Otk'ir Kokoschka (Aiistria): L'Enfant ile Bethléem 1956^

Otk'ir Kokoschka (Aiistria): „L'Enfant ile Bethléem 1956^ Kokoschka sohasem nélkülözte a humánus vonásokat. Tehetségét cs tudását készséggel állíttMa emberbaráti akciók szolgálatába. Ez a lilugrália az 1956-os magyar szabadságharc hatására készült. — Litográfia, 53.5x44 cm. John R uisell

GLÓRIA VICTIS AZ 1 9 56-os M AGYAR SZA BA D SÁ GH A RC KÖLTÖI V ISSZ H A N G JA A N A G YV ILÁ G BA N

Harmadik, válogatott kiadás Becs - München 1986 NEMZETŐR

A VERSEKET ÖSSZEGYŰJTÖTTE ÉS AZ AJNTOLÓGUT SZERKESZTETTE: TOLLAS

TIBOR

Copyright hy JSemzelőr

A b orítót te r v e z te é s a h arm ad ik k i a d á s t ny om da a l á re n de z te Kovács K álm án Készült a KOSM OS h á z in y o m d á já b a n o f f s z e t te c h n ik á v a l B e c s 1986

A MAGYAROK

VKUE

Irta: A lbert Cam us l^ e m tartozom azok közé, akik azt kívánják, h ogy a m a­ g y ar nép újra fegyvert fogjon, b e v esse m agát e g y eltiprásra ítélt felkelésbe, — a nyugati v ilág szem eláttára, am ely nem takarékoskodnék sem tap ssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futbaJl szur­ kolók a vasárn api kupam érkőzés után. Túlsók a halott már a stadionban, s az ember csak sa já t vérével gavalléroskodh at. A m agyar vér oly nagy értéke Európának és a szab ad ságn ak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom , kell, h a átm enetileg is, bele a rémuralom szocialistán ak mint ahogyan az inkvizíció ták m agukat.

akik ú gy hiszik, alkalm azkodni kell törődni a rém uralom ba. Ez nevezi m agát, nem több jogon, hóhérai keresztényeiknek mond­

A szab ad ság m ai évfordulóján szívem ből kívánom , hogy a m agyar nép ném a ellen állása m egm aradjon, erősödjön és a mindenünnen tám adó k iáltásain k v isszh an gjával elérje a nem­ zetközi közvélem ény egyhangú bojkottját az elnyom ókkal szemben. És ha ez a közvélem ény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szo lgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk tú lságosan gyenge, kívánom , hogy a m agyar ellen­ állás m egm aradjon addig a pillanatig, am ig keleten az e llen ­ forradalm i állam mindenütt összeom lik ellentm ondásainak és h azu gságain ak sú ly a alatt. A legázolt, bilincsbe vert M agy arország többet tett a sza ­

b ad ságért és ig azságért, mint bárm elyik nép a világon az elm últ húsz esztendőben. Ahhoz, h o g y ezt a történelm i leckét m egértse a fülét betöm ő, szem ét eltak aró n yugati társadalom , sok m agyar vérnek kellett elhúllnia — s ez a vérfolyam m ost m ár alv ad az em lékezetben. A m agáram aradt Európában, csak úgy m aradhatunk hivek M agyarországhoz, ha soha és seh ol el nem áruljuk am iért a m agyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, — m ég k özvetve sem — igazolju k a gyilkosokat. N ehéz m inékünk m éltónak lenni ennyi áldozatra. De m eg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálv a tévedéseinket, m egsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásu n kat egy végre egy esü lő Európában. Hisszük, h ogy valam i bontakozik a v i­ lágban, párhuzam osan az ellentm ondás és halál erőivel, am elyek elh om ályosítják a történelmet, — bontakozik az élet és m eg ­ győzés ereje, az em beri felem elkedés h atalm as m ozgalm a, m e­ lyet kultúrának nevezünk, s am ely a szabad alk o tás és szabad munka terméke. A m agyar m unkások és értelm iségiek, akik m ellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tu dják mindezt, s ők azok, akik mindennek m élyebb értelm ét velünk m egértették. Ezért, ha szerencsétlen ségükben osztoztimk, — miénk a rem ényük is. N yom orúságuk, lán caik és szám űzöttségük ellenére királyi örökséget h agytak ránk, m elyet ki kell érdem elnünk: a sza ­ badságot, am elyet ők nem nyertek el, de egy etlen nap alatt v isszaad tak nekünk!

LE

SANG

DES

H O N G R O IS

par A lbert Cam us

J e ne suis pás de ceux qui souhaitent que le peuple hongrois prenne, á nouveau les arm es dans une insurrection vouée á l’écrasem ent, sou s les yeux d'une société internationale qui ne lui m énagera ni applaudissem ents, ni larmes vertueuses, m ais qui retournera ensuite á ses pantoufles comme font les sportifs de gradins, le dim andie soir, apxés un match de coupe. II y a déjá trop de m orts dans le stade et nous ne poaivons étre généreux que de notre propre sang. Le san g hongrois s ’est relevé trop précieux á TEurope et á la liberté pour que nous n'en soyo n s pás av ares juisqu’á la moindre goutte. M ais je ne suis p ás de ceux qui pensent qu'il peut y avoir un accommodement, mérne résigné, mérne provisoire, avec un légim é de terreur qui a autant de droit á s'appeler so cialiste que les bourreaux de l'Inquisition en avaien t á s'ap peler dirétiens. Et, dans ce jour an n iversaire de la liberté, je souh aite de toutes m es forces que la résistanoe m uette du peuple hon­ grois se maintienne, se renforce, et répercutée par toutes les voix que nous pourrons lui donner, obtáenne de l'opinion In­ ternationale unanime le boycott de ses oppresseurs. Et si cette opinion est trop veule ou égoiste pour rendre ju stice á un peuple m artyr, si nos voix aussi sont trop faibles, je souhaite que la résistan ce hongroise se m aintienne encore ju sq u 'á ce que 1‘Etat contre-révolutionnaire s'écrou le partout á l’est sous le poids de ses m ensonges e t de ses contradictions.

La Hongrie vaincue et en d iaín ée a plus fait pour la liberté et la ju stice qu aucim peuple depiiis vingt ans. M ais, pour que cette legon atteigne et persuade en O ccident ceux qui se bouchaiient les oreilles et le« yeux, U a fallu et nous ne pounrons nous en consoler, que le peuple hongrois v e rsét á flots un san g qui séche d>elá dans les m ém oires. Dans la solitude oü se trouve aujourd'hui l'Europe, nous n’avons qu'un m oyen (détre fidéles á la Hongrie), et qui est de ne jam ais trahir, chez nous et ailleurs, ce pour quoi les com battants hongrois sont morts, de ne jam ais justiíier, diez nou« et ailleurs, fút-ce indirectem ent, ce qui les a tués. N ous aurons bien du mai á étre dignes de tant de sacrifices. M ais nous devon s 1‘essayer, dans une Europe enfin unie, en oubliant nos quereJles, en faisant ju stice de nos propres fautes, en multipliant nos créations et notre solidarité. N otre fois est qu'il y a en m ardie dans le monde, i>arallélement á la force d e contrainte et de mórt qui obscurcit l'histoire, une force de persuasion et de vie, un immense mouvement d'ém ancipation qui s ’appelle la culture e t qui se fait en mérne tem ps pár la création libre et le travail libre. C es ouvriers et ces intellectuels hongrois, auprés desquels nous nous tenons aujourd'hui avec tant de chagrin im puissant, ont compris cela et nous l'ont fait m ieux comprendre. C'est pourquoi si leur m alheur est le nótre, leur esp o ir noais eppartient aussii. Malgré leur m isére, leu js chaines, leur exil, ils nous ont laissé un royal héritage que nous avo n s á m ériter: la li­ berté, qu'ils n'ont p ás seulem ent dioisie, m ais qn'en un seul jour ils nous ont rendue!

T H E B L O O D OF T H E H U N G A R I A N S b y A lbert Cam us

J

am nőt one of those who wish to seíí the people of H ungary laké up arm s again in a rising certain to be crushed, under the eyes of the nations of the world, who would sp aie them neither applause nor pious tears, bút -who would go back at once to their slippers by the tireside like a foolball crowd on a Sunday evening aft'er a cup final. There are already too m any dead on the field, and we cannot be generous with any bút our own blood. The blood of H ungary has re-em erged too precious to Europe an d to freedom fór us nőt to be jealo u s of it to the last drop. Bút I am nőt one of those who think that there can be a compromise, even one m ade wilh resignation, even provisional, with a régim é of terror which has as much right to call itself socialist as the executioners of the Inquisition had to call theraselves Christlans. And on this an niversary of liberty, I hope with all m y heart that the silen t resistan ce of the people of H ungary will endure, will grow stronger, and, reinforced by all the voices which we can raise on thcir behalf, will induce unanimoxxs international opinion to boycott their oppressors. And if w orld opinion is too feeble or egoistical to do ju stice to a m artyred people, and if our voices alsó are too w eak, I hope that H ungary's resistan ce wiü endure until the counterrevolutionary State coU apses everyw here in the East under the weight of its lies and contradictions. H ungary conquered and in chains h as done more fór freedom and ju stice than any people fór tw enty years. Bút fór this

lesson to g€t through and can vince those in the W est -who shut thcir ey es and ears, it w as n ecessary, an d it can be no comfort to us, for the people of H ungary to shed so much blood which is already drying in oiir m em ories. In Europe's isolation today, wie h ave only one w ay of being true to H ungary, and that is ne ver to betray, am ong oursedves and everyw here, w hat the H ungárián heiroes died for, never to condone, am ong ou rselves and everyw here, e v e n indirectly, those who killed them. It would indeed be difficult for us to be w orthy oí such sacrifices. Bút w e can try to be so, in \miting Europe at last, in forgetting our quarrels, in correcting our ow n erroTS, in increasing our creativen ess, and our solidarity, W e h ave faith that there is on the march in the worid, parallel Avith the forces of oppression and death which are darkening our history, a force of conviction and life, an immense movem ent of em ancipation which is culture and which is b ő m of freedom to create and of freedom to work. T hose H ungárián w orkers and intellectuals, beside wfaom we stand today with such im potent sorrow , understood this and have made us the better understand i t T hat is why, if their distress is ours, their hope is ours alsó. In spite of their m isery, their chains, their exiie, they h ave left tis a glorious heritage which we must d e serv e: freedoni, which they did nőt choose, bút which in one sin gle day they g a v e back to us.

DAS

BLU T

DÉR

UNGARN

Von A lbert Cam us

J dl

gehöre nidit zu denen, die da w ünsdien, d a s ungarisd ie V olk m ödite von neuem und in einem zum Sdieitern verurteUten A ufstand zu den W affen greifen — unter den A ugen einer intem ationalen G esellschaft, die mit ihrem Beifall, ihren tugendhaft vergossen en Tránen nidit geizen, aber audi alsbald w ieder Sdilafrock und Pantoffeln anziehen würdewie d ér sonntáglidie Zusdiauer nadi dem Fufiballspiel. Nein, sdion zu viele Tote Hegen in dér Aréna. V ersdiw enden aber sollten wir nur unser eigen es Blul. Denn w ir wissen, w as d as un garisdie Blut für Európa und für die Fredheit w ert ist und wollen jeden Tropfen hüten und sdionen. Und dodi záhle ich nidit zu denen, die da meinen, sid i anpassem, sich mit dér Schreckensherrschaft, w áre es auch nur vorübergehend und indirekt abfinden zu m üssen. D iese H errsdiaft hat :so w enig Redit, sid i sozialistisd i zu nennen, w ie die Henkersknedite dér Inquisition sid i d iristlid i nennen durften. Am heutigen Ja h re sta g dér FreLheit w ünsdie idi m it ganzer Seele, daű dér stumme W iderstand des un garisd ien V olkes fortdauem und an K raft gewinnen m öge, um, vereint mit dem W iderhall ail dér Stimmen, mit denen wir ihn unterstützen können, von dér intem ationalen öffentlidien M einung den Boykott dér Unterdrüdcer zu erwirken. Und wenn diese öffentlidie M einung in Lhrem Egoism us zu feige ist und wenn uns-ere Stimmen zu sd iw ad i sind, um einem M ártyrervolk zu seinem Recht zu verhelfen, so w ünsche ich dem ungarischen W idersland die Kraft, auszuharren bis zu dér Stunde, da die gegenrevolution áre H errsdiaft im ganzen Osten

unter dér L ast Lhrer Lüge und ihres inneren W iderspruchs zusam m enbridit. Besiegt und in Fesseln geschlagen, hait Ungarn mehr für Freiheit und Recht geLeistet a ls irgend G i n é andere N ation wáhrend dér letzten zw anzig Jah re. Um aber den W esten, dér sid i so lange A ugen und Ohron verstopft hatte, die gesdiiditlicfae Lektion zu lehren, mufite das ungarU die V olk Ström e sein es BluLs vergieDen. In dér Vereinsam ung, in die Európa heute geraten ist, gibt es nur eines, den Ungarn die Treue zu halton: nie und nirgends in dér W alt die W erte zu verraten, für die die ungarisdien Kám pfer gefailen sind, und audi nie und nirgends, w áre es audi nur indirekt, das gelten zu lassen, w as sie gem ordet hat. S id i solcher O pfer würdig zu erw eisen, falit nidit leidit, Aber wir m üssen es versudien, m üssen in einem endlidi ver* einigten Európa unsere A nstrengungen vervielfáltigen , m üssen unsere Slreitereien vergessen und unsere Irrtüm ei beseitigen. Wir glauben, daB sid i gegen die Máchte des Zw anges und des T odes die die G eschidite verdunkeln, in dér W elt eine Kraft entfaltet, K ralt des Lebens und dér überzeugungen, eine maditvolle Bewe-gung dér Befreiung, die sid i Kultur nennt und die Frudit freien Sd iaffen s und H andelns ist. Die ungarisdien A rbeiter und geistig Sdiaffenden, denen wir houte in dér O hnm adit unserer Trauer nahe sind, w issen dies; denn sie selber sind es, die uns den tieferen Sinn dieses Glaubens verstehen lehrten. W enn ihr Unglüdc, ihre Armut die unseren sind, so ist es audi ihre Hoffnung. In •all ihrer Nőt, Kneditung und Verbannung habén sie uns ein königlidies Érbe anvertraut; aber wir m üssen es erst verdienen: die Freiheit nám lidi, di-e sie nidit nur gew álilt, sondern au d i an einem einzigen T agé für uns allé zurüdcgewonnen habén.

Oskar Kvkoschkn (Ausztria): Eccp htHuo, 1956.

(Kokoschka művészi mitnkásságában alig találunk ixillásos témát, de a világot megrázó katasztrófák hatására a keresztény szimbolisztikálioz nyúl, mint ennél a képnél amely a magyar forradalom hatására kelet' kezett. Litográfia. 64.5x44 cm.) John Russell

E U R Ó P A

AUSZTRIA

CHRISTINE BUSTA VILÁGTÖRTÉNELEM

O kosak legyetek, mint a kígyó íg y mondta ö . S összejöttünk a gonosszal, mint birkák^ Kik felkínálták drága gyapjúkat. De ö lehúzta rólunk még a bőrt is. M ost báránybőrben farkas já r a pusztán , Tiporva népet, falvakat. S rőt gyap jain któl Riadva rebben galam bok raja. Németből fordUotta ToUas Tibor

CHRISTINE BüSTA M AG YA RO RSZÁ G Á RN YÉKÁBA N — Bölcsödal 195(). novem berében —

Á lm odj kisfiam , Sötét éj suhan. H iába a könny, a szó A föld nem lesz soha jó, Á lm odj kisfiam . Álm odj kisfiam , A nyád nyugtalan, K ásád ördög fa lja fel S vértől csordul a k e h e ly . . . Á lm odj kisfiam . Á lm odj kisfiam , Az éj elsuhan; Holnap m ár c s«k m orzsa vár, S utána az éhhalál. Á lm odj kisfiam . Á lm odj kisfiam , Á bel sírb a’ van K ain ott pihen vele, ő sa n y á n k két gyerm eke , . , Á lm odj kisfiam . . , Németből fordította Tinódi József

ANGLIA

DÁVID GASCOYNE PIÉTA

Koponyát formázó hegyorom m ezejében e vészterh es órán összetöpörödve, a m ennyég om lásán holott nincs többé oltalom térdrehulló szentek árva kis csop ortja m agábaszáll, meg sem is moccan. Irdatlan állongó keresztfa középütt immár terhe nélkül; tövében Ö — eljövendő koroknak odatárva — hogy betűzzék — arcának kínok-csikarta Irtását kék köntösének tört redőiben Fájdalm án ak feneketlen m élye fölé — kebelére egyszülött Fiának hom loka vér-berakásu ékkőként nehezül és a testté vált Igét, kit elhagyott az Ür, váltságul ki vetteték érettünk, Szüzanya szorítja szíve zsarátnokához miglen az em berfaj m eg nem tisztul teljes-egészen Angolból foTditotia: Határ Győző

DÓM MORAES EGY TÁ N CO SH O Z

Tűztáncot, v a g y aratótáncot járn ál? Dobszót hallgatnál, fogadalm i dalt? M ost, hogy minden fát jelö lv e látsz már, S a zord éven sebet fekete fagy csikar? Hol csalogán y szólt régen, a h egyekben Egy örült hang üvölt. Kutak hegednek. Dermednek jé g csapjaiban . ö sv én y ein k en tigris lába zörren. Az elesett városok ham uján m ég M elengeti kezét a tám adó. M iközben Felhív és óv a rádió, egy radar-fogta árnyék M ár közeledik, hogy eltörölje A táncoló v árosok at örökre. S vezértelen bennünk a szándék. Hát hagyd abb^ a táncot és em eld fel Fegyveredet az ösá borzalom ellen, Igézzen bár kopár, fényt szóró szörny-szem ekkel, S harcolj, hol százak hulltak ©I, a hegyekben. Táncos, midőn a rézököl súlyától vér Serked ki hom lokodból, ó ne félj. Mint nyugvó nap leheld az éjbe lelked. Angolból fordította: Gömöri György

BULGARIA

SAVA MANOLOVA-UNGERER 1956 OKTÓBER HŐSEIHEZ Segélyikéréstek azon az éjjel, azon a novem beri éjjel, midőn végső erővel küzdöttetek, elbuktatok, s kértetek seg ítséget a világtól — nem főj tód ott egészen el. Egyedül voltatok az egyenlőtlen harcban a zsarnok ellen. Segélyk éréstek a ,.szabad világhoz" visszh an gtaian m aradt, — siketítőn dörögtek a fegyverek . . . S m aradt végül a haldoklók ja ja . Hősökhöz iJlően ti, M agyarország férfiai, asszon yai, gyerm ekei föláldoztátok életeteket, utolsó csöpp véretekig küzdve hazátok szab ad ságáért, a világ szab ad ságáért Föláldoztátok életeteket, de nem hiába: — K iáltástok visszhangzik ma is szívünkben, s tovább él. Erőnk kútfeje a szab ad ságért folyó harcban, zászlónk é s fárosz-tűz jelünk. Bolgárból fordította: Sulyok Vince

CSEHORSZÁG

JAN KLANSKV SZEN T IST V Á N JELE

A vén Dima sötét-vörös az estben, Mint a Balaton ó bora. Ki m ég nem alszik, el ne szenderegjen, M ert föl nem kel többé soha. Elfúlt az anyák, gyerm ekek sírása. A hős nem ism er könnyeket. Hol szép leányhad v irág já t kínálta, Eltorzult holtak fekszenek. Az ágyúfüst a kék eget bevonja, Tűz villan a romok közül, Korm os üszke az érzéketlen, cson ka N yugatn ak S zfin x ^ rc á ra hül. A hullabüzt a hús Duna fölissza, K an álisokból vér fakad. S e gy csonka kar a füstös égre írja: — ,,Ja jj annak, aki m egm aradt! — ’* FordítoUa: Tollas Tibor

DANIA HALFDAN RASMUSSEN A H AN G

At mágnes-hullám tengeren, S a lárm ás táncdalon M egszólítottak hirtelen Egy hajnalon. Egy hang, — a ritmuson felül Em elkedő h ajó — Sötéten ism eretlenül Zengett a szó. S bár érthetetlen volt a nyelv, Beléd hatolt a hang, Zúgón kiáltott, esdekelt V ad vészharang. És téged szólított a vak A cél-kem ény zene; Segélyk iáltó ja j-sz a v a k Forgó-szele. S hiába volt a tánclem ez: Rád tört az őszi szél. A m ely süvöltve Pest deres Rom ján zenél. M ajd jött a vérbe-lángoló Csönd, — tankok húztak át, Túlzúgva már a pusztuló Szab ad ság jelszavát.

HALFDAN RASMUSSEN A SÖTÉTBEN A tested utca Budapesten. Lábak taposnak rajtad. A szíved összelőtt ház. Lábak m enekülnek keresztül rajtad. S szem ed eltem eti az é jje l látom ásait. S szád hervad a tehetetlen szavaktól. De hallod őket az éjben, a testvéreidet. A költőt, kinek verse nem állíth atja m eg a halált. A diákot, ki kön yveivel nem hódíthatja m eg az életet. A fiatal m unkást, ki lap á tjáv a l nem ásh atja elő a szabadságot. S az óvónőt, ki g ép p u sk áját korholta mint a vásott kölyköt, m íg csak el nem esett a téren. Egy országgal szádon heversz álm atlanul. V éred futásában em berek menekülnek. G yerm ek búna szíved zugába. Sötétségedben holtak vannak eltem etve. S hallod őket, ahogy mennek az éjszakában . H egyeken át és végtelen határokon át. Félelem nél nagyob kapukon át. M inden fájdalom nál sötétebb erdőkön át. S a zuhogó esőbe hallgatódzol. C sak a halottak mernek most aludni. N ekik van m ár rá elég idejük.

ÉSZTORSZÁG

BERNARD KANGRO LEVÉL A TÁVO LBÓL

Töm pe fűrészek legelték a büszke fenyőket Hazáin erdeiben. S a szélárnyékban nyíló K ék h aran gvirágok eltűntek örökre. A zért csak elo lv ad a hó a m árciusi napban mint illik s szokás, C sak az én szívem fagyát nem engeszteli m ár semmi m eg hazám sűrűiben. Bátyám fenyő alatt veszett idegen puskagolyótól. Oda hántolták el az én gyerm ekkorom at is. B evert az eső a szülőház fedelén S elkorhadt a padló. Istállónk falából kiszedték a dúcokat S a lovam a szelekre m aradt. Mint száraz széna zizeg most a sövénye az éji viharban. A tengeren át hallik pan aszos nyihogása, ahol a lelkem földelték el, onnan.

M-\RIA UNDER V A RU NK

A testvér-nem zetek sorai om lanak. A szél lenget felettük h alálos árnyakat. M agunkból kiszorít lassa n az élet. Nem term ett szo lg aság ra se test se lélek. Kerekre tágult szemmel hiába várunk. Súlyos k ereszt alatt görnyed a hátunk. De bárm ilyen nehéz terhet is hordunk, m ég jo g o s igazunkkal ad ó s a sorsunk. V isszah an gozzék a hívás lélektől leiekig: Fény napja, szabadítónk, te mentsd meg gyerm ekid! Egy nap, m ely végre minden testvért egyesit, mely horpadt hom lokunkra v irág o k at terít, egy nap, m ely újraform ál arcot és nevet, m ely emberibb m agunkhoz ú jra elvezet, szent nap, oly fényes, tiszta, gyerm ekid üdve, rád várunk! Sírva hintünk hamut fejünkre, de bárhogy is: e váró, hű szerelem m el könnyebben él s büszkébben hal m eg az ember. FordüoU a: Kocsis Gábor

IINNORSZÁG

KAI LAITINEN AZ EMBERTŐL KELETRE T alálkozunk a hideg köveknek hónában találkozunk Sinai sivatag-h ónában perzselő homokon keserű csillag alatt Szueztől keletre. Nincs frigyszekrény sem tűzoszlop vezetése csak sisak o k s páncélozott kollektív biztonság s lábainkban a törvén ytáblák cserepei Szueztől keletre. T alálkozunk a h atártalan kétségb eesés hónában találkozunk a romok ham uszürke hónában találkozunk a síró szom orúfiizek hónában őszi pusztán éles szél- s esőben Győrtől keletre. I lernyótalpak csikorgó csárd ása s em bertöm egek keserű haláltánca a törvénytáblák cserepein véres csillag alatt Győrtől keletre. Találkozunk a kihalt szív hónában vasbéklyóban keresztek tövében az em bertől keletre. s mit is tehetnénk?

