c s e p i n
p é t e r
azaz nyolcvan korty alatt a Balkán körül
1 h i t e l e s
ú t i n a p l ó
c s e p i n
p é t e r
lakásu nk v olt paripánk nak h át a ... azaz nyolcvan korty alatt a Balkán körül
1 h i t e l e s
ú t i n a p l ó
köszönetnyilvánítás. Ha már eddig eljutottam, ideje köszönetet is mondanom. Hosszú lista lesz és mégsem teljes: elsôsorban Gabinak, aki azóta a feleségem, Árkovics Gyurkának, Balogh Lujónak, Bartus Csabinak, Bóta Andrásnak, a röszkei Dobó családnak, Eördögh Andrásnak, a Gabomix Feed-nek, Gál Tímeának, Gere Zolinak, Gyulai Katinak, Jakecnak, Dr. Jancsó Gábornak, még Kálmánnak, a profinak is, a Kész Kft-nek, Kovács Tamásnak, Kuncz Sanyinak, Lakatos Hubának, Luca Gyulának, Miklós Attilának, Németh Attilának, a húgomnak Nikolettának, Pénzes Gábornak, Szabóné Gavallér Erikának, Szalka Balázsnak, Szalontai Zoltánnak, Szilágyi Péternek, Szilágyi Zolinak, Szremkó Zolinak, és a szüleimnek.
isbn
963 217 729 0
Kiadja a a
b a k o n y- v i ll t e - a rt - r u m
’96 Bt., (Pétfürdô) és Bt., (Budapest)
Felelôs kiadó:
k ov á c s t a m á s
cégvezetô
(Bakony-Vill ’96 Bt.)
A könyvet tervezte és tördelte:
g y u l a i k at i (Te-Art-Rum Bt.)
Nyomdai munkálatok:
p a s s z e r n yo m d a i p a r i k f t . , Budapest b a g a m é r i i m r e ügyvezetô igazgató
H I T E L E S
Ú T I N A P L Ó
szremkó zoli épp befejezte kutyákról tartott kiselõadását, mire a bol. gár hegyek közt megbúvó vadaspark lovardájába értünk. Iván, a vendéglátónk, széles mosollyal kísért az irodájába, és büszkén mutatott be minket a kollégáinak. Két vadászkutya ügetett elõ a kandalló mellõl, hogy megnézzék a jövevényeket. Szremkó, aki tényleg szakértõ, elismerõen fordult a gazdához: „bajor hegyivéreb, kitartó, remek szaglású, kiegyensúlyozott”. Ezzel lehajolt, hogy a fotelba felkucorodott ebet megsimogassa. A kiegyensúlyozott kutya gondolkodás nélkül támadott, és arcon harapta társunkat. A seb mély volt, erõsen vérzett, de szerencsére nem érte kár a szemét. Kapóra jött az éppen ellenõrzést tartó állatorvos, õ tisztítots z r e m k ó va l a m i d o m b u n k o n . ta ki és fertõtlenítette a harapást. A rövid közjáték után folytattuk utunkat. Iván adott mellénk egy lovas hegyivezetõt, aki ismervén az ösvényeket, pár órán belül az Iskra tó északi csücskénél bukkant fel velünk. András már ott várt az autóval, és igazából meg sem lepõdött a történteken. Megedzõdött az 54 nap alatt, ennyi ideje indultunk Várpalotáról, hogy lóháton tegyük meg az utat Rodostóig és vissza. Napi ötven kilométereket terveztünk, XVI. századi nyeregben, végvári vitéz egyenruhában, szablyával az oldalunkon. Mögöttünk volt 2095 km, az egész túra kétharmada, már hazafelé tartottunk és a kemény megpróbáltatások még csak most kezdõdtek. Pedig az indulás sem volt egyszerû… 2002 nyarán, miután két nagyobb úton már túl voltam, felvetült a gondolata, hogy kelet felé is elinduljak. Természetesen lóháton, mivel látni és érezni is akartam az érintendõ országokat, nemcsak hipp-hopp megérkezni valahová. A csapat hamar összeállt, Gere Zolit még egy filmforgatáson ismertem meg, ahol lovon statisztáltunk, Szremkó Zolit pedig a bakonybéli Pintó Ranchen. Mindkettõjükben benne volt a hajlam a kalandra, jó lovasnak, és
b evezet o´´
(3)
H I T E L E S
(4)
Ú T I N A P L Ó
elég keménynek, kitartónak tartottam õket ahhoz, hogy útitársak legyünk. Apró lovakkal terveztük az utat, egyrészt a korhûség kedvéért, másrészt a tapasztalataim is azt bizonyították, hogy a kisebb testû állatok sokkal szívósabbak. Két hucul a rendelkezésünkre állt (közülük az egyik vitt le ’97-ben Szicíliába), vettünk egy jó formájú kislovat Gere Zolinak is, amivel õ egybõl hazalovagolt Egerbe. Egymástól függetlenül elkezdtük a szigorú edzéseket, és a szponzorok keresését. Ígéreteket sokfelõl kaptunk, de tényleges támogatást csak két cég, a Gabomix Feed Kft. és a szremkó zoli kicsit karéjozza. Kész Kft. nyújtott. Az ismert, magukat mindenhol reklámozó kompániák topmanágerei lazán és lekezelõen ráztak le bennünket. A csúcsot számomra az egyik telefontársaság „direktkommunikációsésesemény-marketingcsoportvezetõ” válaszlevele jelentette. Sajnálattal közli benne, hogy cége nem karitatív tevékenységet folytat, ezért