P7_TA-PROV(2011)0591 A nők helyzete Afganisztánban és Pakisztánban Az Európai Parlament 2011. december 15-i állásfoglalása a nők helyzetéről Afganisztánban és Pakisztánban Az Európai Parlament, –
tekintettel az emberi jogok és a demokrácia pakisztáni helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. január 20-i1, a 2010. május 20-i2, 2007. július 12i3, 2007. október 5-i4, illetve 2007. november 15-i5 állásfoglalására,
–
tekintettel az Afganisztánról szóló előző állásfoglalásaira, különösen az afganisztáni nők jogairól szóló 2009. április 24-i6 és az Afganisztánnal kapcsolatos új stratégiáról szóló 2010. december 16-i7 állásfoglalására,
–
tekintettel az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló, 2009. évi éves jelentésre és az Európai Unió emberi jogi politikájára vonatkozó, 2010. december 16-i állásfoglalására8,
–
tekintettel a 2009. november 26-i, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalására9,
–
tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságáról 2009. november 16-án elfogadott tanácsi következtetésekre, amelyek hangsúlyozták e szabadság fontosságát és a vallási türelmetlenség elleni fellépés jelentőségét,
–
tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-én elfogadott tanácsi következtetésekre,
–
tekintettel a 2010. június 4-i EU–Pakisztán közös nyilatkozatra, amelyben mindkét fél megerősítette az iránti elkötelezettségét, hogy közösen fellépjenek a regionális és globális biztonsági problémák leküzdése és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében, valamint hogy együttműködjenek Pakisztán demokratikus kormányának és intézményeinek további megerősítése érdekében,
–
tekintettel a Pakisztánról és Afganisztánról szóló, 2011. július 18-i és 2011. november 14-i tanácsi következtetésekre,
–
tekintettel az Unió főképviselője által az afganisztáni női menhelyekről szóló 2011.
1
Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0026. HL C 161. E, 2011.5.31., 147. o. 3 HL C 175. E, 2008.7.10., 583. o. 4 HL C 263. E, 2008.10.16., 666. o. 5 HL C 282. E, 2008.11.6., 434. o. 6 HL C 184. E, 2010.7.8., 57. o. 7 Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0490. 8 Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489. 9 HL C 285. E, 2010.10.21., 33. o. 2
december 5-i, 2011. február 20-i és 2010. december 15-i jogszabályjavaslatokkal kapcsolatban tett kijelentésekre, –
tekintettel a Bonnban rendezett, 2011. december 5-i nemzetközi konferencia következtetéseire,
–
tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,
–
tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre, valamint az Egyesült Nemzeteknek a nőkkel szembeni erőszak megszüntetéséről szóló 1993. december 20-i nyilatkozatára,
–
tekintettel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),
–
tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,
–
tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) és 1820. (2008), valamint a nők és gyermekek ellen fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló 1888. (2009) számú határozatára, amely valamennyi állam felelősségét hangsúlyozza abban, hogy véget vessenek a büntetlenségnek, és felelősségre vonják az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elkövetőit, beleértve a nők és lányok ellen elkövetett nemi erőszak és egyéb erőszakos bűncselekmények elkövetőit,
–
tekintettel az Afgán Nők Hálózatnak a bonni konferenciához használt 2011. október 6i tárgyalási álláspontjára,
–
tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,
A.
mivel az afganisztáni és a pakisztáni helyzet egymástól különböző, és egymástól függetlenül is fontos, a nők elleni fizikai és erkölcsi erőszak továbbra is az Afganisztánból és Pakisztánból jelentett emberi jogi bűncselekmények közül az egyik legsúlyosabbnak számít, különösen bizonyos régiókban,
B.
