Nyolcvan év egymillió trófea Újra a régi fácánnevelés kotlóssal Félidei bakkörkép Gondolatok a vadkárról Ízválasztó Sági Szilárddal

9 771215 615006

HU ISSN 1215-6159

Magyar VADÁSZLAP 2014/JÚLIUS

14007

ÁRA: 950 FT XXIII. (135.) ÉVFOLYAM 7. SZÁM y 2014/JÚLIUS y ELŐFIZETŐKNEK: 800 FT y www.huntingpress.eu

Nyolcvan év – egymillió trófea y Újra a régi – fácánnevelés kotlóssal y Félidei bakkörkép y Gondolatok a vadkárról y Ízválasztó Sági Szilárddal

JEGYZET VADÁSZLAP Kft. Cégjegyzékszám: 13-09-102825 Adószám: 13468426-2-13 Közösségi adószám: 13468426 Főszerkesztő: Bors Richárd [email protected] Ügyvezető igazgató: Dávid Márton Áron Webáruház vezető: Elek Erzsébet [email protected] Kapcsolat, hirdetésfelvétel: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/242-0042 flotta mobil: +36-70/702-5000 [email protected]

ISSN 1215-6159 (nyomtatott) Főszerkesztő-helyettes: Wallendums Péter [email protected] Lapterv és nyomdai előkészítés: Wéber Ferenc [email protected] Crood Comp Bt. R D OMP [email protected] Főmunkatársak: Agyaki Gábor, [email protected] Bálint Elemér, [email protected] Homonnay Zsombor, [email protected] Kókai Márton, [email protected] Somfalvi Ervin, [email protected] Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 950 Ft, Előfi zetőknek: 800 Ft Előfi zetési díj az év végéig: 4000 Ft Előfi zethető belföldi postautalványon, átutalással a VADÁSZLAP Kft.

65100149-11301439 számú számlájára, a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt. Erdélyben, Szlovákiában és Szerbiában terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Color Interpress Kft. Telefon: +36-1/243-9232, e-mail: [email protected] Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft. Felelős vezető: Dávid Ferenc

vadászati információs magazin

Felelős szerkesztő: Földvári Attila, [email protected] Kapcsolat: [email protected] www.huntingpress.eu ISSN 1588-1229 (online)

nemzetközi fotóügynökség

Igazgató: Sibak Julianna, [email protected] Kapcsolat: [email protected] www.fotohunting.hu CÍMLAPFOTÓ: VACKOR TURÓCZI A NETT FELVÉTELE

Lapozzunk… Júniusi lapszámunk jegyzetében Somfalvi Ervin kollégám a váltás különböző formációjáról, annak szükségességéről, vagy éppen feleslegességéről gondolkodott. Nos, a váltás elérkezett… Sokan javasolták, hogy az első, beköszöntő jegyzetemet mindenképpen a bemutatkozásnak szenteljem, és írjak némi közérdekűt magamról, eddigi pályafutásomról, terveimről. Ha már ezt semmiképpen nem úszhatom meg, akkor röviden: Fekete István már két éve az égi vadászmezőkön cserkelgetett, telefon még csak a kiváltságosoknak jutott, és golyós puskája is csak egyeseknek volt, amikor megláttam a napvilágot. Nem mondhatom, hogy tipikus vadászcsaládba születtem. Öregapám vadászgatott ugyan, és nagybátyám, unokaöcsém is ennek az életformának hódolnak, de én csak legényéveim végén fertőződtem meg véglegesen és csatlakoztam hozzájuk. De azóta, rendületlenül. A vadászatban sohasem a puska durranása, a trófea nagysága vagy a teríték darabszáma, hanem a „körítés” érdekelt, és érdekel mind a mai napig… Egy vadászati témájú írás, novella vagy regény, egy kiváló beszélgetés, vita vagy eszmecsere legalább annyira fontos és élvezetes számomra, mint a lesen eltöltött idők minden feledhetetlen perce. Hiszen itt is és ott is mindig tanulhat az ember. A baráti összejöveteleken vagy a könyvekből, folyóiratokból a csodálatos vadászati kultúránkat, annak szükségességét, a csendes lesek magányosságában pedig a mára oly szokatlanul hangzó alázatot. És mindkettőre nagy szükségünk van, mielőtt megváltoztatnánk a megváltozhatatlant, vagyis „meghúznánk a ravaszt”. Hiszem és vallom, hogy kellő szakmai tudás, felkészültség, kultúra és etikai ismeret, valamint alázat nélkül nem működik a vadászat. Persze ezek hiányában is ki lehet menni az erdőre és elvenni egy teremtmény életét, de az már valahogy más. Az pusztán csak ölés. Míg, ha az ember fel van vértezve különböző „dolgokkal” vadűzés, erdőzúgás, illetve ősi örökség témakörökben, és nem az ölés szándékától vezérelve lódítja a vállára a vadászpuskát, nos, akkor a gyilkolásból azonnal vadászat lesz. Úgy hiszem, hogy magamról – egyelőre – ennyi elég lesz. Illendő lenne, hogy barátomról, helyettesemről és „tettestársamról”– Wallendums Péterről – is írjak pár sort, de úgy hiszem, hogy nincs ma olyan élő vadász Magyarországon, aki ne ismerné őt, úgyhogy bemutatásától ezennel eltekintek. Be kell még mutatnom a címlapon modellt álló „hölgyet”, Vackort, akit a Magyar Vadászlap örökbe fogadott. „Külsős munkatársunk” felkarolásával szeretnénk egyértelművé tenni, hogy a barnamedve hazánkban védelemre szorul, akit még akkor sem lövünk oldalba, ha vaddisznónak álcázza magát. Az előttünk álló feladatokról és tervekről nem sok mindent szeretnék „kidobolni”, közkinccsé tenni, legfeljebb csak annyit, hogy Cseke Sándor – minden tekintetben – magasra tette a mércét. Amit viszont már most megígérhetek, hogy semmilyen háttércsatározásban, hatalmi pozícióharcban, egyesek egyéni előmenetelében, karrierépítésében vagy társadalmi könyöklésében nem vagyunk és nem is leszünk partnerek. Egyszerűen azért, mert nem ez a dolgunk! Ugyanakkor azt is megígérhetem, hogy lehetőségünkhöz és tehetségünkhöz mérten mindent megteszünk, hogy hónapról hónapra egy színvonalas, szakmailag és kulturálisan is „makulátlan” újságot tarthasson a kezében a Tisztelt Olvasó. Mert ez a dolgunk! A Magyar Vadászlap életében valóban elkezdődött egy új korszak – nem feledve és mindig szem előtt tartva a régit –, úgyhogy mi már lapoztunk. Nincs más hátra, tegye ezt Ön is… Bors Richárd

2014/július

411

Beszélgetés

Szidnai Lászlóval,

az Országos Trófeabíráló Bizottság egykori elnökével

Nyolcvan év, egymillió trófea Számos szakkönyv és tudományos cikk szerzője, a magyar vadászat-vadgazdálkodás emblematikus figurája, a nemzetközi vadászati közélet elismert egyénisége. Júliusban tölti be 80. életévét. Mostanság visszavonultan él budai házában, feleségével, több száz trófeájával – és 50 kalandos esztendő emlékével. VADÁSZLAP: Mikor volt utoljára puska a kezében? Szidnai László: A múlt héten is volt, kicsit leápoltam, megtörölgettem olajos ronggyal, majd visszaraktam a szekrénybe. Vadászni az egészségi állapotom miatt sajnos már egy ideje nem tudok elmenni, így pusztán ez maradt az egyetlen kapcsolat köztem és a puskáim között. Az első fegyveremet, egy sörétest egyébként 1964-ben vásároltam, majd három esztendő múltán hozzájutottam egy 7,62-es golyóshoz. Utóbbi pontosan 475 forintba került, s a mai napig megvan – a számlával együtt. Ezzel ejtettem el az első nagyvadamat, egy spíszer bikát, aminek az agancsa a trófeaszoba sarkában, kitüntetett helyen, a legfelső sorban máig is megtalálható. Szeretem az efféle tárgyiasult emlékeket, sok csecsebecsét elraktam, de vadásznaplót például sohasem vezettem. Az átélt élményeket inkább a fejemben tárolom. Visszatérve a „muskétáimra”, a legkedvesebb vadásztársam évtizedeken át egy 30-06-os CZ volt, melyet még az 1971-es Vadászati Világkiállításon vettem, a Zbrojovka bemutatóstandján. Néha előveszem az „öreg cimborát” és nosztalgiázok. Cirógatva vallatom a múltról: közös cserkelésekről, éjszakába nyúló disznólesekről, bőgéssel teli szeptemberi hajnalokról, meg a szívemnek legkedvesebb őzhívások izgalmas pillanatairól. VADÁSZLAP: Ezek szerint pontosan ötven éve vadászik… Szidnai László: Hát, egy kicsit azért régebben kezdtem

az „ipart”. Édesapám – aki a híres Selmecbányai Akadémián végzett – a tatabányai grófi birtokon, az Esterházyak területén vadászott, az Állami Szénbányák Rt. főbányamestereként. Szinte hátulgombolós koromban,

412

flóbertpuskával a kezemben, mellette tanultam bele a mesterségbe, ellesve a vadászat minden csínját-bínját. Gimnáziumba a tatai piaristákhoz, majd a fővárosi Rákócziba jártam, ezután a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat és szereztem diplomát. A feleségemet, dr. Csete Ágnest – aki tizenkét lovas szakkönyv szerzőjeként, valamint egykori munkahelyének, a fővárosi állat- és növénykertnek a történetét feldolgozó kötetnek az írójaként lehet ismert – szintén ott ismertem meg, s azóta jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. 58 éve vagyunk házasok. Ő ragadozó madárral vadászott, én meg puskával a vállamon jártam az erdőt. VADÁSZLAP: Hogyan csöppent bele a szakmába? Szidnai László: A hatvani fácántelepen gyakornokoskod-

tam, majd az Erdészeti Tudományos Intézetbe kerültem, de azelőtt pár hónapig kényszerből az Angyalföldi Bútorgyárban dolgoztam bútorfényezőként, és belekóstoltam az adóügyi végrehajtók munkájába is. Amikor azután Szederjei Ákos keresett egy munkatársat, akkor Bertóti István, aki korábban gyakorlatvezetőm volt, beajánlott neki. Talán kevesen tudják, hogy Pista bácsi „Őzhívás” című könyvéhez a fotókat – még zöldfülű gyakornokként – én készítettem. Abban az időben munkaköri leírásom szerint preparátorként és trófeabírálóként tevékenykedtem. A bemutatott agancsok zöme állami vadgazdaságokból – főként a Pilisből és Gemencről származott. A 60-as években még

Nekem ez volt az életem...

2014/július

INTERJÚ nem volt általános bemutatási kötelezettség és külhoni vendégvadászok híján szinte kizárólag a pártkáderek által zsákmányolt szarvasok, őzek, dámok fejdíszét kellett pontoznunk. Ezeket a trófeákat a minősítést követően kivittük az utcára és a Lukács fürdő oldalában lefotóztuk. Én egy kis Leica fényképezőgépet használtam, amelyet egyszer a kémelhárítás elkobozott, ám később a félreértéseket tisztázva visszakaptam. A trófeabíráló bizottság közben, egészen pontosan 1963-tól önálló intézmény lett, s 1968-ig Szederjei Ákos vezetésével működött. Akkor vette át Bakkay László, amikor Szederjei a Budapesti Állatkert igazgatója lett. VADÁSZLAP: 1971 jelentős állomás volt, nemcsak a magyar vadászatban-vadgazdálkodásban, hanem az Ön életében is… Szidnai László: A világkiállítás előkészítő munkálatai már évekkel korábban, 1966-ban elkezdődtek. Hetente kaptuk írásban az aktuális utasításokat Tóth Sándortól, s  az egyes munkafolyamatok elvégzése után ugyancsak írásban kellett jelenteni azok teljesítését. Engem a nemzetközi őztrófea bíráló bizottság irányításával bíztak meg, s az volt a feladatom, hogy a Magyarországon zsákmányolt, külföldi elejtőkhöz fűződő trófeákat összegyűjtsem. Sajnos a több mint kétszáz megszólított német vendégből mindössze 11 hozta vissza a kiállításra az őzagancsokat. A Bertóti Pista bácsi által belém plántált, őzek iránti szerelmem talán ekkor teljesedett ki. A téli vadlibázások mellett vadászként mindig is az őzbakvadászatok jelentették számomra a legtöbbet.

dászból álltak. Az „elvtársak” és a külföldiek trófeái azonban továbbra is az Országos Trófeabíráló Bizottsághoz tartoztak, ahol az adatokat learchiváltuk, s beírtuk egy központi nyilvántartásba. Ahhoz hasonlót akkor még sehol a világon nem készítettek. Kezdetben kézzel, majd később elektronikus formában rögzítettük az adatokat, amelyek egy páratlanul gazdag adatbázist eredményeztek. A vadászati jogszabályok azóta sokszor és sokat változtak, és a változások szele az OTB-t is elsodorta: 2005-ben megszűnt a nagy múltú, egykoron az egész világ által irigyelt szervezet. Anélkül, hogy a jogalkotók munkáját minősíteném, én személy szerint nem tudom elfogadni és szakmailag elhibázottnak tartom ezt a döntést, de hát mi mást mondhatnék, negyven évet nem tudok csak úgy kitörölni az emlékezetemből. Nagyon sajnálom, de erről képtelen vagyok érzelmek nélkül beszélni, nekem ez volt az életem… VADÁSZLAP: Hány világrekordot bírált Szidnai

László? Szidnai László: Az első világrekord bírálatára jól emlékszem. A martonvásári bakot 1967-ben Újvidéken értékelte a nemzetközi bizottság, amelynek én is a tagja voltam. Ezt követően az összes magyarországi ranglistavezető trófea minősítésénél ott bábáskodtam. A világelsőkön kívül persze sok egyéb, összességében talán egymilliónál is több agancsot, szarvat, agyarat bíráltam. A több évtizedes gyakorlatnak köszönhetően ma már néhány pont

eltéréssel ránézésre is képes vagyok megállapítani egy trófea végső bírálati eredményét. A közelmúltban például egy régi vadászcimborát láttam bejönni a kapun – innen a konyhaablakból. Ahogy tisztes távolból, olyan tíz méterről ránéztem a dicsekvési szándékkal érkező haver kezében lóbált gímagancsra, már mondtam is a  feleségemnek a bronzérem határát súroló pontszámot. Még ő sem akart hinni a szemének, amikor a bírálati lapot meglátta és a  mindössze másfél pontos különbség végett elveszítette a sebtében megkötött fogadást. VADÁSZLAP: Kényes, de megkerülhetetlen kérdés: hogyan vélekedik a tuningolt trófeákról? Szidnai László: Sajnos százszázalékos bizton-

sággal nem lehet megmondani egy agancsról, hogy manipulált-e vagy sem. Feltételezésekbe persze bocsátkozhatunk egy-egy gyanús esetben, de ott per pillanat nem lehet és nem is szabad ítélkezni. A természet annyi meglepetést tartogat a számunkra, annyi különlegességet produkál, hogy akár beavatkozás nélkül is kialakulhatnak „érdekes” agancsok. Például, ha ösztrogént adnak egy őzbaknak, akkor nem biztos, hogy leveti a fejdíszét, hanem a következő évben „hozzárak”, s bár súly alig lesz benne, mutatós trófeához juttathatja a gyanútlan vagy jóhiszemű elejtőt. Hangsúlyozom azonban, hogy egy csekély fajsúlyú, ám kapitális méretű agancs természetes felrakás eredményeként is kialakulhat. Úgy vélem, a trófea-

VADÁSZLAP: A trófeabírálat hazai története a világkiállítás tájékán új lendületet vett. Hogyan alakult ki és fejlődött a világ számos országába innen adoptált, nemzetközi szinten elismert rendszer? Szidnai László: 1969-től már a vadásztársa-

ságoknak is be kellett hozniuk a területükről kikerülő trófeákat – előbb csak azokat, amelyeket külföldi vendégvadászok zsákmányoltak, később azonban már a hazai vadászok által terítékre hozott vad agancsai is elénk kellett, hogy kerüljenek. 1970-től sorra alakultak meg a megyei trófeabíráló bizottságok. A vadkanagyarakat akkor még nem kellett bemutatni, de minden mást már a megyében „mértek”. Ezek a testületek a megyei fővadászból, a  megyei vadászati felügyelőből és egy sportva-

2014/július

413

natnyi pénzügyi-gazdasági érdekeknek. El kell dönteni: pénzt akarunk vagy jó minőségű trófeás vadat. A kettő együtt, legalábbis rövidtávon nem nagyon megy. VADÁSZLAP: Több száz trófea látható a nappali falán, de bármelyikbe „nehezen lehetne belekötni”. Nyilván vigyáznia kellett, nehogy megszólják. A név kötelez? Szidnai László: Egész életemben mindössze

Egy kép a múltból. Szidnai László, kezében egy „Cervus elaphus politicus” agancsával bíráló bizottság nem nyomozóhatóság, és a vadgazdára van bízva, hogy a lelkiismeretével hogyan tud majd elszámolni, ha bemutat egy „doppingolt” trófeát. Erkölcsileg elítélhető, jogilag azonban egyelőre nehezen kezelhető a kérdés. Azt azonban, hogy a szabadterületi és a kerti vadászat tárgyiasult emlékeit külön ranglistán kezeljék, mielőbb be kellene vezetni. Teszem hozzá, a CIC erre vonatkozólag már évtizedekkel ezelőtt közzétett egy állásfoglalást a két kategória különválasztására. VADÁSZLAP: Mi a véleménye a mínuszpontokról és az azzal járó – évekkel ezelőtt eltörölt – szankciókról? Szidnai László: Tekintettel arra, hogy a kor-

becslés bizonytalan, kevés autentikus módszer van, a mínuszpont erősen szubjektív, így jogilag könnyen támadható. Mínuszpontra azonban szükség van, talán van némi visszatartó ereje, bár különösebb illúzióim

414

nincsenek. Ha visszahozzák a hibás lelövés után járó szankcionálást, akkor a „mínuszpont-várományos” trófeákat inkább el fogják lopni annak érdekében, hogy megússzák a büntetést. VADÁSZLAP: Manapság egyre többen állítják, hogy a szelektív vadászatnak valójában nincs minőségjavító hatása. Egyetért ezzel? Szidnai László: Az élőhely is fontos lehet, de biztos vagyok benne, hogy a genetika talán még annál is jelentősebben közrejátszik a  minőségfejlesztésben. Ha minden évben az állomány legjavát képező, legígéretesebb egyedek kerülnek terítékre, ráadásul többnyire a kulminációs kor előtt, akkor ne várjunk csodát. Válogatva, a korosztályi viszonyok figyelembevételével kellene vadászni, s amelyik egyed jó képességű, azt hagyni kell megöregedni, a gyengébbeket pedig „kivenni” még akkor is, ha ez az állományszabályozási metodika ellentmond a pilla-

2014/július

két mínuszpontos bakot lőttem. Korábban egyébként – akár az is lehet, hogy a mínuszpontos szankciók hatására – szinte természetes volt, hogy nem lődöztünk vaktában az első, kétszáz méteren belül keresztbe álló agancsosra, hanem alaposan elbíráltuk, s döntöttünk a lőhetőségről. A közhiedelemmel ellentétben az ígéretes gímbikákra még az igen magasan jegyzett pártfunkcionáriusok sem emelhettek puskát. Egyrészt mert féltették a jó hírüket, másrészt mert szakmai szempontból presztízskérdést csináltak abból, hogy csak selejt vagy öreg, golyóérett háremurat ejtsenek el. Akkoriban rendszeresen hoztak is be hozzánk 12 év és 12 kilogramm fölötti bikákat. Ezeket egymás közt „Cervus elaphus politicus-nak” hívtuk, mert ha ránéztünk, rögtön tudtuk, hogy nem egy egyszerű hazánkfia lőtte. Ma már nemcsak az OTB, hanem vele együtt az öreg, nagysúlyú bikák tömkelege is csupán nosztalgikus emlék… VADÁSZLAP: A múltból kalandozzunk vissza kicsit a jelenbe. Mivel telnek mostanság a napjai? Szidnai László: Szerencsére sokan benéznek

hozzánk a „régiek” közül. Beugranak egy kis sütire, egy pohár sörre, egy kiadós anekdotázásra vagy szakmai eszmecserére. Mindenkit szívesen látunk, nagyon örülünk, ha megszólal a csengő, mert számomra akkor kezdődik a vadászat: meghallgatom a vendégek élménybeszámolóját, s vele együtt átélem a  hangulatot. Ilyenkor én is vadászom. Itthon, a fotelban ülve… VADÁSZLAP: Úgy érzem, kissé borúlátó a szakmát illetően. Mit gondol, lesz a közeljövőben újabb magyar világrekord? Szidnai László: Ezt csak a Jóisten tudja, én

azért bízom a jól képzett és elhivatott szakemberekben. Meg abban is, hogy még megérem. Bármi megtörténhet… Wallendums Péter

VADGAZDÁLKODÁS

Félidőben Április derekán annak rendje és módja szerint megszólaltak a golyós puskák, és egyre-másra érkeztek a hírek érdekes vagy kapitális bakok elejtéséről. S bár az idényből még három hónap hátravan, az üzekedés közeledtével nem árt egy „félidei” mérleget vonni, megtudakolva, hogy az érintettek milyen tapasztalatokat szereztek, kedvezett-e a viszonylag enyhe tél az agancsfelrakásnak és a hirtelen szárba szökött, felnyurgult kultúrnövények akadályozták-e a vadásztatást.

Korán letisztítottak A szarvasi Táncsics Vadásztársaságnál az idény eddigi része a várakozásoknak megfelelően, jól alakul. Németh Tibor vadászmester elégedetten nyilatkozott: az enyhe tél után a nagyobb esők is elkerülték a társaságot, így járható utakon kereshették a bakokat. Egyedül a gabonák hatalmas magassága nehezítette meg a vendégek és a tagok dolgát. Az idei tervezett 165 bakból 81-et már sikeresen terítékre hoztak, a 450-550 grammos „golyóérett-súlyok” pedig megfelelnek a területen megszokott trófeaméreteknek, bár az üzekedésben még felbukkanhat egy-egy 600 grammos bak is… Az idei tavasz érdekessége volt, hogy már május közepén-végén érett, sötét színű, üzekedési minőségű, kifent agancsú bakokat figyelhettek meg a területen.

Nyírségi állapotjelentés A kedvező téli időjárás után jó agancs-fajsúlyokat remélve várták a Nyírerdő Zrt. szakemberei az őzbakvadászat kezdetét. A Gúthi Erdészet területén minden évben visszajáró német és osztrák vendégek lövik a bakok döntő hányadát, a hazai vendégkör aránya tíz százalék körül mozgott. Május végéig összesen 39  bak került terítékre, az átlag agancssúly 330 gramm körül alakult, a bírálaton egy ezüst és két bronzérmes minősítés született. A legnagyobb 497 gramm volt. A halápi és bagaméri vadászterületeken a korábbi években – a hazaiakon kívül – főként dán, szlovák, és osztrák vendégek vadásztak, idén tavasszal viszont a külföldiek közül kizárólag a szlovák vendégek érkeztek meg. A 38 bak agancsának átlagsúlya 310 gramm körül mozgott, és közülük három kapott ezüstérmes minősítést. A legnagyobb bírálati súlya 461 gramm lett – ismertette Szalacsi Árpád, vezérigazgató.

Körkép Baranyából Június elejéig a megyében 410 őzbak került terítékre. Ez nagyságrendileg százzal marad el a tavalyi év hasonló időszakától. Bognár Zoltán vadászati és halászati osztályvezető véleménye szerint a korán megindult vegetáció is közrejátszott abban, hogy idén kevesebb őzbak került a bírálók elé, melyek közül 5 arany-, 6 ezüst- és 13 bronzérmes minősítéssel zárta a bírálatot. A legnagyobb tömegű agancsot viselő bak 524 grammal, 144,18 nemzetközi ponttal a Mecsekalja Vt. területén esett.

2014/július

415

VADGAZDÁLKODÁS Éltes bakok Somogyból

Több a bak, mint a vendég

A SEFAG Zrt.-nél nyolc területen folytatnak bakvadásztatást. A vendégek túlnyomó része németajkú, de egyre többen utaznak ide a Benelux államokból és Olaszországból is. Összességében elmondható, hogy az elmúlt évekhez képest némi visszaesés mutatkozott a vendégkörben, ám ezt még az üzekedés kompenzálhatja, hiszen a bakok jó részét ekkor ejtik el az erdőgazdaságnál. A tavaszi időjárás idén megnehezítette a vadászatot, legfőképpen az erősen erdősült területeken, hiszen a lombozat már az idény elején zárt volt. A mezőgazdaságban is komoly volt a takarás, ráadásul a viharos és esős idő alatt a „mezei őzek” is visszahúzódtak az erdőbe. Az eddigiekhez képest kiemelkedő bak még nem került terítékre, a 400 grammot még egyik trófea sem érte el. Az elejtések egyébként jónak mondhatók, arányaiban nézve sok a „koros” bak.

Kasper Máté, az Ópusztaszeri Vízügyi Vt. hivatásos vadásza amiatt kesergett, hogy kevés fizető vendég jelentkezett a 21 ezer hektáros, Csongrád megyei területen lövendő 220 őzbak elejtésére. A  „bérvadászok” elmaradásának okát a túlkínálatban látja. A fajsúlyok kiválóan alakultak, nem csak az öreg, hanem a középkorú bakoknál is. Ez a vendégeknek rémálom, a vadgazdának öröm… Június első napjaiban hetven – köztük két kiugróan erős, 500 gramm fölötti – bak „feküdt”. A szélsőséges időjárás náluk inkább a tisztítást zavarta meg, mert amíg az öreg bakok március 10-én elkezdték ledörzsölni a háncsot, addig a fiatalabbak közül néhány még május végén is barkában volt. A legaggasztóbb – korábban kevésbé jellemző – félelme a még tervben szereplő, 150 bent lévő bak miatt alakult ki, ekkora vadmennyiséget ugyanis üzekedésben lehetetlen meglövetni.

Erős közepes

Eddig jó!

Volt már jobb idényünk is – kezdte az összefoglalóját Pagonyi Péter, a Győr-Moson-Sopron megyében, 9800 hektáron vadgazdálkodó Szanyi Dózsa Vt. vadőre, hozzátéve, hogy ami a felrakást illeti, nincs okuk különösebb panaszra, de a kevésbé „szigorú” telet alapul véve azért az átlagosnál nagyobb agancssúlyokra számítottak. Ehhez képest körülbelül azt az értéket mutatta a mérleg kijelzője a bírálaton, amelyet a kereső távcsövön keresztül becsültek. Ők egyébként a tervszámokhoz képest is „félidősek”, hiszen a száz elejtendő bakból eddig 49-et hoztak, illetőleg zömében hozattak terítékre. A vadásztatást ebben az évben leginkább a „keserves” jelzővel lehetne illetni, mert az embermagasságú repcetáblák szabályosan elnyelték a bakok zömét. A tőlük távozó vendégek ennek ellenére nem lehetnek elégedetlenek, hiszen a takarásból adódó kellemetlenségekért Szent Hubertus jó néhány különleges, torz agancsú bakkal jutalmazta őket. Kiugróan nagy bak egyébként eddig nem esett, de az üzekedéskor talán a tavasszal a repcében bujkáló „matuzsálemeket” is puskavégre lehet majd kapni.

Farkas Sándor, az abádszalóki Hubertus Vt. gazdaságvezetője a mostani idényt kifejezetten sikeresnek ítéli meg, és nemcsak azért, mert a trófeasúlyok korosztálytól függetlenül a megszokottnál magasabbak, hanem mert a máskor szinte eladhatatlan, 350-400 grammos kategóriájú agancsokra is van kereslet. A nagy és a különleges bakokra mindig találtak „vállalkozót”, ám a korábbi években mindig gondot jelentett a „közepesek” értékesítése. A 17 ezer hektáros területen az évi 80-90 egyedhez képest a hatóság 25-30 százalékkal megemelte a hasznosítási tervet. A kalkulált mennyiségnek a felét már elejtették, a többletet az úgynevezett „szakmai selejtekkel” próbálják kompenzálni. Vendégkörük 2014-ben nem várt módon kibővült: Libanonból érkezett hozzájuk egy csoport. Kiemelkedően nagy bakjuk van ugyan a területen, de eddig még nem került szálkereszt a lapockájára, ám a potenciális elejtő már megvan, s ha a féltve őrzött agancsos is megtartja a helyét, akkor még a nyár folyamán betehetik az utolsó falatot a szájába. -ag, -km, -sj, -vi, -wp

416

2014/július

RIPORT KÓKAI MÁRTON főmunkatárs

[email protected]

Szakszerű tárlatvezetés a hatvani vadászati múzeumban

Otthon vagyunk Egy kellemesen meleg májusi napon indultam a  Zagyvafolyó partján fekvő Hatvanba. A város szívében – magas, öreg fák alatt – megbúvó Kossuth tér nyüzsgött az élettől: az egyik szegletében gyerekek rohangáltak nevetve a kövezetből kiszökellő, vékony vízsugarak között, míg az árnyékosabb helyeken a fiatalok és a felnőttek találtak maguknak néhány percnyi nyugalmat rohanó életükben. A placc átellenes pontjában – egészen pontosan Grassalkovich Antal szobra mögött – áll a barokk és copf stílusban épült Grassalkovichkastély, a március 29-én átadott Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum otthona. A fekete díszkapunál induló piciny emelkedőről kisiskolások zsivaja jelezte a bejárat helyét…

Az eddigi tapasztalatok szerint a látogatók 25 százaléka ajánlás alapján érkezik Hatvanba. Az első hónapban körülbelül 6600-an váltottak belépőjegyet

Dr. Hecker Kristóf, a múzeum igazgatója az irodájában fogad. Ő lesz ma az idegenvezetőm, szakzsargonnal élve: a moderátorom. Az intézmény 4500 négyzetmétere vár felfedezésre, amiből 2200-on található 9 állandó és 1 ideiglenes kiállítás, plusz a kertben lévő gyermek-, illetőleg felnőtt játszóház, egy labirintus és Közép-Európa leghosszabb szárazcsúszdája. Rendhagyó módon utunk nem a bejárattól, hanem az emeletre felvezető díszlépcső tetejéről indul, amely egyenest a kastély tágas dísztermébe vezet. A falak mellett a világranglistán is helyet kapó gím- és dámagancsok másolatai díszelegnek, amelyek eredetijei a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. Az igazgató büszkén mutat a plafonra, amelyen egy díszes, Diana istennőt szarvasfogatával ábrázoló stukkó látható. Különös – mármár látomásos – egybeesés, hogy az eredetileg gazdasági központként működő kastély egyik legfontosabb helyiségét pont vadászati motívummal díszítették az építők. Az igazgató itt halkan megjegyzi: szerencsések, mert az 1979-ben életveszélyessé nyilvánított épület felújításába bele tudtak szólni, ezért a restaurálási munkálatok során figyelembe vették a múzeum elvárásait is. Bal kéz felé indulunk tovább, így jutunk a múzeum névadójának emlékszobájába, amelynek kialakításában a névadó vadász özvegye, Mangi néni is tevékenyen részt vett. Hozzánk közelebb egy kanapé, négy fotel és egy impozáns dohányzóasztal áll. Utóbbin különféle albumok

2014/július

replikái nyugszanak, amelyek a világvadász fóka-, tigrisés egyéb bőrökkel borított gyűjteményeit mutatják be. A szobában található még Széchenyi Zsigmond íróasztala, amely eddig a Gyöngyösi Mátra Múzeumban volt látható, továbbá a vadászíró könyvei és néhány trófeája. Érdekesség, hogy az eredeti alapján felújított tapéta mellett az emeleti szobákban minden kályhafülkében – így ebben is – megtekinthető egy fotó a kastély szobájának régi külcsínéről. Azért a modern kor is képviselteti magát: két beépített televízió található itt; az egyiken a névadó életéről, míg a kisebbiken utazásairól látható folyamatos vetítés. Találunk egy érintőképernyős monitort is, amely a híres vadász műveit mutatja be. Ezek az informatikai megoldások egyébként jól példázzák, hogy a vadászati múzeum kiállításai nem csupán öreg tárgyakat tartalmazó vitrinek gyűjteménye. Számos szobában található hasonló interaktív eszköz vagy játék, amelyek segítségével a látogatók még többet tudhatnak meg a kiállítás anyagáról. Apropó, látogatók. Bár hétköznap van és ebédidő, mégis sokan sétálgatnak a múzeum folyosóin. Kicsik és nagyok, párokban, illetve csoportokban érkeznek a vadászati tárlatokra. Mindez nem meglepő az intézmény működésének első hónapját figyelembe véve, amikor is körülbelül 6600-an látogattak el a hatvani múzeumba. A Széchenyi emlékszobából a „trófeavadászat termeibe” érkezünk. Az elsőben a bírálatról és a rendellenes agancsokról tudhatunk meg többet. A  falakon a „szab-

417

ványtól” eltérő gím-, dám- és őzagancsok, illetőleg vaddisznó agyarak sorakoznak. Igazi Kánaánja ez a terem a szokatlanságért rajongó jágereknek. Innen a jobb szárny utolsó termébe érkezünk, ahol különféle trófeák segítségével a szarvasok és őzek agancsának és a muflonok csigájának fejlődését mutatja be a látványos gyűjtemény. A díszterembe visszatérve ezúttal jobbra indulunk tovább, ahol három szobában nyerhetünk bepillantást a vadászmesterség tárgyi kultúrájába, illetőleg a főúri vadászatok hangulatába. Régi puskák, fekete-fehér fényképek, öreg, de jó állapotú vadászruhák, megsárgult vadászújságok, agancsokból készült bútorok, szobrok és agancsok találhatók itt. Dr. Hecker Kristóf külön felhívja a figyelmem az egyik terem falára felszerelt mini számítógépre, amelyen kattintgatva a vadászkürtölésről tudhatunk meg többet. Meg is hallgatjuk a „Terítéken a róka”-t valamint a Magyar Véreb Egylet szignálját. Az érintőképernyős monitor mellett bekeretezve az ozorai fővadászatok kürtjeleinek kottáját tanulmányozhatják a zenéhez értők. Visszamegyünk a díszterembe, majd a díszlépcsőhöz, ám ahelyett, hogy lesétálnánk, a bal oldali folyosó irányába indulunk. Egy kis terembe érkezünk, amelyet a kertből beáradó napfény világít meg. Szemben egy impozáns, könyvekkel és újságokkal teli vitrin, mögötte majdnem az egész falat beborító kézírás ékeskedik. A vadászirodalom szobájába érkeztünk, ahol – ahogy egy felirat is mutatja  – vadászírókról és író vadászokról kaphatunk számos információt. Vendéglátóm egyből a vitrin oldalán található panelhez invitál, amelynél az írók életrajzáról, műveiről tudhatunk meg többet. A nevesebb és kevésbé ismert szerzők is megtalálhatók itt, egészen a kortársakig, mint például a 2011-ben elhunyt Videcz Ferenc. A szoba egyfajta pihenőtérként szolgál a látogatók számára, hiszen számos bőrpuff közül választhatunk, ha leülnénk pár percre. Élnék a lehetőséggel én is, ám a kiállítás nagyja még hátra van, így továbbmegyünk a Kárpát-medencei fajokat és az élőhelyüket bemutató kétszintes kiállítás termébe, amely az igazgató egyik kedvence, hiszen ahogy ő mondja: fantasztikus élményt nyújt kicsiknek, s nagyoknak egyaránt. Felülről indulva elsőként a Kárpátok élővilágába kapunk bepillantást, ugyanis a készítők az élőhely tengerszint feletti magasságához igazítva alakították ki

