Nyugat-Pomerániai vajdaság 3. Útvonal (województwo zachodniopomorskie) A Nyugat-Pomerániai vajdaság (lengyelül: województwo zachodniopomorskie) közigazgatási egység, egyike Lengyelország 1999-ben alkotott 16 vajdaságának. Központja Szczecin. Területe 22 892,48 km², népessége 2009-ban 1 693 284 fő, (2008) népsűrűsége 74,0 fő/km², a városi lakosság aránya 68,7%. A vajdaság Lengyelország észak-nyugati részén található a Balti-tenger mellett. Nyugaton Németországgal határos 186,6 km hosszan Mecklenburggal és Brandenburggal. A tengerpartja 185 km hosszú. Továbbá határos három lengyel vajdasággal: délről a lubusi és a nagy-lengyelországi, keleten a pomerániai vajdasággal. A régió a dél-balti tengerpart szczecini és koszalini partvidékén és a pomerániai tóvidéken és a dél-balti tóvidék egy részén helyezkedik el. A vajdaság többnyire a történelmi NyugatPomeránia területét foglalja el. Déli részei egykor Nagy-Lengyelországhoz és Új Marchiához tartoztak. Később a vajdaság területe a porosz Pomeránia provinciához (Provinz Pommern) tartozott. 1946-tól a vajdaság területének nagy része a szczecini vajdasághoz tartozott, melyet később elosztottak a szczecini és koszalini vajdaság között. 2013-ben a RALLY POLSKA útvonala során egy teljes hetet töltöttünk a tengermelléki vajdaságban. Több mint hetven helyet kerestünk fel túránk során. Reméljük, hogy a városok és a szép tájak bemutatásával széles körű érdeklődést keltünk a magyarok körében a terület bejárására, túrék és kirándulások vezetésére. A tájleírásokat a WIKIPEDIA és a települések honlapjain található turisztikai információk feldolgozásával készítettük. Induljunk a 3. útra Nyugat-Pomerániában.
204
3. útvonal
Belső Nyugat-Pomeránia
Az következő utunkat Szczecin - Resko - Starogard Łobeski – Klępczewo – Świdwin Połczyn-Zdrój – Barwice – Tychowo – Bobolice - Polanów - Święta Górka - Żydowo Biały Bór - Szczecinek – Czaplinek – Złocieniec - Drawsko Pomorskie - Szczecin útvonalon tettük meg, újabb tizenhat települést érintve. Útvonalunk során a Balti-tenger partvonala mentén autóztunk, számos várost és kisebb települést érintve.
205
A város története
Resko
Már a XI. században a Rega melletti magaslaton állt a pomerániai hercegek földvára, röviddel ez után kereskedelmi-kézműipari telep fejlődött körülötte. Első említése 1255-ből való. A XIII. századtól a vár fele részben a Bork család birtokában volt, a másik felét a Vidant család birtokolta. 1260-1270 között Jakub Bork, a kołobrzegi várúr fia várat építtetett a Rega fölé. 1277-ben Resko lübecki városjogot kapott, 1288-ban pedig megkapta a városi jogokat.
Resko (1945-ig bémetül: Regenwalde) ÉszaknyugatLengyelországban fekvő város, a nyugat-pomerániai vajdaság északnyugati részében, a łobeski járásban, a Rega mellett található. Fa-, élelmiszeripari és mezőgazdasági szolgáltató központ. 2009. június 30-i adatok szerint a város lakosainak száma 4354 fő volt.
463. kép. Resko központja Fekvése A város a Gryficei-síkságon és a Łobeskimagaslaton terül el. 1818 – 1945 között a város közigazgatásilag az egykori Regenwalde járáshoz tartozott, kezdetben a Reskoban lévő székhellyel, 1860-tól pedig Łobez székhellyel. 1946-1998 között a város közigazgatásilag a szczecini vajdasághoz került. 1999-2001 között a gryficei járásban feküdt, 2002-től pedig a łobeski járáshoz. 2009. évi adatok szerint területe: 4,49 km2. Fekvése: 53°48′N 15°24′E.
463-464. kép. Városháza és a várossá nyilvánításának 725. évfordulójára készült emléktábla
Resko a Płoty – Świdwin között vezető 152. számú vajdasági út mellett fekszik, és közel 10 km távolságra vezet a Szczecin – Gdańsk közötti 6. számú országos főútvonal. A városban található a Płoty – Łobez közötti vasútvonal állomása.
1440 körül a város lakói számára megkezdődött a Mária-templom építése. 1441-ben I. Erik pomerániai herceg ― VII. Erik Vratislavsson vagy Pomerániai Erik (dánul: Erik VII af Pommern) (1382 – 1459. május 3.) norvég király 1389-től 1442-ig, dán és svéd király 1396-tól 1439-ig. Luxemburgi Zsigmond magyar király és németrómai császár elsőfokú unokatestvére ― átadta a város maradék részét a Bork családnak. Hosszú időn keresztül, egészen 1808-ig Resko a Bork család magán városa volt. A város fejlődésének alapja a mezőgazdaság és részben az ipar (kovácsmesterség, molnármesterség és a szabómesterség) volt.
A város elnevezése Resko város nevének pontos erdete nem ismert. Egyik változat szerint az ószláv „reż” = lengyel: żyto = rozs szóból származtatják. Írásokban, első ízben a XIV. százatban említik, mint ahogy a városon keresztülfolyó Rega patakot. A későbbiek során, 1945-ig német nevét használják, amely Regenwalde (regenwald) volt, amely szabad fordítás szerint Esőerdőt jelent. A II. világháború végét követően a város egy ideig a Reskogród = Reskó-vár vagy a Ławiczka = padocska nevet viselte. A Resko név használatát hivatalosan 1946. május 7-én vezették be.
1630-ban a császári katonaság felperzselte és elpusztította a várost, 1648-től pedig Resko a vesztfáliai béke söntése értelmében Brandenburgia
206
birtokába került. Az 1714-es esztendő a város végét jelentette, amikor a szörnyű tűzvészben a város nagy része leégett. Csupán 11 ház és a templom menekült meg.
466. kép. A XIV-XV. századból való gótikus templom, jelenleg Sanktuarium Matki Boskiej Reskiej
465. kép. Mária sznktuáriuma Reskoban
A háromhajós csarnoktemplom a gryficei csarnok stílusában épült. A templom tornya 67 m magas. A szanktuárium belsejében XVII. századi oltár és a XVIII. század végéról való Reskoi Nagyboldogasszony képe található.
A soron következő katonai hadműveletek 17561763 között ugyancsak elpusztították Reskot, a várost tízegynéhány éven keresztül az orosz katonaság tartotta megszállva. 1834-ben a városi hatóság rendeletet adott ki a városfalak elbontásával kapcsolatban. Több mint 10 évvel később, 1847-ben a városban megalakult a Mezőgazdasági Gépgyár (Fabryka Maszyn Rolniczych) valamint a gőzmalom és a pálinkafőzde. 1892-ben elkészült a Wyszogóra-Kołobrzeg közötti vasútvonal állomása. A következő években Resko vasúti összeköttetést kapott a következő városokkal: 1905-ben Łobezzel, 1909-ben pedig Świdwinnel. 1945-ben a várost a szovjet hadsereg foglalta el, és a továbbiakban Lengyelországhoz került. A város központjában a háborús pusztítás elérte a 60 %-ot. Megkezdődött a város kiépítése és átépítése, új középületek létesültek.
467. kép. A Városháza 1841-ből való, klasszicista stílusban épült. Egyszerű külső jellemzi, és kis óratornya van, zenélő órával.
1968-ban a várostól különvált az északnyugatra lévő Policko település, mintegy 384 ha-os területével.
A városban látható Karol Sprengel (1787-1859) híres német tanító obeliszkje, a műemlékek közé tartoznak az iskola épülettömbje, a XIV-XV. századból való vár romjai, a zsidó temető maradványai.
Műemlékek Reskoban a háborús pusztítások ellenére fennmaradt néhány szép műemlék. Ezekhez tartozik a XIV-XV. századból való gótikus templom, jelenleg Mária szanktuárium (Sanktuarium Matki Boskiej Reskiej). ― A szanktuárium késő gótikus stílusban, 1400 körül épült. A XV. század végén kibővítettékés 1697-ben valamint 1882-ben átépítették.
A műemlék vízi erőmű a Rega folyón található. A Járásbíróság épülete 1900-ból való, jelenleg a posta működik benne. A Városi park szintén védelem alatt áll. A városban található egy lengyel katonai emlékmű is.
207
melléképületek épültek, toronyépítmény állt.
Starogard Łobeski Starogard (németül: Stargordt, Stargord) – falisias település a nyugat-pomerániai vajdaságban, a łobeski járásban. Resko nagyközséghez tartozik a 148. és 152. számú vajdasági utak kereszteződésében és a Resko-Łobez közötti jelenlegi üzemen kívül helyezett vasútvonal mellett.
ahol
1743-ban Heinrich Adrian birtokát és galériát létesített.
négyszögletes
Borcke
átépítette
1772-ben a parkban állították fel Helena von Borck bronz képmásával dísztett obeliszket (Berlini Meyer alkotása), Heinrich von Bock elhunyt feleségének emlékére.
1818-1945 között a helység közigazgatásilag az 1860-ig Resko, majd a későbbeikben Łobez székhelyű német Landkreis Regenwalde (Powiat Resko) területéhez tartozott. 1945-54 között Starogard nagyközség székhelye volt. 1975-1998 között a szczecini vajdasághoz tartozott.
1818-1945 között helység közigazgatásilag a Landkreis Regenwalde területéhez tartozott. 1840-ben Ernst Theodor Albert Eugen von Borck grófi címet kapott. 1843-ban itt született Ernst Kuhlo, német mérnök és a Stettiner Electricitäts-Werke cég alapítója, a „Kulokabel“ szabadalmaztatója.
A településen egy általános iskola és egy posta kirendeltség működik. A település története A helységben már a XII. század elején védelmi jellegű vár állt (vend földvár), melyet Bambergi Szent Ottó érsek (Július 2. *Schwaben, 1060 körül +Bamberg, 1139. június 30.) missziójával kapcsolatban 1124-ben megemlítik: „Castle Zitarigroda”, és a védőfalak maradványai a középkorban még láthatók voltak. A település a XII. század elején (1229) a johannita rend szolgálatában állt.
469. kép. Ernst Kuhlo (*Starogard,1843. november 19. † Szczecin, 1923. január 20.) német mérnök, a település szülötte
A XVI. század első felében (1545) a helység a von Borck család hűbérbirtoka lett, akik a későbbiekben a faluban udvarházat és gazdagon felszerelt templomot építtettek (1578-79). 1579-ben fejeződött be a templom építése. A XVIII. században elkészült a szószék.
1848-ban a birtok tulajdonosa Philiph Heinrich G. von Bork gróf (*1829). A Mołstowoban, Krosinban, Sosnowoban lévő javadalmak kerültek birtokába, melyek 11968 kishold területet kapcsoltak magukba. Akkoriban a beépített terület a palotából, 18 lakóépületből és 4 üzemi épületből állt, melyeket adó terhelt. Ezeken kívül 25 adómentes épület volt birtokában, ezekben a plébánia építményei (lakóépület, gazdasági épüle és iskola) kaptak helyet. A birtokhoz téglaégető, malom és tejcsarnok (a XIX. század 70-es éveiben alapították) is tartozott. 1892-ben a birtokokat intéző igazgatta, és a majorsági terület elérte az 1509 ha-t. 1908-ban a hajótesthez hozzáépült a falazott torony, a gerendavázas felső részébe és a 2 (vagy 3) ablakába üvegablakot a berlini Hans Schreiber üzeme készítette.
468. kép. Jézus Legszentebb Szíve Templom Andrzej Ernest és Jan Borck testvérek felosztották örökségüket. Az első Starogard volt.
1945-ben a palotában a német parancsnokság állomásozott.
1717-21 között Adrian Bernard von Borcke (1668– 1741) és felesége, Antoinette Hedwig von Hallard gen. Elliot (†1756. október 13.) I. Frigyes Vilmos király segítségével (tölgyfát és a belső felszerelés elemeit adományozta) holland stílusban építtetik át birtokukat. 1741-ben szárnyát,
1945-ig az udvarházban voltak Borkék Antoine Pesne késő barokk porosz festő (1683. május 29. – 1757. augusztus 5.) által festett festményei. 1945ben a családi birtokok utolsó tulajdonosa Henning graf von Borcke (1897-1969) és felesége, Hanneliese von Zitzewitz volt.
hozzáépítették a palota kétszintes melyhez később merőlegesen
208
Nyilvántartás szerint több új épület épület, mint az istálló, intézői lak és vendéglő. Szeszgyár, siló, keményítőgyár és fűrészmalom is üzemelt.
A templombelső fa alapzaton és pártázaton nyugvó gerenda mennyezet borítja, valamint kétoldali esésű, égetett kerámia tető fedi, a szentélyzáródásnál sokszögű tetővel.
A családi birtokok mellett néhány erdőgazdaság is működött, melyek közel ezer hektár erdőterületet tettek ki. A birtokok összterülete a majorral együtt közel 3500 ha területet tettek ki, ebből Starogardra 1597 ha esett.
A templom déli homlokzatához épült az emelt tetővel fedettl, négyszögletes sekrestye helyisége. A nyugati falon található az egyszerűen nyíló bejárat, a déli homlokzaton derékszögű keretezésű kisebb ablak van. A templomban lévő szószék a XVIII. századból való.
Henning von Bork összes állománya 160 ló, 350 db marha, 1700 db tehér, 400 db hízó valamint 1000 jut volt. 1945 februárjában Henning Borcke és felesége együtt elutaztak a betörő Vörös Hadsereg elől a családi palotából, hátrahagyva a palota szolgálóit és a lengyel kényszermunkásokat. 1945 márciusában a települést Vörös Hadsereg foglalta el. A palotát a katonai parancsnokság foglalta el. A katonák a várban erőszakoskodtak és megöltek néhány nőt a palota szolgálói közül (valószínűleg csak a német asszonyokat). A férfiak (valószínűleg a németek és a lengyel kényszermunkások) bosszúból, éjszaka ártalmatlanná tették az részegeket és a föld alatt élve felgyújtottak néhány szovjet katonát (tisztet), és a halott nőket titokban eltemették a helyi temetőben. Az oroszok nem találták meg az elkövetőket és felgyújtották a palotát és épületeit.
470. kép. Jézus Legszentebb Szíve Templom Nagyon sajátos a XX. század elején (1909-ben) hozzáépült négyszögletű, többszintes nyugati torony. Téglából épült és vakolt felületű. Ekkori Szent Péter és Pál apostolt ábrázoló üvegablakait a berlini Hans Schreiber készítette. Északi és déli homlokzatán a templombelsőt szerényen megvilágító keskeny ablakok találhatók. Nyugati falában szimmetrikusan két kisebb ablak van.
1945-ben, Wulf-Dietrich von Borcke szerint a palota nyugati szárnya levegőbe repült és alapjáig lebontották. 1945-ben emlékmű készült az ismeretlen tettesek által felgyújtott szovjet katonák (tisztek) emlékére (napjainkban is áll). A meggyilkolt nők tömegsírját nehéz már megtalálni.
A bejárati kapu a templom tengelyében, a nyugati homlokzatnál helyezkedik el. Reneszánsz stílusú, egyenes ajtókerettel és félkörös záróívvel. A tornyon egyenes, tűhegyes, kereszttel záródó felülvilágító látható.
1945-54 között a helység a Starogard nagyközség székhelye volt. 1992-ben a birtok a kincstár (Agencja Własności Rolnej Skarbu PaństwaOddział Terenowy w Szczecinie) kezelésébe került.
A templom melletti terület szabályos alakzatú, kőfallal és kapukkal övezett. Mai napig a temetőkert szerepét tölti be. A templombelsőben két négyszögletes oszlopon nyugvó fa orgonakarzat, középső részén szobrok láthatók. A templomban orgona működik.
Templom Starogardban az 1579-ben épült, gerendavázas plébániatemplom felszentelésére 1946. július 21-én került sor (jelenleg pw. Najświętszego Serca Pana Jezusa). A templomtoronyban 1572-ből való harang található, melyet Joachim Karstede starogardi harangöntő készített, az óra mechanikus szerkezete nem működik.
Palota A von Borck család palotája a háborús tevékenység végétől romokban áll. A falu központi részén, az út északi oldalán helyezkedik el. A főépület két szintes, vakolt, manzárd tetős és fennmardt fő rizalitja a von Borck család címerpajzsa látható a grófi cím elnyerésének 1840-es dátumával (Grafendiplome). A helyi önkormányzat szerint további folytatásában, a mérhetetlen pusztulása ellenére, a palotát például a łobeski föld múzeuma részére át lehet még építeni.
A templom a mai templom melletti temető kertjének területén épült. A telek merőleges a háromoldallal záródó szentélyre, nyugati torony nélkül. A falak tölgyfából készült gerendavázas szerkezetűek, kő alapokon, magas alapon és lábazaton állnak, amelyekbe a függőleges oszlopok és a sarok támfák vannak beállítva. A derékszögű fiókokat vakolt tégla tölti ki. Az egyosztású ablakok szimmetrikusak az északi és déli homlokzat felső részén. A szentély ablakai kicsit nagyobbak.
A település első említése 1229-ből való, amikor a johannita rend telepedett le. A XVI. század első felében a von Brock család kapja hűbérbirtokul.
209
1578-79 között a von Brock család udvarházat és gazdagon felszerelt templomot építtet a faluban.
május 29. - †Berlin, 1757. augusztus 5.) francia festő, a rokokó időszak rajzolója, a porosz király udvari festője készített. Wulf-Dietrich von Borcke szerint Antoine Pesne négy képe volt a palotában, más források szerint ennél több. A lépcsőház falain és a felső folyosón a wolgasti hercegi palotából való képek lógtak.
1602-ben Andrzej Ernest és Jan Bork felosztják örökrészüket. Az ifjabb, Jan örökölte a Stara Dobrzycában lévő birtokot, Andrzej pedig Starogardot. Ez tulajdonképpen a palota építésének első szakasza. Starogardban a 1717-21 között a fennálló udvarház helyett Adrian Bernhard von Borcke, I. Frigyes Vilmos porosz udvarának feldmarsalla és Szczecin város kormányzója (1668-1741) pompás holland típusú, barokk palotát építtetett. Fia, Adrian Heinrich Graf von Borcke (1715-1788) 1743-ban új, manzárd tetővel fedett szárnyat építetetett hozzá, ami lehetővé tette a reprezentatív udvar létrehozását. A palota mellett terült el a díszkert, amely a későbbiekben tájképi parkká alakult. A XIX. századi palotaegyütteshez több mint 20 épület tartozott. A rezidencia a legmutatósabbak egyike volt Pomerániában és a von Brock család terjedelmes birtokainak központját alkotta.
472. kép. A toronyépület maradványai A szobák belsejében túlnyomórészt fehér empire stílusú bútorok voltak. A mennyezeteken nagy kristály vagy fém csillárok függtek. A palotában értékes történelmi és természetrajzi könyvgyűjtemény, valamint a fizikai és meteorológiai eszközök gyűjteménye volt.
A rezidencia a legpompásabbak egyike volt és gazdag berendezéssel rendelkezett (műelkotások (portrák és gobelinek), magángyűjtemények (történelem, mérésügyi, meteorológiai és könyvek). Kezdetben a palotához vezető út majoron vezetett keresztül és három oldalról gazdasági épületekkel volt körülvéve (istállók, tehénistállók – egyik kerek volt – és műhelyek). A főépület a szárnyak nélkül 33x14 méter alapterületű volt, az épület földszintjén 11 helyiség volt, melyek közül a legmagyobb az előcsarnok és a kerti szoba volt. A főépülethez építették a palota kétszintes szárnyat, melyhez később oldaszárnyat építettek, melyben állt a négyszög alapterületű toronyépület.
473. kép. Utcai bejárat a palota udvarára 1945 februárjában a közeledő front elől a birtokot az utolsó tulajdonos, Henning Borcke és felesége, Honneliese elhagyta. A Vörös Hadsereg bvonulása után a palota leégett és azóta romokban hever. Egyedül csak a fő rizalit a von Bork család címerpajzsával maradt fenn.
471. kép. A palota eredeti formája – Aleksander Duncker 1861-es litografiája A palota előcsarnokában két mutatós gdanski szekrény állt. A palota falait és mennyezeteit stukkó valamint haute lisse stílusú kínai, bruxellesi és berlini tapéták borították. A lakószobákban 8 színes flamand gobelin (8x4 és 4x 1,4) és több kép függött, melyeket Antoine Pesne (*Párizs, 1863.
474. kép. A magára hagyott palotarom
210
A von Borck család családi sírboltja
Klępczewo első írásos említése 1499-ből való. 1843 körül a falunak 202 lakosa volt, akik elsősorban mezőgazdasággal foglakoztak. Ekkor a település 1000,4 ha területet ölelt fel. Keményítőgyár működött itt. 1932-ben Klępczewo (akkoriban Klemzow) Klemzow-Schivelbein kerületet alkotta. A II. világháború alatt, 1945. március 3-án Klępczewot a Vörös Hadsereg csapatai foglalták el. Röviddel ez után megkezdődött a lengyelek bevándorlása.
1963 óta műemlékvédelem alatt álló építmény. A körülkerített temetőben található a von Borck család hamvainak egykori helye. A síremlékek lapjai már hiányoznak, de a mai napig fennmaradt a magas porfír kereszt. Az udvari park A palota mögött kezdetben szigorú, szimmetrikus formájú barokk franciakert húzódott, 3 halastóval. A parkban obeliszket állítottak fel 1772-ben Heleny von Borck képmásával, Heinrich von Borck elhunyt feleségének emlékére. A parkot a későbbiek során Philipp von Borck megbízásából angolpakká változtatták (tájkert), ahol a parkot megnövelték és a telivér kancákat legeltették (a XIX. század II. felében).
1945-ig Klępczewo önálló plébánia volt. Schivelbein (lengyelül: Świdwin) egyházkerülethez tartozott a pomerániai vajdaságban, a Régi Porosz Szövetség protestáns egyházához tartozott. Az utolsó német plébánosa Kurt Lemke volt. Klępczewo négyszög alapterületű temploma, tölgyfából épült. A templomhoz fallal körülvett kis temetőcske is tartozik. A templom 1945 után tönkrement.
Klępczewo Klępczewo (egykor németül: Klemzow) – lengyel falu a nyugat-pomerániai vajdaságban, a świdwini járásban.
Klępczewo iskoláját Otto Bartelt tanító-orgonista vezette. A helyettese Wendt tanító volt.
Świdwin
A faluban egy XIX. századból való klasszicista palota valamint egy XVIII. és XIX. század fordulójáról származó park található.
Świdwin (németül: Schivelbein) – város és nagyközség Északnyugat-Lengyelországban. Nyugat-pomerániai vajdaságban fekvő járási székhely a Łobeskifennsíkon, a Rega partján, a 151, 152. és 162. számú vajdasági mellett. 2009. évi adatok szerint területe: 22,38 km2. Tengerszint feletti magassága: 99 m. 2012. évi adatok szerint lakosainak száma: 15 931 fő volt. Fekvése: 53°47′N 15°46′E. A Rega partján a városfalak egyes részei és a XV. századbeli Kőkapu (Brama Kamienna) maradt fenn. Az 1964-68 között újjáépített gótikus-barokk várban kulturális-idegenforgalmi központ található. A gótikus plébániatemploma (Kościół Matki Boskiej Nieustającej Pomocy w Świdwinie) XIV. századból való.
475. kép. A klasszicta palota egykor Klępczewoban két kisebb tó, a Czarne vagy az Oczko található. Świdwin felől érkezve a baloldalon nagy magán tavat lehet látni.
Élelmiszeripari, műanyag-felkdolgozó, gépipari, faipari és kisebb szövőipari központ. A Járási Rendőrkapirányság, a Járási Tűzoltó parancsnokság székhelye, de dékáni és erdészeti központ is. Időszakos kulturális rendezvények helyszíne, Białogarddal közösen rendezik a "Bitwa o Krowę" = „tehén háború” elnevezésű hagyományőrző rendezvényt. Itt rendezik továbbá a Jan Śpiewakról elnevetett Lengyel Költőversenyt valamint a Vajdasági színházi Bemutatót. A város központjában található a Park Wodny "Relax" nevű uszoda is. A város 1975-1998 között közigazgatásilag a koszalini vajdasághoz tartozott.
476. kép. A nagy tó Klępczewo közelében
211
Névmagyarázat
Krzysztof von Polentz – Jakub von Polentz tartományúr fia – 1480-ban hadjáratot vezetett a Szentföldre. Visszatérte után, hálából a szencsés visszatérésének, megalapította a Świdwini Szent Sírkápolnát. Ez a várostól olyan messze van, mint a Kálvária a Jeruzsálemi-kaputól. A Krzysztof lovag itt helyezte el saját relikviáját, a szent kereszt egy darabját. Krzysztof lovag a świdwini Szent Katalinoltár patrónusa is volt.
Świdwin városának neve nincs hitelesen dokumentálva. Német tudósok, mint pl. Rudolf Virchow, J. Spers szerint a város elnevezése szlávnémet eredetű. Ezzel szemben Mikołaj Rudnicki (*Sokołów Podlaski, 1881. december 6. – Puszczykowo, 28 June 1978. június 28.) kiváló lengyel nyelvész szerint a város neve a pomerán "Skwilbin" vagy "Skwielbin" névből származik, amelynek jelentése krążek na bagnie = kör a mocsáron vagy Świdwin az a város, amely a „Rega folyó mocsarának kör alakú száraz területén” fekszik.
A XV. század végén folyó háború pusztulást hozott, amelyből ugyanakkor a város gyorsan felemelkedett. 1477-ben Świdwinben felépült a Karthauzi Rend kolostora (1539-ben szekularizálták). Fejlődött a sörfőző ipar, 1535-ben a legjobbak egyike lett az egész Új Őrgrófságban. 1538-ban a protestantizmus befolyása alá került. 1540-1808 között a városban a johanniták tartózkodtak, akik a várban a komtúrság székhelyét szervezték meg. Az 1550. évi járvány során a lakosság 1/3-a meghalt, 1916-ben és 1689-ben a város nagy tűzvészek színhelye volt, 1621-ben pedig rendkívül hideg hőmérséklet uralkodott; a XVII. században meg erős viharok vonultak át Świdwinen. Ráadásul a harmincéves háború pusztításai is sújtották. Ezek az események visszavetették a város fejlődését. A XVIII. első felében a lakosság száma éppen csak hogy meghaladta az 1000 főt, 1785-ben már megduplázódott, és meghaladta a 2000 főt. A városban fejlődött a posztóipar és a kereskedelem. A II. világháború előtt a várost Schivelbein néven nevezték.
A II. világháború befejezése után a várost először Świbowina néven nevezték, majd 1946-tól a Świdwin nevet kapta. A város története A XII. században a pomerániai földvár a Kołobrzeg és Nagylengyelország közötti kereskedelmi útvonal mellett állt. A XIII. században I. Barnim herceg a Trebiatówban lévő premontrei rendieknek adja át. Később a premontreiek a brandenburgi őrgrófnak adják el, és az Új Őrgrófsághoz (Nowa Marchia, németül: Neumark) kerül, mint a mecklenburgi hercegség hűbérbirtoka. ― IV. Károly vagy Luxemburgi Károly (csehül Karel IV., németül Karl IV), (Prága, 1316. május 14. – Prága, 1378. november 29.) 1375-ben osztotta fel az Elbától nyugatra eső részt Altmarkra (Régi Őrgrófság), az Elba és az Odera közötti részt Mittelmarkra (Középső Őrgrófság) és az Oderától keletre fekvő részt Neumarkra (Új Őrgrófság).
1821. október 13-án Świdwinben született Rudolf Virchow német patológus és antropológus, 18491902 között a würzburgi és a berlini egyetemek professzora.
A helység első említése 1280-ból való, a legrégebbi pecsét keltezése 1296-os. 1319-től Świdwin a Wedlów család tulajdona volt, maga a Wedlów lovagi familia a Hamburg közelében fekvő Wedel német városból származott. A család 1384-1455 között a várost és a várat a keresztes lovagrendnek adta át. 1351-ben a városban járvány dúlt. 1469. július 15-én viszály tört ki Brandenburg és Pomeránia között, amelynek során a város a Świdwin és Białogard között dúló híres "Bitwa o krowę" = „Tehén háború” helyszíne lett.
478. kép. Świdwin vára A II. világháborút követően az egykori keleti részek lakosai telepedtek le itt. A németeket ugyanakkor kitelepítették. A város az itt állomásozó légierőnek (1 Brygada Lotnictwa Taktycznego, 21 Baza Lotnicza és 40 Eskadra Lotnictwa Taktycznego) köszönheti fejlődését. 477. kép. "Bitwa o krowę" – Tehén csata
212
Építészet – Műemlékek
1776-ban újból leégett a torony. 1881-ben renoválták a templomot, és ebben az állapotban maradt fenn egészen a II. világháború végéig, amikor is súlyos károkat szenvedett Świdwin felszabadítása idején.
Az Óváros egész területe műemlékvédelem alatt áll. Świdwin jogi védelem alatt álló műemlékei: Istenanya Szűntelen segítsége-templom -Kościół Matki Boskiej Nieustającej Pomocy: Świdwin gótikus plébániatemploma. 1338-ban épült, 1475-ben épült az oldalkápolna, ahol a sekrestye található. Bazilika stílusú épület sötét téglából épült. A templom három hajós, szentélykörüljárós. A templomhoz símul az 1505-ben épült, sisakkal fedett, zömök torony. A templom tetejét rézbádog fedi.
