Oktatási segédlet
Adenin (A): a DNS felépítésében részt vevõ szerves purinvázas bázis, illetve adenint tartalmazó nukleotid, vagy nukleozid jelölése. Abberráció: Eltérés a normálistól. Adaptáció (alkalmazkodás): az élõlények alkalmazkodása a megváltozott környezethez. Az egyed, illetve a populáció fennmaradásának esélyét növeli. Additív génhatás: Egy tulajdonság kialakításában közremûködõ gének hatásának összegzõdése. Egymás kifejezõdését nem befolyásolják. Minden egyes allél meghatározott mennyiséggel járul hozzá a fenotípushoz. Aguti: Mintás szõrzetszín, bizonyos emlõsök, így például az egerek, patkányok, nyulak szõrzetének szálain váltakozó sötétebb és világosabb sávok, összhatása szürkés. Akrocentrikus kromoszóma: Centromeronja csaknem terminális helyzetû (a kromoszóma egyik karja nagyon rövid). Alapító elv: A genetikai sodródás egyik lehetõsége. Ha a kiindulási populáció kis számú egyede hoz létre új populációt, az allél- és genotípusgyakoriság megváltozik. Alapkromoszómaszám: A fajra jellemzõ, a diploid szervezetek kromoszómaszámának a fele. Ennek többszörösét tartalmazzák a különbözõ ploiditású szervezetek. Allél: A gén alternatív formája (például a1 és a2). Vad típusúnak az eredeti, a természetben leggyakoribb génformát nevezzük. Az új allélok mutációval keletkeznek. A diploid szervezetek sejtjei a gén két allélját tartalmazzák. Allélgyakoriság: Egy populációban az adott gén (lokusz) egyes alléljei elõfordulásának aránya, a populációban az adott lokuszon elõforduló összes allélhez képest. Anafázis: A sejtosztódásnak az a fázisa, melyben a kromoszómák az equatoriális síkból elindulva a pólusok felé haladnak. közvetlenül fejlõdik ki az egyed (n). Aneuploid: A fajra jellemzõ kromoszómaszámtól (2n) egy vagy több kromoszómával való eltérés. Például monoszóm: 2n-1; triszóm: 2n+1. Antigén: A szervezetbe került „testidegen” anyag (vírus, fehérje, stb.), mely immunválaszt (a vérben antitest termelést) vált ki. Antikodon: A tRNS mulekula része, amely a komplementartitás alapján felismeri az mRNS mulekula kodonját. Antitest: Egy specifikus antigénnel reagáló immunglobulin. Aszexuális reprodukció: A szaporodás minden olyan formája, melyekben nem vesznek részt ivarsejtek. A folyamat nem igényli a gaméták termelését és fúzióját, az utód a testi (szomatikus) sejtekbõl fejlõdik. Atavizmus: Váratlan újbóli megjelenése olyan tulajdonságnak, mely a korábbi generációkban nem volt megfigyelhetõ. Autogámia: Önmegtermékenyítés. Autoszóma: A nem ivari kromoszómák összefoglaló megnevezése. Backcross (Bc): Nemesítési módszer, melyben a hibridet több generáción keresztül visszakeresztezik az egyik szülõvel.
