ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL
A Gyermek-központú Igazságszolgáltatás Bírósági Koncepciója
2012.
Gyermekközpontú Bíróság
2
2011. február 15-én az Európai Bizottság kihirdette a gyermekjogok érvényesítésére vonatkozó uniós ütemtervet. Ebben az ütemtervben egy sor olyan intézkedést fogalmaztak meg, melyek további lényeges tartalommal szolgálhatnak a gyermekek jólétét és biztonságát szavatoló szakpolitikák számára. Kit tekintünk gyermeknek? A nemzetközi egyezmények általában minden 18. életévét be nem töltött személyt gyermeknek tekintenek. Milyen módon kerülnek a gyermekek kapcsolatba az igazságszolgáltatással? a) Terheltként: a jelenleg hatályos Btk. szerint a 14. életévét betöltött személyek, az új Btk. szerint egyes bűncselekmények kapcsán a 12. életévét betöltött személyek büntethetőek; különleges helyzetükkel a fiatalkorúak büntetőjoga foglalkozik. b) Sértettként: a gyermekbarát igazságszolgáltatás program fő célszemélye az eljárásban sértettként szereplő gyermek. c) Tanúként: előfordul, hogy a bíróság 14. életévét betöltött, kivételesen be nem töltött gyermeket hallgat meg tanúként; a tanúgondozáson belül a gyermekek kiemelt szerepet kell, hogy betöltsenek. d) Az ügyben érdekelt személyként: egyes családjogi perekben a gyermek nem alanya, hanem sokkal inkább „tárgya” az eljárásnak. e) Oktatás keretében: iskolai kötelező tanterv keretében még nem, de fakultatív jelleggel bíróság-látogatás keretében jelenleg is. Miért gyermekközpontú igazságszolgáltatás, miért nem gyermekbarát? A pártatlan ítélkezési tevékenységet ellátó bíróság nem lehet sem egy terhelt, sem egy sértett, de még egy tanú barátja sem életkorától és életállapotától függetlenül. Mindazonáltal a gyermekek egészséges fejlődése olyan prioritást jelent, ami a fokozott odafigyelést, és akár az eljárás többi résztvevői eljárási jogainak korlátozását is indokolhatja. A gyermekközpontú [child-focus] igazságszolgáltatás lényege ezen prioritások fel- és elismerése. Mik a gyermekközpontú igazságszolgáltatás alapelvei? megfelelő hangnem, gyermek által érthető nyelv használata gyermek előzetes tájékoztatása az eljárás menetéről, szereplőiről és az őt megillető jogokról eljárási formalitások mellőzése gyermeket befolyásoló tényezők kizárása (eljárás más résztvevői)
Gyermekközpontú Bíróság
3
1. A gyermek, mint terhelt Milyen intézkedések és büntetések alkalmazhatóak fiatalkorúakkal szemben? Általában véve problémát jelent a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szankciórendszer a büntető anyagi jogban, mivel egyaránt alkalmatlan az első elkövetőkkel szembeni, illetve a bűnözői életmódra berendezkedett fiatalkorúakkal szembeni hatékony prevencióra és nevelésre. A hatályos büntetőjog a következő válaszokat adhatja a fiatalkorú elkövetők esetében: 1.
Öt évnél nem súlyosabb személy vagy vagyon elleni bűncselekmények esetén, tevékeny megbánás nyomán közvetítői eljárás, és az eljárás megszüntetése.
2.
Ügyészi megrovás.
3.
Ügyészi vádhalasztás.
4.
Bírói megrovás.
5.
Próbára bocsátás pártfogó felügyelettel (minimum egy év, maximum kettő év években és hónapokban meghatározva).
6.
Pénzbüntetés (ha önálló jövedelme vagy megfelelő vagyona van).
7.
Közérdekű munka (ha tizenhatodik életévét betöltötte).
8.
Felfüggesztett szabadságvesztés pártfogó felügyelettel.
9.
Javítóintézeti nevelés (egy évtől három évig terjedő tartamban).
10.
Fiatalkorúak fogháza büntetés.
11.
Fiatalkorúak börtöne büntetés.
A pénzbüntetés és közérdekű munka jelenleg is csak szűk körben alkalmazható, enyhe cselekményeknél rendszerint túlzottan súlyos, a komolyabb bűntettek esetében pedig – a vádhatóság álláspontja szerint legalábbis – eltúlzottan enyhe, semmitmondó büntetés. Pénzbüntetés elvileg csak akkor alkalmazható, ha megfelelő jövedelemmel rendelkezik. Megjegyzendő e körben, hogy sok fiatalkorú önálló jövedelem nélkül is több százezer forintos telefonnal és más értéktárgyakkal rendelkezik. A fiatalkorú vagyoni helyzete nehezen ellenőrizhető, az pedig nem jelent megoldást, ha a pénzbüntetés helyette a szüleit sújtja.
