Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 104/2003. (03.27.) sz. határozata a középfokú felméréséről
oktatási
I. A Közgyűlés Pécs fenntartásában működő megtárgyalva
intézmények
szakképzési
struktúrájának
Megyei Jogú Város Önkormányzatának szakképző iskolák szakképzési irányait
1./
Egyetért azzal, hogy a Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola idegenforgalmi tagozatán a német célnyelvű osztály mellett angol célnyelvű idegenforgalmi osztályt szervezzen a 2004/2005. tanévtől indítva felfutó jelleggel azzal a feltétellel, hogy az intézményben a tanulócsoportok száma nem nőhet, és a német ill. angol célnyelvű képzésben résztvevő tanulókat a német ill. angol nyelv ismerete alapján válogatja ki az iskola, aminek következtében a képzési idő a jelenlegi 6 évről 5 évre csökkenthető;
2./
jelenleg nem ért egyet azzal, hogy a Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképző Iskola 9. évfolyamtól induló képzést szervezzen;
3./
az 1.-2. pontban fel nem sorolt intézmények képzési irányaival az alapító okirataikban szabályozottak szerint egyetért. A Közgyűlés utasítja a Művelődési, Közoktatási és Sport Főosztály vezetőjét, hogy fenti döntéséről az érintett intézmények igazgatóit tájékoztassa. Határidő: 2003. április 20. Felelős: Póla József főosztályvezető II. A Közgyűlés felkéri a szakképző intézmények vezetőit, hogy a továbbiakban is tartsanak szoros kapcsolatot a Baranya Megyei Munkaügyi Központtal és a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarával (Képzési és Szolgáltatási Osztály), a tőlük kapott adatok és információk alapján képzéseiket folyamatosan igazítsák a munkaerő-piac igényeihez. Határidő: 2003. szeptember 1. ill. folyamatos Felelős: az intézmények vezetői az ellenőrzésért: Póla József főosztályvezető III. A Közgyűlés felkéri a Baranya Megyei Munkaügyi Központot és a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy a régió gazdasági szerkezetének és munkaerő-piaci igényeinek változásairól folyamatosan tájékoztassák a szakképző intézményeket; elemzéseikkel, helyzetértékeléseikkel és információkkal segítsék alkalmazkodásukat az esetleges változásokhoz. Egy-egy fővel folyamatos kapcsolattartó team-t alakítsanak ki, munkájuk eredményéről/nehézségeiről az Önkormányzat Közgyűlését 2003. szeptemberében tájékoztassák. Határidő folyamatos
Felelős:
az intézmények vezetői Póla József főosztályvezető
IV. A Közgyűlés felkéri a Baranya Megyei Önkormányzatot, hogy a megye szakképző iskoláit fenntartó önkormányzatok bevonásával koordinálja az intézmények szakmai tevékenységét, szakosításait. Határidő: 2003. május 31. Felelős: a felkérés elküldéséért: Póla József főosztályvezető V. A Közgyűlés egyetért a kis létszámú szakmai képzések konzultációsbeszámoltató jellegű képzéssé alakításával. Felkéri az intézmények vezetőit, hogy ennek lehetőségét vizsgálják meg és képzésüket ennek megfelelően szervezzék át. Határidő: 2003. augusztus 31. Felelős: az intézmények vezetői az ellenőrzésért: Póla József főosztályvezető Kapják:
dr. Toller László polgármester, dr. Kunszt Márta alpolgármester, Tóth Mihályné bizottsági elnök, Póla József főosztályvezető, a Művelődési Főosztály útján az intézményvezetők
