H. Tóth István – Vasvári Zoltán
OLVASMÁNYOK A DRÁ A DRÁMA ÉS A ÉS A S SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL OLV
Budapest, 2006
OLVASMÁNYOK A DRÁMA ÉS A SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL Szemelvények és szövegértést fejlesztő feladatok Dr. H. Tóth István kandidátus Vasvári Zoltán folklorista, művelődéstörténész
TARTALOMJEGYZÉK Babits Mihály: Irodalmi nevelés (A retorika és a gondolkodás – részlet) Feladatok az Irodalmi nevelés című tanulmányhoz Népi színjátszás – dramatikus népszokások Feladatok a Népi színjátszás – dramatikus népszokások című tájékozató szövegműhöz Rítus, mítosz, dráma Feladatok a Rítus, mítosz, dráma című tájékoztató szövegműhöz Utak a drámákhoz Feladatok az Utak a drámákhoz című tájékoztató szövegműhöz A görög színház Feladatok A görög színház című tájékoztató szövegműhöz A komédia Feladatok A komédia című tájékoztató szövegműhöz A dráma születése – Aiszkhülosz Feladatok A dráma születése – Aiszkhülosz című tájékoztató szövegműhöz A tökéletesség pillanata – Szophoklész Feladatok A tökéletesség pillanata – Szophoklész című tájékozató szövegműhöz Rutin és modernség – Euripidész Feladatok A rutin és modernség – Euripidész című tájékozató szövegműhöz Darazsak és felhők – Arisztophanész Feladatok a Darazsak és felhők – Arisztophanész című tájékozató szövegműhöz Arisztotelész: Poétika (Fordította: Sarkady János – részlet) Feladatok a Poétika című tanulmányrészlethez Egy drámaíró-nemzedék előfutára – Christopher Marlowe Feladatok az Egy drámaíró-nemzedék előfutára – Christopher Marlowe című tájékoztató szövegműhöz Ragyogóbb a napnál – Shakespeare és a Globe Színház Feladatok a Ragyogóbb a napnál – Shakespeare és a Globe Színház című tájékoztató szövegműhöz William Shakespeare: Romeo és Júlia (Fordította: Kosztolányi Dezső – részlet) Feladatok William Shakespeare „Romeo és Júlia” című tragédiájának részletéhez Egy elkeseredett, kritikus drámaíró – Ben Jonson Feladatok az Egy elkeseredett, kritikus drámaíró – Ben Jonson című tájékoztató szövegműhöz A commedia dell’ arte Feladatok a Commedia dell’ arte című tájékoztató szövegműhöz
A drámai műnem jellemzői Feladatok A drámai műnem jellemzői című tájékoztató szövegműhöz A klasszikus tragédia megteremtője – Pierre Corneille Feladatok A klasszikus tragédia megteremtője – Pierre Corneille című tájékozató szövegműhöz A modern polgári irodalom őse – Molière Feladatok A modern polgári irodalom őse – Molière című tájékozató szövegműhöz Az olasz komédia megreformálója – Carlo Goldoni Feladatok Az olasz komédia megreformálója – Carlo Goldoni című tájékoztató szövegműhöz Lessing dramaturgiája Feladatok a Lessing dramaturgiája című tájékoztató szövegműhöz A leglatinabb német költő – Friedrich Schiller Feladatok A leglatinabb német költő – Friedrich Schiller című tájékozató szövegműhöz A teljes és utolérhetetlen – Goethe Feladatok A teljes és utolérhetetlen – Goethe című tájékozató szövegműhöz Egy híres levél – három műfordításban Feladatok a Tatjána levele Anyéginhoz című fordításrészletekhez Az orosz élet éles szemű kritikusa – Anton Pavlovics Csehov Feladatok Az orosz élet éles szemű kritikusa – Anton Pavlovics Csehov című tájékoztató szövegműhöz A szecessziós dráma A szecessziós dráma legjelentősebb alkotói a világirodalomban HUGO VON HOFMANNSTHAL MAURICE MAETERLINCK ARTHUR SCHNITZLER FRANK WEDEKIND
A szecesszió színházának nagy rendezője MAX REINHARDT
Feladatok A szecessziós dráma című tájékoztató szövegműhöz Széchenyi István szerepe a Nemzeti Színház létrejöttében Feladatok a Széchenyi István szerepe a Nemzeti Színház létrejöttében című tájékoztató szövegműhöz A Pesti Magyar Színház Feladatok A Pesti Magyar Színház című tájékoztató szövegműhöz A modern dráma válsága HENRIK IBSEN MAURICE MAETERLINCK G. B. SHAW LUIGI PIRANDELLO BERTOLT BRECHT EUGEN IONESCO SAMUEL BECKETT
Feladatok A modern dráma válsága című tájékoztató szövegműhöz
Bibliográfia 1. Szakirodalom 2. Szövegkiadások 3. Az Európa Kiadó Diákkönyvtár sorozatának drámakötetei
Babits Mihály: Irodalmi nevelés (A retorika és a gondolkodás – részlet) Sokat beszélnek az irodalmi nevelésről és sokszor ellenséges hangokon. E tanulmány célja megmutatni, miért lett az irodalmi nevelés, s miért maradt az emberi szellem minden nevelésnek tengelye. A stilisztikáról és a retorikáról lesz szó: arról a két stúdiumról, melyet a klasszikus ókor egynek tekintett, és egy néven retorikának nevezett. Egy stúdium ez most is, csakhogy két oldala van: gondolataink összegyűjtése és kifejezése. Egy oldalról gondolni, más oldalról beszélni tanít, a szó legtágabb értelmében. Az olvasás is gondolkodás, s az írás is beszéd. Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben és mégis teljesebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját. Nem tanítunk mesterségeket, és nem képesítünk semmi mesterségre. Nem tanítunk tudományt: a tudomány nem tíz-tizennyolc éveseknek való. Aki tudományt akar tanulni, annak már nagyon jól kell gondolkodni tudnia. Művészetet sem tanítunk: azt nem lehet tanulni. Gondolkodni és beszélni tanítunk. S ha ilyen szempontból nézzük a dolgot, akkor megértjük, miért volt a művelt ókor szellemi nevelésnek egyik fő tárgya a retorika, s be fogjuk látni, hogy ami a lényeget illeti, manapság sincs ez másképp. Egész iskolád retorikai, s minden tárgy igazában csak retorika ma is. Minden nyelvtan és minden irodalom gondolkodni tanít és beszélni. A nagy írók művei stilisztikai és retorikai példatárak, s az idegen nyelvekből még jobban megérted a gondolkodás és a kifejezés bonyolult masináját, mint a magadéból, melyet már megszoktál. A számtan levezetéseivel a retorika egy része: a dedukciók tana foglalkozik. A természetrajz megfigyelésre, a fizika az induktív következtetésre tanít. Ha felelsz tanárod váratlan kérdésére, gondolkodni tanulsz; ha összefoglalod, amit tanultál, beszélni. Gondolkodni és beszélni: voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető el beszéd nélkül és megfordítva. Logosz: ez a görög szó észt jelent és szót, s ész és szó nem különböző dolgok. „A gondolat hangtalan beszéd, a szó megtestesült gondolat” – mondja egy híres nyelvtudós. Ezért a retorika, mely gondolkodni, a stilisztika, mely beszélni tanít, voltaképpen egy tudomány. *****
Feladatok az Irodalmi nevelés című tanulmányhoz 1. Hogyan fogalmazza meg Babits a tanulmány célját? Fejezze be a mondatot! A tanulmány azért született, a) hogy: b) hogy: 2. Derítse ki a szövegből! a) Melyik az a két tudomány, amelyeket a klasszikus ókorban egynek tekintettek? b) Melyik az az egy? 3. Fogalmazza meg: hogyan vall a szerző arról, akinek tudományt akarnak tanítani? 4. Melyik állítás a helyes? Minden nyelvtan és minden irodalom a) b) c) d) e)
beszélni tanít. megfigyelésre tanít. gondolkodni és beszélni tanít. gyönyörködtet. következtetésre tanít.
