GROTIUS
Joó András: A XX. század elejének biztonsági dilemmája: „Re t t e nt he t e t l e n”hadi f l ot t ák,a fegyverzetkorlátozás stratégiai kérdései és a hatalmi egyensúly 1906–1914 Az e l s ő vi l á g há bor útme ge l őz ői dős z a k na gy ha t a l mipol i t i ká j á na ka l a kul á s á tj e l e nt ős mértékben meghatározta az Anglia és Németország között kialakuló ellentét, amelynek há t t e r é be nf őké pp ahadiflottákat é r i nt ő na gy a r á ny úf e j l e s z t é s e ké sa z1890-e sé ve k t ől megmutatkozó német világpolitikai igények álltak. A két ország között ugyan 1898 és 1901 között még szövetségi tárgyalások is folytak, azonban ezek nem hoztak eredményt. London egyre inkább a korábbi nagy riválisok Franciaország és Oroszország felé tekintett, amelyekkel antant-megállapodásokat kötött. Ez utóbbiak mellett a britek 1902-ben szövetségesévé váltak a Távol-Ke l e túj ,f e l t ör e kvőha t a l má na k,J a pá nna k. A tengerek feletti uralom szempontjából, amelyet Nagy-Britannia már jó kétszáz esztendeje vindikált magának, st e l j e ss i ke r r e lme gi sőr z öt t ,aXX.s z á z a de l s őé ve i be nNé me t or s z á gtámasztott j e l e nt ő s kihívást. Sir Edward Grey1 brit külügyminiszter 1908-ban világossá is tette a német követ e l őt t ,hogya zEur ópa -központú világ sorsa többé-kevésbé ezen a kérdésen fordul meg.2 1909 tavaszán a német birodalom hivatalos sajtóorgánumai közé sorolt Norddeutsche Allgemeine Zeitung, a német–angol hadiflotta-versengés aktuális kérdéseivel foglalkozott. A cikk né há nyme g l e pőf e l ve t é s ti st a r t a l ma z ot t , s őt„ ne ve t s é g e s ne k”mut a t t abeazokat a „ pá ni ks z e r ű”f é l e l me ke t ,a me l y e kAng l i á ba nmutatkoztak (the navy scare). A briteknél a német veszély a cikkíró vé l e mé ny es z e r i ntol y a n„ f i xai de á vá ”vált, amely feleslegesen rontotta me gaké t ol da l úka pc s ol a t oka t .A „ f i xai de á t ól ”a z onba n–állította a cikk –Anglia könnyedén megszabadulhat, ha „ h a j landóságot mutat rá, hogy szövetségre lépjen” Németországgal. Mindez természetesen maga után vont volna egy hasonló elkötelezettséget Ausztria–Magyarország irányában, létrehozva így egy igen j e l e nt ősha t a l omma lr e nde l ke z ő kombinációt. Ennek a már egy ízben kudarcot vallott szövetségi elképzelésnek ugyanakkor a cikk s z e r z ője sem adott sok esélyt.3 A brit külügyminisztérium, a Foreign Office a maga 1
Grey, Sir Edward, Viscount of Fallodon (1862– 1933), brit liberális politikus, 1905– 1916-ban külügyminiszter. 2 Maurer, John H.: Arms Control and the Anglo-German Naval Race before World War I: Lessons for Today? In Political Science Quarterly, Summer 1997. vol. 112/2. 285. o. (továbbiakban: Maurer) 3 British Documents on the Origins of the War 1898– 1914.[1926– 1938] ed. G. P. Gooch, H. Te mpe r l e y .Hi sMa j e s t y ’ sSt a t i on e r yOf f i c e ,Lond on( t ov á bbi a k ba nr öv i dí t é s e :BD)VI .Nr . 169. 1909. április 2. –1898 és 1901 között több alkalommal folytak szövetségi viszony létrehozását c é l z ó,i l l e t ől e g ag y a r ma t ok a té sé r de k s z f é r á k a ti l l e t őt á r g y a l á s ok London ba n,e l e i nt eb r i t kezdeményezésre. A német– angol szövetségi tárgyalások kudarca a történetírók több nemzedékét f og l a l k oz t a t t a ,k öz ü l üks oka núg yt e k i nt e t t e kev é g üls i k e r t e l e nülv é g z ődöt tt á r g y a l á s ok r a ,mi n ta s z á z a dl e g na gy obbe l s z a l a s z t ot tl e h e t ő s é g é r e .A k on k r é tpr ób á l k oz á s oke l s ős or ba nané me tf é l rugalmatlansága és túlzott elvárásai miatt maradtak végül eredménytelenek, de a szövetség l é t r e j ö t t é n e kme g hi ús ul á s as z á mose gy é bt é ny e z őv e li sma gy a r á z ha t ó.A br i tpol i t i k a190 2-t ől i r á ny tv á l t o t t ,ne mk í v á ntmá r„ f é ny e se l s z i g e t e l t s é g ” -ben maradni. Berlinben ezt nem ismerték fel. Németor s z á gk é s őbbia g r e s s z í vdi pl omá c i a ima nőv e r e ié se r ő l t e t e t tüt e műf l ot t a pr og r a mj amá r önma g uk ba ns e mt e t t é kl e he t őv éak or á bbil é g k örhe l y r e á l l í t á s á t .Mi k öz be nané me tpol i t i k us o k zöme azt képzelte, hogy számos irányban könnyen találhat szövetséges partnereket (ez volt az ún. s z a ba dk é zpol i t i k a ) ,ne ml á t t á k ,hog ymi ndak or á bba ná t h i da l ha t a t l a nna kt ű nőa ng ol –orosz, mind az angol– francia ellentétek feloldását a Foreign Office-ba nl e he t s é g e s n e k ,s őtk í v á na t os na k tartották. Lásd: Ullrich, Volker: Die nervöse Grossmacht. Aufstieg und Untergang des deutschen Kaiserreichs 1871– 1918. S. Fischer Verlag. Frankfurt a. M. 1997. 203.o., Fröhlich, M.: Imperialismus: Deutsche Kolonial - und Weltpolitik 1880 bis 1914. Deutscher Taschenbuch
1
GROTIUS
r é s z é r őlrendkívül veszélyesnek tartott minden hasonló elgondolást. Sir Charles Hardinge4 nak , a brit külügyminisztérium helyettes államtitkárának megfogalmazása szerint Anglia, Németország és Ausztria kombinációja nem lett volna tartós, mivel „ eleve” ma g á ba n hordozhatta a németek „ európai dominanciáját ” .A vázolt nagyhatalmi konstellációnak tehát lehetett az is a következménye, hogy miközben Berlin pozíciói me ge r ős ödne k, Anglia e l s z i g e t e l ődi kés így –é r ve l tave z e t őbr i tdi pl oma t a–e l őbbva gyut óbbkül s őa g r e s s z i ó 5 áldozatává válik. 1909 februárjában a flottakérdés kapcsán angol–német megbeszélések zajlottak, amelyekr ő la kívülállók, bőve bbi nf or má c i ókhi á nyában, csak meglehet ős e nhomá l y oské pe ta l kot ha t t a k ,a tárgyalások általános közeledés e l őké s z ül e t e i ti sj e l e nt he t t é k, akár a flottakérdés megkerülésével. A Berlinben tárgyaló Hardinge va l ój á ba ne gy é r t e l művét e t t e ,hogyl é ny e g e s javulás a két ország viszonyában csak a ha j óé pí t é st e mpój á na kj e l e nt ősl a ssítása mellett következhet be. Grey és az ekkor kereskedelmi miniszter Winston Churchill is nagyon aggodalmaskodtak a német flottaprogram miatt. A német diplomácia célzatosan tartotta vissza az információkat, például azért, hogy szövetségesét, az Osztrák–Magyar Monarchiát „ neny ug t a l a ní t s a ”t úl z ot tmé r t é kbe n. Az angol–német feszültségen az említett tárgyalásoknak továbbra sem sikerült enyhíteniük. Londonban eluralkodott az a felfogás, hogy végzetesen lemaradtak Németországgal szemben. Nagy-Britannia tartott attól, hogy a világkereskedelemben elfoglalt helyét a j övőbe ne gy„ j obba ns z e r ve z e t t ”államalakulatnak kell átengednie.6 Aza múgyi sj e l e nt ő s félelmeket a pángermán-alldeutsch tervek is tovább fokozták. Nagy-Britanniát tehát a világban korábban élvezett kitüntetett szerepének elvesztése tartotta félelemben, stratégiai és gazdasági téren egyaránt. A legérzékenyebb ponttá, amelyen keresztül valamennyi ellentét konkrét artikulációt nyert, végül a flottakérdés vált. A büszke brit birodalom ugyanis nem t űr he t t e ,hogyt e ng e r iha t a l má ta ká rc s a kal e g ki s e bbmé r t é kben valamely más hatalom, vagy több nagyhatalom konstellációja tartósan felülmúlja. A kérdés kezelésére nyitva állt még természetesen a f e gy ve r z e t kor l á t oz á s i t á r gy a l á s ok l e he t ős é g e . London e bbe n a vona t koz á s b a n új r aé súj r ae r őf e s z í t é s e ke tt e t t ,e l őbb a z1907-ben megrendezett hágai leszerelési konferencián7 ,ma j d190 8ny a r á n,i l l e t ől e g1909-t ől1911-ig húzódó hosszas 8 próbálkozások során, végül az ún. Haldane-misszió keretében. Churchill szintén tárgyalt Verlag. München. 