Pénztárak Etikai Bizottsága Eseti Döntőbizottsága határozata Az Életút Első Országos Nyugdíjpénztár panaszos által az ING Önkéntes Nyugdíjpénztár I. r. és az ING Magánnyugdíjpénztár II. r. panaszlottak ellen előterjesztett panaszt a Pénztárak Etikai Bizottsága Eseti Döntőbizottsága elutasítja. Indoklás 1.) Panaszos 2006. április 13. napján kelt beadványában fordult a Pénztárak Etikai Bizottsága titkárságához. Panaszbeadványában sérelmezte, hogy az I. r. panaszlott, illetve a képviseletében eljáró szervező(k) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993 évi XCVI. törvény (továbbiakban: Öpt.) 11/A. §-ában, illetve a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (továbbiakban: Mpt.) 22/A. §-ában foglalt előírások megsértésével végzi tevékenységét, a panaszosról valótlanságokat állít, s megalapozatlanul hátrányos képben tünteti fel. Sérelmezte továbbá, hogy a panaszlott képviselője a panaszos egy konkrét munkáltatói partnerénél folytatott magatartásával pénztártagjai körében bizonytalanságokat igyekszik kelteni, valamint biztosítási terméket kapcsol a lehetőségként kínált átlépési folyamathoz. Kitért továbbá arra is, hogy az érintett munkáltató közreműködésével döntési helyzet elé állította pénztártag munkavállalóit és megkérdőjelezte a panaszos által elért eredményeket, valamint a panaszos további jövőjét is. 2.) Panaszos beadványához mellékelte a panasszal érintett munkáltató munkaügyi vezetője által kiadott, a munkavállaló pénztártagoknak szóló levelet. A levél a munkavállalókat arról tájékoztatta, hogy a munkáltató tagdíjátvállalási szerződést kötött az I. r. panaszlottal, valamint együttműködési megállapodást írt alá az ING Pénztárszolgáltató és Tanácsadó Rt-vel és az ING Befektetési Alapkezelő Zrt-vel. A megállapodások értelmében a munkáltató továbbra is fizeti a munkáltatói hozzájárulást, s 2006. június 30-ig az I. r. vagy a II. r. panaszlotthoz átlépő vagy belépő munkavállalókra a munkáltató életbiztosítást köt. A levél további, a panaszos által sérelmezett része a következő: „A megállapodás alapján a Pénztár elkészítette az átlépési nyilatkozatokat. Kérem, szíveskedjen mindenki ellenőrizni az adatait. A szürke színnel kiemelt mezők hiányosak, azokat szíveskedjenek kitölteni. A nyilatkozatokat egyetértés esetén kérem, szíveskedjenek az érintettek a minta alapján kitölteni és lehetőleg 5 munkanapon belül visszajuttatni a Munkaügyi Osztályra.” 3.) A panaszbeadvány mellékletét képezte egy e-mail üzenet, amelyet az érintett munkáltató egyik pénztártag munkavállalója írt a panaszos ügyvezetőjének 2006. április 12. napján. A levél a panaszos adataira utalva az alábbi kijelentést tartalmazza: „Az ING szerint hamisak a kimutatásaik!” 1
