Nulla Hulladék Menedzser képzési tematika (TÁMOP akkreditált képzés vállalati környezetvédelmi referensek, önkormányzati felelősök és civil szervezeti programvezetők számára) - tervezet Jogi környezet 1.
A Hgt.
A magyar hulladékgazdálkodási szabályozás alaptörvénye a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény, közkeletű rövidítése alapján a Hgt. Ennek nagyon rövid ismertetésére vállalkozhatunk csak ennek az anyagnak a keretei között, egy-két kiemelt, gyakorlati jelentőséggel bíró témakörre kissé részletesebben is kitérve. Alapfogalmak – A Hgt. 3. §-ában számos fogalomnak adja meg a definícióját, így többek között a hulladéknak magának. Eszerint: hulladék: bármely, a törvényben megadott kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles; veszélyes hulladék: a törvényben felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék; települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék; folyékony hulladék: az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el, és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül; Elvek – A Hgt. lefekteti a hulladékgazdálkodás elveit is, úgy mint a) a megelőzés, b) az elővigyázatosság, c) a gyártói felelősség, d) a megosztott felelősség, e) az elvárható felelős gondosság, f) az elérhető legjobb eljárás, g) a szennyező fizet, h) a közelség, i) a regionalitás, j) az önellátás, k) a fokozatosság, l) a példamutatás és m) a költséghatékonyság. Ezeknek a napi hulladékgazdálkodási gyakorlatban kevés relevanciájuk van, ám egyes vitás esetekben segíthetik a jogalkalmazókat annak eldöntésében, hogy egy-egy döntés vagy intézkedés megfelelt-e a Hgt.-nek. Alapvető kötelezettségek – A Hgt. az egyes szereplők szerint alapkötelezettségeket, az alábbiak szerint: Általában
Gyártók
-
megkülönböztetve
sorolja
fel
az
őket
terhelő
hulladékképződés megelőzése hulladékká vált anyagok újrahasználata hulladékok visszaforgatása környezetszennyezés tilalma termék és csomagolás anyag- és energiahatékony kialakítása felhasználó tájékoztatása a termék tulajdonságairól hulladékká vált termék visszafogadása jogszabály alapján 1
Forgalmazók Felhasználók Hulladék birtokosai Hulladék szállítói
-
hulladékká vált termék visszafogadása jogszabály alapján hulladékbegyűjtés igénybe vétele szelektív hulladékgyűjtés jogszabály alapján gyűjtésről, hasznosításról vagy ártalmatlanításról gondoskodás szállítmány biztonságos célba juttatása
Hulladékkezelés – A törvény leírja, hogy mi minősül hulladékkezelési tevékenységnek; ezek a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. Ezek – egyes ritka kivételektől eltekintve – kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhetők. A hulladékkezelők kötelesek a hatóság felé az előírt nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettséget teljesíteni. Ennek keretében kötelesek a hulladék mennyiségét és összetételét fajtánként nyilvántartani, a végzett kezelésről, a kezelt és a kezelés eredményéből származó hulladékokról nyilvántartást, a kezelőlétesítmények működéséről üzemnaplót vezetni, és ezekről a hatóságoknak bejelentést tenni. Tekintsük át nagyon röviden az egyes hulladékkezelési tevékenységeket: Hulladékgyűjtés – Ez a hulladéknak a további kezelésnek megfelelő elkülönített gyűjtését jelenti. A telephelyen belüli gyűjtés hatósági engedély nélkül végezhető. Hulladékbegyűjtés – Ez az, amikor a hulladékkezelő a hulladékot a hulladék termelőitől vagy más birtokosaitól rendszeresen összeszedi és elszállítja a begyűjtőhelyre, a hasznosítás vagy ártalmatlanítás helyére, illetőleg a hulladékot átveszi a hulladékok birtokosaitól a begyűjtőhelyeken, gyűjtőpontokon. Hulladékszállítás – Ennek jelentése egyértelmű. Fontos, hogy a szállításból eredő szennyeződés esetén a szállító köteles a hulladék eltakarításáról, a terület szennyeződésmentesítéséről, valamint az eredeti környezeti állapot helyreállításáról gondoskodni. Hulladékhasznosítás – Ez történhet az alábbi módokon: újrafeldolgozás: a hulladék anyagának termelésben, szolgáltatásban történő ismételt felhasználása visszanyerés: a hulladék valamely újrafeldolgozható összetevőjének leválasztása és alapanyaggá alakítása energetikai hasznosítás: a hulladék energiatartalmának kinyerése (de facto elégetése) A komposztálás is hasznosításnak minősül. Alapvető, hogy a hasznosítással előállított termék az elsődleges alapanyagból előállított terméknél ne okozzon nagyobb környezetterhelést. Ártalmatlanítás – Ez történhet az alábbi módokon: hulladéklerakóban történő lerakás termikus ártalmatlanítás (azaz égetés) más kémiai, biológiai vagy fizikai eljárás Új, települési hulladék lerakására szolgáló létesítmény kizárólag térségi célokra építhető. Hulladéklerakóban előkezelés nélkül hulladék nem ártalmatlanítható. Veszélyes hulladékok – 2
Külön szabályok érvényesülnek a veszélyes hulladékokra, amelyeket a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül tilos más hulladékkal vagy anyaggal összekeverni. A veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről a termelőnek anyagmérleget kell készítenie. Szigorúbb a nyilvántartási kötelezettség is, hiszen a veszélyes hulladék sorsát (keletkezését, gyűjtését, szállítását, kezelését, átadását, átvételét) szoros elszámolásban kell nyilvántartani, bizonylatolni, és arról a környezetvédelmi hatóságoknak adatokat közölni. Hulladékgazdálkodási tervezés – Külön fejezetet képez a Hgt.-ben, de fontosságát tekintve is külön kezelendő téma a hulladékgazdálkodási tervezés. Ennek a folyamatnak több szintje van, az Országgyűléstől egészen az egyes termelőkig: a hulladékgazdálkodás stratégiai célkitűzései országos szinten környezetvédelemért felelős területi hulladékgazdálkodási helyi önkormányzatok, érintett miniszter terv más hatóságok, gazdálkodó szervezetek érdek-képviseleti szervezetei és környezetvédelmi társadalmi szervezetek bevonásával megyei önkormányzat megyei hulladékgazdálkodási települési önkormányzatokkal terv egyeztetetten települési önkormányzat helyi hulladékgazdálkodási terv gazdálkodó szervezetek egyedi hulladékgazdálkodási települési önkormányzattal terv egyeztetve jóváhagyásra a felügyelőségnek megküldve Országgyűlés
Országos Hulladékgazdálkodási Terv
A hulladékgazdálkodási terveket hat évre készítik el és 3 évente beszámolót állítanak össze az abban foglaltak végrehajtásáról. A terveknek tartalmaznia kell különösen: a keletkező, hasznosítandó vagy ártalmatlanítandó hulladékok típusait, mennyiségét és eredetét; a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvető műszaki követelményeket; az egyes hulladéktípusokra vonatkozó speciális intézkedéseket; a hulladékok kezelésére alkalmas kezelőtelepeket és létesítményeket, a kezelésre felhatalmazott vállalkozásokat; az elérendő hulladékgazdálkodási célokat; a kijelölt célok elérését, illetve megvalósítását szolgáló cselekvési programot. A veszélyes hulladék termelője ezen felül köteles legalább 3 évre szóló, a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzésére, veszélyességének és mennyiségének csökkentésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására vonatkozó hulladékgazdálkodási tervet készíteni. Felelősség – A Hgt. négy felelősségi formát különböztet meg: közigazgatási (bírság), szabálysértési (bírság), büntetőjogi (büntetés) és polgári jogi (kártérítés) felelősséget. Ezek közül csak a szabálysértési és a büntetőjogi zárja ki egymást, a többi együtt is alkalmazható. A hulladéklerakók felelőssége a lerakott hulladékkal okozott környezeti károkért a létesítmény 3
lezárásától számított 30 év alatt évül el. Információs rendszer – A hulladékgazdálkodással kapcsolatos egységes információs rendszert az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer részeként a környezetvédelemért felelős miniszter működteti. Elérhetősége http://okir.kvvm.hu/hir/.
4
2.