418

Bepillantás a Széchenyi Zsigmond emlékszobába; középen a híres vadász íróasztala látható, amelyet a gyöngyösi Mátra Múzeumból szállítottak ide

Az aulában két őskori vadász és egy kortárs természetjáró „köszönti” a látogatókat

a tárlat eme részét. A diorámában a többi között szürkefarkas, barnamedve, zerge, hiúz, fajdkakas preparátuma fogad minket. Mögöttünk a falon, egy impozáns képernyőn természetfilm megy, amelyből még többet tudhatunk meg a kiállított állatokról. Lefelé haladva, a  falakon a terület flórájáról tájékozódunk. A beugró részeken sokféle vad szőrméjét meg lehet tapintani, rókától kezdve az őzön át a vaddisznóig. A padlón különféle állatok nyomai látszanak. Ezek mindegyike a diorámát tőlünk elválasztó üvegkordonhoz vezet, amelyen az adott nyomhoz tartozó vadfaj gravírozott mása és neve látható. Lejjebb megyünk. Az igazgató megáll az egyik érintőpanelnél, ahol egy alkalmazást indít el. A klasszikus torpedó játék továbbgondolása ez, ám hajók helyett a szalonkák számára keresünk táplálékot a földben. 11 lépésből megtaláljuk a gilisztákat; nyertünk! A panelen a játék mellett számos más információ megtudható a kiállításon látható állatokról, egyebek mellett például a  vadgazdálkodási jelentőségük, életnyomaik. A hegyeket és erdőket közben magunk mögött hagyjuk, a diorámán vaddisznó, borz, róka, fácánok, vadmacska, őzbak váltja fel a nagyobb testű emlősöket. Itt lemegyünk a lépcsőn. Alul verekedő dámbikák fogadnak minket, majd a dombvidékek és a vizes élőhelyek bemutatása következik. Utóbbiaknál érdemes megemlíteni egy játékot, amely a kiállított tojásokkal kapcsolatos. A fejünk felett szerteszét repülő madarak – ludak, récék – közül kell megtaláljuk a tojások „mamáját”. Itt is található egy nagy kivetítő, amelyen lélegzetelállító felvételeket látunk a vízi világ hétköznapjaiból, a látványt pedig kommentár helyett zene teszi még vonzóbbá. A kétszintes tárlatot magunk mögött hagyva egy tágas aulába érkezünk, ahol nagy, harangszerű „díszek” lógnak a plafonról. Hangszóró van bennük: alájuk bújva, majd felállva madárhangokat hallgathatunk, avagy éppen részleteket mesélnek nekünk Fekete István „Tüskevár” című művéből. Arrébb egy kihúzhatós szekrény pihen, amelyben a különféle fafajokról lehet sok mindent megtudni például a termésükről, leveleikről. A pince következik, amely két részlegre osztható. A kisebbik tárlat a vadászmesterség történetét illusztrálja

2014/július

RIPORT a  honfoglalástól napjainkig. Itt az agarászattól kezdve, a solymászaton és íjászaton át a kutyázásig minden „terítékre kerül”. A nagyobbik kiállítás inkább a pecázni szerető vadászok szívét dobogtatja meg, ugyanis itt két hosszú folyósón át szemlélhető meg egy horgászgyűjtemény, amelyben ezúttal nemcsak preparált halak láthatók, hanem négy akváriumban élő ragadozó, védett, folyóvízi és tavi uszonyosok is. E tárlat egyik szegletében búvik meg az a részleg, amely a restauráláskor talált középkori plébániatemplom falmaradványainál talált 34 sírnak állít emléket. A pincét magunk mögött hagyva, a bejárat mellett lévő helytörténeti kiállítást vesszük szemügyre, amely korabeli bútorokkal, fotókkal, festményekkel mutatja be a Grassalkovich-ok és a Hatvany-ak történetét. Az ember már-már azt hinné, nincs több látnivaló a múzeumban, azonban az igazgató a jobb szárny szélső szobái felé terel. Itt található egy két teremből álló részleg, ahol múzeumpedagógiai foglalkoztatásokat tartanak, akár vakok és gyengén látók számára is. Az ajtó mögül gyerekhangok hallatszanak, mi pedig csendben belopózunk. A teremben nagy asztal körül állnak a nebulók, figyelmük az ideiglenes tanárnénijükre irányul, szinte észre sem vesznek minket. A szobában akár egy egész osztály is kényelmesen elfér. Az ajtót halkan bezárva, intenzív fűszerillat csapja meg az orrom. Pár lépésre, jobbra egy bejárat található, amelyen keresztül egy korhű barokk konyhába csöppenünk. Fűszerek a falon, autentikus étkészlet az asztalon, malac a nyárson. Hibátlan kompozíció! Ezzel a szobával múzeumi túránk véget is ért, irány a park, majd az Élménytér, amelyhez akár külön belépőjegyet is lehet váltani. Itt megemlítendő, hogy az intézmény számos kedvezményt biztosít a látogatók részére. Például az előre bejelentett vadászkamarai csoportok kedvezményesen tekinthetik meg a tárlatot.

A hátsó kert első részének közepén – az úgynevezett díszudvaron – egy aranyhalakkal gazdagított szökőkút vonzza magára a tekintetünket. A park hosszan elnyúlik, emitt egy étterem, amott a kicsik és a „nagyok” játszóháza található. Előbbi a felújítás előtt mosoda volt, az utóbbi kazánház. A gyerekek számára kialakított épületnél mosolygós hölgy fogad minket az ajtóban, bár gyerekek nincsenek itt ezen az órán. Számtalan elfoglaltságra lenne pedig itt lehetőségük a csúszdázástól kezdve, a mikroszkópos megfigyelésig és a csapdakészítésig. Itt Siraky-Nagy Péter, a vadászati múzeumot üzemeltető cég igazgatója veszi át az idegenvezető szerepét, és átvezet minket a másik épületbe. Mint mondja, ez nem csak Élménytér, hanem rendezvényközpont is, este például blues koncert lesz, de volt már itt konferencia és esküvők rendezésére is alkalmas a helyszín. A bejárat mellett impozáns torony tör a magasba, amelyből Közép-Európa leghosszabb száraz csúszdáján lecsúszva juthatunk a parkban található labirintusba. Magán az épületen belül is számos lehetőségünk van a kikapcsolódásra: íjászkodhatunk, avagy lézeres puskával/pisztollyal lőhetünk a kivetítőn mutatott képen disznóra, korongra, apróvadra. Ha mindez nem lenne elég, a ház közepében négy magaslesről vehetjük célba ugyancsak lézeres puskákkal a középen körben mozgó platón álló műállatokat. Az egész mutatvány érdekessége, hogy a vad testében több ponton kerek érzékelők vannak, amelyek jelzik, hogy eltaláltuk-e az állatot, illetőleg azt is, hogy jó helyen lőttük-e meg. A dolgunkat valódi növényekből kialakított takarás nehezíti. Az órámra pillantok: már délután kettőt mutat, ami azt jelenti, hogy már két és fél órája úton vagyunk dr. Hecker Kristóffal. Szó szerint elszaladt az idő, pedig nem is olvastunk végig minden leírást, nem kattintottunk végig minden panelt és még a csúszdához sem másztunk fel! Az eddigi tapasztalatok szerint a látogatok 25 százaléka ajánlás alapján érkezik. Én is beállok a sorba: a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban kényelmesen eltölthet egy egész napot a család. Higgyék el, megéri!

2014/július

Két teremben zajlanak múzeumpedagógiai foglalkozások. Akár egy egész osztályt képesek fogadni, sőt lehetőség van vakok és gyengénlátók oktatására is

419

Újra a régi Az utóbbi időben sokan, sokszor, sokféleképpen próbáltak megoldást találni az apróvadállomány cseppet sem kedvező helyzetével kapcsolatos problémákra, jelesül a folyamatos létszámcsökkenés megállítására. Az egyik legsikeresebb módszer a fácán-törzsállomány pótlása érdekében folytatott, kotlóssal történő nevelés, melynek az a lényege, hogy a kotlókhoz adoptáltatjuk a mesterségesen keltetett napos fácáncsibéket. Az így felcseperedő madár a bevésődés hatására sokkal hatékonyabban képes beilleszkedni a környezetébe, és könnyebben megtanulja a természetes vadmadár-viselkedést, ráadásul ellenállóbb lesz a környezeti hatásokkal szemben is. A 19. század végétől kezdődően ugyanazzal a módszerrel zajlik a kotlóssal történő fácánnevelés, mint napjainkban, igaz, némi változás azért tapasztalható. A II. világháborút követően az intenzív, nagyüzemi fácánnevelés megkezdéséig ennek a technológiának a segítségével kezdték el a szakemberek az erősen lecsökkent fácánállomány növelését. Később, ahogy a nagyüzemi fácánnevelés előtérbe került, a kotlósos nevelés egyre jobban háttérbe szorult, mígnem a 70-es évek végére újra elővették ezt a metódust azok, akik nem a nagyszámú, mesterségesen nevelt madarakra, hanem a kisebb számban nevelt, de jobb röpkészségű, drágábban eladható félvad fácánra szerettek volna vadászni. Csak érdekességképpen hadd írjak le néhány számadatot abból az időből, bizonyítva a módszer népszerűségét: 1978-ban még csak 2425, 1983-ban pedig már 7250 kotlós nevelte szerte az országban a fácáncsibéket a vadgazdák számára. A 80-as évek elején az akkori MAVOSZ támogatta a kotlósvásárlást és a mentett tojások után is kaptak juttatást a vadásztársaságok. Tudniillik, hogy akkoriban még a kaszálások előtt mentett tojásokat is összegyűjtötték és kikeltették... A rendszerváltás környékén a kotlósnevelés egyre jobban kezdett feledésbe merülni, s mindössze egy-két helyen próbálkoztak ezzel a félvadnevelési módszerrel. A Homokpusztai Földtulajdonosok Vadászati Közössége 2009-ben úgy gondolta, hogy visszatér ehhez a korábban működő, jól bevált,

420

és az intenzív neveléshez képest jóval kisebb beruházás-igényű, talán kevésbé kockázatos módszerhez és a meglévő törzsállomány növelésének céljából belekezd a kotlóssal történő fácánnevelésbe. Alapul szolgált számunkra Gálfi István, a Pankotai Zrt. fővadásza és Molnár György iránymutatása, valamint az évek során megszerzett tapasztalataik megismerése. A vadászterület adottságait kihasználva, legelőször kijelöltük azt a  helyet, ahol a nevelést szerettük volna megkezdeni. Ez egy tanyahely volt, amely egyik vadásztársunk tulajdonába került és ő volt szíves a rendelkezésünkre bocsátani. A telep a vadászterületünk mezőgazdaságilag művelt részének közepén helyezkedik el, ezért a nevelt madarak esetleges szétterülése nem jelent nagy problémát, a fáradtságos munkával „előállított” fácánokkal nem a szomszédok állományát gazdagítjuk. A tanyahelytől kiindulva egy keskeny lucernasávot is sikerült telepíteni, emellett pedig a nevelő területéhez tartozik még egy közel 3 hektáros rét és egy kisebb vadföld is. Ezek a kultúrák azért fontosak, mert a csibék kezdeti fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a tápon kívül a rovartáplálék is, amit ezeken a területeken megtalálnak. A neveléshez szükséges tárgyi feltételek közé tartozik a kotlók tárolására és megfigyelésére szolgáló 4 rekeszes kotlóládák és a tulajdonképpeni neveléshez szükséges nevelőházak, valamint a hozzájuk tartozó terelők elkészítése. Ennél a módszernél talán a megfelelő számú és minőségű kotló begyűjtése a leglényegesebb feladat. A kotlók

2014/július

VADGAZDÁLKODÁS összeszedését már a keltetéstől számított 2-3 héttel korábban elkezdtük, hogy legyen idő megfigyelni a hozott tyúkokat, mennyire ülnek jól. Az azóta eltelt néhány év tapasztalata azt mutatja, hogy körülbelül másfélszer annyi kotlót kell leszerveznünk ahhoz, hogy megfelelő számú jó „anyamadarunk” legyen a csibék érkezésére. A begyűjtött kotlókat az érkeztetés után félreeső helyen lévő, nyugodt fészerben, csendes és huzatmentes épületben elhelyezett kotlóládákba szoktuk rakni, és alájuk műtojást tenni. Azután minden nap azonos időben, lehetőleg a reggeli órákban levesszük a fészekről és megetetjük, valamint itatjuk. Nagyon lényeges, hogy biztosítsunk lehetőséget arra, hogy porfürdőzhessenek. Itt jöhet az első állategészségügyi probléma, mivel a begyűjtött tyúkok nem biztos, hogy teljesen jó helyről, megfelelő tartási körülmények közül kerülnek hozzánk. Ennek az lenne a megoldása, ha rendelkeznénk egy saját tyúkállománnyal, amelynek az állategészségügyi felügyelete megoldott volna. Közben a nevelőtéren is elvégezzük a szükséges munkákat, a kaszálást, az előzetesen lefertőtlenített nevelőládák kihelyezését, a takarmánytároló- és az őrhely kialakítását. Szükséges lehet az egész évben a területen folytatott intenzív ragadozógazdálkodás ellenére egy villanypásztor kiépítése és megfelelő számú csapda kihelyezése is. A keltető egységgel történő egyeztetés során a bújtatásra kerülő tojások közül minden kotló alá teszünk néhányat, hogy a kotlói ösztön minél erősebb legyen azáltal, hogy alattuk is kel fácáncsibe. Így amikorra eljön a kelés ideje, már teljesen biztosak lehetünk abban, hogy jók a kotlók. A kihelyezést mindig az esti órákban végezzük, napnyugta után. A telepítésben segédkezőknek nyugodtan és csendben kell tenniük a dolgukat a kotlók és csibék minél kisebb zavarásának érdekében. A már kihelyezett nevelőládákba először a kotlót tesszük, majd az alatta kelt, végül – a testméretéhez igazodva – a megfelelő számú csibét. A kisebb testűeknél ez lehet 15-17, a nagyobbaknál 20-25 napos fácán, ám ha van pulykakotlónk, akkor akár 40 csibét is alájuk tehetünk. Az első pár éjszakán fontos figyelni, hogy a csibék mind bebújtak-e a kotlók alá, nehogy a kint maradottak megfázzanak. A csibék először a nevelőház előtti háromszög alakú terelők által határolt részben keresgélhetnek. Egy hét elteltével már átrepülik az 50 centiméter magas terelőket, de azokat el is húzzuk a nevelőházak oldalától, hogy a csibék könnyebben visszajuthassanak a kotlóhoz, de közben szabadon keresgélhessenek a nevelőtérben rovartáplálék után. Az etetés a nevelőláda előtt történik úgy, hogy a kotló is hozzáférhessen a táphoz, ahol a kotlókra jellemző kotyogással tudja ösztönözni a csibéket a táplálkozásra. Az itatást kúpos önitatókkal oldjuk meg, ugyancsak a nevelőházak előtt. Fontos megemlíteni, hogy mint minden más vadtenyésztésnél, itt is elengedhetetlen a folyamatos és szakavatott állatorvosi felügyelet, melyet nálunk Dr. Csányi István végez, aki maga is gyakorló vadász. Az állandó vadegészségügyi kontroll azért is lényeges, mert a legkisebb technológiai vagy állategészségügyi probléma jelentkezésekor meg lehet tenni időben a megfelelő intézkedéseket. A fejlődő csibék 4-5 hetes korukban először napközben csak „játékból”, majd később esténként már szépen elkezdenek gallyazni a nevelőtér fáira, bokraira. Ekkor engedünk ki közéjük kisebb testű, „vadabb” tyúkokat, amelyek napnyugtakor ugyanúgy felgallyaznak, ezzel ösztönzik a csibéket a természetes viselkedésre. A kotlók 4-5 hét után elkezdenek újra tojni, ezért fokozatosan, nem egyszerre, elvisszük őket a nevelőtérről. Az etetést ilyenkor már gazdasági abrak ocsúja (repce, búza, napraforgó) is kiegészíti, majd teljesen kiváltja a tápot a csibék 10-12 hetes korára. A nevelőládákat

2014/július

és a terelőket ekkorra bevisszük a területről, de néhányat a vadászatokig kint hagyunk, mivel a fácánok kötődnek a ládákhoz. Az így nevelt madarak októberre teljesen kiszínesedve, kifejlődve „elkészülnek”, és kiváló, a vadfácánokhoz hasonló röpkészséggel rendelkezve, remek szórakozást nyújtanak az őszi és téli vadászatok alkalmával. Egy nagyon fontos dolgot még nem említettem. Az apróvadállomány fenntartásának az intenzív, folyamatos ragadozógazdálkodáson kívül még van egy fontos, elengedhetetlen része, mégpedig a meglévő élőhelyek fejlesztése és újak létesítése, amely talán a jövőbeni támogatási rendszer megváltozásának köszönhetően, elérhető cél lesz a vadgazdák számára. Ez a félvad nevelési módszer elsősorban azoknak a vadgazdáknak ajánlható, akik a fácán törzsállományukat szeretnék növelni, amellett hogy élményszerűbb vadászati lehetőséget is tudnak ezáltal biztosítani a sportos lövéseket igénylő, kiválóan repülő fácánkakasokra. Örvendetes tény számomra, hogy az országban egyre több helyen kezdenek el ezzel a módszerrel fácánt nevelni. Győr-Moson-Sopron, Bács-Kiskun, Békés és Pest megyében már néhány éve alkalmazzák a kotlósos fácánnevelést és remélem még többen fognak hozzánk csatlakozni! Roik Róbert, hivatásos vadász

„Ennek a nevelési módszernek a legnagyobb nehézségét a megfelelő kotlósok beszerzése jelenti”

421

FOTÓJA

KORAI ÁHITAT – FOTÓ: MESTERHÁZI JÓZSEF

A HÓNAP

13. OLDAL

Józanul a vadkárról A

HOMONNAY ZSOMBOR rovatvezető

[email protected]

világ lényegesen nagyobb – boldogabb, vagy éppen boldogtalanabb – felén vadkár ugyan bőséggel akad, de hogy valaki ezért fizessen, az teljesen ismeretlen fogalom. Ha ilyesmiről kérdezősködünk – mondjuk a hazai vadállományunk többszörösével rendelkező déli földtekén – a bennszülöttek jó esetben szent őrültnek néznek. Még azt sem lehet nekik elmagyarázni, miről is van szó. Amióta az emberszabású lemászott a fáról és földműveléshez fogott, a legfontosabb feladat mindig is a kártevők elleni védekezés volt. Azokból aztán hiány nem volt. Nálunk azonban a helyzet az – leginkább történelmileg –, hogy az egész egy sajátos jogi esetté degradálódott. A kárfelelősség kérdése pedig kemény szabadrúgásokkal tarkítva teljesen áttolódott a pálya másik térfelére. Valószínűleg még az Etelközből hozott ősi szokásaink szerint a szabályokból nálunk mindenki azokat tartja be, ami számára éppen kedvező. A többire meg nagyívben tesz valamit. Ezért aztán a károsult a tényleges kárának mindig a többszörösére ácsingózik, a kárfelelősnek jogilag kinevezettek pedig minél kevesebbet akarnak ebből a követelésből megtéríteni. Ez egyébként a vadkáron kívül minden egyéb kártérítési ügyben így van. A hazai, meglehetősen részletes, és a törvényben is pontosítani igyekezett eljárás a felek közötti kármegelőző és annak mértékét csökkentő megegyezésre alapoz. A bölcs jogalkotó naivan egykor úgy gondolta, hogy normális, intelligens és egymás munkáját tisztelő emberek között ennek semmiféle akadálya nem lehet. Örülhetnek is, hogy nem láttak még ilyet testközelből.

Kártérítés csak a ténylegesen okozott kárra vonatkozhat Az első lehetőség a megegyezésre a kár észlelése, a kölcsönös értesítés és együttműködés haladéktalan megkezdése idején kínálkozik. Ez azonban ritkább, mint a védett fehér holló. Később, az önkormányzatnál történő bejelentéskor a jegyző közigazgatási eljárásban vadkárszakértőt rendel ki. Még itt is meg lehetne egyezni, de ez sem túl gyakori. A harmadik esély akkor jelentkezik, amikor a károsult és a vadászatra jogosult képviselőjének jelenlétében egy szakértő helyszíni szemlével vadkárbecslési jegyzőkönyvet készít, amelyet a jelenlévőkkel aláírat. Felvesz minden szükséges adatot, megállapítja, hogy melyik fél esetleg mit mulasztott el a törvényben előírt értesítési, védekezési, megelőzési és kárcsökkentő kötelezettségeiből, majd a mérések, mintavételek alapján a kárt forintosítja. A  jegyzőkönyvet a szakértő megküldi a jegyzőnek, aki előtt beidézve a felek – ha a leírtakat elfogadják – aláírják. Ha ez az egyezség nem jön létre, arról a jegyző írásos hatá-

2014/július

rozatot hoz, és a károsult harminc napon belül bírósághoz fordulhat. A jogerős végzésre – jelentős költségekkel, tárgyalásokkal – a gyakorlat szerint általában kettő, rosszabb esetben három évig is várni kell. Tehát a jogalkotó elvárná, a józanész pedig diktálja a megegyezést. Sokan mégis perre mennek, ahol a bíró, mivel évekkel később már semmi más bizonyíték nincsen, a kárfelvételi jegyzőkönyv alapján dönt. Addigra a jogalkotó által jóhiszeműen együttműködőnek feltételezett felek már rendszerint nemcsak simán utálják, hanem meg is gyűlölik egymást. Láttam már tettlegességig fajuló vitákat is. Van aztán itt még sok minden más is, amivel jégre lehet menni. A törvény szerint a termelő 5 százalék vadkárt köteles eltűrni. A szakértő a becsült kár végösszegét ezzel csökkenti, de levonja még a kárba veszett termény úgynevezett logisztikai költségeit is (betakarítás, szállítás, szárítás, tárolás, stb.). Jogosan, hiszen a terményárakban ezek is benne foglaltatnak, de mivel a vad helyben megette, effektív kárként nem számolhatók fel. Vita tárgya lehet továbbá az esetleges más kártevőkre, technológiai hiányosságokra, időjárási viszontagságokra visszavezethető termésátlag-csökkenés, de maga a termény ára is. A gyakorlatban sokszor elfelejtjük: minden kártérítési ügyben alapvető jogelvünk, hogy az igazságosság és a jogtalan gazdagodás elkerülése érdekében a kártérítés csak és kizárólag a ténylegesen okozott kárra vonatkozhat. Márpedig, ha a kártérítés közvetlenül a vad élettevékenysége folytán kárba veszett termény megtérítésére vonatkozik, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a károsított területre felvett földalapú támogatást sem. A kártérítés csak a vadászható vadfajokra vonatkozik, mert a védett állatok a bíróság szerint „életmódszerűen táplálkoznak”, amit a termelő köteles eltűrni. Ez nem vicc, mert jogerős bírósági perek sokasága bizonyítja. A törvény megalkotása idején földalapú támogatás még nem volt, ma hektáronként 70 ezer forint lehet, de különleges esetekben ez elérheti akár a százezret is. Ezt a termelő, ha a földjén csak bukfencet vetett, akkor is megkapja a vad törvényszerinti tulajdonosától, az államtól. A vad azonban ezt a támogatást „nem eszi meg”, tehát nem a termelőnek okozott forintban kifejezhető kárt. Márpedig, ha a logisztikai költségek vita nélkül levonhatók, akkor ez miért nem? Külön érdekesség, hogy éjszakai vadkárelhárító vadászat csak vaddisznóra lehetséges, a másik jelentős kárt okozó vadfajunk, a szarvas esetében ezt a törvény tiltja. Nos, ha nem lőhető, felróható-e a vadászatra jogosult bármiféle ilyetén „mulasztása”? A szabályozatlanság miatt persze számtalan más trükk, csalafintaság, jogsértés is a gyakorlatban közismert, amit a  jogalkotónak mindenképpen figyelembe kellene majd vennie, hiszen hamarosan új törvényünk születik. Mivel ez az oldal sincs gumiból, a fránya helyhiány miatt ehelyütt nem részletezhetjük, de – ígérjük – visszatérünk rá.

423

PUBLICISZTIKA

Zöld csőszök F

– Mi újság odakint? – Hát mért nem gyün már egyszer ki, ha olyan kíváncsi? (Fekete István: Tüskevár)

424

ekete István Matulája volt az utolsó olyan klasszikus értelemben vett csősz, aki egész nap a határt járva, mindenre odafigyelve őrizte a rábízott területet. Ez a szakma mára végérvényesen kihalt. Igaz, a mai önkormányzatok is alkalmaznak, de leginkább csak papíron olyan mezőőröket, akiknek elviekben oda kellene figyelni a vadkárra, a határ változásaira, az utak állapotára és a lopások megelőzésére. Mégis sokkal egyszerűbb mindezt rábízni a hivatásos vadászokra, a vadkár végett pedig főjön a feje a vadászatra jogosultnak. Ez így mindenkinek sokkal egyszerűbb. Egyrészt ingyen van, sőt milliókat lehet vadkár gyanánt bekasszírozni a  vadászoktól. Az év végi vadkár-statisztikákban még soha senki nem számolta ki, hogy mibe kerül évente a vadászoknak az őrzés. Az átvirrasztott éjszakák, a  méregdrága benzin, az eltöltött idő, mindez csak azoknak számít, akik naponta, pontosabban egész éven át küzdenek a vadkárproblémákkal. Tévedés azt hinni, hogy a vadkáros területrészek őrzése vadászat. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy semmi köze a  klasszikus értelemben vett vadászathoz. Sokkal inkább munka, méghozzá nagyon kemény és kényelmetlen munka. Estétől reggelig vigyázni a vetéseket, még a legzordabb időjárási körülmények között is. Itt nem lehet lazítani, mert jól tudjuk, hogy a vaddisznók a legrosszabb időben „támadnak” a legintenzívebben és még egy órácska alvást, vagy lazítást sem engedélyezhet magának a vadász, mert egy nagyobb létszámú konda komoly károkat okozhat, amiért azután azonnal számon lehet kérni a túráskárt. Nem tudom, miért érzem állandóan azt, hogy a vadkárügyekben sem vagyunk megbecsülve és a munkánk egyáltalán nincs elismerve. Miközben mindent megteszünk a károk megelőzéséért és a vadászok – még a   sportvadászok is – szinte a kukoricatáblák széléről mennek reggelente munkába. A tanár, a mérnök, az orvos és mindenki, aki részt vesz a kárelhárításban, hétről-hétre kialvatlanul, fáradtan dolgozik a munkahelyén, csak azért, hogy a gazdának minél kevesebb kára legyen. Ezek után nem az történik, hogy megbecsülnek, kitüntetnek, felmagasztalnak bennünket. Még annyi sem, hogy megköszönnék a sok átvirrasztott éjszakát. Sajnos a legtöbb gazdát egyáltalán nem érdekli,

hogy ki és hogyan őrzi éjjelente a földjeit. Teljesen természetesnek veszik, és minden vadásztól elvárják azt, hogy éjjelente a földjeiket őrizze. Senkit nem érdekel, hogy az egyhetes hidegfront alatt, amikor egész éjjel szakadt az eső és fákat csavart ki a szél, a vadászok hogyan oldják meg a vadkár megelőzését. A minap egészen véletlenül fültanúja voltam, amikor egy nagygazda „rendbe rakta” a vadásztársaság hivatásos vadászát. Közölte, hogy a meteorológia szerint négynapos eső jön, erős hidegfronttal, így a földeken nem lehet dolgozni, ezért úgy döntött, valamelyik wellness központban próbálja átvészelni ezt a zord hosszúhétvégét, de nyomatékosan felhívja a vadőr figyelmét, amennyiben hazaérkezése után egyetlen újabb vaddisznónyomot lát a területén, nos, akkor megnézheti magát az egész vadászkompánia. Mit tehettek ezek után a vadászok? Lemondták családi programjaikat és a négynapos szakadó esőben, éjszakákon át őrizték a gazda elvetett kukoricáját, míg ő a wellness-ipart támogatta valamelyik neves üdülőhelyen. De minden rossznak vége lesz előbb vagy utóbb… Letelt a hosszú hétvége, kisütött a nap, a gazda pedig felpattant cross motorjára, hogy végigjárja birtokát és leellenőrizze, hogy dolgoztak-e ezek a lusta vadászok. Túrást nem talált, de egy terepjáró nyomát felfedezte. Látszott, ahogy a „csőszök” kiközelítették a két süldőt, amit éjjel kettőkor lőttek a zuhogó esőben. Azonnal hívta a vadőrt és közölte, ha még egyszer autónyomot lát a földjén, abból nagy baj lesz. Erre aztán „eldurrant” a vadőr feje és elmagyarázta a gazdának, hogy mostantól őrizze ő a földjét, úgy ahogy csak akarja, ráadásként még 18-as karikával ellátott szövegkörnyezetben „magasztalta” a tulajdonos földjét, a kukoricájával együtt. Fizessen valakinek horror összeget a felügyeletért, és ha nem jó az ingyen napszám, amit a vadászoktól kap, akkor keressen más megoldást. Bizony sok ehhez hasonló vita és veszekedés zajlik a földek szélén, ráadásul még az is előfordulhat, hogy időnként a vadászoknak van igaza. Bár ez senkit sem érdekel. Lehet, szólni kellene a gazdáknak, hogy valaki fordítva ül a lovon. A vadkárelhárítás ugyanis munka, a  vadászok számára ráadásul ingyen munka, amit időnként illene legalább megköszönni…

2014/július

Agyaki

TERÜLETRŐL-TERÜLETRE

Mintakert

Somogy és Zala határán, Liszó és Pátró községek közelében található egy közel 700 hektáros, villanypásztorral kiegészített, kerítéssel körbezárt terület, ahol gyepgazdálkodásra alapozott vadtartással foglalkoznak. Az oktatási célból különleges rendeltetésű, önálló kódszámmal rendelkező üzemi vadászterület jó példája annak, hogyan lehet célirányosan a vad optimális létfeltételeinek biztosítását elsődlegesnek tekintő módon kialakítani egy vadászterületet akkor, ha annak nincsenek anyagi korlátai. 2014/július

425

A bölény veszélyes állat, ezért Nagy József ügyvezető elnök gondosan nyitja-zárja a kaput A Batthyányi grófok tulajdona volt a környék, évszázadok óta tradicionális vadászterület, a szomszédos somogyi nagybirtokosnak, Inkei bárónak 5000 hektár volt bekerítve vadászati céllal. A Kanizsa-Agrár Mezőgazdasági Szövetkezet Sági vadaskertjének ötlete a cégcsoport tulajdonosának fejében fogant meg, amikor meglátta a dimbes-dombos, erdőfoltokkal tarkított gyönyörű tájat. Többségi földhasználóként a  2007-es vadászati üzemtervi ciklusváltáskor önálló üzemi vadászterületet jelöltek ki, ahol 2008-ban 680 hektár lett bekerítve, amely a Kaposvári Egyetemmel kötött kutatási és oktatási megállapodás alapján különleges rendeltetést kapott. Az egyetem bőszénfai szarvaskertjének tapasztalatait is figyelembe véve, gyepgazdálkodásra alapozott vadtartás megvalósítása lett a kitűzött cél. A kertben a Nyugat-Magyarországi Egyetem is folytat jelölt vaddisznókkal területhasználati monitoringot. A kert kezelője, Nagy József vadgazdálkodási szakmérnök, aki ügyvezető elnöki beosztásban tevékenykedik. A munkáját egy hivatásos vadász és három állandó alkalmazott segíti. A bekerítéskor szarvas, őz és vaddisznó volt a területen, később dám és muflon is

426

lett telepítve. A korábbi, nagyobb létszámú disznóállományt lecsökkentették, ezt a hajtásokon kívül a kocasüldők folyamatos szelektálásával tudták elérni, mivel nem volt cél a nagyobb állomány fenntartása. 2000-ben Lengyelországból hozattak 5 bölényt, 3 tehenet a Białowieża nemzeti parkból, 2 bikát egy másik populációból, az állomány mára 12 főre gyarapodott. Szabadon közlekednek a kertben, amikor azonban éppen „morcos” kedvük van, letiporják, letörik az ültetett fákat, oszlopokat döntenek ki, befekszenek a vadászház kertjébe, takarmányos karámba, és nem könnyű őket távozásra bírni… Az apróvadállomány minimális volt a bekerítéskor, ezért – állománypótlás céljából – vásároltak nyulakat, amelyek nagyon jól alkalmazkodtak az itteni élöhelyi viszonyokhoz. Ezen kívül fácánt és foglyot is nevelnek. A vad teljesen vadként viselkedik, az autót meglátva már elugrik annak ellenére, hogy a vadászat csak gyalogosan cserkelve és lesről történik. Rengeteg vadgyümölcsöt telepítettek, a szegélyeken kívül egy önálló 22 hektáros telepítés zöme vadcseresznye, ezenkívül minden lehetséges helyen rágóerdőt, azaz

2014/július

A cseh muflonok csigája feltűnően nagy ívű sokféle fafajból és cserjéből álló vegyes fajösszetételű zöldfelületet alakítanak ki, amelyeket addig zárnak el a vad elől kerítéssel, amíg a törzsük megerősödik, s újra tud lombosodni a rágás után. A kertben belső kerítések csak a telepítések körül vannak, a vadföldeket időszakosan villanypásztorral védik. Egyedüli takarmánynövény a cukorcirok, ami védelem nélkül is fel tud nőni, mert a vad csak a már beérett termését fogyasztja. A gyepgazdálkodás 280 hektáron történik, ebből 5-5 hektáron Németországból hozatott speciális szarvas- és őz-fűkeveréket vetettek, de ezt sem eszi jobban a vad, mint a saját elképzelés alapján összeállított vetőmagból készített keveréket. 2008 óta csinálják, jól bevált a módszer, évente mindössze egy tisztítókaszálást igényel – és nem utolsó sorban tájba illő, kerítésre nincs szükség. Többféle saját előállítású kiegészítő takarmánnyal kísérleteztek, nagyon jól bevált a viaszérésben bebálázott zab, kedveli a vad, ezenkívül sok törtszemet, szenázst és silót etetnek, szemes kukoricával kiegészítve. Túrató földeket alakítanak ki a disznóknak, amelyekbe átalakított vetőgéppel juttatják föld alá a kukoricát. Évente kétszer, ősszel és tavasszal gyógyszeres tápot etetnek egy hétig minden etetőhelyen, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy eddig bármilyen betegségre utaló elhullást nem tapasztaltak.

