Nógrádi Kiss Magdolna connessioni • connections • kötődések
centro culturale
augusto caravati
sacromonte - varese
Volto senza volto, corpo senza corpo Morti li morti e i vivi parean vivi: non vide mei di me chi vide il vero... Dante, Purgatorio, XII, vv.67-68 Sfumando un po' il concetto-base degli esistenzialisti intorno alla condizione degli uomini di venire scagliati nel mondo, possiamo affermare che l'osservatore non è semplicemente oggetto degli accadimenti, ma in un certo senso né è anche il soggetto: di fatti l'osservatore risulta giudice consapevole o inconsapevole nello spazio e nel tempo del nostro mondo più ristretto e più ampio (sempre più ampio!). Naturalmente l'osservatore non è estraneo al nostro mondo...nel caso migliore la trascendenza può balenargli nella mente, tuttavia non è la sua condizione, non gli appartiene; da qui deriva la rilevanza del concetto di indecibilità di Heisenberg. Strane, quando non esplicitamente ridicole appaiono quelle tendenziose estetizzazioni, qulle posizioni normative che mirano a dimostrare che l'arte astratta sia antiumana, che si tratti semplicemente di giochetti irresponsabili. Ho dovuto fare precedere queste osservazioni prima di affrontare l'opera di Nògradi Kiss Magdolna, anche se si tratta di osservazioni ovvie: nell'accezione filosofica tutta l'arte è astratta: è lo stesso di quale forma di arte si tratti, l'arte risulta sempre come allegoria-esistenziale, come la raffigurazione arbitraria della presunta realtà, vale a dire si tratta della autonoma messa in immagine della cosa citata. Le “figure” di Kiss Magdolna sono quindi altrettanto astratte, se volete, quanto le linee, strisce, le scolature (rovesciate). Tuttavia le sue figure, ombre (?) (usiamo l'espressione “ombre” nell'accezione della famosa caverna nell'analogia mitica di Platone) si presentano nella loro condizione sociale, anche quando la loro enfatica gestualità espressiva si riduce al discorso elementare del corpo, tanto che nella raffigurazione si evidenziano prevalentemente come forma più che come imitazioni del reale, fenomeno segnalato dal colore decisivo, che non connota alcuna referenzialità. I vari campi di colore -neri, verdastri, blu, vermigli ecc.- non fanno che tendere alla monocromia, le figure ingrandite vengono immerse in “dialoghi” virtuali, in rapporti (sicuri dal punto di vista della forma) incerti, in pose iconiche- nel segno evidente della decostruzione della forma. Costretti a fare gruppo, allontanati, chinati per reciprocità -forse sofferenti, forse soltanto prigionieri dell'indifferenza esistenziale. Verosimilmente richiamano concretamente stati d'animo (dato i titoli come) dialogo mancato, malinconia. Ora è facile accorgersi che nell'apporre il titolo per lo più il pittore manifesta le sue intenzioni, in sostanza manifesta il programma della concretizzazione dinamica delle forme e dei colori, cosa che tende evidentemente verso l'universale- o, possiamo dire, soddisfa le esigenze dell'allegoria. L'inchiostro di china bordeggiato o l'acrilico adacquato ( a volte anche con effetti da acquarello) sono gli strumenti accreditati della decostruzione della forma, dello sbiadire, del velamento. La verticalità delle figure non è che l'emblema della loro terrestrità, ma anche della ricerca problematica del proprio stato, in fondo l'emblema della ricerca come tale. Come se ricercassero la loro personalità, o in mancanza di essa, come se bighellonassero nella malinconica incertezza. Accadono ,dunque, alcune azioni, che, secondo l'intenzione del creatore fungono da segnali dell'esistenza
2