A II. világháború után a templom a katolikus egyház birtokba került, 1947. december 21-én szentelték fel. Ebben az évben alakították meg a Templom Átépítő Bizottságot (Komitet Odbudowy Kościoła) is, amely már 1948-ban hozzákezdett a templom átépítéséhez. 1982. december 16-án szentelték fel. 1984 után hozzákezdtek a templom kiszárításához és új réztetővel fedték valamint felújították a Matka Boska Ostrobramska-kápolnát. A XX. század 90-es éveiben megkezdődött a templomtorony renoválása. 2006-ban a templom belsejét kifestették. Ebben az évben kezdődött a templom falainak külső renoválása is. * A Johanniták vára (Zamek Joannicki) – a XIII. században épült a Rega folyó bal partján, a Balti-tengertől délre, a kontinensen vezető valamint Szczecin és Białogard között lévő kereskedelmi utak védelmére. A vár neve a johannitáktól származik, akik a XVI. századtól a XIX. századig benne rendezték be a komtúrság székhelyét. Jelenleg a létesítményben található a Városi könyvtár, a Vármozi, a Gazdasági és Turista Információs Központ valamint a Świdwini Kulturális Központ.
479. kép. A templom zömök toronnyal épült 1538-ban, az akkori katolikus templom a protestánsok kezére került. 1644-ben a templomtoronyba bele csapott a villám, ami előidézte pusztulását. 1689. április 16-án pedig, a várost pusztító tűzvész idején ez a templom is kiégett, és csak a falai maradtak meg. A város lakosai áldozatkészségének köszönhetően a templom három év alatt átépült és már 1692-ben istentiszteletet tartottak benne.
481. kép. Świdwin középkori vára a kapu melletti toronnyal A vár a város északnyugati részén helyezkedik el. Eredetileg gótikus stílusban épült, a XVIII. században klasszicizáló barokk stílusban épült át, XIV. századból fennmaradt építészeti elemekkel.
480. kép. A templom az oldalkápolnával
213
A vár története
1540-től a várat a johanniták használták. A XVIII. században barokkosították és átépítették meg újjáépítették a létesítményt. Két új szárnyat építettek és az utolsó udvart is körbezárták.
Az első świdwini várat a brandenburgi Askanier őrgrófok alapítványából építették a XIII. század végén. Utasításukra szabálytalan trapéz alakú erődítményt, sarkán körbástyával valamint az északi kortinafalnál álló lakóházat építették. A tulajdonképpeni castrum falait a város új tulajdonosa, a Wedlów család építette a XIV. század kezdetén. 1384-ben a bírósági székhelyéül a keresztes lovagrendnek adták el a várat. A keresztesek végezték az eredeti alapok átépítését és kiépítését. A XIV. és XV. század fordulóján elbontották a régi lakóházat, megépítették a keleti szárnyat és nagy téglaépület épült a bíró székhelyéül az északi kortinafalnál. Ebben az időben építették az új kaput is és a kapu melletti tornyot.
1808-ban felszámolták a johanniták Świdwinben lévő komtúri székhelyét és a vár a porosz kormányzat tulajdonába került. Hivatali székhellyé alakították át azt.
484. kép. A főbejárat feletti címerpajzs alatt 1800 évszám olvasható 1945 után a vár lepusztult, majd ezt követően kiégett. 1962-1968 között átépítették. Jelenleg a kulturális központ céljaira használják. Minden évben a várban rendezik Jan Śpiewak nevét viselő költészeti versenyt. Kultúra 482. kép. A középkori vár nyugati szárnya
Świdwini Kulturális Központ (Świdwiński Ośrodek Kultury)
Korábban már említettük, hogy az 1415. április 30án ülésező konstanzi birodalmi gyűlésen Luxemburgi Zsigmond VI. Frigyesnek adományozta Brandenburgot, aki I. Frigyes néven lett a terület ura. Hohenzoller Frigyes Berlint jelölte ki rezidenciául. Az uradalmat 1437-ben adta át fiának, II. Frigyesnek. 1445-ben Świdwin várát is II. Frigyes brandenburgi választófejedelem vásárolta meg. A XVI. század elején átépítették a kaput és felépítették az előkaput.
A Świdwini Kulturális Központ a XIII. századi eredetű várban kapott helyet (ul. Niedziałkowskiego). 1968-tól működik.
485. kép. A Kulturális Központ táblája A plein air bemutatókhoz 1000 főt befogadó udvart és a vár alatti területet alakították ki. A vár megtekintése során a keresztesek egykori szobáit, a lovagok tanácstermét és azt a helyet lehet felkeresni, amelyben Świdwin egykori urai döntöttek a város és a környező földek sorsáról. A várbástya csúcsáról szép panoráma tárul elénk.
483. kép. A vár barokk szárnyának bejárati kapuja
214
486. kép. A várat ábrázoló festmény
489. kép. A festmények egyike
487-488. kép. A lovagkort idéző hangulat
490-491. kép. Lovagi öltözetek
A várban a lovakort idéző kiállításon számos érdekes tárgy és festmény található.
A kiállítás keretében néhány fegyver bemutatására is sor kerül.
215
Vajdasági Színház Bemutatók (Wojewódzkie Przeglądy Teatrów) – 36 éve szervezik a nyugatpomerániai (egykori koszalini) vajdaság színházainak bemutatóját. Minden színházi forma májusi rendezvénye. Gyermeknevelő intézmények bemutatóját, a keleti végekről betelepültek népművészeti együttesei bemutatóját és vásárát (Kaziuki Wileńskie), Határmenti Kulturális Napokat (Dni Kultury Kresowej) valamint a Świdwińskie Bractwo Rycerskie által szervezett Lengyelországi Lovagi Tornát (Ogólnopolski Turniej Rycerski) szervezik itt. Kino „Zamek” A Vármozi (Kino „Zamek”) a vár előadótermében található. A nyári időszakban nem működik. Ezen kívül még egy másik mozi is működik a városban. 2000-2004 között Świdwiben, a Kulturális Központban Filmklub is működött.
492. kép. A város címerét ábrázoló pajzs
A Świdwini Klutúrális Központban 2013. június 6július 31. között került megrendezésre Zygmunt Karg stargard szczeciński lakos, modellkészítő kiállítása. A kiállításon a gyűjtő és modellkészítő kézzel alkotott munkáit, különböző típusú, az eredeti járművek vagy a Régi Járművek Múzeuma dokumentumai alapján készült modelleit tekinthettük meg. A művek között többek között konflisok (Barcelona, Warszawa), postakocsik, bricskák és tűzoltó fecskendők (Gryfice, Nowogard), úti kocsik voltak. Méretarányuk: 1:10.
493. kép. XVI-XVIII. századi lőfegyverek A Kulturális rendezvények:
Központ
által
szervezett
A „Tehén csata” – Bitwa o Krowę: évente Białogarddal váltakozva rendezett bemutató; Świdwin és Białogard lakosainak hagyományőrző csatája az 1469. július 15-i viszály emlékére. Szórakoztató és vetélkedő jellege van a vajdaságban. A győztes évente megkapja a tehénszarvakat. A Jan Śpiewakról (1908-1967) elnevezett Lengyelországi Költészeti Versenyt 35 évvel ezelőtt alapították az ifjúság részére. A verseny résztvevői évente bemutatkozhatnak a vár előadótermében.
494. kép. A kiállítás plakátja
Körülöttünk lévő plasztika (Plastyka wokół nas) – 1990-től a lengyel kerámia műhelyek szervezik.
Zygmunt Karg, nyugdíjas műszaki tanár, minden szabad percét a kedvenc hobbijának, a modellkészítésnek szenteli.
216
499. kép. Zygmunt Karg (fot. Biblioteka w Międzyzdrojach) A Świdwini Klutúrális Központ másik kiállítása Rudolf Virchow, német anatómus, patológus életét mutatta be. „Omnis cellula e cellula” – Rudolf Virchow e híressé vált tézise, miszerint „Minden sejt sejtből való”, több korábbi gondolkodó elméletét is megdöntötte. Vizsgálódásai során kiderítette, a sejt fejlődése nem egy amorf anyagból, blasztémából indul ki – ahogy Theodor Schwann állította, az öröklődő tulajdonságokat nem a vér közvetíti – ahogy azt egykor az antikvitás orvosai gondolták, hanem a sejt. Virchow nézete szerint a betegséget a sejtek működési zavara okozza. Az 1856-ban megjelent A fiziológiás és patológiás szövettanra alapozott sejtkórtan című írása „elsöpörte” a testnedvek egyensúlyáról szóló ókori tanítást, és Karl Rokitansky betegség okairól szóló „krázistanát”.
495-498. kép. A kiállításon bemutatott modellek
500. kép. Rudolf Virchow német orvos, politikus, az MTA kültagja.
217
Rudolf Virchow (Schievelbein = Świdwin, Pomeránia, 1821. október 13. - Berlin, 1902. szeptember 5.) – aki sejtkórtanával a modern patológia alapjait rakta le – Lengyelország és Németország északi területeit magában foglaló Pomeránia tartományban – ahonnan Otto Lilienthal, a repülés úttörője és Hans Fallada író is származik – látta meg a napvilágot. A berlini Vilmos Császár Akadémián 1843-ban szerzett orvosi diplomával a kezében, 1844-ben a Charité kórtani részlegében Robert Friedrich Froriep (1804. február 2. – 1861. június 15.) asszisztense, majd annak 1846-ban véglegesen utóda lett. A tudós arra is kereste a választ, hogy mi is a szervezet: „Az élő sejtek társadalma, parányi jól elrendezett állam a maga tartozékaival, magas hivatalnokaival és alárendeltjeivel, szolgáival és mestereivel, a naggyal és a kicsinnyel.” – állapítja meg Virchow, aki nemcsak az embólia és a trombózis patomechanizmusát tisztázza, de vizsgálja a fehérvérsejtek daganatos burjánzását. A kórkép elnevezése (leukémia) is tőle származik, valamint ő alkotta meg az általános patológia azóta is használt fogalmait (amyloidosis, corpora amilacea, nekrobiózis, neuroglia) is. Sejtkórtana a sejtek működését befolyásoló gyógyszeres kezelések kutatását is elindította, a gyógyszerek hatását máig is a sejtek „függvényében” vizsgálják. Továbbá olyan kórtani elváltozások is viselik nevét, mint például a Virchow-mirigyek, a Virchowoedema. Orvostörténészként pedig a középkori leprakórházak történetét tárta fel.
501. kép. Rosalina Ferdynanda Amalia Virchow, z domu Mayer – Rudolf Virchow felesége Virchow aki több tudományos társasággal tart kapcsolatot, sokat tesz a közegészségügyért is. A trichinózis kórokozójának felismerése nyomán kezdeményezésére bevezetik a kötelező hatósági húsvizsgálatot. Elkészíti Berlin vízmű- és csatornahálózatának terveit; felügyeli a város két nagy kórházának tervezését. Nővérképző iskolát nyit a Friedrichshain Kórházban. Rudolf Virchow a megújítandó patológia „elfogadtatására” indítja el az „Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie und für klinische Medizin” című lapot.
1848. az akkori kultuszminiszter megbizásából Felső-Sziléziában tanulmányozta az ott dühöngő tifuszjárványt, amelyről kimerítő tudósításokat irt. Részletes tudósításaiban nyíltan kimondja: nem pusztán a rossz higiéniai körülmények okozzák a lázat, sokkal inkább az analfabetizmus, a szegénység, a rossz gazdasági helyzet. Éles bírálatát és későbbi reformjavaslatait, melyek a „Medicinische Reform” című lapjában jelennek meg, nem fogadják „jól” a politikusok.
1859-ben a norvég kormány megbizásából a leprát tanulmányozta Norvégia nyugati tengerpartján, 1861 óta a berlini városi tanács tagja, 1862. a porosz képviselőházba beválasztották. A franciaporosz háborúban (1870–1871) Tempelhofban felügyeli a katonai kórházat, vezeti a Porosz Ambuláns Szolgálatot, és gondoskodik a kórházi vonatok felszereltségéről is.
Állásától megfosztva, 1849-ben Würzburgban az egyetem kórboncolástan rendes tanáraként kezd új életet. A 28 éves patológus professzor fáradhatatlanul kutat és ír, 1854-ben jelenik meg kórbonctani kézikönyve. Közben családalapításra is jut ideje, 1850-ben veszi feleségül Rosalie Mayert, aki három lányt és három fiút szül. (Az 1852-es születésű Hans anatómus lesz.)
A gyors észjárású, több nyelven olvasó, kiváló emlékezőképességgel megáldott orvos-tudós, aki egyszerre több dologra is képes volt figyelni, az orvosláson kívül a régészettel, antropológiával is foglalkozott. Évtizedekig szerkeszti a Zeitschrift für Ethnologie, és a Nachrichten über Deutsche Altertumsfunde kiadványait. Több tanulmányt írt a törpenövésű, értelmi fogyatékos sérültek koponyájáról, alapító tagja a berlini (1869) majd két évvel később a német Antropológiai, Etnológiai és Őstörténeti Társaságnak.
1856-ban Rudolf Virchow visszatért Berlinbe, mint a kórbonctan, az általános kór- és gyógytan tanára és az Új Kórtani Intézet igazgatója. Würzburgban tagja volt a Verhandlungen der phisical-med. Gesellschaft szerkesztőségének, ezenkivül szerkesztette a Handbuch der spec. Path. u. Therapie-t. Tanítványai közt Robert Koch, és a fehérvérsejtek érfalon át történő vándorlását felfedező Julius Cohnheim is ott van.
218
Heinrich Schliemann barátjaként Trója, Egyiptom ásatásain vesz részt. A Patológiai Múzeumot Berlinben több mint 20 ezer preparátummal gazdagította, ám ezek nagy része a város ostroma alatt megsemmisült.
vetette meg a patologiának, amelyet a kutatás legújabb eredményei sem ingathattak meg, sőt Rokitansky is követője lett.
502. kép. Rudolf Virchow portréja A celluláris patológia megteremtője, a tudományok mellett a politizálást sem hagyta abba, 13 éven át (1880-tól) tevékeny tagja a birodalmi gyűléseknek. A porosz képviselőház tagja, a liberális nézeteket valló tudós, Bismarck ellenfele volt. A legenda szerint a birodalom kancellárja még párbajra is kihívta.
503. kép. Rudolf Virchow műveit bemutató kiállítás 1901-ben, 80. születésnapján a sokoldalú szaktekintélyt hazája méltón ünnepli meg. A német medicina pápája, aki munkásságával forradalmasította a kórszövettant, a patológiát, és az onkológiát is, egy szerencsétlen villamosbaleset során súlyos combnyaktörést szenved, amelyből már nem épül fel, 1902. szeptember 5-én halt meg Berlinben.
Tudományos eredményeit már életében világszerte nagy elismerés fogadta Virchow-t – aki hazánkban is járt, gróf Apponyi Alberttel kötött jó barátságot – az Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban választotta kültagjává, 1895-96-ban pedig a SOTE díszdoktora lett. Az orvostudományban elért jelentős felfedezéseiért, a Royal Society Copleyérmét 1892-ben veszi át Virchow, aki élete végén bakteriológiával kezd foglalkozni. Megdöntötte Rokitansky Krasenlehre címen ismeretes elméletét a betegségek okairól, ugyszintén Cruveilhier nézetét a flebitiszről, alapvető tant alapított meg a leukémiáról, trombózisról, emboliáról és fertőzésről; mint első figyelte meg az emberi sejtek összehúzódási képességét, ő fedezte fel az agybeli véredények hüvelyét. Bizonyította, hogy a vörös vérfesték csak utólag kerül a már kész sejtbe, ő adta a szürke agyállomány új képződményeinek első világos képét; kimutatta, hogy trichinózus hús élvezete közvetlenül is fertőzhet; megállapította a különbséget a dysenteria és enteritis dyphteritica között. Nagyon hozzájárult, hogy a városok tisztításáról a nézetek tisztázódtak; felderítette okait a rachitisznek, a kretinizmusnak; megtámadta Pettenkofernek sok állítását és nézetét a kolerajárványra nézve stb. Cellulár-patologiája, melyet ő biológiai elvnek tartott, általános elterjedésnek örvend, és amellyel szilárd alapját
504. kép. Rudolf Virchow műveit bemutató másik szekrény Számos cikke jelent meg a különböző orvosi szakfolyóiratokban.
219
A sztálinizmus és fasizmus áldozatainak emlékműve (Pomnik Pamięci Poległym i Pomordowanym Żołnierzom Ofiarom Faszyzmu i Stalinizmu) a Május 3-i Alkotmány terén áll.
Főbb művei ― Die Cellularpathologie in ihrer Begründung auf physiol. und path. Gewebelehre (Berlin 1858, 4. kiad. 1871, majd minden európai nyelvre fordítva), egyszersmind első kötete a Vorlesungen über Pathologie c. művének, melynek második, harmadik kötetét és negyedik kötetének első felét Die krankhaften Geschwülste című befejezetlen munkája teszi (u. o. 1863-67); ― Tanulmány a trichinákról (u. o. 1865, 3. kiadás 1866); Az éhség-tifuszról (1866); ― A chlorosisról és a vele összefüggő a véredényekben előforduló rendellenességekről, főleg az endocarditis puerperalisról (a berlini szülésztársulatban tartott előadás, u. o. 1872); ― Boncolási technika (1876), 2. kiadás 1883; ― A tudomány szabadsága modern államban cimű művét Bakody Árpád fordította magyarra (Budapest 1878).
506. kép. A sztálinizmus és fasizmus áldozatainak emlékműve Turistalétesítmények
Forrás:
A "Relax" Vízi park – Park wodny "Relax" – többfunkciós fedett uszoda. A nemzetközi úszóversenyek színhelyéül szolgáló 25x16 m-es úszómedence, 105 m magas csúszda, 20 m-es műfolyó, szauna, vízalatti masszázs található benne. A Bukowiec-tó (jezioro Bukowiec) a város belterületének határán túl, egyúttal annak közigazgatási határán belül, déli irányban található. Egykor élénk turista forgalom zajlott, miután helyi befektető kezébe került, tönkrement. Városi zöldfelületek
Czompó Judit: A német medicina pápája – Rudolf Virchow-portré; Orvosok Lapja 2013/9. Rudolf Virchow műveit bemutató kiállítás
Kőkapu (brama Kamienna): a napjainkig fennmaradt kapu a XIV. században épült, a város három védelmi kapujának egyike volt. 1475-ben gótikus stílusban átépült.
A város területén két park található. Az első, az eredetileg Kis Parkként ismert zöldterület a város központjában található, az Armia Krajowa és a Temető utcáknál. 2005. január 1-jén, a "Solidarność" szakszervezet megalakulásának 25. évfordulója alkalmából nevét Szolidaritás Parkra változtatta. A park közvilágítással rendelkezik és új, biztoságos játszótér található benne. A másik, műemléki park, melyet a városi lakosok „Nagy Park”-ként ismernek, a város határában, a Drawska utca mellett található. A városi park (park miejski) területén többek között az 1911-ben, Franz Brewing építőmester tervei szerint Otto Eduard Leopold von Bismarck (Schönhausen, 1815. április 15. – Friedrichsruh, 1898. július 30.) „vaskancellár” emlékére készült Bismarck-torony található. Jelenleg nem látogatható. Kissé távolabb található a műemlék palota, jelenleg egy korábbi tűzvészt követően nagymértű átalakítás folyik benne.
505. kép. Kőkapu (brama Kamienna) városi erődítések (obwarowania miejskie): a városfalak 1319-ben épültek a város és a lakosság védelmére. A város a XVIII. századtól kezdte elbontani ezeket. Jelenleg egy 14 m-es szakasza maradt fenn a Rega folyó partja mentén. Zsidó temető (cmentarz żydowski, ul. Dobra Rycerskie) – a XIX. században alapították a Zsidó-hegy – Żydowska Góra (Juden Berg) – oldalán. A négyszögletű temető területe 0,5 ha. A temető jelenleg a Pünkösdi Egyház gondozása alatt áll.
Gazdaság Świdwin központjában egy nagy fafeldolgozó üzem található. A város területén ezen kívül nagy kereskedelmi hálózat 5 szupermarkete működik.
220
Oktatás – nevelés
Sport
A városban két óvoda található: az 1. sz. Micimackó Óvoda – Przedszkole nr 1 im. Kubusia Puchatka, „Kubuś Puchatek (ang. Winnie-the-Pooh) – (ul. Drawska 30) és a Przedszkole nr 2 "Pod Topolą" = „Nyárfa alatt” (ul. Sportowa 3).
Sport Klubok Świdwinben számos sportegyesület működik, propagálva a különböző sport fejlődését a városban: a harcművészettel foglalkozó Klub Sztuk Walk "Spartakus Świdwin", Klub Sportowy "Sumo-Team" és a műszaki sportokat űző Klub Sportowy "Technik", továbbá az asztali tenisszel foglalkozó Miejski Ludowy Klub Tenisa Stołowego "Spójnia" Świdwin, a labdarúgást folytató Klub Sportowy Piłki Nożnej "Spójnia" és Klub Piłki Nożnej "Granit" (nem működik) – ez katonai sport egyesület volt.
Az alalpfokú oktatásügyi intézmények közé tartozó általános iskolák: Szkoła Podstawowa nr 1 im. Orła Białego = Fehér Sas (Pl. Jana Pawła II 5), a Szkoła Podstawowa nr 2 im. ppor. Emilii Gierczak – Emilia Gierczak hadnagy (Maszewo, 1925. február 25-Kołobrzeg, 1945. március 17.) – (ul. Armii Krajowej 19) és a Szkoła Podstawowa nr 3 im. Lotników Polskich (ul. Szturmowców 1).
Itt működik továbbá a Klub Sportów Siłowych "Świt", a Miejski Szkolny Związek Sportowy, a Świdwińskie Stowarzyszenie Lotnictwa Rekreacyjnego, a Gminny Ludowy Klub Sportowy "Żaki 2000 – Gmina Świdwin", a Gminny Ludowy Klub Sportowy Aksa/Żaki Gmina Świdwin továbbá az iskolákat tömörítő karate klub, a Międzyszkolny Uczniowski Klub Karate "Bushido".
A középiskolai oktatást egy gimnázium, egy mezőgazdasági szakiskola képviseli: Publiczne Gimnazjum w Świdwinie im. Osadników Wojskowych (ul. Kombatantów Polskich 6) illetve a Zespół Szkół Rolniczych Centrum Kształcenia Praktycznego im. Stefana Żeromskiego (ul. Szczecińska 88). A felnőttképzés intézménye: a Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych im. Władysława Broniewskiego (ul. Kościuszki 28).
Közlekedés Közúti közlekedés A városban üzemel a PKS Świdwin személyszállító vállalat.
A városban található a Szczecini NyugatPomerániai Műszaki Egyetem kihelyezett tagozata is: Wydział Zamiejscowy Zachodniopomorskiego Uniwersytetu Technologicznego w Szczecinie.
Świdwinen három vajdasági út vezet keresztül: droga wojewódzka nr 151 Świdwin – Łobez – Węgorzyno – Ińsko – Recz – Choszczno – Barlinek – Gorzów Wielkopolski
Helyi média 2007 szeptemberéről Świdwin, Połczyn-Zdrój, Rąbino, Brzeżno, Sławoborze területén kapható a "Wieści Świdwińskie" járási újság.
droga wojewódzka nr 152 Płoty – Świdwin – Połczyn-Zdrój droga wojewódzka nr 162 Kołobrzeg – Świdwin – Drawsko Pomorskie
A már meglévő hivatalos portál mellett 2007-ben alapították a świdwini internetes portált (internetowy serwis informacyjny Wirtualny Świdwin).
Vasúti szállítás nr 202 vasútvonal: Gdańsk Główny - Stargard Szczeciński
2008 végéig Świdwinben működött egy helyi tévécsatorna, a Telewizja Rega, amely Świdwin és Łobez területén volt nézhető. A TV Rega a Vectra kábelhálózaton keresztül sugárzott. 2009 márciusától az N. Rega csatorna vette át szerepét. A sugárzott program ingyenesen nézhető a Vectra helyi kábeltévé hálózaton keresztül.
o A Magistrala Nadbałtycka, országos jelentőségű, villamosított fővonal, egy része kétvágányú. Személyforgalmat és áruszállítást bonyolít, közvetlen vasúti összeköttetés létesít Szczecinnel, Gdyniával, Olsztynnal és Białymstokkal.
Működik a Telewizja Świdwin internetes csatorna is. Ez az első önálló internetes tévécsatorna a város határán belül. A város területén a római katolikus, az evangélikus, a pünkösdi egyház és a Jehova Tanúi vallási közösségei működnek.
o A Świdwinen keresztülvezető vonalszakasza jelenleg egyvágányú (1859 júniusában, mind kétvágányú vonalat adták át a forgalomnak). 1945 tavaszán a szovjetek, mint hadizsákmányt felszedték a második vágányt a Białogard - Runowo Pomorskie közötti vonalszakaszon.
A város lakóinak többsége a római katolikus vallás híve. Két plébánia működik itt: a Istenanya Szűntelen Segítsége és a Szent Mihály Arkangyal plébánia.
o Engedélyezett sebesség: 120 km/h a személyszállítás számára, 120 km/h a sínbuszok részére és 70 km/h a tehervonatok részére.
Vallási közösségek
221
nr 421 vasútvonal: Smardzko - Świdwin o országos jelentőségű másodrendű vasútvonal, nem villamosított, egyvágányú. Teherforgalomra berendezkedett vonal, a Świdwinben állomásozó katonaság légierejének üzemanyagát szállítják rajta. Engedélyezett sebesség: 50 km/h. o Egykor a Połczyn-Zdrój – Świdwin vasútvonal, Połczyn-Zdrój – Smardzko szakaszát üzemen kívül helyezték. A személyszállítás 1997-ben, az áruszállítás 1999-ben szűnt meg rajta. Légi közlekedés
507. kép. Połczyn-Zdrój főtere
A város központjától kb. 5 km-re a 21 Légibázis katonai reptere található. A polgári forgalom részére zárva van, azonban kormányzati repülőgépek gyakran használják. Ez Świdwin katonai telepe. A felszállópálya 2,5 km hosszú és 60 m széles.
A 14. század óta ismert gyógyhely. A város magas morénahalmok között búvik meg. 2009. december 31-i adatok szerint Połczyn-Zdrój lakóinak száma 8463 fő volt. Területe 2010. január 1-jén: 7,22 km2 volt. Elhelyezkedése: 53°45′57″N 16°05′33″E.
Közigazgatás Świdwin nagyközségi jogú város. Lakói 15 tanácsost választanak a Városi Tanácsba. A végrehajtó hatalom élén a polgármester áll. Az önkormányzat székhelye a Városháza, amely a Május 3-i Alkotmány terén áll. A város a świdwini elöljáróság székhelye. Świdwin 8 telepre oszlik (Nr 1 – Nr 8), melynek élén a települési tanács és kormányzat áll. Świdwin lakói a 17 fős Járási Tanácsba 5 képviselőt választanak. Ugyancsak ők választják a vajdasági közgyűlés tanácsosait, valamint a koszalini választási bizottságnál a parlamenti képviselőkre és az Európai Parlament követeire is leadják szavazataikat. 1992 novemberétől Świdwin a Neubrandenburg közelében fekvő német Prenzlau városával kiváló együttműködést folytat. Egészségügy Annak ellenére, hogy Świdwin járási város, területén nincs kórház. A járási kórház a közel 20 km-re fekvő Połczyn-Zdrójban található. A városban 5 nem állami egészségügyi ellátó központ működik.
Połczyn-Zdrój
508-509. kép. Belvárosi sétálóutca, az Ulica Grunwaldzka
Połczyn-Zdrój (németül: Bad Polzin) – város északnyugat Lengyelországban, a nyugat-pomerániai vajdaságban, a świdwini járásban, gyógyüdülőhely Nyugat-Pomerániában, a Wogra-folyó partján. Połczyn-Zdrój város a községi helyhatóság, a dekanátus, az erdészet székhelye. Turista központ a Drawsko-i Partvidéken (Drawa tóvidékén), ahol reumatológiai, neurológiai megbetegedéseket és meddőséget gyógyítanak, ásványvizeket palackoznak.
Połczyn-Zdrój a nyugat-pomerániai vajdaság középső részén fekszik, a świdwini vajdaság keleti részén, amelyben a második városi központ szerepét tölti be. A város a Wogra-folyó mellett fekszik, a Drawsko Tóvidéken (Drawa tóvidékén), a Pojezierze Zachodniopomorskie (NyugatPomerániai Tóvidék) sávjának nyugati részében.
222
A város morénás magaslatok között, az ún. „Połczyński Svájc” területén, a történelmi NyugatPomerániában fekszik. 1975-1998 között közigazgatásilag a koszalini vajdasághoz tartozott.
