One Grave at a Time Együtt a sírban

One Grave at a Time – Együtt a sírban

konyvfanoknak

1

Jeaniene Frost

- Rajongói fordítás –

Fordította: Nitty Rosie Évi

2012. A fordítás a könyvfanoknak honlap számára készült.

konyvfanoknak

2


Ajánlás A nagymamámnak, Kathleennek. Attól, hogy már nem vagy velünk, nem szeretünk kevésbé.

konyvfanoknak

3

Jeaniene Frost

Írói megjegyzés A Malleus Maleficarum, avagy a Boszorkánypöröly, egy létező könyv, amit Heinrich Kramer és Jacob Sprenger írt (bár néhány tudós azt állítja, hogy Sprenger inkább elméletben működött közre, mint gyakorlatban.) Akárhogy is, az én történetem szempontjából, úgy döntöttem, hogy az egész Malleus Maleficarum-ot egyetlen írónak tulajdonítom, Heinrich Kramernek. Jacob Sprenger, ezúttal szerencséd volt.

konyvfanoknak

4


Tartalom: Prológ

6

HÚSZ

220

EGY

12

HUSZONEGY

232

KETTŐ

24

HUSZONKETTŐ

241

HÁROM

37

HUSZONHÁROM

253

NÉGY

50

HUSZONNÉGY

262

ÖT

59

HUSZONÖT

274

HAT

77

HUSZONHAT

284

HÉT

87

HUSZONHÉT

295

NYOLC

95

HUSZONNYOLC

312

KILENC

106

HUSZONKILENC

321

TÍZ

117

HARMINC

330

TIZENEGY

127

HARMINCEGY

344

TIZENKETTŐ

138

HARMINCKETTŐ

354

TIZENHÁROM

151

HARMINCHÁROM

366

TIZENNÉGY

160

HARMINCNÉGY

381

TIZENÖT

170

HARMINCÖT

388

TIZENHAT

180

HARMINCHAT

399

TIZENHÉT

191

HARMINCHÉT

411

TIZENNYOLC

201

HARMINCNYOLC

421

TIZENKILENC

211

Epilógus

430

konyvfanoknak

5

Jeaniene Frost

Prológ Fordította: Nitty

Végső Nyughely: Texas állam Garland-i temetője. - Donald Bartholomew Williams, most azonnal told ide vissza a segged! A kiáltásom még ott lógott a levegőben, amikor valami mozgásra lettem figyelmes. Egy kicsi angyali alak állt mögöttem. Don volt az a nagybátyám. Ott állt és engem bámult. Öltönyt és nyakkendőt viselt, őszes haja jól fésült volt. Pont úgy festett, mint egy üzletember. Ahhoz azonban, hogy őt lássa valaki az illetőnek minimum élőhalottnak kellett lennie. Don Williams volt a titkos szolgálat egyik titkos csoportjának vezetője. Az általa vezetett titkos csoportnak az volt a feladata, hogy megvédje az embereket a természetfeletti lényektől. Don azonban tíz nappal ezelőtt meghalt. Most még is most ott állt mögöttem. Szellemként. Ott voltam az ágya mellett, mikor egy végzetes szívroham elvitte. A halála után elhamvasztottuk Dont és a hamvait egy urnába tettük. Nem akartam őt teljesen elveszíteni, mindenhova

konyvfanoknak

6


magammal akartam vinni az, mai még itt maradt belőle. De mostanáig nem is sejtettem, hogy Don még mindig itt van. Először féltem, hogy csak délibáb, de aztán észrevettem, hogy Bones, a férjem is látja. Annak ellenére, hogy egy temető kellős közepén álltunk, körülöttünk holtestek hevertek a földön szerteszét és a húsomba hatolt ezüst lövedékek úgy égettek, mint egy jól megrakott tábortűz lángjai, minden erőmmel Don-ra összpontosítottam. Biztos akartam lenni benne, hogy Don tényleg újra itt van közöttünk. A nagybátyám nem tűnt túlzottan boldognak, amiért felfedeztem a kis titkát. Egyik felem szerette volna őt átölelni, a másik felem pedig arra vágyott,

hogy

jól

megrázza,

úgy

hogy

a

fogai

is

összekoccanjanak. Addig ráztam volna, míg azt nem mondja, hogy nem állt szándékában elosonni mögöttem és nem játszik semmiféle bújócskát! Természetesen tudtam, hogy egyiket se lehetséges. A kezeim nem tudnák megragadni Don új áttetsző alakját, többé senki se tudja már megérinteni a nagybátyámat. Így aztán nem tehettem mást, mint hogy összezavarodva, de mégis örömmel teli hitetlenkedő tekintettel bámultam őt.

konyvfanoknak

7

Jeaniene Frost

- Nem akarsz valamit mondani? – szólaltam meg végre. Szürke tekintetével nem engem nézett, hanem valamit, vagy valakit mögöttem. Nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam, kit néz. Bones volt mögöttem. Mivel Bones változtatott át, így a köztünk lévő természetfeletti köteléken keresztül éreztem őt. Azt még mindig nem tudtam pontosan, hogy hogyan is alakul ki ez a kapcsolat a vámpírok és nemzőik között, de azt tudtam, hogy minden vámpír pontosan tudja, hogy hol van épp a nemzője és hogy milyen erős. Kivéve, ha a nemző nem akarja elárulni ezt a vámpírjainak, mert akkor képes mindezeket elrejteni. Így aztán éreztem, hogy Bones sokkal jobban kontroll alatt tartja az érzéseit, mint én. Bones kezdeti döbbenete, amit az okozott, hogy Dont szellemként látja viszont, már eltűnt és most szemlélődve figyelte őt. Az én érzéseim olyanok voltak, mint a forgószél,

mindent

el

tudtak

volna

söpörni.

Bones

a

kötelékünkön keresztül megpróbált megnyugtatni, miközben sötét barna tekintetével, még mindig a nagybátyámat figyelte. - Cat már biztonságban van – Bones angol akcentussal ejtette ki a szavakat. – Megállítottuk Apollyon-t, így a ghoul-ok és a vámpírok közt ismét béke van. Nyugodj békében! Itt minden rendben lesz.

konyvfanoknak

8


Az érzelmek majd szétfeszítették a mellkasomat, szinte alig kaptam levetőt tőlük. De még is hogy másképp is kellett volna érzem magam, hisz Don a nagybátyám volt, aki néhány napja „eltávozott” az élők sorából? Don egy csodabogár volt, akár csak én, de velem ellentétben ő nem akart vámpírrá változni. Megtiltotta nekem, hogy úgy mentesem meg az életét az őt emésztő ráktól, hogy vámpírrá változtatom. Talán most amiatt aggódik, hogy nem tudok megbocsátani magamnak azért, amiért szót fogadtam neki és akarata ellenére nem változtattam vámpírrá. Láttam már olyat, hogy egy szellem évekig itt ragadt, mert a szeretete és az aggodalma ide kötötte. Azonban Don-nak nem volt oka aggodalomra. Túléltem a csatát és az emberiség is biztonságba volt. Megakadályoztuk, hogy a vámpírok és a ghoul-ok háborúba kezdjenek. Nem kötötte őt már ide semmi és mint ahogy Bones is mondta, itt volt az ideje, hogy „Békében nyugodjon.” - Bones-nak igaza van – mondtam én is és éreztem, ahogy a szemem nedvessé válik. – Én mindig szeretni foglak és mindig nagyon fogsz hiányozni, de neked… neked valahol máshol kéne lenned, nem?

konyvfanoknak

9

Jeaniene Frost

A nagybátyám komor arckifejezéssel méregetett minket. Bár ez lehetetlen volt, de még is úgy hangzott, mint ha Don megkönnyebbülten felsóhajtott volna. - Viszlát Cat – mondta. Csak ennyit mondott aznap is, amikor meghalt. Ezután a levegő körülötte zavarossá vált, vonásai elhalványultak és sziluettje elmosódott. Bones keze után nyúltam, éreztem erős ujjait, ahogy az enyémek kör csavarodnak gyengéden és valami megnyugtató erő kerített hatalmába. Most legalább Donnak nem voltak fájdalmai, nem úgy mint múltkor, amikor utoljára élve láttam őt. Megpróbáltam mosolyogni, míg a nagybátyám alakja teljesen el nem halványult. A bánat mellet egy másik érzés is kavarogott bennem. Tudtam, hogy mennie kell, oda ahová, most már tartozik és hogy ez nem jeleni azt, hogy örökre leveszítettem. Bones várt egy kicsit, mielőtt újra megszólalt. - Cicuska, tudom, hogy rossz az időzítés, de még mindig rengeteg dolgot kell elintéznünk. Elsőként is el kéne távolítani a szervezetedből az ezüstgolyókat. - A francba – suttogtam. Don megjelent Bones mögött, miközben Bones hozzám beszélt. Az ideges és dühös nagybátyám tőle szokatlan módon tört ki:

konyvfanoknak

10


- Valaki megmagyarázná nekem, hogy mi a csudáért nem tudok eltűnni?

konyvfanoknak

11

Jeaniene Frost

EGY Fordította: Nitty

Összegyűrtem az előttem heverő számlát és csak azért nem hajítottam el, mert tudtam, hogy nem az elnök hibája, hogy Don hamvait nem temethettük el megszentelt földbe. Mi mindent megpróbáltunk. Barátaink – élők, élőhalottak, vagy mások – azt javasolták, hogy a határon túl helyezzük végső nyugalomra Don hamvait. De ez se segített. Don pedig egyre idegesebbé vált. Bár a frusztráltsága teljesen érthető volt. Hisz, amikor egy ember meghal, kivéve persze a vámpírokat és a ghoul-at, akkor szellemalakban elhagyják a földet. Jó igaz találkoztam már szellemekkel itt a földön, sőt az utóbbi időben elég sokkal, de ha figyelembe vesszük az eddig meghaltak számát, a földön rekedtekével, akkor láthatjuk, hogy számuk elenyésző. Kb. az elhunytak egy százaléka. De ha egy olyan emberről van szó, mint a nagybátyám, aki mindig képes volt befolyásolni a körülötte zajló eseményeket, érthető, hogy most feszült. - Akkor megpróbálunk valami mást – mondtam egy hamis mosoly kíséretében. – Hé, hisz te vagy a profi a megoldhatatlan

konyvfanoknak

12


ügyek megoldásában. Ha sikerült megmentened Amerikát a természetfeletti világtól egy kórtelemből az internet és a YouTube segítségével, akkor megtalálod a módját annak is, hogy hogyan juss át a túloldalra. A lelkesítésemre, csak egy vészjósló tekintettel felet. - Fábian se találta meg az utat a túloldalra – motyogta Don a dolgozó

szobám

ajtaja

felé

intve,

ahol

szellembarátom

leselkedett. – És a többi itt rekedt szellem se. De ezt te tudod a legjobban, hisz egy igazi kíséret mágnes vagy. Összerezzentem. Tudtam igaza van. Régen

azt

gondoltam,

hogy

a

világ

legfurcsább

és

leglehetetlenebb dolga az, ha valaki egy ember és egy vámpír leszármazottja, de tévedtem. Ahogy látom a Sorsnak furcsa egy humorérzéke van. Csak azután jöttem rá, hogy nem is voltam fél vámpírként olyan furcsa, mikor már vámpírrá változtam. Vámpírként nem emberi vérrel táplálkoztam, hanem más vámpírok vérével. Szükségem volt az életben maradáshoz az élőhalottak vérére, de nem csak a tápértéket szívom magamba a vérükből, hanem a különleges képességüket is. Átmenetileg birtokolom a képességüket, amit a vérük tartalmazott.

konyvfanoknak

13

Jeaniene Frost

Mikor egy balszerencsés helyzetben innom kellet egy ghoul véréből, aki képes volt kapcsolatba lépni a síron túliakkal, akkor változtam szellem mágnesé. Alig bírtam távol tartani magamtól az itt ragadt szellemeket. Így aztán egyre jobban kezdtem aggódni, amiatt, hogy ezen kölcsönzött képességem az oka annak, hogy Don még mindig itt van. Biztos vagyok benne, hogy ez már Don fejében is megfordult, így aztán még zsémbesebb volt velem, mint általában. - Kérd meg őket, hogy hallgassanak, Cicuska – motyogta Bones, amikor belépett a szobába. - Nem hallom a saját gondolataimat. Felemeltem a hangomat, hogy biztosan mindenki hallja nem csak a házban, hanem a tornácon és kertben is. - Srácok, kérlek, egy kicsit hagyjátok abba a fecsegést! Egyszerre több tucat beszélgető páros csendesült el. Még mindig kényelmetlenül éreztem magam az új képességem miatt. Most a szellemek kötelesek voltak engedelmeskedni a parancsaimnak. Nem kívánok ilyen hatalmat senkinek se. Nagyon kellett figyelnem arra, hogy hogyan fogalmazok és mit parancsolok a szellemeknek. Évekkel ezelőtt, mikor még Don csapatában dolgoztam, mint elit katona, emlékszem nagyon utáltam azt, amikor parancsokat

konyvfanoknak

14


osztogattak nekem. Most meg én lettem az, aki parancsokat osztogatott, de még jól emlékszem rá milyen a másik oldalon lenni. Akkoriban alig vártam, hogy leszerelhessek. Bones lerogyott az egyik mellettem lévő fotelbe. Szikár izma izgatóan kirajzolódtak a csupasz mellkasán és az őt körüllengő energia mező még szexisebbé tette. Meztelen lábát az ölembe helyezte, csak egy mackónadrág volt rajta. Sötét haja nedves volt a zuhanytól, így göndör fürtjei az arcára tapadtak. Az egyik kóbor vízcsepp lustán vándorolt lefelé a nyakán, majd végigsiklott

ínycsiklandozóan

barázdált

mellkasán.

Megnedvesítettem az ajkamat és valami elfojthatatlan késztetést éreztem arra, hogy a nyelvemmel kövesen a vízcsepp útját. Ha egyedül lettünk volna, akkor nem is kellett volna elfojtanom ezt a késztetésemet. Bones könnyen kapható lenne egy kis délutáni élvezetre. Az ő szexuális vágya legendás volt, ugyan úgy, mint az ereje is, de még is csak két szellem figyel bennünket, így aztán úgy döntöttem, hogy a felfedező tú, amit a nyelvemmel tenni szerettem volna, még várhat. - Ha még több szellem akarna ideköltözni, akkor kénytelen leszek ismételten bevetni a fokhagymát és a dohányt – közölte Bones társalgási hangon.

konyvfanoknak

15

Jeaniene Frost

Nagybátyám haragosan nézett rá. Don is nagyon jól tudta, hogy ez az a két dolog, amit a szellemek nem bírnak elviselni. - Addig nem amíg nem vagyok ott ahol lennem kellene. Krákogtam egyet, mint aki épp félrenyelt, pedig ez már nem történhetett meg velem, hisz nem volt szükségem arra, hogy levegőt vegyek. - Lassacskán elmúlik ez a képesség. Már majdnem két hónapja birtokolom, ilyen sokáig még egyik kölcsönkapott képesség se tartott… szóval… talán. Még mindig nem voltunk benne biztosak, hogy Marie Laveau, New Orleans voodoo királynőjétől szereztem, de azóta volt meg mióta ittam az ő véréből. - Ismerek egy szellemet, aki három hét ittlét után ment át a túloldalra – szólalt meg Fábián, aki még mindig az ajtóban állt. Hálás voltam neki ezekért a szavakért. – Biztos vagyok benne, hogy Cat kitalál valami – tette hozzá magabiztosan. Bless Fábián igaz barát volta. Dont azonban nem győzték meg Fábián szavai. - Én már több mint öt hete vagyok itt – felelte kurtán. – Ismersz bárkit, aki ilyen hosszú idő után kelt át?

konyvfanoknak

16


Fábián nem tudott felelni a kérdésre, mert a telefonom hirtelen megszólalt. Remek időzítés! Rápillantottam a telefonomra és egyből felismertem a számot. Tate volt az, Don csapatának korábbi első tisztje. Valószínűleg Donnal szeretett volna beszélni, de

a

szellemek

hangját

nem

közvetítették

a

modern

kommunikációs eszközök, úgy hogy valószínűleg én leszek a tolmács. - Hé, mi újság? – kérdeztem. - Át tudsz jönni ma este? – Tate hangja nagyon furcsa volt. Túl formálisan csengett. – A csapat tanácsadója szeretne találkozni veled. Tanácsadó? -

Mióta

van a csapatunknak tanácsadója?

–

kérdeztem

elfelejtkezve arról, hogy én már egy ideje nem vagyok a csapat tagja. - Mostantól – válaszolta Tate határozottan. Bones-ra pillantottam, de nem vártam meg, hogy belenyugvóan megrándítsa a vállát. Nem tűnt fontos dolognak, de az én kíváncsiságomat felkeltette. - Rendben, akkor találkozunk egy óra múlva. - Ne gyere egyedül – Tate az utolsó mondatát suttogta.

konyvfanoknak

17

Jeaniene Frost

Ez nagyon meglepett, mivel olyan halkan suttogott, hogy azt csak természetfeletti hallással lehetett meghallani. Tate nagyon jól tudta, hogy Bones mindig velem tart, ha a régi munkahelyemre kell mennem. Így biztos voltam benne, hogy Tate nem Bones-ra gondol,

hanem

Don-ra.

A

tekintetemet

a

nagybátyámra

szegeztem. - Mit szólnál egy kis kiránduláshoz? Egy jellegtelen földszintes épületet volt alattunk. Az épület parkolója teljesen üresen állt. A valóságban ez egy régi katonai menedékhely volt. Szándékosan építették ennyire hétköznapira. Merev biztonsági intézkedések voltak érvényben az épületen belül és az épület környékén is, mivel ez egy titkos kormányzati létesítmény, ahol az élőhalottak tevékenységét követték nyomon. Bones és én kiszálltunk a helikopterből és a bejárati ajtó felé indultunk. Három sisakos őr állat el az utunkat, mikor megpróbáltunk belépni a tetőajtón keresztül az erődítménybe. - Igazolványt – vakkantotta oda a hozzánk legközelebb álló őr. Felnevettem. - Jó vicc, Cooper.

konyvfanoknak

18


Az őrök szemellenzője annyira sötét volt, hogy nem láttam át rajtuk, de halva az őr szívdobogását úgy gondoltam,hogy csak is Cooper lehet az, hisz a régi barátaim közül, már csak ő volt az egyetlen, aki még ember volt és aki elég bátor volt ahhoz, hogy megpróbálkozzon egy ilyen mutatvánnyal. - Azonosítsák magukat – ismételte meg az őr és ennyi elég is volt, hogy rájöjjek nem ismerős a hangja. Tehát nem

Cooper volt

és

ez

nem vicc.

Úgy látszik

megszigorították az őrséget. - Nem tetszik ez nekem – motyogta Don, aki velünk tartott. Az egyik őr hirtelen Don felé fordította a fejét, de tudtam nem láthatta és nem is hallhatja őt, mivel, hogy ember volt. Nekem se tetszett a dolog, de nyilvánvaló volt, hogy ezek az őrök nem fognak beengedni, amíg nem azonosítom magamat, így a zsebembe nyúltam, hogy elővegyem a pénztárcámat, amiben az igazolványomat tartottam és amit Bones teljesen felesleges dolognak tartott. Ekkor Bones ajka ravasz mosolyra húzódott. - Az igazolványom kell? – kérdezte Bones bársonyos hangon. – Itt van.

konyvfanoknak

19

Jeaniene Frost

A szeme hirtelen ragyogó smaragd zöldre változott és az agyaraim elő csúsztak a felső fogsorából, olyanok voltak, mint egy mini elefántcsont tőr. -

Engedjen

át,

vagy

elmegyünk

és

akkor

aztán

majd

magyarázkodhat a főnökének, hogy hova lettek a látogatói, akiknek jobb dolguk is van, mint sem ide kint dekkolni. Az őr, aki az igazolványomat követelte habozott egy pillanatig, aztán egy szó nélkül félre állt. Bones agyarai behúzódtak és szeme ismét a szokásos sötétbarna színben pompázott. A pénztárcámat visszatettem a nadrágom zsebébe, hisz így már nem volt szükség az igazolványomra. - Bölcsen döntöttél – kommentálta Bones. Bonessal átcsusszantunk az őrök között nagybátyám pedig követett minket, miközben egyfolytában morgolódott: - Nem tetszik ez nekem. Biztosra veszem, hogy Donnak nem volt egyszerű a visszatérés. Először jött ide azóta, hogy meghalt. Ennek az intézménynek volt évekig a vezetője és most szellemként tért vissza úgy, hogy

konyvfanoknak

20


rengeteg kollégája nem is láthatja őt. Ez még annál is rosszabb lehet, mint ahogy elképzelem. Ahogy haladtunk előre fele a folyosón magamba számba vettem az épületben történt változásokat, amik azóta keletkeztek, mióta utoljára itt jártunk. Ilyen tájt mindig mind a két megfigyelő iroda működni szokott, de most csak a lifthez közelebbi irodában dolgoztak. A megfigyelő irodák mellett elhaladva beszálltunk a liftbe, ami a második emeletre vitt minket. A másodikon voltak a személyzeti irodák. Amint becsukódott a lift ajtaja hirtelen deja vu-m támadt. Utoljára, mikor ezeket a liftajtókat láttam becsukódni, akkor épp Don halálos ágyához siettem, hogy még egyszer utoljára elbúcsúzhassak tőle. Most azonban itt állt mellettem szellemként. Az életében mindig vannak olyan fordulatok, amire az ember nem számít. - Csak hogy tudd, ha meglátom a fényt, olyan gyorsan fogok eltűnni, hogy még arra se lesz időd, hogy kimond: Viszlát – törte meg Don a csented. A harag a hangjában megnevettetett. - Én lennék a legboldogabb, ha így lenne – biztosítottam őt erről. Gúnyos humora nem tűnt terhesnek számomra pedig az elmúlt hetekben elég harapós kedvében volt a bácsikám.

konyvfanoknak

21

Jeaniene Frost

A lift megállt és mi kiszálltunk és én ösztönösen Don régi irodája felé fordultam, de Tate irodája nem arra volt. Tate azt mondta, hogy nem érzi jól magát Don régi irodájában, még akkor sem, ha az a legnagyobb és legjobb mini parancsnoki iroda az épületben. Nem hibáztattam őt ezért. Furcsa érzés lehet elfoglalni valakinek az irodáját úgy, hogy valójában még nem távozott innen teljesen. Bár ezt itt, csak néhány ember tudta. Nagybátyám nem akarta, hogy bárki is tudjon az ő kísérteties állapotáról, de persze az élőhalottak előtt nem akart titkolózni. Az élőhalottak még mindig láthatták őt és beszélni is tudtak vele. Tate ajtója nyitva volt. Kopogás nélkül mentem be, bár tudtam, hogy nincs odabent egyedül. Odabent valakinek dobogott a szíve és igen sok parfümöt viselt egy vámpír érzékeny orrához képest. - Helló, Tate – mondtam és észrevettem, hogy Tate testtartása túl hivatalos ahhoz képest, hogy mennyire örül a viszont látásnak. A feszéjezettségének az oka pedig Tate asztalánál álló magas vékony pasas volt. A férfi őszes haja hasonlóan rövid volt, mint Tate-nek, de valami azt sugallta, hogy a férfi katonai befolyásoltsága ebben ki is merült. A férfi keze túl sima volt, ami azt sugallta, hogy fegyver helyett inkább tollat forgat. A megleptet pillantása pedig azt is elárulta, hogy nem vette észre ittlétünket addig, amíg meg nem szólaltam és bár mi vámpírok

konyvfanoknak

22


óvatosak

voltunk,

most

meg

se

próbáltam

eltitkolni

közeledésünket. A férfi olyan gőgösen nézett végig rajtunk, miután észrevett minket, hogy egyből láthatóvá vált mindenki számára, hogy csak egy íróasztal zsoké. Általában két dolgot jelentet az ilyen gőgös hozzáállás az első találkozón, vagy azt, hogy az illető igen rossz képességű élőhalott és ezt még nem is titkolja, vagy pedig az illető azt hiszi, hogy a pozíciója révén az ő szabályai szerint fogunk játszani. Mivel Mr. Beképzelt ember volt, így az első szóba se jöhetett. Maradt az utóbbi. - Te vagy az új tanácsadó – mondtam nyájasan, de aki igazán ismert tudta, hogy nem barátkozni akarok. - Igen – válaszolta – A nevem… - Jason Madigan – Don fejezte be a mondatot pontosan akkor, amikor az őszes hajú kormánytisztviselő is. Nagybátyám hangja feszült volt, szinte sokkolta a dolog. – Mi az ördögöt keres ez itt?

konyvfanoknak

23

Jeaniene Frost

KETTŐ Fordította: Rosie

Továbbra is Madiganre figyeltem, nem néztem Donra, bár ez lett volna az ösztönös reakcióm. Nem szabadott elárulnom, hogy egy szellem volt a szobában, a kérdés pedig költői volt, mivel Don tudta, hogy Madigan nem hallja őt. - Cat Crawfield … Russell, - mutatkoztam be. Oké, emberi törvények szerint Bones és én nem voltunk házasok, de szorosabb volt a kötelékünk, mint egy papír valaha teheti két ember között. Az öröm egy hulláma söpört át a tudatalattimon, kisodródva a pajzs alól, amit Bones vont maga köré amint leszállt a helikopter. Tetszett neki, hogy hozzátettem a vezetéknevet, amivel született az enyémhez. Csak ennyire volt szükségem, hogy eldöntsem, mostantól Catherine Crawfield Russell leszek. Nem kellett hozzá Don reakciója, hogy kikövetkeztessem, Madigan csak púp lesz a hátamon, azonban a több éves szigorú vidéki neveltetésem képtelenné tett arra, hogy ne ajánljam fel a kezem. Madigan pár másodperccel tovább nézte a kelleténél,

konyvfanoknak

24


mielőtt megrázta. A habozása elárulta, hogy Madigannek előítéletei vannak a nőkkel vagy a vámpírokkal szemben, és én egyiktől sem kedveltem meg túlságosan. Bones az én kéznyújtási kényszerem nélkül mutatkozott be, tekintve, hogy az ő gyerekkora azzal telt, hogy koldult vagy lopott a túlélésért olyan súlyosbító körülmények között, mint egy prostituált szörnyeteg fia a tizennyolcadik századi Londonban. Nem tanították jó modorra és az idősek végtelen tiszteletére, mint engem. Madigant bámulta pislogás nélkül, kezeit a vászonkabátja zsebében pihentette, félmosolya sokkal inkább kihívó, mint udvarias volt. Madigan elfogadta a kihívást. Kihúzta a kezét az enyémből és nem

is

próbálta

Bones

felé

nyújtani.

Emellett

halvány

megkönnyebbülés futott át az arcán. Ez esetben előítélet a vámpírok ellen. Tökéletes. - Igazad volt, ugye? - mondta Madigan Tate-nek hamisan csengő vidámsággal. – Ő is eljött vele. Egy másodpercre a pillantásom Donra siklott. Jó Isten, Madigan látja őt? Ember volt, de esetleg Madigannek van némi médiumi adottsága…

konyvfanoknak

25

Jeaniene Frost

- A vámpíroknál, ha meghívod a házastársak egyikét, a másik is automatikusan érintett, - válaszolta könnyedén Bones. – Ez egy ezeréves szabály, de megbocsátom, hogy nem tudtad. Ó, Madigan Bonesra gondolt. Elnyomtam a horkantásom. Amit mondott igaz volt, de ha nem lett volna az, Bones akkor sem hagyta volna szó nélkül. Többé már nem dolgozom itt, szóval nem mintha bármivel fenyegethetnének, ha Madigannek nem tetszik

a

viselkedésem.

És

nem

fog

neki

tetszeni,

ezt

megígérhetem. - Mi van a személyi ellenőrzéssel a tetőn? – kérdeztem, hogy eltereljem a gondolataimat a szempárbajról Madigan és Bones között, amit a tanácsadó fog elveszíteni. Senki se győzhet le ebben egy vámpírt. Madigan rám irányította a figyelmét, a természetes illata kissé megsavanyodott a túlerőben lévő kémiai erősítés alatt. - Egyik figyelmetlenség, amit észrevettem, mikor két nappal ezelőtt megérkeztem, hogy senki se ellenőrizte a személyi azonosságom mikor megérkeztem. Ez a hely túl fontos, hogy egy olyan egyszerű dologgal egyezzünk ki, mint a hanyag biztonság. Tate felhúzta magát, smaragdzöld pöttyök jelentek meg indigókék szemében, de én csak horkantottam.

konyvfanoknak

26


- Ha légi járművel érkezel, akkor ki tudják következtetni miután kétszer leellenőrizték a repülő típusát, személyzetét és a repülési tervet, hogy akárki is van benne, az-e akinek lennie kell. Főleg, ha te hívtad ide azokat az embereket. De ha nem azok, és mindezeken sikeresen keresztül jutottak, a hamis személyi igazolvány lenne a könnyű része. Emellett – egy másik horkantás – ha bárki olyanok bejutnak ide a levegőből, akik nem ide tartoznak, maga szerint képesek lennének elmenekülni a repülőjükkel fegyverek lőtávolságában és néhány vámpírral, akik képesek akár csak a szagukat követni? Ahelyett,

hogy

megkért

volna,

kérjek

bocsánatot

a

kirohanásomért arról, hogy milyen haszontalan volt a tetőn lévő személyi ellenőrzés, Madigan elgondolkodva bámult rám. - Hallottam, hogy nehézségeid vannak a jogosultságokkal és a parancskövetéssel. Úgy tűnik ezt nem túlozták el. - Nem, ez igaz, - válaszoltam vidám mosollyal. – Még mit hallott? Elutasítóan megrázta a kezét. – Túl sok dolgot, hogy felsoroljam. A korábbi csapatod annyit áradozott rólad, hogy egyszerűen muszáj volt veled találkoznom. - Tényleg? – Nem vettem be, hogy ez volt az oka az ittlétemnek, de tovább játszottam. – Nos, bármit is csinál, hagyja figyelmen kívül, amit anyám mond rólam.

konyvfanoknak

27

Jeaniene Frost

Madigannek még a szája széle sem rándult. Felfújt hólyag. - Azon tűnődöm, mit csinálhat egy működési felügyelő? – Kérdezte Bones, mintha nem azzal lett volna elfoglalva, hogy használja a gondolatolvasói képességét, kihallgatva Madigan gondolatait attól a pillanattól fogva mióta megérkeztünk. - Megbizonyosodik arról, hogy a vezetés átvétele a Nemzet Biztonság egy ilyen kényes osztályánál olyan zökkenőmentesen zajlik, mint ahogy kellene, a nemzeti biztonság érdekében, válaszolta Madigan, és visszatért az önelégült él a hangjába. - Át fogok nézni minden feljegyzést az elkövetkezendő hetekben. Küldetéseket, alkalmazottakat, költségvetéseket, mindent. Ez az osztály túl fontos ahhoz, hogy csak reménykedjünk, Bradley őrmester felkészült az irányítására. Tate még csak meg sem rezdült, annak ellenére, hogy a benne foglalt sértés égette belülről. Minden ügynél, amin együtt dolgoztunk a múltban, a szakértelme, az elhivatottsága, és munka morálja sosem tartozott ezek közé. - Nem fog nála jobban rátermett embert találni erre a munkára, most, hogy Don elment, - mondtam acélosan. - Nem ezért van itt – sziszegte Don. Az elmúlt percekben csendben volt, de most izgatottabbnak tűnt, mint valaha

konyvfanoknak

28


hallottam. Vajon a szellemmé válással az eddig általában udvarias bácsikámnak érzelmei könnyebben felülkerekednek ön kontrollján, vagy csak neki és Madigannek kellemetlen közös élményeik vannak? - Valami fontosabb miatt van itt, mint hogy Tate teljesítményét vizsgálja, - folytatta Don. - Már alig várom, hogy eljussak a te feljegyzéseidhez, - mondta Madigan nekem, figyelmen kívül hagyva a szobában folyó másik párbeszédet. Vállat vontam. – Készüljön fel, mert ez ütős lesz. Remélem, szereti az olyan történeteket, amelyek végén elkapják a rossz fiúkat – vagy lányokat. - A kedvenceim, - válaszolta Madigan, egy villanással a szemében, amit figyelmen kívül hagytam. - Dave, Juan, Cooper, Geri és az anyám a Roncs szobában vannak? – kérdeztem, végezve a hülye szójátékokkal. Ha még sok időt töltök a társaságában a vérmérsékletem meghaladja az átlagost, és az nem lenne jó. A legokosabb dolog az lenne, ha játszanánk a tanulékonyt és hagynánk, hogy Tate kitalálja, Madigan tényleg hátsó gondolatok miatt szaglászik-e itt.

konyvfanoknak

29

Jeaniene Frost

- Miért akarod tudni a tartózkodási helyüket? – kérdezte Madigan, mintha bűnös szándékaim lennének és neki kéne megvédeni őket. A mosolyom elrejtette azt a tényt, hogy a fogaimat csikorgatom. – Mert mióta itt vagyok, szeretnék köszönni a barátaimnak és a családomnak, - sikerült nyugodtan válaszolnom és büszke voltam magamra, azért hogy a mondat nem úgy fejeződött be, hogy faszfej. - A katonák és az edzők túl elfoglaltak ahhoz, hogy félbehagyják azt, amit éppen csinálnak, mert egy látogató beszélgetni akar – állította Madigan élesen. Az agyaraim maguktól előugrottak, szinte fájón a késztetéstől, hogy letépjem azt a szemét kifejezést Madigan enyhén ráncos arcáról. Lehet, hogy sejtett valamit, mert így folytatta – Figyelmeztetnem kell téged, hogy bármilyen harci cselekedet ellenem, az Egyesült Államokkal szembeni támadásnak minősül. - Nagyképű idióta – csattant fel Don, Madigan felé lépkedve, míg hirtelen meg nem állt, mintha eszébe jutott volna, hogy nincs semmi, amit jelenlegi állapotában tehetne ellene. A figyelmeztetés egy fonala tört át a mérges érzéseimen, Bones csendes emlékeztetője, hogy uralkodjak magamon. Megtettem,

konyvfanoknak

30


kényszerítve az agyaraimat a visszahúzódásra és a szemeimet hogy izzó zöldről váltsanak vissza az átlagos, középszürke színükre. - Miből gondolta, hogy meg akarom támadni? – Kérdeztem, olyan ártatlanul és meglepetten, amennyire csak tudtam, miközben mentálisan már sósperec formájúvá hajtogattam. - Lehet, hogy új vagyok itt, de alaposan tanulmányoztam a jelentéseket a te fajtádról, - válaszolta Madigan, bevetve a leereszkedő G-man álcáját, hogy megmutassa a meztelen rosszindulatot alatta. – Mind azt mondja, hogy a vámpírok szemszíne megváltozik támadás előtt. Bones nevetése szinte simogatóan lágy és kedves volt, de a maga köré vont fal mögül elfojtott dühe és ellenszenve átcsapni készült. – Baromság. A szemünk olyan okokból is zöldre vált, amiknek semmi közük az ölési kényszerhez – és én már láttam vámpírokat úgy feltépni torkokat, hogy a legkisebb változás is történt volna az íriszük színében. Ez az egyetlen tapasztalatod a vámpírokkal? Jelentések? Az utolsó szó nehéz volt az udvarias gúnytól. Madigan megmerevedett. - Van elég tapasztalatom, hogy tudjam, egyesek olvasnak a gondolatokban.

konyvfanoknak

31

Jeaniene Frost

- Ez nem érint téged. Emberek, akinek nincs mit rejtegetniük, nem kell, hogy féljenek, igaz, haver? Vártam, hogy Madigan felhúzza magát és megvádolja Bonest, hogy beleolvasott a gondolataiba a beszélgetés során, de egyszerűen csak megigazította a drótkeretes szemüvegét, mintha az lenne a legfontosabb, hogyan helyezkedik el az orrán. - Az édesanyád és a többiek egy órán belül végeznek az edzéssel, - mondta Tate, ezek voltak az első szavak, amik elhagyták a száját, mióta itt vagyunk az irodájában. – Itt megvárhatod őket, ha szeretnéd. Madigan éppen indulni készült. - Elbocsátasz engem? – kérdezte Madigan kissé hitetlenkedve. Tate arckifejezése udvarias volt. – Nem te mondtad, épp mielőtt Cat ideért, hogy mára eleged van belőlem? Halvány szín öntötte el Madigan arcát. Nem szégyenkezés, az illata a kerozinéra hasonlított. Óvatosán kordában tartott felháborodás. - Valóban – válaszolta röviden. – Meglesznek a jelentéseid reggelre? Gondolom nem jelent nehézséget fent maradni az éjszaka hátralévő részében, egy olyannak, mint te.

konyvfanoknak

32


Ó, mekkora seggfej. A szemfogaim megint a hadd kapjam el! dolgot csinálták, de most, az ínyemben tartottam őket mialatt megakadályoztam,

hogy

ismét

smaragdzöld

legyen

a

pillantásom. Majd Madigan visszafordult felénk. – Cat. Bones. – Úgy ejtette ki a nevünket, mintha bocsánatot kéne kérnünk érte, de én csak mosolyogtam, mintha képzeletben még nem beleztem volna ki számtalan módon. - Annyira örülök, hogy megismertem, - mondtam, újra kinyújtva a kezem, csak mert tudtam, hogy nem akarja megérinteni. Ugyanazzal

a

habozással

nyúlt

érte,

mint

a

legutóbbi

alkalommal. Nem szorítottam meg, mikor a kezemben volt, de ó, nagyon csábító volt. Amint elengedtem, Madigan kirontott Tate irodájából, csupán egy arcszesz felhő és ingerültség maradt utána. - Követem őt, – mondta a nagybátyám határozottan. – És nem megyek vissza veletek később, Cat. Tate-re pillantottam, aki alig észrevehetően bólintott. Igazából, megkönnyebbültem, hogy nem próbált meg vitatkozni. Don sokkal eredményesebben tud szaglászni Madigan körül, mint bárki más. Talán Madigan azért volt itt, mert Sam bácsi csak

konyvfanoknak

33

Jeaniene Frost

paranoiás volt, amiért egy vámpír felelős egy olyan ügyért, amiben élőhalottakra vadásztak és bizonyítékokat tüntetettek el. Ha valóban így volt, Madigan jó sok adófizető pénzét vesztegeti azzal, hogy alaposan megvizsgálja ezt az ügyet, hogy arra a következtetésre jusson, Tate tökéletes utódja Donnak. Az aktája foltmentes volt, szóval nem féltem attól, hogy Madigan bármilyen csontvázat találna Tate szekrényében – valódit vagy képleteset. De nem ezért voltam büszke a bácsikámra, inkább azért, mert jobban koncentrált Madiganre, mint hogy megtalálja az örökös átjárót a túloldalra. Ha Madigannek valami baljóslatú oka volt, hogy itt legyen, Don gyorsabban tud figyelmeztetni minket, mint bárki más. Hittem benne, hogy Tate, Dave és Juan képesek kimenteni magukat innen, ha Madigan ellenszenve az élőhalottak ellen veszélyesebb kereteket ölt; de az anyám, minden hősködése ellenére, nem volt olyan tapasztalt, mint ők. És ez nem egy átlagos épület volt, ahol csak úgy át tudna törni a falon, hogy elmeneküljön. A negyedik szint úgy volt kiépítve, hogy vámpírokat lehessen fogva tartani az akaratuk ellenére. Én már csak tudhatom. Én terveztem, mikor még vámpírokat fogtam el, így Don tudósai létre tudtak hozni egy szintetikus csodaszert, a Bramst. Ez a gyógyszer kivonata az élőhalott vér

konyvfanoknak

34


gyógyító összetevőjének, ami a csapatunk számos tagját életben tartotta, mikor súlyosabb sérülést szenvedtek. Majd Bones is csatlakozott a programhoz, és Don túltette magát a nyers vámpírvértől való félelmén – sokkal hatásosabban gyógyít, mint a Brams – hogy gonosszá változtatja azt, aki iszik belőle. Bones elegendő vért adott ahhoz, hogy Don el tudja látni az sebesült csapattagokat, ennek következtében a negyedik emeleti cellák évek óta üresen álltak. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne újra használatba állítani őket, ha Donnak igaza volt és Madigan valami más ok miatt van itt, mint egy rutin kivizsgálás. Vagy az is meglehet, hogy annyi rossz történt mostanában, hogy már mindenkitől a legrosszabbat várom, attól függetlenül, hogy megalapozottak az indokaim, vagy sem. Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam. Mindaz, amivel Madigan kiakasztott, nem rég még Donnak voltak hasonló előítéletei a vámpírokkal szemben. A pokolba, csak nyolc évvel ezelőtt volt, mikor én is azt gondoltam, hogy a jó vérszívó egyedül a halott vérszívó! Igen, Madiganről lerítt, hogy egy Gyanakvó Bürokratikus Szörnyeteg, de remélhetőleg a Tate-tel, Juannal, Dave-vel és az anyámmal eltöltött idő rádöbbenti, hogy több van a természetfelettiben, mint amit a halotti jelentések lapjain olvasott.

konyvfanoknak

35

Jeaniene Frost

- Na, mit gondolsz róla? – kérdezte Tate vontatottan, most, hogy a hivatalos feszesség eltűnt a hangjából. - Azt, hogy ő és én nem leszünk öribarik, - ez volt minden, amit válaszoltam. Nem volt szükség arra, hogy többet mondjak, tekintve hogy a szoba be lehetett poloskázva. Tate felmordult. – Nekem is ez volt a benyomásom. Talán ez egy jó dolog… a jelenlegi körülmények között. Tate óvatos utalása Don állapotára egyértelművé tette, hogy a szavaink később visszajutnak Madiganhez. Egyetértően vállat vontam. – Úgy gondolom, minden okkal történik.

konyvfanoknak

36


HÁROM Fordította: Évi

Mire végre hazaértünk Bones-szal, csupán egy óránk maradt hajnal előtt. Sokkal hamarabb is jöhettünk volna Blue Ridge-i házunkhoz, ha végig repülve tesszük meg az utat, de egyszerűbb volt a helikoptert a helyi magánreptéren hagyni. Annak ellenére is, hogy a legközelebbi szomszédunk 24 hektárral odébb lakott, egy helikoptert jobban ki lehet szúrni, mint egy autót. Minél kevesebben tudnak rólunk, annál jobb nekünk. További előnye az autóval való közlekedésnek pedig az volt, hogy itt végre szabadon tudtunk Bones-szal beszélni. A „Tennivalók” listámon az első helyen szerepelt a helikopter poloskátlanítása, és itt nem a rovarra gondolok. Madigan miatt kellett ez a biztonsági lépés, mivel természetes volt számára, hogy amíg mi nem figyelünk, a lekövető rendszerek teljes arzenálját telepítse a chopperbe. A fenébe is, amikor csatlakoztam a csapathoz, és még úgy gondolták,

hogy

bármikor

átállok

a

sötét

oldalra,

Don

bepoloskázta az autóm, és a hét mindennapján napi huszonnégy órában követett. Több évembe telt elérni, mire a saját nagybátyám bízott bennem annyira, hogy felhagyjon az állandó

konyvfanoknak

37

Jeaniene Frost

felügyeletemmel. Valami azt súgta, hogy Madigan-nél ez sokkal tovább fog tartani. - Szóval, mi jár a fejében? – kérdeztem. Bones rám sandított, miközben a kanyargós úton haladtunk. - Elég homályos. Valószínűleg sejt valamit a képességeimről, és elég jól védi magát Velem szemben. - Komolyan? – Ahhoz, hogy Bones-nak ellen tudjon valaki állni, kivételes szellemi bátorságra van szükség, de nem akartam alábecsülni Madigan-t. - Megállás nélkül valami mondókát ismételgetett a fejében, ami lehetetlenné tette, hogy jobban belelássak. – válaszolta hangjában egy kis irigységgel. – Annyit azért sikerült elcsípnem, hogy megveti Don-t, és hogy milyen töménységű kölnit használ, hogy a vámpírok ne érezhessék meg az érzelmi változásait. A nagybátyád nevének puszta említésére elönti a vörös köd az agyát. - Hát éppenséggel Don sincs oda érte. Ha legközelebb találkozom Don-nal, feltétlenül rá kell kérdezek a közös múltjukra. Az is lehet, hogy semmi extra, pusztán csak valami idióta féltékenységi rivalizálás egy nő miatt, elvégre a

konyvfanoknak

38


Trójai háborút is amiatt robbantotta ki. Továbbá amíg Madigan kordában tartja magát, nem számít, hogy a múltban mi történt velük. Madigan azt hitte, hogy Don elment és aztán meghalt. Sejtelme sincs róla, hogy ebből csak az egyik igaz. - Mélyen megveti a vámpírokat, és eszében sincs bízni bennük, de ezt már Te is sejtetted. – tette hozzá Bones. – Ezenkívül csak annak az idióta mondókának a sorait hallottam, valami Chuck nevű mormotáról szólt, semmi mást nem. Nevettem. Ezek szerint Madigan-nek mégis van egy kis humora. Elkezdtem reménykedni. A büszkeség nem a legnagyobb hiba, és a vámpírok okozta sérelmeken túl lehet jutni, de a humor teljes hiányánál nincs rosszabb szerintem. - Igazán hálás vagyok, hogy korábban szerencsésebbek voltunk ezzel. - Szerencsés hülye… - morogta. Amióta rászoktam arra, hogy Bones véréből igyak, felerősödött a gondolatolvasási képességem, bár még mindig voltak olyan napok, amikor becsődöltem vele. Arra már rájöttem, hogy Bones erre a képességre akkor tett szert, amikor Mencheres megosztotta vele a vérét egy szövetség kötésének keretében. Sajnos, a belső kísértet személyhívó rendszeremben nem lépett fel ilyen alkalmi hiba, tény, hogy Marie Laveau vérének évszázadai voltak a

konyvfanoknak

39

Jeaniene Frost

beérésre. Végre az utolsó kanyart is elhagytuk, így feltárult előttünk a házunk. Mivel egy kisebb hegy tetején volt, újabb pár percbe telt, hogy a kocsi felhajtón átjussunk. Számtalan szellem tartózkodott a ház körül, de még a környező erdőben is, olyan erőteljes energiát bocsátottak ki, hogy teljesen libabőrös lettem tőle. Minden fej rajtam állapodott meg, amikor megállt a kocsi, de legalább nem rohantak le, amikor kiszálltam. Milliószor kellett megmagyaráznom nekik, hogy bár nagyon örülök, hogy ennyire „kedvelnek”, de amikor hazaérek csak a macskámat tűröm meg magam körül. - Üdv Mindenki! – köszöntöttem őket. Majd kitártam a karjaimat, ezzel jelet adva nekik, hogy aki csak akar, átrepülhet rajtuk. Ahogy egymás után suhantak át a kezeimen, olyan sebességgel, hogy mindössze egy elmosódott ezüst csíkot láttam belőlük, elkezdtek égni a kezeim a töménytelen szellem energiától. Olyan érzés volt, mintha megállás nélkül pacsiznék, de rájöttem, hogy a szellemek sóvárognak az érintésért. Ráadásul inkább a kezemen menjenek át, mint más testrészeimen, ahol egyáltalán nem szeretném. Ezzel megelőzhettem a véletlenszerű átsuhanásokat, amiknek egyáltalán nem örültem volna. Bones gúnyosan felhorkant, amint engem kikerülve megindult

konyvfanoknak

40


a ház felé. Tisztában voltam vele, hogy nem én vagyok az egyetlen aki számolja a napokat addig, amíg a wudu papnő vére végre kiürül a szervezetemből. Bár megértette a helyzetet, egyáltalán nem tetszett neki, hogy idegen férfiak és nők érinthetnek meg olyan helyeken ahol korábban csak az ő keze járt. Amikor befejeztük ezt az egyedi üdvözlő ceremóniát, végre bemehettem a házba, ahol első dolgom volt a dzsekimet a legközelebbi székre dobni. Bones metsző hangja állított meg abban, hogy a testem is kövesse a kabátomat. - Fabian du Brac, remélem jó okod volt erre! Ajaj. Csak akkor használta Fabian teljes nevét, ha nagyon bedühödött, általában olyankor amikor Fabian megszegte valamelyik

együttélési

szabályunkat.

Amint

beléptem

a

nappaliba, már tudtam is, hogy mi a baj. - Ö…szia! – köszöntem a Fabian mellett álló női szellemnek. Egy sötét, formátlan ruhát viselt, ennek ellenére jól látszott, hogy Marilyn Monroe-hoz hasonló alakja lehetett egyszer, és csak jobban felhívta a figyelmet szép arcára. Nem úgy tűnt, mintha Bones elájult volna az új jövevény szépségétől. Továbbra is gyilkos pillantásokat lövellt Fabian-ra. Fabian nagyon jól tudta, hogy a házban csak Ő és a nagybátyám tartózkodhatott rajtunk kívül. Ahhoz, hogy megvédjük a magán

konyvfanoknak

41

Jeaniene Frost

életünket

kénytelenek

voltunk

ilyen

alapszabályokat

is

kialakítani. Különben állandóan szellemek követtek volna bennünket a házban, és őket az sem zavarta, ha zuhanyozni kezdtünk volna vagy akár a hálószobai tevékenységünket is végig nézték volna. Ez az egész falon átrepülős cucc, elfelejttette a

szellemekkel,

hogy

életükben

mely

szokások

voltak

megszokottak, illetve melyek kerülendőek. -

Meg

tudom

magyarázni.

–

kezdte

Fabian,

miközben

segélykérően rám pillantott Bones válla felett. - Majd én – mondta a női szellem német akcentussal. – Először is, had mutatkozzam be. Elisabeth vagyok. Ezután kecsesen meghajolt először Bones felé, majd felém is, miközben a hangján tisztán éreztük, hogy mennyire ideges. A feszültség nagy része eltűnt Bones vállaiból, amint viszonozta a meghajlást egy századokkal ezelőtti módon. - Bones vagyok. – válaszolta. – Megtiszteltetés számomra, hogy megismerhetem. Elrejtettem egy mosolyt. Lehet, hogy tud olyan kemény lenni, hogy Madigan kezét helyből eltörné, de a nőkkel szemben mindig is rendkívül udvariasan viselkedik. Kedvesen Elisabethre

mosolyogtam,

konyvfanoknak

miközben

egy

bólintás

kíséretében

42


bemutatkoztam neki. Pukedlizni nem tudtam ugyan, de legalább a bólintást elleshettem Bones-tól. Valahogy még ezt a formális mozdulatot is szexin tudta csinálni. - Fabian, úgy gondolta, hogy nem kellene a többieknek tudomást szerezniük rólam. – magyarázta, elérve ezzel, hogy rá figyeljek. – Ezért engedte meg, hogy bent várjam meg a visszatéréseteket. Bár hozzám beszélt főként, azért a tekintete többször is Bones-ra villant. - Miért nem tudhatnak rólad a többiek? – Kérdeztem. Persze néhányan biztos háborognának, hogy ők miért nem jöhetnek be, de nem mindennap történt meg az, hogy Fabian csajjal állított volna haza. - Kitaszított vagyok közöttük. – Olyan halkan mondta, hogy nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam. - Kitaszított? – Ismételtem. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy a szellemek között is vannak páriák. Úgy látszik a halál mit sem változtat azon, hogy mindenhol vannak kívülállók. – Miért? Ahogy találkozott a pillantásunk Elisabeth kihúzta magát. - Mert megpróbáltam megölni egy másik szellemet. Ettől aztán koppant az állam. Bones halkan felsóhajtott, mielőtt bágyadtan rám mosolygott.

konyvfanoknak

43

Jeaniene Frost

- Talán egyszerűbb lenne ehhez leülnünk. Kérem, foglaljon mindenki helyet! Fabian diszkréten az elfüggönyözött ablak felé bólintott. - Talán előbb biztosíthatnál egy kis magánéletet Cat! Igaza volt. A többi szellem talán nem láthatott be, de ha elég közel suhantak el a ház mellett kihallgathattak bennünket. - Itt várjatok. Mindjárt jövök! – sóhajtottam. Amikor

minden

kintit

udvariasan

megkértem,

hogy

az

elkövetkező egy órában kerüljék a ház környékét, visszamentem. Bones a kanapén ült egy félig üres pohárnyi whiskey-vel a kezében. A vámpírok az egyetlenek, akik csak az íz miatt isznak alkoholt, hiszen semmilyen hatással nincs rájuk. Fabian és Elisabeth a kanapéval szemben helyezkedtek el. Leültem a férjem mellé, miközben magam alá húztam a lábaim, inkább a meleg miatt,

mint

kényelemből.

A

kora

hajnali

őszi

levegő

meglehetősen csípős volt ezen a vidéken. Be is gyújtottam volna, ha nem remélem, hogy mihamarabb ágyba kerülhetek végre. Szerencsémre Helsing, a macskám, úgy döntött, hogy mellettem sokkal kényelmesebb helye lesz, mint az ablakpárkányon lenne, ezért leugrott, majd mellém telepedett. Olyan volt, mint egy mini radiátor, ahogy elnyúlt a lábaimon.

konyvfanoknak

44


- Szóval… - kezdtem, miközben Helsing füle tövét vakargattam. – Honnan ismeritek egymást? - New Orleans-ban találkoztunk több évtizeddel ezelőtt. – mondta Elisabeth. - 1935 júniusában. – egészítette ki Fabian. – Azért emlékszem ilyen pontosan, mert abban az évben nagyon…meleg volt. Alig bírtam visszafojtani a nevetésemet. Fabian-nak viszonya volt a cuki kis szellemmel. Az, hogy pontosan emlékezett az évre és a hónapra, jobban bizonyította ezt, mint az, ahogyan korábban meresztgette rá a szemeit. - Jó, szóval valamikor „barátok” voltatok, de ez most nem egy baráti látogatás szerintem, úgyhogy, mi szél hozott Elisabeth? Arra tippeltem, hogy velünk akarja elintéztetni a szellemet, akit korábban megpróbált megölni, de ha így van akkor rossz helyen kopogtat. Először is, én nem vagyok bérgyilkos típus, és azt az üzletet már Bones is rég bezárta. Másodszor a nagybátyámnak sem tudok segíteni, hogy visszatérhessen, szóval nyilván a szellemek megölése se volt a repertoáromban. Eközben Elizabeth összekulcsolta a kezeit. - 1489-ben, huszonhét éves koromban elégettek máglyán boszorkányság vádjával. – kezdte halkan.

konyvfanoknak

45

Jeaniene Frost

Bár több mint 500 éve történt, beleborzongtam. Párszor már égtem meg, és nem kívántam senkinek sem azt az élményt. - Igazán sajnálom. – mondtam. Elisabeth továbbra is a kezeit nézve bólintott felém. - Nem voltam boszorkány. – tette hozzá mintha számítana egy ilyen brutális esetnél. – Bába voltam, akit egy ügyész fogadott fel, amikor azzal vádolt egy anyát, hogy szándékosan fojtotta meg a gyermekét annak köldökzsinórjával. Az az idióta semmit sem tudott a születéskor előforduló komplikációkról, és ezt meg is mondtam neki. Nem sokkal ezután elküldött Heinrich Kramerért. - Ki volt Ő? – kérdeztem. - Egy utolsó gyilkos szemét. – válaszolt Bones, mielőtt Elisabethnek esélye lett volna rá. – Ő írta többek közt a „Malleus Maleficarum”-ot, valamint a „Hammer of Witches”-t is, felelős az évszázadokig tartó boszorkányüldözésekért. Számára mindenki, aki szoknyát hordott boszorkány volt. Szóval Elizabeth-et egy súlyosan nőgyűlölő gyilkos fanatikus ölte meg. Tudtam, milyen az amikor gyilkos fanatikusok üldöznek, és emiatt még jobban szimpatizáltam vele.

konyvfanoknak

46


- Sajnálom. – mondtam ezúttal sokkal őszintébben. – Remélem fájdalmas és hosszú halála volt. - Egyáltalán nem. – válaszolta keserűen. – Leesett a lováról és azonnal kitörte a nyakát, még csak meg sem érezte. - Az élet kegyetlen. - jegyeztem meg, miközben arra gondoltam, hogy remélem, a pokolban élvezi, hogy sütögetik. Bones vetett egy hosszú, számító pillantást Elisabeth-re. - Ott voltál a halálánál, ugye? Találkozott a tekintetük. Ebben a féláttetsző állapotában közép kék szemei voltak, szóval úgy gondolom életében gyönyörű indigó színűek lehettek. - Én bokrosítottam meg az állatot. – válaszolta őszintén. – Bosszút akartam rajta állni a halálomért, és meg akartam állítani a mészárlást, ami az útját követte faluról falura. - Jól tetted. – jelentettem ki. Ha azt hitte, hogy majd mi elítéljük érte, csalódnia kellett. – Kár, hogy nem tudom megrázni a kezed. - Szerintem is. – emelte felé a poharát Bones. Elisabeth percekig csak bámult ránk, majd elpirult és lassan felém nyújtotta a kezét. Nem tudtam mitévő legyek. Talán nem tudja, milyen kellemetlen számomra az ilyen kapcsolat. Aztán erőt

konyvfanoknak

47

Jeaniene Frost

vettem magamon és kinyújtottam a kezem, emlékeztetve magam arra, hogy ez sem más, mint amikor a többi szellem átsiklik rajtam üdvözésképpen. De amikor találkozott a kezünk, nem a megszokott bizsergést éreztem. Elképzelhetetlen módon, egy jéghideg, de szilárd valami feszült a húsomnak. - Azt a kurva! – ugrottam fel, miközben Helsing lerepült az ölemből. Elisabeth hirtelen vibrálni kezdett előttem, mint amikor zavarja valami a tévé adását. A haja, ami korábban barnásnak tűnt, most életteli vöröses csíkokkal telt meg, a szeme pedig hirtelen olyan mélykék lett, amilyen csak az óceán lehet éjfélkor. A bőre barackos árnyalatot kapott, az orcái rózsásan fénylettek. - A pokolba! – motyogta Bones, aki Velem együtt állt fel. Elisabeth keze felé kapott, teljesen sokkolva engem azzal, hogy meg tudta azt fogni, ahelyett, hogy átsiklott volna rajta. - Mondtam már nektek, hogy néhányan közülünk erősebbek, mint mások. – motyogta Fabian Elisabeth mögül. Most ugye csak viccelsz? Kérdeztem némán, nem tudtam megállni, hogy ne remegjek a hidegtől, ami Elisabeth kezeiből áramlott rám, miközben erősen tartotta a kezem. Eközben éreztem, ahogy a túlvilági energia hirtelen kidurran, mint egy lufi. Miközben eltűnt a rám fonódó keze, éreztem, hogy zsibbad

konyvfanoknak

48


mindenem. A következő pillanatban Elisabeth visszaváltozott önmagává, Bones pedig a semmit markolta. - Csak pár percig vagyok képes szilárd maradni, bár nagyon élvezem. – jegyezte meg Elisabeth, mintha ez olyan mindennapi dolog lenne a szellemek között. – Kramer sokkal erősebb nálam. - Kramer? Azt mondtad, hogy már rég halott. – teljesen össze voltam zavarodva a korábbi élmény miatt, és ez a kijelentése sem segített rajtam sokat. - Valóban. – grimaszolt. – Mégis minden évben Mindenszentek éjszakáján szilárd emberi alakjában képes sétálgatni.

konyvfanoknak

49

Jeaniene Frost

NÉGY Fordította: Rosie

Ha egy gombostűt leejtettek volna szobában, olyan hatást váltott volna ki, mint egy bomba, a hirtelen beállt csendben. Volt egy sejtésem mit értett Elisabeth az alatt, hogy „életre kel”, de mivel túl sok volt számomra, hogy felfogjam, először meg kellett róla bizonyosodnom. - Azt mondod, hogy miután az öldöklő seggfej meghalt, Kramer egy olyan szellemmé vált, aki szilárd testben tud járkálni minden Halloweenkor? Elisabeth zavarodottságában összevonta a szemöldökét a seggfej szó hallatán, de a kérdésem többi részét habozás nélkül elfogadta. - Amennyire én tudom, csak az utóbbi évtizedekben volt képes Kramer szilárd testet ölteni egy egész estére. - Miért csak Halloween éjjelén? – Persze, sok ember ekkor ünnepelte

a

szellemek,

ghoulok,

vámpírok

és

egyéb

teremtmények ötletét, de a nagy részük nem hitt benne, hogy ilyen teremtmények léteznek.

konyvfanoknak

50


-

Mert

ekkor

a

legvékonyabbak

a

világokat

elválasztó

határvonalak, - válaszolta Bones. – Samhain ünnepe sokkal korábbra nyúlik vissza, még mielőtt az emberek egy cukorka és kosztüm ünnepet csináltak belőle. Elisabeth mosolygott. – Ironikus, hogy pont Kramer testesíti meg mindazt, amit egykoron még eretnekségnek tartott. Ő mindig azt gondolta magáról, hogy Isten oldalán harcol, mintha a Mindenható nem tette volna egyértelművé, hogy semmit sem akar Kramertől. - És mit csinál Halloweenkor? – Minden csepp véremre lefogadnám, hogy Kramer nem csokit vagy csalunkkal tölti az estét. - Vallomásra bír három nőt a boszorkányságról, akiket egy emberi cinkosát kényszerítve elrabolnak, majd élve elégeti őket. – válaszolta Elisabeth, és fájdalom torzította el a vonásait. Ez már hivatalos volt. Meg akarok ölni egy szellemet, és ez egy olyan elképzelés, amit húsz perce még elvetettem volna. Annyi a gond, hogy vámpírok és ghoulok gyilkolása volt a specialitásom. Nem eleve halott emberek halála. - Mennyivel hamarabb szerez egy cinkostársat, hogy elkapja ezeket a nőket? – Kérdezte Bones.

konyvfanoknak

51

Jeaniene Frost

- Nem vagyok benne biztos, - válaszolta Elisabeth. Félre pillantott, mintha szégyellné magát. – Talán egy héttel? Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy kövessem Kramert az utóbbi évszázadok során, próbáltam valamit találni, hogy végezzek vele, de nagyon ravasz. A legtöbbször eltűnt előlem. Ja, a képessége, hogy eltűnjön, pokoli nehézzé tette azt, hogy követhető legyen, még egy másik szellem számára is. Őt követni, olyan lehet, mint megpróbálni bilincset rakni a szélre. Ami felhozott egy másik kérdést. - Azt mondtad, hogy sokan a többi szellem közül kívülállóként kezelnek, amiért megpróbáltál megölni egyet a saját fajtádból, aki nyilvánvalóan Kramer volt. Hogy voltál képes, ah, kivitelezni? – Egy képzeletbeli kép jelent meg a fejemben, amint két áttetsző figura próbálja megfojtani egymást. - Az évszázadok során, számos médiummal kapcsolatba léptem, meggyőzve őket Kramer gonoszságáról, annak reményében, hogy valamelyikük száműzni tudja. Sok különböző módszert kipróbáltak, de mindegyik próbálkozás kudarcba fulladt. Amint a szóbeszéd terjedt arról, amit tettem, sokan elkerültek a fajtámból… kivéve az olyanokat, mint Fabian. A mosolyban, amivel Elisabeth megajándékozta, amint befejezte a mondatot, olyan hevesség volt, hogy úgy éreztem félbe

konyvfanoknak

52


szakítottam valamit, csak azzal, hogy néztem őket. Talán Fabian érdeklődése mégsem volt olyan egyoldalú. - Kramer egy gyilkos seggfej. Miért nem akarja holtan látni a többi

szellem

is?

–

Kérdezte

Bones,

ragaszkodva

a

gyakorlatiassághoz. - Gondold át, - válaszolta Fabian, elszakítva a pillantását Elisabeth arcától. – A legtöbb ember nem lát minket, a vámpírok és a ghoulok pedig nem vesznek tudomást rólunk, és minden isten, akit valaha imádtak visszautasított minket. Csak mi vagyunk egymásnak. A legtöbben talán egyetértenek Elisabeth szándékaival, de megpróbálni megölni egy közülünk valót iszonyatos bűnnek számít, bármilyen indítékunk is legyen rá. - De nem neked, - mondtam és büszke voltam Fabianra, amiért ő az egyike azon lázadóknak, akik fellázadtak ez a beteges szellemes diplomácia ellen. Fabian lehajtotta a fejét. – Talán vannak még rajtam kívül olyanok, akik ragaszkodnak az emberséges elvekhez. Nem - gondoltam. - Az erős akaraterejű emberek, mint te, a helyes dolgot teszik, attól függetlenül, hogy húsból vagy ködből vannak. - Kramer évtizedek óta gyilkol, te mégis évszázadok óta próbálod elpusztítani?

konyvfanoknak

53

Jeaniene Frost

Bones hangja lágy volt, de a tekintete összeszűkült. - Ó, már jóval azelőtt is gyilkolt, mielőtt visszakapta a képességét, hogy újra embereket égessen, - mondta Elisabeth határozottan. – Kínozta azokat, akik képesek voltak látni őt, őrületbe vagy halálba kergette őket. Majd mikor képes volt szilárd formát ölteni, a leggyengébbeket vette célba: a gyerekeket, az időseket, vagy a betegeket, ugyanahhoz a keserű megoldáshoz vezette. És senki sem hitt nekik. Mint ahogy senki sem hitt nekem, mikor boszorkánynak kiáltottak ki és máglyahalálra ítéltek. Jeges érzés kúszott fel a gerincemen, az hideg zengéstől a szellem hangjában. Ha Elisabeth ennyi éven át nézte ugyanezt a brutális játékot, képtelenül, hogy megállítsa, csodáltam, hogy ő még mindig ép. Nem tudtam mindig elkapni a rossz fiúkat, de egy dolog, amibe kapaszkodtam a remény volt, hogy egy nap megkapják, amit érdemelnek, akár ebben az életben vagy a következőben. Viszont eddig Kramer megúszta a büntetést a sír minden oldalán. Már épp elég volt megbirkóznom a Marie-tól szerzett nemkívánatos erőimmel, a nagybátyám feladatával, hogy átkeljen, és a gyanakvással az új működési felügyelő körül, az igazságtalansága annak, hogy Kramer szabadon vándorol, hogy még több ártatlan embert kínozzon és gyilkoljon már túl sok volt nekem.

konyvfanoknak

54


Mégsem csak a saját dühöm miatt határoztam el magam. Az a mód, ahogy Fabian nézett Elisabethre. Majd felém fordította a tekintetét, és a védekezés abban az egyetlen pillantásban megerősítette az elhatározásomat. - Segíteni fogok neked, - mondtam Elisabethnek, feltartva a kezem, hogy megelőzzem Bones tiltakozását. Fabian számtalan alkalommal segített nekem a múltban, de az egyetlen mód, ahogy kifejezhettem elismerésemet egy egyszerű köszönöm volt. Nos, itt volt a lehetőségem, hogy megmutassam Fabian épp olyan kedves volt számomra, mint bármelyik másik barátom, akkor is, ha ő volt az egyetlen közöttük, aki nem rendelkezett hús-vér testtel. Elisabethnek segíteni nem csupán helyes dolog volt; Fabiannak is fontos volt. Most tényleg, mi más választásom maradt? Hideg ujjak fonódtak a kezem köré, megszorítva egyszer. Elnéztem Fabianról, hogy találkozzam Bones biztos tekintetével. - Nem te vagy az egyetlen, aki lekötelezettnek érzi magát, mondta Bones csendesen. Majd felfelé görbült a szája, mikor Fabianra nézett. – Bár egy könnyebb feladatot is bízhattál volna ránk. - Mindent megteszek, amire csak szükségetek van, hogy segítsek – fogadkozott Fabian, az arca annyi reménnyel telt meg, hogy a

konyvfanoknak

55

Jeaniene Frost

szívem összeszorult. Biztosnak kéne lennem, hogy meg tudunk birkózni Kramer cinkosával, ha időben kitaláljuk ezúttal ki a legújabb hű tanítvány, de még azt sem tudtam, hogy lehetséges-e megölni

egy

szellemet.

Bones

ördögűzéssel

fenyegette

néhányukat még régebben; de Elisabeth szavaiból ítélve, valószínűleg nem működne. Látva Fabian nyilvánvaló hitét több dolog miatt kezdtem aggódni, mint annak az ötlete, hogy egy gyilkos szabadon kószál. Féltem, hogy cserbenhagyom mindazok után, amit értem tett. -

Tudjuk,

hogy

ezt

fogod

tenni,

barátom.

Ezt

már

bebizonyítottad, - válaszolta Bones. - Köszönöm, - mondta Elisabeth nagyon lágy hangon. Valami csillogott

a

szemében,

amire

bármely

más

személynél

megesküdtem volna, hogy könnyek. – Kevés reménnyel jöttem ide. A ti fajtátok általában nem foglalkozik az enyémmel, semmilyen körülmények között.