1994. 91– 93.o. (továbbiakban: Fröhlich), ill. Reynolds, David: Britannia Overruled: British Policy and World Power in the 20th Century. Longman. London, New York. 1991. 78.o. Hardinge, Sir Ch., Lord Penshurst (1858– 1944), brit diplomata és politikus, 1904-t ől1906-ig szentpétervári nagykövet, 1906-tól 1910-ig a külügyminisztérium állandó helyettes államtitkára (Permanent Under-Secretary). 5 BD VI. Nr. 169. 1909. ápr. 2. Hardinge margójegyzetei. 6 Tobisch, Manfred: Das Deutschlandbild der Diplomatie Österreich– Ungarns von 1908 bis 1914. {Erlanger Historische Studien. XVII. ed. Karl-H. Ruffmann, H. Rumpel}, Peter Land Europäischer Verlag der Wissenschaften. Frankfurt a. M., Berlin, Bern etc. 1994. 37– 40.o. (a továbbiakban: Tobisch) 7 Az 1907 júniusában megrendezett hágai békekonferencia, az ún. hágai békeértekezletek közül a má s odi k ,a ze l s ő r e1899-ben került sor II. Miklós cár kezdeményezésére. Az említett második k onf e r e n c i ac s e k é l ye r e dmé ny tk önyv e l he t e t tc s a ke l ,a l a pv e t őe nana g y ha t a l mie l l e nt é t e ké sa kapcsolódó leszerelési kérdések uralták. 8 Lord Haldane, Richard Burdon (1856– 1928), aki 1905-t ől1912-ig hadügyminiszter volt, 1912. február 8-tól, négy napon keresztül tárgyalt Berlinben. Haldane Göttingenben végzett, a német kultúra és filozófia szerelmese volt, személy ea l k a l ma sv ol tk e dv e z őbb t á r g y a l á s il é g k ör k i a l a k í t á s á r a ,ab r i tj a v a s l a t oki g e ns okl e he t ős é g e ta dt a kv ol nae g yBe r l i nr é s z é r ei se l f og a dha t ó 4
2
GROTIUS
Németországban 1912-ben és 1913-ban, végül 1914 tavaszának megbeszélései egy új enyhülési szakasz nyitányát is jelenthették volna, ám folytatásuk a világháború kitörése miatt már nem lehetett.9 Az ún. dreadnought-kérdés kapcsán még j obba ne l őt é r beke r ül ta ze g ész flottaépítési verseny hallatlan gyorsasága, a nna kbi z t ons á g ié ss t r a t é g i a ij e l e nt ős é g e .Aki bont a koz óf e gy ve r ke z é s i verseny végkifejleteként nemcsak a német hegemónia válhatott me g ké r dőj e l e z he t e t l e nné Európában, de Berlin a világtengerek feletti uralom után is kinyújthatta a kezét. A britek 1905 októbe r é be n újt í pus ú ha di ha j ótboc s á t ot t a k ví z r e .Őf e l s é g e Dreadnought, azaz „ Re t t e nt he t e t l e n”né vr eke r e s z t e l thadihajója –a me l y r őle gyúj ,mi nde na ddi g i ná lgy or s a bb é s na gy ob bt űz e r őve lr e nde l ke z ő ha j ót í pus ka pt a a ne vé t – hamarosan amolyan státusszimbólum lett a nagyhatalmi versengésben. A németek hasonló típusú hadihajók gy á r t á s á bake z dt e k,í gyat e nge r iha de r őt e ki nt e t é be n as z á mbe l i ,kva nt i t a t í v ve r s e ng é s mellett megjelent a mi nős é g ij e l l e g ű,kva l i t a t í vr i va l i z á l á si s .A br i tf öl é ny s z á ms z e r ű fenntartása az 1889-ben meghirdetett ún. Two-Power Standard-elv követésén alapult, amely szerint a brit hadiflotta erejének meg kellett haladnia legalább két további európai hatalom összes erejét. Az Admiralitás a fejlesztések megajánlása és finanszírozása körüli ér de ke gy e z t e t é s e ks or á ne r r őla za l a pr ólki i ndul vaf og a l ma z t ame gi gé ny e i t .Ac s a t a ha j óké s cirkálók tekintetében 1908-ig eztaf öl é ny ts i ke r ül ti sme g őr i z ni, a dreadnought-típusú hajók megjelenése után azonban a kívánt arányt már nem lehetett fenntartani. Az 1906-tól kormányzó Liberális Párt –e l s ődl e ge s e nköl t s é g ve t é s iokokból–nem kívánta folytatni a korábbi fegyverkezési politikát, a német fejlesztések ellenszerét inkább a nagyhatalmi e gy üt t működé súj a bbf or má i ba nvé l t eme g t a l á l ni .1912-t őlChur c hi l l ne k,a kia ze l őz őé v t ől ke z dvea zAdmi r a l i t á sEl s ő Lor dj a ké ntt e vé ke ny ke de t t ,má rme g ke l l e t te l é g e dni ee gy bármely más nagyhatalom flottaerejéhez viszonyított 60%-os fölénnyel. 1914-ben a britek 19 mode r n„ r e t t e nt he t e t l e n” bi r t okos a i n a k mondha t t á k ma g uka t , miközben további 13 dreadnought állt építés alatt. A német flotta ugyanekkor összesen 13 ilyen hajóval 10 rendelkezett, és hét da r a bá l l taha j óé pí t ődokkokba n. Mindehhez hozzá kell azonban számítanunk, hogy Nagy-Britannia, kiterjedt gyarmatbirodalma miatt, flottáját nem állomásoztathatta kizárólag hazai vizeken, így a németek ereje valóban komoly aggodalmakra adhatott okot. A dreadnought típusú hajók a nagyhatalmi stratégiák és célok, va l a mi nta ze l r e t t e nt é s iké pe s s é gs z e mpont j á bólna gy j á bólol y a nj e l e nt ős é ggel bírtak, mint j óva lké s őbb,ahi de g há bor úskor s z a kba n as t r a t é g i a ia t omf e gy ve r e k,e z tas z e r e püke t a z onba ne zut óbbi a kná lc s a kj óva lr övi de bbi de i g ,mi nt e gy15e s z t e ndőnke r e s z t üls i ke r ül t me g őr i z ni ük.Az1920-a sé ve kt őlat e ng e r a l a t t ié sal é g iha dvi s e l és olyan óriási ütemben f e j l ődt e k,hogya„ r e t t e nt he t e t l e ne k”j e l e nt ős é g ena gy mé r t é kbe nc s ökke nt . A né me ti nvá z i ól e he t ő s é geAng l i ae l l e naz angol köz vé l e mé nye l őt tne mt űntt e l j e s e n irr e á l i se s he t ős é g ne k,a brit politikusok így arra törekedtek, hogy minél szorosabb kapcsolatokat ápoljanak antant-partnereikkel,l e g f őké ppe nOr os z országgal. 1909 áprilisában a német Külügyi Hivatal mindazonáltal egy angol–né me te gy e z s é gg ondol a t á va lr ukkol te l ő. Az a j á nl a tl é ny e g ea z vol t ,hogy né me tr é s z r ől ha j l a ndóa kl e nné ne k korlátozni a flottafejlesztést, cserébe viszont azt az ígéretet várták Angliától, hogy semlegességet tanúsít
kompromisszumra. Haldane, mindemellett, hadügyminiszterként számos olyan reformot hajtott végre a hadsereg felép í t é s é be n,a me l ye gy Né me t or s z á ge l l e n i ,k é s őbbif e l l é pé st e k i nt e t é b e n rendkívül hatékonynak bizonyult. 9 Maurer, 286. o. 10 Palmer, Alan: The Penguin Dictionary of Modern History 1789– 1945. Penguin Group. London, New York etc. 1983. 102. ill. 291.o. (a továbbiakban: Palmer)
3
GROTIUS 11 minden kontinentális háború esetében. A Western Department ve z e t őj e ,Ey r e Cr owe azonnal elutasította az egyezség gondolatát, az említett feltételek ugyanis megkötötték volna az angol kormányzat kezét akkor is, ha német agresszió következik be Franciaország vagy Or os z or s z á ge l l e n.Ké thé t t e lké s őbbHa r di ngei sha sonló szellemben nyilatkozott kime r í t ő r é s z l e t e s s é g űme mor a ndumá ba n( Memorandum on the Possibility of War).