5. Melyik tantárgy feladatáról nem ír e tanulmány? a) b) c) d) e)
fizika számtan történelem természetrajz kémia
6. A szerző szerint mit nem tanít az iskola? Sorolja fel! 7. Milyen összefüggés van a retorika és a stilisztika között? 8. Fejezze be a következő állításokat! a) Azért nem tanítunk tudományt, mert… b) Ha felelsz tanárod váratlan kérdésére, akkor… 9. Foglalja össze (bekezdésenként 1–1 mondattal) Babits gondolatait! 10. Ön szerint mi a mai középiskolai tanítás célja? Válaszoljon egy tartalmas bekezdésnyi szövegművel (= 4–5 mondattal)! *****
Népi színjátszás – dramatikus népszokások A naptári ünnepekhez, jeles napokhoz fűződő színjátékszerű népszokások sokféle szempontból vizsgálhatók; csak igen sokrétű, komplex kutatómódszer segítségével értelmezhetjük minden sajátosságukat, és vizsgálatukat nemcsak az etnográfia tartja feladatának, hanem más tudományágak is. Az összehasonlító vallástörténeti kutatást régóta foglalkoztatják e dramatikus jellegű szokások; a színháztörténész a népi színjátszás sajátos vonásait keresi bennük s ezen túlmenően a színjátszás létrejöttének kérdéseit óhajtja a szokásokból levonható tanulságok segítségével megoldani. A népköltészet kutatója a drámai szövegek és rítusénekek élettörténetét, a változatok kialakulását és összefüggéseit, tartalmi és formai sajátosságait tanulmányozza. A népi társadalom vizsgálóját azok a közösségi formák érdeklik, amelyek keretében e szokások realizálódnak. S így folytathatnók a felsorolást. Mást keres e dramatikus szokásokban a népzene, a népi tánc, a népi díszítőművészet tanulmányozója (maszkok, kosztümök, kellékek). A vallástörténeti, esztétikai és más szempontok külön is, de együttesen is felmerülhetnek; példa mindegyik irányra bőségesen akad hazánkban is, külföldön is. (Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Akadémiai, Budapest, 1983. 7. oldal)
„Emeljük fel királynénkat!” – Pünkösdi királynéjárás Tótszentpál (Somogy megye). Gönyey (Ébner) Sándor felvétele, 1926 (Néprajzi Múzeum, Budapest)
A következőkben az egyik legismertebb, formákban és változatokban gazdag, naptári ünnephez kapcsolódó dramatikus népszokásunkat, a pünkösdi királyné-járást idézzük Vasvári Zoltán folklorista tanulmányának segítségével. Az emberi élet kereteit alapvetően meghatározza az idő múlása. Az egyenletesen és megállíthatatlanul folyó idő monotonitását a természet évről évre bekövetkező megújulása, az évszakok ritmikus változása és a társadalom intézményei sokoldalúan strukturálják a benne élő ember számára. A lineáris idő ciklikussá válik, a szellem számára is mondanivalót hordoz. A pünkösdölés a tavaszi-nyáreleji ünnepkör jellegzetes szokása; Magyarországon általánosan ismert. A rítus több forrásból táplálkozik. Egyrészt nem választható el a tavaszi ünnepkör általános hangulatától, a természet újjászületése felett érzett örömtől. Ősi termékenységvarázsló rítus is egyben, amelynek nyomai szövegeiben kimutathatóak. A másik forrás a keresztény kultúra. Az egyház, mint sok más ősi pogány ünnepet, a pünkösdölést is beépítette saját rituáléjába. Az egyház a húsvét változó dátumához igazodva hét héttel húsvét után rendelte el pünkösd vasárnapjának megünneplését. A magyar pünkösd szó a görög ’pentekosztész’ szóból ered, amelynek jelentése ötvenedik, azaz a húsvéttól számított ötvenedik napot jelenti. Kniezsa István, jövevényszavaink egyik legkiválóbb tudósa magyarba való átvételét a feltehetően ófelnémet ’pfinkusti’-ból származtatja, mások szláv jövevényszónak tekintik. A május hónap Európa, így hazánk éghajlati viszonyai között valóban a természet virágba borulásának, a termékenység ígéretének ideje. A pünkösdkor megjelenő különböző szokások (zöldág-járás, májusfa-állítás), a motívumok (rózsa, ifjú jegyespár, nász) a megújulás, a termékenység allegóriáiként foghatók föl. A XVIII. század végétől kezdve vannak adataink Magyarországon a pünkösdi királynőválasztás szokásáról. A régebbi adatok csak királyválasztásról szólnak. A XIX. századból mindkettőre vannak írásos források. A XX. századra már csak a kislányok királynő választási szokása maradt fenn. Dömötör Teklát idézve, az írásos adatok alapján négy csoportba rendezhetjük a szokást: 1. pünkösdi királyválasztás a legények korcsoportjából, 2. király- és királynőválasztás a legények és a nagyleányok csoportjából, 3. király- és királynőválasztás a gyermekek korcsoportjából és 4. leányok királynőválasztása. […] A pünkösdi királynő-választás XX. századi formájában már csak kislányok vettek részt. 410 kislány (leggyakrabban 6-7) maga közül királynőt választott, a legkisebbiket. Mindannyian ünneplőbe öltöztek, a királynő fehérbe. Arcát többnyire fátyollal leborították, vagy koszorú volt a fején. A leányok házról-házra jártak, megkérdezték: szabad-e pünkösdölni, a királynőt megmutatni. Ezután kezdték az éneket. Sok helyen (pl. Bélapátfalva) táncoltak is. Az énekelt dallam ütemére lassan körbeforogtak: bal lábbal léptek, majd a jobb lábat melléhúzták. Az ének végén áldást mondtak a házra és a háziakra, és a Jézus Krisztust dicsérték. Ezután megmutatták a királynőt, és adománykérésre ajándékot kaptak. A Dunántúlon termékenység-varázslás is kapcsolódott a szokáshoz. Háromszor magasra emelték a királynőt és ezt kiáltották: „Ekkora legyen a kendtek kendere!” A Jászságban menyasszonyt és vőlegényt is választottak, és lakodalmi menet formájában vonultak. Az énekre körtáncot jártak. A pünkösdi királynő-járás életkorhoz kötődő kisebb közösség szokása, egyúttal elválaszthatatlan a naptári időszakhoz kapcsolódó egyéb rítusmotívumoktól. Mindez kimutatható a gyűjtött szövegek struktúrájában is. Kontaminált jellegű szerkesztéssel van dolgunk: a különböző eredetű és tartalmú szövegelemek füzérszerű összeéneklésével. Ez a jelenség a legtöbb táncos gyermekjátékunknál kimutatható. A szokás funkcionális struktúrája a következő: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Beköszöntés A szokásdallam Gyermekjáték Adománykérés Áldás Dicséret
A különböző helyi változatokban egyes elemek hiányozhatnak, illetve egyéb szövegelemekkel bővülhet a struktúra. A dunántúli változat párbeszédes beköszöntővel kezdődik általában: – Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Mindörökké ámen! Megnézem a királynétokat, édes-e vagy savanyú. Ó, igen édes, nesze egy kis ajándék! – Köszönjük szépen. Na, gyerekek, itt elég jól kaptunk, táncoljunk egyet! Ebben a változatban a királyné megtekintése és az adományozás a rítus elejére kerül, ezt követi az ének és a tánc. Gyakoribb, amikor a beköszöntő csak dicséretből és engedélykérésből áll: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e pünkösdölni? (Szabad-e királynőt járni?) Jézus dicsérete a szokás végén ismét visszatérhet, ez, mint később látni fogjuk, különösen a palóc változatban gyakori. Az engedély elhangzása után kerül sor a nyolc soros szokásdallam eléneklésére, amit tánc is kísérhet: Elhozta (meghozta) az Isten Piros pünkösd napját, Mi is meghordozzuk (Hogy meghordozhassuk) Királykisasszonykát (Királyné asszonykát). Nem Anyától lettem (szöltem), Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján Hajnalban születtem. A vitnyédi (Sopron megye) változat az 5–8. sor gondolatmenetét más változatban adja: A mi királynénkat Nem is anya szülte, A pünkösdi harmat Rózsafán termette (Rózsából nemzette).