umana, dell'esserci, ma in queste azioni s'inserisce un altro genere di accadimento: la storia della ricerca della forma pittorica -per dirlo in modo un po' didattico- si assiste al movimento del pittore verso l'assoluto pittorico, verso dove non si è più legati a forme illusorie (l'ho già accennato: i colori si sono disgiunti in precedenza), naturali, a visioni intese convenzionalmente. Queste “ombre” non solo hanno perso i volti, i corpi, ma perdono anche la memoria, i loro segreti assillanti vengono custoditi da in fogli smorti, per finire anche loro sommersi negli strati profondi delle vernici: passano dal multicolore al monocromo, dal monocromo al colore. Precipitando nel passato, passano dal cono di luce in forma che pare di lampadina elettrica. Questa pittura manifesta una particolare carica metafisica. La sua essenza è da individuarsi molto meno nella sua consistenza materica, quanto nelle reazioni indotte nell'osservatore. Il creatore è un osservatore che porta il suo pubblico a diventare osservatori a loro volta, e per di più dell'implicito, del taciuto, a diventare osservatori in grado di svelare i sentimenti puramente allusi. Guida gli osservatori con gesti pittorici. Come se riuscisse a reinventare il valore di una teoria antica: solo l'osservatore porta ad esistere la realtà. Vale la pena sapere, naturalmente, che il soggetto non solo osserva, ma rende anche l'osservato soggettivo; l'osservazione oggettiva pare per lo più fallire anche nella prassi scientifica. Le cose vanno accettate così, è utile esserne preparati- per evitare delusioni. Come ho osservato l'arte è un avvicinamento allegorico all'esistenza; la distanza artistica non dipende solamente da fallimenti di ordine tecnico (in soprappiù solo attraverso la perfezione mimetica si può percepire il fallimento), ma dalla stessa natura del gesto estetico. Nògràdi Kiss Magdolna ci rivela qualcosa intorno a questo fenomeno, qualcosa da cui è capace ricavare delle opere d'arte. Fàbiàn Làszlò
Arctalan arccal, testetlen testtel Él az él , holt a holt a rajzon, többet valóság látója se lát… Dante, Purgatórium, XII. Kissé árnyalva az egzisztencialisták alapgondolatát az ember világba-vetettségéről, elmondható: nem egyszerűen az itteni történések tárgya, bizonyos értelemben alanya is, hiszen – akarva-akaratlan – megfigyelő, mondjuk így: szűkebb és tágabb (egyre tágulóbb!) világunk konstatálója időben és térben. Természetesen, megfigyelőként sem kívülálló… a transzcendencia legjobb esetben, ha fölsejlik neki, semmi esetre sem státusa, tulajdona. Ebben az értelemben kijelenthetjük: a kozmoszban minden az emberrel történik; íme, a Hesenberger-i határozatlansági elv teljes relevanciája. Fölszínesnek, olykor egyenesen nevetségesnek hat minden olyan célzatos esztétizálás, normatív hozzáállás, amely arra szeretne kilyukadni, hogy az elvont formanyelvű művészet antihumánus, felelőtlen formai játszadozás csupán. Előre kellett mindezt bocsátanom Nógrádi Kiss Magdolnáról szólva akkor is, ha magától értetődően tisztában vagyunk vele: filozófiai értelemben kizárólag absztrakt művészet létezik: maga a művészet (mindegy
3
milyen művészeti ág kerül szóba) lét-allegória, önkényes megképzése a vélelmezett valóságnak, mégpedig önálló képiségében kezelve a megidézettet. Nógrádi Kiss Magdolna „figurái” tehát legalább annyira elvontak, mint későbbi alkotói periódusának vonalai, csíkjai, (fordított) csurgatásai – ha tetszik. Noha alakjai, árnyai (?) (abban az értelemben használva az árnyak kifejezést, ahogyan Platón teszi híres barlang-hasonlatában) még akkor is társadalmi helyzetükben jelennek meg, amikor hangsúlyozott, expresszív gesztusaik úgyszólván egyszerű testbeszéddé redukálódnak, sokkal inkább formaként hangsúlyozódnak a képen, mint valóságimitációképpen, jelzi ezt a határozott szín, amely többé nem hordoz semmiféle valóságutalást. Különböző színmezőkben – fekete, zöldes, kék, vörös stb. – ugyancsak monokrómba hajló, elnagyolt alakok merülnek virtuális „dialógusokba”, bizonytalan (ámbár formailag biztos) kapcsolatokba, ikonikus pózokba – bevallottan a formabontás jegyében. Csoportokba verődve, szétválva, egymáshoz hajolva – talán a szenvedésben, talán csak a közönyös létezésben. Alkalmasint pedig konkrét utalással (címadás) hivatkozva a lélekállapotra: elmaradt párbeszéd, melankólia. Mármost könnyű észrevenni, hogy a címadásba többnyire festői program foglaltatik, lényegében a formák és színek dinamikus manipulációinak programja, ami nyilvánvalóan – vagy fogalmazzunk így: az allegória kívánalmainak megfelelően – az általános felé irányul. A lavírozott tus vagy a vizes akril (olykor szinte akvarell hatással) a formabontás hiteles eszközei, az elmosódásé, a fátyolozottságé. Az alakok függőlegessége ugyan földi létük jelképe, de a tétova helyzetkeresésé is, egyáltalán a keresésé. Mintha elvesztett személyiségük után kutakodnának, vagy annak híján ácsorognának méla bizonytalanságban. Adott tehát egy-egy történés, amelyek individuálisan (az alkotói szándék szerint) az emberi létezés, az itt-lét jelzései, ám ezekben a történésekben jelen van egy másik történés is: a festő formai útkeresésének históriája – kissé didaktikusan szólva – az abszolút festőiség felé, amikor többé nem láncolnak illuzórikus formák sem (emlékeztettem rá: a színek korábban leváltak) a naturálisan, konvencionálisan értelmezett látványhoz. Nemcsak arcukat, testüket vesztették el ezek az „árnyak”, hovatovább emlékezetük is elvész, nyomasztó titkaikat sápadó fóliánsok őrzik, hogy aztán azok is alámerüljenek a festékek mélyrétegeibe: tarkából a monokrómba, monokrómból a színesbe. Belehullva a múltba, a fénykúpból körte formájúnak tetsző időbe. Sajátos metafizikai töltete van ennek a festészetnek. A lényege sokkal kevésbé található materiális hordozóján, mint a befogadó indukált reakcióiban. Az alkotó olyan megfigyelő, aki közönségét ugyancsak megfigyelővé akarja tenni, mégpedig a ki nem mondott, az elhallgatott, a passzivitás mögötti érzelmek földerítőjévé. Festői gesztusokkal irányítva. Mintha a régi tétel érvényét újítaná meg: csupán a megfigyelés hozza létezésbe a valóságot. Érdemes tudni – persze –, hogy a szubjektum nemcsak megfigyel, de szubjektivizál is; az objektív megfigyelés többnyire a tudománynak sem föltétlenül sikerül. Ez így van rendjén, hasznos fölkészülni rá – a csalódások elkerülése végett. A művészet – mondtam – allegorikus közelítés a létezéshez; a művészet távolságtartása nem pusztán technikai gyarlóság (ráadásul csak az utánzás tökélye felől érezhető ez a gyarlóság, ha egyáltalán), sokkal inkább esztétikai következetesség. Nógrádi Kiss Magdolna valami fontosat tud erről a következetességről, olyasfélét, amiből művészetet képes teremteni. Fàbiàn Làszlò
4
Fila-Organo di colori “dettaglio” - acrilico su carta / Színorgona sorozat “részlet” - akril, papír (50x30 cm) 5
Rimprovero - acrilico su cartone / Beolvasás akril, papír (80x80 cm) 6
Rimprovero - acrilico su cartone / Beolvasás akril, papír (80x80 cm) 7
Fila-Organo di colori “dettaglio” - acrilico su carta/ Színorgona sorozat “részlet” - akril, papír (50x30 cm) 8
Relazioni - tecnica mista su tela / Kapcsolatok - vegyes technika, vászon (100x70 cm) 9
Relazioni - china su carta / Kapcsolatok - tus, papir (15x10 cm) 10
Relazione tempestosa “dettaglio” - acrilico su tela / Viharos kapcsolat “részlet” - akril, vászon (50x70 cm) 11
Relazione tempestosa “dettaglio” - acrilico su tela / Viharos kapcsolat “részlet” - akril, vászon (50x70 cm) 12
Dialogo perso - china su carta / Elmaradt párbeszéd - tus, papir (53x38 cm) 13
Dialogo perso - china su carta / Elmaradt párbeszéd - tus, papir (53x38 cm) 14