Krockow (a város első tulajdonosának unokja) kiépítteti az első gyógyházat. 1712-ben másfél hónapot tartózkodott az üdülőhelyen Ferdynand Kettler (1655-1737), a korona hadseregének generálisa, Kurland hercege, Fryderyk Kazimierz Kettler herceg öccse. ― Kurzeme (másként Kurföld, Kurland, Kursföld; németül: Kurland, lengyelül: Kurlandia, latinul: Curonia/Couronia) Lettország öt etnográfiai és földrajzi egységének egyike. 1700-ban kitört a nagy északi háború, de Kurzeme házasság útján került orosz fennhatóság alá. 1711-ben Friedrich Wilhelm Kettler feleségül vette Anna Ivanovnát, aki később az Orosz Birodalom cárnője lett. Férjének gyors halálát követően Anna Ivanovna 1711-től 1730-ig volt Kurzeme hercegnője. A 18. század folyamán a hercegség Lengyelország és Oroszország között zavaros éveket élt meg. Végül Lengyelország harmadik felosztásakor 1795-ben megszűnt a névleges függetlensége is, és az Orosz Birodalom része lett.
Természeti értékek A földterületek hasznosítása (2005): mezőgazdasági célú terület: 295 ha (40,92%) Erdő és erdészeti célú terület: 36 ha (4,99%) Tartalék és használaton kívüli területek: 390 ha (54,09%) A város területe mindösszesen: 722 ha volt. Az erdőterületek a városban 2007-ben 35,8 ha-t tettek ki, amely alacsony erdősültséget jelent (5%). A város története VI. századi utalások Połczyn-Zdrój környékén, egy magaslaton lévő szláv telepről szólnak. A X. században már őrvár állt a białogardi földön. IV. Bogusław 1290 körül várat építtetett itt, amikor Brandenburg elfoglalta a świdwini földet, Połczyn meg Pomeránia és Brandenburg határvidékén feküdt. Ez a vár a hercegség tulajdona volt a XIV. század elejéig, ekkor Warcisław herceg a Wedlów családnak adta át. Ezek átépíttették vagy új helyen védőfalakat építtettek.
1836-1839 között létrehozzák az Üdülő Parkot (Park Zdrojowy). 1887-ben 4481 fő állandó lakosa volt, az üdülővendégek száma pedig meghaladta az 5000 főt. A növekvő érdeklődés miatt 1870-1907 között megépültek a gyógyintézmények, amelyk mind a mai napig fennmaradtak.
1331-ben Połczyn a von Wedel család birtokaihoz tartozott, mivelhogy éppen 1337-ben, Hasso von Wedel Ludwig Wittelsbach brandenburgi őrgróf ― I. (Idős) Lajos, V. Lajos néven bajor herceg (brandenburgi őrgróf: 1323. április – 1351. december 24.) ― részére írt hódoló levelében első ízben említi Bolczin városát – ezt a dátumot tekintik a város alapítása évének.
A gyógyhely fejlődéséhez nagyban hozzájárult a vasúti kapcsolat kiépülése. 1897-ben Świdwinnel, 1903-ban pedig Złocienieccel és Grzmiącával kötötte össze vasútvonal. 1940-ben Połczynnak 6900 állandó lakosa volt, viszont az üdülővendégek száma, a könnyű közlekedésnek és a reklámoknak köszönhetően, jelentősen megnőtt. Az itteni bethania intézet példás szanatóriuma néhány évtizednyi hagyománnyal rendelkezett.
1337-ben Hasso von Wedel gróf szövetséget kötött a brandenburgiakkal, akik nem sokkal ez után átvették a várat. 1389-ben átadták Połczynt a pomerániai hercegség hűbérbirtokaival von Manteuffeleknek, akik a XIX. századig tartózkodtak itt.
A város az üdülőhelyből származó jövedelmén kívül hasznot húzott a szövő iparából, a cserzőiparból, a gabona és marhakereskedelemből valamint a sörgyártásból.
1433-ban a keresztesek gyújtották fel a várost. 33 évvel később Połczynt teljesen kifosztották a zsoldos csapatok, amelyeket a keresztes lovagrend és Lengyelország között folyó tizenhárom éves háború (1454-66) során fogadtak fel.
Közvetlenül a II. világháború kitörése előtt, 1939ben Połczyn-Zdrójban volt az Északi Hadseregcsoport (németül Heeresgruppe Nord) fő szálláshelye, a Wehrmacht hadsereg egyik csoportja, amely 1939-ben lerohanta Lengyelországot. ― Északi Hadseregcsoport volt a neve a második világháború során a német Wehrmacht egyik magasabbegységének. A hadseregcsoport a szárazföldi haderő főparancsnokságának (Oberkommando des Heeres OKH) volt alárendelve, és különféle hadseregek voltak beosztva hozzá. A hadseregcsoport főparancsnoka a harcoló alakulatok mellett felelős volt a hadműveleti-hadászati tartalékok, a hátországbeli megszálló csapatok és a logisztikai csapatok irányításáért is.
1500-ban a város a várral együtt egy tűzvészben súlyos pusztulást szenvedett. 1515-ben a város akkori birtokosa – Kurt von Manteuffel újra alapította a várost, és ezzel együtt a lübecki városjogot adta neki. 1601-ben újabb tűzvész pusztított a városban. 1668-ban egy helyi takács felfedezi az ásványvízforrást, amely nem sokkal később a városi üdülőhely bázisa lett – jelentősen hozzájárulva Połczyn fokozatos fejlődéséhez. A városba üdüvendégek kezdtek érkezni, melyek igényeinek kielégítése céljából 1705-ben ifjabb Jakub von
223
Az Észak Hadseregcsoportot 1939. szeptember 2án, a 2. német hadsereg főparancsnokságának átszervezésével hozták létre. A hadseregcsoport első főparancsnoka Fedor von Bock vezérezredes volt.
A Lebensborn-program a német fajnemesítési törekvések egyik meglehetősen bizarr vadhajtása volt. A jól csengő Lebensborn szó (jelentése: ’élet születése’) egy emberségességet és érzelmeket figyelmen kívül hagyó náci születésprogramot takart. Az SS vezető tisztjének, Heinrich Himmlernek a fejéből pattant ki az ötlet, miszerint nemzetiszocialista mértékkel mért tiszta árja emberpéldányok „laboratóriumi” szaporításával létre lehetne hozni a Harmadik Birodalom tökéletes egyedeit. A fajnemesítés és a szaporulatnövekedés érdekében a náci diktatúra még afelett is szemet hunyt, ha egy nő házasságon kívül szült gyermeket. A propaganda a nemzeti kötelességtudatot meglovagolva rengeteg női áldozatot szedett magának: ezek a „kényszeranyák” több generációra visszanyúló tiszta árja származású SS férfiaktól estek teherbe. A Połczyn-Zdrójban működő intézet 1938 áprilisától 1945 februárjáig működött, jelenleg a város központjától mintegy 2 km-re található Borkowo szanatóriumban, amelyben elvégezték a főleg a lengyel családokból származó gyermekek németesítését.
510. kép. Fedor von Bock altábornagy Fedor von Bock (Küstrin, lengyelül: Kostrzyn nad Odrą, 1880. december 3. – Oldenburg, 1945. május 4.) német tábornagy a második világháborúban, a villámháború specialistája volt. 1898-tól szolgált a német hadsereg kötelékében, az első világháborúban több kitüntetést is szerzett. Ezt követően szolgált a hadügyminisztériumban és különböző egységeknél is. Az Anschluss idején a 8. Német hadsereg bevonulását irányította. A Lengyelország elleni hadműveletekben az Észak hadseregcsoportot, az 1940-es nyugat-európai hadjárat idején a B hadseregcsoportot irányította. 1941-ben a Szovjetunió lerohanásánál a Közép hadseregcsoportot vezette. A Moszkva elleni sikertelen hadművelet (Moszkvai csata) után Hitler elővigyázatlansággal vádolta meg Bockot, és menesztette posztjáról. Az 1942-es év első felében reaktiválták, ekkor rövid időre a Dél hadseregcsoport parancsnoka lett, majd júliusban véglegesen nyugdíjazták. 1945. május 4-én a háború utolsó hetében kocsiját egy angol vadászgép megtámadta és a támadásban a felesége, a lánya mellett ő is az életét vesztette. Połczyn-Zdrój volt az „Amerika” vonat, a III. Birodalom idején Adolf Hitler speciális vonatának ― Pociąg "Amerika" (niem. Führersonderzug pol. pociąg specjalny wodza), későbbiekben Brandenburg I i Brandenburg II ― első megállója.
511-512. kép. Sanatorium "Borkowo" – Sobieskiego 13, 78-320 Połczyn-Zdrój A II. világháború során, 1945-ben Połczynban 78 ház elpusztult, ami a város területének 25 %-át érintette. 1957-ben 7222 lakosa volt, akik 7 ipari-, 53 kisipari üzemben, 44 üzletben valamint a közigazgatásban és az egészségügyben dolgoztak.
Röviddel a III. Birodalom vonatának látogatása után, Połczynban megépült az SS által működtetett Lebensborn program ― Lebensborn eingetragener Verein, lengyelül: stowarzyszenie zarejestrowane „Źródło życia”: Fount of Life = a lebensborn a születés után az anyák és gyerekek gondozására és segítésére alapult intézet volt) ― legnagyobb központjainak egyike (Zakład Lebensborn w Połczynie-Zdroju).
1967-ben szervezték itt az első Katonadal Fesztivált (Festiwal Piosenki Żołnierskiej), amit 1969-ben Kołobrzegbe helyeztek át, Połczynban meg a Lengyel Hadsereg Művészegyütteseinek
224
Fesztiválja (Festiwal Zespołów Wojska Polskiego) maradt.
Artystycznych
Természeti környezet A város a Drawsko Tájpark (Drawski Park Krajobrazowy) területén található, amely a várostól délre és keletre húzódik. A terület a város körül két Natura 2000-es területet ölel fel, melyek a „Parsętamedence” speciális védelmi területe, illetve az Ostoja Drawska különleges madárvédelmi terület. Létrehoztak 3 üdülőhelyi védelmi övezetet is, melybe a város egész területe illetve a nagyközség is beletartozik. A Połczyn-Zdrój – Czaplinek közötti útvonal mellett található az 1987-ben alapított Öt Tó Völgye (Dolina Pięciu Jezior) természetvédelmi rezervátum.
1996. július 11-12. között heves esőzés következtében az árvíz a város nagy részét elöntötte, többek között a járási kórházat, a gyógy parkot, és számos lakóházat a folyó mellett. 2003ban fejeződött be az „Połczyn-Zdrój” árvízvédelmi medence építése.
2003-ban, a várostól délnyugatra építették ki a „Połczyn-Zdrój” árvízvédelmi medencét a Wogra folyón, melynek legnagyobb kiterjedése 23,5 ha, a legkisebb 12,0 ha, mely a vízszinttől függ. A vízgyűjtő nagy része a város közigazgatási határához kapcsolódik. A Połczyn-Zdrójban található Park Zdrojowy 80 ha kiterjedésű (melyből 35,6 ha zöldterület), melyben az üdülőhelyi építmények többsége valamint a nem működő Joasia ivócsarnok helyezkedik el.
513. kép. Új árvízvédelmi medence Névmagyarázat
A park északi része az alpináriummal, a mesterséges tóval és a francia stílusú szökőkúttal szép átnivaló, déli része naturalista. A park nyugati részében mesterséges tavak, úszómedence valamint gyógysétányok találhatók. Az arborétumban 60 fa és cserje faj között nő itt: Kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia), Keserű hikori (Carya cordiformis), Feketedió (Juglans nigra), Fehér dió (Juglans cinerea L.), 4 különböző fenyő, 9 fajta luc. A parkot 1836-1839 között hozták létre, és műemlékvédelem alatt áll.
A VI. században Połczyn-Zdrój környékén már létezett egy cölöpökön álló, Palupe néven ismert szláv telep. 1304-ben Poltsin néven jegyezték le, amely a Połk névből származik, és a Świętopełk név (a cseh eredetű név jelentése: szent ezred = szvato plk) rövidítése, amelyhez az –in végződést illesztették. 1337-ből való dokumentumban a helyet Bolczin néven említették. 1926-ban a német Polzin névhez hozzáillesztették a Bad tagot, amely hangsúlyozta a város üdülőhely jellegét. Az 1938as lengyel katonai térképen a lengyel Połczyn névváltozat szerepelt.
2007. évi adatok szerint a várost 21 zöldterület alkotja, melyek összfelülete 3,9 ha. A telepek zöldfelületei 8,5 ha-t tesznek ki. A városi zöldfelületek közé lehet számolni a temető 7 ha területét is.
1945 után Połczyn üdülőhely jellegénél fogva a város nevét a Zdrój taggal egészítették ki. Jelenlegi nevén 1946. május 19-e óta szerepel. A Połczyno helységnévhez hasonlóan, két falu van Pomerániában. Az előbbi német városnév Groß Polzin nagyközség Elő-Pomerániában, Anklam mellett.
Turista létesítmények A helyi gazdaság fő ágazata az idegenforgalom és a gyógyüdülés. A városban 5 szálláshellyel rendelkező létesítmény található, 390 főrőhellyel. Az ide érkező szállásvendégek harmada külföldi turista. A városon három turista útvonal vezet keresztül:
a város körül vezető: Spacerowy Wokół Połczyna-Zdroju – a várost körül ölelő sétány hossza 15 km. a „Połczyni Svájc Útvonal” – Szlak Szwajcarii Połczyńskiej – útvonal: PołczynZdrój→ Luboradza→ Sikory→ Czaplinek, hossza: 56,8 km. a természetvédelmi parkban vezető Szlak Przyrodniczy Drawskiego Parku Krajobrazowego: Połczyn-Zdrój → Złocieniec → Lubieszewo, hossza: 70,8 km.
514. kép. Rynek
225
Połczynból indul a Złocieniecbe vezető kerékpárút. Az útvonal hossza 30 km és a régi vasúti töltésen vezet, melyről felszedték a vágányt és aszfaltburkolattal fedték és bekapcsolaták a kerékpáros forgalomba. A kerékpárút a Drawsko Tájpark legfestőibb területein vezet keresztül.
A társaság következő intézménye, a Szpital Uzdrowiskowy „Podhale” (Polzin Kurhaus), ul. Solankowa 6, 1894-1896 között épült, 1945-1947 között a Vöröd Hadsereg igazgatása alatt állt.
Üdülőhely A gyógyüdülőhely területén az alábbi betegségek gyógyításával foglalkoznak: ortopédiaimozgásszervi, reumatológiai, idegrendszeri betegségek, elhízás, csontritkulás, nőgyógyászati betegségek. A gyógyüdülőhely területén az alábbi dokumentált természetes ásványi anyagok fordulnak elő: gyógytőzeg és iszap, gyógyvízek: 7,5% ásványianyag tartalmú jódos, klórozott-szóda tartalmú vizek.
517. kép. Szpital Uzdrowiskowy „Podhale” A következő háború előtti intézmény – a parádfürdői Erzsébet Királyné Park Hotel 1893-ban épült épületéhez hasonló – Sanatorium Uzdrowiskowe „Irena” (Marienbad), ul. Zdrojowa 5, 1854-ben épült.
A gyógyhelyen 8 gyógyintézet működik. Az Uzdrowisko Połczyn társaság kezelésében lévő Szpital Uzdrowiskowy „Gryf” (Kaiserbad vagy Sanatorium cesarskie), ul. Solankowa 8, 1894-1896 között épült. A XX. század 30-as éveiben paciensei döntő többségben a Wehrmacht tisztjei voltak. A XX. század 70-es éveiig Lengyelország legnagyobb szanatóriumi építménye volt, 1945-1947 között a Vörös Hadsereg igazgatása alatt állt (Лазарет).
518. kép. Sanatorium Uzdrowiskowe „Irena” A „Leo SPA” (Kurhaus Johannisbad, Lechia, Leo Karli), ul. Parkowa 1, az intézményt Leo Karli társaság alapította és 1917 körül épült. A Sanatorium „Marta” (Kurhaus Raffael) intézményét, ul. Zdrojowa 1/2, az Egyetértés Alapítvány (Fundacja Porozumienie) hozta létre. A Sanatorium „Hopferówka”, ul. Solankowa 8b, 1926-ban épült.
515. kép. Szpital Uzdrowiskowy „Gryf” Az Uzdrowisko Połczyn társasághoz tartozó Szpital Uzdrowiskowy „Borkowo” (Kurhaus Luisenbad, Heim Pommern), ul. Sobieskiego 13, 1822-ben épült.
Połczyn-Zdrój további szanatóriumai közül a Sanatorium Friedrich-Wilhelm-Bad (FriedrichWilhelm-Bad), amely 1866-ban épült és 1945-1978 között a gyógyüdülő igazgatóságának székhelye volt, ma már nem működik.
516. kép. Szpital Uzdrowiskowy „Borkowo”korabeli képeslapon 519. kép. Sanatorium Friedrich-Wilhelm-Bad
226
Ugyancsak használaton kívül van a Dom Zdrojowy Fürst Bismarck (Kurhaus Fürst Bismarck), (1915), az 1924 kürül épült Sanatorium „Poznanianka” (Cecylienbad, Haus am Park), ul. Zdrojowa 2. és a Sanatorium „Dąbrówka”, ul. Zdrojowa 4. sem. A Sanatorium „Polanin”, ul. Wojska Polskiego 50, 1979-ben épült, mint Üdülő-Oktató Központ (Ośrodek Wczasowo – Szkoleniowy PGR „Polanin”), jelenleg szálloda.
Műemlékek Legfőbb látnivalója a 13. századi várkastély, valamint a Boldogságos Szűz gótikus temploma (Kościół Niepokalanego Poczęcia Najświętszej Maryi Panny). A város műemlékei: Az Óváros a XIV. században épült ki, a XVIII-XIX. század között átépült. A Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása-templom (Kościół Niepokalanego Poczęcia Najświętszej Maryi Panny w Połczynie-Zdroju) ― a műemlék jellegű, neogótikus katolikus templom a város központjában, a Grunwaldzka sétálóutca szomszédságában helyezkedik el. A helyi plébánia székhelye.
A Sanatorium Victoriabad, ul. Grunwaldzka 33, 1854-ben épült, jelenleg a Gyermeküdülők Háza székhelye. Az „A” gyógyüdülőhelyi védőövezet a város délnyugati részén húzódik. Az üdülőhely fejlődéséhez hozzájárult annak természeti és enyhén városias területeken való fekvése. Az itteni vastartalmú gyógyforrásokat 1688-ban nyitották meg. A XVII. és XVIII. században Połczyn volt a legnagyobb gyógyüdülőhely Pomerániában. A XIX. században nyíltak itt a gyógyiszap telepek. Már a II. világháborút követően a város nagy kórház-utókezelő központ volt a katonák számára. Ezt követően ismét visszanyerte hagyományos gyügyüdülőhelyi funkcióját. A połczyni gyógyüdülőhelyi központ gyógykezelési kínálata közel 40 kezelésből áll. A legnépszerűbben közöt található az iszapkezelés, a sós és szénszavas fürdő, a masszázs, a vízsugaras kezelés, paraffinos kezelés, inhaláció. Połczynban számos gyógyintézmény található, mint például a nem üzemelő „Joasia” ásványvíz ivóhely, a „Polanin” hotel, a 2300 férőhelyes amfiteátrum, teniszpályák, 2 nyitott és 2 fedett úszómedence, lovas központ, kerékpárkölcsönző. Itt található a járási kórház valamint a készenléti mentőállomás is.
521. kép. A Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásatemplom A templom létezésének első említése 1389-ből való, de az már korábban, valószínűleg 1343-ban megvolt. 1418-ban a templom patrónusai a johanniták voltak. 1505-ben a templom a várossal együtt leégett, 1515-ben építették át.
Építészet A városszerkezetet 57 utca és három tér (Orła Białego, Tysiąclecia Państwa Polskiego, Wolności) valamint a Park Zdrojowy alkotja.
1544-ben elhunyt Erazm von Manteuffel-Arnhausen (1480-1544), az utolsó pomerániai katolikus püspök (1521-1544), kinek öntöttvasból készült sírlapja a templom legértékesebb műemléke. 1545-től 400 éven át a protestánsok szolgálatában állt. 1547-ben építették hozzá a tornyot, 1628-ban pedig Brock starogardi szobrász új oltárt készített, amely azonban nem maradt fenn. A következő tűzvész 1705-ben érte. A templom nem sokkal ez után, 1743-ban épült át. A templom jelenlegi neogótikus formáját 1860-1870 között nyerte. A II. világháború idején Połczynban, az iskolatermek egyikében mutattak be miséket a lengyel kényszermunkások számára.
520. kép. Szökőkút a Ryneken
227
1945. október 28-án a templom ismét a katolikusoké lett. Felszentelési ünnepségén a templomot Jan Krzyżkowski oblátus pap szentelte meg.
A XVII/XVIII. század fordulójáról való „Vár” – többször átépült, jelenleg barokk formájú, XVI. század elejéről származó gótikus pincékkel. Közel 100 m magas emelkedésen található a Szabadság tértől (plac Wolności) délre.
525. kép. A palota bejárata
522. kép. A felszentelés 50. évfordulójára készült emlékoszlop
Az palotát egyszerű homlokzatú, kétemeletes épületek alkotják, amelyek összekapcsolódva L betűre emlékeztetnek.
1981-ben épült át a torony, amely az 1943, 1950 és 1994. évi sorozatos villámcsapások során pustult el. A templom bélletes kapuval, Edward Schwartz üvegablakaival és egy XVII. századból való, Utolsó Vacsorát ábrázoló szoborral valamint egy XVIII. századból való, négy evangélistát ábrázoló szoborral büszkélkedik.
526-527. kép. Połczyński pałac (XIV. századbeli, a XVIII. században alaposan átépített vár) A palota egykor a pomerániai hercegség egyik székhelyéül szolgált. Földalatti részét a régészek a XVI. század elejére datálják. A palotában jelenleg könyvtár, galéria valamint régi képeslapok kiállítása található.
523-524. kép. A templom belseje
228
A park zdrojowy 1836-1839 között létesült amfiteátrummal, összterülete 80 ha-t tesz ki (ul. Zdrojowa és ul. Solankowa). Egy melléképületekkel rendelkező épület a XIX. század 2. feléből való (ul. 5 marca 21).
Gazdaság A város az egészségvédelmi központ és gyógyüdülőhely szerepét tölti be. Hét gyógyintézet, szálloda, járási kórház, egészségvédelmi együttes található itt.
A sörfőzde együttese 1824-1825 között épült, a XX. században átépült. A többtagú gyárépület valamint a tulajdonos háza jelenleg palackozó és a Połczyn és Brewer sör üzeme (ul. Piwna 10).
Połczyn-Zdójban csak négy gyórtó üzem található. Két ásványvíztermelő üzeme: Wytwórnia Wód Mineralnych „Perła Połczyńska” valamint a Wytwórnia Wody Źródlanej „Połczyn-Zdrój” SA. A városban található a Browar Fuhrmann sörgyár, amely a korábban említett Połczyn és Brewer sörmárkákat gyártja. Gyártanak itt gépeket, öntő, cimkéző és csomagoló berendezéseket is. Połczynban 4 bank, 2 posta, pénzváltó, 3 benzinkút, 3 diszkont vaalmint számos, az Óvárosban tömörülő helyi kereskedelmi-szolgáltató működik. 2005-ben két piac üzemelt 550 m²-es területen. 2007. évi adatok szerint Połczyn-Zdrójban 1077 magántársaság volt, melyből 825 fizikai személy folytatott gazdasági tevékenséget, 7 szövetkezet és 17 külföldi tőkét bevonó kereskedelmi társaság működött.
528. kép. A palackozó üzemből kikerülő néhány termék A XIX. század elejéről való vízimalom a 12 m-es malomkerékkel értékes műszaki emlék (ul. Szosa Rąbińska 5).
2008. augusztus 31-én 504 munkanélkülit tartottak nyilván, az egész Połczyn-Zdrój nagykögség területén a munkanélküliek aránya 9,8% volt.
Nemzeti emlékezés helyei és emlékművek
Oktatásügy
A városban található a Połczyn I. világháborúban elesett német lakosainak felszentelt emlékműve valamint a napóleoni hadsereg 1813-ban, Połczynban meghalt katonáinak felszentelt emlékműve és szállása. A templom közelében található Erazm Manteuffel-Arnhausen püspök emlékoszlopa.
Połczyn helyi oktatási központ. A városban 2 önkormányzati óvoda valamint a Szalézi Nővérek Magánóvodája működik. A város területén működő iskolák: Publiczna Szkoła Podstawowa nr 1 im. Adama Mickiewicza valamint a Gimnazjum Publiczne im. Mikołaja Kopernika. A felnőttképzés a Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych im. Stanisława Staszica valamint a Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych keretében folyik.
von
Itt található Iwan Tałdykin orosz alezredes (1913– 1945) emléktáblája, aki 1944. február 22-től a 1 Pułkiem Lotnictwa Myśliwskiego „Warszawa” egységet vezette és 1945. március 16-án halt hősi halált a Połczyn területén folyó légicsaták idején. A Bydgoszczi temetőben nyugszik.
Kultúra Połczyn-Zdrójban a város összes kulturális létesítményében folyó tevékenységet az önkormányzat által létesített Kulturális Centrum vezeti. A Park utcában található a 350 férőhelyes „Goplana” mozi, amelyben a színházi és színpadi programokat is szervezik. A połczyni palotában található a Julian Tuwim – zsidó származású lengyel költő, a két világháború közti lengyel irodalom egyik legnépszerűbb költője – nevét viselő Közkönyvtár. A Park Zdrojowy területén található a 2200 férőhelyes amfiteátrum, amely a színpadi programoknak ad otthont. 1998-tól Połczynban működik a „Cantus” Vegyeskórus (Kameralny Chór Mieszany „Cantus”), amely saját fellépéseivel társul a legfontosabb városi rendezvényekhez. A kórus a városi tűzoltó zenekarral együtt a lengyelországi fesztiválokon is szerepel.
529. kép. Iwan Tałdykin portréja, a lengyel légierő egyenruhájában
229
A városban 2004-től jelenik meg a városi és nagyközségi önkormányzat által kiadott „Wiadomości Połczyńskie”.
Połczyn-Zdrójban működik az iskolák közötti Międzyszkolny Klub Sportowy „Mieszko” PołczynZdroj.
Połczynban forgatták a Jerzy Łukaszewicz rendező által készített Napfényes lándzsa című, 13 részes ifjúsági sorozat egyes részeit.
Vallási közösségek A város a dékanátus székhelye, amelyet a koszalinkołobrzegi egyházkerülethet tartozó két római katolikus plébánia alkot. Połczynban két női rend is található: a szalézi nővérek és a lengyel alapítású Congregatio Sororum Beatae Mariae Misericordiae (Siostry Matki Miłosierdzia). A „Gryf” gyógyintézetben is található egy kápolna.
Sport Połczyn-Zdrójban a következő sport és rekreációs létesítmények találhatók: teniszpálya, sport és látvány csarnok, úszómedence, sportház valamint labdarúgó stadion.
Az első templomot a városban 1343-ban kezdték építeni, ahol a német telepesek letelepedtek. A templom első említése 1418-ból való, 1591-től pedig Mária templomaként ismerték. A połczyni római katolikus plébániát 1951-ben alapították, annak ellenére, hogy már 1945-től voltak itt missziós papok. A Kościół Niepokalanego Poczęcia NMP ünnepélyes felszentelésére 1992-ben került sor.
Az 1945-ben alakult Klub Sportowy „Pogoń” Połczyn-Zdrój focicsapat az 1000 férőhelyes – 140 ülőhelyes – Városi Stadionban játszik (ul. 15 Grudnia), a focipálya mérete 104 × 66 m. A klub jelenlegi nevét 1957-ben kapta. 2008-ban Połczyn-Zdrój volt World Harmony Run európai útvonalának egyik városa.
A Temető utcánál (ul. Cmentarnej) 1978-ban új Szent József, Szűz Mária Vőlegénye-templom épült. 1932-1937 között Połczyn-Zdrój területén a lelkipásztori szolgálatot August Froehlich pap, a Drawsko Pomorskie (ném. Dramburg) városában álló Szent Pál templom akkori rektora töltötte be. Abban az időben a német katolikus jogi védelmében, a katolikus diaszpóra fejlesztésében tűnt ki, ami után többször is kiváltotta a helyi nácik üldözését. 1942. június 22-én, az üldözött lengyel kényszermunkások védelme miatt KL Dachau német koncentrációs tábor területén mártírhalált halt.
A Világharmónia Futás az emberiség legnagyobb civil kezdeményezése a békéért, amely máig több mint 140 országba jutott el. A Világharmónia Futás olimpiai stílusú váltófutás, amelyhez bárki csatlakozhat. A harmóniát jelképező fáklyát egy nemzetközi futócsapat viszi országról országra. Ehhez a váltóhoz lakóhelyéhez közel bárki csatlakozhat egy pár lépésre, néhány utcahosszra, vagy akár kilométerekre is. A Világharmónia Futás ugyanakkor jóval több, mint egy sportrendezvény. A futókat minden településen ünnepséggel köszöntik. Ezeken a helyi harmóniafesztiválokon a zene, a tánc, az irodalom, és a képzőművészet eszközeivel fejezhetik ki a helyi közösségek a harmónia iránti törekvésüket és elkötelezettségüket. A Világharmónia Futás így tulajdonképpen egy ünnepsorozat, amely végigvonul megyéken, országokon, és földrészeken, az egész világon. Útján reményt, barátságot, és örömöt hirdet. Ez a hatalmas rendezvény különféle kultúrájú, bőrszínű, politikai és vallási meggyőződésű embereket kapcsol össze, akik úgy érzik, hogy a világ egy napon az egység, és a harmónia otthona lehet.