- Tényleg? – Mosolyogtam erőltetetten. – Nevezz, csak nyugodtan rasszistának, de Kramer és a segédei megérdemlik – akármelyik fajhoz is tartoznak – hogy kiiktassák őket. - Talán az lenne a legjobb, ha Fabian szobájában maradnál, míg elhatározzuk mi lesz az első lépés, - javasolta Bones egy ferde

konyvfanoknak

56


pillantást vetve Fabianra, mielőtt újra Elisabethre fordította a figyelmét. – Biztonságosabb, ha a ház azon szobájából jönnek az energiák, ahonnan már megszokta a többi szellem. - Természetesen, - felelte Elisabeth, lesimítva a hosszú szoknyáját, amint álló pozícióba sodródott. – Nagyon diszkrét leszek. - Fabian szintén be tud avatni a ház szabályaiba. Még beszélünk miután én és a feleségem kipihentük a napot. Mindkét szellem vette a célzást és eltűntek még néhány köszönömöt mormolva. Vártam, amíg a szobában lévő energiák elosztódtak, mielőtt Boneshoz fordultam. - Te alattomos kerítő, te. Több volt a mosolyában, mint egy kis csintalanság. – Ha a hapsit nem állítom a szakadék szélére, valószínűleg azzal töltötte volna a következő évszázadot, hogy összeszedje a bátorságot arra, hogy mondjon neki egy bókot. - Gátlástalan, - ugrattam, megbizonyosodva arról, hogy halkan beszélek, mivel nem tudtam milyen messze ment Fabian és Elisabeth. Bones nevetése átfolyt rajtam, sötéten és ígéretesen. – Valóban, szándékomban áll bebizonyítani amint ágyban leszünk.

konyvfanoknak

57

Jeaniene Frost

Fáradtnak kellett volna lennem, túl sok dologgal a fejemben és a tányéromon, de csak egy idióta hagyta volna ki ezt a fajta meghívást. - Verseny odáig. – Suttogtam, és felrohantam a lépcsőn.

konyvfanoknak

58


ÖT Fordította: Rosie

Rácsaptam a fedelet az iPademre, és csak azért nem törtem össze mérgemben, mert ahhoz túlságosan drága volt. - Micsoda beteg, őrült seggfej! – köptem. Bones rám pillantott mielőtt újra az útnak szentelte a figyelmét. – Mondd, hogy nem kezdted el olvasni azt a könyvet. Ja, nos, hosszú volt az út Washington D.C.-ig, a könyvet pedig meg lehetett venni online, és a célpontom elemzése volt az első lépés, mikor belekezdtem egy vadászatba. Tudtam, hogy a Boszorkánypöröly tele lesz mindenféle babonás lószarral, de alulértékeltem a gonoszságának mélységeit. Nem tudom, mitől undorodtam jobban: a Kramer által felállított szabályok miatt, vagy a tudattól, hogy annyi évszázadon át tartott, és számtalan haláleset az előtt történt, hogy az átlagemberek rájöttek volna mennyire helytelen az, amit tesz. - A vádlottnak nincs esélye, - bosszankodtam tovább. – A bizonyíték egy olyan dolog volt, amivel senki sem foglalkozott. Elég volt, ha valakinek volt egy olyan „megérzése”, hogy az a

konyvfanoknak

59

Jeaniene Frost

személy egy boszorkány, és bumm, az Inkvizítor el is vihette őt. A vallomásokat kínzásokkal kényszerítették ki – betegesen részletes leírást adott róla, hozzá kell tegyem – és ha szerencsétlen nő vallomást tett a kínzás előtt, mindenképp megkínozták, csak úgy „megerősítésképp”. És ha volt valaki, aki nem tett vallomást, nem számítva milyen szörnyű dolgokat műveltek vele, úgy is élve elégették őt, mert után dacosnak titulálták. Jézusom! Egy morgás. –Ne hidd, hogy nélküle nem így alakult volna. - Biztos lehetsz bene – morogtam. Bár mindez a vallás ürügyén történt, de az erő és gonoszság voltak a valódi bűnösök. – Tudtad, hogy Kramer a nőket tette felelőssé mindenért, az impotenciától kezdve a rossz termésig – és persze, ez nem az ő rögeszméje miatt kezdődött, miszerint ők természetüknél fogva gonoszak, telhetetlen, rosszhírű teremtmények, á dehogy. Bones mosolygott. - Most már igazán meg akarod őt ütni, ugye? - Ó, de mennyire. – Viszketett a tenyerem a késztetéstől, hogy erőszakot alkalmazzak Krameren, de mivel csak akkor öltött szilárd testet, mikor új áldozatokat égetett el élve Halloweenkor, már késő lenne. Találnom kell egy módot, hogy elintézzem őt, amíg szellem alakban van, és ez – sajnos – lefogadom, hogy nem teszi lehetővé a feldarabolását.

konyvfanoknak

60


A pillantás amit Bones vetett rám, elárulta, hogy tudja, mire gondoltam. Vagy esetleg észrevette, hogy ökölbe szorítottam a kezeimet. - Fel a fejjel, Cicuska. Talán a fickó, akivel találkozunk, talál valami különösen brutális módot, hogy jól megbüntessük a seggfejet. - Igazán nyugodtan tűnsz, ezzel az egész helyzettel kapcsolatban, -

mondtam

enyhe

elkeseredéssel,

figyelembe

véve

a

nemtörődömséget a hangjában és kisugárzásban. Bones csak a szemét forgatta. – Miért ne lennék? Évek óta először szilárd a kapcsolatunk, senki sem próbál az életünkre törni és a legközelebbi barátaink is boldogok. Az ördögbe is, Cicuska, ahhoz, hogy ennél nyugodtabb legyek, szívnom kéne. Már éppen meg akartam jegyezni, hogy korántsem olyan rózsás a helyzet, tekintve a bácsikám állapotát, amint két világ közt ragadt, a potenciális bajkeverőt, Madigant, és a szabadlábon lévő gyilkos szellemet, de ekkor megálltam. Mindig lesz valami feszültség az életünkben. Ha nem tanulom meg kiélvezni a pozitív dolgokat – és minden, amit Bones mondott nagyon pozitív volt – akkor úgy fogok végig vonulni az életen, mint egy állandó esete a Félig Üres Pohár szindrómának.

konyvfanoknak

61

Jeaniene Frost

- Igazad van, - mondtam, kinyúlva, hogy megszorítsam a combját. – Még sosem álltak jobban a dolgok. Bones elkapta a kezem és a szájához emelte, gyengéd csókokat lehelve az ujjperceimre. Mindig voltak nehézségeink, de mint mindenki más, egymás után túljutottunk rajtuk. Most éppen Kramer volt az első a listán, de minden probléma ellenére, amit a kísérteties idióta idézett elő, voltak még jó dolgok is. Lehet, hogy képes bántani és terrorizálni az embereket, de amint Kramer a kezeim közé kerül, végre a saját súlycsoportjával áll majd szemben. Nem ijedek meg egykönnyen, és egy szellem sosem győzhet le egy vámpírt a harcban. Halloweenig még csak meg sem tud ütni, és mi még azelőtt rámérjük a végsőcsapást. A kedvem még tovább javult. - Fogadok, hogy ez a médium nagyszerű hírekkel fog szolgálni nekünk – tettem hozzá rekedtes hangon, mivel Bones nyelve épp az ujjaim közötti érzékeny bőrt kóstolgatta. Azt mondta Elisabeth, hogy a médiumok ezelőtt nem tudták elvégezni a munkát, de csak néhányszor tudta megpróbálni, és az utolsó alkalom is több mint ötven évvel ezelőtt volt. Bones legjobb barátja, Spade, ismert néhány elismert démonológust akik ezt a médiumot ajánlották, akihez éppen tartottunk, és ha szerencsénk van, hatékonyabbnak bizonyul, mint a többiek. Ha

konyvfanoknak

62


mégsem jár sikerrel, még mindig van pár trükk a tarsolyunkban. Ami jó dolog, tekintve, hogy október már nincs is olyan messze. A szellemek, mint Elisabeth is, csak bizonyos ideig voltak képesek mozgó járművön, vagy akár a szellemátjárókon keresztül

utazni.

gyorsvonatként

A

kell

szellemátjárót elképzelni.

Ezek

egy az

természetfeletti átjárók

erős

természetfeletti erővel rendelkező pontokat kapcsolnak össze. Elisabeth mindegy egyes ilyen pontot felkeresett, annak reményben, hogy ez egyiknél hátha rábukkan Kramerre. De Marie-től kölcsönzött képességem tovább növelte Kramer megtalálásának esélyét, hisz képes vagyok magamhoz szólítani Kramert százmérföldes távolságból. És ha már egyszer a közelembe kerül, akkor utasíthatom, hogy ne hagyja el a helyet, míg nem végzünk a kifüstölésével. Ezt a képességet utáltam a legjobban vudu királynő véréből való ivás mellékhatásai közül – mindamellett, hogy a lelkek macskamentája lettem - hogy képes vagyok megfosztani a szellemeket a szabad akaratuktól, viszont ez a képesség még jól jöhet ebben a helyzetben. Nem éreztem jónak azokon a szellemeken használni ezt az erőt, akik eljöttek hozzám, de egy olyan seggfejen mint Kramer, mosolyogva gyakorolnám. Méghozzá egy határozottan gonosz vigyorral.. És ami a cinkostársát illeti, nos, egy emberrel annyira könnyű végezni, hogy még a tervezés is elveszti az élvezetét.

konyvfanoknak

63

Jeaniene Frost

- Itt vagyunk, - mondta Bones, elengedve a kezem, hogy beálljon egy üzletsor parkolójába. Körbenéztem, valami túlvilági nevet keresve az üzletsorokon az L alakú építmény előtt. A legközelebbi dolog, amit találtam, az Deena Mennyei Sajttortája volt, de kétlem, hogy ezt a helyet keresnénk. - Biztos vagy benne, hogy ez az? Bones odamutatott. – Trójai Heléna Kertje épp ott van. - De az egy virágos, - válaszoltam, mintha a nyilvánvaló elkerülte volna a figyelmét. Miközben válaszolt, leparkolt a kocsival. – Esetleg a virágokkal is annyit szeret kommunikálni, mint a szellemekkel. Nem szabadott volna, hogy meglepjen, hogy egy médiumnak van egy hétköznapi állása, de mégis ez történt. Majd gondolatban megvontam a vállam. Néhány évvel ezelőtt napközben főiskolára jártam, míg éjjel vámpírokra vadásztam. Csak azért mert az emberek bizonyos szinten kapcsolatban állnak a paranormálissal, nem kell, hogy ez töltse ki az egész életüket. Amikor kiszálltam az autóból, hangok rohamozták meg a fejemet, olyan hirtelen, mintha felkattintottak volna egy

konyvfanoknak

64


kapcsolót. Ösztönösen a fejemhez kaptam a kezemet, bár ez teljességgel haszontalan módszer volt a hirtelen hangok áradatának kivédésére. - Aú, a francba – morogtam. – Adj egy percet. Bones odajött hozzám, anélkül, hogy megkérdezte volna mi a baj. Látta a reakciómat elégszer ahhoz, hogy tudja mit jelent ez. A pillantása köztem és parkoló többi része között vándorolt, mialatt veszélyes

energia

szivárgott

az

aurájából

-

mintegy

figyelmeztetés minden pulzus nélkülinek, hogy rossz ötlet lenne megközelíteni minket. Ebben a néhány másodpercben voltam a legsebezhetőbb,

amikor

csak

arra

koncentráltam,

hogy

kikapcsoljam a harsogó hangokat a fejemben, ami Bones-tól szerzett gondolatolvasási képességemnek volt köszönhető, ami hirtelen tört rám. Amint képes voltam a párbeszédek körhintáját letompítani, hogy csak idegesítő háttérzajra hasonlítson, felmutattam Bonesnak a hüvelykujjam. - Mennyi időmbe telt? - Hetvenkét másodperc – válaszolta. Bonesnak nem volt stoppere, de tudtam, hogy pontosan számolt. Sóhajtottam egyet. A pozitív oldalról nézve, eddig ez volt a

konyvfanoknak

65

Jeaniene Frost

leggyorsabb felépülésem. A negatív része, hogyha támadás alatt álltunk volna ezalatt, a hetvenkettő másodperc alatt, többször is megölhettek volna. Persze nem emberek, de egy középszintű vámpír, vagy egy ghoul simán szétrúghatta volna seggem, míg a figyelmem igazán veszélyesen másra terelődött. - Igazad volt. Könnyebb irányítani a hangokat, mikor hozzá vagyok szokva a jelenlétükhöz. Remélem ez az újra-bekapcsolva, majd újra-kikapcsolva szemét abbamarad. Lassú, határozott gyengédséggel húzta végig a kezét a karomon, az érintése erőről és eltökéltségről árulkodott. - Egyre ritkábban történik meg, és hamar felépülsz. Hamarosan teljesen az ura leszel, mint ahogy az összes többi akadállyal is megbirkóztál, ami eddig eléd került. Szerettem

volna,

képességeimben,

ha mint

csak

feleannyi

neki,

de

bizalmam

nem

volt

lenne

a

időm

a

bizonytalanságban fetrengeni. Most a bölcs imát fogom követni, miszerint csalj, amíg sikerül. Mosolyogtam és témát váltottam. - Van egy férfi a virágüzletben, aki úgy gondolja, hogy túl szexi vagy ahhoz, hogy helyes úton járj. Bones szája mosolyra húzódott, de nem foglalkozott azzal, hogy átnézzen a vállam felett az üzletre. Semmi kétség, hogy ő is

konyvfanoknak

66


hallotta ezeket a gondolatokat, de túl udvarias volt, hogy bevallja. - Menjünk, nézzük meg.

Az illatözön miatt, ami Trójai Heléna Kertjében volt majdnem olyan gyakran kellett lélegeznem, mint mielőtt teljesen vámpírrá váltam. Friss virágillatok mosták el az olaj, kipufogógáz és a vegyszerek csípősszagát, amitől úgy éreztem, mintha egy gyors tisztításon ment volna keresztül a tüdőm. A gyakorlatiasság érdekében pedig arra is lehetőségem nyílt, hogy kiszagoljak akármilyen lehetséges fenyegetést. Mestervámpírok képesek lehetnek elrejteni az aurájukat, de senki se tudta teljesen eltüntetni a szagát. Néhány szippantás elárulta számomra, hogy Boneson és rajtam kívül nem volt másik vámpír az üzletben, és a ghoulok földszagát sem éreztem. Persze, Spade ajánlásával voltunk itt, de védelem nélkül besétálni ide, véleményem szerint olyan lett volna, mintha arra kérnénk a Sorsot, hogy küldjön egy váratlan meglepetést. Amint megbizonyosodtam, hogy az egyetlen veszély, ami a virágüzletben fenyegetett, hogy valaki allergiás lesz, így az elegánsan öltözött, mosolygó afroamerikai férfi felé fordítottam a

konyvfanoknak

67

Jeaniene Frost

figyelmem, aki úgy folytatta Bones tanulmányozását, mintha kielégülés lenne a szemeinek. Hogy pontosak legyünk, az volt, de ez még mindig felélesztette a területféltési vámpírösztönömet, így is, hogy Bones hűséges volt, nem is említve, hogy nem hajlott a másik oldalra. - Te vagy Tyler? – kérdezte Bones abban a pillanatban, mikor én megköszörültem a torkom. Mindkettő arra szolgált, hogy félbevágjuk a férfi fantáziálását Bonesról, amit több napba telt volna kitisztítanom az agyamból. - Én vagyok, - válaszolta Tyler egy gyors, elbűvölő mosollyal. - Van egy időpontunk, - mondtam, leküzdve a késztetést, hogy megragadjam Bones karját miközben sziszegek és az agyaraimat villogtatom. – Cat vagyok és ő a férjem, Bones. Szórakozottság arckifejezése

sodródott

nem

át

a

tudatalattimon,

változott

a

hideg

de

Bones

kifürkészhetetlenség

maszkjából, ahogy Tylert figyelte. - Ilyen az én szerencsém, hogy nem lehettek testvérek, akik virágot keresnek az Anyjuknak – mondta Tyler csalódottan. Majd rám kacsintott. – Renden, drágám, tartsd csak a karmaidat Mr. Szépfiún. Ugyanezt tenném a helyedben.

konyvfanoknak

68


Egy mosoly játszott a szám szélén. Bones gömbölyűen izmos seggére pillantottam, amit a fekete farmerja csak még jobban kiemelt. Majd az elöl kirajzolódó részre néztem, aminek semmi köze nem volt a farmer szabásához. Végül találkozott a tekintetem Tyler csokoládé színű szemével és visszakacsintottam. Nevetett. - Szép üzlet – mondtam, hogy témát váltsak. - Minden olyan friss és szép. Tyler leintett. - Lehet, hogy varázslatosnak tűnik médiumnak lenni, de a hitelezőket csak egyetlen dolog érdekli, a frissesség. Fizetség. Viszont – borzongott meg drámaian – mikor rájönnek a másik állásomra, mindig bizonyítékot akarnak arra, hogy nem vagyok csaló, de mikor elmondom valakinek, hogy a halott Tilly nénije nem szereti az új, gebe barátnőjét, akkor kiakad. Így aztán csak feleslegesen vesztegetem az energiáimat. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek ezen. Bones szája gunyoros mosolyra húzódott. – Valóban. De most, barátom, tudod miért jöttünk. Itt beszélgessünk vagy máshol? - Itt. Csak várjatok, amíg bezárok. Tyler a bejárathoz sietett, megfordítva a „Nyitva” táblát „Sajnálom, elkerültük egymást!” feliratra, mielőtt bezárta az ajtót.

konyvfanoknak

69

Jeaniene Frost

Visszafelé leplezetlenül bámulta Bones fenekét mielőtt találkozott a pillantásommal és legyezgette magát. - Grr! – suttogta hangosan. A kezdeti területvédési kitörésem jókedvvé változott. Tyler egy másik barátságos perverzre emlékeztetett – a barátomra, Juanra. Ha lány lenne, Juan odalenne érte. Eltekintve az eltérő nemi érdeklődéstől, Tyler ugyanolyannak tűnt. A gondolataiból tudtam, hogy most már nem áll szándékában lecsapni Bonesra, mióta tudja, hogy házas. Egyszerűen csak nem tud mit kezdeni magával. Tyler gondolatai akörül mozogtak, hogy vajon milyen fajta szellem okoz számunkra gondot, valamint azon őrlődött, hogy ha emberek lennénk, Bonesnak olyan íze lenne, mint a vaníliás jégkrémnek. Legalább a háromból kettő elmélet nem volt mocskos. - Most már minden a helyén van. Kövessetek, - mondta Tyler. Az üzlet hátsó szobája felé tartottunk. Egy másik szívverés hallatszott innen, amiért eltűnődtem, vajon Tylernek van-e párja. Mégsem aggódtam, amiért nem említette, hogy más is van itt. Ha Bones és én nem bírunk el egy emberrel, akkor meg sem érdemeljük az agyarainkat. Még több növény és doboz volt felsorakoztatva a keskeny folyosón, csakúgy, mint több zsák

konyvfanoknak

70


műtrágya és egyéb növényzeti kiegészítők. Amint jósolható volt, ez az összevisszaság egy kis ablaktalan irodában végződött, aminek a falai már láttak szebb napokat is. Senkit sem láttam bent, de a gyors szívverésből ítélve – és valami orrhangú morgásból – egy állat volt itt. Bonesszal leültünk a két összecsukható székre az íróasztallal szemben, aminek egyik sarka szigetelőszalaggal volt betekerve. Tyler kihúzott egy kényelmesebbnek tűnő széket az asztal mögül majd közelebb ült hozzánk. - Bocsánat a környezetért, - mondta még mindig vidáman. – Széppé kell tenni az üzletet vásárlóknak, de ez azt jelenti, hogy spórolni kell itt hátul, ahol csak Dexter és én vagyunk. Ekkor, egy fehéres barna kutya, akinek több réteg hús díszítette a vállát és a pofája pedig úgy nézett ki mintha örökre összezúzták volna. - Aww, kicsoda apuci pici babája? – gügyögte Tyler az ölét ütögetve. Még több orrhangú morgás következett, ezúttal örömtelinek tűnő, mielőtt a hús és szőrcsomó Tyler ölében landolt, elég erősen ahhoz, hogy a médium feljajduljon.

konyvfanoknak

71

Jeaniene Frost

- A babának le kéne állnia a hamburgerekkel, különben egy nap el fogja törni apuci csípőjét, - folytatta Tyler ugyanabban az éneklő hangnemben. Egyet kellett értenem. Az ő soványságával és Dexter méreteivel, a kutya nagyjából egyharmada lehetett a gazdája súlyának. Ez nem mintha zavarta volna a médiumot. Ránk vigyorgott Bonesszal. - Hát nem aranyos? Azokkal a hurkákkal, a vizes hangzású morgással, gumós izgőmozgó farkával és a benyomott fejével – nem is említve azt a fingást, mikor elhelyezkedett – egy olyan szinten volt aranyos, amit csak egy szülő tud értékelni. De az a nyitott élvezet Dexter szőrös

pofáján,

amikor

kinyújtottam

a

karom,

hogy

megsimogassam elfeledtette velem a nem túl esztétikus vonásait. - Ki az aranyos, jó fiú? – kérdeztem, megvakarva Dexter fülét míg ő végignyalta a csuklóm. A kutya megborzongott örömében, épphogy Tyler ölében maradt, ahogy igyekezett közelebb jönni. - Most szereztél egy örökbarátot, édesem – mondta Tyler, szorosabban tartva Dextert, aki így nem tudott előrebukni. – Szóval áruljátok el nekem, hogy pontosan miért is vagytok itt?? - Egy olyan személyt keresünk, aki meg tud idézni és ölni egy szellemet, - jelentette ki Bones.

konyvfanoknak

72


Tyler szemöldöke felugrott, és a flörtölés valamennyi szikrája eltűnt a szeméből. – Miért? – kérdezte nyersen. Elővettem

az

iPadem,

és

néhány

érintés

felhozta

a

Boszorkánypöröly szövegét. Majd feltartottam, így Tyler is láthatta. - Mert az a seggfej, aki ezt írta, visszajött miután meghalt, válaszoltam. – És megtalálta a módját, hogy továbbra is embereket öljön. Tyler fél kézzel vette el tőlem a táblát, mialatt a másikban még mindig a kutyát tartotta. Valahogy sikerült neki a térdére fektetni és legörgetni az oldalakat anélkül, hogy Dextert arrébb rakta volna. Nagyszerű, egy őrült pár, futott át Tyler agyán, miközben beleolvasott a szövegbe. Tényleg azt hiszik, hogy az aljas boszorkányvadász szelleme kísérti a házukat! Bones előrehajolt, a mosolya megmutatta a szemfogainak a hegyét. – Nem vagyunk őrültek, és ez a seggfej nem kísért semmit. Tyler felkapta a fejét, megváltozott az arckifejezése amint észrevette az új, hegyes szemfogakat Bones fogsorában és rájött, hogy nem mondta ki hangosan az utolsó mondatot.

konyvfanoknak

73

Jeaniene Frost

- Ó, - mondta végül. – Bocsánat. A barátaim nem említettek néhány… dolgot rólatok és el sem hinnétek, milyen dilis néhány ember. Épp múlt héten volt egy nő, aki meg volt győződve róla, hogy a lakókocsiját Tupac kísérti, mintha az örökkévalóságot egy macskahúgy szagú helyen akarná tölteni. Ez megmosolyogtatott, de Bones nem tért el a tárgytól. – Most, hogy tisztáztuk az elmeállapotunk kérdését, térjünk a tárgyra. Tyler finoman elzavarta Dextert az öléből, azzal a magyarázattal, hogy „Apucinak dolgoznia kell”, ami mindazonáltal egy nyüszítést érdemelt ki, mielőtt Dexter újra az asztal alá ment. Egy hangos levegővétel, mint egy sóhaj, követte azt a hangot, ahogy a kutya lehuppant valami puhára. Teljesen el van kényeztetve, állapítottam meg szórakozottan, de ettől csak jobban tiszteltem Tylert. A beszédképtelenekkel vagy a sebezhetőkkel szembeni kedvesség, mint az állatok és a gyerekek, általában egy személy tiszta jellemét mutatta. - Honnan tudjátok, hogy Heinrich Kramer szellemével van dolgotok, és hogy képes embereket ölni? – kérdezte Tyler már teljesen az üzletre koncentrálva. - Kísérteties tájékoztatás – felelte Bones.

konyvfanoknak

74


Tyler bólintott, mintha nem lenne szokatlan a válasz. – Ez az egyetlen forrásotok? A szellemek néha hazudnak. A pillantás, amit Bones felém vetett, arról árulkodott, hogy ő is számításba vette ezt a lehetőséget. – Csak a szellem szavaira tudunk támaszkodni. Tyler minket nézett pislogás nélkül. – Nem tudok megölni egy szellemet, de ismerek néhány embert, aki képes lehet rá. Mielőtt elárulom nektek a nevüket és szólok pár jó szót az érdeketekben, meg kell róla bizonyosodnom, hogy nem egy ártatlan személyről van szó. Nem hittem benne, hogy Elisabeth csak úgy kitalálta volna mindezt, de találkoztam már olyannal, aki meggyőzően hazudott. Csak azért mert kedvesnek tűnt és tetszett Fabiannak, nem kéne megbíznunk egy tényleges idegenben, amikor van rá esélyünk, hogy magunk bizonyosodjunk meg a tényekről. Ki is zöldszemezhetnénk az információt Tylerből, de az érzéseiből ítélve Bones is további megerősítést akar a szellem személyéről, aki után Elisabeth küldött minket. - Ha van rá mód, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy amit mondtunk neked igaz, csináld, - mondtam neki.

konyvfanoknak

75

Jeaniene Frost

Tyler felállt, lesöpörve Dexter szőrét a nadrágjáról. - Rendben, válaszolta még élénkebben. – Itt az idő, hogy beszéljünk a halottakkal.

konyvfanoknak

76


HAT Fordította: Nitty

A kartonlapot bámultam Tyler visszatértéig. - Egy szellemidéző tábla? Ezzel mit szeretnél bebizonyítani? Ő Heinrich Kramer nem pedig egy olyan barátságos szellemmel, mint Casper. Ha így akar meggyőződni arról, hogy Kramer valóban gonosz, akkor öt dolcsiba, hogy nehezebb lesz legyőzni Kramer-t, mint gondoltam: „van ami olyan egyszerű, hogy az már bonyolult”. Vagy talán Bloody Mary-t akarja megidézni, hogy segítsen a boszorkányvadász felkutatásában. - Ha jól használjuk a táblát, akkor ki tudjuk nyitni az ajtókat, amik a túloldalra visznek – válaszolta Tyler letéve a táblát az asztalra. – Csak le kell olvasnunk róla, hogy mit is kell tennünk. Abbahagyta a beszédet és dúdolni kezdett. Én pedig meglepetten Bones-ra pillantottam, vártam, hogy szkeptikusan tiltakozni fog, de e-helyett, csak elgondolkozóan az állát simogatta. - Spade azt mondta, hogy Tyler a legjobb az ilyesmiben, úgy hogy biztosra veszem, hogy tudja mit csinál.

konyvfanoknak

77

Jeaniene Frost

Vagy Spade csak így akart minket lerázni és Denist távol tartani a veszélytől. Mostanában folyton ezt teszi – tettem hozzá gondolatban, de nem mondtam ki hangosan. És hát látjuk, hogy ez hova vezetet minket: egy virágboltba, ahol épp szellemidézésre készülünk. Az ilyen szeánszokat éjfélkor szokták tartani egy temetőkben, nem fényes nappal egy virágboltban. Tyler az íróasztalára tett a táblát. A táblán az ABC betűi, a számok 1-től 9-ig, az igen, a nem és a Viszontlátásra felirat szerepelt. Lerakta a táblát, majd eltűnt és mikor visszatért néhány illatos cserepes virág volt nála és egy doboz gyufa. - Kész vagyunk – jelentette ki Tyler és elégedetten ránk pillantott. – Bones egy vámpír és én úgy gondolom, hogy te is az vagy, de melyikőtők az erősebb? - Ő – mutatott rám Bones. Ezzel vitatkozni akartam, mivel hogy Bones jóval erősebb és gyorsabb

és

ráadásul

több

évszázaddal

nagyobb

harci

tapasztalattal is rendelkezik, mint én, de aztán rájöttem, hogy még is csak igaza van. Marie Laveautól nyert képességem miatt a síron túliakkal szemben sokkal erősebbnek bizonyultam, mint bármelyik Mester vámpír. Legalább is addig, amíg ezen képességem el nem illan.

konyvfanoknak

78


Megköszörültem a torkomat és valamiféle nyugtalanság kerített hatalmába, ami a Bones és köztem lévő kapcsolaton keresztül érkezett. - Jól vagy? – kérdeztem meglepetten elfelejtkezve arról, hogy közönségünk van. Bones sose szokott bizonytalankodni, de most valami erős érzelmi remegést éreztem a kötelékünkön keresztül. - A legutolsó dolog, amire most szükséged lehet Cicuska, az az én érzelmi kasztráltságom. De erre nincsenek szavak, úgy hogy inkább majd megmutatom. - Bones hangja tele volt érzelmekkel és melegséggel, amitől egyre erősebbnek és magabiztosabbnak éreztem magam. Bones arckifejezése elkomorodott, előrehajolt és gyengéden megszorította a kezemet. – Többször is láttalak szembenézni a halállal és ettől minden egyes alkalommal egy kicsit meghaltam belülről. Az ellenségeink lehet, hogy most nyugton vannak, de ne feled ők ravaszak és kegyetlenek. Tudom, hogy megvan a hatalmad ahhoz, hogy legyőzd őket, Szivi, és ez enyhíti az aggodalmamat. Bones tudta, hogy a hatalmam nem állandó, de ahogy az autóban is mondta csak a jelen számít. És jelenleg ezeket a képességeket birtokolom. És most ez volt az, ami számított.

konyvfanoknak

79

Jeaniene Frost

- Szóval most hogy így kitárulkoztatok… – nyalta meg az ajkát Tyler. – Édeseim, talán lesz szex jelenet is? - Ahh – elszakítottam a tekintetem Bones égő pillantásától, hogy Tyler szúrós tekintetével szembesülhessek. – Az enyém, emlékszel? Tyler intett. - Persze, persze. De én vagyok az, aki biztosítja, hogy ma este is nyugodtan aludjon. Forgattam a szememet. Bones felhorkant. - Addig nincs alvás, amíg ezt itt be nem fejezzük, Sandman, tehát láss hozzá. Tyler odaiszkolt az asztalhoz és leült velem szemben. - Tedd a kezed az olvasóra, Cat. – utasította. Lemásoltam a kéztartását és megjegyeztem magamban, hogy rám férne egy kis manikűr, ami jelenleg legutolsók között szerepel a teendőim listáján. Alig értem hozzá az olvasóhoz, de már is megrándult a könnyű érintésem alatt, aminek hatására Tyler homloka összeráncolódott. - Sok kérdés van benned, ugye? – jegyezte meg Tyler.

konyvfanoknak

80


Nem erre voltam kíváncsi, így aztán csak megrántottam a vállamat. Tyler szavalni kezdet valami felhívásféleséget, amire egyre több szellem kezdett közeledni felénk. Pattogó energia töltötte meg a levegőt, az olvasó pedig mozogni kezdett a táblán. Szabálytalan köröket írt le, de nem mi mozgattuk, hanem egy külső erő. Bones hátra dőlve figyelt minket elsötétült arccal. A tekintete hol engem, hol a szobát, hol pedig a táblát pásztázta. Egy éles vonyításra lettem figyelmes és időbe telt, mire rájöttem, hogy a zaj az asztal alól jön, Tyler kutyájából. Az ember azt gondolná, hogy mióta együtt élek a szellemekkel, akik körülveszik a házamat, már nem lepődök meg a különös zajokon, de ez nem így van. Talán azért nem, mert most úgy éreztem, hogy hibát követek el. Én nem tartozok ezek közé a szokatlan látogatók közé. - Ez azt jelenti, hogy Dexternek pisilnie kell? – motyogtam, miközben a kutya vonyítása egyre hangosabb lett. - Nem – Tyler hangja feszültebb volt, mint korábban. – Az állatok megérzik a természetfelettit, jobban, mint a legtöbb ember. Ez most azt jelenti, hogy valaki jön. A szavak után, amik elhagyták Tyler száját, úgy éreztem, hogy a levegő hírtelen megfagy, olyan volt, mint ha egy fagyasztóban

konyvfanoknak

81

Jeaniene Frost

lennénk. Jeges újjak futottak végig a hátamon, olyanok, amelyek nem e-világból valók – Ő volt itt. Az olvasó megpördült azzal egy időben, hogy egy homályos alak próbált látható formát öletni Tyler háta mögött. Megborzongtam. - Úgy gondolom valaki van itt. – suttogta Tyler. Majd hangosabban: - Ki vagy? Kérlek, mond meg a neved. - Beth Ann – válaszolt a zavaros alak az olvasó segítségével, amely betűről, betűre száguldozott:”B”, „E”, „T”…. - Látod biztosan van valaki itt – motyogta Tyler. - Igen, pontosan mögötted – válaszolta Bones. Tyler szinte kiugrott a székből, az arca hulla sápadt volt. A szellem magas nyakú ruhát és hosszú széles szoknyát viselt. A ruhája alapján több mint egy évszázaddal korábban élhetett. - Nem látok senkit se – mondta elfojtott hangon Tyler. - Tényleg? – kérdeztem meglepetten. A szellem, már teljesen láthatóvá vált. Az arcát himlő által okozott sebek torzítottál el, a haja pedig őszes volt.

konyvfanoknak

82


- Még egy tehetséges halandónak is sok időbe telik, mire képes látni minket – felelte Beth Ann, akinek tekintete köztem és Bones között cikázott. – De nem így van a ti fajtátokkal. A lány szavaiból kristály tisztán kitűnt a vámpírok iránt érzett megvetése. A legtöbb szellemet, akiket magamhoz vonzottam új képességem révén, úgy tűnt nem zavarja, hogy vámpír vagyok, de ez nyilván valóan nem így volt. - Hé, igazán sajnálom, ha megzavartalak, de azért még nem kell gorombáskodnod. - Elárulta a nevét? – kérdezte Tyler csendesen. - Igen. Ő Beth Ann és egy kicsit morcos. Tyler előrébb hajolt, mint ha attól jobban látná, így aztán a feje egyenesen Beth Ann lábai közé került. Ann felháborodottan hátrább ugrott. Én pedig alig bírtam visszatartani a nevetésemet. Nyilván való volt számomra, hogy még mindig nem látja Ann-t. - Mocskos disznó – köpködött a szellem. - Beth Ann jelez nekünk valamivel a jelenlétedet – mondta Tyler parancsolóan, mint ha semmi se történt volna. A szellem arcon csapta a kesztyűjével Tyler-t, aki csak a homlokát ráncolta.

konyvfanoknak

83

Jeaniene Frost

- Valami hideg szelet éreztem. Csinált valamit? - Megadta a jelet – felelte Bones, miközben az ajka a nevetéstől rángatózott. - Normális esetben tovább tart, míg kapcsolatba lépek velük – mondta Tyler összezavarodottan. Tekintetét rám emelte. – Most már csak szólítani kell. Hát ő már csak tudja. - Oké, és most mi lesz? Tyler feleletét elnyomta Beth Ann hangos és felháborodott válasza. - Ha azt hiszitek, hogy bármilyen közöm is van a ti undorítóan aljas fajtátokhoz… - Csitt – mondtam neki, miközben próbáltam kivenni, hogy Tyler mit mond. Ann azonnal elcsendesült és a szeme kerekre tágult. A fenébe is, én csak el akartam őt hallgattatni. - … ha nyitva van az ajtó, akkor képesek vagyunk megigézni a boszorkányvadászokat – fejezte be a mondatát Tyler.

konyvfanoknak

84


- Tehát Beth Ann-ra nincsen már szükségünk? – kérdeztem és éreztem, ahogy a dühöm egyre jobban eluralkodik rajtam, amikor láttam, hogy Ann újra beszédre nyitja a száját, amiből azonban hang nem jött ki a parancsom miatt. - Nem. Elküldöd? - Ann, megengedem, hogy ismét beszélj és elmehetsz – mondtam bocsánatkérően. A szellem vicsorogva eltűnt, miközben hangosan káromkodott az orra alatt. -

A

legjobb

legmocskosabb

megjelenésű szája

–

hölgyeknek

kommentálta

van

mindig

a

Bones

nevetve

a

megdöbbent arckifejezésemen. Figyelembe véve a korábbi foglalkozását, biztosan tudta, hogy mit beszél. Megráztam a fejemet mielőtt feleltem volna. - Igen – feleltem Tyler kérdésére. - Rendben, akkor most koncentráljunk a lényegre – mondta lelkesen Tyler. – Fog meg ismét az olvasót, Cat. Ismét rátettem a kezemet az olvasóra és ismét elkezdtem érezni a lüktető energiát, mi körül vett minket. - Mi a boszorkány vadász neve? – kérdezte Tyler.

konyvfanoknak

85

Jeaniene Frost

- Heinrich Kramer. -

Heinriiich

Kraaaaaaaaamer

–

Tyler

drámai

módon

hangsúlyozta ki a nevét, majd lazán előre hajtotta a fejét és lehunyta a szemét. – Megidézünk téged. Halld szavunkat Heinrich Kramer. Jöjj hozzánk. Mi megidézünk téged Heinrich Kramer… Dexter

élesen

felnyüszített.

Tyler

elhallgatott.

A

testem

megfeszült és ismét éreztem a jeges ujjakat a bőrömön. Bones tekintete egy kis pontra összpontosult a jobb vállamtól nem messze. Lassan elfordítottam a fejemet abba az irányba. Én mindössze egy örvénylő sötét foltot láttam, de ekkor a szellemidéző tábla átrepült a szobán és az olvasó felhasította Tyler torkát.

konyvfanoknak

86


HÉT Fordította: Nitty

Felugrottam és megpróbáltam elkapni Tylert, hogy ne hogy hanyatt vágódjon a földön, mint egy krumpliszsák. De megdöbbentem, amikor a következő pillanatban az asztallal együtt a falhoz vágódtam. A szoba másik oldalán egy sötét felhő gomolygott. A szellemnek sikerült fegyverként felhasználnia az asztalt ellenem. Ha nem nyársalt volna fel az asztallal meg is lepődtem volna. Bones elhajította az asztalt még mielőtt megmozdulhattam volna, így az asztal a szoba másik falához vágódott és darabokra tört. Dexter dühösen ugatta a felhőt, amiből egy magas férfi alakja kezdett kibontakozni. Tyler félelmetes hangon felhörgött és a véres torkát szorongatta. A keze tiszta vér volt és az ujja között lassan szivárgott a vére. - Bones segíts neki. Én majd foglalkozok ezzel a seggfejjel. Dexter ugatása elnyomta Tyler hörgését. Bones feltépte a vénáját a szemfogával és Tyler szájához tapasztotta és ezzel egy időben kirántott az olvasót a férfi torkából.

konyvfanoknak

87

Jeaniene Frost

A földön heverő asztaldarabok rakétaként vágódtak hozzánk. Bones

megpördült,

hogy

megvédje

Tylert

a

becsapódó

fadaraboktól, én pedig a kutyát fedeztem. Tyler hörgése fájdalmas köhögésbe torkollott. - Öcsi, ez kolosszális hiba volt – vicsorogtam, miközben megragadtam az asztal egyik darabkáját. Felálltam, de még mindig úgy helyezkedtem, hogy a kutyát fedezzem. A szellem alakot öltött, hosszú fehér haja örvénylett körülötte, az arca ráncos volt. A szellem nem volt túl fiatal, mikor meghalt, de a háta nem hajlott meg az évek súlya alatt. Arrogánsan nézett rám és zöld szeme tele voltak unalommal és megvetéssel. - Huuuhhhhuuuu – mormolta a szellem és a kezével a nyakam felé nyúlt, mint ha meg akarna fojtani. Éreztem, hogy erősebb, mint egy normál szellem, de nem hátráltam meg. Ha azt hiszi, hogy ezzel az olcsó trükkel megijeszt, hát nagyon téved. - Heinrich Kramer? – kérdeztem. Ugyan az se számít, ha nem ő az, mert most szét fogom rúgni a seggét azért, amit tett, de azért szerettem volna tudni, hogy még is kit fogok seggbe rúgni.

konyvfanoknak

88


- Nevezz, csak Inkvizítornak – felelte a szellem erős német akcentussal. De legalább beszélt angolul, mivel egy szót se tudtam németül. Dühösen rámosolyogtam. - Tudom, hogy boszorkányokat üldöztél, amíg éltél. És emiatt még jobban undorodom tőled. A kezemben tartott fadarabbal felvágtam a csuklómat, A vérem végigfolyt a kezem és lecsöppent a földre mielőtt még a sebhely begyógyult volna. Ha meg akartam idézni a hozzám hű szellemsereget, ahhoz a vérem kellett és a hívó szavam. Hideg járta át a testemet és a szoba megtelt természetfeletti energiával. A szellem is érezte ezt. Gúnyos

mosoly

jelent

meg

az

arcán.

Dexter

hangosan

felvonyított és kisántikált a szobából. A következő pillanatban árnyékok bugyogtak elő a padlóból, a szellem rájuk vetette magát, mint valami veszet kutya és nem engedte, hogy megmozduljanak. Az egyik szellem teste kettéhasadt, amihez egy hangos üvöltés társult. Kramer úgy ízlelgette a széthasított szellemet, mint valami cukorkát, mint ha az Inkvizítor lakomáznak épp. Nem

konyvfanoknak

89

Jeaniene Frost

voltam benne biztos, hogy meg lehet-e ölni még egyszer egy szellemet, de Kramer azon volt, hogy megtudjam. Vágyam, hogy többet tudjak meg a szellemekről nem volt hosszú életű. Kramer amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt is el és csak lebegő szellemdarabkák maradtak utána. - Gyere vissza! – ordítottam. Semmi nem történt, csak Maradványok voltak a szobában és most mind rám szegezték a tekintetüket, mint ha mind ugyan azt kérdezte volna: Most mi legyen? Átkozott legyek, ha tudom. - Menjetek el! – utasítottam őket, de semmi nem történt. Nem mozdultak a testük továbbra is magatehetetlenül lebegett a szobában. Nagyszerű. Megborzongtam a hidegtől és a bennem egyre növekvő

éhségtől,

amit

a

Maradványok

okoztak.

A

legveszedelmesebb titkos fegyverem nem tudta elkapni Kramert. - Várjatok – parancsoltam a Maradványoknak. Talán Kramer még itt van és támadásra készül. Bár nem hittem, hogy így van, de reménykedtem benne.

konyvfanoknak

90


- Hogy csinálta? – kérdezte Bones és közben az útjába kerülő asztaldarabokat rugdosta, hogy átverekedje magát a szoba másik felébe. Tyler Bones háta mögött kuporgott a földön, erősen szorítva a nyakát, ami már azonban nem vérzett. A légzése ugyan nehézkes volt, de nem gátolta meg benne semmi. - Nem lesz semmi baja – felelet Bones, mikor látta, hogy Tylert nézem. – Csak sokkot kapott. - Meghaltam – suttogta alig hallhatóan Tyler. – Nagyon erős fényt láttam és éreztem, ahogy a testem lebegni kezd… - Semmi ilyesmi nem történ – szakította félbe Bones. – A szíved egy pillanatra se szűnt meg dobogni, csak a torkodat szakította fel egy fadarab és a saját véredben fulladoztál. - Ó, Istenem – szörnyülködött Tyler. - Lehetetne, hogy ne nyugtasd meg őt – mondtam szárazon, a hideg futkosott rajtam. A Maradványok közelsége az egyre növekvő éhség és a síron túli fuvallat teljesen kikészített. Bones

legörbített

szájjal

vetett

egy

futó

pillantást

a

maradványokra. Bones közvetlenül tapasztalta, hogy mire képesek a Maradványok, mikor Marie ráuszította őket, hogy

konyvfanoknak

91

Jeaniene Frost

megzsaroljon engem és igyak a véréből. Így aztán nem mondhatom, hogy Bones nagyon megkedvelte őket. Most azonban Maradványok magatehetetlenül lebegtek a szobában. - Kár hogy nem mentük semmire a kis trükkünkkel – mondtam egy bocsánatkérő vállrándítás kíséretében. – De nem az ő hibájuk. - Mindannyian alábecsültük Kramer azt hiszem, de ezt a hibát nem fogjuk újra elkövetni. Legalább, most már tudjuk, hogy Elisabeth nem túlzott. Oh, igen. Végignézve a szobán, ami romokban hevert, Tyleren, aki most volt túl egy halál közeli élményen és a Maradványokon, aki csak lebegte, azt hiszem igaza van Bones-nak Elisabeth nem túlzott. Sóhajtottam és eltávolítottam néhány fadarabot Bones ingjéről. - Meddig akarsz még itt rá várni? - Várni? – kérdezte aggodalmasan Tyler. – Egy frászt, nem várunk itt. Elmegyünk és addig vissza se jövök ide, míg ez a dolog el nem lesz intézve. - Tyler, te nem érdekeled őt, így nincs mitől félned. Nem fog visszajönni, ha már mi elmentünk….

konyvfanoknak

92


- Látod ezt a szellemidéző táblát? – szakított félbe a tábla romjaira mutatva. – Nem tudtam tőle elköszönni azelőtt, mielőtt összetörte volna. Ez pedig azt jelenti, hogy az átjáró a világok között továbbra is nyitva van, így nem maradhatok itt. Bármikor vissza tud jönni és meg is fogja tenni. Ez a szellem dühös. Nagyon dühös. - Oké, szeretnéd, hogy visszavigyünk a lakásodba? – úgy nézett rám, mint aki nem bízik benne, hogy tudok vezetni. - Az sem biztonságos. Én nyitottam ki az átjárót. Meg fog keresni és

a

lakásomban

nem

tartok

vámpírokat,

akik

majd

meggyógyítanak, ha ez a szellem ismét megpróbál majd megölni. - Akkor hova akarsz menni? A barátaidhoz? Az éhség és a Maradványok közelsége egyre jobban kínzott. Már alig bírtam uralkodni magamon, nem bírtam ezt a találósjátékot. Türelmetlenül néztem Tyler-re, majd Bones-ra. Tyler mosolygott. - Szó se lehet róla – mondtam. Nem kellett gondolatolvasónak lenni ahhoz, hogy kitaláljam, mint akar. – Nem. - Felejtsd el pajtás – mondta Bones szigorúan. – Van elég nemkívánatos vendégünk nélküled is. Nem kell még egy. Tyler mosolya eltűnt és lerogyott a földe, mint ha minden erejét elvesztette volna.

konyvfanoknak

93

Jeaniene Frost

- Sajnálom, de nem maradhatsz velünk – mondtam sokkal kedvesebben, mint az előbb. - Meg fog találni és akkor megöl – mondta Tyler újra. Egyre kellemetlenebbül kezdtem érezni magam. Lehet, hogy tényleg túl veszélyes őt egyedül hagyni. Bár Tyler régóta foglalkozott a szellemekkel, de nem sűrűn találkozott velük és most meg az egyik majdnem meg is ölte. A szemem sarkából láttam, ahogy Dexter visszasomfordál a szobába, miközben zömök farkát csóválja. Tyler megához húzta az állatot, aki felnyüszített fájdalmában. A lába sérült volt. Ez mindent eldöntött. Bones felé fordultam, aki a fejét rázta. - Ezt kell tennünk, csak amíg el nem intézzük Kramer-t és különben is azt mondta, hogy ismer néhány embert, aki képes lehet egy szellemet…. – kezdtem. Tyler gyászos arckifejezése eltűnt és úgy ugrott fel, mint akit puskából lőttek ki. - Egy perc alatt összeszedem a holminkat és már indulhatunk is.

konyvfanoknak

94


NYOLC Fordította: Nitty

Néhány órával később, mikor megálltunk a kocsi feljárónkon plusz két utassal többen voltunk a kocsiba, mint mikor elindultunk. Dexter ball hátsó lába be volt kötözve és a szemei üvegesek voltak a fájdalomcsillapítóktól, amit az állatorvos adott be neki. - Itt éltek? – Tyler álmélkodva nézett körül. – Teljesen le vagyok nyűgözve. Ez… ez ha…talm…as. Nem törődtem a meglepődöttségével, hiszen nem régiben halál közeli élményben volt rész, így nem csodálom, hogy a ház láttán ismét sokkot kapott. És az sem volt meglepő számomra, hogy nagynak és festőinek találja az otthonunkat, ami a civilizációtól kintebb esett. Bones szerette volna, ha van magánéltünk. Akkor még persze nem sejtettük, hogy a magánélet, csak vágyálom, legalább is még egy jó darabig. Ugyan nem a közeli szomszédok kíváncsi szemeitől kell tartanunk, sem attól, hogy a gondolataik nem hagynak nyugodni minket. Jelenleg az egyetlen gondolat, ami a fejemben járt – leszámítva a sajátomat – Tyler gondolat volt.

konyvfanoknak

95

Jeaniene Frost

Dexter hitelen felkapta a fejét és vonyítani kezdett. - Biztosak vagytok benne, hogy ez a hely biztonságos? – kérdezte Tyler. – Dexter ezzel azt akarja jelezni, hogy szellemek vannak a közelben. Bones gúnyosan felhorkant, ahogy kiszállt a kocsiból. - Remek. Tyler említette, hogy Dexter megérzi a természetfelettit, csak hát nem gondoltam, hogy ez komoly. Ha tudom, akkor jobban felkészítem őket a Casa Russell-beli életre. - Van egy csomó szellem itt. De mind barátságos – tettem hozzá sietve. – Ők csak úgy, umm, lógnak itt a házkörül. Hazug – gondolta Tyler, de a tekintet semmit se árult el. Az igazat az itt lógó szellemekről, csak egy maréknyi ember tudta és nem állt szándékomban ezt az információt megosztani új vendégünkkel. - Talán a ház egy korábbi temetkezési helyre épült és azért van itt ennyi szellem – rögtönöztem, miközben én is kiszálltam a kocsiból. – Tudod, olyan, mint Poltergeist. Hazug fehérseggű picsa – gondolta Tyler, de közben nyájasan mosolygott. – Talán igazad van, édes.

konyvfanoknak

96


Meg akartam mondani Tyler-nek, hogy nem Bones az egyetlen, aki tud olvasni mások gondolataiban, de aztán úgy döntöttem, hogy jobb, ha nem teszem. Attól, hogy haza hoztuk Tyler-t még nem ismertük őt. Bár nem tűnt túl nagy fenyegetésnek, de azért jobb volt vigyázni vele. Már így is túl nagy kockázatot vállaltunk azzal is, hogy megmutattuk neki, hogy hol lakunk, de ezt az információt még ki lehet törölni a memóriájából, ha szükséges. Hisz még nem tudja, hogy kivel van dolga! Biztos vagyok benne, hogy Bones mindent meg fog tenni a biztonságom érdekében. - Menjetek be, egy perc és én is ott leszek – mondtam, majd egy nagy levegőt vettem és széttártam a kezem arra várva, hogy egy rakat áttetsző alak üdvözöljön. Még mindig rosszul éreztem magam a Maradványok megidézése miatt, de mégsem lett volna tisztességes bemasíroznom a házba anélkül, hogy köszöntöttem volna a szellempajtásaimat. Tyler furcsán nézett rám, de felkapta Dexter és bement a házba. Öt perccel később, bizsergő kezekkel én is bementem. Bones nem volt odalent, de hallottam, hogy az emeleten van és Spádéval beszél telefonon nem túl elégedett hangnemben. Rendben van, drágám, küldd csak el a pokolba, gondoltam szárazon. Tylert

a

konyhában

találtam,

rémülten

vizsgálva

a

hűtőszekrényem tartalmát.

konyvfanoknak

97

Jeaniene Frost

- Tudom, hogy mindketten vámpírok vagytok, de az nem lehet, hogy csak néhány csomag sajtotok és egy kis tonikotok van itthon. - Holnap elmegyek vásárolni, de addig is találsz pár zacskós levest és egy kis sós keksszel a kamrában – nem vártunk vendéget és nem volt kedvem negyven percet autózni, hogy eljussak a legközelebbi élelmiszer boltba, ami valószínűleg úgyis bezárna, mielőtt odaérnék. Fábián mellém sodródott, közel hajolva a fülemhez. - Nem tudom, hogy képes leszek-e megkedvelni ezt az embert suttogta. – Mikor bejött megjegyzéseket tett a berendezésre és most meg a vendéglátást becsmérli. Ugye nem marad sokáig? - Ha szerencsénk van, nem – válaszoltam. Ha Tyler sokáig maradna, azt jelentené, hogy nem sikerült megállítani Kramer-t, nem is beszélve az erőm esetleges elvesztéséről. Egyik lehetőség sem volt elfogadható számomra. Fabian a homlokát ráncolta. – Jól vagy, Cat? Fáradtnak látszol. - Jól leszek. Csak egy zuhanyra van szükségem. – Még mindig éreztem a jegességet, mai a szellemidézéskor átjárt és reméltem, hogy ezen egy forró zuhany segíteni fog.

konyvfanoknak

98


A macskám pont ezt a pillanatot választotta, hogy leballagjon a lépcsőn, de megtorpant mikor kiszúrta Dextert. A kutya is észrevette őt. Lábra állt – mármint arra a háromra, amelyik működött – és a farkát csóválta miközben barátságosan csaholt. Helsing sziszegett és felborzolta a sötét szőrét, majd felém fordult és úgy nézett rám, mint aki azt kérdezi: Ez most komoly? Egy kutya? Hogy tehetted?! Aztán megfordult és visszarohant a szobába. Hát igen, senki nem örült túlzottan az újdonsült vendégeknek, de ez csak egy átmeneti állapot. - Ohhhh – Tyler elkerekedett szemmel meredt rám. – Tudod, hogy egy szellem lebeg melletted? - Lát engem? – kérdezte Fábián meglepetten. Kisétáltam a konyhából és behúztam a függönyöket. - Tyler, bemutatom a barátomat Fábián-t. Fábián, ő Tyler, a médium, őt látogattuk meg ma. A dolgok nem a terv szerint alakultak, de mindjárt kitaláljuk, hogy mit is tegyünk, csak előbb veszek egy forró zuhanyt…. és kiengesztelem a cicámat.

A forró zuhany után sokkal jobban éreztem magam – és miután kiengeszteltem a cicámat – lementem, hogy megkeresem Tylert,

konyvfanoknak

99

Jeaniene Frost

aki a kanapén ült és nem viselt semmi mást, csak egy kék selyemköpenyt. Ráadásul a kedvenc köpenyemet. - A ruháimat kimostam és nem találtam más, csak ezt és egy törölközőt – mondta egy vállrándítás kíséretében. Az

érthető

volt,

ruhadarabjaitól.

hogy

Talán

fel

Tyler

megszabadult

kellene

ajánlanom

a

véres

neki

Bones

valamelyik ruháját. - Ne haragudj, talán kereshetünk neked valami mást. Tyler megállított mielőtt még elindulhattam volna az emeletre. - Jó lesz ez. Legalább is egyelőre. Fábián

suhant

oda

hozzám

és

szinte

rángatózott

az

aggodalomtól. - Nagyon illetlen dolog, hogy a te ruhádat viseli, Cat! Elmosolyodtam a szellem megbotránkozott hangján. Fábián még a 19. században született és ez akkoriban még tényleg nagyon nagy illetlenség volt. Tyler haragos pillantást vetett Fábiánra. - Tartsd magadon a bugyidat, szellempajti, ez csak ideiglenes. Fábián megadóan felemelte a kezét. – Látod? Javíthatatlan!

konyvfanoknak

100


- Keresünk neki egy megfelelő ruhát, most azonnal – nyugtatta meg Bones Fábiánt, aki épp most jött le az emeltről. - Elisabeth, a férfi a köpenybe Tyler – mondtam, mikor megláttam, Tyler megmerevedett tekintetét. – Tyler enged meg, hogy bemutassam Elisabeth-et. Azt hiszem, hogy még nem említettem, hogy van más szellem is a lakásban Fábiánon kívül. Ő… úgymond nálunk bujkál. Tyler elmosolyodott. – Elbűvölő, hogy sorstársam is akadt. Elisabeth

zavarodottan

nézett

Tyler-re,

de

illedelmesen

meghajolt. Erről pedig eszembe jutott, hogy mennyire meg szeretném tanulni Elisabeth kecsességét. - Tyler is Kramer elől bujkál – mondtam magyarázatképpen. - Óh – Elisabeth arca megtelt együttérzéssel. – Te szegény ember. - Végre valaki, aki együtt érez velem – mondta Tyler és megveregette maga mellett a kanapét – Ülj le ide, kicsim és mesélj valamit magadról. - Hát, te és Elisabeth később is cseverészhettek. Azt mondtad, hogy ismersz valakiket, akik képesek lehetnek elintézni Kramer-t. Kik ők? Médiumok? – tereltem fontosabb dolgokra a szót. - Ördög és pokol. Médium? A jó médiumok képesek arra, hogy átjárókat nyissanak ki és csukjanak be, meg tudják idézni a

konyvfanoknak

101

Jeaniene Frost

szellemeket és néha képesek átsegíteni egy szellemet a túloldalra. De ez a fazon a világ leggonoszabb és legőrültebb fantomja, akit valaha is láttam. - De azt mondtad – förmedt rá Bones. Tyler a szemét forgatta. – Hidd el nekem, most azt kívánom bárcsak hallgattam volna, de a legtöbb embernél ez beválik. Nem tudhattam, hogy ez lesz belőle. Nem médiumra van szükségetek, hanem egy nyavalyás szellemvadászra, akik pénzért mindenre képesek. - Igen, nos, én úgy hallottam, hogy Bill Murray és bandája nem foglalkozik ilyesmivel – válaszoltam és éreztem, hogy a frusztráltságom egyre jobban szétterjed bennem. Tyler, csak legyintette. – Nem a Hollywood-i változatra gondolok. Hanem az igazaikra. És nagy szerencsétekre épp ismerek egyet. - Mond meg a nevüket és azt, hogy hogyan lehet velük kapcsolatba lépni – mondta Bones határozottan. - Lebeszélek velük egy találkozót, ahova el is kísérlek titeket. Ellenkező esetben, csak úgy mint én ők sem fogják nektek elhinni, hogy ez egy tényleg veszedelmes és erős szellem.

konyvfanoknak

102


Valami azt súgta, hogy a szellemvadászok nem lesznek képes segíteni nekünk, kettő null…. Kramer javára. De még is, megesküdtem, hogy segítek elintézni Kramer-t, úgy hogy odaadtam a mobilomat Tyler-nek - Hívd fel őket. Tyler felállt a kanapéról. – Azonnal, csak előtte pisálok egyet. Amint eltűnt a fürdőszobában Bones nagyon halkan kezdett beszélni. - Ne hallgass el semmit se, Elisabeth. Ha tudsz olyan helyet, ahol megtalálhatjuk Kramert, vagy ismersz olyan embert, aki tudja hol lehet, akkor mond el. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy Bones sem hisz a szellemvadászok erejében. Elisabeth ünnepélyesen bólintott. - Ma reggel láttam őt, az egyik legnagyobb átjárónál: az Október fesztivál városában Sioux-ban, de nem sokáig volt ott. Túl gyorsan mozog. Nem tudom őt olyan gyorsan követni, így nem tudom, hogy milyen emberekkel lép kapcsolatba. - Mikor történt ez? – kérdezte Bones. - Rögtön dél után.

konyvfanoknak

103

Jeaniene Frost

Fenébe, ez körülbelül akkor lehetett, mikor Tyler-nél összetörte a szellemidőző táblát. Bones elgondolkodva nézett maga elé, majd visszafordult Elisabeth-hez. - Ne próbáld őt megállítani, csak kövesd, de ne hagyd, hogy észrevegyen. Tudtam, hogy milyen fontos volt Elisabeth-nek, hogy kiderítse Kramer, kit akar feláldozni, nem beszélve arról az emberről, aki majd ebben segédkezik neki. De most hogy találkoztam az Inkvizítorral biztosan tudtam, hogy nem akarom, hogy tudja hol lakunk. Persze fel tudtam szólítani a Maradványokat, hogy védjenek meg minket, de mi van, ha nem lesz elég időm rá. Láttam, hogy Tylert torkát is képes volt egy szempillantás alatt felhasítani, mi van, ha éppen ilyen gyorsan tud végezni egy vámpírral is? Ugyan nyilvánvaló okokból nem tartottunk itthon ezüst késeket, de mi van, ha a házkörül lebzselő szellemeket használja majd fel arra, hogy végezzenek Bones-szal? Ennek még a gondolatába is beleborzongtam. - Mi a baj Cicuska? – kérdezte Bones, akinek éles tekintete kiszúrta aggodalmamat.

konyvfanoknak

104


Mosolyt

erőltettem

az

arcomra.

Nincs

időnk

ilyeneken

gondolkozni. Emlékezz, a pohár félig tele van! - Semmi.

konyvfanoknak

105

Jeaniene Frost

KILENC Fordította: Rosie

Egy

óriási

épület

emelkedett

ki

előttünk,

sötét

külseje

baljóslatúnak tűnt, a fákon lévő sok aranyszélű levél ellenére is, ami körülvette. Ablakok százaiban tükröződött a holdfény, mintha határozottan visszautasítaná, hogy bármilyen világítás áthatoljon, felfedve a belső szerkezetet. Egyszer-egyszer, mintha árnyékok haladnának el az ablakok mellett és hangok úsznának felénk a csípős őszi levegőben, de a hajdani korház üresen áll. Legalábbis nincs ott senki szilárd testtel. Minden tagja az É.P.E.V.R-nek,

azaz

az

Északkeleti

Paranormális

Eseteket

Vizsgáló Részlegnek, akiket Tyler ajánlott, kint volt velünk. Épp most készültek el a felszerelésük felállításával a Waverly Hills Szanatórium különböző helyiségeiben. Most még összegyűltek egy utolsó lelkesítő csoportmegbeszélésre, mielőtt elkezdenek összegyűjteni mindent, amibe az est folyamán beleütköznek. A szanatórium már évtizedek óta zárva van, de mint kiderült, még

mindig

népszerű

látványosságnak

számított.

A

kíváncsiskodók fizettek a létesítményben szervezett túrákért, meghallgatva a történetét és számos anekdotát a szellemek

konyvfanoknak

106


jelenlétéről. Amatőr vagy hivatásos rajongói a paranormálisnak megkaphatják egy éjszakára az egész helyet, hogy kutassanak, feltéve, ha kifizetnek egy bizonyos összeget és előre lefoglalják. A Waverly Hills Szanatóriumnak komoly várólistája van, a tulajdonosok pedig nem térítenek vissza semmit, amennyiben egy csapat elszalasztja a megbeszélt időpontot. Ezért történt, hogy Bonesszal itt találkoztunk a kutatókkal – mint kiderült, nem egészen

feletek

meg

a

hagyományos

„szellemvadász”

kifejezésnek – ezen a helyen, egy helyi kávézó vagy valami normális hely helyett. Már hetek óta tervezik ezt az estét Waverlyben és nem voltak hajlandóak elpocsékolni ezt az alkalmat – vagy a pénzüket – csak azért, hogy Tyler új ügyfeleivel beszéljenek, vagyis Bonesszal és velem. Mi pedig nem voltunk hajlandóak még egy nappalt és éjszakát elvesztegetni, hogy megtudjuk, tudnak-e segíteni Kramerrel szemben. Miután Tyler megbeszélte a találkozót beugrottunk az autóba egy gyors utazásra a kentucky-i Louisville-be. Repülővel gyorsabban odaértünk volna, de sehova sem akartunk fegyvertelenül menni és a reptér biztonsági szolgálata pedig nem fogadta volna túl jól a fegyverarzenállal telepakolt bőröndöket. Tyler nem volt hajlandó hátrahagyni Dextert, azzal indokolva, hogy

a

kutya

értékes

másodperceket

nyerhet

nekünk

figyelmeztetve Kramer felbukkanására. Úgy tűnt, Dexternek

konyvfanoknak

107

Jeaniene Frost

hátborzongató szellemradarja van; azon a fura, egyedi hangon kezdett nyüszíteni abban a pillanatban, amint megérkeztünk a szanatóriumhoz.

Ezzel

ellentétben,

miután

megérkeztünk

Tylernek még mindig szüksége volt néhány másodpercre, hogy észrevegye az ablakok mellett elhaladó árnyakat. Azt kell mondjam, Dexter alkalmasabb médiumnak bizonyult. Lehet, hogy Spade démonológus barátai igazából Dexter ajánlották, csak az üzenet valahogy félre lett értelmezve, gondoltam gonoszan. - Induljon a buli! – ezzel Chris, az É.P.E.V.R. vezetője befejezte a lelkesítő beszédét. - Végre, - morogta Bones, túl halkan, hogy rajtam kívül bárki is meghallja. Megígértük, hogy addig nem tesszük fel a kérdéseinket, amíg nem végeznek az előkészületeikkel, mivel azt mondták, hogy a felkészülés fontosabb annál, minthogy eltereljük a figyelmüket. Nem sokat tudtunk az előkészületekről, amikről beszéltek. Jó két órát álltunk kint. Ha Boneson múlt volna, már megzöldszemezte volna Christ és a többieket, hogy felejtsék el az előbb az előkészületeket feltételüket, de tudta, hogy én nem egyeztem volna bele. Azért voltunk itt, mert nekünk volt szükségünk a segítségükre, nem pedig fordítva. Emellett két óra udvarias

konyvfanoknak

108


várakozás se növelni, se rontani nem fogja a Kramer elleni esélyeinket. Hacsak nem bukkan fel hamarosan, ismét gyilkos hangulatban. - Szóval, - mondta Chris, minket méregetve miközben közeledett. Nem bántam, hogy ezelőtt nem sokat nézett felénk. Minden figyelmét annak szentelte, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a csapata rendesen felkészült, ez pedig plusz pont volt nálam. – Mi ez a nagy, sürgős ügy, amiről Tyler mesélt és nem tud várni holnapig? Bones a furgonra pillantott, aminek az oldalára az É.P.E.V.R. feliratot festették, a véget nem érő zsinórokra a felszereléseikhez, és néhány csapattagra, akik körülötte nyüzsögtek, mielőtt válaszolt volna. -

Azért

csinálod

ezt,

mert

tényleg

hiszel

a

túloldal

tevékenységében, vagy mert egy kis hasznot akarsz húzni a hiszékenyekből? Chris felhúzta magát, az arca kipirosodott a szakálla alatt, míg az illata megtelt dühvel. De nem ez ragadta meg a figyelmemet. Hanem a gondolatai. Annyira

elegem

van,

hogy

olyan

tudatlan

seggfejekkel

kell

megbirkóznom, akik nem látnak tovább azon, amit a társadalom elhitet

konyvfanoknak

109

Jeaniene Frost

velük. Nem lett volna szabad beleegyeznem, hogy Tyler idehozza őket ma éjszaka; túl sok dolgunk van. - Mérnökként végeztem a Stanford természettudományi karán, szóval sokkal több pénzt kereshetnék lényegesen kevesebb munkával

legalább

száz

különböző

módon,

-

válaszolta

egyenletesen. - Ha ez nem megfelelő válasz a kérdésedre, akkor csak az időmet vesztegetitek. Elégedettséget éreztem. Egy okos ember, akinek a munkája a szenvedélye és a csapatának szentelte magát. Ez több volt, mint amit reméltem. Talán Tyler megütötte a főnyereményt azzal, hogy ideküldött minket. - Csináljatok felvételeket a fehér zajról és sok képet az ötödiken, kiabálta Chris egy fiatal nőnek, aki elhaladt mellettünk. Felnéztem a hatodik emelet felé, ahol a legtöbb árnyat láttam az ablakok mellett elhaladni. Az épületben főleg hátra maradt szellemek

voltak,

rövid,

ismétlődő

képei

rég

eltávozott

embereknek, nagyjából annyira érző lények, mint egy képsorozat egy filmtekercsen. Az épületben lévő energia sugárzás szintjéből ítélve, néhány érző lélek szintén otthonának tekinti Waverly Hillst, de ők nincsenek egy helyhez ragadva ebben a nagy létesítményben. A hatodik szint tartogatja a legtöbb esélyt megmagyarázhatatlan

konyvfanoknak

árnyakról

vagy

gömbökről

készült

110


felvételekhez. Semmi olyan, amiből címlap sztori lesz, de legalább valami kézzelfogható dolog, amit Chris csapata haza vihet magával. Kibérelték ezt az épületet éjszakára; én csak segítek nekik, hogy ne vesszen kárba a pénzük. - Próbáljátok meg inkább a hatodikon, - javaslom. – Ott több szerencsétek lesz. Chris tekintete összeszűkül. – Az ötödikről több esetet jelentettek, - ellenkezett. Udvariasan mosolyogtam. – A hatodikon több kézzelfogható anyagot találsz, de hé. Ez a döntésed. Chris Tylerre pillantott, aki megerősítés gyanánt bólintott. Bones keresztbe fonta a karját, a hideg, szenvtelen vonásai semmit sem árultak el. A fiatal nő a csípőjén egyensúlyozta a háromlábú kameráját és nem volt szükség beleolvasnom a gondolataiba, hogy tudjam mennyire nehéz. Chris még egy utolsó elmélkedő pillantást vet rám, mielőtt újra beszélni kezd. - Kezdjétek a hatodikon, Lexie. Idióta turisták miért nem képesek befogni a szájukat, gondolta Lexie, de az „igen, természetesen!” válasza legalább olyan vidám volt, mint amennyire nem volt őszinte. Nem sértődtem meg. Követte

konyvfanoknak

111

Jeaniene Frost

az utasításokat és tudta, mikor kell megtartania magának a véleményét. Ismét felülmúlta a várakozásaimat ez a csoport. - Kövessetek, - szólt Chris a hirtelen beállt csendben. – Beszélgessünk, miközben dolgozom.