Dr. Toller László s.k. polgármester
Dr. Papp Judit s.k. jegyző A kivonat hiteléül: Gergő Márta vezető-főtanácsos
1. sz. melléklet A JELENTÉS FONTOSABB KÖVETKEZTETÉSEI, FELMERÜLŐ, SÜRGETŐ FELADATOK
A SZAKKÉPZÉS FEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN
(1) Mindenképpen megoldandó a gazdaság igénye és a szakképzés szerkezete közötti jobb összhang megteremtése: ez pedig elsősorban a szakképzés rugalmasabb igazodását igényli. A Jelentés egyik legfontosabb tanulsága az, hogy az oktatási folyamatnak (piacnak, szereplőknek, érintetteknek) nem látható egyetlen egy olyan része vagy szereplője sem, aki/ami egyedül képes lenne a jelenlegi – nem kedvező – helyzeten változtatni. Azt fogalmaztuk meg, hogy hiányzik a „karmester”, és nincs összhang a zenekaron belül sem, illetve a zenészek és a közönség között sem. A szakmaszerkezet alakítása, a „spontán” folyamatok befolyásolása-eltérítése, vagyis a kereslet és kínálat közötti összhang tartós javítása ezért csak több út párhuzamos működtetésével, több szereplő együttes fellépésével lehetséges. Érdemi változásokat csak szakmai párbeszéddel, partneri kapcsolatban lehet elérni. Ezért ezt a Jelentést is indokolt széles társadalmi-szakmai körben „teríteni”, megismertetni, megbeszélni, egyeztetni, és ennek eredményeként megállapodásra jutni, olyan közös cselekvési programot megfogalmazni, amelyben minden érintett szereplő felvállalja a közös programot, ennek érdekében mozgósítja saját erőforrásait és megvalósítja a közös programból reá háruló feladatokat. (2) Indokolt lenne megyei és regionális szinten is áttekinteni, és ennek alapján egyeztetni, összehangolni, koordinálni a képzés struktúráját, szakmaszerkezetét. A fejlesztési tervek, koncepciók megvalósításához pedig – regionális, illetve megyei szinten az irányítási és finanszírozási rendszer olyan átalakítása szükséges, amelyik /közös érdekek alapján/ megteremti az érvényesítés lehetőségeit, feltételeit. A Kamarának ebben kezdeményező szerepet kell vállalnia. (3) Alapvető, kiinduló feladat és feltétel a pályaválasztási információ-adás, tanácsadás, pályaorientáció megerősítése az általános iskolában és a középfokú képzésben, illetve a szülők és a tanulók irányában egyaránt, ami intenzívebb szerepvállalást igényel a Kamara és a vállalatok részéről, közös fellépést tesz szükségessé az iskolákkal, Munkaügyi Központtal intenzívebb munkaerőpiaci informálás (esélyekről, lehetőségekről, igényekről), erőteljesebb pályaválasztási orientáció, értékközvetítés. A pályaválasztási folyamat kimeneti kontrolljának megteremtése (pl. az iskola befejezése után milyen elhelyezkedési lehetősége lesz a tanulónak, mit ér, mikor jó az érettségi), és kiemelt PR-tevékenység a hiányszakmák, a „fizikai”, kézműves szakmák rangjának, népszerűségének növelése, jövőképének bemutatása érdekében (4) A gyakorlati képzés fejlesztése, minőségének javítása az iskola és a vállalkozások, a tanműhely és a gyakorlati képzőhely közötti szorosabb együttműködést igényel: Ne végezhessen úgy egy tanuló, hogy ne töltsön el egy hosszabb időt gyakorlati képzőhelyen, mert a munkahelyi légkört csak így ismerheti meg.
