Akkó’ meg mér nem? avagy A tülekedéshez való helyezkedés Már megint nem látjuk a fától az erdőt! Mert nem akarják, hogy lássuk! Már megint hagyjuk magunkat megvezetni, hülyére venni! A gigantikus színpadias parasztvakítás közepette csak éppen a lényegre nem figyelünk! És mint már oly sokszor, ezúttal is – természetesen – elfelejtjük feltenni a legfontosabb kérdést. Persze miért is tennénk fel? Az uborkaszezon éppen aktuális szamárvezetőjét ezúttal a mindenkinek válogatás nélkül bunkó módon beszólogató Lázár „mindenki annyit ér, amennyi pénze van” János vette elő. A valaha szebb napokat látott, a német autóipar remekeihez különös vonzódást érző államtitkár – a luxus verdába beépített trafipax-blokkoló miatt akkori hívójele Lézer Johnny – a nyárra való tekintettel, ki tudja, talán Hemingway öreg halászának babérjaira törve, ezúttal hevenyészett szakállban jelent meg a média nagy nyilvánossága előtt, hogy az OTP vezérét virágnyelven elküldje a jó édes anyjába. No, de ne siessünk ennyire előre! Haladjunk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva! A szakállról egyébként csak annyit, hogy az indiánok például ki nem állhatták a szakállas embereket. Tudják miért? Nem tudták elsőre eldönteni, hogy az illető vicsorog-e, vagy csak mosolyog. Mondjuk ezen azért érdemes elgondolkodni. Lézer Johnny a szakállal próbálja öregbíteni magát, s egyúttal azt a látszatot kelteni, mintha ezzel bölcsebb is lenne, ám régi, jól bevált és jól bejáratott arroganciája ezt a gondosan felépíteni szánt imídzst egy szempillantás alatt feledteti velünk, ahogy hangos robaj közepette porig rombolja azt. A politikusokra oly jellemző érdekpolitizálás pedig a kétkedőket is azonmód helyre teszi. No, mármost e röpke bevezető után, térjünk rögtön a lényegre! Két emblematikus dátummal indítunk. Az egyik 2001. június 15-e. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak ismerős ez a dátum, de abban még biztosabb vagyok, hogy sokkal többen vannak azok, akiknek semmit sem mond ez a sorsdöntő nap, amely alapvetően befolyásolta hazánk és a benne élő emberek további sorsának alakulását. A Népszava 2012. január 26-i internetes számából idézünk:
„Devizahitelt a lakosság 2001. június 15-től vehetett fel, amikor az első Orbán-kormány az Országgyűléssel elfogadtatott egy olyan törvényt, amelyben eltöröltek minden korábbi devizakorlátozást”
Jó Ha Figyelünk! Felfuttatni ugyan nem ők futtatták fel, de a lehetőséget ők teremtették meg!