530. kép. August Froehlich A város területén a Krisztus Egyház gyülekezete és az adventista szombatista egyház gyülekeze is működik. De megtalálhatók a Jehova Tanúi is a Királyságtermmel (A kifejezést először Joseph Franklin Rutherford, a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, azaz az Őrtorony Társulat akkori vezetője javasolta 1935-ben, egy Honolulu-i épület elnevezésekor. Jehova tanúi a Királyság-termekben Jehova Isten imádatát és a Biblia magyarázatát végzik.).
A futást önkéntesek nemzetközi hálózata szervezi, akiket az alapító, Sri Chinmoy, egy jobb világot megálmodó víziója inspirál. A helyi szervezők minden országban iskolákkal, polgárok szervezeteivel, sport klubokkal és állami vagy helyi kormányzatokkal működnek együtt, hogy eljuttassák a rendezvény eszméjét az emberekhez.
230
Połczynban az első zsidó felekezetű 1711-ben telepedett le családjával együtt, 1752-ben házában 9 házas lakott. 1764-ben a városban 4 zsidó család élt. A XVIII. században alapították a zsidó temetőt. 1812-ben a városban 22 zsidó házas valamint 1 özvegyasszony élt. 1840 és 1880 között a zsidó közösség 2010 főről 226 főre nőtt.
Biztonság Połczynban egy Połczyn-Zdrójra valamint Rąbino területére kiterjedő rendőrparancsnokság valamint egy jól felszerelt saját tűzoltóállomás található. A tűzoltóság 7 könnyűbúvár egységgel rendelkezik. Az egység székhelyén található a Nagyközségi Katasztrófavédelmi Központ. A katasztrófavédelmi egységek parancsoka Połczyn-Zdrój polgármestere.
1925-ben Połczynban 140 zsidó lakott, melyből 30házas volt, miközben a város lakóinak száma meghaladta az ötezer főt. 1932-ben a zsidók száma 120 fő volt. 1933-ban, a Kristály éjszaka idején a Mühlenstraße 13 alatt álló zsinagógát elbontották és a későbbiekben raktárrá alakították át. A XX. század 30. éveiben a zsidók házait a városi hatóság részére adták át.
Az egészségügyi mentőszolgálatot a Vajdasági Mentőállomás fíliája látja el. Szociális és egészségügyi ellátás A kristályvizes forrásokat park veszi körül, és néhány elegáns 20. századi szanatóriumot is találunk itt. A járási kórház a Gwardia Ludowa utcánál található. A kórház 6 osztállyal, egy oprációs blokkal, 8 egészségügyi tanácsadóval, 5 laboratóriummal rendelkező munkahellyel valamint 2 egészségügyi mentőegységgel működik (Połczynban és Świdwinben).
Közigazgatás A város a városi-falusi nagyközség székhelye. Połczyn-Zdrój Városi Tanácsa 15 tanácsosból áll. A végrehajtó hatalom élén a polgármester áll. A helyhatóság székhelye a Szabadság téren álló városháza.
Połczynban 3 patika valamint 6 egészségügyi ellátó egység működik (ebből 1 a járási kórház).
A város tagja a Parsęta-medence Városai és Nagyközségei Szövetségének, a Drawsko Tóvidék Nagyközségeinek, a Lengyel Köztársaság Üdülőhelyei Társaságának, a Świdwini TársadalmiGazdasági Vállalkozásai Társaságának és a Pomerániai Eurorégió Lengyel Nagyközségei Társaságának.
Barwice Barwice (1945-ig ném.: Bärwalde) – város a nyugat-pomerániai vajdaságban, a szczecineki járásban. Regionális mezőgazdasági szolgáltató központ. Kisipar: pótkocsi- és utánfutógyártó üzem, papír és élelmiszeripar. A város lakótelepei: Korzec, Łęknica, Piaski Pomorskie, Przybkowo.
A városlakók választják a Szejm követeit, a szenátort és az Európai Parlament követeit. Közlekedés
A város a Gęsia folyó mellett fekszik, 113–132 m tszf. magasságú, dimbes-dombos tájon. Műemlék utcahálózat, XVIII/XIX. százaból való gerendavázas házak találhatók itt. Templomát a középkori helyén a XIX. században emelték.
Szállítás A városon vezet keresztül az egész vajdaságon átvezető, Wałcz és Kołobrzeg között futó 163. számú vajdasáhi út. A városban kezdődik a Drawsko Pomorskie városáig vezető 173. számú vajdasági út, valamint a Szczecinekig futó 172. számú vajdasági út.
2010. június 30-i adatok szerint lakosainak száma 3713 fő volt. 2010. január 1-jén területe: 7,50 km2 volt. Elhelyezkedése: 53°44′N 16°21′E. 1950-1998 között a város közigazgatásilag a koszalini vajdasághoz tartozott.
A város közelében kezdődik a 152. számú vajdasági út és a 167. számú, Koszalinba vezető vajdasági út. A 90-e években az Połczynig összes vasúti kapcsolatot megszűntették. A legközelebbi nagy vasútállomás Świdwinben (25 km) és Szczecinekben (42 km) található. A legközelebbi repülőtér Szczecin-Goleniów, amely a várostól 102 km-re található. A városban egy buszpályaudvar található, amelyről a buszok indulnak Bydgoszczba, Jelena Górába, Kołobrzegbe, Poznanba, Szczecinbe és Varsóba. Városgazdálkodás A város ivóvíz-hálózattal, szennyvízcsatorna rendszerrel és elektromos hálózattal, kábeltévével és mobiltelefon rendszerrel rendelekzik.
531. kép. Barwice madártávlatból
231
Fekvése és közlekedése
A XVII. században francia emigránsok dohánygyárat alapítottak itt. A XIX. században lapcsenka-gyár, fűrészüzem és téglagyár alakult. A II. világháborút követően lengyelországhoz csatolták. A háborút követően néhány napjainkban is működő ipari üzem épült vagy épült át.
A nagyközség a Drawsko Tájparkban fekszik, ennek a Dębnica folyó hosszában védőterülete 1906 ha. A járási és nagyközségi utak Barwicét a nagyközség területén lévő helyiségekkel kötik össze, a vajdasági utak a szomszédos nagyközségekkel – Połczyn-Zdrój, Borne Sulinowo, Czaplinek, Grzmiąca és Szczecinek – létesítenek kacsolatot. Az utak jó műszaki állapotban vannak.
Műemlék Szent István-templom (Kościół Świętego Stefana w Barwicach) – a neogótikus stílusú, egyhajós római katolikus plébániatemplom 1861-1864 között épült (pl. Wolności). Mint katolikus templomot 1945. szeptember 2-án szentelték fel.
A városban keresztezi egymást a 171. számú, Czaplinek-Barwice-Bobolice irányú vajdasági út és a 172. számú, Połczyn-Zdrój-Barwice-Szczecinek útvonalon haladó vajdasági út. A városon vezet keresztül a 140. számú vasútvonal Połczyn-Zdrójba. Névmagyarázat Barwice több évszázados türténete során legalább három nevet használt. Mint ószláv vár a XII. századig a Barwica nevet viselte. Barwice első írásos említése 1282-ből való, ekkor Barwitz néven nevezték, amely a barw = szín (ún. disznó) kifejezésből származik. H. Górnowicza elképzelése szerint a város neve a Barwica alakig vezethető vissza, amely egykor folyó név volt, mint pl. Łeba és Reda. A msodik, német, Bardwalde név a Bar (medve) és walde (erdő) tagokból áll. Bärwalde német név szótöve a Bär (niedźwiedź = medve) főnévig vezethető vissza, melyhez a Wald(e) (las = erdő) tagot kapcsolták. A von Glasenapp család története szerint, ősük, Bertold Borgwall volt Barwice város alapítója. Az ő neve a "Bertoldswall" névből alakult ki, amely lerövidülve "Berwall" volt, amely kimondva népiesen "Berwoll" volt. A "Ber"-ből alakult ki a "Bär", a "Wall" pedig a "Wald" szóból alakult ki. Medvédről az itteni erdőkben sohasem volt említés. Nagy valószínűség szerint a város címerének kialakulását a város neve inspirálta, és 1500 körül használták először. A medve, mint ahogy Berlin címerében is, bizonyára az erőt szimbolizálja.1936-os lengyel katonai térképen Berwałd névváltozatát használták. Barwice nevet hivatalosan 1946-tól használják.
532. kép. A Szent István-templom tornya Kő alapokon, vörös téglából épült, nyeregtetővel. Nyugati oldalán karcsú torony áll, három óracímere és harangja van. Az épület csúcsa nyílegyenesen végződik. Előcsarnokában található az ón keresztelőmedence. Belső terét áttört famennyezet fedi, az emporiummal együtt két sor faoszloppal alátámasztva. A szentély ötszögzáródású.
A város története Barwice 1286-ban kapta meg a városi jogokat. 533. kép. A Szent István-templom oldalsó része A hajóban és a szentélyben 13 félköríves ablak található, melyben neogótikus üvegablakok vannak. A főoltárt 1945 után készítették. Beljejét a szentélyig karzat szegélyezi: két oldalsó és egy orgonakarzat. Az orgonát 1863-ban, a szczecini B. Grüneberg műhely építette. Egy fújtatóval és két orgonabillentyűvel rendelkezik. Az orgonát 2010ben jelentős mértékben felújították.
531. kép. "Niedźwiedzia Barwickiego" emlékmű
232
Tychowo Tychowo (németül: Groß Tychow) – a város Lengyelország északi részén, a nyugat-pomerániai vajdaságban fekszik, a białogardi járásban. A Drawsko Tóvidék peremén és a Białogardi-síkságon terül el, a Liśnica folyó mélyítette partvonalon. 2012. évi adatok szerint 2456 lakosa volt. 2010. jnuár 1-i adatok szerint területe 4,10 km²-t tett ki. Tengerszint feletti magassága: 70 m. Fekvése: 53°55′42″N 16°15′29″E. 1975-1998 között a koszalini vajdasághoz tartozott. Fekvése
535. kép. A von Kleist palota egykor
A város közigazgatási határai A betű formáját alkotják, és a város területén falusias kertvárosi területek találhatók. Białogardtól 22 km-re, Koszalintól 35 km-re, Połczyn-Zdrójtól 26 km-re és Bobolicétől 26 km-re fekszik, a 167. számú, Koszalin - Tychowo - Ogartowo irányú valamint a 169. számú Byszyno - Tychowo – Głodowa közötti vajdasági utak találkozásánál. A várostól délnyugatra, a 167. számú vajdasági út nyugati oldalán található a 404. számú Szczecinek – Kołobrzeg közötti vasútvonal állomása. Főutcáján XIX. századi kőházak találhatók. Tychowoban távolsági autóbusz megállók is találhatók.
A háború után a birtokot államosították és a Państwowe Gospodarstwo Rolne (PG) – Állami Gazdaság tulajdona volt. A XX. század 70-es éveiben az utolsó háború utáni menekülteket összegyűjtötték, és a von Kleist család palotája az 50-es és 60-as években tönkrement. 2010. január 1jén Tychowo városi rangot kapott. Műemlékek A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a városban műemlékvédelem alatt áll a római katolikus plébániatemplom (kościół rzymskokatolicki parafialny pod wezwaniem Matki Bożej Wspomożenia Wiernych) XV/XIX. százasból való gerendavázas épülete.
534. kép. Gerendavázas épület Tychowoban A város története
535. kép. A gerendavázas plébániatemplom
Az első írásos említések a XIII. század első feléből valók, a helyiség koraközépkori eredetű szláv település volt. Kezdetben két familia lovagi bortoka volt (az 1477-ben említett, régi pomerániai Kleszczów, később von Kleist névre németesített család és részben az 1523-ban felbukant von Versen család hűbérbirtoka).
A nagyközség legrégebbi temploma. A plébániatemplom a szczecin-kołobrzegi érseki egyházmegyéhez tartozik. A terméskőból falazott templom a XV/XVI. század fordulóján épült, hajóját a XVIII. században gerendavázas faltechnikával meghosszabbították. Valószínűleg a von Kleist és von Versen család alapította. A gerendavázas torony 1830-ból való, a felső harangja XVI. századból való, alul meg a fa szárnyas oltárt Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelték. A szárnyas oltár fából készült, a predellán a von Kleist család címere látható. Az oltárt 1976-ban a Stare Dębno fíliatemplomából szállították át.
Idővel a von Kleist család lett Tychowo egyedüli birtokosa. A XIX. század elején a birtok más kézbe került, ezután a von Kleist család másik, von KleistRetzow nevű ágának képviselői, vásárolták meg. Tychowo birtokosa a II. világháború végéig a von Kleist-Retzow család volt. A településnek ekkoriban 2000 lakosa volt.
233
eredetű hatalmas sziklák, amelyeket a jégkorszaki óriásgleccserek szállítottak a mai helyükre. A vándorkő megegyezés szerinti legkisebb mérete 1 m³. A Tychowo temetőjében található természeti emlék – Lengyelország legnagyobb és Európa második legnagyobb vándorköve, a Trygław.
536. kép. A templom oldalnézetből A déli falun közelebbről nem ismert népi szobrász XVIII. századból való barokk keresztje függ. Az oldalkápolnában Elizabeth Zeidler, valószínűleg a lelkipásztor elhunyt feleségének 1679-ből való elliptikus fából készült, színezett sírtáblája található. Az orgonát 1936-ban "Reinhold Heinze Kołobrzeg - Stralsund" készítette, 1969-ben átépítették.
537. kép. Lengyelország legnagyobb vándorköve, a Trygław A jégárak csak igen rosszul osztályozott törmeléket szállítanak. A hatalmas tömegű gleccser a homokszemek mellett képes a nagyobb méretű sziklatömbök környezetükből való kiszakítására és szállítására is. A kőtömb két úton kerülhet a jég fogságába: 1. A gleccser mozgási energiája mozdítja ki helyéről, majd a jégtömeg és a földfelszín határán sodorja maga alatt hosszú időn keresztül. 2. A jégmezőből kiemelkedő csúcsokról omlások útján a gleccser felszínére jut, amely messze szállítja eredeti helyétől.
A kriptában közel nyolc koporsó található, de semmilyen dokumentum sem maradt fenn, hogy kik nyugszanak benne. A kripta bejárata ki van falazva. A templom mellett a két kislevelű hársfa természeti emlék, 340 cm és 410 cm kerülettel. A palota parkja a XVIII. század második feléből származik, a XIX. században megújították. 13,7 ha területén közel 2300 fa nő, melyek többsége 60-100 éves. Néhány fa különleges természeti értékű, a lombhullató fák kora 150-180 év, a tűlevelűeké 110-130 év. A facsoportokon belül némely értékes bennszülött fafaj, mások egzotikus eredetűek.
A vándorkövet a jég akár több száz kilométer távolságba is elszállíthatja. A kőtömb a gleccser olvadási zónájában előbb a jégtömeg belsejébe olvad, majd a gleccser elolvadása után magányos kőtömbként marad hátra. Ennek megfelelően a vándorkövek felszínén jégmarás nyomai látszanak.
A legértékesebb fafajok: kései meggy (Prunus serotina), amerikai mocsártölgy (Quercus palustris), – magyar tölgy (Quercus frainetto), syn.:( Qu. farnetto, Qu. conferta), kocsányos tölgy (Quercus robur), ezüst juhar (Acer saccharinum), törökmogyoró (Corylus colurna), ezüstlevelű hárs (Tilia tomentosa, Tilia argentea), hegyeslevelű liliomfa (Magnolia acuminata L.), kolorádófenyő (Abies concolor), Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana), kéktobozú jegenyefenyő (Abies veitchii (Lindl.)) valamint a krími hárs (Tilia × euchlora K. Koch). Turisztika A város nyugati részében két piros jelzésű turistaút találkozik: a 152 km hosszú Szlak Solny (Só út) és az 50 km hosszúságú Józef Baran vel Chrząszczyński ps. „Lucjan” (1899-1969) tüzér kapitány nevét viselő turistaösvény. Természeti érték A vándorkövek (angolul: Glacial erratic; németül: Findling) magányosan fekvő, környezetüktől eltérő
538. kép. A Tryglaw, tetején kereszttel.
234
A környezetüktől elütő tulajdonságot mutató óriási kőtömbök nemcsak a régi népmesék kitalálóinak, de a tudósok fantáziáját is megmozgatták. A mesékben a vándorkövek az óriások által eldobott sziklaként jelentek meg. A felvilágosodás utáni Európa már nem fogadta el a középkori meséket. A 18. században komoly tudományos problémát jelentett a vándorkövek eredetének vizsgálata. A kor geológusait mindenekelőtt az a probléma foglalkoztatta, hogy mi lehetett az a hatalmas erő, amely ezeket a látványosan nagy tömböket a származási helyüktől eltávolította. Ebben az időben a tudósok azt valószínűsítették, hogy a tömböket a bibliai özönvíz, vagy ahhoz hasonló katasztrófa sodorta mai helyzetükbe. 1787-ben vándorkövek vizsgálata során a svájci Bernhard Friedrich Kuhn és a skót James Hutton olyan következtetésre jutott, amely megváltoztatta a történelem előtti Európáról kialakult képet. A két geológus azt állította, hogy a köveket egy északi irányból előnyomuló gleccser szállíthatta a kontinentális Európába. A svájci Kunh felhívta a figyelmet arra, hogy az Alpok előterében is találhatók vándorkövek, pedig az alpesi csúcsokat ellepő víztömeg léte igen valószerűtlen. Az eljegesedések létezésének ma ismert elmélete végül Karl Friedrich Schimper német botanikus munkája nyomán öltött formát, aki az alpesi gleccserek környezetét vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy a vándorkövek egy általános eljegesedés nyomán jutottak mai helyzetükbe.
Közép-Európa északi régióiban a vándorkövek gyakran kultikus jelentőséggel bírtak. A nagyobb kövek körül gyakran találhatóak temetkezési helyek, a történelem előtti idők szertartásainak nyomai. A középkorban jóval profánabb célra hasznosították a vándorköveket. Nagy részüket feldarabolták és építkezéseken használták fel. A Tryglaw novemberben 1-jén, halottak napján tábori oltárként szolgál a mise idején. A temetőben található a Rakoczy család egyik elhunyt tagjának, Staniszława Rakoczy (1927-1974) síremléke.
539. kép. Andrzej Majchrzak és és Staniszława Rakoczy síremléke a temetőben. Trzebiszynbe (ném. Johannsberg) 1,5 km hosszú hársfasor vezet.
A Tryglaw – az 1921 óta védetté nyilvánított Triglav Nemzeti Parkban kiemelkedő csúccsal, a 2864 méter magas Mt. Triglavról rokon földrajzi név, ez Szlovénia nemzeti szimbóluma – monumentális méretű vándorkő. Kerülete 44 m, föld feletti magassága 3,8 m, földalatti része 4 m. Hossza 13,7 m, szélessége 9,3 m, térfogata kb. 700 m3. A vándorkő tömege 2000 tonna.
Kultúra és sport Oktató-nevelő és sport intézmények: óvoda, általános iskola, II. János Pál Gimnázium és Prof. nadzw. Jan Radomski (1898-1977) botanikus, tanár nevét viselő intézmény (Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych im. prof. Jana Radomskiego), Lucjan Szenwald (1909-1944) lengyel költő nevét viselő Közkönyvtár, sportcsarnok, sportpályák, "Orlik" sportpálya, Községi Kultúrlis Központ 300 férőhelyes előadóteremmel. A Głaz Tychowo Népi Sport Együttes 1946-ban alakult.
„Abgötterei und Sünd‘ bedeckt das Land mit Nacht, Bis Licht und Leben Christi Tod gebracht; Er birgt den Triglaff unter Stein und Schloß, Und führt die Seinen in des Vaters Schoß.“
540. kép. Parkolás a patika előtt
538. kép. A vándorkövön elhelyezett német nyelvű emléktábla
235
Akkoriban kisebb egyhajós, téglából épült, négyszögletes tornyú templomot emeltek. A templomot ezt követően 1631-ben jelentős mértékben átépítették (a dátumot a XIX. században még látni lehetett a keleti oromfalon). Ebben az időben a templom már a lutheránusoké volt, 1563ban kezdett tevékenykedni az első lekipásztor.
Bobolice Bobolice (németül: Bublitz) – város a nyugat-pomerániai vajdaság nyugati részén, a koszalini járásban. A Bytówi Tóvidéken (Pojezierze Bytowskie) fekszik, Chociel folyó mellett, Chlewo-tó közelében. 2011. januáér 1-jén területe: 4,77 km2, 2010. évi adatok szerint lakóinak száma: 4343 fő volt. Fekvése: 53°57′N 16°35′E.
Ebben az időszakban volt a szentély első vizitációja is, amelyet 1564-ben folytattak le Johann Harturg z Brunszwik lelkipásztor vezetésével. A XIX. század 2. felében a régi épületet elbontották, és helyére neogótikus neogótikus templomot építettek, amely mind a mai napig fennmaradt. 1945 után a templomot a katolikusok vették át és plébániatemplom lett. 1946. június 9-én szentelték fel.
1975-1998 között a város közigazgatásilag a koszalini járáshoz tartozott. Élelmiszer, fa és műanyag-feldolgozó ipara van. Bobolicén vezet keresztül a 11. és 25. számú országos főútvonal. Története
*
Lengyel katonai térképen 1936-ban Bobolice néven szerepelt. 2012-ben fogadták el Bobolice szignálját.
Mindenszentek Görögkeleti Plébániatemplom (Cerkiew pod wezwaniem Wszystkich Świętych w Bobolicach) ― 1902-ből való a XVI. századi templom melletti temetővel együtt. Korábban az épület az lutheránus templom volt. A Lengyel Autokefál Pravoszláv Egyház wrocław-szczecini egyházmegyéjének koszalini dékánátusához tartozik (ul. Pocztowa 19). A templom belsejében jelenkori ikonosztáz található.
Építészet Bobolicében található műemlékek közül a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom (Kościół Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny w Bobolicach) 1882-1886 között épült (ul. Kościelna 1), a plébánia székhelye. A bobolicei római katolikus plébániatemplom a koszalin-kołobrzegi egyházkerülhez tartozik.
Az evangélikus temető a XIX. század 2. feléből származik, használaton kívül van.
Polanów Polanów (kasub: Pòlanowò, ném: Pollnow, dawniej: Polnów) – város a nyugat-pomerániai vajdaság nyugati részében, a koszalini járásban, a Grabowa folyó mellett. A polanówi fennsíkon fekszik két domb (Święta Góra és Warblewska Góra) között. Polanów a járás székhelyétől, Koszalintól 37 km-re fekszik. A városszerkezetet 39 utca és a Plac 40lecia PRL képezi. Városrészek: Czajka, Świerczewo.
541. kép. Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom A jelenlegi templom 1882-1886 között épült a korábbi építmény helyén, amely Keresztelő Szent Jánosnak volt szentelve. Ennek építését már a város alapítása idején, 1340-ben terve vették. Akkoriban a kamieni püspökök kapták meg a városi plébániatemplom feletti patrónus jogát. A középkori templom építése 1350 után kezdődött, és a templom alapítója bizonyára Jan püspök volt, aki 1350-ben megerősítette Bobolice városi jogait.
542. kép. Mezőgazdasági major a város határában
236
1313-tól városi jogokkal rendelkezik. 2010. december 31-i adatok szerint 2917 lakosa volt, január 1-jén területe: 7,37 km2-t tett ki. Elhelyezkedése: 54°07′10″N 16°41′18″E. 19751998 között a város közigazgatásilag a koszalini vajdasághoz tartozott.
miséket tartanak bennek. A templom jelenleg plébániatemplomként működik. A templom egyhajós, kereszthajós épület, szabálytalan, többszögű szentéllyel. Nyugati oldalán épült a templomtorony, amely a főhajóhoz kapcsolódik.
A városban rendezik évente a Harley-Davidson arany motorok fesztiválját. 2013-ban adtk át újra a Nadleśnictwo Polanów által vezetett helikopter leszállópályát.
Belsejében kereszt-bordás boltozat található. Az oltár 1897-ből való, és Polanów akkori lakója, Carl Corduan alapította. A szentély ablakaiban a hét szentséget szimbolizáló üvegablakok találhatók.
Építészet Műemlékek
Pompásan mutat két kép, melyeket az egyházi év különböző időszakaiban díszítik a főoltárt. Az Ecce homo – Jézus töviskoronával (1997ben restaurálták) – a Nagyböjt időszakában szépíti az oltárt. Boldogságos Szűz Mária, a templom védőszentje képe a liturgikus naptár hátralévő időszakaiban áll az oltáron. A kóruson helyezték el Fryderyk Wrangel tábornok címertét (aki 1864-ben díszpolgári címet kapott). 1996-ban a címert renoválták. 1992-től a templomtornyot rézbádog fedi, 1997-ben pedig a templom orgonáját újították fel.
A Boldogságos Szűz Mária mennybevétele plébániatemplom a XV. századból való, 1850ben építették át. Boldogságos Szűz Mária mennybevétele plébániatemplom (Kościół Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny) ― Polanów római katolikus segédtemploma, a koszalin-kołobrzegi egyházkerület a polanówi dékáni hivatalához tartozik. A templom első írásos említése 1613-ból való. 1736-ban, a tűzvész idején, a templom tízegynéhány épülettel együtt leégett. A templom átépítése 5 évig tartott és 1741-ben újra az evangélikusok szolgálkatába állt. A templom neogótikus stílusban épült át, a tornyon órával, új orgonát és szószéket helyeztek el benne.
Szent Kereszt felmutatása-templom (kościół pomocniczy Podwyższenia Krzyża) ― 19111912 között épült (ul. Sławieńska 1). A Szent Kereszt felmutatása Plébánia (ul. Jana Pawła II 1) — római katolikus plébánia, mely szintén a koszalin-kołobrzegi egyházkerület a polanówi dékáni hivatalához tartozik.
1858-ban valamint 1881-ben a templomot átépítették és felújították, tehát a jeelnleg is látható neogótikus építészeti elemekkel látták el.
A XIX. század végén növekedett a katolikusok száma, amely önálló templom alapítására késztette a koszalini lelkészeket. 1900-tól a szentmiséket kétszobás lakóházban tartották. Erős késztetés volt egy kápolna építésére. 1908. április 15-én alakult meg az egyházközség polanówban, melynek élén Karol Herold pap állt. 1909-ban Polanówban lakott ks. Richard Szala. Hatására Czesław Tark koszalini építész elkészítette a kápolna terveit. Az elkészült tervet az egyházi bizottság elfogadta, és 1911. augusztus 22-én a vallásügyi miniszter egyet értett az építéssel. 1911. október 24-én kezdődtek meg az építési munkálatok, 1911. november 10-én pedig lerakták az épülő templom alapkövét. 1912 tavaszán fejeződött be a templom építése. 1912. március 28-án szentelte fel ks. dr Piontek. 1923. április 1-jén alakult meg a kuratórium. A kápolna gondnoka 1936. augusztus 15-én ks. Józef Gunhel lett.
543. kép. Boldogságos Szűz Mária mennybevételetemplom A II. világháború idején a templom elpusztult. 1946-ban (a templom használaton kívül volt és a háború miatt lepusztult), Hruza pap kérésével a Városi Hatósághoz fordult az egykori evangélikus templom megszerzése ügyében. 1946. augusztus 15-én felszentelték a templomot, és ettől a naptól kezdve katolikus
A II. világháború vége után Polanów az Apostoli Közigazgatás Gorzówi Egyházmegyéjének (Ordynariat Gorzowski Administracji Apostolskiej), Sławno egyházkerülethez tartozott. Jelenleg önálló plébánia és dékáni székhely a koszalin-kołobrzegi egyházkerületében.
237
A település műemlékei tartozik még egy 1850 és 1880 körüli időkből való, gerendavázas malmot, molnárházat, gazdasági épületet valamint egy Grabowa-folyón lévő zsilipet tartalmazó vízimalom-együttes (ul. Młyńska 14) valamint egy XX. század elejéről származó villa (ul. Wolności 26).
Egyelőre ez a színes látványosság annak rossz műszaki állapota miatt sem gyalogosa, sem pedig gépjárművel nem járható. A híd alatt vezet a kerékpárút, valamint kis mocsár terül el alatta. A nagyközség ugyanakkor erőfeszítéseket tesz a híd helyreállítására. A híd felújítását követően gyalogos és kerékpáros forgalom számára egyaránt lehetővé teszi a Grabowa-folyó védett területének bejárását.
A Vörös híd (Czerwony Most) ― 120 méter hosszú, egyvághányú, vasúti híd maradványai a Grabowafolyó völgye felett, történelmi emlék.
543-544. kép. A bitrobágyi völgyhidak és a polanówi vasúti híd nagyon hasonlítanak egymásra
545-546. kép. A Vörös híd (Czerwony Most) maradványai
Polanówban ma már nincs vasútvonal, de egy vasúti híd maradványai fennmaradtak. A Grabowafolyó felett ívelő 120 méteres acélhíd az egykor Polanów és Korzybie között vezető vasútvonal része volt. Ma már nehezen lemérni az acélszerkezet hosszát. 1945-ben, a város oroszok általi elfoglalása után a vasutat felszedték, csak a Kolejowa és a Dworcowa utcák neve és a híd maradt fenn.
Oktatás A városban működik egy községi óvoda, egy általános iskola, Lengyel Nóbel-díjasok Gimnáziuma; egy továbbképző iskola és egy felnőttképző líceum. Święta Góra A várostól közel 2 kilométerre, déli irányban emelkedik a Święta Góra Polanowska vallási kultuszhely, melyet érdemes felkeresni.
