ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM
PÁLYAMUNKA A XXV. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIÁRA
OTDT
HADTUDOMÁNYI SZEKCIÓ BUDAPEST 2001
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
KÜLÖNLEGES ALAKULAT LÉTJOGOSULTSÁGA A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN
Jelige: SF
2001
1. ELŐSZÓ
A hidegháború befejeződésével, a kétpólusú világrendszer felbomlása után a Föld országainak új, összetett kihívásokkal kell szembenézniük. Bolygónkon a nagyfokú környezetszennyezés, a természet ökológiai egyensúlyának megbomlása, a túlnépesedés, a tömeges migráció, a gazdasági problémák, a tömegpusztító fegyverek veszélyes mértékű elterjedése, a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés megerősödése, valamint a helyi fegyveres konfliktusok veszélye eddig soha nem látott méreteket öltött - és vészesen fenyegeti az emberiséget, annak puszta létét. A veszélyeztető tényezők egy része hazánkra is hatást gyakorol, ezáltal meg kell velük birkóznunk. Státuszát tekintve Magyarország sajátos helyzetben van, hiszen nemrégiben - még a Varsói Szerződés tagjaként - a „másik oldalon" állt, viszont 1999 döntő változásokat hozott hazánkra, ugyanis - a volt szocialista országok közül, az elsők egyikeként - teljes jogú tagállama lett az Észak Atlanti Szerződés Szervezetének és valószínűleg néhány év múlva várományosa az Európai Uniós tagságnak. A NATO - integrációval azonban nemcsak jogaink, hanem kötelezettségeink is vannak. Döntően át kell alakítanunk hadseregünket, és olyanná kell tennünk, hogy minden szempontból megfeleljen a szövetség keretein belül támasztott követelményeknek. A védelmi doktrínánk kidolgozása után meg kell alkotnunk a megfelelő struktúrát, az ehhez szervesen
illeszkedő
követelményrendszert,
és
nem
utolsó
sorban
a
katonai
gondolkodásmódunkat is át kell formálnunk. Minden szempontot figyelembe véve egy viszonylag kis létszámú, de korszerű és ütőképes Honvédségre van szükségünk, amely képes eleget tenni a kor kihívásainak és a szövetség által megkövetelt elvárásoknak.
Mindezeknek megfelelően csapatot kellett „delegálnunk" a NATO azonnali reagálású
erőinek
békeszerződésekben
kötelékébe (így
(AMF/L),
különösen
az
és
ENSZ
teljesítenünk
kell
Alapokmányában)
a
nemzetközi
foglalt
katonai
kötelezettségeinket (békefenntartás, béketeremtés, békemegfigyelői tevékenység,
pl.
Ciprus, Sinai - félsziget, Bosznia, Koszovó, Kuvait, Hegyi - Karabah, Nyugat - Szahara stb.).
Hagyományos csapatokon kívül rendelkeznünk kell gyorsreagálású erőkkel és a többi tagországhoz hasonlóan - figyelembe véve a fentiekben említett globális veszélyeztető tényezőket - rendelkeznünk kellene különleges rendeltetésű alakulattal is. A Magyar Honvédség szervezetében találhatók különlegesnek „kikiáltott" csapatok (így az 1. Könnyű vegyes ezred, a 34. Bercsényi László felderítő zászlóalj és a 24. Bornemissza Gergely felderítő zászlóalj). Ezek az alakulatok ugyan képzettebbek a hagyományos csapatainknál,
azonban kiképzettségük,
feladatrendszerük és főként
felszereltségük (!), tekintetében nem esnek a különleges kategóriába, viszont - az ott lévő emberanyag előképzettsége és „használhatósága" miatt - alapját képezheti egy a későbbiekben felállításra kerülő speciális egységnek. Példaként járhat előttünk Lengyelország és Németország, ugyanis ezekben az országokban, a közelmúltban állítottak fel különleges rendeltetésű csapatot. A lengyel GROM (Grupa Reagowania Operacyjno Mobilnego) antiterrorista alakulatot 1991 - ben hozták létre amerikai segítséggel (az Egyesült Allamok az óta is erőteljes támogatást nyújt nekik), és az óta többször is bizonyította rátermettségét. 1994 - ben amerikai katonákkal közösen bevetették Haitin, azon kívül 1998 - ban Boszniában is hajtott végre bizonyos feladatokat. A német KSK (Kommando Spezialkraefte) 1995 - ben alakult, kb. 80 tagja van, szervezetileg négy szakaszra tagozódik, és Boszniában alkalmazták először. (A „Kommando Spezialkraefte" nem tévesztendő össze a Bundeswehr vízi kommandó egységével, mely már a 60 - as évek óta létezik „Kampfschwimmerkompanie" néven, és melyet szintén szokás KSK - nak rövidíteni.)
Arra a kérdésre, hogy miért lenne szükségünk ilyen jellegű alakulatra, milyen feladatrendszerrel és hogyan tudnánk eredményesen alkalmazni, az alábbi munkában megkapjuk a választ.
2. A KÜLÖNLEGES EGYSÉGEK KIALAKULÁSA
Először is essen szó arról, mióta létezik különleges alakulat, és milyen feladatra hozták létre? A választ a régmúltban kell keresnünk, ugyanis a háborúskodás szinte egyidős az emberiséggel, ezáltal a különleges alakulatok megjelenése is igen régi történelmi korra tehető. Több száz, sőt több ezer évvel visszamenve a történelemben már bizonyítottan léteztek bizonyos elit csapatok. Az akkori katonai vezetők létrehozták a saját „különleges erőiket", azaz olyan csapatokat, melyek képesek voltak olyan feladatok végrehajtására, melyekre a hagyományosan képzett katonáik, illetve harcosaik képtelenek voltak. Természetesen ezek az „elitalakulatok" - mai szemmel, az adott kor hadseregéhez hasonlóan - viszonylag kezdetlegesek voltak, tagjaik valamilyen az átlagtól eltérő tulajdonságuk alapján kerültek kiválasztásra, így például képzettebbek, nagyobbak, erősebbek,
vakmerőbbek,
furfangosabbak
voltak
a
többi
katonánál,
ezáltal
eredményesebben lehetett őket alkalmazni. Ilyen korai különleges alakulat „akcióját" eleveníti fel a híres trójai faló mondája, (bizonyára nem véletlen, hogy az amerikai Különleges Erők, a „Zöldsapkások" jelképükké választották a trójai falovat) vagy akár a magyar Búvár Kund története, aki 1051 - ben elsüllyesztette az ellenséges németek szállító hajóit a Dunán, ezáltal az ellenség élelem nélkül maradt. De ilyen „alakulat" volt az ókorban Nagy Sándor lovas testőrsége, a római Légió vagy a vikingek rettegett elitegysége a berserkerek, akik örjöngéssé fokozták harci kedvüket és szabályosan extázisba estek a csata előtt. A középkorban megemlíthetjük például Mátyás király elitegységét, a híres Fekete Sereget, mely főként külföldi zsoldosokból állt. Ugyancsak szót érdemelnek néhány évszázaddal később - a XVIII. századi Amerikában - a brit - francia háború idején Rogers őrnagy rangerei, akiknek késői utódai ma is büszkeségei az amerikai szárazföldi haderőnek (75. Ranger ezred), de akár Napóleon birodalmi gárdáját is ide sorolhatjuk.
