Osztálykirándulás az Ossiacher See-hez I

Óperencia

Az Óperencián innen és túl

2012. október

Osztálykirándulás az Ossiacher See-hez I. Osztálykirándulásunk során ismét Ausztriába látogattunk. A hely választása során a Karintia tartományban, Villach közelében lévő Ossiacher See-re esett az osztályfőnök választása, programnak pedig a tavon való szörfözést és hajózást szánta nekünk. Mindenki választhatott, hogy 4 napon át, minden délelőtt melyik sportágat szeretné kipróbálni, pontosabban feleleveníteni korábbi élményeit. Mi ugyanis már részt vettünk egy hasonló osztálykiránduláson 7.-ben. Akkor nem aratott ez az elképzelés osztatlan sikert, de reménykedtünk, hogy idén jobb lesz, mint 3 éve volt. Én speciel vegyes érzésekkel érkeztem meg 12 óra körül a Kelenföldi pályaudvarra. Az osztály fele ugyanis ott szállt fel a vonatra, míg a másik fele már korábban a Keleti pályaudvaron. Kelenföldről aztán megkezdődött hosszú utunk Villachig: 2 óra vonatút Bécsig, majd átszállással még 5

Villachig. 6-7 óra tájékán érkeztünk meg a szállásunkra. Elfoglaltuk a szobákat és vacsoráztunk… Másnap kora reggel 6 km-t buszoztunk a szállásunktól a tóig. Itt aztán kettészakadt a csapat. Mindkét csoport megismerkedett az adott sportág oktatójával, és kezdetét vette egy gyors szóbeli oktatás/eligazítás. Ezután felvettük a szörfruhát, ami egy tapadós polárruha, hasonló, mint amit a búvárok használnak. Mentőmellényt fel, szörföket ki a vízre és nyomás a tó közepére – hangzott a „parancs”. Kissé specifikusan, de elkezdtük kihúzni a 52

Óperencia


2012. október

szörföket a helyükről és a vízbe tenni őket. Ekkor szembesültem azzal, hogy mire is vállalkoztam már másodszorra, én idióta… Az érzés, amikor reggel 8kor a 20°C-ban, a 12°C-os vízben gázolsz egy 15-20 kg-os szörfdeszkával, kicsi és éles kavicsok között, minden pénzt megér!... (Ezt ők is így gondolták – nem kevés pénzbe került az osztálykirándulás.) Összességében a szörf nekem jól ment és néha még élvezni is tudtam, annak ellenére, hogy szél nagyon nem volt, és a jéghideg vízbe való beesés sem lelkesített jobban. Az oktató hölgy persze egy motorcsónakból dirigált és segített épp annak, akit vagy kivitt az áramlat a partra, vagy szélcsendes zónába került és semmit nem haladt, csak állt egy helyben… Meg kell hogy mondjam, ez nem a mi sportunk! Nem sok esélyt látok rá, hogy ebből valaha bármelyikünk profi szinten megélne, de mindenesetre az alapokat már elsajátítottuk. A délutánokat kirándulásokkal és sportolással töltöttük. Kezdésnek, a szörfözés után, minden nap 6 km-t gyalogoltunk vissza a szállásra, pedig járt arra buszjárat is… Ebéd után sem hagytak minket túl sokat pihenni. Egyik nap egy Affenberg nevű hegyre gyalogoltunk fel, melynek tetején egy középkori vár volt, amiből madárparkot csináltak. A vár nem volt magasan – olyan 800-900 méteren lehetett. Az ofő megállás nélkül, 20 perc alatt vitt fel minket a várba, ami az osztályt – finoman szólva is – erősen megterhelte. Mindenki izzadtan és fáradtan küldte el az éppen a közelben lévő másik embert, többnyire melegebb éghajlatra… Egy valami azért biztos, ha más nem is: a kilátásért mindenképp megérte a gyalogtúra. A várból egész Villachot be lehetett látni, illetve a Gerlitzen Alpe nevű hegységet is, ahova rendszeresen járunk az általános iskolai tornatanárnővel síelni. Furcsa volt ugyanazt a hegyet talpig zöldben és jó időben látni. Megszoktam már, hogy mindig csak havat látok ott, bármerre nézek, nem zöldellő fákat. A hegyen aztán, egy madárbemutatót néztünk meg. Hát mit ne mondjak, olyan 40°C lehetett – többen le is égtek… Aztán egyik nap meglátogattuk Villachot is – körbenéztünk és kicsit turistáskodtunk. Pici, de nagyon szép kis város. Nem hiába, jó a levegő! Voltak olyan délutánok is, amikor sportnapokat tartottunk. Ezek abból álltak, hogy felosztottuk az osztályt csapatokra, és kosárban meg röplabdában versenyeztünk egymással. A fárasztó, mindennapos megterhelést a szintén jéghideg hotel medencéjében pihenhettük ki, ami talán még hidegebb volt, mint a tó vizének hőmérséklete, vagy akár napozhattunk is, hisz elég meleg volt. A szállás és az étel is kifogástalan volt – én meg voltam elégedve a hellyel. Összességében én jól éreztem magam, de talán a két délutáni sportnap helyett én másfajta, izgalmasabb dolgokat csináltam volna… Szerintem ez az osztálykirándulás ismét megerősítette kicsit az osztályközösségünket, ami 53