Berlinben feltétlenül óhajtottak valamiféle megegyezést Angliával, ámde olyan feltételeket szabtak, ame l y e ka l a pj á nLondons z e me ie l őt tol y bát űnt ,hogyNé me t or s z á ga ká rEurópa sorsának „ egyedüli meghatározójává”válhat. A Be r l i nbőlé r ke z őj e l e nt é s e kme g e r ős í t e t t é ka Foreign Office-t abban is, hogy Németországra és Ausztria-Magyarországra úgy tekintsenek, mint egy stratégiai szempontból egységes blokkra, amibőla zi sköve t ke z e t ts z á mukr a ,hogya hadiflotta-versengésben tett esetleges né me te ng e dmé ny e ké r t é ké bőll e vont á kaMona r c h i a fejlesztéseit. Ausztria és Németország dreadnought-fejlesztéseinek egységes befagyasztása 12 lett volna v a l óba nüdvöz l e ndő. Mialatt London szívesen vette volna, ha sikerül elérni a német flottaprogram leállítását vagy a nna kj e l e nt ősl a s s í t á s á t ,c s e r é bene m vol tha j l a ndóané me t e ks z á má r ame g f e l e l őpolitikai ellentételezést felkínálni. Bernhard von Bülow13 német kancellár különben is arra kívánt törekedni, hogy ne csak egy flottaegyezmény szülessen a két ország között, hanem általános értelemben vett politikai közeledés induljon meg.14 Hardinge maga aligha számolt komolyan e gyné me tt á ma dá s s a lAng l i ae l l e n.Ami t őla za ng olpol i t i kal e g i nká bbt a r t ot t ,ne m any í l t német agresszió volt, hanem az, hogy a flottafejlesztésekben hosszabb távon alulmaradva, e l őbbva gyut óbbNé me t or s z á g t ólf ügg őhe l y z e t bej ut ha t ,mi ntva l a mi„ t e nge r iAus z t r i a ” , ahogyan ezt az egyi k na gy t e ki nt é l y ne k ör ve ndő angol újságíró15egy ízben találóan megjegyezte. A német javaslat megfeneklett, de még számos kísérletet tettek Anglia és Németország e gy má s hozt ör t é nőközelítésére. Bizonyos mértékig ké s őbbs i ke r ül tis a brit gyanakvást j e l e nt ős e nenyhíteni.16 A német flottafejlesztések mögött politikai szándékok húzódtak meg. Az új német flotta atyja Alfred von Tirpitz17 a dmi r á l i ss z e me ie l őt t a br i t vi l á g bi r oda l omma le gy e nr a ng ú Né me t or s z á gké pel e be g e t t .A c é ls z e r i nt e ,é sa zőtf e l t é t l e nt á mog a t á s á r ólbi z t os í t óI I . Vi l moss z e r i nti s ,há bor úné l küli se l é r he t ől e t tvol na .Ti r pi t zne m ki s e bbc é l tt űz öt tki ,mi nt közel hatvan modern hadihajó megépítését,mi köz be nne ms z á mol tke l l őké ppe na za g r e s s z í v f l ot t a pol i t i ká te l l e nz őbe l s őe r őkke l .Af l ot t a ve r s e ny ne kne mc s upá nNé me t or s z á g ba nvol t a k ellenfelei. A brit liberálisok, és élükön Lloyd George, sem látták úgy, hogy a korábban é l ve z e t tna gy ha t a l mis t á t us zme g őr z é s é he zki z á r ól a gaköl t s é g e sf e j l e s z t é s e ke nke r e s z t ül vezethet az út, 1906-tól kezdve fokozatosan meg is kurtították az Admiralitás részére Crowe, Sir Eyre (1864– 1925), brit államférfi és diplomata, aki szorgalmazta a németellenes politikát a Foreign Office-ban. 12 BD VI. Nr. 174. 1909. április 16. ill. uo. Nr. 175. április 17. 11
13
14
15
16
17
Bülow, Bernhard von, herceg (1849– 1929), birodalmi kancellár és porosz miniszterelnök 1900 ok t óbe r é t ől1909j ú l i u s á i g . Die große Politik der Europäischen Kabinette 1871– 1914. Sammlung der Diplomatischen Akten des Auswärtigen Amtes, [1922– 1927] ed. J. Lepsius, A. Mendelssohn-Bartholdy & F. Thimme. Deutsche Verlagsgesellschaft für Politik und Geschichte. Berlin. XXVIII. Nr. 10 298. 1909. április 20. Chirol, Valentine (1852– 1929), publicista és utazó, 1872-t ől 18 76 -ig a Foreign Office t i s z t s é g v i s e l ő j e ,18 92-ben kinevezték a Times berlini tudósítójává. Wedel, Oswald H.: Austro– German Diplomatic Relations 1908– 1914. Stanford University Press, Ca. –Oxford University Press. London. 1932. 111.o. Tirpitz, Alfred von (1849– 19 30) ,n é me ta dmi r á l i s , af l ot t a f e j l e s z t é sf ős z or g a l ma z ó j a .