A legújabb kor, pontosabban második világháború alighanem leghírhedtebb, sőt a világ egyik első „kommandósa" az osztrák származású német Ottó Skorzeny volt, aki mint Mussolini kiszabadítója vált ismertté, de sajnos különleges egységének feladatai között szerepelt néhány magyar vonatkozású célpont is, így Horthy kormányzó Miklós fiának elrablása, majd később a budai várhegy elfoglalása is. Meg kell említenünk, hogy szintén a második világháború időszakára tehető a világ ma is egyik legjobb és legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező különleges alakulata, a brit Különleges Légi Szolgálat - a SAS (Special Air Service) elődjének a megalakulása. Ezáltal az alapító, Sir David Stirling nevét is méltán említhetjük a különleges egységek és müveletek úttörői között.
3. A KÜLÖNLEGES ALAKULATOK FELADATAI
A különleges rendeltetésű alakulatoknak olyan követelményeknek kell megfelelniük, olyan bonyolult feladatokat kell végrehajtaniuk, melyekre a hagyományos alakulatok, nem megfelelő szintű felkészültségük és gyengébb felszereltségük miatt nem képesek. Ezen feladatok jellemzője, hogy különleges képzettségű katonát, különleges fegyvereket, speciális felszerelést, különleges taktikát és módszereket, rendkívül gyors végrehajtást (ezt nevezzük különleges hadviselésnek vagy „nem hagyományos hadviselésnek") igényelnek, és nemegyszer szélsőséges környezetben (adott esetben akár őserdőben, sivatagban, sarkvidéken) zajlanak. A speciális alakulatok által végrehajtandó feladatrendszer meglehetősen sokrétű és mindig szervesen kell alkalmazkodnia az anyaország doktrínáihoz, politikai elveihez. Ahhoz, hogy ezt a feladatrendszert komplexen átlássuk, néhány dolgot tisztáznunk kell. A katonai műveleteket a hadszíntér stratégiai környezetét vizsgálva - az amerikai FM 100 - 5 - szerint három időszakra bonthatjuk, ezek a következők: - a béke időszaka - a konfliktus vagy válságkezelés, és a
- a háború időszaka Nézzük ezeket részleteiben: Békeidőben beszélhetünk - kábítószer elleni küzdelemről, - katasztrófák esetén történő segítségnyújtásról, - polgári támogatásról, - békeépítésről és - nemzeti segítségnyújtásról. A konfliktus időszakában beszélhetünk: - rajtaütésekről, csapásokról, - a béke kikényszerítéséről, - a felkelők támogatásáról, - antiterrorizmusról, - békefenntartásról valamint - nem harci kiürítésekről. A háború időszakában beszélhetünk: - nagyméretű hadműveletekről, - támadásról és - védelemről. Manapság a nem háborús katonai műveletek jelentősége erőteljesen felértékelődött, előtérbe
került,
és
új
típusú
kihívásként
jelentkezik
a
korszerű
hadseregek
feladatrendszerében. (Gondoljunk a nagyszámú béketeremtő és békefenntartó műveletre vagy természeti katasztrófák okozta károk esetén történő segítségnyújtásra.)
Mindezek mellett a tevékenység folyhat a saját országon belül és külföldön, azon kívül önállóan vagy külföldi segítséggel (főként a szövetséges kereteken belül). Az amerikai FM 100-5 szabályzat szerint Különleges műveleteknek vagy különleges hadműveleteknek az olyan vállalkozásokat nevezzük, melyeket katonai, diplomáciai, gazdasági vagy lélektani hatások elérése különlegesen szervezett, kiképzett és felszerelt katonai és félkatonai alakulatok hajtanak végre nem hagyományos eszközökkel. Különleges hadmüveleteket gyakran ellenséges, vitatott vagy politikailag kényes területeken hajtanak végre. A nem háborús müveletekben ezekkel az erőkkel helyettesíteni lehet az általános rendeltetésű katonai erőket. Ez a meghatározás - véleményem szerint - annyiban helyesbítésre szorul, hogy a hadmüvelet, illetve a művelet méretét és helyét tekintve nem ugyanaz a kategória, mint a vállalkozás,
a
vállalkozás
részét
képezheti
a
műveletnek
(hadműveletnek),
de
semmiképpen nem azonosítható vele. (Valószínűleg fordítói hiba!) A hadszíntér különleges erőinek parancsnoka a különleges hadműveleteket a hadszíntér összhaderőnemi különleges hadműveleteinek részeként hajtja végre. különleges harctevékenységek öt fajtája: Nem hagyományos hadviselés, Közvetlen akciók, Különleges felderítés, Belrendvédelem külföldön és Terrorizmus elleni harc.
A
Ezen kívül a különleges hadviselési erők- egyéb erőkkel együtt- részt vehetnek a biztonsági támogatással kapcsolatos tevékenységekben, humanitárius segélyadásban, kábítószer elleni küzdelemben, személyek kiszabadításában és egyéb müveletekben.
Különleges hadmüveleteket háborúban és más, ellenséges környezetben rendszerint mélyen az ellenség mögöttes területén hajtanak végre, vagy olyan területeken, ahol elkerülik a folyó hadmüveletekben manőverező erőket, de kiterjedhetnek a hadszíntérrel szomszédos ellenséges államok területére is. Bár minden különleges hadműveleti cselekmény harcászati jellegű lehet, hatásuk gyakran közvetlen hadműveleti vagy hadászati célok megvalósítását is elősegítheti. Tipikus különleges hadműveleti feladat az ellenség utánpótlási útvonalainak bénítása, valamint katonai és ipari létesítményeinek rombolása. Különleges hadviselési különítmények
is
feladatul
kaphatják
felderítési
adatok
gyűjtését,
célmegjelölést,
csapásmérő repülőgépek, és rakéták célra vezetését, valamint tömegpusztító fegyverek helyének megállapítását. Ezek a különítmények a lélektani hadviselés eszközeivel demoralizálják az ellenséget, és információkat gyűjtenek az ellenség mögöttes területein. A különleges hadviselést végrehajtó csapatok parancsnoka szervezi, képezi ki, szereli fel a felkelő erőket a gerilla-hadviselésre, a menekülésre, a felforgatás és a szabotázs végrehajtására. A különleges hadműveletet végrehajtó erők hozzájárulnak a hadműveleti mélység megnöveléséhez, és arra kényszerítik az ellenséget, hogy tekintélyes harci erőkkel védje mögöttes területeit. A különleges hadviselési erők értékes eszközök a katonai tevékenységek széles körében. Nagyon alkalmasak egyedi, kényes akciók végrehajtására. (Például sikerrel alkalmazhatók
lézerirányítású,
úgynevezett
„intelligens"
(SMART)
légibombák
célrairányítására. Ilyenkor - rejtetten - lézersugárral kell megvilágítani a céltárgyat, hogy a bomba „lézerérzékeny" feje észlelje azt, és képes legyen azt eltalálni.) Egyformán képesek gyors, döntő akciók és tartós műveletek végrehajtására.