Felderítettük az első emelet nagy részét, mire elmeséltem Chrisnek mit és miért keresünk. A lehető legkevesebbet beszélt; de a gondolataiból ítélve, Chrisnek nehezére esett elhinni azt, amit Kramerről meséltünk, nem is említve az Inkvizítor képességeinek mértékét. Mint ahogy Tyler megjósolta. Ez így volt rendben. Két érző – és beszédes – szellem nem túl óvatosan követett minket, mióta beléptünk Waverly Hills kapuján. Elnézve az összeillő, elavult ruháikat arra következtettem, hogy korábbi páciensei voltak a létesítménynek. Az egymáshoz intézett szavaik elárulták, hogy mióta meghaltak szeretik azzal tölteni az idejüket, hogy megtréfálják a látogatókat, különösen a szellemkutatókat. Tökéletes. Vártam, amíg Chris megállt valami előtt, ami úgy nézett ki, mint egy nagy, hosszú háló, majd nekiláttam megvalósítani a tervemet.

konyvfanoknak

112


- Te, a tartó oszlop mögött, mi a neved? – kérdeztem a szellemtől, aki jelenleg tőlünk néhány méterre leskelődött. Miközben előjött áttetsző arcán olyan kifejezés ült, mint akit „rajtakaptak”, és a hosszú ujjú, világos pizsamájának szélét tekergette. - Herbert. - Kihez beszélsz? – csodálkozott Chris, szintén abba az irányba nézve, de természetesen semmit sem látva. - Waverly egy korábbi vendégéhez, - válaszoltam, arra gondolva, hogy a szellem túl fiatal és helyes ahhoz, hogy Herbertnek hívják. – Megtennél nekem egy szívességet, Herbert? Repülj keresztül a szakállas férfi testén. Csak a szakállasén. Herbert habozás nélkül engedelmeskedett. Dexter ugatott egyet a szellem gyors közeledésére, de mielőtt Chris befejezhette a mormolást, hogy – Ez meg milyen vicc? – A szellem eltűnt a törzse fölött, majd előbukkant a túloldalon. Chris teljesen nyugodtan állt. Gondolatok cikáztak a fejében, szinte túl gyorsan ahhoz, hogy hallhassam őket. Éreztem a hideget a hasamban. Furcsa, de igazából nem irányíthatja a szellemeket kedve szerint, ugye? Nem lehetséges. - Szokatlan érzés a gyomrodban? Esetleg jeges és borzongató? – Érdeklődtem kedvesen.

konyvfanoknak

113

Jeaniene Frost

- Honnan tudod? – Kérdezte. - Ó, ez viccesnek ígérkezik! – Kiabálta a másik szellem, felhagyva azzal a próbálkozással, hogy a tető mélyedései mögé rejtőzzön, majd átment Chris felsőtestének jobb oldalán. Még nagyobb káoszt okozva Chris fejében. Dexter ismét ugatott. - Most ugyanazt a jeges, viszkető érzést érezheted a jobb válladban, - mondtam tárgyilagosan. – Van egy másik szellem is a szobában és egy kicsit játékos. De ha ez nem volt elég meggyőző és még több bizonyítékra van szükséged, szólhatok nekik, hogy tartsanak még egy kis bemutatót. A „nem” szó visszhangzott a fejében, de Chris nyelt egy nagyot és bólintott. - Igen. Még egyet. Csodálom a bátorságát. Lehet, hogy Chris már évek óta tanul a paranormális jelenségekről és hisz a szellemekben, de első kézből tudom, hogy felkavaró élmény, mikor egy szellem több alkalommal is keresztülrepül a testeden. - Herbert, kérlek, tedd meg még egyszer. A szellem megtette, ezúttal Chris bal vádliját választva. Gyorsan követte a haverja is, aki ugyanazt az utat választotta. Chris

konyvfanoknak

114


kétszer

megremegett,

mielőtt

tágra

nyílt

mogyoróbarna

pillantása találkozott az enyémmel. Megvontam a vállam. - Most az alsó lábszáradban érezted. Kétszer, mert a barátja is jó szórakozásnak találta. - Kik vagytok ti? – Kérdezte Chris kisebb hitetlenkedéssel. Bones átkarolta a vállamat, erőtlenül mosolyogva a kutatóra. - Gazdagok, akiket sürget az idő. Más kérdés? Chris ismét nyelt egy nagyot miközben az agya azon pörgött, hogy az imént történt dolgokat a helyére tegye. Mi van akkor, ha mégsem téved a másik szellem kilétéről és a képességeiről? Így is, hogy nagyon kockázatos, túl sokat tanulhatnánk belőle, hogy nemet mondjak. - Már csak egy kérdés, - mondta végül. – Mikor kezdjünk a csapattal? - Holnap – válaszolja Bones, a felhúzott szemöldöke jelzi, hogy nincs helye kifogásoknak. Chris megköszörülte a torkát, majd az üzletben használt higgadtság vette át a kezdeti bizonytalanságát. - Szóval, hogy tisztázzuk, nem tudom, hogy kell megölni egy szellemet. Nem hiszem, hogy egyáltalán lehetséges volna. Amit elméletben tudok, hogy hogyan ejtsünk foglyul egyet, de ahhoz

konyvfanoknak

115

Jeaniene Frost

nagyon sok mészkőre, természetes forrásvízre, kvartzra és moissanitra lesz szükség. A moissanite egy nagyon ritka féldrágakő volt, aminek a szerkezete a gyémántéhoz hasonlított. - Nem gond, minden szükséges dolog meg lesz holnapra, válaszolta Bones habozás nélkül. - Tényleg? – Oké, tudom, hogy Bones minden akadályt magabiztosan vesz, de nem úgy néz ki, hogy mindezeket meg tudjuk venni ma este a helyi Walmartban. Szelíden rám mosolygott. – Igen, meglesz, Cicuska. Összezavarodva bámultam rá, mikor hirtelen leesett mire gondol. - Ó, - mondtam végül. Majd rámosolyogtam Chrisre. – Nem lesz semmi probléma.

konyvfanoknak

116


TÍZ Fordította: Nitty

Be kellett árnyékolnom a szememet az eres fény miatt, ami Chris sisakjához erősített lámpából áradt, mikor felél fordult. A fény szinte fájdalmat okozott nekem, de a lámpák nélkül Chris és csapata nem láttak volna semmit se a barlangban. Bones-nak

és

nekem

nem

volt

szükségünk

semmilyen

mesterséges fényforrásra ahhoz, hogy jól lássunk ilyen sötétben, sőt mi már csukott szemmel is eltájékozódtunk ebben a barlangban. Hisz itt kezdődött minden. - Számítsatok arra, hogy itt minden nedves és csúszós. A barlang tele van mészkővel és több tonna kvarc is körül vesz minket – mondta Bones és így próbálta a tudtukra adni, hogy egy földalatti folyómederben sétálunk épp. – Ez már itt megfelelő lesz? Chris lámpájának középpontjába, most Bones került, de ő nem hunyorgott, úgy mint én az előbb az erős fénytől. - Igen, jó lesz. De ilyen mélyen a föld alatt egy ilyen pici helységben, ahol még villany sincs…. hát egy jó hónapig is el fog tartani, míg a csapda elkészül. De igazi probléma a barlang

konyvfanoknak

117

Jeaniene Frost

tulajdonosa. Mit fog szólni, ha rájön, hogy mi itt mit is csinálunk.

- Azzal nem lesz gond. Én vagyok a tulajdonos és van áram is – válaszolta Bones. Chris válasza visszhangzott a fejemben: Hihetetlen, de csak ennyit mondott hangosan: - Akkor néhány hét alatt megvagyunk…. - Kettő – mondta kedves mosoly kíséretében Bones. – Hacsak, nem szeretnétek elesni egy kis plusz pénztől. A pénz nem biztos, hogy az elsődleges motiváció volt Chris számára, de a csapata miatt érdekelt volt a javadalmazás mértékében. Még csak a főhadiszállásunk felét vizsgálták át, mikor Chris kijelentette: - Úgy néz ki, hogy használható a hely. - Pompás. Azt gondolom már magatoktól is kitaláltátok, hogy ez a munka szigorúan bizalmas és akkor mondom a szabályokat. Nincs fotózás, nem készíthetnek videót, vagy térképet a barlangról és nem beszélhetnek erről senkinek se – mondta Bones

konyvfanoknak

118


és a zöld fény megvillant a szemében. – Soha, senkinek, még azután se, miután befejeztétek ezt a munkát. Megértettétek? A kis csoport igenlően bólogatott. Nem volt kétségem afelől, hogy Bones megigézet őket és hogy a munka végeztével ki is törli a memóriájukat. Ahogy Bones-t ismerem, minden bizonnyal azt fogja velük elhitetni, hogy a tőlünk kapott fizetségüket a lottón nyerték, vagy valami ilyesmi. Most az egyszer nem hiszem, hogy Bones fejest ugrana a dolgokba. Ezt a barlangot, már egyszer használták ellenem csapdaként, amikor néhány vámpírt ideküldtek értem, de én akkor megöltem őket, így aztán ez a történet, már a feledés árnyékába merült. Most azért volt szükségünk a barlangra, mert sok volt benne a mészkő és egy földalatti folyó is volt a közelbe. Négy dologból kettő már meg volt, ami egy szellem csapdába ejtéséhez kellet. Ezenkívül néhány kvarcra és moissante nevezetű kristályra volt szükségünk, ami egy nagyon ritka kristály és beszerzése nem egyszerű, de Bones-nak sikerült beszereznie egyet. Így már csak egy földalatti barlangra volt szükségünk, ahol fogva tarthatjuk a szellemet és minden óvintézkedést meg kellett tennünk annak érdekében, hogy itt is tudjuk tartani őt. A barlangunk válik majd Kramer börtönévé.

konyvfanoknak

119

Jeaniene Frost

- Helyes. Akkor keresnünk egy helyet, ahol csapdába tudjuk őt ejteni. Ne nagyon kóboroljatok el nélkülünk, mert eltévedtek. A barlang nedvesség tartalma és hőmérséklete következtében, aki itt eltéved az nagyon hamar hypotermiássá válik. Mivel Chris és csapata két hetet fognak itt tölteni, mi gondoskodtunk fűtőberendezésről is. - Biztos, hogy jól láttok lámpa nélkül? – kérdezte kétkedően Chris. Bele kellett harapnom az ajkamba, hogy visszatartsam a feltörő nevetésemet. Bones fogai is csikorogtak a visszafojtott nevetéstől. - Egész biztosan.

Egy forró kád vízben ültem nyakig elmerülve és a vízből kilógó lábaimat szemléletem, amik újra tisztának tűntek. Segítettem a csapatnak a csapda elkészítésében, így aztán naphosszat egy iszappal teli folyó mederben töltöttem a múlt héten. Bones és én segítettünk kihordani a barlangból a kőtörmelékeket. Chris és a csapat többi tagja nem kérdőjelezte meg, hogy miért vagyok képes órákig állni a hidegvízbe anélkül, hogy súlyos égési sérüléseket szereztem volna. Sőt azon se lepődtek meg, hogy Bones hogy volt képes több tonnás szikladarabokat lazán

konyvfanoknak

120


felemelni és arrébb vinni. Egy kis zöldszemezés megtette a hatását. Chris szerint a nehezén már túl vagyunk. Ez zene volt füleimnek. Minél hamarabb kész vagyunk vele, annál hamarabb tudjuk tesztelni, hogy tényleg működik-e a csapda. Fábián, már említette, hogy érzi a sok kvarc és a moissanite hatását. Ez azt jelenti, hogy Chris tudja mit beszél. Bones a fürdőszoba ajtóban állt és a tekintetét rajtam legeltette, mielőtt megszólalt volna. - Kimegyek egy kicsit Szivi. Nem kérdeztem, hogy miért. Tudtam Bones-nak is szüksége van táplálékra, emberi vérre. Az É.P.E.V.R. legénység tagjait nem akarta meggyengíteni. Plusz még engem is táplált a saját vérével, nos, durva. - Akkor később. Várni foglak – mondtam és incselkedően kiemeltem a lábam a fürdővízből, élveztem, hogy bőröm ismét selymességét és tiszta. Ismét finom friss szappanillatom volt és nem az az átható mocsárszag lengett körül. - Ingerelsz? – suttogta. Tudtam, hogy mire gondol, de úgy tettem, mint ha nem tudnám miről beszél.

konyvfanoknak

121

Jeaniene Frost

- Nem azt mondtad, hogy menned kell? Mahagóni szemében felvillant a zöld fény és az illata is felerősödött. Szórakozottan végigsimította ingje fekete gallérját sápadt hosszú ujjaival. Ínycsiklandozó látvány volt. Borzongás futott végig rajtam, bár a fürdővizem tűz forró volt. A testének az a pontja, ahol a nyaka és a széles válla találkozott az egyik kedvenc pontom volt a testén. Itt szoktam megharapni őt. Bones izmai megfeszültek és még a pulóverén keresztül is látszott, ahogyan testén végighullámzott a vágy. Vágy lobbant fel bennem, a mellbimbóim megkeményedtek és ahogy a víz finoman simogatta őket kéjes érzés járta át a testemet. És ez még mind azelőtt volt, hogy Bones csípőjét megdöntve tovább fokozta volna bennem a vágyat. Ahogy a csípője megemelkedett kemény férfiasság még jobban kidomborította a nadrágját. - Mond Cicuska – kezdte mély lágy hangon, ami olyan volt, mint egy simogatás. – Most induljak, vagy majd egy kicsit később? A szeme tiszta smaragd színben izzott, félmosolyából tudtam, hogy mennyire élvezi a játékot. Én is élveztem. De ha most elárulom neki, hogy nem tudok várni, amíg vissza nem tért a vadászatból, akkor egyből becsobban mellém a kádba nem törődve az éhségével és addig fogja húzni az előjátékot, míg nem, már könyörögni fogok neki, hogy juttasson el a csúcsra. Ő pedig

konyvfanoknak

122


csak kocogni fog a türelmetlenségemen, miközben szépen lassan rám nehezedik. Viszont, ha azt mondom neki, hogy előbb keressen egy vénát, amiből erőt tud gyűjteni magának, akkor mire visszajön, szinte kegyetlen szenvedéllyel tér vissza hozzám. Ahogy ezt végig gondoltam melegség futott végig rajtam, olyan volt, mint ha a fürdővizet felhevítették volna. Megnyaltam a számat és megköszörültem a torkomat, de hangom még mindig rekedtes volt: - Most menj – mondtam, amíg még kordában tudtam tartani a vágyaimat. Erős érzelmi hullámok töltötték be a szobát, a levegő, csak úgy perzselte a bőrömet, mint a bársonybevonatú ostor. A szája résnyire nyitva volt, az agyari kivillantak felső ajka alól megsértve acélos bőrét és így ajkát vörösre festette a vére. Lesütöttem a szememet, hogy nehogy kiugorjak a kádból a lehulló vércseppet követve. - Biztos vagy benne? Könyörtelen alak! Inni Bones vérből, míg Ő bennem van a legcsodálatosabb dolog a világon a számomra és Ő ezt tudta nagyon jól.

konyvfanoknak

123

Jeaniene Frost

A nyikorgó zaj figyelmeztette arra, hogy szorítom a kád peremét, ami mindjárt összetörik a szorításomra. - Menj – ez most nem dorombolás volt, hanem morgás. Megesküdtem

magamba,

hogy,

ha

visszatér

erotikus

megtorlásban részesítem. A puha kattanás jelezte számomra, hogy Bones kiment a szobából. Hátradőltem a kádba és felsóhajtottam. Nem mondtam neki, hogy siessen, de tudtam, hogy ő is pont ugyan úgy vágyik rá, mint én őrá. De ha visszajön megmutatom neki, hogy én is képes vagyok incselkedni vele, pont olyan érzékien, ahogy ő tanította nekem. A testem megremegett az egyre növekvő vágytól. A kezemmel végigsimítottam a testemen a mellemtől egészen a combon közepéig. A kísértés egyre nagyobb volt, arra, hogy engedélyezek magamnak, csak egy kis gyengédséget, amíg Bones haza nem ér, de aztán úgy döntöttem még sem. Vannak dolgok, amik megérik a várakozást és Bones ezen dolgok közé tartozott. Leengedtem a vizet a kádból és a hajam kondicionálásával voltam elfoglalva, a macskám hangosan felnyávogott. A szomszéd szobában pedig Dexter éles ugatásba kezdett. A testem megfeszült. Helsing, csak úgy ok nélkül is nyávoghatott, de a kutya, csak akkor ugatott, így ha….

konyvfanoknak

124


Valami a fejemhez csapódott az arcom pedig belevágódott az előttem lévő falba. Megpördültem hunyorogva, a csempe apró szilánkjai

belementek

a

szembe.

A

kőkemény

fejemnek

köszönhetően most egy fej méretű lyuk tátongott a falban. Bár nem láttam, de tudtam, hogy ki támadott rám. Kramer. Sikerült a szellemnek

anélkül

a

közelembe

kerülnie

anélkül,

hogy

észrevettem volna. - Hexe – sziszegte az Inkvizítor. Kitéptem

a

zuhanyt

a

falból

és

korbácsként

használva

végighasítottam vele a levegőt. - Ó, ha nem egy szellem lennék, akkor már rég szétrúgtam volna a seggedet! – fogadkoztam. A látásom lassan kitisztult annyira, hogy lássam őt, amint tőlem nem messze egy tunikaszerű ruhába lebeg. Körbenéztem és láttam, hogy a WC deszka fedele darabokra törve a földön hever. Valószínűleg ezt használta, mikor fejbe vert. Balfasz! Minden figyelmemet

rá

összpontosítottam,

az

izmaimat

pedig

megfeszítettem arra várva, hogy hátha más fürdőszabai eszközt is megpróbál hozzám vágni, de ekkor észrevettem, hogy Kramer harci pozíciót vesz fel. A mosdó tál melletti törölköző volt az egyetlen,

amit

konyvfanoknak

fegyverként

tudtam

alkalmazni

a

jelen

125

Jeaniene Frost

helyzetemben. Így a törölközőért nyúltam, mikor Kramer dühösen felhördült. - Hiba volt hagynod elmenni – vicsorogta Kramer és olyan energiával töltötte meg a szobát, mint amilyennel, csak a maradványok voltak képesek. A szellem szeme elkerekedett és hirtelen halványulni kezdett. Eltekintve a hideg levegőtől éreztem, hogy ettől az egésztől kiráz a hideg. - Azt mondtad hiba volt! – ismételtem meg újra az előző mondatát és megragadtam egy csempedarabot, hogy felhasítsam vele a csuklómat. Elég mélyre sikeredett a vágás, mert a kezem tiszta vér lett és úgy éreztem, hogy jeges hangyák szaladgálnak a kézfejemen. De az egyetlen dolog, ami ennek hatására történt, hogy megszólalt a szálloda

riasztója.

Nem

értettem,

hogy

mi

történik!

A

Maradványokat szólítottam, de ők nem jelentek meg. Az egyetlen áttetsző alak a szobában még mindig Kramer volt.

konyvfanoknak

126


TIZENEGY Fordította: Nitty

Deja vu-m volt. Egyszer már megtörtént velem, hogy használni akartam egy kölcsönzött képességemet, de már nem voltam a birtokában. Még egyszer nem történhet meg velem ugyan az. Az igen nagy szégyen lenne rám nézve, ha kétszer ugyan abba a hibába esnék! Az Inkvizítor arcán jeges mosoly jelent meg. - Látod? Isten nem engedi, hogy mindenféle boszorkány varázslatot használj fel ellenem! - Te most szórakozol velem – a padlóra köptem. Oké, már nem tudom megidézni a Maradványokat, de akkor is kell itt lennie valaminek, amivel elintézem ezt a férget, eltekintve a megaláztatottságomtól és a haragomtól. - Engem onnan Fentről utasítanak, hogy az olyanokat, mint te, szabadítsak meg az egész élten át tartó szenvedéstől, ami a boszorkánysággal jár.

konyvfanoknak

127

Jeaniene Frost

- Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Az bobja rá az első követ, aki maga is bűntelen – vágtam vissza. – Hogy jössz te ahhoz, hogy az Úr emberének nevezed magad, te aljas képmutató? Meglepetés villant át Kramer arcán. Nem számított arra, hogy bármiféle Biblia ismerettel is rendelkezhetek, de úgy látszik még se veszett kárba az a rengeteg templomba járás és Bibliaórák, ahova gyerekkoromba elcipeltek. De szép lassan elhalványult Kramer

meglepett

arckifejezése

és

visszatért

a

szokásos

bosszúvágy az arcára. Annak ellenére, hogy elhatároztam megtalálom a módját, hogy szétrúgjam az Inkvizítor seggét, most úgy éreztem csődöt mondott

a

tudományom.

Anyaszült

mezítelenül

voltam

összezárva egy icipici helyiségbe egy dühös szellem, aki az imént vágta a fejbe egy WC deszkával és az egyetlen fegyverem ellene épp csődöt mondott. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy fogalmas se volt mit tegyek. Az a rengeteg képzés, az a rengeteg csata, most mind hiába valónak bizonyult. Nem tudtam mit tehetnék ellen, hisz Kramernek nem volt teste, mint az eddigi ellenségeimnek. Az Inkvizítor mosolya egyre szélesebb lett, az volt az érzésem, hogy érzi a bizonytalanságomat és a tehetetlenségemet.

konyvfanoknak

128


Egyszer csak meghallottam, ahogy kinyílik a hotel szobánk ajtaja. Megkönnyebbültem. Bones jött vissza. Bár ő se tud behúzni Kramernek egyet, de legalább ketten nyernék egy kis időt, amíg kitalálnánk, hogy bánjunk el vele. - Szórakozz a büdös, kurva nénikéddel! – kiáltotta Tyler. Nem tudom, hogy melyikünk volt jobban meglepődve Kramer, vagy én. A korábban félénk médium jelent meg az ajtóban kezében egy füstölgő tállal. Tekintetével végig pásztázta a fürdőszobát, ami arra engedett következtetni, hogy nem látja a szellemet. Fogalmam se volt, hogy mit tervezhet Tyler, de hajlandó voltam neki segíteni bármiben. - Ott – mondtam Kramer felé mutatva. A szellem lekicsinylően oldalra billentett fejjel Tylerre bámult, aki beletúrt a füstölgő tálba és az általam jelzett irányba elhajított valami hamu félét. Kramer felsikított, amit az első hamuszemek hozzá értek. Alakja feloldódott, de még így is nagy része egyben marad, ami hirtelen őrült sebességgel Tyler felé lendült. A médium egy gyors mozdulattal lebukott és így Kramer a fürdőszoba falának

konyvfanoknak

129

Jeaniene Frost

vágódott. Nem tudtam, hogy mi volt abban a tálban, de az biztos, hogy se foghagyma se fű szagát nem éreztem. Hirtelen észbe kaptam és magamhoz ragadtam a tálát, amiben a hamu volt és egy marékkal hozzá vágtam az egyre jobban elhalványuló szellemhez. Kramer sikoltott. Bármi is volt a tálban imádtam. - Több kell – mondta Tyler és újabb adag hamut dobott a szellem irányába. Tyler és én felváltva dobáltuk a hamut az Inkvizítorra, aminek hatására egyre halványabbá volát, majd egy végső fájdalmas sikoly kíséretében felszívódott. - Fuss, csak te szemétláda! Fuss! – kiabáltam megkönnyebbülten. Az örömtől Tyler nyakába ugrottam. - Szent Ég – horkant fel Tyler. – Igazán magad köré tekerhetnél egy törölközőt. Felkacagtam.

Évekig

zavart

a

vámpírok

hozzáállás

a

pucérsághoz, nekik ez természetes volt és most én is itt vagyok egy szál semmiben miközben egy olyan embert ölelgetek, akit még két hete se ismerek.

konyvfanoknak

130


Felkaptam a hozzám legközelebbi ruhadarabot, mit Bones bőrdzsekije volt és ami egyből rátapadt a nedves bőrömre. - Sajnálom, de Kramer épp fürdés közben zavart meg… A hangom elhalkult, mert Bones hirtelen megjelent a szobában. Mind két kezében ezüst kés volt és a tekintet sötét volt. - Hallottam a sikoltásodat. Mi történt? Tyler még mindig a kezében tartotta a füstölgő tálat és így végszóra megszólalt a szálloda tűzjelzője és víz lövellt ki a készülékből. A szomszéd szobába Dexter vonyítani kezdett. - Mi történt? A kölcsönkapott képességemnek annyi, de Tyler tényleg egy boszorka – feleltem. – Ő mentett meg Kramer-től. Bones elismerően nézett Tylerre – Szép munka haver – mondta miközben egyik kezéből áttette a mási kezébe a kést és végigsimította a nyakamat. – Te vérzel. Minden rendben? Nagyon jól tudta, hogy a sebeim pillanatok alatt begyógyulnak, de a kezei végigsiklottak rajtam, mint ha a sérülést keresné. Bones pajzsán áttörtek kusza érzelmei. Aggódott miattam és dühös volt, hogy nem volt itt a támadáskor, hogy nem tudott megvédeni.

konyvfanoknak

131

Jeaniene Frost

- Ne – mondtam és megfogtam a kezét. – Honnan tudhattad volna, hogy Kramer idejön és hogy Marietől kapott képessége, pont most fuccsol be? Bár egy kis belső hang azt suttogta, hogy sejtenem kellet volna. Hisz az elmúlt héten egyetlen szellem talált csak meg. Persze én a kvarcokra és a folyóvízre gyanakodtam. -

Hogyan

talált

ránk

–

töprengett

Bones

összehúzott

szemöldökkel. Vállat vontam. – Hisz te szoktad mondani Ohio a természet felettiek kedven helye. Mi pedig több mint egy hete itt tartózkodunk és nem titkoltuk ittlétünket. Talán Kramer egyik szellemhaverja látott minket és szolt neki. - Vagy talán Kramer követte Elisabeth-et – Bonesnak talán igaza lehet, de erre nincs bizonyíték. – Mindenesetre a jövőben óvatosabbak leszünk – folytatta Bones. - Csak amennyire szükséges – motyogtam, mikor a szálloda egyik alkalmazottja jelent meg a küszöbön. Bármit is akart mondani Bones elhalt az ajkán, ahogy Tyler-re nézet, aki még mindig kezében tartotta a füstölgő tálat. Bones és én figyelmen kívül hagytuk a vizet permetező tűzoltó berendezést.

konyvfanoknak

132


- Csak egy kis baleset, de már minden rendben – mondta Bones zölden villogó szemmel. – Most mennyen vissza és monda meg nekik, hogy állítsák le a riasztót és a tűzoltó spricniket. Az alkalmazott megfordult és szó nélkül távozott. Megvártam még becsukja maga mögött az ajtót és csak utána folytattam. - Meg kéne néznünk Chris-t és a többieket. Mi van, ha nem engem támadott meg először Kramer? Bones mogorván bólintott. - Te is velünk jössz – mondta Tyler felé biccentve, miközben én a macskámat simogattam. – Gyere siessünk Cicuska. Behajítottam a bőröndömet a kis hálószobában, ahol 22 éves korom óta nem jártam. Most mindent finom porréteg borított. Nem volt időm kitakarítani. De majd mindent a maga idejében. A házban jelenleg több vendég volt, mint amennyi elfértünk volna kényelmesen. - Állítsátok be a EMF mérőt a konyhába és nagyszobába – hallottam Chris utasításait. – Az infravöröst is és RK2-st is. Semmilyen spektrális dolog nem jut be ide anélkül, hogy ne vennénk észre. - Felesleges. Én már a gépek előtt tudni fogom, ha egy szellem közeledik – mondta Tyler miközben felfele halad a lépcsőn.

konyvfanoknak

133

Jeaniene Frost

Ismerve a kutyáját én hittem neki és már azt is tudtam, hogy Helsing is megérzi a szellem jelenlétét, de Chris berendezései is jól jöhetnek. Hisz Dexter és Helsing is szokott néha aludni. A jó hír az, hogy Kramer egyedül látogatott meg a szállodában. A rossz hír viszont az volt, hogy Kramer tudja, hogy a városban vagyunk, így szükségünk volt egy új helyre, ami még mindig ésszerű közelségben volt a barlanghoz. És ami még fontos szempontnak szerepet játszott a választáskor, hogy kevesebb járó-kelő legyen a közelben, mint a szállodánál, abban az esetben, ha Kramer újra megtalálna minket. Ő nem bizonyult olyannak, aki tekintettel lenne az emberekre. Így aztán az én gyerekkori otthonomra esett a választás. Anyám a nagyszüleim halála után eladta, de én később visszavásároltam. Azóta ez a hely üresen állt. Csak ritkán szálltunk itt meg Bonesszal, amikor Ohio-ban jártunk. A gyümölcsöst már nem gondozták, szegény nagyapám, ha látná forogna a sírjában. Bones lépett be a hálószobában és a szobabútor tetejére egy nagyadag fokhagymát és egy csokor szárított marihuánát tett. A történtek után Bones megálltunk a legközelebbi éjjelnappaliba és felvásárolta az összes foghagymát. A marihuánát a helyi drogdílertől szerezte be. Bár csak azt mondhatnám, hogy nehéz volt találni egy dílert, de csak néhány percbe telt.

konyvfanoknak

134


Tyler lépett be a szobám ajtaján én pedig a kezébe nyomtam a takarót, amit a szekrényből húztam elő. - Hozok még a másik szobából – mondtam Tylernek. Lehet, hogy nem volt elég takarónk, de legalább a fűtés működött a házban és holnap majd veszek a boltban takarót és felfújatós matracot. A házban mindössze két háló szoba volt és mi nyolcan voltunk, de első a biztonság volt és nem a kényelem. Tyler elvette a takarómat én pedig átsiettem a vendégszobába, ahol már nem találtam több takaró, de találtam abroszokat, amik félig meddig megfeleltek a célnak. De még így se volt elég. Visszamentem a régi szobába és leszedtem a saját ágyamról az ágyneműt. Nekem és Bones-nak nem volt rá szükségünk, mi immunisak voltunk a hidegre. - Van valami innivaló itt? – hallottam Graham meglepett kérdését miközben az ágyneműnkkel a kezembe lefelé ereszkedtem a lépcsőn. - Csak csapvíz – feleltem. – Holnap elmegyek bevásárolni. Graham sóhajtott. – Nem probléma – de a gondolatai meghazudtolták őt:

konyvfanoknak

135

Jeaniene Frost

Remélem, hogy ez a kurva nem csak ugrat minket. Már több, mint egy hetet mást se csinálunk, csak szellemeket keresgélünk, amiket eddig még rajta kívül senki se látott. Talán, csak hülyét akar belőlünk csinálni…. - Hé – Graham hirtelen felkiáltott. Megfeszültem. Graham arcán vörös csíkok tarkították, mint ha csak egy láthatatlan kéz vágta volna pofon. A levegő vibrált, valami új dühös energiától, úgy súrolta a bőrömet, mint egy smirgli. Dexterre pillantottam, de a kutya meg se mukkant és Helsing is teljesen nyugodt volt. - Ellenőrizzétek az EMF-et és az infravöröst – adta utasításba Chris. – Talán nem vagyunk egyedül. Lexi, Fred és Nancy elsietett mellettem és aztán hirtelen megtaláltam a düh forrását, amitől leesett az állam. Bones állt a folyosón, a keze ökölben volt és smaragdzölden csillogott a szeme, ahogy Graham-et nézte. - Soha nem merj ilyen tiszteletlenül viselkedni a feleségemmel – minden szó egy dühös morgás volt, amitől a szobában mindenki megdermedt. Minden szempár Bones-ra szegeződött, az én állam pedig a földig zuhant. Bones szemfoga kint volt és a szeme zölden

konyvfanoknak

136


csillogott. Csak Tyler arca volt rezzenéstelen. Chris, Lexi, Fred, Graham és Nancy számára megdöbbentő volt az a felfedezés, hogy vámpírok igen is léteznek. Engem pedig megdöbbentett a felismerés, hogy Bones volt az, aki felpofozta Graham-et és ezt mind úgy tette, hogy közben meg se mozdult.

konyvfanoknak

137

Jeaniene Frost

TIZENKETTŐ Fordította: Rosie

Chris hamarabb találta meg a hangját, mint én. - Mi a fene folyik itt? Idegesnek tűnik, de nem hisztérikus. Jó neki, gondoltam, továbbra is kábultan a ténytől, hogy Bones csupán a gondolatai erejével felpofozta Grahamet. Egészen eddig, erre csak egyetlen vámpír volt képes a világon, és az a vámpír is elmúlt már négyezer éves. Bones még ötszáz éves sincs. De a hajdani fáraó, Mencheres volt Bones társuralkodója, és megosztotta vele a megdöbbentően nagy erejének egy részét, mikor nemrég egyesítették a vonalaikat. Hirtelen, miután megtörtént az erő átömlesztés, Bones ereje megháromszorozódott és megkapta a gondolatolvasás képességét. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon más képességek is felbukkannak-e az idő múlásával. Azt hiszem, ezen már nem kell törnöm a fejem. De miért nem mondta el nekem hamarabb? Mint, Ó, erről jut eszembe, Cicuska, telekinetikus vagyok mostantól. El tudod képzelni, hmm?

konyvfanoknak

138


- Szóval ezt te csináltad? – Tyler ellazult amint összerakta Bones szavait és gyilkos tekintetét, ami pedig azt jelentette, hogy nem Kramer ütötte meg Grahamet. Bones rám nézett, és a feszültség egy része eltűnt az arcáról. - Nagyon úgy néz ki. A kezdeti sértettségem egyből elszállt. Jó Isten, ez a képesség számára is új volt? - Nem tudtál róla? – Kérdeztem gyengéden. Megrándult a szája. – Eddig nem voltam benne biztos. - Azonnal kisétálok innen, hacsak valaki nem magyarázza meg ezt az egészet, - esküdözött Chris. Észrevettem, hogy nem ő volt az egyetlen, aki elindult a bejárati ajtó felé. - Nem a szellemek az egyetlen fura lények, amik léteznek – foglalta össze Tyler, mielőtt előállhattam volna egy tapintatosabb válasszal. A médium felénk intett Bonesszal. – Bemutatom a vámpírokat. Lexie idegesen felnevetett. Graham úgy nézett ki, mint aki hányni készül. A gondolataikból ítélve, Fred és Nancy 911-et akarta tárcsázni. Chris agya a tagadás és egy furcsa diadalmas érzés között vacillált, mintha sejtette volna, hogy több van a természetfeletti világában, csak eddig nem tudta, hogy mi.

konyvfanoknak

139

Jeaniene Frost

- Nem kell aggódnotok, - mondtam, azon gondolkodva, hogy meg kell-e őket akadályoznom a rendőrség értesítésében. – Nem ölünk embereket – vagyis olyan embereket, akik nem érdemlik meg, szóval ez van, és— Graham sikoltott, majd megpróbált az ajtó felé rohanni. Bones egy szemvillanás alatt felkapta az ingénél fogva, rám pedig cinikus pillantást vetett. - A legjobb nem említeni a gyilkolást egy ismertető beszédben, Szivi. - Rendben. – Sóhajtottam, mikor elkaptam Lexie-t és Fredet, akik szintén menekülőre fogták. – Ne aggódjatok, - parancsoltam, miközben felragyogott a szemem. – Nem fogunk bántani titeket! Elernyedtek, mintha mindegyikükbe Váliummal teli nyilat lőttem volna. Bones súgott valamit Grahamnek, amit nem hallottam, de hamarosan neki is üveges és előzékeny lett a tekintete. Chris az egészet csendben és teljes mozdulatlanságban nézte végig, a fejében lévő felfordulás volt az egyetlen jele annak, hogy a felszín alatt sokkal nyugtalanabb. - Ahogy mozogtok… mindkettőtökből csak egy homályos csík látszik, - mondta végül.

konyvfanoknak

140


Vállat vontam. – Néhány dologban igazuk van a mítoszoknak. A szupersebesség ezek közé tartozik. - Mit tudnak rosszul a mítoszok? – kérdezte azonnal. - Irányíthatatlan gyilkolási kényszer, fából készült karók, napsütésben való felrobbanás, megalázkodás keresztek hatására, tükörkép hiánya, és, ó, a merevített gallérú köpeny. Úgy értem, most őszintén, ki menne ki a nyilvánosság elé egy olyat viselve? - Divat katasztrófa, - értett egyet Tyler. Chris továbbra is bámult. – Kihagytad az agykontrolt. - Azt már a saját szemeddel láttad, nem igaz? – Válaszolta Bones. A hangja könnyed volt, de a tekintete nem mozdult Chrisről. – Te és a csapatod semmire sem fogtok emlékezni ebből, amint kész lesz a csapda, de addig is szeretném, ha tudnátok mivel álltok szemben. Így talán egyikőtök sem kényszerít ismét arra, hogy belepiszkáljak a gondolataiba. A fejében lévő vad forgatag ellenére, leesett Chris szakállas álla. - Ne fenyegesd a csapatomat. Bones szemöldöke felugrott. – Vagy különben mit teszel? – kérdezte könnyedén.

konyvfanoknak

141

Jeaniene Frost

Chris nagyot nyelt. – Nem fejezem be a csapdát, amiért annyira odavagy, - válaszolta. Ha nem hallottam volna a mentális imáját, hogy ne ezek legyenek az utolsó szavai, akkor megesküdtem volna rá, hogy vasból vannak a golyói. Bones barátságosan vállon veregette Christ, aki még így is megrándult. – Kényszeríthetnélek, hogy megtedd, de bátor vagy és hűséges, és ez két olyan dolog, amit értékelek. Ne hagyd, hogy a csapatod túllépje a határt, és nem kell aggódnod. - Nem tudnak uralkodni a gondolataikon, Bones, - mutattam rá. Persze, zavartak Graham goromba sértései, de láthatólag nem húztam

fel

magam

annyira,

mint

Bones,

akiből

olyan

telekinetikus választ váltottak ki, amiről még csak azt sem tudta, hogy képes rá. Ha már itt tartunk, általában az én kölcsönzött képességeimet is a harag idézte elő, mielőtt még tudtam volna róluk. Talán a harag a legkézenfekvőbb útja annak, hogy az új erők megjelenjenek. Honnan tudhatnám? - Most már figyelmeztetve vannak, hogy nem titkosak a gondolataik, szóval csak magukat hibáztathatják, ha nem tudják pórázon tartani őket, - válaszolta hajthatatlanul. – Egyébként is inkább a munkára kéne koncentrálniuk, mint arcátlanul azt latolgatni, hogy azért találsz-e ki történeteket a szellemekről,

konyvfanoknak

142


mert nem vetted be a gyógyszereidet, kétségbeesetten vágysz a figyelemre, vagy megőrültél a havibajtól. - Jézusom, Graham, - morogta Chris. - Jellemző. Bármikor történik valami egy nővel, ti pasik egyből a menzeszére fogjátok, - mondta Lexie, Nancy pedig egyetértően horkantott. Graham elpirult. – Nem mondtam ki hangosan. - És most már tudod, hogy ez nem számít, - közölte kurtán Bones, és ismét zölden villant meg a szeme. Megköszörültem a torkomat, hogy eloszlassam a feszültséget. – Oké, mindenki nyugodjon meg és gondoljatok arra, hogy csak a csapdát kell befejeznünk. Utána folytatjátok az életetek a jutalmatokkal, egy szép kövér összeggel, és eggyel kevesebb gyilkos szemétláda mászkál majd közöttünk. Szerintem abban mind egyetérthetünk, hogy ezért a célért megéri tovább dolgozni. Óvatos beleegyező mormolás volt a válasz, de nem is számítottam heves „huhú” kiáltásokra, szóval ez éppen elég volt nekem. - Bones. – Egy kimerült pillantást vetettem az ablakra, ahol Nap felfelé kúszott a horizonton. – Aludjunk egy kicsit. Később még sok dolog vár ránk.

konyvfanoknak

143

Jeaniene Frost

Épp végeztem az élelmiszerek kipakolásával, mikor megszólalt a mobilom, a zene ritmusa megtörte a csendet. Jelenleg csak Bones én voltunk a házban. Elvittük a többieket a barlanghoz, majd különféle dolgokat szedtünk össze, hogy fél tucat ember kényelmesen tartózkodhasson nálunk. Miközben felkaptam a telefon, arra számítottam, hogy Tyler vagy Chris mobilszámát fogom látni, de helyette a RREJTETT SZÁM felirat tűnt fel. Telemarketingesek, gondoltam bosszúsan, és már éppen meg akartam nyomni az ELUTASÍT gombot, mikor megálltam. Mi van, ha valaki Fabian nevében hív? A szellemnek valaki mást kell megbíznia, hogy telefonáljon helyette, mivel képtelen fizikailag tárcsázni, és a hangja is csak statikus zaj a telefonban. Fabian feltűnhetett tegnap este a hotelban, ahol csak azt láthatta, hogy kijelentkeztünk és semmi információ arról, hogy hova mentünk. Még akkor is, ha elment a barlanghoz, hogy megkérdezze Tylert hol vagyunk, azzal a sok fokhagymával és fűvel amivel teleaggattam a ruhámat, nem is említve mi volt felállítva a ház körül, Fabian nem lenne képes elérni engem. Egy barátságtalan hellóval vettem fel a telefont, ha mégis csak egy üzletkötő hívott. - Crawfield? – kérdezte egy teljességgel váratlan hang.

konyvfanoknak

144


Egyetlen telemarketinges se tudhatta a valódi nevemet, mivel ez a szám is számtalan álnevem egyikén volt. Bár a hang mégis halványan ismerős volt, nem tudtam egy névhez kapcsolni. - Kivel beszélek? - Jason Madigan. Á, a csapat nem túl népszerű új működési felügyelője. A hangjából ítélve, a mogorva stílusa nem javult az első találkozásunk óta. - Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést? – kérdeztem szárazon. - A természetfeletti kényes információval kapcsolatos diszkréció teljes hiányának köszönheti, - volt a hideg, kimért válasza. Pont annyira volt szükségem rá, mint egy pár extra mellre a fenekemen. – Nem tudom, miről beszél. Hajlandó lenne megmagyarázni? – Vagy az már túl nagy kérés lenne, Mr. Térjünk a Tárgyra? Tettem hozzá magamban. - A mobilja jeleiből ítélve, úgy hiszem, a gyerekkori otthonában van, - közölte, még jobban felidegesítve, mivel valószínűleg azóta követi a jeleket, mióta felvettem a telefont. – Harminc perc múlva ott lesz egy helikopter, hogy felvegye.

konyvfanoknak

145

Jeaniene Frost

- Sajnálom, de kénytelen lesz telefonon elmondani, hogy mi történt. Más terveim vannak ma estére, - mondtam Bonest magam mellé intve majd a mobilomra mutattam miközben azt tátogtam, hogy Madigan. - Ha visszautasítja, hogy idejöjjön, a látogatási engedélye a központba vissza lesz vonva. Egy kattanás követte a mondatot. Jó dolog, tekintve, hogy már vettem a levegőt, hogy elmondjam a felügyelőnek néhány határozott szóban, hogy hova tegye az ultimátumát, és ez nem lett volna túl okos dolog. Valószínűleg vissza tudja vonni a látogatási engedélyemet, ha elpletykálja a fejeseknek azt, hogy tettem el az útból, vagyis amire éppen készültem. - Mit akart, Cicuska? - Vámpírfogak által meghalni, ha így folytatja, - köptem, a vérmérsékletem egyre jobban előtört, hiábavaló volt minden kísérletem, hogy féken tartsam. – Nem tudom, - egészítettem ki, egy mély sóhajjal. – De most már értem, mennyire ideges lehetett Chris, mikor rámutattál, hogy nem tudna megállítani, ha úgy döntenél, valami olyat teszel, ami neki nem tetszik. Szemét dolog a Karma, nem igaz?

konyvfanoknak

146


Bones sötét szemöldöke megemelkedett. – A bonyolult lesz alatt mit értesz? - Ha nem dobok el mindent és hagyom, hogy elvigyenek a telepre, akkor csak Isten tudja, hogy fog Madigan megbüntetni, és így csak akkor láthatom anyámat és a srácokat, mikor szolgálaton kívül vannak. Ami, mint te is tudod, nem túl gyakori. Bones nem kapta fel egyből a vizet, mint én. Helyette elgondolkodva dörzsölgette az állát. – Jó alkalom, hogy megtudjuk a nagybátyád kiderített-e valami fontosat a pasasról, szóval had érezze úgy, hogy ő nyert ebben a körben. Nekünk csak a hasznunkra lesz. Természetesen. Ha nem hagytam volna, hogy Madigan ennyire kiakasszon, akkor ugyanerre a következtetésre jutottam volna. Don nem is tudott arról, hogy már nem tud feltűnni mellettem, amikor csak akar. Amellett, hogy meglátom sikerült-e valami piszkos dolgot kiderítenie Madiganről, az is fontos, hogy tájékoztassam

a

nagybátyámat

a

változásokról

a

természetfelettiben betöltött szerepemet illetően. - Bones, neked itt kell maradnod. Különben nem érnénk vissza időben, hogy mindenkit hazahozzunk a barlangból. Nem lett volna helyes arra kérni Chris csapatát, hogy egy nedves, hideg barlangban töltsék az éjszaka nagy részét, főleg, mert múlt

konyvfanoknak

147

Jeaniene Frost

éjszaka étel nélkül, a földön kellett aludniuk. És hülye lennék megkérni a helikopteres kíséretemet, hogy mielőtt hazarepülünk, vegyük fel a csapatot. Lehet, hogy Madigan tudott a régi gyerekkori házamról, de nem fogom neki elárulni a barlang helyét is. Bones illata és az érzelmei, amelyek elértek hozzám elárulták, hogy mennyire nem tetszik neki az ötlet, hogy egyedül menjek, de végül rábólintott. - Vigyél magaddal zsályát arra az esetre, ha Kramer ismét rád találna. Rendben, mivel mégsem jelenhettem meg Madigan előtt fűvel és fokhagymával felszerelkezve. Akkor is, ha ez nem vetne fel számtalan kérdést - de megtenné, ez a keverék távol tartaná tőlem Dont, meghiúsítva a célom egy részét. - Majd hívlak, ha hazafelé tartok, - mondtam, végigsimítva márványszerű arccsontján az ujjbegyeimmel. – Neked is legyen kéznél egy kis zsálya és ha Helsing elkezd nyávogni, gyújtsd meg. - Ó, Te csak ne aggódj miattam. – Mosolygott Bones, de valami rideg kifejezés suhant át az arcán. – Alig várom, hogy ismét a szellem társaságát élvezzem.

konyvfanoknak

148


Lehet, hogy ínyére lenne megbosszulni Kramer ellenem irányuló zuhanyzós támadását, de ha rajtam múlik, egyikünk sem fogja látni az Inkvizítort, amíg nem vágjuk rá a csapda ajtaját. - Szeretlek, - mondtam, mivel így több haszna volt a szavaknak, mintha azt ismételgettem volna, hogy vigyázzon magára. Racionálisan gondolkodva tudtam, hogy Bones több, mint képes megbirkózni

a

helyzettel,

ha

Kramer

megjelenik,

de

a

gondolattól, hogy megtámadják, amíg én távol vagyok görcsbe rándul a gyomrom. - Én is szeretlek, Cicuska. A hangja megváltozott, meleggé, ismerőssé vált, amitől mindig elolvadok egy kicsit, mikor meghallom. Majd végighúzta az ajkát a homlokomon, olyan pehelykönnyen és lágyan, hogy nagyobb gyötrelmet okozott, mint egy csókkal. - Ne hagyd, hogy az a szemét Madigan kihozzon a sodrodból, csak örömöt okoznál neki, - mormolta a bőrömbe. – A te akaratod erősebb, mint az öve. Mutasd meg neki. Az arcáról végigfuttattam a kezeimet a válláig, közelebb húzva, míg a teste kemény vonalai az enyémnek nyomódtak. Madigan tíz perce tette le a telefont. Ez azt jelentette, hogy a helikopter nem érkezik meg a következő húsz percben.

konyvfanoknak

149

Jeaniene Frost

Hagytam, hogy a kezeim lecsússzanak a válláról a hasa feszes völgyéig, majd egyikkel belenyúltam a nadrágjába. - Miért nem segítesz nekem, hogy megnyugodjak? – Suttogtam. A földön voltam, Bones szája pedig az enyémnek préselődött, mielőtt az utolsó szó elhagyta a számat.

konyvfanoknak

150


TIZENHÁROM Fordította: Rosie

Madigan rám pillantott, mikor besétáltam az irodába, ami egykor a nagybátyámé volt. Viszonoztam a pillantását, egyedül az akaraterőmmel akadályoztam meg, hogy a pillantásom zöldre váltson és előugorjanak az agyaraim. Nemhogy Madigan figyelmen kívül hagyta korábbi észrevételeimet a személyi ellenőrzésről a

tetőn;

még

egy

teljes

test

szkennert

is

felszereltetett, ami olyan részletes képet jelenített meg rólam a képernyőn, hogy még a Közlekedésbiztonsági Hatóság tagjai is irigykedtek volna. Ezután minden fémet elkoboztak tőlem a jegygyűrűm kivételével és tíz percet kellett vitatkoznom, mire az új

őrök

megengedték,

hogy

bevigyem

a

zsályával

teli

csomagomat. Viszont elvették a gyufásdobozomat, mivel az természetesen egy kifejezetten halálos fegyvernek minősült. Idióták. Mind jól tudták, hogy vámpír vagyok. A fogaimmal vagy a kezemmel tízszer olyan gyorsan meg tudok ölni valakit. Ezért jó, hogy Bones nem jött velem, mert a végén még lemészárolta volna az egyik őrt, csak hogy bebizonyítsa milyen felesleges ez az egész hülye, sértő procedúra. Az már csak a hab volt a tortán a korábbi jókedvem ellenére, mikor megtudtam,

konyvfanoknak

151

Jeaniene Frost

hogy Madigan Don irodáját is elfoglalta. Plusz hallottam, hogy megint ugyanannak az autóbiztosításnak a szlogenjét ismételgeti fejben. A nagybátyám mély homlokráncolásából ítélve, ahogy Madigan mögé úszott, ő is elég őrült hangulatban volt. - Igazán sajnálom, hogy nem volt testüreg ellenőrzés is, mondtam köszönés helyett. – Az egóm lehet, hogy sose állt volna helyre. Madigan halványkék szemei összehúzódtak. – A hanyag biztonság, lehet, hogy elfogadható volt az elődeim számára, de nekem nem. - Úgy érti Tate elődeinek, - javítottam ki, nem foglalkozva a Dont érintő sértéssel, mivel épp azon voltam, hogy lehűtsem magam, nem akartam még jobban felkapni a vizet. A nagybátyám számtalan dologgal tisztában volt ahhoz, hogy tudja mennyire feleslegesek

Madigan

új

biztonsági

intézkedései,

ha

a

vámpírokról van szó. Mindössze arra szolgált Madigan menő új szkennerje,

hogy

az

adófizetők

pénzét

pazarolja

annak

érdekében, hogy a kormánynál lévő tudatlan felettesi szemében alkalmasnak tűnjön a feladatára.

konyvfanoknak

152


A nagybátyám morogva összehúzta a szemöldökét, - Ezt nem fogod elhinni, - miközben Madigan mosolygott. - Valójában már nem vagyok működési felügyelő, mivel a Belügyminiszter épp most nevezett ki a hely vezetőjévé. Lefagytam a sokktól, miközben le akartam ülni. – A francba, suttogtam. – Nem vehetik el Tate munkáját anélkül, hogy egy esélyt adnának neki, hogy teljesítse! Ó, igen, megtehetik, gondolta Madigan, félbeszakítva a fejében lévő ismétlődő kántálását annak az átkozott szlogennek, ami kizárta a többi gondolatát. Hangosan nem válaszolt, de továbbra is diadalmas fél mosollyal nézett rám. Tizenöt perccel megspórolhat tizenöt százalékot. Tizenöt perccel… Don volt, aki fáradt hangon megszólalt. – Pontosan ezt tették, Cat. Úgy

éreztem

magam,

mintha

eltaláltak

volna

egy

pörölykalapáccsal. Nem volt meglepő, hogy az a néhány fensőbb rangú kormánytisztviselő, aki tudott erről a helyről, egy ennyire hülye döntést hozott; már ezelőtt is tanúja voltam a kormány hülyeségének. De azon ledöbbentem, hogy ilyen rövid idő alatt vitték véghez. Ez teljességgel igazságtalan! szólalt meg egy hang a fejemben, és bár gyerekesen hangzott, attól még igaz volt.

konyvfanoknak

153

Jeaniene Frost

- Gratulálok, - csak ennyit mondtam végül, minden szótagból áradt a gúny. - Tate még mindig itt dolgozik, vagy az első dolga volt kirúgni, miután főnök lett? Egy részem reménykedett benne, hogy Madigan minden nem emberi lényt kirúgott a csapatból. Ennek hatására Cooper és a többi emberi veterán is kilépett volna undorában. Utána pedig mind hátradőlve számolhattuk volna a napokat, míg a Nagyhatalom rájön, hogy mekkora ostobaság a halhatatlanok ellen harcolni sima katonákkal. Majd mikor az emberi sebesültek felhalmozódnak, ugyanazok az ostoba politikusok, akik előtte támogatták, fogják Madigant a jól öltözött fenekén rúgni, könyörögve Tate-nek, Juannak, Dave-nek és a többieknek, hogy jöjjenek

vissza.

A

pokolba

is,

még

az

anyámnak

is

könyörögnének, pedig még az első bevetésén sincs túl, de még ő is

edzettebb

a

legjobb

emberi

katonáik

kilencvenkilenc

százalékánál. - Tate-et lefokozták felügyelő tiszthelyettessé, - válaszolta Don, megelőzve

Madigan

szándékosan

ködös

válaszát,

-

belemélyedtek

a

Természetesen még mindig itt dolgozik. Felügyelő

tiszthelyettes.

A

körmeim

tenyerembe, míg a vér illata nem késztetett megállásra. A Bonesnak tett ígéretem ellenére, hogy nem hagyom Madigant,

konyvfanoknak

154


hogy felbosszantson, csak annyit tudtam tenni, hogy nem kiabáltam rá egyből. A számtalan alkalom után, mikor Tate az életét kockáztatta ezért a helyért, nem is említve, hány életet mentett meg ezalatt, nem érdemelt lefokozást, csak azért mert Madigan egy hataloméhes idióta volt, akinek volt néhány ügye a halhatatlanokkal. - Cat, - kezdte Don. - Ne most, - mondtam, annyira a helyzet igazságtalanságára koncentrálva, hogy hangosan válaszoltam neki. Hoppá! - Uh, nem később, hanem most akarja elmondani, hogy miért vagyok itt? Dadogtam, megpróbálva kijavítani a nyelvbotlásomat. Szerencsére, nem úgy tűnt, mintha Madigan észrevette volna. Megnyomott egy apró szerkezetet, és egy lapos képernyő ereszkedett le egy nyílásból a plafonon. Igazán szereti a kütyüit, nem igaz? Gondoltam szárazon. A képernyőn felvillant egy gyártási szám és a „bizalmas” szól, majd egy kép jelent meg Chrisről, éjszakai módban felvéve. A szemei természetellenesen ragyogtak. - Kihez beszélsz? – kérdezte körbenézve a pincében, amit süllyedő érzéssel ismertem fel. Az én hangom adta meg a választ.

konyvfanoknak

155

Jeaniene Frost

- Waverly egy korábbi vendégéhez. Megtennél nekem egy szívességet, Herbert? Repülj keresztül a szakállas férfi bal karján… Nem mondtam semmit, mialatt az egész jelenet lejátszódott, kiegészülve néhány közelivel az arcomról, amint egy láthatatlan szellemet irányítok át Chris testén. A rohadt életbe! Az É.P.E.V.R. egy tagja biztos elhelyezett ott egy kamerát az előkészületek során, de hogy szerezhette meg Madigan ezeket a felvételeket? Már majdnem egy hetes volt! Madigan megállította a videót amint kisétáltunk a kamera látószögéből. – Tudja, hogy ez hol volt? Az Északkeleti Paranormális Eseteket Vizsgáló Részleg honlapján, ahol bárki, akinek van számítógépe láthatta, amint egy korábbi szigorúan titkos alkalmazott arról fecseg, hogy a természetfeletti valóban létezik! Legszívesebben az asztalba vertem volna a fejem, de nem tettem, mivel csak elégedettséggel töltötte volna el Madigant, ha látja, mennyire talált ez az ütés – ennek ellenére, felfedett egy fontos információt. Ha Madigan csak azért találta meg a videót, mert az É.P.E.V.R. feltette a honlapjára, akkor ez azt jelenti, hogy az arcomat betáplálták egy arcfelismerésre szakosult adatbázisba, amit általában a világ legkeresettebb bűnözőin és terroristáin használtak. Miért volt ennyire rám kattanva?

konyvfanoknak

156


-

Egy

korábbi

alkalmazottat

látott

viccelődni

egy

naiv

nyomozóval, annak érdekében, hogy beleegyezzen abba, hogy elvégez egy munkát egy barátja paranoiás ügyfelének. Fogalmam sem volt róla, hogy felvették, - improvizáltam azon imádkozva, hogy olyan helyen hangzott el a Kramerről szóló párbeszédünk, ahol nem voltak kamerák. - Valóban? – Madigan pillantása olyan volt, mint a kék acél. – Szóval igazából nem beszélt szellemekkel és irányította a tetteiket? Kényszerítettem magam, hogy ne nézzek Donra, aki Madigan széke mögött lebegett olyan közelségben, mint egy borbély hajvágáskor.

Egyetlen

jelentésemben

sem

említettem

a

szellemeket, amíg itt dolgoztam. Akkoriban nagyon korlátozott volt a kapcsolatom velük, így nem volt rá szükség. Ha Madigan megtudta, hogy néhány szellem van olyan intelligens, mint bárki más és olyan helyekre is be tud szivárogni, ahova a legtöbb titkos ügynök sem tudna, plusz néhány ember képes irányítani őket… elfojtottam egy borzongást belegondolva, hogyan fordítana a javára egy ilyen információt. -

Amennyire

én

tudom,

a

szellemek

képtelenek

a

kommunikációra. Akiket eddig láttam mind csak halvány

konyvfanoknak

157

Jeaniene Frost

benyomások

vagy

hátra

maradt

energiák

volt,

nem

érzelmesebbek vagy akcióképesebbek egy szobanövénynél. - Itt jön a karácsonyi ajándékod, - mormolta Don szórakozottan. - Valóban? – Madigan egy hüvelykkel lejjebb tolta a szemüvegét, hogy egészben láthassam a szúrós őrmester pillantását, de nem hátráltam meg. Akár azért játszott velem, mert látta a felvételt, mikor Chrisnek Kramerről beszéltem, vagy tényleg nem tudta, hogy

hazudok

és

még

reménykedhettem,

hogy

sikerül

helyrehoznom, ha magabiztos vagyok. Ha az elsőről volt szó, már annyira el volt cseszve a helyzetem, hogy nem jelentene túl nagy különbséget, ha rajtakapna, hogy hazudok. - Néhány szakértő átnézte a videót, és halvány, homályos torzításokat láttak ott, ahol azt állította, hogy a szellem kapcsolatba lépett az alannyal. – Madigan előredőlt. – Ezt magyarázza meg. - Azt is hozzátették, hogy a torzítások hamisak is lehetnek, egészítette ki gyorsan Don. – Az eredeti felvétel nélkül lehetetlen megmondani. Chrisnek gondoskodnia kell arról, hogy az eredeti felvétel még ma este elpusztuljon. Először ültem le az est folyamán, mozgolódva kicsit, mintha elkeseredtem volna.

konyvfanoknak

158


- Ne már, Madigan. Ha egy paranormális erőket vizsgáló csoportot vezetne, feltenne egy olyan felvételt a honlapjára, amit nem turbóztak fel? Ki alkalmazna olyan szellemvadászokat, akiknek egyetlen képük sincs a szellemekről az hivatalos oldalán? Lehet, hogy tényleg hisznek benne, de attól még ők is megpróbálnak pénzt csinálni belőle. Halványan mosolygott. – Elfogadható. De akkor is, ha később adták hozzá a videóhoz a torzításokat, honnan tudta pontosan, egy időben a történésekkel, hogy a célszemély hol érezte a szellemeket? Ezzel

megfogott.

Mintha

csak

a

sarokba

szorításomat

hangsúlyozná, a „megvagy” szó tört át Madigan fejében lévő végtelenített ismétlések blokádján. És erről eszembe jutott, hogy tudnám ebben megakadályozni őt. Köszönöm, Madigan, hogy egy ekkora arrogáns seggfej vagy. - Honnan tudhatnám? – Egy pillanatig úgy tettem, mintha a körmeimet tanulmányoznám. – Ugyanonnan, hogy tudom, Tizenöt

perccel

megspórolhat

tizenöt

százalékot

az

autóbiztosításán.

konyvfanoknak

159

Jeaniene Frost

TIZENNÉGY Fordította: Nitty

A kijelentés hallatán néma csend volt a szobában és a feszültség tapinthatóvá vált. Don zavartan vonta össze a szemöldökét. - Mit akarsz most tenni? – kérdezte nagybátyám csodálkozva. A következő monológot nem hozzá intéztem. - Ez így van, tudok olvasni mások gondolatában. Praktikus dolog és nem sok vámpír tud ilyet. Don döbbenten nézett rám. Ó, igaz, ezt még nem is mondtam Donnak. Nem akartam eltitkolni, csak nem került szóba. Egy kis idő után Madigan végre megszólalt. - Ez is felvezetem a kis kihágásaidról vezetett listámra. Engedély nélkül próbáltál meg kiszedni belőlem bizalmas információkat! Felhorkantam. – Én nem próbáltam semmit se kiszedni magából. Ez a képességem, csak úgy van, akár akarom, akár nem. Komolyan az a bűnöm, hogy nem vagyok süket? Ez vicc! Szuka – gondoltam és tudtam nincs abban semmi meglepő, hogy ezen kívül egy szót se fogott fel az eddig elhangzottakból.

konyvfanoknak

160


Megvontam a vállam – Tűzzel, vassal. - Ez az amit akarsz?! – kérdezet Madigan élesen. – Játszani? A nemzetbiztonság számodra csak játék, hisz te már nem vagy tagja a csapatnak, sem az emberi fajnak, igaz? Teljesen el is felejtettem – a hangja vibrált a dühtől. – Te soha nem is voltál tagja az emberi fajnak, hisz félvér vagy. Felálltam és olyan közel hajoltam Madigan-hez, hogy az orrunk szinte összeért. - Maga mennyi vért hullajtott, már az emberiségért és a nemzetbiztonságért? Mert én már több gallonnyit. Minden erőmmel azon vagyok, hogy megvédjem az embereket a rájuk leselkedő veszélyes természetfeletti erőktől – undorral ültem vissza a székembe. – Szóval ne tartson itt nekem prédikációt a nemzetbiztonságról és az emberiség védelméről. Pont maga, aki legfeljebb az ujját vágta el a papírral munka közben. Ez lenne a nagy áldozat! Madigan halálra sápad, mikor az előbb oda ugrottam hozzá. Most pedig illata olyan volt, mint a rothadt gyümölcsé és nagy izgalmában egy, egy kóbor gondolata átcsusszant a monoton és fülsüketítő monológján, amit az elmúlt negyedórában mormolt. Veszélyes… nem engedi, hogy lássam… túl sok forog most kockán….

konyvfanoknak

161

Jeaniene Frost

- Kifelé – mondta kurtán. Az elmém majd szétrobban attól a monoton duruzsolástól, ami Madigan gondolataiból származott, valamiféle reklámszöveget, már rosszul voltam tőle. Vajon mit rejteget? Valamit tervez az élőhalottak ellen? - Kifelé – ismételte meg és megnyomott a telefonján egy gombot. – Hagyja el a szobát – Madigan felállt, hogy nyomatékosítsa a következőket – Most! Az ajtóra néztem. Talán meg kellene hipnotizálnom őt, mielőtt megjönnek a többiek? Egy olyas valakit, mint Madigan, aki mentális pajzsot használ ellenünk, vámpírok ellen, az ilyen embert meg kellene harapnom ahhoz, hogy meg tudjam hipnotizálni. Én még soha nem haraptam meg embert. Mit tegyek, mi van ha rosszul csinálom és átszúrom a nyaki artériáját? A vér mindent beterítene, arról nem is beszélve, hogy Madigan néhány másodperc alatt meghalna tüdő embóliában, amit a vérébe került légbuborékok okoznának. Ezt pedig nehezen tudnám kimagyarázni. - Ne csinálj semmit, Cat – javasolta Don látva egyre növekvő dühömet. – Az újoncok nem ismernek és mindegyiknél ezüst van.

konyvfanoknak

162


Remek. Ha megpróbálom megharapni Madigan-t, akkor a pasas csatlósai, vagy megkaróznak, vagy pedig belémeresztenek egy tár ezüsttöltényt. Ez nem túl kecsegtető lehetőség. Szándékosan, iszonyat lassúsággal közeledtem az ajtó felé. - Még nem is mondtam: gratulálok az előléptetéshez. Lépéseket hallottam a folyosó felöl. Madigan új biztonsági emberei futva közeledtek felénk, hogy megmentsék tőlem Madigant. - Soha többé nem teheted be ide a lábadat az engedélyem nélkül – csattan fel Madigan. – Megértetted? Ha még egyszer megjelensz itt hívatlanul, akkor én azonnal letartóztatlak. Nagy erőfeszítésembe került, hogy visszafogjam magam és ne válaszoljak vissza valami csípőset, mondjuk valami ilyesmit: Úgy érted, hogy te és a hadsereged? Vagy: Szeretném látni, ahogy megpróbálkozol vele. De akkor szembe jutott Bones intő szava: „Hagyd, had érezze azt, hogy Ő nyert. Ez később még a javunkra lehet.” Nem sikerült fékeznem magam Madigan előtt, de azt azért sikerült elhitetnem vele, hogy a hatalma elegendő ahhoz, hogy távol tartson ettől a helytől. - Remélem lesz egy kis időd, hogy elolvasd Don rólam írt jelentéseit – olyan nyugodt hangom mondtam ezt, hogy ha Bones

konyvfanoknak

163

Jeaniene Frost

hallott volna biztos büszke lett volna rám. – Ő sem bízott bennem eleinte, de aztán rá kellett jönnie, hogy a félvér szó nem azonos a rosszfiúval. Mint ahogy a vámpír szó sem. Nem kell rosszban lennünk Madigan. A sisakos, fegyveres őrök megérkezett, az egyikük durván megragadta a karomat. - Mozgás. Hagytam,

hogy

Madigan

végignézze,

ahogy

erőszakkal

kirángatnak a szobából. Don mögöttem lebegett és valamit dünnyögött magában, de túl halk volt ahhoz, hogy haljam mit. Az őrök gondolata és Madigan kántálása mindent elnyomott. Épp a liftbe szálltunk be, mikor egy kiáltást hallottam. - Catherine! A kezemmel megállítottam a liftajtót és nem engedtem, hogy becsukódjon. - Állj le! – mondta az egyik őr és rám emelte a puskáját. - Ő az anyám – csattantam fel, de minden vágyam ellenére megálltam, hogy ne törjem össze a puska csövét a puszta kezemmel.

konyvfanoknak

164


Anyám hitelen megjelenése az liftajtóba elhallgatatta az őrt, aki nem tudta, hogy mit tegyen. Anyám hideg kék szemével végigmérte a fickót, aki a puskáját szorongatta. - Mit akar ezzel, csak nem akarja őt lelőni? – kérdezte anyám fagyosan. Elfojtottam egy nevetést, amit anyám megdöbbentő szavai csaltak elő. Az őr, akinél a fegyver volt nem tudta, hogy mit tegyen: engedje le a pisztolyát, vagy továbbra is tartsa rám szegezve. A második lehetőséget választotta, de nem lőtt, megnyomtam a liftben a legfelső emelet gombját és várt. Az ajkam megremegett. - Mit csinálsz itt Justina? – kérdezte Don óvatosan. Anyám először rám nézett. - Felmondtam – felelte. – Hallottam, amikor azt mondta, hogy ha még egyszer visszajössz ide, akkor letartózta. Nekem pedig senki se fogja megmondani, hogy mikor láthatom a lányomat és mikor nem. Szavai megdobogtatták a szívemet. Tudtam, hogy anyám mennyire szeretett itt dolgozni minden kifogása és megjegyzése ellenére. Anno azzal érvelt az itt maradása mellett, hogy ez az egyetlen lehetősége, hogy bosszút álljon azokon, akik megöltök

konyvfanoknak

165

Jeaniene Frost

és szerelmét és akik őt is átváltoztatták. De most hogy Madigan kalickába akarta őt zárni, már nem tudta megvalósítani ezen tervét. Boldog voltam anyám szavai hallatán, sokkal többet jelentett nekem, mint gondolta és hogy ezt bebizonyítsam széttártam a karomat és megöleltem őt. - Köszönöm – suttogtam. Rózsaszínen csillogott a tekintete, amikor ismét rám nézett. - Igen, nos, biztos vagyok benne, hogy a férjed nem fog ilyen kirobbanó örömmel fogadni – válaszolta ironikusan. A

mellkasomból

feltörő

kontrolálatlan

nevetéstől

az

őr

megdöbbent, annyira, hogy megbökött a puskájával. Megint ellenálltam a késztetésnek, hogy ne verjem péppé a fickót. Anyám beszállt a liftbe mellénk és most már hagytuk, hogy a lift elinduljon felfelé. - Ez komoly? – kérdeztem lélegzet visszafojtva. Anyám, csak bólintott és zölden csillogó szemekkel méregette a katonákat, de egy ujjal sem ért hozzájuk. A lift megállt én pedig, már búcsúztam volna a kíséretünktől. – Nos, fiúk, nagyon szépen köszönjük a segítségüket – mondtam szarkasztikusan.

konyvfanoknak

166


Ha Bones most itt lett volna biztos, hogy hatalmas vérfürdőt rendezett volna az őrök viselkedése miatt. Így hát ismét hálát adtam az égnek, hogy Bones Ohio-ban maradt. Lehet, hogy Bones hűvös logikával méri fel a legtöbb helyzetet, de ha rólam volt szó, akkor néha irracionálisan tud viselkedni. De nem tudtam hibáztatni emiatt, mert én is pontosan ilyen voltam, ha róla volt szó. - Mi történt veled azóta mióta utoljára láttalak? – kérdeztem, de a kérdés nem anyámnak szántam, hanem Don-nak, aki mögöttem lebegett. - Azt hiszem Madigan érzi, hogy figyelem őt – válaszolta Don frusztrált hangon. – Még az otthonába is őrök veszik körül. Minden anyagot kóddal véd le és ha telefonon beszél, akkor is kódokban beszél. Így nem tudok rájönni, hogy mit is akar valójában. Sóhajomat elnyelte a már járó helikopter rotorjának hangja. Úgy tűnt, hogy az itt töltött idő teljesen felesleges volt. Szerettem volna beszélni Tate-tel és a fiúkkal, de ez most nyilvánvalóan lehetetlen volt, így megkértem Don-t, hogy továbbítsa az üzenetemet feléjük.

konyvfanoknak

167

Jeaniene Frost

- Nem kedvelem ezt a pasast. Nem más, mint egy arrogáns alak és itt az arrogánst értsd úgy, hogy egy öltönyös ficsúr, aki az íróasztala mögé bújik. Lehet, hogy Madigan egy fasz és egy hozzá nem értő alak, de nem jelent semmilyen fenyegetést számunkra, legalább is úgy nem ahogy azt Don gondolja. - Nem ismerd őt úgy, mint én – mondta Don határozottan. – Rejteget valamit. De ahhoz, hogy kiderítsem mit, ahhoz több időre van szükségem. - A fiúk nagyon idegesek lesznek, amikor megtudják, hogy Madigan nem engedi meg, hogy vissza gyere – jegyezte meg anyám. – Morál, már így is teljesen maga alatt van attól, ami Tate-tel történt. Megráztam a fejemet. Anyám szájából hallani, ahogy a csapat moráljáért aggódik, ez merőben furcsa dolog. - Velem kell jönnöd – mondtam Donnak és vetettem egy ferde pillantást a férfira, aki a helikopteren állt és arra várt, hogy felszálljak. Don egy pillanatig habozott.

konyvfanoknak

168


- De pont most kellene itt maradnom és tovább figyelnem Madigan-t – mondta és hátrálni kezdett. – Cat, hívd fel később Tate-t. Lehet, hogy kihagytam valami fontosat az üzenetből. Ha bármi mást szeretnél még mondani, akkor kérlek ne késlekedj! Aztán eltűnt, így már csak a hűlt helyét bámultam a betonon. Leesett az állam. Mi folyik itt? Don már az idők végezetéig követni fogja Madigan-t? Meg akartam tudni, hogy mi volt Don és Madigan között. Ki kellett volna ezt szednem Don-ból, de ezzel most várnom kell a következő viszontlátásig. Hála Madigan szabályainak, most ismét visszatérhetek Ohaoi házamba, már szóltam is Bones-nak, hogy nem sokára ott leszek. - Mehetünk Catherine? – kérdezte anyám és beugrott a helikopterbe. Megráztam a fejem, mert még mindig nem térten napirendre Don viselkedésen. Család. Ha az egyik épp nem csinál semmilyen szamárságot, akkor biztos akadt valaki, aki megteszi helyette.

konyvfanoknak

169

Jeaniene Frost

TIZENÖT Fordította: Nitty

Tyler lehajolt, hogy beférjen a barlang alacsony bejáratán. Úgy nézett körbe, mint ha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban támadás érheti. - Vannak pókok itt? Útálom a pókokat. - A föld alatt, közel fél mérföld mélyen? Nem, nincs. Úgy tűnt Tyler teljesen kiakadt rám. Nem értékelte a szarkazmusomat. De hát mit várt? A patkányok messziről elkerülik a vámpírokat, ez náluk valamiféle velük született ösztön. Talán érzik rajtunk, várpírokon, hogy jóval erősebbek vagyunk náluk. De a pókok nem rendelkeztek ilyen ösztönökkel, vagy az is lehet, hogy ezek nyolclábú szörnyetegek nagyon távoli rokonságban állnak a vámpírokkal. Hé, az én fajtám nem tud vér nélkül létezni. Hogy nem hívok pókokat karácsonyi vacsorára az még nem jelenti azt, hogy nem látom a két faj között lévő hasonlóságokat. - Ha bármilyen szőrös lábú szörnyeteg hozzám ér én már itt se vagyok – motyogta Tyler.

konyvfanoknak

170


Nem feleltem. Az ő pókfóbiája semmi nem volt azzal a másik veszéllyel szemben, ami mostanában ránk leselkedett. A csapat már elkészült a csapdával, most pedig rajtunk volt a sor, hogy megidézzük Kramer-t. Cua Tyler lehet, hogy képzeletben már vagy száz pókot kinyírt idelent, de úgy tűnt ennek ellenére igen bátran követ engem a barlang gyomrába. - Nem tudom, miért vannak úgy oda ettől az egésztől a többiek – morgolódott Tyler. - Nézd, te már láttál szellemet. Ők évek óta szellemekre vadásznak, de még egyet se láttak. - Mert talán nem akarják látni őket? – kérdezett vissza és elég komolyan tűnt a jelen helyzetben. Nem értettem vele egyet. De azt tudtam, hogy Tyler-en, Bones-on és rajtam kívül senki nem lehet a barlangba, mikor megpróbáljuk megidézni Kramer-t. Chris próbált meggyőzni az ellenkezőjéről, azzal érvelt, hogy az ő gyerek ez a barlang és a művének az lesz a csúcspontja, amikor Kramer foglyul esik benne és ha ez tényleg sikerül, akkor az elmélete beigazolódik. Ebben ugyan igaza volt, de nem szeretném, ha valaki megsérülne, vagy esetleg meghalna, ha a dolgok nem a terv szerint alakulnak.

konyvfanoknak

171

Jeaniene Frost

Abba viszont beleegyeztünk, hogy a barlang bejáratánál várakozzon, így ha már tiszta a levegő utánunk tud jönni. A csapat többi tagja a barlangtól pár mérföldre lévő útnál várakozott. Most, hogy itt volt az idő nem akartam, hogy Chris és a csapata a közelben legyen. Ha a csapda még se működik, akkor egy nagyon dühös fantom fog itt garázdálkodni. Reméltem, hogy ha rosszul alakulnak a dolgok a kvarcok hatása elég lesz ahhoz, hogy Kramert megfutamítsa. Ebben az esetben jó, hogy ha Chris és a felszerelése kéznél van, plusz ott volt még az anyám is, aki kész meggyógyítani a Chris, ha valami baja esik. Amikor elmeséltem Bones-nak, hogy Madigan valószínűleg kémkedik utánunk, elhagytuk a házat, ahol felnőttem és szereztünk két hatalmas lakókocsit, ami olyan volt, mint egy négykerekű szálloda. A lakókocsikat Bones régi barátja, Ted szerezte, így Madigan elveszítette a nyomunkat, mivel hogy Ted üzletei nem épp legálisak. Én pedig Madigannál tett látogatásom után kikapcsoltam a mobilomat, hogy még véletlenül se tudja bemérni hol tartózkodunk. Bíztam benne, hogy ha minden a terv szerint megy, akkor mire újra visszakapcsolom a mobilomat Kramer már az Ohio-i börtönében fog csücsülni és mi ismét biztonságban leszünk. Madigan pedig kénytelen lesz belátni, hogy nem képes minket

konyvfanoknak

172


szemmel tartani. De az is lehet, hogy Madigan-t már nem izgatja: mit csinálunk, hiszen sikerült kitennie a szűrömet a katonai bázisáról. Donból még mindig nem tudtam kiszedni, hogy miért utálja ennyire Madigant és hogy miért is nem bízik benne. Az én ellenszenvem pusztán az első benyomáson alapul, mint sem valós tényeken. Jó, tény, hogy Madigan egy előítéletekkel teli pöcs, aki ráadásul kigolyózta Tate-t a helyéről, de ha ez bűn, akkor szinte mindenkit lecsukathatnánk Amerika szerte. - Már hallom őket. Mindjárt itt vannak – mondta Bones a csapda bejárata előtt, már csak egy sziklapárkány választott minket el a bejárattól. Tyler valami olyasmit motyogott, hogy ha kiszakad a nadrágja, akkor vetet velem egy újat. - Megérdemled. Kinek jut eszébe felvenni egy Dolce Gabanna nadrágot egy földalatti barlangtúrához? – mutattam rá a lényegre. - Hé, mikor reggel belenéztem a tükörbe, akkor csak az számított, hogy jól nézzek ki – volt Tyler válasza. Szerettem volna megnyugtatni Tyler-t, hogy nem fog meghalni, de torkomon akadtak a szavak. Nem akartam hazudni Tylernek.

konyvfanoknak

173

Jeaniene Frost

Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megvédjem őt, de ez azért nem volt olyan egyszerű. A csapda működéséről, már meggyőződtünk Fábián és Elisabat esetében. Velük teszteltük a barlangot és működött, de azt nem tudhattuk, hogy Kramer-t mennyire gyengíti le a hely, egy dologban voltunk biztosak, hogy az első élő emberre rá fog rontani és csak reménykedtünk, hogy képesek leszünk megvédeni őt. - Itt vagyunk – mondtam, amikor a földalatti patakhoz értünk. Bones a hely közepén állt, körülötte kvarcok és mészkövek helyezkedtek el és ott volt a nagyon ritka moissanite féldrágakő is. Dexter és Helsing a kiállat hordozójukban feküdtek a folyó homokos partján, Fábián és Elisabeth pedig mellettük lebegett. Végtére is ők is sokat segédkeztek Kramert kézre kerítésében. Nagy kockázatot vállalva ezzel, hisz a kvarcok őket is legyengítették. Bonesra pillantottam. Aggodalmának elrejtésében nagyon jó volt, semmi nem látszott rajta, arcvonásai simák voltak. De most még is éreztem az auráján az aggodalmat, sötét szemei várakozóan csillogtak. Hosszú ujjú fekete inget és fekete nadrágot viselt, szinte beleolvadva a környezetébe, ami jó is volt, hisz így Kramer nem veszi őt egyből észre, csak amikor már túl késő. - Kész vagy, szivi? – kérdezte.

konyvfanoknak

174


- Majdnem, édes – válaszolt helyettem Tyler egy szemtelen kacsintás kíséretében. Szemeimet

forgatta.