Az optimális megoldásnak a tanműhely és a gyakorlati képzőhely párhuzamos (kombinált, váltakozó) alkalmazása látszik Az együttműködés a jövőben arra is kiterjedhetne, hogy egyes tanműhelyek (esetleg kooperálva a szakma legjobb vállalataival) lássák el az üzemfeletti képzés feladatát is. Mindenképpen szükséges lenne a kamarai ellenőrzést a tanműhelyekre is kiterjeszteni. El kell érni, hogy minden képzőhely rendelkezzen aktuális képzési programmal, és ennek megvalósítását a szórványoktató és a kamara együttesen ellenőrizze. A gyakorlati képzést biztosító vállalkozó tényleg a felkészítéssel foglalkozzon, ismerje és kövesse a részletes programot, a kamara és a szakképző iskola pedig nemcsak a szabályzatok betartását, az adminisztráció és a hallgatói juttatások teljességét, hanem a szakmai program végrehajtását is ellenőrizze. (5) A Kamarának kezdeményeznie kell az oktatáspolitikánál, az illetékes irányító szerveknél olyan intézkedéseket, amelyek feltétlen szükségesnek látszanak a szakképzés jobb keretfeltételeinek biztosításához: Az iskolarendszer rugalmasságának növelése (a képzés moduláris szervezése, átjárási lehetőség biztosítása az egyes iskolatípusok között, a korábbi tanulmányok szélesebb körű elismertetésének lehetősége, ide értve az érettségi utáni szakképzést is). Új tantervek kialakítása. A szakképzők 9-10. osztályában koncepcionális váltást tartunk szükségesnek, amelynek központi gondolata az alapvető kompetenciák megerősítése (olvasás, számolás, kommunikálás, viselkedés), és emellett a szakma-orientációs képzés fejlesztése, a szakképzés alapjainak lerakása. A 11-12. évfolyamon a specializációs szakmai képzés bizonyos mértékű korlátozásával a szakmacsoport alapvető készségeinek, ismereteinek erősítése, ezáltal a rugalmasság növelése (a konvertálható, széles alapokra könnyebben lehet építeni /újabb/ specializációkat). A szakképzés tematikájában kapjon nagyobb hangsúlyt a kommunikációs készség fejlesztése, a szakszókincs használata, az egyéni véleményalkotás készségének és képességének kialakítása, valamint legalább egy idegen nyelven minden tanuló sajátítsa el az adott szakma, illetve az üzleti élet alapvető szókincsét Indokoltnak tartjuk az OKJ szabályrendszerének ismételt áttekintését (beleértve azt is, hogy melyik szakmánál, képzési formánál indokolt az érettségi megkövetelése), illetve a vizsgafeladatok újragondolását a vizsgatapasztalatok, kamarai/vállalkozói vélemények alapján. A gyakorlati oktatást végző szakembereknél alapkövetelményként kellene kezelni a pedagógiai ismereteket. A gyakorlati időt magasabb értéken, minimum 5 évben kellene megállapítani, s egyre több szakmában mestervizsgához kellene/lehetne kötni a tanulók gyakorlati képzését. A szakképzés minden oktatója számára kötelezővé kellene tenni legalább 5 évenként a szakmai továbbképzésben való részvételt, ide értve a tanműhelyek és a vállalati gyakorlóhelyek oktatóit is. (E nélkül az adott személy ne vehessen részt a szakképzésben.) Fokozni kell a vizsgákon a kamarák szerepét. Ez elsősorban a vizsgafeladatok összeállításában való közreműködést, bizonyos szakmákban a vizsgabizottsági elnöki poszt betöltését, a vizsgakörülmények szigorúbb ellenőrzését jelenti.