Tempo perduto “dettaglio” - acrilico su tela / Elveszett idő “részlet”- akril, vászon (70x50 cm) 15
Tempo perduto “dettaglio” - acrilico su tela / Elveszett idő “részlet” - akril, vászon (50x70 cm) 16
Tempo perduto “dettaglio” - acrilico su tela / Elveszett idő “részlet” - akril, vászon (50x70 cm) 17
Tempo perduto - acrilico su tela / Elveszett idő - akril, vászon (50x70 cm) 18
Ieri parlava di - acrilico su tela / A tegnap még arról szólt - akril, vászon (100x70 cm) 19
Senza titolo - acrilico su tela / Cím nélkül - akril, vászon (100x70 cm) 20
Senza titolo “dettaglio” - acrilico su tela / Cím nélkül “részlet” - akril, vászon (100x70 cm) 21
Senza titolo “dettaglio” - acrilico su tela / Cím nélkül “részlet” - akril, vászon (100x70 cm) 22
Messaggio - litografia su carta / Üzenet - Lemezlitográfia, papir (35X50 cm) 23
Messaggio - litografia su carta / Üzenet - Lemezlitográfia, papir (35X50 cm) 24
Dialogo - acrilico su carta / Párbeszéd - akril, papir (53x38 cm) 25
Dialogo - acrilico su carta “dettaglio” / Párbeszéd - akril, papir “részlet” (53x38 cm) 26
Nógrádi Kiss Magdolna Vorrei che guardando i miei dipinti tutti vedessero, intuissero, che in ogni mia sequenza, in ogni mio lavoro vi è un ordine di idee che desidero trasmettere, e che da uno qualsiasi dei miei cosiddetti periodi, o sequenze arriva questo tipo di messaggio. Le figure che appaiono nei miei lavori sono unanimemente figure umane. Ma le mie figure non hanno un volto, non hanno occhi. Non offrono un contatto di sguardi. Non raffiguro in diretta i sentimenti che li scuotono. Questi segnali umani, le cui movenze, i cui rapporti spaziali, il chinarsi gli uni verso gli altri, o proprio il distaccasi uno dall'altro, il movimento corporale senza mani e piedi definiscono il sistema dei loro rapporti. Sono questi che congiungono il movimento delle mie idee nei lavori. Quando compongo non lavoro consapevolmente. In qualche modo i sentimenti, i pensieri, vengono. Cambiano solo i materiali. In genere non programmo il lavoro, non programmo cosa farò esattamente quel giorno. Salgo nello studio, e mi lascio innalzare, o meglio, sprofondare. Quando il lavoro inizia non ci sono soste. Lavoro fino a crollare, o fino a che non sento che devo fermarmi, che debbo interrompere per concedere tempo perché il giorno dopo possa riprendere il lavoro. All'origine fui un insegnante diplomata in composizione pittorica. Mi sono diplomata per potere insegnare, per divulgare l'arte pittorica, volevo comunicare le mie conoscenze relative alla storia dell'arte. Volevo essere un insegnate. Naturalmente nell'Accademia ho imparato le tecniche, gli strumenti espressivi mediante i quali posso trasformare sentimenti, pensieri in pittura. La mia vita si è sviluppata di modo che non mi sono fermata a lavorare presso l'Accademia di Belle Arti. Ma da qualche anno è maturata la mia tensione creativa, dopo avere conseguito la laurea in lettere e un Phd mi sono ritrovata, sono giunta alla pratica creativa. Mi piace esporre non in vere e proprie gallerie. Mi piace collocare le mie opere in un contesto più aperto ai miei simili. Spesso ho esposto in aule di teatro, in gallerie scolastiche, in salotti dove le persone vengono e vanno. Dove non vengono espressamente per le mie opere, ma dove non possano evitarle, dove possano incontrare i miei lavori. Se riescono a mettersi in contatto con qualcuno, va bene, ma non necessariamente tutti devono accettare i miei sentimenti, il mondo dei miei pensieri. Non posso incontrare tutti, parlare con tutti. Questo è compito dei miei lavori. Ma sono felice assai quando alle inaugurazioni mi rendo conto dai discorsi, interessamenti, domande e altri segnali di ritorno che le persone hanno capito,sentono il mio messaggio.
