P
P
pallium (lat.) 1. köpeny, palást; 2. a rk. érsekek fehér vállszalagja
panteizmus (gör.–lat.) 1. Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2. mindenistenítés (az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten)
pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi mûvészet sûrûn alkalmazza
pápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés)
paradigma (gör.–lat.) példa, összehasonlítás
paramentumok (gör.–lat.) 1. úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2. kehely; 3. liturgikus öltözék
paritás (lat.) 1. egyenlõség, azonosság; 2. egyházi és világi elemet azonos számban képviselõ
parókia (gör.–lat.) lelkészlakás, lelkészi hivatal
1/8
P
parókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgál
párszi (per.) Zarathusztra tanait követõ vallás híve
paruzia (gör.) 1. elérkezés, megjelenés; 2. Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítélet
passió (lat.) 1. kínszenvedés; 2. az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélõ része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és elõadása
pászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca)
pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozás
pasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesít
pasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztori
páter (lat.) 1. pappá szentelt rk. szerzetes; 2. rk. pap, lelkiatya
pater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdõ szavai, ill. maga az ima
pátriárka (gör.) 1. az ort. egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfõbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk. püspökök hagyományos címe
2/8
P
patriarkátus (gör.–lat.) 1. pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2. a pátriárka igazgatása alatt álló terület
patrisztika (gör.–lat.) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák munkáit életrajzukkal együtt tárgyalja
patronátus (gör.–lat.) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházat
peccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava)
penitencia (lat.) vezeklés, bûnbocsánat, büntetés, bûnhõdés
Pentateuchos (gör.) Mózes 1-5. könyve
perikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi rész
perszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosság
peszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknál
pieta (ol.) a keresztrõl levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzõmûvészeti ábrázolása (a. m. szánalom)
3/8
P
pietista (lat.) 1. szenteskedõ, jámborkodó ember; 2. a pietizmus híve, követõje
pietizmus (gör.–lat.) 1. kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlat
plébánia (lat.) 1. katolikus egyházközség; 2. ennek lelkészi hivatala
plébános (lat.) rk. egyházközség élén álló pap
pneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelki
pneumatológia (gör.) a Szentlélekrõl szóló tan
poimenika (lat.) lelkigondozástan
politeizmus (gör.–lat.) sokistenhit
pontifex maximus (lat.) legfõbb pap
pontifikál (lat.) fõpapi szertartást végez
pontifikátus (lat.) 1. római pápa fõpapi méltósága; 2. a római pápa pápaságának ideje
Poncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért
4/8
P
hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyrõl a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettõ
pópa ort. pap szláv megjelölése
post tenebras lux (lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszó
praebenda (lat.) 1. egyházi javadalom, jövedelem; 2. egyházi, papi kézen levõ földbirtok
pravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort. (a. m. igazhitû)
predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra
prédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszéd
prédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mond
prédikátor (lat.) a pr. lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetõi tisztség
prédikátor (lat.) hitszónok
prefáció (lat.) a kánont bevezetõ, hálaadó, ill. énekelt rész a misében
5/8
P
premontrei francia eredetû, fõleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérõl, ahol fõkolostoruk volt)
presbiter (gör.–lat.) 1. öreg, vén; 2. pr. egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk. egyházban: pappá szentelt személy
presbiteriánus (gör.–lat.) 1. az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2. az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezése
presbitérium (gör.–lat.) egyháztanács, a pr. egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezetõ testület
primácia (lat.) a prímás méltósága, rangja
prímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk. fõpapja
primátus (lat.) elsõbbség, fölény
processzió (lat.) rk. egyházi körmenet
profanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolása
próféta (gör.–lat.) 1. az isteni akarat, szándék közvetítõje; Isten kiválasztott embere; 2. jós, látnok
6/8
P
protestáns (lat.) 1. a reformáció híveinek elnevezése; 2. a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyûjtõneve
protonotárius (gör.–lat.) a pápai kollégium magas rangú tisztviselõje
prozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók)
pszalmusz (lat.) zsoltár
pszaltérium (lat.) zsoltároskönyv
publikánus (lat.) a vámszedõk régies neve
purgatórium (lat.) tisztítótûz, rk. felfogás szerint a bûnösök átmeneti vezeklõ helye az üdvösség elõtt
púrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapján
puritán (ang.–lat.) szigorú erkölcsû, egyszerû, feddhetetlen jellemû ember
puritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16. sz.-ban
puritánus (lat.) 16. sz.-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztítására
7/8
P
püspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelõ; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk. egyházmegye élén álló fõpap
8/8