Óperencia


2012. október

egyértelműen jót tesz a tábbiakban. Persze nem mindenki volt megelégedve mindennel, de hát semmi nem tökéletes… Szóval az osztálykirándulás jó volt, de remélem, legközelebb már nem megint Ausztriába megyünk, mert az elmúlt évek során már annyiszor voltunk ott, hogy kezd kicsit unalmas lenni – annyi más ország van még itt Európában; én valami újat szeretnék kipróbálni!... Szalay Renátó III/B

Osztálykirándulás az Ossiacher See-hez II. Frau Wolf, az osztályfőnökünk úgy döntött, hogy egy sportos hetet szervez nekünk Ausztriába. Senki nem volt ellene, hiszen közismerten elég energikus osztály vagyunk. Mindenkinek a szörfözés és a vitorlázás között lehetett választani. Ezek kötelező programok voltak minden délelőtt oktatással egybekötve. Vasárnap délelőtt, egy forró nyári napon indultunk, ami nem jelentett problémát, mert egy légkondicionált vonattal utaztunk. „Mindössze” hét óra volt az út és igen gyorsan el is telt. A táj, ami már önmagában is gyönyörűnek bizonyult, egész úton kísért minket. A hosszú vonatút után mindenki örömére végre megékeztünk. Elfoglaltuk szobáinkat és elkezdtünk kipakolni bőröndjeinkből. Még a felénél se tartottunk, mikor vacsorázni kellett mennünk. Előítéleteink ellenére kellemesen csalódtunk, mert az ételek mindvégig nagyon finomak voltak. Este volt két szabad óránk, amikor mindenki azt csinált, amihez kedve támadt. Legtöbben a kertben lévő medencében fürödtek, vagy a sportpályán kosaraztak és röplabdáztak. Este tizenegykor eljött a takarodó ideje, mindenki a szobájába ment, de csendben még folytathattuk a beszélgetést. Másnap reggel hétkor keltünk, fél nyolckor pedig már a reggelinél kellett lennünk, ami nem mindenkinek sikerült, főleg nem a mi szobánknak. Ibi néni háromszor jött be szólni, mire mindenki kikelt az ágyból. Nyolckor már jött értünk a különbusz és elvitt minket a tóhoz. Fél kilenctől fél tizenegyig tartott az oktatás. A szörfösöknek nem volt valami kellemes a 15 fokos vízben a deszkán egyensúlyozni, főleg hogy első nap öt percenként zuhantunk be a vízbe. A legrosszabb rész viszont egyértelműen az volt, amikor a vizes neoprén ruhákat kellett leimádkozni magunkról. Ez körülbelül egy félórás procedúra volt mindennap. A buszutat, amit odafelé 10 perc alatt, visszafelé 1 óra alatt sikerült megtenni sétálva. Délben ebédeltünk és utána egyből indultunk is Villachba. Három órát töltöttünk ott városnézéssel, kávézással és fagyizással. Mire visszaértünk, már mindenki annyira elfáradt, hogy a többség csak egy meleg fürdőre, mások a medence hideg vizére vágytak. 54

Óperencia


2012. október

A kedd délelőttünk ugyanúgy telt, mint az előző napi, annyi változással, hogy az időjárás nekünk kedvezett. Így már a szörfösök is élvezhették saját sportjukat, nem csak a vitorlások, akik a hajóban ültek. Ez a nap délutánja volt a hét legfárasztóbb etapja, mivel összesen 12 km-t kirándultunk a landskroni hegyen. Alig vártuk, hogy elérjük a hegy csúcsát, mert a kijelölt útról letérve bozótos és köves úton haladtunk felfelé, ami igazán megnehezítette a túránkat. A hegy ormán egy érdekes madárshow szemtanúi lehettünk, amit meg is örökítettünk elég sokan. A nap kellemetlenebb eseményei közé sorolhatjuk, hogy az osztály elfeledkezett a napvédő krém használatáról: valaki hólyagosra égett, de akadt, aki kisebb leégéssel megúszta. A szerda reggel egy igazán jó napnak indult, mert mindenki idejében odaért a reggelire, ahol osztályfőnökünk bejelentette, hogy ma megkímél minket egy újabb erőpróbától. Délelőtt azonban kedvünket szegte az a tény, hogy bár verőfényes napsütés fogadott bennünket, a szél meg sem mozdult, ami se a szörfösöknek, se a vitorlásoknak nem kedvezett. A nap második felét a szállásunkon töltöttük, ahol sportvetélkedőket rendeztünk. Négy csapat küzdött meg egymással kosárlabdában és röplabdában. Jómagam a bíró szerepét kaptam, amit kezdetben örömmel fogadtam, de a végén jókedvemet szó szerint elmosta a hideg víz, mivel „köszönetképpen” ruhástól bedobtak a medencébe. A verseny végeztével a győztesek elnyerték megérdemelt jutalmukat chips és gumicukor formájában. Az utolsó előtti napon a lehető legjobban alakultak a dolgok, hiszen egy igazán jó szeles napot fogtunk ki. A hét végére már mindenki beletanult a szörf rejtelmeibe, így már haladó szintre léptünk. (Legalábbis ezt képzeltük magunkról…) Mindenki elégedetten konstatálta, hogy négy nap alatt mennyit fejlődött a technikánk. Elbúcsúztunk edzőinktől és 1 órás gyalogtúrával visszatértünk szálláshelyünkre. Mivel az utolsó napnak néztünk elébe, mindenki eldönthette, hogy a szálláson marad-e sportolni vagy bemegy Villachba. Az utóbbi lehetőséget csak öten választottuk, így egy félórás gyalogúttal beértünk a városba, ahol fagyiztunk és kikölcsönöztük a „Die Welle” című filmet, amit este 55