Az egyes szakmák szakmai követelményrendszerének megfogalmazása során – elsősorban a gyakorlatigényes (kézműves) szakmákban – egységesen és kötelezően elő kell írni a köztesvizsgák megtartását, amit teljes egészében a kamarák felügyelete alá kellene helyezni. Ahhoz, hogy a Kamara erőteljesebb ellenőrző-szervező funkciót tudjon gyakorolni a szakképzésben, a tanulószerződés alapján szervezett képzést kellene általánossá, kötelezővé tenni. Lehetővé kell tenni, hogy ha bármelyik fél elégedetlen lesz ezzel a kapcsolattal, akkor a mainál kevesebb bürokratikus kötöttséggel lehessen a szerződést felmondani. A mestervizsgát – az adott szakmák védelmében is – szélesebb körben kellene kötelezővé tenni, (figyelembe véve a Kamarák ezirányú kezdeményezéseit). (6) Finanszírozási feltételek: a Nemzeti Fejlesztési Terv kisvállalati támogatási rendszerébe indokolt lenne beépíteni a szakképzés (munka melletti képzés, továbbképzés), a humán erőforrás fejlesztés támogatási lehetőségét is. Legyen kötelező és rendszeres a szakképzési hozzájárulás átadására kötött fejlesztési támogatási szerződés nyomon követése, kontrollja. Egyszerűsödjenek a szakképzési hozzájárulás saját vállalaton belüli felhasználásának szabályai, csökkenjenek a bürokratikus kötöttségek. A Szakképzési Alap javára átutalt összegek meghatározott része automatikusan kerüljön vissza az adott megyébe. Ez a forrás-rész szolgálhatna pl. a Kamara szakképzéssel kapcsolatos feladatainak (kiegészítő) finanszírozására (szakértők alkalmazása a gyakorlati képzés szervezésére és ellenőrzésére, az adatbázis és prognózis-rendszer kialakítására és működtetésére stb.). Biztosítani kell a köztesvizsgák szervezési és tárgyi-anyagi feltételeinek megteremtését a képzés rendszerében (a vizsga költségei, a vizsgabiztosok díja), (7) Kamarai jogosítványok A mai feltételrendszer a szakmastruktúrára vonatkozó döntéseket alapvetően a fenntartóra és főleg az iskolára bízza. A Kamara számára biztosítani kell a megfelelő jogosítványokat, hogy ebbe a körbe harmadikként – egyenrangú félként – a Kamara is belekerüljön. Másrészt meg kell teremteni ennek pénzügyi hátterét is, (mert jelenleg a kamara a tagok által fizetett tagdíjból finanszírozza a képzéssel kapcsolatos, összes vállalkozást érintő tevékenységét, szolgáltatásait). A kamara számára jogot és felhatalmazást kell biztosítani arra vonatkozóan, hogy egy piactisztító információs-értékelési rendszert, kamarai auditot, akkreditációt végezhessen, ezt folyamatos működtethesse és az eredményeket nyilvánosságra hozhassa. (8) A kamarai képviseleti rendszeren, szakmai osztályokon belül A kamarai szakosztályok keretei között, majd az iskolákkal együttesen is (pedagógiai és szakmai szempontból is) indokolt ismételten áttekinteni és megvitatni, ha szükséges, módosítani/módosíttatni – az értékelés szakma-specifikus szempontjait, vagyis azt, hogy munkaerőpiaci – szakmai - gazdasági oldalról konkrétan milyen készség, képesség, tudás, gyakorlat, nyelvismeret stb. kell egy adott szakmához, melyek a feltétlen elvárt (és természetesen folyamatosan átalakuló, korszerűsödő)