LAUm KETTUNEN A H A RAN GO K PEDIG Z Ú G JA N A K A harangok pedig zúgjan ak örökké ebben a honban, vizeink és erdeink szent zengésüktől visszhangozzanak. A harangok pedig zúgjanak, zen gjék élőknek és holtaknak az Isten békéjét. H ogy Finnország népe kiállott kem ény sorsot, hadat, telet s a bitorló sem törte meg, mert m indig Istenben bízott. Legyen vihar, av ag y csend itt, el nem fogy remény s bizalom, a szívekben béke s nyugalom , ha bennük lakik az istenhit. Im ádjanak m ások ezt v agy azt; nálunk a harangok zúgjanak, mert bennük van ez ország biztonsága. Finnből fordította: Szente Imre

FRANCIAORSZAG JEAN COCTILAU: É U E N A SZENT SZABADSÁG A GONDOLAT G YO RSA BBAN FUT. M IN T A FÉNY TETT-VERS DICSŐSÉG A NÉPNEK AHOL AZ ÉPOSZOK SZENTELIK A LEGKISEBB M UN KÁ ST IS

KÖLTŐVÉ

DICSŐSÉG A SZABADSÁG FEJEDELM EINEK

LOYS MASSON LÁZADÓ KÖLTŐKNEK Nem tudom ki csorgatta le éjjel a ragyogó harm atot s tette törékeoiy gyém ántként feleségem s gyerm ekem hom lokára. De tudora ki tartja átölelve a fényt, Ki tompítja el sírások vi'zén az evezők távoli m onnolását, Kié e két erős szárny g y ors repüléssel a vérpad fölött, Ki teremt a csendből a szám űzött kezébe fonnyadó virágot, Ki nem hal meg, ki nem tagad meg, ki nem dicsérgeti munkáit, Mi -ez a titkos a jtó bennem m ely minden rabnak szélesre tárul. És ez a hosszú szél, a jövő-m enő szél, s ez a titkos forrású zaj. Kiért a vér, a vers, a m adár leszúrt árnyéka délben átsuhanva a h ajnal elefántcsont külvárosain. És én ezt nektek ajánlom . 1956 decem ber 10.

DRÁGA M AGYARO K TI CSILLA GO K AZ ÉGITESTEK KÖ ­ ZÖTT — S M IN DA N NYIA N KÖLTŐK A TETT TRAGIKUS Ál t a l — JE A N COCTEAU

l ír á ja

Jean Cocteau rajza a Seghers kiadó (Párizs) gondozásában megjelent ,Jíam m age des poétes jran^ais aux poetes hongrois'* c. kötetből.

JULES SUPERVIELLE M AGYAR b a r á t a i n k h o z forog a föld forog nagy könyörtelenül minden nemzetével M agyarország körül h egye-völgye vérzik öt világrész helyett mi bűnünk hogy így kell halnotok-élnetek tárjuk ablakunkat az Irgalom felé járuljun k az Igaz Bíró színe elé kegyetlen su g árzás: semmi sem tétetettI minden kellett volna seimmi nem tétetett im térdre om olva minden hitetlenek — könyörgünk értetek

Am ig € vak planéta Száz tartom ánnyal, És vérző hegy&orok Sebével vert hazátok Körül vadul forog, ö t földrész háborog. M ert szörnyű sorsotokban Bűnünk szem ünkre lobban, S mintha bíró idézne Igaz itélőszéke elé, ha .ablakot nyitunk a sajg ó fényre, Mi már látó vakok . . . De tennünk nem szabad, hisz tenni nem lehet, s mert tennünk nem szabad, mi, — bár hitetlenek vagyun k — térdünkre hullva könyörgünk értetek.

Frcmciáhól fordította:

Franciából fordította: Határ Győző

Kocsis Gábor

JEAW CAYROL VÖ RÖS LAP Cayrol, tedd félre gyönge tollad nézd a tüzet, égeti m adarát, egy V árost illet a szó ma. ném uljon szavad z a ja hát. M agyar vörösbegy, sarjad ék o d ra jól vigyázz. Mint egy szék üres a reggel Saint-Chéroni utamon,szaladn ak a gyerekek tágranyitott szem ekkel zsebük golyóval teli; ö sszefo gják kezüket, csend az ajkukon; térképet láttak hol egy ország vére hűli, m elynek neve mint pehely oly könnyű volt; név am elyet vöröslő acéllá pöröly kovácsolt. M agyar vörösbegy, szárnyad börtönöket riaszt. Oly napoktól menekültem am ilyen a tietek volt; ismerem a holt utcákat, az ólm ozott vagonokat, s a körülzárt éjszak át; én is így néztem a falat kenyeret. A köd és az éjjel rózsát fenyeget. M agyar vörösbegy, bokrok közül ki les rád? T an ítjátok hogyan élhetek alvadt vérrel fogamon;

hogy ti adtátok éltem et azt is tőletek tudom; m ának és a holnapoknak tan ítjátok; ifjú, éltes m.indig éhes. És úgy állunk körétek, mint a guseni békés parasztok kik bám ultak minket szögesd rótjain k m ögött s rothadt deszkánkat, m ikor jöttek a háborús téli napok. M agyar vörösbegy, mint a fém hideg a hold. Fáitokra gondolok m elyek gyüm ölcse fekete grán át füzérben, gyerekeik m ásztak fel érte. A halál mindig érett s nem lepi harmat. A barrikádokra is gondolok, a leshelyekre, a falakra; a csöiren ö üvegek zajára, a m orm olásra m ely a szab ad ságtól ered ha föllelik rejtett forrását az árnyék ragy ogó fényárjában. M agyar vöröst>egy, üszkös a torkod. B átorságnak zöld h azája úgy akartak k icserezai mint a bőrt; éveidet elkíván va a jövőnek rom jain. Hallom ahogy a kék holtakra lépnek, ahogy száll a tűzben karácson yi ének, az elszunnyadt emlőn valaki nemet kiált. S a hold, mint eldobott vén lábbeli rátűz a hősök rettentő lábnyom ára. Franciából fordította: Lőkkös Antal

JE.AN LESCURE A M AGYAR KÖLTŐKHÖZ Elképzelek egy látható erényt A felkelés tiszta arccal elébe áll az ostoba rendnek M inek beszélni mikor a vér oly hcingosan kiált M égis m osolyogni láttalak szem ben a halállal Egy Egy Egy Egy

órán órán órán órán

keresztül keresztül keresztül keresztül

a nap m osolyod szerelem az álom

Orömtelen érintem p artjaid, eltérített folyó; a nyárfák képtelenek a nyár parancsaira, a folyóparti ösvény engedelm es a lassú ság ra; az éjje lek között az ingerlékeny v ilág m élyebb a szem ekben, am elyekről sem m it nem tudok, a m adarak között a viharok lehellete, anélkül hogy m élyére hatolhatnék e vérfolyónak, mely ébren tart mindannyiunkat. Franciából fordította: Lőkkös Antal

PIERRE EMMANUEL II. ILLYÉS GYULÁHOZ

Éltek, hogy m egfejtsenek pár szót, néhány igetöt; ragozták: „szeretsz", „szeret” . .. a jelenben a jövőt.

Annak, aki igazát testvér-szem ben lelte m eg, otthon az egész világ, igaz otthon, szív-m eleg.

S most m eghalnak jeltelen, nem többért, mint e g y kalász, egy barázda; hogy legyen új szüret, új airatás;

Az élet arra jár, am erre a haladás, mit szám ít, ha kiabál félem lítö papolás.

értetek, ti jó b arát — — szerszám ok, ti hü ebek, vén puska, csónak, lapát — nem nagy vagyon — értetekI

Tartós idő bajnoka, egyetem es névtelen, az em beriség sava, kenyér minden tenyeren,

— N e m ondjátok: ,,sem m iség!"; bennük dobog az idő, ők tudják: léptük neszét visszhangozza a jövő.

só: m indig erős ízű, igazságból sült cipó, ember: tiszta, egyszerű jo gát meg nem tagadó.

A szab adság egy kimért lépés a nap küszöbén, táv, mit szerényen kimért pontos körzőnk: a remény.

R ácstalan eget rémkép nélküli jövőt, mit meg a hazugság, —

Aki jó l lép, m essze lát, a földön is körülér, el nem h agyja faluját, m égis határtalan él. Ha a rét és ház között ott van, megnöl a haza, ott lebeg a fák fölött, viszi az ég zászlaja.

akar, valót, nem zavar a bitók . . .

M eghalt: szabad 1-evegót kívánt szívni a napon, nyitott szívvel, a tüdőt, vért pezsdítő hajnalon. M ilyen szerény szem határ s örök igaz, mit bezár.

GEORGRS-EMMANUEL CLANCIER A M AGYAR KÖLTÖKHÖZ

Nép, a m eggyilkolt nép nevében, A kiéhezett kenyér nevében A h alálbavitt élet nevében. M agyar nép, siratlak és tisztellek Téged a fagyban és a tűzben, A h azugságban és a pokol K ínjában Eltemetve. Ifjúság, szab ad ság vére, Hóhérok szag g atta piros virág. Fényed a szerelem fénye Míg ocsm ány éjjelü k nem m ás Budapesten mint O radour árnya És Guernica sötétje. Lélekszakadva hajnalt hivó nép. H ová belöktek, a töm egsír m élyéből Hirdesd a m ég sokáig sötét világnak, H úszesztendős nép, a m eggyilkolt nép nevében. Hirdesd tem etetlen halottaiddal A reményt. Franciából fordította: Lőkkös Antal

PIERRE SEGHERS M AGYARORSZÁG, 1956 DECEMBER — A ran y Ján osh oz —

Idegen tankok a rotációs gépeinél egy idegen. Mit ki titkos szívvel

pusztán. Az egyetlen ú jsá g egy idegen. A vérbenázó nép palo tájában kiáltasz, Dem okrácia, éltél s m elyet m egölnek?

M it kiáltotok, Buda kü lvárosán ak m unkásai? A Duna partján idegen tankok. G yáraitok kapuinál, a Svábh egyen s az újból átlyuggatott Pesten idegenek. A kisem berek s az egyszerűek h alottaikat siratják. Izzó fejekben bosszúálló m adár hangol a dalra. H arcok és a föld népe, az em berm éltóság m unkásai, V ándorló n yájak népe, táncosok, énekesek és zenészek. Te, ki faluról falura jártál Legendákkal ponyvázott szekerekkel, ti mindannyian, mi lett belőletek? Békésen füstölgő tűzhelyednél mindig egy idegen. Ki h a jtja a fogatot? egy idegen, ugyanaz, ki Já n o s pap országába visszajött. Am m egrothad az idő s d arázsfészke is vele, a véres csillag is széttörik m ely éjszak ák on át égett és nézi az idegen hogy fű serken az öntvény és az ólom a ló l . .. A a a a a a

pásztorok, a borivók, a tó m ellékiek s a domb alattiak, h egybeliek s a kukoricások, az üvegesek és a parasztok, szüret utáni esteken táncoló fiatal lányok, révészek és a kőm űvesek, a cem entesek és a v a saso k csen d esség m érlegén, bicskáikkal zsebükben, h ajn alt su so g ják , és a reggelben h arsog a fű.

RÖPIRAT A M AGYAR FELKELŐKNEK — K épes G ézának — Az Ember nevében s mi benne friss h ajtásért kőszikláért szót emel, a vér nevében: tűz és szelíd galam b tisztul meg általa, a szó nevében: zokogó ném aságnak ha hangot ad, látni volt m erszetek, lélegzenii Emberek, ó riá so k , Igazaki Eltapostak mint férget sárb atap os csizm asarok szegek feszítik szárnyaló szárnyaitok kiáltástok elfo jtja az ár. Látunk: ez szégyenünk — szem eitek lezárva bűnös lélegzetünk — m elletek beesett önmar cangolásunk legnagyobb árulásunk. Soha nem írjuk le a szót: azúr — fejünkön fekete korom soha nem írjuk le már: szerelem

— gyűlölet rág, a bosszú, a harag soha többé nem írjuk le: szab ad ság — börtön minden gondolatunk. Karunk nem mer már többé ölelni — nem ölelheti karotok ajkunk nem mer m ár énekeJni — a dal elh agy ja a hűtlen ajk ak at. V érezzetek, versekI Szótagok, haldokoljatok! Esküszünk; nem mondunk többé semmi szépet esküszünk: többé semmi n agy ot nem teszünk a szép, a nagy tiétek. Nem tudtunk élni értetek, önm agunkért, az em berért nem osztottuk meg szép halálotok soha nem leszünk kultúrem berek. Franciából fordította: Ferdinandy György

g érard prev o t

A M AGYAR KÖLTŐKHÖZ H a szü kségtek van égő szégyenem re, m agyar fiatalok, a szótáram leJjesre érett negyvenötezer szaváb ól ezt fel tudnám aján lan i, s m ég néhány m egkopott szót, mint em berség, becsület és civilizáció. (És esküszöm , hogy rímet találhatnék belőlük) v ag y egy szonettet am elyben galsmibokról énekelnék hisz' a léleknek én is m érnöke vagyok. Igen ha mindez nektek kellene örömmel adnám s ti széjjelosztan átok a Pesten elhullt gyerm ekek között. De Így az éjszak áb an am elyben m ost vagyunk a m ongolokkal szem ben Istentől távol élve s m egfosztva minden nyelvtől sem m it nem adhatunk, amit irodalom nak lehetne nevezni, s mi n evetésre ingerelné csillaghordó gyilkosaitokat. lm a mi haragunk — testvér a szerelem m el, ím a mi esküvósünk: nem élünk s nem halunk meg, csak az em ber uralm áért. íme a mi vérünk — M ondjátok m eg a mag^yar gyerm ekeknek, aki az élet rem ényét k eresi a harckocsik és a kenyér között, m ondjátok, hogy nem vagyun k még g y áv ák mindannyiaín. És ha nem hisz nekünk, m ondjátok m eg, hogy mi m agunk sem hiszünk már, de hit nélkül is hathat a k étségb eesés, s hogy ez a k étségb eesés a miénk. — M ert sza b ad sá g az em bernek nem adatott soha, csak túl a rem énytelenségen és halálon.

GÖRÖGORSZÁG SZPIROSZ PANAJOTOPULOSZ M AGYAR TESTVÍREIN KH EZ Kínotok kínunk, testvérek, n yájato k tépik Fíirkasok, mert h ogy szabadon éljetek A karjátok szent H azátokat. Rengünk szellem ünkben borzadályától A pusztulásnak; de teli büszJceséggel. Teli bám ulattal a lelkünk V akm eróségtek és elszán tságtok láttán: Mint a H árom száz Leoniidos«zal Félelem nélkül, lebírhatatlanul és csupa szépek Dobtátok m agatokat az egyenlőtlen küzdelem be O roszlán ugrással, énekelve. Lehelletetek, szent véretek lán ggá legyen Feloldani a szo-lgaság láncait. G yorsan adja Isten, hogy Szabadságtx>k F á ja virágban álljon, testvéreink! BABISZ KLARASZ HADD s í r o k Hadd sírok inkább, mintsem kiiáitok. A fekete keresztek miatt, am elyek nem törtek össze. A vörös keresztek miatt, am elyek állnak. Bánatukban az új Krisztusok görnyedeznek A hidakról, am elyek összekötik Budát Pesttel. Ki mondta, hogy szép kék a Ehina? Kék a vére a m agyar arisztokráciának! Csepel és Ganz m un kásságán ak egészen az A színe lett, mint C sik ágó vértől ázott járdáinaik. (Könnyel sós a vérből kelt kenyér. Vér és könny növesztik a faágakat. Vérrel és könnyel zöldéi a föld.) Görögből szószerini fordította: Kerényi Károly

HOLLANDIA

GÁBRIEL SMIT ZÁSZLÓK FÉLARBÖCON Zászlók, lengenek, őszi fényben, csendben, lágy esőben p iro s-fe h é rjé k e n , g y áv a ném ák he*lyett kiáltn ak m erészen, élénk színek csukott szem ekkel szemben. Félárbócon tiszta szab ad fényben, bánat a borzalom őszén a kín miatt, ném a fohászok, hogy vészt elhárítsanak, kezek, a vérfürdőért g örcsös ökölben. Zászlók, idegen szabad ég alatt. Nekünk miért adatott ez m eg? S ott az ezreknek vajon miért nem? K önyörgő szín csukott szem ek előtt, add, legyek méltó arra, hogy szabadon élek, s el ne felejtsem m ély fájdalm adat. Hollandból jorditotta: K isjókai Erzsébet

JUGOSZLÁVIA MICO VLAHOVIC A V E H UN GÁRIA

(Részlet)

A ve H ungária! A harci lárm a H atáraid fölött m esszire szárnyalt, szívébe m ondhalatlan m illióknak, akik m a poklukban fuldokolnak, föltám adásukat tőled remélve. A földön ország igy még föl nem dúlta szívét a népeknek és nem zeteknek. Üj rem énység jött itt, új gondolat: hogy mindenkinek hozza, m egm utassa, m iként szűnhet meg a gyűlölet mérge, s mint győzhet -a szeretet a szivekben, a m egértés miként fonhat át minket, s hogy zenghet föl a Szab ad ság harangja. A ve H ungária! Földühödt zsarnok ágyútűzébe fulladt kiáltásod. N yugat h allgatott félig süketen csak, s utolsó vészsiikolyod belefulladt a földübörgő tankok dörejébe. A ve H ungária! Éneked m ég ma is itt cs'eng fülemben, a m esszeségben tom pán zúg a puszta, s halottaid már békében pihennek . . . De föltám adásod napja eljön! A vörös körtánc nem tarthat örökké. Z ászlaját büszkén bontja ifjúságunk, barát baráttal áLl a barikádra, s az em beriség m élyen m eghajlik előtted. Szerbből ford ltoU a: Sulyok Vince

LENGYELORSZÁG

WIKTQR WOROSZYLSKl VÁ RO S H át m ég ezt Ls m eg kellett érnem, h ogy legyen mire emlékeznem : összetört égbolt-törm eléken járn i tétován, idegenben. M ajd alászállni. Nem a pokolba — a földalatti segélyh elyre, vakondok-szem ű orvosokk al szorgoskodni a kór-verem ben. Nézni, hogyan szívódik lassan az üveg-erekben a vegyszer, a seb sa jg á sá t átérezni, látni; éber tanu-szem ekkel. Feljönni. És túlélni mindent, S a város üszkein m egállva, újra hinni csupacsiriz-m enny m egragasztgatott angyalában. 1956 november. Lengyelből fordította: Gömöri György

TADEUSZ SUWIAK DAL A VÉRRŐL

(Részlet)

Ahol kirobban az igeizságos harag, hol a harcban a tét a szab ad ság — mi ott vagyunk. A djatok vért, az életükért, s hogy vesszen a rabság. C sak bátran, orvos, szívd ki a vért, amennyi kell, mind üvegbe gyűjtsed, csak annyit hagyj, h ogy éljek és örülni tu djak győzelm üknek. N incs idő róluk fecsegni már, miikor vérző kéz viszi a z á sz ló t Tán a tiéd lesz, fekete lány, ez a vér, a lengyel kenyér, s a sebre a vászon. Vérünk, m ely nem folyt el a Visztulán, hogy szétzúztuk a hazugság-falat, vérünk, m ely nem folyt el a Visztulán, titeket illet, nektek maradt. Nézd orvos, mennyien vagyunk . .. ö n ts életet barátaink szívébe. Siess, orvos, nem várhatunk. Sebesült vár a vérre. 1956 október.

ADAM WA2YK

QUI TA C EN T CLAM ANT

V eletek voltam aznap, mikor a Bem szobornál m agyar és lengyel zászlók alatt ujjongtatok. Nem tudom, közületek ki és m ég és ki holt már, midőn elném ult minden, csupán a tűz ropog. A nagy kavarodásban , Déry, te kerestél aggódva telefonon; bajom nem esett-e? s hallottam a hangod még a Parlam entnél, mint utolsó kiáltást az éterbe veszve. Mi, lelki ism erete a történeJem nek hallgatunk — állam érdek ez a néma beszéd . . . Hol a felkelők ham ván keserű füst terjeng, a végső mítosz ö ssze d ő lt De Bem em léke ép. 1956. Lengyelből forditoUa: Gőmöri György

Cf.ESL.\W MILOSZ

A NTIGO N É , (Részlet)

A magyar munkások, diákok i s katonák . emlekenek ajánlom ezt az J 949-ben trl töredéket.

ANTIGONÉ: A sorsnak átka készlet áldozatra, s az áldozat a sors átkát kihívja. A m ely, ha teljesü l, m ár nem lehet saját parányi életünket menteni, és nem lehet sorsunkon könnyet ejteni. S minden hiába. Száguldjon hát végig a pusztulás a szívtelen világon, s akik ma még keservünkön nevetnek, azoknak döntse romba városát. Kreón törvényei És Kreón paran csa! Mit tesz Kreón, ha pusztul a világ? ISM ÉNÉ: Igen. De látod, szüléink nem élnek, s testvéreink sem élnek. És hiába lázadsz, őket feJ nem tám aszthatod. A kihalt városban botra tám aszkodva agg asty án botorkál, elesett fiait h iába keresvén. KLs öregasszon yok topognak a porban halk sirán k ozással. De m ár a hamuból, az üszkös romokból imhol a csalán, az ürömfü éled, s e g y lepke, mint tűzben felröppenő pernye tárco l a h arcvájt szakadékok szélén. A gyerekek újra járn ak iskolába, s a szerelm esek kezüket összefűzik. És hidd el, ebben valam i hatalm as ritmus dörömböl, ünnep van a gyászb an — m inthacsak Persephoné térne ú jra vissza. ANTIGONÉ: C sak a bolondok hiszik, h ogy nyugodtan élhetnek, ha m egszentelik a múltat. És boilondok vélik: egy város bu kása nem ítélete m ég minden városoknak.

ISM ÉNÉ: Ne kisebbítsd a gondol, Antigoné, ajnellyei szívünk, s ajkunk h allg atásra kell kényszerítnünk. M ert győzelem ez is, e csendes győzelem , és új rem ényt íid. A NTIGO N É: N incs szükségem a ti rem ényetekre. M ert én láttam, m ivé lett Polyneikész a rom badőlt templom meJlett a porban. Gyerm ekien kicsiny volt koponyája, sízőkefürtös feje. M aroknyi csont, m álló szövetdarabba burkolt csont m aradt belőle, s hullabűz. íme a bátyánk, akinek szíve úgy vert, mint a miénk, ki jókedvében énekelgetett, és félt a rút haláltól, hisz benne is szólon gtak a bennünk kiáltó hangok. De legyőzte a hangokat, am elyek az élet fén yes sík ja ira hívták, és önként ment el végül, hogy ele sse n híven adott szavához, s esküjéhez. Húsz éves volt csak, szép és tiszta arcú, s ja j, mennyi tervet fojthatott m agába, mi mindent h agyott félbe, s mennyi v ág y at vetett önszántából a pusztulásra. S m ost éppen ő az áruló, m ivel így szól Kreón paran csa. És csupán egy városszéli sír övé, am elybe elkap arják, s üres sisa k já b a n ja jo n g v a zúg a szél. A zoknak meg, kik d icső ségét elorzák, em lékeket emelnek, és a lányok koszorúkat raknak a nagy terekre. És fáklyafénytől fényesül nevük. Itt m eg — sötétség. A Jja s félelem irán yítja az írók rémült kezét, a bitorlókat nem győzik dicsérni. S kit tartanak m ajd késő századokban, legenda-fosztván, hősnek s árulónak?

ISM ÉNÉ; A fájdalmait szav ak k al lán g gá szíthatod. Talán m ég jobban szenved az, ki hallgat. ANTIGONÉ: O, Isméné, ezek nemcsieik szav ak . Kreón soha fel nem építheti uralm át sírjainko'n. R endjét a kard, a puszta fegyver nem tarth atja meg. N agy a halottak ereje. És soha senki nincs biztonságban tőlük, m égha százezer kém és millió őr is őrzené, nem menekülhet. V árnak az órák, gúnyosan k a ca g v a lépnek, lépkednek az őrült körül, aki nem hisz bennük. É5 mikor rendezni kell a szám lát, egy kis hiba csúszik a szám ításba. K icsiny hiba, de sokszorozható. Elégi E sem m iség tébollyá nő hamar, tűz és vas d úlja a várost, s a falvakat. Véri Véri V örös tintával szeretné áthúzni a hibát. Már késő. N ijics tovább. Kreón, a balga, úgy bánik velünk, mint hogyha barbár országot uralna, mintha itt minden kő szüntelen nem idézné a fájdalom , s a remény könnyeit. Lengyelből forditoila: Gömöri György

ZBIGNIEW BERBERT A M A G YA R O K N A K Kezünket kin yújtva állunk a határon s a levegőből roppant zsinórt fonunk nektek testvérek az elfúló k iáltás s a görcsberándult öklök h aran ggá jajd u ln ak s a szív nem verhet riadót a véres kövek kém ek haldokló vizek kém ek s mi állunk a határon csak állunk a határon állunk a józan ész jól-fontolt határán innen nézzük a tűzvészt halálba bám ulunk 1956.