mivel a nők és a lányok továbbra is savval elkövetett támadások, családon belüli erőszak, emberkereskedelem, kényszerházasság, ezen belül gyermekházasság áldozatai, valamint vitás kérdések rendezésekor gyakran úgy bánnak velük, mint egyszerű tárgyakkal, amelyek átruházásával rendezhetők a viták; mivel a rendőrség, a bíróságok és az igazságszolgáltatás egyéb ágazataiban tevékenykedő tisztségviselők ritkán vizsgálják ki a nők visszaélésekkel kapcsolatos panaszait, beleértve a verés, a nemi erőszak és a szexuális erőszak egyéb eseteit is, illetve az ezen megpróbáltatások elől elmenekülő nőket gyakran bebörtönzik,
C.
mivel a nők ellen elkövetett erőszak elkövetői a legtöbb esetben büntetlenül maradnak,
D.
mivel bizonyos törvények betartása a nők emberi jogait sérti,
E.
mivel Afganisztán kormánya 2009 augusztusában beiktatta a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló törvényt, és Afganisztán miniszteri tanácsa elfogadta a nővédelmi központokról szóló 2011. szeptember 5-i szabályozást,
F.
mivel az afganisztáni nők helyzete 2001 óta több területen is javult, például az egészségügyben, az oktatásban, illetve a nemzeti és regionális politikában és a civil társadalomban játszott szerepük tekintetében,
G.
mivel Afganisztán számos nemzetközi egyezményben szerződő fél, különös tekintettel a nők elleni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére irányuló egyezményre, és mivel az afgán alkotmány 22. cikke kimondja, hogy a férfiaknak és a nőknek a törvény előtt azonos jogai és kötelezettségei vannak,
H.
mivel azonban az afgán nők helyzete továbbra is aggodalomra ad okot, hiszen a terhesség és szülés közben bekövetkező halálozási arány, illetve a kisgyermekek halálozási aránya világviszonylatban Afganisztánban az egyik legmagasabb,
I.
mivel Afganisztán felkelők által uralt bizonyos területein a saría jog alkalmazásának ürügyén megkövezéssel végrehajtott kivégzésekre is sor kerül, mint például 2011. november 12-én, amikor egy asszonyt és lányát végezték ki Ghazniban.
J.
mivel még mindig alkalmazzák az úgynevezett „baad”-ot, amikor a helyi jirga döntése alapján valamely bűncselekmény ellentételezéseként vagy büntetésként eladnak egy nőt vagy lányt, bár az afgán büntető törvénykönyv 517. cikke értelmében bűncselekménynek számít,
K.
mivel a nyugati haderő közelgő kivonása Afganisztánból veszélyezteti a nők emancipációjában elért fejlődést, a Talibán ugyanis visszaszerezheti az irányítást olyan területek felett, ahol a nők szabadon gyakorolhatják újonnan kivívott jogaikat,
L.
mivel a kormány által felügyelt területeken a nők nagyobb arányban vehetnek részt az oktatásban, jutnak egészségügyi ellátáshoz és több lehetőségük van munkát vállalni; azonban a felkelők által megszállt területeken jelentős megkülönböztetésnek vannak kitéve az oktatás, az egészségügyi ellátás és a kulturális lehetőségek terén,
M.
mivel aggodalomra ad okot, hogy különösen bizonyos régiókban a pakisztáni hatóságok gyakran nem tudják megvédeni a kisebbségeket és a nőket a szociális igazságtalanságtól, mint ahogy a pakisztáni legfelsőbb bíróság 2011. április 21-i ítéletei is mutatják, amelyekben Mukhtar Mai ellen elkövetett nemi erőszak hat vádlottja közül ötöt felmentettek,
N.
mivel 2002-ben mind Pakisztánban, mind külföldön sokkolta a közvéleményt Mukhtar Mai esete, akit a falu tanácsának parancsára csoportosan megerőszakoltak, hogy bosszút álljanak a bátyja által elkövetett kihágás miatt, Mukhtar Mai azonban sikeres jogi eljárást indított a támadóival szemben az alsóbb szintű bíróságokon,
O.
