Az Események Hatása Kérdõív magyar változatának pszichometriai vizsgálata
245
Kocsis-Bogár Krisztina1,3, Miklósi Mónika2,3, Perczel Forintos Dóra1 1
Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológia Tanszék
2
Heim Pál Gyermekkórház és Rendelôintézet, Mentálhigiéniai Központ
3
Semmelweis Egyetem, Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola
Összefoglalás: Elméleti háttér: Az Események Hatása Kérdôív (Impact of Events Scale, Horowitz és mtsai, 1979) az angolszász szakirodalomban széles körben elterjedt módszer a traumatikus életeseményeket követô szubjektív stressz mérésére. A szerzôk elméleti elképzelésére alapozva, a következô két alskálából áll: emlékbetörések és elkerülés. Az elmúlt több mint 30 év során a kutatási adatok nagyrészt igazolták a kétfaktoros struktúrát, bár alternatív modellek is ismertek. Tanulmányunk célja az Események Hatása Kérdôív magyar nyelvû változatának pszichometriai elemzése. Módszerek: Az Események Hatása Kérdôív magyar változatát (Annus, Perczel Forintos, Kiss, 2005) 227 egyetemi hallgató eredményei alapján elemeztük. A hallgatók a rövidített Beck Depresszió Kérdôívet (Beck és Beck, 1972, Kopp és Fórizs, 1993) és a STAI-T kérdôívet (Spielberger, 1970 [ford. Sipos és Sipos, 1978]) is kitöltötték. Eredmények: Mintánkon mind a teljes skála, mind pedig az emlékbetörés és az elkerülés alskála homogenitása is nagyon jónak bizonyult. Az idôbeli megbízhatóság a teljes kérdôív, valamint az emlékbetörés és az elkerülés alskálák esetében is megfelelô volt. A pontszámok tekintetében a nemek között nem volt szignifikáns különbség. A konfirmatív faktoranalízis és a feltáró fôkomponens-elemzés megerôsítette mintánkon a kétfaktoros struktúrát. Az Események Hatása Kérdôív mérsékelt pozitív együttjárást mutatott a depresszió és a szorongás pontszámmal, ennek alapján feltételezhetjük, hogy azokkal rokon, de független jelenséget mér. Következtetés: Az Események Hatása Kérdôív magyar változata vizsgálatunk alapján érvényes és megbízható mérôeszköznek bizonyult a traumatikus életeseményeket követô stressztünetek vizsgálatára. Kulcsszavak: Események Hatása Kérdôív; trauma; stressz; életesemények; emlékbetörés; elkerülés Summary: Background: The Impact of Event Scale (IES, Horowitz, 1979) has been widely used to evaluate subjective stress following traumatic life events. Based on the theoretical reflections of the authors, it consists of two subscales: intrusion and avoidance. Although the empirical data of the past 30 years have supported the original two-factor model to a large extent, alternative models have also been published. Our aim was to evaluate the psychometric properties of the Impact of Event Scale Hungarian version. Methods: Data from 244 undergraduate students on the Hungarian version of Impact of Event Scale (Annus, Perczel Forintos, Kiss, 2005) were analyzed. Subjects were asked to fill in Beck Depression Inventory shortened version (Beck & Beck, 1972, Kopp & Fórizs, 1993) and STAI-T (Spielberger, 1970, Sipos & Sipos, 1978) too. Results: Internal consistency of the whole IES (Cronbach’s á=0,891) as well as of intrusion (Cronbach’s á=0,874) and avoidance (Cronbach’s á=0,818) was found to be very good. Test-retest reliability of the whole scale (r=0,491, p<0,001) as well as of subscales (for intrusion r=0,543 p<0,001, for avoidance r=0,523 p<0,001) was satisfactory. No association was found between gender and IES scores. Confirmatory and explanatory factor analysis supported the two factor model in our sample. IES had a moderate positive correlation with depression (r=0,273, p<0,001) and anxiety (r=0,381, p<0,001), indicating that it reflects a somewhat related but still independent construct. Conclusions: The Hungarian version of the Impact of Event Scale has been proved a valid and reliable measure of post-traumatic stress symptoms. Keywords: Impact of Event Scale; trauma; stress; life events; intrusion; avoidance
Hungarica
Ψ
Psychiat Hung 2012, 27 (4):245-254
Eredeti
közlemények
Bevezetés
246
A Horowitz és mtsai (1) által kidolgozott Impact of Event Scale (IES) vagy Események Hatása Kérdôív a megrázó életesemények, pszichotraumák hatásának mérésére jött létre. Mai szóhasználattal élve poszttraumás stressztüneteket mér, bár ez a diagnózis ekkor még nem szerepelt a DSM-III-ban (2), így nem is a PTSD diagnosztikai eszközérôl van szó. A szerzôk célja egy olyan mérôeszköz kidolgozása volt, amely a súlyos életesemények szubjektív hatását méri egy vagy több meghatározott pillanatban az esemény bekövetkezte után. Arra törekedtek, hogy bármilyen életesemény mérésére alkalmas legyen, az egyes tételek megfogalmazása azokra a belsô tapasztalatokra vonatkozik, amelyeket az emberek minden ilyen eseményt követôen átélhetnek (1). Horowitz és mtsai modellje szerint a súlyos, megrázó életeseményekre adott emberi reakciók egyfelôl a tagadás, megdermedés, elkerülés; másfelôl pedig a betörô emlékképek, gondolatok, érzelmi hullámok; és a kettô folyamatosan váltakozhat (3). Ezt a két lelkiállapotot hivatott tükrözni az Események Hatása Kérdôív, melynek kidolgozói két faktort különítettek el: az emlékbetöréseket és az elkerülést (1). Ily módon, az Események Hatása Kérdôív a mai klinikai gyakorlatban alkalmazott poszttraumás stresszzavar diagnózis két igen fontos tünetcsoportját méri, nem kérdez rá azonban többek között a DSM-IV PTSD meghatározásában szereplô D kritériumokra, vagyis a fokozott készenlétre jellemzô tünetekre, így például, az irritabilitásra, a koncentrálási nehézségekre és a hipervigilitásra. Emellett, az emlékbetörések B, illetve az elkerülés C kritériumait sem meríti ki teljes mértékben, hiszen nem kérdez rá például a traumatikus élmény újraélésére, a traumás emlék vagy azzal összefüggô helyzet által kiváltott vegetatív reakcióra, a traumára való visszaemlékezés képtelenségére, az érdeklôdés általános csökkenésére, illetve a jövô beszûkülésének érzésére (4). Ily módon a poszttraumás stresszzavar diagnózis felállítására ez a skála nem alkalmas, de ez nem is volt a szerzôk célja – hiszen, mint említettük, a skála megelôzte a PTSD
diagnózis bevezetését. Horowitz és mtsai (1) megfogalmazása szerint a skála a traumatikus eseményt követô „szubjektív stresszt”, illetve szenvedést, vagyis egy lelkiállapotot, illetve meghatározott kognitív folyamatokat mér. A DSM-IV-hez inkább közelít, és hipervigilitásra vonatkozó tételeket is tartalmaz az Impact of Event Scale továbbfejlesztett változata, az Impact of Events Revised (5).