27
Nógrádi Kiss Magdolna Magamról Szeretném,ha képeimet nézve mindenki látná,megérezné,hogy minden sorozatomban,minden munkámban van egy bizonyos gondolatmenet,amit közvetíteni szeretnék,és akármelyik úgymond korszakomból,vagy sorozatomból emelnék ki képeket ez az üzenet átjönne. Az alakjaim,melyek munkáimon megjelennek egyértelműen emberi alakok. De az én figuráimnak nincsen arc karaktere,nincsen szeme. Nincsen szemkontaktus. Nem ábrázolom direktben a bennük lezajló érzelmeket. Ezek emberjelek,akiknek mozdulata,egymáshoz való térbeli viszonya,az egymás felé hajlás,vagy éppen az egymástól elfordulás,a kéz és láb nélküli testmozdulat fejezi ki kapcsolatrendszerüket. Ezek kötik össze a minden munkámban fellelhető gondolatmenetem. Én amikor alkotok nem tudatosan dolgozom. Valahogy jönnek az érzelmek, gondolatok. Csak az eszközök változnak. Amikor dolgozom általában nem tervezem meg,hogy pontosan mit fogok csinálni aznap. Felmegyek a műterembe,és hagyom,hogy földobódjak,vagy inkább elmélyüljek. Miután elkezdek dolgozni nincs megállás. Szinte összerogyásig dolgozom,vagy amíg úgy nem érzem,hogy most meg kell állni,abba kell hagyni,időt kell adni,hogy másnap visszatérhessek a munkához. Eredetileg rajz szakos diplomás tanár vagyok. Azért mentem tanári szakra mert tanítani akartam,a képzőművészettel,művészettörténettel kapcsolatos ismeretimet akartam átadni. Tanár akartam lenni. Természetesen a főiskolán megtanultam a technikákat,a különböző kifejezési eszközöket melyekkel az érzelmeimet,gondolataimat képekbe tudom foglalni. Úgy alakult az életem,hogy nem a képzőművészeti pályán helyezkedtem el. De néhány éve megérett a dolog az alkotásra,és a bölcsészkari,és egyéb tanulmányok,a PhD doktori cím megszerzése után mégis csak visszataláltam,visszaérkeztem az alkotói pályára. Szeretek nem kimondottan kiállítóteremben, galériában kiállítani.Szeretem munkáimat olyan helyre tenni,ahol emberközelibb környezetbe kerülnek. Többször állítottam ki színházak aulájában,iskolai galériákban,szállodai szalonokban,ahol az emberek jönnek,mennek. Ahová nem feltétlenül az én képeim miatt jönnek be,de nem tudják kikerülni,hogy ne találkozzanak a festményeimmel. A képek előtt megállva létrejöhet a kapcsolat. Ha nem,akkor tovább lépnek az emberek. Én létrehozom a munkákat. Ha meg tudnak szólítani valakit az nagyon jó,de nem feltétlenül kell az én érzelem és gondolatvilágomat mindenkinek elfogadnia. Én nem tudok mindenkivel találkozni,mindenkit megszólítani. Ezt majd elvégzik a munkáim. De nagyon örülök amikor a megnyitókon a beszélgetésekből,az érdeklődésből,kérdésekből,és egyéb visszajelzésekből megtapasztalom,hogy az emberek értik,érzik az üzenetet.
28
Metamorfosi - acrilico su cartone / Metamorfózis - akril, karton (100x70 cm) 29
Metamorfosi - acrilico su cartone / Metamorfózis - akril, karton (100x70 cm) 30
Metamorfosi - acrilico su cartone / Metamorfózis - akril, karton (100x70 cm) 31
Metamorfosi “dettaglio” - acrilico su cartone/ Metamorfózis “részlet” - akril, karton (100x70 cm) 32
Metamorfosi - acrilico su cartone / Metamorfózis - akril, karton (100x70 cm) 33
Metamorfosi “dettaglio” - acrilico su cartone / Metamorfózis “részlet” - akril, karton (100x70 cm) 34
Mostre personali Egyéni kiállítások
Mostre collettive Csoportos kiállítások
2012. Vác, Madách Imre Művelődési Központ “Üzenet” Kurátor Koltai Ditrich Gábor képzőművész Megnyitotta Gaál József képzőművész 2012. Sopron,Torony Galéria Kurátor Szőcs Géza grafikusművész Megnyitotta Vásárhelyi Antal képzőművész 2012. Miskolc,Miskolc Galéria Megnyitotta Dr.Mengyi Roland a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke 2012. Szombathely,Weöres Sándor Színház “Üzenet a színrelépőknek” Megnyitotta Jordán Tamás színművész,igazgató és Fábián László író 2013. Budapest,Lakásgaléria “Hajlék” Megnyitotta Dr.Gereben Katalin művészettörténész 2013. Tatabánya,Jászai Mari Színház “Vonzások és taszítások” Megnyitotta Crespo Rogdigez színművész,igazgató és Ölveczky Gábor grafikusművész 2013. Budapest, Ökokollégium,Artgaléria “Ikonok és barlangrajzok” Kurátor Szlaukó László képzőművész Megnyitotta Fábián László író 2013. Budapest, Ferencvárosi Helytörténeti Gyüjtemény “Harmadnap így szólt” Megnyitotta Kozák Csaba művészeti író 2013. Tamási,Lindl Kupola Galéria Megnyitotta Fusz György szobrász,egyetemi tanár 2014. Érd, Érdi Termál Hotel,Liget Galéria Megnyitotta Hegedűs Tünde képzőművész 2014. Budapest, Japán Szalon Megnyitotta Deák Csillag író,művészeti író 2012. Németország, München, Kunsthalle 2013. Szerbia, Mgyarkanizsa,Dobó Tihamér Képtár Megnyitotta Pósa Károly képzőművész,író 2014. Románia,Sepsiszentgyörgy, MIVES-ház Megnyitotta Czegő Zoltán író és Ütő Gusztáv képzőművész 2014. Románia, Brassó, Megyei Könyvtár Megnyitotta Vetro B.András képzőművész és Gabriel Stan képzőművész