Látva

Tyler

és

Bones

között folyó

kommunikációt, ami abból állt, hogy Tyler flörtölni próbált a pasimmal, aki ezt hűvös nyugalommal fogadta, megnövelte az önbizalmamat. Megragadtam

a

hátizsákomat

és

előszedtem

belőle

a

szellemidézéshez szükséges kellékeket, gyertyákat is egyéb dolgokat. Tyler is ugyan így tett, elővette a szellemidéző tálát és a helység közepén álló székre helyeztet. Akkor hát mindet bele. Gyere csak Inkvizítor, van egy kis meglepetésünk a számodra. - Kész.

Tyler és én a kőkvarc két oldalán álltunk előttünk a szellemidéző táblával. Ezúttal az olvasó nem ugrott meg, mikor az ujjaimat ráhelyeztem, mint ha szükségesnek érezték volna az égiek, hogy emlékeztessenek

arra

Marie-től

kapott

képességeim,

már

elhalványultak teljesen. Tyler szemöldöke megemelkedett, ő is észrevette a változást. - Nem akarsz valamit elmondani Cat?

konyvfanoknak

175

Jeaniene Frost

- Nem – mondtam és ez volt az igazság. Tyler nem tudott a képességeimről semmit, így aztán arról sem kellett tudni, hogy most már nincs meg. Bones vére plusz képességeket adott nekem és az ő vére miatt őrizte meg a szervezetem Marie képességét is olyan sokáig. - Rendben – mondta Tyler, miután világossá vált számára, hogy ennél többet nem fog belőlem kiszedni. Megköszörülte a torkát és töprengően ráhelyezte az ujjait az olvasóra. - Heinrich Kramer megidézlek. Jelenj meg! – Tyler erős hangja visszhangzott a barlangban. - Szólítunk téged Heinrich Kramer! Gyere hozzánk. Megidézünk téged! Parancsolom, hogy jelenj meg előttünk… Az olvasó őrülten forogni kezdett a táblán. Tyler visszatartotta a lélegzetét. Feszülten figyeltem. A bőrömön valami hideg bizsergés futott végig, de ezt Elisabeth és Fábián közelsége is okozhatta. Hirtelen Bones előugrott a búvóhelyéről. Vajon ő lát valami olyat, amit én nem? - Mi történt? – kérdeztem ijedten. - Hagyjátok abba – parancsolta Bones. Szeme zölden csillogott.

konyvfanoknak

176


- Emberek jönnek erre. Hallom őket. Rengeteg ember. - A francba – sóhajtottam. Igaza volt Bones-nak ez így nagyon veszélyes, nem akartam, hogy Kramer bárkinek is ártson, főleg nem egy csapat ártatlan embernek. Egyelőre semmilyen fegyverünk nincs Kramer ellen, csak a kvarcok és nem kockáztatnák meg ilyen körülmények között egy kísérletet. Bones

szabadjára

engedte

erejét,

aurája

megnőtt,

szinte

bizsergette a bőrömet. Összpontosítottam, de én nem hallottam semmit. Viszont Bones jóval idősebb és erősebb is volt, úgy hogy nem kételkedtem abban, hogy igaza van. De vajon ez véletlen, hogy pont most jön ide egy turistacsoport. Pont a mi barlangunkba, ami a semmi közepén van. Talán ez egy csapda. De hogy a fenébe talált itt ránk bárki is? Aztán hallottam. Hangok morajlotta a fejemben, de még túl távoliak voltak ahhoz, hogy megértsem őket plusz Chris gondolatai túl erősek voltak, elnyomták a többi hangot. - Fábián, Elisabeth – mondta halkan Bones. – Tudjátok meg mi történik odakint.

konyvfanoknak

177

Jeaniene Frost

A két szellem egy pillanat alatt eltűntek, Tyler zavartan nézett körül, mielőtt még dörmögni kezdett volna az orra alatt, majd nagy durranással összecsukat a táblát. - Bezártam az ajtókat. Senki se tud átjönni most már. - Látod azt a kis sötét foltot ott? – kérdezte Bones és az egyik irányba pillantott. – Egy kis zárt helységhez vezet. Menny és várjatok ott meg minket. Ennyit a mai napról – gondolta Tyler megadóan. Percek teltek el, míg vártuk a szellemeket. A kezemet rettenetesen üresnek éreztem fegyver nélkül, de vígasztalt az a tudat, hogy voltam már ennél jóval banálisabb helyzetben is. De ha szerencsénk van, a közeledők tényleg emberek és ellenük a puszta kezünk is elegendő lesz. A gondolatok hangereje felerősödött, ez azt jelezte, hogy közel járnak. Körülvették a barlangot. A kérdés már csak az volt, hogy ki az aki az embereket, mint a sakkbábúkat a háttérből irányítja? Ködös korvonalból bontakozott ki Fábián és Elisabeth sziluettje. - Katonák – kiáltott fel Fábián. – De mind emberek. Lehet, hogy a régi csapatod azt? Talán szükségük van a segítségedre?

konyvfanoknak

178


Bonesszal pillantást váltottunk, éreztem az auráján a feszültséget, ami azt sugallta, hogy valami még mindig nincs rendben. - Nos – mondtam végül. – Lássuk mit akarnak! A szavak még alig hagyták el az ajkamat, mikor Bones megszólat: - A pokolba! Egy pillanatig zavarodott voltam, de akkor meghallottam a hangokat a fejembe és egy ismerős kántálást: Tizenöt perc alatt, akár tizenöt százalékot is megtakaríthat…. Madigan volt odakint.

konyvfanoknak

179

Jeaniene Frost

TIZENHAT Fordította: Rosie

Bonesszal az oldalamon sétáltam ki a barlangból. Tyler zárta a sort, mindkét állathordozóval a kezében. Több mint egy tucat felénk irányított automata fegyver látványa köszöntött minket. A jobb szélen pedig Chris térdelt, egy sisakos katona fegyvert tartott az arcához. És még azt mondtam neki, hogy túl veszélyes lenne a barlangban várakozniuk, gondoltam tiszteletlenül. Leszámítva az első pillantást, többet nem néztem a katonák gyűrűjére. Csak a hideg arckifejezésű „működési felügyelőre” szegeztem a tekintetem, akin éppen a felkavart nagybátyám repült keresztül. - Madigan megtalálta a barlangot egyik régi jelentésedben, ami Dave

halálakor

készült,

-

mondta

Don.

–

Próbáltalak

figyelmeztetni a közeledtére, de a barlang blokkolva volt és valami mindig megégetett, ha megpróbáltam a lakókocsi közelébe menni, ahol Justina volt!

konyvfanoknak

180


Nem hagytam, hogy hangosan is felsóhajtsak. Persze. A lakókocsikban zsályát égettek, Chris nem látta Dont, hogy átadhassa az üzenetet, és a nagybátyám még túlságosan új volt a szellemek világában, hogy kiállja a csapdában lévő összetevők együttes hatását. Elmondtam neki, hogy hol talál meg vész esetén,

de

a

dolgok,

amikkel

körülvettem

magam

megakadályozták, hogy eljusson hozzám. - Micsoda kellemes meglepetés, - mondtam hangosan a csoportnak, hamis mosolyt erőltetve az arcomra. – Ne áruljátok el, - elfelejtettem valakinek a szülinapját és itt a buli rendőrség, hogy jóvátegye a figyelmetlenségem, igaz? Madigan előrelépett, de megfigyeltem, hogy nem elég közel ahhoz, hogy a frontvonalon álljon a katonái mellett. Megvetés jelent meg Bones érzelmei között, de leküzdöttem a késztetést, hogy horkantsak. Annak ellenére, hogy mennyit beszélt arról, hogy milyen alapos jelentéseket olvasott a halhatatlanokról, nem tudta, hogy a legtöbb Mestervámpír tud repülni? Most, hogy már kint voltunk a barlangból, számtalan mérföld volt felettünk, ami rendelkezésünkre állt Bonesszal. Eltekintve a feltűnéstől, annyi veszélyt jelentettek számunkra a felénk fordított fegyverek, mint a hangos nevetés. - Crawfield, - kezdte Madigan.

konyvfanoknak

181

Jeaniene Frost

- Russell, - szakítottam félbe édesen mosolyogva. – Tudom, hogy a részletek megszállottja, ezért emlékeztetni akartam erre, mielőtt rosszul kerülne be a jövőbeli jelentésébe. Az arca elsötétült a haragtól, de nem érdekelt. Ő irányított ránk egy rakat fegyvert, bármiféle ok nélkül, szóval az udvariasságot már kidobhatjuk az ablakon. Ha az anyám és a két emberekkel teli útrakész lakókocsi nem lett volna túl sok információ, hogy miért vagyunk itt, meg sem vártam volna, hogy Faszfej mit akar mondani.

Bones

vihetné

Christ

és

Tylert.

Én

pedig

megfoghatnám anyámat és kirepülhetnénk innen. Madigan soha sem tudná meg, hogy mit csináltunk, mivel a barlang egy igazi útvesztő volt. Még két hét elteltével is, Chrisnek és a többieknek szükségük volt Bonesra vagy rám, hogy elvezesse őket a csapdához, különben eltévedtek volna. De volt még két lakókocsink tele emberekkel és az őrök gondolataiból hallhattam, hogy teljesen bekerítettek minket a gépfegyveres katonák. Elrepülni, miközben visszük Christ, Dextert, Tylert, az állathordozókat és kettőt közülük? Bones valószínűleg meg tudta volna oldani, de az én szintemet meghaladta. - Mi van a barlangban, Russell? – kérdezte Madigan csöpögő gúnnyal.

konyvfanoknak

182


Vállat vontam. – Kövek. Nagyon sok van belőlük. - Ne szórakozzon velem. – Sziszegéssé halkult a hangja. – Mi van még a barlangban? Egyenesen a szemébe néztem és egyetlen szót mondtam. - Sár. Madigan gondolatai kitörtek és káromkodásba fordultak át, mielőtt visszaszerezte az uralmat felettük és ismét elrejtette őket az autóbiztosítás sorai mögé, ami pokoli jó lenne aláfestő zenének a liftben. - Nem akarod ezt tenni, haver, - mondta Bones. Kedves hangon mondta, de minden szónak jeges éle volt. – Ő törődik annyira a túszokkal, akiket a játék katonáid tartanak, hogy figyelmen kívül hagyja a sértéseket. Én nem. Ha még egyszer ilyeneket gondolsz róla itt és most megöllek. Madigan erőltetetten felnevetett. – Bármilyen támadás ellenem- Olyan, mintha magát az Egyesült Államokat támadnám meg, fejezte be Bones, még mindig halálos nyugalommal. – Először is hallottam – és már akkor sem érdekelt. Még egy hosszan tartó, feszült pillanatig Madigan Bonest figyelte mielőtt újra rám összpontosított.

konyvfanoknak

183

Jeaniene Frost

- Tudjuk, hogy valamire készülnek a barlangban és azt is, hogy van valami köze a szellemekhez. Mindenkinek könnyebb lenne, ha elmondaná, hogy miről van szó, de ha nem teszi, akkor is rá fogok jönni. Nem, ha rajtam múlik. – Megmondtam, mikor utoljára találkoztunk;

szívességet

teszek

egy

barátom

paranoiás

ügyfelének. Azt hiszi, hogy ősi indián szellemek, vagy valami ilyesmik kísértik ezt a barlangot. Megígértem neki, hogy kivizsgáltatom szakértőkkel és lám, itt vagyunk. - Esküszik, hogy Tecumseh, az Őrült Ló és Geronimo is itt kísért. Őrült egy nőszemély, de a megérzései mindig helyénvalóak, tette hozzá Tyler. Madigan Chrisre nézett, akinek izzadtság folyt végig az arcán, a koraesti hűvös szellő ellenére is. - Ezért vannak itt? Chris nem nézett Bonesra vagy rám, de tudta, hogy figyeljük. A gondolatai kavarogtak, nem tudta, hogy mitől kéne jobban félnie: a férfitól, aki a katonákat irányította és fegyvert nyomott a fejéhez vagy a két vámpírtól ötvenlábnyira. - Szellemeket kerestünk, ahogy mondták, - recsegte, homályosan fogalmazva.

konyvfanoknak

184


Madigan közelebb ment hozzá. – És találtatok valamit? Ezúttal Chris ránk pillantott, mielőtt válaszolt volna. – Van néhány érdekes adat az elektromágneses mezőről és néhány hűvösebb pont, de semmi olyasmi, mint amiről az ügyfél beszélt. - Ah. – Madigan levette a szemüvegét és megfontolt lassúsággal megtörölte a kabátjában. – Szóval visszatértünk ahhoz az állításhoz, hogy „nem léteznek intelligens szellemek,” hmm? Mi van azzal a sok marihuánával és fokhagymával a régi házában, Cat? Fagyos mosolyt villantottam rá. – Szeretem, ha van nálam fű, a fokhagyma pedig jót tesz a vérnek. - Tudja egyáltalán hogy kell igazat mondani? – Kérdezte élesen Madigan. - Még te beszélsz, - mormolta Don. Nem mondtam semmit. Madigan továbbra is bámult, és az emberei még mindig tartották a pozíciójukat, bár néhányan már arra gondoltak, hogy ha hamarosan nem lőnek ránk, jó lenne letenni a fegyverüket. Nem hittem, hogy véletlen egybeesés lett volna, hogy egyiküket sem ismertem. Erre az alkalomra Madigan hátrahagyta minden barátomat a csapatból.

konyvfanoknak

185

Jeaniene Frost

- Donovan, - kiáltott fel Madigan, egy diadalittas, önelégült mosoly kíséretében. – Vigye Proctort és Hamiltont és vizsgálják meg a szellemcsapdát, amiről a lakókocsiban lévő emberek beszéltek. Utána meglátjuk, hogy tényleg nincs-e értelmes szellem. Bassza meg! Ha jól sikerült volna a csapda, kitöröltük volna a csapattagok emlékeit, hogy megakadályozzuk őket abban, hogy felfedjenek egy ilyen fontos információt, mint ez, de most már késő. De még mindig lehetünk magabiztosak. Hetekbe telhet megtalálni nekik a csapdát, ha egyáltalán sikerül. Az emiatt érzett megkönnyebbülésem csak addig tartott, míg három katona levette a sisakját, majd odajött Boneshoz és hozzám, mélyeket lélegezve. Emberek voltak, miért tennének ilyet? Az oka letaglózott, mielőtt Madigan önelégült szavai elértek volna. - Ezeknek az embereknek vámpírvérrel lettek felerősítve az érzékeik. Most, hogy ismerik az illatotokat már végigtudják követni a nyomokat a nagy kőszerkezetig, amiről meséltek nekünk.

konyvfanoknak

186


Duplán bassza meg! Ha elegendő vámpírvért ittak, akkor képesek kiszagolni a nyomainkat a csapdáig, plusz immunisak az agykontrollra. Azzal, hogy régi jelentésekből megtalálta a barlangot és természetfeletti erőkkel megerősített katonákkal jött, Madigan bebizonyította, hogy okosabb annál, mint amilyennek gondoltam. Bones keresztbe fonta a karját, a pillantása akár a lézersugár, úgy vetült Madiganre. - Kinek a vérét kapták? Minden vámpír a csapatodban nekem tartozik hűséggel, és nem adtam rá engedélyt, hogy ilyen célokra használják fel a vérüket. Madigan hűvösen mosolygott. – Ne aggódj. Nem tőlük kaptam. Elkerekedtek a szemeim, mielőtt fegyelmezhettem volna magam, de ez az újdonság letaglózott. Ha Madigan nem Tate vagy Juan vénáit csapolta meg, hogy felturbózza a gondosan válogatott őreit, akkor melyik másik vámpírral – vagy vámpírokkal? – játszott össze?

Majd a nagybátyám szemébe néztem és egy másik felfedezés söpört végig rajtam. Don egyáltalán nem tűnt meglepettnek. Minden Madigannel kapcsolatos problémája ellenére soha sem

konyvfanoknak

187

Jeaniene Frost

említette, hogy vámpírokkal áll kapcsolatban. Hogy hagyhatott ki egy ilyen fontos részletet? Bones szemei zölddé váltak, és erő töltötte meg a levegőt – jeges, halálos és olyan gyorsan terjedt, hogy hamarosan mindenkit körbevett a környéken. Úgy éreztem magam, mint egy közelgő kitörés előtt. Tyler is érezhette a változást a levegőben. Arrább ment, arra gondolva, hogy Most rendesen felhúzták a pasit. Madigan is érezhetett valamit. Tett egy lépést hátrafele, a mosolya megremegett. – Látod azokat a napellenzőket, amik a katonáimon vannak? Nem csak megakadályozzák a hatást, amit a szemetek vált ki, hanem élő felvételeket is közvetítenek egy biztonsági egységnek. Szóval, ha valahogy sikerül megölnötök mindannyiunkat, a kormánynál tudni fogják, hogy ki tette. És életetek végéig üldözni fognak. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy ez nem érdekli Bonest. Madigan nem is sejtette, mennyire nem kéne azzal gúnyolnia egy Mestervámpírt, hogy egy másik vámpírt használtak fel ellene. De amíg a gondolat, hogy Bones megöli Madigant nem igazán zavart, de az visszataszított, hogy indokolatlanul megöljük az őreit,

csak

azért,

mert

kötelességüknek

éreznék,

hogy

visszavágjanak. Plusz, az állításunk, miszerint a vámpírokkal szembeni előítélet alaptalan volt, igazán hamisan csengene, ha

konyvfanoknak

188


videón

megörökítve

lemészárolnánk

egy

olyan

elit

kormánytagot, mint Madigan és néhány védelmező testőrét. Az ujjaim Bones kezére kulcsolódtak, az ereje úgy égetett, mintha villamosszékbe ültettek volna. - Ne, - mondtam halkan. Néhány másodpercig nem voltam benne biztos, hogy hallgatni fog rám. Az a veszélyes erő nem csökkent, és az a tekintet, amivel Madigant nézte, arról árulkodott, hogy csak percek választják el a működési felügyelőt a haláltól. Ekkor valami homályos tört előre a barlangból, túl gyorsan, hogy pontosan kivehessem, mi az. Jeges tűk karcolták végig a karomat és Dexter ugatását elnyomta Tyler mormogása, - Ez nem jó. - Megpróbáltál csapdába csalni, Boszorkány? - sziszegte egy ismerős hang. Kramer. A vádjából ítélve, a balfácán már kitalálta, hogy miért volt ott az a nagy ásványhenger. Bár Tyler lezárta a szellemidéző táblát, de úgy látszik sikerült előtte átcsusszannia a szellemnek. A nadrágom zsebéhez nyúltam a zsályáért, de ezzel csak az értem el, hogy egy tucat fegyvert irányítottak felém. - Egyetlen centimétert se mozduljon! – Kiabálta valaki.

konyvfanoknak

189

Jeaniene Frost

Megállt

a

kezem.

Nem

akartam,

hogy

telenyomjanak

ezüstgolyókkal, mert jóformában kellett lennem ahhoz, hogy megvédjem ezeket az idiótákat. - Madigan, - mondtam. – Vigye innen az embereit. Most. Felhúzta magát. – Emlékeztetném, hogy nincs olyan pozícióban, hogy parancsokat osztogasson nekem. Bones szigorúan horkantott. – Nem kell megölnöm őket, Cicuska. A bolondok így is halálra ítélik magukat. - Ezt meg hogy érted? – Csattant fel Madigan, megfeledkezve a sötét örvényekről, amelyek baloldalt, az egyik katonája előtt jelentek meg. - Mindjárt meglátod, - válaszolta Bones. A következő pillanatban, mikor ordítások hangzottak fel, ahogy Kramer támadásba lendült, meglátta.

konyvfanoknak

190


TIZENHÉT Fordította: Nitty

Az utolsó sebesülteket is elszállítottuk. A katonák és a lakókocsi utasai a lakóautók kör csoportosultak. Madigan néhány emberével arra várt, hogy őt is elszállítsák. A vér és a halál nehéz illata töltötte meg a levegőt. - Hogyan történhetett ez? – motyogta Madigan és körbenézett a mészárlás helyszínén. Én anyám mellett álltam, de Madigan megjegyzésére mellé siettem. Annak ellenére, hogy a halott emberek idegenek voltak a számomra és nem régiben még azzal fenyegetőztek, hogy lelőnek, attól még sajnáltam őket, tudtam nem érdemelték meg a halált. Az a tény, hogy haláluk megelőzhető lett volna feldühített. - Hogyan történt ez? - Úgy hogy nem hallgattál ránk, amikor azt mondtuk fiúk ki innen – szórtam oda Madigannak. Madigan szíve még mindig vadul zakatolt azóta, hogy Kramer megtámadta az embereit, mint egy láthatatlan kéz. Sajnos ő nem tartozott a sebesültek közé, mivel elég gyáva volt ahhoz, hogy a

konyvfanoknak

191

Jeaniene Frost

háttérből kövese az eseményeket. Mikor Kramer nekirontott az őröknek, akik ránk lőttek a barlangban Madigan a tűzvonal mögött lapult. Ez idő alatt én azzal voltam elfoglalva, hogy megvédjem Tylert. Bones pedig anyám és Chris segítségére sietett, hogy segítsen nekik elmenekülni a szellem és a golyók elöl. Madigan lába véres volt a horzsolástól, amit a csata alatt szerzett. - Ez mind a te hibád – mutatott rám remegő ujjakkal Madigan. – Azt állítottad, hogy a szellemek, csak halvány lenyomatok, akiknek nincsen erejük. Ezzel aztán veszélybesodortad a …. - Hát persze – szakítottam félbe – mert úgy gondoltam, hogy túl hülye ahhoz, hogy megosszam magával ezt az információt – mutattam körbe – és lám igazam volt! Nincs szükségem meteorológusra ahhoz, hogy tudjam honnan fúj a szél. El akarod hitetni az emberekkel, hogy érdekel a biztonságuk, de ez nem igaz és ahhoz, hogy ezt bebizonyítsam, remélem nem lesz szükség újabb halottakra. Az arca sápadt lett és hallani lehetett, ahogy a vérnyomása az egekbe szökött. - Hogy merészeled?! Szerencsésnek tarthatod magad, ha nem fognak éjszakánként kísérteni ezek a halott férfiak.

konyvfanoknak

192


Bones ügyet se vett rá, csak megragadta az egyik katona holttestét és a sisakját bámulva megszólalt. - Talán megvizsgálhatnád ezt más szemszögből is, hisz intelligens fickónak tartanak. Bár én biztosra veszem, hogy csak egy seggfej vagy, már jó pár ilyennel találkoztam életem folyamán. Madigan idegbetegen ordított – Tüntesd el! Bones egy ideig hallgatott, mielőtt megszólalt: - Már halott, nem zavarja őt semmi – felelt kurtán. – Kár, hogy több időt fordítasz arra, hogy megöljön minket, mint arra, hogy megvédd a saját embereidet. Ez egy iszonyatosan nagy baklövés volt a részedről! Ma ez a két vámpír jóval többet tett az embereid védelméért, mit a saját vezetőjük, akinek pedig ez lenne a dolga. Hogyan akarod ezt majd megmagyarázni a feletteseidnek? Madigan arca vörös volt és már szólásra nyitotta volna a száját, de aztán meggondolta magát. Hallottam a gondolat pajzsán átvillanó gondolatfoszlányokat. Igaza volt. Ez most el kell ismernem. - Ez tényleg egy szörnyű tragédia – mondta Madigan gyászos hangon. – Egy élet elvesztése mindig szörnyű és ezért én vállalni fogom felelősséget. Kérni fogom a helyzet alapos kivizsgálását.

konyvfanoknak

193

Jeaniene Frost

- Te csak a saját seggedet véded – mondta Don undorodva, majd felém fordult. – Értitek, már hogy miért nem bízok benne? Hát igen. Ennyi baromságot, már jó rég nem hallottam. Madigan odacsoszogott a halott férfihez, sokkal jobban húzta a lábát, mint amennyire a sebesülése indokolta. Undorodva lehajolt az elesett katona holtestéhez, mint ha csak egy szemét darab lenne és felvette a kamerát, ami a fickó keze alatt volt. Te jégszívű, manipulatív fasz – gondoltam hitetlenkedve. Bones felhorkant. – Jó kis munka, ugye? Madigan szája elvékonyodott, de hamar kisimította a vonásait és tovább egyensúlyozott az egészséges lábán. - Megértem, hogy miért vagy ideges. Dühös voltam és hagytam, hogy a dühöm elvakítsunk. Nem akartam meghallani az intő szavadat. Ez hiba volt. - Ez egy bocsánatkérés akart lenni? – kérdeztem hitetlenkedve. - Nem tartozom neked semmivel – csattant fel Madigan, majd egy nyugodtabb, kontroláltabb hangon folytatta. – Ha nem jöttél volna azzal a szellemes maszlaggal, akkor ez a tragédia nem történt volna meg.

konyvfanoknak

194


- Nem volt rád szükségünk. A kezünkben tartottuk a dolgokat. – fakadtam ki. – Legalább is addig, amíg ránk nem rontottál a barlangunkban, miközben megpróbáltuk börtönbe zárni ezt a rohadékot! És most komolyan engem hibáztatsz az előbb történtekért? Istenem, ha még egy perccel tovább kell ezt hallgatnom, akkor kibelezem Madigant. Bones-nak is biztos elege lehetett belőle, mert megfogta a karomat. - Gyerünk, Cicuska, menyünk. Csak az időnket pazaroljuk. - Nem mehettek még el – mondta Madigan kis éllel a hangjában. Mosoly jelent meg Bones arcán – Tényleg? A levegőbe emelkedtünk, mielőtt Madigan megszólalhatott volna. Elég jól tudtam, már repülni Bones segítsége nélkül is, de még is hagytam, hogy Bones vezessen. Tyler és az anyám felé vettük az irányt. Gyorsan összeszedtük őket és már ismét a levegőben voltunk. Fábián és Elisabeth a szellem átjárót használták az utazáshoz. Don hátramaradt. Chris és csapatát is hátra hagytunk. Ha Madigan megpróbálja őket ismét kivallatni, már nem szolgálhatnak neki semmilyen hasznos információval, mindent elfeledtettünk velük. És ami szép az egészben Madigan se bánta, hogy így alakult, mivel nem csak a vámpíroknak állt

konyvfanoknak

195

Jeaniene Frost

érdekében, hogy ez az egész titokba maradjon, hanem a kormánynak is.

Ohio-ból egyenesen legjobb barátaink, Spade és Denise, Szt. Louis-i otthonába mentünk. Nem repülhettünk egész úton, mivel Bones minden tettéért felelősséggel tartozott, mióta egy több ezer éves vámpír megosztotta vele a hatalmát. Így hát Mencheres sietett segítségünkre. Jól jött a segítsége, mert nélküle még egy autót se tudtunk volna bérelni. A hitelkártyánk a lakókocsiban maradt. Ha szerencsénk van, így még Madigant is lerázhatjuk, bár titkon reméltem, hogy nem így lesz, valami kicsinyes bosszúvágy keltette bennem ezt az érzést. Amikor megérkeztünk a házhoz, még ki se szálltam, de már láttuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen vendégek. Ha a Masarati-ból nem jöttem volna még rá a látogatók kilétére, akkor az egyedi GR8BITR rendszám láttán, mert biztosra vehettem az illető kilétét. - Ah, Ian van itt – mondta Bones, a nemtetszésemnek hangot adva. - Látom – válaszoltam, de hangom természetesen csengett, tudtam, hogy Ian úgy is hallja és csak nevetne rajtam.

konyvfanoknak

196


Ian púp volt mindenki hátán. A bókjai gusztustalanok voltak és rajta kívül senki se élvezte. Ha nem ő lett volna Bones teremtője, talán, már „véletlenül” megkaroztam volna. - Cat – kiáltott Denise, aki az ajtóban állt. Szinte futva közeledett felém és a nyakam kör fonta a karját, majd halkan suttogta. – Hála az Égen, hogy itt vagytok. Már megőrülök tőle – szorított magához erőteljesen. Szinte fojtogatott a nevetés, de tudtam erről nem beszélt Spádéval. Jó volt látni, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki Ian-t idegesítőnek találja. Hogy Bones és Spadé, miért voltak vele olyan elnézőek azt soha nem értettem. - Cat. Justina. Crispin. – mondta Spadé Denise mögül. Spádé mindig az emberi nevén szólította Bones-t. – Hogy mennek a dolgok? - Nem olyan jól, mint reméltem, Charles – válaszolta Bones és ő is emberi nevén hívta Spádét, nem pedig azon a néven, amit Spádé a halál után vett fel. Tyler kivette Dextert a kocsiból és a földre tette. A kutya azonnal beiszkolt a házba. Anyám kurtán üdvözölte Denist és Spádét, aztán visszavonult a vendégszobába. Már majdnem hajnalodott és egy fiatal vámpír, mint anyám is, ilyenkor teljesen legyengül.

konyvfanoknak

197

Jeaniene Frost

Spádénál mindig jut nekünk hely. Ő egy tizennyolcadik századi nemes volt, így aztán több tucat hatalmas háza volt világszerte. Tyler mellém somfordált és Spádét nézte nyílt elismeréssel. - Kit tisztelhetek önben Mr. Magas, sötét, sármos úr? - A férjét – feleltem Denise felé biccentve. Az ajkam rángatózott a visszatartott mosolytól. – Tyler bemutatom neked Denise-t és Spádét. Tyler visszanyelt egy drámai sóhajt, amikor megrázta Denis kezét. - Jellemző. Minden jó pasi már foglalt. Denise felnevetett. – Örülök, hogy megismerhettelek. Cat, már mindent elmesélt nekem rólad. - Ahogy látod nem túlzott – viccelődött Tyler. Aztán a férfi tekintete Denise mögé siklott, a lélegzete elakadt, az arca átszellemült, tekintete buja lett. A gondolatai olyan gyorsan tódultak a fejembe, hogy szerettem volna, most azonnal kikapcsolni a gondolatolvasó képességemet, de sajnos ez nem így működött. - Tyler Iannel találkoztál már? – kérdeztem.

konyvfanoknak

198


- Apának tetszik – lehelte Tyler. Tyler kihúzta magát és a legsármosabb mosolya jelent meg az arcán.

Ian megfordult,

nekidőlt

az ajtófélfának.

A

haja

aranybarna volt és szélfútta, türkiz szemei pedig a tőle megszokott ördögi csillogással ragyogtak. - Eddig azt hittem, hogy Bones a legdögösebb pasi, akit eddig láttam, de tévedtem, te még annál is jobb vagy, igaz édes? – mondta Tyler és üdvözlésre nyújtotta a kezét. Ian egy elégedett pillantást vetett Tyler-ra, aki majdnem megbotlott, ahogy Ian felé közeledett. Amikor Ian megrázta Tyler kezét, a férfi vágyakozóan felsóhajtott. Ez az arc, ez a test… és ez a csomagolás….. – hallottam mielőtt sikerült volna kizárnom Tyler gondolatait a fejemből. - A gyilkos szellem még mindig szabadon jár – jelentettem be, hogy megpróbáljam elterelni Tyler figyelmét Ian-ről. - A csapda nem működött? – kérdezte Spádé összeráncolt szemöldökkel. - Gyilkos szellem? – tért magához Ian. – Igen, tudom, hogy lenyűgöző vagyok, de ez engem most jobban érdekel – rázta le magáról Tyler-t Ian.

konyvfanoknak

199

Jeaniene Frost

- Menjünk be és mindent elmondok – mondtam, majd Fábián és Elisabeth felé biccentettem, akik az autó felett lebegtek. – Ti is gyertek be srácok. Mindenkire szükségünk van.

konyvfanoknak

200


TIZENNYOLC Fordította: Nitty

Egy hét telt el a barlangban történt események óta. Azóta nem látogatott meg minket Kramer, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy Spádé az egészházat körbe rakta foghagymával és fűvel. A foghagyma és a fű mennyisége olyan sok volt, hogy Fábián és Elisabeth úgy döntött, hogy inkább a szomszéd házban kísértenek tovább. A szomszédban emberek laktak, ők nem bántották a két szellemet. Persze nem is látták őket. A rossz hír az volt, hogy már október nyolcadika volt. Elisabeth a szellem átjárókat rótta Kramert keresve, de csak ritkán bukkant rá és mire a közelébe férkőzhetett volna Kramer, már el is tűnt. Eddig semmi jel nem utalt arra, hogy Kramer bárhol is gyökeret vert volna, vagy talált volna magának egy nőt, de ha eddig még nem is történt meg, hamarosan be fog következni, ebben biztos voltam. Az óra ketyegett és nem építhettünk újabb csapdát. Sajnos Kramer már eleget látott és hallott ahhoz, hogy rájöjjön mire készültünk, és még ha találtunk volna egy másik barlangot

konyvfanoknak

201

Jeaniene Frost

tudtam Kramer még egyszer nem fog besétálni ugyan abba a csapdába. Már rég haza kellett volna mennünk, hogy Don megtalálhasson minket, ha szüksége lenne ránk. Ő nem tudtam, hogy hol lakik Spádé és Denise az USA-ba, így jobbnak láttam haza menni, ahol Don is elérhetett minket. Reméltem, hogy Madigan érdektelenné válik Don számára, most, hogy a barlang körüli incidens okozta károk helyreállításával foglalkozott, így aztán nem akartam ilyen sokat várni a hazatéréssel, de Denise allergiás rohamot kapott, ami miatt megijedtünk. Denise alakváltó volt és démoni képességei hatására halhatatlan, így gyakorlatilag semmi se árthatott neki, de úgy tűnt az allergia még is felülkerekedett rajta. - Ennem kell egy szelet tortát. Tyler te kérsz? – kérdezte Denise Tylertől, mint egyetlen embertől, aki elsősorban nem táplálkozott folyékony diétás étellel. Mi hatan a nappaliban pihentünk a vacsora után, ez volt az első normális esemény a héten. Tyler elég bohókásan festett. - Könyörgöm áruld el, hogy mi a titkod. Ha csak fele annyit ennék, mint te, már rég olyan kövér lennék, mint egy disznó – csipetnyi mosollyal fordult Denise felél. - Ha elmondanám meg kellene öljelek.

konyvfanoknak

202


És ha Denise nem is tenné meg, Spádé egy pillanatig sem habozna, ebben biztos voltam. Denise alakváltó és gyógyító képessége felgyorsította az anyagcseréjét, így Denise képtelen volt elhízni bármennyit evett is. De ha ez nem volt elég nagy titok, még ott volt az is, hogy Denise vére a vámpírokra drogként hatott, emiatt sokan szívesen megkaparintották volna maguknak Denise-t, hogy aztán eladják a vérét, így persze érthető volt Spádé aggodalma. - Én is kérnék egy szelet tortát – kiáltottam. Lehet, hogy vámpír vagyok, de ez még nem azt jelenti, hogy hagyom kárba veszni egy ilyen finom tortát. – De azt hiszem a tortát a szobámba fogyasztanám el, ha nem gond – próbáltam terelni a szót. – Kissé fáradt vagyok. Bones

szeme

csillogott

a

vágytól,

ahogy

a

tekintetünk

összetalálkozott. Azt hiszem kitalálta, hogy mire szolgál a torta ürügy valójában. - Hát, holnap találkozunk – álltam fel a kanapéról. Aztán bementem a konyhába átvettem Denise-től a tányért, amin egy hatalmas nagy szelet torta hevert és elindultam felfelé a lépcsőn. - Máris távozol Crispin? Nincs még ehhez túl korán? – kérdezte Ian gonoszkodóan.

konyvfanoknak

203

Jeaniene Frost

- Na, állj le, haver – válaszolta Bones, megkímélve engem attól, hogy valami hasonlót mondjak. Már a lépcső közepén jártam, amikor Dexter visító hangon kezdett el ugatni. Megfeszültem, de az ugatást Elisabeth hangja követte. - Tudom, hogy hol van Kramer! Megpördültem Elisabeth hangjára. Ő és Fábián az előszobában lebegtek. Bones a tortával a kezében megállta a lépcső aljában és nagyot sóhajtott. Ian pedig rosszindulatúan felkacagott. - Szerencsétlen az időzítés, babám – mondat Ian Elisabeth-nek, de ha azt mondanám, hogy most az egyszer nem értettem vele egyet, akkor hazudnák. Egy pici önző részem azt kívánta, bár csak egy pár órával később bukkantak volna ár Kramer-ra. Elisabeth mosolya hirtelen elhalványult. - Valami baj van? – kérdezte ijedten. - Nem. Semmi nincs – mondtam neki, miközben bánatos mosolyt vetettem Bonesra és elindultam lefelé a lépcsőn. – Hol van?

konyvfanoknak

204


- Sioux city, Iowa. – felelte. – Öt alkalommal is láttam ott egymás után, ez már túl sok ahhoz, hogy véletlen legyen. Ott kell lennie a következő áldozatának. - Nem azt mondtat, hogy Kramer soha nem választ egy azonos helyről több áldozatot? - Az igaz, hogy Kramer minden évben új helyszínt választ Halloweeni áldozásához, lehetőleg elég távol az előző áldozás helyszínétől. Tavaly például Hong Kong-ban tartotta az égetéses rituálét. És az áldozás után mindig gondosan elrejti az áldozati testét, hogy elkerülje a hatósági vizsgálatot, ami egy minden évben megismétlődő gyilkosság esetén elkerülhetetlen lenne. De a cinkosát és három áldozatát mindig ugyan onnan választja ki. Elrejti a holttesteket? - Miért érdekli őt, hogy a rendőrség nyomozást indít-e a gyilkosságok után, vagy sem? Hisz úgy se tudják őt letartóztatni. - A cinkosai miatt – felelte Elisabeth. – Ha Kramer segítői a médián keresztül megtudhatnák, hogy hogyan dolgozik, vagy is hogy felfogad valakit, aki segít a terv véghezvitelében, majd a végén őt is megöli. Ki segítene így neki?

konyvfanoknak

205

Jeaniene Frost

- Logikus. Szóval, ha jól értem Kramer a rituálé végeztével mindenkit megöl, akinek köze lehetett a dologhoz – fütyörészett Ian. – Csodálom a fickót a találékonysága miatt. - Biztos kedvelnéd – élcelődtem. Elisabeth nem szólt semmit, de az arca feszültséget tükrözött. Fábián átlebegett a szobán és a lány vállára tette bíztatóan a kezét. - El kell mondanod. Bones szemöldöke összeszaladt. - Mit kell elmondanod? – kérdezte Denise megelőzve Bones-t és engem. Elisabeth lehunyta a szemét, mintha épp összeszedné minden erejét. Ha lett volna szilárd teste arra kértem volna, hogy inkább foglaljon helyet, mert olyan rosszul néz ki, nos, mint egy kísértet. - Kramer nem akarja kifejezetten megöli a bűntársát, csupán elvarrja az elvarratlan szállakat, amik a bűntényhez és hozzá kötődnek – mondta alig hallhatóan. – Olyan embert választ társául, akiknek a hite megrendíthetetlen és aki számára a boszorkány üldözés Isten munkájának segítése. De aztán sokan,

konyvfanoknak

206


mikor látják, hogy mit csinál… a testükkel, rájönnek, hogy ez az egész hazugság. Bones arca elkomorult. Még Ian is úgy nézett ki, mint aki mindjárt elhányja magát. Denise úgy tűnt, nem nagyon érti, hogy pontosan miről is beszélünk. Az én gyomrom is összeszorult attól, ahogy a lelki szemeim előtt megjelent Kramer alakja, ahogy éppen szétfolyatja áldozata vérét egy dohányzó asztalon. - Meg is erőszakolja őket – jelentettem ki mély undorral, mikor megértettem, hogy mit akar mondani. Elisabeth lehajtott fejjel közeledett felém. - De csak az áldozás után. Ezúttal rögtön tudtam, hogy mire gondol és a düh, amit Kramer iránt éreztem egyre jobban feszítette a mellkasomat. Még Malleus Maleficarum könyvében olvastam arról, hogy Kramer mennyire gyűlölte a nőket. A női szexualitás volt a rögeszméje. Az volt a küldetése, hogy fizikailag és érzelmileg is megsemmisítse a nőket. Elisabeth idejében az inkvizítor ehhez abszolút szabad kezet kapott – nem volt senki se, aki felülbírálja a tetteit. Elisabeth végigélte azt a rémálmot, majd minden egyes alkalommal végignézte, ahogy Kramer újra és újra ugyan azt

konyvfanoknak

207

Jeaniene Frost

teszi azokkal az ártatlan lányokkal, amit vele is tett. Most pedig itt állt töretlenül és elszántan, készen arra, hogy az örökké valóságig küzdjön Kramer ellen, ha szükséges. - Csodálatos vagy, ugye tudod? – kérdeztem lenyűgözően. - Dehogy, csak hát nem maradt más választásom. Kramer mindenkit megölt, aki fontos volt számomra. A szobában csend uralkodott. A szemem sarkából láttam, ahogy anyám a könnyeit törölgeti. Ez felidézte azokat az emlékképeket, mikor azért könyörgött, hogy öljem meg őt, mert nem képes együtt élni újdonsült önmagával és a vér iránti éhségével. Teremtője megölte a szerelmét és meg is gyalázta őt azelőtt, mielőtt vámpírrá változtatta őt. - Sioux City, Iowa – ismételte a szavakat Bones. – Holnap ott leszünk. A múlt emlékeitől hirtelen kirázott a hideg. De tudtam most Kramer-rel kell foglalkoznunk. - Térjünk vissza egy kicsit Kramer-hez. Ha ő annyira igyekszik eltűntetni a nyomokat maga után, akkor miért választ mindig ugyan abból a városból áldozatot?

konyvfanoknak

208


Talán, ha van valami, amit fel tudnánk használni ellene. Miden sorozatgyilkos legyen az ember, vámpír, ghoul, vagy akár szellem, kell lenni valami gyenge pontjának és nekünk csak meg kell találnunk. - Miért használja továbbra is a szellem átjárókat? – rágódtam tovább. – Tudja, hogy a nyomában vagy és hogy így könnyen rátalálunk. - Talán azért, mert már meggyőződött arról, hogy nem jelentük veszélyt a számára. - Nem azért – vágott közbe Bones. – Kramer képes lenne másképp is utazni, de a cinkostárs hús vér ember, igaz? Emiatt Kramer mozgástere sokkal inkább leszűkül. Remek, Kramer senkit se tud addig elrabolni, amíg nem ölt tested, de ez csak Halloween éjszakáján történik meg. Tehát, ha lekapcsoljuk a bűntársát, akkor nem lesz képes ártatlan lányokat elrabolni. Ez a gondolat melegséggel töltött el. - Meg kell ölnünk a cinkosát azon nyomban, amint megtudjuk, hogy ki ő – mondtam. - Nem. Minden fej Bones fele fordult, még az enyém is. Megérintette az állást és hideg sötét tekintete megvillant.

konyvfanoknak

209

Jeaniene Frost

- Ha megtudjuk, hogy ki a cinkosa, akkor mi elkapjuk őt. Meghipnotizáljuk és kiszedjük belőle, hogy hol van Kramer és hogy hol akarja elvégezni a rituálét. Aztán mi Halloween-kor oda megyünk és megvárjuk, míg Kramer emberi alakot ölt és akkor lecsapunk rá. Hisz akkor sebezhetővé válik, nem igaz? Bámultam a férjem szikár alakját és el kellett ismernem, hogy milyen bámulatosan jóképű és éles elméjű. - Szóval, akkor most megyünk Sioux-ba, hogy megkeressük Kramer cinkosát – mondtam halkan. Bones szája mosolyra húzódott, amely félig félelmetes, félig észveszejtően gyönyörű volt. - Úgy ám.

konyvfanoknak

210


Tizenkilenc Fordította: Rosie

A hálószobába menet felvettem a csokoládétortát a földről, de már nem igazán vágytam rá, inkább csak nem akartam a lépcsőn hagyni. Perverz vagy sem, a gondolataim már az indokolt emberölés körül forogtak a tortaevés helyett. Nem csak nekem volt sötét hangulatom. Az anyám csak annyit mondott, hogy kocsikázik egy kicsit, és minden további magyarázat nélkül elhagyta a házat. Akár csak egy semmiség is lehetne, ha azért ment volna, hogy találjon valakit, akiből ihat, de nem hiszem, hogy az éhség motiválta. Személy szerint nem akartam megtudni, hogy mi történt Elisabethtel a halála előtt, mivel, hogy anyám ugyan ezeket élte át miután elrabolták és erőszakkal vámpírrá változtatták, ráadásul mindezt azért, hogy egy másik vámpír buszút álljon rajtam. Fabian és Elisabeth utána szintén távoztak, persze nekik nem volt szükségük autóra. Belegondolva az összes beteges dologba, amit Kramer és a többiek tettek, úgy éreztem, mintha valami láthatatlan koszréteg burkolna be, ez pedig arra késztetett, hogy elmenjek zuhanyozni miután bementem a hálószobába. Nem tudtam lemosni Kramer

konyvfanoknak

211

Jeaniene Frost

mocskát a világról – egyelőre – de magamról legalább lemoshattam lefekvés előtt. Mikor húsz perccel később kijöttem a fürdőszobából, Bones az ágy szélén ült, elgondolkodva simogatva a macskámat. A cipőjét már levette, az inge pedig ott hevert mellette a földön egy kupacban, de ennél jobban nem vetkőzött le. Megálltam miközben a hajamat törölgettem. Általában, Bones nem végzett félmunkát, de ő csak ült ott, mintha nem maradt volna energiája arra, hogy levegye a nadrágját. -

Minden rendben van? – Kérdeztem közelebb lépve.

Kicsit elmosolyodott, figyelmen kívül hagyva a macskámat, hogy kinyúljon értem, és a csípőmön pihentesse a kezét. – Csak arra gondoltam, mikor azt mondtam, hogy ha ennél nyugodtabban viselném a körülményeinket, ahhoz szívnom kéne. Mint kiderült, elszóltam magam. Még egy lépést tettem, így a köpenyem vékony anyaga majdnem az arcát súrolta. – Ja, bizony. Néha a Sorsnak elég sötét humora van, nem igaz? -

Meg kell valamit beszélnünk, Cicuska.

Annyira komolynak hangzott, hogy az idegességtől összeszorult a gyomrom. – Mit?

konyvfanoknak

212


-

Határokat, - mondta határozottan. – Meg akarom állítani

Kramert. Főleg az ő fajtája miatt lettem bérgyilkos, amint egyszer régen elmeséltem neked. De, bármennyire is csodálom a bátorságát, nem akarom, hogy olyanná válj, mint Elisabeth. Hátrébb léptem, hogy ránézhessek, egy sötét tincset a füle mögé igazítva. – Ezt hogy érted? -

Soha sem fog leállni az üldözésével. Ezt fogadta el az

életcéljának, de nagyon valószínű, hogy nem fogjuk tudni csapdába csalni. Mindenképp megpróbáljuk, de – Bones csettintett, miközben kifújta a levegőt – levegőből van egész évben egy éjszakát kivéve, szóval a szó szoros értelmében a szelet kergetjük. Nem azt mondom, hogy feladjuk, ha nem tudjuk elkapni most Halloweenkor, de ezzel arra célzok, hogy egy nap, ha Elisabeth nem is áll le, nekünk abba kell hagynunk. -

De egyszerűen nem hagyhatjuk meglógni ezek után –

vitatkoztam

egyből.

–

Hogy

gondolhatnánk,

arra,

hogy

kiszállunk? Hallottad, hogy mit tett! És egészen addig folytatni fogja, míg meg nem állítjuk. Bones megfogta a kezem, erőteljes, sötét szemeivel engem nézett. – Pontosan erre gondoltam, mikor azt mondtam Elisabeth-té változol. Minden egyes pillanatát az elmúlt ötszáz évben Kramerre áldozta, így vagy úgy, és mindennek ára volt számára,

konyvfanoknak

213

Jeaniene Frost

nem igaz? Csupán a bosszúról szóló terveinek szánta az életét, és bár több mint megérdemelné az elégtételt, nem akarom látni, hogy te is végigmész ezen az úton. Néha, emberek, akik megérdemelnék a bosszút, nem kapják meg, és vannak emberek, akik megérdemelnék a büntetést, mégis sikerül megúszniuk. Sóhajtott és elengedte a kezemet, egy izom rángatózott az állán, mielőtt újra megszólalt. -

Nem azt mondom, hogy most Halloweenkor megpróbáljuk,

és ha elbukunk, akkor leállunk. Hajlandó vagyok éveket áldozni erre, mert azt akarom, hogy ezt a seggfejet bezárjuk egy dobozba, így örökre megtanulná milyen az a tehetetlenség és rettegés, amire másokat ítélt, de el tudom azt is fogadni, ha ez nem valósul meg. Neked is el kell ezt fogadnom, mert ezt tudva – nem engedem, hogy feláldozd magad, egy soha véget nem érő küldetésért, egy olyan személy legyőzéséért, akit lehet, hogy el sem lehet kapni. Ökölbe szorult a kezem. – Meg tudnád tenni ezt? Hátat fordítanál Elisabethnek és Kramer összes jövőbeli áldozatának, tudva, hogy mi történik? Hagynád azt a gyilkos seggfejet nyerni – -

Ez nem egy játék, Cicuska, - szakított félbe. – Ez az élet, és

mindig lesznek igazságtalanságok, nem számít, milyen nehéz ezt

konyvfanoknak

214


elfogadni. A legjobb tudásunk szerint megyünk Kramer ellen, de ha elbukunk, akkor elbukunk. És utána tovább lépünk. Már vettem a levegőt, hogy elmondjam, mi a véleményem erről a meghátrálós

hozzáállásról,

de

Bones

erős,

mindentudó

pillantásával szemben egy hosszú beszéd helyett csak egy nagyot sóhajtottam. Kramer volt a legsötétebb példája a gonosz tevékenységének, ezért árulásnak tűnt mindazzal szemben, amiért azok a nők szenvedtek, hogy beismerjem, Kramer örökre használhatja arra a szellem mivoltát, hogy megússza a büntetést. Az ösztönös válaszom az lett volna, hogy Baszd meg, akkor is elkaplak, ha ez lesz az utolsó cselekedetem! És épp ezért hagyta Elisabeth, hogy ő töltse ki az életét, míg semmi másnak nem maradt benne hely. Egy részem még mindig egy

jégszívű

szörnyetegnek

akarta

hívni

Bonest,

amiért

egyáltalán számításba vette a lehetőséget, hogy egy nap abbahagyjuk Kramer üldözését, de ez csak tagadás lett volna részemről. Nem gondoltam komolyan azokat a csúnya szavakat, és nem is lettek volna igazak; mindazonáltal majdnem felszínre törtek. A tudat, hogy majdnem megtámadtam a férfit, akit szerettem, azért mert rámutatott, egy olyan egyértelmű dologra, mint hogy egy olyan világban éltünk, amiben néha előfordult, hogy a jó nem győzött a gonosz felett, és hogy a jófiúk nem

konyvfanoknak

215

Jeaniene Frost

lovagoltak ki a naplementében, ráébresztett, már milyen messze jutottam Elisabeth útján. Még mindig csodáltam az akaraterejéért az ismétlődő, pusztító körülmények között, de most már sajnáltam is. Elisabeth azért élt, hogy bosszút álljon Krameren, és semmi másért. Mennyivel gazdagabbak lettek volna azok a hosszú évek az életében, ha továbbra is kereste volna a megoldást, hogy megállítsa Kramert, de emellett élt volna valamiért, mint a barátság vagy a szerelem? -

Nem fogsz emiatt elveszíteni, - mondtam végül. – Kramer

legyőzése a célom, pokolian fogok próbálkozni, hogy ezt megvalósítsam, de Te, Bones… te vagy az életem, és mindig az is maradsz. Felállt, kezébe vette a kezemet. Lassan, a szájához emelte, megcsókolva a gyűrűt, amit először két évvel ezelőtt húzott az ujjamra. Majd felfelé haladt a szája a kezemen, körbe ment a csuklómon, mielőtt folytatta az útját felfelé a karomon, a pillantása sose engedte el az enyémet. Időközben elérte a vállamat, vágytól és más, mélyebb érzelmektől remegtem meg. Sírni akartam az összes olyan elvesztegetett évért, mikor hagytam, hogy a körülmények elválasszanak bennünket, és le akartam tépni a nadrágját, hogy bennem lehessen, olyan közel kerülve egymáshoz, amennyire két ember lehet.

konyvfanoknak

216


Egy nyögés hagyta el a számat, mikor a szája a nyakamat kényeztette, az ajkai és a szemfogai ingerelték az érzékeny bőrt. Elkapta a csuklómat, mikor megpróbáltam a hátára csúsztatni a kezemet, gyengéden az oldalam mellett tartva. Ezúttal kicsit csalódottan nyögtem fel. Bár annyira közel volt hozzám, hogy az aurája úgy ölelt körbe, mint egy láthatatlan felhő, a testünk nem ért össze. Az egyetlen kapcsolatunk az a szája volt a nyakamon és ujjai, amik a kezeim köré fonódtak, és ez nem volt elég. Mikor előre mozdultam, egy lépést hátrált, a kuncogását éreztem a nyakamon. -

Még nem most.

De, most. Ismét közelebb húzódtam, de Bones megint kitért előlem. Még a köntösömet sem tudtam lecsúsztatni, hogy elcsábítsam a meztelen bőrömmel, mivel még mindig gyengéden, de mereven tartotta a csuklóimat. -

Bones, - suttogtam. – Meg akarlak érinteni.

Mély morgása végig morajlott a torkomon. – És én is meg akarlak érinteni téged, Cicuska. Szóval maradj egyhelyben és engedd, hogy megpróbáljam. Mit értett az alatt, hogy megpróbálja? Itt voltam előtte, azon igyekezve, hogy összefonjam a testünket, és ő volt az, aki megakadályozott ebben. Mindössze annyit kellett volna tennie,

konyvfanoknak

217

Jeaniene Frost

hogy elengedi a csuklómat és körülbelül két másodperc leforgása alatt már a testünk minden négyzetcentimétere összeérne – Elakadt a lélegzetem, meglepetés és az extázis söpört végig rajtam, a váratlan simítástól a mellbimbóim érzékeny csúcsán. Megkeményedtek egy másik érintés reményében, és jött is, majd otthagyta őket fájón, még többre vágyva. De Bones kezei nem hagyták el a csuklómat, a száját pedig még mindig a nyakamnak nyomta, elgyengültem a vágytól, amint a nyelve és agyarai bizonyos területeket súroltak. -

Hogyan? – Böktem ki, a kérdés egy nyögésben végződött,

mivel olyan érzésem volt, mintha mindkét csúcsot lassan, érzékien megcsipkedte volna. A kezei megszorították a csuklómat. – Mert pokolian meg akarlak érinteni, de nem engedem magamnak. Így az agyam megteszi

helyettem.