4.) A panasszal kapcsolatosan a panaszlottak ügyvezetője 2006. május 31. napján kelt írásbeli nyilatkozatában észrevételeket tett, hivatkozva annak formai hiányosságaira. 5.) Panaszos 2006. június 22. napján kelt beadványában tájékoztatta a Pénztárak Etikai Bizottságát arról, hogy a panaszlottak képviselőjével személyes egyeztetésre került sor, amely azonban nem vezetett eredményre, így a panaszát továbbra is fenntartja. Beadványában eljáró döntnökként megnevezte dr. Kolma Szilviát, kérve az eljárás lefolytatását. A panaszos 2006. augusztus 17. napján pontosította beadványát azzal, hogy mindkét panaszlott tekintetében érvényesnek tekinti beadványát. 6.) Az I. r. panaszlott a Pénztárak Etikai Bizottsága megkeresésére 2006. szeptember 6. napján az eljárás lefolytatásához dr. Zolnay Judit döntnököt jelölte meg. Az I. r. panaszlott 2006. szeptember 19-én kelt beadványában részletesen kitért a panaszbeadványra. Ebben kifejtette, hogy az ING „Csoport” 2006. februárjában kereste meg az érintett munkáltatót írásbeli ajánlat útján. Ezt követően 2006. április 27-én került sor egy prezentáció megtartására a munkavállalók részére. Itt elhangzott, hogy a be- illetve átlépés esetén az ING „Csoport” ajándék csoportos élet- és balesetbiztosítást nyújt a munkavállalóknak. A prezentáción a panaszos és a panaszlott 9 évi hozameredményeit is összehasonlították, amelyből kitűnt, hogy a panaszos hozama hat alkalommal magasabb, három alkalommal alacsonyabb volt, mint az I. r. panaszlotté. Panaszlott cáfolta, hogy a panaszost sértő, őt hátrányosan érintő kijelentések elhangzottak volna a prezentáción. 7.) Ezt követően a Pénztárak Etikai Bizottsága felkérése alapján a megnevezett döntnökök dr. Peszlen Zoltánt kérték fel a döntnökök jegyzékéből az Eseti Döntőbizottság elnökének. Az Eseti Döntőbizottság 2006. szeptember 27-én tartott első ülésén alakult meg. 8.) Az Eseti Döntőbizottság hiányosnak találta a panaszbeadványt, s megállapította, hogy annak alapján a tényállás nem deríthető fel, ezért felhívta a panaszost arra, hogy egészítse ki beadványát az eljárás alapját képező konkrét etikai norma, valamint az elszenvedett érdeksérelem megjelölésével. Csatolja a kiegészített tényállásra vonatkozó bizonyítékait és jelölje meg bizonyítási indítványát. Az Eseti Döntőbizottság észlelte továbbá, hogy a II. r. panaszlott nem tett nyilatkozatot a döntnök megjelölése vonatkozásban, ezért írásban hívta fel ennek pótlására, illetve a panasz kapcsán a nyilatkozattételre. Az Eseti Döntőbizottság levélben fordult az I. r. panaszlotthoz, kérve az üggyel kapcsolatos pénztári bemutatkozó anyagok, prezentációk másolati példányainak benyújtását. 9.) Panaszos 2006. október 4. napján kelt válaszában közölte, hogy az Öpt. 22/A. § és az Mpt. 22/A. §-ra (előbbi helyesen 11/A. § lenne) hivatkozik a panasza alapjaként, sérelme pedig alapvetően az, hogy a panaszlottak pénztártagjaikban bizalmatlanságot keltettek a tagszervezés során. Előadta, hogy állításait további tárgyi bizonyítékokkal alátámasztani nem tudja, arról kizárólag telefonos reklamációk alapján tud nyilatkozni személy szerint az ügyvezető, illetve az ügyfélszolgálat munkatársa.