Óperencia


2012. október

közösen meg is néztünk. Az utolsó vacsora nagyon különleges volt, mert nem a megszokott módon bent, hanem kint a szabadban grillezhettünk. Este mindenki jól érezte magát, de éjfél körül már a szobánkban voltunk, mert tudtuk, hogy másnap hosszú és fárasztó útnak nézünk elébe. Reggel korán keltünk, hogy még bepakolhassuk a szárítón lévő ruháinkat. Majd reggeliztünk, és utána nem sokkal később jött értünk a busz, amihez kihordtuk a bőröndöket és búcsút intettünk e kalandos és egyben felejthetetlen hétnek. A visszafelé utat senkinek sem kívánom, mivel a egész vonaton német focista szurkolók tömkelege ült, akik nem voltak valami kellemes társaság. (A részleteket nem ismertetném, mert nem lenne e szöveghez méltó.) Visszatekintve egy csodás hetet hagytunk magunk mögött, és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen kellemes emberekkel tölthettem el ezt az időt. Nyári Krisztina III/B

A 2012-es év I.A osztályának kirándulása Bécsben Az I.A osztály Herr Macheinerrel és Herr Reczekkel Bécsben töltött öt napot az osztálykirándulás alatt. A találkozó hétfőn 6 óra 40 perckor volt a Keleti pályaudvaron. Egy igen kényelmes, tiszta vonattal utaztunk, közel három órát. Persze a rossz idő után mentünk, majd amikor a szállásunk fele gyalogoltunk, az eső is eleredt. Igaz a szállás és az étel hagyott némi kívánnivalót maga után, de ezt idővel megszoktuk, sőt lehetőséget nyújtott arra, hogy az egészségtelen, de annál finomabb utcai gyorséttermeket is kipróbálhassuk. Első programjaink közé a Hofburg egyik múzeumának, kincstárának és a Habsburg-család mauzóleumának megtekintése tartozott. Láttuk a világ legnagyobb smaragdját, korabeli öltözeteket és különböző színű, anyagú, mintájú koporsókat. Este szabadidőt kaptunk, amikor mindenki bejárhatta Bécset kedve szerint. Kedden reggeli után az UNO CITY-be indultunk. A biztonsági ellenőrzés után két csoportra osztották az osztályt, s mindkét kapott egy nagyon kedves idegenvezetőt. Ők körbevezettek minket az egyik épületben, elmagyarázták a legfontosabb tudnivalókat, és kérdéseinkre is megkaptuk a válaszokat. Ez a látogatás egy egész délelőttöt vett igénybe, ezért ennek végén visszamentünk a szállásra ebédelni, majd utána elindultunk, hogy megnézzük a schönbrunni kastélyt. Ott szintén egy vezető kalauzolt végig minket a gyönyörű épületen. Miután ezzel végeztünk, felkerestük a közeli állatkertet. Sajnos zuhogott az eső, így nem volt annyira hangulatos az ottani bámészkodás, mintha napsütésben tettük volna, de így is jókedvűen sikerült eltölteni azt a másfél órát, amit a nézelődésre kaptunk. Ezután visszamentünk a szállásra vacsorázni és készülődni az esti színházi előadásra. Az „Ich war 56