TERÜLETRŐL-TERÜLETRE

Napelemes kút táplálja az időszakos patakból kialakult tavacskát, ide járnak a bölények is inni

Folyamatosan fejlesztik a kertben a vadat kiszolgáló létesítményeket. A terület vízellátása kiváló, 12 forrás ismert, itatógödröket, dagonyákat létesítenek, elsősorban a meglévő, de eliszapolódott források kitisztításával. Az egyik völgyben egy napelemes kút is táplálja az egyébként időszakos patakot, 80 méter mélyről hozza fel az ivóvizet, amikor kisüt a nap, vízhozama kisebb tavacskák megmaradásához is elegendő. A környékbeli lakossággal jó a kapcsolat, egyedül a tradicionális vargányás helyek el-

zárása jelent problémát azoknak, akik addig ide jártak. Vannak kisebb erdőtagok magánkézben, ezek művelése egyeztetés után zavartalan, s a tulajdonosoknak külön jó, hogy míg a külső területeken gyakori a falopás, ez a kertből – a villanypásztorral felszerelt kerítés miatt – nem lehetséges. Most készülnek honlapot megjelentetni, tavaly elkezdték a bérvadásztatást, hogy az eddig befektetett ráfordítások egy része megtérüljön. Somfalvi Ervin

2014/július

427

WALLENDUMS PÉTER főszerkesztő-helyettes

[email protected]

Emlékmentés – avagy a trófeák kikészítése és kezelése

A trófea a vadászat tárgyiasult emléke. Rápillantva visszagondolunk az elejtés körülményeire, újra átéljük annak hangulatát. Mindemellett bizonyítékul szolgál az elröppent vadászévek sikereire vonatkozóan. De a trófeák egyúttal tanúskodnak is: a tulajdonos hozzáértéséről, felkészültségéről. Az, ahogyan az agancsos vagy szarvval rendelkező koponyák, illetőleg az agyarak, kampók a falon elhelyezkednek, ahogyan rendszerezve vannak, ahogyan gondozzák, ápolják őket, mind a vadász hozzáállását tükrözik.

428

A lefőzendő koponyát ezután – kerülve a csont megsértését – körültekintően nyúzzuk meg. A bőr lefejtését követően a vastagabb izomrészeket, a szemgolyót és a környékén található zsírszövetet távolítjuk el, majd az öreglyukon át az agyvelőt összetörjük és vízsugárral vagy magas nyomású mosóval kimossuk a koponya üregéből. A koponya későbbi színét, illetőleg a fehéríthetőségét meghatározza a vértelenítés hatékonysága. Legpraktikusabb hideg folyóvízzel végezni, minimum 10 órán keresztül,

— FOTÓ: SIBAK JULIANNA

Sokszor önhibánkon kívül kerülünk olyan helyzetbe, hogy bár különleges élményünk fűződik egy-egy trófea megszerzéséhez, annak kézhezvétele után kénytelenek vagyunk törötten, sárgán, kifakult szárakkal, keserű szájízzel felakasztani, a szakszerűtlen kikészítés, azaz mások trehánysága miatt. Persze, némi utómunkával valamelyest lehet korrigálni a szépséghibákat, szerencsés esetben csak egy minimális – házilag is elvégezhető  – beavatkozás szükséges, míg máskor kénytelenek vagyunk súlyos pénzeket leszurkolni a preparátor markába, hogy közszemlére bocsátható állapotba hozza a vadászszoba ékességének szánt „csontot”. Mielőtt azonban áttekintenénk, hogy mit tehetünk a hibajavítás érdekében, elöljáróban nem árt összefoglalni a trófeakikészítéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. (A vaddisznóagyarak preparálására ezúttal – terjedelmi okból – külön nem térünk ki.) Az első lépés a fej levágása, melynek során először az állkapocs szegletével egyvonalban átvágjuk a nyakizmokat, majd a legelső nyakcsigolya mozgó ízületét kiugrasztva, a koponyát letörjük a nyakról, végül a nyakszirti izmokat és a bőrt átvágva leválasztjuk a törzsről. Mindezt célszerű a végtisztesség megadása és a zsigerelés után még kint a  területen elvégezni, nehogy a beszállítás közbeni hirtelen ütődésektől vagy a „platón csúszkálástól” megsérüljön a szarv, illetőleg az agancs. Ha mégis egyben visszük be a vadat, a járművön helyezzünk puha anyagot (lombkupac, pokróc, hátizsák, stb.) a fej alá.

de ha erre nincs módunk, cseréljük gyakran az áztatóvizet. Állóvíz használata esetén lúgos vagy sós víz alkalmazásával a folyamatot jelentősen gyorsíthatjuk. A kifőzést megelőzően sokan összedrótozzák az orrcsontot vagy az őzkoponyák orr-részén rajta hagyják a bőrt, nehogy szétfőve a macerálásnál darabokra hulljon. A főzés időtartama egyaránt függ az állat fajától és korától. Elégtelen főzés esetén ez nem lehetséges, túlfőzéskor a varratok közötti kollagén kifő és a koponya szétesik. Ha a homlokon lévő csonthártya megkarcolva magától felreped, a főzést befejezhetjük. A koponyát ezután tiszta vízben hűtsük le, majd tisztítsunk le róla minden izmot, inat és hártyát, végül szellős helyen szárítsuk. Ha az elejtő kiskoponyával óhajtja a trófeát, sablon segítségével vágjuk le addig, amíg a csont nedves. Ma már minden esetben fehérítjük a koponyákat. Ez azon túl, hogy szebbé teszi a  trófeát, fertőtlenít és eltávolítja az apró szövetmaradványokat is. Fehérítésre leginkább hidrogén-peroxidot használunk, amelynek 33 százalékos oldata régebben beszerezhető volt a fodrászkellék boltokban. Később kizárólag gyógyszertárban lehetett vény nélkül, majd recept ellenében hozzájutni, ma már inkább egy egészségügyi dolgozó ismerőst kell felkutatni,

A főzésnél keletkező habot mindig szedjük le, de még jobb, ha félórányi forralás után az egészet leöntjük, és tiszta vízzel pótoljuk. Ha az agancs alsó része beleér a vízbe, könnyen kifakulhat.

2014/július

— FOTÓK: KÓKAI MÁRTON

VADÁSZATI GYAKORLAT

aki biztosítani tudja nekünk a folyamatos utánpótlást. A hidrogén-peroxidot a csontra felvihetjük többszöri ecseteléssel vagy merítéssel. Ezután alaposan leöblítve, a koponyát a napon meg kell szárítani. A jól bevált, ám csak „kerülő úton” beszerezhető szer helyett szabadon lehet vásárolni Hyperol fertőtlenítőtablettát, ám ez kicsit drága, és sokkal kevésbé hatékony. Van, aki tűzhelytisztítóval, esetleg hypóval próbálkozik, ezek azonban kioldhatják a kollagéneket. A fehérítésnél a koszorúkat (rózsákat) célszerű celluxszal vagy festőszalaggal leragasztani, nehogy a felfröccsenő vegyszertől vagy annak gőzétől kifakuljanak. A koponyák az évek során – bármennyire fehérek voltak is – megsárgulhatnak. Speciális, vadászboltban kapható folyadékkal (például a Ballistol Klever-rel), pasztával, illetve porral vagy egy rövid áztatást követően hidrogén-peroxiddal azonban újra kifehéríthetjük őket. A legrémisztőbb példa, amellyel eddig találkoztam, egy fehér zománcfestékkel hanyagul lekent gímkoponya volt... Az agancs színéért felelős anyagok (csersav, vér, stb.) többnyire vízben oldódnak, ezért kerülendő az agancs bő vízzel történő mosása még akkor is, ha esetenként a  szárakat, ágakat is szükséges megtisztítani a  szennyeződésektől, például alvadt vértől vagy sártól. Ezt azonban inkább szárazon, körömkefével vagy langyos, nagyon enyhén mosogatószeres vízzel, nedves szivacs segítségével végezzük. Ha mégis fakó lesz vagy kifehéredik, színezni szokták, bár ez etikát-

A koponya-kifőzés fortélyai A főzéshez akkora edényt válasszunk, amelybe úgy tudjuk a fejet belemeríteni, hogy a víz teljesen ellepje és az orrcsont ne érje az edény alját. A kereskedelemben kapható az edény oldalára erősíthető állványzat, amely a koponyát a kívánt magasságban tartja úgy, hogy a koszorúk ne érjenek a vízbe, de egy keresztbe fektetett fadarab is megteszi, ha ahhoz hozzáerősítjük a  trófeát. A  muflonkosnál a csigát is a vízbe rakjuk, mert a tülköt csak akkor lehet majd lehúzni, ha a szarvcsap és a szaruképlet közötti szövetállomány a főzésnél „felpuhul”. A fejeket mindig hideg vízben tegyük fel főni és soha ne használjunk vegyszert! A koszorúk és a  szárak alsó részének védelmében csavarjuk be az agancs alját vizes ruhával, ezáltal főzéskor a vízfelszínen úszó zsiradék nem rakódik rá, a gőztől nem fehéredik ki, és az esetleg felcsapódó lángok nem perzselik meg a felületét. Az elfövő víz pótlásáról folyamatosan gondoskodni kell, különben a kiálló csontrészek megbarnulhatnak.

lan és az objektív trófeabírálatot is lehetetlenné teszi… Egyesek diópáccal vagy cipőboksszal (amitől egyébként olyan foltos lesz, akár egy leopárd), mások valamilyen fafestékkel, megint mások hipermangános oldattal barnítanak, benzinben oldott méhviasszal pedig fényt is adnak az agancsnak. A hipermangán (kálium-permanganát) oldat többnyire beválik, de ehhez is bonyolult hozzájutni, ugyanis szinte mindenhol betiltották

2014/július

már. Ha mindenképpen a színezés mellett döntünk, használjuk a vadászboltokban kapható „Hubertus Tan Fluid” nevű barnítófolyadékot, amely visszaadhatja az agancsok természetes színét. Ha netán túlfőzés hatására a kétoldali orrcsont meglazul vagy leválik, az visszaenyvezhető, de ajánlatos gyorsan cselekedni, mert száradás közben torzulhat és vetemedhet. Ha összetörve vagy szétfőzve kapjuk meg a  koponyát, netán szétlőjük, kezdhetünk „mozaikozni”. A pillanatragasztó csodákra képes, de egyrészt nehezen fogja meg a kis felületeken a csontot, másrészt megfolyva csúnya mementóként éktelenkedik a trófeán. Megoldás lehet a valódi „cserekoponya” vagy a műkoponya is, az agancsáthelyezést azonban bízzuk inkább preparátorra. Ha egyéb lehetőség nem kínálkozik, le kell csonkolni kiskoponyára, és ha végképp nincs más esély, koponyatetőre fűrészelni – lehetőleg nedvesen. Az időszakos tisztítás, karbantartás általában egy portalanításból áll, de kapható speciális tisztítófolyadék is. A pormentesítés tollseprűvel vagy porecsettel történhet, a  porrongy nem praktikus, mert könnyen beleakadhat a gyöngyökbe vagy az ágvégekbe, ráadásul nem is mindenhova tudunk vele elérni. Végezetül – mivel a trófeáink megérdemlik a megbecsülést – egy jó tanács: az otthoni kontárkodás és kétes kimenetelű kísérletezgetés helyett a megoldandó problémánkkal forduljunk inkább preparátorhoz.

429

FÖLDVÁRI ATTILA főmunkatárs

[email protected]

Vérrovarok

Az utóbbi tél voltaképp elmaradt, 1901 – a mérések kezdete – óta ez volt a 3. legmelegebb. Az alacsonyabb fűtésszámlának sokan örülnek, ám az enyhe időnek meglett a böjtje, a fagyokkal együtt a természetes „állományszabályozás” sem történt meg: nem fagytak ki például a kullancsok, amelyek egyébként is viszonylag jól áttelelnek az avarban, és a szúnyogoknak sincs okuk panaszra. Sőt, még szaporodni is előbb kezdtek. Így aztán jó, ha észben tartjuk, milyen betegségeket terjesztenek ezek az ízeltlábúak, és hogyan védhetjük magunkat és ebünket. Közönséges kullancs (Ixodes ricinus)

Kullancsveszély Magyarországon a vérszívó paraziták közül a legnagyobb veszélyt a kullancsok jelentik; a legfontosabb ízeltlábú vektor – azaz hordozó – a közönséges kullancs (Ixodes ricinus). Ez az alfaj két komoly betegséget terjeszt. Az esetek 10 százalékában maradandó bénulást okozó vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancs-encephalitis) ellen lassan 20 éve védőoltás is a rendelkezésünkre áll, ennek ára – függően a márkától és attól, hogy felnőttnek vagy gyereknek szánják – 4000–7000 forint. Bár csak minden 2–3000. rovar hordozza a vírust, ha gyakran járunk a természetben, nem érdemes kockáztatni, inkább oltassuk be magunkat, mert az encephalitis a legsúlyosabb a kullancsok által terjesztett betegségek közül. Ez a kór egyébként az ebeknél nagyon ritka. A Lyme-kórt (Borrelia burgdorferi) egy kizárólag a közönséges kullancs által terjesztett baktérium okozza. Ez az encephalitisnél jóval gyakrabban fordul elő ezekben az élősködőkben, akár 20 százalékukban is megtalálható. A betegségnél a csípés utáni 48 órában a kullancs jó eséllyel nem adja át a kórokozót, így különösen fontos, hogy minél előbb észrevegyük a rovart. Ha ez nem sikerül, megfertőződés után a szervezet akár hónapokig, sőt évekig is tünetmentes lehet. A kór legismertebb tünete, hogy a csípés helye körül koncentrikus körökben „kokárdaszerű”, gyulladt, pirosas gyűrűk vagy vörös foltok jelennek meg, emellett fáradékonyságot, ízületi fájdalmat tapasztalhat a beteg. Az idejekorán felismert betegség gyógyszerekkel jól kezelhető. (A fertőzés néha magától is elmúlik, de ez azért nem jellem-

430

ző.) A Lyme-kór a kutyákra is veszélyes. Esetükben nehezebb a diagnózis, rendszerint akkor fog gyanút a gazda, amikor az ízületi fájdalmak miatt sántít, vagy hosszabb ideje étvágytalan az eb. Csak négylábú vadásztársainkat fenyegeti a babéziózis. Ha nem kezelik, a vörös vértesteket szétromboló egysejtű néhány nap alatt végezhet az állattal. Magyarországon csakis a Dermacentor reticulatus, az úgynevezett kutyakullancs terjeszti, amely könnyen megismerhető a pajzsán látható foltos, pötytyös mintázatról. A betegség tipikus tünetei: levertség, gyengeség, étvágytalanság, esetleg láz, sötét, barnás színű vizelet, sárgás, halovány nyálkahártya. A kullancscsípés ellen megelőzéssel és riasztással védekezhetünk. A szabadban mindig viseljünk zárt, hosszú ruházatot, kalapot,

Kutyakullancs (Dermacentor reticulatus)

2014/július

sapkát. A nadrágot tűrjük be a zokniba vagy bakancsba, csizmába, a – lehetőleg hosszú ujjú – inget vagy pulóvert pedig húzzuk bele a nadrágba. Vásároljunk a kereskedelemben hozzáférhető kullancsriasztó kenőcsöket, sprayeket, amelyekkel a ruhánkat és a bőrünket egyaránt befújhatjuk, a túl intenzív illatú kemikáliákat azonban a vadászat eredményességének érdekében lehetőleg kerüljük. Ezzel együtt miután hazaértünk, feltétlenül vizsgáljuk át magunkat jó alaposan, különös tekintettel a fejbőrre és a testhajlatokra. A kutyák esetében a már jól ismert bolhanyakörveket és az úgynevezett „spot-onokat” alkalmazhatjuk. Ez utóbbiak olyan folyékony szerek, amelyeket az állat hátára, a bőrre kell cseppenteni, végig a gerinc vonalán, a két lapocka között. A cseppek körülbelül egy hónapig hatásosak. Egy csomagban rendszerint három adag készítmény van, az átlagárak 7000 és 10 000 forint között mozognak. Aktívan vadászó kutyák esetében javasolt a diagnosztizált betegség kezelésére is alkalmazott imidokarb injekció. Természetesen – védekezés ide vagy oda – az ebet is alaposan át kell nézni, miután hazaérünk. A kullancs eltávolítására a gyógyszertárakban ma speciális eszközök is kaphatók, ilyen a kullancscsipesz vagy a kullancskanál. Ezekkel úgy szedhetjük ki a rovart, hogy nem nyomjuk össze a potrohát, máskülönben a parazita visszaköpheti a fertőzött vért a szervezetbe. Mindemellett a két körmünkkel is megfoghatjuk és elforgatva egy határozott mozdulattal kitéphetjük. A közhiedelemmel ellentétben nem probléma, ha feje beleszakad a bőrünkbe, mert az önmagában már nem fertőzőképes.

AKTUÁLIS

Szúnyogok Ne feledkezzünk el a szúnyogról sem: az utóbbi években ennek a rovarnak „hála” jelent meg hazánkban a nyugat-nílusi láz (tavaly több mint 30 ilyen megbetegedést regisztráltak az országban). Pár éve pedig egy új betegséggel szembesültek a hazai állatorvosok, amellyel azóta egyre gyakrabban találkoznak: ez a szúnyogcsípés általi féregfertőzés, a Dirofilaria. A viszonylag ritka szívférgesség (Dirofilaria immitis) keringési zavarokat, szívelégtelenséget okoz kutyánknál, és – bár Nyugat-

Első kézből A Magyar Kullancsszövetség június 11-én egy a Margitszigeten tartott rendezvényen hívta fel a figyelmet a vérszívó rovarok elleni védekezés fontosságára. A szervezet kiemelte: mérések támasztják alá, hogy az elmúlt öt év alatt csaknem megtízszereződött a kullancsok száma a természetben, és a felmérések szerint több mint 50 százalékuk hordoz valamilyen kórokozót. Az idei helyzetet súlyosbítja, hogy esős májusunk volt, a nyár pedig enyhének, esős napokkal tarkítottnak ígérkezik, ami kedvez a vérszívóknak. Szintén baljós előjel a szerbiai, bosznia-hercegovinai és horvátországi árvíz, amely miatt a térségben a szúnyogpopuláció robbanására lehet számítani. A rovarok egy része a déli szelek jóvoltából hazánkat is fenyegetheti. A sajtótájékoztatón dr. Ócsai Lajos, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi főosztályának vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a kullancsencephalitis ellen beoltottak aránya európai viszonylatban a veszélyeztetett területeken 80 százalék körüli, míg Magyarországon a 30 százalékos átoltottságot sem éri

Európában már volt példa a meggyógyítására – hazánkban mindig végzetes kimenetelű – mondta el lapunknak dr. Tavasz Hajnalka, a gárdonyi Aurora-Vet Állatorvosi Rendelő vezetője. A bőrférgesség (Dirofilaria repens) ezzel szemben jól gyógyítható – tette hozzá, megjegyezve: az általa kezelt 2000 kutya közül 200 esetében mutatta ki a parazitát. A kifejlett féreg mindkét esetben a fertőződés után 6-7 hónap alatt alakul ki, az előbbi a jobb szívfélben, az utóbbi pedig a bőr alatti kötőszövetben. Ezután elindul a szaporodási ciklus, amely során lárvák (microfilaria) el. A  szúnyogokkal kapcsolatban figyelmeztetett arra, hogy a kontinensen már megjelent az általuk terjesztett malária is. Ezek a rovarok egyébként váratlan helyen tenyészhetnek a városok környékén: remekül érzik magukat az eldobott és a  gumiszerelő műhelyek mellett felhalmozott gumiabroncsokban. Ráadásul, ahol ezeket nagy mennyiségben tárolják, nyáron locsolni is szokták, hogy elkerüljék az öngyulladást, ami paradicsomi körülményeket teremt számukra. Dr. Varga Károly gyermekorvos a kullancsok okozta fertőző betegségekről és a prevenciós lehetőségekről beszélt. Tapasztalata szerint 2012-2013-ban a gyermekek körében 40 százalékkal nőtt a Lyme-kóros betegek száma. Dr. Kapiller Zoltán állatorvos, a Kullancsszövetség elnöke elmondta, hogy a közelmúltban állatorvosokból álló munkacsoport térképezte fel az országot, és a valamilyen kórokozóval rendelkező kullancsok 95 százalékában Lyme-kór fertőzöttséget találtak. Állatorvosként azt látja, hogy tavaly többszörösére ugrott az ebekben talált kullancsok száma. További részletek: huntingpress.eu

2014/július

tömege kerül a keringésbe. Ezen lárvákat lehet kimutatni. Fontos, hogy zoonózisról van szó, ám emberek esetében a kórokozó nem szaporodik a szervezetben, és a kifejlett féreg sem jut el a szívig, betokozódik a tüdőben vagy a bőr alatti kötőszövetben. A betegség egy fertőzött állatból vért szívó szúnyoggal terjed, amely a vérrel együtt felveszi a féreg lárváit, és a következő vérszívásnál átadja azokat. A lárvának a szúnyogban kell átalakulnia, amihez 14 Celsius fok feletti hőmérsékletre van szükség. Fertőzni csak az új, szúnyog által közvetített alak tud, a szükséges hőmérsékletből kifolyólag, nagyjából áprilistól októberig. A bőrféreg esetében a veszélyes hónapokban a megelőzés módja a féreghajtás, két rácseppentő oldatból, valamint egy tablettából választhatunk. Ezek egyben bélférgek ellen is hatékonyak. A fertőzés mikroszkópos vizsgálattal állapítható meg, majd asztali gyorsteszt segítségével deríthető ki, szív- vagy bőrféreggel van-e dolgunk. A  kezeléssel körülbelül fél év alatt elérhető a  microfilaria-mentesség, ezután 2-3 évig még érdemes ellenőrizni, nincs-e visszaesés. Szemben a kullancsirtással, a több évtizede elkezdett szúnyoggyérítés hazánkban olajozottan működik, tavaly például több százezer hektárt kezeltek a dunai árvíz után. Az egyéni védekezéshez pedig kész arzenál áll rendelkezésünkre, az elektromos rovarcsapdáktól, a riasztó sprayeken át, a kenőcsökön keresztül, a klasszikus rovarirtókig, a házi praktikákról nem is beszélve.

431

VADÁSZATI JOG

Rontom a boltot E Természetesen tudjuk, hogy vannak olyan szakértők, akik a gazdákat szeretik jobban, vannak, akik a vadászokat; csak azt nem tudjuk, hogy valójában milyen módszerekkel dolgoznak, és hogyan lehetséges az, hogy ugyanazon módszerekkel teljesen más eredményekre jutnak.

gy ködös februári délután, a magaslesen ülve azt súgta a fülembe a kisördög, hogy bármiről írjak, de a vadkárról ne, mert ennél lerágottabb csont talán nincs is. Valóban erről cikkeztek, vitáztak, írtak a legtöbbet, de azért ott a lesen mégis eszembe jutott valami: néhány vadkárral kapcsolatos perben eljártam már, olykor a földhasználó, olykor a vadászatra jogosult oldalán. Nyilvánvalóan igyekeztem becsülettel érvényesíteni a megbízóm érdekeit, azonban soha nem számoltam még össze – és valószínűleg más sem – hogy mennyibe is kerül a pereskedés, bár a vadkárügy koreográfiája meglehetősen egyszerű. A károsult jelzi igényét, de nem egyeznek, a jegyző vadkárbecslőt rendel ki, de a felek ekkor sem kötnek egyezséget, majd a károsult a bíróságra megy, illetéket fizet, ügyvédet fogad és megelőlegezi a kirendelt igazságügyi szakértő díját. A szakvéleménnyel szemben a másik fél egy másik szakértőtől egy neki kedvező magánszakvéleményt szerez be, majd a két szakvélemény közti ellentmondás feloldására a bíróság – ahogy azt ott mondják – felülvéleményező szakértőt vezet be a perbe. Azután a bíró ítél, a határozat azonban valamelyik félnek nem tetszik, fellebbez, fizeti a jogorvoslati illetéket, és a végén születik egy jogerős ítélet. (Attól most tekintsünk el, hogy ehhez hány év kell, létezni fog-e még az egyesület, lesz-e végrehajtható vagyona, illetve lesz-e fizetőképes vezető tisztségviselője, stb.). Lássuk hát, miből élünk, illetve mibe kerül mindez a pereskedőknek, ha – az egyszerűbb számolás végett – 1 millió forintos kárról, illetve ügyértékről beszélünk: vadkárbecslő díja a pert megelőző közigazgatási eljárásban 30 000 Ft elsőfokú eljárás illetéke (6%) 60 000 Ft igazságügyi szakértő díja 150 000 Ft magánszakvélemény költsége 80 000 Ft felülvéleményező szakértő díja 120 000 Ft ügyvédi munkadíj az elsőfokú eljárásban 50 000 Ft (a vonatkozó jogszabály szerint 5%) (de mivel mindkét félnek van ügyvédje: 100 000 Ft) fellebbezési illeték 80 000 Ft másodfokú eljárás ügyvédi munkadíja 25 000 Ft (a vonatkozó jogszabály szerint 2,5%) (de mivel mindkét félnek van ügyvédje: 50 000 Ft) összesen: 670 000 Ft

Tegyük fel az egyszerűség kedvéért, hogy olyan ügyről van szó, amikor vagy mindkét fél eleget tett a jogszabályban előírt kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségének, vagy egyik sem tett semmit; jogi szempontból mindkét esetben 50-50 százalékos kármegosztást kell alkalmazni és a felek ilyen arányban viselik felmerült költségeiket is.

432

Így tehát a vadkárbecslő által megállapított 1 millió forint helyett a földhasználó 500 ezer forintot kap kézhez, igaz, mindez belekerült 335 ezer forintjába, tehát a tényleges, tiszta bevétele 165 ezer forint. A vadászatra jogosult megfizeti az 500 ezer forintot, és még felmerült szintén 335 ezer forint költsége, így számára a per 835 ezer forintba került. Ha a felek kárszakértő nélkül megegyeztek volna 500 ezer forintban – akkor azt hiszem, nem kell magyarázni – mindketten sokkal jobban jártak volna. A vadkárperek egyébként sem tartoznak a kedvenceim közé, hiszen alapvetően szakkérdésen és az ezt tisztázandó igazságügyi szakértő által készített szakvélemény alapján dőlnek el. Természetesen tudjuk, hogy vannak olyan szakértők, akik a gazdákat szeretik jobban, vannak, akik a vadászokat; csak azt nem tudjuk, hogy valójában milyen módszerekkel dolgoznak, és hogyan lehetséges az, hogy ugyanazon módszerekkel teljesen más eredményekre jutnak. Sokan azt gondolják, hogy ha megrendelnek 80-100 ezer forintért egy szakvéleményt, azzal nyerő pozícióba kerülnek. Korántsem így van, mert a magán-szakvélemény a perrendtartás szerint nem minősül szakvéleménynek, csupán a fél nyilatkozataként értékelhető, és csak arra lehet elég, hogy a perben kijelölt szakértő megállapításait megkérdőjelezze és emiatt új, vagy felülvéleményező szakértő kirendelésére kerüljön sor. Az ügyvédnek valójában csak annyi szerep jut, hogy a kármegosztás arányát próbálja ügyfele előnyére igazítani, ugyanis a szakértők nem nyilatkozhatnak ebben a kérdésben, illetve ha javaslatot is tesznek a kármegosztásra, az nem köti az eljáró bírót, ugyanis a kármegosztást – természetesen a jogszabály által írt 5 százalék önrész levonása után maradó 95 százalék kárt alapul véve – szabad mérlegeléssel állapítja meg. Természetesen már a károk bekövetkezése előtt lehet gondolni erre, és megfelelő jogi alapossággal átmenetileg jelentősen lehet csökkenteni a kifizetendő vadkárt. Tapasztalataim szerint egy megfelelő tartalmú körlevéllel az első évben a kifizetett vadkár összege akár 35-40 százalékkal is csökkenthető, de mivel a tanulóév után a másik fél is „megokosodik”, a második évben ez már csak 25-30 százalék szokott lenni, harmadik évben pedig – amikor már mindenki tudja a „csíziót” – a kifizetett kártérítés hosszú távra beáll a korábbiakban fizetett összeg 75-80 százalékára. Mindent összevetve, megéri a levelezés a postaköltséget, ahogy egy felkészült ügyvéd is megéri a pénzét, de talán mindenkinek végig kellene egyszer számolnia a pereskedés költségeit ahhoz, hogy rájöjjön: egy reális egyezségnél nincs olcsóbb és egyszerűbb megoldás.

2014/július

dr. Faragó István

KITEKINTŐ

Hat stratégiai terület A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) „Ifjúság, vadászat és biodiverzitás” mottójú, 61. Közgyűlése április 26-án zárult az olaszországi Milánóban. A találkozón négy napon keresztül tanácskozott a világ minden tájáról érkezett, csaknem 450 résztvevő. Bernard Lozét – immáron második alkalommal – újra megválasztották a CIC elnökévé. Egy nemzetközi szakértőkből álló nívós csapattal együtt fogja az elnök a CIC-t vezetni, hogy ambiciózus célokat valósítsanak meg az új, négy évre szóló CIC-kampányterv keretein belül, melyet a nyitóülésen ki is hirdettek. Bernard Lozé elmondta, hogy „a CIC vezetősége hat stratégiai területet fog megcélozni munkája során: a vadászat elismertetése élő emberi örökségként; tudományos alapokra helyezett, fenntartható vadvédelem; a Fenntartható Vadgazdálkodás Együttműködő Társulása hálózatának erősítése; egy szilárd pénzügyi alap létrehozása a CIC Természetvédelmi Alap segítségével; az államok tagságának bővítése, különös tekintettel Afrikára és Ázsiára; és végül a Milánói nyilatkozat: Vadászok összefogása a vadvilágot érintő bűnözés ellen, ennek átültetése akciótervekbe az afrikai és ázsiai nemzetek számára a vadvilágot érintő bűnözés visszaszorítása érdekében.” „Egyes kormányzati szinten lévő, nagy nyilvánosságot élvező nemzetközi szervek nem veszik figyelembe a vadászközösség fontos szerepét és a probléma tényleges helyszínén felmerülő valódi igényeket a vadvilágot érintő bűnözés elleni küzdelemben” – nyilatkozta Lozé – „Az elefántcsont-készletek megsemmisítése New York-ban, Londonban, Sydney-ben vagy Berlinben nem akadályozza meg az elefántok lemészárlását Afrikában” – tette hozzá a CIC elnöke. Benson Kibonde, a Selous Vadrezervátum (Tanzánia) vadőre szintén megerősítette ezt állításával, miszerint „az összes nemrégiben tartott csúcstalálkozón ugyan kiemelték a vadvilágot érintő bűnözés elleni harchoz szükséges hatalmas pénzösszegek fontosságát, azonban legtöbb esetben abból semmi sem jutott el a frontvonalig.” „Valójában a vadászok harcolnak az élvonalban Afrika súlyosan fenyegetett területein, és már több éve finanszírozzák a vadorzásellenes törekvéseket a természetvédő és végrehajtó szervezetekkel együttműködve” – nyilatkozta Lozé. Kiemelte, hogy a Milánói nyilatkozatot egyhangúlag elfogadták a CIC Közgyűlésének záróülésén. Bernard Lozé bejelentette az új CIC Természetvédelmi Alap létrehozását is, és – hogy példát mutasson – saját maga egy jelentős összeget ajánlott fel az alap számára, majd hozzátette: „remélhetőleg ezt a kezdeti hozzájárulást mások is gyorsan követni fogják”. A Közgyűlés technikai ülésszakain olyan ügyeket vitattak – sok más témával egyetemben – mint a fenntartható vadászat igazolása, a fenntartható vadgazdálkodás gazdasági helyzete, az emlősök határokon átívelő megóvása

a vándorló állatfajok védelméről szóló Bonni Egyezménynyel összhangban, ólommentes lőszerek használata és átfogó nemzetközi együttműködés a költöző madarak védelméért vándorlásuk során. A CIC Kulturális Divíziója bejelentette, hogy egy szimpóziumot fog tartani a  vadászmúzeumokért 2015. március 19–20-án Párizsban, melyet a Musée de la Chasse et de la Nature Fondation Sommer múzeummal együttműködve szervez. A Közgyűlés záróülésén Bernard Lozé, a CIC elnöke, valamint Yan Xun, a Kínai Nemzeti Erdészeti Hivatal Vadvédelmi és Természetgazdálkodási Osztályának helyettes vezetője aláírtak egy együttműködési megállapodást, mely mérföldkőnek számít a Kínai Nemzeti Erdészeti Hivatal és a CIC közti kapcsolat tekintetében. A Fenntartható Vadgazdálkodás Együttműködő Társulása (CPW), mely 12 tagszervezetből áll, szintén hozzátett a CIC Közgyűlés eredményeihez. A saját másfél napos találkozójukon túl a résztvevők aktívan hozzájárultak a „Vadászok összefogása a vadvilágot érintő bűnözés ellen” világtalálkozó vitáihoz. A CIC 2015-ös Közgyűlésére a bulgáriai Szófiában kerül sor az Állat-egészségügyi Világszervezettel (OIE) együttműködve, különös figyelemmel az „Egészséges vadvilág – egészséges emberek” jelmondatra. CIC

2014/július

Szavazás közben – az első sorban a magyar delegáció tagjai voksolnak

433

BÁLINT ELEMÉR rovatvezető

[email protected]

Vadkárok és vadkárvallottak Egyes kritikus német nyelvek szerint a „szabályozási dühben” szenvedő Németországban mindenre van aprólékos jogszabály, amelyek dodonai megfogalmazása, az ügyvédek nagy örömére, igen tág jogi értelmezésekre ad lehetőséget. Németországban a szövetségi Vadászati Törvény, mint keretjogszabály rendelkezik a vadkárról, illetve arról, hogy mely vadfajok kártétele, milyen körülmények közepette való elkövetése esetén jár kártérítés a kárvallottnak. Jelenleg a kerettörvény szerint a csülkösvad, az üregi nyúl és a fácán által a vadászterületen(!) okozott károkért kell a boldogtalan vadászbérlőnek anyagi felelősséget viselni. A német szövetségi Vadászati Törvény szerint viszont annak a bizonyos torkos borznak az áldatlan táplálkozási szokásai miatt nem áll fenn a vadász anyagi felelőssége. A kárigény csökken vagy semmis, ha a kár elhárítása érdekében a mezőgazda a szükséges és szokásos intézkedéseket lehetetlenné tette. Azokat a  bizonyos szükséges és szokásos intézkedéseket már a 16 német tartomány tizenhatféle vadászati törvénye próbálja több-kevesebb sikerrel körülírni és ez tartományról tartományra különböző lehet, ahogy különbözhet tartományonként azon vadfajok köre is, amelyek károkozásáért fizetni kell. A szőlőskertekben, gyümölcsösökben és faiskolákban – a szövetségi kerettörvény szerint – a vadkárért szintén nem kell a vadászatra jogosultnak kártérítést fizetnie amennyiben azokat nem látták el a szokásos „védművekkel”. Ezzel szemben a boraira méltán büszke Baden-Württembergben a tartományi vadásztörvény szerint akkor is kártérítés jár a vad által a szőlőben okozott kárért, ha az nincs bekerítve. Szintén megér egy misét a védett vadfajok mezőgazdasági és erdei károkozásának német módra történő rendezése. A farkas, a rajta olthatatlan szerelemmel csüngő zöldeknek köszönhetően fokozott védelmet élvez, de az állattartóknak okozott károkért a német állam kártérítést fizet! A szövetségi vadászati törvényben nem szereplő és ezért elvileg nem is vadászható hód állománya az elmúlt

A kárigény el is évűlhet A csülkösvad, illetve a tartományi vadásztörvényben felsorolt további vadfajok által okozott erdei rágás- és hántáskárokat évente kétszer, május 1-jén és október 1-jén kell bejelenteni az illetékes hivatalban. Ha a bejelentés elmarad, akkor a kárigény is elévül. Itt szintén érdemes egy kárbecslőt igénybe venni, aki egy igen bonyolult, az interneten is megtalálható táblázat segítségével próbálja meg a kárértéket euróban és centben meghatározni.