Barr test: Az interfázisban festhetõ szexkromatin, amelyek száma emlõsökben eggyel kevesebb az X kromoszómákénál. Segítségével meghatározható a genetikai nem. Beltenyésztés: A zigótát létrehozó ivarsejtek között genetikai rokonság van. Következménye a homozigóta gének arányának növekedése, a variabilitás csökkenése. Citozin (C): Pirimidin vázas szerves bázis, illetve a citozint tartalmazó nukleozid vagy nukleotid jelölése. Centroméra (kinetokor): Elsõdleges befûzõdés a kromoszómán. Sejtosztódáskor a húzófonalak tapadási helye. Cisztron: A gén szinonimája, a DNS olyan szakasza, amely egyetlen polipeptidláncot vagy egyetlen tRNS-molekulát, illetve rRNS alapegységet meghatározó nukleotidszakasz. Citoplazmás (extranukleáris) öröklés: A sejtmagon kívüli, organellum DNS-el kapcsolatos jellegek öröklõdése. A citoplazma organellumok általában csak az anya (petesejt) útján adódnak át az utódokba, ezért az utódok a citoplazmában kódolt tulajdonságokra anyai genotípusúak és fenotípusúak lesznek. Crossing over: A kromatidák közötti reciprok kicserélõdés folyamata, ami a kapcsolt gének rekombinációját eredményezi. A meiózis I. profázisában történik, de ritkán a mitózis során is elõfordul. Családfa elemzés: Eltérõ tulajdonságokkal vagy egy speciális tulajdonsággal rendelkezõ személyek õseinek több generációra visszamenõ analízise. Csendes mutáció (same-sense): A bázisváltozás a triplet 3. bázisában, mely a kód lötyögése miatt az eredetivel azonos értelmû kódot jelent és azonos aminosav beépülését eredményezi, tehát a fehérjében nem okoz változást. Degenerált kód: Egy adott aminosavnak egynél több kódja van, ezért a fehérje aminosavsorrendjének ismeretében nem írható le, illetve sokféleképpen írható le - az azt meghatározó kód. Azaz a genetikai kód visszafelé nem olvasható. Deléció: Egy kromoszóma, illetve DNS szegmentum elvesztése. Dezoxiribonukleinsav (DNS): Dezoxiribonukleotidokból felépülõ polimer, amely a földi élet genetikai információjának elsõdleges hordozója. Primér szerkezete két komplementer fonalból áll. Másodlagos szerkezete egymáshoz csavarodó kettõs helix. Differenciálódás: Az egyedfejlõdés folyamán – különbözõ gének mûködésének hatására – a sejtek, szövetek, illetve szervek morfológiai és funkcionális elkülönülése. Dihibrid: Két allélpárra heterozigóta. Dimer: Két alegység összekapcsolódása. Diploid (2n): Olyan sejt, szövet vagy egyed, amelynek kromoszómaszerelvénye két haploid (n) genomot tartalmaz. Ivaros szaporodás esetén az egyik genom anyai, a másik apai eredetû. DNS-szekvenálás: A DNS bázissorrendjének (nukleotidsorrendjének) meghatározása. DNS-ujjlenyomat (fingerprint): Egy szervezetbõl izolált genomiális DNS-t restrikciós hasítást követõen elektroforézissel szétválasztanak, majd jelölt próbával/kal hibridizálnak a DNS minták azonosságának/különbségének megállapítására. Domén: Az exon-intron felépítésû génekben egy polipeptidláncnak (az összetett fehérje egy alegységnek) megfelelõ szakasz. Dominancia: A gén különbözõ alléljeinek fenotípust kialakító hatása eltérõ. A fenotípusban csak az uralkodó (domináns) allél hatása jelenik meg.
Dóziskompenzáció: A homogamétás nemben (pl. XX) az adott ivari kromoszóma kétszeres dózisban van a heterogamétáshoz (XY) viszonyítva, de csak az egyik X kromoszóma mûködik, a másik (többi) inaktiválódik (=Barr-test, sexkromatin). Drift (genetikai sodródás): Az egymást követõ populációk allélgyakorisága megváltozik, egyre jobban különböznek a kiindulási populációtól. Ez különösen kis méretû populációk gyors átalakulásához vezethet.