4
GROTIUS
folyósítandó összegeket. A biztonsági és költségvetési dilemmák feloldásához ugyanakkor ki kellett küszöbölni a németek irányában mutatott rugalmasságnak az antant-e gy üt t működé s re gyakorolt esetleges nem kívánt hatásait. A Franciaország és Oroszország felé kiépített, még ne m ke l l őké ppe ns z i l á r d ka pc s ol a t ok köl c s önha t á s á ból e r e dő koc ká z a t ok miatt ugyanis könny e ne l őa dódha t ot tvol na ,hogya zor os z ok,va gya ká raf r a nc i á k úgyé r t e l me z i ka Berlinnel folytatott leszerelési tárgyalásokat, hogy azokon nem csupán harci naszádok számának csökkentését rögzítik, hanem politikai barátkozás is indul, esetleg visszatérés történik a korábbi szövetségi elképzelésekhez.18 Az 1908-a se s z t e ndőa za ng ol –német ellentét szempontjából a leginkább feszültségekkel t e r he s ne kt e ki nt he t ő.I I .Vi l mosmi nd e nf a j t akompr omi s s z um e l őle l z á r kóz ot te kkor .A b rit diplomácia még Ausztria–Ma gy a r or s z á gköz ve t í t ős z e r e pé r ei ss z á mí t ot t , valamint arra, hogy 19 af l ot t a pr og r a m né me t or s z á g ie l l e nz ői ne kt á bor ame ge r ős ödi k. Brit szempontból al e g f őbbké r dé se kkora zvol t, hogy vajon sikerül-e rávenni Berlint, hogy egyre nagyobb mé r vűf l ot t a é pí t é s ipr o g r a mj á tlegalább valamelyest lassítsa. A brit uralkodó, VII. Edward 1907 nyarán felvetette, hogy kölcsönösen állítsák l eana gy mé r e t űc s a t a ha j ók építését, vagy legalább csökkentsék a megépíteni kívánt hajók számát, de II. Vilmos császárnál süket fülekre talált. A flottakérdést ez a tárgyalás is –mint sok hasonló, amely még követte –megoldatlanul hagyta.20 Ami Németország szövetségesének, a Habsburg Monarchiának a kérdésben játszott szerepét illeti, Ferenc Ferdinánd trónörökösr őlt udnil e he t e t t ,hogy a zos z t r á k-magyar hadiflotta 21 me ge r ős í t é s é ne ké smode r ni z á l á s á na ke gy i kl e g f őbbhí veé se l őmoz dí t ój a . Anglia számára nem volt kívánatos, hogy a Monarchia élén a közeli j övőbe no l y a nur a l kodóá l l j on,a ki ne k nézetei ebben a stratégiai kérdésben egyeznek II. Vilmoséival. Félelmeiket fokozta, hogy a bé c s ikor má ny z a tmá r1908de c e mbe r é be ne l ői r á ny oz t ahá r om na gy mé r e t ű,hús z e z e rt onn á s csatahajó hadrendbe állítását. Ez utóbbiak megjelenése a Földközi-tenger vizein fennálló hatalmi egyensúlyra komoly hatással lehetett, s akár azt is szükségessé tehette, hogy a brit hadiflotta északi-tengeri pozícióit gyengítse az említett egyensúly helyreállításának érdekében.22 Az aggodalmakat tovább fokozta, hogy 1909 májusában, Bécsben elhatározták, a dreadnought-típusú hadihajók építés é ne k ké r dé s é ta z os z t r á k, i l l e t ől e g a ma gy a r t ör vé ny hoz á s taköz ösha dügy iköl t s é g ve t é sme g s z a va z á s á ná lké pvi s e l ő delegációk elé viszik. A Foreign Office-ban úgy látták, hogy a flottafej l e s z t é s e kköve t ke z t é be nme ge r ős ödő 23 osztrák-ma gy a rt e nge r ie r ővé g ülanémet flotta „ egyik további divíziója”lesz. Az új osztrák–magyar hadihajók –mint említettük –felvetették annak szükségességét is, hogy az addiginál jóval több brit dreadnought állomásozzék a Földközi-tenger vizein. Ebben Maurer, 286– 291. o. Kiste, John Van der: Windsor and Habsburg: The British and Austrian Reigning Houses 18481922. Alan Sutton. Gloucester. 1987. 125-128. o. ill. BD V. Appendix IV. Memorandum. 1908. augusztus 16. 20 Schmitt, Bernadotte E.: England and Germany 1740– 1914. Princeton University Press –Oxford University Press. London. 1916. 184.o. 21 Sondhaus, Laurence: The Naval Policy of Austria-Hungary 1867-1918: Navalism, Industrial Development, and the Politics of Dualism. Purdue University Press. West Lafayette, Ind. 1994. 170-184. o. (továbbiakban: Sondhaus) 22 Woodward, E. L.: Great Britain and the German Navy. Rank Cass & Co. Ltd. Edinburgh – London. 1964. 222. o. (továbbiakban: Woodward) 23 BD VI. Nr. 178. 1909. május 3. ill. Wilson, Keith: Isolating the Isolator. Cartwright, Grey and the Seduction of Austria-Hungary 1908– 1912. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 35. 1982. 175. o. Appendix Nr. 3. 18 19
5
GROTIUS
a tekintetben tanácsos volt a franciákkal valamilyen egyezségre jutni, amely szerint Anglia hadihajói zömét a La Manche-csatorna térségében állomásoztathatta, míg a franciák többet vállaltak volna magukra a Földközi-tengeren.24 A brit Admiralitás egyébként meg volt gy őz ődvea r r ól ,hogyaMona r c hi afejlesztéseit Németország inspirálta. Amikor az osztrák– magyar hadügyminisztérium tengerészeti szekciójának (Marinesektion)ké pvi s e l őj eBe r l i nbe utazott, a brit titkosszolgálat nem mulasztotta el, hogy a szóban forgó személy minden lépését figyelemmel kísérje. Tovább növelhette a brit aggodalmakat, hogy 1910 végére a delegációkban tapasztalható ellenállást is sikerült leküzdeni. Tisza István például, aki korábban hevesen ellenezte a flottafejlesztési terveket, végül szintén me ggy őz he t őne k bizonyult.25 Bécsben biztosra vették, hogy a dreadnought-ha j óké pí t é s é ne ke l s őköl t s é g ve t é s i részleteit a delegációk még az 1910-es év végéig jóváhagyják. A kérdésr őlkor á bba n,az okt óbe r iü l é s e ke ni st á r gy a l t a k,a mi dőnme l l e s l e gké ti l y e nt í pusú hadihajó építése már folyamatban volt.26 A brit admiralitás azonban nem várta meg, amíg a Monarchia bonyolult a l kot má ny os s t r ukt úr á i n be l ülme g t e r e mt ődik a konszenzus a modern hadihajóépítés f i na ns z í r oz á s á ti l l e t őe n.Reginald McKenna,27 a brit Admiralitá se l s ől or dj a ,má r1909 júliusában bejelentette, hogy a hadit e ng e r é s z e te l ői r á ny z ot tkont i ngensét további négy c s a t a ha j óva lbőví t e nike l l , Ausztria–Magyarország tervezett fejlesztései miatt. A fegyverkezési verseny Nagy-Britannia és Németország között egyre j e l e nt ős e bbméreteket öltött, a t e ng e r i ha de r őkben történt legkisebb változás is súlyos biztonságpolitikai megfontolásokat vetett fel, és rendszerint újabb költségvetési keretek mozgósítását tette szükségessé. Anglia, pontosabban a kormányzó Liberális Pá r tl e g t öbbve z e t őj eugy a na kkor hajlott a megegyezésre,s őtLl oy dGe or gema g aúgyvé l t e ,hogyNa gy -Br i t a nni a„ l á z a s i gy e ke z e t e ”a r r a ,hogyr i vá l i s á taha di ha j óks z á má ti l l e t őe nt úl s z á r ny a l j a ,va l ój á ba nc é l t a l a n és kontraproduktív. Bármekkorára növelte ugyanis a flotta erejét az Admiralitás –vélekedett Lloyd George –, azzal csupán lendületet adott más európai hatalmak fejlesztési szándékainak, miáltal a brit pozíciók még tovább gyengülhettek.28 Berlin ezalatt a flottafejlesztések folytonos gyorsításával szer e t t e vol na ma gá ta l e he t ől e g ke dve z őbb alkupozícióba juttatni. Mindezeket tekintetbe véve, a Monarchia néhány új hadihajója adott e s e t be ndönt ős úl l y a le s he t e t tl a t ba. A triesti Stabilimento Tecnico már jóval a delegációk ha t á r oz a t ae l őt te l ke z de t té pí t e ni két dreadnought t í pus úha di ha j ót ,me l y e kr őlc s a kké s őbb derült ki, hogy nem eladásra készültek, hanem állami megrendelésre. A hadihajógyártásban érdekelt vállalatok, így a már említett Stabilimento Tecnico, aŠkodaMűve ké sacsehországi Wi t t kowi t zMűve kegyaránt az osztrák Rotschildok által biztosított pénzügyi háttér mellett végezték munkájukat, a kilátásba helyezett állami megrendelésekkel a zsebükben aligha volt nehéz megszerezniük a kívánt kölcsönöket.29 Ami a za n g ol ok be l s őe l l e nt é t e i ti l l e t i ,az újabb é s új a bb ha j ó é pí t é s it e nde r e k r ől Né me t or s z á g bólé r ke z őhí r e kna gyny ug t a l a ns á gotke l t e t t e k,é se gy út t a lpol i t i ka ivá l s á g ot indukáltak. 1909-be nmé gva l a me nny ipol i t i ka ie r őe gy e t é r t e t ta bba n,hogyné gyna gy mé r e t ű hajó hadrendbe állítása szükséges, amikor azonban mindennek költségvonzatai is napvilágot láttak, j e l e nt é ke nye l l e ná l l á sbont a koz ot tkiané me tf e j l e s z t é s e kr evá l a s z ulé pí t e ndőúj a bb 24
Woodward, 244– 245. o.
