Krónikás
Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány.
Krónikás 2006. I. évfolyam, 3. szám
Ára: 70 Ft.
Önkormányzati Választások 2006 Tizenhat évvel a rendszerváltás után, elérkeztünk az ötödik Önkormányzati Választáshoz. Felvetődik a kérdés, hogy ennyi idő elteltével tisztában vagyunk e azzal, mit is jelent VÁLASZTANI! Mit jelent polgármesternek, képviselőnek lenni! Az elmúlt választások tapasztalata azt mutatja, hogy a választók nagy része érzelmi, rokoni kapcsolatok alapján hozza meg döntését, érdekből szavaz. Természetesen különböző „érdekcsoportok” kialakulása törvényszerű minden településen. Nem vagyunk egyformák és sok mindenről másképpen gondolkodunk. Vannak azonban olyan kérdések, melyek sorsdöntően befolyásolják egy-egy település jövőjét! Itt kezdődik el a választópolgár igazi felelőssége! Mennyire tájékozott az adott kérdésekben, honnan szerzi be az információit és azok mennyire hitelesek! Tudnia kell, hogy a jelöltek mit és mennyire határozottan képviselnek, van e határozott elképzelésük a település jövőjét érintő kérdésekben, és azok mennyire mozognak a valóság talaján! Nem könnyű jó döntést hozni, mert a jövőbe senki nem lát előre, de meg kell próbálni! Értelemmel, érzelemmel, logikával. Azoknak pedig, akik távol maradnak az urnáktól és nem vállalják fel véleményüket, a későbbiekben nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy a választott tisztségviselőket bírálják, kritizálják! Most pedig térjünk át a tisztségviselőkre. Mit várunk tőlük, milyenek legyenek? A legfontosabb talán az, hogy ne saját önös érdek vezérelje tetteiket. Tudjanak kompromisszumot kötni, de ragaszkodjanak az elveikhez. Akarjanak tenni a közösség bármelyik tagjáért és tegyék mindezt önzetlenül! Nem
könnyű ilyen és ehhez hasonló elvárásoknak megfelelni, de ha valaki még csak nem is törekszik arra, hogy e nehéz elvárásoknak megfeleljen, az nem méltó arra, hogy képviseljen másokat! Az elvek után a másik legfontosabb kérdés a pénz. Egy nehéz gazdasági körülmények között működő, kevés pénzből gazdálkodó önkormányzatnál minden fillérnek helye van. Egy választott tisztségviselőnek tudnia kell rangsorolnia, hogy mi a fontosabb a közösség szempontjából és helyes döntéseket kell hoznia! Embert próbáló feladat ez, de ha így cselekszenek, megérdemlik a köszönöm szót és a közösség megbecsülését! Bárkik is kerülnek a sokak által irigyelt pozíciókba, azt javaslom számukra, hogy ne felejtsék el, a választóknak köszönhetik pozíciójukat! Ne zárkózzanak hát előlük „elefántcsont toronyba”. Ne felejtsék el, hogy mindig lesznek olyanok, akiket sért majd egyes döntésük, de tartsák szem előtt, hogy a közösségi érdek mindig előbbre való, mint az egyéni! A mezőnagymihályi lakosság és az Alapítvány nevében, köszönjük a volt tisztségviselők eddig végzett munkáját és kívánjuk az elkövetkezőknek, hogy tisztességgel, hittel és becsülettel tegyenek meg mindent azért, hogy e kicsiny faluban élőknek szebb és boldogabb jövőjük legyen! Ilku Imre A „MIFA Alapítvány” kuratóriumának elnöke
A MI FALUNKÉRT ALAPÍTVÁNY köszönetét fejezi ki JUHÁSZ JÁNOSNAK, PUHL SÁNDORNAK és VÁLYI LÁSZLÓNAK, amiért anyagi támogatásukkal lehetővé tették az újság megjelenését! Ebben a számban kiemelten foglalkozunk az őszi önkormányzati választásokkal. Természetesen sok egyéb érdekes cikket is találunk benne. Befejeződik a Szabó József féle Mezőnagymihály története, de a következő számban más vissza emlékezéseivel folytatódik a történeti sorozat! Ilku Imre A MIFA Alapítvány Elnöke
Krónikás
Megkérdeztük a jelölteket!
2006-os önkormányzati választásokon induló polgármester- és képviselőjelöltektől kérdeztük. A válaszokat írásban kértük és szó szerint közöljük. 1. kérdés: Véleménye szerint, biztosítani kell-e az intézményeink /iskola, óvoda, hivatal/ működéséhez szükséges feltételeket? Mi az elképzelése ezen intézmények jövőjéről? Cselényiné Kiss Margit: polgármesterjelölt. Véleményem szerint önkormányzatunk lehetőségeihez mérten, mindent megtett annak érdekében, hogy intézményei zavartalan működtetését biztosítsa. Úgy gondolom, hogy ez továbbra is elsődleges feladatai közé kell, hogy tartozzon! Természetesen a törvényi előírásokat, változásokat, sajnos mindig be kell tartani, ami előreláthatólag változásokat fog eredményezni a gyermeklétszám nagy mértékű csökkenése miatt. Keresni kell a lehetőséget, hogy intézményeink jövője biztosított legyen. Juhász János: polgármesterjelölt. Igen biztosítani kell. Fontos az ésszerű és szigorú takarékosság. Az iskola és óvoda fenn-tartása meg fogja előzni, a hivatal működésének biztosítását. A hivatal működési költségei csökkenthetők (pl.: a hivatali gépkocsi futásteljesítménye). A megtakarított pénzt az óvoda és az iskola technikai feltételeinek továbbfejlesztésére fordítom. Az óvoda és iskola működőképessége az anyagiakon túl függ a gyermeklétszámtól is, mely sajnos csökkenő tendenciát mutat. Ahhoz, hogy legyen esélyünk e két intézmény megőrzésére, építési telkeket kell felajánlani a fiatalok letelepedésének segítésére. Az ingyenes, vagy kedvezményes árú telke-kért „cserébe” két gyermeket kell szerződésben ígérni. Legalább 20 fő munkahelyhez juttatásával a gyermekvállalási kedvet is ösztönözni szeretném. Ezt négy év alatt tudom fokozatosan megvalósítani. A hivatal munkatársai közül mindenki lehetőséget kap a bizonyításra, aki ezzel élni tud, annak lesz munkája. Megkövetelem a takarékoskodást, a feszesebb munkavégzést, és egyértelmű követelményeket fogok támasztani! És pályázni, pályázni, pályázni! Kállai József: polgármesterjelölt. Az önkormányzat intézményein keresztül biztosítja a település kötelező és vállalt feladatait. Fő probléma az, hogy teljes Kormányzati kiszolgáltatottságban működnek a kistelepülések és intézményeik, mi-
vel csekély saját erő áll rendelkezésünkre. Tehát a feladat elsősorban alkalmazkodás, pályázati források bevonása, és az ésszerű takarékosság. De tudom, hogy minden nehézséget csak együttesen fellépve lehet megoldani. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Konczné Tegzes Erika: polgármesterés képviselőjelölt. Feltétlenül biztosítani kell az intézményeink működéséhez szükséges feltételeket. Osztom azon bölcs idős emberek megfigyelési tapasztalatait, akik azt mondják, hogy „ahol iskola nincs, ott nem marad más, csak a templom és a temető”. Azaz a falu teljes elöregedéséhez, elnéptelenedéséhez vezethet ez a folyamat. Nem szabad engednünk, hogy ez megtörténhessen. A végsőkig meg kell tartanunk intézményeink szuverinitását. Kovács Istvánné /Matíz Margit/: polgármester- és képviselőjelölt. Véleményem szerint biztosítani kell az intézményeink, iskola, óvoda, hivatal működéséhez a költségeket. Keresni kell a lehetőségeket, amelyek, kihasználásával hozzá lehet járulni a fenntartható fejlődés biztosításához. Pl.: Sokkal több pályázatot kell benyújtani az eddigieknél, elnyerésük esetén a fejlődés biztosítható! Vályi László: polgármester- és képviselőjelölt. Első, legfontosabb feladatomnak fogom tekinteni ezt a kérdést. Foggal-körömmel fogok azért harcolni, hogy az általános iskola fennmaradjon, ne kelljen gyermekeinknek más faluba iskolába járni. Véleményem szerint az a falu halálra van ítélve, ahol nincs iskola, hiszen a fiatalokat nem lehet ilyen helyen megtartani. Ha kormány mégis olyan megszorító intézkedéseket hozna, hogy lehetetlenné tenné az iskola önálló fenntartását, abban az esetben szeretném, ha a leendő polgármester felvenné a kapcsolatot a szomszédos falu polgármesterével. Akivel remélem érdemleges döntést tudnak majd hozni ebben az ügyben. Áfra Lajos: képviselőjelölt. Ilyen lélekszámú településen még alapvető követelmény a falu vezetését illetően, az intézmények zökkenőmentes üzemeltetése és az adott anyagi keretek között történő fejlesztése, a megfelelő dolgozói létszámmal történő gazdaságos, hatékony működtetése. Az intézmények jövőjéről a véleményem pedig a következő: minden lehetséges erő-
vel arra kell törekedni, hogy a fiatalok – ebben a szűkös anyagi lehetőségeket magában hordozó falusi életben – megtalálják a számításaikat, meg kell adni számukra a maximális segítséget. Nagyon fontos lenne a munkahely teremtés mely a lakosság egy rétegének a megélhetését, biztosítaná. Ha ez mind sikerül, akkor nem lesz kérdés az intézmények üzemeltetése, hisz a fiatalok nem fognak elvándorolni a községből. A megoldásokat még nem tudom, de terveim vannak és megpróbálom meg is valósítani azokat. Barta Károly: képviselőjelölt. Igen. Bogárdi Ferenc: képviselőjelölt. A felsorolt intézmények fenntartása alapvető feladata az önkormányzatnak, amihez a működési feltételeket biztosítani kell. A mostani választással érintett időszakban, ha a vonatkozó törvényi feltételek lehetővé teszik, az iskola és az óvoda működését továbbra is önálló intézményi formában tartom megvalósíthatónak, és általam támogathatónak. A hivatali szervezet mai társulási formáját szűkös finanszírozási lehetőségek miatt kényszerűen elfogadhatónak ítélem. A továbbiakban bármely intézményt érintő jelentős szervezeti változásról szükségesnek tartom a lakosság hivatalos megkérdezését. Fónagyné Kerekes Jutka: képviselőjelölt. Szerintem ez a legfontosabb dolog egy település életében, hogy működőképes iskolája óvodája legyen. Köztudott, hogy azok a települések, ahol megszűntették ezen intézményeket teljesen leépültek, a fiatalok elköltöztek és a falu elöregedett. Ezt nem szabad megengedni a leendő képviselőknek. Azért kell tenni, hogy minden intézmény megmaradjon. Ez az én fő célom. Ifj. Holló Ferenc: képviselőjelölt. Az önkormányzatnak fő feladatai, közé kell, hogy kerüljön és eddig is fő feladatai között szerepelt az intézmények működtetése. Iskolánk, óvodánk sorsa nem lehet közömbös egyetlen mezőnagymihályi lakos számára sem. Ez az iskola már ezek előtt és most is megmutatta, hogy szűk keretek között is lehet eredményeket elérni. Településünk jövője vagy bukása összefügg az intézményeink életben maradásával. Puhl Sándor: képviselőjelölt. Mindenképpen meg kell tartani az óvo-
Krónikás
