AZ ÉRZELMI LEVÁLÁS KÉRDŐÍV MAGYAR VÁLTOZATÁNAK (DSI-H) PSZICHOMETRIAI JELLEMZŐI

Magyar Pszichológiai Szemle, 2013, 68. 3. 533–554. DOI: 10.1556/MPSzle.68.2013.3.08.

AZ ÉRZELMI LEVÁLÁS KÉRDŐÍV MAGYAR VÁLTOZATÁNAK (DSI-H) PSZICHOMETRIAI JELLEMZŐI ———

– NISTOR MIHAELA1 – PAPP GÁBOR1 – MARTOS TAMÁS2 – MOLNÁR PÉTER3 1 Debreceni Egyetem, Pszichológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Budapest 3 Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézet 2

E-mail: [email protected]; [email protected]; [email protected]; [email protected] Beérkezett: 2012. május 13. – Elfogadva: 2013. május 10.

Háttér és célok: BOWEN (1978) szerint az ember legalapvetőbb problémája a családi összetartozás és az egyéni függetlenség közötti egyensúly elérése, amit a differenciálódás konstruktumával illet. Aki ennek az egyensúlynak az elérésére képes, anélkül él bensőséges kapcsolataiban, hogy közben feláldozná saját identitását. Tanulmányunkban bemutatjuk a felnőttek számára (25+) fejlesztett 43 tételes Érzelmi Leválás Kérdőív (DSI, SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998) elméleti hátterét és magyar változatának (DSI-H) pszichometriai jellemzőit, amit a boweni differenciálódás folyamatkomponenseinek (Érzelmi reaktivitás, Én-pozíció, Érzelmi kilépés, Fúzió) mérésére fejlesztettek ki. Az általunk fordított kérdőív hiánypótló a magyar szakirodalomban, mivel tudomásunk szerint nincs kifejezetten a differenciálódást mérő eszköz. Módszer: A vizsgálatban 394, 25 év feletti személy (151 férfi és 243 nő) vett részt. Az Érzelmi Leválás Kérdőív mellett felvettük a Felnőtt Kötődési Stílus Kérdőívet (ASQ, FEENEY és NOLLER, 1994), a Házastársi stressz skálát (HSK, ORTH-GOMER és CHESNEY, 1997; ORTH-GOMER, WAMAL, HORSTEN, GUSTAFSSON, SCHNEIDERMAN és MITTLEMAN, 2000), valamint a Vonás Szorongás Kérdőívet (STAI, SIPOS és SIPOS, 1978). Eredmények: A DSI-H általunk azonosított faktorstruktúrája megegyezik a SKOWRON (1998) által leírt négyfaktoros modellel. Szignifikáns nemek közti különbséget találtunk a férfiak javára az összesített DSI pontszámban, valamint az Emocionális reaktivitás, a Fúzió és az Én-pozíció alskála pontszámaiban. A DSI kérdőív összpontszáma, illetve alskálái megfelelő konvergens és diszkrimináns validitást mutattak a stresszt, a szorongásra való hajlamot, illetve a kötődést mérő konstruktumokkal.

533

534

Nistor Mihaela – Papp Gábor – Martos Tamás – Molnár Péter

Következtetések: Összességében elmondhatjuk, hogy a DSI-H kérdőív pszichometriai jellemzői megfelelőek, ezért a kérdőív jól használható a kutatási programokban, továbbá a klinikai gyakorlat hasznos eszközévé válhat. Kulcsszavak: kötődés, differenciálódás, fúzió, Bowen, érzelmi reaktivitás, érzelmi kilépés, én-pozíció

BEVEZETŐ A családterápiás ismeretek kialakulásához nagymértékben hozzájárultak a tudomány különböző területein az egészséges családokkal folytatott vizsgálatok, például az antropológia (Mead, Murdock), a pszichológia (Erikson, Havinghurst, Brofenbrenner), a pszichoanalízis (Ackerman, Sullivan) (lásd KOMLÓSI, 2000). Úttörő jelentőségű Gregory Bateson munkássága, aki a kommunikációs folyamatoknak jelentős szerepet tulajdonított a pszichés betegségek kialakulásában, illetve gyógyításában. Az általa vezetett Palo Alto-i kutatócsoport a szkizofrén betegek kommunikációs jellemzőit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a szkizofrénia a családi kommunikációs rendszer hibájának jellegzetes következménye. Bateson jelentős megállapítása, hogy minden közlés válasz egy korábbi hatásra, és hogy társas kapcsolatainkra reverberáló kommunikációs körök jellemzők. A családterápia számára nagy jelentőségű ez a felismerés, hiszen a családterápia az okokozati szemlélet helyett a cirkuláris működésre helyezi a hangsúlyt (GOLDENBERG és GOLDENBERG, 2008; DALLOS és PROCTER, 2001; KOMLÓSI, 2000). A pszichiátriai betegségek rendszerszemléletű megközelítése, valamint a családi rendszer kommunikációs sajátosságainak vizsgálata vezettek többek között a családterápiás gyakorlat és elméletek kialakulásához, így Murray BOWEN elméletéhez (1976) is. A transzgenerációs elméletek szerint az aktuális családban fennálló kapcsolati minták a származási család megoldatlan problémáit tükrözik. Ezek a kapcsolati minták nemzedékeken átívelő mintázatokban ismétlődnek és az egyes nemzedékek viselkedésében újra és újra felbukkanhatnak (BÖSZÖRMÉNYI-NAGY és KRASZNER, 2001; BOWEN, 1976). Bowen főként a szülői családtól való érzelmi és intellektuális leválás, illetve az én-differenciálódás elégtelenségében látta számos patológiás jelenség okát (KOMLÓSI, 2000). Több jelentős kutatási projektben is részt vett, egyrészt az aktuális (nukleáris) család érzelmi folyamatait és interakciós mintázatait kutatta. Másrészt az eredeti család történeteit vizsgálta, ez vezetett a transzgenerációs felfogás kialakulásához (BOWEN, 1978/1976). Bowen az 1950-es évek közepétől szkizofrén családokat kezelt Topekában a Menninger Klinikán, illetve később a National Institutes of Health intézményben. Érdeklődése középpontjában a szkizofrén betegek és anyáik közötti érzelmi fúzió állt. Eredményei szerint az ilyen családokra a kapcsolatok túl szoros működése jellemző. Bowen szerint a család olyan érzelmi egység, melynek tagjai nem tudnak elszakadni egymástól, elkülöníteni önmagukat a többi családtagtól (GOLDENBERG és GOLDENBERG, 2008). A szkizofrén családok vizsgálatával párhuzamosan Bowen viselkedési zavarokat mutató gyermekeket kezelt családterápiával, kizárva őket a 534

Az Érzelmi Leválás Kérdőív magyar változatának (DSI-H) pszichometriai jellemzői

535

kezelésből, azzal az indokkal, hogy az alapprobléma a szülők problematikus kapcsolata. Ennek megoldása, a gyermek tüneteinek automatikus megszüntetését vonja maga után (BARÁT, 2011). Terápiájának általános célja annak elérése, hogy a családtagok ne automatikusan reagáljanak egymásra érzelmileg, hanem éretten, „értelemmel” tekintsenek egymásra (BARÁT, 2011). Elméleti előfeltevései abból indulnak ki, hogy a krónikus szorongás nemzedékeken átívelő jelenség, amely a család küzdelmeiben jelenik meg, hogy egyensúlyt képezzen tagjai összetartozása és elkülönülése között. Az erősebb összetartozás veszélyezteti az egyensúlyt, mivel a család érzelmi működése túlfűtötté válik. Ennek következménye a személyes autonómia csökkenése, amely krónikus szorongást idéz elő a személyben és ez képezi tüneteinek alapját. Bowen szerint ennek a krónikus szorongásnak az egyetlen ellenszere az elkülönülés (differenciálódás) folyamata, amely abban segíti az egyént, hogy saját és ne családja értékrendjét kövesse (GOLDENBERG és GOLDENBERG, 2008). Bowen elméletének középpontjában az elkülönülés, differenciálódás fogalma áll, ami élethosszig tartó, mindig személyközi kapcsolatban megnyilvánuló folyamatot jelöl. A differenciált szelffel rendelkező személy képes egyensúlyt teremteni gondolkodása és érzelmei között (mindig személyes meggyőződése szerint cselekszik, és nem fél belső érzései kifejezésétől), miközben objektivitást és rugalmasságot mutat (tehát független a család érzelmi nyomásától). Minden ember rendelkezik szelfjének bizonyos differenciáltsági fokával. Bowen abból a szempontból elemzi a differenciálódás folyamatát, hogy intenzív érzelmi viszonyban az egyik partner szelfje milyen mértékben különül el, illetve, mennyire fuzionál a másik résztvevő szelfjével. A „szelf differenciálódását” Bowen egy 0 tól 100-ig jelölt elméleti skálán szemléltette, ahol a 0-val jelölt végpont a teljes fúziót jelenti, vagyis elméletileg a szelf hiánya („no self”), a 100-zal jelölt végpont teljesen differenciált, autonóm szelfet jelöl (BARÁT, 2011). A differenciálódás magasabb fokán álló egyénekre jellemző a szilárd én, amely semmilyen körülmények között (anyagi javak, szülői jóváhagyás, családi harmónia érdekében, kényszer hatására) nem befolyásolható. Azok a személyek, akik a skála alacsony fokán helyezkednek el, a mások elfogadását biztosítandó, feláldozzák egyéniségüket, életüket a körülöttük lévők érzései irányítják. Ezek a személyek úgynevezett „mintha-szelffel” rendelkeznek, amit valódinak hisznek, de igazában mások értékrendjéből és véleményeiből tevődik össze (GOLDENBERG és GOLDENBERG, 2008). Bowen szerint az alacsonyan differenciált személy a legtöbb élethelyzetben megfelelően működhet, de szoros érzelmi kapcsolatában megjelenhet a fúzió. Ezek a személyek intenzívebben reagálnak a stresszre és fogékonyabbak az azzal kapcsolatos tünetképződésre. Az elmélet szerint hajlamosak vagyunk arra, hogy a magunkhoz hasonló differenciáltságú énnel rendelkező párt válasszunk magunknak (BARÁT, 2010; SKOWRON, VAN EPPS és CIPRIANO, in press). Így egy kevésbé differenciált személy olyan társat választ, aki eredeti családjával hasonló módon összeolvadt és akivel párként ugyanolyan jellegű családot alapíthat. Minél összeolvadtabb a nukleáris család érzelmi rendszere, annál nagyobb a szorongás és a labilitás kialakulásának veszélye. 535