A kérdôív kidolgozása Az évek során több próbafelmérést végeztek, a tételsort többször felvették olyan páciensekkel is, akik valamilyen megterhelô esemény hatásától szenvedtek, illetve önként jelentkezô kontrollszemélyekkel, és ennek során többször újragondolták a kérdôív megfogalmazását. A próbafelmérések során azt tapasztalták, hogy a válaszadók a megelôzô 1 hetes idôintervallum élményeire tudtak a legjobban visszaemlékezni, és ennek az idôintervallumnak az élményeirôl tudtak a legnagyobb meggyôzôdéssel beszámolni (1).
Validitás és reliabilitás Az Impact of Events Scale kidolgozása során, a végsô verzión elért pontszámok átlaga a – mai szóhasználattal élve – poszttraumás stressztünetektôl szenvedô páciensek 66 fôs mintájában 39,5 volt (SD=17,2). Az alskálák átlagpontszámai a következôképpen alakultak: emlékbetörések: 21,4 (SD=9,6), elkerülés: 18,2 (SD=10,8). A teszt kidolgozói úgy találták, hogy bár a nôk 3 tétel esetében szignifikánsan magasabb pontszámot értek el, az összpontszám tekintetében nem mutatkoztak nemi különbségek (1). Sundin és Horowitz (6) 20 különbözô, az Események Hatása Kérdôívet nagy mintán alkalmazó kutatást tekintettek át; az egyes kutatásokban kapott pontszámok igen széles skálán mozogtak, a legalacsonyabb átlagpontszámokat a kontrollcsoportokban, illetve normál mintán, a legmagasabbakat pedig fizikai és szexuális abúzust elszenvedetteknél, megözvegyülteknél, illetve háborús veteránoknál kapták.
Psychiatria
Az Események Hatása Kérdôív magyar változatának pszichometriai vizsgálata
Horowitz és mtsai (1) a teljes skála belsô megbízhatóságát a split-half korrelációval mérték, ami igen magas volt: r=0,86. Az alskálák belsô konzisztenciája szintén igen magasnak bizonyult; a Cronbach α az emlékbetörés alskála esetében 0,78, az elkerülés alskála esetében pedig 0,82 volt. Az Események Hatása Kérdôívet kidolgozása óta számos kutatásban alkalmazták, és igen megbízható mérôeszköznek bizonyult. A Sundin és Horowitz (2) által áttekintett, 1979 és 1997 között végzett kutatások belsô konzisztenciája igen jónak bizonyult, a Cronbach α-ák átlaga 0,86 volt az emlékbetörés és 0,82 az elkerülés alskálára nézve. A Vassar és mtsai (7) 66 olyan Események Hatása Kérdôívet alkalmazó kutatást tekintettek át, amelyek a megbízhatóságra vonatkozó adatokat is közöltek, és eredményeik szerint a kérdôív mindkét alskálája stabilan megfelelô belsô konzisztenciával rendelkezett. A kérdôív idôbeli stabilitása a különbözô tanulmányok adatait figyelembe véve nagyobb szórást mutat. Az Események Hatása Kérdôív végleges változatának kidolgozása során a teszt-reteszt vizsgálatot a szerzôk olyan orvostanhallgatókkal végezték el, akik a tesztfelvétel elôtt 4 héttel, életükben elôször boncoltak holttestet. A reteszt a tesztfelvétel után egy héttel történt, és az instrukcióban azt kérték a vizsgálati személyektôl, hogy az elmúlt két hétben tapasztalt élményeikrôl számoljanak be, vagyis a második felvétel során ismét lefedték az elsô felvétel során már tesztelt idôszakot. A teszt-reteszt reliabilitás így igen magas volt a teljes skálára (0,87) és az alskálákra (emlékbetörések: 0,89, elkerülés: 0,79) egyaránt (1). Sundin és Horowitz (2) áttekintésükben arról számolnak be, hogy amennyiben a két mérés között kevesebb idô telik el, magasabb a tesztreteszt korreláció. Ugyanakkor, áttekintésükbôl az derül ki, hogy a traumatikus esemény és az elsô mérés idôpontja is befolyásolhatja a tesztreteszt korrelációt, és ebben Weiss és Marmar (5) adataira hivatkoznak, akik egyik mintájukban átlagosan 3 évvel, másik mintájukban átlagosan 6 héttel a traumatikus esemény után vették fel a kérdôívet. A reteszt mindkét esetben 6 hó-
Hungarica
nappal késôbb történt. A teszt-reteszt reliabilitás az elsô mintában 0,57 (emlékbetörés) és 0,51 (elkerülés) volt, míg a másik mintában 0,94 (emlékbetörés) és 0,89 (elkerülés) (2).