da és az iskola szuverinitását, arra kell törekedni, hogy a közeljövőben is működőképesek legyenek. A mi iskolánktól, óvodánktól kisebbek is működnek, kisebb-nagyobb akadályokkal. Ha ez nekik sikerült, mi miért adnánk fel? Tállai András országgyűlési képviselő mondta „ha egy faluból elviszik az iskolát, nem marad más, csak a templom és a temető”. Igaza volt, az óvoda és az iskola nélkül megszűnne a jövő, és Nagymihály is Nagyecsér sorsára jutna. Titkó Tibor: képviselőjelölt. Én úgy gondolom, hogy az intézményeink fenntartására és működésére az anyagi hátteret az állam biztosítja. Igaz, nagyon vékonyan megkent zsíros kenyérhez hasonlít az éves költség-vetési összeg, ezért nem mindegy hogyan gazdálkodunk vele. Minden erőnket és tudásunkat összeszedve arra kell törekednünk, hogy intézményeink fennmaradjanak, minél hatékonyabban és színvonalasabban működjenek, mert hosszú távon a településünk fennmaradása is ettől függ. Óvodás és iskolás gyermekeink nevelése nem csak egy munka vagy feladat, hanem inkább elhivatottság. Ettől a pár évtől függ gyermekeink sorsa, jövője, mert nem mindegy, hogy milyen alapokkal, milyen tudásanyaggal kezd hozzá a középiskolához, vagy később az egyetemhez. Ezért úgy gondolom, hogy lehetőségeinkhez mérten mindent el kell követni, hogy az óvoda és iskola „csúcsra járatva” működjön. Ja! Hivatal. Biztos tudja mindenki, hogy község, óvoda és iskola nélkül nincs hivatal, de ez fordítva is igaz. Ha nem lesz község, óvoda és iskola, hivatal se lesz. Addig viszont koordinálni kell a dolgokat, természetesen a törvényekben és rendeletekben meghatározott módon, de emberségesen és az emberekért. Ez a legnehezebb. Tóth József: képviselőjelölt. Minden körülmények között fel kell tartani, és biztosítani működésüket. Ha kell, más pénzforrás átcsoportosítása révén is. Kisebb létszámú településeken is megoldják ezt a feladatot. Pályázatok sorozatát kell megírni, na és persze megnyerni!!! Varga Istvánné: képviselőjelölt. Intézményeink tovább működhessenek és jövője is legyen. Arra kell törekedni a település megválasztott vezetőinek, hogy felülvizsgálják, és átláthatóvá tegyék anyagi feltételeit. Reális tervezéssel, lakosság véleményének meghallgatásával. Veresné Szekeres Erzsébet: képviselőjelölt. Igen, biztosítani kell mindenféleképpen. Nekem az elképzelésem, hogy az iskola és a többi intézmény működése falun belül
maradjon. Nagyon fontos a gyerekek jövője. 2. kérdés: Ön szerint megoldható-e és hogyan, hogy településünk tisztább, rendezettebb látványt nyújtson a jelenleginél? Cselényiné Kiss Margit: polgármesterjelölt. Úgy gondolom, hogy önkormányzatunk igyekezett eddig is rendben tartani közterületeit, melyhez a lakosság segítsége is rendkívül fontos. Fontos, hogy vigyázzunk értékeinkre, és ne tegyük tönkre a közterületekre ültetett fákat, virágokat, mert ha igen, akkor felmerül a kérdés, hogy érdemes-e szépíteni környezetünket. Összefoglalva, tehát csak együtt, összefogással érhetjük el, hogy településünk tisztább, rendezettebb legyen! Juhász János: polgármesterjelölt. Meg fogom oldani! A közhasznú foglalkoztatás növelése, a lakosság bevonása, mindenféle munkavégzés segítése, ellenőrzése teremti meg az alapját a tisztább településnek. Konkrétan: a szennyvízberuházás szakszerű felügyelete, az elkövetett hibák feltárása, kijavíttatása; vízelvezető árokrendszer teljes kiépítése, a belvízveszély minimalizálása, tereprendezés, fűnyírás, minden utca lehetőségek szerinti virágosítása (erre minden utcából segítségre lesz szükség: viráglocsolás), hidak javítása, a rossz állapotuk miatti balesetveszély megszüntetése (munkavédelmi ellenőrzés esetén jelen állapotuk miatt büntetést fizetne a község); az Európai Unió szabványának is megfelelő rendezett fajátszótér kialakítása, járdák rendbetétele, jégmentesítése, a katolikus és a református templom közötti közterülethez tartozó rész takarítása, az egész községben az idős lakosok háza előtti járda és füves terület folyamatos rendben tartásának segítése. Lesz bőven tennivalónk! Lesz munkánk bőven! Remélem Önök is, segítenek: tetteikkel, javaslataikkal, véleményükkel! Kállai József: polgármesterjelölt. Először is községünk egy nagyon szép, igazi magyar falu. Az itt lakó polgárok már lakó-és nem gazdasági célra kívánják használni ingatlanjaikat. Előtérbe került az igényes, tiszta környezet. Nekünk az osztrák falvak virágos, tiszta képe a mintaadó. Ott minden lakos környezetvédelmi őr és kertész egy személyben. Ettől még messze vagyunk, de törekedni kell rá. A közterületeket is alkalmassá kell tenni a gépi karbantartásra. Valamennyi eszköz tudatos, tervszerű, programozott felhasználásával rövid időn belül eredményt lehet elérni, ha a lakosság is együttműködik, mert ide sok
erős kézre és lábra van szükség. Konczné Tegzes Erika: polgármesterés képviselőjelölt. Úgy gondolom, minden rendes ember akkor érzi jól magát, ha körülötte rend és tisztaság van. „A szomszéd fűje mindig zöldebb” tényből kiindulva, sokat tehet a lakosság a saját környezetéért. Mindamellett a közmunkások hatékony és folyamatos foglalkoztatásával is elérhetőek eredmények. Végül de nem utolsó sorban a „Mi Falunkért Alapítvány” égisze alatt Pályázatokat lehet készíteni a tiszta, virágos környezet megteremtése érdekében. A legfontosabb a szépség megóvása. Nem számottevő ugyan a vandálkodás községünkben, de előfordul. POLGÁRŐRSÉG alakításával ez a kérdés is megoldható. Fontos, hogy az emberek biztonságos és rendezett körülmények között éljenek településünkön. Kovács Istvánné /Matíz Margit/: polgármester- és képviselőjelölt. A szennyvíz hálózat építése után a még rossz állapotban lévő útjaink felújítása, aszfaltozása pl. Rózsatelep-Újtelep-Petőfi út. Közvilágítás bővítése, korszerűsítése. Belvíz problémák megoldása. 70 éven felüli nyugdíjasok kedvezményes étkeztetését, továbbá javaslom a szemétdíjak eltörlését. A rokkant nyugdíjasok részére munkahelyet teremteni. A segélyezettek munkához való juttatását. Az általános iskola tanulóinak versenyre való eljuttatása, és tehetséggondozása. Az önkormányzati telkek kedvezményes értékesítése fiatal családok számára letelepedés céljából. Kultúrház rendbetétele. Rendőrőrs létesítése. Egyházak támogatása. Javaslom a Krónikás újságot ingyenesen eljuttatni mindenkihez. Vályi László: polgármester- és képviselőjelölt. Megoldható, de ehhez véleményem szerint lakossági összefogásra is szükség van. Csak úgy tudjuk szebbé varázsolni lakókörnyezetünket, ha ebből mindenki kiveszi a részét, szépíti, csinosítja, de legalább rendben tartja háza táját. Ahhoz azonban, hogy a közterületeinket megóvjuk a randalírozóktól a közbiztonság kérdését tartom még nagyon fontosnak. Ennek érdekében szeretném, ha megalakulna a polgárőrség vagy legalább a megfigyelő szolgálat, akik éjszaka járőrözésükkel, óvnák a falu nyugalmát és értékeit. A megfigyelő szolgálat az első képviselő testület idején még működött –melynek én is tagja voltam- de valami oknál fogva később meg szűnt. Szerintem sokan örülnének, ha ismét működne, de ehhez is lakossági összefogásra lenne szükség.
Krónikás Áfra Lajos: képviselőjelölt. A település szebbé, biztonságosabbá, élhetőbbé tételének legfőbb megoldása a település lakosainak kellő tájékoztatása, társadalmi munkák – faluszépítés, virágosítás, fásítás – ötletének nem csak a meghallgatása, hanem megvalósítása. Így fogja mindenki magáénak érezni a falu szépségét, és óvni, védeni az általa létrehozott változásokat. Barta Károly: képviselőjelölt. Igen, rá kell bírni a fiatalságot, hogy ne romboljanak, és ne szedjék szét a berendezéseket. Meg kéne szervezni a polgárőrséget. Bogárdi Ferenc: képviselőjelölt. Ezen a területén racionális feladat megszervezésével látok javítási lehetőséget. Meg kell határozni a község teljes területére vonatkozó minimálisan elérendő „falukép” modellt. Ennek eléréséhez és megtartásához pontosan meg kell határozni a lakosság, a feladatot ellátó hivatali dolgozók és az igénybe vehető közmunkások feladatát. Ki kell alakítani ennek felelős irányítási és ellenőrzési, valamint kikényszerítő szankcionális rendjét. Fónagyné Kerekes Jutka: képviselőjelölt. Megoldható lenne, ha mindenkit szigorúan köteleznének, hogy tartsa rendben saját portáját, környezetét. Amíg valaki a saját környezetét nem kíméli, addig a közterületeket sem fogja. A gyerekeket pedig arra kell tanítani, hogy óvják környezetüket, ne szemeteljenek. Lehetne még több szemetest elhelyezni a főutcán. Ifj. Holló Ferenc: képviselőjelölt. Mint minden probléma, úgy ez is megoldható. A szegényeknél is lehet rend és tisztaság. Úgy gondolom ez elsősorban nem csak pénzkérdés. De tudomásul kell venni, hogy Mezőnagymihály a Mezőnagymihályiaké, és csak együtt lehet elérni a falunk szebb képének kialakítását. Erre az önkormányzat egyedül kevés. Puhl Sándor: képviselőjelölt. Először mindenkinek saját háza táján kellene talán körülnéznie, és ha azon változtatna /ha kell/ az már sokat segítene. Megfontoltabb döntéseket kellene hozni. Utalok itt az újságban megjelenő cikkemre. Egy versenyt kell elindítani a falu legrendezettebb, legvirágosabb utcája címért, melynek a díjazása pl. a nyertes utca, nem fizet kommunális adót. Titkó Tibor: képviselőjelölt. Természetesen megoldható, de erre a településen élő emberek jó szándékú se-
gítsége is szükséges. Nem anyagi támogatásra gondoltam, hanem pld. egy jól szervezett közös társadalmi munkára a saját lakásuk előtt lévő útszakaszon. Talán ha sikerülne a „hivatalnak” egy kis díszcserjét vagy virágpalántát intézni, rögtön más kép tárulna az ide látogatók szeme elé. Jó ötleteket bárkitől el lehet fogadni. Tóth József: képviselőjelölt. Minden lakosban tudatosítani kell, a jobb és öntudatosabb hozzáállást. Már el kell kezdeni az óvodában, iskolában, no és persze a családban is a tisztaság, környezet fenntartására irányuló tevékenységet. Az ingatlanok tulajdonosai tartsák rendben, úgy az előttük, mint az ingatlan belső részén levő területet. Egy felszólítás a rendbetételre, ha nem teszi rendbe az ingatlant, akkor meg kell bírságolni. Ha akkor sem, akkor a hivatal tegye rendbe, és a számlát fizettessék meg a tulajdonossal. Mint már említettem, pályázatok megírása, elnyerése. „Kinek milyen a portája, olyan a gazdája”!!! Varga Istvánné: képviselőjelölt. Ahhoz, hogy településünk a külső szemlélők és a lakosság számára is tisztább és szebb legyen, mindenki részére érdekeltté kell tenni. A fiatalok érdekeltté tétele, szemlélet váltása, verseny kiírása, hogy ki mivel járulna hozzá a falu fejlődéséhez. Veresné Szekeres Erzsébet: képviselőjelölt. Igen, megoldható az utcák tisztántartásával, és a lakosság segítségével. Büntessék azokat az embereket, akik nem veszik figyelembe a falu tisztaságát. Több fával és virággal szebbé tehetnénk falunkat. Legalább a fő úton levő önkormányzati épületek: pl. Művelődési ház tatarozása szebb látványt mutatna. 3. kérdés: Mi a véleménye arról, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az önkormányzat képviselői tiszteletdíjért /melynek összege éves szinten, minimális kifizetés esetén, járulékokkal együtt, összesen kb. 4 000 000 Ft./ végezzék a munkájukat? Cselényiné Kiss Margit: polgármesterjelölt. Az adott kérdésre nem válaszolt. Juhász János: polgármesterjelölt. Egyetértek, hogy a képviselők induláskor ne kapjanak tiszteletdíjat. Azt sem várhatjuk el viszont, hogy bárki ingyen dolgozzon. Életem során (alkalmazott, vállalkozó) megszoktam, hogy először dolgoznom és teljesítenem kell, és csak utána fizetnek. A teljesítmény értékelését az évente meg-