536


Azok a személyek, akiknél az érzelmek és a ráció fúziója nagyon erős, általában kiszolgáltatottak a családban uralkodó érzelmeknek és reflexesen reagálnak a családi történésekre (GOLDENBERG és GOLDENBERG, 2008). Az alacsonyan differenciált személyeknek stressz esetén nehezükre esik megőrizni nyugalmukat és hajlamosak annak alapján hozni döntéseiket, ahogyan „érzik, hogy a legjobb”. Más szavakkal, viselkedésük érzelemvezérelt, vagyis emocionálisan reaktív személyek (KERR és BOWEN, 1988; BROWN, 1999). Általában, minél alacsonyabb a szelf differenciáltsága, annál nagyobb az érzés- és indulatvezérelt viselkedéselemek aránya (BARÁT, 2011). A magas érzelmi reaktivitás az egyén és családja közötti távolságtartásban, függésben, egymás életébe való túlzott beavatkozásban, illetve konfliktusok jelenlétében mutatkozhat meg (KLEVER, 2004). Az érzelmi reaktivitásban nemi különbségek tapasztalhatók: a nők magasabb értéket mutatnak, mint a férfiak (SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998; SKOWRON, STANLEY és SHAPIRO, 2009). A túlzott fúzió következménye a kapcsolatokból való érzelmi kilépés is, amely nem valódi szabadságra utal, hanem kétségbeesett kísérlet is lehet a túlzottan összefonódott családi kötelékek eloldására. Ilyenkor az egyének földrajzi távolság segítségével tartják magukat messze a családjuktól (például elköltöznek egy másik országba); pszichés akadályokat állítanak fel (például minimalizálják a kapcsolattartást a szülőkkel) vagy meggyőzik magukat arról, hogy a családi kötelékek már nem hatnak rájuk. Ilyen esetben a megoldatlan differenciálódás továbbra is fennáll, majd újra aktiválódik párkapcsolataikban, illetve a gyermekkel való kapcsolatban (KLEVER, 2004). Az érzelmi kilépés egyszerre „tükrözi a problémát”, vagyis a nemzedékek közötti összefonódásra utal, „megoldja a problémát”, mivel az összefonódás miatti szorongást csökkenti, illetve „teremti a problémát”, alapvetően lényeges kapcsolatok elszakadását okozva (KERR, 1988). Bowen szerint a differenciálódás mértéke azt jelzi, hogy valaki milyen mértékben képes elkülöníteni saját intellektuális folyamatait átélt érzelmeitől. Ezt a jelenséget operacionalizálja Bowen az Én-pozíció konstruktumával. Vagyis, főleg szorongáskeltő helyzetekben, mennyire tud gondolkodni, tervezni saját értékrendje szerint, anélkül hogy reflexesen reagálna a másoktól érkező érzelmi ingerekre. A magas differenciálódással jellemezhető személyek kitartanak saját meggyőződésük mellett mások nyomása alatt állva is (Bowen, 1978). A differenciálódás határaik rugalmasságával jár, ezért a kapcsolataik intimitását képesek fenntartani anélkül, hogy félnének a másikkal való „összeolvadástól” (BOWEN, 1978; KERR, 1988). Ez az elméleti háttér szolgál az Érzelmi Leválás Kérdőív (Differentiation of Self Inventory, DSI, SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998) alapjául, amely a Bowen által differenciálódásként leírt jelenség fent bemutatott aspektusait méri. A kérdőív hiánypótló a magyar szakirodalomban, mivel kifejezetten differenciálódást mérő eszköz jelenleg nem elérhető. Ugyan vannak szeparációs szorongást mérő eszközeink: az Anyai Szeparációs Szorongás Kérdőíve (MSAS; HOCK, MCBRIDGE és GNEZDA, 1989), a Szeparációs Szorongás Teszt (SAT; SLOUGH és GREENBERG, 1988), de ezek csecsemő- (MSAS) vagy gyerekkorban (SAT) mérik az anyai vagy a gyermek szeparáció szorongásának mértékét. A differenciálódást mérő DSI-H kérdőívet 25 év feletti felnőttek számára dolgozták ki, feltételezve, hogy ők élnek olyan élethelyzetben, amely lehetővé teszi a differenciálódás mérését (anyagilag 536


537

függetlenek, nem élnek együtt a szüleikkel). Továbbá ezek a szeparációs szorongást mérő kérdőívek sem a párkapcsolati jellemzőkre kérdeznek rá, kivéve KOZMA (2004) fentebb említett, átdolgozott Szeparációs Szorongás Tesztjét, amely különböző helyzetek segítségével méri a párkapcsolati szeparációs szorongást. Megemlítendő, hogy a szeparációs szorongás és a differenciálódás hasonló, de nem azonos jelentésű fogalmak. Az anyai szeparációs szorongás olyan érzelmi állapot, amelyre az aggodalom, a szomorúság és a bűntudat érzése jellemző, amit az anya a csecsemőjétől való távollétében vagy a szeparáció gondolati felidézése során él át (JÁRMAI, 2009). Az anyai szeparációs szorongás kötődésspecifikus, és az általános, személyre jellemző szorongásszint nem befolyásolja (FELDMAN és REZNICK, 1996; HÁMORI, 2005). A differenciálódás arra vonatkozik, hogy szorongáskeltő helyzetekben mennyire tud valaki saját értékrendjének megfelelően működni, anélkül hogy automatikusan válaszolna a környezettől jövő ingerekre (GOLDENBERG és GOLDENBERG, 2008). KUTATÁSI EREDMÉNYEK A DSI-VEL A DSI kérdőívet alkalmazó kutatások a következő jellemzők esetében találtak öszszefüggést a differenciálódással. A magasabb differenciálódás (azaz alacsonyabb érzelmi reaktivitás, kevesebb késztetés arra, hogy az egyén érzelmileg kilépjen a kapcsolatból, alacsonyabb kapcsolati fúzió, illetve magasabb készség az önállóság vállalására) alacsonyabb szorongással (SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998), kevesebb testi tünettel (PELEG-POPKO, 2002; SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998), jobb megküzdési stratégiákkal (MURDOCK és GORE, 2004), alacsonyabb szintű szepárációs szorongással (PELEG és YITZHAK, 2011), magasabb házassági elégedettséggel (SKOWRON, 2000; SPENCER és BROWN, 2007), adaptívabb érzelmi regulációs készségekkel (SKOWRON és DENDY, 2004), alacsonyabb mértékű agresszióval (SKOWRON és PLATT, 2005), magasabb szintű pszichológiai jólléttel (SKOWRON, STANLEY és SHAPIRO, 2009) és alacsonyabb mértékű drogfogyasztással (THORBERG és LYVERS, 2006) járt együtt. Nemi különbségeket is találtak a DSI alskáláin. A férfiak esetében az érzelmi kilépés alskála pontszáma magasabb volt, míg az emocionális reaktivitásé alacsonyabb, és alacsonyabb mértékű fúzió volt tapasztalható, mint a nőknél. Az Érzelmi kilépés alskáláin általában a férfiak, az Érzelmi reaktivitás alskálán pedig a nők értek el magasabb pontszámokat (JOHNSON, THORNGRIN és SMITH, 2001; PELEGPOPKO, 2004; SKOWRON, 2000; SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998). SCHWARTZ, THIGPEN és MONTGOMERY (2006) kimutatta, hogy a férfiaknak, azt tapasztalván, hogy eredeti családjukban a szülők helytelenítik a negatív érzelmek kifejezését, később nehezükre esik kiállniuk meggyőződésük mellett. A nők esetében a szülői helytelenítés, illetve az anyai elutasítás összefüggésben áll a Fúzió alskálán elért magasabb pontszámokkal. A DSI-t serdülő, felnőtt és időskorú mintán egyaránt tanulmányozták. KNAUTH és SKOWRON (2004) szerint a DSI kérdőív alacsony megbízhatóságot mutatott a serdülőkkel végzett vizsgálatokban. Ahhoz, hogy serdülőknél is sikeresen alkal537