Faktorstruktúra A skála tételeit Horowitz és mtsai (1) részben saját klinikai tapasztalataik, részben pedig az arra vonatkozó szakirodalmi adatok alapján állították össze, hogy a különbözô megrázó eseményeket elszenvedett személyek hogyan írták le saját gyötrelmes élményeiket. Az így összegyûjtött tételeket, szintén klinikai tapasztalataik alapján, két alcsoportba, az emlékbetörés és az elkerülés alcsoportjára osztották. Az adatok elemzése igazolta a kétfaktoros struktúrát; és a két alskála közötti korreláció 0,41 volt, ami alátámasztotta, hogy egymással összefüggô, de két különálló jelenségrôl van szó (1). A késôbbiekben számos kutatásban mértek ennél magasabb korrelációt. A Sundin és Horowitz (2) által vizsgált 11 kutatásban a két alskála közötti korrelációk átlaga 0,63 volt. Az Események Hatása Kérdôív alkalmazása során a legtöbb esetben a kétfaktoros modell (emlékbetörések és elkerülés) igazolódott. Sundin és Horowitz (2) áttekintésében megvizsgált 12, az IES pszichometriai jellemzôivel foglalkozó tanulmány közül 10-ben megjelent a kétfaktoros struktúra. Ezen kívül, Thatcher és Krikorian (8) nem-klinikai mintán is igazolta a kétfaktoros szerkezetet. A Sundin és Horowitz (2) által vizsgált további két tanulmányban azonban a tételek egyetlen faktor mentén rendezôdtek. Az egyik tanulmány szerzôi, Hendrix és mtsai (9), arra utalnak, hogy a traumatikus eseménytôl idôben eltávolodva csökken az emlékbetörések és az elkerülés faktorok különállása. Úgy látják – ahogyan korábban már Solomon és mtsai (10) is –, hogy ebben az esetben egyetlen „általános stressz” faktorról van szó. Ugyanakkor, további vizsgálatokban három, illetve négyfaktoros modellek is megjelentek. Hodgkinson és Joseph (11) és Larsson (12) vizsgálatában három faktor: az elkerülés, az emlékbetörés és az alvászavarok mutatkozott. Yule és
247
Eredeti
248
közlemények
mtsai (13), valamint McDonald (14) vizsgálatában szintén három faktor, az elkerülés, az emlékbetörések és az eltompult érzelmek körvonalazódott. Négy faktort eredményezett Amdur és Liberzon (15), illetve Andrews és mtsai (16) vizsgálata, ahol a négy faktor a következôképpen alakult: elkerülés, emlékbetörések, eltompult érzelmek és alvászavar.
Alkalmazása Megjelenése óta az Események Hatása Kérdôívet számtalan különbözô, pszichotraumát elszenvedett mintában alkalmazták, például hajótörötteknél (13), fegyveres rablás áldozatainál (11), veteránoknál, menekülteknél, onkológiai betegeknél (17), természeti katasztrófát elszenvedetteknél, rendôröknél, tûzoltóknál (18). Ugyanakkor, normál populációban való alkalmazása is ismeretes. Briere és Eliott (19), illetve McDonald (14) nem egy meghatározott streszszorra, hanem a vizsgálati személyek által felidézett „megrázó életeseményre” vonatkozóan mérte fel az emlékbetörések és az elkerülés mértékét. Az IES az ô vizsgálataikban is valid és megbízható mérôeszköznek bizonyult. Maercker és Schützwohl (6) szintén normál mintában azt az instrukciót alkalmazta, hogy a vizsgálati személyek gondoljanak „a legrosszabb dologra, ami valaha történt velük”, és Sundin és Horowitz (6) összehasonlítása szerint magasabb emlékbetörés és elkerülés pontszámot kaptak, mint az általuk vizsgált egyéb, kontrollcsoportot alkalmazó kutatók. Az Események Hatása Kérdôívet alkalmazó vizsgálatok abban a tekintetben is igen széles skálán mozognak, hogy mennyi idô telt el a traumatikus életesemény és a kérdôív felvétele között. Sundin és Horowitz (6) áttekintésükben számos olyan kutatást említenek, ahol a kérdôívet mindössze 1 héttel vagy még rövidebb idôvel a megrázó esemény után vették fel, de felsorolásukban szerepel olyan tanulmány is, ahol a kérdôív felvétele 1 évvel, sôt, olyan is, ahol 34 évvel a traumatikus esemény után történt. A szerzôk azt találták, hogy minél több idô telt el a traumatikus esemény és a kérdôív felvétele
között, a vizsgálati személyek annál magasabb pontszámokat adtak mind az emlékbetörések, mind pedig az elkerülés alskálán (6). Az Események Hatása Kérdôívet kidolgozói olyan önkitöltôs kérdôívnek szánták, amellyel egy adott stresszreakció idôbeli változása is nyomon követhetô, és ha a terápia elején és végén felvesszük, akkor ennek segítségével a terápiás hatás mérhetôvé válik (1). Ennek megfelelôen, alkalmazásával több terápiás módszer, például a relaxáció (20), a szemmozgás-deszenzitizáció és újrastrukturálás (21), illetve a viselkedésterápia (22) esetében is mérték a poszttraumás tünetekre gyakorolt hatást.
Más nyelvekre adaptálás Megjelenése óta az Események Hatása Kérdôívet több nyelvre lefordították és adaptálták, többek közt kínai (17), holland (23), brazil (24) változata is elkészült. A magyar fordítást Annus R., Perczel Forintos D. és Kiss Zs. (25) készítették. A magyar változat pszichometriai vizsgálata – tudomásunk szerint – eddig még nem történt meg.
Jelenlegi vizsgálatunk célja Jelen vizsgálatunk célja az IES magyar változata belsô validitásának, idôbeli megbízhatóságának vizsgálata, faktorstruktúrájának elemzése, illetve annak statisztikai adatokkal történô alátámasztása, hogy a szubjektív stressz magyar nyelvû, sztenderdizált skálákkal mérhetô aspektusaihoz képest más jelenséget mér.