A híd egykor vörös színűre volt mázolva, ami a rendkívüliségét eredményete. Innen a neve: Czerwony Most = Vörös híd.
238
Święta Górka (másként: Święta Góra Polanowska) – 155,2 m-es tengerszint feletti magasságban emelkedik a Bytówi Tóvidéken (Pojezierze Bytowskie), a nyugat-pomerániai vajdaságban fekszik, koszalini járásban, Polanów városkától délnyugati irányban, mintegy 2 km-re található, a közeli erdőségben.
BAMBERGI SZENT OTTÓ érsek
549. kép. St. Otto of Bamberg *Schwaben, 1060 körül - †Bamberg, 1139. június 30. Ünnepe: Július 2.
Bambergi Szent Ottóval, a nyolcadik püspökkel kezdődik az 1007-ben alapított keleti frank püspökség történetének második korszaka. Máig is ő az, aki a leghosszabb ideig volt ezen a széken. A püspökség császári alapítói, Szent II. Henrik és Szent Kunigunda mellett az egyházmegye harmadik védőszentje lett. Sírja a Bamberg melletti egykori bencés kolostor Szent Mihály templomában található.
547. kép. Az erdészet területét bemutató tábla Története
Ottó feltehetően egy kevésbé vagyonos sváb nemesi nemzetségből származott. Fiatal éveiben, Regensburgban összetalálkozott Judittal (1047-1102), IV. Henrik császár nővérével (akinek első férje Salamon magyar király volt), és vele együtt ment udvari káplánként Lengyelországba, amikor az Salamon halála után egybekelt Wratislaw herceggel. Eme összeköttetések révén kapcsolatba került a császári udvarral, sőt magával a császárral is.
A pogány időkben a helység lakossága gyűlt össze itt, abból a célból, hogy hódoljanak a szláv istennek és vizet merítsenek a szent forrásból.
Henrik császár (1056-1106) személyes szolgálatára akarta megnyerni. Először a lassan haladó speyeri dómépítés felügyeletét bízta rá. Láthatóan meggondolás nélkül állt a kiátkozott császár rendelkezésére, aki 1097-ben királyi káplánná tette, kevéssel utóbb a birodalom kancellárjává, 1102-ben bambergi püspökké emelte. Ottó ezzel a birodalom papi fejedelmeként és a császárokkal különleges kapcsolatban álló egyházmegye püspökeként belekerült kora nagy küzdelmeibe. Szent VII. Gergely pápa óta a császár és a pápa közt nyílt küzdelem tört ki a püspökségek betöltésével kapcsolatban; a császárnak a hagyományból és a birodalmi alkotmányból fakadó igényeivel a
548. kép. Święta Góra Polanowska történetét bemutató tábla A XII. században Bambergi Szent Ottó kezdeményezésére a magaslaton fa kápolnát építettek, Mária tiszteletére valamint keresztet, amely a keresztény kultusz jelképe volt.
239
pápa szembeállította az egyházi választás előjogát.
23./25.), valamint II. Callixtus pápa (1050 – 1124. december 13.) által kötött kiegyezéssel következett be. Az 1122. szeptember 23-án kötött megegyezés szerint az invesztitúra joga megoszlik a világi és egyházi hatalom között. A pápa iktatta be a jelölteket tisztségeikbe, azonban a császár adta át a világi hatalom jelképét, a jogart. Az invesztitúraharcok azonban ezzel a megegyezéssel nem zárultak le. A wormsi konkordátum mindössze a harcok szünetét hozta, azok III. Sándor (1105 k. – 1181. augusztus 30.), majd III. Ince (1160. november 23. – 1216. július 16.) pápasága alatt kiújultak.
A viszálykodást – amelyet a püspöki hivatal jelvényeinek az adományozásáról ,,invesztitúraharc''-nak neveztek – mindkét oldalon teljes erővel, kölcsönös megalázással és lealacsonyítással, letétellel és átokkal folytatták. Ottó azon fáradozott, hogy ebben a villongásban mindkét féllel szemben igazságosan járjon el és közvetítő is legyen. Egyforma hűséget tanúsított az Egyház és a birodalom iránt. A császár 1102 karácsonyán kinevezte ki, s gyűrűvel és pásztorbottal is beiktatta, felszentelését addig halogatta, amíg 1106 pünkösdjén Anagniban II. Paszkál (10991118) fogadhatta. Ekként a kereszténység mindkét vetélkedő feje törvényesítette a bambergi püspököt.
Az volt a lényege, hogy a pápa és a császár megosztották az invesztitúra jogát. Az invesztitúra jog a pápát illeti meg, az egyházi földek feletti hűbérúri jog pedig a császárt. A Német-Római Birodalomból V. Henrik írta alá, míg a pápaságot Callixtus képviselte.
Ottó ereje a közvetítésben rejlett. 1107-ben V. Henrik megbízásából Châlonban tárgyalt az invesztitúra kérdéseiről. Ott volt azon a nevezetes római úton is, amely a császárnak koronázást, a pápának pedig súlyos megaláztatást hozott; Ottó ezúttal is közvetíteni kívánt. Amikor azonban minden fáradozása reménytelennek tűnt, visszavonult a birodalom ügyeitől. Csak 1121-ben, amikor kilátás nyílt a sikerre, fogott hozzá ismét a közvetítéshez. Tekintélye és befolyása végül megérlelte a wormsi konkordátumot, a nagy békeművet, amely 1122-ben kompromisszumos formában véget vetett a küzdelmeknek.
Néhány évvel ezután teljesen személyes és egyházi feladatot bíztak rá. III. Boleszláv lengyel herceg – Judit fia –, országába hívta, hogy az éppen meghódított Pomerániát megnyerje a keresztény hitnek. ― III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.), Lengyelország fejedelme 1102-től haláláig. ― Ottó nagy pompával indult útnak 1124 májusában. Ezen az első missziós útján, amelyen nem hiányoztak a veszélyek és a bajok, prédikált és keresztelt, sok templomot alapított, és művének folytatására missziós papokat hagyott hátra. 1125 márciusában ismét Bambergbe érkezett. Három évvel később másodszor is Pomerániába kellett vonulnia, hogy a hitehagyottakat visszavezesse a hitre. Számos helyen miszszionálva meghozta az országnak a kereszténység végleges megerősítését. Pomerániai vállalkozásaira is jellemző diplomáciai ügyessége; úgy igyekezett eljárni, hogy senkinek a jogait meg ne sértse. Első útja Lengyelországon és érseki székhelyén, Gnieznón, a második a Kelet felé misszionáló német érsekségen, Magdeburgon át vezetett. Ottót joggal nevezik Pomeránia apostolának. Egyházmegyéje határain messze túl ismert volt, mint kolostoralapító és a szerzetesség ügyének előmozdítója.
A wormsi konkordátum annak a megegyezésnek az elnevezése, melyet a pápaság és a császárság kötött 1122. szeptember 23-án a köztük folyó hatalmi harcok lezárására Worms városánál. Az invesztitúra joga ezután megoszlott a világi vezető császárság, és az egyház élén álló pápaság között. ― A harc gyökerei a 11. századig nyúlnak vissza, és az egyházi birtokokba és tisztségekbe való beiktatás jogának kérdése körül forgott. Ezt a jogot követelte magának a német-római császár és a pápa. VII. Gergely pápaságával (1020/1030 k. – 1085. május 25.) az egyház erélyesebben lépett fel az invesztitúra jogának gyakorlásáért. A pápaság első nagyobb sikerei akkor mutatkoztak, amikor III. Henrik német-római császár (1017. október 28. – 1056. október 5.) halála után a pápát a bíborosi testület választotta, nem pedig a császár.
1139. június 30-án halt meg Bambergben, s a michelsbergi kolostorban helyezték örök nyugalomra. 1189-ben III. Kelemen pápa avatta szentté.
Ezt a sikert a VII. Gergely által kiadott 1075-ös Dictatus papae kezdetű dekrétum volt. Ebben a dokumentumban Gergely egyértelműen megfogalmazta a pápaság hatalmi igényeit. Változás csak az V. Henrik (1081. január 8. vagy 1086. augusztus 11. – 1125. május
240
553-554. kép. A keresztút oszlopai
550-551. kép. A kegyhely történetét bemutató további táblák A XIII. századtól, ahol a ciszterciták oltalma alatt álló kápolna volt, a pomeránok és a szomszédos lengyel területek lakossága zarándoklatának hagyománya fejlődött tovább itt.
555. kép. Málnázás az erdőben A Nyugat-Pomerániában korábban bevezetett reformáció mellett a XVI. század végéig a zarándoklatok helye volt. A későbbiekben hozzákezdtek a templom elbontásához, de csak fokozatosan, hiszen még az 1672-ből való forrásokban megemlékeznek a régi templom romjairól. 1544 után a ciszterciták elhagyják ezt a helyet, a Mária kegyképükkel együtt, valószínűség szerint Pelpinbe költöztek. Ennek következtében a zarándoklatok hagyománya gyakorlatilag megszűnt. 1953-ban vezették be hivatalosan a Święta Górka nevet, a korábbi német Heiliger Berg elnevezés helyett.
552. kép. Keresztút népi faragásokkal Ezt követően a XIV. században ezen a helyen épült meg a következő szentély. Feltevések szerint a szentély gazdag felszeréléséhez tartozott egy Mária kép és a 12 apostol aranyból készült szobra. 1435ből való dokumentum szerint a Święta Górkára vezető zarándoklat a XIV. században viszonylag kevés volt, és csak a XV. században fejlődött tovább.
2002-től a Gdański Święty Maksymilian Maria Kolbe tartományból (Prowincja św. Maksymiliana Marii Kolbego Zakonu Braci Mniejszych Konwentualnych w Gdańsku), Darłowo kolostárából való ferences atyák remetelaka ez a hely.
241
559. kép. A kápolna egyik ikonja Ivironi Istenanya ikonját a wrocław-szczecini pravoszláv püspök szentelte fel. Az eredeti a görögországi Iviron kolostorában (gör.: Μονή Ιβήρων, grúz: ივერთა მონასტერი) található az Athos-hegyen (gör.: Όρος Άθως). Az odavezető ösvény és emlékek A csúcsra vezető keresztút népies szobrokkal övezett. Nem messze oldalt a sétány közelében található a Egészség Kútja (Studnia Zdrowia) néven ismert forrás kifolyója, amelyhez a csodálatos gyógyulások legendája fűződik. A szentély mellett emelkedő kereszten lengyel és német feirat olvasható: Gdy gaśnie pamięć ludzka dalej mówią kamienie. (Ha kihúny az emberi emlékezet, a kövek tovább beszélnek).
556-558. kép. Ferences remetelak A tervezett remetelak pomerániai – op-art stílusú, kasub építészet mintájára. Kasub nyelvű liturgiával tartják benne a szentmiséket. Tetején keresztek találhatók – pl. a Szent Lélek Keresztje. A remetelak ötletadója, lakója és gazdája Janusz Jędryszek OFM Conv. atya volt. Jelenleg a remetelaknál található kápolnában az Ivironi Istenanya ikonja (Iwerska Ikona Matki Bożej) található.
560. kép. Az első világháború emlékkeresztje
242
A polanówi erdőben, a keresztút közelében Szent Ferenc szobra és egy II. János Pál pápa által megszentelt kő található.
Żydowo (egykor, ném.: Sydow) – a nyugatpomerániai vajdaságban fekvő község, a koszalini járásban, Polanów nagyközségben található. Koszalintól mintegy 50 km-re található. 1975-1998 között a falu a koszalini vajdaságban feküdt. Elektrownia Żydowo ― Itt található Lengyelország első szivattyús (pumpás) víztározós erőműve (Elektrownia szczytowo-pompowa "Żydowo"), melynek tulajdonosa az ENERGA Zakład Elektrowni Wodnych.
563. kép. A vízi erőmű figyelmeztető táblája A legjobb megoldásnak ma is az úgynevezett szivattyús (pumpás) víztározós erőmű számít, amelyben éjjel – olcsó energiával – vizet szivattyúznának fel egy magaslati tározóba, ahonnan azt nappal lezúdítva áramot termelnének.
560-561. kép. Szent Ferenc szobra az erdőben
564. kép. A vízierőmű mederszakasza A tárolós erőművek a völgyzárógátak és hegyi tavak magas esését és tárolókapacitását használják ki az áramtermeléshez. A völgyzárógátaknál épült erőműveknél a turbinák a gátfal talapzatánál találhatóak. A hegyi tárolós erőműveknél csővezetékek segítségével összeköttetés van a magasban fekvő tó és a völgyben található erőmű között. A szivattyús tárolós erőműveket nem természetes vízzel, hanem a völgyből pumpált vízzel töltik fel. Ezzel a gyenge terheltségi időben termelt áram a víz potenciális energiájaként köztes tárolásra kerül és a csúcsidőszakban turbina segítségével lehívható.
562. kép. Az erdészek zarándoklata idején, II. János Pál pápa által megszentelt kő a 80 éves állami erdőben
243
Műszaki adatok
567. kép. A közelében fekvő két természetes tó: a Kamienne és a Kwiecko A közelében fekvő két természetes tó: a Kamienne és a Kwiecko, melyeknek jelentős (közel 80 m-es) víztükör szinteltérésük van, három ötméteres acél középvezetékkel vannak összekötve. A turbinalapátokkal irányított másodvezetékben 240 m3 víz van, melynek köszönhetően az erűmű 156 MW-os teljesítményt tud elérni. Az éjszakai energiatöbblet alatt a hálózatba két turboegyüttes forgatja újra vissza a 3 millió m3 vizet a felső tárolóba.
565-566. kép. A vízierőmű mederszakasza a gát felé Az erűmű története 1932-ben született meg a 45 MW-os erőmű építésének első terve. 1957-ben készítették el annak tervét. 1964-1971 között folyt a vízi erőmű építése. 1971-ben helyezték üzembe. 2000. július 1-jén alakult meg a Zakład Energetyczny Słupsk S.A. erőmű társaságból kivált Elektrownie Wodne Słupsk Sp. z o.o. cég. 2004. december 31-én a Grupa Kapitałowa ENERGA S.A. (ENERGA Zakład Elektrowni Wodnych Spółka z o.o. w Straszynie tulajdona) tőkecsoporthoz került.
568. kép. A vízierőmű madártávlatból A Żydowóban lévő szivattyús energiatározó vízerőmű műszaki paraméterei a következő: A főgyűjtő a Jezioro Kamienne, melynek maximális felülete 100 ha, a minimális 78 ha. Az alsó tározó a Jezioro Kwiecko, melynek legnagyobb felszíne 140 ha. A két tározó közötti közepes vízszint 82,7 m.
566. kép. A vízierőmű műholdas képe
244
Biały Bór), ezt követően újra méntelep. 2003-ban a Stada Ogierów w Sierakowie Wielkopolskim Sp. z o.o. része lett, majd 2007-ben a Stadniny Koni w Dobrzyniewie Sp. z o.o. része lett. 2011-től a méntelepet magántársaság bérli. Fekvése A Drawsko Tóvidéken terül el, környékbeli tavak: Bielsko (268 ha felületű és 23 m mélységű), Cieszęcino (102 ha felületű 50 m mélységű), melynek hosszában nyúlik el a tájvédelmi park a Łobez tóval (48,7 ha) és a Jezioro Ławiczka (6,6 ha). Ezek a Gwda és a Noteć medrében fekszenek, melyek a Biała és a Czernica folyókba ömlenek. A tavak környéke vegyes és fenyves erdőkkel fedett.
569. kép. A vízierőmű három középvezetéke A Jezioro Kamienne gyűjtőjéhez kapcsolódó munkavezeték a csővezetkbe bevezető kamrával 1316 m hosszú, fenékszélessége 12 m, mélysége 9 m, vízsebesség: 2,2 m/s.
A város lakótelepei: Dalkowo, Kamienna, Linowo.
A 3 vezetékek a bevezető kamrától az erőműig 5 m átmérőjű, 467 m hosszú.
Közlekedés Biały Bór a nr 25 z nr 20 országos főútvonalak metszőpontjában fekszik. A városi közlekedést öt autóbusz társaság biztosítja: PPKS Bytów, PKS SŁUPSK S.A., PKS Człuchów, PKS Koszalin, PKS Szczecinek és a PKS Jelenia Góra (sezonowo).
A vízierűmű látogatható. A szivattyús energiatározó vízerőművek tulajdonképpen csupán energia tárolására szolgálnak. Az energiafogyasztási csúcsok folyamán használják energiatermelésre, úgy hogy két különböző szintmagasságú víztározó között a magasabban fekvőből az alacsonyabban fekvőbe engedik át a vizet egy vízturbinán keresztül. Amikor kevés a villamosenergia-fogyasztás, a vizet visszaszivattyúzzák a generátort villanymotorként, a turbinát pedig szivattyúként használva a felső víztározóba. A rendszer összenergia-mérlege önmagában természetesen veszteséges, haszon abból származik, hogy csúcsüzemben a hálózatnak eladott villamosenergia ára többszöröse a csúcsidőn kívüli energia árának.
A városon vezet keresztül a Piła Główna – Ustka közötti vasútvonal, melynek megállója van itt. A város története 1283-ban II. Mestwin (lengyelül: Mszczuj, Mściwój; * 1220; †1294. december 25.) gdański herceg a gnieznói érsekséghez tartozó plébániát alapít itt. 1309-ben a Keresztesek uralma alatt áll. 1382 a város alapítása. 1395-ben Konrad Zöllner von Rotenstein, a Német Lovagrend Nagymestere (1382-1390) megerősíti a chełmnoi (kulmi) városjogokat (kulmisches Recht). 1408-ban Ulrich von Jungingen nagymestertől a plébánosa falu kapott.
Ehhez hasonló nagyobb erőmű például Żywiecben található.
1446 és 1772 között ezeken a területeken két államalakulat létezett: A Német Lovagrend és a Királyi Poroszország. Utóbbi a német hódításig lengyel fennhatóság alatt állott. 1466-1772 között a helység a Királyi Poroszországhoz tartozott. 1772ben porosz uralom alá került.
Biały Bór Biały Bór (kasub: Bielno, ném.: Baldenburg, ólengyel: Białobork, ukránul: Білий Бір) – város Észak-Lengyelországban, a nyugat-pomerániai vajdaságban, a szczecineki járásban. A Białafolyó mellett fekszik, a Łobez és a Bielsko tavak között.
1875-ben új katolikus templom épült, a hívek száma 56 fő volt. A vasúti összeköttetés 1878-ban léteült. 1936-os lengyel katonai térképen a Białybór névváltozat szerepelt. 1939-ben 2292 lakosa volt.
1382-ben kapta meg a városi jogokat. A második világháború során, 1945-ben a település 95 %-ban elpusztult. 2010. január 1-jén területe: 12,82 km2 volt. 2010. december 31-i adatok szerint lakosainak száma: 2219 fő. Elhelyezkedése: 53°53′55″N 16°50′16″E.
1945-ben a városkát erősen megerősítették, és a Pomerániai Fal (Wał Pomorski) részét képezte, 80 %-ban elpusztult és lakói elhagyták. A Biały Bór nevet hivatalosan 1946-ban kapta. 1950-ben mindössze 775 lakója volt, 1957-ben 1315 fő lakta. A XX. század hatvanas éveiben Biały Bórban fogatták a Pan Wołodyjowski című film egyes jeleneteit, de a "Mazepa", "Karino" című filmek helyszíne is volt.
A város 1975-1998 között közigazgatásilag a koszalini vajdasághoz tartozott. A helységben működött a Stado Ogierów Biały Bór méntelep. 1994-től itt működött az Államkincstár Edző Intézete (Zakład Treningowy Skarbu Państwa
245
A kislovag Természet és turisztika
(Pan Wolodyjowski, 1969) Heryk Sienkiewicz regénytrilógiájának harmadik része "A kislovag". 20 év telt el a lengyel történelemben az "Özönvíz" vagyis a lengyel- svéd háború óta. Pan Wolodyjovski kedvese halála után szerzetesnek áll. Ám bajtársai, kiváltképp a derék Zagloba nem tűrhetik, hogy a "kislovag" kolostorban tengesse életét. Csellel kiszabadítják. Útközben ismerkednek meg két nemes kisasszonnyal, Krystinával és Baskaval. Ezek után a kislovag elfelejti szerzetesi terveit, további sorsát a török betörés, belső nemesi cselszövések, a bajtársi hűség, az önfeláldozás és a szép nemesi kisasszonyok írányítják.
A város egy erdővel borított kisebb völgyben fekszik. Történelmi objektumok: Pomnik Tarasa Szewczenki przy Zespołe Szkół Ogólnokształcących im. Tarasa Szweczenki Tarasz Hrihorovics Sevcsenko emlékműve:
571. kép. Önarckép katonaként Tarasz Hrihorovics Sevcsenko (ukr.: Тарас Григорович Шевченко; Morinci, ma Cserkasszk megye, 1814. március 9. (ó-naptár: 1814. február 25.) – Szentpétervár, 1861. március 10. (ó-naptár: 1861. február 26.)) ukrán költő, prózaíró, festő, grafikus és humanista.
570. kép. A kislovag c. film plakátja Jerzy Michał Wołodyjowski: Tadeusz Łomnicki Barbara Jeziorkowska (Wołodyjowska): Magdalena Zawadzka Jan Onufry Zagłoba: Mieczysław Pawlikowski Jan Nowicki: Ketling-Hassling of Elgin Krystyna (Krzysia) Drohojowska: Barbara Brylska Azja Tuhaj-Bejowicz (Mellechowicz): Daniel Olbrychski Adam Nowowiejski: Marek Perepeczko Ewka Nowowiejska, Adam nővére: Irena Karel
572. kép. Tarasz Hrihorovics Sevcsenko emlékműve Biały Bórban A kijevi kormányzóság Morinci falujában született, jobbágy szülőktől. 1832-ben Szentpétervárra került mesterséget tanulni, ahol kitűnvén szellemi képességeivel, Zsukovszkij, a költő és Brjullov festő közbenjárására felszabadították a jobbágyi rendből és 1838-ban felvették a festőakadémiába. A festészet mellett különös vonzalommal viseltett a költészet iránt és szorgalommal művelte azt, egymásután irogatván bánatos, mélységes érzelmű költeményeket anyanyelvén, az ukrán nyelven. Kavkaz című költeménye miatt, melyben egy barátját énekli meg, akit szabad gondolkodása miatt a Kaukázusba számkivetettek, őt is ez a sors érte.
Rendező: Jerzy Hoffman, Jakub Goldberg Bemutató: 1969. március 28.
246
1847-ben internálták az Orenburgi kormányzóságba és csak 1857-ben kapta vissza szabadságát, különösen Tolsztoj grófnő közenjárására. Visszatérve Szentpétervárra, betegeskedni kezdett és egészen haláláig nem állt helyre egészsége. Sevcsenko az ukránok legkiválóbb költője. Munkáiból sokat fordítottak idegen nyelvekre és összes műveit lefordították oroszra. Legkiválóbb gyűjteményes munkája: Kobzár (A kobzos, 1840, új kiadás: Szentpétervár, 1889).
574. kép. Legszentebb Istenanya Születése Görögkeleti Templom A görögkatolikus plébánia 1957-ben már fennállt. A jelenlegi templom 1992-1997 között épült. A wrocław-gdański eparchiához tartozik. A templom társépítésze Bogdan Kotarba volt. A templom egyszerű ókeresztény bazilikához hasonlít. Kis ablakai vannak, egyenesvonalú homlokzatain tornyocskák nyúlnak ki és kettős félkörívű oromzata van. Belső tere háromhajós bazilika alakú: központi, enyhén csökkenő belső terét kis kupola koronázza a Mindenható (Pantokrator) ábrázolásával; fekete oszlopok választják el az oldal galériákat a főhajótól.
573. kép. Kobzos Krakkóban
Szent mihály Arkangyal temploma
Szent mihály Arkangyal temploma (Kościół świętego Michała Archanioła w Białym Borze) – római katolikus segédtemplom az Istenanya, Lengyelország Királynéja plébániához tartozik a koszalin-szeczecini egyházkerületben. Az épületet neogótikus-neoromán sítlusban építették 1878-ban a XV. századi középkori eredetű, a XVIII. században elbontott templom helyén. 1878. december 28-án szentelték fel. Kezdetben a koczałai Istenanya születése plébánia fíliális temploma (kościół filialny parafii Narodzenia Najświętszej Maryi Panny w Koczale) volt.
575. kép. A templombelső További építészeti emlékei közé tartozik a városi bíróság (szinte romokban, magántulajdonban van), a vízimalom maradványa, a méntelep, amely régi nemesi udvarházhoz hasonlít (itt forgatták a Kislovag c. film egyes jeleneteit), a Pomerániai Fal bunkerei, a park, és a XVIII. században kialakított zsidó temető maradványai.
1945 után a Brzeziében lévő Szent Lőrinc plébánia (parafia św. Wawrzyńca w Brzeziu) fíliája. 1974-től plébániaszerű-, 1980-tól plébániatemplom. 2001. február 18-án szentelték fel az új segédtemplomot, Istenanya, Lengyelország Királynéja tiszteletére. Legszentebb Istenanya Születése Görögkeleti Templom (Cerkiew Narodzenia Przenajświętszej Bogarodzicy w Białym Borze)
Kavicsbánya A környéken található egy kavicsbánya 250 m-es dombja, melyről a 30 km-re lévő Szczecinekig el lehet látni.
A település újdonsága, a Jerzy Nowosielski (Krakkó, 1923. január 7-Krakkó, 2011. február 21.) lengyel festő, grafikus, díszlettervező, filozófus, pravoszláv teológus és népszerű ikonfestő tervei szerint és képeivel készült görögkatolikus templom. 2007. szeptember 23-án szanktuárium rangra emelkedett (ul. księdza Bazylego Hrynyka).
Oktatás A város területén néhány iskola is található. Az 1. sz. általános iskola és a 2. sz. ukrán kisebbségi általános iskola.
247
Az ukrán kisebbség által működtetett 2. sz. Gimnáziumon kívül itt található az Oskar Ryszard Lange lengyel közgazdászrtól elnevezett iskolaegyüttes és a szintén ukrán kisebbséghez tartozó 1. sz. líceum. Ezen kívül egy Lóneveló Technikum (Technikum hodowli koni) is működik itt. Sport A városban működik a Lider futballklub, a Hubertus futballklub és kajak klub, és Hubertus lovas klub a méntelepnél. A városban rendezik a WKKW (Wszechstronny Konkurs Konia Wierzchowego) – lovastusa lengyelországi bajnokságát. Sportlétesítmények: 1. sz. Iskola sportcsarnoka, 2 méntelep, városi stadion és az "Orlik 2012" sportpálya-komplexum.
576. kép. A várost tavak veszik körül
1967-2008 között Biały Bórban lakott Józef Mioduszewski (1922-2008) hadnagy, ulánus, a Vörös Hadsereg harcosa, a varsói járásban a „Burza” akció résztvevője. A Vörös Hadsereg elleni küzdelemben végzett szolgálatáért megkapta többek között az Order Odrodzenia Polski, "Polonia Restituta", Lovassági Keresztel. ― A lovak szerelmese, 1972-1981 között a méntelep vezetője volt. Halála után posztumusz megkapta a Łomianki Hőse címet.
1310-ben IV. Warcisław herceg alapította és egyből városi jogokat kapott. Szczecinekben keresztezi egymást a 11. és 20. számú országos főútvonal, innen indul a 172. számú vajdasági út. A város vasúti csomópont, a 210, 404 és 405 számú vasútvonalak futnak itt. A Drawa Tóvidék fontos turisztikai célpontja. 2010-ben területe: 48,63 km2-t tett ki. 2011. március 31-én Szczecineknek 40 787 lakosa volt. Fekvése: 53°43′15″N 16°41′10″E. A pomerán hercegek egykori várában szálloda működik.
Közigazgatás A város a helyi városi-falusi nagyközségi közigazgatás székhelye. A Városi Tanács 15 tanácsosból áll. A végrehajtó hatalom élén a polgármester áll. Az önkormányzat székhelye a Városháza (Urząd Miejski, ul. Żymierskiego). Biały Bór a Lengyel Városok Szövetségének a tagja. Lakói részt vesznek a szejm képviselőinek és szenátorának valamint az Európai Parlament követeinek választásán. Egyházi közösségek: római katolikus plébánia: Parafia Najświętszej Maryi Panny Królowej Polski w Białym Borze; görögkatolikus: Parafia greckokatolicka pw. Narodzenia Najświętszej Maryi Panny w Białym Borze valamint a Jehova Tanúi: Chrześcijański Zbór Świadków Jehowy – a Királyság Termével
Szczecinek Szczecinek (kasub: Nowé Szczëtno, ném: Neustettin, łac. Nova Stetin) – város ÉszaknyugatLengyelországban, NyugatPomerániában, a nyugatpomerániai vajdaság nyugati részében fekszik, a szczecineki járás székhelye. A város a Drawsko Tóvidék és a Szczecineki Tóvidék határán terül el. Három tó – Trzesiecko, Wielimie és Wilczkowo – között helyezkedik el.
577. kép. A város térképe
248
Fekvése
A Wielimie Pomeránia legnagyobb tavai közé tartozik. A Jezioro Leśne (Erdei tó) pedig a Czarnobór erdőben található.