tartandó falugyűlésen kell majd elvégezni, és szavazni a képviselők díjazásáról. Ha a képviselők tartották a község lakosaival a kapcsolatot, járták a falut, segítettek, a testületi ülésen aktívan közreműködtek, és az előre meghirdetett éves feladatterv szerinti elképzelések megvalósultak, akkor a fejlődés szemmel látható lesz! Ebben az esetben azt gondolom, senki sem fogja sajnálni a tiszteletdíjat! De csak ekkor! A havi bérköltségem a jelenlegi polgármester havi bérköltségének 90%-a legyen! Ez a 10% (amiről lemondok) kb. ugyanakkora összeg, mint egy képviselő havi tiszteletdíja! Az így felszabaduló pénzt a költségvetés rendbetételére kell fordítani! A sok gond miatt szükséges, hogy a polgármester főállású legyen! Elképzeléseimről részletesebben is tájékoztatni fogom tisztelt Választóimat! Kállai József: polgármesterjelölt. Ez egy borzasztóan nehéz és messzire vivő kérdés. A fő szabály az, hogy nem kötelező megállapítani, és a képviselőtestület-tagjai önmaguknak állapítják meg jogszabályi keretek között. Igazából nem tudok jó megoldást a kérdésre. Jegyzőként is sok konfliktust okozott az a nem titkolt elvem, hogy a tiszteletdíj teljesítményhez igazodjon. Ha a tiszteletdíjat közösségi befektetésnek tekintem,annak meg kell térülnie és társadalmi hasznot is kell hoznia. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést – ha nincs pénz semmire, mert csak annyit ad az Állam, ami éppen elég az intézményekre, akkor miről kell döntenie a testületnek? Van-e igazi feladata, teljesítménykényszere a testületnek? A választ mindenki tudja. Erről a jogalkotó politikusok tehetnének de, nem akarják megerősíteni a helyi önkormányzatiságot. Itt van a képviselői felelősség kidolgozatlanságának kérdése is. Jelenleg egy képviselő nem hívható vissza, testületi felelősség gyakorlatilag nem létezik. Bár erről nem a képviselő tehet. Sajnos nálunk a megélhetési képviselőség jött divatba. Négy év alatt új autó árát lehetett kifizetni a tiszteletdíjból. S mi volt a haszna ebből a falunak? De, ha már hasznot nem hajt, mert nem tud, akkor legalább kárt ne okozzon választópolgárainak. Véleményem szerint valamilyen formában el kell ismerni a közösség érdekében végzett valódi munkát is. Ez a napi/havi díj lenne. Egy nap 10 000.-Ft érne. Átlagosan a képviselő egy napot kell, hogy áldozzon idejéből a testületi munkára havonta. Ennek ellentételezésébe nem rokkanna bele az Önkormányzat sem. Azok az önkormányzatok sikeresek és nyerték el a választók bizalmát, ahol nincs, vagy minimális a tiszteletdíj nagysága. Gazdálkodásunkban állandó és súlyos gond volt, hogy az iskola, óvoda és a hivatal gázszámláját fizessük-e ki, vagy a
Krónikás
tiszteletdíjat. Hónapokon át kértük a szolgáltató türelmét, amíg fizetésképességünk helyre nem állt. Ezt a helyzetet jó lenne elkerülni. Tehát egy áldozatkész, demokráciát tisztelő testületre volna szüksége Mezőnagymihálynak. Lehet, és kell is, az önkormányzatiságot a többség hasznára, gyarapodására is képviselni. Befejezésül, a fentieket már jegyzőként is magamra nézve kötelezőnek tartottam, erről a munkatársaim is beszámolhatnak. Összefoglalva: együttműködés, teljesítményelvű munkavégzés és ennek megfelelő elismerés jelenthet kiutat közösségünknek. Köszönöm az Alapítvány megkeresését és a jó kérdéseket. Jelölttársaimnak pedig sok sikert és megválasztásuk esetén eredményes munkát kívánok. Konczné Tegzes Erika: polgármesterés képviselőjelölt. A 2006. évi költségvetési hiány is jelentős mértékű. Az önkormányzat ez évben is, mint minden alkalommal, megpályázta az ÖNHIKI-s támogatást. Az összes hiányunkat ugyan nem fedezi, de csökkenti. Minden lehetőséget ki kell használni a pénzügyi egyensúly megteremtésére. Ha ez nem sikerül, valóban szükség van a megszorításokra. De minden szakfeladaton, igazságosan. Az elmúlt években is volt rá precedens, hogy képviselők felajánlották tiszteletdíjukat. 2004 decemberében az idősek napját is ebből finanszíroztuk. Másrészt: települési képviselőnek lenni nem könnyű feladat. Sem siker, sem népszerűség nem koronázza. Sokszor még a hőn áhított „jó szó” is elkerül. A motiváció teljes hiánya nélkül nehéz dolgozni. Aki időt, energiát von el a családjától, aki saját belső tartalékait mozgósítja, hogy a köz ügye tovább lendüljön, ugyan úgy jogosult lehet minimum juttatásra, mint bármely más közalkalmazott, vagy köztisztviselő, vagy hazáját védő katona. Természetesen súlyos gazdasági helyzetben megfelelő helyre csoportosítható a képviselői tiszteletdíj. Kovács Istvánné /Matíz Margit/: polgármester- és képviselőjelölt. A képviselők szíveskedjenek társadalmi munkában ellátni a feladatukat. A tiszteletdíjat pl. az öregek napközi otthonának a létesítésére, vagy az intézmények, iskola, óvoda működésére fordítani, vagy a kultúrház tatarozására felajánlani. Mivel szívvel-lélekkel végzik, mondják, végezzék pénz nélkül, ezért tisztelet jár nekik. Vályi László: polgármester- és képviselőjelölt. Ez egy bonyolult kérdés, de őszinte leszek önökhöz! Nyolc évig voltam önkormányzati képviselő. Négy évig képviselőtársaimmal együtt tiszteletdíj nélkül
dolgoztunk, négy évig tiszteletdíjasként, de ebben a ciklusban is több havi tiszteletdíjunkat ajánlottuk fel az idősek napja megrendezésére. Én úgy gondolom, hogy egy olyan faluban ahol több éve főállású polgármestert választanak meg a falu lakosai, had ne mondjam meg hány millióért, nem a képviselői tiszteletdíjon kellene mindig spórolni, hiszen ez igen csekély része a költségvetésnek. Nem beszélve arról, hogy ezek az emberek is dolgozó emberek, munkahelyük van, ahol helyt kellene állniuk, de ez alatt ők a falu ügyeit intézik és az idő nekik is pénz. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben viszont úgy gondolom, hogy fogjunk össze, válasszunk társadalmi megbízású polgármestert, tiszteletdíj nélküli képviselőkkel és így valóban több milliót megspórolhatunk a falu javára. Áfra Lajos: képviselőjelölt. Az önkormányzati tiszteletdíjról csak annyit szeretnék mindenkinek a tudomására hozni, hogy 16 évvel ezelőtt az első testület kimondottan társadalmi munkában végezte feladatát. Az elmúlt években viszont senki nem kezdeményezte a tiszteletdíj eltörlését. Gondolatom szerint ez a hét képviselő nem a falu legszegényebb emberéből tevődik össze, és ezért az összegért havi egy napot áldoznak a község javára – ami kicsit sem megerőltető. Aki ezt nem tudja vállalni, az miért kéri a választók bizalmát? Ezt a 4 000 000.-Ft/év lehetne hasznosabb dolgokra is költeni. Meg kell szerettetni falunkat az emberekkel, meg kell próbálni fellendíteni. Tevékenységemmel szeretnék hozzájárulni e nemes célokhoz. Nem csak ígérgetni, hanem tenni kell a faluért! Előre is köszönöm bizalmukat. Barta Károly: képviselőjelölt. A megalakuló testület mondjon le a tiszteletdíjról. Ajánlja fel a falu javára. Bogárdi Ferenc: képviselőjelölt. A várhatóan szűkösnek ígérkező anyagi lehetőségek alapján szükségesnek tartom a leendő polgármester és a hivatal dolgozók részéről, jövedelem igényükben, egy józan mértékletesség felvállalását. Megválasztásom esetén a jövőben sem tartok igényt tiszteletdíjra és ezt a példát ajánlom közvetlenül képviselő társaim felé is. Fónagyné Kerekes Jutka: képviselőjelölt. Az a véleményem, hogy valaki ne azért akarjon képviselő lenni, hogy felvegye a havi tiszteletdíjat. Ha minden képviselő lemondana erről a pénzről, akkor minden évben meglehetne csinálni egy utat, lehetne felújítani épületeket. Én társadalmi munkában szeretnék képviselő lenni, nem
tiszteletdíjért. Ifj. Holló Ferenc: képviselőjelölt. A kérdésbe nem szeretnék mélyebben belemenni. A határozott véleményem, hogy legyen végre egy olyan testület, amely tiszteletdíj nélkül is akar tenni a településünkért. Puhl Sándor: képviselőjelölt. Véleményem szerint rossz a kérdés, nem csak a képviselők pénzén kell, illetve lehet megtakarítani sok-sok pénzt, hanem ilyen kis faluban a polgármesternek is pénz nélkül kellene ellátni a feladatait. Számoljunk! Képviselői tiszteletdíj: 4 év X 4 000 000=16 000 000 Ft. Polgármesteri pénzen megtakarítás kb. évi 2 500 000 Ft. ez szorozva 4 évvel az kb. 10 000 000 Ft. Ez összesen kb. 26 000 000 Ft. Szerintem egy falu sem tiltakozna, ha ennyi pénzt tudna megtakarítani, illetve ennyivel több pénzből tudna gazdálkodni. Meg kellene már gondolnunk végre, hogy ki mellé tesszük le voksunkat, és üres ígéretek helyett a tényeknek higgyünk. Titkó Tibor: képviselőjelölt. Azt kell, hogy mondjam, én tisztességtelen jövedelemnek tartom. Ha valaki tenni akar a köz javára, és érez magába annyi energiát, hogy ezt megtegye, hát tegye, de ingyen. Kemény munkát végző emberek két hétig dolgoznak annyi pénzért amennyi egy önkormányzati képviselő havi tiszteletdíja. El lehet gondolkozni rajta, hogy melyikük tesz többet az asztalra érte. Tóth József: képviselőjelölt. Biztosítani kell a törvényben előírtakat, de az, minden körülmények között legyen munka centrikus. Ki milyen munkát végez, úgy differenciáltan kapjon ellenszolgáltatást. Varga Istvánné: képviselőjelölt. Én személy szerint lemondanék a tiszteletdíjról, ha látnám azt, hogy ez a falu javát szolgálja és olyan terv készül ami elősegíti a falu fejlődését és érdekeit. Minden kérdésben csak a település teljes lakosság bevonásával léphetünk előre, amit közvélemény kutatásával, és mindenkori tájékoztatásával lehet elérni. Érezni kell az embereknek, hogy a település vezetői értük van. Veresné Szekeres Erzsébet: képviselőjelölt. A véleményem az, hogy mivel az önkormányzat rossz anyagi helyzetben van, az önkormányzati képviselők egy minimális összegért dolgozzanak, és jól végezzék munkájukat. A maradék pénzt az iskola javára fordítsák.