Módszerek Etikai vonatkozások Vizsgálatunkat az illetékes etikai bizottság engedélyezte. Az etikai engedély száma: 97/2009. A résztvevôk írásbeli és szóbeli tájékoztatást is kaptak a kutatás témájára és a részvétel önkéntességére vonatkozóan.
Psychiatria
Az Események Hatása Kérdôív magyar változatának pszichometriai vizsgálata
Vizsgálati személyek Vizsgálatunkban a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Mûszakai Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a Szegedi Tudományegyetem 1. és 2. évfolyamos hallgatói vettek részt. A hallgatókat – az elôadók segítségével – nagy létszámú elôadásokat követôen kértük a kérdôívek kitöltésére. Az Események Hatása Kérdôívet egy nagyobb, a szkizotípia személyiségvonás és a traumatikus életesemények összefüggéseit vizsgáló kutatás részeként vettük fel. A kiosztott 450 kérdôívcsomagból 244-et kaptunk vissza, vagyis a megkérdezettek 54%-a vállalta a részvételt. Az összesen 3660 adatból 19 (0,5%) hiányzott, az egyes változókban a hiányzó adatok aránya 0%–1,2%-ig változott. 227 személytôl nyertünk teljes adatsort. A teljes adatsort és a hiányzó adatot is tartalmazó esetek nem különböztek sem a nemek aránya (χ2=0,562 df=1, p=0,453), sem az életkori átlag (t=0,832, df=242, p=0,406) tekintetében. Az adathalmaz jellemzésére a Little's MCAR tesztet használtuk, amely nem-szignifikáns eredményt adott (χ2=176,562, df=152, p=0,084). Ez arra utal, hogy a hiányzó adatokat tartalmazó esetek az összes eseten belüli véletlenszerû almintának tekinthetôk. A hiányzó adatokat ezért – a nagyobb érvényesség kedvéért – nem pótoltuk. További elemzésünkbe a teljes adatsort tartalmazó eseteket vontuk be (n=227, az összes eset 93%-a). A vizsgálati minta – 86 férfi (37,9%) és 141 nô (62,1%) – életkori átlaga 20,52 év (szórás=1,97, a legfiatalabb résztvevô 18, a legidôsebb 31 éves volt). A felidézett esemény és a kérdôív felvétele között eltelt idô átlagosan 35,32 hónap volt (szórás=45,40, minimum 1 hónap, maximum 204 hónap).
Mérôeszközök 1. Események Hatása Kérdôív (Impact of Events Scale) (1, magyarul: 25) A traumatikus életeseményeket követô szubjektív stressz mérésére kidolgozott mérôeszköz. A tesztfelvételkor arra kérjük a személyeket,
Hungarica
hogy idézzék fel életük egyik legmegrázóbb eseményét, majd 4-es fokozatú Likert-skálán ítéljék meg, hogy az egyes tételekben megfogalmazott állítások milyen gyakran voltak jellemzôek rájuk az elmúlt egy hét alatt: egyáltalán nem (0 pont), ritkán, (1 pont), néha (3 pont), gyakran (5 pont). A kérdôív 15 állítást tartalmaz, amelyek két alskálába rendezôdnek; ezek az emlékbetörés és az elkerülés (25, 6). Az IES esetében elérhetô minimális pontszám: 0, a maximális pontszám: 75. A késôbbiekben Horowitz – nem klinikai diagnózishoz kötôdô, önkényes – értékhatárokat is megállapított; eszerint a <8,5 pont alacsonynak, a 8,6–19 pont közepesnek, a 19< pont pedig magasnak tekinthetô (26). 2. Rövidített Beck Depresszió Kérdôív (27, 28) Az olyan depresszióval összefüggô jelenségek mérésére jött létre, mint az örömtelenség, a szociális visszahúzódás, döntésképtelenség, alvászavar, fáradékonyság, túlzott aggódás a testi tünetek miatt, pesszimizmus, önvádlás. Kidolgozói a Beck Depresszió Kérdôív (39) tételeinek lépésenkénti regresszió-elemzésével és faktoranalízisével alkották meg, a Beck és Beck (27) által készített rövidebb változat figyelembevételével. 9 állítást tartalmaz, melyeket a vizsgálati személyek 4 fokozatú Likert-skálán értékelnek aszerint, hogy mennyire jellemzô rájuk: egyáltalán nem jellemzô (1 pont), alig jellemzô (2 pont), jellemzô (3 pont) és teljesen jellemzô: (4 pont). Minimálisan elérhetô pontszám: 0, maximális pontszám: 54 (28, 29). 3. State-Trait Anxiety Inventory, Trait version, STAI-T (31, magyarul: 25, 28) A STAI a szorongás erôsségének mérésére kidolgozott, önkitöltôs kérdôív, melynek STAI-T változata a vonás szorongás, vagyis a szorongás mint személyiségjellemzô, a szorongásra való hajlam mérésére szolgál. A tesztfelvételkor a személyeket arra kérjük, hogy 4 fokozatú Likertskálán értékeljék a tételeket aszerint, hogy általában hogyan érzik magukat. A személynek el kell döntenie, hogy az adott tétel egyáltalán nem (1 pont), valamennyire (2 pont), eléggé (3 pont) vagy nagyon/teljesen (4 pont) jellemzô rá. A STAI-T összesen 20 tételbôl áll, ezek közül
249
Eredeti
közlemények
8 fordított. A fordított tételek esetén a hozzájuk tartozó értékeket is fordított sorrendben vesszük figyelembe. A STAI-T-n elérhetô minimális pontszám: 20, maximális pontszám: 80 (28). 250
Statisztikai elemzés
1. táblázat A vizsgálatban szereplô kérdôívek leíró statisztikái és reliabilitás-mutatói*
Átlag
Szórás
Cronbach-α
IES emlékbetörés
11,86
9,61
0,877
IES elkerülés
11,99
9,63
0,813
IES összpontszám
23,85
17,220
0,892
BDI
0004,6457
5,84
0.715
STAI-T
0041,4629
9,58
0.873
* IES: Impact of Event Scale (Események Hatása Kérdôív), BDI: Beck Depression Inventory,
A statisztikai elemzésekhez az SPSS 20.0 (32) programcsomagot használtuk. A kérdôív reliabilitásának vizsgálatára item-analízist végeztünk, a belsô konzisztenciát Cronbach-α-val jellemeztük. A kérdôív idôbeli stabilitását egy 63 fôs almintán vizsgáltuk, a két kitöltés között 2 hét telt el. Az eredeti szerzôk által leírt modell mintánkon való érvényességének vizsgálatára konfirmatív faktoranalízist végeztünk a STATISTICA 9.0 (33) program segítségével. Annak ellenôrzésére, hogy adatainkat egy, az eredeti szerkezettôl eltérô mintázat jobban magyarázza-e, feltáró fôkomponens-elemzést végeztünk. A poszttraumás stressz tüneteiben mutatkozó nemi különbségek megragadására kétmintás tpróbát használtunk. Változóink összefüggéseit Spearman-féle korrelációs együtthatóval vizsgáltuk. A szignifikancia szintet α=0,05-ben határoztuk meg, a többszörös próbák esetében Bonferroni korrekciót alkalmaztunk (α’=α/k, ahol k az elvégzett próbák száma).