Pünkösdi királynéjárás (Vitnyéden (Győr-Sopron megye, 1938)
Pünkösdi királynéjárás menete Vitnyéd község utcáján (Győr-Sopron megye, 1970)
Rózsaszirmokat szórnak a pünkösdi királyné fejére (Vitnyéd, Győr-Sopron megye, 1970)
Egy másik változat 7–8. sora így hangzik: Húgom, édes húgom, Szent Erzsébet asszony. Majd kéréssel folytatódik: Ha váltságos volnék vagy egypár tojással, vagy egypár krajcárral. A szokásdallam feltűnő, jellegzetes motívuma a rózsafán termett lény. Nem anyától szültem, Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján Hajnalban születtem.
Mink vagyunk a rózsák, Mink szeretjük egymást, Szép piros hajnalba’ Megöleljük egymást.
A másik érdekes motívum Szent Erzsébet neve. Itt az összekötő kapocs szintén a rózsa. A fiatalon idegenbe került Erzsébet legendájában fontos szerepet játszik a rózsacsoda: mikor a szegényeknek titokban alamizsnát vitt, s ezért kérdőre vonták, kötényében a kenyér rózsává változott. […]
A pünkösdi, általában a tavaszi ünnepekhez gyakran kapcsolódtak énekes-táncos dramatikus gyermekjátékok. Ezek, mint a pünkösdi királyné-járás esetében is, főként a lányok játékai. Ennek szövegbeli nyomai a következő sorok:
A szép leányoknak (Ifjú leányoknak) Rózsakoszorúját (Háromágú haját), A szép legényeknek (Ifjú legényeknek) Rozmaring bokrétát (Szegfűbokrétáját / Vőlegénybokrétát) A szép menyecskéknek Utcán az ülésük, A kis gyerekeknek Porba heverésük. Öreg embereknek Csutora borocska (Töltött galambica), Öreg asszonyoknak Porhanyós pogácsa (Szentlélek malasztja). A dunántúli változat jellemző befejezése: Hintsetek virágot az Isten fiának, Éljen a királykisasszony!
A felkeresett ház udvarán a pünkösdölők körülállják a királynét (Nemesládony, Vas megye, 1952)
Egyes helyeken még megmaradt az ősi termékenységvarázsló jókívánság. A királykisasszonyt háromszor magasba emelték és azt kiáltották: Ekkora legyen a kendtek kendere!, vagy Ekkora legyen a kender, akkora meg a len! A palóc változat felépítése sok hasonlóságot mutat. A szokásdallam bekezdő első négy sora a pünkösd beköszöntét tudatja: Mi van ma, mi van ma? (Ma vagyon, ma vagyon) Piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz A második napja. A következő négy sor a dunántúli változatban ismeretlen, és a fiatal férfiak tavaszi lovasjátékainak hagyományára utal. Több változatban él:
Jól megfogd, jól megfogd Lovadnak kantárját, Hogy ki ne tapossa A pünkösdi rózsát. Ne tipegj, ne topogj, Mer’ ha mettapodod A pünkösdi rózsát, Megadod az árát. Jászsági változata: Jó legény, jó legény, Jól megfogd a lovadnak száját, száját. Ne tapossa, ne tapossa A pünkösdi rózsát. Előfordul az András személynévhez kapcsolódva is, ami valószínű utalás II. András királyunkra: András, bokrétás, Feleségös, jó táncos, Jól meghúzd, jól meghúzd A lovadnak kantárját, Ne tipedje, ne tapodja A pünkösdi rózsát! Ezt követi a jól ismert Lányok ülnek a toronyba…kezdetű gyermekjáték-dallam különböző változata: Lányok ülnek a toronyba Rózsás koszorúba, Hosszú a te szoknyátok, Nagy port indítanátok. Ha jó lányok volnátok, Nékem dicsérnétek. Lányok vagytok, szépek vagytok, Piros az orcátok. Kertbe mentek, rózsát szedtek, Fáj a szívem rátok.
Egy mai pünkösdi-királyné
A szokás e gyermekjáték részletében a tavaszi párosító játékok (vár-játék, bújj-bújj zöldág, hidas-játék, Miért kerülöd, fordulod az én házam tájékát?) párhuzamát találjuk. Különösen így van, ha figyelembe vesszük, hogy Jászságban a menyasszonyt és vőlegényt is választottak. Egy példa a kapcsolat meglétére: Bujj-bujj zöldág, Jöjj átu, jöjj átu Te szép arany búza. Ma vagyon, ma vagyon Pünkösd első napja, Holnap lesz, holnap lesz A második napja. A palóc változatban is előfordul népdalszerű részlet: A pünkösdi rózsa kihajtott az útra. Szödje fel a menyasszony, kösse koszorúba. Vessük össze a fenti változatot a következő ismert népdallal: Két szál pünkösdrózsa Kihajlott az útra, Nincs, mi leszakassza, Csak úgy hervad rajta. A palóc változat is adománykéréssel, majd áldással és dicsérettel fejeződik be. Adjanak, adjanak, Amit Isten adott, Mert tudjuk, jól tudjuk, Hogy az Isten adta (El ne tagadjátok). Jászsági változata így hangzik:
Látjuk a gazdasszony szándékát, Hogy forgatja a láda kulcsát, Ha nem sajnálna egy-két krajcárt. A rítuszáró áldáskérés általánosan elterjedt forma: Az Isten áldása Szálljon a házukra, Mint azelőtt szállott Az apostolokra. A formulában az országosan ismert, A pünkösdnek jeles napján sorai csengnek vissza: A pünkösdnek jeles napja, Szent-lélek Isten küldötte, Erősíteni szíveket, Az apostolokat. A palóc vidékről felmerül egy, a pünkösdölésben ritka, esővarázsló formula is: Adjon Isten lassú esőt, Mossa össze mind a kettőt! A szokás a Jézus Krisztus dicséretével fejeződik be: Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Vasvári Zoltán: „Elhozta az Isten piros pünkösd napját.” A pünkösdi királyné-járás változatairól. In: Mindenes Gyűjtemény I. Tanulmányok Küllős Imola 60. születésnapjára. Artes Populares 21. Szerk.: Csörsz Rumen István. ELTE BTK Folklore Tanszék, Budapest, 2005. 387-395.)