Érezd,

hogy

hol

akarlak

éppen

megérinteni… Nem volt időm gondolkodni az új erején, mivel egy hosszú, meghitt cirógatásnak hála megremegtem a gyönyörtől. Az ágyékom mohón összeszorult, még többet követelve. A gondolat, hogy titokban gyakorolnia kellett a telekinetikus képességeit, hogy ilyen ügyessé váljon, jutott hirtelen eszembe, míg egy másik kínzó cirógatás minden tűnődésemet eltüntette, csak a vágy

konyvfanoknak

218


maradt. Bones folytatta az nyakam csókolgatását, a nyelvével tisztította le azokat a vércseppeket, melyek akkor keletkeztek, mikor a szemfogai átszúrták a bőrömet. Egy élesebb, nyersebb nyögés hagyta el a számat, a szemhájam leereszkedett az erotikus érzésektől, amíg a látásom egy nehézfedeles réssé szűkült. Ezért szükségem volt még egy másodpercre, hogy észrevegyem a kis tárgyat pont mögötte, de az ösztöneim átvették az irányítást, mielőtt az agyam felriadt volna a kéjes gyönyörből. Kirúgtam Bones alól a lábát, egy pillanattal az előtt, hogy Helsing hangosan felszisszent, Bones elé vetve magam, hogy megvédjem a közeledő késtől. Tűz égetett, az arcomat egészen a nyakam hátuljáig tartó vágástól. Bones megfordult, elhúzva a késtől, ami a testembe vágott. Az arcomba hulló vörös hajfüggönyön keresztül, egy sötét, átlátszó alak kezdett kibontakozni a szobában. -

Kramer! – kiabáltam.

konyvfanoknak

219

Jeaniene Frost

HÚSZ Fordította: Évi

Bones kinyúlt az éjjeliszekrényre a zsályáért és az öngyújtóért, de a szellem belecsapódott, mielőtt esélye lett volna elérni őket. Az öngyújtó a szoba túl felére repült, a zsályát pedig az éjjeliszekrény maradványai temették be. A kés megint Felém lendült, de mielőtt újra elért volna Hozzám, Bones egy medveöleléssel odébb gördített minket. A fájdalmas rándulása miatt tudtam, hogy nem volt elég gyors, de azt nem láttam, hogy hol sérült meg pontosan. A mellkasánál fogva próbáltam eltolni Magamtól, de erre még erősebben szorított magához, pajzsként védve az újra meg újra lecsapó ezüst pengétől, ami minduntalan belénk hasított hiába próbáltuk elkerülni. Az ajtónk hirtelen kivágódott. Denise barna haja csak úgy lobogott körülötte, ahogy berontott a szobába egyik kezében egy köteg zsályával, míg a másikban egy öngyújtót szorongatott. Mielőtt akár csak esélye lett volna összeérinteni a kettőt, az ágyunk hirtelen felé lendült és le is tarolta. A zsályákat sikerült a kezében tartania, de az öngyújtót elvesztette, végig csúszott a szobán egészen addig a helyig ahol Helsing kucorgott keservesen nyávogva. Újabb

konyvfanoknak

220


futólépések hangoztak fel a folyosó felől, mire a szoba teljes addig még épen maradt, illetve szétszúzott bútorzata végig repült a szobám tökéletesen elvágva minket a meneküléstől. Az ajtó maradványainak csapódó bútorok zaján kívül egy sokkal dermesztőbb hangra lettem figyelmes, a fegyvertartó zsákunk zipzárjának nyílására. Mielőtt egyáltalán figyelmeztethettem volna a többieket, már egy csomó ezüst repült Felénk torpedóként. Bonesnak is hallania kellett, mivel rögtön tovább gördített minket, de olyan erővel, hogy a szobával szomszédos fürdő falát áttörtük, közben Spade szitkait is hallottam a szellem miatt. - Nehogy begyere! A szoba teli van repülő ezüsttel! – üvöltötte Denise. - Mindenki rendben van, maradj nyugton! – kiáltotta Bones is, amikor az ajtó felől érkező tompa puffanások jelezték, hogy Spade a puszta testével akarja áttörni a barikádot. Ha végiggondolja a helyzetünket, könnyen rájött volna, hogy a puszta falat simán áttörhetné sokkal kevesebb erőfeszítéssel, de mivel nem akartam még Vele is tetézni a kialakult helyzetet, eszemben sem volt tájékoztatni erről a dologról. - Kezdj el zsályát égetni az ajtó előtt! – folytatta Bones gyorsan. – Nem lesz képes sokáig elviselni a hatását!

konyvfanoknak

221

Jeaniene Frost

Aztán megragadta a díszes pult szélét, majd darabjaira törte, így biztosítva egy kis védelmet a szobában száguldozó késektől. - Tartsd Magad elé, Cicus! – mondta, miközben Felém nyújtotta az egyik csináldmagad-pajzsát. Aztán maga elé kapott egy kisebbet, miközben észrevettem, hogy a kiömlő vére már vörösre festette a kezét. - Most meghalsz Asszony! – sziszegte Kramer. Azt hittem hozzám beszél, bár a fürdő romjai mögül nem láttam tisztán, aztán hirtelen meghallottam Denise zihálását. - Denise! – üvöltötte Spade. - Maradj kint! Tudod, hogy nem tud megölni Engem! – kiáltotta vissza, de közben fájdalmasan csuklott el a hangja. Bones-szal együtt berontottunk a hálóba magunk előtt tartva a tákolt pajzsainkat, amikre szinte azonnal szükségünk is lett, mivel a megjelenésünkkel egy időben az összes szúró-vágó tárgy a szobában villámgyorsan felénk kezdett száguldani. A fájdalom különböző fokait éltem át, amikor a kések a karjaimba, vállaimba és lábaimba csapódtak, de a pajzsnak hála a szívem biztonságban volt, és csak ez számított, mivel minden más idővel meg fog gyógyulni, ha ezt sikerül túlélnünk. Denise a szoba túlsó végében hevert, bíbor csíkban folydogált a haja alól a vére, ami egy

konyvfanoknak

222


fejsebből származott, továbbá teljes testét kisebb nagyobb vágások borították, melyekből szintén vér csordogált eláztatva a ruháit. Egy pillanatra megtorpantam, le kellett győznöm azt a szinte mindennél erősebb késztetést, hogy valahogy hozzá jussak. De ha ezt tettem volna, azzal csak a sérülései számát növeltem volna, mivel Kramer minden kést utánam küldött. Denise-nek csak a helyén kellett maradnia, mivel nem rá vadászott, hanem Ránk. - Denise, próbálj kijutni valahogy! – suttogtam. - Ebben a szobában én vagyok a legkevésbé veszélyben. – válaszolta. Kramer ezt a pillanatot választotta, hogy újra Nekünk ugorjon, alig hagyva arra időt, hogy az ócska pajzsokat magunk elé szoríthassuk. - Abbahagyni! – üvöltötte Denise, de a szellem nem törődött Vele. - Keresztbe akartatok tenni Nekem? – sziszegte Kramer. - Most elpusztítalak Benneteket!

konyvfanoknak

223

Jeaniene Frost

Bones németül válaszolt Neki valamit. Nem értettem valami jól, hogy mit mondott, de az elég nyilvánvaló volt, hogy csak olajat öntött a tűzre, mivel még több kés került elő, de ezúttal csak rá irányultak a támadások. - Siess már azzal a rohadt zsályával! – kiáltottam Spade-nek elkeseredetten. Spade elég rendesen ellátta a házat fegyverekkel, de sajnos ez most mind a hátrányunkra vált, mivel mi nem harcolhattunk velük a szellem ellen, de ő elég rendesen apríthatott minket vele. Plusz, állandóan újrahasznosította a késeit, mivel hihetetlen sebességgel rántotta ki belőlünk őket. Olyan volt, mintha most még

több

erőre

tett

volna

szert,

mint

amit

korábban

tapasztaltunk, de hogy azért-e mert egyre közeledett a Halloween, vagy azért mert tényleg feldühítettük, amikor megpróbáltuk csapdába csalni a barlangnál? Egy újabb ezüst roham elől lebukva, próbáltunk a szoba padlójáról egy kis zsályát felszedni, miközben folyamatosan résen kellett lennünk az újra meg újra lecsapó kések miatt, valamint az átkozott szellemre is ügyelnünk kellett, mivel egy szempillantás alatt felbukkanhatott mellettünk,

és

égető

energianyalábokkal

csapkodhatott

bennünket, így aztán mozoghattunk olyan gyorsan, ahogy csak

konyvfanoknak

224


tudtunk, képtelenek voltunk kiszámítani, hogy a következő támadás honnan fog érkezni. Kramer-nek mindössze egy szerencsés szúrásra volt szüksége ahhoz, hogy Bones-t vagy engem örökre kivonjon a forgalomból. - Takarodj a házamból rohadék! – vicsorogta Denise. Egy pillanatra sem vesztve a figyelmemből, nem tudtam nem arra gondolni, hogy a helyzet erősen hajaz arra, mintha 10 halhatatlan Mike Tyson-nal bokszolnék egyszerre. Odapillantottam, ahol korábban Denise hevert, és lemerevedtem. Bones még épp időben rántott le, egy rakás ezüst tőr elől, amelyek a mellkasomat célozták be, amik aztán így a mögöttünk lévő falon csapódtak be, de még akkor sem voltam képes levenni a szemem a szoba másik feléről. - Bones…Ő…Ő… - motyogtam, majd inkább odamutattam. Odakapta a fejét, majd elkerekedtek a szemei ahogy azt a növekvő alaktalan masszát nézte, miközben majdhogynem már szórakozottan emelte fel a kezét, hogy kivédje a következő adag ezüstöt. A különös hangokra már Kramernek is fel kellett figyelnie. Ezért hirtelen arra fordult, abban a pillanatban az

konyvfanoknak

225

Jeaniene Frost

összes kés a földre zuhant, miközben úgy nézett ki, mintha varázslattal odafagyasztották volna. - Drache. – krákogta. A furcsa lény testének az alsó fele a korábban tágas szoba nagyját kitöltötte, miközben a nyaka eltűnt a mennyezeten lévő lyukban. Kanyargó

minták

borították

az

amúgy

zöldesfekete

a

krokodilénál is keményebbnek látszó bőrét, ami még jobban elsötétült hatalmas lábainál. A testemnél vastagabb farka a szobában keringett a maradék bútort is tönkretéve, mígnem élő barikádként Bones és körém tekeredett, miközben két hatalmas sötétzöld szárnyát félig szétnyitotta, és lyukakat vájt a szőnyegbe a végükön lévő tüskékkel, miközben próbálta kiegyensúlyozni hatalmas testét. Majd újabb törmelék zápor hullott ránk, miközben újabb rés keletkezett a plafonon, amin hatalmas fejét átdugta és parázsló bíbor szemeit a szellemre függesztette. - Denise most aztán túltettél Magadon! – mondta Bones lenyűgözötten. Én még mindig nem jutottam szóhoz sem. Láttam már máskor is Denise-t alakot váltani, egyszer macskává, máskor pedig a tökéletes másolatomként, de soha még csak eszembe se jutott volna, hogy valami ilyen varázslatos lénnyé is át tud alakulni. Nem egészen tízlábnyira Tőlem, egy valódi sárkány állt, szinte

konyvfanoknak

226


pontos mása annak, amit a „Reign of Fire” filmben láttam, azzal a különbséggel, hogy ez egy kicsivel kisebb volt, és a széltében a filmbeli sárkány felének felelt meg. Ha még tüzet is tud okádni, biztos voltam benne, hogy elájulok. Kramer még mindig ott volt, ahol korábban, talán abban reménykedett, hogyha nem mozdul, akkor láthatatlanná válik majd. Úgy tűnik teljesen elfelejtette, hogy erre egyébként képes is, mivel az arckifejezése tisztán elárulta, hogy most bárhol szívesebben lenne, mint a rámeredő tűhegyes fogakkal rendelkező rendkívül dühös sárkány előtt. Főleg így, hogy a teremtmény lenyűgöző méretei miatt Kramer szinte a sárkány ölében volt. Az ablak kitörésére eszméltem, amint valami bútordarab áttörte az üveget, pályája közben majdnem elsodorta a már amúgy is rémült macskámat, mígnem a sárkány egyik lábánál ki nem kötött. - Szoba szerviz! – rikkantotta Ian, ahogy belesett az ablak helyén át. Mind a két keze tele volt zsályával, de abban a pillanatban ahogy meglátta a sárkányt ő is lefagyott, még a szája is tátva maradt döbbenetében. - Isten az Atyám, vagy megvakultam vagy hallucinálok! - Ne csak a szád tátsd, dobd ide a zsályát! – mordult rá Bones.

konyvfanoknak

227

Jeaniene Frost

Ian megrázta a fejét, hátha akkor eltűnik a sárkány, de mivel ez nem történt meg, hozzávágta a szellemhez a zsályát bár az megpróbálta kikerülni, ahogy hirtelen felocsúdott. Még több vakolat és fa potyogott ránk a következő pillanatban. Aztán hirtelen csak Spade tűnt fel az ajtót takaró barikád helyén, még épp időben mentettem meg a macskám attól, hogy a törmelék teljesen maga alá temesse. Spade is egy rakás zsályát tartott a kezében, amit azonnal el is kezdett lengetni és szétszórni a szobában, így Kramer beszorult a két vámpír és a sárkány közé, akit szemmel láthatóan nem nagyon akart kikerülni, így aztán durva német káromkodások között felszívódott. - Mi a szentséges szar ez? – kérdezte döbbenten Tyler miközben még több zsályával felszerelkezve kukkantott be Spade válla mögött a szobába. Az arckifejezése elég széles skálán változott kezdve

a

hitetlenséggel,

a

félelemmel,

majd

végül

az

elragadtatással, ahogy a sárkány teste elkezdett hullámozni, majd a mérete is elkezdett csökkeni, míg végül újra Denise-szé nem alakult, aki néhány vérnyomon kívül anyaszült meztelen volt. Úgy tűnt, hogy Ian visszanyerte a hangját, mivel meglehetősen furcsa pillantással nézett Spade-re. - Te egy olyan nővel kamatyolsz, aki sárkánnyá tud válni? – kérdezte. – Azt a rohadt

konyvfanoknak

228


Charles! Tisztára belebetegszem az irigységbe! - Ne most! – szólt rá Spade, miközben lekapta a pólóját, hogy az immár visszaváltozott Denise fel tudjon venni valamit, miközben én valami takarót próbáltam az ágy maradványai közül előhalászni, de teljesen reménytelen volt a helyzet. - Cicus, először ezzel foglalkozzunk! – mondta Bones, és elkezdte kihúzgálni a késeket a testemből. Minden egyes tőr illetve kés kihúzásakor

összerezzentem, olyan érzés volt, mintha a

testemből egy darabka húst is magukkal rántottak volna. - Tyler, hoznál néhány takarót a másik szobából? – kértem meg, miközben a Bones-ban lévő késekkel kezdtem el foglalkozni, amit szó nélkül tűrt, pedig tudtam, hogy ugyanannyira fájnak neki, mint amennyire Nekem is fájtak. Tyler elment a takarókért, közben hallottam ahogy arról morog valamit, hogy ez volt a legőrültebb dolog, amit valaha is látott. Spade Denise-t ringatta, aki kicsit rozogábbnak nézett ki, mint más váltásai után szokott. Talán a vérvesztesége miatt, bár a sebei már begyógyultak. Vagy csak a testének szüksége volt egy kis pihenésre, miután egy tonnás misztikus lény alakját vette fel korábban, ami ráadásul olyan félelmetes volt, hogy még egy őrült szellem is összepisilte magát tőle.

konyvfanoknak

229

Jeaniene Frost

Eközben Tyler köhögve vissza is érkezett és Denise-nek nyújtotta a takarókat. Füst töltötte be a szobát, ahogy sorra gyulladtak meg a kárpitok minden felé az égő zsálya le-lepottyanó levelei miatt. - Tűz van! – nyögtem, miközben Bones az utolsó ezüst tőrt húzta ki Belőlem. Én

már

végeztem

az

ezüsttelenítésével,

szóval

sokkal

hatékonyabban tudott részt venni a tűz megfékezésében, mint én. Berohantam a fürdőbe, ahol minden csapot kinyitottam és elkezdtem az összes kéznél lévő törölközőt és más anyagokat bevizezni, majd a legnagyobb gócpontokra dobáltam őket. Bones, Spade, Denise és Ian a kisebb helyeket taposta, hogy megszüntessék a tüzet. Hamarosan megfékeztük a tüzet a szobában, és már csak a tűzálló helyeken égett zsálya, úgy mint az ágykeret fém betéteinél, és a fürdőszobai pulton elhelyezett „pajzsainkon”. Fejemet rázva néztem szét a teljesen tönkretett, eláztatott, megperzselt szobában, a kitört ablakokon, a plafont elborító lyukakon, és a földön szanaszét heverő ezüst késeken illetve a szoba berendezéséből kimeredőkön is. - Spade. most komolyan, soha többet ne engedd, hogy Nálad éjszakázzunk. Ez már a második eset, hogy az egyik szobádat teljesen lepusztítjuk.

konyvfanoknak

230


Csak a vállát vonogatta válaszul, szemmel láthatóan sokkal jobban érdekelte, hogy minél több zsálya égjen a szobában, mint az hogy a berendezés pusztulásával törődjön. Hallottam, hogy egy kocsi hajt fel a házhoz. Úgy néz ki visszatért az anyám. És valóban néhány perc múlva már meg is jelent a háló falán ütött lyukban, arcán egy fajta sokkolt kárfelmérő arckifejezéssel. - Catherine, mégis mi történt? - Mindenki jól van? – kiáltott be az udvarról Fabian. Oda mentem az ablak maradványaihoz, hogy kinézve lássam Őt és Elisabeth-et, amint a zsálya felhő alatt lebegve próbálnak ránk látni. - Mi történt? – ismételte Bones jegesen, miközben mellém lépett az ablaknál. Fagyosan csillogó szemekkel nézte a két szellemet. – Mi van azzal, hogy Ti ketten követitek?

konyvfanoknak

231

Jeaniene Frost

HUSZONEGY Fordította: Nitty

Összeráncoltam az orromat, ahogy beléptem a kis ház pici nappalijába. Az egykori lakók dohányoztak. A falak és a szőnyegek beitták a dohány erős illatát, de ez a szag még mindig jobb volt, mint a foghagyma mindent átható maró illata, vagy a fűé, ami az elmúlt napokban körül vett minket Spádénál. De ezek mind nem sokat értek. Kramer túl erős volt ahhoz, hogy némi fű és foghagyma távol tartsa őt. Próbáltam a dolgok jó oldalát nézni, ami azt jelentette, hogy nincs többé szükségünk a foghagymára, se fűre, de még a rosszarcú olasz drogdíler se. Ilyen az amikor egy pohár félig tele van, igaz? Az első dolgom volt, mielőtt még elengedtem a cicámat, hogy meggyújtsam a zsálya illatú füstölőket, amiket a Szt. Louis-i városlátogatásunkkor szereztünk be. Az utazás alatt egy pillanatra se hunytuk le a szemünket, be kellett szereztünk egy jó pár dolgot és szállást se volt olyan egyszerű találni, de nem maradhatunk Spádénál Kramer látogatás után. Spádé és Denis épp olyan szélszebbesen pakoltak össze, mint mi. Komoly bűntudatom volt, amiatt, hogy nem térhettek vissza az

konyvfanoknak

232


otthonukba addig, amíg el nem kapjuk Kramert. Egyébként ki gondolta volna, hogy Kramer úgy dönt, hogy ismét meglátogat minket. És ki tudja mikor és hol szándékozik ismételten felbukkanni? Végtére is nem égethetünk örökké zsálya illatú füstölőket a lakásban. Azt tudtam, hogy Tyler velünk akar majd jönni és reméltem, hogy anyám is így dönt, de az meglepett, hogy Denise és Spádé is eltökélték

velünk

tartanak

Sioux-ba.

Guess

Kramer

a

véletlenszerű rajtütésével két új ellenségre tett szert magának, de abban nem voltam biztos, hogy Denise alakváltó képességét arra szeretné használni, hogy ismételten elijessze a szellemet a sárkány figurával. Ugyan még egy sárkány se árthat Kramernek, de azért megrémítette és ha túl is teszi megát az első megrázkódtatásokon, akkor is örökre emlékezni fog rá. Ian azzal jött, hogy úgy sincs jobb dolga és amúgy is nagyon kíváncsi, hogy Denis milyen újabb alakváltó trükkel rukkol majd elő. Annak ellenére, hogy számomra ellenszenves volt Ian azt azért el kellett ismernem, hogy ravasz, erős és gyakorlatias vámpír, ami Kramerrel szemben jól jöhet. Az is igaz, hogy Ian általában nagyon idegesítő tudott lenni, de azt nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy Bones-hoz és Spádéhoz mindig is hűséges volt a maga módján. Mindig is törődött velük.

konyvfanoknak

233

Jeaniene Frost

A csoportból, már csak Fábián és Elisabeth hiányzott. A két szellem a szellem átjárókat használva mozgott. Bár mindketten megesküdtek arra, hogy nagyon óvatosak voltak és Kramer nem követte őket Spádé házába, de még is túl sok volt az egybeesés. Kramer, már kétszer is megtalált minket és ráadásul a Marie-től kapott képességem is eltűnt. Nem akartunk kockáztatni. Mikor Kramer Ohio-ban ránk talált, azt annak tudtam be, hogy ott a legvékonyabb az a pajzs, ami elválasztja természetfelettit a való világtól és hát a képességeim révén ott könnyebben rám találhatott, de Szt. Louis-ban nem emiatt talált ránk és abban is kételkedtem, hogy Kramer-nek kétszer is ekkora szerencséje lenne. Így aztán mi Sioux City egyik felében béreltünk házat a Morningside nevezetű városrészben, Fábián és Elisabeth pedig a város másik felében kerestünk egy házat a Kelly Parknál. Szükségük volt egy tőlünk független helyre és már egy új kommunikációs módszert is kidolgoztunk. A szellemeknek nem volt szükségük bútorokra, konyhai berendezésekre, így a számukra kibérelt lakás üres volt, csak egyetlen dolog volt benne: telefon. Elisabeth ugyan még sose használt telefont, de ki mondta, hogy egy több száz éves szellem nem tanulhatja meg használni a mobiltelefont? Azt már tudtuk, hogy a szellemek

konyvfanoknak

234


hangja nem terjed mobiltelefonon keresztül, így hát én beprogramoztam a telefonba előre gyártott szöveges üzeneteket, amiket adandó alkalommal el tudtak nekünk küldeni. Így Elisabeth és Fábián nyugodtan követhetik Kramert, nem kell aggódniuk amiatt, hogy ránk talál és közben a két szellem meg tudják nekünk üzenni, hogy hol van Kramer és mit csinál. Persze, ha a dolgok rosszra fordulnak, akkor eljöhetnek hozzánk, mint a régi szép időkben. - Az édesanyád lakhatna Ian-nel – jegyezte meg Bones, mikor belépett a házba. Denis és Spádé egy szobában fognak lakni teljesen érthető okokból és nem voltam meggyőződve arról, hogy Tyler rábízhatom Ian-re, ha esetleg Kramer megjelenik itt a zsálya és a többi óvintézkedés ellenére. Tehát jobb, ha Tyler velünk marad anyám pedig Iannel. Bones elment, hogy megnézze minden rendben van-e a többi szobával a házban. - Esküszöm, hogy az a nő még nálad is rosszabb – mondta Tyler és követte Bonest. – Ian adott neki egy pofont, amikor a városban sétáltak és erre ő azt mondta neki, hogy …. - Ian megpofozta az anyámat? – csattantam fel. Tyler bólintott, én pedig abba hagytam az illatosítók elhelyezését a házban és

konyvfanoknak

235

Jeaniene Frost

megragadtam az ezüstkarómat, éreztem, ahogy az agyaram maguktól elővillantak. – Vár itt, mindjárt jövök. Bones elállta az utamat. – Nyugodj meg, szivi. Ian megígérte nekem, hogy egy ujjal se fog hozzáérni az anyádhoz. Egy pillanatig szó nélkül álltam ott, vitatkozni akartam, de aztán eszembe jutott, hogy ha Ian megígérte Bones-nak, hogy nem ér hozzá az anyámhoz, akkor be is fogja tartani, különben Bones felszeleteli őt apró darabokra. - Nem bízol bennem? - Benned igen, de benne nem – motyogtam. Bones megragadta a vállamat. – Ha bízol bennem, akkor vedd úgy, hogy minden rendben lesz. De ha tévednék, akkor esküszöm, hogy a saját kezemmel fogom őt le miközben te annyiszor szúrod őt le, ahányszor csak akarod. Ettől a képtől kénytelen voltam elmosolyodni. Bones is felkacagott. - Akkor ezt vedd elintézettnek. Megyek, kicsomagolok. Te miért nem mész vissza meggyújtani a füstölőket, ha még is felbukkanna itt egy kísértett, akkor kellőképpen tudjuk fogadni őt?

konyvfanoknak

236


Szerettem volna elhinni, hogy nem fog megtörténni, de tudtam Kramer bármikor megjelenhet itt. Az is lehet, hogy Kramer visszatért Spádé házába, mielőtt még elindultunk volna és egészen idáig követett minket. Vagy az is lehet, hogy még az indulás előtt kihallgatott minket. - Mi van, ha a zsálya nem ért semmit és tegnap esete kihallgatta a tervünket? – kérdeztem. - A pokolba is, azt nem hinném – motyogta Tyler. - Én igen – nézett rám komoran Bones. Hangját annyira lehalkította,

hogy

bárki

más

számára

lehetetlen

legyen

meghallani. – Azt hiszem, hogy a bűntársa helyett inkább az áldozataival kellene foglalkoznunk. Elisabeth azt mondta, hogy ő soha nem habozik az áldozatok kiválasztásakor. Ha már kiválasztotta őket nem gondolja meg magát. Ezt akár az előnyünkre is fordíthatnánk. A szemem elkerekedett és nagyon meglepődtem, de a hangomat megpróbáltam nagyon csendesre fogni. - Hogy? Az áldozatait akarjuk csalinak használni? - Útálom, ha sugdolóztok – motyogta Tyler. – Idegesít. - Pontosan – felelte Bones miközben csendre intette Tylert, aki fancsali pofát vágott. – Ha Kramer azt hiszti, hogy mi a bűntárság

konyvfanoknak

237

Jeaniene Frost

keressük, akkor az erőit arra fogja fordítani, hogy elrejtse a fickó személyazonosságát, így mi soha nem fogjuk megtudni őt. Vagy ami még rosszabb, hogy hazudni fog a cinkosának arról, hogy hol akarja végrehajtani az áldozást, így aztán hiába találjuk is meg semmi hasznát nem fogjuk venni. - De arra nem számít, hogy az áldozatai után fogunk szaglászni. Bones bólintott. – És aztán talán még arra is lesz lehetőségünk, hogy elcsípjük Kramer cinkosát. Minden esetre az áldozata nagyobb

biztonságban

lenne

mellettünk,

mint

egyedül.

Biztonságos, de nem elég biztonságos. Nagyot sóhajtottam. Ha egyszer Kramer célba vette őket, akkor sehol se lehettek igazán biztonságban, addig amíg az Inkvizítor nem lesz más, mint egy rothadó csonthalom. Megpróbálhatjuk megvédeni őket, de a szellem már bebizonyította, hogy nem tréfál. Még akkor is, ha az otthonunk a zsályák miatt biztonságos is, akkor is egyszer el kell majd hagyunk a házat. Ha nem találjuk meg a módját, hogy csapdába csaljuk Kramert-t, ami nem volt könnyű feladat, akkor minden évben ez lehet a Halloween-i programunk. Egy ámokfutó gyilkos szellem elől nőket rejtegetünk. Ennek még a gondolata is rémisztő volt. Egy nagyot sóhajtottam és egy elcsigázott pillantást vetettem Bones-ra. - Meg kéne látogatnunk Marie-t.

konyvfanoknak

238


Bones arca olyan kemény lett, mint egy gránit – Nem. - Ki az a Marie? – csodálkozott Tyler. Úgy tűnik az utolsó mondatom túl hangosra sikeredett. Várakozást mímeltem és ismét lehalkítottam a hangomat, hogy megpróbáljam

meggyőzni

Bones-t,

hogy

az

egykori

szövetségesünkre szükségünk lehet ismételten. - Mindenkinél többet tud a szellemekről New Orleans ghoul-ok királynője. Mi van, ha van valamilyen varázslat, amivel képesek lennénk megállítani Kramert? - Félek, Marie túl sokat kérne mindezért cserébe, nem beszélve a fekete mágia elleni vámpírtörvényről. - Mióta vagy ilyen törvénytisztelő? – gúnyolódtam. Sötét tekintete rezzenéstelen volt. -

Mióta

beléd

szerettem

és

mestervámpír

lettem.

Ha

bebizonyosodik, hogy fekete mágiát használok – és nem vagyok benne biztos, hogy Marie-ben megbízhatok ilyen ügyekben – akkor nekem végem. Ez az egyetlen dolog, amit nem vagyok hajlandó megtenni, Cicuska. Nem értettem egyet azzal, hogy Marie képes lenne elárulni minket, de aztán eszembe jutott, hogy milyen kegyetlenek is a törvény őrei a halálos ítélet végrehajtásakor.

konyvfanoknak

239

Jeaniene Frost

A másik módja, ahogy Marie segíthetne nekünk, ha adna egy kortynyit a véréből, de be kellett ismernem magamnak, hogy a maradványok megidézésével kapcsolatos egyéb képességek következményei elviselhetetlenek. A francba. - Rendben – mondtam és egy kényszeredett mosolyt varázsoltam az arcomra. – Koncentráljunk az áldozatokra és várjuk meg amíg Kramer, vagy a cinkos meglátogat minket. És ha ez így lesz, akkor az égő zsálya se lesz elegendő, ahhoz, hogy megvédjük a lányokat a szellemtől. – tettem hozzá gondolatban. Biztos voltam benne, hogy ez így lesz és én szerettem volna valamit tenni annak érdekében, hogy megállítsam ezt az átlátszó szörnyeteget.

konyvfanoknak

240


Huszonkettő Fordította: Rosie

Október 14-én, miközben mindannyian a nappaliban filmeztünk, hogy megtörjük az eredménytelen várakozás monotonitását, az új mobilom végre egy üzentet jelzett. Majdnem leugrottam a kanapéról, hogy elolvassam, imádkozva, hogy ne téves szám legyen, majd felkiáltottam. -

Elisabeth küldött egy címet! Menjünk.

Bones már talpon volt, Spade és Denise is hamar követte, de Ian csak egy sértődött pillantást vetett rám. -

Nem úgy éretted, hogy mindannyian, ugye? Még nincs vége

a filmnek. -

Már láttad ezt a filmet, - válaszoltam hitetlenkedve.

Vállat vont. – Az a kedvencem mikor Piton hülyét csinál Harryből. -

Had maradjon, - mondta Bones. – Vigyázhat Tylerre amíg

elmegyünk. Össze tudod szedni magad, ha tenned kéne valamit, igaz, haver?

konyvfanoknak

241

Jeaniene Frost

Ian szája felfelé görbült a Bones hangjában lévő gúnytól. – Valószínűleg. -

Én nem megyek? – Tyler csalódottnak hallatszott, de a

gondolatai nem erről árulkodtak. Ian, amint vigyáz rám? Végre, jóra fordul a helyzet! A szememet forgattam. -

Igen, Tyler, itt maradsz Iannel. Ne

hagyd, hogy nagyon felidegesítsen. Nem fogom, gondolta, de ezt mondta, - Megoldom, - olyan finoman, hogy Bones felhorkantott. A hűtőszekrényhez mentem és jó pár csomag zsályát vettem ki, átadva őket Spadénak, Denise-nek, és Bonesnak. Fura érzés volt növényekkel felszerelkezni ezüst helyett, egy lehetségesen veszélyes helyzetre. Az anyám előre mentetelt, kinyújtva a kezét, kihívás csillogott a szemében. – Remélem nem gondoltad, hogy én is itt maradok, ugye? -

Um… - Elbizonytalanodtam.

Igazából, úgy gondoltam, mivel anyám jobban meg tudná védeni Tylert, ha esetleg Kramer felbukkanna. A pokolba is, ha a szellem Piton, Harry és Dumbledore jelenete alatt támadna, lehet, hogy

konyvfanoknak

242


Ian abba sem hagyná a film nézését, hogy meggyógyítsa az emberi sérüléseket, amiket a médium szerzett. -

Tyler nagyobb biztonságban érezné magát mindkettőtökkel,

- kezdtem. -

A francokat, - szakított félbe Tyler átható pillantást vetve

rám. Ünneprontó! hallottam a fejemben. Ha még mindig ember lettem volna, az arcom lángba borulna. Sokféle jelzővel illettek életem során, de így még sosem. -

Rendben,

-

csikorogtam,

reménykedve,

hogy

Tyler

kanossága nem a halálával fog végződni. – Anya, te is jössz. Itt van egy kis zsálya. Szinte meglepetten vette el, mintha azt várta volna, hogy vitatkozni fogok. Akartam, de Tyler mentális lehordása és a tény miatt, hogy nem akartam itt hagyni az anyámat úgy, hogy csak Ian tudná megvédeni, ha Kramer felbukkanna, csendben maradtam. Következő lépésben kiosztottam a gyufákat, míg nem volt mindenkinek sajátja. Majd elmentem az utolsó védelmemért egy lehetséges szellemtámadás során: Helsing, aki egy baljóslatú pillantást vetett rám, mikor belökdöstem a hordozójába.

konyvfanoknak

243

Jeaniene Frost

Zsálya, gyufák, és egy mérges cica lehet, hogy nem tűnik a leghagyományosabb szellemirtó felszerelésnek, de messze ők bizonyultak a leghatékonyabbaknak.

Elisabeth és Fabian berepült a kocsinkba, mielőtt Bones leparkolt volna. -

Jobb, ha siettek, épp most távozott! – Mondta Elisabeth, az

akcentusa felerősödött az izgalomtól. -

Melyik lakás? – Kérdeztem.

A balkéz felőli végére mutatott az épületnek. – Egyik a legfelsők közül. Bones szemöldöke felszaladt. – Nem tudjátok a számát? -

Nehéz ilyen részletekre figyelni, mikor azon vagy, hogy

láthatatlan maradj, - válaszolta Fabian, Elisabeth védelmére sietve. -

Hány lehet belőlük? – Kérdeztem Bonest, egy higgadt

vállrándítással. Kiszállt az autóból. – Úgy néz ki, mindjárt meglátjuk. Charles, mondta, amikor Spade mellénk lépett. – maradj itt és égessetek zsályát. Egy kis szerencsével, mindjárt jövünk. Fabian, Elisabeth,

konyvfanoknak

244


álljatok lesben Kramerre összpontosítva, ha a seggfej visszatérne, amíg itt vagyunk. -

Mi lesz velem? – Kérdezte az anyám a hátsó ülésről.

-

Te a kocsiban maradsz, - mondtam neki, miközben

kiszálltam, kiemelve az állathordozót is. – Ne vedd sértésnek, Anya, de az emberi készségeid szarok. Felháborodva fújatott. Bones egy elismerő mosolyt villantott felém, amit anyám nem láthatott. -

Járasd a motort, Justina. Lehet, hogy gyorsan kell majd

elhoznod minket, - mondta szelíd hangon. A magyarázat megenyhítette, míg át nem gondolta, ami egészen addig nem történt meg, míg a társasház második lépcsősorához nem értünk. -

Ennél gyorsabban tudtok futni! – Hallottam a kiáltást a

parkolón keresztül. Spade válaszát elnyelték a ház lakóinak zajai, de még hallottam a nevetését, ami azt jelentette, hogy elvesztette önuralmát. -

Tuti, hogy füstölög, - mondtam szórakozottan.

Bones szégyentelenül vigyorgott. – Milyen sajnálatos.

konyvfanoknak

245

Jeaniene Frost

Megmásztuk az utolsó lépcsősort is, ami a harmadik emeletre vezetett. Számos apartman volt egy csoportban a központi területen, mint azt Elisabeth jelezte. Mivel ebédidő volt, úgy hallatszott, hogy az összes foglalt. Nem egyszerűsítette le a dolgunkat. -

Nos, hogy akarod csinálni? – Kérdeztem. – Úgy tegyünk,

mint a Polgárőrség tagjai és szóljunk az újabb autórongálásokról, vagy legyünk a szerencsejáték bizottsága egy nagy csekkel? Ezzel legalább kevesebb ajtót vágnának a képünkbe. Talán. -

Várj egy pillanatot, - mormolta Bones. Becsukta a szemét és

az

aurája

kiszélesedett,

megtöltve

a

levegőt

láthatatlan

áramlatokkal. Néhány másodperccel később, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, két ajtóra mutatott a távolabbi sarokban. -

Az egyikben van azok közül.

-

És ezt azért tudod, mert valahogy már az Erőt is tudod

használni? – Kérdeztem, megpróbálva elrejteni a kétkedést a hangomban. Kinyitotta a szemét, megérintve a halántékát. – Hallgatással. Te lehet,

hogy

konyvfanoknak

kizárod

mindenkinek

a

gondolatait,

de

én

246


rákoncentrálok. Egy erősen megsebzett nő van egyik ajtó mögött, és fogadok, hogy azért, mert Kramer épp most távozott. Ezt kaptam azért, mert kételkedtem benne. Bonesnak igaza volt abban, hogy magasan és szorosan tartottam a mentális pajzsomat, a gondolatok kavalkádja ellen, amik a lakásokból jöttek, de eközben, elhanyagoltam egy fontos eszközt, amivel megtalálhatjuk a célpontunkat. -

Jó, hogy itt vagy. Ez túl praktikus volt ahhoz, hogy nekem

jusson eszembe, – tettem hozzá szárazon. Lefogta a kezemet, mikor kopogni akartam a „B” jelzésű ajtón. -

Ne haragudj magadra. Ugyanezt tettem, mikor szert tettem

erre az erőre, de nekem már sokkal régebb óta megvan, szóval volt időm belejönni. Te még nem szoktad meg, de majd megfogod, és akkor te is ösztönösen fogod használni. Talán, de kezdjük azzal, hogy nem is az én erőm volt. Ha nem innék többet belőle, a gondolatolvasás képessége hamar eltűnne, csak úgy, mint a többi kölcsönzött képességem. Hidegség öntött el. Akárhonnan nézzük, egy szemfényvesztő voltam, az erőm és a képességeim jelentős része csak a természetfeletti diétámnak volt köszönhető. Ha nem tudnám elszívni mások erejét táplálkozás közben, valószínűleg nem lennék veszélyesebb az anyámnál. Lenne szíves felállni az igazi Vörös Kaszás?

konyvfanoknak

247

Jeaniene Frost

Majd kizártam ezeket a gondolatokat és bekopogtam az ajtón. Később is visszatérhetek a személyes válságomhoz, mikor már nem forog kockán egy másik ember élete. Ha valaki megérdemelt egy sajnálkozós bulit, az az a nő volt, akiért jöttünk, és az ajtó túloldalán lévő elfojtott zokogásból ítélve úgy tűnt, hogy mindjárt találkozom vele. -

Ki az? – szűrődött át egy feszült hang. Jelenleg nem tudok

megbirkózni senkivel követte egyből a gondolat, amit a mentális barikádomon keresztül is jól hallottam. -

Épp

most

költöztünk

be,

-

mondtam,

próbáltam

barátságosan hangzani. – Ez a macska itt kóborolt és arra gondoltam, hátha meg tudod mondani, hogy ki a gazdája. Sokkal elfogadhatóbbnak tűnt, mint a többi ötletem, figyelembe véve, hogy egy állathordozóval álltam itt. Az ajtó kinyílt, de a biztonsági lánc még mindig rajta volt. Óvatos, szerencséjére, de egyetlen zár vagy lánc sem tarthatott kint egy halottat, aki rá vadászott. Egy csapzott szőke hajjal keretezett könnyáztatta arcot láttam, mielőtt felemeltem a hordozót, megmutatva neki a cicámat. -

Várj egy pillanatot, - motyogta. Az ajtó becsukódásával egy

időben hallatszott, hogy a lánc el lett távolítva. Ezúttal jobban kinyitotta, megbámulva Helsinget.

konyvfanoknak

248


-

Ezelőtt még sosem láttam őt, - kezdte.

Smaragd ragyogás tört elő Bones szeméből, olyan világos volt, mint egy közlekedési lámpa. Amint a nő levegőért kapott, már elnyelte a szemek mélysége, némán hátralépett, mikor Bones azt mondta neki, engedjen be minket. Becsuktam mögöttünk az ajtót, megrezzentem, meglátva a lakásában végzett pusztítást. A kanapéja fel volt borulva, lámpák és asztalok összetörve, konyhaszekrények félig kitépve a helyükről, és számos törött tányér darab volt a padlóra szórva. Vagy Kramer munkája volt, vagy pedig komoly gondjai voltak a vérmérsékletével. -

Ki tette ezt? – Kérdezte Bones, még mindig fogva tartva a

pillantását. Gyötrelem öntötte el az arcát. – Nem tudom a nevét. Addig nem is látom, amíg ő nem akarja. Számomra ez elég megerősítés volt, de Bones még egy kérdést tett fel neki. – Milyen régóta jár ide hozzád? -

Nagyjából három hete, - suttogta.

Eltökélten néztünk egymásra Bonesszal. Ez gyorsabb volt, mint gondoltuk. Ha Kramer szeptember végén elkezdte terrorizálni a jövőbeli

áldozatait,

konyvfanoknak

akkor

valószínűnek

tűnt,

hogy

már

249

Jeaniene Frost

kiválasztotta a cinkostársát. Mindent összevetve, az csak Kramer előnyére vált, ha a mocskos kis segédje ismerős volt a környéken, ahonnan elrabolta a nőket. És ha Kramer elég jól eltűntette a nyomait ahhoz, hogy Elisabethnek öt-hetébe teljen megtalálnia az elsőt a három nőből, akkor képes lesz megtalálni a másik kettőt csupán tizenhét nap alatt? -

Nem ijedj meg, de velünk kell jönnöd, - mondtam neki.

Egyetlen könnycsepp gördült le az arcán, de nem ellenkezett, mikor elkezdtem az ajtó felé vezetni. Bones megállított, abba az irányba mutatva, ahol számításaim szerint a hálószobája lehetett. -

Hadd szedje össze néhány cuccát, és bizonyosodjunk meg

róla, hogy nála legyen az, ami a legfontosabb számára. Ezek majd segítenek kényelmesebben érezni magát a későbbiekben. Én pedig meggyújtok egy kis zsályát a biztonság kedvéért. Ráhagytam, hiszen Bones még a legstresszesebb körülmények között is tudta, hogyan derítsen jobb kedvre egy lányt. -

Gyerünk, nagyon gyorsan kell pakolnunk, - mondtam neki,

megbizonyosodva, hogy felragyogott a fény a szememben. – Ne felejtsd el elhozni azt, ami a legtöbbre becsült érték számodra. -

Nem tudom, - mondta, és egy másik könnycsepp folyt végig

az arcán.

konyvfanoknak

250


-

Persze, hogy képes vagy rá, - mormoltam biztatóan. Majd,

még egy pillantást vetve a szőnyegre, felkaptam. Különben az üvegszilánkok szétvágták volna a meztelen talpát.

A rezes

illatból, ami felőle áramlott, volt néhány vágás a lábán attól, hogy beengedett minket. Miért nem vett fel egy cipőt, mielőtt az ajtóhoz ment? Mikor a hálószobában voltunk, ami ugyanolyan rossz állapotban volt, mint a lakás többi része, megkaptam a válaszomat. -

Szörnyeteg, - suttogtam a gyűlölet egy újabb hullámával.

A szekrényére vetett pillantásból észrevettem, hogy Kramer minden

ruháját

elpusztította.

Kosztümök,

ruhák,

blúzok,

nadrágok… fel sem lehet őket ismerni az anyagdarabok halmaiban. A ruhásszekrények ki voltak forgatva, még több esetleges anyagdarab lógott ki belőlük. Még a cipőit is szétszaggatta. -

Nem maradt semmim, ami számítana. Mindet eltörte, -

mondta, a szavak még szívfacsaróbbak voltak a beletörődéstől a hangjában. Remegett a kezem a haragtól. Mióta meghalt, Kramer nem tudta többé kiszakítani a nőket az otthonukból, hogy egy könyörtelen börtönbe vigye őket. Így, hogy ezért kárpótolja magát, a saját otthonukat változtatta a börtönükké. Ez a nő – akinek még

konyvfanoknak

251

Jeaniene Frost

mindig nem tudom a nevét – nem is lenne képes elhagyni az otthonát, hacsak nem hordaná az utcán ezt a köntöst, ami rajta volt. -

Ne aggódj, egy biztonságos helyre viszünk, - ígértem neki,

ismét felemelve őt. Épp elhagytam a hálószoba ajtót, mikor Helsing hangosan felmordult.

konyvfanoknak

252


HUSZOHÁROM Fordította: Nitty

A szobában zsálya égett. Bones pedig előttem állt. Az egyik karomban a lányt tartottam, a másikkal pedig megpróbáltam elérni a zsályát, de akkor hirtelen valami nehéz csapódott a fejemhez, aminek hatására egy pillanatra elveszítsem az egyensúlyomat. Bones megpördült, elkapott és mindkettőnket falhoz préselt, a testével védett minket a további támadásoktól. - Ajtó – motyogtam, mikor a válla felett megláttam az ajtó összetört darabjait. – Az a rohadt szemétláda megütött egy ajtóval! - Kifelé – sziszegte egy dühös hang. A hajam még mindig nedves volt a véremtől, bár a sebem már bezáródott és még mindig szédültem egy kicsit. A dühömet az is tovább növelte, hogy jó pár konyhai edény vágódott Bones-nak. A lány még nem ordított fel ijedtében, de a szörnyű zaj hallatán a szemére szorította a kezét. - Ne, ne, ne – kezdett kiabálni a lány.

konyvfanoknak

253

Jeaniene Frost

Sikerült kiszabadítani a karomat Bones és magam közül, hogy elővegyek a zsályát és meggyújtsam. Eközben Kramer épp a kanapét vágta Bones-hoz. Éreztem, ahogy egy egyre erősödő fájdalom hasítja át a tudatomat, ami Bonestól származott. A kanapé szilánkjai keresztüldöfték Bones hátát, de ő rezzenéstelen arccal és mozdulatlanul védelmezett minket, majd egy vad mosoly jelent meg az arcán. - Ez minden, amit tudsz? Kramer felüvöltött dühében. Célba vettem a szellemet és hozzá vágtam az égő zsályát, ami keresztülrepült a szobán. Újabb üvöltés hangzott fel, Kramer fájdalma mosolyt varázsolt az arcomra, megérdemelte. Megdobáltam őt, de Kramer nagyon gyorsan mozgott és a zsályától nagyon feldühödött, letépte az egyik ajtót és felém dobta. Helsing hangosan felnyávogott, ő is kapott az ajtó darabjaiból, de tudtam keményfából faragták, nem lesz baja. - Cicuska – sürgetett Bones, de még mindig túl erősen szorított a falhoz. Bones nem mozdult, csak a kisállat hordozót nézte, ami egyszer csak elindult felénk kikerülve a felé száguldó repülő fadarabokat. Nem volt időm, hogy megcsodáljam hihetetlen képességét, mert

konyvfanoknak

254


a nő hadonászni kezdett a kezével és ezzel egy időben egyre hangosabban kiabált. - Ez nekem már túl sok, Francine. Most azonnal hívom a rendőrséget! – hallatszott a szomszédból. Ebben a pillanatban Elisabeth átsuhant a falon és Fábián követte. - Kramer – kiáltotta – Hol vagy, piszok? A két szellem kis körökben kezdtek keringeni a konyhában, mire az inkvizítor megjelent. - Itt, Babám – sziszegte Kramer. Megijedtem, amikor Kramer Elisabeth felé repült. Ám ellentétben velünk Elisabeth-tel semmi nem történt, csak átrepült rajta. Kramer feje nekivágódott a falnak. Elisabeth hirtelen megpördült és ágyékon rúgta Kramer-t. Senki nem sérült meg. Furcsa volt nézni ezt a szellem verekedést. Ez idő alatt a nő – Francine? – teljesen összezuhant és egyfolytában azt mormolta, hogy „Ne, ne, ne.” Egy beakadt lemeznek tűnt. Bones válla felett láttam, ahogy Kramer Elisabethez vág egy asztalt. Elisabeth még erősebben rúgta meg az inkvizítort, Fábián pedig a hátának ugrott, de Kramer könnyedén megragadta Fábiánt és a falhoz vágta, így aztán Fábián átzuhant a falon és eltűnt a szemünk elöl. A szellemek hasonlítottak a vámpírokhoz, minél idősebb volt egy

konyvfanoknak

255

Jeaniene Frost

szellem, annál erősebb. Elisabeth-nek és Kramer-nek közel azonos volt az ereje, de Fábián sokkal fiatalabb volt náluk. - El kellene tűnnünk innen – mondta Bones alig hallhatóan. – Addig, amíg Kramer Elisabeth-tel van elfoglalva – aztán Bones elfordította a fejét és hangosan kiabálni kezdett. – Charles, haza! – elég hangos volt ahhoz, hogy a dobhártyáink berezonáljanak. De

amikor

Elisabeth

ismét

meg

akarta

rúgni

hírtelen

elbizonytalanodott, ahogy felfedezte indulási szándékunkat. Elisabeth tekintete egy pillanatra találkozott az enyémmel, aztán átölelte Kramer-t, aminek következtében hatalmas felszabaduló energia rázta meg a levetőt. Fábián körbe-körbe röpködött körülöttük és megpróbált beleavatkozni a párviadalba. Fogtam az üzenetet és megragadtam Helsing ketrecét, majd odasúgtam Bones-nek. – Most! A bejárati ajtó kinyílt, lehetővé téve, hogy anélkül jussok ki a házból, hogy egy lyukat hagynánk a falon. Az egyik karomat Bones nyaka köré tekertem a másikat a másik kezemben pedig a ketrec volt. Bones keze is tele volt, az egyik kezében én a másikban a nő volt. Bones-ra hagytam magam, én nem tudtam volna olyan gyorsan repülni, mint ő. A szomszédok számára, csak egy elsuhanó sötét foltnak tűntünk. Néhány pillanattal később, már Spádé

konyvfanoknak

256


kocsijában voltan, amit Bones az erejével a levegőbe emelt. Így Kramer nem tud követni minket, mivel a szellemek nem tudják követni a repülő dolgokat. Ennek az egyetlen hátránya az volt, hogy a nő sokkot kapott. A lány felsikított és megpróbálta feltépni az autó ajtaját, míg jó hogy erősen tartottam, különben kiesett volna. Egy zöldellő pillantást vetettem a lányra és próbáltam megnyugtatni. - Semmi baj, minden rendben lesz – mondtam, de semmi hatása nem volt. Vagy azért, mert nem hallott, vagy pedig azért, mert ő határozottan másképp gondolta, de azt megfogadtam, hogy amint hazaérünk adok a lánynak egy nagypohár italt. Bár lehet, hogy egy egész üvegre lesz majd szüksége. De ha ez nem lenne elég a java még hátra van: az igazi rémálom, ami Kramerhez kapcsolódik, aki addig fogja őt üldözni, amíg meg nem kaparintja, mi pedig csalit akarunk belől csinálni. Hát ez elég ijesztő lesz, majd számára.

Francine a kanapén ült, az egyik kezében egy parázsló zsályaillatú gyertyát tartogatott a másikban pedig egy üres vörösboros poharat. Az asztalon lévő borosüveg, még tele volt, amikor elkezdtem neki Kramerről mesélni, meg a többi nőről és

konyvfanoknak

257

Jeaniene Frost

arról, hogy min mennek keresztül, majd pedig Bonesról és magamról és arról, hogy mik is vagyunk valójában. Miután, már látta, hogy mire vagyunk képesek felesleges lett volna titkolózni előtte. Spádé, Denis és anyám egy órával később érkeznek, de legalább így Francine nem érezi magát, túsznak, akik akarat ellenére hurcoltak ide és tartanak fogva. A házban csak én Bones és Tyler voltunk. A többiek a városi házban maradtak. Nem tudtam eldönteni, hogy az alkohol miatt, vagy amiatt, mert Bones esetleg belepiszkált a fejébe volt a lány olyan nyugodd, de engem is meglepett, nem erre számítottam. Bár az is lehet, hogy sokkos állapotban volt és nem fogta fel teljesen azt, mait mondok neki, de a gondolatait túl tiszták voltak ahhoz: „vámpírok nem léznek” és „ez nem történhet meg”, de összességében, úgy tűnt, hogy elfogad bennünket és elhiszi, amit mondunk. Három hete egy láthatatlan szellem kísértette őt, így nyilván felrémlett benn, hogy egyes paranormális dolgok talán létezhetnek. - Tudtam, hogy nem vagyok őrült – jelentette ki, mikor befejeztem a mondandómat. – Senki nem hitt nekem, amikor elmondtam, hogy mi történik velem. Egy kicsit megpróbáltam úgy tenni, mint ha igazuk lenne és tényleg, csak valamiféle személyiség zavarral küszködnék, amiből mi hamarabb fel kell

konyvfanoknak

258


épülnöm, de tudtam, hogy nincs igazuk – Francine lenézett az üres borosüvegre és feltört belőle a nevetés. – Ez az első italom mióta ez az egész elkezdődött. A barátaim attól féltek, hogy bekattantam. Így aztán nem akartak nekem italt adni, féltek, hogy az elmebaj mellé még egy kis alkoholizmus is társulna. Ami az elmúlt időszak eseményei mellett nem lenne meglepő. - Milyen események? – kérdeztem egyszerre Bones-szal. Nem akartam, hogy úgy érezze egy kihallgatáson van, így gyorsan hozzá tettem: - Nem akarunk kíváncsiskodni, de lehet, hogy segítene megtalálni a mási két nőt, még mielőtt túl késő lenne. Francine eleresztett egy hosszú sóhajt és hátra dobta az aranyszőke haját. - Egy hónappal ezelőtt édesanyám maghalt. Apámat, még gyerekkoromban elvesztettem, így már csak ő volt nekem. Nem volt egyszerű feldolgoznom anyám halálát, de aztán valaki betört a lakásomba és megölte a macskámat. Milyen elmebeteg tesz ilyet? Nem lopott el semmit, csak megölte a macskámat. - Ez szörnyű – vett egy mély levetőt Tyler. Megölelte Dextert miközben odasúgott valamit a kutyának, aki, mint mindig Tyler ölében ült.

konyvfanoknak

259

Jeaniene Frost

- Igazán sajnálom – mondtam. Komolyan gondoltam, de az egyik felem elemezni kezdte a lányt egy sorozatgyilkos, Kramer, szemével. Francine és Elisabeth nem igazán hasonlítottak egymásra, így nem lesz egyszerű megtalálni a többi áldozatot. Semmi hasonlóság nincs közöttük, kivéve a macska gyilkosságot. Minden másban Francine teljesen más volt, mint vártam. Vajon még is mi kötheti össze őket. - Mit gondolsz, tényleg Kramer ölte meg a macskádat? – kérdezte Bones, úgy tűnt őt is ugyan az zavarja. Francine megdörzsölte a homlokát, fáradt volt. - Nem hiszem. Az aki bejött hozzám, az feltörte a bejárati ajtóm zárját. Kramernak erre nem volt szüksége… ő egyszerűen csak megjelent. Hideg mosoly jelent meg az ajkamon. – Kramer sok mindent képes összetörni, de a zárat tényleg nem. - Elpusztítani a boszorkányokat – mormolta Bones. – Az állatok elpusztítása talán csak egyfajta teszt, amivel Kramer teszteli a cinkosa lojalitását. Betörés, gyilkosság, ez valami eszeveszett babona? Igen, ez nagyon úgy hangzott, mint, ha ez csak bemelegítés lenne Kramer

konyvfanoknak

260


cinkosának. Továbbá azért is volt fontos az állatok kiiktatása, mert Kramer tudta, hogy megérzik őt. Először Dextert is meg akarta ölni és talán, már Helsing is halott lenne, ha Krameren múlt volna. Ő neki az volt a lényeg, hogy megszabaduljon mindegy egyes kisállattól, aki figyelmeztetheti a gazdáját a közeledtére. Fasz. Francine megpróbálta visszatartani a könnyeit. - Szóval csak is miattam ölték meg a macskámat? - Nem a te hibád – mondtam neki határozottan. – Kramer és a cinkostársa felelősek az egészért. - De te megállítod őket? – Francine hangjában felcsillant a remény. - Minden meg fogok tenni ennek érdekében – mondtam, miközben Bones sötét tekintetét vizslattam – ha te is segítesz nekünk.

konyvfanoknak

261

Jeaniene Frost

Huszonnégy Fordította: Rosie

-

Ez az a hely, - mondtam, leárnyékolva a szemem a reggeli

napfénytől. Lehet, hogy én elvesztettem a belépési engedélyemet a Nemzetbiztonság adatbázisába, Madigan új, főnöki pozíciójának köszönhetően, de a minket idevezető információk könnyen nyilvánossá váltak, amennyiben hajlandóak voltunk megfelelő árat fizetni érte. Egy kis kutakodás Sioux City Rendőrségének adatbázisában pedig gondoskodott a maradékról. Az utóbbi két hónapban, Sioux City metró körzetében hozzávetőlegesen 106 háztartásban jelentettek betörést. Ez egy nagy szám volt ahhoz, ha ajtóról ajtóra akartunk járni, de ezekből, csak harmincnyolc olyan bejelentés volt, ahol egy nő egyedül élt. Leszűkítve egy tizennyolc és negyvenöt év közötti egyedül élő nőre, ahol a betörés eredményeképpen megsérült vagy meghalt egy háziállat, egy darabra szűkült a találatok száma. Ha igazunk volt a halott háziállatok és Kramer közti összefüggésben, akkor kevesebb, mint hat óra alatt megtaláltuk a maradék két nő egyikét, miután Francine elmesélte a történetét.

konyvfanoknak

262


Talán ez az új nő tud néhány információval szolgálni, ami elvezet Kramer utolsónak kiszemelt áldozatához. Akkor elkezdhetnénk az igazán nehéz részét: egy másik csapdát építenénk Kramernek, amibe valahogy bele csalnánk a szellemet. Minden szükséges anyagunk megvan hozzá. Mindössze egy új helyre van szükségünk természetes forrásvízzel, ahol felállíthatjuk. De mindezt anélkül kell megcsinálnunk, hogy Madigan újra ránk találna, és megint elcseszne mindent. Az az alapelv alapján, miszerint optimista maradok, nem akartam az esélyeinket latolgatni. Egy dolog már biztos nekünk kedvezett: Valaki, akinek volt szívverése tartózkodott Lissa Velasquez otthonában. A kocsi órájára néztem – délelőtt 10:17, szerencsétlenül korán a vámpíroknak, de ebben az időpontban a legtöbb ember dolgozik. Talán Lisa kivette ezt a napot. Lehet, hogy éjszakai műszakban dolgozott. Vagy talán addig kínozta egy szellem, hogy kirúgták a munkahelyéről különös viselkedés és gyakori hiányzás miatt, épp, mint Francine-t. -

Hoznunk kellett volna a macskát, - morogta Bones, az

egyszintes házat kémlelve, amiben Lisa lakott. Ha igazunk volt,

konyvfanoknak

263

Jeaniene Frost

Kramer bent leselkedhetett, csak arra várva, hogy átlépjük a küszöböt. -

Helsinget több alkalommal is majdnem megölték.

Nem

kockáztatok, főleg, hogy teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a korábbi próbálkozások szándékosak voltak, és csupán két másodperccel hamarabb tud figyelmezetni a sziszegésével, majd Kramer így is-úgyis rám veti magát. -

Én amiatt aggódom, hogy rád támadt először három

alkalommal a négyből, - felelte Bones éles hangon. -

Mit

mondhatnék?

–

Mosolyogtam

szárazon.

–

Ellenállhatatlan vagyok. Bones egy olyan pillantással illetett, ami elárulta, hogy nincs értelme viccelődnöm ebben a témában, átadva nekem két teli üveget, már parázsló zsályával. Majd kettőt magának is vett, a maradék

két

füstölgő

tartót

pedig

az

autóban

hagyta.

Mindkettőnknél volt még zsálya a kabátunkban, plusz a korábban kiosztott öngyújtók, de ez alkalommal nem vártunk a meggyújtással. Biztos kicsit furcsán néztünk ki, bárkinek, aki kinézett az ajtón, de jelenleg ez volt a legkisebb gondunk. -

Hallasz bármi érdekeset? - Mormoltam, ahogy az ajtóhoz

sétáltunk. Amennyire csak tudtam leengedtem a mentális

konyvfanoknak

264


pajzsomat, anélkül, hogy a hangok elárasztottak volna, de még nem voltam olyan jó az idegen hangok kiszűrésében, és Lisa egy nyüzsgő üzleti kerület lakóparkjának szomszédságában élt. Becsukta a szemét, egy pillanatra kiterjedt az ereje. – Akárki is van odabent, éppen alszik, - jelentette ki. Ez könnyebbé tette. Körbenéztem, egyetlen szomszédot sem vettem észre, aki minket figyelne, majd a legközelebbi ablakhoz lépdeltem, befelé pillantva. Nem volt szerencsénk, be volt húzva a sötétítő. Megpróbáltam a következő ablakot. Ugyanaz volt a helyzet. Bones megértette a szándékomat és a ház hátuljához ment. -

Itt, - kiabálta egy másodperccel később.

A hangjából ítélve sikerrel járt. Az a pár pillanat alatt, amíg odaértem hozzá, Bones kinyitotta az üveg tolóajtót. Akár a gondolataival nyitotta ki, vagy nekidőlt és meghúzta a jobb sarkánál; mindkét módszer körülbelül ugyanannyi időt vett igénybe. Követtem befelé, összeszorítva a számat a bent lévő pusztítástól, amit Lisa a szorosan behúzott sötétítőfüggönnyel próbált elrejteni. Bones követte az állandó szívdobogás hangját Lisa hálószobájába, ami megint csak annyira hasonlított arra, amit Kramer tett Francine-nél, hogy fel sem kellett ébresztenünk Lisát,

konyvfanoknak

265

Jeaniene Frost

hogy kikérdezzük megerősítésért. Emellett, a gyorsaság döntő fontosságú volt. Bones letette az égő zsályát, hogy a nő szája elé tegye a kezét, így elfojtva az ösztönös sikolyát, ahogy felfogta a helyzetet. Bűntudatot éreztem, a pulzusának hirtelen történő eszeveszett gyorsulásáért és a rettegésért, ami lebénította az agyát, de amint Bones végzett azzal, hogy elmondja neki egy biztonságos helyre visszük, és nem fogjuk bántani, majdnem normális üteműre gyorsult a szívverése és a gondolatai is azokat az állításokat tükrözték, amiket belétáplált a tekintetével. Mikor felkapta őt, és a takaró lehullott róla, láttam, hogy egy annyira szakadt hálóinget viselt, hogy több bőrt fedett fel, mint takart rajta. Szörnyeteg, káromkodtam csendesen Kramerre gondolva, lerázva magamról a kabátom. -

Ne, - mondta Bones halkan, de élesen. – Felveheti az

enyémet, de te tartsd közel azt a zsályát. Azzal,

hogy

vesztegettük

elkezdek volna,

vele és

veszekedni,

Kramer

csupán

bármelyik

az

időt

pillanatban

felbukkanhatott. Bones levette a kabátját átadva Lisának. Felvette, még mindig gépiesen engedelmesen a tekintetében lévő erőnek köszönhetően. Utáltam a szükségességét annak, hogy

konyvfanoknak

266


belepiszkáljunk az akaratába, de perpillanat, az azonnali engedelmesség az ő érdeke volt. Adtam még néhány extra csomag zsályát és egy pár öngyújtót Bonesnak, hogy a nadrágja zsebébe tegye, mielőtt újra a kezébe venné a meggyújtott tartókat. -

Egyenesen az autóhoz, Lisa, - utasította őt, a tekintete

óvatosan körbejárt, ahogy a hálószobájától a bejárati ajtóhoz mentünk. Mereven tettem meg az egész utat, arra számítva, hogy egy törött bútor vagy tányér hirtelen felemelkedik és nekünk vágódik, de semmi sem történt. Kinyitottuk a bejárati ajtót és az izmaim ismét megfeszültek, arra várva, hogy visszalendül és az arcunkba vágódik, de csupán fényes napsütés várt a túloldalon. Az autó érintetlennek tűnt, két zsályával

teli

lámpás

még

mindig

égett

az

elől

lévő

pohártartókban, vékony füstréteggel megtöltve a kocsi belsejét. Hátraültem Lisával, éppen annyira lehúzva az ablakot, hogy ne kelljen a füsttől köhögnie, de nem eléggé ahhoz, hogy az összes szellemtaszító füst kiszálljon. Majd Bones elég gyorsan hajtott el ahhoz,

hogy

néhány

szomszéd

utánunk

nézzen,

ahogy

elhaladtunk, de még mindig nem volt jele Kramernek. A megkönnyebbülésem gyanúval keveredett. – Gondolod, hogy valahol máshol van jelenleg? Vagy gondolod, hogy azért hagyott

konyvfanoknak

267

Jeaniene Frost

épségben távozni minket, mert azt akarja, hogy elvezessük Francine-hez? -

Nem számít, - mondta Bones, rám pillantva. Nem megyünk

egyenesen vissza a sorházhoz. -

Nem? – Ez újdonság volt számomra.

Mosolyra húzódott a szája. – Nem, épp ezért fogod bekapcsolni a szemed ragyogását és elmondani neki, hogy maradjon nagyon nyugodt, máskülönben tíz perc múlva az átkozott fülünkbe fog sikítani.

Az autót egy kukoricaföld végén hagytuk, és Bones repült velünk az út hátralevő részén, ezt azzal magyarázta, hogy a szellemek nem tudnak követni egy fél mérföldnél magasabban lévő nyomot. Most, hogy említette, rájöttem, hogy Fabian és az összes többi szellem, akiket eddig láttam, mindig közelmaradtak az épületekhez vagy a földhöz, mikor utaztak, kivéve, ha egy repülőn utaztak, vagy valami olyasmin. Bones olyan magasra vitt minket, amennyire csak lehetett anélkül, hogy túl hideg, vagy oxigén hiányos legyen a levegő Lisának. Ebben a magasságban nehéz lenne kiszúrni minket, még a tiszta reggeli ég ellenére is, de Bones elrakott egy halványkék lepedőt is, amit magunkra

konyvfanoknak

268


terítettünk így még jobban álcázva magunkat. Talán mikor majd jobban hozzászokom a repüléshez, ugyanolyan alapossággal fogom csinálni, mint ő, de egyelőre az már jónak számított, ha nem zuhantam le leszálláskor. Miután

elhelyeztük

Lisát

és

mindent

elmondtunk

neki

Kramerről, a története hátborzongatóan hasonlónak bizonyult Francine-éhez. Elvált, nincs testévre, és bár az apja még életben volt, de egy szanatóriumban volt rossz egészségi állapotban. Újabban pedig balszerencsés dolgok egész sora történt vele, mint például elvesztette a jól fizető állást néhány hónappal ezelőtt, céges leépítés miatt és a házát elárverezték. Két részmunkaidős állás, amit azután talált, hogy munkanélküli lett, nem volt elég a jelzálog kifizetésére. Hozzáadva a rablást, mikor megölték a macskáját, és Lisa barátai úgy gondolták, hogy az állítása, miszerint valami láthatatlan dolog támadja otthon, egyértelmű bizonyítéka volt a stressz paranoiás képzelgésekben való megnyilvánulásának. Úgy tűnt, Lisa örült, hogy találkozhatott Francine-nel, annak ellenére, hogy rosszul volt a gondolattól, hogy a szellem, aki kínozta őt ugyanazt tette egy másik nővel is. Még így is megértettem, miért volt megkönnyebbülés Lisa számára egy olyan személlyel találkozni, aki nem csak hitt neki, de tudta is, hogy pontosan min ment keresztül.

konyvfanoknak

269

Jeaniene Frost

Ugyanez vonatkozott Francine-re is. Minden vigasz, amit Bones és én nyújthattunk, nem volt ugyanaz, mint mikor Francine Lisával beszélt. Ők egy olyan küzdelem túlélői voltak, amit megpróbáltunk elképzelni, de nem éltük át úgy, mint ők, így a megértésünk korlátozott volt. Miután válaszoltunk minden kérdésére, Bones a szomszéd szobába ment felvilágosítani a többieket, én pedig felkísértem Lisát Francine szobájába, ahol volt még egy ágy, valamint egy tiszta ruha várta. Később, majd mindkettőjüknek rendelek néhány új ruhát, de jelenleg egyedül hagytam őket. Francine csupán néhány órát aludt, és Lisa is úgy nézett ki, mint akire ráfér egy kellemes, hosszú pihenés. Nem tudom elképzelni, hogy bármelyiküknek is lett volna egy nyugodt éjszakája, mióta Kramer kiszemelte őket magának,

de égő zsályával az

éjjeliszekrényükön,

akik

két

háziállattal,

tudnak

minket

figyelmeztetni és két vámpírral, akik meg tudják őket védeni – plusz még kettővel a közelben – amennyire csak lehettek, biztonságban voltak. Tyler sétált be a konyhába, melegítőnadrágban és egy ujjatlan pólóban. A nyakán lévő halvány gyűrődésekből ítélve épp most kelt ki az ágyból. Mivel az utolsó pár hetet velünk töltötte, Tyler

konyvfanoknak

270


megszokott napirendje, hogy mikor van ébren vagy alszik, drasztikusan megváltozott. -

Reggelt, - motyogta, bár már délután kettő is elmúlt. – Kérsz

egy kis kávét? A társaság kedvéért ittam vele, de soha sem szerettem ezt a cuccot, még mielőtt Bones vére került első helyre az itallapomon se. -

Most nem. Tegnap reggel óta nem voltunk ágyban, szóval

azon vagyunk, hogy aludjunk pár órácskát. Ó, és van egy új vendégünk. Egy vigyor terült szét az arcán. – Már még egyet megtaláltatok a nők közül? Tyler elaludt, mielőtt megkaptuk az infókat Lisáról, és ahelyett, hogy felébresztettük volna mikor elmentünk, idehívtuk anyámat, hogy vigyázzon rá és Francine-re. Visszamosolyogtam, sokkal könnyebbnek érezve a szívemet, mint már egy jó ideje. -

Lisának hívják, és az emeleten van Francine-nel.

Tyler felemelte az öklét és összeérintette az enyémmel. – Szép munka, cica-mica. -

Nem egyedül csináltam, - tiltakoztam, de jól esett a bókja.

konyvfanoknak

271

Jeaniene Frost

Legalább történt egy kis előrelépés. Elisabeth és Fabian még mindig Kramert próbálták követni, hogy megtudják, ki az utolsó áldozata, de ez idő alatt, nem kellett tétlenül ülnünk és nézni, ahogy a napok baljóslatúan haladnak előre a naptárban. Nem csak a rendőrségi jelentéseken keresztül tudtunk kutatni az utolsó nő után. Utána nézhetünk a mostanában történt temetéseknek

az

állattemetőkben,

állatorvosi

rendelőkben,

állatok hamvasztásával foglalkozó cégeknek, a pokolba is, az országos feljegyzéseknek is a veszettség elleni oltásokról, hogy segítsen leszűkítenünk a listánkat. Valahol ez a sok dolog között kell lennie egy nyomnak, ami elvezet hozzá. Az emeleten, Dexter félig nyüszítő, félig ugató hangoz hallatott. Valahol máshol a sorházban Helsing nyávogott. Tylerrel mindketten megfeszültünk. Előrántottam egy kis zsályát a nadrágom zsebéből és meggyújtottam, mielőtt Bones robbant be a házba. -

Hol van? – Követelte, egy marék égő zsályát tartva a

magasba. -

Nem tudom, - suttogtam a lépcsők felé tartva Francine és

Lisa szobájához. Istenem, mi van, ha Kramer már ott van, bántva a nőket, azután, hogy azt mondtam nekik, végre biztonságban vannak!

konyvfanoknak

272


-

Cat! – Szólított egy férfihang a házon kívülről.

Lefagytam az hálószobájuk ajtajának kinyitása közben. Ismertem ezt a hangot, és bár egy szellemhez tartozott, egyáltalán nem számítottam rá. Egy ajtó kivágódott, ami csupán kihangsúlyozta Spade szavainak hatását. – Cat, a nagybátyád van az udvaron.

konyvfanoknak

273

Jeaniene Frost

HUSZONÖT Fordította: Nitty

Bocsánatot kértem Francine-tól és Lisatól, mielőtt beléptek volna a szobájukba, majd lerohantam a lépcsőn olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan felhoztam a lányokat. -

Charles, vár meg minket odabent a lányokkal – motyogta

Bones, miközben Spádé kisietett mellette az utcára. Én is ugyan ezt tettem, csak magamhoz ragadtam egy pár égő zsályát. Don odakint lebegett az egyik bokor felett, olyan volt, mint ha épp letörölt volna valamit a karjáról. -

Tudsz még adni ilyen cuccot? – kérdezte Bones, aki szintén a

kezében tartott két marék zsályát. – Ne menny be a házba, mert az tele van a zsályával – vetette oda Donnak. -

Hogy kerülsz ide? – kérdeztem hitetlenkedve.

Mi megoldottuk, hogy Kék Oromban, az otthonunkban, mindig legyen egy vámpír, arra az esetre, ha Don beugrana, így Don bármikor képes volt nekünk üzenni, vagy meg találhatott minket. De jelenleg senki se tudta, hogy Sioux City-ben vagyunk.

konyvfanoknak

274


-

Mit gondolsz miért vagyok itt? Talán küldtem volna egy

mailt? – morgolódott Don. – Most nincs itt az ideje a szellemes megjegyzéseknek, Cat… -

Még nem válaszoltál a kérdésünkre – szakította félbe Bones,

de a zsályát még mindig nem tette el, így Don távol maradt tőlünk és láttam rajta, hogy egyre idegesebb. -

Kipróbáltam a szellemátjárót, amiről Fábián a múltkor

beszélt. Ez a dolog közel se olyan egyszerű, mint mondta, de most mindegy is. El se hinnéd, hogy mire bukkantam. -

Mikor beszéltél erről Fábiánnal? – követelte Bones.

Én csak meglepetten bámultam a nagybátyámat, miközben a testemet megtöltötte az ismerős fagyos érzés. Don egy hosszú pillantással végigmérte Bonest. -

Te most kihallgatsz engem? Nagyon jól tudod, hogy mikor

beszéltettem erről Fábiánnal. Te is ott voltál! -

Megtaláltál minket anélkül, hogy tudtad volna hol vagyunk?

Marie-től kölcsönkapott képességem, már rég eltűnt. Ez már többször

bebizonyosodott:

nem

tudom

megidézni

a

maradványokat és a szellemeket se vonzom. Tehát, akkor hogy? -

Igen, Cat – válaszolt Don kemény éllel a hangjában. – Te

mondtad, hogy meg tudom csinálni, még akkor, amikor

konyvfanoknak

275

Jeaniene Frost

meghaltam, emlékszel? Most meg meglepődsz azon, hogy megcsináltam? Igen, ez így van, mondtam. De nem hittem. Bones megfordult és bement a házba egy szó nélkül. Hallottam, hogy Bones odasúg valamit Spádénak, de nem tudtam kivenni, hogy mit. Spádé ezután visszasietett a saját lakásukba. Én pedig továbbra is oda kint maradtam Donnal, aki sietve belekezdett a kis mondókájába. -

A

bűnbánati

idő

lejárt

Madigannél

és

egy

csomó

óvintézkedést tett ellenünk. Tud rólunk. Ő mindent tud a szellemekről: a foghagymáról, a fűről, a zsályáról, nem beszélve az infravörös kamerákról és felvevőkről. Emiatt aztán nem tudtam tovább követni. Még Tate-tel se tudtam beszélni… -

Nem érzel, most semmi különöset? – szakítottam félbe Dont.

-

Komolyan! Túl nagy kérés lenne tőlem, hogy egyszer

hagyjátok végigmondani azt amit akarok?! – csattant fel Don. -

Ez fontos! Kérlek, válaszolj a kérdésemre.

Nagybátyám egy nagyot sóhajtott, de aztán a kezét a karomra tette.

konyvfanoknak

276


-

Te… vibrálsz. Vagy nem is tudom minek nevezzem ezt. Még

sose éreztem senkinél se ilyet. – Don összeráncolta a homlokát és ismét megérintett. – Most valahogy nem vagy olyan erős, mint múltkor… -

Mindenki túlmisztifikálja ezt a dolgot – motyogtam.

Don összeráncolta a homlokát. -

Visszajön?

-

Azt hiszem ugyan az a helyzet, mint Vlad esetében, a vége

felé, már nem tudtam tüzet gyújtani, de a kezem még egy jó darabig szikrákat hányt – megfordultam és gyors léptekkel elindultam az ajtó felé, mikor rájöttem, hogy Don nem tud követni, így visszafordultam. – New Orleans-ban is kerestél engem? Don rosszallóan nézett rám. -

Igen. De aztán egyből ide jöttem, de nem tudtam bemenni,

mert valami láthatatlan sorompó zárja el az utamat. Ez Marie védelme volt, amivel a nemkívánatos kísértet látogatókat akartuk távol tartani, de Don ezt nem tudhatta, mint ahogy

azt

se,

hogy

már

elvesztettem

Marie-től

kapott

képességeimet. De úgy tűnik, még mindig megvan bennem Marie hatalmának kicsiny szikrája, ugyan arra nem elég, hogy

konyvfanoknak

277

Jeaniene Frost

megidézzem a maradványokat, de ahhoz még elegendő volt, hogy Don megtaláljon. És ha ő képes volt megtalálni, akkor bármelyik másik szellem is képes lehet erre, főleg olyasvalaki, mint Kramer. -

Megpróbáltam belépni a házba, majd visszarepültél és a

kilincs is megégetett? – kérdeztem körülnézve a kivilágítatlan udvaron. Don nagyon óvatosan bólintott. – Igen. A házi állatainak jelezték, hogy szellem közeledik, de most, hogy Don ilyen közel volt a házhoz Dexter és Helsing csendben voltak. Közelebb mentem a bejárati ajtóhoz rádöbbenve arra, hogy Don nem az egyetlen szellem a házkörül. Elisabeth-nek és Fábiánnak igaza volt – gondoltam komoran. Nem őket követte az Inkvizítor. Kramer megtalált minket Spádé házában, az Ohio-i szállodában, még hozzá úgy, hogy követte Marie Laveau-tól nyert misztikus képességem nyomait. Szegény Fábián észre se vette, hogy még mindig aktív kapcsolat volt köztünk, mivel, hogy mindig tudta hol vagyok. Egyszer csak Bones jelent meg a hátam mögött. Rápillantottam és szavak nélkül is megértettem őt, két nagy csokor zsályát nyújtott át nekem. Tyler mögötte állt és Dextert a kezében tartotta, a

konyvfanoknak

278


macskám pedig a kisállat hordozóban volt. Gondolom, már Bones is kitalálta azt amit én. -

El kell menniük innen – mondtam.