a kért támogatást nem áll módjukban megadni. Én állat ötödik éve vagyok az ügyfelük. Meglepetést okozott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is. Idézem: „a fent említett túra – véleményünk szerint – elsõsorban sporteseménynek tekinthetõ”. Szablyával az oldalunkon, korabeli öltözetben valóban sportteljesítmény, mindemellett kultúránk egy darabkájának megmentésére, bemutatására irányuló tevékenység is. Aki ebben kételkedik – véleményem szerint – vagy beteg, vagy szándékosan mellébeszél. Az idõ pedig csak múlt. Felvettük a kapcsolatot a Török-Magyar Baráti Társasággal, és Gál Tímea pillanatok alatt megszerezte a vízumainkat, sõt egy török nyelvû hivatalos kísérõlevelet is a nagykövetségtõl. Egy hónappal indulás elõtt G. Z. hívott, hogy a lova le van sántulva, de szerzett egy másik hátast, ne izguljunk. Addig nem is izgultam, amíg nem láttam az új lovát, de amint megérkezett a lószállító utánfutó, és abból egy 176 cm marmagasságú argentin szamárnyúl és egy másodosztályú teve keverékét vezette le, megkaptam elsõ infarktusomat. És a pechszéria ezzel elkezdõdött. A sofõrünk két héttel indulás elõtt visszalépett, és a kísérõautót felajánló vállalat sem gondolta komolyan, hogy tartani fogja szavát. Az indulásunk kitûzött idõpontja március 20. és 19-én reggel még nem volt autónk.
Bevezetô.
Lehet, hogy okosabb megoldás lett volna visszamondani az egészet, de mi, keményfejûek az élelmezésünkre szánt összegbõl lehasítottunk egy darabot, és béreltünk egy kocsit. Varázslatos módon estére lett sofõrünk is, a szintén egri Bóta András. Zoli öccse említette neki, hogy mire készülünk és nincs, aki a kocsit vezetné. András kért tíz perc gondolkodási idõt. A nyolcadik másodpercben felmondta az albérletét, összeszedte ingó vagyonát és este már együtt málháztuk az autót. Március 20-án reggel 8 órakor rokonokból és barátokból álló kis csapat búcsúztatott minket a várpalotai vár elõtt. A polgármesterünk nem ért rá kijönni az indulásra, kiküldte az alpolgármestert, aki késve, és igen rossz alibi szöveggel kezdte meg rögtönzött szónoklatát. A helyi újság kiküldött tudósítóját is sikerült pillanatok alatt megbántanom. A „jól felkészült” hölgy rákérdezett hogy miért, és hová indulunk. Miután elmondtam az út célját, a következõ kérdéseket tette fel: hányadik Ferenc? Hány éves évforduló? Természetesen nem tudtam tovább komolyan venni, és õ ahelyett, hogy szégyenében a föld alá süllyedt volna, inkább megsértõdött. Tüntetõen összecsapta a füzetét, és látványosan távozott. Hatalmas bánatomra soha nem jelent meg cikk rólunk a palotai újságban. Ennek ellenére elindultunk délkeletre azon az úton, amelyen évszázadokon keresztül kereskedõk karavánjai, katonák, és eladásra szánt rabszolgák vonultak Konstantinápoly felé. Jeges szél fújt, de biztosak voltunk benne, hogy egy-kettõre itt az enyhe tavasz. Tévedtünk.
(5) három lófej.
H I T E L E S
Ú T I N A P L Ó
j öjj ön eg y k is st atiszt ik a . Úton töltött napok Úton töltött napok gyorsabbak voltunk, zelmeink játszottak
száma lefelé: 31 nap száma hazafelé: szintén 31 nap, bár úgy éreztük, sokkal és lényegesen rövidebb idõ volt hazaérni, de csak az érvelünk. Kamionos mondás: Hazafelé mindig lejt az út.
Pihenõnap lefelé: 3 nap Pihenõnap Rodostó-Isztambul: 9 nap
Pihenõnap hazafelé: Pihenõnap összesen:
5 nap 17 nap
Távol töltött napok összesen: 79 nap Úton töltött napok összesen: 62 nap Napi átlag:
50,5 km
Napi csúcs:
85 km
korabeli térképek. A borító belsôn: A Török Birodalom térképe annak legnagyobb kiterjedése idején (XVII. század). A hátsó borító belsején: Európa térképe az 1700-as években.
(6) roham!
c s e p i n
p é t e r
lakásu nk v olt paripánk nak h át a ... „András már ott várt az autóval, és igazából meg sem lepõdött a történteken. Megedzõdött az 54 nap alatt, ennyi ideje indultunk Várpalotáról, hogy lóháton tegyük meg az utat Rodostóig és vissza. Napi ötven kilométereket terveztünk, XVI. századi nyeregben, végvári vitéz egyenruhában, szablyával az oldalunkon. Mögöttünk volt 2095 km, az egész túra kétharmada, már hazafelé tartottunk és a kemény megpróbáltatások még csak most kezdõdtek. Pedig az indulás sem volt egyszerû…”
b a k o n y- v i l l
’96 /
te-art-rum