*****
Feladatok a Népi színjátszás – dramatikus népszokások című tájékozató szövegműhöz 1. Mely tudományágak, milyen szempontokból vizsgálják a dramatikus népszokásokat? 2. Milyen művészi jellegű megnyilvánulások, összetevők fedezhetők föl a dramatikus népszokásokban? 3. Keressenek párhuzamokat a dramatikus népszokások és a színház megnyilvánulásai összetevői között! 4. Mivel magyarázza a Vasvári-tanulmány a naptári ünnepekhez kapcsolódó dramatikus népszokások létrejöttét? 5. Foglalja össze, mit tudott meg a fenti tanulmányból a pünkösd eredetéről? 6. Sorolja föl a pünkösdhöz kapcsolódó népszokásokat! 7. Milyen formái voltak a pünkösdi király- vagy királyné-választásnak? 8. Melyik az a pünkösdi király- vagy királynéválasztási forma, amely a 20. századra is fennmaradt? 9. Kik vesznek részt ebben a pünkösdi király- vagy királynéválasztási formában? 10. Ismertesse ennek a pünkösdi király- vagy királynéválasztási formának a funkcionális struktúráját (= szerkezetét)! 11. Nevezze meg a pünkösdi király- vagy királynéválasztás dramatikus népszokásban megjelenő rítuselemeket! 12. Gyűjtse össze a pünkösdi király- vagy királynéválasztás dramatikus népszokás a) motívumkészletét; b) dramatikus elemeit! 13. A magyar nyelvterület mely tájain ismert szokás a pünkösdi király- vagy királynéválasztás? 14. Vesse össze a pünkösdi király- vagy királynéválasztás szokást a népi gyermekjátékokkal! Említse meg az egyezéseket és az eltéréseket! 15. Fejtse ki írásban, hogy milyen kapcsolatokat lát a dramatikus népszokások és a színjátszás között! *****
Rítus, mítosz, dráma Az alábbiakban a mítosz, rítus és dráma, színjáték bonyolult kapcsolatrendszerének lehetséges magyarázataihoz kívánunk adalékokkal szolgálni. Az első szöveget Bécsy Tamás Mi a dráma? című művéből idézzük. A szerző véleménye, hogy a drámát nem eredeztethetjük egyértelműen a színjátékból, vagyis szövegeknek élő emberek általi élőszóban és cselekvésekben történő megjelenítéséből. A szertartások és rítusok viszont mindkét esetben a háttérben álló, előzményként lappangó forrásokként elemzendőek. A dráma kialakulására kétszer is utalnunk kell, a görögök és a középkor drámájának tárgyalásakor. Ezekben a fejezetekben említenünk kell majd olyan vallásos ceremóniákat, szertartásokat, amelyek élő emberek jelenlétével valósultak meg, és amelyekben a szövegek élőbeszédként hangzottak fel. Az, hogy mind a két esetben a vallásos rítusokat, azaz a szövegeknek jelenlévő emberek által történő élőbeszédét és az ő fizikai cselekvéseiket is ott találjuk a dráma forrásainál, egyáltalán nem jelenti, hogy a dráma a színjátékból nőtt ki, avagy egy történetnek és alakjainak élő emberekkel való megszemélyesítéséből. Ebből a vallásos ceremóniából ugyanis a színjáték, illetve az a művészeti ág bontakozott ki, amelynek műalkotásaihoz az emberi test nélkülözhetetlen. Ha azon az alapon vonnánk kétségbe a dráma önálló irodalmi műnem voltát, hogy a kialakulásánál ott találjuk az élőbeszédet, és ha ebből továbbá arra következtetnénk, hogy teljessé tételében az élő emberek szükségesek, akkor az epika és a líra irodalmi műnem mivoltát is kétségbe kellene vonnunk, hiszen az eposzok és a lírai művek is élőbeszédben, illetve élő emberek énekében hangzottak föl először. És akkor ebből is azt a következtetést lehetne levonnunk, hogy teljessé tételük, szépségük kibontása stb. csak élő emberekkel történő előadásmódban lehetséges. Az irodalom minden műneme először élőbeszédben vagy énekben formálódott meg. A mondat tulajdonképpen félrevezető, mert amikor a mű élőbeszédben hangzott föl, még nem létezett irodalom. Az élőbeszédben felhangzó mű és az írott mű között létüket tekintve alapvető különbség van. Az élőbeszéd mindig több egy jelentéscsatornával, mint az írott szöveg. Ezáltal az élőbeszédben elhangzó mű létezését tekintve minden egyes alkalommal más és más. (Bécsy Tamás: Mi a dráma? Béda Books Kiadó, Budapest, 2002. 11-12. oldal))
Kirk, a világhírű mítoszkutató szövegéből fontos szempontokat kapunk mítosz és rítus kapcsolatrendszerére, esetleges genetikus kapcsolataikra, illetőleg lényegi különbségeikre. A feltárt összefüggések jó eligazításul szolgálnak a mítosz, a rítus, a dráma és a színház kapcsolatainak megértéséhez. [A] görög mythos mesét jelent, vagy igen széles értelemben bármit, amit valaki mond: egy állítást, egy történetet, egy darab cselekményt. […] [Egyes kutatók szerint (ritologiai iskola, XIX. század vége)] minden mítosz rítushoz kapcsolódik. Ennek a legkorlátoltabb változata szerint valamennyi mítosz a rítusból ered, s annak valamely motívumát vagy az okát magyarázza. Ennek az elméletnek döbbenetes divatja támadt, amikor (legnagyobbrészt Robertson Smith és Frazer gondolatait hasznosítva) első ízben kapták föl a Biblia-kutatók, akik a közel-keleti mítoszok és rítusok értelmezésében igen vonzónak találták ezt a teóriát, és különösen a héber anyagot tudták teológiailag elfogadható módon interpretálni a segítségével. Kétségtelen tény, hogy sok mítosz – talán a közel-keletiek legkivált – valóban rítusokhoz kapcsolódik – és néhányukat avégett kreálhatták, hogy számot adjanak olyan tevékenységekről, amelyeknek a célja immár nem volt világos. Ám egyedül a mítosz és a rítus formájának az alapján gyakran nehéz megállapítani, hogy melyik volt előbb; itt óvatosságra van szükség. […] [A] rítusok végső soron vagy rites de passage [az átmenet rítusai], vagy a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos akciók. Az átmenet rítusai motívumként elvonultságot, egy
kezdetleges állapotba való visszatérést, harcot és próbatételt tartalmaznak; a termékenységi rítusok motívumai a bűnbakok, fenyítések, tisztítások, égetések, szexuális aktusok és különböző világos értelmű, növényekkel és állatokkal végzett manipulációk. […] E tevékenységfajtákat végrehajtották a legtöbb olyan rítusban, amely több volt egyszerű áldozatnál. Az elvonultság, a fenyítés, a nász, a transzvesztizmus, a tűz különböző alkalmazásai, a növényekkel és állatokkal végzett manipulációk mitikus interpretációt kaptak, és természetes módon részévé lettek az elbeszélt történetnek. He egyébként megmagyarázhatatlan és szokatlanul összefüggéstelen mítoszban nagyon nyomatékos módon vannak jelen ezek az elemek, akkor joggal gyaníthatjuk, a mítosz vagy rítuális eredetű, vagy rítusra vonatkozik. Ám ezek nem az egyedüli és nem is a legszokásosabb témái a mítoszoknak. (G. S. Kirk: A mítosz. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 24-40. oldalak)
