnia, mert az akkori törvényeknek megfelelően nem lehetett két gyógyszertárnak a vezetője egy időben. Felesége Wittman Terézia (1855–1944). 1903. június 14-én negyvenhét éves korában hunyt el Nagyváradon. Szémann Agoston – Varano helységben (Zemplén megye) született. Budapesten 1895-ben kapott gyógyszerész oklevelet huszonnégy éves korában. Gebhardt Zoltán – 1882. július 9-én született Egerben (Heves megye). Gyógyszerészi esküjét 1905. szeptember 29-én tette le a budapesti egyetemen. Ezután a nagyváradi Őrangyal gyógyszertárban dolgozott. 1918-ban a Szabolcs megyei Tiszadobon bérbe vette a Segítség nevű gyógyszertárat, 1920 után a Nagyvárad melletti Bihar helység Megváltó gyógyszertárának a tulajdonosa; 1944-ben még itt van. Farkas István – 1874-ben született Temesváron, ahol apja főmérnök volt. Gyógyszerész-gyakornoki idejét Nagyváradon töltötte, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1894-ben kapott oklevelet. Visszajött Nagyváradra, itt előbb 1907 és 1909 között az Arany Sas tulajdonosa, majd az Őrangyal gyógyszertárat vette meg. A város megbecsült embere. A Nagyváradi Kereskedelmi Csarnok elnöke, és megalapítója az Erdélyi és Bánsági Gyógyáru-kereskedők Szövetségének. Fia, Farkas Pál 1909. augusztus 1-jén született Nagyváradon, 1931-ben Szegeden az FJTE-n szerzett gyógyszerész oklevelet. Az 1942. és1944. évi Almanachban apjával együtt mint „drogista„ szerepel Nagyváradon. 100

Kovács Béla – 1869. január 15-én született Balmazújvároson. Gyógyszerész oklevelet 1890ben szerzett Budapesten. 1914-ben, miután eladja gyógyszertárát, Bihardiószegre megy, ahol a Hajnal nevű gyógyszertár tulajdonosa lesz. 1919 után Magyarország területén nyitott gyógyszertárat. 1937-tól és még 1944-ben is a diószegi patika már gyulafalvi Rednik Tibor (később nemes gyulafalvi Gyulafalvy Tibor) tulajdona Révész János – a Szabolcs megyei Tiszaszentmárton községben született. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, gyógyszerész oklevelet 1912-ben kapott. 1944 utáni sorsa ismeretlen. Alapítási sorrend: 8 Alapításának éve: 1895

Szent István gyógyszertár Hely: Várad-Olaszi, Nagy Fürdő utca és a Széles utca sarka, 1918-tól Szaniszló utca 60. szám

Időszak 1895–1901 1901–1910 1910–1915 1915–1944

Tulajdonos Bérlő (b), kezelő (k) Szűts Sámuel Grósz Sándor Dr. Medvigy Ferenc (b) 1908. okt.–1910 Dr. Raáber Árpád Róth Miklós (b) 1912–1914 Dr. Raáber Árpádné sz. Dr. Raáber Árpád (k) 1941 Schullmann Margit ? –1949 Kunea Pál* * 1949. államosítás: jogutódja a 6. sz. gyógyszertár (de elköltöztetve más helyre) Gyógyszerészek adatai Szűts Sámuel – Kolozsváron szerzett gyógyszerész oklevelet az FJTE-n az 1884/85-ös tanévben. Az 1900-as évek elején Mezőtelegden a Szent István nevét viselő gyógyszertárnak lett a tulajdonosa. 1918-ban még ő vezeti ezt a gyógyszertárat, 1924-ben hunyt el Mezőtelegden. Grósz Sándor – 1899-ben kapott gyógyszerész oklevelet a kolozsvári FJTE-n. Dr. Raáber Árpád – 1879. szeptember 14-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait is ott végezte. Gyógyszerész oklevelet 1907. június 25-én kapott. Továbbra is az egyetemen maradt, ahol 1908. október 5-én gyógyszerészdoktorrá avatják. 1910-ben jön Nagyváradra, itt letelepszik, és megveszi a Szent István gyógyszertárat. A vele és feleségével kapcsolatos adatok ellentmondóak, főleg a gyógyszertár tulajdonjogát és elhalálozásukat illetően. Mermeze (5) szerint 1918. február 25-én a gyógyszertár elköltöztetésének engedélyét özvegy Raáberné sz. Schullmann Margit kapta meg. A legújabb kutatások alapján (11) 1944 utáni sorsuk ismeretlen, feltételezik, hogy a második világháború idején vagy a deportálásban elhunytak, mivel mindketten izraelita vallásúak voltak. Dr. Medvigy Ferenc – adatai a Madonna gyógyszertárnál és a részletes életrajzoknál találhatók. Kunea Pál – csak annyit tudunk róla, hogy közvetlenül az államosítás előtt ő vezette a gyógyszertárat, az ő neve szerepel a 134. sz. Decretum mellékletében mint tulajdonos. Kígyó gyógyszertár Alapítási sorrend: 9 Alapításának éve: 1901 Időszak 1901–1904 1904–1909 1909 – 1910–1944 1944–1947 ? –1949

Hely: Bémer tér 1. szám Tulajdonos Marschalkó Leó Blayer József Szénásy Ferenc Reisz István Szabó Ferenc Surányi Ervin*

Alkalmazott (a) Tóth Bertalan (a) Reisz István (a)

101

1949. államosítás: megszüntetik Gyógyszerészek adatai Marschalkó Leó – adatai a Szent László gyógyszertárnál találhatók. Reisz István – 1885. március 8-án született Békéscsabán. Gyógyszerész oklevelét a budapesti egyetemen 1907. június 24-én kapta meg. Ezután Nagyváradon telepedett le. Az 1944-as Gyógyszerészek Zsebnaptára szerint még ő a tulajdonos. A második világháború utáni időről nincs semmi adatunk. Surányi Ervin – 1901-ben Pécsen született. 1919-ben Aradon érettségizett. Egyetemi tanulmányait Bukarestben végezte. 1928-ban kapott gyógyszerész oklevelet. Ezután a Bihar megyei Bél községben dolgozott alkalmazottként. Ő a gyógyszertár tulajdonosa 1949. április 2-án, mikor a 134. sz. Decretum alapján államosítják gyógyszertárát. Tóth Bertalan – Kolozsváron született 1872. január 5-én, 1893-ban kapott oklevelet Kolozsváron az FJTE-n. Nagyváradról távozva önállósította magát, 1918-ban a Szatmár megyei Nagyecseden a Magyar Korona gyógyszertár tulajdonosa lett. 1942-ben már az örököseié a gyógyszertár, a kezelője pedig Marschalkó Leó. Szabó Ferenc – adatai a részletes életrajzoknál találhatók. Remény (1906–1910), később Csillag gyógyszertár (1910–1949) Alapítási sorrend: 10 Hely: Váradszőllős, Vámház utca 4. szám, majd Alapításának éve: 1906 1908-tól Nagy piac tér 7. szám (Zöldfa utca sarka) Időszak 1906–1911

Tulajdonos Hankovits Ferenc

Bérlő (b), kezelő (k), alkalmazott (a) Vinnay Béla (b) 1910–1911 Vécsei Nagy Dezső (gyak.) 1911 Hankovits Ferenc (k) 1911–1918 Goldberger Jenő (a)

1911– Molnár Manó 1918–1942 Hajdú Hugó 1942–1944 Ecsedi Csapó Zoltán ?–1949 Vértes Nicolae* 1949. államosítás: megszüntetik * A 134. sz. Decretum melléklete szerint Vértes Nicolae örökösei tulajdonában volt a gyógyszertár az államosításkor Gyógyszerészek adatai Vinnay Béla – 1876. április 30-án született Szatmáron, 1902. június 20-án Kolozsváron az FJTE-n kapott gyógyszerész oklevelet. 1911-ben jogot nyert új gyógyszertár felállítására, amit Diana néven meg is nyitott, és 1925-ig tulajdonosként működtette. 1925-ben a Bihar megyei Tősfalván Szent Antal néven nyit gyógyszertárat, majd 1926-ban áthelyezi a szintén Bihar megyei, de a szalárdi járásban levő Hagymádfalvára. 1942-ben már özvegyének a tulajdonában van a gyógyszertár. Talán 1942-ben hunyt el? Hajdú Hugó – 1883-ban Pápán született. Iskolába is ott járt. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1909-ben kapott gyógyszerész oklevelet. 1909 és 1913 között Győrben dolgozott, 1913-ban jött Nagyváradra. Pár év múlva megvette a gyógyszertárat. Szakmai tevékenységén kívül nagy érdeme a turisztika népszerűsítése, fellendítése. A Bihari Turista Egylet elnöke. Közismert volt jótékonysági tevékenysége, gyógyszertárában a szegényeknek ingyen is kiszolgált gyógyszereket. Vécsei Nagy Dezső – 1888. június 13-án született Békésgyomán. 1913-ban kapott oklevelet. Éveken keresztül alkalmazott gyógyszerész, innen az 1912-ben alapított Szent Antal gyógyszertár102

ba ment át, ahol szintén alkalmazott gyógyszerész még 1916-ban is. Csak később, 1924-ben önállósította magát, a Kolozs megyei Egeres községben a Segítő Mária nevű gyógyszertár tulajdonosa lesz. Itt írta versét az Önsegélyező népszerűsítése céljából, amit a Revista Farmaciei–Gyógyszerészi Folyóirat 1925. április 1-jei számában (III. évf., 7. sz., 100.) közöltek. (A gyógyszerészek által írt versek között megtalálható a szövege.) 1944-ben még Egeresen találjuk. Ecsedi Csapó Zoltán – Nagyváradon született 1908. december 16-án. Gyógyszerész oklevelet 1931-ben Szegeden az FJTE-n szerzett, ugyanitt tett approbációs vizsgát is 1933 decemberében. 1944-ben még a gyógyszertár tulajdonosa Nagyváradon. Hankovits Ferenc – adatait lásd a részletes életrajzoknál. II. Rákóczi Ferenc (később Szent Ferenc) gyógyszertár Alapítási sorrend: 11 Hely: Szacsvay utca 50. szám Alapításának éve: 1907 (1911-től 24. szám) Időszak Tulajdonos 1907–1920 Id. Csanda Endre 1920–1949 Ifj. CsandaEndre* 1949. államosítás: 11. sz. gyógyszertár

Alkalmazott (a) Ifj. Csanda Endre (a) 1912–1914

Gyógyszerészek adatai Id. Csanda Endre – a Zemplén megyei Isztáncs községből (ma Szlovákiához tartozik) származik. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. 1890-ben szigorlatait kitűnő eredménnyel tette le – írja róla tanára, Nyiredy Géza a Gyógyszerészi Hetilapban (29. évf., 25. sz., 411. o.). Gyógyszerész oklevelét 1891-ben kapta meg a kolozsvári FJTE-n. Nagyváradi évei után visszament szülőföldjére, és ott hunyt el 1927. szeptember 10-én. A nagyváradi Gyógyszerész Testület 1927. október 14-én az irgalmasok rendházának nagytermében emlékülést tartott az idegenben elhunyt id. Csanda Endre emlékezetére, dr. Rácz Rezső, a testület elnöke tartott megemlékező beszédet. Kiemelte fáradhatatlan munkásságát, a gyógyászat szolgálatában eltöltött negyvennyolc évét. ,,Választott pályájának nemcsak fanatikusan szerető mestere, de művésze is volt. Mindenkor és mindenben például szolgált a fiatal generációnak, melynek számos tagját ő nevelte a gyógyszerészetnek „ – mondotta. Medvigy Ferenc, egykori kollégája indítványozta, hogy emlékének megörökítésére a nagyváradi testület létesítsen Kolozsváron az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Házában egy ,,ágyalapítványt” egy szegény sorsú egyetemi hallgató tanulmányi megsegélyezésére. Az indítványt egyhangúlag elfogadták – írja a Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat 1927-ben (V. évf., 17. szám, 356. o.). Ifj. Csanda Endre – id. Csanda Endre testvérének a fia (13). 1887. június 23-án született szintén Isztancs községben. Középiskoláit Ungváron, Sátoraljaújhelyen, Munkácson végezte. Gyógyszerészgyakornoki éveit Nagyváradon nagybátyjánál töltötte. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, 1911-ben kapott gyógyszerész oklevelet az FJTE-n. 1912-től mint alkalmazott dolgozik nagybátyja gyógyszertárában. 1914-ben katonai szolgálatot teljesített, majd hazatérte után átvette a gyógyszertár vezetését; egészen az államosításig az ő tulajdonában van. 1941–1944 között ,,tangyógyszertár”-nak nyilvánítja a Magyar Gyógyszerészeti Társaság, és így gyakornokokat foglalkoztathatott. Keresett volt a Podol elnevezésű lábápoló készítménye. Élénk társadalmi tevékenységet is folytatott, világi elnöke volt a nagyváradi görög katolikus egyháznak. A 134. sz. decretum mellékletében ő szerepel tulajdonosként a gyógyszertár államosításakor. Két gyermeke közül leánya a gyógyszerészeti pályát választotta, azonos nevű fia, az 1923. március 14-én Nagyváradon született ifjabb Csanda Endre pedig az orvosi hivatást. Budapesten végezte orvosi tanulmányait, 1947-ben kapott diplomát. Majd szakosodása után 1975-ben a Budapesti Orvostudo103

mányi Egyetem I. számú Neurológiai és Pszichiátriai Klinikájának tanszékvezetője lett. Az Ő visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a Szacsvay utcai patikájuk is a Nagyváradon felállított gettó területén volt, így onnan ideiglenesen el kellett költözniük, de engedéllyel gyógyszerekért bejárhattak, és ezeket az alkalmakat felhasználták arra, hogy zsidó ismerőseiknek élelmet „csempészhessenek” be. Alapítási sorrend: 12 Alapításának éve: 1908

Madonna gyógyszertár Hely: Sztarovetzky utca 19. szám

Időszak Tulajdonos Alkalmazott (a) 1908–1910 Pohl Jenő Dr. Medvigy Ferenc (a) 1908 1911–1943 Dr. Medvigy Ferenc 1943–1949 Féder Vilmos* Féder Vilmosné Psorn Anna (a) 1949. államosítás: 9. sz. gyógyszertár Gyógyszerészek adatai Pohl Jenő – Eperjesről származik. Oklevelet Budapesten kapott 1899. június 22-én. 1908ban jött Nagyváradra. 1909. január 1-től a kórház gyógyszerellátását is biztosította. 1910. július 10-én, két évvel a megnyitás után, kérte a városi hatóságoktól, hogy gyógyszertárához kezelőt nevezzenek ki, mivel családi okok miatt Budapestre távozik. Részt vett a gyógyszertár-tulajdonosok egyesületének tevékenységében. Féder Vilmos – 1906. július 21-én született Aranyosgyéresen, oklevelet 1935. márc. 26-án kapott a bukaresti egyetemen. 1942-ben már bérbe vette a patikát, 1943-ban meg is vette. Államosításkor az ő neve szerepel a gyógyszertár tulajdonosaként. Féder Vilmosné Psorn Anna – 1903-ban született. Testvére id. Kovács Andor marosvásárhelyi gyógyszerész feleségének (Psorn Hildának). 1983-ban hunyt el. A Magyar Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 32900/1940. sz. rendelete gyógyszertárukat feljogosította gyógyszerész-gyakornokok fogadására. Dr. Medvigy Ferenc – adatait a részletes életrajzoknál közöltük. Mátyás Király gyógyszertár Alapítási sorrend: 13 Alapításának éve: 1909 Időszak 1909–1912 1912–1934 1934–1944 1945–1947 ? –1949 1949. államosítás: megszűnt

Hely: Szent János utca 46. (50.) szám Tulajdonos Alkalmazott (a) Csanády Kálmán Ruttkay Aladár Ajtay G. Gyula (a) Ajtay G. Gyula Bartha László Bartha László örökösei*

Gyógyszerészek adatai Csanády Kálmán Sándor – 1866. április 6-án született Várad-Olasziban. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1907-ben kapott gyógyszerész oklevelet. Ruttkay Aladár – Tápiószele helységben született, 24 éves korában 1866. május 25-én szerezte meg a gyógyszerészi oklevelét. Később Nagyváradon telepedett le. Megbecsült polgára volt a 104

városnak, és kollégái is elismerték szakmai tudását és erkölcsi tartását. 1931-ben hetvenéves születésnapján a következőképpen köszöntik és ünneplik kollégái a Buletinul Farmaciei szaklap hasábjain (IX. évf. 10. sz.): ,,A kari etikai tisztaság soha meg nem ingó fanatikusa volt.” 1934. október1-jén, 74 éves korában hunyt el. Rokoni kapcsolatát Ruttkay Lajos zsombolyai születésű gyógyszerésszel nem sikerült tisztázni, de kortársa volt, mivel ez utóbbi az 1882/83-as tanévben, huszonhárom éves korában kapott oklevelet a budapesti egyetemen. Szárazajtai Ajtay G. Gyula – Ruttkay Aladár leányát vette feleségül, s apósa reáruházza gyógyszertárát. Többi adatait lásd még a részletes életrajzoknál. Bartha László – 1896. november 20-án született a Torontál megyei Perles településen, 1927ben kapott oklevelet a Kolozsváron. 1949-ben államosításkor a gyógyszertár Bartha László örökösei tulajdonában volt. Alapítási sorrend: 1 Alapításának éve: 1911

Megváltó (Salvator) gyógyszertár Hely: Vitéz utca 26. szám, később Nagy-Teleky utca 64. szám, a Vitéz utca sarka

Időszak Tulajdonos Gondnok (g), kezelő (k) 1910–1911 Roxin Silvius 1911–1913 Roxin S. és Zsigmondovics Géza 1913–1923 Zsigmondovics Géza 1924–1932 Németh Pál 1932–1942 Németh Pál örökösei Rozsos László (g) 1941–1942 1942–1949 Németh Lóránd* Varga József (k) 1943 1949. államosítás: 5. sz. Gyógyszertár * 1949-ben a gyógyszertár államosításakor már Németh Lóránd örökösei szerepelnek tulajdonosként. Alapítási sorrend: 15 Alapításának éve: 1912

Diana gyógyszertár Hely: Gillányi utca 26 (18). szám

Időszak Tulajdonos Alkalmazott (a) 1912–1915 Vinnay Béla – 1915–1919 Dőry Mihály 1922–1949 Sebestyén Artúr* 1949. államosítás: 7. sz. gyógyszertár, később lebontják, elköltöztetik Szent Antal gyógyszertár Alapítási sorrend: 16 Alapításának éve: 1912 Időszak Tulajdonos 1912–1917 Géher Antal

Hely: Gerliczy utca 1. szám Kezelő (k) Vajna Hugó (k) 1912–1915 Jakab István (k) 1915 Flaskay Kálmán (k) 1915–1916 Vécsei Nagy Dezső (k) 1916-ban

1918–1944 Atlasz Lajos ?–1949 Klein Emil* 1949. államosítás: 8. sz. gyógyszertár 105

Gyógyszerészek adatai Roxin Silvius – 1879. október 18-án született Méhkeréken. Gyógyszerész oklevelet 1904-ben Budapesten szerzett. Lippán 1906-ban nyitotta meg a helység második gyógyszertárát, ennek Nagyváradra való átköltöztetését kérte a hatóságoktól. Rövid időn belül társtulajdonosa lesz Zsigmondovics Géza, majd a gyógyszertár teljesen ez utóbbi tulajdonában marad. A Roxin családban több gyógyszerész is volt (R. János, R. József, R. Ágoston), Lippán, Ópécskán, Temesváron, Mezőtelegden volt gyógyszertár a család tulajdonában. Zsigmondovics Géza – adatai az Arany Kereszt gyógyszertárnál találhatók. Vinnay Béla – 1876. április 30-án született Szatmáron. Oklevelet 1902. június 20-án Kolozsváron kapott. Az 1937. évi Almanach szerint a Bihar megyei Hagymádfalva (Spinus) település 1926-ban alapított Szent Antal gyógyszertárának a tulajonosa, de Darvas István a kezelője. 1942ben ennek a patikának a haszonélvezője már az özvegye. Sebestyén Artúr – 1890. szeptember 17-én született Nagyváradon. Valószínű, hogy apja Sternstahl Sándor gyógyszerész, aki később Sebestyénre magyarosította nevét. Gyógyszerész oklevelét 1915 júliusában kapta meg Budapesten. Az 1944 utáni időkből nincs reá vonatkozó adatunk, de az 1949. április 2-i 134. sz. Decretum szerint ő a Diana gyógyszertár tulajdonosa. Atlasz Lajos – 1888. február 29-én született Tótraszlavica helységben (akkor Sáros megye, ma Szlovákia). Gyógyszerész oklevelét 1905-ben Budapesten szerezte meg. Aktív tagja volt az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Egyesületének, a nagyváradi fiók pénztárosa 1924–1930 között. Klein Emil – 1886. január 8-án született Csák (Ciacova, Temes megye) helységben, a kolozsvári FJTE-n kapott 1910-ben oklevelet. Az 1949. április 2-i 134. sz. Decretum szerint ő a Szent Antal gyógyszertár tulajdonosa, tőle veszik elállamosítással a gyógyszertárat (akkor Kalinin u.). Flaskay Kálmán – 1892-ben kapott gyógyszerész oklevelet a kolozsvári FJTE-n. 1923-ban a Bihar megyei Gyógyszerész Kamara munkaügyi bizottságának tagja. 1942-ben már Magyarország területén működtetett gyógyszertárat. Vécsei Nagy Dezső –1888. június 13-án, Békésgyomán született, oklevelet 1913. szeptember 11-én kapott. Nagyváradi tevékenysége után önállósította magát, Egeresen megvette az 1897-ben alapított gyógyszertárat, 1920-tól 1944-ig követhető itt a tevékenysége. 1920 után alapított nagyváradi gyógyszertárak 1920 és 1940 között még öt gyógyszertárat állítottak fel a városban, de e periódus végén a lakosság száma 90 000-re növekedett s így az egy gyógyszertárra eső lakosok száma 4285 lett, ami szintén megfelelt a követelményeknek Sor- Alapítás szám éve 17

1920

18

1920

19

106

Elnevezése (Helye) Minerva (Szent László tér)

Tulajdonos – időszak Gálosi Ferenc*

Gh. Păcală Bakó Gáspár Ákos Ernő* Pop Septimiu Cleopatra Goina T. felesége 1921 (Kossuth Lajos u. 2. sz.) Pajor Pál Barla Dezső* (Vörös) Fehér Kereszt (Rákóczi utca 2. sz. )

Bérlő (b)

1920–1949 Kiss Miklós (b) 1927 1920–1941 1941–1944 1945–1949 1921–1926 1927–1930 Pajor Pál (b) 1928 1930–1942 1942–1949

Sabina (1940-ig) Antal Sabin 1921–1929 Hungaria (1941–1944) Szabó Sándor 1929–1942 20 1921 (Mussolini tér 8.) Szabó Aczél István 1942–1944 Stern Miklós* –1949 Hygieia Iepure Gheorghe 1927–1940 21 1927 (Take Ionescu u. 33. sz.) Strutinszki Jenő* 1945–1949 Az államosítás után: Sabina gyógyszertár: 2. sz. gyógyszertár Hygieia gyógyszertár: 3. sz. gyógyszertár Minerva, Fehér Kereszt, Cleopatra megszűntek 1949-ben * A gyógyszertárak államositását elrendelő 134/1949 sz. Decretum szerint ők illetve örököseik a tulajdonosok. Gyógyszerészek adatai Păcală Gheorghe – fogarasi származású. Bukarestben 1905-ben szerzett gyógyszerész oklevelet. 1920 után jelentős szerepe volt a nagyváradi gyógyszerészek egyesületi életében. Pajor Pál – 1925 januárjában Prágában a német egyetemen kapott oklevelet, majd még abban az évben Bukarestben szabad joggyakorlásra engedélyt. A zsidó törvény életbe lépésekor Auschwitzba került feleségével és kislányával együtt. Egyedül ő jött vissza a haláltáborból. A II. világháborús bűnösök nürnbergi perén kulcsfontosságú tanúvallomást tett. A tárgyalások 112. napján Pajort koronatanúként hallgatták ki Victor Capesius segesvári gyógyszerész, egykori SS-tiszt tárgyalásán. A Pajor családot az auschwitzi rámpán Capesius szelektálta; a férfit jobbra küldte, de Pajor felesége és tizenhárom éves kislánya balra került, így mindketten elpusztultak. Pajor tanúvallomását a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1965. november 17-i száma teljes terjedelmében közölte. Barla Dezső – adatai az Arany Kereszt gyógyszertárnál találhatók. Antal Sabin – Belényesen született 1885. március 31-én, 1910-ben Kolozsváron az FJTE-n szerzett oklevelet. Nevét így írták az Almanachba, a román szakirodalomban Sabin Anton néven emlegetik. 1930-ban megveszi a Maros megyei Dédán Izmael Mártontól a gyógyszertárat, az 1942-es naptár szerint még ott van. Szabó Sándor – 1876-ban született Nyirádon (Zala megye). 1918-tól 1926-ig a Bihar megyei Nagybáródon a Remény gyógyszertár tulajdonosa, 1924–1926-ban a gondnoka Antal Sabin, de már 1927-ben más a tulajdonos és a gondnok is. Ákos Ernő – 1911-ben született Nagykárolyban. Gyógyszerész oklevelét Szegeden az FJTE-n kapta meg 1934-ben. Az ő neve szerepel tulajdonosként az államosítást elrendelő Decretum mellékletében. Gálosi Ferenc – adatai az Arany Sas gyógyszertárnál találhatók. 1944 után alapított nagyváradi gyógyszertárak Az 1944-es rendszerváltás után az 1946-ban megjelent gyógyszertárnyitásra vonatkozó könynyebbítést követően még kilenc új gyógyszertár nyílt meg, azonban ezek nagyon rövid életűek voltak, az 1949-es államosításig működtek. 1949 áprilisában Nagyváradon összesen 24 gyógyszertárat államosítottak (22). Közvetlenül az államosítás után csak tizenegy nyilvános gyógyszertár működött tovább állami tulajdonként, de ezek mellett zárt körzetű gyógyszertárak (kórházi, poliklinikai és katonai) is voltak. Sor- Alapítás Elnevezés (akkori helye) szám éve 22 1946 Szentháromság (Malinovszkij tér) 23 1946 Atom (Eminescu utca 29. szám)

Tulajdonos – időszak Barla Dezső Szabó Ferenc

1946–1949 1946–1949 107

24 1946 Isteni gondviselés (Avram Iancu utca 4. sz.) 25 1946 Sanitas (Mihai Viteazul utca 2. szám) 26 1947 Aesculap (Beleznay utca 1. szám) 27 1947 Városi gyógyszertár (Tudor Vladimirescu u.) 28 1947 Somogyi (Visinszkij utca) 29 1947 Apostol (Aradi utca 35. szám) 30 1947 Pax (Breiner Béla utca 50. szám) Az 1949-es államosítással mindezeket megszüntették.

Ifj. Tomcsik Jenő Stern Miklós Bonyhai Kálmán Gyödi István Somogyi László Szabó Tivadar Bartha László

1946–1949 1946–1949 1947–1949 1947–1949 1947–1949 1947–1949 1947–1949

Gyógyszerészek adatai Bonyhai Kálmán – 1899. június 10-én született a Bihar megyei Erdőgyarak helységben. 1924-ben Szegeden az FJTE-n szerzett gyógyszerészi oklevelet. Az államosítás után még dolgozott állami gyógyszertárakban. 1962. július 27-én hunyt el Nagyváradon. Négy gyermeke közül két leánya folytatta hivatását és a gyógyszerészi pályát választották, mindketten a kolozsvári GYKon szereztek oklevelet. Barla Dezső – adatai az Arany Kereszt gyógyszertárnál találhatók. Szabó Ferenc – adatait lásd a részletes életrajzoknál. * A nagyváradi magyar gyógyszerészek vázlatos életrajzi adatait áttekintve megállapíthatjuk, hogy nagy részük komoly szakember volt, és ugyanakkor a városhoz hű ,,lokálpatrióta „, akik sokat tettek nemcsak saját gyógyszertáruk felvirágoztatásáért, hanem a városért is, bekapcsolódva annak társadalmi és sokszor gazdasági életébe is. Budaházy István gyógyszerésztörténész újabban megjelent könyvében bővebben foglalkozik Nagyvárad gyógyszertáraival, azok tárgyi emlékeivel, valamint gyógyszerészeinek szakmai életével (19). A város gyógyszerészi múltjára büszkék lehetünk mindannyian. IRODALOMJEGYZÉK 1. Budaházy István: Új adatok az első nagyváradi gyógyszertárak megjelenéséről. Gyógyszerészet 1999,43, 7, 451–452. 2. Fehér Dezső (szerk.): Bihar megye – Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak Emlékkönyve (1933– 1937). Sonnenfeld A. RT., Oradea 1937. 3. Izsák Sámuel: Mikor alapították a nagyváradi Gránátalma gyógyszertárat? Orvosi Szemle 1974, 20, 1, 104–107. 4. Lakos L.: Nagyvárad múltja és jelenéből. A városi levéltár adatai alapján. Ifj. Berger S. könyvnyomdája, Nagyvárad, 1904. 5. Mermeze Gheorghe: Istoricul farmaciilor din Oradea. Teză de doctorat (kézirat), IMF, Tg. Mureş, 1985. 6. Mermeze Gheorghe, Mermeze Ancamaria: Istoricul farmaciilor din Oradea. Ed. Imprimeriei de Vest, Oradea, 1999. 7. Orient Gyula: Az erdélyi és a bánáti gyógyszerészet története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet nyomása, Cluj–Kolozsvár, 1926. 8. Pop Alexandru: Farmacii orădene între anii 1850–1880. Crisia (Muzeul Crişurilor Oradea) 1987, 17, 325. 9. Pop Alexandru: Farmacii publice orădene în perioada 1880–1919. Crisia 1997, 26–27, 131– 154. 108

10. Róthschnek V. Emil: Debrecen–Bihar megyei Gyógyszerész Testület és az Általános Magyarországi Gyógyszerész Egylet III. kerület, IV. járás gyógyszertárai. Kiadja a Debrecen–Bihar megyei Gyógyszerész Testület, Debrecen, 1882. 11. Sági Erzsébet: A II. világháborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet 2000, 44, 8, 474– 480. 12. *** Album Chyrurgorum et Pharmacopoeorum 1770–1838/39; Album Chirurgorum 1839/40– 1887/88; Album Medicorum 1888/89–1907/8. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar levéltára, Budapest. 13. *** Keresztény Magyar Közéleti Almanach. III. kötet: Erdély. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest [é. n.]. 14. *** A kolozsvári m. kir. FJTE Almanachja és Tanrendje. Az Egyetem kiadása. Ajtay K. Albert Könyvnyomdája, Kolozsvár 1873–1919. 15. *** A m. kir. FJTE Almanachja az 1921/22–1930/31. tanévekre. Az Egyetem kiadása, Szeged 1923–1932. 16. ***Városi és vármegyei szociográfiák. XIV. kötet. Ember G.: Erdélyi városok. Vármegyei szociográfiák kiadóhivatala, Globus Nyomdai Műintézet, Budapest 1941. VI. rész: Személyi adattár. 17. *** Gyógyszerészek Évkönyve, Gyógyszerészek Zsebnaptára, Gyógyszerészi Almanach 1862–1944. 18. ***Magyar Statisztikai Évkönyv 1872, 1873, 1910, 1916. évekre. Budapest, Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat, 42. kötet. Budapest, 1912. 19. Budaházy István: Aszklepiosz és Hygieia Nagyváradon. Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2008. 20. Emődi András: Adatok Nagyvárad 18-19. századi patika és kórháztörténetéhez. Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2010. 21. Budaházy István: Barla Dezső. Egy erdélyi magyar gyógyszerész életútja a XX. század első felében. Nagyvárad, 2009, 5–36. 22. *** Legea nr. 804, publicat în Monitorul Oficial nr. 239 din 15 oct. 1946.

1.6. TEMESVÁRI GYÓGYSZERTÁRAK Temesváron a nyilvános polgári gyógyszertárak alapítását késleltette a török uralom, ami 1552-től 1716-ig, tehát 164 évig tartott. Mária Terézia Temesvárt a szabad királyi városok sorába emelte. Temesváron legelőször az irgalmas rend állított fel gyógyszertárat 1737-ben. Ennek kezdetben kizárólagos privilégiuma volt, 1765-ben azonban a katonai gyógyszertárra ruházták át ezt a jogot, majd 1781. december 21-én II. József szabadalomlevelével a gyógyszertártartási jog a városra szállt át. Ekkor több évre haszonbérbe adták a katonai gyógyszertárat, így nyílhatott 1794-ben nyilvános polgári gyógyszertár. 1811-ben a Magyar Királyi Helytartótanács önálló gyógyszertár felállítására adott engedélyt, így megszűnt a város kizárólagosságának joga. A temesvári gyógyszertárak történetére Geml József (1858–1929) – aki a város főjegyzője volt a századfordulón – gyűjtött össze adatokat eredeti okmányok felkutatásával (2). Az ő adatait használta fel Orient Gyula is, aki könyvében (8) bemutatta Temesvár első gyógyszertárát.

109

11. ábra. Temesvári gyógyszertárakat bemutató kiadvány címlapja Az egyes városrészekben (kerületekben) nem egyforma ütemben és mértékben alakultak az új gyógyszertárak. 1907-ig 15 működött a városban, ezek közül 13 nyilvános polgári gyógyszertár volt, egy szerzetesrendi és egy katonai. Ez a város gyógyszertári hálózatának fejlettségét mutatja, mivel ebben az évben a gyógyszertárak abszolút számában csak Budapest [90] és Szeged [16] előzte meg. A lakosság számához viszonyítva egész Erdély területén csak Szatmárnémetiben volt jobb az arány, ahol 3740 lakosra jutott egy gyógyszertár (Temesváron 4135 lakosra). Összehasonlítás céljából a 22. táblázatban közöljük néhány erdélyi és bánsági város 1905. évi adatait (2). 22. táblázat. Néhány város lakosságának és gyógyszertárainak száma és arányuk 1905-ben Város Polgári lakosság száma Gytárak száma Egy gytár/lakos Arad 53 903 9 5989 Kolozsvár 46 670 10 4667 Marosvásárhely 17 715 4 4428 Nagyvárad 47 018 10 4700 Szatmárnémeti 26 178 7 3740 Temesvár 49 624 12 4135 A temesvári hálózat fejlődését harmincévenként a következő adatok szemléltetik még: 1873ban 7, 1907-ben 13 és 1937-ben 27 gyógyszertára volt a városnak. Mivel a szerzetesrendi és a katonai gyógyszertárakkal külön fejezet foglalkozik, itt alapításuk sorrendjében csak a nyilvános polgári gyógyszertárak és a bennük dolgozó gyógyszerészek bemutatása következik. A gyógyszertárak alapításának helyét az akkori kerület-, illetve utcaelnevezéssel adjuk meg. A gyógyszertárak tulajdonosairól, bérlőiről, alkalmazott gyógyszerészeiről is megpróbáltunk néhány szakmai pályájukkal kapcsolatos adatot összegyűjteni. A pesti, majd a budapesti egyetem (11) és az FJTE anyakönyveiből, almanachjaiból (12) az oklevél megszerzésének idejét állapíthattuk meg azoknál a gyógyszerészeknél, akiket azonosítani tudtunk a születési évük szerint. Lexikonok adatait (1) is felhasználtuk, valamint a korabeli folyóiratok híreit (13) vagy a későbbi megemlékezéseket (9). A Geml József által közölt adatokat a gyógyszerészi évkönyvek, zsebnaptárak, almanachok (3–7,10) segítségével sikerült kiegészíteni, azonban csak az 1937-es évig találtunk hiteles adatokat. 110

A város gyógyszerészeinek jó kapcsolata volt az orvosokkal. Bekapcsolódtak az 1843-ban Temesváron tartott Magyar Orvosok és Természetvizsgálók IV. országos kongresszusának munkálataiba, amikor is a tudományos találkozó tiszteletére könyvek jelentek meg és ezüst emlékérmet is verettek. Fekete Sas gyógyszertár Alapítási sorrend: 1 Alapításának éve: 1735-től városi, 1794-től polgári gyógyszertár

Hely: Belváros, Mercy utca 1. szám, később Brăteanu u.)

Időszak Tulajdonosok Klapka József Károly 1794–1816 1816–1818. február Klapka Károly Antal 1818–1830. február Remolt Jakab 1830–1845 Rothmänner Károly 1845–1857 Steingassner Ágoston 1857–1865 Róth László 1865–1874 Quirini Alajos 1874–1879 Papp József 1879–1886 Steiner Ferenc Klauszmann Henrik és Albert Tivadar 1886–1894 Derera Izrael és Albert Tivadar 1894–1898 Steiner Mihály és Burgerné Deutsch Berta 1898–1903 Steiner Mihály és Loebel Salamon 1903–1906 Loebel Salamon (Sándor) és Derera Izrael 1906–1907 Loebel Sándor 1907–1919 Krassó-szörényi Bank, bérlő: Kulka Emil 1921–1925 Kulka Emil Áron 193?– 1937–1949 Götz Mátyás* Megjegyzés: * tőle államosítják 1949. április 2-án a gyógyszertárat Gyógyszerészek adatai Klapka József Károly – A család első ismert őse, Károly (szül. 1756 ) Csehországból vándorolt be, 1780 körül, II. József császár uralkodása alatt, és a Délvidéken a tábori gyógyszertárak szervezésével volt megbízva, majd fáradozásainak jutalmául néhányat átengedtek neki, így Temesváron telepedett le, és ő lett az első polgári, magántulajdonú gyógyszertár tulajdonosa. 1794-ben Temesvárott megvette a belvárosban a Fekete Sashoz címzett gyógyszertárat, a gyárvárosban egy újat állított fel, a városi nagy gyógyszertárt pedig 15 évre bérbe vette. 1794-ben letette a polgároktól megkívánt hűségesküt is. A városi közéletben is igen tevékeny szerepet játszott, 1811-ben városi tanácsos lett, s mint ilyent 1813-ban a városi színház hatósági biztosává tették. Mint nagyrabecsült, vagyonos férfiú 1817. április 23-án halt meg, özvegyét, Dávid Borbálát és öt gyermeket hagyott maga után. Temesvár város meteorológiai adatainak vezetését rendszeresen végezte 1780 szeptemberétől 1803-ig Ennek kézirata Kitaibel Pál tulajdonába került, majd onnan a pesti egyetemi könyvtárba (Vondra Antal: Egy úttörő gyógyszerész-meteorológus. Magyar Gyógyszerész 1928, 34. sz). Érdekességként érdemes megemlíteni fiai, leszármazottjai életéből is néhány adatot (18). Elsőszülött fia, Klapka Károly Antal 1803-ban Bécsben kapott oklevelet, majd apja halála után átvette a belvárosi gyógyszertár vezetését 1818 februárjáig. 111

Másodszülött fia, József Aradon született 1786-ban. Mint tizennyolc éves ifjú 1805-ben Temesváron 90 ember élén részt vett a Napóleon elleni nemesi fölkelésben; 1806 elején tért vissza a hadjáratból, bátorságával és józan életével egyaránt kiérdemelve mind feljebbvalóinak, mind tiszttársainak közbecsülését. Alig volt 20 éves, mikor 1807-ben feleségül vette Jónás Lajos nyomdász özvegyét, és ezzel Temesvár egyetlen nyomdáját megszerezte. Tekintettel már eddig szerzett érdemeire polgári jogot nyert. Idővel a város egyik legbefolyásosabb polgára lett. Nyomdai üzlete a legvirágzóbbak közé tartozott. Önzetlenségből sokat tett a városért. 1809-ben, mikor a rendes katonaság a háború miatt kénytelen volt elhagyni a várost, mint a városi polgárőrség századosa, csapatával őrködött a temesvári várban elhelyezett levéltárak, a kincstár vagyona és egyéb értékes holmik felett; 1812-ben városi árvaatyává választották, s mint ilyen, lemondott fizetéséről a többi árvaszéki hivatalnok javára. Négy éven keresztül viselte e tisztet. 1814-ben negyedmagával bérbe vette a városi színházat s azt két éven át vezette; 1815-ben megengedték neki, hogy Temesváron kölcsönkönyvtárt és olvasótermet nyisson, mely első volt Dél-Magyarországon, s azt tizenhat éven át vezette; könyvtára 4000 kötetből állott. Az 1817. év volt Klapka József életében a legvégzetesebb. Ekkor halt meg neje és reá hat napra atyja. Újranősült, második felesége Kehrer Júlia is korán, 1824-ben hunyt el. 1819-ben Temesvár polgármesterévé lett, s e tisztet tizennégy éven át önzetlenül, buzgósággal s erélyes kézzel vezette. Polgármester korában két ízben választották meg a város országgyűlési követéül, 1825- és 1832-ben. V. Ferdinánd király 1841-ben magyar nemesi rangra emelte. Távolléte alatt legidősebb fia, József (1807–1840) helyettesítette őt az üzleti dolgokban, azonban nem volt szerencsés. Vagyonilag majdnem teljesen tönkrement, és öreg napjaira az egész világtól visszavonulva Aradra költözött, itt halt meg 1863. május 12-én, életének 77. évében. Halála után az első feleségétől született azonos nevű fia, József az apjától alapított temesvári nyomdát vezette. Nándor (1808–1895) fia cs. és kir. vezérőrnagy lett, és így szerzett érdemeket. Második feleségétől Temesváron született 1820 április 7-én kisebbik fia, György, aki katonai tanulmányait a karánsebesi nevelőintézetben kezdte, honnan hadapródként a bécsi cs. és kir. tábori tüzérezredbe lépett. 1842-ben hadnagyi ranggal a kir. testőrséghez került. A szabadságharc kitörésével a magyar kormánynak ajánlotta föl szolgálatait, mely századosként osztotta be az 5. honvédzászlóaljba, majd Erdélybe küldte a székely fölkelés szervezésére. Később a felső-magyarországi hadtest parancsnokaként 1849 október 2-ig hősiesen védte Komáromot és utolsóként tette le a fegyvert. 1859-ben és 1866-ban megkísérelt felkelést szervezni a Habsburg-kormányzat ellen. 1869 és 1872 között ő is országgyűlési képviselő. Az 1876–77-es orosz–török háborúban a szultán katonai tanácsadója volt, majd később hazatért Magyarországra. 1892. május 7 (17?)-én, Budapesten hunyt el. Rothmänner Károly – Temesváron született, apja kereskedő volt. 1818-ban Bécsben végezte egyetemi tanulmányait. Quirini Alajos – gyógyszerész oklevelét Pesten kapta meg 1862-ben. Később a temesvári Műszaki Chemiai Laboratórium tulajdonosa lett. Gazdag szakirodalmi tevékenységet folytatott, 1862 és 1895 között 13 dolgozata jelent meg a gyógyszerészi szaklapokban. 1898-ban hunyt el. Götz Mátyás – Kolozsváron 1925-ben az I. Ferdinánd Király Egyetemen szerzett oklevelet. Az 1949. április 2-i államosításkor ő a gyógyszertár tulajdonosa. Kulka Emil Áron – 1880. október 26-án született Lugoson. Gyógyszerészi tanulmányait Bpesten végezte, 1906. június 19-én kapott oklevelet. Steiner Ferenc – adatai a részletes életrajzoknál találhatók.

112

Segítő Szűz Mária gyógyszertár (Ad Beatam Mariam Virginem) Alapítási sorrend: 2 Hely: Gyárkülváros, Háromkirály utca, majd Alapításának éve: 1794 1833-tól Fő utca 21. szám, majd Ştefan cel Mare u. (1818-ig az előbbi fiókgyógyszertára volt) Időszak 1794–1816 1816–1818 1818–1827 1827–1862 1862–1877 1877–1889 1889–1924 1924–1930 1930– –1949*

Tulajdonos Klapka József Károly Klapka Károly Antal Speckner N. János Pecher N. János Pecher János Ernő (előbbinek a fia) Tárczay István Jahner Rezső Jahner Rudolf Schiller János*

Bérlő (b), alkalmazott (a) (tulajdonképpen az előbbi gytár tulajdonosai) Jahner Károly

Böhm István (b) 1926-ban

Gyógyszerészek adatai Jahner Rezső – tevékenyen részt vett az egyesületi életben. Sfătuitorie címen magyar, német és román nyelven külön-külön egészségtani közlönyöket szerkesztett és adott ki, melyek hetenként 80–100 oldalon jelentek meg. Alakjuk kis nyolcadrét. 1900-ban a VII. évfolyam jelent meg, nyomtatták Uhrmannnál (18). 1916-ban a XIII. kerület (Temes és Krassó-Szörény megyék) járásigazgatójának választották meg. 1922-ben lemondott erről a tisztségéről. 1930-ban a Meritul Sanitar I. osztályú kitüntetést kapta meg. Jahner Rudolf – 1939-ben, kilencvenkettedik életévében hunyt el Temesváron. *Schiller János neve van feltüntetve tulajdonosként 1949-ben a gyógyszertárak államosítását közlő 134. sz. Decretum mellékletében Magyar Király (1920-tól Király) gyógyszertár Alapítási sorrend: 3 Hely: Belváros, Jenő herceg tér, majd Alapításának éve: 1811 1840-től Hunyadi utca 4. szám, később Piaţa Libertătii Időszak 1811–1844 1844–1871 1871–1927 1937–1949

Tulajdonos Bérlő (b), gyakornok (gy) Speckner N. János Jahner Károly (gy) 1829–1832 Id. Jahner Károly Kertész M. V. (b) 1924-ben Ifj. Jahner M. Károly Böhm István (b) 1927-ben Böhm István*

Megjegyzés: Az 1930. évi Gyógyszerészi Évkönyvben (10) nincs feltüntetve ez a gyógyszertár, így 1927-től 1937-ig nincs megbízható adatunk működéséről és tulajdonosáról, de az 1937-es Almanachban (4) már Böhm István gyógyszerész mint tulajdonos szerepel. 1949-ben ő a tulajdonos, amikor államosítják a gyógyszertárát. Gyógyszerészek adatai Speckner N. János – 1833–1843 között a város polgármestere is volt. Később nevét Koronghyra változtatta, majd von Korong előnévvel magyar nemességet is nyert. A vagyonos 113

Sprung családba nősült, és 1818-ban megvette a gyárkülvárosi gyógyszertárat is, de azt 1927-ben eladta. Ezután még néhány évig mint városi tanácsos tevékenykedett. Id. Jahner Károly – gyógyszerész oklevelét Bécsben 1833-ban kapta meg, ezután a Pecher János tulajdonában levő Segítő Szűz Mária gyógyszertárban dolgozott. 1871-ben fiának, ifj. Jahner M. Károlynak adta át a gyógyszertárat, aki oklevelét Pesten kapta meg 1868-ban. Böhm István – 1929-től az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Szövetségének temesvári kerületében a pénztárosi teendőket látta el. Szentháromság gyógyszertár Alapítási sorrend: 4 Alapításának éve: 1813

Hely: József külváros, Bem utca 30. szám

Időszak 1813–1819. aug. 1819–1822 1822–1830 1830–1833 1833–1840 1840–1857 1857–1874

Tulajdonos Kezelő (k) Wagner László Straub Mátyás Kotzianovits Ignác Holmayer Antal Schönwiesner Ferenc Reischl Ignác Özv. Reischl Ignácné Hatz Julianna és későbbi férje, Simon Imre 1874–1886 Faykiss József 1886–1890 Imrich Viktor 1890–1891 Czollner Vince 1891–1894 Mondlich Bernát 1894–1898 Pillich Ferenc 1898– Kohuth Antal Reichelt Jenő (k) 1898-ben 1898–1907 Kohuth Emília és férje, Reichelt Leó 1918–1937 Braun Ernő 1937–1949 Braun Ernő örökösei és Farber Ferenc* Megjegyzés: A gyakori tulajdonosváltozás oka a gyógyszertár nem megfelelő jövedelmezősége. * az 1949-es államosításkor az ő nevük jelenik meg, mint tulajdonosok Gyógyszerészek adatai Simon Imre – volt az első magyar gyógyszerész, aki 1862-ben évkönyvet adott ki Magyar Gyógyszerészek Évkönyve címmel. A Schédy Sándor szerkesztette Gyógyszerészek Zsebnaptára csak 1863-tól jelent meg. 1863. június 28-án több temesvári kollégájával (Jahner Károly, Jaromisz Mihály és Füzy Szaniszló) elhatározták a Maros–Tisza közti vidéken élő gyógyszerészek „egy kebelzetbe” való egyesülését, azonban a Helytartótanács 1864 augusztusában hozott határozata ezt nem engedélyezte. Pillich Ferenc – 1833. április 1-jén született Sümegen. Bécsben 1856-ban szerzett oklevelet. Részt vett az 1848-as szabadságharcban. Több városban volt gyógyszertára, így 1885-től Budapesten is, ahonnan 1894-ben Temesvárra jött. Pár év után, 1899-ben a Tolna megyei Simontornyára távozott, ahol haláláig, 1902. augusztus 6-ig vezette gyógyszertárát. (További adatok az Erdélyi gyógyszerészek az 1848-as szabadságharcban c. fejezetnél találhatók.) Braun Ernő – a Heves megyei Pásztón született 1881-ben földbirtokos családban. Gyógyszerész oklevelet 1905. június 17-én kapott Kolozsváron. Először dolgozott Nagyváradon, majd Te-

114

mesvárra ment. Ötvenhat éves korában, 1937. szeptember 21-én hunyt el Temesváron. Ezután Färber? Ferenc a társtulajdonosa a gyógyszertárnak az államosításig, 1949. április 2-ig. Kohuth Antal – az Árva megyei Usztye kisközségből (ma Szlovákia) származik. Röviddel a gyógyszertár megvétele után Temesváron meghalt, és a gyógyszertárat leánya Kohuth Emília örökölte. Alapítási sorrend: 5 Alapításának éve: 1839

Szent Miklós gyógyszertár Hely: Gyárkülváros, Háromkirály utca és Telekház utca sarkán, később Mareşal Joffre nr. 4. Időszak 1839 – 1874 1874 – 1887 1887 – 1891 1891 – 1894 1894 – 1903 1903 – 1921 1924 – 1937 1937– 1949

Tulajdonos Jaromisz Mihály Jaromisz Ernő Járos Gusztáv Schneider Nándor Bantler Ödön Vida Ernő Zerbes Vilmos Schul Lipót *

Gyógyszerészek adatai Jaromisz Mihály – oklevelét a pesti egyetemen kapta meg. 1832-ben. Fia, Jaromisz Ernő is gyógyszerész, apja után a gyógyszertár tulajdonosa és vezetője. Vida (Weinrich) Ernő – 1894–1898 között a Szentháromság (Gyárkülvárosi) gyógyszertárban dolgozott Weinrich Ernőként, majd magyarosította nevét. 1903-tól már ennek a gyógyszertárnak a tulajdonosa. 1934. szeptember 29-én, hetvenegy évesen Kunszentmártonban hunyt el. Schul Lipót – az 1949. április 2-i államosításkor a gyógyszertár tulajdonosa. Szentháromság gyógyszertár Alapítási sorrend: 6 Alapításának éve: 1873

Hely: Gyárkülváros, Fő utca 44. szám Időszak 1873–1891 1891–1893 1893–1894 1894–1898 1898–1905 1916–1949

Tulajdonos Hönig Ferenc Supp Sándor Feigl Ede Weinrich (Vida) Ernő Neumann (Németh) Ignác dr. Kovács Aladár*

Gyógyszerészek adatai Dr. Kovács Aladár – Temesváron (Lendva ?) született (1884. aug. 11 ?) 1886. október 26-án. Apja kereskedő vagy ügyvéd volt. Előbb jogi, majd gyógyszerészi tanulmányait Budapesten végezte. 1910. június 21-én a gyógyszerészmesteri, 1911. június 10-én a gyógyszerészdoktori fokozatot is megszerezte, majd a gyógyszertani intézetben gyakornokként dolgozott. Hazatérte után előbb Geml István Arany Kereszt gyógyszertárában alkalmazott. 1916-ban önállósítja magát, és megveszi a Szentháromság gyógyszertárat. Tevékenyen részt vett a helybeli jótékonysági egyesületek munkájában. Az 1949. április 2-i államosításkor ő a gyógyszertár tulajdonosa. 115

Alapítási sorrend: 7 Alapításának éve: 1885

(Vörös) Kereszt gyógyszertár Hely: Erzsébet külváros, a Holló és a Hunyadi utca sarka

Időszak Tulajdonos 1885–1889 Tost Béla 1889–1893 Duha Bálint 1893–1897 Roth Loránd 1897–1900 Duha Bálint 1900–1903 Balassa Kornél 1903–1913 Skribanek Kálmán 1913–1918 Skribanek Kálmán örökösei 1921–1922 Hegyi Elemér 1922–1949 Keller István * Megjegyzés: Simon Imre józsefvárosi gyógyszerész 1870-ben már kérte erre a helyre fiókgyógyszertárának felállítását, amit 1873-ban meg is nyitott. 1882-ben Schauer Lajos folyamodott engedélyért, hogy itt új gyógyszertárat nyithasson, de nem kapta meg a jogot. Gyógyszerészek adatai Tost Béla – Hódmezővásárhelyből jött Temesvárra, és 1885-ben neki engedélyezték itt az új gyógyszertár felállítását. A kezdeti Vörös Kereszt elnevezést 1906-ban a Genfi Egyezmény értelmében Keresztre változtatták meg. Duha Bálint – 1885-ben kapott gyógyszerész oklevelet a kolozsvári FJTE-n. Roth Loránd – 1926. december 26-án hunyt el Aradon hetvenedik életévében. Keller István – adatait lásd bővebben a gyógyszerészek életrajzánál. Az 1949. április 2-i államosításkor ő a gyógyszertár tulajdonosa. Alapítási sorrend: 8 Alapításának éve: 1892

Szent István gyógyszertár Hely: József külváros, a Fröbel utca és a Preyer utca sarkán

Időszak 1892. nov.–1893 1893. febr.–1903 1903–1907 1918–1937 – 1949

Tulajdonos Hain Albert Hain Sándor Özv. Hain Albertné sz. Nehoda Olga Unghváry József Unghváry József és Segwartzmann Adolf*

Gyógyszerészek adatai Hain Albert – gyógyszerész oklevelét huszonegy éves korában, 1888-ban Budapesten kapta meg. Fiatalon, 1893-ban már súlyosan beteg, és kéri gyógyszertára átruházását öccsére, Hain Sándorra. 1903. április 19-én elhunyt. Később jogutódja, özvegye mint haszonélvező a csongrádi Unghváry Józsefnek adta el a gyógyszertárat. 1938-ban a temesvári kollégák Unghváry Józsefet köszöntötték ötvenéves jubileuma alkalmából. Az 1949-es államosításkor a gyógyszertár tulajdonosa Unghváry József és Segwartzmann Adolf.

116

Alapítási sorrend: 9 Alapításának éve: 1898

Arany Kereszt gyógyszertár Hely: Belváros, Losonczy tér és Mercy utca sarka Időszak Tulajdonos 1898–1907 Geml István 1908–1938 Weiss S. Sándor –1949 Weiss Tibor*

Gyógyszerészek adatai Geml István – 1894-ben kapott gyógyszerész oklevelet Kolozsváron az FJTE-n. Az általa alapított Arany Kereszt a belváros harmadik gyógyszertára; 1811 óta nem engedélyeztek itt újat nyitni. Weiss S. Sándor –1880. máj. 4-én Karcagon született, 1903-tól bérelte a Szerecsen gyógyszertárat, és utána vette meg az Arany Keresztet, amelynek 1937-ben még ő a tulajdonosa.* Államosításkor Weiss Tibor a tulajdonos, valószínű a fia. Alapítási sorrend: 10 Alapításának éve: 1903

Szerecsen gyógyszertár Hely: Erzsébet külváros, Telekház tér 1. szám, később Ciprian Porumbescu u. 1.

Időszak Tulajdonos 1903–1918 Frank Sándor

Bérlő Weiss S. Sándor 1903–1907 Lukinich Dezső 1908–1918

1918–1919 Lukinich Dezső 1920–1949 Sárga Gyula* Gyógyszerészek adatai Frank Sándor – Pécsen lakott, ezért a nyitástól kezdve bérbe adta a gyógyszertárát. Lukinich Dezső id. – 1881. szeptember 12-én született a Temes megyei Gátalján. Apja, Lukinics Imre is gyógyszerész volt Leibnitz (Ausztria) településen. Kolozsváron 1905-ben az FJTE-n kapott oklevelet. Már egyetemi hallgató korában a kolozsvári Egyetemi gyógyszertárban gyakornok. 1908-tól már Temesváron dolgozott alkalmazottként, majd előbb bérelte, és aztán megvette ezt a temesvári patikát. Rövid idő után eladta és Magyarországon telepedett le. Sárga Gyula – gyógyszerészcsalád sarja. Apja, Sárga Gergely is gyógyszerész volt, Szinérváraljáról származott. 1884-ben, huszonöt éves korában Budapesten kapott oklevelet. Budapesten és Kolozsváron is dolgozott mint gyógyszerész, később a Temes megyei Gátalján a Sas gyógyszertárnak lett a tulajdonosa. 1927-ben halt meg Budapesten. Az ő fia, Sárga Gyula a gyógyszerész oklevelet 1918-ban kapta meg. Tevékeny ember volt. Foglalkozott kémiával és a természettudományokkal. Az egyesületi életben is részt vett. Egy ideig az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Szövetségében Temes és Krassó-Szörény megyék kerületi titkára volt. *1949. április 2-án az államosításkor ő a tulajdonos.

117

23. táblázat. 1903 és 1930 között Temesváron alapított gyógyszertárak Sorszám

Alapítás Gyógyszertár neve éve 1903 Angyal

Tulajdonosok Neve

Időszak 1903–1930 Holtz Lajos 1930–1937* Zeiner Arpád** 1907–1931 Albrecht Gusztáv 1907 Szent Antal 12. 1931–1937* Merkler Dezső** 1911–1926 Schweiger Gyula 1911 Diana 13. 1926–1937* Schweiger Gyula örökösei 1913–1937* Brauer Mihály 1913 Megváltó 14. 1914–1937* Meissner Vilmos 1914 Szent Illés próféta 15. 1915–1920 Brettner Ernő 1915 Szent Erzsébet 16. 1921–1937* Löw Adolf 1920–1926 Codarcea Iuliu 1920 Keresztelő Szent 17. 1927–1929 Kertész M. Gy. János 1930– ? Kertész-örökösök 1937* Roxin-Bibescu Renée** 1922–1937* Roxinné dr. Parneu Renée 1922 Csillag 18. 1923–1937* Pop Romulus 1922 Kígyó 19. 1922–1937* Kun Béla** 1922 Madonna 20. 1922–1924 Sotirescu T. Emil** 1922 Minerva 21. 1925–1930 Bérlő: Raáberné Czitrom Vilma 1923 Szűz Mária 22. 1931–193? Raáberné Czitrom Vilma 1923 Iris 23. 1937* Blumberg Leó** 1924 Szent György 24. 1924–1937 Spáti Mária 1929 Apostol 25. 1923–1927 Roxin József 1929 Corvin 26. 1924–1937 Crăciun Iuliu 1929–1937 Maszalits József** 1928–1937 Kőváry – Chioreanu 1947–1949* Aczél István 1947 27. 1947–1949* Andrei Victor 1947 28. * A rendelkezésünkre álló utolsó romániai adatok az 1937. évre vonatkoznak, ezért az időszakot ezzel az évvel lezártuk. Ez azonban nem zárja ki, hogy a tulajdonosok 1937 után továbbra is ugyanazok maradtak illetve ott dolgoztak. ** A 134. sz. Decretum mellékletében ők szerepelnek az államosított gyógyszertárak tulajdonosaként 11.

Gyógyszerészek adatai Albrecht Gusztáv – Temesváron született, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, huszonegy évesen, 1888-ban kapott gyógyszerész oklevelet. 1923 novemberében szabad joggyakorlási engedélyt szerzett (libera practica). 1928-ban az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Szövetségében a Temes és Krassó-Szörény megyéket magában foglaló körzet elnöke volt. 1930-ban lelkiismeretes, odaadó munkájáért az Egészségügyi Érdem I. osztályával (Meritul Sanitar, clasa I.) tüntették ki. 1931. március 25-én hunyt el. Roxinné dr. Parneu Renée – 1891. február 15-én született Budapesten. Anyja Láday Anna, Láday Győző mezőbándi gyógyszerész testvére. Egyetemi tanulmányait is Budapesten végezte. 1914. június 13-án gyógyszerész oklevelet, 1916. június 24-én gyógyszerészdoktori fokozatot ka118

pott. 1919 után, mikor Kolozsváron beindult a román tannyelvű egyetemen a gyógyszerészképzés, őt hívják meg előadónak a farmakognóziai tanszékre. Rövid ideig, 1921-ig vállalta el ezt a feladatot. Még ebben az évben jogot kért gyógyszertár felállítására Temesváron, 1922-ben meg is nyitotta Csillag néven. 1933-ban kitüntetik az Egészségügyi Érdemérem I. osztályával. 1974-ben hunyt el. Leánya, a későbbi Roxin-Bibescu Renée szintén gyógyszerész lett, és Temesváron férjével együtt működtették gyógyszertárukat, amelyet a harmincas években vettek meg az 1929. február 26-án elhunyt Kertész Gyula örököseitől. Gyógyszertárukat 1949-ben államosították. Raáberné Czitrom Vilma – gyógyszerész oklevelét Kolozsváron 1911-ben kapta meg az FJTE-n. Ezután pár évig Marosvásárhelyen volt gyógyszerész és társtulajonosa a Sas gyógyszertárnak. 1925. február 8-án házasságot kötött Raáber Lajossal, és ekkor telepednek le Temesváron. Előbb bérelte, majd megvette Sotirescu T. Emil (sz. 1882. január 9., gyógyszerész oklevél: 1907, Budapest) Minerva gyógyszertárát. Kun Béla – 1890. december 27-én a Temes megyei Fehértemplom helységben született. Apja kereskedő volt. Az egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1911. június 22-én kapott oklevelet. Ezután után először Temesváron esszencgyárat létesített, majd 1922-ben gyógyszertárat nyitott, de mellette laboratóriumot is működtetett. Holtz Lajos – 1889-ben a kolozsvári FJTE-n kapott gyógyszerész oklevelet. 1918-tól már Temesváron dolgozott, 1925. február 3-án szabad joggyakorlásra (libera practica) nyert engedélyt. Kertész M. – 1924-ben már Temesváron dolgozott Jahner gyógyszerész mellett. Rövid időn belül 1929. február 25-én hunyt el Temesváron. Meissner Vilmos –1906-ig a Krassó-Szörény megyei Szákul helységben volt az Őrangyal gyógyszertár vezetője, majd rövid ideig Székelyudvarhelyen bérbe veszi nagysolymosi Koncz Ármin gyógyszertárát, de 1914-ben visszatért a Bánságba, és Temesváron új gyógyszertárat nyitott. 1936 óta alelnöke a Temesvár-gyárvárosi r. k. egyházközösségnek.. Blumberg Leó – 1897. szeptember 23-án született Temesváron, gyógyszerész oklevelet Kolozsváron 1920-ban kapott. 1949-ben az ő gyógyszertárát is államosították. * A temesvári magyar gyógyszerészekről elég hiányosak az adataink, ezért csak vázlatos áttekintést adhattunk az első gyógyszertár megalapításától kezdve 1937-ig. A temesvári gyógyszerészek szakmai életrajzi adataiból megállapítható, hogy nagy részük a mindennapi gyógyszertári munka mellett szerepet vállalt az érdekképviseletben is, és az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Szövetségében vagy a később megalakult kollégiumokban tevékenykedett. A városokban és a nagyobb településeken levő gyógyszertárak államosítására vonatkozó 134/1949. április 2-i keltezésű Decretum mellékletében 48 gyógyszertárat államosítottak Temesvár városban. * Végezetül még két gyógyszerész nevét említjük meg, akiknek szakmai tevékenysége az 1940-es évek utáni időkben teljesedett ki, és nevük szorosan összefügg a temesvári, illetve az aradi gyógyszerészettel. Papp Tibor – 1916-ban született Temesváron. Egyetemi tanulmányait Bukarestben végezte, 1938-ban kapott gyógyszerész oklevelet. Ezután hazajött szülővárosába, és mindvégig itt dolgozott. 1949-ben államosították gyógyszertárát, ezt követően 1952-ben felügyelői (inspektori) tanfolyamot végez, és 1961-ig ilyen minőségben dolgozik a Centrofarm gyógyszer-kereskedelmi vállalatnál. Ezután a fertőző betegségek kórházának gyógyszertárát vezeti 1974-ig, nyugdíjazásáig. Érdeklődési köre és tudományos tevékenysége sokoldalú. Foglalkozott a gyógyszertárak történetével, a gyógyszerészek egyesületi életével, a Crocus banaticus növény előfordulásával. Közlemé-

119

nyeinek egy része a Farmacia folyóiratban is megjelent, de írásai nagyrészt kéziratban maradtak (14), s így sajnos nem álltak rendelkezésünkre, hogy értékes adataikat közölhesük. Szepsy Zoltán – 1910. december 29-én született Krassó-Szörény vármegye Jám nevű helységében. Középiskoláit Nagyenyeden végezte. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd Király Egyetemen kezdte meg, majd Bukarestben folytatta, ahol 1934-ben kapott gyógyszerész oklevelet. 1935–1941 között dolgozott Lugoson, majd Temesváron 1941-től 1946-ig. Ekkor Aradra költözik. Aradi gyógyszertárát (str. Regele Ferdinand Nr. 65) 1949-ben a 134. számú rendelettel államosították. Ezután 1967-ig, nyugdíjazásáig különböző állami gyógyszertárak alkalmazottja. 1955-től Arad város és Arad megye gyógyszertárainak történetét kutatta. Az 1739 és 1920 évek közötti időszak gyógyszerész-történeti adatait 1961 szeptemberétől, illetve 1972 áprilisától 1981 decemberéig négy terjedelmes kéziratos kötetben (270, illetve 741 oldal) írta meg és az Arad megyei könyvtárban és a levéltárban helyezte el (16), melyek ma is megtalálhatók ott (helyrajzi számuk: 204 487 D, 344 068 D). Levelében írja, hogy a harmadik és a negyedik kötet egyegy példányát eljuttatta Izsák Sámuel professzorhoz a kolozsvári egyetem számára. Több alkalommal, különböző rendezvényeken tanulmányaiból részleteket ismertetett, így 1956-ban Temesváron az „Orvosi Napokon”, 1959-ben Aradon Chiochetti Teréz szerepe az aradi gyógyszerészetben címmel tartott előadást, 1974-ben Gyulán Interjú Rozsnyay Mátyás unokájával című dolgozatát olvasta fel (15). Azonban sajnos dokumentumértékű tanulmányai nyomtatásban nem jelentek meg, pedig az Arad megyei gyógyszerészet vonatkozásairól összegyűjtött adatai a bánsági gyógyszerészettörténet fontos kiegészítői lehetnének. 1988-ban hunyt el Aradon. IRODALOMJEGYZÉK 1. Damó J.: Ki kicsoda? Az erdélyi és bánsági közélet lexikonja. A Lexika kiadóvállalat kiadása, Temesvár– Arad, 1931. 2. Geml József: A gyógyszertári jog adományozása és a temesvári gyógyszertárak. Városi Közlöny (Temesvár), 1907. július 7. szám, 255–302. 3. Molitórisz P. (szerk.): Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészek Zsebnaptára 1923. évre. Cluj– Kolozsvár. 4. Molitórisz P. (szerk.): Almanah 1937. Tip Universala S. A., Cluj. 5. Molitórisz P., Nagy J. (szerk.): Almanachul Farmaceutic – Gyógyszerészek Zsebnaptára II. évf. 1922, Cluj – Kolozsvár. 6. Nagy J. (szerk.): Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára 1921. évre. A szerző kiadása, Tg. Mureş – Marosvásárhely. 7. Nagy S. (szerk.): Almanachul Farmaciştilor din România – Romániai Gyógyszerészek zsebnaptára. A szerző kiadása, Cluj–Kolozsvár, 1924, III. évf. 1926, IV. évf. 1927. 8. Orient Gy.: Az erdélyi és a bánáti gyógyszerészet története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, Cluj–Kolozsvár, 1926. 153–160., 189., 204., 208. 9. Szekernyés J.: Temesvár kultúraépítő polgármestere. Korunk 1981, 40. 7–8., 617–621. 10. *** Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészi Évkönyv 1929, 1930. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége és kiadóhivatala, Tip. Deutscher Bote, Cluj. 11. *** Album Chyrurgorum et Pharmacopoeorum 1770–1838/39; Album Chirurgorum 1839/40– 1887/88; Album Medicorum 188/89–1907/08. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar Levéltára, Budapest. 12. *** A kolozsvári magyar kir. FJTE Almanachja. 1872/73–1918/19. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár.

120

13. *** Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat 1924–1928; Buletinul Farmaciştilor 1928– 1935; Pharmacia 1935–1940. 14. *** Văcărescuné Barátosi Piroska temesvári főgyógyszerésznő közlései. 15. *** Szepsy Zoltán 1982. május 23-án és június 9-én Spielmann József és Rácz Gábor profeszszoroknak írt levelei. (A szerző tulajdonában.) 16. *** Komlósiné Illyés Gyöngyvér aradi főgyógyszerésznő közlései. 17. DECRET nr. 134 din 2 aprilie 1949 pentru naţionalizarea unităţilor sanitare ca: farmaciile urbane reşedinte şi nereşedinte de judeţ si centre importante muncitoreşti, laboratoare chimico-farmaceutice, drogherii medicinale si laboratoare de analize medicale. 18. Berkeszi István: A Temesvári könyvnyomdászat és hírlapirodalom története. Csanád-egyházmegyei könyvnyomda, Temesvár, 1900.

12. ábra. Steiner Mihály temesvári gyógyszertárának emblémája

13. ábra. Földes Kelemen aradi gyógyszerész és gyógyszertárának pecsétje

1.7. SZILÁGY MEGYE GYÓGYSZERTÁRAI, GYÓGYSZERÉSZEI Az előbbiekben a személyemhez kötădő három nagyváros gyógyszertárainak bemutatásán kívül, hasznosnak tartottam egy-egy tájegység, megye gyógyszertárainak felleltározását, gyógyszerészeinek is a bemutatását. Ezt azonban nagyon megnehezíti a dokumentumok hozzáférésének nehézsége. Abból az alkalomból, hogy az EME Orvos- és Gyógyszerészeti Szakosztálya Szilágysomlyón, illetve Zilahon tartotta évi tudományos ülését, hasznosnak véltem helytörténeti szempontból is Szilágy megye gyógyszerészetének bemutatását (21). A mai Szilágy megye elnevezése, területe és hovatartozása a történelem folyamán többször is változott. Az 1538. évi nagyváradi békekötés ezt a területet Erdélyhez csatolta, de 1551-ben viszszakerült Magyarországhoz. 1570-ben a speyeri szerződés értelmében János Zsigmond erdélyi fejedelem visszakapta mint „Magyarországi részeket” (Partium Regni Hungariae), majd a Habsburg királyok ismét Magyarországhoz csatolják. 1693-tól ez a terület újból visszakerült Erdélyhez, és az 1723-as törvények alapján közigazgatásilag is szerves része lesz. Azonban Erdélynek 121

Magyarországgal való uniója következtében újból Magyarország részévé válik, de az 1848–1849es szabadságharc leverése után az osztrák kormány elszakítja Magyarországtól, s így ez a terület megint Erdélyhez kerül egészen 1862. április 15-ig. A kiegyezést követően Magyarország-szerte a közigazgatási struktúrák megváltoztak. 1876-ban a XXXVIII. tc. megalkotta Szilágy vármegyét az addigi Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék egyes területeiből, valamint Doboka vármegye egyrészéből. A trianoni döntéssel a megye egész területét Romániához csatolták. A bécsi döntés alapján 1940–1944 között Észak-Erdély többi részeivel együtt Magyarországhoz tartozott, de 1945-től visszakerül Romániához. A többszöri közigazgatási átszervezéssel a megye területe és határai azóta is változtak. Egyes településeit (így Nagykároly, Tasnád, Érendréd, Szaniszló) Szatmár megyéhez, másokat (Érmihályfalva, Szalacs) Bihar vagy Máramaros (például Sülelmed) megyék területéhez sorolták be. A következőkben Szilágy megye egykori gyógyszertárait és gyógyszerészeit mutatjuk be, az első gyógyszertár alapításától kezdődően 1944-ig. Forrásul az évente megjelenő gyógyszerészek évkönyve (9), gyógyszerészi zsebnaptár (5,10) és almanach (6,8) szolgáltak. A megye első gyógyszertárát 1757-ben alapították Szilágysomlyón (7). Az államosításig összesen 17 helységben működtek gyógyszertárak. Ezek kronológiai sorrendjét, elnevezését, illetve gyógyszerészeinek (tulajdonosainak vagy vezetőinek) nevét a 24. táblázatban adjuk meg. Több mint ötvennek a nevét találtuk meg az említett forrásmunkákban. Közülük néhánynak sikerült életpályáját is követni, bár a reájuk vonatkozó adataink elég hiányosak. A táblázatban feltüntetett gyógyszerészeknél a munkahelyi éveket nem tudtuk folyamatosan megadni, mivel a gyógyszerészi évkönyvek, zsebnaptárak, almanachok (4, 5, 6, 8, 9, 10) csak bizonyos évekből álltak rendelkezésünkre (1874, 1882, 1910, 1918, 1921, 1922, 1924, 1926, 1927, 1930, 1942, 1943, 1944). A gyógyszerészek utolsó biztos munkahelye az 1944-es évre vonatkozik. Ez nem jelenti azt, hogy utána nem ugyanott, ugyanabban a gyógyszertárban dolgoztak, vagy nem ugyanannak voltak tulajdonosai továbbra is az államosításig. Ezért nem zártuk le a periódust, hanem vonaljelzéssel nyitva hagytuk (1944–). 24. táblázat. Szilágy megye gyógyszertárai és gyógyszerészei 1874 és 1949 között Gyógyszerészek Tulajdonos, kezelő (k) alapítási év elnevezése bérlő (b) Szalkháry József Szaplonczay Sándor 1. Szilágysomlyó 1757–1759 Szentháromság Balta Elemér (k) Kiss Gerő Kiss József** Unger Gusztáv Garzó Gyula Kelemen Sándor 2. Zilah 1794–1796 Mérleg Kelemen S. és neje, Blumberg Erzsi Berkes Rozália (bérlő)** Félegyházy Lajos 3. Szilágycseh 1796*, 1845 Egyszarvú Szilágyi Träger Károly Szilágyi Träger Lajos

SorHelység neve szám

122

Gyógyszertár

Időszak 1874, 1882 1890–1937 1921–1935 1941–1942 1942–1949** 1874, 1882 1910 1921–1937 1941–1942 1942–1949** 1874, 1882 1910–1926 1927–1944

Józsa Gyula 1874, 1882 Viski Balázs Zsigmond 1910–1921 4. Szilágysomlyó 1861 Megváltó Viski Balázs Pál (k) 1918–1927 Abkarovits János 1929–1944 Csermák Lipót Lajos 1944–1949* Bagossy K. István 1874–1901 5. Zsibó 1862 Remény Fekete Antal 1901–1938 Fekete Endre** 1938–1949** Horváth Károly Kálmán 1874–1889 Magyar Koro- Horváth József 1889–1910 6. Hídalmás 1865–1867 na, később Dia- Horváth Ferenc 1910–1927 na Horváth Kálmán 1927–1944 Leitner Zsigmond 1874, 1882 Kövesdy Zsigmond 1910–1915 Borostyán7. Kraszna 1870 Abkarovits János 1915–1929 koszorú Legmann Jakab, Ötves 1930–1944 Gyula (k) Weiss Samu 1870–1879 Özv. Weiss Samuné 1880– Unger Gusztáv –1899 8. Zilah 1870 Oroszlán Breuer Zsigmond 1899–1927 Ötves Gyula (b) 1928–1930 Breuer Albert Kálmán 1934– Kovács Antal 1943–1944 Héthegy Piskolti Zoltán 1880–1921 9. Csákigorbó 1879 Haranth Dezső 1924–1929 Sebők Emil 1935–1944 Sylvester Zoltán 1921–1927 Özv. Sylvester Zoltánné 1927–1937 10. Nagyilonda 1880 Szarvas Mihálka Gyula (k), 1941/42– Feuerstein Boris 1944 SzilágyHalmágyi Ilona 1909–1919 11. nagyfalu 1909 Gondviselés Kara Jenő 1920–1944 12, Vármező 1913–1924 Szent Antal Kiss Miklós 1913–1924 13. Váralmás 1926–1927 – Perédy Sándor 1927–1944 Méts Gábor 1941–1944 14. Sarmaság 1934 Dr. Sertürner Szaitz Jenő (k) 1944– 15. Kémer 1934 – Neurohr J. Hans 1934–1940 16. Almásgalgó 1934 – Wagner Klára 1934–1944 Nits Sándor 1935–1940 17. Szilágyballa– 1935 Szent Antal 1940–1944 Kraszna 18. Szurdok 1934 – Rózsa Gizella 1934–1942 19. Ököritó 1935 – Varga Pál 1935–1940 Wellmann Károly 1935–1942 20. Vármező 1935 – Özv. Welmann Károlyné, 1942–1944 Kezelő: Jeremiás Zoltán 21. Zilah 1936 Apostol Cosma Cornel** 1936–1949** Megjegyzés: *Fiókgyógyszertárként működött, azután önállósult ** 1949. április 2-án államosították a gyógyszertárat az utolsóként jelzett tulajdonostól 123

A 24. táblázat adataiból kitűnik, hogy 1757-től kezdve 1936-ig összesen 21 gyógyszertárat alapítottak a megye mai területén. Így Zilahon 3, Szilágysomlyón, Krasznán és Vármezőn két-két, míg 8 kisebb településen egy-egy gyógyszertár működött. Kiemeljük elnevezéseik változatosságát is. A 21 gyógyszertár közül hatnak nem sikerült a nevét azonosítani, a többi tizenötnek tizennégyféle neve volt, tehát csak egy név (Szent Antal) fordult elő kétszer ebben a periódusban. A továbbiakban összehasonlítjuk Szilágy megye gyógyszertári hálózatát az 1895. évben egy szomszédos (Szatmár) és egy távolabbi erdélyi (Maros-Torda) megye adataival. A megyék területén akkor működő gyógyszertárak számát viszonyítottuk a megyék területének nagyságához és az akkori lakosságszámhoz. Az adatok Perczel Dezső belügyminiszter 1895. évi közegészségügyi jelentéséből származnak (16). Az egy gyógyszertárra eső lakosok számát és az egy gyógyszertárra eső terület nagyságát is kiszámítottuk. Ezeket az adatokat a 25. táblázatban mutatjuk be. 25. táblázat. Három megye gyógyszertárainak száma a lakossághoz és a területhez viszonyítva 1895-ben Gytárak Vármegye Lakosság száma 1 gytár/lakos Terület km2 Egy gytár/km2 száma Szatmár 24 303 032 12 626 6308 263 Maros-Torda 7 163 648 23 378 4291 613 Szilágy 10 191 167 19 117 3629 363 A 25. táblázat adataiból látható, hogy Szilágy megye mind a lakosság számához, mind a területének nagyságához viszonyítva közepes ellátottságú volt. A gyógyszerészek évtizedekig való helyben maradása is bizonyítja, hogy megélhetésük biztosítva volt. A megye gyógyszerészeinek összetartását, kollegiális magatartását igazolja, hogy 1920 után az érdekvédelmi és szakmai szervezeteiben Szilágy megye már önálló kerületet alkotott. A Szilágy megyei gyógyszerészek tevékenységét a különböző szakmai egyesületekben lásd a 3.1. fejezetben. A továbbiakban a mai Szilágy megye egykori gyógyszertáraiban dolgozó néhány nevesebb gyógyszerészről emlékezünk meg, akiknek szakmai tevékenysége, pályája itt bontakozott ki, és helytállva a történelem viharos éveiben is itt maradtak életük végéig, az itteni lakosságot szolgálva (1, 2, 3, 14). Róluk, és szakmai tevékenységükről azonban csak kevés adat áll rendelkezésünkre. Néhányuk életútja a gyógyszerészek életrajzait bemutató fejezetben olvasható, így a Breuer és a Nits család gyógyszerészeié. A következőkben még vázlatosan bemutatunk néhány gyógyszerészt, illetve gyógyszerészcsaládot. Azokat, akik bár hosszabb-rövidebb ideig tulajdonosként vagy bérlőként (kezelőként) itt dolgoztak, de csak néhány adatot sikerült róluk összegyűjteni (például születési hely, év, oklevelük megszerzésének ideje és helye), a 26. táblázatban tüntettük fel. 26. táblázat. Szilágy megye néhány gyógyszerészének adatai SorSzületési adatok Oklevél helye, Munkahely szám Gyógyszerészek neve († elhalálozás) éve 1. Berkes Rozália 1906. Zilah (†1978) Szeged, 1931 Zilah 1944–1949* 1908. jan. 14. Szamosújvár 2. Bocsánczy Anna Kvár, 1932 Zilah 1946–1949* (†1992) Zilah 3. Cosma Cornel 1904. Belényes († 1966) Kvár, 1929 Kolozsvár, 1937–1949* 1874– 4. Félegyházi Lajos 1839/40? Szatmár Pest, 1862 Szilágycseh 1882 5. Halmágyi Ilona 1884. márc. Zilah Bpest, 1908 Szilágynagyfalu 1909–1919 1927, 6. Haranth Dezső 1891. Felsőbánya Kvár, 1914 Csákigorbó Felsőbánya 1929– 124

7.

Horváth József

8.

Horváth Ferenc

9.

Horváth Kálmán

1875. Székelyhíd 1871 k. († 1935. júl. 19./64 évesen) 1904. Hídalmás

10. Józsa Gyula

1830 k., Szilágysomlyó

11. Kelemen Sándor

1882. Mindszent

12. Kiss Gerő

1895. Marosújvár

13. Kiss József

1896. Szilágysomlyó

14. Kövesdy Zsigmond

1868? († 1939)

15. Méts Gábor

1889. ápr. 19. Misztótfalú

16. Mihálka Gyula

1887. Máramarossziget

17. Neurohr J. Hans

1902. Petrozsény

18. Ötves Gyula

1898. Málnásfürdő

19. Piskolti Zoltán 20. Rózsa Gizella 21. Sebők Gy. Emil

1887. Kézdivásárhely

22. Sylvester Zoltán

1886. Vizakna († 1927)

23. Szalgháry József

1836 k., Máramarossziget (†1890)

24. Szaplonczay Sándor

1859. Porcsalma († 1941)

25. Szilágyi Träger Károly 1865. Zilah († 1929) 26 .

Szilágyi Träger Károly 1892. Szilágycseh ifj.

27. Szilágyi Träger Lajos

1895. Szilágycseh

28. Unger Gusztáv

1843. szept. († 1908. febr.)

29. Wagner Klára 30. Weiss Samu 31. Wellmann Károly

1818. Nagyszeben († 1879)

Bpest, 1895 **Hídalmás 1889– **Hídalmás 1910– Kvár, 1894 1927 **Hídalmás 1935– Bpest, 1927 1942– Szilágysomlyó Pest, 1854 1874–1882 Zilah 1918, 1920– Kvár, 1906 1949* Szilágysomlyó Kvár, 1921 1929–1933 Szilágysomlyó Kvár, 1925 1941–1949* Kraszna 1910– Kvár, 1897 1915 Sarmaság 1940– Kvár, 1916 1944 Szatmár 1936-ig, Kvár, 1914 Nagyilonda 1942-ig Kvár, 1927 Kémer 1934–1940 Zilah 1928, Bpest, 1921 Kraszna 1930– 1942 Kvár, Csákigorbó 1897– 1896/97 1921 Szurdok 1937– Kvár, 1926 1942 Halmi, Apahida, Kvár, 1914 Csákigorbó 1937– 1942 Nagyilonda 1918– Kvár, 1908 1927 Szilágysomlyó Pest, 1859 1870–1890 Szilágysomlyó Bpest 1890–1937 Szilágycseh 1910– Kvár, 1887 1927 Szilágycseh, Tasnád Kvár, 1912 – 1949* Szilágycseh 1927– Kvár, 1919 1942 Pest, 1863 Zilah 1880–1899 Almásgalgó 1937– Kvár, ? 1944 Bécs, 1844 Zilah 1870–1879 Vármező (Bucium) Graz, 1889 1935–1941

* 1949. április 2-án tőlük államosították a gyógyszertárat. ** Hídalmás előbb Doboka, majd a XX. századtól Kolozs megyéhez tartozott. 125

A Breuer család három generáción keresztül adott gyógyszerészeket Szilágy megyének. Az első id. Breuer Pál volt, aki Nagybányáról származott ide. Fiai és unokája is a gyógyszerészeti hivatást választották. Második fia, Breuer Zsigmond (1859–1927) 1897. október 1-től bérbe veszi a zilahi Oroszlán nevű gyógyszertárat. Az ő fia, Breuer Kálmán (sz. 1896) a világháború végén lépett be apja gyógyszertárába, majd 1934-től lesz a tulajdonosa (13, 17). A család gyógyszerészeinek életútjáról és tevékenységéről az erdélyi gyógyszerészek életrajzait bemutató 4. fejezetben részletes leírás olvasható. Szilágy megyei születésű volt és élete végéig itt dolgozott a Szamosújvárról származó neves örmény gyógyszerészcsalád egyik tagja, Nits Sándor. Az ő életútjának leírása a Nits-családnál található, a 4. fejezetben. A szilágysomlyói gyógyszerészek közül szaplonczai Szaplonczay Sándort említjük meg. Apja földbirtokos, elődei mind nemes főurak, alispánok, főbírók voltak. A család máramarosi eredetű, 1360-ra vezetik vissza nemesi oklevelüket (2). Szaplonczay Sándor 1859 (1862 ?)-ben Porcsalmán született. Iskoláit Szatmárnémetiben végezte, itt tett érettségi vizsgát. A pesti egyetemen tanult, ahol 1888-ban kapott gyógyszerész oklevelet (11). Ezután különböző helyeken dolgozott, majd 1890-től önállósítja magát, és megveszi Szilágysomlyón a város legrégibb gyógyszertárát, a Szentháromság nevűt. Gyógyszertárában pontos, lelkiismeretes munka folyt, munkatársait egyenrangú kollégáknak tekintette. A mindennapi gyógyszertári munka mellett bekapcsolódott a gyógyszerészek egyesületi életébe, 1920-ban Szilágy megye Gyógyszerész Testületének lesz az elnöke, majd az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Szövetségének megalakulása után a Szilágy megyei kerület alelnökének választják meg. A város megbecsült polgára volt, több mint 15 éven át a somlyói kaszinó elnöke, melynek eredményeit az ő szívós munkája, törhetetlen hite és akaratereje tette lehetővé. Az 1920-as években a város helyettes polgármesteri tisztségét is ellátta (14). Az egyesületi és a társadalmi életben végzett sokoldalú munkája nagy elfoglaltsággal járt, ezért gyógyszertárában kezelőként Balta Elemér gyógyszerészt alkalmazta. Az 1940-es évek nyilvántartásaiban Kiss József gyógyszerész már mint társtulajdonosa szerepel. 1941. szeptember 24-én nyolcvankét éves korában hunyt el. Szilágy megyei származású a Halmágyi család is, melynek tagjai közt több gyógyszerész volt (15). Így a zilahi születésű Halmágyi László (1833–1899), akinek mindhárom Zilahon született gyermeke gyógyszerész lett: Halmágyi Tibor (sz. 1870–1915), Halmágyi Ernő (1887–1968) és Halmágyi Ilona (sz. 1884. március 14.). A két fiú Kolozsváron kapott gyógyszerész oklevelet 1899-ben, illetve 1915-ben (10), ők Erdély más vidékein dolgoztak (például Tibor egy ideig Dicsőszentmártonban, majd haláláig Erzsébetvároson, Ernő pedig átvette az erzsébetvárosi gyógyszertárat, majd később Szárhegyre ment át), de leánytestvérük, Halmágyi Ilona, aki oklevelét Budapesten 1908-ban kapta meg (11), hazajött, és gyógyszertárnyitási jogért folyamodott. 1909-ben Szilágynagyfaluban megnyitotta Gondviselés néven saját gyógyszertárát. Ő volt az első nő Erdélyben, aki gyógyszertár nyitására és működtetésére engedélyt kapott. Gyógyszertárát később Gergelyffy Györgynéként vezette 1919-ig. További sorsáról csak annyit tudunk, hogy férje, Gergelyffy György gyógyszerész Nyíregyházán nyitott gyógyszertárat (10), valószínűleg ezután ő is ott telepedett le, szilágynagyfalui gyógyszertára pedig ezután Kara Jenő gyógyszerész tulajdonába ment át (5). Zsibón az 1862-ben alapított Remény gyógyszertár első tulajdonosa Bagossy K. István (okl. 1853, Pest). 1902-ben hetvenöt éves korában elhunyt. Gyógyszertárát már 1901-ben átadja Fekete Antal (sz. 1876) gyógyszerésznek, majd az 1903. január 10-én született fia, Fekete Endre, aki apja nyomdokaiba lépve gyógyszerész lett. Apja halála után átvette a családi patika vezetését, amely felújítva a vidék egyik legmodernebb és legjobban felszerelt gyógyszertára lesz. Ő az utolsó tulajdonos az államosítás előtt. 1949. április 2-a után, az államosítást követően Szilágysomlyóra helyezték állami gyógyszertárba. 1988-ban hunyt el Szilágysomlyón (3). 1999-ben post mortem 126

„Szilágysági magyarok” díszoklevéllel tüntették ki (18). Részletesebb életrajzi adataik a gyógyszerészek életrajzát bemutató fejezetben olvasható. A Szilágysági gyógyszerészek közül feltétlenül meg kell említsük az Abkarovits családot, amelynek leszármazottjai között három generáción keresztül voltak gyógyszerészek, akik ezen a vidéken dolgoztak. A gyógyszerész-dinasztiát alapító Abkarovits József (sz. 1850, Huszt-Máramaros megye, oklevél 1873, Bpest) gyógyszerésznek (11) az egykori Torontál vármegyéhez tartozó Óbesenyőn volt gyógyszertára. 1881. aug. 15-én Krasznán házasságot kötött a szintén gyógyszerészcsaládból származó Stefanovits Máriával. Házasságukból 1887. december 8-án itt született fiuk, Abkarovits János, aki középiskoláit Szegeden végezte, de egyetemi tanulmányait már Kolozsváron, az FJTE-n folytatta, ahol 1912-ben kapott oklevelet. Ezután önkéntesi évei alatt részt vett az első világháborúban, a szerb és az olasz fronton harcolt mint gyógyszerész főhadnagy. Innen hazatérve előbb Szilágykrasznán a Borostyánkoszorú gyógyszertár tulajdonosa lett. Majd 1929-től a családjával Szilágysomlyóra ment, ahol megvette a Megváltó gyógyszertárat. Ezt még 1944-ben ő vezette. Részt vett a városka társadalmi életében is, a római katolikus egyház gondnoka volt (15). Fia orvos, leánya pedig gyógyszerész lett. Abkarovits Mária Magdolna egyetemi tanulmányait 1937-ben fejezte be Bukarestben (1), majd 1939-ben feleségül ment Csermák Lipót gyógyszerészhez (sz. 1914, Temesvár, oklevél 1936, Bukarest). 1944-től Abkarovits János átadta leánya férjének a Megváltó gyógyszertár vezetését, aki annak államosításáiig dolgozott itt. 1949. április 2-án a gyógyszertárat, tőle mint tulajdonostól a 134. sz. Decretum alapján (19) államosították a gyógyszertárat. Őt pedig az egészségügyi minisztérium kinevezte a Zilahon létesített gyógyszerraktár főnökévé. 1951-ben Szatmárnémetibe ment, ahol 1960-ig a megyei Gyógyszervállalat igazgatója volt (1). Abkarovits József másik leányának, Abkarovits Gizellának Bocsánczy Jánossal kötött házasságában 1908. január 14-én Szamosújváron született Anna nevű leánya, Bocsánczy Anna is gyógyszerész lett. Tanulmányait a kolozsvári román tannyelvű I. Ferdinánd egyetemen végezte az 1931/32-es tanévben. Oklevelét 1932 január 29-én állították ki. Ezután alkalmazott gyógyszerészként dolgozott Zsibón a Fekete Antal gyógyszertárában, majd Zilahon a Cosma gyógyszertárban. Később önállósítani szerette volna magát, ezért gyógyszertárnyitásra engedélyt kért. A 804. sz. törvény 3. paragrafusa alapján 1946. december 13-án a 7718 számú átirattal engedélyezte az akkori Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium, hogy egy új gyógyszertárat nyithasson Zilahon az akkori Dózsa u. 1. szám alatt. Azonban csak rövid ideig működtethette, mert 1949 áprilisában államosították azt. Államosításkor is Zilahon maradt. 1970-ig dolgozott az egykori Cosma patikában, ekkor ment nyugdíjba. 1992. június 5-én hunyt el Kolozsvárt.

14. ábra. A román tannyelvű kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetemen Bocsánczy Anna részére kiállított gyógyszerész oklevél 127

Kelemen Sándor gyógyszerész, 1882. május 15-én született Mindszenten. Középiskolai tanulmányait Kisújszálláson végezte, gyógyszerészi tanulmányait Budapesten, és itt szerezte meg diplomáját is. Zeneszerzőként is nyilvántartják, az 1920-as években Karácsonyi csokor címmel 12 magyar dalt jelentetett meg (Zilah, év nélkül). Többek közt két Petőfi-verset is megzenésített. Modern táncdarabjai kéziratban maradtak. 1944-ben Auschwitzben a holokauszt áldozata lett. Még külön megemlítjük a Szilágy megyei születésű, de innen elszármazottak közül Matolcsy György és Szász Tihamér gyógyszerészek nevét, mivel ők a megye legnevesebb gyógyszerészei közé tartoznak. Mindkettőjük életútját és szakmai pályafutását a gyógyszerészek életrajzait bemutató 4. fejezetben ismertetjük. IRODALOMJEGYZÉK 1. Csirák Csaba (szerk.): Otthonom Szatmár megye. Szatmári Füzetek 6. Egészségügy-történeti dolgozatok. Kiadja a Szent-Györgyi Albert társaság kiadása, Szatmárnémeti, 1997. 2. Damó Jenő: Ki kicsoda? Az erdélyi és bánsági közélet lexikonja. Lexika kiadóvállalat, Temesvár–Arad, 1931. 3. Hajdu Attila: Kórház a város szélén. Szilágysomlyói orvosok. Szilágysomlyó, 1992. 88–92. 4. Molitórisz Pál, Nagy Jenő (szerk.): Almanahul farmaceutic–Gyógyszerészek zsebnaptára. II. évf. A szerzők kiadása, Kolozsvár, 1922. 5. Nagy Jenő: Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára 1921. évre. A szerző kiadása, Marosvásárhely, 1921. 6. Nagy Samu (szerk.): Almanahul farmaciştilor din România–Romániai Gyógyszerészek zsebnaptára az 1924., 1926., 1927. évekre. A szerző kiadása., Cluj–Kolozsvár. 7. Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet nyomása, Cluj–Kolozsvár, 1926. 8. ***Almanahul farmaceutic 1929, 1930, 1934. Kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége, Cluj–Kolozsvár. 9. *** Gyógyszerészek zsebnaptára az 1918-ik évre. Szerk. Varságh Z. 47. évfolyam. A Gyógyszerészi Hetilap kiadása. Stephaneum Nyomda Rt., Budapest, 1917. 10. *** Gyógyszerészek Zsebnaptára az 1942. évre, 70. évfolyam. Összeállította Réthelyi József Kovács Ödön közreműködésével. A Gyógyszerészi Hetilap kiadóhivatalának kiadása, Budapest, 1942. 11. *** Album Chyrurgorum et Pharmacopoeorum 1770–1838/39; Album Chirurgorum 1839/40– 1887/88; Album Medicorum 1888/89–1907/08. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar levéltára, Budapest. 12. *** A magyar kir. Ferencz József Tudományegyetem Almanachja az 1872/73–1918/19. tanévekre. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár, 1872–1919. 13. *** Gyógyszerészavatások könyve. A szegedi Gyógyszerésztudományi Kar Dékáni Hivatalának nyilvántartása. 14. *** Keresztény Magyar Közéleti Almanach. III. kötet: Erdély. Athenaeum Irodalmi és nyomdai Rt., Budapest [é. n.]. 15. *** Városi és vármegyei szociográfiák. XIV. kötet. Ember G.: Erdélyi városok. VI. rész: Személyi adattár. Kiadja a Vármegyei szociográfiák kiadóhivatala, Globus Nyomdai Műintézet Rt., Budapest, 1941. 16. *** A magyarországi gyógyszertárak kimutatása. Perczel Dezső belügyminiszter 1895. évi közegészségügyi jelentéséből. Gyógyszerészi Közlöny, 1895, 11, 665–668. 17. *** Bikfalvi Károly zilahi főgyógyszerész közlései a zilahi gyógyszerészekről. 128

18. *** A 750 éves Szilágysomlyó 1251–2001 (szerk. Hajdu Attila). Kiadja a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány és a Művelődés, Kolozsvár, 2001. 19. DECRET nr. 134 din 2 aprilie 1949 pentru naţionalizarea unităţilor sanitare ca: farmaciile urbane reşedinte si nereşedinte de judeţ si centre importante muncitoreşti, laboratoare chimico-farmaceutice, drogherii medicinale si laboratoare de analize medicale. 20. *** Legea nr. 804, publicat în Monitorul Oficial nr. 239 din 15 oct. 1946. 21. Péter H. Mária: Adatok Szilágy megye egykori gyógyszertárairól, gyógyszerészeiről a kezdetektől a gyógyszertárak államosításáig. Orvostudományi Értesítő 2001, 74, 381–386.

1.8. EGYETEMI GYÓGYSZERTÁRAK A nyilvános, polgári gyógyszertárakon kívül az egyetemi gyógyszertáraknak a klinikák, kórházak betegei gyógyszerekkel való ellátásában van jelentőségük, de a gyógyszerészképzés szempontjából is fontosak (1). Az egyetemi gyógyszertárak megalapítását az orvosi karoknak egy hosszú, kitartó küzdelme előzte meg (9). Magyarországi viszonylatban, bár először a pesti orvosi kar volt a kezdeményező, mégis Kolozsváron sikerült előbb létrehozni. Hogy jelentőségüket megértsük és értékelhessük, szükséges az alapítási előzmények rövid ismertetése. Egyetemi gyógyszertár létrehozására javaslat legelőször a Nagyszombatról Budára, majd Pestre áthelyezett Orvosi Kar 1813. szeptember 13-án tartott ülésén hangzott el. Az itt megfogalmazott cél az volt, hogy a legtehetségesebb gyógyszerészeket alkalmazhassák, akik majd részt vesznek az orvos- és „gyógyszerészettan hallgatók” képzésében, a gyógyszertan és a vényírás tanításában. A kérést azonban a Helytartótanács elutasította. A második javaslatot l843-ban dolgozta ki az egyetemi tanács. Az indoklása szerint a felállítandó egyetemi gyógyszertárban a legsikeresebben lehetne tanítani a gyógyszertant és a gyógyszertárvizsgálatot. Utóbbi főleg azért volt fontos, mivel a gyógyszertári ellenőrzéseket abban az időben nem gyógyszerészek, hanem orvosok végezték, s ez ellen a gyógyszerészek többször is tiltakoztak. Ez a javaslat sem került meghallgatásra, s ezért 1897. november 30-án a budapesti Orvosi Kar ismét foglalkozik az egyetemi gyógyszertár felállításával, amely a Bókay Árpád professzor által előterjesztett indoklás szerint nemcsak a klinikák gyógyszerrel való ellátásában jelentene segítséget, hanem a „gyógyszerészettan/hallgatók” gyakorlati oktatására is alkalmas lenne. A felterjesztésre azonban nem kaptak választ, ezért 1903. március 3-án újból felküldik kérésüket. 1903. április 6-án a miniszter elfogadta a javaslatot, de a kivitelezését elhalasztotta, mivel közben az 1872-ben Kolozsváron felállított egyetem Orvosi Kara is hasonló kérést adott be, amire 1902. július 17-én már megadták az engedélyt. A budapesti egyetemi gyógyszertár felállításának elhalasztását a minisztérium azzal indokolta, hogy előbb meg kell ismerni a kolozsvári egyetemi gyógyszertár működése folyamán szerzett tapasztalatokat. Így a budapesti felállítására csak négy évvel később került sor; a belügyminisztérium 1907. április 26-án hagyta jóvá (9). Magyarország területén tehát az első egyetemi gyógyszertárat Kolozsváron állították fel, és az első javaslattól kilencven év telt el a megvalósításáig. 1904 és 1953 között Erdély két egyetemi központjában, Kolozsváron és Marosvásárhelyen egy-egy egyetemi gyógyszertár volt, nem egyidejűleg, hanem egymást követve (kivéve egy rövid periódust 1945–1953 között). A Kolozsváron 1904. január 1-től 1919. október l-ig az FJTE keretében működő (2) egyetemi gyógyszertárat a hatalomváltozást követően a román tannyelvű 129

egyetem vette át, de természetesen kicserélt személyzettel (7). 1940–1944 között a visszatért FJTE és gyógyszertára ismét folytatta tevékenységét (12). Erdély második egyetemi gyógyszertára Marosvásárhelyen, 1946-ban indult be, miután Kolozsvárról a magyar tannyelvű egyetem orvosi karát ide helyezték (8). Ilyen minőségben 1953-ig, ettől kezdve kórházi gyógyszertárként, majd 1993 és 1999 között ismét egyetemi gyógyszertárként létezett. Jelenleg ismét a Maros megyei kórház igazgatóságának fennhatósága alá tartozik. Az erdélyi egyetemi gyógyszertárak alapítási körülményei, oktatási feladatai, személyzete bemutatásával megpróbáljuk működésüket vázolni és létjogosultságukat igazolni. A kolozsvári FJTE Gyógyszerészeti Intézetének története szorosan összefonódik az egyetemi gyógyszertárának a tevékenységével. 1872-ben, mikor az egyetemen beindult az oktatás, kezdetét vette a gyógyszerészképzés is. Bár az első tanévben a 258 hallgató közül csupán 5 elsőéves és 5 másodéves gyógyszerészhallgató volt, számuk fokozatosan nőtt, a századfordulóig évfolyamonként elérte a 20-30, sőt a 40-es létszámot is, majd az 1900-as években már 50-60 gyógyszerészhallgató is volt egy-egy évfolyamon. Az orvostanhallgatók tanrendjében is szerepeltek a gyógyszertárt igénylő „vénykészítési gyakorlatok”, ezért egyre sürgetőbbé vált az egyetemi gyógyszertár létrehozása. A kezdeti általános kór- és gyógytani, valamint gyógyszertani összevont tanszékek 1890. május 31-én történt szétválasztása (24 891. sz. miniszteri rendelet), majd a gyógyszertani tanszék további kettéválása gyógyszerhatástani és gyógyszerismereti tanszékre, valamint 1883-tól a gyakorlati gyógyszerészet (gyógyszerészi műtan) oktatása egyre indokoltabbá tette az egyetemi gyógyszertár felállítását (3). A gyakorlati gyógyszerészet első tanára dr. Hintz György volt, magántanári képesítést kapott a gyógyszerészi műtan és a vénykészítési gyakorlatok tartására. Ez azonban 1890. február 20-án, hirtelen halálával megszakad, majd három év múlva, 1893-ban e tárgyak oktatására Issekutz Hugó gyógyszerészt nevezik ki magántanárrá az 59 886/1893. január 17-én kelt rendelettel. Óráit két kis helyiségben tartotta (2). 1898. január 11-én a Karolina Országos Kórház klinikai bizottsága átiratot intézett az Orvosi Karhoz, melyben kéri egy „házi gyógyszertár” felállítását a Gyógyszertani Intézet keretén belül, egyrészt a kórház anyagi érdekeire való tekintettel, másrészt a gyógyszerészet eredményesebb oktatása céljából (18). Az Orvosi Kar 1900. március 30-án tartott ülésén foglalkozott az átirattal, és felterjesztést intézett ennek érdekében a szakminiszterhez, aki megtette a szükséges lépéseket a belügyminiszternél a gyógyszertár felállításának ügyében. Ennek eredménye volt az 1902. július 17-én kelt 60 541. számú rendelet, mely így hangzik: „…az 1876. XIV. t. c. 135. paragrafusa alapján a kolozsvári FJTE Gyógyszertani Intézetével kapcsolatosan házi gyógyszertár felállítását megengedem oly feltétellel, hogy a házi gyógyszertárt mindenkor az egyetem gyógyszerészi műtan magántanára, okleveles gyógyszerészmester és gyógyszerésztudor, saját felelősségére vezeti, s abból a gyógyszerszükségletet csakis a Karolina kórház betegei és ápolói személyzete részére szolgáltatja ki.” 1902. november 21-én a 79 433. számú rendelettel Issekutz Hugó tanárt egyetemi gyógyszerésszé nevezték ki, egyidejűleg megbízást kapott a gyógyszerészet elméleti és gyakorlati oktatására. Azonnal megkezdte a szervezést a gyógyszertár felállítására, és a személyzet kinevezése érdekében javaslatokat tett. Ezek alapján 1903. március 1-től az Egyetemi gyógyszertárhoz kinevezik Ferencz Áron gyógyszerészt tanársegéddé, április 1-től pedig id. Lukinich Dezsőt gyakornoknak. Az 1903-as év a szervezéssel telt el; a gyógyszertár működését 1904. január 1-jén kezdte meg a Trefort u. 8. szám alatt, s biztosította a klinikák gyógyszerszükségletét is. Ekkor már 800 ágy volt a klinikákon, és jelentős az ambulánsan kezelt betegek száma is. Forgalma már az első évtől oly mértékben növekedett, hogy személyzetének bővítésére volt szükség. A laboratóriumi teendők elvégzésére Péter Mihályt (sz. 1904. márc. 27., Kvár) nevezték ki, aki szolgálatában maradt 1919. október l-ig. Az 1906/1907-es tanévben gyakornoknak Cseresznyés Gyula (sz. 1881. márc. 20., Nagyenyed) és Petheő István gyógyszerészhallgatókat veszik fel, a második félévtől az előbbi, már ok130

leveles gyógyszerészként dolgozik. Az 1907/08-as tanévben Bogdándi Jenő elsőéves gyógyszerészhallgató lesz a gyakornok, az 1908/09-es tanévben pedig Polányi Béla másodéves hallgató. Az 1909/10-es tanévben Cseresznyés Gyula már tanársegéd, Nagy Árpádot pedig okleveles gyógyszerészként alkalmazzák. A következő, az 1910/11-es tanévben Dávid Lajos még mint gyógyszerészhallgató gyakornokként tevékenykedik. Okleveles gyógyszerészként 1911/12-ben, majd 1912/13-ban mint tanársegéd itt dolgozik Fáy Elvira is (19). A receptek elkészítésén kívül a beérkezett gyógyszerek vizsgálatát is elvégezték, ezek számának növekedése indokolta a gyógyszertári vegyészi állás létrehozását (19), amit 1912 januárjában Ferencz Áron, ekkor már gyógyszerészdoktorként foglalt el, és a gyógyszerészettani hallgatóknak már heti három órában a gyógyszerkönyvi vizsgálatok elvégzésére gyakorlatokat tartott. Cseresznyés Gyula mellett tanársegéd Huszár Jenő (1886–1941) is, 1912-től okleveles gyógyszerész Kopp Alice (sz. 1887. jún. 13. Kvár), és továbbra is gyakornokként dolgozik Dávid Lajos és az 1912-ben oklevelet kapott Halász Pál (sz. 1890. febr. 2., Beszterce), aki itt el is készítette doktori értekezését, és 1918-ban elnyerte a „Doctor Pharmaciae” fokozatot. Az Egyetemi gyógyszertár életében 1914. május 5-én új fejezet kezdődött. Az Issekutz Hugó elképzelései alapján átalakított épületbe költözött a gyógyszertár a Trefort u. 61. szám alá, amelyet már a szükséges gépekkel is felszereltek. 1915-ben Issekutz Hugó halálával Ferencz Áron kapott kinevezést a gyógyszertár vezetésére, és mint magántanár megbízott előadója lett a gyógyszerészetnek. A gyakornoki teendőkkel Lengyel Gabriella (sz. 1891. nov. 17., Székelykeresztúr) gyógyszerészhallgatót bízzák meg, aki ez idő alatt szintén itt készítette el doktori értekezését. l916-ban is doktori fokozatának elnyeréséért a Gyógyszerészeti Intézet keretében dolgozott tovább. Az 1916/17-es tanévben már a gyakornokok közt találjuk Dávid János gyógyszerészt, Dávid Lajost pedig gyógyszerészdoktorként gyógyszertári vegyésszé léptették elő.. Az új, átalakított épületbe költözött egyetemi gyógyszertár a klinikai betegek ellátásán kívül a másodéves gyógyszerészettan-, az orvostanhallgatók és a doktorandusok képzését is szolgálta. Elméleti és gyakorlati órák tartására helyet biztosított a 80 hallgatóra berendezett tanterem és a 60 hallgatót befogadó laboratórium. Itt tartotta Ferencz Áron magántanár heti öt órában a gyógyszerészettan-hallgatóknak a ,,gyakorlati gyógyszerészetet”, heti tíz órában az ,,önálló vizsgálódás a gyógyszerészet köréből” c. tantárgyat, valamint az orvostanhallgatóknak heti egy órában a ,,vénykészítési gyakorlatokat” (3). Az 1918/19-es tanévben már csonka a személyzet: Dávid János, Dávid Lajos, Halász Pál és Huszár Jenő hadba vonultak (10). A kolozsvári FJTE keretében működő Egyetemi gyógyszertár alkalmazottairól a 23. táblázatban adunk áttekintést, ahol az oklevél megszerzésének (egyes esetekben a doktori fokozat elnyerésének) időpontján kívül a betöltött funkciókat is feltüntettük kronológiai sorrendben. 27. táblázat. A kolozsvári Egyetemi gyógyszertár gyógyszerészei, munkatársai 1902–1919 között Sorszám

Név, oklevél kelte

Gyógyszertári beosztás

Egyetemi gyógyszerész, Issekutz Hugó Okl. 1876, dr. 1882 Gyógyszertár vezető Egyetemi tanársegéd Gyógyszertári vegyész Ferencz Áron 2. Okl. 1903, dr. 1906 Gyógyszertárvezető Magántanár Okleveles gyógyszerész Cseresznyés Gyula Egyetemi tanársegéd 3. Okl. 1906, dr. 1913 Egyetemi tanársegéd 1.

Időszak, tanévek 1902. nov. 21.–1915. jún. 15. 1903. márc. 1.–1911/1912 1912/1913–1914/1915 1915. jún. 15.–1919. okt. 1. 1941/1942–1943/1944 1906/1907–1908/1909 1909/1910–1919 (hadba vonul) 1920/1921–1922 (I. Ferdinánd Király Egyetem) 131

4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

11. 12. 13. 14. 15.

Nagy Árpád Okleveles gyógyszerész Okl. 1909, dr. 1910 Gyakornok (gyógysz. hallg.) Dávid Lajos Gyakornok (okl. gyógyszerész) Okl. 1911, dr. 1913 Gyógyszertári vegyész Fáy Elvira Okleveles gyógyszerész Okl. 1910 Egyetemi tanársegéd Huszár Jenő Okleveles gyógyszerész Okl. 1912 Egyetemi tanársegéd Kopp Alice Okleveles gyógyszerész Okl. 1912 Lengyel Gabriella Gyakornok (gyógysz. hallgató) Okl. 1916, dr. 1918 Okleveles gyógyszerész Gyakornok (gyógysz. hallgató) Halász Pál Egyetemi tanársegéd Okl. 1915, dr. 1918 Egyetemi tanár (gyógyszerisme) Gyakornok (I. éves gyógysz. Lukinich Dezső hallg.) Gyakornok (II. éves gyógysz. Okl. 1904 hallg.) Petheő István Gyakornok (gyógysz. hallgató) Okl. 1907 Okleveles gyógyszerész Bogdándi Jenő Gyakornok (I. éves gyógysz. Okl. 1909 hallg.) Polányi Béla Gyakornok (gyógysz. hallgató) Dávid János Gyakornok

1909/1910–1910/1911 1910/1911 1911/1912–1914/1915 1916/1917–1919 (hadba vonul) 1911/1912 1912/1913–1913. május 1-ig 1912/1913 1913/1914–1919 (hadba vonul) 1912/1913–1913/1914 1913/1914–1915/1916 1916/1917–1918/1919 1913/1914 1916/1917–1917/1918 1918/1919–1919 (hadba vonul) 1903/1904 1904/1905 1906/1907 1907/1908 1907/1908 1908/1909 1916/1917–1918/1919

Az FJTE keretében felállított Egyetemi gyógyszertár a világháborús események és a hatalomváltozás miatt 1919. október 1-ig folytathatta tevékenységét. Eddigi történetét Dávid Lajos és Ferencz Áron írták meg (2) és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítőjében közölték (1937-ben a 3. számban).

15. ábra. A Ferenc József Tudományegyetem keretében felállított egyetemi gyógyszertár történetének leírása (1937) 132

1919 októbere után az FJTE Kolozsvárról először Budapestre menekült. Itt az Egyetemi gyógyszertár rövid ideig az Országos Hadigondozó Hivatal Révész utcai intézetének házi gyógyszertárában kapott helyet, ahol a gyógyszerészi teendőket Kuthy Gizella tanársegéd látta el. 1921 júliusában az FJTE a gyógyszertárral együtt Szegedre költözött (4). Működését itt 1922. január 7-én kezdte meg Dávid Lajos irányításával, aki előbb megbízottként vezette, később magántanárrá habilitálták (11). Mivel Ferencz Áron elhatározta, hogy Kolozsváron marad, és nem foglalja el a felkínált szegedi állást, Dávid Lajost 1926 májusában igazgatónak nevezték ki. 1928. december 13-án a gyógyszertárat mint intézetet függetlenítettek, s ezzel tíz év után a régi kolozsvári óhaj teljesedett be. A szegedi Egyetemi gyógyszertár alkalmazottai között több erdélyi származású gyógyszerész dolgozott az évek folyamán (13, 20). Ezek közül itt néhányat megemlítünk: bölöni Mikó Gyula (István) (sz. 1889. március 23., Abrudbánya) 1921/22-ben gyakornok, 1923/24-ben tanársegéd, majd később Debrecenben alapítja meg az új egyetemi gyógyszertárat (1); Bari Zsigmond (sz. 1900. június 30., Marosvásárhely) 1923/24-ben gyakornok, 1924/25-ben tanársegéd és az 1925/26-os tanévtől 1930-ig gyógyszertári vegyész; Nits Sándor (sz. 1904. augusztus 26., Szilágykraszna) díjtalan gyakornok az 1925/26-os tanévben; Korényi Ernő (sz. 1898. április 28., Zilah) az 1927/28-as tanévben tanársegéd volt itt és doktori értekezését készítette; Novák István (sz. 1906. szeptember 25., Nagyenyed) gyakornok az 1927/28-as évben, majd tanársegéd 1928/29-ben és 1929/30-ban; testvéröccse, Novák Ernő (sz. 1908. március 23., Nagyenyed) is itt kezdte el pályáját, az 1927/28-as tanévben gyakornok, majd 1929/30-ban ő is tanársegéd lesz; Gergely Menyhért (sz. 1900. március 17., Gyergyószentmiklós) 1958. október 1-től 1959. szeptember 8-ig vezeti a gyógyszertárat; és végül megemlítjük Fröhlich András gyógyszerészt (sz. 1912. január 29., Székelyudvarhely), aki 1958. október 1-től 1973. március 31-ig az Egyetemi gyógyszertár vezetője (20). A kolozsvári Egyetemi gyógyszertár egykori alkalmazottai közül voltak, akik nem követték az egyetemet, hanem Erdélyben maradtak, alkalmazottként vagy tulajdonosként nyilvános gyógyszertárakban vagy laboratóriumban dolgoztak tovább. Így Ferencz Áron is előbb a ZEA vegyi és gyógyipari Rt. laboratóriumában dolgozott, majd bérbe vette Tischlerné Palóczy Anna gyógyszertárát, végül 1936-ban pedig saját laboratóriumot nyitott (életrajza és gyógyszerészi tevékenysége részletesen van leírva a Gyógyszerészek életrajza c. fejezetben). Az 1940 és 1944 közötti periódusban, mikor visszajött az FJTE, ismét az egyetemi gyógyszertár vezetője magántanári minőségben, és oktatja a gyógyszerészhallgatókat, az orvostanhallgatókat és a doktorandusokat is. Cseresznyés Gyula (sz. 1881) 1922-ig tanársegédként maradt az egyetemi gyógyszertárban, bár már 1915-ben jogot kapott gyógyszertár nyitására, 1922-től csak saját kolozsvári, Páduai Szent Antal nevét viselő gyógyszertárát vezeti 1949-ig, az államosításáig Nagy Árpád is Kolozsváron lett gyógyszertártulajdonos, 1932. január 3-ig, haláláig övé az Isteni Gondviselés nevű gyógyszertár. Halász Pál a kolozsvári Őrangyal gyógyszertár tulajdonosaként új épületbe, új berendezéssel szereli fel patikáját. Fáy Elvira már 1913-ban megnyitotta gyógyszertárát Maroshévízen Madonna néven. Huszár Jenő (sz. 1886. november 18., Kolozsvár) bérbe veszi Csucsán a Korona gyógyszertárat özv. Imre Józsefnétől. Lengyel Gabriella (sz. 1891. november 17., Székelykeresztúr) férjhez ment Bereznay Bélához, és alkalmazott gyógyszerészként dolgozik tovább. Dávid János, miután hazatért a katonaságtól, 1924-től bérlője, majd tulajdonosa lett a marosvásárhelyi Szent Lélek gyógyszertárnak. Kolozsváron – mint köztudomású – 1920-ban román tannyelvű egyetem kezdte meg működését, ami később I. Ferdinánd király nevét vette fel. Ennek orvosi kara – említettük már – többek között átvette az Egyetemi gyógyszertárat is, de új alkalmazottakkal kezdte meg tevékenységét; ekkor már 1000 beteget 11 klinikán lát el gyógyszerrel (6). A Gyógyszerészeti Intézet s egyben a gyógyszertár igazgatója Gheorghe Pamfil (1883–1965) professzor lett, vezetője 1922–1924 133

között Buda János volt, ő ekkor lemondott, s helyébe Both Ernő (sz. 1895. szeptember 4., Jád) adjunktust nevezték ki, aki doktori értekezését Kolozsváron Pamfil professzor mellett állította össze. Az ország különböző vidékeiről származó és Nagyszentmiklóson (Arad megye) termesztett máktokokból az ópium előállítási lehetőségeit tanulmányozta. Ő is csak rövid ideig vezette a gyógyszertárat. Közben megnősült, felesége, Sváb Frida 1925-ben kapott gyógyszerész oklevelet Kolozsváron, és még az évben Gyertyámosra mennek (akkor Torontál, ma Arad megye), ahol gyógyszertárvezetésre kapnak engedélyt. Ettől kezdve mindketten itt az 1880-ban alapított Megváltó gyógyszertárban dolgoznak. Az addig Kessler Rezső tulajdonában lévő gyógyszertárnak a vezetője Both Ernő lesz, felesége pedig mellette alkalmazott gyógyszerész. Both Ernőt követően még 1924-ben Wonesch Miksát (Wonesch Maximilian, később Voinescu M. néven szerepel a román szakirodalomban) nevezték ki a gyógyszertár vezetőjének. 1895-ben született Brassóban, egyetemi tanulmányait még a kolozsvári FJTE-n végezte, az utolsó végzős évfolyammal 1919-ben kapott oklevelet. Felsővisón az 1923-ban alapított harmadik gyógyszertárnak lesz a társtulajdonosa Rösler Ferenccel együtt, de a következő évben már szétválnak. Visszajön Kolozsvárra, ahol Pamfil professzor mellett elkészíti doktori tézisét; 1926. május 29-én védte meg az I. Ferdinánd Király Egyetemen a Romániai anyarozs alkaloidáinak vizsgálata címmel. Tevékenykedik az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Egyesületében, 1922-ben az Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetségének ügyvezető elnöke volt, 1930 után pedig a Kolozsvári és Kolozs megyei Gyógyszerész Kollégium vezetőségében választmányi tag. 1932-ben Elekes Widder Erzsébet (1906–1990) gyógyszerésznőt nevezték ki gyakornoknak, majd 1933–34-ben tanársegéd lett. Mikor a gyógyszerészképzés megszűnt Kolozsváron, ő is átment Bukarestbe, ahol befejezte a még Kolozsváron, Pamfil professzor mellett megkezdett doktori értekezését. A növényi kivonatok és tinktúrák különböző elkészítési djának összehasonlításával foglalkozott. 1941–42-ben Resicán volt gyógyszerész, majd 1946-ban visszajött Kolozsvárra, ahol a Mócok útján nyitotta meg saját gyógyszertárát. Ezt azonban 1949-ben államosították a 134. sz Decretum alapján. Már 1948-ban folytatta oktatói tevékenységét a román tannyelvű egyetemen a gyógyszerészeti kémiai tanszéken 1966-ig nyugdíjazásáig (21). A kolozsvári egyetemi gyógyszertárban a román nemzetiségű alkalmazottak mellett rövidebbhosszabb ideig még a besztercei származású Melzer Albert, Mischinger Viktor, Binder Soós Ilona gyógyszerészek is dolgoztak gyakornokként, illetve a kisegítő gyakornokok közt Papp Ernő, Rózsa Gizella, Weinrich Cecília neve is szerepel (6, 21). A Tanácsköztársaság bukása után 1921 végén jött Magyarországról Kolozsvárra férjével, Dienes Lászlóval együtt Götz Irén Júlia (1889. április 3., Mosonmagyaróvár–Ufa, Szovjetunió, 1941?), aki vegyészdoktori képesítését Budapesten 1909-ben szerezte meg (5). 1911/12-ben Párizsban Marie Curie mellett dolgozott. 1919-ben Budapesten az elméleti kémia előadója (15). Az 1922/23-as tanévben a kolozsvári román tannyelvű I. Ferdinánd király egyetemen élelmiszerkémiát tanított, majd a Gyógyszerészeti Intézethez került, s ennek keretében a gyógyszertár adjunktusaként dolgozott tovább. Az orvostanhallgatóknak fizikát is tanított, miután a fizikatudományok doktora címet is megkapta. Kolozsvári tudományos tevékenysége az oldatok molekulaés iondiffúziójára vonatkozott. 1928-ban a vasgárdisták fenyegetése elől férjével együtt előbb Berlinbe, majd a Szovjetunióba menekült. Ott kutatóintézetben dolgozott, 1941-ban azonban hamis vádak alapján letartóztatják. A börtönben szerzett tífuszban halt meg talán az 1941. év végén (14, 15). A második bécsi döntés után, az FJTE visszatérését követően újból átszerveződik a kolozsvári Egyetemi gyógyszertár Méhes Gyula (Kraszna, 1897. márc. 28.–Bp., 1970. okt. 10.): nyilvános rendes egyetemi tanár, a Gyógyszertani Intézet vezetőjének felügyelete alatt (10). Vezetője a nagy tapasztalatú és nagy tudású Ferencz Áron lesz magántanári minőségben. A tanársegéd ifj. Péter Mihály, aki Kolozsváron született 1904. március 7-én. 1923-ban szülővárosának római katolikus 134

gimnáziumában érettségizett, majd gyógyszerész-gyakornoki vizsgát tett ugyanitt 1926-ban. Ezután Szegedre megy, ahol gyakorlati vizsgájának nosztrifikálását kéri, és beiratkozik az ott működő FJTE-re. 1932-ben kapott gyógyszerészmesteri oklevelet. Feleségével, a szintén kolozsvári származású Valentiny Matild gyógyszerésznővel hazatérnek és az 1940/41-es tanévben mindketten az Egyetemi gyógyszertárban kapnak állást, tanársegédi, illetve gyakornoki minőségben (12). Gyakornok még Lászlóffyné Abrudbányai Katalin is, szegődményes gyógyszerész Költli Ferenc, Szathmáry Jenő, Soósné Barkó Ella és Zsigmond Irén. Valamennyien az 1943/44-es tanévvel bezárólag ennek a gyógyszertárnak az alkalmazottai (10). 1944 augusztusa ismét gyökeres változást hozott az egyetem életében. Az újabb hatalomváltozás következtében visszajött Kolozsvárra a román tannyelvű egyetem és annak Orvosi Kara. Az FJTE intézményei, így a gyógyszertár is újból a tulajdonukba ment át. A magyar tannyelvű egyetem Orvosi Karát 1945-ben Marosvásárhelyre helyezték át (8), mert itt szükségessé vált egy új egyetemi gyógyszertár. Létrehozására a kolozsvári Hygiea laboratóriumban dolgozó Hankó Zoltán (1910–1987) gyógyszerészt kérik fel, ő lesz a marosvásárhelyi Egyetemi gyógyszertár első vezetője és később a Gyógyszerészeti Kar megalakulásakor a Galenika Tanszék megalapítója is. Az új Egyetemi gyógyszertár igen szűkös körülmények közt az egyetem központi épületének földszintjén két kis helyiségben működött. Gyógyszerészként még itt dolgozott Gáliszterné Koronka Emma (16), aki 1903. november 30-án született Mezőbergenyében, oklevelét 1927. december 17-én kapta meg Kolozsváron az I. Ferdinánd Király Egyetemen. Gyógyszerész volt egy ideig Nagyváradon a Sas gyógyszertárban, Aradon a Szondy-féle patikában, majd ismét Kolozsváron a Hargita gyógyszertárban, innen Szombathelyre ment. 1934-ben gyógyszertár felállítására kap jogot a Maros megyei Nyárádtőn. 1945-ben Marosvásárhelyre jött az egyetemi gyógyszertárba (16), Hankó Zoltán gyógyszertárvezető mellé. 1948. szeptember 27-én a 624/1948-as átirattal a gyógyszertár vezetője még egy gyógyszerészi állást kért, mivel már 600 kórházi beteget láttak el, és a munkaidőn kívül gárdát is tartottak (17). 1951-ben az Intézet vezetősége többször is kéri a gyógyszertár kiköltözését a központi épületből, mivel a közben megalakult Galenika Tanszék gyakorlótermei részére is szükségesek a helyiségek (17). 1953-ban az egészségügy, a gyógyszertári hálózat átszervezésével „zárt körű” kórházi gyógyszertárrá alakult át, a megyei Gyógyszerkereskedelmi Vállalat (Centrofarm) hatáskörébe került. Ekkor az egyetem központi épületének földszintjéről átköltözött az udvaron levő barakképületbe, ahol a mai napig is működik, természetesen újabb helyiségekkel kibővítetten. Rövidebb-hosszabb ideig itt dolgozott még Inczeffy Károly és Mártonfiné Pápai Zsófia. Ettől kezdve megszűnt tanintézeti jellege, a gyógyszerészhallgatók számára a gyakorlatokat a Galenika Tanszék laboratóriumaiban, gyakorlótermeiben tartották a tanszék oktatói, akik már nem voltak a kórházi gyógyszertár alkalmazottai. 1993 és 1997 között ismét a GYK hatáskörébe került, és ismét mint Egyetemi gyógyszertár működött Balogh Enikő gyógyszerésznő (oklevél 1962, Marosvásárhely) vezetésével. E rövid idő után azonban a Maros megyei kórház igazgatóságának felügyelete alá sorolták, s így a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek nincs önálló egyetemi gyógyszertára. IRODALOMJEGYZÉK 1. Bánóné Fleischmann Marianna, Mohr T.: Adatok a hazai kórházi gyógyszerészet történetéhez 1945-ig. Gyógyszerészet 30, 11, 425 (1986). 2. Ferencz Áron, Dávid Lajos: A Ferencz József Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézete és Egyetemi Gyógyszertára története. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Értesítője 1937, 13, 3, 321– 327.

135

3. Lőte József: Általános Kór- és Gyógytani Intézet. Gyógyszertani Intézet és az ezzel kapcsolatosan létesitett Egyetemi gyógyszertár. In: Emlékkönyv a kolozsvári magyar királyi Ferencz József Tudományegyetem és különösen ennek Orvosi és Természettudományi intézeteiről. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXII. vándorgyűlése tagjai részére kiadta a Kolozsvári Egyetem Orvosi Kara, Kvár, 1903, 233–244. 4. Mezey Géza: Az első magyar egyetemi gyógyszertár rövid története (Kolozsvár – Szeged). Gyógyszerésztörténeti Diárium. 1974. augusztus. Ünnepi szám. III. évf. 2. (10) szám, l09–114. 5. Osvát Károly (szerk.): Erdélyi Lexikon. Szabad Sajtó Könyv és Lapkiadó Rt., Szatmár–Nagyvárad, 1928, 106. 6. Pamfil Gheoghe P.: Este un învăţământ farmaceutic la Cluj? Este organizat sau nu? Tipografia Iosif Füssy, Torda [1924]. 7. Pamfil Gheorghe P.: Invăţământul farmaceutic la Universitatea Cluj. Imprimerie Datina Româneasca, Văleni de Munte, 1926, 1–14. 8. Péter H. Mária: A Gyógyszerészeti Kar. In: Barabás B., Péter M., Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. A magyarságkutatás könyvtára XVIII. kötet, Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest, [1995], 217–228. 9. Zalai Károly: Adatok a 60 éves budapesti egyetemi gyógyszertár múltjából és jelenéből. Gyógyszerészet l968, 12, 3, 98–104. 10. *** A magyar kir. Ferencz József Tudományegyetem Tanrendje az 1904/1905–1918/1919. és az 1940/1941– 1943/1944. tanévekre. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár. 11. *** A magyar kir. Ferencz József Tudományegyetem Almanachja az 1921/1922–1922/1923. tanévre. 1921–1922. Az Egyetem kiadása, Szeged. 12. *** Gyógyszerészi Almanach az 1943. évre. Összeállította Szász Tihamér. Budapest, 1943. 13. *** Gyógyszerészgyakornoki vizsganapló. Gyógyszerészszigorlati könyv. Gyógyszerészavatások könyve. A szegedi Gyógyszerésztudományi Kar Dékáni Hivatalának nyilvántartásából. 1922– 1940. 14. *** Magyar tudóslexikon A-tól Z-ig. Főszerkesztő Nagy Ferenc. Better Kiadó, Budapest, l997, 340. 15. *** Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi lexikon A-tól Z-ig. Főszerkesztő Nagy Ferenc. Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest, 1992, 180–181. 16. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 7, leltár 43. Colegiul farmaceutic jud. Mureş (l933–l948 ). 17. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576, leltár 672, IMF Tg. Mureş, dosszié 70/1948, 85/1948, 199/1951. 18. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576, Fac. Med. Francz Jozsef, Cluj, leltár 673, dosszié 694/1900, 62–72.; dosszié 708/1901, 37–49. , 50–55. 19. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576, Fac. Med. Francz Jozsef, Cluj, leltár 673, dosszié 1022/1911, 23.. 20. *** Szegedi Egyetemi Almanach 1921–1970, Szegedi Orvostudományi Egyetem kiadása, 1971.; II. kiadás, 1921–1996, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem kiadása, Szeged, 1997. 21. Popescu Honorius: Profesori şi studenţi în Facultatea de Farmacie din Cluj de-a lungul timpului. Ed. Risoprint, Cluj-Napoca, 2009, 53–54., 222.