Lengyelből fordította: Gömöri György

LETTORSZÁG

OLAFS STUMBRS A M AGYAR FORRADALM ÁROKHOZ

A keserű kín, m ely térképen h atárokat zúz, m ely ezrek életét k ív án ja és zab álja! A keserű kín! Á ldottak lobogóitok! Fülem a földre nyom va hallgatódzom . Hallom, ahogy a vér a föld arcára csoirran. ő riz k ed je n az örök zsarnok ettől a hangtól. M egszentelődsz, föld, e napokban. A vér sokáig ragy og az idők éjjelén át. Ki v agy ok én? Ki v ag y o k én, hogy őket dicsérni merem ma? Egy csöpp vér is ezerszer drágább szép szavaknál. Ezért lépek hozzáto-k a V égső Napon, Igazak: ,.Testvéreim , b o csássáto k meg bűneim! ' Lettből fordította: Sulyok Vince

NÉMETORSZÁG

KARL KROLOW A sz a ba d sá g

M enekül, m agábatörten. A zt m ondják, gonosz pillan tása van . ,. De hallotta az éjszakában gyorstüzelő fegyverek beszélgetését. A z imént látta a m etsző levegőben n agy m adárként a félelm es Időt tovarepülni — a reményt. Ps látta a földből fröccsenő vért összevegyüln i a földrecsorgóval. M enekül, m agábatörten. Azt m ondják, gonosz p illan tása van . . . De a csípőkből hirtelen géppisztolyok nőttek. A szobrok lőttek még r á . . . M indenkinek k a rjá b a fektették a halált. M enekül, m agábatörten A sarkon az Erőszak vár rá — fekete útonálló — hajlíthatatlan acéUal az öklében.

KARL KROLOW AZ ERŐSZAK Előbújt rejtekéből a halott fém et életrebúvölte. Az utolsó közvetítők fölhúzták kesztyűjük et és távoztak. M osolyukért egy k rajcárt sem adnak többé. Előbújt Fejtekéből. A földsáv m elyre pillantása hull. elveszett, Fölpattannak a z ajtók. Szem ébe hamut és vakolatot hintenek, ö k ö lc sa p á so k alatt, vonaglanak, a szájak . C sapdáit és fekete perceit készen tartja az ös-egy éjszaJca. N em sokára kürom függöny mögött m egszűnnek dobogni a szivek, Előbújt Fejtekéből, hogy ránktegye kezét. M ég elh agy h atjuk házainkat, bám ulhatunk a villanykörte-égbe, de a külvárosokban feliratos vászn ak feszülnek. H am arosan hozzánk is elérnek az utcai harcok. Egyedül m aradunk a fegyverek torkolatával. V ajon ki lesz közülünk az első, aki asztalánál előrebukik?

GERTRUD VON LE FORT SZAM ÜZÖTTEK Szívélyes vgyüttérzé&sel a nuigyar népnek.

Parancsolh attak a lábnak, H ogy m ozduljon odébb, Elmondhatták a világn'ak, H ogy ocsú vagyunk, söpredék. Elűzhettek a küszöbről, A t városon, falvakon, K ergetve a portól, a könnytől — Ki sem vette zokon. De m egm aradt az ország C sön des ig azságaival. Nem vonta el tőlünk arcát; Az bennünket kivall. M ég ism er a csoroszlya, T ud ja kaszán kat a rét. Nem felejti a csorda Pásztorai kezét. M ég a mi kedvünk tőkébe oltott Zöldje lepi a tornácokat, Minden aranyló gyüm ölcs ott Az ősök porából fakad. M ég kisér sugárzó felhőként Költőink éneke, Elénk vetíti a táj képét, Alom ba ringat vele.

M ég őrzik áhiiatunkat Az oltárok h allgatagon, Rorátét nekünk kongat H aran gjáv al a dóm. M ég Egy Isten Nem

lak ja az elh agyott házat m ondhatatlan szeretet — jelölte ki a gazdánaJc. olthatják azt a jelet. Nemeiből fordította: Csiky Ágnes Mária

HANS EGON HOLTHUSEN HOVA, TESTVÉREM ?

H ová, testvéreim? M ikor derül végre Fény az esztelen, véres pusztulásnaJc, A vak cselekvés, h iábavolt lázak, A világtörténelem értelm ére? Hol a vég, am ely glóriába fonná? M ikor hasad szét csüggedésünk fátyla? M icsoda rejtett hatalom kivánja. H ogy rettegésünk felnőjön vadonná? T alán egy távoli napon a népek Elindulnak útján a vezeklésnek S visszatekin tve m egértik; csodás K en yérszegés volt mindez és a bornak F elaján lása, roppant m ise-korszak Em észtő lángja, titkos áldozás.

CLEMENS PODEWILS EMLÉKEZÉS Az esték, az esték m egnőnek idegenben. M ielőtt a nap alám erül, lecsuklik a napraforgó arca az éjben. K eletnek fordulva, a rem énység álm aival els/en derül. Az esték megnőnek idegenben. Lehullott a gond perm ete, a felhőfák a végtelenbe szöknek. V ih artom yok arannyal lom bosodva, h angtalan villám lik fel bennük az em lékezés. Szent pom pával, vitorlaszárnyon és látom ásokkal tele siklik az este, az este idegenben az éjbe. Németből fordította: Tollas Tibor

OTTO VON TAUBE AZ ÜSZÓHOZ

H azádtól s templomodtól egy re távolabb A folyó idő elsodort magávail: De a jelszó m ég m indig m egm aradt: Szem be az árral!

HEINZ WINFRIED SABAIS POLITIKAI RÖPIRAT

V igasztalódjatok, elnyom ottak: Egysz-er M inden B astille megdől. Minden zsarnok a porba hullik végül. A h azugságok uralm ából nem m arad m ás, csak a történelem k acag ása. Viga-sztalódjatok, valam elyik reggel ism éi jú lius tizennegyedikére virrad. Az ész fegyvert ad a zendülők kezébe és az elnyom ás ü gyvivői lelkiism eretlenségük árjáb a fúlnak. V igasztalód jatok : a vak sággaJ vértezett hadosztályok talán eltiporják jogaitok, de a gondolatot nem, az igazságét, am ely bennetek m egfogam zott. K örülzárja a kényszert s majd lefegyverzi. V igasztalódjatok, amit igaznak hisztek, szab ad sággá válik és lerom bolja a h ivatalosan fenntartott tévhit várát. Bombát csen a zsarnok k árty aasztala alá és m unkálkodik csendben az igaz társadalm on. Bízzatok; a szab ad ság útja olyan bizonyos, mint a nap járása. Nem zedékről nem zedékre száll a tűz és ha eljött az idő, törvényt bocsát ki, hogy az emberi m éltó ság újból visszan y erje fényét.

SZ IK R Á JA V IR A T BUDAPESTRE Sáncold eJ szívedet. F ark asfalk a csatangol. Egy pásztor a Beszkidekben, m egfagyott galam b rajra talált. A V olga mentén, m egkettözte term elését egy bilicskészítö üzem. Sáncold el szívedet. A ltasd el haragod, ön m űködő szem ek követik a felhők von ulását arcodon, Kartoték-nyelvre fordítgatják gép fejü em berek álm aid igazolását. A ltasd el haragod. Rázd le m agadról a reményt. A rádióból feléd inlegető jóakoratú urak nem értenek a íegyverforgatáshoz. O ldalánál csupán a H alál posztol és stopperórával vigyázza minden mozdulatod. Rázd le m agadról a reményt. R ejtsd el tüstént legveszély esebb lőszered: gondolataid, az Idő alá; egy robbani kész versét fiad olvfisókön^’A^ébe, panaszod és fájdalm ad zárd zokogó hagedűk testébe. S bízz a Törvényben: A S zab ad ság láthatatlan fegyverei is h alálosak.

GÜNTER EICH FIGY ELJÉTEK AZ U JJA T O K HEGYÉT F igyeljétek, ha m ár sötétülnek, az u jjato k hegyét! Egy napon a kiűzött p estis újra visszatér. A p o stás levélként veti a zörgö levélszekrénybe, v ag y mint heringdarab fekszik tányéraitokon s az an ya m ellbim bóján n y ú jtja kicsinyének. De mit teszünk, ha senki se él m ár azok közül akik tudják ellenszerét? Ki ism erője mind e szörnyűségnek, nyugodtan v á rja érkezését. Mi újra és újra bold ogságra rendezkedünk be, de az öröm nem ül le szív esen asztalunkhoz. F igy eljétek az u jjato k hegyéti ha m egfeketülnek, már késő! Németből fordította: Tollas Tibor

GERTRUD VON LE FORT H O N TA LA N O K B Ü C SÜ JA Szívből ajánlom a magyar népnek.

Kö kövön itt, sivár, C sillag se gyúl. Sirj népem, ó sírjál, M essze az Ür. Kő kövön itt s im már V illám uk t ú l ! ? . . . Sírj népem, ó sírjál, Közel az Ür.

NORVÉGIA

ARNULF ÖVERIAND M AGYARORSZÁG 1956-BAN Ha elfeled jü k M agyarországot, m arad-e jogunk élni, s ki fog küzdeni m ajd éppen m iértünk? Ki húzott választóvon alat a népek közé, hogy egy esek et észrevétlenül eltiporhatnak, míg m ásokat minden áron meg kell védeni? — köztük N orvégiát is, term észetesen? M egint láttunk elvérezni egy népet. Ismét kiabálh atjuk: Nem küzdöttek hiába, nem pusztulhatnak ell Szó, m egszokott szó csak, m ialatt dúl a harc, piaci fecsegés csak, szégyelni való szóbeszéd, amiben senki sem hisz! M ég senki sem hallgathat. A kezeit mosó ENSZ-ben m indm egannyian a bölcsek h atározatokat hoznak egyre élesebb hangnemben. — V alam it tenni? Ugyan mit tehetnénk, ha nem h allgatnak ránk az oroszok? Hát ne nyugodjunk bele? Dehogynel

H agyju k végre a fecseg ést az emberi jo gró l és becsületről! Ne irkáljunk az „élet tiszteletéről"! Eggyek m aradunk m égis. — M iben? A rém ületben és szégyenben! Vonuló felhók borítják az éjszak ai mennyboltot. Kit m utatnak a csillagok? A következő ki lesz? Norvégból fordította: Sulyok Vince

CLAES GILL GLÓRIA VICTISI

Glória V ictis! Em lékezzetek az elesettekre, kik hűlt ajak k al ma is hirdetik: a győzelem nek vég ső percekig őrzött reménye életüknél m égis több nekik. Glória V ictis! Em lékezzetek, kik élni m egm aradtak, a h alállal is dacolva, m ivel a gyerm eküknek holnap enni kell s szívük halk dobbanásán kivül semmi, semmi jel.

JAN-MAGNUS BRUHEIM BALERINA

Táncolok néked. S hallgatok. H angtalanul táncolok. Érted, mit mond ez néked? Érted, hogy sorsom a h ívás? Táncolok én, lám, a földön minden népnek, hogy ne pusztuljanak el egészen némán. Táncolok néked. Szívnek, m ely holnapba vágyik. Léleknek, kit katakom ba k én yszerűsége kínoz. Férfinak akasztófán. Szülő nőnek. Fehér takarók közt h ajn al­ szem ű gyerm eknek. Táncolok az anyam ellet tapogatva-kutatva kereső gyerm ek-ujjaknak. Táncolok, táncolok. Beszélni nem tudok, hallani te nem akarsz, érteni te nem akarsz. A szavak gyilkos-szájtól, hazugságtól, piszkosak, szennyesek. Hóhérruhát hordanak a bem ocskolt szavak.

Szólani nem tudok, az igazság hallgat — Nézzed hát jeleim , s já rj nyomdokomban. Egyre táncolok én . . . C sillagoktól szikrázó téli éjjelnek. Kezüknél fogva egybe láncolt, vonuló foglyoknak. Kezek, terem tve arra, hogy adjanak, elvegyenek. Ném a sik o ltások m o s t. . . Táncolok, hogy a láncot m egoldjam . Táncolom, hogy élni kell — élni! Azoknak, kik fáznak, éheznek, kik fáradtak és görnyedtek, kiket m egsebeztek, m egöltek, kiket fo gságban kínoztak, reszketve, szótlan egyszerre m egállók a színen, em lékező szívvel. Esküszöm a hóhérszellem ellen, arra, hogy a börtönsötétben remény tüze ég a rabokban, amíg csak tudják szívükkel, hogy hatalom jo g nélkül — bitorlás. A meg-nem-törtek széjjel zúzzák egy hajnalon véres rab-kötelékeiketl Testvéreim nek az éjben — hazám nak a tánc, s a z égnek.

[lALVOR J. SANDSDALEN M AGYAR BÖLCSÖDAL

Oly szép, ?.hogy árn yaival jön az este, ahogy a szél sim ogatja a bokrokat és füveket, aludj csak, gyerm ek, apácsk ád m essze van. Nem lángol a lám pa künn a kertben, egy kism adár sem rebbenti szárnyát, s elvert a harm at minden n y o m o t. . . aludj hát, gyerm ek, többé ne félj. Az erdőn át utak szaladnak, s fekete hajók várnak a révnél, aludj nyugodtan, ne hánykolódj. M ár nem zörögnek többet az ajtón, ágyadban fegyvert nem keresnek, s a mezők m egett lement a hold is . . . aludj hát, gyerm ek, többé ne félj. S a jó köd sűrű m ég a lápon, s tág ürege van

az odvas fáknak, aludj, no, hisz béke van itt. A falon kívül senki se leskel, s nem zúzza doronggal az ablakot be . . . s mindenütt l-yuk van a szögesdróton, aludj csak, gyerm ek, hisz hajnalodik már. M agas hidak em elkednek az éjben az égnek, s kivont szuronnyal az őr nem áll őrt. Jó éjt, fiacskám , álmo-dban szaladj. Norvégból fordította: Sulyok Vince

CL-VRU KEIUIAU NOVEMBER 4 A holt szab ad ság gyan ta-ágya mellett állunk szégyenbe fagyva. V iaszszín arcú, félig szinte gyerm ek, mindentől elhagyatva. A frázisok m erev nyelvünkre fagytak, hisz n ém asága ránk vall: Mi h agytuk ott a győri utcasarkon Ju d ás-csó k árulással. Amíg vihar volt, egyikünk se gondolt csak éppen önm agára, s novem ber vad szelében így m aradtunk árvábbak, mint az árva.

A S I^ U G VAA

M INDENSZENTEK! A RU LA S

Har-angok szólnak értük, kik a sírban pihennek, anyák keseregn ek fiatal fiákon, kik elestek az elnyomó elleni harcban, óh ajtva a békét. Sírjatok, anyák! S irassáto k ma M agyarország fiait és gyerm ekeit! A Szovjetben szőtt béke-köpeny alatt nem is oJy rég még galam bok kövér bánatkönnyei potyogtak, bánatkönnyek — hogy a feledés fátylát borítsák a milliók tekintetére, kik szüntelenül üldözik könyörgésükkel, vád jaik k al a v ilág lelkiism eretét. M indenszentek éjszak áján , ezerkilencszázötvenhatban, a bánatkönnyek kővé m erevedtek. M egkövesedtek. A béke-köpeny h eves csa p ássa l a földre hullott, hiénaként állt az elnyom ó ott, fogvicsorítva. M indenszenteki anyák! Sirassátok M agyarország gyerm ekeit! Azt hitték, m eleg szívből eredtek a bánatkönnyek, s a szab adság régtől elzárt fáját előkeresték, hogy újból virágzóv á tegyék azt a m agyar földben. De M indszentek éjszak áján , ezerkilencszázötvenhatban, vaskem ény halál sújtott le a kereső karokra, a korán hívő, elárult szívekre. Norvégból fordította: Sulyok Vince

OLASZORSZÁG

LIBERÓ Dl LIBERÓ A H ARAG N A P JA I — Anna Achraatovánaik., Borisz Paszternáknak, és m ás orosz költőknek — tJ^ekete a világ, mini a kibérlett lelkiismeret". (Petőfi)

(Részlet) I. Nem trorabi'taszó, nem zászló az eszme, ahol vér csorog: véred, M agyarország; nem a dob pergés hatol fel az égig, hol h arag szítja a lobbanó lángot. Európa, ne szö vö gess, mint a pók, csalók a fényű dam aszkuszi vásznat, h ajn alsu gárb ól ne fonj szemfedőt. Itália, Itália, te se beszélj, mert hasztalanok a hörgés-hegyek, gyászdal-folyam ok, fátyol, requiem, hasztalanok a kom or kárpitok, a bólogató szom orúfüzek. Hazám, hazám, ó, fedd el arcodat; töm jénszagú földedből nem fakadnak ilyen m erész, villám -vető virágok. II. M agyarok, nem volt kor még, hogy ne várna h átatok m ögött új zsarnok sorára. Vidám fecske nép, ám ketrecbe zárva

halolt, mert nem röppenhet fel soha. Ü gy rendeltetett, hogy apád-anyád a Párt s testvéred a hóhérlegény: de a rabszolgák kertje m ocsaras, k utyatej nyálzik a rózsák tövén, besúgón fürkész a jázm in szem e. H ajnalnak m ondják a mord éjszakát, tavaszhozónak jan uár jegét, az ajku k belekékül, úgy üvöltik, hogy örökzölden h ajt m ajd a jövendő. Párkák, jártassáto k , ollóitok. III. Október, október, vér-szüret, m agyarok m ustja; ürömmel kevert. Fülem üle kotlott a dogm ák tojásán, s a h azu gság kiibújt. — Partra vetett halak önkinzó szom ja, hem yó-szenvedés a bábban: így élünk mi: elvetélt Napok. Párt, a jövőnk is börtönre vetetted, sás(ka-dühödben felfaltad az elmét. A történelem ből sápadt könyvm oly-szörnyek keltek ki, s a láncot pengetik, mint hárfát: pedig fát nyesni az öregek gondja, az ifjak dolga m erész ko ckajáték . . . M ikor em észti tűz a csönd csalán ját, hogy minden nyelven ragyogjon az ének? IV. Beszélj, te bu jdosó üllői-úti srác, ne h allgass, m indig csobogó Duna. Gellért lángoló dom bja, hát beszéld el a titkon összerebbenő szem ek seregély-röptét, és a lobogók suttogásán ak illatát, a vérző liliom ok ech óját, azt az estét, midőn arcok lap jára Íratott a történelem ; — teli tüdők, szabad ajk ak : visszh an gzan ak a város terei.

De te, rem énytelen hervadó repkény, Petőfi, gyök ereid fogóját m ard az égbe, szakítsd le onnan a hiú azúrt, hisz fö lakasztva ott fityeg a N ap a Bródy Séndor-utca sarkán. VII. S ti ifjak, lángoló h ajatok tébolyát a veréb minden tájon kikiáltja. Ez volt az esti házifeladat, és reggel kelt, de m ily vakációra, mily torna-órát hoztaJc a napok, — és minden é jje l v izsg a volt a létért. ,,Éljen i" — írtátok be minden füzetbe, ujjatok hegyén tövise-k fakadtak, — haibos tejből lett M olotov-palack; gépfegyvertűz a betlohem esjáték, és tankok tornya a kirándulódom b, a H alál vár a csúcson kaszab olva Barackvirágok, csereszn yefa-ágak, őzek — oroszlán b arlan gjáb a vetve! IX. N ovem ber négy, ti áruló napok, vérző novem ber, fekete kocsis. A célhintódon érkezett a tá jra Grebennyik gen erális szolgalán ya, szibériai özvegy — arca mázolt, — alkalm i rongyban kérkedő S zab ad ság; nemzeti özvegy, dobott szerető, annak kezén, ki sebet jött gyötörni . . , - T atab án y ai iíjak, ragyogó gránátalm ák, mi történt, tévedés volt, flótán zeng valcert a Krim-föld tinéktek, Fekete-tenger; nálad nincsen kékebb. Oroszföld, Sztálin gigász-árn ya ahol elhalad, lárvát költ a lárva.

A h arag n apjai — m agyar napok; szívekből szállott szeplőtlen parittya, m ely törvényszékek, várak ellen támadt. A Duna kelt fel, völgyei kísérték, a rétek, puszták, túzfúvó bölények. Süvöltöztek a feldúlt fúriák lev ágott fürtjei, s a korrida kezdetét vette a bosszú terén. Budapest; véres áldozati üst, izzó nap tám adt a szűz zsigerek ham vaiból, darázs-rajok sírtak a tüzben-mészben, rabkivégzés lett a győzelem , — pintyeket is m egrikkató so rtü z e k . . . Rákosi volt az Alfa, és K ád ár az Omega. XIII. V ándorgalam b, bár sortüzek sövén ye köröskörül, te m égis kirepülsz. Te ragy ogsz fel a gyerm ekek szem ében, szerelm es csókban, vén falak ivén, a kenyérből a te illatod árad, sebek, börtönök m élyéből te szólsz, tűz lelke v a g y és láza a kalásznak. A te nevedben születik a fákon minden levél, bokrok minden virága szülőhazád színeit hirdeti, hol csak ,, n e m "-et villám lottál, fanyar lett az élet bora. Szent példád; vetés. Egyértelm ű lett, neved, M agyarország a szabadsággiail, — „m agy ar" annyi: ,,bátor". XIV. V éres Szab ad ság, ó, m agyar szab ad ság, kócos hajú, villám ló s illanó, véred vágtázó s horkanó csikó; szom jad dühe, éhséged körmei.

szeled habzó nyelve h aram iák tark ó jára forrt, mindig ott tüzel. N evedn ek k ag y ló jáb an hallgatom elfúló lihegésed hullám zaját, kószáló harcosok léptét síkságodon, a fegyver lélegzetét, — a csen d e t Kitépek egy siralm at délköröm ből, római szekfűket sim ogatok, s elküldöm könnyeit, virágp orát költőidnek, Európa gyötrött szíve, M agyarország. 1956 október — 1957 jún ius Fordította: Nyéki Lajos

FERDINANDO DURAND Ö H A L O T T A K ...

Ö halott m agyarok, s ti harcolók, m ár vérben, de taJpon még, s v ilá g g á — kiáltva végtelen, m egtiport igazságtokat, térdet hajtunk nektek. Hősök vagyto k; mi törpék. A testvéreink vagytok, és senki a szívünkhöz közelebb. V értan uságtok m egváltja a világot s b e ragy o g ja jövőnk a fényetek.

MIOIELE CAMPIONE CSUPÁN EGY EMBER

Csupán egy ember kiáltva, hogy szab ad a k a r lenni. Csupán egy ember n evetve elsüti fegyverét: „rendben, tehát, Íme, szabad v a g y ". Csupán egy ember csuklóin bilincsekkel ülve a m egkarcolt és m egkopott pádon a teremben ahol a falon írva áll, h ogy egyenlők vagyunk. Húsz év neki, azért m ert szabad akart lenni. S szólt az ítélkező: mindez a nép nevében. De nem a nép az, ott, a karcolt, m egkopott pádon. Talán, mint őszi ég, csak szennyes az időnk, vaigy talán csak az éj, v ag y talán csak a d olgok az em ber fölé nőttek, az em ber fölé aki m ost törékeny lett mint a kenyér. Olaszból fordította: Horváth Elemér

GIUSEPPE DE LORENZO LEGENDA A M AGYARO KRÓL VII. EGY HAZAFI HALÁ LÁ RA (Részlet) Ajánlom az ezerkilencszázötvenhatos októberi felkelés magyar mártírjainak.

A ravatal mellett hallgat minden em beri szó. Egyedül mint em berfölötti hatalom, a V é gső Béke szól az emberekhez. Szava, mint titkos forrásból eredő folyó, a végtelenbe árad. Senki sincs, ki félbe merné szakítani, mindenki hallgat: ,,A hazáért csiak 6 élt, izzótt, küzdött; a Győzelm et, m ely rav atala körül leng, ö érintette kezével, hogy szeretett népének aján lja. H iába volt az ellen ség dühe és gyalázata, az ö b átorsága és ereje, örökéletü m ár". M indenki hallgat, sen kise szól, — egyedüli szó — a V é gső Béke ünnepi han gja; m íg utólszor tekint a m ozdulatlan arcra, s a keresztet tartó sárg a kezekre.