434

évek során mind Bajorországban, mind Brandenburgban szépen erőre kapott. Mivel az állami „hód-managerek” nem tudták prémes védenceiket a nyakló nélküli gátépítésről, fák megrágásáról és a mezőgazdasági termőterületek elárasztásáról lebeszélni, ezekben a tartományokban ismét a puska lett a hódállomány legfőbb szabályzó eszköze. Egyes hírek szerint a hódpecsenye kiváló csemege és végre néhány szerencsés vadász is hozzájuthat a régóta áhított hódprém sapkához. A szerződéses szabadság értelmében a vadászbérlő bizonyos formai és törvényi követelmények betartásával szerződhet a terület bérbevételéről. Ebben a felek előre megállapodhatnak, hogy a vadászterület mely részein és mely további vadfajok (pl. borz, galamb, vadliba) okozott vadkárért jár kártérítés és a vadász még azt a jogát is kikötheti, hogy a körülmények jelentős változása esetén, a szerződés lejárta előtt rendkívüli felmondással éljen. Jelentős változásnak számíthat például, ha a kukorica vetésterülete nagymértékben megnő. Abban valamennyi tartományi vadásztörvény megegyezik, hogy a vadászattól elzárt területen vagy lakott területen a vad által okozott kárért nem jár kártérítés. Itt a védekezés egyértelműen a telek tulajdonosának a feladata. Például, ha egy sportpályát vagy temetőt a vaddisznók feltúrnak, mivel sem a sportpálya, sem pedig a  temető nem vadászterület, akkor ebben az esetben a tulajdonos nem érvényesítheti kárigényét a vadásszal szemben. Alsó-Szászországban a vaddisznók feltúrtak egy kertet, erre a felbőszült tulajdonos egészen a német Legfelsőbb Bíróságig ment kárigényével, de keresetét ott is elutasították. A több oldalas indoklás szerint azért, mert ahol a vadászat nem megengedett, ott nem lehet a vadállományra a vadászatban szokásos eszközökkel hatást gyakorolni! A nyugodtan elmekórtani esetnek tekinthető kerttulajdonos ügyvédi költségekre és perilletékekre a vaddisznók okozta anyagi károk egészszámú többszörösét költhette el! Ha már megtörtént a baj és a vaddisznók beszabadultak a kukoricásba, akkor egy héten belül kell az esetet a területileg illetékes polgármesteri hivatalban egy internetről letölthető űrlapon írásban bejelenteni. Szintén az internetről letölthető az adott területre vonatkozó kárszámítási táblázat, amely alapján a kárvallott a vadásztól kártérítést kérhet. Ha a megegyezés a felek között sikeres, akkor erről a polgármester előzetes határozatot hoz és az ügy a  lovagiasság szabályai szerint lezárult. Vitás kérdésekben a vadászbérlő és mezőgazda külön díjazás fejében, egy független igazságügyi szakértőt is kihívhat, aki a kárösszegét meghatározza. Természetesen, ha az egyik érintett fél elégedetlen az eredménnyel, akkor a bíróság előtt is kér-

2014/július

VADÁSZKÉNT KÜLFÖLDÖN

Németországban mít. Ezért a vadász, mivel csak az elejtéskor válik a  vad birtokosává, nem tartozik felelősséggel a vadászterületén csatangoló gazdátlan szarvasok, vaddisznók és őzek viselt dolgaiért. A vadászatra jogosult a vad gépjárművel történő ütközésekor csak abban az esetben tartozik felelősséggel, ha az éves esedékes hajtóvadászatkor a területén átvezető utakon nem helyezi el jól láthatóan a „Vigyázat! Hajtóvadászat” feliratú táblákat. A rendőrség hozzájárulásával a hajtás idejére még sebességkorlátozó táblák is kihelyezhetők és ebben az esetben a vadászok alibije, helyesebben felelőssége már tényleg „vízhatlan”. Mindezek ellenére Németország országútjain számtalan helyen találkozhatunk különböző vadriasztó „készülékkel”, amelyek telepítését a vadászok és biztosítók lelkesen pártolják. A német sajtóban pedig nem győzik elégszer az autósok figyelmét a vad esti és hajnali mozgásának veszélyeire felhívni. Évekkel ezelőtt a természet lágy ölén lovagoló erdei műlovarnőt egy lövéstől megijedve ledobott a lova. A könnyebb sérüléseket szenvedő hölgy a kórházból egyenesen ügyvédjéhez sietett és annak segítségével igyekezett egy csinos, euróban öt számjegyű kárigényt érvényesíteni a „felelőtlenül” lövöldöző vadászokkal szemben. A több igazságszolgáltatási fórumot is megjárt ügyben született jogerős ítélet szerint azonban nem jár kártérítés, mivel, mint köztudott, az erdőben vadászni is szoktak, erre mindenkinek számítania kell és a lövést fény- és hangtünemény szokta kísérni…

— FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

heti vélt vagy valós igazának megállapítását, de nem árt figyelembe vennie a magvas német közmondást – „A nyílt tengeren és a bíróság előtt, Isten kezében vagyunk.” Németország útjain és autópályáin a 2012/13-as vadászati idényben 210.000 vadbaleset történt, amelynek 20 halálos áldozata és közel 3000 sérültje volt. A kárérték a német biztosítók szerint az említett időszakban összesen 583 millió euróra rúgott. Németországban 1975 óta a  közúti forgalom a négyszeresére, míg a vadelütések száma az ötszörösére nőtt. Csülkösvaddal való ütközés után célszerű a rendőrséget értesíteni, aki értesíti a vadászt vagy az erdészt. A  rendőrök elvégzik a baleset helyszínelését, a vadász pedig gondoskodik az „elejtett” vagy sebzett vad további sorsáról. A pórul járt autósnak, ha van casco biztosítása vagy részcascója, akkor már semmi egyéb dolga nincs, mint biztosítójának elküldeni a rendőrségi jegyzőkönyvet, amely a balesetet igazolja, és már indulhat is a legközelebbi szervizbe. Ilyenkor csak a javítási költség önrészét kell megfizetni. A dolog egyetlen hátulütője, hogy a biztosítási díj a bekövetkezett baleset miatt emelkedhet. A családi költségvetés egyensúlyának megőrzése érdekében az ADAC, a mostanság a botránykrónikákban tündöklő egyik német autóklub, szerény díjazás fejében 300 euróig még az önrészt is felvállalja. A jogosult vaddal való ütközéskor nem perelhető kártérítésért! A nyugat-európai jogrendben, így a  németben is, a vad gazdátlan jószágnak, „res nullius”-nak szá-

...nem árt figyelembe vennie a magvas német közmondást: a nyílt tengeren és a bíróság előtt, Isten kezében vagyunk

2014/július

435

LÖVÉSZET

Állták a sarat…

Méghozzá 239 versenyző, 20 bíró, számtalan érdeklődő, valamint a szurkolók népes tábora. És ez nem szófordulat: a május 17-18-án, Galgamácsán megrendezett korongvadász megmérettetést, a FITASC Magyar Nagydíjat – egyben a Ferencz Károly emlékversenyt – nem kényeztette el az időjárás. Ez azonban nem szegte kedvét a lövőknek: Szerdahelyi András a 2. lett a nyílt versenyben, és az ötből három kategóriában hazai induló nyert. A nagydíjat a Magyarországi Korongvadász Szövetség (MKSZ), a Pilisi Parkerdő Zrt. és a galgamácsai lőteret üzemeltető Bolnoka Bt. rendezte a Nemzetközi Korongvadász Szövetség, a FITASC védnöksége alatt. Bár a  szervezők 150-200 versenyzőre számítottak, végül 240-nél kénytelenek voltak meghúzni a vonalat – mondta el lapunknak Szabó Zoltán, az egyik szervező, az MKSZ kommunikációs vezetője, hozzátéve: örömteli, hogy a nagyszámú versenyző között több mint 90 magyar lövő indult. Összesen 22 nemzet képviseltette magát a galgamácsai Kastélykert vadászház környékén zajló versenyen, ami azért is örvendetes, mert más nagydíjakra tizenegynéhány országból szoktak érkezni versenyzők; be kell, hogy valljuk, senki sem számított ekkora érdeklődésre – tette hozzá Szabó Zoltán. A versenyt a szervezők Ferencz Károly, a Pilisi Parkerdő Zrt. 2011-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt munkatársa és sportlövő em-

lékének ajánlották, tudhattuk meg a május 16-ai megnyitón, amely stílusosan a Vadászkamara Kürtegyüttes tagjai – Kovács Gábor és Tápai Balázs – által játszott szignáljával kezdődött és végződött. A főbb tudnivalókat Szebényi László, az MKSZ elnöke ismertette. A megnyitón Jean-Francois Palinkas, a FITASC magyar származású elnöke is köszöntötte az indulókat, majd ezt követően fogadással végződött a versenyt megelőző nap. A két versenynap alatt a lövők összesen 200 korongra lőhettek. A négy pályán (QLine, Promatic, Pilisi Parkerdő Zrt., OMVK) különböző helyszíneken berendezett, „szűz” lőállások voltak kialakítva, tehát a verseny előtt senki nem gyakorolhatott rajtuk. A pályák az angol Graham Brown, a FITASC hivatalos pályaépítője és fia keze munkáját dicsérik. Mint lapunknak elmondta, a terület, amelyen dolgoztak, remek adottságokkal bír. Bár az időjárással neki is meggyűlt a baja a versenyt megelőző napokban, ezt ango-

los nyugalommal és visszafogott mosollyal, kellő humorral kommentálta: „Rendes angol időjárás, otthon érzem magam.” A helyszínek között kisbuszokkal közlekedhettek a  versenyzők, akik közül sokan inkább „vadászba” öltöztek, mintsem sportlövőnek. Való igaz, a gumicsizma ugyancsak elkélt. „Minden nagyon jó, csak egy kicsi eső” – így summázta tört magyarsággal az eredményhirdetéskor a nagydíjat a magyar származású Jean-Francois Palinkas, aki külön megköszönte a mostoha körülmények között végzett precíz munkát a húsz bírónak, köztük külön Rózsás Györgynek, a nagydíj főbírájának és a magyar szövetség főtitkárának. A díjak átadását többen nem várták meg, köztük bokros londoni teendői miatt a bajnok (és egyben a sportág többszörös világbajnoka), George Digweed sem. Így a képzeletbeli dobogó első foka üres maradt, a másodikra a magyar reménység, Szerdahelyi András állhatott. A Ferencz Károly emlékverseny kupáját is ő vehette át, a  második helyen Varga András végzett, míg a harmadikon Hegyes Zoltán. Az emlékversenyt az állami erdőgazdaságok és az OMVK megyei területi szervezetei között is meghirdették. Az eredmény: az első helyezett 485 találattal Pest, a második 464-gyel Békés, a harmadik pedig 463 ponttal Fejér megye csapata. Földvári Attila

Eredmények Nyílt bajnokság 1. George Digweed (Nagy-Britannia), 188 pont 2. Szerdahelyi András, 182 pont 3. Christopher Biddlecombe (Nagy-Britannia), 177 pont Hölgyek 1. Cheryl Hall (Nagy-Britannia), 168 pont 2. Katia Vaghi (Olaszország), 151 pont 3. Christiane Roth (Németország), 149 pont Szuper veterán 1. Szabó Károly, 154 pont (szétlövéssel) 2. Jan Wauters (Belgium), 154 pont 3. Ewald Huber (Németország), 152 pont Veterán 1. Hegyes Zoltán, 174 pont 2. Geir Vie (Norvégia), 171 pont 3. David Carrie (Nagy-Britannia), 168 pont

A nyílt verseny legjobbjai – balról: Szerdahelyi András (2.), Christopher Biddlecombe (3.), Yvan Delit (4.), Johannes Jung (5.) és Varga András (6.)

436

2014/július

Junior 1. Jeri Tamás, 169 pont 2. Roope Tapper (Finnország), 161 pont 3. Thomas Praschl-Bichler (Ausztria), 128 pont

— FOTÓ: KÓKAI MÁRTON

RIPORT

Vadászati Kultúra Napja A hagyományos ünnepi felvonulással kezdődött május 24-én, Várpalotán a Vadászati Kulturális Egyesület éves főrendezvénye, amelyhez társszervezőként csatlakozott az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém megyei Területi Szervezete, és mint házigazda, a város önkormányzata is kivette a részét az előkészületekből.

Az égiek úgy látszik, szerethetik a vadászokat, hiszen annak ellenére, hogy a közeli megyeszékhelyen felhőszakadás, az alig pár kilométerre fekvő Berhidán pedig jégeső szomorította a kellemes nyári napra áhítozókat, a Thury-vár környékén a borongós időjáráson kívül semmi sem hátráltatta az események előre eltervezett folyását. Sőt, amikor a műsorvezető, Balázsovits Lajos színművész felkérte a zászlóvivőket, hogy hozzák be a Magyar Vadászok Zászlóját, és a fedett színpad elé került a saroglyára rendezett terítéken fekvő őzbak, még a nap is kikandikált… Oláh Csaba, a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadászat társadalmi megítélése nagy-

ban függ attól, hogy mi magunk milyen képet mutatunk erről az ősi ösztönök által vezérelt tevékenységről, szenvedélyről, életformáról, amely nagyon komoly hagyományrendszerre épül, s ezt a vadászati kultúrán keresztül lehet a leghitelesebben, mindenki számára elfogadható módon prezentálni. Köszöntője elején felolvasta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke erre az alkalomra küldött levelét, amelyben a politikus kiemelte, arra törekszik, hogy a magyar vadászat bekerüljön a hungarikumok közé. Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára másodjára látogatott el a rendezvényre. Véleménye szerint a vadá-

2014/július

szok misztikus világát minden civilnek érdemes megismernie; ez pedig egy jó alkalom, hogy az ember akár egész családjával karöltve kikapcsolódhasson, illetőleg belekóstolhasson a vadászati gasztronómiába. Szabó Ferenc, a Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztályának vezető helyettese fontosnak tartotta elmondani, hogy bár az egyesület és a minisztérium eddig is szorosan együttműködött, a jövőben ezt a kapcsolatot még inkább erősíteni kell. Példaként kiemelte a  Diana Vadászhölgy Klub munkásságát, azon belül is a gyermekeknek szóló programokat. Meggyőződése, hogy a vadászat elfogadtatása terén leginkább az iskolás korosztályra támasz-

437

— FOTÓ: FÖLDVÁRI ATTILA

A Bársony István Országos Ifjúsági Prózamondó Verseny eredménye Általános iskolások: 1. Kiss Boglárka Emma, 2. Sipos Tamás, 3. Sipos Angéla Középiskolások: 1. Csizmadia Áron, 2. Turuczki Balázs, 3. Békési Evelin Csapatok: 1. Kiss Ferenc Erdészeti Szakképző Iskola (Szeged), 2. Roth Gyula Szakközépiskola (Sopron), 3. Bársony István Szakképző Iskola (Csongrád)

438

zér, amely a megszokott, ám a „civil” látogatók részéről nem kevésbé elvárt elemeken – a vadászkutyás- solymász- és íjászbemutatón – kívül ezúttal újdonsággal is szolgált: a legtöbben éppen a Vadászati Kultúra Napján most debütáló STIHL Timbersports favágóshowra voltak kíváncsiak. A külső sétány keleti oldalán a vásározók sátrai, a nyugati felén pedig az úgynevezett „Ízek utcája” fogadta a látogatókat, jóféle borokkal, sajtokkal, vadból készült különlegességekkel. A IV. Béla korában épült Thury-vár

— FOTÓ: POLSTER GABRIELLA

kodhatunk, mert rajtuk keresztül a  szülők is megszólíthatók. Tengerdi Győző, a VERGA Zrt. vezérigazgatója szerint a  Vadászati Kultúra Napja az összefogás jelképe a civil szervezetek – mint például a VKE és az OMVK –, a vadásztársaságok, erdőgazdaságok és vadászatra jogosultak, Várpalota város és a nemzeti parkok között. A vezérigazgató szerint a színvonalas szakmai programok jól demonstrálták a civil látogatók felé a vadászat fontosságát. Cseke Sándorné, lapunk nemrégiben elhunyt alapító főszerkesztőjének özvegye saját bevallása szerint a férjének ítélt díjak átvételekor nagyon meghatódott. Barátnői – akikkel a rendezvényre látogatott – büszkén mesélték a mellettük állóknak: „a mi barátnőnk férje volt.” Az özvegy szerint a rendezvény jól sikerült, a vadászati kultúra igazi és méltó ünnepnapja volt. Talabér Márta polgármester szerint a rendezvény immár értékes hagyománnyá vált, amelyet a jövőben is folytatni kell. Aki ismeri a város múltját, az tudja, hogy a vadászat milyen komoly szerepet játszott Várpalota életében. A városvezető kiemelte, hogy az önkormányzat idén saját csapattal indult a  vadételfőző versenyen: munkatársai vaddisznópörkölttel próbálták „lefőzni” a vadászok csapatait. A megnyitóünnepség záróakkordjaként átadták a kitüntetéseket, elismeréseket, majd kezdetét vette az az egész napos programfü-

ezen a napon külön belépődíj nélkül is megtekinthető volt, így az érdeklődők ingyen nézhették meg Muray Róbert festőművész emlékkiállítását, a VKE újonnan megalapított Természetfotós Körének tagjai által összeállított tárlatot, valamint a múzeumban immáron állandó helyet kapó trófeagyűjteményt. A főzőverseny tapasztalatait összegezve jó volt látni, hogy már csak kevesen „ragadnak le” az egy bogrács, egyféle pörkölt nyújtotta kínálatnál, több csapat kifejezetten igényes, éttermi szinten is helytálló menüsort állított össze, illetve készített el a helyszínen. A  bemutató tálalásba sem lehetett belekötni, látványos, ízlésesen és szépen díszített asztalokat is meg lehetett csodálni. Nem hiányzott a jó érzékkel kiválasztott ital sem a tálalásnál – meg előtte a sátraknál, ahol az egymást régen látott barátok, ismerősök is lelkesen koccintottak egymás egészségére. A zsűri tagjai a megyei vadászati vezetők és a helyi önkormányzat soraiból kerültek ki, de Zachán Sándor személyében egy profi séf is részt vett a minősítésben. Az értékelésnél a „civilek” közül külön kiemelték a rendőrség főzőcsapata által készített halászlé kiválóságát, míg a vadászok közt három vadásztársaság szakácsai és segítői kapták a  legtöbb elismerést. Az általuk asztalra álmodott – és megvalósított – finomságok közül külön említésre érdemes az Újkúti Vadásztársaság csapata. A Gáll Tamás, Pauer Lajos és Lajosné, valamint Nagy Imre által kreált étel fantázianeve „Vaddisznójava erdei mártásban, vörösborban pirított sztrapacskával”. A Veszprém megyei Diana Vadászhölgyek – Markó Jánosné, Kaufmann Margit, Nagy Beáta és

A szarvasbőgő magyar bajnokság eredményhirdetése (balról jobbra): Takáts Péter zsűrielnök, Oláh Csaba, a VKE elnöke, Szögi Zoltán, Kutasi László, Kasper Áron, a bronzérmes Búr Zoltán, a győztes Kasper Máté és a második helyezett Molnár Renátó

2014/július

RIPORT

Futóné Erika már a  reggelitől folyamatosan gondoskodtak a változatos kínálatról – velős pirítós, vaddisznózsíros kenyér lilahagymával és uborkával, valamint fasírtgolyó vaddisznóból – amelyek akár előételnek is tekinthetők. Főételként tárkonyos vadragulevest és vaddisznótokányt készítettek kapros túrógombóccal, míg desszertnek túrós rétest, almás lepényt, sajtos perecet és sós rudat tálaltak. A vándorserleget „zsinórban” harmadszor a  Berhida-Ősi Földtulajdonosi Közösség Pálffy László, Füredi Zsuzsanna és Mórocz Ágota összetételű triója nyerte – erre az alkalomra készített virágkötészeti remekkel díszített asztalával, amelyre négy fogásból álló ebédet tálaltak: vadlibapástétomot retekcsírával, fácánlevest fürjtojással, libamájjal töltött fácánmellet baconbe göngyölve, végül fehérboros almapürét eperszorbettel, friss gyümölccsel és mentával. Minden eddiginél többen, összesen 27-en indultak az idei, immár tizenegyedik alkalommal megrendezett Bársony István Országos Ifjúsági Prózamondó Versenyen. A Bársony István Alapítvány – egyben a zsűri – elnöke, dr. Csiák Gyula szerint évről-évre erősebb a mezőny. Az idei megmérettetést az általános iskolások kategóriájában színesítette egy meglepetés produkció is: több debreceni iskola csapatban indult. Idén második alkalommal kísérte korongvadászat a várpalotai rendezvényt. A Thury vártól 8 kilométerre található, a Hunyadi Mátyás Vadásztársaság által üzemeltetett

A Vadászati Kulturális Egyesület posztumusz életműdíját, az Arany Túzok Toll oklevelet Cseke Sándor özvegye vehette át hétházpusztai lőtéren 18 versenyző – közülük a legfiatalabb 21, a legidősebb 70 éves volt – egy korongvadász és egy gyorsított korongvadász pályán mérhette össze a lőtudását. Rózsás György, a Magyar Korongvadász Szövetség főtitkára és a verseny egyik bírája megjegyezte: az egyesület – különösen Tranker László elnök, Kiss Zoltán vadászmester és Faragó Zsolt jóvoltából – ugyancsak kitett magáért, a kellemes időjárás pedig hab volt a tortán. Az alapversenyből hatan jutottak tovább a fináléba, amelyben az olimpiaiakhoz hasonló, a találatot élénk színű felhővel jelző flash-korongokra lőhettek a legjobbak. Az első három helyezett serleggel és éremmel térhetett haza, míg a győztesnek a vadásztársaság egy őzbakelejtési lehetőséget ajánlott fel. Ez a szerencsés Olasz Gergely lett. A  dobogó második fokára – nagyon szoros versenyben, szétlövés után – Tóth Péter, míg a harmadikra Faragó Zsolt állhatott fel.

A Vadászati Kultúra Napja hazánkban – sőt talán a világon is – egyedülálló zenei élménynyel zárult: egyszerre szólalt meg templomi orgona és vadászkürt a vár mellett álló Nagyboldogasszony Templomban. Bán István, a Budavári Evangélikus Templom orgonistája, Európa-szerte ismert művész a 9 éve működő Vadászkamara Kürtegyüttessel közösen zengte be a várpalotai templomot: az épületet vadászszignálok, kürt- és orgonaművek dallamai töltötték be. Felcsendültek Richard Strauss, Reinhold Stief, Johann Haydn, Franz Scmidt és Henry Balfour Gardiner művei. Természetesen a Kürtegyüttes tagjai, Tápai Balázs és Nagy Zsolt, valamint Hornyák Tibor alkotásait is hallhattuk. A koncert repertoárja Szent Imre herceg, az egyetlen vadászó magyar szent előtt tisztelgett, az ő életéről Bán Beatrix, a VKE Diana Vadászhölgy Klub elnöke beszélt az egybegyűlteknek. Összeállította: F. A., K. M., S. E., W. P.

— FOTÓ: TURÓCZI ANETT

Arany „Túzok” Toll életműdíj: Cseke Sándor (posztumusz) Arany „Ecset” Toll művészeti nagydíj: Prihoda Judit Arany „Fácán” Toll irodalmi nagydíj: Fáczányi Ödön VKE Aranygyűrű: Szabó Ferenc Hubertus kereszt gyémánt fokozat: Dr. Mile Imre, Wallendums Péter Hubertus kereszt arany fokozat: Kőhalmy Tamás, Török Henrik, Varga Tamás, ECHO TV – Hazai Vadász Magazin Hubertus kereszt bronz fokozat: Kiss Gábor, Héninger József, Hujber István „Vadászati Kultúráért” oklevél: Ordo Vini Venatorum Vadász Borrend Magyarország Veszprém Megye Vadgazdálkodásáért érdemérem: Fisli József Várpalota város elismerő oklevele: Cseke Sándor, Markó Jánosné

— FOTÓ: POLSTER GABRIELLA

Kitüntetettek

A vadászkürtös program legnépszerűbb „alakulata” a Baranya Vadászkürt Együttes ifjúsági csapata volt

2014/július

439

PORTRÉ Új elnök a borsodi vadászkamara élén

Szívügy és küldetéstudat Egyáltalán nem könnyű az elvárásoknak megfelelni, ha valaki köztiszteletben álló, az adott ügyért sokat tevő, karizmatikus egyéniség után foglalja el azt a bizonyos pozíciót, ahová a sors, na meg jelen esetben a küldöttek szavazatai vezérlik. Pontosan ilyen helyzetbe került Kriston Nándor, az OMVK Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Területi Szervezetének elnöke, aki tavaly a több cikluson keresztül eredményesen tevékenykedő dr. Székely Lászlót váltotta az érdekképviseleti testület élén. Elődjét igen nagyra becsüli, s mint mondja, „tudnak együtt gondolkodni”. Na meg cselekedni is, merthogy ő csak az elvégzett munkában hisz...

A

Háromkőbérc Vadásztársaság elnöke négygenerációs vadászcsalád sarja, rajta kívül a nagyapja, édesapja, és most már a kisebbik fia is vadászott, illetve vadászik. Állítja, számára nem a puskadörrenés a legfontosabb. Talán azért, mert a szinte törvényszerű lődühöncségen „kiscsúzlis” korában átesett. Ma már a vadászbarátok sikerének jobban tud örülni, mintha ő maga görbítette volna az ujját az elsütő billentyűre... A műegyetemen diplomázott, végzettségét tekintve vegyészmérnök, de jelenleg a bankszektorban dolgozik, a Sajóvölgye Takarékszövetkezet vezetőjeként. Az életvitelét régóta a vadászat határozza meg, mint mondja, „ha ki akarok menni, akkor akár kisbalták is potyoghatnak az égből, semmiképpen nem maradok otthon”. Boldog, hogy a családja elfogadja és megérti a „mániáját”, az meg külön erőt ad neki és büszkeséggel tölti el, hogy szerettei – köztük a neje, aki szerinte vérbeli vadászfeleség – gyakran kísérik el a rendezvényekre a most már hivatalból megjelenő családfőt. Annak is örül, hogy már az unokái is „megfertőzödtek”, a legnagyobb a  közelmúltban például egy rangos természetismereti versenyen került a legjobbak közé.

440

Tudja, a kamarai elnöki tisztséggel hatalmas felelősséget is vállalt, hiszen 3800 vadászjeggyel rendelkező tag érdekeit kell képviselnie, de bátran néz szembe a kihívásokkal, s szeretné az ötleteit megvalósítani. Az egyik ilyen előremutató gondolat a megyei vadászati múzeum megalapítása, ahová az idős vadászok trófeái bekerülhetnének, hogy a jobb sorsra érdemes agancsok – az örökösök megbecsülésének hiányában – ne bicskanyélként végezzék. A borsodi vadászmúzeum ezenkívül bemutathatná a helyi sajátosságokat, a zempléni, a bükki vagy éppenséggel a mezőségi területek szépségeit, az ottani élőhelyi jellemzőket, valamint a tájegységek vadászati-vadgazdálkodási eredményeit. Úgy véli, a hagyományápoláson és a kultúrán keresztül lehet közelebb jutni a gyakran elutasító civil lakossághoz, ezért a súlypontot erre kell helyezni és a kommunikációban ugyancsak ezt kell kidomborítani. Ennek érdekében a Putnokon megrendezett megyei vadásznapról leadott egy színes, sok képpel illusztrált tudósítást a több mint százezer háztartásba eljutó, regionális „Szuperinfóba”. Kriston Nándor azt szeretné, ha a magyar vadászközösség nem csupán 60 ezer elszigetelt embert jelentene, hanem a zöldkalaposok nemzetünk megbecsült tagjaivá, igazi véleményformáló társadalmi csoporttá válnának. Ehhez erőteljesebb lobbi-tevékenységet kell folytatni, amelynek ő maga szeretne az egyik élharcosává válni. Szívfájdalma, hogy néha még a vadászok sem érzik magukénak a komoly tradíciókra épülő hagyományrendszert, bár az utóbbi években egyértelműen javult a helyzet: míg korábban a terítékkészítés is ritkaságszámba ment, addig manapság már szerencsére általános gyakorlat, hogy az elejtett vad mellett felharsan a vadászkürt is. Jó lenne, ha többet, mégpedig sokkal többet olvasnának a vadászok. Az elnök ennek érdekében is megteszi a szükséges lépéseket, egy megyei vadászati almanach kiadásával. Ilyen utoljára tizenöt esztendővel ezelőtt jelent meg. Bízik benne, hogy munkájának gyümölcse előbb-utóbb beérik és a pénzintézet-vezetői tapasztalatait felhasználva a szervezet gazdálkodásán is javítani tud. Az első intézkedéseinek egyikeként 5-6 kamarai bizottságot összevont annak érdekében, hogy a költségvetés ne aprózódjon fel és a forrásokat ésszerűbben lehessen felhasználni. Nos, látható, hogy bár csak pár hónapja vette át a „karmesteri pálcát”, tüstént nekilódult a munkának, amely – egyelőre legalábbis – nem annyira fáradságos, mint azt várta. Ez nyilván annak köszönhető, hogy túlteng benne az egészséges küldetéstudat és annak, hogy az igazi szívügye, a vadászat érdekében feszülhetett bele az istrángba. Wallendums Péter

2014/július

PORTRÉ

Puska helyett ecsettel vadászom Szakmáról és hivatásról mesél az erdők világának festője

— FOTÓ: TURÓCZI ANETT

Prihoda Judit kislánykorában szeretett rajzolni és imádta az állatokat. Ezzel így van a legtöbb gyerek, benne azonban felnőtt korában sem halványult el ez a két szenvedély. Napjainkban őt tartják az egyik legkiválóbb hazai művésznek mindazok közül, akik a vadon élő állatok életét, a természetet, a vadászat témáját dolgozzák föl képeiken. Tehetsége és művészi maximalizmusa révén mára Európa-szerte ismerik és keresik munkáit.

– Hogy lesz valakiből az erdők-mezők lakóinak festője? – Gyerekkorom óta ez a világ érdekel. Több helyen tanultam a rajzolás, festés alapjait, de az érettségi körül még azt gondoltam, hogy talán rajz- biológia tanár leszek. Aztán mégis megpróbáltam a Képzőművészeti Egyetemet, ahová az első próbálkozásra nem sikerült bejutnom. Eleinte nem is igen gondoltam arra, hogy sikerülhet, de rátaláltam egy tanárnőre, aki felvételi előkészítő tanfolyamot tartott. Tőle és a többi diáktól is rengeteget tanultam, főleg arról, hogy mit is várnak el a felvételin. Végül felvettek második nekifutásra tervezőgrafika szakra úgy, hogy senkit nem ismertem és maximális pontszámot értem el. – Mit is jelent a tervezőgrafika? – A rajzolás és festés mellett megtanultunk kiadványokat készíteni, plakátokat, borítókat, logókat tervezni. A diplomához szükség volt számítógépes grafikai ismeretekre is. – Mi volt a diplomamunkája?

– Egy afrikai meséket tartalmazó könyvet készítettem. Összegyűjtöttem a történeteket, több mint negyven illusztrációt csináltam hozzá, és megterveztem a bőrkötést is. – Hányast kapott rá? – Az ötös mellé elnyertem egy különdíjat is. – Szerencsés helyzetben van, hiszen a képzőművészi hivatása mellett van egy konkrét szakmája is.

2014/július

– Ez így igaz. A festményeken, grafikákon kívül bélyeget terveztem, nyomtatott és internetes kiadványokra, plakátokra is felkérnek. Több prospektust készítettem erdőgazdaságok számára. Persze itt sem tudom teljesen megtagadni magam. Megtervezem a megrendelő igénye szerint az árjegyzékeket, katalógusokat, de a saját rajzaimmal illusztrálom azokat. Igaz, hogy tovább tart, de én így szeretem.