2
10.) Panaszlottak 2006. október 9. napján kelt beadványukban nyilatkoztak arról, hogy az érintet munkavállalónál kizárólag egy alkalommal, 2006. április 27-én került sor személyes prezentációra, amelyet a panaszlottak ügyvezetője tartott. Csatolták a tájékoztató anyagokat, valamint indítványozták az ügyvezető meghallgatását. 11.) Az Eseti Döntőbizottság 2006. október 31-i ülésén arról határozott, hogy a következő ülésen meghallgatja a panaszos képviselőjét és ügyfélszolgálati munkatársát, majd ezt követően kerít sort a panaszlottak képviselőjének meghallgatására. Ismételten felhívta továbbá a panaszost, hogy nyilatkozzon konkrétan, mikor, ki által, milyen fórumon, tájékoztatón történteket tekinti panasza alapjának, s jelölje meg az Etikai Kódex által megfogalmazott normák közül, melyik szenvedett sérelmet az ügyben. 12.) Panaszos 2006. november 14-én kelt beadványában vitatta a panaszosok által csatolt prezentáció hitelességét, s előadta, hogy a panaszlott azt is állította, mi szerint a panaszos kockázatos pénztár, hiszen meghalt az Igazgatótanács elnöke, s egyébként is a beolvadása már folyamatban van a panaszlott pénztárakba, illetve a vagyona már egyébként is az ING-nél van. Az érintett munkavállalói körből nem kívánt tanút előállítani, azt azonban jelezte, hogy a meghallgatásán kéri egyik ügyfélszolgálati munkatársa meghallgatását. 13.) Panaszlottak 2006. november 10-i beadványukban kijelentették, hogy a panaszosra a prezentáción semmilyen hátrányos megállapítást nem tettek, s a panaszt minden alapot és bizonyítékot nélkülözőnek tekintette. 14.) Az Eseti Döntőbizottság 2006. november 23-i ülésén meghallgatta a panaszos részéről a panaszos ügyvezetőjét és egyik ügyfélszolgálati munkatársat, akik a panaszos által írásban előadottakat szóban is megerősítették, további bizonyítási indítvány azonban a panaszos részéről nem merült fel. 15.) Panaszlottak képviselőjének, a panaszoltak ügyvezetőjének – többszöri halasztás után – a meghallgatására az Eseti Döntőbizottság 2007. február 28-i ülésén került sor. A meghallgatáson ismételten előadta, hogy 2006. április 27-én volt a prezentáció, amelyet ő tartott. Előadta, hogy a prezentáción semmilyen olyan kijelentés vagy megállapítás nem hangzott el, ami a panaszost hátrányosan vagy sértő módon érintené. 16.) A fenti tényállás alapján az Eseti Döntőbizottság nem látta bizonyítottnak a panaszos által előadottakat, azt sem tanúbizonyítás útján, sem okirati bizonyítékokkal nem sikerült a panaszosnak kétséget kizáró módon igazolnia. Az eljárás során azt sem sikerült tisztázni, hogy a panaszos milyen konkrét tájékoztatót tekintett etikátlannak, hiszen a beadványa 2006. április 13-án kelt, míg a panaszlottak végig konzekvensen állították, hogy az érintet munkavállalónál egyetlen prezentáció történt, annak időpontja pedig későbbi, április 27-i. Panaszos ügyvezetője és munkavállalója nem volt jelen a prezentáción, állításait másodkézből – telefonon kapott – információkra alapozta, tanút mégsem tudott állítani, aki jelen lett volna a prezentáción és az elhangzottakról nyilatkozni tudott volna. 17.) Panaszos által csatolt e-mail üzenet nyomtatott példányát az Eseti Döntőbizottság nem tudta bizonyítékként figyelembe venni, hiszen abból a levél
3