A másik, Lázár „mindenki annyit ér, amennyi pénze van” János meggondolatlan kijelentése szempontjából legalább ennyire fontos dátum, 2009. március 1. Tudják mi történt ekkor? Nem? Hát akkor elmondom. Ezen a napon lépett hatályba a 2008. évi CXV. törvény. Most persze azt kérdezik tőlem, hogy miről szól ez a törvény. Nos, ez szabályozza az uzsoratevékenységgel kapcsolatos tennivalókat. És ha azt hiszik, hogy ez a kettő dátum nincs összefüggésben egymással, nos, akkor bizony nagyon tévednek. Az alapállás, hogy hazudnak. Ne felejtsük el, Lázár „mindenki annyit ér, amennyi pénze van” János nem akárki ám! Nem egy kétszázötvenedik senki, mint teszem azt, példának okáért, egy szerencsétlen sorsú útkaparó, már elnézést kérek az útkaparóktól, ha van egyáltalán ilyen foglalkozás. Nem bizony! Ő a miniszterelnökséget irányító államtitkár! Mondjuk úgy, hogy ő azért már valaki. Nos, ez a valaki nagy nyilvánosság előtt az ország első számú és egyesek szerint legnagyobb pénzügyi hatalommal bíró bankárát uzsorásnak merészelte nevezni! Méghozzá nem is akármilyen közönséges, példának okáért az államalkotó kisebbség vérét szívó holmi mezei uzsorásnak, hanem egyenesen az ország első számú uzsorásának! Na, kérem tisztelettel, itt álljunk meg egy röpke polgári szóra! Magyarország élőben láthatta, ahogyan a Hír Tv azonnal rárepült a témára, természetesen rögtön behívták az államtitkár urat, csak éppen a lényegről felejtették el megkérdezni. Ment itt is a parasztvakítás ezerrel. Nem tudom Önök, hogy vannak vele, de az utóbbi időben meglehetősen szánalmas az a mélyrepülés, amit ez a csatorna időről időre produkál. Na, szóval! Eddig nemigen volt érdekes, mi lesz a devizahitelesekkel, érdekes módon csak olyan intézkedések születtek, amit a vagyonosabbak – köztük természetesen a politikai osztály tagjai – tudtak igénybe venni, a pórnép egyszerű gyermekei meg nem. A politikai adok-kapokban amolyan szépségtapaszként felhasználható látszatintézkedések csupán. A többiek, akik nem tudtak élni a jóságos és feltétlenül „nemzeti” kormányzat segítségnyújtásával, továbbra is a „futottak még” kategóriában sertepertélnek. Egyest dobtál, két körből kimaradsz! Most meg elkezdtek kepectetni ezerrel! Ja, kérem, közelednek a választások! Készülődnek a helyosztókra! Beindult a helyezkedés a tülekedéshez! Az új arénában jóval kevesebb helyre lehet majd beülni, még könnyebb lesz két szék között a pad alá esni. Aztán itt van az a pont, ahol elérkeztünk a legérzékenyebb pillanathoz, amiről ezúttal is kényes precizitással feledkeznek meg, hallgatják agyon, nevezetesen a kínos, de ami talán még ennél is érdekesebb, a legfontosabb kérdés feltevéséhez. Mert ha mi nem tesszük fel, az ún. fősodratú médiától ugyan hiába is várjuk, hogy feltegyék, mert a büdös életben nem fog sor kerülni arra, hogy feltegyék. Avagy ha valami csoda folytán mégis, az illető másnap már egész biztosan az utcán találja magát, miután búcsút mondott az állásának. Tehát a legfontosabb kérdés így hangzik: Akkó’ meg mér nem?
