Bálint Viola
Palkó és az ördögök Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Palkó nevű kisfiú. Egy napon kiállt a domboldalra rittyegtetni. Amikor már hármat rittyentett, akkor Isteni tudja, hány ördög jelent meg előtte. Így szólt az egyik ördög: -
Mit parancsolsz, Palkó? Hogyha azt parancsolod, hogy hozzuk le a csillagot az égről, azt is a kezedbe adjuk.
Palkó nagyon megijedt az ördögtől, de azért rákérdezett: -
Ti hogy kerültetek ide?
-
Hát te hívtál!!
-
Én nem !
-
Hát te nem is tudod, hogyha hármat rittyentesz, akkor mi azt hívásnak halljuk.
-
Az is igaz, hogy bármit megtesztek, amit kérek?
-
Így van!- felelték egyszerre az ördögök.
-
Akkor azt akarom, hogy vigyetek engem az ördögök lakhelyére!- jelentette ki Palkó.
-
Azt nem tehetjük!
-
Miért? Hisz te mondtad, hogy bármilyen kívánságomat teljesítitek!
-
De az szabálytalanság lenne!- mondta az ördög.
Mivel Palkó jószívű és kedves gyerek volt, így szólt: -
Jól van. Nem kell elvinnetek az ördögök lakhelyére, de akkor hozzatok nekem egy láda aranyat, mert szegény a családom!
Néhány perc múlva már ott voltak az ördögök a láda arannyal. Miután megköszönte Palkó, elköszöntek egymástól, és azóta egyik sem hallott a másikról.
Gidró Beáta
A mesék világában
Én legszívesebben a mesék világában ébrednék egy gyönyörű, napsütéses reggelen. A szobám egy csodaszép, nagy és vidám hely lenne, virágokkal tele, és csicsergő madarak röpködnének benne. Mindig itt játszanék, itt is aludnék, gyönyörű álmokat álmodva. A napocskát egész nap elbámulnám a szobám ablakából. A szekrényem tele lenne szebbnél szebb ruhákkal meg cipőkkel. Amikor felébrednék, a Nap melengető sugarai rám sütnének, és a hajam csodás aranyszínben pompázna. No, meg ott lennének az illatos virágok: rózsa, tulipán, margaréta, százszorszép, kankalin. És a fenyők is csodálatos illatot árasztanának. Éjszakánként a patak csengő hangja lenne az altatódalom. A szoba tele lenne a kedvenc állataimmal: mókuskákkal, nyuszikkal, repdeső pillangókkal és kiscicákkal. Télen – nyáron örökké csak úsznék a Nap melegében…
Gidró Balázs Ott voltam a dinóknál…
Hogyha én bárhol felébredhetnék, akkor legszívesebben a dinók korában ébrednék fel, hogy megfigyelhessem őket. Nagyon sok kérdésre szeretnék választ kapni: 1. Hogy lett az Ankyloszaurusz farkán akkora buzogány, és mitől lett olyan kemény a páncélja? 2. A Paraszaurolofusz miért tud olyan fura hangot kiadni a fején, és miért áll folyton négy lábra? 3. Milyen lehet a dinótojás belseje? 4. Miért tud olyan gyorsan szaladni a Szukomimusz? 5. Megmérném a Szpinoszaurusz hátán azt a nagy taréjt és a Triceratopsz szarvát is. 6. Átnézném a T rex fogait, majd megállapítanám, hogy melyik erősebb: a T rex vagy a Daszpletoszaurusz. 7. Kideríteném, hogy miért olyan hosszú az Argentinoszaurusz nyaka? 8. Azt is megmérném, hogy milyen hegyes a Troodon lábán az a nagy karom. Végül megszelídítenék egy felnőtt Karnotauruszt, mert az a kedvencem, így együtt futhatnánk, ennénk és játszanánk.