Kapcsolódó jogszabályok
Míg a Hgt. csak az alapvető szabályokat rögzíti, addig számos részletszabály, a gyakorlati megvalósításhoz szükséges technikai rendelkezés alacsonyabb, kormányrendeleti vagy miniszteri rendeleti szinten szabályozott. Ezekről egy-két bekezdésnyi rövid összegzést adunk témakör szerint. Hulladékgazdálkodási létesítmények – Hulladéklerakók (20/2006. KvVM r.) Hulladéklerakó az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben, valamint a létesítés telephelye szerinti területi, helyi hulladékgazdálkodási tervekben foglalt célokkal és feladatokkal összhangban létesíthető és üzemeltethető. A jogszabály megadja a hulladéklerakó helyének kiválasztásánál irányadó szempontokat, és azt is, hogy hol nem létesíthető hulladéklerakó. A lehetséges lerakókategóriák az alábbiak: inert hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (A kategória) nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (B kategória) o szervetlen, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (B1b alkategória) o vegyes összetételű (jelentős szerves és szervetlen anyagtartalommal egyaránt rendelkező), nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (B3 alkategória) veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (C kategória) Tilos hulladéklerakóban lerakni folyékony hulladékot, nyomás alatt lévő gázt, robbanásveszélyes, oxidáló, tűzveszélyes, maró, korrozív, kórházi vagy más humán-egészségügyi, illetve állategészségügyi intézményből származó fertőző hulladékot, hulladékká vált gumiabroncsot, előkezelés nélküli szennyvíziszapot, olyan vegyi anyagokat, amelyek kutatási és fejlesztési vagy oktatási tevékenységből származnak, amelyek nem azonosítottak, illetőleg újak, és amelyek emberre, illetőleg környezetre gyakorolt hatása nem ismert (pl. laboratóriumi maradék). A hulladéklerakó üzemeltetését az üzemeltetési terv szerint kell végezni. Az üzemeltető köteles az általa átvett hulladékról a nyilvántartás részeként a hulladék vizsgálat jegyzőkönyvét megőrizni. Veszélyes hulladék átvétele esetén a hulladéklerakó üzemeltetője köteles nyilvántartani a hulladéklerakón belül a lerakott hulladék pontos helyét. Hulladékgyűjtő sziget, hulladékgyűjtő udvar (5/2002. KvVM r.) – Hulladékgyűjtő udvar és gyűjtősziget a (maradék) kevert hulladék egyidejű begyűjtése mellett a közszolgáltatás részeként üzemeltethető. A hulladékgyűjtő sziget közterület-használati engedély birtokában létesíthető akkor, ha az ott begyűjtött hulladékok további kezelésre történő átvétele biztosított. A begyűjtött hulladékot az üzemeltetőnek a gyűjtősziget edényzetéből rendszeresen kell ürítenie, vagy az edényzetet kell cserélnie, és a begyűjtött hulladékot a további kezelést végző telephelyre kell szállítani. A hulladékgyűjtő sziget edényzetének rendszeres tisztításáról, karbantartásáról és szükség szerinti gyakorisággal történő cseréjéről a gyűjtősziget üzemeltetőjének kell gondoskodnia. A hulladékgyűjtő udvarban a következő hulladékok gyűjthetők: a települési szilárd hulladék hasznosítható összetevői, nagydarabos hulladék (lom), a lakosságnál keletkező veszélyes hulladék, nem lakosságtól származó kis mennyiségű veszélyes hulladékok, a lakosságnál keletkező 1 m3-t meg nem haladó építési, bontási hulladék. Veszélyes hulladék esetén egy lakostól alkalmanként legfeljebb 100 kg mennyiségű hulladék gyűjthető be, illetve vehető át. Lakossági beszállításkor csak kérésre kell az átvett hulladékról bizonylatot kiállítani. 5
Hulladékégető (3/2002. KöM r.) – Az égetőművet úgy kell üzemeltetni, hogy az égési folyamat végén a salak és a tűztéri hamu összes szerves szén tartalma kisebb legyen, mint 3%, és ennek érdekében, ahol szükséges, a megfelelő hulladék-előkezelési eljárást kell alkalmazni. Az égetőművet úgy kell tervezni, kialakítani, megépíteni és üzemeltetni, hogy az égetési folyamat során keletkező gáz hőmérséklete legalább 2 mp tartózkodási időig elérje a tűztérben a jóváhagyott jellemző pontokon a 850 °C-ot. Az égetőművekben keletkező hőt a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani kell. Hulladékáramok – Elemek és akkumulátorok (181/2008. Korm. r.) – A hulladékká vált elemet és akkumulátort a gyártó köteles visszavenni, illetve a kereskedő által összegyűjtött ilyen hulladékot átvenni. A visszavétel ingyenes kell, hogy legyen. A további kezelésről a gyártó gondoskodik, továbbá biztosítja a lakosság megfelelő tájékoztatását is. Mindezek költségeit is a gyártó viseli. A kereskedő köteles a fogyasztótól az elem és akkumulátor hulladékot ingyenesen átvenni. Gépjárművek (267/2004. Korm. r.) – A gyártó köteles a hulladékká vált gépjárművet az utolsó tulajdonostól visszavenni, ennek érdekében legfeljebb 50 km-en belül elérhető átvevőhálózatot szervezni, és a visszavett hulladéknak