szerzőjének személye kétséget kizáró módon nem azonosítható és az üzenet nincs hiteles elektronikus aláírással ellátva. Panaszos a levél írójának tanúkénti meghallgatását annak ellenére sem tartotta fontosnak, hogy az Eseti Döntőbizottság felajánlotta a tanú adatainak zártan kezelését és zárt ülés elrendelését. 18.) Panaszos beadványaiban végig az Öpt. és az Mpt. tagszervezésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseire alapította kérelmét. Az Eseti Döntőbizottság illetékessége nem terjed ki a jogszabályok betartásának a vizsgálatára, az az illetékes bíróság feladata. Az Eseti Döntőbizottság kizárólag „Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíjpénztárak etikai eljárásának kódexe” (röviden: Etikai Kódex) rendelkezései alapján vizsgálódhat, s ennek megfelelően az Etikai Kódexben megfogalmazott szabályok megsértését vizsgálhatja. 19.) Az Etikai Kódex Alapelvek fejezetének 1-2. pontjai az alábbiak: 1. Az etikai előírások megsértését valósítja meg, és tilos mind a pénztárak, mind pedig a nevükben eljáró személyek részére, tekintet nélkül azok beosztására és feladatkörére, minden olyan tisztességtelen magatartás, amely sérti, vagy súlyosan veszélyezteti a versenytárs érdekeit. 2. Az üzleti etikai normák megsértését jelenti különösen, ha a pénztár hirdetéseiben és bármely adat, információ nyilvánosságra hozatala esetén, vagy a tagszervezési tevékenyég során a saját vagy más pénztár teljesítményére vonatkozóan megtévesztésre alkalmas módon közöl adatokat, információkat. 20.) A hivatkozott rendelkezések tehát egyértelműen kifejezésre juttatják az Etikai Kódexet aláíró pénztárak azon szándékát, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezéseken felül, az üzleti életben és a piaci versenyben elvárható etikai normákat is megtartani és érvényesíteni kívánják, s az etikátlan magatartással szemben kívánnak fellépni az Eseti Döntőbizottság intézményével, amely a pénztárak által választott döntnökök útján jár el, szankcionálási jogkör nélkül. 21.) Az „Alapelvek” 3. pontja szerint „Az eljárást kezdeményező fél köteles megjelölni azt az üzleti élet általános elvein alapuló etikai normát, amelyet álláspontja szerint a bepanaszolt fél megsértett, és meg kell jelölnie az elszenvedett érdeksérelmet.” 22.) Az Eseti Döntőbizottság megállapította, hogy a panaszos elmulasztotta az „Alapelvek” 5. pontja szerinti kötelezettségét, azaz az eljárás kezdeményezése előtt nem tett kísérletet a panaszlottakkal történő egyeztetésre, azonban erre később, még az Eseti Döntőbizottság megalakulása előtt sor került. Az egyeztetés hiánya az Eseti Döntőbizottság álláspontja szerint egyébként sem szankcionálható, s így az eljárás lefolytatásának sem képezte volna akadályát. 23.) Az Etikai Kódex „Eljárási szabályok” c. fejezetének I.2. pontja szerint „A panaszos a kérelemben megjelöli azt az üzleti normát, amelyet álláspontja szerint a bepanaszolt pénztár megsértett, előadja az érintettségét alátámasztó érveket is, egyúttal a listáról döntnököt választ. A panaszt az eljárásra okot adó esemény megismerését követő 30 napon belül lehet benyújtani, ha az esemény bekövetkezése óta nem telt el egy évnél hosszabb idő.” Az Eseti Döntőbizottság a felek előadásai alapján nem tudta megállapítani, hogy az eljárására okot esemény mikor történt, így arra sem volt mód, hogy a 30 napos eljárás indítási határidő megtartását vizsgálhassa. Az megállapítást nyert, hogy a panaszos az idézett
4
rendelkezés szerinti nyilatkozattételi és bizonyítási kötelezettségének csak részben, hiányosan tett eleget. 24.) Az Eseti Döntőbizottság döntése során elsődleges fontosságúnak tartotta azt, hogy a panaszos állítását konkrét bizonyítékokkal támassza alá, ugyanis az esemény megítélése során kétséget kizáróan meg kell állapítani a panaszlott cselekmény jellegét, súlyát, indokoltságát. Az Eseti Döntőbizottság tehát a panaszos kötelezettségének tekintette a bizonyítási terhet. A kétséget kizáróan nem bizonyítható állításokat azonban nem lehet a panaszlottak hátrányára értékelni, bizonyítottság hiányában ezért az Eseti Döntőbizottság nem hozhatott más döntést, mint a panasz elutasítását. Budapest, 2007. április 18.
dr. Zolnay Judit döntnök
dr. Kolma Szilvia döntnök
dr. Peszlen Zoltán elnök Pénztárak Etikai Bizottsága Eseti Döntőbizottság
5