Eugénia: Genetikai elvek alkalmazása az emberi fajra. Eukarioták: Maghártyával körülvett sejtmagvú, meiotikus és mitotikus sejtosztódással jellemezhetõ élõlények. Örökítõanyaguk zöme a sejtmagban található. Euploid: Egy vagy több teljes genommal rendelkezõ sejt vagy szervezet. Evolúció genetika: Az evolúciót genetikai módszerekkel elemzõ tudomány. Evolúciós törzsfa: ld.: molekuláris törzsfa. Exon: A több darabban kódolt gének 1-1 kifejezõdõ szakasza, melyeket egymástól közbeékelt DNS szakaszok, intronok választanak el. Expresszivitás: A gén fenotípusos megnyilvánulásának mértéke. Extranukleáris (citoplazmás) öröklõdés: A sejtmagon kívüli genetikai elemek – citoplazma organellumok DNS-e – által meghatározott, anyai ágon történõ öröklés. F1 (F2, F3… Fn): A keresztezést követõ utód (filiális) nemzedékek jelölése. Fág: A baktériumot fertõzõ vírus. Faj (species): Azon populációk összessége, amelynek egyedei egymással akadálytalanul keresztezõd(het)nek, így génállományuk kicserélõdhet. Az egyes fajokat egymástól szaporodási izoláció választja el. Fajta: Fajon belüli kategória (cultivar, varietas), melyet a növény- és állatnemesítés különbözõ módszereivel állítanak elõ. Kritériumai, hogy a faj többi fajtájától megkülönböztethetõ, homogén és stabil legyen. Fenotípus: Az egyed megjelenési formája (külsõ és belsõ tulajdonságok), amely a genotípus és a környezeti tényezõk kölcsönhatásának eredményeként jön létre. Fertilitás: Az élõ szervezet képessége a megtermékenyítésre vagy megtermékenyülésre. Fitness (rátermettség): Az egyes genotípusok részvételének valószínûsége az utódnemzedék létrehozásában és annak génállományában. Összetevõi az életképesség és a fertilitás. Gén: A DNS molekula egyik fonalán (értelmes szál) elhelyezkedõ nukleotid szekvencia, amely folyamatosan vagy több részletben m/r/t/sRNS-t kódol, illetve annak mûködését szabályozza. A transzkripció szempontjából szerkezeti és mûködési egység. Génállomány (gén-pool): A populációban található gén-változatok (allélok) összessége. Génáramlás: Populációk közötti allélcsere az egyedek vándorlása (migráció) révén. Genetikai egyensúly: Akkor beszélhetünk róla, ha a géngyakoriság a populációban nemzedékeken át állandó. Genetikai homeosztázis: A populáció azon sajátossága, hogy genetikai egyensúlyra törekszik, és a változásokkal szemben ellenállást fejt ki. Genetikai izoláció: Két populáció között genetikai okokra visszavezethetõ inkompatibilitás van, mely megakadályozza a megtermékenyítést vagy a hibrid utód embriogenezisét. Genetikai kód: Az a kulcs, amely megmutatja, hogy a nukleinsav (genetikai információ) hogyan határozza meg a fehérjék aminosav összetételét. Alapegysége a 3 nukleotidból álló triplet, mely egy aminosavat kódol.
Genetikai polimorfizmus: A géneket a populációban több allélforma képviseli. Genetikai térkép (kapcsoltsági térkép): Kromoszóma térkép, ahol a gének (lokuszok) a rekombinációs gyakoriságuk alapján vannak feltüntetve. A gének közötti relatív távolság kifejezésére szolgál. Géngyakoriság: Lásd allélgyakoriság. Genom: A fajra jellemzõ teljes génkészlet, azaz egy kromoszóma szerelvény, a haploid gaméta (n = x) genetikai anyaga. Genomika: a DNS szekvenálástól a génfunkció feltárásáig tartó megismerési folyamat. Genotípus: Egy sejt vagy szervezet genetikai információjának összessége. Génsebészet (rekombináns DNS technika): Természetes vagy szintetikus gén átvitelét jelenti a recipiens genomjába. Ennek fontosabb lépései: 1. Kívánt gén elõállítása és felszaporítása, 2. Vektorba építése és átvitele recipiens sejtbe, 3. Transzformált sejtek szelekciója, a transzgénikus szervezetek regenerálása. Génterápia: A genetikai hiba kijavítása a sejtben a gén hibátlan formáját tartalmazó DNS-el történõ transzformációval. Gonoszóma: Ivart meghatározó kromoszóma. Jelölése általában X, Y, de madaraknál, halaknál, lepkéknél: Z, W. Haploid (n): Olyan sejt vagy szervezet, amely a diploidok ivarsejtjeire jellemzõ, egyszeres kromoszóma-készlettel rendelkezik. Hardy-Weinberg szabály: Ideális populációkban a