Eredmények A teljes skála belsô megbízhatósága mintánkon nagyon jónak bizonyult (Cronbach-α=0,892), az emlékbetörés alskála (Cronbach-α=0,877), és az elkerülés alskála (Cronbach-α=0,813) is nagyon jó homogenitást mutatott (1. táblázat). A tételenkénti vizsgálat során a korrigált item-totál korrelációk betörés alskálához tartozó tételek esetében 0,563 és 0,756 közé, az elkerülés alskálához tartozó tételekre 0,369 és 0,764 közé esett. Az item-analízis eredményét a 2. táblázat mutatja be. A kérdôív teszt-reteszt megbízhatósága megfelelônek bizonyult: a két kitöltés eredményeinek korrelációs együtthatója a kérdôív össz-
STAI-T: State-Trait Anxiety Inevntroy, Trait version
2. táblázat Az Események Hatása Kérdôív item-analízisének eredménye*
Alskála/Item
Átlag
Szórás
Korrigált item-totál korrelációk
IES emlékbetörés 01.
1,91
1,85
0,719
04.
1,04
1,69
0,611
05.
1,78
1,88
0,728
06.
0,99
1,54
0,562
10.
2,15
1,92
0,696
11.
1,78
1,83
0,688
14.
2,21
1,93
0,608
02.
1,73
1,92
0,330
03.
1,52
2,04
0,608
07.
1,50
1,83
0,637
08.
0,95
1,51
0,428
09.
1,69
1,96
0,562
12.
1,56
1,80
0,512
13.
1,76
1,94
0,730
15.
1,27
1,57
0,436
IES elkerülés
* IES: Impact of Event Scale (Események Hatása Kérdôív)
pontszáma esetében 0,590 (p<0,001), az emlékbetörés alskálára 0,641 (p<0,001), az elkerülés alskálára pedig 0,655 (p<0,001) (3. táblázat). Igen erôs összefüggést találtunk az összpontszám és az emlékbetörés alskála, valamint az elkerülés alskála között (rendre, r=0,914, p<0,001 és r=0,911, p<0,001). A két alskála interkorrelációja szintén erôsnek bizonyult (r=0,688, p<0,001). Az Események Hatása Kérdôív összpontszáma szignifikáns pozitív, de mérsékelt korrelációt mutatott a BDI-vel (r=0,268, p<0,001) és a STAIT-vel (r=0,368, p<0,001). Az emlékbetörés és el-
Psychiatria
Az Események Hatása Kérdôív magyar változatának pszichometriai vizsgálata
kerülés alskálák a BDI-vel szignifikáns pozitív, de gyenge (rendre, r=0,224, p=0,003 és r=0,261, p<0,001), a STAI-T-vel szignifikáns pozitív, közepes erôsségû (rendre, r=0,346, p<0,001; és r=0,340, p<0,001) korrelációt mutattak (3. táblázat). A konfirmatív faktorelemzés eredményei szerint adataink elfogadható illeszkedést mutattak az elméletileg feltételezett kétfaktoros struktúrával (χ2=159,452 df=89, p<0,001; χ2/df=1,79; CFI=0,946; SRMSR=0,054; RMSEA=0,058, 90%os intervallumbecslés: 0,043-0,073). A feltáró fôkomponens-elemzés (4. táblázat) két olyan komponenst eredményezett, melynek sajátértéke nagyobb volt 1-nél (rendre 6,09 és 1,59). A lejtôdiagram vizsgálata alátámasztotta
a két komponenses megoldást, ezért a továbbiakban csak ezt vizsgáltuk. Ferde forgatást alkalmaztunk, megengedve a faktorok közötti korrelációt. A két komponens összességében a variancia 51,16%-át magyarázta. A legnagyobb komponenstöltések minden esetben az elvárt komponensen töltöttek, abszolút értékük 0,425 és 0,833 közé esett. Nyolc tétel azonban 0,4-nél magasabb abszolút értékû kereszttöltéssel is rendelkezett a másik komponensen, jelezve, hogy a komponensekhez való tartozásuk kevésbé egyértelmû. Bonferroni korrekciót alkalmazva, nem találtunk szignifikáns különbséget a férfiak és nôk válaszai között, sem az Események Hatása Kérdôív összpontszám, sem az egyes alskálák ese-
3. táblázat Az Események Hatása Kérdôív idôbeli stabilitása és összefüggései az életkorral, illetve a BDI-vel és a STAI-T-vel.*#
Teszt-reteszt
Életkor
BDI
STAI-T
(n=63)
(n=227)
(n=175)
(N=175)
IES emlékbetörés
0,641***
-0,176*
0,224***
0,346***
IES elkerülés
0,655***
-0,141*
0,261***
0,340***
IES összpontszám
0,590***
-0,167*
0.268***
0,368***
* IES: Impact of Event Scale, (Események Hatása Kérdôív), BDI: Beck Depression Inventory, STAI-T: State-Trait Anxiety Inevntroy, Trait version # Spearman-féle korrelációs együtthatók. *p<0,017 (0,05/3), **p<0,003 (0,01/3), ***p<0,001
4. táblázat Az Események Hatása Kérdôív magyar változatán végzett faktoranalízis eredménye*
IES emlékbetörés 01.