Bones odahajolt hozzám, hogy a fülembe súgja a választ. – Hamarosan, Cicuska. Igaz. A többieknek távol kellett maradniuk tőlem, úgy nagyobb biztonságban lesznek. -

Mindjárt jövök – mondtam és óvatosan oda mentem Don-

hoz, de úgy éreztem valami megremeg körülöttem. A nagybátyám 20 méterre volt a bejárati ajtótól, így hosszú léptekkel indultam meg felé. -

Azt akarom, hogy elmenj – mondtam, mikor már olyan közel

voltam hozzá, hogy képes legyek megérinteni őt. – Holnap keres meg újra – suttogtam. Igyekeztem elég halkan beszélni ahhoz, hogy senki ne más ne hallja, csak Don. -

Mi folyik itt? – kérdezte Don.

-

Hallgass az unokahúgodra és menny – mondta Bones

ridegen. Don épp szólásra nyitotta száját, mikor Ian hangja törte meg a csendet:

konyvfanoknak

279

Jeaniene Frost

-

Itt vagyunk Crispin! – az aranybarna hajú vámpír, úgy sétált

ki a házból, mint ha a világon semmi baj nem lenne. Ian mögött anyám is ott állt és a rajta lévő pizsama arra utalt, hogy épp most ébredt fel. Spádé és Denis is az udvaron voltak már. Nagy volt a kísértés, hogy visszafussak a házba, de vártam nem akartam felhívni magamra a figyelmet. Bones félreállt az ajtóból és előre engedte a többieket. Kevesebb, mint tíz perc múlva, Francine az anyám és Ian léptek ki a ház ajtaján. Anyám hátulról átkarolta Francine-t. Ian egy szárazmosolyt villantott ránk, majd megragadta az anyám karját és eszeveszett sebességgel elrepültek. -

Hova mennek? – alig hagyta el a kérdés Don száját, mikor az

udvaron lévő bokrok felrobbantak. Rohanva a ház felé indultam, de nem értem el az ajtót, mert a füstáradat teljesen körbekerített, olyan sűrű volt a füst, hogy nem láttam át rajta. Nagybátyám hirtelen hátrébb ugrott, mint ha leforrázta volna őt valami. -

Mondtam, hogy menj el, öreg! – motyogta Bones, aztán

behúzott a házba. Bármit is mondott ezután Don azt elnyelte az iszonyatos üvöltés, ami a kertből jött.

konyvfanoknak

280


Tyler a szobában volt egy halom égő zsálya vette őt körbe. A szobába még volt egy hatalmas ventilátor is, aminek a célja az volt, hogy a füstöt az ajtó felé fúja. Bones becsapta az ajtót, Tyler pedig kikapcsolta a ventilátort, egy kicsit köhögött a szürkés füstfelhőtől, ami belepte a szobát. Valami hatalmas erővel felrobbant az ablak előtt megrázva az ablakokat. Tyler hátát a saját testemmel próbáltam védeni az üvegszilánkok ellen. Az emeleten Lisa felsikoltott, amit egy súlyos puffanó hang követett a ház falán. -

Charles – kiáltotta Bones figyelmeztetően.

Szerettem volna segíteni a többieknek, de féltem, hogy ha itt hagyom Tylert, akkor Kramer képes lenne megölni őt. -

Tartsd szorosan – hallottam Spádé hangját, majd egy másik

robbanás rázta meg a házat. Lisa ismét felsikított, de ezúttal a hangja egyre halkabb és halkabb lett, mint ha távolodna. Repülj Spádé, repülj! Tudtam, hogy Denise és a másik lány, akkor lesznek csak igazán biztonságban, ha minél távolabb kerülnek a háztól. További robbanások rázták meg a ház falait. Hallgattam a robbanásokat és egyre biztosabb lette abban, hogy Kramer tényleg nem tudja követni a repülő dolgokat. Mivel Kramer nem tudta őket követni, ezért itt tombolt tovább.

konyvfanoknak

281

Jeaniene Frost

-

Bones el kellene vinned innen Tyler-t és Dextert is –

suttogtam. Bones jóval gyorsabban tudott repülni, mint én és nem beszélve arról, hogy amíg én itt maradok addig Kramer is itt marad. -

Nem megyek – fakadt ki Tyler. – Tegyél le, együtt kell

maradnunk… a rohadt életbe! -

Én nem mehetek. Rám talál, akárhová is megyek az

elkövetkező hónapban, vagy legalább is nagyjából… - sziszegtem a fogaim között és megpróbáltam visszaemlékezni arra, hogy mennyi idő után múlt el Vladtól nyert képességem utolsó szikrája. – Meg akarsz ölni? -

Nem. Pont ezért maradok – válaszolta nyomatékosan Tyler,

de olyan lágyan, hogy a kinti lármától alig hallottam. – Ha csapdába akarod őt csalni, akkor szükséged van rám. Nekem pedig minden vágyam, hogy segítsek ebben – fejezte be. Hisz az egy seggfej – villant át az agyán, a mondata befejezése képen. Annak ellenére, hogy a szellem egyfolytában döngette a falat és Dexter folyamatosan ugatott az asztal alatt nem tudtam visszafolytatni a mosolyomat. Meglepődtem, hogy pont Tyler az, aki maradni akar.

konyvfanoknak

282


Bones

átsétált

a

szobán,

a

talpa

alatt

csikorogtak

az

üvegszilánkok. -

A szomszédok mindjárt hívni fogják a zsarukat. Maradj vele.

Összegyűjtöm, amire szükségünk van és már mehetünk is. A biztonság kedvéért az egész házat kibéreltük, nem akartuk, hogy bárki is vészéjbe kerüljön Kramer ámokfutása miatt. -

Úgy tűnik, hogy mindjárt repülni fogunk – jegyeztem meg.

Tyler pedig dühösen morgolódott: -

Útálok repülni, ugye mondtam már:

Vetettem egy gyors pillantást az udvarra és úgy tűnt, hogy Kramer épp most tépi fel a gyepet dühében. -

Sajnálom. De azt hittem, már megszoktad a kis vámpír

trükkjeinket.

konyvfanoknak

283

Jeaniene Frost

HUSZONHAT Fordította: Nitty

A katedrális mellett várakoztam Bones-szal, a templom magas tornya

beárnyékolta

az

udvart,

ahol

várakoztunk.

Azt

mondogattam magamnak, hogy ez egy e jó jel, hogy itt vagyunk, de ettől még valahogy nem lettem nyugodtabb. Este nyolc körül járhatott és bár nem volt tele a templom udvara, de azért elég sokan voltak, ami aggaszott, mert mi van, ha Kramer felbukkan, akkor mind veszélybe kerülnek. Tyler miatt is aggódtam, aki szintén velünk várakozott. Dexter és Helsing a szokott hordozójukban pihentek éppen. Nem volt egy hosszú távú megoldás számukra, de most ez volt a legbiztonságosabb, amíg Spádé el nem viszi őket. A kisállatoknak is az lesz a legjobb, mint Francine-nek és Lisának, ha jó távol kerülnek tőlem. A tegnap estét egy elhagyatott vágóhídon töltöttük, mint valami vágásra váró állatok, a hideg padlón aludtunk, miközben zsályát égettünk

egész

este.

Annak

ellenére,

hogy

legnagyobb

szerencsétlenségünkre egyikünknek sem sikerült elaludnia nem akartunk szállodába menni, mivel attól tartottunk, hogy bárki is

konyvfanoknak

284


lakjon mellettünk a szállodában azt komoly veszélynek tennénk ki. Reggel Bones felhívott néhány helyet és ma estére szerzett egy házat távol a sűrűn lakott területektől, ahol nem sok szomszéd lesz a közelben szerencsére. Sok teendőnk volt ma este, de elsőként beszélünk kellett Donnal. Van néhány fontos kérdés, amire csak ő tud választ adni. Nem sokára itt kéne lennie – gondoltam az órámra pillantva. Reménykedtem, hogy Don nem eredt ismét Madigan nyomába. Ám, aggodalmaim alaptalanok voltak, mert ahogy felpillantottam Don ott lebegett a park fölötti dombon. Legnagyobb meglepetésemre nem öltöny viselt, hanem egy földig érő tunikát. Nem nagyon tudtam, hogy mitől függhet az, hogy a szellemek milyen ruhában jelennek meg, de jelenleg nem ez volt a legégetőbb

dolog,

amire

fényt

kellett

derítenem.

Amint

hallótávolságon belülre értem azonnal faggatni kezdtem Dont. -

Mennyi idődbe telt, mire megtaláltál minket tegnap este óta?

-

Szép napot neked is Cat – felelte Don a fejét ingatva. Tyler

átsétált a túl oldalamra és hunyorogva nézett abba az irányba, amerre én is. Biztosan kitalálta, hogy egy kísértet van itt, annak ellenére, hogy ő nem látta őket.

konyvfanoknak

285

Jeaniene Frost

-

Életek

múlnak

a

válaszodon

–

mondta

Bones

a

nagybátyámnak élesen. Don összevonta a szemöldökét. – Tennessee-i idő szerint körülbelül reggel ötkor kezdtem el keresni, úgy ahogy te mondtad. És hogy mennyi idő után láttalak meg? Azt hiszem délután kettő fele éreztelek meg először. Ez azt jelenti, hogy nagyjából tíz órára van volt szüksége ahhoz Donnak, hogy megtaláljon. Ez sokkal, de sokkal több időbe telt, mint amikor még Marie vére az ereimbe csörgedezett. Fábián akkoriban kevesebb, mint egy óra alatt képes volt megtalálni, attól függően, hogy milyen messze voltam tőle. Bones spekulatívan végigmérte Dont, majd felém fordult. – Don nem használja a szellemátjárókat és nem is olyan erős, mint Kramer. Így aztán feltételezhetjük, hogy az Inkvizítornak ugyan ez fele időbe telik. Öt óra. Istenem, ez nem elég arra, hogy bármilyen jelentős dolgot véghez tudjunk vinni, mielőtt még a szellem rám találna. -

Tegnap este több mint öt órát töltöttünk a vágóhídon –

mutattam rá Bones-nak arra a tényre, hogy talán téved. -

Vagy is lehet, hogy Kramer is ott volt és csak arra várt, hogy

Spádé és a többiek felbukkanjanak – felelte Bones.

konyvfanoknak

286


Remek. Bár igaz, hogy Bones és én voltunk Kramer a fő célpontja, hanem a két lány, Francine és Lisa. Kramer tegnap este addig nem merte felrobbantani házat, amíg a két lány odabent volt. Az inkvizítor mostanra mát biztosan tudja, hogy hol vagyunk és az a köcsög egész idő alatt rajtunk röhög. De a kárörvendése nem fog sokáig tartani, ugyan is eszünk ágában sincs találkozni a többiekkel. Nem fog sokáig tartani az amíg erre Kramer is rájön és amikor majd megpróbál megölni minket. -

Oh, ott van – jegyezte meg Tyler észrevéve Dont. – A magas

öreg fickó a barlangból. Hogy vagy? -

Halott vagyok, még is mit gondolsz hogy vagyok… –

válaszolta a nagybátyám savanyúan és kicsit közelebb jött hozzánk. – Mi történt tegnap, Cat? Muszáj volt elnevetnem magam. – Pontosan ugyan az a szellem vagy, aki a barlangban voltál és most is pontosan ugyan olyan paprikás a hangulatod. Gyanakvóan nézett rám Don, úgy mit régen, mikor még először dolgoztam neki és nem ismert. -

Mit tettél azzal a szellemmel, hogy ilyen dühös rád?

konyvfanoknak

287

Jeaniene Frost

-

Mit tettem? – csattantam fel dühösen. Nem igazán tudtam

akkor még megfogalmazni a köztem és Kramer köztem lévő dolgot. -

Ma nem vagyok a türelem mintaképe – morgolódott Bones

és az ujjait végigfutatta a haján. – Minden, amit tudnod kell, Williams, az, az, hogy amint elhagyjuk ez a gyepet ismételten zsályát fogunk égetni, amitől nem fogsz tudni újra a közelünkbe férkőzni. Ha a reakcióm nem lett volna elég, az él Bones hangjában elárulta Donnak, hogy ez egy figyelmeztetés akart lenni. -

Ez nem tehetitek – tiltakozott Don. – Szükségem van Cat-re,

ha valami történne. Hogyan tudnák kapcsolatba lépni veletek, ha egyfolytában karácsonyi sonkát füstöltök? Komolyan nem veszi érszer, hogy mi történt tegnap este? -

Nincs más választásunk. Ha Madigan újabb aljas húzásra

készül, akkor ott van Tate és a srácok is. Ők segítenek. Ha pedig élet, halál kérdéséről lenne szó, akkor ott van a kabin. A vámpírokkal pedig tudsz üzenni nekünk. Ez volt a legjobb dolog, amit tehettem. Nem hittem, hogy Madigan valami halálos lépésre készülne a srácok ellen, de ha még is, akkor segítenem kell.

konyvfanoknak

288


Don úgy bámult rám, mint ha két fejem nőtt volna. -

Ez tényleg ennyire egyszerű nektek? Lehet, hogy nem élek,

de azt hittem attól még egy család vagyunk. Hirtelen nem kaptam levegőt, úgy érzetem, mint ha valaki belebokszolt volna a gyomromba. Mielőtt meg tudtam volna szólalni Bones hangjára lettem figyelmes. -

Ne merd őt megvádolni. Ha te időben közlöd velünk, hogy

Madigan a barlangunk felé tart, akkor most nem kellene zsályát égetünk, mert akkor a szellem, már rég a csapdánkba csücsülne. -

Vár egy percet…. – tiltakozott Don.

-

Nem, nem – mondta Bones olyan dühösen, hogy a hangja

ostorként hatott. – Tudtad, hogy Madigan kapcsolatban állt más vámpírokkal, de még sem értesítettél minket erről. -

Nem érted. Én… én nem mondhatok el róla mindent. Még

nem – mondta Don idegesen. Bones belebökött a nagybátyám mellkasába. -

Tartsd meg az összes titkodat, amely nem veszélyeztetni

mások életét, de ezzel az egésszel túl messzire mentél. Vagy mondj el mindent, amit tudsz róla, vagy maradj távol az unokahúgodtól.

konyvfanoknak

289

Jeaniene Frost

Don mentegetőzésére Bones hangja még idegesebb lett. És Tyler is.

Hirtelen

megijedtem

Bones

pattogó

aurájától.

Több

alkalommal láttam Bones-t zaklatottnak és ezek az esetek mind beleégtek az emlékeimbe. Bones felém fordult, tekintete sötét és egyenes volt. -

Sajnálom, ha ezzel megbántalak, de nem akarom őt a

közeledben látni, amíg ilyen fontos információkat tart vissza, ami akár az életünkbe is kerülhet. Mi van, ha Madigan a vámpír barátai kedvéért kutatott fel minket a barlangban? Vagy mi van, ha ő értesítette Kramert, hogy hol vagyunk? Fogalmunk se volt, hogy a katonaság kapcsolatban áll a mi világunkkal, de Don tudta és még se szólt nekünk. Visszagondolva a barlangra Don nem tűnt meglepettnek, amikor kiderült, hogy Madigan katonái extra képességüket nem Tatet, vagy Juan véréből nyerték. A nagybátyám dühös és dacos arckifejezése megerősítette az előbbi gondolataimat. -

El kell mondanod mindent, amit tudsz, még azelőtt mielőtt

valaki komolyabban megsérülne, vagy esetleg még rosszabb – mondtam és átható pillantást vettettem rá.

konyvfanoknak

290


-

Csak egy dolgot tudok, ha mindent elmondok, amit tudok,

akkor ő – bökött Don Bones felé – meg akarja majd ölni Madigant. De mielőtt megöli meg kell bizonyosodnom egy két dologról. Ti se akarhatjátok, hogy ártatlan ember vére tapadjon a kezetekhez. Bones nevetése végighasított a levegőt. – Tudod kinek a vére érdekel a legkevésbé? Pontosan az övé. Jobban foglalkoztat azoknak a nőknek a vér, akiket a megvadult kísértet üldöz. Szóval, ha Madigan veszélyt jelent számunkra, akkor biztos lehetsz benne, hogy megölöm őt. Az igazat megvallva, ha nem lennék annyira elfoglalva, akkor már rég kinyírtam volna Madigant, amiért megállított abban, hogy csapdába csaljuk Kramert. Don arckifejezése óvatos volt és a következő szavait nagyon megválogatta. -

Ezt nem teheted. Cat, ígérd meg, hogy nem engeded, hogy

megtegye. Visszagondoltam arra, hogy milyen régóta is ismerem Dont. Volt néhány igazán nemes tulajdonsága és tudtam, hogy szeret, de még mindig túlságosan titokzatos volt számomra. Ezt kezdetben elfogadtam, mikor még csak munkatársak voltunk, de most már

konyvfanoknak

291

Jeaniene Frost

nincsen rendbe, figyelembe véve, hogy a legutóbbi húzásával engem és Bonest is komoly veszélybe sodort. Bones-nak igaza volt – Madigan ismeretlen vámpír barátai veszélyt jelenthetnek ránk és Madigan is. Aztán bevillant Erzsébet arca, aki éppen arról mesél, hogy mit tett vele Kramer: az erőszakot, a kínázást és a halált. Nem akartam, hogy Francine és Lisa ugyan erre a sorsra jussanak. -

Vagy elmondasz mindent Madigan-ről, vagy Bones-nak

adok igazat. Menned kell. -

Hogy mondhatsz ilyet?

Utáltam ilyen csalódottnak látni Dont. Szerettem őt, úgy mint ha az apán lenne, akim soha nem volt, ezért is fájt annyira, ahogy most nézett rám. -

Minden Halloween-kor a szellem elrabol három nőt, majd

megerőszakolja, megkínozza és élve elégeti őket. Ezért olyan nagy baj, hogy Madigan megakadályozta minket a szellem elfogásában – válaszoltam. – Bones-szal szeretnék megállítani a szellemet, hogy ez még egyszer ne forduljon elő. Nem akarjuk, hogy még többen meghalljanak – vettem egy mély levegőt és összegyűjtöttem minden bátorságomat. – Szeretlek Don, de nem bánhatsz

úgy

konyvfanoknak

velem,

mint

egy

alkalmazottal,

a tények

292


ismeretében semmiképp nem. Ha nem bízol Bones racionális viselkedésében Madigan-nel kapcsolatban – bár hozzá teszem ezzel én nem értek egyet – akkor kérlek, legalább bennem bízz. Ennyit igazán megérdemelnék. Bones átölelt, az aurája pedig megváltozott, a harag eltűnt belőle és büszkeség érződött rajta. Éreztem, ahogy ugyan ezek az érzések járják át a testem mindegy egyes porcikáját. Don arckifejezése megkeményedett, a jól ismert makacsság jelent meg az arcán és ebből már tudtam, hogy a szavaim süket fülekre találtak. -

Már mondtam Madigannak nincs semmilyen kapcsolata a

szellemvilággal, mint ahogy azt gondoljátok. A vámpírok pedig nem az emberei, hanem a foglyai és nem, nem tudom, kik ők és azt se, hogy hol vannak – ezenkívül nem mondott semmi mást, de az a makacs kifejezés nem akart eltűnni az arcáról. Egy nagyot sóhajtottam és közelebb hajoltam Bones-hoz. -

Úgy néz ki, hogy egy másik problémával is számolnunk kell,

- suttogtam. Ha azok a vámpírok tényleg foglyok voltak Madigannél, akkor vagy kóbor gyilkosokkal volt dolgunk, akiket még nem tudom, hogy tartott fogva Madigan. Vagy ártatlan vámpírok voltak, akik

konyvfanoknak

293

Jeaniene Frost

egy hatalmas mestervámpírhoz tartoztak, aki talán bosszúból lecsap majd Madiganra és a csapatomra. Ezt meg kell akadályoznunk. Ez lesz a következő dolog amivel foglalkoznunk kellett, ha kiiktattuk Kramert. -

Valóban. Madigan kis játéka komoly veszélyt jelenthet a

földre és az emberekre nézve – mondta Bones hangjában még mindig ott csengett a harag. Tyler megveregette Bones vállát – Család. Nem csodálatos? Azt hiszem, hogy ezt Tyler igazán jó összefoglalta.

konyvfanoknak

294


Huszonhét Fordította: Rosie

Sűrű füstfelhő lógott a levegőben, csípve a szememet. Nem voltak ablakok a pincében, és az egyetlen ajtó, ami a parasztház kamrájába nyílt, mindig zárva volt, mikor Bones és én itt lent voltunk. Ha ember lettem volna, egy órán belül kidőltem volna, de persze az oxigén nem volt probléma számomra. Mint ahogy a sötétség

sem.

Az

egyetlen

fényforrást

a

zsálya

körüli

narancssárga izzás jelentette, ahogy a lángok megfeketedett, füstölgő maradványokká tették a növényt. Ám Bonesnak és nekem nem okozott gondot látni, ahogy összeillesztettük a mészkő, kvarc és moissanit darabokat, egy újabb csapdát készítve. Az elmúlt öt nap nagy részét itt lent töltöttünk, egyre közelebb kerülve a főcélunkhoz. Jó, hogy segítettünk Chrisnek és a csapatnak megcsinálni az utolsó csapdát, így tudtuk, hogy mit csináltunk, és ha a következő hetet is lent töltjük, akkor időben elkészülünk vele. Aztán csak azon kell aggódnunk, hogy találjunk egy módot, amivel belekényszeríthetjük Kramert. Nem számít, hogy fejben honnan közelítettem meg a problémát, mindig arra jutottam, hogy a legtöbb esélyünk akkor van, amikor szilárd testet ölt. A

konyvfanoknak

295

Jeaniene Frost

levegőt nem tudom belekényszeríteni a csapdába. Még Bones sem volt rá képes, akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy majdnem

annyit

dolgozott

a

telekinetikus

képességeinek

kiterjesztésén, mint ezen a csapdán, de azok is használhatatlanok voltak egy testetlen alakkal szemben. Jelen esetben, ha arra vártunk, hogy szilárd testet öltsön akkor Halloween éjszakájáig várnunk kellett, és még nem találtuk meg a harmadik nőt, így az ő élete még veszélyben volt. Plusz, az Inkvizítor lehet, hogy csak akkor tűnik fel, ha Francine-t és Lisát csalinak használjuk, hogy előcsalogassuk. Ahányszor végiggondoltam ezeket a dolgokat, mindig eszembe jutott, hogy mennyi minden sülhet el rosszul. Kopogtak a pince ajtaján. – Visszajött, - kiabálta Tyler. Bones felállt, de én leintettem, mielőtt félresöpörtem egy hajtincset, ami kiszabadult a lófarkamból. -

Te mentél az utolsó két alakalommal. Én jövök.

Összeszorította a száját, de nem mondott semmit, tudva, hogy csak egy vitához vezetne, amit végül én nyernék meg. Nem engedtem, hogy egyedül birkózzon meg Kramer utálatos személyiségével, és a szellem csak még mérgesebb lett, mikor figyelmen kívül hagyták. Számításba véve a károkat, amiket eddig okozott a házban, meg kell majd vennünk, ha vége van ennek az egésznek.

konyvfanoknak

296


Felmentem a lépcsőn, észrevéve, hogy a falépcsőfokok vibráltak a házat megrázó különböző puffanások utóhatásaként. Most éppen mit használ? csodálkoztam. Kramer nem tudott bejönni, hála annak, hogy minden szobában zsályát égettünk, de mindennek jó hasznát vette, ami a közelben volt. Az autó, amivel idejöttünk teljesen össze lett roncsolva, az ablakai és kerekei már az első éjszakát sem bírták ki, a többi része pedig a következő napokban be lett horpasztva illetve szétzúzva. A régi farmház is elvesztette az ablakait azon a bizonyos első napon, plusz egy részét a bejárat előtti verandának. Deszkákat szögeltünk oda, ahol az üveg volt, ami

sokkal

strapabíróbbnak

bizonyult,

és

néhány

órát

tévénézéssel tölthettünk, míg Kramer ki nem tépte a szatellit antennát és dobta az autó szélvédőjébe. Hála Istennek, nem voltak közeli szomszédaink, hogy hallják ezt a hihetetlen lármát, de épp ezért választottuk ezt a helyet. A környező területeken valamikor szójababot termesztettek, de tisztán látszik, hogy egy ideje nem ültettek ide vagy aratták le. Nem

tudom,

milyen

körülmények

késztették

a

korábbi

tulajdonost távozásra, és mivel nem sikerült eladnia, döntött úgy, hogy kiadja, de Bonesnak és nekem ez volt a tökéletes hely a csapda felépítésére, ahol Kramer kíváncsi szemei nem láthatták, mit csinálunk. Az összes anyag ide lett szállítva és lerakva a pincében, mielőtt én is idejöttem, így Kramer nem volt képes

konyvfanoknak

297

Jeaniene Frost

követni

minket

erre

a helyre,

amíg nem volt

minden

biztonságosan elrejtve. Kétségkívül, a szellem tudta, hogy valami lefoglal minket Bonesszal, de csak találgathatott, hogy mi lehet az. Tyler a kamrában ült, mellette volt az iPodom, attól jobbra pedig egy doboz SpaghettiOs. Feltöltöttük a hűtőt, mikor idejöttünk, de aztán Kramer kitépte a házba vezető elektromos vezetékeket, ami azt jelentette, hogy semmi sem tartotta frissen a dolgokat. Belevetette magát a rendszerbe, az összes elektromosság beléáramlott, amivel nagyjából tíz percre szilárd testet öltött. Viszont addig seggbe rúgni, amíg magasfeszültséget vezetett a testébe, csupán azt eredményezte volna, hogy Bonest vagy engem is megráz az áram. Kár, hogy a csapda még nem volt kész. Akkor lehet, hogy megérte volna, hogy a lelket is kirázzák belőlünk. Tyler azóta konzerves kajákat evett, mióta megromlott az étel, és a baljós arckifejezéséből tisztán látszott, hogy nem vágyott még egy

falatra

belőle.

Nem emlékeztettem

rá,

hogy

Bones

elrepülhetne vele Spadehez, ahol sokkal jobb ételeket találna. Tyler elhatározta, hogy segít nekünk elkapni a szellemet, és bármiféle utalás a távozására csak egyhangú visszautasítást váltott ki.

konyvfanoknak

298


-

Kérsz egy falatot? – Kérdezte Tyler, felemelve egy falatot a

villára tűzött tészta és hús egyvelegéből. Sikerült nem fintorognom, hogy kifejezzem a kedvem teljes hiányát. – Á, nem köszi. -

Én sem, - mondta, köhögve kicsit, mielőtt folytatta. –

Meséltem már azokról a vagdaltakról, amiket venni fogtok nekem, ha túl leszünk mindezen? -

Kobe marha, filék, elsőrangú oldalas, amit csak választasz, -

ígértem neki. – Bármi eredménye a kutatásodnak? Amíg Bones és én a pincében különböző köveket vagdostunk és kristályokat illesztettünk össze egy csapdává, addig Tyler bármi hitelesnek hangzó utalást keresett egy szellemek elleni fegyverről az interneten. Ez egy újabb pótelem lemerülését eredményezte mindennap, hála az elektromosság hiányának, de ahogy a megfelelő idő közeledett, egyre izgatottabb volt, hogy találjunk valamit, ami segíthet Kramert a csapdába csalni. Igen, égettünk zsályát, de ez távol tartotta Kramert – hasznos, mikor azt akarjuk, hogy

elmenjen,

de

nem

sok

hasznát

vesszük,

ha

egy

szellemcsapdába akartuk kényszeríteni. Bár Tyler még semmivel sem állt elő, amit Fabianon vagy Elisabeth-en tesztelhetnénk, de kitartott amellett, hogy az információ létezik, csak meg kell találni.

konyvfanoknak

299

Jeaniene Frost

-

Mit gondolsz erről? – Kérdezte Tyler, megfordítva az iPodot,

így én is láthattam a kijelzőt. A megjelenített oldalra bámultam, azon gondolkodva, vajon Tyler miért mutatta meg nekem. Biztos korán kezdte el a karácsonyi listáját írni, mert ennek a dolognak semmi köze nem volt a természetfelettihez. Majd közelebbről is megnéztem, átgondoltam… és elmosolyodtam. -

Imádom, - mondtam, óvatosan megválogatva a szavaimat,

mivel tudtam, hogy Kramer hallgatózott. – Tízet szeretnék. Ne, legyen inkább két tucat. Bones tudja fejből a kártyaszámát, kérdezd meg tőle később. Majd Spade házához szállíttatjuk őket. Tyler vigyorgott. – Biztos vagyok benne. Köszönj az öreg Michael Myersnek a nevemben. -

Huh? Ó, mert Kramer egy halloween-i sorozatgyilkos, értem.

Persze, de te maradj itt és ne gyere ki. A szemét forgatta. – Drága barátnőm, te lehet, hogy halott vagy, de én még nem akarok az lenni. Biztos lehetsz benne, hogy itt maradok. Egy

másik

csattanás

hallatszott,

közel

a

ház

elejéhez,

hangosabban, mint az előzőek. Azt hiszem Kramer kezdett türelmetlenkedni. Szeretném kint hagyni, hadd főjön a saját

konyvfanoknak

300


levében, de egyben kell tartanunk a házat még egy hétig, így be tudjuk fejezni a csapdát. Épp elég trükkös lesz úgy kivinni innen, hogy a szellem ne lássa. Nincs szükségünk arra a nehezítésre, hogy el kelljen költöztetnünk a csapdát egy új helyre, csak azért, hogy befejezhessük. Kimentem a kamrából, átvágva a konyhán az üres, nyitott konyhaszekrényekkel – azok az ajtók nagy ablakok takarására készültek – és a nappali, ahol a matracok voltak az egyedüli bútorok. Amikor a ház főbejáratához értem, felkaptam az egyik égő zsályával töltött üvegkorsót és amint kinyitottam az ajtót megszokásból kinyújtottam. Elég közel, egy nagydarab faág süvítette el mellettem, amit egyből az autó két visszapillantó tükre követett. Bevágódtak a nappaliba, egyik a matracokon landolt, a többi pedig azokon a tárgyakon, amiket Kramer korábban Boneshoz vágott hozzá. Mentálisan feljegyeztem, hogy később vigyem ki őket, majd visszatértem a bejárathoz. -

Guten Tag, - mondtam, megemelve a zsályás üveget

tisztelegve. – Maradj ott ahol láthatlak, különben visszamegyek. Tudtam, hogy teljesíteni fogja, mert valami furcsa ok miatt, Kramer szerette az átkozódását és a fenyegetéseit az arcunkba mondani. Német zúgolódás hallatszott a veranda legrosszabb

konyvfanoknak

301

Jeaniene Frost

állapotban lévő része felől. Ha Kramer tovább folytatja a veranda gerendáinak

feltépését,

hogy

a

házba

hajítsa,

akkor

az

elkövetkezendő néhány nap múlva nem marad belőle semmi. De a zsálya, amitől Tyler folyamatosan köhögött, megakadályozta, hogy Kramer belépjen a házba. Mindössze annyit tehetett, hogy tárgyakat dobált neki, amíg a németet és angolt keverve átkozott minket, amihez valószínűleg még egy jó adag latin szó is társult. Sötét örvények jelentek meg a veranda mellett, majd az ismerős fehér haj, szétállva, mintha egy halom kifehéredett szalma lett volna a szellem magas, vékony testén. Vártam, nem mondva semmit, az üveg oldalán dobolva néma figyelmeztetésképp. -

Hexe, - sziszegte Kramer, miután teljesen megjelent.

-

Uh-huh, - válaszoltam, felismerve a német boszorkány szót

és csodálkozva, hogy ezúttal meddig megy el. – Egy nő vagyok, szóval ezért látsz így. Bár gondolom, neked nagyon fájhat látni, hogy milyen jogokat vívtak ki maguknak a nők a feminista mozgalmakon keresztül. Az Inkvizítor nem egy szitokáradattal válaszolt, mint az megszokott volt. Csak mosolygott, elég szélesen ahhoz, hogy olyan fogakat fedjen fel, amik jobb, ha rejtve maradtak volna. Fújj nem próbáltam leplezni az visszatetszésemet azokkal az egyenetlen barna csonkokkal szemben.

konyvfanoknak

302


-

Pirítóst? Nem, nem azt meg szoktam égetni, - válaszolta,

látszott az arcán, hogy ízlelgeti a szavakat. Ha nem tudtam volna, hogy Bones a pincében ennek a gyilkos seggfejnek

a

csapdáján

dolgozik,

amíg

mi

beszélünk,

megfordultam volna és visszamentem volna a házba. De ez csak még több sérülést jelentene a házon, aminek megjavítása a csapdakészítéstől venné el az időnket; plusz Kramer megtudná, hogy elért hozzám. A legnagyobb motivációm a maradásra, akárhogy is, de egyszerű volt: Minden másodperc, amit Kramer itt kint tölt engem idegesítve azt jelentette, hogy addig nem kínozta az utolsó nőt, akit kiválasztott. Elisabeth még mindig nem találta meg őt, és még a mi keresésére tett próbálkozásaink se fedték fel a személyét. Én nem voltam egyedül, úgy, hogy senki sem hitt nekem a szellem által végrehajtott kínzásokról, mint ő. Itt álltam és megbirkóztam vele, mivel ez volt az egyetlen amit azért a nőért tehettem, amíg ki nem derítettük, hogy kicsoda és vittük Spádéhoz és Denise-hez. -

Ebben az évben magányos Halloweened lesz, most, hogy

nem tudod elérni Francine-t és Lisát, - jegyeztem meg hűvösen. – És hogy mit fogsz tenni, amikor megtaláljuk az utolsó nőt – és megfogjuk, kedves ferdefogú barátom. Az egyetlen dolog, amit sütögetni fogsz a saját, ideiglenesen szilárd mancsaiddal, a mályvacukor.

konyvfanoknak

303

Jeaniene Frost

Ezzel megkaptam a korábban várt szitkokat. Egy része angolul volt, másik fele németül, de már elég jó voltam bizonyos szavak felismerésében, szóval megértettem a lényegét. -

Bla-bla-bla, egy büdös ribanc vagyok, és a pokol tüzén fogok

elégni, bla. Tényleg szükséged lenne néhány új kifejezésre. Az anyám jobban el tud átkozni, mint te. Egy verandadeszka repült felém. Félre ütöttem egyik kezemmel, míg a másikkal még mindig a zsályás üveget tartottam. Kramer nem mer egy ilyen energia lökettel rám támadni, amíg a zsálya a közelemben van, és azok az ütések sokkal fájdalmasabbak, mint a különféle repülő tárgyak, amik ha szerencséje van, legközelebb rajtam landolnak. -

Azon gondolkodtam, hogy mit viseljek ezen a Halloweenen,

- mondtam, mintha az, hogy hozzám vágott egy deszkát nem érte volna meg, hogy megszakítsam a gondolatmenetemet. – Évek óta nem öltöztem be, de te ösztönzően hatottál rám. Azt hiszem Elphaba leszek a Wicked-ből. Ő egy meg nem értett boszorkány volt, akit egy seggfej üldözött, de kicselezte őket és ő nyert a végén. Szívmelengető, nem igaz? Még több átkozódás, ezúttal nem csak engem sértegetve, hanem a méhet, ami szült engem és a sötét urat, aki nemzett engem. Ezt a részét legalább eltalálta Kramer. Az apám A osztályú seggfej

konyvfanoknak

304


volt. Ez közös volt benne és Kramerben. Ha rajtam múlik, hamarosan minden közös lesz bennük. Az apám jelenleg az életfogytiglanját tölti, ami igazán kegyetlen és szokatlan büntetés, ahogy hallottam. -

Egyszerűen imádom a beszélgetéseinket, - folytattam,

figyelmen kívül hagyva a három újabb deszkát, ami nekem csapódott. – Nem vagyok benne biztos, hogy neked mi megy át belőle, de rám jó hatással vannak. Épp ezért tegnap este fogtam pár

darabot

a

függönyből

és

egy

kis

forgácsot

a

deszkadarabokból és csináltam egy kicsi Kramer babát. Majd kitéptem a karjait és a lábait mielőtt feldugtam egy szöget a seggébe. Úgy értem, ha nem jöttél volna tegnap, nem gondoltam volna rá, hogy ezt tegyem – -

Lángok közt fogsz meghalni! – Ordította Kramer, olyan

közel repülve hozzám, hogy a zsályás üvegemből felszálló füst érintette, mielőtt visszafogta magát és hátrébb húzódott. Én nem mozdultam, nem akartam megadni Kramernek azt az örömöt, hogy akár csak megrezzenjek. Belefúrta a pillantását az enyémbe, amiben olyan mély kegyetlenség volt, ami túltett az őrültségen, és mikor felfedte a visszataszító fogait, nem tehettem róla, de egyből arra gondoltam, hogy ha élne elég büdös lenne a lehelete, hogy több mérföldnyiről megérezzem.

konyvfanoknak

305

Jeaniene Frost

-

Nem hiszem.

Feleltem határozottam, és nem pislogtam, ahogy visszabámultam rá. – Vámpír vagyok, így meghalhatok a tűzben, ha elég nagy és nem tudok elmenekülni, de úgy tervezem, hogy egy nap egy bizonyos Mester vámpír karjaiban fogok meghalni, aki erősebb, gyorsabb, és csak a rend kedvéért, jobban bánik az ezüst késsel. Te, viszont, soha sem fogsz meghalni, ugye? Abban a felhőszerű állapotban ragadsz, amit testnek nevezel, figyelve, ahogy a világ elhalad melletted, mialatt nem tudsz mást csinálni, csak haragudni rá, és az idő nagy részében senki, még csak meg sem hall. Én? Inkább halott lennék. Kramer nem mozdult, de éreztem a haragját, amint hidegség futott végig a bőrömön, mintha a levegő tíz fokot hűlt volna az elmúlt néhány másodperc alatt. Majd, egy hullámzás futott végig a

testén,

mint

mikor

egy

kő

beleesik

a

tóba,

egy

töredékmásodpercig, majd teljesen élő színei lettek. A tunikája már nem barna volt, hanem szürke tele sárfoltokkal, és a szeme zöldebb volt, az eddigi halvány színénél. Himlőhelyek voltak a bőrén, amit eddig a ködössége és rövid fehér szakálla eltakart, és az ezüstös hajában még volt néhány szőke tincs.

konyvfanoknak

306


Anélkül, hogy kinyújtottam volna a kezem, tudtam, hogy most épp olyan szilárd volt, mint én. Elisabeth sokkal élőbbnek tűnt, mikor testet öltött, és pont ilyen volt a gyilkosa is. -

Az a sár folt az a régi tévhit miatt van, miszerint a rothadó

hús egyenlő a szentséggel, vagy a disznóólban való landolástól, mikor Elisabeth arra ösztönözte a lovadat, hogy dobjon le és törje ki a nyakadat? – Kérdeztem kedvesen. – Kíváncsi vagyok, meddig tudod megtartani ezt a szilárd testet, mielőtt újra eltűnsz. Két percig, esetleg háromig? Amíg feltettem a kérdést, némán arra bátorítottam, hogy tegyen egy lépést. Kérlek, ó kérlek, próbálj meg megütni. Úgy meg szeretném neked mutatni, mit tudok tenni egy olyan ellenfél ellen, aki nem levegőből van! Kramer mosolygott. A fogai is valóságosabbak voltak, és ez nem volt jó. -

Inkább

azon

kéne

gondolkodnod,

hogy

még

hány

boszorkányt kell elégetnem ahhoz, hogy elég erőm legyen, hogy minden nap szilárd alakot öltsek, ne csak egyszer, - mondta, és minden egyes szava egy csepp méregnek felelt meg. – Azt hiszem, nem túl sokat. -

Úgy gondolod, ha nőket égetsz el élve az visszaváltoztat

igazi férfivá? – Istenem, milyen beteg szörnyeteg volt!

konyvfanoknak

307

Jeaniene Frost

Az az undorító mosoly kiszélesedett. – A félelem megerősít engem, csak úgy, mint a vér a szánalomra méltó fajodat. Olyan halandóktól nyertem az erőmet akik láttak, amíg képes voltam bárki előtt feltűnni, akit kiválasztottam. Századok teltek el mielőtt képes voltam újra szilárd alakot ölteni, és az is csak két percig tartott. Miután elégettem az első három boszorkányomat Samhain ünnepén, egy egész óráig úgy maradtam. Most minden egyes boszorkány, akit a lángok közé küldök annyi rettegéssel lát el, és el sem tudod képzelni, ez mennyire feltölt. Egy idő után nem leszek arra korlátozva, hogy csupán Samhain napján sétálhassak a földön, hanem bármikor itt tartózkodhatok, amikor csak akarok. Még akkor is, hogy tudtam, Bones le fogja harapni a fejem azért, hogy magam mögött hagyom a ház füsttel teli biztonságát, de nem tudtam ellenállni és előretörtem, és olyan erősen ütöttem az öklömet Kramer állába, amennyire csak tudtam. Ezt egy reccsenés követte, engem pedig olyan szintű elégedettség töltött el, hogy még egyet behúztam neki mielőtt gondolkodtam volna, az arcán eltörve a zsályás üveget, mivel még mindig tartottam a másik kezemben. Kramer eltűnt, mielőtt az üvegdarabok a verandára estek. Fájdalom hasított a gyomromba, ezzel a tudtomra adva, hogy

konyvfanoknak

308


nem ment messze. Hátráltam, a nagy sietségben nekimentem az ajtófélfának, megragadva egy marék füstölgő zsályát, mielőtt Kramer bevihetne egy újabb ütést. Vagy mielőtt a veranda lángra kapna, ami még rosszabb lenne. -

Ha végeztél a játékkal azzal a seggfejjel, akkor esetleg arrébb

mennél az ajtóból? Vagy ki kell ütnöm téged az útból? – mondta vontatottan valaki brit akcentussal. Annyira

Kramerre

koncentráltam,

arra

várva,

hogy

megpillantsam az árulkodó, sötét örvényeket, vagy – még inkább – egy másik esélyre, hogy bevihessek egy ütést az ideiglenesen szilárd testébe, hogy a többi érzékemet elhanyagoltam. Ian átsétált a kukorica táblán, egyik kezével szorosan tartva anyám felkarját, míg a másikkal egy nagy csomó parázsló zsályát tartott. Minden bizonnyal iderepítette magukat. Jó dolog, mert ha vezetett volna, Kramernek lett volna még egy autója, amit tönkretehet az éjszaka folyamán. -

Kramer itt van kint, - figyelmeztettem őket körbenézve, de

még mindig nem láttam, hogy hová tűnt a szellem. Ian horkantott. – Ezért mondtam, hogy arrább kéne menned. – Majd felkapta anyámat és úgy repültek át az ajtón, mintha puskából lőtték volna ki őket. Épp időben álltam félre, hogy ne döntsenek fel.

konyvfanoknak

309

Jeaniene Frost

-

Vedd le rólam a kezeidet, - csattant fel anyám, amint

függőleges állapotba került vízszintes helyett. -

Most, hogy itt vagyunk, elengedlek, - válaszolta Ian

elengedve őt. Anyám több lépést hátrált, de Ian csak lesöpört néhány szöszt a ruhájáról, mintha nem is érdekelhetné kevésbé. Majd körbenézett az egykori nappaliban, ami most inkább egy szemétdombnak tűnt a matracokkal, deszkákkal, faágakkal és az autó darabokkal, melyek beborították a padlót. -

Meg kell mondjam Kaszás, hogy ez a hely majdnem olyan

borzasztóan néz ki, mint az a hely, ahol felnőttem. Ez mind attól az idegesítő szellemtől van? -

Valahogy úgy, - mondtam szárazon. Kramer egy újabb

szitokáradatba kezdett a megszakítás miatt, elárulva, hogy még mindig a verandán tartózkodott, de Ian és az anyám nem azért voltak itt, mert hiányoltak minket, szóval biztos történt valami. -

Menjünk a pincében, ahol mi hármunk jobban… egyedül

lehetünk. A mosolytól, amit Iantől kaptam megkönnyebbültem, hogy újra, fehér egészséges fogakat láthatok, de azt is észre kellett vegyem, hogy gonoszsággal volt átitatva.

konyvfanoknak

310


-

Előtte is voltam már anyával és lányával egyszerre, de te

Crispin felesége vagy, így sajnálattal, de vissza kell, hogy utasítsam. -

Akkor egy disznó vagy! – Kiáltott fel anyám, megkímélve

engem, hogy én mondjam ki. Az angol és német egy másik áradata jött a verandáról. Úgy tűnik Kramer is úgy gondoltam, hogy Ian egy disznó. Ez esetben, és kizárólag ebben, egyetértettünk. -

Pápá, seggfej, - mondtam a szellemnek. Majd becsaptam a

bejárati ajtót, a túloldalon még mindig bosszankodó Kramerrel, majd intettem Iannek. – Kövessetek. Amint lent leszünk elmondhatjátok Bonesnak és nekem az igazi okát az ittléteteknek, amellett, hogy mocskos megjegyzésekkel szórakoztatnád magad. -

Ó, most azonnal elmondom, - válaszolta egyenletes hangon.

– A kedves édesanyád megpróbálta megenni az egyik nőt, akit próbáltok megmenteni.

konyvfanoknak

311

Jeaniene Frost

HUSZONNYOLC Fordította: Nitty

A pince jóval kisebbnek tűnt a háznál. Tyler a lépcső tetején ült az pinceajtó előtt, ami meg volt repedve, így a repedésen át beszivárgott egy kis friss levegő, az ajtót azonban nem akartuk kinyitni, mert nem akartuk, hogy az itt zajló eseményekről egy bizonyos szellem tudomást szerezzen. Nem kellett megkérdeznem az anyámat arról, hogy milyennek találja Ian-t, mert már tudtam, tetszett neki. A tekintete mindent elárult. Feszült csen uralkodott a poncében, amelyet én törtem meg. -

Anya, mi a fene történt?

-

Baleset volt – motyogta, de nem fordította felém a tekintetét,

csak meredtem a fából készült falakat nézte.

– Ez nem fog

megtörténni újra. -

Ez igaz, ugyanis ha még egyszer megharapod Denist Charles

azon nyomban meg fog ölni, nem számít, hogy kinek az anyja vagy – szögezte le Ian.

konyvfanoknak

312


Megdörzsöltem a homlokomat, hogy eltűntessem a fejemből Ian gondolatait. Anyám megharapta Denist és ezáltal megízlelte a démoni vér bódító izét, amely függővé teheti a vámpírokat és ha ez megtörténne az anyámmal Spádé azonnal megölné őt. Ez pedig egy visszavonhatatlan szakadást jelentene Spádé és Bones között. A vámpírok házastársuk védelmében képes lennének bármit megtenni. -

Tudom, hogy jó szándékkal hoztad őt ide – mondta Bones

Ian-nek és ezzel egyet kellett értenem. Én is azt hittem, hogy ha anyám Denise-szel és Spádéval marad, akkor biztonságban lesz, de tévedtem. Anyám még mindig küzd az éhsége ellen, ami az emberek közelében folyton gyötri. -

Anya, miért tetted ezt? Ugye tudod, hogy csak így tudunk

megvédeni attól, hogy újra megöljenek? -

Ah, most jön a legjobb rész – horkant fel Ian.

Anyám végigsimított a karján, de még mindig senkivel nem vette fel a szemkontaktust. -

Képes vagyok kontrollálni magamat.

Ian hangosan felnevetett. – Ez baromság! Egyik vámpír se képes hosszú időn keresztül kordában tartani a vér iránti éhségét.

konyvfanoknak

313

Jeaniene Frost

Anyámat megdöbbentette ez a kijelentés és az is, hogy nem ellenkeztem Iannal és bár meglepő, de jelenleg igaza volt. -

Te nem etetted meg őt! – vetettem neki oda vádlón.

-

Na, ácsi! Ez így nem igaz! – mondta Ian szinte nevetve. – Én

lennék az utolsó ember, aki ítélkezni szeretne, de anyád azt hitte, hogy képes elnyomni az éhségét nyers hússal és zacskós vérrel, és bár lehetséges, hogy ez is egy megoldás, de nem túl praktikus, és mint látjuk nem is működik. Bones elnyomta a feltörő érzelmeit, ami azt jelentette, hogy bármit is érez, most anyám iránt azt nem szeretné megosztani velem. De annyira nem is bántam, mert jelenleg az én érzéseim is nagyon kuszák voltak. Anyámnak vajon teljesen elment az esze? Komolyan ő akar az első és egyetlen vegetáriánus vámpír lenni ezen a földön? Vajon valaha eszébe jutott, hogy mi van, ha a zseniális terve NEM MŰKÖDIK? De persze nem tettem fel neki ezeket a kérdéseket, részben azért, mert biztosra vettem, hogy Ian, már feltette neki ezeket a kérdéseket, részben azért sem mert így is mindjárt elsírja magát. Egy kezemen meg tudtam számolni, hogy hányszor láttam anyámat sírni, de most nagyon közel állt hozzá.

konyvfanoknak

314


-

Jól van – mondtam és vettem egy mély lélegzetet, hogy

elnyomjam a felháborodásomat. – Mióta próbálsz nyers húson és zacskós véren élni? -

Mióta ott hagytam a csapatot – motyogta. – A bázison Tate-

nek sikerült művért szereznie, így ott azt ittam, de mikor eljöttem tudtam, hogy erre többé nem lesz lehetőségem, ezért keresnem kellett egy másik alternatív megoldást. A szemem sarkából figyeltem az eseményeket. Bones még mindig nem mondott semmit, arca kifejezéstelen volt és gondosan elzárta előlem az érzéseit. Tyler gondolatai azonban olyan hangosak volta, hogy kilométerekről képes lettem volna meghallani: Te szerencsétlen szuka, a kutyámról vedd le a szemedet, meg ne próbált megharapni! -

Értem – mondtam olyan nyugodtan, hogy még magam is

meglepődtem. – De mint látjuk nem működött. Szóval… ő… ki az akiből még megpróbáltál inni? Anyám nem szólt semmit, csak az alsó ajkát harapdálta. -

Francine a múltkor megijedt valami zajtól és ijedtségében

megvágta megát egy üvegszilánkkal – felelte Ian. – Anyád pedig azonnal lecsapott rá. Komolyabb baj lehetett volna, ha nem ébredek fel a lány sikolyára.

konyvfanoknak

315

Jeaniene Frost

-

Ian – förmedt rá Bones fenyegetően.

Ian vigyorgott. – Igazad van. Amúgy is felkeltem volna. Mellbe vágtam Ian-t az előző megjegyzésért. Láttam, ahogy anyám ajka egyre jobban megremeg. -

Nem akarta semmi rosszat. De egyszerűen nem tudtam

megállni. -

Persze hogy nem. Te egy vámpír vagy – Az előbbi kijelentés

nem tőlem származott, amin még nem lepődtem volna meg, hisz másik két vámpír is volt még a teremben rajtam kívül. De nem ők mondták ezt, hanem Tyler, aki lemászott a lépcső tetejéről, aminek következtében a pincében lévő füsttől köhögő rohamot kapott. – Ismerős: agyar, rikító zöld szem és szuper erő? Mindened meg van, amire egy ragadozónak szüksége van – tette hozzá Tyler. – Tehát, miért tudnál tartózkodni az emberi vértől? -

Nem fogok elvenni más emberek vért – valami iszonyatos

fájdalom villant át anyám arcán. – Ez még egyszer nem fog megtörténni. Soha! – Anyám hangja megkeményedett az utolsó szónál és tudtam, hogy ismét eszébe jutott vámpír létének első napja, mikor a teremtője hagyta, hogy embert öljön fékezhetetlen éhségében.

konyvfanoknak

316


-

Justina, nem kell senkit se bántanod ahhoz, hogy igyál belőle

– mondta Bones. – De ahogy már számodra is kiderült az állati vér nem elegendő a szervezeted számára. -

Talán csak többet kell innom az állati vérből. Az elmúlt

napokban nem jutottam elegendő táplálékhoz – hajtogatta konokul. Bevillant, ahogy anyám az éj leple alatt lemegy a konyhába és nekiáll egy lefagyasztott szarvasmarhából kiszívni a még benne lévő vért. Mi van, ha a kecskeszívók legendája nem csak kitaláció, hanem valóban léteztek. Olyan vámpírok voltak, akik emberi vér helyett állati vért fogyasztottak, vagy is kecsek vért? Mostanában már semmi se lepődöm meg. -

Egy egész vágóhidat szárazra szívhatnál, de a tested akkor is

tovább fog sóvárogni az emberi vér után – válaszolta Ian könyörtelenül. – Szükségünk van az emberi vérre és ez alól te sem vagy kivétel. -

Jól van, de még ha nem is ártok ezzel senkinek, akkor sem

vagyok hajlandó arra kényszeríteni valakit, hogy adja nekem a vére egy részét – felelte az anyám. – Tehát nem marad más megoldás, csak az állati vér, ha csak nem török be egy vérbankba. -

Igyál belőlem.

konyvfanoknak

317

Jeaniene Frost

Hitetlenkedve kapkodtam a fejemet az anyám és Tyler között. Tyler megvonta a vállát. – Ez előbbiek rám nem vonatkoznak. A dolog nem az akaratom ellenére fog történi, hisz én magam ajánlottam fel a vérem. -

Ez biztos? – kérdeztem meglepetten.

Nem szerettem volna, ha úgy érezné nincs más választása, mivel ő itt az egyetlen személy, akinek pulzusa van. Van más megoldás is. Sok ember hajlandó a vérét adni a vámpíroknak. Csak néhány telefonhívásunkba került volna, hogy találjunk anyámnak egy másik donort, bár az is igaz, hogy ezt most túl veszélyes lenne. Kramer első dolga az lenne, hogy őt is megölné. -

Inkább most igyon belőlem, amíg még kontrollálva van, mint

sem, hogy ismételten elveszítse a fejét – mondta Tyler és áthatóan mérte végig az anyámat. – Mert el fogod veszíteni újra a fejedet. Már most úgy nézel rám, mint ha egy szaftos húscafat lennék – mondta, majd Bones felé fordult. Ugye tudod, hogy ez az ajánlat nem ingyen van, de erről, majd akkor beszélünk, ha a Mami nincs itt. Nem lesz olcsó mulatság – hallatszott Tyler egyértelmű és világos gondolata.

konyvfanoknak

318


Nem volt emiatt lelkiismeret furdalásom, inkább fizetek Tylernek, mint sem hogy hagyjam, hogy anyám tovább marcangolja magát. Bones szája mosolyra húzódott és bólintott. Tyler feltűrte az ingujját és kérdően nézett anyámra. -

Nem mondtam, hogy el is fogadom az ajánlatot – mondta

anyám, de a szemei rátapadtak Tyler lüktető artériájára. Ian hangosan felhorkant. – Ez aztán meggyőző tiltakozás. -

Akkor most mit is csinálsz pontosan? – kérdeztem az

anyámtól. – Tyler-nek igaza van. Veszélyt jelentesz minden egyes ember, amíg nem tanulod meg az éhségedet kordában tartani és én biztos vagyok abban, hogy senkit nem akarnál bántani. Nem ismételtem meg újra a kérdést, de a kimondatlan szó ott lógott a levegőben. Anyám elszakította a pillantását Tyler-ről és rám, majd Bones-ra nézett. Fészkelődött. -

Ez így nem megy, hogy közben ketten néznek – jelentette ki

végül. -

Mi? – döbbentem le.

Anyám türelmetlenül nézett rám – Ez nekem így furcsa. Te a lányom vagy. És ő – Bones felé pillantott, aki egy pimasz mosolyt villantott rá – Ő túl arrogáns – fejezte be.

konyvfanoknak

319

Jeaniene Frost

-

Ian-nél senki se arrogánsabb – mondtam miközben még a

lélegzetemet is visszatartottam. -

Köszi, Kaszás.

Bones a hátamon pihentette a kezét. – Gyere, Cicuska, hagyjuk őket. Ian a te felelősséged, hogy minden rendbe legyen. Mi majd később visszajövünk. Tyler-re nézte – Ez így neked is megfelel? -

Meg – felelte határozottan. – Sicc – és csettintett egyet az

ujjaival. -

Oké, akkor hamarosan találkozunk.

Bones elindult felfelé a lépcsőn, a hangulata pedig minden egyes lépcsőfokkal világosabb lett. -

Nem lesz az olyan hamar – kiáltotta utánunk Ian.

Nem vagyok teljesen biztos benne, de mint ha Bones valami ilyesmit motyogott volna – Igazad lehet haver.

konyvfanoknak

320


HUSZONKILENC Fordította: Nitty

A fényes Sioux városa úgy csillogott a távolban, mint egy gyémánt. Mérföldekkel arrébb terült el a város. Nem aggódtam amit, hogy bárki is észrevenni minket itt. Először is azért, mert korom sötét éjszaka volt és mi fekete ruhában voltunk. Másodszor pedig távol és közel egy ház se volt. Kint voltunk semmi közepén. -

Ez egy jó ötlet volt – mormoltam.

Azt terveztem, hogy romos szobába várakozunk, amíg Ian be nem jelenti, hogy minden rendben van, de Bones egy kicsit megpróbálta elvonni figyelmemet a nehézségekről, mielőtt, még Kramer ismételten felbukkanna. Mivel mérföldekre nem lakott itt senki, így nem nyüzsögtek más gondolatai a fejemben a sajátunkon kívül. Ráadásul ezen a héten először voltunk végre teljesen kettesben. És jelenleg épp senki se akarta ránk robbantani a házat. Bones megszorította a kezemet és a magasba emelkedtünk. Olyanok voltunk, most így, mint két madár – kinyújtott karokkal, egyenes lábakkal suhantunk előrefele – a szél úgy száguldott el

konyvfanoknak

321

Jeaniene Frost

mellettünk, mint valami láthatatlan vízesés.

Ez volt az első

alkalom, hogy csak úgy repültem, semmilyen okom nem volt rá, nem üldözött épp senki, csak azért repültem, mert jól esett. Úgy éreztem, hogy végre szabad vagyok. Az egyetlen zavaró dolog az a hideg levegő volt, de úgy éreztem, hogy ha ez az ára a szabadságnak, akkor kibírom. -

Mielőtt találkoztuk, azelőtt rengeteget repültem egyedül, ha

rendezni akartam a gondolataimat – mondta Bones, miközben a hangja néha elhalt a rohanó szél miatt. – Itt leltem csak békére. Soha nem akartam ezt az érzést megosztani senkivel se mindaddig, amíg te meg nem jelentél az életemben. Néztem őt, a tökéletes vonásait és a testét, amire a ruhája a széltől teljesen rátapadt. Tökéletes volt. A szája mosolyra húzódott és eddig észre se vettem, hogy ez a kielégült érzés, ami az imént hatalmába kerített az övé és nem az enyém. -

Örülök, hogy itt lehetek veled – suttogtam.

Évekbe telt és nem kis küzdelembe, mire megtanultam repülni, de ezért a pillanatért megérte. Elmosolyodott. – Beszélj egy kicsit hangosabban, Cicuska, mert nem hallom ebben a szélben.

konyvfanoknak

322


Bones hirtelen felém fordult és szorosan átölet, körém fonva mind két kezét és megcsókolt. Egy fekete pólót és egy hozzá illő fekete nadrágot és csizmát viselt, de a nyaka teljesen csupasz volt. A nyakára szorítottam az ajkaimat és kiélveztem a nyögését, amit az érzékien kutakodó nyelvem váltott ki belőle. -

Emlékszel az első alkalomra, hogy csináltuk? – suttogtam és

átöleltem. -

Táncoltunk – mondta vággyal teli hangon – és azon

gúnyolódtál, hogy mennyire kívánlak. A nyakába kuncogtam és tovább kutattam a nyelvemmel az érzékeny pontjait, amitől megborzongott. -

Akkor még semmit se tudtam erről. És Te pedig olyan laza

voltál. Nevetés tört fel Bones mellkasából és szorosan magához húzott. – Lehet, pedig én jóval többet akartam tőled, mint amit akkor lehetségesnek

tartottam.

Nem

is

sejted,

hogy

milyen

reménytelenül vágyakoztam utánad az első hetekben. Gyötrő volt látni téged nap, mint nap, úgy hogy még csak hozzád se érhettem, mert te rettegtél tőlem. -

Utálom is magam emiatt – mondtam ismételten elég halkan,

de ezt már hallotta. – Te megmutattad, hogy hogyan fogadjam el

konyvfanoknak

323

Jeaniene Frost

magam és emiatt nagyon szeretlek, már azelőtt is szerettelek, mielőtt ezt bemertem vallani magamnak. Ajka a hűvös ajkamra tapadt. Kinyitottam a számat és hagytam, hogy puha nyelve végigsimítsa az enyémet. Éreztem a nyelvemmel hegyes szemfogait, amik most előcsúsztak. Az én szemfogaim is előcsúsztak, ahogy a csókja egyre szenvedélyesebb lett. Nyelvünk intim táncot járt és ettől minden idegvégződésem megfeszült. Eközben a lábamat a csípője köré fontam és ahogy az ágyékom hozzá simult az övéhez erős vágy fogott el. A kezét lejjebb csúsztatta a csípőmre, így még közelebb kerültem hozzá és éreztem az ágyékomon duzzadó vágyát. A teste olyan erős és feszes volt, lüktetett a benne duzzadó energiától, miközben körülöttünk fütyült a szél. Rég nem volt már ilyenben részünk, ez a pillanat végre csak a miénk volt.

Csodálatos és különleges volt, de hát ilyen nem

mindennap történik meg az emberrel. Bones lágyan ringatta a csípőjét, neki nem vonta el az összes figyelmét a repülés, így képes volt rám is koncentrálni. Ha rajtam múlt volna, már rég nem lettünk volna a levegőbe. Túl sok figyelmet fordítottam az érzelmeinek, így valószínűleg nem tudtam volna magunkat a levegőben tartani, de jelenleg csak a rám törő vággyal tudtam

konyvfanoknak

324


foglalkozni. Jó volt érezni merev férfiasságát, amint épp a csiklómhoz dörzsölte. Még ha képes is lett volna Bones végig a levegőben tartani minket Bones-nak nem csak a repülésre kellett volna figyelnie, hanem arra is, hogy nehogy nekiütközzünk valaminek, mondjuk egy magán képnek, az tragikus lenne. Talán találhatunk egy jó ki helyet a mezőn, ahol senki se láthat minket, de még is volt valami felvillanyozó a repülés közbeni szexben. -

Lehetséges…. hogy idefent? – kérdeztem miközben egy

pillanatra elszakítottam az ajkamat az övétől. -

Igen – suttogta és éreztem az őt elöntő vágyat.

Közelebb húztam az ajkát magamhoz és már azt terveztem, hogy hogyan szabadulok meg a rengeteg ruhától, mikor éreztem, hogy Bones az egyik kezével benyúl a farmeremben, miközben a másikkal a hátamat tartotta. Az ujjai érintésére egy nyögés tört fel a torkomból. A hátam ívbefeszült és a kezemmel a duzzadt férfiasságát kezdtem kutatni, amely olyan vastag volt, hogy alig értem át. Tudtam, hogy Bones tudatosan oda irányítja az összes vért. Ugyan arra a ritmusra mozdult a kezünk, mitől egy kéjes sikoltás tört fel a torkomból. Minden egyes mozdulatától egyre intenzívebb lett bennem a vágy.

konyvfanoknak

325

Jeaniene Frost

-

Akarlak, Cicuska – dörmögte.

Majd egy laza mozdulattal megfordított. Egyik karjával a melleim között támasztott meg a felső testemet, a bokámat beakasztottam a lábába, így biztosítva magamat. Kisimította a nyakamból a széltől vadul csapkodó hajamat és lágyan megcsókolta,

szabad

kezével

pedig

megszabadított

a

farmeromtól és a bugyimtól. Amint éreztem, hogy hozzáér ismét a legérzékenyebb részemhez hirtelen mindenről elfelejtkeztem még a hidegről is. Bones hosszú vastag férfiasságát a középpontom felé irányította. Levegő után kapkodtam és átkoztam magam, hogy nem tudom szélesebbre nyitni a lábamat, hogy még beljebb engedjem őt.

Az ajkai a nyaki vénámra

tapadtak, amely időnként még mindig lüktetett, mint most is. -

Nyisd ki a szemed – suttogta a fülembe sürgetően.

Nem tudtam, hogy honnan tudja, hogy csukva van a szemem, de engedelmeskedtem neki. A vörös hajam ostorként lengedezett előttem, de még azon keresztül is jól láttam az alattunk elterülő kukorica mezőt, ahol a kukorica szálak a szél ritmusára ringatóztak. Gyönyörű látvány nyújtottak fentről, olyanok voltak, mint a hömpölygő óceán. Látva ezt a harmóniát olyan béke és nyugalom áradt szét benne, amilyet, már jó ideje nem éreztem. A közelben semmi nem volt, se aszfaltos utak, se lakóházak, se

konyvfanoknak

326


pedig őrjöngő szellemek. A látványtól éreztem, hogy összeszorul a

mellkasom,

a

szem

pedig

megtelt

könnyel.

Hirtelen

elfelejtkeztem minden szörnyűségről, ami mostanában körül vett minket. A világ gyönyörű, de ez embernek tudnia kell észrevenni a benne rejlő szépségeket. Bones szája tovább simogatta a nyakamat, amitől a vágyam csak még tovább fokozódott és testem minden egyes porcikája Bones után epekedett. Éreztem, hogy a vágya jóval többről, szól, mint sem kemény férfiasságáról. Az aurája, ami engem is beborított tele volt szenvedéllyel, melegséggel és szeretette, de ő csak rám figyelt. Nincsenek szavak arra, hogy leírjam, milyen érzés is ez, még akkor se tudnám körbeírni, ha a világ összes nyelvének összes szavát ismerném. De tudtam, hogy nem kell szavakba öntenem azt amit érzek, hisz úgy is tudja. Éreztem a nyakam, hogy az ajka mosolyra húzódik. -

Szeretlek Cicuska – suttogta.

Én épp válaszolni szerettem volna, mikor szemfogai hirtelen belemélyedtek a nyakamba, ennek hatására az egész testem lángra lobbant, majd lassan kihúzta fogait a nyakamból és erre ismét egy kéjes kiáltás hagyta el az ajkamat. A vámpírok testhőmérséklete sose változik, nem szoktak felhevülni és a levegő is nagyon hideg volt körülöttünk, de én

konyvfanoknak

327

Jeaniene Frost

még is úgy éreztem, hogy egyre melegebb van idefent. Még egyszer provokatívan belém mélyeztette szemfogait, majd amikor ezt odalent egy erős tolás követte a bőröm szinte szikrázott. Ennek hatására még erősebben kezdtem el őt szorítani a lábammal, de nem bántam, azt akartam, hogy tudja ez a kis extra

milyen

nagy

élvezetet

jelent

számomra.

Majd

megpróbáltam én is rásegíteni a ritmusos lüktetés intenzitására. -

Ne. Állj – morogta.

Próbáltam nyitva tartani a szemet, de az érzelme és a vágy teljesen elragadott. A testen nem volt hajlandó engedelmeskedni az agyamnak. Bones karjai úgy öleltek, mint ha acél szalagok tartanának, de azt kívántam bár csak még közelebb húzna magához. Tovább játszott a nyakamon a szemfogaimmal és tovább ringatta csípőjét. Nem akartam, hogy abba hagyja. Érezni akartam az ő testét az enyémben. Önkénytelen nyögések hagyták el Bones ajkát, de ez semmi nem volt ahhoz képest, amit az aurája sugárzott magából. Éreztem, hogy mikor kell gyorsabban mozognom, mikor kell elengedni a kezét és megfogni a csípőjét, kivéve, mikor a mámor magával ragadott. Néhány pillanatig még mozdulni se tudtam, csak szorítottam őt és próbáltam kiélvezni csúcspontjának minden egyes rezdülését.

konyvfanoknak

328


Ismét kinyitottam a szememet és csak most vettem észre, hogy már nem a kukoricatáblák felett lebegünk. Alattunk, már lakott terület volt, de szerencsére elég magasan lebegtünk ahhoz, hogy az utcai lámpák fénye nem világítson meg minket. -

Tudod hol vagyunk? – suttogtam és a kezemmel beletúrtam

a hajába. -

Fogalmam sincs.

Felnevettem – Lehet, hogy jól pilóta vagy, de navigátornak csapnivaló. Az összecsengő nevetésünket egy haragos kürt törte meg, mely visszarántott a való világba, de én még nem akartam visszatérni, így csak becsuktam a szememet és Bones mellkasára hajtottam a fejemet. Úgy döntöttem, hogy a valóság még várhat egy kicsit.

konyvfanoknak

329

Jeaniene Frost

Harminc Fordította: Évi

Október 26-án, nem egészen négy órával azután, hogy Bones és én elvégeztük az utolsó simításokat is az új mészkő / kvarc / moissanite csapdánkon, kaptam egy üzenetet a telefonomra. Épp zuhanyoztam és a habot öblítettem ki a hajamból, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a víz minden nap egyre hidegebbnek tűnt. Ha nincs villamos energia, akkor nincs meleg víz sem. Ha a kipufogógáz szén-monoxid tartalma nem ölné meg Tyler-t, akkor már beszereltettem volna egy új generátort a házba, csak hogy forró vízben tudjak zuhanyozni újra. Továbbra is öblítéssel foglalkoztam egyáltalán nem rohantam elolvasni az sms-t, mert nagyjából ilyentájt szokta Denise a napi jelentéseket küldeni, hogy biztosak lehessünk benne, hogy feléjük is minden rendben van. Ha valami sürgős lenne, akkor nem írt volna. A telefonon aksija miatt, nem beszéltünk egymással, és hogy őszinte legyek, azt könnyebb volt elküldeni, hogy "semmi hír", mint beismerni hangosan, hogy még mindig

nem

találtuk

meg

az

utolsó

nőt.