538


mazható mérőeszközzé váljon a teszt, szükségesnek látszik kiegészítése a serdülőkorhoz köthető korspecifikus jellemzőkkel. A serdülőkori kutatásokban a differenciálódást összekapcsolták a pszichológiai jólléttel, a jobb kognitív teljesítménynyel, illetve az identitás fejlődésével. A magasabb szintű differenciálódás kisebb szorongással, kevesebb tünettel, illetve jobb problémamegoldással járt együtt (KNAUTH és SKOWRON, 2004; KNAUTH, SKOWRON és ESCOBAR, 2006). Ezek az eredmények összhangban vannak ERIKSON (1950/1963) fejlődési elméletével, miszerint az egészséges lelkiállapot fejlődésében és az érett identitás elérésében jelentős szerepű az általa megkülönböztetett nyolc életszakasz pszichoszociális konfliktusainak megoldása. Minden egyes életszakasz krízis elé állítja az egyént, aminek a megoldatlansága akadályozhatja a további személyiség sikeres fejlődést. JENKINS, BUBOLTZ, SCHWARTZ és JOHNSON (2005) egy fiatal felnőttekkel végzett vizsgálatukban feltárták, hogy az eriksoni krízisek sikeres megoldása összefüggésben áll a differenciálódás komponenseivel. Továbbá JOHNSON, BUBOLTZ és SEEMAN (2003) a differenciálódás és az identitásfejlődés kapcsolatát vizsgálva, szintén fiatal felnőtteknél, összefüggést találtak a DSI alskálái, illetve a MARCIAféle (1966) négy identitásállapot között (diffúz identitás, korai zárás, moratórium, elért identitás). Azok a személyek, akik magasabb Én-pozíció képességgel rendelkeztek, érték el leginkább az érett identitás állapotát. Azok, akik magas pontszámot értek el a Fúzió alskálán, nagyobb valószínűséggel voltak jellemezhetőek a korai zárás identitás állapottal. Ugyanakkor azok, akik magas pontszámot értek el az érzelmi kilépés alskálán, diffúz identitásállapottal rendelkeztek. Kevés vizsgálat foglalkozott a differenciálódás szerepével időskorban és azzal, hogy ez hogyan függ össze a pszichológiai distresszel. A rendelkezésre álló adatok azt bizonyítják, hogy időskorban a magasabb érzelmi reaktivitás és érzelmi távolságtartás, illetve az alacsonyabb Én-pozíció nagyobb pszichológiai distresszt jelez (KIM-APPEL, APPEL, NEWMAN és PARR, 2007). SKOWRON (1998) azt találta, hogy a Fúzió alskála fordított arányt mutat a korral. Ez arra utal, hogy a felnövekedés során egyre gyengébbek a szülők felé tanúsított érzelmi kötelékek, következésképpen alacsonyabb a szülő és a felnőtt közötti erőteljes érzelmi egybefonódás előfordulásának valószínűsége. A differenciálódást összefüggésbe hozták a házastársi elégedettséggel, a kötődés minőségével, továbbá a kapcsolati elégedettséggel. Az eredmények azt mutatják, hogy a magasabb DSI pontszámok magasabb házastársi elégedettséggel járnak (SKOWRON, 2000; SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998). Ugyanakkor a férjek esetén a magasabb késztetés arra, hogy érzelmileg kilépjenek kapcsolataikból, alacsonyabb kapcsolati elégedettséget jelzett előre mind önmaguk, mind feleségük esetében (SKOWRON, 2000). A kutatások nem támasztották alá Bowen azon hipotézisét, miszerint a házastársak hasonló differenciálódási szinttel rendelkeznek (SKOWRON, 2000), illetve a felnőttek ugyanazt a differenciálódási szintet képesek elérni, mint szüleik. Egyik vizsgálatukban TUASON és FRIEDLANDER (2000) azt találták, hogy nincs szignifikáns kapcsolat a szülők és a gyerekek által elért pontszámok között a DSI alskáláin. A kötődési vizsgálatok eredményei szerint azok, akik magas pontszámokat értek el az Elkerülés dimenzióján, magas pontszámokat értek el az Érzelmi kilépés alskálán is. Ugyanakkor, aki magas pontszámot ér el a 538


539

Szorongás dimenzióban, alacsonyabb pontszámokat ér el a DSI Érzelmi reaktivitás alskáláján is, ami magasabb érzelmi reaktivitást jelent (SKOWRON és DENDY, 2004; THOBERG és LYVERS, 2006). Mivel a magyar szakirodalom tudomásunk szerint nem utal a boweni értelemben differenciálódást mérő kérdőívre, az volt a célunk, hogy olyan eszközt fordítsunk le és validáljunk, ami ezt a folyamatot méri. MÓDSZER

Minta A kérdőíveket 394, 25 év feletti személy1 töltötte ki, 151 férfi és 243 nő. A kitöltők életkora 25 és 73 év között volt (M = 38,2, SD = 11,4), végzettségüket tekintve 45,2% egyetemi diplomával rendelkezik, 10,9% felsőfokú technikumban tanult vagy szakképzésben vett részt, 27,4% érettségizett, 10,9%-nak szakiskolai, szakmunkásképzőben szerzett ipari iskolai végzettsége van, illetve 5,6% 8 általános vagy kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezik. A vizsgálati személyek 48,7%-a házasságban, 51, 3%-a élettársi kapcsolatban él.

Eszközök Az Érzelmi Leválás Kérdőív (DSI-H) A DSI 43 tételből álló kérdőív, amelyet felnőttek (25+) számára fejlesztettek ki a boweni differenciálódással kapcsolatos jellemzők mérésére. Az angol nyelvű eredeti kérdőívet egymástól függetlenül három személy fordította magyarra. Ez után kialakítottunk egy közös változatot, amelyet egy negyedik személy visszafordított angol nyelvre. A visszafordított változatot elküldtük az eredeti szerzőnek (E.S.), aki elfogadta a fordítást. A kérdőívnek – az elméleti modellnek megfelelően – négy alskálája van: 11 tétel vonatkozik arra, hogy az egyén milyen érzékenyen reagál a stresszel terhelt helyzetekre (Érzelmi reaktivitás) (például „Az emberek már megjegyezték, hogy túlságosan érzelmes vagyok.”; „Ha egy hozzám közel álló személyben csalódom egy ideig kerülőm őt.”), 11 tétel arra vonatkozik, hogy mennyire vállalja saját magát (Én-pozíció) (például „Általában nem változtatok viselkedésemen, csak azért, hogy bárkinek örömöt okozzak.”; „Amikor valakivel vitatkozom, szét tudom választani a témával kapcsolatos gondolataimat és az illetővel kapcsolatos érzelmeimet.”), 12 tétel az érzelmi elárasztástól való félelmet tükrözi (Érzelmi kilépés) 1

A vizsgálati személyek toborzása a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum azon népegészségügyi és orvostanhallgatói segítségével történt, akik a „Kötődés és párkapcsolat” kurzuson részt vettek. Minden egyes résztvevő tájékoztatót kapott a vizsgálat céljáról, illetve a kérdőív kitöltési módjáról, és aláírta, hogy részt kíván venni a vizsgálatban.

539

540


(például „Nehezemre esik kifejezni érzéseimet a számomra fontos embereknek.”; „Gyakran érzem magam gátlásosnak családi körben.”) és 12 tétel a túlzott kapcsolati emocionális involválódásra vonatkozik (Fúzió) (például „Ha házastársam /vagy partnerem/ sokáig van távol, úgy érzem, mintha egy részem hiányozna.”; „Igyekszem megfelelni a szüleim elvárásának.”). A vizsgálati személy hatfokú Likert-skálán jelzi, hogy mennyire jellemző rá az adott állítás (1: egyáltalán nem jellemző, 6: nagyon jellemző). A magasabb pontszámok mindegyik alskálán és az összes tétel átlagaként számított összpontszám esetében is magasabban differenciált ént jeleznek előre, azaz alacsonyabb érzelmi reaktivitást, fejlett képességet arra, hogy a személy vállalja önállóságát, továbbá kisebb érzelmi távolságtartást és kevesebb fúziót a másokkal való kapcsolatokban. Kötődési Stílus Kérdőíve (ASQ; FEENEY, NOLLER és HANRAHAN, 1994) A kérdőív 40 állítást tartalmaz, amelynek értelmezése a szorongás és az elkerülés, illetve az én és a másik dimenziók segítségével lehetséges. A kérdőív a kötődés modellt felhasználva azt méri, hogy az egyén milyen viszonyban van a környezetével (HÁMORI, DANKHÁZINÉ HAJTMAN, HORVÁTH-SZABÓ, KÉZDY és MARTOS, 2009). A kérdőívet FEENEY, NOLLER és HANRAHAN (1994) dolgozta ki, magyar mintára HÁMORI és munkatársai (2009) adaptálták. A kitöltő 6 pontos Likert-típusú skálán jelöli, hogy mennyire ért egyet az egyes állításokkal (1=egyáltalán nem értek egyet, 6=határozattan egyetértek). Vizsgálatunkban a Szorongás, Elkerülés dimenziókat használtuk fel, ez a két dimenzió áll a kötődési modell középpontjában (BARTHOLOMEW és HOROWITZ, 1991; COLLINS és READ, 1990). A Szorongás dimenzió az Érzelmi Reaktivitás és a Fúzió skálák igazolására szolgált, miközben az Elkerülés az Érzelmi kilépés skálaigazolására volt hivatott. Abból indultunk ki, hogy minél magasabb a szorongás, annál alacsonyabb az Érzelmi Reaktivitás, illetve a Fúzió, vagyis alacsony differenciálódás szint jellemzi az egyént. Továbbá a magas elkerülés a magas érzelmi kilépés késztetéssel függ össze. A Szorongás dimenzió Cronbach-alfa értéke 0,662, az Elkerülés dimenzió Cronbach-alfa értéke 0,814 volt kutatásunkban. Házastársi stressz skála (HSK, ORTH-GOMER és CHESNEY, 1997; ORTH-GOMER és mtsai, 2000) A kérdőívcsomag harmadik része a „Házastársi stressz skála” amely a házassági stressz források és a házastárssal való érzelmi elégedettség mérésére hivatott. A 17 tételes skálát ORTH-GOMER és CHESNEY (1997), illetve ORTH-GOMER, WAMAL, HORSTEN, GUSTAFSSON, SCHNEIDERMAN és MITTLEMAN (2000) dolgozta ki, magyar verzióját BALOG, SZÉKELY, SZABÓ és KOPP (2006) készítették el. Az eredeti kérdőív öt dimenzióval rendelkezik: Szeretet-bizalom, Probléma, Szexualitás, Személyes identitás, Szívbetegség hatása a szexualitásra, illetve igen-nem válaszlehetőségekkel rendelkezik, amelyet magyar mintán is sikeresen használtak (BALOG, SZÉKELY, SZABÓ és KOPP, 2006). Vizsgálatunkban a MARTOS, SALLAY, NISTOR és JÓZSA 540