Akkor is gondoltam rá, amikor nem akartam.
0,796
04.
Problémát okozott az elalvás vagy az alvás, mert képek és gondolatok jutottak eszembe róla.
0,727
05.
Hullámokban erôs érzések törtek rám az eseménnyel kapcsolatban.
0,803
06.
Álmodtam róla.
0,711
10.
Képek jutottak eszembe róla.
0,798
0,408
11.
Más dolgok folyton az eszembe jutatták
0,771
0,450
14.
Bármi, ami rá emlékeztetett, visszahozza az ezzel kapcsolatos érzéseket.
0,671
0,555
0,467 0,467
IES elkerülés 0,425
02.
Nem hagytam, hogy felidegesítsen, amikor erre gondoltam, vagy emlékeztettek rá.
03.
Próbáltam kitörölni az emlékezetembôl.
07.
Elkerültem az erre emlékeztetô dolgokat.
0,762
08.
Úgy éreztem, mintha meg sem történt volna, vagy nem a valóságban történt volna.
0,593
09.
Megpróbáltam nem beszélni róla.
0,700
12.
Tudatában voltam, hogy még mindig sok érzésem van ezzel kapcsolatban, de nem foglalkoztam velük.
0,621
13.
Próbáltam nem gondolni rá.
0,501
0,833
15.
Egyfajta tompaságot éreztem ezzel kapcsolatban.
0,463
0,504
43,70
9,94
Magyarázott variancia (%)
0,410
0,747
* N=227. KMO=0,904. Módszer: Fôkomponens elemzés. Direct oblimin forgatás (delta=0). A 0,4-nél nagyobb abszolút értékû faktorsúlyok feltüntetésével. A tételenkénti legmagasabb faktorsúlyokat vastag kiemeléssel jelöltük. IES: Impact of Event Scale (Események Hatása Kérdôív)
Hungarica
251
Eredeti
252
közlemények
tében. A poszttraumás stressz tünetei és az életkor összefüggéseit Spearman-féle korrelációs együtthatóval vizsgálva (és az α’ értékét Bonferroni korrekcióval csökkentve), az Események Hatása Kérdôív összpontszám, valamint az emlékbetörés alskála pontszáma szignifikáns, de gyenge negatív összefüggést mutatott az életkorral (3. táblázat).
Megbeszélés Vizsgálatunk célja az Események Hatása Kérdôív magyar változatának pszichometriai elemzése volt. Eredményeink szerint a kérdôív belsô konzisztenciája az összpontszám és a két alskála esetében is nagyon jónak bizonyult. A kérdôív megbízhatóságát a tételenkénti elemzés is alátámasztotta. A kérdôív idôbeli stabilitása megfelelô volt, de feltételezhetô, hogy a felidézett események és a válaszadás között eltelt hosszú idô kedvezôtlenül befolyásolta azt. A konfirmatív faktoranalízis eredménye szerint adataink jól illeszkedtek az eredeti, kétfaktoros modellhez. Ez a belsô struktúra továbbá exploratív faktoranalízissel is kimutatható volt. A két faktor közötti együttjárás a szakirodalomban olvasható, szintén a kétfaktoros modellre épülô kutatások eredményeihez hasonló mértékû volt. Ennek alapján a kérdôív strukturális érvényessége megfelelônek tekinthetô. Mintánkban a férfiak és nôk átlagpontszámai nem különböztek. Az életkor gyenge, de szignifikáns negatív összefüggést mutatott az összpontszámmal, valamint az emlékbetörés alskálával. Ez az eredmény eltér Sundin és Horowitz (6) eredményeitôl, akik 20, az Események Hatása Kérdôívet alkalmazó tanulmány áttekintésekor azt tapasztalták, hogy mind az emlékbetörések, mind pedig az elkerülés mértéke fokozódik az életkorral. Ugyanakkor, egybevág Horowitz (34) elképzelésével, aki szerint az emlékbetörések és az elkerülés mértéke is csökken idôvel, ahogyan a traumatikus eseményt egyre inkább feldolgozzuk (2). A két alskálán elért pontszámok viszonylag magasnak számítanak ahhoz viszonyítva, hogy hasonló értékeket kaptak például Horowitz és
msai (34) Huntington-betegséggel veszélyeztetett pácienseknél (emlékbetörés: 12,6 [SD=8,9], elkerülés: 13,6 [SD=7,9]), Steinglass és Gerrity (35) természeti katasztrófa áldozatainál (emlékbetörés: 10,9 [SD=8,8], elkerülés: 12,5 [SD=10,3]). Ugyanakkor alacsonyabbak, mint amelyeket McDonald (14) szintén normál mintában mért: emlékbetörés 16,20 (SD=9,96) és elkerülés 14,42 (SD=9,28). Horowitz (26) felosztása szerint a 8,6 és 19 közötti közepes kategóriába esnek (27). Összességében elmondható, hogy a megrázó életesemény és a kérdôív felvétele között a vizsgálati személyek nagy részénél igen hosszú idô, átlagosan majdnem 3 év telt el, de az esemény és a felvétel közötti idôintervallum hossza egyénenként nagyon eltérô volt. Ennek fényében figyelemre méltó a teljes skálán és az alskálákon kapott magas átlagpontszám. Hasonlóan magas értékeket több kutatásban súlyos betegséget és/vagy sérülést, illetve természeti katasztrófát átélt személyek vizsgálatánál kaptak, amikor az eseményt követôen kevesebb idô telt el (6). A magas értékeket feltehetôen egy meghatározott válaszadási tendencia magyarázza, mely szerint, ha kontrollszemélyeknek azt az instrukciót adjuk, hogy idézzék fel életük legmegrázóbb eseményét, olyan eseményt fognak választani, amely aktuálisan is foglalkoztatja ôket (6). Vizsgálatunk – korábbi kutatásokhoz hasonlóan (pl. 36, 37) – megerôsítette azt a feltevésünket, hogy az Események Hatása Kérdôív, mint a szubjektív stressz mérôeszköze, összefüggést mutat a BDI által mért depressziós indexszel és a STAI-T által mért vonás-szorongással. Az összefüggés azonban mindkét skála esetén a mérsékelt tartományban maradt, amibôl arra következtethetünk, hogy az IES a depressziótól és a szorongástól különálló, bár ezekkel rokon jelenséget mér. Vizsgálatunk néhány korlátját is érdemes figyelembe venni eredményeink értelmezésekor. Elérhetôségi mintánk nem-klinikai populációból származott, így eredményeink érvényességét a továbbiakban reprezentatív mintán és különbözô betegcsoportokon is érdemes lesz megvizsgálni. A poszttraumás stressz tüneteirôl szóló önbeszámolót továbbá befolyásolhatták kontextuális tényezôk, a szociális megfelelés