Mindjárt elmagyarázom, hogy miért ez a kérdés a legfontosabb kérdés annak kapcsán, hogy Lázár „mindenki annyit ér, amennyi pénze van” János államtitkár úr az ország gyakorlatilag teljhatalmú bankárát le első számú uzsorásozta. Gyüjjenek akkó’ a kínos kérdések! Ha az államtitkár úr gondolatmenetének logikáját követjük, és az ország első számú bankára gyakorlatilag az ország első számú uzsorása is egyben, akkor az általa vezetett pénzintézet is az. Ez világos! Megjegyzem, én már az uzsoratevékenységgel foglalkozó törvény elfogadásakor is publicisztika formájában adtam hangot értetlenségemnek. Eddig tudnak követni? Az emberben ismét óhatatlanul felmerül a kérdés, ha ez ilyen világos, és az államtitkár úr reakciójából úgy tűnik, hogy világosság tekintetében a Nap korrepetálás céljából visszaülhetnek az iskolapadba, szóval, ha ez ennyire egyértelmű, és ezt eddig is tudták – ismét utalnék itt az államtitkár úr reakciójára és szavaira –, akkó’ mi a rossebér is hagyták ki a törvényből a bankokat? Vagy csak most, így a választások előtt nagy hirtelen gyütt a megvilágosodás? Jó Ha Figyelünk! Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, ha Csányi Sándor személyében az ország első számú uzsorása – ismételten utalnék az államtitkár úrnak a média nagy nyilvánossága előtti szóhasználatára –, akkor kijelenthetjük, hogy az összes többi, az országban ugyanilyen tevékenységet folytató bankár, illetve az őket alkalmazó pénzintézetek is uzsoratevékenységet folytatnak? A válasz egyértelműen: IGEN! Ezen összefüggés felismeréséhez nem kell közgazdasági diploma. És hogy mennyire így van ez, és nem a botcsinálta zsurnaliszta kitalációja az egész, álljon itt egy másik idézet a Népszava 2012. január 26-i internetes számából:
Steiner Pál (MSZP) bizottsági tag arra emlékeztette Papcsák Ferencet, hogy nem Gyurcsány Ferenc fejéből pattant ki a devizahitelezés ötlete, annak előkészítésében részt vett a jegybankelnökként Járai Zsigmond is. (…) Steiner Pál idézte Simor András jelenlegi jegybank-elnöknek a bizottság előtt tett korábbi kijelentését arról, hogy nincs olyan számítási modell, amellyel tíz évre előre kalkulálni lehetne a devizák árfolyamkockázatával. A lakáshitelek azonban rendszerint még ennél is hosszabb futamidejűek. Forrás: Népszava.hu
Megint figyeljünk oda a fontos részletekre! Mi a legfontosabb mondat a fenti idézetben?
„…nincs olyan számítási modell, amellyel tíz évre előre kalkulálni lehetne a devizák árfolyamkockázatával.”
Megint felhívom a tisztelt Olvasó figyelmét a nyilatkozóra, mert ő sem akárki ám, amikor ezt a nyilatkozatot teszi. Simor András a Magyar Nemzeti Bank, hazánk jegybankjának elnökeként mondta azt, amit mondott! Tehát nem elég, hogy becsaptak bennünket, hiszen tíz évre előre senki nem tud kalkulálni, de ahogyan az a jegybank elnökének szavaiból egyértelműen kiderült, tökéletesen tudatában is voltak annak, hogy becsaptak bennünket, hiszen annak ellenére, hogy ennyi időre előre nem tudtak kalkulálni a devizaárfolyammal, mégis tömeges méretekben értékesítették ezt a terméket. Vajon ki következik a sorban? Mondjuk a külföldi érdekeltségű Kerékvas Bank első embere? Nem azért hozom szóba, mert történetesen e cikk szerzője is ezzel a bankkal került kapcsolatban, természetesen szintén deviza alapon, hanem mert az eddig elhangzott kijelentések kapcsán nagyon hamar ők is kihúzhatják a gyufát a magát „nemzetinek” valló autokratikus kormányzat egyes tagjainál. A politikai korrektség máig dívó gyakorlata miatt tájékoztatásképpen említsük meg, hogy a 2. Orbánkormány mit is ért „nemzeti” fogalom, vagy a szó különböző más szavak elé való behelyezésével létrejövő jelzős szerkezetek