Krónikás
Egy sátortábor múltja, jelene, jövője 2002-ben egy szép kora őszi napon, az akkori 6. osztállyal, egy gyalogtúráról baktattunk hazafelé. A táj szépsége és csodálatos nyugalma, varázslatos hangulatot teremtett. Telt az idő, és mi, a fantasztikusan kék égbolt alatt sétálva, e táj szépségéről beszélgettünk. Ekkor hangzott el egy mondat Holló Istvánné /Simon Katalin/ részéről – Miért visszük sok-sok pénzért gyermekeinket messze táborokba, amikor többségük ezt a vidéket sem ismeri, pedig itt nőnek fel és ez a táj is van olyan szép, mint az ország más részei! –mely hosszú hetekig foglalkoztatta gondolataimat és egy negyedik éve működő sátortábor lett a következménye. Hosszú és nehéz volt az út idáig. Az első tábor előtti tél a tervezés, a tavasz a szervezés lázában telt. A tervezésben rengeteg segítséget kaptam feleségemtől, valamint Nagy Imrétől és feleségétől Marikától. A legapróbb részletig végig kellett
gondolnunk mindent. Nem volt egyszerű! Aki még nem töltött el egyik táborban sem egy napot, az nem hiszem, hogy tudja milyen sokrétű, nehéz feladat volt ez. De végül sikerült! Ekkor következett a szervezés, ami ha lehet még ennél is nehezebb volt! Az akkori /és a jelenlegi is/ Szülői Munkaközösség tagjai,
lelkesen támogatták az ötletet és hozzájárultak, hogy a jótékonysági bál bevételéből jelentős összeget fordítsunk minden évben a szükséges eszközök beszerzésére. Olyan sok és olyan sokrétű segítséget kaptunk minden honnan első perctől kezdve, hogy képtelenség lenne a segítők neveit felsorolni. Ezért itt jegyezném meg, hogy a továbbiakban, mivel senkit sem szeretnék megbántani azzal, hogy kifelejtem a nevét, nem írok neveket. Az első helyszín, a Locsogó három évig szolgálta a gyerekek felhőtlen nyaralását, de sajnos ebben az évben a
különösen sok csapadék nem tette lehetővé, hogy újra ide térjünk vissza. Így kerültünk a Gyilkos-ér mellé egy szép erdőbe. Ez a helyszín is jó választásnak bizonyult! Jövőre, ha minden jól megy, visszatérünk ide újra. Az építés minden évben embert próbáló feladat volt. Mikor egy, mikor két nap alatt, esőben, szélben vagy napsütésben, de mindig sikerült csodálatos hangulatú tábort varázsolnunk mire a gyerekek megérkeztek. A legszebb pillanatok azok, mikor a tábor élettel telik meg, és a legszomorúbb az, mikor elcsendesedik, kiürül és véget ér. A gyerek létszám /két turnusban/ minden évben kb. 90-100
Krónikás dicsérő szavakkal ismerte el munkánkat. Köszönjük nekik a méltató szavakat! Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy én is megköszönjem azoknak a munkáját, akik évről-évre szabadságukat, pénzüket, önmagukat nem kímélve, állandó jelenlétükkel biztosítják, hogy annyi gyerek, pár napig jól érezze magát! Ha kell, programokat vezetnek, sütnek, főznek, mosogatnak, egészségügyi ellátást biztosítanak, megoldják a napközben felmerülő problémákat! Teszik mindezt önzetlenül és vidáman, mert úgy gondolják, hogy egy jó közösség mindenért kárpótol! KÖSZÖNET ÉRTE!
fő között volt. Hála a sok-sok szponzornak a négy év alatt a gyerekeknek egyszer sem kellett 800 forintnál többet fizetniük, így a nehéz anyagi körülmények között élők is felhőtlen, élményekben gazdag napokat tölthetnek minden évben a táborban! De térjünk vissza a szponzorokra, kik ők akik mindezt lehetővé teszik? Aki azt várja, hogy most neveket fog olvasni, csalódni fog. Mi ennek az oka? Ha mindenkit felsorolnánk, akkor kevés lenne rá az újság teljes terjedelme is. Mert szponzor az is, aki „csak” 5 liter vizet hozott ki, és az is, aki több ezer forinttal támogatja a tábort! Sok-sok apró részlet kell ahhoz, hogy a nagy egész összeálljon és ehhez mindenkire szükség van! Köszönjük nekik a legapróbb és a legnagyobb segítséget is! A négy év alatt nagyon sok látogatónk, vendégünk volt. Első helyen szeretném megemlíteni a szülőket, nagyszülőket, rokonokat, barátokat, mert az ő látogatásuk jelent számunkra a legtöbbet. Bízunk benne, hogy Ők továbbra is nagy számban látogatnak ki hozzánk és ki-ki a maga tehetsége szerint, támogat bennünket! Az iskola pedagógusait, a képviselő testület tagjait, a polgármester asszonyt, a jegyző(ke)t is többször láttuk vendégül. De vendégeink voltak országgyűlési képviselők és újságírók is. Mindenki, aki kilátogatott hozzánk, elismerő,
Vannak sajnos olyanok is Mezőnagymihályon akik, ki tudja miért, rosszindulatból, vagy csak egyszerűen irigységből, kinevetik, kigúnyolják, rosszindulatú pletykákkal megbántják azokat az embereket, akik önzetlenül sokat tesznek a közösségért, így értük is! Őket is sok szeretettel látjuk minden rendezvényünkön! Nézzenek bele egy gyermek csillogó szemébe, és akkor rájönnek, milyen érzés odaadó módon tenni a közösség jövőjéért!
Ilku Imre
Krónikás
Vita az iskoláról Egyre többet hallani az Általános Művelődési intézmények összevonásáról, -ÁMK-Központok alakulásáról, kistérségi csatlakozásokról. Sokan próbálkoznak, új és új megoldások születnek, ötletek sokasága cserél gazdát településről, településre. De miért éppen napjainkban? Milyen szükséglet hívta életre, mi ad létjogosultságot ezeknek a kezdeményezéseknek? Miért érdeke az államilag finanszírozott intézményeknek alárendelt társintézményeket csatlakoztatni? És legfőképpen van-e garancia-állami garancia!- a magasabb fejkvóták hosszú távú rendszeres folyósítására? Lehet, hogy az történik, hogy egy valós igény kielégítéséhez kezdtünk, sejtések, megérzések és „majdnem bizonyosságok” alapján, de az összegző megfogalmazás még várat magára. Lehet, hogy érdemes nekünk, kis településeknek kivárni, amíg megszületik a „bocsánat, tévedtünk” tendencia. A csökkenő gyereklétszámmal számolnunk kell. De mielőtt szankciókat hoznánk, érdemes a kérdést több oldalról megvizsgálni. Mit veszíthetnek gyerekeink? Mit kapnának cserébe? A legfontosabb, amin érdemes gondolkodni; mit tehetünk községünk fiatalítása érdekében- lakosságmegtartó erejét növelve? Érdemes áttekintenünk, honnan jöttünk, akkor talán mindannyiunkban megfogalmazódnak a válaszok; hová is tartunk? Hogyan is változott a gyereknevelés az idők folyamán? A középkorban alig léteztek iskolák, a paraszti réteg általában írni-olvasni sem tudott. Az urak gyerekei magántanítóktól sajátították el az alapvető kultúrát. Iskolákat elsősorban az egyházak tartottak fenn. A szegény sorba született gyerekek rövid gondozás során -iskola nélkül- belenőttek a felnőtt szerepekbe. Munkaerejükre már korán szüksége volt a családnak. A fiatalok és a felnőttek élete összefonódott, hiszen általában egy helyiségben éltek. A gyerekek ismereteiket a teendők végzése során sajátították el. A kultúra szájról-szájra terjedt. Életútjuk előre meghatározott volt, kitörési lehetőségük alig-alig. „Cselédnek a gyereke is cseléd lett.”
A polgárosodás során egyre inkább rétegződő társadalom tagjainak speciálisabb ismeretekre lett szüksége. Megnőtt a társadalmi mobilitás, a fiúk már nem feltétlenül követték az apjuk nyomdokait. Gyakran léptek olyan életútra, melyre a szülői ház már nem volt képes felkészíteni őket. A hagyományokon alapuló családi nevelés akkor bomlott meg igazán, amikor általánossá és szükségessé vált a nők tömeges munkába állása. Eleinte ez is csak a szegény néprétegeket érintette. Ebben az időszakban az intézmények neveléssel-oktatással szembeni elvárásai felerősödtek. Az iskolák szerepe megnőtt. Volt tekintélye a tanítóknak, a szellemi tőkének. Napjainkban a világ gyorsabban változik, mint valaha. A változó világban a gyerekeknek jót akaró szülő már aligha képes eldönteni, mire is szocializálja gyerekét, mi vár majd rá 20 év múlva, mikor a hosszú tanulási-felkészülési időszak végén kilép a nagy betűs ÉLET-be! Ebben a törekvővé vált világban a családi nevelés és annak hagyománymegtartó hatása veszélyben van. Ha veszélyeztetjük a kívülről jövő nevelést is –az iskolát-, mi marad gyerekeinknek? A törődő, odafigyelő családok is fokozott elvárásokat támasztanak az intézményekkel szemben. Szeretnék biztonságban tudni gyerekeiket. Megkímélni a fárasztó utazgatásoktól, minél tovább bent tartani a meleg családi fészekben. Ezen igényeket figyelembe véve jutott arra a döntésre Mezőnagymihály község Képviselőtestülete 2006. március 27-i ülésén, hogy az iskola-összevonás kérdését 2006. decemberéig elnapolja. Közös célunk, hogy a valós élet nyújtotta lehetőségeket, megragadjuk, az évszázadok alatt felhalmozott egyetemes nemzeti, etnikai értékeket, hagyományokat tiszteletben tartva a lehető legkedvezőbb döntést hozzuk az iskola –GYERMEKEINK- jövőjére való tekintettel. Konczné Tegzes Erika Mezőnagymihály Önkormányzat Képviselője
Játékos versengés számítógépeken Augusztus 11-én számítógépes LAN verseny került megrendezésre a Művelődési Házban. A verseny a világ egyik legnépszerűbb számítógépes csapatjátékával, a Counter-Strike Source nevű játékprogrammal zajlott. Az előzetes nevezések alapján nyolc csapat 24 játékosa képviseltette magát a rendezvényen. A csoportmérkőzések után kikerült legjobb négy csapat csatája már igazán színvonalas meccseket hozott. A döntőben végül kiélezett küzdelemben a Dobrosi Dávid, Gedai Ákos, Puhl Gábor alkotta trió kerekedett felül a Balla József, Gál Bence, Varga Roland összetételű csapat felett, megnyerve ezzel a verseny fődíját, az 512MB-os adathordozókat. A második csapat jutalmazása három optikai egér, míg a harmadik helyezettek írható cd/dvd csomagot kaptak. A jó hangulatú vetélkedésnek reméljük folytatása is lesz és jövőre még több csapat hasonló lelkesedéssel, vesz részt majd benne.