szakmai standardok, elvárások. Ezek milyen feltételekkel realizálhatók, illetve ezekből mi valósul meg, és mi hiányzik a kibocsátáskor. – az egyes szakmák, szakmacsoportok követelmény-szintjét, – a vizsgabiztosok egyes vizsgákkal kapcsolatos értékelését, – a kiugró, „szélsőséges” vizsga-eredmények hátterét. A piac egésze, a vállalkozások többsége közös érdeke alapján az ellenőrzés során ki kell szűrni azokat a vállalkozásokat (gyakorlati képzőhelyeket), amelyek nem megfelelő színvonalúak, illetve elsősorban/túlnyomóan csupán a gyakorlati képzésben rejlő anyagi lehetőségeket akarja kihasználni. El kell érni (a szakmai osztályok, vállalkozók részéről vállalni kell), hogy a kamarai delegált a legtekintélyesebbek közé tartozó szakember legyen, aki a szakma védelme érdekében vizsgálja-vizsgáztatja a tanulókat: felkészültek-e arra, hogy a szakma befogadja őket. (9) A kamarai szervezet (apparátus) kiemelt feladatai: A Kamara „megrendelőként” kell/ene/ hogy fellépjen a szakmaszerkezet alakítása során, de nincsenek hozzá megbízható adatai, rövidebb és hosszabb távú prognózisai. Feltétlen szükséges egy kamarai adatbázis, és idővel előrejelzési rendszer kiépítése. Az adatbázis segítségével nyomon lehetne követni a munkaerő-piaci igényeket is, ami a beiskolázásnál hasznos információs bázist jelenthet. Mindennek feltétele még a kamarák és képzőhelyek szorosabb együttműködése, amelynek során a kamara szakmai ajánlásait, prognózisát az iskola figyelembe veszi kapacitásai, beiskolázási arányszámai alakítása során. Ki kell alakítani az oktatási piac szereplőinek, a képzési formáknak és képzőhelyeknek a minősítési rendszerét, a minősítés elveit, szempontrendszerét, adatbázisát és mechanizmusát. Mindezt úgy, hogy az szakmai szempontból is helyes legyen, és korrektségét az érintettek is elismerjék. A Kamara létesítsen olyan alapot (alapítványt), amelyik viszonylag bürokráciamenetesen tudja fogadni a szakképzési hozzájárulásnak azokat a kisebb összegeit, amelyeket – konkrét helyi képzési támogatási cél hiányában, vagy egyszerűségből – egyébként a Szakképzési alapba fizetnének be a vállalkozások. Így akár jelentősebb forrás-tömeg is képződhetne, amelyből koncentráltan lehetne támogatni, finanszírozni egyes kiemelt szakképzési célokat, illetve az előbb említett szakképzéssel kapcsolatos feladatokat. A Kamarán belül meg kell teremteni a szervezéshez, kapcsolattartáshoz, ellenőrzéshez, az adminisztrációhoz, az adatbázis működtetéséhez szükséges személyi és informatikai, illetve finanszírozási feltételeket. (10) A vállalkozók körében megoldandó feladatok: A szakképzést befejezők differenciálódott, megváltozott szakma-struktúrája és képzettségi szintje miatt a végzést követő vállalati képzést (betanítás, beillesztés, speciális ismeretek átadása) feltétlen erősíteni kell. A vállalatnak is fel kell készülnie arra, hogy az iskolát frissen befejezett szakmunkás még „nincs teljesen kész”, nem feltétlen tudja betölteni – teljes értékű munkavállalóként – az adott munkakört. Még további képzésre van szüksége, és ezekre a specifikus üzemi-műszaki ismeretekre az adott cégnek kell felkészítenie a szakmunkásait. Tudomásul kell venni, hogy a jövő szakembereinek kinevelése – részben legalább – a vállalkozások saját felelőssége és feladata. A fizikai jellegű szakmunka igen alacsony presztizsének emelése, a munkahely-kínálat alakítása, a szakma megtartó erejének, rangjának növelése. A munkahelyek tudatos fejlesztése során javítani kell azon szakmák
imázsát, munkafeltételeit (jövedelem, minőség, előmeneteli lehetőség stb.), amelyekben hiány keletkezett (vagy várható). A munkavállalók, a munkaerőpiac igényeihez épp úgy alkalmazkodni kell, mint a tőke- vagy árupiac követelményeihez. A vizsgák és vizsgáztatók rangjának emelése: legyen szakmai elismerés a vizsgabiztosi pozíció, amelyre a Kamara a szakma elismert személyiségeit kéri fel, és legyen szakmai rangja a tanuló és az iskola részéről is annak, hogy „én eredményesen vizsgáztam XY-nál, a szigorú Mesternél is”. A mestervizsgával rendelkezők szélesebb körű szakmai elismerése, a mestervizsga szükségességének elismerése, presztízsének növelése.