441

– Van rá kereslet? – Szerencsére van – itthonról is, és külföldről is jönnek a munkák. – Ahogy a festményeit, grafikáit is sokan szeretik a határon innen és túl is. – Ebben sokat segít a párom, Csáki Gábor. Ő az első kritikusom, szervezi a kiállításokat, rengeteget dolgozik azon, hogy minél szélesebb körben ismerhessék meg a képeimet. – Ebben az a legviccesebb, hogy amikor megismerkedtünk, én azonnal elmondtam Juditnak, hogy imádom a képeit, de nekem ő a fontos, nem a művész – mesélte mosolyogva Csáki Gábor, aki szintén részt vett a beszélgetés első felében. Ehhez képest már három éve együtt járunk a kül- és belföldi szakkiállításokra, próbálunk minél több szaklapban megjelenni, minél több helyen ott lenni, ahol érdeklődés lehet Judit munkái iránt. – Miket visznek ki a kiállításokra? – Festményeket, grafikákat, illetve az általunk tervezett vadásznaplót is nagyon kedvelik – vette vissza a szót Judit. – Milyen témák iránt érdeklődnek leginkább? – Ezt sok minden befolyásolja. Nagyon szeretem az afrikai témákat. Gyönyörű állatok, csodálatos természet, amit eddig kétszer sikerült a helyszínen is megfigyelnem. Csakhogy itt élek Európában, és a potenciális megrendelőim nagy része vaddisznókat, őzeket, szarvasokat szeretne látni a képeken. Ez nem könnyű feladat, hiszen

442

ezeket már számtalanszor megfestették. Ezért azon dolgozom, hogy valami újat tegyek az asztalra, az én szemüvegemen keresztül láttassam, hogy a sokszor ismételt téma ne váljon elcsépeltté. – Hogy születnek a képei? – Rengeteget üldögélek egyedül és a párommal is a lesen, a természetben. Személyes ismerősöm a táj, az évszakok váltakozása, tudom, hogy melyik növény mikor virágzik, mikor érnek a gyümölcsök, milyen formájúak a levelek. Megfigyelem,

2014/július

milyenek az állatok a különböző évszakokban, hogyan viselkednek. – Otthonosan mozog a botanika és a zoológia tudományában is? – Nem festhetek butaságokat. Vázlatokat készítek, és sokat fotózunk is a természetben. A kompozíciót viszont fejben dolgozom ki mindabból, amit valaha láttam, tapasztaltam. – Milyen technikákat használ? – Minden folyamatosan fejlődik, alakul, hiszen már húsz éve kísérletezgetek ezen a területen. Mostanában rétegelt lemezre festek. Először pasztellel viszem fel a kompozíció vázlatát, majd utána festem rá a végleges olajfestményt. Nem én találtam ki ezt az eljárást, egy Rippl-Rónai kép adta hozzá az ötletet, de a végén mégis olyan kép születik, ami rám jellemző, ami az én stílusomat, a saját képi világomat tükrözi. Egy-egy festményen két-három hónapig dolgozom. Ennél rövidebb időre nem nagyon vállalok el megrendelést. – Milyen képzőművészeti stílus, vagy konkrét művész hatott a munkáira? – Kedvencem a reneszánsz és a szecesszió kora, de szinte minden korszakból tudnék számomra fontos meghatározó művészt említeni. Az alkotók közül Dürer neve jut először eszembe. Nagyon szeretem a metszeteit. Ha meglátom egy képét, ma is megáll körülöttem a világ. De Franz Marc művei is a kedvenceim közé tartoznak, holott az ő expresszionista stílusa látszólag távol áll az én képeimtől. Ő is festett vadászati témájú képeket, de nem valószínű, hogy

PORTRÉ egy mai vadászati kiállításon sokat eladna belőlük. Meg kell említenem a magyarok közül Balogh Pétert. Sok kedvenc művészem van a kortárs alkotók között is. – Már az őskori barlangrajzokon is szerepelnek vadászjelenetek. Milyen csúcsokat lehet még meghódítani ebben a festészeti ágban? – Ha nem általában, hanem rám vonatkoztatjuk ezt a kérdést, akkor az anatómiai tökéletesség mellett, amit már a reneszánszban elértek, új kompozíciók alkotása a 21. század emberének látásmódjával és eszközeivel. A következő lépcső az a bizonyos plusz, mélyebb üzenet, ami túlmutat azon, hogy szépen lerajzol, vagy lefest valaki egy vadon élő állatot. Ami azokat is megszólítja, akik sosem ültek még magaslesen. – Hol húzódik a határ a művészi hatás és a giccs között? – Ez tényleg fontos kérdés. Talán az őszinteség a választóvonal. Én arra törekszem, hogy a képeimen szinte érezni lehessen az állatok szagát. – Mennyire fogadja be a képzőművész szakma? – Már a Képzőművészeti Egyetemen sem igazán reklámoztam azt, hogy legszívesebben

állatokat rajzolok. Az úgynevezett „magas” művészetet gyakorló kollégák ezt a témakört gondolkodás nélkül besorolják a giccs kategóriába. Titkolni sem titkoltam persze, hiszen úgyis kiderült, hogy bármi is volt a  feladat, én becsempésztem a munkámba

2014/július

egy-két állat képét. Végül is nem bántottak miatta. Különcnek tartottak, de elfogadtak. – Ön vadászik? – A párom vadászik, de én csak vázlatfüzettel és fényképezőgéppel. Vig György

443

Belefigyel a némaságba…

— FOTÓ: FÖLDVÁRI ATTILA

„A vadászatnak az ad magasabb értéket, s az emeli ki a közönségesebb kézművesmesterség alantibb fogalmából s avatja nemesebb szenvedély tárgyává, hogy vannak gyakorlatában titkok, melyek miatt soha a mesterség gépies tökélyét benne elérni nem lehet…”

Apa és fia. Ricza Tamás lapunk irodalmi pályázatán „dobogós” helyezést ért el

BÉKÉS SÁNDOR rovatvezető

[email protected]

444

Ketten ülünk dr. Ricza Ferenc ceglédi otthonának fehér bútorokkal berendezett szép nappalijában, ám beszélgetésünk egy szerény külsejű kis könyv által mégis háromszereplős. Cserszilvási Ákos „A vadászat mestere” című könyvébe, melynek első kiadása 1859ben jelent meg Heckenast Gusztáv kiadásában, és hol egyikünk, hol a másikunk lapoz bele. Mindkettőnk kedvence ez a kötet. Az én példányom hasonmás kiadás, a Mezőgazdasági Könyvkiadó adta ki 1987-ben az 1896-os Franklin-kiadás nyomán, dr. Ricza Ferencé azonban eredeti, az első kiadás egyik mindent túlélt példánya. Arról beszélgettünk, hogy mitől, milyen élmények hatására lesz valakiből vadász, illetve, hogy mit ad, mit adhat a vadászat egy értelmiségi embernek. Így jutottunk el Cserszilvásihoz is. Cserszilvási Ákos írói álnév, amely mögül Vajda János költő arca fénylik fel. Aligha van érettségizett ember, aki nem ismeri „A vaáli erdőben” című versét, amely a gyermekkor és a természet iránti nosztalgia, és ezzel együtt a rideg, hétköznapi valóságból való elvágyódás lírai megvallása. Vajda János édesapja erdész volt a Fejér megyei Válban, gyermekéveit így hát egy

magányos erdészlakban élte, erdőzúgásban, madarak és vadon élő állatok mindennapos közelségében. Azok vagyunk, amit megéltünk, amire emlékszünk, különös tekintettel a gyermekkori élményekre… Dr. Ricza Ferenc a Csongrád megyei Mindszenten született, amely a Tisza bal partján fekszik, Szentes és Hódmezővásárhely között, alig hat kilométernyire Pusztaszertől. Gyermekkorát az egykori Pallavicinihitbizományi birtok levelényi majorságában töltötte, amely akkoriban a Felgyői Állami Gazdaság kezelésében volt, de még őrizte az egykori grófi múlt táji és gazdasági jellegzetességeit. A majorság gyerekei minden madarat ismertek, minden fészket számon tartottak, lucerna-kazalba bújva lesték a nyulakat, és a varjúfiókákból főzött levesnél nem ismertek finomabbat… Ember alakította, erdősült táj volt, idézi fel az emlékekkel teli tájék felejthetetlen képét, valódi vadparadicsom, pedig az 1700-as évek végén egy utazó még azt jegyezte fel, hogy sehol egyetlen fát se látni… A Sándor gróf által kezdett 19. századi erdőtelepítés védte a földeket az eróziótól és megteremtette a vadgazdálkodás előfeltételeit. Az erdők mellett a vad az utak, csatornák és a kisvasút menti bokorsorokban is menedéket talált. Évente mintegy 5000 nyulat és 3000 fácánt értékesítettek a vadkereskedők útján. A remíz szó hallatán ma már legfeljebb a villamosok garázsa jut az emberek eszébe, akkor és ott azonban még kisebb-nagyobb, fás, bokros, élettel teli zöld szigeteket jelentett. – Ma alig látni ilyeneket – mondja –, de ha vannak is, hamarosan úgyis kivágják… Közellenséggé lettek a fasorok, az árokparti cserjék és bokrok… Számítógép képernyője villog a szoba sarkában: dr. Ricza Ferenc ügyvéd, irodája van Budapesten, ceglédi otthonában is fogad azonban ügyfeleket. De, mint mondja, „ügyfelének” tekinti a vadat, a vadászatot is. Vége is a nosztalgiázásnak. Nem elég várni és elvárni, mondja, öntevékenység nélkül ugyanis nincs se érdekvédelem, se előrehaladás… A Gerjementi Vadásztársaságok és Vadászok Szövetsége éppen ennek felismerése nyomán jött létre… A Gerje egy kis patak Pest megyében, mely a Pilis község határában található forrásvidékéről indulva, élettel teli biológiai folyosót alkotva kanyarog a Tisza felé. A nevét viselő szövetség a magyar vadászati közéletben egyelőre egyedülálló kistérségi vadgazdálkodási és érdekvédelmi társulás. Két albertirsai vadásztársaság – a Gerjementi és a Harmatrázó –, a ceglédberceli Turul, a pilisi Petőfi, valamint a törteli Rákóczi Vadásztársaság hozta létre, amelyhez a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt., a Pipacs Vadászkürt Együttes, és több egyéni vadász is csatlakozott. Manapság mindenki mindent „fentről” vár, jegyzi meg vendéglátóm, holott,

2014/július

ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK

2014/július

— FOTÓ: FÖLDVÁRI ATTILA

Nem elég várni és elvárni, mondja, öntevékenység nélkül ugyanis nincs érdekvédelem, nincs előrehaladás…

lám, „alulról” is lehet építkezni, illetve cselekedni. Az alapötlet, amelynek nyomán 2007-ben létrejött a  térség vadásztársaságainak akkor még laza összefogása, Csontos Csabáé volt. A mostani, 2013-ban bejegyzett formáció létrehozását Mihály János kezdeményezte. A  szövetség elnökévé Fehér Sándort, a NEFAG Zrt. vezérigazgató-helyettesét választották, titkárává és egyben általános alelnökévé pedig dr. Ricza Ferencet, aki a jogi előkészítést is végezte… Az alapszabályban megfogalmazott célok egyike szerint a szövetség fontos feladatának tekinti a vadászati lehetőségek fenntartását, illetve fejlesztését. Mindenki a vadlétszámról beszél, mondja beszélgetőtársam, pedig nem az a fő kérdés, hogy mennyi a vad, hanem, hogy hol él. Pontosabban, hogy van-e, marad-e tér a számára, ahol nem tekintik betolakodónak? És ezzel vissza is jutottunk a remízek kérdéséhez, érvel, amelyek búvóhelyet és élelmet is biztosíthatnak. A szövetség tagszervezetei területein megkezdték az élőhelyek számbavételét, a nyereséges mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek feltérképezését, a tulajdonosok beazonosítását, hogy mielőbb felvehessék velük megállapodás céljából a kapcsolatot. Csenderesek, vadbúvóhelyek kialakítását tervezik. És persze, víznyerő helyek létesítését is, mert egyre szárazabbak, csapadékszegényebbek a nyarak… Cserszilvási Ákos könyve még mindig a kezünk ügyében van, azokra a sajátos titkokra terelődik hát a szó, amelyek által a vadászat kétségtelenül kiemelkedik a „közönségesebb kézműves mesterségek” sorából. Dr. Ricza Ferenc Molnár Gábort idézve mondja, hogy a magaslesen ülve „belefigyel a némaságba”. Egyébként nagyon is beszédes az erdőknek és tágas mezőknek ez a sajátos némasága, amelyben a madarak, a szél és a kisebb-nagyobb állatok mozgása által keltett zajok észlelése mellett az ember belső, lelki hangjai is hallhatóvá válnak. A természet a belőle áradó nyugalom által, ha csak időlegesen is, elfojtja a hétköznapi gondokat és indulatokat, bölcsebbé, nyugodtabbá, és talán egy kicsit jobbá is teszi azt, aki hajlandó és képes is belesimulni. Bizonyos képek, hangulatok és zajok végigkísérik a vadász életét. Dr. Ricza Ferenc egy recski vadászatát

említi példaképpen. Nyár volt, szélcsendes, kellemesen meleg, estébe hajló délután. A magasles egy bokros völgyben állt, a csend és nyugalom kis birodalmában. A hallgatag eseménytelenséget aztán hirtelen messze hangzó, visszhangos csattogás verte fel. Eredete hosszú percekig titok maradt, mígnem végre két verekedő muflonkos tűnt elő a bokrok közül. Emlékezete mélyéről ma is, sok év távlatából is fel-felhangzik ez a hang, s az egymásnak feszülő pompás állatok képe is megelevenedik. Bizony, az élmény, az emlék is trófea… De ha már szóba került a trófea, rákérdezek, melyik gyűjteményének a legszebb, a legértékesebb darabja? Egy ágas-bogas kis őzagancsot emel le a falról, majd aztán inkább egy vékony, hosszúszárú, ágnélkülit mutat. Aratás után, üzekedés idején, Rákóczifalva közelében került puskacső elé. Lődd meg, ha tetszik, mondta a vadászmester, ámbár, tette hozzá, egy minapi vendég nem vállalta, merthogy szerinte nem falra való… Előkeressük a terítékfotót, és miközben kedvtelve nézegetjük, mindketten valami olyasmire gondolunk, hogy szerencsére vannak és remélhetőleg mindig is lesznek dolgok, amelyek értékét nem a súlyuk, nem a nagyságuk és legkevésbé az áruk határozza meg…

445

Megérte? N Pintér Norbert

égy alkalommal mentem ki, hogy a tófenék sarában nyomot hagyó, s a nádasban ropogó képzeletbeli disznóból valóság legyen. Szúnyogok dőzsöltek rajtam, elvert a vihar, megégetett a nap, összevágott a nád és megtépett a vadrózsa. - Megérte? Š‹Š

Az első alkalom még családi kirándulásnak indult. A halastavak gátjain csavarogtunk, s bámészkodva néztük, hogy a nádfal takarásából kilépve, hogyan törik darabokra a felrebbenő madarak alatt a csillogó víztükör. Jókora halak dobták a felszínre magukat, mérhetetlen izgalomba hozva ezzel fiamat, aki egyszerű horgászkészségével eddig csak a csatornában tizedelte az ártatlan küszöket. A lányok egy darabig kagylóhéjak után kutattak, de aztán inkább a termés alatt roskadozó nórabóra fákhoz rohantak, ahol aztán minden zsebüket megtöltötték a sárgahúsú szilvafélével. Jómagam a szárazon álló tórész nyomait osztályoztam. A hét eleji záporok felpuhították a repedezett kérgű tófeneket, s az most, mint egy nyitott könyv tudósított az elmúlt napok történéseiről.

Lehet, hogy mégsem lőttem meg és elugrott... A rengeteg úszóhártyás lábnyom mellett látni lehetett, hogy egy róka is végigzsinórozta a lágy felszínt. Egy őz csülkei szintén benyomódtak a partszéli sárba, de engem leginkább azok a nyomok érdekeltek, amelyeket egy vadrózsa próbált elrejteni. A csipkebokor karmolásai vörös kottavonalakat rajzoltak karjaimra, de átverekedtem magamat a tüskéken, mert a látvány nagyobb töviseket is megért volna. Töviseket? Nyársakat! A náddal szegett part alatt, jókora disznó csapája kanyargott. A nyomok tenyérnyiek voltak, s láttukra akaratlanul is mélyebbeket kezdtem lélegezni. Ez volt az első, úgymond közvetett találkozásunk, de a következő napokban minden igyekezetem arra irányult, hogy ismeretségünk személyesebb legyen. Š‹Š Noha komor felhők kúsztak felénk a messzi hegyek felől, másnap már kora délután a környéket jártam. Bár időnként borzongató szél szaladt el a fák alatt, azért végigkutattam a két nagy tó közötti területet. Ez volt

446

a legígéretesebb rész, s jóllehet újabb nyomokat és túrásokat is találtam, ezek egyike sem volt már friss. Tovább nyomoztam volna, de a levelek figyelmeztetően megrezdültek, s a nádas eddigi susogása mély hangú zúgássá erősödött. Vihar volt készülődőben. A szél megrázta az ágakat, és elkapta lábam alól a száraz leveleket. Már nem érdekeltek a vaddisznónyomok. Egy régi leshez igyekeztem – ami a nádasok közé ékelődött kis erdő közepén volt –, de elkéstem. A fák nyögve meghajoltak, a nádas szinte lefeküdt a földre, s egy földöntúli kéz tartotta ostor végigvágott a felhőkön. A dörgés kísérte villámlás megnyitotta az ég csatornáit, és az eső ömleni kezdett a földre. A szél őrjöngve tépte a leveleket, ahogy sikoltva végigrohant a tavak között, s én hátamon a puskával, szinte vakon törtem át magamat a bokrokon. A les alá húzódtam, s a következő pillanatban a félhomályba veszett tájra ráreccsent a jég. Talán öt percig tartott az elemek csatározása, majd további negyedóráig zuhogott az eső, ami aztán egyre csendesebben áztatta a mind jobban kivilágosodó tájat. Kimásztam a les alól. Itt még permetezett az eső, de nyugaton már vörös lángolással készülődött búcsúzni a nap. A szél elfeküdt valahol a megtépázott nádas mélyén, s én az autómhoz indultam. Bakancsom szörcsögött, puskámról folyt a víz, s kabátom átázva húzta a vállamat. Š‹Š A tegnapelőtti ítéletidőt feledtetve, napfény záporozott a földre, s lágy szellő fésülte át az összekuszált nádast és a szétzilált erdőt. Körbejártam a tavakat, s most már friss nyomokat is találtam. A kákafoltos gyepszélen jókora túrások is voltak, s én a levegőt remegtető forró délutánban, bőségesen verítékezve követtem a nyomokat, amelyek hol a nádszélen, hol a bokrok között tűntek fel. Meglábaltam a gátszél szikkadó sarát, aztán a nádassal övezett gát kitiport ösvényét követtem. Először nem is tűnt fel, hogy már nem egyedül ballagok a kis erdő felé. Óvatos lépteim alatt tompán sóhajtottak a letaposott fűszálak, de mellettem, talán egy kőhajításnyira, szintén lépdelt valami. Ez a valami jóval kevésbé volt óvatos, mint én, legalábbis alatta sokszor és hangosan reccsent a száraz nád. Kint álltam az alkonyi nap fényétől beragyogott gáton, míg tőlem balra, hangosan törtek az avas szálak. A disznónak – mert mi más ropogtathatta volna ilyen jóízűen a kitúrt csigákat és kagylókat – nem volt sürgős, de hát hova is sietett volna? Túrta az iszapot,

2014/július

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

ƒƒƒ ILLUSZTRÁCIÓ: PÓCZ DÁNIEL

időnként elégedetten szuszogott, s alapjában véve úgy viselkedett, mintha egy falusi ól lakója, és nem a szabad természet vad gyermeke lett volna. A tópart vonalát követve sétáltunk együtt – ő a nádban, én kint a gáton. Felettünk récék húztak a tarlók irányába, kormoránok és gémek tartottak éjszakázó helyeik felé, s közben valami sejtelmes félhomály kelt lábra az erdő felől. Folyamatosan sötétedett, s bár biztos voltam benne, hogy ebben a kagylóropogtató tempóban haladva már nem érjük el lővilágon belül a nádas szélét, azért előresiettem. Ott vártam a disznómat, ahol a tópart sűrűjét felváltotta a ritkás kis erdő, de a vadam vagy elfeküdt valahol, vagy elkanyarodott valamerre. Sötétség kúszott elő a bokrok közül, valahol egy kuvik kiabálta hosszasan a nevét az éjszakának, s én hazaindultam. Š‹Š De másnap késő délután, újfent kint cserkeltem a gátakon. Óvatosan kerülgettem a múltkori vihartól letépett száraz ágakat, s bár órák kellettek még az esthez, azért úgy ültem fel a magaslesre, mintha a disznó már a szomszédban csörtetett volna. A sarokba támasztottam a fegyveremet, betoltam az ülés alá a hátizsákomat, s néhány perc múlva már egy voltam az alkonyváró erdei délutánnal. Lépteim neszét elfelejtette a táj, s visszasülylyedve a zavartalanságba, élni kezdett a tó, a nádas és a kis erdő. Mellettem egy fakopáncs gyóntatta az egyik öreg akácot, csodálatos kitartással verve a ritmust minden korhadt ágon. Nyári ludak húztak el a fák felett, és széles szárnyalásukat gyors röptű csörgőrécék szárnypergése kísérte. Halak loccsanó fürdését hozta felém lustán a szél, miközben szúnyogok döngtek a fülembe valami álmosító nótát. Talán el is bóbiskoltam volna, ha nem martak volna állandóan belém. Rohamuk csak akkor csökkent, amikor halk kopogással eleredt az eső, s én elővettem a viharkabátomat, hogy aláhúzzam magamat és a puskámat. Egy órácskát szemerkélt az égi permet, s csuk-

lyámon elvert monoton ütemű lüktetésébe majdnem belealudtam. A délután felhős szürkesége átmenet nélkül olvadt az alkonyatba. Csend volt körülöttem. Az eső elállt, s én látnivaló után kutatva, a messzelátómmal pásztáztam az estét váró tájat, amikor valami – nem is olyan messze tőlem – felállt a nádasban. Recsegve tört léptei alatt a nád, egy pillanatra jókora folt szürkült át a szálak között, valami zizegés is hallatszott, aztán – semmi. Ismét csend lett. Gondolatban már elbúcsúztam a disznómtól, ami ebben a pillanatban úgy döntött, hogy folytatja megkezdett koraesti útját. Hallottam, ahogy néhány halk zörrenés után a bokrok mögött suhogni kezd a fű, aztán vadam kilépdelt a nádból, és szuszogva megállt a galagonyák között. Vállba szorítottam a fegyveremet, s amikor a szálkereszt mögött megállt egy valószínűtlenül nagy disznó, még erősebben vállba húztam a tust, aztán útjára engedtem a golyót. Csattant a závár, újratöltöttem a fegyvert, s közben valami vergődésre, vagy további zajra vártam, de nem történt semmi. Hoszszú percekig ültem csendben – közben rám sötétedett – s hiába villantottam fel többször is a lámpámat, odafentről nem lehetett a galagonyák szoknyája alá látni. Lemásztam hát a magaslesről, hogy a földön keresgéljek tovább. Lámpával a kezemben, derékig érő szálfűben gázoltam előre, s az éles fehér fényben elnyúlt árnyak ugráltak a lombok közt. Fentről minden olyan egyértelműnek tűnt, de lent minden egyforma lett egyszerre. Bokrokat kerülgettem, túrásokba botlottam, hullott gallyak akasztották lábamat, s néhány tucat lépés után teljesen elkeveredtem. – Hol az a disznó? – gondoltam, s közben más is az eszembe jutott. – Lehet, hogy mégsem lőttem meg és elugrott, vagy meglőttem, s most sebágyban fekve figyeli, ahogy közeledem? Hirtelen melegem lett. A vakító fény további árnyakat lökött a bokrok alá, de vadam nem volt sem itt, sem ott. Felhagytam a kereséssel és ismét visszamásztam a lesre, hogy újra betájoljam magamnak a lőirányt. Megvolt a nádfolt, ahol kilépett, s ott volt a galagonya is, amelyik alatt megállt. Fűbe taposott csapám is megvolt, s láttam, amint a helyes iránytól ollószárként jócskán elnyílott. Megint nekiindultam tehát a sötétségnek, de ezúttal nem a vadat, hanem a bokrot kerestem. Új utat gázoltam a  töretlen fűszálak közé, s pár perc múlva már disznóm mellett álltam. Hatalmas állat volt, míg élt, s így holtában elnyúlva még nagyobbat mutatott. A nyár ledobatta vele vastag bundáját, bőre szürkesége átütött a ritkás szőrzeten, amit tovább fakított a rátapadt iszap. Csak a lábai feketéllettek a lámpafényben. Agyarának fehér sarlója megcsillant, ahogy egy kíváncsi fénysugár végigkúszott rajta, s én megemeltem a kalapomat. Vad ősiséget sugárzó, fejedelmi kan feküdt a terítéken.

447

KÖNYVISMERTETŐ

Rendhagyó életrajz „...amíg magyar szó és magyar írás lesz ezen a  földön, könyveink beszélnek, és az örök humánumban tovább dobog a szív akkor is, amikor nem maradt más belőlünk, mint egy marék hamu, de az a nép, amelynek földjében ilyen szívek porladnak, nem veszhet el soha.” Harsányi Zsoltot méltatja ezekkel a sorokkal Fekete István, a kiemelést pedig Sánta Gábor ízlése irányította. Kevés olyan irodalomtörténészt találunk, aki annyira érezné az általa kutatott író emberségét, hitét, magyarságát, stílusát, mondandóját, – mint ahogy Sánta Gábor Fekete István lelkét ismeri. Csak ezzel magyarázható, hogy az az alázatos munka és kitartás, amivel a szegedi tanítóképző intézet docense Fekete István nyomába eredt. Eddig csaknem 30 Fekete István kötetet szerkesztett, írt esszét, tanulmányt, és évtizednél hosszabb nyomozás után kezünkbe adta ezt a könyvet. Valóban rendhagyó életrajz, hiszen maga kereste fel és kérdezte ki az író kortársait, vagy azok legközelebbi leszármazottait, beépítve természetesen a  fennmaradt levelezést, és egyéb forrásokat: csaknem száz fotóval alátámasztva és színesítve mondandóját. Végtelenül izgalmas így szembesülni azokkal a helyszínekkel, hangulati elemekkel, ahol egy-egy híres kötete gondolatilag elindult az üres papír felé, hogy kiváló Fekete István regény le-

448

hessen belőle. A helyszíneken túl, természetesen a korszakot és Fekete István sorsát befolyásoló, segítő barátok – felsorolhatatlan a névsor –, de többek között Csathó Kálmán, Kittenberger Kálmán, Dalányi József portréja is megidézi a kor hangulatát. Életrajzot írni nem könnyű, maga Fekete István is dilemmázott, hogy például őszinteségben meddig mehet el életének titkai megosztásában a Ballagó időben. Sánta Gábor biztos érzékkel és hallatlan intelligenciával tárja elénk az életutat, kerülve a szélsőséges, „intimpistás” adatokat. A történelem diktálta munkahelyek, a falvak, városok, helyszínek sokszínűsége, ahol az író megfordult, sokat segít, hogy a Fekete Istváni életmű mélységeiben még inkább átélhetővé váljék. Sánta Gábor munkáját olvasva, szinte kortársként éljük át a zárkózott lelkű író magánemberként egyáltalán nem zavartalan, idegileg kifeszített életét, figyelhetjük munkássága ívét és késztetést érzünk, hogy egy-egy kedvenc kötetét a friss adatok birtokában újra és újra elolvassuk. Sánta Gábor azon túlmenően, hogy irodalomtörténész, tanít is. Így megvan a záloga annak, hogy a könyv, az olvasás gyermekeink jövőképében is megkerülhetetlen lesz. Aki ilyen tanulmányokkal formálja kortársai ízlését, az bizton elmondhatja, megtalálta életének és munkájának értelmét. Dr. Koncz István

2014/július

Visszatérés Az elmúlt esztendőkben egyre jobban csökkent az írott sajtó népszerűsége, így akár merészségnek is számíthat, ha egy kiadó nyomtatott sajtóorgánummal rukkol elő. Ennek ellenére egy új ismeretterjesztő magazin jelent meg az újságárusok polcain: a  36 oldalas, gazdagon illusztrált Állatvilág magazin – az EX-BB Kiadó gondozásában – kéthavonta lát napvilágot. Főszerkesztője Kovács Zsolt, aki több más kiadvány mellett a KalandoZOO – Magyarország állatkertjei (2014) című könyv szerzője. Az újság egyébként szellemi utódja az 1977-től 15 esztendőn át megjelenő Állatvilágnak, amelyben többek közt olyan neves szerzők publikáltak, mint dr. Anghi Csaba zoológus, Muray Róbert festőművész, Schmidt Egon ornitológus-író, Zelk Zoltán költő. Tehát az „elődök” magasra tették a mércét. Az újrainduló lap elsősorban az állat- és természetkedvelőkhöz szól. Fő profilja a vadon élő és állatkerti állatok mellett a tudományos műhelyek bemutatása, de feltűnik egy-egy vadászathoz kapcsolódó téma is. Mindenképpen tiszteletre méltó és követendő példa, hogy egy-egy neves személyt is bemutatnak a lap hasábjain. Az első számban a száz éve elhunyt Vojnich Oszkár életútjáról olvashatunk, akinek a neve a vadászok körében is ismerősen csenghet. A próbának is felfogható első lapszám jól sikerült, s csak rajtunk, olvasókon múlik, hogy milyen sikeres lesz a magazin a jövőben. fb

HÍREK-TUDOSÍTÁSOK VADASKERTI NÉVADÓ

— FOTÓK: WALLENDUMS PÉTER

Május 22-étől a VADEX Zrt. fehérvárcsurgói vadaskertje Szent István államalapító királyunk nevét viseli. Ugyanott avatták fel ünnepélyes keretek között a Bársony István Emlékházat, amely a Gaja-völgyi Tájcentrum részeként a környék erdő- és vadgazdálkodásának múltját, illetve jelenét mutatja be. A helyszín választása nem véletlen, ugyanis itt hozta létre a grófi Károlyi család az ország egyik első vadaskertjét, amelynek ispánja volt Bársony János, a természetírás egyik legnagyobb alakjának, Bársony Istvánnak az édesapja. Az épület nemcsak emlékház, hanem egy kis létszámú csoport befogadására is alkalmas, oktatási és bemutatási lehetőséget biztosító helyszín is egyben. Fehérvárcsurgó és a Gaja-völgye már első királyunk, Szent István idejében is kedvelt vadászterület volt, a krónikák tanúsága szerint ő maga is szívesen vadászott a környék erdeiben. Az esemény részeként Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke leplezte le a névadó uralkodó – Kanalas Sándor fafaragó által készített – egészalakos szobrát.

ERDEI ÁHÍTAT

„ERDŐ HÁZA”

Udvardy György pécsi megyéspüspök áldotta meg május 16-án, a Tolna megyei Tengelicen azt a Benyovszky család által épített kápolnát, amelyet a körülötte lévő parkerdővel együtt a  Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. újított fel saját erőből, az építés századik évfordulójára. Külön érdekesség, hogy ez volt Tolna megye első természetvédelmi területe, 1952-ben helyezték országos védelem alá. A legnagyobb értékét Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója szerint különleges madárvilága, méretes faegyedei mellett a Magyarországon csak itt található kalábriai fenyőállomány jelenti. A parkerdő közepén lévő kápolnát gróf Benyovszky Rezső építette fia végső nyughelyéül, majd negyven évvel később a grófot is itt temették el.

2014/július

A közelmúltban megújult a Mecsekerdő Zrt. erdei iskolája. A 83 millió forintból megújult, Baranya megyei létesítményt Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter adta át. Beszédében emlékeztetett: a  kormányzat annak érdekében, hogy gyermekeink a természet mellett elkötelezett felnőttekké váljanak, programot indított, melynek eredményeként az elmúlt négy évben 4 új erdei iskola épült fel, 13 megújult, így ma már 32 ilyen létesítmény áll a diákok rendelkezésére. Keszi László, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy az Erdő Háza 4 évvel ezelőtt létesült, és ma már több, köztük egy vadászati tanösvény is szolgálja az akadálymentesített komplexumot.

449

ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL:

Kiemelt ajánlataink

Christian Oswald: A világ gímszarvasai

4864,-

Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás

3900,-

Webáruházunk teljes kínálata a www.vadaszkonyv.hu honlapon található!

Valamennyi árucikk megrendelhető:

Vadászlap Kft.

1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: +36-70/702-5000, Tel./fax: +36-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.