Krónikás
Mezőnagymihály község és a mezőnagymihályi református egyház 1953. évig terjedő története. Dr. Borovszky Samu: „Borsod vármegye története /I. kötet/” és a mezőnagymihályi református egyház anyakönyvei, jegyzőkönyvei, valamint meglevő okmányai alapján összeállította Szabó József nyugalmazott ref. Lelkipásztor. 1959. 3. rész Belmissziói munka már 1906 évvel megindult kicsiny kezdettel / Énekkar /, hogy aztán alkatrészeiben fokozatosan szaporodva lombos fává fejlődjék. 1920-1940-ig élte fénykorát. Aztán fokozatosan hanyatolva 1949-ben teljesen megszűnt. Alkotó részei a fénykorban ezek voltak. I. Gyermek Istentisztelet / havonta kettő / II. Vasárnapi iskola / havonta kettő / III. Ifjúsági egyesület / novembertől májusig hetenként egy / IV. Leány egyesület / novembertől májusig hetenként egy / V. Vallásos esték /novembertől március 15-ig / VI. Asszonyok szövetsége / a lehetőség szerint / VII. Énekkar. VIII. Ismeretterjesztő előadások / évente10-12 / Legkedvesebb a „Vallásos esték” voltak 250-300 főt számláló hallgatóssággal, gazdag műsorszámmal, kéthetenként egy s mindig vasárnap este. Legerősebb, mondjuk legtekintélyesebb az „Énekkar”. Ha az valami egyházi reformot magáévá tett, az egyenlő volt a megvalósulással! Lelkipásztor cselekvőleg vett részt minden alkalommal; Istentiszteleti részen felül előadott, s kevés kivétellel szavalati darabot is adott elő. A szavaló ifjak, s leányok gyakran nős férfiak is általa lettek betanítva, s így tényleg szavaltak. Színi előadások is voltak, de szeretetvendégségek is! E munkába nagy segítséget jelentettek a tanítók is! Az 1910-től 1928-ig itt szolgáló Tokaji Nagy Kálmán-később hejőcsabai tanító-kiválótanító, és énekkarvezető, nagyszerű színdarabrendező, később a hadifogságban levő Hamvai János orgonista tanító hazaérkezéséig gyülekezeti énekvezérséget ellátó Jakcsi Lajos, megérdemlik az elismerést! És ha talán dicsekvésnek látszó módon soroltam fel a magam kötelességteljesítését, íme bevallom hiányos mulasztásomat, hibámat, illetve, hibáimat is. Két kötelességemet nem teljesítettem-házi Istentiszteletet nem tartottam, beteglátogatást kivéve, családlátogatást, nem végeztem! Miért? Nem felelek reá.
Puszta tény, nem végeztem ezeket! A mezőnagymihályi tanyavilágban lakó református hittestvéreket, Nagyecsér kisfaluszerű tanyán havonta egyszerha út, s időjárás engedte-felkerestem, ünnepek másodnapján úrvacsoraosztással, egyéb alkalmakkor igehirdetéssel. A távolság 8 km. Borsod megye közigazgatási bizottsága-a tanfelügyelőség útján-állandóan szorongatta az egyházközséget a II. iskolaterem és tanító lakás felépítésére! 1930 évben e célra, nagyon megfelelő helyen telket vettünk, rajta épülettel, 2700 Pengőért. Az épületet átalakítottuk tanteremmé. /Ma is ezt a célt szolgálja./ 1938 évben villanyvilágítás lett a községbe bevezetve. Egyházunk is, templomba s egyéb épületekbe 1000 Pengő költséggel bevezettette. 1939, 1940, 1941, esztendők! Örömmámorban egymást ölelő, könnyezve kacagó magyarok feledhetetlen három esztendője! Kisütött a nap a magyar égen, 20 évig tartó sötét borulat után, s azt hittük, hogy most már mindég, sőt még teljesebben sütni fog! Felvidék, Erdély, Délvidék nagy része, Kassa, Munkács, Kolozsvár Újvidék visszajött, keblére ölelte az édes anya, Magyarország! Nem folytatom tovább, kik átéltük e boldog rövid pár esztendőt, ismerjük ezt a könnyes örömet, kik még nem éltek akkor, úgysem tudják ezt elképzelni sem. S aztán a csalódás, az újra elvesztés! Hagyjuk! A be nem gyógyuló seb jobban fáj, ha érintik! 1941: Akaratunk ellenére belesodródtunk a II. világháborúba! Jött 1944 március 19-én a német megszállás, Hitler zsidógyilkoló őrült gonoszsága, Szálasi és horogkeresztes társai magyar vért ontó butasága, hogy aztán Magyarország a maga testén is megtapasztalja a háború pusztításait. 1943 évben ismét templom és toronyjavítást végeztünk, belől úgy, mint kívül, 14 000 Pengő költséggel. Helyre hoztuk az idő vasfoga által 20 esztendő alatt esett hibákat, romlásokat. Bizony, ha tudtuk volna, hogy mi éri tornyunkat egy év múlva, nem cselekszünk! De ki bölcs előre! 1944 november 8-án, dél után a Tiszadorogma felől érkező orosz hadsereg aknákkal lövette falunkat. Egy találat tornyunkat érte. Megrongálva a dél felé eső legfelső toronyablak alsó párkányzatát. Isten segítsége, hogy nem 50-60 cm-el nem feljebb jön, mert úgy a harangot éri a találat! A repeszdarabok azonban a dél felé eső templom tetőzetet nagy mértékben összetörték.
Krónikás Egyebekben, emberéletben, nagyobb kárt nem okoztak. Éjjelre 46-an gyülekeztünk össze a lelkészlakás nagyméretű pincéjében. Reformátusok, katolikusok, nagy többségében asszonyok. Az „Apostolok cselekedeteiről” szóló könyv 27-ik részét olvastam fel, s magyaráztam. Nagy figyelemmel hallgatták, bár némelyek bóbiskolának! November 9-én, csütörtökön, hajnali 4 óra után rettenetes robbanás rázta meg a falu minden nagyobb épületét! A magyar katonaság- állítólag 20, de vegyük csak a felét s így 10 mmázsa robbanóanyagot, nagy mennyiségű szöges dróttekercset, csákányokat stb. raktározott be a falu szélén egy istállóba. Ezt, az éjszaka folyamán érkezett parancsra –a még itt levő 2-3 katona a jelzett időpontban felrobbantotta. A robbanás, illetve istálló helyén maradt egy 8m. átmérőjű széles, és 6m. mély, tölcsérszerű gödör. A szomszédos házak kisebb méretű sérülést szenvedtek ugyan, a szétrepülő 25 kg. súlyú dróttekercsek, csákányok néhány kéményt ledöntöttek, tetőzetet beszakítottak, de nagyméretű pusztulás, emberhalál, sebesülés nem történt. Reggel fél 6 órakor megérkeztek az orosz katonák! Feleségemet, sem engem, nem bántalmaztak. November 19-én, vasárnap, parancs szerint is, harangoztatni kellett, s úgy a politikai községnek, mint az egyházközségnek meg kellett kezdeni a normális életet. És megkezdettük! 1944 év október, főleg november hónapjai a szokottnál sokkal nagyobb mérvű –szinte állandó jellegű esőzést hoztak. Az összetört templomtetőzetben az eső patakként ömlött a padlásra. A mennyezet leszakadozott. Ugyan így a robbanás okozta tetőhibák folytán a többi egyházi épületeknél. A légnyomás folytán nagy az üvegkár! A gyülekezeti tagok – díjazás nélkül – munkába állottak, amit tudtak megcsináltak/ Tóth Zsigmond asztalos mester, sályi Tóth Gábor, Nagy Gyula, Kis Bálint, Boros Ernő, Pap Vince harangozó, gyülekezeti tagok, különösebben megérdemlik, hogy odaadó munkálkodásuk folytán nevük, a későbbi kor számára megemlíttessék!/. 1945
10 tavaszán gyűjtést indítottunk a gyülekezet körében, s 16 244 Pengő eredménnyel a templomtetőzetet –ideiglenesen- szakmesterrel, úgy ahogy megcsináltattuk. 1947 évben pedig, amár 1943-ban elhatározott orgona rendbe hozást, a hiányzó sípok rendbe hozásával, Fittler Sándor budapesti orgonakészítővel megvalósítottuk. Az 5000 Ft. anyag és munkadíj önkéntes adakozásból gyűlt össze. Egy példa: Az énekkar tagjai kaszáló területet vállaltak, a nekik jutó részt eladták, s az orgona költségeire adományozták: ezer forintot jelentett ez! 1948 március 15. száz esztendős évfordulóját, e nagy naphoz méltó ünnepi érzéssel ünnepelte meg, egyház és falu, templomban és köztéren. Pár hónappal utána, nagy keserűséggel vettük tudomásul egyik féltve őrzött kincsünknek elvesztését: Az iskolák államosítását: Marokszámra jöttek különben már megelőzőleg is, de még inkább a következő években a fájdalmas történések Az Alsóborsodi egyházmegye –melyhez tartozott Mezőnagymihály is- vajúdása. Volt úgy, hogy egy pár idegen pótlással, Középborsodi egyházmegye is lett belőle. Volt aztán úgy is, hogy össze lett házasítva Felsőborsoddal, „Borsodi egyházmegye” néven. Végül megmaradva e házasítás, 20 egyházközség elcsatolásával „Hevesi egyházmegye” is kialakult belőle! Fájdalmas történés volt a „Tiszán inneni egyházkerület” megszűnése is –Istennek hála ez nem sok időre- s ma újra él, áll. De mindnél fájdalmasabb, s hihetetlenebb a „Sárospataki kollégium” elvesztése! Olyan ez mint „Csonkamagyarország”! Tudjuk, hogy így van, s mégis hihetetlen!! Még két dolog van, mikről emlékeznem kell: Egyik az, hogy 1950 évben, az akna találat folytán megrongált tornyot, templomot 7000. Ft. költséggel –most már- jól rendbe hoztuk. Ez öröm! Másik, hogy 1951 évben, 64 katasztrális hold és 190 négyszög öl földbirtokát, a mezőnagymihályi református egyház, a magyar államnak, augusztus hó 12 napján –könnyhullatások között- átaladta. Ez fájdalom! Befejeztem! Bizonyos, hogy sok benne a gyarlóság, de enyhítse ezt az a végtelen szeretet, mellyel Mezőnagymihályt, népét, s egyházközségét körülveszem. 1952 december 31-én elbúcsúztam gyülekezetemtől, s mikor 1953 január 1-én, 46 évi szolgálat után, mint nyugalmazott széttekintettem, úgy éreztem magam, mint akire szükség már nincs! Vége
Krónikás
11
Kirándulás a múltba Június végén a Mi Falunkért Alapítvány kirándulással jutalmazta iskolánk kiemelkedő tanulmányi eredményt elért 4-8. osztályos tanulóit. Minden osztályt két-két tanuló képviselt: Holló Endre 4. o. Koncz Kamilla 4. o. Hímer Flóra 5. o. Szöghy Dóra 5. o. Balázs Bernadett 6. o. Bana Gabriella 6. o. Kiss Bence 7. o. Simon Jenifer 7. o. Hímer László 8. o. Suskó Alexandra 8. o. Az utazáshoz szükséges kisbuszokat az önkormányzat és Vályi
nyerhettünk egy évszázadokkal korábban élt főúri család számunkra meglehetősen irigyelhető életkörülményibe. A múzeumban a térség néprajzi hagyatékai is helyet kaptak, bemutatva az egyszerű, dolgos emberek mindennapi munkáját. Utunkat a Karos község határában lévő honfoglalás kori temetőig folytattuk. Itt tárták fel az egyik leggazdagabb sírmellékletű, 9-10. századi temetőt. A díszes szablyák, övveretek,
László képviselő biztosította. A gyerekeket az alapítvány részéről elkísérte Cselényi Dóra és Balla József. Utunk célja a bodrogközi települések és az ott található nevezetességek voltak. A több mint száz kilométeres út első állomása a karcsai református templom volt. A román stílusú téglatemplom szentélyrésze még a 12. században épült, majd a 14. századra nyerte el eredeti alakját, köszönhetően a falu egykori nagybirtokosának és a johannita lovagrendnek, akik szintén részt vettek az építkezésben. Az tekintélyes korú épületet a benne található itáliai és francia hatásokat tükröző fa és kőfaragások valamint a tetőt fedő fazsindely teszi egyedivé. Következő állomásunk a csupán néhány kilométerre elterülő alacsony homokdombokra épített pácini Mágóchy-kastély volt. A várkastély egyike hazánk legjelentősebb késő reneszánsz kori építészeti emlékeinek, amelyet 1553-ban kezdtek építeni és 1580-ban a Magóchyak építették tovább, akik Észak-Magyarország leggazdagabb főurai voltak. Az épületben létesített múzeum emlékeinek köszönhetően betekintést
tarsolylemezek, a sok pénzérme azt mutatja, hogy a magyarság uralkodó nagyfejedelme ebben a térségben építette ki első hatalmi központját. 73 sír került feltárásra, a sírjelek mellett a halmon obeliszk áll, ahol mindenki leróhatja kegyeletét az ősök előtt. Kisrozvány határában egy 15 hektáron felépített régészeti parkban kapott helyet egy honfoglalás kori település korhű rekonstrukciója. A Rozvad vezér szálláshelyére ellátogatók mindannyian megismerhetik honfoglaló eleink vallásos és fegyveres kultúráját, őshonos állatait és a korabeli mesteremberek munkájának különböző folyamatait. A faluban a honfoglalás korára jellemző jurtasátrak, veremházak, föld- vagy kőalapú házak, paticsházak állnak. Az ország egyetlen sztyeppei oltárának közelében pedig a sámán hajlékát is megtekinthettük. Az ezredéves időutazás után kellőképpen elfáradva vettük hazafelé utunkat, bízva abban, hogy a gyerekek kellemes és maradandó élménnyel gazdagodtak és honorálni tudtuk ezzel egész éves kimagasló iskolai teljesítményüket. Balla József MIFA kuratórium tagja
Hogyan csináljunk szeméttelepet?