25
Sondhaus, 193– 195. o.
26
Uo. ill. lásd még Redlich, Joseph: Das politische Tagebuch Joseph Redlichs 1908– 1919. I– II. ed. Fritz Fellner. H. Böhlaus Nachf. Ges. M. B. H. Graz, Köln. 1953. 71.o. McKenna, Reginald (1863– 1943), brit államférfi, az Admiralitás fejeként a flotta-fejlesztés ös z t önz ő j e .
27
28
Maurer, 288– 289. o.
29
Woodward, 257. ill. 379– 380. o.
6
GROTIUS
két dreadnought-al s z e mbe n.A köve t ke z őé vibüdz s é ben a szociális és jóléti kiadások növe l é s é ti se l ői r á ny oz t aakormányzat, s ezeket nem kívánták a flottafejlesztések miatt félresöpörni. Winston Churchill egyik szellemes megjegyzése szerint a hadihajók körül folyó a l kudoz á s b a nvé g üls a j á t osmódonmi nd i ga„ na va l i s t á k”ke r e ke dt e kf e l ül :„ a zAdmi r a l i t á s hat hajót követelt, a gazdaságiak [the economists] négyet ajánlottak: és végül nyolcban egyeztünk meg” .A kabinetben, a törvényhozásban és egyéb területeken is fellángoló vitában végül az osztrák–magyar dreadnought-építések dönt őé r vké nts z e r e pe l t e ka mellett, hogy a magasabb keretszámot fogadták el. A nyilvánosság a vitát élénk figyelemmel kísérte, a né z e t e kme g l e he t ős e nhe ve s e nc s a pt a kös s z eas a j t óba né sapa r l a me nt be n.Egy e spa r l a me nt i ké pvi s e l ők ,a ki kaha j óé pí t é s be né r dekelt választókerületeket reprezentálták, nem állhattak e l l e na„ na va l i s t á k”ke dve z őa j á nl a t a i na k,a mi kora zá ga z a tot komoly recesszió sújtotta.30 A br i tdi pl o má c i ae gy e ské pvi s e l őiaf l ot t a ké r dé ska pc s á nj e l e nt őskül pol i t i ka ii r á ny vá l t á s l e he t ős é g é t ő ltartottak, ezért többen –í gypé l dá ulas z i g e t or s z á g otSz e nt pé t e r vá r onké pvi s e l ő Sir Arthur Nicolson31 –gyorsan azzal a javaslattal hozakodtak e l ő,hogyvá l t oz t a s s á ká ta z orosz–angol antantot valódi szövetséggé. Londonban azonban nem látták az orosz–angol viszony európai vonat koz á s a i tol y a nny i r a dönt ős úl y úaknak, hogy a javasolt, nagyobb mé r t é kűe l köt e l e z e t t s é gi ndokol t na kt űnj é k.Azor os zpol i t i kae köz be ns a j á ts z a ká l l á ra akart megoldásokat keresni és megegyezni Berlinnel a bagdadi vasútvonal, illetve az északperzsiai gazdasági érdekek tekintetében. A briteknek valóban óvatosnak kellett lenniük, mert 32 1910-t őla zor os zf ővá r os ba nj e l e nt ős e nme g vá l t oz ot tapol i t i ka is z é l j á r á s . A berlini brit követ és a Foreign Office ve z e t őt i s z t s é g vi s e l őiis arra hívták fel a figyelmet, hogyaf l ot t a ké r dé s be nNé me t or s z á g g a lke r e s e t tbá r mi l y e nkompr omi s s z um könny űs z e r r e l elszakíthatja az antant kooperációt egyben tartó szálakat. Amikor Lord Haldane brit hadügyminiszter 1912 februárjában a flottakérdés átfogó rendezését célzó tárgyalások végett Berlinbe érkezett, a londoni külügyminisztérium, valamint a berlini és párizsi követek a színfalak mögött minden erejükkel azon voltak, hogy valamiképpen meghiúsítsák a két or s z á g köz öt t i me ge gy e z é s t . A f r a nc i a f ővá r os ból a z ot t a ni köve t sajátos „ há t t é r t e vé ke ny s é gé ne k”e r e dmé ny e ké ntr övi de s e nj e l z é s e ki sé r ke z t e kLondonba ,a me l y e k j e l e nt ős e bbe ni sc s ökke nt he t t é k abr i tt á r gy a l óf é lkompr omi s s z umké s z s é gé t .Köz be na z Admiralitás is hallatta hangját. Míg 1908-ban a német fél rugalmatlanságán bukott meg mindenfajta megegyezési kísérlet, 1912-r eaké pl e tj e l e nt ős e nmódos ul t .Ti r pi t za dmi r á l i sé s Vi l mosc s á s z á rg r a ndi óz ust e r ve i ne khi r t e l e nj e l e nt ősha z a ie l l e nz é ket á ma dt ,mi nde ne ke l őt t a német kancellár Theobald von Bethmann Hollweg33, valamint –é se za l i g hame g l e pő–a bi r oda l mipé nz ügy mi ni s z t é r i umna ka zá l l a mki nc s t á rügy e i ts z í vükönvi s e l őve z e t őir é s z é r ől . Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy ekkor egy stratégiai megállapodás feltételei a két f é lbe l s őpol i t i ka ihá t t e r é ti l l e t őe na korábbiaknál jóval ke dve z őbbek voltak, viszont a brit külkapcsolatok tágabb összefüggéseit tekintve – amelyet a Foreign Office markánsan
30
Crampton, R. J.: The Hollow Detente. Anglo– German Relations in the Balkans, 1911– 1914. George Prior Publishers, Humanities Press Inc. London –Atlantic Highlands, New Jersey. 1981. 3– 4. o.
31
Nicolson, Sir Arthur (1849– 1928), brit diplomata, 1906– 1910-ban szentpétervári követ, 1910-tól 1916-ig a Foreign Office állandó helyettes államtitkára (Permanent Under-Secretary). Steiner, Zara S.: Britain and the Origins of the First World War. Macmillan Press Ltd. London, New York, Dublin etc. 1977. 90– 91. o. ill. Redlich, 47. o.
32
33
Bethmann Hollweg, Theobald von (1856– 1921), német politikus, 1905-ben porosz belügyminiszter, 1909 júliusától birodalmi kancellár, külügyminiszter és porosz miniszterelnök.