a bontóhoz történő eljuttatásáról gondoskodni. A gyártó köteles a fogyasztót tájékoztatni. A hulladék átvételért nem kérhető pénz, kivéve, ha a gépjármű valamely alapvető összetevője hiányzik. A környezetvédelmi hatóság a gyártót nyilvántartásba veszi. Az átvett hulladékot úgy kell kezelni, hogy 2006. január 1-től az összes hulladékká vált gépjármű újrahasználatának és hasznosításának együttes aránya legalább az évi 85 tömeg%-ot, az újrahasználat, újrafeldolgozás és visszanyerés együttesen legalább az évi 80 tömeg%-ot elérje. Ez az arány 2015. január 1-től legalább a 95 tömeg%, illetőleg a 85 tömeg%. A hulladékká vált gépjármű bontását és azok újrahasználatra, hasznosításra, illetőleg ártalmatlanításra történő továbbadását bontó végezheti. Elektromos és elektronikai berendezések (264/2004. Korm. r.) – A gyártó köteles az általa forgalomba hozott elektromos berendezésből származó hulladékot, illetve a 2005. augusztus 13. előtt gyártott és háztartási berendezésből származó hulladékot, valamint az új, azonos vagy azonos funkciójú termékkel helyettesített nem háztartási berendezésből származó hulladékot visszavenni. A kereskedő a fogyasztótól köteles átvenni az értékesített berendezéssel azonos mennyiségű és azonos elsődleges használati célú használt berendezést. A begyűjtési arányszámokat, valamint a gyártó által teljesítendő hasznosítási arányokat a jogszabály tartalmazza. A gyártó a kereskedőtől, a kereskedő pedig a fogyasztótól az átvételért díjat nem számíthat fel. A gyártó köteles a kereskedőt, illetve a felhasználókat a visszavételi és begyűjtési lehetőségekről tájékoztatni. Csomagolóanyagok (94/2002. Korm. r.) – A jogszabály elsődlegesen a csomagolóanyagok összetételére nézve határoz meg kötelezettségeket és tilalmakat, így pl. tiltja a nehézfémek használatát. Ezen felül előírja, hogy üzletenként legalább 500 m2 alapterületű üzlethelyiséggel rendelkező forgalmazó a felhasználó által felajánlott használt vagy hulladékká vált kereskedelmi csomagolást köteles átvenni. A fogyasztó kérheti a forgalmazótól, hogy a csomagolást a forgalmazónál hagyhassa. A gyártő köteles biztosítani a csomagolási hulladék elkülönített visszavételét, valamint hasznosítását. Ennek arányszámai az alábbiak: 2012. december 31. napjáig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok tömegének legalább 60%-a hasznosításra vagy hulladékégető műben energiahasznosítás mellett elégetésre kerüljön, valamint legalább 55%-a, de legfeljebb 80%-a anyagában kerüljön hasznosításra, úgy hogy ez az arány a hulladékot alkotó egyes anyagok tekintetében legalább a következő legyen: üveg esetében 60%, papír és karton esetében 60%, fém esetében 50%, fa 6
esetében 15%, műanyag esetében 22,5%. Települési hulladék (213/2001. Korm. r.) – A települési hulladék a legátfogóbb hulladékfogalom, már ami az lehetséges összetevőit illeti. Ide tartozik a települési szilárd hulladék és a települési folyékony hulladék. Alapvető előírás, hogy az ingatlan tulajdonosa, birtokosa, használója az ingatlanán keletkező vagy birtokába került települési szilárd hulladékot a környezet szennyezését megelőző, károsítását kizáró módon köteles gyűjteni. Ennek rendszeres elszállításáról a hulladékkezelő közszolgáltató gondoskodik. Veszélyes hulladék (98/2001. Korm. r.) – Veszélyesnek minősül az a hulladék, amely eleget tesz a Hgt.-ben foglalt veszélyességi kritériumok közül egynek vagy többnek. A hulladék besorolását a hulladék termelője vagy birtokosa köteles elvégezni, azonban ha ezt hibásan teszik meg, úgy az illetékes környezetvédelmi hatóság a hulladék besorolását határozatban állapítja meg. A veszélyes hulladékot kezelő tevékenységek végzése során a leghatékonyabb megoldást, illetve az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni. Minden veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről anyagmérleget kell készíteni, illetve a veszélyes hulladék tárolására és kezelésére használt létesítmények és berendezések üzemeltetéséről üzemnaplót kell vezetni. Tilos a veszélyes hulladékot más veszélyes hulladékkal, nem veszélyes hulladékkal, vagy bármilyen más anyaggal keverni, ha e tevékenység kizárólag a szennyező összetevők hígítására irányul. A hulladék termelője a veszélyes hulladékot a keletkezés helyén legfeljebb l évig gyűjtheti. A termelő csak olyan kezelőnek adhat át veszélyes hulladékot, aki az adott veszélyes hulladék kezelésére engedéllyel rendelkezik. A háztartási veszélyes hulladék gyűjtésére hulladékgyűjtő udvar üzemeltethető, amely befogadhat nem lakossági forrásból származó kis mennyiségű veszélyes hulladékot is, évente legfeljebb összesen 500 kg mennyiségben. A veszélyes hulladék kitöltött „SZ” kísérőjeggyel lehet csak megkezdeni, és csak az azon feltüntetett kezelőnek lehet átadni