Ősi Zsolt: Vizsláskönyv

2940,-

Takács Viktor: A vaddisznó vadászata 1-2. DVD

4900,-/db

Pomázi Ágoston: Nemzeti kincsünk a magyar vizsla

3990,-

Takács Viktor: Tesztvadászat DVD

4900,-

Koloman Ferjentsik: Hatnyelvű vadászszótár

3490,-

Szóljon a vadászkürt

1990,-

CD-k, DVD-k Vadászat Magyar VADÁSZLAP PDF-archívum 2006-2013. . 1500/db Magyar VADÁSZLAP PDF-archívum csomagban . . 8000,A magyar erdő királya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3000,Blaumann Ödön: 100 gímbika. . . . . . . . . . . . . . . 2500,Agancsosok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Dámbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Dámbarcogás, Gyulaj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Gímbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Muflonkos bírálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Nagy bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Öreg bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őzbak csalsípra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őzhívás napjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őznász. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Rendellenes, torz agancsú őzbakok . . . . . 2500,Szarvaslesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászévad 2006-2013. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vad és vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vaddisznóhajtások 1-7. . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Dámszarvasok földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3000,Heltay I., dr.: Amit a nagyvadról tudni illik . . . 5550,Hidvégi: A világ tetején – Kirgizisztán, Nepál . . . 2900,Hunters Video: Afrika Erfahrungen . . . . . . . . . . 8900,Bockfieber . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Der Traumbock . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Die Velt des Rehbocks . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Elefantenjagd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Hirschpirsch und Drückjagd. . . . . . . . . . . . . 8900,Jagd im Massailand 1-2. . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Serengeti-Jagd in Afrikas Juwel 2. . . . . . . . 8900,Sommerböcke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Ignácz M.: A nagyvad egyéni és társas vadászata dupla. . 4500,Élőhelygazdálkodás és vadgondozás dupla . 4500,Namíbia – Első találkozás . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Oroszországi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla . . . 4500,Szarvasbőgés, vaddisznóhajtás . . . . . . . . . 3800,Trófeák – Híres szemlék . . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Vadászatok Dámországban, dupla . . . . . . 4500,Vaddisznóhajtástól vaddisznóhajtásig . . 3800,Világrekordok nyomában I-II. . . . . . . . . . . . 4500,Sáfrány József: Az én Afrikám I-II . . . . . . . . . . 2100/db Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése . . . . . . 4900,Egy vérből való vagyunk 1-2. . . . . . . . . . . 2890/db Európa terítéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vadász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Íjászat Szabadi Attila: Robin Hood sehol… . . . . . . . . . .3130,Takács Viktor: A vadászíjász 1-2. . . . . . . . . . . . 4900/db Művészet A természet művészei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Balogh-Somody-Szegedi: Kelet-Afrika vándora voltam . 2500,Hidvégi Béla: A vadontól a múzeumig . . . . . . . 2900,Volt egy álmom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,-

Bors Richárd: Avarpaplan

450

3700,-

Bors Richárd: A sparhelt tikai

2700,-

Természet A csodás Észak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A háztűzőrző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,A kormorán zátony amforái . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,-

2014/július

Vadászetikett

1500,-

Sánta Gábor: Fekete István nyomában

2690,-

A Monarchia hajóroncsai 1-3. . . . . . . . . . . . . . . . 1990,A nagy cápák nyomában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A St. Helens hegy kitörése . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A tenger óriásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A természetvédelem 30 éve a Hortobágyon 1990,A tűzben született sziget – Izland . . . . . . . . . . . 1990,A zebra család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Ahol a madár se jár - Patagónia tornyai . . . . . . 1990,Afrika: A Szerengeti Nemzeti Park . . . . . . . . . . . .1570,Ausztrália. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Árpi bácsi fiókái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Az emberevők földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Az élet eredete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Az élet fagyos szigete – Antarktisz . . . . . . . . . . 1990,Az Inari vándorai – Lappföld . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Az ismeretlen Hawaii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Az oroszláncsalád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Az ördög szigete – Tasmania . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Bálnák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Budapesti vadon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Cápák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Daruvonulás a Hortobágyon . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Egy nap pompa - Tiszavirág . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Elképesztő vándorlások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Életem, utazásaim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Fagyos oázis – Globális klímaváltozás . . . . . . . 1990,Homoki-Nagy: Cimborák – Nádi szélben . . . . . 990,Hubulák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Kerekek és lépések 1-5. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570/db Kollányi Ágoston: Noé bárkái . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Liliputi mimikri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Lulu, a világszám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Madagaszkár állatparadicsoma . . . . . . . . . . . . . 1990,Magyarország nemzeti parkjai I-II. . . . . . . . . 2890/db Mauritius (A kincses sziget) . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Medvék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Még az üveghegyeken is túl - Grönland . . . . . 1990,Óceániai csavargások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Pápua Új-Guinea - Egy másik időzóna . . . . . . . 1990,Pénz és taps nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Pingvinek vándorlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Ragadozók a vadonban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn . . . . . . . 1980,Rockenbauer: Másfélmillió lépés Mo.-on I-III. 2890/db …és még egymillió lépés I-V. . . . . . . . . . . 2950/db Tiszavirág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Trópusi esőerdő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Tüskevár II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Uys, Jamie: Sivatagi show . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1280,Veszélyes állatok: Majmok . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Víz, víz, tiszta víz (hazai édesvizek mélyén) . . 1990,Solymászat Balogh István: Vértelen vadászat . . . . . . . . . . . . 4680,Zene CD-n Concerto-Boldog: Vadászzene . . . . . . . . . . . . . . .3150,Muzsika Magyarországról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Horgászat A bojli éve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A harcsázás rejtelmei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A süllő horgászata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Feederbottal állóvízben, folyóvízen . . . . . . . 1570/db Feederbottal nagypontyokra I-II. . . . . . . . . . 1570/db

KÖNYVESPOLC Kedvenc horgászvizeink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Óriásdévérek földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Pecatúra extra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,KÖNYVEK Klasszikus irodalom Apponyi H.: Úti- és vadásznaplóm . . . . . . . . . . 6200,Avarff y Elek: Hej! Vadászok! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászképek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2700,Vadászutakon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Borsodi László: Őszi napsütésben . . . . . . . . . . . 4100,Fekete István: A magam erdeiben . . . . . . . . . . . . .950,Az első uhuzásom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Az erdő ébredése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,21 nap - Csend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,Ballagó idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,Bogáncs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Búcsúzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Egy szem kukorica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Éjfél után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Emberek között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Erdei utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,Fészekrablás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Gyeplő nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Hajnal Badányban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2190,Hú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Karácsony éjjel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Kele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Lutra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1690,Matula és egyebek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Örökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Összegyűjtött versek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Őszi számadás (füveskönyv). . . . . . . . . . . . . 1990,Őszi vásár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Sárgaréz patkók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Téli berek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Tíz szál gyertya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Tojáshéjdarabkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Tüskevár (50 éves). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2490,Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Zsellérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Just Ödön: Vadásznapló töredékek. . . . . . . . . . 3700,Kittenberger Kálmán: Első elefántom . . . . . . . 2600,Vadász- és gyűjtőúton Afrikában . . . . . . . . 6100,K. Rhédey Zoltán: Verébtől a szarvasbikáig . . 2700,Maderspach: Az oláhok vérnyomában... . . . . . 3490,Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Menekülésem Erdélyből . . . . . . . . . . . . . . . . 3490,Páreng Retyezát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . 2500,Módus király vadászkönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . 3900,Nadler H.: A Keleti- és Déli-Kárpátokban . . . . 2500,Vadásznapok, vadászévek. . . . . . . . . . . . . . . 2500,N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim . . . . . 3200,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . 2700,Szent Ivány Géza: Egy vadászéleten át . . . . . . 2600,Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött . . . 2499,Afrikai tábortüzek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2699,Alaszkában vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2238,Csui! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3499,Hengergő homok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2350,Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2499,Nahar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3499,Ünnepnapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2999,Szurmay: Vadászemlékek, horgászélmények . . 2600,Tanos Pál: Erdőzúgás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Wass Albert: A titokzatos őzbak . . . . . . . . . . . . . 1680,Farkasverem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1280,Mese az erdőről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Valaki tévedett 1-2-3.. . . . . . . . . . . . . . . . . . 1470/db Válogatott magyar mondák és népmesék. . . 1380,Zichy Géza, gróf: A leányvári boszorkány . . . . 4200,Zichy Kázmér, gróf: A Guaso Nyiro mentén . . 4400,Kortárs irodalom A szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Andrássy János Mihály: A kandalló előtt . . . . . 3900,Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt . . . . . . . 2400,Apatóczky: Ettünk falombot... . . . . . . . . . . . . . . . .850,Bán István: Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . 2200,X-es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,-

Bán István: Vízvarázs. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Békés Sándor: A slapaj visszanéz . . . . . . . . . . . . 2100,A természet bűvöletében . . . . . . . . . . . . . . . 1590,Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3680,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Isten előszobájában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3528,Békés-Körtvélyesi: Vadászotthonok 1-2. . .2900,-/db Bornemisza Péter: Vadászszívvel . . . . . . . . . . . . 5400,Varázslatos vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,Bozóki László: Remetekanok . . . . . . . . . . . . . . . . 4350,Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5200,Capstick: Az utolsó elefántvadász . . . . . . . . . . . 4800,Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . . . . . 4300,Halál a magas fűben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5400,Czifferszky István: Vava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . 2100,Cséplő József: Hajnaltól késő estig . . . . . . . . . . 1800,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . 3900,Dinich László: Gazsi bácsi a törzsasztalnál . . . 1970,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . 4200,Faragó-Fáczányi: Régi dicsőségünk . . . . . . . . . 2500,Farkas Zoltán: Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . 1970,A csuka és a meztelen nő . . . . . . . . . . . . . . . . 500,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . 2500,Fejet hajtunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Fáczányi-Molnár: Vadászősök tisztelete . . . . . 2400,Festetics Antal: Konrád Lorenz világa . . . . . . . 5700,Földi László: Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2490,A vadászat karácsonyai . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,Fuchs Antal: Dicsértessék a Bakony . . . . . . . . . 2300,Trilógia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9500,Gyimesi György: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . 7499,Vadászataim a Kárpátokban (bk.) . . . . . . . . 8000,Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . 6400,Hámory Gy.: Kurgánok között a Hortobágyon . . . 1500,Hidvégi Béla: Vadászálmok birodalmában. . . 3900,Sziklák peremén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Vadászként a csúcsokon I-II. . . . . . . . . . . . . . 7500,Hidvégi-Jánoska: Magyarok Ázsia vadászösvényein . . 3900,Józsa F.: Umzingeli. Az álmodó vadász . . . . . . 2900,Kahler F.: Hangokból szőtt csend I-II. . . . . . . 2200/db Kászoni Zoltán: Székelyföldi vadászatok . . . . 4300,Wass Albert szülőföldje vadászatai . . . . . . 4000,Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok. . . . . . . . . . . . . 3300,Kopa János, dr.: Egyperces vadászatok . . . . . . 3990,Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat szerelmese . . 3500,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . 4950,Kovács Zsolt: A vadon vándora. . . . . . . . . . . . . . 6760,Állati emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Kubasek J.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . . .3500,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . 2700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . 3900,Mess Béla: Egy öreg vadász elmélkedései . . . 2699,Két szenvedély rabságában . . . . . . . . . . . . . 2499,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Molnár Attila: Vadászok álma – Namíbia . . . . . 3330,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . .700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . .1100,Vadászörömök - vadászörökségünk . . . . . 2800,Nagy-Nagyné: Vadászatok és vadételek . . . . . 1400,Németh-Bakonyi: Kalandos év a Föld körül . . 4500,Oláh-Oláh: Hajnalok és alkonyok . . . . . . . . . . . . 2500,Palkovics György: Arcok, életek, történetek . 2495,A zisten fölvitte a dolgomat . . . . . . . . . . . . . 2495,Kakpuszta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2495,Milliárdosok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,Pető János: Hogyan tehet a vadász… . . . . . . . 1000,Megismerni a vadászt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mit is gondol a vadász?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Pintér N.: Vadászatok évszakról évszakra . . . . 1980,Rakk T.: Göröngyös égi és földi utakon... . . . . 2500,Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . 3200,Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . 2200,Sáry: Az elveszett erdőről és a megtalált időről. . 2500,Szabadkőművesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Scholz, Wolfgang: Házi sajtkészítés . . . . . . . . . 3500,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Jávorszarvassá avatom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . 2200,Simkó Gyula: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . 4990,Steiger, Brad: Csodálatos elbeszélések kutyákról . . 1299,Sterbetz István: Puskával a Nagypusztán . . . . 3000,Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . 2500,Szabó József: Harangszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,12 hónap erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Szálka Róbert: Topi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2280,Szerb Imre dr.: Együtt vadászni. . . . . . . . . . . . . . 1000,-

2014/július

Dr. Csiák Gyula: A pagony dalnoka

2100,-

Bársony István: A láp- és a pagony dalnoka DVD

2700,-

Bársony István: Árnyak az éjszakában

2400,-

Bársony István: Magányos órák

2100,-

Bársony István: Fekete vér

2000,-

Bársony István: Nyomról nyomra

2730,-

Bársony István: Vadászhangok, hangulatok

2100,-

Bársony István: Az elveszett Paradicsom

2450,-

Nadler Herbert: Cserkészeten és lesen Nagy-Magyarországon

2600,-

Thurn-Rumbach: Erdélyi szarvasok és medvék nyomában

2500,-

451

Maderspach Viktor: Medve!

Hankó László: A medvék országa

3000,-

Retter László: Üregi nyúltól a medve vadászatáig

Blaumann Ödön: Őzbakbírálat I-II. DVD

2400,-

2499,-

2500,-/db

Blaumann Ödön: 100 lövés vaddisznóra 1-3. DVD

2500,-/db

452

Bán István: Medve 2.

Bán István: Medve 3.

4000,-

3400,-

Kemény János: Medvekalandok a Kárpátokban

2500,-

Farkas Dénes: Nézd és lásd!

3200,-

Blaumann Ödön: 100 őzbak DVD

2500,-

Szilágyi Virgil: Pirosbetűs vadásznapok . . . . . 3450,Szilárd Ferenc dr.: Ébredés az erdőn . . . . . . . . . 3800,Szladek Mihály: Az élet rendje . . . . . . . . . . . . . . 1500,Szoboszlai L.: A vaddisznóvadászat titkai. . . . 4990,Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában . . . . . . 2200,Terraprint: A természet és én 5. . . . . . . . . . . . . . 1200,Tóth Sándor dr.: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . 3500,Szél alatt hátszélben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Török András Mátyás: Pókhálók . . . . . . . . . . . . . 4000,Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon . . . . . . . 3500,Vadászatok itthon, otthon és a csúcsokon. . . 3950,Vadászpuskával a csúcsokon . . . . . . . . . . . . 4200,Varga Aladárné: Egy vadászfeleség naplójából . . 1500,Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs! . . . . . 2310,Végh Endre, dr.: Megvadult szótár. . . . . . . . . . . 4990,Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . 1970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Vojnits András: Afrikai levelek . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vörös István, dr.: Úton és útfélen . . . . . . . . . . . . 3500,Wells, Hubert Géza: Az állatidomár is ember . . 3450,Zoltán János dr.: Emlékek Éváról . . . . . . . . . . . . 3900,Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . . . . . 4800,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . 3200,Szakkönyv A halgazdálkodás gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . 3600,Ambrózy: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . .2200,A vadászattal kapcsolatos jogszabályok gyűjteménye . . 2490,Az erdőre vonatkozó jogszabályok gyűjteménye. . 2490,Ángyán–Tardy–Vajnáné: Védett és érzékeny természeti területek . 6500,Bakonyi Gábor: Állattan. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai . . . 3500,Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza. . .7990,Természetvédelmi növénytan. . . . . . . . . . . 5900,Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . 4200,Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1800,Békési–Csarnai: Házi pálinkafőzés . . . . . . . . . . . 2900,Békés Sándor: Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Bényei–Lőrincz–Sz. Nagy: Szőlőtermesztés . 4400,Bicsérdy–Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . . 3200,Binder Egon: Füstölés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Bodor János: Kerti károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Bognár–Mercz: Szőlőművelés, borkészítés . . 2300,Bozóki László: Trófeakatalógus . . . . . . . . . . . . . . 6000,Csányi Sándor: Vadbiológiai olvasókönyv . . . 4200,Erker, Siegfried: Bakok!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5000,Faragó S.: A vadállomány szabályozása . . . . . 3900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4400,Gahm, Bernhard: Házi vágás, bontás . . . . . . . . 3500,Hurka, kolbász, szalámi . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Hasznos tanácsok világutazó vadászoknak . . 3490,Hartman: Mezőgazdaság a term. szolg. . . . . . 1280,Heltai M.: Emlős ragadozók Magyarországon 3500,Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán tudni kell . . 3100,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . 3100,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8550,Heltay–Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II. . .12 500,Heltay–Rácz Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika. . 4600,Hoffmann és Molnár: Vadászműszótár . . . . . . . 500,Holdas-Szendrő: Nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Horváth Béla, dr.: Erdészeti gépek . . . . . . . . . . . 3800,Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek term.. . 2980,Horváth László: Halbiológia és haltenyésztés. . 5400,Juhász Cs.: Minőségbiztosítás a mezőgazdaságban. . .2035,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . 4200,Kristó: Vadászpuskaműves mester könyve . . 3490,Kohár László: A solymászatról kezdőknek . . . 2900,Kozák: Természetvédelmi élőhelykezelés . . .5.200,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . 1800,Lajkó István: A halászmester kézikönyve . . . . 2490,Lampeitl, Franz: Méhészek könyve . . . . . . . . . . 3500,Mara Árpád - Sepsi Árpád: Farkasaink . . . . . . . 2500,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . 2690,Nagy Gábor - Szabó Zsolt: Csigás íjak . . . . . . . 1600,Vadászíjászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Pintér-Pócsi: Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Radics L.: Növénytermesztő mester könyve . . 2690,Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . 1440,Samwald, Achim: Aszalás, szárítás. . . . . . . . . . . 2900,Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék . . . . . . . . . 2500,Solymász Egyesület: Évkönyvek 1999-2009 . . 3000/db Soós Béla: Kezdő kertészek könyve. . . . . . . . . . 1980,Szabó Ilona: Erdei fák betegségei . . . . . . . . . . . 3490,Szabó Péter: Rókák és terrierek. . . . . . . . . . . . . . 3360,Szodfridt István, dr.: Nyártermesztés . . . . . . . . 3090,Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . 1800,-

2014/július

Terék István: Sajtvilág juh- és kecskesajtok . . 3600,Tóth - Pernesz: Szőlőfajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről . . . . . . . 2800,Fegyver Alexandra: 1000 lőfegyver . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5999,Bozóki–Tumpek: Vadászkések. . . . . . . . . . . . . . . 5000,Hartink, A.E.: Golyós és sörétes vadászfegyverek . . 4990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4990,Pisztolyok és revolverek . . . . . . . . . . . . . . . . . 4990,Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák . . 4990,Kovács D.: Billenőcsövű golyós vadászfegyverek . . .4800,Kovács László: Kívánatos kaliberek . . . . . . . . . . 2200,Lőporfüstös emlékeim . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,Sokat próbált vadászpuskák . . . . . . . . . . . . 2990,Vadnyugati vadászpuskák. . . . . . . . . . . . . . . 3100,Kutya A szolgálati kutyák tenyésztése . . . . . . . . . . . . . 2730,Bába Károly: A magyar vizsla . . . . . . . . . . . . . . . . 1085,Barangolás a kutyák világában . . . . . . . . . . . . . . 4000,Bíró Andor: Kutyakiképzők kézikönyve . . . . . 2800,Félix Endre: Kezdő vizslás kézikönyve . . . . . . . 2000,Vadász és vizslája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Horváth Z.: A kutya és a macska betegségei . . . 3900,Király Klára: Jagdterrier . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1490,Kutyatár: Boxer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Német juhászkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1750,Orosz kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1750,Kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,Maróti Béla: Vadásztársunk a magyar vizsla . 2900,Monostori Károly: Ebtenyésztés . . . . . . . . . . . . . 2980,Nickl, A.: Kutyáink tanítása és nevelése . . . . . . 1990,Pallós Andrea: A beagle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1390,Steiger: Csodálatos elbeszélések a kutyákról . .1299,Szinák Dr.–Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . 4500,Varga–Nagy: A legnépszerűbb terrierek. . . . . 1390,Veress I.: Német dog, Óriás schnauzer . . . . . 1490/db Wagner, Heike: Kutyaápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . 998,Whitehaed, Sarah: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6990,Természettudomány Alexai Zoltán: Évszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3980,A vadvilág atlasza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,Attenborough, D.: Az emlősök élete . . . . . . . . 5990,Állat- és növényhatározó természetjáróknak . . 4990,Benton: Hetven rejtély a természet világából . . 7490,Brehm: Ragadozók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4400,Dolder: Emlősök szárazon, vízen és levegőben . 1350,Határozó kézikönyvek: Emlősök. . . . . . . . . . . . . 2800,Élővilág Könyvtár: Vízi gerinctelenek. . . . . . . . 2200,Fix Term: Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . 4100,Határozó kézikönyvek: Emlősök. . . . . . . . . . . . . 2800,Hecker, Frank: Az erdő állatai és növényei . . . 2680,Kis Természetkalauz: Csigák és kagylók . . . . . 1200,Lepkék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1200,Nagy: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei. . 2980,Milyen állatnyom ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Nagy László: Vadászgörények a családban . . 2998,Petrich Károly: A Velencei táj lepkevilága . . . . 2980,Ralphstone Angelica: A tenger állatvilága . . . 4100,Spotter’s Guide: Vadállatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Taylor, David: Kisállatok kézikönyve . . . . . . . . . 1999,Természetbúvár: Nemzeti parkok, világörökség . 4820,Perzselő napsütésben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,Vöröskönyv Mo. növénytársulásairól I-II. . . . . . 3400,Természetkalauz: Emlősök, Lepkék. . . . . . . . 2500/db Técsi Zoltán Illés: Örök Erdély . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Titán Computer: Az állatok nagy enciklopédiája . 4100,Veselovszky: Állatok a nagyvilágban . . . . . . . . 2980,Növény Aichele–Bechtle: Mi virít itt? . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Alberts–Mullen–Spohn: Fák, bokrok gyógyító ereje . 2980,Aschenbrenner Éva: Gyógynövénypatika . . . 2800,Galambosi: Fűszernövények és gyógynövények . . 2500,Babulka: Ismerjük fel a termesztett gyógy- és fűszernövényeket . 1450,Babulka-Kósa: Képes gyógynövénykalauz . . . 1890,Beffa, Maria Tereza Della: Vadvirágok . . . . . . . 2300,Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények . . . 6200,Bertók–Brúgos: Növény- és gombakalauz . . . 1350,Boros - Ilyés: Nagy díszfa és cserje lexikon . . . 4999,Buday Andrea: Gyógynövények . . . . . . . . . . . . . 2630,Csurgó: Gyógynövények embernek állatnak . . 2200,Családi gyógynövénytár . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Dreyer, Wolfgang: Virágok és évszakok . . . . . . 2980,Vadnövények, bogyók és gombák. . . . . . . 2850,Élővilág Könyvtár: Cserjék, Egyszikűek, Kétszikűek I-III. . 2200/db Kämpfer, Dieter: Pálmák a lakásban . . . . . . . . . 1590,-

KÖNYVESPOLC Kis Természetkalauz: Vadvirágok . . . . . . . . . . . . 1200,Kiss–Illyés: Nagy fenyő és örökzöld lexikon . . 2990,Kliment: Otthoni gyógynövényhasználat . . . 2490,Kloss Jethro: Gyógyító növények . . . . . . . . . . . . 4500,Lászay György: Évelő virágok . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Lehari Gabriele: Fűszernövények . . . . . . . . . . . . 1690,Magda–Marselek: Növénytermesztés . . . . . . . .1710,Manke, E.: Szobanövények gondozása . . . . . . 2500,Milyen fa ez?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Milyen virág ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Molnár Hanga Anna: Növények a lakásban . . 1650,Molnár V. A.: Magyarország legszebb növényei. 1200,Nagy Jenő: Növények az egészségért . . . . . . . 1950,Németh I.: A gyógynövények nagykönyve . . 1890,Orlóci László: Örökzöldek és fenyők . . . . . . . . . 2500,Rapaics Rajmund: A magyarság virágai. . . . . . . 900,Scherf: Vadon termő zöldségek és gyümölcsök . . .1990,Szántó Matild: Egy- és kétnyári virágok . . . . . . 2500,Természetkalauz: A trópusok növényei. . . . . . 2500,Cserjék, Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Treml–Xaver: Gyógy- és fűszernövények . . . . 4500,Végh Attila: A növényvilág ékszerei . . . . . . . . . 2580,Verme Ulen: Gyógynövények enciklopédiája . . 4500,Fák és cserjék enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Gomba Albert–Locsmándi–Vasas: Ismerjük fel a gombákat 1-2. . 1790/db Hazai védett és veszélyeztetett gombafajok . . .2490,Carluccio, Antonio: Gombák könyve . . . . . . . . 5500,Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve . . . 5999,Győrfi Júlia: Csiperketermesztés . . . . . . . . . . . . 2350,Kis Gomba ABC receptekkel. . . . . . . . . . . . . . . . . 1498,Laux, Hana E.: Ehető vagy mérgező? . . . . . . . . 2680,Milyen gomba ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Montag, Karin: Gombák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2680,Rácz–Koronczy: Hogyan termesszünk csiperkét. . . 2200,Rimóczi I.: Gombaválogató 1-10. (5. nincs) . 2690/db Magyarország leggyakoribb gombái . . . . 2500,Szabó I.: A csiperkegomba termesztése . . . . . 1078,A laskagomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Szili István: Gombatermesztők könyve . . . . . . 4900,Madár Elphick, Jonathan: A madárvonulás atlasza . . 5998,Határozó kézikönyvek: A világ madarai. . . . . . 3200,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5900,Juhász Lajos: Kertek, parkok madarai. . . . . . . . 2500,Milyen madár ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Lederer, Roger: Csodálatos madarak . . . . . . . . 2990,Madarak földön, vízen, levegőben . . . . . . . . . . 3990,Mihály Lászlóné: Életünk vad madarakkal . . . . .750,Sarah Khan: Madarak kis könyve . . . . . . . . . . . . 1040,Schmidt Egon: Kócsagok birodalma . . . . . . . . 2800,Magyarország legszebb madarai . . . . . . . . 1200,Tollas albérlők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1300,Varázslatos madárvilágunk. . . . . . . . . . . . . . 1990,Védett madaraink kislexikon . . . . . . . . . . . . 1200,Védjük madarainkat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Schmidt–Bécsy: Négy évszak ösvényein. . . . . 2500,Mozaikok a természetből . . . . . . . . . . . . . . . .1750,Tavasztól tavaszig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Schmidt–Kalotás: A vadludak vízre szállnak . 2500,Hétköznapok a természetben . . . . . . . . . . . 3500,Svensson, Lars: Madárhatározó . . . . . . . . . . . . . 9500,Tudományos Kiskönyvtár: Madarak . . . . . . . . . 2490,Varga Zoltán: Ők élnek Pannóniában . . . . . . . . 4990,Lovas Bird, Jo: A ló ápolása, gondozása . . . . . . . . . . . . 2240,Bodó - Walter: Lótenyésztők kézikönyve . . . . 4800,Bolze, Danela: A ló képzése a terepen . . . . . . . 2900,Busch, Clarissa: Ló és lovas összhangja . . . . . . 2900,Határozó kézikönyvek: Lovak . . . . . . . . . . . . . . . 2800,Hermsen, Jossé: Lovak enciklopédiája. . . . . . . 3990,Horváth Zoltán, dr.: Lóbetegségek . . . . . . . . . . 7900,Kovácsy - Monostori: A ló és tenyésztése . . . . 8000,Mihók - Pataki: Lófajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2700,Nagy Imre: Lovas vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Radnai Imre, dr.: Lovasszótár . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Boros Csávossy György: Magyarán a borról . . . . . . . . 1900,Eder, Reinhard: Borhibák, borbetegségek . . . 2900,Eperjesi – Kállay - Magyar: Borászat . . . . . . . . . 5400.Gerencsér Ferenc: Bor és szőlő kislexikon . . . 1050,Mercz - Kádár: Borászati kislexikon . . . . . . . . . . 4200,Rácz József: Bor és gomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Somlyay István, dr.: Gyakorlati borászat . . . . . 1780,Steidl Róbert: Borosgazdák könyve . . . . . . . . . 3500,-

Horgászat Bailey, John: Horgászenciklopédia . . . . . . . . . . 4999,Farkas Csaba: Balaton, hal-álom . . . . . . . . . . . . . . 500,Füstös Gábor: Wobblerek, wobblerezés . . . . . 1700,Fűrész–Dudás–Zellei: A halgazdálkodás . . . . . 1699,Hunyadi Attila: A süllőhorgászat módszerei . . .1699,Igali Mészáros J.: A hal, a horog és az ember . . .3100,Kászoni Z.: Hal és horgászat Erdélyben . . . . . 2560,Kluwe–Yorck: Horgász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . 1598,Krámer: Magyarország horgászható halai . . . 1590,Oggolder Gergely: A ponty horgászata . . . . . 1699,Amurhorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Békés halaink horgászata . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Bojlihorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Csukahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Etetőanyagok, etetési technikák . . . . . . . . 1699,Harcsahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Így horgásszunk folyóvízen . . . . . . . . . . . . . 1699,Képes nagy horgászkönyv . . . . . . . . . . . . . . 2999,Keszeghorgászat modern módszerekkel . . 1699,Különféle horgászmódszereink . . . . . . . . . 1699,Műcsalis horgászat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Pontyhorgászat modern módszerekkel . 1800,Ragadozó halaink horgászata . . . . . . . . . . . 1699,Oláh Csaba: Rablóhalak bűvöletében . . . . . . . 1700,Papp K.: Vízről, halról horgászoknak. . . . . . . . . . .950,Sigloch, Benno: A horgászok ábécéje . . . . . . . 3000,Szári Zsolt: Árnyékok a vízen . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Természetkalauz: Édesvízi halak . . . . . . . . . . . . 2500,Vierke, Jörg: A legkedveltebb díszhalak . . . . . .1190,Művészet Az ezerarcú természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5000,Chapman: Vallomások a vadászatról . . . . . . . . 1699,Elek–Zsoldos: Magyar vadászösvényeken . . . 2500,Horváth Lajos: Kandalgó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Harling: Vadcsapások varázsa . . . . . . . . . . . . . . . 6999,Iváncsics–Köller: A természet harmóniája... . 5100,Matyikó Tibor: Állatok közelről . . . . . . . . . . . . . . 2800,Vallomás a természetről. . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Meszlényi: Olajfestés – vadon élő állatok . . . . 3995,Gyerekeknek A világ állatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1590,Czegei Carla: Bözsi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje . . . . . . . . . . . 2500,Fekete István, ifj.: Csí és Vit meg az emberek . . . 1490,Molnár–Répay–Börcsök: Mesélnek a fák. . . . .2.900,Schmidt Egon: A baromfiudvar lakói . . . . . . . . 1300,A kisfiú és a madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1300,Majom Muki az erdőben . . . . . . . . . . . . . . . . 1300,Manócska Afrikában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1300,Spotter’s Guide: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Kerti virágok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Lepkék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Lovak és pónik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Ragadozó madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Tengeri és édesvízi halak . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Tengeri és szárazföldi madarak. . . . . . . . . . . 600,Szakácskönyvek A legjobb halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,Bangó Margit: Vadat, halat s mi jó falat . . . . . . 3990,Cey-Bert R.: Hunok és magyarok konyhája . . 2500,Cserő Irén: A 100 legfinomabb almás étel . . . . 300,Vegetáriánus ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Csizmadia András, dr.: Étel-bor iránytű . . . . . . 1850,Csizmadia–Niksz: Étkeink és illő boraink harmóniája . .3900,Corelli, Igles: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5999,F. Horváth Ilona: Vadételek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Halak, vadak, szárnyasok könyve. . . . . . . . . . . . . .850,Halmos: Muffinok és aprósütemények könyve . .850,Hargitai György: Sajtos finomságok . . . . . . . . . . .550,Vadételek a javából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1880,Geopen: Négy évszak házi süteményei . . . . . . 3500,Gerencsér Ferenc: Szakácslexikon. . . . . . . . . . . 1800,Kiss J.: Pásztor ételek bográcsban-nyárson . . . .987,Kútvölgyi Mihály: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Liptai Zoltán: Száz magyar ételcsoda . . . . . . . . 5980,Móczár István-Róka Ildikó: Vadételek . . . . . . . 1490,Oriskó Ferenc: 88 ünnepi halétel . . . . . . . . . . . . 2999,Péter Jánosné: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Prössler: Sajtok a világ minden tájáról . . . . . . . 1500,Scholz, Wolfgang: Sajtgyártás házilag . . . . . . . 3360,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . 2800,Sütemények és torták. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1590,Szíjjártó G.: Több száz ízes házi recept. . . . . . . 3500,Szovátai Vass: Erdélyi ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . .550,-

2014/július

Bozóki László– Tumpek Ferenc: Vadászkések

5000,-

Dr. Faragó Sándor: Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban

Fehér György: Állatpreparátumok készítése

4900,-

Hespeler–Krewer: Fiatal vagy idős?

3200,-

Bruno Hespeler: A vadászat kézikönyve

3980,-

Dr. Ignácz Magdolna: Szalonkától vadlibáig dupla DVD

4500,-

4900,-

Dr. Rimóczi Imre: Gombaválogató 10.

2690,-

Szurmay Sándor: Vadászemlékek, horgászélmények

2600,-

Szent Ivány Géza: Egy vadászéleten át

2600,-

Békés Sándor: Vadászetika

2000,-

453

AGYAKI GÁBOR rovatvezető

[email protected]

Nemzetközi sikerek A Magyar VADÁSZLAP hasábjain pontosan egy éven keresztül jelent meg az a sorozat, amelyben tradicionális vadászkutya tenyészeteket mutattunk be. Most olyan portrék kerülnek „terítékre”, ahol olyan fiatal hivatásos vadászokat mutatunk be, akik ezen tenyészetekből kaptak, vagy vásároltak maguknak úgynevezett használati kutyát, amivel a későbbiekben szép sikereket értek el – bizonyítva azt a tényt, hogy milyen fontos a tenyésztők szerepe, hisz a kiképzők csak akkor kaphatnak jó kutyát a kezükbe, ha a tenyésztők a legmagasabb szinten dolgoznak.