OROSZORSZÁG A. ONYEZSSZKAJA FEJN ÉLKÜ LI LO V A SO K C sak h azugság. C sak erőtlen h azu gság és kiontatlan könnyek gyöngyei, húsz évesen — öreges sóh ajtás és tiltott, titkolt kérdéseink. De v álaszt senkisem talál, és h azu gságot lélegzik a száj, vétó tiltja a nagy kérdéseket, s a füstölgő vérre zsír csepeg. K öröskörül hazugság, ü r e s arco-k, bűvös körben kerengő vakok, Liszt m agyar rap szód iája harsog, a töm eg kezében hazugan zokog. C sak hazugság. A szónak súlya nincsen. S a szám adás? A m egtorlás? A düh? Kristófneik sohasem jelen ik meg a bokor, a ronthatatlan tüzú. A lábbhagy m ajd a düh. A lélek sem m it m eg nem torolhat. Ö ja j nekünk! Nem csoda, hogy oly egyform ák vagyun k : torz lovasok — se lovunk, se fejünk. Moszfeva, 1961.

Oroszból fordította: Gömöri György

KONSTANTIN RALAFOFF M ÁRM ARO SSZIGET A magyar fd,kelés áldozatainak emlékére

Nehéz kiszűrni egy hangot a karból, eldönteni; ez való, ez m ese. Honnan bukkant föl em lékezetem ben „M árm arossziget" hosszú neve? A lacson y házak sora, álm os utcák, füvet tépő libák kapuk alatt.

A kár a H absburg korona korában, itt minden változatlanul m aradt. Háztömb m ögött háztöm b merül a ködbe, — ostoba kispolgári unalom. A történelem fáradtan jegyezget, s kezében olykor m egáll az irón. Fantóm — meigiannyi. Hitler, M ussolini, bukó Birodalom — agyrém csupán. A csorda kú tja csikordxil a pusztán, s a boltokból fúszerillat szitád. Elbőbiskolt a történelem — s nem hisz m ár abban sem , ki róla álm odik: roham ozókra tüzelnek forogva a füstön át orm ótlan harckocsik. A múzeum lángokban, rom a kórház, s az em elvénynél nép töm egesen. Sztálin bronz-teste széttagolva-verve hever holtak közt a kövezeten. G éppuakafészekből zokogva lőnek a gyerm ekek — s a zsarnok már oda, a szab ad ság átható szele m etsző, s szörnyű a h arag faltörő kosa. S lám — tüzek, füstök fogynak, kisebbednek, m oraj elül, ellen ség eltűnik, csak új sírok tövén a gyászfejk en d ős aisszonytömeg sírá sa nem szűnik. S a hőstettekről fölcsendül az ének, s a tem plom okban a fény m e g je le n . . . A szerzetesre ráborul a csuklya, — s te m aradj csöndben most, történelem : Hadd n övekedjék túlvilági fényként a költő-szó a boltívek ailatt. A hosszúnevú ,,M árm arossziget“ puszta emlékneJc akkor nem m arad. 1956 október 31.

ALEXANDER NEJMIROK FORRADALOM Üt. Pusztaság. Két oldalon torony. Az árok mentén m egszürkült palánkok. S á v a s sorom pó az úton keresztben, s kezükben géppisztollyal katonák. De néptelen ma mind a két torony, s fölem elik az útzáró sorompót. Két vékony, barnaképű fiatal lány az őrbódénál zavartan toporog, s vesződve-küzdve a német szavakkaJ rézfillérrel fügére aJkuszik. Elmennek aztán, riadtan a szokatlan élm énytől még, s libeg hajfonatuk. O któberi m érges e ső pereg, s ázik a kis városk a a határon. N em rég, alig e gy héttel ezelőtt, m ég padsorokban ültek iskolában, az algebrával együtt hadakoztak, s lapítottak az órákon titokban. O któberi eső. És az esőben tülkölve m érhetetlen autó. S mindannyi oda tart, oda, ahonnan e kettő átjött, mint élő csoda. M ost választm ányi küldött mind a kettő. Büszkén viselik a karszalagot.' T egn apjuk kín volt, v éres fájdalom , s rájuk m osolygott a d icső sé g napja.

de holnapjuk . . . vajon . . . K ét vékony, barnaképü fiatal lány az esőverte osztrák örbódénál, két v ersítn y ire a szü rke palánkoktól, az úton Budapest és Bécs között. Oroszból fordüoUa: Sulyok Vince

M. SELECHOVA.BENKE VÉRSZERINTI TESTVÉREK Közöts: lelkűnknek lázadó keserve, Nom ádok vére, dalaink m ély húrja, C sapongó kedvünk, puszták végtelen je S az álm ok túl a szen vedésbe fúlva. K özös: a múlt, m ely nem is olyan régen A gyerm ekekből hősöket teremtett. K ik érettünk is m eghaltak, — az éj lenn Elm ossa már az évet és a percet. M ert d icső ség volt harcuk és bukásuk; De mit tehet egy m aréknyi sereg. Ki álm okért küzd . .. s arany az úr m ásutt C sak szófűzért húz sírjaik felett. A világ alszik, lomha éj felettünk, így ism étlődik minden itt a földön, ö k elestek . . . md élők csak temettünk, S jutalm unk lett a hontalanság, börtön. De m egm aradt a közös sír: örökség, H ogy em lékezzünk rájuk fejet hajtva, S h igyjük: lelkűk sírhantok fölött ég, S új hősöket ihlet m ajd a harcra. Fordította: Tollas Tibor

/4E X A N D R GU ID O N I PET Ő FI

BO SSZÚ ÉR T

K IÁ L T

„ G y a l á z a t " , s z isz e g ik az u tc á n . „E z t nem b íro d k i " , su tto g o d . M indenki tu d ja , h ogy m e g ö lté k , m e g ö lté k őt a gon oszok , k é ts z e r g y ilk o ltu k m eg P e tő fit m i, k é ts z e r g y ilk o s o ro szo k . E lő szö r o tt á llt S e g e sv á rn á l é s n o te sz é b e je g y e z e t t , a m íg M iklós c á r tü z é r s é g e s z a g g a t t a fe l a t e r e p e t , a z tá n e g y ulán szu ron y ával á t d ö f t e é s 6 e le s e t t . N y o m o ru lt fo ly a d é k az é le t , e g y a p ró lyukon á ts z a la d ; de lán g a s z e lle m , a m e ly é g e t s nem húny ki a p a r á z s a la t t . A tiz e n k ile n c e d ik sz á z a d u tá n e ljö tt a h u szad ik . Az e ln y o m á s m ég g y ilk o sa b b le tt é s P e tő fi nem n y u gh atik . N em n y u g h a tik , m ert a s z a b a d sá g s z o m ja é g e t ő s ö rö k , s m ost ú jr a o tt á ll n ép e élén é s a m a g y a r k ö ltő k k ö z ö tt. M áso d szo r is m e g g y ilk o ltá to k , ro m m á lő tt é t e k o tth o n á t, t i, tú le rő b e n d ic s ő s é g e s s nők e lle n vitéz k a to n á k , szo v jet k a to n á k , h áro m k e lle tt b e lő le te k é s k isfiú k r a h áz te tő k ö n tan k o k m ély é b ő l lő t t e t e k .

N ag y Im ré t orvul e lf o g t á t o k , sz ó sz e g é s m inden sza v ato k a m it D u d ásn a k , M a ié te rn e k m eg a tö b b in e k a d ta to k . K é ts z e r ö lt é t e k m eg P e tő fit , p ö ffe s z k e d h e t te k , g y ő z te se k ! Az o ro sz nép tá n s z é ts z a k ítja a h á ló t, a m it s z ő tt e t e k é s szám on k é ri m ajd P e tő fi m in dkét h a lá lá t tő le te k ! O ros zb ól f o r d í t o t t a : F alu d y G yörgy

A. PETROV

EJ, ROM ANTIKA . . .

Ej, rom antika, kék füsttel égsz te, lángraigyujtottad E>ankó s z iv é t . . . A Lubjanka pincebörtönében mennyi víz folyt el, s mennyi, mennyi vér. Ej rom.antika, kék füsttel égsz te . . . Szovjet tankok Budapest kövén. A Lubjanka pincebörtönében mennyi viz folyt el, s mennyi, mennyi vér, Ej, rom antika, kék füsttel égsz le — H ová lett lelkünk? a kapcánkba fér. A Lubjanka pijicebörtönében mennyi víz folyt el, s mennyi, mennyi vér. Moszkva, 1961.

PETRO K IZK O

ÉLJEN M AGYARORSZÁGI

S zavakban nem lehet leírni, s képekben ábrázolni azt, m ikor az izzó kard elől már a félelem el nem szalaszt. Páncél erőtlen ellenük, kiknek a lélek több a testnél. Táplálónk e g y cél, m ozgalom , m agyar barát, m ag y ar vértestvér! E g y cél: szab ad ság, becsület, só já t h azánkat visszakapni, s a betolakvó idegent kiúzni-vetni, elzavarni. M agy ar barát, m illiók so rsa dói veled el, a helyzetünk. Te — törhetetlen v a g y a harcban, s kézbe mi is fegyvert veszünk. A h ogy k ív án ja sok fi-a, M agyarország olyan lehessenI Budapest fölött zászlaju k évszázadokon át lenghessen! 1957. Ukránból fordította: Sulyok Vince

PORTUGÁLIA

FRANCISCO DE MOREIRA DAS NEVES M AGYAR K A TO N A M O N O LÓ G JA (Részlet) Uram, én soha nem szóltam Hozzád, De ma fohásszá értek a szav ak . N ékik hittem, kik tagad tak Téged, S hagytam , hogy Tőled elszakítsan ak. S múlt é jje l egy gránát tű zcsóvája Felvillantotta a tiltott egeti — M ellem ben csaknem meghasadit szívem — M a értem m ár: M iattad szenvedett. Silán y papír az elárult törvény, Fenn véres tüzszárnyak: Budapest ég. Á bel Káinra k ést emel újra, .Tudásnak egy Krisztus nem volt elég. R ádölt iszonyatok rom ja alatt V érzik M agyarország. G yilkos óra. Uram, a h ajn alra teszek hitet, Fordítsd szem eid a halandóra . . . Lennék bár oroszlánszívű hős ma! Hitem et ad ván gyűlölet helyett. Fegyverem re a keresztet vésném , S győzelem jeléü l a Te neved.

ROMÁNIA LEONIDA LUTOTÜVICI ARRA AZ ŐSZRE . . . V alah ányszor n agy koszorúkban fehér virágot látok arra az őszre gondolok mikor annyi halott annyi fehér virág volt és fehérlettek szent csontok. Krizantém ok illata száll sú ly osan az őszben — a testük-táplálta földből h ajtottak ki fehéren — n '^ é z illatuk elém idézi a holtak hosszú gyászm enetét. ün n eplőt öltött fiatalok követik lassan m egfontoltan büszkén és fénylő arccal a láthatatlan koporsókat m elyekben örökké élnek a holtak. M ennyi-mennyi fiatal m ennyi bánat a lelkűkben mennyi véres emlék . . . halottak h alálb a menő fehér virágok virágok és a bánattól e l nem sírhatott könnyek.

SPANYOLORSZÁG SALVADOR DE MADARIAGA BUDAPESTI SÍRFELIRAT H úszéves szívein álm odik lob o gv a lenn az éjszakában . Nem égőszem ü lányról, pihegó m elléről, m ely pattanó bim bóként feszül A jöven dő élet felé. De álmodom a m egalázott Budáról s a m eggyalázott Pestről, M ely n yög a Zsarnok csizm ája alatt. S az é jszak áb a izzik föl esk üvésem : nem élek igy tovább a barb ár árnyékában, E>e em elkedem ; szemem szem ében s holnap m ár homlokom lesz hom lokával szem ben. A cél-tekintetem ben villám ló gondolat. S fölénövök oly óriásra, mint szülőföldem legm agasabb fáján ak szép sudára. M ert szép meghalni, ó, a harcban, arcom, szemem a földbe süpped, M élyebbre, mint szülőhazám nak d rága földjén A dacos fák alatt a legm élyebb gyök ér .. . S most itt pihen hús homlokom, két szemem, h úszéves életeim És visszanézek rá, az égőszem ü lányra, — T áp lálv a lenn a lan gy tav aszn ak rejtelm es nedveit. M elyből kihajt egyszer a vén Buda, s virágot bontanak Pestnek rom jai. Az új nap alatt kinyílik m ajd a két szemem, — Zöld füvek közé rejtett két n a g y ibolya, — Sugárát tükrözi m ajd fényes hom lokom A tiszta Dunának lágy h u llám ak én t. . . — A lkonyat, égesd el sírom on lán goló gyertyáid at. O, hajnal, harm atozd be sírom at tiszta könnyeiddel. FordiloUa: Tollas Tibor

M AGADRA H A GYTU N K TÉGEDET K icsi hugimg, te drága! M agadra hagytunk Tégedet. M íg fényes nappal Rád törtek gyalázva, S Európa szívéről letéptek rőt kezek. Keresztútján a m űvelt világn ak M agadra hagytunk Tégedet. H ogy körülálltuk földre tiprott tested, A hüllő ja j és forró vér felett, M elynek á rjá v a l beperm etezted Ruhánkat, — mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk, De senki előre egy lépést s e tett, C sak kezeinket em eltük az égnek, S m agadra hagytunk Tégedet. Szemünk láttára tapostak a sárba, Nem távoli őserdők megett, De Európa szívében, hol drága M últúnk őre a Fórum és a Parthenon meredt A dómokra, m ely visszhangként hordta A vádat, amit Dante em elt érted. Hogy bölcsesség, jog széthúllt d arab ok ra S Beethoven dala kilencszer zok ogja: Az életünk új barbár korba tévedt. S bár vállainkon húsz évszázad súlya. Elárultuk m últunkat és újra V ak félelem be fúlt a tett, S m agadra hagytunk Tégedet. Bűvölten néztük m ozdulatlan H ogy gázol át törvényen az ellen, S a szörnyetegnek végső pillanatban H ogy étv ág y a beteljen Á ldozatként a szörnyű lakom ára Kis hugunkat dobtuk oda s holnap Üj áldozatra vajon kit sorolnak? Bűnöd csak az volt, hogy a szab ad ságo t K ívántad, mint a kék m agas Büszke királya a sas.

És annyi volt hős fiadnak vétke, H ogy hitvesüket ügy hívták ,,enyém ", H ogy an y ju k at is úgy hívták ,,enyém ", H ogy lán yukat !« úgy ak arták hívni, S a földbe, m elybe búzát s vért vetettek, „enyém "-nek hívták a hazát, történelmet, ó h Isten mond hát vétek ez? Ezért tiportak le, — s mi szabadok M agadra hagytunk Tégedet! K icsiny hiigunk, te drága M agyarország! A lelkünk m élye és a városok Jazz-h angos éje, karikás-szem ű hajnalok A vádat hordják. H ogy letiportak s friss véred kiált A szabad ember foltatlan ruháján A m unkások olajos öltönyén S a vasárn api vasalt n a d rá g o k o n .. . Nincs, ki lem ossa véredet, Mit vád-piros ajakk al égetett A hom lokunkra húszezer halott; — ,,V ilág porondján fényes nappalon M egint m agunkra h agy tatok !" — És üldözni fog m ajd e bűnnek árnya: A béke szav át e lfo jtja a ja j, A szab ad ság új árulást takar. S ha ajkunk olykor igazságot hirdet S aját vétkünkkel hazudtol meg minket. M ert lelkűk m élyén érzik m ár a népek. H ogy bűneiknek súlyos agy ag láb a M egindult és sár tapad nyom ába És árulásuk, árulásba hal. És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg Rajtunk ég, — és homlokunk az égnek Nem tárhatjuk, hisz láncban a m agyar. M ert Európa szívében előttünk Fényes nappalon m egtörténhetett. H ogy m eggyaláztak szép kicsi hugunk, S mi m agadra hagytunk Tégedet. ForditoUa: Tollas Tibor

83

TORCUATO LUCA DE TENA HOSSZÜ, SÖTÉT AZ É J . . .

(Részlet)

H angokkal van tele az éj sötétje, csak Te hallgatsz mélyen, Uraml Te m eghallasz minden apró zörejt, távoli neszt, hídk zsongást; hallod a lárvát, a hernyót, a hangyát, a futó érintést, elhalt v issz h a n g o t. . . N e hallanád meg bajnokod harsány szavát az éjszakában , hü szolgádnak a sötétbe heisító k iáltásait? Be hosszú a hallgatásod, Uram! Mire m eghal az éj és keleten a nap m egrázza aran yo s sörényét, a Duna vize nem tükröz már csodát, délceg bajnok izma feszülését, fényt vérző fáklyát, napnál ragyogóbbat, se tört bilincset, mely bosszuló ostorként vágta a levegőt. Mire meghal az éj és keleten a hajnal fésülni kezdi rőt baját, a Duna tükrében g y á sz o s már a kép, holt bajnok teste hideg-m ereven. De akkor már késő lesz. Uram, ha meg nem töröd a hallgatásodi Égboltod csillagóráján nincs mutató. Te örök vagy. Uram, de akik Hozzád kiáltanak, az időben élnek, rettegéseik hom okóráján ham ar lefut a lét. M egszám láltattaJc perceik. Holnap oda az életi Nem hallod a Hozzád kiáltó hangokat? Be hosszú a h allgatásod, Uraml

SVÉDORSZÁG

NILS UNDSTRÖM M AGYARORSZÁGHOZ

Győzelem nincs m ondják a bölcsek. Az idő m úlásában csak a viszály örök. De van egy fa jtája a törvényszerűségnek ma és itt: Hogy ki m ásokat szüntelenül és m élyen m egsért végülis m egbüntettetik. H ogy ki a végtelen ségig erőszakoskodik végülis m egbüntettetik. H ogy ki m egnyom orítaná a legbensöbb emberi szab ad ságo t végülis m egbüntettetik. H ogy ki újból m eg újból gyengék ellen emeli kard ját kard által pusztul végül el.

STIG CARLSON SOHA

Egy nap lehull szívünk a je g e s űrön át átütve a félelem m éreg-nyilaival. Egy nap az űr hull a szívünkbe m ajd az űr, m elyet széttépett a félelem csöndje. A jö vő fala néma. Szürkén tornyosul a vérzáportól árnyalt láthatár felé. A remény bolygói is kihunynak lassan a Dunapart s a Sinai sivatag felett. Egyre sűrűbb fek eteség szo rítja át fázó világunk. M ilyen v álaszra vársz te, ember! És a reggel h an gjai h allgatva lapulnak a határokon. M iket kérdezel te, ember! S a feleletek m orm olása zavaros hazugság. Új bűnt leplez le minden virradat, — az értelm etlenség és hitetlenség s hazug b arátság nevében követték el, de ez a bűn most már bűn m arad a gyűlölettől ráégetett vörölő pecséttel. Az idő rothadt leikébe égesd bele ezt is: Soha még h ajnalt nem dobtak sötétebb é jje l elé, soha nem halt meg m ég álom ily kínzó halállal, nem száradt el soha remény ilyen m egtépetten, soha vér nem folyt még ily ártatlanul. És súlyosan zuhan az éjszak a a földre.

NILS LEEB-LUNDBER€ £ JS Z A K A BUDAPEST FÖLÖTT

O Uram könyörülj V étkük csak az hogy népüket szerették szab adságb an és bölcs rendben akartaik élni O Krisztus könyörülj Kenyér helyett a m agyarokn ak vért daráln ak a dunam enti malmok: A h atévesét aki lyukat szúrt a kerékbe rést vágott a benzintartályokon s együtt pusztult a lángokban a katon ákkal A tizenkétévesét aki grán átokkal körülkötözve a pán célosra ugrott A m eggyalázott an yákét és friss özvegyekét akik tankok elé vetették m agukat kisgyerm ekeikkel a tankok elé m elyek Pest és Buda utcáin dübörögtek tüzet ok ád va iszonyatosan lán ctalpaikkal széttaposva szétlapitva a védtelent a gyengét és a tehetetlent s a barrikádokon holtan heverő m unkást v a g y egyetem istát És azokét kiket ma é jje l kínoztak a halálba és a ném aságba Az é jsza k át bevillogják a m egcsonkított testek kiáltanak a m eggyötörtek Az élőknek teher az élet a holtaké az áhított szab ad ság de a vétek kié a vétek —

O Uram könyörülj

INGEMAR GUSTAFSON-LECKIUS A H O N TA LAN O K

Oh. örökkön bújdosók, nem tudják honnét érkeznek, hová m enekülnek I Pocsolya nékik a nappal, az é jszak a vad felh őszakadás. Életük nem zeneszó. ü re s lapokból áll csak az útlevelük. Nézz összeráncolt hom lokukra. N ézd egyhelyben topogó rohanásuk. Pillantásuk is hontalan. Ott késlekedn ek a félálom járdaszigetén , pirosra állított lám pákkal bekerítve. A hátizsákot oly szívesen kibontanák, odaadnák az életüket szívesen, m egtanulnának dalolni. Pusztaságban él egynehány, köldökzsinór nélkül, a társaik láthatár nélküli összevisszaságb an . E rejtelm es futás hova tart? Mi a célja? Elhullajtott stafétap álcák a gondolatok. Az embert k eresik ök. Ism erik jól a kövek érzékenységét, a felhők búskom orságát. A ttelelik az éveket. Lásd, házőrző kutyaként élnek a leégett háznál. Óh, örökkön hívők, nem tudják hol ver az idő gyökeret, hová m enekül a világ.

SZLOVÁKIA

J0 2 0 ZVONAR TIEN SZÍNHELY: BUDAPEST A GO N D VISELÉS ezt úgy akarta, rátaláljon Budapest s Pozsony a közös balsors áltaJ iis egym ásra: eltűnt m indkettő tiszta n ap ja — m ely fénylett d icső századokon s kísértetnek m ost isten tagadásra. Kín gerendáiból, csalód ás forgácsából s rem ény szikrájából tűz lobogott föl a Duna mentén: a raboktól tiport ősi Budapest nem bírta tovább m ár szíve alatt hordani gyüm ölcsét — kínokban forogva az utca kövén m egszülte gyerm ekét, s fölfénylett tőle az elnyom ott táj. S új bátorsággal a rab nem zedékek m ár fölkészültek, hogy tüzbe ve ssé k b á n a tu k a t. . .

H eródes azonban m egölte a gyerm eket — a tüzet letiporta, s perzselte lángban cson tjaikat, a hősök csontjait, páncélosoktól szétm orzsolt tagjait, s utána m egitta borát szőUejüknek. Pilátus is ott v o l t . . . m osta kezét m otyogó tiltakozás közepette, m elyen csak nevetett a vértől részeg vén H eródes . . . Az új kor vértanúinak vérkeresztsége ílym ódon jött létre. A történelem be dicsőn vonulsz be, Budapesti . . . de dicsőbb lehetsz, ha európaiul ver belül a szíved I A GONDVISELÉS szán d éka volt, egy esü ljö n Budapest s Pozsony a közös balsors zord végzete folytán: ojtsa be a Testam entum ot — m ely fénylett dicső századokon — h ajtásaidba, egy esü lt Európám. Szlovákból fordította: Sulyok Vince

TÖRÖKORSZÁG FAZIL H USNU D AGLARCA A M AGYAR HEGYSÉG

A m agyar h eg y ség csendes, Az erős, piro&arcu p ásztöm ép s^ép d alai elnémultak. Egyszere fekete csizm ák tiporták meg Szelíd tá jai szépségét. Béke, szab ad ság vérbe fúltak. A m agyar h egység csupa vér. V ad m adarak cikkáznak álm atlanúl a z éjszak áb an .. . A partról tisztán látni m esszi, hangtalan H ajókn ak érkezését, távozását; Fiatal anyák csak szajkózzák az esti altatót, A m agyar h eg y ség néma. S m ikor az ellen ség gon oszsága Az üszkös, szétroncsolt holtakra Az ég kékjéből lecsap, Nem érti A m agyar hegy, A m agyar hegy csak tűri. M inden h egység csendes a világbaji. A h egyek sohasem félnek, M ost m égis valam ennyi nyugtalan. A m esszeségből Fájd alm asan A m agyar h egy ség ja jt kiáltott. N ehéz a föld szinén gyökért verni, A gyökérnek is teher fönn a törzs, A törzsnek nehéz teli ágak súlya, S gyön ge ágnak a rengeteg levél; Teher a zöld is a lomb tenyerén. A m agyar h egység ja jt kiáltott.