a veszélyeshulladék-szállítmányt. A veszélyes hulladékok ártalmatlanítása történhet lerakással, égetéssel vagy más termikus eljárással, különböző fizikaikémiai eljárásokkal vagy biológiai eljárásokkal. Biohulladék (23/2003. KvVM r.) – Minden olyan növényi és állati eredetű szerves hulladék, amely aerob vagy anaerob úton biológiailag lebomlik vagy lebontható, komposztálással kezelhető. Ha ennek feltételei adottak, a biohulladékot a keletkezés helyén elkülönítetten kell gyűjteni, és el kell kerülni annak egyéb hulladékkal vagy anyaggal való szennyeződését. Hulladékgyűjtő udvarban a biohulladékok közül csak zöldhulladék gyűjthető. A közösségi komposztálás nem engedélyköteles tevékenység, viszont így állati eredetű biohulladék nem kezelhető. Építési hulladék (45/2004. BM-KvVM r.) – Amennyiben bontási vagy építési tevékenység során a keletkező építési vagy bontási hulladék mennyisége meghaladja a jogszabályban foglalt mennyiségi küszöbértéket, az építtető köteles az adott csoporthoz tartozó hulladékot elkülönítetten gyűjteni mindaddig, amíg a hulladékot a kezelőnek át nem adja. Az építési, illetve bontási tevékenység befejezését követően az építtető köteles elkészíteni az építési tevékenység során ténylegesen keletkezett hulladékról az építési, illetve a bontási hulladék nyilvántartó lapot, amit a környezetvédelmi hatóságnak meg kell küldenie. Olaj (4/2001. KöM r.) – A hulladék olajok gyűjtése, tárolása, hasznosítása és ártalmatlanítása a veszélyes hulladékokra vonatkozó jogszabályok szerint végezhető. Aki a tevékenysége során keletkező hulladékolaj hasznosítását vagy ártalmatlanítását nem tudja elvégezni, köteles azt az arra jogosult gazdálkodó szervezetnek átadni. Betétdíj – 7
A 209/2005. Korm. rendelet alapján a gyártó saját termékét betétdíjassá nyilváníthatja, aminek visszavételét a forgalmazó biztosítani köteles. A betétdíjassá nyilvánítást a környezetvédelmi hatóságnál utólag be kell jelenteni. A termék betétdíjas jellegéről a fogyasztókat tájékoztatni kell. Köztisztaság – Az 1/1986. ÉVM-EüM rendelet szerint a tulajdonos köteles gondoskodni az ingatlan előtti járdaszakasz, illetve az úttestig terjedő teljes terület és a járdaszakasz melletti nyílt árok tisztán tartásáról, a csapadékvíz zavartalan lefolyását akadályozó anyagok és más hulladékok eltávolításáról. A szórakozó-, vendéglátó- és árusító helyek, üzletek előtti járdaszakaszt a nyitvatartás ideje alatt a használó köteles tisztán tartani és a hulladékot eltávolítani. A közterület rendeltetésétől eltérő célra (árusítás, építési-szerelési munka stb. céljára) történő használata esetén a használattal érintett terület közvetlen környezetét a használó köteles tisztán tartani. Bírság – A jogszabályok által támasztott követelmények, előírások megszegéséért közigazgatási szankciók, így többek között bírság is kiszabhatók. A hulladékgazdálkodási bírságról szóló 271/2001. Korm. rendelet szerint az alábbi elkövetési magatartások képzelhetők el (ezekre nézve a norma részletesen tartalmazza a ténylegesen fizetendő bírság kiszámításához használandó tételeket): a hulladékok besorolási kötelezettségének nem vagy nem megfelelő teljesítése az egyes hulladékfajtákra, elhagyott gépjármű hulladékra, illetőleg kezelésükre vonatkozó, kötelezettségek, műszaki szabályok nem, vagy nem megfelelő teljesítése hulladékkezelő létesítmény jogellenes létesítése hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes folytatása települési hulladékkezelési közszolgáltatás jogellenes végzése esetén tizennyolcezer forint nem veszélyes hulladék országhatárt átlépő jogellenes szállítása veszélyes hulladék országhatárt átlépő jogellenes szállítása egyéb, környezetveszélyeztetéssel, illetőleg környezetkárosítással nem járó jogsértés a hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatási, adatszolgáltatási és nyilvántartási, illetve bejelentési kötelezettségek, továbbá az egyedi hulladékgazdálkodási terv készítése kötelezettségének elmulasztása a hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatási, adatszolgáltatási és nyilvántartási, illetve bejelentési kötelezettségek nem megfelelő teljesítése Tételes összegeket tartalmaz a jogszabály az elektromos és elektronikus berendezések forgalmazásával kapcsolatos környezetvédelmi követelmények, illetve az ilyen berendezések hulladékainak visszavételére vonatkozó jogszabályi előírások nem, vagy nem megfelelő teljesítésér, az elemek és akkumulátorok visszavételéről, illetve kezeléséről szóló külön jogszabály előírásai nem vagy nem megfelelő teljesítésére, a hulladékká vált gépjárművek visszavételére és kezelésére vonatkozó jogszabályi előírások nem teljesítése esetére és a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály előírásai nem vagy nem megfelelő teljesítésére.