541

(2012) által módosított változatot alkalmaztuk, amelyben a kifejezetten szívbetegségre vonatkozó három tételt („Szívbetegsége befolyásolta szexuális kapcsolatukat?”; „Szívbetegsége miatt megszűnt a szexuális kapcsolatuk?”; „Van szexuális kapcsolata a házastársával?”) elhagyták. Az utóbbi Szexualitás dimenzióhoz tartozó kérdés azért maradt ki, mert többé-kevésbé normálisan funkcionáló párkapcsolatban sokkal ritkábban kérdés az, hogy élnek-e szexuális életet – ez a szívbetegeknél releváns, ahol a megerőltetéstől, izgalomtól való félelem gyakran akadályozhatja a szexuális kapcsolatot is. Továbbá a módosított változatban négyfokú skálán válaszolhattak a kitöltők (1= Nem, 4= Mindig/Teljesen/Sokszor). A skála e módosított változatát sikerrel alkalmazták magyar nyelven is (MARTOS, SALLAY, NISTOR és JÓZSA, 2012). A HSK skálával a házassági stressz fokát mértük és abból indultunk ki, hogy az alacsony differenciálódás magas szintű házassági stresszel jár a DSI minden alskáláján, illetve az összpontszámban. A stressz a kapcsolatban annál kisebb, minél kevesebb pontot ér el a személy. A mért Cronbach-alfa értéke 0,844. Vonásszorongás Kérdőív (STAI-T; SPIELBERGER, GORSUCH és LUSHENE, 1970) A STAI 40 tételből álló önkitöltős kérdőív. SPIELBERGER, GORSUCH és LUSHENE (1970) dolgozta ki, SIPOS és SIPOS (1978) adaptálta magyar mintára. Vizsgálatunkban a vonásszorongást mérő 20 tételt tartalmazó változatot (STAI-T) alkalmaztuk. A STAI skálával a szorongás hajlamot mértük, és abból indultunk ki, hogy az alacsony differenciálódás magas szintű szorongással jár a DSI összes alskáláján, illetve az összpontszámban. A kitöltőnek négyfokú skálán kell válaszolnia (1=egyáltalán nem 4=nagyon/ teljesen). A kutatásunkban a Cronbach-alfa értéke 0,834.

EREDMÉNYEK

A DSI faktorstuktúrája Tanulmányunk elsődleges célja, hogy feltárjuk, milyen faktorstruktúrával rendelkezik a DSI magyar mintán. Első lépésként konfirmatív faktoranalízist végeztünk, ellenőrizendő, hogy az eredeti faktorstruktúra magyar mintán is megállja-e a helyét. SKOWRON és FRIEDLANDER (1998) a skála kidolgozásakor konfirmatív faktoranalízist végzett az általuk talált négyfaktoros struktúra megerősítése érdekében. Elemzéseik során (a használt szoftverek korlátai miatt) az egy skálába tartozó tételekből véletlenszerűen meta-tételeket alkottak olyan módon, hogy minden skálához három tétel tartozzon. Ettől a módszertől mi az elemzések során eltértünk, és a tételeket önállóan kezeltük, mert így pontosabb képet kaphattunk a skála működéséről. Minden másban követtük azt az eljárást, amelyet SKOWRON és 541

542


FRIEDLANDER (1998) bemutatott a skála kialakításáról szóló tanulmányában. Az elemzésekhez az R program 2. 15.0-ás verzióját használtuk. Az elemzések azt mutatták, hogy az adataink a feltételezett modellre nem illeszkednek megfelelően (χ2(854) = 2712,9; p<0,001; GFI = 0,74; AGFI = 0,71; RMSEA = 0,074; NFI =0,052; CFI = 0,61; SRMR = 0,10). Az 1. táblázat bemutatja az egyes skálákhoz tartozó tételeket és azok standardizált együtthatóit.

0,792 0,425 0,330 0,719 0,545 0,569 0,736 0,555 0,429 0,452 0,960

Standardizált együttható (β)

04. 07. 11. 15. 19. 23. 27. 31. 35. 41. 43.

Fúzió

0,802 0,822 0,843 0,820 0,916 0,929 0,862 0,911 0,662 0,765 0,754 0,591


02. 03. 08. 12. 16. 20. 24. 28. 32. 36. 39. 42.

Én-pozíció

0,874 0,579 0,660 0,671 0,805 0,778 0,990 1,020 1,058 0,746 0,852



01. 06. 10. 14. 18. 21. 26. 30. 34. 38. 40.

Érzelmi kilépés

Érzelmi reaktivitás

1. táblázat. Az alskálákhoz tartozó tételek

05. 09. 13. 17. 22. 25. 29. 33. 37.

0,283 0,943 0,542 0,920 0,458 0,539 0,905 0,032 0,498

Az 1. táblázatból látható, hogy az Érzelmi reaktivitás és az Érzelmi kilépés esetében a legtöbb tétel jól illeszkedik a modellbe, azonban az Én-pozíció faktorban a 11-es tétel a többi tételhez viszonyítva alacsonyabb értéket mutat (0,33). A Fúzió faktorban az 5-ös és a 33-as tétel együtthatója (0,283, illetve 0,032) mutat alacsonyabb értéket. Emiatt indokoltnak láttuk, hogy az ellenőrző faktoranalízis után feltáró elemzést is végezzünk annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk a skáláról. Követve az eredeti eljárást, feltáró főkomponens-analízist használtunk, a kivont főkomponensek esetében ferde forgatást (Delta=0) alkalmazva, mert a DSI mögött meghúzódó faktorokról az elméleti háttér alapján feltételeztük, hogy korrelálnak egymással. A Kaiser–Mayer–Olkin-kritérium 0,836 volt, ami nagyon jónak mondható, a Bartlett-teszt is arra utalt (p<0,000), hogy adataink alkalmasak a faktoranalízisre. A Scree-teszt alapján – hasonlóan az eredeti DSI struktúrához – négy főkomponensből álló struktúra tűnt a legadekvátabbnak. A négy főkomponens az összes variancia 38,5%-át magyarázta. A 2. táblázat bemutatja, hogy az egyes főkomponensek milyen tételekből álltak. 542


543

2. táblázat. Az egyes faktorokhoz tartozó tételek

Tételek 16. Gyakran kellemetlenül érzem magam, ha az emberek túl közel kerülnek hozzám. 28. Ha valamelyik kapcsolatom túl intenzívvé válik, késztetést érzek arra, hogy kilépjek belőle. 20. Aggódom, hogy elvesztem a függetlenségemet intim kapcsolataimban. 08. Ha valaki túl közel kerül hozzám, visszahúzódom az illetőtől. 24. Gyakran azt érzem, hogy házastársam (vagy partnerem) túl sokat akar tőlem. 12. Házastársam (vagy partnerem) nem tűrné, hogy kifejezzem a valódi érzéseimet bizonyos dolgokról. 02. Nehezemre esik kifejezni érzéseimet a számomra fontos embereknek. 36. Gyakran fullasztónak / fojtogatónak érzem, amikor házastársammal vagy partneremmel vagyok. 39. Amikor a dolgok rosszra fordulnak, csak rontja a helyzetet, ha beszélünk róluk. 03. Gyakran érzem magam gátlásosnak családi körben. 32. Soha sem gondolnék arra, hogy bármelyik családtagomhoz forduljak érzelmi támogatásért. 10. Szeretném, ha nem volnék ennyire érzelmes. 42. Javulna a kapcsolatunk, ha a házastársam (partnerem) biztosítaná az életteret, amire szükségem van. 17. Fontos számomra, hogy rendszeresen tartsam a kapcsolatot szüleimmel. 9. Elmondhatják, vagy elmondhatták, hogy nagyon kötődőm szüleimhez. 29. Szüleimmel vagy testvéreimmel való veszekedések után még mindig hajlamos vagyok szörnyen érezni magam. 37. Aggódom, hogy a hozzám közel állók megbetegednek, megsérülnek vagy megbántódnak. 25. Igyekszem megfelelni a szüleim elvárásának. 22. Ha házastársam (vagy partnerem) sokáig van távol, úgy érzem, mintha egy részem hiányozna.