136

16. ábra. Cseresznyés Gyula gyógyszerészdoktori értekezésének címlapja

1.9. GYÓGYSZERTÁRI VIZSGÁLATOK. A GYÓGYSZERTÁRI TEVÉKENYSÉG FELÜGYELETE Európában a gyógyszertárak ellenőrzését legelőször a XIII. században II. Frigyes szicíliai király rendeletei írták elő, valószínűleg a salernói egyetem orvosi karának óhajára, hogy felügyeleti joguk biztosítva legyen (7). Magyarországon a gyógyszerészetre vonatkozó legrégibb szabályrendeletet az 1244–1421 között érvényes Budai Törvénykönyv (Statuta civitatis Budensis) tartalmazza, de ez még nem rendelkezett a gyógyszertárak vizsgálatáról. A 102. paragrafusa csupán a tartható áruféleségekről és nyilvántartásukról, valamint a gyógyszerek kiszolgálásáról intézkedik. Az 1552-ben életbe lépett Ordo Politiae már elrendelte a gyógyszertárak évenkénti felülvizsgálatát (4). Tizedik paragrafusa így intézkedik: „…Azután elrendeljük és akarjuk, hogy a gyógyszertárakat felsőbb hatóságok által kirendelt és szakképzett személyek mindenütt rendesen, de legalább évenként egyszer szorgalmasan felülvizsgálják és megtekintsék: minden régi avult és hasznavehetetlen anyagokat és specieseket eltávolítsanak, azonkívül elrendeljük, hogy a gyógyszertárak jó, friss és hasznavehető anyaggal legyenek ellátva, valamint, hogy a receptek árát túl magasra ne emeljék és senkit a gyógyszerek fizetésével túlságosan ne terheljenek meg” (2). Később Erdélyben a gyógyszertári vizsgálatok szükségességét a városi gyógyszertárak megalakulása is indokolta, amelyeknek működését a városi tanács mint saját bérbe adott intézményét kívánta ellenőrizni (7). A XVI. századtól kezdve, mikor magánkezdeményezésekre, de hivatalos engedély alapján létesültek a nyilvános polgári gyógyszertárak, törvények és rendelkezések egész sora szabályozza ellenőrzésüket (13). Így II. Rudolf császár 1602-ből származó rendelete előírja, hogy az orvosi kar dékánja háromnégy orvossal és két gyógyszerésszel együtt vizsgálja meg a gyógyszertárakat (6). 1644-ben III. Ferdinánd kiadja a Lex Sanitara Ferdinanda néven ismert törvényt, amelynek szigorú rendeletei közül a 36. cikkely vonatkozik a gyógyszerészetre; többek között előírja, hogy „a patikákat vizsgálni kell” (2).

137

A szerzetesrendekre és a fejedelmi udvarokban működő ún. „házi patikák”-ra az ellenőrzés nem vonatkozott. A jezsuiták több helyen ellenszegültek annak, hogy gyógyszertáraikat világi hatóság vizsgálja. Az irgalmas rendiek nem ellenezték csupán azt, hogy az „egyházi gyógyszerészek világiak által tartott vizsgálatnak vettessenek alá és külön esküt tegyenek” (6). Az egyházi gyógyszertárakra csak akkor vonatkozott az ellenőrzés, mikor nyilvánossági jogot kértek és kaptak is a lakosság kiszolgálására (8). I. József (1705–1711) a Helytartótanács útján hívta fel a megyék figyelmét, hogy a területükön levő gyógyszertárakat vizsgálják meg (16). III. Károly uralkodása idején (1711–1740) a Helytartótanács több ízben adott ki rendeletet a gyógyszertárak vizsgálatára, így 1727-ben a Visitatio Pharmacopoearum és 1736-ban az Annua pharmacopoearum visitatio a gyógyszertárak ellenőrzésének kötelezettségét írták elő. Nem tesznek említést azonban arról, hogy mit kell vizsgálni és milyen módszerekkel, ezért az ellenőrzések többnyire formai jellegűek voltak. A vizsgálatról kiállított jegyzőkönyvek sem egységesek, egyesek alaposabbak, mások felületesebbek, sőt sablonosak is, csupán annyit jelezve, hogy az ellenőrzés „stylo consueto”, megszokottan folyt le, vagy a gyógyszertárak rendben találtattak. Az erdélyi gyógyszertárak ellenőrzésére vonatkozó levéltári kutatások eredményeivel részletesen több tanulmány is foglalkozik (32, 33, 34). A következőkben ezekből néhány fontosabb adatot és rendeletet e helyen is bemutatunk. 1752. június 26-án, Mária Terézia uralkodása (1740–1780) idején Engel Elias, bécsi főorvos (protomedicus) elrendelte Erdély összes gyógyszertárainak évente való ellenőrzését képzett szakemberek által: „patika-visitaciot”. Ennek értelmében 1753. március 14-én Erdélyben a gyógyszertárak ellenőrzésére négy bizottságot hoztak létre a következő orvosok részvételével (20): Jacobus Schunn és Andreas Soterius Medgyes, Segesvár, Brassó patikáit, Jacobus Schuster és Johann Georg Schuller Beszterce és Marosvásárhely, Felfalusi Mihály és Zoltán József Szeben, valamint Hunyad és végül Pápai Páriz András Enyedi Istvánnal a kolozsvári gyógyszertárakat vizsgálta. Valamennyi bizottság beszámolt észrevételeiről, a jelentések azonban hiányosan maradtak fenn. Schuster és Schuller orvosok csupán a patikák akkori helyzetének rövid felmérésére törekedtek. Megelégedéssel írtak a besztercei gyógyszertárról, annak gyógyszerekkel való ellátottságáról. Azonban negatív véleménnyel voltak Mauksch Johann marosvásárhelyi patikájáról. Soterius és Schunn 44 napig tartó ellenőrzésük alkalmával kifogásolták, hogy a gyógyszerészek nem minden esetben tartották tiszteletbe a Bécsi Dispensatorium és a Taksa előírásait. A segesvári és a brassói patikák gyógyszerekkel való ellátottságát megfelelőnek találták. Az általuk beküldött jegyzőkönyveket (14, 33, 34) a Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) őrzi (Gubernium Transilvanien in politicis nr. 260, 261, 373, 374/1753). A Felfalusi Mihály és a Zoltán József beszámolója a legteljesebb. Ezekhez hozzácsatolták Aletophylus címmel az 1752. október 12-én Felfalusi Mihály által összeállított tervezetet, amely javaslatot tartalmaz gyógyszerkatalógus és egy erdélyi gyógyszertaksa összeállítására (ti. ebben az időben Erdélyben is a bécsi taksa volt hivatalos). Javaslatukat eljuttatták Erdély kormányzójához, majd még az év márciusában Bécsbe, ahonnan két hónap múlva válaszként utasítás jött a taksák részletes kidolgozására (20). 1767-ben a kormányzat hivatalosan utasította a vizsgálatokat végző orvosokat, hogy a gyógyszerészeket a vizsgálat időpontjáról tilos előre értesíteni. Az általuk ellenőrzött két szebeni gyógyszertár közül az egyiket, a legrégebbit 1494-ben alapította Szeben város hatósága. 1672-ben, annak vezetésére a város tanácsa Vette Georg senior (1645–1704) gyógyszerészt hívta meg, aki elismert, sokoldalú, nagy tudású gyógyszerész volt. Rövid időn belül a városi patikát (Stadtapotheke) felújította és kibővítette. Halála után, 1704ben a gyógyszertár vezetését fia, Vette Johann Georg (1684–1746) gyógyszerész vette át és ettől kezdve a patika a Vette család tulajdonaként „Fekete Sashoz” néven működött. Vette Johann Georg elhalálozása után, 1746-ban, az ő gyógyszerész fia, Vette Johann Andreas, eladta azt. Az új tulajdonosa Theiss G. Michael (1718–1766) lett, akinek már volt egy gyógyszertára és azt ez138

zel egyesítve működtette tovább. 1790-től Sigerius Petrus (1759–1831) provisorként dolgozott itt, majd 1808-tól a Müller család tulajdonát képezte a gyógyszertár 1949-ig, annak államosításáig. A másik gyógyszertár alapítása szintén az 1600-as évekre tehető. Az 1750-es évektől az idős Michael Ahlefeld (1690–1760) volt a tulajdonosa, aki már előzőleg, 1734-ben, mint provisor dolgozott a Vette-féle patikában. Ahlefeld halála után többször is változott a gyógyszertár tulajdonjoga, a későbbiekben „Fekete medvéhez” elnevezéssel említik és 1949-ig működött. A Magyar Országos Levéltár Gubernium Transylvanicum iratgyűjteményében található három darab, 260, 261 és 262 jelzettel ellátott beadvány, melyek Felfalusi Mihály és Zoltán József orvosoknak, gyógyszertár-ellenőrzéseik alkalmával tett megjegyzéseit és egy önálló, a bécsitől eltérő, a honi viszonyoknak megfelelő erdélyi árjegyzékre tett javaslatait tartalmazzák. A következőkben, ezek rövid bemutatására térünk rá. Az eredetileg latin nyelven írt szövegek és magyar nyelvű fordításuk a mellékletekben találhatók. A 261. jelzettel ellátott dokumentum terjedelme 4½ A 4-es oldal, egyenletes, szép és olvasható kézírással latin nyelven íródott. Keltezése 1752. október 18. Felfalusi Mihály szignálja, mint „a Fenséges Királyi Kormányszék rendes orvosa”. A címzett, gróf hallersteini (hallerkői) Haller János kormányzó, akit még 1734. november 22-én, III. Károly nevezett ki Erdély kormányzójává és ezt a tisztséget 1755. október 18-ig töltötte be. Ennek az okiratnak a címe „Projectum. De visitandis Pharmacopoeis Provincialibus Transylvanicis rudi Minerva adumbratum ab Alethophilo” (Az erdélyi tartományi gyógyszertárak vizsgálatáról Aletophylos által elnagyoltan kidolgozott tervezet). A szöveg első része – a kor szokásainak megfelelően – a Császári és Királyi Fenség dicsőítéséről szól, majd ezt egy rövid köszönet követi, a patikák ellenőrzését előíró határozatáért. Tovább egy felsorolás olvasható azzal kapcsolatban, hogy az ellenőrök figyelme mire fog kiterjedni, így például „szemügyre fogják venni” a gyógyszerészek felkészültségét, azok beosztottjait egyenként és egyformán, valamint a kémiai és laboratóriumi eszközöket, a raktárhelyiségekben tárolt növényi, állati és ásványi eredetű gyógyszereket, a belőlük előállított készítményeket. A patikák belső műhelyének kis edényeit is tüzetesen át fogják vizsgálni, rákérdeznek az anyagok eredetére, hogy honnan származnak, és hogy milyen úton kerültek a patikába. Továbbá figyelni fognak arra is, hogy a messzi külföldről behozott árut nem lehetne-e itthon is beszerezni vagy előállítani kisebb költséggel. A gyógyszerek eladásánál követni fogják azok árainak méltányosságát, valamint annak szükségességét, hogy a higany-, arzén-, ópiumtartalmúak kiszolgálása kizárólag szakorvos receptjére történjen. Felfalusi már ebben az okiratban is említést tett arról, hogy a gyógyszerek árát egyeztetni kell, az itteni árak nem lehetnek azonosak a Bécsi taksában előírtakkal, szükséges egy autochton, erdélyi gyógyszerárszabás kidolgozása. Végül két javaslattal zárta írását: 1. Hasznos lenne, ha a Kormányszék utasítaná a vizsgálókat tevékenységük egyeztetésére, és ugyanekkor a kiváló orvosok, gyógyszerészek javaslatai alapján egy árszabást kibocsátani Erdélyi Taxa néven. 2. Szükséges lenne büntetések kiszabása a kihágást elkövető gyógyszerészekre. Évente többször küldjék ki az ellenőröket és felügyelőket, hogy ellenőrizzék a patikusokat, hogy azok hozzáférhető áron és szabályszerűen készítik-e el gyógyszereiket. Felfalusinak ez a beadványa 1753. március 14-én került Nagyszebenben a tanács elé. A másik, a 260. jelzettel ellátott okirat, szintén A4-es méretű, 6 oldalas kézzel írt beszámoló, keltezése 1753. február 5. Ezt Felfalusi Mihál, mint a Királyi Kormányszék tiszti orvosa (MD) és Zoltán József orvosdoktor mint gróf Bánffi Dénes (1723–1780), Kolozs megye főispánjának orvosa szignálják. A megszólítás a Királyi Kormányzónak, illetve Kormányszéknek szól. Bevezetőjükben megemlítik, hogy a fejedelemasszony 1752. szeptember 9-én elrendelte az Erdélyi Fejedelemség patikáinak ellenőrzését és az alulírottakra bízta annak végrehajtását. Ezért hálával tartoznak a Királyi Kormányszéknek és eleget is tettek feladatuknak. Továbbá hivatkoznak a Bécsi Dispensatorium előírásaira, valamint a fentebb említett, Vette, illetve immár Theiss gyógyszerész és Ahlefeld gyógyszerész által vezetett szebeni gyógyszertárak ellenőrzésére. 139

Négy pontban foglalták össze ellenőrző munkájukat: 1. A gyógyszertárat működtető gyógyszerészt (provisort) és segédeit munkájuk alapján ítélték meg. A laboratóriumokat és a kémiai eszközöket alaposan átnézték; 2. A növényi-, állati- és ásványi eredetű gyógyszereket és a természetes anyagokból előállított készítményeket, azok összetevőit átvizsgálták; 3. Néhány gyógyszer eredete után érdeklődve megállapították, hogy többet idegen földről hozattak be, bár azok itthon is megtalálhatók; 4. A gyógyszerek árai után érdeklődve megállapították, hogy azokat a Bécsi taxa érvényes díjaival, azonos árral forgalmazták. Beszámolójukból kiderül, hogy nagyra értékelték a Theiss-Vette-féle patika felszerelését, árukészletét. A másik patika ellenőrzése alkalmából is nagyon jó véleménnyel voltak Michael Ahlefeld (1690-1760) gyógyszerészről, aki 1734-től tulajdonos volt. Továbbá értékelték a gyógyszertárban található gyógyszerek mennyiségét, minőségét, eltartásukat és a patikai rendet. Egyedüli elmarasztaló megjegyzésük az volt, hogy sok, olyan külföldről származó árút forgalmaztak, melyek hazai viszonyok közt is beszerezhetőek lettek volna. Végül közlik javaslataikat, melyek nagy részét már Felfalusi Mihály Aletophilus címen már előzőleg beterjesztett: 1. Kötelezzék a gyógyszerészeket arra, hogy ne hozzanak be távoli vidékről olyan egyszerű készítményeket (Simplicia), melyeket Erdélyben is elkészíthetnek. Hasznos lenne, ha a gyógynövények világát jól ismerők, felkutatnák a Kárpátok vonulata mentén, az erdőkben, a mezőkön előforduló gyógynövényeket, megneveznék azokat és tudatnák a lakossággal, hogy mire használhatók. Így nem lenne szükség az idegen földről származó gyógynövények behozatalára. 2. Hasonlóan ezt javasolták az összetett készítmények (Composita) esetében is, ha ezek összetevői Erdélyben megtalálhatók. Tanácsolták, hogy meg kell találni annak módját, hogy patikájukat inkább a hazai, frissen gyűjtött növények hatóanyagával gazdagítsák, mint a messzi vidékekről behozottakkal. 3. Szükségesnek tartották a gyógyszerek árának egységesítését. Megjegyezték, hogy a gyógyszerek erdélyi árai nem lehetnek azonosak a bécsiekkel. Nem lehet ugyanolyan áron forgalmazni azt a gyógyszert, amelynek alapanyagai a mi saját vidékünkről származik, vagy pedig távolról, szállítják hozzánk. 4. Továbbá javasolták, hogy a gyógyszerek méltányos, erdélyi árának megállapítására a Királyi Kormányszék kérjen fel megbízható helyi orvosokat és gyógyszerészeket, egy jegyzék összeállítására, illetve az erdélyi gyógyszerkincs adatainak kiadatására. 5. Szükségesnek vélték egy, a helyi körülményeknek megfelelő árszabás létrehozását, Erdélyi Gyógyszerárszabás néven, ami nemcsak a gyógyszerészek, hanem a betegek érdekeit is szolgálná. 6. Felhívták a figyelmet, hogy a visszaélők kiszűrése végett rendszeres vizsgálókat kell kijelölni, akik váratlanul és gyakran, kellő érdeklődéssel ellenőrzik a gyógyszertárakat, de nem lépik túl hatáskörüket. 7. Javaslatukban foglalkoztak a mérgező anyagok forgalmazásának szabályozásával is. Jelezték, hogy a hazának ártalmas, ha értékükön felül árulják a higany és arzén tartalmú orvosságaikat. Határozottan fel kell lépni ellenük, meg kell akadályozni az ilyen tevékenységet. Végül beszámolójukat azzal zárták, hogy kötelességüket, hazaszeretetüket, méltányosságra való törekvésüket, valamint jókívánságaikat kifejezzék a Királyi Kormányszék és a császárné iránt. A harmadik, a 262. jelzettel ellátott, aláírás nélküli okirat keltezése 1753. március 14. Az első két oldal tulajdonképpen az ellenőrzéskor készült beszámolónak egy befejezetlen részlete. A második oldalon levő szöveg utolsó bekezdésének 10 sora már magyar nyelvű, és a szebeni patikák „vizitációjára” utal. A címzés szerint a dokumentum „Ő Legszentségesebb Méltóságának” szól. A szövegből kiderül, hogy már az 1752. augusztus 26-án kelt császári-királyi leiratban elrendelték, hogy a korábbiakhoz hasonlóan, szakértő orvosokat kell megbízni a tartomány patikáinak ellenőrzésére. E rendelet értelmében a kiválasztott orvosokat három osztályba sorolták. Az első osztály140

ba tartozók már elvégezték munkájukat, és nagy szorgalommal összeállították a „Nagyszebeni patikák helyzetéről szóló jelentés-”t. Ezt a beszámolót, a Felfalusi Mihály által írt „Alet[h]ophilus” c. tervezettel együtt elküldték Bécsbe, mielőtt a többi ellenőr beszámolóit is megkapták volna. Ebben, kifejezték azt a reményüket is, hogy javaslataikat az udvar megfelelőnek fogja tartani és elvégzett munkájukért méltányos jutalmat fog adni. A dokumentum 1753. március 31-én érkezett meg a bécsi udvarba.

17. ábra. Felfalusi Mihály 1753. febr. 5-én tett megjegyzései a szebeni gyógyszertár ellenőrzése kapcsán Felfalusi javaslata az erdélyi gyógyszerárszabás kidolgozására, nem maradt válasz nélkül. Két hónappal elküldése után 1753. június 18-án a Gubernium egy új bizottságot nevezett ki az erdélyi, új árszabás haladéktalan kidolgozására. Ennek tagjai Felfalusi Mihály, Andreas Soterius és Iacob Hutter (1708-1768) szebeni orvosok voltak. Végezetül két külön javaslat készült el. Az I. Hutter és A. Soterius orvosok által összeállított gyógyszer-árszabás csak a legszükségesebb gyógyszerekre vonatkozott, míg Felfalusi Mihály és Ahlefeld M. gyógyszerész Syllabus cím alatt összeállított taksajavaslata az 1744-ben kiadott Bécsi Dispensatoriumban közölt csoportosítást követte. Azonban, céljuk az egyszerűsítés volt, és így kevesebb számú Simplicia (egységes, egyszerű gyógyszer) került be javasolt tervezetükbe, mint amennyi a Hutter–Soterius-féle tervezetben vagy a Bécsi Dispensatoriumban szerepel. Javasalataikat a Gubernium 1753. október 10-én továbbította Bécsnek. Felfalusi M. és Ahlefeld M. taksatervezetében szereplő egyszerű, egységes (Simplicia) és összetett (Composita) gyógyszerek számát összehasonlítva a Hutter-Soterius-féle taksa, valamint a korábbi és későbbi időkből származó szebeni (1580 és 1609), gyulafehérvári (1751,1752,1650) és brassói patika leltárában (1576), illetve a korabeli taksákban (1745-ös Pozsonyi-, az 1750-es Mauksch Tobias-féle és az 1753-as) említett gyógyszerek számával, kiderült, hogy a tervezet kidolgozói az egyszerűsítésre törekedtek. Végül a Kormányszék nem fogadta el ezeket a javaslatokat, 1754. március 9-i válaszában kifogásolta, hogy csupán az orvosok véleményét kérték ki és nem az érdekelt gyógyszerészekét is, bár tudott volt, hogy Michael Ahlefeld nemcsak orvos, hanem aktív gyógyszerész is volt. Egy későbbi, az 1755. január 24-i leirat igazolja, hogy a bécsi udvar a Guberniumtól megkapta a taksára vonatkozó javaslatokat. Azonban a Kancellária ezzel sem volt megelégedve. Ezért a Gubernium 1755. május 5-én kelt leiratában tanácskozásra hívta Szebenbe a kolozsvári gyógyszerészek képviselőit is. Ennek ellenére a Kancellária továbbra is előírta az erdélyi gyógyszerészek számára az 1744. évi Bécsi Taxa betartását, addig, míg egy új, a helyi viszonyoknak megfelelő gyógyszerárlistát állítanak össze. Bár sem Felfalusi Aletophilus-tervezete, sem a többi korabeli er141

délyi taksatervezetek hivatalos elfogadása nem történt meg, mégis ezeket mint függetlenségi törekvéseket méltó hely illeti meg az erdélyi gyógyszerészet történetében. Felfalusi Mihálynak és Zoltán Józsefnek az erdélyi patikákat ellenőrző munkájuk alkalmával nyert tapasztalatait, javaslatait a későbbi rendeletek, szabályzatok megalkotásakor a hatóságok figyelembe vették. Aktualitásukat később sem vesztették el.

18. ábra. Felfalusi Mihály és Zoltán József jelentése a patikavizitációról 1753-ból

19. ábra. Részletek Felfalusi Mihály 1752ben beadott javaslataiból. Magyar Állami Levéltár Gubernium Transylvanicum 2266/1807 iratgyűjtő 261. számú okirata 142

Pár évvel később, 1755. augusztus 19-én a Helytartótanács Egészségügyi Bizottságának ülésén készült jegyzőkönyvben, többek között egy rendezési terv (Planum regulationis in re Sanitatis) formájában javaslatokat olvashatunk az orvosok, sebészek, bábák és a patikusok működésének szabályozására. 1767-ben, pedig Visitationes Pharmacopoearum ex improviso fiant címen a patika ellenőrzésekre vonatkozó rendelet jelent meg. 1770-ben ugyancsak Mária Terézia kiadta a Generale Normativum in Re Sanitatis néven ismert törvényét, melynek III. fejezetében tíz törvénycikk foglalkozik a gyógyszerészettel (15). E rendelet kiegészítő Supplimentumai újból elrendelik a gyógyszertárak évenként egyszeri felülvizsgálatát, de ezt már nem bizottságok, hanem Erdély protomedikusa (főorvosa) és a városi hatóságok jelenlétében kell elvégezni, és arról a protomedikus mint a Comisio Sanitatis elnöke köteles írásban beszámolni. Erdély főorvosa ekkor a bécsi születésű Adam Chenot (1721–1789) volt (19). Erre a rendeletre hivatkoznak a Guberniumnak azok az átiratai, melyek a tordai és a kolozsvári gyógyszertárak megvizsgálását rendelik el. Kolozsvár város tanácsát például a Gubernium átiratban értesíti, hogy a Mauksch-féle gyógyszertárba Pataki, Barra és Fejérvári ott lakó orvosokat küldi ki, akik egy tanácstaggal „kötelesek a gyógyszertárat váratlan napon részrehajlás és elnézés nélkül jó hittel és keresztény lelkiismerettel megvizsgálni”. Hasonló tartalmú átiratot küldtek Torda városába is. Itt Velits Sámuel gyógyszertárát kellett ellenőrizni. Mindkét „vizitációról” Pataki Sámuel orvostudor

20. ábra. Részlet az 1770-ben megjelent Generale Normativum in Re Sanitatis rendeletből 1772 szeptemberében, majd 1788 áprilisában Kolozs megye tiszti főorvosa, Pataki Sámuel secundus (1731–1804) a tordai patika megvizsgálására kapott feladatot. 1784-ben II. József, Erdély országos főorvosává nevezte ki a segesvári születésű Michael Gottlieb Neustädtert (1736. jún. 4.–1806. jún. 5.), aki orvosi tanulmányait 1756-ban Bécsben folytatta, majd 1760-ban Erlangenben folytatta. Hazatérte után 1774-től megyei tisztiorvos volt. Később, 1792-ben császári egészségügyi tanácsosi címet is kapott. Többek között ő is foglalkozott a hatáskörébe tartozó gyógyszertárak ellenőrzésével. Számos publikációjával elősegítette az erdélyi egészségügyi viszonyok javulását. II. József uralkodása idején (1780–1790) több reformintézkedést tett a gyógyszertárak felügyeletére vonatkozóan (4). 1785-ből fennmaradt Osztrovics Józsefnek (†1824), Zaránd, majd Torda vármegye tiszti főorvosának a Guberniumhoz írt jelentése, melyben közölte a gyógyszertárak ellenőrzése kapcsán tett észrevételeit, főleg az arzénnal és más mérgező anyagokkal való viszszaélésre vonatkozókat. (1) 1793-ban kidolgoztak egy 80 oldalas, Erdélyre érvényes egészségügyi főszabályzat-tervezetet, „Opinio in re sanitatis” címen, ami latin nyelven nyomtatásban is megjelent. Erre hivatkozik Spielmann József, Offner Róbert és Kapronczay Katalin is. E kiadványban a legkorábbi hivatkozás az 1770-es szabályzatra utalt, a legkésőbbiek, pedig az 1793-as év első felének megállapításaira vonatkoztak. Ez utóbbiak között található egy, a gyógyszerészekre vonatkozó tiltás is, mely szerint Erdélyben termő gyógynövényt nem szabad külföldről behozni. Ez, már Felfalusi Mihály és 143

Zoltán József javaslatai között is szerepelt (lásd a 261. sz. okiratot). Kár, hogy az ebben foglalt javaslatok nem emelkedtek törvényerőre. II. Lipót (1790–1792) is egy rendeletben megerősítette a gyógyszertárak ellenőrzésére vonatkozó törvényt. 1786-ban a Helytartótanács gyógyszertár-vizsgálati mintát írt elő, melynek tételeit a továbbiakban az ellenőrzést végzők nem mellőzhették; így a technikai adatokon (a gyógyszerész és személyzetének adatai, segédkönyvek, helyiségek száma és állapota) és az egyes drogok és gyógyszerek ellenőrzése kapcsán tett észrevételeiken (milyen mennyiségben és minőségben találhatók) kívül konkrét megjegyzéseket és indítványokat kellett tartalmaznia (hiányjegyzék kötelező bevezetése, számlakönyvek, vények ellenőrzése, edényzet és súlyok vizsgálata, külföldi drága drogok helyettesítése hazai drogokkal stb.). Bár ezekből az előírásokból a későbbi ellenőrzésekkor nem tartottak be mindent, mégis megnyílt az út a folyamatos, szabályszerű és szakszerű gyógyszertárvizsgálatokhoz. 1798. július 17-én a kolozsvári gyógyszertár ellenőrzéséről Szőts András (1760–1812) mint a város főorvosa számolt be. Ebből azonban nem derül ki, hogy mennyire lelkiismeretesen végezték az ellenőrzést. A rövid szöveg így szól (15): „Tekintetes Nemes Tanáts! Ezen folyó júliusnak 17-ik napján Tekintetes Senator és Visitator Comissárius, Andrási Antal Úr, jelenlétében, a Kolozsvári patikákat hivatalbéli kötelességemből szorgalmatosan megvizsgáltam, melyeket válogatott jó orvosságokkal bővölködni, és azokat a kirendelt Bétsi Taxa szerént árultatni, s eladatni tapasztaltam, sőt némelyeket egy-egy krajtzárral a Taxánál is oltsobban. Melyet a Tekintetes Nemes Tanátsnak alázatosan jelent A tekintetes Nemes Tanáts alázatos szolgája 1798 Die 17 Julii Doctor Szőts mpria Kolozsvár N. Kolozsvár Várassának Phisicussa” 1806. október 23-án Michael Neustädter helyébe Nyulas Ferencet (1758–1808) nevezik ki Erdély főorvosának, aki addig Kolozs vármegye főorvosa volt (23). 1807. február 20-án a bécsi udvari kancellária Teleki Sámuel aláírásával felkéri Nyulas Ferencet: „gondoskodjék az Erdélyi Nagy Fejedelemségben levő összes gyógyszertárak ellenőrzéséről és azok állapotjáról tegyen jelentést” (MOL GT 2266/1807 – cit. Szőkefalvi-Nagy Z. et al 1971). Nyulas miután megkapta a felhatalmazást és mielőtt gyógyszertári ellenőrzéseit megkezdte volna, előzetesen áttanulmányozta a gyógyszerészekre vonatkozó érvényes rendelkezéseket, pontokba összefoglalta. Ellenőrző útja során mindenütt a helyi hatóság jelenlétében végezte a vizsgálatokat. Munkája megkönnyítésére 1807. május 1-jén latin nyelven kiadta az Instructio pro Apothecariis c. rendelkezését, mely 57 pontból áll [4,12, 20]. Ezt ellenőrző útján a gyógyszertárosok kezébe adta, és ugyanekkor előterjesztette a Királyi Kormányszéknek. Utasításaiban a gyógyszertári gyakorlatban használatos tárgyi eszközökre és a humán vonatkozásokra egyaránt hangsúlyt fektetett, így a gyógyszertár elhelyezésére, felszereltségére, a jó munkakörülmények biztosítására, a patikában levő anyagok beszerzésének módjára, eltartására, a romlott vagy hamisított anyagok eltávolítására, a hiányzó szerek, a mérgek nyilvántartására, a gyógyszerek megfelelő és gondos elkészítésére, a taksák által előírt árak betartására, gyógyszerkiadási napló és árjegyzék pontos vezetésére, a szükséges készlet biztosítására, a mérlegek pontosságára, továbbá a gyógyszerész és alkalmazottainak megfelelő felkészültségére. Előírta a patikusok, a segédek és a tanulók egymás közötti, valamint a betegekkel szembeni türelmét, a titoktartást, az orvosokkal való jó viszony fenntartását, de ugyanakkor elítélte az orvos és a gyógyszerész összejátszását. Kötelezővé tette, hogy járványok idején a gyógyszertár állandó szolgálatot biztosítson. Nyulas szakirodalmi műveltségét és széles látókörét igazolja, hogy szükségesnek tartotta szakkönyvtár és növénygyűjtemény létesítését. Különösen értékelendő a ma is időszerű javaslata, hogy „amit a haza termel azt idegenből ne 144

vásárolják” valamint a „saját közelségben fejlődő gyógyanyag közkinccsé tétessék” [22]. A hazai gyógynövények megismerésére, Peter Sigerius nagyszebeni gyógyszerész-botanikussal való előzetes megállapodás után javasolta, hogy a „honos gyógynövények élő herbáriumával kell felszerelni azokat a gyógyszertárosokat, akiknek gyönge a növénytani tudása”. Ellenőrző útján mindenütt a helyi hatóság jelenlétében végezte a vizsgálatokat, elindult. Ennek értelmében 1807. június 27. és december 1. között ellenőrizte Erdély összes gyógyszertárait. Munkája megkönnyítésére a latin nyelven 1807 májusában írta az Instructio pro Apothecariis c. rendelkezését, mely 57 pontban tárgyalja a gyógyszertárakkal kapcsolatos utasításait. Ellenőrző útján ezt minden gyógyszertárvezető kezébe adta, bár a Gubernium ennek szövegét csak 1808ban hagyta jóvá (18).

21. ábra. Nyulas Ferencnek a gyógyszertárak ellenőrzésekor készített írása Semmelweis Orvostörténeti Levéltár állományából Nyulas Ferenc Instructiójának 57 utasításait a 28. táblázatban csoportosítva láthatók. 28. táblázat. Az Instructióban foglalt utasítások csoportosítása Az Instructióban foglalt utasítások tárgya

sorszáma

Gyógyszertár elhelyezése, helységeinek tisztasága, felszereltsége Gyógyszertári napló és egyéb nyilvántartások vezetése, címkére való felírás Árubeszerzés, szükségletnek megfelelően Áruk eltartása, raktározása Edényzet, mérlegek tisztasága, pontossága Gyógyszeres edények megfelelő feliratozása Receptek elbírálása, elkészítése, visszaadása, másolása Orvosságok alapos elkészítése, árazása Gyógyszerészek száma, felelősségük, felkészültségük Gyógyszertár vezető kötelessége alkalmazottaival szemben

1, 2, 28, 29, 30, 31, 33

össz db 7

10, 11, 12, 13, 36, 45

6

14, 15, 16, 17, 19 18, 24, 25, 26 21, 22, 23, 27 32 38, 39, 40, 41, 42 20, 34, 35, 37 3, 4, 5, 44 6, 7, 8, 9, 43

5 4 4 1 5 4 4 5 145

Gyógyszerészek viselkedésük az orvosok, a hivatalos személyek, a betegek iránt Szakkönyvtár és növénygyűjtemény létrehozása Gyógyszertári ügyelet járványok idején Utasításainak száma összesen

46, 48, 49, 50, 52, 53, 54, 55, 57 9, 56 47

9 2 1 57

A 28. táblázatból látható, hogy Nyulas milyen nagy hangsúlyt fordított a gyógyszertárra, annak felszereltségére, a patikai munka, az orvosságok pontos, előírásoknak megfelelő elvégzésére, hiszen utasításainak közel 2/3-a ezekre vonatkozott, míg 1/3-a a gyógyszerész magatartására, a beosztottjaival, a feletteseivel, a betegekkel és az orvossal szembeni viselkedésére. Összesen 42 erdélyi gyógyszertárat ellenőrzött, melyekről 1807. december 31-i keltezésű Generalis apothecarum visitatio rigurors c. beszámolójában értékelést ad (5). Ez a dokumentum a MOL-ban az Erdélyi Kormányszék levéltárában (3090/1808 szám alatt) található meg, Vida Tivadar által készített fordítását pedig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtára őrzi (23). A Streicher Mihály (Kolozsvár), Richter György (Somlyó), Harln Daniel (Beszterce), Honterus Johann (Brassó), Nagelschmidt Samuel (Kőhalom), Issekutz Ferenc Antal (Nagyszeben), Reinhardt András (Déva) és Grünewald Antal (Zalatna) gyógyszerészeknél tett észrevételeiről írt jegyzőkönyveket Szőkefalvi-Nagy Z. és munkatársai ismertették (23). Az alábbiakban az általa ellenőrzött 42 gyógyszertár és gyógyszerészeinek képzettségére vonatkozó adatait, valamint az ellenőrzés időpontját a 29. táblázatban adjuk közre. 29. táblázat. Nyulas Ferenc gyógyszertár ellenőrzései 1806. nov. 22. és 1807. nov 17. között Sorszám 1 2 3 4. 5.

Helység Kolozsvár Kolozsvár Zilah Szilágysomlyó Dés

6. Szamosújvár 7 8 9

Beszterce Beszterce Szászrégen

10 Marosvásárhely 11 12 13 14

Marosvásárhely Segesvár Segesvár Erzsébetváros

15 Medgyes 16 Medgyes Medgyes Berethalom 17 Brassó 18 Brassó

146

Tulajdonos gyógyszerész Streicher Mihály id. Mauksch János Márton Schwartz Sámuel Richter György Benkner János özv. Lászlóffi Katalin, gondnok Quitter Ferenc Mauksch Tóbiás Harln Dániel Czoppelt István Mauksch János Márton (Kv.) gondnok Kaufmann György id. Mauksch János Misselbacher János Heinrich János Tomassi Pál Schuster Peter adjunktus: Jekeli János Hitsch Mihaly Schuster János Márton Rath János Beckers János Matheides Daniel adjunktus: Schneeweis János

Gyógyszerészi oklevél (vizsga) éve, helye 1775, Bécs 1804, Pest 1803, Pest 1788, Pest 1798, Pest (vizsga)

Ellenőrzés kelte 1806. nov.– 1807. nov. 17. nov. 27.–28. nov. 30.–dec. 1. 1807. jún. 27–30. júl. 1. júl. 6.

1800, Pest

júl. 7–8.

1778, Pest 1804, Pest 1798, Pest

júl. 11. júl. 13. júl. 16–17.

1805, Pest

júl. 21.

1786, Bécs 1791, Bécs 1804, Pest 1791, Pest 1780, Buda 1803, Pest 1806, Pest 1803, Pest Medgyesen sebész 1781, Bécs 1779, Buda 1805, Pest

júl. 22. júl. 25. júl. 27. júl. 29–30. aug. 1. aug. 3. most állítja fel bezáratta szept. 2. szept. 3.

31 Nagyszeben 32 Sebes

Boltosch Samuel adjunktus: Tartler József Bergleiter Peter Honterus János Meissner Pál Mylius Bertalan Lang Márton Maurer Samuel Nagelschmidt Samuel Raaber Keresztély és felesége Issekutz Ferenc Antal és fia Issekutz Ferenc adjunktus: Kayser János Sieger Peter Burg Gottlieb beszerző: Noth János Schuster Frigyes beszerző: Verner Mihály Fackler János Mauksch Márton

33 Déva

Reinhardt András

34 Vajdahunyad

Fekete János Grotoffski Samuel Fekete József Schwartz Jakab Grünewald Antal

1788, Pest szept. 4. 1795, (vizsga) 1798, Pest szept. 5. 1794, Pest szept. 7. 1802, Pest szept. 9. főorvos eladásra javasolta 1804, Pest szept. 14. 1797, Pest szept. 18. 1802, Pest szept. 21. 1796, Pest szept. 24. 1775, Bécs 1804, Bécs szept. 30. 1804, Pest 1788, Pest okt. 1. 1787, Pest okt. 2. 1801, Pest 1787, Pest okt. 3. 1796, Pest 1794, Bécs okt. 5. 1792, Pest okt. 13. 1794, vizsga orvo- okt. 16–17. sok előtt 1805, Pest okt. 19. 1789, Pest okt. 22. 1804, Pest nincs vizsgája sem okt. 29–30 nem vizsgázott okt. 27–28

Simoni Károly

1778, Bécs

19 Brassó 20 Brassó 21 Brassó 22 Brassó Brassó 23 Kézdivásárhely 24 Sz.udvarhely 25 Kőhalom 26 Fogaras 27 Nagyszeben 28 Nagyszeben 29 Nagyszeben 30 Nagyszeben

35 Szászváros 36 Abrudbánya 37 Zalatna 38 Károlyfehérvár (fiók gytár) 39 Károlyfehérvár (a várban) 40 Nagyenyed 41 Nagyenyed 42 Torda

Simoni Károly segédei: Rösler József, Molnár 1778, Bécs Károly, Gunhardt István Himesch András 1794, Pest 1796, vizsga Váradi János Szebenben 1784-ben vizsgáVelits Sámuel zott

nov. 5. nov. 6–7. nov. 10. nov. 11. nov. 17.

Az ellenőrzés kapcsán észleltekről írt beszámolójából, érdemes néhány példát kiragadni. A november 27–28-án, Kolozsváron a Streicher Mihály gyógyszerész által vezetett gyógyszertár megvizsgálása kapcsán megelégedéssel írja le annak elhelyezkedését, a patika egyes helyiségeinek felszereltségét, hasznosságát. A tulajdonosról azt írja, hogy 1775-ben Bécsben nyerte el oklevelét, emberséges, nagy tudású, gondoskodik a növények gyűjtéséről, serényen igyekszik kiszolgálni a betegeket. Munkáját segíti gyógyszerészmester fia, egy segéd, egy tanonc és egy laboráns. A negyedik ellenőrzést július 1-jén végezte Szilágysomlyón, a Richter György tulajdonát képező gyógyszertárban. Itt nem volt megelégedve sem az egyes helyiségek tisztaságával, sem a felszereltségével, sem a gyógyszerkészlettel. A tulajdonost 1788-ban Pesten avatták gyógyszerésszé, de nagyon szegény ember, nincs segítőtársa. A gyógyszerkönyvön és az árszabálykönyvön kívül nincs a patikában más szakkönyv. Július 13-án már Besztercén végezte ellenőrző munkáját, Harln Dániel gyógyszertárában. Megállapította, hogy a patika nincs megfelelő helyen, túl közel a másik gyógyszertárhoz. De a tu147

lajdonos, aki 1804-ben kapott oklevelet Pesten, kiváló felkészültségű főleg a vegytan területén. Ennek ellenére elhanyagolja a gyógyszertár rendben tartását, megveti az orvos tanácsát, sokszor vitatkozik vele. Megelégedéssel számolt be a Brassóban Honterus János gyógyszertáránál tett látogatásáról. Szeptember 7-én tartott ellenőrzésekor kiváló minőségű árukat talált, azonban élő herbáriuma nem volt. A tulajdonos 1794-ben Pesten vizsgázott, tehetséges, jól felkészült. Egy segédet és egy tanoncot tart, ez utóbbi Weiss Sámuel. Szeptember 21-én Kőhalmon Nagelschmidt Sámuel gyógyszerésznél végezte az ellenőrzést. A gyógyszerésznek, aki 1802-ben szerezte meg mesteri oklevelét, nem volt kellő gondja a patika tisztaságára, de felkészültségével sem volt megelégedve. Két nappal e látogatás után Nagyszebenben Issekutz Ferenc Antal gyógyszertárát látogatta meg. Az 1775-ben Bécsben oklevelet szerzett gyógyszerész munkáját megdicsérte, gyógyszertárának tisztaságával, rendjével meg volt elégedve. Beszerzője saját fia Issekutz Ferenc Tivadar, aki 1804-ben szintén Bécsben szerzett oklevelet. Rajta kívül még 3 segédet is tartott. Ellenőrzése tökéletes megelégedésével végződött. Déván Reinhardt András gyógyszertárát ellenőrizte október 16–17-én. A tulajdonos nem okleveles gyógyszerészmester, csupán 1794-ben Nagyszebenben vizsgáztatták le. Ezzel magyarázható, hogy felkészültsége nem a legmegfelelőbb, tudatlan a vegytanban, a növényeket sem ismeri, az árukészlete is hiányos, könyvtára egyáltalán nem volt. Zalatnán Grünewald Antal gyógyszertárát ellenőrizte október 27–28-án. Bár a tulajdonos nem vizsgázott gyógyszerész, de ismereti megfelelőek, jártas a vegytanban, gazdag könyvtára van. Szigorlatát Kolozsváron szeretné letenni. Kifogásolható, hogy az árazást nem ismeri, nem vezeti fel az előíratokra. 1807. december 31-én a gyógyszertári hibák orvoslására 20 pontban foglalta össze javaslatait. Ezek közül figyelemre méltóak a következők: 1. Az eddigi 11 évben tett felülvizsgálatok jegyzőkönyvei nem mindig felelnek meg a valóságnak, mivel az ellenőrzést végző orvosok sokszor baráti vagy egyéb kapcsolatban álltak a gyógyszerésszel, s így kerülték felfedni a hiányosságokat. Ezért nem felel meg a célnak, ha helyi orvos végzi el a vizsgálatot, inkább bízzák a feladatot olyan emberre, aki jártas a vegyészetben és a növénytanban is. 2. Nem elégséges évente egyszeri ellenőrzés, legalább félévente lenne szükséges. 3. A gyógyszerészeknek ismerniük kell a környékükön termő gyógynövényeket, melyek gyűjtésével helyettesíteni lehet a drága és sokszor meg nem felelő minőségű külföldi árut. (E célra előterjesztést tett a hazai gyógynövények jegyzékéről.) 4. A gyógyszertárakat a honos gyógynövények élő herbáriumával kellene felszerelni, hogy egyes gyógyszerészek hiányos növénytani ismereteit így pótolni lehessen. E célból Sigerius Péter (1759–1831) nagyszebeni gyógyszerész, kiváló növényismerő folyamatosan ellátná a gyógyszertárakat az említett növényekkel. 5. Sokszor a „tanoncok” nevelését elhanyagolják a gyógyszertárak vezetői. Ezért a jövőben elrendelhető, hogy gyógyszertárakat csak olyan gyógyszerészmesterek vezessenek, akik a növény- és vegytani kétéves tanfolyamot elvégezték. 6. A külföldről származó áruk megvizsgálására szükséges egy laboratórium felállítása, ahonnan csak jó minőségű gyógyszerek lennének beszerezhetők. 7. Minden gyógyszerésznek el kell fogadnia az egységes árszabást, és a gyógyszerek árait a receptre fel kell vezetni. 8. Megengedhetetlen az, amit a brassói ellenőrzése kapcsán észlelt, hogy a gyógyszerészek keltezés és névaláírás nélküli orvosi vényekre is kiszolgálnak. Ez visszaélésre adhat alkalmat. 9. A gyógyszertárak edényeire fel kell írni a vegyi gyógyszerek új kémiai elnevezését, mert a fiatalabb orvosok már ezek szerint írják a vényeket s így a tévedések elkerülhetőek lehetnének. 148

10. A Kormányszék intse meg azokat a gyógyszertár-tulajdonosokat, akiknél hiányosságok voltak tapasztalhatók, de ugyanakkor illesse dicséret azokat, akik jó szakmai felkészültségükkel kitűntek, és megfelelő gyógyszertárral bírnak, hogy ez ösztönzőleg hasson további munkájukra. Nyulas Ferenc hivatalos vizsgálatairól szóló, igen részletes, 95 oldalas beszámolója páratlan Erdély egészségügyének történetében (17). Rendkívül értékes adatokat szolgáltat az akkori egészségügyi viszonyokra vonatkozóan, és egyben Nyulas igényességét, alaposságát, sokoldalúságát mutatja. Az erdélyi gyógyszerészet története szempontjából jelentősége nagy, mivel kora gyógyszertárait, azok felszereltségét valamint a tulajdonos vagy vezető gyógyszerész felkészültségére is utal. Sem előtte, sem utána egyetlen erdélyi protomedikus ily behatóan és tudományosan nem foglalkozott a gyógyszerészet problémáival (22, 32 ). Nyulas Ferenc az ellenőrzései során észlelt hiányosságok megszüntetésére tett javaslatai minden esetben a gyógyszertári munka javítását szolgálták. Következtetései ma is helytállóak. Különösen értékelendő, hogy javaslatot tett a botanikában nem eléggé jártas patikusok, gyakornokok részére, hogy Sigerius P. „Herbarium vivum” néven ismert gyógynövény gyűjteményét beszerezhessék [12]. Ugyanekkor felhívta figyelmüket, hogy „amit a haza termel, azt idegenből ne vásárolják”, valamint, hogy a „saját közelségben fejlődő gyógyanyag közkinccsé tétessék”. Hasonló céllal terjesztette fel 1808. április 9-i keltezéssel a honos gyógynövények katalógusát „Specificatio omnium vegetabilum pharmaceuticorum in Pharmacopoea Austriaca Provinciali de anno 1794 comprensum” címen, mely 8 évvel előzte meg Johann Christian Gottlob Baumgarten (1765–1843) Erdély flóráját bemutató művét. Kifogásolta, hogy a vizsgált gyógyszertárak közül még 24-ben tartottak Angusztura-kérget. Ezekben a gyógyszertárakban lepecséltette és zárolta a kérgek forgalmazását. Nyulas széles látókörét, szakmai műveltségét, igényességét, valamint a fejlődés, a haladás irányában való elkötelezettségét bizonyítják az általa kiadott dokumentumok tételei; észrevételei a gyógyszerészek munkájának és magatartásának, viselkedésének javítását célozták. Javaslatai ma sem veszítették el aktualításukat. A Gubernium csak 1808. október 12-én adott ki, a gyógyszertárak ellenőrzésére vonatkozó rendeletet, melyben a következő szöveg olvasható: „…a patikák évenként kétszer vizitáltassanak, egyszer nyár elején, másszor késő ősszel. A patikákban chemiát s botanikát nem tanult ifjak ne applikáltassanak. A protomedikus mellé egy biztos rendeltessék, hogy a patikák megvizsgáltassanak, hogy az orvosságok a Medicamentorum Tariffa szerint adattatnak-e ? Mauksch János és Streicher Mihály patikáriusok jó rendben tartásokért és az orvosi szereknek tisztán és elegendő mértékben való találtatásokért a Gubernium nevében megdicsértessenek.” Egy másik dokumentumban a Gubernium megparancsolja: „…a Physicus járjon végire, hogy minemű plánták találtatnak a patikákban hazabeliek s mineműek idegenek. A hazabelieket rendelők dicsértessenek meg, az idegeneket rendelő patikusok intessenek meg” (15) Nyulas Ferenc halála után Kolozsvár városának addigi főorvosa, Szőts András lett Erdély protomedikusa. Ő is foglalkozott a gyógyszertárak felügyeletével, 1809-ben 5 paragrafussal kiegészítette az Instructiót. Hivatali utóda 1826 és 1836 között Ferentzi József lett, aki 1835-ben újból kiadta Nyulas Ferenc művét, kiegészítve saját utasításaival, módosításaival, melyek főleg a gyógyszerészgyakornokok vizsgáztatására és az erős hatású mérgező anyagok tárolására, nyilvántartására vonatkoztak. Ebből az időből maradtak fenn Popp Vasile zalatnai orvos 1835. március 6-i keltezésű német nyelvű észrevételei, melyeket az ottani Bányafennhatóság alá tartozó gyógyszertárak ellenőrzése kapcsán észlelt (10). 1838. július 30-án keltezték azt a jegyzőkönyvet, amely Székelyudvarhelyen a nagysolymosi Koncz András tulajdonát képező gyógyszertár ellenőrzésekor készült (25) a következő szöveggel: ,,…hogy Székely Udvarhelyi Gyógyszerárus Kauntz András Úr, Gyógyszertára nem csak az Ausztriai Pharmacopoeában található szerekkel bővölködik, de sőt, hogy a ritkábban előforduló esetekben is kész 149

segedelmet nyújthasson a szenvedőknek, olyan gyógyszerekkel is el van látva, melyekre nem köteles és mindenféle gyógyszer annyi mennyiségben van, hogy a vele élőknek számához képest soha fogyatkozásba nem jő, – friss – és jó voltára nézve gyakori vizsgálásom után meggyőződve vagyok, hogy akármely Gyógyszertárral mérkőzhetik. A receptek elkészítésében mindig a legpontosabban és az környülálláshoz képest a leggyorsabban elkészültek: hogy pedig a receptek a ki szabott áron felül nem taxáltattak, arról többszöri után számolva, és az iránt semmi panasz nem tevések kezeskednek, melyről igaz hitem szerint, nevem aláírásával és szokott petsétem megerősítésével is bizonyítok. Székelyudvarhelyen, Július 30-án 1838.ik esztendőben. Szenterzsébeti Fejérvári Lajos. Nemes Sz. A. Udvarhely szék rendes Physicusa”. 1848. május 1-jén Lengyel József, Udvarhelyszék alorvosa ellenőrzi a gyógyszertárat és az erről írt jegyzőkönyvében hasonló elismerésel nyilatkozik „…a gyógyszerek tökéletes jósága és tisztasága […] az én méltánylatomat mint mindig arra igen érdemesnek meg nyerték. […] Megjegyzem, hogy a fenn írt Gyógyszertár tulajdonosa a közönség és saját megelégedésemre az újabban használatba vett gyógyszerek meghozatalát is áldozattal is kész volt mindig képzelhetetlen időrövidség mellett megszerezni – azokat, valamint más egyéb szereit mindig a törvény szabta árszabály mellett ki is szolgáltatta” (25). Az 1840. év utáni gyógyszertári ellenőrzések egyes jegyzőkönyveiben (MOL Helytartósági iratok – cit. Halmai 1960) tételesen is fel vannak sorolva a megvizsgált gyógyszerek, sőt az elvégzett kémiai reakciókról is említést tesznek (10). Később, a XIX. század második felében is megjelentek a gyógyszertárak vizsgálatára vonatkozó rendeletek, mivel ekkor is előfordult, hogy egyes törvényhatóságok pontatlanul vagy meg nem felelő módon küldték el jegyzőkönyveiket, vagy egyáltalán nem terjesztették fel őket (12). Erre vonatkozik az 1850-ben kiadott 68 745. számú és 1863-ban a 66 533. számú rendelet. Ez utóbbi mellékletként Utasítás a gyógyszertárakat vizsgáló orvos számára címmel 20 kérdésből álló jegyzőkönyvet rendszeresített, felsorolva szinte pontosan azokat a vizsgálati teendőket, melyeket már az előzőekből ismertek (24). 1864-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Marosvásárhelyen tartott X. nagygyűlésén hangzott el egy reformtervezet, melynek 3. pontja így szól: „Javasoljuk önálló gyógyszertár-vizsgálók alkalmazását, akik a főorvos, a grémium elnöke s egy hatósági képviselő jelenlétében végeznék a vizsgálatokat” (21). Ez volt az első alkalom, amikor a gyógyszerészek kérik, hogy saját körükből is legyen képviselő a gyógyszertárakat ellenőrző bizottságokban. A kiegyezés után, 1876-ban született meg a XIV. törvény, amely hetven évig volt érvényben. XVI. fejezetének 124–138. cikkelyei foglalkoztak a gyógyszerészettel (4, 22), ezek szerint a patikák mint közegészségügyi egységek az állam ellenőrzése alá tartoznak. 1883-ban a 22 370. számú rendelet kötelezővé tette az ellenőrzést, de mivel ezt most sem mindig tartották be, az 1893. december 5-én kelt 75 641. számú rendelettel újból előírják (27). Eszerint „a gyógyszertárak évi hivatalos megvizsgálását az Országos Közegészségügyi Tanács meghallgatásával megállapított kérdések figyelembevételével kell megtenni. A tiszti főorvos[nak] személyesen és ha lehet, még egy tisztiorvos, a községi vagy a körorvos, valamint az illetékes közegészségügyi hatóság képviselőjével együtt kell megtartani az ellenőrzést. Ha szükséges, évenként többször is, illetve panaszok esetén 7 nap lefolyása alatt. A jegyzőkönyvnek a vizsgálatra vonatkozó része a gyógyszertárt vezető gyógyszerész előtt felolvasandó és általa aláírandó. A vizsgálatokat egész évben lehet végezni, nemcsak az év végén és minden sürgetés bevárása nélkül a következő év január 15-ig felterjesztendő a belügyminisztériumba.” E körrendelethez mellékletként csatoltak egy jegyzőkönyvmintát, amelynek 24 pontja kiterjedt többek között a gyógyszertár-tulajdonos, a gyógyszertárvezető, az alkalmazottak képzettségi fokára, a gyógyszertári helyiségek adataira, a gyógyszerek és készítmények, a sebészi kötszerek, az erős és mérgező hatású anyagok mennyiségére és tárolási, raktározási viszonyaira, a szükséges szakkönyvtár állomá-

150

nyára, az árszabvány, a méregkönyv, a defektura, a laboratóriumi elaborációs könyv vezetésére, a szabálytalanságokra. Az 1919-es hatalomváltozás után Erdélyben a gyógyszerészetet a román egészségügyi törvények szabályozták (11), ekkor az Igazgatótanács (Consiliul Dirigent) XXI. számú törvényrendelete volt érvényben. A gyógyszertári tevékenység a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartozott. Megyei, városi szinten Közegészségügyi Bizottságok (Comisia de Igienă) működtek, melyeknek tagjai közt gyógyszerészek is voltak. A megyei vagy városi főorvos kötelessége volt évente négyszer ellenőrizni a területéhez tartozó gyógyszertárakat. 1920. április 4-én feloszlatják az Igazgató Tanácsot. 1920. október 2-án jelenik meg a 4084. számú törvényrendelet, amely visszavonja a csatolt területeken eddig érvényes összes törvényeket és újból a belügyminisztérium hatáskörébe sorolja az egészségügyi szolgáltatásokat, így a gyógyszertárak működésének szabályozását is (14). 1921-ben újabb törvényrendelet alapján létrehoztak egy új minisztériumot Ministerul Muncii şi Ocrotirii Sociale néven, amely többek között koordinálta a gyógyszerészi tevékenységet is. Az 1922. április 24-én kiadott törvényrendelet előírta az Egészségügyi Minisztérium megalakítását Ministerul Sănătăţii publice, muncii şi ocrotirilor sociale néven, de ezt csak 1923. október 31-én szavazták meg. 1924-ben, 1925-ben több határozatot hoztak a gyógyszertárak ellenőrzésére. Az 1924-ben megjelent szabályrendelet 25. paragrafusa a következőképpen rendelkezik: „Az egészségügyi minisztérium (Egészségügyi Vezérigazgatóság) által ezen célra feljogosított egyének, valamint a chimico-farmaceutikai bizottság tagjai évenként legalább kétszer és mindannyiszor, amennyiszer szüksége merül fel, vizsgálatot fognak tartani a gyógyszertárakban” (30). 1926. március 23-án jelent meg az új közegészségügyi törvény, amely szerint újjászervezik az Egészségügyi Minisztériumot. Ennek a törvénynek a XXI. fejezetében a 111–138. közötti cikkelyek vonatkoztak a gyógyszertárakra. A 133. tc. szerint külön szabályrendelet fogja az engedélyezés, a működés és az ellenőrzés részleteit meghatározni (28). Az 1926-os törvényt sok kritika érte, ezért rövid időn belül, 1930. július 14-én megjelent az új egészségügyi törvény, amely azonban eredeti formájában csak rövid ideig, csupán 33 hónapig volt érvényben. A javasolt változtatásokkal és módosításokkal együtt 1933-ban újból kiadják, és így Romániában 1944-ig volt hatályos. Ez a törvény írta elő a Gyógyszervegyészeti Intézet (Institutul Chimico-Farmaceutic) létrehozását, amely a szervezési és adminisztratív feladatokon kívül a gyógyszerek ellenőrzését is ellátta. 1940–1944 között Észak-Erdélyben a gyógyszertárak működésére, a gyógyszerészek jogaira és kötelességeire ismét a Magyarországon honos törvények léptek életbe. 263 erdélyi gyógyszertár került a visszacsatolás révén Magyarországhoz (29), ekkor az 1927-ben alapított Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) kémiai osztályának volt a feladata a gyógyszertárak ellenőrzése. Munkájuk főleg a gyógyszerek és gyógyszerkülönlegességek ellenőrzésére irányult. 1936-tól a hatósági tisztiorvosi szolgálat államosításával a kinevezett gyógyszerügyi felügyelők a tiszti főorvossal együtt ellenőrizték a gyógyszertárakat (26). A 900/1936. számú belügyminiszteri rendelet a gyógyszerek és a gyógyítóeszközök forgalmának ellenőrzését említi, a gyógyszerek minőségi ellenőrzését, vizsgálatát azonban nem írja elő (3). 1944 után az újbóli hatalomváltozás következtében Erdély gyógyszertáraira ismét a román törvények váltak kötelezővé. 1946-ban a 785. számú törvény a Gyógyszerészeti Intézet (Institutul Farmaceutic) megalakítását írta elő. Ennek hatáskörébe tartozott a gyógyszerészi tevékenység ellenőrzése is (9). Nevét az Egészségügyi Minisztérium 1949. január 1-jei határozata értelmében Gyógyszerkutató Intézetre (Institutul de Cercetări Farmaceutice) változtatták és ugyanekkor profilját és hatáskörét is kiszélesítették. 1949. április 2-án a 134/1949. számú törvényrendelettel a városokban levő gyógyszertárakat államosították, majd a 418/1952. számúval 1952 és 1953 között folyamatosan a vidékieket is. 1951-ben megalakul az Állami Gyógyszerkereskedelmi Vállallat (Centrofarm), melynek aláren151

deltségében megyei fiókok jöttek létre az új közigazgatási felosztásnak megfelelően. 1957-ben az állami apparátus decentralizálása folytán a megyei gyógyszervállalatok tartományi alárendeltségűekké váltak, vagyis felettes szervük a megyei néptanács lett. A gyógyszertárak ellenőrzését a keretükben működő felügyelők (inspektorok) végezték kisebb-nagyobb átszervezésekkel 1990-ig. Az 1990. év után beindult magánosítási folyamattal a Centrofarm vállalat is részvénytársasággá alakult át (31). Az 1955-ben létrehozott Gyógyszerellenőrző Laboratóriumok (Laboratorul de Control al Medicamentelor) is a tartományi/megyei néptanácsoknak voltak alárendelve, majd később a Centrofarm fennhatósága alá helyezték őket; most ismét a Bukarest központú intézményhez tartoznak. IRODALOMJEGYZÉK 1. Albulescu V.: Din trecutul farmaciei în Ardeal. Gazeta Farmaciştilor 1936, 3, 16–17. 2. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. I. kötet: Az ősidőktől 1800-ig. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest, 1930, 196. 3. Bayer István, Dörnyei Sándor, Zboray Bertalan: A hatósági gyógyszerellenőrzés kialakulása és fejlődése. IV. rész. Gyógyszerészet 1991, 35, 7, 349–354. 4. Chyser K.: Az egészségügyre vonatkoző törvények és rendeletek gyűjteménye. Budapest, 1894, 88. 5. Crişan Eva: Materia Medica de Transylvanie. Bibliotheca Musei Napocensis vol. XIV. ClujNapoca, 1996, 58–72. 6. Demkó Kálmán: A Magyar Orvosi Rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig. A szerző kiadása, Budapest, 1894, 485–500. 7. Duka Zólyomi Norbert: Magyarországi gyógyszertári vizsgálatok alapvető reformjai a XVIII. században. Comm. Hist. Artis Med. 1982, 97–99, 151–154. 8. Ernyey József: A szerzetesrendek gyógyszertárai hazánkban. Gyógyszerészi Értesítő 1898, 6, 16, 243. 9. Gheorghiu E.: Câteva aniversări ale farmaciei româneşti în 1971. Practica Farmaceutică 1971,vol. IV., 117–118. 10. Halmai János: Gyógyszertárvizsgálati jegyzőkönyvek a XIX. század első felében. Comm. Bibl. Hist Med. Hung. 1960, 18, 155–161. 11. Izsák Sámuel: Farmacia de-a lungul secolelor. Ed. Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1979. 12. Kempler Kurt: Instruktionen aus dem 19. Jahrhundert zu Apothekenprüfungen in Ungarn. Comm. Hist. Artis Med. 1974, 71–72., 191–196. 13. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. III. kötet. Budapest, 1931, 1009. 14. Maior Ovidiu: Contribuţii la farmaco-istoria Transilvaniei. Teză de doctorat (kézirat). IMF, Tg. Mureş, 1979. 15. Pataki Jenő: Adatok a gyógyszertárak vizsgálatához. Orvosi Szemle–Revista Medicală (Kvár) 1936, 9, 123–125. 16. Somogyi I.-né: Gyógyszertár-vizsgálatok Tolna megyében 1844/45. évben. Comm. Bibl. Hist. Med. Hung 1967, 43, 152. 17. Spielmann József, Soós Pál: Nyulas Ferenc. Akadémiai Kiadó, Bukarest, 1955, 19–36., 303– 310. 18. Spielmann József: Két hazai gyógyszerészeti instrukció. Orvosi Szemle (Marosvásárhely) 1960, 6, 3, 388–393. 19. Spielmann József: A közjó szolgálatában. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976. 197, 230, 322. 20. Spielmann József, Rácz Gábor, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Maior Ovidiu: Primul proiect de taxă farmaceutică din Transilvania (1753). Practica Farmaceutică 1978, 97–103. 152

21. Szabó J. (szerk.): A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1864. aug. 24-től sept. 2-ig MarosVásárhelytt tartott X. nagygyűlésének történeti vázlata és Munkálatai. Pest, 1865, 37–39. 22. Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok. Comm. Hist. Artis Med. 1971, 60–61, 97–131. 23. Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Spielmann József, Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből. A gyógyszertárak általános szigorú vizsgálata (1807). Comm. Hist. Artis Med. 1971, 60–61, 295–315. 24. Varga L.: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében. Comm. ex Bibl. Hist. Med. Hung. Suppl. 1, 1962, 3–8, 88–92. 25. Vofkori József, Balázs Piroska: Gyógyszertár-alapítás és -fejlesztés Székelyudvarhelyen a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. Orvostudományi Értesítő. Az EME kiadása. 1996, 68, 261–264. 26. Zboray Bertalan: Az egészségügyi igazgatás és a gyógyszertárak ellenőrzése Magyarországon. Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 9–10: Historia Pharmaceutica 1977, 69–83. 27. *** Belügyminisztériumi Körrendelet a gyógyszertárak évi rendes megvizsgálása tárgyában 75 641/1893. június 11. – Közli a Karlovszky G. által szerkesztett Gyógyszerészek Évkönyve az 1896. évre. VIII. évf. 114–118. 28. *** A közegészségügyi törvény 114–139. t. cikkének módosítása, vonatkozással a gyógyszertárakra és a drogériákra. XXI. fejezet. Közli a Nagy S. szerkesztésében megjelent Romániai Gyógyszerészek Zsebnaptára IV. évf. 1927. 55–71. 29. *** 263 erdélyi gyógyszertár tért haza 1940. augusztus 30-án. Gyógyszerészi Szemle 1940, 5, 36, 372–375. 30. *** Szabályrendelet a gyógyszertárak belső szervezéséről, ellenőrzéséről és a gyógyszerárszabvány tárgyában. Gyógyszertárak ellenőrzése. 25–27. paragrafus. Revista Farmaciei–Gyógyszerészi Folyóirat 1924, 2, 18, 248–249. 31. *** Gyalui István marosvásárhelyi ny. főgyógyszerész közlései a helybeli Centrofarm történetére vonatkozóan. 32. Péter H. Mária: Nyulas Ferenc gyógyszertári ellenőrzései. EME Orv.tud. Értesítő 2008, 80, 3, 212–217. 33. Péter H. Mária: Az 1770-es Egészségügyi Főszabályzatot megelőző erdélyi javaslatok gyógyszertárak ellenőrzésére. Communicationes de Hist. Artis Medicinae, 2010, 210–213, vol. 56, No. 1–4, 61–95. 34. Péter H. Mária: Erdélyi gyógyszertárak ellenőrzésével kapcsolatos XVIII. századi dokumentumok. EME Orv. Tud. Értesítő, 2010, 83, 1, 63–67.

1.10. XVIII. SZÁZADBELI ERDÉLYI ÉS DEBRECENI GYÓGYSZERÉSZI INSTRUKCIÓK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A XVIII. század gyógyszerészeinek szakmai felkészültsége nagyon különböző volt, hisz az egyetemi gyógyszerészképzés csak a század végén indult be. E korszak egészségügyi rendszabályai próbálták a mindennapi gyógyszertári tevékenységet egységes szempontok szerint irányítani (3). A század elején még a Lex Sanitara Ferdinanda (1644) volt érvényben, a század vége felé az 1770ben Mária Terézia által kiadott Generale Normativum in Re Sanitatis és ennek utólagos kiegészítései vonatkoztak részben a gyógyszerészekre is. E két országos jellegű törvényen kívül több esetben 153

a városi tanácsok vagy a megyei főorvosok adtak ki utasításokat a hatáskörükbe tartozó gyógyszertárak részére. Ezek a gyógyszerészi instrukciók értékes adatokkal szolgálnak a korabeli gyógyszerészet minden területéről, így tanulmányozásuknak gyógyszerész-történeti jelentősége van. A bennük foglalt utasítások nemcsak a gyógyszertárak működésére, a gyógyszerek beszerzésének, elkészítésének, eltartásának módjára vonatkoznak, hanem a gyógyszerészek etikai magatartására, tanulóikhoz, alkalmazottaikhoz, valamint az orvosokhoz és az elöljárókhoz való viszonyaikra is. Egyik-másik instrukciót különböző szempontok szerint már többen tanulmányozták és értékelték, így Orient Gyula (6), Magyary-Kossa Gyula (4), Halmai János (2), Spielmann József (7,8) és Szőkefalvi-Nagy Zoltán (10). A következőkben a XVIII. században Erdélyben és Debrecenben kiadott két-két gyógyszerészi instrukció időszerű tételeit hasonlítjuk össze (12). Mivel a négy instrukció szerzőinek a gyógyszertárak vezetőihez való viszonya más és más, ezért az utasításokat is különböző szempontok szerint állították össze, de ennek ellenére sok bennük a közös tétel. Bár a közel egy évszázadot felölelő instrukcióknak a gyógyszerészek szakmai munkájára, magatartására, kötelezettségeire vonatkozó utasításai a kiadásuktól eltelt kétszáz év alatt részben beépültek a gyógyszerészet jogi rendszerébe, egyes tételei pedig elvesztették aktualitásukat, vannak köztük még ma is időszerűek, figyelemre méltóak. 1714-ben jelent meg Debrecenben az első instrukció, ami a város orvosai, sebészei és gyógyszerészei számára íródott, a városi orvost illető szabályokat 8 pontban, míg a gyógyszerészt illetőeket 10 tételben fogalmazták meg. 1744-ben, harminc évvel később Debrecen város tanácsa újabb utasítást adott ki a gyógyszertár gondnoka részére 19 pontban megfogalmazva. Az Erdélyből származó instrukciók egyikét 1793-ban Mauksch Tóbiás kolozsvári gyógyszerész írta kiskorú fiának. Ez kézzel sűrűn írt 57 oldalon, 35 pontban összefoglalt tételt tartalmaz, melyek a szerző gazdag élettapasztalatait és atyai gondoskodását is tükrözik. A másik erdélyi instrukciót 1807-ben Nyulas Ferenc, Erdély akkori főorvosa a patikák „vizitációja” során nyert tapasztalata alapján és annak megkönnyítésére állította össze, a gyógyszerészekre vonatkozó rendelkezéseket is összefoglalja, és önálló megállapításokat tesz. Nyulas Ferencnek 57 tételből álló Instructio pro Apothecariis című munkáját (8) tekinthetjük az első deontológiai műnek Erdélyben, mivel részletesen foglalkozik a gyógyszerészeknek az orvosok, a kollégák és a betegek iránti viselkedésével is. Haladó szellemű utasításaival a gyógyszerészeket a mesteremberek sorából a tudományok művelői közé akarta emelni.

22. ábra. Az Instructio magyar fordításának első lapja 154

Az instrukciók latin nyelvűek, kivéve Mauksch Tóbiást, aki német nyelven írt. A két debreceni instrukció megfogalmazói a városi tanács tagjai voltak, Nyulas Ferenc mint az ellenőrző szerv képviselője és Mauksch Tóbiás, gyógyszertárvezetőként írta le gondolatait, észrevételeit és tapasztalatait. Hogy megérthessük e két erdélyi szerző indítékait, röviden ismertetjük életrajzukat. Mauksch Tóbiás (1727–1802) életrajzát a Mauksch család gyógyszerészeinél részletesen megtaláljuk, itt csak az utasításaival foglalkozunk (5). 1750-ben, mikor még csak bérlője a kolozsvári gyógyszertárnak, összeállított egy 2000 tételből álló Taxa Pharmaceuticát latin és német nyelven (1), továbbá közreműködött Benkő József Nomina vegetabilium c. háromnyelvű (latin, magyar, román) könyvének megírásában, ami 1783-ban Pozsonyban jelent meg. Kisebbik fia, Johann Martin Mauksch (1783–1817) alig tizenegy éves, mikor 1793-ban megírta számára és a gyógyszertár gondnoka részére utasításait.

23. ábra. Mauksch Tóbiás: Taxa Pharmaceutica 1750 (címlap és két belső lap) Nyulas Ferenc (1758–1808) a Maros megyei Köszvényesremetén született székely kisnemesi földművelő családban (8). Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, de a pesti egyetemen avatták orvosdoktorrá 1788-ban. Szamosújváron folytatott orvosi gyakorlatot, ahol az 1795-ös pestisjárvány, majd a tömegesen előforduló skorbut leküzdésének megszervezésében tűnt ki. 1800-ban jelent meg háromkötetes munkája az Erdélyi orvosvizeknek bontásáról közönségesen címmel, 1802ben pedig a Kolozsvári tehénhimlő c. népszerűsítő könyve. 1805-ben Kolozs megye „fizikusa”, 1806 októberében Erdély főorvosának, protomedikusának nevezik ki. Ettől kezdve fő feladatának tekinti a közegészség javítását. 1807. február 17-én legelső intézkedése az egészségügyi személyzet összeírására vonatkozott: nyilvántartásba vette Erdély akkori 42 patikájának és 51 gyógyszerészének adatait. 1807. február 20-án a bécsi udvari kancellária Teleki Sámuel aláírásával felkérte, hogy „gondoskodjon az Erdélyi Nagy Fejedelemségben levő összes gyógyszertárak ellenőrzésérőll és azok állapotjáról tegyen jelentést”. Ezt követően 1807 májusában összeállította a gyógyszertárak vezetésére vonatkozó rendelkezéseket, kiegészítve a saját utasításaival. Instructio pro Apothecariis c. munkájában megfogalmazta a gyógyszerészek szakmai és etikai feladatait, kötelességeit, körvonalazva egyben a gyógyszertárak felszerelésének és ügyvezetésének ideális módját. Az utasítást az 1807. június 27-től december 15-ig tartó ellenőrző útján minden gyógyszerész kezébe adta, bár a Gubernium csak 1808-ban hagyta jóvá. Vizsgálatairól 95 oldalas beszámolót állított össze Generalis apothecarum vizitacio rigurosa címmel, ami páratlan Erdély egészségügyének történetében (9,11). Életének utolsó napjaiban nyújtotta be az orvosi tanácshoz Keresztes Elek kolozsvári 155

„fizikussal” együtt szerkesztett Specificatióját a gyógyszertárak és a „materialisták” (nagybani anyagárusok) segítségére. Ebben három csoportba osztja a gyógyszertári anyagokat: 1. szabadon árusíthatók, 2. mérgezőek, csak vényre kiadhatók, és 3. azok az anyagok, melyek szabadon kiszolgáltathatók „minden kalmár boltjában”. Az említett négy gyógyszerészi instrukció szövegeit összehasonlítva megállapítható, hogy azok több azonos vagy hasonló igényességgel megfogalmazott tételt tartalmaznak, de ugyanakkor sajátos előírásaik, utasításaik is vannak. A főbb tételek összahasonlítására a következőkben röviden kitérünk. A gyógyszertárra mint helyiségre vonatkozó utasításokat mind a négy instrukcióban megtaláljuk. Elengedhetetlen követelményként a tisztaságot emelik ki. Legaprólékosabban Nyulas írja elő, felsorolva az officinán kívül a laboratóriumot, az anyagraktárt és egyéb helyiségeket (herbarium, aquarium), továbbá kihangsúlyozza, hogy „biztosítani kell a kényelmes és biztonságos munkalehetőséget”. Mauksch arra is ad utasítást, hogy a gondnoknak egy segéddel vagy gyakornokkal együtt a gyógyszertár melletti szobában kell lakást adni. Nyulas a gyógyszertár nyitvatartásáról is rendelkezik. Javasolja, lássák el „házi csengettyűvel”, hogy bármikor (éjjel is) kiszolgálhassanak gyógyszert a rászorulónak. Járvány idejére vagy más sürgős esetekre állandó nyitvatartást javasol. A gyógyszertári anyagok beszerzése, gyűjtése, eltartása is tárgya az instrukcióknak. Már a két debreceni utasítás kiemeli, hogy a gyógyszerész gyűjtsön gyógynövényeket, azokat megfelelő módon szárítsa, tárolja, és gonddal készítsen belőlük megfelelő gyógyszert. Mindegyik előírja, hogy romlott, hamisított vagy szennyezett anyagot ne tartsanak. Mauksch még azt is kihangsúlyozza, hogy a romlandóból keveset kell tárolni. A gyógyszereknek a receptek szerinti gondos elkészítésére is vonatkoznak az instrukciók. Nyulas részletezi azokat a követelményeket, melyeknek egy vény meg kell, hogy feleljen. (Ma már mindezeket törvény szabályozza.) Érdekes megjegyzése, hogy az ún. „álorvosok”, kuruzslók receptjeit mellőzni kell. Szokatlan az az utasítása, hogy a vegyszereket lehetőleg a tisztiorvos jelenlétében kell előállítani. Ez teljesen indokolatlan, mivel a gyógyszerész mindig több kémiai ismerettel rendelkezett, mint az orvos. Az erős hatású szerek kiadásáról is említést tesz mind a négy instrukció: az első debreceni utasításban mint „veszedelmes szerek”, a másodikban már mint „mérgek” szerepelnek. Mauksch figyelmeztet, hogy a mérgeket csak vényre lehet kiadni. Nyulas a mérgező anyagok receptjeinek visszatartását, illetve a „méregkönyvbe” való bevezetését írja elő, valamint az erős hatású szerek eltartásával is foglalkozik. A gyógyszerek árával kapcsolatban mind a négy utasítás határozottan kimondja, hogy az érvényben levő taksákat minden esetben be kell tartani. Nyulas szerint a gyógyszer árát reá kell írni a receptre, akár kifizetik, akár nem. A második debreceni utasítás (1744) lehetővé teszi, hogy az elöljárók (a főbíró) évenként 20 Ft értékben ingyen kapjanak gyógyszert. Mauksch szerint az orvosoknak a saját használatukra szükséges gyógyszert udvariasságból ingyen kell adni. (Ma már ez a javaslat sok visszaélésre adna alkalmat.) Nyulas utal arra, hogy csak a nagyon szegény betegeknek lehet kedvezményt adni, másoknak nem, mert ez a többi pályatárs anyagi romlását idézné elő. A gyógyszertár pénztárának kezelését már az 1744-ben, Debrecen város tanácsa által kiadott utasítás is szabályozza. Eszerint a patika kasszájának kulcsa állandóan az inspektornál kell, hogy legyen, minden bevételt neki kell beszolgáltatni. Mauksch mint tulajdonos másképp fogalmazza meg ezt a problémát. Szerinte a gondnok minden ötödik napon kiüríti a pénztárládát a segéd jelenlétében, a bevételt mindketten pontosan megolvassák, a segéd a pénztári könyvbe, a gondnok a saját nyilvántartásába jegyzi be az összeget; erről havonta kétszer számot adnak a tulajdonosnak. Külön könyvbe kell bevezetni a gyógyszertár saját kiadásait, ugyanígy a hitelezéseket is, valamint a szesz, a kávé és a dohány vásárlására fordított összegeket. (Ma már pénzügyi törvények szabályozzák a gyógyszertár forgalmából eredő pénz elszámolási módjait és a gyógyszertári ügyvitel is pontos utasításokat ad erre vonatkozólag.) 156

A gyógyszerészi szakma humán vonatkozásaira a Mauksch-féle instrukció nagy hangsúlyt fektet. A gyógyszerész, a gondnok, a segéd, a tanuló elengedhetetlen emberi tulajdonságait részletesen taglalja, megjelöli erkölcsi kötelességeiket. Nyulas szerint feddhetetlen erkölcs, lelkiismeretesség, szorgalom kell hogy jellemezze a gyógyszerészt. Mauksch utasítja a gondnokot, hogy segédnek és gyakornoknak csak megbízható, pontos, jó erkölcsű, szerény, becsületes és a magyar nyelvben jártas fiatalt alkalmazzon, aki úgy él, ahogy az egy jó keresztényhez illik. Kerülje a lustaságot! A gyógyszerésznek gondja kell hogy legyen az alkalmazottaira, beosztottaira – ne csak szakmailag tanítsa őket, hanem ügyeljen erkölcseikre is. Nyulas még azt is előírja, hogy a foglalkozáshoz nem tartozó munkára nem szabad kényszeríteni a tanulókat. A gyógyszerész és az orvos vagy a hatósági elöljárók közti kapcsolatra, valamint a beteg és a gyógyszerész viszonyára is kiterjednek az utasítások Az első debreceni dokumentum előírja, hogy a gyógyszerész legyen jó viszonyban az orvossal, de orvosi dolgokba „ne ártsa be magát”. A Mauksch-féle instrukció tíz tétele vonatkozik a gyógyszerész magatartására; előírja az udvarias, barátságos, őszinte viselkedést a beteggel, az orvossal, a pályatárssal, a beosztottakkal, az elöljárókkal, de megtiltja a bizalmaskodást. Szerinte főleg a szép beszéd által kell hogy megszerettesse magát a gyógyszerész. Nyulas mindehhez még hozzáteszi, hogy ne vitatkozzanak, hanem törekedjenek türelmességre, és ne áskálódjanak egymás ellen. Elítéli a gyógyszerésznek az orvossal való öszszejátszását, de ugyanakkor felszólítja, hogy az orvos jó hírnevének ne ártson. A titoktartást mind a négy utasítás megemlíti és szükségesnek tartja. A két debreceni ezt az orvosi vényre vonatkoztatja, Mauksch megfogalmazásában a gondnok „a gyógytár kül- és belügyeiről” sem beszélhet. Nyulas a titoktartást a betegségek megnevezésére is kiterjeszti, teljes diszkréciót kíván meg a gyógyszerésztől ebben a tekintetben is. A patikavizsgálattal kapcsolatos tétel nem szerepel a debreceni dokumentumokban, mivel az utasítást adó városi tanács alárendeltségébe tartozott a gyógyszertár. Nyulas a vizsgálatot végző hatósági személy iránti tiszteletet írja elő, de Mauksch ezen túlmenően a vizitáció pénzügyi oldalát is szóvá teszi, mondván, újabban nem kell érte fizetni, még akkor sem, ha az orvos kéri, mert neki ez kötelessége, ezért fizetséget kap a megbízójától. Az egyes instrukcióknak vannak sajátos szempontból megfogalmazott tételei abból adódóan, hogy megfogalmazóik más-más viszonyt képviseltek azokkal szemben, akiknek írták azokat. Mind a két debreceni instrukciót hivatalos elöljárók, városi hatóságok állították össze a saját ellenőrzésük alá tartozó gyógyszerészeknek, Mauksch mint a jövőről gondoskodó szülő írta fiának, illetve saját gyógyszertára gondnokának, Nyulas Ferenc pedig mint erdélyi főorvos (protomedicus), aki felügyeli a gyógyszerészek, a gyógyszertárak tevékenységét, a jobb ellátás biztosításának érdekében adja utasításait. A csak egy instrukcióban előforduló utasítások közül például kiemelhető a második debreceniből (1744) az a tétel, miszerint a vásárok ideje alatt a patika udvarára nem engedhetők be a vidékiek szekerei, állatai, vagy az, amelyik a gyógyszerészek kötelességévé teszi a város botanikus kertjének gyógynövényekkel való gyarapítását. A Mauksch-féle instrukcióból említésre méltó a tűzvész elleni óvakodásról szóló tétel, amely felhívja a gyógyszerész, a gondnok figyelmét, hogy az emberi vigyázatlanság milyen végzetes anyagi kárt okozhat. Nyulas széles látókörét, szakmai műveltségét, valamint a fejlődés, a haladás irányába való elkötelezettségét bizonyítják azok a tételek, melyek szerint például a szakkönyvtár, a növénygyűjtemény elengedhetetlenül szükséges a gyógyszertárakban a tanulás, a továbbképzés szempontjából. Továbbá kihangsúlyozza a gyógyszerészek felelősségét a tanulók tanításában, foglalkoztatásában és vizsgáztatásában. Ma is időszerű az a két utasítása, miszerint „amit a haza termel, azt idegenből ne vásárolják meg”, valamint hogy a „saját közelségben fejlődő gyógyanyag közkinccsé tétessék”. A hazai gyógynövények megismerésére Sigerius Peter jeles nagyszebeni gyógyszerész-botanikussal való előzetes megállapodás alapján javasolta, hogy a „honos gyógynövények élő herbáriumával kell felszerelni azokat a gyógyszertárosokat, akiknek 157

gyönge a növénytani tudása”. Hasonló céllal terjesztette fel 1808. április 9-i keltezéssel a honos növények katalógusát Specificatio omnium vegetabilum pharmaceuticorum in Pharmacopoea Austriaca Provinciali de Anno 1794 comprensum címmel, mely nyolc évvel előzte meg Baumgartennek Erdély flóráját bemutató művét. Végezetül a négy XVIII. századbeli instrukció összehasonlításából megállapíthatjuk: céljuk az volt, hogy a gyógyszerészt serkentsék, utasítsák a megfelelő minőségű gyógyszertári munka végzésére, a vények kellő gonddal való elkészítésére, a betegek pontos, gyors és állandó kiszolgálására. Ezenkívül megadták a gyógyszerészek és a gyógyszertárakban dolgozó segédszemélyzet erkölcsi magatartásának kritériumait, szabályozták viselkedésüket, előírva a megfelelő tiszteletet pályatársukkal, az orvossal, a beteggel és a hatóságokkal szemben. A több mint kétszáz évvel ezelőtt írt instrukcióknak valamennyi tétele a gyógyszerész munkájának és magatartásának, viselkedésének javítását célozta. Ma is fontolóra vehetjük egyes utasításaikat, így például a hazai gyógynövények, „gyógyáruk” előnybe részesítését a külföldről beszerezhető, drágább árukkal szemben. A tanulókkal, a beosztottakkal, az alkalmazottakkal való mindennapi foglalkozást előíró tételek vagy a gyógyszertári szakkönyvtár szükségessége sem veszítették el időszerűségüket. A gyógyszerész viselkedésére vonatkozó javaslatok a mai erkölcsi normáknak is megfelelnek. Az elődeinktől való tanulás, a példavevés sohasem veszítheti el érvényességét, aktualitását. IRODALOMJEGYZÉK 1. Crişan Eva: Materia medica de Transylvanie. Bibliotheca Musei Napocensis no. XIV. ClujNapoca, 1996, 58–62. 2. Halmai János: Gyógyszerészi instrukciók a XVIII. századból. Comm. ex Bibl. Hist. Med. Hung. 1958, 10–11, 84–116. 3. Izsák Sámuel: Farmacia de-a lungul secolelor. Ed. Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1979, 296–300. 4. Magyary-Kossa Gy.: A gyógyszerészet múltja Debrecenben. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője 1937, 13, 5, 727–731. 5. Offner Robert: Zur Geschichte der Klausenburger Apothekerfamilie Mauksch. Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde 1991, 14, 2, 192–198. 6. Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet nyomása, Cluj–Kolozsvár, 1926, 168–185. 7. Spielmann József: Két hazai gyógyszerészeti instrukció. Orvosi Szemle (Marosvásárhely) 1960, 6, 3, 388–393. 8. Spielmann József, Soós Pál: Nyulas Ferenc. Akadémiai Könyvkiadó, Bukarest, 1955, 19–36, 303–310. 9. Spielmann József, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Rácz Gábor: Farmacia în Transilvania la începutul secolului al XIX-lea. Farmacia 1973, 21, 1, 45–52. 10. Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok. Comm. Hist. Artis Med. 1971, 60–61, 97–131. 11. Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből. A gyógyszertárak általános szigorú vizsgálata (1807). Részletek.. Comm. Hist. Artis Med. 1971, 60–61, 295–315. 12. Péter H. Mária: XVIII. századbeli debreceni és erdélyi gyógyszerészi instrukciók egyes tételeinek időszerűsége. Pharmagrad 1999, 9, 6–7.

158

2. GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS ERDÉLYBEN

2.1. AZ EGYETEMI OKTATÁST MEGELŐZŐ GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS A kötelező egyetemi oktatás bevezetése előtt a gyógyszerészet szabad foglalkozás (ars libera) volt, a patikák felállításához az engedélyt a városi magisztrátus adta meg. A gyógyszerészek képzése 1770 előtt nemcsak hogy egyetemi tanulmányokhoz nem volt kötve, hanem még alapvető iskolai képzettséget sem írtak elő, csupán rendeletekkel szabályozták. III. Ferdinánd 1644. évi rendelete a gyógyszerészképzéssel kapcsolatban csak azt írta elő, hogy a gyakornok négy évig tanuljon egy patikában, törvényes születésű és katolikus vallású legyen, valamint a latin nyelvben némi jártasságot mutasson (4). A XVII. század végétől a városi hatóságok megkövetelték, hogy a gyógyszerészek a városi tanács előtt vizsgát tegyenek; ezzel szakmai felkészültségüket akarták ellenőrizni. Mivel ebben az időben a gyógyszerészetet a céhekbe szerveződő mesterségekhez hasonlónak tekintették, a gyógyszerészképzés is ennek megfelelően csak gyakorlati jellegű volt. Nem volt meghatározva a jelölt iskolai előképzettsége, sem életkora, csupán annyi, hogy kívánatos a tizennegyedik életév betöltése és a jó iskolai előmenetel is. Aki ilyen kritériumnak megfelelt és a gyógyszerészi pályára akart lépni, az beállt tanulónak (inasnak) egy patikába, többévi inaskodás után gyógyszerészsegéd lett, majd ugyancsak néhány vándorév után teljes jogú gyógyszerész. A felkészítés a gyógyszertárvezetőre volt bízva, ebből következően igen eltérő képzettségűek voltak. Természetesen annak, aki beállt tanulónak egy gyógyszertárba, már kevés jártassága kellett, hogy legyen a latin nyelvben, hisz mind a receptek, mind a gyógyszerkönyvek latinul íródtak, ez azonban akkor nem jelentett különösebb nehézséget, mert az iskolai tanulmányok már hat osztály elvégzése után alapfokú latin nyelvismeretet biztosítottak. A patikában a jelölt elsajátította a mindennapi gyógyszerészi gyakorlathoz szükséges ismereteket, fogalmakat, műveleteket és a gyógyszerkönyv (akkor dispensatorium) latin szövegét is megtanulta. A patikai gyakornoki időt „tirocinium”-nak nevezték, a tanulót pedig „tiro”-nak. Lejárta után a tirónak az oktató gyógyszerésze jelenlétében a magisztrátus előtt el kellett készítenie egy gyógyszert; ezt a vizsgát 1727-től a megyei főorvos, a „physicus” előtt tették le. A sikeresen vizsgázó felszabadító segédlevelet kapott, aminek birtokában gyógyszerészsegédi „conditió”-t vállalhatott. Ez rendszerint többéves bel- és külföldi „vándorlást” jelentett, mivel általában évente más-más gyógyszertárban dolgozták le a szükséges időt. 1759-ben Mária Terézia rendeletben szabályozta a gyógyszerészi szakmára való felkészülést. Ettől kezdve kötelezővé tették az „approbációs” vizsgát, amit csak a kondicióskodás után lehetett letenni a városi vagy a megyei főorvos és egy köztiszteletben álló, elismert gyógyszerész előtt. A vizsga elengedhetetlen feltétele volt a latin nyelv ismerete. Ezzel a rendelkezéssel tulajdonképpen a gyógyszerészek szakmai színvonalát próbálták biztosítani. A sikeres approbációs vizsga feljogosította a gyógyszerészt az önálló gyógyszertári gyakorlatra. Az erről szóló bizonyítványt a Helytartótanácshoz terjesztették fel, és ez adta meg az önálló gyógyszerészi tevékenységre az engedélyt. A gyakornoki idő (3–4, sőt 6 év), valamint az ezalatt elsajátított ismeretek igen változóak, a gyakornokokat tartó gyógyszerészek nem egyformán foglalkoztak a tanulóval, a patikák felszereltsége, ellátottsága, sőt a forgalma sem volt egyforma, ezért a vizsgára jelentkezők felkészültsége nívója különbözött, sőt előfordult az is, hogy nem felelt meg, s így a vizsga nem sikerült. A jelöltek-

159

nek nem állt rendelkezésükre sem tematika, sem tankönyv, így teljesen a gyógyszertárt vezető gyógyszerészre voltak bízva. 1770-ben, a nagyszombati egyetem orvosi karának beindulásakor még nincs szó az egyetemi gyógyszerészképzésről, de 1771-ben már megjelent az a rendelet, amely szerint a gyógyszerészek is az Orvosi Kar joghatósága alá tartoznak. Ettől kezdve a sikeres tirocinális vizsga után lehetett jelentkezni az Orvosi Karra, ahol a jelöltek előbb egyévi, majd kétévi tanulmány után „magister pharmaciae”, gyógyszerészmesteri oklevelet kaptak; ugyanekkor csökkentették a gyakornoki időt, de feltétel lett az iskolai tanulmányok kitűnő eredményű elvégzése. A XIX. század közepéig lényeges változás nem történt a gyógyszerészképzésben. 1839. április 16-án az 1695. számú és 1840. január 6-án a 72 139. számú rendeletek határozták meg a gyógyszerész-gyakornoki képzés feltételeit és szabályait. Mindkettő négy gimnáziumi osztály elvégzését követelte meg a gyakornoki felvételhez, az utóbbi szigorításul a kitűnő érdemjegyet is előírta. Az 1867. augusztus 26-án rendezett országos gyógyszerésznagygyűlésen napirendre került a gyógyszerészképzés és ezen belül a gyakornokok képzése is (3). 1873 októberében a Gyógyszerész-testület beadvánnyal fordult az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Trefort Ágostonhoz, melyben javaslatot terjesztettek elő a gyakornokképzés megreformálására (1). Az első javaslat szerint a gyakornoki idő 4 év gimnáziumi végzettség esetén 3 év, 5 gimnáziumi osztály elvégzése után 2 év, és 6 osztály után egy év lett volna. Az 1874. május 6-án tartott gyógyszerész-testületi közgyűlés ezt a javaslatot nem fogadta el, ragaszkodott ahhoz, hogy még az érettségi vizsga letétele után is 3 év legyen a gyakornoki idő. A vita évekig elhúzódott, míg 1888. január 1-től Than Károly budapesti egyetemi tanár közbelépésére létrejött az új gyógyszerészképzési rendszer, ami az egyetem előtti előképzést is módosította. Trefort Ágoston, az akkori kultuszminiszter 1887. november 15-én kiadott 35 222. sz. rendelete a következőket írta elő: „A jelölt jó egészséggel, különösen jó látással és hallással rendelkezzen.” Továbbá kötelezővé tette előzetesen a 6 gimnáziumi osztály elvégzését jó eredménnyel (6 reál vagy polgári osztály is elégséges volt, ha a jelölt külön vizsgát tett latin nyelvből). A középiskolai és a gyógyszerész-gyakornoki tanulmányokat nem lehetett párhuzamosan végezni. A szülők vagy a gyámok és a gyakornokot felvevő gyógyszerész között kölcsönös szerződést kellett kötni és azt közjegyzőileg hitelesíteni. A gyakornok felvétele háromhavi próbaidő után vált véglegessé. A hároméves gyakornoki időt két évre lehetett csökkenteni, ha a jelölt érettségi vizsgát tett. A gyógyszerész kötelessége, hogy a gyakornoki idő alatt gyakornokát fokozatosan beavassa a gyógyszerészi technika, valamint a vénykészítés gyakorlatába, a nyilvántartási és könyvviteli munkába. Továbbá gondoskodnia kellett arról, hogy növendéke naponként legalább két órát fordítson vegytani és a növénytani ismereteinek bővítésére. A gyakornoknak kötelessége a tanideje alatt az őt tanító főnökének útmutatásait tisztelettel fogadni, megbízatásait engedelmességgel végezni. Ugyanakkor a gyakornokot csak a szakmába vágó dolgokkal lehetett foglalkoztatni. A gyakornoki vizsgát már nem a megyei vagy városi tisztiorvos, hanem olyan bizottság előtt kellett letenni, amit a miniszter három évre nevezett ki. Ennek tagjai a gyógyszerészek képzésével foglalkozó orvoskari, illetve természettudományi kari két egyetemi tanár, valamint az országos Gyógyszerésztestület ajánlására a miniszter által ugyancsak három évre kinevezett gyógyszerész. A bizottság elnöke a minisztérium által kijelölt egyetemi tanár (7). A vizsgabizottság élén álló elnöknek naplót és vizsgálati jegyzőkönyvet kellett vezetnie. A gyakornoki vizsga elméleti (szóbeli) és gyakorlati részből állt (2). Először a gyakorlati vizsgát kellett letenni, hogy a bizottság meggyőződjön: a jelölt rendelkezik kellő kézügyességgel az orvosi vény elkészítésekor és egyszerűbb kémiai műveletek elvégzéséhez. Ezért a gyakorlati vizsga egy készítmény előállításából, valamint két vagy több hivatalos gyógyszer felismeréséből és annak vizsgálatából állott. Ezeknél a gyógyszerkönyvet és az árszabályt használhatták. A szóbeli, elméleti vizsga anyaga: vegytan, természettan (fizika), növénytan, gyógyszerismeret, a gyógyszerkönyvből egy latin nyelvű cikkely magyarra fordítása, gyógyszerészi könyvvitel és a gyógyszerészetre vo160

natkozó jogszabályok ismerete. A vizsgálat szóbeli része egy órát tartott (minden tárgy ¼ óra). Aki egy tantárgyból nem felelt meg, három hónap múlva újból jelentkezhetett, két tárgyból való sikertelenség esetén csak hat hónap múlva lehetett megismételni a vizsgát, de ez idő alatt a gyógyszertári gyakorlatot folytatni kellett. A második sikertelen vizsga után egy évvel újra lehetett jelentkezni ugyanazon bizottság előtt. Tovább már nem adtak az ismétlésre lehetőséget. A gyakornoki vizsga letétele után kezdődött a segédi idő. Ez két évig tartott, és egyetemi továbbtanulás esetén az egyetemi évek előtt vagy után is letölthető volt (6). Az ilyen komplex gyakornoki vizsga által megnövelt követelményeknek nem mindenki tudott eleget tenni, ezért vált szükségessé a gyakornoki tanfolyam megszervezése, ami egységes és alapos felkészítést tett lehetővé. Először a Gyógyszerésztestület magánjellegű tanfolyamot indított mind a pesti, mind a kolozsvári egyetemi tanársegédek bevonásával, kéthónapos időtartammal, de mivel ez kevésnek bizonyult három, illetve négy hónapra emelték. Ez a rendelet 1888. január 1-jén lépett életbe. Mivel Kolozsváron 1872-től működött az egyetem orvosi kara is, így ettől kezdve a gyakornokok képzésére, majd vizsgáztatására itt is lehetőség volt . Kolozsváron 1888-ban e tanfolyam szervezői Gáspár János és Tothmayer Ferenc egyetemi tanársegédek. Már az első évben, 1888-ban 20-an iratkoztak be. 1889-ben már 37-en jelentkeztek, 1890-ben 46 hallgatója volt a tanfolyamnak. A létszám növekedése a tanfolyam iránti érdeklődést bizonyítja. A gyakornoki vizsgákat mindig augusztus 25. és szeptember 2. között tartották. 1891. február 6-án a Gyógyszerésztestület ismét javaslatot tett a gyógyszerészképzés korszerűbbé tételére. Előfeltételként javasolta az érettségi vizsgát, továbbá, hogy a gyakornoki időt ne nyilvános gyógyszertárakban, hanem az egyetemek keretében szervezendő egyéves tanfolyamokon töltsék el a jelöltek. Ennek eredményeképpen 1892. augusztus 9-én életbe lépett az új, 35 985. számú szabályrendelet, de a gyakornoki idő és az azt lezáró vizsga, valamint a segédidő terén nem hozott változást csak abban az esetben, ha a jelöltek 8 gimnáziumi osztályt végeztek, amikor is csak 2 évet kellett gyakornokoskodni (10). 1895-től Budapesten és Kolozsváron is hivatalos gyakornoki tanfolyam indult be a Gyógyszerésztestület támogatásával, valamint az egyetemen oktató tanárok, gyógyszerészek segítségével, azzal a céllal, hogy előkészítse a jelölteket, a már gyakornokként dolgozókat a gyakornoki vizsgára, és megadja azokat az alapismereteket, melyek szükségesek a mindennapi gyógyszertári munkában. Ugyanakkor az esetleges továbbtanuláshoz, az egyetem elvégzéséhez is lehetőséget biztosított annak, aki okleveles gyógyszerész akart lenni. A gyakornoki tanfolyamokon nemcsak elméleti kémiai, fizikai, növénytani, gyógyszerismereti előadásokat tartottak, hanem ugyanakkor gyógyszertári gyakorlati és laboratóriumi munkára is alkalmat adtak (5). A gyakornoki tanfolyamra azok iratkozhattak be, akik már előzőleg 2-3 évet gyógyszertárban töltöttek, így már bizonyos fokú jártasságra tettek szert. Ez azonban nem volt elégséges és egységes nívójú a már említett okok (a patikák felszereltségének különbözősége és a vezető gyógyszerész eltérő hozzáállása vagy oktatói képessége) miatt. A kolozsvári gyakornoki tanfolyam vezetőtanára Nyiredy Géza volt a kezdetektől fogva haláláig, 1914 júniusáig. Mintegy huszonhét éven át ő volt a tanfolyam lelke, szervezője és vezetője. Munkáját a legnagyobb odaadással, lelkiismeretességgel végezte, ami rendkívüli megbecsülést, elismerést váltott ki nemcsak tanártársai, hanem tanítványai körében is. Egyben a vegytan és a fizika elméleti és gyakorlati oktatását is ő végezte, a növénytant Ruzitska Béla, a gyógyszerismeretet Jakabházy Zsigmond tanította. 1901-ben Orient Gyula és Konrádi Dániel neve is szerepelt az előadók közt. 1918-ban Orient Gyula lesz a tanfolyam vezetője, a tanárok közül Issekutz Hugón kívül Ferencz Áron kapcsolodik be a gyakornoki képzésbe (9).

161

A gyakornoki tanfolyam végén a hallgatók a gyógyszerészsegédi vizsgálóbizottság előtt tették le a tirocinális vizsgájukat. A bizottság részben a tanfolyam előadóiból, a tanárokból állott és egy (esetleg két) városi gyógyszerészből. Elnöke kezdetektől egészen 1919-ig Fabinyi Rudolf, tagja 1890-ben Kanitz Ágost egyetemi tanár és Széky Miklós kolozsvári gyógyszerész, gyógyszertár-tulajdonos, 1891-ben Bókay Árpád, Hintz György az egyetemről és Wolff János a gyakorló gyógyszerészek, a gyógyszertártulajdonosok részéről. 1892-ben Lőte József és Széky Miklós, majd az 1897/98-as tanévben Issekutz Hugó és Széky Miklós a bizottság tagjai. 1898/99-ben kibővül Udránszky László tanárral, miniszteri megbízottal. Az 1913/14-es tanévtől az 1918/19-es tanévig tagjai közt találjuk Jakabházy Zsigmond, Ruzitska Béla és Széki Tibor tanárokat, valamint Czetz Dénes kolozsvári gyógyszerészt, gyógyszertártulajdonost (8, 9).

24. ábra. Vizsgáztató tanárok aláírásai egy tirocinális vizsgaokmányon (Lőte József, Széky Miklós, Wolff János) Azok, akik a gyakornoki vizsgát sikeresen letették, gyakornoki végbizonyítványt kaptak, amit latin nyelven szerkesztettek meg, feltüntetve benne a vizsga eredményét is (kitűnően vagy egyszerűen képesített), és valamennyi vizsgáztató aláírta. A sikeresen vizsgázókat a „nem okleveles gyógyszerész” cím illette meg, és gyógyszertárakban beosztottként, alkalmazottként dolgozhattak, hiszen a tanfolyam elvégzése után felkészültségük, ismereteik a gyógyszerek elkészítéséről, eltartásáról, vizsgálatáról, azok hatásáról, adagolásukról megfelelő volt és a szükséges szakmai tudáson kívül a gyógyszerészi pálya iránti vonzalmuk, szeretetük, hivatástudatuk is kifejlődött. A kolozsvári gyakornoki tanfolyam iránti nagyfokú érdeklődést bizonyítja, hogy a korabeli szaksajtó számos cikket, kiértékelést, felhívást közölt működésével kapcsolatban. A kolozsvári tanárok, gyógyszerészek gyakran írtak a tanfolyamról, a gyakornoki vizsgákon tapasztaltakról. Így Hintz György 1888-ban a Gyógyszerészi Közlöny és a Gyógyszerészi Hetilap hasábjain számol be a tanfolyamról, Fabinyi Rudolf pedig a gyakornoki vizsgák eredményeiről a Gyógyszerészi Közlönyben. Az évente megjelenő Gyógyszerészek zsebnaptára és a Gyógyszerészek évkönyve rendszeresen közölte a tanfolyam idejét, tanárainak, vizsgáztatóinak és a sikeresen vizsgázottak nevét is. 1888ban a Gyógyszerészi Hetilap arról számol be, hogy Kolozsváron 17 jelentkező volt a gyakornoki vizsgán, 1889-ben pedig a 36 jelentkező közül 30-an vizsgáztak sikeresen, 16 kitüntetéssel, 14 jó képesítéssel, 6 jelentkezőt pedig három-hat hónap utánra visszahívtak. 1890-ben 46 résztvevője volt a tanfolyamnak, és 51-en vizsgáztak a lemaradottakkal együtt. A Gyógyszerészi Közlöny 1912ben (12) hírül adja, hogy Kolozsváron az 1910/11-es tanévben 64 gyógyszerészgyakornok sikeresen vizsgázott, ezekből 50 (78,12%) magyar, 8 (12,5%) német, egy román (1,5%) és 5 egyéb nemzetiségű volt. 11 hallgató kitűnő eredményt ért el (17,2%), 27 (42,2%) jó, 24 (37,5%) elégséges és 2 elégtelen (3,1 %) osztályzatot kapott (11). A gyakornoki tanfolyamok hasznossága nem vitatható, függetlenül attól, hogy a végzettjeik tovább tanultak-e az egyetemen vagy sem, jól felkészült szakemberekként eredményes, hasznos gyógyszertári munkát végezhettek. A kolozsvári gyakornoki tanfolyamok rendszerességének eredményeképpen jelentősen növekedett Erdélyben a nem okleveles gyógyszerészek száma is, akik alkalmazottként, de már sokkal magasabb képesítéssel dolgoztak tovább, mint elődeik, hisz azok 162

csak az egyes gyógyszertárakban eltöltött gyakornoki évek során nyert szakmai tapasztalatokkal és gyakorlattal rendelkeztek. Kolozsváron a gyakornoki tanfolyam 1919-ig folyamatos volt, az ekkor bekövetkezett változások és az egyetemnek Szegedre települése miatt szűnt meg. Kolozsváron beindult a román tannyelvű egyetemi gyógyszerészképzés, az akkori romániai törvények nem tették szükségessé a gyakornoki tanfolyamot. A gyógyszerészképzés háromévi egyetemi oktatásból állt, és két év gyakornoki időt írtak elő, ha az egyetemi tanulmányok előtt végezte el a jelölt, vagy egy évet, ha az egyetemi tanulmányok után, de a zárószigorlat előtt. A gyakornoki idő után a vezető gyógyszerésznek bizonyítványt kellett kiállítania, a gyakornoki vizsgát szaktanárokból álló bizottság előtt kellett letenni (13). A gyógyszerészképzésben gyökeres változást hozott az 1940. évi 32 900. számú vallás- és közoktatásügyi minisztériumi rendelet, mely a gyógyszerészek egyetemi tanulmányait 4 évre emelte, és ezzel megszüntette az egyetem előtti gyakornoki időt, a gyakornoki vizsgát. A diploma megszerzése után egyéves gyógyszertári gyakorlat vált kötelezővé, amit az oklevélen záradékkal kellett igazolni (2). IRODALOMJEGYZÉK 1. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. II. kötet. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest, 1930, 377–386, 629, 401–410. 2. Halmai János: A korszerű gyógyszerészképzés kialakulása Magyarországon 1876–1945. Comm. Hist. Artis Med. Hung. 1969, 51–53, 207–214 . 3. Kempler Kurt: A gyógyszerészgyakornok képzés fejlődésének nehézségei a XIX. században. Gyógyszerészet 1975, 19, 4, 143–145. 4. Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés fejlődése. Comm. Hist. Artis Med. Hung. 1987, 117–120, 43–46. 5. Schédy Sándor: A magyar gyógyszerészetre vonatkozó törvények és szabályok gyűjteménye tekintettel a hazai gyógyszerészek reformtörekvéseire. Kiadja a Gyógyszerészi Hetilap szerkesztősége, Budapest, 1887. 6. Spergely Béla: Visszaemlékezés a budapesti gyakornoki tanfolyamra. Gyógyszerésztörténeti Diárium 1974, 3, 2 (10). 7. Szentgyörgyi I.: A magyar gyógyszerészképzés iránya a XIX. sz. második felében. Comm. Hist. Artis Med. Hung 1969, 51–53, 183–196. 8. Varságh Zoltán (szerk.): Gyógyszerészek zsebnaptára az 1918-ik évre, 47. évf. A Gyógyszerészi Hetilap kiadása, Stephaneum Nyomda Rt., Budapest, 1917, 80–81. 9. *** A kolozsvári magyar kir. Ferencz József Tudományegyetem Almanachja az 1872/73. tanévtől az 1918/19. tanévig. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár, 1872–1919. 10. *** A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1892-dik évi 35 985. sz. a. kelt rendeletével kiadott szabályzat a gyógyszerész-gyakornokok kiképzése tárgyában. In: Hőgyes E. (szerk.): Emlékkönyv a budapesti kir. magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Athenaeum Rt. könyvnyomdája, Budapest, 1896. 965–969. 11. *** Gyakornoki vizsgák Kolozsváron. Gyógyszerészi Hetilap 1889, 28, 650 és 1890, 29, 356, 626. 12. *** Kolozsváron vizsgázott gyakornokok az 1910/11-tanévben. Gyógyszerészi Közlöny 1912, 28, 2, 28. 13. *** A kolozsvári orvos–gyógyszerészi fakultás gyógyszerész-kiképzés szabályzata. Kivonat a Monitorul Oficial 1926. évi 69. számából. 163

2.2. A GYÓGYSZERÉSZI OKLEVÉL MEGSZERZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI AZ ERDÉLYIEK SZÁMÁRA Az erdélyi gyógyszerészjelöltek egyetemi tanulmányaikat az 1770-es évektől kezdődően külföldi (Bécs, Graz, Lipcse, Prága), valamint a nagyszombati egyetemen végezhették. Ezzel a lehetőséggel főleg a módosabb családokból származók, illetve az erdélyi szászok, örmények éltek. Az európai egyetemeken tanult erdélyi diákok névsorát közlő tanulmányban (5) a nyilvántartásba vett 4572 külföldön tanuló erdélyiből 631 (37,3 %) készült egészségügyi pályára és 122 (3 %) gyógyszerészi tanulmányokat folytatott. Ez a viszonylag alacsony részarány azzal magyarázható, hogy a gyógyszerészi pályára való felkészülés még a XVIII. században is főleg gyógyszertárakban történt. Az említett nyilvántartásban szereplők nagy része Brassó és Szeben megyéből származó német anyanyelvű peregrinus, nemzetiségük azonban nem határozható meg pontosan nevük latinos írása miatt, esetleg vallásukból, születési helyükből lehet következtetni. Többségük Bécsben tanult, de volt aki Lipcsében, Grazban, Halléban vagy Göttingenben. Fabritius az erdélyi gyógyszerészet szász vonatkozásait tárgyaló kötetében (2) 142 gyógyszerésznél megjelöli oklevelük elnyerésének helyét és idejét. Kolozsváron 54 (38,02 %), Bécsben 37 (26,05 %), Bukarestben 23 (16,19 %), Grazban 16 (11,27 %), Budapesten 3 (2,11 %), Berlinben és Bázelben kettő-kettő, valamint Bernben, Jénában, Lipcsében, Münchenben és Szegeden egy-egy erdélyi szász gyógyszerész kapott oklevelet. Az Illés László szerkesztésében 1874-ben megjelent Magyar- és Erdélyország összes gyógyszerészeinek névtára (3) az akkor Erdélyben dolgozó gyógyszerészek közül 18-at említ, akik oklevelüket Bécsben szerezték meg, a többiek a pesti egyetemen. A nyugati egyetemeken oklevelet szerzett, majd Erdélyben dolgozó gyógyszerészekről adatokat találhatunk Szögi László és munkatársai által összeállított kötetekben (19–22). Közülük néhányat a 30. táblázatban mutatunk be, megjelölve későbbi munkahelyüket is. A forrásanyagokból azokat válogattuk ki, akiknek biztosan lehetett követni itthoni pályájukat. Megjegyezzük, hogy a 30. és a többi táblázatban szereplő gyógyszerészek későbbi munkahelyét az évente kiadott Gyógyszerészek Zsebnaptára, Évkönyve, Almanachja adatainak segítségével, továbbá Csirák (1) és Fabritius (2) tanulmányköteteiből, valamint Maior doktori téziséből (4) tudtuk megállapítani. 30. táblázat. Nyugat-európai egyetemeken oklevelet kapott erdélyi gyógyszerészek (szemelvények) Születési adatai idő hely 1704 . I. 18. Brassó Boltosch Georgius Erzsébetváros 1756. II. 4 Issekutz Ferenc Antal Mauksch Tóbiás Sámuel 1769. VII. 24. Kolozsvár Meissner Paul Traugott 1778. III. 23. Medgyes Szeben Issekutz Ferenc Teodor 1780 k. 1785. X. 20. Brassó Paul Johann Beszterce Mauksch Gusztáv Adolf 1798 Brassó Müller Josef Zalatna Kladny Frigyes 1797. I. 28. Resicabánya Knoblauch Carol Segesvár Wagner József Temesvár Rothmänner Károly Szamosújvár 1795 Placsintár Gratian Torda 1790 ? Velits Lajos Zalatna Kladny Károly A gyógyszerész neve

164

Oklevelének helye kelte 1726 Lipcse 1775 Bécs 1791 Göttingen 1798 Bécs 1804 Bécs 1808 Bécs 1816 Bécs 1816 Bécs 1817 Bécs 1818 Bécs 1818 Bécs 1818 Bécs 1819 Bécs 1819 Bécs 1822 Bécs

Későbbi munkahelye – időszak Brassó 1733–1752 Szeben 1795–1822 Kolozsvár 1793–1805 Medgyes 1803–1810 Szeben 1823-ig Brassó 1810–1824 Beszterce 1836–1848 Brassó 1822–1869 Szeben 1838–1858 Oravicabánya 1820–1869 Segesvár 1820–1846 Temesvár 1830–1845 Szamosújvár 1872-ig Torda 1892-ig Zalatna ?

Czekely Andreas Binder Johann Folberth Josef Johann Kauntz (Koncz) András Id. Teutsch Gustav Stenner Peter Josef Schuster Friedrich Weiss Samuel Ifj. telegdi Roth Pál Placsintár Dávid Burdács Alajos Jeney Albert Jeney Károly Nyíry György Ember Emanuel Dietrich Heinrich Gustav Aescht Adolf Kraft Károly Sámuel Hintz György id. Schiessl Karl Boromeus Hidegh Kálmán Konya Sámuel Wolff Gyula Molnár Lajos Kellemen Ferenc Steiner Ferenc Clemens Albert id. Gellner Frigyes Pissel Károly Jékeli Rudolf Salmen August Rummler Eugen Májai Heinrich Kálmán Zobel Fridrich Obermayer Wilhelm Herbert Julius Hermann János Faragó Endre Maurer Arthur Folberth Hermann Widder Endre Schiessl Kázmér

1794. IV. 29. 1807. VII. 7. 1808. III. 10. 1808. XI. 29. 1814. III. 21. 1816. VII. 16. 1818. 1826 1826. X. 10 1832 1834 1828 1832 1833. I. 26. 1831. IV. 11. 1837. V. 4. 1839. II. 8. 1840. IV. 10. 1837. XI. 17. 1839. IX. 18. 1845. I. 17. 1844. IV. 14. 1847. IX. 21. 1852. VII. 3. 1856. III. 6. 1852. 1852. X. 23. 1859. III. 3. 1858. 1869. XI. 29. 1866 1869. VIII. 10. 1884. XII. 28. 1886. VIII. 4. 1888. V. 7. 1890. IV. 5. 1866. X. 23 1897. III. 29. 1900. IX. 7. 1902. VIII. 10. 1908. III. 30.

Brassó Brassó Segesvár Segesvár Brassó Brassó Segesvár Szeben Dés Szamosújvár ? Maros megye Maros megye Székelyhíd Máramarossz. Brassó Brassó Segesvár Kolozsvár Balázsfalva Arad Brassó Kolozsvár Nagyvárad Brassó Temesvár Beszterce Beszterce Berethalom (SB) ? Segesvár ? Brassó Medgyes Szeben Nagydisznód Fogaras Karánsebes Szentágota Medgyes Nagykároly Zsidve

Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Bécs Graz Bécs Bécs Bécs Bécs Graz Innsbruck Bécs Gráz Gráz Bécs Bécs Bécs Graz Graz

1823 1826 1828 1831 1830 1835 1840 1843 1850 1851 1854 1856 1856 1857 1858 1861 1861 1861 1862 1864 1865 1866 1866 1873 1876 1876 1877 1877 1884 1885 1891 1892 1898 1909 1910 1910 1912 1918 1921 1922 Strasbourg 1927 1932 Graz

Szeben, Brassó 1839–1848 Prázsmár 1878–1910 Medgyes 1831–1858 Székelyudvarhely 1835–1891 Szeben 1836–1879 Medgyes, Focşani Segesvár 1846–1878 Zilah 1870–1875 Dés 1853–1871 Szamosújvár Marosvásárhely 1872–1891 Marosvásárhely 1865–1878 Marosvásárhely 1886–1890 Nagyvárad 1865–1907 Nagyvárad 1860–1896 Bécs e. tanár 1866– Székelykeresztúr 1867–1875 Segesvár 1862–1874 Kolozsvár e. tanár 1884–1890 Balázsfalva 1878-ig Kassa 1867–, Arad 1880–1899 Jászváros (Iaşi) 1870–1940 Torda 1870–1910 Nagyvárad 1878–1907 Brassó 1881–1912 Temesvár 1879–1886 Dés 1880–1886, Retteg 1886– Görgényszentimre 1885–1930 Nagyszeben 1902–1933 Parajd –1907 Segesvár 1909–1949 Nagyszeben 1896–1918 Keresztényfalva 1931–1952 Nagyszeben 1925–1933 Nagyszeben 1914–1918 Nagydisznód 1918–1936 Marosvásárhely 1922–1944 Szászváros 1929–1949 Nagyszeben 1922–1934 Medgyes 1934–1949 Nvárad, Mvhely –1966 Bukarest, Zsidve 1948–1953

A XVIII. század végétől főleg a pesti, illetve később a budapesti egyetemen kaptak oklevelet az erdélyi gyógyszerészek. Általában 18 és 23 éves koruk között tették le a kötelező, patikában töltött gyakorlati idő után a tirocinális vizsgát és ez az 1770. évben kibocsátott Normativum sanitatis rendelkezésének érvénybe léptetéséig gyógyszertár tartására, illetve vezetésére jogosította őket. Az egyetem végzése nem volt alsó korhatárhoz kötve, csak a feltételeknek kellett megfelelniük. A magyarországi orvoskari oktatást kezdettől Gerhard van Swieten, majd Anton Störck előírása szerint a bécsivel egyeztették. Az oktatás színvonalának és eredményességének elismerését jelzi az, hogy a budai egyetem 1780. évben kiadott „Felséges Mária Terézia ünnepélyes nagy alapító, szabadalmi és adománylevele” az egyetemnek a bécsi, a prágai, a gráci és az olmützi egyetemekkel azonos jogkört, az ott végzetteknek az egész birodalom területén való elhelyezkedési lehetőséget adott (23, 24). 165

Budapesten a Semmelweis Orvosi Egyetem levéltárában található immatrikulációs könyvekben az orvosokkal együtt vezették a beiratkozott, illetve az oklevelet kapott gyógyszerészek nevét (6). A gyógyszerészhallgatók tanulmányaik befejezésekor gyógyszerészi értekezést állítottak össze. Schuster János (1777–1838) – aki a pesti egyetemen 1810-tól a kémia professzora volt – kezdeményezte, hogy gyógyszerész tanítványai értekezéseket írjanak. Célja részben a szaknyelv magyarosítása volt. Az ő irányítása alatt készült értekezéseket 2 kötetbe gyűjtötte össze és Pesten 1829– 1830-ban ki is adta. Ezekből ad válogatást Dörnyei Sándor (18), aki az 1827 és 1844 között oklevelet kapott 99 gyógyszerész nyomtatott vizsgadolgozatát mutatja be. Egy részük latin nyelven, más részük németül, de többségük magyar nyelven íródott a „magyar kémiai szaknyelv” alkalmazhatóságának bizonyítására. Köztük több erdélyi származású gyógyszerész dolgozata is megtalálható. Ezekből, a következő ábrákban néhánynak a fedőlapját mutajuk be.

25. ábra. Néhány erdélyi származású gyógyszerészjelölt értekezésének címlapja 166

31. táblázat. Erdélyi származású gyógyszerészek értekezése a pesti egyetemen 1829–1838 között Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

Értekezés kelte Engel József Bécs, 1807. máj. 2. 1829 Eitel Ferenc Frigyes Brassó, 1808, nov. 1829 Soós Károly Dés, 1807 1829 Tamássik István Erzsébetváros 1829 Eismann József Gyulafehérvár, 1804 k. 1830 Ternajgo József Pern (Szilézia) 1830 Kováts Lajos Kézdivásárhely, 1811 k. 1833 Ellmayer Antal Máramarossziget, 1813 k. 1834 Scheidenberg Antal Nagybánya, 1812 1834 Schnell Péter Brassó, 1812, jún. 28 1834 Sztupa György Nagyvárad, 1812. aug. 5 1834 Csomortányi Mike József Felsőbánya, 1810 k. 1835 Wolff Gábor Kőhalom, 1811 1834 Stauroczky László Borosjenő, 1813 k. 1835 Göldner Károly Marosvásárhely, 1805 k. 1836 Herold Imre Abrudbánya, 1815 k. 1836 Lukáts Konstantin Zalatna, 1814 k. 1836 Remetei József Zalatna,1812 1836 Th(e)odorovits Máté Vinga, 1813 k. 1836 Gaudi Vilmos Károly Brassó/Buk., 1816. nov. 20. 1837 Csíky Ferenc Marosvásárhely, 1818 k. 1841 Gyógyszerész jelölt neve

Születés helye és éve

Későbbi munkahely Marosvásárhely Bukarest Erzsébetváros Csíkszereda ? Zalatna Arad, Máriaradna Marosvásárhely ? ? ? Brassó Arad, Pest Pest, Torda, Nagyvárad Kvár, Torda Máriaradna, Szekszárd Marosvásárhely ? Zalatna ? Abrudbánya ? Bukarest Marosvásárhely

A budapesti Semmelweis Egyetem levéltárában őrzött, 1770-ben elindított anyakönyvekben a hallgatók személyi adatait (származásukat, korukat, vallásukat, később pedig születési helyüket és idejüket), valamint vizsgáik (szigorlataik és a záróvizsga anyagát, keltét, minősítését) és az oklevél kiadásának dátumát is közlik. A gyógyszerészmesterekre és tudorokra egyaránt találunk itt forrásanyagot (6) a következőképpen: 1. Album Chyrurgorum et Pharmacopoeorum: az 1770/71-es és az 1838/39-es tanév között oklevelet kapott gyógyszerészek (1–278.), 2. Album Chirurgorum: az 1839/40-es és az 1887/88-as tanévek között végzett gyógyszerészmesterek (613–947.), 3. Album Medicorum: az 1888/89-es és az 1907/08-as tanévek gyógyszerészhallgatóinak adatait tartalmazza, valamint a gyógyszerészi elővizsgálatok jegyzőkönyveit az 1918/19-es és az 1934/35-ös tanévek között. Az anyakönyvekben a kezdeti periódusban nem a jelöltek születési idejét, hanem az életkorukat jelezték, amikor a mesteri oklevelet magkapták. Ez elég megbízhatatlan adat, ezért ahol sikerült utólag azonosítani születésük idejét, ott pontosítottunk, és a táblázatokban így jeleztük. Később már az anyakönyvekben is pontosan jelzik a születés idejét és helyét. E forrásmunkák segítségével megállapíthattuk, hogy 1770-től 1947-ig több mint 500 erdélyi származású kapott oklevelet. Számuk az egyes tanévekben igen változó volt, számbeli értékelésük csak akkor volna reális, ha tanévenként ismernénk az oklevelet nyert összes gyógyszerész számán kívül valamennyinek a születési helyét is. Még a kolozsvári egyetemi képzés beindulása után is szép számmal tanultak itt erdélyiek. A kolozsvári FJTE megszűnése, illetve kényszerű eltávozása után (1919) jelentősen nőtt számuk a magyarországi egyetemeken. A pesti, illetve a budapesti egyetemen tanult erdélyiek közül azonban 167

nem mindenki tért vissza szülőföldjére, többségük szakmai pályafutása mégis itt teljesedett ki. A 32. táblázatban egy válogatást adunk közre főleg azokról a Pesten, illetve Budapesten oklevelet szerzett gyógyszerészekről, akik képesítésük elnyerése után hazatértek, és rövidebb-hosszabb ideig Erdélyben dolgoztak. A felsoroltak adatai több esetben hiányosak, a hézagos anyakönyvi bejegyzés vagy a kézírás olvashatatlansága miatt. 32. táblázat. A pesti, majd a budapesti egyetemen oklevelet kapott erdélyi származású gyógyszerészek (szemelvények) A gyógyszerész neve A Adler József Andrényi Zsigmond Augusztin Ágoston Adler Mór Márton Albrecht Gusztáv Albert Rezső Augusztin Béla Ásmány Gyula Ady Ferenc Angel István Ajtay Margit Kornélia Antal Dezső János B Boltosch Sámuel Binder Frigyes Brandts Mihály Brandtsch József Binder Johan Frigyes Benkő János Binder Márton Benkő Áron Binder Frigyes Böszörményi József Binder Márton Emil Breuer Pál Bakáts Sándor Buzáth Márton Bernády Dániel Buzáth Márton Bíró Mór Bratvai Mihály Betegh Bálint Báthori Bartolomeus Barth Antal Beck Béla Buzáth Lajos Breuer Pál ifj. Breuer Zsigmond Báthory István Bernády György Buday Ákos 168

Születési ideje vagy életkora*

Születési helye (a megye jelzése)

Oklevél kelte

22 éves 22 éves 21 éves 20 éves 21 éves 25 éves 1877. X. 29. 1887. VIII. 2. 1897. VIII. 29. 1901. III. 5. 1901. XI. 16 1895. VIII. 15.

Károlyfehérvár Arad Zsombolya Nagykároly Temesvár Nagyenyed Boksánbánya Nagyvárad Szilágycseh Arad Zilah Torda

1838 1838 1878 1881 1888 1896 1899 1915 1923 1924 1926 1926

1768. I. 6. 22 éves 23 éves 26 éves 1801. X. 17. 32 éves 23 éves 31 éves 20 éves 22 éves 23 éves 29 éves 27 éves 29 éves 1839. V. 25. 1839. XII. 11. 22 éves 29 éves 24 éves 26 éves 22 éves 22 éves 21 éves 22 éves 1859. VII. 16. 22 éves 1864. IV. 10. 29 éves

Brassó Gyulafehérvár Várad-olaszi Szászrégen Nagyszeben Marosvásárhely Medgyes Háromszék Szászsebes Szatmárnémeti Medgyes Nagybánya Nagyvárad Nagyvárad Oláhláposbánya Máramarossziget Gyergyószentmiklós Gyergyószentmiklós Szamosújvár Misztótfalu Facsád Szita (BN) Máramarossziget Magyarlápos Magyarlápos Nagykároly Bethlen Székelyudvarhely

1787 1797 1812 1818 1822 1824 1831 1838 1839 1846 1848 1851 1855 1857 1861 1862 1862 1862 1868 1869 1872 1872 1876 1878 1878 1882 1886 1886

Bajnóczy Sándor Béress János id. Botos Kornél Bíró Géza Bányai Mihály Brana Móric Bokor Anna Berkovits Móric Bretter Dávid Benkő Sándor Bleyer István Bartha József Beck Ilona Braun Károly Boleman Mihály Kálmán Breuer Imre Binder János Gusztáv Bernáth István Bán István Buzási Márton Bossányi Jenő Bajor József Bálint Árpád József Breva Albert Kálmán Boross Bálint Jakab Beleznay Ilona Baranyi Margit Mária Bunyevicz Sándor Bary Attila Zoltán Bagosi Sándor Brassay Béla Bányai László Gyula Berki Zoltán C Czoppelt István Csiszár István Czetz Dénes Csiky Márton Czoppelt Frigyes Csíki Ferenc Csíki Kálmán Csíki Lukács Csete Lajos Csúcs Miklós Csurgay Kálmán Csernátony Cseh Sándor Csúcs Imre Csíky Gyula Csányi Zoltán Czibulla Győző Czaicz Gyula Tódor Crăciun Gyula

1871. III. 15. 1870. 1872. XI. 10. 1876. VII. 4. 1880. X. 6. 1879. II. 12. 1881. X. 14. 1882. IX. 30. 1882. VII. 25. 1884. V. 3. 1887. X. 12. 1888. VIII. 15. 1888. VII. 3. 1886. I. 7. 1887. VI. 5. 1885. III. 15. 1888. IX. 30. 1889. I. 22. 1892. VI. 2. 1896. I. 17. 1897. XII. 22. 1894. VII. 23. 1897. III. 27. 1896. V, 18. 1901. X. 7. 1902. V. 3. 1900. XI. 2. 1896. II. 15. 1900. II. 5. 1905. XII. 5. 1895. I. 9. 1920. VII. 19. 1922. II. 2.

Szinérváralja Máramarossziget Resicabánya Sikula (AR) Berettyószéplak Nagykároly Szilágysomlyó Nagyvárad Henningfalva Nagyszalonta Nagyvárad Szilágysomlyó Székelyhíd Mehala (Temesvár) Fogaras Temesvár Topánfalva Tenke Máramarossziget Náprád (Szilágy) Temesvár Etéd Csíkszentimre Magyarlápos Szatmárnémeti Nagyvárad Nagyvárad Nagyszeben Kolozsvár Nagyszalonta Gyergyószárhegy Zilah Nagyszeben

1892 1893 1897 1898 1903 1904 1905 1908 1908 1909 1909 1909 1910 1910 1910 1911 1912 1913 1914 1917 1920 1920 1922 1923 1924 1924 1925 1925 1926 1928 1929 1942 1946

24 éves 22 éves 26 éves 22 éves 24 éves 23 éves 22 éves 22 éves 1858. II. 3. 28 éves 1858. XI. 22. 24 éves 23 éves 21 éves 21 éves 25 éves 27 éves 23 éves

Medgyes Marosvásárhely Dés Simánd (AR) Szászrégen Marosvásárhely Gyergyószentmiklós Simánd (AR) Nagyszalonta Máramarossziget Gyorok (AR) Alparét (CJ) Szurduk (SJ) Fólya (Temes) Tasnád Lugos Szatmárnémeti Kölnök (CS)

1798 1833 1834 1834 1836 1841 1861 1868 1878 1878 1879 1881 1884 1885 1886 1888 1892 1892 169

Czoppelt Ernő Frigyes Czaich Zsigmond Kornél Csanády Kálmán Sándor Csonka József Gyula Cutean János György Cioclău Cornel Csemitzky Frigyesné sz. Máthé Berta Ilyésné Császár Irén Csermák Lajos lemhényi Csutak István Csucsi Károly Csausz Gyula D Dutka Ferenc Dobay Sándor Dózsa Árpád Dermla Róbert Dutka Kálmán Demeter Cornel Dónáth József Demeter Gyula Debitzky Mihály Dioszeghy Zoltán Deutsch Dávid Derzsi Géza Darvay Béla Dobriban Antal Gergely Dorszky Dezső Dósa András E Eördögh Stephanus Ember Jakab Eranosz Bogdán Ember Elek Erdélyi László Erdey Aladár László Ernst Aladár Eberstein Ernő F Ferenczy Károly Ferenczi László Fényhalmy Antal Fuhrmann Károly Ferenczi János Faragó Ödön Fényhalmy Antal Árpád Farkas István Fáy Ignácz Alfonz Antal Filep Béla Földes Béla Árpád Friesenhahn József Florer János 170

22 éves 1883. XII. 23. 1886. IV. 6. 1886. VII. 16. 1886. VI. 9. 1889. VI. 13. 1882. III. 31.

Szászrégen Szatmárnémeti Várad-Olaszi Hátszeg Hunyaddobra Ópécska Tasnád

1899 1906 1907 1909 1909 1910 1915

1895. IX. 26. 1903. IX. 10. 1901. XI. 12. 1903. VII. 3. 1899. VI. 21.

Marosvásárhely Temesvár Marosvásárhely Székelyudvarhely Felsőbánya

1922 1925 1925 1925 1936

22 éves 26 éves 21 éves 23 éves 20 éves 24 éves 42 éves 28 éves 1881. VII. 4. 1886. VI. 19. 1887. VIII. 23. 1888. V. 9. 1894. III. 10. 1898. V. 13. 1903. II. 23. 1916. VI. 27.