Végül a Gilgames első táblájáról idézünk. Milyen mitikus, rituális, illetőleg a dráma és a színjáték irányába mutató jellemzőket találunk a szövegben? […] Hallják az istenek az ember iszonyú fogcsikorgatását, s Anuhoz, Uruk istenéhez fejcsóválva szólnak eképpen: „Hőst teremtettél, isten-embert, legyőzhetetlen ég-bikáját – ilyen hát Gilgames, kétharmadrész-isten, egyharmadrész-ember? Mint vethetne Aruru pányvát ez iszonyú bika nyakába?” […] Szánja Anu atya az ember iszonyú fogcsikorgatását, Fejét csóválja, s ily parancsot ád Aruru istenasszonynak: „Te, Aruru, új hőst teremtesz – a nagy Gilgameshez hasonlót! Hadd versenyezzen ez a kettő, hogy Uruk népe megnyugodjon.” (Gilgames – Enkidu megteremtése. Részletek az I. táblából. Rákos Sándor fordítása.) *****
Feladatok a Rítus, mítosz, dráma című tájékoztató szövegműhöz 1. Határozza meg a) a rítus fogalmát; b) a mítosz fogalmát! 2. Mi a mítosz szó eredeti jelentése? 3. Hogyan jellemzi Bécsy Tamás a rítust az idézett szövegben? 4. Milyen jelentőséget tulajdonít Bécsy Tamás az emberi testnek és az emberi hangon megszólaló szövegnek? 5. Mi jellemzi az irodalom előtti formákat? 6. Milyen lényegi különbség van az élőbeszédben és az írásban megjelenő mű között? 7. Miben látja Bécsy Tamás a) a dráma eredetét; b) a színjáték eredetét? 8. Foglalja össze a ritológiai iskola legfontosabb megállapításait! 9. Kik voltak az ritológiai iskola megalapozói? 10. Fogalmazza meg a mítosz és rítus lehetséges összefüggései a fenti Kirk-idézet alapján! 11. Melyek a rítusok legfontosabb típusai? 12. Keresse ki a Gilgames-idézetből a) a mitikus elemeket; b) a rituális elemeket; c) a dráma irányába mutató elemeket! 13. Soroljon föl példákat az egyes rítusokra eddigi tanulmányiból, illetőleg könyvtári gyűjtőmunka alapján! 14. Fogalmazza meg a gondolatait esszészerű írásműben mítosz, rítus, dráma és színjátszás kapcsolatrendszeréről! Írásában építsen a fent idézett szövegekre! *****
Utak a drámákhoz Előjáték (Prológus) – – – –
Adj, király, katonát! Nem adok! Ha nem adsz, szakítok! Szakíts, ha bírsz!
I. felvonás Ugye, emlékeznek még erre a katonát kérő-szerző gyermekjátékra? Kikből is állt? Játékosokból (szereplőkből). Mi jellemzi ezt a szövegművet? A feszült, indulattelt párbeszéd (dialógus/dikció). Mi következett a „Szakíts, ha bírsz!” erőteljes, esetleg a gúnyos felhangot sem nélkülöző kiáltás után? A cselekvés (akció). A játszók beszédmódja fontos eszközül szolgált, mert egy-egy jellemet (karaktert) mutatott meg, nevezetesen a szembenálló hadseregekét. Összeütközésük (konfliktusuk) az ellentétes akaratot fejezte ki. A seregek egymást felváltva – egy-egy katonával képviselve – egészen addig futottak szakítani, amíg a végkifejlet be nem következett, vagyis az egyik hadsereg királya magára nem maradt. A játék végén oldódott a feszültség, bekövetkezett az a jóleső érzelmi felemelkedés vagy megtisztulás (katarzis), amely után vidám könnyedséggel láthattak a résztvevők újabb fontos dolgok után… Amiről eddig olvashattak, az nem más, mint a klasszikus, ókori eredetű műnemek harmadik nagy együttese: a dráma. II. felvonás A drámai művek nemcsak hallgathatóak a rádió, a magnó- és cd-felvételek jóvoltából, hanem megtekinthetőek színpadi előadás formájában is, sőt képmagnófelvételnek, képlemeznek (= dvd) köszönhetően bármikor meg-/újranézhetőek. És ne feledjük: olvashatjuk is ezeket az alkotásokat! Mi ehhez, tehát a drámaolvasáshoz járulunk hozzá Szerdahelyi István kutatásaira, Dobcsányi Ferenc és Mész Lászlóné módszertani írásaira támaszkodva. A dráma műnem a tárgyát és a témáit elsősorban a külső valóságból meríti, de alapvetően – ellentétben az epikával – dialogikus formájú, a cselekmény mindenekelőtt a szereplők párbeszédeiből és/vagy monológjaiból tárul fel. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy az eseményeket elbeszélő monológok alárendelt jelleggel fordulnak elő. A szereplők korát, külsejét, öltözékét, az író/a költő fontosabbnak tartott mozdulatokat, illetőleg cselekedeteket, a cselekmény időpontját, helyszínét jelzésszerű (rövid), zárójelbe tett, esetleg más módon elkülönített, úgynevezett szerzői utasítások (instrukciók) tartalmazzák. Ezek a szövegtípusok éppúgy tájékoztatóak (informatív), mint a műfaji megjelölés, a játszó személyek (szereplők) felsorolása, a felvonásokat, valamint a jeleneteket bevezető számok. A befogadóhoz (olvasó, néző, hallgató) szóló szövegek közé tartoznak a szereplőknek azok a megjegyzései is, amelyeket a „félre” instrukció jelez. A most elősorolt szövegtípusfajták közlő-magyarázó (informáló) jellegüknél fogvást nem tartoznak az esztétikailag-stilisztikailag létrehozott műalkotáshoz, az ugyanis: a szereplők megszólalásának sora, már a minőségét tekintve is más típusú szövegmű. A dráma beszédhelyzete jelen idejű. A múlt eseményei vagy a jövő képei a jelenben elhangzó párbeszédekből és/vagy monológokból bontakoznak ki. Nem hagyható szó nélkül, hogy vannak egyszereplős drámák, amelyeket monodrámáknak is mondhatunk. Ezek a művek formálisan valóban monológokra épülnek, de mindig dialogikus helyzeteket mutatnak be,
tudniillik az önmagával vitatkozó hős belső dialógusát teszik hangossá (a szerző, aki megírta, a színész, eljátssza). A drámai párbeszéd nyilvános és több funkciót tölt be. Az író/a költő alkotja meg, hogy általa a szereplők önmagukat és egymáshoz való viszonyukat, a drámai helyzetet (szituációt) fejezzék ki, de nemcsak egymás, hanem az olvasó/néző számára is. Ám az epikában az elbeszélő közvetlen szövege megelőzheti, megszakíthatja, követheti a párbeszédet, s ekkor közli például a szükséges, kiegészítő, magyarázó információkat, esetleg értékel, talán ironizál, vagy kétségbe vonja a hős(ök) megnyilatkozásait. A drámában mindent a párbeszéd tudat velünk. Az előre–hátrautalásokkal érzékelteti a dráma tér- és időviszonyait, az adott dráma világának légkörét, az ábrázolt környezet hangulatát. Ezért a drámai dialógust telítettebbnek nevezzük, mint például az elbeszélések párbeszédeit. A drámai műnembe tartozó alkotások alapvető vonása, hogy szerkezetükben kitüntetett szerepet kap a cselekmény. A cselekménynek érthetően vannak (lehetnek) meg nem jelenített, úgynevezett közbeeső részletei. Ezeket az eseményen kívül álló narrátor monologikus szövege mondja el a cselekményt megszakítva. A szereplők párbeszédére épülő szerkezet miatt a narrátor gyakran az író/a költő szócsöve, aki megjegyzésekkel (kommentár) kíséri az eseményeket. A cselekmény elé helyezett elöljáró monológ (prológus), illetőleg a végkifejlet utáni utószó/utójáték (epilógus) is efféle célt szolgál. A modern, más megnevezéssel: avantgardisztikus drámák részben vagy erőteljesen szakítottak ezekkel az ókori gyökerű, elsősorban görög eredetű drámafelfogásokkal, s ma már felvonásközi jeleneteket (közjátékokat) sem alkotnak a drámaszerzők. A drámai műfajok hagyományosnak nevezhető felosztása szerint tragédiáról, komédiáról és középfajú drámáról, illetőleg ezek alfajairól beszélünk.