EC

Főkomponensek FO IP

ER

0,706

0,114

0,093

0,067

0,664

–0,145–

0,028

0,212

0,659

–0,021– –0,138–

0,636

0,094

0,022

0,166 0,073

0,588

–0,135– –0,055–

0,213

0,576

–0,163– –0,094–

0,147

0,569

–0,007– –0,012–

0,202

0,563

–0,398– –0,186–

0,300

0,559

–0,188– –0,116–

0,204

0,556

–0,072– –0,069–

0,300

0,527

–0,180–

0,105

–0,005–

0,482

0,149

–0,095–

0,387

–0,184– –0,018–

0,269

0,388 –0,270–

0,691

0,174

–0,013–

–0,092–

0,677

0,107

0,082

0,078

0,654

–0,054–

0,442

0,047

0,483

–0,109–

0,181

0,027

0,414

–0,075–

0,247

–0,159–

0,401

0,116

0,151

543

544

Nistor Mihaela – Papp Gábor – Martos Tamás – Molnár Péter Tételek

43. Meglehetősen stabil szoktam maradni erős stresszhelyzetekben is. 04. Hajlamos vagyok arra, hogy megőrizzem a nyugalmamat még stresszhelyzetekben is. 15. Amikor valakivel vitatkozom, szét tudom választani a témával kapcsolatos gondolataimat és az illetővel kapcsolatos érzéseimet. 05. Általában hajlamos vagyok elsimítani vagy megoldani számomra fontos emberek konfliktusait. 27. Képes vagyok nemet mondani embereknek akkor is, ha az illetők nyomást gyakorolnak rám. 07. Bármi történjék is velem az életben, tudom, hogy soha nem felejteném el, ki vagyok. 31. Kevésbé érdekel mások véleménye annál, mint hogy azt tegyem, amit magam jónak látok. 23. Meglehetősen jól kijövök önmagammal. 13. Valahányszor gond van a kapcsolatomban, nagyon igyekszem azonnal rendezni azt. 19. Nincs értelme olyan dolgoktól kiborulni, amelyeken nem tudunk változtatni. 41. Általában azt teszem, amit jónak gondolok, függetlenül attól, hogy mások mit tanácsolnak. 11. Általában nem változtatok viselkedésemen, csak azért, hogy bárkinek örömöt okozzak. 34. Nagyon érzékenyen érint, ha valaki megbánt. 38. Gyakran tűnődöm azon, hogy milyen benyomást kelthetek másokban. 26. Ha vitám támad házastársammal, vagy partneremmel, hajlamos vagyok egész nap azon rágódni. 30. Ha valaki dühös rám, nehezen teszem túl magam rajta. 1. Az emberek már megjegyezték, hogy túlságosan érzelmes vagyok. 35. Önértékelésem valójában attól függ, hogy mások mit gondolnak rólam.

EC

Főkomponensek FO IP

ER

–0,119– –0,021–

0,707

–0,253–

–0,041– –0,164–

0,647

–0,136–

0,049

0,005

0,638

–0,119–

–0,104–

0,074

0,583

0,212

0,065

–0,034–

0,554

–0,186–

–0,198–

0,433

0,501

0,070

0,206

0,116

0,460

–0,218–

–0,118–

0,126

0,431

–0,323–

–0,281–

0,315

0,411

0,118

–0,034–

0,053

0,405

–0,112–

0,101

0,249

0,379

–0,147–

0,247

0,047

0,329

0,024

0,053

0,421

–0,141–

0,713

–0,061– –0,141–

0,689

0,211 0,114

0,307

–0,107–

0,684

0,113

0,435

–0,144–

0,646

0,143

0,179

–0,093–

0,640

–0,164– –0,181–

0,590

0,305

40. Másoknál erősebben élem át a dolgokat.

0,230

0,316

–0,020–

0,587

21. Rendkívül érzékeny vagyok a kritikára.

0,202

0,251

–0,145–

0,547

–0,017– –0,246–

0,545

33. Gyakran azon kapom magam, hogy házastársi (vagy partneri) kapcsolatomon rágódom. 18. Néha úgy érzem magam, mintha érzelmi hullámvasúton ülnék. 14. Időnként érzelmeim annyira eluralkodnak rajtam, hogy nehezemre esik világosan gondolkodni. 6. Ha egy hozzám közel álló személyben csalódom, egy ideig kerülőm őt.

544

0,514 0,406

0,027

–0,313–

0,486

0,277

0,072

–0,312–

0,440

0,207

0,218

0,158

0,384


545

Az első, általunk azonosított főkomponensbe 13 tétel került, ebből 12 megegyezett az eredeti skála Érzelmi kilépés (Emotional cut-off) alskálájának tételeivel. Egy olyan tétel került ide továbbá, amely az eredeti skálában az Érzelmi reaktivitás alskála tétele volt. Ennek a főkomponensnek a saját értéke 7,08, és a variancia 16,47 %-át magyarázza. A második főkomponensbe hat tétel került, mind a hat tétel eredetileg a Fúzió (Fusion With Others) skálába tartozott. Két FO (Fúzió) tétel átkerült az Én-pozíció alskálába, egy tétel pedig az Érzelmi reaktivitás skálába. A főkomponens sajátértéke 4,34, ez a variancia 10,09 %-át magyarázza. A harmadik főkomponenst 12 tétel alkotta, 11 ebből megfeleltethető az Én-pozíció (I-position) tételeinek. Egy tétel átkerült az Érzelmi reaktivitás alskálába, kettő pedig idekerült a Fúzió alskálából. A főkomponens sajátértéke 3,45, a variancia 8,02 %-át magyarázza. A negyedik, általunk azonosított főkomponensbe 12 tétel tartozott. 10 tétel megegyezett az eredeti alskála tételeivel, egy tételt a Fúzió skálából, egy továbbit pedig az Én-pozíció skálából soroltunk ide. A negyedik főkomponens kezdeti sajátértéke 1,67, és az összvariancia 3,9 %-át magyarázza. A 3. táblázat azt mutatja, hogy milyen megbízhatósági értékekkel rendelkezett a skála a kialakításakor, valamint azt, hogy jelen kutatásban hogyan alakultak ezek a megbízhatósági mutatók. 3. táblázat. A DSI Cronbach-alfa értékei

A skálát alkotó tételek száma 12

SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998 0,82 (0,79)

Fúzió

09

0,71 (0,70)

0,60

Én-pozíció

11

0,83

0,70

Érzelmi reaktivitás

11

0,84

0,83

DSI összpontszám

43

0,88 (0,85)

0,85

Érzelmi kilépés

Jelen kutatás 0,83

A 3. táblázatból látható, hogy vizsgálatunk során a megbízhatósági mutatók hasonlóan alakultak az eredeti közleményben leírtakhoz, a Fúzió skála megbízhatósági mutatója viszont meglehetősen alacsonynak mutatkozott, továbbá az Én-pozíció skála esetében is csökkenés volt megfigyelhető. Ezen skálák tétel-totál korrelációját elemezve azt figyeltük meg, hogy a Fúzió skála 5. tételének („Általában hajlamos vagyok elsimítani vagy megoldani számomra fontos emberek konfliktusait.”) esetében ez az érték 0,14, a 33. tétel („Gyakran azon kapom magam, hogy házastársi [vagy partneri] kapcsolatomon rágódom.”) esetében –0,01, eltávolításuk esetén a Cronbach-alfa értéke 0,68-ra módosulna. Mind az ellenőrző faktoranalízis eredménye, mind az item-totál korrelációk azt sugallják, hogy a Fúzió ezen két tétele nem illeszkedik ahhoz a konstruktumhoz, amit ez a skála mér. Az Én-pozíció skála esetében a 11. („Általában nem változtatok viselkedésemen, csak azért, hogy bárkinek örömöt okozzak.”) és a 35. tétel („Önértékelésem 545

546


valójában attól függ, hogy mások mit gondolnak rólam.”) mutatott alacsonyabb tétel-totál korrelációt (mindkét tétel esetében 0,21 volt ez az érték), ám eltávolításuk nem növelné jelentős mértékben a Cronbach-alfa értékét. A skálák értelmezésénél követtük az eredeti skála útmutatóját, a magasabb pontszám a mi esetünkben is magasabb differenciálódást jelentett.

