NYERTESEK ÉS VESZTESEK? SZLOVÁKIA ÉS MAGYARORSZÁG Nagy Zoltán egyetemi docens, PhD MAGYARORSZÁG POZÍCIÓI Magyarországon a rendszerváltást követı 8-10 évet az Európai Unió országaihoz való felzárkózás jellemezte, ugyanakkor a magyar gazdaságot és társadalmat érintı számos területen nem történtek meg a szükséges változások. Nem volt olyan mértékő megrázkódtatás, ami megkívánta volna az alapoktól való újraépítést, így a korábbi érdekcsoportok továbbra is fennmaradtak. Ennek is köszönhetı, hogy az egykori éltanuló az ezredforduló után lemarad Kelet-Közép-Európa többi országához képest, és az egyre fokozódó versenyben jelentıs pozícióvesztést kénytelen elszenvedni. Hibás gazdaságpolitikai döntések sorozatának eredménye, hogy az ország az átalakuló gazdaságok között a sereghajtók közé került. Lemaradó gazdasági növekedés, magas államháztartási centralizáció és óriási mérető államháztartási hiány, emelkedı államadósság, a jóléti rendszerek állandó zavarai, magas adóterhelés, a társadalom megosztottsága és kiábrándultsága, a bizalomvesztés, az euró bevezetésének bizonytalan és egyre távolodó céldátuma mind azt jelzik, hogy Magyarország nagyon komoly problémákkal kell, hogy szembenézzen.[1] 160.0
Írors zág
140.0
Aus ztria
120.0
Belgium
100.0
Görögors zág
80.0
Szlovénia
60.0
Cs ehors zág
40.0
Szlovákia
20.0
Magyarors zág Lengyelors zág
0.0 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
Rom ánia
Forrás: saját szerkesztés Eurostat adatok alapján 1. ábra: Egy fıre jutó GDP alakulása az Európai Unió egyes országaiban (PPS, EU27=100%) Az egykoron járhatónak tőnı fejlıdési pálya tévesztését az intézményi reformok elmaradása, a közigazgatás helyzetének tarthatatlansága, politikai kultúra színvonala, a gazdaság túlzott politikai kitettsége és a gazdaságpolitika hibái is okozták. Az ország térvesztése a legfontosabb makrogazdasági mutatók segítségével nyomon követhetı,
1
és szomorú képet mutat, hiszen például az utóbbi években mind Észtország, mind Szlovákia megelızött minket az egy fıre jutó GDP tekintetében. Ausztria
75.0
Írország 70.0
Szlovénia Csehország
65.0
Belgium Görögország
60.0
Szlovákia Románia
55.0
Magyarország Lengyelország 50.0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Forrás: saját szerkesztés Eurostat adatok alapján
2. ábra: Foglalkoztatási ráta alakulása az Európai Unió egyes országaiban Magyarország a régióban zajló adóversenybe nem szállt be, és ennek következtében az egyes adónemek magasabbak nálunk, mint szomszédainknál. A magyar adórendszer terhelése túl magas, és a tényleges adóalap nagyon szők. A közterhek négyötödét 1,7 millió fı viseli, míg a hasznaiból 10 millióan részesülnek.[2] Ez az állapot a foglalkoztatási rátát is kedvezıtlenül befolyásolja, valamint a szociális kiadások mértéke is magasabb, mint a környezı országokban. A foglalkoztatottak aránya szerint csak Málta és Lengyelország adata rosszabb az Unióban, mint Magyarországé, és a folyamatokat látva valószínőleg ez a sorrend sem lesz tartós (2. ábra). A munkanélküliség mutatója kissé kedvezıbb képet mutat, azonban a tendenciák itt is negatív képet jelentenek a megjelenített többi országgal ellentétben.