91

De az an yák túlélik a s^olgaságotj — T artson ezer, tíz — százezer évig — Szobruk fehéren tündöklik a nafogyatkozásban, A S zab ad ságért egy v ilá g ellen, k alássz al kezében, Födanya új fiat Szül m ajd a világra. Ha le v á g já k a Szab ad ság fejét, L e v á g já k melleit. S zé tv ágják testét. Térdből lem etszik lábait. Tőből lem etszik lábait, A m agyar h egy újra föláll. Amig forog a világ S a földet légkör öleli. Az igazság dalát nem lehet láncra verni, M ert nagyon erős, H atalm as az. A m agyar hegy örök. Fekete keselyűk rebbennek föl az égre, — A haldoklók utolsó sóh ajai — A föld alatt Hű fiaiért M egindul a hegy H elyettük lélegzeni. C sillaguk : ikrek jegyében az esth ajn al csillag, — elült a harc. A N agy Víz, am elyből farkasok, m adarak itak, — elapadt. A fényre szom jas vad v irágo k — elszáradtak. Az öregasszon y gyútotta tűz — elham vadt. M egdicsöült a m agyar hegy És szent, mint a gyászlobogó. Fordította: Tollas Tibor

MUZAFFER ÜNKAN FELKELfiS

M esztelen m ellük feszítik az árnak Ő sapám látta tá j gyerm ekei. M íg szo lgaságb ó l a sza b ad sá g felé Folyik a Duna vérrel teli. A legm agasabb szik lacsú cso o állva Pestnek tárom ki karom és szivem , H ajdani hazám láncraverten, T estvém épem — én tehetetlen — S nem segít R ajtad senkisem . A süket égbe n raiet kiáltok, Az árulást hű szikláinkba vésem , S a Dunán úszó holtjaid előtt Legyen e vers a köszöntésem . Fordította: Tollas Tibor

(A magyar nyersfordításokat dr. Hason Erén, az ankarai egyelem professzora és Somi Özerdin, az ankarai parlametití könyvtár igazgatója végezték.)

AMERIKAI

EGYESÜLT

ÁLLAMOK

E. E. CUMMINGS H Á LA A DÁ S 1956

ez anti-világgal süllyedek el m iattatok szörnyű borzalom ba míg n agyapánk istene térdepel e gy senkinek mintha valaki volna m ely éjjel-n appal egyre hadarja n agy dem okrata h ang-vigyorában „so k kicsi nép élni ha akarna szabadon — bízzon csak az usában " s föltám ad a nép m agyarországon rettentő sik o ly sod orja szavát „anti-élet rab ság a ne v ágjo n inkább választom a szabad h alált" h an gja m arathonig em elkedett m ég term opylaet is földúlta ez s minden em ber-se-volt évezredet mire végül m eghallotta az Ensz „elh allgass te csöpp m agyarország és úgy tegyél amint azt mondom itt a ked ves jó m edve m orog rád s amit mi féltünk az a quo pro quid"

uncle sam csak von ogatja kecses rózsaszín v állát — hisz már ism ered míg liberális ciciket keres „m ost nem érek rá" ny
JOHN KNOEPFLE A M AG YA R FORRADALOM Holtan fekszik: az utcán. N in cstelen sége m ár a szennyvízcsatornáké, d€ sebeiből m ég csöpög e gy kis m aradék-kifosztottság. A d av ajg itáro s hazam ehet már bizton sága összerablott ezüsthegyére. S mi csak néztünk mint közönség térdünkhöz fagyott nagy kő-kezekkel. Angolból fordítotUi: Mokkái Adóm

AZ UTCAI HARC UTA N

I Az utcai harc után tan kjaik visszahúzódneik é jszak ára s az asszonyok előjönnek h alottaikat fölkutatni, púposán és ingadozva, feketén mint bölény a kiszáradt folyóm ederben szim atról szim atra hintáznak a v ég ső sárkupacn ál s várakoznak az egyetlen ism erős helyen. Aztán egym ásután em berivé m erevednek; arcuk oldalra dől lefelé bágyadó szem m el fölrepedt szá jja l. Kihxill kezükből a kenyér mindig ugyanaz. Ü gy térdepelnek a holttest sárh üvelyén él mint élő vizeknél. Senunit sem teszel. Elnyerted külön világodat. Az asszonyok térdepelnek s a halottak ham vát karju k cserepébe ültetik át, hordozzák fekete virágzásban. A sszon yodra vársz, halk m egdöbbenése mint kezében a m egszegett kenyér, férges é s ehető. Semmit sem teszel. Á llkapcsod rágcsál. Az ó szem ében m ár ott a holnap. Te v ag y az kit az asszonyok fölkutattak öklükben m egkövült kenyérrel. H alott vagy. Nem tartozol senkinek e végső éji p illan tással önnön holttestednél. Nem érdekel v a g y ami érdekelne atm ak m ár vége. Föláldozná m agát ő a kőtörm elék közt tudod és később viszed őt m ajd, de most az élet csak annyi hogy egy szer m ég érinthesd állát u jjaid h egyével.

Á llkapcsod m agában rágcsál. N incs mit mondani. Az asszon yok egym ásután viszik halottjaikat. Nem érdekel vagy ami érdekelne annak már vége. A csend ízlelgeti a port és a vakolatot. És aztán viszed őt. II „K edvesem ", gondolod, mintha em berséget gyakorolnál, „Ó, n yíljék ki ajtód ettől a haláltólI" De nincs mit képzelődni. K öztelek van, inkább mint remény, a v a ló ság h ogy halálotok m egfizettetett. Az előre fizető haláltól nem nyílnaJc ajtók. Egy jo g van csak, távol m aradni m égegyszer a fekete asszonyok virágaitól, a halott férfi állk ap csáv al enni kenyeret, érintem - mintha szám ítana — állát ujjaid d al, várni az éjszak a enyhülését a kőtörm elék közt. Gondolod: .S o se voltam tisztább ennél. Sem a rózsás gyerm ekségben, sem a liliom szentségekben, sem ha szám tól vontam m eg a kenyerei egy fecseg ő koldus miatt, sem a sürgős aratás hőroham ában, sem ágy án ak első nagy holdvilágán". III Életben m aradni m iután m egfizettek valah ogy zavaros dolog. Tudod, hogy m eghaltál, de szo k ás bujkál lazán egy m ásik szerződésben. Fordulj el akár egy p illan atra is az aláírástól s az em lékezet keveri a lapokat mintha élnél. Eszed tűnődik csaló d ásai közt mik be nem csapnak. Figyeled, úgy játszik mint gyerekek egym ásközt. Egy élvezet mi akár öröm is lehetne m egingat; hagyd az ideget hadd k a v a rja föl mi m egm aradt neki hadd legyen kedvesien rossz egy kicsit. V agy

nem érdekel v a g y ami érdekelne annak már vége. Lábadra dőlsz, a szádon lég y raj robban. Gondolod; , V alam ikor valakin ek hasznára lesz h ogy m eghaltak ő k *. De mit szám ít. Holnap m agától kell m egoldódnia. Életben m aradni miután m egfizettek zavaros dolog: az az utolsó éj a kőtörm elék közt, szerelem ből. Angolból fordította: Tűz Tamás

DONALD HALL A HARMADIK ÉVFORDULÓRA Tollas Tibornak

Egym illió színes kendő lebbent Budapesten. Mintha a házak borultak volna virágba. Leányarcok csüggedt szélcsöndben mint a zászlók. A kertben döccennek a fagy szekerei. Eget vigyázó m agyarok fehérlő selym ek alm a-szirom hullását kém lelték egyre. Senki se jött, é s a N ap behúzta m aga m ögött az ajtót. Angolból fordította: Vitéx György

SÁMUEL F R E N ai MORSE LÁ BJEGYZET EGY FORRADALOMHOZ

Túl sokat látunk időt és helyet ahhoz, hogy tudjuk, m ilyen a világ, idegen arcról felénk integet s a já t közönyünk s az 6 szégyene, kényelm ünk csaknem m egrendíti már. Túl sokat látunk időt és helyet: a háborús hír, a vak rendelet, m ely a szab ad ság zászlajára h ág idegen arcról felénk integet, amit az elme nyom talan feled, hogy kétségek közt n y u g t a s s m agát, túl sokat látunk időt és helyet hidegen, miként a görbült terek, zavartságunk; a m egoldatlan ság idegen arcról felénk integet míg csapdákká válnak a közhelyek. Mint a bolond, mint ak it bűnök dühe rág, túl sokat látunk időt és helyet mely idegen arcokról integet. Angolból fo rd iio U a: Vitéz György

RONALD PEaiRY ÉVFORDULÓ: 1963 OKTÓBER 23 — K özbeszúrás és kaim nentár K ocsis G ábor verséhez —

H a m égy — egy általán — Szaporán szedd a lábad. Az oltatlan mész A lábad alatt még mindig Zabálna, lenn, az üreges utca alatt. Az U tolsó elhibázott lépéskor Lezuhant m ég egy R áadás-oszlop és a csont-száraz téglák Porrá omlottak, hogy hanyatt-hom lok T án torogh ass tovább — akárcsak azelőtt — Bele az árnyék kilátott torkába, ó , igen, Lesznek m ajd új falak A legutóbbi szezon Törm elékköveiből, s új üv eg is lesz A m egeresizkedett ablak keretek be — de A m egtörött hátú házak Szem ei M ég mindig tefeléd tekintenek, V alid be H ogy mindenfelé H aldoklóban a Nap. Itt is V égtire hát, lehullott Az utolsó árnyék. M égis Mit tehessek a belső bizonyosság ellen. H ogy itt is, m ost is. ez az árnyék Inkább egy feszülő kézfogásé M intsem a sötétség V alódi arca?

DÁVID POSNER BUDAPEST. 1963 A verebek túl sokat fecsegnek. Nézd a katonákat, c!>ak annyit m ondanak „C sepel, Csepel, csep el". A kerék-szabdalta égre ráférne e gy jav ítás. M a összeült a d agály parlam entje, a lev egőre felügyelnek és a lombok fölött a szél az úr. N em esfém ekkel m egrakott bárkák vonulnak a Ehinán és V isegrád ra, zsúfolt gőzösök. Szeles örvényt kavarn ak akár egy h adsereg, ü re s öblök tág tekintete vet horgonyt a szemben. Faltól oszlopig árad a nap, rálel a golyó-ütötte lyukakra, áttör a birodalm i tarlón. Innen fel A kvinkum ig harci szekeret h ajtottak a róm aiak, a piacon kenyeret vettek, vén asszon yokat kérdezgettek. Bölcsek vagyunk? M egm arad, s m eddig e templom, m eddig e sebesült házak? Petőfi áldó kezet emel a szobrok körül szoron gó m adarakra. Szent Gallért, aki nem volt m adár lezuhant Buda m agasából. Bár feje szétzúzódott, m aga a mennybe ért. V áros, félig hegyen, ahol e gy m árván yasszon y tiszteleg az oroszoknak, lábánál egy katona szobra. Bonyolultan hideg árnyékától hullám ot ver az úttest. Ebben a városb an tűzzé lesz a jég. R opogószoknyás asszonyok láthatatlan korsókat egyensúlyoznak.

A fiúkon tiszta ing, szívük felett h ordják nevük k-ezdőbetüit. Éjjel, mint fák között rejtőző álJat, zene rem egteti m eg a szigetet. Kérded az utat, a járókelők németül felelnek. A fiatalabbak ism erik a történelmet. Tudnak négerekről, televízióról. S ha jó az idő, úszni mennek a műhullámos nyitott uszodába. ,,Hullám ok” , m ondják a verebek, ,,hullám ok", ahogy nézik forrongó fényben a medence csillám ait. Fröcskölhet a víz, ők nem hiszik el, hogy ez a d agály igazi, hogy folyót hullámoztathat, vagy tengert háborít. Angolból fordította: Qömöri Györjfy

PARIS LEARY BUDAPEST Feledd el m agányos helyeken; ha római katonák lábdobogását hozza vififiza a szél, ahogy szitáló esőben m enetelnek enylie dombokon át, csatázni latinos m érséklettel.

Feledd el a lányok között, h átizsákkal a válladon turista-falvakban és tiszta, helyreállított normann kolostorokban, — a v a g y m éreg-drága teádat szürcsölve, H orlick hirdetések — és kiszolgálóktól körülvéve. Feledd el, ott ácsorogva biztonságban a nyugodt architektiiráju Lord North Streeten; ha cigarettáért, a v a g y véletlen tá rsasá g kedvéért ugrasz át az út túlsó oldalára — feledd el! Ü gy sem jelent semmit se és semmit sem tehetsz, hiszen semmit sem kezdhetsz azzal, miben egyszer már m ajdnem hittél! C sak é jje l riaszt fel a cselekedni-vágyás. Szükségünk van az alvókra, az izoláció és visszahúzódás új hőseire, kik nem érzik immár Európa vérző, hatodik sebét, m ely véresre festi az óvatos újságp ap írt, ha kibuggyanó könnyek árjáv al keveredik. Szükségünk van a holtakra! Feledd csak el vasárn ap délutánokon, ha barátaiddal gram ofont hallgatsz. Sohse fáradj el a feledni-vágyásban. soha! S ha az önkiszolgálóban váratlanul felsír egy kisgyerek, viss7.a ne em lékezz a tankok ellen feszülő gyerm ekek sikolyára! Fel se tekints. Ü gy sem tehetsz semmit, az égvilágon sem m it sem tehetsz. Angolból jorditoU a: Tóth-Kurucz Mária

JEROME MAZZARO A M ÁSODIK VILAGHABORÜ UTÁNI NEMZEDÉK DICSÉRETÉBEN

I A gépfegyvertűzben, reményből, mmt m élyből ébredőn: uteikon át egy ed ü l fut s űzve, szokn yáján leng októbervégi, fürge szél: riadt égi-héjja. II H alált ismert m ár ő a földalatt sötét napjain, hősként feszülve, míg hitte: növő fia h allván miért harcolt: gyarapszik és a nyilt égbe tör. III Vénen, szinte eszét veszítve, undorral kiáltoz — egyetlen életének, m elyet adott: halál s sza b ad sá g istene — irtózva, hogy méhe terhe volt.

WILLIAM T. MOYNfflAN MALÉTER ÉS N A G Y IMRE HALÁLÁRA

H őség tapadt a városra, midőn fáradt igeizságok nyilvános jó sai; katasztrófák és fekete különnyom at — közölték, hogy m eghalt a két m agyar. Mit ők nem mondtak el, aat tudtam én mint az osztályt ismétlő gyerek ki látja h ogy fo glalják el a padokat körülötte a fiatalabbak. M ert m egism ertem az ism eretlenek pillantását, azokét, akik most virágokat nevelnek szem gödrükben a részeg császár h ivatalos látogatására. És em lékszem a farkas-sovány jo g ászra is aki harcolt és elmenekült, hogy percenként harmincöt dobozt h ajto gasso n egy bridgeporti gyárban. Akkor, Októberben, m uskotály reggelekbe öleJte gyerm ekeim et az őszi nap és délben fényes festék szag a érzett meg kem ényhúsú alm áké, míg Budapesten Szent Istvánnal gyerm ekek erjedtek a Tetrarcha acél szőlőpréseiben. S e g y hideg októberi éjszak án vártam , hallgattam az írástudók ábécés görcseit, az állam férfiak botladozó beszédét, form ás tirádáit mig a v árók at m egsüketítették s £L2 é jsza k a látván ya m egvakltott.

Túl a föld hailálának fédelmén kegyetlen thébai nap alatt állok e néma, hom okkö-szájú, igazság-sú jtotta vUágbain. Az orákulum csön d jére hallgatok amint atyáim h alálát m agyarázza. Angolból forditoUa: V ilit György

NEIL BRADFORD OLSON M AGYARORSZÁGHOZ — Ha A m erika m eg m agy arázh atn á. . . — Elveszett szív ek s nem tú lságo san kicsiny áldozatok, b árcsak a szav ak összeterelhetnének benneteket néma sírjaitokból, hogy A m erika m egm agyarázhatná, mikép tagad ták m eg szab ad ságtok at a nemzeti kín és a teljes, mindent m agábaíoglaJó ár szab ályo s kifizetése után. Am erika, ö r e g A m erika em lékszik még a kemény ig azság ra: nem azokat szerette legjobb an a szab adság, akik a legkeveseb b vért ontották érte. Kin és a haza szeretete kéz-kézben járultak korai szabadságu n k véres piacára. Am erika em lékszik a h alálos-egyhangú szertartások ra m ártírok sírjain, az első bátrakra kik gyorsan hullottak, — ném aság átka kísérte őket rongy-köteg vereségbe. De ez vérrel való fizetség volt, beleégett a történelem nagyképzeletü sodrába, mely az emberi elmében legyőzi az önkényes, apró-cseprö esem ényeket.

És így, m íg az egyént kínozták, m egégették és elfeledték, lelkes építők m egtetézték az alkut vonáson felül a gazdag, term ékenyítő nemzeti kinccsel. így bánjon veletek az Idő és így is fog, ha a so rs — derült égből villám csap ás — szeren cséje m egérint s igazzá av
RONALD PERRY TURTÉNELEMLECKE

Buda, 1956. Október Felkél, és a felkelő hold Telibb s vöröslőbb, mint a leteu-olt G yüm ölcsösök S 2 ü r e t je , lebegő Rétek, sáp atag Arcok, koponyák Immár áttetsző finom csontjai, A roncsolt kezek hirtelen V irág gyan án t kinyílnak: ,,HaláJ, M agadtól részegülj te meg, mi m eg szö k ü n k . . . " M ióta csak a sa s A Germ ánok kezébe hullt, és az utolsó C sászár m eg meztelen H entergett bűzló északi Pásztorfiaikkal kócos szőrökön, s fehér H óleopárdok járkáltak az eltört oszlopok között, Nem volt m ég ehhez fogható Rom oknak zendülése. Tankok G ázolták le a piros pipacsot A réten, ahol egykor egy M ásik csata előtti éjszak án a hold Fehér s lágy gázló m acskaléptivel H agyott, karom nyomot, hogy bárki lássa, Egy fél-légió homlokán. És így ugyan — E rétek itt, am elyek hajdan Sasvéren híztak fed kövérre, Beisszák ezt a v aseső t is, és K ih ajtják m ajd egy pillanat alatt Az egyazon szelíd füvet. M ely p ajzsn ak és sisak n ak dísze volt És üres vérteken virágozik.

DÁVID RAY TA V IR Ó SZA LA G : T lZ ÉVVEL U TÁ N A K erek egy évtized esőből, és már az özönre üzenet­ gondolok, UNO-nak am ely az p ark eltes szállongott. termében mint a hó, csupán csak hogy szívvel altisztek lehajtott olva&sák fejjel az M ásoknak üvegpalotában. torkát a fojtotta, rettegés hang sem fért bezzeg még rajtuk ki, nem régen beszéltek, nagybátran hullt a v a s­ át szám os függönyön szélbélű m ár szájró l ígéret, szájra járt, gyerm ekek, míg végül papok is kaptanak.

fegyverre

S fölnyílt a seb, ahogy győzelm et szokott, ha akarnak, veszélyt is némi vállaln i kell. H arcol

(Részlet)

az ember, rem élve, jóhírtől m«ajd a seb beheged, nem figyelt, A.m Isten amidőn az a szó szalagon kopogott OKTÓBER 26 EGYESÜLT CSÜTÖRTÖ K D. E. NEMZETEK H ALLOTOK? ó botor lám, Henry bajrátim, Cabot Lodge, épp nem ért címzett, rá. Hiszen valaki, értitek: aki nem Vietnám igj hibát sebiben. őkelm e M it tartson egy m arok M olotovam atőr koktélos s lányról, kik nem tudják, táviró mik is a szalagok ? m agyarok. Látjátok, ilyen ha A m erika ígérnek m agas én Is itt tornyából; nézem el, Mó hull,

“ akár a távíró szalagok.

I>:SI.IE WOOLF HEDLEY IJTÓIRAT: M AGYARO RSZÁG

A szab ad ság p olitik ája nélkül a politika fogai sMggatnaik széjjel. Háztetők szab ad ságára épített pillanatok k árty av árát ledöntő lankák ünnepük sírjain kat. A halál közhelyei függenek fáinkról, r.lő h olttestekké válunk k_ik a szörnyeteg-óra m utatóiba kapaszkodunk hogy elodázzuk az ütés idejét. Mert nem volt soha ilyen szab ad ságu n k égő körutakon veszünk mintát belőle e s m érgezett kenyér m ellett g y ilk o sság paprikázza szíves ételünket. Sohasem látott bajtársak b a ütközünk. Az ágyúk gyűrű jébe fogott lélek nagyobb m ennydörgést hallat: Fölülm úljuk mag\inkat, de Európa áll csak, bám ulja a történelmet, mintha sebezhetetlen volna. Holnapra fölsúroJják az utcákat iskoláskön yvek v áltják föl fegyvereinket a Szibéria m egfagyott M indörökkéi őrzik a foglyokat. M ost szelek sikoltanak fülünkbe s elúsznak mint a Dunába fulladó újságpapír.

K A N A D A

WATSON KIRKCONNELL GLÓRIA VICTIS A Nemzetőr körének, szíves üdvSzlettel

D icsőség a hős lányoknak s fiúknaJc. Kik puszta kézzel is m egfékezék P áncélosát a mezozoikum nak, Az éj hónának vértes hüllejét! O ntották g y árak és vidám tantermek, S a tűzhelyek m ellől is dőlt a nép, És minden rém ség béniaságba diennedt, Hol zúgatták a S zab ad ság nevét. V eszteg a szörnyeteg, tetetve hőköl. K arm át behúzva s eifödve fogát, N ehogy, fölverve tán m ég szenderéből. Lecsapna rá a felbőszült világ. N yugat nem mozdult; és a Brontosaum s Tiporva, bőgve vetette m agát M indenüvé, hol az ifjonti kórus V égsők ig zengte szab ad ságdalát. Lehet-e, hogy sírján örök lak at van? A költő gyötrődésén átrem eg A m agyar szellem , s eljő, halhatatlan, M egváltani még az embernemet.

ARGENTÍNA

GUSTAVO G A RaA SARAVI M AGYARORSZÁGHOZ — Dr. Máthé Ernőnek —

M ár esthom ályba hulltál, gránátok és v a sak s bitófák közül is. — bár m agány láncra verten, — száll fel a h allgatásod s villogó fényeidben ég a szuronybozót és rőt az alkonyat. M ily fohászok szállnak s m ilyen gyilkos szav ak csapódnak le a síró, vad, kietlen homokra, a siv a ta g gyűlöletben a szenvedés lova vajon hová ragad? Könnyek őszirózsái, dúló vasak , bitók csóktalan kihűlt ajkak, vég ső bú csúszavak alkonyi tája és égő szunyogbozót, szelíd em lékezés rab országa s a lándzsa vég-akkord ja a szívében s egy fájó akarat: győzni hősként és megpihenni egy im ába'. Spanyolból jordilotta: Mikszáth Antal

RAFAEL SQUIRRU KERESZTESEK Magyarország népéhei

T estvér eljött a vas ó rá ja legszebb m entéd oltsd m agadra illatos o la jja l kend m eg izmaid ünnep van ma halálünnep erős karunk a világ szem e előtt igazságot tesz. Feszítsd az íjja t ne félj ha puzdrád halálthozó nyilát útra engedni kell. Egy angyal mondta nekem lélek lelket nem öl ha porba hull is a test. Ellenfeled neked köszöni m ajd a tiszta halált az anyaföldön v agy felhők fürtjei közt mielőtt húsába harapna a tél. G yűlölet szíved ne terhelje nem illik hozzá szent dolog ez. Tekints ártatlannak a vadat m ely előtted áll

a haláltól ezért nem engedhetjük hogy őrült szen vedélyét ártatlan vérben fürössze. Fel lándzsák a kürtök szóljan ak dobok dübörgése k ísérje menetünk s lobogónk hirdesse m agasan szent az ügy, m elyért kardunk a m arkolat k eresztjéig ellen séges m ellbe döf. Előre Istenért s a Szűzért előre. Spanyolból fordította: Rónai Zoltán

ATAHUALPA YUPANQUI M AGYAR T A JA K Jártam akácos, h ársfás országodban, Büszke K árpátok, dalolt a levegő, Legények táncos lábán csizm a fényiéit. Lányhajban pántlika, szélben lebegő. Sétáltam M iskolc hosszú utcáin, B ányászkezekben harm ónika szólt Idők keresztútján, hol acélfolyók S ősi szekerek találko zó ja volt. M ezőkövesden elszunnyadt az idő, Ruhákon nyílik ezer színes virág,

A szőlőkben csárd ás ütem e lüktet, Borát irigyli Eger s a n agyvilág. H onvágyam dunai párák becézték, Ha bánatom fájó dalba öltözött. M ily m essze vagy, lelkem A m erikájaI M ily m essze, otthonom a h egyek közötti Az éj hegedűk v ará z sá v a l ébredt, Közel s távol jajd u lt húrokon a dal. Bennük a földkerek minden szerelm e, A cigány, ha húzza, szinte belehal! Zöld budai halm okon kerestem én Az egyetem es, örök, emberi szót S egy v ak cim balm os öreg vásártéren M utatta meg, mit rejt a lélek-bozót. Nem lehet! H ogy lehetne elpusztítni A hold bű báját a tulipánokon? T av aszcsod ára született szem ekben Mit keres tankok vad tüze, füst, korom ? M agyarország, drága kis zenedoboz, C sillagok álm ával ékes, himezett. Szívem kibontja sátorpon yváit mind, * H ogy elm ondja néked, m ennyire szeret. Spanyolból fordilotta: Rónai Zoltán *)

A költő evvel a kép[>el »aját indiánfánöki .származására utal.