A város két mezogérió határán található. Nyugati részében a Drawa Tóvidék és északi részében a Szczecineki Tóvidék helyezkedik el (ezek a régiók két külön makrorégióhoz tartoznak). Történelmileg fekszik.
a
város
További vízfelületek közé a Radacki, Wilczy és a Zachodni csatornák, valamint a Lipowy, Święty és Mulisty patakok tartoznak.
Nyugat-Pomerániában
579. kép. Két tükörpontyot ábrázoló szobor az ul. Bohaterów Warszawy közepén
578. kép. Házak a Varsó Hősei utcában (ul. Bohaterów Warszawy)
A Varsó Hősei utcában (ul. Bohaterów Warszawy) a séta során érdeklődéssel szemléltük és simogattuk meg a két fém tükrös ponty vagy tükörponty – lengyelül: lustrzeń, karp królewski (egykor: karp galicyjski) – talapzaton nyugvó figuráját. Kis mélyedésbe két vízköpő van beépítve, amelyből a szeczecineki gyógyvíz folyik. A mű alkotója Wiesław Adamski helyi szobrászművész volt. 2009. június 29-én helyzték üzembe.
Természeti környezet A Szczecinek Erdészet erdei a nyugat-pomerániai és a pomerániai vajdaságban terülnek el a Szczecinek, Biały Bór, Borne Sulinowo, Bobolice i Grzmiąca nagyközségek területén. Az Erdészet területe meghaladja az 580 km²-t. A terület domborzata igen változatos és elkülönülő. A magaslatok különböző formái a jégkorszakot követő geológiai alakzatok, morénák. A 3 716 ha összkiterjedésű földterületek használati megoszlása 2005-ben: mezőgazdasági célú terület 1268 ha (34,12%), erdők és fás területek 658 ha (17,71%), használaton kívüli, tartalék terület 1790 ha (48,17%).
Hőmérséklet Szczecinek városa a pomerániai klimatikus övezet központi részében helyezkedik el, melyet hűvös nyár és eléggé enyhe tél jellemez. A csapadékmennyiség sokévi átlaga meghaladja a 600-700 mm-t. Az uralkodó szlirány nyugati és északnyugati.
Geomorfológiailag ez a pomerániai homlokmorénás fő vonal magaslati zónája déli hajlatának területe, különböző olvadékvizes-síkságokkal, számos tóval borított morénás magaslattal, folyóvölgyekkel és olvadékvizes mélyedésekkel. A város a Nizica folyóval összekapcsolt Wielimie, Trzesiecko és Wilczkowo tavak közötti földszorosban helyezkedik el. A város közigazgatási határán belül a terület geomorfológiailag nagyon változatos és 132-160 m tszf. magasságban található.
A helyi klímát a két nagyobb tó és a mocsaras területek befolyásolják. Szczecinek környékét nagyrészt nedves levegő jellemzi, gyakori köddel, enyhe szelekkel társulva, és számos nap szélmentes. Természet A város növénytakarója erdőkomplexumot, a zöld növényzet természetes gyűjteményét képezi, mocsárrétek (lat.: pratum) és réti legelők valamint rendezett városi zöldfelületek találhatók rajta. Az erdők 676 ha-t tesznek ki, amely a város közigazgatási területének mintegy 18 %-a, ezek mindenekelőtt a város déli részén találhatók.
Vízi értékek A felszíni vizek képezik a Szczecinek tájképi elemeit – vannak közöttük a biológiai élet hordozói, befolyással vannak a helyi klímára is. A Trzesiecko és Wielimie a legnagyobb tavak közé tartoznak (vizük a városhatáron túl) valamint itt található a Nizica folyó, mely a város központján folyik keresztül.
A gazdagságát tekintve a Czarnobór erdő a legértékesebbekhez tartozik, jellegzetesen elkülönítve a különböző korú fenyő és lombhullató fák állományát (túlnyomóü többségben bükkös).
249
A védett erdők biológiai jelentősége a bennük élő védett állat- és madárfajokban rejlik. A természetes zöld növényzet a Wielimie tó partja mentén mocsári jellegű. A vízparti növényzet kismértékben megtalálható a Trzesiecko tó mellett és az olvadékvizes tavakban és a morénás magaslatokon is, társulva a mocsárrétek és legelők növényvilágával.
Mindegyik elpusztult a XII. százasd elején, valószínűleg Ferdeszájú Boleszláv Pomerániáért folytatott harcai idején. A XIII. és XIV. század fordulóján Brandenburg kiterjesztette befolyását Pomerániára. Ennek ellensúlyozására IV. Warcisław wolgasti herceg 1310-ben megalapította Nowy Szczecin városát, ma Szczecinek és várat kezdett építeni a hercegi sztaroszta székhelyéül.
Városi zöldfelületek közé tartozik a Városi park a Trzesiecko tó mentén, a Park Leśników a Kołobrzegi utcánál, a Lasek Zachodni, a Małpi Gaj és a Las Miejski.
A mai várostól délre már létrejött a Wielimie-tó mellett fekvő Kiecz halásztelepülés. A városalapításra szánt területet a két tó, a folyók és a mocsarak vize remekül védte.
A város területén 2012. december 19-én, a természeti, tudományos, tájvédelmi, kulturális és történelmi értékek megőrzése céljából és megkülönböztetésül a Városi Tanács a városi park területén növő két új természeti emléket helyzett védelem alá:
1356-1364 között a fennálló épületekből és a tó felőli oldalon emelkedő déli szárny falaiból létrejött a későbbiekben lovagházként ismert épület. 1367-ben, a hercegség testvérek közötti felosztása következtében, Szczecinek környékével együtt V. Warcisławé lett. A szczecineki hercegség ennek haláláig, 1390-ig állt fenn.
23 m-es kocsányos tölgy (Quercus robur): 1,3 m magasságban - 395 cm törzsátmérővel, közvetlenül a Kazimierz Czesław Lis labdarúgó stadion szomszédságában (ul. Piłsudskiego 3),
A Pomerániából Nagy-Lengyelországba vezető kereskedelmi utak itt váltották egymást és ennek követketében 1368-ban Szczecinek gazdasági felvirágoztatása reményében Drawhim, később Drahim ― a Czaplinek közelében lévő Stare Drawsko (1945-ig ném.: Alt Draheim) ― Lengyelországhoz került.
23 m-es kocsányos tölgy (Quercus robur): 1,3 m magasságban - 336 cm, közvetlenül a Kazimierz Czesław Lis labdarúgó stadion szomszédságában (ul. Piłsudskiego 3). A város neve és jelképe
A lengyel–litván–lovagrendi háború idején a szczecineki várat két hadjárat is érte: 1409-ben és 1423-ban. 1409-ben zajlott le a lengyelellenes hadjárat Ulryk von Jungingen nagymester valamint I. Świętobor szczecini herceg és VIII. Bogusław słupski herceg részvételével.
A város címere fekete hercegi griffet ábrázol arany mezőben (kasub griff) balra fordulva (a heraldikai oldal szerint), valamint ezüst halat – valószínűleg vizát (Acipenser), már a középkorban az itteni tó ritkaságát. A város neve Nowy Szczecin egyértelműen Szczecinhez, a Pomerániai Hercegség fővárosághoz fűződött, amelyhez 1295-ben tartozott.
A következő, 1423-as lengyelellenes hadjáratban részt vett többek között I. (Pomerániai) Erik, Dánia, Svédország és Norvégia királya, valamint Paul von Russdorff a lovagrend nagymestere, illetve a nyugat-pomerániai II. Ottó szczecini herceg, V. Kázmér szczecineki herceg, IX. Warcisław wolgasti herceg, VII. Barnim wolgasti herceg és IX. Bogusław słupski herceg. 1459-1474 között, II. Erik herceg idejét követően a város felől meépítették a szczecineki vár északiszárnyát, ismertebb nevén kapuszárnyat. 1581-1592 között fokozódott a boszorkányok elleni harc. Ebben az időben boszorkányság miatt 30 személy égettek meg. A XVII. század első felében a vár a Gryfit herceg özvegyeinek tulajdona volt. 1606-ban a vár a nyugat-pomerániai herceg feleségének özvegyi hozománya lett és 1606-1616 között a várban lakott Anna Maria hercegnő, XIII. Bogusław özvegye majd utána pedig Jadwiga hercegnő.
580. kép. A Varsó Hősei utca (ul. Bohaterów Warszawy) ma sétálóutca A város története A kora középkorban már vár állt a Przemysławdombon (ismertebb nevén Bismarck-domb). Két másik váracska, a „Trzesieka” és a „Zamek” állt a tó partjánál.
1612-ben a várban lakott Eilhardus Lubinus térképész, a Pomerániai Hercegség Nagytérképének készítője a vár felmérése idején.
250
A harmincéves háború (1618-1648) idején az összes harcoló hadsereg csapata áthaladt itt, rablások, támadások, betegségek tették szegénnyé a város lakosságát. 1623-ban a a várban lakott Jadwiga Brunszwicka hercegnő, Ulryk herceg özvegye, a város nagy támogatója. 1640-ben Jadwiga hercegnő megalapította Nyugat-Pomeránia első gimnáziumainak egyikét. A XVIII. század vége és a XIX. század a mérséklet gazdasági fellendülés időszaka. 1707-ben hosszabb ideig a várban lakott Karol Radziwiłł herbu Trąby (Krakkó, 1669. november 27.-†Biała Podlaska, 1719. augusztus 2.) 1698-tól litván főkancellár, 1690-től litván alkancellár, 1686-tól litván főlovászmester, 1685-től litván asztalnok, wilniusi határbíró, a Fehér Sas Érdemrend lovagja.
581. kép. A Pomerán Fal áttörése 1945 februárjában * Építészet
1724-ben jött létre a Neustettin járás, 1780-1784 között jelentősen csökkent a Wielimie és a Trzesiecko tavak vízszintje, nagy földterületeket hagyva szabadon.
Műemlékek Az egész Óváros műemlékvédelem alatt áll. A város nevezetes műemlékei: Szent Miskós-templom tornya (Wieża kościelna św. Mikołaja) ― XVI. századból való építmény, az egykori, 1909-ben elbontott Szent Miklós-templom egyetlen maradványa. 1958-tól az építmény a Regionális Múzeumhoz tartozik.
Szczecinek vasúti összeköttetést kapott más városokkal (a XIX. század második felében vasúti csomópont lett), megindult az ipari fejlődés, a lakosság száma pedig növekedett. A napóleoni hadjárat során 1807 februárjában Szczecineket Tomasz Andrzej Adam Łubieński Herb Pomian (Szczytniki, Kalisz k., 1874. december 24. - †1870. augusztus 27.) lovassági tábornok csapatai foglalják el. A következő években tízezer katona volt itt elszállásolva. A Nagy Hadsereg katasztrófája és annak Moszkva alóli visszavonulása Szczecinek végét jelentette. Néhány katonai tömegsírban több mint 100 megfagyott és kimerült katona nyugszik. A háborúk közötti időszakban a város ismert és népszerű turista központ volt, ehhez nagymértékben hozzájárultak a Szczecin fenállásának 600. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. A hitleti időkben, a városban két nagy laktanya komplexum és épült és kiépítették a Pomerán Fal (ném.: Pommernstellung) erődrendszerét. 1939 szeptemberében a Lengyelország elleni német invázió idején, a Wehrmacht XIX. hadtestét Heinz Wilhelm Guderian (1888. június 17., Kulm, Németország (ma Chełmno, Lengyelország) – 1954. május 14., Schwangau (NSZK)) német tábornok irányította.
582. kép. Szent Miklós-templom tornya A torony a középkor óta 1909-ig ezen a helyen álló templom maradványa. Az első templomot a XIV. század elején építették itt. Lehet, hogy már ekkor is volt tornya, de valószínűleg kisebb volt. A XVI. században átépítették, de a XIV. századból való téglák felhasználásával. Ekkor épült a falazott templom, amely a reformáció következtében a protestánsoké lett. A templomot, a tornyát meghagyva 1909-ben elbontották.
1945. február 27-én (más vélemények szerint 28án) a várost a J. P. Kałużny tábornok vezetése alatt álló 32 Dywizja Kawaleria Gwardia osztályai foglalták el rövid, egynapos harc után.
251
Eredetileg a tornyot XVII. századi barokk sisak fedte, de a XIX. században sátortetővel fedték, amely mind a mai napig fennmaradt. A falak vastagsága a 2,5 m-t s meghaladja. 2009-ben fejezték be az építmény renoválását, akkor közelében, a toronytól néhány méternyire új kereskedelmi centrum létesült, Szent Miklós pedig épp a kereskedők patrónusa. A torony állandó kiállítás és a Szczecineki Regionális Múzeum által rendezett időszakos kiállítások helyszíne. * Istenanya születése-templom (Kościół Narodzenia Najświętszej Maryi Panny; ul. 3 Maja) A Szent Miskós-templom tornya közelében álló Istenanya születése-templom (Kościół Narodzenia Najświętszej Maryi Panny; ul. 3 Maja) ― neogótikus templom (az északnémet gótika mintájára), 1905-1908 között épült, tornya 78 m magas. A templom tervezője a berlini Friedrich Oskar Hossfeld (*Schulpforta, 1848. július 4.; † Bad Wildungen, 1915. október 15.) építész volt D. A. Schäfer, a Szent Miklós evangélikus templom (Neue Nikolai Kirche) építésügyi felügyelőjének ellenérzése alatt.
584. kép. Az Istenanya születése-templom szentélye Felszerelése a régi Szent Miklós-templomból került át, mint pl. Dorota A. Westreglen, Piotr Somnitz szczecineki sztratoszta feleségének 1621-ből való síremléke valamint a galériában hat réz pókszerűcsillár a XVII. század első feléből.
585. kép. Az Istenanya születése-templom tornya A pomerániai hercegek várának déli szárnya (południowe skrzydło Zamku Książąt Pomorskich; ul. Adama Mickiewicza 2A)
583. kép. Istenanya születése-templom (Kościół Narodzenia Najświętszej Maryi Panny)
A Pomerániai Hercegség szczecineki vára középkori eredetű. A vár déli szárnya a XIV. század első feléből való, korábbi szláv váracska helyén épült. Későbbi átalakítások során (a XVI, XIX és XX században) a vár nem őrizte meg elsődleges jellegét.
A templom téglából épült. Keleti oldalán hatszögű szentélyzáródású, nyugati oldalán a 78 m magas torony négyszögletes tömbje uralkodik. Főoltára szárnyas oltár szerkezetű. Az karzatán 1670 sípos orgona található.
252
2011-ben kezdődött a vár műemléki, déli szárnyának restaurálása. A létesítmény ünnepélyes átadására 2013. szeptember 14-én került sor. A vár – a ZAMEK Konferencia Központ székhelye – új funkciót kapott, ettől kezdve 150 fő részére lehet konferenciákat szervezni benne, klimatizált éttermében étkezni, a fehér dáma szobában éjszakázni és meg lehet találni a vár jó lelkét, és a sör pincében lehet bankettezni vagy a galériában meg lehet tekinteni a modernkori művészet kiállítását. Szent Háromság pravoszláv imaház (parafialna cerkiew prawosławna pw. Świętej Trójcy; ul. Szkolna 6) – egykori zsinagóga
586. kép. A pomerániai hercegség vára napjainkban
A Szent Háromság pravoszláv plébánia-imaház (Cerkiew pod wezwaniem Świętej Trójcy w Szczecinku; ul. Szkolna 6.)
A pomerániai hercegek várának déli szárnya műemléki védelmet élvez. A vár kezdetben a Trzesiecko tó szigetén állt, azonban a későbbi vízszint csökkenés miatt (kétszer is folytak vízrendezési munkálatok a város történetében: 1780-1784 valamint 1866-1868 között) félsziget alakult ki itt. A vár lábánál található az 1875-1903 alapított műemléki Városi park (Park Miejski).
A Lengyel Autokefál Pravoszláv Egyház wrocławszczecini egyházmegyéjének koszalini egyházkerületéhez tartozik. Ez az egykori, 1824ben épült zsinagóga volt. A jellegtelen külsejű épület túlélte a háborút és 1952-ben a pravoszláv liturgia céljaira alakították át. Falazott épület, kis tető fedi, az utca mentén helyezkedik el. Homlokzata dísztelen, félköríves ablakai vannak, bejárata oldalt található. Belsejében kortárs ikonosztáz található. A pravoszláv templom 1984 óra műemlékvédelem alatt áll. Az egykori gimnázium dawnego gimnazjum)
épülete
(budynek
Az épület 1879–1880 között eklektikus stílusban épült. Az épület a belvárosban, az egykori városi főtértől északnyugatra található (Plac Wolności), az északi házsorban az ul. Szkolna 1. alatt. Magtár – spichlerz Sowińskiego 4)
587. kép. A vár felújítás közben
(plac
gen.
Józefa
A XVIII. század végén a vár épületeiben haskötő (sérvkötő) manufakturát alaíptottak, majd a XIX. század elején kórház és menhely volt itt. A háború után a várat a katonaság használta, majd turistaház lett. 1996 áprilisában eladták, és a várat jelenleg irodaház céljaira alakították át, az udvarára idegen személyeknek behajtani gyakorlatilag nem lehet.
A jelenlegi magtár 1850 körül épült. A falak alsó szintje a Niezdobna (tulajdonképpel: Nizica) folyó felől terméskőből épült, a felső szint az oromfal kivételével gerendavázas szerkezetű, a fagerendák közé téglát falaztak.
588. kép. A vár felújított déli szárnya
589. kép. Magtár Szczecinekben
253
Egy mésik magtár az Junacka utcában áll. A volt járási hivatal épülete a 3 maja utca 2. alatt áll.
németek reményei elelnére nem tudták feltartóztatni a szovjet csapatok támadását, amelyek elfoglalták a várost és röviddel ezután az erődvonalat magára hagyták. Ezek az erődök, népszerű nevükön „bunkerek”, elzárták a Tzesiecko és Wielimie tavak közötti földszorost. Az utak közvetlen szomszédságában két bunker található – a kisebb az úttól délre az erdőben és a nagyobb attól északra.
A Városi park (Park Miejski w Szczecinku) a Trzesiecko mentén húzódik. A legértékesebb részét 1875-1903 között alapították a korábban a tó vize által elárasztott területen. A park legrégebbi része a Pomerániai Hercegség Vára közelében található. A park a város teljes hosszában elterül. Körülbelül kétezer 100 évnél is öregebb fa található benne. A legértékesebbek közülük a 150 évnél is idősebb kocsánytalan tölgyek (Quercus petraea). A parkban számos egzotikus fafaj is található: kislevelű kacurafa; szúrós luc (Picea pungens); selyemfenyő; simafenyő (Pinus strobus); duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii); tuja; Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana); álciprus (Chamaecyparis); Kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis). A német park varázsa alatt Richard Strauss zeneszerző 1934-ben megírta a Daphne c. operáját.
Szent Lélek-templom (Kościół Ducha Świętego) A város akkori egyetlen katolikus templomainak 1923-ban épült. A templom a katolikus törekvésével K. Kuhn tervezőmérnök tervei szerint épült neogótikus stílusban.
Richard Georg Strauss (München, 1864. június 11. – Garmisch-Partenkirchen, 1949. szeptember 8.) német zeneszerző, aki főleg programzenéiről és operáiról, nem utolsó sorban dirigensi tevékenységéről volt híres. (Nem állt rokonságban a keringőiről híres Strauss családdal.)
591. kép. Szent Lélek-templom egykor
Turisztika és rekreáció
Lengyel-templomnak vezeték. 1923. december 20án a templomot Adolf Bertram wrocławi bíboros szentelte fel. 1945-ig az egyetlen római katolikus templom volt a városban. 1945-1973 között rektorális templom volt, 1973-tól újra plébániatemplom.
Szczecinekben a Trzesiecko tó mellett 3 strand található (1. sz. „plaża miejska”, 2. sz. „plaża wojskowa”, 3. "Mysiej wyspie"). Turista létesítmények: az 1080 m hosszú kieándulás a vízisíhez, a szczecineki neogótikus Városháza a XIX. századból való, neoromán elemekkel.
590. kép. Plac Wolności a Városházával
592. kép. Szent Lélek-templom az átépítés után
Az Igazgatóák Háza (Dom dyrektorów) a XIX századból való, gimnázium céljára épült.
2002-ben a templomot Joanna Sapiechy-Kopicka és férje tervei szerint átépítették. A templom mellett található a redemptoristák kolostora (ul. Klasztorna 23). A templomban a wałczi plébánia plébánosa által bemutatott görögkatolikus szentmiséket is tartanak.
A Pomerániai Fal (Wał Pomorski) bunkerei a Barwicébe vezető út mellett, a kemping körül helyezkednek el. A várostól nyugatra található, a pomerániai falhoz tartozó erődöket a hitleristák építették 1933-ban. ― 1945 februárjának végén, a
254
Katonai temető (Cmentarz Władysława Cieślaka)
wojenny;
ul.
A temetőben a 2. Belorusz Front 4.429 szovjet katona és az 1. Lengyel Hadsereg 39 katonája nyugszik összegyűjtve. Hamvaikat 143 helyi valamint a koszalini vajdaság, Słupsk és Piła harctereiről axhumálás után gyűjtötték egybe. Túlnyomó többségük ismeretlen katona. A temetőben egy a Pomerániai Fal áttörését szombolizáló emlékmű áll.
593. kép. Katonai temető
594. kép. Józef Piłsudski marsall emlékműve, Wiesław Adamski műve
A II Világháború Katonáinak Emléműve a katonai temetőben található.
A Pomerán Fal Legyőzőinek Emlékműve (Pomnik Zdobywców Wału Pomorskiego) –
Zsidó temető (Cmentarz żydowski w Szczecinku)
Az emlékművet körülvevőláncok a Gneisenau német csatacirkálóról valók (a háború végén, 1945. március 27-én a németek Gdynia = Gotenhafen kikötőjének bejáratában, mint blokádhajót elsüllyesztették. 1947-től 1951-ig a lengyelek a kikötő működésének a biztosítására a helyszínen lebontották.).
A 0,2 ha területetű temetőt a XVIII. század elején alaíptották. A III. Birodalom idején pusztult el. Fennmaradt a korábbi halottasház (evangélikus kápolnává építették át) valamint egy a városi múzeumban őrzött, 1756-ból való zsidó sírkő. A városban található egy Szent Rozália-kálvária, a Szent György-domb (wzgórze św. Jerzego) is. A műemlék Przemysław (más néven: Bismarck) kőtorony a Trzesiecko tó délnyugati bartjánál, a Przemysław-dombon található. 1910-ben épült, amely ma kilátó szerepét tölti be. A volt német/szovjet laktanyák a Kościuszko és a Słowiańska utcáknál találhatók. A Regionális Múzeum új székhelyén, az iskola utcában található, a városközpont közelében. A régióval kapcsolatos különböző állandó és időszakos kiállítást mutat be. Emlékművek Józef Piłsudski marsall emlékműve (Pomnik Marszałka Józefa Piłsudskiego)
595. kép. Pomnik Zdobywców Wału Pomorskiego
A szczecineki a Sowiński téren 2002-től állt Piłsudski marsall emlékműve egy oszlopon, 2011ben új szobor készült. Az új Piłsudski mérete kissé több mint 2 méter és egy kicsit kisebb, mint a korábbi, amely 2,5 m magas volt, de annál 10 kilogrammal több. A régi marszałek 350 kg-t nyomott, az új 360 kg. ― Józef Piłsudski marsall új emlékműve 2011. október 28-án érkezett Szczecinekbe, november 11-én leplezték le. ― Az új szobor alkotója Wiesław Adamski szobrászművész volt (ő készítette a két tükörpontyot ábrázoló szobrot is).
J.S. Kaulfuss felújítás előtt álló emlékműve a XIX. század első feléből való. Az emlékművet a szczecineki gimnázium 1824-1832 közötti neves igazgatójának emlékére szentelték. Neki köszönhetően a szczecineki gimnázium elkerülte a lezüllést és a bezárás veszélyét, és egész NyugatPomerániában ismert volt magas színvonalú oktatásáról. Halálát megelőzően emelte a hálás diákság az emlékművet az alábbi felirattal: Tu spoczywa w Bogu Jan Samuel Kaulfuss – jego dobre czyny przeszły na innych.
255
Adam Giedrys emlékműve (2009. október 10-én leplezték le).
része Litvánia fennhatósága alá kerül, Vilniust is beleértve. Az ezután következő lengyel–litván összecsapásokban, nemzetközi diplomáciai tanácskozásokon a tét elsősorban Vilnius odaítélése volt, melyet mindkét ország szeretett volna magáénak tudni. A felek az 1920. október 7-én megkötött suwalki egyezményben rögzítették, hogy a tárgyalások alapjául az ideiglenes demarkációs vonalat, a Foch-vonalat veszik alapul, mely Vilniust a lengyeleknek ítélte, etnikai alapon. Ebből a korból származik a "Vilnius nélkül nincs béke" mondás.
Adam Giedrys (a litvániai Vilnius (lengyelül: Wilno, belaruszul: Вільня/Vilnia és (régebben) oroszul: Вильна) környékén született 1918. március 26-án; †Szczecinek, 1997. december 26.) lengyel amatőr csillagász volt.
Két nappal később a lengyel hadsereg, Lucjan Żeligowski tábornok vezetésével megtörte a békét, és hadüzenet nélkül elfoglalta Vilniust. A város és környéke Közép-Litvánia néven bábállammá alakult, Żeligowski vezetésével; a főváros Vilnius lett. A helyzetet megoldani kívánó nemzetközi tárgyalások nem vezettek eredményre. Az országban 1922. január 8-án választásokat tartottak, melyen a lakosság 63,9%-a vett részt. A lengyelek melletti kisebbségek jelentős része bojkottálta az eseményt, a belaruszoknak 41%-a, a zsidóknak 15,3%-a, a litvánoknak mindössze 8,2%-a jelent meg voksát leadni. 1922. február 20-án, a választások után megalakult parlament döntött a Lengyelországgal való egyesülésről, majd az egész területet megszállta Lengyelország, és Vilniust, a Wilnói vajdaság székhelyévé tették. Ennek ellenére a litván alkotmány értelmében Litvánia fővárosa továbbra is a lengyel kézen lévő Vilnius maradt, Kaunas az ideiglenes főváros címet viselte, Lengyelország és Litvánia pedig 1938-ig de facto háborúban maradt.
596. kép. Adam Giedrys szczecineki emlékműve Giedrys elvégezte a technikumot és szabómester címet kapott Vilniusban. Ifjúsága idején Vilniusban az orosz uralomnak 1915 szeptemberében a német seregek vetettek véget. 1916-ban a lengyel államiság helyreállítását követően Lengyelország azonnal bejelentette igényét Vilniusra és környékére, mint lengyel területre. A litván parlament 1918. február 18-án kinyilvánította Litvánia függetlenségét, megnevezve Vilniust, mint a független Litvánia fővárosát. Ezeknek az igényeknek de facto nem volt nagy jelentőségük mivel Vilnius ez időtájt német megszállás alatt volt. 1919. január 1-jén a németek kivonultak a városból, átadva a fennhatóságot a helyi lengyel közösségnek, a litván adminisztráció kérelmét figyelmen kívül hagyva. Mindössze két nappal később, január 3-án a Vörös Hadsereg megtámadta és elfoglalta Vilniust, mely ezzel a rövid életű Litván–Belarusz Szovjet Szocialista Köztársaság székhelye lett. Az elkövetkező 4 hónapban a várost a bolsevikok irányították, míg a lengyel–szovjet háború részeként a lengyel reguláris seregek vissza nem foglalták a várost. Egy évvel később, 1920. július 14-én a város ismét szovjet kézre került.
A geopolitikai helyzete ellenére a város virágzott ebben a korszakban, sorra nyíltak az új gyárak, épültek az új házak és templomok. A legtöbb fejlesztés a Mickiewicz utcán történt, a mai Gediminas sugárúton ahol a Jabłkowski testvérek kialakították új áruházukat, liftekkel, és automata ajtókkal. Új rádiótorony épült 1927-ben, épületeiben dolgozott a a Nobel-díjas Czesław Miłosz is. Újranyílt az egyetem, Báthory István Egyetem néven, ahol az oktatás nyelve a lengyel volt. 1931-re a városnak 195 000 lakosa volt, mellyel Lengyelország ötödik legnagyobb városának számított. A város egyik központja volt a lengyel kulturális és tudományos életnek, gazdaságilag azonban a régió városon kívüli része megtartotta hátrányát. Később a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Lengyelország német megszállását követően Vilnius szovjet érdekövezetbe került. A Vörös Hadsereg 1939. szeptember 17-én foglalta el a várost, majd 1939. szeptember 28-án átadta a Litván Köztársaságnak. 1940. június 15-én foglalta el ismét a Vörös hadsereg Litvániát és Vilniust is. Egy évre rá a Szovjetunió megtámadásának 3. napján, június 22-én bevonult a városba a
A varsói csata után nem sokkal, a visszavonuló Vörös Hadsereg átadta a várost Litvániának, összhangban a július 12-én megkötött orosz–litván békeszerződéssel. A békeszerződés kinyilvánította, hogy az egykori Litván Nagyfejedelemség jelentős
256
Wehrmacht. A Vörös Hadsereg 1944. július 13-án foglalta vissza a németektől Vilniust. A város ezt követően Litvánia újbóli függetlenné válásáig 1991. január 13-áig a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa.
tudományos központok után csak Szczecinekben mutattak be 1971-ben. 1998 májusában Jarosław Brancewicz kapott egy bizonyos holdmintát a NASA-tól. Ez a mintát mutatták csak be hivatalosan a NASA részéről a szczecineki kiállításon. Másodízben Jarosław Brancewicz hozott be holdmintát Lengyelországba 2010 szeptemberében.