4. A KÜLÖNLEGES ALAKULATOK CÉLBAJUTTATÁSA
A különleges csapatokat valamiképpen el kell juttatni a célhoz. Ennek több módszerét ismerjük. Mindig azt a módszert kell előnyben részesíteni, amely biztosítja az egység rejtett bejutását, és feladatainak megkezdését. Az alábbiakban tekintsük át ezeket: - átszivárgás - hátrahagyás - gyalogosan történő alkalmazás - légi szállítás - vízi (víz alatti) úton történő alkalmazás - ejtőernyős alkalmazás - gépjárműves szállítás Nézzük át ezeket részleteiben:
4. 1. Átszivárgás Az átszivárgás nem más, mint a peremvonalon keresztül az ellenség oldalára történő rejtett átjutás. Végrehajtása általában éjszaka történik. Itt kijátszva az ellenség éberségét főként a réseken „szivárog át" a rajtaütést végrehajtó csoport. Jellemzője a kis távolság. Megfelelő végrehajtás esetén nagyszerűen alkalmas arra, hogy pl. a kellő rombolással az ellenség sorait demoralizáljuk, vagy akár érzékeny veszteséget okozzunk neki.
4. 2. Hátrahagyás Általában védelemben, vagy visszavonulásnál alkalmazzák. Előnye, hogy nagy mennyiségű felszerelést, lőszert tudnak rejtve hátrahagyni, ami huzamos ideig tartó alkalmazást tesz lehetővé. Ezzel a módszerrel a kivont csapatok visszahagyva egy rejtett speciális csoportot, súlyos zavart / veszteséget okozhatnak az időközben odaérő ellenség soraiban.
4. 3. Gyalogosan történő alkalmazás Elterjedt módszer, amelyet általában nehéz terepen alkalmaznak. A gyalogosan történő alkalmazás már inkább a hadműveleti körzetből való kivonás részét vagy egészét képezi. Fő hátránya a lassú haladási sebesség, a viszonylag kicsi megtehető távolság, és a nagy fizikai igénybevétel. Ezáltal a módszer igen nagyfokú fizikai állóképességet követel. Jó példája ennek az az óta híressé vált brit Bravó Kettő Nulla fedőnevű SAS - csoport egy tagja, aki az Öböl- háborúban, iraki területről menekülve, több mint 300 (!) km megtétele után lerázva üldözőit, elérte a szíriai határt és így megmenekült.
4. 4. Légi szállítás A légi szállítás manapság a legelterjedtebben alkalmazott módszer, jelentősége az utóbbi években erőteljesen felértékelődött.
Itt a repülőgéppel, vagy (különösen)
helikopterrel végrehajtott szállítást kell érteni. A repülőgépes szállítás hátránya, hogy a kirakás rendkívül nehézkes, hiszen legrosszabb esetben is füves repülőteret igényel, ami az elvégzendő feladat rejtettségét megkérdőjelezi, hiszen gyakran a kirakóhely / körlet a hadműveleti területen van. Ezzel ellentétben a helikopteres szállítás nem igényel különösen előkészített kirakóhelyet, és egy kellően begyakorlott állomány meglehetősen gyorsan képes végrehajtani. Nem véletlen, hogy manapság az ejtőernyős alkalmazás szinte háttérbe szorul, helyette jobbára a légi szállítást alkalmazzák. (Ezt bizonyítja az a nem megerősített hír, miszerint az Egyesült Allamokban fontolhatják annak lehetőségét, hogy a 82.
Légideszant hadosztályt - hasonlóan a 101. Légimozgékonyságú hadosztályhoz átszervezik légimozgékonyságú (légi szállítású) hadosztállyá.1) 1991-ben, a Sivatagi Vihar hadmüvelet során a szövetséges haderő végrehajtotta a világtörténelem legnagyobb légi szállítású hadmüveletét.
4. 5. Vízi / víz alatti szállítás A vízi / víz alatti szállítás során valamilyen vízi eszköz (felszíni hajó, tengeralattjáró, speciális víz alatti eszközök) segítségével történik a célba juttatás. Ezen felül természetesen kis távolságra - akár búvárfelszereléssel is alkalmazható a speciális csoport. Jelentősége Magyarország számára mindeddig különösen nem volt jelentős. Azonban a NATO teljes jogú tagjaként a közeljövőben esetlegesen számolnunk kell vele. Különösen r
nagy tapasztalatokkal rendelkezik ez irányban az Egyesült Allamok és Nagy- Britannia, ugyanis ez a két állam rendelkezik tengerről bevethető kommandócsoportokkal. (Navy SEAL, SBS).
4. 6. Ejtőernyős alkalmazás Az ejtőernyős alkalmazás általában akkor használatos, ha az egységet nagy távolságra, főként éjszaka vetik be, illetve ha kevés idő áll a rendelkezésre. Az ejtőernyős ugrásokat több féle rendező elv szerint csoportosíthatjuk. Csoportosíthatjuk például a nyitási mód szerint (számunkra ez esetben ez a leglényegesebb). Itt alapvetően két különböző technikát különböztetünk meg. Ezek a következők: A bekötött ugrás, mely a legegyszerűbb ugrástípus. Itt a kiugrás után automatikusan nyílik az ernyő, pontosabban a repülőgép / helikopter az úgynevezett bekötő kötél segítségével nyitja ki azt. Jellemzője a kis ugrási (dobási) magasság, ami általában 250-300 m, de harci alkalmazás esetén ez csökkenthető akár 100 (!) m-ig is. A volt szovjet különleges rendeltetésű csapatok - a szpecnaz - kiképzési feladatként is hajtott végre bekötött ejtőernyős ugrásokat már 100 m-ről.
A II. világháború idején még mindkét alakulat légideszant (ejtőernyős) hadosztály volt.
10
Az módszer általában nagy létszámú katona gyors alkalmazásakor használatos (például légideszant egységek bevetése) és nem igényel speciális ejtőernyős képzettséget. (Elég az alap ejtőernyős képzettség.) Ilyenkor a katonák teljes felszereléssel - akár éjszaka is ugranak. A másik, a „legklasszikusabb" ugrástípus a kézi nyitású ugrás, ahol a gépelhagyás után az ugró a szabadesés után a kívánt magasságon szintén saját maga nyitja az ejtőernyőjét. Ez az ugrástípus magasabb szintű képzést és nagy gyakorlatot (így viszonylag nagy számú ugrást) igényel az ugró részéről, hiszen itt úgy kell zuhannia - teljes felszerelésével - hogy nem pöröghet be, hiszen az akadályozhatná, adott esetben meggátolhatná az ernyő nyílását, ami végzetes következményekkel járna számára. A kézi nyitású ugrásnak két technológiája ismeretes. Az egyik az úgynevezett HAHO (High Altitude High Opening - nagy ugrási magasság és nagy magasságú nyitás) ugrás, ami azt jelenti, hogy a kiugrás nagy magasságon történik, az ugró viszonylag hamar (néhány másodperc múlva), illetve azonnal nyitja az ernyőjét és ezzel a módszerrel, mint egy sárkányrepülő nagy vízszintes távolságot tud megtenni a földetérésig némán, mivel az ejtőernyőnek nincs hangja. Itt nagy szerepe van az ejtőernyő „siklószámának", ami egy viszonyszám, mely megmutatja, hogy az ugrási (nyitási) magassághoz képest milyen vízszintes távolságot képes megtenni, elérni az ejtőernyős az adott ernyőtípussal. Ezzel a módszerrel lehetőség nyílik arra, hogy észrevétlenül bejussunk az ellenség háta mögé.