Nemi különbségek a DSI skálában Az eredeti DSI skála, valamint a skála egyes faktorai nemi különbségeket mutattak (SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998), ezért ellenőriztük, hogy magyar mintán is megfigyelhetőek-e ezek az eltérések. A különbségeket független mintás t-próbával ellenőriztük, kivéve az FO skála esetében. A DSI alskálái közül egyedül az FO skála nem volt normáleloszlású (Kolmogorov–Smirnov-teszt alapján, p=0,006), ezért ebben az esetben nem t-próbát, hanem Mann–Whitney-próbát alkalmaztunk. Az összesített DSI pontszámban (t(392)=–4,68; p<0,001), az Emocionális reaktivitás skála pontszámában (t(392)=5,50; p<0,001) és az Én-pozíció skála pontszámában (t(392)=3,96; p=0,005), továbbá a Fúzió skála pontszámában (z= –3,098, p=0,002) találtunk szignifikáns nemek közti különbséget (lásd 4. táblázat). Az eredményekből látszik, hogy ott, ahol szignifikáns különbségeket találtunk, a férfiak pontszáma volt magasabb. 4. táblázat. Az alskálák és a DSI skála leíró statisztikái teljes mintán és nemekre bontva

Érzelmi kilépés Fúzió Én-pozíció Érzelmi reaktivitás DSI összpontszám

Átlag 4,39 2,66 4,03 3,25 3,64

Nők Szórás 0,91 0,69 0,71 0,83 0,49

Férfiak Átlag Szórás 4,34 0,82 2,93 0,66 4,31 0,64 3,74 0,93 3,88 0,52

Teljes minta Átlag Szórás 4,37 0,88 2,76 0,69 4,14 0,69 3,44 0,90 3,73 0,51

A DSI faktorstuktúrájának vizsgálata mellett kutatásunk további célja annak ellenőrzése volt, hogy a DSI miként függ össze a hozzá hasonló konstruktumokat mérő kérdőívekkel. Annak érdekében, hogy feltárjuk, a DSI valóban hasonló konstruktomokat mér, korrelációs számításokat végeztünk (5. táblázat). A feltüntetett értékek Spearman-féle ró értékek, mert a validáláshoz használt kérdőívek nem mutattak normál eloszlást, a Kolmogorov–Szmirnov-teszt mind a STAI, mind a HSK, mind pedig a szorongás és az elkerülés esetében is szignifikánsnak bizonyult (p<0,05). 546


547

5. táblázat. A DSI korrelációs összefüggései

DSI Házastársi Stressz Kérdőív Vonásszorongás Skála Szorongás Elkerülés **

– 0,28** – 0,68** – 0,52** – 0,31**

Érzelmi kilépés – 0,40** – 0,43** – 0,44** – 0,62**

Fúzió

Én-pozíció

– 0,15** – 0,14** – 0,31** 0,006

– 0,095* – 0,31** – 0,11** – 0,13**

Érzelmi reaktivitás – 0,23** – 0,63** – 0,51** – 0,13**

: A korreláció 0,01-es szinten szignifikáns. **: A korreláció 0,05-ös szinten szignifikáns.

Az 5. táblázatból láthatjuk, hogy minél magasabb a szorongásra való hajlam és a párkapcsolati stressz, annál kevésbé differenciált a szelf, annál hajlamosabb valaki szimbiotikus kapcsolatokba involválódni, továbbá kevésbé képes vállalni saját magát, érzékenyebben reagál a stresszel terhelt helyzetekre, illetve hajlamosabb érzelmileg kilépni a kapcsolatból. Ehhez hasonló mintázatot mutatnak a fő kötődési dimenziók is, ahol lényegében megismétlődik a STAI mintázata. A magas elkerülési hajlam összefügg a kevésbé differenciált szelffel és azzal a késztetéssel, hogy valaki érzelmileg kilépjen a kapcsolatokból.

MEGBESZÉLÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Tanulmányunk célja az volt, hogy az Érzelmi Leválás Kérdőív magyar változatának (DSI-H) Bowen teóriájára épülő elméleti hátterét és pszichometriai jellemzőit bemutassuk. A DSI kérdőívet 25 év feletti személyek számára fejlesztették ki a szerzők (SKOWRON és FRIEDLANDER, 1998), annak érdekében, hogy aktuális fontos kapcsolataik, illetve eredeti családjukhoz való kötődésük milyenségét és egyben leválásuk szintjét felmérjék. Minél magasabb összesített pontszámot ér el valaki a DSI alskáláin, annál differenciáltabb a szelfje, vagyis annál kevésbé hajlamos érzelmileg elmenekülni kapcsolataiból, magasabb a képessége, hogy a saját álláspontja mellett kitartson – még akkor is, ha nyomás alatt áll –, kevésbé érzékenyen reagáljon a stresszel terhelt helyzetekre, illetve kevésbé hajlamos kapcsolataiban túlinvolválódni. A feltáró faktoranalízis eredménye szerint adataink elfogadható illeszkedést mutattak az eredeti négyfaktoros modellhez. Az első két faktor – Érzelmi reaktivitás és Érzelmi kilépés – az amerikai mintához hasonló megbízhatósági értékeket mutatott. Ehhez képest az Én-pozíció, de leginkább a Fúzió alskála megbízhatósági értékei alacsonyabbnak bizonyultak. A faktorok által magyarázott variancia 38%, amiből a Fúzió faktor csak 4%-ot fed le, ezért óvatosan kezelendők az eredmények. A Fúzió alskála megbízhatósági értéke a SKOWRON és FRIEDLANDER (1998) által végzett validitási vizsgálatokban is alacsony volt. Miközben a többi alskála meglehetősen magas Cronbach-alfa értéket (0.80 vagy afölött) mutatott, a Fúzió al547

548


skála Cronbach-alfa értékei 0.57–0.74 között mozogtak. Tehát az általunk talált érték (0.60) a Skowron által megjelölt tartományba tartozik. Ezért azt gondoljuk, hogy a Fúzió alskála tételei revideálásra szorulnak. Ellenőrizendő, hogy tételei valóban a Bowen által mért fúzió elméleti konstruktum mérésére szolgálnak-e. Ugyanakkor nagyon alapvető szempont a kulturális különbségek megjelenése, nemcsak a Fúzió skálában, hanem a teljes kérdőívben. SKOWRON, VAN EPPS és CIPRIANO (megjelenés alatt) szerint a DSI kérdőív alskálái értelmezésében elkerülhetetlen a kulturális különbségek figyelembevétele, mivel minden kultúrában eltérő lehet a mért jellemzők jelentése. Ezek magyarázhatják, hogy miért került két, az amerikai mintában fúziós tétel („Általában hajlamos vagyok elsimítani vagy megoldani számomra fontos emberek konfliktusait.”; „Valahányszor gond van a kapcsolatomban, nagyon igyekszem azonnal rendezni azt.”) mintánkban a lélektanilag ellentétes jelentésű Én-pozíció faktorba. Vizsgálatunk azt is kimutatta, hogy a DSI bizonyos alskáláin (Érzelmi reaktivitás, Fúzió, Én-pozíció), illetve a DSI összpontszámban a férfiak magasabb pontszámokat értek el, mint a nők. Ezek szerint a férfiak kevésbé érzékenyen reagálnak a stresszel terhelt helyzetekre, kevésbé hajlamosak szimbiotikus kapcsolatokba keveredni, illetve magasabb a képességük önmaguk vállalására. Egy általunk végzett korábbi vizsgálatban (MARTOS, SALLAY, NISTOR és JÓZSA, 2012) azt találtuk, hogy a nők gyakrabban fejezik ki a stresszt, mint a férfiak. Valószínűleg ez is öszszefüggésben állhat eredményeinkkel, miszerint a férfiak a nőknél jobban tolerálják a stresszt. Nem valószínű, hogy jobban tolerálják, hanem inkább kevésbé mutatják ki. Ezt megerősíti egy korábbi vizsgálat (CSÖRSZ, SZILI, DEVECSERY és MÁTH, 2010) is, miszerint a férfi betegek általában kevesebbet panaszkodnak és kevésbé részletesen írják le a tüneteiket, mint a nők. A kérdőív konstruktumvaliditását korrelációs vizsgálatokkal ellenőriztük. A megfelelő konvergens, illetve diszkrimináns validitásra utal, hogy a DSI által mért jellemzők a várt irányban, jellemzően közepes erősséggel korrelálnak az olyan konstruktumokkal, mint a párkapcsolatban megélt stressz, a szorongásra való hajlam, illetve a kötődés dimenziói. A szorongás dimenzió fordított összefüggést mutatott az Érzelmi Reaktivitással és a Fúzióval, tehát minél magasabb a szorongás, annál alacsonyabb az Érzelmi Reaktivitás és a Fúzió, vagyis alacsony differenciálódás szint jellemző. Az Elkerülés dimenzió az Érzelmi kilépés skálával állt öszszefüggésben, vagyis a magas kapcsolati elkerülési hajlam magas érzelmi kilépéssel függ össze. Továbbá a STAI és a HSK által mért szorongás, illetve a házassági stressz magas szintjei alacsony differenciálódással jártak. Az Én-pozíció skála is mutatott összefüggéseket a kötődési dimenziókkal. A magas szorongás összefügg az alacsony szintű Én-pozícióval, vagyis minél jobban szorong valaki, annál kevésbé tudja vállalni saját magát. Ha az elkerülés magas az eredmények szerint, a személy jobban képes kitartani saját álláspontja mellett. Érdemes átgondolni a kutatás néhány olyan jellegzetességét, amely korlátozhatja az eredmények tágabb értelmezését. A vizsgálati minta méretén kívül, a megoszlása sem ideális, hiszen viszonylag erős női túlsúlyt mutat (közel 2/3). A kérdőív eredményei is arra utalnak, hogy bizonyos skálák esetén (például Érzelmi reaktivitás) a minta nem egyenlő eloszlása lényeges eltérésekhez vezethet. Nem 548


549

kerülhetik el a figyelmünket továbbá a Fúzió és az Én-pozíció skálák alacsony megbízhatósága sem. Amellett, hogy fordítási megfontolásokat igényelhetnek és felvetik nagyobb elemszám szükségességét, elképzelhető, hogy éppen a kulturális különbségek érzékeny indikátorokként is szerepelnek. Jelen vizsgálatban nem tudtuk felmérni a differenciálódás jellemzőit más, nem önbeszámolón alapuló módszerek segítségével. Ez azért is fontos lenne, mert az adott válaszokat befolyásolhatták szociális kívánatossági, illetve kontextuális tényezők is. Jövőbeli céljaink között annak az ellenőrzése is szerepel, hogy megfelelő-e a kérdőív időbeli stabilitása. A magyar nyelven elérhető validáló eszközök sem voltak továbbá teljesen adekvátak, ezért további vizsgálatok lehetnek szükségesek az Én-pozíció és Fúzió skálák ellenőrzéséhez később, amikor elérhetők lesznek megfelelő kérdőívek. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a minta nem klinikai populációból származott, ezért a továbbiakban eredményeinket tervezzük összevetni klinikai mintából származó adatokkal. Ezeket a megfontolásokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a DSI magyar változata a differenciálódás megfelelő mérőeszköze, amely egyúttal egy új, magyar nyelven még be nem mutatott jelenségkör feltérképezését is lehetővé teszi. A kérdőív ezért alkalmas eszköz lehet nemcsak az elméleti és klinikai kutatásokban, hanem a családterápiás gyakorlat számára is.