8
3.
Nyilvántartás, adatszolgáltatás, tervezés
A hulladékgazdálkodási nyilvántartás szabályai – A Hgt. csak annyi mond, hogy a hulladék termelője, birtokosa és kezelője a külön jogszabályokban meghatározott módon és tartalommal köteles a tevékenysége során keletkező, más birtokostól átvett vagy másnak átadott hulladék mennyiségét és összetételét fajtánként nyilvántartani, az általa végzett kezelésről, a kezelt és a kezelés eredményéből származó hulladékokról nyilvántartást, a kezelőlétesítmények működéséről üzemnaplót vezetni, és ezekről a hatóságoknak bejelentést tenni. A részletszabályokat a 164/2003. Korm. rendelet tartalmazza. Ez az alábbiakat mondja ki: a hulladék termelője, birtokosa és kezelője - a szállító kivételével - telephelyenként naprakész nyilvántartást vezet a tevékenysége során képződő, vagy egyéb módon birtokába jutott, valamint a mástól átvett és az általa kezelt, illetve másnak átadott hulladék mennyiségéről és összetételéről a nyilvántartás tartalmazza a telephelyre bemenő és onnan kimenő anyagok és hulladékok anyagforgalmi egyenlegét a hulladék termelője veszélyes hulladék esetében anyagmérleg alapján termelési technológiánként és hulladékonként vezet nyilvántartást a hulladék termelője nem veszélyes hulladék esetében hulladékonként, egyes iparágak, illetve tevékenységek esetében anyagmérleg alapján technológiánként is vezet nyilvántartást a hulladék kezelője anyagmérleg alapján technológiánként és hulladékonként vezet nyilvántartást A nyilvántartások, bizonylatok, dokumentációk veszélyes hulladék esetében 10 évig, nem veszélyes hulladék esetében 5 évig nem selejtezhetők. Adatszolgáltatás a környezetvédelmi hatóságok felé, űrlapok – A nyilvántartás csak egyik oldala az éremnek, hiszen a nyilvántartott adatok nemcsak a gazdálkodó szervezet, de a hatóság érdeklődésére is méltán tartanak számot. Ezt hivatott biztosítani az adatszolgáltatás előírása. A rendelet itt is kategóriákat határoz meg, és a szerint részletezi a kötelezettségeket: rendszeres adatszolgáltatásra telephelyenként a hulladék kezelője, továbbá az a termelő kötelezett, amely esetében a gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatottak száma eléri a 10 főt, vagy a tárgyévben a telephelyen keletkezett (birtokolt) hulladékok összes mennyisége meghaladja veszélyes hulladék esetében a 200 kg-ot, vagy nem veszélyes hulladék esetében a 2000 kg-ot, vagy nem veszélyes építési és bontási hulladék esetében az 5000 kg-ot; a rendszeres adatszolgáltatásra kötelezettek a keletkezett hulladékról évente a tárgyévet követő év március 1. napjáig, veszélyes hulladékról kezelésre történő átvételének esetében negyedévente a tárgynegyedévet követő 8. munkanapig, nem veszélyes hulladékról kezelésre történő átvételének esetében a tárgyévet követő év március 1. napjáig szolgáltatnak adatot; adatszolgáltatást nyomtatványon vagy elektronikus adathordozón lehet teljesíteni. A hulladékokra vonatkozó, az adatszolgáltatásból származó feldolgozott adatok nyilvánosak és az interneten keresztül térítésmentesen hozzáférhetőek. Maguk az adatlapok a rendelet mellékleteként elérhetők. Egyedi hulladékgazdálkodási tervek – A hulladékgazdálkodási tervezés átfogó szabályait már érintettük, amikor a Hgt. bemutattuk. Érdemes azonban kicsit részletesebben kitérni a gazdálkodó szervezetek által készítendő egyedi 9
hulladékgazdálkodási tervekre, melyeket a 126/2003. Korm. rendelet szabályoz. Egyedi hulladékgazdálkodási terv készítésére az a gazdálkodó szervezet köteles, amelynél évente 10 tonna mennyiséget meghaladó veszélyes hulladék keletkezik, vagy az évente keletkező összes - a veszélyes és nem veszélyes - hulladék mennyisége meghaladja a 200 tonnát. Amelyik gazdálkodó szervezet év közben észleli, hogy túllépte a határértéket, az a tárgyévet követő 6 hónapon belül köteles az egyedi hulladékgazdálkodási tervet elkészíteni. A terveket az egyes telephelyekre kell elkészíteni, de legalább az egyes telephelyekre vonatkozó tervrészeket elkülönítetten kell megjeleníteni abban a tervben, amely több telephelyre együttesen készült. A tervet a környezetvédelmi hatóság hagyja jóvá, és határozatát közli a telephely szerint illetékes helyi önkormányzat jegyzőjével is.