2
Belgium
25.0
Cs ehors zág 20.0
Írors zág Görögors zág
15.0
Lengyelors zág Magyarors zág
10.0
Szlovákia 5.0
Aus ztria Rom ánia
0.0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Szlovénia
Forrás: saját szerkesztés Eurostat adatok alapján
3. ábra: Munkanélküliségi ráta alakulása az Európai Unió egyes országaiban MAGYARORSZÁG ÉS SZLOVÁKIA A Szlovákiával való összehasonlítások szomorú képet mutatnak hazánknak, hiszen a munkanélküliségi rátát kivéve minden mutató tekintetében rosszabb értékekkel rendelkezünk, és a tendenciák is egyre inkább a lemaradásunkat vetítik elıre. Szlovákiában 2002-tıl komplex reformokkal, az adórendszer gyökeres átalakításával (egykulcsos adó bevezetése) a szociális kiadások nagymértékő lefaragásával, a nyugdíjrendszer megváltoztatásával értek el figyelemre méltó eredményeket, állították a gazdaság fejlıdését gyorsabb pályára, aminek a következménye az euró 2009-es bevezetése. Nagyon fontos eleme a reformnak, amely szerint egy átlagos kétkeresıs család esetében a munkából származó jövedelmek (akár minimálbér is) nem lehetnek kisebbek, mint a különféle segélyekbıl szerzett jövedelmek. Ezzel a munka, a foglalkoztatás becsületét, fontosságát mutatja az állam, és a szociális kiadások csökkentését is elérheti. Ezen intézkedéseknek pozitív hozadékai voltak: 2002-2007 között majd 270 ezer fıvel nıtt foglalkoztatottak száma; az export több, mint duplájára nıtt 2002-2006 között és a munkanélküliségi ráta a 2002-es 18,7%-ról 2007-re 11,1%ra csökkent. A fejlıdési lehetıségek, a befektetık vonzása nagy mértékben függ az üzleti környezettıl, az állami szabályozóktól (állami adórendszer, adminisztrációs terhek, ösztönzések, szociális rendszer stb.) amelyet egyetlen területi egység, régió, kistérség, település sem tud megkerülni. Ezen állami szerepvállalás meghatározza, befolyásolja az önkormányzatokat, a befektetıket, a gazdasági és társadalmi szereplıket. Ezek a hatások a munkaerı jellemzıi, az elérhetıség, a piaci lehetıségek mellett döntı fontosságúak is lehetnek a telephelyválasztásban, a befektetık, a külföldi tıke megtelepedésében. Ebben a viszonylatban véleményem szerint Szlovákia az utóbbi években sokkal kedvezıbb környezetet teremt a gazdasági fejlıdés számára, mint 3
Magyarország. Ezt mutatja az Európában szinte példátlan GDP növekedés, az államháztartási adatok javulása, a munkanélküliség csökkenése is. A „szlovák csodát” létrehozó reformcsomagot az árnyoldalai ellenére is a gazdaság fellendülése szempontjából pozitívnak értékelem, és a különbözı területi egységek esetében ez a háttér is hozzájárulhat a fellendüléshez. Magyarországnak a reform egyes elemeinek követése (igazi adóreform, állami kiadások csökkentése, bürokrácia csökkentése, a munka elismerése, „élhetıbb környezet” megteremtése stb.) mindenképpen szükséges lenne. Ezzel talán nemcsak az adóterhelésben, az elvonások mértékében, az állami bürokrácia arányában lehetnék listavezetık az Európai Unióban (1. táblázat). 1. táblázat: Egyes makrogazdasági adatok az Európai Unió egyes országaiban Foglalkoz Egy fıre Munkaerı A munkaerı Adminisztratív tatási ráta jutó GDP termelékenysége közvetett költségek a (2006, %) (2006, PPS egy adóterhelése GDP %-ában Ország EU27=100) foglalkoztatottra (a teljes (2005) (2006, jövedelem EU27=100) arányában) Csehország 65.3 79.3 71.2 41.3 3,3 Dánia 77.4 126.6 108.4 37.3 1,9 (p) Németország 67.5 113.6 106.4 38.7 3,7 Észtország 68.1 67.9 63.7 33.1 Írország 68.6 142.8 132.1 25.6 2,4 (f) (f) Görögország 61.0 88.4 106.6 38.0 6,8 Spanyolország 64.8 102.4 100.3 30.1 4,6 Luxemburg 63.6 278.6 183.3 29.5 Magyarország 57.3 65.3 74.8 40.5 6,8 Hollandia 74.3 132.1 114.4 30.7 3,7 Ausztria 70.2 128.7 122.0 40.9 4,6 (e) Lengyelország 54.5 52.9 61.5 35.5 5,0 (f) (f) Románia 58.8 37.6 38.3 26.7 Szlovénia 66.6 88.8 84.7 38.5 4,1 Szlovákia 59.4 62.7 70.4 33.7 4,6 Finnország 69.3 116.3 111.5 42.0 1,5 Svédország 73.1 120.3 110.1 46.4 1,5 Egyesült Királyság 71.5 119.1 110.6 25.5 1,5