mivel az Ázsiai Emberi Jogi Bizottság (AHRC) elnevezésű nem kormányzati szervezet rámutat, hogy Pakisztánban, különösen Pandzsáb tartományban riasztó mértékben nőtt az olyan keresztény nők száma, akiket azért erőszakolnak meg, hogy áttérítsék őket az iszlám hitre, és egyre több esetben rabolnak el, erőszakolnak és gyilkolnak meg fiatal keresztény nőket;
P.
mivel a rendőri erők több tagja által egy évvel ezelőtt elrabolt, fogva tartott és többször megerőszakolt Uzma Ayub tragikus példája is mutatja azt az aggasztó jelenséget, hogy ilyen esetekben nem érvényesül a jogállamiság, hiszen a később letartóztatott rendőrök családtagjai megölték az áldozat fivérét, miután Ayub elutasította a peren kívüli jogorvoslatot;
Q.
mivel az 1977-es pakisztáni katonai államcsínyt követően felfüggesztették az 1973-as alkotmány azon rendelkezéseit, amelyek alapjogként garantálták a nemi alapú diszkriminációtól való mentességet;
R.
mivel több olyan törvényt is bevezettek Pakisztánban, amely a nők jogi szempontból alárendelt szerepét kodifikálja és bizonyos esetekben a férfiakéhoz képest feleakkora súlyt tulajdonít tanúvallomásuknak, e törvények közé tartoznak például a Hadúdrendeletek és a bizonyítási eljárásról szóló törvény, amelyek sértik a nők jogait és hátrányos megkülönböztetést jelentenek számukra;
S.
mivel a nőkkel szemben számos diszkriminatív jogszabály van hatályban Pakisztánban, például a muszlim családjog rendelet, a nyugat-pakisztáni családi bírósági jogszabály, a gyermekházasság korlátozásáról szóló jogszabály, a nyugatpakisztáni hozományi jogszabály, a hozománnyal és az esküvői ajándékokkal kapcsolatos korlátozó jogszabály,
T.
mivel az EU ismét megerősítette elkötelezettségét amellett, hogy erős, hosszú távú, a közös érdekeken és értékeken nyugvó partnerséget építsen fel Pakisztánnal, valamint hogy támogassa Pakisztán demokratikus intézményeit, polgári kormányát és civil társadalmát;
U.
mivel az EU kész folytatni az együttműködést, ám elvárja Pakisztántól, hogy tegyen eleget nemzetközi kötelezettségvállalásainak, elsősorban a biztonság és az emberi jogok, köztük a nők jogai terén;
V.
mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy a demokrácia előmozdítása és az emberi jogok és polgári szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapelvei és alapvető céljai közé tartozik, és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok közös alapját képezi; mivel az uniós kereskedelmi és fejlesztési segítségnyújtás igénybevételének előfeltétele az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása;
1.
súlyosan aggasztónak tartja a nők és leányok helyzetét, valamint a nők jogainak afganisztáni és pakisztáni megsértéséről szóló ismételt jelentéseket; hangsúlyozza, hogy sürgősen szigorúbb nemzetközi figyelmet kell fordítani az említett országokban élő nők és leányok helyzetére;
2.
sürgeti az Európai Bizottságot és a Tanácsot, valamint a nemzetközi közösséget, hogy jelentős mértékben növeljék a nők nemi erőszakkal, visszaélésekkel és családon belüli erőszakkal szembeni védelmét célzó erőfeszítéseknek juttatott finanszírozást, továbbá dolgozzanak ki gyakorlati intézkedéseket a diszkriminatív jogszabályok elleni civil társadalmi fellépés támogatása céljából;
3.