10
4.
Kármentesítés
A hulladékgazdálkodás, azon belül főként a hulladéklerakás, potenciálisan veszélyezteti a környezeti elemeket, melyek közül kiemelt figyelmet érdemel a 219/2004. Korm. rendelet által védett talaj és felszín alatti víz. A már bekövetkezett szennyezés esetén alkalmazandó jogi és műszaki eszköz a kármentesítés, amelynek átfogó ismertetésére vállalkozhatunk csak, tekintve, hogy részleteit tekintve az nagyban függ az éppen aktuálisan feltárt szennyezéstől. A környezethasználó a felszín alatti vízben, illetve földtani közegben okozott szennyezést, illetve károsodást a környezetvédelmi hatóságnak köteles bejelenteni, illetőleg azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosodás esetén köteles megkezdeni a kárelhárítást. A hatóság a bejelentés alapján birtokába került információkat a lehető leghamarabb kivizsgálja és három hónapon belül lefolytatja. A hatóság a beszerzett adatok alapján mérlegeli, hogy a szennyezettség intézkedést igényel-e. Amennyiben igen, úgy a hatóság határidő megállapításával műszaki intézkedésre vagy intézkedési terv készítésére és annak betartására kötelezheti a tevékenység folytatóját. A már említett kivizsgálás során a környezethasználó, illetve a hatóság köteles mérlegelni a felszín alatti vizek, illetve földtani közeg eredeti állapothoz közeli állapotba történő visszaállítása érdekében a választható intézkedéseket. A pontszerű szennyező forráshoz tartozó valószínűsíthető szennyezettség, illetve károsodás esetén a köz érdekében kármentesítést kell végezni. Nagyon fontos tudni, hogy ki a felelős a szennyezésért, mivel az a kármentesítésre kötelezett. Ez a személy vagy szervezet a Környezetvédelmi törvény szerint a környezetkárosodásért, illetve a környezetveszélyeztetésért való felelősség annak az ingatlannak a környezetkárosodás, illetve környezetveszélyeztetés bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosítást, illetve környezetveszélyeztető magatartást folytatták. Az ingatlantulajdonos azonban mentesülhet a felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt, azaz nem a tulajdonost terheli. A kármentesítés három szakaszra oszlik, a tényfeltárásra (amely felderítő és részletes vizsgálatból állhat), a beavatkozásra és a monitoringra (ez egyébként a másik két szakasz alatt is folyhat). Alapvetően attól függ az egyes szakaszok terjedelme és tartalma, hogy a környezetvédelmi hatóság mit ír elő a határozatában. Így például a kármentesítés valamennyi szakaszában kármentesítési monitoring kialakítása és működtetése írható elő. Tényfeltárás – A tényfeltárás során vizsgálni kell minden olyan szennyező anyag térbeli előfordulását, melynek jelenléte a területen végzett addigi tevékenységek vagy alkalmazott technológiák alapján valószínűsíthető, és vizsgálatot kell végezni mind a földtani közegre, mind a felszín alatti vízre vonatkozóan annak érdekében, hogy valamennyi, a szennyezettséget okozó szennyező anyag előfordulása megállapítható legyen. A tényfeltárást és annak eredményeit dokumentálni kell. Beavatkozás – A környezetvédelmi hatóság a beavatkozási terv alapján dönt a beavatkozás elrendeléséről. A beavatkozást elrendelő határozatnak tartalmaznia kell a szennyezett, károsodott terület megnevezését, azonosítóit, a kármentesítési célállapot határértéket (vagyis hogy az egyes környezeti elemekben milyen szintre kell levinni a szennyezettséget), a terület érzékenységi besorolását, illetve a beavatkozás kiviteli tervére, a munkák ütemezésére vonatkozó előírásokat, a kitermelt szennyező anyag tárolási, ártalmatlanítási tervére vonatkozó előírásokat és a kárenyhítés, illetve 11
kárfelszámolás megkezdésének és végrehajtásának határidejét. Ki kell térni továbbá kármentesítési monitoringra is. Kármentesítési monitoring – A kármentesítés egyes szakaszaiban folytatott tevékenység környezetre gyakorolt hatását, eredményességét, továbbá a károsodás csökkenését, illetve megszűnését folyamatosan, illetőleg az egyes szakaszokat követő időszakokban a környezeti állapot változását a kötelezett kármentesítési monitoring keretében köteles ellenőrizni. A kármentesítési monitoringot kármentesítés célállapot határértékének elérését követően legalább 4 évig, a tartós környezetkárosodás teljes időtartama alatt folytatni kell. Tartós környezetkárosodás – Annak minősül, ha egy tevékenység olyan károsodást okozott a földtani közegben, illetve a felszín alatti vízben, amely a természeti folyamatok vagy beavatkozás révén öt éven belül sem csökken a kármentesítési célállapot határérték alá. Ha ez a helyzet fennáll, úgy a környezetvédelmi hatóság a tényfeltárás eredménye alapján határozatot hoz, és azt megküldi az illetékes földhivatalnak a tartós környezetkárosodás tényének az ingatlan tulajdoni lapjára történő feljegyzése végett. A környezetvédelmi hatóság ötévente rendszeresen ellenőrzi a területe szennyezettségét, és ha az a kármentesítési célállapot határérték alá csökkent, intézkedik a feljegyzés törlése iránt.