7
GROTIUS
elutasító álláspontja jól jelzett –éppen elle nke z ő vol tahe l y z e t ,e l s ős or ba na hatalmi 34 e gy e ns úl yj e l e nt őse l t ol ódá s á t ólé sa ze l s z i g e t e l ődé s t őlva l ól ondonif é l e l me kmi a t t . A fegyverkezési kérdésnek a fentiekben ismertetett kit űnt e t e t tj e l e nt ős é g űt e r ül e t é n,az angol-német flottaversengést illetőe n,me g mut a t koz t a ka z oka zé r de ke k,e r őha t á s ok,a me l y e k dönt ő mé r t é kbe n be f ol y á s ol t á ka ze l s ő vi l á g há bor úe l őe s t é j é n ki r a j z ol ódó ha t a l mi konstellációt. Fontos azonban itt megjegyeznünk, hogy ez a konstelláció még magában hor doz t aa zá t r e nde z ődé sl e he t ős é g é t .A f r a nc i a –orosz szövetség és a Németország és Ausztria–Magyarország által repre z e nt á l tke t t őss z öve t s é gköz öt tNagy-Britannia számára – az antant-megállapodások és 1904 óta követett politikája ellenére –még nyitva állt a l e he t ős é g ,hogya dot te s e t be namé r l e gny e l vé ne ks z e r e pé tj á t s s z aana gy ha t a l mis z í nt é r e n. 1914 tavaszán, néhány hóna ppa lavi l á g há bor úki t ör é s ee l őt tLondon még mindig elzárkózott attól, hogy az antant-megállapodások helyébe valódi szövetség megkötését léptesse, Franciaországgal és Oroszországgal. Miközben a flottaverseny Anglia számára a központi kérdés, nem feledkezhetett meg ázsiai és távol-ke l e t ié r de ke i r ől ,aköl t s é g ve t é skor l á t a i r ólé s természetesen olyan, e gy r eé g e t őbbévá l ópr obl é má kr óls e m,mi ntpé l dá ula zí rké r dé s .Ab r i t diplomácia ekkor kompromisszumkészebbnek mutatkozott, mint valaha. 1914 januárjában Lloyd George –akkor pénzügyminiszterként –ny i l vá nva l óvát e t t e ,hogyat e ng e r iha de r ő t ová bbif e l f e gy ve r z é s é r ee l ői r á ny z ot ts úl y osös s z e g e ke tc s ökke nt e nike l l ,e nne ke gy e t l e n igazán járható útja pedig egy a németekkel kötött megállapodás lehet. Churchill hajlandó volt már beérni egy 40 százalékos e l őnny e labr i tf l ot t aj a vá r aané me t t e ls z e mbe n.Noha konkrétabb eredmény nem született,al é g körmé g i sj a vul t .Londonne ma dot te gy é r t e l mű garanciákat háború esetére sem a franciáknak, sem az oroszoknak, jóllehet Párizst 35 bi z t os í t ot t a ,hogy „ i g a z s á g t a l a n” t á ma dá se s e t é ns e g í t s é g é r es i e t . A német kancellár, Bethmann Hollweg a Haldane-misszió óta abban reménykedett, hogy semlegességi e gy e z mé ny thoz ha tt e t őa l áa za ng o l okka l ,e nne ké r de ké be nr a di ká l i se nge dmé ny e kr eis készen állt a flottaprogram tekintetében. London talán egy l e he t ős é ge ts z a l a s z t ot te l ,a mi dőn ne mi s me r t ef e lke l l őké ppe n,hogyané me tka nc e l l á r ba ns z öve t s é g e s r el e l he t ,se l é r he t ia német fejlesztések alapos visszafogását. 1912-ben még viszonylag sokat elérhettek volna, ké s őbb a z onba n né me tr é s z r őlke z dt e kf e l t é t e l e ke ts z a bni ,í gy pé l dá uls z e r e t t e k vo l na legalább valamiféle semlegességi ígéretet kicsikarni.36 Haaf e gy v e r ke z é s ive r s e nyna gy ha t a l mir e l á c i óka té r i nt ővona t koz á s a i t ólel is tekintünk, konstatálnunk kell, hogy egy mennyiségi kor l á t oz á s oka tr ög z í t őe gy e z mé nyl é t r e j öt t e ,a me l y af e j l e s z t é s e ks z á ms z e r űr ög z í t é s é ve lgaranciát adott volna kvantitatív szempontból, a t e c hni ka iúj í t á s ok ny omá nj e l e nt ke z ő kva l i t a t í v,mi nős é g iki hí vá s oka taligha küszöbölte volna ki. Éppen úgy, amint j óva lké s őbb,ahi de gháború idején, 1972-ben aze l s őSALTs z e r z ődé sr e nde l ke z é s e i ne kme g f e l e l őe nöt évre befagyasztották ugyan az interkontinentális ballisztikus rakéták rögzített indítóállásainak számát, de nem gördítettek akadályokat olyan új í t á s oke l é ,mi ntat öbb,kül önc é l r ai r á ny í t ha t ót öl t e t e tt a r t a l ma z óvi s s z a t é r őe gy s é gg e l (MIRV –multiple independently targetable re-entry vehicle) felszerelt ballisztikus rakéták. A MI RVl e he t ővét e t t e , hogy egyetlen interkontinentális ballisztikus rakéta egyszerre akár több célpontot is támadhasson. A kvalitatív fegyverkezési versenyek természetét az 1950-es évek végén Samuel P. Hunt i ng t onvi z s g á l t a ,sas z á ms z e r űa da t oka ti sme s s z e me nőe ne l e mz őkut a t á s a is or á na r r aa Maurer, 295– 298.o. Renouvin, Pierre: Histoire des relations internationales. vol. III. De 1871 à 1945. Hachette. Paris. 1994. 294– 295.o. 36 Mommsen, Wolfgang J.: Der autoritäre Nationalstaat: Verfassung, Gesellschaft und Kultur im deutschen Kaiserreich. Fischer Taschenbuch Verlag., Frankfurt a. M. 1990. 250– 252. o. 34 35
8
GROTIUS
következtetésrej ut ot t ,hogykva nt i t a t í v ve r s e ny na gy obb va l ós z í nűs é gge lve z e thá bor ús konf l i kt usk i r obba ná s á hoz .A„ kva nt i t a t í vma r a t onif ut á s ”s or á nugy a ni sa ze gy i kf é l ,é r e z ve e r őf or r á s a i na k gy e ng ül é s é té sl e ma r a dá s á t ,könny e n a pr e ve nt í v há bor úe s z köz é h e z 37 nyúlhat. A me ge l őz ő ka t ona it á ma dá sl e he t ős é g ef e l me r ül he t e t tugy a n,á mi l y e nr ea z angol–német viszonylatban, biztos szövetségesek hiányában, gondolni sem lehetett. Ang l i á na ke l s ős or ba n a br i tvi l á g b i r oda l om e gy be nt a r t á s a ,ana gy ha t a l mir i vá l i s okka l szembeni megóvása volt a célja, ehhez a Távol-Ke l e t e nvol ts z öve t s é ge s e ,af e l t ör e kvő Japán. Japánnak azonban a németekkel szemben nem nagyon lehetett hasznát venni, miközben London ódzkodott a hármas antant keretei közül kilépni, és politikájának kontinentális dimenziókat adni. Tirpitz admirális mindemellett számolt egy a még nem ke l l őké ppe nki f e j l e s z t e t tné me tf l ot t ae l l e nime g e l őz őc s a pá s s a l .A né me tha di t e ng e r é s z e t f őpa r a nc s nokaol y a ne r ől é t r e hoz á s á tkí vá nt ae l é r ni ,a me l y ,hane mi sgy őz e de l me s ke dhe t e t t a ze r ős ,gy akorlott és századok óta sikeres brit hadiflotta felett, mégis annak érzékeny veszteségeket okozva kikényszeríthetett politikai engedményeket. Ezt az állapotot 1914 és 1915t á j á nvé l t ee l é r he t őne k. Huntington elemzése mutat rá arra is, hogy a mennyiségi versenynél a pszichológiai t é ny e z ők,a g e r j e s z t e t tf é l e l me k na gy obb s z e r e pe tj á t s z a na k, mivel az egyre nagyobb köl t s é g ve t é s it e r he ke t ké pvi s e l őf e j l e s z t é s e ke t a kor má ny okna ki ndokol ni uk ke l la köz vé l e mé ny e l őt t .A mi nős é g iúj í t á s ok vi s z o nt–érvelt Huntington –túl azon, hogy á l t a l á ba ne gy s z e r r ej e l e nt ke z t e k,r e nd s z e r i ntr övi de bbt á vonbe hoz ha t óa kna kt űnt e k,í gyn e m i ndokol t á k me g e l őz ő há bor ús t e r ve k ki munká l á s á t .A ve r s e