gén- és genotípus gyakoriság nemzedékrõl nemzedékre állandó (ha: pA1 + qA2 = 1, akkor p2A1 A1 + 2pqA1A2 + q2A2 A2 = 1). Hemizigóta: Egy diploid sejtben vagy egyedben a gén csak 1 példányban van jelen. Pl. az X kromoszómán lévõ gének a heterogamétás (hím) ivarban. Heterogamétás ivar: Kétféle ivari kromoszómával rendelkezõ egyed, mely az ivari kromoszómák szempontjából kétféle (X és Y) gamétát termel. Emlõsöknél a hímek a heterogamétások (XY). Heterozigóta: Olyan egyed, mely egy vagy több génre nézve eltérõ allélokat hordoz. Hibrid: Egy vagy több jellegben eltérõ szülõk keresztezésébõl származó utód. Ha a szülõk egy tulajdonságban térnek el mono-, ha kettõben di-, ha sokban polihibridrõl beszélünk. A heterozigótával szinonim fogalom. Hibridizáció: 1. Egyedi: két genetikailag eltérõ egyed keresztezése. 2. Sejtszintû: két különbözõ sejt fúziója (protoplaszt fúzió). 3. Molekuláris: különbözõ eredetû, egyszálas nukleinsav fragmensek összekapcsolódása a komplementartitás alapján. Hisztonok: Bázikus fehérjék, a kromoszómafehérjék egyik csoportja. Homogamétás ivar: Csak egyféle ivari kromoszómát hordozó egyed, mely azonos ivarsejteket termel. Emlõsöknél a nõivarú egyedek (XX) homogamétásak. Homológ kromoszómák: Apai és anyai eredetû kromoszómák, amelyek azonos lókuszokat tartalmaznak, de gyakran különbözõ alléleket hordoznak. A meiozis során párokat alkotnak. Homozigóta: Adott génnek minden lókuszán (diploidban 2, tetraploidban 4, stb.) azonos génváltozatot (allélt) hordozó egyed. Az elnevezés vonatkozhat 1 lokuszra, vagy az egész genomra, illetve egyedre. Hordozó: Olyan sejt vagy egyed, mely nem expresszáló recesszív allélt (gént) tartalmaz. Ideális (Mendeli) populáció: Diploid egyedekbõl álló, végtelen nagy egyedszámú populáció, melyre nem hat mutáció, szelekció, migráció és genetika sodródás. Inkompatibilitás: Bizonyos genotípusú ivarsejtek egyesülésének akadálya.
Interfázis: A sejtciklus osztódást követõ szakasza, amely három részbõl áll: G1, S és G2. Interferon: Speciális glikoproteinek, melyeket olyan sejtek termelnek, melyekbe idegen nukleinsav jutott be. Vírusellenes és tumorgátló hatásuk van. In situ: Természetes körülmények között. In vitro: Élõ szervezeten kívüli; mesterséges feltételek közötti; kémcsõben. In vivo: Élõ szervezetben, sejtben. Intron: Olyan DNS-szekvenciák az eukarióta génen belül, amelyek a hnRNS-re átíródnak, de az érés során kivágódnak, így aminosavat nem határoznak meg. Inverzió: Egy kromoszómán 2 törés következik be, majd a közbülsõ DNS darab fordítva (180 fokkal elfordulva) helyezõdik vissza. Ivar által befolyásolt: A tulajdonság megnyilvánulásának a mértéke a két nemben különbözõ. Ivari kromoszómák (gonoszómák): Az ivar meghatározásáért felelõs kromoszómák. Ivarra korlátozott tulajdonság: A tulajdonság megnyilvánulása csak az egyik ivarban lehetséges (pl. tejtermelõ képesség). Ivarsejt (gaméta): Reprodukcióra specializálódott haploid sejt. A nõi, illetve a hím gaméta egyesülésével jön létre a zigóta. Ivartalan szaporodás: Az utódok a testi sejtekbõl alakulnak ki (vegetatív szaporodás). Az utódok genetikailag azonosak egymással és az eredeti (anya) sejttel (klónozás). Kapcsolódási csoport (kapcsoltság, linkage): Egyazon kromoszómán elhelyezkedõ gének, melyek együtt öröklõdnek, ha nincs crossing over. Keresztezés: Egy vagy több genetikai bélyegben eltérõ egyedek genomjának ivaros úton való egyesítése. Kiazma: Két vagy több homológ kromoszóma összekapcsolódása (átkeresztezõdés), amely az elsõ meiotikus osztódás profázisában figyelhetõ meg. Kiméra (mozaik): 1.) Olyan szövet, szerv vagy egyed, amely különbözõ genotípusú (fajú) – tehát nem hibrid sejtekbõl áll (pl. juh és kecske szektoriális kiméra embrió darabolás és fúzió után). 2.) Növényeknél szemzés, oltás után kaphatunk kimérákat (pl. oltvány). 3.) Molekuláris genetikai szempontból kiméra az a plazmid, DNS, sejt, vagy szervezet, mely idegen gént hordoz. Klasszikus genetika (Mendeli genetika): A fenotípusból indul ki és az utódokban megjelenõ kombinbációs és hasadási viszonyokból von le következtetéseket a génekre, illetve a genotípusra vonatkozóan. Klón: 1.) Magasabbrendû szervezetek esetében az ivartalan szaporodásból származó – genetikailag azonos – utódok. 