A másik technika a HALO (High Altitude Low Opening) ugrás melyet a szintén nagy magasságú ugrás jellemez az alacsony nyitással (néhány száz m). Meglehetősen veszélyes technika, különösen nagy tapasztalatot valamint nagy önuralmat igényel a hosszú zuhanási idő idő (akár 2 perc vagy több!) miatt. A két módszer hátránya a rendkívül bonyolult és speciális felszerelés, hiszen a nagy ugrási magasság (10 - 12000 m, vagy akár több is lehet) megköveteli az oxigén- légző készülék, adott esetben speciális iránytű, navigációs berendezés (GPS) stb. létét, amit a katonának az egyéb eszközei (fegyverzet, málhazsák) mellett magával kell vinnie. Ez utóbbi két módszer főként a nyugati hadseregekben, különösen az Egyesült Allamokban (Special Forces, Navy SEAL) és Nagy - Britanniában (SAS) terjedt el.
11
Az ejtőernyős ugrásnak szándékosan utoljára hagytam egy speciális formáját, ez az úgynevezett stabilizátoros ugrás, melynek szintén jellemzője a szabadesés. Itt az ernyő működése során a nyilási folyamat egy pontban meg van szakítva, így a gépelhagyás után csupán egy úgynevezett stabilizáló kisernyő nyílik először, aminek feladata az, hogy stabilan tartsa az ugrót és meggátolja annak bepörgését, miközben zuhan. Majd a megfelelő idő eltelte után - az adott magasság elérése után - az ugró saját maga nyitja az ernyőjét. Ez az ugrástípus arra hivatott, hogy viszonylag csekély ejtőernyős képzettségű katona teljes fegyverzettel, felszereléssel képes legyen szabadeséses ejtőernyős ugrás végrehajtására. Erre az ugrástípusra jellemző, hogy általában a volt szocialista országokban - így többek között Magyarországon is - alkalmazzák. Itt megjegyezném, hogy ennek az ugrástípusnak a hazánkban alkalmazott módja (800 - 1500 m magasságból való dobás) harcászatilag csekély jelentőséggel bír, mivel ilyen kis magasságon a repülőgép és az ejtőernyősök nem maradhatnak észrevétlenek.
Érdekességként megemlítem, hogy a Magyar Honvédségnél a légierő állományába tartozó számos ejtőernyős hajtott már végre több, nagy magasságú ugrást (kb. 6800 m!) de oxigénmaszk nélkül. A magyar katonai ejtőernyőzés több mint fél évszázados múltra tekinthet vissza, hiszen még a második világháború előtt 1938 - ban létrehozták az első magyar ejtőernyős századot, majd később zászlóaljat vitéz Bertalan Árpád százados (később őrnagy) vezetésével. Ezek a bátor katonák (akkoriban általában minden kb. 600- ik ejtőernyős ugrás halálos kimenetelű volt!) a vakmerőség és mentalitás tekintetében a kor „fenegyerekei" voltak. Első harci alkalmazásuk repülőszerencsétlenségbe torkollott és a parancsnok, valamint számos katona halálát eredményezte. 1944 - től ezreddé szervezték fel. Az ejtőernyős ezred mindkét zászlóaljával részt vett a Magyarországi harcokban. Különösebb
hadműveletekben
a
szemben
álló
fél
óriási
túlereje
miatt
nem
győzedelmeskedhettek, de mindvégig - ejtőernyőshöz méltóan - derekasan helyt álltak. Kemény csatákat vívtak Soroksáron, Isaszegen, Csepelen, Kéthelyen, Fótnál, Letkésnél és Garamnál.
12
Az ejtőernyőzés a harcászati jelentőségén kívül a katonák bátorságra történő nevelésének nagyszerű eszköze.
4. 7. Gépjárműves szállítás A gépjárműves szállítás nem más, mint a különleges csoport gépjármüvei történő alkalmazása. Végrehajtása általában a feladatnak megfelelő járművel (pl. speciális terepjáró gépkocsival) történik. A célba történő juttatásnak a fentieken kívül még elképzelhető néhány egyéb, (adott esetben extrém) eszköze, mint például a sárkányrepülő, motoros sárkányrepülő vagy a motoros siklóernyő (gyalogernyő) vagy terepjáró motorkerékpár.
5. A KÜLÖNLEGES ALAKULATOK FELSZERELÉSE, FEGYVERZETE
A speciális egységet minden esetben az elvégzendő feladat függvényének megfelelően látják el a szükséges felszereléssel, fegyverzettel. Ez adott esetben bizony drága és precíz eszközöket kíván, különben a biztos halálba küldenénk az embereinket. Jó példával szolgálhat erre az alábbi történet. 1991 - ben, az Öböl - háborúban a brit Különleges Légi Szolgálat (SAS, Special Air Service) - érthetetlen módon - elkövette azt a hibát, hogy bevetette az egyik csoportját iraki területen úgy, hogy meleg ruhát a katonák nem vittek magukkal, bár köztudott, hogy a sivatagban az éjszaka hideg. Ez a csoport egyik tagjának életébe került, ugyanis a szerencsétlen kihűlt, majd meghalt. Nézzük meg először, milyen felszerelési tárgyakkal kell, hogy rendelkezzen a különleges alakulatunk katonája.
5. 1. Öltözet Ezen belül gyakorló / tábori (vagy hadi) öltözetről valamint felsőruházatról beszélhetünk. A gyakorló ruházatnál fontos kritérium, hogy a megfelelő álcázó tulajdonsága mellett védenie kell a hőség, a hideg illetve a környezeti hatásokkal (faágak, növényzet stb.) szemben. Télen melegnek, nyáron jól szellőzőnek, kényelmesnek kell, hogy legyen. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Magyar Honvédség jelenleg nem rendelkezik megfelelő gyakorló öltözettel, ugyanis a régi 65 M. zöld színű gyakorlótól kezdve a 93 M. gyakorló öltözetig - ami egyáltalán nem szellőzik - egyik sem felel meg a fentieknek. Érvényesülnie kell a megfelelő öltözet a megfelelő feladatra elvnek, tehát a sivatagban természetesen más ruhát célszerű viselni, mint az őserdőben vagy a városi harcban, terrorista ellenes bevetésen. Ennek megfelelően javasolt beszerezni több, különböző típusú ruházatot. Az egyik legalkalmasabb lenne az amerikai gyakorló (Battle Dress Uniform, BDU). Nem véletlen, hogy számos ország ezzel az öltözettel szerelte fel katonáit. A felsőruházat feladata, hogy szélsőséges időjárási viszonyok esetén védje viselőjét. Vele szemben támasztott alapkövetelmény, hogy a hideget, esővizet ne engedje át, viszont az izzadtságból származó párát engedje eltávozni. A jó minőségű kabátok, esővédők hátránya a viszonylag magas áruk, ugyanis alapanyaguk (Gore - tex) drága. (Arról nem beszélve, hogy vízálló tulajdonságukat bizonyos idő után fokozatosan elveszítik.)