ragaszkodik hozzá, hogy valamennyi emberi jogi párbeszédben kimondottan foglalkozzanak a nők jogaival kapcsolatos kérdésekkel, lépjenek fel elsősorban a
nőkkel és leányokkal szembeni diszkrimináció és erőszak valamennyi formája ellen, ideértve a sértő hagyományok és szokások minden formáját, a korai és kényszerházasságokat, a családon belüli erőszakot és a feminicídiumot, továbbá ugyanígy ragaszkodik hozzá, hogy el kell utasítani minden olyan érvelést, amely szokásokra, hagyományokra és vallási megfontolásokra hivatkozva próbál kitérni az ilyen brutális cselekmények felszámolásának kötelezettsége elől; Afganisztán 4.
elismeréssel adózik az afgán nőknek, akik kulcsfontosságú szerepet játszanak nemzetük fejlődésében és növekedésében; úgy véli, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség terén az elmúlt években elért fejlődés létfontosságú az ország jövője szempontjából;
5.
üdvözli azt a pozitív fejleményt, hogy nőket neveztek ki magas afganisztáni politikai és közigazgatási pozíciókba, például Sarabi asszony lett Bámiján kormányzója; bátorítja az afgán kormányt, hogy folytassa erőfeszítéseit a közfeladatokat ellátó nők számának növelése érdekében, különösen a tartományi közigazgatásban;
6.
üdvözli a Karzai elnök által a közelmúltban meghozott döntést, amellyel kegyelemben részesítette Gulnazt, aki nemi erőszak áldozatává vált, ám házasságtörés vádjával őt börtönözték be; felszólítja a kormányt, hogy vessen véget annak a gyakorlatnak, hogy bebörtönzik az ellenük elkövetett visszaéléssel fenyegető helyzetekből menekülni próbáló nőket, és ehelyett létesítsenek több menedékhelyet a nők és gyermekek számára, továbbá sürgeti az EU-t, hogy nyújtson állandó támogatást az ilyen létesítmények számára;
7.
elismeri, hogy a tálib rezsim bukása óta jelentős előrelépés történt az afganisztáni nők helyzetében; megjegyzi, hogy egyre erősödnek a félelmek, amelyek szerint a szövetséges erők 2014-re tervezett kivonulása után újra romolhatnak a nők életkörülményei és csorbulhatnak jogaik;
8.
hangsúlyozza, hogy Afganisztánra jellemző az egyik legmagasabb szám az anyák halálozási aránya tekintetében; elégedetten veszi tudomásul ugyanakkor az afgán egészségügyi minisztérium által készített, több nemzetközi szervezet által finanszírozásban részesített és támogatott 2010-es afganisztáni halálozási felmérést, amely szerint az anyák 100 000 élveszületésre jutó afganisztáni halálozási aránya 500 alá csökkent; felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, a nemzetközi partnereket és nem kormányzati szervezeteket, hogy afganisztáni projektjeik végrehajtása keretében továbbra is összpontosítsanak az anyák és a gyermekek egészségére;
9.
üdvözli, hogy a második bonni konferencia zárónyilatkozatában Afganisztán ismételten elkötelezte magát a stabil, demokratikus, jogállamiságon alapuló társadalom felépítése mellett, amelyben az alkotmány garantálja az emberi jogokat és az állampolgárok alapvető jogait, köztük a nők és a férfiak egyenlőségét, továbbá vállalta, hogy eleget tesz valamennyi emberi jogi kötelezettségének; üdvözli továbbá, hogy a nemzetközi közösség vállalta Afganisztán erre irányuló erőfeszítéseinek támogatását;
10.
felszólítja az afgán parlamentet és az afgán igazságügyi minisztériumot, hogy vonjanak vissza minden olyan jogszabályt, amely nőkkel szembeni diszkriminációt tesz lehetővé vagy olyan elemeket tartalmaz, amelyek hátrányos megkülönböztetést
jelentenek a nők számára, hiszen ezek sértik az Afganisztán által aláírt nemzetközi szerződéseket; 11.
hiszi, hogy az emberi jogok, és különösen a nők jogai melletti elkötelezettség, és e jogok tiszteletben tartása alapvető fontosságúak Afganisztán demokratikus fejlődése tekintetében;
12.