Mindannyian

visszafojtott lélegzettel számoltuk a hátramaradt napokat. Kramer sem bukkant fel annyiszor, mint a múlt héten. A tudat,

konyvfanoknak

330


hogy talán felbukkanások között eltelt időben a nők elrablásában és kínzásukban vett részt, elég volt hogy úgy érezzem, mintha bármelyik percben hányhatnék. Hacsak nem találjuk meg, akkor a nőnek alig több, mint 100 órája volt hátra. Most csak ketten voltunk itthon Bones-szal. Ian, Tyler, és az anyám a déli részére mentek Hills Mall-nak. Ian a saját verziójú kajáját cserkészte be, míg az anyám Tyler-re vigyázott arra az esetre, ha Kramer rájuk találna. Remélhetőleg hamarosan, az anyám képes lesz követni Ian vezetését és változtat a diétáján. Kicsit csodálkoztam azon, hogy mennyire ragaszkodott a gyakori kimenőkhöz és hogy miért vitte magával őket, bár könnyen lehet, hogy csak az unalmukat próbálták egy kis izgalommal elviselhetőbbé tenni. Miután kijöttem a zuhany alól és megszárítottam magam néhány gyors, hatékony törléssel, felkaptam a mobilom a pultról, és elolvastam az üzenetet. Az első gondolatom az volt, hogy ez valami hülye halandzsa. Betűk, szimbólumok és számok váltakoztak mindenféle logika nélkül néha ismétlődve. Talán Denise telefonja véletlen megnyomódott a táskájában vagy a nadrág zsebében és az én számomra küldte el véletlenül, nem először történt volna Velem ilyen. De nem Denise számáról jött az üzi. Ez Elisabeth száma volt, szóval megnéztem közelebbről is a furcsa „kódokat”.

konyvfanoknak

331

Jeaniene Frost

6THST5360 # (SC5360WEST ^ THSC5360WEST6THSTSC Még kétszer újra kellett olvasnom mielőtt kitaláltam volna, hogy mit jelenthetnek a rövidítések. -

"Ötvenharmadik és a hatvanadiknál, West 60 Street, Sioux

City" – olvastam fel hangosan. Majd még egyszer hangosabban, miközben az izgalom úgy áradt szét bennem, mint a villám. -

„Ötvenharmadik és a hatvanadiknál, West 60 Street, Sioux

City” Szent Isten, megcsinálta! Elisabeth megtalálta! De miért volt az üzenete, ilyen kaotikus? Amikor Elisabeth Francine címét küldte el egy héttel ezelőtt az rendkívül összeszedett és precíz volt. Ez meg úgy nézett ki, mintha egyszerre akart volna sms-t írni és közben zsonglőrködni ugyanabban az időben. Ugyan mi történhetett vele, hogy megkockáztatta, hogy esetleg nem értem meg a zavaros szöveget? Amire Bones belépett a hálószobába már tudtam, hogy mi történhetett, így mikor az egyszerre reménykedve és kétségbeesetten rám nézett, már kész tények elé állíthattam. -

Elisabeth megtalálta. - ismételtem. - És úgy néz ki, mintha

Kramer-rel való harc közben küldte volna el a nő címét, szóval

konyvfanoknak

332


Kramer már tudja, hogy megtaláltuk, ami azt jelenti, hogy sejti, hogy mi is hamarosan ott leszünk.

Még ha közvetlen légi úton megyünk is, az is eltart vagy jó 20 percig, amíg eljutottunk oda, pedig Prospect Hill, Sioux City szomszédságában feküdt. Bones ugyan gyorsabban tudott volna repülni, de én nem és nem tudhattuk, hogy később nem lesz-e szükségünk arra a plusz tartalék energiára, amit elégettet volna a cipelésemmel, ha ezt a hatalmát használjuk. Már azzal is sok energiát vesztettünk, hogy rejtve maradhassunk a magasban ahhoz, hogy elkerüljük a munka után ingázók figyelmét a csúcsforgalomban. Még egy óra kellett volna a teljes sötétség beállásához, de nem várhattunk tovább, és már besötétedett annyira, hogy ne okozzon gondot az álcázásunk. Úgy tűnt, soha nem érjük el fehér jelet, ami Prospect Hill területének határát jelezte. Tanulmányoztuk a MapQuest-et mielőtt elindultunk, hogy a jó helyen landoljunk, de sajnos az emberek nem helyeznek házszámot a tetőre. Bones elnavigált minket egy helyre, amit jónak gondoltunk, és leszálltunk egy olyan részen, amit néhány magas sövény jótékonyan eltakart. A föld megremegett, és a lábunk bokáig elsüllyedt benne, mivel kicsit erősebben érkeztünk, mint ahogy általában szoktunk. Én azonnal letérdeltem, hogy ezzel is segítsem a súly eloszlását. Még mindig

konyvfanoknak

333

Jeaniene Frost

pokolian fájt, de a terület a belvárossal volt határos és sok ember nézegette a kirakatokat vagy keresett vacsorázó helyet, vagy csak minden cél nélkül sétálgattak körülöttünk, így nem engedhettük meg magunknak, hogy egy jobb helyen landoljunk. Amikor majdnem minden mobiltelefon rendelkezett már felvételek készítésére alkalmas eszközökkel, ha kiszúrnának hamarabb lennénk a hírekben és az Interneten, minthogy kimondanánk, hogy Veszélyelhárító természetfeletti biztonság. Akkor nem csak a vámpír törvényőrei előtt lennénk szarban, de Madigan is tudomást szerezne Rólam az arcfelismerő szoftverével ráadásul azt is pontosan tudnák, hogy hol vagyunk. -

Rendben vagy, szivi? – kérdezte Bones, miközben sérülések

után kutatott rajtam az erős becsapódásunk miatt. -

Aha. – szívtam a fogamba, amikor felállás közben egy éles

fájdalom nyilallt a hátamba. Hiába tettem le a térdem, hogy a lábaimat megvédjem a töréstől valószínűleg rossz lehetett a szög, mert amikor felálltam több helyen is megroppant a hátam. Néhány pillanattal később, a fájdalom elmúlt. Semmi sem üt úgy a vámpír létben, mint a gyógyító képességek. Bones kivett néhány ágnyi zsályát a zsebéből, és meggyújtotta. Ugyanezt tettem én is, ügyelve arra, hogy nehogy az égő részekből akár egy is leessen a földre.

konyvfanoknak

334


Száraz, redőzött levelek voltak mindenhol, és ha tűz ütne ki az egy csomó nem kívánt figyelmet vetne ránk. Kijöttünk a sövények mögül, és elindultunk a legközelebbi kereszteződés felé, mintha csak egy normális pár lennénk, akik kijöttek a szabadba egy kicsit sétálni. Ahogy a landoló helyünkhöz legközelebb állók szavaiból kivettem érezték a becsapódásunkat, de szerencsére senki sem kapcsolta azt össze velünk. Bár a gyorsaságunkból kiindulva, a legfigyelmesebbek is maximum egy elmosódott csíkot láthattak volna belőlünk. -

Cook Street. - mondta Bones, fejével az utcatábla felé bökve.

– A Hatodiknak is itt kell... A hangja hirtelen elhalkult, és megfeszült, mint valami láthatatlan tűzjelző. Követtem a tekintetének irányát és éreztem, ahogy félelem kúszik fel a gerincemen. Tunikába öltözött ember lebegett az utca közepén, fehér haja mozdulatlan volt a szélben. Autók hajtottak át rajta, és a vezetők még csak tisztában sem lehetettek azzal, hogy épp érintkezettek a történelem egyik legtermékenyebb sorozatgyilkosával. És bár ahhoz túl messze volt, hogy lássam a szemét, tudtam, hogy az Inkvizítor minket bámult. A megérkezésünk mégsem volt olyan észrevétlen. -

Bones. - mondtam halkan. - Majd én lefoglalom. Menj keresd

meg őket és majd találkozunk utána.

konyvfanoknak

335

Jeaniene Frost

-

Nem hagylak itt! - Ajka alig mozdult, de még így is

hallottam a választ. Már csak másodperceink voltak, mielőtt Kramer megindítja a támadást. Már elkezdett felénk lebegni, és tudtam, hogy nem fogja megrázni a kezünket, és ezzel üdvözölni, hogy "Hello, szomszéd!". -

Te nem vagy elég csábító neki. - suttogtam gyorsan. - De

erősebb és gyorsabb vagy, mint én vagyok, szóval hogy a nő legjobb esélyjel túlélje, Rád van szüksége, ha egyáltalán még mindig él. Miközben ezt mondtam, odaadtam a kezemben lévő zsályát Bones-nak és elkezdtem Kramer felé rohanni, ügyelve arra, hogy a karom lendítésével felhívjam rá a figyelmét, hogy nincs nálam semmilyen kísértetriasztó többé. Mögöttem Bones átkozódott, de nem fordult utánam szerencsére. Igazam volt, és tudta ezt. Talán nem tetszett neki, de ez nem változtatta meg a valóságot. Most, hogy rávettem Kramer-t, hogy jöjjön utánam az önvédelem volt az egyetlen célom. Hacsak nem ölte már meg a nőt, mint Francine esetében, be kellett bizonyítaniuk neki, hogy nem állíthat meg bennünket. Azt reméltem, hogy úgy dönt, hogy inkább rajtam vezeti le a saját frusztrációját helyette.

konyvfanoknak

336


-

Hé, Casper, Te csúf Szellem! - kiáltottam, amikor Kramer

úgy tűnt, sokkal inkább köti le Bones, mint én. - Fogadok, hogy be tudok vinni egy ütést a borostás állad alá mielőtt elkapnál! Erre páran az utcai járókelők közül felém fordultak, de a figyelem mindenekelőtt a tunikás alakra irányult. Most már elég közel voltam hozzá, hogy láthassam a bőrpírt, ami arra emlékeztette Őt, hogy amikor szilárd volt, behúztam párat neki. Hátam mögé pillantott ismét, szemmel láthatólag hezitált, hogy melyikünket támadja meg. Kapd be a csalit! Sürgettem, aztán gyorsan átszeltem azt a pár métert köztünk. -

Itt jön a „rohadt némber” harmadik ütése! – jelentettem be,

majd behúztam neki egyet az állkapcsára. Nem volt szilárd, így az öklöm átrepült rajta ártalmatlanul, de vagy a gesztus, vagy a szavak megtették a hatásukat. Kramer átkozódott, és engem utánozva, a saját karját kilőtte Felém. Lebukottam, de nem elég gyorsan. Fájdalom hasított a fejem oldalsó részébe, ráadásul az energiája miatt az érzés még erősebb volt, mint ha egy nagy pofont adott volna szilárd testtel. Majdnem berepültem egy áruház kirakatába, de sikerült módosítanom a zuhanásom, és így helyette a falon kenődtem fel, így legalább üveg helyett csak vakolat potyogott rám. Gyorsan megpördültem, hogy szembenézhessek a szellemmel.

konyvfanoknak

337

Jeaniene Frost

-

Szánalmas vagy! – csattantam fel. - Nem is kell zsálya, hogy

harcoljak veled. Puha pöcs! Arca eltorzult a dühtől, és német átkok törtek elő a szájából. Tudtam, hogy ez az a jel, amire eddig vártam, ezt bizonyította az is, ahogy megindult felém, miközben a környéken tartózkodó embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi folyik az üzlet előtt ezen a szép őszi estén. Egy szabadtéri sport-bárnak lehet ilyen hangulata, merengtem, amikor hirtelen úgy éreztem, mintha egy labda belerohant volna a hátamba. Előre repültem, teljesen irányíthatatlanul. Szerencsére sikerült kikerülnöm egy kisgyermekes

családot,

és

helyette

neki

ütközöttem

egy

asztalnak, aminél néhány fiatal férfi sörözgetett, csirke szárny evés közben. Az asztalon minden felborult, sör, poharak, narancs-maszatos csirke részek fröccsentek Rám. A négy férfi, akik ott ültek dermedten meredtek rám, közülük ketten még mindig csirkét tartottak a kezükben. -

Jól van, hölgyem? - akadt el egyikük lélegzete.

Ők nem láthatták, hogy egy szellem miatt kerültem közéjük, de vajon azt hitték, hogy csak unalmamban ugorottam egy fejest az asztalukba? A padlóról, jól láttam, hogy Kramer felém közeledett, bár alakja minden alkalommal elmosódott, amikor áthaladt valakin. Ránéztem a fiatal pasik csoportjára és

konyvfanoknak

338


kétségbeesetten

próbáltam

kitalálni

valamit,

amivel

megvédhettem volna őket a közeledő szellemtől. Gondolom, egy menekülj,

mielőtt

a

szellem

ideér

nem

vezetett

volna

eredményre. -

Teljesen a padlón vagyok és kétségbeesetten vágyom a

figyelemre! - rögtönzöttem, visszaemlékezve Graham gúnyos válaszára, azon a napon a régi házban. - Tehát, ha élni akarsz, húzz el innen! Ezzel a mondattal, és azzal, hogy elég sokáig meredtem rájuk ijesztően, el tudtam érni, hogy vegyék végre a lapot. Úgy ugrottak fel, mint akit puskából lőttek ki és hátrálni kezdtek. Szerencsémre nem csak ők tettek így. A szabadtéri asztalok körüli területről meglehetősen gyorsan eliszkoltak az emberek. -

Őrült szuka. - hallottam, de a figyelmem mindenekelőtt a

szellemre irányult. Alig 12 lábnyira volt már csak Tőlem és nyitott szájjal vicsorogott Rám. El kellett érnem, hogy az emberek, minél hamarabb eltűnjenek a környékről, mielőtt úgy döntene, hogy megöli őket, csak a móka kedvéért. -

Gyere és kapj el, Te ernyedt fasz! – ordítottam a falhoz

tapadva.

konyvfanoknak

339

Jeaniene Frost

Az út túl felén meglehetősen gyér forgalmú üzletek voltak, és ugyan az út mentén autók parkoltak, de a tulajdonosaik nem voltak a közelben. Nem néztem vissza, hátha Kramer rájön a tervemre, de folytattam a sértegetését, miközben az út másik fele felé futottam, de a tervem kudarcba fulladt. -

Tudod, egy egész kicsit szánalmas a boszorkányra fogni a

férfiasság elvesztését, csak az alapján, hogy Te képtelen vagy felállítani a sajátodat… Valami a hátamnak ütközött, mire óriási fájdalom robbant bennem, ráadásul már megint elvesztettem az egyensúlyom is. Végül keresztülcsúsztam a járdán arccal, és a gyógyulási sebességemmel is beletelt néhány méterbe, mielőtt elégé rendbe jöttem ahhoz, hogy tántorogva megálljak a lábamon. Hiába egyenesedtem fel, szinte azonnal egy láthatatlan pöröly landolt a gyomromban, ami miatt újra térdre rogytam. Valaki sikoltott. Nem láttam ki, mert a látásom elhomályosult. Vért köpöttem ki, és émelyítő ropogó hangok hallatszottak az állkapcsom felől, amikor azt enyhén megmozgattam. Az arcom úgy égett, mintha tűz égetné, de felkeltem, bemerevítve magam a következő csapásra, ami már csak idő kérdése volt, hogy bekövetkezzen. Húzz el az emberektől, minél távolabbra kell kerülnöd tőlük ismételgettem magamban. Nem számított, hogy mit tett velem,

konyvfanoknak

340


meg tudtam gyógyítani magam. Ők viszont erre nem képesek. Vánszorogtam még pár lábnyit, bár alig láttam hova megyek, mert bár éreztem, hogy az arcom elkezdett gyógyulni, még mindig vér folyt a szememre. Aztán hirtelen valami baljós fémes hangot hallottam és utána rögtön fehéren izzó fájdalom robbant szét az egész testemben. Csillagokat láttam magam előtt, és a fülemben sokáig csengett a ropogó fém és az üveg törés hangja. Most már igazán nem láttam semmit, de a benzin szag és a hatalmas rám nehezedő súly miatt könnyen kitalálhattam, hogy mi is történt pontosan. Az a kibaszott szellem egy autót hajított rám! Nem volt arra időm, hogy eltöprenghessek rajta, hogy mennyivel erősebb is lett Halloween közelsége miatt Kramer, mert a fanyar illata figyelmeztetett, hogy most gyorsan el kéne tűnnöm innen. A szellem valószínűleg azzal volt elfoglalva, hogy egy öngyújtó segítségével minél hamarabb felgyújtsa a rám ömlő rendkívül gyúlékony anyagot. Egyszer már robbant fel mellettem egy autó, és az majdnem megölt. Beszorulni egy alá, amikor épp robban? Egészen halott lennék a végére, efelől nem volt kétségem. Szóval minden izmot megfeszítettem a testemben, figyelmen kívül hagyva a fájdalmaimat, amelyek a többszörös csonttörésből származtak és minden erőmet bevetve próbáltam kiszabadítani magamat. Olyan fájdalom villant át rajtam, hogy egy pillanatra elszédültem tőle, de legalább a rám nehezedő

konyvfanoknak

341

Jeaniene Frost

tömeg csökkent, és valamennyire már tudtam mozgatni a karjaimat és a lábaimat. Egy másik átkozottul fájdalmas lökést követően sikerült kicsúsznom alóla, és hagytam, hogy az egész visszaessen nagy robajjal a korábbi helyemre. Sokkal később, amikor már eléggé kitisztult a látásom ahhoz, hogy láthassam a környezetem, feltűnt, hogy rengetegen állnak körülöttem a megdöbbenés és a totális sokk különböző fokozataival az arcukon. Nem láttam semmilyen telefont felemelve filmezni, szóval

legalább

emiatt

nem

kellett

aggódnom.

Aztán

megpillantottam valaki mást is, ahogy rám bámult. Kramer lebegett az üres úton parkoló autók felett, zöld kérlelhetetlen intenzitással meredt rám. Nem tudom, miért nem hajított rám újabb energia löketet, de átkozott legyek, hacsak itt állok és várok, amíg eszébe nem jut előröl kezdeni az egészet. Megpördültem, és a legkevésbé lakott utca irányába futni kezdettem. Továbbra is ropogtak a csontjaim, és a úgy éreztem, mintha egy hangyaboly masírozna a bőrön, ami a befejezetlen gyógyulásomra figyelmeztetett, de nem állhattam le, miközben folyamatosan vártam a következő fájdalom löketet annak jeléül, hogy Kramer utol ért engem. Hallottam egy suhanást, majd valami nagy nyomást éreztem, ahogy valami szorosan körül zárt. Azonnal beindultak a védekező reakcióim, amikor is felismertem, hogy ki szorít épp magához. A hatalom árvízként áramlott

konyvfanoknak

342


körülöttem, a levegő is szinte csak úgy pattogott. A föld egyre csak távolodott a lábam alól, míg a másik oldalról valaki sikoltozására lettem figyelmes. Magas, női hang volt. Ez a sikoly volt a legédesebb zene, amit valaha is hallottam, mert ez azt jelentette,

hogy

Bones

időben

érkezett

Kramer

utolsó

áldozatához, hogy megmentse őt.

konyvfanoknak

343

Jeaniene Frost

HARMINCEGY Fordította: Nitty

Nem akartuk, hogy Kramer kövesen minket, így elég magasan és elég távol repültünk a háztól. Ezután Bones üzent Spádénak, hogy találkozzunk a War Eagle Parkban a folyónál, pontosan ott, ahol 29-én voltunk. Már több mint egy órája a levegőben voltunk, Kramer feltehetőleg valahol a földön tombolt, amiért a harmadik lányt is megszöktettük. Nem akartuk túl sokáig halogatni a találkozót Spádéval, mert féltünk, hogy Kramer rám talál a képességem maradványai miatt. Azt pedig nem lett volna szerencsés dolog. Sarah-nek hívták a harmadik lányt és teljesen meg volt rémülve, bár ha figyelembe vesszük az eddig történteket, akkor teljesen meg tudom őt érteni. Bones repülve hozta őt el a házából, de ez mind semmi volt ahhoz képest, amit Kramer tett a lánnyal, szinte az ájulás határáig kínozta őt. Sarah gondolatai olyanok voltak, mint a fehérzaj, ami Kramer terrorjának volt köszönhető. Kramer nem csak a nők testét akarta elvenni, hanem a szívűket és a lelküket is. Egy igazi féreg volt.

konyvfanoknak

344


Bones

megpróbálta

megnyugtatni

a

lányt.

–

Bennünk

megbízhatsz – mondta neki zölden villogó szemmel, de úgy tűnt még így sem sikerült megnyugtatni őt. Egyes

embereket

–

talán

mert

valamilyen

genetikai

rendellenességgel születtek, vagy mert valamiféle súlyos trauma érte őket, vagy csak mert olyan erős volt az akaratuk – nem volt elég

egyszerűen

megbűvölni

előtte

meg

is

kellett

őket

harapnunk, hogy hasson a bűbáj. Sarah esetében is ezt kellett volna tennem, de nem tudtam magam rávenni. Nem akartam tovább tetézni a fájdalmát. A lány nem akart elfutni ebből pedig arra következtettem, hogy bár nem volt nyugodt, de hitt nekünk. Szegény lány a legapróbb zajra is összerezzent és szemei folyamatosan az vizslatta mikor bukkan fel Kramer ismételten. Az utolsó reményem Francine-ben és Lisában volt, reméltem, ők talán képesek lesznek megnyugtatni Sarah-t. Persze az igazi megnyugvás mind hármójuknak az lenne, ha Kramer-t végre sikerülne csapdába csalunk. Spádé lassan leereszkedett a találkozónk helyszínére, Sarah szinte remegett a félelemtől. Túl sok volt ez neki a mai napra. Igyekeztem tartani a lelket a lányba, mondtam neki, hogy Spádé a barátunk és hogy vele biztonságban lesz, de amikor megmondtam, hogy Spádé magával viszi és mi nem tartunk vele,

konyvfanoknak

345

Jeaniene Frost

akkor már csak azzal nyújtott megnyugvást a számára, hogy ott ismét találkozni fog Francine-nel és Lisa-val. Bones odasétált a barátjához és egy pillanatra félre hívta, gondolom azért, hogy figyelmeztesse Spádét a lány törékeny állapotára. Nem maradtak távol sokáig és visszafele egy kabát volt Spádé kezében. -

Sarah, Ő Spádé egy nagyon régi barátom – mondta Bones és

Spádét az új nevén szólítva. – Ő fog vigyázni rád. Sarah elvette a kabátot, de aztán közelebb húzódott hozzám. -

Ő? Te nem is jössz? – a lány sötétbarna tekintete esdeklően

nézett rám. Látszott rajta, hogy nem akar nélkülem elmenni. Talán azért, mert jelen helyzetben egy másik nővel nagyobb biztonságban érezné magát, mint Spádéval, vagy talán mert Spádé robosztus testalkata megrémítette, amin most az sem segített, hogy a folyó felöl fújó szél összekócolta Spádé hosszú haját és ettől, ha lehet még félelmetesebb lett, mint általában. -

Most nem mehetek, de ígérem hamarosan találkozunk –

feleltem, miközben egy gyors pillantást váltottam Bones-szal.

konyvfanoknak

346


Mind ketten tudtuk, hogy nagyon hamar lesz az a találkozó, mert a Haloween egyre jobban közeleg és Kramer csapdába csalásához szükségünk van a lányokra. De egyelőre nem akartam ezt elárulni Sarah-nek, félek most nem bírta volna elviselni. Hirtelen eszembe jutott, hogy lehet Sarah tudja ki Kramer bűntársa. Nem akartam őket sokáig feltartani, de egy kérdést azért megér. -

Sarah neked is volt egy macskád, igaz? – kérdeztem.

A lány nagyon zaklatott volt és nem nagyon értettem, amit hebegett, de annyit kivettem a szavaiból, hogy „betörtek” és „lógott”. Ugyan így végeztek Francine és Lisa macskáival is, felakasztották őket. Ez volt az első jele Kramer kényuralmának. -

Tudod ki tette?

Megrázta a fejét, Bones pedig oldalba bökött, hogy hagyjam. -

Most már jobb, ha mennek, Cicuska – motyogta Bones.

Igaza volt Bones-nak, még túl koraiak és fájók ezek a kérdések. Gyorsan megöleltem Sarah-t és megnyugtatóan odasúgtam neki, hogy meglátja nem sokára minden rendbe jön. Közben pedig azon imádkoztam, hogy tényleg így legyen. Spádé kinyújtotta a karját Sarah felé, mint egy középkori lovag.

konyvfanoknak

347

Jeaniene Frost

-

Szabad? – kérdezte.

Sarah rám nézett én pedig bíztatóan bólintotta és egy mosolyt erőltettem az arcomra. -

Menj Spádéval, ő elvisz a többiekhez. Később, még látjuk

egymást A lány rövid vonakodás után elfogadta Spádé karját. Spádé egy határozott fejbiccentéssel elbúcsúzott tőlünk és már a levegőbe is emelkedett a lánnyal, majd egy rövid, de éles sikoly kíséretében eltűntek az éjsötét éjszakában. -

Vissza a fedélzetre közlegény – mondtam Bones felé

villantva egy kedves mosolyt. -

Erre semmi szükség – felelte szórakozottan.

-

Én inkább repülnék, ha lehetne.

Bones mellém lépett és a karjával olyan szorosan ölelt át, hogy szinte kiszorította a mellkasomból az összes levegőt, de ettől csak még szaporábban vert a szívem. -

Szóval inkább repülnél? – suttogta.

konyvfanoknak

348


A szobában voltam és valamiféle halk neszre lettem figyelmes, ami azt jelentette, hogy valaki van odakint. És az a valaki nem más volt, mint Kremer. A nesz hallatán nem mozdultam, ülve maradtam. Tudtam, ha felállok, akkor felébresztem Bonest, pedig ő még csak most aludt el. Rajtam volt a sor, hogy míg mindenki más alszik, addig én őrködjek. Figyelnem kellett arra, hogy sose fogyjon ki a füstölőkből a zsálya, különben Kramer be tud jönni. Ian, Bones és én őrködtünk csak. Anyám még nem tudott nekünk segíteni, mert ő abban a pillanatban elvesztette minden erejét, ahogy a nap első sugarai megjelentek a horizonton, nem volt képes ébren maradni, még túl fiatal vámpír volt. Mind az öten a nagyszobában aludtunk. A szobában négy matrac volt a földön, ami ágy gyanánt szolgált. Nem volt épp a legkényelmesebb, de a célnak megfelelő volt. A veranda felől ismét valamiféle zajra lettem figyelmes, de a zaj, most valamiféle suttogás követte. Összeráncoltam a homlokomat. Ez nagyon szokatlan volt Kramertől. Ő általában ordítozni szokott. A szellem nagyon jól tudta, hogy mikor alszunk és igyekezett mindig akkor zajt csapni, amikor a leggyengébbek voltunk. De suttogni még sose hallottam őt. Ez elég furcsa volt. Lehet, hogy Fábián és Elisabeth van itt, de a zsálya miatt nem tudnak bejönni, így megpróbálják kíméletes módon magukra vonni a figyelmet.

konyvfanoknak

349

Jeaniene Frost

Az ajtóhoz lopakodtam, olyan csendben amennyire csendben képes voltam. Nem akartam, hogy a többiek felébredjenek. Bones megmozdult, de a szemét nem nyitotta ki. Anyám számára ilyenkor teljesen meghalt a világ, Tyler megszakítás nélkül horkolt és Ian is mozdulatlanul aludt, olyan volt, mint egy kisbaba. Óvatosan a többieket nem felébresztve megpróbáltam kinyitni a bejárati ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Fábián és Elisabeth helyett Kramer lebegett ott és egy gyors fejbiccentéssel üdvözölt. Ó persze, biztos az agyamra ment a sok zsálya – gondoltam, de fogadtam Kramer udvarias gesztusát és én is felé biccentettem. A többieket egyenlőre még mindig nem akartam felkelteni, ha Kramer tartja az ütemtervet, akkor úgy is nem sokára dühbe gurul és mindent, ami a kezébe akad hozzávágja a ház oldalához. Az Inkvizítor nem szólalt meg a fejbiccentésem után, csak némán figyelte, ahogy keresztülsétáltam a roskadozó verandán. Az ajtót kitámasztotta, hogy ha szükséges, akkor be tudjak iszkolni a házba. -

Újra látni akarsz? – suttogtam.

Moha zöld tekintetével tetőtől talpig végigmért, de most nem olyan gusztustalanul, ahogy ő azt szokta. Ezúttal úgy nézett

konyvfanoknak

350


rajtam, mint egy ellenfélen, akit egyenlőnek tekint ebben a játszmában. -

Tényleg, azt hiszed, hogy egy egyszerű nő, mint te képes

lenne legyőzni engem? Kramer hangja megfontolt volt és olyan halkan beszélt, mint én. Ez nagyon meglepő volt számomra, hisz Kramer mindig tombol és átkokat szór. Kérdésére legszívesebben azon gazfickók nevével válaszoltam volna, akik ugyan ezt kérdezték tőlem, de már nem élnek. Vagy rámutathattam volna arra is, hogy már rég legyőztem őt, hiszen a három áldozata, már a mi védelmünket élvezi, meghiúsítva ezzel az idei áldozását, de úgy döntöttem, hogy inkább nem becsülöm őt alá. -

Erről felesleges vitát nyitnunk. Az idő majd eldönti, hogy ki

a győztes és ki a vesztes – válaszoltam. Halk zajok szűrődtek ki bentről, ami azt jelezte, hogy valaki odabent felébredt. Ahogy az illető az ajtóhoz közeledett megéreztem az auráját és tudtam Bones az. Kramer úgy tűnt nem vette észre, hogy más is ébren van rajtam kívül a házban. Figyelme kizárólag rám korlátozódott.

konyvfanoknak

351

Jeaniene Frost

-

Nagyon erős nő vagy – folyatta a szellem merengően. –

Ahogy félrelökted azt az autót, mint ha nem is lett volna súlya. Valójában nagyon is volt súlya és pokolian fájt is a sérülés, amit okozott, de úgy döntöttem ezt nem kötöm az orrára. -

Ja, hűűű! Hát, be kell vallanom, hogy nem te vagy ez első

ember, aki egy autóval akar megölni – feleltem vállvonogatva. Éreztem, hogy Bones az ajtóban állt, de nem jött ki, nem akarta felfedni, hogy ébren van. -

Tudtam, hogy nem öl meg – felelte Kramer hidegen és

számítóan. Érdekes. Ahogy ezt kimondta hirtelen bevillant, hogy még csapdába estem az autó alatt Kramer nem tett semmit, nem próbálta meg felgyújtani, vagy felrobbantani az autót. Vajon miért? -

Mi ez a csendes beszélgetés a szokásos ámokfutás helyett? –

kérdeztem témát váltva. – Talán, csak nem magányos vagy Lisa, Francine és Sarah nélkül? Nincs kivel beszélgetned? Kérlek, kérlek, áruld el, hogy ki a cinkosod – sürgettem őt a szememmel. – Oszd meg velem, hogy nem is vagy egyedül, mert van egy társad.

konyvfanoknak

352


Persze nem így tett. Kramer szemlélődve végigmért. – Miért kockáztatsz ilyen sok mindent értük? Nem is ismered őket. -

Neked talán semmit se jelentenek azok a nők, de nekem

számítanak. Bajban vannak és megpróbálok nekik segíteni. Csak azért, mert nem ismerem őket azért még nem fogom hagyni, hogy valami gonosz szörnyeteg a kedve szerint bánjon el velük. Széles mosolyra húzta Kramer a száját, így kivillant szörnyű, rendezetlen fogsora, ami már az idők végezetéig ilyen marad. -

Te még mindig tényleg azt hiszed, boszi, hogy meg tudsz

állítani, de nem. Egy kicsit se félsz tőlem, de majd fogsz. -

Nem félek és nem is fogok – válaszoltam élesen. – Hiába is

próbálsz megfélemlíteni nem fog menni. Lehet, hogy nehezebb őt megölni, mint egy egyszerű embert, de ő sem más, mint a többi ellenségem és ők már mind halottak én pedig még mindig élek. -

Csak novemberig – mondta, majd eltűnt a szemem elől.

Én csak bámultam azt a helyet, ahol az imént még Kramer lebegett és a szám önkénytelenül mosolyra gördült. Ez az ami számít seggfej.

konyvfanoknak

353

Jeaniene Frost

Harminckettő Fordította: Rosie

Október 30-án, amint az éjszakai homály beborította az eget, Ian, Bones és én elrepültünk a romos farmházból. Mindannyian egy nagy, vízhatlan ponyvával letakart tárgyat vittünk. Az anyám és Tyler hátra maradtak, ők csak holnap délután mennek Spadéhoz, egy sokkal hétköznapibb módon: taxival. Így, abban az esetben, ha a kölcsönzött képességem hatása megfakult annyira, hogy Kramer nem tudja beazonosítani, hogy hol vagyok pusztán úgy, hogy rám koncentrál, akkor követheti őket Spade házához. Nagyon sok zsályát visznek magukkal, arra az esetre, ha nem csupán követné őket a szellem, bár én arra tippelek, hogy Kramer megpróbál

alattomosan

a

háttérben,

láthatatlan

maradni.

Mindent összevetve, nem ők voltak a célpontok, akiket kiszemelt. Francine-t, Lisát és Sarah-t akarta Kramer igazából, és mi meg akartunk bizonyosodni arról, hogy eljut hozzájuk. Főleg akkor, ha már mindent elrendeztünk. Ezért nem repítettük a nagy csomagunkat egyenesen Spadéhoz. Helyette

egy

kihalt

épülethez

mentünk,

ami

régebben

csatornarendszerként üzemelt Ottumwa-ban. Az épület alatt egy

konyvfanoknak

354


sor vízelnyelő, alagút és csatorna vezetett a Des Moines folyóhoz. Nem volt annyira tökéletes felállás, mint a mi barlangunk a földalatti folyójával – és sokkal büdösebb volt, még úgy is, hogy évek óta üzemen kívül volt – de a célnak megfelelt. Bones társuralkodója, Mencheres megvette az épületet és az azt körülvevő tóparti területet az elmúlt néhány hét alatt egy látszólagos vállalat nevében. Nem kockáztathattuk meg, hogy valaki más lerombolja, hogy egy új üzletet telepítsen ide és felbolygassa

Heinrich

Kramer

reményeink

szerinti

végső

nyughelyét. Most, csak egy lyukat kell ásnunk a földalatti főcsatornába elég mélyen ahhoz, hogy elérjük a víz felszínét, így biztosítani tudjuk a friss forrásvizet azon a részen, ahol fel akartuk állítani a csapdát. Egy hétbe telt Bonesnak és nekem plusz Chris csapatának, hogy felállítsuk az előző csapdát. Jelenleg öt óránk volt ezt felállítani, és még a vízelnyelőt is ki kellett ásnunk. Nem akartam az esélyeinket latolgatni, helyette megpróbáltam arra koncentrálni, hogy mennyire erős volt Bones, Spade és Ian. Én is a legjobbat hoztam ki magamból, akár végzünk időben, akár nem. Az egyetlen biztos dolog, hogy nem volt időnk a kéztördelésre. Az üres épületen kívül landoltunk, és amint földet ért a lábam, letettem a nehéz részemet a csapdából. Miután egy órát repültem ekkora tömeget cipelve, nagyra értékeltem, hogy Bones ennyire

konyvfanoknak

355

Jeaniene Frost

könnyedén vitt engem, mikor együtt repültünk. Elismerem, én kevesebbet nyomtam, mint ezek a sziklák, de úgy is repült már, hogy legalább még egy embert vitt rajtam kívül, és úgy tűnt, mintha egyáltalán nem esne nehezére, pedig gyorsabban és messzebbre ment. -

Zseniális landolás, - Jegyezte meg Ian, egy jelentőségteljes

pillantást vetve a mélyedésre, amit akkor csináltam, mikor földet értem. – Próbáltunk minél kevesebb figyelmet magunkra vonni, de aztán jöttél te, és olyanná tetted, mint egy meteorit becsapódás. Büszke voltam magamra, hogy nem repültem keresztül az épület falán – a levegőben maradni sokkal könnyebb volt, mint leszállni! – így öntelten felhúztam az orrom. -

Kevesebb, mint két éve vagyok halhatatlan, és már repülök.

Neked mennyi időbe telt megtalálni a szárnyaidat, szépfiú? Bones horkantott az Ian arcára kiülő felháborodástól. Ha más nem, versenyképes volt. - Ezt megkaptad, haver. -

Erő szipolyozás, - válaszolta Ian durcásan.

Ezzel

megfogott,

de

Bones

nevetett.

–

Mindketten

megdolgoztatok ezért a képességért, nem is említve, hogy ő már azelőtt is repült, hogy vámpírrá vált, szóval ezt magától csinálja.

konyvfanoknak

356


-

Hogyha kiveszekedtétek magatokat, - kiabált ki valaki

egyenletes a hangon az épületből, - talán koncentrálhatnánk a csapda felállítására? Spade már itt volt, jó. A nagy szikladarabomra, majd az épület bejáratára néztem. Utána megropogtattam az ujjperceimet. Először az első lépést tegyük meg, ami nem más, mint egy új ajtót csinálni, ami elég nagy ahhoz, hogy a csapda minden darabja átférjen rajta. Csak reménykedtem, hogy a vízelnyelőhöz vezető alagutak elég szélesek voltak, így nem szorultak bővítésre. Az öt órás visszaszámolás most indult.

Négy órával és huszonkét másodperccel később, Ian az újra összerakott csapdát nézte, ami a vízelnyelő alján volt rögzítve, víz folyt keresztül rajta a hozzá csatlakozó lyukból, amit mi törtünk át, hogy elérjük a Des Moines folyót. Halk nevetés tört ki belőle. -

Úgy csináltad meg, mintha egy nagy üst lenne. Ez

lenyűgözően cseles tőled, Kaszás. Letöröltem a sós, hideg víz egy részét az arcomról, mielőtt válaszoltam. Mindenki más a fenti alagútban várakozott, de én még

egyszer

konyvfanoknak

meg

akartam

nézni

a

csapdát,

hogy

357

Jeaniene Frost

megbizonyosodjak róla teljesen stabil. Ha holnap minden jól megy, és Kramer egyszer bekerül a csapdába, még alaposabb munkát végezhetünk a bejárat, amit a csatorna falába ástunk és a csapda alapjának megerősítésében, hogy teljesen biztosak lehessünk abban, hogy az idő és az erózió nem zavarja Kramer börtöncelláját; de most úgy nézett, hogy ki fog tartani. -

Kramer mániája a boszorkányság, szóval azt akartam, hogy

otthonos környezetben legyen. Senki sem mondhatja, hogy nem vagyok szentimentális. Leszámítva a flegma szavakat és, hogy jobban kimerültem, mint emlékeim szerint bármikor, ujjongani akartam örömömben. Megcsináltuk!

A

csapda

fel

volt

állítva,

a

folyó

vize

keresztülvágott az alsó felén, és még maradt egy kis időnk. Igaz, nem sok, de nem akartam szőrszálhasogató lenni. Még Iannek is adtam volna egy nagy cuppanós puszit, amiért ilyen keményen és gyorsan dolgozott. Lehet, hogy arrogáns és visszataszítóan perverz, de a francba is, ha kitűz egy célt és rákoncentrál, akkor azt véghez is viszi. Soha sem kételkedtem Bones vagy Spade erejében és elhivatottságában, de Ian meglepett engem. -

Menjünk, mielőtt a kísértetetek megtalálja ezt a helyet, -

mondta Spade, eltűnve a látókörömből az alagútban. A hangja

konyvfanoknak

358


mögötte úszott. – Denise igazán meg lesz könnyebbülve, ha meghallja, hogy végeztünk. Felmásztam a csatorna falán, elfogadva Bones kezét, aki így a maradék távon felhúzott. – Kocsival jöttél, ugye? – Kiabáltam Spade után, igenleges válaszban reménykedve. -

Persze, - hallatszott a válasza. – Tudtam, hogy egyikünk sem

szeretne még több energiát elhasználni a visszarepüléssel, és holnap szükségünk lesz mindenre, amit csak felhasználhatunk Kramer ellen. Mennyire igaz. Majd végignéztem magunkon, mennyire sárosak és vizesek voltunk és egy bánatos pillantást vetettem Bonesra. – Megint el fogjuk rontani Spade cuccait. Vigyorgott. – Ne aggódj, lefogadom, hogy bérelt. Spade vezetett, Ian ült az anyósülésen, mi pedig Bonesszal a hátsó

ülésre

telepedtünk

le.

Annyira

örültem,

hogy

nekidőlhettem és lehunyhattam a szemem, hogy még azt se bántam,

hogy nedves,

hideg és

piszkos

voltam. Spade

bekapcsolta a fűtést, szóval nem sokkal később kellemes melegség töltött el. Miután néhány hetet töltöttem egy házban elektromosság nélkül, ahol a jeges éjszakai levegő számtalan résből áradt befelé a bedeszkázott ablakokon, a fűtés mennyei érzés volt számomra. Valójában annyira ellazultam, hogy

konyvfanoknak

359

Jeaniene Frost

elbóbiskolhattam, mert a legközelebbi dolog amire emlékszem, hogy az autó megállt, és a körülöttünk a táj teljesen megváltozott. Egy keskeny betonúton voltunk, aminek a végén egy szép, kétszintes fehér és kék ház volt. Szalmabálák voltak az épület mögötti földterületen és egy üres istálló állt a ház jobb oldalától nem messze. Csodálatosan csendes volt, egyetlen szomszéd sem látszott a közvetlen közelben és nem ostromoltak a gondolataik, hogy betöltsék az elmém. -

Krisztusom, ne, - suttogta Spade egy időben azzal, mikor

rájöttem, hogy az emberi gondolatok hiánya egy nagyon, nagyon rossz jel volt. Négy ember gondolatait kellene hallanom az előttünk lévő házból. Helyette, csak baljós csend volt. Spade nem nyitotta ki az autó ajtaját – olyan kegyetlenül lökte meg, hogy fémcsikorgás kíséretében leszakadt a járműről. Majd csak egy homályos folt látszott belőle, ami a ház felé tartott. Mi is kiszálltunk, de nem olyan gyorsan, Ian behúzta a kéziféket, hogy ne guruljon el a kocsi. A rettegéstől úgy éreztem, mintha az ereimben lévő vér helyén jeges víz lenne. A házhoz rohantam, egy sor tagadás visszhangzott a fejemben. Ne Denise-t. Kérlek, ne. Ő volt a legjobb barátnőm. Az is épp elég szörnyű lenne, ha valami történt volna Lisával, Sarah-val és Francine-nel, de azt nem bírnám ki, ha Denise lenne… lenne…

konyvfanoknak

360


Spade leszakította a bejárati ajtót is, eltűnve a házban. A hármasunk már majdnem utolérte. Éles ugatás hallatszott fentről, lehetetlenné téve, hogy bármilyen szívverést észleljünk, és a hang, megállásra késztette Bonest a belépés előtt, engem is feltartva. Talán Dexter a robaj miatt ugatott, amit Spade okozott mikor leszakította az ajtót a zsanérjairól. Vagy talán Kramer még mindig a házban volt. Sikerült neki egy nappal hamarabb szilárd alakot ölteni? Véres lábnyomok mutatták, hogy valaki lejött a lépcsőn és kiment az ajtón, és nem éreztem, hogy bármennyi zsálya is égne. Denise immunis volt a halál legtöbb módjára, de Spade mindig kéznél tartott néhány démoncsontot, arra az esetre, ha bármilyen pokoli barátja feltűnne annak, aki megjelölte Denise-t, bosszúra szomjazva. Vajon felhasználták ellen a kést, ami az egyetlen olyan anyagból készült, ami megölheti Denise-t? Ó Istenem, mit tett velük Kramer? Ian nem várt, csupán odavetette, hogy „Szerezzetek zsályát és gyújtsátok meg, mielőtt követnétek.” Az emeleten, Spade felordított, a nyers hangban lévő megkönnyebbüléstől majdnem felmondta a szolgálatot a térdem. Könnyek homályosították el a látásomat, megragadtam egy marék elázott zsályát, amit a nadrágomban tartottam és meggyújtottam, majd besiettem és felmentem a lépcsőn a füstölő köteggel a kezemben. A hangokból és a szagokból ítélve, Bones újra töltötte majd meggyújtotta a

konyvfanoknak

361

Jeaniene Frost

házban lévő üvegeket, megpróbálva egy védőbarikádot alkotni, bár már lehet, hogy túl késő volt. Nem volt szükségem arra, hogy a véres lábnyomokat kövessem, amelyek a jobb oldali első szobába vezettek. Spade elcsukló hangja egy szívet tépő jelzés volt. Berontottam a szobába, aggodalom futott keresztül rajtam a képtől, ami elém tárult, egy csomó vér, csont és dolgok, amiket meg sem akarok nevezni, voltak a nyitott szekrény ajtajára kenődve. Ian mellette állt, Spade pedig a rémes montázs alján, egy mozdulatlan, véráztatta formát ringatott. Dexter a sarokban volt, morogott és ugatott, miközben karmazsinvörös nyomokat hagyott a szőnyegen. -

Jól vagyok, - hallottam egy női hangot megszólalni, az

ugatás és Spade hangja között, ami Denise nevét ismételgette szabálytalan időközönként. Visszafogtam a zokogásomat, ami a torkomat fojtogatta a megkönnyebbüléstől. Ian még gyakorlatiasabb volt, elhúzva Spade vállát. -

Engedd el őt, Charles. Valószínűleg túl szorosan tartod

ahhoz, hogy lélegezni tudjon. Spade hátrahúzódott, felfedve a barátnőm felső felét, amit eddig nem láttam, és meginogtam az állásban. Denise-nek három lyuk

konyvfanoknak

362


volt a pulcsijában, úgy tűnt, mintha ott jöttek volna ki a golyók. Elégszer lőtték le hátulról, hogy bármely normális embert megöljenek, a mellkasához közeli elhelyezkedésükből ítélve, de nem volt elég ahhoz, hogy őt leterítsék. Biztos megfordult, és a lövöldöző után ment. Ezért célzott a támadó legközelebb az arcára. A falból ítélve, és a még mindig alaktalan vonásaiból, valamint a cseresznyés pite kinézetű dologból a feje alatt, az egész tárát belé ürítette. A cinkostárs valahogy megtalálta ezt a helyet, és akkor támadott, mikor mi, többiek az utolsó szögeket próbáltuk beütni Kramer koporsójába. Hogy jutott be ide? csodálkoztam, még mindig sokkosan Denise látványától. Tudta, hogy ne engedjen be ismeretlen férfiakat, és egyáltalán nem volt könnyű őt legyűrni, mint azt a szobában látható vérontás bizonyította. Bones jelent meg, mogorván megfigyelve a vérrel pettyezett szekrényt és Denise állapotát. – Senki más nincs a házban, közölte, megerősítve azt, amit már ezelőtt is gyanítottam. – Semmi jelét nem látom, hogy Kramer itt lenne most… vagy hogy itt járt ezelőtt. Egyik zsályás üveg sem volt felborulva, vagy megbolygatva. Csupán kiégtek, de úgy néz ki, hogy nem is olyan régen.

konyvfanoknak

363

Jeaniene Frost

Spade eltűrt egy csapzott csomót Denise hajából, én pedig megrezzentem attól, ami a kezére tapadt. -

El tudnád mondani, hogy mi történt, drágám?

Abból ítélve, ahogy a tekintete körbejárt a szobán, gondjai voltak az összpontosítással. Ebben semmi meglepő nem volt; én azon is csodálkoztam, hogy magánál volt. Már több órával ezelőtt kellett, hogy lelőjék, ahhoz hogy ilyen mértékben meggyógyuljon, de még a démonvérében lévő regeneráló képességével együtt is elég rossz formában volt. Nem voltam benne biztos, hogy egy vámpír vagy egy ghoul túlélt volna-e egy ilyen szintű sérülést, ami őt érte, most mégis, annak ellenére, hogy úgy festett, mint aki fejjel előre beleugrott egy fa aprítóba, sikerült neki valami választ motyogni. -

Lisa és Francine… aludtak. Szörnyű hangokat… hallottam.

Bejöttem ide… láttam Helsinget… A cicám ebben a pillanatban nem volt a szobában, de két külön szívverést hallottam, most, hogy Dexter abbahagyta az ugatást. Helsing

valószínűleg

lent

bujkálhatott.

A

korábbi

esetei

Kramerrel megtanították arra a cicát, hogy fedezékbe bújjon az első hangosabb zajok után, szóval a pisztolylövések hangjától biztos elszaladt.

konyvfanoknak

364


Denise

felemelte

egyik

karmazsinnal

színezett

kezét

és

bizonytalanul a mögötte lévő falra mutatott. – Kihúztam őt… a hurokból… majd éreztem a lövéseket. Hurok? Ezzel a szekrényben lévő sínen lógó szíjra terelte a figyelmem, aminek a vége egy kört formázott. Az összes ruha ki volt tolva a szélére, azt az egyetlen dolgoz hagyva középen, de Denise fejének véres maradványai miatt végig a falon, első pillantásra nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Bones kikerülte Spadet és Denise-t, hogy levegye a szíjat, egy izom megrándult az állában, ahogy megszagolta. -

Hogy jutott be a férfi, Denise? – Kérdeztem letérdelve, így

majdnem szemben voltunk. – Tudnál mondani valamit, ami segíthetne nekünk kitalálni, hogy kicsoda? A tekintetét újra körbehordozta, és többször pislogott, mintha azért harcolna, hogy eszméleténél maradjon. Bones volt az, aki megszólalt, és a hangja szárazabb volt a hamunál. -

Nem férfi, Cicuska. Nő.

Denise-nek sikerült bólintania, míg a szemei befordultak. - Sarah, - motyogta, mielőtt elájult. – Sarah lőtt le engem.

konyvfanoknak

365

Jeaniene Frost

Harminchárom Fordította: Rosie

Nem akartam elhinni, de még úgyis, hogy még nem gyógyult meg minden része fejének, nem kételkedtem Denise állításában. A nő, akiről azt hittük, hogy Kramer ártó szándékaitól védjük meg, igazából a cinkosa volt. -

Megölöm a kurvát, - morogta Spade, smaragd színben

ragyogott fel a szeme és szemfogak ugrottak elő a felső fogsorából. A kavargó dühből ítélve, ami Bones aurájából szivárgott, Spadénak sorszámot kell húznia és beállnia sorba. -

Mosdasd meg Denise-t, Charles, - mondta Bones. – Épp elég

dolgon ment keresztül, nem szükséges, hogy ismét a saját vérében és agyvelejében ébredjen. Spade felnyalábolta Denise-t és kivitte a szobából, miközben az orra alatt különböző módjait írta le Sarah megölésének. Én egyelőre túl sokkos állapotban voltam, hogy elkezdjem a halálát tervezni, de tudtam, hogy hamarosan az én gyilkos haragom is megérkezik.

konyvfanoknak

366


-

Kramer gyűlöli a nőket, miért szövetkezne eggyel? –

Csodálkoztam, megpróbálva túljutni ezen a megrázkódtatáson. -

Egyszerűen. Tudja, hogy mit akar tenni vele, miután

teljesítette a feladatát, - válaszolta Bones röviden. Végül is hasznos volt, mivel rávette az ellenfeleit, hogy egyenesen elvezessék Lisához és Francine-hez. Nem csoda, hogy Kramer annyira önelégült volt, mikor utoljára találkoztunk. Bűntudat kerekedett felül a többi érzésemen. Megígértük Lisának és

Francine-nek,

hogy

megvédjük

őket.

Helyette

közreműködtünk a meggyilkolásukban, mivel nem vettük észre az árulást, ami az orrunk előtt történt. -

Honnan szerezte a pisztolyt? – Kérdezte Ian.

-

Itt tartottunk hármat a biztonság kedvéért, ha Kramert egyik

támadása során a cinkosa is elkísérné, - válaszolta Spade a ház egy másik szobájából. – Mindegyik nőnek megmutattuk, hogy hol tartjuk és hogyan kell használni… bár Sarah már tudta, hogy kell lőni, az átkozott ribanc. Valószínűleg fegyvert szegezett Lisára és Francine-re, ezzel kényszerítve őket, hogy kövessék őt. Miután látták, hogy mit tett Denise-szel,

kétségkívül

túlságosan

rettegtek,

mintsem

ellenkezzenek.

konyvfanoknak

367

Jeaniene Frost

Bones megint felém nézett, azzal a megfejthetetlen tekintettel. – Nem gyalog távozott Lisával és Francine-nel. Volt itt még egy autótok? -

Igen. – Tisztán kivehető volt a keserűség Spade hangjában, a

zuhany hangja mellett is. – Vészhelyzet esetére hagytam itt Denise-nek. Ehelyett Sarah arra használta, hogy elszállítsa Lisát és Francine-t. Valószínűleg belökte őket az autóba, miután megkötözte őket és betömte a szájukat. Ha valóban biztosra akart menni a zavartalan úttal kapcsolatban, fejbe kellett vernie őket, ezzel kiütve az utazás végéig. Csupán ezektől a gondolatoktól késztetést éreztem arra, hogy csalódottságomban a saját fejemet verjem be. Denise állapotából ítélve már órák óta elmentek, elég régóta, hogy mostanra már messze legyenek innen. Valószínűleg Sarah nem sokkal azután kezdett bele a teve megvalósításába, miután Spade elment, hogy találkozzon velünk az épületnél. Talán hagyott valamit, aminek segítségével lenne valami nyomunk a tartózkodási helyükkel kapcsolatban. Nem nagyon hittem benne, de megőrjített a tudat, hogy csak itt álldogálok. Otthagytam a feldúlt hálószobát és lementem, szemetesek után kutatva. Kérlek, legyen olyan ostoba Sarah, hogy leírt valami terhelő bizonyítékot, majd eldobta.

konyvfanoknak

368


-

Meg vagyok lepve, hogy semmit sem hallottál a terveiről a

gondolataiban, Crispin, - halottam Ian hangját. -

Szétszórtak, bizonytalanok és gyakran összefüggéstelenek

voltak. Azt gondoltam, biztos Kramer volt az oka, nem pedig hátsószándék, - volt Bones kimért válasza. – Higgy nekem, sajnálom, hogy nem figyeltem jobban. Én is, de kevés időt töltöttünk Sarah-val, és azalatt is nagyrészt repültünk. Ennek köszönhetően mentálisan és igazából is sikoltozott – ebben nem volt túl sok összefüggés. Majd amíg Spadéra vártunk, csupán a vámpírokkal szembeni félelmét láttuk – ami kilencvenkilenc százalékban érthető volt az olyan embereknél, akik épp akkor jöttek rá a létezésükre – és a vágyát, hogy Lisával és Francine-nel találkozzon. Ember, jó nagyot tévedtünk az ezzel kapcsolatos motivációjában. A másik elborzasztó információ az volt, hogyha Sarah Kramer cinkosa volt, nem pedig a harmadik áldozata, akkor az a nő még mindig

valahol

kint

volt.

Mint

egy

könyörtelen

figyelmeztetésképp, hogy mennyire szalad az idő, elhaladtam egy óra mellett a konyhában. Öt perccel múlt hajnali három, így már hivatalosan is október 31-e volt. Halloween már a nyakunkon volt, és mi lettünk könyörtelenül átvágva.

konyvfanoknak

369

Jeaniene Frost

-

Egyikünk körberepülhetne a környéken, hátha ki tudja

szúrni az autót, amíg a többiek itt maradnak, és nyomokat keresnek, - jelentettem ki, a sarokban lévő szemetes felé tartva. – Valaki elmehetne Elisabeth lakásába is. Lehet, hogy Kramer tönkretette a telefonját, miután az utolsó üzentet küldte, és még mindig meg kell találnunk a harmadik áldozatot. Talán Elisabeth megtalálta a nőt, akinél sokat lógott Kramer – -

Tudom, hogy ki a harmadik nő, - közölte Bones.

Erre megálltam a mozdulat közepén, mikor épp étel, papír és csomagoló darabokat húztam ki a konyhai szemeteskukából. Lejött a földszintre és az arca gyönyörűen faragott, makacs vonalakba rendeződött. -

Tudod? Hogyan? Ki az?

Az a sötét barna tekintet nem ingott meg, a számtalan kérdés ellenére sem, amit rázúdítottam. – Te vagy, Cicuska. -

Én? – Böktem ki hitetlenkedve. Minden fenti tevékenység

leállt a hirtelen csend miatt. – Nem én vagyok. Miből gondoltad egyáltalán – -

Te vagy az egyetlen, aki beleillik, - szakított félbe. – Kire állt

rá Kramer az utóbbi hetekben? Rád. Követett téged, még akkor is, mikor tudta, hogy csapdát készítünk neki, mindig rád támadott

konyvfanoknak

370


először, kivéve, amikor megcsókoltalak, mert akkor engem akart megölni érte. Az időkeret is stimmel, mikor kiválasztja az áldozatait, mert akkor találkozott veled, mikor Francine és Lisa mondta, hogy elkezdte őket kínozni. Te is újabb tragédiákat éltél át, mint ők. Sioux City területén tartózkodtál. Sarah még a macskádat is megpróbálta felakasztani! Mi másért tette volna, hacsak nem könyvelte el őt is családtagnak, mint azt Lisa és Francine macskájával is tette? -

Tudja, hogy az állatok képesek őt érzékelni, - suttogtam,

beleszédülve Bones érveibe. -

Sarah nem tett semmit Dexterrel, ugye? – jegyezte meg. –

Teljességgel megfelelsz Kramer szempontjainak egy dolgot leszámítva – nem vagy egyedül. De van egy terve, hogy elválasszon tőlem, és most mondom nekem, hogy ezt nem hagyom bekövetkezni. Próbáltam figyelmen kívül hagyni az érzést, ahogy rájöttem, mindennek amit Bones mondott van értelme. Mi volt az első dolog amit tettem, mikor találkoztam Kramerrel? Azt mondtam neki, hogy boszorkányság van az ereimben és egy rakat Maradványt küldtem rá. Attól a naptól kezdve boszorkánynak hívott, az egyéb elnevezések mellett, és arról beszélt, hogy fogok

konyvfanoknak

371

Jeaniene Frost

elégni, de én csupán hencegésként könyveltem el. Túl későn jöttem rá, hogy Kramer semmit sem tett ok nélkül. Annyira biztos voltam benne, hogy megvertem, mivel annyira alábecsült engem. Úgy tűnt, én voltam az, aki alábecsülte őt. -

Kramer tudja, hogy nem képes elválasztani minket, -

kezdtem, majd ahogy hirtelen letaglózott a felismerés, leesett az állam. Nem tud elválasztani, hacsak nem gondolom azt, hogyha egyedül megyek oda megmenthetem Francine-t és Lisát. Bones mosolya inkább grimasznak tűnt. – Ez igaz, szivi, épp ezért hiszem azt, hogy nemsokára meglátogat egy szellem.

Ian elhagyta a házat és körberepült a környező területek felett, hátha Sarah volt elég idióta ahhoz, hogy látható helyre parkolt Spade autójával. Spade az emeleten maradt Denise-szel, rendbe téve őt és egy kis vért adva neki a sajátjából, hogy felgyorsítsa a gyógyulását. Abból, amit hallottam, már majdnem normálisan aludt, a pulzusa nem volt többé gyenge vagy szakaszos. Bones Spade laptopját használta, minden Sarah által használt címre betört, amit csak talált, hátha volt neki vagy bérelt egy másik helyet, ahova Francine-t és Lisát vihette. Reménykedhettünk,

konyvfanoknak

372


hogy ennyire hülye volt, de ha Kramer irányította, kételkedtem benne. A szellem több, mint okosnak bizonyult és annyi üres, elhagyatott hely volt, amit használhattak, ami nem hagyott visszavezethető nyomot Sarah-hoz, csoda lenne, ha találnánk valamit. Helsinget a nappali kanapéja alatt találtam elbújva, kilapulva, hogy elférjen a szűk helyen. Fel kellett emelnem a kanapét, hogy ki tudjon bújni alóla, majd jó pár percet töltöttem azzal, hogy az ölembe csalogassam. Sziszegett, mikor a kezem a nyakához ért, miközben simogattam, ami lehetett a rossz emlékek miatt is, de a sérülései is okozhatták. Vagy mindkettő. Dexter a lábamnál maradt, megnyugtató közelségben, de nem volt hajlandó felugrani a kanapéra, ahol elérhette volna Helsing a csapkodó mancsaival. Tyler és az anyám idetartottak. Többé nem volt arra szükség, hogy várjanak. Bones visszarakta a helyére a bejárati ajtót, szögeket használva, hogy a helyén tartsa, mivel a zsanérokban javíthatatlan kár keletkezett. Bárki akart ki vagy bemenni, annak a hátsó ajtót kellet használnia. Zsálya égett minden szobában, meggátolva mindenféle szellemi aktivitást. Még így is, mintha Kramer jelenléte érződött volna a házban, piszkálva minket a csukott hálószoba ajtón, ahol Denise-t lelőtték, áthatoló vér szagától a zsályás üvegekig, amelyeket mindig újra kellett

konyvfanoknak

373

Jeaniene Frost

töltenünk és gyújtanunk. Mikor zörgést hallottam kintről, amit nem a szél vagy az állatvilág állandó hangja okozott, nem voltam meglepve. Leraktam az ölemből a cicámat, óvatosan, nehogy meglökjem,

mivel

fájdalmai

lehettek

Sarah

gonosz

bánásmódjától, és felálltam. Bones a kanapén maradt, a laptop előtte volt, egy pillanatig egy kevés energia átszivárgott a védelmén. -

Meglátjuk tudsz-e valami hasznos információt szerezni, -

mondta, rám szegezve kemény pillantását, - de te nem fogsz elmenni vele. Az utolsó részt megkérdőjelezhetetlen hangsúllyal mondta. Bólintottam, nem vitatkoztam, mert nem állt szándékomban sehova sem menni az Inkvizítorral. Legalábbis egyelőre. A ház hátsó ajtaján mentem ki, az üres istálló felé tartva, ahonnan a zörgő hangokat hallottam. Nem hoztam magammal égő zsályát, de nem gondoltam, hogy Kramer azért jött volna, hogy megtámadjon. Nem, én arra tippeltem, hogy két ok miatt volt itt: hogy kárörvendjen, és hogy egy olyan ajánlatot tegyen nekem, amiről azt gondolta, nem tudom visszautasítani. Ekkor egy tunikát viselő alak jelent meg körülbelül egy lábbal a föld felett, közel az istálló nyitott ajtajához. Feltartottam a kezem,

konyvfanoknak

374


hogy láthassa nincs nálam zsálya és megálltam körülbelül húsz méterre tőle. -

Egyszer is megérintesz és vége a beszélgetésünknek, - voltak

az első szavaim. Abból

ítélve, ahogy felcsillant

a szeme,

ez

tetszett

az

Inkvizítornak. – Végre félsz tőlem, Hexe? -

Fogytán van a türelmem, - válaszoltam. – Szóval a szokásos

játékaink játszása az utolsó helyen áll a listámon, hogy mit szeretnék csinálni. Elég közel jött ahhoz, hogyha kinyújtotta volna a karját, akkor megérinthetett volna, de nem léptem hátra. Nem vicceltem a figyelmeztetésemmel. Ha egyetlen energiával töltött ujjával is hozzám ér, a beszélgetésünk véget ér, és dühönghet miattam, amíg én a zsályával teli házban vagyok. -

A szolgám elhozta nekem a többieket, - mondta, örömmel

hangsúlyozva minden szót. Bár egyetlen izmom sem rándult, a megerősítés felért egy hasba rúgással. Francine, Lisa, sajnálom. -

Azért jöttél ennyit, hogy elmondj valamit, amit már akkor is

kitaláltunk, mikor a barátnőm agyveleje díszítette a falat? –

konyvfanoknak

375

Jeaniene Frost

Gúnyosan felnevettem. – Gyerünk, Kramer. Ennyire még te sem vagy nagyképű. -

Többet már nem érdekel az életük? – Kérdezte, miközben

összehúzott zöld szemeivel engem vizslatott. Vállat vontam, mintha nem tudnám, hogy mi következik. – Már semmit sem tehetek értük, nem igaz? A szellő, amely a vállamra fújta a hajamat, semmit sem tett a szellemmel velem szemben. Kramer sárpettyezte tunikájának egyetlen centimétere sem susogott, és az ősz haja továbbra is úgy keretezte ráncos, szögletes arcát, mint kifehéredett szalma az öreg bőrt. -

Igazából megmentheted őket… ha harcban legyőzöl engem

ma este. És itt volt. Kramer tudta, hogy saját akaratomból kell odamennem hozzá. Nem küldhette az emberi cinkostársát, hogy elraboljon, mivel abban a pillanatban ki lett volna tépve Sarah torka. Megígértem Bonesnak, hogy nem fogom feláldozni az életemet, de nem fordíthattam hátat ennek az egésznek, ahhoz, már túlságosan

belefolytam.

konyvfanoknak

Egyébként

sem

terveztem,

hogy

376


megkegyelmezek ennek a seggfejnek, aki ezért az egészért felelős volt. Megemeltem az államat. -

Miből gondolod, hogy elég őrült vagyok ahhoz, hogy

elhagyjam a zsálya nyújtotta biztonságot, hogy veled találkozzak valahol ma este? Kramer elmosolyodott, lassan és magabiztosan. – Mert, Hexe, még mindig azt hiszed, hogy le tudsz engem győzni. Átkozottul biztos, hogy le tudlak! akartam a képébe vágni. Majd le akartam törölni azt az arrogáns mosolyt a képéről, majd lenyomni a kibaszott torkán, azokat a még megmaradt megbarnult fogakat. De ezek közül egyiket sem tudtam megtenni, mert amíg ebben a formátlan állapotban volt, megvolt minden előnye, míg nekem egy sem. De amint lement a nap ma éjszaka, szilárd testet ölt és a szabályok megváltoznak. -

Még akkor is, ha így gondolnám, - mondtam hidegen, - a

férjem nem akarná, hogy megpróbáljam. Ő igazán védelmező típus, de biztos vagy benne, hogy ez már neked is feltűnt. Úgy hallatszott, mintha Kramer horkantott volna. – Egyetlen férfinak sem hagyod, hogy birtokoljon. Még ha meg is próbálná, akkor is ellenszegülnél.

konyvfanoknak

377

Jeaniene Frost

A szavak, mint „férfi tulajdona” sértették a feminizmusomat, kétségkívül, ahogy tervezte. De nehéz úton tanultam meg – kétszer – mekkora hiba hátat fordítanom Bonesnak, azzal a hibás elképzeléssel,

hogy

néhány

kihívással

csak

úgy

lehet

szembeszállni, ha egyedül van az ember, nem pedig együtt. Kramer ezt nem érthette meg, mert ez a logika a szeretetben és a kölcsönös tiszteletben gyökerezett, dolgokban, melyek teljesen ismeretlenek voltak a velem szemben lebegő gyűlölettel telt férfinak. Így hagytam hadd higgye, igaza van. Suttogássá halkítottam a hangom. – Megteszek mindent, amit csak kell, és ha ez valakinek nem tetszik, nem számít, hogy kicsoda, így járt. Megelégedés töltötte el a szellem arcát, és ugyanolyan halkan válaszolt. - Sarah Sioux City-ben, a Grandview Park bejáratánál fog veled találkozni. El lesz látva utasításokkal, hogyan jusson el hozzám, de nem fogja tudni, hogy hol van a többi nő, szóval az elmekontrollod hatástalan lesz rajta. Kissé elmosolyodtam. – Nem felejtettél el figyelmeztetni arról, hogy egyedül menjek, fegyvertelenül? Teljes lenézéssel hordozta végig rajtam a tekintetét. – Bármilyen fegyvert hozhatsz, amit csak választasz, de azt már tudod,

konyvfanoknak

378


hogyha nem jössz egyedül soha sem lesz esélyed megtudni, hogy le tudsz-e győzni engem. -

Ne érj azokhoz a nőkhöz addig, míg újra találkozunk, -

mondtam neki megvető tekintettel. – Nem akarom, hogy túlságosan kifáradj, és ne tudj egy kicsit harcolni, mielőtt átrúglak az örökkévalóság másik oldalára. A szája felfelé görbült az előrelátható kegyetlenségtől. – Ha nem leszel ott szürkületkor, tudd, hogy azok a nők sokkal jobban fognak szenvedni, mint az elődeik. Majd eltűnt, meg sem várva, hogy válaszolok-e. Nem tettem. Alkudozni vele, hogy kegyelmezzen meg Francine-nek és Lisának, csupán biztosítaná, hogy még keményebb kínzásoknak teszi ki őket. Az volt minden reményem, hogy Kramer megpróbálja rám tartogatni az energiáját – és hogy nem bízott bennem annyira, hogy tényleg elmenjem. Többé nem láthattam, de ez nem jelentette azt, hogy a szellem már nem volt a közelben. A környéken kell lennie, hogy megbizonyosodjon róla, nem szaladtam be és mondtam el Bonesnak mikor és hol kell találkoznom Sarah-val. Arra gondolna, hogy Bones fizikailag is megpróbál megakadályozni a távozásban. A macska vesztét a kíváncsiság okozta; reméltem ez itt tartja a szellemet. Ha itt volt, nem bántalmazta Francine-t és Lisát.

konyvfanoknak

379

Jeaniene Frost

Megfordultam és elindultam visszafelé a házhoz. Most csupán annyit kellett tennem, hogy megbeszéljem a férjemmel, tegye férje minden védelmező ösztönét plusz a természetéből fakadó vámpír területvédő ösztönét. Nem egy könnyű faladat, de ha nem tudok elég logikus érvvel előállni, miért ez a helyes megoldás,

akkor

talán

egyáltalán

nem

kéne

elmennem

Kramerhez ma este.

konyvfanoknak

380


HARMINCNÉGY Fordította: Nitty

-

Nem – mondta Bones, mikor belépett az ajtón. Bones már

nem a kanapén ült, hanem a szobában járkált fel s alá, a szeme pedig zölden villogott. Éreztem, hogy Bones viselkedése megmosolyogtat. -

Mit nem? – kérdeztem.