p feltételes érték, f elırejelzés Forrás: epp.eurostat.ec.europa.eu/portal adm .költségek: European Compet. Rep. 2006. EC Elgondolkoztató, hogy míg az egy fıre jutó GDP az EU átlag 65%-a, az egy foglalkoztatottra vonatkozó termelékenység pedig majd 75%-a, ugyanakkor a foglalkoztatás irreálisan alacsony szintje miatt is a munkaerı közvetett adóterhelése a legmagasabbak közé tartozik az integrációban. Az adóterhelés jóval alacsonyabb olyan gazdag országokban is, mint Luxemburg, Írország vagy Hollandia. Ezek mellett van olyan mutató is amelyben „szerencsére” a legmagasabb értékkel rendelkezünk
4
(Görögországgal együtt), ez pedig az adminisztratív költségek aránya a GDP-hez viszonyítva. Erre a kétes dicsıségre azonban nem lehetünk büszkék. Magyarország gazdasági és társadalmi problémáinak egyik alapja az államháztartás mőködésében keresendı, többek között a magas államháztartási hiányban. Az arányaiban magas bevételek ellenére állandó egyensúlytalanságok jellemzıek, és ez a tarthatatlanul magas kiadásoknak köszönhetı. Az állami kiadások GDP-hez viszonyított nagysága a kilencvenes évek elején 60% körül volt. Egy kedvezıbb idıszak után az ezredfordulótól ismét növekedni kezdett, és napjainkban az államháztartási centralizáció a GDP 50%-a körül állandósult, ami kiugróan magas (még az egykori szocialista államokhoz képest is).[1] 80 70 60 50 40 30
Magyarország államházt. hiány
20
Szlovákia államházt. hiány
10
Magyarország államadósság Szlovákia államadósság
0 1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
-10 -20
Forrás: saját szerkesztés Eurostat adatok alapján 4. ábra: Államadósság és államháztartási hiány alakulása Mindez együtt jár a magas államháztartási hiánnyal és a maastrichti konvergenciakritériumokban meghatározottnál magasabb államadóssággal is (4. ábra). Ezek az adatok is jelzik, hogy Magyarországon valós reformokra van szükség, a nagy állami ellátórendszerek átalakítására, a bürokrácia csökkentésére. Véleményem szerint azonban igazi fenntartható fejlıdés (társadalmi és gazdasági értelemben) nem képzelhetı el társadalmi konszenzus nélkül, a megosztott magyar társadalom igényelné a vezetı politikai erık átgondolt, hatékony tevékenységeit, és a legfontosabb kérdésekben megállapodásukat. Sajnos ennek nem igazán láthatóak nyomai a magyar közéletben, így az ország számára fennáll a veszély, hogy további pozíciókat veszít a nemzetközi versenyben. 5
A szlovák gazdaság a tıkevonzó képességének, a befektetık számára nyújtott kedvezı környezetnek is köszönhetıen az utóbbi években elképesztı gazdasági növekedéssel dicsekedhet, és mind az autó-gyártásban és összeszerelésben, mind a híradástechnikai eszközök gyártásában komoly szerepet játszik a régió és Európa gazdaságában. Hatalmas különbségek mutatkoznak Magyarország és Szlovákia GDP növekedési adataiban. Ennek következtében mára Szlovákia megelızte Magyarországot az egy fıre jutó vásárlóerı-paritáson számított GDP tekintetében, és a fejlıdési ütem különbségeit látva kijelenthetı, hogy ez a pozícióváltás hosszabb idıszakra is fennmaradhat. Természetesen a fıvárosok, Pozsony és Budapest kiemelkedése kissé módosítja a képet, hiszen a növekedés jó része mindkét ország esetében a fıvárosnak, és a fıvárosi régiónak köszönhetı. A vidéki területeken kisebb különbségek mutatkoznak, de a kedvezıbb makrogazdasági környezet (adórendszer, adminisztrációs rendszer, befektetıi környezet) Szlovákia elınyét mutatják (5. ábra). 12