Óperencia


2012. október

noch niemals in New York” című darabot néztük meg, ami mindenkinek nagyon tetszett, elsősorban a színpompás modern jelmezek és díszletek miatt. A szerdai napunk is igen zsúfolt volt. Már reggel kilencre oda kellett érnünk egy bécsi iskolába (Bhak Bhas Geringergasse), ahol egy hasonló korosztályú diákokból álló osztálynak mutattak be minket. Délelőtt négyes csoportokba osztották a társaságot és úgy vezettek körbe bennünket az iskolában. Ez alatt az idő alatt közelebbről is megismerhettük egymást. Nagyon kedvesek voltak velünk, meleg szívű fogadtatásban részesültünk, még reggelivel is készültek nekünk. Amikor minden kis csoport visszaért a terembe, el kellett mesélnünk, mit is tudtunk meg a egymásról. Kora délután értünk vissza a szállásra, és ebéd után egyből a Művészettörténeti Múzeumba mentünk, ahol Herr Weiß, a már korábbról ismert idegenvezető várt ránk. (Szerencsére minden program csak pár metrómegállónyira volt a lakhelyünktől, és Bécsben különben is kiváló a közlekedés.) A képtárat sietve néztük meg, hogy az egyiptomi kultúrára is maradjon időnk. Számos római hadvezér és filozófus szobrát láttuk, akikről pár hete tanultunk, így még nagyobb örömet okozott számunkra a látványuk. Délután jött a várva a várt program, amikor hosszabb ideig is azt csinálhattunk a városban, amihez igazán kedvünk volt. Szerencsére ekkorra már kellemessé vált az idő, így gyönyörű napsütésben sétálhattunk. A csütörtök reggel is izgalmasan indult. Már mindannyian nagyon vártuk a táncórát és a délutáni programot a vidámparkban. Reggeli után egy kis tornaterembe mentünk, ahol egy kedves tánctanárnő fogadott minket. Két órában megtanította nekünk a bécsi keringő alaplépéseit. Az „előre-balrahátra-jobbra” lépések egyedül még mindenkinek mentek, de amikor párban kellett körbetáncolni a termet, már akadtak „kisebb” problémák. Az óra végén mindenki kapott egy oklevelet, hogy sikeresen végigcsinálta a tánckurzust, és mi is adtunk egy kis ajándékot a tanárnőnek: Fanni megtanította őt a tradicionális magyar táncra, a csárdásra. Az osztály jókedvűen távozott. Ezután következett az ebéd, majd elmentünk a Praterbe. Először csak a parkban sétálgattunk, majd a vidámpark következett, ahol a rengeteg játék hívogatóan vett minket körül. Elég időt kaptunk az osztályfőnöktől, hogy kipróbálhassuk őket, talán túl sokat is. Jó páran rosszul lettek a körbe-körbeforgós, átpördülős hullámvasutaktól és más „gyomorerősítő” játékoktól, míg mások már csak a nézésbe is beleszédültek, ezért inkább beültek valahova kávézni és felfrissülni. Miután a Prater mindenkit jól kimerített, visszatértünk a szállásra. Vacsora után volt egy kis szabadidőnk, amikor mindenki azt csinált, amit szeretett volna. Ajándékokat, csokoládékülönlegességeket vásárolgattunk, miközben felfedeztük Bécs utcáit. 57

Óperencia


2012. október

A péntekkel a hazautazás napja is elérkezett. Mivel a vonatunk csak este indult vissza, ezért a nap további részét is hasznosan töltöttük el a városban. Reggel a Stephansdomot tekintettük meg, valamint annak történetével ismerkedtünk meg. A bátrabbak a 344 lépcsőfokot megmászva a legtetejébe is feljuthattak, így a magasból is megtekinthették Bécs panorámáját. Ezután a Spanische Hofreitschuléban jártunk, amely a világ egyik legrégibb és legegyedülállóbb lóiskolája. Ebéd után a kirándulás utolsó programján, ismételten egy múzeumlátogatáson vettünk részt. A Kunsthistorisches Museumban Bécs városának történetével kapcsolatos információkkal gazdagodtunk. Ezt követően visszamentünk ebédelni a megszokott helyre. Ezután még mindig volt egy kis időnk vásárlásra, illetve a városban való bóklászásra, de hamarosan vissza kellett mennünk a szállásra , hogy összepakoljuk a bőröndjeinket. Ezzel sajnos véget is ért a bécsi kirándulásunk. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva indultunk vissza vonatunkkal Magyarországra. Mert tényleg igaz a mondás, miszerint mindenütt jó, de legjobb otthon. 

A bécsi iskolában tett látogatás

Lehmann Fanni, Bartucz Aliz, Nagy-Kriston Cintia, Donkó Roberta, Bakon Annabella II/A