Giedrys később a litvániai Nowy Dwórban (lit. Naudvaris), lévő szabó üzemet vezette. A II. világháború idején "Benhal" álnév alatt az Armia Krajowa (AK) – Honi Hadsereg – összekötője volt a vilniusi kerületben.
1974-ben Giedrys volt az egyik szereplője Ryszard Wójcik "Odmieńcy" riportja "Wskrzeszony do gwiazd" című részében.
A világháború után, 1946-ban áttelepült Szczecinekbe. 1948-ban a Stefan Pabiś (álnéven: "Stefan") vezette, Nyugat-Pomerániában működő titkos szovjetellenes, 60 fős Bojowy Oddział Armii (röviden: BOA) kifejtett „antikommunista tevékenysége” miatt bebörtönözték.
Az ő sorsán alapult az 1983-ban készült Planeta Krawiec (Csillagszabó) c. lengyel társadalmi film. Adam Giedrys szerepét, aki ennek a filmnek a konzulense volt, Kazimierz Kaczor játszotta.
1953-ig fogoly volt (főleg a Wronkiban működő Büntetésvégrehajtó Intézetben), amikor is vesebajjal kórházba került. Nagy nehezen megmentették életét az olsztyni kórházban. Hazatérése után a tudmánynak szentelte magát. Egyszerű szemüveg lencséből elkészítette első látcsövét. 1958-ban a városi hatóság, a jóindulatú emberek és a vállalat segítségével a ház tetejére, amelyben lakott csillagvizsgáló kupolát épített (ul. Kościuszki 10), melyben elhelyezte saját készítésű 1250-szeres nagyítású teleszkópját.
598. kép. Emléktábla az utca szintjén, a szobor mellett 2009 decemberében avatták fel Szczecinekben Adam Giedrys szobrát, Dorota Dziekiewicz-Pilich szobrásznő művét, aki személyesen ismerte a csillagászt. Az életnagyságú szobor a csillagász varrógépnél ülő alakját ábrázolja, előtte távcsővel és könyvvel, amint az eget kutatja. II. János Pál pápa szobra (az Assziszi Szent Ferenc-templomnál, ul. Bukowa) Turistaösvények A városi parkban jelezett kerékpárutak vezetnek keresztül. – kék kerékpárút a Trzesiecko tó körül,
597. kép. Adam Giedrys csillagvizsgálója
– Elbűvölő Vidékek (Zaczarowane Pejzaże) sárga kerékpárút:
Giedrys részt vett a nemzetközi asztonautikai kongresszuson, levelezést folytatott az egész világ tudományos központjaival és űrhajósaival.
– fekete kerékpáúr: Nizica,
Évente többször szervezett csillagászati olvasóesteket és szemináriumokat a csillagkutatás professzionális művelőivel. Radaczban évente voltak ifjúsági táborok (egyik résztvevője volt Zbigniew Suplicki tengernagy). Filmeket készített az űrkutatásokról. Iskolai kirándulásokat szervezett.
– vörös kerékpárút: Jeziora Szczecineckie, – zöld kerékpárút: Dolina Parsęty. Ráadásul a város déli részén vezet a 3,8 km hosszú Las Klasztorny turista ösvény.
1969 után első lengyelként a NASA-tól az Apollo 11 űrhajó útjáról holdmintát kapott, amely a nagy
257
Gazdaság
Szczecineki Kulturális Központtal Házzal áll kapcsolatban.
Szczecinekben mindenekelőtt a fa és papíripar valamint az élelmiszeripar fejlődött.
és
Ifjúsági
Június és július fordulóján hagyományosan megrendezik a Város, vagyis a Jadwiga hercegnő Névnapját (Imieniny Miasta).
A városban működik a Szczecineki Állami Halgazdaság (Państwowe Gospodarstwo Rybackie Szczecinek). Szczecinek területén nyílt a Słupski Speciális Gazdasági Övezet 95,51 ha-os alövezete.
Helyi kiadású újságok: Tygodnik „Temat” valamint a „Nasz Powiat” folyóirat. Szczecinekben működik a Głos Koszaliński szerkesztősége, a Radia Koszalin, Radia Eska valamint a Głos Szczeciński levelezője. Két szczecineki kábeltévé társaság működteti saját helyi csatornáját: TV Gawex, TV Zachód.
A városban két kereskedelmi központ található. Két hipermarket (Kaufland és Tesco), 11 szupermarket valamint egy építőipari üzlet működik. Oktatás A városban egy óvoda és néhány magánóvoda található. Szczecinekben van egyzeneiskola is (Szkoła Muzyczna I i II st. im. Oskara Kolberga).
Poznań mellett Szczecinekben játszódik Eugeniusz Paukszta (Vilnius, 1916. augusztus 9.- Inowrocław, 1979. május 20.) regényíró 1961-62 között írt Spowiedź Lucjana Skobiela (Lucjan Skobiel Gyónása) c. regényének 1939-1956 között játszódó cselekménye.
Általános iskolák: 1. im. Adama Mickiewicza; 4. im. Armii Krajowej; 6. im. Zdobywców Wału Pomorskiego; 7. im. Noblistów Polskich; im. Jana III Sobieskiego és egy másik. Gimnáziumok: Gimnazjum nr 1 im. Zjednoczonej Europy; Gimnazjum nr 2 im. Jana III Sobieskiego; Gimnazjum nr 3 im. Adama Giedrysa; Gimnazjum przy Prywatnym Liceum Ogólnokształcącym; Gimnazjum Integracyjne; Społeczne Gimnazjum Középiskolák: Líceum: I Liceum Księżnej Elżbiety; Ogólnokształcące
Ogólnokształcące im. Społeczne Liceum
Iskolák: Zespół Szkół Nr 1 im. Komisji Edukacji Narodowej; Zespół Szkół Nr 3 (régi építőipari technikum); Zespół Szkół Nr 5; Zespół Szkół Nr 2 im. Księcia Warcisława IV; Zespół Szkół nr 6 im. Stanisława Staszica w Szczecinku magán líceum: Ogólnokształcące
Prywatne
599. kép. Házak a Varsó Hősei utcában (ul. Bohaterów Warszawy) Sport
Liceum
Itt van a Darzbór Szczecinek sport klub valamint a Wielim Szczecinek reaktivált klub székhelye. Mindkét klubban ifjúsági és idősebb labdarúgó szakcsoport van, ezen kívül a Darzbór még sport akrobatikai, kajak és kosárlabda szakosztályt is működtet. A klub történetében még világbajnokokatt is nevelt.
Főiskolák: Kihelyezett tagozatok: Wyższa Szkoła Kupiecka w Łodzi; Społeczna Wyższa Szkoła Przedsiębiorczości i Zarządzania w Łodzi, Kultúra
A város lakói több sportiskolához is beléptek, mint például a harcművészeti valamint például a tenisz és úszó szakcsoportokba is. A város már hagyománosan számos triatlon és öttusa verseny gazdája is volt.
A városban 2007. január 11-én adták át azt az épületet, amelyben a SZABADSÁG mozi (kino Wolność), az Önkormányzati Kultúra és Reklám Ügynökség – Samorządowa Agencja Promocji i Kultury (SAPiK) – és a színházterem van.
Sport klubok: Klub Tenisowy Szczecinek (tenisz); Klub Płetwonurków „Murena” w Szczecinku (könnyűbúvár); Klub Strzelecki Impuls Szczecinek (lövészet); Miejski Klub Pływacki Szczecinek (úszás); Żeglarski Międzyszkolny Klub Sportowy „Orlę” (iskolák közötti, hajózás); Stowarzyszenie Promocji Sportów Motorowych SCS Szczecinek (motorsport); Miejski Klub Sportowy Gryf Szczecinek; Stowarzyszenie Sportowe Badminton Szczecinek (tollaslabda); Miejski Klub Sportowy
Szczecinekből menetrend szerint szervezik az Operobus utazást, melynek során a város lakóit Szczecinbe szállítják a Vár Operába. Időszakosan szczecini színházi csoportok részére színházi előadásokat is rendeznek a szczecineki Vár előtti téren. A város ösztönzésével és a kulturális élet szervezésével az Önkormányzati Kultúra és Reklám Ügynökség foglalkozik, amely többek között a
258
Volley Szczecinek (röplabda). Harcművészeti: Klub Sportów Walki Szczecinek; Klub Sportów Walki Berserkers Team; Klub Sportów Walki NAJA KAI;
atlétikai csarnoka, valamint a strand röplabda pályája. Tervezik egy korcsolyapálya létesítését is.
Sportlétesítmények
Szczecinek színes vallási életéhez kapcsolódóan a város területén adventista, baptista, evangélista, görögkatolikus, pravoszláv, római katolikus egyházak, szabadegyházak, pünkösdisták, Jehova Tanúi gyülekezetek egyaránt működnek.
Vallási közösségek
Európa legnagyobb, a világ harmadik legnagyobb vizisí vontatója (1100 m): A SZLOT (Szczecinecka Lokalna Organizacja Turystyczna), SAPiK (Samorządowa Agencja Promocji i Kultury) valamint a Gawex Media Sp. z o.o. helyi szervezetek létrehozták Európa leghosszabb vizisí vontatóját (Wyciąg do Nart Wodnych).
Szczecinek hat római katolikus plébánia között oszlik meg, melyek a szczecineki egyházkerülethez tartoznak. Katonai plábánia is működik a Myśliwska utcában. A város legnagyobb templom az Istenanya születése-templom (kościół pw. Narodzenia NMP). A városban működik a Szent Mihály Arkangyal görög katolikus plébánia is, liturgiájukat a redemptoristák Szent Lélek templomában vagy a Kolostor utcában álló kolostor épületének termében mutatják be és a város nyugati részében is bemutatnak miséket. Szczecinekben működik még a Szentháromság pravoszláv plébánia is (ul. Szkolna 6.)
A vontató 5 oszlopon nyugszik, 12 egyidejű vonóhoroggal, a teljes útvonal hossza 1100 m – nagyszerű sportolási lehetőség.
A városban öt protestáns gyülekezet működik. Egyikük a Lengyelországi Baptista Egyház (Kościół Chrześcijan Baptystów w Rzeczypospolitej Polskiej) gyülekezete, székhelyük az ul. Tadeusza Kościuszki 64A. alatt van. A második a Szabadkeresztyén Gyülekezet (ul. Warmińska 5.). A harmadik az evangélikus egyház, amely a hónap minden 4. vasárnapján német nyelvű istentiszteletet mutat be a Wodociągowa utcában lévő kápolnában. Negyedik az adventista gyülekezet (zbór Kościoła Adwentystów Dnia Siódmego), amely a Bolesław Limanowski utcában működik, az ötödik a pünkösdista gyülekezet (zbór Kościoła Zielonoświątkowego) a Słoneczna utcában.
600. kép. Wyciąg do Nart Wodnych Szczecinekben Az eszközzel 30-50 km/h között lehet szabályozni a vizisí sebességét. Különböző sportágak űzhetők: wakeboarding és szörföz.
Szczecinekben tevékenykednekk a Jehova Tanúi is – 1931-ig Komoly Bibliakutatók Nemzetközi Szövetsége: adventista hagyományokon alapított szekta – gyülekezete a Királyság Termével (ul. 28 Lutego 34A). A város történetében két zsinagóga is működött. Az elsőt 1828-ban emelték, amelyet 1881-ben ismeretlen tettesek felgyújtottak. Ennek helyén építették az új zsinagógát, amelyet a hitleristák a kristályéjszakán gyújtottak fel 1938-ban. ― A kristályéjszaka illetve novemberi pogromok (németül Novemberpogrome / Kristallnacht) központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám volt a náci Németországban 1938. november 9-10-én. Az akcióra ürügyként egy Franciaországban szolgáló német diplomata, Ernst Eduard vom Rath meggyilkolása szolgált. A zavargások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott az eseményekbe.
601. kép. Trzesiecko tó a vár felől Ezen kívül a városban üzemel a 2. sz. Gimnázium és a 4. sz. Általános Iskola sportcsarnoka, az iskolák tornaterme, továbbá Szczecinekben működik a városi uszoda, a Sport és Rekreációs Központ – OsiR (Ośrodek Sportu i Rekreacji) – stadionja, teniszpályája valamint BMX pálya, sziklamászó fal, lőtér, a „Ślusarnia” könnyű
259
Közigazgatás
Szczecinek lakói a Járási Tanács 19 tanácsosából 10-et választanak. Ők választják az Koszalini választási bizottságnál a parlamenti képviselőket és az Európai Parlament követeit is.
Szczecinek nagyközségi jogú város. Lakói választják a Városi Tanács 21 tanácsosát. A végrehajtó hatalom élén a polgármester áll. A városi önkormányzat székhelye a Szabadság téren áll (plac Wolności).
Közlekedés Közúti szállítás
Szczecinek tagja a Lengyel Városok Szövetségének, a Komunalny Związek Celowy Gmin Pomorza Zachodniego "Pomerania" társulásnak valamint a Drawsko Tóvidék Járásai és Nagyközségei Egyesületének (Stowarzyszenie Gmin i Powiatów Pojezierza Drawskiego) is.
Szczecinek a dél-észak irányú Bytom – Kołobrzeg közötti 11. sz. országos főútvonal és a Stargard Szczeciński – Gdynia közötti 20. sz. főútvonal valamint a 172. sz. vajdasági út kereszteződésében fekszik. A város keleti határában van egy elkerülő út is. További gyorsforgalmi utak (S 11 és DK 11) kiépítése lehetővé teszi a belváros közúti forgalmának csökkentését.
A város a járási előljáróság (Starostwo Powiatowe Szczecinek) valamint Szczecinek nagyközség székhelye. A városban található a területi bíróság és a területi ügyészség is.
Vasúti közlekedés Szczecineken vezetnek keresztül az alábbi vasútvonalak: Chojnice – Runowo Pomorskie; Szczecinek – Kołobrzeg valamint Piła – Ustka. Szczecinek vasútállomásán megállnak a távolsági vonatok. A város közigazgatási határán belüli Szczecinek Chyże és Czarnobór megállóhelyeken a regionális vonatok is emgállnak. Szczecinek-Runowo Pomorskie, SzczecinekSzczecin Główny, Szczecinek-Kołobrzeg Régió keretében Pesa-Atribo-SA136 motorvonatok biztosítanak vasúti összeköttetést.
602. kép. Sąd Rejonowy (ul. Bohaterów Warszawy 41) Közigazgatás felosztása A városi tanács 11 kerületi egységet hozott létre a lakótelepeken, melyek a legnagyobb utcáikról kapták nevüket. Pilska-Raciborki, SzczecińskaGdańska, Mickiewicza-Chełmińska, Centrum, Kopernika-Winniczna, Słowiańska-Łódzka, Wodociągowa-Rzeczna, MierosławskiegoWiatraczna, Koszalińska-Kołobrzeska, Zachód I, Zachód II.
603. kép. Pesa-Atribo-SA136 motorvonat Autóbusz közlekedés A városi és környékbeli közlekedést a PKS Szczecinek közlekedési vállalat biztosítja. Megtalálhatók a PKS Szczecin, PKS Koszalin, PKS Słupsk, PKS Wałcz, PKS Świdwin, PKS Człuchów és idényjelleggel a KSK Poznań autóbuszai is. Az autóbusz pályaudvar a városközpont közelében található (ulica Szafera) itt van a Komunikacja Miejska sp. z o.o. Szczecinek nr 8, 13 buszjáratainak megállója is.
Szczecinekhez tartoznak a határán kívüli kisebb települések is: Bugno, Chyże, Czarnobór, Opoczyska, Raciborki, Świątki, Trzesieka. Nemzetközi együttműködés Civitas Renaissance Szczecinek európai uniós támogatással működő Civitas-program keretében a Civitas Renaissance projekthez tartozik, melynek célja a városi közlekedés alternatíváinak kidolgozása, a közúti forgalom csökkentése és a belváros védelme.
A Szczecinbe és Borne Sulinowoba a Linia Mikrobusowa „M”, Okonekbe pedig a Baltic Sea Trans közlekedtett mikrobuszokat.
Politika
260
században valószínűleg Ferdeszájú Boleszláv gyújtotta fel, a szláv Pomerániát Lengyelországhoz csatolva.
Czaplinek Czaplinek (egykor: Tempelbork, németül: Tempelburg) – város Lengyelország északnyugati részében, a nyugat-pomerániai vajdaságban, a drawskoi járásban. A Drawsko Tóvidéken fekszik, a Drawsko és Czaplino tavak között. 2012. december 31-i adatok szerint 7200 lakosa van. 2010. január 1-jén a város területe 13,62 km²-t tett ki.
A létesítmény a festői Drawsko tó mellett található a bájos Czaplinek településen.
A város közigazgatásilag 1946–1950 között a szczecini vajdasághoz, 1950–1998 között pedig a koszalini vajdasághoz tartozott. Fekvése Kisváros a Dravai-tóvidék középpontjában. A festői Drawsko-tavon (18,6 km2, 80 m mély) strandok. Területe: 13,62 km2. Tengerszint feletti magassága: 141 m. Lakosainak száma: 6838 fő. Fekvése: 53°33′N 16°14′E. Czaplinek a 20. sz. országos főútvonal és a 163, 171 és 177 számú vajdasági utak keresztezésében található, Szczecintől 125 km-re, Koszalintól 95 km-re, Piłától 65 km távolságban. A város délnyugatra eső egyik része a Zawada nevet viseli. Névmagyarázat Az 1668-ból való PALATINATVS POSNANIENSIS, IN MAIORI POLONIA PRIMARII NOVA DELINEATIO térképen már Czaplinek néven nevezték.
603. kép. Térképi ábrázolása 1668-ból Az 1938-ból való katonai térképen Czaplinek néven szerepelt. A város elfoglalása után a lengyel közigazgatás a lengyel átmeneti Czaplice névváltozatot használta, a Czaplinek földrajzi nevet 1946-ban fogadták el hivatalosan.
604-606. kép. Az objektum egykori szláv váracska mintájára épült.
A város története A település legrogebbi nyomai 2500 évvel ezelőttről származnak, a Drawsko tó Bielawa szigetén és a Stare Drawsko területén. Időszámításunk kezdetén a germán gótok éltek itt, őket a szlávok követték, kiknek várát a XII.
A XII. században itt voltak a lengyel-pomerán és a pomerán-nagy-lengyelországi határok, a két tó közötti földszoros természetes akadályt képezett. 1286 őszén II. Przemysław nagy-lengyelországi herceg erre a területre telepítette le a Templomos
261
Lovagrend – Ordo Supremus Militaris Templi Hierosolymitani (Najwyższy Zakon Rycerski Świątyni Jerozolimskiej) – lovagjait, akik beépítették a Templom-hegyet – Świątynny Gród, Tempelborh/burg – a fennálló halásztelepülés mellett. 1300 körül a czaplineki földeket Brandenburghoz csatolták, utána pedig a kamieński püspökséghez. 1368-ban ezeket a földeket III. (Nagy) Kázmér lengyel király foglalta el. Czaplinek 1668-ig volt lengyel kézben, amikor Brandenburg uralma alá került.
607. kép. Szentháromság-templom A torony helyén, amely még 1725-ben leégett, egyetlen harang található, melyet XVIII. századi fa haranglábban helyeztek el.
A XVII. században a város gyors ütemben fejlődött. Czaplineket ebben az időben tűzvész sem kerülte el, amelynek során a város csaknem egésze elpusztult. A XVIII. század második felében a Stare Drawskoban (1945-ig németül: Alt Draheim) álló Zamek Drahim vára fokozatosan elvesztette befolyását a város dolgaira, és a vár fokozatosan romlani kezdett. A XIX. század végén a városba bvezették a vasútvonalat. Megkezdődött az útépítés, az utcákat kikövezték, kiépült a gázhálózat, megépült a posta a telegráffal együtt.
608. kép. Fa harangláb
A II. világháború idején Czaplinekben és környékén szovjet hadifoglyok részére munkatábor nyílt, és a lengyel harcoló csoportok tagjait a németek kényszermunkára ítélték.
A másik, használaton kívüli harang védőtető alatt van kiállítva. Egykori evangélikus ewangelicki):
A város a német Pommersche Seenstellung – (lengyelül: Wał Pomorski = Pomerán Fal) területén feküdt és az SS osztályai védték. A Pomerán Fal áttörösének főirányában, Czaplinek irányában a Galogos Divízió 7 ezredének osztályai (7 pułku 3 Dywizji Piechoty) folytatták hadműveleteiket. 1945. március 3-án a tüzérség alegységeinek három támogató zászlóalja foglalta el a várost.
templom
(kościół
Az egykori evangélikus templom jelenleg Szent Kereszt felmutatása római katolikus templom 1829ből való, a Szentháromság-templom fíliája.
A háború után a város elvesztette mezőgazdasági jellegét és a mezőgazdaság másodlagos szerepe mellett főleg az elektronikai iparra és a turisztikára támaszkodott. Műemlékei A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartásában a belváros városrendszere mellett az alábbi műemlékek szerepelnek:
609. kép. Kościół p.w. Podwyższenia Krzyża
A Szentháromság temploma (kościół pw. Świętej Trójcy):
A városháza kétszintes épülete 1845-ből való (ul. Rynek 6).
A plébániatemplom a XIII. századból való, 1725ben restaurálták. A magaslaton, a jelenlegi Moniuszko utcánál a templomosok a XIII. század végén favárat emeltek. Ma ezen a helyenáll a kisméretű falazott Szentháromság-templom (kościół pw. Św. Trójcy). A XIV. és XV. század fordulóján építették. Négyszögű, sátortetős, belsejében érdemes megnézni az érdekes baldahinos barokk oltárt.
Más műemlékek: Egy fa műhely-lakóház épület az ul. Studzienna 2 alatt található. A zsidó temetőt (kirkut) 1820-ban alapították, és a Klöbensteiner Weg (mai ul. Kamienna) melletti kisebb magaslaton volt. 1938-ban vagy később elpusztult. Az összes síremléket egy helyre gyűjtötték össze. Egyik síremlék sem maradt fenn.
262
Oktatás: Czaplinekben egy általános iskola, egy gimnázium valamint egy gimnázium utáni iskola található.
„Sławogród”
Közigazgatás A város lakói a 15 fős városi tanácsból 9 tanácsost választanak, a maradék 6 tanácsost a nagyközséghez tartozó települések lakói válaszják. A végrehajtó hatalom élén a polgármester áll. Az önkormányzat székhelye a Ryneken álló városháza.
„Sławogród” koraközépkori erődítmény rekonstrukciója. Az épületek és az erőd korhű rekonstrukciói hagyományőrző modon mutatják be annak életét. A kapun belépve nem egyszerű skanzenbe ér az ember. Az épületek közötti cölöpfallal övezett területen mutatják be az elődök életét, gazdálkodását, kereskedését és a szomszédos barbárokkal és idegen törzsekkel való harcait.
Czaplinek nagyközség három alegységből áll (ún. Osiedle Nr 1, 2, 3 Samorządu Mieszkańców). A települések önkormányzata 3-8 főből és annak elnökéből áll. Czaplinek lakói választják a Lengyel Köztársaság szejmjének követeit, a szenátort és az Európai Parlament követeit. Közlekedés Czaplinekben található a 210. számú vasútvonal állomása. A várostól mintegy 7 km-re működik a Czaplinek-Broczyno repülőtér, kb. 9 km-re, északnyugatra pedig a Drahimek magánrepülőtér. Vallási élet Czaplinekben működik a Szentháromság Plébánia és a Jehova Tanúi Királyság terme. Neves személyek Czaplinekben született Emil Palleske (1823–1880) – német író és színművész valamint Longin Komołowski (szül: 1948) – lengyel politikus, egykori munkaügyi miniszter és miniszterelnökhelyettes, 2000-től a Lengyel Paraolimpiai Bizottság elnöke, 2010-től pedig a „Wspólnota Polska" Egyesület elnöke.
610. kép. „Sławogród” koraközépkori erődítménye Turisztika Czaplinek napjainkban turisztikai célpont. Éjszakai szálláshelyek, nagy hajóállomás találhatók itt. Czaplinekben van a Drawa folyó kiindulópontja.
Érdekességek
A Drahimska utcánál, a Drawsko tó mellett jelölték ki a nyári szárazföldi fürdőhelyet. A strandszezon 2013-ban június 24-augusztus 31. között tartott.
A II. világháború idején, Czaplinekben lakott Iwan Sołoniewicz orosz író, aki 1934-ben fiával, Juríjjal és Borisz testvérével, akik a Karélia régióban lévő gulágról menekültek el és a szomszédos Finnországig jutottak.
Kultúra és sport A városban rendezik a Międzynarodowy Zlot Miłośników motocykli Harley-Davidson nemzetközi motoros találkozót. Ugyanitt galamb kiállítást is tartanak. A város helyi labdarúgó csapata a „Lech” Czaplinek. A „Lech” öt korcsoportból áll agyermekkortól az idős korig bezáróan. A klub több mintt 250 férőhelyes stadionja a Park utcában található. A klubban asztalitenisz edzéseket is lehet tartani. Czaplinekben van a szalézi ifjúsági „Salos” Czaplinek egyesület is, amelyben olyan szakcsoportok működnek, mint a kosárlabda, röplabda és asztali tenisz.
611. kép. Iwan Sołoniewicz – Oroszország lágerben
263
A város története
Złocieniec
A VI-VII. században, a mai Złocieniec területén, a Rakowska Góra oldalán emberi település létezett. 1877-ben halotthamvasztásos urnasíros temetkezés nyomaira bukkantak ott.
Złocieniec (németül: Falkenburg) – város ÉszaknyugatLengyelországban, a nyugatpomerániai vajdaság délkeleti részében, a drawsko járásban. A Drawsko Tóvidéken fekszik, a Drawa és a Wąsawa folyók mellett. 2010. június 30-i adatok szerint 13 233 lakosa volt. A Drawsko Tóvidék egyik legnagyobb városa. 2009. január 1-i adatok szerint területe 32,28 km² volt. A város közigazgatásilag 19461950 között a szczecini vajdasághoz, 1950-1998 között pedig a koszalini vajdasághoz tartozott. A helységben működik a Halgazdaság.
A VI-VII. században Nyugat-Pomeránia területén szlávok telepedtek le. A X. században I. Mieszko lengyel fejedelem lengyel fennhatóság alá vonta a nyugat-pomerániai törzseket. 1000-ben I. (Vitéz) Boleszláv Kołobrzegben megalapította az első püspökséget. A püspök a német Reinbern volt, aki a gnieznói érseknek volt alárendelve. A következő években a püspökség megszűnt, a pogány szláv nyugat-pomerániaiak elűzték a püspököt, és Lengyelország elveszti az ellenőrzést Nyugat-Pomeránia felett.
Złocieniec Állami
Az első pomerániai herceg és Pomeránia első említése 1045-ből való: Merserburgban a császári beszámoló megemlékezik Zemuzil (Siemyśl) z Bomeranorum (Pomorze) hercegről. ― Zemuzil (1000/1020―1046) pomerán herceget III. Henrik német király 1040-ből való német Annalen von Niederaltaich (Annales Altahenses) évkönyvében szerepelt. 1102-1122 között Ferdeszájú Boleszláv lengyel herceg uralkodik Pomerániában. Gall Anonim emlékezik meg róla. ― III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.), Lengyelország fejedelme 1102-től haláláig. 1113-tól 1135-ig megpróbálta uralma alá vonni Lengyelország korábbi tartományát, Pomerániát. 1119 megszerezte a Gdański Pomerániát (meglehet, hogy ez 1116-ban történt), és 1121-1122 között Nyugati-Pomerániát is meghódította az ottani herceget, Wracisławot hűbéresévé fogadva. Hogy Pomerániát erősebben Lengyelországhoz kösse, Bolesláv keresztény missziót szervezett. Az első, melyet Spanyol Bernát vezetett, minden eredmény nélkül végződött. Két továbbit vezetett bambergi Ottó püspök 1124-1128ban. Eljutott Pyrzycébe, Stargardba, Wolinba, Szczecinbe és Kołobrzegbe. Végül megkeresztelte a pomerániaiakat, akik a kereszténységet hivatalos vallásnak ismerték el. 1124-ben Ferdeszájú Boleszláv keresztény missziót szervezett bambergi Ottó püspök vzetése alatt. 11 templomot alapított.
612. kép. A város határát jelző tábla Fekvése A helységen folyik keresztül a Wąsawa folyó is, amely a város területén ömlik a Drawába. A város határában kisebb tavak találhatók: Rakowo Duże, Rakowo Małe, Maleszewo és a Dłusko. A városhoz tartoznak a következő régi helységek: Budów, Bytyń, Czubata, Gaje, Grotniki, Kosowo, Krosin, Rakowo. A városban az alábbi lakótelepek találhatók: Os. Czaplineckie, Os. Gronowskie, Budów, Os. Pomorskie, Zatorze és Centrum. A város részei: Budów, Bytyń, Gaje, Grotniki, Kosowo, Krosin, Rakowo.
A Gryfit dinasztia első hercege, Warcisław volt a nyugat-pomerániai állam létrehozója. 1138-tól, Ferdeszájú Boleszláv halála után a lengyel befolyás Pomeránia fölött fokozatosan csökkent. A pomerániai hercegek fokozatosan meghódoltak: 1164-ben III. (Oroszlán) Henrik szász-bajor hercegnek, 1181-ben Rőtszakállú Frigyes császárnak valamint 1185-ben VI. Knut Valdemarsson dán királynak.