-

Nem ajánlhatod fel saját magadat helyettük – felelte dühösen

és odalépett hozzám. – Hidd el én is útálom a gondolatot, hogy veszni hagyjuk Francine és Lisa-t, de ha választanom kell közted és a lányok között, akkor én egyértelműen téged foglak választani. Nem mondtam semmit, csak körbesétáltam a szobában és elkezdtem összehúzni a függönyöket. Bones dühétől szinte szikrázott a levegő a szobában, éreztem, hogy a végsőkig harcolni fog értem. Ez persze jó volt. Nem is vártam mást attól a férfitől, akibe beleszerettem. Miután mindent függönyt összehúztam, kizárva, így a kíváncsi tekinteteket, fogtam egy tollat és elkezdtem írni az első lapra, ami

konyvfanoknak

381

Jeaniene Frost

a kezem ügyébe került, egy nyugta volt. Kramer valószínűleg folyamatosan kihallgat minket. Bones röviden és humortalanul felnevetett. – Nem lesz semmi bajod, Szivi, mert ez nem fog megtörténni. -

Nagyon úgy tűnik, hogy te akarod megmondani nekem,

hogy mit tehetek és mit nem – mondtam, miközben tovább folytattam az írást a papírra, miszerint Kramer nem akar mást, csak megküzdeni valakivel ma este. -

Komolyan azt hiszed, hogy a közelébe engedlek, mikor ő

kinyilvánította, hogy neki egy testre van szüksége, akit megerőszakolhat és megégethet? – horkant fel. – Még ha nem is szeretnélek, akkor sem engedném, hogy ezt megtegye veled. Már nem volt több hely a blokkon, így egy puhafedeles könyvet vettem elő és folytattam rá az írást: Velem a teste gyengébb lesz, nem erősebb. -

Tudok magamra vigyázni – mondtam hangosan, ahogy

Kramer-nek hallania kellett. – Meg kell tennem. -

Annyira konok vagy, hogy inkább meghalnál, mint sem,

hogy hallgatnál rám, de miért?

konyvfanoknak

382


Düh és csalódottság áradt Bones aurájából és bár a szavai hidegek voltak mohón olvasta a lapot, amit elé tettem. Menj el Elisabeth apartmanjához. Mond meg neki, hogy Sarah-rel a Grandview Park bejáratánál találkozunk alkonyatkor. Elisabeth nem fog tudni minket követni, így mond meg neki, hogy hol talál engem és Kramert. Addig én elviszem Kramert a csapdába. Ugyan az lesz a terv, mint korábban, csak én fogom Kramert becsalni a csapdába és nem a lányok. Kramer a saját önhitségének lesz az áldozata. -

Túl sok a kockázat, ha még se jön be a terv, akár el is

veszíthetlek – mondta élesen Bones. Nem tudtam, hogy az ő ilyen jó színész, vagy az én érvelésemmel van a gond, de tovább folyattam az írást. Kramer nem tudta Elisabeth-et követni Spádéhoz, csak engem képes Kramer megtalálni. Elisabeth nagy mestere annak, hogy lerázza Kramert. Ez működni fog. Hangosan, csak annyit mondtam – Bones nem vagyok gyerek. El tudom dönteni, hogy mi jó nekem. Kérlek ne mond meg nekem, hogy mit tegyek, csak fogadd el a döntésemet. Egyszer már én is elengedtelek egy párbajra és hidd el nagyon nehéz volt, de mivel arra kérték megtettem. -

Az nem ugyan az – motyogta Bones.

konyvfanoknak

383

Jeaniene Frost

A tollam sebesen száguldozott a lapon. De igen is ugyan az, akkor Gregor miatt nem volt más választásunk, most meg Kramer miatt nincs más választásunk. Soha nem fog nyugodni, amíg el nem éri azt amit akar. Mi van, ha egyszer olyankor támad meg, amikor épp egy másik vámpírral harcolok? Sokkal nagyon veszélyben leszek, akkor, mint most. -

Nem először szállok szembe a halállal és nem is utoljára –

mondtam ugyanazokat a szavakat, amiket egyszer ő mondott nekem. – Én választottam ezt az életet és nem bánom, mert ha másképp lett volna, akkor sose találkozunk. Olyan volt, mint hogy ha egy mosoly suhant volna át Bones az arcán, de az aurája még mindig arról árulkodott, hogy nagyon ideges. -

Ez övön aluli ütés volt, Cicuska.

Kedvesen visszamosolyogtam rá. – Valaki egyszer azt tanította nekem, hogy az övön aluli ütés is ütés a harcban. Olyan intenzíven mért végig, hogy szinte beleborzongtam. Ez persze nem sokat javított a helyzeten. Bones tudta, hogy ez az egész nem arról szól, hogy bizonyítsak, egyszerűen, már késő lett volna kiszállni. Az, hogy Kramer engem választott az eltért az eddig megszokott kiválasztási folyamatától. Én nem vagyok

konyvfanoknak

384


egyedülálló nő, olyan akikre Kramer vadászni szokott, de még csak ember sem vagyok. Velem végre Kramer emberére akadt. Kramer még nem tud semmit se rólam, de ma este megmutatom neki, hogy miért hívnak Kaszásnak. Bones hirtelen megragadott és olyan erősen megcsókolt, hogy még a vére is kiserkent a szemfogamtól. De ez egyáltalán nem zavart. Élvezettel nyaltam le a vért az ajkairól. Imádtam őt az ilyen őrületes és intenzív csókjai miatt. Bones a nyaka felé irányította az ajkaimat, szinte arra kényszerítve, hogy a nyakán használjam az agyaraimat. Belemélyeztettem a fogaimat a nyakába és nagyokat szívtam a véréből, de igyekeztem nagyon csöndben csinálni, mert nem akartam, hogy Kramer meghallja mit csinálunk. Bones birtoklóan végigfuttatta rajtam a kezét. Miután teleittam magamat Bones vérével gyengéden megcsókoltam a nyakát. Most nagynak és teljesnek éreztem magam. Általában nem szoktam ilyen sokat inni belőle, de most Bones szerette volna, ha rendesen jóllakok. Tudta ezzel sok minden ellen felvértez. Keze közé fogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett, miközben leengedte az őt eddig körülvevő pajzsot. Az érzelmei hullámként csaptak át rajtam és pár pillanat múlva, már nem tudtam, hogy hol érnem véget az ő érzései és hol kezdődnek az

konyvfanoknak

385

Jeaniene Frost

enyémek. Frusztráció, szeretet, vágy és aggodalom hullámzott át rajtam, azt is éreztem, hogy szeretkezni akar velem, addig amíg a végén egyikünk se tud, majd gondolkodni… Az érzései olyan hullámzóak volta, hogy nem bírtam őt követni, de ami ez után jött az még az érzésinél is megdöbbentőbb volt. -

Nem fogok itt állni és hagyni, hogy meghallj – mondta hideg

hangon. – Meg akarsz halni? Hát rendben, de ezt nélkülem kell végigcsinálnod. Én végeztem veled. A szavai jegesek voltak, de az érzelmei elárulták. Mosolyogva szorítottam meg a kezét és éreztem, ahogy a szívem túlcsordul a szeretettől. Bones is megszorította a kezemet és még hevesebben megcsókolt, mint az előbb. Aztán elengedte a kezemet, megfordult, kiment a szobából és becsapta az ajtót maga mögött. Ahogy Bones kiment a szobából Ian lépett be. Kérdően nézett rám. -

Mivel most már te és Crispin, már nem vagytok együtt és a

szellem kinyírásáig van még egy kis idő, ha van kedved velem elüthetnénk együtt az idődet, mit gondolsz? – kérdezte ironikusan Ian. -

Harapj meg – sóhajtottam egy nagyot.

Ian rám kacsintott – Az a kedvenc szórakozásom az ágyban.

konyvfanoknak

386


Erre már nem válaszoltam, mert tudtam, hogy Ian csak szórakozik. Mostanra már biztosan kiolvasta az asztalon lévő papírból, hogy az előbbi szakítás, csak színjáték volt. Spádé lépett be a szobába, az arca szelíd volt és együtt érző, úgy nézett rám, mint aki azt mondja, hogy az eszét vette a félelem. Fél, hogy elveszít. Ő már szemtanúja volt egy igazi szakításnak köztem és Bones között, épp ezért nem is gondolt arra, hogy ez az egész, csak színjáték volt. Odaadtam neki a lapot, majd vártam. Miután néhány rövid pillantást vetett az irományra összeráncolt szemöldökkel nézett rám. Aztán megfogta a toltat és a következőket írat rá: Én is megyek. Nem mondtam semmit. Azok után, amit Sarah tett Denise-szel, nem akartam őt lebeszélni róla.

konyvfanoknak

387

Jeaniene Frost

Harmincöt Fordította: Évi

A taxisofőr megállt az utcán, és én rápillantottam a színházra, ami kívülről fehér volt, és pont úgy nézett ki, mint egy nagy kagyló fele. -

Itt vagyunk. - mondta vidáman. Megnéztem a mérőóráját, és

kihúztam a pénzt a zsebemből. -

Köszönöm, és a visszajárót tartsa csak meg.

-

Rendben. Boldog Halloween-t!

Hát reméltem is, hogy jó lesz. Kiszálltam, és néztem, ahogy a hátsó lámpa fénye lassan elhalványult, ahogy elhajtott. Aztán összefogtam magam körül a bőrdzsekimet és letelepedtem a bejárattal szemben. Tizenöt perccel később, amikor az ég átváltozott indigóból obszidiánba és a csillagok is megjelentek a haldokló nap utolsó sugarai helyett, egy elegáns E osztályú Mercedes szedán tűnt fel, pont olyan gyártmányú és típusú mint amilyet Spade adott Denise-nek. Kicsit később, a sötétített ablak legördült, hogy ezzel felfedje Sarah-t a kormány mögött, fekete haját ugyanolyan kontyba fogta, mint amilyet Elisabeth általában

konyvfanoknak

388


viselt. Bár Elisabeth esetében ettől egy fajta csendes ragyogást kapott az arca, ami még sminket sem igényelt, míg Sarah esetében ez csak arra szolgált, hogy még keményebbnek tűnjön, felhívva a figyelmet a vastag szemöldökére, amit csak tetézett a vékony vonallá préselt szája. -

Ha most megölsz, soha nem fogod megtalálni a többi nőt. -

ezek voltak az első szavai, amikor kinyitottam az anyós ülés felöli ajtót. Gondolataiban a félelem és a gyűlölet keveredett, olyan fehér zajt keltve így, hogy tiszta bizonyítékát láttam az elmebetegségének. Amikor először találkoztunk, azt hittem, hogy Kramer miatt őrjöngött.

Most

már

rájöttem,

hogy

valószínűleg

Sarah

beszámíthatatlansága miatt került az első helyre az Inkvizítor listáján. -

Ó, nem foglak megölni most. - mondtam neki, ahogy

becsusszantam az ülésre. – Tévedés ne essék, mindenképp meghalsz ma este, csak abban reménykedhetsz, hogy nem Kramer keze által. A lány tekintetében topáz szikrák röpködtek felém, mielőtt gyorsan félre pillantott. -

Azt mondta, hogy hazudni fogsz nekem, de már tudom,

hogy a boszorkányok az igazságot mondták.

konyvfanoknak

389

Jeaniene Frost

-

Nem tudom, mi romlott el veled Sarah. Talán csak a szar

nevelés tehet róla, talán volt egy srác, aki megcsalt egy másik nővel, de emlékezz csak erre: „Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak!” Most rá fogsz jönni arra, hogy mit is jelent ez pontosan, és wow, azt fogod kívánni bár ne tudnád. -

Nem hallgatom meg többet a hazugságaidat! - sziszegte.

Aztán tovább vezetett mintegy száz métert, amikor is leparkolt egy sötétebb szakaszon. Összevontam a szemöldököm. Kramer nem lehet olyan buta, hogy ide szervezze a találkozónkat, ugye? -

Ez az a hely, vagy elfelejtetted, hogy hova kéne menni?

Sarah kivette a kulcsokat, és kiszállt, majd a kocsi tetején kezdett el velük idegesen dobolni. -

Kramer szerint repülni fogsz velem a találkozó helyre.

Hoppá. Nem néztem körül a szellem után, akit Bones küldött utánam, pedig ez volt az első gondolatom. Ha repülök, Elisabeth nem lesz képes követni engem, és akkor a többi tervünknek is vége. Sarah már látott engem repülni? Egészen biztos vagyok benne, hogy nem. Bones repített engem, amikor a War Eagle Park-ba mentünk. Kramer sem látott repülni engem, mert akkor

konyvfanoknak

390


is Bones vitt, amikor felvettük Francine-t. Talán Sarah csak blöffölt. -

Nem minden vámpír tud repülni. Én is új, hogy ezt a

hatalmat még. - mondtam neki, továbbra sem mozdulva a helyemről. A kulcsok döngve csapódtak a tetőn. -

Hazudsz újra. Kramer azt mondta, látott repülni egy barlang

közelében Ohio-ban. Vagy oda fogsz repülni hozzá boszorkány, vagy tudni fogja, hogy elárultad őt, és a másik némber fogja megfizetni a büntetést. Mérgemben a fogaim csikorgattam, mert igaza volt, repültem Bones nélkül is, amikor evakuáltuk az anyámat, Tyler-t, és a háziállatokat az Ohio barlangból. Azt hittem, Kramer távozott, mert abbahagyta Madigan katonáinak leölését, de az alattomos kis szaros biztos csak elrejtőzött, hogy kifigyelhessen minket. És az is nagyon gyanús nekem, hogy miért fontos a szellem szövetségesének, hogy repüljek vele ahelyett, hogy Sarah odavigyen, elképzelhető, hogy rájött a titkos követőmre? Lehet, hogy tévedek, és nem is gondol erre mert annyira elvakította a hiú vágy, hogy legyőzzön engem, vagy csak túl óvatos kockáztatni. Amint megérkezem hozzá, néhány órába biztos bele fog telni, hogy Elisabeth és Fabian megkeressenek a hatalmamra koncentrálva. Kramer-nek tudnia kellett, hogy mennyi időbe fog

konyvfanoknak

391

Jeaniene Frost

nekik telni, hogy elérjenek engem így, úgyhogy rájöttem, hogy volt ideje ezt végig gondolni. Átkozott kísértet, mindenre felkészült. Azon gondolkodtam, hogy mennyit tudhat a kölcsönvett képességeimről és azok vajon mennyit vesztettek az erejükből mára. Aztán végig gondoltam a lehetséges veszélyeket, ha esetleg nem sikerül legyőzni Kramer-t, akit inkább előbb, mint utóbb kellene végleg elpusztítanunk. Kellett, hogy legyen olyan módszer, hogy anélkül jussak el hozzá, hogy Bones és a többiek ne tudnák merre tartok. -

Nem várok tovább. Ha nem teszed azt, amit mondok,

elmegyek. – koppantott újra Sarah. Ó, minden vágyam volt, hogy minél magasabbra szálljak vele az égen, ezzel nem is lett volna semmi gond, csak éppen a jajgatását szerettem volna hallani, amikor ledobom. Tudtam, hogy nem várhatok tovább, mert Kramer képes lesz az áldozatain kitölteni a mérgét. Ököllel csaptam mérgemben a kilincsre. Bárcsak több kölcsönzött erő maradt volna bennem, de sajnos kezdtem lemeríteni a képességeimet. Bár... talán használhatnám még Marie erejét, ha megfelelően serkenteném őket. -

Fogy az idő. - mondta Sarah hidegen, bámult rám a vezető

oldali ablakon keresztül. Kiszálltam a kocsiból, és vállat vontam.

konyvfanoknak

392


-

Rendben van, tudok repülni. - villantottam rá egy 100 wattos

vigyort. - De nem tudok jól landolni, és ez az igazság. Szóval jobb lenne, ha lelkileg felkészülnél a landolásra, mert valószínűleg fájni fog.

Hatalmas mezők, házak és többnyire üres utak felett repültem, miközben a Pumpkin Town gazdaságot kerestem, amiről Sarah mesélt. Persze lehet, hogy már többször is elhaladtam felette. Az egész terület egy mezőgazdasági Mekka volt, szójabab, széna, és kukoricatáblák, melyeket időnként egy-egy parasztház, pajta, és különféle tárolók szakítottak meg. Az arany kukoricatáblák emlékeztetettek arra, amikor Bones éjszaka elvitt repülni, és erre összeszorult a torkom. Bones biztosan aggódott, amikor Elisabeth átadta neki a hírt, hogy repülnöm kell a találkozóra Kramer-rel, de remélem arra használta az ő tévedhetetlen logikáját, hogy rájöjjön merre vagyok, de aztán eszembe jutott, hogy még mindig képes volt lekövetni engem. Bár nem ez volt a terv, azt már korábban is említettük, hogy akár ez is bekövetkezhet. Félre toltam a feltámadó bűntudatom és a lágyabb érzelmeimet. Erre nem most jött el az idő. Erősnek kell maradnom, amikor Kramerrel találkozom. Körülbelül egy mérföldre előttünk, nagyon fénypontot pillantottam meg. Én arra repültem, miközben gúnyosan megjegyeztem magamban, hogy Sarah szeme zárva

konyvfanoknak

393

Jeaniene Frost

volt. Nem volt egy nagy segítség. Aztán leesett, hogy alacsonyabb magasságban jobban látni. Bár még így is olyan volt, mint tűt keresni a szénakazalban. Végre feltűnt egy olyan rész, ahol ellentétben más házakkal ahol átrepültem, ezen a helyen aktív élet folyt. Több tucat autó parkolt a pálya szélén. Zene, kísérteties hanghatások, és a hangok lebegtek felénk. Ha közelebbről szemügyre vettem kiderült, hogy egy labirintus volt tele jelmezes emberekkel. Ez egy Halloween-i rendezvény volt családok és gyerekek számára. Melegen ajánlom, hogy ne ez legyen az a hely, ahová Kramer kiszemelte ezt a hátborzongató eseményt. -

Nyisd ki a szemed. - mondtam, miközben durván

megráztam Sarah-t. - Ez az? Résnyire kellett csak nyitnia a szemét, mielőtt bólintott volna. -

Igen. Vigyél minket a második mezőbe a labirintus nyugati

részében. -

Nyugat? Úgy mondd nekem, hogy jobb, bal, felső, vagy alsó.

– csattantam rá. Talán csak 40 percnyi autóútra voltunk Grandview Park-tól, ugyanakkor több mint egy órába tellett ideérnem, mert nem tudtam merre menjek. Nem néztem eleget a térképeket A

konyvfanoknak

394


környező területek Sioux City-hez tartoztak, ezt tudtam, mint ahogy azt is, hogy ez itt Orange Város volt a jobb oldalon, de a felüljáró ismereteim már nem voltak ilyen kiterjedtek. -

Azt sem tudod, hol van nyugat? - hitetlenkedett.

Nem fogom lepottyantani a földre. Inkább lehajítom. -

Úgy nézek ki, mint egy iránytű? - intett az égre. - Nem tudod

használni a csillagokat a navigáláshoz? -

29 éves vagyok, nem 229. GPS-t szoktam használni vagy

MapQuest-et, esetleg TomTom-ot. Nem a kurva csillagokat, oké? Elkeseredetten felsóhajtott erre. -

Először próbáljuk meg a második mezőben az útvesztő jobb

oldalán. Ha ez nem jön be, akkor addig megyünk, amíg meg nem talál minket. Még mindig túlságosan szétszórt volt számomra ahhoz, hogy felismerjem hazudik-e vagy sem. Ha Kramer tényleg itt volt, nem volt tovább szükségem Sarah-ra, de lehet, hogy ez valamiféle teszt, arra, hogy életben tartsam. A hülye nő nem vette észre, hogy ha megölném akkor egy szívességet tennék neki. Célul tűztem ki a második búzatábla jobb oldalát. Itt kevesebb ember volt, a központtól mint egy fél mérföldnyire, a sötétebb rész ötvözve a sötét ruháinkkal az éjszakai égbolton láthatatlanná tett

konyvfanoknak

395

Jeaniene Frost

minket. Lelassultam a legjobb tudásom szerint és mihelyt földet értem, elengedtem Sarah-t. A gördülés miatt ugyan 10 métert gurultam a száraz növényzetben ugyanakkor azt is jelentette, hogy a becsapódás erőssége is csökkent. Sarah nem próbált meg gurulni és éles kiáltás szökött fel a torkából, amikor becsapódott a földbe. -

Fáj a babának valami? Dá-dá… - kérdeztem, harcolva a

késztetéssel, hogy belerúgjak, miközben a földön vonagló lány szorongatta a bokáját. -

Te szemét, eltört a bokám! - mennydörgött rám.

A közelben zene, különböző hangeffektek, nevetés, öröm sikolyok szálltak felénk. Így hát habozás nélkül odasétáltam hozzá,

nyugodtan

megfogtam

a

sérült

lábát,

és

úgy

megszorítottam, hogy érezze a csont repedését. -

Most már tényleg eltörte a bokáját. - mondtam neki.

Sarah keservesen jajgatott és bár nem aggódottam a lebukás miatt, fájt a fülem tőle. Ezért a szájára tapasztottam a kezem. -

Vagy abbahagyod most, vagy adok rá okot, hogy sírj.

Meglepő módon ez hatott. Visszafogta a hangos zokogását és megpróbált a karom segítségével felállni. Visszatolhattam volna a

konyvfanoknak

396


lányt, de úgy döntöttem, hogy egyedül hosszabb ideig tartana eljutnia Kramer-hez egy lábon botladozva, úgyhogy segítettem neki. Nem szólt semmit, de gondolatai tele voltak gyűlölködéssel és egyfajta őrült statikus örömmel annak a tervezésétől, hogy hogyan fognak kinyírni. Bájos. -

Vagy tudja tartani a lépést, vagy itt hagyom, nem érdekel. –

mondtam. Nem voltam benne biztos, hogy egyedül a helyes irányba tartok, de ha Kramer itt volt, lehet, hogy látta a kényszerleszállásomat. A szellem tudta hogyan tanulmányozza az eget, ellentétben a családokkal a labirintusban a tanya körüli területen. Nem láttam más fényeket a tanya területén kívül, így ha itt volt, akkor sem vehettem észre. Sarah sántikált mellettem, minden lépéskor bicegett. A száraz kukoricaföld miatt minden lépésünket zaj kísérte, így nem hallottam, hogy volt-e körülöttünk más is. Átkozott Kramer. Kíváncsi voltam, hogy miért akart ilyen helyen találkozni. Most már tudtam. Nem tudtam koncentrálni sem az árulkodó

mozdulatok

észrevenni,

mert

minden

mozgott

körülöttem. A kukorica magasabb volt, mint én és minden ugyanúgy nézett ki, ami miatt nem tudtam megmondani, hogy körbe-körbe sétálok-e épp, vagy sem. A külső zajok elnyelték

konyvfanoknak

397

Jeaniene Frost

mind a természetes és mesterséges hangokat. A leszállásomat talán nem is látták, de egy nő mintha felfigyelt volna ránk. Éppen ezért nem volt figyelmeztetés, mielőtt a fehéren izzó fájdalom felrobbant volna a hátamban. Egyszer, kétszer, háromszor is gyors egymás után a mellkasomban éreztem, mint valami folyton megújuló izzó gyötrelmet. Megtántorodtam, átestem Sarah-n, aki felsikoltott, ahogy ráléptem a törött bokájára. Elveszítettem az egyensúlyomat, még a veleszületett vámpír reflexek sem voltak képesek megtartani a testem, így elestem. Átfordultam az utolsó pillanatban, még mindig a földön ülve. Meg akartam mozdítani a lábamat, de nem tudtam. A szokatlan lassúság, ahogy kezemlábam mozgott, valamint a folyamatos égés a mellemben tudatta velem, hogy nem normális golyókat lőttek ki rám. Ezüstöt kaptam. Egy pillanatra egy fehér hajú férfi derengett fel előttem, fekete szerzetesi ruháját a szél csapkodta és fegyvert fogott rám. Aztán hallottam egy másik robbanást is, úgy éreztem, felrobban bennem a fájdalom, és már nem láttam semmi mást.

konyvfanoknak

398


Harminchat Fordította: Rosie

A fejem úgy lüketett, mintha valaki tűzijátékokat tett volna az agyamba és meggyújtotta volna őket. Ez volt az első dolog, aminek tudatára ébredtem. A második a mellkasomban lévő izzás volt, ami olyan erős volt, hogy kihatott az egész testemre. A harmadik, hogy a kezem és a lábam valami magas és kemény dologhoz volt kötve a hátam mögött. A negyedik volt a legnyugtalanítóbb felfedezésem: nedves voltam, és nem víztől. A gázolaj szúrós szaga töltötte meg az orrlyukaimat, anélkül, hogy levegőt kellett volna vennem. -

Égesd el. Égesd el őt most, mielőtt felébred! – Hallottam egy

ismerős hang unszolását. Sarah. Meg kellett volna ölnöm, amikor alkalmam volt rá. Utólag visszanézve mindig kétesélyes volt a dolog. Kinyitottam a szememet. Kramer néhány lábnyira állt egy háromszög közepén a magas kukoricaszárak között. Sarah a szélén állt, de Lisa és Francine alkotta a másik két sarkát a háromszögnek. Ők is egy-egy földbe szúrt magas fém rúdhoz voltak kötözve, mint én, rettegéstől tágra nyílt szemmel néztek

konyvfanoknak

399

Jeaniene Frost

rám. Velem ellentétben, egyikük mellkasából sem állt ki egy hatalmas ezüst kés. Olyan érzés volt, mintha a penge folyamatosan

mérget

bocsátana

ki,

leforrázva

az

idegvégződéseimet és elszívva az erőmet. Bár közel volt a mellkasom közepéhez, nem volt a szívemben. Kramer vagy szándékosan szúrta mellé, mert nem akarta megkockáztatni a gyors halálomat, vagy nem célzott olyan jól, mint gondolta. Kramer előhúzott egy nagy, bőrkötéses könyvet az új, kapucnis fekete köpenyének egyik redője alól. Gondolom már rosszul volt a régi, sáros tunikájától, ami rajta ragadt, mikor szellem formában volt. A pillantása gonoszan, diadalmasan fénylett, amint kinyitotta a könyvet és elkezdte hangosan felolvasni. -

Én, Heinrich Kramer Institoris, a sors által kinevezett Bíró,

kinyilatkoztatom és ítéletet mondok, hogy ti, akik itt álltok, meg nem

bűntett

eretnekek

vagytok,

akiket

elért

az

igazságszolgáltatás, - hangoztatta, és bár a Boszorkánypöröly eredetileg latinul íródott, hogy megbizonyosodjon róla, mi is értjük, angolul olvasta fel. Nekem nem volt szájpeckem, valószínűleg azért, mert Kramer tudta, hogy nem fogok segítségért kiáltozni, de ez nem jelentette azt, hogy csendben fogok maradni.

konyvfanoknak

400


-

Tudod, olvastam ezt. A prózád unalmas és ismétlődő volt, és

a hangsúly kedvéért túl sokat használt nagybetűid legjobb esetben is csak gyerekesek voltak. Ó a pokolba is, csak azt mondom, hogy – hogy feltűnően vacak volt. Nem csoda, hogy hamisítanod kellett hozzá az engedélyeket. Most erőszak csillant meg a szemében. Egy csattanással becsukta a könyvet, felém vonulva. Annyira érzékenyek voltak az írók, ha kritizálásra került a sor. -

Meg akarsz halni, Hexe? – Sziszegett rám. Majd lehajolt,

felkapva valamit, ami kívül esett a látószögemen. Mikor felegyenesedett egy viharlámpás volt a kezében, az arany narancssárga lángok úgy simogatták a körülötte lévő üveget, mintha könyörögnének azért, hogy szabadon eressze őket. A válla felett Sarah-ra néztem, aki gyakorlatilag vibrált az izgalomtól a kilátásba helyezett felgyújtásomnak köszönhetően. -

Ő lehet, hogy nem tudja, hogy szoktad ezt csinálni, de én

igen, - mondtam kedvesen. – Szóval tedd le a lámpást. Mindketten tudjuk, hogy most még nem fogsz megégetni. -

Miről beszél? – Tiltakozott Sarah, előre bicegve.

Összeráncolta

ősz

szemöldökét,

én

pedig

megengedtem

magamnak egy kicsi mosolyt. – Szörnyen főnökösködő, nem

konyvfanoknak

401

Jeaniene Frost

igaz? De meg kell hagyni, van értelme. Ő hordja a nadrágot, és rajtad van a ruha. Az ökle előrelendült, de ezúttal nem én kaptam az ütést. Telibe találta Sarah-t, amint Kramernek támaszkodott, hogy megtartsa magát. Visszaesett, karmazsin folyadék spriccelt az orrából. Most, hogy elvégezte a feladatát, Kramer többet nem próbálta meg elrejteni a vele kapcsolatos szándékait. -

Miért? – Zihálta Sarah.

A fájdalma és zavarodottsága egyértelműen látszott az arcán, de későn jutott eszembe, hogy nem hallom a gondolataiban. Hasonló volt a helyzet Lisával és Francine-nel is. Félelmükben biztos sikítoznak az elméjükben, de csupán a szívverésüket és a rövid, gyors lélegzeteiket hallottam a szájpeckeiken keresztül. Az ezüst golyó, amit Kramer a fejembe lőtt, nemcsak hogy elég időre kiütött, hogy megkötözzön és lelocsoljon gázolajjal. A gondolatolvasási képességemben is rövidzárlatot okozott. Még egy menet, vagy kettő, és minden módon halott leszek, de természetesen Kramer egyelőre nem akart holtan látni. Hogy a pozitív oldalát nézzem, jobban tudok koncentrálni anélkül, hogy hallanám a többiek őrült gondolatait.

konyvfanoknak

402


-

Ne merj még egy szót szólni, hure, - vicsorgott Kramer Sarah-

ra. -

Ez azt jelenti ribanc, - tettem hozzá. – Ő így látja az összes

nőt. Szokj hozzá, a hátralévő rövid életed során. Ezzel kiérdemeltem visszakézből egy pofont, amitől megreccsent az állkapcsom, de összehasonlítva azzal, hogy már leszúrtak és lelőttek, ez egy gyengéd érintés volt. - Óvatosan a lökdösődéssel, ha nem akarod, hogy az ezüst átszúrja a szívemet és túl hamar véget érjen a móka, - gúnyolódtam vele. A mellkasomban lévő késre nézett és leeresztette az ökölbe szorított kezét. Egy izmom sem mozdult, de belül megemeltem a szemöldököm. Működött a blöfföm. Szóval nem tudtad, hogy a szívem mellett van, ahelyett, hogy keresztülment volna rajta. Jó. Könnyek folytak végig Sarah arcán, vagy a törött orra miatti fájdalomtól, vagy ráeszmélt arra, hogy Kramerre minden igaz volt, amiről figyelmeztettem. Nem tudtam rávenni magamat, hogy sajnáljam. Annyiszor lőtt rá a legjobb barátnőmre, hogy azt kellett hinnie Denise már meghalt. Ha Denise nem lett volna egya-millióból a természetfeletti helyzetét tekintve, meghalt volna. Majd Sarah elrabolta Francine-t és Lisát és idehozta őket, mint egy ajándékot ennek a szörnynek, teljességgel arra számítva, hogy látja őket halálra égni.

konyvfanoknak

403

Jeaniene Frost

Nem, nem éreztem sajnálatot azért, mert ellepte a könny a szemét, mikor rájött, hogy ő is azok között van, akiken Kramer kiéli brutalitását. Mikor legközelebb Sarah gyomrába rúgott, ezzel átfordítva őt, amitől kínlódva felsírt, még mindig nem sajnáltam. Ez még mindig ezerszer kevésbé fájt, mint ha valakit megégetnek, tapasztalatból tudom, és figyelembe véve a tetteit, megérdemelte. Ezután a törött bokájára tette a csizmás lábát. Az új, ziháló sikítása és a kukoricaszárak állandó ropogása miatt nem hallottam a csontok törését, de valószínűleg ez történt. Magzati pózba gömbölyödött, zokogva és kegyelemért könyörögve, amit soha sem fog megkapni az Inkvizítortól. Egy utolsó rúgás után a bordái közé, Kramer figyelme visszatért hozzám, otthagyva őt a földön vonaglani fájdalmában. Nem mondtam semmit, miközben közeledett. A könyv alapján, van egy táskája közel a tisztás széléhez, és csak elképzelni tudom, milyen különböző kínzóeszközök lehetnek benne. Mivel Kramer otthagyta, egyelőre más tervei voltak velem és nem volt szükségem a gondolatolvasásra ahhoz, hogy kitaláljam mik voltak azok.

konyvfanoknak

404


-

Beismered, hogy szövetkeztél az Ördöggel, Hexe? – A

szavakat kedvesen mondta ki, majd hogy nem hízelgően. – Ha megteszed, lehet, hogy megkímélem az életedet. Erre felhorkantottam. – Még ha nem is tudnám jobban Elisabethtől, lemaradtál arról a részről, hogy olvastam a könyvet? Van benne egy olyan rész, ahol leírod, hogy azt hazudod a foglyoknak, életben hagyod őket, mint egy jó Inkvizítor. Az ökle az államnak csapódott, amitől megeredt az ajkamból a vér, mielőtt begyógyult volna. – Valld be és add fel a Nagy Csalóhoz kötő hűségedet! -

Abból ítélve, hogy Sarah mennyire meglepődött, mikor

ellene fordultál, azt mondanám, hogy ez a cím rád is illik, jegyeztem meg. Összehúzta a szemöldökét, majd addig közeledett, míg a büdös leheletétől megborzongtam, még úgyis, hogy nem kellett többé lélegeznem. – Bátorítasz engem, mintha azt akarnád, hogy folytassam. Vállat

vontam,

már

amennyire

az

összekötözött

kezeim

engedték. Volt egy tervem, de nem terveztem őt is beavatni. Emellett, amíg rám figyelt Francine és Lisa helyett, én kaptam minden kegyetlenségéből, amit csak ki tudott találni.

konyvfanoknak

405

Jeaniene Frost

Nos, bizonyos keretek között, javítottam ki magamban, ahogy megfogta a pólóm közepét és óvatosan félre tolta az anyagot a kés markolatától. A kabátomat már korábban levette és csinált vele valamit, így egy sima fekete lefelé gombolós blúzban és farmerban voltam. Amint a blúzom kikerült a penge alól, az ellenkező irányba húzta a természetellenesen erős fogásával. A lámpás vibráló fényt vetett az arcára, ahogy a melleimet bámulta. Türelmetlenül, megrántotta a melltartóm elejét, ahol a csat volt. A piros gyémánt jegygyűrűmre fogadok, hogy egy olyan disznónak, mint ő, csak akkor lehetett ilyenben része ember korában, ha a nő tehetetlen és ijedt volt. Most, hogy egy szellem volt emberi testbe bújva, valószínűleg nem kellett ezzel foglalkoznia; de a pillantása, mikor szétnyitotta a melltartómat, azt akarta, hogy megtörjek szégyenemben. Nem tettem; csak az én bőröm volt csupasz, de az ő lelke tárult fel ezekkel a tettekkel. Nem éreztem magam megszégyenülve, mikor Kramer keményen megragadta a melleimet, figyelmen kívül hagyva a köztük kiálló kést. Dühös voltam. Darabokra akartam tépni, majd minden darabját hamuvá égetni, de most nem a haragra volt szükségem. Annak

érdekében,

hogy

elküldjem

a

természetfeletti

helyzetjelzésemet, valami másra volt szükségem.

konyvfanoknak

406


Nem volt nehéz elég bűntudatot és sajnálatot összeszednem ahhoz, hogy elszoruljon a torkom és nedvesség lepje el a szemem. Csupán arra volt szükségem, hogy azokra a napokra emlékezzek néhány évvel ez előttről, mikor megcsókoltam Bonest és azt mondtam neki szeretem… majd elárultam azzal, hogy nyom nélkül távoztam. Akkoriban azt hittem csak úgy védhetem meg, ha elhagyom és Don jó munkát végzett, így egészen négy évig rejtve tudott tartani. De ez csak mindkettőnket nyomorulttá tett, míg végül Bones megtalált engem. Négy év. Hosszabb ideig voltunk külön, mint együtt és mindez azért történt, mert hátat fordítottam, amikor a helyemen kellett volna maradnom. Lehet, hogy Bones megbocsátott nekem, de én soha sem fogok megbocsátani magamnak. Az emléke ennek az egyetlen hibának, amit mindennél jobban megváltoztatnék, ha tehetném, arra késztette a szememben lévő könnyeket, hogy végig folyjanak az arcomon. A könnyeim egyre gyorsabban patakzottak, legurulva, majd a kezére esve. Kramer abbahagyta a húsom szorongatását, hogy kegyetlen elégedettséggel a rózsaszín nedvességre nézzen. -

Hullajts még több véres könnyet, Hexe. Csak azt bizonyítják,

hogy kapcsolatban állsz a Sátánnal.

konyvfanoknak

407

Jeaniene Frost

-

Azt bizonyítják, hogy a vámpírok testében nincs annyi víz,

mint az emberekében, idióta, - mondtam, örülve a csattanó pofonnak, amit adott nekem, mert így még több könny folyt a szememből. Majd végigfuttatta az avas száját a bőrömön, vigyázva a késsel, a megbarnult fogai nyomot hagytak a bőrömön. Undor töltött el, de

harcoltam

azért,

hogy

figyelmen

kívül

hagyjam,

a

visszatetszéstől és megbánástól a csendes, fehér semmi felé tereltem a gondolataimat, amit legutoljára éreztem, mikor a túlvilág erejéért nyúltam. Már nem volt olyan közel a felszínhez, mint előtte. Keresnem kellett. A penge okozta fájdalom és tapogatózása, ahogy egyre lejjebb haladt a testemen zavart a koncentrálásban, de megerőltettem magam és kizártam ezeket a dolgokat. Meg kellett találnom azt a gyenge szikrát magamban. Az erőm legnagyobb része már távozott, de nem az egész. Itt kell lennie bennem valahol… Hűvös, megnyugtató csendesség söpört át az ezüst okozta lüktetésen és a sajnálatom fájdalmán, egyetlen simogatással csökkentve őket. Annak ellenére, hogy a könnyeim még mindig folytak, mosolyogtam. Rendben. Ennek az erőnek az elérése azt jelentette, hogy elengedtem minden érzelmi vagy fizikai fájdalmat, nem kapaszkodtam beléjük. Az áldott ürességre

konyvfanoknak

408


koncentráltam, amit a múló érintés okozott, és végül megtaláltam a hátramaradt szikrát, amit kerestem. Csupán egy kicsi folt volt ahhoz képest, milyen volt hónapokkal ezelőtt, de még mindig vibrált. Istenem, már el is felejtettem, milyen csodálatos volt ez a végtelen mélység! Úgy éreztem, mintha hazaértem volna. Most a könnyek, amelyek az arcomról potyogtak teljes, leírhatatlan békével voltak tele. Ha ez az erő az örökkévalóság határának súrolásából fakadt, akkor tényleg nem kell félünk a haláltól. Kramer

hátrahúzódott,

Az

arckifejezése

degeneráltság

és

zavartság keveréke volt. -

Miért nem könyörögsz, hogy hagyjam abba? Miért vagy

ilyen csendes? Visszahúztam magam a sír csábító ölelésétől annyira, hogy továbbra is kapaszkodjak az erőbe, de közben Kramerre tudtam koncentrálni. -

Csak azért csinálod, hogy könyörögjek neked, és igazán

félreismertél engem, ha azt hiszed bármivel is a kedvedre tennék. Tudod, hogy még miben tévedtél? Ezen könnyek mögött rejlő okokat illetően. Az a belső folt most mintha morajlott volna, a fehérség felfalta a mellkasomban lévő kés okozta fájdalmat.

konyvfanoknak

409

Jeaniene Frost

-

Azt gondolod, hogy a gyengeség jelei. Hogy feladtam, mint

ahogy azt hiszed, hogy az emberi tested erősebbé tesz. Tévedsz. A szilárd test tesz gyengévé, és ezek a könnyek erősebbek, mint bármilyen fegyver, amit el tudsz képzelni. Közelebb hajolt, a bűzös lehelete az arcomat súrolta, ahogy beszélt. – Élvezed a sírást? Így fogom gondolni, ha nem hagyod abba. Majd Kramer a homlokát ráncolta, oldalra döntve a fejét. Ismét végigfutatta rajtam a kezét, de ezúttal óvatosan. -

Olyan fura… a tapintásod, - mormogta.

-

Vibrálok? – Kérdeztem, a hangom nem volt több rekedt

suttogásnál. – Úgy érezted vonz valami, amikor az energia vonalat követted, ami hozzám vezetett St. Louis-ba, Ohioban, majd a farmházba, Sioux City-ben? Tudod, hogy miért érzed megint olyan erősen? Kinyúlt, egy erős ütést mérve az arcomra, a rózsaszín nedvességet figyelve az arcán egyre növő aggodalommal, diadal helyett. -

Valami van ezekben, - bökte ki.

-

Ez igaz, - mondtam, kihangsúlyozva a szavakat. – Erő.

konyvfanoknak

410


HARMINCNYOLC Fordította: Nitty

Minden erőmet arra használtam, hogy Marie képességeit felhasználva megidézzem a Maradványokat, de a voodoo királynő vére, már nagyon kiürült a szervezetemből, így nem voltam

képes

arra

kényszeríteni

a

szellemeket,

hogy

megjelenjenek. Viszont mi van azokkal a szellemekkel, akik épp engem keresnek Elisabeth-tel és Fábiánnal? Igen, talán még mindig van elég erő bennem, hogy őket magamhoz szólítsam. Kramer lámpása a földön hevert ezáltal még kísértetiesebb színben tüntetve fel az áldozási helyet, de így könnyebben megtalálhattak minket a többiek odafentről. Kramer úgy törölte meg a kezét a tunikájában, mint ha méreg fröccsent volna rá. – Meg foglak égetni titeket, Boszorkány! Bíztam benne, hogy az üzenet, amit a szellemeknek küldtem célba ért és most itt volt az ideje, hogy szétrúgjam a seggét ennek a piszkos féregnek. -

Azt szeretném látni!

konyvfanoknak

411

Jeaniene Frost

Felemelte a lámpást, ami megvilágította Kramer arcát, amin az tükröződött, hogy biztos benne, hogy csak blöffölök. Vajon, mit érezhetett Kramer a könnyeim láttán. A mellkasomba vágott kés nem találta el a szívemet, így az égető fájdalmon kívül nem sokat ért el vele, a láncok egyelőre megakadályoztak, hogy kihúzzam a kést a mellkasomból. Közben Kramer a kezében tartott lámpást rám dobta. A ruhám el volt áztatva benzinnel, mint a hogy a lányoké is. Elszakítottam a láncokat és elugrottam a lángok elől. Kramer frusztráltan felordított, miután elmenekültem a lángok elől. Sarah egy gyors pillantást vetett a lángokra, majd elkezdett mászni a tisztás irányába olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott. Rohantam, hogy megszabadítsam Francine-t a láncoktól. A lányt zihált a fájdalomtól, de Kramer egyelőre még nem tett le arról a szándékáról, hogy felgyújtson minket. A szellem felkaptam a lángoló gyomokat és hozzánk vágta. Megragadtam a lány kezét és a tisztás felé kezdtem rángatni. -

Fuss! – ordítottam és adtam neki egy lökést, hogy

gyorsabban haladjon.

konyvfanoknak

412


Lisa fojtott sikolya azt súgta nekem, amit, már jó tudtam is, hogy Kramer őt vette célba. A szellem elégedett vigyorral az arcán dobálta az égő kukoricacsutkákat a lányra, hogy az már hátborzongató volt és közben észre se vette, hogy az ő köntöse is meggyulladt. Nem volt időm kiszabadítani a lányt, már így is rengeteg időt vesztettem Francine kiszabadításával. Ahelyett, hogy a sikoltozó lánynak segítettem volna rávetettem magam az égő kukoricacsutkára és elrepülten vele a tisztás irányába. Lángok száguldoztak végig a karomon és a benzinnel átitatott ruhám azonnal lángra kapott. A fájdalom, amely végigszáguldott a testemen olyan intenzív volt, hogy mindenről elfelejtkeztem. Rövid idő alatt az arcomat is elérték a lángok, én pedig repülni akartam, bár ez volt a legrosszabb dolog, amit tehettem, de még is a magasba emelkedtem. Nem volt tudatos döntés, de így akartam megszabadulni a kínzó fájdalomtól. Az akarat erőm elhagyott, felsikítottam és fájdalomtól elborultan minden égő dolgot Kramerhez vágtam amit csak tudtam. Aztán nagy nehezen kényszeríteni kezdtem magamat arra, hogy leszálljak és egy kicsit megnyugodjak. Be fog gyógyulni – ismételtem magamban. Nem láttam és nem hallottam semmit a fájdalomtól, csak a kín volt, ami a testemet szinte már felemésztette. A testem remegett a fájdalomtól és én magzat pozíció gömbölyödtem.

konyvfanoknak

413

Jeaniene Frost

A látásom homályos volt és szinte alig láttam a lábamat, miről, már teljesen eltűnt a csizmán, a lángok felemésztették. A testemet átjáró fájdalom egyre kibírhatatlanabb volt, de én csak a lábamat néztem. Kábult állapotomban azt hittem, hogy az elszenesedet sötét cafatok a testemen a ruháim maradványai, de rá kellett jönnöm, hogy az nem a ruhám, hanem a bőröm. A testemet átjáró fájdalomtól hányi szerettem volna, de Francine és Lisa még mindig az életükért küzdöttek. Segítenem kell nekik. Nem számít, hogy milyen nehéz is, vagy hogy mennyire fáj, össze kell szednem magam és segítenem kell a lányoknak, nem várhatom meg amíg meggyógyulok. Talpra kell állnom, mert akkor az előbbi tüzes lövedék, amit Kramer felé küldtem az teljesen felesleges volt. Lassan

felkeltem

és

megpróbáltam

megfelejtkezni

a

megfeketedett bőrömről. Majd meggyógyul – ismételgettem magamban és megpróbáltam arra kényszeríteni magamat, hogy a levegőbe emelkedjek. Az első kísérletem sikertelen volt, szinte azonnal visszazuhantam a földre. De nem adtam fel újra próbálkoztam. Ezúttal harminc méterrel arrébb zuhantam le, de ez elég volt arra, hogy meglássam hol vannak a többiek. Felfedezve őket a tűz irányába kezdtem el rohanni felhagyva a repüléssel.

konyvfanoknak

414


A fájdalom lassan enyhülni kezdett. Általában a vámpírsérülések azonnal meggyógyulnak, de ez attól is függ, hogy milyen nagy a sérülés. A lángok megégették az egész testemet, így azért egy jó kis időbe bele fog telni míg rendbe jövök. Az áldozási helyen a lángok már nagyon közel jártak Lisához. Lassítás nélkül érkeztem meg Lisa mellé egy gyors mozdulattal letéptem róla a láncokat és mielőtt a lángok elérték volna a ruháját a magasba emelkedtem vele. A lány elfojtott egy sikolyt. Mielőtt lezuhantunk volna a levegőből láttam az arcán a rémületet, amivel rám nézett, majd a földre huppanva úgy éreztem, mint ha letépték volna rólam az összes bőrömet. Földet érve Lisa felsikított és rúgkapálni kezdett. Ez máskor nem zavart volna, de most rettenetesen fájt. -

Ne üss meg, ez nagyon fáj! – a hangom olyan rekedt volt,

hogy én is csak alig ismertem fel. Lisa abbahagytam a rugdosódást, de a tekintetébe még mindig félelem tükröződött. -

Cat? – hitetlenkedve nézett végig rajtam.

-

Ki más lenne? – éles szavaimhoz próbáltam egy barátságos

mosolyt

erőltetni

az

arcomra,

azt

remélve,

hogy

ettől

megnyugszik.

konyvfanoknak

415

Jeaniene Frost

Az arca láttán végig néztem magamon, a testem nagy része, már begyógyult, de még több helyen voltak rajtam fekete égett foltok, ahol kilátszott a húsom. -

De… de láttam, hogy elégsz – mondta zavarodottan.

-

Ahogy Bones mondaná: Teljesen igazad van – mondtam neki

és beleborzongtam az emlékekbe. – De meggyógyultam. Többnyire… Lisa még mindig döbbentem és hitetlenkedve nézett rám. – De… de…. -

Nincs időnk, most beszélgetni. Ki kell jutnod innen azonnal

és meg kell keresnem Francine-t is – motyogtam és megragadtam a lány kezét. Ezúttal nem próbált meg ellökni magától, hanem futva követett engem. Az út irányába kezdtem szaladni, amit az előbb láttam a magasból, mikor kiszabadítottam Lisát. Az utcán Lisa már biztonságba lenne a benzines ruhájában, távol a tűztől. Amint megláttam az utat a kukoricatábla végénél elengedtem Lisa kezét és elkezdtem vissza fele futni. Lisa nélkül, már gyorsabban tudtam futni és próbáltam a visszatért hallásom segítségével próbáltam megkeresni Francine-t.

konyvfanoknak

416


De ugyan úgy mint amikor Sarah belépett az áldozási körbe a száraz kukorica, a tűz, a mező köré sereglett emberek gondolatai teljesen eltompították az érzékeimet. Ezért aztán a magasba akartam emelkedni, hogy úgy keresem meg a lányt, mikor egy kukoricacsutka robbant fel mellettem. Megpördültem és Kramer állt mögöttem és Sarah volt mögötte, de most nem fognak meg, még egyszer nem lesz ekkora szerencséjük. Kirántottam a kést a lány kezéből és Kramerbe dobtam. Persze nem igazán ártottam neki ezzel a tettemmel. Az ezüst nem ártott a szellemnek. Vicsorogva próbált Kramer a földre kényszeríteni, de a térdemmel ágyékon rúgtam őt. -

Ki sír most, köcsög? – köptem egyet a földre és aztán

bemostam neki még egyet ezúttal az arcát vettem célba. Az ütések fájtak nekem, de nem annyira, mint neki és ez a fájdalom, most édes volt. Kárörvendően felkacagtam látva Kramer szenvedését. Kramer képtelen volt megvédeni magát az ütéseimtől, amelyek olyan gyorsan csapódtak be a testébe, hogy képtelen

volt

kivédeni

őket.

Ez

a

vérengző

vadállat

évszázadokon át kínozta a szegény nőket, de egyikük se ütött vissza, így nem is kellett megtanulni megvédeni magát.

De

engem Bones mindenre megtanított, megtanított arra, hogy hogyan éljem túl az ilyen helyzeteket és hogyan védjem meg

konyvfanoknak

417

Jeaniene Frost

magamat az ellenségeimtől. Engem nem ölsz meg! Főleg nem ma eset! – mormoltam magamban. Mikor már a győzelem mámora lengett körül, hirtelen meghallottam. .... fény… ott… ez tűz!.... Ki kell jutnom innem…. hol vannak a gyereke?.... Ó Istenem! Segítség…. valaki segítsen!.... Száz különböző hang tört be a fejembe, ahogy egy ismételt ütést akartam bevinni Kramer arcába. A hangok hallatán a fejemhez kaptam. A hangok egyre erősebbek lettek a fejemben és én nem bírtam elhallgatatni őket. Kramer kihasználta a lehetőséget és azonnal támadott. Ezúttal azonban én nem bírtam megvédeni magamat az ütésitől és a rúgásaimtól. A fájdalom egyre inkább elhatalmasodott a testemen, szinte már a látásom is elhomályosult tőle, mikor Kramer ismételten rúgni készült egy halovány alakra lettem figyelmes. -

Fuss Cat! – Elisabeth állt Kramer háta mögött és nekirontott

a szellemnek. Nem futottam el. Vártam amíg elcsendesednek a hangok a fejemben és Elisabeth-et néztem, ahogy minden erejével Kramer próbálja feltartóztatni. Mire Kramer ismételten összeszedte magát Elisabeth támadása után, már én is talpon voltam és a

konyvfanoknak

418


visszavágóra

készültem.

Megragadtam

az

Inkvizítort

és

behúztam neki, úgy hogy arccal a földre zuhant. Megragadtam, felrántottam a földről és a fogaimmal feltéptem a tarkóját. Nem vér, hanem valami nedves, penészes folyadék folyt ki a számba az artériáiból. Kiköptem a folyadékot, de nem hagytam abba a különös vérének szívását. Kramer üvöltött a fájdalomtól. Elisabeth pedig ismételten felbukkant mellettem. -

Nem tudok többet segíteni – monda. – Nincs hozzá, már elég

erőm. Kramer megpróbált felállni, de bele térdeltem a hátába és még nagyobb darabot téptem ki a nyakából. -

Már eleget segítettél nekem – mondtam Elisabeth-nek

hálával teli arcon. Kramer is mondott neki valamit németül, de azt nem értettem. Megragadtam őt és ismételten behúztam neki egy akkorát, hogy a földre zuhant, de nem okozott ez se benne túl nagy kárt. Így a földön fekve láttam, hogy Kramer nyaka, már begyógyult ott ahol megharaptam. -

Nem tudsz megölni engem Boszi – mondta Kramer,

miközben minden egyes szava méreggel volt átitatva. – Azon már túlvagyok.

konyvfanoknak

419

Jeaniene Frost

-

Itt az ideje, hogy megmutassam neked, hogy ez nem így van.

-

Miért harcolsz? – kérdezte. – Ugyan most ezt megúsztátok,

de egy egész életen át nem menekülhettek előlem. Soha nem fogsz tudni csapdába csalni. Felnéztem az égre Kramer mögött és egy elégedett mosoly jelent meg az arcomon. -

Igazad van. Én soha nem foglak csapdába csalni. Nem

tudnák veled 250 mérföldet repülni – Kramer arcán győztes mosoly jelent meg. – De lefogadom, hogy a férjem elvégzi helyettem a piszkos munkát. Kramer megfordult még azelőtt, mielőtt egy sötét fekete folt belé csapódott volna és magával ragadta mély barázdát hagyva maguk után a kukoricatáblán. -

És

még

hogy

én

nem

tudok

rendesen

landolni

–

kommentáltam Bones becsapódását, de válasz nem érkezett.

konyvfanoknak

420


HARMINCNYOLC Fordította: Nitty

Bones egy gyors pillantást vetett az állapotomra és elkezdte kiverni Kramer-ből a sötét furcsa ízű löttyöt. Én is tisztességes munkát végeztem eddig, de Bones sokkal erősebb volt és nem a saját gyógyítására használta fel az energiája nagy részét, nem beszélve a hangokról, amik a fejemben kalapáltak. Szerettem volna, csak magamra figyelni, de még mindig rengeteg dolog volt, amivel foglalkoznom kellet. -

Meg kell győződnöm róla, hogy Francine is kijutott a

kukoricásból – szinte kiáltottam Bones-nak, hogy meghallja mit mondok Kramer fájdalmas nyögései közepette. – A ruhája tiszta benzin volt, ha beleszaladt az egyik égő területbe, akkor azt nem éléi túl. Számomra ez már nem jelentett veszélyt, ugyanis a benzines ruha teljesen leégett rólam, csak a csupasz bőröm fedte a testemet. -

Menj! – mondta Bones miközben az Inkvizítor torkát

szorongatta, amitől már rég meg kellett volna halnia, ha már nem lett volna halott. – Én foglalkozom ezzel itt – bökött Kramer fele.

konyvfanoknak

421

Jeaniene Frost

Nem vesztegettem az időmet, hanem futásnak eredtem, de a látásom és az erőm még mindig nem volt a régi. A kukoricatábláról felszálló füst és korom nem könnyítették meg egyáltalán a dolgomat, az egyetlen, ami segítségemre volt azok a lángok, amik megvilágították a kukoricatáblát. Nem kellett sokáig keresgélnem, mert nem sokára észrevettem egy futó alakot a mezőn. Oda repültem hozzá. A földet érésemet egy halk sikoly kísérte. -

Francine! Én vagyok az Cat! – mondtam tárgyilagosan.

Láttam, hogy a lány mellkasa a félelemtől egyre szaporábban kezd mozogni. Szemei rám szegeződtek. -

Cat? – az arca eltorzult és csak olyan szavakat tudtam

kivenni a mondatából, hogy ez „undorító” és hogy „zombi” miközben zaklatottan fürkészte a külsőmet. – Mit csináltak veled? -

Megégtem. Ropogósra sültem, mint egy grillcsirke – most

örültem, hogy nem volt kéznél egy tükör. – Nem olyan szörnyű, mint amilyennek látszik. De most el kell innen tűnnünk. Felemelkedtem a levegőbe, hogy mihamarabb ki tudjam vinni innen Francine-t, de nem voltam képes megtartani magunkat, visszazuhantunk.

konyvfanoknak

422


-

Remek – dühöngtem. – Akkor gyalog megyünk.

Olyan gyorsan igyekeztem az út felé Francine-nal, amilyen gyorsan, csak tudtam. Az úthoz érve Francine-ből feltört a sírás, mikor meglátta Lisát. Én pedig visszasiettem Bones-hoz. Ezúttal nem kellett keresnem, hogy merre induljak el, mert éreztem, hogy Bones pontosan hol van, olyan volt, mint egy világító torony a nagy kukoricatáblában. Amikor odaértem örömmel láttam, hogy Bones még mindig Kramer nyakát szorongatja. Bár amiatt nem aggódtam, hogy Kramer

legyőzné

Bonest,

de

attól

féltem,

hogy

esetleg

visszaalakul szellemé és kicsúszik a kezünk közül. De aztán észrevettem, hogy mi

van Bones

kezében és

hangosan

felnevettem, amint észrevettem a döbbenetet Kramer arcán. -

Ez hogy tetszik? Tyler ötlete volt az áram, mikor megtudta,

hogy hús vér emberré válsz. -

Szerintem nem tetszik neki, ugye? – kérdezte Bones és

hozzányomta a sokkolót Kramer oldalához. A szellem arca megrándult a fájdalomtól. Bones letépte az inkvizítor fekete kabátját és oda nyújtotta nekem. -

Kéred ezt? – kérdezte.

Undorral néztem a köpenyt. – Inkább meztelen maradok.

konyvfanoknak

423

Jeaniene Frost

Bones ajka mosolyra húzódott. – Hát persze. Tartsd meg egy pillanatra. Szilárdan megtartottam a szellemet, miközben Bones levette az ingét odaadta nekem. Én pedig gyorsan bele bújtam, épp időben, mert két újabb fekete pont ereszkedett le a kukoricatáblára, Ian és Spádé érkezett meg Tylerrel, aki még jobban kiakadt a repüléstől, mint általában. Ellentétben Bones-szal, akin most már csak egy nadrág volt a másik három férfi bundát viselt. Spádé egy átható pillantást vetett rám. -

Köszönöm – mondtam Bones-nak megköszönve az ingét.

Ian az ő tapintatos módján a helló helyett kimondta azt amire gondolt. -

Chirst. Kaszás, mi a fene? Kopasz a fejed és tiszta korom

vagy. -

Ian, nem is te lettél volna, ha csöndben maradtál volna. Én

ezt így nem akartam kimondani – mondta Spádé és úgy hátba verte Ian-t, hogy az megtántorodott. Hirtelen a fejemre tettem a kezemet és összerezzentem, mikor a csupasz bőrömön kívül nem éreztem mást a fejemen. Végül is mit vártam? A hajam se tűzálló.

konyvfanoknak

424


-

Kérlek mondd, hogy van egy vámpír trükk, amivel

gyorsabban kinő a hajam! -

Van, de te haj nélkül is gyönyörű vagy – mondta Bones és

őszintének tűnt. Tyler széthúzta a kabátját és rávigyorgott Kramer-ra. – Nézd csak mit hoztam neked szellempajti. – Tyler tele volt sokkolóval. – Ezt hoztam neked, ha esetleg el akarnál szökni. Tyler felém nyújtott egy sokkolót én pedig elvettem tőle. Nem csak Tyler kabátja volt tele sokkolóval, hanem Spádé és Ian-é is. -

Segítenünk kell Lisa-nak és Francine-nek – mondtam.

A két lányt pont ott találtuk, ahol az imént hagytam őket távol a park bejáratától. A távolból szirénák hangjára lettem figyelmes és a park túloldala felöl, ahol már egy hatalmas embertömeg sereglett össze. Az emberek sikoltoztak. Nem kellett látnom még is tudtam, hogy Sarah nem az út felé szalad, hanem a kukoricatábla belseje felé, így őt még meg kellett keresnünk. -

Erre lesz Sarah – mondtam. – Majd én megyek érte.

Spádé még azelőtt elviharzott abba az irányba, amerre mutattam, mielőtt még befejeztem volna a mondatot. Néhány pillanattal később hallottam a lány sikolyát. Egy hosszú csíkot láttam az

konyvfanoknak

425

Jeaniene Frost

égen, ami a sikolyt követte, aztán pár pillanat múlva leereszkedtek

az

égből.

Spádé

kecsesen

és

hangtalanul

ereszkedett le a földre. -

Kiderült, hogy neki nincs szüksége segítségre – mondta

Spádé, miközben lovagiasan átsegítette Sarah-t az úton. Ha Francine és Lisa jelenleg gyűlölték is Sarah-t azért, amit tette ebben a pillanatban nem voltak képesek kezelni ezt a helyzetet. -

Tyler el tudod őket kísérni a mentőautóig? – kérdeztem, aki

igenlően bólintott. Bones még mindig szorosan tartotta Kramert. – Gyerünk édes, menjünk – intett a fejével Bones aztán rám kacsintott. -

Később találkozunk a tanyasi házban. Spádé érted küld majd

egy autót – mondtam még mindig Tylernek. -

Akkor most vége? – kérdezte Francine, Lisa pedig ugyan ezt

a kérdést ismételgette a fejében. Végignéztem Kramer-en, aki még mindig szitkokat szórt, noha annak, már semmi hatása nem volt ránk. – Igen. Soha többet nem fog zaklatni titeket. Elintézzük őt. Még egy utolsó pillantást vetettem Francine-re és Lisára, akiket Tyler az út végén lévő mentőautóhoz kísért.

konyvfanoknak

426


-

Velünk akarsz jönni Cicuska? – kérdezte Bones. Az aurája,

ami most körülölet nyugodt volt, pedig még mindig ott tartotta a kezei között Kramert, akit legszívesebben megölt volna. -

A világért se hagynám ki – mondtam habozás nélkül.

Én még mindig túl gyenge voltam a repüléshez, de mindenkép szeretem volna ott lenni, amikor Kramert bezárják a börtönébe. Táncolni és kántálni szerettem volna örömömben. További zajra lettem figyelmes, mik fentről érkeztek. Vártam, hogy

újabb

rendőrök,

tűzoltók,

mentősök

érkeznek,

de

meglepődtem, mikor megláttam, hogy egy katonai helikopter ereszkedik alá a magasból. Elég közel szálltak le, hogy megismerjem az egyik fickót, aki éppen kiszállt a helikopterből. -

Tate itt van.

Bones az általam mutatott irányba fordult. A helikopterből Tate egy tucat katonával egyetembe szállt ki. Tata is kiszúrt minket. -

Te menj nyugodtan, én majd elintézem őket – motyogta

Spádé. Az út innen Ottumwa-ba kb. négy órás út, ahhoz hogy időben oda érjünk most azonnal el kell indulnunk. Ha viszont Tate itt van, akkor Madigan se lehet messze. -

Várj egy kicsit – mondtam Bones-nak és Tate felé intettem.

konyvfanoknak

427

Jeaniene Frost

Tate kiadta az utolsó parancsokat, majd felénk indult, mikor a közelembe ért ijedten nézett rám. -

Cat, a hajad… - kezdte.

-

Ha úgy gondolod, hogy rosszul nézek ki, akkor nem is

tudom mit mondtál volna rám fél órával ezelőtt. Hogy kerültél ide? -

Madigan

elkobozott

néhány

amatőr

felvételt

valami

srácoktól a múlt héten, így aztán ő tudta, hogy Iowa-ban vagytok. Ezért aztán minden áron ide akart jönni, mert tudta a szellem is itt lesz. -

Elkobozott

egy

videó

felvételt

rólunk?

–

kérdeztem

kíváncsian. Tate bólintott. – Aztán ma megérkezett a bejelentés a 911-re, miszerint egy lángokban álló repülő embert véltek felfedezni az itteni kukoricatábla felett. Biztos volt benne, hogy ez csak is valamiféle természetfeletti dolog lehet. És most itt vagyunk. -

Én voltam az a repülő ember! – Tate arca megrándult, de

figyelmesen hallgatott. – Madigan még mindig bosszút akar állni a meghalt katonáiért?

konyvfanoknak

428


-

Nem. A szellem csapdára kíváncsi. Tudni akarja, hogy

készült és később fegyverként akarja felhasználni a tudását. Hülye barom, azt hiszi képes egy ugyanolyat csinálni. -

És ha ennek itt vég, akkor mit fogsz mondani neki? –

kérdezte Bones, aurája teljesen megváltozott: jeges volt és kimért. Tate megrántotta a vállát. – Azt hogy nem voltak itt vámpírok – Tate végig hordozta a tekintetét Krameren. – Ő a szellem? Bólintottam. – Biztosnak kell lennünk abban, hogy senki se követ minket a csapdához. Nem szeretnék későbbiekben semmilyen meglepetést. Halovány mosoly szalad át Tate arcán. – Mint ha láttam volna valami gyanúsat a mező túloldalán. Órákba telhet, míg kiderítjük, hogy mi az. Visszamosolyogtam Tate-re. – Köszi. Tate vetett még egy utolsó pillantást Kramer-re aztán elindult vissza a helikopterhez. -

Fejezzük be ezt Cicuska – mondta sürgetően Bones.

Rájuk néztem és életemben először félelmet láttam az Inkvizítor zöld szemében. -

Igen, menjünk – mondtam elégedetett mosollyal az arcomon.

konyvfanoknak

429

Jeaniene Frost

Epilógus Fordította: Rosie

Egy olyan autó parkolt le a hajdani csatornarendszer épülete előtt, aminek hiányzott az ajtaja a vezető oldalán. Denise ült a kormánynál, egy vastag kabátba bugyolálva, ami felett ott volt a biztonsági öv. Már egyetlen karcolás sem látszott rajta Sarah korábbi támadásából, és ezt a ragyogó mosolya is bizonyította. Az

anyám

az

anyósülésen

szenderegett,

a

szemhéja

megremegett, mikor Denise leparkolt. A nap már néhány órája feljött, és kétségkívül még mindig a hatása alatt volt. -

Itt vagyunk? – Hallottam a motyogását.

Denise a szemét forgatta felém. – Tudod, hányszor kellet megböknöm, hogy felébredjen és hipnotizálja a zsarukat akik lekapcsoltak minket, hogy elfelejtsék, egy olyan autót vezetünk, aminek tisztán láthatóan nincs forgalmi engedélye? Látni, hogy milyen élénk volt azok a szörnyű dolgok után, amik történtek vele, még jobban felvidított. Egy szót sem szólt a hajamra, ami azt jelentette, hogy Spade már felhívta és biztonság kedvéért figyelmeztette. Ó igen. Még mindig ott vannak a parókák,

amennyiben

konyvfanoknak

Bones

elferdítette

az

igazságot

a

430


különleges vámpír hajnövekedési képességeket illetően, hogy csökkentse az idegességemet, mivel épp elég dologgal kellett megbirkóznom. Spade ott állt, olyan módon mosolyogva Denise-re, hogy örültem, ő viseli gondját a legjobb barátnőmnek. Visszatérve hozzám, én is tudtam milyen érzés, és az, hogy Bones karjai körülöttem voltak és a szája a halántékomat súrolta, szintén ezt bizonyította. Elisabeth repült ki az épületből, Fabiannal a nyomában. Mindig úgy gondoltam, hogy szép, de ma különlegesen sugárzóan nézett ki, még az az élénkség nélkül is, ami csak a szilárd testében volt meg. -

Biztos vagy benne, hogy itt akarsz maradni? – Kérdeztem. –

Órákig fog ott bent ordibálni, és ez akkor is folytatódni fog, mikor újra áttetsző lesz. Ha ki tudna jutni, valószínűleg már megtette volna. -

Várni fogok, amíg teljesen lezárjátok a területet. Nem tudom,

mihez kezdek utána. Úgy tűnt most emésztette meg a szavakat, szinte láttam, ahogy Elisabeth ráébredt, hogy a hosszú küldetése az igazságért véget ért. Felnevetett, a hangja idegesség és csodálatos öröm keveréke volt.

konyvfanoknak

431

Jeaniene Frost

-

Ötletem sincs, mint fogok csinálni ezután.

Fabian megköszörülte a torkát, ami figyelembe véve, hogy egy szellem, egyértelműen felért egy égre írt üzenettel. -

Talán, én, öm, talán segíthetnék neked kitalálni, - dadogta, és

bár lehetetlen volt, meg mertem volna rá esküdni, hogy elpirult. Elisabethnek leesett az álla, megértve ennek a jelentését. Majd megemelte a fejét, egy igazán nőies, elgondolkodó mozdulattal, és lassan mosolyra húzódott az ajka. -

Nos, - mondta végül. – Talán segíthetnél.

Bones elfordult, így nem láthatták a vigyorát. – Mindenki, hagyjuk őket magukra, hadd őrködjenek, - mondta, csintalan hangsúllyal megnyomva az utolsó szót. -

Nem, én maradni akarok, hogy lássam ezt, - tiltakozott Ian.

Spade keményen hátba vágta. – Szállj be a kocsiba, haver. Ian elindult, egy utolsó sajnálkozó pillantást vetve Elisabethre és Fabianra, akik közben lényegesen közelebb kerültek egymáshoz. – Csak próbálok javítani a repertoáromon az állandó tanulással, morogta.

konyvfanoknak

432


-

Biztos vagyok benne, hogy az már így is elég fejlett, -

jegyeztem meg szárazon, elfogadva Bones felém nyújtott karját. – Most tűnjünk el innen. Az autót csupán öt főre tervezték, és mi hatan voltunk, de megoldottuk. Spade ragaszkodott a vezetéshez és Denise beült közé és anyám közé. Bones megszólalását, miszerint anyám sokkal kényelmesebben tudna aludni a csomagtartóban, egy elnehezült szemhéjú, gonosz pillantás fogadta, de ő csak nevetett ezen. -

Milyen sivárnak ígérkező szabadnap, - jegyezte meg Ian,

ahogy elhajtottunk. Az égnek szürkés árnyalata volt, ezzel jelezve a korai telet. Sötétebb felhők zárták el a napfény nagy részét, de ahogy felpillantottam rájuk, nem tudtam mit tenni, azt gondoltam, pont úgy néznek ki, mintha ezüst keretben lennének.

konyvfanoknak

433

Jeaniene Frost

Köszönetnyilvánítás Megint megpróbálom rövidre fogni, de ezelőtt soha sem sikerült és lehet, hogy ez az alkalom sem lesz kivétel. Mindenek előtt köszönöm Istennek, hogy még több ihletet és kitartást adott nekem – két dolog, ami nélkül egyetlen író sem élné túl. Köszönöm a szerkesztőmnek, Erika Tsang-nak, és a csodálatos csapat többi részének az Avon Books-nál a kemény munkáért. Továbbá köszönet illeti Thomas Egner-t, az ismét nagyszerű borítóért. Nancy Yost, az ügynököm, akinek hálával tartozom azért, mert szakemberhez méltóan nem hagyta, hogy a víz alá bukjak. A férjemnek, barátaimnak és a családomnak üzenem, hogy szeretlek Titeket, nélkületek elvesztem volna. Köszönet Tage-nek, Carol-nak, Kimberly-nek, és a hihetetlen csapat többi tagjának a Frost Fanok között, hogy a világ minden részén terjesztik a könyveimet. Szintén végtelen hála az olvasóimnak, akik ámulatba ejtettek és leköteleztek a segítségükkel. Soha sem leszek

képes

annyira

megköszönni

Nektek,

mint

azt

megérdemelitek. Még

megköszönném

Theresa-nak

is,

és

a

Lock

Haven

Paranormal Seekers [Fordító: egy szellemi aktivitással foglalkozó csoport] tagjainak, hogy válaszoltak a kérdéseimre a paranormális

konyvfanoknak

434


kutatásokkal kapcsolatban. Azt is meg kell említenem, hogy igénybe vettem a „művészi jogom”, ami nem más, mint szépen kifejezve, hogy az információkat, melyeket megosztottak velem átírtam, hogy jobban illeszkedjenek a történetembe. Szóval bármilyen hibás feltételezés az én képzeletem szüleménye, és nem ők informáltak félre.

konyvfanoknak

435

One Grave at a Time Együtt a sírban

Recommend Documents