jelentéstartalma alatt. Asszem Gaál Tamás foglalta össze e témakört a legfrappánsabban, amikor e tárgykörről szóló rövid, ám annál érdekfeszítőbb audio-vizuális szösszenetének a „Nemzeti lófasz a seggedbe” címet adta. A külföldi elnyomás és kizsákmányolás helyett megteremteni a Magyarországon élő és magyarul beszélők által végrehajtott elnyomást és kizsákmányolást. Asszem ez a lehető legpontosabb meghatározása a jelenleg regnáló kormányzat nemzeti szóról és annak jelentéstartalmáról alkotott elképzeléseinek. Oligarchák által a saját, nemzeti pántlikákkal felaggatott klientúra kiépítése. Ismét Gaál Tamásra hivatkozom. Magam is egyetértek vele, amikor azt mondja, addig nincs baj Orbánnal és az általa véghezvitt cselekedetekkel, amíg lebontja a régit, a rosszat, az idejét múlt rendszert. A baj ott kezdődik, hogy e helyett nem egy szebbet, jobbat, újabbat építene fel, hanem még rosszabb lesz, mint volt! Természetesen a nagyságos vezénylő tábornok is a mi megfelelő alkatrészünkkel hadonászik nagy bőszen a csalánosban, senki által nem zavartatva magát. Ne legyen félreértés! Ez is a parasztvakítás része! Hogy a pórnép ismét, immáron sokadszorra elvesszen a huszadrangú jelentéktelen részletkérdésekben, és a lényeget ne vegye észre! Csak a lényeggel, az igazán fontos dolgokkal ne foglalkozzon! Hazudtok! Becsaptok bennünket, mint ahogy tettétek az ún. devizahitelek esetében is. Sem ti, sem senki más nem tudott évtizedekre előre kalkulálni, mégis ránk sóztátok a hazugságot, méghozzá tömeges méretekben! Most pedig, amikor a fél ország kötésig hadban áll az életben maradás kilátástalannak és sokszor végeláthatatlannak tűnő harcában (ne feledd, az adósság örökölhető!!!), a média hathatós segítségével Lázár-Csányi féle kommunikációs iszapbirkózást akarnak kreálni annak
az igazságnak az elhallgatásából, hogy a bankokat előre megfontolt szándékkal hagyták ki az uzsoratevékenységet szabályozó és szándékai szerint korlátozni kívánó törvényből. Egy gond van csupán! Ahogyan a devizahiteleknél, úgy itt sem áll össze a kép! Ha hitelt vettél fel, mit keres ott az árfolyam? Ha devizát kaptál, hogy kerül oda kamat? Valahogy nem áll össze a kép! Egyszerre csak egy dologra lehet hivatkozni, az egyik üti a másikat! Itt ugyanez van! Ha tudtátok, hogy a bankok uzsoratevékenységet folytatnak, akkó’ meg mér nem vettétek bele őket a törvénybe? Ha pedig nem, akkor az ország egyik legnagyobb hatalommal bíró államtitkára hogyan lehet annyira arrogánsan szalonképtelen, hogy meggondolatlan kijelentésével – ne feledjük, az ország gyakorlatilag legtekintélyesebb bankárát járatta le és sértette meg személyében – potenciálisan kárt okozzon ennek az országnak? Akárhogyan is nézem, sehogy sem áll össze a kép! Pontosabban nagyon is összeáll! HAZUDNAK! A merkszpeter.com oldalon találtam ezt az elgondolkodtató idézetet:
A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselő a parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető. A képviselő és a választók kapcsolata politikai természetű, azaz a felelősség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal. [...] Az Alkotmányban rögzített szabad mandátum elvéből következik, hogy megbízatásának időtartama alatt sem az egyes képviselővel, sem a képviselők testületével, a parlamenttel szemben nem érvényesíthető a választók előtti felelősség."