613. kép. Złocieniec környéke Złocieniecnél vezet a 20. számú országos főútvonal valamint a 210. számú és 410. számú vasútvonal.
264
III. (Oroszlán) Henrik (Ravensburg vagy környéke, 1129. – Braunschweig, 1195, augusztus 6.), Szászország Welf-házból számazó hercege 1142– 1180 között, illetve 1156–1180 között bajor herceg. A 12. század egyik leghatalmasabb királyi hercege volt, aki ismételt konfliktusokba keveredett az akkor uralkodó Stauf-házzal. Kevéssé használt neve III. Henrik szász herceg.
telepesek fokozatosan kiszorították a helyi szláv lakosságot. 1157-ben Medve Albrecht és Magdeburg érseke uralmukat kiterjesztették az Oderáig és tovább, egészen Neumarkig. A XIII. század első felében több éves háború dúlt a Nyugat-Pomerániai Hercegség és Brandenburgi Őrgrófság között a megszerzett állami függetlenség megtartása érdekében. A harcok során ezeket a területeket II. Przemysł, a későbbi lengyel király a Nagy-Lengyelországi Hercegséghez csatolta.
I. Frigyes (németül Friedrich I.), ismertebb nevén Rőtszakállú Frigyes (olaszul Barbarossa), (1122. decembere – 1190. június 10.), 1147-től Svábföld hercege (III. Frigyes néven), 1152-től német király és 1155-től német-római császár. Német hegemóniára törekedett Nyugat-Európában, valamint szembeszállt a pápai hatalommal. Az észak-itáliai városok ellen hat déli hadjáratban folytatott hosszú harcokat 1154–1183 között. A Szentföld visszafoglalása érdekében indított III. keresztes hadjárat során vesztette életét.
II. Przemysł (lengyelül: Przemysł II), (1257. október 14. – Rogoźno, 1296. február 8.) lengyel uralkodó. II. Vencel cseh király apósa. Halála után a brandenburgiak megtámadták Nyugat-Pomerániát és a herceg halála után a Drawa folyó melletti területek Brandenburgi Őrgrófság befolyása alá került. 1300 körül Rogoźnon való rajtaütésben valószínűleg a Wedel lovagi familia tagjai is részt vettek, ami után a Drawa melletti földeket kapták. A Drawa és a Wąsawa folyó elágazásában Falkenburg (Złocieniec) váracskája épült meg.
VI. Knut Valdemarsson vagy Istenfélő Knut (1163 – 1202. november 12.) dán társkirály 1170-től, király 1182-től haláláig. Uralkodása idején Dánia kivonult a Német-római Birodalom területéről, de kiterjesztette fennhatóságát a Balti-tenger déli partvidékére, Pomerániára, Mecklenburgra és Holsteinre. A királynak területszerzésben játszott szerepét elhomályosította fivére Valdemár schleswigi hercegé (később II. Valdemár király) és Absalon érseké. Személyes befolyása vitatott: gyakran Absalon püspök politikájának követőjeként tekintenek rá. Kortárs források mélyen vallásos és őszinte embernek írják le. I. (Nagy) Valdemár legidősebb fia volt. Trónralépte – tanácsadója, Absalon püspök ötletére – nem újította meg a Barbarossa Frigyes császárnak tett hűbéresküjét. 1184-ben elfoglalta Pomerániát és Mecklenburgot, melynek lakóit adófizetésre bírta, 1197-ben pedig Észtországba vezetett keresztes hadjáratot. Győzelmeit a nevéhez illesztett Slavonorumque rex ("Szlávok királya") cím örökítette meg. 1200-1202ig még Holsteint, Lübecket és Hamburgot is hatalma alá hajtotta. Dánia súlya megnövekedett az európai politikában. Ezt jelezte nővérének, Ingeborgnak II. Fülöp Ágost francia királlyal kötött házassága és az hogy Dánia beleavatkozhatott a német uralkodók közti vitákba. A Német-római császárságot dúló polgárháború idején Welf Ottó ellenkirályhoz szegődött, egyúttal azonban a ditmarsok szövetségében Adolf, Holstein grófja ellen küzdött, kit végül 1201-ben el is fogott. Knut huga Lüneburgi Vilmoshoz ment feleségül, így az ifjabb Welf törzsanyja lett. 1192 után az ország déli politikáját Knut fivére, Valdemár irányította, aki a dán uralmat az Oderán túli keleti balti régióra terjesztette ki. A gyermektelen Knut királyt halála után Valdemár lépett a trónra.
1333. december 13-án a két testvér, Hasso és Ludeke von Wedel magdeburgi városjog alapján megalapítják Falkenburg (Złocieniec) városát. A város a Wedel család magánbirtoka lett. A népesség német telepesekből állt. Nagyon valószínű, hogy a város első lakosai között korábban Budów és Strzebłów falvakban lakó, száműzött szlávok is voltak. 1375-ben IV. Károly az Elbától nyugatra eső részt Altmarkra (Régi Őrgrófság), az Elba és az Odera közötti részt Mittelmarkra (Középső Őrgrófság) és az Oderától keletre fekvő részt Neumarkra (Új Őrgrófság) osztotta fel. 1388-ban Wilhelmet, Geldria (ném: Geldern, hol. Gelre) hercegét útközben Poroszországba Eckhard von Wolde, Falkenburg várának társtulajdonosa által vezetett lovagi csoport elfogta. A herceget Złocieniecben tartották fogva. A Keresztesek sikertelen tárgyalások után három napig ostromolták a várat, amelyet elfoglaltak. Geldria hercege kiszabadult, azonban visszatért Złocieniecbe, tekintettel von Woldennek adott lovagi becsületszavára. 1519-ben a von Borcke família (Borkowie) lesz Falkenburg városának és a vár birtokosai. 1550ben I. János őrgróf konfliktusba keveredett a város birtokosával. A birtoktalan, von Borcke kénytelen volt elhagyni a várost. 1600-ban a von Borcke família visszaszerezte a várat, a várost és a környékbeli birtokokat. Falkenburg magán város maradt. 1618-1648 között zajlott a harmincéves háború, melynek következtében a város a történelme legkeservesebb időszakát élte át.
A XII. és XIII. században Nyugat-Pomerániában megindult a németek nagy bevándorlási hulláma. Számos német jogú várost és falut alapítottak. A
265
614. kép. A város ábrázolása a várral 1652-ben 1658-ban a város tűzvészben teljesen elpusztul. Valószínűleg egy posztókészítő inas okozta a tüzet.
Minszki (Nyeszvizsi, Klecki, Sztolbci), a Mologyecsnói (Ivenyeci járás), a Grodnói (Ljubcsai, Novogrudoki, Novojelnyai, Kozlovscsinai, Szlonyimi, Korelicsi, Miri járás) és a Breszti terület (Baranovicsi, Bityenyi, Ljahovicsi járás) között.
1806-ban, a napóleoni háborúk idején a városban állomásozott a francia lovasság egyik osztálya, a várban volt elszállásolva a napóleoni tábornok és felesége, aki itt szülte fiát. A francia katonaság itt tartózkodása több helyi legenda forrása lett.
A hívőkkel együtt Złocieniecbe érkezett Tadeusz Murzynowski atya. Megkezdődött a város történetének lengyel időszaka. 1945 novemberében szerzetes atyák gondozásában megalakult a rómaikatolikus Boldogságos Szűz Mária mennybevétele és a Bobola Szent András áldozópap és vártanú plébánia.
1838-ban helyezték üzembe Nyugat-Pomeránia első gőzgéppel felszerelt fonógépét, melynek Ludwik Ferdynand Klatt volt a tulajdonosa. A következő években számos textilgyárat alapítottak. 1851-ben megalakult Gruetzmacher textilgyára, a későbbi Loll & Cooperation, kezdetben lóvasúti meghajtással.
1945 decemberében a város német lakosságának többségét kitelepítették. 1946 - 1947 között érkeztek az első gépek és beüzemelték a textilipari gyárakat. Átépítették és beüzemelték a helyi téglagyárat.
1853-ban Złocieniec magán tulajdoni jellege megszűnt. 1877-1878 között megnyílt a Złocieniecen átvezető Runowo-Chojnice közötti vasútvonal. 1885-ben, Złocieniecben Bernhard von Mellenthin, a vár tulajdonosa megalapítja az első téglaégető manufaktúrát. 1896-ban kezd működni az első gőzgéppel meghajtott téglagyár (Krüger & Treptow).
1955, 1961. és 1967. évben Karol Wojtyła – a későbbi II. János Pál pápa – Złocieniecben pihent a Drawa folyón való kajakozása idején. 1955-1980 a város ipari fejlődésének időszaka. Átépülnek a textilipari és a kerámia üzemek. Számos állami ruházati, gép és faipari üzem alakul és kezd működni. 1989-1993 között azonban az ország gazdasági változásai Złocieniecet is érintették: az állami ipari üzemek összeomlása, felszámolása és privatizációja. A munkanélküliség a Złocieniec lakóinak fontos problémája lett. Számos gazdasági magántársaság alakult.
1938. november 9/10-i kristályéjszakán Złocieniecben, az SA fegyveresei feldúlták a zsidó üzleteket és lakásokat. November 10-én lerombolták a zsinagógát. 1939-ben Złocieniecnek több mint 8600 lakosa volt, mely szerint a járás legnagyobb városa volt. 1945. március 2-án elrendelték a harcképtelen városi lakosság evakuálását. Március 5-én az I. Lengyel Hadsereg 2 divíziója elfoglalta Złocieniecet.
1990-ben – a területi és községi önkormányzati reform során az önkormányzatiság jegyében – megtartották az első választást a Városi Tanácsba. 1996 – 1999 között átépítették és modernizálták a város és a nagyközség egész területének csatornázását lehetővé tevő városi szennyvíztisztítót.
1945. május 13-án Baranowicz (Baranovicsi) környékéről Złocieniecbe érkezett a repatriánsok első szállítmánya. Baranovicsi terület (Барановичская Область) – A Belorusz SZSZK közigazgatási egysége volt 1939–1954 között. Székhelye Baranovicsi volt. Területe 1939 előtt Lengyelországhoz tartozott. 1944-ig a 25 járás tartozott hozzá. 1944 szeptemberében a terület nyugati járásait (Zelvai, Szlonyimi, Moszti, Scsucsini, Vasziliski, Radunyi, Zseludoki, Radunyi, Voronovói) az újonnan létrejött Grodnói területhez csatolták, az Ivjei, Juratyiski és Volozsini járásokat pedig a Mologyecsnói területhez. Az oblaszty területe 13,7 ezer km² maradt 1954. január 8-áig, amikor megszüntették és területét felosztották a
1998-ban leplezték le az egykori evangélikus temetőben Złocieniec háború előtt elhunyt lakóinak megszentelt sírköveiből készített a kőtárát. 2000ben, a régi Vár-téglagyár létesítményében megalakult a város második plébániája, a Szent Hedvig Királynő Plébánia (Parafia pw. św. Jadwigi Królowej).
266
1997-2008 között az Európai Unió támogatásával számos turista, rekreációs és sportlétesítmény épült: sport-látvány csarnok, kerékpárút, futballpálya, teniszpálya és amfiteátrum.
egy helyiséggel rendelkezett. A várat árok választotta el a településtől, később meg a várostól, amely a XIX. század elejéig a vár birtokosához tartozott.
2011. szeptember 22-én nyílt meg újra a Złocienieci Kulturális Központ és "Mewa" mozi modernizált székhelye.
A régészeti kutatások kimutatták, hogy a várpincék az építmény legrégebbi elemét képezik és a XIV. század első feléből valók. Régi legenda szerint a vár szláv favár helyén épült. A régészeti kutatások azonban ezt nem erősítik meg. Zbigniew Radacki szerint I Ludolf fiai, Hasso és Luedeke végezték el a vár első kiépítését. Átépítették a lakószárnyat, amely a déli fal belső részének hosszában húzódott. Két párhuzamos lakóépületből állt, melyeket a két testvérnek szánták. 1389-ben a várat a Keresztesek gyújtották fel, akik kiszabadították a várból a fogva tartott Wilhelm gelderni herceget, majd átépítették a várat. A déli szárny keletkezését Z. Radacki Henryk von Borcke országbíró tevékenységének tulajdonítja, aki 1470-ben a vár jelentős részét átvette.
615. kép. Złocienieci Kulturális Központ és "Mewa" mozi
A vár legrégebbi ábrázolása Merian 1652-ből való rézmetszetén látható.
Műemlékek és turista látnivalók A belváros 1956 óta műemlékvédelem alatt áll.
Boldogságos templom:
Szűz
Mária
mennybevétele
A római katolikus plébániatemplom (kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny) a XV. századból való, 1723-ban és 1870-ben átépült. 1966. február 15-e óta műemléki védelem alatt áll. A szczecini-kamieni érsekséghez, a koszalinkołobrzegi egyházkerület Drawsko Pomorskie dékáni hivatalához tartozik.
617. kép. A vár ábrázolása 1652-ből A várkastély reneszánsz építmény volt. A vár ekkor két részból, egy északi és egy déli szárnyból állt, melyeket keskeny udvar választott el egymástól. A vár tornyát a déli szárny homlokzatába építették, és csaknem egy szintben volt a két szárny tetejével. 1600 körül reneszánsz stílusban épült át. Ekkor kiszedték az ablakokat a védőfalakban, ami fokozatosan megváltoztatta a vár védelmi jellegét. A tornyot reneszánsz toronysisak övezte.
616. kép. Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom – Kościół pw. Wniebowzięcia NMP Vár A XIV. század elején Ludolf I Starszy von Wedel a brandenburgi őrgróftól földet kapott a Drawa folyó mellett, ahol kezdetben 36m x 36 m alapterületű szabályos alaprajzú, szerény, erődített várat építtetett. Eredetileg az erőd kisebb, egyemeletes épület volt toronnyal. A tulajdonos mindössze csak
618. kép. A város látképe a várral, D. Petzold 1710ből való rézmetszetét A vár lényeges átépítését a XVII. század második felében Caspar von Borcke, a heidelbergi várkastély szerelmese valósította meg.
267
Caspar a várat imponáns reneszánsz várkastéllyá alakíttatta át. Egyúttal az északi szárny helységéből pompás lovagtermet alakított ki. Caspar felszámolta a vár középkori tágas rendszerét. Leromboltatta a déli szárnyat és a tornyot. A további kisebb átépítések 1700-ben, 1780-ban és 1854-ben történtek. Ez utóbbi idején a régi fahíd helyett egyszerű kőhidat építettek, a várárok helyén park alakult ki.
Műemlékvédelem hiányában elbontották és elpusztult. Csak 1954-ben helyezték műemléki védelem alá. További műemlékek Szanatórium-kórház együttes a XX. század elejéről. 1994. január 5-én helyezték védelem alá. 1905-ből való részei a falazott-fa szanatórium-kórház épület, az igazgatási épület, a tárolópince (jelenleg raktár), istálló (jelenleg raktár), asztalosüzem és boncterem, I. szivattyúház (kertilak, jelenleg raktár), II. fa szivattyúház és a park területe.
1823-ban elhunyt az utolsó złocienieci von Borcke. A vár végül Bernhard von Mellenthin kezére került. 1864. február 1. – 57 000 fős osztrák és porosz haderő tör át az Eider folyón a dánok uralta Schleswig-Holsteinba. Október 30-án, a Bécsi békében IX. Keresztély dán király átengedi Schleswig-Holstein és Lamburg hercegségeket Ausztriának és Poroszországnak. (A közös poroszosztrák uralom hamarosan ellentéteket okoz Berlin és Bécs között.) Bernhard von Mellenthin az 1864es porosz–dán háborúban tanúsított tevékenységéért I. Vilmos császártól ágyut kapott. Ez az ágyu az udvar jellegzetes ékessége lesz egészen a XX. század 40-es éveiig, amikor is a lengyel katonaság egyik szakasza ismeretlen helyre szállította.
620. kép. Szanatórium-kórház együttes Ezen kívül: A XIX. századból való négyszögű városháza.
619. kép. Az egykori várkastély a háború előtt, ma már csak nyomai látszanak Bernhard gyermektelenül hunyt el, a várat Vitilo von Griesheim örökölte, majd később fia, Kurt. 1906-ban Kurt von Griesheim porosz királyi herceg látogatásához készülve gyökeresen átépítteti a várat.
621. kép. Ratusz A zsidó temetőt (kirkut) 1840 után alapították. A helység nyugati részében helyezkedik el, az egykori Birkholzer Straße (dziś ul. Brzozowa) mentén, a Złocieniec-Stargard közötti kétvágányú vasúti pálya mellett. A temető elhagyatva és elgyomosodva élte túl a II. világháborút. A lengyelek raktárat építettek helyén. Egyetlen síremlék sem maradt fenn.
Eitel Frigyes porosz királyi herceg (németül Prinz Eitel Friedrich von Preußen, teljes nevén Wilhelm Eitel Friedrich Christian Karl; Potsdam, 1883. július 7. – Potsdam, 1942. december 8.) porosz királyi és német császári herceg, a Német Császári Hadsereg vezérőrnagya, a johannita lovagrend protestáns ágának 34. nagymestere volt.
Névmagyarázat
A vár átépítési munkáit Willi Witchow kaliszi építőmester végezte. Hat emelet magasságig megnagyobbították a tornyot és látványos sisakkal látták el. A torony két oldalán lévő helyiségeket manzárd tetővel fedték. Az épület belső terét is felújították.
1333-ban német néven jegyezték le, ekkor Falkenburgnak hívták, amely a Falke (lengyelül: sokół = sólyom) főnévből és –burg = vár toldalékból áll, így jelentése: Sólyomvár (Csehországban: Zámek Sokolov (Falknov, németül: Falkenau), Magyarországon pedig Komlóskán és Csopakon található ilyen típusú elnevezés).
A II. világháborút a vár sértetlen állapotban élte túl. Elhagyatva és egy évtizeden át gazdátlanul állt.
268
Tu Joachim - stary Niemiec Z poddasza schodził po zmierzchu Choć mówił tylko z germańska Do końca został w Złocieńcu Szmacianka - to była fabryka Dziś smutne listy tka do Boga Bo teraz hale takie puste I nikt nie może tu pracować
622. kép. Sólyom, a helység névadója
Złocieniec złotem już nie błyszczy W Złocieńcu wilgoć łasi się do nóg Przejazdem dobrze być w Złocieńcu Chopin tu pewnie źle by się czuł ×2
1945-ben, a város lengyel közigazgatás alá kerülését követően átmenetileg a Morzysław és Złociniec neveket használták. 1946. május 7-től kormányrendeletileg a Złocieniec nevet vezették be, mely a złocień (chryzantema = margitvirág v. margaréta) főnévből származik a –ec képzővel.
A művet 2002-ben, az Kino objazdowe (utazó mozi) CD2 Zielony dom lemezen mutatták be. A zeneszerző és előadó – a złocienieci származású – Krzysztof Myszkowski együttes vezető volt.
Kultúra Állandó tömegrendezvények: Złocieniec Napja; Lengyel „Złocieniec Földje” Vitorlásverseny (Ogólnopolskie Regaty o Puchar Ziemi Złocienieckiej); Drawsko Tóvidék Lakóinak Nyugat-Pomerániai Kulturális Kiállítása és Vására (Zachodniopomorskie Targi Wystawiennicze Jarmark Kultury Mieszkańców Pojezierza Drawskiego). Nagy érdeklődésnek örvendenek a vitorlásversenyek, a sportrendezvények és az autósversenyek.
Néhán éve a városban működik a Wolna Drużyna Piesza lovagi társaság és a későközépkori Wojowie Gardu Welesa csoport.
Złocienieci Kulturális Központban (ZOK) működő szakcsoportok: "Złocienie" Néptánc Együttes, "Darskowiacy" Népdal Együttes; "Remittance Of Skills" Modern Tánc Formáció; színházi csoport; kórus; társastánc formáció; aerobik csoport valamint művészi-kerámia műhely is működik itt. A XX. század végén még a "Mochowiacy" cserkészőrs is működött itt, amely közel 40 évig működött a város területén. Stare Dobre Małżeństwo zenekar Złocieniecet örökítette meg Makatka ze Złocieńca c. művében: Stare Dobre Małżeństwo Makatka ze Złocieńca - tekst piosenki (Złocienieci Falvédő) Złocieniec złotem już nie błyszczy W Złocieńcu wilgoć łasi się do nóg Przejazdem dobrze być w Złocieńcu Chopin tu pewnie źle by się czuł ×2
Oktatás: Złocieniecben a katonai egység által vezetett két óvoda található.
Dwie siostry - Wąsawa i Drawa Złocieniec sobie upatrzyły Pierwsza trzpiotka - druga matrona Jedna drugiej dodaje siły
Sport: a városban működik a "Olimp" Złocieniec Városi sport Klub. Az 1. sz. Általános Iskolában működik a "Szkwał" Złocieniec vitorlás klub, amely lengyelországi és nemzetközi versenyeket szervez.
Drawa tak leniwie płynie zamyślając się na zakrętach po drodze znaki kładzie wodne i wciąż tak wiele pamięta
Vallási egyesületek: a városban két római katolikus plébánia és a Jehova Tanúi Királyság Terme működik.
623-624. kép. Hagyományőrző csoportok
Közlekedés: a városban található a 210. és 410. vasútvonalak állomása és a PKS SZCZECINEK és a ROMA BUS (egykorj ALGA) buszpályaudvara.
Złocieniec złotem już nie błyszczy W Złocieńcu wilgoć łasi się do nóg Przejazdem dobrze być w Złocieńcu Chopin tu pewnie źle by się czuł ×2
269
A város két plébániatemplomának egyike.
Drawsko Pomorskie Drawsko Pomorskie (németül: Dramburg) – város ÉszaknyugatLengyelországban, a nyugatpomerániai vajdaságban. 1946-tól a város déli részén található a Poligon Drawski (Centrum Szkolenia Wojsk Lądowych), Lengyelország legnagyobb lőtereinek egyike. A város területe 2009. január 1-jén 22,33 km2-t tett ki. Tengerszint feletti magassága: 160 m. 2009-ben a város lakosainak száma: 11 419 fő volt. Fekvése A város a Drawa folyó mellett, a Drawsko Tóvidéken fekszik. 53°31′53″N 15°48′40″E. Drawsko Pomorskie területén vezet kereztül a 20. és 210. sz. országos főútvonal. A városban található a Stara Dąbrowa - Drawsko Pomorskie közötti keskeny nyomközű vasútvonal végállomása is. A város határában található a kis Okra-tó és a a várostól kb. 3 km-re a Lubie-tó. A Balti-tengertől 90 km-re fekszik, a vajdaság székhelye, Szczecin mintegy 90 km-re található.
625. kép. Kościół Zmartwychwstania A templom a XIV/XV. század fordulóján későgótikus stílusban épült. Három hajós csarnoktemplom, nyolcoldalú apszisa és magas tornya van. A város többszöri tűzvésze ellenére, amely a templomot is elpusztította, megváltozott és átépült, mind a mai napig megőrizte későgótikus jellegét. Legértékesebb részei az oldalkapuk: az északi és déli, melyeket mítikus állatok vagy téglából égetett plasztikák díszítenek, melyeken félig ember, félig állati lények láthatók, mint például sárkányok, szirének, kentaurok, lovagok és unkornisok valamint növényi motívumok. A bélletes főkapu a XIX. század első felében átépült. A templom vörös és fekete téglából épült, amelyet festett sávok sávok osztanak meg. A műemlék belsejében fa oltár, fa oltár ballusztrád, fa szószék, két fa empórium, fa orgonakarzat, két festett pad és üvegablakok vannak.
Drawsko Pomorskie városrészei: Jankowo, Koleśno, Okrze, Zdroje. A városhoz tartoznak az alábbi egykori helységek: Gogółczyn, Kłosy. A város lakótelepei: Os. Łobeskie, Os. Toruńskie i Os. Złocienieckie. 2001-ben a városhoz csatoltak egy 90,18 ha-os területet. 1946-1950 között a város közigazgatásilag a szczecini vajdasághoz tartozott, majd ezt követően 1950-1998 között a koszalini vajdasághoz. A város története Drawsko Pomorskie 1297. március 8-án kapott városi jogokat, habár mint vár és telep már a VII. századtól kezdve fennállt. A város 1946-ban – a korábbi német Dramburg helyett – a lengyel Drawsko nevet kapta. 1948-ban Drawsko Pomorskie lett a neve.
További műemlékek: A városfalak maradványai a XIV. századból valók.
Műemlékek
Az előljáróság épülete 1907-1909 között épült (pl. Orzeszkowej 3).
Gótikus plébániatemplom (XIV-XV. sz.) terrakottával díszített kapuzattal. XIV. századi városfalmaradványok. A pomerániai Fal áttöréséért vívott harcokban elesett 3500 katona temetője és emlékműve. A belváros műemlékvédelem alatt áll. Az Úr Feltámadása-templom (kościół pw. Zmartwychwstania Pańskiego): A római katolikus plébániatemplom (Kościół Zmartwychwstania Pańskiego w Drawsku Pomorskim) a XIV/XV századból való, a XIX. században a szczecin-kamieni érsekség, koszalinkołobrzegi egyházkerület Drawsko Pomorskie dékáni székhelyéhez tartozik.
626. kép. Az előljáróság épülete
270
Az egykori városháza, jelenleg lakóház a XVIII. század végéről származik (ul. Ratuszowa 5). A plébánia épülete 1800 körül épült (ul. Obrońców Westerplatte 35). A gerendavázas sóraktár 1700 körüli időből való, a XX. század 30-as éveiben átépült (ul. Kilińskiego 4, dawniej nr 2). Ez 1906ból való lakóház áll az ul. Obrońców Westerplatte 9 b szám alatt. Egy XIX. század első feléből való gerendavázas ház ma már nem létezik (ul. Piłsudskiego 21). Egy XVIII-XIX. századból való gerendavázas épület szintén elbontásra került (ul. Sikorskiego 24). Az ul. Piłsudskiego 16 alatit villa a XX. század első feléből való.
fegyveresek elűzték az utolsó plébánost, aki Marianówba költözött. A templomot 1945-ben kapták vissza a katolikusok. Ettől kezdve a Krisztus papjai társaság gondozásában áll (Chrystusowiec to kapłan lub brat zakonny dla Polonii Zagranicznej). A templomot ks. Wiktor Szczęsny TChr szentelte fel 1945. augusztus 17-én.
Ezen kívül a város másik római katolikus plébániatemploma a neoromán Szent Pál-templom 1928 – 1929 között épült.
Chociwel Chociwel (közvetlenül a háború után: Leśnowola; németül: Freienwalde) – város Északnyugat-Lengyelországban, a nyugat-pomerániai vajdaságban. Az Iński Tóvidéken fekszik, a Krąpiel folyó és a Starzyca-tó mellett, jellegzetes félhold alakú formájú település.
627. kép. Fájdalmas Istenanya temploma (Kościół Matki Boskiej Bolesnej) További műemlékei A molnár háza, a városfalak maradványai és a XIX. század 60-as éveiben épült palota (ul. Kołat 3), amely a XIX. és XX. zsázad fordulóján épült át.
Élelmiszeripari és faipari központ. A pomerán vár már a X-XII. között fennállt. 1338-ban, mint a Wedlów család birtoka városi jogokat kapott. 1648tól Brandenburg uralma alá került. Az egykori városszerkezete fennmaradt.
Vallási közösségek A városban működik a Fájdalmas Istenanya római katolikus plébánia, mely a szczeczin-kamieni érsekséghez tartozik.
1975-1998 között közigazgatásilag a szczecini vajdasághoz tartozott.
A város területén található a baptista egyház egyik gyülekezete is.
2009. évi adatok szerint 3266 lakosa volt és a város 3,67 km²-en terült el.
Sport
Fekvése
A városban működik a "Piast" Chociwel Népi Sport Klub, amely 1948-ban alakult, színei a zöldnarancs-vörös. A labdarúgó csapat a Városi Stadion 102 × 67 m-es pályáján játsza mérkőzéseit. A stadion 1000 néző befogadására alkalmas, melyből 700 ülőhely.
Chociwel a Stargard Szczeciński – Gdynia közötti 20. számú országos főútvonal és a 202. számú Gdańsk Główny – Stargard Szczeciński közötti vasútvonal mellett fekszik, vasútállomása van. Stargard Szczecińskitől kb. 25 km-re fekszik északkeleti irányban. Városrészei: Kołat, Studzianka.
Közigazgatás Chociwel lakosai a 15 fős városi tanácsba 8 tanácsost választanak, további 7 főt a nagyközséghez tartozó települések lakói választják.
Műemlékek Fájdalmas Istenanya temploma (Kościół Matki Boskiej Bolesnej):
A végrehajtó hatalom élén a polgármester áll. Az önkormányzat székhelye az Armia Krajowa utcában van.
A gótikus épület a XV. századból való. Chociwel első temploma 1124-ben épült. A Fájdalmas Istenanya templom jelenlegi épületét 1408-ban kezdték építeni és 1460-ban fejezték be. A reformáció előtti utolsó római katolikus plébánosa Paulus Kitzmann volt 1489-ben. 1530-ban Dobrából és Stargardból való református
Chociwel lakói választják a szejm képviselőjét és az Európai Parlament követeit is.
271