Bartalis Edina
Felébredtem egy szép világban
Én legelőször a testvérem mellett ébrednék fel, mert Ő a legfontosabb nekem az egész világon. Azután egy pompás világban ébrednék fel, ahol virágok vesznek körül, és jó illat van. Számomra csodás a természet! Szeretném, ha a sok, szép madár énekelne, hogy én is velük együtt dalolhassak, hiszen így még csodálatosabb lenne a természet! Ahogy egyre szebbek lesznek és egyre csillogóbbakká válnak a virágok, kérlek, te is úgy szeresd a természetet! Lépjetek be ebbe a csodálatos világba, mert csak akkor tudhatjátok meg, hogy mennyire fontos a természet! Szeressétek a természetet, mert sokat tanulhattok tőle! A növények, állatok mind – mind fontosak. A friss fű nagyon illatos, ezért úgy gondolom, hogy megjött a természet tündére, hogy még szebbé varázsoljon mindent. Mindenkinek szeretne ezzel kedveskedni. Menjetek, fedezzetek fel szép dolgokat a természetben! Ugyanakkor óvjátok, védjétek a természetet, és az megköszöni nektek!
Boér Szilvia
Palkó és az ördögök
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár. Volt nekik egy húszesztendős fiuk, akit Palkónak hívtak. Egy napon Palkó kiment rittyegtetni. Kiállott a dombra, s rittyentett hármat olyant, hogy a füle is csengett bele. S hát a sok ördög úgy nyüzsög előtte, mind a hangya: nagy, kölyök, bak, nőstény, sánta, viselős mind ott van akkora seregben, hogy a szeme nem lepte be; nagy szorgoson kérdezték: -
Mit parancsolsz, te szép Palkó? Ha azt parancsolod, hogy a csillagokat leszedjük, azt is mind a markodba rakjuk!
-
É azt mondom nektek, hogy hozzatok nekem egy asszonyt, akinek szép kék szeme és barna haja van.
Az ördögök útnak eredtek, meg is találták azt a lányt, aki igazából egy királykisasszony volt. De szerencsére megtetszett neki Palkó, de Palkónak is nagyon megtetszett a királylány. Egymásba szerettek, rögtön hét országra szóló lakodalmat csaptak, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Antal Krisztina Palkó és a csillagok
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. Ebben a családban lakott egy Palkó nevű kisfiú is. Szegények voltak, de Palkó elhatározta, hogy párt keres magának. Elindult, ment erdőn, mezőn, dombon át. Egyszer csak egy furcsa hangra lett figyelmes. Látta, hogy egy éhes medve van, hát odament. -
Jó napot, medve! Mit csinálsz?
-
Éhes vagyok! Segítenél élelmet keresni?- kérdezte a medve.
-
Igen, segítek.- mondta Palkó.
Azzal elindult , és kis idő múlva hozott a medvének egy nyulat és egy szarvast. -
Köszönöm, Palkó!
-
Szívesen! De most már mennem kell, mert én párt keresek. Nem tudnál segíteni?kérdezte remegve Palkó.
-
Ho – ho – hó!Hogyne tudnék! A réten túl, a vízen át , a malacon túl van egy nagy kastély. Ott a királlyal beszéld meg!
-
Köszönöm szépen!mondta Palkó, majd elbúcsúztak.
Ment , mendegélt, kiért a rétre, de ott eltévedt. Nem volt mit tennie, elővette az ostorát, hármat rittyentett vele, s hát láss csodát! Annyi ördög termett ott, hogy Palkó azt sem tudta, hogy mit csináljon. Az ördögök azt kérdezték: -
Mit parancsolsz, te szép Palkó? Ha azt parancsolod, hogy a csillagokat leszedjük az égről, azt is mind a markodba rakjuk!
-
Egyetlen csillagot vegyetek le! – parancsolta Palkó.
-
Máris! –És az ördögök nagy nehezen leszedtek egyet.- Tessék az egy csillag, kedves Palkó!