2011. Kaposfüred,Kaposfüredi Galéria és Szoborpark, Symposium Társaság 2013. Budapest,FUGA, “20+1 év 40+2 kiállítás” Folyamat Társaság 2014. Miskolc, Színháztörténeti és Színészmúzeum, “Misch Mester” In Memoriam Misch Ádám 2011. Ausztria,Alpbach,Európa Konferencia,Magyar Kultúrális Napok 2011. Brüsszel,Magyar Kultúrális Intézet. Folyamat Társaság 2014. Prága, Balassi Intézet, Folyamat Társaság
Szakmai önéletrajz Képzőművészeti tanulmányaimat 1973-ban Budapesten egy Misch Ádám által vezetett képzőművész körben kezdtem.1976-tól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Föiskola rajz szakán tanultam. A tanári diploma megszerzése után vidéki és fővárosi iskolákban tanítottam,rajz,és képzőművész köröket vezettem,művészettörténeti előadásokat tartottam.A hetvenes évektől különböző művésztelepeken dolgoztam. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Symposium Társaság tagja vagyok, a Folyamat Társasággal rendszeresen kiállítok.Tanulmányútjaimon az Egyesült Államok, Európa és Ázsia több országának múzeumait, galériáit nemzetközi vásárait látogattam,a műalkotásokat tanulmányoztam.2011-től hosszabb kihagyás után rendszeresen kiállítom munkáimat egyéni és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. Az esztétika szak elvégzése után az Eötvös Lóránt Tudományegyetem bölcsészettudományi karán,és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem társadalomtudományi karán diplomáztam, PhD tudományos fokozatot szereztem.
35
Biografia professionale Nel 1973 ho iniziato gli studi di arte presso il Circolo Culturale condotto da Misch Ádám. Dal 1976 ho continuato presso l’Università Juhász Gyula Istituto Pedagogico di Arte. Dopo aver ottenuto il diploma di professore ho insegnato disegno, storia d’arte in diverse scuole di Budapest. Dagli anni ‘70 lavoro in diversi campus di creazione. Sono Membro dell’Associazione degli Artisti Creativi Ungheresi e dell’Associazione Symposium. Partecipo alle mostre del Gruppo Folyamat. Ho partecipato inoltre a viaggi di studio negli Stati Uniti e in più paesi dell’Europa e Asia. Dal 2011 propongo esposizioni personali in Ungheria e all’estero. Ho ottenuto il diploma di Dottorato in filosofia nell’Università Eötvös Lóránt Tudományegyetem con il grado di PhD.
INDICE / TARTALOM Volto senza volto, corpo senza corpo / Fàbiàn Làszlò ............................
2
Arctalan arccal, testetlen testtel / Fàbiàn Làszlò ......................................
3
Fila-Organo di colori / Színorgona sorozat ................................................
5
Rimprovero / Beolvasás ..........................................................................
7
Relazioni / Kapcsolatok ..........................................................................
9
Relazione tempestosa / Viharos kapcsolat ................................................
11
Dialogo perso / Elmaradt párbeszéd ........................................................
13
Tempo perduto / Elveszett idő ..................................................................
15
Ieri poarlava di / A tegnap még arról szólt ..............................................
19
Messaggio / Üzenet ..................................................................................
21
Dialogo / Párbeszéd..................................................................................
25
Nógrádi Kiss Magdolna - Vorrei ..................................................................
26
Nógrádi Kiss Magdolna - Magamról ..........................................................
27
Metamorfosi / Metamorfózis ......................................................................
29
Mostre / Kiállítások ..................................................................................
35
36