Nyúl András (bal oldalon) a 2013. évi, keszthelyi Nemzetközi Véreb Fővizsga vezetőbírójaként

454

Nyúl András, a SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészetének fővadásza fiatal kora ellenére egészen különleges nemzetközi sikereket tudhat maga mögött, olyan kutyákkal, melyek a már említett kennelekből származnak. A nemzetközi eredményei azért is egyedülállóak, mert Európában kizárólag Nyúl András az a  kutyavezető, aki vizslával és vérebbel is képes volt a legmagasabb nemzetközi versenyeket megnyerni. Ráadásul úgy, hogy mindkét esetben német fajtával, Németországban érte el a sikereket. Az első sikerek „kovácsa” Rábcaparti Cserkelő (Deni) rövidszőrű német vizsla volt. A kutya Eppel János ajánlására, a már korábban bemutatott Visnyei-Vadász kennelből származott és a kiváló Heege Haus családhoz tartozott, így a jó genetika már eleve biztosítva volt. Nyúl András igazi vadászcsaládból származik: édesapja, Nyúl Bertalan hosszú éveken át a festői Bátaapáti va-

dászterület vadászmestere volt. Ezenkívül – és egyáltalán nem mellékesen – a Gemenci Erdőgazdaságnál egészen nyugdíjazásáig különböző vezető beosztásokban dolgozott. Ebből adódóan a háznál mindig volt használható vadászkutya, leginkább tacskók, terrierek, vizslák és még pointer is. András a kiképzés különböző fortélyait a tacskókon gyakorolta és azóta is vallja, hogy aki a konok tacskóval bánni tud, az nyugodtan léphet a többi fajta irányába. A  tacskók dresszírozása mellett a szakkönyvek, elsősorban a Jilly-féle „Vadászkutyák idomítása” című alapmű volt az a Biblia, amiből sokat lehetett tanulni. Akkoriban íródott egy vadászkutyákról szóló sorozat „A Természet” újságban, melyben Fuchs Antal rendszeresen publikált a vérebekről. Ezeket az írásokat a család jó barátja, dr.  Koncz István rendszeresen megküldte a fiatal vadászkutya vezetőnek. A közelben, Gemencen dolgozott fővadászként Zilai János és Tóth János, akiktől szintén el lehetett lesni a vérebes titkokat. Másodikos gimnazista volt, mikor az első „komoly” kutya megérkezett a már említett Rábcaparti Cserkelő személyében. A Deni hívónévre hallgató rövidszőrű német vizslával az alapvizsgák letétele utáni első főversenyről még kizárták őket, mert a derék eb beugrott egy nyúl után. Ekkor Deni még csak másfél-, a vezetője pedig tizenkilenc éves volt. A következő év kemény munkával telt és az 1995-ben, Gyomaendrődön tartott Vizsla Főversenyt már a fiatal páros nyerte. Még abban az évben, az Ausztriában rendezett IKP-n a vizsga legjobbjai közé választották a kutyát. Ezek után egyenes út vezetett ahhoz a nemzetközi sikerhez, melyet első magyar párosként Nyúl András és vizslája, Rábcaparti Cserkelő ért el először. A dr. Kleemann-ról elnevezett nemzetközi vizsga a legnagyobb seregszemléje a rövidszőrű németvizslás tábornak. Ezt első magyar párosként 1996-ban egy kiváló munkával teljesítették. A vizslás sikerek, valamint a munkahelyek adta lehetőségek és a már megszerzett tapasztalatok után, annak minden misztikumával, évszázados hagyományaival, és a  jövőbeni lehetőségeivel, megérkezett az első véreb. Ez a kutya Körcsönyei Ella névre hallgatott és dr. Buzgó

2014/július

VADÁSZKUTYA NEHEZÍTETT MESTERSÉGES VÉRCSAPA VERSENY  SASRÉT

Vérebvezető és kutyája egy sikeres utánkeresést követően József tenyészetéből származott. A kis hannoveri szuka kétszer lett második a Kaszó Kupán, majd harmadik egy szlovák nemzetközi versenyen és 103 sikeres keresésen volt túl, amikor a zalai dombok között felhasította egy sebzett kan – sajnos olyan súlyosan, hogy bele is pusztult. Nyilvánvaló, hogy azokon a területeken, ahol dolgozik, csak kevés időt lehet eltölteni használható véreb nélkül. Hallván a kutyával történt balesetről, dr. Győrfi Lajos egy levélben, melyet András azóta is őriz, felajánlott egy kölyköt a saját tenyészetéből. Így került a keze alá Szarvaslesi Csilla. Az már a legelején látszott, hogy igen jó képességű kutyáról van szó. 337 sikeres utánkeresés az életteljesítménye, valamint az a győzelem, melyet a Magyar Véreb Egylet küldötteként értek el Németországban. A Nemzetközi Véreb Szövetség kétévente rendezi nagy versenyét, rotációszerűen, mindig más országban. 2009-ben Németország volt fővizsga házigazdája, ahol a magyar páros, Nyúl András és Szarvaslesi Csilla nyert. Azóta Csilla már nyugdíjban van és lánya, a saját tenyésztésű Gyütefai Aliz aratja a sikereket. Az első saját tenyésztésű véreb minden olyan szempontnak megfelel, ami egy kiváló munkakutyától elvárható. A tenyésztésnél a munkahajlam, ezen belül a hangos hajsza, valamint a szép küllem voltak a mérvadók. Nyúl András első szolgálati helye a Mecsekerdő Zrt. sasréti kerületében volt, ahol gyakornokként dolgozott, innen a Zalaerdő Zrt. szentpéterföldei erdészetéhez került, mint kerületvezető vadász. Jelenleg fővadászi beosztásban dolgozik a SEFAG Zrt. nagyhírű lábodi területén. A munka és a különböző társadalmi feladatok miatt egyre kevesebbet kutyázik, de az utánkeresésekre is szakít időt. Ügyel arra, hogy mindig legyen olyan vizsla a háznál, ami ha kell, a legnagyobb nádból is előkeríti a lelőtt kacsát. Bár nem ér el hetente különböző CACIT címeket, de ő az a típus, aki időnként eltűnik, majd előkerül, és egy olyan kutyát húz elő, amelyre a szakemberek nemcsak az országban, de Európában is felkapják a fejüket...

2014/július

Parádés rendezés, jól előkészített és pontosan lefektetett csapák, felkészült személyzet és szíves vendéglátás jellemezte a Magyar Véreb Egylet által rendezett nehezített vércsapa versenyt. A házigazda szerepét ezúttal a Mecsekerdő Zrt. vállalta magára, de a rendezvényt az OMVK Baranya megyei Területi Szervezete is támogatta. A rendezvény központja a Szigetvári Erdészet sasréti kerülete volt, a főhadiszállás pedig a nemrégiben felújított Biedermann vadászkastély. Itt tartották meg június 1-jén a bírói értekezletet és a megnyitóünnepséget is. A protokoll szerint elsőként az egylet elnöke, dr. Buzgó József köszöntötte a megjelenteket, majd Keszi László, a  Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója kívánt jó versenyt és kellemes időtöltést a vérebeseknek. A rendezvényt Schweighoffer Ottó nyitotta meg, a Magyar Fejlesztési Bank képviseletében, majd Radó Zoltán vezetőbíró ismertette a napi programot. A II. típusú nehezített mesterséges vércsapa verseny lényege, hogy a kutya és vezetője teljesen egyedül indul kidolgozni a csapát. Közben öt darab úgynevezett csapajelet kell felvennie és azt a munka végén bemutatni. Az idő is számít, mivel a közel egy kilométeres és húsz órás csapát hetvenöt perc alatt kell teljesíteni. Erre a feladatra összesen kilenc vérebet neveztek, ezenfelül egy hannoveri és egy bajor hegyi véreb jelentkezett elővizsgára, valamint három kutya tenyészszemlére. A megmérettetés gyönyörű környezetben zajlott és mint az már a Mecsekerdő Zrt. rendezvényein megszokott, a Baranya Vadászkürt Együttes szolgáltatta a szignálokat. A terítéknél, majd az azt követő eredményhirdetésnél ott volt egyleti tagtársunk, Zilai János, a Gemenc Zrt. bédai fővadásza is. Ő kellemes kötelességének tett eleget, amikor átadta a jubileumi, huszonötödik Kaszó Kupa győztesének, Horváth Róbertnek a Dr. Egyed István Közhasznú Alapítvány által odaítélt emlékplakettet és pénzjutalmat. A kuratórium ezt a kitüntetést olyan fiatal szakembernek ítéli oda, aki a vadászat, vadgazdálkodás terén bizonyítja rátermettségét, elkötelezettségét.

455

VADÁSZKUTYA

Vadászkutyák és hobbikutyások

— FOTÓK: TURÓCZI ANETT

Az erdei szalonkavadászatra kitenyésztett bourboni vizsla a számára szokatlan körülmények ellenére a mezei munka során is kiválóan dolgozott

A nem kevesebb, mint 1500 négylábút regisztráló „Vizslatúra” nevű civil tömörülés, illetőleg a Magyar Országos Vadászkutyás Kulturális Egyesület szervezésében május 1-4. között, Tiszasülyön Vizslatábort tartottak, ahol a többnyire nem vadászó gazdik szabályozott keretek között ismerkedhettek meg azokkal a feladatokkal, amelyeket a vizslákkal, mint mindenes vadászkutyákkal el lehet végezni. A program az elkötelezett hobbykutyások szórakozását és a bevadászott vizslák versenyekre, vizsgákra való felkészítését egyaránt szolgálta. Az oktatók a résztvevők számára személyre szabott, a vezető és a kutya képességeinek megfelelő munkatervet állítottak össze, így a többi között lehetőség kínálkozott légszimatos elhozásra, a szárnyasvad-megállás fejlesztésére, mezei keresésre, a lövéshez szoktatás módszertanának elsajátítására, vízi apportírozásra, irányíthatósági tréningre, engedelmességi gyakorlatokra, vonszalékozásra, sőt még erdei vércsapázásra is. A szakmai vezetői feladatokat Noveczki Katalin kinológus szakmérnök, a Csővárberki Rövid- és Drótszőrű Magyar Vizsla Kennel alapítója, aranykoszorús vadászkutya mestervezető és aranykoszorús mestertenyésztő, a Magyarországi Drótszőrű Magyar Vizsla Tenyésztők Egyesületének elnöke látta el, akinek a munkáját Babiczky Attila, a Magyarországi Német Vizsla Klub és a Magyar Országos Vadászkutyás Kulturális Egyesület elnöke, FCI teljesítménybíró segítette. Mint azt az ötletgazda, főszervező és „mindenes tréner”, Csillik Gábor, a Field Trial Európa Kupán 3. helyezést elért magyar csapat tagja elmondta, a vizslatúrák és a két-háromnapos vizsla-víkendek mellett korábban, Cegléden már tartottak hasonló tábort, de a jászsági településen ez volt az első, és mivel hagyományteremtő szándékkal hirdették meg, remélhetőleg nem az utolsó… További újdonságként szolgált, hogy a mostani programba beépítettek egy vadászattal, vadászati kultúrával kapcsolatos tájékoztató előadást és a vizslafajták történetét, vadászati jelentőségét bemutató prezentációt is. W. P.

456

2014/július

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

Gyalázat Nógrád megyében

— FOTÓ: BAKÓ CSABA

Medvét sebzett a Nógrád megyei Szánas Vadásztársaság egyik tagja május 10-én, és másnap több ismerőse segített neki a fokozottan védett állat megtalálásában. Az egyesületből többen érintettek az ügyben. Bejelentések alapján a megyei vadászati hatóság és a rendőrség rekordidő alatt göngyölítette fel az ügyet, négy személy ellen indult büntetőeljárás. A medve lelövése nem orvvadászat, ám egy sor büntetőjogi tényállás gyanúja merül fel, így az egyes tettesekre többéves börtön is várhat.

Bakó Csaba, a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága Vadászati és Halászati Osztályának vezetője elmondta, hogy a vadászati hatóság bejelentések alapján, a rendőrséggel karöltve május 16-án kezdett vizsgálódni. A megyei rendőrkapitányság sajtós munkatársától, Dankóné Nagy Éva rendőr alezredestől megtudtuk: az állatra május 10-én egy 64 éves helyi vadász, G. Sándor szürkületkor, a lakott területtől pár száz méterre, az erdőben lőtt rá engedéllyel tartott puskájával. A beírókönyvbe vaddisznóhibázás került. Másnap több társával indult a – mint később kiderült – két év körüli, minden bizonnyal Szlovákiából átbarangolt kan bocs keresésére. Ezt már nem regisztrálták a  beírókönyvben. A körülbelül 80 kilogrammos állat, amelyet anyja nemrég választhatott el, még élt, amikor megtalálták, F. László 34

éves dunavarsányi lakos fejbelőtte. A tetemet a 42 éves – szintén dunavarsányi illetőségű – K. Attila salgótarjáni ingatlanába szállították, ahol megnyúzták. A rendőrök a bejelentések beérkezésének éjszakáján G. Sándor lakásán megtalálták a bőrt, másnap pedig egy, az utánkeresésben résztvevő személynél a koponyát is. Amikor K. Attila ingatlanában tartottak helyszíni szemlét, ő balszerencséjére pont visszaért a  vadászterületről egy harmadik dunavarsányi férfival, a 49 éves T. Lászlóval. Egy nem sokkal korábban, szabályosan elejtett szarvasborjút vittek magukkal, amelyet azonban nem láttak el vadazonosító jellel, miként az egyéni lőjegyzékükbe sem írták be. A rendőrök a  gyanúsítottakat elfogták, lakóhelyükön és a tulajdonukat képező ingatlanokban házkutatást tartottak, amely során vadászati naplót

2014/július

és engedéllyel tartott lőfegyvereket, lőszereket foglaltak le. Több személyt hallgattak meg az üggyel kapcsolatban, akik tanúvallomást tettek. A Salgótarjáni Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya G. Sándor és F. László ellen természetkárosítás, orvvadászat bűntett és lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja, míg K. Attila ellen orvvadászat bűntett és lopás vétség, T. László ellen pedig lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást. Bakó Csaba megjegyezte, hogy G. Sándor elismerte, hogy szánt szándékkal lőtt rá a medvére. A vadászati felügyelő hozzátette: az egyesületből többen érintettek az ügyben. Értesüléseink szerint többen lemondtak betöltött tisztségeikről, és tervezik, hogy a  vadásztársaságból is kilépnek. Majoros Sándor, a társaság elnöke lapunknak nem nyilatkozott, mert „fel van függesztve”. A kérdésre, hogy a medvelövés miatt-e, már nem adott választ, ehelyett letette a telefont. Gáspár János vadászmestert szintén hívtuk, ő azt kérte, hogy később keressük, ám a továbbiakban már nem vette fel a kagylót. Az osztályvezető hangsúlyozta: a medve nem vadászható állatfaj, így orvvadászatról nem beszélhetünk. Jogszerű vadászati tevékenység során történt esetről van szó, amely során G. Sándor nem vadászható vadat, hanem fokozottan védett állatot lőtt le, ami a  Btk. szintén önálló tényállásként szereplő természetkárosítás. Ám az üggyel kapcsolatban felmerül az állatkínzás, a jogosulatlan vadászat, a vadászat rendjének megsértése, a lőszerrel való visszaélés, az okirat- hamisítás gyanúja is, így – lévén ez halmazati bűncselekmény – egyes tettesek akár hét év börtönbüntetésre is számíthatnak. Az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet nyilatkozatban foglaltak állást a történtekkel kapcsolatban. Tudomásuk szerint az esetben a vadásztársaság több vezetője is érintett, akik részt vettek a sebzett állat keresésében. „Meggyőződésünk, hogy a cselekmény súlyos voltára tekintettel, csak a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása áll arányban tettükkel” – áll az állásfoglalásban. Az OMVK etikai eljárást is indít az érintettek ellen. Földvári Attila

457

HOLDNAPTÁR y JÚLIUS y 31 NAP z újhold, d növekvő, c telihold, e csökkenő

A nap névnapja

kel (óra.perc)

nyugszik (óra.perc)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo

Annamária Ottó Soma Ulrik Emese Csaba Apollónia Ellák Lukrécia Amália Nóra Izabella Jenő Örs Henrik Valter Endre Frigyes Emília

4.50 4.51 4.52 4.52 4.53 4.54 4.54 4.55 4.56 4.57 4.58 4.59 5.00 5.01 5.02 5.03 5.04 5.05 5.06

20.44 20.44 20.44 20.43 20.43 20.43 20.42 20.42 20.41 20.41 20.40 20.39 20.39 20.38 20.37 20.36 20.35 20.34 20.33

8.59 22.39 9.59 23.04 11.00 23.29 12.01 23.55 13.03 0.21 d 14.08 0.51 15.14 --.-16.21 1.26 17.27 2.07 18.31 2.56 19.28 3.55 20.18 5.03 c 21.02 6.17 21.40 7.35 22.13 8.53 22.44 10.09 23.15 11.23 23.46 12.35 0.18 13.44 e

V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs

Illés Dániel Magdolna Lenke Kinga Kristóf Anna Olga Szabolcs Flóra Judit Oszkár

5.07 5.08 5.09 5.10 5.11 5.13 5.14 5.15 5.16 5.17 5.19 5.20

20.32 20.31 20.30 20.29 20.28 20.27 20.26 20.25 20.23 20.22 20.21 20.19

0.54 --.-1.33 2.17 3.06 3.59 4.54 5.52 6.52 7.51 8.51 9.52

21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

kel (óra.perc)

nyugszik (óra.perc)

A hét napja

Hold

A hó napja

Nap

14.50 15.52 16.49 17.41 18.28 19.08 20.44z 20.15 20.43 21.09 21.35 22.00

MIRE SZABAD VADÁSZNI?

Élő emlékek Május 25-én tartotta meg hagyományos kopjafa-ünnepét a Kóhalma Vt. A Bugyi település határában lévő vadászház kertjében lassan tíz éve állít mementót egy kopjafa az egyesület örök vadászmezőkre távozott tagjainak, akiknek a tiszteletére minden esztendőben egyegy emlékfát is elültetnek. A megemlékezésen a Pipacs Vadászkürt Együttes fújt szignált, majd dr. Végh Róbert titkár és Tomaj László, a felügyelő bizottság elnöke szólt az egybegyűltekhez. Megtudhattuk, hogy a vadásztársaság eredményesen működik, és ezt tavaly – megalakulásának 60. évfordulója alkalmából – díszoklevéllel ismerte el az OMVV. Kellemes hangulatú, programokkal tarkított gyermeknapi majálison vehetett részt, aki ellátogatott a „helyi érdekeltségű” vadásznapra. -fa

MOZGALMAS NYÁR A keszthelyi Helikon Kastély Vadászati Múzeumának nyári programsorozata július 5-én kezdődik a „Solymászok és szellemi örökségek találkozója” című, kétnapos rendezvénnyel, amellyel egyidejűleg nyílik meg a Lelovich György emlékkiállítás és Meszlényi Attila festőművész „Erdei csend” című időszaki tárlata. Július 6-án Hidvégi Béla személyes múzeumi tárlatvezetését követően dedikálja legújabb könyvét, Kiss Richárd festőművész galériája pedig augusztus 20-án nyílik.

Igazságügyi szakértői munkát vállalok erdészeti-, vadászati-, vadkárbecslési és erdőérték-, erdőkárérték témakörökben.

Dr. Balázs István

Időpontváltozás! Értesítjük Olvasóinkat, hogy szervezési változtatások miatt a Gerje-menti vadásznap a múlt hónapban leközölt október 4. helyett szeptember 27-én lesz megtartva.

www.erdoertek-szakerto.hu

+36-30/492-8962

Júliusban: őzbakra – muflonkosra – vaddisznóra – rókára – aranysakálra – nyestre – pézsmapocokra – nyestkutyára – mosómedvére – borzra – házi görényre – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra VADRIASZTÓK

Cégünk nagy teljesítményű vadriasztó ágyúk gyártásával, tervezésével foglalkozik. A készülékek vezérlése mikroprocesszoros, melynek köszönhetően 4 program állítható be egy LCD kijelzőn keresztül. Programonként az időtartam, ciklusidők, lövések száma, lövések közti szünetek szintén beállíthatók. Multi vagy egyszeres időzítés. A készüléket magas minőségű bevonat védi az időjárástól, nem igényel karbantartást, optimalizált energiafogyasztás, GSM modulbővítési lehetőség. VT –nek további kedvezmények!

TOVÁBBI HÍREINKRŐL RÉSZLETESEN A WWW.HUNTINGPRESS.EU HONLAPON

 +36-30/250-0436

[email protected]  www.wildcontrol.hu

OLVASHATNAK!

458

2014/július

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK „Zacskós” agancs A Zsanai Vadásztársaság (Bács-Kiskun megye) területén, április 24-én este sikerült terítékre hoznia Pálfi Mihály vadásznak ezt a nagyon különleges, torz agancsú őzbakot. A  koponyából – feltehetőleg gépkocsival való ütközés során – az agancstő kitört, és attól külön, a pofa baloldalán egy bőrzacskóban fejlődött tovább. A  bak elejtésekor a letört agancstövön fejlődő, torz agancsról a barka már kezdett lehámlani. A bak bírálati súlya 291 gramm, amiből a különálló torz agancs maga 136 gramm. Lábadi Anikó

Mi lehet az oka? A Szerepi Túzokvédő Földtulajdonosi Vadásztársaságnál (Hajdú-Bihar megye) estek ezek az eddig soha nem látott különleges agancsú bakok. Az őzek egymástól igen távol kerültek terítékre a terület különböző pontjain. A csavarodás oka talán valamely belső betegség lehet, ezért az agancsokat „szenvedőseknek” nevezték el a helyiek. Bácsó Balázs, gazdaságvezető

Felhívás! Szerkesztőségünk továbbra is várja az Olvasók által készített terítékfotókat, rövid beszámolóval, tényszerű adatokkal kiegészítve.

MEGYEI REKORD

Mecsekalja Vt. (Baranya megye), 499 gramm, 152,33 IP

Szigetközi bak A felvételen látható bakot Lukas Kuhn, osztrák vendégvadász ejtette el a Győr-MosonSopron megyei Szigetköz Vt. területén április 23-án. Az őzet egy ideje már ismerték a területen. A vad agancsának súlya kiskoponyával 347 gramm volt. Hábereiter Tibor, vadászmester

2014/július

459

Orfűi vadászmajális

Fesztivál a vadasparkban Nyolcadik alkalommal rendezte meg Tamásiban a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és a Tamási Művelődési Ház a TRÓFEA Vadgasztronómiai Fesztivált, ahol nem csak a kilátogatók száma haladta meg jóval a tavalyit: megszámlálhatatlan gyerek és család látogatott ki a  Miklósvári Parkerdő szinte teljes egészét lefoglaló eseményre. Nagy népszerűségnek örvendett a nemrég átadott műfüves pályán zajló gyerekfoci, az emberi erő által hajtott fakörhinta, a délutáni gyerek horgászverseny, valamint a hagyományos vadászati módok bemutatója. Ezen a napon a Miklósvári Vadaspark látogatása is ingyenes volt, emellett egész nap lovas kocsikázáson is részt lehetett venni. A rendezvényt a Baranya Vadászkürt Együttes nyitotta meg. Ezt Szent Hubertus mise követte, majd Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója és Ribányi József, Tamási város polgármestere köszöntötte a kilátogatókat. Az erdőgazdaság külön színpadán napközben véreb fajtabemutató és dámagancs bemutató zajlott, közvetlenül mellette pedig a világbajnokságon bronzérmes Lengyel Imre preparátort lehetett megnézni, munka közben. Mindeközben az egész városrészt rotyogó bográcsok és sütőtárcsák tartalmának ínycsiklandozó illata, valamint az alattuk ropogó tüzek elengedhetetlen, édes- kesernyés füstje borította be. A csaknem ötven főzőcsapat közül – a profikból álló zsűri döntése szerint – a győzelmet Széles András és csapata szerezte meg, a Gyulaj Zrt. vadászházi szakácscsapatát és a Széchenyi Vadásztársaságot megelőzve. Kovács Tamás

Nem sok kellett hozzá, hogy az Yvette névre keresztelt ciklon áthúzza a baranyai vadászok számításait. A megyei vadászmajálist ugyanis május 17-ére tervezték, de senki sem számolt a négy-öt napig is elhúzódó esős, szeles idővel. Ettől függetlenül Orfűn minden programot megtartottak, igaz, a vártnál kicsit kevesebben jöttek el, és az elő-előforduló záporok miatt néha be kellett húzódni a sátrakba. Az esemény Hubertus misével kezdődött, a Baranya Vadászkürt Együttes közreműködésével. Az ünnepélyes megnyitón dr. Bodnár József, az OMVV alelnöke, az OMVK Baranya megyei Területi Szervezete és a Baranya megyei Vadásztársaságok Szövetségének elnöke köszöntötte a megjelenteket. A főzőverseny mellett ifjú és kevésbé fiatal vadászkürtösök, gyermek és felnőtt szarvasbőgők mérték össze tudásukat. A sporttelepen tartották meg a vadászkutya fajtabemutatót és az agárversenyt, majd a  koradélutáni órákban az egybegyűltek megkoszorúzták a száz éve elhunyt Hermann Ottó szobrát. Az utolsó magyar polihisztort mindenki ornitológusként ismeri, és csak kevesen tudják róla, hogy vadász is volt.

Tizenhetedszer A pápai városi sportcsarnok és környéke a hagyományos helyszíne az Agrárexpo háromnapos rendezvényének. Az első napon a  borászok voltak a főszereplők, a másodikon a horgászok rendeztek nagyszabású halászléfőző versenyt, míg a zárónapon sor került a Veszprém megyei vadásznapra, amely immár 17. alkalommal kapcsolódott az agrárium legnagyobb megyei bemutatójához. A  főzőversenyen 24 csapat kezdte meg a felkészülést a zsűri előtti megmérettetésre, ugyanekkor kezdődött a Hubertus

Hubertus Kereszt bronz fokozat Bódis Zoltán, Forintos Károly Hubertus Kereszt ezüst fokozat Mohari József, Forintos Zoltán Hubertus Kereszt arany fokozat Borbély László, Vida Sándor, Orbán Nándor, Láng József, Birnbauer Lajos, Dietmar Töpfer, Nagy Pál Veszprém Megye Vadgazdálkodásáért Emlékérem Bakos László „A Bakony Vadásza 2014” kitüntetés Seregélyes György Magyar Vadászatért Érdemérem Korn Ignác Kamarai Aranyérem Varga László -som

Hubertus Kereszt arany fokozat Szabó József, Homolai Gyula Nimród Vadászérem Bózsing György, Hammer Attila, Dr. Petőházi Szilveszter, Ifj. Víg Imre, Beck Antal Gróf Nádasdy Ferenc Emlékplakett Királykút Vt. Magyar Vadászatért Érdemérem Karsai András Agyaki

460

mise, amelyet dr. Mail József apát celebrált. A hivatalos megnyitó kezdetét a Bakony Vadászkürt Egylet szignálja jelezte, a köszöntő beszédek után dr. Áldozó Tamás polgármester nyitotta meg a vadásznapot. A nagyközönség részére a lila egyen-pólóba öltözött Nagyatádi Kecskeevők Baráti Társasága főzött csaknem ezer adagnyi vaddisznópörköltet, ugyancsak lila színű gulyáságyúban, 170 kilónyi húsból, ami az utolsó tányérig elfogyott. S hogy ne csak a gyomornak legyen öröme, jó ebédhez szólt a nóta tangóharmonikával. Solymász és vadászkutya fajtabemutató, munkakutya ügyességi feladat-végrehajtás és nagy zajjal járó, de igen látványos favágó ügyességi látvány-show is színesítette a kínálatot.

2014/július

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Gróf Nádasdy Ferenc Emlékérem Kaszó Zrt. Magyar Vadászatért Érdemérem Drávavölgye Szakiskola Nimród Érem Francz Rezső, Vígvári József, Vörös Géza Vad és a Vadászat Szolgálatáért emlékérem Dömötör Dénes Kamarai Díszoklevél Somogyi Vadászhölgyek Klubja Hubertus Kereszt arany fokozat Bognár Zsolt, Nagy József, Sovány László, Érett János, Kertész Csaba, Pulsinszky Zsolt, Török Kovács Zoltán, Sudár János

A Kaposvári Egyetem ékkövének nevezte üdvözlő beszédében Repa Imre rektorhelyettes a Bőszénfai Vadgazdálkodási Tájközpontot, amely a május 31-én tartott Somogy megyei vadásznap helyszíne volt. És való igaz: az 1200 hektáros, különleges rendeltetésű területen minden együtt látható, ami a természetvédelem, az állattudományok és a vadgazdálkodás értékeit reprezentálja. Az ünneplő sokadalmat Berend Ferenc, a Somogy Megyei Vadászok Szövetségének

elnöke és Gelencsér Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte. Ünnepi beszédében Pechtol János, az OMVK főtitkára, az OMVV ügyvezető alelnöke a vadászok egységének, a vadászat írott és íratlan szabályai betartásának fontosságát hangsúlyozta, külön kiemelve, hogy az egyes vadászok felelőtlenségének következményei minden vadászt egyformán sújtanak. A készülő vadászati törvénynyel kapcsolatban elmondta, hogy bizo-

nyos sarokpontok már egészen szilárdnak tűnnek: a vad az állam tulajdonában marad, a  vadászterületek nagyságának alsó határa a jövőben is 3000 hektár lesz, és a haszonbérletek időtartama is nőni fog. A Hubertus misét követően a hagyományos vadásznapi kitüntetések átadása következett, majd az új vadászok tettek ünnepélyes fogadalmat. A csodálatos környezetben látványosságok sokasága várta a vendégeket: solymászés kutyabemutató, lézerlövészet, játszóház, trófeakiállítás, terepjárók bemutatója és állatsimogatás. A vadászok segítő szándékát bizonyítandó véradásra is sor került. Hiányérzetet talán csak a vadásztársaságok bemutatkozása okozott, merthogy a trófea-bemutatóval, vendégváró asztallal megjelentek feltűnően kevesen voltak. Békés S.

Szépen szólt...

Egyetemisták Vadászkürtöseinek Baráti Köre jelentkezett. Nekik egy kötelező és három szabadon választott darabot kellett előadniuk. Az ezt követő megmérettetésen három kötelező és két szabadon választott mű előadását hallhatta a körülbelül százhúsz fős közönség. Amíg a zsűri az értékelésre viszszavonult, addig Gálfi István fővadász tartott kürttörténeti bemutatót, amely során nem kevesebb, mint 16 különböző vadászkürtöt

szólaltatott meg. Az eredmények kihirdetése után Tápai Balázs vezényletével a jelenlévő 57  kürtös közös örömzenélésre vonult a színpadra. A  résztvevők a  „Tisztelet fanfárral” és a „Viszontlátásra” szignállal búcsúztak a  közönségtől, amely vastapssal jutalmazta a fellépőket. Ezután egy rövid városnéző sétát követően, a Klauzál térre vonultak a zenészek, ahol minden együttes két-két szignállal köszöntötte Szeged városát. Kiss András

Somogyi vadászünnep

Május 17-én, a Kiss Ferenc Erdészeti Szakképző Iskola és a Kiss Ferenc Alapítvány szervezésében az Újszegedi Szabadtéri Színpadon rendezték meg az I. Meghívásos Vadászkürt Versenyt. A Magyar Vadászkürt Egylettel együttműködve a verseny előtt a kezdő csapatok minősítője zajlott le, amelyre a Kiskunsági Vadászkürt Egyesület és a Soproni

2014/július

461

Az Európai Csapdázók Egyesületeinek Szövetsége (UETA) és a Magyar Csapdázók Egyesülete (MCsE) szervezésében találkoztak csapdázási szakemberek május 20-án a budapesti Danubius Health SpaResort Hotelben. A konferencia témája az Európai Közösség, Kanada és az Orosz Föderáció között a kíméletes csapdázásra vonatkozó nemzetközi előírásokról szóló megállapodás (AIHTS) végrehajtása volt. A Pipacs Vadászkürt Együttes köszöntő szignáljai után a hazai és a tíz országból érkező külföldi szervezetek – valamint az Európai Vadászok Szövetsége, és a Nemzetközi Szőrme Szövetség – szakembereit Hajas Péter Pál, az MCsE titkára köszöntötte. A konferencia résztvevői, miután megbeszélték a jelenlegi lehetőségeket, kijelölték a jövőben elvégzendő feladatokat. Az első és legfontosabb lépés, hogy minden jelenlévő szervezet megtalálja hazájában az egyezmény végrehajtásáért felelős hatóságokat és felvegye velük a kapcsolatot. Ezután elképzelhető lehet az egyes nemzetek illetékeseinek összeismertetése is. Létre kell hozni egy leltárt, amely tartalmazza a gyakorlatban jelenleg alkalmazható csapdák jegyzékét. Ebben le kell jegyezni, hogy mely csapdát mely vadfaj esetében és hogyan használják. Meg kell vizsgálni, hogy a csapdázók részesülnek-e képzésben, majd ezt követően útmutatást kell adni a képzési rendszerek minimumkövetelményeinek meghatározására. (A képzések végleges kialakítása a tagországok saját kompetenciájába tartozik.) Végezetül a  megjelent felek megállapodtak abban, hogy ezeket az adatokat közösen összegyűjtik, majd ezt követően fordulnak segítségért például az Európai Bizottsághoz.

462

— FOTÓ: KÓKAI MÁRTON

Csapdázzunk kíméletesen!

Az amerikai Donald MacLauchlan szerint elengedhetetlen a folyamtos tapasztalatcsere Az MCsE ezt követően, június 5-én tartotta meg soron következő közgyűlését az apaji Művelődési Házban, a házigazda az ApajÜrbőpusztai Természetvédő Vadásztársaság volt. Az MCsE rendes tagjai sorába kizárólag vadgazdálkodási szakképesítéssel rendelkező vadászokat vesz fel, pártoló tag azonban képesítés nélküli személy is lehet. Az egyesület célja a legálisan csapdát használó természetvédelmi és vadgazdálkodási szakemberek érdekképviselete, valamint a  kíméletes csapdázási szabványok meghonosítása annak érdekében, hogy megőrizhető legyen a vad védelmét szolgáló csapdázási tevékenység a gyakorlat számára. Megfelelő lépések hiányában 2016-tól a nemzetközi jogi szabályozás korlátozásokat hozhat. További információkat az egyesületről a szervezet rövidesen elkészülő honlapján találhatnak. F. A. – K. M.

2014/július

— FOTÓ: KRIZÁK ISTVÁN

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

Mennyi a sok? Szinte a rendszerváltás óta központi téma a  vadgazdálkodásban a nagyvadállomány létszámának folyamatos növekedése, valamint a vadlétszám-becslési és a terítékadatok hitelessége. A megnövekedett vadkárigények egyre nehezebb helyzetbe hozzák a  vadgazdálkodókat. De mit tegyünk, hogy a vad is jól lakjon és a „káposztából” is maradjon? Ennek megvitatására tartott közös szakmai tanácskozást május 22-én, Zalaegerszegen a Zala megyei Vadászkamara Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága, a vadászszövetség, a megyei kormányhivatal illetékes igazgatósága és a Gímszarvasért Alapítvány. A rendezvényen szinte valamennyi megyei vadgazdálkodó képviseltette magát. A megjelenteket Feiszt Ottó, a vadgazdálkodási bizottság tagja köszöntötte, majd átadta a szót Prof. dr. Csányi Sándornak, az OVA igazgatójának, a Szent István Egyetem tanárának, aki a nagyvadállományról és a  tervszámokkal összefüggő szakmai kérdésekről értekezett. Egészen az 1936-38-as évek adataiig visszatekintve mutatta be a  hazai nagyvadlétszám alakulását, hozzátéve, hogy az OVA a jogosultak által benyújtott adatokból dolgozik, amelyek sajnos gyakran eltérnek a  valóságtól, ezért fontos, hogy a jövőben komolyan vegyék a megbízható, pontos adatszolgáltatást. A feladat – szerinte – egyértelmű: a nagyvadállomány növekedésének megállítása és jelentős csökkentése, a  minőség lehetséges megóvásának figyelembevételével. A VadVilág Megőrzési Intézet vezetője a minőség romlását a többi között az oktalan kíméletnek és a nőivar, illetőleg a szaporulat alulhasznosításának tulajdonítja.