jellemtragédia sorstragédia vagy végzetdráma
A drámai műfajok általános rendje jellemvígjáték cselvígjáték helyzetvígjáték bohózat (burleszk)
színmű népszínmű
A kb. 4–5 óránál hosszabb játékidőt igénylő vagy színpadi előadásban technikailag megoldhatatlan alkotásokat könyvdrámáknak nevezzük, mivel eleve elsősorban (el)olvasásra szánt műveknek tekinthetőek. III. felvonás A drámai mű miközben megalkotott szöveg, ugyanakkor teremtett világ is. Ez a világ a szöveg megalkotásakor a szöveg nyelvi közegében épül fel. Szóltunk már arról is, hogy lényeges különbségek vannak a drámai közlésmóddal létrehozott szövegek, vagyis a drámák és az epikus alkotások között. Most még két lényeges kérdést szükséges érintenünk: a meghatározás (definíció) problémáját és a drámai művek elemzésének néhány mozzanatát. Nem árt tudniuk, hogy az ókortól napjainkig a dráma műnem meghatározása körül nagy változatosság alakult ki. Egymással ellentétes, egymást kiegészítő, vagy különböző szempontú elemzések, meghatározások születtek. Most arra teszünk kísérletet, hogy közelebb hatolunk a dráma fogalmának meghatározásához. Az ókori görög dráma hatására a filozófus Arisztotelész így vélekedett: a drámák „cselekvő embereket utánoznak”. A drámaelmélet több évszázados története során sokféle magyarázattal illették Arisztotelésznek a drámával összefüggő, imént idézett megállapítását is. Mi a dráma fogalmát így jelöljük meg: A cselekvést jelentő görög eredetű dráma szóval jelöljük az epika és a líra melletti harmadik műnemet, s egyúttal ennek egyik alfaját is (tehát műnem- és műfaj-meghatározó fogalom egyszerre). A dráma műnem alkotásai olyan szépirodalmi művek, amelyek emberek közötti ellentét(ek)ből kialakuló cselekményt sűrítve, párbeszédes módon, színpadi előadásra szánva készülnek/készültek. A drámai cselekmény leglényegesebb vonása a főhős és az
ellenfele(i) közti konfliktus, vagyis összecsapás, összeütközés. Szerkezetének fő részei az expozíció, a bonyodalom és a kifejlet. A drámát felépítő felvonások rendszerint e részek egyikének felelnek meg. A felvonások jelenetekre tagolódnak. Hogyan juthatunk el egy-egy drámai mű jelentésvilágának mélyebb megértéséhez? Sokféleképpen… Induljunk ki abból, hogy a dráma éppoly célszerűen szervezett szöveg, mint más műnemű, műfajú irodalmi alkotások, de a dráma párbeszédközpontú jellegéből adódik, hogy nyelve sajátos többletfunkciót lát el. Ebből következik: a drámai szöveg nyelvi elemzése egyfelől a mű egészére, másfelől annak alkotó tényezőire nézve adhat megközelítési, vizsgálódási támpontokat. Megállapíthatjuk, hogy milyen az adott dráma nyelve, például metaforikus, romantikus stb., képei hogyan viszonyulnak a hétköznapi valósához, azaz emelkedett-e, szürrealisztikus-e, vagy milyen a hangneme, például patetikus, ódai szárnyalású stb. A következő szempont lehet a megjelenített dráma szereplőinek, tetteinek és az ábrázolt jellemeknek az ismertetése. Mindebből következik, hogy vizsgálható a cselekmény, a szereplők, a dráma tere és ideje s a kompozíció egésze és minden eleme egyenként és egymásra hatásukban is. Mivel a drámavilág kompozíciójának része a szereplők magatartásának és egymáshoz való viszonyának fokozatos kibontása, ezért a jellemekkel, továbbá a jellemek összefüggésrendszerével részletesen is szükséges foglalkoznunk. A mű minden jelenetét megvizsgálhatjuk úgy, mint egy folyamat meghatározott szakaszát: az előző és a következő jelenet(ek)hez való kapcsolódást, amelyet jellemezhet okság, ellentét, fokozás, fordulat, feszültség, feloldás stb. De elemezhetőek az egyes jelenetek önmagukban is, mint fontos jelentésegységek. A drámaíró nemcsak megjelenít egy világot, hanem az értékítéletét is beépíti a műbe, mintegy hozzáadja önmaga személyiségét. A dráma értékszerkezetének a vizsgálatával jutunk el a mű eszméihez, gondolataihoz, a befogadónak (olvasó, néző, hallgató) szánt üzenetrétegeihez. Az ember az élet minden helyzetében minősíti a valóság jelenségeit. Megállapítjuk, hogy a dolgok pozitív, negatív, vagy közömbös hatásúak-e számunkra. Az értékelés mozzanata jelen van az emberi kommunikációban, s ezt változatos nyelvi rétegek és szintek mozgósításával juttatjuk kifejezésre. Az írónak a megjelenített világhoz való személyes viszonya a dráma hangnemében érzékelhető. A fentiekben csupán érintettük, hogy a drámák milyen rétegei milyen szempontok mozgósításával vizsgálhatóak a műelemzés alkalmával. Ne feledjék, hogy mindig az egyedi alkotásoktól függ, mikor melyik szempontot kell jobban érvényesítenünk esetleg, vagy melyik mozzanatra kell erőteljesebben figyelnünk, nem elhanyagolva más megközelítési lehetőségeket sem. Utójáték (Epilógus) Készüljenek fel egy drámai műalkotás elolvasására, elemzésére, majd az olvasottak és az elemző gondolataik, álláspontjuk ismertetésére, kifejtésére! Szerencsés lenne, ha többen is ugyanazt a művet olvasnák el, s a meggyőző elemzésükkel másokat is rá tudnának venni a bemutatott szemelvény elolvasására. Ha tehetik, nézzék meg a közösen feldolgozott drámai alkotás színházi előadását is! Vessék egybe az olvasmányélményt a színházi élménnyel! *****
Feladatok az Utak a drámákhoz című tájékoztató szövegműhöz 1. Emelje ki a fentiekből a dráma fogalomkörébe tartozó fogalmakat, kifejezéseket! Rendezze a szakszavakat, például ismert, részben ismert és nem ismert fogalmak körére! 2. Rendszerezze a dráma fogalom ismertetőjegyeit, például ezen szempontok mentén! a) a szó eredete, jelentése, kettőssége; b) a dráma szövegtípusai; c) a dráma nyelvezete; d) a drámai alkotások megközelítésének lehetőségei. 3. Vesse egybe a dráma műnem ismert jellemzőit az epika és a líra jegyeivel! Mutasson rá a hasonló, megegyező és eltérő vonásokra! 4. Nevezze meg a drámai műnem szövegtípusait! 5. Mik azok a jellemzők, amelyek alapján elkülöníthetjük a drámai műnem szövegtípusait? Írjon ezekről részletesebben példák felhasználásával! 6. Véleménye, ismeretei szerint miben nyilvánul meg a drámai mű alapvető kettőssége? 7. Nézzen utána, melyik korban hogyan gondolkodtak a dráma műnemről és műfajról! Jegyzetelje le 8–10 mondatban a legfontosabb ismereteket a különböző drámafelfogásokról! 