2.) Olyan sejtek, szervezetek, melyek egy bizonyos DNS szekvenciát (gént) tartalmaznak. 3.) Egy bizonyos nukleinsav szekvencia másolatai (amplifikáció). Klónozás: Élõ egyedek, sejtek vagy molekulák felszaporítása oly módon, hogy az utódok genetikailag azonosak a kiinduló organizmussal, sejttel vagy molekulával. Kodonimáns: A lokusz mindkét domináns, de egymástól eltérõ allélja kifejezõdik a heterozigótában (pl. ember AB vércsoport). Kodon: A mRNS nukleotid tripletjei, amelyek egy aminosavat vagy láncterminációt jelentenek. Koevolúció: Két faj kölcsönhatásokra épülõ közös fejlõdése (pl. gazda és parazita). Konjugáció: Egyirányú génátviteli mechanizmus baktériumok között. Konzervatív szekvencia: Olyan DNS szakasz, melynek szekvenciája az evolúció szempontjából távoli fajok esetében is azonos vagy közel azonos. Kromatin: A sejtmag DNS tartalmú, erõsen festõdõ anyaga, amely a DNS-fehérje komplex különbözõ szintû spiralizációjával szervezõdik.
Kromoszóma: A genetikai információt tároló strukturális egység, a benne lineárisan elhelyezkedõ gének kapcsolási csoportja. A kromoszómák száma, morfológiája taxonspecifikus (fajon belül azonos). Kromoszómaszerelvény: A fajra jellemzõ morfológiájú kromoszómák egy sorozata (genom, haploid). A kromoszómaszerelvény standard tagjait „A” kromoszómáknak, a taxonra jellemzõ szám felettieket „B” kromoszómáknak nevezzük. Kromoszómatérkép: A gének helyzete és egymástól való távolsága a kromoszómán, amit a kapcsolódási és kicserélõdési viszonyok alapján lehet meghatározni. Egysége a centi Morgan, az a távolság, ahol az elõforduló crossing overek átlagos száma 1. Kvantitatív jelleg: Számszerûen mérhetõ, úgynevezett mennyiségi tulajdonságok, melyek több gén által meghatározottak, és folytonos (kontinuus) variációt mutatnak.
Letális gén: A gén mûködése a sejt vagy egyed pusztulását idézi elõ. Lokusz: A gén fizikai helye a DNS láncon.
Makroevolúció: Változások, amelyek fajnál magasabb taxonómiai csoportokat hoznak létre. Marker: a molekuláris genetikában egy DNS-szakasz, melynek helyét és a hozzárendelhetõ biológiai funkciót ismerjük, ki tudjuk mutatni. Meiózis: Olyan osztódás, amely az eredeti kromoszómaszámot az utódsejtekben a felére csökkenti és amelyet rendszerint ivarsejt (gaméta) képzõdése követ. Messenger (hírvivõ) RNS (mRNS): RNS, amely a DNS-bõl származó genetikai információt közvetíti a fehérjeszintézis számára. Metacentrikus kromoszóma: A kromoszóma két karja egyenlõ hosszúságú. Metafázis: A sejtosztódás fázisa, amikor a kromoszómák a sejt közép-vonalában helyezkednek el. Migráció (génvándorlás): Genetikai információ továbbítása egyik populációból (emigráció) a másikba (immigráció) vándorló egyedek vagy csoportok által. Mikroevolúció: Fajon belüli variabilitás, amely új faj alatti egységek (rassz, alfaj) keletkezéséhez vezethet. Missense (misszensz) mutáció: A DNS bázissorrendjének aminosavcserét eredményezõ változása. Mitotikus crossing over: Rekombináció a testi sejtekben. Mitózis: Olyan sejtosztódás, amely biztosítja az utódsejtekben a szülõi sejt kromoszómáinak egyenlõ eloszlását és az eredeti kromoszómaszám fenntartását. Modifikáció: A környezethatásra létrejövõ, nem öröklõdõ fenotípusos megváltozás. Molekuláris evolúció: A földi élet fejlõdését az információt hordozó molekulákban (DNS, RNS) bekövetkezõ változások alapján értelmezi és magyarázza (mol. óra, -törzsfa). Monohibrid: Csak egyetlen allélpárra heterozigóta. Monoszóm: Olyan diploid sejt vagy szervezet, amely az egyik kromoszómapárból csak egy kromoszómával rendelkezik (2n-1). Mutáció: A genetikai anyag olyan öröklõdõ megváltozása, ami nem rekombináció eredménye. Mutációs nyomás: A mutációk ismételt megjelenése egy populációban. Mutagén: Mutáció keltésére alkalmas fizikai vagy kémiai ágens. Mutáns: Olyan sejt vagy egyed, amely adott lokuszon nem az eredeti génformát hordozza.