-
Köszönöm szépen! Elmehettek!
Azzal Palkó fellépett a csillagra, és az a kastélyhoz repítette. -
Jó napot, felséges királyom!Mit tehetnék, hogy a lánya kezét elnyerjem?
-
Hát, a lányomat elrabolta két daliás vitéz. Ha ki tudod őt szabadítani, akkor magaddal viheted!- mondta a király.
Palkó megkereste az elrabolt királykisasszonyt, és tíz nehéz kérdés megválaszolásával kiszabadította őt. Visszavitte a kastélyba, a király nagyon megörült a lányának. Palkó és a királykisasszony nagy lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Páll András
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis falu, ott éldegélt Palkó. Szorgalmas és bátor legény volt, így egy napon azt mondta az édesanyjának, hogy ő biza elmegy világot látni. Ment, mendegélt, egyszer egy nagy mezőre ért, ahol talált egy ostort. Sok időbe telt, amíg megtanult rittyegtetni. Időközben folytatta az útját. Egy éjszaka egy erdei házikóhoz ért. Benyitott a házba, és ott egy öregasszonyt látott. Illendően köszöntötte, majd szállást kért éjszakára. Az öregasszony befogadta. -
Merre tartasz, te gyerek?- kérdezte az öregasszony.
Palkó elmondta, hogy világot látni indult. Az öregasszony észrevette Palkó nyakán az ostort. -
Aztán, tudsz-e azzal ostorral rittyenteni?
-
Hogyne tudnék, öreganyám!- felelte gőgösen Palkó. Megbeszélték, hogy reggel majd kimegy a dombra, és ott be fogja mutatni, hogy tud ő rittyegtetni.
Másnap reggel kiment Palkó a dombra, ott hármat olyat rittyentett, hogy a fülei is csengtek bele. Hát, abban a pillanatban ott termett egy csomó ördög. Az ördögök azt mondták, hogy még a csillagokat is lehozzák az égről, Palkónak minden kívánságát teljesítik. De Palkó azt mondta: -
Nem kellenek nekem a csillagok! Nekem csak egy kis segítség kell! El szeretnék jutni a szomszéd országba, hogy megszerezzem a királylányt.
Az ördögök elrepítették a királylányhoz, aki rögtön beleszeretett. De Palkó is azonnal megszerette a királylányt. Nemsokára nagy lakodalmat csaptak, és még most is élnek, h meg nem haltak.
Kosza Ákos
Palkó és az ördögök
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Palkó nevű kisfiú.Egy este unatkozott. Mit gondolt, mit nem , kiállott a dombra, s rittyentett hármat, amúgy igazit, aztán még hármat olyant, hogy a füle is csengett bele. S hát a sok ördög úgy nyüzsög előtte, mind a hangya: nagy, kölyök, bak, nőstény, sánta, viselős mind ott van akkora seregben, hogy a szeme nem lepte be; nagy szorgoson kérdezték: -
Mit parancsolsz, te szép Palkó? Ha azt parancsolod, hogy a csillagokat leszedjük, azt
is mind a markodba rakjuk! Vagy ha azt parancsolod, hogy a Napot vagy a Holdat ide hozzuk, azokat is leszedjük! -
Azt parancsolom, hogy szedjétek le a Holdat is, a Napot is és a csillagokat is!
Hát az ördögök rögtön leszedtek mindent az égről, de erre úgy elsötétült minden, hogy bizony megijedt Palkó. De az ördögök is eltűntek, így Palkóra maradtak a csillagok is, a Hold is, a Nap is. Nagyon elkeseredett, bánatában újból előkereste az ostorát és ismét rittyentett néhányat. Hát erre nagy csengés – bongás támadt, és a Nap, a Hold és a csillagok visszarepültek az égre, és újból világosság lett. Így volt, igaz volt, ha nem hiszed, járj utána!