58

Óperencia


2012. október

Müncheni kiruccanás Idén Münchenbe mentünk az osztállyal. Összességében elmondhatom, hogy mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat, bár ez nem csak a városnak, hanem az osztálynak is köszönhető volt! Hat napot töltöttünk az Oktoberfestről elhíresült városban, bár sajnálatos módon magát a fesztivált jó pár hónappal lekéstük… A 8 órás vonatút bár fárasztó volt, kellemesen telt, és szerencsére átszállni sem kellett. Miután megérkeztünk az állomásra, elsétáltunk a csomagjainkkal a szállásig, ami csak 3 megállóra volt onnan. A hotel, amiben megszálltunk, teljesen megfelelt az igényeinknek, például minden szobához tartozottt külön fürdő, tévé, és az aulában volt még wifilehetőség, csocsó és egy billiárdasztal is, továbbá egy bár a recepció melletti teremben, ahol esténként összegyűltek a hotelben megszálló fiatalok. Egy szobába négyen voltunk beosztva, ami a lányoknál nem okozott túl nagy bonyodalmat, mivel összesen vagyunk ennyien az osztályban. Az egyetlen problémának az bizonyult, hogy a szobánk a legfelső emeleten volt, ezért sokszor kellett lépcsőznünk, mivel a 6 emeletre összesen egy lift jutott és mivel abba is csak maximum 4 ember fért be, nem volt sok értelme kivárni, amíg megérkezik. Már rögtön az első este idegenvezetést kaptunk egyik osztálytársunktól, Dominiktól, akiről elég, ha annyit tudtok, hogy 19 évig élt Münchenben, szóval eléggé jól ismeri már a várost, ezért elvállalta, hogy körbevezet minket a városban. Igazából nem akarok rá rosszat mondani, mert tényleg nagyon jó munkát végzett, hiszen megmutatta az összes jó kocsmát és dönerest a környéken, de azért az idegenvezetőktől megszokott és már-már a védjegyükké vált, elhagyhatatlan esernyőt hiányoltam a kezéből. Visszatérve az eredeti témára, Münchenre, azzal kezdeném, hogy bár az Oktoberfestre nem jutottunk el, azért a hatalmas területet, ahol minden évben megrendezésre kerül ez a népünnepély, megtekintettük, sőt a 4. napon még a Bier- und Oktoberfest Múzeumba is benéztünk, ahol még több mindent megtudtunk az Oktoberfest történetéről és magáról a sörről is. Ez a múzeum azonban nem csak azért marad felejthetetlen számunkra, amit ott láttunk, hanem azért is, amit ott hallottunk, ugyanis az idegenvezetőnk olyan bajor akcentussal beszélt, ami már önmagában megérte a pénzét. Ráadásul a bemutatóját olyan viccekkel is megspékelte, hogy a másfél órás idegenvezetés alatt jobb hangulatba került a társaság, mint egy-két sör után a kocsmában… Az összes programra most nem szeretnék részletesen kitérni, de azért gyorsan felsorolnám, csak hogy tudjátok, mit érdemes megnézni, ha Münchenben jártok. Hétfőn elsétáltunk a Frauenkirchéhez, amit személy szerint nem tartottam annyira érdekesnek, de annyit azért én is megjegyeztem, hogy az a különlegessége ennek a templomnak, hogy a két 59

Óperencia


2012. október

főtorony magassága nem egyforma. Ezután jött az Allianz aréna, ahova megéri egyszer elmenni és megnézni. Kedden a BMW Weltbe mentünk, ami számomra biztos nem volt annyira érdekes, mint a fiúknak, de azért én is szívesen beszálltam egy-egy autóba, amit ha nekem adnának, talán nem utasítanék vissza..:)) Ezt követően átsétáltunk az Olympiaturmhoz, aminek a tetejéről egészen az Alpokig el lehetett látni. Bár ez a látvány 5 eurónkba került, de szerintem erre megérte kiadni pénzt, mert München 200 méter magasból tényleg gyönyörű volt, és szerencsénkre még az idő is kedvezett nekünk. Szerdán a Bavaria Filmstúdióba látogattunk el, és noha az idegenvezetés egy kissé hosszúra sikeredett, az mindenképpen tetszett, hogy egy-egy jelenetben a csoportunkból kiválasztott emberek is szerepet kaptak, így például Viktor és Ádám egy autós üldözésbe keveredtek, ahol Viktor az autótolvajt, míg Ádám az őt üldöző rendőrt játszotta el. Lexi pedig a „Sturm der Liebe” című sorozat egyik epizódjában kapott egy kisebb szerepet. Szóval így elég jó volt ez is, de azt azért sajnáltam, hogy nem mentünk el egy 4D-s előadásra, ha már egyszer itt voltunk… A filmstúdió után mentünk a sörmúzeumba, amit nagyjából már elmeséltem az előbb a sorrendet egy kissé felborítva, és az idegenvezetés után, amit bajor barátunk tartott, itt is vacsoráztunk a múzeum étterem részében. Csütörtökre még az Englischer Garten maradt, ami egy hatalmas területű park (3,7 km2). Itt az Eisbach folyón tucatnyi szörföst láthattunk, akik mind megpróbáltak minél tovább fennmaradni a hullámokon. Elég látványos volt, ahogy a neoprén ruhába öltözött szörfösök egymás után próbálkoztak megbirkózni ezzel a feladattal, kisebb-nagyobb sikerrel. Sokáig elidőztünk itt, aztán leültünk a fűbe napozni, mert rengeteg időnk volt még a délutáni programig, és amíg itt ültünk, jó pár nudista embert láttunk a messzi távolból, akik teljesen természetesen sétálgattak a parkban… A hét utolsó programja a Pinakothek der Moderne volt, amit muszáj lesz egy kicsit sérelmeznem, mert a kiállítás szerintem kritikán aluli volt! (Bár lehet, hogy csak mi nem tudjuk értelmezni ezt az újfajta modern művészetet.) Sokszor a sírás szélére kerültem, amikor egy-egy osztálytársam, Ákossal az élen, megpróbálta (persze csak poénból) értelmezni, hogy például mit kéne látnunk egy pirosra és egy feketére festett vásznon, vagy amikor Ákos észrevette, hogy az egyik kép, ami egy madarat ábrázolt, vélhetően fordítva lett felakasztva, mivel a madár fejjel lefelé van. Azonban a kedvencem talán még mindig az, amikor az egyik teremben különböző használati tárgyakat találtunk KIÁLLÍTVA a padlón, ezek között található volt egy Niveás flakon, egy gyufásdoboz, egy kancsó és még hasonló tárgyak, ami után arra jutottam, hogy most már igazán pénzt szedhetnék be azoktól, akik az én szobámban kiállított tárgyakat megtekintik, és most már anyukámnak is bátran mondhatom, amikor a szobámban szétdobálva találja a cuccaimat, hogy az nem rendetlenség, hanem 60