FÜGGELÉK

Érzelmi Leválás Kérdőív (DSI-H) Az alábbi állítások Az Ön saját magával kapcsolatos gondolataira/érzéseire, valamint másokhoz való kapcsolataira vonatkoznak. Kérjük, gondosan olvassa el mindegyik állítást, és döntse el, hogy az általában mennyire igaz/jellemző Önre, egy 1-től (egyáltalán nem) 6-ig (nagyon) skálán. Ha úgy érzi, hogy az adott állítás nem vonatkozik Önre (például nem házas, vagy nem él elkötelezett párkapcsolatban, vagy egyik, esetleg mindkét szülője már elhalálozott), kérjük, válaszolja meg a mondatot abból a szempontból, hogy legjobb tudása szerint milyen gondolatai vagy érzései lennének a leírt helyzetben. Az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem jellemző rám, a 6-os pedig azt, hogy nagyon jellemző rám. 01. Az emberek már megjegyezték, hogy túlságosan érzelmes vagyok. 02. Nehezemre esik kifejezni érzéseimet a számomra fontos embereknek. 03. Gyakran érzem magam gátlásosnak családi körben. 04. Hajlamos vagyok arra, hogy megőrizzem a nyugalmamat még stressz helyzetekben is. 05. Általában hajlamos vagyok elsimítani vagy megoldani számomra fontos emberek konfliktusait.

1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6

549

550


06. Ha egy hozzám közel álló személyben csalódom egy ideig kerülőm őt. 07. Bármi történjék is velem az életben, tudom, hogy soha nem felejteném el, ki vagyok. 08. Ha valaki túl közel kerül hozzám, visszahúzódom az illetőtől. 09. Elmondhatják, vagy elmondhatták, hogy nagyon kötődőm szüleimhez. 10. Szeretném, ha nem volnék ennyire érzelmes. 11. Általában nem változtatok viselkedésemen, csak azért, hogy bárkinek örömöt okozzak. 12. Házastársam (vagy partnerem) nem tűrné, hogy kifejezzem a valódi érzéseimet bizonyos dolgokról. 13. Valahányszor gond van a kapcsolatomban, nagyon igyekszem azonnal rendezni azt. 14. Időnként érzelmeim annyira eluralkodnak rajtam, hogy nehezemre esik világosan gondolkodni. 15. Amikor valakivel vitatkozom, szét tudom választani a témával kapcsolatos gondolataimat és az illetővel kapcsolatos érzéseimet. 16. Gyakran kellemetlenül érzem magam, ha az emberek túl közel kerülnek hozzám. 17. Fontos számomra, hogy rendszeresen tartsam a kapcsolatot szüleimmel. 18. Néha úgy érzem magam, mintha érzelmi hullámvasúton ülnék. 19. Nincs értelme olyan dolgoktól kiborulni, amelyeken nem tudunk változtatni. 20. Aggódom, hogy elvesztem a függetlenségemet intim kapcsolataimban. 21. Rendkívüli érzékeny vagyok a kritikára. 22. Ha házastársam (vagy partnerem) sokáig van távol, úgy érzem, mintha egy részem hiányozna. 23. Meglehetősen jól kijövök önmagammal. 24. Gyakran azt érzem, hogy házastársam (vagy partnerem) túl sokat akar tőlem. 25. Igyekszem megfelelni a szüleim elvárásának. 26. Ha vitám támad házastársammal, vagy partneremmel, hajlamos vagyok egész nap azon rágódni. 27. Képes vagyok nemet mondani embereknek akkor is, ha az illetők nyomást gyakorolnak rám. 28. Ha valamelyik kapcsolatom túl intenzívvé válik, késztetést érzek arra, hogy kilépjek belőle. 29. Szüleimmel vagy testvéreimmel való veszekedések után még mindig hajlamos vagyok szörnyen érezni magam. 30. Ha valaki dühös rám, nehezen teszem túl magam rajta. 31. Kevésbé érdekel mások véleménye annál, mint hogy azt tegyem, amit magam jónak látok. 32. Soha sem gondolnék arra, hogy bármelyik családtagomhoz forduljak érzelmi támogatásért.

550

1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6

Az Érzelmi Leválás Kérdőív magyar változatának (DSI-H) pszichometriai jellemzői 33. Gyakran azon kapom magam, hogy házastársi (vagy partneri) kapcsolatomon rágódom. 34. Nagyon érzékenyen érint, ha valaki megbánt. 35. Önértékelésem valójában attól függ, hogy mások mit gondolnak rólam. 36. Gyakran fullasztónak/fojtogatónak érzem, amikor házastársammal vagy partneremmel vagyok. 37. Aggódom, hogy a hozzám közeli állók megbetegedhetnek, megsérülnek vagy megbántódnak. 38. Gyakran tűnődöm azon, hogy milyen benyomást kelthetek másokban. 39. Amikor a dolgok rosszra fordulnak, csak rontja a helyzetet, ha beszélünk róluk. 40. Másoknál erősebben élem át a dolgokat. 41. Általában azt teszem, amit jónak gondolok, függetlenül attól, hogy mások mit tanácsolnak. 42. Javulna a kapcsolatunk, ha a házastársam (partnerem) biztosítaná az életteret, amire szükségem van. 43. Meglehetősen stabil szoktam maradni erősen stressz helyzetekben is.

551

1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6 1–2–3–4–5–6

IRODALOM BALOG P., SZÉKELY A., SZABÓ G. és KOPP M. (2006). A Rövidített Házastársi stressz skála pszichometriai jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(3), 193–202. BARÁT K. (2010). Családterápia elméletei II. Budapest: PPKE-BTK. 2008/2009 őszi félév. BARÁT K. (2011). Családterápiás alapképzés. Budapest: Magyar Családterápiás Egyesület. BARTHOLOMEW, K., & HOROWITZ, L. M. (1991). Attachment styles among young adults: A test of a four-category model. Journal of Personality and Social Psychology, 2(61), 226– 244. BOWEN, M. (1976). Theory in the practice of psychotherapy. In P. J. GUERIN, JR. (Ed.), Family Therapy: Theory and Practice (pp. 42–90). New York: Garner Press. BOWEN, M. (1978). Family Therapy in Clinical Practice. New York: J. Aronson. BOWLBY, J. (1988). A secure base: Parent-child attachment and healthy human development. New York: Basic Books. BÖSZÖRMÉNYI-NAGY I. és KRASZNER B. (2001). Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa. Budapest: Coincidencia Kft. BROWN, J. (1999). Bowen Family Systems Theory and Practice: Illustrations and critique. Family therapy, 20(2), 94–103. COLLINS, N. L., & READ, S. J. (1990). Adult attachment, working models, and relationship quality in dating couples. Journal of Personality and Social Psychology, 58(4), 644–663.