– útmutató érdeklődő önkományzatok számára 1. Keress olyan területet, melyet eddig rendben tartottak, kaszáltak, legeltettek. 2. Legyen forgalmas helyen, aki csak elmegy a falud mellett, annak is legyen rálátása. (Ha sokat jár arra, később lesz véleménye is.) 3. Legyen mit kihordani, azaz kell egy beruházás, pl: szennyvízcsatornázás. De az a lényeg, legyen benne kő, föld, törmelék. 4. Ha elkezdik hordani, ne rakasd külön – mehet egy helyre föld-kő, minden. 5. Ne túrasd el, hadd terüljön minél nagyobb területen, így nem gondolja senki, hogy feltöltés céljából került oda. 6. Engedd meg, hogy mások is gyarapítsák, növeljék. Először saját
falud lakói, később majd jönnek a szomszédok is. 7. Ha régóta befektetőket keresel a faludba, mutogathatod is – elijesztőnek tökéletes. (Ha akarod, ha nem, látni fogják messziről is.) Meglesz a hatása biztosan. 8. Ha eltelt 1 év, bátran nézz körül a szomszéd, esetleg távolabbi településeken is – lehet, hogy ők is így döntöttek, és ilyen „szép” övezetet tettek a falujuk mellé. Puhl Sándor Ui: Sok sikert a megvalósításhoz! Ez nekünk Mezőnagymihálynak már sikerült.
Krónikás
12
A Nagyecsér-tanyaközpont története A Szabadföld Tanyavilág címmel meghirdetett pályázatára Az 1900-as évek elején egy közigazgatásilag Mezőnagymihályhoz tartozó nagybirtok, kisparcellákra osztva eladásra hirdettetett. Akadtak is rá vevők a környező falvakból, kispénzű és önállósulni akaró cselédek és parasztemberek. Egy-két holdas beltelkeket és 20-30 holdas kintlevő parcellákat vásároltak, majd a Csincse-patak partján, Mezőnagymihályoz 8 kmre megépítették a kis tanyaközpontot, Nagyecsér-tanya lett a neve. Állítólag Ecsér nevű volt az elparcellázott nagybirtok tulajdonosa. A telepesek Szentistván, Mezőkövesd, Maklár, Poroszló, Sa-
rud községekből kerültek ki. Ez-két lóval kezdtek gazdálkodni. Azon kívül tartottak sertéseket, tyúkokat, libákat, kacsákat. A kis gazdálkodók között legeltetési társulat alakult. Maguk között választottak elnököt, pénztárost, tehén- és sertéspász-
tort. A legelőket egybevették, mindenkinek része volt benne a földje nagysága, mennyisége szerint. A 20-30 házból épült település valóságos kisfalusi életet kezdett élni. A tanyaközponton kívül még volt több szétszórt urasági tanya: úgymint Liba-tanya, Zsindelyes-.tanya, Nagy-tanya. Olivér-tanya, Gólyás-tanya, Kenyérváró, stb. később, amikor az Ecsér tanyaközpontban egy család kis szatócsüzletet és kocsmát nyitott, ezekről a tanyákról is bejártak a Nagyecsérbe élelmiszert, italt vásárolni, vasár- és ünnepnapokon szórakozni a kültanyákon lakó cseléd és dohánytermelő emberek. Az 1920-as évekre már virágzó település volt a Nagyecsér, majd 1927-ben újra eladásra került egy Nagyecsér mellett lévő urasági birtok a tanyával együtt. Ezt a Mezőcsát mellett lévő dollártanyai Amerikás kisparasztok vették meg, 7-8 család. Itt már egybe mérték ki a földeket, ki mennyit vásárolt 30-40-50-100 holdakat. Mindenki a maga területére építette a tanyáját. Ez lett összesítve a Kisecsér- tanya. Sok gyerek nőtt itt fel iskoláztatás nélkül. Végül is összefogtak a szülők, elmentek a Községi Tanácsra, majd a Járási Tanácsra és tanítót kértek a kis településre. Némi huzavona után meg is kapták a tanítót. Lakást a helyi lakosok adtak neki és az iskolának is. Egy nagyobb lakószobát, ahol 40-50 gyerek elfért szűkösen, délelőttre, délutánra osztva. Így folyt a tanítás vagy 20évig. Amikor én jártam iskolába (1930-36), már 66-an is voltunk, mégis megtanultuk a tudnivalót úgy, hogy amikor vizsgáztatni jöttek a községből a jegyző, bíró, tanítók és a pap, nagy dicséretet kaptunk tanuló és tanítónk is. Azt mondták, hogy a falusi gyerekek sem tudnak jobban. Itt jegyzem meg, hogy még kovácsműhely is volt a kistelepülésen, egy ideig kettő is, sőt még suszter mester is. Cipőket, csizmákat talpalt, toldozott. A tanyaközpont Nagyecsér szépen kivirult. Már 1930-ban 3 rövid utcája volt. A nádtetős házakat cserepesre cserélték a kisgazdálkodók. Kívül-belül szépen bemeszelték fehérre vagy színesre. Szép rózsákat, koszorúkat pingáltak az alapmintára. Minden háznál gondozott virágoskertek, a veteményesben gyümölcsfák, vetemények díszlettek. Az udvarok tisztán rendbe téve. Vasár- és ünnepnapokon a környező tanyákról összejöttek a fiatalok. A fiúk a kocsmánál iszogattak, vagy kugliztak Harmonikával, cimbalommal, citerával muzsikáltak. A lányok egymást karolva, 6-8-an egy-egy sorban végig-hosszig sétálgattak szépen felöltözve az utcákon. Közben beszélgettek, nevetgéltek, dalolgattak. Időnként a legények is hozzájuk csatlakoztak. Majd odacsalták a lányokat is a kocsmaudvarra, ahol muzsikáltak a fiúk és hamar vidám táncra és nótára kezd-
Krónikás
13 tek, sőt a kapukban üldögélő apák és anyák is odakullogtak, nézni a fiatalok mulatozását. A sötétedés kezdetével a lányok hazaindultak, ki hamarább ki később. A legények meg vagy ottmaradtak, vagy egyik-másik hazakísérte valamelyik neki tetsző lányt, amiből aztán jegyesség majd nagy lakodalom kerekedett. Templom akkor még ott nem volt. Az esküvőre a násznéppel a mennyasszony, vőlegény és a násznép lovas kocsival mentek a szomszéd községbe, Mezőnagymihályra. 1015 szépen felvirágozott, felkendőzött, felszalagozott kocsikkal, lovakkal dalolva cigányzene kísérettel hajtottak hol jó, hol rossz úton. Ez igen szép és felemelő volt, de egyben izgalmas is. Akkor még nem volt az a szabály, hogy a lovat hajtó nem ihat és bizony ittasan nagy volt a virtus a kocsisok között. Volt, aki el akarta mellőzni a másikat, az meg ezt nem engedte. Lett ám ebből nagy száguldás, kiabálás, sikoltozás, kétségbeesés a kocsin ülőknek. Még volt hogy végül verekedésre is sor került. Ezt aztán a legjobb lagzinak is fekete foltja maradt hosszú évekig. Később aztán a háború utáni években Mezőnagymihály községben is kialakult katolikus parókia. Attól kezdve havonként egyszer lejár a katolikus és a református pap Istentiszteletet tartani a Nagyecsér-tanyaközpontba. Először házaknál hol egyik vagy a másik helyen volt az Istentisztelet. Hanem a földosztás után többen lejöttek a tanyakörletbe lakni. Nagymihályról és Tiszabábolnáról, akiknek az itteni nagybirtokból osztottak földet, házhelyet. A Ferduda és Gólyás- tanyán kis tanyaközpontok létesültek. Akkor már több lett a gyerek is. A többi uradalmi tanyák állami kézbe kerültek a Zsindelyes, a Nagy- tanya, az Olivér- tanya. Ezeken, a tanyákon állami gazdaság alakult, gazdálkodott. Ott is sok volt a gyerek a családoknál. Kicsi volt már az egy szoba iskolának. Mezőnagymihály elöljárósága új iskolát épített a Nagyecsér-tanyaközpontban. A kültanyákról három állami gazdasági szekér hordta az ecséri iskolába a gyerekeket naponta reggel és délután. Az Istentiszteleteket ekkor már a nagy és szép iskolában tartották az egyházak, majd ezt a kommunista rendszer nem engedélyezte. Így ismét házakhoz kerültek az Istentiszteletek. Az akkori áldozatos, törekvő plébános sok nehézségek árán, több hivatalba kopogtatva kijárta, hogy a Nagyecsér- tanyaközpontban az egyházak rendelkezésére bocsájtson az állam két megüresedett telket, templomépítés céljára. Megindult a helyi egyéni adakozás az építés költségeire. Mindkét felekezet hívei között. A férfiak fogatokkal, közmunkával szállították az anyagot, segítettek a mestereknek. Az asszonyok meg járták a környező falvakat illegálisan, rettegve az akkori hatalom megtorló intézkedése, fenyegetése miatt. Bejártuk mégis Tiszabábolna, Valk, Négyes, Szentistván, Mezőkövesd, Keresztpüspöki, Mezőkeresztes, Gelej, Mezőcsát, Tiszakürt, Tiszatarján, Tiszapalkonya, Ároktő falvakat egy-egy kis adományt, segítséget kéregetve a templomunk építése céljára. Kettesével járkáltunk. Az Isten is segített bennünket. Sehol semmi baj nem ért, ellenségeskedéssel nem találkoztunk. Ahová csak bementünk mindenütt adtak egy-két, tíz-húsz forintot. Nagy-nagy örömünkre összejött ezekből az adományokból annyi, hogy felépült a kis templomunk. Segítettünk a falrakásnál, vakolásnál, ki mennyit tudott. A meszelést már közmunkával csináltuk. Elmondhatatlan mennyire örültünk az új templomnak és imaháznak. Közben a község segítségével mindhárom utcára betonjárdát készítettünk. Nem kellett már ősszel és tavasszal féllábszárig érő habarékban járni a boltba és templomba. Az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére sikerült ki-