5. 2. Lábbeli A megfelelő lábbeli kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy adott esetben huzamosabb ideig kell viselnünk, így célszerű olyan lábbelit (bakancsot) választanunk, ami jól illeszkedik lábunkra, ezáltal kényelmes, könnyű, puha, ellenben mégis tartsa a bokát, jól szellőzik. Lényeges a megfelelő talpbetét alkalmazása is. Sajnos a rendszeresített bakancsunk (bakancsaink) szintén gyenge minőségűek, aki gyalogolt benne tudja, hogy kényelmetlen, nem szellőzik, azon kívül télen hideg, nyáron meleg. A bakancs kiválasztása szintén a feladat függvénye, természetes, hogy erdőben más lábbelit kell hordani, mint városi alkalmazáskor.
14
5. 3. Felszerelés Kiválasztása szintén létfontosságú dolog.
Célszerű az amerikaihoz hasonló
hevederöv alkalmazása, hiszen sokszor vizsgázott a gyakorlatban. Adott esetben szükséges a taktikai mellény használata. Nagyon jó típus az izraeli hadseregben rendszeresített taktikai mellény is. (Néhány példánnyal rendelkezett a már több éve felszámolt Békefenntartó Erők Kiképző Központja, melyeket a Cooperative Nugget amerikai PfP gyakorlatra kaptak a katonáink szintén izraeli rohamsisakokkal egyetemben. Az már szomorú tény, hogy ezeknek a felszerelési tárgyaknak az óta „nyoma veszett"). A magyar gyártású málhamellény nem jó, mert túl vastag, kényelmetlen, nyáron túl meleg, a patenttal rögzített speciális célzsebekbe helyezett tárakat, kézigránátokat és más anyagokat - a zsebbel együtt - könnyedén elveszítheti a viselője. El kell mondanom, hogy nem célom a Magyar Honvédségben rendszeresített használati cikkek, felszerelések becsmérlése, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy célszerűbb lenne jó minőségű, a gyakorlatban már eredményesen vizsgázott felszerelési tárgyak beszerzése, mintsem kellő tapasztalat hiányában drága pénzért kifejleszteni egy kevésbé jót.
5. 4. Védőfelszerelések Feladatuk, hogy a katonát megóvják a különböző lövedékek, gránátok és repeszek hatásaitól. Ide tartozik a rohamsisak és a lövedék / repeszálló mellény. Ezen felszerelési tárgyak hátránya a nagy súly (ugyanis egy kevlarból készült sisak lényegesen nehezebb, mint az ugyanolyan kategóriájú acélsisak, aztán az amúgy is nehéz lövedékálló mellényt még el kell látni speciális kerámia betétekkel, melyek tovább növelik annak súlyát), valamint a kényelmetlen viselet és a magas ár. A dolog nem csupán humánus oldalát vizsgálva, kiderül, hogy ha a harcosunkat ellátjuk kevlár sisakkal és megfelelő minőségű lövedékálló mellénnyel, így megóvva életét - gazdaságosság szempontjából is jól járunk, hiszen egy elitkatona kiképzése többszörösébe kerül, mint az általa viselt védőfelszerelés értéke.
15
5. 5. Fegyverzet A
speciális
egységek
legfontosabb
eszközei
a
különböző
fegyverek,
fegyverrendszerek, mivel ezek hiányában lehetetlen végrehajtani a küldetést. Több fegyverfajtáról beszélhetünk.
5. 5. 1. Maroklőfegyverek Idetartoznak a pisztolyok és a revolverek. A katonai feladatok végrehajtásához a pisztolyok a leginkább alkalmasak. Legfőbb kritériumok a nagy tüzerő és a megbízhatóság. A nagy tüzerő a nagy tárkapacitás és a megfelelő ürméret / nagy megállítóerő (stophatás) függvénye. Jelenleg a legelterjedtebb és legjobb pisztolyok például a német Heckler & Koch USP (illetve ennek különböző klónjai, különösen a H & K Mk 23, amely az amerikai különleges alakulatok által kiírt pályázat győztes fegyvere), az osztrák Glock - sorozat (pl. a Glock - 18 sorozatlövő változat), a SIG-Sauer P228. Érdekesség, hogy az amerikai haditengerészet
kommandósai,
a
Navy
SEAL
-
ek,
adott
feladat
során
-
félrevezetésképpen - gyakran a volt szocialista tömb valamelyik megbízható fegyverét használják, például a cseh CZ - 75 - öt, természetesen ilyenkor a felszerelésük is valamelyik keleti országból származik. Így, ha egyik emberüket elvesztik, annak holtteste alapján nem bizonyítható a támadás amerikai volta. Űrméret tekintetetében a 9 mm - es Parabellum és a .45 ACP a legelterjedtebb a maroklőfegyvereknél.
5. 5. 2. Gépkarabélyok, géppisztolyok A Különleges egységeknél legelterjedtebb gépkarabélyok például az amerikai M-l6, illetve annak valamelyik változata (pl. Colt Commando vagy az M - 4 karabély), az izraeli Galil, az osztrák Steyer AUG, vagy az orosz AKSz-74U (az AK-74 rövid változata, mely felszerelhető PBS hangtompítóval és BS-1 cső alatti speciális, úgynevezett „néma" gránátvetővel), géppisztolyok közül az izraeli UZI, a német H&K MP-5 valamelyik változata. A géppisztolyok tekintetében a legelterjedtebb a 9 mm - es Parabellum és a .45 ACP, a gépkarabélyoknál nyugaton főként az 5,56 mm (.223 Remington.), a volt
16
szocialista államokban a 7,62 mm, illetve az 5,45 mm. Ezek a fegyverek az adott feladat jellegének megfelelően kerülnek kiválasztásra. Érdekességképpen a francia idegenlégió ejtőernyősezred különleges kommandójának, a CRAP - nak (Commandos de Recherche de d'Action dans le Profondeur) a katonája adott esetben egyszerre két különböző fegyvert gépkarabélyt (a francia hadsereg rendszeresített fegyverét, a FA MAS - t) és géppisztolyt (német gyártmányú H&K MP 5 - öt) is visz a bevetésre. Egyértelműen a gépkarabélyt a „normál" harctéri ténykedésre, a rövidebb géppisztolyt a városi harcban használja a katona.