Szatmárnémeti Csíkszentgyörgy Marosvásárhely Lugos Tasnád Lugos Makfalva Drág (CJ) Barót Érkávás (SJ) Magyarigen Torockó Máramarossziget Gyergyószentmiklós Marosvásárhely Marosvásárhely

1850 1867 1874 1875 1890 1891 1894 1898 1904 1909 1912 1912 1915 1923 1927 1941

1759. IX. 20. 24 éves 1845. I. 2. 1862. 21 éves 1869. III. 31. 1893. III. 27. 1901. VI. 24.

Kolozsvár Máramarossziget Gyergyószentmiklós Máramarossziget Belényes Nagykároly Kádár (TM) Temesvár

1787 1847 1870 1882 1884 1908 1918 1925

24 éves 26 éves 1822. V. 5. 23 éves 30 éves 23 éves 1867. I. 20. 20 éves 21 éves 1879. V. 11. 1884. IV. 6. 1886. I. 21. 1881. V. 10.

Nagybánya Marosvásárhely Nagybánya Beszterce Máramarossziget Temeshódos Halmi Temesvár Bánffyhunyad Ótorda Arad Székesút (AR) Kolozsvár

1843 1845 1846 1848 1855 1888 1893 1894 1900 1904 1907 1908 1910

Fáy Elvira Jozefa Farkas Mátyás Fenyvesi Ferenc Ferenczi Árpád Frenkel Amália Fónagy Endre Ferenczy István Fényes Béla Flórián Géza Ferenczy István Fejér Emil Antal Fritz Erzsébet Ferenczy Géza árkosi Farkas József Fried Sándor G Göldner Károly Gönczi Ferenc Görög József Gunesch Károly Galló Dénes Gerbert Emil Gödry Lajos Gönczy Lajos Gözsy Árpád Gerber Ödön ifj. Görögh Dániel Györbíró Szilárd Gerber Béla György Géra József Grób Zoltán Farkas Gondos Gyula Grósz Henrik Genszky Géza Gözsy Béla H Hornung Károly Hankó László Hönsch Ede Horváth József Hints Gergely Horváth Kálmán Hering Sándor Höncz Sámuel Hanzulovics Lajos Horváth Ernő Horváth István Hoffmann Ernő Hain Albert Hanzéros Géza Horváth József Sándor Hanzéros István Ádám Ede

1889. III. 31. 1895. V. 6. 1890. XI. 2. 1884. II. 2. 1892. VI. 8. 1896. XI. 30. 1900. VIII. 25. 1901. II. 21. 1898. VII. 18. 1903. VII. 1. 1898. III. 28. 1898. VIII. 17. 1909. XII. 3. 1900. IX, 2. 1899. XI. 25.

Felsővisó Borz (BH) Nagyvárad Brassó Alvinc Nagyszalonta Székelyudvarhely Lugos Mezőmadaras Székelyudvarhely Csíkszereda Temesvár Vajda hunyad Nagyenyed Gyimesközéplok

1910 1910 1911 1911 1920 1921 1924 1924 1925 1926 1927 1930 1926 1935 1944

21 éves 25 éves 25 éves 24 éves 25 éves 21 éves 30 éves 21 éves 1861. 1863. 22 éves 1877. X. 26. 1884. IV. 24. 1887. II. 12. 1884. X. 22. 1881. VI. 22. 1888. XII. 24. 1894. V. 23. 1903. III. 26.

Marosvásárhely Szászváros Marosvásárhely Nagyszeben Kézdiszentkereszt Beszterce Felsőbánya Szamosújvár Csíkszereda Szinérváralja Máramarossziget Máramarossziget Szinérváralja Temesvár Torda Nagybánya Gyulafehérvár Máramarossziget Csíkszereda

1836 1840 1847 1847 1871 1878 1880 1881 1883 1884 1897 1898 1906 1910 1911 1912 1913 1921 1924

1815. XI. 1. 25 éves 23 éves 27 éves 1841 22 éves 29 éves 23 éves 22 éves 27 éves 21 éves 24 éves 21 éves 22 éves 1875. IV. 2. 1881. III. 29.

Brassó Kézdivásárhely Nagyszeben Bánffyhunyad Marosvásárhely Tenke Székelyhíd Nagykároly Felsőbánya Nagykároly Margitta Szinérváralja Temesvár Székelyhíd Székelyhíd Nagyhalmágy

1838 1847 1848 1862 1870 1872 1873 1873 1877 1879 1880 1881 1888 1897 1898 1906 171

Halmágyi Ilka Ida Harnik Lajos Hering Ernő Ferenc Hirschhorn Salamon Hartlauer Jenő Horváth Gyula Horváth Anna Hanzéros Pál Imre István Harnos Tibor Jenő Hehs Béla Halmágyi Szilárd Elek I Issekutz Károly Ilosvay Lajos Illyés Lajos Lőrinc Illyés Lajosné sz. Fitos Erzsébet Incze Antal Issekutz Lívia J Jékelius Ferdinánd Jancsó József Józsa Gyula Jakab Dániel Jakabffy Aladár Jékelius Gusztáv ifj. Jeszenszky Sándor Jakab Géza Jakab Mihály Jeszenszky Béla Sándor Jakabházy Zsigmond ifj. Jóna Sándor K Knoblauch Gáspár ifj. Korbuly Sándor Kiss Károly csávásy Killer Ferenc Katona Zsigmond Kovács István Kovács Ferenc Károlyi Sámuel Kovács József Karácsony Sándor Kovács Kálmán Kelemen Károly nagysolymosi Koncz Ármin Kovássy Gyula Koricsánszky László Kovács Bálint Kornstein Jenő Kelemen Kálmán Kuntz János

172

1884. III. 14. 1886. XII. 27. 1887. III. 28. 1889. II. 25. 1899. V. 27. 1899. V. 18. 1903. IX. 24. 1902. I. 6. 1900. VII. 30. 1905. 1888. XII. 16.

Zilah Marosludas Nagyvárad Fogaras Temesvár Beszterce Székelykeresztúr Honctő Orsova Arad Szilágysomlyó

1908 1909 1909 1917 1922 1923 1925 1926 1929 1929 1942

23 éves 1851. X. 30. 1898. XII. 23. 1899. X. 30. 1901. V. 17. 1918. XI. 30.

Dés Marosvásárhely Nagykároly Verespatak Kolozsvár

1817 1874 1922 1929 1925 1941

1817. VIII. 20. 1825. VII. 2. 24 éves 25 éves 21 éves 1861. XI. 11. 32 éves 22 éves 1885. VII. 27. 1905. IV. 22. 1900. IX. 30. 1900. I. 14.

Brassó Kézdivásárhely Szilágysomlyó Hátszeg Lugos Brassó Szinérváralja Kolozsvár Bukarest Nagykároly Kolozsvár Máramarossziget

1841 1847 1854 1868 1874 1885 1885 1894 1912 1922 1924 1925

23 éves

Oravica

1820. VI. 7. 26 éves 1828. V. 1. ? 25 éves 28 éves 27 éves 23 éves 26 éves 27 éves 1855. IV. 8. 1853. XI. 11. 21 éves 24 éves 22 éves 28 éves 21 éves

Kolozsvár Temesvár Vámfalu (SM) Szilágysomlyó Kézdivásárhely Nagyszalonta Nagyenyed Dés Sitér (BH) Marosvásárhely Székelyudvarhely Máramarossziget Nagykároly Mezőbánd Nagyvárad Marosvásárhely Arad megye

1828 1844 1846 1848 1850 1853 1855 1870 1871 1872 1873 1875 1876 1878 1878 1878 1879 1880 1880

Kováts Aladár id. Klein Sámuel Knoblauch Miksa Katona Zsigmond ifj. Knoblauch Virgil Kutsera Antal Kőhalmy Miklós Koreck Frigyes Klein Lajos Lipót Kazay Endre Márton Kovássy István Gyula Kilka Emil Áron Keller István id. Kozma János Kosch Arthúr Keresztély János Kosztics Szilárd Kún István nagysolymosi Koncz András Kleitsch József Kovács Aladár Kaufmann Gyula Kolbay Rudolf Kolosvári József Kain Imre Keresztény Béla Kiss István Sándor Kuntz János Lajos József Kovács Andor id. Körösmezey Lajos Károly Kertész Ernő Kováts Tibor Kárpáti Lajos József Köpeczi Tihamér Kovács Zoltán uzoni Kozma János Kováts Domokos Kováts Ilona Kovács Andor ifj. Kovács László L Lang Martinus Lukács Constantin László Pál Lázár László Lengyel Lajos Lárencz László Láday Győző Ládai Antal Lengyel Izidor Liszka László Lutz Ferenc

20 éves 22 éves 23 éves 22 éves 23 éves 24 éves 28 éves 22 éves 24 éves 1876. XI. 10. 1882. VII. 10. 1880. X. 26. 1886. aug. 1885. V. 28. 1886. VI. 30. 1880. I. 3. 1881. VIII. 18. 1883. VIII. 6. 1886. II. 23. 1886. III. 14. 1886. X. 26. 1890. VII. 20. 1881. V. 10. 1889. XI. 10. 1891. VI. 28. 1897. IV. 19. 1887. X. 13. 1891. VIII. 28. 1891. VII. 4. 1890. IV. 12. 1896. XI. 20. 1890. VIII. 21. 1899. XI. 7. 1904. X. 3. 1897. VI. 5. 1898. VII. 1. 1900. III. 25. 1900. IX. 23. 1920. VII. 15. 1920. IX. 17.

Csákova – Temesvár Lugos Oravica Borosjenő Németboksány Csákova Szinérváralja Románboksány Lugos Nagybánya Felsővisó Lugos Mokrin (Temes-Toront.) Sepsiszentgyörgy Szászrégen Kézdivásárhely Temesvár Nagyvárad Székelyudvarhely Temesvár Temesvár Simánd (AR) Nagyvárad Nagyszalonta Nagyvárad Aknasugatag Nagyvárad Feltót (AR) Gerendkeresztúr Szatmárnémeti Nagyszeben Szaniszló Világos (Arad m.) Marosvásárhely Nagyenyed Gyergyószentmiklós Szászsebes Csíkszereda Gerendkeresztúr Nagyenyed

1881 1881 1884 1886 1888 1891 1895 1898 1902 1903 1905 1906 1908 1908 1908 1909 1909 1909 1910 1910 1910 1911 1912 1912 1913 1913 1913 1913 1914 1914 1921 1921 1922 1923 1923 1923 1926 1927 1943 1943

26 éves 21 éves 31 éves 26 éves 23 éves 30 éves 1856. I. 1. 22 éves 26 éves 1866. 1872. VII. 30.

Brassó Zalatna Kolozsvár Gyergyószentmiklós Abrudbánya Élesd Beszterce-vidék Felsőbánya Marosvásárhely Tenke Pécska

1804 1836 1845 1862 1865 1875 1877 1883 1887 1888 1891 173

Lányi Béla Lukács Gyula Lengyel Samu László István Lőrincz Ferenc Kálmán Ligeti Károly Láng József Lárencz László ifj. Laza Tivadar Lukács Dezső Lengyel Attila László Gy. Lukács Róza Lotz Richard Vilmos Lázár Ernő Lukinich Dezső M Mauksch Theofil Mauksch Tóbiás Sámuel Mauksch Martin Adam Mitter Ferenc Mauksch Johann Martin Mihelyes János Mike József csomortányi Mauksch Sámuel Müller Károly Müller Károly Müller János Moldován Lajos Márkos Ödön Mertz József Mártonfi János Mayer József Molnár Miklós Messer Ármin Mike Márton Muzsa Gyula Mátray Ákos Müller Frigyes Muntean Sándor Stelian Magdó Márton Molnár László Mihály Károly Mihályi Lajos Moga András Béla Mihály Károly Ottó Molnár Jolán Janka Irén Máthé Szeréna Markovits Zoltán Lajos Márton János Most Ilona Masznyik Dezső János Mátray József Gyula 174

21 éves 22 éves 1878. XI. 30. 1883. VI. 15. 1887. X. 2. 1887. XI. 18. 1887. V. 24. 1880. II. 13. 1882. II. 12. 1881. VIII. 22. 1890. III. 10. 1896. VII. 6. 1900. II. 21. 1904. VIII. 6. 1909. II. 14.

Nagyvárad Szemlak (AR) Marosvásárhely Szentábrahám Máramarossziget Magyarpécska Medgyes Csíkszereda Hosszúaszó (BH) Biharpoklos Székelykeresztúr Déva Székelyudvarhely Beszterce Temesvár

1893 1890 1904 1909 1909 1909 1910 1910 1911 1911 1913 1920 1924 1927 1934

1762. I. 2. 1769. VII. 24. 1770. 1769. VII. 4. 1783. 24 éves 25 éves 24 éves 24 éves 23 éves 26 éves 22 éves 26 éves 22 éves 24 éves 22 éves 23 éves 22 éves 22 éves 1862. VII. 22. 24 éves 1871. 1885. IV. 16. 1875. II. 25. 1887. XII. 16. 1889. X. 22. 1888. 1893. III. 30. 1892. VII. 16. 1896. III. 21. 1896. XII. 25. 1901. X. 21. 1896. V. 30. 1901. I. 7. 1897. XI. 20. 1903. VIII. 4.

Marosvásárhely Kolozsvár Marosvásárhely Nagyvárad Kolozsvár Abrudbánya Felsőbánya Szentgyörgy ? Nagyszeben Belényes Nagyvárad Felsőbánya Szatmárnémeti Nagyvárad Déva Nagyvárad Nagyvárad Székelytelek (BH) Dés Bukarest Érmihályfalva Naszód Brassó Hosszúfalu (BV) Arad Tasnád Szatmárnémeti Brassó Temesvár Alsócsernáton Lugos Keszend (AR) Gyergyóditró Dicsőszentmárton Gyorok (AR) Szatmárnémeti

1782 1789 1792 1792 1803 1831 1835 1836 1837 1856 1861 1866 1868 1868 1871 1880 1881 1882 1886 1886 1888 1893 1909 1910 1911 1913 1914 1917 1918 1920 1921 1923 1924 1924 1925 1925

Masznyik Lajos Masznyik Géza N Nagy Kálmán Novák János Nyisztor József somkúti Nyisztor Mihály Neubeuer Ferenc Nagy Sándor Nagy Béla Nagy Sándor Nyíry Ödön Gyula Nagy Béla Albert Nagy Nándor Nagy Béla Kálmán Nemes Ödön Antal Non János Nussbaum József Nagy Elek Károly Nyerges Gyula Nagy Béla Sándor Nagy Antal Nagy Zoltán Imre Nonn Margit Nagy Gy. István O Oberth József Orient Gyula Osváth Károly Oláh László Onescu Cornel Orosz János Osváth Zoltán Elemér Ö Ötves Pál Ötves Gyula P Penkert Mihály Pissel Sámuel Penkert Mihály Papp Simon Penkert Mihály Pongrácz Géza Kálmán Papp Károly Zsigmond Podhráczky István Penkert Mihály Pápaffy Szever Pauli Péter Péter Márton István Püspöky József Pataki Ödön Pető Ödön

1899. VIII 18. 1920. VIII. 14.

Gyorok (AR) Nagyvárad

1927 1944

23 éves 23 éves 27 éves 25 éves 24 éves 23 éves 25 éves 23 éves 1875. VII. 18. 22 éves 1886. I. 2. 1886. VIII. 5. 1887. XII. 14. 1888. IV. 16. 1891. II. 11. 1894. V. 20. 1891. X. 3. 1897. XII. 20. 1900. XI. 1. 1894. VII. 3. 1920. X. 7. 1913. I. 2.

Szinérváralja Szamosújvár Nagyvárad Vasand (BH) Lugos Felsőbánya Illyefalva Nagyenyed Nagyvárad Gyulafehérvár Érmihályfalva Krasznabéltek Nagyvárad Zernest Gyulafehérvár Kisjenő Brassó Sepsiszentgyörgy Nyárádszereda Kolozsvár Nagykároly Zsibó

1865 1871 1871 1871 1876 1878 1878 1883 1896 1900 1907 1908 1911 1912 1914 1916 1922 1925 1925 1926 1944 1946

25 éves 1869. X. 21. 1884. III. 15. 1891. I. 8. 1888. II. 10. 1887. X. 6. 1896. XII. 4.

Medgyes Nagybocskó Marosvásárhely Nagyszalonta Szászkabánya (CS) Szaniszló Kolozsvár

1846 1891 1907 1912 1912 1913 1923

1835. 1898. VII. 18.

Erzsébetváros Málnásfürdő

1856 1921

1773. 20 éves 1808. I. 14 24 éves 22 éves 20 éves 21 éves 20 éves 1873. XII. 10. 1883. II. 16. 1888. VIII. 3. 1897. IV. 17. 1887. IX. 20. 1888. VII. 27. 1893. III. 26.

Medgyes Brassó Székelyhíd Szamosújvár Székelyhíd Nagykároly Nagyvárad Nagyszalonta Székelyhíd Temesvár Lovrin Vöröstorony Alsójára Erdőd Karánsebes

1801 1805 1832 1852 1872 1879 1888 1895 1896 1908 1911 1911 1913 1914 1914 175

Popa János Popovits István Patakfalvi Sándor Pánczél Géza Princzinger Antal Penkert Sándor Mihály Perl Ilona Pildner Melitta Krisztina Pucser Gizella R Roth Joannes Ladislau Roth Károly Lajos Róthschnek Károly Rohonczy Zsigmond Rădulescu György Rieger Nándor Roth Károly Ruttkay Lajos Reiter Viktor karánsebesi Rácz Jenő Rakovszky Zdenko István S Schwartz Sámuel Streicher Sámuel Schneeweiss Johann Georg Soós Károly bádoky Schmidt József Stenner Frigyes Schwachhoffer Lajos Schimmert Frigyes Keresztély Svoboda Ferenc Stenner József Solymossy János Stankóczy Lajos Schiessl Károly Sárga Gergely Simon Aurél Solymossy János Spányik Sándor Lajos Spiegel Lajos Studényi Károly Árpád Somlyó Móricz Studényi János Frigyes Schwartz Mendel Sebestyén Arthúr Scholtz Endre Sándor Schifbeck Andor Solymossy János ifj. SZ bogdándi Sztupa György Szemer János

176

1889. X. 29. 1887. II. 5. 1896. XII. 29. 1901. XII. 25. 1899. I. 11. 1903. III. 20. 1903. V. 24. 1907. XI. 22. 1908. VIII. 11.

Tilicske (SB) Arad Székelykeresztúr Maroshévíz Mezőfény (SM) Székelyhíd Kolozsvár Fogaras Nagykároly

1915 1921 1922 1924 1924 1925 1926 1930 1944

23 éves 23 éves 1806. VIII. 28. 25 éves 22 éves 22 éves 21 éves 23 éves 1883. VII. 10. 1886. IX. 24. 1908. III. 29.

Dés Dés Marosvásárhely Misztótfalu Lugos Temesvár Dés Zsombolya Lovrin Kolozsvár Balánbánya

1806 1808 1828 1858 1875 1877 1879 1882 1908 1913 1929

24 éves 23 éves ? 1807. 22 éves 1810. VI. 11. 24 éves 24 éves 24 éves 36 éves 1824. 26 éves 1862. IV. 21. 25 éves 23 éves 1872. 1886. X. 31. 1886. VI. 6. 1891. I. 27. 1887. III. 17. 1892. X. 10. 1892. VI. 5. 1890. IX. 17. 1894. VI. 11. 1900. XI. 21. 1904. III. 17.

Beszterce Kolozsvár Brassó Dés Nagyvárad Brassó Nagyvárad Nagyszeben Lugos Brassó Székelyudvarhely Arad Balázsfalva Szinérváralja Alsóberekszó (SJ) Bodok Csíkszentmárton Szatmárnémeti Karánsebes Avasfelsőfalu Karánsebes Hosszúaszó (AB) Nagyvárad Buziás Nagykároly Székelyudvarhely

1803 1806 1805 1829 1831 1834 1848 1848 1848 1850 1853 1883 1883 1884 1888 1892 1908 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1919 1924 1926

1812. VIII. 5. 25 éves

Nagyvárad (Belényes) Máramarossziget

1834 1846

Széky Miklós Száva Gerő Szilágyi György Szabó Lajos Szentiványi Sándor Szabó Sándor Szathmáry János Szabó Albert Szaitz Károly Szabó György Szarka Gyula Szathmáry Géza Szíjártó Géza Szabó Béla Cs. Szabó Béla hermányi Sztankay Aba Szőlősi Sándor Székely Zoltán Szendrei Béla Szász Tihamér Szaitz Jenő Szabó Dénes Géza Színi Andor Szűcs Simon Szele Béla Szakáts Zoltán Száva Ferenc Antal Szilágyi Träger László T Tomassik Pál Tamassik István Ternajgó József Telbisz Benedek Torjai Pál Tomcsik József ifj. Telbisz Benedek ifj. Tomcsik Jenő id. Tamás Mihály Ternajgó Lajos Ternajgó József Caesar Pál Tischler János Thoroczkay Sándor Tamás Simon Tomcsik Jenő ifj. Tollas Sándor U Unger Gusztáv V Velits János Velits Károly Varró Károly Váradi Károly

1842. 1835. IV. 19. 25 éves 24 éves 21 éves 23 éves 26 éves 23 éves 21 éves 29 éves 25 éves 28 éves 23 éves 20 éves 24 éves 1868. III. 26. 21 éves 1881. X. 1. 1887. VII. 12. 1891. IX. 14. 1893. VI. 15. 1894. IX. 21. 1895. IV. 21. 1889. VI. 21. 1895. IX. 26. 1904. II. 13. 1901. XII. 20. 1922. III. 27.

Nagybánya Gyergyószentmiklós Szatmárnémeti Szatmárnémeti Nagyvárad Magyarlápos Aranyosszék Kézdivásárhely Felsőbánya Szalacs (BH) Arad Nagyvárad Máramarossziget Nagysomkút Bukarest Verespatak (AB) Marosvásárhely Nagyszalonta Nagylak Szurduk (SJ) Erdőszáda Brassó Bereck Érmihályfalva Szalacs (BH) Székelyudvarhely Marosludas Szilágycseh

1856 1858 1858 1859 1863 1864 1867 1871 1873 1877 1879 1879 1886 1887 1887 1889 1898 1904 1909 1913 1916 1917 1920 1920 1922 1925 1932 1945

1764. I. 22. 24 éves 1808 22 éves 30 éves 1853. IX. 12. 1854. 1856. 1875. IX. 15. 1870. VIII. 6. 1883. II. 18. 1888. VI. 24. 1886. V. 9. 1889. I. 25. 1901. X. 13. 1905. II. 2.

Nagyvárad Küküllővár/Erzsébetváros Spanyolország Lovrin Máramarossziget Kolozsvár Lovrin Kolozsvár Kápolnásoláhfalu Újarad Újarad Kolozsvár Kisbábony (SM) Csíktaplóca Aranyosgyéres Kerelőszentpál

1792 1829 1830 1834 1847 1874 1874 1878 1904 1905 1906 1912 1912 1914 1925 1926

22 éves

Szatmárnémeti

1865

26 éves 1823. III. 29 27 éves 26 éves

Torda Torda Nagyenyed Marosújvár

1802 1843 1848 1866 177

Varró Ferenc Vojtek Kálmán Várady Lajos Vidakovits Kamill Vlád Virgil Varró Ferenc ifj. Vlád Antal Vértes Bódog Vilmos Vértes Károly Vadász Gusztáv Vásárhelyi Béla Vetter Vincze Lajos K. Várady László Sándor Vojtek Geyza Vass Jenő Vladár Pál Gyula W Wolff Gábor Wéber Károly Wágner Károly Wolff János Wagner Károly Winkler Ferenc Wagner Vilmos Weinrich Ernő Winkler Lajos Wotsch Alajos Szilágyi Wass Lajos Sándor Weisz Béla Winnand József Werber Péter Weinrich Anna Erzsébet Wermescher Emil Weintraub Arnold Weisz Arnold Wagner Hermann Weisz László Tádé Győző Wolmann Emil Árpád Wallon Lajos Ferenc Z Zangler Károly Zeidner Ferenc Zaák József Zoltán Erzsébet Zakariás Árpád Gyula Zérigh Erzsébet ZS Zsigmondovics Géza Zsigmond Sándor Zsigmondovics György Vilmos

178

1847. XI. 21. 22 éves 20 éves 21 éves 23 éves 21 éves 1884. X. 12. 1886. IV. 29. 1888. XI. 29. 1891. VIII. 13. 1891. V. 11. 1895. I. 27. 1893. XI. 12. 1893. XI. 12. 1898. VIII. 7. 1895. IX. 19.

Nagyenyed Szentanna (AR) Újarad Újmoldova Abrudbánya Balázsfalva Borgóprund Lugos Lugos Nagyvárad Temesvár Szatmárnémeti Máramarossziget Pécska Brassó Belényes

1873 1878 1878 1899 1899 1902 1907 1907 1910 1911 1913 1918 1921 1922 1923 1923

1811. IV. 7. 25 éves 24 éves 1815. 29 éves 27 éves 26 éves 21 éves 1863. V. 21. 1844. V. 29. 1866. II. 25. 1884. V. 5. 1884. IX. 14. 1886. XII. 12. 1888. XI. 12. 1890. IV. 26. 1884. IX. 26. 1890. I. 18. 1893. III. 20. 1897. XII. 9. 1899. VIII. 4. 1901. VIII. 9.

Kőhalom Beszterce Fehérkárolyvár Kőhalom Segesvár Kolozsvár Segesvár Nagyszentmiklós Arad Hátszeg Szinérváralja Medgyes Lovrin Detta Medgyes Szászrégen Hátszeg Nagyszentmiklós Teke Nagybánya Gyergyószentmiklós Szatmárnémeti

1834 1834 1837 1838 1843 1846 1848 1875 1885 1890 1890 1907 1908 1910 1911 1911 1911 1914 1920 1922 1924 1925

29 éves 24 éves 23 éves 1886. VIII. 6. 1887. VI. 5. 1902. XI. 15.

Hunyad Brassó Szinérváralja Székelyhíd Sósmező (CV) Maroshévíz

1837 1847 1871 1909 1912 1927

26 éves 1883. VIII. 8. 1901. I. 9.

Kabolapolyána (MM) Makfalva Nagybocskó

1896 1907 1924

Megjegyzés: * Az anyakönyvekbe régebben a születési dátum helyett a jelölt életkorát írták be az oklevél elnyerésekor. Ez egy-egy év eltolódást jelenthet, ezért nem számoltuk át, hanem az anyakönyveknek megfelelően írtuk ki. A kolozsvári FJTE már az alapítást követő első tanévtől (1872/73) kezdődően évente két különböző kiadványt jelentetett meg Almanach, illetve Tanrend címmel. Az előbbi rendszeresen közölte a hallgatók karonkénti és félévenkénti létszámát, továbbá az oklevelet kapottak számát és névsorát, de személyi adataikat nem (7, 8). Az 1872/73-as első tanévben már öten iratkoztak be azzal a céllal, hogy gyógyszerészi képzésben vegyenek részt, így az 1873/74-es tanév végén már ők voltak az elsők, akik itt oklevelet kaptak. Közülük említjük meg Biró János gyógyszerészt, aki évtizedeken át Kolozsvár gyógyszerésze volt. Az 1896-os statisztika szerint az 1873/74-es tanévtől az 1894/95-ös évig 851 szigorló gyógyszerészhallgató közül 766 sikeresen vizsgázott. A Gyógyszerészi Közlöny (14), a Gyógyszerészi Hetilap (15) elég rendszeresen közölt adatokat a Budapesten és Kolozsváron oklevelet szerzett gyógyszerészekről. Ezek számbeli összehasonlítását adjuk meg harminc tanév alatt (1874–1903) a 33. táblázatban. 33. táblázat. A budapesti és a kolozsvári egyetemen oklevelet kapott gyógyszerészek számának öszszehasonlítása 1874–1903 között Tanév 1873/1874 1874/1875 1875/1876 1876/1877 1877/1878 1878/1879 1879/1880 1880/1881 1881/1882 1882/1883 1883/1884 1884/1885 1885/1886 1886/1887 1887/1888 1888/1889 1889/1890 1890/1891 1891/1892 1892/1893 1893/1894 1894/1895 1895/1896 1896/1897 1897/1898 1898/1899 1899/1900 1900/1901 1901/1902 1902/1903 30 tanév

Gyógyszerész oklevelet kaptak Összesen Budapesten Kolozsváron 49 6 55 47 11 58 41 15 56 63 16 79 65 10 75 73 7 80 75 12 87 83 15 98 82 9 91 65 12 77 82 16 98 86 10 96 71 12 83 85 26 111 78 26 104 96 20 116 65 35 100 77 26 103 125 43 168 116 37 153 82 18 100 71 18 89 71 15 86 66 16 82 56 16 72 62 23 85 63 23 86 61 13 74 70 17 87 68 20 88 2194 543 2737 179

A 33. táblázat adataiból látható, hogy a 30 tanév alatt Kolozsváron 543 gyógyszerész szerzett oklevelet (ez átlag évi 18 személyt jelent), ugyanebben a periódusban Budapesten négyszer többen. Talán ehhez az is hozzájárult, hogy továbbra is tanultak erdélyiek a budapesti egyetemen, ami a 32. táblázatból is kitűnik. A kolozsvári FJTE-n 1872 és 1919 között oklevelet kapott gyógyszerészek közül néhányat a 34. táblázatban mutatunk be. A több százból azokat válogattuk ki, akik később szakmánk jeles képviselői lettek, és jelentősen hozzájárultak az erdélyi gyógyszerészet kiteljesedéséhez. 34. táblázat. A kolozsvári FJTE-n oklevelet kapott erdélyi születésű gyógyszerészek (szemelvények) Születési adatok Oklevél Későbbi munkahelyek kelte idő hely Dálnoki Miklós Árpád 1850. Maroscsapó 1873 Nagyilonda, Marosvásárhely Jäger József Ferenc 1855. jan. 30. Brassó 1875 Székelykeresztúr Issekutz Hugó 1855. VI. 19. Székelyudvarhely 1876 Kolozsvár – e. tanár Ember Bogdán 1851. Máramarossziget 1876 Kolozsvár Hankó Antal 1858. IX. 5. Kolozs 1879 Csíkkarcfalva Telekesi Ebergényi Gyula 1856. Verespatak 1880 Kovászna Halász Jakab 1861. Marosvásárhely 1883 Kolozsvár, Gyalu Hartl Károly 1862. Temesvár 1884 Győr, Eger Gajzágó Róbert 1860. III. 1. Szamosújvár 1885 Torda, Kolozsvár Szilágyi Träger Károly 1865 ? Zilah 1886 Szilágycseh Hankovits Ferenc 1863. II. 1. Drágcséka 1887 Nagyvárad Kocsiss Béla 1867. XII. 28. Élesd 1888 Élesd Weinrich Károly 1866. IV. 28. Holdvilág 1890 Marosvásárhely, Aranyosmeggyes Diószeghy Lajos 1866. Abrudbánya 1890 Királydaróc Kárpáti János 1869. Csanádpalota 1890 Arad Czetz Dénes 1869. I. 13. Kolozsvár 1891 Kolozsvár Nits János 1870. IX. 3. Kraszna 1891 Szamosújvár Kováts Tivadar 1870. Kézdivásárhely 1891 Sepsiszentgyörgy Herzberg Heinrich 1868. IV. 22. Gyulafehérvár 1891 Nagyszeben Szele Béla id. 1870. Kézdivásárhely 1892 Szalacs (BH) 1905–1935 Lázár Ernő 1873. Nagyenyed 1892 Orosháza, Kolozsvár, Nagyenyed Halmágyi Tibor 1870. Zilah 1892 Erzsébetváros árkosi Ferenczy József 1870. VIII. 9. Felsőrákos 1893 Vajdahunyad Hints Zoltán 1871. Marosvásárhely 1893 Marosvásárhely Szathmáry István János 1870. Gyergyószentm. 1893 Ditró Mederus Lajos 1871. VIII. 6. Medgyes 1893 Kőhalom Bononi Árpád 1868. XII. 5. Temesrékás 1894 Temesrékás Okonsky Kelemen 1871. IX. 2. Nagyszeben 1895 Segesvár Náni János 1872. VIII. 12 Gyulafehérvár 1896 Szatmárnémeti Baróti Gergely Ferenc 1871. IV. 18. Barót 1899 Varadia (CS) Széki Tibor 1879. IV. 18. Kolozsvár 1900 Kvár (1919-ig), Szeged – e. tanár Metz Alfréd id. 1880. III. 12. Szászsebes 1902 Szerdahely (SB) Novák István id. 1879. III. 30. Kézdivásárhely 1902 Nagyenyed, Gyergyószentmiklós Ferencz Áron 1880. X. 15. Nagyajta 1903 Kolozsvár – e. tanár Hints Vilma 1881. IV. 6. Nyárádszereda 1905 Nyárádszereda Murgău Ion 1881. X. 21. Felgyógy 1905 Torda Cseresznyés Gyula 1881. III. 20. Nagyenyed 1906 Kolozsvár – tanársegéd 1919-ig Dobsa Sándor 1881. Érsemjén 1906 Álmosd (BH) Kelemen Ferenc ifj. ? Brassó 1907 Brassó Gyalui Pál 1886. X. 15. Gyalu 1908 Gyalu, Marosvásárhely Barla Dezső 1886. V. 26 Torda 1909 Marosludas, Nagyvárad Wittmayer Jenő 1883. X. 18. Nagyhalmágy 1909 Nagyszeben Jäger Jenő 1888. febr. 1. Székelykeresztúr 1909 Székelykeresztúr Czitrom Vilma 1889. III. 11. Kissolymos 1910 Marosvásárhely, Temesvár Onódi Veress Irén Ilona 1889. VI. 14. Torockó 1910 Torockó bölöni Mikó Gyula 1889. III. 21. Abrudbánya 1910 Budapest, Debrecen Ajvász Jenő 1890. VI. 22. Székelykeresztúr 1911 Erzsébetváros, Csíkszereda Hankó Zoltán István 1886. V. 2. Szászfenes 1911 Ákosfalva, Csíkkarcfalva Név

180

farcádi Sándor Zoltán id. Dávid Lajos Izmael Márton Antal Sabin Vékony Juliska Mózes Károly Barabás Ferenc Csergi Pop Viktor Kopp Alice Mezőné Kain Eszter Neagoş Sabin Szilágyi Träger Károly ifj. Schiessl Károly Hary Sándor Haranth Dezső id. Quittner Lajos Halmágyi Ernő Nagy Jenő Sebők Gy. Emil Brüll Zoltán Dávid János Clemens Frigyes Novák Sándor Lengyel Gabriella Jeney István Gaál János Rosenfeld Ilona Holicska Dezső ifj. Sütő Nagy László Kovács Endre uzoni Lengyel Sámuel Szilágyi Trager Lajos László Géza

1887. VI. 15. 1889. X. 18. 1886. XI. 13. 1885. III. 31. 1879. X. 24. 1889. IX. 29. 1888. IV. 19. 1888. VII. 5. 1887. VI. 13. 1889. XI. 22 1888. IX. 7. 1892. I. 24 1889. IX. 7. 1888. XII. 2. 1891. VI. 1. 1889. XI. 28. 1887. I. 29. 1891. XII. 15. 1887. XII. 17. 1892. 1894. V. 15. 1894. I. 4. 1884. II. 10. 1891.XI. 17. 1882. III.15. 1891. XI. 12. 1893. XII. 1. 1892. VI. 22. 1894. VIII. 4. 1893. VII. 17. 1895. IV. 21. 1895. IX. 18. 1891. II 11.

Székelyudvarhely Kézdivásárhely Marosvásárhely Belényes Máramarossziget Abrudbánya Uzon Sólyomkő Kolozsvár Naszód Déda Szilágycseh Balázsfalva Kolozsvár Felsőbánya Nagyszalonta Zilah Nagyszeben Kézdivásárhely Szilágysomlyó Kézdivásárhely Beszterce Kézdivásárhely Székelykeresztúr Radnót ? Dés Csíkszentgyörgy Marosvásárhely Kolozsvár Nagyenyed Székelykeresztúr Szilágycseh Bánffyhunyad

1911 1911 1911 1911 1911 1911 1911 1911 1911 1912 1912 1912 1912 1913 1913 1913 1914 1914 1914 1914 1915 1915 1915 1916 1916 1917 1917 1918 1919 1919 1919 1919 1919

Erdőszentgyörgy Kvár (1919-ig), Szeged – e. tanár Déda, Marosvásárhely Marosvásárhely Máramarossziget Kolozsvár Kovászna, Uzon Sepsiszentgyörgy Kolozsvár Nagyvárad Marosvásárhely Szilágycseh Balázsfalva Topánfalva Felsőbánya, Csákigorbó Bonchida Szárhegy Marosvásárhely Halmi Felsővisó Kolozsvár, Marosvásárhely Marosvásárhely Nagyenyed, Gyergyószentmiklós Kolozsvár, Nagyvárad Marosvásárhely, Barót, Erdőszáda Gyergyószentmiklós ismeretlen Ószentanna, Borosjenő, Kolozsvár Kolozsvár (1940-ig), Budapest Nagyenyed Székelykeresztúr Szilágycseh Marosvásárhely

Erről a témakörről bővebb adatokat találunk az Egyetemi gyógyszerészképzés Kolozsváron c. fejezetben. 1921-től a Szegedre áttelepült FJTE folytatta a Kolozsváron megkezdett Almanachok, Évkönyvek, Tanrendek sorozatát. Már az 1921/22-es tanévben megjelent az első kiadvány Almanach (később Évkönyv) címmel, és párhuzamosan a Beszámoló c. kötetek, az egyes tanévek működését, eredményeit mutatják be (10,11,12). Fellelhetők ezekben a gyógyszerészmesteri és a gyógyszerészdoktori fokozatot elnyert gyógyszerészek nevei, személyi adatai (születésük helye, éve). A Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Centrum Gyógyszerésztudományi Karán, a Dékáni hivatal irattárában megtalálhatók még az 1923–1940 között approbációs vizsgát tett gyógyszerészek anyakönyvei, valamint a gyógyszerész-gyakornoki vizsganaplók (9–12). E dokumentumok segítségével sikerült nyilvántartásba venni azokat az erdélyi származású gyógyszerészeket, akik 1923 és 1947 között itt végezték tanulmányaikat. Szegeden az 1923/24-es és 1946/47-es tanévek között összesen 772 gyógyszerész kapott oklevelet. Ezek közül nyolc tanévnél (1928/29–1935/36) pontosan ismeretesek a Romániához csatolt területekről származók nevei, a többiből csak részben. Szegeden az egyetemi oktatás beindulásakor sokan kérték Kolozsváron végzett tanulmányaik, gyógyszertári gyakorlatuk, gyakornoki vizsgájuk elismertetését, nosztrifikálását, később pedig egy részük állampolgárságért is folyamodott, s így kevesebben tértek haza, mint amennyien elmentek. A hazatérők számát csökkentette a második világháború és az azt megelőző bizonytalan gazdasági és politikai helyzet. Az 1945 után itt végzettek egy része tanulmányait még Kolozsváron kezdte meg, majd a németországi Halléban folytatta és az onnan való visszatéréskor az utolsó tanév vizsgáit Szegeden tették le a kolozsvári 181

gyógyszerészképzés megoldatlansága miatt, s csak azután tértek vissza Erdélybe, és utólag honosították oklevelüket. A szegedi egyetemen végzett erdélyi származású gyógyszerészek közül azokat soroltuk fel az 35. táblázatban, akiknek ismeretes volt későbbi erdélyi munkahelye. Számuk meghaladja a százat. 35. táblázat. A Szegedre áttelepült FJTE-n 1923 és 1947 között oklevelet kapott erdélyi származású gyógyszerészek (szemelvények) Születési adatok idő hely Székelykeresztúr 1899. IX. 18. Ajvász Árpád Marosvásárhely 1900. I. 31. Bari Zsigmond Petrozsény 1902. VII. 10. Bíró Géza ifj. Oklánd 1900. I. 22. Elekes Imre Szatmárnémeti 1900. I. 20. Molnár Mihály Erdőgyarak 1899. VI. 10. Bonyhai Kálmán Nagyajta 1901. XI. 11. Ferencz József Temesvár 1902. Geml István Bonyha 1901. V. 25. Scheitz Andor Aranyosegerbegy 1898. XII. 16. Horváth Tibor id. Kolozsvár ? Lukács Dénes ifj. Kisjenő 1900. VII. 7. Gergely István Temesvár 1903. I. 27. Bereczky Klára Gyergyószentmiklós 1905. II. 12. Deér Kálmán Marosvásárhely 1896. I. 6. Kerekes Árpád Marosújvár 1900. II. 18. Csegezy Géza 1904. VIII. 26. Kraszna Nits Sándor Tövis 1904. VII. 1. Inczeffy Károly Zilah 1898. IV. 28. Korényi Ernő Nagyenyed 1906. IX. 25. Novák István Torda 1901. X. 8. Velits Ödön Alsójára 1899. XII. 13. Weinrich Zsófia Nagybánya Szentirmay Sesták Géza 1899. XI. 10. Nagyvárad 1900. Gara Dezső Nagyszeben 1906. II. 27. Weinrich Hilda Gilvács 1902. XII. 30. Szeibel József Nagyenyed 1908. III. 23. Novák Ernő Erzsébetváros 1901. III. 21. Zsögön Árpád Kiskend 1903. XI. 21. Bagothay Andor Kálnok 1903. III. 15. Székely Dezső Nagyszeben 1898. VI. 4. Vámszer Gyula Nagyszeben 1902. I. 24. Gosztonyi Kázmér Szatmárnémeti 1903. VIII. 4. Hadady Ferenc Mezőmadaras 1906. I. 13. Virág József Gencs (SM) 1904. II. 26. Uzoni Gábor Csíkszentgyörgy 1909. IV. 18. Puskás Lajos Nagybánya 1892. III. 10. Gramütz Ernő Zilah 1906. VII. 28. Szováthy Ilona Marosludas 1905. III. 25. Gönczy Samu Désakna 1907. XI. 7. Fröchlich Ilona Buziás 1906. II. 4. Baltazár Ferenc Marosvásárhely 1901. VII. 6. Fall Erzsébet Nagybánya 1901. IX. 7. Steinfeld Sándor Név

182

Oklevél kelte 1923 1923 1923 1923 1923 1924 1924 1924 1925 1926 1926 1926 1926 1927 1927 1927 1927 1928 1928 1928 1928 1928 1928 1929 1929 1929 1929 1929 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930 1930

Gál József Görögh József Császár Antal Káli Nagy Anna Schächter Jenő Breuer Béla Tábor Pál Szabó Imre Kovács Károly Csiszár Ernő Gidófalvi György Nagy Albert Farkas Pál Grósz Sándor Bíró Gábor Schrech Mária Kollár Gabriella Szabó Albert Mihály Vilma Faragó István Albertini Dezső Székelyhídy Róza Csapó Zoltán Selmeczy László Barra Jenő Szathmáry István ifj. Péter Mihály Szathmáry Jenő Ilencfalvi Szász Ilona Keszthelyi Ilona Rosenthal Margit Karácsony Márton Albisi László Csulyák János Grósz Albert Henter Margit Herschli Edit Kellner Pál Kreiter László Lénárt Tibor Orbán Magda Szöllőssy István Varga Imre Varga Sándor Ákos Ernő Bartha Mária Berzován János Gopcsa András Réder László Szentessy István Duha Tibor Kovássy Zoltán

1902. X. 19. 1905. VIII. 16. 1905. V. 5. 1906. X. 30. 1906. XII. 1896. IX. 8. 1902. X. 21. 1905. VIII. 15. 1901. III. 2. 1909. III. 10. 1902. X. 17. 1909. IV. 1. 1909. VIII. 1. 1908. XI. 13. 1909. VIII. 8. 1909. IX. 2. 1908. IV. 1. 1904. V. 17. 1906. XI. 15. 1908. VIII. 1. 1900. XI. 8. 1909. XI. 16. 1908. XII. 16. 1904. X. 11. 1900. VIII. 13. 1907. VII. 28. 1904. III. 7. 1905. IX. 14. 1899. V. 1. 1904. VIII. 18. 1899. IV. 21. 1905. XI. 5. 1908. XI. 17. 1909. VI. 24. 1909. I. 26. 1907. VIII. 1. 1898. XII. 17. 1909. 1909. 1904. IV. 20. 1909. 1904. XI. 3. 1907. I. 11. 1908. VIII. 26. 1911. 1912. V. 31. 1906. XI. 14. 1903. VII. 30. 1911. VI. 18. 1902. XII. 11. 1906. X. 5. 1902.

Kobátfalva Lozsád Kézdivásárhely Szabéd Déva Anina Arad Szászrégen Csíkverebes Kézdivásárhely Bogártelke (CJ) Dicsőszentmárton Nagyvárad Petrozsény Kolozsvár Magyarlápos Avasfelsőfalú Biharugra Remetemező (SM) Nagyszalonta Sepsibükszád Cséffa (BH) Nagyvárad Nagyenyed Homoródalmás Gyergyóditró Kolozsvár Nagyenyed Szászrégen Nagyvárad Kolozsvár Gyergyószentmiklós Torda Vinga Nagyvárad Gernyeszeg Szilágysomlyó Halmi (MM) Szatmárnémeti Szatmárnémeti Kolozsvár Máramarossziget Gyimesközéplok Gyimesközéplok Nagykároly Nagyilonda Arad Szamosújvár Székelyhíd Nagyszalonta Somlyóújlak (SJ) Erdőszáda (MM)

1930 1930 1930 1930 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1931 1932 1932 1932 1932 1932 1932 1932 1932 1933 1933 1933 1933 1933 1933 1933 1933 1933 1933 1933 1933 1934 1934 1934 1934 1934 1934 1934 1934 183

Darszon Béla Glasz Imre Hirsch Sándor Oláh Ferike Ella Páll Ilona Rózsa Szabolcs Schósz Eleonóra Valentiny Jenő Meskó Erzsébet Kovács Pál Orient Tibor János Hintz Gábor Antal Gábor Czitrom Imre Lázár Jeromos Hankó Zoltán Búzás Géza Korpos Lajos Péterfy Károly Köpeczi Tihamér Zakariás László Földes Béla ifj. Gyalui István Holicska András Nagy Jenő ifj. Osváth Attila Horváth Tibor ifj. Nagy Örs Vajna Imre Schlett Olivér Szőts Lajos Gábor Aranka Fröhlich András

1903. 1912. 1912. 1914. IX. 5. 1913. VIII. 6. 1909. 1911. II. 11. 1912. VIII. 12. 1904. V. 19. 1912. III. 30. 1915. I. 8. 1918. IV. 6. 1914. V. 18. 1919. VIII. 11. 1908. IX. 26. 1910. I. 12. 1904. III. 3. 1908. IV. 13. 1911. VIII. 4. 1904. 1900. V. 2. 1922. XI. 11. 1922. VII. 31. 1923. III. 27. 1922. IV. 2. 1921. XII. 16. 1925. XI. 2. 1923. XI. 10. 1924. IV. 15. 1922. VIII. 22. 1923. VI. 29. 1922. I. 28. 1912. I. 29.

Szatmárnémeti Lovrin (TM) Szatmárnémeti Sepsiszentgyörgy Torda Kolozsvár Arad Kolozsvár Hátszeg Alsószopor (SM) Kolozsvár Kolozsvár Csíktapolca Kolozsvár Gyergyószentmiklós Kolozsvár Belényes Madéfalva Marosvásárhely Marosvásárhely Szamosújvár Arad Marosvásárhely Borosjenő Marosvásárhely Marosvásárhely Csíkszentmárton Marosludas Torja Szatmárhegy Ratosnya Székelyudvarhely Székelyudvarhely

1936 1936 1936 1936 1936 1936 1936 1936 1937 1937 1938 1941 1941 1942 1942 1942 1942 1942 1942 1943 1943 1944 1945 1945 1945 1945 1946 1946 1946 1946 1946 1947 1947

Az 1920-ban Kolozsváron beindult román tannyelvű, 1927-től I. Ferdinánd király nevét viselő egyetemen is tanultak magyar nemzetiségű erdélyi hallgatók, és később itt gyógyszerész oklevelet kaptak. Az egyetemi szintű gyógyszerészképzés Kolozsváron csak 1934-ig folytatódott, ekkor itt és a többi vidéki egyetemen megszüntették, annak ellenére, hogy nagy volt az érdeklődés; az 1929/30-as tanévben 111, 1930/31-ben 127, 1931/32-ben 262 és 1932/33-ban 387 gyógyszerészhallgató volt a három évfolyamon. 1934-től Romániában csak Bukarestben, az önálló Gyógyszerészeti Karon folyt gyógyszerészképzés. Mind Kolozsváron 1920 és 1934 között, mind később Bukarestben találunk magyar nemzetiségűeket az oklevelet nyertek között, számuk azonban a többségiekhez képest kevés. A bukaresti áthelyezéskor az első évfolyamra 54 erdélyi iratkozott be gyógyszerészhallgatónak. Később azonban csökkent a számuk, néhányan nyelvi nehézségek miatt Szegeden folytatták tanulmányaikat. A Kolozsváron 1923-tól megjelenő Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat (16) rendszeresen közölte az új okleveles gyógyszerészek és a szabad joggyakorlásra (libera practica) jogosultak nevét. A frissen végzett fiatal gyógyszerészek Erdély különböző vidékein helyezkedtek el, egy részük a családi patikákban. Néhány kiváló felkészültségűnek lehetősége volt a doktori fokozat elnyerésére, mások az egyetemen maradtak gyakornokként vagy tanársegédként, igaz, ezeknek a 184

száma csekély volt, és évek teltével egyre csökkent, mivel sokan pár év után otthagyták az egyetemi karriert, és mint gyakorló gyógyszerészek alkalmazottként dolgoztak tovább vagy saját gyógyszertárukat vezették. Néhányan a gyógyszeripar területén laboratóriumokban helyezkedtek el. Az ebben az időszakban oklevelet nyert erdélyi magyar gyógyszerészek közül néhányat a 36. (kolozsvári) és a 37. (bukaresti) táblázatban mutatunk be. Ezek kiválogatásánál is fő szempont a későbbi azonosítható munkahely volt. 36. táblázat. A kolozsvári I. Ferdinánd Király román tannyelvű egyetemen, 1921–1934 között oklevelet kapott magyar származású erdélyi gyógyszerészek (szemelvények) Születési adatok Oklevél Későbbi munkahelyek kelte idő hely 1920 Ákosfalva 1896. VII. 18. Beszterce Berger Gusztáv 1897. VIII. 26. Marosvásárhely 1920 Marosvásárhely Beer Miklós 1920 Kolozsvár Jád 1895. IX. 4. Both Ernő 1920 Kolozsvár Brassó 1895. III. 1. Wonesch Miksa 1921 Nagyenyed Kovács Endre uzoni 1893. VII. 17. Nagyenyed 1921 Naszod, Nagyilva Essigmann Márton 1895. VI. 28. Szentágota 1922 Máramarossz., Makfalva, Szováta Nyárádszereda 1896. V. 23. Huszár Ilona 1923 Kolozsvár Kolozsvár 1896. X. 18. Csató Olivér 1925 Kvár – tanársegéd, Beszterce 1889. XII. 27. Nagydemeter Melczer Albert 1926 Szatmárnémeti 1901. VIII. 14. Barcarozsnyó Nán Sándor 1927 Nagyvárad 1947-től 1896. XI. 20. Perles Bartha László 1927 Nagykároly Nagykároly 1901. IX. 4. Wachter János 1927 Kolozsvár – tanársegéd ? ? Binder Ilona 1927 Halmi Kolozsvár 1903. Gál Gyula 1927 Marosvásárhely 1934-től Őregyház (AB) 1903. Kőváry József 1927 Kvár, Marosvhely – e. tanár. Szamosújvár 1903. I. 2. Mártonfi László 1927 Kolozsvár, Marosvásárhely 1904. XI. 19. Kolozsvár Pápai Zsófia 1903. XI. 30. Marosbergenye 1927 Marosvásárhely Koronka Emma 1928 Szamosújvár, Dés 1904. III. 30. Szamosújvár Nits Júlia 1928 Szamosújvár, Dés Szamosújvár 1906. XII. 9. Nits Gyula 1928 Nagysajó Kolozs megye ? Kóry Tibor 1929 Mezőbánd 1906. XII. 11. Mezőbánd Tatár Zsigmond 1929 Bukarest, Székelyudvarhely 1906. IX. 13. Kolozsvár Ferencz Vilma 1906. III. 27. Marosvásárhely 1929 Marosvásárhely Berekméri József 1930 Dés Mischinger Viktor 1906. IX. 26. Kolozsvár 1930 Szelistye Bikfalva 1906. V. 11. Kilyéni Sándor 1930 Magyarlápos 1906. IX. 20. Magyarlápos Voith József 1931 Marosvásárhely 1907. VII. 23. Zalatna Ajtay Mihály 1931 Medgyes 1902. VIII. 18. Medgyes Krémer Ottó 1931 Apahida Dés K. Eperjessy Margit 1905. II. 12 1932 Zilah Szamosújvár 1908. I. 14. Bocsánczy Anna 1933 Maroshévíz Mezőrücs 1903. III. 8. Duha Kristóf 1933 Brassó, Sepsiszentgyörgy Hadnagy E. Antal 1908. IV. 24. Sepsisztgyörgy 1933 Marosvásárhely 1937–1944 Halmi 1909. II. 22. Lázár István 1934 Temesvár, Szatmárnémeti Nagyszalonta 1911. Mertz Gizella 1934 Brassó, Kézdivásárhely 1909. IV. 16. Tancs (MS) Balázs Károly Név

185

37. táblázat. A bukaresti Gyógyszerészeti Karon 1927 és 1940 között oklevelet kapott magyar származású erdélyi gyógyszerészek (szemelvények) Születési adatok Oklevél kelte Idő hely 1927 Zsibó 1903. I. 10. Fekete Endre 1927 1900. XII. 2. Váradszőllős Szabó Ferenc 1929 1904. X. 17. Sárközújlak Klein Miklós 1930 Berkovits Arthúr 1904. XII. 4. Nagyenyed 1930 Marosvásárhely 1905. XI. 1. Holicska István 1934 1910. XII. 15. Kászonaltíz Pandula Géza Sepsiszentgyörgy 1934 1910. X. 7. Szász Kálmán 1934 1911. VII. 12. Topánfalva Tuka Viola 1935 Arad 1906. I. 14. Szilágyi Anna Grósz Ferdinánd 1912. VI. 19. Gyimesközéplok 1935 Nagy Jenő Sándor 1909. XII. 31. Magyarzsombor 1935 1935 1904. XI. 24. Erdőd Bóta István 1936 1913. VIII. 27. Nagyenyed Fehér Ilona 1936 1908. III. 29. Gyulafehérvár Szrága József 1936 1914. II. 16. Temesvár Csermák Lipót 1936 Marosvásárhely Gyulai D. Olga 1903. V. 28. 1936 1910. IX. 12. Marosvásárhely Hints Ádám Csíkszentmárton 1936 Keller István ifj.* 1913 Erdőszentgyörgy 1936 1912 Toób Tibor 1913. VII. 13. Gyergyószentm. 1938 Lázár Miklós 1938 1913. XII. 21. Marosvásárhely Zsigmond Irén Erdőszentgyörgy 1938 Sándor Zoltán ifj. 1914. I. 11. Izmael Adrienne 1914. VI. 10. Gyergyószentm. 1938 1938 1915. VII. 10. Déva Lengyel József 1938 Kolozsvár Lukács Pálma 1938 Kolozsvár Lukács Tibor 1939 1916. VII. 5. Beszterce Herbert Péter 1917. VII. 10. Csíkszentmárton 1940 Keller Gyula Megjegyzés: * a doktori fokozatot szerezte meg ekkor Név

Későbbi munkahelyek Lupény, Zsibó, Szilágysomlyó Nagyvárad Sepsiszentgyörgy, Halmi Szatmárnémeti Bukarest, Marosvásárhely Sármás Sepsiszentgyörgy, Budapest Kolozsvár Marosvásárhely (1941) Marosvásárhely Magyarlápos Erdőd Szatmárnémeti Gyergyószentm., Magyaro. Szilágysomlyó, Szatmárnémeti Marosvásárhely Déda Temesvár Marosvásárhely Gyergyószentmiklós Marosvásárhely Marosvásárhely Marosvásárhely Szatmárnémeti Nagydisznód Temesvár, Detta, Marosvhely

Az 1940/41-es tanévtől kezdődően az 1943/44-es tanévvel bezárólag a Szegedről Kolozsvárra visszatért FJTE-n folytatódott az oktatás. Azokról, akik ebben a rövid időszakban itt folytatták gyógyszerészi tanulmányaikat, sajnos nem áll adat rendelkezésünkre, csupán annyit tudunk, hogy az 1941/42-es tanévben huszonhárom gyógyszerészhallgató tanult itt; egyrészük később visszament Szegedre, és ott kapott oklevelet (8). Az 1944 utáni határ- és rendszerváltozás jelentősen megváltoztatta a gyógyszerészképzés módját is. 1945 és 1948 között a kolozsvári Állami Magyar Tannyelvű Egyetemen senki sem kapott gyógyszerész oklevelet, mivel a hallgatók csak az első két tanévben, a Matematika–Természettudományi Karon végezhették el tanulmányaikat, az Orvosi Kar 1945-ben Marosvásárhelyre költözött. 1948-ban a tanügyi reform után létrehozták szovjet mintára az orvosi és gyógyszerészeti felsőoktatási intézeteket és ezek keretén belül önálló gyógyszerészeti karokat. Így a továbbiakban már nem két karon – a Matematika–Természettudományi és az Orvosi Karon –, hanem itt folyt a gyógyszerészképzés. Marosvásárhelyen először azok kaptak gyógyszerész oklevelet, akik még Ko186

lozsváron végezték el az első vagy második tanévet a Matematika–Természettudományi Karon, de már a második, illetve a harmadik tanévet itt folytatták (13). Induláskor magyar nyelvű volt a képzés a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben (OGYI), 1962-től azonban kétnyelvűvé vált, s ennek következtében magyar nemzetiségű hallgatók, illetve az oklevelet nyert magyar gyógyszerészek száma fokozatosan csökkent. Az 1999/2000. tanévvel bezárólag több mint 1500 gyógyszerész kapott Marosvásárhelyen oklevelet. Tanévenkénti számuk a 38. táblázatban található, névsoruk pedig a 2.4.2. fejezet névjegyzékében található. 38. táblázat. A marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon 1949–2000 között oklevelet kapott gyógyszerészek száma nemzetiségük szerint Tanév 1948/49 1949/50 1950/51 1951/52 1952/53 1953/54 1954/55 1955/56 1956/57 1957/58 1958/59 1959/60 1960/61 1961/62 1962/63 1963/64 1964/65 1965/66 1966/67 1967/68 1968/69 1969/70 1970/71 1971/72 1972/73 1973/74 1974/75 1975/76 1976/77 1977/78 1978/79 1979/80 1980/81 1981/82 1982/83

Abszolvensek nemzetisége Román magyar egyéb – 4 – – 11 – 33 – – – – – 28 3 – – – – 23 2 – 24 – 1 35 – – 24 – – 26 1 – 24 – – 28 – – 19 1 – 13 1 1 31 – – 24 1 – 24 3 2 17 12 3 18 15 – 22 8 2 16 20 1 17 19 2 25 21 – 24 24 2 23 33 1 25 15 – 33 18 2 17 20 – 20 20 2 36 21 3 26 32 1 13 17 – 15 14 – 18 8

Számuk összesen 4 11 33 – 31 – 25 24 36 24 27 24 28 20 1 32 25 27 31 36 30 38 37 48 48 58 41 51 39 40 59 61 31 29 26 187

1983/84 1984/85 1985/86 1986/87 1987/88 1988/89 1989/90 1990/91 1991/92 1992/93 1993/94 1994/95 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/2000 2000/2001 2001/2002 2002/2003 2003/2004 2004/2005 Összesen %

8 7 17 11 13 7 8 – – – 39 14 23 20 27 15 19 22 22 30 30 34 695 37,41

14 15 6 13 11 13 12 – – – 6 27 22 35 20 26 30 25 28 25 38 31 1133 60,98

1 – 1 1 1 – – – – – 1 – – – 1 – – – – 1 – – 30 1,61

23 22 24 25 25 20 20 – – – 46 41 45 55 48 41 49 47 50 56 68 65 1858 100%

Az itt tanuló és itt oklevelet szerző gyógyszerészekről bővebben találhatók adatok A gyógyszerészképzés a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon c. fejezetben. IRODALOMJEGYZÉK 1. Csirák Csaba (szerk.): Otthonom Szatmár megye. Szatmári füzetek 6. Egészségügy-történeti dolgozatok. Szent-Györgyi Albert Társaság kiadása, Szatmárnémeti, 1997. 2. Fabritius Guido: Beiträge zur Geschichte der Deutschen Apotheken und Apotheker in Siebenbürgen. Deutsche Apotheker Verlag, Stuttgart, 1986. 3. Illés L. (szerk.): Magyar- és Erdélyország összes gyógyszerészeinek névtára a leghitelesebb adatok nyomán. Spitzer Miksa tulajdona, Vácz, 1874. 4. Maior Ovidiu: Contribuţii la farmaco-istoria Transilvaniei. Oficinele judeţului Sibiu. Teză de doctorat (kézirat). IMF, Tg. Mureş, 1979. 5. Szabó Miklós, Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701– 1849. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998. 6. *** Album Chyrurgorum et Pharmacopoeorum 1770–1838/39; Album Chirurgorum 1839/40– 1887/88; Album Medicorum 1888/89–1907/08. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar levéltára, Budapest. 7. *** A kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Almanachja és Tanrendje 1872/73– 1918/19. tanévekre. Az Egyetem kiadása, Ajtay K. Albert könyvnyomdája Kolozsvár.

188

8. *** A m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Évkönyve az 1940/41–1942/43. tanévekre. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár, 1941–1943. 9. *** Gyógyszerész avatások könyve. Gyógyszerészgyakornoki vizsganapló. Gyógyszerész szigorlati. Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Centrum. A Gyógyszerésztudományi Kar Dékáni Hivatala. Szeged. 10. *** Beszámoló a Szegedi m. kir. Ferencz József Tudományegyetem 1922/23–1926/27. évi működéséről. Kiadja az Egyetem Rektori Hivatala. Városi nyomda, Szeged, 1929. 11. *** A m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Almanachja az 1921/22–1932/33. tanévre. Az Egyetem kiadása, Szeged, 1921–1933. 12. *** A Szegedi Tudományegyetem Évkönyve az 1940/41–1946/47. tanévről. A Szegedi Tudományegyetem kiadása, Szeged, 1941–1947. 13. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 7, leltár 43: Colegiul farmaceutic jud. Mureş (1933–1948); Alap 576, Fac. Med. Franz Jozsef, leltár 324. 14. *** Gyógyszerészi Közlöny 1898, 14, 40, 636. 15. *** Gyógyszerészi Hetilap 1904, 43. 16. *** Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat. II–VI. évf. Kolozsvár 1924–1928. 17. *** Gyógyszerészi Közlöny 56, 608 (1940). 18. Dörnyei Sándor: Gyógyszeres értekezések. Gyógyszerészek nyomtatott vizsgadolgozatai 1827– 1844. A Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság Kiadványa, [Kalocsa], 2010. 19. Szögi László: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein. I. 1790–1850. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának kiadása, Budapest–Szeged, 1994. 20. Szögi László: Magyarországi diákok svájci és hollandiai egyetemeken. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának kiadása, Budapest, 2000. 21. Szögi László: Magyarországi diákok Németországi Egyetemeken és Főiskolákon 1789–1919. Közreadja az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára. Budapest, 2001. 22. Varga Júlia: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom kisebb egyetemein és akadémiákon 1560–1789. Közreadja az Eötvös Lóránd Tudományegyeten Levéltára. Budapest, 2004. 23. Sági Erzsébet: A Magyar Királyi Tudományegyetem Orvosi Karának első húsz évében végzett gyógyszerészek. Comm. de Hist. Artis Med. 2000, 170–173, 77–84. 24. Sági Erzsébet: A gyógyszerészoktatás első évtizedei a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvosi Karán a XVIII. században. Comm. Hist de Artis Med. 2001, 174–177, 89–100.

189

2.3. EGYETEMI GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS KOLOZSVÁRON 1872. május 21-i keltezéssel jelent meg a 19. törvénycikk, amely Kolozsváron engedélyezte Magyarország második egyetemének felállítását. Az egyetem törvényes beiktatása az országgyűlés határozata alapján 1872. október 12-én történt. A tényleges megnyitóra 1872. november 10-én került sor, és másnap meg is kezdődött az első, az 1872/73-as tanév (3). Az oktatás négy karon indult be. Az egyetem hivatalos neve ekkor Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem volt. 1881. január 4-én bocsátották ki azt az oklevelet, melynek alapján a kolozsvári egyetem felveszi a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem nevet. Már az egyetemi oktatás beindulásakor lehetőség volt a gyógyszerészképzésre is, ezáltal Erdély fiataljai, akik a gyógyszerészi pályára készültek, itthon is végezhették egyetemi tanulmányaikat. Magyarországon 1772-ben a Nagyszombati Egyetem Orvosi Karának hatáskörét kiterjesztették a gyógyszerészképzésre is (1). Ez egyéves tanfolyamból állott, amit hat év gyakorlati idő előzött meg. Az évek folyamán számos jogszabály lépett életbe, melyek már előírták az egyetemi gyógyszerészképzés módját a kolozsvári egyetem beindulása előtt, így a beiratkozás előfeltétele, a képzés helye és időtartama, a tanrend, a tantárgyak és szigorlatok száma, az oklevél megszerzésének módja már ismert és szabályozott volt. Szükségesnek tartunk ezekből néhányat megemlíteni, melyek 1872-ben, sőt még később is érvényesek voltak kisebb-nagyobb változtatásokkal (2). Az egyetemi oktatásra vonatkozó törvények, rendeletek növelték az egyetem szerepét és felelősségét, így jelentősen hozzájárultak az egyre korszerűbb gyógyszerészképzéshez (13). 1774-ben szabályzat írta elő, hogy a már működő gyógyszerészek is kötelesek az egyetemek orvosi karán újabb vizsgát tenni, mivel addig a gyógyszerésszé képesítés a megyei főorvosok joga volt (8); ez azonban megszűnt az egyetemi képzés bevezetésével. A gyógyszerészeknek négy vizsgát kellett letenni egy vizsgáló bizottság előtt, melynek tagjai közt a tanárokon kívül két gyógyszerész is jelen volt. 1806-ban a Ratio educationis publicae előírta, hogy a gyógyszerészi tanfolyamra csak a latin nyelvet ismerőket lehet felvenni, mivel ezen a nyelven hallgatták a kémia, a botanika és a természettudományi előadásokat. 1811/12-ben elrendelték, hogy a gyógyszerészeti vizsgákhoz a két gyógyszerészmester helyett a természetrajz tanárát hívják meg. 1813-ban a vizsgarendszert úgy módosították, hogy a tanfolyam elvégzése után két gyógyszerkészítményt kellett előállítani felügyelet alatt, s ha ez sikerült, csak akkor engedték a jelöltet az elméleti vizsgára. 1833/34-ben elfogadták a pesti Orvosi Karnak azt a javaslatát, hogy a gyógyszerészeti tanfolyamra csak az mehessen, aki legalább 6 gimnáziumi osztályt végzett, majd 3 évig tanonc és 2 évig segéd volt. E nehéz feltétel alól több esetben kivételt tettek. 1851/52-ben új tanulmányi és szigorlati rend lépett életbe: 4 gimnáziumi osztály, 3 tanonci évet bizonyító oklevél és 3 évi segédi szolgálat után 2 évig tartó tanfolyam elvégzése volt kötelező (9, 10). 1859-ben részletesebb tanulmányi és szigorlati rendszabással két fokozatot, a gyógyszerészmesteri és a gyógyszerésztudori fokozatot vezettek be. A felvételi követelmények megmaradtak, de a kötelező tantárgyak változtak. Így az első év első félévében elemi fizikát és ásványtant, a második félévben zoológiát és botanikát és mindkét félévben általános, szervetlen és szerves kémiát kellett hallgatni. A második év első félévében gyógyszerészi kémia és gyógyszerisme volt előírva, és mindkét félévben kémiai laboratóriumi munkát kellett végezni heti tíz órában. Három szigorlat letétele volt szükséges: az első elméleti szigorlat volt a bölcsészeti karon az elemi fizika, zoológia, ásványtan és a botanika tárgyköréből, a második, gyakorlati szigorlat két gyógyszerkészítmény elő190

állításából és kémiai elemzésből állt, a harmadik, elméleti szigorlat tárgyai: gyógyszerisme, általános szervetlen és szerves kémia, gyógyszerészi kémia, gyógyszerészeti törvénytan. Mindhárom szigorlatot ugyanazon az egyetemen kellett letenni, ha mind a három sikeres volt, akkor következett a felesketés és azután a gyógyszerészmesteri oklevél kiadása az orvosi kar részéről. A gyógyszerészdoktori fokozat elnyeréséért ezeken kívül 6 gimnáziumi osztály és a bölcsészeti karon két év elvégzéséről szóló bizonyítványt kértek, és még egy évig hallgatni kellett a szervetlen és szerves, valamint az elemző és gyógyszerészi kémiai előadásokat és laboratóriumi gyakorlatokat látogatni. Ezután következett a szigorlat, ami két kémiai művelet elvégzéséből állt, melyekről a doktorandus a vizsgálóbizottság előtt szóbeli előadást tartott, majd a kinyomtatott disszertációját ki kellett osztania. A felavatás szintén az orvosi karon történt. Ezek a szabályok kisebb-nagyobb változtatásokkal érvényben maradtak a század végéig (7). Módosítás volt például, a szigorlatok nyilvánossá válása 1868-tól, vagy az 1874/75-ös tanévtől a második évfolyamra nem mehetett az a hallgató, aki az első év végén nem tette le az első szigorlatát. Tehát az elméleti oktatás kétéves lett, a gyógyszertári gyakorlati idő pedig hat év, így nyolc év szükségeltetett az oklevél megszerzéséhez. 1876-ban jelent meg a XIV. törvénycikk. Ennek gyógyszerészi vonatkozású a XVI. fejezet 124. paragrafusa, miszerint a gyógyszerészet mint közegészségügyi intézmény, az állam felügyelete alatt áll. A 129. paragrafus szerint gyógyszertárat csak az kezelhet, aki érvényes gyógyszerésztudori vagy gyógyszerészmesteri oklevéllel rendelkezik (5). Ez a törvény hetven évig volt érvényben (8).

26. ábra. A Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem egykori épülete 1883-ban a 18 556. számú miniszteri rendelet előírta, hogy a gyógyszerészhallgatóknak az orvostanhallgatókétól eltérő előadásokat tartsanak mind a Bölcsészeti, mind az Orvosi Karon. 1892-ben lényeges változást hozott a 35 985. számú miniszteri rendelet, amely a gyógyszerészgyakornokok, illetve a gyógyszerészhallgatók képzésére vonatkozott (11). A gyakornokságra való felvételt az 1853. évi szabályzatban megkívánt 4 gimnáziumi előképzettségről felemelték 6 gimnáziumi osztályra (polgári iskolai osztály esetén latin nyelvből különbözetet kellett tenni), a gyakornoki időt pedig három évre terjesztették ki, kivételt csak az érettségivel rendelkezők képeztek, akiknél elégséges volt a két év. A tiszti főorvos felügyelete alá helyezték az ellenőrzést. Ezután gyakornoki vizsgát csak két helyen – Budapesten és Kolozsváron – lehetett letenni egy olyan bizottság előtt, melynek tagjai két tanár (fizika vagy kémia, gyógyszerisme vagy botanika) és két gyógyszerész. A vizsga gyakorlati és szóbeli részből állt. A gyakorlati részt receptúra, egy készítmény előállítása, egy hivatalos szer felismerése képezte, a szóbeli a kémia, a fizika, a botanika tárgykörét ölelte fel, továbbá a gyógyszerkönyv egy latin cikkelyének magyarra fordításából, a gyógyszerészi könyvvitel és szabályok ismeretének ellenőrzéséből állt. Ha mindezek sikeresek voltak, akkor gyakornoki végbizonyítványt állítottak ki a jelölt részére. Aki ilyen okmánnyal rendelkezett, azt gyógyszertárakban segédként alkalmazhatták. A segédi idő két évig tartott, amit az egyetem előtt 191

vagy után is le lehetett tölteni. Ez utóbbi esetben azonban a gyógyszerészmesteri oklevelet csak a segédidő lejárta után adták ki. A gyógyszerészhallgatókra vonatkozó szabályok is sokat változtak: továbbra is kétéves maradt a képzés, a felvétel feltétele a gyógyszerész-gyakornoki végbizonyítvány volt. Az első évfolyamnak megfelelő oktatás a Bölcsészeti, a második az Orvosi Karon történt. Az első év első félévében fizikát, zoológiát, ásványtant, a második félévben kémiai gyakorlatokat és mindkettőben általános és kísérleti kémiát, továbbá elméleti és gyakorlati botanikát tanítottak, a második tanév első félévében gyógyszerisme, elemző vegytan, közegészségtan, elemző vegytani gyakorlatok, a második félévben gyógyszerészi vegytan és gyakorlatai, valamint gyógyszerismei gyakorlatok voltak kötelezők. A gyógyszerészmesteri oklevél elnyerésének három „elővizsgálat” és két szigorlat sikeres letevése volt az előfeltétele. Az elővizsgálatokat a bölcsészeti, illetőleg a természettudományi karon kellett letennie a hallgatónak, az első félév végén fizikából, a második félév végén kémiából és botanikából. A szigorlatokat az orvosi karon tartották, és a második tanév befejezését, vagyis a negyedik félévet követő egy év alatt le kellett tenni a kémiai és farmakológiai intézetekben gyógyszerészi kémiából és gyakorlati gyógyszerisméből. A gyógyszerészi kémiai szigorlat egy keverék vagy egy összetett gyógyszer minőségi elemzéséből és egy egyszerűbb mennyiségi elemzésből, valamint egy hivatalos vegyi vagy gyógyszerkészítmény vizsgálatából állt a Magyar Gyógyszerkönyv azonossági és tisztasági előirata alapján. A jelölt a vizsgálatainak eredményét írásban terjesztette elő a vizsgálóbizottság elé. Az elméleti szigorlat tárgyai az általános és gyógyszerészeti kémia, gyógyszerisme voltak, melyekből, az oktató tanárok, valamint a gyakorló gyógyszerészeket képviselő meghívott gyógyszertár-tulajdonosok előtt kellett vizsgázni. A sikeres vizsgák után következett a felesketés a bizottság jelenlétében és az oklevél kiadása az orvoskari dékán részéről. A kolozsvári FJTE-n folyó gyógyszerészképzéssel kapcsolatos okiratok egy része megtalálható a marosvásárhelyi levéltárban (20), így például az 1876/77-es tanévre szóló utasítás, az 1880-ban beiratkozott gyógyszerészhallgatók, az 1895/96-os tanévben gyógyszerészmesteri oklevelet kapott 18 gyógyszerész neve, valamint az 552/1896-os rendelet a gyógyszerészeket vizsgáztató bizottságokkal kapcsolatban és pályázatok tanári kinevezésekre. A gyógyszerészdoktori fokozat elnyerésére is pontosan kidolgozott tanulmányi és szigorlati rend volt érvényben. Csak azok az okleveles gyógyszerészmesterek nyerhették el, akik érettségi bizonyítvánnyal is rendelkeztek, és még egy évet az egyetemen töltöttek el a kémiai, a gyógyszertani és a közegészségtani intézetekben, illetve egy félévig laboratóriumi gyakorlatokon vettek részt, és az említett tárgyak valamelyikéből saját vizsgálataik alapján doktori értekezést írtak, amit előre kinyomtatva az orvoskari dékán és a tárgynak megfelelő két másik tanár bírált el, és döntött elfogadása mellett vagy ellen. Majd ezt is a felesketés és a doktori oklevél átadása követte. Az 1892-ben hozott módosított, új tanulmányi és szigorlati szabályok bevezetésével nőtt az egyetem szerepe és felelőssége, és ezzel a gyógyszerészképzést az eddiginél magasabb szintre emelték. Tehát összefoglalva a változásokat, megállapíthatjuk, hogy az egyetem előtti időszakra két év gyakornoki időt rendeltek el, amit kétéves elméleti képzés, majd hároméves gyógyszertári gyakorlat követett. Ez a szabályrendelet 1914-ig volt érvényben, de 1906-ban a 94 359. sz. rendelettel módosították a vizsgákon szerezhető minősítéseket, érdemjegyeket (14). 1914. augusztus 11-i 112 745. számú miniszteri rendelet a gyógyszerészhallgatók egyetemi képzésére is vonatkozik (15,18), előírja a felvétel feltételeit (érettségi bizonyítvány), a tanfolyam tárgyait, a vizsgákat és szigorlatokat, a doktorátusra vonatkozó jogszabályokat. Ez a rendelet írta elő, hogy az egyetemi oktatást követő 3 év gyakorlat után ún. approbációs vizsgát kellett letenni, ami gyógyszertárvezetésre jogosított (12). A vizsga két részből állt, gyakorlatból és elméletből. A gyakorlati részben a jelölt egy vagy több galenusi készítményt azonosságra és tisztaságra megvizsgált és hatóanyag-tartalmát meghatározta a Magyar Gyógyszerkönyv előírásai alapján. Az elméleti részben bizonyítania kellett, hogy a gyógyszertári rendtartásra vonatkozó összes törvényeket és 192

szabályrendeleteket, utasításokat ismeri. A sikeres vizsga eredményét a gyógyszerész oklevelére záradékul rávezették és a vizsgabizottság elnöke (orvoskari dékán) hitelesítette. Gyógyszertári jogért való folyamodáskor az oklevelet csak ilyen záradékkal fogadták el. Sikertelenség esetén 6 hónap múlva meg lehetett ismételni a vizsgát. Ennek az új rendeletnek azért volt jelentősége, mert növelte a gyógyszertári gyakorlat fontosságát, mivel az approbációs vizsgán a 3 év alatt elsajátított ismeretekről is beszámolt a jelölt. Így változatlanul 5 év volt a gyógyszertári gyakorlat, 2 év az elméleti oktatás, de az approbációs vizsga fejezte be a gyógyszerészképzést. Ez a rendelet 1940-ig volt érvényben, de mivel Kolozsváron az FJTE csak 1919-ig működött, csak eddig alkalmazták. A kolozsvári FJTE-n az utolsó tanév 1918. október 1-jén kezdődőtt meg. 1918. december 1-jén Gyulafehérváron tartott nagygyűlésen az erdélyi románok elhatározták, hogy Romániához csatlakoznak. December 29-én a román parlament kimondta Erdély és Románia unióját. 1919 januárjában a román kormány még engedélyezte, hogy a hallgatók levizsgázhassanak. A tanárokat felszólították, hogy tegyenek hűségesküt Ferdinánd királyra. Az egyetem tanári kara ezt megtagadta, ezért kiutasították őket az országból. A hallgatók kérésére még tovább folytatódhatott az oktatás, de szeptemberben már román tanárokat neveztek ki, és november 3-án megkezdődött a román tannyelvű oktatás a kolozsvári egyetemen. A kolozsvári magyar egyetem 1919 májusában nem szűnt meg mint intézmény, csupán tanárai és hallgatóinak nagy része így kénytelen volt elmenekülni. 1920. március 25-én a magyarországi minisztertanács 27 258 sz. rendelete értelmében a Orvosi Kar az 1920/21-es tanévet még Budán kezdte meg, az oktatás Budapesten folytatódott egészen 1921 nyaráig. 1921 őszén a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter által beterjesztett és törvényerőre emelt XXV/1921. sz. törvénycikk alapján eldőlt, hogy a Kolozsvárról jött tanárok és hallgatók Szegeden folytathatják tevékenységüket. Ebben nagy szerepe volt Szeged város akkori polgármesterének, Somogyi Szilveszternek (1872–1935) is (24). Az első szegedi tanévet hivatalosan 1921. október 9-én nyitották meg, és továbbra is mint Ferenc József Tudományegyetem működött (23). Így az oktatás folyamatossága ezekben a nehéz időkben is megvalósult. A Szegedre elmenekült gyógyszerészhallgatók egy része, mikor tanulmányaikat ott befejezte, visszatért Erdélybe. Néhányat ezek közül megemlítünk: Gyógyszerész neve Oklevél megszerzése (tanév) Bonyhai Kálmán 1923/24 Scheitz Andor 1924/25 Horváth Tibor id. 1925/26 Nits Sándor 1926/27 Inczeffy Károly 1927/28 Weinrich Zsófia 1928/29 Bagothai Antal 1929/30 Szeibel József 1930/31 Péter Mihály 1931/32 Szathmáry Jenő 1932/33 Ákos Ernő 1933/34

Visszatérés utáni munkahely Nagyvárad Bonyha Mádéfalva Szamosújvár Tövis Aranyosmeggyes Marosvásárhely Halmi Kolozsvár Kolozsvár Nagyvárad

1920. február elsején ünnepélyes keretek között felavatták Kolozsváron az új román oktatási nyelvű egyetemet. Itt a gyógyszerészképzés a román törvények értelmében folyt, az Orvosi Karon belül gyógyszerészi szekció jött létre egy gyógyszerészi katedrával (intézettel). 1924-ben a tanulmányi rend 3 év egyetemi tanulmányt és 2 év gyógyszertári gyakorlatot írt elő. Később ezt 4 év egyetemi tanulmányra és 1 év gyógyszertári gyakorlatra módosították. Vitatták, hogy a gyakorlat megelőzze vagy kövesse az elméleti oktatást (6). Az 1925/26-os tanévre való beiratkozás feltételeit és az egyetemi képzés módját a 79/1925–26-os átirat alapján a Revista Farmaciei szaklapban is leközölték (19). 193

1926-ban a Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 69. számában megjelent A kolozsvári orvos – gyógyszerészi fakultás gyógyszerész-kiképzés szabályzata (16). Ennek 11 fejezete és 78 cikkelye a beiratkozásra, a gyakornoki időre, a képzésre, a szigorlatokra, a doktorátusra vonatkozott. Néhány fontosabbat, amelyek a lényegesebb különbségekre utalnak, kiemelünk: A beiratkozás feltétele az érettségi bizonyítvány és a felvételi vizsga, a gyakornoki idő két év az egyetemi tanulmányok előtt vagy egy év utána, de ez utóbbi az esetben is a zárószigorlat (licenszvizsga) előtt kell letenni. A gyakornoki idő után a gyakornok vizsgát tesz az egyetemi tanulmányok megkezdéséig egy tanári bizottság előtt, és a gyógyszertár vezetője bizonyítványt állít ki előmeneteléről. A hallgató köteles látogatni az előadásokat és gyakorlatokat. A képzés hároméves, minden tantárgyból az előadó tanárnál kell vizsgázni abban az évben, amelyikben hallgatta azt a tantárgyat. A zárószigorlat gyakorlati és elméleti részből áll, sikeres letétele után okleveles gyógyszerészi képesítést (farmacist licenţiat) kap a jelölt, és ezután az egészségügyi hatóságok kiadhatják a működési engedélyt (liberă practică). Az okleveles gyógyszerészek a gyógyszerészi fakultáson gyógyszerészi, a bölcsészkaron pedig természettudományi vagy kémiai doktorátust szerezhettek, amire a diploma megszerzése után kétévi gyakorlatot írtak elő. Az eredeti önálló doktori tézist, amelyet egy egyetemi intézet előzetes beleegyezésével állított össze a jelölt, kinyomtatták. Bemutatása után kollokviumot kellett letenni két, a témával kapcsolatos szaktantárgyból. A tézis elfogadására és a szóbeli doktori vizsgához bizottságot neveztek ki, amelynek tagjai döntöttek, és az eredményt azonnal közölték. A doktori oklevelet az a kar állította ki, amelyiken a jelölt az előírt doktorátusi programot végezte. A gyógyszerészeti magyar hallgatók éveken át, 1934-ig többségben voltak. Az 1930/31-es tanévben pl. 38 román hallgató mellett 40 magyar tanult ezen a tudományszakon; az 1931/32-es tanévben 113 román, 109 magyar, 30 német és 75 zsidó származású gyógyszerészhallgató tanult Kolozsváron az I. Ferdinánd Király Egyetemen. Anghelescu éppen ezért költöztette el Kolozsvárról a gyógyszerészképzést. A kisebbségek majdnem ugyanilyen jó arányban szerepeltek a természettudományi kar néhány szakján is. Magyarok, németek és más nemzetiségűek a jelentéktelen számú kivétellel, kitartóan és keményen tanultak, mert csak így lehetett némi reményük a boldogulásra. Sokan a nyelvi nehézségek ellenére is kitűnő eredményeket értek el, s kivívták román tanáraik elismerését. A tanárok általában megértőek voltak magyar diákjaik nehézségei és sajátos helyzete iránt (22). A kolozsvári I. Ferdinánd Király Egyetem hallgatóinak nemzetiségük szerinti száma az 1929/30-as és az 1932/33-as tanév között a 39. sz. táblázatban látható. Az adatokat az Erdély magyar egyeteme (az Erdélyi Tudományos Intézet kiadása, Kolozsvár 1941) c. kötetből vettük át. 39. táblázat. A kolozsvári egyetemi hallgatók karonkénti és nemzetiségi megoszlása 1929 és 1933 között Tanév 1929–30 1930–31 1931–32 1932–33

Jogi 1519 1714 1691 1813

A hallgatók száma karok szerint Gyógysz. Orvosi Bölcsészet Matematika, Term. tud. hallgatók 767 735 625 111 870 764 589 127 955 684 463 331 984 710 575 387

Összesen

Magyar

szám

szám

%

3757 4064 4124 4469

753 842 935 922

20,04 20,71 22,67 20,63

Mint a 39. sz. táblázat adataiból látható, ebben a négy tanévben az összes hallgatók és a gyógyszerészhallgatók létszáma arányosan növekedő tendenciát mutatott, de a magyar nemzetiségű hallgatók száma sem csökkent, tartósan 20 % feletti maradt. 1934. július 10-én a 134. sz. törvényrendelettel (Monitorul Oficial nr. 156, 468) Kolozsváron megszüntették a gyógyszerészképzést, a bukaresti gyógyszerészeti karral egyesítették. Ekkor 239 194

Kolozsváron beiratkozott hallgató Pamfil C. P. (1883–1965) professzorral együtt Bukarestben folytatták tanulmányaikat. Ettől kezdve csak itt folyt egyetemi szintű gyógyszerészképzés. 1938ban új felsőoktatási törvény lépett életbe, új tárgyköröket vezetnek be a gyógyszerészképzésbe (toxikológia, ipari gyógyszerészet, gyógyszerészi galenika). 1940-ben Magyarországon a 32 900. számú miniszteri rendelettel érvénybe lépett egy új rendszerű gyógyszerészképzés, ami a Szegedre áttelepült egyetemen, valamint Budapesten és az 1940. október 19-én kiadott XXVIII. törvénycikk értelmében a Kolozsvárra visszahelyezett egyetemen is érvényes volt (9, 10, 17). Az új képzési rend általános és természettudományi alapműveltségen nyugvó, széles körű és magasabb fokú szaktudást nyújtott. Nőtt a tantárgyak száma, és tartalmuk is korszerűbb lett, bővült a gyógyszerellenőrzéssel, az egészségtannal, az elsősegélynyújtással, a jogszabályokkal. A tanrendben ajánlott tárgyak is szerepeltek, melyek a szakma múltját, fejlődését mutatták be. Az egyetemi tanulmányok idejét 4 évre emelték, de megszüntették az eddig előtte előírt gyakornoki időt és a gyakornoki vizsgát. Csaknem minden tantárgyból kötelező lett a beszámoló szigorlat vagy kollokvium formájában (4, 21). Az oklevél megszerzése után kétévi gyógyszertári gyakorlatot írt elő a törvény. A gyógyszerészhallgatók 2 évig a Bölcsészet, illetve a Matematika-Természettudományi Karhoz, majd 2 évig az Orvosi Karhoz tartoztak. Ezek a rendelkezések az 1940-ben Kolozsvárra visszatért FJTE gyógyszerészképzésére csak 1945. május 25-ig vonatkoztak, amíg itt magyar nyelvű oktatás folyt. 1944 októberétől az egyetem címében már nem szerepelt a „magyar királyi” elnevezés, sem Ferenc József neve. 1940. október hó 24-én volt Kolozsváron a visszatért egyetem megnyitó ünnepélye. Így az 1940/41-es tanévvel Kolozsváron az egyetemen ismét beindult a magyar nyelvű oktatás a Szegedről visszatért tanárok egy részével. A gyógyszerészhallgatók oktatása Kolozsváron csak az új rendszerű gyógyszerészképzés előírása szerint történt. Az első évfolyamra 20-an iratkoztak be. Az 1942/43-as tanévre pedig 18-an és ugyanebben a tanévben a doktori képzésre 7 gyógyszerész jelentkezett. Az 1943/44-es tanévre 24 elsőéves és 24 másodéves hallgató jelentkezett. A gyógyszerészhallgatók oktatásának beindításával a Gyógyszerészképzés Karközi Állandó Bizottsága foglalkozott (25). Tanárhiány miatt problémák adódtak, de a laboratóriumok elhelyezése is akadozott, mivel az 1940-es éveket megelőzően, 1934-től már nem volt gyógyszerészképzés a Ferdinánd Egyetemen sem. Ilyen okok miatt több beiratkozott hallgató, hogy ne veszítsen időt, ismét Szegedre ment, ahol megkezdett tanulmányait be tudta fejezni. Így például az 1944/45-ös tanévben Szegeden kaptak oklevelet Osváth Attila, Gyalui István, ifj. Horváth Tibor, Vajna Imre, Holicska András. Ők ezután visszatértek Erdélybe, és oklevelük honosítása, illetve a szabadgyakorlási jog elnyerése után életük végéig itt dolgoztak. 1945 őszén gyökeres változások történtek az egyetem szerkezetében, működésében. Kolozsváron sajátos helyzet alakult ki, visszatért a román tannyelvű egyetem az Orvosi Karral együtt. 1945. május 28-án a Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 119. számában megjelent a 407-es számú törvényrendelet, mely kimondja, hogy 1945. június 1-jei hatállyal Magyar Tannyelvű Állami Tudományegyetem létesül 4 karral, köztük a Természettudományi és az Orvostudományi Karral. Az orvosi kart Marosvásárhelyre helyezték át, ahol már október folyamán megkezdődött a felvételi, a Természettudományi Kar Kolozsváron maradt. Így a gyógyszerészképzés kettészakadt. Az 1945. december 11-i határozattal a magyar egyetem neve Bolyai Tudományegyetemre változott (17). A gyógyszerészhallgatók többször is kéréssel fordultak az egyetem vezetőségéhez, hogy tanulmányaik harmadik és negyedik évét folytathassák az Orvosi Kar keretében. Az egyetemi tanács foglalkozott e kérdés megoldásával, azonban sikertelenül. 1948. augusztus 3-án jelent meg a Hivatalos Közlöny 177. számában a Közoktatásügyi Reformtörvény. Ennek 175/1948. számú rendelete értelmében a marosvásárhelyi Orvosi Kar kivált a Bolyai Tudományegyetem keretéből és Orvosi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézetté (OGYI) alakult át, és ezen belül önálló Gyógyszerészeti Kar (GYK) jött létre. Így a gyógyszerész195

képzés már nem két fakultás közt történt, hanem egy erre a célra felállított karon. Marosvásárhelyen 1948-ban beindult magyar nyelven a gyógyszerészképzés, Kolozsváron pedig román nyelven. Kezdetben a gyógyszerészeti karokon kétféle „szekció”volt, a receptúrai és a gyógyszerész-tudományi. A tanrend is különbözött. Az előbbinél hároméves volt a tanulmányi idő és egy év gyógyszertári gyakorlat, míg az utóbbinál négy év egyetemi képzést és ugyancsak egyévi gyógyszertári gyakorlatot írtak elő. Marosvásárhelyen csak a receptúrai szekciót hozták létre. Ez a megkülönböztetés azonban nem sokáig, csak négy évig tartott. 1952-ben egységesítik a gyógyszerészképzést ötéves tanulmányi idővel, a gyógyszertári gyakorlatokat pedig elaprózva, minden tanév végén nyári gyakorlatként, valamint az ötödik évfolyam második félévében 21 hét keretében tartották. Az ötéves tanulmányi idő most is (2012/2013-as tanév) érvényben van, azonban az oktatott tantárgyak skálája bővült, számos új tantárgyat vezettek be, melyekkel a biológiai, biokémiai, biotechnológiai, élettani, orvosi, illetve a klinikai tárgyak (klinikai laboratórium, immunológia) részaránya növekedett meg. Az egyetemi oktatást az „államvizsga” (diplomavizsga) fejezi be, melynek tartalma többször változott: egy időben csak a fontosabb szaktantárgyakból álló elméleti és gyakorlati vizsga, később diplomadolgozat készítése és annak megvédése, újabban pedig ezenkívül ismét a licenszvizsga zárja az egyetemi tanulmányokat. Az 1948. évtől bekövetkezett változásokat a Gyógyszerészképzés a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon c. fejezet mutatja be, a doktorátusi lehetőségek változásait pedig az Erdélyi magyar gyógyszerészdoktorok című tárgyalja. A gyógyszerészképzés történeti alakulását tekintve megfigyelhető az alap- és szaktantárgyak számának növekedése, a képzési időben az elmélet és gyakorlat arányának, valamint az ellenőrzést szolgáló vizsgarendszer és az oklevél elnyerési módjának változása. Ezt a 40. táblázat tükrözi.

27. ábra. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem központi épülete, ahol a gyógyszerészképzés is folyik 40. táblázat. A gyógyszerészképzés időtartamának változása a kolozsvári és a marosvásárhelyi egyetemen Időszak 1872–1891 1892–1913 1914–1919 1920–1934 1940–1945 1948–1952 1952–1990 1990– 196

Egyetemi Gyógyszertári Képzési Fontosabb módosítások oktatás évei gyakorlat évei idő évei (feltételek, záróvizsga) 2 6 8 4 gimnáziumi osztály 2 5 (2+3) 7 6 gimnáziumi osztály 2 5 (2+3) 7 érettségi, approbációs vizsga 3 2 5 érettségi, licenszvizsga 4 2 6 diploma után 1 év gyakorlat 3 1 4 államvizsga 4 évente 1 hó + 21 hét 5 államvizsga-dolgozat, 5 5 licenszvizsga és államvizsga-dolgozat

A tanterv változásai az egyetemi gyógyszerészképzésben 1872 és 1945 között: 1872–1891 közt:

1892–1913 közt:

1914–1920 közt:

1926–1934 közt:

I. év 1. félév: természettan, ásványtan, általános szervetlen és szerves kémia (heti 5–5 óra), I. év 2. félév: növénytan, állattan (heti 8–8 óra), általános szervetlen és szerves kémia (heti 5–5 óra), II. év 1. félév: gyógyszerismei gyakorlatok (heti l0 óra), vénykészítési gyakorlatok (heti 1 óra), gyógyszertan (heti 1 óra), növénytanalaktan és rendszertan (heti 4 óra), gyógyszerészi kémia (heti 6 óra), II. év 2. félév: általános kór- és gyógytan (heti 5 óra), gyógyszerisme (heti 3 óra), kísérleti fizika (heti 4 óra), növénytan – mikroszkópiai vizsgálatok és élettan (heti 3 óra), gyógyszertári ügyvitel (1875/76-os tanévtől). I. év 1. félév: természettan, állattan, ásványtan (heti 5–5 óra), általános és kísérleti vegytan (szervetlen és szerves), elméleti és gyakorlati növénytan szövettani vizsgálatokkal (heti 5–5 óra mindkét félévben) I. év 2. félév: kémiai gyakorlatok (heti 15 óra), II. év 1. félév: gyógyszerismeret, analitika (heti 5–5 órában), közegészségtan (heti 3 óra), analitikai gyakorlatok (heti 15 óra), II. év 2. félév: gyógyszerészi kémia (heti 5 óra), gyógyszerészi kémiai gyakorlatok (heti 15 óra), gyógyszerismereti gyakorlatok (heti 10 óra), gyógyszerészet (heti 10 óra), vénykészítési gyakorlatok (heti 1 óra), gyógyszerhatástan (heti 5 óra). I. év 1. félév: természettan, állattan, ásványtan (földtannal), kísérleti vegytan (általános és szervetlen vegytan első része), növénytan (heti 5–5 óra), természettani gyakorlatok, növénytani gyakorlatok (heti 3–3 óra), I. év 2. félév: kísérleti vegytan (szervetlen vegytan második része és szerves vegytan), növénytan (heti 5–5 óra), vegytani gyakorlatok (heti 15 óra), növénytani gyakorlatok (heti 7 óra), II. év 1. félév: elemző vegytan, gyógyszerismeret (heti 5–5 óra), közegészségtan (heti 3 óra), gyógyszerészet gyakorlatokkal (heti 5 óra), elemző vegytan gyakorlatok (heti 15 óra), élelmiszervizsgálat gyakorlatokkal (heti 6 óra), II. év 2. félév: gyógyszerészeti vegytan – szervetlen és szerves rész (heti 10 óra), gyógyszerészet-gyakorlatokkal (heti 5 óra), gyógyszerészeti vegytani gyakorlatok (heti 15 óra), gyógyszerismereti gyakorlatok (heti 10 óra), új gyógyszerek (heti 2 óra), általános kór-és gyógytan (heti 5 óra előadás és 5 óra gyakorlat). I. év: általános kémia (elméleti előadás 2 féléven át), általános kémiai gyakorlatok (1 félév), általános fizika – előadás és gyakorlat (2 félév), növényrendszertan (2 félév), parazitológia – előadás és gyakorlat (1 félév), botanikai kirándulások a nyári félévben. II. év: minőségi elemző vegytan – előadás és gyakorlat (2 félév), gyógyszerisme – előadás és gyakorlat (2 félév), gyógyszerészi 197

1941–1945 közt:

198

kémia – előadás és gyakorlat (2 félév), gyógyszerészi műtan – előadás és gyakorlat (2 félév), élettan (1 félév), III. év: mennyileges elemző kémia – előadás és gyakorlat (2 félév), gyógyszerészi kémia – előadás és gyakorlat (2 félév), a Román gyógyszerkönyv ismerete – előadás és gyakorlat (2 félév), élelmiszer-kémia (2 félév), toxikológia és biológiai elemzések (1 félév), közegészségtan és bakteriológia (1 félév). I. év 1. félév: kísérleti fizika – elmélet (heti 5 óra), általános és szervetlen kémia (heti 5 óra előadás és 6 óra gyakorlat – egyszerű kémiai laboratóriumi műveletek), növényanatómia (heti 3 óra előadás és 2 óra gyakorlat), általános növénytan (sejttan, szövettan, alaktan és élettan előadások heti 3 óra, és heti 4 óra általános növénytani gyakorlatok), általános állattan (heti 4 óra előadás és 1 óra gyakorlat), ásványtani, kristálytani és földtani ismeretek (heti 4 óra), I. év 2. félév: kísérleti fizika (heti 5 óra előadás és 4 óra gyakorlat), általános és szervetlen kémia (heti 5 óra), kvalitatív kémiai analízis (heti 2 óra előadás és 9 óra gyakorlat), növényanatómia (heti 2 óra gyakorlat), általános növénytan (heti 3 óra elmélet és 5 óra gyakorlat), bevezetés a gyógyszerészhivatásba (heti 1 óra), II. év 1. félév: szerves kémia (heti 5 óra), rendszeres gyógyszerészi növénytan (heti 3–3 óra elmélet és gyakorlat), kvantitatív kémiai analízis (heti 2 óra előadás és 12 óra gyakorlat), fizikai kémia (heti 3 óra), az egyén egészségtana (heti 2 óra), elsősegély és gázvédelem (heti 1–1 óra), II. év 2. félév: szerves kémia (heti 5 óra előadás és 6 óra gyakorlat), rendszeres gyógyszerészi növénytan (heti 3–3 óra előadás és gyakorlat), kvantitatív kémiai analízis (heti 2 óra előadás és 9 óra gyakorlat), fizikai kémia (heti 6 óra gyakorlat), III. év 1. félév: gyógyszerészi vegytan (heti 5 óra előadás és 9 óra gyakorlat mindkét félévben), gyógyszerismeret (heti 4–4 óra előadás és gyakorlat), gyógyszerészet (heti 3 óra előadás és 9 óra gyakorlat mindkét félévben), gyógyszerészi kutatások és vizsgálatok (gyakorlati rész – heti 15 óra), III. év 2. félév: gyógyszerismeret (heti 3 óra előadás és 6 óra gyakorlat) és folytatódnak az első félévi gyógyszerészeti és gyógyszerészi vegytani órák, IV. év 1. félév: gyógyszerészet – galenika (heti 4 óra előadás és 12 óra gyakorlat mindkét félévben), gyógyszertan (heti 3 óra előadás mindkét félévben), méregtan (heti 2 óra), jogszabályok (heti 3 óra előadás mindkét félévben), gyógyszerellenőrzés (heti 2 óra előadás mindkét félévben), közegészségtan (heti 3 óra előadás), mezőgazdasági kémia (heti 2 óra előadás és 3 óra gyakorlat), növényvédelem (heti 1 óra előadás), IV. év 2. félév: közegészségtan (heti 3–3 óra előadás és gyakorlat), mezőgazdasági kémia (heti 2 óra előadás), növényvédelem (heti 2 óra gyakorlat).

Az I. év 1. félév végén kötelező kollokvium ásványtanból, kristálytanból és földtani alapismeretekből. Az I. év. 2. féléve után a bevezetés a gyógyszerészi hivatásba tárgykörből kollokvium. A II. évf. 1. féléve után az egyén egészségtana, elsősegélynyújtás és gázvédelem tárgykörökből, a 2. félév után pedig a fizikai kémiából kötelező a kollokvium letétele. Az 1948/49-es tanév utáni tanrend a Gyógyszerészképzés a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon (1948–2000) c. fejezetben található. IRODALOMJEGYZÉK 1. Bolányi I., Palatkás B.: Táblázatok a budapesti Orvostudományi Egyetem történetének fontosabb adatairól (alapítástól 1900 végéig). Comm. Bibl. Hist. Med. Hung. 1961, 21–22, 414–510. 2. Brantner Antal: A gyógyszerészképzés története hazánkban a XIX. század végéig. Az egyetemi gyógyszerészképzésről és a doktori fokozat elnyeréséről. Gyógyszerészet 1990, 34, 11, 599–601. 3. Csajkás Bódog: A kolozsvári Tudományegyetem Orvostudományi karának megalakulása. Orvostudományi Értesítő. Az EME kiadása, 1945, 60, 311. 4. Halmai János: A korszerű gyógyszerészképzés kialakulása Magyarországon 1876–1945. Comm. Hist. Artis Med. l969, 51–53, 207–214. 5. Hőgyes E.: Emlékkönyv a budapesti királyi magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Budapest. Athenaeum Rt. könyvnyomdája 1896, 964–976. 6. Ilea Th., Ghelerter J., Duţescu B. (szerk): Învăţământul medical şi farmaceutic din Bucureşti. Inst. de Medicină şi Farmacie, Bucureşti, 1963. 7. Ionesu-Stoian Petre, Micu L.: Date despre învăţământul farmaceutic din Ardeal. Farmacia 1956, 4, 4, 341–346. 8. Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet rövid története. Gyógyszerészet, 1984, 28, 9, 321–323. 9. Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés fejlődése. Comm. Hist. Artis Med. 1987, 117–120, 39–60 . 10. Szász György: Gyógyszerészképzés Magyarországon. Gyógyszerészet 1984, 28, 9, 331–334.. 11. Szentgyörgyi I.: A magyar gyógyszerészképzés iránya a XIX. sz. második felében. Comm. Hist. Artis Med. 1969, 51–53, l83–196. 12. Zalai Károly: A gyógyszertárak szerepe a gyógyszerészképzésben. Gyógyszerészet 1972, 16, 4, 141–146. 13. Zalai Károly: A gyógyszerrel kapcsolatos tevékenységek. Comm. Hist. Artis Med. 1974, 71–72 , 20–23. 14. *** A gyógyszerészetre vonatkozó ujabb magyar rendeletek, határozatok és döntvények. Gyógyszerészek Zsebnaptára az 1908. évre (szerk. Varságh Z. és Rossberger J.). 77–83. 15. *** A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 112 745/1914. sz. alatt kelt rendeletével kiadott szabályzat a gyógyszerésznövendékek egyetemi kiképzése tárgyában. Gyógyszerészek Zsebnaptára az 1915. évre (szerk. Varságh Zoltán, Koritsánszky Ottó). 16. *** A kolozsvári orvos-gyógyszerészi fakultás gyógyszerész-kiképzés szabályzata. Monitorul Oficial 1926. évi 69. számából kivonat. In: Almanahul farmaceutic din România–Gyógyszerészek zsebnaptára az 1927. évre. Cluj–Kolozsvár. 17. *** 1000 éves a magyar iskola. „Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai”. Emlékkönyv. Kiadja a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, Bolyai Egyetemért Alapítvány, Budapest, 1996, 75–77, 97. 18. *** Szabályzat a gyógyszerésznövendékek egyetemi kiképzése tárgyában. Jóváhagyatott 1914. aug. 11-én ő cs. és apostoli királyi Felségének Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával. Kiada199

tott a vallás- és közoktatásügyi miniszter 112 745/1914. számú rendeletével. Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában, Kolozsvár, l9l5, 1–15. 19. *** Revista Farmaciei 1925, 3, 20. 20. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576 , Fac. Med. Francz Jozsef Cluj, leltár 673, dosszié 324/1876–77; 409/1880; 410/1880; 442/1883–84; 630/1895–96; 642/1896; 655/1897–98; 694/1900; 827/1907; 1022/1911. 21. *** A kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Tanrendje az 1940/41., az 1942/43. és az 1943/44. tanévekre. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár, 1940, 1941, 1942, 1943. 22. Bíró Sándor: A kolozsvári egyetem román uralom alatt. . Magyar Kisebbség 1997, III. évf., 3–4. (9–10.) sz. 23. Minker Emil: Szeged egyetemének elődei. A Szegedi Tudományegyetem kiadványa, Szeged, 2003, 89–93. 24. Erős István (szerk.): A szegedi gyógyszerészképzés és a szegedi Gyógyszerésztudományi Kar története. Szeged, 2007, 32–33. 25. Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576, Fac. Med. Franz Jozsef Cluj, dosar 1355/1943: Dosar referitor la lucrări premergătoare pentru începerea pregătirii farmaciștilor la Fac. de Medicină Cluj. 1943. dec. 11. – 1944. márc. 18. 2.3.1. A GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS NEVES TANÁRAI A KOLOZSVÁRI FERENC JÓZSEF TUDOMÁNYEGYETEMEN (1872–1919) Az 1872-ben Kolozsváron alapított FJTE-n már kezdettől volt gyógyszerészképzés. Az akkori törvények értelmében a gyógyszerészhallgatók egyetemi tanulmányaikat a Matematika–Természettudományi Karon kezdték meg, majd az Orvosi Karon folytatták. Először két év, majd három és végül négy év lett a képzési idő, a tanrend időközben bővült néhány újonnan bevezetett tárgykörrel, de alapjában véve lényeges változás 1919-ig a gyógyszerészek egyetemi képzésében nem történt. Így a leendő okleveles gyógyszerészek először a Természettudományi Kar hallgatói voltak, tanáraik óráit hallgatták, és vizsgájukat is ott tették le az ,,elővizsgáztató bizottság” előtt, majd az Orvosi Karon folytatták, ahol ,,gyógyszerészmesteri szigorlati bizottság” előtt vizsgázva kaptak magister pharmaciae címet, illetve avatták őket gyógyszerészmesterré (8). Az első tanévben az alaptantárgyakat (növénytant, állattant, ásványtant, természettant, kémiai tárgyakat) neves természettudósok tanították, így Kanitz Ágost (1843–1896) a növénytant, Entz Géza (1842–1919), majd Apáthy István (1863–1922) az állattant, Koch Antal (1843– 1927), majd Szádeczky Kardoss Gyula (1860–1935) az ásványtant, Abt Antal (1828–1902) a természettant (a mai értelemben vett fizikát), Fleischer Antal (1845–1877), majd Fabinyi Rudolf (1849–1920) a kémiai tantárgyakat. Koch Ferenc (sz. 1853), magántanárként, majd mint címzetes nyilvános rendkívüli tanár az aromás vegyületek tárgykörérből tartott előadásokat. Később, az 1918/19-es tanévben Széki Tibor (1879–1950) gyógyszerészt címzetes nyilvános rendkívüli tanárként a Matematika-Természettudományi Karra nevezték ki, ugyanekkor Páter Béla (1860–1938) is magántanári kinevezést kapott a növénytan oktatására. A második évben az Orvosi Karon a gyógyszerismeretet először Ajtai Kovács Sándor (1845– 1917), a gyógyszertan tanára, majd Lőte József (1856–1938) és végül Jakabházy Zsigmond (1867–1945) tanította id. Issekutz Béla közreműködésével (6). A később bevezetett közegészségtan tanára először Rózsahegyi Aladár (1855–1896), majd Rigler Gusztáv (1868–1930) volt (13). A gyógyszerészi műtan elméleti és gyakorlati óráit id. Hintz György (1840–1890). tartotta, majd halála után Issekutz Hugó (1855–1915), 1916-tól pedig Ferencz Áron (1880–1954) magántanár kinevezést kap és ettől kezdve a gyógyszerészet tárgykörének megbízott előadója lett. 200

A következőkben azoknak a tanároknak vázlatos életrajzát ismertetjük, akik részt vettek a gyógyszerészképzésben, de a Bölcsészeti vagy a Természettudományi, illetve az Orvosi Kar előadói voltak. A gyógyszerészi képesítésű tanárokra vonatkozó adatok az életrajzaiknál részletesen megtalálhatók (lásd 4. fejezet). A növénytani tanszék első rendes tanára Kanitz Ágost (1843–1896) volt, az FJTE első tanári karának legfiatalabbja. A kezdetektől (1872-től) haláláig vezette a tanszéket (5). Lugoson született, ahol apja, az óbudai származású Kanitz Simon (1810–1883) „seborvos” volt (2). Gimnáziumi tanulmányait Nagykőrösön és Temesváron végezte, 1861-től a bécsi egyetem hallgatója, majd az oklevél megszerzése után tanulmányútra ment. 1869-től Magyaróvárra nevezték ki a Gazdasági Akadémiára, ahol elsőként tanította magyar nyelven a növénytant. Mikor beindul az FJTE-n az oktatás, átjön Kolozsvárra, és 1872 októberétől a Matematika-Természettudományi Kar megbecsült tanára lesz. Többször viseli a kar dékáni tisztségét (1876/77, 1881/82, 1895/96), és 1887/88-ban rektornak is megválasztják. 1880-tól az MTA levelező tagja. Hirtelen hunyt el fiatalon 1896-ban. Halála után rövid ideig csíkmadéfalvi Istvánffi Gyula (1860–1930) lesz a növénytani tanszék vezetője, aki tagja volt a gyógyszerészszigorlatok „vizsgáló bizottságának” is (13). Mivel 1898-ban már Budapestre távozott, utóda az 1901-ben kinevezett Richter Aladár (1868– 1927) lett, aki 1913-ig vezette a növénytani tanszéket, ekkor nyugdíjba vonult. Nagy érdeme, hogy egy új botanikus kert létesítésére több telket vásárolt a Házsongárd oldalában, azonban ennek megvalósítására már nem került sor a háborús viszonyok miatt (2). A „gyógyszerészi elővizsgálatok” bizottságának is tagja ebben a periódusban. 1902-ben a növénytani tanszék kettéválasztásával létrejött a növényrendszertani intézet, melynek vezetője Borbás Vince (1844–1905) lett. Ettől kezdve a gyógyszerészi elővizsgálatok bizottságának ő is tagja. 1907-ben magántanárrá nevezik ki Páter Bélát (1860–1938), aki 1904-ben a világon elsőként megszervezte Kolozsváron a Gyógynövény-kísérleti Állomást. A gyógyszerészhallgatók elővizsgálati bizottságának tagja volt az 1913/14-es tanévtől 1916/17-ig. A növénytani tanszék vezetői tisztségét 1914 augusztusától Györffy István (1880–1959) töltötte be, aki az oktatói munkán kívül sokat tett az EME növénytani gyűjteményének gazdagításáért. Ő volt a Botanikai Múzeumi Füzetek elindítója és szerkesztője 1915 és 1919 között. Az 1917/18-as és a következő tanévben tagja a gyógyszerészhallgatók elővizsgáztatási bizottságának. Ő is Szegedre távozik, ahol az 1929/30-as tanévben a rektori teendőket is ellátja. 1940-ben visszatért Kolozsvárra. 1941 után a növénytant Kol Erzsébet (1897– 1980), az Intézet vezető tanára (9) tanította, aki szintén Szegedről tért vissza, miután ott a doktori fokozatot is elnyerte általános biológiából, növényrendszertanból és szerves kémiából „summa cum laude” minősítéssel. 1948-ban azonban véglegesen elment Budapestre, ahol a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában dolgozott 1967-ig (15–18). A növényrendszertani órákat a Székelyudvarhelyen született Soó Rezső (1903–1980), a tanszék nyilvános rendes tanára tartotta. Ő volt a magyar botanika és növényrendszertan „vezéregyénisége” évtizedeken keresztül, a kolozsvári Botanikus Kert és Múzeum igazgatói tisztségét is viselte, 1947-ben az MTA levelező, majd rendes tagjai közé választotta. Kolozsváron a gyógyszerészhallgatókat csak pár évig oktathatta, mivel a Marosvásárhelyre költöztetés miatt itt a magyar nyelvű gyógyszerészképzés 1947-ben megszűnt, ő szintén Budapestre távozott. Az állattani és az összehasonlító bonctani tanszék első nyilvános rendes tanára id. Entz Géza (1842–1919) 1873-tól 1889-ig. Kétszer a kar dékánja is volt (1873/74, 1878/79). A gyógyszerészek oktatását 1890-től Apáthy István (1863–1922) veszi át, aki fiatalon, alig huszonhét évesen nyilvános rendes tanára a tanszéknek (13) és közel harminc évig vezetője is (9). Ebben a periódusban a gyógyszerészi elővizsgálatok bizottságának tagja. A hatalomváltozás után rövid ideig Szegeden folytatta tanári munkáját. 1940–1944 között a Szegedről visszatért Gelei József (1885– 1952) lett az általános állattani és biológiai tanszék nyilvános rendes tanára (12).

201

Az ásványtan-földtani tanszék nyilvános rendes tanára Koch Antal (1843–1927) volt 1872től 1895-ig (1), ekkor Budapestre nevezték ki. Kolozsvári tartózkodása alatt újjászervezte és kibővítette az EME ásványgyűjteményét. Kétszer a Matematika–Természettudományi Kar dékánja is volt (1874/75, 1884/85), majd rektor 1891/92-ben. 1896-ban Szádeczky Kardoss Gyula (1860–1935) veszi át tőle a tanszéket és az oktatást is 1919-ig. 1942-ben a szintén Szegedről viszszatért Szentpétery Zsigmond (1880–1952) tanítja ezt a tantárgyat a gyógyszerészhallgatóknak (12). A kísérleti fizika (természettan) tanára már az első tanévtől Abt Antal (1828–1902) volt, aki a Matematika–Természettudományi Kar első dékánja is, de ezenkívül még kétszer megválasztották erre a tisztségre (1886/87, 1890/91), majd az 1883/84-es tanévben a rektori teendőket látta el (5). Részt vett a gyógyszerészhallgatók vizsgáztatásában mint a gyógyszerészi elővizsgálatok bizottsági tagja (13). Halála után a tanszék vezetője 1903-tól 1917-ig Tangl Károly (1869–1940) lett, aki ezután Budapestre távozott. Abt Antal helyét a gyógyszerészi elővizsgálatok vizsgabizottságban Pfeiffer Péter (1862–1947) foglalta el az 1918/19-es tanév végéig. 1920-ban Szegedre távozott, ahol már az 1922/23-as tanévben rektorrá választják meg (10). 1941 után Gyulai Zoltán (1887–1968) magyar állampolgárságú egyetemi tanár tanította a fizikát (11). A vegytani intézet megszervezője a kecskeméti születésű Fleischer Antal (1845–1877) volt, aki ennek keretében 1873 és 1877 között nemcsak elemző- és szerves kémiát, hanem gyógyszerészi vegytant is tanított. Eredetileg gyakorló gyógyszerész akart lenni, ezért apja Gallé Emil kecskeméti gyógyszerészhez adta be gyakornoknak. Pontosságával és rendkívüli szorgalmával annyira megnyerte főnökének a megbecsülését, hogy az gazdag herbáriumát és kéziratait rendelkezésére bocsátotta. Tizennyolc éves korában Pestre ment a Fauser-féle gyógyszertárba, majd Bécsben az 1865/66-os tanévben rendes hallgatója a gyógyszerészi tanfolyamnak. Ennek elvégzése után huszonegy évesen Mosony gyógyszertárába meghívják provizornak. Itt a főorvos kérte oklevele bemutatását és keresztlevelét, majd közölte, hogy izraelita lévén nincs joga gyógyszerészkedni. Mélységesen megbántódva visszatért szüleihez, nagyon hallgatag lett és elhatározta, hogy más pályára lép. A pesti egyetemre ment, ahol Than Károly intézetében készült a gyógyszerésztudori szigorlatára, amelyet az 1867/68-as tanévben sikeresen letett. Ezután mint tanársegéd ugyanitt dolgozott, tudományos munkáinak eredményét szaklapokban közölte. Innen pályázza meg a kolozsvári egyetem kémiai tanszékét, eredményeinek elismeréseképpen ki is nevezik nyilvános rendes tanárrá. Az oktatást csak 1873-ban kezdi meg, mivel egy évig külföldi intézetek berendezését tanulmányozta azzal a céllal, hogy Kolozsváron is hasonlót hozzon létre. Nagy lelkesedéssel tanított. Szilárd akarat, nyíltság és következetesség jellemezte, igazságszerető és jószívű, kedélyes modorú tanár volt, a hallgatókkal közvetlen, ennek tulajdonítható, hogy patronátusa alatt alapították meg 1874-ben a kolozsvári egyetem gyógyszerészhallgatói a segélyegyletüket, melynek állandó tiszteletbeli elnökévé őt választották. 1875. május 10-én a Magyarországi Gyógyszerészegylet közgyűlésén tiszteleti taggá nyilvánították, ezáltal elégtételt nyert a mosonyi megaláztatásért (12). Kolozsvárt magános maradt, nem találta helyét, így 1877. november 29-én önkezével véget vetett életének (2). Tanársegédjét, dr. Tomcsik Józsefet (1853–1911) nem nevezték ki utódának, ezért otthagyva az egyetemi karriert, a gyakorló gyógyszerészetet választotta; később Aranyosgyéresen nyitott gyógyszertárat (életrajzát lásd a 4. fejezetben). Fabinyi Rudolf (1849–1920) követte Fleischert a tanszék előadójaként egészen a hatalomváltozásig; ez idő alatt háromszor volt a kar dékánja (1879/80, 1888/89, 1904/05), és közben egyszer az FJTE rektora is 1899/1900-ban. Mivel itteni munkája nagyon szorosan kapcsolódott a gyógyszerészképzéshez, tevékenységének bővebb ismertetése a gyógyszerész-életrajzoknál található. Koch Ferenc (1853–1942), Koch Antal testvéröccse, 1879-től 1884-ig már Fabinyi mellett tanársegédként dolgozott, 1887-ben magántanárként, 1896-tól pedig mint címzetes rendkívüli

202

tanár tartotta előadásait az aromaticus vegyületek kémiája c. tárgykörből a gyógyszerészhallgatók részére is. 1899-ben Budapestre költözött. Ruzitska Béla (1867–1942) az 1902/03-as tanévtől az 1918/19-es tanévvel bezárólag mint az élelmiszerkémia nyilvános rendes tanára tagja volt a gyógyszerészek elővizsgálati bizottságának. Közben az 1913-ban létesített második vegytani tanszéknek a vezetője lett. Az 1941–1944-es rövid periódusban az általános vegytani és a fizikai kémiai ismereteket Imre Lajos (1900–1974), a szerves kémiát Vargha László (1903–1971), az analitikai kémiát Szabó Zoltán (1908–1995) Budapestről jött magyar állampolgárságú tanárok (2, 11, 12, 14) tanították. A gyógyszerészhallgatók, miután a Matematika–Természettudományi Karon az „elővizsgálataikat” sikeresen letették, tanulmányaikat az Orvosi Karon folytatták. Itt néhány tanszéken neves orvos-tanárok oktattak. Már 1872-től elméleti és gyakorlati képzésben vettek részt az Általános kór- és gyógytani Intézetben. Először Ajtai K. Sándor (1845–1917), majd az 1875/76-os tanévtől az 1882/83-as tanévig Hőgyes Endre (1847–1906) és ezután Bókay Árpád (1856–1919) vezette a tanszéket 1890-ig (4). Utóbbi 1889/90-ben a gyógyszerészgyakornokokat vizsgáztató bizottságnak is tagja volt. Később ennek a tanszéknek a keretében jött létre és működött az Egyetemi gyógyszertár is. 1890. május 31-én a 24 891. sz. rendelettel az 1890/1891-es tanévtől kezdve az intézetet kettéválasztják Általános kór- és gyógytani, valamint Gyógyszertani Intézetre. Az Általános kór- és gyógytani Intézetet 1890-től illyefalvi Lőte József (1856–1938) nyilvános rendes tanár vezette, aki orvosi tanulmányait már a kolozsvári egyetemen végezte (7). Sokáig helyettesített a gyógyszertani tanszéken is, míg annak professzora, Tóth Lajos (sz. 1856) a minisztériumban teljesített szolgálatot. 1891/92-től Lőte József tagja volt a gyógyszerészgyakornokokat vizsgáztató bizottságnak (8, 13). A gyógyszertani tanszékre 1913-ban az erdélyi származású Jakabházy Zsigmond (1867– 1945) kapott kinevezést, aki egyetemi tanulmányait már Kolozsváron végezte, 1891-ben avatták orvosdoktorrá (3). Európai tanulmányút után (Strasbourg, Lipcse, Graz) hazatér, és 1899-ben a tanszék magántanára lesz (13), majd 1913-tól rendes tanárrá nevezik ki; 1919-ig vezeti a tanszéket. Az 1919. május 8-án kiadott 4335. sz. román rendelet hűségeskü tételére szólította fel az FJTE tanárait. Akik nem tették le, azokra kiutasítás várt. Így történhetett meg, hogy az év novemberében már húsznál több tanár hagyta el Kolozsvárt. Előbb Budapestre, majd Szegedre mentek, ahol tovább folytatódott az FJTE-n az oktatás (14). A hűségesküt Jakabházy Zsigmond sem tette le, visszavonult birtokára, Siménfalvára, ahol orvosi gyakorlatot folytatott. 1920-ban meghívták Budapestre a gyógyszerismereti tanszékre. Ezt 1920. november elején elfogadta, és oktatói, kutatói pályája szépen ívelt felfelé. 1923-ban az MTA levelező tagja lesz, 1924-ben már az Orvosi Kar dékáni tisztségét bízzák reá. Kolozsvári tevékenysége alatt bekapcsolódott a gyógyszerészek oktatásába, és két jelentős könyvnek a megírásában vett részt. 1895-ben Nyiredy Gézával és Issekutz Hugóval együtt írta a Gyógyszerisme c. könyvet, majd a másodikat, 1913-ban Issekutz Béla társszerzővel Gyógyszerismeret címmel. Kísérleti gyógyszerhatástant és gyógyszerismeretet tanított az 1913/14-es tanévig a gyógyszertan keretében. Kiváló előadó-képességű tanár volt, zamatos erdélyi kifejezéseivel, könnyen gördülő, folyamatos stílusával a tananyag legnehezebb részeit is élvezetessé, érthetővé tudta tenni. A szegény hallgatók sorsát szívén viselte, szigorú volt, de páratlan szívjósága megmutatkozott mindenki iránt. 1914. augusztus 29-én egy rendelet önálló tárggyá tette a gyógyszerismeretet. Ettől kezdve egykori tanítványa és tanártársa, Issekutz Béla (1886–1979) lesz ennek a tárgykörnek a nyilvános rendes tanára 1920-ig, amikor is Szegedre távozik, ahol előbb tanszékvezető, dékán, prodékán, majd az 1927/28-as tanév második félévében rektor lesz (10). A gyógyszerészhallgatók képzésében később bevezették a közegészségtant is (8), melynek előadója először Rózsahegyi Aladár (1855–1896) volt, majd 1899 szeptemberétől 1920-ig a Buda203

pestről jött Rigler Gusztáv (1868–1930) nyilvános rendes tanár. Az 1912/13-as tanévben a gyógyszerészmesteri szigorlatok vizsgabizottságában mint kormányképviselő vett részt (13). Az FJTE Orvosi Karán dékáni (1906/07, 1914/15), prodékáni tisztséget is viselt (1907/08, 1915/16), és az 1917/18-as tanévben az FJTE rektora volt. Az 1940 utáni átmeneti rövid időszakban a gyógyszerészhallgatók közegészségtani előadásait 1942-ig Lőrincz Ferenc (1898–1986) nyilvános rendes tanár, majd Faragó Ferenc (1905–1950) nyilvános rendkívüli tanár tartotta. A hallgatókon kívül azoknak a gyógyszerész-doktorandusoknak is tartott nagy óraszámmal (heti 24 óra) gyakorlatokat, akik főtárgyul a közegészségtant választották. Az újonnan bevezetett elsősegély-nyújtási ismereteket pedig 1940 októberétől Klimkó Dezső (1900–1972) tanította (1). A gyógyszerészképzésben részt vevő gyógyszerésztanárok életrajza, valamint szakmai tevékenységük ismertetése a gyógyszerészek életrajzait bemutató fejezetben részletesen megtalálhatók. Így Issekutz Hugó, Hintz György, Széki Tibor, Ferencz Áron, Orient Gyula, sőt Fabinyi Rudolf és Nyiredy Géza tanároké is, akik ugyan nem voltak gyógyszerészek, de részt vettek a gyógyszerészképzésben, illetve az utóbbi a gyógyszerészgyakornoki tanfolyamnak nemcsak előadója, vezetője, hanem „lelke” is volt. Az FJTE-n a gyógyszerészeket oktató tanárok valamennyien országos hírű, jó felkészültségű, kiváló szakemberek, pedagógusok voltak. Ennek következtében nemcsak Erdélyből, a Partiumból vagy a Bánságból jöttek fiatalok ide tanulni, hanem az akkori Magyarország távoli helyeiról is. Ennek bemutatására szolgáljon példaként az 1903-ban oklevelet kapott gyógyszerészek származásának és későbbi életútjának bemutatása, ami a következő fejezetben kerül sorra.

Abt Antal

Nyiredy Géza

28. ábra. Az FJTE néhány tanárának arcképe és aláírása

204

Páter Béla

IRODALOMJEGYZÉK 1. Bisztray Gy., V. Nagy I., Szabó T. Attila., Szalai B.: A kolozsvári egyetem újjászervezése. Különlenyomat az Erdélyi Tudományos Intézet Erdély Magyar Egyeteme c. kiadványából. Budapest, 1942. 2. Gaal György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság kiadása, Kolozsvár, 2001. 3. Lipták Pál: Dr. Jakabházy Zsigmond professzor születésének 70. évfordulójára. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője 1937, 13, 3, 250–252. 4. Lipták Pál: Bókay Árpád emékezete. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője 1929, 5, 5, 357-360. 5. Márki Sándor: A kolozsvári magyar királyi FJTE története és statisztikája. Ajtai K. Albert nyomdája, Kolozsvár, 1896. 6. Szabó Dénes: A kolozsvári magyar királyi FJTE orvosi kara 1872–1895-ben. In: A felsőoktatásügy Magyarországon. Az 1896-iki ezredévi országos kiállítás alkalmára a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbízásából. Hornyánszki V. könyvnyomdája, Budapest, 1896. 7. *** Emlékkönyv a kolozsvári magyar királyi FJTE és különösen ennek orvosi és természettudományi intézetei. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXII. vándorgyűlése tagjai részére. Kiadta a kolozsvári Egyetem Orvosi Kara, Kolozsvár, 1903, 222–244. 8. ***A kolozsvári m. kir. FJTE Tanrendje és Almanachja 1872/73-től az 1918/19-es tanévig; A m. kir. FJTE Évkönyve az 1940/41. és az 1941/42. tanévről. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár, 1873–1920; 1940–1943. 9. *** Magyar életrajzi lexikon (Főszerk. Kenyeres Ágnes). I.–IV. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest 1967, 1982, 1981, 1994. 10. *** Szegedi egyetemi almanach II. (1921–1996). Kiadja Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem (rektor dr. Dobozy Attila), Szeged, 1997. 11. ***Erdély magyar egyeteme 1944–1949. I–II. kötet. A dokumentumokat válogatta, gondozta, szerkesztette Lázok János és Vincze Gábor. Custos és Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1995 (I. kötet) és 1998 (II. kötet). 12. *** Százhuszonöt éve nyílt meg a kolozsvári tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeállította Gazda I. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 1997. 13. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576. Fac. Med. Francz Jozsef, leltár 673, dosszié 642/1896 , 655/1897–98, 1065/1913. 14. ***1000 éves a magyar iskola. ,,Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai”. Emlékkönyv. Kiadja a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, Bolyai Egyetemért Alapítvány, Budapest 1996, 23– 27, 30–31. 15. P. Komáromy Zsuzsa: Megemlékezés Kol Erzsébetről (1897–1980). Botanikai Közlemények 1982, 69, 1–2. 16. Padicsák Judit: 100 éve született dr. Kol Erzsébet professzor (1897–1980). Hidrobiológiai Közlöny 1997, 77, 6, 347–351. 17. *** Dr. Kol Erzsébet. Nekrológ. Hidrobiológiai Közlöny 1981, 61, 11, 484. 18. Nagy Tóth Ferenc: Észak-Amerika hó- és jégmoszatát kutató erdélyi tudós. Múzeumi Füzetek. Új sorozat, 1993, 2, 121–123.

205

2.4. A KOLOZSVÁRI FJTE-N 1903-BAN OKLEVELET KAPOTT GYÓGYSZERÉSZEK ÉLETÚTJA 1903-ban 22 gyógyszerészoklevelet adtak ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (6). A végzős hallgatók egy tablót készíttettek, amelyen tanáraik arcképei mellett, aláírásukkal hitelesített fényképeik is láthatók. Az egyik abszolvens, Horváth Károly tulajdonát képező tabló fényképe, a két világháború és az azokat követő viszontagságos idők ellenére napjainkig megőrződött a család hagyatékában. Unokája néhai dr. Nagy Levente marosvásárhelyi szülész-nőgyógyász egyetemi adjunktus megőrzés végett hozzám juttatta el. Ennek alapján határoztam el, hogy e tabló 22 gyógyszerészének életútját és gyógyszerészi tevékenységét, levéltári dokumentumok felkutatásával, egyetemi évkönyvek, gyógyszerészi naptárok, almanachok és a korabeli szaksajtóban közölt események, hírek adatai alapján megpróbáljuk követni. Ez azonban nem mindegyikük esetében sikerült, hiszen többen közülük a trianoni határmódosítások következtében más országok területére kerültek, s így pályájuk követése számunkra hozzáférhetetlen lett. A tabló bemutatása. A 29x39 cm nagyságú tablókép címe: A kolozsvári m. kir. Ferencz József Tud. Egyetemen az 1902/03. tanévben végzett gyógyszerészettan-hallgatók két sorban (felül és alul) van feliratozva. A nagyobb fényképeken Ruzitska Béla, Lőte József, Issekutz Hugó, Nyiredy Géza, Jakabházy Zsigmond, Fabinyi Rudolf, Orient Gyula tanárok láthatók, a kézjegyükkel ellátott 22 abszolvens arcképei kisebbek, egy tölgyfaág gallyaira vannak fűzve, amely a kép bal alsó sarkából indul, jelképezve, hogy egy fának ágai. A tabló hátoldalán özv. Páll Lászlóné vegyeskereskedés, Tövis, ahol „képkeretezés és üvegezés elvállaltatik”, illetve Inceffy gyógyszerész neve szerepel, valamint még ceruzával felírva a munkadíjra vonatkozó árak: 2 db ráma = 196 és 2 db = 3,12 korona.