járni néhány rámenősebb asszonynak, hogy bevezessék a villanyt is a tanyára. Az egyik legközelebbi Tsz- tanyáról hozták át az áramot. Ez már az öröm csúcsa volt. Az első kigyúlás estéjén éjfélig jártunk örvendezve, dalolgatva a kivilágított utcákat. Persze mindenki bevezette a lakásba, istállójába is az áramot. Rövid idő múlva majd minden házban működött televízió, szaporodtak a hűtők, mosógépek gáztűzhelyek is. Sőt szintén az asszonyok kérelmére, erős akaratára megkaptuk a tejcsarnokot is. Nem kellett már utána 12-15 km-t gyalogolni, biciklizni vagy kocsin zötykölődni piacra a tejtermékkel. Cipelni háton a batyut. A csarnokban elég jól fizettek a tejért. Hanem aztán, rövid idő leteltével „beütött a mennykő” a tanyavilág életébe. Körzetesítették államilag az iskolákat. Elvitték a szülők mélységes felháborodása ellenére először a felső tagozatot- a Mezőkeresztesen megalakított kollégiumba- aztán az alsó tagozatos gyerekeket is oda járatták iskolába. Kéthetenként hozták őket haza hétvégére. Egy fából összetákolt kétkerekű, fedeles, faüléses zetorral vontatott tákolmányon zötykölődtek a szegény kicsi elsős gyerekek is. Télen a göcsörtös, fagyott földutakon, ősszel-tavasszal a tengelyig érő sárban, ha elakadtak félúton, onnét nyakig sárosan caplattak haza majd vissza a kollégiumba kajával, könyvekkel a nyakukban kimerülten, leizzadva. Télen a hóban órákig dideregtek a hideg kocsiban, amíg a lánctalpasért ment a zetoros, ami továbbvitte őket. Így aztán minden öröme a tanya népének keserűségbe fulladt. Lassan kezdtek elköltözni, behúzódni valahová, a környező falvak és városok valamelyikébe. Addig-addig míg elnéptelenedd az egykor virágzásnak indult tanyavilág. Nincs már Istentisztelet, csarnok, bolt, kocsma. Üresen, lepusztulva áll a templom, az iskola épülete. Sok házat lebontottak vagy lerombolódott. A valamikor 7-8 száz lelket számláló településnek 2001-re már csak 7 lakója maradt. A szép virágos kiskerteket és a gondozott gyümölcsös veteményes kerteket embermagasságú gaz, bogáncs, parlagfű sokaság uralja. A templom teteje beszakadva, ablakai betördelve. A kis oltárokon, szobrokon galambok, baglyok tanyáznak. Mi, akik ott nőttünk fel megszokva a tájat, a kis közösséget, fájó szívvel látjuk ezt. Most munka nélkül tengődik a sok fiatal falvakban. Miért nem lehet kiosztani a parlagon maradt földeket olcsó áron? Biztosan lenne vállalkozó, akár messzebbről is, akik helyrehoznák a lepusztult épületeket, megművelnék a földeket, ahogy annak idején mi is, szorgalommal boldogulnának a családok. Megjegyzem még, hogy az első tanítók közül az egyik 15 évig maradt ezen a kis tanyán. Addigra négy gyermekét nevelt föl. Ez a tanító Dömötör László a feleségével együtt nagyon sokat tett a település kulturális felemelkedéséért. Színelőadásokat terveztek minden évben a gyermekeknek Karácsonyra a felnőtteknek farsangra és aratás végére. Ezek az előadások szereplőknek, nézőknek mindig nagy élményt jelentettek. Kettő hónapig is jártunk kétszer hetenként próbálni, ez is jó szórakozás volt. Szabadtéren adtuk elő a János vitézt, a Falurosszát. Még a szomszéd községekbe is meghívtak bennünket vendégszereplésre akkora sikerünk volt. Akik még élünk, szétszóródottan a falvakban, szomorodott szívvel sóhajtunk segítségért, az egykor szépen virágzó tanyaközpont pusztulástól való megmentéséért. Mezőnagymihály, 2003. december 10.
özv. Szőke Aladárné 79 éves majd nyugdíjas, Kisecsér- tanyai, majd Nagyecsér- tanyai, jelenleg Mezőnagymihály, Kertalja u.26.sz. alatti lakos
Krónikás
14
Az ˝Alkotó Nap˝ Egy szép pénteki délelőtt megrendezték a Petőfi Sándor Általános Iskolában az ”Alkotó Napot”, melyre Szeptember 8.-án került sor. Ezen a napon a tanulók, az iskola előtt gyülekezve, figyelmesen hallgatták Pavolek tanító néni magyarázatát. Ő elmondta a gyerekeknek, hogy milyen kézügyességi és gyermekjátékok lesznek. Volt itt mézeskalácssütés, hímzés, fafaragás, gyöngyfűzés, babakészítés, batikolás, népi játékok és még sportjátékok is. Ezek közül fiúk, lányok egyaránt választhattak. Én először a mézeskalácssütésre voltam kíváncsi. Erre a sütésre az iskola kiskonyhájában került sor, ahol Csilla tanárnő és Zsuzsa tanárnő segítettek az elkészítésében. Ez mindenkinek nagyon finomra sikeredett. A finom sütemények elkészítése után, sok gyerek hímezni ment. A hímzésnél Szulcsik tanárnő és Mandi tanár néni kétféle hímzéstechnikával álltak elő. Az egyik a kereszt a másik a matyó hímzés volt. Nekem legjobban a matyódísz tetszett. A szép kihímezett virágok után, a fafaragás mindenki érdeklődését felkeltette. A fafaragást a műhelyben Ragó tanárnő vezette, ahol a ráspoly és a satu segítségével,
15
szép kis kulcstartókat készíthettünk. Ezután a negyedikesek termében babakészítés folyt, Anita néni segítségével. A pólyás baba elkészítéséhez mindössze egy dióhéj, egy kispárna, egy fejecske, egy kisdarab szivacs és anyag kellet. Ezt a babát rövid idő alatt el lehetett készíteni és még aranyos is volt. Ezután Anikó tanító néni fehér pólóval várt minket a batikolásnál. Itt először kikevertük a festéket és összekötöztük a fehér pólót, majd belemártottuk a festékbe, aztán száradni hagytuk. A festett pólók után népi játékok vártak minket az iskolaudvaron, ahol Ági tanító nénivel ugróiskolásat játszhattunk. A nagy ugrálás után egy kis kézügyességi feladat jött, a gyöngyfűzés. Ezt a gyöngyfűzést Terike tanító néni segítségével végeztük. Szép kis virágokat lehetett fűzni. És végül Kornélia tanár néni várt minket a bitumen pályán, ahol különböző akadályokat kellett leküzdeni. Amíg a diákok különféle dolgokat gyártottak és akadályokkal viaskodtak, addig Hímerné Juhász Edit a szülők segítségével ebédet főzött a gyerekeknek. Ez a nap nagyon jó volt mindenki számára, mert sok érdekes dolgot lehetett készíteni. Gulyás Nikoletta 8.osztály
Krónikás
Krónikás
16
A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat bemutatkozása Mezőnagymihály község Önkormányzat Képviselő-testülete határozati formában döntött arról, hogy Mezőnagymihály község Önkormányzata is részt kíván venni a Mezőkövesdi Többcélú Kistérségi Társulásban. A Társulási Tanács döntése alapján létrejött a Mezőkövesdi Kistérségi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat nevet viselő intézmény, amely 2005. augusztus 1-jétől a kistérségi társulásban résztvevő valamennyi önkormányzat közigazgatási területén ellátja a családsegítés és gyermekjóléti szolgálat működtetésével kapcsolatos önkormányzati feladatokat. Mezőnagymihály község vonatkozásában a gyermekjóléti szolgáltatással kapcsolatos feladatokat Bodroginé Okos Emese, a családsegítő szolgáltatással kapcsolatos teendőket pedig jómagam látom el. Ezen kívül ellátott településünk még Mezőkeresztes, Mezőnyárád, Csincse és Vatta település, ahol a hét más-más napjain tartunk ügyfélfogadást. 2005. november hónapban Mezőnagymihály község Önkormányzata, a Munkaügyi Központ Mezőkövesdi Kirendeltsége valamint a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat háromoldalú megállapodást kötött a rendszeres szociális segélyben részesülőkkel történő együttműködés biztosítására. Ezen megállapodás keretében intézkedem a nem foglalkoztatott személy nyilvántartásba vételéről, valamint azokkal rendszeres kapcsolatot tartok. Tájékoztatom a nem foglalkoztatott személyeket, a beilleszkedést elősegítő program menetéről, azok típusairól, az együttműködés szabályairól. Egyéni élethelyzethez igazodó beilleszkedést elősegítő programot dolgozunk ki közösen. Ez évtől a jelzőrendszeres házi segítségnyújtással és a pszichiátriai betegek közösségi gondozásával bővült az intézmény szolgáltatási köre. A népesség elöregszik, egyre több az egyedül élő ember, aki még nem szorul folyamatos gondozásra, de biztonságérzetét növeli, ha tudja, hogy a nap 24 órájában fogadják hívását és azonnal intézkedésre számíthat problémája megoldásával kapcsolatban. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját
otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, ill. pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek miatt elhárítása céljából szervezett ellátás. Településünkön jelenleg 7 idős ember rendelkezik segélyhívó készülékekkel, az ellátási feladatokat 2 gondozónő látja el az év minden napján, 24 órában. A másik ellátás neve a közösségi pszichiátriai ellátás, melynek célja elsősorban a saját otthonukban élő, nem veszélyeztető állapotú pszichiátriai betegek gondozása, akiknek a betegsége ambuláns szakellátás mellett egyensúlyban tartható és akik életvitelükben, valamint szociális helyzetük javításában igényelnek segítséget. A szolgáltatás olyan egyéni szükségletekre alapozott gondozást kínál, amely épít az ellátottak részvételére, valamint a természetes közösségi erőforrásokra. 2005. évben Mezőnagymihályon 157 személy részére nyújtottunk dologi javakat (adományok), megnőtt azoknak a száma, akik alkalmanként szívesen fordulnak a szolgálathoz. A településen a családsegítő szolgálat által gondozott esetek száma 39 fő. Gyermekjóléti szolgáltatás keretében 34 család, ebből 56 gyermek volt szolgálatunknál gondozva. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat feladatai között szerepel az észlelő- és jelzőrendszer működtetése, mely lehetővé teszi, folyamatosan figyelemmel kíséri a településen élők szociális és mentálhigiénés helyzetét, felismeri, feltárja, szükség esetén jelzi a családsegítő szolgálat felé a veszélyeztető okokat, együttműködik a probléma megoldásában. Tagjai - többek között - magánszemélyek is lehetnek. Fentiek alapján tisztelettel kérem, hogy aki lakókörnyezetében veszélyeztetettséget észlel, azt haladéktalanul jelezze szolgálatunk felé, hogy még időben megtehessük a szükséges intézkedéseket. Grófné Balla Erika családgondozó
LASSÚ TÁNC Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét, Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid A zene elillan... Átrepülsz szinte minden napodon? S amikor kérded: “Hogy s mint?” Meghallod a választ? Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel, Tennivalók százai cikáznak fejedben? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid.. A zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek, “majd inkább holnap”? És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat? Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,szerelmet Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: “Szia”? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid. A zene elillan. Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, Észre sem veszed az út örömét. Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz, Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy perc alatt. Az Élet nem versenyfutás Lassíts, ne szaladj oly gyorsan Halld meg a zenét Mielőtt a dal elillan.