n, 2n: n = egy faj gamétáinak, 2n = egy faj testi sejtjeinek kromoszómaszáma. Negatív szabályozás: A génmûködés szabályozásának az a módja, amikor a regulátorfehérje (represszor) a promoterhez kapcsolódva meggátolja a génmûködést. Néma szál: A DNS nem kódoló fonala, melyrõl nincs átírás. Ha mégis átíródik, antiszensz RNS-t kapunk. Nemhez kötött öröklõdés: Az ivari kromoszómákon levõ génekre, illetve az általuk meghatározott tulajdonságokra jellemzõ öröklésmenet, eltér a Mendeli hasadástól. Neutrális (semleges) mutáció: Olyan pontmutáció, mely nincs hatással a mutáns fehérje mûködésére és a fenotípusra, így az adott egyedre nézve semmiféle elõnnyel vagy hátránnyal sem jár, tehát nincs adaptív értéke. Non-diszjunkció: A sejtosztódás folyamán a homológ kromoszómapár tagjai együtt a sejt egyazon pólusára vándorolnak. Következmény a kromoszómák egyenlõtlen megoszlása az utódsejtekben (aneuploidia). Nukleotid: A nukleinsavak egysége, amely öt szénatomos cukorból (ribóz vagy dezoxiribóz), foszforsavból és nitrogéntartalmú szerves bázisból áll. A nukleotidokat bázisukról nevezik el. Nulliszóm: Sejt vagy szervezet, melynek kromoszóma készletébõl egy homológ kromoszómapár hiányzik (2n-2). Nyitott genetikai program: Az állatok magatartását a genetikai program csak fõ vonalaiban adja meg, egy adott magatartásforma teljes kifejlõdéséhez szükséges információnak csak egy része található a génekben. A többi információt a környezet szolgáltatja.
Onkogén: Gén, melynek szerepe van a rák kialakulásában. Ezek általában a sejtben eleve megtalálható – legtöbbször a sejtosztódásért felelõs - gének mutáns alakjai. Önmegtermékenyülés (autogámia): Kétivarú (hímnõs) virágban a bibe saját virágporától porzódik és termékenyül meg. Önsterilitás (autoinkompatibilitás): Az egyazon egyed által termelt hím- és nõi ivarsejtek egyesülésének vagy az egyesülésbõl keletkezett embrió fejlõdésének gátoltsága, vagyis a növények védekezése az öntermékenyüléssel szemben. Öröklés: A szülõk és utódok genetikai hasonlósága, mely a tulajdonságokat meghatározó genetikai anyagnak a szülõkbõl az utódokba történõ átadásán alapul.
Partenogenezis: Az embrió megtermékenyítés nélküli petesejtbõl fejlõdik. Lehet haploid (n), vagy diploid (2n) redukálatlan petesejtbõl Pedigré: Klasszikus genetikai alapon kidolgozott „családfa”, mely alkalmas egyes fenotípusos tulajdonságok öröklõdési vonalainak bemutatására a generációk sorozatán keresztül. Poligénes öröklõdés: Több gén határoz meg egy tulajdonságot, mely a jelleg kontinuus variációját eredményezi. Általában a mennyiségi tulajdonságok öröklõdésére jellemzõ. Poliploidia: Az alapkromoszómaszám (genom) egész számú többszörösét tartalmazó sejt vagy szervezet. Poliszóma (poliriboszóma): Riboszómák mRNS által összekapcsolt füzére.