29. ábra. Az FJTE-n 1903-ban oklevelet kapott gyógyszerészek tablója 206

Az 1903-ban oklevelet kapott gyógyszerészek bemutatása. A hallgatók személyi adatainak ismertetésére az egyetemi anyakönyvek (6, 9) szolgáltak, gyógyszertári tevékenységük helyeit a különböző gyógyszerészi évkönyvek segítségével lehetett megállapítani, az egyesületi életben végzett munkájukat pedig a korabeli sajtóhírekből. Bakos Nándor 1879. febr. 3-án született Pest megyében. Apja B. Nándor gazdálkodó (9). Egyetemi évei alatt a kolozsvári egyetemi hallgatók segítő és önképző egyesületének elnöke volt. Miután megkapta gyógyszerészi oklevelét, továbbtanult, és Budapesten 1905-ben elnyerte a doktori címet Az oxymethylantrachinon-tartalmú drogok hatóanyagainak mennyileges vizsgálata c. értekezésével. 1909-ben Szolnokon bérelt gyógyszertárat. 1920 februárjában gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkos lett. Bentsáth Kálmán 1880. aug. 20-án született a Trencsény megyei Csaca (ma Szlovákia Čadca) helységben. Apja itt gyógyszerész volt (9), de még Kolozsváron egyetemi hallgató volt, mikor elhunyt. Oklevele megszerzése után 1909-ben Gács településen (ma Szlovákiához tartozik Halič néven) a Kereszt nevű gyógyszertár kezelője, 1911-ben már Pozsonyban találjuk. Eisnitz Sándor 1881. júl. 12-én született Tiszacsege (Hajdú m.) településen, ahol apja gazdálkodó volt (9). 1907-től 1912-ig a Borsod megyei Sajókaza település Arany csillag gyógyszertárának tulajdonosa volt. Ezt követően 1913-tól az akkori Gömör megyében a tiszolci (ma Szlovákia területéhez tartozik, Tisovec néven) Magyar Korona gyógyszertár tulajdonosa lett. 1917-ben hadba vonult. Patikáját nem megfelelően vezette, ezért feljelentették, ebből rendőrségi ügy lett, 2 évi megszakítás után ismét folytathatta gyógyszerészi tevékenységet. Életútja 1920-ig követhető, mivel a tiszolci gyógyszertár az elcsatolt területtel cseh fennhatóság alá került. Fried Sándor 1881. dec. 24-én született, a Szatmár megyei Kis-Szekeres helységben, apja Fried Emil földbirtokos (9). 1906-ban Trstyánszky Károlytól átvette a rákospalotai József Királyi Herceg gyógyszertárat, ennek 1943-ig volt tulajdonosa. 1943-ban 61 éves korában elhunyt, ezután haszonélvezettel az özvegyé a patika. A szakmai tevékenységen kívül részt vett az egyesületi életben, 1918-ban, a Vidéki Gyógyszerészek. Országos. Szövetségének tagja. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület 1921-ben megtörtént átszervezése után az országos választmány és a jogügyi bizottság tagja volt több éven keresztül (1). Gál Béla 1880. febr. 27-én született Gyulafehérváron (Alsó-Fehér vármegye), ahol apja, Gál Samu kereskedő (9). Alsó-Fehér vármegyében a marosújvári Őrangyal gyógyszertárat ő alapította és 1907. dec. 17-én meg is nyitotta. Bár a település a trianoni döntéssel 1920-tól román fennhatóság alá került, de továbbra is, ő maradt a gyógyszertár tulajdonosa (8) még 1949-ben is, az a 134. sz. Decretumban az államosított gyógyszertárak tulajdosai között szerepel a neve. Görög Funek Imre 1881. jan. 26-án született Hajdúdorogon (Hajdú megye). Diákévei idején eltartója özvegy édesanyja, Görög Józsefné volt (9). Még egyetemi hallgató korában, 1903ban a Fabinyi ünnepség rendező bizottságának tagja volt. Miután oklevelét megkapta 1904-ben a Heves megyei Kápolna településen volt gyógyszerész, majd 1905-től Hunyad megyében Petrozsényben dolgozott. Későbbi Almanachok nem említik nevét. Az 1921. évi Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára c. kiadvány (4) a közeli Petrillalónya településen Görögh Dánielt jelzi tulajdonosként az 1909-ben alapított Szent László gyógyszertárnál. Nem ismeretes rokoni kapcsolatuk. Halberg Ottó 1881. aug. 30-án született Besztercén (Beszterce-Naszód vármegye). Anyanyelve német, apja H. Emanuel kereskedő (9). 1908-ban Szászrégenben megalapította a város harmadik gyógyszertárát. Ezt rövidesen kezelőre bízta. 1911-től a Beszterce-Naszód megyei Telcs helységben az újonnan alapított Sas gyógyszertár tulajdonosa is ő lett, de ez a gyógyszertár csak 1918ig szerepel a gyógyszerészi almanachokban. Valószínű továbbra csak fiókgyógyszertárként működött. 1915-ben tartalékos gyógyszerügyi tiszt volt. 1926-ban a romániai törvényeknek megfelelően „libera practica” – szabad joggyakorlásra kapott engedélyt (5), továbbra is Szászrégenben sa207

ját gyógyszertárában dolgozott. 1944-ig követhető itt a tevékenysége. 1933-tól a telcsi gyógyszerár ismét működik, de már Fellner Frida gyógyszerésznő a tulajdonos. Harsányi Károly 1881. április 28-án született Hajdúdorogon Harstein Dávid (Dezső) harmadik gyermekeként. Édesapja jómódú földhaszonbérlő volt (9), a hajdúdorogi faluközösség és a zsidó hitközség megbecsült tagja. 1911-ben bérbe vette özv. Finy Béláné haszonélvezetében levő kispesti gyógyszertárat. 1914-ben feleségül vette Gombos Alice-t és megvásárolta a budapesti VII. kerület Bosnyák utca 9. szám alatti Őrangyal gyógyszertárat Csányi Zoltán örököseitől. 1915-től 1937-ig a Zugló utca 16. szám alatt működött a gyógyszertár, ekkor átköltöztették a Bosnyák utca 1. számú sarokházba. A gyógyszertárat az 1970-es években átépítették, a jelenleg is működő gyógyszertár a Róna nevet viseli. Harsányi Károly 1947-ig volt tulajdonosa az Őrangyal gyógyszertárnak, ekkor fiára, Jánosra íratta, aki ekkor már végzett gyógyszerész. Harsányi Károly munkájának élő ember volt, kulturált, jó megjelenésű, kevés beszédű, kellemes személy, aki korrekt kiszolgálásban részesítette a hozzá betérőket. A gyógyszertár jó elrendezésű, művészi kivitelű, jól ellátott és vezetett volt. Zsidó származása ellenére áttért a római katolikus hitre az 1910-es években, 1920-ban született fiát is így kereszteltette. Az egész családra vonatkoztak a zsidótörvények. Évekig éltek rettegésben. 1944. május 2-án kiadott hirdetményben szerepel az Őrangyal gyógyszertár is, tehát megvonták a jogot tőle is. Arról nincs adat, hogy valóban pályázott-e valaki a gyógyszertárra. 1944-es év második felét a gettóban töltötte feleségével 1945 januárjáig. Fia munkaszolgálatos volt, majd a haláltábort elkerülve, Budapesten bujkált. A gettóból kiszabadulva 1945. január 17-e után rendbe hozták és megnyitották ismét a gyógyszertárat, melyet 1948-ig Harsányi Károly vezetett, ekkor fiára íratta át. 1950. július 28-án a gyógyszertárat állami tulajdonba vették. Nem volt közéleti ember, nem tudunk tudományos munkáiról, de 51 éves gyógyszerészi tevékenysége, valamint 36 éves gyógyszertár vezetői munkája közmegelégedést váltott ki. Harsányi Károly 1954. november 10-én halt meg. Az Óbudai temetőben levő sírját felszámolták, már nem található meg. Fia, Harsányi János az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Munkásságának jelentős része a közgazdaságtanban alkalmazott matematikai modellek területére esett, illetve a közgazdaságtan, etika és matematika határára. Korlátozott információjú játékelméletet dolgozott ki. Kutatásaiért később, 1994-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott. 2000. augusztus 9-én hunyt el Berkeley-ben, ott is temették el. Hirsch Ernő 1880. aug. 29-én született Szatmárnémetiben. Egyetemi tanulmányai alatt eltartójaként gyámja Fried Emil gazdálkodó szerepel (9). 1907-ben megvette Dulka Elek örököseitől a Szilágy megyei Tasnádon az Arany Oroszlán gyógyszertárat. 1911-ben azonban már eladta. Rövid ideig – 1911. szeptemberig – Budafokon a Kígyóhoz címzett gyógyszertárban dolgozott, majd Kecskeméten az Isteni Gondviselés gyógyszertárban (10). További tevékenységéről nincsenek adataink. 1942-ben a gyógyszertárának a tulajdonosa már Székely Sándor, Hirsch Mór Miklós 1879. aug. 7-én született a Hunyad megyei Szászvároson. Apja H. Jakab Kolozsváron élő magánzó (9). Miután megkapta oklevelét júniusban tragikus körülmények közt elhunyt. Egy fiatal hölgy lelőtte, mert nem vette el feleségül. Horváth Károly 1882. márc. 9-én született Marosbéld (Alsó-Fehér megye) településen. Apja H. József Tövisen főjegyző volt (9). 1914-ben Kolozs megyében, az 1890-ben alapított bonchidai Isteni Gondviselés gyógyszertár tulajdonosa lett. Az Erdélyi és Bánáti Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetségében különböző tisztséget töltött be. Fiatalon, 35 éves korában, 1917. november 20-án hunyt el, 1922-től a gyógyszertár tulajdonosa 1944-ig özv. Horváth Károlyné maradt, aki gyógyszerészeket alkalmazott bérlőként a patika vezetésére (pl. Quittner Lajost, Inczeffy Károlyt). Jäger Viktor. 1879. dec. 23-án született Székelykeresztúron (Udvarhely megye), ahol apjának ott már 1896-tól patikája volt. Az apa, Jäger Ferenc József, 1855. jan. 30-án Brassóban született, 208

oklevelet 1875-ben szintén Kolozsváron az FJTE-n kapott, és ettől kezdve már Székelykeresztúron dolgozott az 1833-ban alapított Székely Címer nevezetű gyógyszertárban. Először csak béreli a gyógyszertárat, majd miután a gyógyszertár elhunyt tulajdonosának, Aescht Adolf (1837–1875) gyógyszerésznek az özvegyét feleségül vette, annak tulajdonosa lett. 1918-tól már nagyobbik fia, J. Viktor a gyógyszertár bérlője. Az apa 1925. április 21-én hunyt el, 76 éves korában. 1926-tól a gyógyszertár tulajdonjoga az örökösöké, a fiaié, Jäger Viktor és Jäger Jenő gyógyszerészeké. A gyógyszertár kezelőjeként J. Viktor van feltüntetve. Testvére Jäger Jenő (sz. 1881. febr. 1., Székelykeresztúr) gyógyszerészi oklevelét 1909-ben szintén Kolozsváron kapta meg (9). 1942-től 1944-ig ugyanígy társtulajdonosok 1949-ig, a gyógyszertárak államosításáig. Ezt követően J. Viktor a helybeli kórház gyógyszertárának, J. Jenő pedig a városi gyógyszertárnak lett a vezetője. Nagyenyedi Jeney István 1882. márc. 15-én született Marosvásárhelyt (9), apja J. Jenő gyógyszerész volt Radnóton (Maros-Torda). 1909-től a Kis-Küküllő megyei Dicsőszentmárton Arany Oroszlán nevű gyógyszertár bérlője. A gyógyszertár tulajdonosa, id. Most Rudolf, 1912-ben eladta gyógyszertárát Kiss Lajosnak, és Felsőlendvára költözött. Így az eddig bérlőként dolgozó Jeney István Marosvásárhelyre költözött, és 1913-ban a Szentlélek gyógyszertár tulajdonosa lett. Néhány év múlva ismét beiratkozott a kolozsvári FJTE-re tanulmányai folytatására, ahol 1918-ban megszerezte a gyógyszerészdoktori címet is. Értekezésének címe: Az Adigan nevű digitalis készítmény tartósságára vonatkozó vizsgálatok. Ezután marosvásárhelyi patikáját elcserélte Debitczky Mihály Baróton levő gyógyszertárával (4). 1942–1943-ban Erdőszáda gyógyszertárának jogtulajdonosa, majd 1944-től 1948-ig a csepeli Királyerdő gyógyszertár tulajdonosaként, melynek alapítási éve 1942 (10). 1958-ban hunyt el Budapesten. Kovacsits Ozren 1881. aug. 14-én született az akkori Bács-Bodrog megyei Zomboron (ma Szerbia területén Sombor nevet viseli), szerb nemzetiségű, görögkeleti vallású volt. Apja K. Jenő gimnáziumi tanár (9). Miután oklevelét Kolozsváron megszerezte visszament szülőföldjére. Ottani tevékenységéről közvetlen adatot nem találtunk. Ifj. Lukács Ferenc 1882. június 2-án született Büdszentmihályon. Édesapja id. Lukács Ferenc, a pesti egyetemen 1871-ben kapott oklevelet, és ott volt gyógyszerész (9). Anyai ágon Deák Ferenc leszármazottja. Iskoláit Hajdúnánáson végezte, itt érettségizett, majd Kolozsvárott gyógyszerészi tanulmányai elvégzése után gyógyszerész oklevelet kapott. 1908-ban a makói Megváltó gyógyszertár tulajdonosa volt lett (Csanád megye). 1912-ben még ő a tulajdonos Makón, de 1911-ben visszajött Erdélybe, és Sepsiszentgyörgyön megvásárolta az id. Ötves Pál (sz. 1835) gyógyszerész által alapított Szent István Király gyógyszertárat. 1914-ben mint „tartalékos gyógyszerügyi járulnok” harminchat hónapig volt a fronton, az oroszok máramarosi betörésekor megsebesült, majd ezután mint tartalékos főhadnagy a 20. Helyőrségi kórháznál volt szolgálatban. Mikor leszerelt harctéri érdemeiért közegészségügyi tiszti kitüntetést kapott (3). Miután hazajött, a sepsiszentgyörgyi gyógyszertárat eladta, és 1915-ben Kolozsváron testvérével, L. Dénessel együtt megvették a Szentháromság gyógyszertárat. 1922-ben megvált a közös gyógyszertártól, az továbbra is testvérbátyja tulajdonában maradt. Ő pedig önállósította magát, Kolozsváron az egykor Széky Miklós tulajdonában volt, 1874-ben alapított, Mátyás Király elnevezésű gyógyszertárat vette meg (a volt Wesselényi, később Reg. Ferdinand utca 30. sz. alatt) az örököstől, Széki Tibortól, aki akkor Szegedre távozott. A patikát Apostol néven működtetette tovább (2,3). A mindennapi gyógyszertári munkája mellett tevékeny szerepet vállalt az egyesületi életben is. A gyógysz.hallgatók segítő-és önképzőkörének jegyzője volt még hallgató korában. Majd 1924ben a Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat főmunkatársa; 1925-ben a Korpótlékos Pénztár és Nyugdíjintézet kezdeményezője és felállítója; 1926-ban a Kolozs, Szolnok-Doboka, TordaAranyos, Alsó-Fehér megyék körének elnöke; 1930-ban a Kolozs megyei Gyógyszerész Kollégium vezetőségének tagja. Két gyermeke, Pálma és Tibor is gyógyszerészek lettek, 1939-ben kaptak

209

oklevelet a bukaresti egyetemen. 1949-ig ő a tulajdonosa a gyógyszertárnak, tőle államosítják 1949. április 2-án. 1958-ban, 78 éves korában hunyt el Kolozsváron. Mezei István 1881. dec. 15-én Tiszaszentimre községben (Jász-Nagykun-Szolnok megye) született. Apja M. Soma gőzmalom-tulajdonos Kunmadarason (9). Előbb 1905-ben a 16. Helyőrségi kórház gyógyszertárában dolgozott. 1911-től Sárospatakon tulajdonosa lesz Alexander Bélánéval együtt az Angyal gyógyszertárnak (Zemplén megye), és ugyanakkor kezelőként is Mezei István neve van feltüntetve. Rövid idő múlva eladták a gyógyszertárat, 1913-tól már más, Kósa Sándor a tulajdonos. Az évkönyvekben még egyszer felbukkan a neve, 1942–43-ban mint Debrecenben lakó gyógyszerész (Debrecen, Vigkedvű Mihály u. 19.), de ekkor már 62–65 éves (10), valószínű nem aktív. Róth Manó az akkori Gömör megyei Restér településen született (ma Szlovákiához tartozik Roštár néven) 1880. okt. 3-án. Apja id. R. Manó Rozsnyón élt (9). 1909-ben, Komárom megyében a tatai Angyal gyógyszertár bérlője lesz. Itt dolgozott 1912-ig, amikor megvette a szarvasi Szarvas gyógyszertárat (Békés megye). 1912-ben megkapta Budapesten a 113. gyógyszertárjogot és felállította a Ferdinánd gyógyszertárat az V. kerületben a Váci út 34. szám alatt. 1913-tól már itt is ő a tulajdonos, és párhuzamosan Szarvason is 1917-ig. Ekkor a szarvasi gyógyszertárat eladta. A Magyar Gyógyszerész Egyesület 1921. évi átszervezése után annak pénztárosa lett, e tisztséget 1938-ig töltötte be. A Budapesti Gyógyszerész Kaszinó alapító tagja volt 1930-ban, majd 1931-től választmányi tagja is. 1935-től a Budapesti Gyógyszerész Egylet alelnöke (1). Róth Manó, köztiszteletben álló gyógyszerész a Ferdinánd gyógyszertárat 1940-ig vezette (10), majd az ún. „zsidótörvények” miatt jogfosztott lett. 1943. április 21-én, 63 éves korában hunyt el. Simon Arnold 1882. aug. 31-én született a Bihar megyei Sarkadon, ahol apja dr. Simon Bálint főorvos (9). 1910-től a sarkadi II. Rákóczi Ferenc gyógyszertár tulajdonosa lett (Bihar megye). Az alapítás évének 1907 van megadva, de 1908-ban és 1910-ben a „pályázat alatt” bejegyzés szerepel, így Simon Arnold az első tulajdonosa. Valószínűleg a gyógyszertár-felállítás nehézségei miatt húzódott el az alapítás. 1914-ben már azt eladta Miklós Pálnak. 1915-ben a 21. sz. helyőrségi kórháznál tartalékos gyógyszerügyi főtiszt. 1941–44 között Budapesten a Belügyminisztérium számvevői főtanácsosa. Szabó László Károly a Bács megyei Szabadkán született 1879. április 10-én. Egyetemi évei alatt eltartója özvegy édesanyja Szabó Sándorné (9). Oklevele megszerzése után, 1904-től 1906-ig Tiszavárkonyban dolgozott. 1908-tól a Bihar megyei ugrai Isteni Gondviselés gyógyszertár bérlője lett 1912-ig, amikor is megvásárolta a tulajdonostól, Domokos Gyulától. Ebben a minőségében csak két évig működtette a gyógyszertárat, 1914-től újra megint Domokos Gyula lett a tulajdonos. 1913-ban a Nyitra megyei Vittencz település Szent Rókus gyógyszertárának lett a tulajdonosa. Ez 1920-ban az elcsatolt területre esett, cseh fennhatóság alá került. Ma a település Szlovákiához tartozik, neve Chtelnice. További sorsáról többet nem tudunk. Thinagel Szeraphin. Nagyszombatban, 1880. október 21-én született. Apja, Thinagel János királyi közjegyző volt Nagyszombatban (9) 1898. október 1-től Bunzl Gyula nagyszombati gyógyszerész gyakornoka lett. 1901-ben érkezett Kolozsvárra, hogy letegye a tirocinális vizsgát és beiratkozzon a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemre gyógyszerészettan-hallgatónak. Az egyetemen kitüntetéssel tette le vizsgáit. 1903-ban avatták gyógyszerésszé. Ő az első okleveles gyógyszerésznő. Ennek a szaksajtóban nagy viszhangja volt (11). Csak kétévi segédidő után vált törvényesen is érvényessé az oklevele. Egy évvel később, 1904. február 21-én K. Pesthy Mihály Tolna megyei gyógyszerész eljegyezte, s így ők voltak az első gyógyszerészpár az akkori Magyarországon. Házasságukból egy fiú (dr. Pesthy István, karikatúrái révén is jól ismert budapesti fogorvos) és egy leány (P. Zsuzsanna) született. K. Pesthy Mihály 1892-től tulajdonosa volt Sárbogárdon a Ti210

nódi Sebestyén gyógyszertárnak (Fejér megye). 1904 folyamán mindkét gyógyszertárát eladta, és 1905-ben a dévai Őrangyal gyógyszertár tulajdonosa lett (Hunyad megye). Ezután két évig egyikük nevével sem találkozunk a Gyógyszerészek zsebnaptáraiban. Majd 1911-től Sárközújlakon Pesthy Mihályné Thinagel Szerafin neve szerepel mint az Isteni Gondviselés gyógyszertár kezelője (Szatmár megye), és egészen 1916-ig itt maradt. A jogot 1916-ban újraadományozták, ekkor Komlóssy Károly nyerte el. Férje, Pesthy Mihály 1915-ben a nagyenyedi Bethlen Gábor gyógyszertár kezelője lett (Alsó-Fehér megye). Tulajdonosként uzoni Kovács József örökösei vannak feltüntetve. Azonban Pesthy Mihály itt nem maradt sokáig, sőt Erdélyt több mint tíz év után elhagyva, 1916-ban a zsámbéki gyógyszertár bérlője lett (Pest megye). 1915-ben Szerafin is elhagyta Erdélyt, és férjéhez költözött. Néhány átmeneti év után 1918-tól az isaszegi Angyal gyógyszertár tulajdonosai lettek, férje 1930-ban bekövetkezett haláláig. Ezután az özvegy lett a tulajdonos 1947-ig (7,10). Időközben leányuk, Zsuzsanna, aki még 1909-ben Déván született, később a gyógyszerészi pályára lépett, és 1935-ben oklevelét a budapesti egyetemen kapta meg. 1947-ben már mint dr. Barabás Gézáné szül. Pesthy Zsuzsanna van jelezve a családi gyógyszertár vezetőjeként, majd 1948-ban, már tulajdonosként is, a gyógyszertár államosításáig. Thinagel Szerafin 1956. november 2-én Budapesten hunyt el. 2006. szeptember 18-án a SOTE központi épületében emléktáblát avattak tiszteletére. Tornyos Lajos 1881. okt. 5-én született Tiszavárkonyban (Jász-Nagykun-Szolnok). Apja, T. József postamester volt a településen (9). 1907-től a tiszavárkonyi Reménység gyógyszertár bérlője 1912-ig. Ekkor a tulajdonosok, Szász György örökösei, a gyógyszertárat 1912-ben eladták, így bérlőre a továbbiakban nem volt szükség. Két évvel később, 1914-ben megvette Jászberényben az Isteni Gondviselés gyógyszertárat, ezt haláláig, 1934-ig vezette. 1935-től a tulajdonosok az örökösei, a haszonélvező özv. Tornyos Lajosné, fia ifj. T. Lajos 1942-től 1944-ig kezelőként van feltüntetve. (7,10). Weisz Sámuel Sándor 1880. máj. 4-én született Karcagon (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Apja W. Antal kereskedő volt (9). 1904-től bérlőként dolgozott az 1902-ben alapított temesvári Szerecsen gyógyszertárban (Temes megye). Ekkor összesen tizenkét gyógyszertár volt a városban (11). 1907-ig volt itt bérlő, ekkor megvásárolta Geml Istvántól a szintén ebben a városban működő Arany kereszt gyógyszertárat, 1908-ban már ennek tulajdonosa. 1920-ban Temesvárt Romániához csatolták. Ő továbbra is a városban maradt, részt vett az egyesületi életben (4). 1926ban a Temes, Torontál, Krassó-Szörény megyék gyógyszerészeit tömörítő kamarának választmányi tagja. 1933. június 20-án II. Károly király kitünteti a „Meritul Sanitar I. osztályával (8). 1949-ben a gyógyszertárat fia, Weisz Tibor vezette, tőle vették el államosítással 1949. április 2-án a 134. sz. decretum alapján. Az 1903-ban oklevelet kapott gyógyszerészek születési, tanulmányi, munkahelyi és az egyesületi életben való részvételét követve, több következtetésre juthatunk. Így például megemlíthetjük, hogy a hallgatók majdnem fele (45,45%) a mai Magyarország területéről jött Kolozsvárra tanulni. Kiemeljük két hallgató nevét (Bakos Nándor és Jeney István), akik a doktori fokozat megszerzése érdekében folytatták tanulmányaikat Budapesten, illetve Kolozsváron. Mivel az első világháború még fiatalon érte őket, többen részt vettek a harcokban, voltak, akik megsebesültek (Jeney István, Lukács Ferenc), voltak, akiket kitüntettek (Eisnitz Sándor, Fried Sándor). Ami a szakmai tevékenységüket illeti, 17-en (77, 27%) gyógyszertár-tulajdonosok lettek. Sajnos egy kollégájuk igen korán, tragikus körülmények közt elhunyt A 41. sz. táblázat a 22 felsorolt gyógyszerész születési és munkahelyi adatait összesítve és kiértékelve mutatja be.

211

41. táblázat. Az 1902/03-tanévben Kolozsváron oklevelet kapott gyógyszerészek születési- és munkahelyeinek területi megoszlása Terület, országrész (mai hovatartozás) Mai Magyarország területe Erdély (Románia) Bánság (Románia) Felvidék (Szlovákia) Vajdaság (Szerbia) Korai elhalálozás Összesítés

Születési hely szám % 10 45, 45 7 31, 81 – – 3 13, 64 2 9, 10 – – 22 100, 00

Munkahely szám % 9 40, 91 5 22, 73 3 13, 64 3 13, 64 1 4, 54 1 4, 54 22 100,00

A 41. táblázatból látható, hogy bár a hallgatók közel fele (45,45 %) a mai Magyarország területéről jött a kolozsvári egyetemre, de csak 40,91 %-a ment vissza, közülük hárman végleg a trianoni döntés következtében elcsatolt, a mai Románia területén, Erdélyben, illetve a Bánságban telepedtek le. Így például a karcagi születésű Weiss Sámuel Temesváron, a büdszentmihályi Lukács Ferenc előbb Sepsiszentgyörgyön, majd Kolozsváron. Nekik ekkor előnyükre szolgált, hogy Kolozsváron végezték egyetemi tanulmányaikat és oklevelüket is itt szerezték meg. Hárman, a mai Szlovákia területére kerültek, szülőföldjükhöz közel. A gyógyszerészi tanulmányaikat 1903-ban befejező évfolyam tagjai sorsának bemutatása részben az FJTE-n tanuló hallgatók sokszínűségét mutatja, és ezenkívül az egész ország fiataljai részéről az érdeklődést az akkor Kolozsváron folyó magas szintű oktatás iránt. IRODALOMJEGYZÉK 1. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története I– II. kötet, a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, 1930, Budapest. Passim. 2. Molitórisz Pál: Almanach 1937. Tip. Universala S. A., Cluj. 3. Molitórisz Pál, Nagy Jenő (szerk.): Almanahul farmaceutic–Gyógyszerészek zsebnaptára II., III. évf. Minerva Rt., 1922–1923, Cluj–Kolozsvár 4. Nagy Jenő: Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára. I. évf., 1921, Tg. Mureş– Marosvásárhely. 5. Nagy Samu (szerk.): Almanahul farmaciştilor din România – Gyógyszerészek Zsebnaptára. IV., 1927, V. évf. 1928, A szerző kiadása, Cluj–Kolozsvár 6. *** A kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Almanachja az 1902/03-as tanévre. Az Egyetem kiadása. 1902, Kolozsvár. 7. Péter H. Mária, Ferentzi Mónika: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen 100 évvel ezelőtt végzett gyógyszerészek életútja. EME Orv.tud. Értesítő, 2003, 76, 2. 47–54. 8. *** Almanahul farmaceutic 1930, 1934. Kiadja a Buletinul Farmaciei, Cluj–Kolozsvár. 9. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576 Fac. Franz Josef, leltár 672, jelzet 729–730; Orvostudománykari és II-od éves gyógyszerészettanhallgatók anyakönyve az 1902/03 tanév I. és II. félévére; Alap 7, leltár 43, jelzet 2. 10. *** Gyógyszerészek Zsebnaptára, Gyógyszerészek Évkönyve az 1874–1944 közötti évekre. 11. *** Gyógyszerészi Hetilap 1902, 43, 71, 136; 1903, 125, 142, 190, 221, 311, 389, 406, 628; 1909, 491.

212

2.5. GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS A MAROSVÁSÁRHELYI GYÓGYSZERÉSZETI KARON (1948–2000)* Előzmények. Miután Kolozsváron az FJTE-n 1872-től 1919/20-as tanévvel bezárólag, majd folytatólag 1940–1944 között magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés is volt, az 1944. augusztusi politikai és gazdasági rendszerváltás következtében újabb szakasz kezdődött az egyetemi oktatásban. A 406/1945 sz. Királyi rendelet alapján visszaköltözött a román tannyelvű I. Ferdinánd Egyetem, ugyanekkor a 407/1945. királyi dekrétummal létrehozták a Kolozsváron Magyar Tannyelvű Állami Tudományegyetemet. Ezt a Hivatalos Közlöny 176/1945. aug. 1-jei számában közölték. Az egyetem később, az 1945. december 11-i határozattal elnyerte a Bolyai Tudományegyetem elnevezést. Mivel mind a román, mind a magyar tannyelvű tudományegyetemnek volt orvosi kara, kolozsvári működésükre nem volt megoldott a helyiségek, klinikák elosztása, ezért szükségessé vált, hogy a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Kara más városba költözzön el. Így került Marosvásárhelyre, de itt is, 1948-ig, még mint a Bolyai Tudományegyetem Orvosi kara működött. 1948. júniusában megjelent az új tanügyi törvény, mely átalakította az orvos- és gyógyszerészképzés rendszerét, és az eddigi Orvosi Kar helyett, szovjet mintára Orvosi és Gyógyszerészeti Intézeteket (Felsőoktatási) hoztak létre (OGYI) Bukarestben, Kolozsváron, Iaşi-ban és Marosvásárhelyen, melyek keretében az orvosi karok mellett önálló gyógyszerészeti karok is alakultak (3, 4, 12). Így a gyógyszerészképzés már nem a tudományegyetemeknek a természettudományi és az orvosi karán folyt (1), hanem önálló kar keretében, ahol a gyógyszerészképzéshez szükséges összes alaptantárgyat és szaktantárgyat oktatták. A GYK-nak saját vezetősége (dékán, kari tanács) volt, amely felügyelte a kari tevékenységeket. 1948-tól ilyen szervezeti formában indult a gyógyszerészképzés az említett városokban létrehozott gyógyszerészeti karokon. Marosvásárhelyen magyarul folyt az oktatás az 1961/62-es tanévig, ettől kezdve kétnyelvűvé vált (román és magyar). 1986 és 1989 között a kar csak mint „szekció” létezett, az 1989-es változást követően újból kari szintre emelték, így az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (OGYE) harmadik karaként működik tovább az Általános Orvosi és a Fogorvosi Kar mellett (1,2). Marosvásárhelyi gyógyszerészképzés. A Marosvásárhelyen folyó gyógyszerészképzést több kiadvány is bemutatja, és elemzi a GYK tanárainak oktatói, tudományos munkáját, szakirodalmi tevékenységét. Ezek közül elsőnek említjük meg a marosvásárhelyi OGYI 1967-ben kiadott román nyelvű kötetét (14), amely az orvosképzés kezdetétől (1945) mutatja be az itt folyó tevékenységet, felsorolja a diszciplínákat, a tanári kart, az addigi abszolvenseket, valamint az oktatáshoz kapcsolódó egységek munkáját vázolja. A többi egyetem évkönyveihez, almanachjaihoz vagy tanrendjéhez hasonló tartalmú kiadványokat Marosvásárhelyen nem jelentettek meg. Az 1980-as években folyóiratok közleményeiben vagy kötetek egy-egy fejezetében találunk utalást vagy leírást a marosvásárhelyi GYK-ról, az itt folyó szakirodalmi tevékenységről (9,10), így a Romániai magyar nemzetiség c. munkában is (11). Az 1991-ben megjelent Romániai magyar irodalmi lexikon II. kötete (15) Gyógyszerészeti szakirodalom címszó alatt többek közt a karon oktató tanárok szakirodalmi tevékenységét mutatja be. 1994-ben a Genersich Antal Emlékkönyv második részében (5) két fejezet is foglalkozik a gyógyszerészképzéssel, illetve a gyógyszerészeti szakirodalommal. Szöllősi Árpád 1994-ben megjelent könyve (13), majd ennek második kiadása (2009) is szemelvényeket ad meg a GYK egyes időszakaiból. 1995-ben a Teleki László Alapítvány kiadásában Budapesten jelent meg A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve c. kötet

* Mivel 2000 után több új kiadvány, kötet jelent meg a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar bemutatásával, eseményeivel kapcsolatban, ezért itt csak a 2000-es évek elejéig történt eseményekre utalunk.

213

Barabás Béla, Péter Mihály és Péter H. Mária szerkesztésében (2), melyben külön fejezet foglalkozik a GYK-val (7). A kötetben még megtalálható az itt oklevelet kapott gyógyszerészek névsora, továbbá a kihelyezésükkel kapcsolatos adatok és az ebben a periódusban a gyógyszerészhallgatók számára magyar nyelven írt egyetemi jegyzetek (2). E kötet anyagának összegyűjtését hivatalosan nem támogatta az egyetem akkori vezetősége, ezért a szerzők gyűjtötték össze az adatokat, és a tanszékek munkatársai személyes közléseikkel egészítették ki azokat. 1998-ban a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) által szervezett V. Tudományos Diákköri Konferencián Ölvedi Zsolt, akkor III. éves gyógyszerészhallgató dolgozatban mutatta be vázlatosan a GYK ötvenéves múltját. Az évforduló alkalmából a Magyar Gyógyszerészeti Társaság szaklapja, a Gyógyszerészet is közölt egy megemlékező tanulmányt (6). 1999-ben, négy évvel a Teleki László Alapítványnál megjelent kötet (2) után a GYK akkori oktatóiból álló szerkesztőbizottság összeállításában kiadtak egy kétnyelvű (román–magyar) kötetet a marosvásárhelyi GYK ötvenéves évfordulója alkalmából (16), és 2011-ben hasonló felépítésben, Gyéresi Árpád szerkesztésében, A Hatodik évtized c. kötetet. Továbbá a Marosvásárhely történetéből c. kiadvány a MOGYI végzettjeinek a kihelyezését felmérő tanulmányában (8) is megemlítenek 602 gyógyszerészt. A marosvásárhelyi levéltárban is megtalálható a GYK néhány okirata vagy azzal kapcsolatos adatok (17). Mindezen forrásmunkák adatainak felhasználásával, valamint levéltári dokumentumok (17) segítségével a marosvásárhelyi GYK-on folyó oktatói munkát mutatjuk be a következőkben, ami egyben az időszak romániai gyógyszerészképzését is tükrözi. Kiemelten a magyar nyelvű gyógyszerészképzéssel foglalkozunk, és a magyar nemzetiségű hallgatók és oktatók sajátságos helyzetét próbáljuk bemutatni 1948 és 2010 között. Ebben az időszakban a marosvásárhelyi GYK dékánjai a következők voltak: Balogh László (1950–1953), Kovács Endre (1953–1956), Rácz Gábor (1956–1958, 1962–1974 és 1983– 1986), Kiss Árpád (1958–1962), Ádám Lajos (1974–1982), Csedő Károly (1990–1996), Tőkés Béla (1996–2000) és. Dogaru T. Maria (a 2000/2001-es tanévtől kezdve), őt követte, és jelenleg (2012-ben) is Muntean Daniela professzor van ebben a tisztségben, aki szintén a marosvásárhelyi GYK-on szerzett oklevelet, 1990-ben. Megjegyezni kívánjuk, hogy 1950 előtt a GYK-nak nem volt külön dékánja. Săbădeanu Vasile szemészprofesszor, az akkor még létező Közegészségügyi Kar dékánja egyben megbízottként a GYK hivatalos átiratait is aláírta. A dékáni hivatal adminisztrációs munkáit és a titkári teendőket 1958-ig Kulcsár Anna, 1958–1987 között Vécsei Erzsébet, majd rövid ideig Patakfalvy Judit, 1990-től Macarie Lidia, majd a kilencvenes évek végétől Biriş Simona végezte. 1948 júniusában a tanügyi reform alapján létrehozott marosvásárhelyi OGYI keretében a GYK a receptúrai tagozattal indult meg négyéves tanulmányi idővel. A GYK-on az első oktatási nap 1948. november 15-én volt, tehát ez a Kar megalakulásának a dátuma (6,17). Néhány év múlva a bővülő tanterv tette szükségessé a tanulmányi idő meghosszabbítását. A gyógyszerészképzést országosan felemelték 5 tanulmányi évre, és megszüntették a receptúrai, illetve ipari profilt, az oktatási tanterv egységes lett minden gyógyszerészeti karon. Az 1961/62-es tanévig az oktatás magyar nyelvű volt, ekkor felsőbb pártutasítással kétnyelvűvé vált olyan értelemben, hogy az előadásokat párhuzamosan magyarul és románul tartották, de a gyakorlati oktatást kizárólag román nyelven. A hallgatóknak lehetőségük volt az előadások nyelvét megválasztani. A gyakorlati órákon vegyes csoportok vettek részt. Az Intézeten belül ettől kezdve minden egyéb tevékenység is (tanszéki ülések, referálóülések, tudományos dolgozatok bemutatása, államvizsga, versenyvizsgák) román nyelven folyt. Sajnos nem szerveződött párhuzamosan külön magyar és román tagozat (szekció) törvényes keretben, ami elkerülhetővé tette volna a magyar nyelvű oktatás fokozatos elsorvasztását, a magyar nemzetiségű oktatók számának csökkenését. 1986-ban drámai esemény következett be a marosvásárhelyi GYK életében. A legfelsőbb állami és pártszervek utasítására – ami valószínűleg az egész marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerész214

képzés fokozatos megszüntetését célozta – beindult a Kar felszámolása. Nem szerveztek több felvételi vizsgát, csak a meglévő évfolyamokon folyt tovább az oktatás. A tanszemélyzet és a hallgatóság számának csökkenése miatt megszűnt az önálló GYK, csak mint „szekció” működött tovább. Az állás nélkül maradt tanárok egy részét nyugdíjazták, másokat középiskolákba vagy gyógyszertárakba, laboratóriumokba helyeztek el. Aki nem fogadta el a felajánlott állást, maga keresett új munkahelyet. Az 1989-es események után, amikor is már csak az utolsó, az V. évfolyam létezett a karon, a testvérintézetek felvételi vizsgáin megfelelt, de hely hiányában felvételt nem nyert jelentkezőkből felvételi vizsga nélkül összeállt egy kezdő I. évfolyam, és 1990 januárjától sűrített programmal megindult az oktatásuk. Az 1993/94-es tanévtől kezdődően folyamatosan már mind az öt évfolyamon van képzés. 1990-ben az Intézet neve is módosult, egyetemi rangját viszszakapta, amint már a neve is jelzi: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE). 1948-ban, a GYK megalakulásakor számos nehézség merült fel az oktatói bázis kialakításával kapcsolatban. A szervezőmunka nagy része a tanszemélyzet toborozására, a hallgatók képzését, felkészítését biztosító körülmények megteremtésére irányult. Végül is sikeresen megoldódtak a felmerült problémák, fokozatosan, lépésről lépésre javultak a feltételek, bár a gazdasági, politikai viszonyok nem voltak mindig kedvezőek a kiteljesedéshez. 1948 őszén az alig három éve beindult Orvosi Kar is még számos nehézséggel küzdött, főleg a helyiségek és tanerők hiányoztak (1, 2, 4). A GYK megalakulása még súlyosbította ezeket a nehézségeket. Az egyetem központi épülete – a hajdani Csaba Királyfi Hadapródiskola – adott helyet az előadótermeknek, a gyakorlóknak, a laboratóriumoknak. Helyszűke miatt egy-egy laboratóriumi helyiséget több tanszék is használt a gyakorlati órákon. A GYK tanszékeinek zöme a központi épület földszintjének északi szárnyában kapott elhelyezést igen szűkös körülmények közt, ekkor még itt működött az Egyetemi gyógyszertár is, amelynek a kiköltöztetése csak többszöri felszólítás után 1953-ban történt meg (17). A ötvenes évektől kezdve bővült a tanszékek rendelkezésére álló terület azáltal, hogy az alagsorban is laboratóriumokat rendeztek be (fizikai kémia, gyógyszerészi kémia, toxikológia, ipari gyógyszerészet, majd 1990 után a farmakognóziai tanszék részére is). Később ezekkel párhuzamosan a második (gyógyszerhatástan és fizikai kémia) és a harmadik emeleten (analitikai kémia), illetve az udvaron található XVIII. számú különálló épületben sikerült egy tanszéket elhelyezni (gyógyszerellenőrzés); ez utóbbi korszerűsítése 1999 után kezdődött meg. Mindezen bővítések ellenére még mindig szűkös körülmények közt folyik az oktatás. A kezdet másik nagy problémája a tantestület kialakítása volt. Azok a tanárok, akik az Orvosi Karon is oktattak, már 1945-ben áttelepültek Kolozsvárról Marosvásárhelyre, így Eperjessy Anna és Kiss Árpád, akik később a GYK tanárai, a különböző kémiai tanszékek megalapítói lettek. Az első Kolozsvárról jött gyógyszerész-tanár, Hankó Zoltán már 1945-ben létrehozta és vezette az Egyetemi gyógyszertárat, 1949-ben pedig a Galenika Tanszéket szervezte meg, és annak első vezetője lett. Az alaptantárgyak oktatására a helybeli középiskolák tanárai közül toborozták a legjobbakat. Így lett Jablonkay István, a hajdani római katolikus gimnázium tanára a Botanika Tanszék vezetője, és 1949-ig a farmakognózia előadója is (17), amíg Kopp Elemér vegyészprofesszor nem jött Kolozsvárról. Horváth Attila, a fizika, később a fizikai kémiai diszciplína megalapítója a helybeli gimnázium tanára volt, hasonlóan Soós Pál, aki egy ideig a Közegészségügyi Intézetben is dolgozott, majd az Analitikai Kémiai Tanszék vezetője lett. 1949-ben jött át Kolozsvárról Mártonfi László gyógyszerész, aki 1934-ig már tanársegédként dolgozott az I. Ferdinánd Király Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Tanszékén, majd annak megszűnte után saját gyógyszertárát vezette. Marosvásárhelyen is a Gyógyszerészi Kémiai Tanszék megszervezésével és vezetésével bízták meg. Egyes tantárgyakat az Orvosi Kar tanárai tanítottak, először az orvoskari tanszékek tagjaiként, később ezek közül több diszciplína szakosodott és önállósodott a GYK keretén belül, így a Toxikológiai, a Gyógyszerészi Mikrobiológiai és az Élettani Tanszék. Mivel a tanrend állandóan 215

bővült, nőtt mind az alap-, mind az új szaktantárgyak száma, 1966-tól több új tanszék is létesült. Az egyre változatosabb tanterv lehetővé tette, hogy a végzett gyógyszerészek nemcsak gyógyszertárakban, hanem klinikai laboratóriumokban, gyógyszergyárakban vagy akár a tudományos kutatásban is elhelyezkedhessenek. Az elmúlt évek folyamán változott a képesítés, az oklevelek elnyerési módja, az egyetemi tanulmányokat záró diplomavizsgák lefolyása. 1953-ig a tanulmányaikat befejező hallgatók diplomadolgozatot állítottak össze, és elméleti, valamint gyakorlati vizsgát tettek a főbb tantárgyakból. Ezután kapták meg az abszolutóriumot. 1954 és 1958 között nem kellett a végzősöknek diplomadolgozatot írni, ellenben több szaktárgyból (farmakognózia, gyógyszerészi kémia, galenika) elméleti és gyakorlati vizsgát tettek s ezeken kívül még egy politikai tárgyból is (marxizmus–leninizmus, tudományos szocializmus). 1959-től ismét bevezették a diplomadolgozat írását (államvizsga-dolgozat), amit szaktárgyból szaktanár irányításával lehetett elkészíteni, és a megvédése is szakbizottság előtt történt, a Kar dékánjának felügyelete mellett. 1967-ben komplex gyakorlati és elméleti vizsgát vezettek be, ami egy összetett gyógyszer előirat szerinti elkészítését, vizsgálatát és kiértékelését jelentette, szintén egy szakbizottság és a dékán előtt. Rövid idő után azonban az államvizsga már csak a diplomadolgozat megvédéséből állt. 1990 után az ún. „licenszvizsgát” vezették be, ami szintén több szaktárgyat ölel fel, és ezt követi a diplomadolgozat megvédése. Az oktatás kezdetétől a tananyag elsajátításában nagy nehézséget jelentett az egyetemi tankönyvek, jegyzetek hiánya. Ezért már az első években megkezdődött a jegyzetírás. A GYK-on elsőként 1950-ben Mártonfi László gyógyszerészi kémia-, majd Kopp Elemér 1953-ban farmakognózia- és 1957-ben Hankó Zoltán galenikajegyzetet állított össze, amelyek kőnyomatos formában jelentek meg. Voltak olyan jegyzetek is, melyek az évek folyamán több kiadást is megértek, természetesen bővített, kiegészített formában a régi vagy egy új szerzőgárda jóvoltából. Az új tárgyak bevezetése is megkövetelte mind az elméleti, mind a gyakorlati jegyzetek megjelentetését. Néhány tanár a jegyzeteken kívül szak- vagy kézikönyv megírását is vállalta. Ezek részletes felsorolása a kötet végén külön fejezetben, az Önálló magyar nyelvű gyógyszerészi kiadványoknál található. A 42. táblázat a tanrend változását, bővítését szemlélteti három különböző időszakban, 1953– 1958, illetve 1982–1987, valamint 1990–1995 között. Az adatokat az 1958-ban, az 1987-ben és 1995-ben végzett hallgatók leckekönyvei alapján sikerült összeállítani. A 43. táblázatban az 1998/99-es tanévre érvényes tanrendet adjuk meg, amit hivatalosan az Oktatásügyi Minisztérium küldött meg a GYK dékáni hivatalának. 42. táblázat. A gyógyszerészképzés tanrendje három különböző időszakban Tanév

I.

216

1953–1958 Általános és szervetlen kémia Analitikai kémia II. Gyógyszerészi növénytan Matematika Gyógyszerészi fizika Marxizmus-leninizmus Román nyelv Orosz nyelv Latin nyelv I. Testnevelés

1982–1987 Általános és szervetlen kémia Analitikai kémia II. Gyógyszerészi növénytan Matematika Gyógyszerészi fizika Filozófia Modern nyelv Gyógyszerésztörténet Testnevelés

1990–1995 Általános és szervetlen kémia Analitikai kémia II. Gyógyszerészi növénytan Matematika-informatika Biofizika Filozófia, Románia történelme Modern nyelv Latin nyelv Anatómia – élettan Testnevelés

II.

Analitikai kémia I. Szerves kémia Anatómia – élettan Fizikai kémia II. Marxizmus-leninizmus Román nyelv Orosz nyelv Testnevelés

Fizikai kémia I. Biokémia Farmakognózia Gyógyszerészi kémia II. Mikrobiológia I. III. Közegészségtan II. Galenika II. Merceológia I. Közgazdaságtan Román nyelv Orosz nyelv Farmakognózia I. Gyógyszerészi kémia Galenika Gyógyszerhatástan Toxikológia II. Gyógyszertári szervezés II. IV.

Analitikai kémia I. Szerves kémia Mikrobiológia I. Fizikai kémia II. Tudományos szocializmus RNK történelme II. Modern nyelv Sejtbiológia F. Bevezetés a tudományos kutatásba II. Fizikai kémia I. Biokémia Farmakognózia Gyógyszerészi kémia II. Anatómia – élettan Merceológia Gyógyszerészi technológia II. Elsősegély F. Politikai gazdaságtan

Analitikai kémia I. Szerves kémia Mikrobiológia I. Fizikai kémia II. Merceológia Modern nyelv Kórélettan Sejtbiológia Bev. a tud. kutatásba II. Testnevelés Fizikai kémia I. Biokémia Farmakognózia Gyógyszerészi kémia Klinikai laboratórium és immunológia I. Gyógyszerészi technológia II. Etika II. Deontológia II. Modern nyelv

Egészségügyi kémia Gyógyszerészi kémia Gyógyszerészi technológia Gyógyszerhatástan Toxikológia Gyógyszertári ügyvitel és jogszabályok Gyógyszerészi marketing Biofarmacia – farmakokinetika Állatgyógyászati szerek F. Homeopátia F. Gyógyszerészi technológia I. Gyógyszerészi technológia I. Galenika I. Ipari gyógyszerészet I. Ipari gyógyszerészet I. Gyógyszerészi kémia I. Fitoterápia I. Toxikológia I. Toxikológia I. Gyógyszerellenőrzés I. Gyógyszerellenőrzés I. Gyógyszertári ügyvitel I. Gyógyszertári szervezés és Gyógyszertári szervezés I. Gyógyszerésztörténet I. törvényismeret I. Biofarmacia– V. Biológiai gyógyszerek farmakovigilencia F. Dermofarmacia F. Dermofarmacia, Klinikai gyógyszerészet kozmetológia II. F. Sürgősségi ellátás F. Pszichológia F. II. Gyógyszerésztörténet F. Megjegyzés: A modern nyelv választható volt angol, német, francia kezdő és haladó csoportokban. Rövidítések: I. = a tantárgyat csak az első félévben tanították, II. = a második félévben tanították , F. = fakultatív, választható tárgy. Egészségügyi kémia Gyógyszerészi kémia Gyógyszerészi technológia Gyógyszerhatástan Toxikológia II. Gyógyszertári ügyvitel és jogszabályok Etika II. Gyógyszerészi deontológia II. Sürgősségi ellátás I.

217

43. táblázat. A gyógyszerészképzés tanrendje az 1998/1999-es tanévre Tanév

Tantárgyak

Matematika és informatika Biofizika Általános és szervetlen kémia Analitikai kémia II. Anatómia – élettan I. Modern nyelv Latin nyelv I. Testnevelés Bevezetés a gyógyszerészi technológiába II. Nyári gyakorlat 3 hét × 30 óra Analitikai kémia és fizikai kémiai analízisek Szerves kémia Fizikai kémia II. Mikrobiológia, vírustan, parazitológia I. Sejtbiológia II. Merceológia I. Etika és deontológia II. Testnevelés Modern nyelv Bevezetés a tudományos kutatásba I. Nyári gyakorlat 3 hét × 30 óra Gyógyszerészi kémia Farmakognózia Gyógyszerészi technológia II. Biokémia III. Fizikai kémia I. Kórélettan I. Klinikai laboratórium és klinikai kórtan Gyógyszertan II. Nyári gyakorlat 3 hét × 30 óra Gyógyszertan Gyógyszerészi technológia Gyógyszerészi kémia Toxikológia IV. Egészségügyi kémia II. Biofarmacia és farmakokinetika I. Gyógyszerészi marketing I. Nyári gyakorlat 3 hét × 30 óra

218

Heti óraszámok és ellenőrzési forma I. félév II. félév

12 óra előadás 11 óra előadás 3 óra szeminárium 2 óra szeminárium 15 óra gyakorlat 18 óra gyakorlat 30 óra/hét 31 óra/hét 2 vizsga

3 vizsga

10 óra előadás 9 óra előadás 2 óra szeminárium 3 óra szeminárium 18 óra gyakorlat 16 óra gyakorlat 30 óra/hét 28 óra/hét 3 vizsga

4 vizsga

14 óra előadás 17 óra gyakorlat 31 óra/hét

13 óra előadás 18 óra gyakorlat 31 óra/hét

5 vizsga

5 vizsga

14 óra előadás 17 óra gyakorlat 31 óra/hét

12 óra előadás 18 óra gyakorlat 30 óra/hét

4 vizsga

5 vizsga

V.

Ipari gyógyszerészet és biotechnológia I. Klinikai gyógyszerészet I. 12 óra előadás Gyógyszertári szervezés és törvénykezés I. 18 óra gyakorlat Gyógyszerellenőrzés I. 30 óra/hét Fitoterápia I. Elmélyedés a gyógyszerészi tudományba II. 5 vizsga Komputerizált gyógyszertári nyilvántartás II. Gyógyszertári gyakorlat II. 22 hét × 24 óra

4 óra előadás 4 óra gyakorlat 8 óra/hét 2 vizsga

Választható tantárgyak: (F = fakultatív) I. év: Filozófiatörténet és pszichológia II. év: Gyógyszerésztörténet, magkémia, nukleáris kémia III. év: Modern nyelv, egészségügyi gazdaságtan IV. év: Állatgyógyászati szerek, farmakovigilencia, homeopátiás szerek, modern nyelv V. év: Dermofarmacia és kozmetológia, biológiai gyógyszerek, sürgősségi ellátás Az 1948/49-es tanévtől kezdve megszűnt az egyetem előtti kötelező gyógyszertári gyakorlat és az azt követő validációs vizsga. A gyakorlatok beépültek a tantervekbe, a nyári vizsgaidőszak után kellett a hallgatóknak ezeket elvégezni. Az első tanév után botanikai gyakorlatok (kirándulások) voltak előírva, a harmadik tanév után egy hét gyakorlat a gyógynövénykertben, droggyűjtési és -feldolgozási gyakorlatok, a többi időt pedig a gyógyszertárakban kellett eltölteni. Az ötödik évfolyam második félévében nem volt oktatás, csak huszonegy héten át gyógyszertári gyakorlatot írt elő a tanterv. Közben hetente egy nap az államvizsga-dolgozat elkészítésére volt szánva, ez volt az ún. szakköri nap. A huszonegy hetes gyakorlat egy részét laboratóriumban, gyógyszergyárban lehetett eltölteni, később ez utóbbi helyett azonban csak gyárlátogatás volt. Az előírt gyógyszertári gyakorlatot mind nyílt, mind zárt körzetű gyógyszertárban el lehetett végezni, gyakran rotációval (hathetenként), hogy a hallgató minél változatosabb ismeretekre tegyen szert. A gyakorlatok tematikája pontosan meg volt határozva, és a végén kollokvium formájában be kellett számolni a gyógyszertári gyakorlaton elsajátított ismeretekről a gyógyszertárvezető és a GYK által megbízott oktató előtt, aki érdemjeggyel minősítette a hallgató tudását. 1958 márciusától kezdve 1966-ig a kiváló előmenetelű hallgatók számára lehetőség nyílt az ún. „externátus-internátus” intézményébe bekapcsolódni oly módon, hogy az utolsó évfolyamon és az azt követő két évben mint „internek” gyógyszertárakban dolgozhattak megfelelő szakirányítás mellett. Évente 3-4, 1958 és 1966 között összesen 27 hallgató számára nyílt ilyen lehetőség. Később az ún. gyakornoki évek (stagiatură) bevezetésével megszűnt, fölöslegessé vált ez az oktatási forma, majd bevezették a rezidenciátust, ami a szakgyógyszerészképzést előzi meg. Az indulás éveiben mind az oktatógárda, mind a segédszemélyzet többnyire magyar nemzetiségű volt. A kétnyelvű oktatás bevezetésekor a magyar oktatók nagy része vállalta a román nyelvű előadások és gyakorlatok tartását, azonban fokozatosan egyre több román nemzetiségű oktató került a tanszékekre, egy részük a testvérintézetekből jött át, a fiatalok, pedig frissen végzett tanárok voltak. Így később a magyar tanárok többsége csak magyar nyelvű előadásokat tartott és román nyelven a gyakorlatokat. Az idősebb tanárok nyugdíjazása által is változott a tanári kar nemzetiségi összetétele. Az 1997/98-as tanévben például a GYK-on az oktatók létszáma 31 volt, ebből 13 (41,9 %) magyar és 18 (58,1 %) román nemzetiségű. A régi, idős segédszemélyzet is a kilencvenes években teljesen kicserélődött (6). Hasonló változás tapasztalható a GYK hallgatóinál is, bár ez évenként hullámzott. A 38. táblázatban az 1997/98-as tanévben beiratkozott hallgatók számát és a nemzetiségük szerinti arányt adjuk meg.

219

44. táblázat. Gyógyszerészhallgatók száma nemzetiségük szerint az 1997/98-as tanévben Évfolyam Hallgatók létszáma összesen I. II. III. IV. V. Összesen

53 48 49 42 49 241

Román anyanyelvűek Magyar anyanyelvűek Szám % Szám % 23 43,4 30 56,6 24 50,0 24 50,0 19 38,8 30 61,2 16 38,1 26 61,9 30 61,2 19 38,8 112 46,5 129 53,5

Az 1948/49. és 1999/2000. tanévek között oklevelet nyert gyógyszerészek száma, valamint névsora a 2.5.2. fejezetben, A gyógyszerészi oklevél megszerzésének lehetőségei cím alatt található, ezért a továbbiakban a hallgatók létszámával nem foglalkozunk, a doktori fokozat megszerzésével, illetve az itt végzett gyógyszerészek doktorálási lehetőségével, valamint a doktorandusok irányításával megbízott professzorokkal sem. Mindezekről részletesen beszámolunk A doktori fokozat elnyerésének lehetőségei c. fejezetben, valamint az Erdélyi magyar gyógyszerészdoktorok névjegyzéke és értekezései címűnél. A továbbiakban a GYK önálló tanszékeinek oktatóit és az oktatásban részt vevő segédszemélyzetet mutatjuk be vázlatosan az eddig megjelent kiadványok adatai alapján (2, 5, 6, 7, 8, 14, 16, 17, 18). A Gyógyszerészi Fizika Tanszék már az 1948/49-es tanévben megalakult Horváth Attila (Marosszentkirály,1920. jan. 2. – 2008. jan. 23., Marosvásárhely) tanár vezetésével. Az évek folyamán több munkatársa volt, így például az 1951-ben itt oklevelet kapott Kiss Zoltán gyógyszerész. 1952 és 1961 között Balogh László (1914–1976) professzor, 1961 és 1964 között Szabó Endre gyógyszerész, adjunktus, majd 1965-től Barabás Béla, 1973-tól 1986-ig Bachner Jenő adjunktusok tartották a magyar nyelvű előadásokat, az újraindulás után, 1990-től kezdve, pedig Filep Győző fizikus, tudományos kutató óraadó tanárként. Román nyelven először Voloc Nicolae, majd 1962-től 2009-ig Olariu Mihai fizikatanár tanított, aki 1973-tól a diszciplína vezetője is lett. 1990-től a diszciplína elnevezése gyógyszerészi biofizikára változott, és ennek megfelelően profilja is. 2002-től Albert Etele tartja a magyar nyelvű előadásokat. A tanszék kezdeti műszerállományát az akkori oktatók a laboránsokkal és az intézet saját műhelyében dolgozókkal együtt állították elő és használták évtizedeken át, csak az utolsó periódusban bővült újabb, modernebb készülékekkel. Alaptantárgyként általános, szervetlen, szerves és analitikai kémiát oktatnak féléves, illetve éves tárgyként az első és a második évfolyamon. Az e tantárgyaknak megfelelő diszciplínák és tanszemélyzetük az évek folyamán többször is változtak, gyakran átfedésekkel. Az Általános és szervetlen kémiai tanszéket Eperjessy Anna professzorasszony (1906–1990) alapította az 1948/49-es tanévben, aki addig az orvosi kémiai tanszéken dolgozott, és Kolozsvárról az Orvosi Karral együtt jött át még 1945-ben. Munkatársa volt Csegedi Júlia Jolán gyógyszerésznő, aki 1957 és 1962 között mint adjunktus átveszi a diszciplína vezetését is. 1959 és 1966 között itt még Ristea Jan, majd 1962 és 1987 között Goina Teodor professzor oktatott román nyelven. Ez utóbbi lett a diszciplína vezetője is. 1962-től a magyar nyelvű előadásokat Tőkés Béla, a fizikai kémiai tanszék tanára tartotta. 1963-ban került a tanszékre Olariu Munteanu Mărioara, akit az 1990 utáni újrainduláskor tanszékvezetőnek neveztek ki előadótanári minőségben, és 2011-ig. Egy ideig, 1962-től 1972-ig tanársegéd volt itt Bocăniciu Lucia is, majd ezután 1978-ig Hobai Ştefan, 1992–1998 között Strâmbu Angela gyógyszerésznő is. A tanszék beindulásakor a laboránsi teendőket a Kolozsvárról áttelepült Honfi János látta el, aki egy időben a szerves kémiai tanszéken is dolgozott. Később Ipó Mária, majd Cornea Maria látta el huzamosabb ideig a laboránsi teendőket. 220

Az Analitikai Kémiai Tanszék létrehozása is már a GYK alapításakor megtörtént, először Kiss Árpád előadótanár vezette, munkatársai voltak az 1951-ben oklevelet kapott Kornhoffer Vilmos és Kacsó Albert gyógyszerészek. 1952-ben vezetését Soós Pál (1920–1996) tanár veszi át, aki 1985-ig, nyugdíjazásáig professzori minőségben oktatott. Munkatársai voltak Vârf Liviu (1951–1962), Blazsek Bodó Ágnes (1957–1987), Kiss Delly Eszter (1959–1960), Makkai László (1959–1964), Gálfalvyné Szabó Emília gyógyszerésznő (1963–1980) és Gyárfás Éva vegyésznő (1972–1984), ez utóbbiak tanársegédi beosztásban. 1962-ben kerüt a tanszékre Duşa Silvia kémiatanár, aki Soós Pál professzor utódaként 1985-től tanszékvezető, előadó-tanári, majd professzori minőségben. 1990 után a magyar nyelvű előadásokat egy ideig Kincses Ajtay Mária gyógyszerésznő, a toxikológiai tanszék akkori adjunktusa tartotta, majd Donáth Nagy Gabrielle és Tőkés Béla professzor a fizikai kémiai tanszékről. 1991-ben került ide a frissen végzett gyógyszerészek közül Foriş Szederjessy Izabella, aki előbb csak a gyakorlatokat tartotta, majd a magyar nyelvű előadásokat is reábízták a kilencvenes évek végéig, amikor is más munkakörben helyezkedett el. 1997-ben új gyakornok került a tanszékre Măruştei Ştefan Marius gyógyszerész személyében, aki később tanársegédként tartotta a gyakorlatokat. 1951-től évtizedeken át Józsa Sándor volt a laboráns, akinek segítőkészsége mindenre kiterjedt; később 1965-tól az 1980-ban tragikus körülmények közt elhunyt Sandor Júlia; utána még többen, de rövid ideig és váltakozva. A szerves kémia oktatását először az Orvosi Kar kémiai tanszéke biztosította, majd 1952-ben önálló tanszék lett Kiss Árpád (1911–1987) előadótanár vezetésével. Munkatársai voltak rövidebb-hosszabb ideig Szurkos Árpád (1958–1961), Czégeni József (1959–1980), Kelemen Farkas Mária (1959), majd 1967-től Albert Levente, akit 1977-ben, Kiss Árpád tanár nyugdíjazása után mint adjunktust ideiglenesen megbíznak a tanszék vezetésével.1987-ig maradt a tanszéken, ekkor Magyarországra telepedett ki, ahol rövidesen a Soproni Erdészeti Egyetem oktatója lett. 1979-től a román nyelvű előadásokat Ispas Floarea tartotta előbb csak óraadóként, majd, 1985/86-os tanév végéig ő lett a tanszék vezetője. Az 1990-es újrainduláskor Avrigeanu Veronica kémikusnő került a tanszékre diszciplínavezetőként, a román nyelvű előadásokat és gyakorlatokat most is ő tartja, a magyar előadásokat pedig az ipari gyógyszerészet tanszékéről Dudutz Gyöngyi gyógyszerésznő előbb adjunktusi, majd tanári beosztásban egészen 2012-ig. Kezdetben a tanszék laboránsa Honfi János volt, aki még Kolozsvárról az FJTE-ről jött át, mikor az Orvosi Kar átköltözött Marosvásárhelyre. A Gyógyszerészi Növénytani Tanszéket Jablonkay István (1913–2000), a helybeli római katolikus gimnázium egykori tanára alapította már az 1948/49 -es tanévben. Munkatársa volt rövidebb ideig Ádám Lajos, majd Rácz Gábor, aki 1952-ben átveszi a tanszék vezetését 1960-ig. Jablonkay professzor és akkori munkatársai nevéhez fűződik a botanikus kert létrehozása, ami az oktatást és a kutatómunkát egyaránt szolgálta. 1953-ban Kisgyörgy Zoltán, 1954-ben Fűzi József biológus tanárok kerülnek ide. 1964-ben Fűzi József lett a tanszék vezetője, aki 1997-ig, haláláig tartotta a román nyelvű órákat már professzori minőségben; a magyar nyelvűeket pedig Kisgyörgy Zoltán előadótanár 1999. évi nyugdíjazásáig, 1997-től tanszékvezetőként. Ezután rövid ideig Giurgiu Mihai gyógyszerészt, a gyógyszerészi technológiai tanszék előadótanárát kérték fel az órák egy részének megtartására. A gyakorlati oktatásban 1959-től 1985-ig, hirtelen bekövetkezett haláláig Márton Aranka biológusnő vett részt. A gyakorlatok előkészítésében és a tudományos kutatásokban Voicu Nicoleta vett részt közel 10 éven át, 1968–1977 között. 1990-től még Rogoşcă Maria gyógyszerésznő is tartott órákat, 1993-tól pedig Andok Pâncu Adriana gyógyszerésznő. Az 1999/2000-es tanévben új vezető kerül a tanszék élére Oroian Silvia biológusnő személyében, aki addig a helybeli múzeum természetrajzi osztályán dolgozott, később tanszékvezető professzor lett. A magyar nyelvű előadások megtartására 2000 őszétől Pokorny László gyógyszerészt kérték fel óraadóként, mivel a tanszéken ekkor már nem volt magyar oktató. 2000től Tóth Katalin Tünde Piatra Neamţon dolgozó főkutató, előadó/tanári beosztásban biztosította 221

a magyar nyelvű botanika oktatását. Ennek a tanszéknek az oktatói vállalták fel az 1980-tól bevezetett sejtbiológia oktatását is, ami először csak fakultatív, majd kötelező tantárgy lett. Az oktatáshoz nélkülözhetetlen ábrákat és egyéb szemléltetőanyagokat a tanszéken dolgozó Hidy József, majd Sebestyén Melánia rajzolók készítették. A herbárium összeállításában a segédszemélyzet is tevékenyen részt vett, így Szabó Rozália, Kádár Éva, Cseh István és 1992-től Darkó Béla kertészmérnök, aki jelenleg is a tanszék munkatársa. A Gyógyszerészi Biokémiai Tanszéket Eperjessy Anna (1906–1990) professzor alapította 1952-ben. Munkatársai voltak rövidebb-hosszabb ideig Szánthó Karess Éva, Csegedi Júlia Jolán, Makkai Imre gyógyszerészek és Nemes László kémiatanár. 1960-ban a Fizikai–Kémiai Tanszékről átjött Kovács Júlia Ibolya kémikus adjunktusnő, aki 1967-ben, Eperjessy tanárnő nyugdíjazásakor átvette a magyar előadásokat, és azokat 1986 novemberéig, haláláig tartotta. 1967-től 1990ig a tanszék munkatársa Máthé János gyógyszerész. A gyakorlatok nagy része Máthé János gyógyszerészre hárult, kezdetben tanársegédi beosztásban, majd 1990-ig előadótanárként oktatta magyar nyelven ezt a tantárgyat. 1970-ben került a tanszékre Nagyszebenből Bota Virgil vegyésztanár, őt azonnal kinevezték tanszékvezetőnek, és a román nyelvű oktatást bízták rá; 1989-ben eltávozott az egyetemről. Az újraindulás után Oşan Alexandrina gyógyszerésznő lett a tanszék vezetője, aki már 1976-tól tanársegéd volt ott, majd professzorként 2011-ben nyugdíjazták. 2002-től dr. Nagy Előd lett ennek a tantárgynak a magyar nyelvű oktatója, 2005-től pedig az immunológia tantárgynak is. Nagyrészt ennek a tanszéknek a munkatársai vállalták az 1966/67-es tanévben bevezetett egészségügyi kémia oktatását is, amely 1980 és 1989 között önálló diszciplína lett Máthé János vezetésével, aki időközben előadótanári beosztásba került, majd az Orvosi Biokémiai Tanszékre távozott, ahol később professzorként vezette a diszciplínát. 1992-től ismét a Gyógyszerészi Biokémiai Tanszék keretében oktatták ezt a tantárgyat az említett előadók, de a tantárgy elnevezése megváltozott környezeti kémia diszciplínára. Mindkét tárgy gyakorlatainak előkészítésében jelentős szerepe volt Péli Katona Ella laboránsnőnek, aki a tanszék adminisztrációs munkáján kívül a jegyzetek gépelésében is részt vett. A fizikai kémia oktatását is Horváth Attila (1920–2008) tanár indította el, aki akkor még a fizikát is tanította a gyógyszerészhallgatóknak. 1951-ben Barabás Béla, a helybeli Református Kollégium volt tanára átveszi a már önállósult tanszék vezetését adjunktusi beosztásban, és 1967ig tartja a magyar előadásokat és gyakorlatokat. 1954–1956 között munkatársa volt Simon László, majd 1956-tól 1960-ig Kovács Júlia Ibolya, aki később a biokémiai tanszékre ment át. 1959ben jött Tőkés Béla, aki Barabás Béla tanár nyugdíjazása után átvette a tanszék, majd az 1. sz. Katedra vezetését és azt professzori beosztásban végezte 2011/12-es tanévig. 2001-től doktorátusvezetői megbízatást kapott. Gyakorlatokat vezetett 1962–1967 között Buţiu Doina, majd 1968-tól 2005-ig Suciu Gabriela vegyésznő, aki előadótanárként a román nyelvű előadásokat tartotta. 1991–1998 között tanársegéd volt Muntean Micu Daniela gyógyszerésznő. 1999-től a tanszék munkatársa lett Donáth Nagy Gabriella vegyésznő, aki Tőkés Béla nyugdíjazása után átvette a tanszék vezetését előadótanári minőségben. A tanszék tanársegédje 2007-től Vancea Szende. A tanszék műszereinek karbantartását, a gyakorlatok előkészítését nagy szakértelemmel Szabó Sándor laboráns végezte 1952 és 1988 között, akit még Barabás Béla hozott magával a Kollégiumból. Az 1996/97-es tanévben bevezették a nukleáris kémia, a radiofarmacia tanítását fakultatív jelleggel, oktatójuk Tőkés Béla professzor és Ferencz László, az ipari gyógyszerészet adjunktusa. A farmakognóziai előadásokat először megbízottként Jablonkay István (1913–2000), a Gyógyszerészi Növénytani Tanszék vezetője tartotta, 1949 végéig, amikor is Kopp Elemér (1890–1964) vegyészprofesszor átjött Kolozsvárról, és megalapította a Drogismereti tanszéket. Kopp professzor 1961-ig, nyugdíjazásáig tanszékvezető is volt, és ő tartotta az akkor három féléves tantárgy előadásait. Munkabírása, igényessége példamutató volt. Országos viszonylatban ő az első, aki jogot kapott doktorandusok irányítására a farmakognózia tárgyköréből. Hetvenéves ko222

rában érdemes egyetemi tanár fokozattal tüntették ki. Közvetlen munkatársaival iskolát alapított, az ő nevéhez fűződik a tanszék irányítása alatt működő gyógynövénykert, amely a mai napig is az oktatás és a kutatás jelentős bázisa. Munkatársai voltak rövidebb-hosszabb ideig: ifj. Kovács Andorné Bányavölgyi Klára (1949–1952), Rácz-Kotilla Erzsébet (1949–1962), majd 1953-tól Csedő Károly, 1959–1960-ban Ádám Sára, 1959–1961 között Bucur Maria és az 1958/59-es tanévben Czégenyi József – ez utóbbi kettő vegyészi képesítéssel. 1959-től Péter H. Mária vezette a gyakorlatokat, majd 1984 és 1988 között a magyar nyelvű előadásokat is tartotta megbízott adjunktusként. Kopp Elemér professzort 1960-ban nyugdíjazták. Egykori munkatársai, tanítványai írásaikban több alkalommal is méltatták oktatói és tudományos tevékenységét, így a 2011ben Marosvásárhelyen megjelent Teremtő életek c. tanulmánykötetben (19). Őt Rácz Gábor követte a tanszék élén. 1984-ig pár év megszakítással (a hetvenes években Csedő Károly) tartotta a magyar előadásokat, a román nyelvűeket pedig az 1991/92-es tanévig. Rácz professzor a Kopp Elemér által megkezdett irányvonalat folytatta. 1961-ben jött a tanszékre Monea Maria, aki egy ideig a gyakorlati oktatásban vett részt, majd Csedő Károllyal együtt a gyógyszertári ügyvitel tanításába kapcsolódott be. 1966–1967-ben Hints Margit, 1967-től 1991ig Gáspár Mária és 1968–1972 közt Giurgiu Mihai gyógyszerészek dolgoztak még a tanszéken, a gyakorlatok előkészítésében és a tudományos kutatásban vettek részt. 1988-ban, mikor az utolsó III. évfolyam befejezte tanulmányait, megszűnt a farmakognózia oktatása, és csak továbbképző jellegű előadásokat tartottak a tanszék tagjai, főleg a fitoterápia tárgyköréből. Az újraindulás után Csedő Károly lett a tanszék vezetője, a régi munkatársak közül az egyedüli, aki itt maradt. Egy ideig ő tartotta mindkét nyelven az előadásokat, majd 1992ben Eşianu Löw Sigrid kapott kinevezést, ettől kezdve átvette a román előadások és a gyakorlatok tartását. Varga Erzsébet, aki 1995-ben végezte el tanulmányait a GYK-on, továbbra mint kiemelt doktorandus dolgozott a tanszéken Csedő Károly professzor irányítása mellett. Ezt követően 2001-től kinevezték tanársegédnek, majd adjunktusnak és így átvette a magyar nyelvű farmakognóziai és fitoterápia előadások megtartását. 1996–1999 között Szőcs Dóra, 1999–2000 közott Kelemen László voltak tanársegédek, 2004-től jelenleg is Laczkó-Zöld Eszter. 1993-tól a fitoterápia és a homeopátiás gyógyszerek oktatása is a tanszék feladata lett. Csedő Károly professzor, nyugdíjazása után is még óraadó tanárként közel 80 éves koráig tartott előadásokat és doktorandusokat irányított. Az oktatói és a kutatói munkához nélkülözhetetlen gyógynövény-, illetve droggyűjtést, feldolgozást évtizedeken keresztül, 1957-től 1991-ig László Sándor laboráns végezte nagy hozzáértéssel. Az oktatók sokoldalú munkájának elvégzésében nagy segítséget jelentett Kim Sándor kinevezése a tanszékre, azonban rövid idő után az Intézet vegyszerraktárának vezetésével bízták meg, amit nagy hozzáértéssel végzett több évtizeden át. Az ő távozása, majd László Sándor laboráns nyugdíjazása után a tanszéken sokáig nem volt segédszemélyzet, ami nagyon hátráltatta mind az oktatói, mind a kutatói munkát. 1992-től Ferencz Levente és 1998-tól Balizs Attila végzik ezt a sokoldalú tevékenységet. A gyógyszerhatástan oktatását 1963-ig az Orvosi Kar Gyógyszertani Tanszékének tagjai oktatták. Előbb, 1949–1953 között Obál Ferenc, majd 1953–1963 között Feszt György orvosprofesszorok tartották az előadásokat, és munkatársaik, tanársegédeik (Fall Sándor, 1953–1955, Bérczi András, 1955–1957, Csedő Károly, 1957–1961, Szépréti Nóra, 1957–1960) a gyakorlatokat. 1963-ban az önállósult Gyógyszerhatástani (farmakodinámiai) Tanszéket, Rácz Kotilla Erzsébet gyógyszerésztanár 1988-ig, nyugdíjazásáig vezette és tartotta mindkét nyelven az előadásokat, a gyakorlatokat pedig 1965 és 1987 között Ádám Sára tanársegéd. 1984-ben került erre a diszciplínára Dogaru T. Maria gyógyszerésznő, aki az újraindulástól kezdve román nyelven, míg a magyar órákat 1993-tól ismét Feszt György professzor tartotta végleges nyugdíjba vonulásáig, 2005-ig. 1997-ben Vari Camil Eugen a tanszék gyakornoka lett, jelenleg már előadótanárként vesz részt az oktatásban. 2000-től 2007-ig Máthé Lehel főorvos is a tanszék munkatársa. 2003-tól 223

Kolcsár Melinda orvosnő, adjunktusi minőségben tartja a magyar nyelvű előadásokat a gyógyszerészhallgatóknak. Az állatkísérleteket igénylő munka elvégzésében nagy segítséget nyújtottak a tanszék egykori laboránsai, így Hegedüs Imre, Ács Ferenc, Kelemen Miklós, Jánosi Zoltán, Kiss Emil, Kristály Deák Mária. A Gyógyszerészi Kémiai Tanszéket 1949-ben Mártonfi László (1903–1973) professzor alapította. Ő Kolozsvárról jött át, miután gyógyszertárát államosították. Már 1932-ben megszerezte a gyógyszerészdoktori címet. Az 1968/69-es tanévvel bezárólag vezette a tanszéket. Munkatársa volt 1951-től Sarudi Lili, 1953-tól Fülöp Lajos, 1957-től Veréph József, 1958–1960 között Kálmán Ferenc, 1959–1962 közt Formanek Gyula és Giacomuzzi János, Neumann Stefánia 1966-ig, 1960-tól 1988-ig Szánthó Klaudia és 1967-től Gyéresi Árpád, akik a gyakorlati oktatásban vettek részt. Mártonfi professzor nyugdíjazása után a megüresedett helyre és tanszékvezetőnek a Kolozsvárról jött Cojocaru Zenaida gyógyszerész tanárnőt nevezték ki, ő azonban 1973ban átment Iași-ba s ekkor a tanszék vezetését ideiglenesen a kiváló felkészültségű Fülöp Lajos adjunktusra bízták. Az 1976/77-es tanévtől Rocsin Mircea temesvári kutató-gyógyszerészt nevezték ki a tanszék vezetőjének; 1989-ig mint előadótanár látta el ezt a feladatát háromévi (1982– 1985) megszakítással, amikor is vendégtanár volt Algériában. Közben a tanszék említett tagjai vagy más tanszékre kerültek (Formanek Gyula) vagy a gyógyszertári hálózatba (Kálmán Ferenc, Giacomuzzi János, Neumann Stefánia, Sarudi Lili), illetve kutatóként dolgoztak tovább (Veréph József ). 1989 és 1991 között, amikor szünetelt e tantárgy oktatása, mivel már nem volt sem III., sem IV. évfolyam, Gyéresi Árpád a Maros megyei kórház központi laboratóriumában dolgozott, majd Szegeden a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Az újrainduláskor csak két oktató volt a tanszéken: Fülöp Lajos és Gyéresi Árpád adjunktusok, később ez utóbbit nevezték ki tanszékvezetőnek előadótanári, majd professzori minőségben, ezt a munkakört 2011-ig nyugdíjazásáig látta el. Mivel négy szemeszterben párhuzamosan folyt e tárgy oktatása nagy óraszámmal, az Intézet vezetősége Rogoșcă Maria adjunktusnőt bízta meg a román előadások egy részének tartásával, aki addig a gyógyszerészi technológia tanszék munkatársa volt. 1992-ben versenyvizsgával került ide az 1985-ben gyógyszerészoklevelet kapott Kelemen Fazakas Hajnal, aki előbb tanársegédként a gyakorlati oktatásban vett részt, majd adjunktusi, illetve előadótanári (docensi) kinevezése óta előadásokat tart, és jelenleg a tanszék vezetője. Két, nyomtatásban is megjelent kézikönyve segítséget ad a gyógyszerészhallgatóknak a tananyag elsajátításában. Néhányan (Dani Tünde, Horváth Klára) mint gyakornokok rövid ideig részt vettek a tanszék munkájában. 2003–2008 között Székely Pál tanársegéd, 2004-től pedig Hancu Gabriel is részt vesz az oktatásban előbb tanársegédként, majd adjunktusként a román nyelvű előadások, valamint a gyakorlatok tartásában. Hosszú éveken át a tanszék laboránsi teendőit Bereczki Júlia (1949–1965), Magyari Irma (1960–1970), Veress Magda (1960–1987) látta el, majd az újrakezdés után, 1993-tól és jelenleg is Komán Katalin. Mindannyian lelkiismeretesen végezték a nagy óraszámú gyakorlatok előkészítését. Ennek a tanszéknek a keretében kezdődött meg a merceológia, a gyógyszertári áruismeret tanítása is. Először Mártonfi professzor, majd az 1963/64-es tanévtől 1997-ig Formanek Gyula előadótanár oktatta mindkét nyelven; 1998-tól Rosenberg László vette át ezt a feladatot, majd mikor ennek oktatása megszűnt, a gyógyszerészi marketing előadója lett. Az 1993/94-es tanévben bevezetett új fakultatív tantárgyak közül a biológiai eredetű és az állatgyógyászati szerek oktatását Gyéresi Árpád vállalta, 2011-ig, nyugdíjazásáig. A legfontosabb szaktantárgyat galenika néven az 1948/49-es tanévtől Hankó Zoltán (1910– 1978) gyógyszerésztanár tanította, aki már 1945-től az egyetemi gyógyszertár vezetőjeként Marosvásárhelyen dolgozott. 1960-tól e tantárgy neve gyógyszerészi technológia, majd 1990-től gyógyszertechnológia lesz. 1948–1952 között a tanszéken dolgozott még Simonffy Zoltán, 224

előbb díjtalan, majd díjas gyakornokként és 1950-től, miután megkapta gyógyszerészi oklevelét, tanársegédként. A megalakulás után a frissen végzett fiatal és tehetséges okleveles gyógyszerészek közül többen kerültek a tanszékre, egyesek közülük rövidebb, mások hosszabb ideig, nyugdíjazásukig itt maradtak. Megemlítjük Simonffy Zoltán (1948–1952), Ádám Lajos (1949–1988), Hickel Ilona (1949–1960), Csath Stâncel Zamfira (1953–1987), Szánthó Karress Éva (1955– 1987), Csegedi Júlia Jolán (1962–1983), Papp József (1959–1994) nevét, akik a gyakornokként kezdve tanársegédek, adjunktusok, illetve előadótanárok, professzorok lettek, és egész szakmai tevékenységük ehhez a tanszékhez kapcsolódik; előadást és gyakorlatot egyaránt tartottak a III., IV., és az V. éves hallgatóknak. A kétnyelvű oktatás bevezetése után kerültek ide a román kolléganők, Peţeanu Emanuela (1963–1972), Ardeleanu Viorica (1968–1972), Lungu Veronica (1977– 1981), Rogoşcă Maria (1971–1989); ez utóbbi kivételével később valamennyien a gyógyszertári hálózatban helyezkedtek el. Popovici Adriana 1966-ban Kolozsvárról jött, és négy évtizeden át – miután végigjárta a didaktikai hierarchia minden lépcsőfokát – oktatott, végül 2006-ig tanszékvezető professzor és doktorandusvezető volt. Hankó Zoltán nyugdíjazása után, 1970-ben a tanszék vezetését Ádám Lajos professzor vette át, majd 1988-tól Popovici Adriana professzor. 1972-ben a farmakognóziai tanszékről jött át Giurgiu Mihai, aki Marosvásárhelyen 1965-ben kapott gyógyszerész oklevelet, majd Papp József hirtelen halála után előadótanárnak nevezték ki. 1993-ban Ciurba Adriana és 1995-ben Sipos Sárosi Emese fiatal gyógyszerészek versenyvizsgával tanársegédek lettek, de rövidesen adjunktussá, léptették elő őket, majd előadótanári kinevezést kaptak, s így a nagyszámú előadási órák tartását is átvállalták a gyakorlatok tartása mellett. Sipos Sárosi Emese rövid időn belül új magyar nyelvű jegyzetet is írt a hallgatóknak. Tudományos munkája terén elért eredményeit külföldön is méltatták, ott bemutatott dolgozatait díjazták (a Rozsnyay Emlékversenyen, a Clauder Ottó Emlékversenyen és a Gyógyszer az ezredfordulón c. konferencián). 2011/12-es tanévtől az Ipari gyógyszerészet tantárgy előadója és a tanszék vezetője is. 2004-ben került a tanszékre Rédai Emőke, aki tanársegédként a gyakorlati oktatásban vesz részt. A tanszék keretében először 1982-ben Ádám Lajos (1926–2000) professzor irányítása mellett, majd Popovici Adriana vezetésével mikroprodukciós laboratóriumot hoztak létre, ahol a gyógyszerészhallgatók a tanárok felügyelete mellett nagyobb mennyiségben állítottak elő különböző gyógyszereket, amelyeket Maros és Hargita megyében forgalmazott a Gyógyszerkereskedelmi Vállalat (Centrofarm). A tanszék hatáskörébe tartozott a hallgatók nyári és évközi gyógyszertári gyakorlatának megszervezése és irányítása is. Ezt a munkát nagy ügyszeretettel végezte Csegedi Jolán adjunktusnő, majd nyugdíjazásakor Formanek Gyula tanárnak, a gyógyszertári szervezési diszciplína vezetőjének adta át ezt a feladatot. Újabban ismét ennek a tanszéknek lett a feladata. Előbb fakultatív, majd kötelező tantárgy a dermofarmacia és a kozmetológia. 1974-től Szánthó Karres Éva adjunktusnő és Popovici Adriana, majd 1997-től Ciurba Adriana és Sipos Sárosi Emese gyógyszerésznők, most már előadó-tanári minőségben tartják ennek keretében az előadásokat és a gyakorlatokat is. A nagy óraszámmal és sok oktatóval rendelkező tanszék széles körű tevékenységében nagy segítséget adtak évtizedeken át Pop Rozália és Péntek Ilona laboránsnők, akik szinte a kezdetektől az 1989-es változásokig lelkiismeretesen és nagy szakértelemmel végezték munkájukat. 1990 után a segédszemélyzet gyakrabban változott, két-három évente teljesen kicserélődött. A tanszék tagjai a gyógyszerészhallgatók sokoldalú képzésén kívül a hálózatban dolgozó gyógyszerészek továbbképzésére szervezett tanfolyamok elméleti és gyakorlati óráit is évtizedeken át rendszeresen tartották, 1994 után pedig a rezidencia keretében a frissen végzett gyógyszerészek szakosodásának feltételeit szakelőadásokkal biztosítják.

225

A méregtani (toxikológiai) oktatást a gyógyszerészhallgatók részére 1949-ben Ander Zoltán egyetemi tanár az Orvosi Kar Törvényszéki Orvostani Tanszékének keretében kezdte meg munkatársaival együtt. 1957-ben önállósult a tanszék. Ennek vezetésére Balogh Éva gyógyszerésznőt nevezték ki adjunktusi minőségben, aki addig az említett orvoskari tanszéken tanársegédként dolgozott; 1979-ig, nyugdíjazásáig vezette a tanszéket és előadott mindkét nyelven. 1956-tól munkatársa volt Szőcs Jozefa vegyésznő, aki a gyakorlatok tartásában vett részt 1980-ig. 1967ben Kincses Ajtay Mária gyógyszerésznő jött a tanszékre, 1980-tól átvette annak vezetését és a magyar nyelvű előadásokat is tartotta a gyakorlatok mellett. A román előadó 1981–1990 és 1993–1995 között Monea Mărioara, a farmakognóziai tanszék addigi munkatársa volt. 1995-től mindezt Kincses Ajtay Mária folytatta előadótanárként, majd professzorként, egészen 2012-ig nyugdíjazásáig. A gyakorlatok nagy részét 1994-től 2002-ig Balázsi József előbb gyakornokként, később tanársegédként tartotta, majd 2002-ben Kolozsvárra távozott. 2006-ban került a tanszékre Fülöp Ibolya, előbb gyakornoki, majd tanársegédi beosztásban, jelenleg ő a tantárgy előadója.1993-tól a tanszék neve Általános és ipari toxikológia lett. Az 1992/93-as tanévtől a biofarmacia és farmakokinetika tárgy tanítása a IV. éves gyógyszerészhallgatók részére is ennek a tanszéknek a feladata lett. Az első tanévben a román nyelvű előadásokat Papp József tanár, a magyar nyelvűeket Kincses Ajtay Mária tartotta, majd a következő tanévtől kezdve mindkettőt ez utóbbi, a gyakorlatokat pedig 2002-ig Balázsi József. A tanszék éveken át helyiségproblémákkal küzdött, már megalakulásakor is csak az alagsorban kapott helyet. Az utóbbi években bővült két kisebb helyiséggel. Oktatóit évtizedeken át Balla Vilma laboránsnő segítette (1957–1970), majd Papp Erzsébet (1967–1972), Riza Maria (1978–1984) és 1994-től Gábor Levente. Ipari gyógyszerészet néven alakult meg az 1966/67-es tanévben egy új tanszék Ristea Ian vegyész előadótanár vezetésével, aki addig az általános és szervetlen kémia tanszék tanára volt. 1983ig ő tartotta a román nyelvű előadásokat és gyakorlatokat, a magyar nyelvűeket az első tanévben Fülöp Lajos, a gyógyszerészeti kémia adjunktusa, majd a következő évtől 2011-ig, nyugdíjazásáig Dudutz Gyöngyi professzornő, aki 1968-tól a tanszék munkatársa. 1983-ban, Ristea tanár halála után Suciu Gabriela, a fizikai kémia tanszék munkatársa vette át a román előadásokat. 1994ben kerül a tanszékre Ferencz László fiatal vegyész, aki adjunktusként átvállalta az órák egy részének tartását, és ezenkívül az újonnan bevezetett számítógépes gyógyszertári nyilvántartást is oktatta. Azonban pár év után átment a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre , ahol kémiát oktat. 1993-tól a tanszék neve és a tananyag is bővült a biotechnológia tárgykörével. Pár évig, 2004 és 2009 között a tanszéken dolgozott Molnár Judit gyógyszerész is, aki a Szegedi Gyógyszerésztudományi Karon kapott oklevelet. Jelenleg a tantárgy előadója Sipos Emese docens. Közel harminc éven át, az indulástól 1998-ig Pilcz Ildikó technikusnő segítette a tanszemélyzet munkáját, a gyakorlatok előkészítését, a vegyszeres oldatok előállítását és a tanszék adminisztratív munkáját is végezte. Őt követte Lőrincz Éva laboránsnő. A gyógyszerellenőrzés tárgykörét felölelő új diszciplínát, amely az analitikai és biológiai ellenőrzés módszertanát, fogalmait hivatott tanítani, az 1968/69-es tanévben vezették be. A tanszéket Blazsek Bodó Ágnes vegyész, adjunktus, az analitikai kémiai tanszék addigi munkatársa alapította és vezette 1986-ig, nyugdíjazásáig. Az V. éves hallgatóknak az első félévben tartotta az előadásokat mindkét nyelven és a gyakorlatokat is. A hallgatók számára elméleti és gyakorlati jegyzetet állított össze. A munkába bekapcsolódott 1970–1989 között Kiss Ilona és 1976–1986 között Józsa Judit gyógyszerésznő. Az újraindulás csak az 1993/94-es tanévben kezdődött meg, mivel ez a tantárgy továbbra is az V. évfolyam tanrendjében szerepelt. Ettől kezdve Bartha Bernád Judit, a marosvásárhelyi Gyógyszervállalat mellett működő gyógyszerellenőrző laboratórium vezető főgyógyszerésze a megbízott előadó. 1998-ig a román nyelvű órák és a gyakorlatok tartását Foriş Szederjessy Izabella, majd ezt követően Muntean Micu Daniela Lucia, aki a diszciplína vezetője 226

is lett, és 2005-tól Imre Silvia tanártársával együtt, most már mindketten professzori minőségben oktatnak. A klinikai gyógyszerészetet csak az 1993/94-es tanévben vezették be új tantárgyként az V. éves hallgatók tanrendjébe heti két-két óra előadással és gyakorlattal. Az egyetem vezetősége e tárgykör óráinak megtartásával Rogoşcă Maria adjunktust – aki eddig több tanszéken is tanított, illetve tartott órákat – bízta meg, ő előadótanári minőségben végezte ezt a feladatát 2011-ig, nyugdijazásáig. Munkatársa volt 2008-tól dr. Máthé Lehel orvos, adjunktusi beosztásban, a farmakodinamikai tanszék volt munkatársa. A gyógyszerészképzésben mindig helyet kapott a matematika oktatása, ami részben a helybeli középiskolai tanárok segítségével valósult meg. 1948/49-ben Kiss Ernő, majd az 1963/64-es tanévvel bezárólag Veégh Mária, utána pedig Filep Gabriella tanár, majd 1965–1985 között Bachner Jenő, a fizika tanszék adjunktusa tanította. Az 1990-es újraindulás után a tárgykör kibővült, neve is megváltozott: matematika-informatika néven két egymást követő félévben az I. évfolyamon tanítja Tătar Eugenia románul és Nagy Matild adjunktus magyarul. Gyógyszertári ügyvitelt (könyvelést) különböző néven már az 1949/50-es tanévtől oktattak. Először az Intézet főkönyvelői, Zakariás László és Kovács István, majd 1961-től Kacsó Albert, a Maros megyei Gyógyszervállalat igazgatója, 1965-től magyar nyelven Csedő Károly, románul Monea Mărioara, a gyakorlati részt pedig Gáspár Mária oktatta. Az újraindulás után számítógépes nyilvántartás bevezetésével bővült a diszciplína, ezt kezdetben Ferenc László adjunktus tanította. A gyógyszertári szervezés tárgykörét az 1951/52-es tanévtől Nagy Örs (1923–1987) főgyógyszerész, a Maros megyei Gyógyszervállalat néhai aligazgatója oktatta, majd 1962-től 1997ig, nyugdíjazásáig Formanek Gyula előadótanár. 1992-től többen is részt vettek ezeknek az új ismereteknek a tanításában, így Alecu Nicolae közgazdász tanár, Kerek Mária gyógyszertárvezető és Strâmbu Angela gyógyszerésznő. 1998-tól Rosenberg László gyógyszerészi marketing, gyógyszertári szervezés és ügyvitel néven kiegészített tárgykörű diszciplína vezetője. 2000–2006 között munkatársa Marius Mărusteri, 2008-tól és jelenleg is Székely Pál tanársegéd a tanszék egyedüli oktatója. A gyógyszerészképzésbe már a kezdetektől fogva az Orvosi Kar több tanszéke is bekapcsolódott, majd számuk nőtt, hisz egyre több közös tantárgy szerepel a tanrendben. A mikrobiológia oktatását már 1948-tól bevezették, az Orvosi Kar tanárai, így Putnoky Gyula professzor, Boér László egyetemi tanár és Szentkirályi Éva adjunktus, majd Steinmetz József előadótanár voltak az elsők, akik a gyógyszerészhallgatóknak is éves tantárgyként tanították. E tárgykör folytatására bevezették a közegészségtant is féléves tantárgyként, óráit előbb Boér László, majd Steinmetz József tanárok, később Szöllősi Árpád adjunktus tartotta, 1972-től gyógyszerészi mikrobiológia néven, majd Domokos Lajos előadótanár folytatta az 1999/2000es tanévvel bezárólag. Jelenleg pedig Barabás-Hajdu Enikő adjunktus, a Mikrobiológiai Tanszék egykori munkatársa tartja mindkét nyelven az előadásokat, valamint a gyakorlatokat. Az orvostörténeti tanszék vezetői, Metz István 1948-tól, majd Spielmann József 1953–1986 között gyógyszerészet-történetet is tanítottak a gyógyszerészhallgatóknak. Ebbe később Lázár Színi Karola és Orbán János adjunktus is bekapcsolódott; ez utóbbi 1986-tól a tantárgy előadója is lett haláláig, majd Rácz Lajos Ernő előadótanár lépett helyébe. Sajnos nem volt folyamatos az oktatás, váltakozva, hol a kötelező, hol a fakultatív (választható) tantárgyak közé sorolták, hol az első, hol az utolsó évfolyamon oktatták. Jelenleg már nem is szerepel a tantervben. Az orvosi diszciplínák közül a gyógyszerészhallgatóknak a tantervében újabban szerepel a kórtan, a klinikai laboratórium és immmunológia, a sürgősségi ellátás. E tárgyak tanításáról mindig a megfelelő tanszékek gondoskodtak. Az anatómiai-élettani ismeretek, amelyek az említettek alapját képezik, már kezdettől fogva szerepeltek az I. évfolyam tanulmányi rendjében. Obál 227

Ferenc, Mózes Magda, Dézsi Zoltán, Módy Jenő, Nemes István, Ionescu Mihai, Rácz Lajos, majd Seres-Sturm Magda az Orvosi Kar Élettani, illetve Anatómiai Tanszékének munkatársai tartották az órákat. Az első években román nyelvórákat is bevezettek az első két évfolyam részére, ezeket dr. Veégh Sándor tanár, majd Pojan Romeo, Mészáros Ilona és Pascu Anna tartotta. Majd mikor kétnyelvűvé vált az oktatás, ez felesleges lett, csak az orosz, majd később a német, angol, francia nyelvet tanították. Az órákat az Orvosi Karon is oktató nyelvtanárok tartották, így az oroszt előbb Kolumbán Mózes, majd Izsák Rozália és Ambrus Péter. Az angol nyelvi órákat évtizedeken keresztül Heeger József, a francia órákat Szász Takács Rózsa tartotta. A latin nyelv kötelező módon mindig szerepelt a gyógyszerészhallgatók tanrendjében. Az ötvenes-hatvanas években Kiss Irén tanította, majd középiskolai tanárok óraadóként. 1990 után Antal Gyöngyvért bízták meg ezzel a feladattal, aki rövid időn belül jegyzetet is kiadott a hallgatók számára. Az 1975/76-os tanévben került be a tantervbe heti két órával a bevezetés a tudományos kutatásba című választható tantárgy, ami tulajdonképpen az államvizsga-dolgozatok elkészítéséhez nyújtott segítséget. A GYK különböző diszciplínáinak oktatói, többnyire nagy tapasztalattal rendelkező tanárok vállalták, így Tőkés Béla 1979–1984 között. Az 1991/92-es tanévtől Bevezetés a tudományos kutatás és adatgyűjtés és kutatás módszertanába címen oktatja ezt a tárgyat Albert Etele, illetve Dudutz Gyöngyi. A 2008/9-es tanévtől a választható tantárgyak közé sorolták, így már nem kötelező. A tantervben szereplő politikai és ideológiai tárgyak oktatása a kor követelményeinek megfelelően változott. Ez látható a tantervet bemutató táblázatban is. Ezek a tantárgyak valamennyi felsőoktatási intézményben egyaránt kötelezőek voltak. A gyógyszerészi etikát és deontológiát éveken keresztül ide sorolták, és csak a hetvenes években vált a szaktárgyak kiegészítőjévé, s ettől kezdve előadója is gyógyszerész lett, így például 1979-ig Balogh Lőrinczy Éva adjunktusnő a toxikológiai tanszékről, majd a 2000 utáni években Varga Erzsébet. E hosszú felsorolásból is látszik, milyen sokoldalú képzésben részesültek a gyógyszerészhallgatók, és ez valóban hozzájárult ahhoz, hogy nemcsak gyógyszertári munkát végezhessenek oklevelük megszerzése után, hanem az egészségügy, a gyógyszergyártás, a gyógyszer-kereskedelem, a tudományos kutatás területén is megállják helyüket. A marosvásárhelyi gyógyszerészképzést – ami már több mint hatvanéves – kezdettől fogva a messzemenő szakmai és etikai igényesség, a gyakorlati beállítottság jellemezte. Az alapítástól kezdve a mai napig három nemzedék életét fogja egybe. Az első, az alapító tanári kar, melynek tagjai az akkori kisvárosi körülmények közt létrehozták azt az alapot, amely biztosította fennállását, működését; a második nemzedék tagjai már ebben az intézetben szerezték meg képesítésüket, kapták meg oklevelüket, és ezután azonnal bekapcsolódtak az oktatásba, tovább vive az alapítók szellemiségét, igényességét – iskolát teremtve Marosvásárhelyen, az erdélyi gyógyszerészképzés új otthonában. A harmadik nemzedéket a mai fiatal oktatók alkotják, akik főleg az 1989-es változás után vették át a stafétát, és viszik tovább a megkezdett munkát, igyekeznek fenntartani az elődök szakmai igényességét, s ezáltal biztosítani a GYK további fennmaradását, új gyógyszerésznemzedékek képzését, akiknek nemcsak a szakmát kell megtanítani, hanem hivatástudatukat, szakmaszeretetüket is kifejleszteni, úgy, ahogy azt az elődeik tették. Mint ahogyan az egyes tanszékeken oktató tanárok felsorolásából is kitűnik, a magyar nemzetiségű tanárok száma egyre csökkent, míg a román nemzetiségűekké növekedett. Így például a 2005-ben végzett gyógyszerészhallgatókat összesen 43 különböző fokozatot elért tanár tanította, de ezek közül csak 18 volt magyar anyanyelvű, bár a magyar és román hallgatók aránya 50–50 % volt. A marosvásárhelyi GYK utolsó évtizedére vonatkozó adatokat Gyéresi Árpád professzor által szerkesztett A hatodik évtized c. kötetből vettem át (18). Mivel sem a könyvben szereplő diszcip228

línák történetét író tanárok, sem a könyv szerkesztője nem közölnek bibliográfiai utalást, forrásmunkát, ezért az átvett adatok pontosságát nem szavatolhatom.

Hankó Zoltán

Kopp Elemér

Mártonfi László

Soós Pál

Kiss Árpád

Eperjessy Anna

30. ábra. A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar alapító tanárai IRODALOMJEGYZÉK 1. Barabás Béla, Joó Rudolf (szerk.): A kolozsvári magyar egyetem 1945-ben. A Magyarságkutatás könyvtára, III. kötet. A Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest, 1990, 147. 2. Barabás Béla, Péter Mihály, Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. A Magyarságkutatás könyvtára, XVIII. kötet. A Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest [1995]. 217–238, 285–318, 319–353, 446–457. 3. Faragó J., Incze M., Katona-Szabó I. (szerk.): Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai. Emlékkönyv. A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány kiadása, Budapest, 1996. 107.

229

4. Lázok János, Vincze Gábor (szerk.): Erdély magyar egyeteme 1944–1945. I. kötet. Custos Kiadó, Marosvásárhely, 1995. 92; II. kötet: 1944–1949. Custos és Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998. 259–260. 5. Péter H. Mária: Magyar nyelvű gyógyszerészképzés Erdélyben. In: Tankó A., Péter M. (szerk.): Genersich Antal Emlékkönyv születésének 150. évfordulója alkalmából – Adatok a romániai magyar orvosok és gyógyszerészek munkásságáról. Genersich Alapítvány, Budapest – Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának kiadása, Marosvásárhely, 1994. 99– 105. 6. Péter H. Mária: Ötvenéves a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar. Gyógyszerészet 42, 12, 643– 646. (1998). 7. Péter H. Mária: A Gyógyszerészeti Kar. In: Barabás B., Péter M., Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. A magyarságkutatás könyvtára XVIII. kötet. Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest [1995]. 217–236. 8. Péter Mihály: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet végzőseinek kihelyezéséről (1972–1989). In: Marosvásárhely történetéből (szerk. Pál-Antal Sándor, Szabó Miklós). Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999, 231–247. 9. Rácz Gábor, Péter H. Mária: Gyógyszerészeti irodalmunk. Művelődés 35, 7, 35–37 (1985). 10. Rácz Gábor, Péter H. Mária: Történeti áttekintés a magyar nyelvű gyógyszerészeti irodalomról. Gyógyszerészet 1987, 31, 8, 305–308. 11. Spielmann József: Orvostudomány és gyógyszerészet. In: Koppándi S. (szerk.): A romániai magyar nemzetiség. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 239–254. 12. Spielmann József, Baicu Graziella (red.): Istoria ştiinţelor farmaceutice în România. Ed. Medicală Amaltea, Bucureşti, 1994, 130–137. 13. Szöllősi Árpád: A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1945–1995. Mentor Kiadó, Marosvásárhely 1995. 87–93, 149–150. 14. *** Institutul de Medicină şi Farmacie din Tg. Mureş 1945–1967. Ed. IMF, Tg. Mureş, 1967. 127–143. 15. *** Romániai magyar irodalmi lexikon. II. kötet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991. 122– 130. 16. *** Facultatea de Farmacie din Tg. Mureş – A marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar 1948–1998. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998. 17. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576, leltár 672, IMF, Tg. Mureş, dosszié 70/1948, 85/1948, 185/1951, 199/1951. 18. Gyéresi Árpád (szerk.): A hatodik évtized. A marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar. FarmaMedia Kiadó, Marosvásárhely, 2011. 19. Rácz Gábor, Rács Kotilla Erzsébet: Kopp Elemér, a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar profeszszora (1890–1964.) In: Pál-Antal Sándor, Simon Zsolt (szerk.): Teremtő életek- marosvásárhelyi személyiségek. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011, 187–194. 2.5.1. A MAROSVÁSÁRHELYI EGYETEMI GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉST MEGALAPOZÓ TANÁROK ÉLETÚTJA ÉS TEVÉKENYSÉGE A marosvásárhelyi GYK elhunyt, neves gyógyszerésztanárainak életét és tevékenységét a gyógyszerészek életrajzainál ismertetjük; így Hankó Zoltán, Mártonfi László, Ádám Lajos, Papp József, Baloghné Lőrinczy Éva, Csathné Stâncel Zamfira és Fülöp Lajos életrajzi adatai ott megtalálhatók. Azokról az elhunyt tanárokról, akiknek az alapképzésben, valamint a GYK egyes tanszékeinek létrehozásában jelentős szerepük volt, és gyógyszerésznemzedékeket tanítottak évtizedeken 230

át, de nem voltak gyógyszerészek, azok életútja és szakmai tevékenysége a következőkben kerül röviden bemutatásra. 1948-ban, a marosvásárhelyi GYK beindulásakor az alaptantárgyaknak megfelelő tanszékek létrehozása elsőrendű feladat volt. Az első évfolyamon szerepeltek a botanika, a fizika, a különböző kémiai tárgyak, melyek tanítására tanárokat kellett toborozni, mivel oktatóik Kolozsváron maradtak a Matematika–Természettudományi Karral. Az OGYI vezetőségének a helybeli erőforrásokra kellett támaszkodnia; így a város legjobb középiskolai tanárainak meghívásával, kinevezésével állt össze az alaptantárgyakat oktató tanszemélyzet (1). Jablonkay István természetrajztanárt a növénytan oktatására hívták meg, és egyben a botanikai tanszék megalapítására is felkérték (6, 7). Jablonkay István (l934-ig Gräff) Solymáron született 1913. december 16-án (2), középiskoláit a budapesti Vörösmarty reáliskolában végezte, egyetemi tanulmányait 1933–1937 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol bölcsészdoktori fokozatot is kapott. 1939–1940-ben katonai szolgálatot teljesített, majd 1941-ben Marosvásárhelyre helyezték. Itt a római katolikus gimnáziumban kapott katedrát, majd az 1948. júniusi tanügyi reform után az egészségügyi középiskolában tanított. Innen hívták meg az újonnan alakult GYK növénytani tanszékére előadónak adjunktusi minőségben, majd 1949-ben előadótanárnak nevezték ki. Ugyanakkor az Intézet vezetősége felkérte, hogy a IV. éves gyógyszerészhallgatóknak heti 2 óra előadást és 6 óra gyakorlatot tartson farmakognóziából is. Ezeken kívül megbízták a Közegészség-tudományi Kar tanrendjében szereplő „gazdasági és fizikai földrajz” előadások megtartásával. Ez utóbbit igazolja az Intézet rektori hivatalának 1949. február 7-én kelt 170/1949. számú átirata (6, 9). A farmakognóziát (gyógynövényismeretet) addig tanította, míg Kopp Elemér eljött Kolozsvárról, és elfoglalta a számára fenntartott állást. A növénytani tanszéket az 1951/52-es tanévvel bezárólag vezette. Sokoldalú munkája mellett gyógyszerészhallgatók részére szakköri csoportot is szervezett, melynek tagjai az ő irányítása mellett referátumokat tartottak, és tanulmányi kirándulásokat szerveztek, például 1950. július 24-én Csíkszereda és Székelyudvarhely környékére, amit az 1102/1950. számú átirat is igazol (6). 1952 végétől újra középiskolai tanár lett, majd 1956 augusztusában repatriált, mivel magyar állampolgár volt. Solymáron telepedett le, de 1976-ig, nyugdíjazásáig még Budapesten tanított; nyolcvanhetedik életévében, 2000. november 19-én hunyt el Solymáron. A GYK kémiai tanszékei is az indulás első éveiben alakultak Eperjessy Anna és férje, Kiss Árpád, valamint Soós Pál egyetemi tanárok irányításával. Eperjessy Anna Désen született 1906. szeptember 20-án (8). Középiskoláit szülővárosában kezdte, majd Kolozsváron a Marianumban érettségizett 1927-ben. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron az I. Ferdinánd Király Egyetemen és Iaşi-ban végezte. 1936-ban vegyészi, 1937-ben fizika–kémia szakos tanári oklevelet kapott. Előbb szülővárosában középiskolai tanár, majd visszajön Kolozsvárra, és a VI-HOR gyógyszergyárban vegyészként dolgozik. 1940-től a visszatért FJTE Orvosi Kémiai Tanszékén lesz tanársegéd, majd adjunktus.1944-ben a kémiai tudományok doktora címet is megkapja. 1945-től az egyetem Marosvásárhelyre helyezett Orvosi Karán az Orvosi–Vegytani Tanszék adjunktusaként az orvostanhallgatóknak tart elméleti és gyakorlati órákat. 1948-ban a GYK általános és szervetlen kémiai tanszékét, majd 1952-ben a gyógyszerészi biokémiai tanszéket alapítja meg. Az előbbit l957-ig, az utóbbit l967-ig, nyugdíjazásáig vezette (7). Közben a Román Tudományos Akadémia Marosvásárhelyi Orvosi Kutatóbázisának Biokémiai Osztályán főkutató l956 és l977 között. Jelentősek tudományos közleményei, melyek a zsírok biológiai oxidációjával, a sejtlégzés anyagcsere-folyamatával foglalkoznak. A Román gyógyszerkönyv VII. és VIII. kiadásának munkálataiban, több monográfia összeállításában is részt vett, társszerzője a Manta professzor szerkesztette Biochimie Medicală c. egységes tankönyvnek (1, 8).

231

Mind oktatóként, mind tudományos kutatóként igényesen, kitartással dolgozott, és ugyanezt követelte meg munkatársaitól is. A vizsgákon közismerten szigorú, de megértő volt és mindenkivel szemben jóindulatú, segítőkész. A sokoldalúan képzett, nagy műveltségű professzor 1990. szeptember 30-án hunyt el Marosvásárhelyen. Sírja a helybeli református temetőben van. Kiss Árpád Marosvásárhelyen született 1911. december 1-jén (8). Iskoláit szülővárosában végezte, 1929-ben érettségizett. Banktisztviselőként, majd vegyi üzemben dolgozott Marosvásárhelyen, később Kolozsváron a VI-HOR gyógyszergyárban, és csak ezután iratkozott be az FJTE kémia szakára.1948-ban már a Bolyai Egyetemen kapott tanári oklevelet. Feleségével, Eperjessy Annával szülővárosába költöztek, ahol előbb az Orvosi Karon az Orvosi Vegytani Tanszéken tanársegéd, adjunktus, később a GYK-on az analitikai kémia előadója, majd megalapítja a Szerves Kémia Tanszéket előadó-tanári minőségben. A GYK vezetésében is részt vett, 1957/58-ban tanszékcsoport-vezető (katedrafőnök), 1958 és 1962 között a GYK dékáni tisztségét viselte (1,7). 1966-tól 1972-ig a Bukarestben megjelenő Farmacia szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. A lipoproteinek vizsgálatára vonatkozó tudományos kutatást feleségével együtt végezte. Jelentősek a sejtosztódást gátló anyagok szintézise terén elért eredményei. 1987. december 15-én váratlanul hunyt el Marosvásárhelyen. A helybeli református temetőben feleségével egy sírban nyugszik. Soós Pál az analitikai kémiai tanszék vezető professzora volt évtizedeken át. Marosvásárhelyen született 1920. március 9-én. Középiskoláit szülővárosában, a Református Kollégiumban végezte, 1939-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a Ferdinánd Király Egyetemen kezdte, majd az FJTE-n folytatta, ahol 1944-ben kémiából doktori fokozatot is kapott. Közben 1942–1944 között gyakornok az egyetemen, majd hazatér szülővárosába, ahol 1944-től 1948-ig tanár a Református Kollégiumban és a mezőgazdasági szakközépiskolában, majd az 1948/49-es tanévben tanársegéd az Orvosi Biokémia Tanszéken. 1949 és 1953 közt a Közegészségügyi Intézet élelmiszerkutató laboratóriumának főnöke, 1953-tól, pedig átveszi Kiss Árpádtól a GYK Analitikai Kémia Tanszékének vezetését előbb adjunktusi, de rövidesen előadó-tanári és 1972-től professzori minőségben. 1967 és 1972 között tanszékvezető is volt (7). Oktatói tevékenységét a legnagyobb pontosság és igényesség jellemezte; 1985-ben nyugdíjazták. Didaktikai szempontból jól összeállított kőnyomatos jegyzetei több kiadást is megértek (1,8). Tudományos tevékenysége új módszerek kidolgozására (szénhidrátok, élelmiszer-színezékek, jód, fluor, aminósavak, digitális-glikozidok, aszkorbinsav meghatározása) és kémiai anyagok előállítására hazai nyersanyagokból (ichtiol), valamint erdélyi ásványvizek makro- és mikroelem-tartalmának meghatározására vonatkozik. Tudománytörténeti szempontból jelentősek Nyulas Ferenc ásványvizekkel kapcsolatos munkájáról és Mátyus István balneológiai tevékenységéről írt tanulmányai. Spielmann Józseffel együtt szerzője a Nyulas Ferenc c. 1955-ben megjelent monográfiának, amelyben önálló fejezetet írt Nyulas vegyészi munkásságáról (1). 1996. június 20-án hunyt el Marosvásárhelyen. Sírja a katolikus temetőben van. A Gyógyszerészi Fizika, valamint a Fizikai Kémia Tanszék megalapítója és előadója a GYK megalakulásakor Horváth Attila tanár volt. Marosszentkirályon született1920. jan. 23-án.. Ő is Marosvásárhely neves középiskolai tanárai közé tartozott. Tanári oklevelét és doktori fokozatát 1944-ben az FJTE-n kapta meg (5). 1952-ig volt a GYK előadótanára (1). Ezután a város más egyetemén tanított. 2008. jan. 2-án, Marosvásárhelyen hunyt el. Balogh László 1914. május 13-án született Barátoson (8). Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, 1944-ben fizikából és kémiából nyert tanári oklevelet, valamint kémiai doktorátust. Ezután az egyetemen maradt, előbb az élettani, majd a biokémiai tanszéken tanársegéd. 1947ben jön Marosvásárhelyre, ahol az Orvosi Kar Fizika (később Orvosi Fizika, Biofizika) Tanszékének vezetésével bízzák meg (1,8), orvos- és gyógyszerészhallgatóknak egyaránt tart órákat és ír jegyzeteket (1,7). A legnagyobb szigorral és igényességgel vizsgáztatta diákjait. Tudományos tevé232

kenysége az ásványvizek és a mofetták radioaktivitásának vizsgálatára irányult, megállapításai jelentősek nemcsak fizikai, hanem orvosbiológiai szempontból is. 1950 és 1953 között a GYK dékáni tisztségét is ellátta (7). 1976. szeptember 26-án hunyt el Marosvásárhelyen. Gyermekei közül egyik leánya, Balogh Enikő lett gyógyszerész, 1993 után egy ideig vezette a marosvásárhelyi Egyetemi gyógyszertárat. Barabás Béla Gödemesterházán született 1911. október 24-én (7). Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban tanult, majd Kolozsváron az I. Ferdinánd Király Egyetemen 1935-ben tanári oklevelet kapott fizika-kémia szakon. Visszajött Marosvásárhelyre, ahol előbb középiskolai tanár egykori iskolájában, majd 1951-től 1973-ig a GYK-on az önálló fizikai kémiai tanszék vezetője (6). Előadásokat, gyakorlatokat egyaránt tartott, nagy hangsúlyt fektetett a tanszék műszerekkel való ellátására. Kutatásai a lecitin oxidációjára, a redox-potenciálnak a gyógyszerészi gyakorlatban való alkalmazására, a természetes és ásványvizek radioaktivitásának meghatározására vonatkoznak. 1973-ban nyugdíjba vonult, 1979-ben hunyt el Marosvásárhelyen. Kopp Elemér professzor, a farmakognóziai tanszék megalapítója 1890. augusztus 17-én született Kolozsváron (4). A budapesti Királyi József Műegyetemen kapott vegyészmérnöki oklevelet 1913-ban, majd doktori fokozatot ugyanitt 1916-ban. Ezután hazatér, és egy ideig vegyi üzemekben, majd a botfalui cukorgyárban vegyészmérnök. 1923-ban, Páter Béla meghívására, a világon elsőként, 1904-ben Kolozsváron alapított Gyógynövény-kísérleti Intézet munkatársa lesz 1931ig, majd 1941 augusztusától kezdve annak vezetője és egyben utolsó igazgatója (3). Innen jött át Marosvásárhelyre 1949-ben. A Farmakognóziai Tanszék és a hozzá tartozó gyógynövénykert létrehozása is az ő nevéhez fűződik. Az itt termesztett első gyógynövények magjait még ő hozta el Kolozsvárról és folytatta az ott megkezdett nemesítési kísérleteit és illóolaj-meghatározásait. A GYK-on elsők közt írt jegyzetet a hallgatóknak (1). Tudományos munkája sokoldalú, a gyógy- és aromás növények termesztése, nemesítése, hatóanyag- és illóolajtartalmának meghatározása, új módszerek kidolgozása terén már kolozsvári éveiben jelentős eredményeket ért el, így a kömény, a levendula, a muskotályzsálya, a koriander, a borsmenta és más illóolajos növények olajhozamával és azoknak kémiai vizsgálatával, továbbá a nadragulyalevelek alkaloidatartalmával, a vadrózsa-fajok terméseinek C-vitamin-tartalmával foglalkozott. Ilyen irányú kutatásait a GYK-on is folytatta, különösen jelentősek máknemesítési kísérletei, új mákfajtát sikerült előállítania, melynek morfintartalma elérte az 1 %-ot. Eljárást dolgozott ki a máktok alkaloidtartalmának meghatározására, a Tinctura Opii helyettesítésére. Ez irányú munkásságáért 1957-ben Kabay-emlékéremmel és díszoklevéllel tüntették ki Magyarországon (1,10). Ő volt az első professzor, aki a szovjet mintára bevezetett aspirantúratörvény megjelenése után jogot kapott gyógyszerész-doktorandusok irányítására (1,7). Az egész országból hozzá jöttek a gyógynövényekkel foglalkozó gyógyszerészek, hogy disszertációjuk összeállításakor tanácsát kikérjék. Kitartó, lelkes, pontos, alapos és igényes munkájával példakép volt tanítványai, későbbi munkatársai előtt. Nagy tiszteletnek örvendett mindenki részéről. Őt valóban az iskolateremtő professzorok közzé sorolhatjuk. Az őáltala megkezdett kutatásokat egykori munkatársai folytatták. 1964. január 19-én hunyt el Marosvásárhelyen, de a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sajnos sírja ma már nem található meg, csupán ledöntött és sérült sírköve. Egykori közvetlen munkatársai idézték fel emlékét és értékelték tudományos tevékenységét a Marosvásárhely nevezetes személyiségeit bemutató kötetben (10). Az elhunyt orvostanárok közül a teljesség igénye nélkül felsoroljuk Ander Zoltán (1917– 1994), Boér László (1907–1972), Módy Jenő (1927–1999), Mózes Magda (1923–1991), Nemes István (1928–1985), Spielmann József (1917–1986), Székely Károly (1913–1996), Szentkirályi Éva (1923–1978), Steinmetz József (1925–2001), Rácz Lajos (1928–2002) tanárokat, akik több éven keresztül a gyógyszerészhallgatók képzésében is részt vettek. A biológiai tantárgyak tanárai közül Kisgyörgy Zoltán (1929–2005) és Fűzi József professzorokat (1931–1997), Márton Aran233

ka (1936–1985) biológusnőt és a biokémiát oktató Kovács Ibolya (1935–1987) vegyésztanárt említjük még meg, akik a marosvásárhelyi GYK oktatói voltak évtizedeken át (1,7) és az erdélyi magyar gyógyszerészképzés keretében több száz hallgatónak adták át tudásuk legjavát. IRODALOMJEGYZÉK 1. Barabás Béla, Péter Mihály, Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. A magyarságkutatás könyvtára XVIII. kötet. Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest [1995]. 217–238., 319–353. 2. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat. XV. kötet. Argumentum Kiadó, Budapest, 1993. 3. Kopp Elemér: A kolozsvári Gyógynövénykísérleti Intézet története. Lengyel Albert Könyvnyomdája, Kolozsvár, 1944, 33. 4. Rácz-Kotilla Erzsébet, Rácz Gábor: Professor Dr. Elemér Kopp (1890–1964). Naturwissenschaftliche Forschungen über Siebenbürgen. Böhlau Verlag, Köln–Wien, 1979, 403–413. 5. *** Horváth Attila tanár személyes közlései. 6. *** Jablonkay István személyes közlései, irattárának anyaga (a szerző tulajdona). 7. *** Institutul de Medicină şi Farmacie din Târgu Mureş 1945–1967. Ed IMF, Tg. Mureş, l967. 8. *** Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I.–III. kötet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 1991, 1994. 9. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576, IMF, Tg. Mureş, leltár 672, dosszié 85/1948, 119. 10. Rácz Gábor, Rácz Kotilla Erzsébet: Kopp Elemér, a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar professzora (1890–1964). In: Teremtő életek, marosvásárhelyi személyiségek. (Szerk.: Pál-Antal Sándor, Simon Zsolt) Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011, 187–194. 2.5.2. A MAROSVÁSÁRHELYI GYÓGYSZERÉSZETI KARON 1950–2000 KÖZT VÉGZETT GYÓGYSZERÉSZEK NÉVSORA 1950 Béres János Clemens Éva Csáky Ida Csizek Kornélia Gogolák Márta Kotilla Rácz Erzsébet Kövy Gyula Lőrinczy Balogh Éva Princzinger Ernő Rácz Gábor Sarudi László Simonffy Zoltán Sylvester Éva Szabó Endre Színi László

234

1951 Ács Géza Ádám Lajos Barátky Anna Barbul Pál Benedek Zoltán Brém Mária Csegedy Júlia Jolán Csontos Levente Dembrovszky Ilona Dermla László Dósa Edit Haranth Dezső Hary Zsuzsa Kacsó Albert Karess Szánthó Éva Kiminich Vera

Kiss Zoltán Klein Mária Kornhoffer Wilhelm Kovács Anna Körtvélyesi Lívia Mihálik Irén Nagy Etelka Orbán Magda Schlett Ernő Szabó Ilona Szánthó Endre Szendrei Dénes Szöllősi Ilona Takács Gizella Voith Mihály Weichelt Magda Zakariás Ibolya

1952 Nem volt végzős évfolyam 1953 Bartha Edit Margit Berekméri Péter Béres Ádám Béress Mária Csedő Károly Csepreghy U. Gabriella Demeter Olga Ertzmann F. Magdolna Foltinek Ádám Fosztó Lenke Fülöp Lajos Haranth Jenő Horváth Hints Margit Joanovics István Klein Margit Lakatos Emma Makkai Imre Márk Mária Micheu Gheorghe Mózes Irén Mózes Judit Nagy Zoltán Orbán Sándor Porkoláb Margit Sârbu Samuil Stâncel Csath Zamfira Szabó András Tódor Sándor Tordai Júlia Végh Györgyi Wermescher Brigitta 1954 Nem volt végzős évfolyam 1955 Andor Gizella Ádám Valéria Balogh Éva Chirculescu Nicolae Csorba Erzsébet Farkas Árpád Fekete Katalin Formanek Gyula

Gerhardt Edit Giaccomuzzi János Hadnagy Imola Hajdú Etelka Hâncu Nicolae Láday Erzsébet Kasztl Győző Kálmán Ferenc Kelemen Éva Kiss Erzsébet Pallós Mária Rédl Katalin Rossi Candid Schlett Margit Sipos Ilona Szathmáry Ágnes Válics Katalin 1956 András Júlia Bagi Melinda Balogh Éva Bihari György Dénes Margit Hegedüs Magda Janzer Ágnes Konnáth Magda Marschalkó Márta Mátyás Ádám Sarolta Müller Éva Nagy Irén Nagy Judit Neumann Stefánia Schwartz Vera Szabó Albert Szabó Berta Szabó Ilona H. Szabó Ilona S. Szabó Katalin Varga Éva Varga Mária Veréph József Zöldhegyi Magda 1957 Alexy Katalin Bartók Anna Bálint Pap Júlia

Bereczky Ilona Béres Magda Bíró Antal Csillag Éva Csókási Gábor Czégényi Sándor Drimus Mária Fenyvessi Gabriella Gajdó Mária Gergely Zsuzsa Grünfeld Irma Jenei Ilona Kiss Emilia Kiss Judit Kovács Margit Körtvélyessy Margit Lánczky Ilona Lázár Ilona Lőrinczi Ilona Márton Erzsébet Márton Kamilla Papp József Páll Edit Páll Ilona Páll Judit Silló István Soós Ferenc Sréter Lilli Szánthó Ildikó Szánthó Klaudia Várteréz István Wiesel Márta Wild Margit 1958 Ajtony Gábor Csavar Margit Csergő Péter Dienes Nagy Ildikó Gombos Károly György Edit Halmágyi Annamária Hatsek Vilmos Horber Pál Horváth Péter Mária Koppándi Vilma Kovács Görög Mária Laczikó Irma 235

Lőrincz Erzsébet Lőrinczi Ildikó Mátyás Ida Nagy Anna Papp György Perger Katalin Péter Mátyás Mária Rist Irén Székedi Ilona Tereh Erzsébet Zavada Emil 1959 Bezdek Edit Bucur Delia Csipkés Melinda Czirják Éva Csúcs Mária Györgypál Erzsébet Györffy Gáspár Mária Hajdú Árpád Kakassy Júlia Kinczel Kornélia Ludmány Klára Major Erzsébet Máthé Mária Mónus István Olti Rozália Papp Éva Patrubán Dóra Páll Edit Péter Vilma Mária Puskás Hajnal Simon Dezső Szabó Józsa Judit Timár Ilona Tóth Júlia Trombitás Melinda Ványi Tibor Zsigmond Éva 1960 Arany Rácz Erzsébet Augusztin Glória Csipkés Mária Domján Júlia Erdélyi Judit Gács Erzsébet 236

Kászoni Ágota Kerekes Éva Kovács Magda Kroll Lívia Mélik Erzsébet Nagy Emma Nagy Ilona Nagy Szilárda Papp Ilona Páll Enikő Pásztor Irén Szabó Gálfalvy Emilia Szabó Miklós Száthó Ágnes Takács Nüszl Hajnal Toma Olivia Tőkés Ilona Tőrős István 1961 Bartis Enikő Bernáth Éva Borbély Sára Csíky Júlia Fülöp Erzsébet Fülöp Mária György Magda Hamar Ilona Jakab Magda Kapy Mária Király Erzsébet Kovács Ilona Kovács Magda Longó Erzsébet Losonczy Ágnes Marinescu Erzsébet Mayer Anna Máthé János Mikó Magda Nuridsány Annamária Öllerer Erika Pataki Mária Pesthy Júlia Péterffy Csaba Sántha Irén Szigethi Júlia Tordai Ildikó Vadady Károly

1962 Balogh Enikő Bálint István Bereczky F. Annamária Boeriu Veturia Csegedy Zsófia Czinczér József Demeter Judit Dunai Vilmos Fodor Pál Fülöp Anna Geréb Erzsébet Kállai Lajos Kocsis Aranka Máriás Erzsébet Nagy Levente Pilinszky György Simon Márta Szabó József Tasnádi Ida Tivadar Klára 1963 Ajtay Kincses Mária Bikfalvy Károly Dani Aranka Dembrovszky Sándor Fall Margit Hamza Ottó Hâncu Janetta Kapusi Ágnes Nagy Irén Németh Tibor Rezi Júlia Stănculescu Mária Szőke Ildikó Török József 1964 Bartalis Magda Bereczky Anna Bernstein György Cseh Ildikó Dombi Vilma Drenyovszky Oszkár Fodor Levente Fülöp Ilka Gombási Éva

Gyéresi Árpád Héricz István Kelemen Éva Képes Ildikó Kiss Erzsébet Kulcsár László László Ella Medvés István Nagy Mária Novák Zsuzsa Orbán Erzsébet Papp Bereczki Márta Páczay Eleonóra Szabó Katalin Szerző Irén Székely Anna Szövérfi Csaba Levente Tóth Magda Vancsakovszky Gabriella Varga Kornélia Veress Mária Vodă Mária Zöld Katalin 1965 Bereczky Ildikó Bíró Zsuzsa Katalin Borsi Mária Csáki Géza Deák Ferenc Ferencz Dániel Giurgiu Mihai Kaveczky Júlia Kelemen Etelka Kocsis Dalma Kocsis Kerek Mária Kulcsár Apollónia Lőrincz Katalin Moldován Mária Nagy András Nagy Erzsébet Parajdi Irén Páll Zsuzsa Páni Ödön Pethő Margit Schwoy Etelka Tóth Mária Triff Irén

Vajda Réti Mária Vonház Ágnes 1966 Antal Bíborka Ardeleanu Maria Asztalos Ágnes Balázs László Barabás Mária Bálint Vilma Bányai Gizella Bende Éva Bernád Ella Bodó Ildikó Bucur Munteanu Lelia Crăciun Maria Csíri Angéla Dudutz Gyöngyi Kalabér Karolina Madaras Erzsébet Marossy Csaba Márton Edit Nagy Teréz Ördögh Katalin Pongrácz Judit Seress Rozália Telegdi Irma Topán Enikő Varga Erzsébet Veress László Vida Mária 1967 Baciu Doina Bíró Zoltán Bârsan Graţiela Bodon János Călin Doina Chiorean Ioan Citirigă Natalia Farkas István Földes Emőke Gaál Katalin Györffy László Heidelbacher Waldemar Hodor Judit Horga Doina Illyés István

Ispán Vilma Kenéz Gyula Késmárki Mária Kósa Ilona Molnár Mária Nemeș Buţi Nichita Rodica Nistor Viorica Rátz Mária Roth Ursula Scridon Rogoșcă Maria Simon Emőke Vargyasi Ilona Varró Ilona Verona Alexandra Vonház Katalin 1968 Balló Júlia Csetri Imre Károly Csiszár Anna Lujza Czitter Beatrice Deák Magda Dobos Ágnes Dragota Ioan Filimon Delia Hargitai Mária Horváth Mária Ilea Laura Maria Iluţ Toma Ionescu Mioară Kádár-Cherebeţiu Judita Kolcsár Lajos Lupșa Mariana Matyok Anna Matyok Katalin Májai József Mermeze Gheorghe Mihály Béla Palcău Natalia Pintea Vasile Popa Maria Reimer Reinhard Réday Lőrincz Sahin Cristina Scheffler Rozália Scridon Ana Szilágyi Ilona 237