Krónikás
17
A diákönkormányzat működése iskolánkban Az 1993 évi közoktatásról szóló törvény alapján az iskolákban a tanulók diákönkormányzatot hoztak létre. Fő működési területe a szabadidős tevékenységek tervezése, szervezése, lebonyolítása. Iskolánk egyik fontos célkitűzése a sokszínű iskolai élet biztosítása. Ebben szerepet vállal diákönkormányzatunk is. Számos program megszervezésében veszünk részt. Ősszel kerékpár-, illetve gyalogtúrákra mennek a tanulók, klubdélutánokat rendeznek, tanulmányi, sport- és játékos vetélkedőkön mérhetik össze tudásukat. Hagyományainkhoz híven mikuláskor minden évben kis ajándékkal kedveskednek egymásnak a testvérosztályok. Aznap délután bolhapiacon cserélgethetik játékaikat és sok saját készítésű tárgyukat is, eladhatják. A DÖK szervezi februárban a farsangot, ahol egyre színvonalasabb jelmezes bemutatókat láthatunk. A gyerekek körében talán legsikeresebb a fordított nap, amikor átvehetik az „uralmat” az iskolában: órát tartanak, diákigazgatót választanak, vetélkednek, játszanak. Iskolánk vezetősége és tanáraink közvetlen kapcsolatot tartanak a DÖK vezetőségi tagjaival: meghallgatják javaslataikat; a Házirend összeállításakor figyelembe ve-
szik észrevételeiket. Így a tanulók egyre inkább sajátjuknak érezhetik az iskolát, ahol napjaik legnagyobb részét töltik. A falu életében is jelen vagyunk: a hulladékgyűjtés megmozgat gyereket, felnőttet egyaránt. Jótékonysági akció keretében az UNICEF felhívására 1-2 Ft-osokat gyűjtöttünk, így segítettünk a hátrányos helyzetben lévő gyerekeken. Az összegyűlt pénzt ugyanis a szegény gyerekek támogatására, óvodák, iskolák építésére fordítják. Rendezvényeink nyitottak, szívesen látunk minden érdeklődőt. A DÖK működése nyáron sem szünetel. Kétévente balatoni tábort szervezünk, ahonnan felejthetetlen élményekkel gazdagabban térnek vissza a résztvevők. Májusban a Csodák Palotájába és a Jövő Házába vittük el a gyerekeket. Nagyon jó, hogy a diákok ilyen aktívan vehetnek részt az iskola életében és érezhetik, hogy figyelembe veszik véleményüket, őszintén fordulhatnak hozzánk problémáikkal. Molnár Miklósné DÖK-segítő, tanár
A nyáron a Balatonnál jártunk Az idei nyarat iskolánk kézilabda-csapata még sokáig emlegetni fogja… Minden Kazincbarcikán kezdődött, ahonnan picit keserű szájízzel tértünk haza június végén. A kisiskolák országos döntőjén elért hetedik helynél titkon mindannyian jobbra számítottunk, csak hát a sorsolás ismét, mint eddig mindig, összehozott bennünket a későbbi aranyérmessel. Nem találtuk helyünket, a mozgás is hiányzott, így július elején mi is megkezdtük az „alapozást”, napi két edzéssel… Volt mire készülnünk, hiszen beneveztünk az V. Balaton-kupára, mely egy nemzetközi serdülő torna, Fonyódligeten. Az idei verseny jónak ígérkezett, a mi korcsoportunkban 10, illetve 15 csapat is nevezett! Csapatunk „apraja” még tavaly kedvet kapott a versenyzéshez, így őket is muszáj volt benevezni. Két korcsoporttal készültünk tehát: a visszatérő „öregekkel” kiegészülő 1991-es korosztály, és a sok újonccal összegyúrt 1993-as korosztály várta az augusztust. Felkészülésünket látva többen kedvet kaptak a kézilabdázáshoz, ágy több új taggal is bővült csapatunk, ami a diákolimpia miatt örvendetes. Nagyon vártuk hát augusztus 19-ét, az indulás napját, egye-
dül a szülők aggódtak kicsit… Különösen akkor, amikor kiderült, hogy sikerült meghívást kapnunk egy másik, talán még nevesebb kupára, mely a balatoni verseny után közvetlenül, Budapesten kezdődik majd. Némi tanakodás után gyors hálózsák-gyűjtésbe kezdtünk, és előkészítettük ideiglenes szálláshelyünket, egy hamisítatlan Kelenföldi lakótelepi lakást, ahol 11-en húztuk meg magunkat a torna idejére. Az V. Balaton-kupára augusztus 19-én délután érkeztünk meg 22 fővel, némi izgalom és gyalogtúra után. A szülők aggódó csoportja már a helyszínen várt ránk, behűtött görögdinnyével. Aztán természetesen a Balaton következett, estére pedig már össze is barátkoztunk Úrkút csapatával; őket a kisiskolás országos döntőn ismertük meg. Remek labdarúgó mérkőzést vívtunk volna velük, ha időközben ki nem derül, hogy a diákolimpia női foci döntőjében ők bizony ott voltak. A szállásra érve örömmel vettük tudomásul, hogy tavalyi barátaink, a hajdúböszörményi lányok a mellettünk lévő faházban alszanak, így az éjszakát végig beszélgettük egymással. Ami nem lett volna gond, de másnap reggel már mérkőzés várt ránk, „hajnali” 9 órakor. A Somogy-megyei gyermektábor méretéből követ-
Krónikás
18
kezően minden reggelit kisebb gyalogtúra előzött meg, mire visszaértünk a szállásra ismét korgott a gyomrunk. Az első meccset a „nagyok” vívták, és 19-6-ra legyőzték Somogyvár csapatát. Délelőtt további ismerősöket fedeztünk fel a résztvevők között, Debrecenbe átigazoló lányaink boldogan fedezték fel Debrecen csapatát, a tavalyi győztes: a bosnyák „Katerina” csapata pedig röplabdázni hívott minket két meccs között. Velük az angol-orosz-olasz-német-magyar nyelv keverékével próbáltunk kommunikálni, ebben a műfajban egyébként Szandi volt verhetetlen. Délután két vízi-fogócska közt kicsinyeink 15-1-re lelépték Szigetszentmiklós csapatát, Koncz Kamilla pedig belőtte élete első gólját a meccsen. Este még várt ránk 11 meccs, a nagyok az erősnek látszó Budakalászt verték meg 15-11-re, a kicsik Karcagot 183-ra. Ezen a meccsen egészen apró, 1997. után született picik is beálltak egy keveset. A kupa második napján már a nehezebb ellenfelek következtek. Az igazsághoz tartozik, hogy a mezőny a nagyoknál volt kiegyenlítettebb, itt akár győzelmi esélyeink is lehettek volna. A kicsiknél több országos bajnokcsapat, dobogós helyezett küzdött a versenyben, itt látszott igazán, hogy minden erőfeszítésünk ellenére, ezekkel a sportegyesületekkel ( zömmel egyesületi csapatok neveztek, iskolák elvétve, ami még nehezebbé tette dolgunkat ) sosem leszünk egy szinten. De talán nem is ez a cél….Mi mindenesetre jó kis meccseket játszottunk velük, a Cornexi utánpótlásbázisával, a Pázmánd együttesével kezdtünk. Kikaptunk, de a 17-24 arányú vereség az ország egyik legjobb korosztályos csapata ellen nem volt szégyellni való. A nagyok sem tudtak győzni, pedig félidőben még vezettünk, a marcali csapata (NB I/B utánpótlás) végül fordított, 15-13-ra kikaptunk. Máig a fülembe cseng idősebb, szimpatikus edzőjük szava a meccs végén: „ Gratulálok, csodálatos csapata van.” Az ilyen pillanatokért érdemes évekig készülni. A kicsik egy más felfogásban dolgozó edző csapatával mérkőztek meg este, akii az „Üsd le! Üsd le!” felszólítást a pálya szélén kivételesen nem a labdára értette. Őket is legyőztük. Így Mezőnagymihály - Balatonszentgyörgy 9-5 lett. Este következett a tavalyi kupagyőztes, és sajnos éreztetni kezdte magát a fáradság is az izmokban. A bosnyák Katerina
ellen minden erőfeszítésünk szélmalomharcnak bizonyult, egyedül Gulyás Lilla, a kapusunk küzdött úgy, és védett úgy talán, mint soha. Méltán reméltük, hogy ezzel a teljesítménnyel a torna legjobb kapusa lett. A 8-12-es vereség nagyon fájt. a fáradság ellen éjfélig tartó dobócskázással, focival, folyamatos evéssel próbáltunk küzdeni, de éjfél előtt megint egyedül csak nekem sikerült elaludnom. És várt ránk a döntő napja, ahol is, mindkét korcsoportban, a legjobb helyezéseket már sirattuk ugyan, a nagyok 3. helyen, a kicsik 2. helyen végezve, előbbiek az 5. helyért, utóbbiak a 4. helyért indultak harcba. A kicsik Debrecentől alapos leckét kaptak, 5-17 lett a meccs vége. A nagyok szó szerint leiskolázták Balatonszárszó csapatát, 14-1-re győztek. A kicsik Siklós elleni meccsét az a vihar mosta el, ami később Budapestre érve az egész tűzijátékot. A vizes pályán, csöpögő esőben egyetlen cél az volt, hogy sérülés nélkül megússzuk a meccset, az ország egyik legjobb csapata ellen. A három gólos vereségre akár büszkék is lehetünk. A kupa utolsó meccsén a nagyok egy neves csapatot, Tapolcát győzték le csodálatos játékkal, 20-3-ra. Talán érezték azt, hogy így, ebben az összetételben, ezekkel a csapattársakkal soha többé nem játszhatnak már együtt, hiszen ki-ki megy tovább új egyesületébe. Összegzésként érdemes még megemlíteni, hogy szinte csak a mi csapatunkban nem történt komoly sérülés a verseny során. A nagyok 10 csapatból az 5. , a kicsik 15 csapatból a 6. helyet szerezték meg. Óriási örömünkre a torna gólkirálya Balázs Niki lett, 33 góllal. Végül a gólarányok tükrözték, hogy a jobb csapatok közt a helyünk, hiszen: A nagyok A kicsik 89 lőtt gól 70 48 kapott gól 59 +41 gólarány +11 6/4 győztes meccs 6/3 Jövőre erre a kupára szívesen térünk vissza Farkas Kornélia edző
Krónikás Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 95. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Ficsór Dávid, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/414-000