NEKIK MINDENT, NEKÜNK JÓFORMÁN SEMMIT SEM SZABAD! A szabad mandátum jóvoltából tombol az elszámoltathatóság nélküli politikai szabadosság. Jelzésértékű zászlóvivői a bukott rendszerváltás bukott emberei, akik tíz körömmel ragaszkodnak a múlthoz és a hazugság által megszerzett status quo-hoz. „A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni.” – szól a Sólyom László hivatalától érkezett levélben. Nekem meg az jut eszembe, hogy akkó’ meg mi a rossebér’ is ment oda az ún. képviselő? Kit, vagy mit képvisel ott? S most akkor hogyan tovább? Ahogy eddig, úgy semmiképpen sem! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! Főként azért ne, mert ismét a már sokszor sikeresen alkalmazott „képünkbe tolják az igazságot ezért nem vesszük észre” című módszert használják. Ne
gondoljuk azt, hogy a politikai uborkaszezon fáradt állóvizének felkavarásaként csupán annyi történt, hogy Lázár „mindenki annyit ér, amennyi pénze van” János annyira tökös legény, hogy leküldje megalázóba az ország első számú bankárát és ez amolyan tekintélyelvű adok-kapok, ki az erőseb kutya, mert az tevékenykedhet alapon! Nem! Maga az államtitkár közölte velünk – igaz szintén virágnyelven, de akinek van füle a halláshoz az ért a szóból –, hogy mindvégig becsaptak, mindvégig hazudtak nekünk. Az első Orbán-kormány megteremtette a lehetőséget, a posztkommunisták élve a lehetőséggel kisemmiztek egy egész országot, majd a kollégiumi szobatársak által dirigált banda újrázása után gyakorlatilag tétlenül szemlélődik a romokon. A lelkes retorikai segítségnyújtás pedig gyaníthatóan csak a következő, a 2014-es választások megnyeréséig tart majd, utána a devizahitelesek megsegítése is nagy valószínűség szerint arra a sorsra jut, mint az előző, a 2010. évi választási ígérgetések vezérmotívuma, az elszámoltatás, vagyis hamvába hal. Ha a rendszerváltás rendszerét képviselő politikai erőkről beszélünk, a sánta kutya hozzájuk képest a fasorban sincsen. Egyik oldalon az arrogancia és a pökhendiség nem engedi helyesen értelmezni a Nemzet fogalmát, úgy tűnik semmit sem tanultak a hibáikból, másik oldalon pedig gyárilag nem tudnak mit kezdeni vele. Két ilyen teljesen alkalmatlan erő között őrlődik a valóban Magyar Nemzet. Egészen addig, amíg teljesen fel nem őrlődik. Azzal, hogy az uzsoratevékenység szabályozásáról szóló törvénybe nem vették bele a pénzintézeteket, holott tudták, hogy azok és vezetőik ilyen rendszert működtetnek – lásd az államtitkár úr által mondottakat – a rendszerváltásban gyökerező politikai osztály, úgy ahogy van, összegészében megbukott. Ismét, sokadszorra bebizonyította, hogy alkalmatlan ennek az országnak a vezetésére. Eszem ágában sincs a bankszektort védeni, megvédi az magát. A „független” „magyar” bíróságon elérték, hogy Éliás Ádám, a VÉSZ első embere két év felfüggesztett büntetést kapjon azért a mondatáért, melyben csupán annyit mondott, hogy minden magyar állampolgár vegye ki a pénzét a bankokból. Ez a kijelentés ugyanis a „független” „magyar” bíróság szerint alkalmasnak tűnik arra, hogy csődbe vigye a „magyar” bankrendszert. Holott a bank is csupán egy kutya közönséges szolgáltató, mint példának okáért, mondjuk egy fodrász. Elnézést kérek a fodrászoktól, csak a példa kedvéért említem őket. Egyik sarokban a javarészt külföldi magánkézben lévő szolgáltató, akinek a szolgáltatásai igénybevételére a másik sarokban lévő, mindent és mindenkit maga alá gyűrni szándékozó másik versenyző, a „magyar” állam kötelez bennünket! A szolgáltató úgy szolgáltat, hogy nem vállal teljes körű garanciát a nála elhelyezett pénzre, csak bizonyos összegig áll jót, magyarán jogilag előírt és támogatott tolvajlásról van szó (ne felejtsük el, ez Európai Uniós megállapodás), a másiknak pedig annyira megtetszett ez a fajta tevékenység, hogy ezt is magának akarja. Ráadásul ez utóbbi, a nemzet fogalmát oly sajátosan (át)értelmező (értsd: forintosító) „magyar” állam, pontosabban annak jelenlegi vezetői a jelek szerint sokkal gátlástalanabbak, mint a már eddig is minden képzeletet alulmúló bankszektor. Itt tartunk ma! És hogy hol fogunk tartani holnap? Csak rajtad áll!
Vagy bukik! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár www.johafigyelunk.hu