8. A drámai műfajok legismertebb felosztását szerkesztettük be a fenti tájékoztató szövegműbe. a) Mit jelentenek az egyes fogalmak? b) Említsen legalább 2–3 példát (szerző, cím, műfaj) a dráma műnem fajtáira, illetőleg alfajaira! c) Talált-e olyan műveket, amelyeket hagyományosan könyvdrámáknak mondhatunk? Melyek ezek? 9. Válasszon egy alkotást a dráma műnemből! a) Tárja fel a kiválasztott szemelvény műnemi és műfaji jegyeit! b) Indokolja meg, miért dráma a kiszemelt alkotás műneme? c) Nevezze meg az adott darab műfaját, majd igazolja az állítása helyességét! 10. Ismertessen néhány drámaelemzési szempontot konkrét műalkotás felhasználásával! 11. Mit jelentenek a dráma, drámai, drámaiság irodalom- és művészetelméleti fogalmak? Helyezze el ezeket a szakkifejezéseket és jelentéskörüket különféle szövegösszefüggésekben, például: – köznapi élethelyzetben, – filmművészettel kapcsolatos véleménynyilvánításban, – zenével foglalkozó beszélgetésben, – képzőművészeti alkotás(oka)t bemutató elemzésben! 12. Idézze fel az epikusság–líraiság–drámaiság irodalom- és művészetelméleti fogalmak főbb ismertetőjegyeit! a) Mutasson rá arra, hogy az előbb kiemelt szakszók miképpen vannak jelen – a „Kádár Kata” című népballadában, – a „Toldi” című elbeszélő költeményben, – „Az arany ember” című regényben! b) A most tárgyalt alapfogalmak hogyan érvényesültek egy, az Ön által is olvasott (esetleg látott/hallott) drámai alkotásban?
13. Számoljon be (kb. 12–15 mondatban) egy olyan színházi élményéről, amely megtekintése előtt már olvasta magát a művet! Hogyan érintette meg az előadás? 14. Keressen drámákról szóló elemzéseket, kritikákat! Tanulmányozza ezeknek az írásoknak a műfaji sajátosságait! Számoljon be kb. 10–12 mondatban a megfigyeléseiről! 15. Készítsen témaösszegzést az „Utak a drámákhoz” címmel! Alkalmazza az itt megismert és a más forrásokból származó fogalomkészletét, olvasmányélményeit a kb. 25–30 mondatterjedelmű beszámolójában! *****
A görög színház Az ókori Görögországban évente két alkalommal rendeztek tragédiaversenyt. Ezek vallási ünnepek voltak, Dionüszosz ünnepein tartották őket először évi egy, később két alkalommal: Kr. előtt 534-től a márciusi Nagy Dionüszián, Kr. e. 442-től a januári ünnepen, az úgynevezett Lénaián is. A tragédiaírók műveikkel az arkhónnál, a demokrácia választott vezetőjénél pályáztak, „kart kértek”. Az arkhón kiválasztotta az előadásra kerülő darabokat, és három gazdag polgárt jelölt ki, akiknek az előadást meg kellett szervezniük, és viselniük kellett a költségeket is. Ők toborozták a kórus (kar) tagjait is. A polgároknak ezt a megbízatást kötelességük volt teljesíteni. Ez az adó egyik formája volt, de egyben megtiszteltetés, dicsőség is. A görög színielőadás valamivel napkelte előtt kezdődött, és napnyugtáig tartott. Az előadások szabad téren folytak. A tragédiaversenyen három tetralógia szerepelt. Egy tetralógia négy darabból állt: három tragédia és egy szatírjáték tartozott hozzá. A Nagy Dionüszia „szertartása” a következőképpen zajlott. „Az ünnep első napján volt az ünnepi felvonulás, mely Dionysos szobrát vitte ki a városon kívülre” – olvasható Ritoók Zsigmond, Sarkady János és Szilágyi János György A görög kultúra aranykora című könyvében. Dionysos templomában az istennek – lássuk az előző forrás híradását a továbbiakban – „bikaáldozatot mutattak be, s vigalomban töltötték a napot. Este fáklyafénynél tértek vissza a városba, Dionysos szobrát a színházba vitték, s az ott állt az ünnep végéig. Ezután került sor a drámai előadásokra, éspedig (486-tól) előbb a komédiákra, ami egy napot vett igénybe (a komédiaírók ui. csak egyes darabokkal és nem tetralógiákkal versenyeztek), majd három napon keresztül a tragédiákat mutatták be, mindennap egy tetralógiát. Ezzel ért véget az ünnep. Az előadások reggel kezdődtek. A közönség a jegy megváltása után léphetett a színházba. A jegyek többnyire bronzból vagy csontból készült lapocskák voltak, amelyeket, mikor már nem volt rá szükség, tulajdonosaik elhajigálták.” A tragédiaversenyek vallási ünnepek voltak, ezért minden polgárnak biztosították a részvételét. A szegényebb polgároknak a jegyét az állam fizette ki. A nézőtéren díszhelyet tartottak fenn az első sorokban, ahol főtisztviselők, külföldi követek, előkelő személyek foglalhattak helyet. „A közönség igen élénken reagált a darabokra, véleményét pozitív és negatív irányban egyaránt azonnal kinyilvánította. Ha a darabokat unalmasnak vagy rossznak tartotta, nem figyelt oda, evett, gyümölcsökkel hajigálódzott, hangosan beszélgetett. Egy ízben, Euripidés egy darabjának előadásakor az egyik szereplő hosszan magasztalta a pénz hatalmát, ami a közönség soraiban olyan felháborodást keltett, hogy már-már megszakadt az előadás. A szerzőnek kellett előfutnia a színfalak mögül, s inteni a közönséget, hogy várja csak ki az események végét” – olvasható a fenti már idézett szerzők könyvében. A drámaírók az értő közönség véleményét annyira figyelembe vették, hogy darabjaikat át is dolgozták, amennyiben azok nem találkoztak a közönség véleményével. A darabok nézői ismerték a mítoszokat, melyekből a tragédiák története táplálkozott. A mítoszok a görög ember hitének, életének részei voltak. Emberi viszonyok, tulajdonságok, igazságok fogalmazódtak meg bennük, melyek segítettek az embereknek abban, hogy saját világukban eligazodhassanak. A társadalom, az élet változásaival új viszonyok keletkeztek, ezért a mítoszokat újra kellett értelmezni. A tragédiák írói saját koruk viszonyainak megfelelően alakították a mitológiából ismert történeteket, saját koruk kérdéseire kerestek bennük választ. Olyan problémákkal foglalkoztak, melyek a nézőket érdekelték. Ezért nem váltak unalmassá a már jól ismert történetek. Kr. e. 330 körül épült fel Athénban a Dionüszosz színház, melynek formája ma inkább stadionra emlékeztet. Kezdetben a színházban nem volt díszlet. Egy oszlopos épület, a szkéné állt a háttérben. Innen jöttek ki a személyek az oszlopok előtti térségre, a proszkénionra. A színtér előtti kör alakú részen, az orkhésztrán állt a kórus. Függöny nem volt a görög színházban.