Szőllősi Éva Suhăreanu Mircea Tibori Gabriel Adrian Ţibrea Rodica Turcsányi Ferenc Viski Éva Zágoni Elemér 1969 Antalffy Gyöngyvér Asztalos Gyöngyi Béres Anna Bíró Imre Boros Ecaterina Cătărig Maria Corniţescu Dan Corpadea Mariana Csibi Ibolya Demeter Maria Donáth Károly Erőss Rozália Farkas Sándor Gagyi Katalin Ionescu Viorica Jakab Mária Kiss Anna Kún Éva Réka Lázár Erzsébet Mózes Emőke Nagy Ferenc Orosz József Pop Florentina Schüle Ágnes Slavu Genoveva Stelescu Mária Suciu Liana Szabó Dezső Szentgyörgyi Julianna Vuţa Emilia 1970 Baciu Cornel Bán Olga Benke Mária Zsuzsanna Boér György Cosma Ecaterina Dinka Sára Dragota Paula 238

Fábián Ferenc Gliga Angela Gomboșiu Doina György Ilona Halmaghi Adriana Hirschhorn Carmela Ionașiu Veturia Jobb Tünde Jurjuţi Stela Jónás Eszter Kaffai Géza Katz Szilvia Kazay Anna Kovács Sóbester Klára Lazăr Ana Lemneanu Minerva Macrea Maria Marina Stana Marata Gabriela Moica Lenuţa Nagy Rozália Péter Olga Petru Olivia Sabău Ioan Stoian Rodica Szekeres Klára Tătar Rodica Trifu Veronica Turcu Claudia Varga Anna Zárug Zsuzsanna 1971 Barátosi Piroska Bardoși Elena Bereczki Ibolya Berkes Anna Mária Bertalan Z. Irén Bozsóki Júlia Brustur Minerva Conţiu Alexandrina Cornea Gloria Craina Maria Fazekas Feier Éva Dărăban Letiţia Haraszti Annamária Hădărean Livia Ignat Emilia

Józon Margit Karsai Etelka Kiss Ibolya Nagy Ilona Nagy Mária Mărcuș Elena Florea Mărginean Aurelia Memet Sevinci Moga Viorica Negruţiu Viorica Nemzóczki Ágnes Olosz Ágnes Pîrciu Valeria Purle Floarea Radu Elena Rif Catiţa Sabău Ecaterina Szász Lajos Tar Emília Tat Zina Timaru Felicia Vernes Mária Virág Ágnes 1972 Adam Maria Janeta Anghel Petru Balázs Ágnes Bertalan Ágota Beșchea Maria Buzogány Klára Căpușan Maria Cristea Cornel Deák Ilona Domahidi Mária Dobru Eugenia Dogaru Maria Farkas Ilona Gál Erzsébet Gruja Szabolcs Helwig Ute Dagmar Józsa Klára Kenyeres Ilona Király Anna Kolozsvári Sajgó Margit Kovács Edit Lăslău Mărioara Lucia Marinescu Lucia

Mátyás Éva Judit Mâșcă Ana Megan Elena Molnár Mária Muckenhaupt Gizella Munteanu Aurel Nyárádi Erzsébet Nighea Lucia Odaie Maria Oprea Lenuţa Păcurar Eugenia Pop Rodica Robotka Anna Rociu Paraschiva Rózsa Mária Solomon Ana Schmidt Gerda Szánthó Ilona Szász Ilona Tassaly Réka Tăpălaga Maria Ţărţăleanu Doina Vida Éva Zaharie Brigitte Zsigmond Ibolya 1973 Abrám Regina Bálint Lenke Beliţoiu Tudoriţa Bíró Olga Coman Eugenia Cruceriu Marieta Droppa Bálint Klára Enyedi Anna Făgărășan Maria Fejér Cecilia Fekete Mária Katalin Fola Cornelia Gheţi Aurelia Gîrlea Emilia Gomboșiu Lia Evelina Gönczi Edit Hána Sz. Judit Herbert Péter Joó István Lázár G. Ilona Lepuș E. Emilia

Magyari Ibolya Manasia Ileana Marin Maria Matuska H. Annamária Munteanu Magdalena Mureșan Maria Nagy Erzsébet Nagy Judit Oprișiu M. Maria Peltán Sára Popescu Eugenia Popovici Lucia Popovici Mariana Preda Elena Puskás Ibolya Roșca Letiţia Sebestyén Rozália Sevcenco Eugenia Sporiș Constanţa Szűcs P. Irén Tatu Ligia Tordát Ktalain Tóth Zsuzsanna Ţuţurugă Florea Udvarhelyi Mária Vaidacuţan Maria Veturia Vocilă Mărioara Zsigmond Márta 1974 Ambrus Judit Tünde Andronescu Elisabeta Áron Ana Bács Molnár Mária Bledea Anna Bolog Elena Cenușe Doina Ciulea Elena Coșeriu Felicia Cârstoloveanu Sánta Mariana Crișan Burcă Rodica Csata Mária Magdolna Dancea Mariana Demeter P. Virginia Diţa Marcela Drăghici S. Zoe Dulhăz S. Marioara Farkas Judit

Fetică Maria Marcela Gál Magdolna Gheșa Doina Hermány Emma Jidvean Elena Kelemen Kamilla Király Klára Kún Mária Lăpușan M. Dorina Cornelia Mátyás Gyula Kálmán Mărgineanu Dogaru T. Maria Mihai Klein Elena Moga P. Maria Morar Ana Mózes Margit Munteanu Livia Mureșan Maria Nagy Judit Nemes Mária Németh Mária Oláh Suba Olga Oprea Emilia Olga Ömböli Julianna Pană F. Elena Pop Schmidt Maria Póti Körmöczky Emese Salmen Schuller Edit Schenn Katharina Șerban Pop Stela Suciu Silvia Szabó M. Rozália Szőke Fülöp Zsuzsa Tóbiás Anna Togănel C. Silvia Totorcea Emilia Treer Margit Turuţ Florin Ţînţăreanu Molnar Ana Váradi Rozália Vass Mátyás Hajnal 1975 Bányai Lőrincz Éva Beraţco Matei Boboiciov Maria Borbély B. Margit Bota Maria Bugaru Myosotis 239

Busuioc Victoria Cornea Elena Dobai Katalin Dulamă Maria Ferencz Katalin Gagyi Ibolya Gergen Erzsébet Gétzi Mária Gyirkis M. Ilona Hidi György László Ile Mihai Kása E. Edit Kerekes Ida Kiss P. Vilma Kovács Gyula Löw Eșianu Sigrid Madaras Márta Magdó Vilma Moldovan S. Aurora Nagy N. Gizella Nagy Ördögh Erzsébet Noszlopi Margit Anna Olariu Maria Pop D. Doina Puskás Szentgyörgyi Babi Rodean Angelica Sârbu Maria Simó Ibolya Suciu B. Margareta Szász Éva Szász Katalin Sipos Gaudi Anna Tamás Éva Tamás Judit Téglás B. Erzsébet 1976 Achim Anica Anca Anica Baczó Boglárka Beică T. Lucreţia Bernád Bartha Judit Biró Réman Éva Ciuciu C. Mihaela Darabont Ilona Dicui Maria Dobrescu Corina Maria Domahidi Éva 240

Dragnea Viorica Dunky K. Adrienne Éltető Bereczki Margit Fazakas Demeter Gyöngyvér Feier Viorica Gáll Anikó Gálicz Judit Gáspár Enikő Gáspár Ildikó Horváth Erzsébet Illyés Erzsébet Illyés Bíró Klára Jeler Minerva Kovács Katalin Köntzey Tamás Lőrinczi Lenke Masznyik Tatai Anikó Man Elena Merck I. Éva Morlocan Elena Munteanu Minodora Oláh Sárosi Vera Perzsa Baby Radu B. Maria Răucescu Aurelia Sandu Maria Simon Rozsnyai Zsófia Somogyi Erzsébet Ștefan Adriana Steluţa Stier Mária Margit Szabó Márta Mária Szakács Julianna Szász Sarolta Székely Keszeg Rozália Tóth Irén Tudor Cristina Ţig Maria Éva Ţîru Elena Varga Ildikó Veress Katalin 1977 Bárócz Éva Băncila Lachmann Ana Bârlean Raveca Botoș Ligia Ciobănoiu Gheorghiţa Coroș Marcela

Costin Ileana Damian Aurelia Damian Maria Drăgan Barbu Drăgoi Cornelia Jánosi Parajdi Dalma Fekete Nagy Gabriella Grexa Erzsébet Grigoraș Corina Hotea Georgeta Kinczel Eleonora Kocsis Rosenberg Mária Majer Mária Neagu Rusu Maria Oaie R. Adriana Parajdi György Pescaru Cristina Pokorny László István Răzvanţa B. Ana Reichenberger László Roos Edit Rosenberg László Rotaru D. Elena Scheibert Melitta Sebestyén Margit Sejk István Socoliuc Viorica Somogyi Katalin Száva Anna Székely D. Katalin Ungur Magdalena Untaru Mariana Varga Ágnes 1978 Albu Elena Rodica Apostoloiu Angela Botez Maria Barta Sz. Rozália Benedek Ilona Bányai Éva Ciocârlan Mina Conea M. Aurelia Cristea Rodica Dézsi Valéria Derzsi Julianna Diaconu Mariana Didirea Florea

Dobrescu Elena Domokos Szekeres Klára Erős Fodor Katalin Ilie Lucia Jáni Anna Jenci Cornelia Kanitczky Ilona Katona L. Rozália Kiss Nagy Edit Kibili Erzsébet Kosch Lenke Moldovan Silvia Orbán Rozália P. Fechete Carmen Popescu Dorina Prohászka Géza László Radu Aurelia Raţiu Maria Elena Răucescu M. Eugenia Simó Gál Julianna Székely Lieb Éva Székely Szabó Gyöngyi Tamás Sándor Tinca Emilia Toducz M. Ildikó Togănel Ileana Dorina Vereș Ban Adriana 1979 Antal Eszter Bartha Margit Bálint Ágnes Bereczky Zsófia Bezdán Erzsébet Bokor Éva Boros S. Annamária Burda Kovács Ágnes Cătana Doina Chiţescu Puţiu Aurelia Corfariu Mihaela Csiszér Halmágyi Katalin Csorba József Csupor Dezső Czompa Bertalan Darabont Ödön Dénes Magdus Domokos Ida Echim Ilie

Gáll Farkas Piroska Gheorghe Marcela Gherghinoiu Carmen Gherghinoiu T. Emilia Göbbel Z. Erika Grázel Katalin Hosz Tiberiu Ilc Viorica Imecs Ilona Josa Maria Kertész Judit Kiléber S. Éva Koma Ilona Kozma Csath Olga Lukács Z. Erzsébet Madarász Klára Maier Valentina Man Marta Mărginean C. Lucia Masznyik Géza Nagy Csíki Ilona Ormenișan Tatiana Păcală Lucia Pogány Lajos Pop Georgeta Rusu Marcela Schuster Ingrid Singer Brigitte Staicu Doina Szabó Ildikó Székely Emőke Șerban Margareta Ursu Marilena Vancea P. Maria Varga Rozália Vass Judit Vilhelem András Zaharia Viorica Zillmann Zoltán Zsigmond Kovács Emese 1980 Aldea Mărioara Antal Ilona Balázs S. Ileana Bálint Melitta Beleznai András Blegu Marcela

Bodor Zsófia Borţan Mariana Boscornea Victoria Bunaciu Maria Ceușan Doina Cheţan Aurora Cristea Cristina Cotârlan Felicia Cselényi Ágnes Czeisberger Gabriella Dan Marcela Derzsi Enikő Feiri Ingeborg Feneșer Floarea Girling Enikő Gondos Zita György Izabella Györgydeák Judit Hadadi Lívia Heteș Elena Imreh Márta Iancu Virginia Ignat Virginia Incze Ildikó Jozefovics Éva Jurj Viorica Komsa Edit Kórodi Csilla László Otilia Limbean Delia Loas Melania Magyarosi Hajnal Maria Doina Mathes Johanna Mihályi Ibolya Mitea Brigitte Moraru Daniela Munteanu Mariana Nagy Mária Nistor Felicia Petre Margareta Piștea Georgeta Raţiu Ágnes Riedel Eliza Roman Aristica Rusu Sida Sántha Gyöngyi Schenker Marianna 241

Szabó Katalin Zsuzsanna Șuster Tuţa Șeitan Ileana Tóth Mária Truţa Livia Truţa Silvia Vas Justina 1981 Aparaschivei R. Maria Barnert Ute Benyovszki Éva Bondoc Georgeta Cojocaru I. Anișoara Constantinescu Silvia Crihană Mariana Monica Ecsedi Sándor Fărcașiu Lenuţa Fărcașiu Marta Fleacă Rodica Gyulai Ilona Hintya C. Aranka Husar Mariana Flavia Illyés Gyöngyvér Jancsó Dolcsig Éva Kovács Sándor Kristóf Kovács Ildikó Lukács Éva Márkodi Anna Miu B. Elena Nagy István Pantea Maria Pop H. Ana Simion Constanţa Spierer Ibolya Strâmbu Angela Szabó Ildikó Szebeni Iszlai Enikő Suciu Adriana Dana Tacu V. Adriana Uifălean M. Lucica Zólya Katona Klaudia 1982 Achim B. Violeta Asztalos Tar Enikő Bojică Liliana Botezatu Gheorghe 242

Buculeu Voichiţa Bungardi Emil Ciobotaru Lucia Ciuhat Cs. Cornelia Cherteș Maria Deák F. Erzsébet Farkas Zsuzsanna Hauler Katalin Imre R. Magda Ionescu M. Daniela Irimie Maria Kecskés D. Gizella Kocsis Gyöngyike Kovács Erzsébet Lajos Irén Magyari Albert Márkosi Zsuzsanna Mihály Vajna Ildikó Motoașcă Elena Németh Bitai Enikő Péterfi Katalin Pop Mariana Rad Ioan Schrádi Kovács Ilona Ţifrea Bonea Maria 1983 Antal Sas Enikő Bara Margareta Borbély Éger Ildikó Brezdi Simonica Adela Chevereșan Jakab Elvira Ciulei Valeria Dávid Szilveszter Rozália Fazakas Ilona Gáspár Marossy Rozália Gazsi Rákhel Kövy Podrah Ildikó László F. Zsuzsanna Molnár Aranka Molnár F. Ibolya Gyöngyi Morari Rodica Mózes Miklós Éva Mucea Ștefănescu Maria Nagy Csegedi Gyöngyike Nicula Cornelia Ördögh Sebestyén Ildikó Palotás Zsuzsanna

Perecsenyi Ritz Katalin Sărăcuţiu Antonie Valeria Scridon Maria Simó Erzsébet Tero Ioan 1984 Albert Zonda Cecilia Berki Anna Blénessy Demeter Anna Czikle Téger Magdolna Gábor Bardóczi Aranka Gherghinaru Ioana Graur Maria Kiss Erzsébet Kiss Székely Lenke László Péter Hajnalka Mateescu Trăistaru Jenica Márton József Mile Zsuzsanna Márta Molnos Sarkadi Erzsébet Mureșan Carmen Cristina Obreja Elena Petrescu C. Florinela Roth Sigrid Rusu Aurora Snitzer Simon Gyöngyi Stoenescu Gheorghina Szász Éva Ildikó Szoták Gréte 1985 Bálint Annamária Bara Dénes Judit Biber Éva Sarolta Bíró Tibi Damian Claudia Simona Dumitrașcu Elena Fazakas Kelemen Hajnal Goje T. Dorina Ionescu Niculina Kovásznai Mária Magdolna Máthé Szép Anna Mária Nagy Angela Enikő Nistor Maria Orosz Bíró Margit Klára Pavăl Elena Sava Doina

Szilágyi Annamária Szombati Rozália Uilean Szabó Jolánka Vad Szekrényes Éva Vlád Erzsébet Zalahán Annamária 1986 Bădeu Rodica Nicula Emilia Ciubucă Natalia Coroian D. Gyöngyvér Czira Csilla Hodgyai Sebestyén Klára Huciu Delia Daniela Ilovan Doina Keresztes Bálint Judit Kovács Ferenc Csaba Linescu Violeta Marcu Carmen Mirela Menning Annelise Mera Liana Emilia Miclea Lucreţia Moldovan Elisabeta Mureanu Stanciu Maria Nemeș Ofelia Sanda Niste Aurora Potopeanu Carmen Lidia Răducanu Cristina Mirela Rizea Lenuţa Stanilă Dorina Stavrache I. Raluca Tomescu Irina 1987 Bencze Ildikó Bică Cristina Conţiu Maria Cosma Manuela Aurora Covrig Anca Maria Dénes Gyöngyi Ibolya Dénes Bódizs Éva Ella Dobry Gudrun Karin Epure Cecilia Fábián Tünde Feșteu Angela Mariana Ferencz Edit Judit Kisgyörgy Salat Ágnes Réka

Moldovan Mariana Doina Molnár Erzsébet Éva Nagy Éva Annamária Ondrejcsik Jarmila Roiban Elena Olivia Rotaru Magda Szász György Savu Georgeta Nicoleta Szilveszter Edit Szőcs Dóra Emese Triebel Emese Tuţă Margareta 1988 Barabás Ildikó Berghian Corina Cireșica Both Viola Gyöngyike Bozsik Mihály Câmpian Florina Ciobanu Teodora Ciocâia Manuela Fazakas Mihály Magdolna Gombos Mária Kohn Eleonora Kovács Dalma Munteanu T. Ileana Móni Erzsébet Nicula Emilia Parajdi Judit Păltineanu Carmen Pop B. Gabriela Pușcaș Doina Rátz Bándi Emese Stancu Petruţa Strete Simona Maria Stroie Agatha Cristina Tőkés Ildikó Veștemean A. Simona Zsigmond Enikő 1989 Almășan Claudia Barbara Băceu Daniela Bíró Brigitta Melinda Brassai Judit Márton Kovács Erzsébet Enikő Mihácz Ildikó Milea Liliana

Moldovan Gabriela Ioana Müller Imola Ozsvath Claudia Waltraut Pakot Ildi Sárosi Sipos Emese Szabó Anna Szalma Enikő Szász Ibolya Székely Erika Takács Réka Truţa Elena Zaharia Elena Liana Zsofnyák Anikó 1990 Achim Rodica Andok Pâncu Adriana Blaj Minodora Csibi Enikő Anna Dobrea Veronica Gaál S. Ágota Holló Gariella Horber Mária Márta Jeler Adela Cireșica Lászlóffy G. Éva Máthé Ágota Munteanu Daniela Lucia Robea Daniela Strâmbu Nicoleta Adela Szederjessy F. Izabella Tuzson Nelli Varga József László Wieland Beatrix Katalin Wotsch T. Ildikó Zilahi T. Ildikó 1991 Nem volt végzős évfolyam 1992 Nem volt végzős évfolyam 1993 Nem volt végzős évfolyam 1994 Magyar tagozat Balázsi József Brassai Erzsébet 243

Kelemen Erzsébet Petrov Anișoara Szabó Hajnal Szabó Szőcs Zita Szász Szőcs Judit Román tagozat Alecu Carmen Bășulescu Marieta Bica Carmen Bran Aura Burtea Maria Chiriac Carmen Cismărescu Georgeta Cernea Olga Ciucu Elena Câmpean Mirela Dateș Elena Dincă Magdalena Dinu Cristina Dinu Mirela Dinu Victoria Dragnea Marian Dumitrașcu Marilena Feghiu Cristina Ionașcu Liliana Jumară Mihaela Lozincă Simona Matei Lăcrămioară Măruștei Marius Miron Gina Manolache Nicoleta Munteanu Daniela Nicolae Liliana Niţescu Oana Cristina Niţu Cristina Petrescu Elisabeta Popea Codruţa Prodana Traian Rădoi Elena Răducea Mihaela Samu Dorina Săraru Mihaela Surdu Elena Trăistaru Ion Voicu Denis 1995 Magyar tagozat Árkosi Gyöngyvér 244

Baki Anna Böjthe Anita Krisztina Boros Klára Budai Aranka Galaczi Szőcs Dóra Gondos Zsuzsanna Kacsó Orsolya Kajtár Klára Kerekes Kinga Keresztes Imola Gyöngyvér Kiss Judit Kolbert Kinga Kolcsár Zoltán Zsolt Kovács Magdolna Katalin Kristó T. Szidónia Kuszálik Éva Máthé Enikő Piroska Ördögh Matild Izabella Pánczél Emőke Román Boglárka Schnedarek Erzsébet Evelyn Szabó Csilla Enikő Szabó József Varga Mária Katalin Varga Erzsébet

Erős Adél Ferencz Levente Györffy Krisztina Incze László Ivácson Barát Ferenc Kakasi Gertrud Mező Csilla Molnár Eszter Mózes Erika Nagy Imola Ördög Katalin Osváth Éva Katalin Szárics Éva Tróznai Nagy Annamária Veres Csaba Ferenc

Román tagozat Bogdan Simona Luminiţa Cornea Viorica Dincă Alina Constanţa Ilie Adriana Elena Manta Ioana Mirela Niţă Cătălina Oltean Rodica Roșu Vasilică Șerban Luminiţa Mariana Tarcea Delia Corina Tomșa Alina Ioana Török Iluci Tosa Semida Vasile Eugenia Cristina Vereș Adriana

Román tagozat Andreica Liana Dana Bârsan Mioara Luciana Bucur Maria Nicoleta Butnar Simona Adriana Cherecheș Marius Călin Ciotloș Mihaela Antonia Crișan Daniela Ianca Cseke Gizella Demian Angela Gabriela Doja Angela Fărcaș Florin Sorin Fleacă Monica Mihaela Ifrim Otilia Kelemen László József Matei Daniela Neacșu Ligia Pașcu Liana Polasec Iuliana Sălișcan Mihaela Dana Sofron Dana Eleonora Ștefan Maria Stoboran Cristina Gabriela Ţifrea Dana Ungureanu Elena Vari Camil Eugen

1996 Magyar tagozat Ádám Melinda András Melinda Boros Erzsébet Anikó Borsós Jolán Veronika Domokos Árpád

1997 Magyar tagozat Balogh Tünde Noémi Barta Sándor Anikó Margit Bedő Katalin Bencze Zsuzsanna Benedek Gábor

Bereczki Teréz Bertalan Lóránt Bodó Enikő Csizmadia Zsolt Hibacskó Edit Gabriella Kajcsa Erika Lilla Kakasy András Zoltán Kelemen Éva Köblös Andrea Konya Eszter Erzsébet Kopacz Katalin Csilla Kórodi Adél Kórodi Kinga Kovács Ildikó Márton Aranka Nagy Gyöngyike Nagy Ildikó Pál Enikő Pásztori Márta Mária Pásztori Mónika Simon Júlia Sipos Hanna Izabella Széles Mária Magdolna Szőcs Tünde Veress Erzsébet Emese Veress Zsombor Zöldi Éva Zöldi Katalin Zsigmond Andrea Zsuzsanna Román tagozat Albu Adela Carmen Belegan Constantin Dorin Creţu Alexandrina Deteșan Julieta Claudia Dobrotă Claudia Silvia Groza Carmen Steliana Jihad Abu-Much Marin Corina Izabela Marincat Sorin Moldovan Ramona Laura Muntean Bianca Nicoleta Niţu Gina Pop Ioana Rusu Olivia Ștefan Elisabeta Monica Szeghalmi Zsuzsanna Réka Șerban Monica

Tăurean Alexandrina Maria Tiucă Mioara Laura Togănel Manuela Crina M. Vizi Loredana Monica 1998 Magyar tagozat André Zsuzsanna Bálint Éva Bartó Elvira Csiszér Zsuzsanna Csiszér Ágnes Tünde Dódé Hajnalka Gáti Katalin Iszlai Erzsébet Köllő Erika Koszta Enikő Kovács Szilvia Anna Kristán Erzsébet Lántzky Krisztina Bella Madaras Emese Nagy Etelka Nagy Réka Pál Júlia Klaudia Péterfi Katalin Simon Brigitta Román tagozat Ardeleanu Ancuţa Lavinia Aruștei Dana Genoveva Boboc Georgeta Diana Bura Cosmina Elena Călina Marilena Chișu Raluca Constantinescu Antonela D. Constantinescu Lidia Creţu Nadejda Echim Tudor Gâlea Carmen Ionela Gârbacea Petronela Corina Goga Otilia Gabriela Haas Robert Adrian Hâncu Gabriel Hărșan Carmen Marcela Mircia Eleonora Moga Luminiţa Nina Negoiu Valeria Otilia Pascu Camelia Elena

Precup Adina Luminiţa Răchită Claudia Anișoara Radu Claudia Elena Săliștean Ana Maria Szakács Kinga Urcan Maria Iulia Vandor Maria Mioara Vass Aneta Elisebeta Zăgrean Ioan 1999 Magyar tagozat Adorján Cristina Julia Bartha Márta Bodor Anna Boér Zsuzsanna Csala Etelka Csalóka Éva Emőke Csillag Tünde Deák Izabella Andrea Dimén Zsuzsa Dukrét Kinga Felfalusi Klára Gergely Márta Gagyi László György Réka Kerekes Attila Sándor Keszegh Emese Köllő Melinda Mária Laczkó Csilla Lőrinczi Edit Molnár Éva Molnár Tamás László Orbán Éva Petrikó Gabriella Mária Pócsai Zsolt Reszler Edit Henrietta Ţifrea Monica Román tagozat Anghel Ovidiu Axente Cornelia Ana M. Bengean Angelina Cristina Blăjan Ionela Constantinescu Cristina Coroiu Mariana Aurelia Florea Florentina Graef Ingrid Eveline 245

Ieneșel Daniela Andrea Kiss Elena Monica Palko Lucia Gabriela Rihor Lucreţia Tinuţa Sălăgean Gabriela Tonceanu Ramona Simona Vodă Ioana Letiţia 2000 Magyar tagozat Bálint Gyöngyvér Bíró Edit Bod Csongor Sándor Dani Tünde Irén Demeter Emese Faragó Karolina Farkas Attila Gáll Emese Anna Gergely Tünde Hatos Csilla

Horber Enikő Andrea Horváth Edit Horváth Géza Jakab Béla Keresztes Imola Keszeg Gabriella Ildikó Kontrai Krisztina Gyöngyi Lévai Zoltán Imre Magyari Ildikó Mészáros Andrea Molnár Gabriella Nagy Sándor Németh Hilda Ölvedi Zsolt Ősz Edit Mária Ráduly József Sechei Zita Tinkó Zoltán Tóbiás Barnabás

Román tagozat Cătană Cornelia Titiana Chelemen Sabina Chindea Vlad Emil Cioban Silvia Ioana Codreanu Irina Ioana Colceriu Dandu Tania Coroiu Mariana Ioana Cosaș Loredana Costea Simona Ioana Croitoru Mircea Dumitru Domșa Cristina Sabina German Simona Melania Moldoveanu Nicoleta M. Nălucă Petruţa Pop Carmen Gabriela Pungea Adela Ioana Șter Oana Cristina Varga Csilla Vintilă Alina Voicu Georgeta Mihaela

Megjegyzés: A névsort 1967-ig az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet által kiadott Institutul de Medicină și Farmacie din Tg. Mureş 1945–1967 c. kötet felhasználásával, a továbbiakban pedig a végzős hallgatók „kicsengetési”, illetve a „ballagási kártyák” alapján állítottuk össze. A kötet első kiadása is a névsort csak 2000-ig közölte. Ebben a második, bővített kiadásban nem folytattuk a végzettek névsorát, mivel a Gyéresi Árpád szerkesztésében megjelentetett A hatodik évtized – A marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar c. kiadványban 2010-ig folyamatosan közölve van (Farma Media Kiadó, Marosvásárhely, 2011). 2.5.3. A MAROSVÁSÁRHELYI GYÓGYSZERÉSZETI KAR MAGYAR NYELVŰ KŐNYOMATOS, ILLETVE NYOMTATÁSBAN MEGJELENT EGYETEMI JEGYZETEI (1950–2010) Mártonfi László: Szervetlen gyógyszerészeti kémiai jegyzetek. 227. 1950/1951. Kopp Elemér: Farmakognózia. I. kötet: Általános rész. 104. 1953. Kopp Elemér és a Farmakognóziai Tanszék munkaegyüttese: Farmakognózia. Részletes rész. I. kötet. 402. 1953. Kopp Elemér és a Farmakognóziai Tanszék munkaegyüttese: Farmakognózia. Részletes rész. II. kötet. 399–581. 1953. Balogh László, Barabás Béla, Szabó Endre: Fizikai gyakorlati jegyzet orvostanhallgatók és gyógyszerészhallgatók részére. 98. 1954. Rácz Gábor és a Botanikai Tanszék munkaegyüttese: Általános botanika. I. kötet: Sejttan és szövettan. 168., II. kötet: Vegetatív szervek. 210. 1954. Soós Pál, Blazsek Ágnes, Vârf Liviu: Bevezetés a kémiai analízisbe. I. rész: Minőségi analízis. 492. 1955. Kopp Elemér, R. Kotilla Erzsébet, Csedő Károly: Farmakognózia. 2. átdolgozott és bővített kiadás. Általános rész. 132. 1956. 246

Rácz Gábor: Növényrendszer. 26. 1956. Hankó Zoltán és a Galenika Tanszék munkaegyüttese: Galenika III. 145. 1957. Kopp Elemér, Rácz-Kotilla Erzsébet, Csedő Károly: Farmakognózia. 2. átdolgozott és bővített kiadás. Részletes rész. I. kötet: 407., II. kötet: 251. 1957. Rácz-Kotilla Erzsébet, Csedő Károly: Farmakognóziai vizsgálatok. II. kötet: 174. 1958. Soós Pál, Blazsek Ágnes, Vârf Liviu: Bevezetés a kémiai analízisbe. II. rész: Mennyiségi analízis (gravimetria és volumetria). 358. 1958. Ander Zoltán, Balogh Éva: Toxikológia. Méregtan. 320. 1959. Mártonfi László: Gyógyszerészeti kémia. I. rész: Szervetlen vegyületek. 212. 1959. Eperjessy Anna, Nemes László: Biokémia. I. kötet. 151. 1959. Módy Jenő: Anatómiai, élettani jegyzet gyógyszerészhallgatók számára. 146. 1959. A Galenika Tanszék munkaegyüttese: Galenika II. 98. 1959. Rácz Gábor: Növényi sejttan, szövettan. 167. 1960. Balogh Éva, Szőcs Jozefa: Toxikológiai gyakorlatok. 162. 1961. Kiss Irén: Latin nyelv. 92. 1961. Módy Jenő: Anatómia, élettan – gyógyszerészhallgatók számára. 180. 1964. Fűzi József: Gyógyszerészeti növénytan. I. kötet: Sejttan és szövettan. 169. 1970. Rácz Gábor, Csedő Károly: Farmakognózia. II. kötet. 157. 1970. Fűzi József, Kisgyörgy Zoltán: Sistematica plantelor. Ghidul cursului de botanica farmaceutică. Taxonomie. (Növénynevek latinul, románul és magyarul). 75. 1971. Csedő Károly, Horváth Tibor, Ajtay Mihály: Gyógyszertári ügyvitel és jogszabályozás. 133. 1975. Balogh Éva: Toxikológia. I. kötet: Általános toxikológia. Gázalakú és illó mérgek. 258., II. kötet: Ásványi mérgek, nem illó szerves mérgek. 305. 1977. Domokos Lajos: Mikrobiológia gyógyszerészhallgatók részére. 250. 1977. Rácz-Kotilla Erzsébet: Farmakodinámia – Gyógyszerhatástan. 109. 1977. Tőkés Béla: Szervetlen kémia. I. kötet: Általános rész. 166. 1977. Tőkés Béla: Fizikai kémia. Kolloidika. 210. 1977. Csedő Károly, Horváth Tibor, Ajtay Mihály: Gyógyszertári ügyvitel és jogszabályozás. 2. kiadás. 165. 1978. Tőkés Béla: Fizikai kémia. Kémiai termodinamika. 98. 1978. Kisgyörgy Zoltán, Márton Aranka: Gyógyszerészeti növénytan. I. kötet: Sejttan és szövettan. 186. 1979. Kovács Júlia: Gyógyszerészeti biokémia. 455. 1979. Csegedi Júlia Jolán, Csath-Stâncel Zamfira: Gyógyszertechnológia. I. kötet. 193. 1980. Fülöp Lajos, Szánthó Klaudia, Veréph József: Gyógyszerészeti kémia (IV. éves gyógyszerész- hallgatók számára). III. kötet: A központi idegrendszerre ható szerek. 167. 1980. Soós Pál: Minőségi analitikai kémia. 268. 1980. Gyéresi Árpád: Gyógyszerészeti kémia. I. kötet. 234. 1981. Rácz-Kotilla Erzsébet: Farmakodinámia – gyógyszerhatástan. II. kötet. 149. 1981. Ristea Jan, Dudutz Gyöngyi: Gyógyszeripari technológia. I. kötet: Alapfogalmak és alapműveletek. 152. 1981. Soós Pál: Mennyiségi analitikai kémia (Tömegszerinti, térfogatos, fizikai és fizikai kémiai analízisek). 366. 1981. Ádám Lajos, Szánthó Éva: Gyógyszertechnológia. II. kötet. 203. 1982. Ristea Jan, Dudutz Gyöngyi: Gyógyszeripari technológia. II. kötet: A gyógyszervegyészetben használatos kémiai alapeljárások. 188. 1982. Tőkés Béla: Fizikai kémia. Reakciókinetika. Elektrokémia. 228. 1982. Ádám Lajos, Szánthó Éva: Gyógyszertechnológia. III. kötet. 242. 1983. 247

Gyéresi Árpád: Gyógyszerészeti kémia. II. kötet. 222. 1983. Máthé János, Bota Virgil: Egészségügyi kémia. 413. 1983. Rácz Gábor: Farmakognózia. Gyógynövényismeret. I. kötet. 93. 1983. Fülöp Lajos, Szánthó Klaudia, Veréph József: Gyógyszerészeti kémia (IV. éves gyógyszerész-hallgatók számára). IV. kötet: A környéki idegekre és az izmokra ható szerek. 138. 1984. Papp József, Ádám Lajos, Popovici Adriana: Gyógyszertechnológia. IV. kötet. 315. 1984. Rácz-Kotilla Erzsébet: Farmakodinámia – Gyógyszerhatástan. III. kötet. 105. 1984. Tőkés Béla: Fizikai kémia. Anyagszerkezet. 318. 1985. Bodó Ágnes: A gyógyszerellenőrzés mennyiségi módszerei. 205. 1986. Rácz Gábor, Péter H. Mária: Farmakognózia. Gyógynövényismeret. II. kötet. 116. 1986. Rácz Gábor, Péter H. Mária: Gyógynövényismeret. III. kötet. 100. 1987. Kisgyörgy Zoltán: Gyógyszerészeti növénytan. II. kötet: Organográfia. 175. 1991. Antal Gyöngyvér: Curs de limba latină pentru uzul studenţilor – Latin nyelvkönyv egyetemi hallgatóknak. 110. 1992. Kincses A. Mária, Monea Mărioara: Toxikológia. I. kötet. 112. 1992. Domokos Lajos: Mikrobiológia gyógyszerészhallgatók részére. 2. kiadás. 252. 1993. Dudutz Gyöngyi: Gyógyszeripari technológia. III. kötet: Néhány gyógyszeralapanyag gyártási technológiájának vázlatos ismertetése. 1994, 145. Módy Jenő: Klinikai biokémia – gyógyszerészhallgatók számára. 90. 1994. Seres Sturm Lajos, Rácz Lajos, Seres Sturm Magda: Anatómia és élettan gyógyszerészhallgatók részére. 125. 1995. Kisgyörgy Zoltán: Gyógyszerészeti növénytan. III. kötet: Rendszertan. 296+4. 1994. Sipos Emese: Bevezetés a gyógyszertechnológiába. 85. 1998. Sipos Emese: Kozmetológia. 99. 1998. Kincses Ajtay Mária, Dudutz Gyöngyi, Ferencz László, Balázsi József: A gyógyszertervezés alapjai. Ed. Procardia, Tg. Mureş, 1999. Csedő Károly, Eşianu Sigrid: Farmakognózia. II. kötet. 91. 2000. Tőkés Béla: Fizikai kémia gyógyszerészeknek, orvosoknak és biológusoknak. Ed. Mentor, Tg. Mureş, 2001. Kelemen Hajnal, Gyéresi Árpád: Gyógyszerészeti kémia. I. kötet: Szervetlen gyógyszeres anyagok. Egyetemi jegyzet, UMF, Tg. Mureş, 111. 2002. Kelemen Hajnal, Gyéresi Árpád: Szervetlen gyógyszerészeti kémia. Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 168. 2003. Sipos Emese: Gyógyszertechnológia. I. kötet. UMF, Tg. Mureș, 2003. Kincses Ajtay Mária: Mérgező növények. II. kiadás. Ed. Tempo, Budapest, 2003. Kelemen Hajnal: Specifikus hatású kemoterápiás szerek. University Press, Tg. Mureș, 175. 2004. Tőkés Béla, Dudutz Gyöngyi, Donáth Nagy Gabriella: A kémia alapjai I–III. kötet. Studium Alapítvány, Marosvásárhely, 2005. Kincses Ajtay Mária: Kábítószerek, szenvedélybetegségek. Studium Kiadó, Marosvásárhely, 2005. Sipos Emese, Rédai Emőke: Gyógyszertechnológia. Folyékony gyógyszerformák. Kőnyomatos jegyzet, 2006. Tóth Katalin: Gyógyszerészeti növénytan–Szervtan (Organográfia) I. és II. kötet, UMF, Tg. Mureș, 2006, 2008. Varga Erzsébet, Esianu Sigrid: Farmakognózia. I. kötet, UMF, Tg. Mureș, 2006. Sipos Emese: Gyógyszertechnológia: steril gyógyszerformák. University Press, 2007. Nagy Előd: Makromolekulák, enzimek, vitaminok. University Press, Tg. Mureș, 2008. Albert Etele: Biofizikai ismeretek gyógyszerészhallgatóknak. Ed. University Press, Tg. Mureș, 2008. Kincses Ajtay Mária, Croitoru M. D., Fülöp Ibolya: Légszennyező gázok toxikológiája. University Press, 2009. 248

31. ábra. A kolozsvári, illetve a marosvásárhelyi egyetemi oktatással foglalkozó könyvek

2.6. A DOKTORI FOKOZAT ELNYERÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI AZ ERDÉLYI GYÓGYSZERÉSZEK SZÁMÁRA I. Történeti áttekintés Az okleveles gyógyszerészek (magister pharmaciae) részére a magasabb szintű képesítés, a gyógyszerésztudori, a doktori fokozat (doctor pharmaciae) elnyerésére legelőször a külhoni (prágai és bécsi) egyetemeken adódott lehetőség; a gyógyszerészek a doctor chemiae fokozatot szerezhették meg, ugyanekkor a vegyészeknek a bölcsészdoktori (doctor philosophiae) címet adományozták. A doktori fokozat megszerzésének már a kezdetektől igen szigorú feltételei voltak: a hat gimnáziumi osztály elvégzése és a magiszteri oklevél elnyerését követő gyógyszertári gyakorlat után a Bölcsészeti Karon kellett egy kétéves egyetemi tanfolyamon kémiai előadásokat hallgatni és gyakorlatokat végezni, majd mindezek után következett a doktori szigorlat. Ezek a követelmények abban az időben nem voltak könnyen teljesíthetők, így kevés okleveles gyógyszerész vállalkozott a tudományos fokozat megszerzésére. A pesti Orvosi Kar 1813. július 6-án kérte a jogot a gyógyszerészdoktori fokozat adományozására; ez azonban csak több mint negyven év múlva valósult meg, amikor 1859. június 14-én új, német nyelvű gyógyszerész-tanulmányi szabályzat jelent meg; a „magister pharmaciae” és a „doctor pharmaciae” képesítés követelményeit ennek II. fejezete írta elő. A törvény magyar fordítását Zalai Károly professzor közölte (11). A gyógyszerészi doktorátus magyarországi bevezetését a szaksajtó nagy lelkesedéssel fogadta. A pesti egyetemen, rövid időn belül, már az 1861/62-es tanévben két gyógyszerészt, Scholtz Gusz249

távot és Felletár Emilt avattak doktorrá. Az első gyógyszerészdoktori diplomát Scholtz Gusztáv (1837–1913) gyógyszerész kapta 1861. december 21-én, akit nem sokkal ezután követett Felletár Emil (1834–1917) gyógyszerész. Ő a későbbiekben a törvényszéki orvostan hazai megalapítója és neves művelője lett. Az önálló Orvostudományi Egyetem kialakításáig a gyógyszerész-tudományi doktori diplomákat az Orvostudományi Kar adta ki, közel száz év alatt összesen 380-at. Az előírt feltételeket sokan túl szigorúaknak tartották, és szakmai körökben többen tiltakoztak ellene. Lényeges változtatást csak az 1892. augusztus 8-án jóváhagyott 35 985. sz. vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztériumi rendelet hozott, melyben egyik enyhítés az eddig előírt kitűnő szigorlati eredmények elhagyása, de új előfeltétel az érettségi vizsga, továbbá lehetőséget adott arra, hogy a kémián kívül a gyógyszertan vagy a közegészségtan tárgyköréből is lehessen doktori értekezést írni, és egy szakbizottság előtt kötelezően bemutatni. E törvény alapján a gyógyszerészek részére a „doctor chemiae” fokozat helyett a „doctor pharmaciae” cím elnyerése vált lehetővé. Az egyetemi gyógyszerészképzést és a gyógyszerészi doktorátust újra szabályozta a közoktatásügyi miniszter az 1915. szeptember 20-án kelt 112 745/1914. sz. rendeletével; eszerint az okleveles gyógyszerészeknek még további négy félévig kellett tanulmányaikat folytatni az Orvosi Karon, mely idő alatt el kellett készíteniük doktori értekezésüket, és szóbeli szigorlatot tenniük a vegytan, növénytan, gyógyszerismeret vagy a közegészségtan tárgyköréből. A doktori szigorlatot egy fő-, és két melléktárgyból kellett letenni, a főtárgy a doktori értekezés tudományszakja, a melléktárgyak pedig választhatók voltak azokból, melyeket a jelölt gyógyszerészhallgató korában kötelező tárgyként hallgatott. 1924-től újabb módosítással a doktori értekezés engedélyezett tárgyaihoz (vegytan, növénytan, közegészségtan) sorolták a gyógyszerészetet is. Így a „gyógyszerészet” mint tudományág elismerést nyert, s ettől kezdve egyre többen ebből a tárgykörből készítették értekezésüket, amihez az egyetemi gyógyszertárak megfelelő feltételeket biztosítottak. A gyógyszerészképzés 1940. évi reformja után, amikor is a kétéves egyetemi oktatást négy évre emelték, feleslegessé vált a további négy féléves doktori képzés, de érvényben maradtak a doktori értekezés elkészítésére és a szigorlatok letételére vonatkozó általános előírások (9,10). A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 85 890/1942. IV. sz. rendeletével lehetővé tette, hogy a Kolozsvárra visszatért FJTE-n ismét megszerezhessék a gyógyszerészdoktori képesítést, ennek értelmében a jelölteknek egy fő-, és két melléktárgyból kellett szigorlatot tenniük, a választott főszakból pedig a doktori értekezést elkészíteniük. Főtárgyul választható volt a közegészségtan vagy a gyógyszerisme vagy a gyógyszerészet, melléktárgyul pedig a kötelezően tanult bármelyik tárgy. A doktorátusra csak azok az okleveles gyógyszerészek jelentkezhettek, akik nyolc féléven át az előírt szaktárgyakat szabályszerűen lehallgatták, a régi képzési rendszer szerintiek pedig a hiányzó félév tárgyait kötelesek voltak bepótolni. Így azoknak, akik főtárgyul a gyógyszerészi ismereteket választották. A gyógyszerismereti kutatások és vizsgálatok c. elméleti és gyakorlati kollégiumot, valamint a gyógyszertant és a gyógyszerészi növénytant kellett felvenniük tanulmányaik sorába, azok, akik a gyógyszerészetet választották, kötelezően a gyógyszerészi kutatások és vizsgálatok c. elméleti és gyakorlati kollégiumot kellett, hogy hallgassák (23). Kolozsváron az FJTE-n már 1872-től, az indulástól kezdve lehetőség volt a gyógyszerészdoktori fokozat elnyerésére az akkori magyarországi törvények értelmében. Románia Országos Levéltára Maros Megyei Igazgatóságának állományában megtalálható az FJTE gyógyszerésztudori szigorlatok jegyzőkönyve az 1876/77-es tanévből (16), eszerint az első gyógyszerésztudor Kolozsváron a huszonhat éves, máramarosszigeti születésű Ember Bogdán volt, aki 1877. június 6-án tette le doktori szigorlatát kitűnő eredménnyel, őt követte ugyanazon év június 9-én a huszonnégy éves Tomcsik József (akkor még mint kolozsvári gyógyszerész), szintén kitűnő eredménnyel. Mindkettőjük hivatalos felavatása 1877. június 9-én történt.

250

Ugyanebben az évben az Orvosi Kar dékánja, Genersich Antal a gyógyszerésztudori oklevél szövege tárgyában felterjesztést írt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, és a következő három változtatást javasolta (16) : 1. A Hungarica után írják be még, hogy Claudiopolitana, 2. Augustissimus Principibus helyett: ab Augustissimo Imperratore et Rege nostro Apostolico Francisco Josepha I.o virtute articuli XIX. Dieta ani MDCCCLXXII – nobis. 3. Budapestini helyett: Claudiopoli. E változtatásokat azzal indokolta, hogy az itt kiállított doktori oklevelek szövegéből világosan kitűnjön: azokat a kolozsvári FJTE-n szerezték meg a jelöltek, és ugyanakkor a kolozsvári egyetem doktori fokozat adományozási joga is kiolvasható legyen. Erdélyben 1919-ig voltak érvényben a fent említett törvények, melyek alapján és az általuk előírt feltételekkel 1919-ig az FJTE-n 66 gyógyszerész kapta meg a tudori fokozatot. 1920-tól Erdélyben az 1911-ben megjelent román felsőoktatási törvény szabályozta a gyógyszerészképzést, és a gyógyszerészek számára a doktori fokozat elnyerését az orvosi karok keretén belül (8). Ez a törvény a második világháború végéig volt érvényben. 1934-ig Kolozsváron a román tannyelvű I. Ferdinánd Király Egyetemen, majd ezt követően Bukarestben az önálló Gyógyszerészeti Karon doktorálhattak a gyógyszerészek. 1948-tól szünetelt a doktori képzés, majd az 1950. január 17-i 14. sz. törvényrendelet szovjet mintára az „aspirantúrát” írta elő minden tudományágban, mely szerint felvételi vizsgát kellett tenni egy politikai-ideológiai tárgyból és orosz nyelvből. A felvételt nyerteknek a felkészülési időben a fő- és melléktárgy(ak)nak megfelelő szakvizsgákon kívül egy politikai tárgykörű vizsgát is le kellett tenniük, majd a harmadik évben doktori értekezést (tézist) kellett elkészíteniük, melynek megvédése után a „tudományok kandidátusa” cím illette meg őket. 1953-ban részben módosították e rendelkezést, azonban lényeges változtatást csak az 1965. évi 880. sz. törvényrendelet hozott azáltal, hogy újból a „tudományok doktora” (gyógyszerészdoktor = doctor in farmacie) fokozatot írta elő, és a politikai tárgyú felvételi vizsgát eltörölte. Az 1967. évi 1058. sz. törvényrendelet módosítása is megkönnyítette a doktorátusra való beiratkozást, mivel az addigi felvételi vizsgákat egy szakmai kollokviummal helyettesítette, ami tulajdonképpen az elkészítendő doktori értekezés tárgykörét ölelte fel. Később azonban a felsőbb pártszervek ajánlása, illetve jóváhagyása is szükséges volt a beiratkozáshoz, valamint a doktori értekezés megvédéséhez. Az 1989-es politikai változásokat követően 1996. május 20-án életbe lépett a 301. sz. kormányrendelet, amely a doktorátusra jelentkezők felvételét, annak módját és követelményeit a doktorátust szervező intézmények (Instituţii organizatoare ale doctoratului = IOD) hatáskörébe, az ezt követő, 1997. szeptember 29-i 590. sz. kormányrendelet a doktorandusok kötelező referátumainak elbírálását az egyetemi tanszékek, katedrák hatáskörébe helyezte. A doktori értekezéseket szintén a tanszékek oktatói előtt kell bemutatni megvitatás céljából, s majd azok javasolhatják megvédésre vagy esetleg további kiegészítéseket, módosításokat kérhetnek a szöveg véglegesítése előtt. A doktori tézis nyilvános megvédése bizottság előtt történik, melynek tagja a kar mindenkori dékánja, a doktorátust irányító professzor és még három referens, akik közül kettő más egyetem professzora, oktatója kell, hogy legyen. Mindezeknek a törvényeknek az előírásai (15) lényegesen befolyásolták a doktorátusra jelentkezők, illetve a doktori fokozatot elnyerők számát. A doktorandusok irányítására az egyetemi tanárok megbízatásukat mindenkor a minisztériumtól kapták. A meghirdetett tárgykörök és a feljogosított irányítók száma fokozatosan nőtt, ami a gyógyszerészek doktorálási lehetőségeit előnyösen befolyásolta. Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia, Magyarország és Románia területére érvényes doktorátusra vonatkozó jogszabályok a következő összefoglaló táblázatokban (A és B) követhetők:

251

Doktorátusra vonatkozó jogszabályok A. Az Osztrák–Magyar Monarchia és Magyarország területére Megjelenés éve helye 1812 Bécs 1833 Bécs 1859 Bécs 1892 Budapest 1915 Budapest 1940 Budapest 1942 Budapest 1961 Budapest 1984 Budapest 1994 Budapest

Jogszabályt alkotó rendelet

Elnyerhető fokozat

Udvari Tanulmányi Bizottság Új Tanulmányi Rend Új gyógyszerésztanulmányi szabályzat Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium 35 985. sz. rendelet Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 112 745. sz. rendelet Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 32 900. sz. rendelet Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 85 890. IV. sz. rendelet Új doktori szabályzat Művelődési Minisztérium 20/1983. sz. rendelet LXXX. sz. törvény a felsőoktatásról

Doctor chemiae Doctor chemiae Doctor pharmaciae Doctor pharmaciae Doctor pharmaciae Doctor Pharmaciae Doctor Pharmaciae Dr. mat. pharmaciae Dr. universitatis Ph. D.

B. Romániai törvények Megjelenés éve helye

Jogszabályt alkotó Elnyerhető rendelet fokozat felsőoktatási tör- Doctor farmacist 1911 Bukarest román vény sz. törvényrendelet 1948 Bukarest 175. Tanügyi törvény 14., 15. sz. törvény- Kandidátus, majd 1950 Bukarest 13., rendelet doktor 1953 Bukarest 291. sz. törvényrendelet Tudományok kandidátusa 1965 Bukarest 880. sz. törvényrendelet Tudományok doktora Doctor farmacist 1967 Bukarest 1058. sz. törvényrendelet gyógyszerészdoktor 1996 Bukarest 301. sz. kormányrendelet Gyógyszerészdoktor 1997 Bukarest 590. sz. kormányrendelet Gyógyszerészdoktor

Jelentős változtatás

Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetek (OGYI) megalakítása Aspirantúra Politikai tárgyú vizsgák Eltörölte a kandidátus utáni doktori fokozatot Tudományos fokozatok előírása Csak szakmai vizsgák Felvételi = kollokvium, megvédés szakbizottság előtt Doktorátust szervező Intézmény (IOD) hatásköre bővült Felkészülési idő hosszabbítása Nő a katedrák hatásköre

II. A gyógyszerészdoktori értekezések felmérése A magyar gyógyszerészdoktorok értekezéseinek felmérésével elsőként 1934-ben Horváth Jenő foglalkozott (5), aki 507 gyógyszerészdoktor nevét közölte, 411 esetben az értekezés tárgyát is, és 305 disszertációt gyűjtött össze. Kimutatásában az egykori Magyarország mindkét egyetemén (a pestin, illetve budapestin és a kolozsvárin) szerzett doktori értekezésekre találunk adatokat. Később Zalai Károly munkatársaival, doktorandusaival feldolgozta a budapesti Semmelweis (9), a kolozs252

vári FJTE (10), a szegedi (12), valamint a bécsi egyetem Orvosi Karán (11) doktori fokozatot kapott magyar nemzetiségű, köztük sok erdélyi származású gyógyszerész doktori tézisének adatait. Romániában átfogó feldolgozás a gyógyszerészdoktorokról nem készült, egyes egyetemek évkönyveiben vagy kiadványaiban találunk felsorolást, azonban ezek csak egy-egy periódusra vonatkoznak. Így a bukaresti Gyógyszerészeti Kar tanszékein 1914–1949 között készült értekezésekről Bercuş és Gheorghiu számolt be (3), a kolozsvári I. Ferdinánd Király Egyetem 1920 és 1934 közötti gyógyszerészdoktorairól Viorica Cucu kéziratában találunk adatokat (4), majd a kolozsvári OGYE egyik évkönyve (1) az 1969–1979 közötti időszakban doktoráltakról közöl névsort. A marosvásárhelyi OGYI gyógyszerészdoktorairól az 1967-ben megjelent évkönyvben (13) van egy felsorolás azokról, majd Rácz Gábor és Laza Aristid összeállításában (7) az 1958–1975 közötti gyógynövényes témájú doktori értekezésekről szerezhetünk tudomást. A bukaresti egyetem központi könyvtárának kiadványa (14) időrendi sorrendben ismerteti az 1948–1983 között Románia különböző egyetemein készült doktori értekezések adatait. Ezekből a forrásmunkákból, valamint egyéni gyűjtésekből és a magyarországi felmérésekből (5, 9, 10, 11,12) sikerült az Erdélyben, Romániában, valamint a magyarországi és a bécsi egyetemeken gyógyszerészdoktori fokozatot nyert erdélyi származású vagy később erdélyi munkahelyű 182 (179+3) magyar anyanyelvű gyógyszerész értekezését nyilvántartásba venni, időrendi sorrendbe, egyetemek, valamint tárgykör és irányító szerint csoportosítani. Mivel a nemzetiség egyik nyilvántartásban sem szerepel, csak a név vagy a magyar gyógyszerész egyesületekben való tisztségvállalás alapján következtettünk a nemzetiségre. Az évente kiadott Gyógyszerészek zsebnaptára vagy a Gyógyszerészi évkönyvek, Almanachok segítségével megpróbáltuk a későbbi munkahelyeket is azonosítani (17, 18, 19, 20, 21, 22), azonban azokról a gyógyszerészdoktorokról, akik nem gyógyszertárakban, hanem különböző laboratóriumokban, esetleg kutatóintézetekben vagy a gyógyszeriparban tevékenykedtek, sajnos nem minden esetben találtunk adatokat. Egyes forrásmunkák még említést tesznek néhány „bölcsészdoktori” („doctor philosophiae”) fokozatot nyert gyógyszerészről is. Ilyen például Sztankay Aba, akit 1893-ban, és Berde Ferenc, akit 1908-ban Kolozsváron az FJTE-n avattak bölcsészdoktorrá. Az utóbbi neve később a gyakorló gyógyszerészek közt nem fordult elő, valószínűleg nem dolgozott gyógyszertárban. A gyógyszerészi évkönyvek és zsebnaptárak említést tesznek még dr. Makár Károly dicsőszentmártoni gyógyszertár-tulajdonosról, azonban sem személyi adatairól, sem doktori értekezéséről semmiféle információt nem sikerült találni. Hasonlóan a Szatmárnémetiben szintén gyógyszertár-tulajdonosként dolgozó dr. Berkovits Artúr (sz. 1904. december 4., Nagyenyed) doktori értekezéséről sem, aki gyógyszerész oklevelét 1930-ban Bukarestben kapta meg, de neve a gyógyszerészdoktorokat bemutató forrásmunkában (3) nem szerepel. Az 1930-as években még dr. Klein Miklós és dr. Költli Ferenc neve is előfordul az Erdélyben dolgozó gyógyszerészek közt, de a rendelkezésünkre álló dokumentumokban sem doktori fokozatuk elnyerésének helyére, sem idejére vonatkozóan nincs adat; így őket nem soroltuk be a nyilvántartásunkban szereplő 192 gyógyszerészdoktor közé. Ugyancsak külön említjük meg a Marosvásárhelyen végzett gyógyszerészek közül Szabó Endrét, aki Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) 1980-ban a kandidátusi, majd 1984-ben a természettudományok doktora címet nyerte el; továbbá Péter Olga erdélyi születésű és egykor Erdélyben is dolgozó (ma már az Amerikai Egyesült Államokban élő) gyógyszerésznőt, aki 1986-ban a „doctor universitatis” címet a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, a Gyógyszerészeti Kar Drogismereti Tanszékén kidolgozott értekezésével kapta meg, valamint Szabó Katalin Zsuzsannát, aki gyógyszerészi oklevelét 1980-ban Marosvásárhelyen szerezte, majd 1986-ban Lausanne-ban a PhD-fokozatot is megszerezte a fizikai kémia tárgyköréből, és a továbbiakban sem gyógyszerészként dolgozik. 1990 után még 2 frissen végzett fiatal gyógyszerész Budapesten iratkozott be a doktorátusra, azóta 2005–2010 között mindketten meg is védték értekezésüket Az említett öt kivételt, külön nyilvántartásba vettük, a statisztikai számításainknál sem vettük figyelembe. 253

Az első erdélyi származású gyógyszerészdoktor Hintz György volt, akit a bécsi egyetemen 1863. július 21-én avattak doktorrá. Kronológiai nyilvántartásunkban az utolsók 2005-ben kapták meg doktori fokozatukat. Az első erdélyi gyógyszerész doktori oklevelének elnyerésétől (1863) eltelt 142 évben 198 (195+3) Erdélyben született vagy Erdélyben is dolgozó gyógyszerész doktori értekezését, doktorrá avatásának helyét és idejét vettük számba (lásd a 2.5.1. fejezetet). Időszakonkénti statisztikai kiértékeléssel, valamint más egyetemek adataival összehasonlítva próbáltunk feleletet kapni arra, hogy az erdélyi magyar nemzetiségű gyógyszerészek miként éltek azzal a lehetőséggel, hogy a különböző történelmi, politikai viszonyok között magasabb szakmai képesítést szerezzenek.

32. ábra. Kolozsváron készült gyógyszerészdoktori értekezések fedőlapja (Schiessl Károly, Dávid Lajos) III. Az összegyűjtött adatok kiértékelése Nyilvántartásunk 195+3 magyar anyanyelvű, doktori fokozatot kapott gyógyszerész adatait, doktorátusi oklevelének idejét, értekezésének címét, születésének, illetve későbbi munkahelyének megjelölését (Erdély [E] vagy Magyarország [M] ) tartalmazza. Kiragadva egy-egy példát mutatunk be a 45. táblázatban azokról, akik a különböző egyetemek egyikén kapták meg doktori fokozatukat. A táblázatban használt sorszám megegyezik a mellékletben feltüntetettel, így további adataik is visszakereshetők. 45. táblázat. Kivonat az erdélyi magyar anyanyelvű gyógyszerészdoktorok névsorából Sorszám 1. 14. 26. 130.

254

Gyógyszerészdoktor neve

A doktori címet adó egyetem Bécs Hintz György Orvosi Kar Kolozsvár Tomcsik József FJTE Budapest Bernády György Orvosi Kar Kolozsvár Mártonfi László I. Ferdinánd Király Egyetem

Oklevél Intézet – tárgykör, éve vezető tanár 1863 Ismeretlen Kémiai Intézet Fleischer Antal I. Kémiai Intézet 1889 Than Károly

1877

1932

Későbbi munkahely, munkakör Kolozsvár – FJTE egyetemi tanár Kolozsvár – FJTE, Aranyosgyéres Marosvásárhely Gyógysz.–polgármester

Gyógyszerészi kémia Marosvásárhely Gheorghe Pamfil OGYI – egyetemi tanár

Szeged FJTE Bukarest 138. V. Ferencz Vilma Gyógysz. Kar Marosvásárhely 145. Rácz Gábor OGYI

136. Ajtay Mihály

1936 1938 1958

149. Ádám Lajos

Kolozsvár OGYI

1963

154. Papp József

Bukarest OGYI

1971

Gyógyszertan Marosvásárhely Issekutz Béla gyógyszertártulajdonos Gyógyszerészi kémia Székelyudvarhely Gheorghe Pamfil gyógyszertárvezető Farmakognózia Marosvásárhely Kopp Elemér egyetemi tanár Farmakognózia Marosvásárhely Kopp Elemér és egyetemi tanár Goina Teodor Gyógysz.-i Marosvásárhely technológia egyetemi tanár Petre Ionescu Stoian

A továbbiakban szükségesnek tartottuk a 192 doktori fokozatot nyert gyógyszerészt csoportosítani születési, illetve munkahely szerint, mivel van közöttük olyan erdélyi származású, aki később a mai Magyarország területén dolgozott, ugyanakkor több anyaországi születésű a doktori oklevél megszerzése után Erdélyben telepedett le, és itt is maradt élete végéig. Ezt a csoportosítást mutatja a 46. táblázat, amiből látható, hogy felmérésünk gyógyszerészdoktorainak 70,84%-a erdélyi, illetve romániai születésű, és 69,79%-ának a doktorálást követő időszakban is itt volt a munkahelye. Sajnos 26 gyógyszerésznek a születési helyét, illetve 15-nek a későbbi munkahelyét nem tudtuk azonosítani. 46. táblázat. Erdélyi származású vagy Erdélyben dolgozó magyar anyanyelvű gyógyszerészdoktorok száma születési helyük és munkahelyük szerint 2005-ig Születési helyük Munkahelyük Gyógysz. doktorok E Nem E Nem M M száma (RO) ism. (RO) ism. Bécs Orvosi Kar 9 9 – – 5 – 4 Bern 1 1 – – 1 – – Graz 1 1 – – 1 – – Kolozsvár FJTE 67 28 14 25 30 30 7 Pest (Budapest) Orvosi Kar 41 24 15 2 29 8 4 Szeged FJTE 8 8 – – 3 5 – Bukarest GYK 9 9 – – 9 – – Kolozsvár I. Ferdinánd Kir. Egyetem 7 7 – – 7 – – Bukarest OGYI (E) – GYK 4 4 – – 4 – – Kolozsvár OGYI (E) – GYK 18 18 – – 18 – – Marosvásárhely OGYI (E) – GYK 27 27 – – 27 – – Összesen száma 192 136 29 27 134 43 15 % 100 70,84 15,10 14,06 69,79 22,40 7,81 Rövidítések: E (RO) = Erdélyben, a mai Románia területén, M = a mai Magyarország területén, GYK = Gyógyszerészeti Kar, OGYI(E) = Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (Egyetem), FJTE = Ferenc József Tudományegyetem A doktori oklevelet kibocsátó intézmény helye és neve

A doktori fokozatot nyert gyógyszerészek számát periódusok és egyetemek szerint a 47. táblázatban csoportosítottuk.

255

47. táblázat. Erdélyi magyar gyógyszerészdoktorok száma időszakonként és egyetemenként Időszak 1863–1892 1872–1919 (47 év) 1920–1946 (26 év) 1958–2005 (47 év)

Erdélyi magyar gyógyszerészdoktorok száma % egyetemen összesen Bécs – Orvosi Kar 9 9 4,69 Kolozsvár – FJTE 71 Budapest – Orvosi Kar 38 110 57,29 Bern – Orvosi Kar 1 Graz 1 Szeged – FJTE 8 24 12,50 Kolozsvár – I. Ferdinánd Kir. Egy. 6 Bukarest – Gyógyszerészi Kar 9 Bukarest – OGYI 4 Kolozsvár – OGYI 18 49 25,52 Marosvásárhely – OGYI 27 Összesen 192 192 100 % Város – Egyetem

A 47. táblázat adatai szerint a legtöbb erdélyi magyar gyógyszerészdoktor 1872 és 1919 között az akkori Magyarország két egyetemén (a pestin, illetve budapestin és a kolozsvárin) kapta meg a doktori fokozatát, szám szerint 110-en, ez az általunk nyilvántartottak 57,29 %-át teszi ki. Az új rendszerű doktorátus bevezetése után, 1958-tól a romániai egyetemeken 49 magyar anyanyelvű gyógyszerész szerzett doktori fokozatot (25,52 %). A marosvásárhelyi OGYI (OGYE) Gyógyszerészi Karán oklevelet, illetve doktori fokozatot nyert gyógyszerészeket külön értékeltük, figyelembe véve a helyi lehetőségeket, a diploma és a doktori fokozat megszerzésének évét, helyét, tárgykörét, az irányító professzorok nevét, valamint a doktorandusok nemzetiségét is. A 48. táblázat a Marosvásárhelyen 1958 és 2005 közt doktori fokozatot kapott gyógyszerészek számát adja meg tárgykörök, illetve az irányító professzorok szerint. 48. táblázat. Marosvásárhelyen 1958 és 2010 között doktori fokozatot kapott gyógyszerészek száma tárgykörök szerint Időszak (vezetői jog) 1953–1964 1968–1993 1968–1985 1991–2000 1994–2010 1994–1997 2001–2010 2001– 2010 2000–2005

256

Tárgykör Irányító tanár neve Farmakognózia Kopp Elemér Farmakognózia Rácz Gábor Gyógyszerésztörténet Spielmann József Gyógyszerészi technológia Popovici Adriana Fitoterápia Csedő Károly Farmakognózia Fűzi József Fizikai kémia Tőkés Béla Gyógyszerészi kémia Gyéresi Árpád Farmakológia Feszt György Összesen 1953–2010 között

Időtartam Doktori fokozatot kaptak (év) Magyar Összesen 11

3

6

25

11

18

17

–

6

10

4

10

16

10

20

3

–

–

9

3

6

9

1

4

5

–

1

32

71

A 48. táblázat adataiból látható, hogy 2010-ig Marosvásárhelyen 9 professzor irányításával hét tárgykörből doktoráltak összesen 71-en, ezeknek közel a fele magyar nemzetiségű volt. A legtöbben a farmakognózia és a fitoterápia tárgyköréből Kopp Elemér, Rácz Gábor, illetve Csedő Károly irányításával. Ennek magyarázata, hogy 3, illetve 4 professzor irányítása mellett lehetett gyógynövényes tárgyú értekezést kidolgozni. Fűzi professzor korai halála miatt egyetlenegy doktorandusa sem tudta nála befejezni értekezését, illetve megvédését. Spielmann József orvosprofesszor az orvostörténet mellett a gyógyszerésztörténettel is foglalkozott, ezt is oktatta, ezért doktorálhattak nála gyógyszerészek is; a jelzett periódusban országos viszonylatban is egyedül csak itt volt lehetőség gyógyszerésztörténetből doktori fokozatot nyerni. A 49. táblázatban a marosvásárhelyi OGYI(E)-en 1949/50 és 1995/96 között végzett 44 évfolyam gyógyszerészeinek, illetve a közülük később doktori fokozatot nyertek számát tüntettük fel. Mindkét esetben külön megadtuk az összlétszámon kívül magyar anyanyelvűek számát is. 49. táblázat. 1949/50 és 1995/96 között Marosvásárhelyen végzett gyógyszerészek, valamint a közülük doktori fokozatot nyertek száma Gyógyszerész Gyógyszerészdoktor m. a. össz. m. a. össz. 3 3 15 1949/50 15 4 4 33 1950/51 35 – – – – 1951/52 2 2 31 1952/53 28 – – – – 1953/54 1 1 25 1954/55 23 1 1 24 1955/56 24 1 1 35 1956/57 35 1 1 24 1957/58 24 1 1 27 1958/59 26 – – 24 1959/60 24 1 1 28 1960/61 28 1 1 20 1961/62 19 4 3 14 1962/63 13 1 1 32 1963/64 32 1 – 25 1964/65 24 1 1 27 1965/66 24 1 – 30 1966/67 18 5 3 33 1967/68 18 – – 30 1968/69 22 2 2 38 1969/70 16 – – 37 1970/71 17 – – 48 1971/72 25 – – 48 1972/73 24 m. a. = magyar anyanyelvű Tanév

Tanév 1973/74 1974/75 1975/76 1976/77 1977/78 1978/79 1979/80 1980/81 1981/82 1982/83 1983/84 1984/85 1985/86 1986/87 1987/88 1988/89 1989/90 1990/91 1991/92 1992/93 1993/94 1994/95 1995/96 összesen

Gyógyszerész m. a. össz. 58 23 41 25 51 33 39 19 40 20 59 36 61 26 31 13 29 15 26 18 23 14 22 15 24 6 25 13 25 11 20 13 20 12 – – – – – – 46 6 41 27 45 22 875 1379

Gyógyszerészdoktor m. a. össz. 2 1 1 – 1 1 2 2 – – – – – 1 – – – – 1 – 1 1 1 1 – – 1 1 – – 1 1 2 1 – – – – – – 2 1 1 1 2 2 49 40

A táblázatból látható, hogy a 44 végzős évfolyam 1379 gyógyszerésze közül 49, vagyis 3,5 %-uk nyerte el a doktori fokozatot. A következő, az 50. táblázatban felsoroltuk név szerint azt a 46+5 gyógyszerészt, akik Marosvásárhelyen kaptak oklevelet, és akik a doktori fokozatot is megszerezték. Megjelöltük a gyógyszerészi és a gyógyszerészdoktori oklevél megszerzésének évét, helyét, a tárgykörét, valamint akkori munkahelyüket vagy beosztásukat. Legtöbbjük, 36 gyógyszerész Marosvásárhelyen doktorált 257

(78,26 %), heten (15,21 %) Kolozsváron, míg 3 Bukarestben, illetve 5 külföldön. A doktori fokozatot hat gyógyszerész 15 évvel az egyetem elvégzése után szerezte meg. A gyógyszerészi és a doktori oklevél elnyerése között kevesebb vagy éppen tíz év telt el 10 esetben, míg négy gyógyszerésznek csak több mint húsz évvel később volt lehetősége megszerezni ezt a tudományos fokozatot. Periódusonként is változott a gyógyszerészdoktorok száma, így 1970-ig öten, 1970–1980 között 17-en, a következő 10 évben 6 gyógyszerész majd az új szabályzat megjelenése után, 1990 és 2005 között 18-an kapták meg ezt a legmagasabb fokozatot. A felsoroltak közül csak egy (a 27. sorszámú Tibori Gabriel Adrien) volt kiemelt doktorandus, aki ösztöndíjasként 5 éven belül doktorált. A többiek a mindennapi munkájuk végzése mellett szakítottak időt doktori tézisük elkészítésére. 50. táblázat. Marosvásárhelyen oklevelet kapott gyógyszerészek, akik 2004-ig a doktori fokozatot is megszerezték Sorszám 1. 2 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39 40

258

Név Rácz Gábor Rácz-Kotilla Erzsébet Ádám Lajos Szánthó Karres Éva Csegedi Jolán Kacsó Albert Csedő Károly Csath Stâncel Zamfira Formanek Gyula Ádám M. Sára Papp József Péter H. Mária Gáspár Györfi Mária Máthé János Nagy Levente Kincses Ajtay Mária Hamza Ottó Németh Tibor Stănculescu Maria Gyéresi Árpád Giurgiu Mihai Dudutz Gyöngyi Rogoşca S. Maria Zágoni Elemér Kiss F. Ilona Mermeze Gheorghe Tibori Gabriel Adrien* Fábián Ferenc Dogaru T. Maria Eşianu Löw Sigrid Bartha Bernád Judit Rosenberg László Pokornyi László Mucea Ştefănescu Maria Foriş Szederjessy Izabella Micu Munteanu Daniela Petrov Anişoara Fekete Judit Tünde Péter László Hajnalka Sipos Sárosi Emese

Gyógysz. oklevél éve 1950 1950 1951 1951 1951 1951 1953 1953 1955 1956 1957 1958 1959 1961 1962 1963 1963 1963 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1968 1968 1968 1970 1974 1975 1976 1977 1977 1983 1990 1990 1994 1974 1984 1989

éve 1958 1962 1963 1965 1972 1977 1963 1973 1972 1979 1971 1973 1974 1976 1980 1978 1979 1976 1979 1974 1980 1978 1984 1979 1983 1985 1973 1980 1993 1999 2000 1993 1997 2000 2000 2000 2000 2000 2000 2001

Doktori diploma helye tárgyköre Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Farmakognózia Kvár Farmakognózia Kvár Farmakognózia Kvár Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Gyógysz. technol. Kvár Mvhely Farmakognózia Bukarest Farmakológia Bukarest Gyógysz. technol. Mvhely Farmakognózia Farmakognózia Kvár Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Bukarest Toxikológia Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Szervetlen kémia Kvár Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Mvhely Gyógysz. történet Mvhely Farmakognózia Toxikológia Kvár Mvhely Farmakognózia Mvhely Fitoterápia Mvhely Gyógysz. technol. Mvhely Farmakognózia Mvhely Farmakognózia Mvhely Gyógysz. technol. Mvhely Fitoterápia Mvhely Fitoterápia Mvhely Fitoterápia Mvhely Fitoterápia Mvhely Fitoterapia Mvhely Gyógysz. technol.

Akkori munkaköre Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Gy. váll. ig. Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Gy. váll. alig. Egy-i oktató Gyógysz. ipar Gytár-vezető Gytár-vezető Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Gytár vezető Egy-i oktató Labor. vezető Labor. vezető Egy-i oktató Egy-i oktató Egy-i oktató Labor. vezető Gytár vezető Intézeti igazg. Gytár vezető Egy-i oktató Egy-i oktató Gyógysz.-ipar Gyógyszerész Gyógysz.-ipar Egy-i oktató

41. 42. 43. 44. 45. 46.

Varga Erzsébet Balázsi József Csetri József Kelemen Fazakas Hajnal Ádám Melinda Kelemen László Szabó Endre** Péter Olga*** Szabó Katalin Zsuzsanna**** Bertalan Lóránd Kakasi András Zoltán

1995 1994 1968 1985 1996 1980 1950 1970 1980 1997 1997

2001 2001 2001 2002 2003 2004 1980 1986 1986 2005/6 2005/6

Mvhely Mvhely Mvhely Mvhely Mvhely Mvhely Bpest Budapest Lausanne Budapest Budapest

Fitoterápia Gyógysz. technol. Fitoterápia Gyógysz. technol. Fitoterápia Fitoterapia Fizika Farmakognózia Fizikai kémia Farmakognózia Farmakognózia

Egy-i oktató Laboratórium Gyógysztár Egy-i oktató Gytár vezető Gyógysz. ipar Labor. vezető Gytár vezető Labor. vezető

Megjegyzések: * ösztöndíjas doktorandus, ** a természettudományok doktora, *** a doctor universitatis fokozatot kapta , **** a PhD fokozatot kapta Rövidítések: Mvhely = Marosvásárhely, Kvár = Kolozsvár, Egy-i oktató = egyetemi oktató, Gy. váll. ig. = gyógyszer-vállalati igazgató, Gy. váll. alig. = gyógyszervállalati aligazgató, Labor. vezető = laboratóriumi vezető, Gyógysz. ipar = gyógyszeriparban dolgozó Végül a 51. táblázat számszerű összehasonlítást közöl azokról, akik 1969–1979 között a kolozsvári, illetve a marosvásárhelyi OGYI keretében gyógyszerész és gyógyszerészdoktori oklevelet kaptak, továbbá a doktorandusok vezetésével megbízott professzorok számáról. 51. táblázat. A Kolozsváron és Marosvásárhelyen végzett gyógyszerészek, gyógyszerészdoktorok és doktorátust irányító professzorok számának összehasonlítása 1969–1979 között Kolozsvári OGYI Marosvásárhelyi OGYI gyógysz. gyógysz. doktor gyógysz. gyógysz. doktor – 56 7 38 1969/1970 1 72 6 37 1970/1971 1 75 7 48 1971/1972 2 63 6 48 1972/1973 3 83 8 58 1973/1974 3 41 68 1 1974/1975 1 51 105 3 1975/1976 1 39 113 4 1976/1977 – 40 1977/1978 96 4 3 1 59 1978/1979 132 15 = 3,2 % 10 tanév 863 47= 5,5 % 459 Magyar anyanyelvű gyógysz. doktorok száma és aránya 7 = 14,9 % 7 = 46,6 % Gyógysz. okl. száma / gy. doktori okl. száma 18,3 30,6 Doktorátust irányító prof. száma (tárgykörök száma) 9 2 Gyógysz. dr. száma / irányító 5,2/1 7,5/1 Tanév

E tíz év alatt a Kolozsváron végzett gyógyszerészek 5,5 %-a, a Marosvásárhelyen végzettek közül pedig csak 3,2 % kapott doktori fokozatot. Ez azt jelenti, hogy e tíz év alatt a Kolozsváron végzett gyógyszerészek közül minden tizennyolcadik doktorált, Marosvásárhelyen pedig csak minden harmincadik. Mindkét érték alacsonyabb a budapesti, illetve a szegedi egyetem gyógyszerészdoktoraihoz viszonyítva, ahol 6,1, illetve 7,5 %-os a gyógyszerészdoktorok aránya a végzett gyógyszerészekhez képest (11,12). Ennek oka, hogy Romániában a gyógyszerészek a „gyógyszerésztudományok doktora” fokozatot nyerhették el. A Magyarországon 1984-ben bevezetett 259

„doctor universitatis” cím addig sem és most sem létezik Romániában. Az ebben a periódusban doktoráltak közül Marosvásárhelyen magasabb volt a magyar nemzetiségűek aránya (46,6 %), mint Kolozsváron (14,9 %); ennek oka, hogy az előbbin magyar nyelvű oktatás is folyik, és így a magyar hallgatók aránya is nagyobb. Az egy irányító professzorra eső doktorandusok száma is Marosvásárhelyen volt nagyobb (7,5/1), mivel itt ebben a periódusban csak két doktorandusirányító volt. IV. Következtetések Összegezve az eddigieket, megállapítható, hogy a 195+3 erdélyi származású vagy Erdélyben dolgozó gyógyszerészdoktor az első világháborút megelőző időszakban, főleg a kolozsvári FJTE-n, majd az 1944-es rendszerváltást követően a romániai egyetemek gyógyszerészeti karán szerezte meg doktori fokozatát. A gyógyszerészdoktorok akkori munkahelyét követve megállapítható, hogy az egyetemi oktatók, a kutatásban dolgozók mellett gyakorló gyógyszerészeket is találunk, főleg az első világháborút megelőző időszakban, amikor 71,3 %-uk gyógyszertárban dolgozott a doktori fokozat elnyerés után is. 1953-tól, az új törvények bevezetésével ez a helyzet gyökeresen megváltozott, a gyakorló gyógyszerészeknél csökkent az érdeklődés e magasabb fokozat iránt. Ez látható a Marosvásárhelyen végzett gyógyszerészeket és gyógyszerészdoktorokat bemutató 50. táblázatban is, hiszen a 46 gyógyszerész közül 26 (56,52 %) egyetemi oktató volt abban az időben. A gyakorló gyógyszerészek aránya – előre láthatóan az 1990-ben megindult patikaprivatizációval, magánosítással – még jobban fog csökkenni, hacsak ki nem egészítik az eddigi tárgyköröket olyanokkal, amelyek egy magángyógyszertárban dolgozó gyógyszerész számára is megvalósíthatók. Így például, ahol van lehetőség a gyógyszerészet történetével kapcsolatos témát választani, ott akár a tára mellett dolgozó gyógyszerészek is, akiknek nincs lehetőségük olyan kutatásokra, melyek komoly laboratóriumi felszereléseket igényelnek, de a mindennapi munkájuk mellett végzett levéltári kutatásokkal lehetőség adódik értekezésük összeállítására. Ilyen lehetőséggel élt Budaházy István (sz. 1941) nagyváradi gyakorló gyógyszerész, aki 2007-ben meg is szerezte a doktori fokozatot a kolozsvári I. Haţieganu egyetem Gyógyszerészet Karán, a nagyváradi gyógyszertárak történetéről írt „Contribuţii la istoria farmaciei orădene” (Adalékok Nagyvárad gyógyszerészettörténetéhez) című értekezésével. A marosvásárhelyi GYK-on, az 1990-ben újra beindult teljes körű oktatást követően, a tantestület fiatal magyar nemzetiségű gyógyszerészei, akiknek 2005-ig sikerült a doktori fokozatot elnyerniük (Sipos Sárosi Emese, Balázs József, Varga Erzsébet, Kelemen Fazakas Hajnal), nemcsak növelték az erdélyi magyar gyógyszerészdoktorok számát, de egyben a magyar nyelvű gyógyszerészképzés minőségét is. Az ezt követő időszakban is a többi fiatal oktató (Gagyi László, LaczkóZöld Eszter, Vancea Szende, Székely Pál) a doktori fokozat elérésével ezt a célt tűzte ki maga elé. A kiemelt, ösztöndíjas doktori képzés kiszélesítése elősegítheti, hogy az arra érdemes fiatal, frissen végzett tehetséges gyógyszerészek, még pályájuk kezdetén törekedjenek itthon Erdélyben a doktori fokozat megszerzésére; ezzel a magyar nemzetiségű egyetemi oktatók utánpótlását is biztosítani lehetne. Erre lehetőséget ad az a tény is, hogy 2001-től még két magyar professzorral növekedett azoknak a száma, akik Marosvásárhelyen doktorátust vezető joggal rendelkeznek. Mivel a doktori értekezések mindenkor a tudomány és a gyakorlat előrehaladását célozták, ma is dokumentumértékűek. Az erdélyi magyar gyógyszerészek doktorálási lehetőségeinek feltárása, értekezéseik számbavétele a magyarországi egyetemek gyógyszerészdoktoraira vonatkozó felméréseket is kiegészíti, és ugyanakkor tudománytörténeti jelentőségű.

260

IRODALOMJEGYZÉK 1. Baciu I., Cozariu L. (red.): Institutul de Medicină şi Farmacie Cluj-Napoca 1970–1979. Ed. IMF, Cluj-Napoca, 1980. 2. Barabás Béla, Péter Mihály, Péter H. Mária (szerk.): A Marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. A magyarságkutatás könyvtára. XVIII. kötet. Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest [1995]. 3. Bercuş I. C., Gheorghiu E.: Bibliografia tezelor de doctorat de la Facultatea de Farmacie din Bucureşti, perioada 1914–1949. Practica Farmaceutică, 1969, vol. II., nr. 2. 4. Cucu Viorica: Contribuţia învăţământului la procesul ştiinţelor farmaceutice în perioada 1920– 1934 la Cluj. Kézirat a szerző tulajdonában, 1974. 5. Horváth Jenő: Magyar doktor-gyógyszerészek. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesitője 1934, 10, 1, 81–146. 6. Rácz Gabriel, Laza Aristid: Plante medicinale şi aromatice. Lista tezelor de doctorat elaborate în R. S. România în perioada 1958–1975. Note Botanice (Tg. Mureş). 1974/75, Fasc. XI., 2–6. 7. Spielmann József., Baicu Graziella (red.): Istoria ştiinţelor farmaceutice în România. Ed. Medicală Amaltea, Bucureşti, 1994. 8. Zalai Károly: A „doctor pharmaciae” fokozattól a „doctor universitatis” fokozatig. Gyógyszerészet, 1986, 30, 405. 9. Zalai Károly, Zboray Bertalan, Fodor Zsuzsa: Gyógyszerészdoktori értekezések a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Acta Pharm. Hung. 1970, 40, 235–279; A gyógyszerészdoktorképzés fejlődése a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Ibidem 241–254. 10. Zalai Károly: A kolozsvári Tudományegyetemen 1872–1918 között készült gyógyszerészdoktori értekezések. Acta Pharm. Hung. 1971, 41, 232–240. 11. Zalai Károly: A bécsi egyetem magyar gyógyszerészdoktorai a XIX. században. Acta Pharm. Hung. 1972, 42, 235–240. 12. Zalai Károly, Mezey K., Zboray Bertalan: Gyógyszerészdoktori értekezések a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Acta Pharm. Hung. 1972, 42, 75–86. 13. *** Institutul de Medicină şi Farmacie din Tg. Mureş 1945–1967. Ed. IMF, Tg. Mureş, 1967. 14. *** Teze de doctorat româneşti 1948–1970. Ed. de Biblioteca Centrală Univ., Bucureşti, 1973. 15. *** Colecţiune de legi, decrete, hotărîri şi deciziuni. Tom. XXVIII. 1950–1997. Ed. Ştiinţifică, Bucureşti. 16. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576, Fac. Med. Francz Jozsef, leltár 673, dosszié: 324/1876, 642/1896. 17. *** Gyógyszerészek zsebnaptára. Szerk. Schédy S. (1865–1899), Schédy S. és Varságh Z. (1900), Varságh Z. és Rossberger I. (1901–1906), Varságh Z. és Bársony E. (1909–1920). A Gyógyszerészi Hetilap kiadása, Budapest. 18. *** Gyógyszerészi almanach. Szerk. Szász T. 1943–1944. Kiadja a Gyógyszerészi Szemle szerkesztősége, Budapest. 19. *** Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára 1921. évre. Szerk. Nagy J. A szerző kiadása, Marosvásárhely. 20. *** Almanachul farmaciştilor – Gyógyszerészek Zsebnaptára. Szerk. Molitórisz P. és Nagy J. (1922), Molitórisz P. (1923), Nagy S. (1924, 1926, 1927). A szerzők kiadása, Cluj–Kolozsvár. 21. *** Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészi Évkönyv (1929, 1930). Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége és kiadóhivatala, Cluj. 22. *** Almanah 1937. Szerk. P. Molitórisz. Tip. Universala S. A., Cluj.

261

23. *** A kolozsvári m. kir. FJTE Tanrendje az 1943/44 tanévre. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár, 1943. 24. Gyéresi Árpád (szerk.): A hatodik évtized. A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar. FarmaMedia kiadó, Marosvásárhely, 2011, 264–266. 2.6.1. ERDÉLYI MAGYAR GYÓGYSZERÉSZDOKTOROK NÉVJEGYZÉKE ÉS ÉRTEKEZÉSEIK ADATAI 1863 ÉS 2005 KÖZÖTT

Sorszám 1. 2. 3.

Doktori fokozat éve

helye

Gyógyszerészdoktor neve

4.

1863 Bécs Hintz György 1864 Bécs Dietrich Henrik 1866 Bécs Hidegh Kálmán Antal 1867 Bécs Kónya Sámuel

5.

1867 Bécs

6. 7. 8. 9. 10. 11.

1868 1868 1870 1870 1871 1872

12.

1876 Bpest

13. 14. 15.

1877 Kvár 1877 Kvár 1880 Kvár

16.

1882 Kvár

17. 18. 19.

1882 Bpest 1882 Bpest 1883 Bpest

20.

1884 Kvár

21. 22. 23. 24. 25.

1884 1885 1886 1888 1889

26.

1889 Bpest

27.

1890 Kvár

28.

1892 Kvár

262

Pest Bécs Bécs Bécs Pest Bpest

Kvár Kvár Kvár Kvár Bpest

Értekezésének címe

Személyi adatok szül. munhely kahely E E E Bécs E Bp., E MolE dova

– – Theorie des Feldspatens Chemische Analyse der Ursprungquellen in Baden bei Wien Chemische Untersuchung von Wolff Gyula Eisenberg in Kärnten erzen aus dem E Erzgebirge bei Hütten Fleischer Antal – M Wymietal Adalbert – E Horváth Imre – E Lengyel Márton – E Schopper Gyula – M Zaák József – E A savanyú kovasavas nátrium (vízTelbisz Benedek üveg-oldat) bomlása szénsav által E Ember Bogdán Capsicum annuum vizsgálata E Tomcsik József A szénsavról E – Jucho Ferenc E Tanulmányok a naftalinnak többszörös Issekutz Hugó E helyettesítése által nyert származékairól Kornstein Jenő (ismeretlen) E Nagy Béla (ismeretlen) M Stauróczky Lajos A vasoxid oldható módosulatai E A szerves vegyületek szerepe a gyógyHartl Károly E szerisme körében Gajzágó Sándor – E Dulha Árpád – E Hibay György – M Nyiredy Jenő – E Winkler Lajos A vízben feloldott oxygen meghatározása E Adatok a kénhidrogéngáz vegyi sajátBernády György ságaihoz E Szabó Béla Albert (ismeretlen) Buk. Újabb chemiai gyógyszerek, előállítáBatáry István E suk és megvizsgálásuk

E E x E E E x E E E E E E E–M M E E M M M E M M

Über die Veränderung des Bieres Säueren Bestimmungs Methode Halogénsavak hatása aethyl, illetve Czetz Dénes amylnitrittel a trimethoxy-propenyl benzolra (asaron) Friedman (Fábián) Részletek az asarylaldoximok sajátsáJózsef gos isomériájáról Az asarolaldehyd néhány kondenzáciOdor Béla ós terméke Vizsgálatok a széndioxid és szénmonSztankay Aba* oxid redukciójához magnezium által és sósav behatása az euSzathmáry István Aethylnitrit genol, safrol, apiol és izovegyületeire A polysulfidok konstitutioja és Lutz Ferenc elektrolysise A vízben oldott carbonylsulfid meghaRozsnyay József tározása brómmal és ezüsttel, és hatása az ammóniás zincsulfat oldatra oxálsav és sói titrimetrikus megBáthory Sándor Az határozása káliumbromáttal ifj. Penkert Mihály Az ammónia és szén-dioxid vegyületeiről Nerium oleander levelének szöveti ifj. Hintz György A szerkezete és alkatrészei Nyiry Ödön Gyula Tellúr kimutatása kvalitatív módon Szövettani és kémiai adalékok a hazai kender (Cannabis sativa L.) ismeretéPótsátkó Géza hez, tekintettel az indiai kenderre vonatkozó irodalomra Botos Kornél A kálium bijodátról Elbomlanak-e az alkaloidák vizes olWeiss (Varsa) Ernő dataikban bizonyos penészfajok behatására Tanulmány a Bismuthum Biró Géza subnitricum összetételéről Di-ortho-kumarketon natrium, Kudar Jenő baryum, magnesium, chinin, morphin és hidroxyl-amin sóiról A natrium-lygosinat alkalmazása a Orient Gyula boranalysisben I. A di-orto-cumarketon néhány szárSzéki Tibor mazékáról. II. Az egyszerű ceracidin előállítására vonatkozó kísérletek dialysis alkalmazása a bor Kirchner Sándor A analysisben I. Aromás aminek oxygenfelvevő képessége. Az o-xybenzalacetonnatrium Kontesveller (natrium lygosinatum) mint alkaloida Károly kémlőszer. II. Microchemiai vizsgálódások a drogok csersavtartalmának kimutatására Bacteriumok, mint egyes gyógyító- és Reissmann Ödön kémlőszerek bomlásának okozói

29.

1892 Bécs Stenner Vilmos

E

E

30.

1893 Kvár

E

E

31.

1893 Kvár

E

x

32.

1893 Kvár

E

E

33.

1893 Kvár

E

M

34.

1894 Kvár

E

E

35.

1895 Bpest

E

x

36.

1896 Bpest

M

E

37.

1896 Bpest

M

E

38.

1896 Bpest

E

E

39.

1897 Kvár

E

E

40.

1898 Bpest

E

E

41.

1899 Kvár

M

M

42.

1899 Bpest

E

E

43.

1899 Bpest

M

E–M

44.

1900 Bpest

E

E

45.

1900 Kvár

M

M

46.

1900 Kvár

E

E

47.

1901 Kvár

E

E–M

48.

1902 Kvár

M

x

49.

1903 Kvár

E

E

50.

1903 Kvár

M

E

263

51.

52.

53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67.

A nitrobenzol tulajdonságainak váltoelőidézve az előállításra szolgáló 1904 Kvár ifj. Dvorszky Béla zása, anyagok sorrendjének megváltoztatásával I. Tanulmányok a borok nitrogéntartalmáról. II. A borok elektromos ve1904 Kvár Ejury Lajos zető képességéről. III. A borok dialysiséről és lygosin reakciójáról A nitrogenmonoxyd és dioxyd hatása 1905 Bpest Győrbiró Szilárd natriumamalgámra, natriumra és higanyra Ipecacuanha-gyökérnek és készít1905 Bpest Debitzky Mihály Az ményeinek alkaloidtartalmáról Felismerhetőek-e az egyes hivatalos dro1905 Kvár Hesser Andor gok poraikról és kimutatható-e fertőzésük górcsövi vizsgálatok segélyével Eljárás asarylaldehid és trimethoxy1905 Kvár Rácz Rezső benzoesav előállítására és az asarylaldehid néhány új származéka hypophosphitek kvantitatív megha1906 Bpest Messinger Ármin A tározása térfogatos úton Az Aristolochia clematitis szövettaná1906 Kvár Ferencz Áron ról és chemiájáról A csersavas chinin, chinidin, 1907 Bpest Medvigy Ferenc cinchonin és cinchonidin összetétele 1907 Kvár Bizek Dezső A Vinca minor pharmakognosiája Pulmonaria officinalis szövettanáról 1907 Kvár Glückstahl Zoltán A és chemiájáról 1907 Kvár Mészáros Béla A Vaccinium vitis idaea chemiája A hazai Juniperus olajok alkatrészei1908 Bpest Földes Béla nek vizsgálata, tekintettel a 162–260o közötti párlatra Ternajgó József 1908 Bpest Cézár Pál Kryoskopiai tanulmányok Adatok a búzasíkér minőségének 1908 Bpest Renner Márton megállapításához A rendes és fordított sorrendben elő1908 Kvár Berde Ferenc* állított chlor eltérő tulajdonságai A Semen Colchici, Sabadillae, Sinapis (Gábos) 1908 Kvár Glück nigrae és Sinapis albae porának mikLajos roszkopikus vizsgálata

68.

1908 Kvár Hints Zoltán

69.

1908 Kvár Keresztes Béla

70.

1908 Kvár Vértes Bódog

264

Néhány hivatalos gyümölcs mikroszkópiumi vizsgálata A rézoxydul és néhány szénvegyület tulajdonságainak módosulása, előidézve az előállításukra szolgáló anyagok sor rendjének megváltoztatása által A Semen Lini, Stramonii, Hyoscyami és Faba Calabarica porának mikroszkópiumos vizsgálata

M

M

M

M

E

M

E

E

M

M

M

E

M

E

E

E

M

E

M

E

M

M

M

M

E

E

E

E–M

M

E–M

E

x

M

M

E

E

M

M

E

E

71.

1908 Bpest Stodolni Dezső

72.

1908 Bpest Raaber Árpád

73.

Ernő 1910 Kvár Kertész István

74.

1910 Kvár Nagy Árpád

75.

1910 Kvár Polányi Béla

76.

1910 Bpest Ternajgó Lajos

77.

Ferenc 1910 Bpest Lőrincz Kálmán

78.

1910 Bpest Winnand József

79.

Aladár 1910 Bpest Erdey László

80.

1911 Bpest Ligeti Károly

81.

1911 Bpest Kovács Aladár

82.

1911 Kvár Bisiczky András

83.

1911 Kvár Dömötör Lajos

84.

1911 Kvár Grünbaum Imre

85.

1912 Bpest Guttmann Béla

86.

Nemes 1912 Kvár Abay Gyula

87.

1912

Kvár Fülep Ágoston

Néhány fontosabb salicylsavas praeparatum oldhatósága A methyljodid hatása a mercuridi ammoniumchloridra Adalék a Magyar gyógyszerkönyv III. kiadásában újonnan felvett növényi drogok szövettanához. 1. Equisetum arvense 2. Leonorus lanatus szövettani szerkezete Az Amygdala dulcis, Strophanthus, Nux moschata, Macis, Ricinus és Croton magvak porának mikroszkópiumos vizsgálata A drogok szövettani vizsgálata különböző festő eljárások segítségével A gamma-pyridincarbonsav új előállítási módja és derivátjai Methylalkohol kimutatása az alkoholtartalmú gyógyszerekben A magnesium kvantitatív leválasztásáról Adatok a magyarországi fenyőgyanták vizsgálatához A máj és agy lipoidanyagainak vizsgálata A beléndekmag alkaloidtartalmáról, tekintettel a mák beléndekfertőzésére Adatok a paprika szövettanához A Magyar gyógyszerkönyvben hivatalos zsíros olajok tulajdonságainak vizsgálata Összehasonlító szövettani vizsgálat az Aconitum napellusra és A. cammarumra vonatkozólag Jogosult-e a talajvíz ammóniatartalmából állati eredetű szennyezésre következtetni A hazánkban előforduló két Ericafélének az Arctostaphylos uva ursival való összehasonlító levélanatómiája s poruknak, valamint a Leonorus lanatus és Equisetum arvense porának mikroszkopiumos anatómiai vizsgálata főhatóanyaguk chemiai meghatározásával. II. A lecitin tisztaságának megvizsgálásáról s a növényi magvakból előállítható lecithinről Összehasonlító szövettani vizsgálat az Aspidium filix mas, Aspidium phegopteris, Aspidium angulare és Aspidium spinulosumra vonatkozólag

M

E–M

M

E

M

M

x

E

x

E

E

E–M

E

x

E

E

E

M

E

E

E

E

M

M

M

M

x

M

M

E

M

M

M

M

265

A Folliculi Sennae szöveti szerkezete és vegyi alkotórészei A para-diphenylol-dimethyl és diMikó Gyula aethyl-methan nitro- és aminóvegyületeiről Moskovits T. Az Aconitum variegatum gumójának Vilmos szövettana és chemiája I. Néhány új nitrostyrolról. II. Oxymek Pfeiler Lajos nitrogéntartalmának meghatározása Fabinyi-féle térfogatos módszerrel I. Új módszer a paraffinolajnak zsíros olajokban való kimutatására és menyTeutsch József nyileges meghatározására II. Zsírok és olajok elszappanosodási gyorsaságának meghatározása Különböző dohánykészítmények nikotintartalmáról, különös tekintettel Cseresznyés Gyula az egyiptomi szivarkára és a nikotinmeghatározó módszerek használhatóságára A Hydrastis canadensis L. gyökértörzse és kivonata Hydrastin-tartalmának a különböző gyógyszerkönyvek metóduDávid Lajos sai szerint való meghatározásáról és a kivonat Berberin-tartalmának egy új, mennyileges meghatározási módjáról Egy néhány gyógyszerképpen használt gyümölcs és mag mikrokémiai és Löbl Imre mikroszublimációs vizsgálata az alkaloida tartalmának mennyileges meghatározásával kapcsolatban Egynéhány gyógyszerül vagy élvezeti Steinburgi Pildner cikkül használt gyümölcs és mag vizsViktor gálata mikrokémiai mikroszublimációs úton Néhány gyógyszerül szolgáló levél haSchaar Alfréd tóanyagának microchemiai és microsublimációs úton való kimutatása Az antraglycosidákat tartalmazó droSchiessl Károly gok értékmeghatározásáról Morphium, Narkotin-meghatározáSpiller Jenő sok a Pantoponban A hivatalos drogok porainak mikroTompos Ferenc szublimációja Nagy Béla A Piscidia erythrina anatómiája, Kálmán morphologiája és chemiája A di-o-oxybenzalaceton-natriumCsernátony lygosinatum katalitikus redukciójáról Zoltán és a redukált vegyület egynéhány származéka Összehasonlító szövettani vizsgálatok Reiner Mihály a különféle Strophanthus-fajok magvaira vonatkozólag

88.

1912

Kvár Gál Emil

x

E

89.

1912

Kvár

E

M

90.

1912

Kvár

x

M

91.

1912

Kvár

M

M

92.

1912

Kvár

E

M

93.

1913

Kvár

E

E

94.

1913

Kvár

E

E–M

95.

1913

Kvár

M

M

96.

1913

Kvár

E

E–M

97.

1913

Kvár

M

x

98.

1913

Kvár

E

E

99.

1913

Kvár

M

x

100. 1913

Kvár

M

M

E

M

E

M

x

M

101. 1913 Bpest 102. 1914 Kvár

103. 1914 Kvár

266

104. 1914 Kvár Szemző Imre

Adatok a Gypsophyla paniculata és a Saponaria officinalis gyógyszerisméjéhez

(Vágó) Adatok a nitrostyrolok ismeretéhez 105. 1914 Kvár Weinberger Pál 106. 1914 Kvár Klein József (ismeretlen) Miként befolyásolják az alkaloidok az 107. 1914 Bpest Lengyel Attila emulsin-hatást János Untersuchungen über die Harz von 108. 19l4 Bern Binder Gusztáv Picea vulgaris L. var. montana Schur. A Frangula-kéreg hatóanyag-mennyi109. 1916 Kvár Kohn Gyula ségének ingadozása és levelének gyógyszerismereti adatai A Solanum nigrum solanin tartalmá110. 1916 Bpest Parneu Renée ról Különböző borsófajok lecithin és 111. 1918 Kvár Halász Pál phosphor-tartalma Az Adigan nevű digitális készítmény 112. 1918 Kvár Jeney István tartósságára vonatkozó vizsgálatok és capillar-aktivitás 113. 1918 Kvár Lengyel Gabriella Synergismus II. Digitalis hatású drogok A Hyoscyamus niger alkaloida tartal114. 1918 Bpest Kuntz János mának szövetrendszerbeli eloszlása A Physochiaena orientalis M. B. Don. és a Scopolia carniolica Jacq. 115. 1924 Bpest Kárpáti Lajos anatómiája ösz-szehasonlítva a Hyoscyamus niger L.-vel Posibilitatea obţinerii opiului din 116. 1924 ? Kvár Both Ernő capsulele de mac, recoltate din diferite regiuni ale ţării SzeA Tinctura Chinae simplex és compo117. 1925 ged Bari Zsigmond sita alkaloid tartalmáról 118. 1926 Kvár Wonesch Miksa Studiul secarei cornute din România 119. 1926 Bpest Gőzsi Béla Az ecetsav fertőtlenítő hatása 120. 1926 Szeged Csegezi Géza Szeged ártézi kútjairól Az Aloe új színreakciójáról a külön121. 1928 Szeged Scheitz Endre böző Aloe-fajok differenciálására Metode noi în chimia analitică bazate pe utilizarea combinaţiilor complexe şi 122. 1928 Buk. Dick József contribuţii la studiul constituţiei sărurilor duble din clasa bromurilor duble Recherches sur quelques combinations 123. 1929 Lyon Tomcsik Jenő du phenole avec la quinine et cinchonine A morphin meghatározó módszerek124. 1930 SzeNovák István ről általában, egy új morphinged meghatározó módszerről 125. 1931

Sze- Korényi Ernő ged

A Gerber-féle kénsavas tejzsír-meghatározásra szolgáló cső használhatósága centrifuga nélküli tejzsír-meghatározásra

x

M

E

x

M

M

E

M

E

E

M

E

M

E

E

E

E

E–M

E

E

E

M

E

E

E

E

E

M

E E E

E M M

E

E

E

E

E

E

E

M

E

M

267

126. 1931

Kvár B. Belba Mária

127. 1931

Kazmer Graz Schiessl József *

128. 1932

Kvár Moga Belba Irén

129. 1932

Soós Kvár Binder Ilona

130. 1932

Kvár Mártonfi László

131. 1932

Kvár Kálmán Katalin

132. 1932

Sze- Novák Ernő ged

133. 1933 Bpest Matolcsy Károly

Studiul comparativ asupra metodelor de distrugere organelor, în vederea descoperirii combinaţiunilor chimice minerale în cercetările toxicologice Zur Kenntnis der Chinone des Perylens Studiul chimico-farmaceutic asupra plantei Adonis vernalis recoltată de pe dealurile din judeţul Cluj Contribuţii la biochimia iodului Procedeu de obţinere a sărurilor de sodiu, calciu, magneziu şi a sulfatului de ghipsul natural, sarea gemă şi magnezita Cercetări asupra câtorva derivaţi mercurici ai acizilor organici bibazici. Toxicologie şi aplicaţii terapeutice A tinctura és a semen Strophanthi titrimetrikus értékmeghatározása Adatok a China kéreg előállításához és megvizsgálásához Studiul şi controlul desinfecţiilor şi antisepticilor uzuali în general şi antisepticul polivalent „Pantasol” în special Studiul comparativ al diferitelor metode pentru prepararea tincturilor şi extractelor din droguri vegetale

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

M

E

M

E

M

E

E

E

E

E

E

E

E

134. 1934

Buk. Mischinger Viktor

135. 1934

Buk. Elekes-Widder Erzsébet

136. 1935

Sze- Ajtay Mihály Az anyarozs értékmeghatározása ged Buk. Keller István Contribuţii la studiul apelor minerale Ferencz-Voith VilBuk. ma Contribuţii la dozarea alcaloizilor Contribuţii la studiul substantelor Buk. Mayer Maria minerale din droguri vegetale oficinale Contribuţii la studiul emplastrului Buk. Vass Pál de plumb a kémiai vízvizsgálatok végzéSze- Szekeres Sándor Adatok séhez. Kísérletek „rögzített” vizek ged vizsgálatára

E

E

E

E

E

E

E

M

Schmidt Buk. Birtler Edit

E

E

E

E

E

E

E

M

137. 1936 138. 1938 139. 1938 140. 1938 141. 1939 142. 1941

143. 1943 Bpest Dósa András 144. 1946

Buk. Fodor Elek

145. 1947

Sze- Fröhlich András ged

268

Contribuţii la studiul apelor minerale româneşti Adatok a magyarországi fenyőgyanta vizsgálatához. A gyanta gyógyszerészeti alkalmazása Contribuţii asupra metabolismului arsenicului sub influenţa unor substanţe oxidoreducătoare Liquor ferri albuminati saccharatus készítése és vizsgálata

146. 1958 147. 1961 148. 1962 149. 1962 150. 1965 151. 1965 152. 1969 153. 1971 154. 1972 155. 1972 156. 1972 157. 1972 158. 1972 159. 1973 160. 1974 161. 1974 162. 1975

163. 1975 164. 1976 165. 1976

Principiile active de natura fenolică din organele vegetative de păr (Pyrus communis) Rácz-Kotilla Studiul farmacognostic al speciilor de Mvh Erzsébet Achillea din R. P. R. Studiul principiilor active din ardeiul Mvh Csedő Károly iute indigen (Fructus Capsici) Studiu pentru obţinerea unor mediinjectabile cu acţiune scleroKvár Kun Iván Albert camente zantă asupra varicelor pe baza de uleiuri vegetale indigene Contribuţii la studiul farmacognostic Kvár Ádám Lajos al plantei Rumex alpinus Szánthó Karres Studiul farmacognostic al unor specii și Kvár Éva varietăţi de Datura cultivate în R. P. R. Contribuţii la obţinerea unor produse farmaceutice şi reactivi cu ajutorul Kvár Lakatos László răşinilor schimbătoare de ioni indigene Studiul unor noi medicamente vasoKvár Horváth Tibor tonice din droguri vegetale toxicologice asupra antioxiKvár Kory Mihály Ottó Cercetări danţilor esteri ai acidului galic Studiul unor interacţiuni dintre Buk. Papp József medicamente în substanţe macromoleculare Geréd-Csegedi J. Studiul farmacognostic comparativ al Kvár Jolán unor specii indigene de Thymus Studii spectrale şi de defracţie în Raze Buk. Gáspár Olga X pe o serie de substanţe de interes farma-ceutic din clasa chinazoilonelor Studiu farmacognostic comparativ al Mvh Formanek Gyula plantei Rubia tinctorum L. şi a unor specii înrudite Studiu farmacognostic comparativ al Mvh Péter H. Mária speciilor de Agrimonia Studiul unor noi tehnologii pentru Kvár Csath S. Zamfira îmbunătăţirea calităţii emulsiilor farmaceutice cu ajutorul tensidelor Gáspár Gy. Studiu farmacognostic şi fitochimic Kvár Mária al speciei Artemisia maritima L. Studiu farmacognostic asupra Mvh Németh Tibor drogului Strobuli Lupuli Identificarea cromatografică a alcaloizilor cu nucleu tropanic, chinolic şi Mvh Gyéresi Árpád izochinolic din drogurile şi preparatele galenice oficinale în Farmacopoea Română ed. VIII-a Kvár Oláh Béla Studiul speciilor de Fumaria Contribuţii la studiul unor derivaţi Kvár ifj. Hintz György tiazolici Mvh Rácz Gábor

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E–M

E

E

269

Contribuţii la valorificarea plantelor cu conţinut în substanţe mucilaginoase Studiul farmacobotanic al plantei 1977 Kvár Ostern Éva Cnicus benedictus Plantele medicinale şi aromatice din 1978 Mvh Kacsó Albert Valea Târnavei Mici Contribuţii la studiul unor compuşi 1978 Kvár Dudutz ai acidului boric cu substanţe poliGyöngyike hidroxilate sau tioderivaţi Specii de Alchemilla din R. S. România pentru întrebuinţarea tera1978 Kvár Tuka László peutică: A. vulgaris, A. mollis (Buser) Rothm Studiul chimico-toxicologic al unor 1978 Buk. Kincses-Ajtay erbicide din clasa derivaţiilor cloruraţi Mária ai acidului fenoxiacetic Studiu farmacognostic al unor taxoni 1979 Mvh Zágoni Elemér aparţinând genului Ribes (Saxifragaceae) Contribuţii la studiul chimic şi far1979 Buk. Ádám M. Sára macodinamic al unor preparate obţinute din planta Chelidonium majus Cercetări farmacognostice în vederea 1980 Mvh Hamza Ottó valorificării superioare a speciei Potentilla anserina Studiu farmacognostic al peduncu1980 Mvh Nagy Levente lilor de Prunus avium L. şi Prunus cerasus Explorări de toxicologie analitică 1980 Kvár Fábián Ferenc industrială în judeţul Harghita Studiul comparativ al balsamurilor şi de pe mugurii unor plante 1983 Kvár Korcsog Mátyás rezinelor presupuse a intra în compoziţia propolisului Cercetări farmacognostice in vederea 1983 Mvh Kiss F. Ilona valorificării speciei Angelica archangelica L. cultivată Melita Ungvente cosmetice protectoare ale 1983 Kvár Gál Katalin pielii. Creme nutritive si antiacneice Buzogány farmacognostice asupra 1985 Kvár Opfermann Klára Cercetări unor specii de Leonurus Acţiunea antifungică a uleiurilor 1993 Mvh Rosenberg László volatile obţinute din taxoni ai familiei Lamiaceae Forme farmaceutice pe baza de procianidine provenite din familiile 1996 Mvh Pokorny László Rosaceae, Primulaceae şi Polygonaceae Foriş-Szederjessy Studiul fitochimic al componenţilor 1999 Mvh Izabella caracteristici din Coryli folium

166. 1976 167. 168. 169.

170.

171. 172. 173. 174. 175. 176. 177.

178. 179. 180. 181.

182. 183

270

Mvh Máthé János

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E–M

E

E–M

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

Cercetări privind controlul fizicochimic şi stabilitatea unor medicamente cu acţiune analgezică Studiul continutului în microeleFekete Ambrus 185 2000 Mvh Judit Tünde mente şi în magneziu al unor plante medicinale Péter-László Actiunes antibacteriana şi antivirala a 186. 2000 Mvh Hajnalka extractelor genului Lysimachia Sipos-Sárosi Formularea şi evaluarea actiunii unor 187. 2001 Mvh Emese geluri cutanate cu diclofenac Studiul toxicologic al unor reziduuri 188 2001 Mvh Balázsi József de erbicide din plante medicinale Studiul produselor fitofarmaceutice 189. 2001 Mvh Varga Erzsébet obtinute din Saccharomyces cerevisiae Valorificarea macromicetelor în 190. 2001 Mvh Csetri József terapia moderna Kelemen-Fazakas Forme farmaceutice rectale cu benzo191. 2002 Mvh Hajnal diazepine Principii active cu proprietate anti192. 2003 Mvh Ádám Melinda oxidantă din unele specii ale familiei Lamiaceae Studiul fitochimic şi farmacologic al 193. 2003 Mvh Szőcs Dóra speciei Trigonella foenum grecum Studiul farmacognostic comparativ al 194. 2004 Mvh Kelemen Lázsló speciilor indigene de Linaria 195. 2007* Kvár Budaházy István Contribuţii la istoria farmaciei orădene 184

2000 Mvh Bartha-Bernád Judit

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

E

* utólagos bejegyzés Más típusú doktori fokozatot kaptak Radioaktív ásvány- és édesvizek Szabó Endre tartós fogyasztása, valamint a (a fizikatudományok táplálkozás révén létrejövő 226 doktora) Ra és 210 Pb (Rad) felhalmozódása fogakban Péter Pinczés Olga A Calendula officinalis farma(doctor universitatis) kognóziai vizsgálata

1.

1979 Bpest (ELTE)

2.

1984 Bpest (SOTE) Lausanne Katalin Sphéres de silice monodisersées 1986 (Politech- Szabó-Grogg Zsuzsanna (ph. d.) et surfaces de basse energie nika)

3.

E

E

E

E–M

E

Svájc

Rövidítések: E = Erdélyben született vagy Erdélyben dolgozott, M = a mai Magyarország területén született vagy később ott dolgozott, E–M = egy ideig Erdélyben dolgozott, majd Magyarországra távozott, x = nem ismeretes Megjegyzés: Kezdetben nem írtak doktori tézist, ezért nincs megjelölve a címe, ezeket csak – vonallal jeleztük; külön jeleztük azokat, amelyeknél a doktori értekezés címe nem ismeretes, a *-gal jelzettek a Bölcsészkaron kapták meg doktori fokozatukat.

271

33. ábra. Marosvásárhelyen 1973-ban szerzett gyógyszerészdoktori diploma

2.7. ERDÉLYI GYÓGYSZERÉSZEK ESKÜTÉTELE Hippokratész tanításainak egyik legfőbb alapelve, a „nil nocere”, azaz: a gyógyításban a legfontosabb, hogy ne ártsunk a betegnek, nemcsak az orvosokra, a gyógyszerészekre is érvényes. Már az ókori görög orvosok is tanulmányaik befejeztével esküt tettek. Ez a fogadalomtétel napjainkig fennmaradt (6). A gyógyszerészek eskütétele szorosan kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy az Orvosi Kar keretében végezték egyetemi tanulmányaikat és oklevelüket is ott kapták. Mivel az orvosok esküt tettek oklevelük átvételekor, ez a gyógyszerészek körében is szokássá vált, hiszen az ő tevékenységük is az emberek gyógyítására irányul, a gyógyszerészek az orvosok által írt vények alapján készítik el a gyógyszereket, amivel nemcsak gyógyítani, de ártani is lehet. A gyógyszerészi eskü letétele sem új keletű, Európa országaiban már a középkorban meghonosodott. Dél-Franciaországban egy rendelkezés már 1162–1202 között bevezette a gyógyszerészi esküt. 1241-ben II. Frigyes német-római császár is hozott erről rendeletet. 1405-ből ismert az első latin nyelvű eskü. Magyarországon két, 1533-ban és 1644-ben kelt rendelkezés utal az esküre. A gyógyszerész akkor tette le esküjét az orvos előtt, amikor a principálisától megkapta a segédi felszabadító levelet, illetve hivatalba lépésükkor. A gyógyszerészi eskü idejekorán kereteket szabott a gyógyszertárak és a gyógyszerészek tevékenységének. Az eskü szövege helyi sajátosságokhoz igazodott, de valamennyi az ógörög hippokratészi fogadalom szövegéből indult ki, és a következőkre terjedt ki (9): 1. A gyógyszerész jogára, hogy önálló officinát létesítsen, szemben az orvossal, akinek tilos volt gyógyszereket előállítani és árusítani. 2. A gyógyszerész kötelességére, hogy az orvos irányításával és ellenőrzése alatt jó minőségű szereket készítsen. 3. A gyógyszerész és az orvos közti bármilyen haszon megosztását célzó egyezmény tilalmára. 272

4. A gyógyszerész készítményeit egy törvényes diszpenzatórium előírása alapján és a hivatalos árszabás tiszteletben tartásával hozza forgalomba. 5. Orvosi bizonyítvány nélkül magzatelhajtók vagy mérgező anyagok kibocsátása tilos. Magyarországon jogszabállyal előírt, minden gyógyszerészre kötelező hivatalos eskü csak 1770 óta ismeretes (2), de ezt megelőzően a törvényhatóságok és a városok minden újonnan letelepedő gyógyszerésztől hivatali esküt követeltek, amit akkor kellett letenniük, amikor a város polgárai lettek. Erre ad példát Magyary-Kossa Magyar orvosi emlékek c. könyvében, megemlítve, hogy mikor a Nagyszebenben működő Fekete Sas gyógyszertárat Flaschner Márton gyógyszerész átvette a várostól, német nyelvű esküt tett. Fabritius adatai szerint Martinus (ez az előbbivel azonos lehet) volt az első gyógyszerész, aki 1495–1507 között vezette a gyógyszertárat, amely akkor a város tulajdonában volt (5). Az esküben a gyógyszerész megfogadta, hogy hivatását a legjobb tudása szerint látja el, csak kifogástalan minőségű gyógyszereket tart, amiket a város fizikusának előírása alapján készít el, továbbá óvakodik a betegek becsapásától és egészségük megrontásától, éjjel és nappal a szegény és a gazdag betegek rendelkezésére áll. A nagyszebeni levéltárban fennmaradt két legrégibb erdélyi gyógyszerészi eskü szövege is a Fekete Sas gyógyszertárban tevékenykedő Vilhelm Balck (1580) és Casparus Krammer (1653) gyógyszerészek nevéhez fűződik. Ezek tulajdonképpen egy fogadalomnak felelnek meg, amit a gyógyszerészek akkor tettek, amikor átvették a város gondnokságában levő gyógyszertárat. Az 1580-ból fennmaradt német nyelvű szöveg magyar fordítását Spielmann és Maior közölte 1979ben (9). „Én, a duisburgi Wilhelmus Balck, köztudomásra hozom és nyilatkozatommal megerősítem, hogy ezen tiszteletre méltó és bölcs város tanácsa gondjaimra bízta a fentebb leírt egyszerű és összetett gyógyszereket, a már jelzett műszerekkel együtt. Ezennel nyilvánosan esküszöm (fogadom), hogy amikor majd elérkezik az ideje, a tiszteletre méltó és bölcs Tanácsnak a gyógyszereket és műszereket köszönettel visszaszolgáltatom. Ha viszont a nagy Isten (mivelhogy mindannyian halandók vagyunk) hamarabb rendelkezne felettem és elhunynék, úgy amennyiben a gyógyszerekből valami is hiányoznék, a tiszteletre méltó és bölcs Tanács vagyonomból kártalaníttassék, és ha a műszerek károsodnak, azokat [javaimból] hozzák helyre. Hogy nyilatkozatom okadatolt legyen, alább saját pecsétemmel láttam el. Írtam Szebenben, 1580. február 2-án, Wilhelmus Balck.” E fogadalom szövege annyiban tér el a gyógyszerészi eskük szokványos tételeitől, hogy a gyógyszerész csupán anyagi felelősséget vállalt az átvett javakért a városi hatóságok felé, és nem tett esküt szakmai és polgári kötelezettségeinek tiszteletben tartására. A másik szebeni gyógyszerész, Casparus Krammer 1652–1663 között állt a város szolgálatában. Az ő 1653-ban tett esküjének szövege magyar fordításban a következő: „Én, a lőcsei születésű Casparus Krammer, esküszöm az Atyára, a Fiúra és a Szent Lélekre, az egységes Szentháromságra, hogy miután Szeben városa, Erdély fővárosa gyógyszerészeként felfogadott, mesterségemet önfeláldozással gyakorolom. Egy jól felszerelt officina megkövetelte összes szimpliciákat (növényeket) idejében begyűjtöm, megszárítom és tisztán tartom. A compositákat minden esetben a városi fizikus előírásai alapján mérem majd ki oly módon, hogy az orvos ne csalattassék meg, s a betegek se szenvedjenek semmi kárt. A cukorral készítendő gyógyszereket nem fogom mézzel előállítani. Sem pénzért, sem más [okból] nem bocsátok ki magzatelhajtókat vagy oltatlan meszet ismeretlen vagy gyanús személyeknek. Az elavult, romlott vagy lejárt gyógyszereket megsemmisítem, kidobom és nem hozom forgalomba. Tartom magam az előírt árszabáshoz, egyetlen embert sem csalok meg gyógyszerek árusításakor, legyen az gazdag vagy szegény. A szakértelmemet meghaladó kérdésekben a város fizikusának tanácsát kérem ki, tehát mindig a legjobb lelkiismeretem szerint járok el. A segítségre szoruló szegény betegek ügyének szentelem egész tevékenységemet. Szegénynek és gazdagnak, a város és a Szék minden lakosának, éjjel és nappal egyaránt fenntartás nélkül rendelkezésére állok. Mindig a gyógyszer-

273

tárban tartózkodom, s a város tulajdonát képező műszereket nem rongálom meg tudatosan, azokról a megfelelő időben pontos leltárt készítek. Úgy segítsen Isten és szent szava, Ámen.” Ebben az esküben már megtaláljuk a szakmai vonatkozásokat, így például, hogy betartja az árat, a mértéket, nem szolgál ki mérget, magzatűzőt, lejárt gyógyszert stb. Ezek a gyógyszerész erkölcsi elkötelezettségét is igazolják. A város tulajdonát képező műszerekért vállalt felelősség az előbbi esküben is megvolt hasonló kitétellel. Későbbi, XVIII. századból származó esküszöveget nem sikerült találni a levéltárban (10), valószínűleg nem volt kötelező az eskütétel. Erre utal az a tény is, hogy 1752-ben, mikor Mária Terézia megbízásából szebeni orvosok ellenőrzik a gyógyszertárakat, jelentésükben kitérnek a hiányosságokra is, és a következő javaslatot teszik: „…nem lenne szükségtelen, sőt ellenkezőleg, igen üdvös, a gyógyszerészeket, a provisorokat és a kisegítőket arra kötelezni, hogy szent esküvel fogadják, ezentúl pontosan és lelkiismeretesen dolgoznak.” Demkó a Magyar Orvosi Rend történetében (4) foglalkozik a gyógyászatra vonatkozó szabályokkal is. Utalást találunk egy 1736-os eskü szövegére, amely szerint a gyógyszerészek megfogadták, hogy „az orvoslástól, receptek írásától, betegek vizsgálatától tartózkodni fognak”. Mária Terézia Generale Normativum Sanitatis, azaz egészségügyi főszabályában megtalálható a gyógyszerészek hivatalos esküjének a szövege, melyet 1773-tól kezdve az oklevél elnyerésekor tettek le az orvoskari dékán előtt. Orient gyűjteményében is volt egy 1786-ban kiadott és 1801-ben megújított esküminta, amely latin, magyar és német nyelven íródott, de eredete ismeretlen (7); szövege a következő: „Én N. N. esküszöm a mindenható Istenre, hogy az egészség dolgában fenn álló és a Patikáriusok elejébe adatott Rendeléseknek híven engedelmeskedni, mesterségemet és hivatalomat a legnagyobb szorgalmatossággal gyakorolni; az orvosok praescriptióit, azoknak mind bennek levő részeire, mind nehezékekre és mértékekre nézve magam és segédjeim által minden változtatás nélkül teljesíteni fogom; tovább az orvosságokat soha arra kiszabott Taxa könyvnek mértékén felyül nem taxálom, erős, veszedelmes orvosságokat, de kivált mérget senkinek orvos praescriptiója nélkül, sőt maguknak a Mesterembereknek is, a hozzájok tartozó Tisztségnek Attestatuma nélkül, úgy szintén a kontár Orvoslóknak praescriptiójokra, akik tilalom ellen gyógyítanak, orvosságokat se magam ki nem adok, se kiadatni nem engedek; végre magamat a gyógyításba legsürgetőbb szüksége nélkül soha nem avatom, és igyekezni fogok, hogy kötelességemnek mind magam, mind alattam valóim által olly pontosan megfeleljek, mint egy becsületes jámbor, keresztény férfit illet. Isten engem úgy segélyen, és lelkem idvességét a szerént adja.” Erdély protomedikusa, Nyulas Ferenc 1807-ben gyógyszertárellenőrző körútjaira kidolgozta az Instructio pro apothecariis címmel ellátott utasításait, amelyet minden gyógyszertárvezetőnek odaadott, és az ellenőrzések befejeztével észrevételeit, javaslatait elküldte a Főkormányszéknek. Ebben említi, hogy a vizsgálatok befejezésekor felkérte a gyógyszerészeket, az 1786. május 23-i 3878. számú és az 1807. május 14-én 3600. számmal megújított rendelet értelmében tegyenek előtte és a hatóságok előtt esküt. Sajnos ennek szövege nem maradt fenn (11). Nem tudhatjuk, a felettes szervei elfogadták-e annak szövegét vagy sem. Schédy gyűjteményében is van egy valószínűleg 1861-ből származó esküszöveg, amit a gyógyszerészmesteri oklevél átvételekor kellett a jelöltnek elmondania (8). Szövege a következő: Esküdjék: 1. Hogy az orvosi kar iránt mindenkor illő tisztelettel viseltetni és a gyógyszerészi ügyekben a legnagyobb engedelmességet kötelességének ismerni fogja. 2. Hogy az egészségi ügyekben kelt legfelsőbb rendeleteket és különösen a gyógyszerészeket illető szabályokat mindenben híven megtartani és segédei által megtartatni fogja. 3. Hogy a beszerzendő gyógyszerek közül csupán csak a valódikat és a legjobb minőségűeket fogja megszerezni. 274

4. Hogy a gyógyszereket gondosan a gyógyszerkönyvben megírt szabályok szerint készítendi. 5. Hogy a rendelt gyógyszerek kiszolgáltatásakor szigorúan az orvosi rendelvényhez ragaszkodván, semmi helyettesítést használva, semmi szert kihagyni, sem a megrendelt mennyiségből levonni nem fog, valamint a kétes esetekben a rendelő orvos tanácsát szerényen és illőleg kikérendi. 6. Hogy az erősen ható gyógyszerek feletti felügyelésben és azok kiszolgáltatásában a rendes szabályokhoz leghívebben ragaszkodni, különösen semmi hánytatót, csikaró hashajtót, higany és dárdanykészítményeket, hites és ismeretes orvos rendelvénye nélkül kiadni nem fog, ezenfelül pedig a mérgek kiszolgáltatásakor a legfelsőbb helyen kitűzött óvószabályokat a legszigorúbban megtartandja. 7. Hogy titkos orvosi szert sem készíteni, sem kiszolgáltatni, valamint ismeretlen név alatt is kiadni nem fog. 8. Hogy a gyógyszerek árszabását állandóan és szigorúan megtartandja, úgyszintén tilos úton gyógyszertárába senkit édesgetni nem fog. 9. Hogy a betegek orvoslásába ereszkedni nem fog. Isten engem úgy segélyen és a szent evangélium. Ámen. Budapesten az Országos Gyógyszerész Egyesület az 1876-ban tartott évi közgyűlésén a Jármay Gusztáv, a Budapesti Gyógyszerész Testület és az Országos Közegészségügyi Tanács tagja által kidolgozott gyógyszerészi rendszabályokat elfogadta (1). Ennek, a felesketésre vonatkozó szövege a következő: „Én, ……… esküszöm (fogadom), hogy a gyógyszerész kötelességeit meghatározó törvényeket s az ezen törvények alapján létrejött vagy jövőben keletkezendő szabályokat, az illetékes kormány és egyéb hatóságok rendeleteit híven megtartandom, s állásomból folyó kötelességeimet mindenkor lelkiismeretesen és buzgón teljesítendem. Isten engem úgy segéljen!” Ez a szöveg tömören kifejezi a gyógyszerész kötelességeit a mindennapi tevékenységében. Valószínűleg, ebben az időben Magyarország mindkét egyetemén, a budapestin és a kolozsvárin is ezt az eskümintát használták. Erdélyben az 1944-es politikai változások után már nem tettek ilyen esküt sem az orvosok, sem a gyógyszerészek. Később a hippokratészi eskü módosított szövegét mondták együtt a gyógyszerész- és az orvosabszolvensek az ünnepélyes évzárókon. Ennek szövegében vannak általános tételek, melyek nem kizárólag az orvosokra vonatkoznak, hanem a gyógyszerészekre is érvényesek lehetnek (14). Az 1989-es változások után, 1995-ben, miután megalakultak a gyógyszerész-kollégiumok, szükségessé vált egy új gyógyszerészeskü megszövegezése. Előbb a bukaresti és a kolozsvári Gyógyszerészeti Kar végzősei mondták el ezt a tanulmányaik befejezésekor rendezett ünnepélyes évzárón, majd Marosvásárhelyen is. Ez utóbbi helyen a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) kivívta a jogot, hogy az eskü magyar nyelven is elhangozhasson az évzáró ünnepélyen. Ennek az eskünek román nyelvű szövege a Hivatalos Közlönyben is megjelent 1997-ben (12, 13). Magyar fordítása így hangzik: „Egész tevékenységemben mélységesen emberséges magatartást tanúsítok az ember és a közösség iránt. Tisztelni fogom a beteg méltóságát és személyiségét, foglalkozásomat lelkiismeretesen gyakorolva, a gyógyszerészi etika és deontológia előírásai szerint. Jellemem feddhetetlen lesz mind saját magammal, mind szaktársaimmal szemben, akiknek együttműködését fogom kérni, és nem utasítom vissza segítségemet, amikor ezt a beteg érdekében kérik tőlem. Semmiképpen nem engedem meg, hogy gyógyszerészi hivatásomat az ember egészsége és élete ellen használják fel. Türelmes és megértő leszek azzal szemben, aki betegsége miatt nem adja meg a nekem kijáró tiszteletet. Esküszöm, becsületemre, ünnepélyesen és szabadon, Isten engem úgy segéljen.” Marosvásárhelyen, a Gyógyszerészeti Kar 2005-ben végzett gyógyszerészeiknek az évzáró ünnepségen elhangzott esküjükből idézünk egy részletet magyar fordításban:

275

„Esküszöm a gyógyító Apollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet: Tanáromat, akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom. Utódait testvéremnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul […]. Senkinek sem adok halálos mérget akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok […]. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat […]. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője.” (15). A magyarországi egyetemeken a gyógyszerészeskü szövege konkrétabban vonatkozik a jövendő gyógyszerészek tevékenységére, például a pécsi egyetemen a következő a gyógyszerészek esküjének a szövege: „Én ………… esküszöm, hogy a megszerzett gyógyszerész-tudományi ismeretek birtokában hivatásomat a legnagyobb lelkiismeretességgel fogom gyakorolni, és hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Az egészség védelmét és a betegek gyógyulását mindenek elé helyezem. A betegek egészségi állapotára, gyógyszeres kezelésére vonatkozó adatokat fel nem fedem. Elméleti és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom. Tudásomat a gyógyszerészi etikába ütköző cselekményre nem használom fel. Mint a gyógyítómunka részese, ismereteimet csakis embertársaim egészségének védelmére és helyreállítására fogom fordítani. Arra törekszem, hogy a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara, valamint a gyógyszerésztudomány jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam. Ha a legrégibb időktől napjainkig megjelent gyógyszerészi esküket összehasonlítjuk, találunk közös vonásokat; ezeket a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Valamennyiben szerepel a Hippokratésztől átvett elv, hogy elsősorban nem ártani és mindent megtenni a gyógyítás érdekében. 2. A gyógyszerészekre vonatkozó valamennyi törvény tiszteletben tartására tesznek fogadalmat, amelyek a gyógyszeralapanyagok minőségével és mennyiségével, a gyógyszerkönyvi előírások, valamint az erős hatású és a mérgező anyagok kezelésével kapcsolatos szigorú utasítások betartását hangsúlyozzák. A régebbi eskük szövege külön kiemelte, hogy a gyógyszerész nem szolgál ki magzatelhajtókat. 3. Több gyógyszerészesküben megtalálható a betegek megvizsgálásától való tartózkodás („a betegek orvoslásába nem ereszkedem”). Fordítottja megvan az orvosok esküjében is, hiszen ők nem készíthetnek gyógyszereket. Ezzel az orvosok és a gyógyszerészek hatásköre végleg jól elkülönült. 4. Mindegyik esküben utalást találunk a gyógyszerek árára, arra, hogy a különböző taksákban, diszpenzatóriumokban, gyógyszerkönyvekben előírt árakat tiszteletben kell tartani. Ehhez kapcsolódik az anyagi érdekek mellőzése, valamint a szegény és a gazdag beteg egyforma kiszolgálása. 5. Etikai jellegű kitétele valamennyi gyógyszerészi eskünek az orvosokkal való egyetértés, együttműködés, de ez kizárólag szakmai szempontból értendő, például arra, hogy nem változtat a recepten az orvos tudta nélkül. Az anyagi érdekeltség kizárt. 6. A gyógyszerészeskükből kitűnik, hogy a gyógyszerésznek a betegek érdekét kell szolgálnia, és ennek feltétel nélküli teljesítésére tesz fogadalmat („éjjel-nappal” vagy „állandóan a gyógyszertárban tartózkodom”). 7. A titoktartás is szerepel a gyógyszerészeskük szövegében; ez vonatkozik a beteg titkaira, a betegségre (a diagnózisra), de a gyógyszer összetételére is. Egyes országokban, így Magyarországon a gyógyszerész (vagy orvosi) doktori fokozat elnyerésekor is esküt mondanak a jelöltek Az egyetemi doktori eskü szövege a következő: „Én ……… esküszöm, hogy a megszerzett tudományos ismeretek birtokában hivatásomat a legnagyobb lelkiismeretességgel fogom gyakorolni. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a gyógyszerészeti/orvosi tudományok és a gyógyszerészi/orvosi hivatás fejlődését a további munkámmal is elősegítsem. Megszerzett ma276

gasabb tudásomat és gyakorlati ismereteimet igyekszem fiatal kollégáimnak átadni. Arra törekszem, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, valamint a magyar gyógyszerésztudomány/orvostudomány hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam.” Ez nálunk eddig még nem vált szokássá. A példaként említett gyógyszerészi eskük veretes nyelvezetű szövege és tömörsége ellenére is jól körülírható követelményeket támaszt a gyógyszerészi hivatás gyakorlásával szemben. A mindenkori társadalom elvárta és most is elvárja a gyógyszerészektől az élet védelmét, a lelkiismeretességet, a betegérdek elsődlegességét, a tudományosan megalapozott szakmai tevékenységet, a folyamatos továbbképzést, a titoktartást, a „mindenkor a hivatáshoz méltó magatartást” tanúsítását. E tanulmánykötetnek a gyógyszerészéletutakat bemutató fejezetében meggyőződhetünk arról, hogy az erdélyi gyógyszerészek eleget tettek az esküjükben foglaltaknak, és tanulmányaik során nemcsak a szakmát sajátították el, hanem az esküjükhöz hűen dolgoztak, és gyógyszerészként évek, évtizedek alatt a betegekért dolgoztak, akik bennük, a gyógyszerészben a gyógyulás reményét látták. A szó nemes értelmében vett szolgálatot végeztek. IRODALOMJEGYZÉK 1. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. II. kötet. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest, 1930, 253. 2. Bánóné Fleischmann Mariann, Zalai Károly: A gyógyszerészi eskü kialakulása és fejlődése. Gyógyszerészet 1978, 22, 5, 184–187. 3. Carata A.: Jurământul farmaciştului – de la proiect la lege. Gazeta Farmaciştilor 1997, –5, 4–6. 4. Demkó Kálmán: A Magyar Orvosi Rend története tekintettel a Gyógyászati Intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig. Dobrowszky és Franke Kiadó, Budapest, 1894, 485–500. 5. Fabritius Guido: Beiträge zur Geschichte der deutschen Apotheken und Apotheker in Siebenbürgen. Deutsche Apotheker Verlag, Stuttgart 1986, 71–72. 6. Kempler Kurt.: A gyógyszerek története. 2. bővített kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984, 22–24. 7. Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, Cluj–Kolozsvár, 1926, 217–220. 8. Schédy Sándor: A magyar gyógyszerészetre vonatkozó törvények és szabályok gyűjteménye tekintettel a hazai gyógyszerészek reformtörekvéseire. Budapest, 1887. 9. Spielmann József, Ovidiu Maior : Régi erdélyi gyógyszerészi eskük. Gyógyszerészet 1979, 23, 5, 177–181. 10. Spielmann József, Ovidiu Maior: A gyógyszerészeti deontológia kezdetei Erdélyben. Gyógyszerészet 1979, 23, 6, 219–222. 11. Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Spielmann József, Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből. Comm. Hist. Artis Med. Hung. 1971, 60–61, 295–298. 12. *** Exercitarea pro fesiei. Lege privind executarea profesii de farmacist. Gazeta Farmaciştilor 1996. 12. *** Exercitarea profesiei. Lege privind executarea profesii de farmacist. Gazeta Farmaciştilor 1996, 1, 8–10. 13. ***Legea privind exercitarea profesiunii de farmacist, infiinţarea, organizarea şi funcţionarea Colegiului Farmaciştilor din România (18. aprilie 1997). In: Monitorul Oficial al României, anul 9, nr. 89 (14. mai 1997).