4
Gyermekközpontú Bíróság
Hogyan jellemezhetők bűncselekmények?
a
fiatalkorú
elkövetők
és
az
általuk
elkövetett
A kriminológia sokféle módon osztályozza a fiatalkorúakat, a büntetőjog csak életkoruk alapján (16 év alatti és 16 év felettiek). A fiatalkorú elkövetőket – gyakorlati bírói tapasztalati szempontok alapján – a következő öt csoportba soroltuk: 1) Csekély súlyú bűncselekményt elkövetők, akik egyébként rendezett családi háttérrel bírnak. Ők tipikusan a „balhé kedvéért”, vagányságból, a baráti társaság behatására követik el a bűncselekményt, és fel sem mérik ennek társadalmi megítélését és következményeit. Ezek rendszerint garázda jellegű cselekmények, testi sértések, enyhébb vagyon elleni bűncselekmények, illetve becsületsértő, rágalmazó és rendszerint számítástechnikai rendszerrel kapcsolatos vétségek. Rendkívüli módon elszaporodott a fiatalok között az egymás sérelmére elkövetett iwiw és facebook feltörések, aminek nyomán rendszerint megalázó üzeneteket és képeket is feltöltenek a sértett oldalára. Ugyancsak elszaporodtak az illegális fájlletöltések is a fiatalok körében. Az ilyen cselekményeknek első elkövetők esetében nem lenne szabad bíróság elé kerülniük. A vádhalasztás vagy egy megfelelően hatékony gyermekvédelmi intézkedés elegendő visszatartó erővel bírna, a fiatal sok esetben a családon belül már megkapta a megfelelő visszajelzést és rosszallást. A közvetítői eljárás ugyan jó elterelési lehetőség, de eddig sok esetben erre nem volt lehetőség (pl. ha halmazatban volt garázdasággal). A vádhatóság sajnálatos és érthetetlen gyakorlata, hogy – legalábbis a fővárosban – sokszor ilyenkor is vádat emelnek. Nem feltétlenül szolgálja a fiatalkorú fejlődését, hogy egy bírósági tárgyalás szembesíti tettével és vádlottként címkézi. 2) A második kategóriába tartoznak azok az enyhe megítélésű bűncselekményeket elkövető fiatalok, akik rendszeresen, illetve korábbi büntetőeljárás ellenére is összetűzésbe kerülnek a törvénnyel. Ilyenek tipikusan az alkalmi kábítószer fogyasztó fiatalok, akik időről-időre ezzel összefüggésben más bűncselekményeket is elkövetnek. Ebben a körben a családi kontroll hiánya is domináns. Az esetükben az eljárás megszüntetése már nyilván nem jöhet szóba, a vádhalasztás, illetve a próbára bocsátás viszont csak egyszer alkalmazható, mivel a következő alkalommal már meg kell szüntetni és büntetést kell kiszabni. Velük szemben hatásos lenne feltárni az elkövetés okait, és mintegy megállapodást kötni velük, feltételeket szabva a büntetés és büntetőeljárás mellőzésének. Amennyiben egy fiatalt a rossz környezet vagy a rossz társaság viszi bűnelkövetésre, ezt kell megszüntetni gyermekvédelmi, gyámügyi, szükség esetén büntetőjogi eszközökkel.
Gyermekközpontú Bíróság
5
Ha például az elkövetés forrása a rossz iskolai társaság, akkor iskolaváltást kell kezdeményeztetni a szülővel. A megállapodás megszegése büntetőeljárást vonhat maga után. Jelenleg az ügyész, a bíró rendszerint nem találkozik a szülőkkel, gondozókkal, és egyáltalán nincs kapcsolata a gyermekvédelmi intézmények munkatársaival. 3) Durva, erőszakos bűncselekményt első alkalommal elkövető fiatalok. Ezek a cselekmények tipikusan zsarolás, rablás (rendszerint csoportosan elkövetve), de lehet akár egy súlyosabb következményekkel járó testi sértés is. Differenciálást igényelne a rablás tényállása, mivel a fiatalkorúak tipikusan a fenyegetéssel elkövetett elvételt valósítják meg, és ritkábban az erőszakos jellegű elkövetési módot. Ilyen esetekben a büntetőeljárás már nem mellőzhető, és itt van a legnehezebb dolga a bírónak is: a próbára bocsátás aránytalan és súlytalan szankció lenne; más alternatív büntetésre sokszor nincs is lehetőség; a javítóintézeti nevelés a hossza és jellege miatt nem indokolt; a szabadságvesztés pedig már a legsúlyosabb büntetést jelenti. Jelenleg az ilyen elkövetőkkel szemben – a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel – nagy gyakorisággal szab ki szabadságvesztést a bíróság, mindazonáltal ezekben az esetekben csak egy hatékony szankció-csomag bírna kellő visszatartó erővel, amelynek összeállításában és nyomon követésében a szülő, az iskola és a gyámügyi igazgatás bevonása fontos elem lenne. 