A második előadást a nagyvadgazdálkodás általános kérdéseiről Prof. dr. Náhlik András, a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektorhelyettese tartotta. Ő is kiemelte, hogy a becslési és a lelövési adatok hamissága miatt sajnos rendkívül nehéz a tervezési rendszert jól működtetni. Felhívta a figyelmet, hogy a természetvédelem erősödő befolyása miatt nagyobb figyelmet kell fordítani az erdei vadkárt érintő kérdésekre. Ma Magyarországon 800-1000 kilométer kerítés épül, az élőhely lecsökken, kisebb területre koncentrálódik a vad. Helytelennek tartja a vadászati hatóság csekély létszámából adódó elégtelen ellenőrzést, valamint a hivatásos vadászok jelenlegi szerepét, területi alkalmazását. Harmadikként dr. Boncz Attila igazgatófőállatorvos (megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság) tartott tájékoztatót az afrikai sertéspestis alakulásáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról. Megállapítása szerint szerencsére még nincs jelen az országban a betegség, de a terjedést tekintve még fennáll a veszély. Zárásként Lázár Attila, a megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatóságának osztályvezetője felvázolta Zala megye vadgazdálkodásának 2013/14. évi alakulását. Elmondta, hogy az egyik legnehezebb feladat megtalálni a közös nevezőt a gazdák és a vadászok között, de sokszor a szakembereket sem tudják egy mederbe terelni a közös ügy érdekében. Ők a maguk részéről, mint hatóság mindent meg fognak tenni – a rendőrséggel közösen – a külső és belső orvvadászat felszámolásáért. Polster Gabriella

2014/július

463

Emlékszoba Bőszénfán

Agancsmustra A KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. adott otthont május 30-án a Bács-Kiskun megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóság Vadászati és Halgazdálkodási Osztály szervezésében, idén 3. alkalommal megrendezett hullajtott agancs bemutatónak. A Császártöltési Parkerdő remek környezetet biztosított a megyében talált dám- és gímagancsoknak, amiket kedvükre mustrálgathattak a jelen lévő erdészek és vadászok. A rendezvény célja az volt, hogy bemutassa, milyen gazdag vadászati lehetőség van a  térség erdeiben – ennek a  korábban már kiállított és a nemrégiben összegyűjtött 232 agancsból álló kollekció minden tekintetben megfelelt. Makra Zsuzsanna

464

Páll Endre emlék- és olvasószobát avattak Bőszénfán, május 31-én. Az olvasószoba ötlete még az író életében megfogalmazódott, miszerint a későbbi gondoskodás ne csak a szeretett trófeáit érintse, hanem kis szobájának berendezései, relikviái, könyvespolca és annak értékes tartalma is jó helyre, megfelelő kezekbe kerüljön. Akkoriban adták át a Kaposvári Egyetem Bőszénfai Tájcentrumának felújított központi épületét, amelynek egyik, még üresen álló irodahelyiségébe Nagy János, néhai Páll Endre és jómagam közösen álmodtunk egy ilyen rendeltetésű, meghitt sarkot. Az álmokat tett követte, az egyetem nagyon tisztességes áron megvásárolta az egész könyvtárat, az író pedig személyes tárgyaival tette otthonossá a szobát. Saját bevallása szerint igazán nagy dolog az lehetett volna, ha a saját emlékszoba avatóján ő maga is jelen lehetne, de valahol legbelül tudta, hogy ez nem így lesz… Amikor eltávozott közülünk, fia a szeretetotthon – ahol Páll Endre az életének utolsó másfél évét töltötte – kis szobájának további berendezéseit is felajánlotta, így lett teljes

2014/július

a gyűjtemény, Bandi bácsi családi képeivel, trófeáival, kedvenc olvasófotelével, íróasztalával és a vadászati kitüntetéseivel. A szoba bejáratát díszítő míves faragás Hüse Zoltán hivatásos vadászunk keze munkáját dicséri, aki Páll Endre gyótai emlékoszlopát is megalkotta. Kemenszky Péter

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Jog és vadászat A Borsodi Vadászkamara valamint Vadászszövetség, illetőleg a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara – ahol a hallgatóknak vadászati jogi fakultációra is lehetőségük nyílik – második alkalommal szervezett nagyszabású konferenciát május 14-én, „A vadászati jog gyakorlásának aktuális jogkérdései” címmel. A megye vadgazdálkodói közül nagyon sokan tettek eleget a meghívásnak és jöttek el, hogy „első kézből” értesüljenek a Polgári Törvénykönyv rájuk vonatkozó, március közepe óta hatályos rendelkezéseiről. Dr.  Székely László, a  Vadászok és Vadgazdálkodók Észak-magyarországi Területi Szövetségének elnöke expozéjában kitért arra, hogy véleménye szerint nagyon hasznos és fontos a szakmai jellegű ismeretek átadása, s hogy ebben milyen nagy segítséget nyújtanak az egyetem jogi karának munkatársai. Az első előadást dr.  Kiss István, a Miskolci Törvényszék gazdasági kollégiumvezetője tartotta, aki a  vadásztársaságok szempontjából releváns, egyesületekre vonatkozó új Ptk. szabályokat ismertette, részletezve az egyesületek vezető tisztségviselőinek felelősségére vonatkozó rendelkezéseket, amelyek alaptalan félelmet váltottak ki a vadásztársasági elnökökből. „A vadászható állat által okozott károkért való felelősség, különös tekintettel a vadütközés eseteire” címmel dr. Barta Judit, az ME-ÁJK Kereskedelmi Jogi Intézeti Tanszék tanszékvezetője foglalta össze azt a nem túl örvendetes tényt, amely szerint mostantól a károkért való felelősség alóli mentesülés csak a jogosultak meglehetősen szűk körében valósulhat meg, nem kis fejtörést és aggodalmat okozva a vadászatra jogosultak képviselőinek. A harmadik tájékoztató dr. Pecsenye Csaba, a Miskolci Törvényszék polgári-, közigazgatási és munkaügyi kollégiumvezető bírójától volt hallható, aki a vad tulajdonjoga és a vadban okozott kár közötti összefüggéseket taglalta. Az előadások sorát dr.  Nyitrai Péter, az ME-ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszékének tanszékvezető docense zárta a  fegyvertartás aktuális szabályainak témakörében, különös tekintettel a gyakorlati problémákra, amelyek jelenleg egyáltalán nem, vagy nem megfelelően szabályozottak. Ebben a kérdésben külön említést érdemel például a közterületen történő vadelejtés esetköre, illetve az átadott fegyverekhez történő lőszerek vásárlásához szükséges jogosultság hiánya. W. P.

Vérebes nyílt nap, versennyel és szakmai előadásokkal Május 31-én, immár második alkalommal rendezte meg nyílt napját az Utánkeresők Baráti Köre. Az idei helyszín a Nógrád megyei Bárna-Vad Kft. vadászháza, illetve vadaskertje volt. A reggeli megnyitóra nagyszámú érdeklődő – közel 70 vendég és 30 vadászkutya – gyűlt össze. A szombati napon a résztvevők különböző szakmai programokon vehettek részt,

amelyek között szerepelt a modern nyomkövetéshez használt GPS kezelésének ismertetése, valamint a különböző utánkereső fegyverek, ruhák, segédeszközök bemutatója, de a vállalkozó kedvűek elsajátíthatták a  csapafektetés alapvető módszereit is, miközben a  gyakorlott kutyavezetők megosztották tapasztalataikat a fiatal, kezdő kutyásokkal. Ebéd után következett a várvavárt házi verseny. Az esti eredményhirdetés után még mindig érdemes volt ottmaradni, és meghallgatni a  kutyákat fenyegető betegségekkel vagy a  szaglással foglakozó előadást. A verseny alkalmából vándordíjat is alapítottak, amelyet ezután a minden évben megrendezendő verseny nyertese vihet majd haza. Eredmények: 1. Kecsmár László – Dudi nevű szálkásszűrő tacskójával, 2. Mihók István – Vitéz nevű hannoveri vérebével, 3. Szigeti János – Ricska-Erdei Alíz nevű hannoveri vérebével Hegedűs Sándor

LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT

Az FM-hez kerülhetnek az erdőgazdaságok Ha elfogadják dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter június 12-én benyújtott törvényjavaslatát, a jövőben a földművelésügyi miniszter gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat 22 állami erdőgazdaság felett, a jelenlegi Magyar Fejlesztési Bank Zrt. helyett. Az „Egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetalakítással összefüggő módosításáról” szóló, T/263-as számú javaslat indoklása szerint. Így „Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról” szóló törvénybe, valamint az erdőgazdálkodásért felelős tárcavezető felelősségi körébe kerülhetnek át az állami tulajdonban lévő, erdőgazdasági tevékenységet végző gazdasági társaságok. forrás: parlament.hu

2014/július

465

Kollath

Hunting Consultant since 1989 AFRIKAI SELEJTEZŐ VADÁSZATOK:

Antilop selejtezés, Dél-Afrika 2x1: 2650 USD/vadász Antilop selejtezés, Namíbia 2x1: 2990 USD/vadász Kaffer selejtezés, Zambia 2x1: 9000 USD/vadász Fekete lóantilop selejtezés, Zambia 2x1: 8000 USD/vadász Kaffer és fekete lóantilop selejtezés 2x1: 14 500 USD/vadász

ZAMBIA:

KUKORICA-ESŐ Az automata vadetetők használatával időt, pénzt és fáradtságot takaríthat meg. Az általam szabadalmaztatott, kétéves garanciával rendelkező vadetetők megvásárolhatóak kompletten és alkatrészenként. További tájékoztató a www.vadeteto.hu honlapomon. Soltész Károly épületgépész és villanyszerelő mester 2000 Szentendre, Irinyi Dániel utca 25. telefon/fax: +36-26/313-789 mobil: +36-20/951-3427 e-mail: [email protected]

Kaffer bika (trófeás) vadászata 2x1: 12 150 USD/vadász Kaffer bika és fekete lóantilop csomag: 17 950 USD

AUSZTRÁLIA:

Vizi bivaly vadászat: 11 400 AUS$

OROSZORSZÁG: Téli jávorbika csomag (motoros szánon): 7000 EUR + trófea díjak Síketfajd, nyírfajd csomag, normál: 1500 EUR/vadász Síketfajd, nyírfajd csomag, VIP: 2000 EUR /vadász Marco Polo csomag: 7500 EUR + trófea díjak Maral, ibex, szibériai őzbak csomag: 4500 EUR + trófea díjak

KANADA:

Jávorbika csomagok 2014 berepüléssel 2db: 13 750 USD/vadász Jávorbika csomagok 2015(!): 12 000 USD/vadász

GRÖNLAND:

Pézsmatulok kutyaszánon 2015(!): 4060 EUR Pézsmatulok + karibu csomag: 6080 EUR

SPANYOLORSZÁG:

Spanyol ibex/sörényes juh csomag: 4000 EUR

Kollath, skype: kotorikerti, +36-30/921-1562 [email protected]

ÚJDONSÁG IGÉNYES VADGAZDÁLKODÓKNAK! Gibovendee-től, francia importból „Amerikan Cross” és „Kínai” alfajú tiszta vérvonalú napos, növendék és adult fácánok megrendelhetők.

Elérhetőségek: [email protected], +36-30/637-9838, +36-30/202-4767

466

2014/július

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK MIKOR  MI  MENNYIÉRT?

Bár a vadkár megelőzése minden vadászatra jogosult legfontosabb teendői közé tartozik, az érdeklődők idén eddig még nem dúskálhatnak a vadkárelhárító vadászatokról szóló ajánlatokban. Jellemzően vaddisznó és gímszarvasünő, valamint borjú szerepel a hirdetésekben, de kedvcsinálóként kínálnak mellé – általában ingyenes – kártevő-gyérítési lehetőséget is. Tavaly Somogyban a rendkívüli károkozás miatt már májustól lehetett ingyenes ajánlatokat találni, idén eddig még egy ilyen hirdetés sem bukkant fel. Ingyenes vadászat: elsősorban akkor van rá lehetőség, ha vendégként meghívják az embert – ez néhány társaságnál „kötelező” gyakorlat –, hiszen ilyenkor a tagok vadászkedvét ösztönzendő, a társaság az éves kereten felül is engedi a vendégvadászok hívását. Kötelező kiülés: komolyabb károk esetén a társaság plusz társadalmi munka vagy pénzbüntetés terhe mellett kötelező kiülést ír elő a tagoknak, de megszabhatnak még elejtendő vadmennyiséget, esetleg húsleadási minimumot írhatnak elő számukra. Ha nem jelölik ki előre, hogy hova kell menni, akkor a lesek kiválasztásához még a helyi vadászoknak is érdemes a hivatásos vadász segítségét kérni, hiszen ő tudja a legjobban, hogy a vadászterület melyik részén van épp érő búza, zab, rozs vagy kukorica, amire kiemelt figyelmet kell fordítani. A vadkár-kiülések után hirdetésekben kutakodó vadászok alaposan nézzenek utána minden rejtett költségnek, mert a kedvezőnek tűnő ajánlat könnyedén hatalmas számlává változhat. Nézzünk néhány konstrukciót a meghirdetett vadászatok ajánlataiból! Kiülési díj vagy standpénz: 1000-8000 forint. Becsapós, mert ebből kétféle verzió létezik: az egyik csak adott időtartamra (2-4 óra), míg a másik egész éjszakára szól. Az első esetben minden megkezdett új óra után felszámolják a teljes kiülési díjat. Elejtési díj: vaddisznó esetében 1000–140 000 forint. (A magasabb árkategóriánál általában nincs külön kiülési díj.) Ez az ár csak adott agyarhossz alatti kanok esetében ennyi, 12-16 cm agyarhossz fölött akár 5-25 százalék felárat is felszámolhatnak. Van olyan társaság, amelyik a vadkárelhárító vadászatokra 10-45 százalék kedvezményt ad a mindenkori listaárból, illetve egyes helyeken adott agyarhossz fölött az elejtési díjon kívül azonos plusz összeget

— FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

Vadkárelhárító vadászatok

(25 000–50 000 forint) kell fizetni. Külön kategóriába esnek a kocák, malacok és süldők, ezeket 1000–45 000 forintért ejthetjük el. Sebzés esetén általában a becsült ár 50 százalékát számolják fel. Egyéb költségek: 3000–5000 forint kisérési díj. A kilométerdíjat vagy a kísérési díjba illesztik, vagy csak ez szerepel külön összegként, de összefoglaló néven vadászati szolgáltatásként is megjelenhet. Amennyiben igényt tartunk a húsra, a bőrre, vagy a trófea kikészítésére és bírálatára, ezeknek az ára is hozzáadódik a költségekhez – vaddisznó esetében ez további plusz 8000–10 000 forintot jelenthet, tételenként. Sibak Julianna

Örökbe fogadtuk! — FOTÓ: TURÓCZI ANETT

Értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy szerkesztőségünk június első napjaiban új „taggal” bővült. Kollégáinkkal egyetértésben úgy döntöttünk, hogy a Budakeszi Vadasparkban lakó, Vackor névre hallgató barnamedve „hölgyet” – aki a jelen lapszámunk címlapjának „modellje” – örökbe fogadjuk, és további „pályafutását” lehetőségeinkhez mérten támogatjuk. Első lépésként a kifutójában lévő „játszótér” elkészítéséhez járultunk hozzá. Úgy gondoljuk, hogy ma kis hazánkban ez a minimum és egyben a maximum is, amit egy barnamedve a vadászoktól kaphat.

2014/július

467

MÁRKAKERESKEDŐK: Diana Vadászbolt 8600 Siófok, Szent László u. 39. Tel.: 84/312-352, 30/237-1046 E-mail: [email protected] Három Csúcs Kft. 6724 Szeged, Ősz u. 27. Tel.: 30/943-9555 E-mail: [email protected] Jagdrevier Vadászbolt 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 101. Tel./Fax:96/212-840, 20/944-6383 E-mail: [email protected] www.jagdrevier.hu

468

Seeland Vadászáruház 1188 Budapest, Nagykőrösi út 24/a Tel.: 1/291-8889, 30/922-1322 E-mail: [email protected] www.seeland.hu Szerdahelyi Kft. 6500 Baja Árpád tér 1. Tel.: 79/424-929, 30/299-2237 E-mail: [email protected] Szerdahelyi Kft. – Diana Vadászbolt 1077 Budapest, Rózsa u. 21 Tel.: 1/322-4002, 30/507-3793 E-mail: [email protected]

Reflex Vadászáruház 4400 Nyíregyháza, Tünde u. 20. Tel.: 42/507-116, 30/207-2882 E-mail: [email protected] www.reflexbolt.hu

Trófea Vadászbolt 3000 Hatvan, Tabán út 5. Tel.: 57/540-953, 30/9246 277 E-mail: [email protected]

Stefán Vadászcentrum 7100 Szekszárd, Kossuth u. 32. Tel.: 74-510 995, 30/957-6667 E-mail: [email protected]

Vadex Zrt. 8000 Székesfehérvár, Tolnai u. 1. Tel.: 22/510-518, 30/628 1580 E-mail: [email protected]

2014/július

GYEREKEKNEK

A fehér egérkék (részletek)

R

engeteg volt nálunk a szürke egér, mert a lakóházunk szomszédságában állt a magtár. Ott tanyáztak, de betévedtek a szobámba is. Féltem tőlük. Volt egérfogónk, és ha valamelyikben mozgást észleltünk, volt öröm és ujjongás. A macskák elé ráztuk az egeret, amellyel a cirmosok el is bántak. Nagybátyám egyszer meglepett, szép drótkalitkában két fehér egeret küldött nekem. Nagyon kedvesek voltak, az embertől nem féltek. A kalitkába tett csemegét vígan majszolgatták s olyan barátságosan közeledtek a hívásra, hogy lassanként meg is mertem őket simogatni. Magam voltam az ápolójuk és minden nap megkínáltam őket valami jóval. Kivált az aszalt szilvába rejtett dióbelet szerették, és ha azt mutattam nekik, kijöttek a  kalitkából, minthogy a kalitka ajtaját is nyitva mertem hagyni néha-néha. Volt egy pajtásom, aki annyira szerette az egereimet, hogy mindennap jött és hozott nekik mandulát vagy diót. Egyszer, amikor ez a kispajtás elment tőlünk, a két fehér egérnek is nyoma veszett. Eltűntek a kalitkájukból, amelynek az ajtaja akkor is nyitva volt. Ijedten és szomorúan gondoltam arra, hátha Gyurka vitte el a fehér egereket; de mondani nem mertem. Az elveszett állatkáimat megsirattam. Minthogy hiába kerestük össze az egész lakást, rosszra gondoltam. Gyurka pajtásom másnap megint eljött, és amikor a fehér egerekről kérdezősködött, nem állhattam meg, hogy

Kedves gyerekek! Újságunk gyerekrovatában ezentúl egy-egy mesét, történetet találhattok klasszikus vadászíróink tollából. És ha már elolvastátok, egy kis játékra, pályázatra invitálunk benneteket: nincs más dolgotok, minthogy papírt, ceruzát, festéket vagy éppen zsírkrétát ragadjatok, lerajzoljátok a történet egy olyan pillanatát, ami számotokra a legkedvesebb, a hátoldalra felírjátok a neveteket, címeteket és hogy hány évesek vagytok. Utána irány a posta és adjátok fel a szerkesztőségünk címére. Cserébe mi, minden hónapban a tíz legjobb rajz elkészítőjének egy-egy családi belépőt küldünk a Budakeszi Vadasparkba. És, hogy még egy ráadással is kedveskedjünk nektek – azonfelül, hogy a nyertesek rajzait feltesszük az internetes oldalunkra –, annyit még megígérhetünk, hogy ezekből a rajzokból jövőre, szintén a Budakeszi Vadasparkban egy kiállítást rendezünk, ahol viszontláthatjátok alkotásaitokat. Jó olvasást és rajzolást kíván a szerkesztőség!

2014/július

azt ne mondjam neki: jobban tudod te, hogy hol lehetnek, mint én. Amikor megdöbbenését láttam, már késő volt. A pajtásom elment és nem jött többé hozzám. Azt hittem, bizonyosan azért maradt el, mert röstelli, amit tett. Pár nap múlva kisöcsém azzal sietett hozzám, hogy két egérfogóban is mozog egérke. Rosszkedvű voltam a fehér egereim miatt: bántam is én a hitvány szürke egereket, amelyektől különben már nem tartottam. A kisöcsém nem hagyott békén, hogy vigyük az egérfogókat az udvarra, szokás szerint tartsuk jól a házi macskáinkat, melyek az egérfogó láttára nyávogva jöttek utánunk. Tudták már, mit kapnak. Kis faszekrénykéink jól elrejtették a beléjük került apró állatokat, s ha az ajtót felnyitottuk, ki kellett belőlük rázni az egeret. Most is ezt cselekedtem, még pedig, hogy hamarabb készen legyek vele, tehát egyszerre kettőt vettem kézbe. A következő pillanatban az ijedtség kiáltásával bámultam a földre. Mind a két szekrényből egy-egy fehér egér pottyant ki a nyávogó macskák elé. – Jaj, Istenem! Rögtön felkapta őket egy-egy vérengző macska és nekem elszörnyedve kellett látnom, hogy a szép kis egereimnek menthetetlenül végük! De a fájdalmat, amit éreztem, még növelte valami, ami ennél a veszteségnél is sokkal rosszabbul esett. Gyurka jutott eszembe, szegény jó pajtásom, akit azóta sem láttam, amióta elárultam neki csúf gyanúmat. Már nem törődtem a fehér egerekkel, csak Gyurkával. Futottam át hozzá, s amikor megláttam, könnyezve kérleltem: – Bocsáss meg nekem Gyurkám! Kitalálta, hogy a fehér egerekről van szó. – Megkerültek? – kérdezte örvendezve. Lesütöttem a szememet, úgy bólintottam, szótlanul. S  aztán elmondtam a pajtásomnak, milyen furcsán jártam az egerekkel. Gyurka elérzékenyedett. – Szegénykék! – mondta, de egyszerre kiderült az arca: – Az egereidet ugyan elvesztetted, de a barátod viszszakaptad. S erre megöleltük egymást. Bársony István nyomán

469

AVENZOR VADRIASZTÁS Cervacol Extra: tű- és lomblevelű erdészeti kultúrák, gyümölcs- és díszfák téli vadkár elleni védelmére.

WAM Porocol: a sokoldalú „szagsorompó”. Minden mezőgazdasági-, kertészeti-, szőlészeti-, erdőgazdasági kultúra új, folyékony vadriasztószere, amely hatását párolgással fejti ki. Gazdaságos, hosszú ideig hat.

Vadóc (megújult hatással): mezőgazdasági, kertészeti, szőlészeti és erdészeti kultúrák szaghatáson alapuló, tasakos vadriasztó szere kétféle szaggal.

Repellovit: vaddisznó-riasztó granulátum. A riasztó hatása specifikusan csak a vaddisznóra hat csípős szaga és íze miatt. Makk- és más vetések védelmére, egyéb kártételek megelőzésére kitűnően bevált.

SILVACOL-T: megújulva, ismét forgalmazva.1992 óta az egyik legsikeresebb szagriasztószer. Minden növényi kultúrában alkalmazható. Textilt átitatva könnyen kijuttatható. Hosszantartó hatással. CERTOSANNAL kombinálva

MINDEN VADKÁR MEGELŐZÉSÉRE VAN MEGOLDÁS! Szállítás postán Székhely és adminisztráció: 1124 Budapest, Koszta József u. 28. Tel./fax: 06-1/319-6578 Megrendelés és szállítás: 5540 Szarvas, Vajda Péter út 25. Tel./fax: 06-66/313-301, 06-30/911-7064 e-mail: [email protected] [email protected]

470

2014/július

FEJTÖRŐ SUDOKU

Töltse ki az ábrákat úgy, hogy minden sorban, oszlopban és a színnel jelölt mezőkben is a számok 1-9ig csak egyszer szerepeljenek!

SZÍNEZŐ

A keresztrejtvény megfejtését (dr. Végh Endrétől átvett idézetet) 2014. július16-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy a [email protected] e-mail címre. (E-mailben küldött megfejtések esetén kérjük a címét is!) A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Előző havi megfejtés:

„A sötétben elejtett patronból sündisznó, szamártövis vagy friss hullaték lesz.” Nyertesek: Varga József (Magyarszecsőd),

Tóth Sándorné (Debrecen), Kovácsné Erki Krisztina (Budapest)

2014/július

471

472

2014/július

ÍZVÁLASZTÓ

SÁGI SZILÁRD

[email protected]

Éppen olyan nehezen indul meg a kezem most a  billentyű kön, mint amikor hosszas hallgatás után megreccsen egy gally az erdőszéli tisztás irányából és jól tudom, hogy arra kéne fordulnom, de valahogy mégsem visz rá a lélek, hogy megtörjem az erdő csendjét és nem utolsó sorban rendjét egy hangos puskalövéssel… Pedig valójában most ezért jöttem, hogy megmagyarázzam megjelenésemet egy vadászlapban… Úgy gondolom, hogy becsületes vadász- és főzni szerető hétköznapi emberként nem is lehetne jobb jelmondatot választanom magamnak, mint hogy: Nem az a bűn, ha elvesszük egy állat életét, hanem ha azt rosszul készítjük el! Azt hiszem, senkinek nem kell megmagyarázni, milyen rossz a vadászok megítélése a nem vadászok körében. Ezen nemcsak, hogy jó lenne változtatni, de

a hozzám hasonló embereknek, akik munkájuk és ismeretségük miatt „több fülhöz” jutnak, juthatnak el, egyenesen kötelességük is, legalábbis szerintem… Ha az emberek nincsenek jó véleménnyel a vadászokról, hogy lennének jó véleménnyel az általuk terítékre hozott vadról… s innen már egyenes út vezet ahhoz, hogy a magyarországi vadhúsfogyasztás a béka hátsója alatt van, és mondom ezt úgy, hogy jómagam és sok-sok ismerősöm, vadásztársam jelentősen javítja ezt az arányt. A lényeg viszont az, hogy én, Sági Szilárd, most 2014ben azt gondolom, sok összetevő vezet ahhoz a tényhez, hogy a vadhús elkészítésének fortélyai lassan a feledés homályába vesznek, holott a régi hagyományok mellett már az új fortélyoknak is birtokában kellene lennünk, lennetek! A magam részéről én ezen leszek... Mindenkinek jó vadászatot és jó étvágyat kívánok!

Részeges vaddisznómáj Ezt a receptet a kényszer szülte, no meg én! Néhány hete a barátaimmal vadásztunk és a jó szerencsénk úgy hozta, hogy egy süldő került terítékre. Hajnali három körül végeztünk is a zsigereléssel, amikor is azt vettem észre, hogy a három vadásztárs egyértelműen felém és a söröm felé somfordál. Valahogy éreztem, hogy nem a két szép szememre kíváncsiak. – Éhesek vagyunk! – bökte ki végül a legbátrabb közülük. Itt mosolyog ránk ez a gyönyö-

Hozzávalók: ƒ kb. 1 kg vaddisznómáj ƒ 1 mk. durvára őrölt bors ƒ 2 fej fokhagyma ƒ 1/2 liter sör ƒ 25 dkg vaj ƒ vékonyra szelt chili- vagy erős paprika, ízlés szerint ƒ 2 mk. só ƒ 1 mk. majoranna ƒ friss oregano ƒ kakukkfű ƒ 1/2 mk. kömény A megpucolt fokhagymát – zsilettpenge híján – a vadászkéseddel vágd hajszálvékony szeletekre. A vajból két szeletet (2-3 mm) dobj a serpenyőbe, és amikor felolvadt, rakd rá a fokhagymaszeleteket. Fontos, hogy

2014/július

rű szép máj, de nincs egy fia vöröshagymánk se. – Na, ebből mit hozol ki, okostojás? – fordultak felém. És valóban igazat mondtak. Körbenéztem, de három fej fokhagymán és az alapfűszereken kívül nem igazán találtam semmi extrát. Persze most, hogy ezt az ételt újra elkészítem egy fotó kedvéért, már kicsit kristályosodik a recept, de próbálok abszolút nem túlzásokba esni. nem szabad arany barnára sütni a fokhagymát! Amikor elkezd jönni az illata, már jó is. Jöhet a sör! Nem kell aggódni a sofőröknek sem, az alkoholt teljesen el fogjuk főzni. Ebben a sörben pároljuk tovább a fokhagymát, miközben beleszórhatjuk a borsot, a sót, majorannát, köményt, egy fél marék oregánót és a kakukkfüvet is. Miközben ez a fokhagymás „sörleves” készül, vágjuk vékony szeletekre a megmosott, megtisztított májat, itassuk le róla a fölösleges nedvességet, majd forgassuk meg paprikás lisztben. Miközben a fokhagymánk párolódik, egy-két maradék vajszeleten elkezdhetjük kisütni a májat ízlés szerint. Természetesen, ha sokáig sütjük, gumi lesz belőle. Erre figyeljünk oda. Ha sütés közben már kevés a zsiradék, pótoljuk újabb néhány vajszelettel. Mire kisütjük a májat, a fokhagyma is kellően megpárolódik, jöhet a sűrítés, amit én egész egyszerűen úgy szoktam megoldani, hogy két kanál lisztet egy 2 dl-es pohárba merek, felengedem háromnegyed részig hideg vízzel, majd a tenyeremet rárakva jó alaposan összerázom, és ezt a lisztes vizet a fokhagymás alapunkba öntöm. Néhány perc forralás után szép, egyenletesen sűrű masszát kapunk. Nincs is más hátra, minthogy a kisült májszeleteket a masszába tegyük, és jól átforgassuk az egészet, így az esetleg már kihűlt szeletek is újra átmelegszenek. Mi friss kenyérrel ettük, de ez már tényleg csak ízlés és lehetőség dolga.

473

A sokoldalú V 8-as Idén, a márciusi nürnbergi nemzetközi fegyverkiállításon mutatta be a változtatható gyújtótávolságú céltávcsövek gyártásában 1922 óta úttörő szerepet játszó Zeiss legújabb, első sorban a vadászok igényeihez készült ZEISS VICTORY V8 1.8-14x50 és ZEISS VICTORY V8 2.8-20x56 céltávcsöveit. A „V 8” típusjelzést a legtöbb ember előbb társítja egy elegáns nyolchengeres V-motoros luxusautóval, mint egy céltávcsővel. Az igen nagy, közel nyolcszoros nagyítási tartomány ellenére a keresőkép végig tűéles és kontrasztos. Köszönhető mindez a Zeiss céltávcsövekben már megszokott, kiváló minőségű SCHOTT féle, fluorid tartalmú lencséknek és a többrétegű, továbbfejlesztett T* bevonatnak. Mindezek végeredménye az ebben a kategóriában páratlan, 92 százalékos fényáteresztési érték! Ennél az árkategóriánál a kötelező megvilágított irányzójel célfedése 12-szeres nagyítás mellett 100 méteren csak 5,5 mm átmérőjű! További különlegesség, hogy a kisebb világító irányzójelnek kisebb az energiaigénye is, így a gombelem élettartama a duplája az eddigieknél. A sarkvidéki hideget is jobban bírja, és csak akkor kapcsol be, amikor a fegyvert a vadász célra tartja. A piros pont fényerejét az okulár felett elhelyezett testes gombbal akár még kesztyűben is igen finoman lehet szabályozni. Napjainkban egy nagy lőtávolságokhoz használt céltávcső hajítófát sem ér parallaxis kiegyenlítés és ballisztikai korrekció nélkül. A parallaxis kiegyenlítés tartománya 50 métertől a végtelenig

474

terjed és külön érdekessége, hogy a beállító gyűrűn csak a 100 méter van bejelölve. A parallaxis akkor számít kiegyenlítettnek, ameddig a gyűrűt csavarva a keresőkép nem válik élessé. Az ASV LongRange-nak nevezett ballisztikai korrekciótartomány a világon egyedülállóan 100 „klikkeléssel” állítható. Egy osztás 100 méteren 1 centiméternek felel meg, azaz a V 8 1,8-14x50 esetében a teljes magassági tartomány 310 cm, míg a V 8 2,8-20x56-nál 210 cm! Ezekkel az impozáns ballisztikai korrekciós értékekkel és a céltávcsövekhez adott 9 darab, azaz szinte az összes kaliber ballisztikai görbéjét lefedő korrekciós gyűrűkkel már akár 600 méterig pontosan lehet korrigálni a lövedék esését. Mindezek mellett a V 8 2,8-20x56-as céltávcsövet gyárilag oldalszél korrekciós lehetőséggel is felszerelték. Mindezeket a tiszteletre méltó optikai jellemzőket a V 8-as céltávcsövek jól sikerült kompakt formatervezése koronázza meg. A tubus átmérője a megszokottakkal szemben 36 mm, mivel az optikai törvények alól még a Zeiss matematikusai sem kaptak felmentést, de kétségbeesésre semmi ok. A Zeiss idejében konzultált valamennyi jelentős távcsőszerelék-gyártóval, így a  megfelelő méretű gyűrűk is rendelkezésre állnak, de kapható a V 8 céltávcső belső sínes kivitelben is. A kisebbik nagyítású V8 induló modellje gyűrűs kivitel esetén 2 640 euróba, míg a belső sínes magasság- és oldalkompenzációs változatáért 3 210 eurót kell kifizetni a vásárlónak. A ZEISS VICTORY V8 1.8-14x50-t nevezhetjük a „Mindent tudó” változatnak, hiszen a  hajtástól a távoli lövéseken át a  szürkületben is megállja a helyét. A  ZEISS VICTORY V8 2.8-20x56-ot, napjaink legpontosabb Zeiss céltávcsövét, a „Maximalistát” vásárolja meg a maximalista vásárló már akár 2 950 eurótól. Aki itt is a csúcsok csúcsát szeretné megvásárolni, annak az induló árhoz még körülbelül 300 eurót kell magával vinni a boltba. A VICTORY V8 2.8-20x56-t többször volt alkalmam a lőtéren gyakorlatban is kipróbálni. Mind egy Mauser M 03-ra szerelve 300 méteren .308 Win. kaliberben, mind pedig egy R8-as Blaserrel .300 Win. Mag. kaliberben 500 méteren igen meggyőző tapasztalatokat szereztem. Az új VICTORY V 8 céltávcsövek a vadászias lőtávolságon belül tovább növelik az első lövés találati valószínűségét, de csak az a vadász próbálkozzon meg az új V 8-as céltávcsövekkel nagyobb távolságra lőni, akinek megvan a kellő gyakorlata és lőkészsége. Ne feledjük, a vadászat nem céllövészet! Bálint Elemér

2014/július