Populáció (népesség): Egy fajba tartozó, meghatározott területen, egyidõben együtt élõ, egymással keresztezõdõ egyedek csoportja, azaz tényleges szaporodási közösség. Populációgenetika: A populációk genetikai szerkezetét, azaz gén (allél) és genotípus gyakoriságát, illetve ezek megváltozásait vizsgálja. Prokariota: Olyan sejtes élõlény, amelynek genetikai anyaga (genofor) nincs kettõsfalú membránnal körülzárt sejtmagba elkülönítve.
Rassz: Fajon belüli kategória, néhány genetikai jelleg (morfológiai, fiziológiai) alapján különíthetõ el, a faj többi tagjától. Gombák esetében az eltérõ patotípusok jelölésére használatos. Rátermettség: lásd fitness Recesszív: A gén azon változata (allél), amely csak homozigóta állapotban nyilvánul meg fenotípusosan, heterozigóta állapotban rejtve marad. Reciprok keresztezések: Két vonalat kétszer keresztezünk egymással úgy, hogy közben a partnerek nemét felcseréljük. Például A x B és B x A. Reciprok transzlokáció: Kölcsönös szegmentumkicserélõdés két kromoszóma között. Rekombináció: Új genetikai kombináció, melyet a gének kapcsolódási viszonyainak megváltozása eredményez (crossing over, transzformáció, konjugáció). Rekombináns: DNS, plazmid, sejt, vagy szervezet, mely természetes, vagy in vitro rekombináció eredménye. Replikáció: A DNS-molekula megkettõzõdése DNS templáton folyó DNS szintézissel. A replikációt a DNS polimerázok végzik. Lehet a teljes genomra kiterjedõ pl. sejtosztódás elõtt, vagy részleges, csak egyes géneket érintõ pl. differenciált replikáció, vagy génamplifikáció esetén. Reverz mutáció: Amikor egy mutáció az eredeti, vad típust állítja helyre. Rezisztencia: A gazdaszervezet azon tulajdonságainak összessége, amely segítségével a kórokozót, illetve kártevõt patogenitásának kifejlõdésében akadályozni képes. Riboszóma: Citoplazmában nagy számban (10-30 ezer) jelenlévõ ribonukleoprotein komplex, mely a fehérjeszintézis helye. RNS (ribonukleinsav): 4 féle ribonukleotidból felépülõ egyszálú polimer. A transzkripció során a DNS mintán komplementer bázisszekvenciájú RNS (lásd. hnRNS) keletkezik. A sejtben messenger-RNS (mRNS), riboszomális-RNS (rRNS), transzfer-RNS (tRNS), valamint az eukariótákban kis magbéli (snRNS) formájában található. Sejtciklus: Az eukarióta sejtek életciklusa, mely osztódástól osztódásig tart: Négy szakaszra osztható (G1, S, G2, M) a DNS mûködésének és mennyiségének változása alapján. Sejtdifferenciálódás: Az a folyamat, mely során az eltérõ génmûködés következtében különbségek alakulnak ki a sejtek szerkezetében és mûködésében. Sejtmag: Az eukariótákra jellemzõ, membránnal határolt, a genomot jelentõ DNS-t speciálisan szervezett (kromatin szerkezet) formában tartalmazó sejtorganellum. A replikáció és a transzkripció helye. Spontán mutáció: A replikáció során vagy a sejt élete folyamán bekövetkezõ információ változás (mutáció) a DNS-ben, melyeket a javító mechanizmusok különbözõ formái nem ismernek fel és nem javítanak ki. Szelekció: A különféle genotípusok nem egyenlõ mértékû reprodukciója a populációban. Következménye az allélgyakoriság megváltozása az új generációban.
Szelekciós nyomás: A szelekció következményének nagyságrendje a populációk genetikai összetételének megváltoztatásában, az egymást követõ nemzedékek során. Szexkromatin (Barr-test): Az interfázisos sejtmagban a kondenzált állapotban lévõ, erõsen festõdõ, inaktív X kromoszóma.