ng é ss or á n a me g bi l l e nt e gy e ns úl yhe l y r e á l l í t á s á hozva gyt ov á bbime nny i s é g ié smi nős é g if ejlesztéseken, vagy új szövetségi kapcsolatok kialakításán át vezethet az út. Paul Kennedy a politikai e r e de t ma gy a r á z a t othe l y e z ie l őt é r beaf e gy ve r ke z é s ive r s e nyoka i ti l l e t őe n, rámutatva arra, hogy a f e gy ve r ke z é smög öt tme g húz ódó t é ny e z ők f i gy e l e mbe vé t e l e nélkül, a pusztán s z á ms z e r űe gy e z ke dé ss z üks é g ké ppe nz á t ony r af ut .38 Az angol–német flottaversengés fentebb bemutatott jellegzetességei valóban azt mutatják, hogyana gy ha t a l mié r de ke kne kme g f e l e l ő,hos s z a bbt á voni sgy ümöl c s öz őpol i t i ka ia l ku, vagy egy s z öve t s é g ia j á nl a tj e l e nt he t e t tvol naki ut a t .A dönt őa zvol t ,hogyavi l á g ha t a l mi i g é ny e ké sa zá t f og ós t r a t é g i a ime g f ont ol á s okaké tr i vá l i svi s z ony á ba nmi ké ppe nt űn t e k harmonizálhatóaknak a konkrét fegyverkezési kérdésekkel párhuzamosan. London számára a za dot the l y z e t be ne gy s z e r űe nt öbbg a r a nc i á tny új t ot ta za nt a ntme g á l l a podá s okrévén me g i ndul te gy üt t működé sFr a nc i a or s z á gga lé sOr os z or s z á gg a l ,a mi ké ppe n Né me t or s z á g számára sem látszott, hogy a fejlesztések lassítása révén juthat-e egyáltalán komolyabb pol i t i ka ie l őny ökhöz ,pé l dá ule l é r he t i -e az angol-orosz vagy az angol-francia kooperáció gyengülését. A brit világbirodalomnak más volt fontos, mint Németországnak, amelynek e l ős z örna gyva l ós z í nűs é gg e le gye ur ópa ic s a t a t e r e ke nz a j l óhá bor útke l l e t tmegvívnia, hogy az ún. Weltpolitik nagyralátó céljait valóra válthassa. A Haldane vezette tárgyalódelegáció e l őt t , ané me t e ke gy é r t e l művét e t t é k,l e g f e l j e bbaf l ot t a é pí t é st e mpój á nha j l a ndóa kl a s s í t a ni ,s ez utóbbi ajánlatot is egy semlegességi megállapodáshoz kívánták kötni. Anglia t e r mé s z e t e s e n ne m ma r a dha t ot t ne u t r á l i se gy Fr a nc i a or s z á ge s e t l e ge s me g s e mmi s í t ő vere s é gé te r e dmé ny e z őhá bor ús or á n, ez szakítás lett volna –az egyébként addig jól bevált – 37
Huntington elemzését más elméletekkel együtt ismerteti: Glaser, Charles L.: The Causes and Consequences of Arms Races. In Annual Review of Political Science, 2000. 3. 251– 276. Az eredetit lásd: Huntington, Samuel P.: Arms races: prerequisites and results. Public Policy 1958. 8. 41– 86.o.
38
Glaser, 10– 1 1. o.Ah i v a t k oz ot ts z e r z őak öv e t k e z őműv e ti dé z i :Ke nne dy ,Pa ulM. :Arms-races and the causes of war, 1850–1945. In Strategy and Diplomacy. 1870–1945. ed. P. M. Kennedy. Allen & Unwin. London. 1983. 165–77.o.
9
GROTIUS kontinentális egyensúlypolitikával.39 Ne m ane gy ve ne s z t e ndővel korábbi helyzet állt már fenn, amikor a Bismarck vezette, porosz-német szövetség ereje szétzúzhatta III. Napóleon seregeit, akkor ugyanis éppen a franciák jelentettek nagyobb kihívást az egyensúly szempontjából. Az egységes Németország létrejöttével a balance of power tehát nemhogy felborult, hanem inkább helyreállt. A brit álláspontot Franciaországnak az egyensúly fennmaradásában játszott fontos szerepét i l l e t őe n,19 1 2de c e mbe r é be na zös s z e smé r va dól ondonipol i t i ka it é ny e z ővé l e mé ny é v e l egybehangzóan i s mé tny oma t é kos a nköz öl t é kané me tdi pl omá c i aké pvi s e l ői ve l . Berlinben a z onba n,ke ve s e kki vé t e l é ve l ,ne m vont a kl emi nde bbőlkomol y a bbköve t ke z t e t é s e ke t .A német hadvezetés ekkor már a háborúra készült. Az európai ellenfelekkel szemben, a katonai ve z e t őkgy o r s ,e r őt e l j e sf e l l é pé s t sürgettek, tervezték az eredményes hadviselést mind a franciák, mind az oroszok ellen. Angliát azonban a német kancellár szerette volna kiküszöbölni a potenciális ellenfelek sorából, aminek ára a flottakompromisszum lehetett. A hadihajók számát korlátozó megállapodás azonban nem ígért biztos távolmaradást az európai háborútól, s ezt Berlinben jól tudták. A világhatalmi célok eléréséhez sem a flottán keresztül ve z e t he t e t ta zút ,hi s z e ne l őbba ze ur ópa ihá bor útke l l e t tme g ví vni , a szárazföldön.40 A német flottafejlesztések, miközben nyíltan kihívták a briteket, voltaképpen nem illeszkedtek egy átfogó, koherens stratégiai koncepcióba, annál is inkább nem, mivel a német ve z e t é si sme g os z t ot tvol t ;e gy r é s z r őlvi l á g ha t a l mia mbí c i óka tdé de l g e t e t t ,má s r é s z r ől viszont hajlandóság mutatkozott a visszatérésre a régi, jól bevált bismarcki kontinentális politikához. A német háborús célokat katonai szempontból jól kidolgozták, de megfeledkeztek Karl von Clausewitz szavairól, aki porosz katonatisztként is hirdette a pol i t i kae l s ődl e g e s s é gé taka t ona ic é l o kf e l e t t .Né me t or s z á g ba naha di f l ot t ai r á ny ítója maga adhatott –hol jobban, hol csekélyebb mértékben –irányt a német nagyhatalom politikájának. A politika józanabb, történelmi tapasztalatokat is fi gy e l e mbeve vőké pvi s e l őiugy a na kkor rámutattak a másfél évtizede folytatott következetlen lépések veszélyeire, s a német uralkodót is igyekeztek rugalmasabb álláspont elfoglalására rábírni. A kancellár Bethmann Hol l we ge l őt tá l l óne mc s e ké l yf e l a da tl é ny e gében abban állt, hogy –valóságos szabaduló művé s z ké n t–l e ve s s eat á bor nokika ré saha di t e ng e r é s z e tve z e t őiá l t a lr e áé sa ze g é s zné me t külpolitikára rakott bilincseket. A birodalmi kormány fej é té saKül ügy iHi va t a lve z e t ői ta fontos stratégiai kérdéseket boncolgató megbeszélések némelyikére meg sem hívták, így arra az 1912. december 8-á nt a r t ot tt a ná c s koz á s r as e m,a me l y e tat ör t é ne t t udomá nya ze l s ő 41 vi l á g há bor úe l őz mé ny e iköz öt tki t ün t e t e t tf ont os s á g úna kt a r t . A fegyverkezési verseny számokban kifejezhe t őa da t a ia l a pj á n,s t a t i s z t i ka is z e ml é l e tme l l e t t , levont következtetések, jóllehet fontos tendenciákat láttatnak, mégsem t e s z ne kl e he t ővé s z é l e s kör ű á l t a l á nos í t á s t . Az a ng ol –német flottaversengés kínálja a párhuzamokat, könny űs z e r r e lf e l f e de z he t őe k ha s onl ós á g ok a ké s őbbi s z upe r ha t a l mi r i va l i z á l á s s a la hidegháború során. Huntington fentebb ismertetett argumentumai, amelyek a kvantitatív t í pus úve r s e nyj e l e nt ős e bbkoc ká z a t a i r ahí vj á kf e laf i gy e l me t ,va l ój á ba nne ml á t t a t j á ka z t , hogy a szemben álló hatalmak be l s ős t r ukt úr á is z i nt é ndönt őha t á s tgy a kor ol ha t na k.Ané me t f e j l e s z t é s e ke tne me l s ős or ba namá rr é g ót ame g l é vőbr i tf öl é nymot i vá l t a ,ha ne ma t t ólj ór é s z t f ügge t l e np o l i t i ka ic é l ok.A né me t e ke r ői ke tavi l á g há bor úe l őt tavé g l e t e ki gf e s z í t e t t é k, próbára t é veaköl t s é gve t é s t ,mi köz b e nki t űz öt tpol i t i ka ic é l j a i ka tne mé r t é ke l .A német s t r a t é g á ka l á be c s ül t é kar i vá l i se r őf or r á s a i té sha j l a ndós á g á tave r s e nyf ol y t a t á s á r a .Ti r pi t zé s 39