551

552


CSÖRSZ I., SZILI K., DEVECSERY Á., MÁTH J. és CSABAI M. (2010). Tünetek és történetek. A nemi sztereotípiák hatása a tünetértelmezésére. Mentálhigiené és Pszichoszomatika, 11(3), 169–190. DALLOS, R. és PROCTER, H. (2001). A családi folyamatok interakcionális szemlélete. In BIRÓ S. és KOMLÓSI P. (szerk.), Családterápiás olvasókönyv I. (pp. 7–52) Budapest: Animula FEENEY, J. A., NOLLER, P., & HANRAHAN, M. (1994). Assessing Adult attachment. In M. SPERLING, & W. H. BERMAN (Eds.), Attachment in adults (pp. 128–151). New York– London: The Guilford Press. FELDMAN, R., & REZNICK, J. S. (1996). Maternal perception of infant intentionality at 4 and 8 months. Infant Behavior and Development, 19, 483–496. GOLDENBERG, H., & GOLDENBERG, I. (2008). Family Therapy. An overview. Cole: Thomson Brooks. HÁMORI E. (2005). Koraszülöttség és az anya-gyerek kapcsolat kezdete. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Bölcsésztudományi Kar. HÁMORI E., DANKHÁZINÉ HAJTMAN E., HORVÁTH-SZABÓ K., KÉZDY A. és MARTOS T. (2009). Kötődési minták felnőttkorban – A Kötődési Stílus Kérdőívének hazai alkalmazása. Poszterprezentáció, Kutatás és terápia konferencia, PPKE BTK, 2009. október 30. (Publikáció folyamatban). HOCK, E., MCBRIDE, S., & GNEZDA, M. T. (1989). Maternal Separation Anxiety: MotherInfant Separation from the Maternal Perspective, Child Development, 60, 793–802. JENKINS, S. M., BUBOLTZ JR., W. C., SCHWARTZ, J. P., & JOHNSON, P. (2005). Differentiation of self and psychosocial development. Contemporary Family Therapy 27(2), 251–261. JOHNSON, P., THORNGREN, J. M., & SMITH, A. J. (2001). Parental divorce and family functioning: Effects on differentiation levels of young adults. The Family Journal, 9, 265–272. JOHNSON, P., BUBOLTZ, W. C., & SEEMAN, E. (2003). Ego identity status: A step in differentiation process. Journal of Counseling Psychology, 81(2), 191–195. KERR, M. E. (1988). Chronic anxiety and defining a self. Atlantic Monthly, 9, 35–38. KERR, M. E., & BOWEN, M. (1988). Family evaluation: An approach based on Bowen theory: New York: Norton and Co. KIM-APPEL, D., APPEL, J., NEWMAN, I., & PARR, P. (2007). Testing the effectiveness of Bowen’s concept of differentiation in predicting psychological distress in individuals age 62 years or older. The Family Journal, 15(3), 224–233. KLEVER, P. (2004). The Multigenerational Transmission of Nuclear Family Processes and Symptoms. The American Journal of Family Therapy, 32(4), 337–351. KNAUTH, D. G., & SKOWRON, E. A. (2004). Psychometric evaluation of the differentiation of self inventory for adolescents. Nursing Research, 53(3), 163–171. KNAUTH, D. G., SKOWRON, E. A., & ESCOBAR, M. (2006). Effect on differentiation of self on adolescent risk behavior: Test of the theoretical model. Nursing Research, 55, 336–345. KOMLÓSI P. (2000). Családterápiák. In SZŐNYI G. és FÜREDI J. (szerk.), A pszichoterápia tankönyve (pp. 354–375). Budapest: Medicna Könyvkiadó. KOZMA D. (2004). Kötődés heteroszexuális emberpárok között: evolúciós adaptivitás igazolására tett kísérlet. Szakdolgozat. Debrecen: Debreceni Egyetem, BTK. JÁRMAI N. E. (2009). A hiperaktivitás és kontextuális megközelítése – összefüggések a hiperaktivitás és a kötődés között. Serdülő és gyermekpszichoterápia, IX(1), 52–66. MARCIA, J. E. (1966). Development and validation of egoidentity status. Journal of Personality and Social Psychology, 3(5), 551–558.

552


553

MARTOS T., SALLAY V., NISTOR M. és JÓZSA P. (2012). Párkapcsolati megküzdés és jóllét – a Páros Megküzdés Kérdőív magyar változata. Psychiatria Hungarica, 27(6), 446–458. MURDOCK, N. L., & GORE, P. A. (2004). Stress, coping, and differentiation of self: A test of Bowen theory. Contemporary Family Therapy, 26(3), 319–335. ORTH-GOMER, K., & CHESNEY, M. A. (1997). Social stress/strain and heart disease in women. In D. G. JULIAN, & N. K. WENGER (Eds.), Women and Heart Disease. Martin Dunitz (pp. 407–420). London: Martin Dunitz. ORTH-GOMER, K., WAMAL, S. P., HORSTEN, M., GUSTAFSSON, K. S., SCHNEIDERMAN, N., & MITTLEMAN, M. (2000). Marital stress worsens prognosis in women with coronary heart disease. The Stockholm Female Coronary Risk Study. The Journal of the American Medical Association, 284(23), 3008–3014. PELEG-POPKO, O. (2002). Bowen Theory: A study of differentiation of self, social anxiety and physiological symptoms. Contemporary Family Therapy: An International Journal, 24(2), 355–369. PELEG-POPKO, O. (2004). Differentiation and test anxiety in adolescents. Journal of Adolescence, 27, 645–662. PELEG, O., & YITZHACK, M. (2011) Differentiation of Self and Separation Anxiety: Is there a similarity between spouses? Contemporary Family Therapy, 33(1), 25–36. SCHWARTZ, J. P., THIGPEN, S. E., & MONTGOMERY, J. K. (2006). Examination of parenting styles of processing emotions and differentiation of self. The Family Journal, 14(1), 41–48. SKOWRON, E. A., & FRIEDLANDER, M. L. (1998). The Differentiation of Self Inventory: Development and Initial Validation. Journal of Counseling Psychology, 45(3), 235–246. SKOWRON, E. A. (2000). The role of differentiaton of self in marital adjustment. Journal of Counseling Psychology, 47(2), 229–237. SKOWRON, E. A, & DENDY, A. K. (2004). Differentiation of self and attachment in adulthood: relational correlates of effortful control. Contemporary Family Therapy: An International Journal, 26(3), 337–357. SKOWRON, E. A., & PLATT, L. F. (2005). Differentiation of self and child abuse potential in young adulthood. The Family Journal, 13(3), 281–290. SKOWRON, E. A., STANLEY, K., & SHAPIRO, M. (2009). A longitudinal perspective on differentiation of self, interpersonal, and psychological well-being in young adulthood. Contemporary Family Therapy, 31(1), 3–18. SKOWRON, E. A., VAN EPPS, J. J., & CIPRIANO, E. A. (In press). Toward greater understanding of differentiation of self in Bowen Family Systems Theory: Empirical developments and future directions. In C. RABIN, & M. MIKULINCER (Eds.), Differentiation of self: Theory, research, and clinical applications. Tel Aviv, Israel, Amazia Press. SIPOS, K., & SIPOS, M. (1978). The development and validation of the Hungarian form of the STAI. In C. D. SPIELBERGER, & DIAZ GUERERRO (Eds.), Cross-Cultural Anxiety, 2 (pp. 51–61). Washington–London: Hemisphere Publishing Corporation. SLOUGH, N., & GREENBERG, M. (1988). Five-year-old representation from patients: Responses from the perceptive of self and other. In I. BRETHERTON, & M. WATSON (Eds.), New Directions for Child Development, 48 (pp. 67–84). San Francisco: Jossey-Bass. SPENCER, B., & BROWN, J. (2007). Fusion or internalized homophobia? A pilot study of Bowen’s differentiation of self hypothesis with lesbian couples. Family Process, 46, 257– 268.

553

554


SPIELBERGER, C. D., GORSUCH, R., L., & LUSHENE, R. E. (1970). Manual for the State-Trait Anxiety Inventory. Palo Alto, CA: Consulting Psychologist Press. THORBERG, F. A., & LYVERS, M. (2006). Attachment, fear of intimacy and differentiation of self among clients in substance disorder treatment facilities. Addictive Behaviors, 31(4), 732–737. TUASON, M. T., & FRIEDLANDER, M. L. (2000). Do parents’ differentiation levels predict those of their adult children? and other tests of Bowen theory in a Philippine sample. Journal of Counseling Psychology, 47(1), 27–35. WEI, M., VOGEL, D. L., KU, T.-Y., & ZAKALIK, R. A. (2005). Adult attachment, affect regulation, negative mood, and interpersonal problems: The mediating roles of emotional reactivity and emotional cutoff. Journal of Counseling Psychology, 52(1), 14–24.

PSYCHOMETRIC PROPERTIES OF THE HUNGARIAN VERSION OF DIFFERENTIATION OF SELF INVENTORY (DSI-H) NISTOR, MIHAELA – PAPP, GÁBOR – MARTOS, TAMÁS –MOLNÁR, PÉTER

Background and aims: BOWEN (1978) stresses that one of the basic problems of family life is to secure a dynamic balance between family cohesion and personal independence. Bowen uses differentiation to denote the success of this process. People, reaching this balance are capable to exist in strong, intimate relations, without scarifying their identity. In our study we review the theoretical foundations as well as the psychometric properties of the Hungarian Version of Differentiation of Self Inventory (DSI, SKOWRON & FRIEDLANDER, 1998). The 43 items DSI is a multidimensional measure of differentiation developed for adults (age 25+) focuses on the quality of their significant relationships, and current relations with their family of origin as reflected in the process of differentiation of self from the significant others. To develop a Hungarian Version of DSI was timely, not being available any other scale measuring differentiation in our language. Methods: 394 adults (age 25+, 151 men, 243 women) participated in the study. Beside the DSI we also use the Attachment Style Questionnaire (ASQ, FEENEY & NOLLER, 1994), the Marital Stress Scale (HSK, BALOG et al, 2006) and the State-Trait Anxiety Inventory (STAI, SIPOS & SIPOS, 1978) was also implemented. Results: The factorial structure of DSI was found to be consistent with the one reported by SKOWRON (1998) including the following four subscales: Emotional reactivity, Emotional cut-off, I-position, Fusion. Our sample revealed significant gender differences; men show higher DSI scores, on Emotional reactivity, I-position, and Fusion subscales. The Differentiation of Self Inventory has adequate convergent and divergent validity with the constructs measuring stress, anxiety tendency, and attachment. Conclusions: We can conclude that the psychometric characteristics of DSI are adequate. The questionnaire is suitable for research purposes as well as to use in clinical practice. Key words: attachment, differentiation of self, fusion, Bowen, emotional reactivity, emotional cutoff, I-position

554

AZ ÉRZELMI LEVÁLÁS KÉRDŐÍV MAGYAR VÁLTOZATÁNAK (DSI-H) PSZICHOMETRIAI JELLEMZŐI

Recommend Documents