277

14. *** A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzős diákjai 1991. évi, 42. évjáratának (promóció) kicsengetési kártyája. 15. *** A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Gyógyszerészeti Kar 2000–2005. évfolyam (promóció) kicsengetési kártyája.

Hippokratész (i. e. 470–410)

278

3. ERDÉLYI GYÓGYSZERÉSZEK EGYESÜLETI TEVÉKENYSÉGE ÉS ÍRÁSBELISÉGE

3.1. AZ ERDÉLYI MAGYAR GYÓGYSZERÉSZEK SZAKMAI EGYESÜLETI TEVÉKENYSÉGE A XIX. század elején különböző szakmai területeken kezdeményezések indultak meg egyesületek létrehozására. Így az orvosok, a gyógyszerészek és a természettudományokkal foglalkozók közt is elkezdődött a szervezkedés kapcsolatteremtésre, összefogásra, egyesületek létrehozására a tudomány művelése, szélesebb körű népszerűsítése, a továbbképzés, a publikációs tevékenység biztosítása, valamint érdekeik közös képviseletének megszervezése céljából. Magyarországon először 1811-ben történik említés az orvosok és a gyógyszerészek szakmai egyesületek létrehozására irányuló törekvéséről. Ezt követően egyre többen kinyilvánították a szakmán belüli társulás szükségességét, és felhívást tettek közzé a kartársak bekapcsolására; így indult el a szervezkedés a vármegyék szintjén előbb az orvos–gyógyszerész egyesületek, majd később az önálló gyógyszerésztestületek megalakulására (17). Az erdélyi vármegyék orvosai, gyógyszerészei az elsők között határoztak. Legelőször Kolozsváron 1833-ban alakult meg az Erdélyi Orvosok Egyesülete, az akkori főorvos, csíkmadéfalvi Ferencz József javaslatára. Ezt követően 1838. december 17-én Temesváron az akkor ott gyakorló orvosként dolgozó Wachtel Dávid (1807–1872) felhívására Orvos-egyesület jött létre, melynek tagjai közt 14 orvos, 9 sebészmester és 8 gyógyszerészmester is volt. 1839. május 23-án Szatmárnémetiben alakult ilyen egyesület Kőszeghi Mihály főorvos kezdeményezésére (7). Az újabb egyesületek létrejöttéhez jelentősen hozzájárult az 1837-ben alakult Budapesti Királyi Orvos Egyesület és az 1841-ben elindított Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek sorozata (21), mely közül kilenc a mai Románia területén levő városokban zajlott le. Ezeknek megszervezésében az erdélyi gyógyszerészek nemcsak részt vettek, hanem előadásokat is tartottak (15). Az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az osztrák hatóságok betiltották a monarchia területén valamennyi orvos–gyógyszerész–természettudományi társaság működését, csak az 1867es kiegyezés után folytathatták tevékenységüket, illetve szerveződhettek újabbak. A század végére a sorra alakuló egyesületek száma szinte megegyezett a vármegyék számával. 1868-ban alakult meg Nagyváradon a Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyesület, elnöke dr. Lukács János, titkára dr. Bodor Károly, majd dr. Pollák László, alelnöke dr. Fuchs József volt. A pénztárosi tisztséget Bertsinszky Károly gyógyszerész töltötte be, a könyvtárosi teendőket Podhráczky Ferenc gyógyszerész látta el. 1871-ben emlékkötetet jelentettek meg az elnök és a titkár szerkesztésében, melyben közölték visszamenőleg három évre a közgyűléseik tárgyát és tagjaik névsorát. Ebből megtudhatjuk, hogy az 1868/69-es évben 11 szakülést tartottak, továbbá, hogy az 58 alapító tag között 26 orvos volt, a többi gyógyszerész, természetbarát, tanár, lelkész (9). Az egylet huszonöt éves fennállására 1893. május 15-én közgyűlést tartottak, és újabb emlékkötetet adtak ki; ismét közlik tagjaik névsorát. Ekkor a 79-ből már 10 gyógyszerész (25); később, 1910-ben 13 nagyváradi és 3 vidéki gyógyszerész volt tagjaik között (3). 1928-ban fennállásuk hatvanéves évfordulójáról is megemlékeztek, tudományos ülést szerveztek és az itt elhangzott dolgozatokat újabb emlékkötetben adták ki (27). 279

34. ábra. A Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerészi- és Természettudományi Egylet közgyűléséről (1893) és szaküléseiről (1910) megjelent kiadványok fedőlapjai Hasonló egyesületet alapított 1876-ban Hőgyes Endre is Kolozsvári Orvos–Természettudományi Társulat néven. Ennek is tagjai voltak az akkori Kolozsvár neves gyógyszerészei, így Ács Albert, dr. Hintz György, Rohonczy Zsigmond, Széky Miklós, dr. Tomcsik József, Valentiny Adolf, Wolff János, majd 1880-tól Rácz Jenő és dr. Wolff Gyula (5). Nagyenyeden és környékén 1883-ban indult meg az orvosok és gyógyszerészek szervezkedése egyesület létrehozása céljából. A kezdeményezés csírája az akkor már halott dr. Váradi Sámuel (1773–1857) nevéhez fűződik, akinek hagyatékából több mint 300 kötetes könyvtár jött létre. 1883. december 26-án a helybeli orvosok és gyógyszerészek dr. Winkler Albert indítványára dr. Magyari Károly megyei főorvossal elhatározták „egy körbe egyesülésüket, azon célból, hogy a kartársi egyetértést ápolják, némi tudományos eszmecserét váltsanak és hogy lapokat, könyveket közköltségen szerezve nagyobb irodalom használatához kevesebb költséggel juthassanak”. A szervezkedés évekig eltartott. 1888. február 26-án újabb felhívással fordultak a megye orvosaihoz, gyógyszerészeihez az egyesület megalapítása céljából. A miniszteri jóváhagyás után 1890. június 8-án tartották alakuló közgyűlésüket, melyen kidolgozták alapszabályukat. Az egyesület az Alsó-Fehér megyei Orvos– Gyógyszerész Egylet nevet viselte, az elnöke dr. Magyari Károly, a titkár dr. Farnas Árpád, a pénztáros pedig Pap János gyógyszerész lett (10). Az orvosokon kívül Mihelyes Zsigmond, Újvári Sándor, Böjthe Lajos és Lukácsi Viktor gyógyszerészek is tagjai voltak (29). Három évkönyvet adtak ki. Az első 1890-ben jelent meg hatvanlapnyi terjedelemben. Ebben bemutatják megalakulásuk rövid történetét, Váradi Sámuel életrajzát, és két tudományos dolgozatot is közölnek. Ugyanitt jelzik, hogy taglétszámuk 9-ről 24-re emelkedett. Már az első kötetben megkezdik tagjaik rövid életrajzának bemutatását, így Varró Ferenc nagyenyedi és Schiessl Károly balázsfalvi gyógyszerészekét is. A következő évkönyvük 1894-ben jelent meg, ebben az elmúlt három év szakmai tevékenységéről számolnak be, a megye területén tartott szaküléseikről, így az 1892-ben Marosújváron és az 1893-ban Vizaknán szervezett vándorgyűlésekről. Taglétszámuk ekkor már harmincra növekedett. 1897-ben jelent meg a harmadik évkönyvük, melyben, az 1894-ben Gyu280

lafehérváron, az 1895-ben Tövisen és az 1896-ban Zalatnán rendezett vándorgyűlésekről írnak, és közlik az itt elhangzott előadásokat is. Folytatva tevékenységüket, 1899-ben Marosújváron tartottak vándorgyűlést továbbképző előadásokkal. 1900-tól az Országos Orvos Szövetségbe való belépésüket készítették elő (23). 1888-ban alakult meg a Csíkmegyei Orvosok, Gyógyszerészek és Természettudósok Egyesülete a következő tisztségviselőkkel: elnök dr. Molnár József megyei tiszti főorvos, alelnök dr. Szathmáry János, pénztáros Gözsy Árpád csíkszeredai gyógyszerész, titkár dr. Molnár Károly. 1890. december 20-án alakult meg a Maros-Torda megyei és a Marosvásárhelyi Orvos– Gyógyszerész Egylet (30), elnöke dr. Engel Imre, Marosvásárhely főorvosa, alelnöke dr. Agyagási Károly megyei főorvos, titkára dr. Turnovszky Mór járási főorvos, később pedig Nyerges Sándor. A pénztárosi és a könyvtárosi teendőket gyógyszerészekre, dr. Bernády Györgyre, majd Beck Bélára, illetve később Nagy Sándor gyógyszerészre bízták. 1897-ben megjelentettek egy kis füzetecskét Maros-Torda vármegyei és Marosvásárhelyi Orvos–Gyógyszerész Egylet által elfogadott Házszabályok címmel (31). 1900-ban hangzott el Turnovszky Mór Visszapillantás tíz egyleti évre című beszámolója, amit a X. rendes közgyűlésük elé terjesztett. Szövege a Gyógyászat c. lapban, majd különlenyomat formájában meg is jelent (40). 1895. november 30-án tartotta alakuló ülését a Máramaros vármegyei Orvos–Gyógyszerész Egyesület. A főszervező dr. Badzey László megyei tiszti főorvos volt, a 25 jelenlevő őt választotta meg az egyesület első elnökének; a 8 választmányi tag között volt Buzáth Márton gyógyszerész Máramarosszigetről. Az ülésen kidolgozták az alapszabályaikat, és jóváhagyás végett felterjesztették a minisztériumba. 1896. február 27-én már 47 tagjuk volt, köztük 17 gyógyszerész, 1898-ban 55-re emelkedett a létszám. 1899-ben kiadták első évkönyvüket 293 lapnyi terjedelemben dr. Ábrahám Béla alelnök szerkesztésében (1), ismertetve egyesületük történetét, az évi közgyűléseken és szaküléseken elhangzott beszámolókat, előadásokat, valamint nekrológokban búcsúznak elhunyt tagtársaikról, alapító tagjaikról; így az 1898-ban elhunyt Buzáth Márton gyógyszerészről is megemlékeznek. Az orvosokkal, a természettudósokkal társult egyesületek főleg tudományos előadások tartásával továbbképzési lehetőséget biztosítottak tagjaik számára. Bár ebből a szempontból jól együtt-

35. ábra. Az Alsófehér megyei Orvos–Gyógy- 36. ábra. A Maros-Torda vármegyei és marosvásárszerész-Egylet Évkönyvének (1890) fedőlapja helyi Orvos–Gyógyszerész Egylet Házszabályai (1897) 281

működtek, mégis már az 1800-as évek elejétől igény mutatkozott a céhekhez hasonló, önálló szakmai egyesületek (grémiumok) létrehozására, hogy gazdasági és érdekvédelmi gondjaikat egymással megosszák, illetve kéréseik megoldására egységesen léphessenek fel.

37. ábra. A Máramaros vármegyei Orvos–Gyógyszerész Egyesület első évkönyvének (1899) fedőlapja Miután 1809-ben megalakult a Budapesti Gyógyszerész Testület, vidéken is megindul a szervezkedés, a nagyobb városokban, központokban egymás után alakulnak a vidéki gyógyszerésztestületek, melyek a mai értelemben vett kamarák, kollégiumok kezdetleges csírái voltak, az említett társult szervezetektől függetlenül működtek. A gyógyszerészek mindkét szervezetnek tagjai lehettek (2, 17). Erdélyben legelőször Kolozsváron 1860-ban alakult meg a Kolozsvári Gyógyszerészek Testülete; ez 1918-ig folyamatosan működött, 1900-tól elnöke Tanács József, jegyzője dr. Hintz György volt. 1863. június 28-án több bánsági megye gyógyszerészei összefogásának eredménye Temesváron a Gyógyszerész Testület, 1886-ban elnöke Tárczay István, helyettese Faykiss József, jegyzője Steiner Ferenc volt. 1912-ben változtak a tisztségviselők, Jahner Rezső lett az elnök, Unghváry József az alelnök és Albrecht Gusztáv a titkár, a pénztáros pedig Braun Ernő; valamennyien temesvári gyógyszerészek. 1866. április elején a Bihar megyei gyógyszerészek is felhívást tettek közzé egyesület létrehozására. Már az év augusztus 4-re összehívták alakuló ülésükre a megye összes gyógyszerészét; a főszervező a nagyváradi Bertsinszky Károly gyógyszerész volt. Az alakuló ülésen 15 gyógyszerész vett részt. A vita során felmerült, hogy társuljanak-e a már 1861-től létező Debreceni Egyesülettel, vagy önálló Bihar megyei szervezetet hozzanak létre; végül az 1866. október 6-i ülésükön az egyesülés mellett döntöttek. A szervezkedésben és az egyesületi életben jelentős volt az elnöknek megválasztott Bertsinszky Károly mellett Podhráczky Ferenc nagyszalontai gyógyszerészsegédnek, Nyíry György nagyváradi, Trajánovits Ágoston sarkadi és Vass Jenő berettyóújfalusi gyógyszerészek tevékenysége. Az elkövetkező években taglétszámuk folyamatosan növekedett, rendszeresen tartottak szaküléseket, közgyűléseket felváltva Nagyváradon és Debrecenben, melyeken számos szakmai problémát is megvitattak. 1867-ben elhatározták, hogy összegyűjtik a gyógyszerészek életrajzi adatait, a patikák történetére vonatkozó anyagot, együttműködnek a velük párhuzamosan tevékenykedő Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyesülettel. 1869-ben új gyógyszerkönyv megszerkesztésének támogatásáról döntöttek, és kérték a taksák 282

egységesítését, továbbá javasolták, hogy a patikák vizitációjakor a tiszti főorvos mellett gyógyszerész is legyen jelen. 1873-ban, a nagyváradi árvíz idején segítséget nyújtottak a rászorultaknak. 1874-től üléseiken már tudományos dolgozatokat is bemutattak; nagy érdeklődést váltott ki többek között Podhráczky Ferenc beszámolója a farmakológia fejlődéséről. 1875-ben közadakozásból nyugdíjalapot hoztak létre. Már 1874. július 15-én bekapcsolódtak az Országos Gyógyszerész Egyesületbe. 1875. április 28-án közgyűlésükön tisztújítást tartottak, ahol Bertsinszky Károly betegsége miatt kérte felmentését, az új elnök Tamássy Károly lett, aki addig a debreceni egyesület elnöke volt, az alelnök pedig Nyíry György nagyváradi gyógyszerész. 1881-ben 27 tagjuk volt.

38. ábra. Bertsinszky Károly

39. ábra. Tamássy Károly

1882-ben, már az országos egyesület megalakulása után, dr. Róthschnek V. Emil gyógyszerész szerkesztésében kötetet adtak ki A Debrecen–Bihar megyei Gyógyszerész-Testület és az Általános Magyarországi Gyógyszerész Egylet III. kerület, IV. járás gyógyszertárai, testülete és története alapításuk óta címmel (16), melyben adatokat közölnek 22 Bihar vármegyei gyógyszertár alapításáról, jelzik az alapító és a tulajdonos gyógyszerészek nevét, ismertetik a 105 könyvből és folyóiratból álló gazdag könyvtáruk állományát, nekrológban búcsúznak elhunyt kartársaiktól.

40. ábra. A Debrecen– Biharmegyei GyógyszerészTestület Emlékfüzetének (1867) fedőlapja 41. ábra. A Debrecen– Biharmegyei GyógyszerészTestület kiadványának (1882) fedőlapja 283

1906-ban Molnár Lajos és Blayer József nagyváradi gyógyszerészek kérik különválásukat a debreceniektől. Ez 1909-ben valósul meg, a továbbiakban Nagyváradi Gyógyszerész Testület néven működnek, Csanda Endre elnökletével; az alelnök először Blayer József, majd Reisz István, a jegyző Pohl Jenő, 1911-től Lédig Árpád, 1915-től Roth Miklós. A pénztárosi tisztséget is többen töltötték be, először Farkas István, majd őt követte 1915-ben Atlasz Lajos, 1916-ban Zsigmondovits Géza és 1918-ban Mezőné Kain Eszter. Az 1900-as évek elején Aradon is megalakult a megyei Gyógyszerész Testület, elnöke 1906tól Ring Lajos aradi gyógyszerész, az alelnök 1908-ig Vojtek Kálmán, majd ezután Hehs Vilmos; a titkári teendőket 1912-ig Krebsz Géza, 1914-ig Hajós Árpád és 1915-től Vajdics György látta el; a pénztáros 1916-ig dr. Rozsnyay József, majd Berger Gyula. A Brassói Gyógyszerész Testület első elnöke Stenner Frigyes volt, majd 1908-tól Hornung Gyula. Az elnökhelyettesi funkciót többen töltötték be, először Oberth Henrik, majd 1900-tól Kugler Ede, 1907-től ismét Oberth Henrik, 1912-től Kelemen Ferenc, 1914-től Borsódy István. A jegyző Jékelius Emil, Neustädter János, Schmidt Károly és végül Kugler Rezső volt; közülük többen egy-egy időszakban pénztárosok is, például 1900-ban Hornung Gyula, 1918-ban pedig Neustädter Jenő. A XIX. század második felében a társadalom minden területén megnyilvánuló reformtörekvésekhez igazodva a gyógyszerészet kiváló egyéniségei egy országos gyógyszerész-egyesület létrehozásán fáradoztak (20), ezért 1863. szeptember 22-én Budapestre összehívták a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók IX. nagygyűlését, ahol Schédy Sándor, a Gyógyszerészi Hetilap szerkesztője bemutatta indítványát az országos egyesület felállítására 4 fióktestülettel, amelyek a Királyhágón túli területet és egész Erdélyt is magukban foglalták volna. A következő X. nagygyűlésen, amit Marosvásárhelyen tartottak 1864. augusztus 26. és szeptember 2. között, ismét foglalkoztak ezzel a témával, Ráth Péter, a budapesti gyógyszerész-grémium elnöke bemutatta a kidolgozott alapszabályokat és a jóváhagyás végett a miniszternek küldendő felterjesztést (19), melynek aláírói között erdélyi gyógyszerészek is voltak, így Mátray István (Érmihályfalva), Solymossy János (Székelyudvarhely), Sztankai Ferenc (Verespatak), Jeney Albert (Marosvásárhely) és telegdi Roth Pál (Dés). 1870. június 6–8. között Budapestre hívták össze Magyarország, Erdély, Horvátország, Szlovénia gyógyszerészeit országos gyógyszerészegylet megalakítása céljából, itt központi bizottságot hoztak létre az előkészítő munkálatok elvégzésére, melynek elnöke a budapesti Ráth Péter, alelnöke a temesvári Simon Imre lett, titkárként pedig a kolozsvári id. dr. Hintz György neve is felbukkan, aki ekkor kezd jelentősebb szerepet játszani a gyógyszerészi közéletben. A tagok közt erdélyiek is voltak, így Száva Gerő brassói, telegdi Roth Pál dési, Müller Károly nagyszebeni és Karácsony Sándor temesgyarmati gyógyszerész. 1872. május 6-án volt az Országos Gyógyszerész Egylet alakuló nagygyűlése, melyen ismertették a Hintz György által kidolgozott alapszabályokat, az egylet célját „a gyógyszerészi ügyek egyöntetű kezelésében” határozták meg (2). Az 1873. évi közgyűlésen az egyesület szervezeti felépítésével is foglalkoztak, az országot 6 kerületre osztották, és mindegyikben 4–4 járást hoztak létre, melyek élén elnök, alelnök és titkár állott. A felosztást a gyógyszertárak száma szerint végezték, egy járásba 20–40 gyógyszertár tartozott (8). Ugyanezen a közgyűlésen tisztújítást is tartottak, az eddigi elnök, Ráth Péter (1811–1873) betegsége miatt megüresedett helyre Jármay Gusztáv pesti gyógyszerészt, alelnöknek pedig az erdélyi származású Csávásy Kiss Károlyt választották. Alapszabályukat módosították, az egyesület nevét Általános Magyarországi Gyógyszerészek Egyletére változtatták (17). Az 1874. május 6-án tartott közgyűlésnek az volt a feladata, hogy az egyes járások élére megválasszák a vezetőket. Erdélynek ekkor összesen 93 gyógyszertára volt, melyeket 3 kerület 7 járásába soroltak be. Ezeknek központjai és tisztségviselői a 52. táblázatban találhatók.

284

52. táblázat. Az Általános Magyarországi Gyógyszerészek Egyletének Erdély területére eső járásai és azok tisztségviselői 1874–1881 között Kerület Járás Központ Elnök Alelnök Titkár III. 3. Szatmárnémeti Dr. Lengyel Márton Somogyi Rezső Balássy György IV. 1. Temesvár Simon Imre Fényhalmy Lajos – . Andrényi IV. 4. Arad Andrényi Zsigmond Rozsnyay Mátyás Ifj Zsigmond VI. 1. Kolozsvár Dr. Hintz György Dr. Wolff Gyula Széky Miklós VI. 2. Marosvásárhely Jeney Albert Burdács Alajos Binder Károly VI. 3. Nagyszeben Kayser Gusztáv Platz Vilmos – VI. 4. Brassó Száva Gerő Stenner Frigyes – Az 1881. évi közgyűlésen dr. Hintz György ismét az alapszabály egyes szakaszainak módosítását javasolta, és az eddigi elnevezés magyartalan hangzása miatti megváltoztatását Magyarországi Gyógyszerész Egyletre. Itt mondották ki a kerületek eltörlését, így a járások közvetlenül a központi választmány igazgatása alá kerültek, élükön igazgatókkal, aligazgatókkal (28). A járások számozása 1-től 24-ig történt, később egyik kettéválásával még bővült, végül 1911-ben számuk 28-ra növekedett. 1908-ban a Magyarországi Gyógyszerész Egylet egyik alelnöke Tanács József kolozsvári gyógyszerész volt. 1908-ban alakult meg a Gyógyszerészsegédek Országos Szövetsége Budapest központtal, melynek az erdélyi és bánsági megyékben is voltak fiókjai, így Arad, Kolozsvár, Nagyvárad és Temesvár városokban (28). Az erdélyi megyék besorolása és tisztségviselői az átszervezés után a 53. táblázatban találhatók, ahol a szaklapok hírei alapján a fontosabb változásokat is jeleztük (29, 30). 53. táblázat. A Magyarországi Gyógyszerész Egylet erdélyi járásai és tisztségviselői 1883–1918 között Járás

Megyék Máramaros, 10. Bereg

Igazgató – helység – időszak

Aligazgató – helység – időszak Marosán Albert – Máramarossziget Lám Sándor – Ungvár 1886–1898 Böszörményi József – Szatmár 1881– Id. Gerber Ödön – Szinérváralja 1898– 1886 1910 11. Szabolcs-Szatmár Bossin Lajos – Szatmár 1890–1898 Báthory István – Nagykároly 1910– Unger Ulmann Sándor 1906–1911 1912 Horváth József – Szatmár 1915–1918 Vaszkó Gyula – Fehérgyarmat 1912– Tárczay István – Temesvár 1887–1898 – Temes, Jahner Rezső – Temesvár 1898– Hain Albert – Temesvár 1898–1906 13. Krassó-Szörény Geml István – Temesvár 1906–1909 Unghváry József – Temesvár 1909– Rozsnyay Mátyás – Arad 1880–1886 Felletár Béla – Újszentanna 1891–1898 Khudy József – Arad 1898–1901 Ring Lajos – Arad 1901–

Arad, 16. Csanád

– Rozsnyay Mátyás – Arad 1886–1898 Csíky Lukács – Simánd 1898–

Kolozs, Torda-Aranyos, 21. Alsó-Fehér, Hunyad

dr. Hintz György – Kolozsvár 1886– Dr. Wolff Gyula – Kolozsvár 1886– 1890 1895 Széky Miklós – Kolozsvár 1891–1897 Wolff János – Torda 1895–1897

285

Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, 22. Maros-Torda, Csík, Udvarhely, Háromszék 21. 1897-től együtt a és 22. két járás Nagy-Küküllő, 23. Szeben, Brassó, Fogaras 25. Bihar (1909-től)

Burdács Alajos – Marosvásárhely Nagy Sándor – Marosvásárhely 1886– 1886–1891 1891 Nagy Sándor – Marosvásárhely 1891– – 1897 Széky Miklós – Kolozsvár 1897–1908 Tanács József – Kolozsvár 1908–1914 Ifj. Hintz György – Kolozsvár 1915– Binder Gusztáv – Nagydisznód 1886– 1898 Kugler Ede – Brassó 1898–1912

Rohonczy Zsigmond – Mócs 1897– 1906 Cs. Mike Márton – Torda 1906– Platz Vilmos – Nagyszeben 1886–1898 Weber J. Hans – Segesvár 1898–1901 Müller Károly – Nagyszeben 1901– 1906 Hornung Gyula – Brassó 1906–1912 Pissel Károly – Nagyszeben 1912– Stenner Frigyes – Brassó 1912– Hankovits Ferenc – Nagyvárad 1909– Blayer József – Nagyvárad 1909–1919 1914 Dr. Medvigy Ferenc – Nagyvárad 1914–1916

1918. szeptember 18-án a Magyarországi Gyógyszerész Egylet tisztújítással egybekötött kongresszust tartott. Erdélyből több gyógyszerész került be ekkor az igazgatósági tagok közé, így dr. Hintz György (Kolozsvár), Jahner Rezső (Temesvár), Krausz Elemér (Arad megyei Öthalom), dr. Medvigy Ferenc (Nagyvárad) és Pissel Károly (Nagyszeben). Ugyanekkor Tanügyi Bizottságot is létrehoztak, ennek erdélyi tagjai a kolozsvári egyetemi tanárok sorából kerültek ki, így Orient Gyula, Széki Tibor gyógyszerészek és Konrádi Dániel orvos. 1919 után az Erdélyben maradt magyar gyógyszerészek elszakadva az anyaországi egyesülettől, önálló gyógyszerésztestületek létrehozásával próbálták továbbra is szervezett keretek közt folytatni egyesületi életüket. Így 1920 októberében elkezdődött a megyei gyógyszerésztestületek megalakulása, tulajdonképpen az 1919-ig működőek mintájára, azok folytatásaként. Szám szerint 15 megyei gyógyszerésztestület alakult. Ezeket elnök, alelnök, titkár, pénztáros és néhány választmányi tag vezette, akik a megyék legkiválóbb gyógyszerészeinek sorából kerültek ki (12). Az 1920-ban alakult 15 megyei gyógyszerész testület és tisztségviselői az 54. táblázatban találhatók. 54. táblázat. Erdélyi megyék gyógyszerész testületeinek tisztségviselői 1920-ban Megye Elnök, alelnök Titkár Pénztáros Arad Krausz Elemér Ásmány Gyula Szondy János Beszterce-Naszód Wokalek Gusztáv Bancu Leonidas Broser Gusztáv Id. Csanda Endre Bihar Dr. Raáber Árpád Atlasz Lajos Dr. Rácz Rezső Binder Gusztáv Eichorn Albert Lukas Károly Brassó Tullin György Phleps Erik* Feminger Oszkár* Csík Gözsy Árpád Kolosváry József Löffler Marcell Fogaras Dr. S. Pildner Viktor Grama Vince Hermann János Hunyad Pap Sándor Albescu Virgil Major Mihály Kolozs Şomlea Mihai Flohr József Dr. Nagy Árpád Dr. Hints Zoltán Maros-Torda Osváth Károly Czitrom Vilma Veress Árpád Nagy-Küküllő Lingner András Salmen Ágoston Auner Frigyes Szatmár Tabajdy György Dr. Guttmann Béla Bródy Béla Pissel Károly Herzberg Heinrich Ifj . Wermescher Emil Szeben Banciu Demeter Csergi Pop Viktor* Herzberg Heinrich* 286

Szilágy Szaplonczay Sándor Szolnok-Doboka Nits János Torda-Aranyos Murgău Ion Megjegyzés: * későbbi változások

Balás Pál Ballai Krémer Lajos Gerő Gyula

Z. Kiss Miklós Litschel Emil Cs. Mike Márton

A megyei testületek létrejötte után, 1921. január 17-én Kolozsváron az egyes megyék gyógyszerészeinek képviselői megalakították az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Szövetségét. Ezt az összejövetelt első Kongresszusuknak is tekintették, ahol megválasztották a Szövetség tisztikarát. A tisztségviselők az 55. táblázatban vannak feltüntetve: 55. táblázat. Az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Szövetségének első tisztikara Tisztség Elnök

Gyógyszerész neve Tisztség Gyógyszerész neve Şomlea Mihai Ellenőr Dr. Hints Zoltán Krausz Elemér Könyvtáros Lukács Ferenc Alenökök Pissel Károly Iktató Dr. Cseresznyés Gyula Főtitkár Dr. Halász Pál Gazda Popa János Flohr József Gyűlési főtitkárok Dr. Binder János Fegyelmi bizottság elnöke Vlad Virgil Romániában 1880 szeptemberében alakult meg a Romániai Gyógyszerészek Országos Egyesülete (Societatea Farmaciştilor din România), de csak 1909. április 10-én az 1345. sz. királyi rendelettel nyert szentesítést. Miután Románia területe a trianoni egyezmény értelmében megnagyobbodott Erdéllyel, Bukovinával, szükségessé vált az átszervezése, ezért 1921. június 5–6-án Brassóban kongresszust tartottak, ahol a szervezet újjáalakult Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesülete (Asociaţia Generală a Farmaciştilor din România) néven, ez magában foglalta az ókirálysági, az erdélyi és a bukovinai gyógyszerészeket is (34). Az új, átalakult Egyesület 1923-tól a 3791. sz. alatt bejegyzett jogi személyiségként működött Bukarest székhellyel. Elnöke dr. Iteanu Alexandru erdélyi származású gyógyszerész lett (13). Hét fejezetből álló új alapszabályzatának I. fejezete az alakulást, az Egyesület célját és eszközeit rögzíti, a II. fejezet a tagokkal, a tagsági viszonyokkal, a III. fejezet pedig a választmánnyal foglalkozik. Ez kimondja, hogy a 25 tagú központi vezetőség élén egy elnök és öt alelnök áll, melyek egy-egy régiót képviselnek; továbbá az üléstitkár, pénztáros, ügyvezető, levéltáros, könyvtáros, ellenőr és a választmányi tagok. Az V. fejezet az alosztályokkal foglalkozik, ami szerint több megye nyilvános gyógyszertárai egy nagyobb központ köré csoportosulnak kerületet alkotva, minden kerületnek külön saját választmánya van, élén egy elnökkel és annyi alelnökkel, ahány megyéből alakult meg, ezenkívül titkárral és pénztárossal. Az egyes kerületek tisztségviselőit a kerülethez tartozó gyógyszerészek a saját körükből választják meg. A brassói kongresszuson az 1921–1924 közötti időre választották meg a tisztikart (14), 1926ban tisztújítást tartottak, de 1930-ban az új egészségügyi törvény életbelépésével megszüntették az Egyesületet, helyét a Gyógyszerész Kollégium (Kamara) vette át. A Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesületének 1921–1930 közötti tisztségviselőit az 56. táblázatban találjuk meg. Magyar nemzetiségű gyógyszerész csak a választmányban volt. Az előzőleg, az 1921-ben alakult Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Szövetsége a továbbiakban az újjáalakult Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesülete keretén belül mint az Erdélyi és Bánáti Tagozat működött, élén egy elnökből, alelnökből, főtitkárból, főpénztárosból és 2–3 tagból alkotott választmány állt. 1924 és 1930 között kisebb változások történtek összetételében, amelyet az 57. táblázat szemléltet.

287

56. táblázat. A Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesülete központi választmányának tagjai 1921–1930 között Elnökök Az erdélyi rész alelnökei Magyar nemzetiségű választmányi tagok Krausz Elemér (Öthalom) 1921–1926 Iteanu Alexandru Murgău Ion Hints Zoltán (Marosvásárhely) 1921–1924 1921–1925 1921–1925 Lukács Ferenc (Kolozsvár) 1921–1924 Schmidt Károly (Brassó) 1921–1924 Osváth Károly (Marosvásárhely) 1926–1930 Michălcesu Ion Demeter Cornel Flohr József (Kolozsvár) 1926–1930 1926–1930 1926–1930 Orient Gyula (Kolozsvár) 1927–1928 57. táblázat. Az Erdélyi és Bánáti Tagozat választmánya 1924–1930 között Tisztség Név (helység) Időszak Murgău Ion (Torda) 1924–1926,1928–1930* Elnök Demeter Cornel (Kolozsvár) 1926–1930 Alelnök Krausz Elemér (Öthalom) 1924–1926 Krausz Elemér (Öthalom) 1924–1926 Igazgató Mózes Károly (Kolozsvár) 1927–1930 Főtitkár Flohr József (Kolozsvár) 1924–1930 Főpénztáros Nagy Árpád (Kolozsvár) 1924–1926 Pamfil Gheorghe (Kolozsvár) 1924–1926 Osváth Károly (Marosvásárhely) 1924–1930 Választmányi tagok Orient Gyula (Kolozsvár) 1926–1928 Binder Hans (Nagyszeben) 1928–1930 Goina Teodor (Kolozsvár) 1928–1930 Megjegyzés: * tiszteletbeli elnök

42. ábra. Mózes Károly igazgató 43. ábra. Krausz Elemér alelnök 44. ábra. Demeter Cornel elnök A Tagozat évente kongresszusokat tartott, melyeken beszámoltak munkájukról, megvitatták mindennapi gyógyszertári tevékenységükkel kapcsolatos gondjaikat, problémáikat, az anyagellátást, az új gyógyszertárak engedélyezését, túlzott elszaporodását. 1922. június 8–12. között Sinaián, 1923. május 18–23. között Herkulesfürdőn az Általános Szövetséggel együtt tartottak kongresszust, majd Bukarestben 1924. május 29-én, 1925. május 28-án és 1926. február 24-én. Az Erdélyi és Bánáti Tagozat keretében 1924. október 21-én Orient Gyula létrehozta a tudományos szakosztályt, melynek elnöke Orient Gyula és Pamfil Gheorghe, alelnöke pedig Ferencz Áron, Murgău Ion és Flohr József volt Az üléseiken elhangzott előadások közlésére jelentették meg Orient Gyula szerkesztésében az Arhiva Farmaciei – Gyógyszerészi Archivum c. román––magyar nyelvű folyóiratot. Sajnos azonban 1925-ben csak két füzete jelent meg, összesen harminchat lapnyi terjedelemben. Ennek részletes ismertetését lásd a folyóiratokról szóló fejezetben. 288

45. ábra. A Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesülete keretén belül létrehozott Erdélyi és Bánáti Tagozat vezetői 1921–1924 között. Felső sor: Flohr József, Pamfil P. Gheorghe, középen Ioan Murgu, alsó sor: Krausz Elemér és Osváth Károly Az Erdélyi és Bánáti Tagozat 12 kerületből állt, amelyek az erdélyi és bánsági megyéket ölelték fel. Tisztségviselőit lásd az 58. táblázatban. 58. táblázat. Az Erdélyi és Bánáti Tagozat kerületeinek tisztségviselői 1922–1930 között (időrendben) Kerület Megye

Elnök

Titkár

Pénztáros

Mártonffy Emil (Máriaradna) Vojtek Géza (Arad) Földes Béla (Arad) Rényi Tibor (Arad) Schlett Géza (Pécska)

Kain Imre (Arad) Bernáth Jenő (Arad)

II. Henrik Beszterce- Wokalek (Beszterce) Naszód

Haupt Pál (Nagysajó)

Wagner Arthur (Beszterce)

Broser Gusztáv (Beszterce)

III. Bihar

Păcală Gheorghe (Nagyvárad)

Mátray Béla (Érmihályfalva) Rácz Rudolf (Nagyvárad)

Szabó Sándor (Nagyvárad)

Atlasz Lajos (Nagyvárad)

IV. Brassó

Schmidt Károly Cutean Gheorghe (Brassó) Binder Ernő (Brassó) (Brassó)

I. Arad

Onescu Cornel (Arad) Janka Jenő (Arad) Mártonffy Emil Onescu Cornel (Arad)

Alelnök

Jékelius Emil Lukas Frigyes (Brassó) Phleps Erich (Brassó) (Brassó)

289

V. Háromszék VI. Hunyad VII. Kolozs, TordaAranyos, SzolnokDoboka, Alsó-Fehér VIII. MarosTorda, KisKüküllő, Csík, Udvarhely

Kováts Tivadar (Sepsiszentgyörgy) Ferencz József (Vajdahunyad)

Ebergényi Gyula (Kovászna) Papp Sándor (Vulkány)

Lukács Dénes (Kolozsvár) Lukács Ferenc (Kolozsvár)

Hints Zoltán (Marosvásárhely) Nagy Jenő = ügyvezető elnök (Marosvásárhely)

Csergi Pop Viktor (Sepsiszentgyörgy)

Barabás Ferenc (Uzon) Erőss Endre (Déva) Nussbaum Miklós (Déva) Huszár Jenő (Kolozsvár) Cseresznyés Gyula (Kolozsvár)

Szathmáry István (Ditró)

Osváth Károly (Marosvásárhely)

IX. György Szatmár, Tabajdy (Szatmárnémeti) Máramaros

Béres János (Máramarossziget)

Guttmann Béla (Szatmárnémeti)

X. Szeben, Fogaras, NagyKüküllő

Hermann Hans (Fogaras) Salmen August (Segesvár)

Pop Victor (Nagyszeben)

Herzberg Heinrich (Nagyszeben)

XI. Szilágy

Breuer Zsigmond (Zilah) Pop Aurel (Nagykároly)

Szaplonczay Sándor Kelemen Sándor (Szilágysomlyó) (Zilah)

XII. Temes, Torontál, KrassóSzörény

Albrecht Gusztáv (Temesvár) Roxin József = ügyvezető elnök (Temesvár)

Freyler Ferenc (Orsova) Roxin József (Temesvár)

Codarcea Iuliu (Temesvár) Sárga Gyula (Temesvár)

Nagy Árpád (Kolozsvár) Krausz Elemér (Öthalom) Mózes Károly (Kolozsvár) Czitrom Vilma (Mvhely) Neagoş Sabin (Mvhely) Konrád Kálmán (Mvhely) Kolosváry József (Mvhely) Foltinek Aurel (Nagysomkút) Buzási Márton (Szatmárnémeti) Graffius Wilhelm (Nagyszeben) Balázs Pál (Szilágysomlyó) Breuer Kálmán (Zilah) Kauffmann Lajos (Nagykároly) Braun Rezső (Temesvár) Roxin József (Temesvár) Bräuer Mihály (Temesvár) Böhm István (Temesvár)

A Tagozaton belül működött Segély-egylet néven a gyógyszertártulajdonosok önsegélyező egyesülete is, melynek elnöke Murgău Ion volt, igazgatója Mózes Károly, titkára Flohr József, valamennyien kolozsvári gyógyszerészek; igazgatósági tagként tevékenykedett még a marosvásárhelyi Osváth Károlyon kívül Demeter Cornel is. A felügyelő bizottságnak Bíró Géza, Lukács Dénes, Popa Ioan és Şomlea Mihai volt a tagja (24). 1929. szeptember 29-én a kolozsvári városháza nagytermében közgyűlést tartottak Orient Gyula hatvanadik születésnapjára, erről a Buletinul

290

Farmaciştilor október 1-jei számában megemlékeznek, és román, valamint magyar nyelvű különlenyomatot adnak ki (26). Az Osváth Károly családja által megőrzött alábbi fényképen a fent említett két egyesület (I. Romániai Gyógyszerészek Szövetségének Erdély és Bánát kerület és II. Az Erdélyi-Bánáti Gyógyszertártulajdonosok Segélyegylet) vezetőségének tagjai láthatók. Megfigyelhetőek a két (álló és ülő) sorban levő személyek kabátján levő számok 1–8-ig.

46. ábra. Erdélyi gyógyszerész egyesületek vezetőségi tagjai Állósor: 7 = Nagy Samu; 3 = Flohr József; 5 = Osváth Károly; 2 = Mózes Károly Ülő sor: 4 = Orient Gyula; 1 = Demeter Cornel; 8 = Murgău Ion; 6 = Herzberg Heinrich 1920-ban az alkalmazott gyógyszerészek is külön egyesület szervezését indítják el, melynek létrehozásában nagy szerepe volt Sütő Nagy László kolozsvári gyógyszerésznek. Erdélyi és Bánáti Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetsége néven alakult meg még ugyanabban az évben Kolozsvár székhellyel szervezetük, ideiglenesen megválasztott első elnökük Jenőffy Miklós volt, munkáját három alelnök segítette: Sütő Nagy László, Maiorescu Victor és Roxin Gyula. Az eredményes szervezkedés után 1921. június 12-én tartották első kongresszusukat, amelyen megválasztották tisztségviselőiket, kidolgozták alapszabályaikat, miszerint évente-kétévente kongresszust tartanak; ezeken többször új vezetőség választása is szükségessé vált, mert egyes alkalmazottak időközben tulajdonosok lettek. 1922. júliusi közgyűlésükön központi választmánnyal bővítették ki a vezetőséget, amelynek tagjai különböző kisebb-nagyobb feladatkört láttak el. Munkájuk kezdeti lendülete valószínűleg csökkent, mert 1924. augusztus 6-án újraalakuló közgyűlést hívtak össze, ahol új vezetőséget választottak. A személyi változások lendületet hoztak a szövetség munkájába. A következő tisztújító kongresszusukat 1926. május 9-én tartották Kolozsváron, ezt követte az 1927. október 2-i, majd az 1928. január 15-i közgyűlésük. Ezeken is változott a vezetőségük, ami az 59. táblázatból is kitűnik.

291

59. táblázat. Az Erdélyi és Bánáti Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetsége központi választmányának tisztségviselői 1920–1930 között Tisztségek

Gyógyszerészek nevei Jenőffy Miklós Maiorescu Victor Wonesch Miksa Elnökök Pop Augustin Sütő Nagy László Dr. Költli Ferenc S. Nagy László, Maiorescu Victor, Roxin Gyula Buda János, Goina Teodor Vértes Dezső, Pop Augustin Alelnökök Vértes Dezső, Varitz József Dr. Költli Ferenc, Gaál Antal Szabó Sándor Roxin János, Rucska Jenő Wonesch Miksa Ügyvezető elnökök Rehon Károly Bodor László Knöpfler Zsigmond Lipován J. Főtitkárok Goina Teodor Martin Alexandru Németh Andor Kauntz Ernő Pénztárosok Kovács Ili Nyerges Imre Dr. Lengyel Gabriella Ajtay G. Gyula Főjegyzők Oana Alexandru, Kepes László Sverşina Iosif Mischinger Viktor, Zakariás István Czitrom Zoltán Ellenőrök Rucska Jenő, Biró Ernő Bárány Bálint, Biró Ernő

Időszak 1920–1921 1922–1924 1924–1925 1925–1926 1926–1927 1927–1930 1920–1922 1922–1924 1924–1925 1925–1926 1926–1927 1927 1928–1930 1922–1924 1924–1926 1927–1930 1921–1922 1922–1924 1924 1925–1926 1927–1930 1921–1925 1926–1927 1927–1930 1922–1924 1925 1926 1927 1928–1930 1922–1925 1927–1928 1928–1930

Közben a megyékben létrejöttek a fiókszervezetek is, így Marosvásárhelyen 1925 szeptemberében a város alkalmazott gyógyszerészei Gyalui Pál gyógyszertárában összegyűltek és megalakították helyi csoportjukat, melynek elnöke Voith Lajos (sz. 1894. aug.11., Mezősámsod, oklevél Kvár FJTE 1914), pénztárosa Gyalui Viola, jegyzője Osváth Elemér Zoltán lett (32). Már 1922-ben elhatározták, hogy külön szaklapot indítanak Pharmaco Courrier néven, melyben sajátos problémáikat, a törvények, rendelkezések megvitatását, a mindennapi gyógyszertári gyakorlattal, a Gyógyszerkönyv előírásaival kapcsolatos észrevételeiket közlik három nyelven (román, magyar és német). A lap első száma 1922 áprilisában jelent meg s ettől kezdve havonta 1933 októberéig. Szerkesztői és munkatársai valamennyien az Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetségének tagjai voltak (35). Az 5. számban (1922. augusztus 1.) közlik az Erdélyi és Bánáti Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetségének alapszabályait. 1924-től a lap szerkesztésében Rehon Károly is részt vett 1927 októberéig, ezután már betegsége miatt nem tudta ellátni ezt a feladatát. 1927-től az új főszerkesztőnek, Sütő Nagy Lászlónak több cikke jelent meg a lap hasábjain, melyekben a szövetség megújulásával, illetve az alkalmazott gyógyszerészek társadalmi helyzetével foglalkozik. 292

Az 1926. május 9-én tartott közgyűlésük napirendi pontjai között szerepelt többek között a temetkezési segélyalap tervezete, a korpótlékos fizető pénztár és a nyugdíjpénztár megalapítása; ez azonban csak később, a gyógyszertár-tulajdonosokkal összefogva valósult meg. Az 1930-as egészségügyi törvény az egyesületek működésére is kihatott, egyrészt a megnövekedett taglétszám következtében egyre nehezebb volt átfogni tevékenységüket, másrészt a gyógyszerészi kollégiumok (kamarák) megalakulása és az azokban való kötelező tagság csökkentette ennek az önálló, az alkalmazottak érdekeit védő szövetségnek jelentőségét is. 1931. szeptember 5–6-án közgyűlésüket már Nagyszebenben tartották, ahová időközben áttették székhelyüket, társulva az itt már 1919 óta működő Vereinigung der Apotheker-Assistenten in Hermannstadt nevű egyesülettel. Ezen a kongresszuson teljesen átszervezték és négy kerületre osztották szövetségüket: Szeben 91, Nagyvárad 9, Kolozsvár 49 és Temesvár 60 tagot számlált, öszszesen tehát 209 nyilvántartott tagjuk volt. Új vezetőséget választottak a következő tisztségviselőkkel (26): Tiszteletbeli elnök: Ciocănelea Victor, ügyvezető elnök: Lieb Victor; alelnökök: Verzan Victor és Karres Gh.; főtitkár: Horváth Károly; pénztáros: Wilhenberger Carl; jegyzőkönyvvezető: Capesius Ernst (1858–1915); ellenőrök: Benkő György és Serfőző Richárd. Látható, hogy teljesen kicserélődött a vezetőség. A Pharmaco Courrier is ettől kezdve a nagyszebeniek szerkesztésében jelenik meg 1932. január 1-jétől. 1933 októberében azonban már címet változtatnak, csak román nyelvű lesz, és Bukarestbe tevődik át a szerkesztősége és a központja is Uniunea farmaciştilor neproprietari din România néven (6,18). Ezzel tulajdonképpen a többnyire magyar gyógyszerészek által alapított Erdélyi és Bánáti Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetsége meg is szűnt. Sajnos tízéves tevékenysége alatt nem sok jogot tudott kivívni tagjainak, de legalább egymással összefogva küzdöttek érdekeikért, a nyolcórás munkaidőért, valamint a méltányos munkabérért, a jogos évi pihenőszabadságért. Az 1920-as évek vége felé az egyre romló gazdasági helyzet miatt sok gyógyszertár-tulajdonos, anyagi helyzete főleg a kisebb vidéki helységekben válságossá vált (36). Egymásra utaltságukban segítő akaratuk többször megnyilvánult, így a gyógyszerészözvegyek és árvák segélyezésében, a gyakornokoknak nyújtandó anyagi támogatásban, jótékonysági rendezvények megszervezésében, alapítványok létrehozásában. Ezeknek az akcióknak lelkes szervezője volt Osváth Károly marosvásárhelyi gyógyszerész. Például vándor táncestélyeket szervezett a gyógyszerészárvák megsegítésére, így 1925. február 26-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalota tükörtermében, 1926-ban Nagyváradon, 1931-ben Székelyudvarhelyen. Hasonló nagylelkűségről tett tanúbizonyságot Palóczy Lajos kolozsvári gyógyszertár-tulajdonos, aki még életében létrehozott egy akkor elég nagy értékű, 10 000 lejes ún. „ágy-alapítványt” szegény sorsú gyógyszerészgyakornokok internátusára. Kívánsága szerint halálakor a koszorúmegváltásból befolyó összeggel (4300 lej) ezt még kiegészítették. Bíró Géza, szintén kolozsvári gyógyszertártulajdonos az 1922-ben elhunyt Czetz Dénes emlékére „Czetz–Alapítvány” létrehozását javasolta, amelynek kamataiból egy szegény sorsú gyakornokot segélyezzenek a tanfolyamok idejére. Többször felmerült önsegélyező vagy korpótlékos pénztár alapítása is, azonban csak később és kitartó munka után valósult meg. Az önsegélyző egyesületbe való belépést szorgalmazta vécsei Nagy Dezső egerbegyi (Kolozs megye) gyógyszerész Teérted áll az „Önsegélyző” című versében, amely a Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat III. évfolyamának 7. számában (1925. április 1.) jelent meg. Így szól: Meddig leszel még sült galambra váró? Szokás szerint a szép eszmét lenéző: Mikor lopódzik egyszer már szívedbe E név s hatalmas szó, hogy „Önsegélyző”?!

293

Még nem tudod, hogy mit hoz rád a holnap, Mert nem vagy jósló, sem jövőbe néző! Ma nem tudod, hogy holnap élsz-e, halsz-e, Azért gondolj rá, van már „Önsegélyző”! Receptúrád, ha holnap árva lenne, S családod szíve fájdalomtól vérző, Könnyet töröl és tenger gondot enyhít A végre testet öltött „Önsegélyző”. Ne légy a régi „nemtörődöm kartárs”! Legyél családod érdekét is érző, Ne tétovázz a tagja lenni akkor, Mikor Teérted áll az „Önsegélyző”. Az Erdélyi és Bánáti Gyógyszertár-tulajdonosok Önsegélyző Egyesülete (Asociaţia de ajutor a proprietarilor de farmacie din Ardeal şi Banat) 1929-ben igazgatóság és felügyelő bizottság révén működött. Az igazgatóságnak a következő tagjai voltak: Murgău Ion (elnök), Mózes Károly (igazgató), Flohr József (főtitkár), valamint Osváth Károly és Demeter Kornél (tagok). A felügyelő bizottság Bíró Géza, Lukács Dénes, Popa Ioan és Şomlea Mihai gyógyszerészekból állott. Az erdélyi gyógyszerészek nyolc évig küzdöttek egy korpótlékos pénztár és nyugdíjintézet létrehozásáért, melynek leglelkesebb harcosa Lukács Ferenc kolozsvári gyógyszerész volt, aki félmillió lejes adományával járult hozzá létrejöttéhez, végül 1929. január 13-án Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Korpótlékos Pénztára és Nyugdíjintézete (Cassa de gradaţii şi pensiuni a farmaciştilor din Ardeal si Banat) néven alakult meg; bejegyzési száma 474/1929. június 5. Az alakuló ülésen megválasztott központi vezetőség tisztségviselőit lásd az 60. táblázatban. 60. táblázat. Az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Korpótlékos Pénztárának és Nyugdíjintézetének vezetősége 1929-ben Tisztség Tiszteleti elnök Elnök Alelnök Főtitkár

Tulajdonosok Dr. Pamfil Gheorghe Lukács Ferenc Dr. Ciocănelea Victor Bodor László, Gaál Antal Demeter Cornel Lukács Dénes Választmányi tagok Dr. Cseresznyés Gyula Dr. Kohn Gyula Dr. Goina Teodor Dr. Hintz György Választmányi póttagok Dr. Ferencz Áron Şomlea Mihai Felügyelő bizottsági tagok Dr. Nagy Árpád Mircea Ştefan Döntőbírósági tagok

294

Alkalmazottak

László Jenő Bíró Ernő Martin Alexandru Gáll László Dr. Mischinger Viktor Heltmann Fritz Weinrich Ödön Dr. Költli Ferenc Nan Alexandru Drugha Gheorghe

Nits János (Szamosújvár) Mandics Viktor (Nvárad) Dr. Binder Hans (Nagyszeben) Mayer Károly (Lugos)

1931-ben már 214 tagot számlált a korpótlékos és nyugdíjpénztár; közgyűlésüket mindig év végén tartották. Ezen szervezeti ügyeket tárgyaltak meg, átszervezték a vezetőséget. A tiszteleti elnökön kívül két elnöki funkciót hoztak létre (dr. Ciocănelea Victor és Lukács Ferenc), s ezzel megszüntették az alelnökséget. Az eddigi bizottságokat ellenőrző igazgatósággal bővítették, amelybe tagként egyaránt választottak tulajdonosokat és alkalmazottakat, így dr. Nagy Árpád, Csató Olivér, dr. Költli Ferenc, Pápai Zsófia és Stănescu Vasile gyógyszerészeket. Az új választmánynak tagja lett még dr. Goina Teodor, dr. Kohn Gyula, dr. Ferencz Áron, dr. Cseresznyés Gyula, Lukács Dénes, dr. Hintz György, László Jenő, Bíró Ernő, Gáll László, Ajtay Mihály és dr. Mischinger Viktor gyógyszerész. A titkári teendők ellátásával Weinrich Ödönt bízták meg (26). Az említett egyesületek mellett egyes megyékben már 1921-től működtek szindikális kamarák, élükön választmány állott, amelynek tagjait a megyei közgyűlés választotta meg. Példaként két erdélyi megyét említünk meg. 1921. február 27-én tartotta közgyűlését a Háromszék megyei szakszervezeti kamara, elnökül Kováts Tivadart választották meg Sepsiszentgyörgyről, titkárnak és jegyzőnek dr. Debitzky Mihályt Barótról, pénztárosnak Barabás Ferencet Kovásznáról. A választmánynak tagja volt még Radimetzky Antal és Lukács László, mindketten Kézdivásárhelyről, telekesi Ebergényi Gyula Kovásznáról és dálnoki Dezső Miklós Nagyajtáról. 1923 júniusában a Bihar megyei kamara elnöke Păcală Gheorghe lett, az alelnök Mátray Béla Érmihályfalváról, a helyi titkár Szabó Sándor Nagyváradról, a járási titkár Kocsis Béla Élesdről, a pénztáros a nagyváradi Atlasz Lajos. Munkaügyi bizottságot is létrehoztak, melynek tagjai közt tulajdonosok és alkalmazottak egyaránt voltak, így dr. Medvigy Ferenc, Ronstkovits Ferenc, Anselm Ferenc, dr. Raáber Árpád, Mátray Béla, Strázsay Antal, Kocsis Béla és Flaskay Kálmán. Az erdélyi megyék 1922-ben megválasztott elnökeit lásd a 61. táblázatban. 61. táblázat. Az erdélyi megyék Szindikális Kamarájának elnökei 1922-ben Megye Alsó-Fehér Arad Bihar Beszterce-Naszód Brassó Csík Kolozs Maros-Torda Háromszék Szilágy Szeben Szatmár Szolnok-Doboka Nagy-Küküllő Temes és Krassó-Szörény Udvarhely Hunyad

Elnök Vlad Virgil Krausz Elemér Németh Pál Vokalek Henrik Schmidt Károly Gözsy Árpád Dr. Hintz György Dr. Hints Zoltán Kováts Tivadar Breuer Zsigmond Pissel Károly Tabajdy György Nits János Lingner András Jahner Károly Jäger K. Viktor Ferencz József

Munkahely (helység) Gyulafehérvár Öthalom Nagyvárad Beszterce Brassó Csíkszereda Kolozsvár Marosvásárhely Sepsiszentgyörgy Zilah Nagyszeben Szatmárnémeti Szamosújvár Segesvár Temesvár Székelykeresztúr Vajdahunyad

1929-ben az Erdélyi és Bánáti Kerületben a Szindikális Kamara élén egy több tagból álló igazgatóság és felügyelő bizottság állott, az elnök Murgău Ion, az igazgató Mózes Károly, a titkár Flohr József volt, a felügyelő bizottságba Lukács Ferenc, Nits János, Osváth Károly, Goina Teodor és Herzberg Hans gyógyszerészeket választották. 295

1930-ban gyökeres változás történt a gyógyszerészek egyesületi életében. A Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 1930. július 14-én megjelent 154. számában közlik az új Egészségügyi Törvényt (Legea Sanitară şi de Ocrotire) az 1930. július 4-i keltezéssel kiadott 2515. sz. királyi dekrétum alapján (4). Ez elrendelte a Gyógyszerész Kollégiumok (Colegiul Farmaceutic) megalapítását országos és megyei szinten, 399. szakasza pedig előírta, hogy az aktív gyógyszerészeknek kötelező a kollégiumi tagság. Sokan bírálták a törvényt, hiszen legtöbben már más szakmai egyesületek tagjai voltak, így az erdélyiek nagy része a Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesülete keretében működő Erdélyi és Bánáti Tagozatnak, méghozzá önkéntes módon, annak ellenére, hogy nem volt kötelező a tagság. Az új törvény előírta azt is, hogy kötelező a tagdíjfizetés (havonta 100 lej a városi és 60 lej a vidéki gyógyszerészeknek), és a Kollégium hivatalos lapjára, a Revista Farmaciei folyóiratra előfizetni. 1930. október 11-én megszüntetik az addig jól működő Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesületét, így az Erdélyi és Bánáti Tagozatot is, kijelentve, hogy ezek helyét átveszik a Kollégiumok. 1930. október 12-én meg is választják elnökét Pamfil Gheorghe professzor személyében, és decemberben már az addig megalakult megyei tanácsok elnökei üléseznek Bukarestben (26, 33). A gyógyszerészeknek Kolozs és Maros-Torda megyében sikerült elérniük, hogy a gyógyszertár-tulajdonosoknak és az alkalmazottaknak egyenlő arányban legyenek képviselve választmányukban. Nagyobb városokban (Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó) a megyei szervezeteken kívül városi tagozatot is alapítottak (26). Az 62. táblázatban ebben a három erdélyi városban alakult gyógyszerész-kollégium vezetőségét mutatjuk be 1930. évi adatok alapján. 62. táblázat. Brassó, Kolozsvár, Marosvásárhely Gyógyszerész Kollégiumának vezetősége 1930-ban Brassó Cutean Gheorghe Phleps Erich Scheiner August Eichorn Albert Albrichsfeld Otto

Kolozsvár Dr. Goina Teodor Dr. Pamfil Gheorghe Dr. Hintz György Lukács Ferenc Dr. Ciocănelea Victor

Marosvásárhely Dr. Hints Zoltán Osváth Károly Nagy Jenő Zsigmondovics György

1931. április 18-án a Hivatalos Közlöny 89. száma közli a Romániai Gyógyszerész Kollégium szabályrendeletét (24), amelynek 41 pontja vonatkozik a kollégium működési formájára, hatáskörére, szerkezeti felépítésére, anyagi alapjai megteremtésére. Mindezeket a Buletinul Farmaciştilor c. szaklap is ismertette 1931. június 1-jei számában. 1931 májusában az ország gyógyszerészei kiállnak a régi Egyesület mellett, és felélesztik, mivel a kollégiumok működése csak virtuális volt. A Maros c. napilap 1931. május 21-i száma beszámol arról, hogy új vezetőséget választ a megyei gyógyszerészkamara (kollégium). A városi gyógyszerészek közül a grémium tagjai lettek Nagy Jenő és Gyalui Pál gyógyszerészek, patikatulajdonosok és Berekméri József alkalmazott okleveles gyógyszerész. 1932. május 22-én már megalakult a Kollégiumok Központi Végrehajtó Bizottsága. 1933-ban az 1098/1933. április 12. és 1934-ben a 2165/1934. július 26. számmal is módosították a törvényt. A változások megjelentek a Hivatalos Közlönyben (87. sz./1933. április 13. és 164/1934. július 19.). 1935 júniusában összehívták az országos kongresszust, és ugyanekkor életbe lépett a 140. számú egészségügyi törvény, amely módosította az 1930-as törvény egyes szakaszait, és újból előírta a Kollégiumok mint egyedüli szakmai szervezet megalakítását. 1936-ban a Hivatalos Közlöny 146/1936. június 26-i számában megjelent a Kollégiumok szervezésére és működésére vonatkozó szabályzat, amelynek alapján ismét megindul a megyei tagoza-

296

tok vezetőségének megválasztása. A Kollégiumok ennek a törvénynek kisebb-nagyobb módosításai értelmében működtek egészen 1940-ig. 1937-ben az erdélyi megyék Gyógyszerész Kollégiumában történt választások eredményeképpen a megyei tagozatok újonnan megválasztott vezetőségeit (33, 39) a 63. táblázatban soroltuk fel. 63. táblázat. Erdélyi megyék Gyógyszerész Kollégiumainak elnökei, alelnökei és titkárai 1937-ben Megyék Arad Bihar Beszterce-Naszód Brassó Csík Fehér Fogaras Háromszék Hunyad Kis-Küküllő Kolozs Máramaros Maros-Torda Nagy-Küküllő Szamos Szatmár Szeben Szilágy Temes Torda Udvarhely

Elnök Onescu Cornel Păcală Gheorghe Broser Gusztáv Cuteanu Gheorghe Dr. Debitzky Mihály Resan Alexandru Grama Vince Csergi Pap Viktor Rişca Emil Dr. Schiessl Károly Dr. Ciocănelea Victor Mandics Béla Osváth Károly Lupu Romulus Hanes Viktor Rajzinger Sándor Lieb Victor Popp Aurel Roxin-Bibescu Murgău Ion farcádi Sándor Zoltán

Alelnök Frâncu A. Dr. Rácz Rudolf Vlad Antal Phleps Erich Voith Mihály Lahner C. S. Pildner Albert Barabás Ferenc Faragó Endre Buşoiu Victor Dr. Manta I. N. Nagy Béla Méra Victor Ernst Friedrich Motoaşcă Ilie Nan Sándor Boeriu Aurel Cosma Cornel Schneider Gyula Inczeffy Albert Ziegler Heinrich

Titkár Fikker Károly Ajtay G. Gyula Reimesch Ervin Spech Günter Ajvász Jenő Gönczy A. (pénztáros) – Zakariás István Popp Ernő Gáll László Lupea V. Béres József Kőváry József Moga Octavian Ballai Krémer Lajos Martin Alexandru Cahes ? Gheorghe Wachter János Măcinic Gheorghe Velits Károly Lengyel Samu (pénztáros)

1938-ban az országos vezetőség, a „központi vezérlőbizottság” megalakítására került sor Bukarestben, ennek elnöke Ionescu Dimitrie M. (1878–1969) lett. Az egyes megyék kollégiumának vezetésében többször történt változás, hiszen a választmányi tagokat is csak három évre választották, ezért többször is tartottak választásokat. A változásokat Kolozs és Maros-Torda megyék vezetőségével példázzuk három különböző időben a 64. táblázatban. 64. táblázat. Kolozs és Maros-Torda megyék Gyógyszerész Kollégiumának vezetősége 1930–1940 között Kolozs megye Tagok Varga Gyula Sándor 1930 Demeter Cornel Novák Huszár Jenő Voith László Demeter Cornel Dr. Halász Pál Mózes Károly 1934 Şomlea Mihai Wonesch Miksa Stănescu Vasile Varga Gyula Év

Elnök

Maros-Torda megye Elnök Tagok Izmael Márton Micu Vasile 1930 Mera Victor Soos Elvine Engber Alfred Maior Pop Silvestru Kőváry József Géza 1934 Osváth Károly Flórián Berger Gusztáv Év

297

Ciocănelea 1937 Dr. Victor

Mera Victor Kőváry József Dr. Goina Teodor Berger Gusztáv Demeter Cornel 1937 Osváth Károly Kovács Andor Popa Ioan Beer Miklós Dr. Mártonfi László Berekméri József Suciu Drăghici Adela

1944. július 20-án megjelent a 389. sz. törvény, amelyet a Hivatalos Közlöny 167. számában közölnek; ez a Kollégiumok szervezésére és működésére vonatkozó változtatásokat írja elő. Ennek értelmében Maros megyében egy ideiglenes bizottságot hoznak létre, az elnöke továbbra is Osváth Károly maradt, tagjai pedig Holicska István és Suciuné Drăghici Adela. A második bécsi döntés után Észak-Erdély gyógyszerészeinek ismét lehetőségük adódott, hogy a magyarországi egyesületbe tagozódjanak, így 1941–1944 között az 1924-ben alakult Magyar Gyógyszerész Egyesület tagjai lesznek (30), melynek központi választmányában már 1941-ben helyet kaptak Dávid János és Kovács Andor marosvásárhelyi, valamint Holicska Dezső kolozsvári gyógyszerészek. A visszacsatolt részek három kerületet alkottak: a 21., a Bihar – Nagyvárad (73 gyógyszertárral); a 22., a Szatmár – Szilágy megyei (72 gyógyszertárral); a 23., a Kolozsi (38 gyógyszertárral) és a 24., a Székelyföldi kerület (80 gyógyszertárral). A kerületek élén álló tisztségviselők nevei a 65. táblázatban vannak feltüntetve. 65. táblázat. A Magyar Gyógyszerész Egyesület erdélyi kerületeinek tisztségviselői 1941–1944 között 22. kerület Szatmár – Szilágy megyei Elnök Dr. Medvigy Ferenc Tabajdy György Elnökhelyettes Dobsa Sándor Molnár Mihály Titkár Ajtay G. Gyula Jakab Árpád Pénztáros Csanda Endre Schlett Géza Barla Dezső (Nvárad) (nem állt adat rendelkezésünkBayer György re) (Biharpüspöki) Csont Lénárd (Nvárad) Pajor Pál (Nvárad) Választmányi Kotsis Dezső (Élesd) Dr. Penkert Sándor tagok (Székelyhíd) Tisztségek

21. kerület Bihar megyei

23. kerület Kolozsi*

24. kerület Székelyföldi**

Ifj. Dr. Hintz György Németh András Kraus Ottó Görög László Bróser Gusztáv (Beszterce) Dr. Cseresznyés Gyula (Kvár) Fekete Antal (Zsibó) Flohr József (Kvár) Holicska Dezső (Kvár) Lukács Ferenc (Kvár) Litschel Emil (Dés) Nits János (Szamosújvár) Novák Sándor (Kolozs) Sebesi Béla (Kvár)

Nagy Jenő Löffler Marcell Id. Kovács Andor Izmael Márton Bajnok Jenő (Kézdivásárhely) Barabás Ferenc (Uzon) Czoppelt Ernő (Régen) Dávid János (Mvhely) Dr. Debitzky Mihály (Szépvíz) Halmágyi Ernő (Szárhegy) Jäger Miklós (Székelykeresztúr) Koncz András (Székelyudvarhely)

Megjegyzés: * Az átszervezett közigazgatás következtében Kolozs, Szolnok-Doboka, BeszterceNaszód vármegye gyógyszertárai tartoztak ehhez a kerülethez. ** A Székelyföldi kerülethez Maros-Torda, Csík, Háromszék és Udvarhely vármegye gyógyszertárai tartoztak. A 21., a Bihar megyei, Nagyvárad-központú kerület 24/1941. számmal 1941. április 8-án kéri a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy tegyék lehetővé Kolozsváron a gyógyszerészképzést. Az átiratot Ajtay G. Gyula és Barla Dezső gyógyszerészek jegyzik (38). 298

A marosvásárhelyi levéltárban találhatók olyan iratok, levelek és névsorok, amelyek a Maros megyei Gyógyszerész Kollégium tevékenységével kapcsolatosak (32), így például Maros megye 1933 és 1948 közti gyógyszerészeinek személyi adatai, a gyógyszertár-tulajdonosok névsora, tisztújító ülésekről jegyzőkönyvek, egyéb levelezések, új gyógyszertárak felállításának engedélyezéséről szóló iratok. A következőkben ezekből egy pár szemelvényt mutatunk be. 1947. november 26-án a Maros megyei Kollégium átiratot küldött a Bolyai Egyetem Orvosi Karának tanári testületéhez arra vonatkozóan, hogy a Bolyai Tudományegyetemre beiratkozott gyógyszerészeti hallgatók tanulmányaikat Marosvásárhelyen az Orvosi Kar keretén belül folytathassák. Indoklásul jelzik, hogy a romániai magyar gyógyszerészek utánpótlásában érdekeltek, nem közömbös számukra, hol történik a gyógyszerészek egyetemi képzése. Ismerve a helyi viszonyokat, az orvosprofesszorok bekapcsolódásával erre itt lenne lehetőség. Ezt az átiratot id. Nagy Jenő marosvásárhelyi gyógyszerész fogalmazta meg (32). 1948. február 8-án tisztújító ülést tartott a Maros megyei Gyógyszerész Kollégium. Az értesítést 42 marosvásárhelyi gyógyszerész írta alá tudomásulvételként. Az ülésen elnöknek Widder Endre gyógyszerészt választották meg, az alelnöki tisztségre Suciuné Drăghici Adela gyógyszerésznőt, a titkár Beer Miklós, a pénztáros pedig Gyalui István lett. Az egyetemi oktatás iránti segítőkészséget igazolja az a körözvény, amit 1948. április 3-án írtak Gyalui Pál gyógyszerész felesége halálakor a kartársaknak, jelezve, hogy a koszorúmegváltás összegét a Bolyai Tudományegyetem Diáksegélyző Hivatalának küldik el (32). Az egészségügyi minisztériumtól 21 685/1948. június 17. számmal érkezett a kérés, hogy a megyében fellelhető természetes (ásványi és növényi) anyagok értékesítésére a kollégium végezzen felmérést. Ebből a célból június 28-án Widder Endre, Beer Miklós, Suciu Adela, Hankó Zoltán, Stankowsky József gyógyszerészek megbeszélést tartottak, majd július 21-én megküldték a választ, melyben tájékoztatják az illetékeseket, hogy a megye területén 17 gyógynövényt rendszeresen gyűjt a „Kaláka” nevű szövetkezet, és ezenkívül még 12, eddig nem gyűjtött, de elégséges mennyiségben találhatót sorolnak fel. Stankowsky József, aki egykor Deményházán volt gyógyszerész, egy külön jelentésben számol be a környéken található ásványokról, melyeket saját kémiai laboratóriumában vizsgált meg (32). 1948. szeptember 7-i keltezésű a 75. sz. átirat, amely szerint a validációs vizsga letétele érdekében hathetes tanfolyamot indítottak Hankó Zoltán, a marosvásárhelyi Egyetemi gyógyszertár vezetőjének irányításával. 1948 novemberében fegyelmi bizottságot hoztak létre, melynek tagjai Gyalui Pál, Beer Miklós, Holicska István és Şerbac Liubova gyógyszerészek. 1949. február 15-i keltezéssel egy névsor maradt fenn, válaszként a 207. sz. rendeletre, amely Maros megye Gyógyszerész Kollégiumának tagjait, szám szerint 64 okleveles és 5 nem okleveles gyógyszerészt sorol fel. Ez a dokumentum a Román Országos Levéltár Marosmegyei Igazgatóságának állományában található (32). 1949. május 1-jén, miután a városokban megtörtént a gyógyszertárak államosítása (6), Románia-szerte megszüntették a Kollégiumok működését. 1949 végétől 1954-ig sorra alakultak az Orvostudományi Társaság (Societatea Ştiinţelor Medicale) megyei fiókjai, majd 1962-ben ezek Szövetsége (OTTSZ = USSM), Gyógyszerészi Szakosztállyal, azonban ezek nem érdek-képviseleti egyesületek voltak, hanem kizárólag a tudományos tevékenység tartozott hatáskörükbe, előadásokat, konferenciákat szerveztek (18). A Marosvásárhelyen működő szakosztály a Gyógyszerészeti Kar tanáraival, a Gyógyszervállalat igazgatóságával karöltve magyar nyelvű szaklapot jelentetett meg Értesítő, illetve Gyógyszerészi Értesítő címmel 1956–1957-ben, összesen 5 lapszámmal. Részletes ismertetését lásd az időszakos kiadványoknál. 1949 után az érdekképviselet minden szakmában, így a gyógyszerészetben is a szakszervezetek hatáskörébe tartozott. 299

Az 1989-es változást követően 1990-ben újraalakult az Erdélyi Múzeum-Egyesület, melynek Orvosi és Gyógyszerészeti Szakosztálya tömöríti a tudomány művelésében érdekelt magyar anyanyelvű orvosokat és gyógyszerészeket. Az Egyesület tevékenységével a Folyóiratok és az időszakos kiadványok c. fejezetben foglalkozunk részletesebben. 1997. május 8-án hagyta jóvá a köztársasági elnök az újonnan felállítandó Gyógyszerészi Kollégiumok működésére vonatkozó 81. sz. törvényt, amelyet a Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 1997. május 14-i, 89. számában közöltek. Ezzel újból megkezdődött a megyei, városi gyógyszerész-kollégiumok szerveződése, tisztikaruk megválasztása (22). IRODALOMJEGYZÉK 1. Ábrahám Béla: A Máramaros vármegyei Orvos–Gyógyszerész-Egyesület első Évkönyve az 1895/1896–1898 egyesületi évekre. Máramarossziget, 1899. 2. Baradlay János, Bársony Elemér.: A magyarországi gyógyszerészet története az ősidőktől a mai napig. II. kötet. A Magyar Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest, 1930. 3. Fisch A. (szerk.): A Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egylet szakülései az 1908–1909. évben. Az Egylet kiadása, Nagyvárad, 1910. 4. Gheorghiu E.: Pagini din trecutul farmaciei româneşti. Editura Medicală, Bucureşti, 1967. 5. György Lajos. (szerk.): Az Erdélyi Múzeum-Egyesület háromnegyedszázados tudományos működése 1859–1934. Az EME kiadása, Kolozsvár, 1937. 6. Izsák Sámuel: Farmacia de-a lungul secolelor. Ed. Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1979. 7. Kapronczay Károly, Szemkeö E.: A magyar orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19–20. században. Comm. Hist. Artis Med. 1979, 87–88, 141–145. 8. Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800–1944). Comm. Hist. Artis Med. 1984, 107–108, 25–43. 9. Lukács J., Pollák L. (szerk.): A Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egylet Évkönyvei (1868–1871). Kiadja az Egylet, Nagyvárad, 1871. 10. Magyari Károly, Winkler A. (szerk.): Az Alsó-Fehérmegyei Orvos–Gyógyszerész Egylet Évkönyve 1890-re. Vokál J. Könyvnyomdája, Nagyenyed. 11. Molitórisz Pál, Nagy Jenő (szerk.): Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészek zsebnaptára. II. évfolyam. Kolozsvár, 1922. 12. Nagy Jenő: Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára 1921. évre. A szerző kiadása, Marosvásárhely, 1921. 13. Nagy Samu (szerk): Almanahul farmaciştilor din România – Romániai gyógyszerészek zsebnaptára. A szerző kiadása, Cluj–Kolozsvár, 1924, 1926, 1927. 14. Orient Gula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Minerva Nyomdai és Irodalmi Műintézet, Kolozsvár, 1926. 15. Péter Mihály, Péter H. Mária: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Erdélyben tartott vándorgyűlései. Orvostudományi Értesítő. Az EME kiadása. 1999, 72, 275–279. 16. Róthschnek V. Emil (szerk.): A Debrecen – Biharmegyei Gyógyszerész Testület és az Általános Magyarországi Gyógyszerész Egylet III. kerület, IV. járás gyógyszertárai, testülete és története alapításuk óta. Debrecen, 1882. 17. Schédy Sándor: A Magyarországi Gyógyszerész Egylet 25 évi története. Budapest, 1897. 18. Spielmann József, Baicu Graziella (red.): Istoria ştiinţelor farmaceutice în România. Ed. Medicală Amaltea, Bucureşti, 1994. 19. Szabó J. (szerk.): A Magyar Orvosok és Természervizsgálók 1864. aug. 24-től sept. 2-ig MarosVásárhelytt tartott X. nagygyűlésének történeti vázlata és Munkálatai. Pest, 1868, 37–39. 300

20. Szentgyörgyi I.: Gondolatok a XIX. század második felének gyógyszerészi reformtörekvéseihez. Acta Pharm. Hung. 1969, 39, 40–45. 21. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései (1841–1933). Comm. Hist. Artis Med. 1969, 50, 45–51. 22. Toma A.: Din istoricul Colegiului general farmaceutic. Gazeta Farmaciştilor 1997, 2, 6, 18–21. 23. Vita Zsigmond: Művelődés és népszolgálat. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. 24. *** Almanahul farmaceutic – Gyógyszerészi évkönyv. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége és kiadóhivatala. Tip. „Deutscher Bote”, Cluj, 1929, 1930, 1931; Almanah 1934. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciei, Cluj, 1934; Almanah, 1937 (szerk. Molitórisz P.). Tip. Universala S. A., Cluj, 1937. 25. *** A Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egylet 1893. május hó 15-én tartott közgyűlése. Kiadja az Egylet 25 éves fennállásának emlékéül. Nagyvárad, 1893. 26. *** Buletinul Asociaţiei Farmaciştilor din Ardeal şi Banat. Cluj, 1928–1934. 27. ***Dolgozatok a Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egylet 60 éves fennállásának emlékére. Kiadja az Egylet, Oradea, 1928. 28. ***Gyógyszerészek Évkönyve. 1885–1891 (szerk. Csurgay K.); 1897–1900 (szerk. Karlovszky G.); 1941–1942 (szerk. Koritsánszky O., Löcherer T.); Gyógyszerészek zsebnaptára 1900–1920 (szerk. Schédy S., Varságh Z. és Rossberger J.); Gyógyszerészi Almanach 1942–1943 (összeállította Szász T.). Budapest. 29. ***Gyógyszerészi Hetilap 1886–1920. 30. ***Gyógyszerészi Közlöny 1890–1920, 1940. 31. ***A Maros-Torda vármegyei és a Marosvásárhelyi Orvos–Gyógyszerész Egylet által elfogadott Ház-szabályok. Maros-Vásárhely, 1897 (Teleki Téka Marosvásárhely). 32. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 7., leltár 43: Colegiul farmaceutic jud. Mureş (1933–l948), Alap 1148, dosszié 53: Colegiul farmaciştilor. 33. *** Pharmacia. Anul 13–18., Cluj, 1935–1940. 34. *** Pharmacia–Gyógyszerész Újság. Kolozsvár, 1921–1923. 35. *** Pharmaco Courrier. Cluj, 1922–1933. 36. *** Revista Farmaciei–Gyógyszerészi Folyóirat. Kolozsvár, 1924–1928. 37. *** Gyógyszerészi Szemle (Budapest) 1939–1943. 38. *** Gyógyszerészek Lapja (Budapest) 1941, 36, 9, 7. 39. *** Buletin Informativ al Colegiului Farmaceutic din România. 1937, Anul I, nr. 1–2. 40. *** Magyar írók élete és munkái (szerk.: Szinnyei J.). XIV. kötet. Hornyánszky V. kiadása, Budapest, 1914.

47. ábra. Az R. N. K. Orvostudományi Társasága Maros–Magyar Autonóm Tartományi Fiókjának gyógyszerészeti szakosztálya által 1961. január 25-én tartott tudományos ülés programja 301

3.2. ERDÉLYI GYÓGYSZERÉSZEK MAGYAR NYELVŰ ÍRÁSBELISÉGE 3.2.1. FOLYÓIRATOK ÉS IDŐSZAKI KIADVÁNYOK 1919-től, Erdélynek Romániához csatolásától kezdve az itt élő magyar gyógyszerészek számára csökkent a lehetőség, hogy anyaországi szaklapokhoz, folyóiratokhoz, kiadványokhoz jussanak vagy ott közöljenek, beszámoljanak egyesületi életükről, eredményeikről. A kolozsvári FJTE-nek Szegedre költöztetésével a továbbképzési lehetőségük is megszűnt, ezért az erdélyi gyógyszerészek részéről több kezdeményezés történt magyar nyelvű vagy magyar nyelven is közlő szaklapok megjelentetésére. Egyesületük védnöksége alatt 1919–1940 között hét gyógyszerészi szaklap jelent meg rövidebb-hosszabb ideig, különböző célkitűzésekkel (2, 7, 8); ezek adatai a 66. táblázatban találhatók. 66. táblázat. 1919–1940 között Erdélyben megjelent, magyar nyelven is közlő gyógyszerészeti szaklapok Sorszám

A folyóirat címe

Kiadó

1. Pharmacia

PharmaciaGyógysz. Iroda

Pharmacia – 2. Gyógyszerész Újság

PharmaciaGyógyszerész Iroda

Pharmaco 3. Courrier

Erdélyi és Bánáti Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetsége

Revista Farmaciei – 4. Gyógyszerészi Folyóirat Buletinul Asociaţiei Farmaciştilor (1928–1931), 5. Buletinul Farmaciei (1931–1934), Pharmacia (1934–1940) Archiva Farmaciei – 6. Gyógyszerészi Archivum 7. Farmacia

Hely Nyelv Kvár

Szerkesztők (évben)

R–M

Orient Gyula (1921) Molitórisz Pál (1921) Kvár R–M Krausz Elemér (1922) Flohr József (1922) Murgău Ion (1923) Maiorescu V. (1922) Wonesch M. (1922) Kvár, Zakariás Béla (1922) NagyR–M Vértes Dezső (1923) szeben (N) Melzer Albert (1924) (1932Rehon Károly (1925) től) S. Nagy László (1926–) Benkő György (1932–)

Romániai Gyógyszerészek Ált. Egy. Kvár Erdélyi és Bánáti Tagozat Romániai Gyógyszertár-tulajdonosok OrszáKvár gos Egyesületének Erdélyi és Bánáti Tagozata Romániai Gyógyszerészek EgyesüKvár letének Erdélyi és Bánáti Tagozata Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Kvár Szakmai Tájékoztató Bizottsága

Megjelenés időszaka 1920. I. – 1920. VIII.

Gyakoriság Összesen 13 szám

1920. IX. 5. – kéthetente 1924. I. 1.

1922. I. – 1933. XI. (I.–XIII. évf.)

havonta

R–M Nagy Samu (N)

Kétheten1923. VII. 1.– te, 19281928. VI. 15. ban haI.–VI. évf.* vonta

R–M Mózes Károly

1928. I. 1.– 1940. III. (VI–XVIII.) kéthetente *előbbi folytatása

R–M Orient Gyula

1925

Összesen 2 szám

R–M Goina Teodor

1930. XI. 15.

Egyetlenegy szám

Rövidítések: Kvár = Kolozsvár, R = román, M = magyar, (N) = német (ritkán), Gyógysz. Ált. Egy. = Gyógyszerészek Általános Egyesülete, Szöv. = Szövetsége 302

Rövid, vázlatos bemutatásuk megjelenésük sorrendjében itt következik: Pharmacia néven 1920. január és augusztus hónapja között Kolozsváron a Pharmacia–Gyógyszerész Iroda jelentetett meg egy szaklapot. Monoki bibliográfiai utalásaiból (3) tudjuk, hogy 13 szám látott nyomdafestéket, ebből az Erdélyben maradt gyógyszerészek tájékoztatására szolgáló első kiadványból. Sajnos sem a hazai könyvtárakban, sem az Országos Széchényi Könyvtárban nem található egyetlen példánya sem, így tartalmát nem ismerjük. Pharmacia – Gyógyszerész Újság címmel az előbbi megszűnése után közvetlenül, 1920. szeptember 15-én jelent meg egy új szaklap szintén Kolozsváron, melynek alcíme meghatározza a célját is: A gyógyszerészi tudományok bel- és külföldi fejlődésének és a gyakorlati gyógyszerészetnek közlönye. A Gyógyszerész Testület hivatalos lapja volt. Főmunkatársak: dr. Ferencz Áron, Flohr József és dr. Széki Tibor. A II. évfolyam 3. számától (1921. február 1.) változott a szerkesztői gárda: főszerkesztő dr. Orient Gyula, főmunkatársak: dr. Binder Hans, dr. Ferencz Áron, Flohr József, dr. Pamfil Gheorghe egyetemi tanár és dr. Széki Tibor. A II. évfolyam 11. számától (1921. június 1.) csak 4 főmunkatárs marad, Pamfil neve már nem szerepel köztük. A II. évfolyam 13. számától (1921. július 1.) ismét változás történt, a főszerkesztő továbbra is Orient Gyula, de megjelenik mint felelős szerkesztő Molitórisz Pál neve is, a főmunkatársak sora pedig kibővül a marosvásárhelyi dr. Hints Zoltánnal, a kolozsvári gyógyszerészkollégák közül pedig Lukács Ferenc, Murgău Ion, és a vidékiek közül Schmidt Karl és Vlad Virgil neve szerepel. A következő évben, 1922. január 1-jétől (III. évf. 1. szám) újabb változás történt a főmunkatársak sorában, az előbbiek mellett megjelenik dr. Páter Béla kolozsvári egyetemi tanár neve is. A III. évf. 10. számtól (1922. május 15.) változik a főszerkesztő, Orient Gyula helyét Krausz Elemér vette át, a szerkesztő Flohr József és a felelős szerkesztő Molitórisz Pál maradt. Rajtuk kívül még 10 főmunkatárs neve jelenik meg a fejlécen, köztük Nagy Jenő és Osváth Károly marosvásárhelyi gyógyszerészek, valamint Újfalussy Győző a Torontál megyei Pészakról. Az 1923. május 1-jei számtól kezdődően (IV. évf. 9. szám) a főszerkesztő Murgău Ion lesz, de továbbra is szerkesztő Flohr József és felelős szerkesztő Molitórisz Pál. Ugyanebben az évben a július 15-én megjelenő 14. számtól kezdődően csak a felelős szerkesztő és rajta kívül még 9 főmunkatárs neve marad, Nagy Jenő és Lukács Ferenc nem szerepel többé, új munkatárs Czaicz Gyula lesz. A szerkesztők és a munkatársak gyakori változtatása arra enged következtetni, hogy közvetlenül a hatalomváltozás után lassan alakult ki a szerkesztői gárda, hiszen az itt maradt kollégák nem rendelkeztek tapasztalattal. 1923. október 1-jei keltezésű az utolsó (IV. évf. 19. szám) szám, amely az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható. Sajnos sem kolozsvári, sem marosvásárhelyi könyvtárakban egyetlenegy számból sincs példány. Ez a kiadvány dokumentumértékű, bizonyítja, hogy a kezdeti nehézségek ellenére sikerült közel négy éven át szaklapot adni az Erdélyben maradt magyar gyógyszerészek kezébe.

48. ábra. A Pharmacia – Gyógyszerész Újság címlapjai 1922-ből és 1923-ból 303

A kéthetente jelentkező lap elsősorban szakmai és kereskdelmi vonatkozású cikkeket közölt, a tudományos jellegű közleményeken kívül a Tárca rovatban egy-két oldalas ismeretterjesztő és gyakorlati írások jelentek meg, valamint a külföldi szakirodalom szemléje. Az eredeti közlemények szerzői közül Páter Béla és Orient Gyula nevét emeljük ki, a gyakorló gyógyszerészek közül pedig a mezőbándi Láday Győzőt és a szamosújvári Nits Jánost említjük. 1922-ben a Romániai Gyógyszerészek Egyesületének Erdélyi és Bánáti tagozatán belül működő Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetsége Pharmaco Courrier címmel egy háromnyelvű (román–magyar–német) havi folyóiratot indított, mely tizenkét éven keresztül, 1922 áprilisától 1933 novemberéig jelent meg Kolozsváron, majd amikor a Szövetség Nagyszebenbe tette át székhelyét, csak román nyelven közölt, és rövid idő után meg is szűnt. Az első számot V. Maiorescu és Wonesch Miksa szerkesztette, a másodiktól kezdve a felelős szerkesztő Zakariás Béla, az 5. számtól mellette megjelenik Vértes Dezső neve is, majd a II. évfolyam 2. számától ismét csak Zakariás Béla neve szerepel. A II. évfolyam 5. számával kezdődően 20 román, magyar és német munkatárs nevét jelölik meg, köztük Both Ernő és Bereznayné dr. Lengyel Gabriella a kolozsvári Egyetemi gyógyszertár alkalmazottai, Rehon Károly kolozsvári, Knöpfler Zsigmond görgényszentimrei gyógyszerész. Ugyanebben az évben a 8. számtól csak Vértes Dezső a felelős szerkesztő, majd a 10. számtól kezdődően a III. évfolyam 3. számával bezárólag Melzer Albert, aki akkor még tanársegéd a kolozsvári Ferdinánd Király Egyetemen (később Besztercén gyógyszertár-tulajdonos), a szerkesztő pedig Rehon Károly, de a IV. évfolyam 4. száma után (1925. április) lekerül a neve betegség miatt (elhunyt 1928. február 12-én). A felelős szerkesztő a VI. évfolyam (1927) 7. számában S. Nagy László, a 10. számtól Bodor László, a VIII. évfolyam (1929) egyes számainál László Jenő, majd 1932-ben Victor Verzan és Benkő György egészen 1933 novemberéig, a lap megszűnéséig. A vezércikkek román, magyar és német nyelvűek voltak, a többi közlemény csak magyarul jelent meg. Sok szakmai ismertetést közölnek a Román gyógyszerkönyv előiratairól, azok magyarázatairól, különböző gyógyszerek előállítási módjáról, új készítmények vizsgálati módszereiről, és külföldi kiadványokat is ismertetnek. Megemlékeztek elhunyt kollégákról, függetlenül attól, hogy tulajdonosok vagy alkalmazottak voltak, méltatták érdemeiket, közreadták életrajzukat. Említést érdemel S. Nagy László Az alkalmazott gyógyszerészek társadalmi helyzete Erdélyben és Bánátban c. cikke, amely az V. évfolyam 10. számában (1926. október) jelent meg. Foglalkoztak az egyesületi élettel is. 1926-ban (V. évf. 4. szám) Friss erőre kapott Szövetségünk – S. Nagy László lett a Szövetség elnöke címmel az újjászerveződött szövetség további céljáról, az eddigi megvalósításokról jelent meg terjedelmesebb írás. Rendszeresen beszámolnak az évi közgyűlésekről, közlik az új vezetőség tagjainak névsorát 1925–1929 között, majd az 1929-ben megalakult Korpótlékos Pénztár és Nyugdíjintézetet is ismertetik.

49. ábra. A Pharmaco Courrier első számának címlapja (1922) 304

A kezdeti útkeresés után kialakult a lap profilja, s valóban a gyakorló gyógyszerészek útmutatójává vált, szakmai munkájuk megsegítését szolgálta továbbképző jellegű közleményeivel. A Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat szintén Kolozsváron indult 1923-ban, és 1928-ig, hat évfolyamot felölelve, kéthetente, évi 24 számmal jelentkezett, kivéve az 1928-as évet, amikor csak 12 szám jelent meg. A szerkesztésért Nagy Samu felelt, a szerkesztőbizottságban Flohr József, Krausz Elemér, Murgău Ion szerepel. A fejléc alatt 13 főmunkatárs neve jelenik meg, valamennyien az erdélyi gyógyszerészet neves képviselői, többségük gyógyszerészdoktori fokozattal: 10 magyar, 2 román és egy német nemzetiségű. Az alcím jelzi, hogy a Román Gyógyszerészek Általános Egyesületének Erdély Kerületi hivatalos lapja. Valamennyi szám közöl közérdekű információt a gyógyszertárak tulajdonviszonyainak változásáról, áthelyezésekről, az új oklevelesekről, azokról, akik engedélyt kaptak szabad joggyakorlásra (libera practica) és a kitüntetettekről. A Tárca rovatban bemutatták a jubiláló gyógyszerészek rövid, vázlatos életrajzát, méltatták tevékenységüket. Könyvismertetéseket is közöltek, így S. Nagy László, Láday Győző gyógyszerészek könyveit népszerűsítették. Az egyesületi élet eseményeiről, a közgyűlésekről, a tisztújító ülésekről is beszámoltak, rendszeresen megemlítik elhunyt kollégáikat, méltatva érdemeiket. A tudományos jellegű írások a Tudomány és Laboratórium, a gyakorlati kérdések a Receptúra rovatokban jelentek meg. Ez a lap valóban az erdélyi gyakorló gyógyszerészek közérdekű lapja volt, és változatos, mindenre kiterjedő tartalma éltette öt éven keresztül. Számunkra ma is dokumentumértéke van, mert sok erdélyi magyar gyógyszerész életéről, tevékenységéről tájékoztat, és betekintést ad az egyesületi életbe. Egy-egy kivételtől eltekintve valamennyi cikk magyar nyelven jelent meg. A kolozsvári „Lucian Blaga” Egyetemi Központi Könyvtárban, valamint az Országos Széchényi Könyvtárban a II. évfolyamtól kezdve megtalálható.

50. ábra. A Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat címlapja (1925) Arhiva Farmaciei – Gyógyszerészi Archivum címmel 1925-ben Kolozsváron új szakfolyóirat első füzete látott napvilágot. A Romániai Gyógyszerész Egyesület Erdélyi és Bánáti Tagozatán belüli tudományos szakosztály adta ki, és a helybeli Minerva Nyomda és Műintézet Rt. műhelyében készült. A fejléc alatt a következő szöveg olvasható: „Ezen első füzet Stern Hermann gyógyszerész áldozatkészségén készült.” A szerkesztő Orient Gyula volt, az előszót Murgău Ion írta román nyelven, de tükörfordításban magyarul is közlik 1925. május 20-i keltezéssel. Ez a 16 oldalas lapszám négy cikket tartalmaz, az Orient Gyuláét (Javaslat a tudományos szakosztály megalakítására) mindkét nyelven közzétették, a többi három, így dr. dálnoki Kovács Áron orvostábornok A lemérhetetlen gyógyszerek hatásáról, dr. Cseresznyés Gyula Egy pár szó a dohányzásról és dr. Orient Gyula Le305

letek a római időkből c. dolgozata csak magyar nyelven jelent meg. A lapban volt még Bibliográfia és Hírek rovat is. A második füzetben Sambach Károly szépvízi gyógyszerész A succus rubii ideaei vizsgálatáról, Penkert Sándor székelyhídi gyógyszerész szintén a római leletekről, dr. Ferencz Áron Az élvezeti szerekről, dr. Bíró Géza A Digitalis levelek hatóanyagairól írt tanulmányt, és közlik dr. Kovács Áron dolgozatának második részét, továbbá ismertetik a tudományos szakosztály bizottsági tagjainak nevét, és az első számhoz hasonlóan a Bibliográfia rovat is folytatódik. Az indulás biztató volt, a tudományos szakosztály tagjai valamennyien az erdélyi gyógyszerész-társadalom megbecsült, nagy tudású képviselői, akik felvállalták a gyakorló gyógyszerészek továbbképzését, a gyógyszerkönyvről, a taksákról, a gyógyszer-különlegességekről, a gyógyszerészettörténet és a szakirodalom újabb eredményeiről való tájékoztatást. Sajnálatos, hogy csak két száma jelent meg 36 oldalnyi terjedelemben, melynek valószínű oka, hogy nem a mindennapi gyakorlatot érintő kérdésekkel foglalkoztak, hanem a gyógyszerészeti tudomány újabb eredményeinek az ismertetése volt a cél. A sikertelenséghez talán az is hozzájárult, hogy az Erdélyben maradt gyógyszerészek számára megszűnt az egyetemi és kutatói háttér (4), a tudományos szakbizottság tagjai közül csak Orient Gyula maradt az egyetem kötelékében, Ferencz Áron, majd Cseresznyés Gyula is a hálózatban helyezkedett el a változások után. Mindkét szám egy példányban megtalálható a kolozsvári egyetemi központi könyvtárában.

51. ábra. Az Arhiva Farmaciei – Gyógyszerészi Archivum címlapja (1925) 1928. január 1-jén az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Tudományos és Társadalmi Közlönyeként jelenik meg a Buletinul Asociaţiei Farmaciştilor din Ardeal şi Banat című kétnyelvű folyóirat Mózes Károly szerkesztésében, amely tulajdonképpen a Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat c. szaklap folytatásának tekinthető, amit alátámaszt az a tény is, hogy az első szám jelzése: VI. évfolyam 1. szám. Ezzel a szerkesztők, illetve a kiadók hivatalosan is folytatásként ismerik el, de figyelmen kívül hagyják, hogy az előzőnek még 1928-ban néhány száma megjelent. A kéthetente megjelenő új lap első számában beszámolnak az Egyesület választmányának 1927. december 20-án tartott üléséről, ahol elhatározták, hogy az eddig hivatalos lapként megjelenő Revista Farmacieit átveszi az Egyesület. Az ülésen a választmányi tagokon kívül részt vettek Pamfil Gheorghe egyetemi tanár, Lukács Ferenc és Nagy Samu, a Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat eddigi szerkesztői is. A választmány itt bízta meg Mózes Károly ügyvezető igazgatót a lap további szerkesztésével, a kiadást pedig az egyesület hatáskörébe utalták. Ezzel az előbbi, a Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat tulajdonképpen elveszítette létjogosultságát. A Buletinul Asociaţiei Farmaciştilor din Ardeal şi Banat címet 1931-ig tartották meg, ekkor, vagyis a IX. évfolyamtól Buletinul Farmaciei a Asociaţiei Farmaciştilor din Ardeal şi Banat 306

lett, továbbra is évi 24 szám jelent meg, bár havilapnak jelezték a címváltozáskor. 1934-ben, a XII. évfolyam 19–20. számában a következő szöveget közlik „… régi ruhájában, de a közgyűlési határozat értelmében új névvel fog megjelenni a jövőben. Új szellem, új munkakör veszi át az irányítást. Lapunk közölni fogja az összes rendeleteket román és magyar nyelven, de lehetőleg németül is.” Valóban, 1935-ben a XIII. évfolyam 1–2-es összevont számában már Pharmacia – Organ al Asociaţiei Farmaciştilor din Ardeal şi Banat címmel jelenik meg, és ez változatlan marad 1940ig, az utolsó lapszámig. A folyóirat szakmai dolgozatokat és rövid közleményeket is megjelentetett a Tudomány rovatában, így Goina Teodor a gyári készítmények veszélyeiről, Wonesch Miksa az arzénes készítményekről, Binder Hans a vitaminkutatásról, Orient Gyula az erdélyi gyógyszertárak történetéről közöl adatokat, Faragó Endre szászvárosi gyógyszerész pedig a gyógynövények termesztéséről értekezik. A gyakorlathoz kapcsolódik Wonesch Miksa közleménye a káliumszulfoguajakolos köptető szirup készítéséről, Sambach Károly Megoldja-e a Jemalt a csukamájolaj-problémát? c. cikke és Újfalussy Győző ismertetése a vizeletben levő cukor kimutatásáról. Később a kezdeti lendület a tudományos jellegű írások közlésére kissé csökkent, és az egyes lapszámok többnyire csak az egyesületi élet eseményeiről tudósítanak, közlik a Gyógyszerész Kollégiumok megalakulását, a megválasztott tisztségviselők névsorát, az Erdélyi és Bánáti Korpótlékos és Nyugdíjpénztár tisztújító közgyűlésének eredményét, a diplomahonosítások lehetőségét és egyéb közérdekű problémákat. Sok erdélyi gyógyszerész méltatását is megtaláljuk, a pályájukon eltöltött több évtizedes jubileum (50–60 év) alkalmából, vagy elhalálozásukkor a gyászjelentés mellett közlik életrajzukat is. Flohr József kolozsvári gyógyszerész több lapszámban cikksorozatot jelentetett meg Legyen béke vagy Szeressük egymást címmel, melyekben az Egyesület belső viszályaira céloz, minden esetben békítő szándékkal. Ez a szaklap volt a leghosszabb életű, 1940 márciusában jelent meg utoljára, mint a XVIII. évfolyam 3. száma. A kolozsvári Egyetem Központi Könyvtárában megtalálható valamennyi száma.

52. ábra. Sambach Károly szépvízi gyógyszerész (1890–1983) Az 1935. évi címváltoztatást valószínűleg az magyarázza, hogy 1929-től ugyancsak Buletinul Farmaciei néven Mihai Şomlea kéthetente megjelenő román nyelvű folyóiratot indított szintén Kolozsváron, Interacţiuni, ştiinţe şi politică profesională alcímmel. Az első számban Hírneves gyógyszerészek csarnoka címmel új sorozat indítását tervezte, ebben a rovatban jelent meg tükörfordításban románul és magyarul a W. K. Scheele életéről és tevékenységéről szóló írás, amit Mihai Şomlea írt, de a többi már csak román nyelven. A lap hasábjain többször is szó esik a két lap főszerkesztői közti konfliktusról. Farmacia címmel 1930. november 15-én még egy szaklap indult útjára szintén Kolozsváron, mely kiadójának a Fortuna gyógyszertárat jelzi, melynek akkor Goina Teodor kolozsvári gyógyszerész, későbbi egyetemi tanár volt a tulajdonosa. Román és magyar nyelven két cikk olvasható, 307

Kollegákhoz címmel egy felhívást adott közre egy új információs lap megindítására, melynek szerkesztésére háromtagú bizottságot neveztek ki; többek között kérik, hogy a Buletinul Asociaţiei Farmaciştilor c. lapot vegyék ki Mózes Károly kezéből. A második cikket Újfalussy Győző írja Tudósítás címmel, melyben közli, hogy 1930. október 10–12. között a Bukarestben megtartott Gyógyszerész Kongresszus feloszlatta az Országos Egyesületet, és helyette a Gyógyszerész Kollégiumok megalakítására kérték fel a gyógyszerészeket. Új elnöknek ekkor választották meg Pamfil professzort. A kongresszus három napjáról Goina Teodor számol be. Felhívásuk nem talált követőkre, előfizetőkre, így több lapszám nem is jelent meg.

53. ábra. A Buletinul Farmaciștilor c. szaklap megváltozott címlapja (1931)

54. ábra. A Buletinul Farmaciei címlapja (1935)

55. ábra. A Farmacia c. lap első számának címlapja

Az a tény, hogy 1920 és 1940 között az erdélyi és bánáti gyógyszerészek egyesületei ilyen sok rövidebb-hosszabb ideig megjelenő szaklapot indítottak, részben útkeresésüknek, részben igényüknek tulajdonítható, hogy nemcsak több információt szerezzenek az új rendeletekről, törvényekről, állásokról, hanem az egymás közti kollegiális kapcsolatot is fenntarthassák. Annak ellenére, hogy nem állt mögöttük anyanyelvű egyetemi intézmény, sem kutatólaboratórium, megpróbáltak a sajtójuk által lépést tartani a gyógyszerészet legújabb eredményeivel. Ugyanakkor a sokféle lap megosztotta az olvasótábort, és többször is viszálykodásra adott alkalmat. Ennek ellenére valamennyi lap hozzájárult az erdélyi gyógyszerészek szakmai tájékoztatásához. Az anyaországi gyógyszerészi évkönyvek, zsebnaptárak mintájára elsőként Nagy Jenő marosvásárhelyi gyógyszerész már 1921-ben megjelentette a Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára I. évfolyam c. évkönyvet (3, 9). Függeléke (sokszor egybekötve is) a Schmidt Béla marosvásárhelyi orvos által összeállított 54 oldalas Újabb gyógyszerek jegyzéke c. füzet volt. Az 1921-es zsebnaptárat követte 1922-ben és 1923-ban Kolozsváron a háromnyelvű Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészek zsebnaptára – Pharmazeutischer Almanach II. és III. évfolyama, amit Molitórisz Pál és Nagy Jenő szerkesztett (az 1923-as kiadásnak csak román és magyar címe van, szerkesztője Molitórisz Pál). Ezek folytatásaként szintén Kolozsváron jelent meg Nagy Samu szerkesztésében és saját kiadásában 1924-tól 1928-ig évente az Almanachul Farmaciştilor din România – Romániai Gyógyszerészek zsebnaptára I–IV. kötet, majd Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészi Évkönyv címmel az 1929-ben megjelent kötet, amit a Buletinul Farmaciştilor szerkesztett és adott ki; hasonlóan 1930-ban és 1931-ben is, de ez utóbbiaknak a címe, Almanahul Farmaceutic, csak román nyelvű. Folytatásként 1934-ben és 1937-ben Almanah címen még 308

egy-egy kötet hasonló céllal és tartalommal jelent meg; az előbbit szintén a Buletinul Farmaciştilor szerkeszti, de az utóbbit ismét Molitórisz Pál (9). Ezek az évente kiadott zsebnaptárak, évkönyvek, almanachok az addig Magyarországon megjelentekhez hasonlóan ismertetik helységenként a gyógyszertárak nevét, alapítási évét, akkori vezetőiket és külön ábécésorrendben a gyógyszerészek nevét; továbbá adatokat közölnek az egyesületi élettel kapcsolatban, ismertetik az országos és a megyei kerületek választmányából a tisztségviselők nevét. Mindegyik kötetben található naptár, fontos információk, például az árszabásról, a mértékegységekről, a szaklapokról, valamint több évfolyamban az új törvényeket ismertetik magyar fordításban is; így az 1924-ben megjelent 2612. számút, melynek értelmében a csatolt területeken alkalmazni kell az egészségügyi törvényeknek a gyógyszerészetre vonatkozó cikkelyeit. Ugyanitt olvashatók Nits János szamosújvári és Tamás János kolozsvári gyógyszerész Hivatalos gyógyszerárszabás munkadíjának kommentálása című észrevételei román és magyar nyelven. Az 1926-os naptár közli, milyen iratok szükségesek a „libera practica” elnyeréséhez, a tulajdonjog elismeréséhez, valamint az engedélyezett kül- és belföldi gyógyszer-különlegességek jegyzékét. Az 1930-as kiadásban Demeter Cornel, az Országos Gyógyszerész Egyesület Erdélyi és Bánáti Tagozatának elnöke a Korpótlékos Pénztár és Nyugdíjintézet céljairól és jelentőségéről értekezik, az 1934. éviben Molitórisz Pál az Előszóban örömmel jelzi, hogy háromévi szünet után megjelenhetett egy új kötet, melyben a Gyógyszerész Kollégiumok alapszabályait is ismertetik. Ennek a folytatására azonban újra három évig kellett várni, 1937-ben jelent meg a következő és egyben az utolsó Erdélyben, a két világháború közötti periódusban, Almanah címmel. Ezeknek a zsebnaptáraknak, almanachoknak is nagy volt a jelentőségük az erdélyi gyógyszerészek számára, mert a magyarországi hagyományokhoz hűen folytatták a sorozatot, és igyekeztek az elszakadt területeken élő gyógyszerészek közti kapcsolatot fenntartani, megismertetni velük az új törvényeket, hogy a megfelelő jogrendi működés szabályait a legkisebb, eldugott helységben élő gyógyszertár-tulajdonos is betarthassa. Valamennyi kötet értékes dokumentum múltunk megismerésében. Sajnos teljes sorozattal egyik könyvtár sem rendelkezik, de egy-egy évfolyam megtalálható a kolozsvári Egyetemi Központi Könyvtárban, az Országos Széchényi Könyvtárban, valamint a budapesti Ernyey József Gyógyszerésztörténeti könyvtárban. 1940–1944 között Észak-Erdély gyógyszerészei számára ismét hozzáférhetőek lettek a magyarországi szakegyesületek által megjelentetett folyóiratok, évkönyvek és egyéb kiadványok, de a Dél-Erdélyben maradt magyarok csupán a román nyelvű szaksajtót tanulmányozhatták. Az 1944-es hatalom- és rendszerváltás után az erdélyi gyógyszerészetben is gyökeres változások történtek, két fontos esemény a szakma minden területét befolyásolta. Egyik a magyar tannyelvű egyetemi gyógyszerészképzés újraindítása volt, amely többévi bizonytalanság után 1948-ban Marosvásárhelyen az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet keretében az önálló GYK létrehozásával valósult meg (1,4), ahol a magyar nyelvű szakképzésen kívül fokozatosan kialakultak a továbbképzéshez, a szakirodalom műveléséhez, az egyesületi élet újraindításához szükséges feltételek. A második a magángyógyszertárak államosítása volt, amely az egész romániai gyógyszerésztársadalmat érintette: újjászerveződött a gyógyszertári hálózat, megyei egészségügyi osztályok és gyógyszer-kereskedelmi vállalatok (Centrofarm) jöttek létre. Ilyen előzmények tették lehetővé, hogy 1956-ban Marosvásárhelyen magyar nyelvű gyógyszerészeti szaklap jelenjen meg Értesítő címmel az akkori Magyar Autonóm Tartomány Egészségügyi Osztálya, a marosvásárhelyi GYK, a megyei Gyógyszer-kereskedelmi Vállalat és az Orvostudományi Társaság gyógyszerészi szakosztályának védnöksége alatt, a Magyar Autonóm Tartomány Egészségügyi Nevelési Háza kiadásában. 1956-ban két szám jelent meg, 1957-ben három, az utolsó Gyógyszerészeti Értesítő címmel. Bár e folyóirat rövid életű volt, jelentősége, hasznossága kétségtelen, értékét növeli az a tény is, hogy megjelenésének rövid szakaszában az egyedüli magyar nyelvű szaklap volt (5, 7, 8). 309

56. ábra. Gyógyszerészek zsebnaptárainak és almanachjainak fedőlapjai Főszerkesztője Kacsó Albert tartományi főgyógyszerész, aki előbb (1956) egy tíztagú, majd később (1957) tizenhárom tagú bővített szerkesztőbizottságot irányított, melynek tagjait a nagy tapasztalatú gyakorló gyógyszerészek és a GYK tanárai közül választották. Így például Ajtay Mihály, Nagy Örs, Sarudi László és Vajna Imre gyógyszerészek a hálózatból, Ádám Lajos, Hankó Zoltán, Mártonfi László, Rácz Gábor és Soós Pál tanárok, majd rajtuk kívül még a szomszédos megyék főgyógyszerészei, így Csutak István, Deér Kálmán és Hecserné Ferencz Vilma vettek részt a szerkesztői munkában. Az első számban Kacsó Albert főszerkesztő így körvonalazza a lap célkitűzéseit: „A most megjelenő Értesítő az elméletnek a gyakorlathoz való kapcsolását kell hogy szolgálja. Értesítőnk elsősorban a gyakorló gyógyszerészeknek kíván segítséget adni mindennapi munkájukban felmerülő nehézségeik megoldására és szorosabbá akarja fűzni a kapcsolatot a gyakorló orvos és gyógyszerész között.” 310

A lapszámokat díjmentesen juttatták el a tartomány egészségügyi intézményeihez, valamennyi körorvoshoz, gyógyszerészhez. A megjelent öt szám terjedelme 232 oldal, ez 57 szakdolgozatnak adott helyet összefoglaló referátum vagy eredeti közlemény formájában. A magyar cikkek román nyelvű összefoglalókkal jelentek meg, két dolgozat pedig románul és magyar összefoglalóval. A szerzők közt gyógyszerészeket (22-t), orvosokat (24-et), vegyészeket (7-et), három fizikust és egy biológust is találunk, ami a kiadvány sokoldalúságát bizonyítja. Hogy áttekintést nyerhessünk tartalmáról és érzékelhessük szerepét az erdélyi gyógyszerészetben, néhány jelentősebb dolgozat kiemelését tartjuk szükségesnek. Kopp Elemér, a farmakognóziai tanszék vezetője több összefoglaló referátumban számolt be egyes drogok (például az anyarozs) előállítási lehetőségéről, illetve új, akkor még kevésbé ismertek (Rauwolfiae radix) hatóanyagairól. Feszt György, a Gyógyszertani tanszék vezetője a terápiába bekerült új gyógyszerek farmakológiájáról, terápiás értékéről közöl ismertetést. Eredeti kísérletes vizsgálatokról szóló közleményeket valamennyi számban találunk; ezek főleg a GYK oktatóinak tudományos tevékenységét tükrözik. Mártonfi László a gyógyszerészi kémiában, Soós Pál az analitikai kémiában használatos új értékmeghatározási módszerekről számol be; a Galenika tanszék vezetője, Hankó Zoltán gyógyszerkészítmények előállításáról és azok vizsgálatáról értekezik; Kiss Árpád, a Szerves Kémiai Tanszék vezetője munkatársaival, Balogh László a Fizika Tanszék oktatóival egyes gyógyszerek új előállítási lehetőségeit mutatja be; Nagy Örs, a klinikai gyógyszertár és Bíró József, a mikrobiológiai laboratórium vezetője az antibiogrammok készítéséhez szükséges tabletták előállítását írja le; Rácz Gábor és Fűzi József a Növénytani Tanszékről népgyógyászati gyűjtéseik új adatait mutatják be; Eperjessy Anna, a Biokémiai tanszéket vezető professzorasszony, és Hadnagy Csaba laboratóriumi főorvos a vitaminkutatáshoz, az enzimaktivitáshoz kapcsolódó kísérletes munkájukról számolnak be. A gyógyszerészeti technológia rovatban a nagy tapasztalatú gyakorló gyógyszerészek, mint Ajtay Mihály, Horváth Tibor, Kornhoffer Vilmos, a mindennapi receptúrai munka ésszerűsítésére hívták fel a figyelmet. Az 1956-ban megjelent VII. Román gyógyszerkönyv cikkelyeit különböző szempontból Rácz-Kotilla Erzsébet, Mártonfi László és Hankó Zoltán ismerteti. A szakmai továbbképzést szolgálta a különböző bel- és külföldi szaklapok tartalmának referálása. Összesen hetven rövid ismertetés jelent meg többek között az Acta Pharmaceutica Hungarica, A gyógyszerész (1956/6) és a Gyógyszerészet (1957/1) c. szaklapok közleményeiről. A szerkesztők szem előtt tartották a gyógyszertári segédszemélyzet szakmai képzését is, valamennyi lapszámban a Középkáderek továbbképzése c. rovatban ilyen céllal közölt cikkeket Ádám Lajos, a Galenika Tanszék tanára. Egészségügyi nevelés címmel is állandó rovata volt az Értesítőnek. Vilhelem András, a marosvásárhelyi Közegészségügyi Intézet főorvosa hasznos átfogó tanulmányt közölt a bélférgesség megelőzéséről. Új gyógyszerek ismertetése, újítási kérdések, problémás vagy inkompatibilis receptek megoldását szolgáló javaslatok szinte minden számban olvashatók. A tudományos élet hírei rovatban az Orvostudományi Társaság Gyógyszerészi Szakosztályának üléseiről és más szakmai rendezvényekről közöltek beszámolót, valamint 22 ismertetést az újonnan megjelent szakkönyvekről. E rövid életű romániai magyar nyelvű gyógyszerészi szaklap az akkori körülmények közt nagy segítséget nyújtott elsősorban a gyakorló gyógyszerészeknek, de a körorvosoknak és a közegészségügy területén dolgozóknak is. Közleményeinek sokoldalúsága széles körben biztosította olvasottságát, rövid referátumai kitekintést adtak más országok szaklapjainak gyógyszerészi vonatkozásaira A lap az indulásakor megjelölt célkitűzéseinek eleget tett és csak sajnálhatjuk, hogy nem maradhatott fenn huzamosabb ideig.

311

57. ábra. Az Értesítő első számának címlapja 1955 májusában a Marosvásárhelyi OGYI önálló folyóiratot indított Orvosi Szemle – Revista Medicală címen, amely magyarul és románul külön kötetben jelent meg egymás tükörfordításaként. 1972-től összevonták, és csak a románul folytatták, de továbbra is előfordultak magyar nyelvű közlemények. 1964-től 1974-ig állandó jelleggel volt külön gyógyszerészi rovata, majd ezt követően alkalomadtán, de nem következetesen jelölve, hanem többször szűkebb tárgykörök szerint csoportosítva közöltek gyógyszerészeti tárgyú dolgozatokat.1991-től a folyóirat címe megváltozott, Revista de Medicină şi Farmacie – Orvosi és Gyógyszerészeti Szemle lett, ettől kezdve közleményeinek többsége román nyelvű, de elvétve magyarul, angoluk, franciául vagy németül írottakat is találunk (1, 8). Gyógyszerészeti vonatkozású cikkeket főleg a GYK oktatói közöltek (4), tudományos munkájukról vagy a doktori tézisük elkészítésekor kapott eredményekről számolnak be. A teljesség igénye nélkül csak néhány szemelvényt emelünk ki a magyar nyelven írt dolgozatokból. A gyógyszerészi technológia tárgyköréből Hankó Zoltán már az első évben, 1955-ben itt közölte a piramidonoldat készítésével kapcsolatos megfigyeléseit, majd a mannitolosurea-oldat (1961-ben), az ureaporok (1962-ben) és a különböző, elhúzódó hatást biztosító kúpalapanyagok vizsgálatáról (1967-ben) értekezett. Ádám Lajos a C-vitamin tartalmú csipkebogyó-készítményekről (1956-ban), a hazai előfordulású Rumex alpinus antrakinon tartalmáról és felhasználásáról írt (1956-ban), majd az antibiotikumok és a segédanyagok közti kölcsönhatásról (1972– 1981). Szánthó Éva is foglalkozott növényi drogok, így a Datura-fajok értékesítési lehetőségeivel (1964-ben), majd a kúpok hatóanyag-leadásáról (1967-ben), a tartósítószerek (1970-ben) és az antibiotikumok hatékonyságáról (1973–1974-ben) közölt dolgozatokat. Csath Zamfira az emulziók fizikai kémiai tulajdonságaival (1971,1978), Papp József pedig hidrofil makromolekulák fizikai kémiai vizsgálatával (1970) kapcsolatos eredményeit ismertette. Több gyakorló gyógyszerész is beszámolt a mindennapi gyógyszertári munkájáról, így Ajtay Mihály (1959–1966), Kornhoffer Vilmos (1961), Horváth Tibor (1968), Bán Olga (1971), Zágoni Elemér (1972), Nagy Levente (1980) és mások. A gyógyszerészi kémia tárgyköréből Mártonfi László 1956-ban itt közölte az olajos készítményekről, majd 1962–1965 között az alkaloidok krisztallográfiás vizsgálatáról szóló dolgozatait. Ugyanebben a tárgykörben Fülöp Lajos a tioszármazékok komplexometriás meghatározásáról 312

(1965), kromatográfiás módszerekről számol be többször munkatársaival, Veréph Józseffel és Szánthó Klaudiával együtt, Gyéresi Árpád pedig az ópium alkaloidokról és készítményekről (1973–1975). A legtöbb dolgozat tárgya a gyógynövények vizsgálatához kapcsolódik. Kopp Elemér már 1955-ben ismertette a máktok morfintartalmának meghatározására kidolgozott új módszerét, majd 1960-ban a Pelargonium roseum termesztéséről és 1961-ben a levendulafajok illóolaj-tartalmáról írt cikket. Rácz Gábor 1956-ban az arbutintartalmú növényekről, majd az Atropa belladonna (1958), a Philadelphus (1961), a Juniperus-fajok (1968) és még számos gyógynövény népgyógyászati felhasználásáról értekezett dolgozataiban. Rácz-Kotilla Erzsébet 1959-ben jelentette meg az Achillea-fajok proazuléntartalmára vonatkozó vizsgálatait, majd termesztési és nemesítési kísérleteinek eredményeiről számolt be. 1965-től kezdve számos, a népgyógyászatban használatos gyógynövény (Agropyron, Centaurea, Taraxacum, Ononis, Calendula, Leonorus stb.) hatástani vizsgálatáról is itt közölt. Péter H. Mária az Agrimonia, az Achillea-fajok farmakognóziai vizsgálatáról, termesztési eredményeiről, antibiotikus hatásukról (1964–1973), valamint a drogok mikroszkópos meghatározási lehetőségeiről (1967) írt dolgozatait jelentette meg az intézeti lapban. Csedő Károly a csípős paprika alkaloid- és festéktartalmáról (1960–1962), Csegedi Jolán a Thymus-fajok, Formanek Gyula a Rubia-fajok (1969–1971), Gáspár Mária az Artemisia-fajok (1970–1971), Kiss Ilona az Angelica-fajok (1980), Kisgyörgy Zoltán többek között a Rumexfajok (1957–1963, valamint az Atropa belladonna (1965–1968) és Fűzi József az Urtica-fajok (1958–1964) hatóanyagairól közölt magyar nyelven dolgozatokat. Méregtani vonatkozásúak Balogh Éva dolgozatai 1964-től a vér-alkohol meghatározási módszerekről, majd a napoton (1968), illetve a nitrazepám (1978) meghatározását írta le vizeletből; Szőcs Jozefa a gyomirtószerek toxikológiájáról (1970), Ajtay Kincses Mária az izonikotinsav toxicitásáról (1975), majd biofarmaciai kérdésekről (1996), Dudutz Gyöngyi pedig a bórsav és egyéb anyagok kölcsönhatásáról számolt be, Ádám Sára a dionin fájdalomcsillapító hatásával foglalkozott 1972-ben megjelent dolgozatában. Az erdélyi gyógyszerészet történetére vonatkoztak Spielmann József, Rácz Gábor, Lázár-Színi Karola, Soós Pál dolgozatai, majd az 1990-es változás után Hajdu Árpád és Péter H. Mária marosvásárhelyi gyógyszertárakról írt beszámolója. Természetesen a határterületekről is több magyar nyelvű dolgozat olvasható az Orvosi Szemle hasábjain, főleg a GYK alaptantárgyait oktató tanárok kutatásainak eredményeiről, így Eperjessy Anna professzornő, Kiss Árpád, Kovács Ibolya, Máthé János a biokémia tárgyköréből (1955–1981), Soós Pál professzor, Blazsek Bodó Ágnes és Gálfalvi Szabó Emília először az ásványvizek összetételéről, majd különböző analitikai vizsgálatokról, Barabás Béla és Szabó Endre a radioaktivitási mérésekről (1969), Tőkés Béla műszeres analízisekről (1966–1979), Albert Levente egyes gyógyszeranyagok szintéziséről számolt be. 2010-ben az 56. évfolyam 1-es lapszámával kezdődően címében, nyelvében, szerkesztőségében gyökeres változás történt. Új címe: Acta Medica Marisiensis. (Marisia a Maros folyó ókori római neve). A fejlécben szerepel: Official Publication of the University of Medicine and Pharmacy of Târgu Mureş. Nyelve 100%-ban angol, szerkesztősége célszerűen kibővült (10). 1991-tól ismét megjelenik az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának kiadványa évente egy-egy kötettel Orvostudományi Értesítő címmel, és a szakosztály évi tudományos ülésszakán elhangzott előadások szövegét közli. Az 1991 és 2000 közötti periódusban 9 kötet jelent meg, ezeket az 1948-ban utoljára kiadott 63. kötet folytatásaként a 64-es számmal kezdve jelölték, s így 2000-ben a 73. kötet látott napvilágot. Bár a kiadvány címéből nem lehet következtetni gyógyszerészi vonatkozású írásokra, mégis mivel a szakosztályon belül működik egy gyógyszerész-szakcsoport, amelynek tagjai a tudományos üléseken dolgozatokat mutatnak be, ezek az egyes kötetekben in extenso megjelentek (11). 313

58. ábra. Az Orvostudományi Értesítő fedőlapja A gyógyszerészet tárgyköréből közölt dolgozatok száma évről évre nőtt, a 64. kötetben csak 3, majd a következőkben már 8–10 dolgozat tárgya gyógyszerészeti vonatkozású. E számbeli növekedés arányos a kötetekben megjelent dolgozatok össz-számához viszonyítva is. A 64. kötetben 6,12 %-ban találhatók a gyógyszerészet tárgykörébe tartozó dolgozatok, az 1999-ben megjelent 71. kötetben ez az arány elérte a 19,44 %-ot. A dolgozatok a gyógyszerészi technológia, a fitoterápia, a gyógyszerészi kémia, gyógyszerésztörténet, valamint a gyógyszerkönyvek tárgykörét ölelik fel, a szerzők közt egyaránt megtaláljuk a MOGYE magyar nemzetiségű oktatóit és a Magyarországról meghívott előadókat. A dolgozatok számát, arányát és szerzők szerinti csoportosítását a 67. táblázat, az egyes kötetek dolgozatainak tárgykörök szerinti besorolását pedig a 68. táblázat mutatja be. 67. táblázat. Az Orvostudományi Értesítő 64–78. köteteiben megjelent gyógyszerészeti dolgozatok száma szerzők szerint Gyógyszerészeti vonatkozású dolgozatok száma összesen (64–78. kötet)

Hazai szerzők dolgozatainak

Magyarországi szerzők Kollaborációban dolgozatainak készült dolgozatok

száma %-a száma %-a száma %-a 148 108 72,98 27 18,24 13 8,78 A táblázat adataiból látható, hogy a gyógyszerészeti vonatkozású dolgozatok több mint kétharmada (72,98%) hazai gyógyszerészek munkája, és a magyarországi szerzők, illetve a velük közösen készültek száma együttesen a közölt dolgozatok több mint egynegyedét (27 %) teszi ki. A táblázatból kiolvasható, hogy 15 év alatt a gyógyszerészet tárgykörébe tartozó dolgozatok száma kisebb-nagyobb mértékben, de növekvő irányt mutatott az utóbbi években, a kezdeti 1–3 dolgozatot követően 9–10-re, sőt 14–18-ra emelkedett, ami a kötetekben megjelent összes dolgozathoz arányítva is növekedést jelent, hiszen a kezdeti nem egészen 2%-os arány (1992. év) az ötszörös növekedést is meghaladta. Ami pedig a tárgyköröket illeti, azok is egyre változatosabbak lettek.