Óperencia


2012. október

művészet… Ezt a sokkot azonban, amit ez a kiállítás váltott ki belőlünk, szerencsére hamar sikerült kihevernünk, és az utolsó esténk Münchenben nagyon jól sikerült. Pénteken még volt annyi időnk a vonat indulása előtt, hogy ajándékokat és kaját vegyünk. Igazából sajnálom, hogy hivatalosan ez volt az utolsó osztálykirándulásunk, mivel nem volt velünk az egész osztály (4 ember itthon maradt különböző okokból), de azért így is rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és persze az a 20 GB-nyi kép és videó, ami ez alatt a 6 nap alatt készült, gondoskodni fog róla, hogy sose felejtsem el ennek az osztálykirándulásnak egyetlen percét se. Borosnyai Zsófi IV/A

Schullandwoche in Paris, Frankreich (3B – 2012.06.02.-2012.06.07.) 2012.06.02. Samstag Am Samstag haben wir uns am Liszt Ferenc Flughafen getroffen. Wir waren schon vorher sehr aufgeregt, denn einige saßen noch nie in einem Flugzeug. Die Reise betrug 2 Stunden, die wir lachend und tratschend verbrachten. Um ca. 16 Uhr kamen wir am Charles de Gaulle Flughafen in Paris an. Mit den Gepäcken war alles in Ordnung, so machten wir uns auf den Weg in unser Hotel. Nachdem wir dort ankamen, brachte jeder seinen Koffer ins Zimmer und nach einer Weile brachen wir auf. Nur an diesem Tag war es sehr heiß, die Luftfeuchtigkeit war ziemlich hoch, denn danach folgten nur regnerische Tage. Am späten Nachmittag begaben wir uns in den Bezirk Montmartre. Dort befand sich die Basilika Sacré Coeur. Einige von uns waren müde von der Fahrt und dem Wetter, doch uns Mädchen gefiel es so sehr, dass wir schnell vergaßen, wie extrem heiß es in Wirklichkeit war. Man muss hoch hinaus, Unmengen von Treppen besteigen, um die herrliche Aussicht auf ganz Paris zu genießen. Doch der Aufwand hat sich gelohnt. Als wir oben ankamen, waren alle begeistert, was 61

Óperencia


2012. október

für eine wunderschöne Stadt Paris wirklich ist. Wir schossen viele Fotos, machten einen Rundgang durch die Basilika und ruhten uns danach ein wenig auf den Treppen aus. Nach einer kurzen Weile besuchten wir Montmartre, wo viele Maler ihre Kunststücke ausstellen. Wir sahen tolle Portaits und Karikaturen. Danach hatten wir Freizeit um etwas zu essen. Wir baten Herrn Stromberger uns zum Moulin Rouge zu bringen. In der Straße, wo es sich befindet, gab es jede Menge Sex Shops als auch Table Dance Bars. Die Jungs aus der Klasse fanden, glaube ich, diese am interessantesten. Vor dem Moulin Rouge machten wir einige Fotos, danach fuhren wir mit dem Metro nach Hause in unser Hotel. Zum Glück gab es da gratis WiFi, so konnten alle problemlos ihren Eltern und Freunden zu Hause mitteilen, dass alles in bester Ordnung mit ihnen war.