4) Vannak már igen korán bűnelkövető életmódra berendezkedett, üzletszerűen vagyon elleni bűncselekményeket elkövető fiatalok. Az ő esetükben már 11-12 évesen is látható kellett legyen a bűnözői karrierre való felkészülés, amelyet rendszerint a család mintáiból másol, illetve a család maga is támogat. Az esetükben azért nehéz a szankcionálás, mert a végrehajtandó szabadságvesztés sem fog kellő visszatartó hatással bírni, hiszen nagy valószínűséggel a büntetés-végrehajtásban is családtagokkal, bűnelkövető ismerősökkel fog találkozni. Ezekben az esetekben 16-18 évesen a fiatalkorúak társadalmi szocializációjában már helyrehozhatatlan károsodások következtek be, a társadalomba történő visszavezetésükre rendkívül kevés az esély. Ezeket a tendenciákat jóval a büntethetőségi korhatár alatt fel kell ismerni, és akkor kell drasztikusnak tűnő, de még hatékony gyermekvédelmi lépéseket tenni, és a kriminogén (akár családi) közegből kiszakítani a gyermeket. 5) A legsúlyosabb kategória az egymás után többször is súlyos erőszakos bűncselekményeket elkövető fiatalkorúak. Itt a társadalmi elvárás és a kriminológiai válasz is egybeesik: az egyetlen szóba jöhető szankció a végrehajtandó szabadságvesztés. Fontos lenne, hogy a fiatal már a korábbi
Gyermekközpontú Bíróság
6
elkövetésekkor tényleges lehetőséget kapjon a változásra, így minimalizáljuk azokat az eseteket, amikor valaki második, harmadik alkalommal követ el erőszakos vagyon elleni bűncselekményt, és a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetés miatt szükségszerűen letöltendő büntetéssel kell szembenéznie. A hatályos szankciórendszer nem elégséges, ezeket a gyámügyi-gyermekvédelmi intézkedésekkel párhuzamosan, egymást erősítendő kellene újraszabályozni. Át kellene gondolni azt is, hogy miért a felnőttekre vonatkozó Btk. és Be. alapszabályai szerint, miért a felnőttekre vonatkozó büntetési tételek alapulvételével kell fiatalokkal szemben eljárni. Az eltúlzottan szigorú ügyészi gyakorlat is ezen a jogalkotó tévképzeten alapul, és ezen – sajnálatos módon – az új Btk. tervezete sem változtatott. Hogyan lehetne hatékonyabb prevenciót elérni a fiatalkorúak esetében? Amint az az előbbiekből is kiderül, hosszú távon a bírói kar egy egységes és koherens gyermekvédelmi-büntetőjogi csomagot szeretne látni, amit a tárca széleskörű szakmai bevonással készít. Ez megoldást jelenthet a szétaprózott és gyenge hatékonyságú jelenlegi rendszer problémáira. A koncepció a Btk-ról leválasztott, önálló törvényben, önálló alapelvek mentén szervezett fiatalkorúak büntetőjoga lenne. Az új rendszer szoros összefüggésben lenne a gyermekvédelemmel, a gyermekvédelmi hálózattal és folyamatosan együttműködne a Pártfogó Felügyelői Szolgálattal. A büntetőeljárás során a hatóságok kiemelt jelentőséget fordíthatnának arra, hogy minél teljesebben feltárják a fiatalkorú kapcsolati hálóját, az őt érő hatások irányait és jellegét. Egy részletes környezettanulmány keretében a fiatalkorúnak nem csak otthoni környezetét, hanem az iskolát, a baráti kört, a szabadidős tevékenységeket is feltérképeznék, és a pártfogó felügyelő már a nyomozási szakban állandó kapcsolatba kerülne a terhelttel. A gyermekvédelemnek és a pártfogó felügyelői szolgálatnak szoros együttműködésben kell működnie az eljárás során. Az elképzelés szerint a fiatalkorú elkövetőt több oldalról támogatná a szocializálódásban az állami intézményrendszer és a családja, és ezek együttesen terelnék vissza a helyes útra. A bíróság kivételesen, és akkor is elsősorban a gyermekvédelem és a szülők, illetve az iskola közrehatásával gyakorolna nevelő hatást a fiatalkorúra, közvetlenül a büntetőjogi büntetések eszközeivel, csak ha az előzőek nem működnek. Folyamatos és közvetlen kapcsolatba kerülne a bíróság a gyermekvédelem szerveivel, a szülőkkel és az iskolával nyomon követhetné rajtuk keresztül a fiatalkorú életében bekövetkező változásokat.
Gyermekközpontú Bíróság
7
szülők
bíróság
fiatalkorú
iskola
Gyermek-védelmi Szakszolgálat