Az epidauroszi színház a szabadtéri építészet egyik legkiválóbb és már az ókorban is csodált alkotása volt. Epidaurosz híres gyógyhely és kegyhely volt az antik görög világban. A görögök a színház helyéül egy domboldalt választottak ki, s tulajdonképpen a hegy lejtőjét kihasználva alakították ki a teknőszerű lépcsősort. Manapság ha az ember Epidauroszban jár, furcsa dolognak lehet tanúja: turisták tapsolnak, hahóznak, gyufát gyújtanak, próbálgatva a színház akusztikáját. S valóban, a legtávolabbi üléseken is lehet hallani még a leghalkabb hangokat is. Milyen színészek játszottak a görög színházban? Mindenekelőtt férfiak, hiszen ők alakították a női szerepeket is. A kar tagjai is férfiak voltak akkor is, ha női szerepben játszottak. A színészek különösebb jelmezt nem viseltek, legföljebb díszesebben voltak öltözve az átlagosnál. Arcukat álarc, maszk fedte. Keveset mozogtak, fontosabb volt a játékban a szöveg. Arról nincs pontos információnk, hogyan és mikor tanulták meg a szövegeket, mikor próbáltak. Az valószínű, hogy maguk a szerzők voltak a rendezők, sőt gyakran ők maguk is szerepeltek. *****
Feladatok A görög színház című tájékoztató szövegműhöz 1. Mit jelentett Hellászban a tragédiaversenyek során a kórusban való részvétel? Írja le két mondatban! 2. Sorolja fel, hány darabból állt egy-egy tetralógia! Melyek voltak a részei? 3. Írja le tömören: hogyan zajlott le a Nagy Dionüszia? 4. Mi volt a „jegy” a görög színházban? 5. Hogyan fejezték ki nemtetszésüket a közönség tagjai? Használja válaszában a szöveg szavait, kifejezéseit! 6. Melyik színház volt a szabadtéri építészet legkiválóbb, csodált alkotása? 7. Miért mozogtak keveset a színészek? 8. Miről nevezetes? a) Epidaurosz b) Athén c) Euripidész
d) Dionüszosz e) Lénaia
Fogalmazza meg a válaszát a szöveg információi alapján! 9. Miért nem játszottak nők a görög színházban? 10. Magyarázza meg ezeknek a szavaknak a jelentését! a) mítosz b) szkéné c) proszkénion
d) orkhésztra e) akusztika
11. Mutassa be 8–10 mondatban az athéni Dionüszosz színházat! *****
A komédia A Nagy Dionüsziákon Kr. e. 486-tól mutattak be komédiákat. A komédiák írói nem tetralógiákal, hanem egyes darabokkal pályáztak. A görög színházról már tudhatjuk, hogy Kr. e. 442-től egy másik ünnepen, a Lénaián is rendeztek hasonló versenyt. Ritoók Zsigmond, Sarkady János és Szilágyi János György A görög kultúra aranykora című könyvében ezt olvashatjuk: „Itt szabadabb volt a politikai kritikai hang is, mert ezen csak athéniak vehettek részt, míg a Nagy Dionysián más államok követei is megjelentek, s minden szennyesüket az athéniak sem akarták ország-világ elé tárni. A kar és a szereplők itt is a polgárok sorából kerültek ki, mint a tragédia-előadások esetében, s mint ott, a női szerepeket itt is a férfiak alakították.” A komédiák szerzői kinevettetik a mindennapok visszásságait, a szokásokat, az aktuális politikai problémákat. A néző nevet a kifigurázott embereken, jelenségeken, s végül megelégedetten derülhet a „jó” győzelmén. A tragédiáknak királyok, uralkodók a főszereplői, ők visznek végbe nagy tetteket. A komédiák hősei földművesek, derék polgárasszonyok, mindennapi emberek, akik nem mindennapi tettekre szánják el magukat. A szereplők szabadszájúak, sokszor egészen trágárak, különösebb kendőzés nélkül beszélnek „nyomdafestéket nem tűrő dolgokról”. A durva szavak, célzások lefordításakor Arany Jánosnak bizony sokszor kellett szavakat kipontoznia vagy a „kétértelmű”, „obszcén célzás” jegyzetekkel ellátnia az egyes kifejezéseket. A komédiák közül Arisztophanész (Kr. e. 446–385) tizenegy műve maradt ránk. A demokrácia válsága egyre jobban mélyült Arisztophanész korában. Kr. e. 431-ben kitört a peloponnészoszi háború, ahol az athéni és a spártai seregek harcoltak egymással. Ettől az időtől, vagyis a Kr. előtti 4. századtól visszavonhatatlanul megváltozott az az életforma, mely Periklész demokráciáját jellemezte. Arisztophanész gyűlölte a háborút: kipellengérezte a demokrácia elfajulását, a korban felvetődő gazdasági és társadalmi problémákat. Komédiáinak hősei ezekre a problémákra keresnek megoldást a maguk eszközeivel. A megoldások mesebeliek, hihetetlenek, fantasztikusak és természetesen humorosak. Négy komédiájának is ugyanaz a kérdése, nevezetesen: miképp lehetne békét teremteni? *****
Feladatok A komédia című tájékoztató szövegműhöz 1. Emelje ki a most olvasott szövegből a pontos válaszokat! a) Mikortól mutattak be komédiákat? b) Melyik ünnepségeken mutattak be komédiákat? 2. Mikkel pályáztak a komédiák írói? Írja le a helyes válasz betűjelét! a) b) c) d)
egyes darabokkal három részből álló művekkel négy részből álló művekkel több (sok) részből álló művel
3. Miben hasonlít a Nagy Dionüszia a Lénaiához? 4. Írja le: kik nem főszereplői, nem hősei a komédiáknak? 5. Mit jelent ez a kifejezés: szabadszájú. Válaszoljon a szöveg szavaival! 6. Nézzen utána az olvasmányban! a) Ki volt az ókori Görögország egyik legjelentősebb komédiaírója? b) Milyen problémákat dolgozott fel komédiáiban? Említsen legalább háromat! c) Nevezze meg négy komédiájának a fő, megoldásra váró problémáját! 7. Hogyan próbálta enyhíteni Arany János a korabeli, nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket? 8. Foglalja össze egy-egy mondattal a komédiáról olvasott bekezdések lényegét! 9. Mit kell tudnunk a komédiáról? Írjon rövid, 5–6 mondatos ismertetést a komédiáról szóló szövegmű felhasználásával – a saját nézőpontjából! *****