Timin (T): Pirimidinvázas szerves bázis, illetve timint tartalmazó nukleozid, vagy nukleotid jelölése. Telocentrikus kromoszóma: A centromeron a kromoszómakar végén található. Telofázis: A sejtosztódás utolsó szakasza, melyben a két új sejtmag körül kialakul a maghártya, majd az interfázisos sejtmag felépítés és funkció. Telomer: Kromoszómavég. Terminátor (lánczáró, stop) kodonok: Az UAA (ochre), az UAG (amber) és az UGA (opal) kodonok nem aminosavat, hanem a szintézis leállítását jelentik. Tesztelõ keresztezés: Heterozigóta és homozigóta recesszív genotípusok keresztezése. A keletkezett utódok fenotípusos megoszlásából a gének kapcsoltsági viszonyaira is következtethetünk. Tetraploid: Olyan sejt vagy egyed, mely 4 genomot tartalmaz sejtmagvanként. Totipotencia: A sejtek bizonyos típusainak az a képessége, hogy az ontogenezis kiinduló sejtjei legyenek és belõlük egy új szervezet alakuljon ki. Topoizomeráz: Olyan enzimek, amelyek a DNS harmadlagos szerkezetét változtatják meg anélkül, hogy ez az elsõdleges-, illetve a másodlagos szerkezetet érintené. Transzkripció: A DNS-bázis sorrendjében lévõ információ átvitele az RNS bázis sorrendjébe. Transzláció: Azt a folyamatot jelöli, mely során a riboszómák felületén az mRNS nukleotid sorrendjének (kodon) megfelelõ aminósav sorrendû fehérje szintetizálódik. A szintézis iránya az mRNS-en 5’-3’. Transzlokáció: Olyan kromoszóma szerkezeti módosulás, melynek eredményeként kromoszóma szegmentumok egymáshoz viszonyított helyzete megváltozik. Elõfordulhat egy kromoszómán belül és különbözõ kromoszómák között. Triplet: A genetikai kód egysége. Három, egymást követõ nukleotidbázis, amely egy aminosavat, illetve lánckezdést vagy befejezést kódol. Triszóm: Sejt vagy egyed, melynek genomjában az egyik kromoszóma három kópiában van jelen (2n+1). tRNS: Transzfer RNS, az aminosavakat szállítja és felismeri a mRNS kódonját.
Univalens: Pár nélküli kromoszóma.
Vad típus: A gén eredeti formája, amely a természetes populációban a leggyakoribb. Variábilitás (változékonyság): Az örökítõ anyagnak az a sajátsága, hogy nagyfokú stabilitása ellenére képes megváltozni (mutáció, rekombináció). A genetikai változékonyság az evolúció és az élõvilág változatosságának az alapja.
Virion: Teljes, fertõzõképes vírus, mely a burokfehérjébe (capsid) csomagolva a vírus genomot (DNS vagy RNS) is tartalmazza. Viroid: Fehérjeburok nélküli (csupasz) 250-370 bp hosszúságú, egyszálas RNS molekula. Önálló replikációra képes, betegséget válthat ki. Visszakeresztezés: Az utód keresztezése valamelyik szülõével azonos genotípusú egyeddel.
W-kromoszóma: Ivari kromoszóma elnevezése a nõi heterogamétás taxonokban (pl. madarak, halak, lepkék). A ZW heterogamétás egyed a nõivarú.
X-kromoszóma: Az ivari kromoszóma elnevezése a hím heterogamétás ivarmeghatározási rendszerekben. Ezekben a nõi ivar a homogamétás (XX).
(XY)
Y-kromoszóma: Az ivari kromoszóma elnevezése a hím heterogamétás (XY) taxonokban. Az XY heterogamétás egyed a hímivarú.
Z-kromoszóma: Ivari kromoszóma elnevezése a nõi heterogamétás (ZW) ivarmeghatározási rendszerekben. Ezekben a hímivar (ZZ) a homogamétás. Zárt genetikai program: Az állatoknak a környezettõl független öröklött magatartása. Egy adott magatartásforma teljes kifejlõdéséhez szükséges valamennyi lényeges információ a génekben található. Zigóta-letalitás: Az ivarsejtek mûködését nem zavaró, de a zigótában vagy az embrióban letális hatású genetikai tényezõ. Zigóta (csírasejt): Különbözõ nemû ivarsejtek (gaméták) egyesülésébõl keletkezõ totipotens sejt, amely új egyed fejlõdésének kezdetét és a genetika fogalomszedet végét jelenti.