2012.06.03. Sonntag Am Sonntag mussten wir ziemlich früh aufstehen, denn uns erwartete der Besuch im weltberühmten Museum Louvre. An diesem Tag fing es schon früh zu regnen an und es hörte bis in die späten Abendstunden gar nicht mehr auf. Als wir im Museum ankamen, wollten alle natürlich sofort das schöne Gemälde von Leonardo da Vinci, die Mona Lisa bewundern. Danach hatten wir 2 Stunden Freizeit, um das Museum zu erkunden. Es ist unmöglich dieses Museum in ein paar Stunden zu besichtigen, ich glaube es wären auch 62

Óperencia


2012. október

mehrere Tage nicht ausreichend, um das Ganze zu sehen. Doch jeder ging dorthin, was er persönlich interessant fand. Nach dem Besuch im Museum überquerten wir eine Brücke, das voll mit Schlössern war. Die Schlösser symbolisieren die ewige Liebe. Hier haben wir uns auch fotografieren lassen. Danach gingen wir weiter, unser nächstes Ziel war das Quartier Latin. Hier hatten wir die Möglichkeit, etwas zu essen. Nach einer kleinen Pause machten wir uns weiter auf den Weg zur wunderschönen Kathedrale Notre Dame. Hier mussten wir 422 Treppen besteigen, doch es hat sich gelohnt, denn die Aussicht von oben war einfach nur atemberaubend. Man konnte ganz Paris sehen, den Eiffelturm, den Sacré Coeur und Sorbonne. Das einzige Problem war, dass der Wind sehr stark wehte, so hatte man Angst, dass einen der Wind wegbläst. Nachdem wir unten angekommen waren, besichtigten wir Notre Dame auch von innen. Später gingen wir zum Pantheon. Nach dem Besuch im Pantheon ruhten wir uns ein wenig im Jardin du Luxembourg aus. Die Atmosphäre hier war toll, eine Blaskapelle spielte ununterbrochen und die ganze Klasse war erstaunt, wie aufregend und ruhig diese Stadt zugleich sein kann. Nach einer kurzen Verschnaufpause besuchten wir noch einen typisch französischen Antiquitätenmarkt. Als wir spät am Abend zu Hause ankamen, warfen sich alle ins Bett und schliefen bis in die frühen Morgenstunden. 2012.06.04. Montag Am Montag mussten wir uns um 9.30 Uhr vor dem Hotel treffen, denn wir hatten einen Termin im Centre Pompidou – Museum der modernen Kunst. Wir hatten eine Führung, eine junge Frau hat uns interessante Gemälde, Skulpturen und Räume gezeigt. Eines der Bilder war z.B. nur eine riesengroße blaue Leinwand – dies nannte man Kunst. Ich denke, das sollte jeder selbst entscheiden, ob 63

Óperencia


2012. október

er das als Kunst oder als eine blaue Wand betrachten kann. Hier hatten wir auch ein paar Stunden um uns umzusehen. Nach dem Besuch hatten wir die Möglichkeit, zu Mittag zu essen. Später gingen wir durch diverse Parks und Gärten. Danach fuhren wir zu einer langen Straße, wo sich das weltberühmte und sehr teure Einkaufscenter Galeries Lafayette befand. Hier hatten wir ein paar Stunden, um uns umzusehen und diverse Sachen zu kaufen. Wir sahen, dass vor dem Chanel Geschäft eine lange Schlange von Japanern als auch Chinesen stand, so mussten wir traurig feststellen, dass wir nicht die Möglichkeit hatten, die Chaneltasche, die wir unbedingt kaufen wollten, zu ergattern (). Anstonsten war Lafayette wunderschön, es gab eine riesige Auswahl an Kosmetikprodukten, Parfüm, Kleidung, Schuhe, Accesoires – also alles, was das Frauenherz begehrt. Als wir uns am besprochenen Treffpunkt wieder trafen, stellte sich heraus, dass die Mädchen die ganze Zeit über im Lafayette und die Jungs nur im Apple Store waren. Hier war es klar erkennbar, was die Geschlechter interessiert, entweder Mode oder Technik. Wir stiegen in die Metro,( die sogenannte „RER” )die uns zurück in unser Hotel brachte,ein. An diesem Abend spielten wir mit den Jungs Karten und waren ein bisschen laut, also kam Herr Stromberger und bat uns, schnell zurück in unsere Zimmer zu gehen. Wir konnten nicht wirklich schlafen, obwohl wir den ganzen Tag auf den Fersen waren. Irgendwie überhob es uns, das Gefühl das wir in einer Millionenmetropole auf Schullandwoche sind. Es war ein tolles Gefühl, so einzuschlafen, dass wir wussten, dass wir am nächsten Tag das „Symbol von Paris”, den Eiffelturm besichtigen werden. 2012.06.05. Dienstag Am Dienstag besuchten wir den Eiffelturm. Wir machten uns schon früh am Morgen auf den Weg, weil Herr Stromberger wusste, wenn wir später gehen, wird uns eine lange Schlange am 64