314

68. táblázat. Az Orvostudományi Értesítő 64–78. kötetében megjelent gyógyszerészeti dolgozatok száma, aránya és tárgyköre Kötet- Év Össz. dolg. Gyógyszerészi dolg. Gyakoribb tárgykörök szám száma száma %-os aránya 64. 1991 49 3 6,12 Fitoterápia, gyógyszerhatástan, gyógynövények 65. 1992 54 1 1,85 Gyógyszerésztörténet Gyógynövények, hatástan, kémia, 66. 1993 62 8 12,90 gyógyszerésztörténet Gyógynövények, gyógyszerkönyv, gyógysze67. 1994 99 9 9,10 résztörténet Oktatás, toxikológia, szervezés, gyógyszerész68. 1995 120 10 8,33 történet Gyógyszerészi technológia, kémia, toxikológia, 69. 1996 75 9 12,00 gyógynövény, gyógyszerésztörténet Technológia, kémia, gyógynövény, gyógysze70. 1997 66 9 13,60 résztörténet Technológia, kémia, toxikológia, biotechnoló71. 1998 76 11 14,47 gia, gyógyszerésztörténet Gyógyszertan, kémia, technológia, toxikoló72. 1999 72 14 19,44 gia, gyógyszerésztörténet Technológia, kémia, gyógynövény, gyógysze73. 2000 110 18 16,36 résztörténet 74 2001 91 9 9,89 Gyógyszertan, fitokémia, gyógyszerésztörténet 75 2002 115 10 8,70 Gyógysz.analízis, hatástan, fitoterápia Gyógysz.kémia, gyógyszerésztörténet, fito76 2003 175 14 8,00 terápia, gyógyszertan Gyógysz.kémia, technológia, gyógyszerésztör77 2004 100 12 12,00 ténet Gyógysz.technológia, fitokémia, gyógyszertan, 78 2005 107 11 10,28 gyógyszerésztörténet Összesen 1371 148 10,80 Magyar nyelvű gyógyszerészi szaklap megjelentetésére 1957 óta sajnos nem adódott lehetőség, így csak e két utóbbi, többnyire orvosi szaklap hasábjain lehet magyar nyelven közölni, 1991 óta azonban magyarországi gyógyszerészi szaklapokban is több erdélyi gyógyszerésznek jelent meg közleménye, dolgozata. A bemutatott 10 folyóirat 1920 és 2000 között, tehát 80 éven keresztül felváltva, illetve egymást követő sorrendben hozzájárult az erdélyi magyar gyógyszerészek közlési lehetőségeihez, és egyben a kapcsolatteremtéshez. IRODALOMJEGYZÉK 1. Barabás B., Péter M., Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. A magyarságkutatás könyvtára XVIII. kötet. Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest [1995]. 2. Cucu Viorica: Erdélyi gyógyszerészeti folyóiratok. I. A két világháború között. In: Tankó A., Péter M. (szerk.): Genersich Antal Emlékkönyv születésének 150. évfordulója alkalmából. – Adatok a romániai magyar orvosok és gyógyszerészek munkásságáról. Genersich Alapítvány – Erdélyi 315

Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya, Budapest–Marosvásárhely 1994. 148– 150. 3. Monoki István: Magyar könyvtermelés a román uralom alatt (1919–1940). II. kötet. Hírlapok és folyóiratok. Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára, Budapest, 1941. 4. Péter H. Mária: 120 éves a magyar nyelvű gyógyszerészképzés Erdélyben. Gyógyszerészet 1992, 36, 12, 765–767. 5. Péter H. Mária: Erdélyi gyógyszerészeti folyóiratok. II. A második világháború után. In: Genersich Antal Emlékkönyv. 150–152.. 6. Péter H. Mária: Romániai gyógyszerészeti és gyógynövény vonatkozású folyóiratok 1990–1995 között. Gyógyszerészet 1996, 40, 1, 38–40. 7. Péter H. Mária: Gyógyszerészeti időszakos kiadványok Erdélyben. Gyógyszerészet – Ünnepi különszám: 40 éves a Magyar Gyógyszerészeti Társaság lapja. 1997. május 16. 19–21. 8. Péter Mihály, Péter Zoltán: A Marosvásárhelyen megjelent magyar nyelvű orvosi, egészségügyi és gyógyszerészeti folyóiratokról. Orvosi Hetilap 1991, 132, 4, 201–203. 9. Péter Mihály, Péter Zoltán: Az 1919 és 1990 között Romániában megjelent magyar nyelvű orvosi, egészségügyi és határterületi önálló kiadványok jegyzéke. In: Genersich Antal Emlékkönyv. 168–189.. 10. Péter Mihály: A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem folyóiratának sorsfordulói. Orvosi Hetilap Orvosi Hetilap 2011, 52, 4, 146–148. 11. *** Orvostudományi Értesítő 64–78. kötet. Az EME kiadása, Kolozsvár 1991–2005. 3.2.2. ERDÉLYBEN MEGJELENT, ÖNÁLLÓ MAGYAR NYELVŰ GYÓGYSZERÉSZI VONATKOZÁSÚ KIADVÁNYOK JEGYZÉKE (1750–2011) Mauksch Tóbiás: Taxa pharmaceutica. Kolozsvár 1750 (latin nyelvű). Juhász Máté: Házi különös orvosságok, melyek az orvosok nélkül szűkölködő betegeskedőknek vigasztalására következőképpen a betűk rende szerént külön-külön nyomtatásokból és írásokból szedettek egyben. Nyomatott a Jézus Társaság Akad. Betűivel, Kolozsvár 1761. 78 oldal. (Egy későbbi kiadás 1783-ban is) Bruz László: Házi patika. Nyomatott a ref. kolleg. betűivel, Kolozsvár, 1781. Benedeki Enyedi János: Falusi emberek patikája a falunlakó minden keresztény valláson levő tisztelendő papokhoz, melyben a falusi embereknek legnevezetesebb nyavalyáinak orvoslások írattak meg. Nyomatott a könyv-szerzőnek tulajdon maga költségével, Hochmeister Márton betűivel, Szeben, Kolozsvár, 1801. 20 + 272 oldal. Nyulas Ferenc: Instructio pro Apothecaris. Kolozsvár, 1807 (az eredeti szöveg latin nyelvű). Simon Imre: A magyar gyógyszerészek évkönyve. Förk és Társa nyomdája,Temesvár, 1862. 84+67 oldal. Podhráczky Ferenc: Emlékfüzet a Debrecen – Biharmegyei Gyógyszerész Testületnek 1867. IX. 7-én Nagyváradon tartott első összejövetelének emlékére. Hollósy Lajos nyomdája, Nagyvárad, 1867. 43 oldal. Gerber Ödön: Emlékirat a „Szinér-Váraljai Segélyegylet” 1875-ik évben történt újabb átalakulásának, állandóvá tételének alkalmára. Nyomtatta Steinfeld Béla, Sárospatak 1876. 23 oldal. Róthschnek V. Emil: A Debrecen – Biharmegyei Gyógyszerész Testület és az Általános Magyarországi Gyógyszerész Egylet III. kerület IV. járás gyógyszertárai. Csáthy K. nyomdája, Debrecen, 1882. 238 oldal.

316

Róthschnek V. Emil: Pótlék és helyreigazgatás a „Debrecen és Biharmegyei Gyógyszerész Testület és az Általános Magyarországi Gyógyszerész Egylet III. kerület IV. járás gyógyszertárai” c. műhöz. A szerző kiadása, Debrecen, 1884. 40 oldal. Issekutz Hugó: Gyógyszerisme és gyógyszerészi vegytan. Kolozsvár, 1886. Magyari Károly, Winkler Albert: Az Alsó-Fehérmegyei Orvos – Gyógyszerész Egylet Évkönyve 1890re. Wokál János Könyvnyomdája, Nagyenyed, 60 oldal. Nyiredy Géza: Mennyileges elemzés normál oldatokkal. Kolozsvár, 1891. Vértes Lajos: Betegek tanácsadója. Jegyzéke kitűnő háziszerek és más gyógyszerészi czikkeknek, melyek a „Fehér Sashoz” czímzett gyógytárban kaphatók Lugoson, Király utczában. 63. kiadás, W. Krafft könyvnyomdája, Nagyszeben, 1892. Burger Frigyes: Házi gyógyszertár gazdaságok részére. Összeállította Jakab László állatorvos utasítása alapján. Kolozsvár, 1900, Ajtai K. Albert könyvnyomdája. (8r. 7 l.). Nyiredy Géza: Térfogati elemző vegytan gyógyszerészek részére. 1. kiadás, 1892; 2. kiadás, 1901; 3. kiadás, 1906. Kolozsvár. *** A Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egylet 1893. május hó 15-én tartott közgyűlése. Lászky Ármin könyvnyomdája, Nagyvárad, 1893. Nyiredy Géza: Minőleges elemző vegytan. 1. kiadás, 1894; 2. kiadás, 1899; 3. kiadás, 1902. Kolozsvár. Száva Gerő: Előpatak gyógyfürdő. Az előpataki gyógyfürdő birtokosok szövetkezetének megbízásából ismerteti. Alexi Könyvnyomda, Brassó, 1895, 17 oldal; 2. kiadás, 1896. Jakabházy Zsigmond, Nyiredy Géza, Issekutz Hugó: Gyógyszerisme, magyarázó szöveggel a Magyar Gyógyszerkönyv 2. kiadásához orvos- és gyógyszerésznövendékek használatára. Dobrowszky és Franke kiadása, Kolozsvár, 1895, 771 oldal. Ruzitska Béla: Bevezetés az elméleti kémiába. Fabinyi Rudolf tanár előadásai alapján írta. Gombos–Sztupjár nyomda, Kolozsvár 1895. 263 oldal + 3 tábla. Gerber Ödön: A Szinyérváraljai Segélyegylet Szövetkezet 25 éves fennállásának emlékirata. Szatmár, 1896. 22 oldal. Páter Béla: A nép néhány orvosi növényéről. Budapest, 1896. 8 oldal. Nyiredy Géza: A chemia elemei. Kolozsvár, 1898. Ábrahám Béla: A „Máramaros Vármegyei Orvos – Gyógyszerész Egyesület” első Évkönyve az 1895/96– 1898. egyesületi évekre. Mayer és Berger Könyvnyomdája, Máramarosszigeten 1899. 293 oldal. Burger Frigyes: Házi gyógyszertár gazdaságok részére. Összeállítva Jakab László állatorvos utasítása alapján. Ajtai L. Albert könyvnyomdája, Kolozsvár, 1900, 8 r., 7 lap. Kazay Endre: Gyógyszerészi lexikon. Az összes gyógyszerészeti tudományok encyclopediája. I–IV. kötet. Molnár Mihály kiadása. Nagybánya, 1900, 378 + 378 + 406 + 384 oldal. Nyiredy Géza: A chemia rövid vázlata gyógyszerészgyakornokok számára. Kolozsvár 1901, 170 oldal; 2. kiadás, 1906, 195 oldal; 3. kiadás, 1911. Hankovits Ferenc: Néhány szó a gyógyszertárak államosításához. Szent László nyomda, Nagyvárad, 1901, 29 oldal. Orient Gyula: Gyógyszerészi műtan. Nágel Ottó kiadása, Kolozsvár, 1902. 142 oldal; 2. bővített kiadás 1907. Nyiredy Géza: Mennyileges elemzés normál oldatokkal: titrimetria. Tekintettel a Magyar Gyógyszerkönyv előírásaira. 2. bővített kiadás. Gámán János Könyvnyomdája, Kolozsvár 1905. 120 oldal.; 3. kiadás 1909; 4. kiadás 1911. Ruzitska Béla: Bevezetés az elméleti kémiába Fabinyi Rudolf dr. egyetemi tanár előadásai nyomán. 2. bővített kiadás, Gámán nyomda, Kolozsvár, 1906, 409 oldal + 7 tábla. Geml József: A gyógyszertári jog adományozása és a temesvári gyógyszertárak. Steinfeld nyomda, Temesvár, 1907, 37 oldal. 317

Nyiredy Géza: Elemző vegytan. II. rész. 3. kiadás. Gámán János könyvnyomdája, Kolozsvár, 1908, 139 oldal. Kazay Endre: Organicus chemia alapfogalmai. Egyetemi tankönyv. Nánásy István könyvnyomdája, Nagybánya, 1908. Fisch Áron: A Biharmegyei Orvos–, Gyógyszerész– és Természettudományi Egylet Szakülései az 1908–1909. évben. A Nagyvárad Nyomda és Újságvállalat kiadása, Nagyvárad, 1910. Orient Gyula: Chemiai jegyzet. Általános és részletes rész. Elméleti anorganikus és a szénvegyületek chemiája. Lepage nyomda, Kolozsvár, 1912, 218 oldal. Jakabházy Zsigmond, Issekutz Hugó: A gyógyszerismeret tankönyve. I–II. kötet. Kolozsvár, 1913, 360 oldal. Orient Gyula: Orvosi receptek kellékei és elbírálása (maximáldózis táblázattal és a synonimák gyűjteményével). Stein nyomda, Kolozsvár, 1914. 63 oldal. Széki Tibor: Bevezetés a térfogatos chemiai analysis módszereibe. Ajtay K. könyvnyomdája, Kolozsvár, 1918. 145 oldal. Orient Gyula: A gyógyszerészi chemia fogalma és feladata. Bonaventura nyomda, Kolozsvár, 1918, 15 oldal. Orient Gyula: Kísérleti chemia alapvonalai. Kolozsvár, 1919. Schmidt Béla: Újabb gyógyszerek jegyzéke. Tg. Mureş–Marosvásárhely, 1920. 55 oldal. Nagy Jenő: Gyógyszerészek czímtára és zsebnaptára I. évfolyam 1921. Tg. Mureş–Marosvásárhely 1920. 162 oldal. Molitórisz Pál, Nagy Jenő (szerk.): Almanahul farmaceutic–Gyógyszerészek zsebnaptára–Pharmazeutischer Almanach II. évfolyam 1922. Minerva Rt., Cluj–Kolozsvár–Klausenburg, 1922. Orient Gyula: Szemelvények az Erdélyi Múzeum kebelében felállított Gyógyszerészeti Múzeum gyűjteményéből. Minerva Rt., Cluj–Kolozsvár, 1922. 11 oldal + 1 melléklet. Orient Gyula: A vitaminok (Az utolsó két évi vitaminkutatások eredményei). Minerva Rt., Cluj– Kolozsvár, 1923. 36 oldal . Molitórisz Pál, Nagy Jenő (szerk.): Almanahul farmaceutic–Gyógyszerészek zsebnaptára. III. évfolyam 1923, Minerva RT., Cluj–Kolozsvár, 1923. Gajzágó Róbert: A kézieladásban előforduló gyógyszereknek román népies elnevezései és társalgási szavak szótára latin és magyar jelentőségükkel. Martin Katz nyomdája, Cluj–Kolozsvár, 1924. Gajzágó Róbert: Gyógyszerek műszótára. Synonimák. Martin Katz nyomdája, Cluj–Kolozsvár 1924. Gajzágó Róbert: A Magyar Gyógyszerkönyvbe felvett, valamint a legújabb vegyi készítmények oldhatósági táblázata. Martin Katz nyomdája, Cluj–Kolozsvár, 1924. (A három utóbbi egybekötve és külön-külön is megjelent, összesen 52 oldal). Nagy Samu (szerk.): Almanahul Farmaciştilor din România–Romániai gyógyszerészek zsebnaptára 1924. A szerző kiadása. „Cultura” Inst. de arte grafice, Cluj, 1924. 205 oldal + reklámok. Páter Béla: A gyógynövénytermesztés rövid foglalatja. Minerva Kiadó, Cluj–Kolozsvár, 1924. 36 oldal. Sütő Nagy László: Ibsen népe… Adatok az erdélyi gyógyszerészet történetéhez. Lepage nyomda, Cluj–Kolozsvár, 1924. 56 oldal. Nagy Samu (szerk.): Almanahul Farmaciştilor din România – Gyógyszerészek zsebnaptára 1926. III. évfolyam. A szerző kiadása, Cluj–Kolozsvár, 1926. 244 oldal + reklámok. Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., Cluj–Kolozsvár, 1926. 263 oldal. Orient Gyula: Erdélyi alcimisták, Bethlen Gábor fejedelem alchimiája. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., Cluj–Kolozsvár, 1927. 47 oldal.

318

*** Erdély, Bánát, Máramaros és Körösvidék gyógyszerészeinek korpótlékos Pénztára és Nyugdíjintézete, mint az Erdélyi–Bánáti gyógyszertártulajdonosok Segélyegylete A. osztályának szervezeti és ügyviteli szabályzata. Lingner nyomda, Aiud, 1927. 36 oldal. Nagy Samu (szerk.): Almanahul farmaciştilor din România–Romániai Gyógyszerészek Zsebnaptára 1927. IV. évfolyam. A szerző kiadása. Tip. Aurora Gherla, Cluj–Kolozsvár 1927. 208 oldal. *** Dolgozatok a Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egylet 60 éves fennállásának emlékére. Sonnenfeld Rt., Oradea, 1928. 145 oldal. Nagy Samu (szerk.): Almanahul farmaciştilor din România–Romániai gyógyszerészek zsebnaptára, 1928. V. évfolyam. A szerző kiadása. Tip. Fraternitas, Cluj–Kolozsvár, 1928. 152 oldal.+ reklámok. *** Almanahul farmaceutic–Gyógyszerészei Évkönyv 1929. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége és kiadóhivatala, Tip. Deutscher Bote, Cluj, 1929. 296 oldal+ reklámok. Lukács Ferenc: Magyarázó szöveg (az Erdély, Bánát, Máramaros és Körösvidék gyógyszerészeinek korpótlékos Pénztára és Nyugdíjintézete, mint az „Erdélyi és Bánáti Gyógyszertártulajdonosok Segélyegylete” A. osztályának szervezeti és ügyviteli szabályzatához). [H.] és [é. n.] 7 oldal. *** Sindicatul profesional al Farmaciştilor din Ardeal si Banat–Az Erdélyi és a Bánáti Gyógyszerészek Professzionális Szindikátusának alapszabályai. Tip. Arieşul SA., Turda 1929. 18 oldal. (román és magyar nyelvű). Orient Gyula: A biokémia gyógyszerészetet érdeklő világából. Deutscher Bote nyomda, Cluj, 1929. 16 oldal. Páter Béla: Cele mai noi ceaiuri medicinale şi folosirea acelora – Neue heilsame teearten und ihre Anwendung – Újabb gyógyító teák és azok használata (román, német és magyar szöveggel). [H.] és [é. n.] 116 oldal. *** Az egészség (Az egészség kiskönyve). Kiadja a Heillingeni Laboratórium vezérképviselete, „Szent Anna” gyógyszertár. Inst. de arte grafice Cartea Românească, Deta (Timişoara) 1930. 67 oldal. *** Almanahul Farmaceutic 1930. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége és kiadóhivatala, Tip. Deutscher Bote, Cluj 1930. 277 oldal + reklámok *** Almanahul Farmaceutic 1931. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciştilor szerkesztősége és kiadóhivatala, Tip. Urania, Cluj, 1931. *** Almanah 1934. Szerkeszti és kiadja a Buletinul Farmaciei, Cluj, 1934. Páter Béla: Csodahatású gyógynövények. Cluj–Kolozsvár, é. n. 84.; újabb kiadása: Minerva nyomda, A „magyar Nép” Könyvtára 51. Cluj, 1936. 86 oldal. Molitórisz Pál: Almanah 1937. Tip Universala S. A., Cluj, 1937. 256 oldal. *** Vademecum „Napochemia”. Napokémia gyógyszer- és vegyészeti gyár Rt., Kolozsvár, é. n. [1939?] Bodor Kálmán: Vadon termő gyógynövények gyűjtése és értékesítése. Az Erdélyi Református Egyházkerület kiadása, Minerva nyomda, Cluj–Kolozsvár, 1938. 24 oldal.; 2. kiadás: Az EMKE Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat Szakosztályának kiadványai. Az EMGE Gazdaköri Könyvtára. 5. sz. Minerva nyomda, Kolozsvár, 1940. 32 oldal. Kopp Elemér : Gyűjtsünk gyógynövényeket. Kolozsvár, 1942. Spielmann József, Soós Pál: Szemelvények Nyulas Ferenc műveiből. Függelék: Instructio pro Apothecaris – Utasítás a gyógyszerészek számára 1807. Latinból fordította Kónya Imre. Akadémiai Könyvkiadó, Bukarest, 1955. 336 oldal. Bodor Kálmán: Vadon termő gyógynövények. Mezőgazdasági és Erdészeti Állami Könyvkiadó, Bukarest 1957. 137 oldal. Rácz Gábor, Laza Aristide, Coiciu Evdochia: Gyógy- és illóolajos növények. Ceres Kiadó, Bukarest, 1972. 249 oldal. 319

Rácz Gábor, Fűzi József (szerk.): Kovászna megye gyógynövényei. Agronómusok Háza kiadása, Árkos–Sepsiszentgyörgy, 1973. 239 oldal. Inczefi Lajos: Ízek, zamatok, illatok. Fűszernövényeink és felhasználásuk. Dacia Kiadó, KolozsvárNapoca, 1975. 283 oldal. Rácz Gábor, Laza Aristide, Coiciu Evdochia: Gyógynövények. 2. bővített kiadás. Ceres Kiadó, Bukarest, 1975. 349 oldal. Farkas Imre János, Ajtay Mihály: Formulae magistralis. Disciplina de Medicina Socială, Cabinetul Absolventului IMF, Tg. Mureş, Tg. Mureş 1978. 348 oldal. Bővített újrakiadások: 1979, 1982, 1986. Melius Péter: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Attila. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. 519 oldal. Csedő Károly (szerk.): Plante medicinale şi condimentare din judeţul Harghita – Hargita megye gyógy- és fűszernövényei. Csíkszereda, 1980. 711 oldal (román és magyar nyelvű). Buchwald Péter, Bodor András: A gyógynövényektől a megtervezett gyógyszerekig. A gyógyszerkutatás múltja, jelene és lehetőségei. Dacia Kiadó, Kolozsvár–Napoca, 1981. 196 oldal. *** Korszerű gyógynövény-használat. Korunk füzetek 1. Kiadja a Korunk szerkesztősége, Kolozsvár–Napoca, 1982. 80 o. Második bővített kiadás 1985. 108 oldal. Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Laza Aristide: Gyógynövényismeret. Ceres Kiadó, Bukarest, 1984. 288 oldal. Vasas Samu: Népi gyógyászat. Kalotaszegi gyűjtés. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1985. 198 oldal. Csűrös László: Gyógynövények mint természetes anyagok. Tudományos Kiadó, Bukarest, 1990. 241 oldal. Tankó Attila, Péter Mihály (szerk.): Genersich Antal Emlékkönyv születésének 150. évfordulója alkalmából – Adatok a romániai magyar orvosok és gyógyszerészek munkásságáról. Kiadja a Genersich Alapítvány és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya, Budapest–Marosvásárhely 1994. 207 oldal. Szöllősi Árpád: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1945–1995. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1995. 188 oldal + 28 oldal. melléklet. (2 kiadásban is). Barabás Béla, Péter Mihály, Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. Adatok, emlékezések. A Magyarságkutatás Könyvtára XVIII. kötet. Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest [1995]. 476 oldal. Szabó Endre: Kovászna megye a természet ajándéka. Fizikai kémiai tanulmányok Kovászna megye legfontosabb természetes gyógytényezőiről. Szabó-Selényi Zsuzsanna magánkiadása, Marosvásárhely, 1998. 152 oldal. *** Facultatea de Farmacie din Târgu Mureş – A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar 1948–1998. Ed. Mentor, Tip. Lyra, Tg. Mureş 1999. 327 oldal. (román és magyar nyelvű). Kincses Ajtay Mária, Dudutz Gyöngyi, Ferencz László, Balázsi József: A gyógyszertervezés alapja. Pro Cardia Kiadó, Marosvásárhely, 1999. 244 oldal. Dudutz Gyöngyi, Csép Katalin: Gyógyszeripari biotechnológia és génterápia az ezredfordulón. Pro Cardia Kiadó, Marosvásárhely 1999. 161 oldal. Pokorny László: Gyógyító füvek, fák. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000. 238 oldal + 40 színes melléklet. Tőkés Béla: Fizikai kémia gyógyszerészeknek, orvosoknak és biológusoknak. I–II. kötet. Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2001. 323+407 oldal. Kelemen Hajnal, Gyéresi Árpád: Szervetlen gyógyszerészeti kémia. Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 2003. 168 oldal. 320

Kelemen Hajnal: Specifikus hatású kemoterápiás szerek. University Press, Târgu Mureş, 2004. 175 oldal. Kincses Ajtay Mária: Kábítószerek, szenvedélybetegségek. Studium Alapítvány kiadása, Marosvásárhely, 2005. Budaházy István: A nagyváradi Gránátalma gyógyszertár rövid története. Nagyvárad, 2008. 16 oldal. Budaházy István: Aszklepiosz és Hygieia Nagyváradon. Gyógyszerészettörténeti tanulmányok. Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2008. 282 oldal (előbb román nyelven is megjelent). Csanádi János, Réhon József: Ahol a patika áll … Kerekes Ferenc, Rozsnyay Mátyás, Winkler Lajos élete és munkássága. Arad, 2008.139 oldal. Budaházy István: Barla Dezső (1886–1950). Egy erdélyi magyar gyógyszerész életútja a XX. század első felében. Nagyvárad, 2009. 39 oldal + képek+ melléklet. Emődi András: Adatok Nagyvárad 18-19. századi patika és kórháztörténetéhez. Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2010. 39 oldal. Budaházy István: Gyógyszerészképzési dokumentumok a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemről (1872–1919). Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2010. (kétnyelvű) 68 oldal. Gyéresi Árpád (szerk.): A hatodik évtized. A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar. Farma Media Kiadó, Marosvásárhely, 2011 (román–magyar nyelvű kiadvány) 292 oldal + fényképek.

59. ábra. Régi orvosságos könyvek fedőlapjai (1761, 1801, 1835)

60. ábra. Gyógyszerésztörténeti adatokat is bemutató könyvek fedőlapjai 321

3.2.3. GYÓGYSZERÉSZEK ÁLTAL ÍRT SZÉPIRODALMI ÉS EGYÉB, NEM SZAKMAI MUNKÁK JEGYZÉKE Podhráczky Ferenc, Mocsáry Sándor: Természetrajzi szemelvények. Értekezések az állat- és növénytan köréből. Hügel O. nyomdája, Nagyvárad, 1868. 158 oldal. Podhráczky Ferenc: Értekezés a hangyák életmódjáról. A szerző kiadása, Nagyvárad, 1869. 14 oldal. Gerber Béla: Emlékirat a Szinérváralja kisdedóvoda újonnan épült alapkövének letétele alkalmából. Sárospatak 1889. Tanács József: A róna vadvirágai. Elbeszélések. Nyomatott Gámán J. örökösénél. A szerző kiadása, Kolozsvár, 1904. 164 oldal. Tanács József: Színezett fényképek. Útirajzok egy bajor nevelőnő naplója után. I–II. kötet. Nyomatott Gámán J. örököseinél. A szerző kiadása, Kolozsvár, 1906, 317 és 322 oldal. Láday Győző: Görgey Artúr. Reflexiók Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelme c. művének Görgey Artúrra vonatkozó tanulmányára. Marosvásárhely, 1909. 53 oldal. Láday Győző: Emlékezés három hírneves budapesti egyetemi tanárról: Dr. Jedlik Ányos István, Dr. Margó Tivadar és Apáti Dr. Than Károly. Marosvásárhely, 1909. 48 oldal. Láday Győző: Emlékezés két hírneves budapesti egyetemi tanárról: Dr. Balogh Kálmán és Szentmiklósi Dr. Szabó József. Marosvásárhely 1909. 39 oldal. Bernády György: Intelmek. Adi Á. könyvnyomdája, Marosvásárhely, 1916. 16 oldal. Bernády György: Kötelességeink. Adi Á. könyvnyomdája, Marosvásárhely 1916. 16 oldal. Bernády György: Nyílt levél. Kosmos Rt., Marosvásárhely, 1920. 56 oldal. Sütő Nagy László: Késő köszöntés. Erdélyi Szemle Könyvtára II. Stief Jenő és társa nyomdája, Cluj–Kolozsvár, 1920. 32 oldal. Hanzéros Géza: Gainobihariász. Költői elbeszélés. Szent Bonaventura könyvnyomda, Cluj – Kolozsvár, 1923. 56. oldal. Székely Jenő: A Csehi-család. Regény. Erdélyi Szépmíves Céh 23. kiadványa, II. sorozat, 23–24. sz. könyv. Lapkiadó és Nyomdai Műintézet Rt., Cluj–Kolozsvár, 1928. 194 oldal. Sütő Nagy László: Jókai szerelmei. Elbeszélések. Minerva Rt., Cluj–Kolozsvár 1925. 56 oldal. Sütő Nagy László: Zenélő kút. Történelmi elbeszélések. Erdélyi Szemle kiadása, Lapkiadó Rt., Cluj–Kolozsvár, 1928. 70 oldal. Barta Sándor. Műkedvelők színháza (Kovászna, 1928). Sütő Nagy László: Harc a végeken. Az erdélyi irodalmi küzdelmek hőskorából. Erdélyi Szemle kiadása, Lengyel Sándor könyvnyomdája, Cluj – Kolozsvár, 1930. 61 oldal. Sütő Nagy László: Egy csodálatos újságíró története s más elbeszélések. (Élő Erdély. Az Erdélyi Szemle könyvtársorozata). Erdélyi Szemle kiadása, Fortuna nyomda, Cluj, 1931. 63 oldal. Sütő Nagy László: A tordai gyűlés. (Szabadelvű vallásos értekezések VI.). Grafic Record, Cluj–Kolozsvár 1933. 29 oldal. Sütő Nagy László: A megtalált Isten. Versek. (Élő Erdély. Az Erdélyi Szemle Könyvtársorozata 4.). Erdélyi Szemle kiadása, C. Grafica könyvnyomda, Cluj 1934. 32 oldal. Sütő Nagy László: Lélek-harcok. Regény a magyar újjászületés korából. Erdélyi Szemle kiadása, Minerva Rt., Cluj, 1936. 153 oldal. Sütő Nagy László: Egy erdélyi irodalmi társaság története a sorsváltozás utáni időkben (1920. aug. 28.–1935. dec. 14.). Orient könyvnyomda, Cluj, 1936. 27 oldal. Sütő Nagy László: Az Unitárius Irodalmi Társaság története (1920. aug. 28. – 1935. dec. 14.). (Keresztény Magvető Füzetei 18.). Orient könyvnyomda, Cluj, 1936. 24 oldal. Barta Sándor: Új Judea. Utópista-cionista regény. (Kolozsvár, 1938).

322

61. ábra. Tanács József kolozsvári gyógyszerész könyveinek fedőlapja

62. ábra. Sütő Nagy László kolozsvári gyógyszerész könyveinek fedőlapja

323

3.2.4. MAGYAR GYÓGYSZERÉSZEK SZAKLAPOKBAN MEGJELENT VERSEI VAGY RÓLUK SZÓLÓ VERSEK ÉS PRÓZAI ÍRÁSOK (SZEMELVÉNYEK) Misutta Károlyné (Balatonszentgyörgy) Régi szép patikák Régi szép patikák, csendes hűs szentélyek, Ahová az ember áhítattal lépett – Emléketek él csak! más a nóta már ma: Lesújtott reátok a kor durva járma.

Cigarettát szí a főnök és a prakszi, Szabad benned nagyot mondani, kacagni. A vidéki ember kalapját fent tartja, Régen künt levette apraja és nagyja.

Templom után hová áhítattal léptek, S hangosan kopogni benne szinte féltek – Ma vásári lárma, üzérkedés ver fel. Nem megy beléd senki többé tisztelettel.

Régi szép patikák, csendes hűs szentélyek, Ahová az ember áhítattal lépett, Nem jön vissza soha többé virágzástok – Reátok nehezült egy pusztító átok:

Gomba módra kelnek a patikák sorra, Egyik a másiknak pusztulását hozza! – Száz új kétes fény gyúl, messze-messze terjed, Régi szép patikák, lassan belevesztek. (1914) (Gyógyszerészi Hetilap 53. kötet – 1914). Sütő Nagy László (kolozsvári gyógyszerész) Gyógyszerész Himnusz Minden gyógyszerész pályatársamnak, akik testvérek a nagy munkában, melyre életüket áldozták. Mi mindig szegények, mostohák voltunk, Mi mindig, mindig csak robotoltunk, És robot ma is, igás a sorsunk.

Ó, be keserű sokszor a lelkünk, S mert önzetlen emberbarát lettünk, Kevés örömre, napfényre leltünk.

Tavaszi harmat nem harmatoz ránk, A nap sugára nem aranyoz ránk, Nekünk csak sápadt, hervadt az orcánk.

Öröm? Tán messzi századokon át Sem találtuk meg lelkünk rokonát, Rajtunk mindenki vadul gázol át.

A kezünk, agyunk azé, ki beteg, Szívünk is mindig másokért remeg, Hiába vár az asszony, a gyerek.

Minden hatalom, emberi testvér, Egy sem megértő, gyámoló testvér. – Miért nyúzzuk testünk a beteg testért?

S a bér? Egy élet után a zsoldunk? Holnap tán másé, miért dolgoztunk S gyermekeink is átkozzák sorsunk.

És mégis, mégis, annyi gond után, Az arany nap egyszer reánk ragyog tán S reményt küld annyi, annyi könny után.

324

Rossz sorsunkat egyszer levetkőzzük – Senki se legyen csüggedő köztünk –, Erő az egység s Egységben győzünk.

Senki se legyen köztünk csüggedő, A mi munkánk, az nem lehet meddő, A mi munkánk: a szent Életerő.

Kivédjük majd a támadó kezet, Minket isteni hivatás vezet: Milljóknak adunk éltet, hív kezet.

Fel a szivekkel, bajtársak, testvér, A mi munkánkért gyönyörű a bér: Milljók áldása mindennel felér! (1927) (Pharmaco Courrier 3. évf. 6. sz. 11. o. – 1927. június 1.)

Németh Andor (erdélyi gyógyszerész) Gajzágó Róbert 50 éves jubileumára Kedves Róbert bátyám, köszöntelek Téged S melletted ezt a sok illusztris vendéget. Téged ünnepelni gyűltek ide össze; Torkukat ma jó bor habzó árja hűtse.

Kedves lányod, vejed, szép és jó egészségben Veled legyenek kis unokák körében. De hopp: álljunk meg, itt egyet muszáj inni, Azután szeretnék egyébről beszélni.

Ők tán különösnek találják a módot, Hogy én itt Tehozzád vers alakban szólok; De mindjárt megértik, ha elmondom – meglásd– Hogy Tőled tanultam a rigmusfaragást.

Tudok egy a névnapnál még nagyobb napot: Ma van az ötvenéves jubileumod. Egy emberöltő az, csak úgyis, magában,

Te szoktál ugyanis „kadenciát” írni S születés-, névnapra azzal köszönteni Legényt vagy menyecskét, fiatalt vagy vénet; Mindeniknek faragsz Te egynéhány rímet.

Bizony csak kevesen vannak kiválasztva, Akik miközülünk eljutnak annyira. Pilulákat gyúrni ötven esztendeig, Alig éri ezt meg bár minden ezredik.

S Te úgy köszöntöd, költeményben, szépen, Én is azért vettem ezt a módot éppen. Remélem, nem veszik ezt tőlem rossz néven S hogy az első szó jogával visszaéltem.

Befutott utadon ha visszatekintesz, S emlékeid között kicsit keresgélgetsz, Egymást űzi-hajtja sok tarka gondolat, Hogy megfiatalodsz egy-két perc alatt.

Pedighogy én itt vagyok a leggyerekebb, Unokád lehetnék, Róbert bácsi, Neked. Legelőször is hát: piros pünkösd elmúlt, Nyomában a naptár Róbert-napra fordult.

Hogy mint félig gyerek patikusnak mentél… Azután meg mikor már emberré lettél… Majd megint családot adott a jó Isten… Aztán sok más egyéb… S ma így vagyunk itten.

Róbert pedig Te vagy, Téged ünnepelünk; Tartson meg az Isten még sokáig velünk, Érj meg egészségben vagy száz Róbert-napot, Sohase történjék semmi-semmi bajod.

Nem tudja azt senki, csupán csak Te magad, Hogy mi mindent értél ez ötven év alatt. De azt tudjuk, látjuk s örülünk is annak, Hogy oda sem nézel az idő fogának.

Hát még eltölteni, folyton patikában.

325

Hogy áldjon meg, kérjük mi a Mindenhatót, Legelőbb vegye le házadról az adót. Aztán meg, hogy láthass már olyan receptet, Amit Doktor Gajzágó Dezső szerkesztett.

S éppen azért, kérlek, mi nagyon remélünk, Hogy itt tíz év múlva újra összegyűlünk; Hogy újra megüljük, mit a naptár mutat Majd, a hatvanéves jubileumodat.

Nem is szaporítom tovább én ma a szót, Hisz amit kívánok, azt a rengeteg jót Tán három hétig sem bírnám elsorolni, Te meg úgyis tudod, kár tehát még szólni. Végére jutottam íme a versemnek; Kedves Róbert bátyánk, szeretve köszöntlek! (1927. augusztus) (Pharmaco Courrier 6. évf. 8. sz. 10–11. o. – 1927. augusztus 1.) Gajzágó Róbert (kolozsvári gyógyszerész) Válasz Németh Andor kollegámnak Verses köszöntőre versben kell feleljek, Hogy ha már rám fogtad, hogy rímelésedet Tőlem tanultad el, s nem magad nevelted Ime hát így mondok hálás köszönetet. Feldicsértél jócskán, a magas egekig, De vajon őszintén a szíved mélyéig? Nem vádollak, hiszen már úgy ismerlek Hogy képmutatónak nevezni nem merlek. Hát őszinte szóért őszinte felelet: Régen nem éreztem, amit ma érezek, Érzem, kollegáim szeretete éltet, S boldoggá tettétek ezzel a szívemet. Tréfa nincs anélkül, hogy benne ne volna Valami komoly is, ami szívhez szólna, Megértettem én is tréfa közt a jó szót, S mondhatom, lelkemben erős tüzet szított. Ezt a szeretetet sohasem felejtem,

Szerény ünneplésem legszebbik emlékem, S ezen emlékemben Téged is őrizlek, Őriznek hűen a jót kívánó rímek. Köszönet neked is, rímbe foglalt hála, De szebb kerete van a szívembe zárva, Ütöm poharamat én is a tiedhez, S buzgón fohászkodom ezért az egekhez, Ha nem is oly hosszú most már ez az élet, De tartson meg ebben a szeretetben minket, Ölelve haladjunk tovább a munkában, S majd osztozni fogunk egymás jutalmában. Az ölelést neked én előlegezem, Pajtás, kívánom, hogy az Isten éltessen! (1927. szeptember) (Pharmaco Courrier 6. évf. 9. sz. 7. o. – 1927. szeptember 1.)

Forbáth Sándor Falusi patikus Naphosszat a patikus Áll a tára mellett, Apró, fényes rézszínű Súlyokat emelget. Ujjait fürösztgeti Kenőcsben és porban, Feje fölött tégelyek Andalognak sorban. 326

Jó volna ott élni most, Ahol ezek nőnek. Szagolni virágait Távoli mezőnek! Vagy utazni nagy hajón, Új világok táján. Nem falun hervadni el Sokak közt is árván.

Bennük füvek, gyökerek, Moszatok és algák, Amelyek a képzelet Paripáit hajtják. … Afrika és Ázsia Hegy és völgy és tenger… – Álmodoz a patikus Tágra nyitott szemmel.

Naphosszat a patikus Áll a tára mellett, Apró, fényes rézszínű Súlyokat emelget. Porok, füvek, gyökerek Billegnek a tálon, … Élet, illat, szerelem, Valóság és álom… (1928. december) (Gyógyszerészi Hetilap 47. évf. 17. sz. – 1928. december 16.) Szágel Károly (tiszavárkonyi gyógyszerész) A rab Kis falusi patikában Múlnak az évek felette; Ősz-tavasz, sok vándormadár, Haját a dér rég belepte.

Jó lett volna néha menni El innen … ki a világba… A családnak mindig kellett Hol kenyérre, hol ruhára.

Mint ifjú sokról álmodott, De itt tette le sorsa, Hogy dicsvágyát eltemesse, Életszomját mind kioltsa.

Sohasem volt ünnepe, Pihenése, vasárnapja, Meleg ágyból hideg éjbe Mindenki felriaszthatja.

Vizsgált, mért, gyúrt így napestig, Arca munkakedvtől égett – Most már ez sincs, minden: gyártmány, Minden: különlegességek.

Ott él a rab, számkivették … Vagyona nincs – öreg fejét Kis falusi patikában Ne érje gúny és nevetség. (1929) (Gyógyszerészi Hetilap 48. évf. 6. sz. – 1929. április 21.) Medgyessy György (nagydobosi gyógyszerész – Szatmár megye ) A fiam… … Jeles kis diák. Csendes, tűnődő, cseppet sem svihák. Szeme kérdőjel. Ajaka kérdés. Törölget. Elrak. Dologra kész. … „Mi leszel, fiam?” „Én ? – gyógyszerész!” Este. Bezártunk. Lássuk, miből élünk. … Sok rézgaras szanaszét terül … „De sok a pénzed” – így szól a gyerek, 327

ĚS arca kiderül. Csak egy pillanatra. Mert látja a gondot, Amely végigszánt homlokomon. Okát keresi, ujja végigmegy Az összesített számsorokon. „Ez bizon nem sok, megcsalt a tömeg!” Pedig egész domb! Milyen sok! Mennyi . . .! – Gondolkodik. Szól: „Jó-e gyógyszerésznek lenni?” Jó-e? Hm! Kisöreg, annak lenni kell! Őrt kell állnia, mint a katona! Más szenvedése az ő ellensége, Amellyel harcol s nem pihen soha, Éjjel és nappal – – – Nincs vakáció! Kell, hogy az őr a helyén legyen! Csendben dolgozik: Másoknak. Másért. Díja? Titkolt könnye, szikkadt kenyéren. Millió bajért, millió bajjal Küzd a szenvedő emberekért. Finom kis mérleg villan kezében, ĚEz a fegyvere. … A fiam felnéz, látom, megért. – Kenyere kevés, kalácsa nincs rég! A gondja nő csak, élnie nehéz. Hogy mi lesz holnap? Mit hoz a jövő? Nem tudja előre emberi ész. De – ahogy mondom – Sorsunk a fronton: nehéz … nehéz. Csend van. Tűnődünk. Lámpa lángja lobban … A fiam könnye a kezemre cseppen . . . – Szomorú ez így, de látod, így van . Mi lesz belőled? Mi leszel, fiam? A gyerek komolyan a mérlegre néz, S csendesen szól: „Én? – gyógyszerész!” (1930) (Buletinul Farmaciştilor 8. évf. 9. sz. 168. o. – 1930. május 1.)

328

Ligeti Károly (70 éves szászkabányai gyógyszerész – Krassó-Szörény megye) Memeto Düledezik házam fala, Maga alá temet. Értem, értem, Végzet, szavad: – „Elég volt már, mehet!” …

Kicsorduló könnyem mellé Gúnykacajt is hallok Vigasztaló imáimhoz, Egy-egy nótát dallok.

Elég volt a professzió, Ötven év mint robot, Emlék jeléül a síromra Tesznek talán koldusbotot.

Ez legyen a vigasztalóm, Ez illik énhozzám Temetőbe aki kísér, Az is rögöt dob rám…

Koldusrongyba takaródzom Üres asztal mellett… Nem így volt ez, nem is régen Kenyérre is tellett…

Koporsómra hullatott rög Visszhangozza múltam, Így ütött-vert lépten nyomon Kálvária utam. (1933)

(Buletinul Farmaciei – 1933. március) Hatvanéves gyógyszerészi jubileumom emléke Életem határán, a sír szélén állok, De amíg elhullok, por-hamuvá válok, Hatvanéves múltról hulljon le a lepel, Életem küzdelmét ajkam hadd mondja el. Bölcsőmtől a sírig küzdelmes a sorsom, Egy élet útjait tövisekben hordom. Sohasem voltam boldog, súlyos gondok nélkül Egy percig sem éltem. (1938. január) (Pharmacia 16. évf. 15–16. sz. 126. o. – 1938. augusztus) Ligeti Károly gyógyszerész ezt az utolsó versét nyolcvanadik életévének küszöbén írta. A Pharmacia c. lap közölte a következő pár sorral: „Sajtó alatt vannak visszaemlékezései és költeményei. Nehéz sorban él, segíteni kell rajta”. (1858-ban született és 80 éves korában, 1938 szeptemberében hunyt el.)

329

Szobotka Lilla (gyógyszerészhallgató) A rab gólya Esti képet ölt a labor, Nincsen benne senki, sehol, Egy van csak, ő, az árva, Nincsen kész a kristálykája. Elbóbiskol erre várva.

Árva gólya áll magában A labori félhomályban. Mozijegye meg van váltva, Messze, messze Elsietne, Csakhogy nem kész a kristálya.

Kis patikus gólyamadár, Sose nő a kristály, ne várj! Soha többé év végéig, Mert ha éppen Nőne szépen, A többiek – kicserélik! (Gógyszerészi Szemle – 1942. február 21.)

Tűnődik fél lábon állván, Elmereng a más kristályán. Ebből áll a mulatsága, A lombikot ütögeti, Ha feldönti, újrakezdi.

Solt Edit A két kezem Osztja a kártyát s halmokat rak, Kicsi fehér pordombokat, Mint egy-egy fehér hódarab Úgy festenek a zöld mezőkön,

Fehér üveg átlátszó testén, Porcelán tégely bársonyán Vagy hűvös rézkanalat fogva A mérlegasztal márványán.

Fehér a por és zöld a kártya, És fehérek a kapszulák, A táraasztal piros rétjén, Rakosgatok idébb-odább.

Fehér porok és szirupok rendjét Bolygatják szorgos kezeim, És nagybetegek asztalára Kerülnek gyógyszereim.

Kezeim ide-oda szállnak, Mint fecskék nyári alkonyon, Magas polcon és mély fiókban Mikor mi van éppen soron…

Lelkem kíséri áldón szállva A sok kis gyógyszer-csomagot, Melyeknek gyógyító tartalmat A két kezem adott. (1942)

(Gyógyszerészi Szemle – 1942. január 1.) Solt Edit Anya és fia „Most elmegyünk a patikába, s veszünk orvosságot neked” szól az anya kisfiához, aki mellette lépeget. 330

„Ha ebédel vagy uzsonnázik, vagy éjjel fáradtan pihen, kicsi csengő szólal meg híva s neki menni kell sebtiben.”

„Látod ott azt a nagy házat, szép kirakattal oldalán? s a bácsit bent fehér köpenyben ? a gyógyszerész az, Pistukám!”

„Nincs nyugodalma, pihenése, s örök rabnak született … gondolj reá nagy tisztelettel, mindezt soha el ne feledd!”

„Ő készíti az orvosságot, hogy ne fájjon a kis fejed … szorgalmas ember, fáradhatatlan készíti a gyógyszereket.”

„Édesanyám, honnan tudod te, hogy ily elfoglalt ember ő?” – szól a fiú felnézve, halkan. Az arca komoly, tűnődő.

„Más emberek jönnek és mennek, sétálnak is épp eleget, de látod, ő, mint egy örök rab, sehová el nem mehet.”

„Honnan tudom, kicsi fiacskám? Nagyon egyszerű az egész … Kis falucskában, messze innen a Nagyapád is gyógyszerész.” (1943)

(Gyógyszerészi Szemle – 1943. 519. o.) Gulyás Pál Tégláson Tegnap Téglásra mentem el, cimborám ott patikus, megálltam az üvegajtó mögött s néztem a falut. A templom épp odalátszott, láttam az üvegen át a templom előtt ácsorgó emberek karaját. (1936. március 15.) Gulyás Pál A fény helyett Ditró gyógyszerészének Téged az elemek szeretnek, az elemek közt van hazád. Én itt élek, mint egy eretnek, elvesztettem az ősanyát.

Téged az elemek szeretnek, akit elhagytak annyian, az Istenség léptét keresd meg az elemek útjaiban!

Neked az elemek családja súgja a meghitt titkokat, lankadó szíved homálya hívja a halk angyalokat.

Nélküle füstben tántorog a nagy Minden, nincs fény, csak ál-Nap, jönnek az ál-doktorok s hamis recepteket csinálnak. 331

A Nap helyett a Holdat írják zörgő papírra, vak fagyot a nyár helyett, – milliók sírját, naptalan virradatot! (1943. augusztus 7.) Gulyás Pál A kis gyógyszerész Téglásról ment tovább Ditróra a kis gyógyszerész s mint a rab, ott is Téglás börtönét rója s Tégláson is Ditrón maradt. Fújja a jó porok sokrétű hártyáit s por lepi szemét, bújja a természet sokléptű tárnáit a kis gyógyszerész. Recepteket rak ki receptre, csak élte receptje kopik, fú-főz-mér reggel, délben, este, csak neki nem hajnalodik. Hogy is hajnalodna? Sohsem lesz gazdag már a kis gyógyszerész, Plútó mostoha az ilyenhez, s nem éri ő fel pénzhegyét. Mert kicsi legény ő, egy cseppnyi, labdázni lehetne vele, de a jósága emeletnyi, mint a Kárpátok teteje. Jósága Kárpát-magasára nem is láthatnak odalenn Pest-Buda népei s oly árva a kis patikus, mint a menny. Pedig mennyi minden van nála, szereiben nincs határ: szívgomba, síkpor, istenfája, veszélyfű és dühübogár, kaporbalzsamolaj, gyémántír, macskagyökér és papsipak, barátfű, öregcsepp és saszsír, hidegleves – burák alatt, porcelántégelyben, nagy tükrök árnyékában rejtőzködik 332

a Természet, melynek örök köd zárja hallgatag köreit: országúton járó apostol – füvek, árokparti szerény virágok, amikbe nem kóstol állat, bogár, csak a – remény. Ez mind az övé, a reménység, a reménységnek sok szere! Billenti már a perc a csészét az élet és halál fele. Ő köztük ül, a jelt figyelve, fú-főz-mér-görnyed és kever, ő a mérleg billenő nyelve s őrajta fekszik a teher. A népnek terhe fekszik rajta, ezért nincs napja-éjjele, a nép csillaga felé hajtja az apostolok szelleme! Fekete csillag ez, Szilveszter sötét csillaga: a nyomor. Aki farkasszemet néz ezzel, megvakul és elbujdokol. Ezért bujdosik ő vak szemmel, nem lát szeme, csak szíve lát, fú-főz-mér-hajlong este-reggel, méri a nép nagy sóhaját. Fú-főz-mér-hajlong és keverget, csak egyre lankad a szíve, egyre jobban száll rá a felleg és nyomja le a semmibe. Semmi nem az övé: nincs háza, mindent elosztott gondtalan, az ő patikája: jósága. S ezzel bujdoshat hontalan.

Adjatok neki gyógyszertárat, Erdély füvei tengerét, nem egy gyógyszertárat, de százat, mert az ő családja a nép! Romlás fekszik földön-egen most, jajgat mindenki s költi már a holtakat a kín … Legyen most egy kis gyógyszerész a király! Hadd ossza el a föld növényét köztünk, amit az éj lehell! A Napnak földben bolygó fényét s a Föld útait ossza el! (1943) Gulyás Pál Az árva kis család Meghalt. S mint aki új igét lel, elvitte szívét, a szent ékszert s a föld alatti utat járva békességet hint a halálra. Csak a földön nyögi bánat a romboló halálát … az égbe költözött apának. A versek Pókay Árpád gyergyóditrói gyógyszerésznek íródtak, aki a költő barátja volt. Előbb a hajdúböszörményi járásban levő Tégláson dolgozott, majd Gyergyóditróba került. Fiatalon, negyvennégy éves korában hunyt el, három árva maradt utána. Vagyona nem volt, csak bérelte a gyógyszertárat. A kis gyógyszerész című vers a Híd c. újság 1943. május 1-jei számában, valamint a Gyógyszerészek Lapja 1943 június 1-jei számában is megjelent (38. évfolyam. 11. szám, 7. o.). Az utolsó, Az árva kis család című verset a Gyógyszerészi Szemle is közölte 1944. február 15-én a 9. évfoyam 3. számában a 29–30. oldalon). Gulyás Pál 1983-ban kiadott, A viharzó diófa című, válogatott verseket és műfordításokat tartalmazó kötetében (Magvető Kiadó, Budapest, 1983) is szerepelnek a versek.

333

Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai Szemem gyakorta visszanéz, és úgy idézlek, anyámnakatyja, régi Gyógyszerész.

Bolyongtál a magyar mezőn, lankadt zarándok, fájó göröngyre estél könnyezőn.

Arcodon mély magány jegye. Te félreültél, hogy mulatott cigánnyal a megye.

Hányszor látlak, ifjú füvész, alélva menni egy tájon, hol az inség fütyörész.

Azt mondják régi emberek, tej, szódavíz volt italod hangos asztalok megett.

Szívedbe méreg és virág, bot a kezedben, a válladon egy ócska hátizsák.

Ruhádon nincs egy árva folt, oly szűzi-rendes, de körmöd a sok jódtól sárga volt.

Ánizs, kamilla, jószagú gyökér volt benne, és benne volt, már benne volt a bú.

Patikus-család hű fia, könyved se volt több, csak egy latin, ó Pharmacopoea.

(1916)

Ott az a vén, vidéki gyógytár. Sokszor benézek én oda. Öreg karszéke oly kopott már és lóg és leng agg bársonya. Az ablakokon át ki is hat a patikai furcsa-friss szag. Fönn dobozok kövér hasa. Mindegyik egy törökbasa. A titkok közt szédülten állok, s kérek álomport, mérgeket. Én mindenkit megmérgezek. (1911)

334

Kosztolányi Dezső Mérgek litániája Mind szeretem. A titkos zűrzavarban csendben susognak hozzám, mint a sír. Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva, akár a gyémánt, a rubin s zafir.

A koffein komoly, nyugodt barátunk, mélységek kútja, bölcsek itala. A veronal vén gyermekek dadája, a morfium az örök éjszaka.

Az ópium volt első ideálom, az álom, az én altató arám; csak rám lehell és az enyém, mi drága, enyém lesz Kína, Tibet és Japán.

A nikotin zavart füstfellegében keleti lázak fátyola remeg. Az alkohol gyógyítja életünket, ezt a fekélyes, óriás sebet.

Lihegve néztem ódon patikában az atropin megcsillanó levét. Bús kedvesünk szemébe álmokat lop s sötét szeme az éjnél feketébb.

Hogy integetnek, hívnak és üzennek, ha bánatoktól bong a beteg éj: az éjjeliszekrényünkön alusznak, és hallgatásuk is zokog, zenél.

Szeretem a tápláló s gyilkos arzént, mert vézna arcunk tőle gömbölyül és éltető rózsás lehelletére az élet és a halál leng körül.

Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind, olyan kicsik és mégis oly nagyok. Oly mozdulatlanok. S fakó ölükben egy túlvilági lángvihar ragyog.

Fejfájasztó homályos délutánon az antipyrin-hez esedezünk. Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül, és óriási lesz pici kezünk.

Mind szeretem. És ők mind szeretnek. Komor nevük imába foglalom. Rettegve, félve rejtem el a titkuk, mint átkomat és örök bánatom. (1909)

Kosztolányi Dezső anyai nagyapja, Brenner József (1826–1887) gyógyszerész volt (Czeizel E.: Költők, gének, titkok. A magyar költőgéniuszok családfaelemzése. Galenus Kiadó, Budapest, 2000. 139. oldal.). Temesváron gyakornokoskodott, később oklevele megszerzése után Versecen (ma Jugoszláviához tartozik) vett gyógyszertárat. A költő őt és gyógyszertárát örökíti meg A szegény kisgyermek panaszai című versciklus két versében. A Mérgek litániája című is gyógyszerészi vonatkozású. Gyógyszerészekről szóló 3 vidám epizód A fekbér és a nyugdíj Pissel Károly érdemes nagyszebeni kartársunk gyengén beszél magyarul. Egy közgyűlési vacsorán azt kérdezte Réthelyi Jóskától, a gyógyszerészegyesület akkori titkárától, hogy mi az a fekbér. – A vasútvonalnál fekvő csomagok őrzési díja, – magyarázta Réthelyi. – És mi az a nyugdíj? – A nyugdíj azoknak a díjazása, akik a hivatalban már nem dolgoznak, fizetést mégis kapnak. Pissel barátunk ártatlan naivsággal jegyezte meg erre: – Ja, ja. Már értem. Nyugdíj, az a Herr von Réthelyi egyleti titkár úr fizetése.

335

Tussilago farfara Fiatal orvos telepedett le Kolozsvárott, aki csakhamar nagyképűségéről lett ismeretes, s mint vízgyógyász akart babérokra szert tenni. A jókedvű Jakabházy Zsiga orvosprofesszor, kolozsvári magántanár egy alkalommal megállítja az ifjú törtetőt, s igen komoly arccal így szól hozzá: – Tanácsot szeretnék kérni kollega úrtól: jót tenne-e az anyósomnak a hidegvízkúra? A kis doktor rendkívül megtisztelve érezte magát és megkérdezte: – Mi baja van a nagyságos asszonynak? Jakabházy halálos komolysággal válaszolt: – Idült tussilago farfarája van szegénynek. A Tussilago farfara tudvalevőleg egy gyógynövény, a neve azonban olyan csengésű, mint valami betegségé. A jeles hydrotherapeuta egy világért sem árulta volna el, hogy homályos sejtelme sincs arról a betegségről, amit Jakabházy professzor megnevezett, s habozás nélkül válaszolt: – Ó! Feltétlenül jó hatású lesz a vízkúra. Legyen csak szerencsém őnagyságához mielőbb. Búcsúvétel után mégis valami lelkiismeretfurdalást érzett a doktor úr, s ezért jónak látta úgy odavetőleg megkonzultálni apósát is, aki akkor Kolozsvár főorvosa volt: – Mit szólsz hozzá, kérlek? Jakabházy dr. anyósának krónikus tussilago farfarája van: ajánlottam neki a hidegvízkúrát. Neked mi a véleményed? Az öreg Genersich főorvos riadtan nézett vejére: ő sem olvasott ezelőtt semmit a tussilago farfara nevű betegségről. Ám csak egy percig habozott, azután vitézül kivágta: – Azt hiszem: az adott esetben nagyon jót fog tenni a hidegvízkúra. Nekem is volt már hidegvízzel egy pár sikeres esetem ennél a betegségnél! A „Békevár” márványtáblája A „Békevár” Széky Miklós kolozsvári kedves gyógyszerészkollégának, a magyarországi gyógyszerészegyesület egykori alelnökének volt a villája fenn a magasan fekvő Házsongárdon. Sok jó órát töltöttünk ebben a kellemes fészekben, ahol Miklós bácsi mindenféle jóval traktálta vendégeit, legfőként azonban konyakkal, lévén ő ebben az időben nemcsak patikárius, de egyben konyakgyáros is. A vendégek mindegyikének feltűnt a barátságosan otthonias villa oromzatán egy márványtábla, amelyen aranyba vésve a poéta Szász család egyik kolozsvári hajtásának, Szász Bélának következő hangulatos versecskéje üdvözölte az érkezőket: Békevár 1885 Isten jóvoltából szeretet szavára Épült a szeretet e kis békevára. Aki benne lakik, mind szereti egymást. Ha igaz vagy, lépj be, megszeretünk, meglásd! … Bajnóczy Sándor kolléga ott segédeskedett abban az időben Kolozsvárott, és együtt csintalankodott Jakabházy Zsiga dr.-ral, akkor kolozsvári asszisztenssel, majd később budapesti professzorral. Kettőjük eszméje volt, hogy Széky Miklós híressé vált márványtábláját el kellene egy kicsit csúfítani. Nosza hamar kerítettek ugyanolyan vöröses márványszínű papirost, azt egy szép napon, amikor tudták, hogy senki se fogja őket háborgatni, a márványtábla nagyságában kiméricskélték, és fölibe ragasztották a Szász Béla dedikációjának. Majd az eredetit utánzó aranybetűkkel, csaknem azonos rímekkel s a villa építőmesterének, Horváthnak, valamint a Széky-féle konyaknak létezését is figyelembe véve a következő versecske került a táblára: Horváth jóvoltából Székynek szavára Épült a cognacnak e kicsiny raktára. Akik benne laknak, leitatják egymást. Ha berúgtál, fuss el, mert kirúgnak, meglásd. 336

Jó Széky Miklós nem vett észre a változásból semmit. Egy kicsit rövidlátó is volt, nem is gondolt erre a szentségtörésre, a két tréfacsináló pedig hallgatott, mint a hal, s türelmesen vártak arra a percre, amikor a huncutság kiderül. Nem kellett sokáig várniuk. A Széky-villa nemsokára a „Békevárban” még nem járt új látogatót kapott, s Miklós bátyánk eldicsekedett Szász Béla szép versével a márványtáblán. A vendég elolvasta azt, s ellentétben elődeivel, elkezdett röhögni. „Pokolian mulatságos!” – kacagott a vendég, amire azután Miklós bácsi gyanút fogva tette fel az okulárét, és éktelen haraggal állapította meg a szentségtörést. – Megölöm azt a pernahájder Jakabházyt – szitkozódott –, csak jönne most ide. A végszóra toppant be Jakabházy Zsiga. – Vakarod le mindjárt ezt a csúfságot, te lator! … Zsiga barátunk tagadott, mint egy lator, míg végezetül Miklós bátyánk haragja is kacagásba fulladt. Kacagásba és a gúnyvers előiratába: …Akik benne laknak, leitatják egymást… (Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóírat 3. évf. 21. sz. 323–325. o.–1925. november 1.) Horváth Imre Ha a Múzsa táncra kérne … Élmények és reflexiók Horváth Imre költő 1906. november 4-én a Bihar megyei Margittán született, ahol apja gyógyszerész volt (3). A család tulajdonában levő gyógyszertárat 1825-ben alapította Hoffmann József gyógyszerész Arany Szarvas néven. 1826-tól már Horváth Lajos, a költő dédnagyapja a gyógyszertár vezetője, őt 1857-től Horváth István a költő nagyapja követi, aki magisteri oklevelet a pesti egyetemen kapott 1853-ban. Őt említi Baradlai J.: A magyar gyógyszerészet története c. könyvének II. kötetében (233. o.), mint aki hozzájárult a Debrecen – Biharmegyei Gyógyszerész Egylet nyugdíjalap és önsegélyező pénztár intézményének megalapításához. Az ő fia, ifj. Horváth István – a költő apja – is a gyógyszerészi pályára lépett, gyógyszerész oklevelet a bécsi (?) egyetemen (2) kapott. (A Semmelweis Egyetem Orvostudományi Karának levéltárában őrzött Album Chirurgorum (4) szerint a margittai születésű huszonegy éves Horváth István 1880-ban itt kapott oklevelet). 1908-ban a gyógyszertárat már Vityi István béreli, 1918-ban pedig Balkányi Lajos a tulajdonos. 1913. novemberében a Horváth család megválik a margittai gyógyszertártól, Désen az apa drogériát vásárol; ez azonban később, az első világháborús gazdasági körülmények miatt csődbe jutott. A család Nagyváradra költözött, tovább már nem folytatta senki a gyógyszerészi hivatást. A költő Hagyomány c. versében (1) így ír elődeiről, szülővárosáról: „Dédapám itt volt gyógyszerészsegéd. Nagyapám és apám is gyógyszerész lett.” Ha a Múzsa táncra kérne… c., 1984-ben a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötete Örökhagyók című fejezetében emlékezik meg elődeiről, gyógyszerész őseiről (2), ebből az írásából idézünk néhány részletet, ami a gyógyszerész nagyapára és apára vonatkozik. „…A következő elődöm, akiről tudok, a múlt század elején bukkant fel Margittán, a zsebében gyógyszerészi oklevéllel és némi pénzzel, amelyből szerette volna megvenni az éppen eladásra kínált margittai patikát. Bizonyosan a környező falvakban is körülnézett, de egyetlen eladó gyógyszertár sem nyerte meg annyira a tetszését, mint a margittai patika. Csak egy baj volt: nem volt elég pénze hozzá, hogy megvegye. Egy pájeszes, bársonysapkás, pipázgató kereskedő figyelt fel rá, hogy egy szerény külsejű fiatalember nagy gondban sétálgat a boltja előtt. 337

– Jöjjön be, kedves öcsém, és tárja fel előttem, hogy mi az, ami a szívén fekszik – hívta be az üzletébe dédapámat –, hátha a segítségére lehetek. – Dédapám elmondotta, hogy mi bántja, amire a kereskedő kedélyesen a vállára csapott: – Nem kell azért búsulnia, magát becsületes embernek látom, megértem már szép kort, nem csap be az emberismeretem. Ami pedig a gyógyszertárat illeti, megéri a pénzt, amit a tulajdonos kér érte, én csak tudom, számon tartom, hogy naponta hány ember jöttét jelezve csendül meg az a kis harang a patikaajtó felett. Én írás és kamat nélkül hitelezem kedves öcsém számára a hiányzó összeget. – Nem tudom, mennyi lehetett az a pénz, amit a derék boltos dédapám számára lepengetett, de biztos, hogy családunk ennek a kereskedőnek nagy hálával tartozik. Így vette meg dédnagyapám a »reáljogú gyógyszertárat«, a kölcsönt visszafizette, és utána még három nemzedék élt a patika jövedelméből bőségesen. […] Akárcsak patikussá lett dédapám, nagyapám is gyógyszerész volt. A sors iróniája, hogy gyógyszerész nagyapám – egy kis karcolás következtében – vérmérgezésben halt meg. […] Apám bíró akart lenni, hogy igazságot oszthasson. De ott volt az öröklendő margittai patika. Katonai szolgálatot Bécsben teljesített, ahol megszerezte a gyógyszerészi diplomát. Bosznia megszállásánál egy harctéri gyógyszertárba osztották be. […] A harctérről hazatérve megnősült s előbb Fülöpszálláson bérelt, majd Szalárdon vásárolt egy kis gyógyszertárat, de ezen hamar túladott, mert nagyapám váratlan halála után át kellett vennie az örökét. Könnyen indulatra gerjedt, főként akkor gyúlt haragra, ha valaki a szavában kételkedni mert. Egyszer egy öreg cigányassszony nem hitte, hogy a gyógyszer használni fog, mire apám mérgesen rákiabált. „Nahát, magas kort megértem – morogta az öregasszony – , de így nem pirított rám csak tíz évvel ezelőtt a szalárdi patikus.” „Hinnye – rikkantotta apám – , ott is pimaszkodtál velem?!” Az évek száma egyezett: akkor volt Szalárdon apám, amikor ez megesett. Cipőtlennek adott gyógyszert hozomra is, de azt nem tűrte, hogy a patikába bárki kalappal a fején lépjen be, megkapta tőle akár egy margittai »kisisten« is, hogy »vegye le a kalapját – a patika nem csapszék!« Kétéves koromban eladta a gyógyszertárat, nehogy valami fertőző betegséget kapjak, de néhány évvel később rájött, hogy nem tud tőkéjéből eltartani bennünket. Látta azt is, hogy utóda alaposan megszedte magát, s apám naivan azt hitte, hogy a község népesedvén, gazdagodott. […] Eltökélte, hogy új gyógyszertárért folyamodik. (Margittán ez nem sikerült neki, ezért kénytelen elmenni). […] Désen megvett egy drogériát. […] A drogéria gyengén jövedelmezett, iskolám bezárta kapuját. Ezért Nagyváradra költöztünk. […] Apám egyre gyengült, összeroppant, a sír felé közeledett. Keservesen megbánta, hogy vagyonával nem gazdálkodott eléggé megfontoltan. Azt nem bánta már, hogy nem lett bíró, hogy nem kellett a változó igazsághoz igazodnia – haláláig a gyógyítás igazsága lebegett szeme előtt. Feltalált néhány kenőcsöt, de senki sem vásárolta – hiányzott a találmányhoz a szükséges reklám. A gyógyszerész címet soha nem hagyta el a neve mellől, rányomatta névjegyére, s büszkébben viselte, mint a predikátumát. Utolsó szava is az volt, amikor halálos ágyán a hirtelen hozzá hívott orvosnak hörögve bemutatkozott: »Horváth gyógy………«. A derékba tört szó mintha azt példázta volna, hogy apám élete mégis eltörött.” Az író és költő gyógyszerészeken kívül itt kell megemlítenünk Kelemen Sándor zilahi gyógyszerészt, zeneszerzőt is. Nem erdélyi származású, Mindszenten született, 1882. május 15-én. Középiskolai tanulmányait Kisújszálláson végezte, Budapesten az 1905/1906-os tanévben gyógyszerészi diplomát szerzett. Zilahon a Mérleg gyógyszertár tulajdonosa és vezetője volt 1918-tól 1944-ig. Az 1920-as években Karácsonyi csokor címmel 12 magyar dalt jelentetett meg (Zilah, év nélkül). Többek közt két Petőfi-verset is megzenésített. Moderntánc-darabjai kéziratban maradtak. 1944-ben Auschwitzban a holokauszt áldozata lett. 338

IRODALOMJEGYZÉK 1. Indig Ottó: Csak egy igaz versért élek. Kismonográfia Horváth Imre költészetéről. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár–Napoca, 1981, 11. 2. Horváth Imre: Ha a Múzsa táncra kérne… Élmények és reflexiók. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984, 21–29. 3. *** Romániai magyar irodalmi lexikon. II. kötet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991, 270–274. 4. *** Album Chirurgorum 1839/40–1887/88. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar levéltára, Budapest.

3.3. NŐK A GYÓGYSZERÉSZI PÁLYÁN Közismert tény a nőknek a nevelésben betöltött szerepe, azonban figyelemre méltó gyógyító tevékenységük is, amely már a gyógyszerészi hivatás kialakulása, a gyógyszertárak elterjedése előtt igen hasznos volt. Már jóval a gyógyszertárak megjelenése és az egyetemi gyógyszerészképzés előtt közismert volt a nők szerepe a nevelésben és a gyógyító munkában. Viszatekintve már a XVI. századtól találunk példákat arra, hogy az erdélyi fejedelmi udvarban a fejedelem feleségének és a nemesi családok asszonyainak nemcsak arra volt lehetőségük, hogy az udvari orvostól orvossághoz jussanak, hanem arra is, hogy megismerhessék azok felhasználási módját is. Az orvosoktól kapott tanácsok alapján nyert tapasztalataikat közvetlen környezetükben rokonaik, hozzátartozóik, az udvari személyzet és a rászoruló szegények „orvoslására” is felhasználták Feljegyzéseikben gyakran találunk utalásokat „patikaládájuk” gyógyszerrel való felszereléséről. Ezenkívül többeknek „orvosság-tudakozó” levelük is fennmaradt, ami szintén gyógyító tevékenységüket igazolja. Az erdélyi nagyasszonyok gyógyító munkájáról néhány példát mutatunk be a következőkben, melyek igazolják, hogy a nőknek a gyógyításban vállalt szerepe milyen régi keletű. Gondosan gyűjtötték az előző generációk gyógyító tapasztalatát őrző recepteket, amelyek alapján házi gyógyszereket készítettek és ajánlottak egymásnak. „Orvosló könyveik” nemcsak az orvostörténetnek, hanem a nemzeti kultúránknak is becses emlékei (30). Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, számadáskönyvében említést tesz arról is, hogy feleségének, Károlyi Zsuzsannának (1585–1622-ben) házi gyógyszertárát felújította. I. Rákóczi György fejedelemnek felesége, Lorántffy Zsuzsanna (1600–1666) gyógyító tevékenysége mellett az egészségügyi nevelésre is nagy gondot fordított, mikor 1657-ben Fogarason iskolát alapított. I. Apafi Mihály felesége, Bornemissza Anna (+1688-ban) nemcsak jól felszerelt „patikaládájáról” volt ismert, hanem arról is, hogy gyógyító tanácsaival szívesen ellátta rokonait, hozzátartozóit vagy a rászorulókat. Fennmaradt Teleki Mihályhoz írt levele, melyből kitűnik, hogy „aranyvizet” küld neki azzal a céllal, hogy beteg felesége szíve tájékát kenegesse vele. Használati utasítása így szól: „Rózsaecetben töressen egy csupor étekben, valónyi, jó féle bécsi sáfránt, egy kis szerecsendió virágot és szegfüvet, jól megtörvén keverjék jól ecetben s veres skállát posztót minduntalam mártogassanak bele, tegyék ő kegyelmének a szive aránt” (16). Az „aranyvíz”, az „Aqua vitae aurae” a XVII. században híres és kedvelt gyógyszer volt. Apafi Mihály udvartartását bemutató kötetben (23) is több helyen olvashatunk arról, hogy „patikaszerszámra”, „patikába való üveg”, „orvosságnak való apró edények”, „Patika ládába való apró üvegek” vásárlására mennyit költöttek. Radvánszky Béla (1849– 339

1906) Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században c. könyve II. kötetében az adatgyűjteményében a Gyógyászat 1488–1682 címet viselő IV. fejezetben közli Bornemissza Anna fejedelem asszony házi patika szerei 1682. szept. 25. c. munkát, amit a Tört. Lapok 1874/5. évfolyamában a 318 oldalon közöltek (28). Gróf Teleki Mihályné, köröstarcsai Veér Judit „orvosságos könyvében” (1630 körül) különösen a szülést könnyítő szerekről találunk számos feljegyzést. Az orvosok által ajánlott szereken és azok készítési módján kívül saját tapasztalatait is leírta. Ez érthető, hisz egy tizenhárom gyermeket szült asszony – kinek nehéz szülései is voltak – bőven tudott tanácsot adni gyermekeinek, aszszonytársainak. A számüzetésében írt „orvosló könyvében” így indokolta annak megírását: „gyermekeimnek használok vélle, nem mindenkoron engedvén sem nyavallyáknak nagysága, sem a Doctoroknak tőllünk való távollétek, hogy mindenkor tudós orvosokhoz folyamodjunk.” (30). Árva Bethlen Kata (1700–1759) olthévízi otthonában orvoslással is foglalkozott. Orvosi, gyógyászati ismereteit három kiváló orvostól tanulta, többek között Köleséri Sámueltől. „Kivált a szem fájdalmat bölcsen orvosolta s valódi áldás volt a környék szegényeire” – írja róla Bod Péter, aki emlékversben is megörökítette a hozzá járuló betegek seregét, szürkehályogműtétjeit és könyvtárának orvosi könyveit (10, 29). Minden tevékenységét a jótékonyság és a mindenképpen segíteni vágyás jellemezte. Apafi Anna, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem nővére, Apafi György lánya is másoltatott saját hasznára orvosságos könyvet. Első férje, a sepsiszentiványi Henter János 1661-ben elhalálozott, ezen házasságából született Klára lánya. Második férjének Ghillányi Gergelynek íródeákjával, Újhelyi Istvánnal lemásoltatta receptes füzetét, hogy első házasságából született Klára leányának átadja. Erről a következő feljegyzés ismeretes: „Tekintetes Nemzetes Apaffi Anna Aszszony ő kelme parancsolattábul leiratott OrvosságosKönjv, Anno 1677, Fogarasban, Ujhelyi István által”. A 139 számozott lapból álló kézirat hiányos, tartalomjegyzéke is csonka. Az orvosi rendeletek nem ábécérendben, nem is tartalmilag vannak csoportosítva rendezettek, hanem alkalmazásuk gyakoriságának megfelelően. A végén Mutató Tábla segíti az eligazodást A kéziratot a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őrizte, azonban a II. világháborúban megsemmisült, de a szövege Radvánszky Béla másolatában megőrződött. A szöveg egy népszerű gyűjtemény másolata, amely 1773-ban ötödször jelent meg, Kolozsvárott: Házi különös orvosságok, melyek az orvosok nélkül szűkölködő betegeskedőknek vigasztaláskor nyomtatásokból és írásokból szedetek egybe. Azonban Apafi Annánál olyan recept is van, ami a Házi különös orvosságokban nem szerepel, így tehát könyvének forrása valószínű ennek egy régebbi változata. Az orvosságos könyv receptjeit Debreczy Sánor (19), újabban pedig Hoffmann Gizella (20 ) dolgozta fel. Debreczy Sándor öt nagy csoportba osztotta a benne levő előiratokat (rendeleteket). Ezek közt van úgynevezett „Memoriale”, vallásos, népi babonás, gyógyító ital készítése, valamint egy teljesen latin nyelvű rendelet is, ami Báthori István lengyel királynak írt orvosság (19). A kézirat egykori állapotának leírásából tudjuk, hogy negyedrét alakú, sajtolt díszítésű bőrtáblára fűzött. A címlap tintával rajzolt, itt szerepel a másoló, a cím és Apafi Anna neve is. Zay Anna, csömöri báró Vay Ádámné (?–1733), emigrációban írt, kézírásban fennmaradt munkái közül megemlítjük Orvos könyv mellyet néhai tudós és igen híres Doctor Mathiolus tseh nyelvre fordittatott, ‚s bővíttetett Herbáriumából a’ nyavallyáknak rende szerént Dantzkai keserves bujdosásában maga és gyermekei számokra öszveszedegettetett és magyar nyelvre fordított néhai T. N. Vay Ádám Úram árva özvegye, Tsömeri Zay Anna. A kéziratos mű, amelynek fotómásolata 1979ben jelent meg, elsősorban növényi eredetű gyógyszereket tartalmaz. A több mint ötszáz recept közel háromszáz gyógynövényt említ, természetesen sok olyat is, melyeknek jótékony hatását a modern orvostudomány is elismeri. (21) Teleki Sámuel feleségének, iktári Bethlen Zsuzsannának (1752–1797) Marosvásárhelyen, a Teleki Tékában ma is meglévő könyvtára katalógusából meggyőződhetünk, hogy milyen sok „or340

vosságos” és „füves” könyv volt a tulajdonában; ezek egy részét férje hozatta számára, hogy családját és a rászorulókat tanáccsal láthassa el. Az említett pár példa is igazolja, hogy a nőknek a gyógyításban vállalt szerepe milyen régi keletű. Amikor még a nyilvános polgári gyógyszertárak, valamint a tanult gyógyszerészek száma is igen alacsony volt, az orvos látta el gyógyszerrel a beteget, az orvosi hivatást pedig csak férfiak gyakorolhatták. Később, mikor az orvosi és a gyógyszerészi szakma már különvált, ez utóbbinak is sokáig csak férfi „mívelői” voltak, hiszen a nők iskoláztatása csak Mária Terézia Ratio Educationis rendelkezése után kezdődött. A nők intézményes bevonását a gyógyító munkába Erdélyben legelőször az 1775-ben Kolozsváron beindult bábaképzés tette lehetővé. A gyógyszerészi pályára való lépésük csak 1895 után valósulhatott meg, és akkor is csak nehéz, küzdelmes harc árán, addig az egyetemek kapui zárva voltak előttük, de még a gyógyszerész-gyakornoki tanfolyamok is, így a férfiak uralták teljes mértékben a századfordulóig a gyógyszerészetet. Európában először a franciaországi (1863), majd a svájci (Zürich 1867, Bern és Genf 1872, Lausanne 1876) és a belga (1890) egyetemeken tanulhattak nők, az 1890-es évek elején már az európai országok nagy többségében megnyíltak az egyetemek kapui a „gyengébb nem” előtt. A legmerevebb ellenállást a cári Oroszországon kívül az Osztrák–Magyar Monarchiában tanúsították a nők felsőfokú tanulmányai ellen (8). Magyarországon először 1872. január 12-én a Természettudományi Társulat közgyűlésén Eötvös Loránd tett indítványt a női egyenjogúság érdekében, javasolta a Társulat alapszabályában a negyedik pont megváltoztatását oly értelemben, hogy a „férfiak” szó helyett „egyének” megnevezés szerepeljen. Ezt a változtatást csak egy év múlva, az 1873. január 15-i közgyűlésen fogadták el, de ekkor is kilenc ellenszavazattal. A magyar gyógyszerésznőkkel, oktatói és tudományos munkásságukkal már többen foglalkoztak. Így Bánóné Fleischmann Mariann a gyógyszerészeti gyakorlat és a tudomány első női művelőiről (2) értekezett. Kovácsné Balogh Judit pedig egy történelmi áttekintést közölt az egyetemi szintű képzésükről (7). Sokáig minden próbálkozás kemény ellenállásba ütközött, a hivatalos szervek részéről sem volt egyöntetű a támogatás. Már a XIX. század vége felé felmerült a gyógyszerészek egyesületeiben a nők gyógyszertári alkalmazásának lehetősége. 1893. szeptember 17-én a Gyógyszerészi Hetilap elsőként foglalkozott a nők alkalmazásának a kérdésével. Erről így írt: „Időnként előfordul, hogy némelyek különös előszeretettel szeretnek foglalkozni azon eszmével, hogy a nők alkalmaztassanak mint gyógyszerészek, és pótolják azon hiányt, mely kétséget kizárólag maholnap pályánkon bekövetkezhetik. Számtalan okunk van, hogy a gyengébb bánásmódhoz szokott nők alkalmaztatása ellen állást foglaljunk, de kénytelenek vagyunk beismerni, ha a közegészségügy érdeke megkívánná, készek leszünk arra, hogy utat nyissunk nekik pályánkhoz. A mi véleményünk az, hogy a nők alkalmaztatására ma még szükség nincs, és hisszük, hogy ezentúl sem lesz.” 1894 novemberében Lengyel Alajos Női gyógyszerészeti tanfolyam címmel előadást tartott, melyben javasolta egy kétéves időtartamú, külön női gyógyszerészi tanfolyam megszervezését, de ugyanakkor jelezte, hogy az itt szerezhető oklevél nem jogosítaná fel a nőket a gyógyszertár önálló kezelésére (8). A női emancipációt képviselő Mária Dorottya Egyesület elnöknője, gróf Csáky Albinné kéréssel fordult az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Wlassics Gyulához, hogy nőket alkalmazhassanak az orvosi és gyógyszerészi pályán (2). 1895. január 31-én a képviselőházi ülésen a miniszter kezdeményező lépést tett ennek érdekében, kijelentve, hogy célszerű lenne a gyermek-, a nőorvosi és a gyógyszerészi pályára nők képzéséről gondoskodni. Az ötletszerűen elhangzott kijelentés kedvező fogadtatásra talált, s ezt követően, 1895. február 14-én a minisztérium 65 719. sz. alatt átiratot intézett az egyetemek tanácsaihoz, mely állásfoglalásra és szakvélemény-adásra 341

szólít fel a nők tudományos pályákra bocsátásának kérdésében (4). Ez az átirat a női hivatás nagy jelentőségét is fejtegeti, rámutat, hogy a nők társadalmi helyzetének megváltozása következtében egyre több nőnek megélhetést biztosító keresetre van szüksége, s ezért oly hivatáskörök megnyitására kell lehetőséget adni, amelyeket eddig a férfiak kizárólagosan uraltak a társadalomban. Elsősorban a tudományegyetemek Bölcsészeti és Orvosi Karához fordult, tegyék tanácskozás tárgyává, hogyan valósítható meg a nők gyógyszerészi pályára lépése, kitér arra is, hogy a nők latin nyelvismeretének megszerzésére is lehetőséget kell teremteni. Ugyanezekkel a szavakkal fordult a gyógyszerészek szakmai képviseletéhez, a Magyarországi Gyógyszerészegylethez is, szakvéleményüket kérve. Ezzel nehéz döntés elé állította az egyetemi tanácsot, és a gyógyszerészek szakmai képviseletét is, mivel válaszukkal a tudományos szakok, az orvos-, tanár- és gyógyszerészképzés fejlődésének további útját kellett meghatározniuk. A budapesti tudományegyetem orvosi kara az 1895. április 2-án tartott ülésen Fodor József (1843–1901) rektor elnöklete mellett úgy döntött, hogy a nők – megfelelő előképzettség megszerzése után – alkalmasak lehetnek egyetemi tanulmányok végzésére, de hazai viszonyok közt nincs szükség arra, hogy orvosnőket és gyógyszerésznőket képezzenek. Ezzel egyértelműen állást foglaltak a nők orvosi és gyógyszerészi pályára bocsátása ellen. A miniszter 1895. március l0-én szakvélemény közlésére kérte fel a Magyarországi Gyógyszerész Egylet elnökségét is, amely a 24 járás vezetőségéhez kiküldte a miniszter átiratát, véleményezésre és állásfoglalásra kérve fel őket. A visszaérkezett válaszokat az 1895. június 7-én tartott ülésén értékelték: 5 járás mellette, 13 ellene nyilatkozott, 6 nem küldött jelentést, vagy nem tartott vitát erről a kérdésről. Az erdélyi járások válaszai a következők voltak: mellette volt a 11., a Szabolcs-Szatmár megyei járás; a 16., az Arad-Csanád megyei és a 23., a Nagy-Küküllő, Szeben, Fogaras és Brassó megyék gyógyszerészeit képviselő járás. Ellenezte a 12., a Hajdú-Bihar megyei; a 13., a Temes-Krassó és a 21., a Kolozs, Torda-Aranyos, Alsó-Fehér, Hunyad és Szilágy megyéket összefogó; míg a 22., a Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, Maros-Torda, Csík, Kis-Küküllő, Udvarhelyszék és Háromszék megyék járása nem tartott gyűlést e kérdés megvitatására. Az Egylet központi igazgatóságának tagjai meghallgatták a beküldött jelentéseket, és ők is véleményt nyilvánítottak. Négyen a javaslat ellen, ketten mellette szavaztak, s így elutasították. A 11 248/1895. sz. leiratban közölték a választ a miniszterrel. Véleményüket a következő „Argumentumok”-ban adták meg (12): a) a nők fizikai gyengesége, anatómiai és fiziológiai sajátosságai; b) erkölcsi aggályok (a férfi kollégákkal való együttlét, a férfi nemibetegek receptjeinek kiszolgálása); c) kimerültség, bágyadtság esetén veszélyeztet a mérgekkel való foglalkozás; d) recepttitok megőrzésére csak kevesen lennének képesek; e) a pálya tekintélye csökkenne, sokan a szép gyógyszerésznő miatt keresnének fel egy-egy patikát, ez lealacsonyítaná a gyógyszertárat a kávéház vagy a cukrászda szintjére; f ) a gyógyszertári munka elvonná a nőt az „igazi hivatásától”. A szaksajtóban ezzel egyidejűleg számos cikk jelent meg, melyekben a kinyilvánított vélemények különbözőek voltak. Matolcsy Könyv- és irodalmi gyűjteménye (9) szerint 1892 és 1908 között 23 cikk foglalkozott a gyógyszerésznők kérdésével. Ezek többnyire a Gyógyszerészi Hetilapban, a Gyógyszerészi Közlönyben jelentek meg. Az erdélyi gyógyszerészek közül Gerber Ödön (Szinérváralja), Jäger Ferenc (Székelykeresztúr), Kovács Nándor (Szaniszló), Nagy Bertalan (Mokrin) fejtették ki véleményüket (9). Kis részük a nők pályára bocsátása mellett volt, mivel bennük az olcsóbb munkaerő lehetőségét látták. Nagyobb hányaduk ellene foglalt állást, a nők gyenge fizikumára, labilis idegrendszerére, érzékeny lelkületére hivatkozva. Olyan vélemény is olvasható némely cikkben, hogy „ a nőt a természet eszményi szép és magasztos célra szemelte ki. A nő 342

hivatásában a valódi szerepkör nem a nyilvánosság, hanem a szűk családi kör.” Mások az akadályt főleg a nők iskolázottságában látták, mivel a fiúgimnáziumok tananyaga eltért a leányiskolákétól. Gajzágó Róbert tordai gyógyszerész a Gyógyszerészi Közlönyben síkraszállt a nők gyógyszertárban való alkalmazása mellett. Gallik Géza kassai gyógyszerész a Gyógyszerészi Hetilapban 1895-ben így ír: „… szükséges volna az egyetemeken külön női tanfolyamok szervezése, ha csak azt nem akarnók, hogy a fiatal hölgyek és urak együttes lelkesedéssel hallgassák a tudós professzorok előadásait, mely esetben bizonyára illendő volna a tantermek falai hosszában zsöllyeszékeket elhelyezni a gardedámok számára ” (2). Míg az erkölcsi aggodalmak csak elviekben képeztek akadályt a nők tudományos pályára való kerülésében, a képzésbeli különbözőségek konkrét, létező korlátokat jelentettek. Kempler Kurt A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón 1888-1914 című könyvében ezzel kapcsolatos véleményét így fogalmazta meg: “A budapesti egyetem gyógyszerészmestereket képzett anélkül, hogy az oktatott tárgyak közt a gyógyszerkészítés szerepelt volna, hiszen ennek tanítására - mint Németország egyetemein - külön tanszék szükséges” (23). A nők képzését és működését elfogadó gyógyszerészek is elsősorban gazdasági érdekeiket tartották szem előtt. „A gyógyszerésznők a közép- és kis forgalmú gyógyszertárak tulajdonosaira, különösen a gyógyszerészek özvegyeire és árváira a legnagyobb áldás” – írta Abonyi Endre gyógyszerész 1895-ben (cit. 24). A legfontosabb érv arra vonatkozott, hogy a női gyógyszerészek képzésével megoldódott volna a segédhiány és a gyógyszertárak öröklésének kérdése is. Végül a Gyógyszerész Egylet az 1895. június 27-i közgyűlésén még egyszer foglalkozott a kérdéssel és egy 5 pontból álló javaslatot tett. Ezek a következők voltak: 1. A nők gyakorlati idejüket csak családtagjaik körében végezhetik. 2. Nők is kaphatnak gyógyszerész oklevelet, de gyógyszertári jognyerés nélkül. 3. Családtagjaik elhunytával a gyógyszertár átruházható reájuk. 4. Ha a családjában levő gyógyszerész [férfi] elhunytakor a nőnek még nincs oklevele, akkor nem kérheti a jog átruházását, hanem majd csak oklevele elnyerése után. 5. Személyes felelősségű működési jogot javasolt a nők részére, de birtoklási jogosultság nélkül. A nők gyógyszerészi pályára engedélyezésének kérdését végül is az 1895. december 31-én megjelent 72 039. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet oldotta meg. Ennek szövege a következő: „Ő császári és apostoli királyi felsége, 1895. évi november hó 18-án, Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával előterjesztésemre legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a nőknek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerész pályákra léphetés céljából – az illetékes felsőbb tanintézet meghallgatása alapján – esetről esetre engedély adassék, és részükre, miután tanulmányaikat a fennálló szabályok értelmében sikerrel befejezték, a képesítő oklevél kiadassék.” A rendelet megjelenése utáni napon már három nő adta be kérvényét a gyógyszerészeti tanfolyamra. Így sikerült mégis megnyitni az egyetemek kapuit a nők előtt. Az első nő, aki magyar egyetemen diplomát kapott, Sternberg Sarolta volt 1900-ban (3). Még ezután is voltak ellenzői a rendeletnek, 1902. november 9-én Budapesten egy jótékonysági hangversenyen hangzott el Jókai Mór Bölcsészhallgatónők c. ironikus hangvételű verse, amelyben megdöbbentően adja hírül elmarasztaló véleményét arról, hogy a nők egyetemi tanulmányokat folytassanak. A vers egyik szakasza így szól: „Bölcsészet a nőknek! Vakmerő nagy eszme, Mely mindazt, ami csak női, ellenezne. Hisz eddig a nőről azt hitte a világ, Hogy az csak gyönyörre termett bájvirág, Hisz a tudatlanság a nő legszebb éke, Abban van a megnyugvás, abban van a béke.”

343

A kolozsvári FJTE-n 1897-ben a Matematika–Természettudományi Karra, az Orvosi Karra 1900 őszén és 1902-ben rendkivüli gyógyszerészhallgatónak iratkozott be az első nő, Thinagel Szerafin (Nagyszombat, 1880. okt. 21. – 1956. nov. 2., Budapest), megelőzve Budapestet is. Ezt megelőzően 1901-ben letette gyakornoki vizsgáját is. Erről a Gyógyszerészi Közlöny 1901-ben így írt: „Gyógyszerészgyakornoki vizsgák Kolozsvárt. A kolozsvári gyógyszerészgyakornoki vizsgáló bizottság aug. hó 26., 27. és 28-án tartotta meg a vizsgálatokat, a melyekre ez ideig 35 gyakornok jelentkezett. A vizsgára jelentkezettek közül 34-en vettek részt a tanfolyamon, míg Thinagl Szerafin kisasszony, a ki Bunzl Gyula nagyszombati gyógyszerész gyakornoka volt, a tanfolyamot nem hallgatta, hanem csupán vizsgára jelentkezett. Ha vizsgája sikerül, ő lesz az első gyógyszerészsegédnő Magyarországon”. A vizsga sikerült. Ezután iratkozott be a Ferenc József Tudományegyetemre rendkívüli bölcsészkari hallgatónak az első évre, majd rendkívüli orvoskari hallgatónak a második évre. A fennmaradt dokumentumok [10,11] alapján tájékozódhatunk arról, hogy Szerafin mikor, milyen tárgyból és milyen eredménnyel vizsgázott egyetemi tanulmányai végén. A gyakorlati szigorlatát 1903. június 4-én kezdte meg. A Szerafin által benyújtott dokumentumok: keresztlevele; gimnázium VI. osztály végbizonyítvány Nagyszombatból; gyakornoki bizonyítvány; elővizsgálati bizonyítvány; jelentő ívek 1901–2. I. II. és 1902–3. I. II. félévekről. Gyakorlati vegytanból június 4-én vizsgázott kitűnő eredménnyel Fabinyi Rudolfnál. Gyakorlati gyógyszertanból június 5-én szintén kitűnőt kapott Lőte Józsefnél. Így Udránszky László dékán kitűnővel zárta le június 5-én. A vizsgáló bizottság tagjai voltak: Udránszky László elnöklő dékán, Széky Miklós gyógyszerész a kormány képviseletében, Fabinyi és Lőte vizsgáló tanárok [10]. Az elméleti szigorlatra június 18-án került sor. A vizsgáló bizottság tagjai voltak: Szabó Dénes elnöklő prodékán, Udránszky László a kormány képviseletében, Fabinyi Rudolf, Lőte József és Issekutz Hugó vizsgáló tanárok. Elméleti vegytanból Fabinyi Rudolf; elméleti gyógyszerisméből Lőte József és gyakorlati gyógyszerészetből Issekutz Hugó vizsgáztatta, mindhárman az elegendő minősítést adták, így elégségessel zárták le. Még aznap – 1903. június 18-án – feleskettették, így gyógyszerészmester lett. Későbbi bejegyzés ezen a lapon: 658-1902/3 sz. oklevelét és okmányait kikapta 1903. július 20. Udránszky dékán [8, 11]. Sajnos ez az oklevél – mint annyi más – az idők során eltűnt.

63. ábra. Thinagel Szerafin, az első gyógyszerésznő a kolozsvári FJTE-n Így az akkori Magyarország területén nemcsak ő volt az első gyógyszerészsegédnő, hanem az első gyógyszerésznő is. Ennek az eseménynek is nagy visszhangja volt a szaksajtóban, több cikk is megjelent vele kapcsolatban. A Gyógyszerészi Hetilap örömmel üdvözölte az első okleveles gyógyszerésznőt, fényképét is közölte s bemutatta eredményeit (11), a Gyógyszerészi Közlöny életrajzát is közreadta (12), ebből megtudjuk, hogy apja, Thinagel János királyi közjegyző volt Nagyszombatban. Leánya gyakornokként már 1898. október 1-től dolgozott Bunzl Gyula nagyszombati gyógyszertárában, szorgalmas és kiváló tehetségű tanuló volt. Ezt bizonyította a Kolozsvárról ér344

kezett tudósítás is, mely szerint az 1903. júniusi szigorlaton a 21 jelentkező közül 18 sikeresen vizsgázott, 2 visszalépett, egy személy pedig újabb vizsga letételére utasíttatott. A sikeresek közül Thinagel Szerafin kitüntetéssel tette le vizsgáit s ezzel beigazolódott, hogy a nők is megfelelnek a magasabb tanulmányi követelményeknek, ha az akaraterőhőz a pálya szeretete is társul. Csak kétévi segédidő után vált törvényesen is érvényessé az oklevele. Egy évvel később, 1904. február 21-én a Gyógyszerészi Hetilap a Hymen-rovatában közölte, hogy K. Pesthy Mihály Tolna megyei gyógyszerész eljegyezte, s így ők voltak az első gyógyszerészpár az akkori Magyarország területén. Thinagel Szerafin férjével együtt dolgozaott Déván, majd Isaszegen telepedtek le. Utolsó éveit leányánal Budapesten töltötte, itt halt meg 1956. november 2-án, a város ostroma idején. A harcok miatt sírja először ideiglenesen a Vörösmarty téren volt, majd 1957. márciusától a Farkasréti temetőbe helyezték örök nyugalomra [1]. Megjegyezni kívánjuk, hogy a budapesti egyetemen csak 1905 májusában avattak öt nőt gyógyszerésszé, köztük a budapesti születésű Légrády Erzsébetet (1874. nov. 15. – 1959. nov. 15.), aki 1903-ban tette le a gyakornoki vizsgáját, a később, 1906-ban gyógyszerészdoktori fokozatot is megszerezte (7). Így ő az első magyar gyógyszerésznő, aki gyógyszerészdoktori képesítést is kapott. 1908-ban a budapesti egyetemen itt kapott gyógyszerész oklevelet a zilahi születésű Halmágyi Ilona (sz. 1884. március 14.) is (17), aki hazatérte után, 1909-ben gyógyszertárat nyitott Szilágynagyfaluban (18). Ő volt az első erdélyi gyógyszerésznő, aki patikanyitásra jogot kapott. A második nő, akit a kolozsvári egyetemen az 1904/05-ös tanévben avattak gyógyszerésszé (11), erdélyi születésű volt, és mindvégig Erdélyben is maradt. A neves farkaslaki Hints család Vilma nevű leánya 1881-ben született a Maros megyei Nyárádszeredában, ahol apja, Hints Gergely gyógyszerész volt; anyja Nyiredy Ilona, Nyiredy Géza kolozsvári tanár rokona. Iskoláit Brassóban a német nyelvű evangélikus polgári leányiskolában kezdte meg, majd Kolozsváron az Unitárius Főgimnáziumban érettségi vizsgát tett. Gyakornoki éveit Halász Jakab kolozsvári gyógyszertárában töltötte, majd 1903-tól megkezdte egyetemi tanulmányait, és 1905-ben a Fabinyi Rudolf professzor által elnöki minőségben vezetett vizsgabizottság előtt sikeresen helytállt. Az oklevele megszerzése után hazament Nyárádszeredába, ahol apja korai halála után a gyógyszertárnak nemcsak haszonélvezője, hanem később tulajdonosa is lett és 1952-ig, a gyógyszertár államosításáig vezette. 1968-ban hunyt el szülővárosában. Életét csak a szakmának szentelte, családot nem alapított. Itt jegyezzük meg, hogy a bécsi egyetemen az első nő, aki gyógyszerész oklevelet kapott, szintén erdélyi származású volt, a Beszterce megyei Lekencén, 1884-ben született Scheint Frieda 1907-ben kapta meg oklevelét. A Bécsi egyetemen a Dél-ausztriai Seidnitzer Hugó (1881–1971) kollégájával együtt tanult, később férjhez is ment hozzá. Visszajöttek Erdélybe és 1916-tól együtt vezették a Fehér Kereszt gyógyszertárat Lekencén, majd 1922-től Besztercén az ugyanilyen elnevezésű patikát 1944-ig A háború következtében Németországba telepedtek ki, ott is hunytak el (27). Az első gyógyszerésznők sikeres vizsgái után lassanként a közvélemény is megváltozott a gyógyszerészi pályán való alkalmasságukat illetően. Az 1900-as évek elején a szaklapok már több cikkben is ajánlják ezt a hivatást a nőknek Dr. Budai Emil fővárosi gyógyszertár-tulajdonos így ír: „A gyógyszerészi pálya határozottan ajánlható nőknek, mert a hivatást senki jobban, senki tökéletesebben betölteni nem képes, mint a nő. A nő vele született intelligenciájánál, tanulékonyságánál, tisztaságra és rendszeretetre való hajlamánál fogva már a természettől is predesztinálva van e pályára. A gyógyszerészi munka ügyességet, türelmet, éles megfigyelést kíván, mely sajátságok a nőkben sokkal nagyobb mértékben ki vannak fejlődve, mint a férfiakban.” Még orvos nevével is találkozunk a sajtóban, aki helyeselte a nők alkalmazását a gyógyszertárakban. Dr. Torday Ferenc 1907-ben azt írta A nők helyzete, rendeltetése és jogköre c. cikkében, hogy „jogtalanság volt a nőket a férfivilágnak alárendel345

ni s őket nem egyenjogú embertársaknak tekinteni. Igazságtalan volt az, hogy nem adtuk meg a nőknek a jogot ahhoz, hogy szellemi munkával, tudásuk gyümölcsöztetésével keressék meg kenyerüket” (4). Miután az első gyógyszerésznők bebizonyították, hogy képesek helyüket megállni mind a gyógyszertárban, mind a családi életben, az egyetemeken a hallgatónők száma növekedni kezdett, így a kolozsvári FJTE mindhárom karán arányuk is nőtt a férfi hallgatókhoz képest. A Kolozsváron megjelenő Egyetem című társadalmi és tudományos közlöny I. évfolyamának 1–2. száma közli a hallgatók számát, ebből megtudjuk, hogy az 1916/17-es tanévben összesen 420-an iratkoztak be, köztük 116 nő (14). Az FJTE almanachjainak (13) adatai szerint az 1902/03-as tanévtől kezdve az 1918/19-es tanévvel bezárólag a kolozsvári egyetemen 40 nő iratkozott be a gyógyszerészi szakra. Közülük többen tanulmányaik befejezése után jelentős szerepet vállaltak az erdélyi gyógyszerészek szakmai és egyesületi életében. Így például: Czitrom Vilma marosvásárhelyi gyógyszerészt a Maros-Torda és Kis-Küküllő vármegyék Gyógyszerészi Kamarájának 1922-ben tartott közgyűlésén pénztárosnak választották meg. Dr. Lengyel Gabriella az első erdélyi gyógyszerésznő, aki a doktori fokozatot is megszerezte, amikor a kolozsvári Egyetemi gyógyszertár gyógyszerésze volt. Később az Erdélyi és Bánáti Alkalmazott Gyógyszerészek Szövetségében főjegyzői tisztséget viselt, és a Pharmaco Courrier szerkesztőségének tagja volt. Több erdélyi gyógyszerésznő tulajdonosként gyógyszertárat önállóan vezetett, így Orient Gyuláné Keresztessy Sára (Kolozsvár), Mezőné Kain Eszter (Nagyvárad), Veress Irén (Torockó), Szilágyiné Huszár Ilona (Máramarossziget, majd Szováta), Tischlerné Palóczy Anna Mária (Kolozsvár), Dósáné Fáy Elvira (Maroshévíz). Miután az egyetemeken már az első években megnőtt a nő hallgatók száma – átlagban közel hatszorosra (az orvosi karokon 5 %-ra, a bölcsész karokon 8 %-ra) –, a Bölcsészeti Kar korlátozásokat akart bevezetni, így javasolták, hogy csak a jelesen érettségizett nőket vegyék fel az egyetemre, továbbá kérték, hogy ne részesüljenek tandíjelengedésben. Az Orvosi Kar azonban nem támogatta ezeket a javaslatokat, s így elvetették a megkülönböztető indítványokat, de úgy határoztak, hogy nagyobb szigorral vizsgáztatják majd a nő hallgatókat. Ennek következtében 1904-től átmenetileg csökkent létszámuk 1903-hoz viszonyítva, de az első világháború éveiben erőteljesen megnövekedett. A nők teljes egyetemi emancipációja mellett foglalt állást Szabó Dénes kolozsvári orvosprofeszszor 1902. május 29-én mondott ünnepi beszédében, Genersich Antal pedig 1911. május 13-án, rektorként a következőket mondotta: „2133 nőhallgatónak az egyetemre való felvétele folytán semmiféle inkonventientia nem volt érezhető”. Továbbá hangsúlyozta, hogy a nők szorgalma, tehetsége és előmenetele „nem gyatrább a férfiakénál”. A 69. táblázatban a kolozsvári FJTE gyógyszerészhallgatóinak és -hallgatónőinek számát és részarányát mutatjuk be, valamint az okleveles gyógyszerésznők nevét soroljuk fel (8,13). Az 1918/19-es tanévben még 7 nő hallgató iratkozott be, azonban ők már nem a kolozsvári FJTE-n kaptak oklevelet, hanem Pesten, illetve Szegeden. 69. táblázat. A kolozsvári FJTE gyógyszerészhallgatóinak, -hallgatónőinek száma, aránya a második tanulmányi évben, és az oklevelet kapott gyógyszerésznők neve

Tanév

Össz. Hallg. gyógysz. nők hallg. száma száma

Gyógyszerésznők neve és személyi adataik Oklevél (eskü) kelte

Neve

Születési adatai

Későbbi munkahely

1902/03

26

1

1903. jún. 3.

Thinagl Szerafin

1880. okt. 21., Nagyszom- Déva, Sárközbat újlak, Isaszeg

1904/05

36

1

1905.

Hints Vilma

Nyárádszereda, 1881.

346

Nyárádszereda

1905/06

29

2

1905. jún.

Réti Ella Glöckner Klára

Kolozsvár, 1879. aug. 1. Beszterce, 1878. aug. 22.

1906/07

42

1

1906

Thiess Eugénia

Szeben, 1876. júl. 12.

Henter Juliska

Nagykálló, 1875. dec. 27. Máramarossziget, Taraczköz, Petrova – –

1907/08

42

2

1907. jún. 19. Schönfeld Mária

1908/09

45

0

1909/10

39

1

1910/11

46

2

1911/12

62

3

1912/13

50

1

1912. máj. 30. Kain Eszter 1913. jún. 29. Keresztessy Sára 1913. jún. 26. Hollós Ida

1913/14

44

2

1914/15

79

3

1915/16

19

3

1916/17

17

4

1917/18

11

3

1918/19

45

3

Beszterce

– 1909. jún. 21. Molnár Ilona

Szászsebes, 1887. aug. 12. Krasznabéltek

1910. máj. 31. 1910. máj.31. 1911. jún. 23. 1910. jún. 23. 1911. jún. 23.

Kissolymos, 1889. márc. 11. Torockó, 1889. jún.14. Kolozsvár, 1887. jún. 13. Kúnhegyes, 1890. dec. 6. Máramarossziget, 1879. okt. 24.

Mvhely, Tvár Torockó Kolozsvár

Naszód, 1889. nov. 22.

Nagyvárad

Czitrom Vilma onódi Veress Irén Kopp Alice Wirtzfield Irén Vékony Juliska

Nagykálló, 1887. dec. 17. Tzesztana (Árva m), 1885. ápr. 20. 1913. dec. 18. Müller Fülöp Karánsebes, 1891. márc. Renée 17. 1914. jún. 23. Parragh Ibolya Debrecen, 1889. máj. 21. 1914. jún. 23. Rettegi Anna Déva, 1891. aug. 20. 1915. jún. 8. Lengyel Gabriella* Sz.keresztúr, 1891. nov. 17. 1915. jún. 8. Gál Margit Nagyenyed, 1893. jún. 10. 1915. máj. 31. Váry Vilma Kolozsvár, 1891. júl. 26. Kisújszállás,1894. febr. 23. 1916. máj. 27. Fülöp Mária Puszta-Kikló (Nyitra) 1916. máj. 27. Kollarik Mária 1893. szept. 7. Kolozsvár, 1894. jún. 10. 1916. máj. 27. Winter Elza 1916. máj. 27. Lehrmann Ger- Szerdahely (Szeben) 1889. márc. 7. trud 1917. máj. 30. Doby Katalin Simontornya, 1895. szept. 15. 1917. máj. 30. Rosenfeld Ilona Csíksztgyörgy, 1893. dec. 1. 1917. máj. 30. Déri Erzsébet Szarvas, 1895. márc. 8. 1918. máj. 16. Palóczy Anna M. Kolozsvár, 1897. aug. 10. 1918. jún. 3 Horváth Margit Pusztamizse, 1895. máj. 16. 1918. jún. 3. Zerbes Elza Margit Galac, 1893. dec. 26.

Aknasugatag

Kolozsvár Lőrinczi Nógrád m.

Nagypalád Kvár, Nvárad Palotailva Makfalva Budapest 1918-tól Ecseg (Nógrád) 1942

Kolozsvár Piliscsaba 1942 Nagylak

Összesítés: 16 tanév alatt az FJTE-n a 632 gyógyszerész hallgató közül 32 nő kapott gyógyszerész oklevelet. * Megjegyzés: Az 1916-ban végzett Lengyel Gabriella 1918-ban doktori fokozatot is kapott. Ő az első gyógyszerésznő, aki Kolozsváron doktori fokozatot is kapott. Az első világháború kitörése változást hozott a nők felsőfokú tanulmányaiban is, jelentősen megnőtt az egyetemeken a női hallgatók száma és aránya a férfiakéhoz viszonyítva, így a kolozsvári FJTE-n az Orvosi Karon 3,04 %-ról 30,40 %-ra, a Bölcsészkaron 7,94 %-ról 46,46 %-ra és a Matematika–Természettudományi Karon 8,05 %-ról 63,27 %-ra emelkedett. Ezért több egyetemen a nők számára létszám korlátozást vezettek be. 1914 őszén szükségessé vált a korlátozások megszüntetésére. A Budapesti Orvosi Kar dékánja, Grósz Emil (1865–1941) javasolta a megkü347

lönböztető beiratkozási és felvételi feltételek eltörlését. 1915 novemberében a Magyarországi Gyógyszerész Egylet kérte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól a „háromnál több elégséges” kizáró feltételének eltörlését a háború tartamára. Válaszként a minisztérium 1916. július 28-án a 93 892/1916. sz. rendeletével megszüntette azt az eddigi gyakorlatot, hogy a nők háromnál több „elégséges” érdemjeggyel ne nyerhessenek felvételt az egyetemekre. 1917-ben tovább erősödtek a nők egyetemi egyenjogúsítására irányuló törekvések. 1917 júliusában többen kérelmezték az összes magyar egyetem és főiskola a megnyitását a nők előtt. A minisztérium valamenynyi karnak kiküldte véleményezésre ezt a javaslatot. Az Orvosi Kar támogatta a kérést, Bókay Árpád (1856–1919) professzor hangsúlyozta, hogy azok a nők, akik eddig az orvosi pályát választották, nemcsak a szigorlatokon, de az életben is megállták helyüket. 1917. szeptember 28-án a minisztertanács elfogadta a javaslatot. Kolozsváron az 1917. szeptember 15-i tanévnyitó ünnepségen Lukáts Adolf (1848–1924) prorektor beszédében a nők egyetemi tanulmányait korlátozó rendelkezések „illogikus” voltára mutatott rá, de még ekkor is voltak olyan tanárok, akik ellenszenvvel viseltettek a nőhallgatók iránt, így Rigler Gusztáv (1868–1930), aki az 1917/18-as tanévben a kolozsvári FJTE rektora volt, székfoglaló beszédében a nők egyetemre „tódulása” és különösen orvosi tanulmányaik ellen lépett fel, kijelentvén, hogy „a nő mindig nő marad […] akinél az érzés az első, és azután jön az ész”. A trianoni döntés után az erdélyi származású gyógyszerész-hallgatónők egy része a Szegedre áttelepült FJTE-n kapott oklevelet is. Példaként néhányat megemlítünk közülük a 70. táblázatban. 70. táblázat. A Szegedre áttelepült FJTE-n oklevelet kapott erdélyi születésű gyógyszerésznők Oklevél elnyerése tanév 1926/27 1927/28

1928/29

1930/31

1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36

348

Gyógyszerész-hallgatónő Neve Bereczky Klára Weinrich Zsofia Kálmán Rózsa Weinrich Hilda Neumann Piroska Fall Erzsébet Káli Nagy Anna Fröhlich Ilona Anna Mihályi Vilma Herschli Edit Keszthelyi Ilona Ilenczfalvi Szász Júlia Kollár Gabriella Schreck Mária Rosenthal Margit Szász Júlia ilenczfalvi Henter Margit Szováthy Ilona Meskó Erzsébet Vágács Keresztes Ilona Székelyhidi Rózsa Mertz Gizella Páll Ilona

Születési helye

Születési ideje

Temesvár Alsójára Nagykároly Nagyszeben Stei (Bihar m.) Marosvásárhely Szabéd Désakna Remetemező Szilágysomlyó Nagyvárad Szászrégen Avasfelsőfalú Magyarlápos Kolozsvár Szászrégen Gernyeszeg Zilah Hátszeg Marosvásárhely Cséffa Nagyszalonta Torda

1903. jan. 27. 1899. dec. 13. 1898. dec. 27. 1906. febr. 27. 1902. júl. 31. 1901. júl. 6. 1906. okt. 31. 1907. nov. 7. 1906. nov. 15. 1898. dec. 17. 1904. aug. 18. 1899. máj. 1. 1908. ápr. 1. 1909. szept. 2. 1899. ápr. 21. 1899. máj. 1. 1907. aug. 1. 1906. júl. 28. 1904. máj. 29. 1903. jan. 26. 1909. nov. 16. 1911. 1913. aug. 6.

1919 után több magyar nemzetiségű gyógyszerész-hallgatónő a kolozsvári I. Ferdinánd Király Egyetemen tanult és kapott oklevelet, sőt doktori fokozatot is (15). Az egyetemi tanulmányaikat itt végzett gyógyszerésznők közül megemlítünk néhányat, akik később évtizedeken át egy-egy erdélyi gyógyszertárat tulajdonosként vezettek, sőt voltak olyanok, akik az egyesületi életben is részt vettek. Így Kolozsváron tanultak: Mártonfiné Pápai Zsófia (1904–2000), 1927-ben kapott oklevelet, majd gyógyszertárvezető ugyanitt, 1950-től pedig Marosvásárhelyen; Nits Júlia (1904– 1993) 1928-ban szerzett oklevelet, élete végéig csak a szakmának élt Szamosújváron, majd Désen; dr. Ferencz Vilma (1906–1996), 1929-ben kapott oklevelet, egy ideig ugyanitt, 1934 után pedig Bukarestben tanársegéd, majd 1938-ban doktori fokozatának megszerzése után Székelyudvarhelyen nyitotta meg saját gyógyszertárát, az államosítás után a betegsegélyzői patikát, később pedig kémiai-toxikológiai laboratóriumot vezetett 1976-ig. A bukaresti Gyógyszerészi Karon 1938 szeptemberében a marosvásárhelyi Izmael Adrienn (1914–1993) kapott oklevelet, később férje dr. Ajtay Mihály gyógyszertárában dolgozott Marosvásárhelyen. Továbbá Huszár Ilona (oklevél 1922), Both Ernőné Sváb Frida, Stern Margit (1925), Rózsa Gizella, Belba Irén és Belba Mária (1926), Binder Soós Ilona, Gréb Gabriella és Koronka Emma (Gáliszter Lászlóné) 1927-ben és Binder Valéria, Guttmann Erzsébet, Nagy Judit, Potzoli M. Margit 1928-ban fejezték be egyetemi tanulmányaikat a román tannyelvű egyetemen. Észak-Erdély visszacsatolása után a Szegedről Kolozsvárra visszatért FJTE-n az 1940/41-es tanévben megkezdődött az oktatás valamennyi karon. A gyógyszerészképzés egyik fontos bázisa, az Egyetemi gyógyszertár is újjászerveződött, két gyógyszerészgyakornoknőt (Lászlóffy Istvánné Abrudbányai Katalint és Péterné Valentiny Matildot) és két szegődményes gyógyszerésznőt (Soósné Barkó Ellát és Zsigmond Irént) alkalmaztak. Az egyetem 1940/41-évi Almanachja szerint (13) abban a tanévben nincs gyógyszerészhallgató sem a Matematika–Természettudományi, sem az Orvosi Karon. A következő 1941/42-es éviben már 21 rendes és 2 rendkívüli gyógyszerészhallgatót, köztük 6 nőhallgató nevét olvashatjuk, ezek: Sieber Ilona, Benedekffy Józsefné Emődi Erzsébet, Kóbori Klára, Hadházy Éva, Simon Klára Borbála és Simon Mária Margit. Az 1942/43-as tanévről készült Beszámoló… (Kolozsvár, 1943) csak a gyógyszerészhallgatók összlétszámát adja meg (I. évf. 22; II. évf. 18), nem jelzi külön a nő hallgatókat, a következő tanévi beszámoló pedig egyáltalán nem közöl adatokat a létszámra vonatkozóan (13). Az okleveles gyógyszerésznők számának növekedésével párhuzamosan a tulajdonosi joghoz való viszonyuk tisztázására is szükség volt. A századfordulón hatályos törvényekben sem engedélyező, sem tiltó rendelkezés nem volt, hisz addig nem fordult elő, hogy gyógyszerésznő kérjen jogosítványt nyilvános gyógyszertár megnyitására. 1906-ban merült fel a kérdés, hogy az okleveles gyógyszerésznők lehetnek-e gyógyszertár-tulajdonosok, folyamodhatnak-e gyógyszertárnyitási engedélyért. Az 1919-ig okelevelet kapott gyógyszerésznők közül többen gyógyszertár-tulajdonosok vagy gyógyszertárvezetők lettek. Magyarország területén Légrády Erzsébet már 1908-ban gyógyszertár-tulajdonos volt. Erdélyben az első nő, aki jogot kapott gyógyszertár felállítására Halmágyi Ilona volt. A Szilágy megyei Zilahon 1884 márciusában született, miután 1908-ban a budapesti egyetemen megkapta oklevelét, hazatért és 1909-ben Szilágynagyfaluban saját gyógyszertárát nyitotta meg Gondviselés néven (Férjhez menetele után Gergelyffy Györgyné). 1913-ban Dósáné Fáy Elvira (sz. 1889. márc. 31.), – aki oklevelét 1910-ben, Budapesten kapta meg – Maroshévízre szerezte meg a jogot a Madonna gyógyszertár megnyitására. Majd az Udvarhely megyei Kissolymoson született Czitrom Vilma (sz. 1889. március 18.), aki 1912-ben Kolozsváron kapott oklevelet, 1918-ban Marosvásárhelyen a 6. gyógyszertár megnyitására kapott jogot egykori kollégájával, Weinrich Károllyal, 1925-től pedig egy temesvári gyógyszertár tulajdonosa lett. A kolozsvári FJTE egykori hallgatónői közül gyógyszertárvezető lett még Hints Vilma Nyárádszeredában (1915-től), Mezőné Kain Eszter Nagyváradon (1916-tól), Sz. Gál Margit Palota Ilván (1916-tól), Csótiné Vékony Juliska Aknasugatagon (1926-tól), Tischlerné Palóczy Anna Kolozsváron (1922349

től), Szilágyiné Huszár Ilona előbb Máramarosszigeten (1924-től), később Szovátán (22), Kelemenné Schönfeld Mária Tarcköz (1917), majd Petrova településen (1926). Ma már a gyógyszertárak többségének a vezetője és a tulajdonosa is nő. 1944 után a gyógyszerészhallgatók csak első- és másodéves tanulmányaikat tudták elvégezni a kolozsvári magyar egyetem Matematika–Természettudományi Karán, mivel 1945-ben az Orvosi Kart Marosvásárhelyre helyezték. További gyógyszerészi tanulmányaikat később itt folytathatták. A gyógyszerészképzés így két központúvá vált (Kolozsvár és Marosvásárhely). Ez a probléma 1948-ban oldódott meg, amikor is az új tanügyi törvény értelmében létrejött Marosvásárhelyen a magyar tannyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti (felsőoktatási) Intézet, és ennek keretében önálló Gyógyszerészeti Kar alakult (1). Az itt tanuló gyógyszerészhallgatók közt már jelentős arányban találunk nő hallgatókat, és számuk az évek teltével egyre nőtt. Egy-egy évfolyamon a nők aránya többször 100 százalékos volt. A 71. táblázatban a Marosvásárhelyen gyógyszerészi oklevelet kapott magyar gyógyszerésznők száma és aránya látható. 71. táblázat. A marosvásárhelyi GYK-n végzett magyar nemzetiségű gyógyszerésznők száma és aránya 1950–2005 között Magyar Magyar Össz. magyar gyógyszerésznők Össz. magyar gyógyszerésznők Tanév végzősök száma végzősök száma száma % száma % 1949/50 14 7 50,00 1977/78 20 19 95,00 1950/51 33 19 57,57 1978/79 36 28 77,77 1951/52 – – – 1979/80 26 25 96,15 1952/53 28 17 60,71 1980/81 13 10 76,92 1953/54 – – – 1981/82 15 14 93,33 1954/55 23 17 73,91 1982/83 18 18 100,0 1955/56 24 21 87,50 1983/84 14 13 92,85 1956/57 35 30 85,71 1984/85 15 14 93,33 1957/58 24 17 70,83 1985/86 6 5 83,33 1958/59 26 22 84,61 1986/87 13 12 92,30 1959/60 24 22 91,66 1987/88 11 11 100,0 28 25 89,28 1988/89 13 13 100,0 1960/61 19 11 57,89 1989/90 12 11 91,66 1961/62 13 8 61,53 1990/91 – – – 1962/63 1963/64 31 23 74,19 1991/92 – – – 1964/65 24 19 79,16 1992/93 – – – 1965/66 24 22 91,66 1993/94 5 4 80,00 1966/67 17 12 70,58 1994/95 27 26 96,29 1967/68 18 12 66,66 1995/96 22 16 72,72 1968/69 22 16 72,72 1996/97 34 30 88,23 1969/70 16 13 81,25 1997/98 20 20 100,0 1970/71 17 16 94,12 1998/99 25 21 84,00 1971/72 25 24 96,00 1999/2000 30 20 66,66 1972/73 24 22 91,66 2000/2001 25 20 80,00 1973/74 23 22 95,65 2001/2002 28 22 78,57 1974/75 26 23 92,00 2002/2003 25 21 84,00 1975/76 33 32 96,96 2003/2004 38 24 63,16 1976/77 17 12 70,58 2004/2005 31 29 93,54 1950–2005 közt, 56 évfolyamon végzett magyar 1130 930 82,30 gyógyszerészek és gyógyszerésznők száma Tanév

Megjegyzés: A vonaljelzésnél nem volt végzős évfolyam Marosvásárhelyen 350

Összehasonlítva a 69. és 71. táblázat adatait a következőket állapíthatjuk meg: 1. Kolozsváron az FJTE-n 1903 és 1919 között kaptak gyógyszerész oklevelet az ott tanulmányaikat végzettek. Ebben a periódusban a gyógyszerészhallgatók számának évi átlaga 39,5 volt. Marosvásárhelyen az 1949/50-es és az 1999/2000-es tanévek közt a magyar nemzetiségű gyógyszerészhallgatók számának évi átlaga az előbbinél kevesebb, csupán 21,4 volt. Ennek magyarázata többek közt az, hogy míg 1919-ig a kolozsvári egyetemre mint Magyarország második egyetemére az egész országból iratkoztak hallgatók, addig az 1944. évi hatalomváltozást követően az erdélyi magyaroknak – bár többnyire Marosvásárhelyre jöttek tanulni – lehetőségük volt más városokban (Bukarest, Kolozsvár, Iaşi) a román tannyelvű GYK-ra jelentkezni. 2. A gyógyszerészképzésben részt vevő nő hallgatók száma fokozatosan nőtt. Míg az első világháború előtt az FJTE-n évi átlaguk kevesebb volt, mint 2 (1,93), addig 1948–2000 között Marosvásárhelyen évente átlagban 17,7 magyar gyógyszerésznő kapott oklevelet, ami az előbbi periódus 9,2-szeresének felel meg. Ehhez hasonlóan a többi egyetem GyK-án is nőtt a hallgatónők száma. 3. A gyógyszerész nő hallgatók részaránya az össz gyógyszerészhallgatóhoz viszonyítva fokozatos növekedést mutatott. Míg 1903–1919 között nem érte el az 5%-ot, addig 1949-től 2005-ig már 82,3%-os volt a nők aránya. Az első periódusban a maximális arány az 1916/17-es tanévben volt (23,53%). A második szakaszban, vagyis már Marosvásárhelyen, az első évben (1949/50) a legkisebb (50 %), majd több tanévben is 100 %-os lett. A számbeli összehasonlítások tehát a gyógyszerészi szakma elnőiesedését igazolják. A nők tudományos munkára való alkalmassága mellett már 1899 tavaszán hitet tett a kolozsvári FJTE, amikor Torma Zsófiát (Csicsókeresztúr, 1832. szeptember 27. – Szászváros, 1899. november 14.) tiszteletbeli bölcsészdoktori oklevéllel tüntette ki ismert régészeti tevékenységéért, autodidakta módon elsajátított ismereteiért. Hosszú ideig ő volt az egyetlen magyar nő, aki ilyen megtiszteltetésben részesült. Schneller István (1847–1939), a kolozsvári FJTE Bölcsészeti Karának dékánja 1899. május 25-én Torma Zsófiához intézett levelében így ír: „Nagy örömmel jelentem Nagyságodnak, hogy a Kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyetem bölcsészeti kara tegnapi ülésén Nagyságodat egyhangúlag tiszteletbeli doktorául megválasztotta. […] Nagy örömmel jelentem ezt mindenekelőtt azért, mível így a hazai tudomány nevében egyetemünk leróhatja egyik hű, kitartó, semmi akadályt és áldozatot nem ismerő, tudományos hírnevünket a külföld előtt is terjesztő, kiváló munkása iránt háláját és elismerését” (5). Megjegyezni kívánjuk, hogy Torma Zsófiát megelőzően a budapesti egyetem 1897-ben Erzsébet román királynőt – írói álneve Carmen Sylva – tüntette ki tiszteletbeli doktori oklevéllel írói munkássága elismerése jeléül. Egyetemet végzett gyógyszerésznők doktori oklevelet a századfordulóig nem kaptak (7). Az első magyar gyógyszerésznőt Budapesten avatták doktorrá 1906. június 6-án. Légrády Erzsébet 1874. november 15-én Budapesten született. Az érettségi vizsgáját követően, a kötelező gyakornoki idő lejárta után a gyógyszerész-gyakornoki tanfolyam vizsgáit is sikeresen tette le. 1903-tól a budapesti egyetemen tanult, 1905-ben – két évvel Thinagel Szerafin után – az elsők közt kapott gyógyszerész oklevelet. Ezután a Lengyel Béla professzor által vezetett Kémiai Intézetben kidolgozta doktori értekezését. Egész életében harcolt a nők egyenjogúságáért. Alapítója és mindvégig lelkes harcosa volt az Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesületének. Kimagasló munkája eredményeképpen 1937-ben a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Jakabházy-éremmel tüntette ki. Nyolcvanöt éves korában Budapesten hunyt el. A kolozsvári FJTE-n az első és egyben az utolsó doktori fokozatot kapott gyógyszerésznő a székelykeresztúri születésű Lengyel Gabriella volt, aki gyógyszerész oklevelét 1915. jún. 8-án kapta meg, és 1918 júniusában avatták doktorrá, doktori értekezését Lőte József professzor mellett készítette el (13). Ez két részből állott, ami a kolozsvári doktorandusoknál elég gyakori volt. Az első rész a Synergismus és capillaractivitás, a második rész a Digitalis hatású drogok címet viselte. 351

Lengyel Gabriella Székelykeresztúron 1891. november 17-én született, iskoláit is ott, az Unitárius Főgimnáziumban végezte. 1914 és 1916 között Kolozsváron az FJTE-n tanult, 1916-tól gyógyszerészként továbbra is az egyetem keretében maradt, előbb az Egyetemi gyógyszertárban gyakornok, majd tanársegéd a Gyógyszertani Intézetben egészen 1919. október l-jéig (13). 1923. február 15-én házasságot kötött Bereznay Bélával. Tovább alkalmazott gyógyszerészként dolgozott Nagyváradon. A Szegeden 1921-től működő FJTE-n az első gyógyszerésznő, aki doktori fokozatot kapott Leizinger Mária volt, 1925-ben. Ő már az 1921/22-es tanévben a gyógyszerismereti tanszéken gyakornok is volt Az Erdélyben maradt gyógyszerészek vagy a kolozsvári román tannyelvű egyetemen (például Binder Soós Ilona az 1931/32-es tanévben), vagy Bukarestben (Elekes Widder Erzsébet 1935ben, Ferencz Voith Vilma 1938-ban) tudtak doktorálni. Az 1940–1944 közötti időszakban a visszatért FJTE-n senki sem kapott gyógyszerészdoktori fokozatot. Az újabb rendszerváltást követően csak az 1950-es évek vége felé indult be az új, szovjet mintájú aspirantúrarendszer. Ennek keretében az első magyar nemzetiségű gyógyszerésznő, aki az 1961/62-es tanévben a „tudományok kandidátusa” címet megkapta, Rácz-Kotilla Erzsébet volt. Disszertációját Kopp Elemér marosvásárhelyi érdemes professzor irányítása mellett a farmakognóziai tanszéken készítette el, akkor amikor még a professzor munkatársa volt. Már a század elején felmerült, hogy nőket alkalmazhassanak egyetemi tanszékekre, intézetekbe. Először csak díjtalan gyakornokok voltak, tanársegédi kinevezést Kolozsváron leghamarabb 1906-ban Valentiny Elvira természetrajz-földrajz szakos tanárnő, kapott a növénytani tanszékre, aki abban az évben szerzett a kolozsvári egyetemen doktori fokozatot és az egyetem első női tanársegéde, majd 1912-ben adjunktusa lett. A gyógyszerészi oklevéllel rendelkezők közül az első nő, akit az 1911/12-es tanévben neveznek ki az Egyetemi gyógyszertárba gyakornoknak, majd a következő tanévben tanársegédnek, Fáy Elvira (1889–1979) volt. Őt követte Kopp Alice (1890–1915) az 1912/13-as tanévtől 1915-ig, és Lengyel Gabriella az 1913/14-es tanévtől kezdődően 1919. október 1-ig (13, 22). Trianon után a kolozsvári román tannyelvű egyetemen is volt alkalmazásban magyar származású gyógyszerésznő. Parneu Renée (1891–1974) aki egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, és ugyanott 1916. június 24-én avatták doktorrá (15), 1919-ben kinevezést kapott a kolozsvári Ferdinánd Király Egyetem Farmakognóziai Tanszékére. Ezt a feladatát 1922-ig látta el, majd még ugyanabban az évben gyógyszertár felállítására jogot kért Temesvárra, ahol Csillag néven a város 18. gyógyszertárát nyitotta meg. V. Ferentz Vilma, miután 1929-ben az oklevelét a kolozsvári román tannyelvű egyetemen megkapta, 1931-ig ugyanott az Orvosi-Biokémiai Tanszéken tanársegéd volt, majd 1934-ig a Gyógyszerészi Kémia és Galenika Tanszéken, ahol a gyógyszerészhallgatókat oktatta. A kolozsvári gyógyszerészképzés megszűnése után ezt a munkakörét Bukarestben az önálló Gyógyszerészeti Kar keretében is folytatta 1938-ig, majd Székelyudvarhelyen gyógyszertárat nyitott. Az 1940 és 1944 közötti periódusban a Szegedről visszatért FJTE gyógyszertárában Lászlóffyné Abrudbányai Katalin, Péterné Valentiny Matild, Soósné Barkó Ella és Zsigmond Irén gyógyszerésznők vettek részt a gyógyszerészképzésben az egyetemi gyógyszertár alkalmazottjaiként (16). 1945 után az újabb rendszerváltást követően, az 1948-ban létrehozott marosvásárhelyi Gyógyszerészi Kar első éveiben a már itt oklevelet kapott gyógyszerésznők közül többen bekapcsolódtak az egyetemi oktatásba, így a már említett Rácz Kotilla Erzsébeten kívül, aki oklevele megszerzésétől kezdve végigjárva az oktatói státus minden lépcsőfokát, tanszékvezető docensi minőségében gyógyszerhatástant tanított 1988-ig nyugdíjazásáig, megemíitjük még Baloghné Lőrinczy Évát (1924–2001) aki a Méregtani Tanszék megalapítója és vezetője volt 1957–1977 között. A legtöbb gyógyszerésznő a Galenika, későbbi nevén a Gyógyszerészi Technológiai Tanszéken tanított, az el352

sők közül Hickelné Szabó Ilona, Szánthó Karres Éva, Csath S. Zamfira, Csegedi Júlia Jolán adjunktusok nevét emeljük ki. A gyógyszerésznők száma az egyetemi oktatásban az 1950-es évektől ugrásszerűen megnőtt. Így például az 1995/96-os tanévben Marosvásárhelyen a GYK-n csak 3 gyógyszerésztanár tanított, de 12 gyógyszerésznő különböző didaktikai beosztásban vett részt a gyógyszerészképzésben (1). Lassanként beigazolódott, hogy helyes volt a nők gyógyszerészi pályára engedése, valamint az is, hogy a gyógyszerészi szakmában nő és férfi egymás mellett minden akadály nélkül dolgozhat, és a vásárlóközönséget sem zavarja, ha gyógyszerésznőtől kapja a gyógyító orvosságot. 1913 szeptemberében a Hágában tartott XI. Nemzetközi Gyógyszerészkongresszuson a magyar gyógyszerészetet képviselők között ott volt Légrády Erzsébet, az első magyar gyógyszerészdoktornő is (2). A banketten elhangzott pohárköszöntőjében a következőket mondta: „Eljöttünk, hogy elmondjuk Önöknek, hogy ime részünket kérjük munkájukból. Hogy e részt kivesszük magunknak komoly akarattal, kivesszük lángoló lelkesedéssel. Megkérjük Önöket, részesítsenek minket abban a jóakaratban, abban az egyszerű és őszinte barátságban, melyet lovagias nemzetem fiai soha meg nem tagadtak. Közös munka és őszinte barátság!” 1991-ben a FIP Washingtonban szervezett kongresszusa „Women – A force in pharmacy” címmel nemzetközi fórumot biztosított a gyógyszerésznőknek. Az itt elhangzott beszámoló huszonnégy ország adatait mutatta be. Ezeket összesítve megállapítható, hogy a gyógyszerésznők aránya a kelet-európai országokban 70% felett van, az Európai Unió államaiban átlagban 50 és 70% között, Japánban 57%, a volt Szovjetunió utódállamaiban 65%, Koreában, Ausztráliában, Kanadában és Belgiumban 50–52%, ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államokban 31%, Hollandiában pedig csupán 30% és az afrikai államokban a legkisebb: 23–24% (6). Mindezek a számadatok bizonyítják, hogy a régi aggodalmakat az élet megcáfolta. Az elmúlt száz év bebizonyította, hogy a gyógyszerészi hivatás kitűnően alkalmas nők számára. Az eltelt évszázad gyógyszerésznői megállták helyüket nemcsak a táraasztal mellett a gyógyszertárakban, hanem a gyógyszergyártásban, a kutatásban és az oktatásban is. Gyógyszerésznők nélkül ma már elképzelhetetlen ez a szakma, ez a hivatás. IRODALOMJEGYZÉK 1. Barabás Béla, Péter Mihály, Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. A magyarságkutatás könyvtára XVIII. kötet. Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest [1995]. 2. Bánóné dr. Fleischmann Mariann, Zalai K.: A gyógyszerészi gyakorlat és tudomány első női művelői Magyarországon. Gyógyszerészet 1975, 19, 12, 464–467. 3. Burucs Kornélia: A nők oktatása 1822–1900. História 1995, 17, 4, 19. 4. Frankl A.: Nők a gyógyszerészi pályán (1896–1933). Gyógyszerészi Közlöny 1933, 49, 28, 528–529 és 49, 29, 547–548. 5. Gyulai Pál (szerk.): Torma Zsófia levelesládájából. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972, 46, 144–145. 6. Kata Mihály: Gyógyszerésznők – hivatásunk hajtóereje. Gyógyszerészet 1995, 39, 12, 903–905. 7. Kovácsné dr. Balogh Judit, Zalai K.: Gyógyszerésznők Magyarországon. Gyógyszerészet 1998, 42, 9, 468–474. 8. Nagyné Szegvári Katalin, Ladányi A.: Nők az egyetemeken. I. Küzdelmek a nők egyetemi tanulmányaiért. Felsőoktatás- történeti kiadványok 4. Pedagógiai Kiadó, Budapest, 1976, 95–99.