Fröhlich, 125–126.o. Röhl, John C. G.: Kaiser, Hof und Staat: Wilhelm II. und die deutsche Politik. Verlag C. H. Beck. 2002. 175–177.o. 41 Fröhlich, 127.o. ill. Röhl, i.m. 177.o. 40
10
GROTIUS
I I .Vi l mosúgyvé l t é k,e gyabr i tf l ot t ae r e j é t őle l ma r a dó,mé g i se r őst e nge r iha de r ő,a me l y e t az Északi-tengeren koncentráltak volna, Londont engedményekre kényszerítheti az Európán kívüli területek és befolyás tekintetében, vagy akár bizonyos alárendeltségbe juttathatja az angolokat Németországgal szemben. Mindez súlyos tévedésnek bizonyult, az 1904-ben még c s upá nagy a r ma t ié r de ks z f é r á ke l ha t á r ol á s á tr ögz í t őentente cordiale ugyanis éppen Berlin e l hi bá z ot tpol i t i ka ivona l ve z e t é s emi a t tny e r he t e t te gy r ebőve bbt a r t a l ma t .Aza ng ol -francia s z í vé l y e se gy üt t működé sl e he t ővét e t t eLondon számára –miután megegyezési kísérletei kudarcot vallottak –, hogy a stratégiai tehermegosztás elvét alkalmazva, a Földközi-tenger e l l e nőr z é s é tt e l j e s e ná t e ng e dj eaf r a nc i á kna k,mi á l t a le r ői t ,aPá r i z z s a l1912-ben kötött megállapodás alapján, a La Manche-csatorna közelében vonhatta össze.42 Az angol-német rivalizálás tehát német szempontból a rossz külpolitikai döntések sorozatát hozta magával, miközben a Foreign Office-ban új elképzelések kerekedtek felül. Az angolok politikai irányváltásának, amely történelmi múltba visszanyúló politikai tradíciók feladását is jelentette (pl. oroszellenes politika a Balkánon),má ra zs e m ve t he t e t tgá t a t ,hogyj e l e nt ős be l s őe r őks z or g a l ma z t á kaf l ot t a pr og r a m köl t s é g e i ne kc s ökke nt é s é té sakompr omi s s z u m keresését a németekkel. A német flotta stratégiai szerepe a világháború során nem bizonyult j e l e nt ős ne k,na gy r é s z tt é t l e ns é g r evol tká r hoz t a t vaa za nt a ntt úl e r e j é ve ls z e mbe n.Ne m a l a pt a l a na zaf e l t e vé ss e m,hogyahá bor úki me ne t e l ei sj óva lke dve z őbbl e he t e t tvol na Németország számára, ha önmagát politikai szempontból kontinentális hatalomként határozza meg –amint azt Bismarck következetesen tette –és többet költ szárazföldi ha ds e r e gé r e .Ana gy ha t a l mikons t e l l á c i óke dve z őt l e na l a kul á s á ti se l ke r ül he t t evol naané me t vezetés, ha világosan számot vet azzal, hogy a flotta Nagy-Br i t a nni as z á má r a„ s z üks é g l e t ” , míg Németország részére inkább költséges „ l uxus ”volt.43 A kérdés mindenesetre, mint a f e gy ve r ke z é s ive r s e ny e ke gy i kt i pi kusmode l l j emé gva l ós z í nűl e gj óda r a bi gt é má tny újt a ne mz e t köz ika pc s ol a t okt ör t é ne t ipé l d á ka l a pj á nt ör t é nőe l e mz é s é he z ,va gyé r de ke skiinduló sémát adhat a politikaelmélet számára.
Spencer Tucker amerikai hadtörténész összefoglaló ismerteté s eaf l ot t a k é r d é s r ő l( Anglo-German Naval Arms Race). Lásd: The Encyclopedia of World War I: A Political, Social and Military History. ed. S. Tucker. ABC-CLIO. Santa Barbara, Ca. 2005. vol. III. 832–834.o. 43 A németek stratégiai kudarcának okairól lásd: The Encyclopedia of World War I: A Political, Social and Military History. Ed. S. Tucker. ABC-CLIO. Santa Barbara, Ca. 2005. vol. III. 832–834.o. ill. uo.v ol .I V.Lá s d:Da v i dH. Ol i v i e rös s z e f og l a l ó j aAl f r e dv onTi r p i t z r ő l :1164–1166.o. 42
11
GROTIUS
Security Dilemma in the Early Years of the 20th Century: The Dreadnought Race, Strategic Arms Control and the Balance of Power 1906-1914 The nature of great power politics after 1900 was determined greatly by the Anglo-German antagonism. This growing antagonism was to a great extent caused by Germany’ sna va l build-up, as well as its resolute plans to run the new Weltpolitik. At the dawn of the twentieth c e nt ur y ,a sQue e nVi c t or i a ’ sr e i g nwa sa ppr oa c hi ngi t se nd,s e c r e tne g ot i a t i onsc onc e r ni nga possible Anglo-German treaty of alliance were in progress, which were of no avail. London soon began to establish new partnership relations with old rivals, such as France and Russia. Simultaneously, the German Reich was considered, ever more increasingly, a potential menace to the vital interests of the British Empire. Concerning the looming naval rivalry between the two countries, Br i t a i n’ sFor e i g nSe c r e t a r ySi rEdwa r dGr e ypoi nt e doutt ot he Ge r ma na mba s s a dort ha tt he“ whol ewor l dwa swa t c hi ng ”t he i rs t r a t e g i ca r msr a c e .I nde e d, the naval question presented an example of quantitative as well as qualitative arms races. A new quality appeared with the British launching HMS Dreadnought in February 1906. HMS Dreadnought was a battleship with unprecedented firepower and manoeuvrability, soon becoming a status symbol of great power rivalry. The aim of Britain was to persuade the German rival to slow down its efforts to build up a na vyne a r l ya spowe r f ula st he i r s .Ge r ma ny ’ sc l os e s ta l l y ,t heAus t r o-Hungarian Monarchy (far from ambitions to become a world power) could not avoid being dragged into the dreadnought race. Franz Ferdinand was a great supporter of naval development. In Vienna, it was decided to grant the necessary funds to build three dreadnoughts in 1908, a decision with considerable impact upon the naval balance of power in the Mediterranean. On the eve of World War I there was still some opportunity to arrive at an Anglo-German understanding over the naval issue. A promising atmosphere was able to develop due to changes in the internal affairs of both countries. Meanwhile, the British Foreign Office was less than enthusiastic over a possible rapprochement, which would potentially subvert the stability of the entente agreements. Britain would, nevertheless, be able to play a decisive role in any type of realignment. For the Germans the naval ambition proved to be fruitless, while it entailed a number of foreign policy decisions, which proved anything but beneficial. Following the entente agreements, the new line of British policy could not be halted, although considerable forces were in favour of seeking an agreement with the Germans. Supposedly, the outcome of the looming world conflict would not have been so catastrophic for Germany and Europe in general, had the Reich defined itself as a continental power, with limited ambitions overseas, a policy successfully followed by the Iron Chancellor, Otto von Bismarck.
12