Óperencia


2012. október

Turm erwarten. So kamen wir mit einem Gruppenticket ziemlich schnell an die Reihe und wir gingen die Treppen hinauf. Einige gingen nur bis zur ersten Etage, andere trauten sich hoch auf die zweite zu gehen. Das Wetter an diesem Tag war ein bisschen sonniger, so war es toll, vom Eiffelturm die Stadt zu bewundern. Wegen dem schönen Wetter, entschieden wir eine Bootsfahrt auf der Seine zu machen. Ca. eine Stunde lang fuhr das Boot an den berühmten Gebäuden vorbei und unter den schönen Brücken durch. Als das Boot wieder am Fuß des Eiffelturms ankam, baten wir die Lehrer, einige Fotos sowie ein Klassenfoto machen zu dürfen. Hier posierten wir ununterbrochen, mehrere Stunden lang mit dem Wahrzeichen von Paris. Danach besuchten wir das Museé de l’Armée, hier befand sich Napoleons Grab. Nach dem Museum mussten wir sehr viel zu Fuß gehen, bis wir in der berühmten Einkaufsstraße Champs Elysées ankamen. Alle stürmten in das ursprünglich amerikanische Geschäft „Abercrombie & Fitch”. Dieses Geschäft hatte 4 Etagen, es war voll mit Leuten und halbnackten, muskulösen Männern. Die Mädchen blieben deshalb auch ein bisschen länger dort, um etwas zu kaufen. 2012.06.06. Mittwoch Am Mittwoch hatten wir einen Termin im Schloss Versailles. Als wir nach der einstündigen Fahrt mit dem Zug ankamen, bekamen wir Audioguides (natürlich auf Deutsch) und gingen durch das Schloss. Uns haben alle Räume sehr gefallen, besonders das Schlafgemach von Ludwig XIV. und der Spiegelsaal. Nachdem wir das Schloss gesehen und hier auch ein paar Klassenfotos gemacht haben, gingen wir hinaus in den riesiggroßen Garten. Hier hatten Franziska, Zoltan, Barnabas und ich die Idee, ein Ruderboot unten am See auszuleihen. Es war ein unbeschreiblich tolles Gefühl auf dem See in Versailles zu rudern, wo man hinaufschaut und hinter einem dieses wunderschöne Schloss steht. Leider fing es auch hier kurz an zu regnen, doch es störte uns kaum. Nach dem Besuch in Versailles begaben wir uns noch einmal zur Champs Elysées, zum Triumphbogen. Hier mussten wir auch, wie schon an den Tagen zuvor, Umengen von Treppen besteigen. Doch wir waren schon daran gewöhnt, wir hatten so einen Muskelkater, dass wir es kaum noch spürten. Doch wieder einmal hatte es sich gelohnt, denn der Ausblick von hier war fabelhaft. Wir sahen alle Gebäude, wo wir überall in den letzten Tagen waren, Sacre Coeur, Notre Dame und natürlich auch den Eiffelturm. Hier überkam uns ein ziemlich trauriges Gefühl, denn wir wussten, dass wir am nächsten Tag um diese Zeit schon zu Hause sein werden. Doch Franziska sagte uns, wir sollten den letzten Tag in Paris in vollen Zügen genießen und noch nicht an zu Hause denken. 65

Óperencia


2012. október

So taten wir auch. Wir schossen noch letzte Fotos vor dem Arc de Triomphe, wir lachten und fühlten uns wohl. Am Abend zu Hause angekommen mussten wir schon leider anfangen zu packen. Doch vorher gingen noch einige Mädchen in ein naheliegendes Restaurant um ein Au revoir Abendessen zu genießen. Die französische Küche war sehr lecker. Später im Hotel packten wir unsere Koffer und wollten kurz noch hinaus, doch der Mann an der Rezeption fing mit uns auf französisch zu Streiten an, dass die Polizei dies nicht erlaubt. So mussten wir in unseren Zimmern eine Au revoir Party feiern. Die dauerte aber nicht lang, wir Mädchen unterhielten uns nur und plauderten über all die Ereignisse, die in den letzten Tagen passiert sind. Traurig darüber, dass wir am Donnerstag nach Hause fliegen müssen, aber doch ein wenig glücklich, so eine ereignisreiche und unvergessliche Woche verbracht zu haben, schliefen wir ein. Köves Daniella IV/B

66

Óperencia


2012. október

Impressions bordelaises (Juillet 2012)

Bordeaux - une ville dynamique, avec des places spacieuses où les artistes des rues pleins d'imagination occupent leur place juste à côté de l' Opéra National.

Place de la Comédie devant l' Opéra National, point de rencontre ce jour-là des amateurs du ballet classique qui pouvaient admirer le spectacle transmis en direct en plein air.

67

Óperencia


2012. október

Au bord de la Garonne, des filles s'amusent à faire de la danse artistique dans la brume artificielle qui rafraîchit agréablement les promeneurs.

En se promenant dans les rues étroites de la ville on découvre de l'engagement politique en l' espace public.

68

Óperencia


2012. október

Le CAPC (centre d’arts plastiques contemporains), installé dès 1974 dans l’ Entrepôt Lainé, un ancien entrepôt de denrées coloniales, invite les visiteurs à réfléchir sur les moyens d'expressions de jeunes artistes.

Et avant de partir, se laisser emporter par les feux d'artifice spectaculaires du 14 juillet!

Christa Wenzl 69

Osztálykirándulás az Ossiacher See-hez I

Recommend Documents