12
5.
Rekultiváció
A követelményeknek meg nem felelő lerakók bezárása – Az Európai Unió hulladékgazdálkodási jogának egyik sarkalatos követelmény volt a nem megfelelő lerakók bezáratására való törekvés, illetve azok végül hazánkban is megtörtént tényleges bezárása. Ennek keretében a 2009. július 16-i dátum kulcsfontossággal bírt, mivel eddig kellett az egyes lerakóknak megfelelniük az előírásoknak. Amelyeknek ez nem sikerült, azok tovább nem működhettek. A folyamat az alábbi lépésekből állt: 2002. január 1. Az ebben az időpontban lerakót üzemeltetők az engedéllyel rendelkező vagy ténylegesen üzemelő hulladéklerakókat 3 hónapon belül az illetékes környezetvédelmi hatóságnak kötelesek voltak bejelenteni. 2002. március 31. A fent említett bejelentés legkésőbbi időpontja 2002. december 31. A lerakóra vonatkozó teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentációt, beleértve a környezetvédelmi és közegészségügyi körülményeket elemző intézkedési tervet, be kell nyújtani a környezetvédelmi hatóságnak. Az ezt követő évek során a lerakók felülvizsgálatát a környezetvédelmi hatóságok elvégezték, majd azok számára, amelyek a jogszabály követelményeinek nem tudtak megfelelni, és így nem kaptak környezetvédelmi működési engedélyt, a következő sarokpont a 2009. július 16. volt, azaz jogszerű működésük utolsó napja. Egy rövid statisztika 2008-ból: engedélyezett vagy működő lerakók száma: bezárásra tervezett meg nem felelő lerakók száma: már bezárt meg nem felelő lerakók száma:
120 49 220
Levonhatjuk a következetést, hogy ma gyakorlatilag nincs hazánkban az EU követelményeinek meg nem felelő lerakó. Abban az esetben, ha egy üzemeltető nem a követelményeknek való meg nem felelés, hanem saját döntése alapján kíván bezáratni egy lerakót, ezt a döntését a hulladék átvételi tevékenységének megszüntetését megelőző 30 nappal köteles bejelenteni a környezetvédelmi hatóságnak. Amennyiben a hatóság a bezárást követően a hulladéklerakó rekultivációjának szükségességét állapítja meg, az üzemeltetőt, ennek hiányában a terület tulajdonosát rekultivációra és utógondozásra kötelezi. A hulladéklerakó rekultivációja, utógondozása – A hulladéklerakó rekultivációjára és utógondozására akkor kerülhet sor, ha szennyezés miatti beavatkozásra nincsen szükség. A hulladéklerakó egészének vagy egy részének rekultivációját a környezetvédelmi hatóság engedélyezi. Az engedélykérelemnek tartalmaznia kell a rekultivációs tervet. A hatóság a hulladéklerakó rekultivációjára és utógondozására vonatkozó környezetvédelmi követelményeket határozatban írja elő, amelynek a tartalmaznia kell a technológiai követelményeket, a műszaki kivitelezés követelményeit, a felhasználható anyagok megnevezését és mennyiségét, az utógondozási időszakot és az üzemeltető megnevezését az utógondozási időszakra. 13
A lerakó utógondozása alatt végzett ellenőrzésekről, megfigyelésekről, valamint a gyűjtött vizsgálati eredményekről az üzemeltető legalább évenként egyszer összefoglaló jelentést készít, amit köteles a tárgyévet követő év április 30-áig a környezetvédelmi hatóságnak megküldeni. Érdekes adalék az utógondozási időszak tartamának meghatározásához, hogy a hulladéklerakás díját az üzemeltetőnek úgy kell megállapítania, hogy az fedezze a hulladéklerakó létesítésének, üzembe helyezésének és üzemeltetésének teljes költségét, továbbá a hulladéklerakó lezárásának és utógondozásának legalább 30 évig történő becsült költségét.
14