BRAZÍLIA

(;iJILIIE R M E DE ALMEIDA A LECKE A Magyar Forradalom 10. évforudulójára adom ezt a köl­ teményt u Sdopaiilói magyarságnak, mint ro ío“ e hősies nép lábai elé. Sao Paido, 1966. IV. 18.

Elnyűtt köntösöm férceit foltjain át, s ha fogod a réz-krajcárt, a kem ény kenyér-héjat, megismere
CSILE

GABRTELA HUNEEUS

VÉRTAN Ú FÖLD — M agyarországh oz — G sillagfüzérrel koronázva, az időtlen időből lassú léptekkel jő az é j . . . J ő az éj lassan . . . Álm atlan, szépen h allgatja a jó s danát, és sötét, királyi p alástját a földre teríti ki. A szunnyadó tárgyak s a fény árnya közt ajk án pecsét. Hosszú, h allgatag u jjai reszketve nyúlnak H ungária földje felé s megs'imogatnak völgyet, tetőt, pusztát, erdőt, várost és folyóvizet. A bús való órájáb an titkokat fed fel: királyok s koldusok, urak s cigányok, zsarnokok s rabok titkait.

Pedig lám, m ást várt az éj: szeretők, u jjon gó énekét, szerelm es szívdobogást, fényes, nyugodt arcéleket az extázis tüzel után. Az egek zokognak, hamut sodor a szél, az éj rém ülten n yög . . . P alástján a csillagok kialudtak mind. A vértanú földön sötétebb, gyászo sabb lesz az éj is. A légben apokaliptikus hangok fém torkok kemény, zavaros kiáltásai. M agyar földön eszét vesztetten bolyong az éj. H alálm ezőkön kúszik át. V állán a véres p alást a fájó föld halotti leple lesz. És ott m arad és ottan vár valam i m egváltó szélvihart, hogy elűzze az árnyak h adát és k itárja a hajnal kapuit a nap felé. Spanyolból fordította; Rónai Zoltán

HONDURAS

F E U P E E. ROJAS

AGGÓDÓ ÉNEK A M AGYAR NÉPHEZ (Részlet) Szavainkból vér szivárog, fáj a szem ünk, ha arra néz, hol M agyarhont m egtiporták; sajo g a test, a szív, a kéz . . . K iáltanánk, de torkunk rozsda m arja, lelkünkre veti gyilkos árnyait a nagy tragédia, ezernyi karja szorít, fojt, mint a polip. Nem tűrhetünk határt, hol kínban él és hal az em ber! H allanunk kell a jajt, mely árad, elönt, mint a tenger! H ogy nézne itt a lélek Hit- és osztálykülönbsóget? Legyen vége minden ősi gyűlöletnek a Föld kerekén. A síknak, völgynek, oromnak az ég peremén örököse, lak ója az emberi fajta. Kik im ádják K risztust térdet-fejet h ajtv a s kik a M ag a ssá g o s fényét meg sem látják, egyaránt vagyunk testvérek és árvák. Látom, hogy árad a sírás, az erekből kicsap a vér, egy nép reszket, de m égis óriás,

h aja g j^ az egek ig ér! Az igazságtételre eljött az óra, fáklyát emelni itt a pillanat, szólít a kiirt harca riadóra! S kik nyugosznak m ár m agyar föld alatt, érettük álljunk m eg egy néma szó ra; értük, kikben volt még hősi jellem harcolni M oszkva hordái ellen! Polgárai a n agy világn ak I Budapesten sötétek az árnyak, sö té tje rágja csontunk, lelkünk . . . M agyarország, mi nem felejtünk! A rassato k le sarló-k alap áccsal mind, kik az ig azság o t szeretjük! Idézzük m ost e népet, fiait ne feledjük, se szom orú helyét a nap alatt, és idézzük M indszenty nevét, ki a börtönben is pásztor m a ra d t. . . Spanyolból fordította: Rónai Zoltán

MARTINIQUE AIMÉ CESAIRE IDEGEN N A PO K M ULTAN a nvagyar népnek, az ú j gyármatoaitáa áldozatának

nepem mikor idegen napok, múltán miikor nyílik ki gyógyu lt válladon fej: végre tiéd, szó; s-aját szavad az árulók, a bitorlók m ikor k a p já k m eg a felmondó táviratot — lem osott föld, osztott föld visszaad ott kenyér m eddig m eddig leszel hát sötét játék szer m ások farsan gján , m ások m esgyéjén kivénhedt m adárijesztö holnap ó az a holnap népem m ikor a zsoldos utat veszt s bevégzi ünnepét kelet p írja lobog a fü szívében nép rossz álm aid szak ad n ak nép a m élyből em elkedsz nép rémkép — szelídítő hajnal nép az üvöltő dörgés szeretője holnap m agasabb édesebb szélesebb földek hanghullám aira vihar gyógyító ekéje

SALVADOR

CLARIBEL ALEGRIA H ALO TTA K

A kövezeten fekszik egy öreg ember. Hideg, hideg a szél, a szél az utcákon fütyül, törött ablakokon betér. A szél fag y asztv a fut a testen, száguld a szíven át, mint egy üres termen. TúJ hideg van ahhoz, hogy sírjak. A szél, mint a kés, v á g ja az orcát. A szél em elgeti az ingét, mint fátylat, az öreg halottnak. Sok halottat láttam e napokban. N ekem m ondhatják, hogy egyik halott olyan mint a m ásik. N incs halottabb, mint e g y m adártetem és egy halott gyereknél nincs csúnyább szeszélye a soTsnak. Em léktáram ba m ég sok m ás halottat raktároztam el az órák során: halottakat, kik dicsön haltak, halottakat, kik csodálkoznak, halottakat, akik kiáltan ak halottakat, akik bujkálnak, halottakat, kik élnek és élőket, akik m ég nem halottak.

H alottak, halottak, halottak. N ekifeszülök, akik járn ak a háztetőkön, az utcákon, a kapukban, zászlóvivők a szélben, a hideg novem beri szélben, a szélben, m ely egy re fú jja, mint tem etési flóta fú jja, mintha nemzeti himnusz volna e lé g iájá t a halottak egész népe felett, élők népe felett kik tovább halnak a hideg novem beri szélben m ely emeli, em eli, emeli az ingét az a g g halottnak s lágy an sim ogatja h aját. Spanyolból foTditotta: Mikszáth Antal

URU GUAY

JUAJSA DE IBARBOUROU PROLÓGUS

Ezen a csupa csillag és csupa rózsa délam erikai karácson y éjszak án eloltottam karácsonyiám at, h ogy V eled leh essek mártír M agyarország, hogy legalább szim bolikusan egy legyek a Tieid közül, egy asszony, aki im ádkozik m últadért és jö v e n ­ dő sorsodért, egy asszon y, aki ugyan nem fegyvert tart ke­ zében, hanem lantot és aki soha nem átkozódik, hanem énekel. De most, am ikor vérzel és kínoznak, most, am ikor mindenki, aki szereti a nagy emberi erényeket, úgy közeledik Hozzád, mint a m egfeszített Krisztushoz. Itt térdelek sötétbe borult hazám ban és kérem a soha el nem m aradó isteni ig az ság sz o l­ gáltatást, könyörgöm Hozzád először életem ben, hogy vértelen sorok haszontalan faragójából változtasson k aton ává a Te soraidban' M ennyire szeretünk T éged M agyarországi Az édes ifjú sá g ­ tól kezdve, am ikor álm unk voltál a ligeti és tabáni fák alatt, a Duna partján, am ikor m egnyerted szívünket boldog és ro­ m antikus varázsoddal. M ennyit nőttél és mennyi hősies harcot vívtál azóta sz a ­ badságodért. N agy szerelm esed vagyok, büszke felséges érté­ keidre és m egronthatatlan m éltóságodra. És szent v ag y M a­ gyarország, rettenthetetlenül dicsőséges, halántékodon a tö v is­ koszorúval, mint a M egváltó a K álvárián. Példája v agy azok­

nak a népeknek, m elyek többre becsülik a halált a sz o lg a sá g ­ nál, az éh séget a becstelen m egadásnál, a véres harcot a la­ k ájo k jó ltáp lált g y áv aság án ál. Ezerszer szeretett M a,gyarország, akiért annyit sírunk, fo­ gadd el szívem et és ha tudod, változtasd fegyverré, v agy v il­ lámmá. M ontevideo, 1958. decem ber 24-én. Spanyolból fordította: Kelemcry Ttonáa

ERNESTO PINTO DAL AZOKRÓL, AKIKET A HOLNAP M EGKOSZORÚZ

Á ldottak az özvegyek, kik a holt apák p u sk áját a fiák kezébe adták, a m űhelyekben helyükre álltak és a m ezőkre mentek. Az ósdi tűzhely általuk parázslik fel újra s a fiatal búza beérik az olajfák árnya mellett. Á ldottak a gyerekek, kik búgócsigáik saro k b a téve rohantak tankok ellen s utolsó sóh ajuk kal an yjukat hívták és a hazát. Á ltaluk szállnak v issza a lepkék s ragy og a lég s víg n evetés fecskéi ébresztgetik a rét virágát. Áldottak a lányok, kik m egőrizték ajkuk mézét és liliom ragy ogásu k mikor vad tűzzel feléjük lobbantak a barbár vágyak. Á ltaluk jönnek újra csendesen szerelm es párok s a délután boldogan húz föléjük hosszú árnyat. Áldottak a diákok, kik zsongó iskolákból az utcákra rohantak zsebükben töltényre cserélve át a ceruzákat.

A niadarak: általuk hozzák vissza a napok virágát, a nyíló körtefákon m eg a tavasz fehér ruhát kap. Á ldottak a m unkások. kik testükkel harcolták meg az utca harcát és az ism eretlen szab ad ságo t a porból kiáltv a hívták. Értük a gyárkém én yek ajk án új zsoltárok fakadnak és a házak ablakán, mint a nap süt be az igazság. Á ldottak a kivégzettek, akik, mert hitüket m egvallották, a falhoz rogytak s a h alált választo tták lélek-m ardosó élet helyett. Holnap általuk nyílnak félelem nélküli szóra a szá jak s a határsorom pókon át egym ásba fonódnak a kezek. Á ldottak az öregek, kik m erészebbek és bátrabbak voltak a fiataloknál géppisztolyok ellen mellük falát emelve. Á ltaluk őrizhetik m ajd n agy ap ák az unokákat olcsó pipájuk kékesen szálló füstjén m erengve. Á ldott légy Budapest, lerom bolt falaiddal és m egcsonkított szobraiddal, széttört hidjaiddal és földre sújtott tornyaiddal. Áldott légy gyászodban, mert csörgő és halottaid

Budapest, m egkínzatásodban, szivárgó sebeidben, véred lem ossa földünk g y alázatát nyom ában biztos lábaddal indul a szab adság. FordUotia: la k k o s Antal

ERNESTO PINTO EGYEDÜL S ELH AGYOTTAN

Budapest, m ily m agányos v a g y a h alotlaiddal s folyam oddal, m ely csendesen sirat! Békédért s az enyém ért etgyedül s elhagyottan harcolsz. K enyeredért s fiaim kenyeréért egyedül s elhagyottan harcolsz. R ózsáidért s az álm aim ért egyedül s elhagyottan harcolsz. K alászodért s csillagaim ért egyedül s elhagyottan harcolsz. Azért, hogy lehulljon minden lánc s az ember szabadon, ne félve járjo n és daloljon, egyedül s elhagyottan harcolsz. Budapest, v ilág világa, m ily m agányos v a g y a halottaiddal s folyam oddal, m ely csendesen sirat!

AUSZTRÁLIA VINCENT BUCKLEY A M AG YA fi V ÉRTA N Ü SAG m E JÉ N Hódolatul Mitxdszeniy József bíborosnak

(Részlet) Faragott kőnél több az akarat; Érdes szentség-szobor. A vértanúk K egyelm e tiszta, mert vérré d agad Bennünk legkisebb céljuk is s aludt V én án kat fö lk av arja. De ki kér Efajta irgalom ból itt? A kín Éve már m essze van, nyugodni tér Mint rég bezárult Éden. Am akin Atleng a szóló illata, nehogy B eszív ja é jje l s édes-szertelen Pusztákon járv a bezengje legott A lélek roppant földjét — fegyelem Mint szobrászkézben a kő. De k ivág Érzékeinkből az elkapott világ Egy ,,Irgalom " siko lyra; ifjú s bölcs Jö v ő t épít, hol nincsen már erkölcs. S ki gondolná, h ogy istentisztelet Zeng egy ag g vándor szellemén, ki hall H egym ozgást s tu d ja a végzetet? A hír könnyű, de már leszállnia Nehéz az aggn ak is: a szeretet Szo k ását elhagyni s tudni, a föld Tűzkő csak, zöld s hajlékony kellem e H om ályos ködbe hull s h ófátylat ölt Mint roppant sír, sötét. V annak szem ek Tudom, m elyek vonzzák a táncoló Fényt s v á g g y al keverik, m erengenek,

Észreveszik, hol a sugárfolyó, D icsérik lényegét, de Isten, ki N em e g y nap, de hosszú évezredek Fényét dicsőségül szem elte ki. Elejtheti a könyörgö kezet. Holt szájak , kő-kéz, em lékezzetek. M it jó so ltak korunkról; mindenkiben S minden szervben, mit terem tetett Skizm át hasít a bűn a kegyelem V a g y haszon nevében. M inden tito-k. A rcod ha villan, felejtik a bút H am arosan. Ha éhség s bármi ok Oz is, a szeretet öledni tud. Ü gy látszik, igazán, hogy csak sa já t Télw lyunk dob tüzet mindenkire, N ép-napéjegyenlőség, ragy ogást V et el és K risztust öl megint. M ire Ad szót a kő, mi m ost m ég idomul? M iért lakói a szív, míg könnye hull? Szivek Ura, vágyun kra fényt lehelijl S rájtxk mi hulljon? Tűz ne, csak gyászlepel. Angolból forditoUa: Tűz Tamás

M A L A J Z I A J. E. STIMOL SZABADSÁG

130

Elállt az eső. fönn a nap Átüt a pára függönyén, Hol fehér felhő-nyáj halad, Az útját söpri m ár a fény. A sötét m essze menekült, A lándzsás napfény űzte el, A harcos h arkály is elült. Bogárhad békét ünnepel. Nincs mitől félni kellene. Itt az Igazság hajnala, M adárrajok v íg éneke, A szárnyas Szab ad ság dala. Fordította: Tollas Tibor

A Z S l A

THAILAND

M. C. PRASOBSUKH SUKHSVASTI A M AGYARO KRÓ L A K IK SZERETTÉK H A Z Á JU K A T

Bár kis ország volt M agyarország E>e jó l ismert, sugárzó hírnevű. A háború végév el elsodorták A Szo v jet elnyom ás mindennemű Poklai. Évtizede m ár, hogy felkeJt Egy em berként e nép lerázni járm áti Fegyvert ragadn ak bátran, ki mit lelhet, Kifüstölni Sztálin lidércnyom ását! De mit tehet egy cseppnyi tiszta víz A vörös pokol n agy tűzvésze ellen?! Ezrével hulltak — s ezrek szám y szegetten Futottak túlélni M oszkva tankjait. Sziám i népem, Thaiföld nevében K öszöntsük hát e népet mi, sziámul. Kik vérük adták jövőnkért, hős reményben, S gyerm ekeikért örök szab adság-zálogul. Sziámi ( thai) eredetiből fordította Mokkái Adóm

VIETNAM

PHAM GONG XniÉN A FEHÉR T A V A SZ Mokkái Ádám magyar költőnek 1956 október 23. emlékére.

Elszáll a tav asz mint a füst Én egym agam ban dünnyögök M ióta élek firtatom : H ogy kell b e sz é ln i?. , . Kitör a gátakból a víz. Emlékek vágtatn ak az égen — NézdI — N yugtalan költözőm adarak . .. Letérdelek s m egcsókolom a sarjad ó füvet: Kifehéríti lelkem a szen vedés .. , Az ó c e á n b a torkollik a sem m i A hidak alatt höm pölyög a múlt A tengerparton lélek se já r . . . Be rég, hogy elfeledtelek, első szerelm em ! Az év utolsó n apján ak ege bepislog m ég a p adlásablakon . .. G yufaláng se lobban a vaksötétben S tíz év elóttröl a m adár A párkányom ra szállv a gunnyaszt reggelig. Amíg csak élek, firtatom: H ogy kell beszélni? . .. Á lm atlanul forog velem az ágy, R ágyújtok és a füstbe bám ulok: Szellem i-lelki söté tsé gg e l borít be újra az éjszak a.

NEMZETI

KÍ NA

RUI LANE KUO

M AGYAR FORRADALOM

Zöldéi a Duna folyó völgye. Évszázadok békéje nyugszik a tájon. De a m agyarok szeren cse-csillaga fordul, Durva erőszak töri a csendet.

T üzvörös tankok előtt gyerm ekkezek fehér fala, M ely fölébresztette az alvó isteneiket! De k itá rja újra a gonosz szárn yas hatalm át, S szab ad ságo d újra elvészi Küzdesz e tovább?

ALGÉRIA KATEB YACINE M INDENKINEK V A N H A Z Á JA V olt egy kicsiny ország, Egy kis nép, és általa nyúlt fel Prom etheüsz M agasabb ra mint az ég és villám ai. Volt egy legyőzött, m egtiport kicsiny ország Leikéig vesztes. És nem m aradt m ás v eszten ivaló ja C sak az utolsó csepp vére. És folyik a vér. Igen, a kicsinyek vére folyik És a pöffeszkedö és felcicom ázott N agy Bürokraták N ehézkesen tologatják Kis ólom katonáikat, M íg csizm ájukat V éróceán festi El nem érhetvén sápadt hom lokukat. Szégyen rátok, A célhadászok, K iket m orajló árad ás M arcangol és üldöz S a já t lem észárolásotokbal V ér folyik A lgériában És vér folyik Port-Saidban És vér folyik Budapesten. Tegnap Indokínában folyt m eg Koreábeui. W ashingtonban is folyni kellene És M oszkvában H ogy nagy hadászaink is ö ssz e e sse n e k a legyilkolt népek súlya alatti Franciából fordította: Lőkkös Antal

KENYA

TAITA TOWETT A g y a r m a t o s ít á s s ír f e l ir a t a A magyar Forradalom tizedik évfordulójára.

(Rés2 let) IV. G yilkos törzsfők a szegén y nép veszte, Halomnyi már a m ártírok teste; Ü veggyön gyökkel lelkünk cserélik, S ők m indezt büszkén hőstettnek vélik; U dvaruk népe fegyverben álig, S láncra fűzik fel rabok bokáit; Sírva búcsúznak, ja j hosszú az út. Fekete bőrükre még rongy se jut; T estük az arab puszta nyeli el. Csak szétszórt csontjuk m arad némja jel; De ítélet N apján mind föléled, M iként ezt v a llják a keresztények, S láthatjuk sorsuk leplezetlenül, Ha a rabok sírjára fény derül. N airobi, 1966.

NIGÉRIA

GÁBRIEL OKARA A L£LEK H A N G JA A Magyar Forradalomnak

A m esszeségből hallottam egy reggel amint a dac a viassai összeosap és búgva szívekben zúg tovább és zengeti az utca. A d ac szav át hajlottam én, mint kel fel, midőn a csoaitot és a húst zúzó pöröly a láthatáron m egjelent kelet felől. Én hallottam ! A bátrak h an gja volt. A lélek hangja, mely a páncélt fúrja át, a fegyverzörgést elnyeli., s a röpülő golyót elfo gja mind! Egy reggel hallottam szívem ben. Egy reggel hallottam szívem ben. S estére minden utcából kiűzték, s lett csönd, a könnyek csöndje, siratni mind a vért, az utcát és a tért megöntözőt, am elyből ú jrasarjad egy kor m ajd m egint a reggel d acszav a, kit társa m ost is h ívogat a napnyugati láthatár mögül. Angolból fordította: Köröndi Andi ás

Függelé k

CANTO Dl Ü8ERTA f i>OCÍ( líA H Jí^

(WWMWIdW^fAUK/H0W UV

<1111111*1 i

HM,Í» 1VfiiliKtU

*

ítiBivHjPÓ WrtSrHliORf <,ANTO

{>mA t n \MORt' fKR í;t'\<,«fcJUA

|»oj>ÍY% frua(iű)« «•»

Különböző országokban megjelent verses­ kötetek az 1956-os magyar szabadságharcról

A ,J*h ön ix' (Moszkva, 1961.) mottója: nKi'iíTH Í1FA3W',

'.•Tos nojn HUCwTb,

m mm sK»s^

'^ 1 «8pB ah-li

cvrm vM.mi

n.'íífViBAW

r íA K P y ^ E iW A H .

K A K I.TI^rOTIA,

B jtn /r nr/.KiXHyEi:M>;.'H -

ycKBAnA.

gpiiwwwsme: J r ja lo k igazat, hogy a szó éljen; hogy a fátyol alá rejtett gondolat, mint az összeszoritott rugó, ölje meg, azt, aki hirtelen megérinti."