Psychiatria
Az Események Hatása Kérdôív magyar változatának pszichometriai vizsgálata
igénye, a személy saját kognitív folyamataival kapcsolatos belátása és memóriafunkciói, és egyfajta válaszbeállítódás is. Végül, keresztmetszeti vizsgálatunkban csupán összefüggéseket tudtunk feltárni, ok-okozati kapcsolatok igazolására ez az elrendezés nem volt alkalmas.
Mindezen megfontolásokkal együtt összességében megállapíthatjuk, hogy az Események Hatása Kérdôív magyar változata megbízható és érvényes mérôeszköznek tekinthetô, és így alkalmas a poszttraumás stressz egyes tüneteinek vizsgálatára. 253
FÜGGELÉK Események Hatása Kérdôív Kérjük, most idézze fel élete egyik legmegrázóbb eseményét!
..............................................-án Ön ...............................................................................-t élt át. dátum életesemény Az alábbi lista olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyeket az emberek fenyegetô, nehéz életesemény átélését követôen tettek. Kérjük, minden tételnél jelölje meg, milyen gyakran voltak jellemzôek Önre ezek a megállapítások AZ ELMÚLT HÉTEN. Ha valamelyik egyszer sem fordult elô az elmúlt héten, akkor az „egyáltalán nem” oszlopban jelezze. Köszönjük válaszait! Gyakoriság:
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
1. Akkor is gondoltam rá, amikor nem akartam.
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
2. Nem hagytam, hogy felidegesítsen, amikor erre gondoltam vagy emlékeztettek rá. 3. Próbáltam kitörölni az emlékezetembôl. 4. Problémát okozott az elalvás vagy az alvás, mert képek egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
5. Hullámokban erôs érzések törtek rám az eseménnyel kapcsolatban.
és gondolatok jutottak eszembe az eseményrôl.
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
6. Álmodtam róla.
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
7. Elkerültem az erre emlékeztetô dolgokat.
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
8. Úgy éreztem, mintha meg sem történt volna, vagy nem a valóságban történt volna. 9. Megpróbáltam nem beszélni róla.
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
10. Képek jutottak az eszembe róla.
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
11. Más dolgok folyton eszembe juttatták.
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
12. Tudatában vagyok, hogy még mindig sok érzésem van ezzel kapcsolatban, de nem foglalkozom velük. 13. Próbáltam nem gondolni rá.
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
egyáltalán nem
ritkán
néha
gyakran
14. Bármi, ami rá emlékeztetett, visszahozta az azzal kapcsolatos érzéseket. 15. Egyfajta tompaságot éreztem ezzel kapcsolatban.
Hungarica
Eredeti
közlemények
Köszönetnyilvánítás Köszönetünket szeretnénk kifejezni Dr. Nagy Erzsébetnek, Dr. Nagy Györgynek, Dr. Demetrovics Zsoltnak, Dr. Székely Annának, Károly Dórának és Kiss Andrásnak az adatgyûjtésben nyújtott értékes segítségükért.
Irodalom 254
1. HOROWITZ, M, WILNER, N, ALVAREZ, W: Impact of Event Scale: A measure of subjective stress. Psychosom Med 1979; 41 (3): 209–218.
a shipping disaster. J Pers Individ Diff 1994; 16(5): 685–691.
2. SUNDIN, EC, HOROWITZ, MJ: Impact of Event Scale. Psychometric properties. Br J Psychiat 2002; 180: 205–209.
14. McDONALD, A: Factor structure of the Impact of Events Scale in a non-clinical sample. J Pers Individ Diff 1997; 23(3): 419–424.
3. WEISS, DS, HOROWITZ, MJ, WILNER, N: The Stress Response Rating Scale: a clinician's measure for rating the response to serious life-events. Br J Clin Psychol 1984; 23(3): 202–215.
15. AMDUR, RL, LIBERZON, I: The structure of posttraumatic stress disorder symptoms in combat veterans: a confirmatory factor analysis of the Impact of Event Scale. J Anxiety Disorders 2001; 15: 345–357.
4. AMERICAN PSYCHIATRIC ASSOCIATION DSM-IV Text Revision 2000. Magyar fordítás: Animula Egyesület, Budapest, 2001.
16. ANDREWS, L, SHEVLIN, M, TROOP, N, JOSEPH, S: Multidimensionality of intrusion and avoidance: alternative factor models of the Impact of Events Scale. J Person Individ Diff 2004; 36: 431–446.