5. 5. 3. Támogató fegyverek A fentieken kívül a különleges alakulatok általában rendelkeznek különböző nehéz-, és könnyű géppuskákkal (M - 60, PKM, M - 249), mesterlövészfegyverekkel (pl. világszerte
nagy
elismerést
váltott
ki
a
magyar
fejlesztésű
Gepárd),
sörétes
vadászpuskákkal (pl. Mosberg 500, SPAS - 12), speciális gránátvetőkkel (M-203, AGS 17 „Plamja"), valamint (kis űrméretű, általában 60 mm - es) aknavetőkkel. Az eddigiek közül leginkább a fegyverzet tekintetében érvényesül legjobban a megfelelő eszköz a megfelelő feladatra elv, tehát mindig az adott feladat függvényében választják meg az eszközöket.
5. 6. Speciális felszerelési tárgyak
- kommunikációs berendezések, speciális rádiókészülékek (pl. „frekvenciaugratásos" rádió, műholdas telefon) - műholdas- és egyéb navigációs eszközök (pl. GPS) - éjjellátó berendezések (célszerű a lényegesen drágább passzív rendszerű éjjellátó eszközök alkalmazása, mivel az aktív rendszerűek az általuk kibocsátott infravörös fénysugár miatt könnyen felderíthetőek) - a fegyverzetet kiegészítő különleges eszközök (hangtompító, különleges lőszerek, lézer célmegjelölő, taktikai fényforrás stb.)
17
- egyéb eszközök, melyek az adott feladathoz szükségesek (hegymászó felszerelés, hálózsák, túlélő készlet, ABV - védelmi felszerelés stb., melyek jelentősége nem elhanyagolható.) Mindezeken felül beszélhetünk még a számtalan különféle (főként taktikai) pisztolytáskáról, egyéb (pl. kés) tokról. A késekkel külön nem foglalkoztam, természetesen ez esetben is az elvégzendő feladatnak megfelelően szerelik fel a katonát. Egyes amerikai szakemberek (pl.Greg Walker)2szerint három különböző kést kell, hogy vigyen a különleges harcos magával: egyet, mely alkalmas dobásra, egyet szúrásra, majd még egyet, mellyel vágni lehet. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy a speciális egységeket mind a felszerelés, mind a fegyverzet tekintetében a lehető legjobb technológiával kell ellátni, ami természetesen meglehetősen költséges dolog.
6. A KÜLÖNLEGES ALAKULATOK UTÁNPÓTLÁSA
A különleges csoport a tevékenységéhez szükséges fegyverzetet, felszerelést, egyéb eszközöket, anyagokat általában magával viszi. Az utánpótlás megszervezése nehéz, bonyolult feladat, (megvalósítása nemegyszer lehetetlen) és a különböző anyagokat valószínűleg ugyanazzal a módszerrel tudjuk a csoporthoz eljuttatni, mint amivel magát a csoportot alkalmaztuk. A fentiekből következik, hogy a speciális egységnek a saját felszerelésén kívül általában óriási mennyiségű hadianyagot, egyéb felszerelést (robbanóanyag, lőszer,
2 Greg Walker az amerikai Különleges Erők nyugalmazott katonája, késharcspecialista, főszerkesztője egy szakfolyóiratnak a „Fighting Knives" („Harci kések")-nak.
18
élelmiszer, speciális anyagok) kell magával cipelnie. Extrém esetben ez elérheti a személyenkénti 80 - 100 kilogrammot is. (Az Öböl - háborúban a Bravó 20 nevű SAS csoport tagjai egyenként körülbelül 95 kilogramm „hasznos terhelést" vittek magukkal). Az utánpótlást földi, légi és vízi úton juttathatjuk el a csoport után. A legcélszerűbb a légiszállítás alkalmazása. Eközben a repülőeszköz kis magasságon halad, hogy elkerülje az ellenséges felderítő eszközöket (lokátorokat). A szállítás rendszerint éjszaka történik, így az egységnek látható jelzéseket kell adni. Az utánpótlási anyagokat ilyenkor általában teherejtőernyővel dobják le.
7. KÜLÖNLEGES ALAKULAT HELYE, SZEREPE A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN
7. 1. Feladatrendszer
A fentieknek megfelelően a különleges alakulatok feladatait - természetesen megfelelően beleillesztve az ország - ez esetben hazánk - védelempolitikai elveibe, illetve a NATO kötelékében való tevékenységrendszerbe - a következőképpen képzelem el: A béke időszakában: - ténykedés katonai tanácsadóként (saját csapataink, illetve a szövetség által támogatott külföldi országok egyes csapatainak nem hagyományos kiképzése. Pl.: speciális lőkiképzés, ejtőernyős kiképzés, hegyi kiképzés, túlélés stb.) - részvétel humanitárius- és segélyprogramokban (pl. menekültek egészségügyi ellátása), - más fegyveres testületek (Rendőrség, Határőrség) tevékenységének segítése. Pl.: szökött fegyveres bűnöző vagy határsértő felkutatási illetve elfogása, komolyabb rendőri akcióban biztosítási feladatok,
- nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének biztosítása, támogatása, - részvétel a nemzetbiztonsági szolgálatok akcióiban.
(Természetesen főként az
alaprendeltetéssel összefüggő tevékenységekben), - egyéb feladatok (pl. az ausztrál SAS fontos szerepet kapott a 2000 évi Sydney - i nyári olimpiai játékok biztosításában). Válságkezelés és háború időszakában: - különleges felderítés, - információszerzés, hírszerző tevékenység, - terrorizmus elleni harc. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy hazánkban, békeidőben a terrorelhárítás a rendőrség feladata. Egyes országokban, a terrorelhárítással katonai alakulat foglalkozik - mint például Nagy-Britanniában a SAS, vagy Németországban a GSG - 9 határőr alakulat - természetesen rendelkezvén ennek jogi - törvényi hátterével. Ennek megfelelően hazánkban a saját különleges egységünk csak az ide vonatkozó törvények megváltoztatása után alkalmazható hasonló feladatokra). - részvétel béketeremtő -, békefenntartó- és békekikényszerítő müveletekben, - részvétel megfigyelő tevékenységben, itt nem hivatalos hírszerzői tevékenység (pl. az iraki vegyifegyver megfigyelőbizottság, az UNSCOM), - az ellenség katonai vezetőinek, politikusainak megsemmisítése / elrablása, - fontos személy (VIP) védelme (pl az Öböl - háborúban a főparancsnok Norman Schwartzkopf tábornok védelmét az amerikai Delta Force látta el),
20
- kutató - mentő akciók (Combat Search And Rescue, CSAR) támogatása, végrehajtása, a CSAR akciók fontossága - teljesen jogosan -
az utóbbi időszakban jelentősen
felértékelődött (pl. a boszniai vagy jugoszláviai bombázások során lelőtt amerikai pilóták kimentése), - fogoly / túszszabadítás, - speciális rajtaütések végrehajtása az ellenség mélységében akár annak hátországában (pl. az ellenség vezetési pontjainak, fontos objektumainak megsemmisítése, az ellenség közlekedési vonalainak ipari létesítményeink rombolása), - pszichológiai müveletek (az ellenség hátországának lakosságára gyakorolt hatás, pl. röpcédulákkal. A módszert lélektani hadviselésnek is nevezik.), - civil - katonai müveletek (jelentőségük erőteljesen nő). A fentiekben felsoroltam számos olyan feladatot, ami a Magyar Honvédségben annak eddigi helye, szerepe, pozíciója alapján elképzelhetetlen lett volna, de most már teljes jogú NATO tagként - a szövetség keretein belül már számolhatunk, sőt számolnunk kell velük.