MOt

váldet B O Sf.i ir.Ktt.NO

tt

m »r»N<>VfrA4>tA

SANGRE DK l l l \ ( ] R Í A

iro d a lm a t. 1950 ó ta a B é c s i V á r o s i K ö n y v t á r b a n d o lg o zik . K c t ízb en á lla m i d i j a t n y e r t és 1955-b en e ln y e r te a D é l- N é m e t R á d ió n a g y d ijá t . K ö lt e m é n y e it so k n y e lv re , m a g y a r r a is ío r d ito tt á k . B u s t a v a llá s o s kö ltő , a m o d e r n e m b e r lé tk é r d é s e i f o g la lk o z ta t já k . A lb e r t C A M U S (1913— 1960), 1 957-b «n N o b e l d í ja t k a p o tt. S a r t r e v a l e g y ü tt ő v o lt a m o d e rn f r a n c i a ir o d a lo m le g h ír e s e b b a la k ja . A lg é r iá b a n s z ü le te tt, d e fe ln ő ttk é n t m á r F r a n c ia o r s z á g b a n élt. H á ­ ro m r e g é n y e : L 'E t r a n g e r , L a P e s te , L a C h u te é s k é t n a g y filo z ó ­ f ia i e s s z é je je le n t m e g : L e M y th e d e S is y p h e , L 'h o m m e ré v o lté . C a m u s to llá t e r k ö lc s i in d íté k o k v e z e tté k ; a z e lid e g e n íth e te tle n e m b e r n e v é b e n e lu ta s ít o tt a a p a r a n c s u r a lm i re n d sz e r e k e t. B e v e ­ ze tő n k b e n k ö z ö lt s z ö v e g é t C a m u s a F o r r a d a lo m e ls ő é v f o r d u ló já r a írta . J e a n C A Y R O L f r a n c ia k ö ltő , B o r d e a u x s z ü lö tte , 1911-ben. A h á b o rú a la t t k o n c e n tr á c ió s t á b o r b a n v o lt. K ö lté sz e té n e k k ö z p o n t­ já b a n lé tk é r d é s e k á lln a k . P a u l C H A L O T 1914-b en s z ü le te tt, f r a n c ia kö ltő . J e a n R o u s s e lo t sz e rin t ő a „ le g e m b e r ib b " f r a n c ia p o é ta . M in t I lly é s t öt is é r ­ d e k lik a k o z m ik u s t á v la t o k , d e n e m f e le jt i el, h o g y a fö ld ö n él. A s o k o ld a lú k ö ltő a G a r a fé le „ A n th o lo g ie d e la p o e tr ie H o n g ro íse “ b a n tö b b f o r d ít á s t k ö zö lt. A im e C e s a ir e B A S S E P o in t- b a n , M a r tin iq u e sz ig e té n s z ü le te tt 1913-b an . P á r iz s b a n ta n u lt. „ C a h ie r d ‘u n re to u r a p a y s n a t a l " é s „ L e s A r m e s m ir a c u lo u s e s “ , v a la m in t „ C o r p s p e r d u “ cím en je le n t e k m e g v e r s e s k ö te te i. A z 56 -o s F o r r a d a lo m h a t á s á r a s z a k íto tt a k o m ­ m u n is ta p á r tta l. Jo h n C IA R D I 191 6 -b an sz ü le te tt B o s to n b a n é s a B a t e s K o llé ­ g iu m b a n , ille tv e a m ic h ig a n i T u ft s K o llé g iu m b a n ta n u lt. A „ S a t u r d a y R e v ie w “ c. f o ly ó ir a t k ö ltő i r o v a t á n a k sz e r k e s z tő je . T ö b b v e r ­ s e s k ö te te t p u b lik á lt. G e o r g e s - E m m a n u e l C L A N C I E R 1914-b en sz ü le te tt. K ö ltő , k r it i­ k u s, re g é n y író , tö b b je le n t ő s e s s z é s z e rz ő je . A f r a n c ia k ö lté sz e t p o s z tr o m a n tik u s k o r s z a k á n a k k iv á ló is m e r ő je . B a b is D. C L A R A S g ö rö g fö ld ö n , L u n iá b a n s z ü le te tt 1910-ben. Ü g y v é d é s a „ V r a d in i" c. ú js á g s z e r k e s z tő je . F ő b b m ü v e i: „ T h e c re d o o f a co m m o n m á n " , „ S in g le m e d ita tio n **, „ T a l k s w ith m y c h ild r e n ". K ö te tü n k b e n sz e re p lő v e r s e a „ N e a E s t i á - b a n “ je le n t m e g 1957-ben.

J e a n C O C T E A U (1892— 1963) f r a n c ia kö ltő , fe stő , z e n e k r itik u s é s film p ro d u c e r . E g y ik e s z á z a d u n k le g b e fo ly á s o s a b b m ű v é sz e in e k . C o c te a u ú j s t ílu s t t e r e m te tt. E ls ő fo n to s k ö te té t „ C a p d e b o n n e e s p e r a n c e " 1919-ben a d t á k k i. A h u s z a s é v e k b e n a r a t o t t k ö ltő i s ik e r e i u t á n C o c te a u m á s u t a k r a té rt. E rd o g a n C O R D U R U tö r ö k k ö ltő . K ö te tü n k b e n s z e r e p lő v e r s é t 1957 j a n u á r já b a n p u b lik á lt a a „ V a r l i k “ c ím ű la p b a n . E . E . C U M M IN G S (1894— 1962) M a s s a c h u se t ts b e n , C a m b r id g e v á ­ r o sá b a n s z ü le te tt. E g y é n i s t í l u s a ré v é n k o r u n k e g y ik le g s ik e r e s e b b k ö ltő ú jí t ó já n a k ta r t o t tá k . S o k v e r s e s k ö n y v e t, e g y o r o s z o r sz á g i n a p ló t é s e g y d r á m á t p u b lik á lt. C u m m in g s P á r iz s b a n és N e w Y o r k ­ b a n is é lt é s e g y é v ig a k ö lté s z e t t a n á r a v o lt a H a r v a r d o n . F a z il H ü s n ü D A G L A R C A 1914-b en sz ü le te tt Is ta m b u lb a n . A „ K it a g " n y o m d a a la p ít ó ja . E lső v e r s e i 1927-ben je le n t e k m eg. 1940-ben a d t á k k i le g s ik e r e s e b b k ö n y v é t „ C o c u k v e A lla h *' c ím ­ m el. A z ó ta m in te g y h ú sz k ö te te t p u b lik á lt. A le g jo b b tö rö k k ö ltő ­ n e k t a r t já k . K ö te tü n k b e n k ö zö lt v e r s e e lő sz ö r a „ V a r lik “ -b an , 1957-ben je le n t m eg. F e r d in a n d o D U R A N D o la s z k ö ltő , k i P ie v e di T e c o - b a n s z ü le ­ te tt. G e n o v á b a n la tin t a n á r . V e r s e s k ö te te k e t, ir o d a lm i k r it ik á k a t é s e g y d a r a b o t p u b lik á lt. G ü n th e r E I C H g e n e r á c ió já n a k e g y ik le g jo b b n é m e t k ö ltő je (1907— 1972). , ^ u d en A k t é n " c ím e n 1964-ben n a g y s ik e r ű v e r ­ s e s k ö n y v e t p u b lik á lt. V á lo g a t o tt v e r s e it, r á d i ó d a r a b ja i t is k ia d tá k . A z „ lm F r ü h r o t “ cím ű a n t o ló g iá b a n E ic h m a g y a r v e r s f o r d ít á s a i is m e g je le n te k . P ie r r e E M M A N U E L 1 9 1 6 -b an s z ü le te tt. M in t k ö ltő a h á b o rú u tá n v á lt h ír e s s é . P i e r r e - J e a n J o u v e b e fo ly á s o s f r a n c ia k ö ltő e rő se n h a to tt rá . É k e s s z a v ú é s a p o k a lip tik u s k ö lte m é n y e it V ic to r H u g ó v e r s e ih e z le h e t h a s o n líta n i. G e rtru d v o n L E F O R T 187 6 -b an sz ü le te tt a w e s t f á lia i M in d e n ­ b e n . N é m e to r s z á g v e ze tő k a to lik u s k ö ltő je v o lt. L e g h ír e s e b b r e ­ g é n y e i: D a s S c h w e is s tu c h d é r V e ro n ik a é s D é r P a p s t a u s den G h etto . L e g jo b b v e r s e s k ö n y v e : H y m e n a n d ie K ir c h e c ím m e l j e ­ le n t m eg. D á v id G A S C O Y N E 1 9 1 6 -b an s z ü le te tt. A n g o l k ö ltő , a k ir e n a g y h a t á s s a l v o lt a k a f r a n c ia s z ü r r e a lis t á k . É le té n e k e g y k é s ő b b i s z a ­

k a s z á b a n t ú l ju t o t t a s z ü r r e a liz m u s o n s a z ó ta e g y s z e r ű é s e g y e n e sir á n y ú k ö ltő i m ó d s z e r e k k e l ír. C la e s G I L L 1910-ben sz ü le te tt. N o r v é g k ö ltő é s s z ín h á z i re n d e ző . F o r m a é s s t í lu s ú jító , a k i fo n to s s z e r e p e t tö lt b e a n o r v é g k ö lté ­ sze tb e n . V e r s e ir e Y e a t s v o lt h a t á s s a l. K . C. H A L A H O F F 1902-ben s z ü le te tt M o sz k v á b a n . A b o ls e v ik fo r r a d a lo m u t á n a fe h é ro ro sz h a d s e r e g h e z c s a tla k o z o tt. 1920-b an J u g o s z l á v i á b a m e n e k ü lt s o tt sz e r z e tt d ip lo m á t. A v ilá g h á b o r ú v é g é n N é m e to rszág b zit 1949-b en A u s z tr á liá b a k ö ltö z ö tt. V e rse it o ro sz e m ig r á n s f o ly ó ir a t o k h o z tá k . D o n a ld H A L L 1 920-b an s z ü le te tt C o n n e c tic u t-b a n . T ö b b a n ­ to ló g iá t s z e r k e s z t e t t, s a j á t k ö lte m é n y e s k ö te te i m e lle tt. „ S tr in g too sh o r t to b e s a v e d “ c ím m e l p r ó z a k ö te te t írt. „ A ro o f o f t ig e r l ilie s " c ím ű v e r s e s k ö n y v é t 1965-b en a d t á k ki. A M ic h ig e n E g y e ­ tem e n ta n ít. L e s lie W o lf H E D L E Y a m e r ik a i k ö ltő . A m a g y a r F o r r a d a lo m r ó l ír t v e r s é t b a r á t a i k ü ld té k be. Z b ig n ie w H E R B E R T 1924-ben sz ü le te tt. A h á b o r ú a la t t a le n ­ g y e l f ö ld a la t t i m o z g a lo m t a g j a v o lt. B á r ré g e n ír t v e r s e k e t , v a ló ­ já b a n c s a k a z 1956-os „ o l v a d á s " id e jé n ju t o t t n y ilv á n o ssá g h o z . E ss z é k ö te te t i s p u b lik á lt „ B a b é r o k a k e r tb e n " c ím m e l. H e r b e r t g e n e r á c ió já n a k e g y ik le g jo b b k ö ltő je , k it n y u g a ti n y e lv e k r e f o r ­ d íto tta k . 1965-b en e ln y e r te a L e n a u d íja t . H a n s E g o n H O L T H U S E N 1923-b an sz ü le te tt, R e n g s b u r g b a n , N é ­ m e to r s z á g b a n . I r o d a lm a t, tö rté n e lm e t, m a jd f ilo z ó f iá t ta n u lt T ü b in g e n b e n é s M ü n ch e n b e n . I s m e r t k ö ltő é s k r itik u s , a k i tö b b v e r s e s k ö te te t p u b lik á lt, k ö z tü k a „ L a b ir in t h is c h e J a h r e “ c ím ü t. A m a g y a r F o r r a d a lo m r ó l 1956-ban e l ő a d á s t ta rto tt. G a b r ie la H U N N E U S (1894— 1953) c s ile i k ö ltő n ő . B e lg iu m b a n és H o lla n d iá b a n tö b b é v e t tö ltö tt é d e s a p já v a l, a k i o tt v o lt k ö v et. É le té b e n m e g je le n t k é t v e r s e s k ö te té t k ö v e tte a h a r m a d ik , p o s z tu ­ m u sz k ö n y v „ U t o ls ó v e r s e k " c ím e n . M a d a r ia g a b a r á t ja volt. B e m a r d K A N G R O E sto n iá b a n s z ü le t e t t 1910-ben. M ű v e it m á r a h á b o rú e lő tt k ia d tá k . 1938-b an f e je z t e b e ta n u lm á n y a it , 1945b e n S v é d o r s z á g b a m e n e k ü lt és a z ó ta o tt él. S o k o ld a lú k ö ltő , ak i é sz tü l p u b lik á l é s e g y a n to ló g iá t i s k ia d o tt a „ V á la s z t o t t o r s z á g " cím en . C a r l K E I L H A N (1919— 1957) n o r v é g k ö ltő é s ú js á g í r ó v o lt. H a t

v e r s c s k ö te te t p u b lik á lt, m e ly e k r e a fo rm a és ?;ii liilo in li;/.l;i ;:i); je lle m z ő . L a u v i K E T T U N E N (1885— 1963) n y e lv é s z ta n á r v o lt ;i/ c s /lo r ';, j);i T u r k u e g y e te m e n . K é s ő b b H e ls in k ib e n ta n íto tt, a 30-a.s /■vrklx ii B u d a p e s t e n is. M a g y a r u l tö k é le te se n b e sz é lt. A k ő id b e n k ó /o ll v e r s e e lő s z ö r a h á b o rú u t á n je le n t m e g , d e 1956-b an a vt-i.s rn.i s o d ik k i a d á s á t a F o r r a d a lo m n a k a já n lo t t a a fin n „ K o tim a ;i" c-itmi ú j s á g la p ja in . W a tso n K IR K C O N N E L (1885— 1980) a z iro d a lo m ta n á r a ós k.in a d a i e g y e te m é n e k e ln ö k e v o lt. M in t n y e lv é s z é s m in i fo rd ító v ilá g s z e r t e ism e rt. O x fo r d b a n é s D e b r e c e n b e n is ta n u lt. 1964 óta a N o v a S c o t ia A r c a d ia E g y e te m n e k v o lt e m e r itu s profes.szorn K ö n y v e i k ö zü l f o n to s a b b a k : E u r o p e a n E le g ie s , Ic e la n d íc V orsc. T h e M a g y a r M u se a n d th e G o ld e n T r e a s u r y o f P o lish L y r ic s. P e tro K I Z K O U k r a jn á b a n s z ü le t e t t 1913-b an . T a n á r n a k k é sz ü lt, d e ú js á g í r ó le tt. A s z o v je t h a t ó s á g o k k é t íz b e n is le ta r tó z ta ttá k , m íg 1945-ben s ik e r ü lt N y u g a tr a m e n e k ü ln ie . E m ig r á n s fo ly ó ir a ­ to k n a k ír v e rs e k e t, n o v e llá k a t é s a „ R o a d to v ic to r y " c ím ű h e tila p sz e r k e s z tő je . J a n K L A N S K Y (R a tk o K . J a n s k y ) 1936-b an s z ü le te tt. C h ic a g ó ­ b a n élő c se h k ö ltő , a k i a k a to lik u s e g y e te m e n t a n ít é s cse h e m ig ­ r á n s fo ly ó ir a to k b a n p u b lik á l. A h a m b u r g i „ S k i i z e n " m u n k a tá r s a . Jo h n K N O E P F L E a S t . L o u is M a y v ille K o llé g iu m t a g ja . A „ T w e n ty p o e m s o f C e s a r V a l le jo " k ö te t t á r s f o r d ít ó ja . E ls ő v e r s e s ­ k ö te té t a z U n iv e r s ity o f C h ic a g o P r e s s h o z ta k i. O sc a r K O K O S C H K A P ö c h la r n b a n , A u s z tr iá b a n sz ü le te tt 1900b an . V ilá g h ír ű fe stő , fő le g p o r tr é ir ó l é s v á r o s k é p e ir ő l ism e rt. A k é t h á b o rú k ö zt P r á g á b a n é s B é c s b e n é lt, m a jd A n g liá b a e m ig ­ rá lt. V e r s e it é s d r á m á it M ü n c h e n b e n p u b lik á lta . A m a g y a r F o r ­ ra d a lo m k é t l it o g r á fiá r a ih le tte . E lh u n y t 1980-ban. K a r i K R O L O W 1905-ben sz ü le te tt H a n n o v e rb e n , N é m e to r s z á g ­ b an . N e o - s z ü r r e a lis tá n a k n e v e z e tt, k itü n ő e n is m e r t é s s o k a t f o r ­ d íto tt kö ltő . V e rs e s k ö n y v e i k ö zü l a z is m e r t e b b e k : D ie Z eich en d é r W elt, W ind u n d Z eit. D a r m s t a d tb a n él, tö b b n y e lv b ő l fo rd ít. 1956-ban e ln y e r te a B ü c h n e r d íja t. K a i L A I T I N E N fin n k ö ltő , 1924-ben s z ü le te tt. E s s z é is t a , k r itik u s és iro d a lo m tö rté n é sz , a fin n ir o d a lm i fo ly ó ir a t, a P a r n a s s o e g y ­ k o ri s z e r k e s z tő je . E ss z é k ö te té t 1 958-b an a d t á k k i. K ö te lü n k b e n

sz e r e p lő v e r s e 1956 n o v e m b e ré b e n je le n t m e g a „ H e ls in k in S a n o m a t “ -b a n . P a r i s L E A R Y L o u s ia n a b a n s z ü le t e t t 1931-ben. O x fo r d b a n t a ­ n u lt, m a jd a K e n t u c k y E g y e te m e n ta n íto tt. V e r s e s k ö n y v e k e t é s r e g é n y e k e t p u b lik á lt. J e a n L E S C U R E f r a n c ia k ö ltö , 1912-ben sz ü le te tt. A h á b o rú a la t t a z e lle n á llá s i m o z g a lo m ir o d a lm i sz e rv e z ő je v o lt. K ö lte m é ­ n y ei a m ű v é sz i t u d a t m e g é lé s é n e k b iz o n y íté k a i. F o r d ít á s a i kö zü l fig y e lm e t k e lt e tt e k S h a k e s p e a r e sz ö v e g e i. L ib e r ó d e L I B E R Ó 1906-b an s z ü le t e t t F o n d ib a n , Itá liá b a n . R ó ­ m á b a n é lő k ö ltő , fo rd ító , m ű v é s z e ti k r itik u s. S z á m o s v e r s e s k ö n y v e k ö z ü l a le g is m e r t e b b a , 3 o m a n z e “ . T ö b b re g é n y é t, d r á m á já t le ­ f o r d íto ttá k , e g y e s v e r s e it m a g y a r r a is. N ils L I N D S T R O M 1913-b an sz ü le te tt. S v é d tu d ó s, k ö ltö é s f o r ­ d ító . J e l e n l e g ú js á g í r ó . E ls ő v e r s e s k ö te té t 1955-ben a d tá k ki. T o m m a s o L I S I C o r e n o -b a n , I t á li á b a n s z ü le te ti. N á p o ly b a n t a ­ n ít. A z „ II G i o m a l e " ir o d a lm i s z e r k e s z t ő je é s a z „ II M a ttin o " m u n ­ k a t á r s a . T ö b b v e r s e s k ö n y v e k ö zü l a z „ I n c a n t i“ - n a k v o lt le g n a g y o b b sik e r e . L e o n id a L U T O T O V I C I 1920-b an s z ü le te tt R o m á n iá b a n . C h e rn o v itsy b e n , a B u k a r e s t i E g y e te m e n , ille tv e A a c h e n b e n ta n u lt. J e ­ le n le g K ö ln b e n é l é s o tt ta n ít. Ö s s z e g y ű jt ö tt v e r s e it ,A lla L u m e “ c ím e n a d t á k k i M a d r id b a n , 1965-ben. R ic h a r d L Y O N S 1 920-b an s z ü le te tt. A N o rth D a k o ta S t a t e U n i\ e r s i t y a n g o l t a n s z é k é n ta n ít. S z á m o s v e r s e s k ö te te é s d r á m á ja

Í5m3rt. S a lv a d o r d e M A D A R IA G A La C o r u n a b a n , S p a n y o lo r s z á g b a n s z ü le t e t t 1886-b an . Író , tö rté n é sz é s p o litik u s v o lt. M e x ik ó b a n és O x fo r d b a n ta n íto tt, Washingtonban é s P á r iz s b a n v o lt sp a n y o l k ö ­ v e t. A s p a n y o l p o lg á r h á b o r ú b a n a k ö z t á r s a s á g ia k k u ltu s z m in is z ­ te re . A z ó ta k ü lfö ld ö n é lt, O x fo r d b a n , m a jd L o c a r n ó b a n . 1978-ban h a lt m eg. L o y s M A S S O N 1915-ben sz ü le te tt M a u ritiu s sz ig e té n . F r a n c ia k a to lik u s kö ltő, a k i t a b iz a r r sz ín e k é s v á lto z a to k v o n z a n a k . V a llá s o i s á g á t a b a b o n á s e le m e k szín e z ik . Je r o m e M A Z Z A R O -t, m in t R ó b e r t L o w e ll é r t é k e lő jé t ta r t o t tá k e ls ő s o r b a n sz á m o n . A z U n iv e r s ity o f M ic h ig an P r e s s kö zölte k é ­ ső b b J u v e n á l i s f o r d ít á s a it , m e ly e k k e l G u g g e n h e im ö s z t ö n d íja t n y ert.

C z e s la w M IL O S Z 1911-b en s z ü le t e t t le n g y e l k ö ltő. G e n e r á c ió ­ j á n a k v e z e tő je k é n t t a r t j á k sz á m o n . A h á b o rú e lő tt V iln á b a n é s V a r só b a n é lt, 1951-ben F r a n c ia o r s z á g b a e m ig r á lt. K é s ő b b a K a ­ lifo r n ia E g y e te m S z lá v In té z e té n e k t a n á r a le tt. A .^Fogoly e lm e " c ím ű e s s z é k ö te te te tte n e v é t is m e r tté . V e r s e ié r t 1982-ben N o b e l d í ja t k a p o tt. D óm M O R A E S 1 938-b an s z ü le te tt In d iá b a n . O x fo r d b a n n e v e l­ k e d e tt. S z á m o s v e r s e s k ö te te k ö z ü l a z e ls ő „ A b e g in n in g “ k é t iro ­ d a lm i d í ja t n y ert. S á m u e l F r e n c h M O R S E M a s s a c h u s e t ts b e n sz ü le te tt 1916-ban. H a r v a r d , ille tv e a B o s to n e g y e te m e k e n ta n u lt. A M o u n t H o ly o a k C o lle g e - b e n ta n ít. W illim T . M O Y N IH A N a m e r ik a i k ö ltő . A m a g y a r F o r r a d a lo m ­ ró l ír t v e r s é t a m e r ik a i b a r á t a i k ü ld té k be. A le x a n d e r N E JM I R O K 1911-b en s z ü le t e t t K ie v b e n . S z ü lő h a z á já t fia ta le m b e r k é n t h a g y ta el, J u g o s z l á v i á b a m en t, ah o l a b e lg r á d i e g y e te m e n s z e rz e tt d ip lo m á t. M ü n c h e n b e n él. A „ K a s t é l y " és a „ N a p m in t n a p " c im ü v e r s e s k ö n y v e i ism e rte b b e k . G á b r ie l I. O K A R A 1921-ben s z ü l e t e t t N ig é ria i k ö ltő é s író, a k i a n g o lu l ír. U m a h iá b a n , L a g o s b a n , ille t v e a N o r th w e ste r n U n iv e r s it y - n ta n u lt. N e il B r a d f o r d O L S O N a m e r ik a i k ö ltő . A m a g y a r F o r r a d a lo m r ó l irt v e r s e it b a r á t a i k ü ld té k b e. A . O N Y E Z H S K A Y A író i á ln é v . A z o r o sz „ P h o e n ix " s z a m iz d a t f o ly ó ir a t m u n k a t á r s a v o lt 1961-ben . E z t a fo ly ó ir a to t k é ső b b F r a n k ­ fu r t b a n m a jd M ü n c h e n b e n is k ia d tá k . A r n u fl Ö V E R L A N D 1884-ben s z ü le t e t t N o r v é g iá b a n . 1911-ben je le n t m e g e lső v e r s e s k ö n y v e . B á r k o m m u n is ta le tt, e ls ő k é n t b í­ r á lta a s z o v je t p o litik á t, m in t a h o g y a n á c ik a t is e líté lte . N o r v é ­ g ia e g y ik le g n a g y o b b k ö ltő je . S p y r o s P A N A Y O T O P O U L O S 1894-ben A r g o sb a n , G ö r ö g o r s z á g ­ b a n s z ü le te tt. ír ó é s ú js á g ír ó . F ő b b m ü v e i: „ A M is z tr á l", „ É j j e l i g y a lo g o s " , „ A té k o z ló fiú v is s z a t é r " . K ö te tü n k b e n k ö zö lt v e r s é n e k e lső k ia d á s a a „ N c a E s t i a " - b a n je le n t m eg. S ie g f r ie d P E D E R S E N d á n k ö ltő , 1 903-b an sz ü le te tt. S o k a t p r ó ­ b á lt é le té b e n v o lt d iá k , b iz to s ítá s i ü g y n ö k , szín é sz , k o c sm á r o s és ú js á g ír ó . S z ín e s, san z o n t íp u s ú d a la it e g é sz D á n ia ism e ri. Ilo n á id P E R R Y D á n iá b a n sz ü le te tt. A h a t v a n a s é v e k b e n a B a ­

h a m a sz ig e te k e n , m in t h ir d e té s i ü g y n ö k d o lg o z o tt. I s m e r te b b v e r ­ s e s k ö t e te i: T h e f ir e n u rs e r y , T h e ro c k h a rb o r , T h e p ip e s m o k c r s és V o y a g e s ír o m T ro y . A. P E T R O V , f ia t a l o ro sz k ö ltő á ln e v e , a k i tö b b é v e t a L u b ja n k a b ö rtö n é b e n ü lt. S z a m iz d a t k ia d á s b a n m e g je le n t P h o e n ix b e n irt. E r n e s t J P IN T O S a n J o s é - b e n , U r u g u a y b a n s z ü le te tt. E ls ő v e r ­ se s k ö n y v e 1934-b en je le n t m e g . E ss z é k e t, n o v e llá k a t , s z ín d a r a b o ­ k a t is ír. A m a g y a r F o r r a d a lo m r ó l ír t v e r s e i k ü lö n k ö te tb e n j e ­ le n te k m eg. C o n g T ie n P H A M t is z te le te s 1940-b en sz ü le te tt. A S a ig o n e g y e ­ tem e n a n y e lv é s z e t t a n á r a . A f o n e tik á tó l a B u d d h is m u s ig so k t á r g y k ö r b ő l p u b lik á lt, tö b b e k k ö zt e g y v e r s e s k ö te te t is. F o r d ít ó ja a Y a le e g y e te m e n ta lá lk o z o t t a k ö ltő v e l 1965-ben. C lc m e n s G r á f P O D E W IL S 1905-ben B a m b e r g b e n sz ü le te tt. A z „ lm F r ü h r o t “ (A íH iv e sk e rt n é m e t k ia d á s a ) s z e r k e s z tő je . V e rse k e t, r e g é n y e k e t é s e s s z é k e t is írt. A B a jo r S z é p m ű v é s z e ti A k a d é m ia fö itk á r a . E lh u n y t 1978-ban . D á v id P O S N E R 1955-ben p u b lik á lt a e lső v e r s e s k ö n y v é t. K é s ő b b i v e r s e it a v e z e tő a n g o l n y e lv ű fo ly ó ir a t o k h o z tá k : N e w Y o r k e r , C h i­ c a g o R e v ie w , E n c o u n te r. A B u f f a lo E g y e te m s z a k k ö n y v tá r o s a . G é r a r d P R É V O T f r a n c ia k ö ltő . E lső v e r s e ir e A r a g o n k ö lté sz e te v o lt n a g y h a t á s s a l. A k ö te tb e n sz e re p lő v e r s e e lő s z ö r a H o m m a g e d e s p o e te s f r a n c a is a u x p o e te s h o n g r o is k ö te tb e n je le n t m e g , 1957-ben. C h a r le s L E Q U IN T R E C B r e t a g n e - b a n s z ü le t e t t 1926-b an . K ö lt é ­ sz e té n e k e g y ik ih le t ő je a n é p s z e r ű k e r e sz té n y s é g , d e n y e lv e k e ­ m é n y és fe g y e lm e z e tt. H a lfd a n R A S M U S S E N 1915-ben sz ü le te tt D á n iá b a n . M u n k á s ­ s z á r m a z á s a t é m á in a k sz o c iá lis m iv o lt á b a n is tü k r ö z ő d ik . A h á ­ b o rú a la t t titk o n t e r je s z te tt v e r s e i a n e m ze ti e lle n á llá s iro d a lm i fe g y v e r e i v o lta k . A h á b o rú u tá n k ö lté sz e te k it á g u lt a z á lt a lá n o s e m b e ri té m á k r a . D á v id R A Y 1932-ben O k la h o m á b a n sz ü le te tt. A C h ic ig o E g y e ­ te m e n ta n u lt. A C h ic a g o R e v ie w A n to ló g ia , v a la m in t a F ü v e s ­ k e r t a n g o l k i a d á s á n a k s z e r k e s z t ő je v o lt, m e ly e t a C o rn e ll U n iv c r s it y P r e s s a d o tt k i: „ F r o m th e H u n g á r iá n R e v o lu t io n ", c ím ­ m el. S a j á t v e r s e i X - R a y s cím e n je le n t e k m eg. F e lip e E lo ir R O J A S 1927-b en s z ü le t e t t D a n iib a n , H o n d u r a sb a n .