80
70 10 60 8
6
40
%, EU27= 100
%
50
30 4
Magyarország GDP növekedés 20
Szlovákia GDP növekedés 2
Magyarország egy f ıre jutó GDP
10
Szlovákia egy f ıre jutó GDP 0
0 1998
1999
2000
2001
2002
2003 évek
2004
2005
2006
2007
2008
Forrás: saját szerkesztés Eurostat adatok alapján 5. ábra: GDP növekedés és az egy fıre jutó GDP változásai Szlovákiában és Magyarországon (az EU27 %-ában, PPS, a 2008-as adatok elırejelzések) Lengyel és Rechnitzer (2000) szerint a városok és régiók versenyképességének a nyitott gazdaság, az egy lakosra jutó tartósan magas és növekvı jövedelem, magas szintő és nem csökkenı foglalkoztatottsági ráta és ebbıl az elınyökbıl széles körően részesülı népesség az alapja. Így szerintük a versenyképesség nem más: „mint a globális versenyben elfogadtatott minél nagyobb gazdasági teljesítmény, amely egyrészt a képzıdı jövedelmekkel mérhetı, másrészt a foglalkoztatottság magas szintjével.” A két ország közül ezen tényezık kedvezıbb képet mutatnak Szlovákia
6
esetében, és ezt bizonyítják a különbözı versenyképességi vizsgálatok eredményei is (pl.: WEF, IMD) amelyek északi szomszédunk jobb helyzetét jelzik. 2008-ban a tervek szerint Volkswagen szlovákiai gyárában 250 ezer, a PSA nagyszombati üzemében 180 ezer, míg a Kia zsolnai gyárában 150 ezer autó készül. A szlovák autóipari szövetség adatai szerint 2009-ben már több mint egymillió autót gyártanak majd, és az autóiparban foglalkoztatottak száma – a beszállítóknál dolgozókkal együtt 100 ezerre nı. Szlovákiában a szocialista gyökerő nehézipar és hadiipar átalakult, most az autógyártók beszállítójaként mőködik, és részese a Mlada Boleslavtól, vagy Brnótól Bécsen és Pozsonyon át Zsolnáig terjedı közép-európai autóipari beszállítói sőrősödésnek, ami a gyors növekedés egyik mozgatórugója. Természetesen a szlovák gazdasági fejlıdésnek is vannak árnyoldalai (munkanélküliség, munkaerı-piac kedvezıtlen szerkezete, közlekedési infrastruktúra hiányosságai, K+F ráfordítások alacsony szintje). REMÉNYEK? Ugyanakkor remélem, hogy a címben feltett kérdésre a válasz nem adható meg egyértelmően. Jelenleg ha csak a két ország makrogazdasági mutatóinak helyzetét nézzük akkor Szlovákia nyerésre áll, dinamikusabban fejlıdik, 2009-ben bevezeti az eurót (amitıl mi 6-8 év távolságra vagyunk) ugyanakkor bíznunk kell abban, hogy Magyarország a követendı példákat látva (amit többek között Szlovákia is mutat egyes intézkedésekkel) a reformok útjára lép, és a régió országai között megerısíti pozícióit. Természetesen legyünk optimisták, és hazánkban a „sohasem késı” gondolatát követve meg kellene kezdeni a valódi reformokat, amelyek fenntartható növekedési pályára állíthatják a magyar gazdaságot és társadalmat. [1] MURAKÖZY, L: Magyarország felemelkedése és hanyatlása. Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. február. 149-168. old. [2] CSABA L: Versenyképesség – hitek és balhitek. Debreceni Szemle, 2008. XVI. évf. 2. szám. 162-173. old. [3] LENGYEL I. – RECHNITZER J.: A városok versenyképességérıl. In: Horváth Gy. – Rechnitzer J. (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs. 2000. 130-152. old. [4] EUROPEAN COMISSION: European Competitiveness Report. Enterprise & Industry DG, Brussels. 2006. [5] EUROSTAT adatbázisok
7