7. 2. Szervezet
A.) A felállítandó különleges egységet, szervezetét tekintve - egy változatban századerejünek tudnám elképzelni, mely azonos szervezettel rendelkező további 5 - 6 bevetési csoportra tagozódna. Ezek önállóan alkalmazható, mintegy 8-12 főt magába foglaló csoportok (az amerikai Special Forces „A" - teamjeihez hasonlóan). A csoportok, egy változatban az alábbiak szerint épülnének fel: Parancsnok Műveleti tiszt, parancsnok helyettes 21
- kutató - mentő akciók (Combat Search And Rescue, CSAR) támogatása, végrehajtása, a CSAR akciók fontossága - teljesen jogosan - az utóbbi időszakban jelentősen felértékelődött (pl. a boszniai vagy jugoszláviai bombázások során lelőtt amerikai pilóták kimentése), - fogoly / túszszabadítás, - speciális rajtaütések végrehajtása az ellenség mélységében akár annak hátországában (pl. az ellenség vezetési pontjainak, fontos objektumainak megsemmisítése, az ellenség közlekedési vonalainak ipari létesítményeink rombolása), - pszichológiai müveletek (az ellenség hátországának lakosságára gyakorolt hatás, pl. röpcédulákkal. A módszert lélektani hadviselésnek is nevezik.), - civil - katonai müveletek (jelentőségük erőteljesen nő). A fentiekben felsoroltam számos olyan feladatot, ami a Magyar Honvédségben annak eddigi helye, szerepe, pozíciója alapján elképzelhetetlen lett volna, de most már teljes jogú NATO tagként - a szövetség keretein belül már számolhatunk, sőt számolnunk kell velük.
7. 2. Szervezet
A.) A felállítandó különleges egységet, szervezetét tekintve - egy változatban századerejünek tudnám elképzelni, mely azonos szervezettel rendelkező további 5 - 6 bevetési csoportra tagozódna. Ezek önállóan alkalmazható, mintegy 8-12 főt magába foglaló csoportok (az amerikai Special Forces „A" - teamjeihez hasonlóan). A csoportok, egy változatban az alábbiak szerint épülnének fel: Parancsnok Műveleti tiszt, parancsnok helyettes
Műveleti tiszthelyettes Fegyverszakértő Műszaki tiszthelyettes I. Műszaki tiszthelyettes II. Egészségügyi tiszthelyettes I. Egészségügyi tiszthelyettes II. Híradó tiszthelyettes I. Híradó tiszthelyettes II.
B.) Egy másik változatban a különleges századot - a brit SAS - hoz hasonlóan - egy négy szakaszos szervezetként képzelném el. Ez esetben mindegyik szakasznak lenne saját specialitása, így lenne a hegyi tevékenységben jártas szakasz, ejtőernyős szakasz, a vízi alkalmazásra szakosodott szakasz és lenne még egy nehéz fegyveres (támogató) szakasz. A szakaszok további négy 4 - 4 fős azonos szervezetű csoportrajárőrre tagozódnának. Mindkét
esetben
a
század
parancsnoka
alezredes,
helyettese
őrnagy,
a
csoportparancsnokok századosok, helyetteseik főhadnagyok (hadnagyok), a század többi katonája hivatásos (nem szerződéses!) tiszthelyettes. Alapesetben ezzel a szervezettel dolgoznának,
illetve
az
elvégzendő
feladatra
létrehozott
alkalmi
kötelékben
tevékenykednének. C.) Egy harmadik változat szerint a felállítandó egység egyelőre mindössze egy szakasz erejű lenne. Erre a példa a Francia Idegenlégió ejtőernyős ezredének (2éme REP) altiszti rohamcsoportja, a CRAP (meg nem erősített források szerint a neve a közelmúltban megváltozott). Ennek megfelelően egy kb. 30 főt magába foglaló szakasz lenne kezdetben, melynek tagjai alapvetően egységesen képzettek, de természetesen megtalálhatók közöttük a különféle specialisták, így a mesterlövészek, robbantási szakértők, fegyverszakértők stb. Véleményem szerint ez lenne a leginkább játható út, a szakasz felállítása után a későbbiekben tudnánk bővíteni annak létszámát századerejűre.
22
7. 3. Követelmények
A
felállítandó
különleges
egység
tagjaival
szemben
mindenképpen
magas
követelményeket kell támasztanunk. Alapkövetelmény lenne a század minden tagjának részére az átlagon felüli fizikum és intelligencia, angol nyelv ezen kívül még egy nem „nyugati" nyelv ismerete. Fontos ezen kívül még az alakulat tagjainak biztonsági ellenőrzése. A fizikum tekintetében a felvételi követelmény igen kemény lenne, hasonlóan a világ többi különleges alakulatához hasonlóan. Itt felhoznék néhány példát. A dél - afrikai Recces - nél (Felderítő kommandó) felvételi követelmény például a 30 km - es menet 30 kg - os felszereléssel 6 órán belül, 8 km - es futás nadrágban, bakancsban 45 perc alatt, 45 m leúszása „szabadstílusban" szintidő nélkül. A már korábban említett francia CRAP - nál követelmény a 30 km - es táv megtétele teljes felszereléssel 4 órán belül (!). A tiszti állomány kezdetben az Egyesült Allamokban Fort Bragg - ben (Észak Karolina) a J. F. Kennedy Különleges Hadviselés Kiképző Központjában (USA JFKSWCS) vagy Herefordban (Nagy - Britannia) a SAS - nál szereznék meg a szakmájukhoz szükséges ismereteket, majd később már ők is képesek lesznek a beosztottaik kiképzésére. Szükség esetén járható és talán olcsóbb egy olyan út is, hogy esetleg Magyarországon történik meg az első állomány kiképzése, pl. az amerikai Különleges Erők tanácsadói által. Egyébként a fent említett amerikai alakulat katonái már végeztek kiképzői / tanácsadói tevékenységet hazánkban (a nyilvánvaló nyílt hírszerző tevékenységük mellett.)
Az állomány szelektálása, kiválasztása igen lényeges, a szigorú követelményrendszer miatt kellően bonyolult is, hiszen a jelentkezők alapos felmérése, tesztelése nagy pontosságot kíván, és hosszú időt vesz igénybe.