A H o n d u r a s E g y e te m jo g i k a r á n ta n u lt. K é s ő b b a n e v e lé sü g y á lla m t it k á r a le tt, é s a z E l P u e b lo c ím ű ú js á g sz e rk e s z tő je . I s m e r ­ te b b k ia d v á n y a i: B r o n c o s d e A m e r ic a , P u n o s C risp a d o s. J e a n R O U S S E L O T f r a n c ia k ö ltő , P o itie rs- b e n , F r a n c ia o r s z á g b a n sz ü le te tt. M in t k ö ltő é s e s s z é is t a a m a g y a r iro d a lo m e g y ik le g ­ fo n to sa b b p r o p a g á t o r a . I lly é s é s J ó z s e f A ttila fo r d ítá s a i é p p ú g y ic m e re te se k , m in t a G a r a a n t o ló g iá já b a n v é g z e tt m u n k á ja . K r i ­ tik a i í r á s a i t S e g h e r s 1959-b en a d ta k i. L e s N o u v e a u x P o ste s F r a n c a is cím e n . R a m o n C u é R O M A N O 1914-b en P u e b lá - b a n sz ü le te tt, sp a n y o l sz ü lő k tő l. J e z s u it a sz e r z e te s , n é p s z e r ű o r á to r S p a n y o lo r s z á g b a n . F ő b b m u n k á i; C o m o I lo r a S e v illa , M i C risto R oto. L a n e K u o R U I (M rs. W u) k ín a i tö rté n é sz , 1940-ben K u a n tu n g t a r t o m á n y b a n sz ü le te tt. J e l e n l e g a T a iw a n s z ig e ti N e m ze ti K ö n y v ­ t á r e g y ik k ö n y v tá r o s a , a k i tö rté n e lm e t is ta n ít a K ín a i K u l t u ­ r á lis K o llé g iu m b a n . H e in z -W in frie d S A B A I S 1912-ben sz ü le te tt W ro c law b an . Iro d a io m tö rtc n é sz , k ö ltő és ú js á g ír ó . K ö n ig s b e r g b e n , P r á g á b a n , J é n á b a n ta n u lt. A N é m e t G o e th e B iz o t t s á g fő s z e r k e sz tő je le tt. T ö b b v e rs e s k ö te te je le n t m eg. R ó b e rt S A B A T I E R 192 3 -b an sz ü le te tt P á r iz s b a n . A g y e rm e k k o r v o lt k ö lté s z e té n e k (le g fo n to sa b b ih le tő je . K ö lté sz e té t a c s o d á k b a v a ló h it, a s u g á r z ó fé n y je lle m z i. H a lv o n j. S A N S D A L E N n o rv é g k ö ltő , 1911-ben sz ü le te tt. K ö l­ te m é n y e it a z ir o n ik u s lá t á s m ó d je lle m z i. D r á m á k a t é s g y e r m e k ­ k ö n y v e k e t is p u b lik á lt. P ie r r a S E G H E R 1906-b an sz ü le te tt. K ö ltő k ia d ó ja a m ai f r a n ­ c ia k ö ltő k n e k . A z e lő k e lő s k ö d é s m e g v e tő je , az a k tív é le t h a rc o sa . V e rse ib e n a r e a liz m u s t k é p v ise li. 1959-ben A p o llin a ir e d i ja t n y ert. T a d cu í;z S L I W I A K 1 9 28-b an L w o w - b a n sz ü le te tt. 1948 ó ta K r a k ­ k ó b a n cl. S o k v e r s e s k ö te te t é s g y e r m e k k ö n y v e t írt. 1956 és 58 kö cötí a k r a k k ó i a v a n t g a r d e m a g a z in é a „ Z e b r a “ s z e r k e s z tő je volt. G á b r ie l S M I T 1910-ben U tr e c h tb e n sz ü le te tt. A le g k itű n ő b b h o lla n d k ö ltő k e g y ik e . A „ V o lk s k r a n t “ c. k a to lik u s h e tila p s z e r ­ k e sz tő je . V e rse k e t, r á d ió já t é k o k a t írt. A n g o l é s n ém et e g y h á z i k ö n y v e k e t fo r d íto tt f la m a n d r a . 1959-ben A m sz te r d a m v á ro s n a g y ­ d í já t n y e r te e l, 19G3-ban p e d ig H ilv e rsu m é t. R a f a e l S Q U IR R U 1925-b en sz ü le te tt B u e n o s A ire sb e n . E d in -

b u rg h b e n ta n u lt. K é s ő b b a C o le g io d é l S a lv a d a r - b a n s p a n y o l ir o ­ d a lm a t t a n ít o tt . A P á n E u r ó p a U n ió K u l t u r á lis O s z tá ly á n a k e l­ n ök e. T ö b b e s s z é é s v e r s e s k ö te te t p u b lik á lt s p a n y o lu l. J . E . S T I M O L 1 938-b an s z ü le te tt, A M a lá jl A r c h ip e la g o S a b a h n é p é n e k K a d a z a n tö rz sé h e z ta rto z ik . A R a d io S a b a h m u n k a t á r s a . K ö te tü n k b e n s z e r e p lő v e r s é t a F o r r a d a lo m 10. é v f o r d u ló já r a irta . O la f S T U R M S 1931-b en R ig á b a n sz ü le te tt. 1950 ó ta a z E g y e s ü lt Á lla m o k b a n él. S z o c io ló g iá t t a m i l t „ E t id e s " c. v e r s e s k ö n y v e 1960b a n e ln y e r te a Z in a id a - L a z d a d íja t. A n g o lu l re g é n y e k e t is írt. K ö te tü n k b e n s z e r e p lő v e r s e a le tt e m ig r á n s fo ly ó ir a t b a n , a J u a n t a G a it - b a n (1957 ja n u á r ) je le n t m e g . P r a s o b s u k h S U K H S V A S T I 1911-ben B a n g k o k b a n , T h a ifö ld ö n s z ü le te tt. M o n g k u t k ir á ly u n o k á ja . H a z á já b a n , m a jd a z E g y e ­ sü lt Á lla m o k b a n n e v e lk e d e tt. 1939 ó ta d ip lo m á c ia i s z o ig á la t b a n áll. N y e lv é sz e ti, k ö z g a z d a s á g i ta n k ö n y v e k e t írt, a n g o l r e g é n y e ­ k e t fo rd íto tt. J u l e s S U P E R V I L L E (1884— 1960). B á r u r u g u a y i sz ü le té s ü , 5 le tt k o r á n a k e g y ik v e z e tő f r a n c ia k ö ltő je . „ G r a v ita tio n í? " c. k ö te té v e l m á r 1925-ben a z é lr e tö rt. T is z t a é s v ilá g o s s t í l u s á v a l L a F o n ta in e k ö lté sz e té r e errtlékeztet. C la n c ie r, a fr a n c ia k ö lté s z e t „ n a g y m a ­ g á n y o s á n a k " h ív ta . H a r a ld S V E R D R U P n o rv é g k ö ltő , 1923-b an s z ü le te tt. E lső k ö n y ­ v é t 1948-ban a d t á k ki. L ír a i k ö lté sz e té n e k m u z ik a lit á s a é s k é p e i e g y é n ie k . T u c a tn y i k ö te te t írt. O ttó von T A U B E n é m e t k ö ltő , 1879-ben R e v á lb a n , É s z t o r s z á g ­ b a n sz ü le te tt. N o v e llá k a t é s r e g é n y e k e t k ö zö lt é s e g y v is s z a e m lé ­ k e z é st; „ R é g i É s z t o r s z á g b a n " c ím m e l. F o r d íto tt fr a n c iá b ó l, s p a ­ n y olb ó l, o r o sz b ó l, o la sz b ó l é s m a g y a r b ó l, e ls ő s o r b a n n é m e tre . T o rc u a to L u c a d e T E N A 1923-b an sz ü le te tt S p a n y o lo r s z á g b a n . Ú js á g ír ó c s a lá d b ó l s z á r m a z ik é s m a g a is a m a d r id i „ A B C " c ím ű la p s z e r k e s z tő je . „ L a r g a e s la n o c h e “ c. v e r s é b ő l k ö z ö ljü k a k ö ­ te tü n k b e n f o g la lt r é s z le te k e t. Jo z o Z v o n á r T I E N 1919-ben N e stic h b e n s z ü le te tt. S z lo v á k kö ltő, d r á m a ír ó é s ú js á g í r ó . K é t b a r o k k m is z t é r iu m já t é k o t is p u b lik á lt ; A n im a p a tie n s é s A n im a e x u l cím e n . 1949-ben e lh a g y ta h a z á já t. N é m e to r s z á g b a n , K a n a d á b a n m a jd az E g y e sü lt Á lla m o k b a n élt. M in t a n é m e t iro d a lo m f o r d ít ó ja is ism e re te s. T. T O W E T T k ö ltő , filo z ó fu s é s p o litik u s, a k e n y a i k o o p e r a tív

M E G JE G Y Z É S A le x a n d r G U ID O N I le n in g rád i t ö r té n é s z az 1 9 5 6 - o s m a g y a r f o r r a d a ­ lom m e lle tti s z im p á tia t ü n te té s s z e rv e z é sé é r t k e rü lt a dub rovlak i 3857 sz. lá g e r b a 1 9 5 6 -b an . E t á b o r b a h u rc o lt f ia t a l m a g y a r sz a b a d s á g h a r c o s o k k a l való t a lá lk o z á s h a t á s á r a ir t a " P e tő f i b o ssz ú é rt k i á l t " c im ü k ö lte m é n y é t, a m e ly é r t b ü n te té s é t k é t évvel h o s sz a b b íto ttá k m eg.

O R O SZ ÍRÓ K N Y IL A T K O Z A T A I A M A G Y A R F O R R A D A L O M R Ó L A M A L R IK : 1956 ó t a e g y re tis z tá b b a n lá tju k ,h o g y a m a g y a ro k h a r c a nem volt h iá b av a ló . A sz tá lin i m o n o litik u s á lla m o t oly c s a p á s é r t e , m elyből a z ó ta se m tu d o tt k ig y ó gy u ln i. A szo v je t töm b in g a d o z á sa é s b o m lá s a 5 6 - ta l k e z d ő d ö tt é s a b o m lá s k é r le lh e te tle n ü l t a r t továb b , e g é sz e n a szo v je t tö m b v é g le g e s ö s s z e o m lá s á ig . M A X IM O V : Az 5 6 - o s M a g y ar F o r ra d a lo m v ilá g tö r té n e lm i je le n t ő s é g ű v o lt. Ez a d t a a lö k é st az o ro sz o rsz á g i b e lső e lle n á llá s i m o zgalo m d ön tő m e g ­ e rő sö d é sé h e z . P sz ic h o ló g ia i fo r r a d a lm a t v á lto tt k i, rá é b re sz tv e b e n ­ nünket o r o sz o k a t az e ln y o m o tt n e m z e te k irá n ti b ű n ö sség ü n k re é s jó v á t é te li k ö te le s sé g ü n k r e . S Z O L Z S E N Y IC IN : P o litik a i p á ly a fu tá s o m le g k e se r v e se b b t a p a s z t a l a t a , hogy a sz a b a d v ilág 1 9 5 6 -b an a m a g y a r f e lk e lé s t c s e r b e n h a g y ta é s ezzel o sto b á n é s gy áván e lm u la s z to t ta k ijá tsz a n i le g jo b b k á r t y á já t ...A c se h szlo v ák m in tak é p n e k n in cs jö v ő je , m ert c s a k a ko m m u n izm u st a k a r t a " e m ­ b e r a r c ú v á " a la k íta n i, am i le h e t e tle n s é g . A m a g y a r m in ta k é p viszont t e le van re m é n n y e l é s k ilá t á s s a l, m e rt benn e az ö n v éd elem m e lle tt a n e m ze ti é rz é s ú jjá s z ü le t é s e n y ila tk o z o tt m eg.

ZÁRÓSZÓ Mi harcoltunk, ha nem is győztünk. Ámbár hazánkat nem mentet­ tük meg, de a zsarnokságnak útját álltuk. Majd ha történelmünket megírják, elmondhatják rólunk, hogy ellenálltunk. (K o ssu th L a jo s 1849.) A G ló r ia V ic tis ; „ D ic s ő s é g a le g y ő z ö tt s k n e k " c ím ű k ö te t c s u p á n fo r m a ila g k ö ltő i a n to ló g ia , lé n y e g é b e n a z o n b a n tö b b : n e m ze tek , n é p e k le k iis m e r e té n e k é s e g y ü tté r z é sé n e k d o k u m e n tu m a , a sz é le s v ilá g t a n ú s á g té t e le a z 1956-os m a g y a r s z a b a d s á g h a r c e sz m é i m e lle tt. N em m a g y a r o k b e sz é ln e k itt m a g u k r ó l, i g a z s á g u k a t é s f á jd a l m u ­ k a t a v ilá g k ö ltő i és m ű v é sz e i t o lm á c s o ljá k , a k ik b e n v is s z h a n g o t v e rt a b u d a p e st i f o r r a d a lm i r á d ió u to lsó ü z e n e te : „M i m o st m e g h a ­ lu n k E u ró p á é rt**; m e g h a lu n k a s z a b a d s á g é r t , a v ilá g s z a b a d s á g á é r t . T íz év ó ta s o k fé le h a n g o n s z ó lta k a fo r r a d a lo m r ó l a v i l á g s a jt ó n a g y k o m m e n tá to r a i, a je le n k o r tö rté n e tíró i é s filo z ó fu s a i, d e m é g is a le g m é ly e b b e m b e ri v a llo m á s t a k o r t á r s k ö ltő k te tté k . Ok a t ö r ­ té n e le m ig a z i k r ó n ik á s a i é s e v e r s e ik t ú lé lik a k o rt, a m e ly b e n a z s a r n o k s á g to m b o lt. T u d ju k , g y ű jte m é n y ü n k n em te lje s . N a g y r é s z t h iá n y z ik a z a n t o ­ ló g iá b ó l a m a is e ln y o m á s a la t t élő n é p e k v is s z h a n g ja . K ö ltő ik a sz á m ű z e té sb e n p e d ig c s a k tö re d é k é t a d já k v is s z a m in d a n n a k , a m it n e m z e tü k é re z . A d ik t a t ú r á k s z ig o r ú a n e lr e jte t té k a v ilá g e lő l az t :i tén y t, h o g y a m a g y a r fo r r a d a lo m m a l az e ln y o m o tt n é p e k m e n y ­ n y ire e g y ü tt é re z te k . M é g is k is z iv á r g o tt h íre és rö v id e se n m e g t u d ­ tu k : V a r só b a n e g é sz so ro z a t v e r s je le n t m e g n y o m ta tá s b a n s M o sz k ­ v á b a n is m e g é r e z te a z o ro sz i f jú s á g a t e n g e r re n g é sé t. I lle g á lis a n m e g je le n t lit o g r a f á lt v e r s e s k ö te tt e l a d t a k v issz h a n g o t („ P h ö n ix “ M o sz k v a , 1961) s c se m p é s z té k á t a d ik t a t ú r a h a t á r á n a f á jd a lo m , a s z o lid a r itá s t a n ú s á g té t e lé t , az u to lsó „ r o m a n tik u s fo rr a d a lo m '* m e lle tt. U g y a n a z a z o ro sz lé le k sz ó la l m e g e v e rse ik b e n , m e ly a m e g s z á lló k a to n á ik k e z é b ő l a f o r r a d a lo m n a p ja ib a n k iv e tte a f e g y ­ v e rt s a fe lk e lő n é p o ld a lá r a á llíto tt s o k a k a t, a k ik s o r a in k közt h a lla k m eg. I s m e r e te s , h o gy a z s a r n o k s á g n a k új s e r e g e k e t k e lle tt k ü ld e n ie s z a b a d s á g h a r c u n k le v e ré sé re . B iz o n y o s a k v a g y u n k a b b a n , h ogy tú l a z a k n a m e z ő k ö n a több i k e le te u r ó p a i o r sz á g b ó l m é g so k ilyen v e r s k e r ü l elő e g y sz e r, a m e ly ly el az u tó k o r k ie g é s z íti m a jd ezt a g y ű jte m é n y t.

M i k o r t á r s a k a v á l o g a t á s n á l — m e g k e ll v a llju k — n em m é rtü n k m in d ig a le g s z ig o r ú b b ir o d a lm i m é rc é v e l, m e rt a k ö lte m é n y e k n e k a p illa n a to t m e g ő rz ő d o k u m e n tu m - je lle g é t is te k in te tb e v e ttü k . A g y ű jt é s t e g y é b k ö r ü lm é n y e k is b e fo ly á s o lt á k : tá v o li v ilá g r é s z e k b e n n em tu d tu n k so k v e r s e t e lé rn i, a m e ly rő l p e d ig h ir t k a p tu n k . Íg y p é ld á u l A fr ik á b ó l, a h o l Is m a il G a la a l n e v e s szórn ál k ö ltő 1962-ben a r r ó l s z á m o lt b e, h o g y K e le t - A f r ik a p u sz tá in t e v e k a r a v á n o k t á b o r ­ tü ze in é l a m a g y a r s z a b a d s á g h a r c r ó l é n e k e ln e k o ly a n tö rz se k is, m e ly e k E u r ó p á r ó l s e m ig e n h a llo tta k . A le g e r ő se b b k ö ltő i v is s z h a n g o t a s k a n d in á v o k n á l és a la tin n é ­ p e k n é l t a lá lt u k , a te n g e r e n tú l p e d ig É s z a k - é s D é l- A m e r ik á b a n . M in d e n fe lé ö n á lló v e r s e s k ö te te k je le n t e k m e g a m a g y a r fe lk e lé s ­ rő l. K ö z ü lü k le g k ie m e lk e d ő b b e k a n o rv é g „ T il U n g a r n “ , a sv é d „M o t v a ld e t “ , a d á n „ S a b r a e n d t e s te p p e n ", a z o la sz „ C a n to d i lib e r t a “ , a s p a n y o l „ S a n g r e d e H u n g r ia " , az a m e r ik a i „ F r o m the H u n g á r iá n R e v o lu t io n " é s a z a r g e n t in „ L i r a s en l a s c a ta c u m b a s" . A m a g y a r s á g a b u k o tt f o r r a d a lm a k é s s z a b a d s á g h a r c o k n é p e ezer e sz te n d ő n á t e g y e d ü l s m a g á r a h a g y o tt a n n e m c sa k h a z á já t v é d te t e s té v e l é s é le té v e l, h a n e m E u r ó p á t is. S e g íts é g h e ly e tt a z o n b a n m in d ig c s a k r é s z v é t ju t o t t o sz tá ly ré sz é ü l. M é g is m a a v ilá g le lk iism e r e té n e k h a n g ja ez a r é s z v é t: n em a h a ta lm a k s z ó ln a k itt, h a ­ n e m a f e g y v e r t e le n k ö ltő k h a jt a n a k f e je t az e ln y o m o tta k , a b e b ö r tö n z ö tte k , a h a lo t t a k e lő tt: G ló r ia V ic tis, d ic ső sé g a le g y ő z ö tte k n e k , k ik g y ő z h e te tle n e k !

* H a rm in c é v u tá n a M a g y a r O k tó b e r sz e lle m i ö r ö k sé g é t m á r n em c s a k e k ö lte m é n y e k , n em c s a k a h a z a i é s a z e m ig r á c ió b a n élő s z e m ta n ú k ő rzik . A fo r r a d a lo m é s s z a b a d s á g h a r c u tá n sz ü le te tt h a z a i f ia t a l n e m z e d é k j a v a to v á b b v isz i a „ b e fe je z e tle n f o r r a ­ d a l m a t " : a m á r c iu s i tü n te té se k e n , a f ia ta l író k ta lá lk o z ó in é p p ­ ú g y , m in t a f ö ld a la t t i iro d a lo m b a n .

TA RTA LO M Albert Camus: A magyarok vére

5

EURÓ PA Ausztria

15

Anglia

17

Bulgária

19

Csehország

20

Dánia

21

Észtország

23

Finnország

25

F ranciaország

27

Görögország

39

Hollandia

40

Jugoszlávia

4J

Lengyelország

42

Lettország

49

Németország

50

Norvégia

58

Olaszország

65

Oroszország

72

Portugália

79

Románia

80

Spanyolország

87

Svédország

85

Szlovákia

89

Törökország

91

É S Z A K -A M E R IK A Egyesült Államok Kanada

I 1/’

D É L A M E R IK A Argentína

113

Brazília

117

CsUe

118

Honduras

120

Martinique

122

Salvador

123

Uruguay

125

A U SZ T R Á L IA Ausztrália

129

Á Z S IA Thailand

131

Vietnam

132

Nemzeti Kina

133

A F R IK A Algéria

134

Kenya

135

Nigéria

136

Függelék

137

Biográf ia

139

Zárószó

151

Az e lső k ia d á s k é sz ü lt a D an u b ia n yom dáb an M ünchenben a tö r d e lé si m un kát D r. M akra Z o ltá n v é g e z te

A h arm ad ik k ia d á s k é sz ü lt a K o sm o s k ia d ó h ázin y o m d á já b an B é csb e n N y om da a l á re n d e z te K o v á cs K á lm á n

V e rla g und D ruck K O SM O S Wien I. W ollzeile 16