353

9. Matolcsy Miklós: Könyv- és irodalmi gyűjtemény magyarországi munkákról 1578–1909. Stephaneum Nyomda Rt., Budapest, 1910. 10. Vida Mária: Philantropie und die Rolle der Frauen in Ungarn. Comm. Hist. Artis Med. 1989– 1990,125–132, 33–48. 11. *** Egy marék virág – gyakornok kisasszonyok Magyarországon. Gyógyszerészi Hetilap 1901, 40, 1, 11. 12. *** Nők a gyógyszerészi pályán. Gyógyszerészi Közlöny 1895, 11, 24, 370; 19, 418; 27, 417. 13. *** A kolozsvári FJTE Almanachja és Tanrendje az 1902/03–1918/19. és az 1941/42–1943/44. tanévekre. Az Egyetem kiadása, Kolozsvár. 14. *** Egyetem. A kolozsvári m. kir. FJTE társadalmi és tudományos közleménye. 1917, I. évf. 1–6. szám. 15. *** Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat (Cluj–Kolozsvár) 1923–1928. 16. *** Revista Medicală – Orvosi Szemle (Kolozsvár) 1933, 6, 4, 129. 17. *** Album Medicorum 1888/89–1907/1908. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar levéltára, Budapest. 18. *** Gyógyszerészek Lapja Naptára az 1910-ik évre. Szerk. Csikós Á. és Orosz L. Auer J. és társa könyvnyomdája, Budapest. 19. Debreczy Sándor: Apafi Anna orvosságos könyve, Erdélyi Múzeum, 1910, 45, 4, 322–329. 20. Hoffmann Gizella (szerk.): Medicusi és borbélyi mesterség, Budapest, 1989 (Adattár a XVI– XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 9). 21. Hopp Lajos: Vay Ádám és a Rákóczi-emigráció Lengyelországban. In: A Vay Ádám emlékünnepség tudományos ülésszaka. (1969. május 24–25.) Szerk. Molnár Mátyás. Vaja, 1969. 53–66. 22. Péter H. Mária: A nők 100 évvel ezelőtti küzdelme a gyógyszerészi hivatásért. Gyógyszerészettörténet 2005, 3, 4, 12–15. 23. Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón 1888-1914. Bpest. 24. Kapocsi Erzsébet, Szabó Katalin: Nők a gyógyszerészi pályán. Lege Artis Medicinae 2000, 10 (4), 366–367. 25. Szádeczky Béla (szerk.): I. Apafi Mihály fejedelem udvartartása. I. kötet. Bornemissza Anna gazdasági naplói. MTA könyvkiadó hivatala, Bpest, 1911, 95, 239, 313, 543, 401, 478, 540. 26. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században II. kötet: Az adatgyűjtemény II. Magyar Tudományos Akadémia Bérházában, Budapest, 1879, VIII, 406. 27. Fabritius Guido: Beiträge zur Geschichte der deutschen Apotheken und Apotheker in Siebenbürgen. Deutscher Apotheker Verlag, Stuttgart, 1986, 371–373., 377–378. 28. Jakab Elek: Bornemissza Anna Apafi fejedelemasszony házi curiosumai közül. Történelmi Lapok. Kolozsvár, 1874, I. évf., 20. sz., 317–320. 29. Győry Tibor: Bethlen Kata grófnő. Orvosi Hetilap 1900.40, 25, 386–387. 30. Tahin Emma: Gyógyító főúri asszonyok. Komplementer Medicina 2005, 3, 36–43.

354

3.4. ERDÉLYI GYÓGYSZERÉSZEK, AKIK RÉSZT VETTEK AZ 1848-AS SZABADSÁGHARCBAN Az 1848-as szabadságharcban nagyon sok olyan fiatal is részt vett, akik később gyógyszerészi tanulmányokat végeztek és gyógyszerészek lettek, de olyanok is, akik gyógyszertárukat otthagyva nemzetőrnek vagy honvédnak álltak be, annak ellenére, hogy a gyógyszertár-tulajdonosokat rendelet mentette fel a fegyveres szolgálat alól (3, 4). Köztük voltak erdélyi születésűek, de olyanok is harcoltak az erdélyi csatákban, akik Magyarország más vidékeiről származtak, csak később kerültek vissza Erdélybe. A következőkben főleg azokról emlékezünk meg, akik az erdélyi harcokban küzdöttek vagy később gyógyszerészként itt dolgoztak (6). Apostol János (Nagybánya, 1826 – 1898. augusztus 30, Nagybánya). 1848-ban Pesten végezte gyógyszerészi tanulmányait, Nagyváradon sorozták be Damjanich híres veres sapkás zászlóaljába és végigküzdötte az egész szabadságharcot. Számos ütközetben, így a szolnoki csatában is részt vett. Később vitézsége elismeréséül már a csatamezőn hadnaggyá léptették elő. A szabadságharc után visszament Nagybányára, ahol gyógyszerészként dolgozott Ember Elek nagybányai gyógyszertárában. Élményeit több cikkben megírta, melyek tárca alakban a Nagybánya és vidéke c. lapban jelentek meg, így például az 1849. március 5-én vívott csata emlékét Egy nap története címmel örökítette meg (4). Ünnepek alkalmával egykori honvéd hadnagyi egyenruháját szívesen viselte (14). Bertsinszky Károly (Kassa, 1820. április 18. – 1876. június 9., Nagyvárad). Nem volt erdélyi származású, de 1841-től már Nagyváradon Schwachhoffer István gyógyszertárában gyógyszerészként dolgozott. 1848 őszén önkéntesekből álló nemzetőrcsapathoz csatlakozott. A Királyhágón való hosszú menetelés (14) következtében szervezete legyengült, és itt szerzett betegsége miatt csak rövid ideig tudott aktívan bekapcsolódni a harcokba (1). Életét és gyógyszerészi tevékenységét részletesen ismertetjük az életrajzoknál (lásd a 4. fejezetben). Fényhalmy Antal (Nagybánya, 1824. június 15. – 1895. április 22., Halmi). Már a szabadságharcot megelőzően gyógyszerészként dolgozott. Bem hadseregéhez csatlakozott, ott saját költségén tábori gyógyszertárat állított fel, ennek megsemmisülését követően fegyveres szolgálatra soroztatta be magát. Bem kényes feladatokat bízott reá, így például egy alkalommal a debreceni kormánynak aranykészletet szállított (14). Veszélyes megbízatásai sikeres végrehajtásáért Bem József századosi ranggal egyik hadsegédévé nevezte ki. 1855-től Halmiban volt testvérbátyjával közös gyógyszertára. Még itt is kellemetlensége volt, a hatóságok zaklatták szabadságharcos múltja miatt. Tevékenységét részletesen ismertetjük az életrajzoknál (4. fejezet). A nagyenyedi Jeney családból többen is részt vettek a szabadságharcban. Így Jeney Károly (1828–1903) honvédszázados volt, majd 1856-ban, Bécsben gyógyszerész oklevelet szerzett. Albert testvéröccsével (1834–1878) Marosvásárhelyen a Magyar Korona gyógyszertár tulajdonosai. Ez utóbbi Almási Domokos „patikárius inas” nevével együtt szerepel az 1850. február 7-én, Marosvásárhelyen összeállított névsorban, amely a honvédek összeírásakor készült (13). Az irodalom említést tesz még Jeney Lajos (1830?–1906) tábori gyógyszerészről is, aki a komáromi csatában mint honvédtüzér vett részt. Nem került vissza Erdélybe, a Bihar megyei Derecskén (Magyarországhoz tartozik) gyógyszertárgondnok volt még 1902-ben is (5). Pillich Ferenc (1833. április 1., Sümeg – 1902. augusztus 6., Simontornya). Zala megyéből származik. Tizenöt éves korában pozsonyi diákként ment Bécsbe, ahol tanúja volt az 1848-as tüntetésnek. Azonnal bekapcsolódott, és önkéntesként már a pákozdi csatában is részt vett. Majd Pestre ment, ahol a Magyar Katonai Iskolában tisztté képesítették. Ezt követően 1849 januárjában Debrecenből Nagyváradra indult, ahol önkénteseket toboroztak. Innen került Erdélybe, ahol 33 ütközetben harcolt. Déván Forró Elek ezredeshez osztották be, majd előléptették. Ezrede Dé355

ván letette a fegyvert az oroszok előtt, ő pedig a fogságból hazatért. Ott került kapcsolatba Deák Ferenccel, akinek a biztatására Bécsbe ment tanulni. A kiegyezés után, 1885-ben Budapestre kap gyógyszertár felállítására jogot. Szerecsen néven meg is nyitja, de néhány év után eladja, és Temesváron telepszik le. Itt a józsefvárosi Szentháromság gyógyszertár tulajdonosa és vezetője volt 1894 és 1898 között. Néhány évig Temesváron élt, majd innen a Tolna megyei Simontornyára ment, ahol a Szentlélek gyógyszertárat veszi meg, melyet élete végéig, 1902-ig vezet. Fia, ifj. Pillich Ferenc (1876. április 2., Szombathely –1948. június 14., Simontornya) folytatja tevékenységét (11), gyógyszerész oklevelét 1897-ben kapta meg Budapesten a PPTE-en, majd jóval később, 1932-ben a doktori fokozatot is megszerezte. Fiatal korában a természettudományok iránt mutatott nagy érdeklődést, lepke- és rovarfajokat gyűjtött és több közleményt írt róluk (9). Bogdándi Sztupa György (1812. augusztus 5., Nagyvárad – 1884. szeptember 10., Budapest). 1840-től Aradon gyógyszerész, majd 1848 áprilisától Pesten. Itt kapcsolódik be a szabadságharcba, és a nemzetőrök kapitánya lesz. Hasznos jegyzések című hátrahagyott írásában naplószerűen ismerteti életútját és közben az 1848–1849-es eseményeket, még az aradi vértanúk kivégzését is (1). Bővebb leírás olvasható róla a gyógyszerészek életrajzainál (4. fejezet). Id. Ternajgó József (1808, Spanyolország ? Szilézia? – 1893, Máriaradna). Gyógyszerészi oklevelét Pesten kapta meg 1830-ban. Máriaradnán volt gyógyszertára, ahol 1848-ban nemzetőröket toborzott. Később századparancsnok lett, és az alvidéki csatározásokban vett részt az alig tizenhárom-tizennégy éves fiával, T. Cézárral (1835, Máriaradna – 1897. június 10., Újarad) együtt, aki később szintén gyógyszerész lett. Kossuth Lajos Orsova felé menekülve csapattársaival náluk szállt meg (1). A család gyógyszerészeinek adatai a gyógyszerészek életrajzainál találhatók (4. fejezet). Várady Lajos 1831. augusztus 24-én született az akkori Torontál megye Deszk településén. Gimnáziumi tanulmányait részben Temesváron végezte. Nagyon fiatalon, tizenhét eves gimnazistaként, 1848. május végén beállt Damjanich seregébe honvédnek, később hadnagy lett, és összesen 17 csatában vett részt, kétszer meg is sebesült. A szabadságharc után Nagybecskereken (most Jugoszláviához tartozik), majd Temesváron, Aradon gyógyszerészgyakornok. Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. 1856-ban visszajött Temesvárra, egy gyárvárosi gyógyszertárban dolgozott rövid két évig. Ez után megvette az újaradi gyógyszertárat, de tíz év múlva már a Csongrád me-

63. ábra. Várady Lajos (1831–1913) gyógyszerész és sírja Szentesen a temetőben 356

gyei Szentesen gyógyszertár-tulajdonos. Itt közéleti tevékenységet is folytatott Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságának és Szentes város képviselő-testületének tagja, a Szentesi Takarékpénztárnak az egyik alapítója, és 1886-tól 1898-ig igazgatója volt. Itt is hunyt el 1913. november 21-én 83. évében. A család gyászjelentését özvegy felesége sz. Tary Janka, valamint gyermekei Margit, Béla, Árpád, Krisztina, Lajos (gyógyszerész) és családjaik tették közzé a Szentesi Lap 1913. nov. 23-i számában. Sírja Szentesen (Csongrád megye) a r. k. Kálvária kápolna mellett található, felirata szerint 48-as honvéd hadnagy, a vitézségi érdemrend tulajdonosa. Halála után a szentesi gyógyszertár tulajdonosa az 1858. nov. 20-án született fia, ifj. Várady Lajos lett (12), 1940-ig, haláláig. Than Károly (1834. december 20., Óbecse – 1908. július 5., Budapest) nem volt erdélyi származású, de a szabadságharc Nagyszebenbe sodorta. Később a pesti egyetem neves kémia- profeszszora lett, és a gyógyszerészek képzésében is részt vett. Már tizennégy éves korában jelentkezett szabadságharcosnak, így a magyar nemzeti hadsereg legifjabb honvédtüzéreként Bem seregében végigküzdötte az egész erdélyi hadjáratot, kilenc ütközetben vett részt, majd Nagyszebenben a honvédség lőszergyárában alkalmazták. Vizaknán megsebesült. A fegyverletétel után mint kiskorú kegyelmet nyert, és folytatta gimnáziumi tanulmányait. Közben gyógyszerészgyakornok, 1853-ban gyógyszerészmester lesz. 1855-ben érettségi vizsgát tett Szegeden, majd Bécsben orvostanhallgató, de 1857-ben átiratkozik a Bölcsészkarra. Ösztöndíjasként vegyészeti tanulmányokat végez Heidelbergeben Bunsennél. 1858-ban a kémiai doktori fokozatot is megkapja, 1860-tól a pesti egyetemen tanít, 1872-től az I. sz. Kémiai Intézet vezetője. Az MTA levelező (1860), majd rendes tagja (1870), később, 1907–1908 között másodelnöke (9). A kémiai tudományokon kívül foglalkozott a gyógyszerészképzéssel is, javaslatára állították fel 1888. január 1-től a gyógyszerészsegédek vizsgálóbizottságát (1).

64. ábra. Than Károly (1834–1908) és a róluk elnevezett utca táblája Óbecsén Id. Wagner Dániel (1800, Breznóbánya – 1890. január 10., Budapest) sem volt erdélyi származású, és nem is vett részt aktívan a szabadságharcban, de okleveles gyógyszerészként nagy kémiai tudásával hasznára volt a hadseregnek. 1825-ben kapott Bécsben gyógyszerészdoktori oklevelet, 1834-ben már Pesten gyógyszertárat vezetett, 1848-ban egészségügyi tanácsos, ugyanekkor mint lőszeres tiszt Nagyszebenben a puskaporgyártásban tevékenykedett. A robbanószerek gyártásának titkait nála jobban még a tüzérség hivatott tisztjei sem ismerték. A Kossuth által megszervezett nagyváradi hadiipari egység vezetője és lelke volt. Német származása ellenére minden igyekezetét és tudományát a szabadság győzelméért áldozta. Később a gyógyszerészi ügyek tanácsosaként számos reformintézkedés az ő irányításával készült. Budapesten hunyt el kilencvenéves korában (10). Gabriányi József a háromszéki hadianyaggyártás megkerülhetetlen személyisége. Ő nem a csatákban vett részt, hanem közvetett úton kapcsolódott be a szabadságharcba: gyutacsgyárat szervezett Kézdivásárhelyen. Neve olasz eredetre utal. Már 1826-ban Kézdivásárhelyen gyógysze357

rész. Később egy jól felszerelt gyógyszertárat nyitott Sepsiszentgyörgyön is. Nézeteletérése volt Schindler József gyógyszerésszel, aki szintén ott akart egy új patikát nyitni. Az ebből kifolyó és átélt keserűségek, még inkább tudatosították benne azt a meggyőződést, hogy tudása és tapasztalata hasznosítása által csatlakozzék a szabadságharcot felvállalók népes táborához. A katonai parancsnokság is teljes mértékben elégedett volt Gabriányi addigi működésével: ,,Bizonyító írást adott ki a regiment comando mostani patikárius Gabriányi Józsefnek, hogy ellene a legkisebb panasza sincsen a nemes regimentnek, sőt, az általa Kézdivásárhelyt tartató patikának csekély jövedelme szaporítására a regiment comando mellett lévő ún. militáris patikát is Gabriányinak átadni kívánja.”

65. ábra. Gabriányi kézdivásárhelyi gyógyszerész 1848. november 28-a után a fegyveres önvédelem felvállalásával Háromszék népe előtt megoldhatatlannak tűnő feladatok tornyosultak. Az ellenséges csapatok a szék határán megkezdték a helyőrségek zaklatását. Az Ő vezetésével kezdődött el a termelés, ez volt szakmájához a legközelebb álló foglalkozás. A gyutacskészítés-beli jártasságáról alig rendelkezünk néhány szűkszavú feljegyzéssel. Egyesek szerint ő kísérletezte ki a gyutacsgyártás technológiáját, de olyan adatot is találtunk, mely szerint ezt mástól szerezte volna meg. Roediger Lajos (1854–1941) kovásznai tanár, néprajzkutató emlékiratában utal arra, hogy nagyapja Németországból mint orvos került Erdélybe, fiai tisztekként küzdötték végig a magyar szabadságharcot. Apja, Roediger Rudolf a katonai pályát választotta hivatásul, és a határőr-gyalogezrednél szolgált tiszti rangban. Roediger a következőképpen írja le apjának a gyutacskészítéssel kapcsolatos emlékeit: ,,A gyűlés (nov. 28.) határozatainak behatása alatt atyám is előkereste grazi jegyzeteiből a lőfegyver gyutacsainak (a durranó higanynak) készítéséről való receptet és azt átadta Gabriányi kézdivásárhelyi gyógyszerésznek, ki aztán magára vállalta a honvédség fegyverei számára a gyutacsok készítését.” Szentkatolnai Bakk Endre szerint Gabriányit egy kész gyutacs alkatrészeinek vegytani és fizikai elemzése vezette rá a gyutacskészítés titkainak felfedezésére, majd tökéletesítette és a katonai parancsnokságtól kapott engedély alapján beindította gyártásukat. Érdemeiért később századossá léptették elő (2). Korabeli leírás szerint „ a gyúport lőkupakba illesztették és a port rézlemezekbe sodorták. Eleinte 100, később 10 000 gyutacsot is készítettek naponta” (8). Gabriányitól Jancsó József gyógyszerész (1825. július 2., Kézdivásárhely – 1861. március 10., Kézdivásárhely) tanulta meg a gyutacsgyártást, kinek piacsori házában állították fel a gyárat. Gyógyszerészi oklevelét 21 éves korában 1847. aug. 13-án kapta meg a pesti egyetemen. Később ő lett a gyutacsgyár igazgatója, idős Jancsó Mózessel és az általuk irányított inasokkal együtt dolgoztak. A gyutacsgyárat később központilag is segélyezték, s míg eleinte csak százat, később tízezer gyutacsot is gyártottak naponta. Háromszék önvédelmi 358

harcában szerzett érdemei elismerése jeléül 1850-ben honvéd főhadnagyi rangot kapott. Mátyás Királyhoz címzett gyógyszertárának vezetését később fia, Jancsó Géza (1849–1913) gyógyszerész vette át, aki oklevelét szintén a pesti egyetemen kapta meg (14, 15). Gabriányi József fia, ifj. Gabriányi József folytatta a családi hagyományokat, és aktív résztvevője volt a szabadságharc hadi eseményeinek. Kézdivásárhelyen született 1822-ben, és 1895. május elsején Bécsben hunyt el. Nagyenyeden tanult, 1843-ban hadnagy a sepsiszentgyörgyi székhelyű 11. székely huszárezredben, 1848 júliusától részt vett a délvidéki harcokban, majd csatlakozott a honvédsereghez, főszázadosi fokozatig jutott el. Zsibónál teszi le a fegyvert 1849. augusztus 24-én. Aradon előbb megfosztják rangjától, majd rehabilitálják, és visszaveszik a hadseregbe. 1883-ban Budapest térparancsnokának nevezték ki. Császári altábornagyként halt meg. Szolgálataiért Zsegnyei nemesi előnévvel jutalmazták. A gyutacsgyáros Gabriányi Józsefet a kortárs történetíró Jakab Elek a következőképpen jellemezte: ,,A gyutacsgyártás elterjedése Gabriányi József gyógyszerész érdeme, aki nem kímélt időt és vagyont, hazaszerető szíve kimeríthetetlen volt az áldozatokban.” Végezetül meg kell említenünk azokat is, akik nem a csaták, a harcok résztvevői voltak, hanem otthonukban vagy munkahelyükön, a gyógyszertárban az ellenséges nacionalista viszály polgári áldozatai lettek. Ilyen volt Veress Mihály nagyenyedi gyógyszerész, akinek lakását, patikáját 1849. január 10-én megtámadták, vandál módon feldúlták, őt, két fiát, nyolcvanéves anyósát és sógora ott tartózkodó kisfiát éjnek idején meggyilkolták. 1848. október 22-én Zalatnán, Erdély egyik fontos bányavároskájában a román felkelők szörnyű gyújtogatást, vérengzést vittek véghez, amiről Reinbold Ignác kamarai orvos naplójában részletesen beszámolva a zalatnai áldozatok közt két patikust is megemlít: Eismann József (sz. 1830. aug. 31, Pest) és Kain György gyógyszerészeket (7). Marosvásárhelyen 1850. február 25-én a forradalom áldozatairól összeállított kimutatás szerint Burján József huszonnyolc éves gyógyszerész Abrudbányán kisebb harcban elesett (13). A felsorolás természetesen nem teljes, hiszen a szabadságharcban részt vett fiatal erdélyi katonák közt még többen is lehettek, akik a későbbiek folyamán a gyógyszerészi pályát választották hivatásuknak. Az említettek példáival csak fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy az 1848– 1849-es szabadságharcnak a gyógyszerészek közül többen is résztvevői voltak, és a hősök vagy áldozatok között is voltak gyógyszerészek. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület 1848 után emléktáblát állított 17 gyógyszerésznek és a névtelen hősöknek. Ez egy ideig nem volt látható politikai és hatalmi okok miatt, 1974. október 18-án újra felállították a budavári Arany Sas patikamúzeum udvarán. A gyógyszerészek névsorában ott találjuk az említettek közül Apostol János, Bertsinszky Károly, Fényhalmy Antal, Jeney Lajos, Pillich Ferenc, Than Károly, Várady Lajos, Veress Mihály és Wagner Dániel nevét is (11). Az emléktáblát a márciusi ünnepségek alkalmával a Magyar Gyógyszerész-tudományi Társaság minden évben megkoszorúzza (3). IRODALOMJEGYZÉK 1. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyar gyógyszerészet története. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása. Budapest 1930. I. kötet, 424–455.; II. kötet, 685–693. 2. Egyed Ákos: Háromszék 1848–1849. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978, 142, 193. 3. Grabarits István: Negyvennyolc emlékezete. Gyógyszerészet 2001, 45, 4, 228–229. 4. Halmai János: Gyógyszerészetünk és gyógyszerészeink helyzete a szabadságharc idejében. Comm. Bibl. Hist. Med. Hung. 1961, 21-22, 104-137.

359

5. Halmai János: 1848-as szabadságharcunk gyógyszerészi vonatkozásai. Gyógyszerészet 1961, 5, 7, 263–266. 6. Péter H. Mária: Gyógyszerészek az 1848-as szabadságharcban. Romániai Magyar Szó. Új sorozat, 2664–2665. sz. (1998. március 28–29.). 7. Sávai J.: Jaj Ariélnek. Zalatna, 1848. október 23. (Reinbold-hagyaték). Kiadja az Agapé, Ferences nyomda és Könyvkiadó Rt. Szeged, 1999, 58. 8. Szentkatolnai Bakk Endre: Kézdivásárhely és az ottani Jancsó családok története. Jancsó M. könyvnyomdája, Kézdivásárhely, 1896. 9. Zalai Károly: A magyar gyógyszerészet nagyjai 1612–1945. (szerk. Szarvasházi Judit). Galenus Kiadó, Budapest, 2001, 38. 10. *** Magyar életrajzi lexikon. II. kötet. (Főszerk. Kenyeres Ágnes). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 852, 1018. 11. *** Emléktábla-avatás 1974. október 18-án. Diárium 1975, 4, 1 (12), 71. 12. *** Gyógyszerészek zsebnaptára az 1918-ik évre. (szerk. Varságh Zoltán). A Gyógyszerészi Hetilap kiadása, Stephaneum nyomda Rt., Budapest, 1917. 13. *** Marosszék és Marosvásárhely az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabeli iratok, jegyzőkönyvek, lajtstromok. Közli Pál-Antal Sándor. Haáz Rezső Alapítvány kiadása, Székelyudvarhely, 2001. 206. dokumentum 491., 494. és 207. dokumentum 502. 14. ***A szabadságharc egészségügye és honvédorvosai. Sajtó alá rendezte Gazda István. II. kötet. Magyar Tudománytörténeti Intézet–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. Piliscsaba–Budapest, 2000, 377–382. 15. Demeter Lajos, Demeter László: Háromszéki honvédek, nemzetőrök, honleányok és honfiak az 1848–49. évi szabadságharcban. I. Árkos, Acta Siculica, 2007, 423–435.

66. ábra. Jancsó Géza gyógyszerész gyászjelentései

360

NÉVMUTATÓ

A Abay Nemes Gyula 265 Abkarovits Gizella 127 Abkarovits János 123, 127 Abkarovits József 127 Abkarovits Mária Magdolna 127 Abonyi Endre 343 Ábrahám Béla 281, 317 Abrudbányai Katalin lásd Lászlóffyné Abt Antal 200 Achantitz Timót 23 Ács Albert 280 Ács Ferenc 224 Aczél István 63, 118 Aescht Adolf 209 Ádám M. Sára 223, 258, 270, 313 Ádám Lajos 214, 221, 225, 230, 247, 248, 258, 269, 310–312 Ádám Melinda 259, 271 Ádám Valéria 88, 89 Ádámovitsné Hary Zsuzsanna 88 Adler József 168 Adler Mór Márton 168 Adolf Johannes 25 Ady Ferenc 168 Agyagási Károly 281 Ahlefeld Michael 139, 141 Ajtai Kovács Sándor 200, 203 Ajtay G. Gyula szárazajtai 104, 292, 297, 298 Ajtay K(ovács). Sándor 200 Ajtay Margit Kornélia 168 Ajtay Mária lásd Kincses Ajtay Mária Ajtay Mihály 43, 81, 84, 86, 185, 247, 268, 295, 310–312, 320 Ajtay Mihályné lásd Izmael Adrienne Ajtony Árpád lásd Ajvász Árpád Ajvász Árpád 182 Ajvász Jenő 180, 297 Ákos Ernő 106, 107, 183, 193 Albert Etele 220, 228, 248 Albert Levente 221, 313 Albert Rezső 168 Albert Tivadar 111 Albertini Dezső 183 Albescu Virgil 286 Albisi László 183 Albon Tiborné dr. lásd Horváth Olga Albrecht Gusztáv 118, 168, 282, 290 Albrichsfeld Otto 296 Alecu Nicolae 227

Alexander Béláné 210 Almási(y) Domokos 74, 75, 355 Alványi Károly 99 Ambrosius 25 Ambrus Péter 228 Amirás Edit 62 Ander Zoltán 226, 233, 247 Andok Pâncu Adriana 221 Andrási Antal 144 Andreas 25 Andrei Victor 118 Andrényi Zsigmond 168, 285 Andrényi Zsigmond ifj. 285 Androvits Xaverius 22 Angel István 168 Anselm Ferenc 295 Antal Dezső János 168 Antal Gábor 184 Antal Gyöngyvér 228, 248 Antal Sabin 62, 107, 181 Apafi Anna 340 Apafi György 340 Apafi Mihály (fejedelem) 13, 17, 339 Apáthy István 200, 201 Apostol János 355, 359 Ardeleanu Viorica 225 Argay Linus 21 Ásmány Gyula 168, 286 Atlasz Lajos 105, 106, 284, 286, 289, 295 Augusztin Ágoston 168 Augusztin Béla 168 Auner Frigyes 286 Avrigeanu Veronica 221 B Babovszky J. 62 Bachner Jenő 220, 227 Badzey László 281 Bagosi Sándor 169 Bagossy K. István 123, 126 Bagossy K. Piroska 126 Bagotha(y)i Andor 78, 182, 193 Baicu Graziella 7 Bajnóczy Sándor 169, 336 Bajnok Jenő 298 Bajor József 169 Bakáts Sándor 168 Bakk Endre szentkatolnai 358 Bakó Gáspár 106 Bakos Nándor 207

361

Balás Pál 287 Balassa Kornél 116 Balássy György 285 Balázs Ferenc I 173 Balázs Károly 185 Balázs Pál 290 Balázsi József 226, 259, 260, 271, 320 Balázsovics Georgius 19 Balázsovics (Balázsovich) Pál 15, 16 Balck Wilhelm 24, 273 Bálint Árpád József 169 Balkányi Lajos 337 Balla Vilma 226 Ballai Krémer Lajos 287, 297 Balizs Attila 223 Balogh Enikő 135, 233 Balogh Éva lásd Lőrinczy Éva 86, 226, 228, 230, 247, 313, 353 Balogh László 214, 220, 232, 246, 311 Balogh Ödönné lásd még Balogh Éva Balta Elemér 122, 126 Baltazár Ferenc 182 Bán István 169 Bán Olga 312 Banciu Dumitru (Demeter) 7, 286 Bancu Leonidas 286 Bănescu Elena 61 Bánffi Dénes 139 Bantler Ödön 115 Bányai László (Gyula) 78, 79, 169 Bányai Mihály 169 Bányavölgyi Klára lásd ifj. Kovács Andorné Barabás Béla (Bpest) 214, 320 Barabás Béla (Mvhely) 220, 222, 233, 246, 313 Barabás Ferenc (Uzon) 181, 290, 295, 297, 298 Barabás-Hajdu Enikő 227 Baradlai János 18, 30 Bárány Bálint 62, 292 Baranyai Bertholdus (Michael) 22 Baranyi Margit Mária 169 Bari Zsigmond 133, 182, 267 Barkó Ella lásd Soósné Barla Dezső 43, 94, 95, 106–108, 180, 298 Baróti Gergely Ferenc 180 Barra Imre dr. 143 Barra Jenő 183 Barta Sándor 61, 322 Barth Antal 168 Bartha Bernád Judit 226, 258, 271 Bartha József 169 Bartha László 43, 104, 108, 185 Bartha Mária 183 Barthel Andreas 24 Bary Attila Zoltán 169 Batáry István 262

362

Báthori Bartolomeus 168 Báthory Boldizsár 18 Báthory István (fejedelem) 17, 18, 340 Báthory István (Nagykároly) 168, 285 Báthory Kristóf 18 Báthory Sándor 263 Báthory Zsigmond 18 Baumgarten Johann Christian G. 149, 158 Bayer György 298 Bayer József 73 Beck Béla 74, 75, 168, 281 Beck Dániel 61 Beck Ilona 169 Beckers János 146 Becsek Sándor 23 Beer Miklós 83, 85, 86, 185, 298, 299 Belba Irén (Mogáné) 268, 349 B. Belba Mária 268, 349 Beleznay Ilona 169 Benedekffy Józsefné Emődi Erzsébet 349 Benedeki Enyedi János 316, 349 Benkner János 146 Benkő Áron 168 Benkő György 293, 302, 304 Benkő János 74, 168 Benkő József 155 Benkő Sándor (Nagyszalonta) 169 Benkő Sándor ifj. (Mvhely) 74 Bentsáth Kálmán 207 Bercus C. 253 Bérczi András 223 Berde Ferenc 253, 264 Bereczki Júlia 224 Bereczky Klára 182, 348 Berekméri József 43, 76–78, 185, 296, 298 Béres János Gyula 290 Béres József 297 Béress János id. 169 Bereznay Béla 352 Bereznayné lásd Lengyel Gabriella Berger Gusztáv 185, 297, 298 Berger Gyula 284 Bergleiter Peter 147 Berkes Rozália 122, 124 Berki Zoltán 169 Berkovits Arthúr 186, 253 Berkovits Móric 169 Bernády Dániel 75, 77, 168 Bernády György 75, 77, 168, 262, 281, 322 Bernát Zoltán 96 Bernáth Ilona 62 Bernáth István 169 Bernáth Jenő 289 Berner Mór 77 Bertalan Lóránd 259

Bertsinszky Károly 94, 97, 279, 282, 283, 355, 359 Berzován János 183 Betegh Bálint 168 Bethlen Gábor fejedelem 17, 18, 339 Bethlen István 18 Bethlen Kata árva 340 Bethlen Zsuzsanna iktári 340 Bianu Emil Vasile (László) 80 Binder Ernő 289 Binder Frigyes (Gyulafehérvár) 168 Binder Frigyes (Szászsebes) 168 Binder Gusztáv (Nagydisznód) 286 Binder Hans (Nagyszeben) 288, 294, 303, 307 Binder Ilona 185 Binder János Gusztáv dr. 169, 267, 287 Binder Johan Frigyes 168 Binder Károly 78, 285 Binder Márton 168 Binder Márton Emil 168 Binder Valéria 349 Binderné Soós Ilona 134, 268, 349, 352 Biriș Simona 214 Bíró Ernő 292, 294, 295 Bíró Gábor 183 Bíró Géza id. dr. 169, 263, 290, 293, 294, 306 Bíró Géza ifj. (1902) 182 Biró János 179 Bíró József 311 Bíró Mór 78, 168 Birtler Schmidt Edit 268 Bisiczky András 265 Bizek Dezső 264 Blandrata György 17 Blayer József 101, 284, 286 Blazsek Bodó Ágnes 221, 226, 246, 247, 248, 313 Bleyer István 169 Bleyer Károly 98, 99 Blumberg Erzsi Kelemenné 122 Blumberg Leo 118, 119 Bocăniciu Lucia 220 Bocsánczy Anna 63, 124, 127, 185 Bocsánczy János 127 Bod Péter 340 Bodó Ágnes lásd Blazsek Bodó Á. Bodnár Antal 72 Bodor András 320 Bodor Kálmán 319 Bodor Károly 279 Bodor László 292, 294, 304 Boér László 227, 233 Boeriu Aurel 297 Bogdándi Jenő 131, 132 Bókay Árpád 129, 203, 348 Bokor Anna 169 Bolemann Mihály Kálmán 169

Boltosch Georgius 164 Boltosch Sámuel 146, 168 Bononi Árpád 180 Bonyhai Kálmán 43, 108, 182, 193 Borbás Vince 201 Bornemissza Anna 17, 339 Boross Bálint Jakab 169 Borsányi Servatius (Joannes) 22 Borsódy István 284 Bossányi Jenő 169 Bossin Lajos 285 Bóta István 186 Bota Virgil 222 Both Ernő 134, 185, 267, 304 Both Ernőné lásd Sváb Frida Botos Kornél 169, 263 Böhm István 113, 114, 290 Böjthe Lajos 280 Böszörményi József 168, 285 Brana Móric 169 Brandecker Anna Görög Józsefné 75 Brandecker Simon 75, 76 Brandecker Simonné lásd Mauksch Karolina Brändel Elias 14 Brandenburgi Katalin 17, 18 Brandsch Mihály 25 Brandts Mihály 94, 168 Brandtsch József 168 Braneczky Kálmán 23 Brassay Béla 169 Bratvai Mihály 168 Bräuer Mihály (Tvár) 118, 290 Braun Ernő 114, 282 Braun Károly 169 Braun Rezső 290 Brenner József 335 Bretter Dávid 169 Brettner Ernő 118 Breuer Béla 183 Breuer Imre 169 Breuer Albert Kálmán 123 Breuer Kálmán (Zilah) 126, 290 Breuer Pál id. 126, 168 Breuer Pál ifj. 168 Breuer Zsigmond 123, 126, 168, 290, 295 Breva Albert Kálmán 169 Bródy Béla 286 Broser Gusztáv 286, 289, 297, 298 Bruz László 316 Brüll Zoltán 181 Buchwald Péter 320 Bucur Maria 223 Buda János 134, 292 Budaházy István 8, 18, 22, 92, 108, 260, 271, 321 Budai Emil 345

363

Buday Ákos 168 Bunsen Robert W. 357 Bunzl Gyula 210, 344 Bunyevicz Sándor 169 Burdács Alajos 78, 165, 285, 286 Burdács Béla 77, 78 Burg Gottlieb 147 Burger Frigyes 317 Burgerné Deutsch Berta 111 Burján József 359 Bușoiu Victor 60, 297 Buţiu Doina 222 Búzás Géza 184 Buzási Márton 169, 290 Buzáth Lajos 168 Buzáth Márton (Máramarossziget) 168, 281 Buzáth Márton (Nagyvárad) 168 Buzogány Opfermann Klára 270

Czaich Zsigmond Kornél 170 Czaicz Gyula (Tódor) 169, 303 Czégen(y)i József 221, 223 Czeizel Endre 335 Czekely Andreas 165 Czetz Dénes 162, 169, 180, 263, 293 Czeycz Christianys 22 Czibulla Győző 169 Czikélyi (Czékely) Frigyes 59 Czitrom Imre 184 Czitrom Vilma Raáber Lajosné 80, 118, 119, 180, 286, 290, 346, 347, 349 Czitrom Zoltán 292 Czollner Vince 114 Czoppelt Ernő 298 Czoppelt Ernő Frigyes 170 Czoppelt Frigyes 169 Czoppelt István 146, 169

C Caesar Blondello 25 Camer (Krémer) Gaspar 24 Capesius Ernst 293 Căreian Augustin 88 Carmen Sylva, Erzsébet királynő 351 Chenot Adam 143 Chiochetti Teréz 120 Chioreanu 118 Chiş Nicolae 62 Christ Liborius (Franciscus) 22 Cicero 7 Ciocănelea Victor 293–298 Ciochetti Teréz 120 Ciociu Gheorghe 60 Cioclău Cornel 170 Ciurba Adriana 224 Clemens Albert id. 165 Clemens Frigyes 76, 77, 181 Cloaje V. 60 Codarcea Iuliu 118, 290 Coiciu Evdochia 319, 320 Cojocaru Zenaida 224 Comşa I. 61 Cornea Maria 220 Corvinus Johannes 25 Cosma Cornel 123, 124, 297 Crăciun Juliu (Gyula) 118, 169 Creţu Vasile 62 Crişan Éva 8 Cristescu, 60 Cruceanu Paulina 60 Cucu Viorica 253 Curie Marie 134 Cutean(u) Gheorghe (János György) 170, 289, 296, 297

CS Cs. Mike Márton 286, 287 Csajka József 61 Csáky Albinné 341 Csanád Vilmos 65 Csanádi János 321 Csanády Kálmán Sándor 104, 170 Csanda Endre id. 103, 286 Csanda Endre ifj. 103, 298 Csanda Endre ifjabb 103 Csányi Zoltán 169, 208 Csaplovics János 30 Csapó Zoltán ecsedi 102, 103, 183 Császár Antal 183 Császár Ernő 60, 80 Császár Irén Ilyésné 170 Csath Stâncel Zamfira 224, 230, 247, 258, 269, 312, 353 Csató Olivér 185, 295 Csausz Gyula 170 Csausz István 62 Csavar Margit 88 Csávássy Kiss Károly lásd Kiss Károly csávásy Csedő Károly 214, 223, 227, 246–248, 256–258, 268, 313, 320 Csegedi Júlia Jolán (Geréd) 220, 222, 224, 247, 258, 268, 313, 353 Csegezy Géza 182, 267 Cseh Ferenc 61 Cseh Ibolya 84 Cseh István 222 Csemitzky Frigyesné sz. Máthé Berta 170 Csemitzky István 62 Csép Katalin 320 Cseresznyés Gyula 130, 131, 133, 180, 266, 287, 290, 294, 295, 298, 306

364

Csergi Pop Viktor 181, 286, 290, 297 Csermák Lajos 170 Csermák Lipót 123, 127, 186 Csernátony Cseh Sándor 169 Csernátony Zoltán 266 Csernovics Ferenc 19 Csesztrghy Aurelianus 22 Csete Lajos 169 Csetri József (Imre) 259, 271 Csia Lilli 81 Csíki Kálmán 169 Csíki Lukács 169 Csíky (Csíki) Ferenc 78, 167, 169 Csiky Ferencné özv. 78 Csíky Gyula 169 Csiky János orvos 78 Csíky Lukács 285 Csiky Márton 169 Csippék János 18 Csirák Csaba 164 Csiszár Ernő 61, 183 Csiszár István 169 Csizek Kornélia 88 Csizek Lajos 88 Csizmadia Éva 10 Csonka József Gyula 170 Csont Lénárd Gyula 22, 298 Csóti Márkné Vékony Julianna 181, 347 Csúcs Imre 169 Csúcs Károly 74 Csúcs Miklós 169 Csucsi Károly 62, 170 Csulyák János 183 Csurgay Kálmán 169 Csutak István lemhényi 170, 310 Csűrös László 320 D Dálnoki Miklós Árpád 75, 79, 180, 295 Dan Felicia 82 Danciu A. 61 Dani Tünde 224 Darkó Béla 222 Darszon Béla 184 Darvas István 106 Darvay Béla 170 Dávid Borbála 14, 111 Dávid János 62, 78, 85, 131–133, 181, 298 Dávid Lajos 131–133, 181, 266 Deák Ferenc 209, 356 Debitzky Mihály dr. ifj. 81, 170, 209, 264, 295, 297, 298 Debreczy Sándor 340 Deér Kálmán 182, 310 Déri Erzsébet 347

Demeter Antal 98 Demeter Cornel 170, 278, 288, 290, 294, 297, 298, 309 Demeter Gyula 170 Demeter Mihály 94 Demkó Kálmán 274 Dénes Ferenc 61 Derera Izrael 111 Dermla Róbert 170 Derzsi Géza 170 Deutsch Dávid 72, 170 Dézsi Zoltán 227 Dezső Miklós dálnoki 295 Dick József 62, 267 Dienes László 134 Dietrich Heinrich Gustav 165, 262 Dioszeghy Zoltán 170 Diószeghy Lajos 180 Dlaskovics Ladislaus 21, 22 Dobay Sándor 170 Dobriban Antal Gergely 170 Dobsa Sándor 180, 298 Doby Katalin 347 Dogaru T. Maria 214, 223, 258 Dombora László 60 Domokos Gyula 210 Domokos Lajos 227, 247, 248 Dónáth József 170 Donáth Nagy Gabriella 221, 222, 248 Dorszky Dezső 170 Dósa András dr. 170, 268 Dósa Istvánné 74 Dósáné Fáy Elvira 131–133, 171, 346, 349, 352 Dózsa Árpád 170 Dömötör Lajos 265 Dörnyei Sándor 166 Dőry Mihály 105 Dragomil Emil 60 Drugă Gheorghe 61 Drugha Gheorghe 294 Dudutz Gyöngyi 221, 226, 228, 247, 248, 258, 270, 313, 320 Duha Bálint 116 Duha Kristóf 185 Duha Tibor 183 Dulja Árpád 262 Dulka Elek 208 Durly József 19 Duşa Silvia 221 Dutka Ferenc 170 Dutka Kálmán 170 Dvorszky Béla ifj. 264 E Ebergényi Gyula telekesi 74, 180, 290, 295

365

Eberstein Ernő 170 Eichorn Albert 286, 296 Eismann József, zalatnai patikus 167, 359 Eisnitz Sándor 207 Eitel Ferenc 167 Ejury Lajos 264 Elekes-Widder Erzsébet 62, 134, 268, 352 Elekes Imre 43, 81, 83, 182 Ellmayer Antal 167 Elsner Timotheus 21 Ember Bogdán 180, 250, 262 Ember Elek 170, 355 Ember Emanuel (Mano) 99, 100, 165 Ember Jakab 170 Emődi András 8, 21, 22, 92, 321 Engber Alfred 297 Engel Elias 138 Engel Imre 281 Engel József 167 Entz Géza id. 200, 201 Enyedi István 138 Eördögh Stephanus 75, 76, 170 Eötvös Loránd 341 Eperjessy Anna 90, 215, 220, 222, 247, 311, 313 Eranosz Bogdán 170 Erdélyi László 170 Erdey Aladár László 170, 265 Ernst Aladár 170 Ernst Friedrich 297 Ernyey József 18 Erőss Endre 290 Erős István 8–10 Eşianu Löw Sigrid 223, 248, 258 F Fábián Ferenc 258, 270 Fabinyi Rudolf 162, 200, 202, 204, 206, 344, 345 Fabritius Guido 8, 164, 273 Fackler János 147 Fall Erzsébet 182, 348 Fall Sándor 223 Faragó Endre 165, 297, 307 Faragó Ferenc 204 Faragó István 183 Faragó Ödön 170 Ferber Ferenc 114 Farkas Imre János 320 Farkas István 97, 98, 100, 170, 284 Farkas József 171 Farkas Mátyás 171 Farkas Pál 100, 183 Farnas Árpád 280 Fáy Elvira Jozefa lásd Dósáné Fáy Elvira Fáy Ignácz Alfonz Antal 170 Faykiss József 114, 282

366

Fazakas Éva Rozália 89 Féder Vilmos 104 Féder Vilmosné Psorn Anna 104 Fehér Ilona 186 Fehrentheil Gruppenberg Béla 15 Feierné lásd Fazakas Éva Rozália 89 Feigl Ede 115 Fejér Emil Antal 171 Fejér Lajos 96 Fejérvári Lajos dr. 143, 150 Fekete (Ambrus) Judit Tünde 258, 271 Fekete Antal 123, 126, 298 Fekete Emil 21 Fekete Endre 123, 126, 186 Fekete János 147 Fekete József 147 Fekete Mihály 72 Félegyházy Lajos 122, 124 Felfalusi Mihály 138–143 Felletár Béla 285 Felletár Emil 250 Fellner Frida 61, 208 Feminger Oszkár 286 Fényes Béla 171 Fényhalmy Antal 170, 355, 359 Fényhalmy Antal Árpád 170 Fényhalmy Lajos 285 Fenyvesi Ferenc 171 Ferdinánd (magyar király 1527–1564) 29 Ferdinánd (román király) 193 Ferdinánd III. (magyar király 1637–1657) 137, 159 Ferdinánd V. király 22, 112 Ferenc József (császár és magyar király 1848–1916) 29 Ferencz Áron 130, 131, 133, 134, 161, 180, 201, 204, 264, 288, 294, 295, 303, 306 Ferencz József (Nagyajta, Tövis) 182 Ferencz József (Vajdahunyad) 289, 295 Ferencz József csíkmadéfalvi 279 Ferencz László 222, 226, 227, 320 Ferencz Levente 223 Ferencz Vilma (Hecserné) 185, 349 Ferencz-Voith Vilma (később Hecserné) 268, 310, 349, 352 Ferenczi Árpád 171 Ferenczi János 170 Ferenczi László 170 Ferenczy Géza árkosi 171 Ferenczy István (1900) 171 Ferenczy István (1903) 171 Ferenczy József árkosi 180 Ferenczy Károly 170 Ferentzi József 149 Feszt György 223, 256, 311

Feuerstein Boris 123 Fikker Károly 297 Filep Béla 170 Filep Gabriella 227 Filep Győző 220 Finy Béláné 208 Fisch Áron 318 Fisch János 61 Flaschner Márton 273 Flaskay Kálmán 105, 106, 295 Fleischer Antal 200, 202, 262 Fleischmann Mariann Bánóné 341 Flohr József 39, 286, 288, 290, 294, 298, 302, 303, 305, 307 Florer János 170 Flórián Géza 76, 77, 171, 297 Fodor Elek 269 Fodor Hyginus 22 Foith Jakab 25 Folberth Hermann 165 Folberth Josef Johann 165 Foltinek Aurel 290 Fónagy Endre 171 Forbáth Sándor 326 Forgách Pál 21 Foris Szederjessy Izabella 221, 226, 258, 271 Formanek Gyula 224, 227, 258, 269, 313 Forró Elek 355 Földes Béla ifj. 184 Földes Béla Árpád 170, 264, 289 Földes Kelemen 121 Frâncu A. 297 Frank Sándor 117 Frankel László 61 Frecer Ansbertus (Josephus) 22 Frenda Károly 97, 98 Frenkel Amália 171 Freyler Ferenc 290 Friedler Emil 60 Fried Emil 207, 208 Fried Sándor 171, 207 Friedman (Fábián) József 263 Friesenhahn József 170 Frigyes II. (szicíliai király) 137 Frigyes II. (német-római császár) 272 Fritz Erzsébet 171 Fröchlich Ilona A. 182, 348 Fröhlich András 133, 184, 269 Fuchs József 94, 96, 279 Fuhrmann Károly 170 Fülep Ágoston 265 Fülöp Ibolya 226 Fülöp Lajos 224, 226, 230, 247, 248, 312 Fülöp Mária 347 Füredi János 57

Fűzi József 221, 233, 247, 256, 257, 311, 313, 319 Fűzy Szaniszló 21, 24, 114 G Gaál Antal 292, 294 Gaál János 181 Gábor Aranka 184 Gábor Levente 226 Gabriáni (Gábrányi) József 357–359 Gabriányi József ifj. (1822–1895) 359 Gabriel apoth. 25 Gagyi László 260 Gajdács Mihály 15 Gajzágó Róbert 180, 318, 325, 326, 343 Gajzágó Sándor 262 Gál Antal 61 Gál Béla 207 Gál Emil 266 Gál Gyula 185 Gál József 183 Gál Margit Sz. 347, 349 Gál Melita Katalin 270 Gál Samu 207 Gálfalvyné Szabó Emilia 89, 221, 313 Gálffy Gyula 8 Gáliszter Lászlóné lásd Koronka Emma Gáll László 294, 295, 297 Gáll Sándor 63 Gallé Emil 202 Gallik Géza 343 Galló Dénes 171 Gálosi Ferenc 97, 98, 106, 107 Gara Dezső 182 Garda Klára 62 Garzó Gyula 122 Gáspár Gy(örfi). Mária 223, 227, 258, 269, 313 Gáspár János 161 Gáspár Olga 269 Gaudi Vilmos Károly 167 Géher Antal 105 Gebhardt Zoltán 100 Gelei József 202 Gellner Frigyes 165 Geml István 115, 117, 182, 211, 285 Geml József 109, 110, 317 Genersich Antal 251, 336, 346 Genszky Géza 171 Géra József 171 Gerber Béla György, később Thegze 171, 322 Gerber Ödön id. 285, 316, 317, 342 Gerber Ödön ifj., később Teghze 171 Gerbert Emil 171 Gergely István 182 Gergely Menyhért 133 Gergelyffy György 126

367

Gergelyffy Györgyné lásd Halmágyi Ilona Gerő Bertalan 59 Gerő Gyula 287 Gheorghiu E. 253 Ghillányi Gergely 340 Giacomuzzi János 224 Gidófalvi György 183 Giurgiu Mihai 221, 223, 224, 258 Glasz Imre 184 Glöckner Klára 347 Glück (Gábos) Lajos 264 Glückstahl Zoltán 264 Goina Teodor (Kvár) felesége 106 Goina Teodor (Kvár) 288, 292, 294–296, 298, 302, 307, 308 Goina Teodor (Mvhely) 220 Goldberger Jenő 102 Golfelius Christoph 25 Gondos Gyula 171 Gopcsa András 183 Gosztonyi Kázmér 182 Gödry Lajos 171 Göldner Dániel 77 Göldner Károly 75, 77, 167, 171 Gönczi Ferenc 171 Gönczy Samu 182 Gönczy A. 297 Gönczy Lajos 171 Gőrey Gyárfás 23 Görög Funek Imre 207 Görög József 75, 77, 171 Görög Józsefné lásd Brandecker Anna Görög László 298 Görögh József 183 Görögh Dániel 171, 207 Götz Irén Júlia 134 Götz Mátyás 111, 112 Gözsy(i) Árpád 171, 281, 286, 295 Gözsy(i) Béla (1903) 171, 267 Grabarits István 18, 19 Graffius Wilhelm 290 Grama E. Vince 61, 286, 297 Gramütz Ernő 182 Gratus Peter 21 Gréb Gabriella 349 Gregorius apoth. 25 Grób Zoltán Farkas 171 Groggné lásd Szabó Katalin Zsuzsanna Grósz Albert 183 Grósz Emil 348 Grósz Ferdinánd 43, 78, 79, 83, 186 Grósz Henrik 171 Grosz Sándor (Nagyvárad) 101 Grósz Sándor (Petrozsény) 183 Grotoffski Samuel 147

368

Groza Petru 63 Grünbaum Imre 265 Grünbaum Szidónia 78 Grünewald Antal 146–148 Guett Michael 19 Gulyás Pál 331–333 Gundhardt Lipót 74 Gunesch Károly 171 Gunhardt István 74, 147 Guttmann Béla 265, 286, 290 Guttmann Erzsébet 349 GY Gyalui István (András) 88, 184, 195, 299 Gyalui Pál 74, 75, 180, 292, 296, 299 Gyalui Rosenberg Ignácz 74 Gyalui Viola 292 Gyárfás Éva 221 Gyéresi Árpád 214, 224, 228, 246–248, 256, 258, 270, 313, 321 Gyödi István 43, 108 Gyöngyössy György (püspök) 20, 21 Győrbíró Szilárd 171, 264 Györffy István 201 Györffy László 82 Gyulai D. Olga 79, 83, 84, 186 Gyulai Pál 18 Gyulai Zoltán 202 H Hadady Ferenc 182 Hadházy Éva 349 Hadnagy E. Antal 185 Hadnagy Csaba 311 Hadnagy Emil Antal 185 Hain Albert 116, 171, 285 Hain Albertné Nehoda Olga 116 Hain Sándor 116 Hajdó Alice Ibolya 97 Hajdu Árpád 72, 87, 313 Hajdú Hugó 102 Hajós Árpád 284 Halász Antal 23 Halász Jakab 75, 77, 79, 180, 345 Halász Pál 131–133, 267, 287, 297 Halberg Emanuel 207 Halberg Ottó 207 Haller János 139 Halmágyi Ernő 126, 181, 298 Halmágyi Ilona (Ilka Ida) Gergelyffyné 123, 124, 126, 172, 345, 349 Halmágyi László 126 Halmágyi Tibor 126, 180 Halmágyi Szilárd Elek 172 Halmai János 154

Hám János 20, 22 Hammer Anna Terézia 73 Hamza Ottó 258, 270 Hancu Gabriel 224 Hanes Viktor 297 Hankó Antal 180 Hankó László 171 Hankó Zoltán (e. tanár) 86, 135, 184, 215, 216, 224, 230, 247, 299, 310, 312 Hankó Zoltán István 180 Hankovits Ferenc 98, 99, 102, 103, 180, 286, 317 Hanzéros Géza 171, 322 Hanzéros István Ádám Ede 171 Hanzéros Pál Imre István 172 Hanzulovics Lajos 171 Haranth Dezső 123, 124 Haranth Dezső id. 181 Harln Daniel 146, 147 Harnik Lajos 172 Harnos Tibor Jenő 172 Harsányi János 208 Harsányi Károly 208 Harstein Dávid (Dezső) 208 Hartl Károly 180, 262 Hartlauer Jenő 172 Hary Sándor 88, 181 Hary Zsuzsa lásd Ádámovitsné Hatz Julianna özv. Reischl Ignáczné 114 Haupt Pál 289 Hecht Viktorian 23 Hecserné Ferentz Vilma lásd Ferencz Vilma Heeger József 228 Hegedüs Imre (Mvhely) 224 Hegedüs Imre káli 99 Hegedüs Rezső 99 Hegyi Elemér 62, 116 Hehs Béla 172 Hehs Vilmos 284 Heimann M. 61 Heinrich János 146 Heltmann Fritz 294 Henter János 340 Henter Juliska 347 Henter Margit 183, 348 Herbert Julius 165 Herbert Péter 186 Heringh Ernő Ferenc 172 Hering(h) Sándor 94, 100, 171 Hermann János (Mvhely) 43, 83, 165 Hermann János Hans (Fogaras) 286, 290 Herold Imre 167 Herschli Edit 183, 348 Herschmann O. 62 Herzberg Hans 295 Herzberg Heinrich 180, 286, 290

Hesser Andor 264 Hibay György 262 Hickel Ilona, Hickelné Szabó Ilona 225, 353 Hidegh Kálmán 165, 262 Hidy József 222 Hiebsch Gyula Dezső 22 Hieronymus Joannes 25 Himesch András 147 Hints Ádám István 76, 186 Hints Gergely 171, 345 Hints Ilona 77 Hints Margit 223 Hints Vilma farkaslaki 180, 345, 347, 349 Hints Zoltán farkaslaki 75, 77, 81, 180, 264, 286, 287, 290, 295, 296, 303 Hintz Gábor (1918–1992) 184 Hintz György József id. dr. egyetemi tanár (1840– 1890) 130, 162, 165, 201, 204, 262, 280, 282, 284, 285 Hintz György József ifj. dr. (1939–1992) 270, 298 Hintz György Károly ifj. dr. (1874–1956) 263, 286, 294–296 Hippokratész 276 Hirsch Ernő 208 Hirsch Jakab 208 Hirsch Mór Miklós 208 Hirsch Sándor 184 Hirschhorn Salamon 172 Hitsch Mihály 146 Hobai Stefan 220 Hoffmann Ernő 171 Hoffmann Gizella 340 Hoffmann József 98, 337 Holicska András 184, 195 Holicska Dezső ifj. (1892) 181, 298 Holicska István 43, 83, 186, 298, 299 Hollender Ioan 61 Hollós Ida 347 Holmayer Antal 114 Holtz Lajos 118, 119 Honfi János 220, 221 Honigsberger Zsófia 74 Honterus Johann (János) 146, 148 Horatsek Charissimus 22 Hornung Gyula 284, 286 Hornung Károly 171 Horovitz Krapf Erna 63, 97 Horth Győző 63 Horváth Anna 172 Horváth Antal 99 Horváth Attila 215, 220, 222, 232 Horváth Ernő 171 Horváth Ferenc 123 Horváth Gyula 172 Horváth Imre (költő) 337

369

Horváth Imre (dr., Bécs) 262 Horváth István (Margitta) 171, 337 Horváth István ifj. 337 Horváth Jenő 252 Horváth József Sándor (Székelyhíd) 171 Horváth József (Bánffyhunyad) 171 Horváth József (Hídalmás) 123, 125, 285 Horváth József (Tövis) 208 Horváth Kálmán (Hídalmás) 123, 125 Horváth Kálmán (Tenke) 96, 171 Horváth Károly 206, 208, 293 Horváth Károly Kálmán 123 Horváth Károlyné özv. 208 Horváth Klára 224 Horváth Lajos I 337 Horváth Margit 347 Horváth Mária lásd Péter H. Mária Horváth Tibor id. 182, 193 Horváth Tibor ifj. dr. 78, 85, 184, 195, 247, 269, 311, 312 Hőgyes Endre 203, 280 Höncz Sámuel 171 Hönig Ferenc 115 Hönsch Ede 171 Hönsch Joannes J. 75, 76 Hunyadi Ferenc 18 Huszár Adolf 79 Huszár Ferenc 98 Huszár Ilona Szilágyiné 185, 346, 349, 350 Huszár Jenő 131–133, 290, 297 Hutter Iacob 141 I Iepure Gheorghe 107 Ilencfalvi Szász Ilona 183 Iliescu Ştefan 60 Illés László 164 Ilosvay Lajos 172 Illyés Lajos (1898) 74 Illyés Lajos Lőrinc 172 Illyés Lajosné Fitos Erzsébet (Nagykároly) 172 Imre Józsefné 133 Imre Lajos 203 Imre Silvia 227 Imrich Viktor 114 Incze Antal 172 Inczeffy Albert 206, 297 Inczeffy Károly 135, 182, 193 Inczefi Lajos 320 Ionescu Dimitrie M. 297 Ionescu Florea Marin 63 Ionescu Maria 61 Ionescu Stoian Petre 255 Ionescu Mihai 228 Ipó Mária 220

370

Ispas Floarea 221 Issekutz Béla id. 200, 203 Issekutz Ferenc Antal 146–148, 164 Issekutz Ferenc Tivadar 14, 147, 148, 164 Issekutz Hugó 130, 131, 161, 162, 180, 201, 203, 204, 206, 262, 317, 344 Issekutz Károly 172 Issekutz Lívia 172 Issekutz Teodor 7 Istvánffi Gyula csíkmadéfalvi 201 Iteanu Alexandru 287 Iván Ferenc 14, 15 Izmael Adrienne Ajtay Mihályné 81, 84, 186, 349 Izmael Márton 81, 82, 181, 297, 298 Izsák Rozália 228 Izsák Sámuel 7, 21, 92 J Jablonkay István 215, 221, 222 Jäger Ferenc 342 Jäger Jenő 180, 209 Jäger Miklós 298 Jäger K. Viktor 208, 209, 295 Jäger Ferenc József 180, 208 Jahner Károly id. 113, 114 Jahner M. Károly ifj. 113, 114, 295 Jahner Rezső 113, 282, 285, 286 Jahner Rudolf 113 Jakab Árpád 298 Jakab Dániel 172 Jakab Elek 359 Jakab Géza 172 Jakab István 105 Jakab Mihály 61, 172 Jakabffy Aladár 172 Jakabházy Zsigmond 161, 162, 200, 203, 206, 317, 336, 337 Jakabházy Zsigmond ifj. 172 Jancsó Géza (1849–1913) 359 Jancsó József (1825–1861) 172, 358 Jancsó Mózes 358 Janka Jenő 289 János Zsigmond (fejedelem) 17, 121 Jánosi Zoltán 224 Jármay Gusztáv 275, 284 Jaromisz Ernő 115 Jaromisz Mihály 114, 115 Járos Gusztáv 115 Jekeli János 146 Jékelius Emil 284, 289 Jékelius Ferdinánd 172 Jékelius Gusztáv ifj. 172 Jellakovits Boromeus Károly 22 Jeney Albert 75, 77, 165, 284, 285, 355

Jeney István nagyenyedi dr. 62, 78, 81, 181, 209, 267 Jeney Jenő 74, 75, 209 Jeney Károly nagyenyedi id. 74 Jeney Károly (1828–1903) 74, 75, 165, 355 Jeney Lajos (1830) 355, 359 Jenőffy Miklós 291, 292 Jeremiás apothecarius 25 Jeremiás Zoltán 123 Jeszenszky Béla Sándor 172 Jeszenszky Sándor 172 Joan Paul 25, 164 Joannes aromatarus 24 Jobbágy Vilmos 98 John Abel 23 Jókai Mór 343 Jóna Sándor 172 Józsa Gyula 123, 125, 172 Józsa Judit 226 Józsa Sándor 221 József (magyar király 1687–1711) 138 József II. (magyar király 1780–1790) 14, 18, 20, 143 Jucho Ferenc 262 Juhász Máté 316 K Kacsó Albert 87, 89, 227, 258, 270, 310 Kádár Éva 222 Kakasi András Zoltán 259 Kain Eszter Mező Imréné 97, 181, 284, 346, 347, 349 Kain György 359 Kain Imre 173, 289 Káli Hegedűs Imre 99 Káli Nagy Anna 183, 348 Kallovits Karácsony 97 Kálmán Ferenc 88, 89, 224 Kálmán Katalin 268 Kálmán Rózsa 348 Kanitz Ágost 200, 201 Kanitz Simon 201 Kapás Ákos Pál 23 Kapronczay Károly 6 Kapronczay Katalin 143 Kara Jenő 123, 126 Karácsony Márton 183 Karácsony Sándor 172, 284 Karakas Lajos 61 Karantsi Borbála 73 Károly III. (magyar király 1712–1740) 20, 26, 138, 139 Károlyi Sámuel 172 Károlyi Zsuzsanna 17, 339 Kárpáti János 180

Kárpáti Lajos József (Világos) 173, 267 Karres Gh. 293 Katona Péli Ella 222 Katona Zsigmond 172 Katona Zsigmond ifj. 173 Kauffmann Irén 96, 98 Kauffmann Lajos 290 Kaufmann György 146 Kaufmann Gyula 173 Kauntz (Kaunz) Andreas lásd Koncz András Kauntz Ernő 292 Kayser Gusztáv Adolf 285 Kayser Johann Georg 147 Kazay Endre (Márton) 8, 173, 317, 318 Kehrer Júlia 112 Kelemen Éva 89 Kelemen Farkas Mária 221 Kelemen (Fazakas) Hajnal 224, 248, 259, 260, 271, 320 Kelemen Ferenc ifj. 180, 284 Kelemen Kálmán 172 Kelemen Károly 172 Kelemen Lajos 17 Kelemen László 223, 259, 271 Kelemen Miklós 224 Kelemen pápa XIV. 18 Kelemen Sándor 122, 125, 128, 290, 338 Kellemen Ferenc 165 Keller Gyula 74, 186 Keller István id. 116, 173 Keller István ifj. dr. 186, 268 Kellner M. 61 Kellner Pál 183 Kemény Therésia 17 Kempler Kurt 343 Kepes László 292 Kerek Istvánné Kocsis Mária 82, 227 Kerekes Árpád 182 Keresztély János 173 Keresztény Béla 173 Keresztes Béla 264 Keresztes Elek 155 Keresztessy Sára lásd Orient Gyuláné Kertész Ernő István 173, 265 Kertész M. V. 113, 118, 119 Kessler A. 61 Kessler Rezső 134 Keszthelyi Ilona 183, 348 Khudy József 285 Kilka Emil Áron 173 Killer Ferenc 172 Kilyéni Sándor 185 Kim Sándor 223 Kincses Ajtay Mária 221, 226, 248, 258, 270, 313, 320, 321

371

Kincsey Péter 99 Királyi Joannes 19, 20 Királyovits Flóriánus 22, 23 Kirchner Sándor 263 Kis Ernő 96 Kisgyörgy Zoltán 221, 233, 247, 248, 313 Kiss Árpád 214, 215, 221, 232, 311, 313 Kiss Delly Eszter 221 Kiss Emil 224 Kiss Ernő 227 Kiss Gerő 122, 125 Kiss Ilona 226, 258, 270, 313 Kiss Irén 228, 247 Kiss István Sándor 173 Kiss József 122, 125, 126 Kiss Károly csávásy 172, 284 Kiss Lajos 99, 209 Kiss Miklós (Z.) 106, 123, 287 Kiss Zoltán 220 Kiszely Innocentius 22, 23 Kiszlink Method 23 Kitaibel Pál 111 Kladny Frigyes (Friedrich) 164 Kladny Károly (1756) 164 Klapka György (1820) 14, 112 Klapka József (1786) 14 Klapka József (1807–1840) 112 Klapka Károly Antal 14, 111, 113 Klapka József Károly 14, 111, 113 Klapka Nándor 112 Klauszmann Henrik 111 Klein Emil 105, 106 Klein József 267 Klein Lajos Lipót 173 Klein Miklós 186, 253 Klein Sámuel 173 Kleitsch József 173 Klimkó Dezső 204 Klinovszky Albert 23 Klinovszky László 21 Klugher János 99 Knoblauch Gáspár ifj. 172 Knoblauch Károly irányossy 26, 164 Knoblauch Maximilian (Miksa) 173 Knoblauch Virgil 173 Knöpfler Zsigmond 81, 292, 304 Kóbori Klára 349 Kóbori László 85 Koch Antal 200, 202, 203 Koch Ferenc 200, 203 Kocsis Béla 180, 295 Kohn Gyula 267, 294, 295 Kohuth Antal 114, 115 Kohuth Emilia 114, 115 Kol Erzsébet 201

372

Kolbay Rudolf 173 Kolcsár Melinda 224 Kollár Gabriella 183, 348 Kollarik Mária 347 Kolosvári(y) József 75, 77, 81, 173, 286, 290 Kolumbán Mózes 228 Komán Katalin 224 Komlóssy Károly 211 Koncz András nagysolymosi 149, 165, 173, 298 Koncz Ármin nagysolymosi 119, 172 Koncz Henrikné özv. (Mvhely) 78 Konrád Kálmán 81, 290 Konrádi Dániel dr. 161, 286 Kontesveller Károly 263 Kónya Antal Sámuel 262 Kónya Imre 319 Kónya Sámuel 165 Kopp Alice 131, 132, 181, 347, 352 Kopp Elemér 215, 216, 222, 233, 246, 247, 256, 257, 311, 313, 319, 352 Korbuly Sándor 172 Korcsog Mátyás 270 Koreck Frigyes 173 Korényi Ernő 133, 182, 268 Koricsánszky László 172 Kornhoffer Vilmos 221, 311, 312 Kornis család 13 Kornstein Jenő 98, 99, 172, 262 Koronka Emma Gáliszter Lászlóné 61, 86, 135, 185, 349 Korpos Lajos 184 Kory Mihály Ottó 269 Kóry Tibor 185 Kósa Sándor 210 Kosch Arthúr 173 Kosinszky Sándor 59 Kossuth Lajos 356, 357 Kosztics Szilárd 173 Kosztolányi Dezső 334, 335 Kotsis Dezső 298 Kotzianovits Ignác 114 Kotzin János József 94 Kovács Aladár 115, 173, 265 Kovács Andor id. 80, 173, 298 Kovács Andor ifj. 173 Kovács Andorné (id.) Psorn Hilda 80 Kovács Andorné (ifj.) Bányavölgyi Klára 223 Kovács Antal 123 Kovács Áron dálnoki 305, 306 Kovács Bálint 172 Kovács Béla 100, 101 Kovács Endre uzoni 181, 185 Kovács Endre (Mvhely) 214 Kovács Ferenc 172 Kovács Ibolya Júlia 222, 234, 247, 313

Kovács Ignác 61 Kovács Ili 292 Kovács István (Mvhely) 227 Kovács István (Szilágysomlyó) 172 Kovács József uzoni (Nagyenyed) 172 Kovács József ifj. (Schmidt) 94, 176 Kovács Kálmán 172 Kovács Károly 183 Kovács László uzoni (Nagyenyed) 173 Kovács Nándor 342 Kovács Pál 184 Kovács Tibor 14 Kovács Zoltán uzoni 173 Kovacsik Ernő 21, 23 Kovacsits Ozren 209 Kovácsné Balogh Judit 341 Kovássy Gyula 172 Kovássy István Gyula 173 Kovássy Zoltán 183 Kováts Aladár 173 Kováts Domokos 173 Kováts Ilona 173 Kováts József 78 Kováts Lajos 167 Kováts Tibor 173 Kováts Tivadar 180, 290, 295 Kozák Aurél 63 Kozma János (Sepsi) 173 Kozma János (Gyergyó) 173 Kőhalmy Miklós 173 Köleséri Sámuel 340 Költli Ferenc 135, 253, 292, 294, 295 König Levin Ignác 21, 22, 23 Köpeczi Tihamér 173, 184 Környey Kornél 57 Körösmezey Lajos Károly 173 Kőszeghi Mihály 279 Kőváry Chioreanu 118 Kőváry József 76, 77, 185, 297, 298 Kövesdy Zsigmond 123, 125 Kövesdyné Eperjessy Margit 185 Kraft Károly Sámuel 165 Krammer Casparus 273 Krausz Elemér 286–288, 290, 295, 302, 303, 305 Kraus Ottó 298 Krebsz Géza 284 Kreimel Amadé 22 Kreiter László 183 Krémer lásd Camer Krémer Ottó 185 Krempa Protus 22 Kristály Deák Mária 224 Krob Syrus 22 Krupitza Johannes 75, 76 Kudar Jenő 263

Kugler Ede 284, 286 Kugler Rezső 284 Kulcsár Anna 214 Kulka Emil Áron 111, 112 Kun Béla 118, 119 Kún István 173 Kun Iván Albert 269 Kunea Pál 101 Kuntz János 172, 267 Kuntz János Lajos József 173 Kunzel Florián 21 Kutassy Kálmán 15 Kuthy Gizella 133 Kutsera Antal 173 Kuzman Speciosus 22, 23 L Laczka József 62 Laczko Zöld Eszter 223, 260 Ládai Antal 173 Láday Anna 118 Láday Győző 118, 173, 304, 305, 322 Lahner C. 297 Lakatos László 269 Lakos Lajos 92 Lám Sándor 285 Láng József 174 Lang Martinus (Márton) 147, 173 Lányi Béla 174 Lápossy Lajos 96 Lárencz László 173 Lárencz László ifj. (1880) 174 László Géza 81, 82, 181 László István 174 László Jenő 294, 295, 304 László Pál 173 László Sándor 223 Lászlóffi Katalin 146 Lászlóffyné Abrudbányai Katalin 135, 349, 352 Laza Aristid(e) 253, 319, 320 Laza Teodor 60 Laza Tivadar 174 Lázár Ernő 16, 174, 180 Lázár István 74, 185 Lázár Jeromos 184 Lázár László 173 Lázár Miklós 186 Lázár Szini Karola 227, 313 Lázik Ödön 21 Lederer Johann 26 Lédig Árpád 94, 284 Legmann Jakab 123 Légrády Erzsébet 345, 349, 351, 353 Lehrmann Gertrud 347 Leitner Zsigmond 123

373

Leizinger Mária 352 Lénárt Tibor 183 Lengyel Alajos 341 Lengyel Attila (László Gy.) 174, 267 Lengyel Béla 85 Lengyel É. 61 Lengyel Gabriella 131–133, 181, 267, 292, 304, 346, 347, 352 Lengyel Izidor 173 Lengyel József 23, 150, 186 Lengyel Lajos 173 Lengyel Márton 262, 285 Lengyel Samu 174, 297 Lengyel Sámuel 181 Lessner Alfréd 97, 98 Lieb Victor 293, 297 Ligeti Károly 174, 265, 329 Lindner Ede 98 Lingner András (Andreas Wolfgang) 286, 295 Lipan Vasile 8, 39 Lipót II. (magyar király 1790–1792) 144 Lipován J. Gyula 61, 292 Liszka János 94 Liszka László 94, 173 Litschel Emil 287, 298 Loebel Salamon 111 Loebel Sándor 111 Lorántffy Zsuzsanna 339 Lotz Richard Vilmos 174 Lotzta Villibald 23 Loyolai szent Ignác 18 Löbl Imre 266 Löffler Marcell 286, 298 Lörincz Ferenc 204 Lőrincz Ferenc Kálmán 174, 265 Lörincz Éva 226 Lőrinczy Éva lásd Balogh Ödönné Lőte József illyefalvi 162, 200, 203, 206, 344, 352 Löw Adolf 118 Luka Edit 80 Lukács Constantin 173 Lukács Dénes erzsébetvárosi (1875) 290, 294, 295 Lukács Dénes ifj. (oklevél 1926) 182, 209 Lukács Dezső 174 Lukács Ferenc id. (apa) 209 Lukács Ferenc erzsébetvárosi (1882) 209, 287, 290, 294–296, 298, 303, 306, 319 Lukács Gyula 174 Lukács János 279 Lukács László 295 Lukács Pálma 186, 209 Lukács Róza 174 Lukács Tibor 186, 209 Lukácsi Viktor 280 Lukas Frigyes 289

374

Lukas Károly 286 Lukáts Adolf 348 Lukáts(cs) Konstantin 167 Lukinich Dezső 117, 130, 132, 174 Lukinich Imre 117 Lungu Veronica 225 Lupea V. 297 Lupu Romulus 297 Lutz Ferenc 173, 263 M Macarie Lidia 214 Măcinic Gheorghe 297 Macskin Károly 73 Magdó Márton 174 Magyari Irma 224 Magyari Károly 280, 317 Magyary-Kossa Gyula 154, 273 Maior Ovidiu 8, 273 Maior Pop Silvestru 297 Maiorescu 61 Maiorescu Victor 291, 292, 302, 304 Maisch Tobias 22 Májai Heinrich Kálmán 165 Majláth Rudolf 96 Major Mihály 286 Makár Károly 253 Makkai Imre 87, 90, 222 Makkai László 221 Mandics Béla 297 Mandics Viktor 294 Manta Ioan N. professzor 231, 297 Mária Terézia 7, 26, 29, 109, 138, 143, 153, 159, 274 Marian E. 24 Maricsek Ferenc 23 Márkos Ödön 80–83, 174 Markovits Zoltán Lajos 174 Márkus Ödön 76 Marosán Albert 285 Marschalkó Leó 99, 100–102 Martin Alexandru 61, 292, 294, 297 Martinus apoth. 24, 25, 273 Márton Aranka 221, 233, 247 Márton János 174 Mártonffy Emil 289 Mártonfi János 174 Mártonfi László 89, 185, 215, 216, 224, 230, 246, 247, 268, 298, 310–312 Mártonfiné Pápai Zsófia 135, 185, 295, 349 Măruștei Ștefan Marius 221, 227 Maschner Joannes 19, 20 Maszalits Imre 61 Maszalits József 118 Maszalits Kornél 63

Masznyik Anikó Tatainé 95 Masznyik Dezső János 174 Masznyik Géza id. 94, 175 Masznyik Géza ifj. 95 Masznyik Lajos 175 Máthé János 222, 248, 258, 270, 313 Máthé Lehel 223, 227 Máthé Szeréna 174 Matheides Dániel 146 Matolcsy György 128 Matolcsy Károly v. halabori és matolcsi 268 Mátray Ákos 174 Mátray Béla 289, 295 Mátray István 284 Mátray József Gyula 174 Mátyás király 14 Mátyus István 232 Mauksch Gusztáv Adolf (1798–1848) 164 Mauksch János ifj. lásd M. Johann jun. Mauksch János Márton lásd Mauksch Johann Martin 146 Mauksch Johann id. (+1777) 72, 74, 75, 138 Mauksch Johann id. özvegye Honigberger Zsófia 74 Mauksch Johann jun. (1765–1825) 74, 146 Mauksch Johann Martin (1783–1817) 75, 77, 146, 155, 174 Mauksch Karolina Josepha Brandecker Simonné 75, 76 Mauksch Martin Adam (1770–1818) 147, 174 Mauksch Sámuel (oklevél 1836) 174 Mauksch Theofil (1762) 174 Mauksch Tóbiás (1727–1802) 19, 25, 75, 141, 146, 154–157, 316 Mauksch Tóbiás Sámuel (1769–1805) 77, 164, 174 Maurer Arthur 165 Maurer Sámuel 75, 76, 147 Maximus de Milanesi 19 Maybaum Sámuel 98 Mayer Maria 268 Mayer József 174 Mayer Károly 294 Mederus Lajos 180 Medgyessy György 327 Medvigy Ferenc (dávidházi) 101, 103, 104, 264, 286, 295, 298 Méhes Gyula 134 Meissner Pál 147 Meissner Traugott Paul 164 Meissner Vilmos 118, 119 Melius Peter 320 Mel(c)zer Albert 134, 185, 302, 304 Mentzl Caesarius (Josephus) 22 Méra Victor 297, 298 Merkler Dezső 118

Mermeze Gheorghe 8, 92, 258 Mertz Gizella 185 Mertz József 174 Meskó Erzsébet 184, 348 Messer Ármin 174 Messinger Ármin 264 Mészáros Béla 264 Mészáros Ilona 228 Méts Gábor 123, 125 Metz Alfréd id. 180 Metz István 227 Mézes Rupert 23 Mezei István 210 Mezei Soma 210 Mezey Jenő 16 Mezey Lajos 16 Mező Imréné lásd Kain Eszter Mezőfalvi Dezső 63 Michael 25 Micu Vasile 61, 62, 297 Michălcescu Ion 288 Mihálka Gyula 123, 125 Mihály Károly 174 Mihály Károly Ottó 174 Mihály vajda 18 Mihály Vilma 183 Mihályi Lajos 98, 99, 174 Mihályi Vilma 348 Mihelyes János 174 Mihelyes Zsigmond 280 Mike József csomortányi 167, 174 Mike Márton 174 Miklós Pál 210 Mikó Gyula (István) bölöni 180, 266 Mikuskovits Ephrem 22 Millasin Illés 98, 99 Minker Emil 9 Mircea Ştefan 294 Mischinger Viktor (1906) 134, 185, 268, 292, 294, 295 Misselbacher János 146 Misutta Károlyné 324 Mitter Ferenc 94, 97, 174 Mocsáry Sándor 322 Módy Jenő 228, 233, 247, 248 Moga András Béla 174 Moga Belba Irén lásd Belba Irén Moga Nicolae 60, 61 Moga Octavian 62, 297 Moldován Lajos 174 Molitórisz Pál 302, 303, 308, 309, 318, 319 Molnár Ilona 347 Molnár János (Nvárad) 97 Molnár Jolán Janka Irén 174 Molnár József dr. (Csíkszereda) 281

375

Molnár József (1806, Nvárad) 97 Molnár Judit 226 Molnár Károly dr. 147, 281 Molnár Lajos (Nvárad) 92, 97, 165, 284 Molnár László (Bpest) 10 Molnár László (Arad) 174 Molnár Manó Emanuel 102 Molnár Mihály (Nagybánya) 298 Molnár Mihály (1900) 182 Molnár Miklós (Nvárad) 97, 174 Monaco Johannes 24 Monoki István 303 Mondlich Bernát 114 Monea Maria (Marioara) 223, 226 Mósa Rozália 74 Moskovits T. Vilmos 266 Most Ilona 174 Most Rudolf 209 Motoașcă Ilie 297 Mózes Károly 62, 181, 288, 290, 294, 295, 297, 302, 305, 306, 308 Mózes Magda 228, 233 Mucea Ştefănescu Maria 258 Muntean Ilea Laura 85 Muntean Sándor Stelian 174 Muntean Trâmbiţas Doina 85 Muntean Micu Daniela 214, 222, 226, 258 Munteanu Bucur Lelia 87, 88 Mura Fülöp 22 Murgău Ion 24, 180, 287, 288, 290, 294, 295, 297, 302, 303, 305 Muzsa Gyula 174 Mühr Antal 94, 96 Müller Éva 90 Müller Frigyes (1871, Naszód) 174 Müller Frigyes ifj. 79 Müller Fülöp 94 Müller Fülöp Renée 347 Müller János 174 Müller Josef 164 Müller Károly (Belényes) 174 Müller Károly (Nagyszeben) 174, 284, 286 Mylius Bertalan 147 N Nägelschmidt Sámuel 146, 147, 148 Nagy Albert 183 Nagy Antal 175 Nagy Árpád 131–133, 265, 286, 288, 290, 294, 295 Nagy Béla (sz. 1897) 297 Nagy Béla (Belényesújlak) 61 Nagy Béla (oklevél 1878) 175 Nagy Béla Albert 175 Nagy Béla dr. 262

376

Nagy Béla Kálmán 175, 266 Nagy Béla Sándor 175 Nagy Bertalan 342 Nagy Dezső vecsei 102, 105, 106, 293 Nagy Elek Károly 175 Nagy Előd 222, 248 Nagy Gy. István 175 Nagy Jenő id. 82, 86, 181, 290, 296, 298, 299, 303, 308, 318 Nagy Jenő ifj. 82, 184 Nagy Jenő Sándor 186 Nagy Judit 349 Nagy Kálmán 175 Nagy Kormány Zoltán 100 Nagy Levente (orvos) 206 Nagy Levente 87, 258, 270, 312 Nagy Matild 82, 83, 227 Nagy Miklós 58 Nagy Nándor 175 Nagy Örs 87, 184, 227, 310, 311 Nagy Samu 302, 304, 306, 308, 318, 319 Nagy Sándor (Felsőbánya) 175 Nagy Sándor (Nagyenyed) 175 Nagy Sándor (Mvhely) 78, 79, 281, 286 Nagy Zoltán Imre 175 Nan Alexandru (Sándor) 294 Nan János (Zerneşti) 60 Nán Károly 61 Nán Sándor 185, 297 Náni János 180 Natorp Wilhelm Franz 14 Neagoș Letiţia 84, 86 Neagoș Sabin 43, 62, 81, 82, 84, 85, 181, 290 Neffzern báró 26 Nehoda Olga Hain Albertné 116 Nemes István 228, 233 Nemes László 222, 247 Nemes Ödön Antal 175 Németh Andor 292, 325, 326 Németh András 298 Németh Lóránd 105 Németh Pál 94, 105, 295 Németh Tibor 258, 269 Neubeuer Ferenc 175 Neumann (Németh) Ignác 115 Neumann Piroska 348 Neumann Stefánia 224 Neurohr Hans 61, 123, 125 Neussel Jacobus 19 Neustädter János 284 Neustädter Jenő 285 Neustädter Michael (Mihály) Gottlieb 143 Nistor Ioana 62 Nits Gyula 185 Nits János 180, 287, 294, 295, 298, 304, 309

Nits Júlia 185, 349 Nits Sándor 126, 133, 182, 193 Non János 175 Nonn Margit 175 Noth János 147 Novák Ernő dr. 133, 182, 268 Novák István ifj. dr. 133, 182, 267 Novák István id. 180 Novák János (Szamosújvár) 175 Novák Sándor (1884) 181, 297, 298 Nussbaum József 175 Nussbaum Miklós 290 Nüszl Takács Hajnal 81 NY Nyerges Gyula 175 Nyerges Imre 292 Nyerges Sándor 281 Nyiredy Géza 161, 203, 204, 206, 317, 345 Nyiredy Ilona nagyajtai 345 Nyiredy Jenő 262 Nyíry Béla 96 Nyíry György 92, 96, 97, 165, 282, 283 Nyíry Györgyné Lápossy Ida 96 Nyíry Ödön (Gyula) 96, 97, 175, 263 Nyisztor József 175 Nyisztor Mihály somkúti 175 Nyulas Ferenc 8, 144, 146, 149, 154–157, 174, 316 O Oana Alexandru 292 Obál Ferenc 223, 228 Obermayer Wilhelm 165 Oberth Henrik 284 Oberth József 175 Odor Béla 263 Offner Róbert 143 Okonsky Kelemen 180 Oláh Béla 270 Oláh Ferike Ella 184 Oláh László 175 Olariu Dimitriu 60 Olariu Mihai 220 Olariu Munteanu Marioara 220 Onescu Cornel 175, 289, 297 Onescu Maria 61 Orbán János (Mvhely) 227 Orbán Magda 183 Orient Gyula 7, 9, 14, 17–19, 21, 72, 73, 92, 109, 154, 161, 175, 204, 206, 263, 274, 286, 288, 291, 302, 304, 305–307, 317–319 Orient Gyuláné Keresztessy Sára 62, 346, 347 Orient Tibor János 182 Orlik Mária 82

Oroian Silvia 221 Orosz János 175 Oşan Alexandrina 222 Ostern Éva 270 Osváth Attila 81, 84, 184, 195 Osváth Elemér Zoltán 79, 81, 82, 84, 85, 175, 292 Osváth Károly 79, 81, 175, 286, 287, 290, 291, 293–298, 303 Osztrovics József 143 Ö Ölvedi Zsolt 214 Ötves Gyula 123, 125, 175 Ötves Pál (1835) id. 175, 209 Ötvös Ágoston 17 P Paál Gáspár 21 Păcală Gheorghe 106, 289, 295, 297 Pajor Pál 106, 107, 298 Pál pápa III. 18 Pál pápa V. 20 Páll Ilona 184, 348 Páll Lászlóné 206 Palóczy Anna M. Tischlerné 133, 346, 347, 350 Palóczy Lajos 293 Pamfil Gheorghe P. professzor 134, 195, 288, 294, 296, 303, 306, 308 Pánczél Géza 176 Pandula Géza (1910) 186 Pantea Georgeta 87 Panteleon 25 Pap János 280 Pap Sándor 286 Pápaffy Szever 175 Pápai Páriz András 138 Pápai Páriz Ferenc 17 Pápai Zsófia lásd Mártonfi Lászlóné Papp Ernő 134 Papp Erzsébet 226 Papp József (Mvhely) 225, 226, 230, 248, 258, 269, 312 Papp József (Tvár) 111 Papp Károly Zsigmond 175 Papp Sándor 290 Papp Simon 175 Papp Tibor 119 Parádi Ferenc 39 Parneu Renée 118, 267, 352 Parragh Ibolya 347 Pascu Anna 228 Patakfalvy Judit 214 Patakfalvi Sándor 176 Pataki Jenő 10, 17 Pataki Ödön 175

377

Pataki Sámuel 143 Páter Béla 8, 200, 233, 303, 304, 317–319 Patikárius János 25 Patrescanu Mihail 60 Paul Johann 164 Pauli Péter 175 Pecher János Ernő 113 Pecher N. János 113 Péli Katona Ella 222 Penkert Mihály id. 175 Penkert Mihály ifj. 175 Penkert Mihály ifjabb 175 Penkert Mihály legifjabb dr. 175, 263 Penkert Sándor Mihály 176, 298, 306 Péntek Ilona 225 Perczel Dezső 124 Perédy Sándor 123 Perjámosi Sándor 10 Perl Ilona 176 Pesthy István fogorvos 210 Pesthy Mihály K. 210, 345 Pesthy Zsuzsanna Barabás Gézáné 210 Peţeanu Emanuela 225 Péter H. Mária 72, 214, 223, 248, 258, 269, 313, 320 Péter László Hajnal 258, 271 Péter Márton István 175 Péter Mihály (Kvár) 130, 134, 183, 193 Péter Mihály (Mvhely) 214, 320 Péter Olga (Pinczés) 253, 259, 271 Péterfy Károly 184 Péterné Valentiny Matild lásd Valentiny Matild Petheő István 130, 132 Pető Béla 99 Pető Ödön 175 Petreşcanu Mihail 60 Petrony Valfréd 23 Petrov Anişoara 258 Pfeiffer Péter 202 Pfeiler Lajos 266 Phleps Erik 286, 289, 296, 297 Pildner Albert steinburgi 297 Pildner Melitta Krisztina 176 Pildner Viktor steinburgi 266, 286 Pillich Ferenc id. (1833–1902) 114, 355, 359 Pillich Ferenc ifj. (1876–1948) 356 Pilz Ildikó 226 Piskolti Zoltán 123, 125 Pissel Károly 165, 286, 287, 295, 335 Pissel Sámuel 175 Pius pápa V. 20 Placsintár Dávid 165 Placsintár Gratian 164 Platz Vilmos 285, 286 Podhráczky Ferenc 279, 282, 283, 316, 322

378

Podhráczky István 175 Pohl Jenő 104, 284 Pojan Romeo 228 Pókay Árpád 333 Pokorny Géza 79 Pokorny László 221, 258, 271, 320 Polányi Béla 131, 132, 265 Pollák László 279 Pongrácz Géza Kálmán 175 Pop Alexandru 22, 92 Pop Augustin 292 Pop Aurel 290 Pop Romulus 118 Pop Rozália 225 Pop Septimiu 106 Pop Victor (1882). 40, 290 Popa János Ioan 176, 287, 290, 294, 298 Popescu Honorius 8 Popovici Adriana 225, 248, 256 Popovits István 176 Popp Aurel 297 Popp Ernő 297 Popp Vasile 149 Pótsátkó Géza 263 Potzoli M. Margit 349 Princzinger Antal 176 Proditzky Jordán 21 Psorn Anna lásd Féder Vilmosné Pucser Gizella 176 Puskás Lajos 182 Putnoky Gyula 227 Püspöky József 175 Q Quirini Alajos 111, 112 Quitter Ferenc 146 Quittner Lajos 181, 208 R Raáber Árpád 101, 265, 286, 295 Raáber Árpádné Schullmann Margit 101 Raaber Kerestély 147 Raáber Lajos 119 Raáber Lajosné lásd Czitrom Vilma Racolţa Silvia 87 Rácz (Reissenberger) Rezső (Rudolf ) lásd Rácz Rezső Rácz Gábor 214, 221, 223, 246–248, 253, 256– 258, 269, 310, 311, 313, 319, 320 Rácz Jenő 280 Rácz Jenő karánsebesi 176 Rácz Kotilla Erzsébet 223, 246–248, 258, 269, 311, 313, 320, 352, 353 Rácz Lajos Ernő 227, 228, 233, 248

Rácz Rezső (Rudolf ) 96, 98, 99, 103, 264, 286, 289, 297 Racsek Ferenc 98, 99 Radimetzky Antal 295 Rădulescu György 176 Radvánszky Béla 339, 340 Rajzinger Sándor 297 Rákóczi György (fejedelem) 17, 339 Rákóczi György II. (fejedelem) 17 Rakolczi István 63 Rakovszky Zdenko István 176 Ramonczay Rémus 60 Rath János 146 Ráth Péter 284 Rátz Zsolt Ágnes 96 Rauzzi Mathiaeus 19 Rédai Emőke 225, 248 Réder László 183 Rednik Tibor 101 Rehon József 321 Rehon Károly József 292, 302, 304 Reichelt Jenő 114 Reichelt Leo 114 Reimesch Ervin 297 Reinbold Ignác 359 Reiner Mihály 267 Reinhardt András 146, 147, 148 Reischl Ignác 114 Reischl Ignácné özv. lásd Hatz Julianna Reiser Josephus 19, 20 Reissmann Ödön 263 Reisz István 101, 102, 284 Reiter József 19 Reiter Viktor 176 Remetei József 167 Remolt Jakab 111 Renner Márton 264 Rényi Tibor 289 Resan Alexandru 297 Réthelyi József 335 Réti Ella 347 Rettegi Anna 343 Révész János 100, 101 Richter Aladár 201 Richter György 146, 147 Rieger Nándor 176 Rigler Gusztáv 201, 204, 348 Rimanóczy Kálmán Ring Lajos 284, 285 Rişca Emil 61, 62, 297 Ristea Jan 220, 226, 247 Riza Maria 226 Rocsin Mircea 224 Roediger Lajos (1854–1941) 358 Roediger Rudolf (apa) 358

Rogoșcă S. Maria 221, 224, 227, 258 Rohonczy Zsigmond 176, 280, 286 Roll Sámuel 75, 76 Ronstkovits Anselm 22, 23 Ronstkovits Ferenc 295 Rosa Fridolinus 22 Rosenberg László 224, 227, 258, 271 Rosenfeld Ilona (Ila) 181, 347 Rosenthal Margit 183, 348 Rosnyai Gábor 83 Roth Joannes Ladislau (oklevél 1806) 176 Roth Károly (oklevél 1879) 176 Roth Károly Lajos (oklevél 1808) 176 Róth László (Tvár) 111 Roth Lóránd (Tvár) 116 Róth Manó 210 Roth Miklós (Nvárad) 96, 101, 284 Roth Pál telegdi id. (oklevél 1819) 13 Roth Pál telegdi ifj. (1826–1893) 165, 284 Rothmänner Károly 111, 112, 176 Róthschnek Vince Emil 21, 92, 98, 283, 316 Roxin Ágoston 106 Roxin Bibescu Renée 118, 119, 297 Roxin Gyula 291, 292 Roxin János 292 Roxin József 118, 290 Roxin Silvius 105, 106 Roxinné lásd Parneu Renée Rozvány György 94 Rózsa Gizella 61, 123, 125, 134, 349 Rózsa Szabolcs 184 Rózsahegyi Aladár 201, 204 Rozsnyay József 263, 284 Rozsnyay Mátyás marosjárai 8, 285 Rozsos László 105 Rösler Ferenc 134 Rösler József 147 Rucska Jenő 292 Rudolf (magyar király 1572–1608) 18 Rudolf II. (német-római császár 1576–1612) 137 Rummler Eugen 165 Ruttkay Aladár 104 Ruttkay Lajos 105, 176 Ruzitska Béla 161, 162, 203, 206, 317 Rybariné B. Sarolta 94 S Săbădeanu Vasile 214 Sági Erzsébet 18 Saglmayer Matthias 19 Salas Nicetius 22 Salmen August (Ágoston) 165, 286, 290 Sambach Károly 306, 307 Sándor Júlia 221 Sándor Zoltán farcádi id. 84, 181, 197

379

Sándor Zoltán farcádi ifj. 43, 84, 186 Sárga Gergely 117, 176 Sárga Gyula 117, 290 Sárossy Kapeller Béláné 94 Sarudi László 87, 310 Sarudi Lilli 86, 224 Schaar Alfréd 266 Schächter Jenő 183 Schapira C. 62 Schärfer Vilmos 98, 99 Schauer Lajos 116 Schédy Sándor 31, 274, 284 Scheele W. K. 307 Scheidenberg Antal 167 Scheindt H. 56 Scheiner August 296 Scheint Frieda 345 Scheitz Endre 267 Scheitz Andor 182, 193 Schennegg Domokos 73 Schindler József 358 Schiessl Albert (Körösbánya) 55 Schiessl Karl Boromeus (Balázsfalva) 165, 176 Schiessl Károly Albert (Balázsfalva) 280 Schiessl Károly ifj. dr. 181, 266, 297 Schiessl Kázmér József (Zsidve) 165, 268 Schifbeck Andor 176 Schiller János 113 Schimmert Frigyes Keresztély 176 Simonffy Zoltán 224 Schlett Géza 289, 298 Schlett Olivér ifj. 184 Schmadlpauer Antonius 19 Schmidt Béla 308, 318 Schmidt Károly (Karl) 284, 287, 289, 295, 303 Schmidt Kovács József 94, 176 Schneeweis János 146 Schneeweiss Johann Georg 176 Schneider Gyula 297 Schneider Nándor 115 Schnell Péter 167 Schneller István 351 Schodt Hermann 25 Scholts Rudolf 96 Scholtz Anna 88 Scholtz Endre Sándor 176 Scholtz Gusztáv 250 Schopper Gyula 262 Schósz Eleonóra 184 Schönfeld Mária 347, 350 Schönwiesner Ferenc 114 Schramek Hermenegild 23 Schreck Mária 183, 348 Schreiber Jakab 97 Schul Lipót 115

380

Schuller Johann Georg 138 Schultz Christian 25 Schunn Jacobus 138 Schuster Friedrich 147, 165 Schuster Jacobus 138 Schuster János 146, 166 Schuster Márton 74 Schuster Peter 146 Schwab Patricius 22 Schwachhoffer István 97, 355 Schwachhoffer Karolina 94 Schwachhoffer Lajos 97, 176 Schwartz Jakab 147 Schwartz Mendel 176 Schwartz Sámuel 176 Schwartz Sándor 25 Schwartz Simon 72 Schwarzenbach Auremundus 22 Schweiger Gyula 118 Schwingheimer Adamus 19, 20 Sculteti dr. 18 Sebesi Béla 298 Sebestyén Arthúr 105, 106, 176 Sebestyén Melánia 222 Sebetyén Zoltán 63 Sebők Emil 123 Sebők Gy. Emil 125, 181 Segal Róza 62 Seidnitzer Hugó 345 Segwartzmann Adolf 116 Selmeczy László 183 Şerbac Liubova 299 Şerbu Petru 62 Seres Sturm Lajos 248 Seres Sturm Magda 228, 248 Serfőző Richard 293 Sieber Ilona 349 Sigerius Emil 14, 18, 24 Sigerius (Siger) Péter 139, 145, 147, 148, 157 Silhányi János 23 Simon Aurél 176 Simon Arnold 210 Simon Bálint (orvos) 210 Simon Imre 114, 116, 284, 285, 316 Simon Klára Borbála 349 Simon László 222 Simon Mária Margit 349 Simonfi Zoltán 86 Simoni Károly 147 Sipos Ödön 57 Sipos (Sárosi) Emese 225, 226, 248, 258, 260, 271 Skribanek Kálmán 116 Solt Edit 330 Solymossy János (1824) 176, 284 Solymossy János ifj. (1872) 176

Solymossy János (1904) 176 Şomlea Mihai 286, 287, 290, 294, 297, 307 Somlyó Móricz 176 Somogyi László 43, 108 Somogyi Rezső 285 Soó Rezső 201 Soos Elvine 297 Sóos Ilona lásd Binderné Soós Károly bádoky 167, 176 Soós Pál 215, 221, 232, 246, 247, 310, 311, 313, 319 Soósné Barkó Ella 135, 349, 352 Soterius Andreas 138, 141 Sotirescu T. Emil 118, 119 Spányik Sándor Lajos 176 Spáti Mária 118 Spech Günter 297 Speckner N. János 113 Spiegel Lajos 176 Spielmann József 7, 8, 72, 73, 92, 143, 154, 227, 233, 256, 257, 273, 313, 319 Spiller Jenő 266 Stacho Joannes 20, 94 Stacho Johannes ifj. 94 Stănculescu Maria 258 Stănescu Vasile 83, 295, 297 Stankóczy Lajos 176 Stankowsky József 299 Stanno Ede 25 Stauróczky Lajos 262 Stauróczky László 167 Stefanovits Mária 127 Steiner Ferenc 111, 112, 165, 282 Steiner Mihály 111, 121 Steinfeld Sándor 182 Steingassner Ágoston 111 Steinmetz József 227, 233 Stenner Frigyes 176, 284, 285, 286 Stenner József 176 Stenner Peter Josef 165 Stenner Vilmos 74, 75, 262 Stepanek István 21 Stephaner Fábián 21 Stephanovits gyógysz. 25 Stern Margit 349 Stern Hermann 305 Sternberg Sarolta 343 Sternthal Sándor 94, 95, 98, 106 Stern Margit 349 Stern Miklós 43, 107, 108 Sternberg Sarolta 343 Ştiopu P. 61 Stodolni Dezső 265 Strâmbu Angela 220, 227 Straub Mátyás 114

Strázsay Antal 295 Streicher Mihály 19, 75, 76, 146, 147 Streicher Sámuel 176 Stroia Gh. 60 Störck Anton 165 Strutinszki Jenő 107 Studény János Frigyes 176 Studény Károly Árpád 176 Sturzer Dániel 25 Sturzer Dániel ifj. 25 Suciu Gabriela 222, 226 Suciuné Drăghici Adela 43, 78, 85, 298, 299 Supp Sándor 115 Surányi Ervin 101, 102 Surányi Zoltán 62 Suso-Löcher de Lindesheim 21 Şuţiu Zaharia 60 Sütő (S.) Nagy László 181, 291, 292, 302, 304, 305, 318, 322, 324 Sváb Frida Both Ernőné 134, 349 Sverşina Iosif 292 Swieten Gerhard 165 Svoboda Ferenc 176 Sylvester Zoltán 123, 125 Sylvester Zoltánné 123 SZ Sz. Gál Margit lásd Gál Margit Sz. Sz. Tóth Magda 17 Szabó Aczél István 107 Szabó Albert 177, 183 Szabó Attila 320 Szabó Béla (Nagysomkút) 177 Szabó Béla Albert dr. 262 Szabó Béla Cs. (Bukarest–Bp.) 177 Szabó Dénes professzor 344, 346 Szabó Dénes Géza 61, 177 Szabó Endre 220, 246, 253, 259, 271, 313, 320 Szabó Ferenc 43, 101, 102, 107, 108, 186 Szabó György 177 Szabó Imre 183 Szabó Katalin Zsuzsanna Groggné 253, 259, 271 Szabó Lajos 177 Szabó László Károly 210 Szabó Rozália 222 Szabó Sándor (Nagyvárad) 107, 289, 292, 295 Szabó Sándor (Magyarlápos) 177 Szabó Sándor (Mvhely) 222 Szabó T. Attila 13 Szabó Tivadar 43, 108 Szabó Zoltán 203 Szádeczky Kardoss Gyula 200, 202 Szágel Károly 327 Szaitz Jenő 123, 177 Szaitz Károly 177

381

Szakáts Zoltán 177 Szalava Leonardus 22 Szalgháry József 122, 125 Szánthó Karess Éva 222, 225, 247, 258, 269, 312, 353 Szánthó Klaudia 224, 247, 248, 313 Szaplonczay Sándor 122, 125, 126, 287, 290 Szapolyai Izabella 17 Szapolyai János 17 Szarka Gyula 177 Szász Béla 336 Szász Ilona ilenczfalvi 183, 348 Szász Júlia 348 Szász Kálmán 186 Szász Takács Rózsa 228 Szász Tihamér szentiványi 128, 177 Szathmáry Géza 177 Szakmáry (Sikula) 62 Szathmáry István ifj. (1907) 183 Szathmáry István János dr. (1870) 180, 263, 290 Szathmáry János id. (1838) 177, 281 Szathmáry János (orvos) 281 Szathmáry Jenő 135, 183, 193 Száva Ferenc Antal 177 Száva Gerő 177, 284, 285, 317 Szeibel József 182, 193 Székely Dezső 182 Székely Jenő 322 Székely Károly (Mvhely) 233 Székely Pál 224, 227, 260 Székely Sándor 208 Székely Zoltán 177 Székelyhídy Rózsa 183, 348 Szekeres Sándor 268 Széki Tibor 162, 180, 200, 204, 209, 263, 286, 303, 318 Széky Miklós 162, 177, 209, 280, 285, 286, 336, 337, 344 Szele Béla 177 Szele Béla id. 180 Szémann Ágoston 100 Szemer János 176 Szemző Imre 267 Szénásy Ferenc 101 Szendrei Béla 177 Szentessy István 183 Szentirmay Sesták Géza 182 Szentiványi Sándor 98, 177 Szentkirályi Éva 227, 233 Szentmiklóssy J. 61 Szentpétery Zsigmond 202 Szépréti Nóra 223 Szepsy Zoltán 120 Szeremley Tihamér 100 Szerzény Dorotheus 22

382

Szíjártó Géza 177 Szikszay Mihály 96, 99 Szilágyi Anna 186 Szilágyi György 177 Szilágyi Träger Károly 122, 125, 180 Szilágyi Träger Károly ifj. 125, 181 Szilágyi Träger Lajos 122, 125, 181 Szilágyi Träger László 177 Szilágyi Wass Lajos Sándor 178 Szilvássy Béla 62 Színi Andor 177 Szlavik János 61 Szlovik Bartholomeus 22 Szobotka Lilla 330 Szondy János 286 Szováthy Ilona 182, 348 Szőcs Dóra 223, 271 Szőcs Jozefa 226, 247, 313 Szőcs Mihály 25 Szögi László 164 Szökefalvi Nagy Zoltán 146, 154 Szöllősi Árpád 213, 227, 320 Szöllőssy A. (Gernyeszeg) 61 Szöllőssy István 183 Szőlősi Sándor 177 Szöts András dr. 144, 149 Szőts Lajos 184 Szrága József 186 Sztankay Aba hermányi 177, 253, 263 Sztankay Ferenc 284 Sztankovszky József 72, 85 Sztupa György bogdándi 167, 176, 356 Szurkos Árpád 221 Szűcs Simon 177 Szűts Sámuel 101 T Tabajdy György 286, 290, 295, 298 Tábor Pál 183 Takács Firmin 23 Tamás János 309 Tamás Mihály 177 Tamás Miklós 8 Tamás Simon 177 Tamássik István 167, 177 Tamássy Károly 283 Tamerle Bernardus 22 Tanács József 282, 285, 322 Tandler Franciscus 19 Tangl Károly 202 Tankó Attila 320 Tárczay István 113, 282, 285 Tartler József 146 Tary Janka 357 Tătar Eugenia 227

Tatár Zsigmond 185 Telbisz Benedek (1834) 177 Telbisz Benedek ifj. 177, 262 Teleki Ádám 13 Teleki Jánosné 13 Teleki Mihály 13, 339 Teleki Sámuel 144, 155, 340 Temmel Paulinus 21 Ternajgó Cézár (1835–1897) 356 Ternajgó József C(a)ézár Pál 177, 264 Ternajgó József id. (1808–1893) 167, 177, 356 Ternajgó Lajos 177, 265 Teutsch József 266 Teutsch (Mayer) Dániel 25 Teutsch Gustáv id. 165 Than Károly 160, 202, 357, 359 Theiss Michael 138, 139 Th(e)odorovits Máté 167 Thiess Eugénia 347 Thinagel János 210, 344 Thinagel Szerafin 210, 344, 346, 351 Thoroczkay Sándor 177 Tibori Gabriel Adrien 258 Tiess Eugénia 347 Tischler János 177 Tóducz Endre 8, 72 Tollas Sándor 177 Tollasi György 74 Tomassi Pál 146 Tomassik Pál 177 Tomcsik Jenő id. (1856–1892) 177 Tomcsik Jenő ifj. (1901–1964) 43, 108, 177, 267 Tomcsik József dr. ifj. (1853–1911) 177, 202, 250, 262, 280 Tompos Ferenc 266 Toób Tibor 87, 186 Torday Ferenc 345 Torjai Pál 177 Torma Zsófia 351 Tornyos Lajos 211 Tornyos Lajos ifj. 211 Tornyos Lajosné özv. 211 Torquatus Orczy 21, 22 Tost Béla 116 Tóth Bertalan 101, 102 Tóth Katalin Tünde 221, 248 Tóth Lajos 203 Tothmayer Ferenc 161 Tőkés Béla 214, 220–222, 228, 247, 248, 256, 313, 320 Török József (Mvhely) 90 Trajánovits Ágoston 282 Trefort Ágoston 160 Trstyánszky Károly 207 Tuka László 270

Tuka Viola 186 Tullin György 286 Tuma Raphael 22 Turcu August 82 Turnovszky Mór 281 U Udránszky László 344 Újfalussy Győző 59, 303, 307, 308 Ujhelyi Endre Ernő 22 Újhelyi István 340 Újvári Sándor 280 Ulvira Ambrus 21 Unger Gusztáv 122, 123, 125, 177 Unger József 96 Unger Ulmann Sándor 285 Unghváry József 116, 282, 285 Uzoni Gábor 182 V Vadász Gusztáv 96, 97, 178 Vágács Keresztes Ilona 348 Vajdics György 284 Vajna Hugó 105 Vajna Imre 81, 82, 86, 184, 195, 310 Valentiny Adolf 280 Valentiny Elvira 352 Valentiny Jenő 15, 16, 184 Valentiny Matild Péterné 135, 349, 352 Vámszer Gyula 182 Vancea Szende 222, 260 Vancsakovszky Gabriella 90 Váradi Béla 61 Váradi János 147 Váradi Károly 177 Váradi Sámuel 280 Várady Béla 61 Várady Károly 177 Várady Lajos (1831–1913) 356, 359 Várady Lajos ifj. (1858–1940) 178, 357 Várady László Sándor 178 Vârf Liviu 247 Varga Erzsébet 223, 228, 248, 259, 260, 271 Varga Gyula 297 Varga Imre 183 Varga József 105 Varga Pál 62, 123 Varga Sándor 183 Vargha László professzor (Kvár) 203 Vari Camil Eugen 223 Varitz József 292 Varró Ferenc id. (1847) 178, 280 Varró Ferenc ifj. 178 Varró Károly 177 Váry Vilma 347

383

Vásárhelyi Béla 178 Vasas Lívia 10 Vasas Samu 320 Vass Eliseus – Illés 21, 23 Vass Jenő 178, 282 Vass Pál 268 Vaszkó Gyula 285 Vay Ádám 340 Vécsei Erzsébet 214 Veégh Mária 227 Veégh Sándor 228 Veér Judit gr. Teleki Mihályné 340 Vékony Juliska Csóti Márkné 181, 347, 350 Velits János (oklevél 1803) 177 Velits Károly (oklevél 1843) 177 Velits Károly ifjabb (oklevél 1908) 297 Velits Lajos id. (oklevél 1819) 164 Velits Ödön 182 Velits Ödön ifj. (oklevél 1928) 182 Velits Sámuel (oklevél 1776) 143, 147 Veréph József 224, 247, 248, 313 Veress Árpád 58, 286 Veress Endre 19 Veress Irén onódi (Torockó) 180, 346, 347 Veress Magda 224 Veress Mihály 359 Verner Mihály 147 Vértes Bódog 264 Vértes Bódog Vilmos 178 Vértes Dezső 292, 302, 304 Vértes Károly 178 Vértes Lajos 317 Vértes Nicolae 102 Vértesi Lajos 34, 61 Verzan Victor 293, 304 Vette, Veste, Weste György lásd Wette Vetter Vincze Lajos K. 178 Vida Tivadar 146 Vida (Weinrich) Ernő 115, 178 Vidakovits Kamill 178 Vilhelem Anrás 311 Vinnay Béla 102, 105, 106 Virág József 182 Vî(â)rf Liviu 221, 246, 247 Viski Balázs Pál 123 Viski Balázs Zsigmond 123 Vityi István 337 Vlad P. 61 Vlad Antal 178, 297 Vlad Virgil 178, 287, 295, 303 Vladár Pál Gyula 178 Vogel Mihai 61 Voicu Nicoletta 221 Voinescu lásd Wonesch M. Voith József 185

384

Voith Lajos 292 Voith László 297 Voith Mihály id. (1898) 297 Vojtek Geyza 178, 289 Vojtek Kálmán 178, 284 Vokalek lásd Wokalek Voloc Nicolae 220 W Wachtel Dávid 279 Wachter János 185, 297 Waczaldo Bucherius 21 Wagner Arthur 289 Wagner Dániel id. (1800–1890) 357, 359 Wagner Hermann 178 Wagner József 164 Wagner Károly (Fehérkárolyvár) 178 Wágner Károly (Segesvár) 178 Wagner Klára 61, 123, 125 Wagner László 114 Wagner Vilmos 178 Wallon Lajos Ferenc 178 Wass Lajos Sándor Szilágyi lásd Szilágyi Vass Weber Caesarius 22 Wéber J. Hans 286 Wéber Károly 178 Weichelt Oszkár 63 Weinberger (Vágó) Pál 267 Weinrich Anna Erzsébet 178 Weinrich Cecilia 134 Weinrich Ernő lásd Vida Ernő Weinrich Hilda 182, 348 Weinrich Károly (1866) 80, 180, 349 Weinrich Ödön 294, 295 Weinrich Zsófia Gönczy Sándorné 182, 348 Weintraub Arnold 178 Weiss Béla 178 Weisz Arnold 178 Weisz Béla 178 Weiss (Varsa) Ernő 263 Weiss Jacobus 19 Weiss S. Sándor 117 Weiss Samu 123, 125 Weiss Samuel 148, 165 Weiss Samuné 123 Weiss Tibor 117, 211 Weisz László Tádé Gyöző 178 Weisz Sámuel Sándor 211 Wellmann Károly 123, 125 Wellmann Kérolyné 123 Werber Péter 178 Wermescher Emil (1890) 178 Wermescher Emil ifj. 286 Weselin Georg 24 Wesselényi Ferenc 17

Wette Johann Andreas 138 Wette Johann Georg id. (1645) 24, 138, 139 Wette Johann Georg ifj. (1684) 138 Widder Endre 79, 87, 165, 299 Wilhenberger Carl 293 Winkler Albert 280, 317 Winkler Ferenc 178 Winkler Lajos 8, 178, 262 Winnand József 178, 265 Winter Elza 347 Winter Eustachius 25 Wirtzfield Irén 347 Wittmayer Jenő 180 Wittmann Terézia 100 Wladár Ádám 74, 75, 76 Wladár Mátyás 75 Wlassics Gyula 341 Wohlmann 75, 76 Wokalek Gusztáv 286 Wokalek Henrik 289, 295 Wolff Gábor 178 Wolff Gyula 165, 262, 280, 285 Wolff János 162, 178, 280, 285 Wolfgangus 25 Wolmann Emil Árpád 178 Woltner Mihály 23 Wonesch Miksa (Maximilian) 134, 185, 267, 292, 297, 302, 304, 307 Wotsch Alajos 178 Wymietal Adalbert 262

Z Zaák József 178, 262 Zágoni Elemér 258, 270, 312 Zakariás Árpád Gyula 178 Zakariás Béla 302, 304 Zakariás István 292, 297 Zakariás László (főkönyvelő) 227 Zakariás László 81, 82, 184 Zalai Károly 249, 252 Zangler Károly 178 Zay Anna Vay Ádámné 340 Zeidner Ferenc 178 Zeiner Árpád 118 Zelényi Lőrinc 23 Zerbes Elza Margit 347 Zerbes Vilmos 115 Zérigh Erzsébet 178 Ziegler Heinrich 297 Zobel Fridrich 165 Zoltán Erzsébet 178 Zoltán József 138, 139, 142, 144 Zöldesi Balázs 23 ZS Zsigmond Irén 135, 186, 349, 352 Zsigmond Sándor 178 Zsigmondovics Géza 94, 95, 105, 106, 178, 284 Zsigmondovics György 296 Zsigmondovics GyörgyVilmos 178 Zsiska Kalazant 21 Zsögön Árpád 182

A névmutató nem tartalmazza a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon 1948 és 2000 közt végzett 1578 gyógyszerészhallgató nevét, mivel azok évfolyamonként névsorba szedve megtalálhatók a 234–246. oldalon, valamint a II. Mellékletben felsorolt 1062 gyógyszerész nevét.

385

TARTALOM Előszó az első kiadáshoz (Prof. Zalai Károly, Dr. pharm., Dr. h. c., Prof. Emeritus, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tiszteletbeli elnöke) ..................................... 5 Előszó a második kiadáshoz (Prof. dr. Kapronczay Károly, az MTA doktora, rk. egyetemi tanár) ................................................................................................................................... 6 Bevezető ................................................................................................................................... 7 Rövidítések ............................................................................................................................. 11 1. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulása ......................................................................... 13 1.1. A nyilvános polgári gyógyszertárak előtti patikák.......................................................... 13 1.1.1. Tábori patikák, katonai gyógyszertárak ............................................................... 13 1.1.2. Udvari (fejedelmi) patikák .................................................................................. 16 1.1.3. Egyházi gyógyszertárak ....................................................................................... 18 1.1.4. Városi gyógyszertárak ......................................................................................... 24 1.2. A gyógyszertári hálózat fejlődése (melléklet: alapítási sorrend) ...................................... 29 1.3. Az erdélyi gyógyszertárak elnevezései ............................................................................ 64 1.4. Marosvásárhely gyógyszertárai ...................................................................................... 72 1.5. Nagyváradi gyógyszertárak ........................................................................................... 92 1.6. Temesvári gyógyszertárak ........................................................................................... 109 1.7. Szilágy megye gyógyszertárai, gyógyszerészei............................................................... 121 1.8. Egyetemi gyógyszertárak ............................................................................................ 129 1.9. Gyógyszertári vizsgálatok. A gyógyszertári tevékenység felügyelete.............................. 137 1.10. XVIII. századbeli erdélyi és debreceni gyógyszerészi instrukciók összehasonlítása ...... 153 2. Gyógyszerészképzés Erdélyben .......................................................................................... 159 2.1. Az egyetemi oktatást megelőző gyógyszerészképzés ..................................................... 159 2.2. A gyógyszerészi oklevél megszerzésének lehetőségei az erdélyiek számára .................... 164 2.3. Egyetemi gyógyszerészképzés Kolozsváron .................................................................. 190 2.3.1. A gyógyszerészképzés neves tanárai a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1872–1919) ................................................................. 200 2.4. A kolozsvári FJTE-n 1903-ban oklevelet kapott gyógyszerészek életútja ..................... 206 2.5. Gyógyszerészképzés a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon (1948–2000) ............... 213 2.5.1. A marosvásárhelyi egyetemi gyógyszerészképzést megalapozó tanárok életútja és tevékenysége ................................................................................................. 230 2.5.2. A marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Karon 1950–2000 közt végzett gyógyszerészek névsora ...................................................................................... 234 2.5.3. A marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar magyar nyelvű kőnyomatos, illetve nyomtatásban megjelent egyetemi jegyzetei (1950–2000) ................................. 246 2.6. A doktori fokozat elnyerésének lehetőségei az erdélyi gyógyszerészek számára ............. 249 2.6.1. Erdélyi magyar gyógyszerészdoktorok névjegyzéke és értekezéseik adatai 1863 és 2005 között ................................................................................................. 262 2.7. Erdélyi gyógyszerészek eskütétele................................................................................ 272 3. Erdélyi gyógyszerészek egyesületi tevékenysége és írásbelisége............................................ 279 3.1. Az erdélyi magyar gyógyszerészek szakmai egyesületi tevékenysége ............................. 279 3.2. Erdélyi gyógyszerészek magyar nyelvű írásbelisége ...................................................... 302 386

3.2.1. Folyóiratok és időszakos kiadványok................................................................. 302 3.2.2. Erdélyben megjelent, önálló magyar nyelvű gyógyszerészi vonatkozású kiadványok jegyzéke (1750–2011) ................................................................... 316 3.2.3. Gyógyszerészek által írt szépirodalmi és egyéb, nem szakmai munkák jegyzéke ........................................................................................................... 322 3.2.4. Magyar gyógyszerészek szaklapokban megjelent versei vagy róluk szóló versek és prózai írások (szemelvények) ........................................................................ 324 3.3. Nők a gyógyszerészi pályán ........................................................................................ 339 3.4. Erdélyi gyógyszerészek, akik részt vettek az 1848-as szabadságharcban........................ 355 Névmutató ........................................................................................................................... 361

387

CUPRINS Prefaţă (prof. dr. h. c. Zalai Károly, prof. dr. Kapronczay Károly)...........................................................5 Introducere............................................................................................................................................7 Abrevieri..............................................................................................................................................11 1. Înfiinţarea reţelei farmaceutice în Ardeal..........................................................................................13 1.1. Farmaciile preexistente formării farmaciilor publice particulare .................................................13 1.1.1. Farmaciile de campanie şi militare ..................................................................................13 1.1.2. Farmaciile de curte (princiară) ........................................................................................16 1.1.3. Farmaciile eclesiastice .....................................................................................................18 1.1.4. Farmaciile orăşeneşti.......................................................................................................24 1.2. Evoluţia reţelei farmaceutice .....................................................................................................29 1.3. Denumirea farmaciilor din Ardeal ............................................................................................64 1.4. Farmacii târgu-mureşene...........................................................................................................72 1.5. Farmacii orădene ......................................................................................................................92 1.6. Farmacii timişorene ................................................................................................................109 1.7. Farmacii şi farmacişti din judeţul Sălaj ....................................................................................121 1.8. Farmacii universitare ...............................................................................................................129 1.9. Controlul farmaciilor. Inspectarea activităţii farmaceutice .......................................................137 1.10. Compararea instrucţiunilor farmaciştilor secolului al XVIII-lea din Ardeal şi Debreţin .........153 2. Învăţământul farmaceutic din Ardeal .............................................................................................159 2.1. Învăţământul farmaceutic preexistent celui universitar ............................................................159 2.2. Posibilităţile de obţinere a diplomei de farmacist pentru tineri ardeleni...................................164 2.3. Învăţământul farmaceutic universitar în Cluj ..........................................................................190 2.3.1. Profesori renumiţi ai învăţământului farmaceutic la Universitatea Ferenc József din Cluj (1872–1919) ..................................................................................................200 2.4. Cariera farmaciştilor care au obţinut diploma la Universitatea Ferenc József din Cluj în anul 1903 ..........................................................................................................................206 2.5. Învăţământul farmaceutic la Facultatea de Farmacie din Târgu Mureş (1948–2000) ...............213 2.5.1. Cariera şi activitatea profesorilor fondatori ai învăţământului farmaceutic universitar la Târgu Mureş ............................................................................................230 2.5.2. Tabelul nominal al absolvenţiilor Facultăţii de Farmacie din Târgu Mureş între anii 1950–2000 ............................................................................................................234 2.5.3. Cursurile universitare litografiate în limba maghiară ale Facultăţii de Farmacie din Târgu Mureş (1950–2000) .....................................................................................246 2.6. Posibilităţile farmaciştilor ardeleni de a obţine titlul de doctor în farmacie ..............................249 2.6.1. Tabelul nominal al farmaciştilor maghiari din Ardeal care au obţinut titlul de doctor farmacist. Date privind tezele (1863–2005) .......................................................262 2.7. Jurământul farmacistului ........................................................................................................272 3. Activitatea obştească şi literară a farmaciştilor din Ardeal ...............................................................279 3.1. Activitatea farmaciştilor maghiari din Ardeal în asociaţiile profesionale ...................................279 3.2. Publicaţiile farmaciştilor în limba maghiară (reviste, cărţi, poezii) ...........................................302 3.2.1. Reviste de specialitate şi publicaţii periodice .................................................................302 3.2.2. Lista cărţilor şi al altor publicaţii farmaceutice în limba maghiară (1750–2011) ................................................................................................................316 3.2.3. Lista operelor beletristice şi al altor scrieri extraprofesionale..........................................322 3.2.4. Poezii scrise de farmacişti şi despre farmacişti apărute în reviste de specialitate..............324 3.3. Femei farmaciste .....................................................................................................................339 3.4. Farmacişti ardeleni participanţi la Revoluţia din 1848 ............................................................355 Indice de nume .................................................................................................................................361

388

CONTENTS Preface (Prof. Dr. h. c. Zalai Károly, Prof. Dr. Kapronczay Károly) ........................................................5 Introduction ..........................................................................................................................................7 List of abbreviations ............................................................................................................................11 1. Formation of the pharmaceutical network in Transylvania ...............................................................13 1.1. Pharmacies preceding the foundation of private public chemist‘s shops ....................................13 1.1.1. Military and field-chemist’s shops ...................................................................................13 1.1.2. Chemist’s shop at court (principality) .............................................................................16 1.1.3. Chemist’s shop belonging to the church .........................................................................18 1.1.4. Town’s chemist’s shops ....................................................................................................24 1.2. Evolution of the pharmaceutical network .................................................................................29 1.3. Names of pharmacies in Transylvania........................................................................................64 1.4. Chemist’s shops in Târgu Mureş (Marosvásárhely) ....................................................................72 1.5. Chemist’s shops in Oradea (Nagyvárad) ....................................................................................92 1.6. Chemist’s shop in Timişoara (Temesvár) .................................................................................109 1.7. Chemists and their shops in Sălaj (Szilágy) county ..................................................................121 1.8. University pharmacies.............................................................................................................129 1.9. Control and instructions concerning pharmaceutical activity ..................................................137 1.10. Comparison of the instructions for pharmacists in Transylvania and Debrecen (Hungary) dating from the 18th century ................................................................................153 2. Pharmaceutical education in Transylvania......................................................................................159 2.1. Pharmaceutical education from the beginnings to university training .....................................159 2.2. Possibilities of getting the degree of pharmacist for young people in Transylvania ...................164 2.3. Pharmaceutical university teaching in Cluj (Kolozsvár)...........................................................190 2.3.1. Renowned professors in pharmaceutical education at Ferenc József University (1872–1919) ................................................................................................................200 2.4. Lives of the graduates of the Ferenc József University at 1903 .................................................206 2.5. Pharmaceutical training at the Faculty of Pharmacy at Târgu Mureş (1948–2000) ..................213 2.5.1. Lives and works of the professors who founded pharmaceutical training at Târgu Mureş .................................................................................................................230 2.5.2. Graduates of the Faculty of Pharmacy at Târgu Mureş (1950–2000) ............................234 2.5.3. University courses lithographed in Hungarian at the Faculty of Pharmacy (1950–2010) ...............................................................................................................246 2.6. Possibilities of obtaining the scientific degree (doctor of pharmacy) for pharmacists in Transylvania ...........................................................................................................................249 2.6.1. List of Hungarian doctor’s of pharmacy in Transylvania. Data on their dissertations (1863–2005) ............................................................................................262 2.7. Oath of the pharmacists..........................................................................................................272 3. Public and literary activities of the pharmacists in Transylvania .....................................................279 3.1. Hungarian pharmacists acting in professional societies...........................................................279 3.2. Publication of pharmacists in Hungarian ................................................................................302 3.2.1. Scientific reviews and other periodicals .........................................................................302 3.2.2. Pharmaceutical books (1750–2011) .............................................................................316 3.2.3. Fiction, poetry and other publications ..........................................................................322 3.2.4. Poems written by chemists and about chemists published in pharmaceutical reviews .........................................................................................................................324 3.3. Women choosing the career of pharmacist ..............................................................................339 3.4. Transylvanian pharmacists in the 1848 war of independence ..................................................355 Index of name ...................................................................................................................................361

389

INHALT Vorwort (Prof. Dr. h. c. Zalai Károly, Prof. Dr. Kapronczay Károly) ......................................................5 Einleitung .............................................................................................................................................7 Abkürzungsverzeichnis ........................................................................................................................11 1. Gründung und Ausbreitung der Apotheken in Siebenbürgen ..........................................................13 1.1. Über die Apotheken, die vor der Gründung der öffentlichen bürgerlichen Apotheken funktionierten .........................................................................................................................13 1.1.1. Feldapotheken, Militärapotheken ...................................................................................13 1.1.2. Fürstliche Apotheken .....................................................................................................16 1.1.3. Kirchliche Apotheken.....................................................................................................18 1.1.4. Stadt Apotheken.............................................................................................................24 1.2. Entwicklung der Apotheken in Siebenbürgen ...........................................................................29 1.3. Namhaftmachung der Apotheken .............................................................................................64 1.4. Apotheken in Neumarkt am Mieresch (Târgu Mureş, Marosvásárhely) .....................................72 1.5. Apotheken in Grosswardein (Oradea, Nagyvárad) ....................................................................92 1.6. Apotheken in Temeswar (Timişoara, Temesvár) ......................................................................109 1.7. Apotheken und Apotheker in Komitat Szilágy (Sălaj) .............................................................121 1.8. Universitätsapotheken.............................................................................................................129 1.9. Inspektion der Apotheken. Apotheker – Unterweisungen .......................................................137 1.10. Vergleich der im XVIII. Jahrhundert verfassten Instruktionen für Apotheker, die aus Siebenbürgen und aus Debrecen stammen ................................................................153 2. Ausbildung der Apotheker in Siebenbürgen...................................................................................159 2.1. Pharmazeutische Ausbildung in den Jahren vor dem Beginn des Universitätsstudiums...............................................................................................................159 2.2. Möglichkeiten Siebenbürger Studenten das Apothekerdiplom zu erwerben ............................164 2.3. Pharmaziestudium in Klausenburg (Cluj, Kolozsvár) ..............................................................190 2.3.1. Verdienstvolle Professoren des Pharmazeutischen Unterrichtes an der Klausenburger Franz Josef Universität (1872–1919) .....................................................200 2.4. Lebenslauf der Absolventen im Jahr 1903 ...............................................................................206 2.5. Universitätsstudium an der pharmazeutischen Fakultät in Neumarkt am Mieresch (Târgu Mureş, Marosvásárhely) (1948–2000) ........................................................................213 2.5.1. Lebenslauf und Werk der Lehrkräfte die pharmazeutische Ausbildung begründet haben ..........................................................................................................230 2.5.2. Namenverzeichnis der Absolventen der pharmazeutischen Fakultät (1950–2000) ................................................................................................................234 2.5.3. Die in ungarischer Sprache verfassten Universitäts Kurse der pharmazeutischen Fakultät (1950–2010) ..................................................................................................246 2.6. Möglichkeit des Erwerbens des Doktortitels für die Siebenbürger Apotheker ..........................249 2.6.1. Verzeichnis der Siebenbürger Doktoren der Pharmazie (1863–2005) ...........................262 2.7. Eidablegung Siebenbürger Apotheker .....................................................................................272 3. Gemeinschaftsarbeit und literarische Tätigkeit der ungarischen Apotheker aus Siebenbürgen................................................................................................................................279 3.1. Aktivität in verschiedenen Berufsvereinigungen ......................................................................279 3.2. Publikationen in ungarischer Sprache der siebenbürgischen Apotheker ...................................302 3.2.1. Zeitschriften und periodische Verlagswerke ..................................................................302 3.2.2. Pharmazeutische Fachwerke (1750–2011) ....................................................................316 3.2.3. Belletristische und andere nicht berufliche Arbeiten .....................................................322 3.2.4. In Fachzeitschriften erschienene, von Apotheker und über Apotheker geschriebene Gedichte ..................................................................................................324

390

3.3. Frauen die den Apothekerberuf gewählt haben .......................................................................339 3.4. Apotheker die in dem ungarischen Freiheitskampf im Jahre 1848 teilgenommen haben......................................................................................................................................355 Namensverzeichnis ............................................................................................................................361

391