mélységesen aggódik, hogy minden előrehaladás ellenére az afgán nők és lányok továbbra is a családon belüli erőszak, emberkereskedelem, kényszerházasság, ezen belül gyermekházasság áldozatai, valamint hogy vitás kérdések rendezése során gyakran úgy bánnak velük, mint egyszerű tárgyakkal, amelyek átruházásával rendezhetők a viták; annak biztosítására hívja fel az afgán hatóságokat, hogy a rendőrség, a bíróságok és az igazságszolgáltatás egyéb ágazataiban tevékenykedő tisztségviselők vizsgálják ki a nők visszaélésekkel kapcsolatos panaszait, beleértve a verés, a nemi erőszak és a szexuális erőszak más formáit is;
13.
különösen aggódik amiatt, hogy a talibánok vagy egyéb lázadó csoportok által ellenőrzött területeken a nőket továbbra is megkövezéssel vagy fizikai eltorzítással büntetik, amennyiben az elnyomó talibán társadalmi szabályok megszegésével vádolják őket;
14.
elismeri, hogy a nők egyenjogúságának elvét Afganisztán új alkotmánya szentesíti, felszólít a síita nők jogállására vonatkozó jogszabály felülvizsgálatára, amely, néhány módosítás ellenére ellentmond a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában, a hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben, valamint a gyermek jogairól szóló egyezményben megfogalmazott elveknek;
15.
megismétli, hogy az Európai Unió és tagállamai által Afganisztán újjáépítéséhez nyújtott támogatásnak konkrét intézkedéseket kell magában foglalnia a nők elleni megkülönböztetés kiküszöbölésére az emberi jogok iránti tisztelet és a jogállamiság megerősítése érdekében;
16.
felhívja az afgán hatóságokat, hogy vessenek véget a „baad” embertelen gyakorlatának, és hozzanak sürgős intézkedéseket a 2009-es törvény maradéktalan végrehajtása érdekében, amely akár tíz éves börtönbüntetést is lehetővé tesz;
17.
felhívja az afgán kormányt, hogy a nők jogainak hatékonyabb védelme és megkülönböztetett helyzetük felszámolása érdekében módosítsa a jelenleg hatályos jogszabályokat és a büntetőtörvénykönyvet; hangsúlyozza, hogy a béketárgyalások semmilyen körülmények között nem eredményezhetik a nők utóbbi években megszerzett jogainak csorbulását;
18.
ragaszkodik ahhoz, hogy hasznosítsák a nők alapvető hozzájárulását a háztartáshoz és a közösségi konfliktusok megoldásához, és hogy a legfőbb béketanácsban és a tartományi béketanácsokban növeljék meg jelentősen a nők számát;
Pakisztán 19.
mélységes aggodalmának ad hangot Asia Bibi, Mukhtar Mai és Uzma Ayuba elleni bírósági perek lefolytatásának módjával kapcsolatban, ami tovább rombolhatja
Pakisztán igazságügyi rendszerének hitelét, és felbátoríthatja azokat, akik a nők és egyéb veszélyeztetett csoportok jogainak megsértésére törekednek; 20.
felhívja a pakisztáni kormányt, hogy hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé tennék a helyi és regionális vezetők számára, hogy nyomon kövessék a nem hivatalos falusi és törzsi tanácsok működését, és közbelépjenek az olyan esetekben, amikor ezek túllépik hatáskörüket;
21.
felhívja a pakisztáni kormányt, hogy állítsa helyre az 1973-as alkotmányban megfogalmazott alapvető jogokat, ideértve a nemi alapú megkülönböztetésmentességhez való jogot is;
22.
sürgeti a kormányt, hogy vizsgálja felül a nők jogaival kapcsolatos, a katonai hatalomátvételt követően bevezetett jogszabályokat, különösen a Hadúd-rendeleteket és a bizonyítási jogot, amelyek sértik a nők jogállását és jogait, mivel jogi szempontból alárendelt szerepbe kényszerítik őket;
23.