5. WEISS, DS, MARMAR CR: The Impact of Event Scale – Revised. In: WILSON JP, KEANE TM (eds.): Assessing Psychological Trauma and PTSD. New York: Guilford Press, 1997: 399–411. 6. SUNDIN, EC, HOROWITZ, MJ: Horowitz’s Impact of Events Scale. Evaluation of 20 years of use. Psychosom Med 2003; 65: 870–876. 7. VASSAR, M, KNAUP, KG, HALE, W, HALE, H: A meta-analysis of coefficient alpha for the Impact of Event Scales: A reliability generalization study. South African J Psychol 2011; 41(1): 6–16. 8. THATCHER, LD, KRIKORIAN, R: Exploratory factor analysis of two measures of posttraumatic stress disorder (PTSD) symptoms in a non-clinical sample of college students. Anxiety Disorders 2005; 19: 904–914. 9. HENDRIX, CC, JURICH AP, SCHUMM, WR: Validation of the Impact of Events Scale on a sample of American Vietnam veterans, Psychol Reports 1994; 75: 321–322. 10. SOLOMON, Z, MIKULINCER, M, ARAD, R: Monitoring and blunting: Implications for combat-related post-traumatic stress disorder. J Trauma Stress 1991; 4: 209–221. 11. HODGKINSON, P, JOSEPH S: Factor analysis of the Impact of Events Scale with female bank staff following, an armed raid. J Pers Individ Diff 1995; 19(5): 773–775. 12. LARSSON, G: Dimensional analysis of the Impact of Events Scaleusing structural equation modeling. J Trauma Stress 2000; 13: 193–204. 13. YULE, W, TEN BRUGGENCATE, S, JOSEPH, S: Principal components analysis of the impact of events scale in adolescents who survived
17. CHEN, S-C, LAI Y-H, LIAO, C-T, LIN, C-C: Psychometric testing of the Impact of Event Scale-Chinese Version (IES-C) in oral cancer patients in Taiwan. Support Care Cancer 2005; 13: 485–492. 18. BYRANT, RA, HARVEY, AG: Posttraumatic stress reactions in firefighters, J Trauma Stress 1996; 9: 51–62. 19. BRIERE, J, ELLIOTT, DM: Clinical utility of the Impact of Event Scale: Psychometrics in the general population. Assessment 1998; 5(2): 171–180. 20. HOSSACK, A, BENTALL, RP: Elimination of posttraumatic symptomatology by relaxation and visual-kinesthetic dissociation. J Trauma Stress 1996; 9: 99–110. 21. GRAINGER, RD, LEVIN, C, ALLEN-BYRD, LA, DOCTOR, RM., LEE, H: An empirical evaluation of eye-movement desenzitization and reprocesing (EMDR) with survivors of natural diasaster. J Trauma Stress 1997; 10: 665–671. 22. RICHARDS, DA, LOVELL, K, MARKS, IM: Post-traumatic stress disorder. Evaluation of a behavioral treatment program. J Trauma Stress 1994; 7: 669–680. 23. VAN DER PLOEG, E, MOOREN, TT, KLEBER, RJ, VAN DER VELDEN, PG, BROM, D: Construct validation of the Dutch version of the Impact of Event Scale. Psychol Assess, 2004; 16(1):16–26. 24. ECHEVARRIA-GUANILO, ME, DANTAS, RAS, FARINA JA Jr, ALONSO, J, RAJMIL, L, ROSSI, LA: Reliability and validity of the Impact of Event Scale (IES): version for Brazilian burn victims. J Clin Nurs, 2011; 20(11–12): 1588–1597.
PERCZEL FORINTOS DÓRA
25. PERCZEL FORINTOS, D, KISS, ZS, AJATAY, GY: Kérdõívek, becslõskálák a pszichológiában, Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Budapest, 2005. 26. JOSEPH, S: Psychometric evaluation of Horowitz’s Impact of Event Scale: A review. J Trauma Stress, 2000; 13(1): 101–113. 27. BECK, AT, BECK, RW: Screening depressed patients in family practice: A rapid technique. Post Grad Med 1972; 52: 81–85. 28. KOPP M, FÓRIZS N: A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Végeken Kiadó, Budapest, 1993. 29. BECK, AT, WARD, CH, MENDELSOHN, M, MOSK, J, ERBAUGH, J: An inventory for measuring depression, Arch Gen Psychiat, 1961; 4: 561–571. 30. RÓZSA S, SZÁDÓCZKY E, FÜREDI, J: A Beck Depresszió Kérdõív rövidített változatának jellemzõi a hazai mintán. Psychiat Hung 2001; 16(4): 384–402. 31. SPIELBERGER, CD, GORSUCH, RL, LUSHENE, RE: Manual for the State-Trait Anxiety Inventory, Consulting Psychologist Press, Palo Alto, California, 1970. 32. SPSS, Inc. SPSS: Version 20.0 for Windows, Chicago: SPSS, Inc. 2011. 33. STATISTICA (Data Analysis Software System), Version 9.0 StatSoft, Inc. 2010. 34. HOROWITZ, MJ, FIELD, NP, ZANKO A, DONELLY, EF, EPSTEIN, C, LONGO, F: Psychological impact of news of genetic risk for Huntington disease. Am J Med Gen 2001; 3: 188–192. 35. STEINGLASS, P, GERRITY, E: Natural disaster and post-traumatic stress disorder: short-term versus long-term recovery in two disaster-affected communities. J Appl Soc Psychol 1990; 20: 1746–1765. 36. DAVIDSON, LM, BAUM, A: Chronic stress and post-traumatic stress disorders. J Cons Clin Psychol 1986; 54: 303–308. 37. SPURRELL, MT, MCFARLANE, AC: Life-events and psychiatric symptoms in a general psychiatry clinic; the role of intrusion and avoidance. Br J Med Psychol 1995; 68: 333–340.
1083 Budapest, Tömô u. 25–29.
e-mail:
[email protected]
Psychiatria