23
7. 4. Alárendeltség A különleges század esetében az alárendeltség tekintetében több alternatívát tudnék elképzelni: A.) Feladatkörének specifikussága miatt az egyik katonai titkosszolgálat - a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatalának (a katonai hírszerzés) alárendeltségében, annak szakmai irányítása alatt dolgozna. B.) Az alakulat közvetlenül a Honvédelmi Miniszter alárendeltségében tevékenykedne. C.) A HVK Osszhaderőnemi Hadműveleti Központ alárendeltségében működne egy külön erre a célra létrehozott osztály (pl." Különleges Müveletek Osztály") szakmai irányításával. D.) Konkrétan egy, a különleges müveletek irányítására létrehozott szerv alá lenne rendelve. (Pl. Egyesült Államok: U. S. Special Operations Command, USSOCOM. Érdekesség, hogy az USSOCOM parancsnoka volt egykor Henry H. Shelton amerikai tábornok, aki ma az Egyesített Vezérkari Főnökök Elnöke az Egyesült Allamokban.) Úgy gondolom, hogy mindenképpen célszerű lenne, ha a koordináló szerv és az alakulat egy helyen diszlokálna, azon kívül a vezető állomány az egységgel együtt folytatna kiképzést. A fentiek közül - véleményem szerint - ez utóbbi lenne a legcélravezetőbb, és talán a legolcsóbb változat. Nagyon lényegesnek tartom azt a szabályt, hogy csak olyan személy irányíthat ilyen jellegű akciót, aki önmaga is jártas a speciális műveletekben, illetve azok vezetésében rendelkezik tapasztalatokkal. Ez az alapelv a brit SAS „szülőatyjától" - Sir David Stirling3 - től származik, aki az alakulat első parancsnoka is volt egyben. („A SAS inkább maga tervezze és vezesse hadműveleteit, semmint hogy bármely olyan 3
Sir David Stirling (1915-1990) brit tiszt, a különleges müveletek alapjainak egyik lefektetője, a Különleges Légiszolgálat alapítója és első parancsnoka.
24
vezérkarnak legyen alárendelve, amelynek semmiféle ismerete sincs a kommandók világában is különlegesnek számító ezred sajátos képességeiről.") Az alakulat, tevékenysége során mindenképpen az összes nemzetbiztonsági szolgálat (így a Katonai Felderítő Hivatal, a Katonai Biztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, az Információs Hivatal, és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat) teljes mértékű támogatását is élvezné. Ezen kívül szorosan együtt kell, hogy működjön bizonyos rendvédelmi szervekkel, mint például a Terrorelhárító Szolgálat, a Szervezett Bűnözés Elleni Osztály (SzBO), vagy a nemrégiben alakult Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ,
illetve
a hasonló jellegű külföldi
(katonai
és
rendőri)
alakulatokkal
(tapasztalatcsere, közös tevékenység). Mint azt már a fentiekben említettem, az alakulat működése érdekében meg kell teremteni számára a szükséges jogi, törvényi hátteret is. Mivel az alakulat tevékenysége - így a tagjainak személye is titkos, ezáltal arcképe nem lenne publikálható, hasonlóan több külföldi csapathoz, pl.a brit SAS - hoz, az amerikai Delta - hoz, vagy a lengyel GROM - hoz.
8. UTÓSZÓ E munka megírásakor - bizonyos értelemben, talán - „nagy fába vágtam a fejszémet", mivel egy merőben új, tevékenységét tekintve a megszokottól jelentősen eltérő csapat, egy speciális alegység (valamint annak tevékenységét megfelelően koordináló szervezet) felállítása, létrehozása a folyamatosan csökkenő létszámú Magyar Honvédségben kissé utópiának tűnhet. A világ különleges alakulatainak ismertetésével számos szakirodalom foglalkozik. Ezek általában bemutató jellegűek és mintegy felsorolják, leírják a különböző, ilyen jellegű csapatokat, azok felszerelését, fegyverzetét. Ezzel ellentétben, dolgozatomban arra szeretnék rávilágítani, hogy a Honvédségünk - a doktrínáknak megfelelően, önállóan, vagy a NATO keretein belül - mely esetekben, hogyan, miként tudna eredményesen alkalmazni egy különleges egységet a jelen konfliktusaiban, illetve annak megelőzésében.
25
A téma kiválasztásában - főként - személyes érzelmek vezettek, melyek eddigi pályafutásom során végigkísértek egészen a gyermekkori romantikus „indiánosditól" kezdve az ejtőernyős ugrásaimon és az akkori Rendőrség Különleges Szolgálatánál (ma Terrorelhárító Szolgálat) töltött két hetes kiképzésen, az egykori 88. Gyorsreagálású zászlóaljnál eltöltött öt évemen keresztül a mai napig. Elmondhatom, hogy mindig nagy hatást gyakorolt rám a „különleges alakulatok szellemisége", így jelentős érdeklődést tanúsítok a különböző országok katonai, illetve rendőri speciális egységei iránt. Olvasmányaim is ilyen irányultságot vettek, és úgy gondolom, hogy a modern kézifegyverek, a „kommandós technikák és taktikák" tanulmányozása, valamint ezekben a témakörökben új ismeretek szerzése, végül, de nem utolsó sorban saját fizikumom fejlesztése egész életemen keresztül el fog kísérni.
26
9. FELHASZNÁLT IRODALOM FM 100-5 HADMŰVELETEK, TÁBORI KÉZIKÖNYV, 1993 BIZTONSÁGPOLITIKA TANKÖNYV, SVKI NATO KÉZIKÖNYV, SVKI, 1997 KŐSZEGVÁRI TIBOR: DIVERZIÓ, ZRÍNYI KIADÓ, 1984 DOMBI LŐRINC: SELYEMKUPOLÁK, ZRÍNYI KIADÓ, 1993 JAN BOGER: a KOMMANDÓSOK FEGYVEREI, ZRÍNYI KIADÓ, 1997 ANDY McNAB: HÍVÓ JELE: BRAVÓ KETTŐ NULLA, ZRÍNYI KIADÓ, 1996 STEVE CRAWFORD: SAS ENCIKLOPÉDIA, ZAGORA, 2000
27
Tartalomjegyzék 1. ELŐSZÓ
1
2. A KÜLÖNLEGES EGYSÉGEK KIALAKULÁSA
3
3. A KÜLÖNLEGES ALAKULATOK FELADATAI
4
4. A KÜLÖNLEGES ALAKULATOK CÉLBAJUTTATÁSA
8
4. 1.
Átszivárgás
8
4. 2. Hátrahagyás
9
4. 3. Gyalogosan történő alkalmazás
9
4. 4. Légi szállítás
9
4. 5. Vízi /víz alatti szállítás
10
4. 6. Ejtőernyős alkalmazás
10
4. 7. Gépjárműves szállítás
13
5. A KÜLÖNLEGES ALAKULATOK FELSZERELÉSE, FEGYVERZETE
13
5. 1. Öltözet
14
5. 2. Lábbeli
14
5. 3. Felszerelés
15
5. 4. Védőfelszerelések
15
5. 5. Fegyverzet 5. 5. 1. Maroklőfegyverek 5. 5. 2. Gépkarabélyok, géppisztolyok 5. 5. 3. Támogató fegyverek
16 16 16 17
5. 6. Speciális felszerelési tárgyak
17
6. A KÜLÖNLEGES ALAKULATOK UTÁNPÓTLÁSA
18
7. KÜLÖNLEGES ALAKULAT HELYE, SZEREPE A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN
19
7. 1. Feladatrendszer
19
7. 2. Szervezet
21
7. 3. Követelmények
23
7. 4. Alárendeltség
24
8. UTÓSZÓ
25
9. FELHASZNÁLT IRODALOM
27
28