üdvözli annak a törvényjavaslatnak a beterjesztését a parlamentben, amely a nők jogállásával foglalkozó nemzeti bizottságot önálló, a nők felemelését és a megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölését célzó szervezetté tennék, valamint támogatja egy az Emberi Jogok Nemzeti Bizottságának létrehozására irányuló törvényjavaslat benyújtását is;
24.
melegen üdvözli, hogy a szenátus és a parlament a közelmúltban két kulcsfontosságú nővédelmi törvényjavaslatot fogadott el, nevezetesen a savval elkövetett bűncselekmények felügyeletéről és megelőzéséről szóló 2010-es, és a nők ellen irányuló gyakorlatok megakadályozásáról szóló (a büntetőjog módosítása) 2008-as törvényjavaslatot, és támogatná egy olyan végrehajtási bizottság felállítását, amely felügyelné e jogszabályok gyors végrehajtását;
25.
sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy a szenátus hagyta elévülni a családon belüli erőszakról szóló törvényjavaslatot, holott a parlament 2009-ben már megszavazta azt; arra vonatkozó törvényjavaslatot; úgy véli, hogy a családon belüli erőszak leküzdése érdekében a nőket támogató jogi szabályozás szellemében ismét be kell nyújtani és gyorsan el kell fogadni ezt a törvényjavaslatot;
26.
felhívja a kormányt, hogy vizsgáljon felül egy sor, a nőket diszkrimináló jogszabályt, így a muszlim családjog rendeleteket, a nyugat-pakisztáni családi bírósági jogszabályt, a gyermekházasság korlátozásáról szóló jogszabályt, a nyugat-pakisztáni hozomány jogszabályt (Prohibition on Display), a hozománnyal és az esküvői ajándékokkal kapcsolatos korlátozó jogszabályt, az 1951-es állampolgárságról szóló jogszabályt és az 1984-es bizonyítási jogszabályt;
27.
ismételten felszólítja Pakisztán kormányát, hogy alaposan vizsgálja felül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket és azok jelenlegi alkalmazását, valamint – többek között – a büntetőtörvénykönyv 295 C szakaszát, amely kötelező halálbüntetést ír elő mindenki számára, akit bűnösnek találnak istenkáromlás bűntettében, valamint hogy ugyanakkor hajtsák végre a már javasolt módosításokat;
28.
felhívja a kormányt, hogy indítson eljárást azok ellen, akik erőszakra uszítanak, különösen pedig azok ellen, akik egyes esetekben jutalmat ajánlanak fel a
véleményüket nem osztó egyének vagy csoportok meggyilkolása ellenében, valamint hogy további intézkedésekkel segítsék elő a kérdés megvitatását; 29.
felhívja a pakisztáni hatóságokat, hogy tegyenek határozott lépéseket a becsület védelmében elkövetett gyilkosságok gyakorlatának megszüntetése érdekében; kijelenti, hogy a pakisztáni igazságszolgáltatási rendszernek meg kell büntetnie az ilyen cselekmények elkövetésében bűnösnek talált személyeket;
30.
felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy javasoljanak és hajtsanak végre a pakisztáni nők írni-olvasni tudásának és műveltségének szintjét emelő oktatási programokat;
31.
felszólítja az illetékes uniós intézményeket, hogy a társadalom vallási toleranciájának ügyét foglalják bele a Pakisztánnal folytatott politikai párbeszédbe, mivel ez az ügy központi jelentőségű a vallási szélsőségek elleni hosszú távú küzdelemben;
32.
ösztönzi az illetékes uniós intézményeket, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy Pakisztán kormánya tartsa fenn az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti együttműködési megállapodásba foglalt, a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó záradékot; ismételten felszólítja Európai Külügyi Szolgálatot, hogy nyújtson be jelentést az együttműködési megállapodás, valamint a demokrácia- és emberi jogi záradék végrehajtásáról; o o
33.
o
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.
